Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Egyre kevésbé értem a kormányfôt. Mindegyre önsorsrontó nyilatkozatokkal kelt zavart maga és a kabinet körül, noha tekintélye immár sok sebbôl vérzik. S majdhogynem el is vérzett az elôrehozott választások körüli hercehurcában. Amihez - furcsamód - nem elsôsorban az ellenzék, hanem a hatalom köreiben fûztek vérmes reményeket. Kikászálódva a kutyaszorítóból, az egyenes beszéd helyett az erélytelenségét tükrözô kormányátalakítással és egy üzenetértékében halovány parlamenti politikai nyilatkozattal kerülte el a decemberben, meglehetôsen sajátos körülmények között összeeszkábált kormánykoalíció csôdjét. Ám a kitérô manôverek sem segítettek a kormányzat hitelén. Világossá vált ugyanis, hogy a DA szövetség, plusz RMDSZ és Konzervatív Párt négyesfogaton belül a nyugalom csak a merev hatalommegosztással ôrizhetô meg. Feszíthet Tariceanu kedvére az önállóság és határozottság pózában, de több mint szembetûnô, hogy csak ott változtathatott kormánya összetételén, ahol ezt partnerei megengedték. Márpedig nehéz a kormányzás koherenciájáról beszélni ott, ahol a koalíció pártjai érinthetetlennek tekintik azt, amire korábban rátették a kezüket és saját hûbérbirtokként kezelik. Így aztán a pénzügyminiszter-váltáson kívül jellegtelen, az egyes pártok által jóváhagyott személyi változtatásokra futotta csupán a kormányfô erélytelenségébôl.

Frissebben a hozzáadott értékadó (TVA) kapcsán elhangzott nyilatkozataival öregbítette folyamatosan romló hírnevét.

Hétvégi, amolyan szabadidôs nyilatkozatában a szóban forgó adónem 19-rôl 22%-ra való emelése mellett tört lándzsát határozottan, munkanapján, már öltönyben, nyakkendôben, az idôközben elhangzott rosszallások hatására fordult száznyolcvan fokot. A sajtó, s a közvélemény nyugtázta a "fordulatot", de alig-alig szentelt figyelmet a kormányfô sokadik leszereplésének. Talán a lanyha reakció késztethette Calin Popescu Tariceanut arra, hogy önbizalmát helyreállítandó, újra kitérjen a TVA-ügyre. Azzal állt elô, hogy mégis emelhetik, ha az adófizetési hajlam nem javul a kívánt mértékben. Magyarán, a közvéleményt fenyegette meg, ha elmaradnak a remélt költségvetési bevételek, ahelyett, hogy az adóbehajtásért, a feketegazdaság kifehérítéséért felelôs hatóságokat utasította volna hatékonyabb munkára. Ezek képtelenek a tetemes adósságokat és a soros tartozásokat behajtani, de Calin Popescu Tariceanu a kormányzati impotenciát is a mi nyakunkba varrná. Csúnya gesztus, de az ô baja. Az viszont már a mi bajunk, ami legfrissebb elmésségébôl következik. Kormányfônk ugyanis úgy gondolta (tegnapelôtt), hogy az üzemanyagok árát azért nem kell csökkenteni, mert abból a külföldi fuvarozók húznának hasznot! A hazai fuvarozók, a gazdaság érdekeit, s így a szinte minden területre kiterjedô tehertételt nem látszik tudomásul venni. Nem vonom le az effajta kerékbetört logikából adódó kézenfekvô következtetést. Az olvasó józan eszére bízom.

Márciusban kezdôdtek és nemrég fejezték be a modernizálási munkálatokat az erdôszentgyörgyi kórház belgyógyászati részlegén. A felújított épületrész avatóját a város vezetôsége mellett a megyei tanács, az Egészségügyi Biztosító Pénztár képviselôi, dr. Benedek Imre, Bartha József, dr. Csíki Zsuzsanna tisztelték meg jelenlétükkel.

Az ünnepségre ellátogatott egy tizennégy fôs csoport a svájci testvértelepülésrôl, Plan-les- Ouatesból, amelyhez a kilencvenes évek eleje óta szoros szálak fûzik Erdôszentgyörgyöt. A svájciak azóta anyagi és erkölcsi támogatásban részesítették az erdélyi testvértelepülést: folyamatosan segítették az iskolát és a kórházat, irodai felszereléssel, bútorokkal, két mentôautóval, egészségügyi mûszerekkel, a hátrányos helyzetûeket és az elhagyott gyerekeket felkarolták, de a kórház belgyógyászati részlegének felújítása is szorosan az ô odaadó anyagi, hathatós támogatásuknak az eredménye. 55 ezer svájci franknak megfelelô összegbôl márciustól májusig sikerült az épület elsô részét modernizálni, a teljes munkálat befejezéséhez a megyei tanács is hozzájárult 500 millió lejjel.

A közel hatvanezer eurós beruházás révén szigetelték az épület alapját, tetôszerkezetét feljavították, a víz- és villanyvezetéket kicserélték, modern fûtésrendszert vezettek be, a mellékhelyiségek is átalakultak, a mintegy 400 négyzetméter felületre Svájcból hozott speciális linóleumot helyeztek el.

Erdôszentgyörgy polgármestere, Tar András elsôsorban Swen Wuthrich, az Erdôszentgyörgy - Plan-les-Ouates Egyesület alelnökének odaadó munkáját emelte ki. A 73 éves svájci férfi huszonnyolcadszor látogatott Erdélybe - csak az idén ez a hetedik itt- tartózkodása -, folyamatosan követte a munkálatokat, ha kellett, segítséget hozott. A város vezetôje köszöntô beszédében reményét fejezte ki, hogy a külföldi testvértelepüléssel ittlétük során lehetôség nyílik elmélyíteni a barátságot. Dr. Keresztes Csaba, az erdôszentgyörgyi kórház igazgatója a részleg modernizálását egy régi és termékeny együttmûködés eredményeként értékelte. Ezen részleg felújítási munkálatai után reményeik szerint a kórház gyermekosztályának modernizálása következne, annak bizonyítékaként, hogy összefogással és valódi tenniakarással lehet elôrelépni. Talán hamarosan újjászülethet az egész kórház a betegek javára és Erdôszentgyörgy büszkeségére - emelte ki továbbá az egészségügyi intézmény vezetôje.

Mindig nagy örömmel jövünk ide - hangsúlyozta Maurice Baratelli, a testvértelepülés polgármestere, aki harmadszorra látogat Romániába, és bevallása szerint mindig elragadta az itteniek vendégszeretete. Bartha József Lokodi Edit üdvözletét tolmácsolva hangsúlyozta, hogy a megyei tanács költségvetésébôl 45%-ot a szociális kérdések megoldására fordítanak. Dr. Benedek Imre az itt megvalósított modernizálási munkálatokat a nyárádszeredai és a szovátai kórház felújítási tevékenységeivel hozta párhuzamba. Socotar Gheorghe Dinu, DP megyei elnök a svájciaknak a kórházban nyújtott támogatása mellett a családi típusú gyerekotthonba befektett anyagi segítségét is említette.

Az érdeklôdôk megtekinthették a felújított épületrész mellett a Michel Strobach családi típusú gyermekotthont, az otthoni beteggondozót és az elhelyezési központot. A svájci vendégek ma Marosvásárhely nevezetességeivel ismerkedhetnek meg.

Flaviu Lazin, a mezôgazdasági szaktárca államtitkára pénteken kifejtette, az élelmiszerárak egyes termelôk által bejelentett növekedését nem az alapanyagok, hanem az üzemanyag és gáz drágulása eredményezheti. Flaviu Lazin hangsúlyozta, a szaktárca jelenleg nem avatkozhat be a termelôk és feldolgozók közti kapcsolatokba, hogy rögzítse a piaci árakat, mert ezek a kereslet- kínálat viszony függvényében alakulnak ki.

"Soha nem fogjuk tudni fedezni a szakszerûtlenül dolgozók veszteségeit" - fûzte hozzá az államtitkár, utalva a búzatermelôkre, akik az idén nem produkáltak az EU-szintû, versenyképes termést, noha megkapták a minisztérium által biztosított szubvenciók mintegy 50 százalékát - írja a Mediafax.

A hosszú nyári vakáció után idén három nappal korábban szólítják a csengôk az iskola padjaiba a diákokat. A megyei tanfelügyelôségtôl kapott számadatok szerint idén négyszázzal kevesebb elsôs és hatszázzal kevesebb kilencedikes kezdi illetve folytatja tanulmányait. Jó hír az, hogy a 2005-2006-os tanévben egy minivakációval több lesz.

Albertini Zoltán megyei fôtanfelügyelô-helyettes kérdésünkre elmondta: míg az idén csak három nappal korábban kezdôdik a tanév, jövôben szeptember elsején lesz a tanévnyitó. Ezzel az intézkedéssel is megpróbálnak felzárkózni az európai unió többi országához, hiszen eddig nálunk volt a legrövidebb a tanév. Az iskolák maguk döntötték el, hogy hétfôn mikor tartják a tanévnyitót, nagy többségükben 9-11 óra között lesz a hivatalos köszöntô, az osztályok elfoglalása. A diákok létszáma, az elmúlt évekhez hasonlóan, idén is jelentôsen csökkent, példaként említhetô, hogy hétfôtôl 600-zal kevesebb kilencedikes lesz, vagyis 17-tel kevesebb középiskolai- és/vagy szakiskolai osztály indul.

A tanfelügyelôség statisztikai osztályáról azt is megtudtuk, hogy majdnem hasonló arányban, vagyis négyszázzal csökkent az elsôsök száma, de ez nem feltétlenül a gyereklétszám-csökkentés miatt van. A nagymértékû apadás azért is következett be, mert a hatéves gyerekek szüleinek egy része úgy döntött, hogy csak egy évvel késôbb íratja be kicsinyét iskolába.

Tegnap este hét órakor átadták az idei színiévad elsô díjait a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban. A kisteremben zajló díjátadási ceremónia jutalmazottai tulajdonképpen ösztöndíjban, rangot jelentô, de ugyanakkor felelôsséggel is járó elismerésben részesültek. Az Erdôs Irma- ösztöndíjról van szó, amelyet dr. Erdôs Bartha István felesége, a Székely Színház néhai mûvésznôje elhunyta után alapított. Emlékeztetôként, motiváló tényezôként, tiszteletbôl Erdôs Irma emléke és a Székely Színház elôtt, szeretetbôl a fiatal színészgeneráció iránt. Az évenként kiosztandó díj (emléklap, Hunyadi László szobrászmûvész által készített plakett, valamint pénzösszeg) nyertesét színházi kuratórium dönti el titkos szavazással, egy-egy fiatal színész és színésznô kaphatja. Az Erdôs Irma emlékgyûrû viselésére pedig egy egykori pályatárs, illetve tanítvány, magától értetôdôen immáron idôsebb kolléga jogosult. A gyûrût szintén évenként adják át, az emlékdíj kiosztásával egyetemben.

A pénteki ünnepségen Kovács Levente, a Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem dékánja emlékezett Erdôs Irmára, alakításaira, majd Nagy Pál irodalmár, dr. Erdôs Bartha István barátja és egykori fogolytársa mesélt a díj névadójáról, valamint az idén 80 éves férjérôl. A díjakat Kiss Éva Evelyn, a színház mûvészeti titkára adta át: az idén Nagy Dorottya színmûvésznô és László Csaba színmûvész vált Erdôs Irma-díjassá. Az emlékgyûrût pedig Kárp György színmûvész érdemelte ki a díjosztó kuratórium döntése alapján. A díjalapító, 1957 óta Svédországban élô professzor férj üzenetét Harsányi Zsolt olvasta fel teljes teltházas, ünneplô közönség elôtt. Erdôs Bartha István, üzenetében kihangsúlyozta: vannak idôk, amikor már csak a mûvészek tudnak segíteni. A mûvészeknek ezt tudniuk kell. A Székely Színház színészei ismerték ezt a titkot és mindig hivatásuk magaslatán álltak. Végül reményét és bizonyosságát fejezte ki, hogy utódaikban méltó követôkre leltek. Az est színvonalát emelte a Mûvészeti Líceum vonósnégyesének játéka, hangulatát színesítette a Jászberényi Emese szerkesztô által a rádió szalagtárából kiválasztott hangfelvétel. A Székely Színház egykori elôadásának lejátszott perceiben Erdôs Irma és Kovács György párosát hallhattuk. A családi hangulatú ünnepség a Gali László m.v. rendezte Komámasszony, hol a stukker? címû nagysikerû elôadás idei elsô bemutatójával folytatódott.

A Magyarországi Befektetôk Egyesületének küldöttsége, amelyet elkísért Kónya László, a Magyar Köztársaság Kolozsvári Fôkonzulátusának kereskedelmi attaséja, tegnap találkozott a megyei tanács, a polgármesteri hivatal valamint az Aquaserv vízszolgáltató vállalat képviselôivel. A delegáció a Bihar, Kolozs és Maros megyei beruházási lehetôségekre volt kíváncsi. Maros megyében a prioritást elsôsorban a csatornahálózat kiterjesztése, a környezetvédelmi beruházások és a turizmus jelenti - nyilatkozta a Népújságnak Lokodi Edit megyei tanácselnök.

- A küldöttség saját kezdeményezésére érkezett Erdélybe. Olyan beruházási lehetôségek iránt érdeklôdtek, amelyekbe a magyar rész hozná a tôkét, illetve amelyek EU-s pályázatok elnyerésével lennének finanszírozhatók - jelentette ki Lokodi Edit, aki szerint a prioritást a csatornahálózat kiterjesztése jelentené. Hozzátette, a küldöttség érdeklôdött a dicsôszentmártoni Bicapa kombinát helyzete iránt, a környezetvédelemmel kapcsolatos beruházási lehetôségekrôl, a cégbejegyzsési eljárásokról, az önkormányzatok és magáncégek közötti partnerszerzôdésekre vonatkozó törvénykezésrôl, és nem utolsósorban a turizmus iránt. Lokodi Edit szerint a küldöttség, amelyben részt vett többek közt a Magyar Gyáriparosok és Munkáltatók Országos Szövetségének egyik elnökségi tagja is, elsô látogatása alkalmával gyakorlatilag "piackutatást" végzett, adatokat kért a megyei és helyi önkormányzatoktól, amelyek alapján eldöntik, hogy a közeljövôben milyen beruházásokat terveznek Erdélyben.

Ma már elsôdleges fontosságú tényezôvé vált környezetünk állapotának tanulmányozása, romlásának megfékezése - vagy éppen megállítása. Kis füzetke járul hozzá a maga szerény eszközeivel környezetünk védelméhez, benne idézetek a környezeti válságról, az egyházak szerepérôl élô világunk oltalmában. Az írások közös motívuma: a teremtést csak közös erôfeszítéssel lehet megmenteni a végsô pusztulástól, és ebbôl nem maradhatnak ki az egyházak sem. A kiadvány egy környezeti nevelési pályázat része, amelynek célja a környezettudatos magatartás kialakítása, fôleg az ifjúság körében. A pályázat az éghajlatváltozásról szól, és az energiatakarékosság, valamint az energiahatékonyság módozatait mutatja be különbözô korcsoportoknak; támogatója a Kerkinactie hollandiai egyházi szervezet, megvalósítói az AIDrom, valamint más tíz környezetvédô szervezet szerte az országban.

A kiadvány fejezetei: Felelôsségünk az élô világért * Szemelvények a Dobogókôn és Nádasladányon elhangzott elôadásokból: Az ökológiai válság, Keresztyén életmód, A mozdulatlan óceán taktikája * Az éghajlatváltozás: A terrorizmusnál is nagyobb gond, az éghajlatváltozás és hatásai, Jövôképek a következô 50 évre. * Utóbbiból idézünk: ha elmarad a fordulat, és tovább fokozódik az üvegházhatás, mint azt ez évben tapasztaltuk (uralkodó déli széljárás, következménye a szárazság, a gyakori trópusi viharok, katasztrófák), akkor 2020-ban a Golf-áramlat leáll, teljesen kiszámíthatatlanná válik az idôjárás, tíz évvel késôbb Európa hûlni kezd, általános lesz a pánik, élelmiszerhiány és az ezzel járó összes következmény áll be, járványok, tömeghalál; 2040-ben világméretû felmelegedésre lehet számítani, s ennek részletezésére már nem mer vállalkozni a szakember sem, mert pánikkeltônek bélyegeznék - holott csupán visszafogottan volna realista. (Felelôsségünk az élô világért. Szemelvények az ökológia és az egyház kapcsolatáról. Kerkinactie NL, AIDROM - 2005. Szerkesztette Sidó István)

Nagy örömmel találkoztam Rudi Zoltán elnök úrral, a Magyar Televízió elnökével, meg a Magyar Televízió munkáját felügyelô kuratórium tagjaival, Czeglédi László elnök és Kozma Huba alelnök úrral, akik egy rövid erdélyi körúton vettek részt. Ma itt ennek a körútnak a konklúzióit, és fôleg az együttmûködés útjait-módjait beszéltük meg, nyilatkozta Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke azon a sajtótájékoztatón, amelyet az MTV kuratóriumának tagjaival folytatott tárgyalások után tegnap a Szövetségi Elnöki Hivatalban tartott közösen Rudi Zoltánnal, az MTV elnökével.

Az RMDSZ elnöke hangsúlyozta a magyar televízió jelenlétének fontosságát Erdélyben, miként mutatja fel az erdélyi magyarságot a magyarországi közvéleménynek, miképpen mutatja fel Magyarországot az erdélyi közvéleménynek, illetve, hogy milyen információkat kapunk ebbôl a televízióból.

Markó véleménye szerint az elmúlt másfél évtizednek egyik legfontosabb változása pontosan az, hogy ma már akadálytalanul lehet magyar televíziót nézni, és éppen a napokban lehetôvé vált, hogy most már a legtöbb erdélyi településen a Magyar Televíziónak nemcsak a 2-es, de az 1-es mûsorát is nézhetik az emberek.

A továbbiakban elmondta, hogy tárgyaltak a Magyar, illetve a Román Televízió együttmûködési lehetôségeirôl is, és, mint mondta, esedékes lesz a két intézmény közti megállapodás megújítása. Arról is beszéltek, hogy az is jó lenne, ha a közelgô román-magyar kormányülésen többek között a média együttmûködésérôl, a televíziók együttmûködésének támogatásáról is valami módon szó esne.

Rudi Zoltán tájékoztatott, hogy '95-ös megállapodás van a két televízió között, amelyet szeretnének megújítani és tartalommal megtölteni. Szeretnék, ha tavasszal egy olyan felmérés készülne, amibôl kiderülhet, hogy a másfél milliós romániai magyarajkú lakosság milyen televízióadásokat néz, milyenek a fogyasztási szokásai és hogyan tetszenek ezek a mûsorok. Vagyis nemcsak mennyiségi, hanem minôségi felmérést is szeretnének készíteni. A felmérés alapján tudnák a késôbbiekben megtervezni a tartalmi mûsorkészítés alapjait, illetve a határon túli magyarsággal foglalkozó különbözô mûsorok elhelyezését a mûsorstruktúrákban. Ugyanakkor fontosnak nevezte, hogy a Magyar Televízió 1-es csatornája is látható Erdélyben.

A két televízió közötti együttmûködést úgy szeretnék tartalommal megtölteni, hogy kulturális mûsorcserét szeretnének megvalósítani, hiszen az a legkézenfekvôbb - jelentette ki -, hogy az egymás mellett élô nemzetek, sôt az együttélô nemzetek számára - Magyarországon is van román kisebbség, Romániában meg nagyszámú magyar él -, egymás kultúráját megismertessék. Emellett, mint mondta, ennek költségcsökkentô vonzata is van mindkét televízióban, mivel nagyon jó minôségû, komoly produkciói vannak mindkét televíziónak, ezek kicserélése még nyelvi problémákkal sem jár.

Terveik között szerepel, hogy a Magyar Televízió és a Duna Televízió egy olyan szinergikus munkát tudjon kifejteni, amelyben megosztoznak a feladatokon, a forrásokon és nem párhuzamosan csinálják ugyanazt. Mindkét televízió állami forrásból mûködik, mindkettônek vannak kötelezettségei a határon túli magyarokkal szemben, ezeket kívánják egyeztetni, és ebben tulajdonképpen egy jó szolgálati közvetítôszerepet várnak az erdélyi magyarság képviselôitôl, hogy a két televízió vezetése, mûsorszerkesztéssel foglalkozó munkatársai megkapják azokat az információkat, hogy mire is van tulajdonképpen szüksége az erdélyi magyarságnak.

Kérdésre válaszolva, Rudi Zoltán elmondta, a felméréssel a magyar ajkú lakosság médiafogyasztási szokásait akarják tesztelni, klasszikus, kérdôíves felmérésre gondolnak, hogy például melyek azok a mûsorok, amelyeket elutasítanak, melyek azok, amelyeket kedvelnek, melyik adót hányszor, milyen idôtartamban nézik és a többi.

Új módszer a házelnökök leváltásának megakadályozására?

Valeriu Zgonea SZDP-képviselô pénteken, sajtótájékoztatón bejelentette, hogy pártja elkezdte "a háborút a jelenlegi hatalommal", és hetente nyújt be egyszerû indítványokat a parlamentben.

"Az SZDP újabb és újabb háborút kezd a jelenlegi kormányzattal a következô idôszakban. Nem tûrhetjük azt, ami az országban történik. Minden héten egyszerû indítványokat nyújtunk be" - mondta a Dolj megyei képviselô. Zgonea szerint az SZDP csütörtökön benyújtott egyszerû indítványa csupán a kezdete annak a harcnak, amelyet a Mircea Geoana vezette párt kezdett a kormánykoalícióval. A képviselô utalt arra, hogy a jövô héten esedékes egyszerû indítvány témája az egészségügy vagy az oktatásügy lesz.

"Eldöntöttük, hogy harcolni fogunk a jelenlegi hatalom ellen. Ennek két módja van: vagy a sajtóban indítunk támadást és figyelmeztetünk a túlkapásokra, vagy a parlamentben, indítványok benyújtásával. A következô indítvány témáját a párt Országos Állandó Bizottságának hétfônként tartott ülésén állapítjuk meg" - mondta Valeriu Zgonea.

Az SZDP képviselôházi frakciója csütörtökön egyszerû indítványt nyújtott be "A lakosság életszínvonala - a Tariceanu-kormány utolsó gondja" címmel.

A Nagy-Románia Párt (NRP) arra készül, hogy még sûrûbben, naponta nyújtson be egy egyszerû indítványt a parlamentben - jelentette be pénteken Gheorghe Funar, a párt fôtitkára.

Funar szerint a szenátusban csütörtökön benyújtott mezôgazdasági témájú indítvány mellett a párt honatyái további egyszerû indítványokon dolgoznak az árvízkárosultak helyzete és az üzemanyagárak kapcsán.

"Képesek vagyunk naponta elôkészíteni egy indítványt, mivel egy-egy ilyen dokumentum elkészítése csak néhány órába kerül. Akár százat is benyújthatunk" - jelentette ki Gheorghe Funar sajtótájékoztatón.

Az NRP csütörtökön nyújtotta be a szenátusban A DA Szövetség - a mezôgazdaság katasztrófája címû egyszerû indítványát, amelyben kéri Gheorghe Flutur mezôgazdasgi miniszter menesztését. Az NRP 19 szenátora mellett 21 szociáldemokrata szenátor is aláírta az indítványt.

Corneliu Vadim Tudor pártelnök pénteki sajtótájékoztatóján tagadta, hogy az NRP és az SZDP megállapodott volna abban, hogy egyszerû indítványok benyújtásával akadályozza a házelnökök leváltását.

A hétfôi iskolakezdés egybeesik a tanügyi szakszervezetek elsô ôszi megmozdulásával, az oktatók a szaktárca elôtt tüntetnek a költségvetésbôl kapott alacsony összegek, az alcsony bérek, valamint a szakhatósággal való párbeszéd hiánya miatt.

Az Oktatásügyi Minisztérium elé tervezett tiltakozó naggyûlésen részt vesznek az Országos Oktatásügyi Szakervezeti Szövetség, valamint a Spiru Haret Tanügyi Szakszervezeti Szövetség tagjai.

"A sztrájk nem öncél, hanem a szakszervezeti harc végsô formája; célunk, hogy arra késztessük a kormányzati felet, hogy megoldást javasoljon a bérek, az életszínvonal és a tanárok társadalmi pozíciójának problémáira" - áll az Országos Oktatásügyi Szakervezeti Szövetség pénteki közleményében. A szövetség országos tanácsa ügy döntött, hogy noha az oktatók részt vesznek a tanévnyitón, továbbra is folytatják a tiltakozó megmozdulásokat kéréseik maradéktalan teljesüléséig, tiltakozó nagygyûlésekkel, spontán munkaszünetekkel, vagy akár általános sztrájkkal.

Az oktatók hétfôn 12.00 órakor, az Oktatásügyi Minisztérium elôtt tartják elsô megmozdulásukat. A pedagógusok tiltakozó jegyzékeket nyújtanak be a helyi intézményekhez, az ország minden megyéjében.

A két szakszervezeti szövetség elégedetlenségének oka az oktatásügy alulfinanszírozottsága, a tiltakozók kérik, hogy a 2006-os költségvetésben a GDP legalább 5 százalékával egyenértékû összeget különítsenek el a tanügynek. A szakszervezetek azzal vádolják az szaktárcát, hogy nem hajlandó megvitatni az oktatói személyzet bérezésérôl szóló törvénytervezetet és megtagadja a társadalmi dialógust, a szakszervezetek megkérdezése nélkül dolgoz ki jogszabályokat.

A politikus az izraeli rádiónak elmondta, hogy egy általa csütörtökön engedélyezett terv szerint, szeptember 12-re, hétfôre nem marad izraeli katona a gázai övezet határain belül.

Izrael eredetileg szeptember 15-re tûzte ki a teljes kivonulás idôpontját. Mofaz hozzátette, hogy egyedül a múlt hónapban kiürített zsidó telepeken álló zsinagógák lerombolása kapcsán kipattant vita késleltetheti a kivonulást. Az izraeli legfelsôbb bíróság csütörtökön elutasította a kiürített gázai övezeti telepek zsinagógáinak lerombolása ellen benyújtott fellebbezést.

A 21 település 25 zsinagógájának lerombolása ellen vezetô rabbik nyújtottak be keresetet. Azzal érveltek, hogy a vallásjog értelmében a zsidóknak tilos lerombolniuk zsinagógáikat, és még a megszentségtelenítés veszélye mellett is meg kell ôrizniük ôket. Az izraeli kormány vasárnap hoz döntést a kérdésben - mondta Mofaz hozzátéve, hogy ô a lerombolás ellen fog szavazni. Ha a kormány úgy határoz, hogy rombolják le a zsinagógákat, akkor keddre fejezôdik be a teljes kivonulás a gázai övezetbôl - közölte végezetül az izraeli védelmi miniszter.

Százötven éve, 1855. szeptember 11-én született Badenban Katharina Schratt osztrák színésznô, Ferenc József barátnôje.

Gyermekkorától színésznô akart lenni, pályáját 1872-ben kezdte Berlinben, majd a bécsi városi színházhoz szegôdött. 1883-ban lett a Burgtheater tagja, ahol 1900-ig mûködött. Közepes színésznô volt, nem tartották igazi egyéniségnek, eleinte naiv és humoros szerepeket játszott, késôbb inkább drámai hôsnôket alakított.

Elsô neves lovagja a híres színész, a kalapdivatot teremtô Alexander Girardi volt. Élete másik szereplôje ittebei Kiss Miklós, egy könnyelmû magyar úr volt, akinek egy nô sem tudott ellenállni. Ô feleségül vette a törekvô hölgyet; eleinte 14 szobás lakásban éltek, de a férj nemcsak saját vagyonát, hanem felesége hozományát is elkártyázta. Házasságukon 1880-ban született gyermekük sem segített. Bár nem éltek együtt, Schratt élete végéig hivatalosan Frau Kiss maradt, s törlesztette férje adósságait.

A harmadik barátja maga a császár lett. Ferenc József pedáns, bürokratikus, katonás ember volt, aki korán kelt és sokat dolgozott. Kevés fantáziája volt, ez nemcsak gondolkodását, de szexuális szokásait is jellemezte. Idônként magához rendelt egy-egy színésznôt, aki megtetszett neki, s szó nélkül tette meg, amit kellett, még a kardját sem csatolta le.

A mûvésznô elôdje a császár mellett Anna Nahovski volt, ô a Schratt-villától néhány lépésnyire kapott egy házat az uralkodótól, s ott élt a császárnak szült két gyermekével. Lánya, Helene, a zeneszerzô Alban Berg felesége lett.

Erzsébet császárné egészen más ember volt, mint a férje. Rajongott Heinéért és verseket írt az ô modorában, lovagolt, hegyet mászott, szabad életet szeretett élni. A bécsi udvar légkörétôl megcsömörlött császárné maga hozta össze Ferenc Józsefet Schratt Katalinnal. A magyaroknak oly kedves Erzsébet (aki a kiegyezésben is szerepet játszott) így "kárpótolta" a császárt, akitôl negyedik gyermekük születése után lényegében külön élt, szinte állandóan külföldön utazgatott, csak protokolláris feladatait látta el otthon. Jó, szinte barátnôi viszonyban állt Schratt-tal, s úgy irányította a dolgokat, hogy a színésznôt az uralkodócsalád barátjának tekintették. Olykor legkisebb gyermekükkel, Mária Valériával négyesben mentek nyaralni. A császár elfogadta a felesége által kialakított helyzetet, s bele is szeretett a színésznôbe. Schratt valami kispolgári nyugalmat, egyszerû, jó ételeket, figyelmes hallgatást nyújtott a császárnak, és sok mindenben befolyásolhatta is az uralkodót, de a politikába nem volt beleszólása. Schratt állítólag folyton Erzsébetet próbálta utánozni, aki emiatt magában le is nézte ôt - errôl bökverse is tanúskodik: "Úgy véli, ô Titánia, / s ligetben pajzánul szökell, / pedig hiú e mánia: / kövér a Schratt, fogynia kell."

A schönbrunni kastély parkja szélén húzódó Gloriettegasse 9-es szám alatti biedermeier villát a császár vásárolta kedvesének, aki 1889-tôl haláláig itt lakott. Ferenc József minden reggel hét órakor ott állt a villa elôtt, ahová a parkon át gyalog ment. A mûvésznô télen a Hofburg mellett, a Ringen lakott egy palotában, amelyet ugyancsak a császár ajándékozott neki, s amely ma a Karajan Központnak ad otthont, augusztusban pedig Bad Ischlben, a császári villától nem messze bérelt házat - a fürdôhelyen ma ezt is mutogatják. A világ úgy tett, mintha nem venne tudomást a viszonyról, "a császárnak mindent szabad" és az "amirôl nem beszélünk, az nincs" elve szerint.

A császár igen bôkezû volt barátnôjével, ékszereket ajándékozott neki, kifizette kaszinó-adósságait, s végrendeletében félmillió koronát hagyott rá. (Schratt fizetése a Burgtheaterben évente 8000 korona volt.) Ferenc József 1916-os halálakor Katalin virágot vitt a felravatalozott uralkodónak, de a temetésén nem volt jelen - ezt már nem viselte volna el a szigorú etikett. Schratt Katalin jóval túlélte a császárt, megérte az Anschlusst, Hitler bécsi bevonulását is, 1940. április 17-én Bécsben, 85 éves korában hunyt el.

A börtönlét minden "örömét" megtapasztalhatják azok a turisták, akik Malajziában járva az ország legújabb idegenforgalmi létesítményében, az ország legrégebbi börtönében, a Dutyi Hotelben szállnak meg. A hotel Johor Baru városban mûködik, és nemrég váltott "profilt": a bûnözôkrôl a turistákra tért át. Mindössze 50 ringgitért, azaz 2600 forintért bárki megkóstolhatja, hogy valóban olyan keserû-e a rab kenyere. A vendégrabokat egyszemélyes zárkákban szállásolják el, ahol matrac és takaró szolgálja kényelmüket, ám párna nekik sem jár.

Az ár a rabkosztot is magában foglalja és a speciális tréningen átesett személyzet mindent megtesz annak érdekében, hogy biztosítsák a vendégeknek a hamisítatlan börtönfeelin-g-et. Minden a vendégrabért történik, a turisták azonban valahogy nem tolonganak, hogy malajziai börtöntapasztalatokkal gazdagodjanak - a Dutyi Hotelnek eddig még egyetlen lakója sem akadt.

Tarzanláz tombol Svájcban: immár ezrek "liánoznak" egyik fáról a másikra lendülve. Az új hobbit extrém sportnak dicsôítik, és több kalandpark szolgál vele. Liánok helyett persze vaskos köteleken lengedeznek - és általában biztonsági hevederekhez kapcsoltan - 30 méteres magasságban az alpesi ország Tarzanjai. A fákra "landolási" platformokat, deszkateraszocskákat építettek a Tarzan- tourspályák kialakítói, így a svájciaknak könnyebb a dolguk, mint például Johnny Weismüllernek volt.

Biztosra vehetô, hogy jó páran üvöltöznek is tarzani módon, sôt, különbül, hiszen az alpesi országban jódli edzette torkúak is akadnak.

Két feketemedve-támadás is történt egy nap alatt Kanadában, az egyik következtében egy asszony halálos, férje pedig súlyos sérülést szenvedett, a másik esetben sikerült elkergetni a támadó állatot.

Rendôrségi közlés szerint az Ontario tartományban lévô Missinaibi Lake természetvédelmi park kempingjében feketemedve rontott rá a házaspárra. Elôször a 30 éves asszonyt vette célba, halálosan megsebesítette, és elbánt a szintén 30 éves férjjel is, aki egy késsel felfegyverkezve megpróbált felesége segítségére sietni. A férfi súlyos sérüléseket szenvedett.

Ugyancsak feketemedve támadott meg két férfit Torontótól 900 kilométerre északra, ez az eset azonban sokkal szerencsésebben végzôdött, mert sikerült elkergetniük a támadót.

A hatóságok nyilvántartása szerint Ontarióban 1978 óta négy ember vesztette életét medvék támadása következtében.

Kárpát-medencei, moldvai és emigráns magyar közösségek

A hagyományban való élés a lelki egészség egyik alapfeltétele. Az az ember egészséges lelkileg, s ennél fogva testileg, aki saját rendszerében élhet, munkálkodhat. Csak saját hagyományunkban teljesedhetünk ki szellemileg. Anyaggyûjtô útjaim megerôsítették bennem azt, hogy nem véletlenül születtünk Erdélyben. Nekünk itt van dolgunk, feladatunk.

Hazánkon kívül huszonöt országban jártam. Közel húszban látogattam meg magyar közösségeket. Népi egészségmegôrzésre, gyógyításra, szülészetre vonatkozó tudást gyûjtöttem, valamint elôadásokat tartottam ugyanebben a témában. A mondandómat mindig azzal kezdtem, hogy a Kis- Küküllô menti Makfalván, református községben nôttem fel, ahol a helyi hagyomány szerint és Wesselényi-szellemben folyik az élet. Elvittem jó hírünket a nagyvilágba. Mindenhonnan hoztam is haza, magnószalagon, filmkockán, fényképen. Ezt szeretném sorozatban az itthoniakkal megosztani. Szemelvények következnek a Kárpát-medencében, Moldvában és emigrációban élô magyar testvéreink személyes és közösségi életébôl.

Kezdjük a délvidéki utódállamokkal, ezek közül a szlovéniai Muravidékkel.

Szlovénia a nyolc utódállam közül a legkisebb részt kapta Magyarország testébôl. Közép- Európa legkisebb országa, területe 20.256 km2. Fôvárosa Ljubljana. A kétmilliós országban 20.000 magyar élt, ezekbôl hét-nyolc ezren ôrzik ma is magyarságukat. Két tájegységben élnek, Lendva és Muraszombat környékén. Az utóbbi teljesen elszórványosodott, az elôbbi viszonylag tömb.

Szlovénia gazdaságilag fejlett ország. Inkább az öregek ôrzik a régi értékeket, tartják a magyar hagyományrendet. Ám külön érték: van értelmisége ennek a parányi közösségnek, egyetemi tanszéke Mariborban, az ország második legnagyobb városában. Egyetemi tanárai, költôi, újságja, Magyar Intézete van, s ezek sokat adnak a hagyományok gyûjtésére, megôrzésére, megörökítésére. A tömbben kötelezô a kétnyelvûség. A szlovénok is kötelesek magyarul megtanulni. Minden okmány kétnyelvû. Az iskolában minden tanóra felében magyar nyelven tanítanak. Az ország harmadik hivatalos nyelve az olasz.

Kétszer jártam Szlovéniában, Lendva környékén és Ljubljanában, 2002 és 2004 ôszén. Ahogy Lendva felé haladunk az autóúton, Kôkrisztus fogad. Olyan dombos a vidék, mint a Kis- Küküllô mente, még szôlôvel is ugyanúgy be van ültetve. Rozsdállanak, vöröslenek a szôlôsorok az ôszi verôfényben, mint itthon a határban, októberben.

A város feletti dombon a Bánffyak kastélya. A középkorban nyomda mûködött benne. Az emeletes, szép, csinosított, karbantartott házak sora után a lendvai városközpontban a katolikus templom tornya jelzi Isten házát. Kertjében Szent István-szobor. Katolikus vidéken járunk... Továbbmenve feltûnik a Bánffy Központ felirata, ahol könyvesüzlet, klub, internetes kávéház mûködik. A könyvesüzlet modern társalgójában tartják a könyvbemutatókat. Varga József közíró, nyugalmazott egyetemi tanár és Zágorec-Csuka Judit költônô, irodalomtörténész és könyvtáros is megtisztel jelenlétével. A muraszombati rádió munkatársa is eljön, aki interjút készít, és a gyógyító hagyományok mentésérôl faggat.

A Bánffy Könyvesüzlettôl öt perc járásra van a Makovecz Imre által tervezett, tavaly ôsszel felavatott új mûvelôdési központ. Oldalán márványtábla, rajta: Építtette Lendva község a Szlovén és Magyar Köztársaság kormánya támogatásával (1995-2004). Hatalmas. Több elôadó- és kiállítóterme, irodája van. Gótikus formájú ablakai, székei szépen illenek egymáshoz. A tervezô külsô falára, elôterébe, nézôterébe falusi házsorokat tervezett... Egyszerûen, fehéren sorakoznak a házak egymásba érve, mintha egy falusi utcán járnánk.

Az elôtte lévô téren, utcán modern élet. Sietô emberek, üzletsorok, vendéglôk.

(Folytatjuk)

Bernád Ilona

Ebben az évben már három alkalommal kértük segítségeteket, hogy adományaitokkal támogassátok az árvízsújtotta településeket. Elsô alkalommal messzi földrész bajba jutottait - a délkelet-ázsiai szökôár szenvedôit - próbáltuk segélyben részesíteni. Második és harmadik alkalommal már a saját országunkban, a bánsági és moldvai testvérek megsegítésére gyûjtöttünk. Akkor azt reméltük, hogy hasonló felhívásra nem lesz szükség az elkövetkezô idôben - áll Jakubinyi György gyulafehérvári érsek körlevelében.

Az augusztus 23-i heves esôzés és felhôszakadás következtében történt katasztrófa 16 ember halálát okozta. Továbbra is 2 személyt eltûntKÉNT tartanak nyilván, nem beszélve az óriási anyagi kárról. A víz több ezer házat árasztott el, melyek közül számos teljesen lakhatatlanná vált. Felbecsülhetetlen a kár a termést és az állatállományt illetôen is. A gyulafehérvári fôegyházmegyei Caritas-szervezet munkatársai nyomban a helyszínen voltak, több mint 1 milliárd lej értékben osztottak szét szükségleti cikkeket, és segítették munkájukkal, vigasztaló szavukkal a bajbajutottakat.

A Hargita megyei árvízkárosultak megsegítésére a gyulafehérvári Caritas- szervezet szeptember 11-én templomi gyûjtést szervez az egyházmegye katolikus templomaiban. A felajánlásokat a következô héten a fôtéri római katolikus plébánián és marosvásárhelyi Caritas- kirendeltségen is meg lehet tenni Marasti (volt Vörösmarty) utca 13. szám, telefon: 213-509.

Tudjuk, hogy minden adományozás lemondással is jár, de bajbajutott testvéreinkért meg kell hoznunk ezt az áldozatot - szólít fel együttérzésre Jakubinyi György érsek.

*

További információk: 0745-260960 (Bányász József, a gyulafehérvári Caritas katasztrófavédelmi biztosa)

Sebestyén Mihály

Azon a télen, amikor bácsikám, Anri Dö betöltötte a tizenharmadik életévét, épp a gimnázium második osztályába járt, és a háború is éppen két éve folyt levegôben és szárazföldön, tenger alatt és a felhôk felett. Fûnek fa, levélnek ág, embernek ember volt farkasa. Ellenségesség töltötte be a szíveket és gyûlölet felhôzte be vastagon a józan ítéletet.

De félre a közhelyekkel, ugyanis bácsikám, Anri Dö, tekintve, hogy rajta kívül még volt egy Heinrich a családban, Madarász Henrik, a lépes fogók utolérhetetlen mestere, aki azokon a napokon, amikor éppen nem lôtte az ellenség városunkat vagy a bombázók elfelejtettek átvonulni, felettünk vadászott, mi pedig hangosan reménykedtünk, végre találtak egy megfelelô gumicélpontot, amelyet unos-untalan lehet bombázni, és aztán a fedélzeti naplóba beírják a bôrdzsekis pilóták, ma kilôttük a C 236-os objektumot, másnap a C 237-est, harmadnap a 238-ast, s így folytatható, míg az egész mûváros akkorka darabokra esik, mint Kalló Melánia radírjai, amiket apja hozott neki Prágából, egyenesen Hardmuthéktól, mikor még oda lehetett utazni, és nagyokat söröztek a férfiak a mára bunkerré átalakított sörpincékben; feltételeztük, hogy minden kötelékben található egy szabadságára kényes Johnny, aki csak azért is bejegyzi, ma nem bántottuk Madarász Henrik sármányait, csókáit és tengelicéit, nagy ívben elkerültük Kurtaházát, ahol az író nagybátyja, Anri Dö, ekkor még kamasz, a Békás-tó jegén korcsolyázott és megismerkedett Mesterházy Hubával, a nagymenôvel, akivel hihetetlen kalandokban lesz részük, mikor majd kitör a béke, felnônek és felkelnek hajnali ötkor, elmennek halászni, kifogják az aranyhalat, aki ígéretét megtartva, szerez nekik egy Mercedest, fûzöld, ringó farú Mercedes Benzt és azzal vágnak neki Európa útjainak, hogy megkeressék Johnnyt, aki elmulasztotta megbombázni a városunkat, ahol, bizony isten, egyetlen stratégiai jelentôségû objektum található, nevezetesen Pendergast Lucy mûvésznô épületes tompora és skót dudákhoz hasonlatos kebelhalma, amit, minô fájdalom, elfelejtettek bejegyezni Kurtaháza domborzati térképére (1:10.000-hez...)

Sajnálatos, hogy a fentiek nem jutottak Anri Dö bácsikám tudomására akkoriban, midôn a bombaszünetekben iskola helyett fáradhatatlanul rótta a köröket a Békás-tó jegén, piros sálja úgy lobogott, mint egy francia költônek, rövidnadrágot és patentharisnyát viselt, az elsô pantallót majd akkor kapja, amikor apjának kisüzemét államosítja Hubert Barna bácsi, és el kell menni hozzá szépen megkérni, hogy adja vissza azt a kócerájt, amiben gyertyát öntenek és gyufaszálakat egyenesítenek gôz alatt, sírokra való cseréptálakat pingálnak rózsaszínûre, az is igaz viszont, tetszik tudni, hogy a család senkit sem kizsákmányol, nálunk mindenki rokon, a Schocher család tagjai vannak alkalmazva, tizenheten, most mit lehessen tenni, Barna bácsi, ha apukának hat, anyukának három testvére született és mindenki a gyertyamártogatóban dolgozik, amelynek, tessék csak belegondolni, csillag a neve, ötágú, ha úgy tetszik, teszi hozzá Anri Dö, amin Barna bácsi nem tud meghatódni, mert a csillagokkal valahogy akkoriban rosszul sültek el a történetek, kinek ilyet, kinek amolyat varrtak fel, a zsidók a mellükön hordták, apám és Béla bácsi letakarták, anyám és húgai elegánsan kendôt borítottak rá, vékony fátylat, aki nagyon akarta, meg is pillanthatta, aztán már mell sem volt, amire oda lehessen varrni, ti. elégették a viselôjét; a másiknak a váll-lapjára varrták föl, csak egyáltalán nem volt mindegy, milyen egyenruhához passzolnak a csillagok és a sávok, aszerint lettek az emberek el- és megítélve, felmentve vagy kiemelve és elküldve alagutat építeni, élô gyutacsnak, vagy Fáklyának az újsághoz, megint más csillagokat a háború alatt és utána osztogattak, és azokat illett feltenni nagy parádékon, aszerint, hogy ki mikor állott át a vesztes oldalról a gyôzôk oldalára. Ott álltak a csillagosok a díszemelvényen, amikor május elsején felvonultak Kurtaháza dolgozói, kéz a kézben és vidám dallal az ajkukon, miközben a városháza egyik ablakába kirakott három hangszóróból Kulics elvtárs tapsot és éljenzést kevert a tömeg alá, ez a Kulics is Anri Dö osztálytársa volt, csak jóval szerencsésebb, mert ôt kiemelték és elküldték rádiós iskolába, ahol megtanult morzézni és úgy küldte a híreket a jobb és zártabb helyekre.

Változatos volt/lesz az élet, el sem kellett volna menni kalandot keresni, minden túlélt nap önmagában is csuda volt, eseményszámba ment. Az emberek hálát adtak, hogy ma sem fosztották ki ôket teljesen, elkerülték, hogy levetkôztessék ôket az utcán, örültek, mivel nem kasztlizták be, hurcolták tova egy szökevény pótlására valamelyik csillagos fogolyszállítmánnyal, nem bukott meg az ember a vizsgán, a testi motozáson, a bombatölcsérben talált egy régi szelvényt, akár részvényesnek is érezhette volna magát, örült, hogy nem csináltak belôle rendôrfônököt, munkásigazgatót vagy földönfutót, amit Anri Dö akkoriban, midôn a köröket rótta a háború második évében, még nem akart sejteni.

Makacsul elzárkózott attól, hogy valamit is megpillantson az elkövetkezô idôkbôl.

Minek?

Korcsolyája éles volt és nagyszerûen harsogott, sercent, kacskaringós, párhuzamos vonalakat húzott, hurkot rajzolt, ahogyan csak bácsikám - a jövendô - kívánta, nagy-nagy bajnok lehetett volna belôle, ha már ki lett volna találva a tévé és az elôtte tolakodó tömegek. Az ámuló- bámuló nyanyuskák fekete ruhája tele lett volna porcukorral, hajukban a hullámosra hajlított alumínium hajtûk szépen koptak, és észre sem vették volna, hogy szájukba ismeretlen új szavakat fogadtak be (dupla- Axel, Rittberger), amiképpen azt sem, hogy a gyerekek szétszéledtek a szélrózsa szirmai alá és havonta egyszer, vasárnap délután telefonálnak, amikor Zuider-Seerôl jönnek, a szabadstrandról vagy New Yorkból a Madison Square Gardenbôl, ahol ôk élô egyenesben látták a korcsolya- világbajnokság döntôjét (anyukáék majd felvételrôl fogják látni két hét múlva, tessék nézni), és fel vannak háborodva, hogy hasztalan kutatták a szemükkel a férfiversenyzôk mezônyét, Anri Döt nem találták meg, mi van, már megint nem adtak neki útlevelet, kérdik magukról megfeledkezve; valóban mindent elfelejtettek már, azt hogy Kurtaházán az ember az útlevél szót és a hozzá kapcsolható fogalombokort halkan, óvakodva vagy egyáltalán nem veszi a szájára, ilyenkor ugyanis a telefon felmorajlott, mint a tenger, visszhangos lett, akár a dobsinai jégbarlang Mackó úrfi purcától..., majd váratlanul elszakadt a beszélgetés fonala. Ki tudta, miért? Mindenki...

Ami azt illeti, bárisnyák, vénasszonyok és szipirtyók szép számmal elôfordulnak a városban, hiszen a városok mintha vonzanák az öreg hölgyeket, amit vegytiszta misztikának is tekinthetnénk, ha nem magyarázta volna meg bácsikám a jelenség lényegét: a férfiak folyton izgulnak az elsô randevúkért, a sör hôfokáért, versenykocsikért, kilences fúrófejért, a mérkôzések elôtt, alatt, az eredményért, bajnokságokért, a munkájukért, nagy valószínûséggel és gyakorisággal az infarktus közelében tesznek-vesznek, egy hosszú rúdon egyensúlyoznak az önmérséklet és az elragadtatás között, mialatt az asszonyok feladata a fôzés, nyugtatás, vasalás és takarítás, a gyerekek seggének kitörlése és füzeteik beborítása, ja, a szép versek olvasása, ami mind-mind izgalomentes tiszta rutin, van idejük ezenközben azon elmélkedniük, hogyan illik majd nevük elé az özv. szócska.

Az öregasszonyokra pedig azért volt szükség, hogy az érkezô gyôztesek és megszállók felhevült fantáziáját lefagyasszák, ugyanis az érkezôk majd feltörik a jeget, amelyen pár nappal korábban bácsikám korcsolyázott, és feltörik a pincéket és padlásokat, ráparancsolnak az asszonyokra és vénemberekre, a gyerekekre, hogy bújjanak elô a pincébôl, mert ôk már itt vannak, megérkeztek a tankok hátán, vidáman harmonikáznak, az osztyák-magyar segédcsapatok (Sztalin Jóskatya vezénylete alatt) bekiabálják a házakba, itt van a Vörös Haccsereg, felszabadulás van, hé emberek, ébredjenek, fel vannak szabadítva, ihaj-csuhaj.

És mindenkinek eszébe jutott a segédcsapatokról, hogy éppen ma osztják a petróleumot és a cukrot, Czumbil Pista fûszerüzletét az éjszaka kifosztották, mert az a hír járta, hogy nála még van igazi békebeli ringli és cipôfûzô.

Anri Dö minden gyanú felett állott, de mikor ezt közlöm, tisztában vagyok vele, hogy máris elárultam, ki volt a tettes. Soha nem jöttek rá, akkoriban az üzletfosztogatások hozzátartoztak Kurtaháza közéle-téhez, a városban a rendôrök jobban rettegtek a bandáktól, mint a polgárok, akiknek olykor- olykor közük volt a martalócokhoz, hiszen a lakosságnak szüksége volt ételre, italra, budipapírra, kenyérre és konnektorra, szögre, gyufára, vederre vagy hólyagos papírra a befôttek eltevésénél, és különben is, mintha a háborúnak nem lett volna vége, ugyanúgy folyt a hajtóvadászat a gyûjtögetôk ellen, halál a halmozókra és a feketézôkre!, sivalkodtak a hirdetmények az utcafalakon, folytonosan keveredtek a választási felhívásokkal, hogy az ember azt sem tudta, most már a feketékre vagy a vörösökre szavazzon, utóbb azonban már nem volt kétséges, kire. Sôt, választani sem kellett.

Nagybátyám, Anri Dö pedig még mindig csak vidáman fütyörészett tizennégy évesen a háború kellôs közepén 1943-ban, ugyanis Kurtaházának csak 1941-gyel kezdôdött el a háború, ekkor érték el a behívók, gyászjelentések, hadi jelentések és a jelentés nélküli fenyegetettség, amibôl Anri nem érzett semmit, Madarász Henriknek pedig nagyon megszaladt, ugyanis pástétomnak adta el az általános ínség közepette léprecsalt, leparittyázott, összefogdosott madarakat, a háziasszonyok elkezdték érteni a módját, hogyan kell olasz módra elkészíteni. Nem Vízváry Mariska örök magyar szakácskönyvébôl, hanem Pendergast Lucy mûvésznétôl. Ô kapta ajándékba azt a szakácskönyvet valami átvonuló olaszoktól, akik a hôsi haláltól megmenekültek, s még egyszer akartak egy jót enni. Murira meghívták - már csak ilyenek az olaszok - az egész várost, nagybátyám volt a kukta Pendergast Lucy mûvésznô mellett, ô értett ugyanis egyedül olaszul az egész városban, na meg a gesztusokból a gusztusos mûvésznô, és amikor feltálalták a madárpástétomot kakukkfûvel, zsályával és majoránnával jól megtrágyázva, ahogy a régi recipékben áll, akkor az egyik talján hadfi elôvette a hátizsákjából a korcsolyáját, titokban még indulás elôtt úgy gondolta, magyarázta ittasan a bácsikámnak, hogy majd ott a nagy orosz síkságon, ahol télen a csajkába befagy a víz éjszakára, ott majd rengeteg tavat fognak lelni és még akkor a Volgáról semmit sem mondott, azt hitte, hogy állóháború lesz, mint az elsô, és a sok holtidôben nagyokat fog korcsolyázni (holtak voltak, idô semmire sem, gondoltam akkor), de most már mindegy, mert kikaptak és a fiúnak ajándékozta azt a gyönyörû olasz acélkorcsolyát. Jóformán használatlan volt, csillogó, álomszép, vonzó. Nagybátyám pedig alig várta a telet, hogy felkösse és kifusson a Békás-tó jegére kipróbálni. Mesés volt, tisztára tündérjáték, ahogyan el lehetett vele húzni, gyorsulni, fordulni, spiccelni, bógenezni, koszorúba lépni...

És ott korcsolyázna tán a mai napig, ha a következô évben, negyvennégy telén észre nem veszi, hogy egy nyár alatt a háborús, kiéheztetett molyok személyválogatás nélkül felzabálták mind a két korcsolyacipô fûzôjét. Ekkor hatolt be Czumbil Pityu fûszerüzletébe, nem is volt nehéz dolga, egy rozoga zárat kellett levernie, zseblámpájával hamar megtalálta a fiókos polcban a fekete zsinórt. A zsebébe gyömöszölt vagy húsz párat és elpárolgott. Még a zárat is úgy rakta vissza, hogy elsô látásra nem vehette észre senki sem, hogy az éjjel zsebesek jártak odabenn.

Másnap reggel bácsikám, Anri Dö kinézett a szobája ablakán, látta, hogy derék fagy van, igazi tél, nagy didergetô ködös reggel, a jégcsapokról azt hihetted, hogy a dobsinai barlangban vagy. Kiugrott és elosont a tóra, ahol vígan siklott, körözött, mûvészkedett, hangosan dalolt egy akkor divatos slágert, amikor váratlanul megbotlott egy emberi kézben.

Kiállott a tó tükrébôl. És arc is tartozott hozzá, amely a tiszta jég alól éppen szembenézett vele. Nyitott volt a szeme annak az olasz katonának, aki nagyon hasonlított arra az emberre, akitôl a korcsolyát kapta egy évvel korábban.

Azóta nem kötött a lábára korcsolyát.

Az összefüggés mélyebb gyökerû, mint a vélhetôen véletlenszerû címbeli szójáték. A dombok közé ékelt település, az utóbbi másfél évtizedben önmagáról sokat hallató falu nevében eleve felsejlik a múlt, a történelem. Mondhatni természetszerû volt, hogy az elsô valóban igényes és távlatosan állandósuló helyi képzômûvészeti alkotótábor kezdeményezôi, Lukácsy Szilamér református lelkész és Miholcsa József szobrászmûvész, akik közismerten a hagyományápolás elkötelezett hívei, a névválasztáskor az egykori véresen keserves államalapítási küzdelmek egyik fôszereplôjére, a lázadó Ajtonyt legyôzô Csanád vezérre gondoljanak. Általa pedig a honfoglalás korára, amihez önkéntelenül csatlakoztatható a honvesztés fogalma. Ezzel körvonalaztuk is az újonnan létrehozott nyári mûvésztelep meghatározó tényezôit. Hogy hosszabb távon ez a "szakosodás" nem vezet-e bizonyos beszûküléshez, akaratlan önismétléshez, az még nem tudható, egyelôre tény, hogy a mûvésztáborok hazai és nemzetközi dömpingjében sikerült a csinádi vendégmûvész közösségnek olyan arculatot találni, amely ihletôen gazdag tematikát biztosít valamennyi alkotónak. A nemrég zárult úttörô együttlét ezt frappánsan igazolta.

Tényleg nagy divat lett alkotótábort szervezni. És ezt nem pejoratív értelemben, hanem tényszerûen jegyezzük meg. Térben talán kevésbé, idôben annál inkább tapasztalhatók az átfedések. Az elmúlt napokban is szembesültünk ilyesmivel. Csak a megyében majdnem egyszerre mûködött Marosvásárhelyen, Mezômadarason, Dédabisztrán, Szovátán és Erdôcsinádon ilyen alkalmi közös mûhely. Nem is tudunk lépést tartani az eseményeikkel, nincs lehetôség arra, hogy egyazon lapszámban írjunk mindenikrôl. A Csanád-táborban összegyûlt festôk, grafikusok, szobrászok is már otthonaikban végzik megszokott napi teendôiket, és táborzáró kiállításukról is tudósítottunk, helyhiány miatt mégis csak ma szólhatunk az elôzô szerda délelôtt szerzett helyszíni tapasztalatainkról, s az ott rögzített fotóinkból is csak most válogathatunk. Közben azon is eltûnôdhetünk, mi lehet a titka e vidéki táborok növekvô népszerûségének, mi magyarázza, hogy noha létrehozásuk, fenntartásuk nem akármilyen anyagi, idegi és energiabefektetést igényel a szervezôk részérôl, mégis egyre többfelé vállalják fel az ezzel járó veszôdséget, tetemes többletmunkát. Valamikor ezt a jelenséget is szakszerûen elemzi valaki. Ezúttal elégedjünk meg annyival, hogy az alkotókat vendégül látó települések hírneve elôbb-utóbb nô a tábornak köszönhetôen, értékes és gyarapodó mûgyûjteménnyel gazdagszik az illetô város vagy falu, ez erôsíti a szóban forgó helységek turisztikai vonzerejét. És az sem lebecsülendô, hogy a tábori alkotó, szellemi pezsgés a környezetre is visszahat, késôbb az érdeklôdô lakosság bizonyos rétegei és érzékenyebbé válnak a mûvészetek iránt.

De hagyjuk az általánosító elmélkedést, a lényeg, hogy azon a szép, verôfényes szerdai napon rendkívül kellemes, baráti hangulat fogadott a református templom melletti ifjúsági központ udvarán és a fôépület földszintjén és emeletén kialakított közös mûtermekben.

A beltelek bal oldalán még nemezborítás nélküli kerek jurta idézte fel a honfoglalás korát. Olyan volt, amilyennek a szakkönyvek leírják. Estére tervezték, hogy ráhelyezik a sátorvásznat, és tüzet is gyújtanak benne. Nemcsak a mûvészeknek szóló illúzióteremtés céljával. A Hunor és Magor honismereti tábor gyermek résztvevôit is meg akarták lepni vele. Ôk különben Miholcsa József három lovának és sárpataki "huszárjainak" is örülhettek. És az íjászatnak is. A honfoglalás nyílazó magyarjainak harctudományából is elleshettek valamit a korhû íjak megismerése és a céllövô fortélyok elsajátítása során. Ebben is volt mûvész segítségük a szovátai festô, Tóth Ferenc személyében. Lépjünk azonban túl a kitérôn. Könyvet említettünk, ezekkel tele voltak a mûhelyek, lakószobák. Történelmi, néprajzi kiadványok, szebbnél szebb albumok szolgálták az alkotók dokumentálódását. Aki arra vágyott, alaposan beáshatta magát a felelevenítendô korokba. És meg is tették, errôl elsô pillantásra meggyôzôdhettünk. A készülô képek, szobrok, kompozíciók kétséget nem tûrôn hirdették: lovas nemzet a miénk. Persze közvetlenül vagy áttételesen sok egyebet is bevittek alkotásaikba ôseink életének, cselekedeteinek sajátosságaiból, napjaink ehhez kapcsolódó valóságából. A tavalyi decemberi népszavazás lehangoló eredményébôl is. De nem a szomorúság a tábor fô jellemzôje, aki jelen volt - az ilyen mûvésztelepen mindig vannak jövô- menôk, nagy a nyüzsgés, migráció -, vidáman, bizakodón mutatta a termést, amibôl jelenleg a marosvásárhelyi református diakóniai központ Bocskai termében és elôcsarnokában látható válogatás. A téma, a történelem mellett bizony a mai Erdôcsinád látképe, hagyományôrzô és újító törekvései, a táj szépsége is bôven kínálta a megörökíteni valót, a festményre, grafikára kívánkozó látványt. A mûvészek nem is szalasztották el a lehetôséget.

Honfoglalás lovak nélkül? Elképzelhetetlen. Számos kompozíció, faragvány legfôbb attrakciója ez a csodálatos teremtmény. A jelenlevôk közül többen a kézdivásárhelyi Incitato táborban kerültek végleg a bûvöletébe. A marosvásárhelyi Sajgó Ilona, a brassói Csutak Levente, a sepsiszentgyörgyi Simó Enikô, a Sárándra áttelepült Vincze László és mindenekelôtt a táborvezetô Miholcsa József sorolható közéjük. Képbe emelt tárgyak, motívumok, jelek, szimbólumok is megidézték a honfoglalás légkörét, a kor jellegzetességeit. Tarsolylemezek, lovas felszerelések, használati és dísztárgyak pompás világa, palmettás, jelképes dekorációk együttese született meg a táborozás néhány napja alatt. A már említett Tóth Ferenc, a csíkszentkirályi Szabó András, akit rajzban, színben és plasztikai formában is megnyilatkozásra késztetett a téma, a fiatalabb csíkszeredai szobrász, Bara Barnabás és a pályája elején tartó, de annál lelkesebb csíkszépvízi Sebestyén Róbert ugyancsak eredményesen dolgozott Erdô-csinádon. Akikkel nem találkoztunk aznap, Balázs József Gyergyóalfaluból, Orbán Endre és Xántus Géza Csíkszeredából és a helyben lakó ifj. Molnár Dénes, aki akkor éppen a marosvásárhelyi Bolyai Alkotótáborban aktivált, ugyancsak készült a zárókiállításra. Munkáikat ott lehet megtekinteni. Mellékletünkben Nagy Tibor fényképei segítségével ebbôl is, abból is igyekszünk felvillantani egy keveset.

N. M. K.

Nagy Székely Ildikó versei

Csend protézisével élek évek óta

hullám most a tested apró idegen

fûszálak közt megáll sorra minden óra

bennem ahogy mozdulsz úgy addig létezem.

Lassú néma táncból szívdöngô csatára

hûs fóliát teker ránk az éjszaka

odafenn az égi útkeresztezésen

húsevô csillagok indulnak haza.

Pikkelyét hullatja most az éjszaka,

meg nem születettek köldökzsinóra

a hold, azon függünk égre tátott szájjal,

tagadott párzások nyirkos illatával.

Virtuális hajnal inkubátorában

tapogatják arcom, szárnycsonkított vállam,

rámkapcsolt emlékek élesztenek újra -

apám arcát látom? téged megfakulva?

*

Rúgni, fojtogatni szeretnélek, kedves,

visszakövetelni magam az idôbe.

Idôn kívülivé keskenyedett, csendes

lelkem szélszolgálók hordják szét az éjbe.

Hûvös szeretôk mind a lámpák,

a tölgyfa békés szörnyeteg.

Nagyanyám zizzenô ujjával

érnek hozzám a levelek.

Rád gondolok, az esti város

ölemben akkor elsüllyedt,

s megmozdult bennem minden káros

varázslat, édes rémület.

Ôszi fûben és ôszi csókkal

szerettük egymást fény hegyén;

mint puskacsôbe szorult kézzel

a vadász önmaga lesén,

feszültünk meg az éjszakában,

bennem él mind a sok sötét;

feneketlenné ásott vágyam

világtól rejtett ôs-bugyrában

láttam a világ fenekét.

Péntek este a 2005/2006-os évad elsô produkcióját mutatták be a Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem Stúdió Termében. Az intézet Akadémiai Mûhelyének stúdióelôadását Barabás Olga rendezô jegyzi, a játszók a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, illetve az Ariel Színház mûvészei, valamint az egyetem diákjai. Bertolt Brecht A szecsuáni jó lélek címû darabja Valahol Szecsuánban címû átdolgozásának bemutatója elôtt beszélgettünk a rendezôvel.

- Te választottad a bemutatandó darabot. Mi volt az, ami megtetszett benne?

- Ha az ember elolvas egy mûvet és az megtetszik neki, kialakulnak a rendezôi elképzelések. Ami a Brecht-darabban megfogott, az a tisztaság, amellyel egy örökkön aktuális problémát felvet. Azt a kérdést, miszerint "hogy legyen, hogy jó legyél?" Ez így talán egyszerû, talán kicsit giccses is, de ebben a kérdésben vackalódunk mindannyian, mégsem tudunk válaszokat találni. Brecht sem válaszol, az elôadás sem, "csak" körbejárjuk a témát. Mondanivaló szempontjából nincsen erre válasz, a kérdések további kérdések sorozatát vetik fel. Mégis mindennapi problémát jelent a választalálás kényszere. Brecht vegytisztán tálalja a témát, talán kicsit didaktikusan is, mi ezt a didaktikusságot megpróbáltuk elkerülni. Így átszervezôdött a darab struktúrája, és ez indokolta a címváltoztatást is.

- Mennyire maradt meg Brecht az elôadásban?

- Megmaradt, alapjaiban mindenképpen. Eredetileg is érdekes a darab, mert songbetétek vannak benne, mi pedig több Brecht-verset is illesztettünk a dramaturgiába, ezeket Zénó Apostolache zenésítette meg. Ami leginkább változott, az az idôtartam. Az eredeti darab három óránál nagyobb idôtartamú, mi egy óra 45 percbe összesûrítettük, így sokkal koncentráltabban tárgyaljuk-tálaljuk a témát. Ezenkívül én úgy érzem, hogy mindig az egyszerû kérdések a legfontosabbak, a színházban is. A "szürke hétköznapokban" élünk, nem szélsôséges idôkben, így az elôbbi szerint próbáltuk megfogalmazni az elôadást.

- Felfedeztél valamit önmagadból a darabban?

- Nagyon megszerettem a módot, ahogyan az egész elmesélôdik, nagyon rendhagyó. A történet vonalvezetését ugyan gyökeresen megváltoztattuk, ám anélkül, hogy a brechti vonaltól eltávolodtunk volna. Nagyon szép epilógusa van a darabnak, ehhez a zárórészhez szabtuk az elôadást.

- Az Akadémiai Mûhely elsô produkcióját, az Arab éjszakát Szabó Máté rendezte. Ezek szerint te folytatod a munkát. A szereplôk több intézmény mûvészei, ôket mi szerint hívtad játszani?

- Felkértek a színmûvészeti egyetemrôl, hogy folytassam a mûhelymunkát. Igennel válaszoltam, és így a Prospero Alapítvány égisze alatt elkészítettük az elôadást. A kiválasztott szereplôket pedig a történet kívánta meg, csupán a szerepekben gondolkodtam a szereposztás összeállításakor.

- Nagyon egyéni a rendezôi stílusod, amolyan hangulatszínház, játékos, színekben gazdag, ugyanakkor mély, mondhatni transzcendens. A bemutatandó elôadás is ezt a kézjegyet viseli majd? Tudatos volt e stílus kialakítása?

- Nem változtattam önmagamon vagy a stílusomon. Hogy tudatos volt-e? Ezen soha sem gondolkodtam. Nem tudom... csak úgy jött. És maradt.

Nagy Botond

Tárlat

Nálunk száz kilométer is felérhet ezerrel, ha valahol beékelôdik egy megyehatár... Ez a gondolat is felötlött azokban a mûvészetkedvelôkben, akik szeptember elsején elmentek a marosvásárhelyi Bernády Házba Horváth Sz. Gyöngyvér tárlatnyitójára. Hogy nem ismertük, miért nem láttuk mindeddig a kolozsvári grafikusnô hivalkodástól mentes, a tekintetet mégis magukra vonó és ott is marasztaló, változatos látványban dúskáló képeit? Az önkéntelenül is feltett kérdésekre többféle magyarázat adható, de legszívesebben a mûvésznô szintén kérdésként megfogalmazott válaszát jegyzem le ide: miért is nem jöttem hamarabb vásárhelyi bemutatkozásra? Az ilyen- olyan akadályok ellenére is érdemes lett volna, ezt immár a kiállító is érezte, a közönség is hasonlóképpen vélekedett.

A környezetünk rejtett szépségeit felfedezô és felmutató grafikus értelmet, érzelmeket sokrétûen mozgósító, karakteres, érett mûvészete joggal mondatta a jelenlevôkkel, hogy érdemes lett volna korábbról nyomon követni e közel három évtizedes pálya fontosabb szakaszait, de jó, hogy legalább most Marosvásárhely közönsége is találkozhatott ezzel a nosztalgiákból fakadó és nosztalgiákat gazdagon ébresztô mûvészi világgal. Széles Horváth Gyöngyvér mûfaji palettája, erre az alkalomra csak kollográfiáiból és vegyes technikával készült tájsorozatából válogatott, de ennyi is elég arra, hogy fogalmat alkothassunk, mi az, ami izgatja, foglalkoztatja, mi ihleti, milyen élmények, tapasztalatok késztetik alkotómunkára Feszt László valamikori tanítványát. A városokból, épített örökségünkbôl az ódon utcarészletek, a régi házak és tartozékaik, a természetbôl a rejtôzködô, felderítésre váró, szerényebb látványelemek, például egy téli tavon a széltépte nád és káka, a szúrósan is kecses bogáncsok és így tovább. A mûvésznô, akinek visszafogott, barnás, rozsdás, zöldes dominanciájú koloritja, de témaválasztása is arra vall, hogy hangulataiban az elégia, az ôsz és a tél a meghatározó, a kiállított anyaga nagyobb hányadát képezô kollográfiáiban metaforikusan, jelképszerûen tömörít, gondolatfoszlányként egymás mellé helyezett, egymással kapcsolatot teremtô részletekkel tölti ki a képsíkot, és hívja továbbgondoló szellemi kalandra, személyes, belsô " emléktúrára " a nézôt. Valószínûleg valahol ezen a forrásvidéken kereshetnôk korábbi idôszakainak rézkarcos, illusztrációs lapjait is.

A kiállítás másik vonulata, amely szintén joggal nyerte el a tárlatlátogatók tetszését, bizonyára pasztellezô törekvéseire vezethetô vissza. Ezek a vegyes technikájú tájképek látszólagos színtelenségükben keltenek rendkívüli színhatást. A fehér és szürke árnyalatai közé észrevétlenül becsempészett könnyed, finom tónusok olyan képi univerzumot alkotnak a kisteremben, amely csak a Horváth Szôke Gyöngyvéré, ez pedig felér bármely dicsérettel. Az utóbbi évek kísérletezései vezethették el ide, amikor már nem rabolta el idejét és energiáit a napilap taposómalomként nyomasztó grafikusi feladathalmaza, és teljes képességével a kedve szerinti alkotásba mélyedhetett el. Ide sorolható az a munka is, amit immár évek óta a nagyenyedi nemzetközi alkotótábor grafikai mûhelyének vezetôjeként végez. Valamikor talán munkássága e számunkra még ismeretlen termésébôl is ízelítôt nyújt a vásárhelyieknek.

N. M. K.

Könyvajánló

Michail Kuziak

S³avomir Rzepczyñski

A kérvénytôl a szakdolgozatig

Írástudó az, akinek nem réved órákig a semmibe a tekintete, ha meg kell írnia egy esszét, aki nem játszik százegy pasziánszot a számítógépén, ha meg kell fogalmaznia egy kérvényt, aki nem mered riadtan az üres papírra, ha kedvesének szerelmes szavakat szeretne küldeni.

Írástudó az, aki tud bánni a betûkkel, akinek nem okoz gondot, ha szavait papírra kell vetnie.

De hisz én nem tudok írni!, hangzik az esengô válasz. S mért ne tanulná meg? Miért ne szánhatna néhány órát arra, hogy meglesse, vajon mibôl áll egy leírás, vajon mire kell ügyelnie, ha belsô, szenvedélyektôl nem mentes élményeit fogalmazza meg, s mire figyeljen, ha pusztán érzelemmentes leírásra kell szorítkoznia. Miért ne tanulná meg, hogyan írjon le egy képet, egy alakot, egy tájat?

Ugye Maupassant neve ismerôsen cseng? Maupassant tanára Flaubert volt, aki leültette a kis nebulót egy almafa alá, hogy írja le, mit lát. A tanulni vágyó százszor leírta, mit lát, s Flaubert százszor íratta át a fogalmazványt, míg végül elfogadta a kis Maupassant almafaleírását.

A mi könyvünk nem kér száz leírást, s nem ígéri, hogy bárkibôl is nagy novellistát farag. Igaz, ez sem lehetetlen, hisz a nagy novellisták sem írástudókként kezdték pályájukat. Próbálja meg!

Sok sikert!

Adóhatósági tájékoztatás az adókülönbözetek visszafizetésérôl

A tavalyi évre vonatkozó adóbefizetések kiegyenlítésébôl származó különbözeteket az adókimutatási tájékoztatók kiküldését követô 60 napon belül fizetik vissza a lakosságnak, áll az Országos Adóügyi Hivatal közleményében. Az említett határidôn belül nem kifizetett összegek után az adófizetôk kamatra jogosultak a határidô utáni elsô naptól kezdve, a kamat kifizetéséért kérvényt kell benyújtani. Az öt lejnél kisebb összegeket nem fizetik ki, és a következô adóegyenlegnél veszik figyelembe. Az adófizetôk kérésére az öt lejnél nagyobb összegeket készpénzben fizetik vissza. Ha az adókülönbözet összege 5 és 150 lej között van, a kifizetés postai utalvánnyal történik. A 150 lejnél nagyobb összegû különbözeteket készpénzben, postai utalvánnyal, vagy átutalással fizetik ki.

Bôvül az MTV határon túliaknak szánt mûsorkínálata

Új mûsorokkal bôvül szeptember 11-tôl a Magyar Televízió határon túliaknak szánt kínálata - jelentette be Kolozsváron Csermák Zoltán, az MTV koprodukciós tanácsadója. A Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriuma Czeglédi László elnök vezetésével erdélyi körúton vesz részt. Ennek keretében Nagyváradon az intézmény vezetôsége megállapodást írt alá az egyik legjelentôsebb, nagyváradi székhelyû kábelszolgáltatóval. Ennek köszönhetôen az MTV egyes csatornáját Belsô-Erdélyben is lehet fogni októbertôl. A megállapodás szerint a magyar televízió ismét m1 néven mûködô csatornája bekerül majd a szolgáltató alapcsomagjába is, ami azt jelenti, hogy az elôfizetôknek nem kell a bérleti áron felüli pluszköltséget fizetniük. A találkozón elhangzott, hogy a televízió Átjáró, Kultúrtájoló és Egymásra utalva cím alatt három új mûsort indít az új mûsorrács keretében. Az elsô sajtóklubnak teremt fórumot, a másik két adás pedig a többség és a kisebbség életének mindennapjait, kulturális kölcsönhatásait mutatja majd be.

Magyar középiskola indul Déván

Új magyar iskolában szólal meg a csengô szeptember 12-én. Déván elôször kerül sor tanévnyitóra a Téglás Gábor Iskolacsoportban. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség, a dévai Geszthy Ferenc Társaság, a Communitas Alapítvány támogatásával 2005-tôl csaknem 430 gyerek tanulhat magyarul a szórványban óvodától a középiskoláig. A rendkívüli tanévkezdésen beszédet mond Markó Béla szövetségi elnök, oktatásért, mûvelôdésért és integrációért felelôs miniszterelnök-helyettes, Takács Csaba ügyvezetô elnök, a Communitas Alapítvány elnöke, Varga Károly, a Geszthy Ferenc Társaság elnöke, Winkler Gyula, a Hunyad megyei RMDSZ elnöke, megbízott miniszter, Kocsis Attila Levente, a Téglás Gábor Iskolacsoport igazgatója, valamint a megyei és helyi önkormányzat elöljárói.

A parlament mögé kerül a nagy bukaresti ortodox székesegyház

A parlament mögötti területen épülhet fel a Nemzet Megváltása görögkeleti székesegyház Bukarestben - döntött csütörtökön a parlament. A döntés értelmében a törvényhozási palota mögötti hathektáros területen a munkálatok megkezdéséhez még szükség van az építési engedély kiadására. A székesegyház leendô helyérôl egy éve folytatott egyeztetéseket a kormány, a bukaresti fôpolgármesteri hivatal és az államfôi hivatal. Tavaly több ezren tiltakoztak az ellen a terv ellen, hogy a Kommunista Hôsök Mauzóleumának helyén épüljön fel a templom. A tiltakozók azzal érveltek, hogy a mauzóleumnak fenn kell maradnia, és ha a bazilika ott kapna helyet, tönkre tenné a fôváros egyik legszebb parkját. Adrian Nastase, a képviselôház elnöke kijelentette, hatalmas kôkerítéssel választatná el egymástól a két óriás hajlékot.

150 tonna takarmány a magyarországi gazdakörök szövetségétôl

A Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének adományát, mintegy 150 tonna takarmányt szállít a csángóföldi árvíz károsultjainak a Magyar Máltai Szeretetszolgálat - közölte a segélyszervezet pénteken az MTI-vel. A szállítmányt kamionok viszik hétfôn Budapestrôl az árvíz sújtotta területekre.

"Ellensúlyoz" az Astra

Keresztet állított a cegei áldozatok emlékére az Astra egyesület Hargita megyei fiókszervezete, mintegy "ellensúlyozva" a magyar emlékmûállításokat. Az Astra mûvelôdési egyesület tagjai három keresztet szenteltek fel a Kolozs megyei Cege községben. A szervezet az Amerikában 90 éves korában elhunyt írót, Wass Albertet teszi felelôssé az 1940. szeptember 23-án négy polgári személy életét kioltó magyar katonai sortûzért. Az egyesület megyei fiókjának elnöke beszédében azokra az erdélyi emlékmûállításokra utalt, amelyekkel a magyarság igyekszik megjelölni történelmi személyiségeinek, illetve mártírjainak az emlékét. Az elnök kifogásolta, hogy Erdélyben iskolát neveznek el arról a Wass Albertrôl, akirôl szerinte "köztudott, hogy háborús bûnös".

Nincs döntés a Ceausescu házaspár exhumálása ügyében

A bíróság pénteken tárgyalt arról az ügyrôl, amelyben Zoia Ceausescu kéri szüleinek exhumálását és törvényszéki orvosszakértôi vizsgálat elvégzését a sírban nyugvók személyazonosságának megállapítására, mivel nincs meggyôzôdve arról, hogy valóban a Ceausescu házaspár maradványai vannak a sírban. Zoia Ceausescu azt is kéri, hogy ugyanabban a temetôben biztosítsanak egy sírhelyet, hogy keresztényhez méltó módon temethesse el szüleit. Az ügy tárgyalása során kihallgatják Gelu Voican Voiculescut, Dan Voinea tábornokot, Victor Stanculescu nyugalmazott tábornokot, egykori honvédelmi minisztert, Mugurel Florescu dandártábornokot, valamint Vladimir Belist, a Mina Minovici Törvényszéki Orvosszakértôi Intézet egykori igazgatóját - tudósít a Mediafax.

Állásbörzék frissen végzetteknek

A Maros Megyei Munkaerôelosztó és - átképzési Ügynökség 2005. szeptember 23- án, reggel 9 órától állásbörzét szervez frissen végzett személyek számára. Az ügynökség pontosítja, hogy a végzés idôpontját a végzést igazoló okiraton feltüntetett dátum jelenti, valamint, hogy a 2002/76-os törvény alapján oktatási intézményt végzett személynek nyilvánítható az a személy, aki diplomát, vagy tanulmányi oklevelet szerzett a gimnáziumi, szakképzô, kisegítô, líceumi, posztliceális és felsôoktatási állami, vagy magán, a törvény által engedélyezett, illetve akkreditált oktatási intézmények valamelyikében. Ugyanakkor a 2002/76-os törvény értelmében a következô hónap elsô napján kezdôdik az a hatvannapos periódus, amely alatt a frissen végzetteknek állást kell keresniük, különben elveszítik a munkanélküli segélyt. Az állásbörzék helyszínei - Marosvásárhely: Grand Hotel, bingóterem, Dicsôszentmárton: Mihai Eminescu Mûvelôdési Ház, Szászrégen: George Enescu Mûvelôdési Otthon, Marosludas: Köztársaság tér 43. szám, Segesvár: Dumbravei u. 2. szám, Szováta: Fô út 148. szám.

Évfordulós kiállítás

Bálint Károly szobrászmûvész hetvenéves. Ez alkalommal jelentôsebb alkotásaiból egyéni tárlaton mutat be válogatást a marosvásárhelyi közönségnek. A kiá