Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

A ma sorra kerülô megyei tanácsülés egyik vitatémája a Brüsszelben megnyitandó képviseleti iroda. A Megyei Tanácsok Országos Szövetsége ugyanis nemrég elhatározta, hogy a köztisztviselôknek speciális felkészítôkön kell részt venniük a belga fôvárosban megnyitandó képviseleti irodában.

Ha eltekintek attól, hogy az EU-csatlakozás elôtt levô országokban valóságos divat volt a brüsszeli képviseleti irodák nyitása, sôt mára már amolyan státusszimbólummá is vált, feltétlenül hasznosnak látszik egy ilyen kezdeményezés, feltéve, hogy kellô gyakorlattal valósítják meg és szakmailag felkészült emberekkel képviseltetik magukat a megyei tanácsok. Azaz, nem csak "rongyrázásról" van szó, netalán arról, hogy "bizonyos" személyek "zsíros" álláshoz juthatnak Brüsszelben.

Az végleg nem állítható, hogy egy ilyen iroda létrehozása, ha az anyagi szempontokat tekintjük, prioritás lenne, hiszen mindennap "elkönnyezik" az önkormányzatok, hogy nincs pénz erre, arra, amarra. Utakra, vízbevezetésre, épületjavításra, fizetésekre, kultúrára, egészségügyre stb. A brüsszeli képviseleti iroda fenntartása (közpénzbôl) mintegy 5-6 ezer eurójába kerülne havonta a megyei tanácsnak, az infrastrukturális beruházást nem tekintve.

Bár ma szavaz a testület az ügyben, a tanácsosok egy részének tegnapig nem sikerült érdemben tájékozódnia a törvénytervezetrôl. Arról például, hogy hány személyt küldenek tanulmányútra Brüsszelbe, mennyit kell fizetni az iroda fenntartásáért, a kiképzéseket követôen lesz-e állandó személyzete a képviseleti irodának, kiket és hogyan választanak ki e célra. Mind-mind kérdôjel. Másrészt ha igaz az állítás, hogy csupán a felkészítôk lebonyolítását tervezik, és az is, hogy e kiképzéseket európai uniós finanszírozással itt, Romániában is meg lehet tartani, akkor enyhén szólva furcsának tekinthetô a kezdeményezés. Ha a cél a hatékony lobbizás, gyors információszerzés közvetlen, hiteles "for-rásból" a pályázati lehetôségekrôl, a gazdasági, turisztikai potenciál népszerûsítése, akkor csakis megfelelô felkészültséggel, szakmai tapasztalattal rendelkezô, európai nyelveket beszélô emberek kell képviseljék a megyei önkormányzatokat a belga fôvárosban.

A brüsszeli iroda kapcsán akaratlanul is a megyei tanácsok keretében az elmúlt években létrehozott európai integrációs irodákra gondolok. Ezek, amelyek mûködésérôl, vagyis az integrációval kapcsolatos tájékoztatás hatékonyságáról hallhattunk elmarasztalást, amelyek tevékenysége legtöbb esetben kimerül az alibi-rendezvények szervezésében. Eszembe jut, amikor ezen iroda egyik alkalmazottja kifejtette meglepôen korlátolt nézeteit például az anyanyelvhasználatról, és az is, hogy a megyei tanács már fizetett brüsszeli tanulmányutat bizonyos személyeknek az elmúlt években. Az eredményekrôl hadd ne szóljunk...

Az Európai Beruházási Bank ( EIB) mintegy 600 millió euró hitelt kíván nyújtani Romániának az árvízkárok enyhítésére – jelentette be a pénzintézet szerdán.

Április óta a gyakori viharos esôzések miatt több helyen is árvizek keletkeztek és ezek 77 ember életét követeltek, otthonok ezreit tették tönkre. – Az EIB segítséget nyújt az országnak a katasztrofális áradások utáni helyreállításhoz" – közölte Wolfgang Roth, a bank alelnöke.

Az áradások következtében több száz kilométeres úthálózat is tönkrement és károk keletkeztek a vasútvonalakon, ezek együttes elôzetes becsült összege meghaladhatja az 1 milliárd eurót. Az EIB elôrehaladott tárgyalásokat folytat az út-és vasúthálózat helyreállítását célzó, 30 évre szóló, 10 éves türelmi idejû hitel nyújtásáról.

Ma este kezdôdik az immár 15. alkalommal megrendezésre kerülô Constantin Silvestri Nemzetközi Zenei Fesztivál. A kéthetes rendezvénysorozat idején öt koncertnek ad helyet a Kultúrpalota nagy-, illetve kisterme. A hangversenyeket tematikus rendbe szedték a szervezôk. Így ma este hét órától szimfonikus nyitóhangversennyel kezdôdik a fesztivál, amelyen Petre Sbârcea vezényel Silvestri-, Sosztakovics- és Respighi-mûveket. Prunyi Ilona magyarországi zongoramûvész Sosztakovics 2. F-dúr zongoraversenyét játssza, a hangversenyre az I. bérlet érvényes.

A második koncertre október 4-én, kedden kerül sor, ezúttal a kisteremben. Caius Hera reneszánsz lantestjére látogathatnak az érdeklôdôk, amelyen Dufay-, Attaignant-, Phalese-, Bessard-, Dalza-, Casteliono-, Francesco da Milano-, Caroso-, Waissel-, Milan- és Downland-mûveket, valamint ismeretlen szerzôk darabjait hallgathatják meg.

Október 6-án, csütörtökön este hét órától a nagyteremben vokál-szimfonikus hangversenyre lesz(2. bérlet), vezényel az egyesült államokbeli Cesare Civetta, zongorán játszik Cristian Niculescu Németországból. Fellép a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia vegyes kara és szimfonikus zenekara, karvezetô Vasile Cazan, karvezetô- asszisztens Sikó Szidónia. Brahms-, Chopin- és Beethoven- mûvek hangzanak el, köztük Chopin 2. f-moll zongoraversenye és Beethoven Esz-dúr szimfóniája, az Eroica.

Október 11-én, kedden kamarazene-esten vehetünk részt a nagyteremben, közremûködik Margaretha Melz szoprán és Gracza Attila zongoramûvész Svédországból. A mûsor Lotti-, Caldara-, Purcell-, Händel-, Mozart-, Rossini-, Schubert-, Brahms-, Stenhammar-, Rangström-, Peterson-Berger- és R. Strauss-darabokból áll.

A XV. Constantin Silvestri Nemzetközi Zenei Fesztivál zárókoncertje október 13-án lesz a nagyteremben (szintén este hét órától, 3. bérlet). Vezényel Shinya Ozaki, hegedûn közremûködik Florin Croitoru. A hangversenyen Csíky Boldizsár Régi erdélyi táncok és dalok címû mûvét, Prokofjev 2. g-moll hegedûversenyét és Sosztakovics 10. é-moll szimfóniáját hallgathatja meg a tisztelt publikum.

Negyedik alkalommal tart megyénkben is egész napos mellrákellenes kampányt a Szaporodásegészségtani Intézet és a Közegészségügyi Igazgatóság egészségnevelô osztálya. Ennek keretében 9-18 óra között a Bartók Béla utca 1. szám alatti egészségnevelô osztályon a szakemberek ingyen végeznek mellrákszûrést. A fôtéri virágóránál tájékoztató szórólapokat osztogatnak, s felelnek az érdeklôdôk kérdéseire. A kampány a polgármesteri hivatal megvilágításával ér véget, 19.30 órakor rózsaszín fénybe borítják a központi épületet.

Ionela Cozos, a Szaporodás-egészségtani Intézet vezetôje beszámolójában hangsúlyozta: tavaly az ingyenes mellrákszûrésre közel 300 nô jelentkezett, s több mint 50 százalékuknál a szakemberek elváltozást tapasztaltak. A szûrés nyomán számos új mellrákos esetet tártak fel. Ha idôben felfedezik a daganatot, megmenthetik a nô életét – mondta az intézet vezetôje. A továbbiakban beszámolt arról is, hogy a polgármesteri hivatal rózsaszín megvilágításával fel akarják hívni a lakosság figyelmét arra, hogy vigyázzon egészségére.

A számadatoknál maradva Liana David orvosnô, az egészségnevelô osztály vezetôje elmondta: a mellrákos esetek második helyen vannak az országos elhalálozási statisztikában. Maros megyében 2004-ben 251 új mellrákos nôt vettek nyilvántartásba. A kampányt kiterjesztik vidékre is, tavaly Mezôrücsön végeztek szûrést, idén két községbe szeretnének kiszállni. A helységeket a pénteki vizsgálaton tapasztaltak nyomán választják ki, elsôbbséget élveznek azok a települések, amelyekrôl nehezen lehet megközelíteni a megyeszékhelyet. Az orvosnô arra is felhívta a nôk figyelmét, hogy a családorvos által kiállított küldôcédulával az onkológiai kórházban ingyenesen elvégzik a szakvizsgálatokat, melyek nyomán bizonyosan kiderül, hogy van-e elváltozás a mellben vagy sem.

Akire azt mondjuk, hogy érti a csíziót, az ügyes, talpraesett ember, ért hozzá, hogy elônyt szerezzen magának, vagy általában van magához való esze, nem lehet egykönnyen kifogni rajta. A csízió manapság már csak ebben a kapcsolatban élô szó, önállóan nem használjuk, jelentése is feledésbe merült.

A mûvelôdéstörténeti kutatás azonban kimutatta a szó eredeti és átvitt értelmét, és ezzel megoldotta szólásunk keletkezésének kérdését is.

Csíziónak eredetileg a huszonnégy hexametersorból álló verses naptárt nevezték. Arról ugyan nem tájékoztatott ez a naptár, hogy az egyes napok és hónapok az év mely napjaira esnek, de mint amolyan öröknaptárban, megvoltak benne az állandó ünnepek és a fontosabb névnapok, mégpedig erôsen rövidített formában. Minden hónapra két-két sor esett ebbôl a naptárversbôl, s annyi szótagból állt, ahány napja az illetô hónapnak van. Január elsô felére például ez a sor vonatkozott: Csisio Janus Epi sibi vandicat Oc Feli Mar An, azaz a rövidítéseket feloldva: Circumcisio Januarius Epiphania sibi vendicat Octava Felicis Marcelli Antonii (az Úr körülmetélésének ünnepe). Ebbôl a hozzáértô ember tudta, hogy január elseje: Circumcizio Domini – mivel a vers hatodik szótagjával kezdôdik a rövidítés: Epiphania Domini (vízkereszt napja); január 13-a: Octava Epiphanie stb. Mivel a naptárvers elsô szava csízió (circumcizio, körülmetélés rövidítése), ezzel a szóval nevezték el magyarosan az egészet csíziónak, mint ahogy állandó szövegeket más esetben a kezdô szavaival szoktunk megnevezni (pl. miatyánk, hiszekegy stb.)

Az elsô külföldi csíziók az 1173-1208 közötti évekbôl valók, a legrégibb magyar csízió pedig a XV. század második felébôl maradt ránk egy kéziratos könyvben, az úgynevezett Peer-kódexben. Minthogy már a legrégibb nyomtatott csízió-vers (1538 elôtt jelent meg Krakkóban) naptárszövegben jelentkezett, és mivel ettôl fogva a csízió mindinkább egybeolvadt a mai értelemben vett naptárral, érthetô, hogy a könyvnyomtatás elsô évszázadában magát a tulajdonképpeni naptárt is csíziónak nevezték. A naptárak már a XVI. századtól kezdve közöltek hasznos tudnivalókat és jóslatokat, álomfejtéseket is. Ezért késôbb, valószínûleg a XVII. század második felétôl, mikor a kalendáriumoknak ez a szerepe, ismeretterjesztô része önállósult, azaz külön füzetek is jelentek meg, eredetileg csak naptárszövegként látott napvilágot, más ponyvanyomtatványok formájában. Szólásunkat eredetileg az ilyenféle ponyvakiadványokat használták az álomfejtésben, idôjóslásban. A tulajdonképpeni naptár a naptárrésztôl különvált.

A Vályi Gyula Matematikai Társaság szombaton, 2005. október 1-jén reggel 9 órakor, a Bolyai Farkas líceum dísztermében tartja a Vályi Gyula- emlékév záróülését, utána pedig a Vályi Gyula matematikakör megnyitóját.

Szeretettel várunk minden matematikát kedvelô V-VIII. osztályos tanulót a szülôkkel együtt, tanárkollégákat és minden érdeklôdôt.

Az elnökség

A szenátusban az ellenzéknek kedden sikerült megakadályoznia a romániai nemzeti kisebbségek státusáról szóló és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) által kezdeményezett és kidolgozott törvénytervezet gyors, hallgatólagos elfogadását.

Az alkotmány szerint hallgatólagosan elfogadott törvénynek számít az a "sima" jogszabály, amelynek a kormány által benyújtott tervezetérôl a törvényhozás 45 napon belül nem hoz döntést. Ez a törvényes határidô a kisebbségekrôl szóló jogszabály esetében szeptember 28-án járt volna, tehát kedden kellett volna a szenátusnak a hallgatólagos elfogadásról döntenie.

Ezt megakadályozandó, a szenátus keddi ülésén, Mircea Geoana szenátor, az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke javasolta, hogy a kisebbségekrôl szóló törvény esetében ezt határidôt 45-rôl 60 napra növeljék, mert szerinte "bonyolult, szövevényes" jogszabályról van szó. Javaslatát a szenátus plénuma 52-48 arányú szavazattal elfogadta. A javaslatot támogatták a PSD, a Nagy- Románia Párt (PRM) szenátorai, valamint az RMDSZ-t is magába foglaló kormánykoalíció egy liberális- és két konzervatív párti szenátora is. Ezek szavazáskor – állítólag félreértésbôl vagy technikai okokból és eredeti szándékuk ellenére – az "igen" gombot nyomták meg.

Verestóy Attila, a felsôház RMDSZ- frakciójának elnöke az MTI-nek nyilatkozva rámutatott: ez a fordulat, amely a kormánykoalíció egyes szenátorainak hiányzása, illetôleg átszavazása miatt állt elô, azzal a kockázattal járhat, hogy a a romániai kisebbségek státusáról az RMDSZ kezdeményezésére a kormány által 45 nappal ezelôtt benyújtott törvénytervezet érzelmi túlfûtöttséggel terhelt, elfogult politikai vita martalékává válhat a törvényhozásban. (Ennek lehetôségét vetíti elôre az a tény is, hogy a szenátusi ellenzék mintegy 300 módosító javaslatot dolgozott ki a törvénytervezethez).

– A törvény hallgatólagos szenátusi elfogadása nekünk jó lett volna annak ellenére, hogy a testület jogi bizottságától kikerült változat Eckstein Kovács Péter és Frunda György szenátorok véleménye szerint még jobb, mint a kormány által benyújtott tervezet – mondta Verestóy Attila.

Az Európai Unió hatékonyabbá és bürokrácia-mentesebbé tételét célozva az Európai Bizottság kedden bejelentette: visszavon 68 közösségi jogszabálytervezetet. A lépés kisebb vihart okozott az Európai Parlamentben, ahol többen bírálták a kezdeményezést, pontosabban a törvényhozókkal való megfelelô konzultáció hiányát.

Az EU-bizottság által kiválasztott dokumentumok olyanok, amelyek már évek óta az EU különbözô intézményei között keringenek (a legrégebbiek már 15 évesek). A legtöbb esetben tehát idejétmúltak – vagy pedig nehezítik az EU hatékonyabbá tételét, ami pedig a mostani brüsszeli bizottság legfôbb célja.

A visszavonandó tervezetek között például az elôzetesen nyilvánosságra hozott lista szerint van olyan, még 1999-ben elôterjesztett indítvány, amely az EU- tól kér állásfoglalást az akkor még csak tagjelölt Magyarország és az unió társadalombiztosítási rendszerei közötti koordinációra. Egy másik dokumentum pedig kimondottan csak az ausztrál borok behozatalát szabályozza – bizonyítékként a túl bürokratikus ügymenetre.

Az Európai Bizottság az elmúlt hetekben már több ízben jelezte, hogy átfésülik a korábbi jogszabálytervezeteket, mert a testület az eddiginél "kevesebb, de jobb" szabályozásra törekszik. A kedden kiadott közlemény szerint 183 olyan javaslatot vizsgáltak át, amelyeket a mindenkori EU- bizottságok nyújtottak be 2004 elôtt, s amelyek még mindig a két döntéshozó fórum, az Európai Parlament, illetve a tagállamok képviselôibôl álló tanács elôtt vannak. A 183 javaslatból 68-ról állapították meg, hogy nem felelnek meg a hatékonyság követelményének, vagy pedig egyszerûen aktualitásukat vesztették.

Brüsszel szerint ez csak az elsô lépés: hamarosan a már érvényben lévô jogszabályokat is felülvizsgálják, a túlzott szabályozás megszüntetését, a bürokratikus akadályok felszámolását célozva, az ezután elôterjesztendô új javaslatoknál pedig az eddiginél is alaposabb hatástanulmányokat végeznek majd.

A kezdeményezés azonban konfliktushoz vezethet a brüsszeli testület és az Európai Parlament között. Ez utóbbi elnöke, Josep Borrell kedden kifogásolta, hogy ô maga is csak a sajtóból értesült a tervrôl, s követelte, hogy a képviselôket ne csak tájékoztassák, de konzultáljanak is velük a kérdésrôl. Martin Schulz, a szocialisták frakcióvezetôje elismerte, hogy a kezdeményezés célja önmagában nem rossz, de a "megközelítést" (azaz a konzultáció hiányát) elfogadhatatlannak mondta. Még a legnagyobb képviselôcsoport, a konzervatívok frakcióvezetôje is az "intézmények közötti megállapodások" betartását sürgette.

Georgia állam egyik egyetemének hallgatói Dmitriy Plak vezetésével laboratóriumi körülmények között ismételték meg a popzenei körökben ismert jelenséget, hogy az ütôs felszerelés nagy dobja elfújja a gyertyát. Ötletükre az amerikai ûrkutatási ügynökség is felfigyelt és a New Scientist amerikai tudományos folyóirat is megemlítette, mint érdekességet.

A kísérlet sikerült, az 55 herzes, 120 decibeles hang földi környezetben eloltotta a gyertyát. Pontos magyarázat ugyan még nincs a jelenségre, de sejthetô, hogy a hanghullámok a láng közelében helyi nyomáscsökkenést okoznak, s emiatt vagy az oxigén-koncentráció, vagy a hômérséklet eléggé lecsökken ahhoz, hogy kialudjon a tûz.

Az ûrhajósoknak a tûzoltáshoz fülvédôre is szükségük lesz, mert a fájdalomküszöböt megközelítô 120 decibeles hangerô a rock koncertek hangszórónak közvetlen közelében fordul csak elô.

A csapat arra készül, hogy jövô nyáron mikrogravitációs környezetben is megismételje a kísérletet a NASA súlytalanságot szimuláló KC-135A típusú repülôgépén.

A csak hánytató üstökösnek ("vomit comet") csúfolt repülôgép 30 másodpercig tud súlytalan környezetet biztosítani, ami a hullám-vasút szerû pálya következô szakaszán több g-s gravitációra vált.

A NASA tíz éve kezdett egyetemistákat bevonni a súlytalansági kísérletekbe. Nyaranta három hétig a fiatalok használhatják a gépet, de nem egyszerû vidámparki kéjutazásra invitálják ôket: csak akkor szállhatnak a fedélzetre, ha javasolt kísérletüket elfogadják. Feltétel a jó ötlet, a részletesen kidolgozott javaslat, a tudományos érték, kivitelezhetôség és legyárthatóság, és mindezt úgy kell megcsinálni, végigvinni a testületeken, ahogyan a "nagyok" teszik.

Az infrastruktúra fejlesztése, a határon átnyúló együttmûködés és a környezetvédelem lesznek a román és a magyar kormány október végére tervezett együttes ülésének legfontosabb napirendi pontjai, közölte Markó Béla.

Az RMDSZ elnöke szerdán, sajtótájékoztatón elmondta, az együttes kormányülés napirendje még nem végleges, de a megbeszélések célja a közös projektekkel kapcsolatos minél több döntés meghozatala lesz.

Az október 28.körül esedékes román-magyar kormányülés témái közül Markó a határon átnyúló együttmûködést, az infrastruktúra- fejlesztést, a környezetvédelem, az oktatás, a kultúra, az ifjúság és a mûemlékvédelem kérdéseit említette.

Az RMDSZ elnöke nem zárta ki annak lehetôségét, hogy Verespatak ügyérôl is szó lesz a találkozón. Hozzáfûzte, a kormányülésen a szövetség támogatni fogja az észak-erdélyi autópálya- építést.

Régi igazság, a politikának, ha beavatkozik életünkbe, arra kell ügyelnie, hogy ha használni nem tud, legalább ne ártson.

A romániai magyar nyelvû felsôoktatás jelenlegi helyzete semmiképpen sem sorolható átütô sikereink közé. Az önálló Bolyai Egyetem visszaállítása – egyik legfôbb 1990-es célkitûzésünk – mára még a közbeszéd tárgyát sem képezi, megvalósítása, akárcsak a helyette kitalált Petôfi–Schiller létrehozása egyre kevésbé tûnik elérhetônek.

Éppen ezért tartom nagyon fájdalmasnak azt, hogy a romániai magyar érdekvédelmet ellátni kívánó szövetség a Nastase-kormány regnálása idején a kis lépések taktikájával – akarva-akaratlan – a marosvásárhelyi magyar nyelvû orvos- és gyógyszerészképzést hátrányos helyzetbe hozta. Mirôl is van szó?

A MOGYE magyar tanári kara és diáksága az 1989-es fordulat után azonnal igényelte az önálló magyar beiskolázási számok bevezetését, mert csak így látta biztosítottnak a Ceausescu-rendszer utolsó éveiben szinte teljesen elsorvasztott magyar karok visszaállítását. Amikorra, hála a csalásokat kizáró felvételi tesztrendszer bevezetésének, a legtöbb karon már fele-fele lett az arány, 14 évvel késôbb az RMDSZ-vezetés megegyezett a román hatalommal a beiskolázási számokról. Jellemzô, nem abból indultak ki, hogy a romániai orvosképzés évente hány szakembert bocsát ki, így állapítván meg a magyarság részarányának megfelelô keretszámokat, hanem a marosvásárhelyi felvételi- eredményeket százalékosították. Ez oda vezetett, hogy a legnagyobb létszámú és legkeresettebb általános orvosi karon a románok e helyek 60%-át, míg a magyarok 40%-át kapták meg. Ennek a leosztásnak két nemkívánt következménye van:

– örök idôkre biztosítja azt, hogy a román diákok és tanárok létszámfölényben lesznek, s így "demokratikusan" bármilyen, nekik nem tetszô magyar kezdeményezést megfojthatnak;

– évrôl évre egyre több, a románoknál jóval nagyobb médiát elérô magyarul felvételizô diák esik ki az általános orvosi felvételin. A tavaly még csak fél pont volt a különbség az utolsóként bejutó magyar és román hallgató között, az idén ez a különbség mar szinte egy egész jegy! Az utolsó magyar 9,30-cal jutott be, míg az utolsó román 8,49-et ért el. Vagyis legkevesebb húsz orvosnak való magyar fiatalt fosztottak meg a továbbtanulás lehetôségétôl ezzel a diszkriminatív (tehát alkotmányellenes) paktum-jogszabállyal.

Ismétlem, itt az ideje, hogy amit a politika elrontott, javítsa ki, szüntesse meg a magyar nyelven felvételizôk hátrányos megkülönböztetését s ezenkívül tegye meg az önálló magyar karok létrehozásához, a megfelelô magyar oktatói kar biztosításához szükséges lépéseket.

Voluntarista beütésekkel terhelt elnökünk újra elôállt egy közfogyasztásra szánt gumicsonttal: kissé sandára sikerült mosoly kíséretében kérte fel az ország 22 millióra taksált lakosságát, hogy ne adjon ezentúl állami intézményekben csúszópénzt. Az említett ötletszerû megnyilvánulásai terhére írható, hogy a felhívás az Európai Bizottság "Networking Europe" címmel tartott rendezvényén hangzott el. Gondolom, a jelen lévô EU-megbízottak "kiemelt" érdeklôdéssel hallgatták a szokatlan logikára valló fejtegetést.

A "téma", minden kétséget kizáróan, aktuális. Mondhatni, matuzsálemi korú aktualitás, hiszen a hála kifejezése, a valamely elôny elérésének igénye, a bürokrácia útvesztôinek kiiktatására való igyekezet természetes emberi reflex. Történelme van. Ezt nevezi Traian Basescu – megint csak kedélyes könnyedséggel – "nemzeti sportnak". Amit egy legyintéssel elintézhetnénk, ha nem lenne nyomatékos jele a tehetetlenségnek. A gyermeteg felhívás ugyanis semmi mást nem üzen, mint azt, hogy az akárhány hivatal, az akármennyi korrupcióellenes duma dacára, képtelen megbirkózni az állampolgár zsebét és a közköltségvetést folyamatosan dézsmálókkal. Ezt a hatósági impotenciát az elnök már körmönfontabban adja tudtunkra, emígy: "Megszoktuk, hogy az elnöktôl, a fôügyésztôl, az igazságügyi minisztertôl várjuk az államapparátus megtisztítását a korrupciótól. Persze, meg lehet tisztítani, de idôvel." – mondja, s egy könnyed mozdulattal átveti a döglött macskát az állampolgárok udvarába. Mi isszuk a levét, mi tegyünk róla!

Abban van némi igazság, hogy az adózáson fölüli adakozásaink folyamatosan tartósítják a szóban forgó jelenséget, de az legalább annyira nyilvánvaló, hogy a közállapotok terelik erre a kényszerpályára az állampolgárt az élet legkülönbözôbb területein. Nincs értelme részletezni, hogy hol és mi mindenben hajlunk arra, hogy ügyeinkben illetékeseknél némi "besegítéssel" gyorsan és eredményesen célt érjünk. Érdekeltek vagyunk! Nem a jó szívünk, bôkezûségünk nyitja meg a zsebünket a "figyelmesség" rengeteg megjelenési formájára.

Baksis, borravaló, csúszópénz, hálapénz – nem szinonimák, hanem jól körülírható változatok egy témára. Elhiszem elnökünknek, hogy ô nem tömi hálapénzzel orvosainak zsebeit. Miért is tenné, hiszen a hála nem feltétlenül csapódik le pekuniáris tranzakciókban. "Bizonyos" körökben a kölcsönös szívesség formáját ölti, törvényes és szabályos gesztusokban nyilvánulhat meg, el egészen a gorombább, de kölcsönösen elônyös, egyben nehezen tetten érhetô kéz kezet mos változatig. Mindez természetesen nem vonatkoztatható elnökünkre, ôt a viszonzatlan figyelmességek illetik meg. Így aztán – legalábbis elsô látásra – nem vádolható azzal, hogy bort iszik és vizet prédikál. Ez a szféra persze kiterjedtebb, hiszen a magas vagy akár kevésbé magas hivatalokban ülôknek kijáró szolgáltatások a legnagyobb rendben vannak, nemde, a korrupció, a lefizetés leghalványabb árnyéka nélkül. Ôk tehát, a csecsemôk mellett, levonhatók a 22 millióból. Maradnak azok, akik fizetnek, de sehol sem kapnak, aztán azok, akik fizetnek, de kapnak is. Ilyen egyszerû, avagy ennyire bonyolult ügybe ártotta magát iróniára késztetô módon elnökünk.

Felhívása, mondhatjuk közhelyesen, süket fülekre talál. A sajtó el lesz vele egy ideig, aki nem kap, de mindenhol ad, futó bosszankodással, aki ad is meg kap is, gúnyos mosollyal tér napirendre az elnöki kiszólás fölött.

Ott tartunk, ahol voltunk. A képtelen, elhamarkodott, de visszhangos ötleteknek azonban az az átka, hogy a legjóravalóbb szándékot is képesek cigányútra futtatni. Ezt tette Traian Basescu. Tartalmas, szakszerû, a jelenséget érdemben mérlegelô eszmecsere, vita helyett a parttalan, komolytalan szócséplésbe fullad a "történelmi" ügy. Ehhez illô ötletekkel. Az egyik mindjárt az egészségügyi miniszteré, aki a hálapénzrendszer megszüntetésére az egészségügyi személyzet fizetésének emelését látja célravezetônek. Komolyan mondja. Valaki még hozzáteszi, hogy a betegekhez hasonlóan az orvostársadalom is lealacsonyítónak és megalázónak tartja a jelenséget és meg akar szabadulni a paraszolvenciától. Ô is komolyan látszik mondani. Biztosan a lealacsonyodástól és megaláztatástól látunk annyi földre sütött szemmel járó fehér köpenyest. S a helyzet hasonló lehet a különbözô rendû és rangú köztisztviselôk körében is. Csak az a fránya, megátalkodottan adakozó állampolgár nem süti földre tekintetét szégyenében, hogy mire vetemedik és hány embertársának okoz valóságos lelki fájdalmat baksissal, borravalóval, csúszópénzzel, hálapénzzel, s egyéb szagtalanságokkal…

A mellékkiadások és mellékkeresetek eme témakörében így aligha jutunk egyrôl kettôre. Például a korrupciót körülíró tanulmányokból adódó kézenfekvô következtetésre, hogy a legnagyobb visszaéléseket "történelmi" idôk óta a törvényesség és törvénytelenség mezsgyéjén húzódó "senki földjén" követik el. Ott, ahol a törvények, szabályok kétlakisága miatt nézôpont, ügyészi meg védôi ügyesség kérdése, hogy valami szabályosnak vagy szabálytalannak bizonyul. Lásd a visszhangos, de sorra kifulladó, úgynevezett nagykorrupciós ügyeket. Másfelôl, a hétköznapi korrupció dolgában sincs ideje illetékeseknek – például a személyi és hatalmi ügyletekbe bonyolódott Monica Macoveinek – szemügyre venni a jelenség gyökerét, amely az elburjánzott bürokrácia természetében tenyészik. De a kutyafutta törvénygyártás korában ki veszi a fáradságot, hogy átfésülje például a hatósági ügyintézési eljárások szövevényét, s tételrôl tételre az ésszerûség határaira egyszerûsítve tegye lehetetlenné, hogy bürokraták hada húzzon hasznot az ügyfelekkel való packázás szabályokba épített lehetôségébôl. A törvényeken múlik, hogy éldegél, él avagy egyenesen virágzik a korrupció nagyban és kicsiben. A mifelénk honos virágzó állapoton aligha változtat az elnöki kedélyes "ügykezelés". S minthogy tartósan ezzel kell beérnünk, ha lúd, legyen kövér, szabadjon az elnöki ötlethez méltót javasolnom: foglalják költségvetésbe a mindenkinek kijáró, amolyan össznépi szociális támogatásként a pénzügyminiszter által kiokoskodható mértékû összeget, amit évente baksis, csúszópénz, hálapénz stb. formájában vélhetôen kifizetünk. Ez a nemes gesztus a zéró egyenleghez segítené az állampolgárt, s boldogan fizetne belôle, az adómentes jövedelmekhez jutókkal pedig foglalkozzon a rendôrség, ügyészség, a fináncok és más erre hivatottak meg ezért fizetettek serege.

Hogyan tovább, vidéki gazdálkodó?

Legyünk ôszinték: az EU-csatlakozás nemcsak jóléti lehetôségeket kínál, hanem komoly egzisztenciális kérdéseket is felvet. Különösen a vidéki gazdálkodók boldogulását látom veszélyeztetve. Ugyanis az Európai Unió közös agrárpolitikájának (KAP) irányelvei a mezôgazdasági támogatások csökkentését irányozzák elô. A folyamat a '90-es évek agrárpolitikai reformjával kezdôdött, amikor az EU-nak szembesülnie kellett a felhalmozódott mezôgazdasági termékek gondjával, a megváltozott fogyasztói igényekkel, és a környezetvédelem kihívásaival. Addig a mezôgazdasági támogatások az EU költségvetésének mintegy hetven százalékát képezték, 1990-tôl kezdôdôen ezt visszaszorították ötven százalék alá, és a trend továbbra is a csökkentés felé mutat. Ma a KAP elsôsorban az elôállított termékek minôségére, a fogyasztók igényére és a környezetvédelemre összpontosít. Ezen elvek alapján eszközöl mezôgazdasági támogatásokat. Ezért a romániai vidéki gazdálkodók is ezekre a szempontokra kellene áthangoljanak.

Felhívom a figyelmet arra is, hogy az EU mezôgazdasági támogatási politikája nemcsak a minôség mércéjét emeli meg, amivel elsôsorban a fogyasztóknak kedvez, hanem támogatási lehetôséget teremt arra, hogy a termelô képes legyen a fogyasztók elvárásaihoz igazodni! Ez egy olyan szempont, amire, úgy látom, nem szentelünk elég figyelmet, jóllehet éppen ez képezi az alternatív gazdálkodás lehetôségeit, ami különösen az erdélyi gazdatársadalomnak lehet fontos. Úgy gondolom, hogy a vidékfejlesztés tárgykörében nemcsak a vidéki lakosság alternatív foglalkoztatásáról kell beszélni, hanem az alternatív termelésrôl is. Az EU vidékfejlesztési támogatási politikájának egyik legfontosabb célkitûzése az, hogy biztos megélhetést szavatoljon a vidéki lakosságnak. Ezért nyitott az alternatívák elôtt! Véleményem szerint ezt a helyzetet kellene bátran és okosan kihasználni.

Az erdélyi vidéki gazdálkodásban vezetô szerepet tölt be az állattenyésztés – különösen a szarvasmarha-tenyésztés, illetve a tejtermelés. Maros megyében mintegy 90 ezer fôs állománnyal számolhatunk, ami országos viszonylatban élvonalba sorolja megyénk tenyésztôit/termelôit. A tejtermelés az egyik biztos jövedelemforrást képezô ágazat, amibe érdemes befektetni, illetve továbbfejleszteni. Azonban Maros megye földrajzi fekvése más minôségi mezôgazdasági termékek termelésére is alkalmas, és az lenne kívánatos, ha a gazdák felismernék ezeket a lehetôségeket és a kínálkozó EU-s támogatások lehívásával alternatívának számító termékeket honosítanának meg. A piac, elsôsorban az EU tagállamaiban, de hazai szinten is egyre változatosabb igényeket jelenít meg, ami kedvezô lehetôséget teremt a termelôi alternatívák számára. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az EU-s támogatások a vállalkozói szellemnek kedveznek.

Tehát a vidéki gazdálkodói mentalitás két fontos alapelvre kellene összpontosítson: minôség és alternatíva.

Ezen túl nyitott marad a vidéki társadalom alternatív foglalkoztatásának a kérdése. Ugyanis az EU agrárpolitikája nemcsak a támogatások mértékét csökkentette, hanem a mezôgazdaságban foglalkoztatottak számarányát is. A 15 tagállamos EU-ban ez a részarány 4,3% volt, míg Romániában 42,8%. Nyilván, amint elôzô cikkemben is jeleztem, Románia esetében szükségszerû lesz kivételes mércét eszközölni, ugyanis a mi esetünkben a mezôgazdasági terület az ország összterületének a 62,1%-át képezi, míg az EU-ban ugyanez az arányszám 22%-kal kevesebb. Ennek ellenére mégis számolni kell azzal, hogy a közeljövôben a mezôgazdasági foglalkoztatottság számarányát csökkenteni kell! A termelési alternatívák mellett fontos megtalálni azokat a vidékspecifikus lehetôségeket, amelyek foglalkoztatási alternatívákra is lehetôséget teremtenek. Ebben a vonatkozásban a környezet jelentôsége mérhetetlenül felértékelôdik. Erdély változatos domborzata elsôsorban a turizmus számára kínál esélyt. Ezt még nem használtuk ki, csak hellyel-közzel kipróbáltuk. Nem késtünk le semmit, de nem is halogathatjuk tovább a lehetôség kihasználását. Kedvezô elôfeltételnek minôsítem a Maros Megyei Tanács törekvéseit a megye turisztikai potenciáljának megjelenítését/felkarolását illetôen. Véleményem szerint a vidéki társadalom érdekelt része rá kellene hangolódjon és ugyanakkor rá kellene erôsítsen erre a törekvésre! Tudomásom van arról, hogy bizonyos önkormányzatok csak többszöri felszólítás nyomására voltak hajlandók ímmel-ámmal elkészített turisztikai tájékoztatókat beküldeni a megyei tanács keretében mûködô turisztikai hivatalhoz. Ebbôl az derül ki, hogy a szóban forgó ágazat kínálta lehetôségeket még mindig nem vesszük elég komolyan. Márpedig az EU-s csatlakozás nem egy közéleti játék, hanem húsbavágó egzisztenciális kihívás! A vidéki társadalom túlélési alternatíváit, illetve a jólét kérdését sokkal komolyabban kellene venni. Nem gyôzöm hangsúlyozni, hogy ebben a folyamatban az önkormányzatoknak mérhetetlenül nagy szerepük van.

Hiszem azt, hogy az erdélyi társadalom, a helyi közösségek képesek felismerni az elôttünk álló változások súlyát. Arról is meg vagyok gyôzôdve, hogy olyan természeti és humán potenciállal rendelkezünk, ami alkalmassá tesz minket arra, hogy a csatlakozási folyamatból nyertesekként kerüljünk ki. Persze, ehhez lépni kell, tanulni, vállalkozni és bátran versenyre kelni. Ez egy olyan versenyhelyzet, amit egyénileg vagy szûk érdekcsoportokba tömörülve nem lehet eredményesen felvállalni. A vidékfejlesztés közösségi kihívás és következetességgel megtervezett munkafolyamat.

Üldöztetési téveszmében szenved-e vajon, akit csakugyan üldöznek?

Továbbmenve: kinek van üldöztetési téveszméje egy olyan országban, ahol még az üldözô is üldözött?

A rettegés birodalmában, ahol az ember közérzetének alaptónusa a félelem? A megfigyelések és besúgások birodalmában, ahol a megfigyelôt is megfigyelik, az informátort is informálják és a besúgót is besúgják...

Errôl a mesterséges elmebajról rajzol kórképet Oltyán László marosvásárhelyi író Erdélyi elmebaj címû tényfeltáró dokumentumregénye, amelybôl most közreadunk egy részletet.

Telefonon kerestek, hogy szíveskedjek fölmenni a szekuritátéra. Bevezettek egy szobába. Ketten álltak mellettem, majd amikor bejött a fônök, a nevét nem tudom, mert ezt az embert sosem láttam, mind leültünk. A fônök hátrafordult és bekapcsolta a rádiót! Egy régimódi rádió billentyûjét nyomta le. Mérget vettem volna rá, hogy a magnót indította. Aztán megkértek, hogy beszéljek. Mi volt, hogy volt. Ki hogy viselkedett. Majd kérdeztek: milyen fasiszta pártok léteznek, mit készítenek elô Románia ellen [...]

Elengedtek, hogy három hét múlva ismét keressen egy hang a szekutól. Telefonban csak annyit közölt, hogy a Bolyai utca sarkán találkozunk, és hogy hány órakor legyek ott. Ez a beszélgetés elôbb felkavart, majd idegessé tett. Tudtam, csak akkor nyugszom meg, ha túlestem a találkán. A kitûzött idôben pontosan ott voltam. Nem várt senki. Semmi egyébre nem tudtam gondolni, mint arra, hogy miért nincs még ott a telefonáló. Telt az idô. Negyedóra, fél óra, majd egy egész óra. Végül is az illetô nem jött el, s úgy éreztem, hogy valamit rosszul csináltam és emiatt... Emiatt mi történik? Mert valami biztosan történik! Ez a bizonytalanság egy addig sosem érzett félelmet keltett bennem, és ez a félelem nem hagyott nyugton. Két egymást követô napon nem voltam ezen a világon, s minden kívánságom az volt, hogy valaki megszabadítson ettôl a félelemmel teli bizonytalanságtól. Mintha meghallotta volna a fohászom, harmadnap ismét telefonált:

– Beszélni szeretnék magával. Tíz órakor legyen a Bolyai utca sarkán!

Már mondani akartam, hogy aztán nehogy ismét becsapjon, de nem volt hozzá bátorságom. Sôt, örvendtem, hogy végre túlestünk a beszélgetésen. Kint voltam a megbeszélt idôben: és megjelent a "szellem"! A középmagas, zömök, barna férfinak dús, fekete szemöldöke, vastag bajusza volt. Kezet fogott velem, majd röviden ennyit mondott:

– Na, jöjjön velem!

– Arról nem tett említést, hogy miért nem jött el a múltkor, és azt se kötötte az orromra, hogy hova megyünk. Csak vitt, de nem messzire. A Bolyai utca egyik tömbházába fordult be, majd azt mondta, hogy kövessem. Fölmentünk a lépcsôkön, és az elsô emeleten becsöngetett egy lakásba. Férfi nyitott ajtót. Szétnéztem. Egyszerû, proli lakás volt, az ember nem gyaníthatta, hogy a lakrész voltaképpen a szekué. Bementünk a szobába és leültünk. Ismét szétnéztem. A falon mûperzsa, amolyan giccs a javából. Majd családi kép, a kerek asztalon közönséges üvegváza, mûvirág benne [...]

– Oltyán elvtárs – kezdte a civil ruhát viselô szekus – maga talpig becsületes ember, és jó tollú újságíró. Úgy döntöttünk, hogy igénybe vesszük a szolgálatait. Ennek fejében mi is segíthetünk magán. Útlevélkérését azonnal megoldjuk, de mint írónak is lehetnek kérései.

Abban is segíthetünk. Úgy is mondhatnám, hogy egy csapásra megváltozhat az egész élete! Mi a kérésünk? Néhány embert kell megfigyelés alatt tartania. Van telefonja?

– Még nincs!

– Ha akarja, azonnal bevezetjük!...– Szóval kik lennének azok az emberek, akikrôl információt kérünk?

– És itt olyan neveket említett a szekus, akik közéleti személyiségek. Többek között [...] az egyik barátom nevét is kiejtette. Rögtön tudtam, hogy a már beszervezett embereket kellene figyelnem. Kontrainformátort akartak faragni belôlem. Minden jel erre vallott. Az is, amit a szekus még mondott.

– Ha megírja a jelentését, az igazi nevét mellôzze. Egyezzünk meg abban, hogy egyszerûen Orbánt ír a jelentése alá. Szóval, megegyeztünk?! Én aztán majd keresem magát! Nos, ezzel elválunk. Most maga menjen elôre, én még pár percig itt maradok.

Elköszöntünk. Az elsô utam a barátomhoz vezetett, akit említett a szekus. Bementem és kihívtam az utcára, hogy semmit se halljon a felesége. Majd azt mondtam neki:

– Hallgass ide, haver! Mondd meg igaz lelkedre, mikor írtál rólam utoljára jelentést a szekunak?!

Láttam, hogy a barátom meg sem tudott mukkanni. A szeme kitágult, az arca megnyúlt, majd cigarettát vett elô. Rágyújtott, aztán így válaszolt:

– Én rólad csak jót írtam! Kérték, de esküszöm, hogy az egy jón kívül semmi egyebet nem írtam.

– Köszönöm pajtás! Csak ennyit akartam.

– De miért kérdezted, amit kérdeztél?!

– Tudd meg, a szeku benned sem bízik! Valaki "véletlenül" kiadta a besúgók névsorát, s engem rátok állítottak! Nehogy azt higgyétek, hogy ti vagytok a világ legmegbízhatóbb emberei.

Barátom kurtán elkáromkodta magát. [...] Bebizonyosodott a feltevésem, hogy azok, akiket a szekus említett, egytôl egyig besúgók!

Tehát bekerültem... de nem közéjük! Többször mentem el a Bolyai utca sarkán, és nemegyszer láttam, hogy egyik színész ismerôsöm szerteszét nézelôdve vár. Tudtam, kit vár. Ô is a felsoroltak között szerepelt. Máskor egy írót láttam a sarkon. Az ô nevét is megemlítették. Aztán – csodálkozásomra – a szekusomat, a dús fekete bajuszost igen sokszor láttam hol a fôtéren, hol más utcákban egy színésszel, aki Marosvásárhelyen nem jutott szerephez. Az egyik nap hallom: a színész más városba költözött, és az egyik alakításáért díjat kapott... majd fölakasztotta magát! Az esete meggondolkoztatott, és félni kezdtem. Vele is szépen beszéltek, tán ôk juttatták a díjhoz, a szerephez, hogy kis ideig tartó öröm után fölmorzsolják az idegeit. [...] Sokat beszéltek róla. Nem tudom miért, ennek az embernek az esete állandóan foglalkoztatott, napokig az öngyilkosságának hatása alatt voltam. Még nem láttam elôre, hogy mi vár rám, de amikor rágondoltam, elfogott a félelem. A jelekbôl, az emberek viselkedésébôl meg tudtam volna mondani, hogy kit szervezett be a szekuritáté. A már "bent" lévô fiúkat kellett volna idônként kikérdeznem, ugye: – Hogy vagy, mit csinálsz, mit írsz, mi a véleményed... Aztán mintha ezek a fiúk is "kiokosodtak" volna, boldogan mosolyogtak, mindig tele voltak munkával, optimisták voltak a végtelenségig, s engem egyik-másik örökös kesergônek nevezett! Feltételezem, a szekunak volt egy alapelve: a népszerûbb, a rendszert bíráló írókat, színészeket, festôket jobb beszervezni, mint nyíltan üldözni ôket. Akiket sikerült hámba fogni, elhallgatnak, önmaguk cenzorai lesznek, egymás közt sem bírálják a rendszert, s így az állambiztonság emberei is nyugodtabban alhatnak. Ám, hogy a szeku meggyôzôdjön errôl, szükség volt kontrainformátorokra. Ezeket olyan emberekbôl verbuválták, akik még nyíltan küzdöttek a korrupció, az igazságtalanság ellen. Ezek kevésbé voltak gyanúsak a tömeg elôtt... Nekem is köztük lett volna a helyem. Én nem azt mondom, hogy minden beszervezett ember aljas volt. Egyesek félelmükben vállalták a "szerepet" [...]

Miután kijöttem a "lakásból", a Maros- partig meg sem álltam. Egy kietlen helyre bújtam el, hogy ne lásson senki, és én se lássak másokat. Fûzfabokor mellé telepedtem le, hogy megkönnyebbüljek, hogy felejtsek. Az ellenkezôje történt! Szinte tisztán hallottam a szekus monoton, gépiesen elmondott szövegét, amit ki tudja már hányadszorra ismételt el, de úgy, hogy az újabb áldozat ne kérdezzen, ne okoskodjon, csak vegye tudomásul az ukázt, és mindent a lehetô legpontosabban végrehajtson.

Mi lesz ebbôl, úristen? Ha belemegyek, hátam mögött érezhetem a legnagyobb hatalmat, teljesülhet minden kérésem, oda utazhatom, ahova csak akarok, ha nem lesz pénzem, az ígéret alapján, ugye, kérhetek egy kis segélyt, ha valakire haragszom, azt megtorpedózhatom. Azonnal bevezetik a telefonomat! Csak éppen le kéne tegyem az elsô jelentést a szeku asztalára. Akadna hozzá alanyom... Ó, nem is egy! Én könyörtelenül följelenthetném azt is, aki hozzám fordul panasszal a szerkesztôségben. A panaszos pedig, aki szidja a rendszert, feketelistára kerül. Amikor mindezt végiggondoltam, [...] minden porcikám tiltakozott a prostitúció ellen! Ez azt jelentené, hogy eladtam a lelkemet, amit többet soha az életben nem kaphatnék vissza. Aztán hiába jönnék ide ki, hogy a természet csöndjében megvigasztalódjam. El kéne viselnem a gondolatot, hogy aljas vagyok, hogy amit elértem, azt nem saját erômbôl értem el. Végül azzal álltam fel, hogy inkább a halált választom.

2005. szeptember 30-án, délután 5 órától emléktáblát leplezünk le OLTYÁN LÁSZLÓ néhai író és újságíró kollégánk tiszteletére. Az avatóünnepségre az egykori Hangya- épületben (a Népújság szerkesztôségének székhelyén), a Dózsa György utca 9. szám alatt kerül sor.

Pénteken megjelenik országos napilapként az Új Magyar Szó. Fontos esemény minden olvasó számára, de egész nemzeti közösségünk számára is, hiszen egy meghatározó médiaintézmény továbbéltetésérôl, megújításáról van szó. Jellegzetessége az új lapnak, hogy két jól elkülöníthetô részbôl áll: a közéleti tömb tartalmazza a politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális életben való eligazodáshoz szükséges információkat, tudósításokat, magyarázatokat, kommentárokat és véleményeket; a második tömbbel pedig egyszerre több réteget szólít meg, de alapvetôen a családot, a háziasszonyokat, a falvak lakóit, a különbözô korosztályokat: lesz olvasói fórumoldal, gyerekoldal, ifjúsági oldal, nyugdíjasoldal, lesznek egészségrôl, természetrôl, lakásberendezésrôl szóló oldalak, és nem utolsósorban a tartalmas szórakozást garantáló rengeteg finomság: humoroldal, kalendárium, keresztrejtvény, sudoku stb. Mindez 16 oldalon hétfôn, kedden, szerdán és csütörtökön, s 32 oldalon pénteken. A régi elôfizetôk természetesen megkapják a lapot, sôt, mindazok, akik elôfizetnek a jövô évre, az idén szintén ingyen kapják.

A lap ára 0,95 lej. Vezérigazgató: Stanik István, fôszerkesztô: Ágoston Hugó, vezetô szerkesztôk: Bércesi Tünde, Salamon Márton László.

Az ingyenes, 32 oldalas mutatványszám 40 ezer példányban jelenik meg, kérhetô minden újságosstandon; azonkívül utcán, közületekben is kapható lesz. A marosvásárhelyi bemutató rendezvényre szeptember 30-án, 19 órakor kerül sor a Kultúrpalotában..

A rendkívüli heves idôjárási görbék és szélsôségek közepette, amikor azt ígérik nekünk a szakemberek, esôhozó emberek és szélvihararató brigádok, hogy ezután már csak így lesz: fel kell készülnünk arra, hogy elviselhessük a klíma heves érzelmi kitöréseit, a fergeteges esôket és lezúduló árvizeket, perzselô heteket, szárazságot vagy kemény teleket. S egyben azt is el kell ismernünk, hogy többé nem állíthatjuk európai kevélységgel, hogy nálunk az éghajlat kontinentálisan mérsékelt.

Míg a politikában a világ remélhetôleg az (ön)mérséklet felé halad, addig az idôjárás egyre inkább kivetkôzik önmagából és olyan cseleket vet be tartósan, amelyekre nem vagyunk felkészülve. A lakosságnak áldozni kell, alig várható el a központi költségvetéstôl, a településekétôl, hogy mindent maga finanszírozzon a katasztrófavédelem hatékonyságáért. Az embereknek be kell látniuk, hogy a csalingrádi hókuszpókuszok és csudatevô szerzetesek ikonhamisítványai helyett a csodavárás és kupolaállítás helyett a település biztonságára és valamennyi ember védelmére kell megspórolt pénzük egy részét áldozniuk. Tudniuk kell, hogy csak ôk segíthetnek önmagukon igazán, hathatósan. Itt, a medencében és New Orleansban egyaránt. Segíts magadon, mondja a protestáns etika, s az isten is megsegít.

A politikai korrektség (political correctness) jegyében, meg kellene értenie a floridai viharelôrejelzô központnak, hogy a hurrikánokat nem lehet kizárólag amerikai és/vagy olasz nevekkel felcímkézni. Hol maradnak az USA-t és a Mexikót benépesítô többi etnikumok? Ugyebár nincs még, hogy csak házunk táján zavarogjunk, Emese, Réka vagy Piroska /Árpád és Béla, Zoltán és Gyula hurrikán, Rodica, Smaranda, Traján vagy Florea-fergeteg (tájfun), holott ezeket viszonylag könnyen ki lehetne ejteni, s így a mi neveink is ismertté válnának mindenki elôtt.

Jól értesült körökbôl származik az az információ, miszerint a nyolcvanas évek derekán a diktátor házaspár milliókat költött arra, hogy Elena asszonyról is nevezzenek el egy pusztító forgószelet, végül azonban a Fülöp-szigeti elnök neje ráígért, s így az Imelda hurrikán söpört végig a Mexikói-öböl vidékén.

Különben névtani vizsgálatok derítették ki, hogy a középkorban nálunk is elôfodultak hasonló extrém jelenségek. Ennek nyomát ôrzi, sajátos erdélyi lágyító kiejtésben a Zsil-völgyi település, (h)Urikány neve. Mint kanál-kalány, röntgen-röggöny, tányér- tángyér, s a sort a kolozsvári egykori polgármesterig lehetne nyújtani, aki megbukott és neki már táj fun(ár).

"A másik kelet irányú és a Dana pataka által átfolyt völgy fenekén a Csendér, Öröszvény és Zsegély (hegyek) határolta kies hegykebelben rejtôzködik Székes, mely helység az 1567. évi regestrumban Zekes néven 7 kapuval fordul elô. (...). Székesen alól az Ingó pataka szakad be balpartilag a falut átfolyó Dana patakába. Ennek – a Bôônél leírt Ôrvár északi aljáig felnyúló – völgyében, a hagyományok szerint régen a törököknek volt faluja." – írta egykoron báró Orbán Balázs.

Manapság elhanyagolt úton közelítünk a hegyek karéjában rejtôzô, erdôk ölelte kis falu felé. Miután Ernyénél jobbra térünk, pár kilométer után újabb útszerû földfoszlány vezet a bozótos közepébe. Aszfaltot sohasem látott, kanyargós nyomvonal visz a fák közé, majd áthajtva egy régen dombnak mondott bukkanón, föltûnik a tábla is: Székes. Magyarul, románul, a korunkban felejtett, fából készült villanyoszlop azonban mintha mindezt szégyellené. Rozsdás táblájával együtt az útszéli lombok közé görbülve várja a látogatót. Megállt az idô...

Arra számítottunk, hogy szellemfaluba érünk, olyanba, mint amilyenekkel a Vadnyugat idealizált világát fogalmazta meg egy-két olasz filmrendezô, és amely szellemfalvakból mára már bôven találkozhatunk e szellemôshazában. Ha ki nem is halt a lakosság teljesen, ma már csak néhány öreg tûnik fel késô délután a házak között. A földút végén azonban kellemes meglepetés vár: gyönyörû tájon (inkább "tájban") fekszik a rejtôzködô falu, köröskörül ôszszíneket öltô erdôtaréj, lent a völgyben pedig takaros, tiszta házak, rendezett udvarok fogadják az arra vetôdô látogatót. Körbejárunk. Az alsó utca, a "fôút" fölött oválalakot zár be a felsô út, amelyrôl igen szép kilátás tárul elénk. A régi, apró ablakos házak, melyeket ma már leginkább csak romba dôlve látni, itt felújítva, virágoskerttel, gondozott udvarral fogadnak. De csend van, csupán a madarakat hallani. Gyanúsan nagy csend...

Kali Gyula háza kis domboldalról az alsó utcára néz. Odafönt a gazda otthona, nyári konyha fedett verandával, az udvaron régi, de igen jó állapotú elsô szériás Dacia. És persze a házi lények hada, kutya, macskák, tejet adó teremtmények a sövénykerítés mögött-fölött. Kali Gyula a falufelelôs. És szeret beszélgetni. Mint mondja, a falu írott történelme az 1200-as évektôl kezdôdik, és Orbán Balázs is említi. A múlt század végi rendszerváltásig színmagyar volt a lakosság, akkor azonban kis híján katasztrófa történt. Székes felkerült az elpusztítandó falvak listájára, a Ceausescu-rezsim halálra ítélte. Akkor kezdôdött meg a tömeges elvándorláshullám, rengetegen ott hagyták az otthonukat és a városba költöztek. A telkek, házak megüresedtek. A kilencvenes évek azonban "kárpótolták" a megtizedelôdött faluközösséget. Egyre többen költöztek ki a városokból és Székes egy idô után afféle "menekülthelynek" számított. De akik jöttek, nem azok voltak, mint akik elmentek. Sokan költöztek ide Marosvásárhelyrôl – mondja a falufelelôs. Hiszen közel a város, és anyagilag inkább megéri, mint fizetni a közköltséget. Ezenkívül sokan vásároltak telket, építettek nyaralót a faluban, az utóbbi idôben a módosabbak is. Ezzel azonban "felhígult" a közösség, hiszen a lakosság körülbelül 10 százaléka évenként cserélôdik. És nem mindegy, hogy milyen gazdák jönnek... Vannak, akik itt számítanak maradni, de nehezen értik meg, hogy ez nem város, a falun lakóknak egyes szokásokról le kell mondaniuk és több kötelezettségük is van. Például rendszeresen ki kell tisztítani a sáncot…

Az itt lakók többsége pedig elégedetlen a helyzetével és a falu helyzetével is, ami tökéletesen érthetô. Hiszen itt semmilyen infrastruktúra nincs! Nincs utunk, nincs buszjáratunk, csak a csejdi fordulótól, ami két kilométeres gyaloglást jelent kicsiknek-nagyoknak, nincs gázunk és nincs vizünk sem. Csupán áramunk... A gázvezetéket elhozták a székesi útig, onnan tovább azonban nem, mert kevesen fizettük az árát. Akik nem fizettek, azok sem azért, mert gáz nélkül akarnak élni, hanem mert nincs pénzük. Foglalkozunk mezôgazdasággal, állattenyésztéssel, de mindenkinek van valami mellékjövedelme is – csupán ezekbôl nem lehet megélni. Nem tudjuk elég magas szinten gyakorolni, és így nem vagyunk versenyképesek, itt pedig újra az infrastruktúra hiányára tér vissza a gondolatmenet. A felsô, megyei vezetésnek el kell döntenie, hogy szeretné, ha fejlôdne Székes, vagy sem. Hiszen az említettek mellett még egyetlen középületünk sincs, így be sem fektethetünk semmibe, nem pályázhatunk semmire! A fiatalok közül aki tud, az elmegy, mások ingáznak, de az is nagyon sokba kerül. Ipari tevékenység nincsen. Még nem öregedtünk el, életerôs, életigénylô közösség Székes, de ki tudja meddig marad az, hiszen csupán 170 füstbôl, azaz 220 körüli lélekbôl áll a lakosság. Az említettek mellett pedig a vadkárok jelentik a fô bosszúságot. A falut körbeveszik az erdôk, és emiatt még a vetésforgót sem lehet rendesen betartani. A mezôgazdasági munka is lassan ellehetetlenül. A vaddisznók mellett a medve is gyakori vendég a szilvafáknál.

Hogy mi lesz, ha a helyzet mit sem változik? Túléljük. Szépítjük, javítjuk, amink van, hiszen az egyszerû ember a kicsit is megbecsüli, arra is vigyáz – válaszolja Kali Gyula.

És valóban. A rendezettség, a tisztaság például szolgálhatna más falvak számára. A tény azonban, hogy egy település a XXI. század hajnalán víz és gáz nélkül tengeti életét, szomorú és dühítô. Hiszen Székes nem az isten háta mögött van, vagy magas hegyek völgyében, hanem Marosvásárhelytôl... 16 kilométerre! Lakossága felhígult, és ezen folyamat évrôl évre nagyobb méreteket ölt. Akik jönnek, legnagyobbrészt nyaralni jönnek. Akik mennek, örökre elmennek. Székes marad, kicsiny házaival, erdôivel, ódon templomával, elrejtôzve az erdôk és dombok mögött, élni akar, megmaradni akar hagyományai és lelkülete szerint, és nem üdülôteleppé válni. E sors azonban – kellô változtatások és némi segítség híján – elkerülhetetlenül ott lebeg a kicsiny falu fölött...

A Hivatalos Közlöny 653. számában, 2005. július 22-én tették közzé a 247-es számú törvényt, amely jóváhagyja a tulajdon és az igazságszolgáltatás reformjára vonatkozó törvénycsomagot. A törvénycsomag X. fejezete tartalmazza a területek jogi forgalmára vonatkozó rendelkezéseket. Eszerint a magántulajdonban levô területek, rendeltetésüktôl és a tulajdonosuktól függetlenül a polgári forgalomban vannak és maradnak. A belsôségben és külsôségben található területek, függetlenül rendeltetésüktôl és területüktôl, valamint attól, hogy rendelkeznek-e építménnyel vagy nem, elidegeníthetôk vagy megszerezhetôk hiteles formában elkészített, élôk közötti jogügyletekkel, míg a hitelesség hiánya az irat teljes semmisségét vonja maga után. Az idegen állampolgárok és a hontalanok, valamint az idegen jogi személyek tulajdonjogot szerezhetnek Romániában a területek fölött a különleges törvények által szabályozott feltételek között. A jelen törvény alapján eszközölt bármilyen eltulajdonítások nem érvényesítik az eltulajdonítók és a megszerzôk tulajdonjogcímét, ha ezeket semmissé nyilvánították – a törvényes elôírások megszegéséért – kiállításuk idôpontjában. Abban az esetben, ha egy beépített vagy építmény nélküli területre elôszerzôdést kötöttek, és az egyik fél késôbb elutasítja a szerzôdés megkötését, a fél, aki teljesítette kötelezettségeit, az illetékes bírósághoz fordulhat, amely olyan határozatot hozhat, amely a szerzôdést helyettesíti. A telekrészek és területtáblák összevonása érdekében végzett eltulajdonítások – nagyobb tulajdontestek kialakítása érdekében, amelyek folyamatos felületûek, függetlenül rendeltetésüktôl, valamint a mezôgazdasági életjáradékra jogosult személyek által végzett eltulajdonítások a földtörvény alkalmazásakor kiadott vázlatok alapján, amelyek a tulajdonjogcímek alapjául szolgáltak – elvégezhetôk. Ezek az eltulajdonítások illeték- és igazságügyibélyeg-mentesek. Jelen törvény rendelkezései kiegészülnek a közjog elôírásaival. Jelen törvény életbelépésének idôpontjától hatálytalanná válik az 1994/16-os bérleti törvény 9. cikkelye, amely a Hivatalos Közlöny 91. számában 1994. április 7-én lett közzétéve, az 1998/54-es számú, a területek jogi forgalmáról szóló törvény rendelkezései, ami a Hivatalos Közlöny 102. számában 1998. március 4-én lett közzétéve, a 2000/226-os számú, az erdôterületek jogi forgalmáról szóló Sürgôsségi Kormányrendelet, ami a Hivatalos Közlöny 606. számában lett közzétéve 2000. november 25-én, ami a módosításokkal és kiegészítésekkel a 2002/66-os törvénnyel lett jóváhagyva, valamint bármilyen ellentétes rendelkezés.

Mellau György

Beköszöntött az ôsz, és ilyenkor az erdôt- mezôt járó ember gyakran fedez fel népes gombacsoportokat, amelyekrôl aztán biztosíthatja magának a téli eltevéshez szükséges ,,nyersanyagot". Messzirôl virít a sárga gerebengomba, de a gyakorlott gombász észreveszi az avar színével összevegyülô trombitagomba- telepeket is. Ilyenkor kezdi ellepni az erdôk fatönkjeit, tuskóit, korhadékanyagát a gyûrûs tuskógomba, s kis szerencsével egy-egy tuskóról vagy fatörzsrôl 1-2 kiló laskagombát is szedhetünk. Az ôszi idôjárás teremti meg a kellô feltételeket a pereszkefélék megjelenéséhez is. A gyakran ,,boszorkánykörökben" növô lila pereszkét és a szürke tölcsérgombát (szürke pereszke) majdnem minden gombász ismeri és elôszeretettel gyûjti kellemes ízanyaguk miatt. Gombakedvelôk körében már-már divattá vált a kamra polcán sorakozó lilapereszkés befôttesüveg-gyûjtemény. Ôsszel bújnak elô a pókhálós gombák is, amelyek szedéséhez valamivel több gombaismeret szükséges, ugyanis ehhez a nemzetséghez több ártalmas faj is tartozik. A gombatermô idényt a téli fülôke zárja, illetve kezdi is, mert ez a gomba kedvezô idôjárási viszonyok között januártól (ritkán) hóvirág szedésig megtalálható. A kedves olvasó számára most a sárga gerebengomba kerül ,,terítékre).

Sárga gerebengomba – Hydnum repandum

Fenyvesekben és lombhullató erdôkben terem ôsszel, csoportosan. Elsô látásra nagyon hasonlít a rókagombához, de ha megfigyeljük a kalap alatti tüskés részt, azonnal rájövünk, hogy róka helyett csak gerebengombát találtunk. Emiatt ne keseredjünk el, hisz Istvánffi Gyula így ír róla egyik munkájában: ,,ehetô, nagyon kedves gomba, melyet nem is lehet mással összecserélni". Kalapja sárga, fehéressárga színû, sima, vastaghúsú, formája szabálytalan, kajla, tölcséresedô. Gyakran több kalapot is találunk összenôve. A kalap alatti termôrészt a tönkre mélyen lefutó, sûrûn álló, puha, morzsalékony tüskék borítják. Színük a kalapéhoz hasonló vagy annál világosabb. Tönkje rövid, legfeljebb 5-6 cm hosszú, felfelé szélesedô, kalap alatti része néha eléri a kalap szélességét, ami 10-15 cm is lehet. Színe fehéres, a kalapénál világosabb árnyalatú. Húsa fehér, sárgásfehér, tömör, kissé fanyar ízû (fôleg az idôsebb példányoknál), szaga kellemes, enyhén gyümölcsillatú.

A fiatal gomba – de csak a fiatalja – minden gombás ételnek jó. Különösen ízletes sütve vagy sós vízben puhára fôzve ecetes salátának. Az idôsebb példányok kesernyések, ezért ezeket ne szedjük. Szárításra alkalmas. Felhasználás elôtt a szárítmányt hosszabb ideig áztatni kell.

Gyakrabban elôforduló rokona a fenyvesekben található cserepes gerebengomba (Sarcodon imbricatum) aminek kalapja világosbarna, felületén sötétbarna, felszakadozó pikkelyekkel. Tüskés termôrésze fehéresszürkés, késôbb megbarnuló. Leszedés elôtt ajánlatos a kalapból egy kicsit lecsípni, megszagolni és megkóstolni, mert van néhány hozzá hasonló, keserû ízû és kellemetlen szagú ,,rokona" amelyek fogyasztásra alkalmatlanok.

Az itt bemutatott két gerebengomba nem téveszthetô össze mérges gombával.

Málnási András

Mi más juthatna eszünkbe e címrôl, mint Koltó, s az ott mézesheteit töltô pár: Petôfi Sándor és Szendrei Júlia.

Ez egy kis falu Kôvár vidékén, a Láposvölgyben, Nagybányától egy órányira délre. A táj olyan szép, mintha az én képzeletem után alkotta volna a természet." – írja levelében a költô.

A falu elsô írásos említése 1405-bôl van, a Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc után lett a széki Teleki család tulajdona. A kastély 1740-1760 között épült barokk stílusban. "Kertembôl a kilátás olyan, hogy kontinentális vidéken ritkítja párját" – írta róla a tulajdonosa: gróf Teleki Sándor, a vendéglátó, Petôfi barátja. A "vad gróf" korának kiemelkedô személyisége: Jókai és Victor Hugo barátja, Liszt Ferenc útitársa, Bem és Garibaldi segédtisztje, Táncsics Mihály tanítványa. Az aradi várbörtönbôl sikerül megszöknie, de az 1848-as forradalmi tevékenysége miatt 18 évig számûzetésben élt. Hazatérte után kastélyából múzeumot alakít, híven ôrizte a nagy barát emlékét. Kívánsága szerint ama somfa alá temették el, melynek árnyékában, a kôasztalon oly sok vers született.

Késôbb, 1936-ban hamvait átköltöztették a temetôbe, érdemes sírját meglátogatni. Meg kell nézni a református templomot is. A kastélyban szépen rendezett múzeum várja a látogatókat, az északkeleti sarokszobából ma is olyan szép a kilátás, mint 1847 szeptemberében- októberében.

Pogány Benô Gábor szolnoki szobrász mûvét nézve úgy tûnik, egy kicsit sikerül visszarepülni az idôben.

Az Erdélyi Kárpát Egyesület Marosszéki Osztályáa nevében

Kerekes Ibolya

Rendszertelenül érkeznek, eltûnnek a Romtelecom-számlák

Több marosvásárhelyi Romtelecom-elôfizetô – többek között N. A., a meggyesfalvi Cisnadiei utcából – arra panaszkodik, hogy nem kapja idôben a telefonszámlát. A Romtelecom marosvásárhelyi kirendeltségétôl a következôkrôl tájékoztatták: – A Romtelecom számláit nem ôk, nem a posta, hanem egy marosvásárhelyi cég, a DID kézbesíti. A Maros megyei kirendeltség központja pedig Brassóban van, de a számlákat nem itt, hanem Temesváron állítják ki. Így a számlák "tévelygéseiért" nemigen van kit kérdôre vonni. A Bolyai utca 27. szám alatti székhelyû DID céggel folytatott beszélgetésbôl kiderült, hogy a számlákat nem mindenkinek egyszerre, hanem hét tételben hordják ki, hét különbözô kifizetési határidôre. Ha valakinek nem érkezik idôre a számlája, akkor a kézbesítô cég 269- 364-es telefonszámán érdeklôdhet.

Ha az elôfizetô nem kapja kézhez a számlát, akkor mindenképpen jelentkezzen a Romtelecom 3-as számú hivatalában, a Gyôzelem téri postapalotában. A pénztár 1-18 óra között tart nyitva.

Az utódnyugdíjat kiszámították

K. J. marosvásárhelyi olvasónk érdeklôdött, mi lehet az oka, hogy késik az édesanyja által benyújtott utódnyugdíj- igénylés ügye?

Érdeklôdésünkre a Megyei Nyugdíjpénztár utánanézett a kérésnek és kiderült, hogy az utódnyugdíj megállapítása azért késett, mert az elhunyt házastárs nyugdíjdossziéját is az átszámításra kerülô nyugdíjdossziék közé sorolták. A pénztár értesített, hogy mára kész a határozat, az utódnyugdíjat postán küldik ki a jogosultnak.

Sokak által régóta várt módosítás nyomán a Romániában tartózkodó külföldiek és hontalanok (állampolgárság nélküli személyek) biztosítást köthetnek az Egészségbiztosítási Pénztárral. Az erre vonatkozó 107-es számú sürgôsségi kormányrendelet 2005. július 21-én jelent meg a 645-ös számú román nyelvû Hivatalos Közlönyben.

E rovat keretében olvasóink kérdéseire válaszolva Kerekes Károly parlamenti képviselô elmondta, hogy június folyamán elfogadták törvénytervezetét, melynek az volt a lényege, hogy a szóban forgó kategóriák orvosi ellátásának kérdését rendezze. Ugyanis országszerte nagyon sokan vannak abban a helyzetben, hogy bár külföldi állampolgárok, huzamosabb ideig tartózkodnak Romániában, és nincs megoldva az itteni orvosi ellátásuk amiatt, hogy nem köthettek szerzôdést a pénztárral. A parlamenti vakációban a kormány – valószínûleg a törvénytervezet nyomán – sürgôsségi kormányrendeletet fogadott el, s ezáltal megoldódott a szóban forgó kategória orvosi ellátásának kérdése.

A sürgôsségi kormányrendelet értelmében minden romániai lakhelyû román, valamint külföldi állampolgár és hontalan, akiknek romániai lakhelyük van és egészségbiztosítási díjat fizetnek, biztosítotti minôséggel rendelkeznek.

Azok a személyek, akik fakultatív biztosítást kötnek, a társadalombiztosítási alaphoz két bruttó minimálbér (azaz 6.200.000 lej) 13,5 százalékával járulnak hozzá. Ennek fejében a keretszerzôdésben "leszögezett" szolgáltatásban, azaz ellátásban részesül.

Dr. Csíki Zsuzsanna, az Egészségbiztosítási Pénztár vezérigazgatója tájékoztatott, hogy az érdekeltek jelentkezhetnek a pénztárnál a biztosítás megkötése végett.

... a város központjából a Kossuth Lajos utcai Maros-hídon át "A Szabad felé járó országútján" ahogy azt 1850-ben nevezték. Rövid séta után megérkezek Mezôszabadba (Voiniceni), Marosbárdosra (Bardesti), s egy kis kitérôvel Galambodra (Porumbeni).

Mezôszabad nagyon szép helyen fekszik, határához tartozik a Bika-erdô, a Bita-erdô, a Bita teteje és a Szabadi határszél.

A falu elsô írásos említése Zabad néven 1495-bôl való. Az 1567-es pápai registrum 8 kapuval jegyzi. A XVI. és XVII. századi okiratok szerint lakói szabad székelyek voltak s így a nevét is innen kapta. Pusztulásukat Ali Pasa okozta, aki a hôsiesen védekezô népet tatár hadaival legyilkoltatta. A néptelenné vált falu az idôk folyamán újra benépesedett jobbágyparasztokkal, akiket az 1848-as forradalom tett szabaddá. A falu sokat fejlôdött, a görög katolikusok templomot és iskolát is létrehoztak. Lakóinak száma 1910-ben már 905, 1941- ben 1015, ma 994, melybôl 877 román, 1 magyar és 46 cigány. Földmûveléssel, állattenyésztéssel foglalkoznak, sokan a faluban mûködô fafeldolgozó alkalmazottai, de dolgoznak Marosvásárhelyen is.

Utunkat tovább folytatva az elsô jobb oldali mellékvölgyben találjuk Marosbárdost. A falut 1567-es pápai jegyzékben 2 kapuval jegyezték be. Nevét onnan kapta, hogy egykor bárddal harcoló székelyek lakták a falut, akik ugyancsak Ali Pasa seregei elleni harcban véreztek el. Az új telepesek 1609-tôl Marosvásárhely és a Lázár grófok jobbágyai voltak, akiket az 1848-as forradalom szabadított fel. 1910-ben 415 fô, 1941-ben 367, s ma 311 a lakosok száma, melybôl 303 román és 8 cigány, földmûveléssel foglalkoznak.

A falu nagyon szép fekvése, a Dísz- és Rosia- erdôk, valamint a gyümölcsösök panorámája felkeltette a marosvásárhelyiek érdeklôdését, s hétvégi házak egész sorát építették fel ebben a szép környezetben.

Kirándulásunkat a dombok közé ékelt, az erdô és a szôlô koszorúzta Galambodon fejezzük be.

A falu elsô írásos emléke 1332-bôl való, ahol Galamb néven szerepel, 1334-ben Galambodnak hívják, míg az 1567-es pápai tizedjegyzékben 5 kapuval szerepel. Ezt a falut is érte a mongol támadás, erre utal a határban lévô Tatárok útja.

A XVI. században a falu református lesz. A falut uraló hegyen ma is láthatjuk a reformátusok és a görög katolikusok csinos templomait. Református iskolája régi keletû, ami az 1948-as tanügyi reform idején állami kezelésbe ment.

Lakossága 1910-ben 486, 1941-ben 554, ma 454 fô, ebbôl 125 román, 247 magyar és 82 cigány. Földmûveléssel foglalkoznak, de többen dolgoznak Marosvásárhelyen. Kirándulásunk befejeztével maxitaxival visszatérhetünk Marosvásárhelyre.

Fodor Sándor (S.)

A Forma–1 történetében elsô alkalommal a Brazil Nagydíjon avattak világbajnokot, mégpedig a Száguldó Cirkusz minden idôk legfiatalabb világbajnokát, a gokartból indult Fernando Alonsot. Vasárnap óta Spanyolország elsô Forma–1-es világbajnokát ünnepli, idôközben pedig az is kiderült, hogy még soha ennyien nem néztek meg sporteseményt az országban, mint a vasárnapi Forma–1- es futamot. Több mint 13,5 millióan ünnepeltek a képernyôk elôtt, miközben a Barcelona –Real Madrid rangadót átlagban 6-7 millióan szokták követni. Ettôl függetlenül a 24 esztendôs (pontosabban a vasárnap huszonnégy éves, egy hónapos és huszonhét napos) pilóta nem ájult el az ünnepléstôl, az idénybôl még hátralévô két futamra (Japán és Kínai Nagydíj) összpontosít, majd csak ezt követôen utazik szülôváro-sába, Oviedóba, ahol átveszi az Asztúria Hercege kitüntetést, amely a spanyol jogrend legmagasabb fokozatú sportdíja. Ami pedig mostani sikerét és jövôbeli esélyeit illeti, csak ennyit mondott: "Az idén minden sikerült nekem, a csapat fantasztikusan segített, eszméletlenül szerencsés voltam, de biztos vagyok abban, hogy a következô év más lesz". Azt is elismerte, hogy nem a legjobb autóval nyert, ami még inkább kiemeli tehetségét. Alig negyedik teljes szezonját töltötte a Forma–1-ben, de néhány évvel ezelôtt még gokartosként többen megjegyezték: minden tudása megvan ahhoz, hogy Forma–1-es világbajnok legyen. A legismertebb autósverseny elôtt kétszeres volt gokart-világbajnok, a Formula-Nissan bajnoka. A Minardiban tûnt fel és a 2001-es szezont totális sikertelenséggel zárta, majd egy szezont tesztpilótaként töltött a Renaultnál, kiszolgálva mostani csapattársát Fisichellát és az idôközben a BAR Hondához távozott Buttont.

2003-ban a Magyar Nagydíjon szerezte meg élete elsô futamgyôzelmét és ezzel ô lett minden idôk legfiatalabb GP-gyôztese (akkor Schumachert is lekörözte és ez volt az elsô futam, amelyen magyar pilóta is rajthoz állt). Az autó azonban még ekkor sem ment jól, sôt idôközben csapattársává vált Jarno Trulli is jobbakat autózott, azonban Flavio Briattore csapatfônök töretlenül hitt benne és idén be is ért a bizalom. A mostani szezont egy harmadik helyezéssel és két gyôzelemmel kezdte, majd a McLarenek feljavulása után leginkább óriási elônye megtartására törekedett. Legnagyobb ellenfele, Kimi Raikkönen ugyanannyi futamon állt a dobogó tetejére, mint Alonso, azonban a Mercedes-motor és a Michelin- gumik hibái miatt sokszor vagy nem ért célba, vagy annyira hátulról kellett rajtolnia, hogy már nem tudott nyerni.

Alonso eddig hetven futamon indult el, ebbôl hetet gyôzelemmel zárt, nyolc alkalommal indulhatott az élrôl és összesen 231 világbajnoki pontot gyûjtött. Ezek fényében izgalmas lesz a jövô évi szezon is, ahol várhatóan nemcsak Raikkönen akar visszavágni az elrontott szezonért, hanem többen is Alonso nyomába erednek.

Kósa András

Október elsején, szombaton rajtol az A osztályos férfi kosárlabda-bajnokság, amelyben a Marosvásárhelyt képviselô BC Mures csapat is pályára lép. Lórencz Lajos, a klub ügyvezetôje ez alkalommal lapunknak elmondta, az új idényben nincsenek különös igényeik, megtesznek mindent annak érdekében, hogy az A ligában maradjanak. A csapat legnagyobb gondja a pénzhiány. A játékosok, a klub olyan pénzkerettel kell gazdálkodjon, mint egy B ligás csapat, így nehéz lesz a "nagyágyúk" mellett megállni a helyet. Az ügyvezetô reményét fejezte ki, hogy a fiatalok ambíciója, a játékkedvük elég nagy lesz ahhoz, hogy kitartsanak és szép eredményeket érjenek el, látványos mérkôzésekkel örvendeztessék meg a marosvásárhelyi kosárlabda-kedvelôket. Az idény elôtt nem tudtak edzôtáborba utazni, felkészítô mérkôzéseken viszont részt vettek: Szebenben és Nagyváradon voltak ilyen turnén. Két új játékossal bôvült a keret: Puscas Bogdan és Cormos Bogdan Kolozsvárról igazoltak át, sajnos, nem sikerült hazahozni a más csapatokban (négyen Medgyesen, egy- egy pedig Rm-Vâlceán és Aradon) szereplô marosvásárhelyi játékosokat sem. Az új idényben Mihai Corui edzô-játékos és Trif George segédedzô-játékos a következô keretet küldheti majd pályára az említett két fiatalon kívül: Brustur Ionel, Vrânceanu Silviu, Muresan Ioan, Soós Zsolt, Fodor Tibor, Fodor László, Bucin Florin, Masca Cristian, Gaman Toni, Faur Catalin.

Az elsô fordulóban a BC Mures idegenben lép pályára a bukaresti Dinamo ellen, a második fordulót október 8-án, itthon, a medgyesi Gaz Metan csapatával játsszák, míg 15-én, szintén itthon, a temesvári Elba csapatát fogadják. A mérkôzések az új szabályzat szerint 18 órától kezdôdnek.

csak az emberi emlékezet véges. Csak a váltósávokban hull idônként földre a stafétabot, nincs, aki tovább száguldtassa a következô lármafáig. A marosvásárhelyi sportélet legvirágzóbb negyven esztendejének (1950–1990) fôszereplôi feltûnés nélkül, csendesen, szerényen, elfeledetten választják végsô lakhelyükül az örökkévalóságot. A kontinens élmezônyébe idôtlen idôk óta jegyzett és számontartott nôi tekeélet egyik proeminens úttörôjének, Nagy Németh Ilusnak utolsó gurít&aa