Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Sajtóhírek szerint április 1-tôl várólisták alapján kezelik majd azokat a betegeket, akik nem számítanak sürgôsségi esetnek. Az egészségügyi minisztérium ugyanis célul tûzte ki, hogy az évet adósságok nélkül zárják a kórházak. Mivel a rendszerben kevés a pénz, a kórházigazgatók úgy döntöttek, a várólistás módszert alkalmazzák. A fenti hír akár rossz viccnek is tûnhetne, ha a megyei sürgôsségi kórház jelenlegi igazgatója, Lucian Baila nem jelenti ki, hogy Svédországban például akár két évre elôre is várólistát készítenek, ez egy bevált gyakorlat a nyugati országokban.

Ezek szerint fel kell készülni a legrosszabbra. Arra, hogy betegség esetén egy végtelennek tûnô várólistán szereplô névvé válik a gyógyulni vágyó, és ha majd rá kerül a sor, akkor gyógyulhat is.

A dolog azon túl, hogy elvi szempontból is hibádzik, számos "csapdát" rejteget. Vegyük a jól ismert hazai, ízig-vérig korrupt rendszert. A svédországi várólistával szemben nálunk megszokhattuk, hogy mindig mindent el lehet rendezni. A rövidebb utat megtalálni nem nehéz megfelelô kapcsolatrendszerrel. Kis és nagy borítékok találnak gazdára a bürokrácia útvesztôjében, a listák meg folyton változnak majd. Aztán meg miért fizetjük az egészségbiztosítást? Hogy majd valamikor talán megkapjuk a megfelelô kezelést?

Az egészségügyi miniszter szerint nincs elegendô pénz arra, hogy minden beteg kezelésének költségeit fedezzék. Vagyis az a bizonyos takaró túl rövid, így azok a betegek, akik nem számítanak sürgôsségnek vagy a várólistát választják, vagy pedig fizetnek. Itt azt is meg kell jegyezni, hogy egyelôre nem tudni, mi tartozik a sürgôsségnek számító esetek közé. Mint ahogyan azt sem, hogy mit tartalmaz az egészségügyi alapcsomag. A tárcavezetô szerint június 30-ig kidolgozzák, melyek azok az alapszolgáltatások, amelyek minden egyes biztosítottat megilletnek. Amit már évekkel korábban meg kellett volna tenniük.

A várólistás módszer elônyt is jelent valakiknek. Nyernek majd a magánrendelôk, magánklinikák. A kezelésre szoruló, türelmetlen beteg ugyanis inkább fizetni fog, semmint megvárja, hogy állapota súlyosbodjék. A biztosítás mellett majd zsebbôl teszi ki a gyógyszerek, a szakorvosi vizsgálatok árát. Lehet, éppen ez a cél?

A megyei közgyûlés csütörtökön szavazott a 2-es poliklinika szakorvosai számára koncesszióba adható rendelôk ügyében. A szakorvosok javaslatát nem vették figyelembe a testület tagjai, ami további pereskedéshez vezethet az orvosok és az önkormányzat között.

A tanácsosok szavazását nem elôzte meg különösebb vita, mindössze Giurgea Teodor érdeklôdött arról hogy a 2-es poliklinika szakorvosai által megnyert perekben született bírósági ítéletek végrehajtása a 2004. évi 884-es kormányhatározat alapján történik-e? Ismeretes, hogy a 2-es poliklinika szakorvosai koncesszióba szeretnék venni az általuk már használt rendelôket, ám az épület tulajdonosa, a megyei tanács arra hivatkozva hogy a helyiségekre szükség van az egészségügyi reform megvalósításához, ellenezte a koncesszionálást. A szakorvosok pereltek, többségük megnyerte a pert. Lokodi Edit tanácselnök szerint furcsa, hogy egyes perekben az orvosok nyertek, másokban vesztettek. Személyes véleménye szerint a bíróság döntése, amely jelen esetben kényszeríti a megyei tanácsot, hogy kössön koncessziós szerzôdést a szakorvosokkal, nem volt helyes. Az ítéletek azonban az önkormányzat magánvagyonában levô ingatlanokra vonatkoznak, márpedig a 2-es poliklinika a tanács közvagyonában található. A bíróság döntését végre kell hajtani, de a koncessziós szerzôdés feltételeit a testület határozza meg. Márpedig a testület a szerzôdésben 3 évet és négyzetméterenként évi 5 eurót javasolt, míg a 884-es kormányhatározat, amely mellesleg kötelezi az önkormányzatot, hogy közvagyonából magánvagyonába utalja át azokat a helyiségeket, amelyekben orvosi rendelôk mûködnek, 15 évet és 1 eurót szab meg. A kulcskérdés tehát az lenne, hogy a megyei önkormányzat miért nem utalta más vagyoni kategóriába a szóban forgó helyiségeket? Summa summarum, meglepô gyorsasággal döntött a testület, megszavazva a saját szerzôdésváltozatát. A szavazás, bár Giurgea Teodor nyílt voksot kért, javaslatát az elnök figyelmen kívül hagyta és elektronikus szavazással döntött végül a testület. A szakorvosok várhatóan ismét pert indítanak és kártérítést követelnek.

Traian Basescu román államfô ismételten visszautasította, hogy bármi köze lenne a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) elnökének meglepetést okozó megválasztásához, közben már harmadik napja tiltakoznak a történtek ellen a civil szervezetek, s több mint nyolcvan volt forradalmár folytat éhségsztrájkot.

A CNSAS (a tulajdonképpeni átvilágító bizottság) tagjai – akiket az államfô, a kormányfô és a pártok jelöltek, a parlament pedig megerôsített – kedden titkos szavazással választották meg maguk közül a testület elnökét. Csakhogy nagy meglepetésre a koalíciós pártok korábbi megegyezése ellenére nem Constantin Ticu Dumitrescut, hanem Corneliu Turianut, a demokrata párt egyik jelöltjét választották a testület elnökévé.

Emiatt valóságos koalíciós válság alakult ki, a miniszterelnököt adó liberálisok a demokratákat és a nekik állítólag "súgó" Basescut tartják felelôsnek a helyzetért.

Basescu csütörtök este határozottan cáfolta, hogy bármi része lenne a történtekben. Úgy vélekedett, hogy megalapozatlan, demagóg és felelôtlen kampány indult ellene. Emlékeztette az ôt támadó liberálisokat, hogy tavaly éppen az ô utasítására szállítottak át a belföldi hírszerzô hivatal (SRI) irattárából több mint egymillió 300 ezer dossziét a CNSAS archívumába.

A 78 éves Dumitrescu volt 1990 óta a szekus dossziék teljes feltárásának az élharcosa. A "puccsszerû" testületi szavazás után bejelentette, hogy lemond CNSAS-tagságáról is. Azzal indokolta ezt, hogy meg nem választása egyértelmûen jelzi: a mai román politikai elit nem érdekelt a közéleti szereplôk teljes átvilágításában.

Ticu Dumitrescu mellett napok óta folyik a rokonszenvtüntetés a CNSAS épülete elôtt. Fôleg az intézmény alkalmazottai és a különbözô civil szervezetek képviselôi gyülekeznek minden nap, megpróbálva rábeszélni az igazi átvilágításért folyó küzdelem jelképévé vált személyiséget, hogy maradjon továbbra is, akár egyszerû tagként, a CNSAS tagja. A brassói forradalmár szervezetek képviselôi közül a hírek szerint már több mint nyolcvanan éhségsztrájkba léptek.

Péntek délelôtt Dumitrescu ismét kiment az épület elôtt tüntetô mintegy száz emberhez, a média kamerái és mikrofonjai elôtt egyenes adásban közölte: beszélt telefonon az államelnökkel. Közölte: addig nem mond le CNSAS- tagságáról, amíg nem találkozik személyesen is a Cotroceni-palota lakójával. Dumitrescu ugyanis úgy látja: Basescut a SRI félrevezette a CNSAS-nak átadott dossziékkal kapcsolatosan. Mint mondta, az a több mint egymillió háromszázezer iratcsomó nem más, mint improvizáció, hiányos és kusza válogatás (közszájon forog egyébként, hogy több mint százezer dosszié maradt zárolva a titkosszolgálati szerveknél "állam-biztonsági okokra" hivatkozva).

Más jelentések szerint ugyanakkor a CNSAS birtokában lévô dokumentumok is bombaként robbanhatnak. Az intézmény egyik igazgatója, Germina Nagat nyilatkozatban közölte: már az átvilágító hivatal asztalán sorakoznak elôkészítve azok a dossziék, amelyek a politikai és gazdasági élet fôbb szereplôi és az igazságszolgáltatásban kulcspozíciót betöltô személyek szekus múltját bizonyítják. Már csak a CNSAS új vezetôtestületének döntésére várnak, hogy nyilvánosságra kerülhessenek – fûzte hozzá. A lap megállapítja, hogy egy ilyen döntésben meghatározó szerepe lehet a testület elnökének. Ezt a posztot pedig ez idô szerint nem a teljes igazságot feltárni akaró Dumitrescu, hanem az a Corneliu Turianu tölti be, akirôl a sajtó megírta, hogy az egykori kommunista diktatúra igazság-szolgáltatási rendszerében volt felelôs tisztségviselô.

Dr. Szabó Béla a Határon Túli Magyarok Hivatalából került a nemrégiben megnyílt Csíkszeredai Fôkonzulátus élére. Milyen szerepe van a hivatalnak? Mi tartozik a hatáskörébe? Mi változik az ügyintézésben? Hogyan érinti az új konzulátus megnyitása megyénk lakóit? – kérdeztük többek között a fôkonzultól.

– Hargita, Kovászna, Maros valamint Suceava, Neamt, Bákó és Botosani megyék tartoznak területileg a Magyar Köztársaság Csíkszeredai Fôkonzulátusához, ami azt jelenti, hogy az e megyékben élôk fordulhatnak hivatalunkhoz, illetve az ezen területekre beutazó magyar állampolgárok. Eddigi tapasztalataim szerint a helybeliek elsôsorban munkavállalási vízumot kérnek, egy részük idényjellegû munkákra, mások tartósan, akár egy évet szeretnének Magyarországon dolgozni. Ezenkívül a különbözô ügyes-bajos dolgaikban is szívesen tanácsot adunk azoknak, akik megkeresnek. Sajnos, nem tudunk minden ügyet megoldani, de például elôfordult, hogy valakit kiutasítottak Magyarországról, s annak költségeit nálunk is be lehet fizetni. Hasonlóképpen a munkavállalói vízum díjszabásait is.

A nemzeti vízumot a csíkszeredai fôkonzulátuson is lehet kérelmezni, ez ingyenes. Ezen a héten adjuk át az elsô vízumot, az elmúlt napokban pedig az elsô munkavállalói vízumot kapta kézbe a kérelmezô. Minden premiernek a megfelelô keretet szeretnénk biztosítani, s bízom abban, hogy kitart a lendület. Nagyon sokan örülnek annak, hogy itt vagyunk, amire sok éven át vártak. Ennek nemcsak érzelmi, hanem praktikus okai vannak, hiszen nem kell órákat utazni.

– Mármint a székelyföldieknek. Marosvásárhely viszont közelebb van Kolozsvárhoz, a megye nyugati részérôl nem is beszélve. A csíkszeredai megnyitását követôen a kolozsvári konzulátushoz már nem fordulhatnak megyénk lakói?

– Értelemszerûen a marosvásárhelyi lakosokat nem fogják elküldeni Kolozsvárról, viszont arra biztatnék mindenkit, ha nincs különösebb okuk, jöjjenek Csíkszeredába.

– Véleménye szerint a munkavállalási engedélyek számát fogja-e befolyásolni az a tény, hogy a székelyföldiek számára könnyebb lett az ügyintézés?

– A több hónapos tapasztalat, s az egyhetes statisztikák szerint körülbelül 8-10 ezer ember fogja a csíkszeredai konzulátust választani. Hangsúlyozni szeretném, hogy nem plusz tízezerrôl van szó, hanem ennyivel csökken a kolozsvári hivatal terhelése. Aki el akart menni dolgozni, mivel a kényszer rávitte, mert itthon nem talált munkát, az úgyis elment, bármennyire nehézkes volt az ügyintézés. Ezt egy évben egyszer kell intézni, ami valóban egy-két napos teher. A kisebb távolság miatt véleményem szerint mindössze néhány személlyel nô meg a jelentkezôk száma, viszont a korlátozások is határt szabnak a munkavállalási engedélyeknek.

– Van-e pontos kimutatásuk arról, hogy jelenleg hány romániai munkavállaló dolgozik Magyarországon?

– Tavalyi adatokat tudok mondani, amelyek szerint 24.000-ren vállaltak munkát, amibe az idénymunkások is beletartoznak, akiknek 28 napra szólt az engedélyük.

– Hogyan zajlik az ügyintézés?

– A munkavállalói vízum Budapest engedélyéhez kötött. Mi csak bevesszük a kéréseket és kiadjuk az útlevelet. A munkavállalók általában tudják a feltételeket, mivel jobbára szervezetten mennek. Elôször is meg kell legyen a munkahely, ahol dolgozni szeretnének, s a munkaadó által kiállított kérelmeket kell bemutatni. Sokan jönnek munkaközvetítôk segítségével, nagy könnyebbség számunkra is, hogy ily módon szabályosan kitöltik a nyomtatványokat.

– Mi a fôkonzulátus munkaprogramja?

– Hétfôn és csütörtökön reggel fél kilenctôl fél egyig lehet benyújtani a kérelmeket, kedden és pénteken van a kiadás.

– Általában mennyit kell várni?

– Ha egy vízumot beveszünk, a szabály szerint azon a napon vissza kell adjuk az útlevelet. Az adatok elektronikus bevitele az adott nap forgalmától függ, lehet egy óra, de általában amíg kifizetik a különbözô díjszabásokat és visszatérnek, addig mi is elkészülünk. Az elmúlt héten ez a folyamat a belsô elektronikai problémák miatt megcsúszott, és köszönettel nyugtáztuk, hogy ezt megértették az érintettek.

– Magyar állampolgárok milyen problémákkal keresték meg a konzulátust?

– Elsôsorban az útlevél lejárta miatt volt szükségük hazatérési igazolványra. Más komoly dolgunk nem volt, de van tudomásunk olyan személyekrôl, akik ellen eljárás folyik. Ezeket eddig Bukarest követte figyelemmel. Nekünk nem az a feladatunk, hogy az igazságügyi szervek helyett elbíráljuk, hogy bûnös-e vagy sem, a védelem azonban minden magyar állampolgárt megillet.

– Elegendô lesz-e a személyzet száma az elvégzendô munkához viszonyítva?

– Ez mindig utólag derül ki, akárcsak az is, hogy jó-e a nyitvatartási rend. Szerda például szünnap, hogy fel tudjuk dolgozni a beérkezô adatokat, ha azonban nagy a nyomás, akkor automatikusan váltunk. A fôkonzulon kívül öt szakkonzul vesz részt a kérelmek elbírálásában és a döntéshozatalban. Közülük egy a nemzeti vízummal foglalkozik, van két konzuli adminisztrátorunk, akik szintén magyar állampolgárok. Ehhez a szerkezethez funkcionális kisegítô személyzet tartozik. Ha szükséges, a külügyi vezetôk ígérete szerint emelni fogjuk a létszámot, mivel nem célunk az ügyfelek elégedetlenségét kivívni.

– Miért érdemes a nemzeti vízumot kiváltani?

– Egy-két olyan dolgot emelnék ki, (egyébként a Külügyminisztérium, vagy a HTMH honlapján is olvasható), ami például a tanulmányokkal kapcsolatos. Az általános és középiskolás diákoknak a felvételt igazoló okirat vagy az értesítô alapján nemzeti vízumot tudok ajánlani. Az egyetemi hallgatók és az egyéb posztgraduális képzésen részt vevô személyek tanulmányi vízumot kell váltsanak, ami pénzkiadással is jár. Sokan családi kapcsolatok ápolása címén kérik a nemzeti vízumot. Aki bizonyítani tudja, hogy rokona, testvére, szülei, gyereke él Magyarországon, automatikusan jogosult erre. Gyakran fordul elô, hogy az idôs szülô a gyerekeinél tartózkodik, de a kötelékeit nem akarja elszakítani. Ezt nagyon megkönnyíti a nemzeti vízum, ami annyi ideig érvényes, mint az útlevél. Legtöbb öt évre adhatunk, s azon felül egy fél évre meghosszabbítható. A nemzeti vízum kötelmekkel is jár, a Magyarországra való megérkezést követô három napon belül be kell jelentkezni a bevándorlási hivatalban, de ott is külön ablakot biztosítunk a beutazóknak. A magyar kormány igyekszik mindent megtenni, hogy a korábbi áldatlan állapotokkal szemben a határon túli magyarok méltányos elbírálásban részesüljenek. Lehet utazni az anyanyelv, a kultúra ápolása címszóval is, ami a magyar nyelv ismeretéhez kötött. Ezért vannak az interjúk, amelyek során a konzulok elbeszélgetnek az érintettekkel. A többi esetben is személyesen kell kérni, s a rövid beszélgetés mellett azok számára, akik anyakönyvi kivonattal is bizonyítják nemzetiségüket, semmi akadálya sincs annak, hogy megkapják a vízumot.

A Tariceanu-kormány meg fog bukni, miután az Európai Bizottság kedvezô országjelentést ismertet Romániáról, a DP pedig visszavonja minisztereit a kabinetbôl; ekkor Basescu elnök is nyilvánosan vádolni fogja a kormányzati korrupciót, nyilatkozták D.A. szövetségbeli források.

Az idézett források szerint a demokrata miniszterek visszavonása után az államfô nem fogja jóváhagyni új tárcavezetôk kinevezését. Egy új kormányzati struktúrát a parlamentnek is jóvá kell hagynia, de a DP ezt nem fogja támogatni. Ez politikai válsághoz vezet majd, amelybôl kiutat az elôrehozott választások jelentenek, mivel akkor is, ha az SZDP támogatna egy új kormányt – a szociáldemokratáknak nem tennének jót az elôrehozott választások a megtépázott imidzsük miatt – Traian Basescu megakadályozná az új miniszterek kinevezését.

Az idézett források szerint a demokraták és az államfô szerint a jelenlegi kormánynak nincs jövôje, és munkatervekkel sem rendelkezik, a liberálisok terveit a koalíciós és ellenzéki pártok megakadályozzák. Traian Basescu elnököt az is zavarja, hogy Tariceanu kormányfô továbbra is támogatást nyújtott Dinu Patriciunak, és saját NLP-beli csapatát juttatta vezetô állami tisztségekbe,

Liberális források szerint az NLP és Tariceanu számít ezekre az akciókra a DP és Basescu részérôl. E források szerint Tariceanu miniszterelnök nem lepôdne meg, ha az EB-jelentés után a DP miniszterei még a kormányülésen visszavonulnának. Ha ez megtörténik, a kormányfô is lemond tisztségérôl, tették hozzá.

A tulajdonosi társulások hanyagságát nehezményezi a megyeszékhelyi közösségi rendôrség. A tavasz közeledtével ugyanis "elszaporodtak" a "sorsukra hagyott" hulladékhalmok, annak ellenére, hogy a helyi tanács 224-es határozata elôírja a társulások illetve a lakosság azon kötelezettségeit, hogy tisztán tartsák az ingatlanok körüli zöldövezetet.

A közösségi rendôrség közleménye szerint a tavasz közeledtével egyre több a szemét a városban. Az egyszerû csomagolópapírtól kezdve egész hulladékhalmokat lehet látni, sôt, a tavaszi fanyírások "eredményei" is a tömbházak körül "díszelegnek". A közösségi rendôrség határozott intézkedésekre szólítja fel a tulajdonosi társulások vezetôit, hogy szállíttassák az e célra kijelölt helyre a szemetet. Ami nem nagy elvárás, fôként hogy egyes társulások, mint például a Kárpátok sétányon levô 342-es vagy 347-es példásan végezték el a tavaszi takarítást.

A közösségi rendôrség vezetése emlékeztet a helyi tanács 224-es határozatára, amely szerint a város lakosságának kötelessége tisztán tartani azokat az ingatlanokat, amelyekben laknak és ezek környékét: udvarokat, kerteket, járdákat, zöldövezeteket, utcákat, sétányokat. Tulajdonosi, adminisztrátori vagy bérlôi minôségükben rendben kell tartaniuk a kerítéseket, az épületek homlokzatait. Azon ingatlanok esetében, amelyekben több személy lakik, hetekre vagy hónapokra szóló beosztást kell készíteni a lakókról, akik ezt a munkát elvégzik, a táblázatot pedig látható helyre kell kifüggeszteni. A tulajdonosi társulásoknak kötelességük a társulás területén tisztaságot tartani, beleértve a hulladéktárolókat, euro- konténereket is, amelyeket havonta mosni, fertôtleníteni kell. Ugyancsak a tanács határozata írja elô, hogy a fanyírások illetve építkezések után maradó hulladékot 48 órán belül el kell szállíttatni. A határozat elôírásainak megszegése 300-tól 500 új lejig terjedô bírságot von maga után – áll a közösségi rendôrség közleményében.

Az erdôszentgyörgyi kultúrház szovjet mintára épült, a sztálinista nagyzolás vidéki mintapéldája; belseje inkább nagygyûlésekre, semmint mûvelôdési rendezvényekre való, akusztikája szinte semmi, és persze télen-nyáron hideg, hatalmas csempekályhái csakúgy nyelik a földgázt, a terem úgyszólván kifûthetetlen. Nem lehet rendszeres programokat szervezni benne, jobbára városünnepek, iskolaünnep, színházi találkozók, testvértelepülési látogatások, egy-egy házi bemutató vagy a nagy ritkán odatévedô társulatok mûsorain telik meg, viszont a korszerûsített konyha alkalmassá teszi lakodalmak tartására. Más a helyzet a könnyûzenei bulikkal; mikor "húzós" csapat érkezik, a sok decibeltôl forró a levegô.

Amíg nem telik modern mûvelôdési központ építésére, úgy boldogulnak, ahogy lehet. Például a nagyterem melletti vetítôtermet úgy alakíttatja át az igazgató, hogy az egyben stúdióként szolgáljon: készen áll a kis színpad, amelyen a Bodor Péter Mûvelôdési Egyesület színjátszói meg a többi csoport kedvére próbálhat, sôt kisebb elôadások, zenés, irodalmi estek, összejövetelek helyszínéül is szolgálhat. Képzômûvészeti eseményeknek továbbra is a nem sokkal kisebb klub helyisége kínál otthont. Polotca Lazar azt mondja, már csak az ajtók, ablakok hôszigetelése van hátra, aztán fokozatosan újítják fel a bútorzatot, kicserélik a székeket. Persze, kevés a pénz, ezért várják nem helyi csoportok jelentkezését, hogy a befolyó bérleti díjakból tovább csinosíthassák a vetítôtermet.

Jegyzet

El tudunk képzelni annyi pénzt, amit nem tudnánk mire költeni? El, de számunkra ez elérhetetlen. Mégis vannak olyanok, akik saját szigetet tartanak fenn, autó alakú hajót vagy gyerekeik szórakoztatására Noé bárkáját építenek. Vagy éppen egy földgömbszerû mozgó házat, ahol negyven szoba és negyven fürdôszoba van. Nincsen gondjuk a vendégek fogadásával, nem teszik fel nap, mint nap a kérdést, hogy mi kerül az asztalra? Hát nem meseszerû? Egy nemrég bemutatott rövidfilmben olyan Abu Dhabiból és Dubaiból származó arab sejkeket mutattak be, akiknek mindenük volt, ami szem-szájnak ingere és az egyszerû embernek csak álmaiban létezik. De egyáltalán lehet álmodni errôl? És arról, hogy minden egyes napra kiválasztott kék, zöld, sárga stb. színû Mercedesszel furikázva eljuthatunk bárhová? Ennek sincs túl sok esélye. Így marad a képzelgés és az egy helyben való topogás a buszmegállókban. Közben arra gondolva, hogy végre jöhetne a busz, ahol ki lehet pihenni a fáradalmakat. Persze, ha van hely, ha pedig nincs, akkor marad egy-egy felszisszenés, amikor valaki éppen rátapos a lábunkra. Ilyenkor az már nehezen érhetô fel ésszel, hogy egyesek, ha mégsem elégedettek a hét luxusautóval, akkor rendelkezésükre áll a hatalmas, piramis alakú garázsban egy 22 millió dollárt érô autógyûjtemény. Rendkívül bô a választék, amit ezután látogathat a nagyközönség, csak megcsodálni lehet. A gyûjtemény minden példánya nagy kincs. A tulajdonos büszkén mutogatja és bevallja, hogy évente több autóval bôvíti.

Az imádat másra is átragadt, egy fiatal olajmágnás azt vette fejébe, hogy a Forma–1-hez hasonló versenyt indít, azzal a különbséggel, hogy a versenyzôk egyforma autókkal állnak rajthoz, és több mint harminc nemzetet képviselnek. És mindez "csak" 100 millió amerikai dollárba került! Ráadásul ugyanennek a sejknek a tulajdonában van az Arab Emírségek légitársaság is. Az egyszerû kisnyugdíjból, fizetésbôl tengôdô ember számára felmérhetetlen összegek. Elképzelhetetlen, hogy valaki ekkora vagyont halmozhat fel. Nekünk marad hát az álmodozás, mert az egyáltalán nem kerül pénzbe! A kôolaj viszont annál inkább.

A Verespatakon aranybányát tervezô kanadai Gabriel Resources elkészítette a környezetvédelmi hatástanulmányt, amit várhatóan áprilisban nyújtanak be a környezetvédelmi minisztériumnak – tudatta pénteken közleményben a vállalat. Ez a tanulmány a feltétele annak, hogy a kormány döntsön a kitermelés engedélyezésérôl.

A kanadai csoport elnök-vezérigazgatójának korábbi nyilatkozata szerint a vállalat arra számít, hogy az idei év elsô felében megkapják az engedélyt a munkálatok beindításához, és 2008 végén, 2009 elején már termelhet a bánya.

A verespataki aranykitermelésre létrehozott Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) 80 százalékát a kanadai Gabriel Resources birtokolja, 20 százaléka a Minvest román állami bányatársaság kezében van. A Gabriel Resources mögött az amerikai Newmont Gold Corporation áll, amely 2004-ben lett a kanadai cég részvényese.

Az RMGC Európa legnagyobb külszíni aranybányáját szeretné megnyitni 2007-ben Verespatak mellett. E helyen legalább 330 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt rejt a föld méhe. A kitermelést tizenhét évre tervezik, ez alatt a cég több mint 4 milliárd dolláros bevételre és több száz millió dolláros nyereségre számít. A projekt környezeti kockázataira azonban több civil szervezet is felhívta a figyelmet, akárcsak a román akadémia és az ortodox egyház fôhatósága. A vállalkozás ráadásul a helyi lakosság áttelepítését is szükségessé teszi.

A laicizmus (az egyház hatáskörét a hitélet kérdéseire korlátozni törekvô irányzat) Európa-szerte terjedô kultúrája elleni harcra buzdította XVI. Benedek pápa csütörtökön a Vatikánban az Európai Néppárt (EPP) vezetôségét.

A római katolikus egyházfô, aki magánkihallgatáson fogadta a néppárti politikusokat, angolul felszólalva a következôket mondta: "A keresztény örökségnek nyújtott támogatásuk jelentôs mértékben hozzájárulhat egy Európában már nagyrészt elharapódzott olyan kultúra vereségéhez, amely számûzi a vallási meggyôzôdés kifejezôdését a magánszférába, az egyén érdekkörébe".

Az európai kereszténydemokrata és konzervatív pártokat tömörítô szervezet képviselôi, köztük az EPP alelnöki posztját betöltô Orbán Viktor, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség elnöke az EPP tisztújító kongresszusára gyûltek össze Rómában. Az EPP megalapításának 30. évfordulójára idôzített eseményre több mint ezer küldöttet vártak szerte Európából.

A Vatikánba látogató néppárti küldöttségbôl hiányzott Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök, mondván, nem akarja belekeverni a pápát az olasz választási kampányba az április 9-én esedékes parlamenti választások elôtt.

XVI. Benedek vendégei elôtt felidézte az egyház három "kétségbevonhatatlan" elvét, nevezetesen "az élet megóvásának, a család megvédelmezésének" képességét, "és a szülôk azon jogát, hogy felnevelhessék gyermekeiket".

Az öreg kontinensen idôszerû ügyekrôl a római katolikus egyházfô úgy vélekedett: "Európa csak akkor lesz képes egyértelmû irányvonalat adni polgárainak és népeinek döntéseikhez, s erôsíteni az azonos civilizációhoz való tartozásuk tudatát, ha visszanyúlik a keresztény gyökerekhez".

XVI. Benedek pápa burkoltan visszautasította azt az egyházzal szemben több ízben megfogalmazott vádat, miszerint beleavatkozik a politikába. "Amikor az egyház, amelynek kebelében vallási közösségek közötti nyilvános vita zajlik, fenntartásának ad hangot vagy különbözô elveket emleget föl, ezzel nem a türelmetlenséget vagy a beleavatkozást testesíti meg, e fölszólalások pusztán a lelkiismeret megvilágítását szolgálják".

A magánkihallgatáson a pápa szót váltott a fôbb vezetôkkel, s Orbán Viktor tolmácsolása szerint Magyarország kapcsán azt mondta: nagy és szép ezeréves hagyományai vannak, amire érdemes építeni... Magyarország régi és jó barát.

A Fidesz vezetôje az Európai Néppárt tisztújító kongresszusának délutáni ülésén ismerteti Aktív Európa címû programját. A kongresszus pénteken szavaz a tisztségekrôl, a Fidesz elnöke azonban már csütörtök este hazatér Magyarországra, mert mint mondta – a kampány miatt másfél nap is sok volt, amit külföldön töltött.

Orbán Viktor tervei szerint még délután megbeszélést folytat Silvio Berlusconi olasz miniszterelnökkel, és Nicolas Sarkozy francia belügyminiszterrel is, elôzôleg pedig Markó Bélával, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnökével találkozott.

A római kongresszuson bemutatásra kerül az Orbán Viktor kezdeményezésére összehívott néppárti munkacsoport által készített program, mely az európai romák helyzetének javítását tûzi ki célul.

Egyes feltevések szerint az április elsejei tréfák gyökerei a háború istene, Mars tiszteletére rendezett római "bolondok ünnepére" vezethetôk vissza, mások szerint eredetét Indiában kell keresni. Valószínûleg valamilyen téltemetô, tavaszköszöntô pogány hagyományból eredt. Már az ókori görögök is megtréfálták, "április bolondjává" tették egymást ezen a napon. A naptárreformok elôtt április elsejét tartották évkezdô napnak, vidám mókázással ünnepelték a természet megújulását. Amióta január 1-je lett az évkezdô nap, április 1-je csak komolytalan újév, játékos, bolondos nap.

1967 óta tartják az 1953-ban Zürichben alakult Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsának (IBBY) szervezésében, Hans Christian Andersen dán meseíró születésnapján. A világnap megünneplésének célja, hogy a gyermekekkel megszerettessék az olvasást, a könyveket. Évente más-más ország – idén Szlovákia – nemzeti tagozata kap lehetôséget egy közös téma meghatározására. A világ gyermekeinek szóló üzenetet az érintett ország egy népszerû írója fogalmazza meg, egy ismert illusztrátora pedig elkészíti a mondanivalóval harmonizáló plakátot.

A Bank Austria Creditanstalt (BA-CA) román leánybankja, a HVB Bank Romania tavaly 91 százalékkal 36,1 millió euróra növelte adózott eredményét a 2004-es 18,9 millióról, jelentették a bankban pénteken, IFRS szerint. Az év végén a mérlegfôösszeg 1,7 milliárd euró volt, 62 százalékkal nagyobb az egy évvel korábbinál. A költség/eredmény arány 35 százalékra javult 38 százalékról, a befektetett tôke megtérülése adó után 39,2 százalékra romlott a 2004-es 44 százalékról. A bank az idén 30 új fiókot akar nyitni Romániában. Tavaly a HVB Bank Romania megvásárolta a Banca Tiriacot.

A tavaly kezdett UniCredito/HVB összeolvadás révén a Romániában is egyesülô részlegek – az UniCredito részérôl az UniCredit Romaniával – a nagyságra harmadik bankcsoportot fogják alkotni Romániában. A HVB Bank Romania jelenleg a negyedik helyezett. A bankprivatizáció nyolc évvel ezelôtt kezdôdött Romániában, amikor a Román Fejlesztési Bankot (BRD) átvette a francia Société Générale. Egy évvel késôbb a Bancpost 45 százalékát vásárolta fel a General Electric Capital Corporation és a Banco Portugues de Investimento. 2002-ben a Bancpost többsége a görög EFG Eurobank Ergasiashoz került. 2001-ben a Banca Agricolát a Raiffeisen Zentralbank vette meg.

Tavaly a bankprivatizáció felgyorsult: a HVB Bank Romania – a HVB-hez tartozó, a csoport kelet-európai tevékenységét kézben tartó BA-CA leánycége – 248 millió eurós ügyletben bekebelezte a volt teniszcsillag, Ion Tiriac bankját. Az Eurom Bankot a nagyságra második izraeli bank, a Bank Leumi vette meg. A bankprivatizáció csúcspontja tavaly decemberben a legnagyobb román kereskedelmi bank, a Banca Comerciala Româna (BCR) többségi, 61,88 százalékos részének eladása volt. A bankot az osztrák Erste Bank szerezte meg, 3,75 milliárd euróért. Az ügylet értéke rekord mind osztrák, mind román oldalon. Az érdeklôdôk április 25-ig tehetik meg kötelezô érvényû vételi ajánlatukat a nagyságra negyedik román kereskedelmi bank, a Letéti és Takarékpénztár (CEC) többségi részére, jelentették be Bukarestben március elején. A nem kötelezô érvényû, elôzetes ajánlatok 300 millió euró körüliek voltak, jócskán elmaradva a kormány által várt 500-600 millió eurótól. Az üzletrészre a magyar OTP Bank Rt. mellett további hat bank nyújtott be októberben nem kötelezô érvényû ajánlatot: a francia-belga Dexia, az osztrák Raiffeisen Zentralbank és az Erste Bank, a görög Ethniki Trapeza, az ugyancsak görög EFG Eurobank Ergasias és az olasz Banca Monte dei Paschi di Siena. A CEC eladásával a romániai bankoknak már a 90 százaléka lesz külföldi kézben, és ezzel a bankprivatizáció gyakorlatilag lezárul.

Traian Basescu, aki az érdeklôdôknek tudtára adta, hogy sürgôs és fontos elfoglaltságai miatt nem foglalkozik a volt Szekuritáté leleplezésével, illetve Ticu Dumitrescu leszavazásával, tudott idôt szakítani arra, hogy végignézze a "történelmi jelentôségû" Rapid–Steaua meccset. S a beharangozott esemény küszöbén szükségesnek találta felkérni a szurkolókat, hogy a mérkôzés elôtt és után tanúsítsanak önmérsékletet, hadd mutassuk meg a világnak, hogy milyen civilizált nép vagyunk. Azt azonban – miért, miért nem – elfelejtette hangsúlyozni az államelnök, hogy a játékidô alatt is kulturáltan illene viselkedni. Talán emiatt repült be a pályára az üveg, a petárda és a televíziós közvetítés jóvoltából azt is láthattuk, hogy a legfôbb közjogi méltóság jobbján ülô Videanu úr, Bukarest fôpolgármestere, az élvezeteket halmozva magot pattogtatott a fogai között, a héját szétköpködve. Megmutattuk tehát az országnak, Európának, a nagyvilágnak, hogy nem csak futballozni tudunk.

Egyébként a mérkôzés elôtt a Realitatea TV-csatornán lezajlott beszélgetés során egy hölgyemény derûsen adta elô, miszerint ha már az országban minden olyan csapnivalóan rosszul megy, jó, ha legalább a sportsikerekben örömüket lelik az emberek milliói. Vigasznak vigasz, de igen sovány.

Magyar levelek

Ahogyan az lenni szokott, napokig cipelem düheimet. Csak úgy magamban. És haragom mégsem múlik. Pedig már nem lepôdöm meg olyan nagyon; mondanak itt mindenfélét az erdélyiekrôl. Mintha szállóige lenne immár, hogy minket nem lehet eléggé lebecsülni. Attól most eltekintenék, hogy akár hivatalos helyen is lerománoznak; unalmas közhely, hogy mást sem tudnak csak féltékenykedni szégyenszemre, ha beszélsz magyarul, s tán szebben, mint ôk. Hát csak tátsák a szájukat.

Jól tudom, persze, hogy mekkora és milyen ôszinte az egy fôre jutó együttérzés, amit elég gyakran úgy emlegetnek, mintha kisujjukból csak kiráznák, hadd lássuk a (hamis) nagyvonalúságot. Ilyenek. S bizony hamar megtanulja az ember, szemükben mit érsz. Nekem aztán harangozhatnak akármit, álszent elérzékenyüléssel, ha kitetszik az erôltetett igyekezet, amikor a látszat kedvéért köröz felettünk a megértés. Mint valami rosszindulat. Bólogatok is, sûrûn, dehogy értem félre; letettem már arról, hogy elmagyarázzam egyáltalán, sovány vigasz, ha hitegetik magukat, miattunk nem haladnak elôre. Mert azért benne van a nagy ünnepi fájdalomban, hogy amikor annyi helyen elférne a törôdés, rajtunk is segíteni kell. De az ilyesmi kárvallásnak, önmegnyugtatásnak kevés. Senkinek eszébe nem jutna (de, ha igen, tesznek róla, hogy titok maradjon), az a néhány tízezer munkavállaló erdélyi hivatalosan milliárdos nagyságrendben adózik. Aminek csupán elenyészô százaléka az a sokat hangoztatott forintos támogatás, amit nagy nehezen ide-oda méricskélnek a határon túl. Természetesen legyen csak a mi bajunk (még akkor is, ha ôket minôsíti), hogy bevett szokás errefelé, amikor lesajnálnak, bizony nehezen palástolható undorral. Kimondva, kimondatlanul rajtunk a bélyeg. Na, aztán ezek is megérik a pénzüket, ide jönnek a nyakunkra, hozzák a szegénységet, s lelkiznek a számkivetettségrôl, miközben mással sem törôdnek, csak megszedjék magukat. Immár rituálé, hogy sokan miattunk nem juthatnak a munka közelébe.

Fájó melléfogás; két székely legény belebotlik a politikába, meggondolatlanul, véletlenül. Választási ajánlócédulákat gyûjtenek az egyik pártnak. Nem ismeri ôket senki, hát így könnyû, mert nemigen kell magyarázkodni, és fizetnek is érte valamennyit. Legfennebb félrenéz az ember, van jövedelem, megteszi. De van következmény, hiába megéri, rájuk zúdul egy ország bosszúja. Hogy beleártjuk magunkat, amibe nem kellene. Némelyek hánytorgatják, hogy annak a pártnak s nem a másiknak; mások meg bizonyítva látják, megbízhatatlanok vagyunk, és kapható bármikor, bármire, mert pénzért még édesanyánkon is túladnánk. Leírják az újságban, hogy azok, akik vacakolnak az elhíresült turulmadaras emlékmûvel, van engedély, nincs engedély, hagyatkozzanak inkább ezekre a székelyekre, nekik úgyis mindegy, fogalmuk nincs, hogy micsoda az a kerecsen sólyommadár, és szárnyát törik, ledöntik, ha kell, s alig kerül valamibe.

Lám, milyen könnyen beazonosítanak. Egy-kettôre senki vagy és vírussal terjed a vélemény, mint a szapora hülyeség. Valaki a hetvenkedô politika kilátótornyából felénk mutogat. Nyilván soha jobbkor. Hónunk alá nyúlna, ami, meglehet, nem lenne baj. De... Állampolgárságot ígérnek, mert nekik fontos most nagyon, és öröm számukra, hogy így legalább húsz évre ott maradhatnának, ahová igyekeznek. Csak azt nem mondják, legyünk büszkék; hogy nem nélkülünk, hanem velünk. Egyébként nem gyanakszom, csak kérdezem, illô szerénységgel. Rólunk beszélnek vagy magukról? Túl azon, hogy ki kire szavazna, a választások sarába minket is beletaposnának. S ember legyen, ki másként látná, mi erre kellünk.

Hát múlhat haragom? Ha van alább. Márciusnak idusán a sokadalmas megemlékezések után napokig téma, hogy ki mit mondott, s ki miért mozgósított. Egy rádióban (nevét nem említem, mert inkább elfelejteném örökre) ketten osztották a semmit, unalmas délután. Talán úgy, ahogy senki más. Kajánul, lekezelô stílusban, mint akik már megelégelték, hogy alkalomhoz illôen egy nemzet éppen lerázná magáról a nagy nekibúsulást. Erdélyt nekik még a térképen sem könnyû betájolni, idegen terület, s mindegy merre van Kézdivásárhely vagy Székelyudvarhely. Nekik nem oszt, nem szoroz, hogy ott mi az óhaj és a szabad kívánalom. Oda se rántanak, kicsire nem adnak. Különben mi a fenét számít, hogy arrafelé a román hivatalnok aligha tud magyarul, és az autonóm életvitel akadályoztatva van. Kever, kavar a két nagyokos s rendreutasít; hogy értsük meg végre, soha nem követelôzni kell, mert az a csôcselék szokása. És sajnálkoznak, legyen bárhogyan, annak van feljebb, aki nem bír magával. Mármint mi, ugyebár. Közben csodálkozunk, ha a román minket nem tolerál, s felette ideges, ha állandóan kételkedni kell.

Ennyi hát a tanulság. Nekünk legyen szólva. Amit a csürhe népnek nincs szándékában észre venni. Valahányszor összegyûl felcicomázott tereken, és a nagy panaszkodásban kikezd mindenkivel. Hogy ki az a mindenki, arról szó nem esik. Mert minek. De arról sem, hogy mi végre lettünk mi csürhe. Ha már készül az általános álláspont. Nyilvánosan. Közhasználatra.

Járom az utat…

...a Szent Miklós (ma Bolyai) utcában, ahol a XVIII. században a város szellemi élete a messze földön híres Református Kollégiumban, a Teleki Tékában és a Kendeffy-házban (a hajdani Királyi Tábla épületében) összpontosult. A Kendeffy-ház 1789-ben épült késô (klasszicizáló) barokk stílusban. Itt kapott otthont 1827- tôl a Királyi Ítélôtábla, itt alakult meg 1793-ban az Erdélyi Magyar Nyelvmívelô Társaság Aranka Györgynek, a Királyi Tábla ülnökének a vezetésével. Elnöknek gr. Bánffy Györgyöt, helyettesévé gr. Teleki Mihályt választották. A magyar nyelvmívelôkön kívül román és szász tudósok is részt vettek a társaságban.

Az Erdélyi Magyar Nyelvmívelô Társaság küzdött a magyar nyelv tisztaságáért, megújításáért és mûveléséért. Tervbe vették könyvtárak, múzeumok felállítását, olvasótársaságok megalakítását, iskolák felállítását, valamint tudományos és irodalmi mûvek kiadását, régi kéziratok összegyûjtését és ezek rendezését.

1993. december 3-5-én került sor az Erdélyi Magyar Nyelvmívelô Társaság 200. évfordulójának a megemlékezésére. A hazai tudományos élet jelentôs képviselôi, a Magyar Tudományos Akadémia kiküldöttjei elôadásaikban méltatták a társaság létrehozását, tevékenységét és annak az erdélyi tájakra való kisugárzását.

Az ünnepség második napján került volna sor az emléktábla leleplezésére, de a helyi és a központi szervek érthetetlenül, mondvacsinált formai indokok alapján ezt megakadályozták. Így került az emléktábla megôrzésre a református Vártemplomba, melynek három nyelven írott szövege a következô:

"Ebben az épületben mûködött az 1793-ban alakult Erdélyi Magyar Nyelvmívelô Társaság".

Reméljük, hogy az Európába készülô Románia illetékes központi és helyi vezetôi mielôbb szabad utat adnak, hogy az említett háromnyelvû emléktábla mielôbb felkerüljön a Kendeffy-ház falára.

Fodor Sándor (S.)

A mûvészet krízisben van, különösen nálunk, hiszen nincs meg a megfelelô támogatottsága – fogalmazza meg véleményét a 21. század elejének mûvészetérôl Kovács Géza, Segesváron élô, alkotó képzômûvész. Szerinte nem lehet egy egységes képrôl beszélni ezen a téren, a formanyelv minden kötöttségtôl felszabadult. Persze, minden forradalom jó, újat hoz, sok lehetôséget felszabadít. Jelenleg kevés klasszikus tehetség alkot – elemzi a helyzetet Kovács Géza, viszont úgy gondolja, idôvel visszarendezôdik, szépen letisztázódik a mûvészet, 100-150 év múlva "rend" lesz benne, "lecsillapodik".

Az alkotó a Mûvészeti Líceumban végezte középiskolai tanulmányait, majd a kolozsvári képzômûvészeti egyetemen szerzett szakképesítést. Közel ötvenéves tevékenysége alatt számos kiállítást tudhat maga mögött határon innen és túl, Keszthelyen, Budapesten, Kaposváron valamint Marosvásárhelyen, Szászrégenben, Székelykeresztúron, az alkotótáborok gyakori vendége. Mint vallja, a kedvelt témái a természet és táji elemek, a bölcsô és környéke, a szülôföld, népi kultúránk, mûveiben az absztrakt és a reális látásmód között ingadozik. Szívesen rajzol, készít fekete-fehér tus- vagy ceruzarajzokat, a vegyes technikákat is elôszeretettel alkalmazza.

A képzômûvészet az érett kor mûvészete – véli a hatvannyolc éves mûvész –, mivel az ember idôs korára gyûjt össze annyi tapasztalatot, hogy igényeit mûvészileg ki tudja elégíteni.

MEGERÔSÖDJÖN A TEST, MEGNYUGODJON A SZELLEM

Bár munkásságát nyugdíjazásáig a klasszikus orvostudomány területén fejtette ki, a marosvásárhelyi Tordai Zoltán ma egy egészen más módszerrel, az úgynevezett Bach virágterápiával gyógyít. A terápia lényege, hogy a gyógyulásnak bensônkbôl kell elkezdôdnie. Ha tudjuk, hogy a betegség oka bennünk van, úrrá lehetünk rajta, ami a szorongás és félelem megszûnéséhez vezet. Ily módon olyan energiamennyiség szabadul fel szervezetünkben, ami eredményesen szolgálja a gyógyulást. Ebben segítenek a Bach-féle virágeszenciák.

– Elképzelése szerint a gyógyítás a test pusztán fizikai kezelésére korlátozódó módszerekbôl tovább fog fejlôdni a spirituális és mentális gyógyítás irányába. A lélek és a kedély közötti harmónia visszaállításával eltávolítja a betegség-alapokat, majd olyan fizikai szereket használ fel, amelyek esetleg még szükségesek a test teljes gyógyulásához.

Véleménye szerint két nagy célja lesz a jövô orvosának. Egyrészt önismerethez kell segítenie a páciensét, rámutatva azokra a tévedésekre és hibákra, amelyeket elkövetett. Foglalkoznia kell az emberi természet lényegével, hogy fel tudja ismerni a lélek és a személyiség közötti konfliktust elôidézô tényezôket. Erre csak azok képesek, akik életük jelentôs részét az emberek tanulmányozásának szentelték, és akiknek a szívét a segítés vágya tölti el. A megfelelô kezelés során semmi olyan nem alkalmazható, ami levenné a páciens válláról a saját felelôsségét. Olyan intézkedések használhatók csupán, amelyek saját hibáinak az elhárításában segítségére lehetnek.

Az orvos második kötelessége az lesz, hogy olyan gyógyító szereket adjon páciensének, amelyek segítik, hogy teste megerôsödjön, szelleme pedig megnyugodjon, látóköre tágulhasson és a teljességre törekedjen. Olyan szereket tehát, amelyek a személyiség egészének békéjét és harmóniáját teremtik meg. Edward Bach gyógyító stratégiájának mottója: nem leküzdeni, átalakítani. Lépései a jellem hiányosságainak, a szellemi félreértéseknek, s az emiatt keletkezett negatív reakciómintáknak a felismerése. Következik a helyzet elfogadása, a negatív reakciómintáknak megfelelô eszencia kiválasztása és beadása, a nézôpontváltás kialakítása és rögzítése, a saját belsô vezetéshez való visszatérés, illetve a negatív reakcióminták pozitív megfelelôjének az erôsítése, a reharmonizáció. Bizonyos vadon növô virágok, bokrok és fák magas frekvenciájuk révén rendelkeznek azzal az erôvel, hogy növeljék az emberi rezgéseket és megnyissák a csatornáinkat szellemi énünk üzenetei számára, s elárasszák személyiségünket a számunkra szükséges erényekkel, elmosva a szenvedéseket okozó hibákat. Nem azzal gyógyítanak, hogy a betegséget közvetlenül megtámadják, hanem azzal, hogy felsôbb énünk harmonikus rezgéseivel árasztják el testünket. Ezáltal a betegség elolvad, mint a nap sugaraitól a hó.

Lejegyezte: Bodolai Gyöngyi

Már tart a húsvét elôtti, negyvennapos böjti idôszak, amelynek vallásos elôírásait egészségügyi érvek is alátámasztják.

Móra Ferenc maga is úgy tartotta: egyik elbeszélésének hôse "alighanem az utolsó kiskun volt, aki kenyéren, vízen tartotta meg a negyvennapi böjtöt, ami kezdôdik hamvazószerdával és végzôdik húsvétvasárnappal."

A húsvéti ünnepeket megelôzô, a katolikus egyház által elôírt kéthetes böjti idôszakot már sokkal kevesebben veszik komolyan, mint Móra idejében. De a böjt fogalmával, gyakorlatával mindenki találkozik élete során. Ki vallása elôírását követve, ki orvosi javaslatra, ki önként vonja meg magától azokat a falatokat, amelyekhez egyébként hozzászokott. E körülmények alapján különböztethetô meg egymástól böjt és nagyböjt, enyhített vagy szigorú böjt, léböjt vagy gyógyböjt. De lehet a böjt önként vagy orvosi rendeletre vállalt koplalás is.

Valaha erôsebben fújdogáltak a böjti szelek, mint ma. Hajdan a szerzetesi életmód megkívánta a gyakori böjtölést, ezért a monostorokban többször készítettek böjti ételeket, leginkább halat. Egy dömösi adománylevélbôl tudjuk, hogy a halászok évente hat-nyolc tonna (!) halat voltak kötelesek szállítani a pannonhalmi monostornak. A böjti fegyelem – elsôsorban a nyugati egyházakban – idôvel enyhült, a hústilalom csak a pénteki napokra vonatkozott, a napi egyszeri étkezés helyébe az egyszeri jóllakás lépett.

A húsvét elôtti böjt az elsô idôben rendkívül szigorú volt. A hívôk tartózkodtak a húsételektôl, napjában csak egyszer étkeztek. Ez az idôszak hús nélkül telt, és zsíros ételeket sem ettek a nagyböjtben. Külön edényben szigorúan csak olajjal (vagy vajjal) fôztek, egyes vidékeinken külön olajosedényben tárolják a böjti ételkészítéshez szükséges növényi olajat. Hazánkban szokás volt, hogy a zsíros edényeket hamvazószerdán elmosták, és csak húsvétkor vették elô. Nagyszombaton aztán megszólaltak a harangok, jelezvén a feltámadást és a böjt elmúltát.

A magyar vidékeken régebben elcsendesedett a társasági élet a hamvazószerdától húsvétvasárnapig tartó egyházi nagyböjt idején, és megváltozott a paraszti étrend is. Elterjedt böjti étel volt a korpából készült savanyú cibereleves, tejleves, bableves, sós vízben fôtt bab, olajos káposzta, fôzelékek, aszalt gyümölcsök, tojás- és halételek. A böjti napok jellegzetes böjtös ételei továbbá: tojásleves, rántott leves, a tésztaételek és a savanyú káposzta.

A zsidó vallás böjtnapjai közül kiemelkedik a Jeruzsálem pusztulását idézô július kilencedike (ezen a napon rombolták le a Salamon király építette szentélyt), jiddisül tisá beáv. Ezt félböjt elôzi meg, az úgynevezett "tejes hét" (jiddisül nájn tég, azaz kilenc nap). Vagyis a hó elejétôl tilos a zsíros, húsos ételek és a bor fogyasztása, a szombat kivételével. A tejesböjt kilenc napján kerül a zsidó étrendbe a tejfeles bableves, a loksn kugli, a túrós delkli és más hasonló ételek.

A több mint egymilliárd muzulmán által követett iszlám szigorú böjtöt ír elô a zarándoklat hónapjában (amikor az egyébként háborúzó törzsek között is hallgatnak a fegyverek). Az iszlám naptár tizenkét hónapból álló holdéveket számlál. A kilencedik hónapban – a mi idôszámításunk szerint 2006-ban ez szeptember 23.-a – veszi kezdetét a nagyböjt, a Ramadán. A szaúm (a Ramadán havi böjt) az iszlám vallás öt alapelvének, pillérének egyike. Kezdetét egyes észak-afrikai iszlám országokban tüzérségi sortûz jelzi, mint ahogy mindennap ágyúlövés tudatja a néppel a böjt végét. A Ramadán igen szigorú: napkeltétôl napnyugtáig, az esthajnalcsillag megjelenéséig a buzgó mohamedánok nem vesznek magukhoz sem ételt, sem italt, még dohányozniuk sem szabad. Az igazhívô muszlim ilyenkor napközben még a nyálát sem nyeli le, s nem veszi jó néven, ha a külföldi a szeme láttára ételt-italt fogyaszt. Éjszaka nyitva vannak a boltok, a piactér zsúfolásig megtelik, az emberek annyit esznek és isznak, amennyit tudnak, mert napkeltétôl újrakezdôdik a böjt. A Ramadán hónap végén, a tizedik hónap elsô napján ünnepséggel és hatalmas lakomával ér véget a böjt.

A teljes böjt a legszigorúbb böjtkúra. Vízkúrának is nevezik, mivel ilyenkor csak vizet és teát ihatunk. A léböjt során meghatározott ideig lemondunk a szilárd ételekrôl, és csak frissen csavart gyümölcs- és zöldségleveket, ásványvizet, gyógyteát fogyasztunk. A kúra lehet egy- vagy kétnapos, illetve egy- vagy kéthetes is (utóbbi esetben a levek mellett könnyû, zöldséges ételeket is ajánlatos fogyasztani). Az egyhetes léböjt minden egészséges ember számára könnyen megvalósítható és hasznos.

A legjobban tisztító gyümölcsök: az alma, az ananász, a citrom, az eper, a grépfrút, a görögdinnye, a körte, a mangó, a narancs, az ôszibarack, a sárgadinnye és a szôlô. A legjobban tisztító zöldségek: a cékla, a répa, a spenót, az uborka és a zeller. A frissen facsart gyümölcs- és zöldséglevek segítenek kiüríteni a szervezetbôl a felhalmozódott méreganyagokat, ezért a léböjt után frissebbnek, erôsebbnek érezzük magunkat, szebb lesz a bôrünk, csillogóbb a hajunk.

Egyetlen böjtös nap is több a semminél! Ilyenkor a szervezetet legalább egy napra tehermentesítjük a táplálék-feldolgozás alól, kikerülnek a szervezetbôl a salakanyagok és mérgek. Ünnepek, lakomák, kiadós vacsorák vagy poháremelgetôs, cigarettafüstös esték után különösen jót tesz a jótékony böjt, mert regenerálja szervezetünket.

J. N. J.

A reneszánsz nyugodt formavilágát a mozgalmasságot és szeszélyességet jelentô barokk stílus váltotta fel az 1550-tôl 1750-ig terjedô években. Nagy méretek, nagyvonalúság, gazdag homlokzatok, káprázatos pompával kiképzett belsôk kialakítására törekedtek a fôurak és a római katolikus egyház, a polgárok lakóházait az anyagiaknak megfelelôen látták el díszítôelemekkel. Díszítôelemként puttók, stilizált állatok, növénybôl és gyümölcsbôl font füzérek, szobrok és dombormûves alkotások tették széppé a falfelületeket. Kedvelték a kagyló, a rácsos minta díszt. A homlokzatok gyakori része volt az ívesen kiálló zárt (sarok-) erkély. Az erkélyek terhét oszopok, férfi- (nôi) -alak szobrok tartották, az erkélyek mellvédjeit faragott kôbábos vagy gazdagon díszített kovácsoltvas korlát alkotta.

Marosvásárhely barokk épületei közül a római katolikus plébániatemplomot, a Teleki-házat, a Teleki Tékát, a régi vármegyeházát, a Tolnai–Pálffi-házat, Csiszár Ádám Kossuth Lajos utca 52. szám alatti házát említem. A Transzilvánia szálló-étterem és színházterem épületét szép barokk homlokzatával a XX. században lebontották.

A barokk idején, 1785-ben a városban 800 lakóházat számoltak, s 500 különbözô iparosmester dolgozott. Száz év múltán, 1880-ban már 12.883 lelket számoltak.

A barokk sok (nehézkes) díszítését a rokokó könnyed díszítô formavilága váltotta fel. Aranyozott fehér stukkó kagylódíszek halmozták el a falfelületeket külsôben és belsôben. Szép példája a Toldalagi-ház három homlokzata és annak stukkómennyezetei (Rózsák tere 1. sz.).

Idôben késôbb épült a Bányai-palota, az elôbbi szomszédságában.

A mutatós, díszes rokokót (barokkot) a kiegyensúlyozott klasszicizáló stílus követte, mikor az alkotómûvészek díszítôelemként az antik építészet elemeit (oszlopait, párkányait) használták. Helyi példaként az 1799-ben épült Kendeffy-palota (kúria) barokkos-empire homlokzatát említem.

(Folytatjuk)

Keresztes Gyula

Folytatjuk dr. Deák Istvánnal azon vadászélmények sorozatát, amelyek elsô alkalommal kerülnek az olvasóközönség elé.

A KARCSI NYÚLJA

– Akkorjában úgy volt, hogy az apróvad vadászata megoszlott, a nyúl után vadászgattunk fácánra, ragadozókra is, nagy bûnnek számított, ha valaki a második "félidôben" véletlenül egy nyulat elejtett, nem is történt meg gyakran, hiszen a szabályt betartottuk. Történt, hogy fácánhajtáson voltunk, minden jól ment, esett már egypár fácánkakas és egy róka. Ebéd után jó fácánosban hajtunk, nádas, füves, bokros patak mentén, de nem sokat lôttünk. Közeledtek a hajtók, na, ez is megvolt, mondogattuk, és már "kitöltöttünk", amikor az egyik kisfiú egy nyulat cipelt, mégpedig "illusztris", magas beosztású vadász irányából. A gyerek a nyulat Kosztika bácsi lábai elé helyezte, miközben mondta, hogy na tessék, ez itt a magáé, szépen meglôtte, nincs benne sok "serét". Mi rémülten, néma csendben néztük a hajtót és a vadászt. Kosztika bácsi dadogva bizonygatni kezdte, hogy ô bizony nemhogy nyulat, de még fácánt sem látott. Végül kijelentette, hogy a nyulat valaki odavitte. Nagyon szégyellte magát. Feloldottam a feszült hangulatot és azt mondtam a hajtónak: hozd csak ide, fiam. Felemeltem, vizsgálgattam, a tapsifüles még meleg volt, semmi jele lövésnek, a szôrméjén nincs vérnyom. Hogy lehet? Forgattam a nyulat, észrevettem, hogy a szeme feltûnôen kimered. Na, mondtam, fiúk, ez a nyúl valamilyen betegség miatt hullt el, nem lövés vetett véget életének, nézzétek csak, hogy "ülnek" a szemei! Erre mindenki megkönnyebbült, felszusszant. Kosztika bácsi odajött, a vállamra tette a kezét és mondta: – Igazad van, Pista, mert én igazán nem..., miközben könny csordult a szemébôl. Aztán Karcsit kértem, tegye a nyulat a zsákba, majd meglátjuk, mit csinálunk vele. A hangulat már nem volt a régi, suttogtak is a kollegák, hogy ezt a szégyent valóban nem lehetett a magas beosztású barátunk nyakába varrni.

– Végül mi történt a nyúllal?

– Javasoltam, hogy adjuk oda Öcsinek, ô majd megfôzi a három kitûnô disznót hajtó kutyájának. Mindenki egyetértett vele. Karcsinak szóltam, hogy tegye a nyulat Öcsi bácsi csomagtartójába. Ezzel mindenki hazatért. Otthon ért a nagy meglepetés, amikor a nyulat a csomagtartóban találtam. Öcsi visszacsempészte a gépkocsimba. Hogy elkerüljem a tömbházban lakó szomszédok kíváncsiskodását, olajos rongyba csomagolva vittem a lakás erkélyére. Habár a feleségem és unokanôvére dicsérte, hogy milyen szép a nyúl, engem lefekvés után sem hagyott nyugodni a történet. Éjszaka kiosontam az erkélyre és tüzetes elemzésnek vetettem alá a nyulat. Felfedeztem, hogy a homlokán, az egyik füle tövében nagyon puha a csont, a hüvelykujjam is belefért a mélyedésbe. És azonnal rájöttem: a nyulat Karcsi lôtte meg parittyával. Mérgelôdtem is, hogy a fene egye meg, ha ez ott derül ki, nagy kalamajka kerekedett volna. Azt tudtuk, hogy Karcsi kitûnô hajtó, egyszer fogadásból leparittyázott egymás után öt feldobott sörösüveget, máskor a fáról lelôtte a szunnyadó fácánkakast, a nyulat futtában találta el csapágygolyóval, a vízen úszkáló récét csak úgy kapásból lôtte le parittyájával. A nyulat végül feleségem unokatestvére, Zsuzsi készítette el, finom nyúlpecsenyét ettünk Karcsi "jóvoltából".

Kilyén Attila

Dél-georgiai elefántfókák fejére ültetett készülékekkel mérik a déltengeri vizek hômérsékletét, mélységét és sótartalmát amerikai kutatók.

A kutatók régóta szeretnék megérteni az óceán magatartását, csak eddig nem tudtak elérni olyan mélységekbe, ahová ezek az állatok képesek alámerülni. "Az elefántfókák több ezer kilométereket úsznak, kétezer méter mélyre merülnek, és így olyan helyekre is eljutnak, amelyeket másképp nem lehet feltárni" – mondta Mike Fedak, a St. Andrews egyetem tengeriemlôs-kutató részlegének munkatársa. A fejükre helyezett szerkezet rögzíti a mélységet, a víz hômérsékleti értékeit és sótartalmát. Amikor a fókák felbukkannak a felszínre levegôt venni, egy mûhold továbbítja a kapott adatokat a Skóciában állomásozó természettudósoknak. Az elefántfókák által gyûjtött információkkal tanulmányozhatják, hogy a hômérséklet és a sótartalom változása hogyan befolyásolja a víz áramlását a különbözô mélységekben. Emellett többet tudnak meg az elefántfókák és táplálékuk, a tintahalak életérôl.

Ha hajókról vesznek mintákat kötélen leeresztett érzékelôk segítségével, tíz évig kell az adatokat gyûjteni ahhoz, hogy képet kapjanak a frontok mozgásáról. A fókáknak köszönhetôen ez az idôtartam fél évre csökkent. A fókák segítségével kutatott régiónak jelentôsége van a nagy óceáni körforgásban, a víztömegek mozgásában, amely viszont abból a szempontból érdekes, hogy az energiának az éghajlati rendszerben való újraelosztásában van része.

A kutatóintézet már több mint két éve dolgozik a projekten, francia, ausztrál és amerikai tudósok közremûködésével. A projekt párhuzamosan fut több kutatással együtt, amelyekben oroszlánfókák, tonhalak, sôt cápák segítségével gyûjtenek adatokat.

A projekt biológiai szempontból is fontos, hiszen segítségével látni lehet az óceán valódi világát és a környezetet, s talán azt is segít kideríteni, miért változnak az elefántfóka-populációk ennyire eltérô módon – mondta a tengeriemlôs-kutató intézet munkatársa. A cél a faj megôrzése. Biológiai szempontból Dél-Georgia négyszázezres fókapopulációja a legnagyobb, és nagyjából változatlan azóta, hogy az ötvenes években véget vetettek a nagy vadászatoknak. Ezzel szemben vannak olyan csoportok, amelyek száma egyre csökken.

Bámulatos tényekre derült fény a fókák merülési képességeivel kapcsolatban is: a fókák idejük csupán tíz százalékát töltik a szárazföldön. Sokkal jobban szeretnek a vízben úszni, harminc perctôl akár egy óráig folyamatosan. Akár 2 kilométer mélyre is képesek lemerülni, ahol óriási, 200 bar nyomás uralkodik. Miközben merülnek, valamiképpen csökkenteniük kell az anyagcsere-rátájukat, ezért szervezetüket jórészt takarékra állítják. A fókák útközben gyakorlatilag alszanak, és csak 1500 méteres mélységben ébrednek föl, bízva abban, hogy ráakadnak kedvenc csemegéjükre, a tintahalra – mondta el Martin Biuw, az intézet munkatársa.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy az állatokat nem zavarja a fejükre helyezett adatrögzítô. A dobozkákat ragasztóval rögzítik, s egy évig maradnak a helyükön, vedléskor maguktól lepottyannak.

A kutatócsoport a héten tájékoztat a projekt eredményeirôl az idei Óceán Tudományos Konferencián, Honoluluban.

A betegség tünete az élet?

Van-e a betegségnek mint olyan vajmi köze a költészethez? A kérdés, noha meglehetôsen bizarr, nem értelem nélküli, hiszen – mondhatni, természetes –, hogy van. Számos esetben létezik kölcsönhatás (illetve ráhatás) betegség és költészet között: a tünetek, a lelkiállapot gyakran sajnálatos, de meggyôzô múzsák, amelyek elemi erôvel ütnek át a papírlapon. Így volt ez számos alkotó esetében, és így volt Szabó Lôrinc életében is, aki évtizedeken keresztül viaskodott súlyos betegségeivel, megpróbálta kiírni ôket önmagából, visszafojtani, megpróbált élni velük, míg le nem gyôzték. Irodalmi délutánt szervezni a téma jegyében – bátor és egyedi vállalkozás, amelynek ezúttal sikere volt. Az Álommá zsongul a tücsökzene címû, Bernády Ház-beli rendezvényen megtelt a "nézôtér". Dr. Nagy Attila házi- és ötletgazda beszélgetett dr. Felszeghi Sárával (PhD, Miskolc), aki doktori dolgozatát Betegség mint poétikai eszköz a magyar irodalomban címmel írta, és e dolgozat (valamint könyvformában kinyomtatott változata) képezte elôadásának alapját.

Mint azt a beszélgetôktôl hallottuk, Szabó Lôrincrôl általában mint kissé egoista, magának való emberrôl esik szó, amikor szó esik, nem a szenvedô, küzdô lényrôl. Felszeghi Sára célja könyvének megírásakor – ezen kép megváltoztatása.

Kórtörténettel állunk szemben: a költô igen komplikált egyéniség volt, nehéz és szomorú, megpróbáltatásokkal teli életet élt: a hírhedt negyvenes-ötvenes évek fordulóján angol kémkedéssel vádolják, a háborús bûnösök listájára kerül, és közben rengeteg nôügye van – így három-négy olyan betegséget szed össze, amelyek egyenként is halálosak. Nagyon sok mûvészlélekhez hasonlóan az apró dolgokat gyakran felnagyítja, de amikor tényleg komoly egészségi probléma jelentkezik, akkor Szabó Lôrinc tízszeresen férfi a talpán. Noha 15 éves korától szívdobogásai vannak, második EKG-ja elkészítésekor találnak csupán szívizomsérülésre utaló jeleket. Ekkor 43 éves. 1946-ig állandó stresszben él, ki akarják lakoltatni, állásából kirúgják, fordításokból próbálja eltartani magát és családját, ráadásul napi 20-25 cigarettát elszív. 1947-ben kisebb tüdôvérzés alakul ki, '48-ban pedig vesekôbetegsége lesz, amely élete végéig elkíséri. Fájdalmai és vérzései miatt ópiumot kap, hamis halálhírét keltik. Szerelme öngyilkos lesz, tette és a költô azt követô lelkiismeret-furdalása szintén nagy traumák okozója – egy éven keresztül írja szonettjeit, majd letiltja magát errôl. E naptól soha többet nem lesz már önmaga. A családi problémákat és szegénységet tetézi, hogy lányát elviszi az ÁVO, felesége pedig állandóan öngyilkossággal fenyegetôzik. Mindezek egyenes következménye, hogy 1951-ben infarktust kap. Borzalmas fájdalmai vannak, halálfélelme, mégis ötpercenként jegyzeteli állapotát, mikor pedig erre már nem képes, jó barátjának, Illyés Gyulának mondja tollba. Késôbb gyönyörû vers születik belôle, az infarktus egyik legegyszerûbb, ugyanakkor legplasztikusabb és legmélyebb leírása. Egy év múlva visszaszokik a cigarettára, és 1953 az az év, amikor ünnep, ha házában paradicsomleves van. Több mint fél esztendeje nem evett húst, állandó rohanásban él, újból rosszul lesz. '54 decemberében újra infarktust kap. Mialatt fekszik, sokízületi gyulladása lesz. Végül – váratlan módon – tüdôrákban hal meg 1957- ben, ötvenhét évesen. Minden szervében felfedezték az áttéteket.

A betegség élete részévé vált, de méltósággal viselte a szenvedést. Nem csak kibírni akarta ôket, hanem maradandót is alkotott belôlük.

"Álommá zsongul a tücsökzene" – Szabó Lôrinc utolsó versének szánta a Holdfogyatkozást, amelybôl a beszélgetôk a címet kölcsönözték. Egy szenvedéssel, nehézségekkel teli, lelki mélységekben talán túlságosan is gazdag élet betegségeken átütô, végsô üzeneteként.

N.B.

Szabó Lôrinc

Nyáréji tó. Jegenyék, álmodók.

Sugársokszögön körben ráng a pók.

Öreg ezüstben öreg topolyák.

Ünnepély ma a megbûvölt világ

s nagy némajáték: éjfél s egy között

Árnykúpunk hegye lassan átsöpört

az égi Gömbön s úgy üzent felém,

hogy van a Földön túl is esemény.

De, lám, a csillag újra gyúl s tovább

hinti az ûrbe halk álomporát.

Bár meg sem moccan, rohan minden út.

Kúszik rólunk is a fekete kúp.

Búcsúzót dünnyög a fülemüle.

Álommá zsongul a tücsökzene.

Majd a legpuhább lepke is elül,

a Hold a szomszéd kertbe menekül

s ott játszik tovább, ezüstcsöndü fény,

a pók sokszögû tündérlemezén.

– Március –

A kilencedik számot 100 évvel ezelôtt, március 3- án, vasárnap kapta kézhez a vásárhelyi olvasó, Szentgyörgyi Dénes laptulajdonos és szerkesztô, ezúttal is Bedôházi János vezércikkével indítja a számot, Máriakultusz címmel, amelyben a Stabat mater szerzôjének kiléte felôl filozofál, miközben szûz Mária iránti tiszteletérôl értekezik. * Ebben a lapszámban Kürtös József folytatja Az erdélyi telepítés címû cikkét, amelyben a kivándorlásra készülô erdélyi magyarságot szeretné arra ösztönözni, hogy inkább a Maros, a Szamos, a Körösök völgyeiben telepedjenek le egy biztos telepes faluban, mint a bizonytalan tengerentúli világban.* Petelei István marosvásárhelyi novellista újabb részletet közöl abból a romantikus történetbôl, amelynek fôhôse, Domokos Ferenc a megesett lányról mesél, a Juhod völgyében élô székely embereknek: Állat pihent, nyáj kolompja nem szólott, a Hold olyan fényesen ragyogott, hogy a bokornak az árnyéka is látszott… Lengyel Zsuzsi sorsát nem tudjátok… Mondj beszédet édes Ferenc bácsi, szépet hosszút, szomorút… Orláton történt a gonoszak földjén, mikor Zsuzsi kivirult bimbójából, nála is megdobbant valami a szép legényért, akinek tûzben égô két szeme még a farkasból is engedelmes kutyát tudott volna csinálni, s a hízelkedô nyelvével még a kígyót is ki tudta volna beszélni a bôrébôl… Zsuzsinak két szép orcája, vidám lelke és szegény, öreg, beteg édesanyja volt. A legénynek szép portája a faluban, ökre s földje a nagy határban… Összejöttek sokszor, táncban kézen fogva perdültek, együtt bútták a virágos mezôt, s örökké volt mondanivalójuk nappal és este, a legény szinte ott lakott az özvegynél… A szomszédok csak súgtak- búgtak, Lengyel Zsuzsi olcsó leány… Az idô is futott, mint a vágtató ló… Mikor kivirágzott a kökény bokor Zsuzsinak csak akkor hervadt el a becsülete s meglátszott a gyalázata…Egy egész nyár eltelt, mulattak a fonóban a táncházban, a termés már fedél alatt volt… Gondolt egyet Zsuzsi, felvette a selyem viganóját és egy éjjel elment a táncba, a legény is ott volt, mással táncolt… Háromszor is elhaladtak Zsuzsi elôtt, se ô, se senki nem vitte Zsuzsit táncba, kigúnyolták a legények… Ámolyogva ért haza, a kemencében még vereslett a parázs, Zsuzsi csak nézte merôn s ki tudja mire gondolt… Egyszercsak eszébe jutott valami, lekapott egy csuprot a szegrôl és zsarátnokkal töltötte színültig, azzal futni kezdett... A bosszúja ûzte. Ott feketéllett az álnok zsúpfedeles háza az utca végén… Arra szaladt Zsuzsi s a tûzzel tele csuprot bevágta a zsúpfedél szélébe, és amikor veresedni kezdett a szalma addig fútta amig lángba nem borult az egész zsúpfedeles ház… Zsuzsi tépte, húzta a fedelet és vérben forgó szemmel, ordította: Tûz van ! Tûz van… én gyújtottam rá! Engem is égessetek meg… a novella címe "A Lengyel Zsuzsi sorsa"* Ebbôl a lapszámból tudhatta meg a 100 évvel ezelôtti olvasó, hogy Erdôvidék legszebb erdejében, nem messze Baróttól egy újabb gyógyvízforrást fedeztek fel, amibôl gyógyfürdôt képeztek és létrehoztak egy gondnokságot, hogy mihamarabb megnyílhasson a gyógyfürdô * A Háromszék megyei birtokosok körében mozgalom indult, hogy egy közraktárt és mellette egy mûmalmot építsenek. A szükséges tôke 70%-a már jegyezve van * A múlt vasárnap (1906. márc. 3-án) a marosvásárhelyi Erdély Szálló nagytermében döntô lépés történt a magyar ipar támogatásáért. 2000 férfi és nô jelenlétével népgyûlést tartottak, amelyen dr. Bernády György polgármester, Bedôházi János kamarai titkár, Szakács Péter kereskedelmi és iparkamarai titkár, dr Fenyvesi Soma ügyvéd és Petri Zsigmond mészáros ismertette hazafias szép beszédét és utána 20 tagú bizottságot választott, amely kimondta a magyar ipar állandó és rendszeres támogatását, valamint az osztrák ipar bojkottálását.* A tüdôvész pusztítása címmel statisztikai adatokat közöl a lap, amelybôl kiderült, hogy Magyarországon 1903-ban 65724 egyén halt el tüdôvészben. Csupán decemberben Maros-Torda vármegyében 56. Háromszék vármegyében 40, Csík vármegyében 36, Kis-Küküllô megyében 31 személy vesztette életét tbc-ben.* A Maros felsô szakaszának tutajozása érdekében a székelyföldi miniszteri kirendeltség javaslatára a földmûvelésügyi ügyvezetô kidolgoztatta azokat a terveket, amelyek betartása fellendíti a fakereskedést a Maros felsô szakaszán* Az Erzsébet ligetben májusban nagyszabású gyermeknapot rendeznek az Országos Gyermekvédô Liga határozata alapján, amely ingyenes népünnepély lesz. Ugyanott egy új díszes tribünt építtet a város, a szépen befásított területen, és a megújult Kerékpáros Egyesület is itt kap helyet, végül is olyan sportteleppé válik a liget, amelyben Marosvásárhely ifjúsága többféle ágazatban sportolhat, amit a gyerekek játszótérnek is felhasználhatnak, köszönhetôen városunk polgármesterének, dr. Bernády Györgynek, aki elindította a sportot támogató mozgalmat. * Boldog az az ember, aki remél, és hinni tud – indul a március 15-i megemlékezésrôl írott cikk, amit Oroszlány Gábor jegyzett, majd folytatja – a magyar nemzetet sokszor érték csapások, s a mai ünnepünkön is sokan irigykedve néznek bennünket, kik izgatást látnak abban, hogy a brassói Czenk-tetôn Árpád-oszlop hirdeti ezeréves múltunkat, szóljon a szózat és Petôfi dala. Akkor sírjunk majd, ha kihal belôlünk a mindenható honszeretet. * Harmath Lujza a székely babonákat eleveníti fel. A tüsszentésrôl jegyzi, Ha valaki hétfôn prüszköl, öröme lesz, kedden, jó hírt hall magáról, a szerdai prüszkölés azt jelenti, hogy rosszat beszélnek róla, a csütörtöki, hogy vágya beteljesül, a péntekitôl bosszúság éri, aki szombaton prüszköl, elhagyja a szeretôje, a vasárnapitól kibékül a legnagyobb ellenségével…

* Amikor a kis csürkét elôször viszik ki a házból a gazda csakis háttal lépjen ki az ajtón, mert így nem látja meg a varjú és nem hordja el * Mikor tavasszal elsôt dörren az ég, gyorsan kapj egy kavicsot a kezedbe és azzal hétszer ütögesd meg a fejed, mert így egész esztendôben elkerül a fejfájás.* A marosvásárhelyi Székely Társaság XII. ingyenes elôadásán olyan virtuozitással adta elô Bámbó Berci hegedûszólóját, hogy percekig zúgott a taps * A Székelyvilág lapfenntartó reklámjai közül márciusban a Schicht szappan volt a nyerô. A hirdetésben két szerecsen mosdatta egymást, biztosan eredményesen…

Mazsolázta Csifó János

– interjú a L'art pour l'art társulat tagjaival –

Azt hittük, színházi elôadásra fizettünk be, de kiderült, hogy nem csak. A nézôközönség egyszerre kapott szavalatokat, érezhette magát moziban, cirkuszban a bûvészmutatványok által, rockkoncerten, "gonoszkópírással" jósolták meg korántsem felhôtlen jövônket. A sajátos, abszurd humoráról, nyelvi leleményeirôl híres társulat, a budapesti L'art pour l'art elsô alkalommal indult erdélyi turnéra, az elmúlt húsz év legjobb jeleneteibôl válogatva össze egy estre valót. A csapat négy tagját: Szász Mónit, a társulat egyetlen hölgy szereplôjét, aki fel tudja venni a követelôzô, hisztis kislány, Zigóta és a dögös, korlátolt agymûködésû Kanca szerepét, Laár Andrást, a humorcsoport agresszív, hûtlenkedô Besenyô Pista bácsiját, bûvészét, zenészét, Dolák-Saly Róbertet, a kislányos Boborjánt, gonoszkópírót, elszállt nagypapáját és a társulat Mikulását, rikító hajú, szakállas, pirospöttyös ruhás Margitját (aki közben Rücsökként is látható színpadon), azaz Pethô Zsoltot faggattuk a marosvásárhelyi elôadásuk után.

– Amint említették a színpadon, hároméves koruk óta készülnek Erdélybe, mégis csak most jutottak el közénk. Miért?

– Laár András: – Egészen egyszerûen azért, mert eddig nem voltak meg a lehetôségeink. A társulat 1986 óta mûködik, vagyis húsz éve, négy-öt esetben merült fel azóta az erdélyi turné, de nem volt meg az az ember, akivel itt meg lehetett volna szervezni, ezt Magyarországról nem tudjuk megszervezni. Most pedig keletkezett egy lehetôség, a mi menedzserünk és egy helyi ember, Szederjesi Ferenc által.

– Más határon túli magyar vidéken szerepeltek már?

– L.A: Igen, Szlovákiában nagy sikerrel játszottunk, ott is szeretik ezt a fajta humort. Valamiért azt könnyebb volt megoldani.

– Hogy sikerült a marosvásárhelyi fellépés? Egyáltalán hogyan fogadta Önöket az erdélyi közönség?

– L. A.: Örült a közönség, valamennyire ismernek minket errefele.

– Hogyan állt össze az erdélyi turné repertoárja?

– Pethô Zolt: A társulat húsz éve alatt már tíz egész estés színházi produkciója volt, és ezekbôl állítottuk össze. Ezek között volt tizenöt éves jelenet, de volt olyan is, ami kétéves.

– A társulat sok mindenhez ért. Mik ezek a "képességek"?

– Szászi Móni: – Én a zenéléshez pont nem értek, de mind a három fiú zenész.

– Dolák-Saly Róbert: Ô írja a jelenetek nagyon komoly részét, nemcsak színésznôként van a társulatban, hanem a kezdet kezdete óta, vagy a kezdet után nem sokkal mint szerzô bekapcsolódott, amikor még nem is volt a színpadon. 1999-tôl a színpadon is szerepel.

– A társulatnak jól megy a varázslás, a "gonoszkópírás"...

– L.A: Robi az, aki gonoszkópírással foglalkozik, én inkább a mágiát gyakorlom. Azt láthatta a közönség, hogy az almával milyen komoly trükköket tudok.

– De csalni szokott – vág közbe Szászi Móni – ne haragudj, Andris...

– L.A.: Majd elbeszélgetünk Mónival, hogy miért lebbentette le errôl a fátylat. Végig azzal voltam, hogy a közönség elhiszi. Most, a Móni elmondja, hogy csalok, fáj nekem.

– P.Zs.: Igazából Móni sem tudja, hogy András hogy csal. Csak azt tudja, hogy nem létezik az a produkció, amit ô csinál. Nem jött rá még a trükkre, csak gyanús neki.

– Könyvírással is foglalkoznak...

– L. A.: Robinak is van egy könyve, ô egy évvel korábban jelentette meg a Madáretetôt, majd megjelent az én könyvem, a L’art pour Laár címû, és legújabban A Csôevô Duhajka meséi.

– Ez gyerekeknek szól?

– L.A.: Nem feltétlenül. Kamaszok, tinédzsertôl felfele, igazából már 6-10 éves gyerekek is szeretik. Nem kifejezetten gyereknek való mûfaj, de elmegy gyerekeknek is.

– Milyen jellegû humor menô ma Magyarországon, vagy a magyarok körében?

– P. Zs.: Robi tudja a legjobban, mert ô zsûrielnök volt... Mi azt fogjuk erre mondani, hogy a mienk az menô, már ha ez jó szó rá. Mi rengeteget szerepelünk telt ház elôtt és nagy sikerrel.

– D.S.R.: Most voltam nem elnök, hanem vezérigazgató. Na jó, csak szerényen zsûritag voltam a rádiókabaré fesztiválján. Most feljövôben van a stand-up comedy mûfaja, ami köztudottan arról szó