Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Többször írtunk róla: kezdôdik a kulturális élet a városban és városokban, megindult a mozgás a színházak, zenei intézmények háza táján, olvasó- és rendelkezôpróbák folyamata zajlik, Marosvásárhelyen pedig már megvolt az elsô bemutató. Állami, alternatív, és amatôr játszóegyesületek kezdik az évadot, hamarosan pedig idegenek érkeznek tömegesen, amint elkezdôdnek a zenei- , színházi-, filmmûvészeti fesztiválok, a kulturális élet igazi fokmérôi. Mindez szép és jó és hasznos, érezzük, ahogy pezseg az élet és hajlamosak vagyunk nagyon elégedettnek mutatkozni. Ki gondol azonban arra, hogy - mi a helyzet vidéken? Hiszen az is "hozzánk tartozik". A nyáron hetente többször is beszámoltunk arról, hogy végre magához tért a vidéki közösségi élet, falutalálkozók, különbözô kisvárosi- és falunapok követték egymást, aki akarta megtehette, hogy hétvégérôl hétvégére valamely rendezvénysorozatra vándorolt. A nyárnak azonban vége, találkozók jövôre legközelebb, falunapok szintén. Öröm volt látni-hallani, hogy igen sok helyen felújították a kultúrotthonokat és használják is azokat. Igen ám, de - mire? Hiszen köztudott, hogy vidéken a téli mûvészeti élet jobb helyeken kimerül a helyi mûkedvelô színi, avagy táncoslábú társulat egy-egy (néha kettô) produkciójában. Másutt még ennyi sincsen, azaz nincsen semmi. A nyári fesztiválok végetértével kultúrporos csend telepszik a falura. A kérdésre, hogy miért, a válasz rendszerint ugyanaz: az érdektelenség. A felújított kultúrotthonokat hozzáépített konyhával bôvítik a javításkor, hogy a lakodalmak, bálok zavartalanul folyhassanak, és ezzel nincsen semmi baj. A baj ott kezdôdik, amikor kiderül: a szóban forgó épületet nyolcvan százalékban ilyen rendezvények, események megtartására bérelik ki. Néha-néha pedig a helyi csapat, vagy meghívott játszók is igénybe veszik ugyan, de ezen alkalmak ritkák, mint a fehér Zorró. Az otthonok mulatóhellyé alakulnak át, kultúra pedig csurran-cseppen. Mondhatni, még mindig jobb így, mint romlani hagyni ôket, ameddig teljesen le nem omlanak. Igaz. Ám azoknak, akik felújítják ôket, a rendeltetésszerû használatról is gondoskodniuk kellene, hogy a kulturális rendezvények ne csupán alternatívaként legyenek jelen a kultúrházi programban. Hiszen az érdektelenségen bizony lehet változtatni. Hosszú, türelmes és áldozatos munkával, de lehet. Ez pedig közösségi érdek (kellene legyen). Hogy a látogatónak, pár év múlva ne azt kelljen kérdeznie: hol is az a vendéglô, ahol néha színielôadásokat tartanak?

* Az asztal szükséges, de nem elegendô

* Méregdrága készülék kihasználatlanul

* A dicsôszentmártoni kórház nem mond le a mûtôasztalról

Megengedhetetlen dolog, hogy egy milliárdokat érô mûszer kihasználatlanul heverjen - jelentette ki hétfôi sajtótájékoztatóján Morariu Silviu közegészségügyi igazgató. Mint kiderült, arról a neuro-navigációs készülékrôl van szó, amely a marosvásárhelyi idegsebészeti klinikán található, de a használatához szükséges asztalt a dicsôszentmártoni kórházba vitték. - Nem tudom, hogy az elôdeim miért nem léptek közbe, hogy az asztalt Dicsôbôl visszaszerezzék, s így a 12 milliárdos készülék használható legyen az agyi vérkeringés helyreállítására - jelentette ki az igazgató.

Amint a marosvásárhelyi idegsebészeti klinikáról tájékoztattak, valóban egy rendkívül értékes készülékrôl van szó, amely segítségével három dimenzióban lehetne a nagyon nehezen elérhetô sérüléseket lokalizálni. A hozzá tartozó mûtôasztal viszont Dicsôszentmártonban van, amire nagy szükség lenne a marosvásárhelyi klinikán, ahol nôgyógyászati asztalon mûtik az idegsebészeti eseteket.

A készüléket azonban nem elsôsorban az asztal hiánya miatt nem lehet használni, hanem azért, mivel az nem kompatibilis a kórház képalkotó rendszerével, az ott található komputertomográf és mágnesesrezonancia-készülékek számítógépes programjával - tájékoztatott dr. Ács János idegsebész fôorvos, a klinika helyettes osztályvezetôje. Amikor ezt a nagyon drága készüléket megrendelték, figyelembe kellett volna venni a szakorvosok véleményét. Az idegsebészeti mûtôben ugyanis a legelementárisabb felszerelést - csipeszek, fogók stb. - kellene elsôsorban felújítani, a szóban forgó drága készüléknek pedig, amely három éve hever kihasználatlanul, lejárt a jótállási ideje. A készülék egy mûtônek berendezett helyiségben található, amelyet nem lehet használni - tette hozzá a fôorvos.

Kérdésünkre dr. Moldovan Mircea, a dicsôszentmártoni kórház igazgatója elmondta, hogy négy évvel ezelôtt a szakminisztérium kiutalásával valóban kaptak egy mûtôasztalt, amelyet a nôgyógyászaton használnak. A több mint egymilliárd lejt érô darab teljesen hivatalosan került a kórház tulajdonába, sôt a gyártó cég fel is szerelte azt. Olyan körülmények között, amikor a közegészségügyi igazgatóság nem ad mûködési engedélyt a kórház nôgyógyászati klinikájának, mivel ott kettô helyett csak egy mûtôasztal található, az intézmény leltárába hivatalosan került asztalról nem hajlandók lemondani - tette hozzá az igazgató, aki szerint függetlenül attól, hogy milyen célra készült a szóban forgó asztal, nagy szükségük van rá.

Böjte Csabát nem szükséges bemutatnunk, hiszen nagyon sokan tudják: a Ferenc-rendi szerzetes szórványban élô árva gyerekek sokaságát mentette ki az állami árvaházak borzalmas körülményei közül, épületeket perelt vissza, állított helyre, rendezett be menhelynek, otthonnak, ahol igaz szeretettel gondoskodik árváiról. A neki szánt adományok mindig jó kezekbe jutnak, és a szovátai árvaházának felszentelés elôtti leégése sem tántorította el az áldozatos munkától. Sokan példaképként tekintenek rá, e végtelenül szerény ember azonban csak annyit mond: ô csupán munkáját végzi, hittel és szeretettel. Nemrégiben a Born to be Wild címû magyarországi motorosmagazin olvasói oldalán egy Bujdosó Janó nevû úriember intézett felhívást a motoros-társadalomhoz: az anyaországi magyarok mutassák meg, ha valóban segíteni akarnak, hogy az országhatár érzelem kérdésében nem lehet elválasztó tényezô. Tett tettet követett, mígnem készen állt a terv: közös túra Magyarországról Dévára, Böjte Csaba árvaházához, bárki jöhet, adományként pedig hozza - stílusosan - egy tank benzin árát. Végül ez év szeptember 17-én hajnalban lépte át a vasparipakonvoj a magyar határt. Háromszáznál több motoros és néhány autó érkezett Dévára szombat délelôtt az adománnyal és segélyszállítmánnyal (mintegy 1 millió forint értékben). Az érkezôt, a véletlenül odavetôdôt vidám és ugyanakkor megható látvány fogadta. A tömbházak között elrejtett kicsiny templom körüli utcákban boldogságtól sivalkodó gyerekeket vittek motorozni a bôrruhás legények és leányok, az étkezdébe gulyásillat hívta ebédelni a fáradt vándorokat, az otthon alkalmazottai kávéval kínálták a beszélgetôket, a forgatag közepén, az Isten hozott! feliratú virágkapu alatt pedig Csaba testvér társalgott szelíden és vidáman a szakállas-copfos-kopasz magyarországi vendégekkel.

"Nagy élmény volt ez a gyerekek számára - mondta az MTI-nek Böjte Csaba -, jó volt látni, amint ezek a hatalmas testû, kemény, szakállas emberek elvitték a kicsiket egy kis sétamotorozásra". A szerzetes elmondta, hogy magyarországi motoros klubok évek óta tartják velük a kapcsolatot. A gyerekek mindig nagy örömmel nyergelték meg az álombeli motorokat, amelyeket eddig legfeljebb poszteren láthatták" - fûzte hozzá.

Délután hazaindultak a határon túliak, hogy este a makói kempingben üssék fel a motoros vándortábort, megünneplendô a segélytúra sikerét. A Marosvásárhelyrôl és Szászrégenbôl érkezett, játékokat és ruhákat adományozó kis motoros csapat is hazaindult aznap délután. Tanulságokat levonni nem muszáj, de lehet. A lényeg úgy is egy marad: itt ember embernek segített, mindenféle politikai felhang és önreklámozás nélkül. Csak ennyi. És mindig ez a lehetô legtöbb.

Nemsokára újra szállíthatja mûvese- kezelésre a betegeket az az A 2 típusú IVECO mentôautó, amely 11 hónapon át vita tárgyát képezte - jelentette ki dr. Ivanici Ioan, a Megyei Mentôszolgálat vezetôje, aki köszönetet mondott annak a nagybányai cégnek, amellyel sikerült egyezséget kötni.

Mint beszámoltunk róla, a szóban forgó mentôautót 11 hónappal ezelôtt javítani vitték kolozsvári IVECO-képviselethez, miután az autóban tûz ütött ki, és a kocsi használhatatlanná vált. A szervizelést ellátó kolozsvári cég 523 millió lejt kért a kocsi felújításáért, amit azonban a mentôszolgálat nem tudott kifizetni, egyrészt a magas ár miatt, másrészt pedig azért, mivel egy hasonló típusú új autó 680 millió lejbe kerül, javítási költségekre pedig a törvényes elôírások értelmében csak az új jármû értékének a felét költhetik. Idôközben a kolozsvári céget egy nagybányai társaság vásárolta meg, amelynek képviselôivel sikerült megegyezni, és 250 millióért elhozták az autót.

A szolgálat vezetôje elmondta, hogy a megyét ellátó gépkocsipark 60 százalékát jövôtôl fel kell újítani, ami 35-40 új mentôautót jelent. 2004-tôl elégedettek a szolgálat finanszírozásával, és jelenleg a mentôsöknek nincsenek adósságaik - tette hozzá.

A marosvásárhelyi Dr. Bernády György Közmûvelôdési Alapítvány kuratóriuma idén is megszervezi a Bernády Napokat. Az október 28-29-én zajló rendezvénysorozat egyik népszerû, hagyományos eseménye az ifjúsági vetélkedô, amelyre 3 tagú középiskolás csapatok nevezhetnek be.

A vetélkedô idei témája: Bernády György és a képzômûvészet. A versenyzôk a mûvészeti múzeum, a képtár illetve a Kultúrpalota mûvészi értékeinek ismeretérôl adnak majd számot az október 29-én sorra kerülô megmérettetésen. A gyôzteseket jelentôs díjakkal jutalmazza a zsûri.

Azok a líceumi diákok, akik részt szeretnének venni a vetélkedôn, szeptember 26-ig jelenthetik be szándékukat a Bernády Házban ( Horea u. 6. sz.).

Az általános iskolások számára rajzversenyt szervez a kuratórium. A rajzok, festmények dr. Bernády György létesítményeihez, az egykori városépítô polgármester legjelentôsebb megvalósításaihoz kapcsolódhatnak. A munkákat ugyancsak szakzsûri bírálja el és díjazza. Beküldési határidô: 2005. október 21.

Jegyzet

Hányan voltak a jelenlegi és valamikori diákok közül a szépen felújított keresdi kastélyban, ahol érdekességként meg lehet nézni a sajátos mellékhelyiségeket, s a féltve ôrzött feliratokat? Ki sétált a görgény-szentimrei Bornemissza kastély gyönyörû szép parkjában, ki ölelte körül az évszázados fákat, szedett lehulló leveleibôl? Kinek volt szerencséje, hogy betekintést nyerjen a mikházi kolostorba és templomba?

Az elmúlt hétvégén, a Kô-Kövön mottóval szervezett Kulturális Örökség Napjai keretében megnyitották a nagyközönség elôtt a fent említett, örökségünk részeként nyilvántartott épületeket. Azazhogy megnyitották volna, feltételes módban. Hiszen az Európai Unió védôszárnya alatt megvalósuló nagyszerû kezdeményezést magyarán szólva elszúrták. Sajnálatos módon a szervezéssel megbízott megyei tanács csak egy héttel a kitûzött idôpont elôtt hozta nyilvánosságra a remek lehetôséget. Holott a külföldrôl átvett kezdeményezés megérdemelte volna, hogy már hetekkel korábban is tudomást szerezzünk róla. Tudomást szerezzenek az osztályfônökök, a buszmegállókban várakozó szülôk, az újságot olvasó, rádiót hallgató nagyszülôk, az újdonság, különleges helyek iránt érdeklôdô fiatalok. De hiába indítottak autóbuszjáratokat a fent említett helyszínekre, a hírverés hiánya miatt senki nem jelentkezett. Igaz, hogy a pár osztálynyi diákot végül mozgósították, így szépszámú látogatója volt a városházi toronynak és az Aquaserv vízmedencéjének. Legalább ezekrôl a látványosságokról nem maradtak le...

Remélhetôleg csak a kezdôk bakijaként írható le az idei elszúrt lehetôség, s jövôben idejében tudni fogjuk, hogy hova látogathatunk el a Kulturális Örökség Napján.

Ki tudja meddig marad kô-kövön?

A római katolikus egyház és a vatikáni hierarchia rejtegeti a háborús bûnök gyanújával körözött Ante Gotovina horvát tábornokot a hágai Nemzetközi Törvényszék fôügyészének kedden Londonban megjelent nyilatkozata szerint.

Carla Del Ponte a The Daily Telegraphnak azt mondta: úgy tudja, hogy Gotovinát egy horvátországi ferences kolostorban bújtatják. A Vatikán valószínûleg "néhány nap alatt pontosan ki tudná deríteni", hogy a körözött tábornokot a nyolcvan horvát kolostor közül melyikben rejtegetik - tette hozzá.

Az egykori Jugoszlávia háborús bûnöseinek felelôsségre vonására alakult törvényszék fôügyésze azonban saját elmondása szerint "a hallgatás falába" ütközik a Vatikán részérôl, és ez "rendkívüli csalódottsággal", sôt római katolikusként "kétszeres csalódottsággal" tölti el.

A legnagyobb brit konzervatív napilap szerint Del Ponte azután határozta el értesülésének nyilvánosságra hozatalát, hogy hónapokon át titkos, ám eredménytelen felhívásokkal fordult a Vatikán vezetô tisztviselôihez, sôt közvetlenül XVI. Benedek pápához.

Del Ponte azt mondta a The Daily Telegraphnak, hogy a Vatikán "minden együttmûködést elutasít", jóllehet Gotovinát "a katolikus egyház védelmezi".

A fôügyész júliusban személyesen utazott Rómába, hogy értesülését megossza a Vatikán "külügy-miniszterével", Giovanni Lajolo érsek azonban elutasította a segítséget, azzal az érvvel, hogy "a Vatikán nem állam, így nincs nemzetközi kötelezettsége arra, hogy segítsen az ENSZ-nek háborús bûnösök felkutatásában" - áll a brit lap keddi beszámolójában.

Carla Del Ponte a The Daily Telegraphnak azt mondta: a Vatikánban közölték vele, hogy nincs hírszerzésük, "ezt azonban én nem hiszem el ... szerintem a katolikus egyháznak van a legfejlettebb hírszerzô szolgálata".

Gotovinát legalább 150 szerb civil megölésének és 150-200 ezer szerb erôszakos kitelepítésének vádjával keresik.

(MTI/AFP/Reuters) - Megkezdték a parlamenti és tartományi választásokon leadott szavazatok összeszámlálását kedden Afganisztánban - jelentette be az ország választási bizottsága. A voksok összeszámlálása legkevesebb 16 napot vesz igénybe, a végeredményt várhatóan október 22-én ismertetik, azután, hogy megvizsgálták az esetleges panaszokat. Az elsô becslések szerint az arra jogosultak valamivel több mint fele adta le szavazatát. Ez jóval kevesebb, mint a tavaly októberi elnökválasztáson elért részvételi arány volt.

Egyes megfigyelôk szerint a választói részvétel visszaesése azzal magyarázható, hogy a jelöltek nagy száma - ötezernyolcszázan indultak - zavaró lehetett a választók számára, valamint hogy az indulók sorában ismert hadurak is szerepeltek, és közrejátszott az újjáépítés lassú üteme is.

Több mint 30 év után vasárnap tartottak elôször parlamenti választásokat Afganisztánban, az esemény a politikai átalakulás folyamatának legújabb állomása volt a fanatikus muzulmán tálibok uralmának 2001 végi, amerikai vezetésû megdöntése óta. A tálib fegyveresek a választások megzavarásával fenyegetôztek, és bár 15 embert megöltek, végül minden körzetben megtartották a voksolást. Az al-Kaida nemzetközi terrorszervezet "bohózatnak" minôsítette a választásokat, megismételve egy tálib szóvivô választások elôtti vádjait. Az al-Dzsazíra arab nyelvû televízióban sugárzott videófelvételen Ajman az-Zavahri - Oszama bin Ladennek, az al-Kaida fejének helyettese - azt mondta: a választások nem voltak szabadak és amerikai megszállás alatt zajlottak.

A legnagyobb megdöbbenést vasárnap este, az elsô elôrejelzések közzétételekor, a jobboldali, keresztény uniópártok (CDU és CSU) váratlanul gyenge szereplése váltotta ki. Ez csak részben írható a néha következetlennek tûnô kancellárjelölt, Angela Merkel rovására. A jelenség másik összetevôjét az adóreform körüli huzavonában kell keresni.

A jelek szerint a CDU és a CSU között, illetve az elôbbi párton belül is vitát kiváltó elképzelés irdatlan mennyiségû szavazatba került a CDU/CSU-nak. A Forsa intézet kimutatása szerint a zûrzavartól megrettent konzervatív választók közül nem kevesebb, mint 1,25 millió adta listás szavazatát az unió helyett a szabaddemokrata, avagy liberális FDP-re. Ez a párt ugyanis radikális adócsökkentést, az adórendszer alapos leegyszerûsítését ígérte. (Németországban a választó két szavazata közül az elsôt egyéni jelöltre, a másodikat egy párt listájára adja le.)

A kereszténydemokraták és a szociáldemokraták vártnál szorosabb versenyfutásában szerepe volt annak a szkepszisnek is, amelyet a választók egy esetleges kormányváltás iránt tápláltak. Bár csupán 25 százalékuk mondta magát elégedettnek a Schröder-kormány tevékenységével, a megkérdezetteknek jóval kevesebb, mint a fele (39%) vélte csak úgy, hogy egy keresztény-liberális kormány alatt javulna Németország helyzete.

Ez a szkepszis fokozottan érvényesült az elôször választó 2,6 millió fiatal körében. A kimutatás szerint 40% az SPD-re voksolt, és csak 25% adta élete elsô parlamenti szavazatát a CDU/CSU-ra. Figyelmeztetô jel a bô két évtizede "lázadó ifjak" pártjaként alakult Zöldek számára, hogy ebben a társadalmi szegmensben elért 8%/-os részesedésükkel sereghajtók: még a pár hónapja létrejött Baloldali Párt is megelôzi ôket 9 százalékával.

Ez a párt okozta a választások másik meglepetését. Elsô nekifutásra a Bundestag negyedik legerôsebb pártja lett (ha külön tekintjük a két uniópártot), és az ország nyugati tartományaiban is tényezôvé vált: az ott elért 4,8 százalék csaknem ötszöröse a korábbi - a párt még PDS néven elért - szavazati arányainak. A vonzerô hátterében nagyarányú választói mozgás húzódik meg: a párt 970 ezer szavazót csábított el az SPD-tôl, 290 ezret a CDU-tól, és a korábbi választásokat bojkottáló passzív németek közül is 430 ezret volt képes mozgósítani! Új és elgondolkodtató vonása a vasárnapi választásnak a nagy pártok (SPD és CDU/CSU) térvesztése. Míg 1972-ben, Willy Brandték választási sikere idején e két nagy tömb az összes leadott voks 91 százalékát gyûjtötte be, 15 évvel késôbb már csak 81 százalék jutott nekik együttvéve (igaz, közben színre léptek a Zöldek). Három évvel ezelôtt csúszott a részesedésük elôször 80% alá (77-re), majd most újabb törés következett: "sikerült" felülrôl áttörni a 70%-os határt. (Az uniópártok 35,2, az SPD 34,3 százalékot szerzett vasárnap.) Megfigyelôk szerint ez arra utal, hogy a Németországot a 90-es évek óta gyötrô problémákra, a globalizáció jelentette kihívásokra adott válaszok, programok közül egyre kevesebben adnak hitelt a nagy pártok szavának, elképzeléseinek.

(MTI) - Az alkotmány bôvítését, egy speciális magyar igazolvány bevezetését, valamint nemzeti vízum kiadását javasolta a kormánymegbízott a határon túli magyar szervezetek vezetôinek hétfôn írt levelében.

Avarkeszi Dezsô kormánymegbízott kísérô levelében azt írta, hogy a miniszterelnök felkérésére kidolgozott javaslatok hármas célt szolgálnak. Szeretnék kiterjeszteni az alkotmányos szabályozást a magyar közösség minden nem magyar állampolgár tagjára. El akarják érni, hogy minden magyar rendelkezzen a magyar közösséghez való tartozás tényét igazoló okmánnyal, valamint szeretnék megkönnyíteni az Európai Unióba történô beutazás lehetôségét azoknak a szomszédos országokban élô magyaroknak, akik a schengeni csatlakozás után nem lesznek európai uniós állampolgárok.

A kormánymegbízott arról is tájékoztatta a határon túli magyarok vezetôit, hogy a nemzeti vízum kiadásáról konzultációt folytattak az Európai Unió illetékeseivel, akik "nem emeltek kifogást annak bevezetése ellen". A kormány ezért hamarosan tárgyalásokat kezd az érintett szomszédos országok kormányaival.

A határon túli magyar szervezetek vezetôi az Alkotmány módosításáról - bôvítésérôl - szóló törvény tervezetét, valamint a speciális magyar személyi igazolvány és az Európai Unióba történô beutazás törvényi szabályozásának koncepcióját kapták kézhez.

Az elképzelés értelmében az Alkotmány a "külföldön élô magyarokról" címû fejezettel egészülne ki. Ez kimondaná, hogy a "Magyar Köztársaság felelôsséget érez a külföldön élô magyarok sorsáért és önazonosságuk megôrzéséért; elôsegíti közösségeik fennmaradását és fejlôdését".

"A külföldön élô magyarok a magyar közösség tagjai; részei a nemzetnek mint kulturális, nyelvi és történelmi közösségnek. A Magyar Köztársaság a magyar közösség külföldön élô, magyar állampolgársággal nem rendelkezô tagjai számára törvényben meghatározottak szerint az ország területén jogokat, határain kívül kedvezményeket és támogatásokat biztosít." - áll a tervezetben.

A kormány törvényi szabályozást tervez a speciális magyar személyi igazolvány kiadásáról. Ez egyrészt a magyar közösséghez való tartozást igazolná. A "magyar szimbólummal" ellátott igazolványt azok kaphatnák meg, akik nyilatkoznak arról, hogy magyarnak vallják magukat, magyar felmenôjük van és magyarul beszélnek. A levélben Avarkeszi Dezsô arra hívta fel a figyelmet, hogy az "igazolványhoz nem kapcsolódnak jogok, kedvezmények vagy utazási lehetôség". A szomszédos országokban élô magyarok viszont az új, speciális magyar személyi igazolvánnyal vehetnék igénybe a kedvezménytörvényben biztosított jogokat és kedvezményeket. Az új dokumentumba már egy "chip" kerül, amely megkönnyíti annak használatát.

Külön hangsúlyozta: a speciális személyi igazolvány csak megállapítja és nem megteremti a magyarság tényét.

A kormány által elképzelt jogszabály utazási lehetôséget biztosítana az Európai Unióba azoknak a szomszédos országokban élô magyaroknak, akik nem lesznek uniós tagok a schengeni csatlakozást követôen.

Errôl a koncepció csak annyit mond, hogy számukra "kiadható olyan igazolvány, amely belépést és rövid tartamú tartózkodást tesz lehetôvé az Európai Unió tagállamaiban".

Avarkeszi Dezsô azt kérte a határon túli magyar szervezetek vezetôitôl, hogy a javaslatról alkotott véleményüket az október 10-éig küldjék meg a kormány számára.

A kormánymegbízott hétfôn azt közölte az MTI-vel, hogy az a tíz határon túli magyar szervezet kapott tájékoztatást, amelynek képviselôi részt vettek szeptember 5-én, a Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel Budapesten folytatott tárgyaláson.

Az RMDSZ állami támogatást kér a Sapientia Erdélyi Magyar Tudmányegyetem számára, és azt is kéri, hogy az állam kiemelt támogatást biztosítson a Marosvásárheyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemnek.Az RMDSZ keddi sajtóközleménye szerint a román és a magyar kormány októberre tervezett együttes ülésén a szövetség képviselôi "hangsúlyosan" kérik majd az egyetemek állami támogatását.

"Az RMDSZ azt javasolja, hogy az októberi román-magyar kormányülés végén szülessen megállapodás a felsôoktatási együttmûködésrôl, és ezen belül a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem román állami költségvetésbôl történô finanszírozásáról, valamint a Marosvásárheyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem kiemelt támogatásáról" - áll a közleményben.

Markó Béla, az RMDSZ elnöke a hét végén, Marosvásárhelyen tartott Magyar Professzorok Világtalálkozóján hangsúlyozta, hogy a magyaroknak romániai adófizetôkként joguk van a román állam által finanszírozott magyar felsôoktatáshoz.

(MTI) - A "pártpolitikai csatazaj" árt a határon túli magyarok ügyének - mondta Kozma József, az MSZP-frakció külügyi munkacsoportjának vezetôje kedden az MTI-nek. A kormánypárti képviselô szerint a nem reális szakmai érveken, tényeken vagy dokumentumokon nyugvó álláspontok okozzák a pártpolitikai csatazajt, például ha egymás tisztességét, a baloldal nemzeti elkötelezettségét támadja meg valaki, vagy ha valamelyik politikai oldal saját harci terepévé kívánja átalakítani a határon túli magyarok közéleti, politikai fórumait. Hozzáfûzte: a szocialista párt felszólítja a magyarországi és a határon túli politikai szervezetek képviselôit, hogy tartózkodjanak a határon túli magyarokat érintô kérdésekben az elvtelen, rövid távú politikai haszonszerzésre irányuló politizálástól. Kozma József szerint helyénvaló és elvárható az, hogy minden józan politikai erôk kifejtse véleményét a határon túli magyarokat érintô kérdésekrôl választási idôszakban, de az nem helyénvaló, hogy ez ne a tényekrôl, ne valódi törekvésekrôl szóljon, hanem a másik lejáratásáról.

Az MSZP üdvözli a Kárpát-medencei Magyar Képviselôk Fórumán múlt héten elfogadott állásfoglalást és zárónyilatkozatot, mert ezt a szocialista párt a reálpolitika régen várt megnyilvánulásának tartja - tette hozzá Kozma József, aki szerint idôszerû lett a nemzeti érdek újrafogalmazása. Ebbôl a munkából a Kárpát-medencei Magyar Képviselôk Fóruma nagyon sokat elvégzett, mivel áttekintette az autonómiaformák, a kisebbségvédelemmel kapcsolatos feladatokat, lehetôségeket.

A tagszervezetek hivatásos újságírói tartózkodjanak a politikai szerepvállalástól - áll a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciójának (KMÚEK) tihanyi tanácskozásán, hétfôn elfogadott ajánlásban.

A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE), a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete (VMÚE), a Magyar Újságírók Kárpátaljai Szövetsége (KMÚKSZ) és a Horvátországi Magyar Független Újságírók Egyesülete (HMFÚE) képviselôi kétnapos tanácskozásuk végén felhívással fordultak a külhoni magyar politikai pártokhoz és érdekvédelmi képviseletekhez, "elsôsorban azokhoz, amelyek felvállalták egyes kisebbségi médiumok alapítói jogait, hogy rövid távú politikai megfontolásból ne korlátozzák a kisebbségi magyar sajtó szakmai függetlenségét és ne kényszerítsék politikai állásfoglalásra az újságírókat" - olvasható az MTI-hez eljuttatott ajánlásban. A KMÚEK "a külhoni magyar politikum és a média viszonyával kapcsolatos nyitott kérdések tisztázása" érdekében szorgalmazza a határon túli magyar érdekképviseletek és a sajtó szakmai szervezeteinek folyamatos párbeszédét.

Az elsô ilyen jellegû beszélgetésre a 2005. október 8-án, Marosvásárhelyen megtartandó "mini MÁÉRT" keretében nyílna alkalom - mutattak rá ajánlásukban az újságírók.

A távirati irodához eljuttatott közlemény beszámol arról, hogy az idén tavasszal Szegeden létrehozott konvenció tagszervezetei tanácskozásukon felvázolták a 2006. évi közös rendezvények, szaktanácskozások és szakmai továbbképzések tervét, amelyet a tagszervezetek véleményezése után véglegesít a KMÚEK konzultatív tanácsa.

A KMÚEK képviselôi kedden, a BNV 25. pavilonjában megrendezendô külhoni sajtónapon is tájékoztatni kívánják gondjaikról, törekvéseikrôl a magyarországi közvéleményt.

Gyakorta hangzik el: senki sem törôdik a vidéki ember gondjával-bajával. Be kell ismernem, ebben a szemrehányásban van igazság. A politikusok, amellett, hogy rendkívül fontos fejlesztési programokkal foglalkoznak, kevés szót ejtenek a vidékrôl. Ha ez így folytatódik, véleményem szerint középtávon valóban komoly társadalmi gondok fognak jelentkezni, mivel az ország jelentôs hányada - valójában több mint a fele! - vidéki környezetben él és próbál megélni. Tartok attól, hogy ha radikálisan nem változik meg a szóban forgó kérdéshez a hozzáállás - akár a helyi közösségek, akár a politikum oldalán - akkor a közelgô EU-csatlakozásnak sokkal több vesztese lesz, mint nyertese. Pedig a csatlakozás lehetôségei kétségtelenül a jólét lehetôségeit kínálják. A nagy kérdés az, hogy miként lehet ésszerûen élni ezzel az eséllyel?

Köztudomású, hogy az Európai Unió gazdaságpolitikai irányelvei az urbanizálódást célozzák meg. Az utóbbi években a romániai politikai és közigazgatási döntésekben is tetten érhetô az urbanizációs törekvés, ami eddig legfôképpen abban nyilvánult meg, hogy nagyobb községek közigazgatási besorolását városira változtatták. Ellenben az urbanizáció célkitûzése adminisztratív rendelkezésekkel és papírformájú közigazgatási átminôsítésekkel nem oldható meg. Így, sajnos, nemegy esetben lehetetlen közigazgatási és szociális helyzet állt elô, amely alig segített a helyi lakosság helyzetén, sôt, inkább fékezte a fejlôdési folyamatokat.

Nem azt sugallom, hogy vissza kellene fogni az urbanizációs lendületet, ellenben állítom, hogy Románia különleges társadalmi és földrajzi helyzetét figyelembe véve, sokkal racionálisabb tervezést kell megvalósítani. Az Európai normák szerint vidékinek tekintendô az a térség, amely városi státussal nem rendelkezik, vagy rendelkezik ugyan városi státusszal, de népessége 10 ezer fônél kevesebb (pl. Nyárádszereda és Erdôszentgyörgy); illetve vidéki jellegû az a térség (kistérség), ahol a vidéki településeken élô népesség aránya több mint 15% (ebben az értelemben egész Maros megyét vidékinek tekinthetjük). De vannak olyan jellemzôk is, amit statisztikailag nehezen lehet bemérni, mint pl. azon városiak számarányát, akik vidékrôl "élnek", "hazajárnak" kapálni, kaszálni, zöldségeskertet mûvelni, vagy disznót tartani. Ha az utóbbiakat is számításba vesszük, akkor egyértelmû, hogy sokkal nagyobb százalékarányról kell beszélnünk.

Így a következôkben sokkal markánsabban kell hozzálátni a vidékfejlesztéshez.

Ma mindenki vidékfejlesztésrôl beszél, sajnos, olyanok is, akik vajmi keveset értenek hozzá. Elsôsorban azt kell leszögezni és tisztán látni, hogy a vidékfejlesztésrôl nem elég csak beszélni, hanem tudni kell, hogy miben áll ez! Az EU definíciója szerint olyan komplex tevékenységrôl van szó, melynek végsô célja, hogy a vidéki térségek tartósan képesek legyenek - elsôdlegesen közérdekbôl - a társadalomban betöltött funkcióik ellátására. Ebbôl a meghatározásból elsôsorban a tevékenység összetettségét emelem ki. Ugyanis sokan azt gondolják, hogy a vidékfejlesztés nem egyéb, mint a mezôgazdasági és az állattenyésztési szakágazat modernizálása. Nyilván, az is bele tartozik, de ennél lényegesen többrôl van szó, hiszen összetettebb kihívásokkal kell szembenézni. Ezt lenne jó megérteni! Ugyanis ha szélesebb körben tisztázódik, hogy a vidék fejlôdése a mezôgazdaságtól az oktatásig, a vízvezetéstôl a helyi közszolgálatokig terjed, akkor természetszerûen többen fognak implikálódni a folyamatba. Az a tapasztalatom, hogy a vidékfejlesztés ügye tulajdonképpen pontosan a közösség összefogásának hiányában akadozik. Márpedig szükség van arra, hogy a kistérség fejlesztése érdekében összefogjon az önkormányzat, az iskola, a közegészségügyi intézmények, a vállalkozói réteg, a civil szervezôdések és az egyházak. A meghatározás a kérdés komplexitása mellett a társadalmi érdeket is hangsúlyozza, ami egyértelmûen utal arra, hogy a vidékfejlesztés nem lehet az egyének, vagy kis érdekcsoportok önálló szélmalomharca.

A másik kiemelendô fogalom: a tartósság. Ahhoz, hogy az adott térség tartós fejlôdést tudjon megvalósítani, a feladat komplexitásának és hosszú távú jövôjének megvalósíthatósága érdekében nagyon komoly tervezési munkába kell fogni. Sajnos, én ennek a szellemnek a hiányát érzem! Ha visszatekintünk a közelmúlt közigazgatási folyamataira, akkor sok esetben azt kellene megállapítsam, hogy a helyi önkormányzatok meglehetôsen ötletszegénynek bizonyulnak. Pontosabban: rosszul gazdálkodnak az ötletekkel. Úgy tûnik, mintha egy rosszul felfogott pragmatikus mentalitás kerekedett volna a következetes igazgatási szellem fölébe. Ez például, abban nyilvánul meg, hogy amikor a kormány többek között programjába foglalta a sportcsarnok- építési célkitûzést, hirtelen minden Maros megyei községnek ez lett az elsôrendû gondja. Szinte kivétel nélkül minden község sportcsarnokot akar építeni. Nem vonom kétségbe a szándék nemességét, de úgy érzem, hogy kissé erôltetett. Merthogy köztudott, a legtöbb vidéki településen még mindig az infrastruktúra hiánya, vagy kezdetlegessége képezi a legnagyobb gondot! Márpedig ha hiányoznak az alépítmények, akkor minden más terv a levegôben lóg és tulajdonképpen életképtelenné válik. Nem vonom kétségbe a helyi tanácsok jó szándékát, vagy a pragmatizmus értékét, de eredményes és tartós vidékfejlesztéshez ez még nem elég. Kívánatos lenne, hogy a polgármesteri hivatalok mindegyike képzett vidékfejlesztési szakemberekkel bôvítse szakapparátusát! Csak üdvözölni tudom az ákosfalvi, nyárádszeredai és vámosgálfalvi kezdeményezéseket, ahol ma már olyan vidékfejlesztési központokat mûködtetnek, melyek képesek kiszolgálni a térség önkormányzatait és vállalkozóit. Ezt tartom követendô példának!

Én úgy látom, hogy ebben az önkormányzatok mellett - akiket elsôsorban terhel a felelôsség - óriási szerep hárul a helyi értelmiségre és a szakmai/vállalkozói grémiumra. Megállapíthatnánk azt is, hogy az értelmiségi réteg, sajnos, az utóbbi évtizedekben cserben hagyta a falvakat. De ez az állítás, véleményem szerint, nem teljesen felel meg a valóságnak. Igaz, hogy például a vidéken tanító pedagógusoknak, vagy orvosoknak, mezôgazdasági szakembereknek a zöme nem lakik helyben, hanem a városból ingázik "munkahelyére". Ettôl fogva nem várható el tôlük, hogy létérdekük szintjén vállaljanak felelôsséget a helyi közügyekért. De nagyon sok esetben az is tény, hogy a helyi közösség, vagy éppen az önkormányzat nem sokat tett annak érdekében, hogy vonzó feltételeket teremtsen az értelmiségi számára. Ahogy a vidéki közösségek megélhetési körülményeket teremtenek a papok és a lelkészek számára, ugyanúgy kellene gondoskodni a tanárokról, mérnökökrôl és orvosokról is. Nyilván ezt a lehetôséget egy kicsit lekéstük. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy az értelmiségi is jobban fel kellene értékelje a saját hivatását, és a helyi közösség is jobban meg kellene becsülje ezt a réteget.

(Befejezô rész holnapi lapszámunkban)

1883. szeptember 21-én volt Madách Imre Az ember tragédiája címû mûvének ôsbemutatója. A századik évfordulón Budapesten a Nemzeti Színházban újra mûsorra tûzték a drámát. A díszbemutatót megelôzôen bejelentették, hogy ezentúl minden év szeptember 21- én ünnepeljük a magyar dráma napját. Az ünneplés célja: felhívni a figyelmet a magyar drámairodalom értékeire, valamint az írók ösztönzése újabb alkotások létrehozására.

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának mûsorpolitikájában az utóbbi évadokban fontos helyen szerepel a magyar szerzôk mûveinek bemutatása. A klasszikus szerzôktôl - Madách Imre, Kosztolányi Dezsô - a jelenkori irodalom több jelentôs alakjáig - Görgey Gábor, Spiró György, Sütô András - terjed a sor.

Ennek jegyében alakult a 2005/2006-os, ünnepi évad repertoárja is, melyben két magyar dráma is szerepel évadnyitó elôadásként. A Nagyteremben Szigligeti Ede Liliomfi címû vígjátékának bemutatójára készül a társulat, Gali László rendezésében. Ez a színmû karaktergazdagsága, nyelvi színessége, eleven humora révén örömet, tiszta erkölcsöt, felüdülést sugároz, méltán került tehát az idei mûsorrend élére. A bemutató októberben lesz.

A Kisteremben Visky András A szökés címû darabjának ôsbemutatójára kerül sor Patkó Éva rendezô szakos egyetemi hallgató irányításával. A darab a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által kiírt Katona József produkciós pályázat keretében kerül színpadra, mely pályázatnak célja a kortárs magyar mûvek színrevitelének támogatása. Az ôsbemutató 2005. szeptember 29- én lesz a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Kistermében.

Mindkét produkció próbái gôzerôvel zajlanak, így történik ez szeptember 21-én is, a magyar dráma napján, tehát joggal fogalmazhatunk úgy, hogy "munkával ünnepel" a társulat.

- Nemrég kezdtük a feltárásokat a két legújabb munkaponton - mondta Soós Zoltán. A kapubástya mellett XV. századi fal- és bástyaalapozásra leltünk, ezek az erôdítmény korábbi részei, vagy korábbi erôdítmény részei lehettek, a közöttük levô viszonyt még nem sikerült tisztáznunk. A ferences kolostor ásatási munkálatait folytatjuk, kutatásra vár az épület 8x10 méteres borpincéje, amely alatt neolitikum korabeli maradványokat találtunk, közöttük egy nyakba akasztható, napszimbólumot ábrázoló amulettet is, valamint egy teljesen ép állapotban megmaradt kis köcsögöt (a szó eredeti értelme szerintit). Az északi szárny külsô falán támpillérre leltünk, még nem sikerült funkcióját azonosítani, erre még rábontunk. Végül, a harmadik munkapont a várbeli nagyszínpad környéke, ahol egy vezetékjavításkor vették észre a maradványokat. XV-XVI. századi ház alapjaira és pincéjére bukkantunk, rengeteg kerámiadarabkával egyetemben, az alatt pedig gót anyagot találtunk. A kutatások nyomán bizton elmondhatjuk: lakott volt a várterület 6000 évvel ezelôtt, a neolitikumban, a rómaiak idején, a középkorban, az újkorban, el egészen a jelenkorig, az etnogenézis elméletét igazoló anyagot azonban itt sem találtunk, így kijelenthetjük - a vásárhelyi vár sem támasztja alá a kontinuitáselméletet... Ami a most feltárandó, nagyon jó állapotban fennmaradt, kb. 8x5 méteres alapterületû házat illeti, jó része a jelenlegi, várbeli nagyszínpad alatt van, így kérni fogjuk annak lebontását, illetve elköltöztetését. Már az idei évben kértük a polgármesteri hivatalt, hogy a Vásárhelyi Napok koncertsorozatát költöztessék más helyre, mert hihetetlen károkat idéz elô a mûemléknek nyilvánított és így különleges figyelmet igénylô várban. Nemrégiben, két-három hete beomlott a XVIII. századi osztrák katonai istálló épületének a tetôzete. Ami különösen szomorú az ügyben, hogy az épület Erdélyben teljesen egyedülálló, és annyira megôrzôdött, hogy még a fém ablaktáblák is eredetiek. El egészen az utóbbi idôig: az istálló simán megmenthetô lett volna egy egyszerû javítással, ez azonban a polgármesternek nem volt érdeke, hiszen régóta hangoztatja, hogy szeretné, ha az az épület eltûnne onnan, mert valami mást tervez a helyére. Az, hogy egyedülálló, hogy mûemlék, nem érdekli, így szándékos nemtörôdömségre gyanakszunk az ügyben. Amennyiben azonban igen rövid idôn belül nem javítják meg, a Kulturális Minisztériumhoz fordulunk, felülvizsgálandó a városvezetés hanyagságát a mûemlék épület ügyében. Csegzi Sándor alpolgármester támogatja ugyan a kutatásainkat, a felújítást, egyedül azonban ô sem tehet sokat.

Visszatérve az ásatásokra, körülbelül október elejéig fejezzük be a munkálatokat, a bástyánál részleges helyreállítást végzünk majd, üvegtetôvel, amelyen keresztül látni lehet a falmaradványokat, a kolostornál kialakítandó régészeti park megvalósítása elkezdôdött, a harmadik munkapont házának sorsa még bizonytalan, de reméljük, az is megoldódik - csakúgy, mint a katonai istálló ügye...

- Mi újság a magyar néprajzi tanfolyamon? - kérdezem Asztalos Enikô tanárnôtôl, aki (Adyt idézve, ô az irodalomban Móricz Zsigmondról mondott effélét) a néprajzban egymaga felér "egy forradalmi szabadcsapattal" - mondhatni egyszemélyes intézmény; céltudatos kutató és oktató, több nemzedéken átívelô néprajzi nevelô munka örökmécsese, ki nem hunyó lámpása, a Marosvásárhelyi Népi Egyetem egyik szaktanfolyamának hûséges vezetôje.

- Szeptemberben tért vissza a gyûjtési vakációról a III. évfolyam, akiknek érdeklôdése az egyébként nem "kötelezô" gyûjtési módszertanra is kiterjedt, a tanultakat próbálják gyakorlatba ültetni. Az órákon aztán ki-ki bemutatja egyéni gyûjtését a választott környezetbôl. Egyébként tanfolyamunkról a Kárpát-medence néprajzi szakemberei már 1994 óta tudnak, hallgatóink akkor a Magyar Néprajzi Múzeum pályázatán szakajtónyi oklevelet és jutalomkönyvet nyertek, gyûjtésük egy budapesti kiadású népmonda-gyûjteményben meg is jelent. Minden második évben rendezik Magyarországon az Önkéntes Néprajzi és Nyelvjárási Gyûjtôtalálkozót, oda a Kárpát- és Duna-medence országaiban munkálkodó magyar pályázók képviselôit hívják meg. Ezen a nyáron, június végén Csepregen és Bükkben tartották a találkozót, a Magyar Néprajzi Társaság és a Honismereti Szövetség rendezésében. Értékelték a múlt évi pályázati termést, ismertették az új pályázati kiírásokat. Érdeklôdtek a Maros megyében zajló néprajzi gyûjtésrôl, a pályázók munkájáról és általában a néprajzi tanfolyamról kértek elôterjesztést. Bernád Ilona saját gyûjtését ismertette, két könyvét a népi gyó-gyászatról. A naiv mûvészek és a népi iparmûvészek jelenléte a Marosvásárhelyi Népi Egyetem magyar néprajzi tanfolyamán címmel tartottam meg elôadásomat. Granasztói Péter, a Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattárának osztályvezetôje méltatta munkánk jelentôségét, kérve az ott jelen lévô kutatókat, hogy hasonló figyelmet fordítsanak maguk is a naiv iparmûvészek irányítására, elméleti képzésére.

A 49. Országos Néprajzi Gyûjtôpályázat tájékoztatóján kiderült: az eddigieknél sokkal könnyebben megvalósítható gyûjtési témákat kínál. Hallgatóim most éppen ezekbôl "mazsoláznak": a szakrális néprajz, a szabadidô, utazás, szórakozás tárgykörébôl, a falusi és városi közösségek mindennapjairól, jelenkori életünk, mai tárgyaink témájáról. A legtöbb cím olyan, hogy a gyûjtônek, ha van, ki sem kellene mozdulnia saját családja körébôl. Hangsúlyozták ezúttal is, hogy nem a gyûjtô véleményére kíváncsiak, hanem az adatközlô vallomásaira.

A Magyar Nyelvtudományi Társaság a feledésbe merülô nyelvi értékeket gyûjti. A Magyar Orvostörténeti Társaság belépési nyilatkozatokat nyújtott át, ezeket a népi orvoslással foglalkozók rendelkezésére bocsátom.

- Kérem, szóljon a rövidebb-hosszabb oktatási távlatokról...

- Iratkoznak az I-II. évfolyamosok, ha összejön a 16. éven felüliekbôl álló csoport, októbertôl indulhat a tanfolyam, amely 1993 óta megszakítás nélkül mûködik a Rózsák tere 57. szám alatt.

Fôleg kézimunkával foglalkozók veszik hasznát, mert az itt nyert oklevéllel iparengedélyt is kiválthatnak bármilyen természetes anyagból készülô tárgy megalkotására, de az oktatásban mûködô óvónôk, tanítónôk, magyartanárnôk is érdempontot kapnak rá, mert még mindig ez az egyetlen akkreditált magyar néprajzi és népmûvészeti tanfolyam az országban, s a Továbbképzô Intézettel a Népi Egyetem partnerségi egyezményt kötött rá. Olyan felnôttek szoktak beiratkozni, akik általános mûveltségüket szeretnék gazdagítani az öt hónapon át tartott 80 tanórán, szombati napokon. A magyar nép ôstörténetét, társadalmi, anyagi (tárgyi) kultúráját és a gyönyörû magyar folklórt ismerhetik meg. Diákok és egyetemisták jelentkezése is indokolt lehet, felkészítôként a Babes-Bolyai Tudományegyetem néprajz szakára, vagy bármire, amire szüksége lehet egy fiatalnak pályája során.

- Szép hivatás az Öné. Bizonyára sok visszajelzést kap.

- A hallgatók munkájában térül meg ez a szellemi befektetés, emellett a legfontosabb, hogy külföldön is tudnak rólunk, számon tartanak, munkánkat értékelik, hiszen Erdély még mindig kincsesbányája a néprajzkutatásnak, a kutatást pedig a néprajzi alapismeretek elsajátítása elôzi meg; ez a mi munkánk, az én tevékenységem.

A világ 91 országában tevékenykedô AIESEC (Közgazdász Hallgatók Nemzetközi Szervezete) romániai szervezete október 3-november 27. között az ország hetven líceumában tart középiskolás diákoknak felkészítôt European Union Citizenship (Európai uniós állampolgárság) címmel. A program lényege, hogy a romániai fiatalokat az EU-s csatlakozásra felkészítse, szó esik majd arról, hogy mik az unió elônyei, hátrányai, valamint milyen jogaik és kötelességeik vannak az uniós állampolgároknak.

A projekt vezetésébe külföldi diákok kapcsolódnak be, akik az uniós államokból érkeznek, és az AIESEC Exchange programjának részesei.

Megyénkben október 10-23. között a Pedagógiai Líceum, az Építészeti Iskolaközpont, a Papiu, Unirea és a Transzilvánia Kereskedelmi Nemzeti Kollégium, valamint a Bolyai líceum diákjai jelentkezhetnek a tevékenységekre.

Az évek során az AIESEC dinamikus, lendületes és energikus szervezetnek bizonyult, lehetôséget adva a világ fiataljainak a fejlôdésre. A marosvásárhelyi középiskolások a program révén személyiségük fejlesztése mellett szakmai tekintetben is elôreléphetnek.

Tavaly novemberben erdélyi, felvidéki és közép-dunántúli civil szervezetek és az azokat segítô intézmények interregionális hálózat kialakításába kezdtek az ifjúsági munka értékekkel való bôvítésére, a többirányú kapcsolatok megerôsítésére. A találkozót Berettyóújfalun tartották, így lett a projekt neve a találkozó helyszínének földrajzi elhelyezkedése miatt Félúton, mely munkanév mára véglegesen ráragadt a hálózatra.

Áprilisban pályázatíró-tréninget szerveztek, s az itt összeállított pályázatokon több helyrôl is kaptak támogatást. Az egyik ezek közül a Lépések-Együtt - Székelyföldi tanulmányút volt, amelyre szeptember 5-12. között került sor. A szervezést a baróti Gaál Mózes Közmûvelôdési Egyesület és a tatabányai Majki Népfôiskolai Társaság vállalta fel sok-sok civil szakember és kapcsolódó szervezet segítségével. A program célja a Félúton hálózat bemutatása és újabb civil szervezetekkel való bôvítése volt.

Naponta két-három szakmai találkozó, kerekasztal- beszélgetés, civil fórum várt a résztvevôkre. Emellett pedig a helyi közösségek is szerveztek programokat: kézmûves-foglalkozást, kürtôskalácssütést, kirándulásokat, múzeumlátogatásokat.

Csernáton, Sepsiszentgyörgy, Uzonkafürdô, Kisbacon, Barót, Csíkszereda, Szováta után vasárnap Marosvásárhely volt az utolsó állomásuk. Az itteni civil börzén újabb szervezetekkel és tevékenységükkel találkoztak, s ígéretes kapcsolatokat alakítottak ki.

Akinek tetszik a program, "Félúton" bármikor csatlakozhat! A tervek szerint a Féluton civil szervezetei novemberben Felvidéken találkoznak. A smudlakata@freemail.hu e- mailcímen érdeklôdhetsz a programról!

Cserkészdalverseny Marosszentgyörgyön

"Körülöttem sok-sok ember..." - cseng még mindig a fülemben a dal.

Hosszú elôkészület után ismét megkezdôdött a Dalos Pacsirta nép-, ifjúsági- és cserkészdalverseny. Sok idegen gyerek és kevésbé gyerek lepte el Marosszentgyörgyöt, és a római katolikus plébánia udvara ismét kicsinek bizonyult. A termek csengtek a gyerekhangtól, ismét úgy érezhettük, hogy a vér jobban pezseg ereinkben, mint azelôtt.

Idegen. Furcsa szó. Szerencsére az értelme nem tart sokáig a cserkészek körében, hisz alig pár óra alatt köddé válik, és a barát szó váltja fel. Ez a folyamat nálunk is gyorsan végbe ment, s a nagy csapat elindult kirándulni. Pár nap alatt megnéztünk halat, vadat, madarat, verekedô medvebocsokat, oroszlánokat féltve ôrzô kutyát és sok más érdekességet a vásárhelyi állatkertben, megmásztuk a Cinege-tetôt, háborúztunk a Puliszka-dombon, a tábortüzet szeretettel ültük körbe ismét, ahogy a mondás tartja: ettünk, ittunk, mulattunk, és a takarodó mindig túl hamar jött el.

A Dalos Pacsirta tárgya, az éneklés sem maradt el, természetesen. Minden dalolásra bátor ifjú több csoportban és mûfajban mérhette össze, nem az erejét, hanem a hangját, és így nemcsak a gyerekzsivajtól volt hangos a marosszentgyörgyi kis plébánia, hanem a gyönyörû énekektôl is.

A zsûri dolgát megnehezítették a résztvevôk, hisz szebbnél szebb dalok csendültek fel. Bizonyára sokat készültek a vetélkedôre, hogy itt a legjobbat nyújthassák, és ez sikerült is nekik. Tátott szájjal hallgattuk a versenyzôk elôadásait, olyan gyönyörûséget és meglepetést okoztak nekünk. A versenyek után megtanultuk a hallott és számunkra ismeretlen dalokat, így gazdagodtunk lelkiekben és szellemiekben is.

Sajnos, a búcsú pillanata villám hátán jött el. Elrepült a pár nap, talán pacsirta szárnyán... A közös mise után még díjazás, majd egy utolsó gyülekezô, egy utolsó ebéd, telefonszám- és címcsere, és... egy utolsó kézszorítás..., s ismét telik a tarisznyánk emlékekkel.

S a marosszentgyörgyi plébánia udvara ismét kong az ürességtôl... egy ideig. Mi pedig visszavárjuk az ismerôs ismeretleneket, a barátainkat.

Barabás Enikô, 21. Számú Gr. Petki Dávid Cserkészcsapat

Az English Speakers Union marosvásárhelyi selejtezôje, a kolozsvári elôdöntôje és a bukaresti országos döntôje után elsôként került ki a versenybôl a Bolyai líceum jelenleg tizenegyedik osztályos diákja, Nagy Borbála, aki májusban felejthetetlen hetet tölthetett az angol fôvárosban.

A tizenegyedik alkalommal megszervezett nemzetközi versenyre az idén elôször három bolyais diák jelentkezett. Különbségek, különbözôségek címmel kellett ötperces angol szöveget írniuk és elôadniuk. Bori egy tizenhárom éves amerikai lány bôrébe bújt, és annak a beilleszkedési kísérleteit élte át a rövid öt perc alatt. Kolozsváron hat megye legjobbjai mérték össze elôadó-képességüket és angoltudásukat, Bori innen került Bukarestbe, ahol a parlament épületében az angol nagykövet, az amerikai nagykövetség képviselôje és egyetemi tanárok elôtt kellett bizonyítania.

Bori verbális, szereplô típus, sohasem bakizott, akkor volt a legjobb, amikor kellett - vallja Marx Ágnes felkészítô tanárnô. Így nem csoda, hogy ô érdemelte ki az országos elsô díjat, amelynek eredményeként Londonban és környékén tölthetett egy hetet a világ több mint ötven országából összesereglett nyertesekkel. Amint meséli, nem voltak nyelvi nehézségei, az angolok igen segítôkészeknek bizonyultak. Az ott töltött néhány nap alatt sok érdekes helyre látogatott el: megtekinthette, milyen egy angol iskola és annak bentlakása, milyen az ottani színház. Gazdag, élményekkel teli tarsollyal tért haza.

Sapientia-gólyatábor 2005

Idén október 7-9. között negyedik alkalommal szervezi meg a Sapientia egyetem marosvásárhelyi karának hallgatói önkormányzata (HÖK) a mostanra már hagyományossá vált gólyatáborát. Az egyetem elsôéves hallgatóit a Bucsin festôi környezetébe viszik ki a nagyobb diáktársak, és a három napig tartó csapatépítô tábort ismerkedô játékokkal, versenyekkel, vetélkedôkkel, mûhelytevékenységekkel, tábortüzes énekléssel és bulival teszik színessé, mindenki számára élvezetessé.

Az idei rendezvényre különleges figyelemmel összpontosít az egyetem diákszervezetének vezetôsége, ugyanis ezzel a rendezvénnyel kezdôdik a szervezeten belüli generációváltás, és remélhetôleg már ez alkalommal lesznek olyan diákok, akik érdeklôdést mutatnak a HÖK tevékenységei iránt. Ennek az odafigyelésnek köszönhetô az is, hogy az ötven gólyára mintegy huszonöt másod- és harmadéves hallgató fog gondot viselni a táborozás ideje alatt.

A játékokat, csoportmunkát, az étkezést, beavatási ceremóniát, az erdei kalandtúrát olyan elemekkel teszi izgalmasan élvezetessé és rendkívül szórakoztatóvá a szervezôi stáb, amelyek elsajátítása hozzásegíti a "zöldfülû" egyetemistát a beilleszkedéshez valamint egyetemi évek sikeressé tételéhez. Meglepetésekkel, feladatokkal és örömteli pillanatokkal teletûzdelt, információkban gazdag hétvégében lehet része annak a diáknak, aki ebbe a táborba jelentkezik. Az idei gólyatábor abban is újat hoz, hogy a szervezôk célja egy olyan csapat kiépítése, amely a most már ezerre duzzadt létszámú diákság körében erôsíteni tudja az egységet és a közösségérzetet.

Azoknak a gólyáknak, akik komoly érdeklôdést mutatnak a diákélet és diák-érdekképviselet szervezése iránt, minden esélyük meglesz arra, hogy már a jövô év elejétôl felelôs tisztséget szerezzenek az egyetem diákszervezetében.

Aki szeret a tanulás mellett egyéb tevékenységekkel foglalkozni, szervezni, csapatban dolgozni, sportolni, szórakozni, vagy az iskolapadban szerzett tudáson kívül gyakorlati ismeretekre is szert akar tenni, annak minden további nélkül érdemes elmenni ezzel a csapattal a civilizáció zajától távolra, és kipróbálni magát azok között a fiúk és lányok között, akikkel életének talán legszebb éveit fogja együtt tölteni. Az ember csak egyszer lehet gólya, ezért egy dolog biztos: nem szabad kihagyni!

Székely-Benczédi Endre versei

Igenis, vonatkoznak rá is

az egyetemes emberi jogok!

1. Az elalvás nem kötelezô!

Apuka és anyuka esti

tereferéje lenyûgözô.

2. Ne szabja meg elôre senki,

mi az, ami ehetô! Lehetne

kilincs, papucs, mûanyag

fedô, telefonkagyló, vagy

ruhacsíptetô. De amit a

szájába adnak, azt lenyelni

kötelezô?!

3. Súlyosan megszegték a

szabályt, akik a kiságyon

a rácsot kitalálták!

Kínos, ha az ember bent-

reked, s a felnôttek vagy

alszanak, vagy süketek.

4. A kályha környéke

ne legyen tiltott terület!

Súlyosan megszegik a szabad

közlekedés elvét.

5. Ne zárják kulccsal a szekrényt,

és ne szorítsák be a fiókokat!

Így próbálnak eltitkolni

fontos információkat?!

6. ------------------------------------

(Ennél a pontnál Botond is

elakadt. Nem tudja pontosan,

mi legyen szabad. Valami

olyasmire gondol, amit még

tiltanak.)

Az én kocsim mindig

mûködik.

Apukám a magáéra

csak panaszkodik.

Igaz, én nem férek bele,

de felülhet minden

potyautas;

olyan a kocsim,

mint a kerekes kas.

Utazik a bohóc, az

elefánt,

a teve, a cipôm, a sapkám,

a kefe.

Nem panaszkodom,

de néha tolni kell.

Gyakran a motor

szerepét játszom el.

Képesek végigutazni

velem a gyerekszobát -

pufogva is tetszik

nekem e társaság!

Ezt a gyönyörû horzsolást

a képemen nem egy

jóságversenyen nyertem;

de azért oda is beneveztem.

Szerintem a legelsô

versenyszám valami

óriás-boltban rendezett

futkosás kellene hogy legyen.

Anyukát is igazi verseny-

társnak hittem. Mindig

mögöttem rohant, ám

egyszer nyoma veszett.

Hogy megkeressem, kény-

telen lettem szétgurítani

a konzerveket, dinnyéket

és embereket. Anyukán

sírt. A boltos bácsi számlákat

írt.

Én a gyôzelmet ünnepeltem.

Anyukámból, sajnos,

hiányzik a versenyszellem.

Tutyi-Mutyi régebb

banánhéjon síelt.

Bajusza most kopott.

Látása romlott.

Egér helyett ma is

majdnem

csontot fogott.

Micsoda szégyen!

Barátja, a Hold,

elpirult az égen!

A körmök sem

mûködtek

a jégen.

Egyetlen reménye

nadrágfékje volt.

Nem tudni pontosan,

hogy mutatványa

hány fess cicahölgyet

szórakoztatott…

Nagyon nemszeretem-napok.

Mindenki sürög-forog, s én

rendszerint hoppon maradok.

Rám szólnak, hogy nem másszak

a krémbe. Igazán nem tudom,

mit értettek félre.

Ha az asztallábat kapufának

nézem, s labdám átsüvít

a résen, az anyai szigort

fenekemen érzem. Apukám

is rám kent egy csúf karambolt.

Utazni akart AZ ÉN AUTÓMON,

de csupán a küszöbig jutott!

Hát tehetek én róla, hogy pont

azon a szônyegen található

a kocsim parkolója?! (Kérdés viszont,

hová mutatott az apukám orra…

Felém semmiképpen.

Én a sarokban álltam, ott

töltöttem ui. soros büntetésem.)

Ott ácsorgott az útszélem egy icurka-picurka kavics a temérdek társa között, ám tüntetô módon virított veres színével, olyan rikító színû volt, mintha befestették volna. Megnyerô színével igen-igen rátartiskodott, ennek okáért a többi kôcsemete kikacagta, és kavics- pulykakakasnak nevezte: "Ó, te kelekótya kavicspulyka, a porból bukkansz ki, de oly hetyke vagy, hogy pukkansz ki." Mindezek ellenére a hivalkodó kavics, Vereske minduntalan dicsekedett, rárikkantott valamennyi arramenôre:

- Uraim, hölgyeim, úrfiak, kislányok, nézzék csak, hogy ragyogok, valósággal tündöklök, lehet: drágakô vagyok. Igaz, apróka vagyok, csepp kô, de nincs nálam szebb kô. Nincs, nincs, nincs az egész világon!

A járókelôk kacagtak és megvetôen legyintettek: - Ne kuruttyolj, te veres béka! Közönséges kavics vagy, egy olyan akármilyen csepp kô. Csak valamivel cifrább vagy, mint a társaid.

Vereske puffadozott: - Ugyan, kérem! Apró vagyok, csepp kô, de nincs nálam szebb kô. Nincs az egész világon.

És a kavicsgézengúz torkaszakadtából rikoltozta ezt az utasoknak. No, de hiába rázta a rongyot, rá se rántott senki. Azonban egy bácsi, ki akkora bajuszt növesztett az orra alatt, hogy seperhette volna vele az utat, megunta az oktalan úrhatnámkodást, nyakon ragadta a vásott kôkölyköt, s így dorgálta: - Elhallgass, te hétbetyár! Megmutatom neked, hogy létezik nálad szebb kô, mégpedig sokkal szebb.

A bácsi elvitte a hencegôt egy cseppkôbarlangba, ott magasra tartotta: - Tekints szét, te herzborzocska! Ezek a színes kôalakzatok valamikor cseppekbôl épültek fel, a milliónyi cseppecske összefogott, gyönyörû szoborformákat alkottak, cseppkônek hívják ôket. Csodálatosan szépek, mégsem hetvenkednek.

Erre a mindenképpen urizálni akaró szemtelen kavicsgyerek rettenetesen megszégyellte magát, és nagyon sietve legurult egy mély lyukba, annak is a legaljába, s ott úgy hallgatott, mint a csuka.

Kajcsa Jenô

A nagy tatárjáráskor a tatárok a Bekecs felôl ereszkedtek le a kibédi határba. Elôbb megpihentek Tatárvápában, de az egyik elôôrscsapatuk továbbment, mégpedig Kevereg rétjére. Elég sokan voltak, valósággal nyüzsögtek. Úgy mondták a régiek, hogy esôs, csepegôs idô volt, amikor megérkeztek.

Na, a környékbeli faluk, Kibéd, Magyarós, Torboszló, Abod népe éjszaka meglepte a tatárok elôôrscsapatát. Olyan csata s olyan viadal kezdôdött, hogy azt elmondani alig lehet. A sötétségben még a magyar is levágta a magyart. Valahogy rendet kellett teremteni. Kiáltották:

- Magyar vagy-e?

Ha a szemközt való harcos nem válaszolt, tudták, hogy csak tatár lehet.

Végül az történt, hogy az életben maradt tatárok visszafutottak Tatárvápába, a fôsereghez. Kevereg rétjén csak a székelyek maradtak. Akkor nevezték el ezt a helyet Keveregnek: merthogy éjjel, mikor volt a csata, a helyszínen nagy keveredés, kevergés volt.

(Megjegyzés: A Kevereg régi magyar személynév is volt.)

Egyszer a népdalgyûjtô Seprôdi János öreg édesanyját meghívták az egyik keresztelôbe. Ugyi, mindenki a legszebb ruhájába, bíborba, bársonyba volt felöltözve. Többen szónokoltak. Megkérték Sári nénit, mondjon maga is egy jó mondatot. Elkezdte:

Bíbor, bársony-vendégség,

De Isten elôtt mondom,

Jobb egy napi egészség.

Hát biza, nagy igazságot mondott az öregasszony.

Ráduly János gyûjtése

A múlt hét végén Szovátán tanácskoztak az országos és a megyei környezetvédelmi hatóság vezetôi. A meghívottak között volt Aneil Singh, az Európai Bizottság romániai delegációjának Phare- és ISPA-alapokat kezelô részlege vezetôje. Éltünk az alkalommal, s az uniós tisztségviselôt az október végére ígért, nagy érdeklôdéssel várt ún. országjelentés környezetvédelemmel kapcsolatos megállapításairól faggattuk.

- Miért tartotta fontosnak részt venni a szovátai szakmai konferencián?

- Az Európai Bizottság elsôdleges feladata, hogy támogassa Romániát a csatlakozási folyamatban. Ezért figyelemmel követjük mindazokat a lépéseket, amelyeket az ország tesz e téren, például az intézményépítésben, amelyek garantálhatják a vállalt kötelezettségek valóra váltását. Egy ilyen fontos intézmény a környezetvédelmi hatóság, amelynek kötelessége lesz betartatni a csatlakozási dokumentum 22. fejezetében foglaltakat. Persze, ebben kulcsfontosságú partner kell legyen a szakminisztérium, az alárendeltségébe tartozó hatóságokkal is.

- Vannak immár EU-konform törvényeink, az intézményrendszer is épülget, a mûködéssel, a betartásával azonban messze nincs minden rendjén. A környezetvédelemnél maradva, szinte lehetetlen megszabadulni a környezetet romboló technológiáktól, nehézkes az elmozdulás a hulladékgazdálkodás, a köztisztaság terén. Mit tud tanácsolni?

-Magunk is tudjuk, hogy nem könnyû évtizedek alatt rögzült állapotokon változtatni, mégis elkerülhetetlen. A szabályozás, az intézményrendszer kialakítása mellett fontos a mentalitás, a szemlélet megváltoztatása. A lakosságnak például azt kell ezzel kapcsolatosan elsôsorban megértenie, hogy saját jól felfogott érdeke a változás, változtatás, hogy jó minôségû vizet fogyasszon, hogy a települések levegôje tiszta legyen, meg sok minden más. A környezetünk iránti felelôsség éppen abban áll, hogy nem vár, amíg az ilyen-olyan intézmények intézkednek. Nagyon sok olyan kisebb lépést lehet és kell tenni, ami alulról jövô kezdeményezés is lehet.

- Románia a környezetvédelmi kötelezettségek teljesítéséért, számos területen - ipari szennyezés felszámolása, hulladékgazdálkodás stb. - elég hosszú türelmi idôt kért. Ez nem befolyásolhatja negatívan az unió általi megítélésünket?

- Az unió tagországainak érdeke Románia mielôbbi integrálása. Ezért minden téren, így anyagilag is támogatják a folyamatot. Mindenki belátja, a felzárkózás bonyolult folyamat. Maradjunk csak a környezetvédelmi példánál. Elôször Romániának és az EU-nak is pontos helyzetképet kell készítenie. Ez azt jelenti, hogy mindenféle szennyezô forrást fel kell mérni, adatbázisban rögzíteni. Ez óriási munka. Ezt követôen törvénybe kell iktatni mindazokat a kötelezettségeket, amelyeket Romániának vállalnia kell. Ez azt jelenti, hogy ha egy gazdasági egység nem tartja be a szennyezô anyagok kibocsátására vonatkozó, Románia által elfogadott EU-normákat, akkor az a cég nem lehet az EU tagja, vagyis fel kell számolni. De ameddig az ország eljut ehhez a lépéshez, a törvények alkalmazásához, a szabályok monitorizálásához fel kell építeni a szintén EU-konform intézményrendszert. A romániai realitásokat ismerve egyeztek meg a tárgyalófelek a türelmi határidôkben. Úgy ítélem meg, hogy Románia jó irányban halad, most van az intézményépítés fázisában. Ehhez is idô kell.

- A legnagyobb gondot a pénzhiány okozza, hiszen az ún. történelmi szennyezô források - de nemcsak - felszámolásához nagyon sok befektetésre van szükség. Lehet-e ez akadálya a csatlakozásnak?

- Amikor azt mondtam, hogy az uniónak érdeke Románia csatlakozása, ez azt jelenti, hogy gazdaságilag is támogatják az ország erôfeszítését. Jelenleg csak a Phare-alapokból 1,5 milliárd euró értékben támogatunk olyan terveket, amelyeknek a kivitelezése folyamatban van. Ez az anyagi ösztönzés 2007 után nagyobb lesz. Ezenkívül más magán- és állami pénzügyi intézeteknek is érdeke befektetni Romániában, s itt megemlíteném a Világbankot, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankot stb. Ugyanakkor az is fontos, hogy a felajánlott EU- forrásokat hogyan használják fel, hova fektetik be, hogy az a leghatékonyabban megtérüljön és hasznot is hozzon. Hogyha hatékonyan gazdálkodnak mindezekkel, akkor a térség egyik húzóereje is lehet az ország, ezért is követi megkülönböztetett figyelemmel az unió Románia csatlakozási folyamatát.

- Ön szerint milyen lesz az október 22-i országjelentés?

- Arról még korai beszélni. Nagyon sok szakember dolgozik rajta, a véleményeket egyeztetni kell, ez egy alapos munka, hosszú folyamat. Ahogy én látom, nagyon sokat haladt Románia az integráció útján, de még van tennivaló, mint említettem, a környezetvédelem, de az igazságszolgáltatás és a közigazgatás terén is. Vannak EU-konform törvények, most kell azon dolgozni, hogy ezeket megfelelôen alkalmazzák. Az uniós csatlakozást nem csak a kormányzat, az intézmények kell véghezvigyék, hanem a lakosok is sürgethetik, hozzáállásukkal, az új normák elfogadásával és betartásával, olyan tervek kezdeményezésével, amelyek valóban uniós színvonalú életkörülményeket teremtenek. Azt elmondhatom, hogy az Európai Bizottság romániai delegációja megtesz mindent annak érdekében, hogy az ország 2007-ig az EU teljes jogú tagja legyen.

Édesanyjától leste el a kukoricaháncsfonás tehnikáját, melynek mûvészetét a faluban többen is ûzik. Nagy- és Kiskenden átutazóban mindenkinek feltûnnek a korondi, udvarhelyi, néha kínai cserépedények, szôttesek, varrottasok, szalmából, nádból font tárgyak között a helyi készítésû kukoricaháncs-edényalátétek, gyufa-, ceruzatartók, csengôk, csillagok, táskák. Minden fonó a saját ötletességét, kreativitását bizonyítja az így létrejött áruval.

Nagy Margit azonban egyediesítette a hagyományos kukoricafonást. Már 12 éves korában nekilátott a tûrögetés csínjának- bínjának elsajátításához. Egy szomorú történet, férjének halála, hívta életre az elsô kukoricaháncs-virágot: percek alatt ujjai között alakultak ki a többiek is. Szerinte ehhez a munkához sok kreativitás, ötletet, fantázia szükségeltetik, így az elsô kukoricaháncs- rózsa után megszületett a margaréta, gyöngyvirág, kála stb. Egy virágcsokor elkészítéséhez két óra szükséges, míg egy nap alatt nyolcvan angyalkát tud tûrögetni.

1996-ban megnyitotta az üzletet, ahol - bár kukoricaháncs- babák‚ s más tárgyak is kaphatók - a virágcsokrok tûnnek ki leginkább szépségükkel.

A virágcsokrok mellett karácsonyi díszeket, adventi koszorúktól a betlehemig igen bô a választék, mintegy ötszáz modell áll a vásárlók rendelkezésére. És megrendelôk akadnak jócskán, alig tudnak eleget tenni a kéréseknek...

A vállalkozásban viszont csak hárman tevékenykednek: Nagy Margitot fia és menye segíti. A kompozíciók elkészítésének titkát szigorúan ôrzik.

Az itt font, tûrögetett kukoricaháncs-díszeket messze földön is ismerik. 1999-ben Margit néni három hetet töltött Amerikában, a Smithsonian Népi Fesztiválon, ahol éjjel nappal dolgozott. Nagy megrendelôk az olaszok - fôleg a rómaiak, sokat készítenek Magyarországnak, de Németországnak, Franciaországnak is.

Nagy Margit gyakori vendége az ország népmûvészeti kiállításainak, de már bemutatkozott Németországban, Belgiumban, és november végén a bécsi téli vásárra is készül.

2005. szeptember 26-án 18 órára összehívom az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének soros választmányi ülését a Bernády Ház gyûléstermébe a következô napirendi pontokkal:

1. A megyei egészségbiztosító pénztár igazgatónôje, dr. Csíki Zsuzsanna tájékoztatója.

2. Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete utolsó negyedévi tevékenységi tervezetének elfogadása.

3. A Nôk a Nôkért Szövetség választmányi küldötteinek elfogadása.

4. Különfélék.

Meghalt a legendás nácivadász

(MTI/AP) - Kilencvenhat éves korában Bécsben meghalt Simon Wiesenthal, a II. világháborús náci háborús bûnösök leghíresebb üldözôje - jelentette be kedden Marvin Hier rabbi, a Los Angeles-i Simon Wiesenthal Központ egyik alapítója és elöljárója. Wiesenthalt, aki az antiszemitizmus és az elôítéletek elleni harcnak szentelte életét, álmában érte a halál bécsi otthonában. "Azt hiszem, úgy emlékszik rá a világ, mint a holokauszt lelkiismeretére. Bizonyos szempontból ô lett a holokauszt áldozatainak állandó képviselôje, akinek eltökélt szándéka volt az igazságszolgáltatás kezére juttatni a legsúlyosabb bûntett elkövetôit" - nyilatkozta az elhunytról Hier. Wiesenthal, aki a II. világháború elôtt építészként dolgozott, azután kezdte el hat évtizeden át tartó hajtóvadászatát a náci háborús bûnösök után, hogy az amerikai hadsereg 1945 májusában felszabadította a mauthauseni koncentrációs tábort. Akkor már tucatnyi náci lágert megjárt, 45 kilogrammra fogyott le, és 89 rokonát vesztette el a holokausztban. Mint késôbb többször elmesélte, hamar rájött, hogy "nincs szabadság igazság nélkül". Hatvan év alatt mintegy 1100 háborús bûnöst kutatott fel és állíttatott bíróság elé.

Kábítószerfogás Aradon

"Nagy tételben" mintegy tízmillió eurót ér a hétfôn Aradon felfedezett heroinszállítmány, utcai árusítás esetén az összeg háromszorosát éri a kábítószermennyiség - közölte kedden sajótájékoztatón Catalin Popescu, az Országos Rendôr-felügyelôség szóvivôje. Popescu elmondta, a szervezett bûnözés és drogcsempészet elleni szolgálat rendôrei hétfôn megállítottak egy török rendszámú kamiont, amely információik szerint kábítószert szállított. A kamion, amelyet egy török sofôr vezetett, két héttel korábban lépett be Romániába a nagylaki határátkelôn, azzal a bejelentett szándékkal, hogy árut szállítson Nyugat-Európába. Két hét múlva a rendôrség megfigyelése alatt álló kamion megpróbált rakomány nélkül kilépni az országból, szintén a nagylaki határátkelôn, amikor a rendôrség megállította és ellenôrizte. Az ellenôrzés során 508 csomag, összesen 260 kilogramm nagy tisztaságú heroint találtak a vezetôfülke falaiban és tetejében. Az Országos Rendôr- felügyelôség szerint Romániában eddig ez a legnagyobb kábítószerfogás.

Látványos emelkedés a számítógép-eladásokban

Tavaly is látványosan emelkedtek a számítógép-eladások Romániában: 2003-hoz képest 43 százalékkal. A laptopok értékesítése ennél is jobb ütemben, 54,2 százalékkal nôtt. A romániai személyi számítógép (PC) piac gyors növekedését és forgalmának felpörgését jelentôs mértékben befolyásolja a lízing-rendszer és a fogyasztási hitelek meghonosodása, valamint a nevelési célú számítógép-vásárlásra költött összegeknek az adóalapból történô levonásának a lehetôvé tétele. Romániában évente negyven-ötven százalékkal növekszik a számítógép-kereskedelmi forgalom, de a lakosság még így is hatszor kevesebbet költ információs technikai (IT) eszközökre, mint például magyarországi IT-vásárlók. A számítógépeket és más IT- felszereléseket elôállítók és forgalmazók romániai érdekképviseletének (APEDTIC) elnöke szerint 2003-ban 210 millió euró értékû számítógép talált gazdára. Az eladott számítógépek 35 százaléka márkás termék volt, 40 százaléka a "no name" kategóriába tartozott, 25 százalékát pedig Romániában szerelték össze. A román szoftver-ipari és szolgáltatási szövetség (ANIS) szerint tavaly Romániában 35 euróra emelkedett az egy fôre jutó IT-kiadások össze, miközben Magyarországon ez az összeg 210 euró, az Európai Unió tagállamaiban pedig több mint 500 euró volt. Tavaly Romániában a lakosságnak 22 százaléka