Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

A marosvásárhelyi Parc Szálló ügye, hónapokig tartó gyanús csend után, ismét idôszerû lett. Ámde a várakozásokkal ellentétben negatív megoldás született, legalábbis ami a megyei önkormányzatot és a prefektúrát illeti. E két intézmény volt ugyanis az, amely közösen szerette volna ügykezelésébe kapni a jelentôs értékû ingatlant, ámde úgy tûnik, erre már nem sok esélyük maradt.

Bizonyára nem merült még feledésbe, hogy 2004 december végén, a kománycserék zûrzavaros idôszakában, bizonyos érdekcsoportok befolyásolására kormányhatározat született, ami a gyulafehérvári görögkeleti (ortodox) püspökség ügykezelésébe juttatta a marosvásárhelyi Parc Szállót. A megyei tanácsosok egy része csak akkor szerzett tudomást a döntésrôl, és csak akkor kezdett tanakodni a tanács valamint a prefektúra vezetése arról, hogy mit is lehetne tenni annak érdekében, hogy az ominózus kormányhatározatot visszavonják és a szállót a fent említett, krónikusan helyiséghiánnyal küszködô intézmények adminisztrálásába utaltassák.

Akkoriban nagy felháborodssal jelentették be a megye vezetôi – Lokodi Edit tanácselnök és Ciprian Dobre prefektus –, mindketten jogot végzettek, hogy minden befolyásukat latba vetik annak érdekében, hogy az ingatlant az ortodox egyháznak juttató kormányhatározat hatálytalanítását elérjék. Ennek érdekében Markó Béla miniszterelnök-helyettesnek is panaszt juttattak el, a kormányhivatalnak írtak, és mint egy sajtónyilatkozatban a napokban a megyei tanács elnöke kijelenti: eljárást indítottak a közigazgatási bíróságon. Aztán hónapokig csend.

Egészen mostanáig. A múlt héten ugyanis kiderült, hogy az ortodox püspökség pert indított a gyulafehérvári táblabíróságon az ingatlant birtokló Állami Protokollhivatal a Kulturális Minisztérium ellen, kérve a Parc Szálló ügykezelését nekik juttató kormányhatározat alkalmazását. És meg is nyerték a pert. Fellebbezés híján a döntés immár végleges.

Minderrôl a megye két jogász vezetôje a sajtóból szerez tudomást, és most egymásra mutogatnak. "Érdekesnek" tûnnek a megyei tanács elnökének a már említett kijelentései, miszerint a közigazgatási bíróságon pert indítottak, de "valakik azt tanácsolták, hogy mondjunk le a perrôl, mert akadályozzuk a helyzet tisztázását". Így hát lemondtak a per folytatásáról. Hogy ki, miért tanácsolt ilyesmit, nem derült ki. A megyei tanács, nem lévén a Gyulafehérváron zajló per részese, egyértelmû, hogy nem fellebbezhetett a bírósági döntés ellen, de ha idôben tudomást szerez az ügyrôl, a prefektúrával egyetemben talán elérik, hogy másként alakuljanak a dolgok.

Miközben a megye jogot végzett vezetôi, akiktôl joggal várható el az ilyen irányú szaktudást igénylô kényes ügyek szakszerû "kezelése", ez ügyben nyilvánvalóan eltátották szájukat, az ortodox egyház már azt tervezi, hogy a végrehajtókhoz fordul. A prefektus szerint ezek után már nem sok esély marad a helyzet megváltoztatására, a politikai tárgyalások pedig, mint ahogy eddig sem, várhatóan ezután sem oldják meg a Parc Szálló helyzetét.

Az európai integráció – a hagyományok és a korszerûség tükrében – ezzel a témával tartottak kétnapos nemzetközi konferenciát szeptember 22–23-án a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetemen. A rendezvényen a román szellemi élet jeles képviselôi ( több egyetemi központból) és külföldi, köztük magyarországi elôadók vettek részt.

A szombat délutáni nyitóünnepségen Marian Liviu professzor, az egyetem rektora ismertette az idén 45 éves felsôoktatási intézmény történetét, jelenlegi felépítését és az ott folyó tevékenységet, majd a tanácskozás témájával kapcsolatosan kijelentette: óhajtja az európai értékekhez való csatlakozást, de azt, ami jó és egészséges a romániai hagyományokban, nem kell eldobni. Ciprian Dobre prefektus szerint figyelembe kell venni, hogy a hagyományok közül mit érdemes megtartani, s az elméleti ismeretekre koncentráló oktatásügyet a versenyképesség és a pragmatizmus felé kell orientálni. Csegzi Sándor alpolgármester szerint elsôsorban is a hazai igényeknek kell megfeleltetni azt. A romániai oktatásügy pontos látleletét a megnyitón Nicolae Manolescu akadémikus, a tanácskozás tiszteletbeli elnöke vázolta fel. Véleménye szerint a román tanügy egyik legnagyobb problémája az oktatók tekintélyvesztése, amelynek egyik legfontosabb oka a pénzhiány. A másik nagy gond egy pontos felmérésre épülô hosszú távú stratégia hiánya. Az elôadó szerint be kellene már végre fejezni az oktatásügy reformját, ami jelen pillanatban végtelennek tûnik. Szkeptikusan ítélte meg a bolognai elôírásokhoz való igazodást, ami olyan káoszt okoz a romániai oktatásügyben, amelynek egyelôre még nem láthatóak a következményei. A megnyitón Nicules-cu Alexandru professzornak, a román oktatás kialakulásáról szóló történelmi visszatekintése hangzott el.

A Petru Maior Egyetem Bölcsészeti Kara által szervezett tanácskozás munkálatai a filológiai, történelmi, matematikai és informatikai szekcióüléseken folytatódtak. A rendezvényt a Maros megyei tanács, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal és a Román Kulturális Intézet támogatta.

A SMURD éltet minket! jelszó alatt ünnepli 15 éves születésnapját a marosvásárhelyi rohammentô-szolgálat. Tegnap a Continental Szállóban dr. Raed Arafat, a SMURD fôorvosa az újságírók elôtt beszélt a sürgôsségi szolgálat múltjáról, jelenérôl, a sikerekrôl és a nehézségekrôl, majd Mihai Chiorean ezredessel, a Maros Megyei Horea Katasztrófavédelmi Felügyelôség fôfelügyelôjével közösen kiosztott emlékplakettekkel köszönte meg a média képviselôinek a támogatását.

"Tizenöt nehéz, de szép év áll mögöttünk, és látszik az eredmény" – mondta dr. Raed Arafat, a SMURD fôorvosa. Sorra vette az elmúlt évek eseményeit, azokat az idôszakokat, amikor a rohammentô-szolgálat megalakulását az 1990–1996 közötti kormányzatok megpróbálták megakadályozni, utalt a megyei közegészségügyi igazgatóság részérôl ebben a periódusban tapasztalt SMURD-dal szembeni ellenállására. 1996-tól kezdôdôen a kormányok támogatták a SMURD Rohammentô-szolgálat mûködését, kivételt Daniela Bartos volt egészségügyi miniszter képez, aki megpróbált keresztbe tenni a SMURD-nak, de sikertelenül, a miniszteri székben ôt követô Ovidiu Brânzan viszont segítette a SMURD-ot. "Ez is bizonyítja, hogy csak az egészségügyi minisztérium esetében volt személytôl függô a SMURD-hoz való hozzáállás" – jelentette ki Raed Arafat. A helyi önkormányzat és a helyi közintézmények vagy semleges állásponton voltak, vagy pedig támogatták a rohammentô-szolgálat törvényes megalakulását, mûködését. A SMURD tevékenységét a politikának nem szabad befolyásolnia – tette hozzá.

A marosvásárhelyi rohammentô-szolgálat az elmúlt 15 évben több mint 45 ezer beteget látott el, a tavaly megvásárolt mentôhelikoptert 375 súlyos esethez küldték ki. "Adatok, amelyek mögött emberéletek állnak. Valószínûleg nincs olyan marosvásárhelyi család, személy, akinek legalább egy hozzátartozóján ne segített volna a SMURD" – vélekedett a fôorvos. A Népújság kérdésére elmondta, hogy a megyei kórház mögötti, a sürgôsségi esetek fogadására kialakított ún. "barakkot" az elkövetkezô 1-2 évben bôvíteni fogják, várhatóan új épületben kap helyet, hiszen a barakk 12 hellyel rendelkezik, ám a SMURD naponta 100-110 esetet lát el, és gyakran elôfordul, hogy a kórházi részlegeken helyhiány lévén, a beutalt beteget még órákon át a rohammentô-szolgálatnál tartják. A SMURD kapcsolata a kórház vezetésével jónak mondható, ami a megyei kórház különbözô klinikáit illeti, Raed Arafat szerint "még vannak egyesek, szerencsére kevesen, akik nem értik, mit csinálunk". Szerinte a gond az egészségügyi rendszerrel van, szükség van új protokollumok, rendszabályok bevezetésére. Arra az újságírói felvetésre, hogy hogyan érték el, hogy a SMURD-nál nincs korrupció, hálapénz, Raed Arafat elmondta, náluk ez szabály. Beismerte, voltak esetek, amikor elôfordult, hogy egy-egy alkalmazott pénzt fogadott el, emiatt elbocsátottak embereket, olyan alkalmazott is akadt, aki "nem ismerte a szabályt", neki vissza kellett adnia a pénzt a betegnek. A SMURD-nál jelenleg több mint 170-en dolgoznak, köztük 87 állandó alkalmazott.

Raed Arafat a találkozón elsôsorban a helyi sajtó részérôl kapott támogatást méltatta a továbbiakban, "ami sokat nyomott a latban akkoriban, amikor bizonyos személyek megpróbálták gátolni a SMURD létrehozását". De akkor is érezhették, hogy ügyüket a köz felkarolta, amikor lakossági támogatással 1998-ban megvásárolták a mentôautót, vagy amikor idén megkezdték az 1 százalékos adóbefizetési kampányt a SMURD részére. Emlékplakettet adományozott a helyi televízióknak, rádióadóknak, az írott sajtónak, köztük a Népújságnak is.

Nagy sikerû, igazi összmûvészeti könyvbemutatónak adott helyet csütörtök délután a Bernády Ház. A könyvbemutatót ez esetben akár az ünnepség részeként is szemlélhetjük csupán, hiszen a szerzô – Székely Dénes, a Székely Népi Együttes egykori táncosa, majd igazgatója – ez évben ünnepelte 70. születésnapját, és jelentette meg kötetét, Táncol a székely címmel. Sokszínû kiadványról van szó, amely a szerkesztô önéletrajzi vonatkozású anyagai mellett felöleli a Székely Népi Együttes történetét, világsikereit, az együttes alakulását követô táncházmozgalom sajátoságait, sajtóanyagokat, visszaemlékezéseket, mindannak a legnagyobb részét, ami a romániai magyar néptáncéletben a múlt század második felében történt. Megemlékezik ugyanakkor a nehézségekrôl, problémás turnékörülményekrôl, hideg szállodaszobákról is, de a mulatságos sztorik, történetek is helyet kaptak a sokszerzôs, szerkesztett és válogatott kiadványban. E kötet bemutatója, valamint szerzôjének születésnapi köszöntése zajlott a Bernády Házban.

Összmûvészeti volt a rendezvény: Káli Király István, a könyv kiadója nyitóbeszédét szavalat, majd Mendel Péter és Mendel Mátyás (Székely Dénes unokái) zongorajátéka követte, ugyanakkor kiállították a 6 és fél éves Mendel Péter képeit. A könyvbemutatót Nagy Miklós Kund szerkesztô vezette ceremóniamesteri minôségben, majd Székely M. Melinda, Mendel György olvastak fel, illetve mondtak verset, Székely Dénes részleteket idézett a kötetbôl, és együttesbeli emlékeirôl mesélt, az elsô, 1958-as gyerekegyüttesi elôadásról, a külföldi vendégjátékokról, arról az idôszakról, amikor 82 ország résztvevôi közül a népi együttes hat aranyérmet hozott haza Marosvásárhelyre, a táncházmozgalom megszületésérôl. Koszorús Kálmán, Eötvös Mária, Sánta Rezsô, Pethô Ildikó vallomásait, illetve a Buzogány Béla és Bodor Pál gondolatait tolmácsoló Mendel György és saját verseit olvasó Székely M. Melinda szavait a volt Székely Népi Együttes mûvészeinek elôadása követte, a teltházas rendezvényt a Csíki Ágnes vezényelte Bernády Kamarakórus és Koszorús Krisztina dalcsokra, az ünnepeltet is táncra perdítô zenekar muzsikája zárta.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség, a Magyar Gazdasági és Közlekedési Minisztérium és az Önkormányzati Menedzsmentért Alapítvány szervezésében, 2003. november 21-i programindító konferenciával vette kezdetét Az EU házhoz jön címû programsorozat, amelynek célja a kis- és középvállalkozóknak az uniós csatlakozásra való felkészítése.

A programsorozat célkitûzései közé tartozik továbbá az, hogy a határon túli magyar vállalkozások átfogó képet kapjanak az Európai Unió mûködésérôl, a belsô piac szabályozásáról, a különbözô szakmákkal szemben támasztott EU- követelményekrôl. Ezzel is támogatni kívánja a partneri kapcsolatok és a vállalatközti együttmûködés erôsödését, az új regionális együttmûködési formák gyakorlattá válását, a tôkepiaci kapcsolatok és új magyar befektetések térnyerését.

A programok keretében a kis- és középvállalkozások megismerhetik mindazokat a minimális szakmai követelményeket, amelyeknek a csatlakozásig feltétlenül eleget kell tenniük. A résztvevôk megtudhatják, melyek azok a konkrét lépések, amelyeket meg kell tenniük a talpon maradás érdekében. Minden esetben lehetôség nyílik kötetlen formájú párbeszédre, amelynek keretében a résztvevôk kérdéseket tehetnek fel, megvitathatják a felzárkózással járó nehézségeket, megoldási stratégiákat, piacra jutási lehetôségeket.

Az EU házhoz jön ezúttal Maros megyébe érkezik. 2005. szeptember 28-án Marosludason, az RMDSZ- székházban 11 órai kezdettel kerül sor a kis- és középvállalkozásokat az uniós csatlakozásra felkészítô programsorozat újabb szakaszára.

Az RMDSZ Maros Megyei Alapszabályzata 50. cikkelye értelmében 2005. szeptember 30-án, pénteken 12 órára az RMDSZ Maros megyei szervezetének székházába (Dózsa György utca 9. szám) összehívom a TKT soron következô ülését a következô javasolt napirendi pontokkal:

1. A szövetségi elnök politikai beszámolója;

2. A megyei elnök politikai beszámolója;

3. A megyei tanács elnökének egyéves tevékenységi beszámolója;

4. Marosvásárhely alpolgármesterének egyéves tevékenységi beszámolója;

5. Szászrégen polgármesterének tájékoztatója;

6. A TKT mûködési szabályzatának elfogadása;

7. Különfélék.

A megyeszékhelyi unitárius egyház-község tanácstermében október elsejéig Ivácson Rebeka grafika- és fotókiállítása látogatható.

A SMURD éltet minket! jelszó alatt ünnepli 15 éves születésnapját a marosvásárhelyi rohammentô-szolgálat. Tegnap a Continental Szállóban dr. Raed Arafat, a SMURD fôorvosa az újságírók elôtt beszélt a sürgôsségi szolgálat múltjáról, jelenérôl, a sikerekrôl és a nehézségekrôl, majd Mihai Chiorean ezredessel, a Maros Megyei Horea Katasztrófavédelmi Felügyelôség fôfelügyelôjével közösen kiosztott emlékplakettekkel köszönte meg a média képviselôinek a támogatását.

"Tizenöt nehéz, de szép év áll mögöttünk, és látszik az eredmény" – mondta dr. Raed Arafat, a SMURD fôorvosa. Sorra vette az elmúlt évek eseményeit, azokat az idôszakokat, amikor a rohammentô-szolgálat megalakulását az 1990–1996 közötti kormányzatok megpróbálták megakadályozni, utalt a megyei közegészségügyi igazgatóság részérôl ebben a periódusban tapasztalt SMURD-dal szembeni ellenállására. 1996-tól kezdôdôen a kormányok támogatták a SMURD Rohammentô-szolgálat mûködését, kivételt Daniela Bartos volt egészségügyi miniszter képez, aki megpróbált keresztbe tenni a SMURD-nak, de sikertelenül, a miniszteri székben ôt követô Ovidiu Brânzan viszont segítette a SMURD-ot. "Ez is bizonyítja, hogy csak az egészségügyi minisztérium esetében volt személytôl függô a SMURD-hoz való hozzáállás" – jelentette ki Raed Arafat. A helyi önkormányzat és a helyi közintézmények vagy semleges állásponton voltak, vagy pedig támogatták a rohammentô-szolgálat törvényes megalakulását, mûködését. A SMURD tevékenységét a politikának nem szabad befolyásolnia – tette hozzá.

A marosvásárhelyi rohammentô-szolgálat az elmúlt 15 évben több mint 45 ezer beteget látott el, a tavaly megvásárolt mentôhelikoptert 375 súlyos esethez küldték ki. "Adatok, amelyek mögött emberéletek állnak. Valószínûleg nincs olyan marosvásárhelyi család, személy, akinek legalább egy hozzátartozóján ne segített volna a SMURD" – vélekedett a fôorvos. A Népújság kérdésére elmondta, hogy a megyei kórház mögötti, a sürgôsségi esetek fogadására kialakított ún. "barakkot" az elkövetkezô 1-2 évben bôvíteni fogják, várhatóan új épületben kap helyet, hiszen a barakk 12 hellyel rendelkezik, ám a SMURD naponta 100-110 esetet lát el, és gyakran elôfordul, hogy a kórházi részlegeken helyhiány lévén, a beutalt beteget még órákon át a rohammentô-szolgálatnál tartják. A SMURD kapcsolata a kórház vezetésével jónak mondható, ami a megyei kórház különbözô klinikáit illeti, Raed Arafat szerint "még vannak egyesek, szerencsére kevesen, akik nem értik, mit csinálunk". Szerinte a gond az egészségügyi rendszerrel van, szükség van új protokollumok, rendszabályok bevezetésére. Arra az újságírói felvetésre, hogy hogyan érték el, hogy a SMURD-nál nincs korrupció, hálapénz, Raed Arafat elmondta, náluk ez szabály. Beismerte, voltak esetek, amikor elôfordult, hogy egy-egy alkalmazott pénzt fogadott el, emiatt elbocsátottak embereket, olyan alkalmazott is akadt, aki "nem ismerte a szabályt", neki vissza kellett adnia a pénzt a betegnek. A SMURD-nál jelenleg több mint 170-en dolgoznak, köztük 87 állandó alkalmazott.

Raed Arafat a találkozón elsôsorban a helyi sajtó részérôl kapott támogatást méltatta a továbbiakban, "ami sokat nyomott a latban akkoriban, amikor bizonyos személyek megpróbálták gátolni a SMURD létrehozását". De akkor is érezhették, hogy ügyüket a köz felkarolta, amikor lakossági támogatással 1998-ban megvásárolták a mentôautót, vagy amikor idén megkezdték az 1 százalékos adóbefizetési kampányt a SMURD részére. Emlékplakettet adományozott a helyi televízióknak, rádióadóknak, az írott sajtónak, köztük a Népújságnak is.

Egy csomag cigarettára egy eurót, a tömény italokra, a mennyiség arányában 0,5 eurótól (250 ml üveg), 2,5 euróig (1 liter fölött) terjedô adót vetne ki Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter. Ezen kívül megadóztatja a kaszinókat is. Ebbôl az illetékbôl mintegy 200 millió eurót remél besöpörni évente, amibôl az egészségügyi beruházásokat kívánja finanszírozni. A hírt "abszolút premierként" jelentette be tegnap Marosvásárhelyen tartott sajtótájékoztatóján.

Az egészségügy reformja kapcsán jelentette be a fenti illetéket, az úgynevezett "taxa pe viciu"-t. A kérdésre, hogy nem túl sok egy csomag cigaretta árára plusz egy eurót rátenni, azt mondta, aki füstölni vagy inni akar, fizessen.

Ugyanakkor bejelentette, hogy a 9 millió lejnél nagyobb nyugdíjakat is megadózzák, ezek a nyugdíjasok 6,5%- ot kell befizessenek az egészségügyi alapba. A miniszter szerint több mint tízezer nyugdíjas kap havonta 9 millió lejnél nagyobb összeget. Ebbôl 9-11 ezer milliárd lej bevételre számít.

Ezek mellett egész sor intézkedést említett, kezdve attól, hogy meg kell szüntetni a régi módszereket és a pénzeket ésszerûen kell elkölteni, el addig a menedzsmentprogramig, amelyet jövôre kíván bevezetni, illetve addig, hogy országos szinten nyolc – regionális – sürgôsségi kórházat fognak beindítani. Ezek egyike Marosvásárhelyen lesz.

A tervezett intézkedéseket a kormányprogram részének nevezte, az egészségügy reformját pedig egy folyamatnak, amelyet nem egyetlen miniszter old meg, mindig az adott körülményeknek megfelelôen kell intézkedni. A miniszteri program részleteit egy következô számunkban közöljük.

Ha rossz idôk következnek a tömbházlakókra a télen, ha nem lesz melegvíz-szolgáltatás és fûtés, azért csakis a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal a hibás, jelentette ki tegnap sajtótájékoztatón Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter, a PNL Maros megyei képviselôje.

A miniszter kijelentette, azért van elmerülve az adósságban az Energomur, mert a polgármesteri hivatal egyetlen lejt sem törlesztett sem 2004-ben, sem 2005-ben 2004-ig a szubvenciók egy részét az állami költségvetés állta, a helyi önkormányzatnak csak ki kellett egészítenie. Miután 2004-ben, a törvény megváltozott, a teljes összeget a helyi önkormányzatnak kell(ene) állnia a helyi költségvetésbôl. Ezt azonban nem tette meg.

Nicolaescu ugyanakkor egy átiratot olvasott fel a polgármesteri hivatalnak, illetve Dorin Florea polgármesternek címezve, amelyben a Distrigaz Nord kijelenti, hogy ha nem törleszti az adósságát, megszünteti a gázszolgáltatást az Energomurnak.

A Népújság felvetésére, amely szerint Dorin Florea azzal vádolja a megye parlamenti képviselôit, szenátorait, illetve kormányzati tisztségviselôit, hogy semmiben sem támogatják, Nicolaescu azt válaszolta, hogy a tavaly a választási kampányban Florea váltig azt hangoztatta, hogy a legfôbb támogatója a PSD. Miért nem kér segítséget tôlük?

"Alkotmányellenesnek" nyilvánította és vitára bocsátás nélkül elutasította a Székelyföld autonómiájára vonatkozó törvénytervezetet a képviselôház közigazgatási szakbizottsága – közölte Relu Frenchiu, a testület liberális párti (PNL) elnöke pénteken a Mediafax hírügynökséggel.

A bizottsági elnök a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által kidolgozott és a parlament két magyar tagja, Sógor Csaba és Becsek Garda Dezsô képviselô által júniusban benyújtott jogszabály- tervezetrôl szólva kijelentette: "Jogállamban ilyesmirôl nem lehet szó".

Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke Sepsiszentgyörgyön egy autonómiáról rendezett fórumon kijelentette: a szakbizottság Mircea Dusa szociáldemokrata (PSD) képviselô, korábbi Hargita megyei prefektus kezdeményezésére, meglepetésszerûen tûzte napirendre a törvénytervezetet, amelyet a bizottság tagjai vita nélkül utasítottak el.

Az SZNT-alelnök emlékeztetett rá, hogy a szóban forgó parlamen-ti bizottságnak a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) két képviselôje, Antal Árpád András (Kovászna megye) és Seres Dénes (Szilágy megye) is tagja. A bizottsági ülésen Antal kérte a tervezetrôl szóló vita elhalasztását, és a tervezet elutasítása ellen szavazott, Seres pedig tartózkodott.

A Mediafax-jelentés szerint a székelyföldi autonómia-tervezet megvizsgálás végett a képviselôház plénuma elé kerül, mert a szakbizottság döntése csak konzultatív értékû.

Tóth Birtan Csaba, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi elnöke, aki szintén részt vett az említett fórumon, emlékeztetett arra, hogy annak idején az RMDSZ alkalmatlannak tekintette a székelyföldi autonómiáról szóló törvénytervezet parlament elé terjesztésének pillanatát. Úgy vélekedett, hogy az SZNT-nek és az RMDSZ-nek kompromisszumra kellett volna jutniuk az indítvánnyal kapcsolatban.

"Különösen nagy figyelmet kell szentelnünk a fiatalokra, hiszen ôk egyaránt lehetnek erôszakos cselekedetek elkövetôi és áldozatai" – hangsúlyozta Göncz Kinga az ifjúsági miniszterek kétnapos konferenciájának megnyitóján, melynek fô témája, hogy miként válaszolhat az ifjúságpolitika az erôszak megnyilvánulásaira.

Mint mondta, erôszakkal, megjelenési formájában legyen az fizikai, verbális vagy gazdasági, az iskolától a lakóközösségen, a családon át a munkahelyig mindenütt találkozhatunk.

A tárca vezetôje, akit egyben a konferencia elnökévé választottak, az ifjúságot érintô erôszak megelôzése érdekében a nevelés és tájékoztatás fontosságát emelte ki. Megfogalmazása szerint a megelôzés egyik alapvetô módja, hogy a fiatalok megismerkedjenek az emberi jogokkal és ezeknek a társadalomban betöltött szerepével.

Terry Davis, az ET fôtitkára a demokratikus értékek, a szociális kohézió és az integráció fontosságát hangsúlyozta az erôszakos megnyilvánulások ellen. Mint mondta, a fiatalok tájékoztatása, nevelése érdekében nagy szerep hárul az oktatáspolitikára, emellett fontos, hogy az ifjúságot is bevonják a döntéshozatali folyamatokba és ôk is szerepet vállalhassanak az erôszak megelôzésében.

Úgy fogalmazott: az ET a jövôben vezetô szerepet kíván játszani az ifjúságot érintô erôszak elleni fellépésben, ezért az elkövetkezô két évben az erôszakos cselekmények megelôzése érdekében kampányt indítanak.

Egyebek között ezt tartalmazza a miniszterek által a VII. lakásvásár megnyitóján, pénteken Budapesten aláírt közös állásfoglalás.

Kolber István regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelôs tárca nélküli miniszter sajtótájékoztatón elmondta: a kétnapos tárgyalás célja az volt, hogy a 2007-2013-ra szóló európai kohéziós politikával kapcsolatban összehangolt érdekképviseletet alakítsanak ki. Kifejtette: a V-4-ek, Románia és Bulgária közös törekvése, hogy a lakóépületek felújítása a strukturális és kohéziós alapokból finanszírozhatóvá váljon, valamint a lakáspolitika megjelenjen a közösségi politika szintjén.

A közös állásfoglalás elfogadására azért volt szükség, mert az újonnan csatlakozott országokban a lakótelepek a városi lakásállomány 20-40 százalékát teszik ki, ezért felújításuk elmaradása a közeljövôben tömeges társadalmi problémát okozhat.

A közös állásfoglalást Kolber István mellett Radko Martínek cseh regionális fejlesztésért felelôs miniszter, Stefan Kuzma, Szlovákia regionális fejlesztési államtitkára, Borbély László, Románia közmunkákért és területrendezésért felelôs megbízott minisztere, Milena Paunova, Bulgária regionális fejlesztésért és közmunkákért felelôs megbízott minisztere, valamint Andrzej Bratkowski, a lengyel infrastruktúra minisztérium helyettes államtitkára látta el kézjegyével.

Kolber István közölte: az országok lakásüggyel foglalkozó minisztereinek szakértôi a jövô héten juttatják el az EU Bizottsága részére az állásfoglalásban megfogalmazott javaslataikat.

Ha már nem elég a pruszlik és a lajbi, elôkerül az ujjas, a ködmön, a dolmány – mondogatták a régi öregek, ha ôszre fordult az idô. Még régebben bocskait, atillát öltöttek. Ma azt mondjuk: ideje elôvenni az átmeneti kabátot.

Az öltözködés divatja nemcsak az idôjárással, hanem az idôvel is változik. Az ôsmagyarok bô nadrágot viseltek, amelynek szárát puha talpú csizmáikba gyûrték. A felsôtestet magas nyakú, rövid vászoning fedte, az ing fölé szûk, ujjas kabát került, erre pedig kaftánszerû köpönyeget húztak. Az asszonyok, lányok viselete hasonló volt, s hogy ôk is nadrágban jártak, azt a honfoglalás kori sírokból elôkerült nyeregmaradványok bizonyítják. (A nôk is férfinyeregben lovagoltak, s szoknyában nem ülhettek rá).

A középkorban jelent meg a lábszárig, esetleg térdig érô ingszerû köpönyeg, ami hátul gombolódott. (A papok és a szerzetesek a köpenynek egy másik fajtáját, a csuhát hordták.) A XVI. században ismét változott az öltözék: az urak vékony, posztóból készült harisnyanadrágot hordtak, felsô testükre gyolcs vagy selyeminget, arra pedig paszományos, gombos – csípôig érô zubbonyt, kabátot –, azaz dolmányt vettek fel

A reformkor idején jöttek divatba a nemzeti hôsök által hordott, illetve róluk elnevezett ruhadarabok. Így a széles, lesimuló gallérú Petôfi-ing, a Bocskai-ruha (nadrágja lábszárnál zsinórozott, kabátjának eleje és ujjai szintén zsinórosak) vagy a Kossuth-kalap (széles, fölfelé álló karimájú keménykalap). 1817-ben tesznek említést elôször arról a gallér nélküli, álló nyakú kabátfélérôl, amelyrôl sokan úgy vélik: Attiláról, a nagy hun fejedelemrôl kapta a nevét? Az atilla azonban már írásmódja szerint sem Attila, hanem a régi katonai és magyar nemesi viselet darabja: díszes, zsinóros, csípôn alul érô, testhez simuló férfikabát, huszárok, ispánok viselték. A régi magyar viselet másik darabja a zrínyi. Ez a díszes, zsinóros hosszú kabát Zrínyi Miklósról, a szigetvári hôs jellegzetes viseletérôl kapta a nevét. Más nyelvekben sem ritka az ilyen köznévvé válás. Greta Garbo svéd színésznô nevébôl származik a visszahajtott magas nyakú pulóver, az ôszi napokon kelendô garbó. A kötött nôi vagy férfi kiskabátot, a kardigánt pedig Cardigan grófjáról, James Brudenellenrôl, a krími háborúban (1853-56) csatát vesztett brit tábornok sajátos ruhadarabjáról nevezték el.

Kertész Imre "barna és drapp kockás, lapos, ellenzôs sapkájában, bô raglánkabátjában" festi le erdôben sétálgató hôsét. A raglán nem egyéb, mint vállrésszel egybeszabott ujjú felöltô. Ezt a bô szabású ruhadarabot egy brit tábornok, a XIX. században élt lord Raglan viselte elôször. De vajon miért? Az angol hadvezér eredeti neve James Henry Somerset, aki 1815-ben, a waterlooi csatában elvesztette a jobb karját. Diplomáciai pályára tért át, de szíve mégis visszahúzta a katonasághoz. 1854-ben végre magára ölthette a csonka keze miatt bô szabásúra alakított kabátját.

A kurta kiskabátot, a spencert manapság jégtáncosokon, némely elegáns étterem pincérein és szállodák liftesfiúin, illetve szalonzenekarok muzsikusain láthatjuk. Az angol etimológiai szótárak csupán annyit közölnek, hogy e ruhadarab Lord George John Spencertôl (1758-1834) kaphatta a nevét. Nem említik viszont annak mulatságos históriáját, hogy miért és hogyan. Nos, a londoni lord a szebbik nem rajongója volt. Egy szôke ladynek tette a szépet éppen, amikor a hölgy férje meglepte ôket. Spencer angolosan távozott – kiugrott az ablakon –, közben azonban felsô ruhája szárnya leszakadt. Ô azonban ezzel mit sem törôdve, sôt, a megkurtított ruházatot beszédes gyôzelmi jelnek tekintve, másnap ebben lovagolt a Hyde Parkban.

A magyar férfiaknak és nôknek egyaránt országszerte elterjedt ruhadarabja volt egykor a ködmön, a juh gyapjas bôrébôl készült, rövidebb-hosszabb ujjas felsôkabát. Szerencse, hogy Móra Ferenc mûve, a Kincskeresô kisködmön segített fenntartani az emlékét, mert ma, a Body Map topok, a Versace farmerkabátok, a cipzáras, koptatott Charles Dögele bôrdzsekik és a steppelt, félhosszú Tommy Hilfiger kabátok világában nem divat ismerni már nagyszüleink ôszi-téli ruhadarabjait. Így a pruszlikot sem, amely a testhez simuló, elöl fûzött, kivágott nôi mellényféle ruhadarab, gyakran sújtással vagy hímzéssel díszítve. Nagyanyáink ráncos bô szoknyához és ingvállhoz viselték. A lajbi legföljebb népdalunkból cseng ismerôsen a modern ember fülének: "A csikósok, a gulyások / Kis lajbiba' járnak " Rendszerint vastagabb posztóból készült, fémgombos kabát, illetve ujjas nélkül, felsôruhaként hordott mellény. Az ujjas pedig rövid férfi vagy nôi kiskabát. Szemléletesebb elképzelnünk Mikszáth szavaival: "Ha egy köpönyegbôl idôk jártával ujjas lett, nehéz belôle újra köpönyeget csinálni."

Átmeneti kabátjaink újabb keletû képviselôje a lóden, a durva gyapjúból többnyire posztószerûen szôtt, kallózott, de nem nyírt s könnyedén bolyhozott szövet; felöltôt, vadász- és sportöltönyt készítenek belôle. E tekintetben rokona a ballon: gyapotból vagy selyembôl sajátos kikészítési eljárással gyártott sûrû, selyemfényû textilanyag, ebbôl sem csak kabát készül, hanem öltöny is. Angol jövevény ôszi ruhatárunkban a trench-coat, a hosszú (eredetileg katonai) viharkabát, a trencskó. Polgári népszerûségén nagyot lendített, hogy Humphrey Bogart ilyet viselt a Casablanca címû filmben. A mai trencskó esôs idôre való, bô szabású felöltô, átmeneti kabát, mely szürkés, zöldes vagy drapp színû, vékony gyapjúszövetbôl vagy vízhatlan vászonból készült. Az ugyancsak az esôs ôszi idôkre való anorák még távolabbról érkezett ruhatárunkba. Az ingszabású és csuklyás "annoraaq" az eszkimók viselete, fóka- és medvebélbôl készül, csíkonként összevarrva.

Ezekkel és effélékkel kihúzzuk az ôszt. Aztán majd jön a nagykabát, a bunda, a bélelt téli dzseki – de ezekre egyelôre még ne is gondoljunk, – inkább élvezzük a szép ôszt.

A nemzetközi ûrállomáson – legalábbis az orosz szárnyában – 18 féle baktérium és gomba telepedett meg, amint azt a Földre visszahozott és kitenyésztett minták bizonyítják, köztük olyan mutánsok is vannak, amelyek mûanyag és alumínium fogyasztására "specializálódtak", s a jövôben e mikróbákkal próbálják majd ki az ûrhajókra tervezett berendezéseket.

E mutánsokat technofilnek nevezik, és ezek jelentik a legnagyobb potenciális veszélyt, mivel mûanyag és alumínium fogyasztásra álltak át, és tönkretehetik az ûrállomás mûszereit. A vizsgálatok nyilvánvalóvá tették: az ûrkonstruktôröknek baktérium- és gomba-rezisztens anyagokat kell használniuk, és fellövés elôtt alaposan csírátlanítani kell a berendezéseket.

Mint arról az Elementy.ru címû, orosz nyelvû tudományos honlap beszámolt, a moszkvai Lomonoszov Egyetem biológiai tanszékének és az Orosz Tudományos Akadémia biokémiai intézetének munkatársai speciális minta-gyûjtôket készítettek, s az ûrhajósok a hazaindulás elôtt mintát vettek az ûrállomás jellegzetes felületeirôl. A földet érés után két órával a biológusok megkezdték a minták kitenyésztését.

Érdekes módon mesterséges körülmények között a baktériumok és gombák olyan mûanyag felületeken is megtelepedtek, ahol a Földön általában nem fordulnak elô.

Az ûrállomás berendezéseit azok a Földön a talajban lakó baktériumok veszélyeztetik, amelyek a természetes anyagok fogyasztásáról átálltak a technika elemésztésére, technofillá váltak. A tudósok azt tapasztalták, hogy a gombatelepek váladéka egy hónap alatt átrágja a polietilén szálakat, és három hónap alatt végez az alumínium-mangán ötvözettel is. A rongáló hatást az élô sejtek által kiválasztott szerves savak és enzimek váltják ki.

A földkörüli ûrállomásokon megtelepedett mikroorganizmusok leginkább a hosszú távú ûrexpedíciók elektromos berendezéseit fenyegetik. A tudósok javaslatára a továbbiakban az azonosított ûrmikrobák élô sejttenyészetével próbálják majd ki az újonnan tervezett mûszereket.

Kutyamosó géppel rukkolt ki Olaszországban egy feltaláló. Roberto Chioni szerkezetében az ebek a mosógép dobjában "foglalnak helyet", de fejüket kidughatják. A mosással még nem érnek véget a blökik megpróbáltatásai, ugyanis következik a szárítás a speciális kamrában.

A feltaláló eredetileg többféle ebmosó gépet kívánt kreálni, hogy a kis és nagy kutyáknak egyaránt biztosítsa az alapos tisztálkodás lehetôségét, ám találmánya egyelôre nem váltott ki osztatlan sikert sem a kutyák, sem gazdáik körében. A gép kipróbálása során a kutyák veszettül csaholtak, tulajdonosaik pedig felháborodottan tiltakoztak az állatkínzás ellen.

Létünk feltétele, vágyaink, céljaink egyik fô mozgatója, ám sokan nem szívesen beszélnek róla. Megítélése koronként változó, amint tartalma, megnyilvánulási formái, s ami sokakat a leginkább zavar: nyilvánossága is. Ez a szex, amirôl a szakértônek bôven van megszívlelni való mondanivalója.

A szex örömöt, boldogságot, és gondot,csalódást egyaránt jelenthet. Bede Zsuzsa szexológus praxisa révén az utóbbiakkal naponta szembesül. Elsôként egy napi aktualitásról kérdeztük:

– Még be sem vezették, máris társadalmi vita forrása az új abortusztabletta. Egy szexuálpszichológus hogyan viszonyul hozzá?

– Én a pszichológiai oldalról közelítem meg a problémákat. A tabletta választási lehetôségként üdvözlendô. Talán annyival jobb, hogy nem kell olyan sok tortúrán keresztülmenni a bajba kerülteknek, mint mûtéti beavatkozás esetében. Ez a pszichológiai rész, amivel nem szeretnék arra biztatni senkit, hogy felelôtlenül lépjen egy párkapcsolatba. De ha már elkerülhetetlen az abortusz, a tablettát emberségesebbnek tartom.

– A férfiak általában merevedési problémáikkal fordulnak szexológushoz.

– Megdöbbentôen sok köztük a fiatal. Az ô igazi bajuk nem impotencia, valóban merevedési zavar, de ma divatosan szexuális válaszképtelenségnek nevezzük. És egyre inkább megfigyelhetô a férfiaknál, hogy nincs meg a párjuk irányában a szexuális vágy. Sokat dolgoznak, késôn mennek haza? Máris kiégtek volna? Nagy kérdés ez nekem is.Húsz éve vagyok a pályán. Most vajon azért jönnek-e többen, mert nyíltabbá vált e téren is a világ, vagy valóban több a probléma? nem ritka az olyan eset is, a párjával nem sikerül az aktus, mással igen. Nemrégiben beszéltem egy lánnyal, elmondta igényelné a szexet, de a fiú nem kívánja. Egyik éjjel arra ébredt, hogy a fiú mellette pornót nézett a tévén, közben önkielégítést végzett.

– Lehet ennek oka a kudarc, és a félelem újabb csalódástól?

– És még sok egyéb, hiszen ezek pszichés bajok, nem szervi eredetûek. Elôfordulhat válás után, olyan kapcsolatnál mely csupán futó kaland, és a férfi bûntudatot érez. Ha a szeretô fiatalabb, és az erôs bizonyítási vágy okozza a kudarcot. Idôsebb korban sem törvényszerû a nemi vágy lanyhulása, bár vannak gyógyszerek, amelyek sajnos ezzel a mellékhatással járnak.

– A napjainkban divatos serkentô pirulák mennyire segítenek?

– Természetes, hogy egyszerûbb bevenni egy gyógyszert. Nem kell pszichológushoz járni, ami pénz és idôigényes, nem kell szembenézni kínos dolgokkal. Ugyanakkor tudni kell, csodapirula nincs. Nagyon jól mûködô gyógyszerek vannak, ilyen a Viagra is, ám sokan jönnek úgy vissza, hogy kipróbálták, mégsem sikerült. Hiába hatna a gyógyszer vegyi hatása, ha a pszichés hatás erôsebb. A túlzott szorongás csak pszichológiai eszközökkel oldható fel. A kezelésekkel elérjük, hogy gyógyszer mellett már van merevedés, ilyenkor az adagokat csökkentjük, nehogy létrejöjjön a gondolati függôség. A potencianövelést igérô szerekkel egyébként is nagyon vigyázni kell, hiszen a gyógyszerek nagy részét csak egészséges emberek szedhetik, káros hatással vannak például a szívbetegekre. Nagyon fontos az önbizalom. Néha elég, ha a recept csak a zsebben van, már a tudata elôsegíti a megfelelô merevedést. Akkor könnyebb ezeknek a gondoknak a kezelése, ha a páciens hamar jön, nem vár hónapokig, néha évekig.

– Mi a helyzet a hölgyekkel?

– A nôk egyik része azért jön, mert szeretné átélni az orgazmust, a másik pedig félelembôl, hogy a párja elhagyja, mert nincs orgazmusa. Meg kellene érteni, nem az orgazmus a szex fô célja, az csak a csúcsa. Megpróbálom sportos nyelven megmagyarázni. Olyan, mint a foci. Van csúnya játék sok góllal, és szép játék, gólok nélkül. Vannak nôk, akik eljutnak az orgazmusig, mégsem kívánják a szexet. Sok nô pedig tévedésben van, mert nincs kéjérzete a hüvelyi aktus esetén, s azt hiszi akkor orgazmusa sincs. A legtöbb idegvégzôdés a csiklóban található. A legnagyobb élményt annak izgatása nyújtja. Ne mondják, hogy nem éltek át orgazmust. Ez bizony a szexuális kultúra hiánya.

– Egyesek szerint – fôként a lányoknál – ismét divat lett, hogy tartogatják szüzességüket az igazinak. Meddig van ennek értelme? – Nem adhatok egyértelmû választ. Nehéz megmondani a korhatárt, még ha nem is vallási meggondolásokból dönt így az illetô. Rengeteg izgalmas dolog van a konkrét aktuson kívül. Csók, simogatás, petting, egymás testének megismerése, felfedezése A lányoknál nagyon fontos az elsô élmény, egy életre kihatással lehet. Ha csak azért akar egy fiúval lefeküdni, mert fél, hogy elveszíti ôt, vagy mert a barátnôk már túl vannak az elsô aktuson, akkor ne tegye. Ha a teste már jelez, bizsereg, ha tisztában van azzal, mi a szexuális izgalom, szorul a gyomra, akkor döntsön mellette. Ha mindenképpen választ vár az életkorra, akkor azt mondom: tizenhét év, de inkább felette.

– Ha egy szülô látja, hogy tizenöt-tizenhat éves lánya hamarosan eljut az ágyig, mi a helyes magatartás?

– Mindenképp próbáljon elbeszélgetni a gyerekével. Ha másról nem tud, legalább a felelôsségrôl és a fogamzásgátlásról.

– Néhány mondat erejéig térjünk ki a homoszexualitásra.

– Volt az régen is, csak ma nyíltan beszélnek róla, és sajnos politikai mutatványokhoz is kötik, de errôl nem szeretnék beszélni. Nem betegség, így szexuálpszichológiai szinten nem is lehet kezelni. Gyakori, hogy családokban óriási problémát okoz, nem ritka, hogy akirôl kitudódik, az öngyilkosságba menekül. Tudomásul kell venni, hogy ilyesmi létezik, ám maradjon két ember magánügye. Volt olyan páciensem, aki húszéves házaséletet rúgott fel, mert nem bírta tovább titkolni homoszexuális hajlamát. De az is elôfordult, bár jóval ritkábban, hogy a házaspár saját neméhez is vonzódó tagja tagja heteroszexuálisan élt boldog családban, és tökéletesen nevelte gyerekeit.

Hamary

Testvéreim! Az ötven esztendô alatt, amíg szellemi rabságra voltunk kárhoztatva, mindig azt reméltem, hogy egyszer, amikor szabadon fogok itt állni önök elôtt, méltán és teljességgel hozhatom (...) Petôfi emlékének a román kultúra hódolatát, köszöntését, üdvözletét. Sajnos, megint csak a magam nevében beszélhetek, mert nem bízott meg senki sehonnan semmivel. Az egyetlen megbízóm a lelkiismeretem. Az a lelkiismeret, amely arra késztetett az elmúlt ötven esztendô során, hogy súlyos vádak terhe alatt merjek, akarjak és szeressek magyarbarát lenni. * Miért éppen magyarbarát? Úgy rázott össze engem a sors a magyarokkal. Ez nem azt jelenti, hogy másnak nem vagyok ugyanolyan barátja. De ott izzik bennem az, hogy akit a legjobban ütöttek, amellé szerettem állni. Néha rogyadozó térddel, de makacsul összeszorított fogakkal. Többször voltam itt, többször mertem szót emelni. Ma már nem ezt teszem, hanem vadul fogok üvölteni, mert olyan dolgokba is ütközöm (...), amelyeket nem lehet meg nem történtté tenni, nem lehet mindenféle szelíd mosolyokkal elkendôzni. * Nagyon sajnálom, hogy most, amíg szólok, háttal kell állnom ahhoz az emlékmûhöz, amelyik Petôfit szimbolizálja. Azt a Petôfit, aki hatalmas ajándékkal lepte meg az emberiséget. Nemcsak a március 15-i szózattal. Azzal a bizonyos kifejezéssel, amit ô vésett be a világ öntudatába: világszabadságot! Roppant sajnálom, hogy a világszabadság szimbólumához háttal kell állnom, amíg beszélek, de egyben úgy érzem, hogy ez egy fantasztikus támasz is a hátam mögött. És amíg ezt a hátam mögött érzem, addig – fedezet van mögöttem. Ennek a fedezetnek, ennek a gyönyörû elvnek a nevében kérek mindenkit (...), legyen türelmes, ameddig lehet és muszáj türelmesnek lenni. És a hídfô másik oldalán legyen megértô, és óvakodjék a szélsôséges gondolkodástól.

A világszabadság mindnyájunké, mindnyájunknak fogalmazta meg Petôfi. Nem húzta alá, hogy ennek vagy annak a nemzetnek. * És most már, ha róla szóltam, engedjék meg, hogy elidôzzek pár pillanatig nála. Én magam is rímfaragó ember vagyok, és el tudom képzelni, hogy lesz valaha egy olyan rettenetesen könnyelmû esztéta vagy irodalomtörténész, akinek eszébe jutok. (Persze, én errôl gondoskodtam is, mert én egy roppant huncut román ember vagyok: lefordítottam egy csomó zseniális magyarnak a mûveit románra, és a mûvészbejárón besirültem az irodalomtörténetbe...) Hát ezt most illik Petôfinek is megköszönnöm. Lehet ugyan, hogy nehezményezné a fordítások minôségét... Ne a múltat akarjuk feltétlenül piszkálni valahonnan, hanem a jelent igyekezzünk megoldani."(Részletek Gelu Pateanu beszédébôl. Elhangzott 1990. március 15-én, Fehéregyházán. Cseke Péter hangfelvétele. In: Cseke Péter: Láthatatlan emlékmûvek. Erdélyi variációk nyelv és lélek szövetségére (1970-2000); Támaszunk: a világszabadság, (77-80), 1992. március – Felsômagyarországi Kiadó, Miskolc, 2000)

Gelu Pateanura emlékeztek 2005. szeptember 10-én a Hargita megyei Etéden. Ott és a közeli Énlakán tizenegy éven át tanárkodott a magyar irodalom és kultúra egyik legértôbb s legrokonszenvesebb híve és tolmácsolója, a magyar barátaitól Gyalunak becézett, hányatott sorsú, mégis mindig derûs, életvidám, garabonciás lélek, a költô és mûfordító, a pedagógus és mûkedvelô színjátszó, az apa és nevelô, a könnyelmû szívtipró és csélcsap csábító, a sármos társalgó és vitriolos replikákkal vitázó, a reneszánsz és posztmodern jegyeket költészetében, életvitelében játékos harmóniába építô életmûvész – egy ember magunk közül (Smaranda Enache), akit éppen emberségéért tisztelünk. Emlékeztek rá a helybeliek – Nagy Zoltán iskolaigazgató, szerinte Gyalu már nem személy, Gyalu már egy szellem, Gyalu egy fogalom, akinek pedagógiai munkássága is megér egy dolgozatot legalább; Kutasi Mihály tanár, a közeli barát, akire kéziratot is bízott (jelesen a Toldi román fordítását), Kutasi szerint attól is eredeztethetô nagysága, hogy miközben mindvégig hû románnak tartotta és tudta magát, s népe érdekét szolgálva építette a hidat a magyar és román kultúra között, minden más nép jogát elismerve állt ki, életét is kockáztatva, a gyengébbek mellett.

Pateanu, Gelu Mario 1925.VI.3. – 1995.III.25. Mûfordító, költô, író, publicista. Nyugszik a budapesti Farkasréti temetôben. Meghalt egy orvosi mûhiba folytán.

Ô fordította románra Mikes Törökországi leveleit – Beke György A román Mikes címmel írt róla –; ha valaha megjelenik román Toldija, reveláció lesz. Levélben méltatta érdemeit Radu Ardevan kolozsvári egyetemi tanár, leszögezve hogy az együttélésnek nincsen alternatívája, miként azt a negyvennyolcasok megfogalmazták, Erdélyben ma sem lehet meg román nélkül a magyar, magyar nélkül a román. Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség volt elnöke szintén papíron juttatta el üzenetét.
"Pateanu barátunk mindig a magyar és a román nép megbékélésének és együttmûködésének a munkása volt, és egész életében ezt a nemes ügyet szolgálta, akkor is, midôn a bukaresti diktatúra korszakában méltatlan rágalmakat és üldöztetést kellett elszenvednie meggyôzôdése miatt. Mint a magyar irodalom és ennek keretében az erdélyi magyar irodalom tevékeny, hiteles és tehetséges román fordítója, igen sokat tett annak érdekében, hogy a román értelmiség, a román közvélemény ne a szélsôséges román nacionalisták és magyargyûlölôk torzító, hanem a magyar irodalom hiteles tükre által ismerje meg népünket, történelmünket, kultúránkat és lelkiségünket. Mindezért mi, magyarok, igaz hálával és barátsággal tartozunk neki."

Baráti emlékeit osztotta meg a jelenlévôkkel Toró Tibor temesvári fizikus, nem gyôzte hangoztatni: énlaki születése folytán is e szûkebb szülôföld elkötelezett gyermeke. Nagy Pál irodalomtörténész Sütô András író üdvözletét tolmácsolta felolvasván Ajánlását Gelu Pateanu ügyében, szövege ma is égetô fáklya, majd felolvasta máig érvényes jegyzetét a Népújság egykori számából, mikor Gelut halálosan megfenyegették, és bujdosásra kényszerült. Ha az ember szereti népét és tiszteli értékeit, magára maradhat, hallottuk a mély empátiával beszélô Smaranda Enache szavait. Azok zárják ki maguk közül, akiknek most leginkább kellene megemlékezniük Róla, akiknek illene elnevezni egy iskolát vagy legalább egy utcát Geluról. Erdély az a haza, amelyben minden közösség értékeit illik méltón tisztelni, ezt Ô tudta, és szép az, hogy a hargitai székelyek magukénak vallják; hogy Etéden románul hangzanak el versei, fordításai. Példamutató lehet megannyi közösség számára.

Cseke Péter a Nagy-Homoród mentén 1979 óta szervezett alkotótáborok történetét elevenítette fel, Gelu Pateanu cselekvô részvételét méltatva. Kedves anekdotát mesélt el. Gyalu részt vett egy magyarórán is, amelyen elkápráztatta pompás, veretes magyar beszédével hallgatóságát. Az óra végén a tanárnô ezt mondotta diákjainak:
– Hallottátok, milyen szépen beszél magyarul Gyalu bácsi? Ilyen szépen kell tudjatok ti is románul...

Délután színészjelöltek – Lôrinczi Máté Rozália, Korpos András – tették érzékletessé versvillanásait, szerelmes poézisét; kisfilm idézte vihar sújtotta arcát, magyarul is gyöngyözô román archaikummal csengô szavait. Birtalan Árpád válogatta a filmanyagot.

Gyûjtsük össze fordításait, sürgette Cseke Péter; életmûvét nem szabad ebek harmincadjára hagyni. Bármennyire kilátástalannak tûnne is a tisztázatlan hagyatéki helyzet miatt munkáinak sorsa. Vérbeli költô volt, négy önálló verskötetre rúgó lírája többnyire ismeretlen. Az pedig, amire feltette életét, a hídszerep, a mûfordító önzetlen áldozata: méltatlanul hull a feledés árkába?

(Ha valaki románnak jár Kossuth- vagy akármiféle nagymagyar-díj, a Mikesért, a Toldiért, Szabó Gyula Gólya szállt a csûrre címû kötetéért stb., én csakis Gelu Pateanunak adnám, halálában élôbben, mint életében, mikor senki sem akart tudni Róla...),

Üdvös volna a mostani, "bûntelen" fiatal nemzedék mûfordítóinak közeledését elômozdítani, akként is, hogy Gelu Pateanu szellemiségének jegyében épp ott, Etéden találkozzanak – javasolta ugyancsak Cseke Péter, aki szívén hordozza a gyalui örökséget. A hajdani (szomorú emlékû) gyergyószárhegyi találkozóra gondolva, annak rangos célkitûzéseit újravéve – a román és a magyar, a magyar és a román, a más és más fiatal mûfordítók, köteteiket cserélve, kézirataikat ajánlva, fórumra lelhetnének – ha volna fórum, amely ezt a "nonprofit örökkévalóságot" manapság felvállalná.

*

Kedves epizódok váltották egymást sötétebb, fájdalmasabb emlékekkel Etéden. Szávai Márton, idôs Szávai Géza tanárok, Asztalos Ferenc képviselô, Jánosi Zita tanárnô, Inczeffi Tibor újságíró, Szôcs Lajos tanító beszéltek a közelmúltról; Majla Sándor költô, szerkesztô anekdotikus történeteket idézett Gyaluról. A legtalálóbban Czegô Zoltán költô jellemezte Gelut és az atmoszférát, amelyben akkor éltünk. Miután kijelentette: – Tizennyolc éve élek Magyarországon, és Isten a tanúm, hogy nekem mindenrôl Erdély jut eszembe addig, míg jövô tavasszal végleg haza nem költözöm – a mobiltelefonok világában divatos szót más dimenzióba emelve azt mondotta: – Itt van a térerô Etéden, mert lehetôvé teszi, hogy szót értsünk. Ez a térerô: Gyalu. (Nem a zsebtelefonok "térereje".) Ô lesz, lehet közöttünk a szót értés záloga.

Élete egyetlen – vállalt – vesszôfutás volt, arra született, hogy soha ne tudjon megérkezni sehová. Szomorú sors, mert gyors halálba vezetô. Életigenléssel, élethabzsolással próbálta ellensúlyozni. Ez többnyire sikerült is. Tragédiáját persze nem tudta elkerülni.

Aki vélünk szenvedett és vélünk ivott bort, "végállomása" ott van szíveinkben. És ott van Kanadából üzenô egyetemi tanár fiának üdvözletében, Annamária lányának ragaszkodó szeretetében, ott van a természetességben, ahogyan ô a románok és magyarok barátságát megtestesítette, a Tamási Áron megfogalmazta tömör kijelentésben, hogy aki embernek nem jó, az magyarnak – és persze bármiféle másnak – is: alkalmatlan.

Viharvert élete volt, ne nyugodjunk bele halálába. Segítsük népeinket ahhoz, hogy olvashassák ôt. Az ember tragédiáját már nem tudta lefordítani – ha majd korszerû színházi bemutatását megérjük, az új fordító és Goga mellett Ôrá is gondolunk; akinek jelenlétét a mindig stupid halál ügyetlenül félbeszakította. Minden munkánk egyszer csak abbamarad.

Sajátos humorára jellemzô egy Fodor Sándortól örökített anekdota. "Két évvel ezelôtt Magyarországon találkoztunk. Halálkomolyan kérdezte: – Mondd, Sándor, még mindig nyereg alatt puhítod a húst? – Á – legyintettem –, hol már a ló, hol a nyereg. Csak úgy klopfolgatom-potyolom. Fakalapáccsal. És te még mindig magyar vért iszol? – Hiszen azért települtem ide. Több van belôle. (..)" (Helikon, 1995. április 20.)

Majla Sándortól származik az alábbi történetke. "Énlakáról jött be Korondra, olvasótalálkozóra, gumicsizmásan, le azon, több kutyájával együtt, mikor a falu végén egy atyafi a köszöntését viszonozva megkérdezte: – Maga spion?

– Nem – válaszolta nagyon tagoltan Gyalu. – Én nem vagyok spion. De utánam majd jönnek..."

És, jaj, jöttek, jövögettek. "Le azon."

Bölöni Domokos

Bizony, nyolcvan esztendeje született a szén nagymestere, a jelképpé nemesített fák, gyökerek megszemélyesítôje, a népszerû festô- grafikus, Kusztos Endre. Makfalva fiát, Szováta díszpolgárát, a Barabás Miklós Céh és a Magyar Mûvészeti Akadémia tagját sokfelé tisztelik, ünneplik határokon innen és túl. Marosvásárhelyen ma délelôtt 11 órakor köszöntik barátai, hívei a Bernády Házban, ahol egyéni tárlata is nyílik ebbôl az alkalomból. Katarzist kiváltó szénrajzaiból látható válogatás a kiállításon, dráma, tragédia és életigenlô remény ötvözete fogadja a látogatókat. Az alábbi méltatások, írók, mûkritikusok elemzô szövegeinek részletei a katalógust helyettesítô ünnepi meghívóban olvashatók. Az összeállítást a Múzsa kedvelôinek is felkínáljuk.

A szén emlékezik. Ahogy az olaj is, hogy szerves eredetû... Sôt néha gyíkok, rovarok lenyomatával támasztja alá történelmi bibliográfiáját. A sötét tömeg olykor szinte meghitten tárja fel "családi fényképalbumát". Hanem a szén emlékezete ennyivel lezárul. S akkor jön a grafikus, a festô... Jön Kusztos Endre Erdélybôl, a Kárpátok felôl. Onnan, ahol tán még ma is szénégetô boksák füstölögnek, ahol a "minerálé" kincsek világa van. Ôsi bányák, huták tövébôl, ahonnan egykor a balladás, komor világú festôgrafikus Nagy István érkezett. Kusztos emlékezteti a fák szenét a mindenkori priuszra.

Füstölög a boksa. Szén születik a fából. A szén finom szén a grafikus kezében. A grafikus élô fákat rajzol. Íme: a szén Mûvésze által emlékezik, hogy honnan vétetett. Íme: a körforgás eleventôl a holton át ismét elevenig. Annak a képéig legalábbis. Kusztos falusi világa, Kusztos fái odagyökereznek emlékezetünkbe. Mint a szén mementói: mibôl lettél, mivé leszel, karakteres fák, bokrok. Fabulákat rejtenek. Képzeletünk éber, "meghumanizálja": e jellemek a sorok...

Színes álmom volt ma éjjel, szénrajzokat láttam. A Kusztoséit. Egy szegeken ülô fakír az Örömódát fütyörészi... Az ódon Modernség Kapuinál vagyunk, melyet " örök" modernségnek is szokás nevezni.

Páskándi Géza

Kusztos talán legkedvesebb, legizgatóbb témája: köves patakmeder, erdôrészlet, kötött oldal, földek, megint földek, aztán erdôk, élô szálfák és kidöntöttek gyökerei, igen, gyökerek ezer változatban és mindig másképpen... A lét és nemlét mindig idôszerû, mindig gyötrelmes dilemmáját látja bele egy-egy famodelljébe, az élet egyetemességét találja fel egyetlen fában.

Kivetôdik mûveire a szorongató társadalmi-nemzeti közeg, az erdélyi magyar elnyomottság, megcsalattatás, és a feleségét, fiát elvesztô mûvész egyéni tragédiája. Kusztos legszívesebben a földbôl kiemelt fagyökereket ábrázolja, torzultan is bennük az élet, a világ teljessége és az elmúlás szomorúsága. Küzdelem a létért az utolsó pillanatig, az utolsó faágig, az utolsó falevélig: egyetemes emberi üzenet és erdélyi magyar testamentum.

Beke György

Kusztos Endre rögeszméje leginkább az, hogy a fák és fészkek természet adta-tépte világán keresztül emlékezzék az Isten által teremtett ember e medencébe vettetett utódainak székely szenvedéstörténetére s aprócska örömeire. Mert az élet itt, a közép-európai régió e keleti szegletében pokoli mennyország! A fák és a fészkek élni, megmaradni akaró, néma világa tehát: Isten süketnéma jelbeszéde, figyelmeztetô animációja, megfejtendô üzenete a megmaradást úgyszintén óhajtó ember számára. És a vízáradatok és az ôrjöngô viharok által a földbôl kitépett pattanó gyökerek, a reccsenô fatörzsek s a ki- és hátracsavart karú fák szilánkos törései, s a kusza bozótosban megülô sötét fészkek Kusztos Endre kiemelésében és tolmácsolásában mind-mind arról tanúskodnak, hogy a székely-magyar is az Isten teremtménye, akinek emberi méltóságát, az élethez való jogát, az isteni gondviselés által neki rendelt, neki juttatott öncélját, önelvét, megszerzett és megôrzött személyes arcát elvenni tôle nem lehet...

Kusztos Endre tus- és szénrajzokban papírra vetett fekete-fehér "magyar rapszódiája", az egekbe s a lelkekbe hatoló siralmas éneke tehát nem más, mint egy olyan – a leplezetlen alkotói tétovaság leghatározottabb és legôszintébb nyelvén megfogalmazott – erkölcsi és esztétikai állásfoglalás, amely az emberi szenvedés méltóságáért és értelméért adatik elô. Szent ügy tehát az ô egy ügye, amelyben az Élet szentségére esküszik minden egyes mûve.

Stílusokon, iskolákon, irányzatokon, konzervativizmuson és modernizmuson kívüli, személyes hangvételû mûvészet ez, amelyben az isteni ôszinteség színrôl színre, témáról témára nyilatkozik meg.

Novotny Tihamér

Rózsáné Ajtony Ibolya ny. pedagógus azon tûnôdik rövid Ajánlásában, hová is sorolható mûfajilag Tiboldi István munkája: hosszúra sikerült bordal-e, mivelhogy az életörömöt és a jó bort dicsôíti, netán oktató jellegû vers, mert utal a szôlô helyes mûvelésére, avagy tájleírás volna, ugyanis megismerhetô belôle az író szûkebb világa, a Nyárádmente; szatirikus költeményként is számba jöhet, hiszen pellengérre állítja a mértéktelenséget, az ember gyarlóságait – de köze van a mítoszhoz is, mivel Bacchus és társai mozgatják a cselekményt. Válaszként elfogadható, hogy mindenbôl van benne valami, amitôl kicsit régies, kicsit klasszicizáló nyelvezete nem annyira nehéz, hogy humora, lendülete, fordulatai vonzóvá ne tennék manapság is.

Tiboldi István az erdélyi unitárius egyház XIX. századi iskolai oktatásának egyik markáns tanítója volt, az Udvarhely megyei Székelyszentmiklóson született 1793-ban. Huszonhat évesen már iskolamester Szentgericén, ott 1844-ig mûködik. Jakab Elek írta róla: "Bejárta gyalog, egy pálcával, kék zsebkendôjében pár fehérnemûjével (...) sorban az egész Székelyföldet; a nép egyszerû hajléka s a nemesség palotái nyitva voltak a tisztelt és országszerte elismert néptanító elôtt." Máig tisztázatlan, miért kellett távoznia Szentgericérôl, talán éppen szatirizáló költeménye miatt. Nagykedén halt meg 1880-ban.

Munkásságával Mészáros József marosvásárhelyi irodalmár, fôkönyvtáros, költô foglalkozott behatóan, ô bocsátotta közre Tiboldi István egyik munkáját, Adomák és tanítómesék címmel 1988-ban. Nagy László marosvásárhelyi unitárius lelkész-esperes jegyzi meg az új kötet elôszavában, hogy a második könyvre, a kész munkára hiába keresett, nem talált kiadót. Napokon át egy táskában mint felbecsülhetetlen kincset hordozta ezt a többkilós anyagot, és beszélt arról az unitárius tanítóról, akinek mûködése idején Szentgericén minden iskolás gyermek tudott írni-olvasni, számolni; adomáinak és tanítómeséinek Kriza János Vadrózsái mellett volna a helye. Mivel a kiadók – pénzhiányra hivatkozva – sorra elutasították, úgy döntött, az általa gyûjtött anyagot az Erdélyi Unitárius Egyháznak adományozza. Mészáros József 2004. július 26- án elhunyt. A kötet tiszteletadás az elôtt, aki Tiboldit újból felfedezte, aki életének egy részét a Tiboldi-hagyaték tanulmányozásának szentelte. Már súlyos betegen mondta tollba hitvesének az elôszót. "Névleg unitárius tanító volt – idézi Jakab Eleket -, de "tettleg és szívben mindenik hitvallásúé, tanítván különbséget nem ismerô gonddal az egész falu 80-90 fiú, és 25-30 leánynövendékét 5 éves kortól 10-15 évesig."

Mészáros József így méltatja: "Mûve megjelent 1841-ben: Bacchus utazása Szent- Gericzén címmel. Különbözô emberi hibákat, fonákságokat finom gúnnyal ironizáló humorisztikus-szatirikus költemény. A költôi cél a szórakoztatáson, mulattatáson kívül a szentgericei bor dicsôítése, hírnevének emelése. Valódi székely humorral írja le a 36 bortermô hegyet, az ott termô boroknak jó és rossz tulajdonságait, illetve hatásait egyik-másik lakosra. Bacchus körbejárja a falut, a szôlôhegyeket, a falu népével együtt iszik, s az áldott nedûtôl megnyílnak az ajkak, kifecsegve sok-sok titkot, tréfás kalandot. Felszínre kerülnek különbözô családok vitái, férifak-nôk közötti 'ismeretségek', a társas életben elôforduló fonákságok. Mûvében nem volt személyeskedô célzatosság, nem kívánt bántani senkit, mégis sokan megharagudtak a szókimondó költôre – magukra ismervén a szatíra élében –, s az ebbôl keletkezett torzsalkodás megkeserítette az addig közkedveltségben élt mester életét."

Ha megharagudtak Tiboldira a gericeiek, minden bizonnyal az ilyen s hasonló "részeges jelenetek" érzékletes ábrázolása miatt gerjedtek haragra: "A szép hóldvilágon házamhoz indultam,/ S mit láték az úton? csudálva bámultam. / Ott egy néhány ember a földön heverve, / Kiket a bor' szesze lábokról levere. / Egyik félmezitláb, másik hajdon fôvel, / Egy asszony kucsmában, férje fôkötôvel. / Más haza mentében útját elvesztette, / Elesett és magát ûlve felejtette. / Kesztyüként kezire volt húzva csizmája, / Fonákul fordítva hátán a bundája. / Kérdém tôle: kétszer-kettô hányat teszen? / Azt felelé: talán hetvenhárom leszen. / Hív párja mellette szoknyáját kereste, / A bortól egészen el volt ázva teste. / Nem messze megint más feküdt nyöszörögve, / Túrta az oldalát egy sertés röfögve. / A mást kérdem: miért fekszik ott elnyúlva? / Monda: jobb ittasan feküdni, mint halva. / Egy megszûnés nélkül ordítva kiáltott, / Mint kitárt várkapu, olly nagy szájat tátott. / Nevetnem is kelle két nagy itkányoson, / Kik egymáshoz közel hevertek sároson. / Szidják vala egymást részeges kancsónak, / Nagy vesztegetônek, nagy borihatónak. / Mi szebb, veréssel is egymást fenyegették, / De fel nem kelhetvén, azt meg nem tehették. / Egy más tántorogva jôdögélt mellettem, / Sokat beszélt hozzám s egy szót sem értettem. / Gondolám: Sinai, Perzsa vagy Tibeti, / Hogy csak egy szavát is senki nem értheti./ Vagy a nyelvpritybôl szôtt magyarsággal beszél, / Mert a ki megértse ma olly nemzet nem él./ Egy asszony ott közel a férjét vezette, / Szitkozódva hátát öklivel döngette. / Így lehet megtudni helyén a szükségnek, / Hányféle haszna van egy jó feleségnek."

És így tovább. Üdítô olvasmány. Gericén ma bizonnyal a múlt megszépítô derûjével fogadják... (Tiboldi István: Bacchus Szent Gerlicei utazása. Eredetije a Bolyai Dokumentációs Könyvtárban, Marosvásárhelyen. Megjelent Balázs Sándor szentgericei unitárius lelkész gondozásában, 2005- ben, borító: Tipographia Bt. Kerti Tibor, nyomás: OBR2000 Kft. Digitális nyomdaüzem, Pomáz)

b.d.

Figyelemfelkeltô, érdekes cím. A fiatalon elhunyt magyarorországi mûvészettörténész, Chikán Bálint leleménye. A kölni képzômûvészeti vásáron szerzett benyomásairól 1991. november 30-án közzétett jegyzete fölé írta a Magyar Hírlapban. Immár egy nagyon szép kötet is ezt a címet viseli. A könyv a Dömény Csaba vezette Arcus Kiadó gondos és hozzáértô munkáját dicséri, dr. Hann Ferenc mûvészettörténész, a szentendrei Ferenczy Múzeum fômunkatársa szerkesztette. A másfél száznyi írást is ô válogatta a kiadványba, amelyet szeptember 20-án mutattak be a marosvásárhelyi Bernády Házban.

Itt is mindenképpen el kellett juttatni a közönséghez a kiváló minôségû mûmelléklettel gazdagított kötetet, egyfelôl azért, mert az 1999-ben elhunyt Chikán az erdélyi mûvészetnek, mûvészeknek is hûséges, elkötelezett barátja volt, jócskán kiérdemelte tehát a vásárhelyiek fôhajtását, másfelôl a könyv számos írása kimondottan a transzszilván tájakon felvirágzott alkotói tevékenységet elemzi, az itteni alkotókat viszi még közelebb a mûvészetkedvelôkhöz, s mivel az ilyen kiadványokban egyáltalán nem bôvelkedünk, csak örülhetünk, ha egy-egy hasonló kötet számunkra is elérhetôvé válik. Másik jeles barátunknak, Hann Ferencnek nem is lehetett jobb gondolata, mint hogy ezt a könyvpremiert városunkban is kezdeményezze.

A kedd esti közvetlen, családias hangú és hangulatú találkozón Chikán Bálint rokonszenves egyéniségét is felelevenítette, azt is részletezve, hogy nem csak lelki beállítottságuk és belsô indíttatásból fakadó elkötelezettségük, de felmenôik erdélyi gyökerei révén is gyakran megfordultak tájainkon. Olyankor is jöttek és hoztak mindent, amit lehetett, amikor még a diktatúra elnyomó gépezete tûzzel-vassal próbálta akadályozni az ilyesmit. Kevés mûkritikus, mûvészeti író állt odaadóbban a képzômûvészet mellé, foglalkozott termékenyebben az alkotás, különösen a fiatalok munkásságával, mint Chikán Bálint tette élete 47 éve alatt. Több mint ezer publikációja a bizonyság rá – hangsúlyozta Hann Ferenc, aki ezekbôl gyûjtött egybe több mint százat, kiegészítve a mûvészettörténészre emlékezô, eleven emléke elôtt tisztelgô harminc mûvész vallomásaival. Úgy válogatott, hogy mindenbôl adjon egy keveset, amire Chikán figyelmet fordított. Mûvészetelméleti írások, külföldi kiállítás- és eseménybeszámolók, tárlatkrónikák, könyvrecenziók, mûvészportrék, magyarországi mûvészeti közéleti elemzések, erdélyi élményösszefoglalók, szakmai felmérések állnak össze tartalmas fejezetekké, szemléletesen tükrözve a szerzô alapos elméleti tudását, eredeti látásmódját, örök kíváncsiságát, segítôkészségét, szellemes stílusát, fiatalos mozgékonyságát, nyitottságát, újdonságot keresô szenvedélyét. Ezek jegyében megannyi fontos dolgozata született Erdélyben tett körútjai nyomán is. A marosvásárhelyi MAMÛ, a sepsiszentgyörgyi Médium, a kovásznai Kôrösi Csoma Sándor kiállítás és sok egyéni mûhely, mûterem, alkotó kezdeményezés vált szélesebb körben, a határokon túl is ismertebbé az ottani sajtóban, szaklapokban közölt írásainak köszönhetôen.

A Bernády Házban jelen levô mûvészek közül, akik a kötetben is megszólaltak, a szovátai Bocskai Vince és a vásárhelyi Szabó Zoltán Judóka idézte fel szívhez szólóan Chikán Bálint személyiségét.

Dömény Csaba, aki ezt a tetszetôs kötetet tervezte, a váci Arcus Kiadóról is beszélt. Kicsi, de igen igényes könyvkiadó, a város nagy hírû grafikai mûhelyének legjobb hagyományait folytatja. Ezt néhány különlegesen szép kötetük is tanúsíthatta, elsôsorban olyan lírai gyûjtemények, amelyeket egyedi rajzokkal, metszetekkel illusztráltak. A legpompásabb talán az a rendhagyó album, amely József Attila születési centenáriumára készült a költô verstöredékeihez társított száz, erre az alkalomra született grafikai lappal. Ezek a kiadványok hozzáférhetô áron örvendeztették meg a jelen levô könyvbarátokat. De ami Döményék részérôl még nagylelkûbb gesztus: a Pókerparti Aphroditéval magukkal hozott félszáznyi példányát a székelyföldi árvízkárosultaknak ajánlották föl.

Nemcsak elegáns ez a kötet. Hasznos is. Nem kétséges, hogy sokszor veszik majd kézbe mindazok, akiket behatóbban érdekelnek a képzômûvészet sokrétû jelenségei, és igyekeznek minél magabiztosabban eligazodni közöttük. Ez a vásárhelyi összejövetelen is egyértelmûen kiderült.

Az estrôl még annyit, hogy sikerében oroszlánrésze volt a fiatal Csíky Borka Boglárkának is, aki élményteljes gordonkajátékával szerzett kellemes perceket a közönségnek, azt is bizonyítva, hogy egy ígéretes elôadómûvészi pályán az ilyen alkalmi fellépéseknek is érdemes kellô figyelmet szentelni.

N.M.K.

Könyvespolc

Írók a javából. 55 helikonista Áprily Lajostól Wass Albertig. Hosszú a névsor? Rövid? Mindenki eldöntheti. Ami tény: egyesek nevét nagyon gyakran emlegetjük, másokéról mintha nem is hallottunk volna. Egyikôjük, a leghíresebbek közül valók, Dsida Jenô hetven éve írt négysorosát, a Sírfeliratot parafrazálva, munkában a felejtés, romlik arcuk földi mása. Ez ellen is ajánlott Adamovits Sándor könyve, A vécsi vár vendégei.

Benne Sütô András elôszavát idézve, "Ötvenöt helikonista magyar író arcképét, pályarajzát kapja kézhez az olvasó. Miután a kezdetek kényszerállapotában, kisebbségi létben fogant
"transzszilván lelkiség, történelmi szellemiség" fogalmai váltak általánosan ismertté, némelykor szenvedélyes vitát is keltve, mostanság már-már egységes felfogás szerint vallják íróink, hogy Kós Károlyék "örök erdélyisége" történelmi idôkkel együtt múlt, hisz ma már: szabadon hirdethetô az egyetlen, egységes magyar irodalom elve és valósága. Nem következik ebbôl, hogy a legendás írói munkaközösség szellemi hagyatéka, benne mindaz, ami esztétikai, erkölcsi nemzetmegtartó gondolati érték: lebecsülendô mulandóságok gyûjteménye lenne. Nem! Java része klasszikus értékeink közé sorolható. Fontos tehát közelebbrôl is megismerkedni azokkal, akik helikonisták voltak. Óriások és kicsik vegyesen. Fáklyások és gyertyaviláglásban szerénykedôk. S mindahányan egyek az erdélyi magyarság létküzdelmében. Ezért fontos és hasznos megismerkednünk velük" – mondja a Kossuth- díjas író, a Helikon Kemény János Alapítvány tiszteletbeli elnöke. A kötet szerzôje, az alapítvány elnöke gyakorlati szempontokból közelítve a fentebbi gondolathoz, eredetileg a Brassói Lapokban elsôsorban diákoknak szánt írásokban igyekezett felvillantani a helikoni szabad írói parlament tagjainak személyiségét, életmûvét. Aztán mint a lap fôszerkesztôje, Ambrus Attila jelezte, kiderült, hogy az idôsebb olvasók is érdeklôdéssel követték a cikksorozatot. Érdemesnek tartották tehát könyvben is elérhetôvé tenni az anyagot. Annál is inkább, mivel Adamovits Sándor írásai kiegészültek a képzômûvész Csutak Levente íróportréival, melyeket a két világháború közötti Erdély magyar szellemiségébe ágyazva valósított meg a brassói grafikus. Így együtt, egymást felerôsítve még egyértelmûbben megérdemelték a nyilvánosságot. "Arcélek és arcképek egy kötetben – rálátás a még létezô erdélyi tetôrôl az erdélyi magyar irodalom legjelentôsebb korszakára" – írja a közös vállalkozásról a fôszerkesztô.

A címlapfotón 23 helikoni tollforgató ül, áll a házigazda, Kemény János marosvécsi kastélya elôtt. A felvétel az 1935-ös nyári írótalálkozón, sorrendben a tizediken készült, az 1944-ben összehívott utolsóig még harmincketten kaptak meghívót a várba. Többükrôl napjainkig alig maradt írásos emlék, biztos fogódzó, dokumentum. Adamovits, aki a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon munkatársaként jócskán belekóstolt az adatgyûjtés hálátlan, mégis elégtétellel szolgáló nehézségeibe, tudta, hogy mit vállal. Dicséretes kitartással, olykor kalandos úton-módon, Fortuna kegyeit is élvezve jutott hozzá a közlendôkhöz. De amikor az anyag már összegyûlt, akkor sem volt könnyû dolga, hiszen pár oldalnyi terjedelembe kellett tömörítenie a teljes mondandót, az pedig kínkeserves feladat. De végül elkészült az irodalomtörténeti összefoglaló és az ötvenöt íróportré is. Elérhetô a közel háromszáz oldalas kiadvány, tanárok, tanulók, irodalomkedvelôk jól hasznosítható ismeretforrásként is eredményesen forgathatják.

N.M.K.

Irodalmi fesztivált rendez a hétvégén a Szépírók Társasága Budapesten, a Petôfi Irodalmi Múzeumban – közölte a szervezet az MTI-vel.

A kétnapos programban szerepel az irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre estje, az írószövetségi tagok órája, Szabó Magda estje, valamint Burger Barna "100 író fényképe" címû kiállítása. A szépírók Ki mit tud?- ján Bozóki András kulturális miniszter mond laudációt – olvasható az MTI-hez eljuttatott írásos tájékoztatóban.

Az egyesület II. Ôszi Irodalmi Fesztiválján lesz felolvasószínház, Lázár Ervin a magyar írók nyakkendôirôl beszél, "5 férfi és öt nô a nôkrôl" értekezik és a szombat-vasárnapi rendezvényen irodalmi folyóiratok is bemutatkoznak.

A Szépírók Társasága Egyesület 1997 tavaszán jött létre. A kulturális tevékenységet is folytató szakmai, érdekvédelmi és szolgáltató szervezet kiemelt céljai közé tartozik, hogy hozzájáruljon a szakmai problémák megoldásához és megjelenítse az irodalom érdekeit.

Könyvajánló

Az áldást hozó kôÉvmilliókkal ezelôtt egy gyönyörû kék kô született egy földre hullott meteoritból. Százezer évvel ezelôtt az afrikai síkságon egy Sudár nevû fiatal lány megtalálta a követ, és a kristály meghatározta késôbbi életét – akárcsak a következô generációkét. A kô sorsát a történelembe ágyazva az ôsi Izraeltôl a Római Birodalmon, a középkori Anglián, a tizenötödik századi Németországon, a tizennyolcadik századi Karib-szigeteken át a tizenkilencedik századi amerikai nyugatig követhetjük nyomon. Minden egyes történet árulásról, a szív gyötrelmeirôl és az emberi szellem keresésérôl szól. Miközben Barbara Wood mûvébôl az olvasó megismeri a regényhôsök életének