Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Szokták mondani tréfásan: nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Az enyhe túlzástól eltekintve, a megye bizonyos hatóságaira bátran rá lehet mondani, hogy tehetetlenek. Hiszen a médiában a gernyeszegi "halál- farmról" megjelent híreket követôen sem változott szinte semmi. Azaz mégis: több száz sertést elvittek a bonchidai farmra, amelyet szintén az a magánszemély birtokol, aki mellesleg az 500 leggazdagabb személy között van Romániában.

Gernyeszegen immár csak 80 állat maradt: a tenyészállatok, valamint a kocák kismalacaikkal. Elôbbieket nagy súlyuk miatt nehéz elszállítani, állítólag altatózni, nyugtatózni kell ôket, utóbbiaknál nem tudni, mi a megfontolás. Egyelôre a hírek szerint továbbra sincs mit enniük, inniuk az állatoknak, vagyis pusztulásra vannak ítélve. Pár napon belül valószínûleg már altatni sem kellene ôket, elalszanak maguktól. Az állategészségügyi felügyelôség orvosa szerint kimentek, elrendelték, hogy az állatoknak biztosítani kell az élelmet, vizet, bírságoltak és ...ennyi. Ma jár le a határidô, amíg a tulajdonosnak el kell szállítania ôket Gernyeszegrôl, a felügyelôség pedig holnap újabb "látogatást" tesz a farmon. Mert hamarabb nincs idejük. Kérdésünkre hozzátette: múlt héten közel 70 állat pusztult el, majd megnyugtatott, hogy a tetemeket "szabályszerûen" elásták.

Információink szerint a farm tevékenységét pár hónappal ezelôtt felfüggesztette a felügyelôség, ennek ellenére azóta is tovább tart az állatok tudatos, kíméletlen és kegyetlen kínzása. Sôt, a felügyelôség már említett szakembere szerint a tulajdonossal nem tudnak tárgyalni, a "híres", (vagy inkább hírhedt?) valamikori sportolót, ma az újgazdagok sorát gyarapító tulajdonost, immár a rendôrség keresi. Keresi, de nem találja. Enyhén szólva furcsa, hogy nem tud rábukkanni, míg a sajtó telefonon is eléri. A prefektus egyik kijelentése szerint az a baj, hogy a törvénykezés hiányos, az állatokkal való kegyetlen bánásmód miatt legtöbb három hónap börtönbüntetést róhatnak ki. Az ország egyik leggazdagabb emberét ezek után szerintem nem is keresik olyan buzgón...

De félretéve a halódó állatokat, két dolog még mindig érthetetlen számomra. Egyrészt azon alkalmazottaké, akiket mindennemû iratok és munkakönyv híján alkalmaztak, súlyosan megsértve ezáltal a munkatörvénykönyv elôírásait, a munkafelügyelôség pedig ahelyett, hogy "intézkedne", a megfélemlített munkavállalókra hárítja saját tehetetlenségét. Bezzeg más kis cégekkel nem bánnak ennyire kesztyûs kézzel.

És végül: hol vannak az állatvédô, környezetvédô és egyéb hasonszôrû szervezetek, azok, amelyek ilyenkor hallathatnák szavukat?!

Szerdán délelôtt a bukaresti Victoria palotában fogadta a Velencei Bizottság szakértôit, Alain Chablaist és Sergio Bartolét Markó Béla szövetségi elnök, miniszterelnök-helyettes és Markó Attila államtitkár.

A megbeszélés során Markó Béla tájékoztatta a küldöttséget a kisebbségi jogok terén eddig elért eredményekrôl, a kisebbségi intézmények mûködésérôl, arról, hogy a 2003-ban módosított alkotmányban bôvült a kisebbségi jogok skálája, a módosított tanügyi törvény ma már minden szinten lehetôvé teszi az anyanyelvû oktatást, és hogy a közigazgatási törvény módosítása is jogokat biztosít a kisebbségben élô közösségeknek.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség által a tavalyi választások után kidolgozott és elôterjesztett kisebbségi törvénytervezet tartalmát részletesen ismertette a miniszterelnök-helyettes. Mint mondotta, a jogszabály meghatározza a kisebbségek és azok szervezeteinek státusát, megteremti a kulturális autonómia jogi kereteit. Az elképzelés szerint az autonómia tanácsoknak döntéshozó szerepük lenne különféle intézmények vezetôinek kinevezésekor: "Az RMDSZ továbbra is fenntartja álláspontját, miszerint a kisebbségi tanács véleményezését kötelezôen figyelembe kell venni az oktatási, kulturális intézmények igazgatóinak kinevezésekor" - hangsúlyozta Markó Béla. Ennek kapcsán a szövetségi elnök hozzátette, hogy számos vitát folytattak a koalíciós partnerekkel, akik szerint a tanács véleményezése csupán konzultatív jellegû kell hogy legyen. Az autonómia- tanács ugyanakkor nyomon követi majd a kisebbségi jogok betartását, jelzi a rendellenességeket.

Markó Béla tájékoztatta Alain Chablaist és Sergio Bartolét arról is, hogy a tervezetet a kormány elfogadta, illetve a szenátus bizottságai is megvitatták, ugyanakkor jelezte, hogy a szóban forgó jogszabály kerettörvény, amely mintegy kiegészíti, illetve megerôsíti a már érvényben lévô és alkalmazott törvényeket.

Markó Attila államtitkár beszámolt a Velencei Bizottság tagjainak arról is, hogy közvitára bocsátották a tervezetet, illetve külföldi intézmények, hazai civil szervezetek véleményezték még mielôtt a kormány elé terjesztették volna. A kisebbségi tanácsok megalakulása kapcsán az államtitkár elmondta, hogy a törvényben megnevezett romániai kisebbségeknek egyazon feltételeknek kell eleget tenniük.

A nyugdíjak átszámolásáról tartott sajtótájékoztatót tegnap egyidejûleg az országban mûködô összes megyei nyugdíjpénztár. Maros megyében a nyugdíjak több mint felét átszámolták - jelentette ki Morent
Ilona igazgató. Az átszámolást követôen az átlagnyugdíj 18,17 százalékkal emelkedett, jelenleg pedig 318 új lejnek felel meg.

A Maros Megyei Nyugdíjpénztár befejezte a nyugdíjak átszámolását az elsô három szakaszban. Azaz immár azok a személyek is átszámolt nyugdíjat kapnak, akik 1996-ot befejezôleg vonultak nyugdíjba. A számadatokat tekintve összesen 72.072 nyugdíjas iratcsomóját, munkakönyvét vizsgálták újra, közülük azonban csak 27.494 személy pontszáma emelkedett. A többi 44.578 személy az átszámolás eredményeként kisebb pontszámot kapott, mint eredetileg, ennek ellenére a jogszabályok értelmében nyugdíjuk nem módosul, ugyanazt az összeget kapják, mint eddig. A betegnyugdíjasok nyugdíjai is általában emelkedtek, hiszen az újabb jogszabályok értelmében a betegnyugdíjas évek immár beleszámítanak a régiségbe. - A kormány ugyanis abból a meggondolásból indult ki, hogy a betegnyugdíjba került személyek önhibájukon kívül betegedtek meg, ellenkezô esetben dolgoztak volna - válaszolta lapunk érdeklôdésére Morent Ilona, a nyugdíjpénztár igazgatója.

A megyei nyugdíjpénztár folytatja majd a nyugdíjak átszámolását azok esetében, akik 1996 után vonultak nyugdíjba (mintegy 30.000 dossziét kell még elemezni), ám a pénztár kormányhatározatra vár, ami az átszámolások idôpontját illeti. Egy biztos: decemberig be kell fejezni az átszámolást - hangsúlyozta Morent Ilona. Kérdésünkre hozzátette: azok, akik elégedetlenek az átszámolás nyomán kapott pontszámmal, óvást nyújthatnak be a nyugdíjpénztár határozata ellen, a határozat kézhezvételétôl számított 30 napon belül. Ahhoz viszont, hogy módosításokat eszközöljenek az átszámolásban (és feltéve, hogy a meglévô iratok alapján az átszámolás pontos volt), a reklamálónak újabb igazoló iratokat kell felmutatnia. Minden olyan irat, amely az átszámolt nyugdíjakkal kapcsolatos és módosításhoz vezethet, az átszámolt nyugdíj kézhezvételétôl számított dátumtól 3 éven belül nyújtható be a pénztárhoz.

A nyugdíjpénztár tavaly októberben alkalmazta azokat a személyeket, akik az átszámolást végzik, jelenleg a szaktárca 90 állást hagyott jóvá a többletmunka elvégzése érdekében. Bár az átszámolást végzô személyek munkaszerzôdései meghatározott idôre szólnak, januártól várhatóan egy részüket továbbra is alkalmazza a nyugdíjpénztár, mivel az elkövetkezô idôszakban az intézmény teljes informatizálását szeretnék megvalósítani, a munkakönyvek adatainak számítógépes nyilvántartását.

Az Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének gazdasági tanácsadója, John Rodgers rövid tájékozódó jellegû látogatást tett szerdán a Maros Megyei Kereskedelmi Kamaránál. Az amerikai diplomata több vidéki várost is felkeresett azzal a céllal, hogy jobban megismerje a helyi adottságokat, tájékozódjon a helyi üzletemberek és a helyhatóságok viszonyáról. Rodgers annak a látszatát is el kívánta kerülni, hogy pusztán protokolláris látogatásról van szó, ezért megbeszélései a sajtónyilvánosság kizárásával történtek. Mint utóbb Victor Manolache, a kamara alelnöke és a diplomata házigazdája elmondta, a nagykövetség arra próbálja ösztönözni az amerikai befektetôket, hogy ne csupán Bukarestre összpontosítsanak, ám ehhez konkrét információkra van szükségük azokról a vidékekrôl, ahová ôket irányíthatják. Elhangzott az is, hogy számos amerikai befektetô lemondott tôkéjének romániai kihelyezésérôl a bürokratikus akadályok miatt, ezért külön kíváncsi volt a helyhatóságok és az üzletemberek viszonyára a megyében.

A kereskedelmi kamara hivatalosságai mellett a találkozóra meghívták a román-amerikai vegyes tôkével mûködô cégek képviselôit, valamint azokat a cégeket is, amelyek potenciálisan érdekeltek együttmûködésre az Egyesült Államokkal. A diplomata a konkrét informálódás mellett meghagyta a kapcsolattartáshoz szükséges információkat is a kamaránál, majd az egy órát meghaladó tanácskozást követôen Maros megye egyik legeredményesebb amerikai tulajdonhányaddal rendelkezô vállalatánál, a Plasmatherm Rt.-nél tett rövid látogatást.

Nyílt titok, hogy az élet különbözô területein dívik az a szokás, hogy bizonyos döntések a színfalak mögött születnek, kiszolgálva különbözô csoportérdekeket. Így van ez a politikai döntésekkel, a gazdaságban, a sportban, és habár ezeket a visszaéléseket ritkán vagy majdnem soha nem lehet bebizonyítani, azért ez jól érzékelhetô és már majdnem természetes dologként könyveljük el ôket. Sajnos.

Az idei nemzetközi kutyakiállítás legszebb kutyája kiválasztása kapcsán villantak fel "pihent" agyamban ezek a gondolatok, és tudom, hogy több más kutyaszeretôben is ott motoszkálhatott valami hasonló érzés az eredmény láttán. Éspedig az, hogy már megint inkább valami színjátéknak a szemtanúi voltunk, mivel nagyon úgy tûnik, hogy a kutyás kiállítások világában is elôre eldöntött eredmények születnek, magyarul a "bundásoknál" is, bundáznak!

Errôl már elég régen keringenek mendemondák, amiknek nem nagyon adtam eddig hitelt, éspedig arról, hogy nyertes kutya még "véletlenül" is csak egy aránylag szûk, szelekt, jól meghatározható körbôl kerülhet ki. És valóban el kell ismernem, hogy ebben van is valami igazság, mivel a kitûnô eredményt elérô egyedeknél nem csak a minôség, a szépség számít, hanem az, hogy ki a tulajdonos, a tenyésztô vagy a felvezetô, és persze ebbôl az következik, hogy ha az a valaki nem tartozik ehhez a szûk körhöz, akkor a négylábú kedvencnek nincs semmi esélye.

Épp ezért, most már ha jól belegondolok, nem is furcsa ez az eredmény, csak úgy tartom, hogy a több száz vagy ezer kilométer távolságból érkezô kiállítókkal szemben egy kissé méltatlan ez a dolog, hogy rögtön az önálló fajtaként nemrég elismert, és így városunkban hivatalosan elsô alkalommal bemutatott, hazai kutyafajta nyeri a kiállítás legszebb kutyájának járó kitüntetést.

Félreértés ne essék, én nem akarom, kétségbe vonni a nyertes példány érdemeit, amely valóban imponáló példánya fajtájának, és mellesleg valóban gyönyörû bundával rendelkezik, de azért mégis...

Anyanyelvünk

Szeretem az írásjeleket. Konok és hûvös elvontságukban a mondatnak formát teremtenek, változatlan lecsiszolódott általánosságukban valami ôsi kifejezôerôt érzek. Olvasás közben meg-megállok, olykor egy írásjelnél, vagy éppen ott, ahol hiányzik. A magam írásaiban igyekszem gondosan kitenni a pontot és a vesszôt - minden írásjelet.

Jusson lélegzethez a szellem, ha végigfut a gondolat pályáján; találjon fogódzót a szem, amikor a sorok között jár.

Szeretem az írásjeleket. Talán: ismerem is ôket. Szabályaik mögött meglátni vélem a jellemüket. Ítélkezem fölöttük, mert amit nem ítélhetek, ahhoz hogyan is lehetne valami közöm.

A pont határozott, egyszerû és végleges. Személytelen és indulattalan, mint a tények. Tárgyilagos, már-már unalmas tökéletességével szinte provokálja a személyes indulatokat, elfogultságokat, hogy ellentmondjanak neki. Túlságosan egyértelmû ahhoz, hogy mindenkinek tessék. Kényelmetlen írásjel, amely feszengô törvényre figyelmeztet: véget kell érni.

Testvérei, a kettôspont és a három pont nem osztoznak puritán elveiben. Segítségükkel a mondat elhárítja magáról a felelôsséget. Ajánlatos csínján bánni velük. Óvakodjunk a három ponttól. Hacsak nem a sejtetô elhallgatás világos szándékának a jele, tudatlanságra valló leleplezôdésére utal. A pont további rokona a pontosvesszô. Merész és olykor szeszélyes, nehezen kiismerhetô. És ami ennél is fontosabb: demokrata. Egyaránt enged teret az egymást cáfoló és egymást erôsítô véleményeknek.

A felkiáltójel rövidségre törekszik. Jelszavam: rend, fegyelem, erô. Éppen ellenkezôleg él a kérdôjel. Az ész parancsát követi. Naiv és bölcsen alapos.

Az írásjel plebejusa a vesszô. Ereje és jelentôsége azonban csupán látszólag rejlik nagy tömegében. Csaknem minden helyzetben pótolhatja a többi írásjelet, ami képességeinek szinte végtelen hajlékonyságára vall.

Az okosan kitett vagy éppen elhagyott írásjelek többet mondhatnak, mint a körülírások. Megjegyzendô még: az írásjelek, ellentétben az emberekkel, nem saját szerencséjük kovácsai. Erényeik ezért nagyobb, hibáik kisebb súllyal esnek latba. Szeretem és tisztelem az írásjeleket, hiszek bennük. Az értelmet szolgálják,az igazságot, a dolog rendjét szolgálják, segítenek rendet teremteni, ami az írásról nem mindig mondható el.

Varjas Endre gondolatai

(MTI) A parlamenti elnökök második világkonferenciája zajlik szerdától az ENSZ New York-i székhelyén az Interparlamentáris Unió (IPU) szervezésében. Az ENSZ állam- és kormányfôi csúcstalálkozója elé idôzített tanácskozáson mintegy 150 parlamenti elnök vesz részt.

A világkonferencia mintegy a folytatása a 2000-ben megtartott elsônek, amelyet akkor az ENSZ állam- és kormányfôinek millenniumi csúcstalálkozója elôtt rendezett meg az IPU és amelynek a helyszíne ugyancsak New York volt.

A mostani háromnapos tanácskozásnak az a fô célkitûzése, hogy a 21. századi kihívások fényében a nemzeti parlamenteket a nemzetközi ügyekben való nagyobb szerepvállalásra buzdítsa, és ennek elérése érdekében szorgalmazza a hazai jogszabályok és politikai lehetôségek, illetve a regionális parlamenti szervezetek jobb kihasználását, valamint az IPU-nak, mint a parlamentek világszervezetének a megerôsítését. Az IPU-nak jelenleg 141 nemzeti parlament a tagja. A világkonferencia célja annak felvázolása, hogy a nemzeti parlamentek miként járulhatnak hozzá a multilaterális rendszer erôsítéséhez, a béke, a biztonság megszilárdításához, a demokrácia és az emberi jogok, a 2000. évi ENSZ-csúcson elfogadott Millenniumi Fejlesztési Célok elômozdításához.

A szegénység ellen több segélyre, a világkereskedelem reformjára és hosszú távú békére van szükség - mondta az ENSZ magyar fôtitkár-helyettese az MTI-nek annak kapcsán, hogy a világszervezet fejlesztési programja (UNDP) szerdán közzétette éves életszínvonal- jelentését.

"A világ rendelkezik megfelelô tudással, erôforrásokkal és technológiával ahhoz, hogy véget vessen a végletesen nagy szegénységnek, de az idô egyre sürget" - utalt a jelentés egyik megállapítására Mizsei Kálmán, aki az UNDP regionális igazgatói posztját is betölti. A UNDP 1990 óta készít éves jelentést a világ 170 országát megvizsgálva.

Mizsei Kálmán azt mondta, történelmi lehet a szeptember közepi ENSZ-csúcs, amely a szegénység elleni küzdelmet és a világszervezet reformját vitatja meg, mivel kedvezô esetben történelmi fontosságú döntések születhetnek. Az UNDP most közzétett jelentésében azt javasolja, hogy 2010-re a világ donorországai legalább bruttó nemzeti jövedelmük (GNI) fél százalékát fordítsák külföldi segélyekre, 2015-re pedig ezt az arányt 0,7 százalékra emeljék. Kiemelte: Magyarország a 35. helyen áll az ENSZ Fejlesztési Programja 2005-ös jelentésében található országlistán, amely a várható élettartam, az oktatás és a jövedelem szintje alapján rangsorolta a világ 170 országát. "Magyarország szerepét pozitívan értékelik a humán fejlesztés terén, évek óta elôrelép ezen a listán" - közölte.

"Közel hétszázmillió ember él Afrikában a Szaharától délre fekvô területeken, és ennek a térségnek kisebb a részesedése a világ exportjában, mint a tízmilliós Belgiumnak" - tért ki a jelentés egyik megállapítására Mizsei Kálmán. Az UNDP keményen bírálja az Európai Unió agrártámogatási politikáját, amely rendkívüli módon visszaveti a mezôgazdaságból élô országok lehetôségeit. Példaként megemlíti az európai farmerek cukortúltermelését, amely harmadával csökkentette a cukor világpiaci árát, és ez óriási bevételkiesést okozott Brazíliának, Dél- Afrikának és Thaiföldnek. A jelentés hasonlóan riasztónak találja a hagyományosan kávéexportáló országok helyzetét, a kávé világpiaci árának drasztikus csökkenését.

A jelentés megállapítja: a szegénység és az erôszak összekapcsolódik a legfejletlenebb országokban, és további lépéseket kell tenni a világ fegyveres konfliktusainak megszüntetése érdekében. A fegyveres konfliktusok 40 százaléka Afrikában zajlik, ugyanakkor a jelentés szerint többen halnak meg az érintett országokban betegség és hiányos táplálkozás következtében, mint bombáktól.

Az UNDP szerint a jelenlegi tendenciákat figyelembe véve 2015- re 827 millió ember él majd extrém szegénységben, másik 1,7 milliárd ember is csupán napi két dollárból éli majd életét.

Dzsalal Talabani elnök a bagdadi televízióban elmondta, hogy egy vizsgálóbíró tájékoztatta ôt, "sikerült vallomást kiszednie Szaddámból a bûncselekményekrôl, például kivégzésekrôl, amelyekre a megdöntött vezetô személyesen adott parancsot". Talabani elmondta, hogy a vallomások a jelenleg vizsgálat alatt álló ügyekre vonatkoznak, de nem közölte, konkrétan melyikre.

A megdöntött vezetô a tervek szerint október 19- én áll elôször a bírái elé. E tárgyalás napirendjére annak a tömegmészárlásnak az ügyét tûzték, amelyet a volt diktátor-elnök rezsimje követett el 1982-ban egy síita faluban, a Bagdadtól 80 kilométerre északra lévô Dudzsailban. Miután a településen egy sikertelen merényletet kíséreltek meg Szaddám Huszein és kísérete ellen, bosszúból a diktátor pribékjei 143 helybelit gyilkoltak meg. Ha a volt iraki diktátort bûnösnek találják akár halálbüntetést is kiszabhatnak rá.

Ezen a peren kívül még mintegy tucatnyi bírósági tárgyalás vár a jövôben Szaddám Huszeinre. Kivizsgálják szerepét más atrocitásokban is, így Halabdzsa kurd település több ezer lakosának gázfegyverrel történt elpusztításában 1988-ban, és a déli országrész síita lakossága felkelésének elnyomásában, 1991-ben.

Talabani a televízióban kijelentette: "Szaddám rászolgált a hússzoros halálos ítéletre, mert hússzor próbált meggyilkolni... száz ok is van, hogy Szaddámot halálra ítéljék".

Irakban a régi rendszer 2003-as megdöntése óta elôször a múlt héten akasztottak fel halálra ítélt bûnözôket.

Szaddám Huszein egyik ügyvédje cáfolta Dzsalal Talabani iraki államfô korábbi bejelentését, miszerint a volt elnök több gyilkosságot bevallott volna.

Zijád Nadzsdavai jordániai ügyvéd szerint Szaddám Huszein egyáltalán nem tett ilyen vallomást, és hozzátette: a volt elnök iraki ügyvédje, Halíl al-Dulaimi, aki részt vesz a kihallgatásokon, egyszer sem említette, hogy Szaddám vallomást tett volna.

Az Egyesült Államokban csak júniusban 16 millióan kértek ilyet. Az igények sokfélék. Nagy a kereslet a régi filmklasszikusok iránt. Idéznek Stan és Pan-filmet, amelyben Pan (Oliver Hardy) így esdekelt barátjának: "Az isten szerelmére, menj el és hagyj aludni". Bíztató az "erô legyen veled" a Csillagok háborújából Harrison Ford elôadásában, kissé elutasító Clark Gable az Elfújta a szélbôl: "Az igazat megvallva, drágám, fütyülök rá". Kicsit hátborzongató Marlon Brandót hallani, amint Don Vitóként elrecsegi: "Olyan ajánlatot teszünk, amit nem tud visszautasítani".

Már jobb kedve lehet annak, akit Humphrey Bogart fogad a Casablanca zárómondatával: "Azt hiszem, ez egy szép barátság kezdete". "Hozzám beszélsz?" - kérdezi Robert De Niro a Taxisofôrbôl, míg Dustin Hoffman ezt a kérdést szegezi a telefonálónak: "Megpróbál elcsábítani?" Természetesen a Diploma elôtt címû filmrôl és Mrs. Robinsonról van szó. És mondani sem kell, elsütik "A nevem Bond. James Bond"-poént is - írta a Corriere della Sera címû olasz napilap.

Az ötletet, talán ártatlanul, valószínûleg az amerikai filmintézet adta, amikor néhány hónappal ezelôtt a filmek éves rangsorolásához megjelentetett egy füzetet a bennük elhangzott híres mondásokból. Mára azonban ez már nemcsak filmbarátok játéka, még csak szimpla divat sem, hanem hatalmas üzlet, mivel a mondat beprogramozása 3 dollárba kerül. És a fiatalok gyakran változtatják, mert a kezdetek után a legfrissebben látott filmekbôl választanak. A nagy érdeklôdés láttán a stúdiók gôzerôvel mazsolázzák ki az üzenetrögzítôkre alkalmas mondatokat, - például a legújabb sláger Datona Fanning mondata a Világok harcából: "Élünk még?"

Ha üzlet, legyen üzlet - gondolta az amerikai színész-szakszervezet a SAG is, és százalékot követel a mobilszolgáltatóktól jogdíj címén.

Kommentár

Le kell váltani a Demokrata Párt 7-esre és 8-asra szereplô államtitkárait és kormányhivatal- vezetôit - jelentette ki a minap sajtótájékoztatón Emil Boc, a párt elnöke. Boc ugyanakkor elmondta, hogy a demokrata párti államtitkárok és államhivatalnokok a héten folytatják az eddigi tevékenységükrôl szóló jelentéseik ismertetését. Ehhez jön majd a pártvezetôkkel való beszélgetés, majd az országos állandó bizottság kiértékeli, és - mint Boctól megtudtuk - osztályzatot is ad. A román politikai élet keljfeljancsija, aki ha kell, ha nem, nyilatkozik mindenrôl és mindenkor, azt is kijelentette, hogy, úgymond, "vannak 9-10-esre szereplô államtitkáraink, de olyanok is vannak, akik csak 7- est vagy 8-ast kaptak". Biztosak kell legyünk abban, folytatta a továbbiakban, hogy "mindenki maximális hatásfokkal dolgozik, és 9-10-esre szerepel". Végül azt mondta, hogy a munkájuk "elvileg" jó és nagyon jó, de dönteni fognak ott, ahol az állandó bizottság csak 7- es vagy 8-asra értékeli a teljesítményüket. Boc szerint ugyanis "az ilyen jegyekre vizsgázókat le kell váltani".

Nos, ha komolyan vehetnénk Boc szavait, akkor csupa dicsérô szót mondhatnánk a kezdeményezésrôl és arra biztatnánk a koalíció többi tagját, hogy saját pártján belül mindegyik végezzen ilyenszerû kiértékelést. Csakhogy nem lehet komolyan venni. Egyrészt azért nem, mert nem tudhatjuk, vajon "mennyit érnek", vagyis hányasra vizsgáznának akárcsak minimális hatásfokon a saját tisztségükben azok, akik majd "értékelik" úgymond az államtitkárok munkáját. Mert, ugye akkor lenne igazi és reális az a bizonyos kiértékelés, ha az értékelôket is kiértékelné valaki elôzetesen és megkapnák a 10-es osztályzatot. Csak akkor formálhatnak - jogi és erkölcsi szempontból is - jogot arra, hogy valaki/valakik fölött ítélkezzenek. Viszont, ha jobban belegondolunk, még az sem lenne elég, mert ugyan bizony ki értékeli ki az elôzetesen kiértékelt kiértékelôk kiértékelôit? Ráadásul "maximális hatásfokon"!

Így azonban az egész olyan, mint egy mókuskerék, mindenki körbe forog, kergeti a saját farkát és beszél hülyeségeket, mint a nyuszika a viccben.

A másik, amiért enyhén szólva furcsállhatjuk a kis Muk, pardon Boc fellengzôs kijelentéseit, az, hogy komoly elégedetlenségeket fogalmaznak meg egyesek az ô tevékenységével szemben is. Vagyis, hogy nem "maximális hatásfokon" végzi közigazgatási teendôit. Az egy dolog, hogy a szociáldemokraták felhánytorgatják, hogy többet ül Bukarestben pártérdekbôl, mint Kolozsváron a polgármesteri hivatalban. Erre akár legyinthetnénk is: ellenzéki párt, keresi a kákán a csomót. Azonban Boc nem az ellenzék, illetve nem csak az ellenzék szerint hanyagolja el polgármesteri munkáját, amiért, amúgy mellékesen, felveszi a negyvenkétmilliós fizetést, hanem egy közvélemény-kutatás szerint a kolozsváriak, akik a tavaly nyáron rá adták a voksukat a "jó élet" reményében, még 5-öst, azaz "átmenô" jegyet sem adtak Emil Bocnak, csak 4 egész valamennyit. Magyarán szólva Boc megbukott a vizsgán.

Ezért is tûnik furcsának, hogy jön ahhoz, hogy "maximális hatásfokon" mások fölött ítélkezzék? Talán mert maga mögött érzi az erôs hátvédet, magát Basescut? Mert ha szerinte "le kell váltani" azokat, akit hetest vagy nyolcast kapnak a munkájukra, vajon mit kellene tenni azokkal, akik még az 5-öst sem kapják meg, és nem egy szubjektív "kiértékelô bizottságtól", hanem a választó- és adófizetô polgároktól?

Erre kellene gondolnia Bocnak, mielôtt kejfeljancsi módra ugrálna és jegyeket osztogatna másoknak, "maximális hatásfokkal".

A román és a magyar külügyminiszter a hónap végén Gyulán találkozik, hogy rögzítsék az utolsó részleteket is az október 20-21-re tervezett közös kormányülésre - ebben állapodtak meg Bukarestben a román-magyar külügyi és integrációs vegyes bizottság ülésén.

Az ülés után a szakbizottság két társelnöke, Bársony András külügyi államtitkár, illetve Lucian Leustean államtitkár közös sajtóértekezleten számolt be arról, hogy a bizottság három munkacsoportban vitatta meg a terítéken lévô témákat. Az elsôben az európai integrációt illetô együttmûködésrôl, a másodikban a regionális együttmûködésrôl és a biztonsági kérdésekrôl, a harmadikban pedig a Bukarestben tervezett közös kormányülés elôkészítésérôl és a kétoldalú kapcsolatokat érintô más kérdésekrôl tárgyaltak.

Leustean elmondta: a román fél jó hírként fogadta, hogy a magyar parlament szeptember végéig megvitatja Románia uniós szerzôdésének ratifikációját. A román tisztségviselô szerint ez bizonyíték arra, hogy ebben a mostani kényes európai helyzetben Magyarország Románia barátja. Úgy vélte: a közös kormányülés egyedülálló esemény a térségben. Mint elmondta, magyar partnerével megállapodtak abban: a két ország külügyminisztere a hónap végén Gyulán találkozik, hogy az utolsó részleteket is egyeztessék a kormányülés elôtt.

Bársony András úgy fogalmazott: a bukaresti szakbizottsági ülésen a felek gazdag munkaprogrammal álltak elô. Konkrét - elsôsorban infrastrukturális fejlesztést elôirányzó - projektekrôl van szó; ezek egy részének a megvalósítását még Románia EU- felvétele elôtt elkezdik.

Ezzel kapcsolatosan Bársony elmondta: a szakminiszterek szeptember végéig átnézik a nemzeti fejlesztési terveket, és olyan projekteket tesznek le majd az asztalra, amelyek a határ mindkét oldalán a fejlôdést szolgálják. Elsôsorban infrastrukturális és környezetvédelmi fejlesztési elképzelésekrôl van szó - fûzte hozzá az államtitkár. A szeptember 30-i határidô arra szolgál - fûzte hozzá -, hogy mindkét kormány a jövô évi költségvetési terveket illetôen biztosítani tudja az elôfinanszírozást, s ennek köszönhetôen Brüsszelben majd közösen pályázhatnak forrásokra.

Teodor Atanasiu honvédelmi miniszter a képviselôház illetékes szakbizottságának tagjaival kedden tartott megbeszélés után bejelentette, hogy a testület egyhangúlag egyetértett azzal a javaslattal, hogy az önkéntességet kiterjesszék minden honvédelmi és rendfenntartó intézményre.

A miniszter elmondta, jóval szélesebb körben, nem csupán a hadseregre, hanem minden honvédelmi struktúrára alkalmazzák majd a szaktárca által kezdeményezett törvénytervezetet, amely megszünteti a kötelezô sorozást és önkéntességre alapuló rendszert vezet be.

Atanasiu kifejtette, 2007 január elsejétôl többé nem lesz kötelezô besorozás, a fiatalok kizárólag önkéntességi alapon léphetnek majd be a hadsereg, a csendôrség, a tûzoltóság vagy más rendfenntartó struktúrák kötelékébe.

A miniszter hangsúlyozta, 2007-ig érvényben marad a jelenlegi kötelezô sorozási rendszer. Az utolsó sorozás 2006 októberében, a csökkentett idôtartamú katonai szolgálat esetében 2006 júniusában lesz. A honvédelmi szaktárca vezetôje elmondta, a hadseregnek kezdetben 5-10 ezer önkéntesre lesz szüksége.

"A törvény életbe lépése után a román hadsereg hivatásos katonákból áll majd. A hadseregben kizárólag szerzôdéses katonák lesznek" - mondta Atanasiu., Hozzáfûzte, a tervezet parlamenti vitája a jövô héten kezdôdik.

(MTI) A bizonyos megszorításokkal már befektetésre ajánlott "BBB" besorolási sáv aljára emelte szerdán Románia hosszú futamú szuverén devizaadósságát a Standard and Poor’s, a javuló román államadósság-helyzetre hivatkozva, annak ellenére is, hogy a cég szerint egy évet késik a román EU-csatlakozás.

Az S&P lépésével a három nagy hitelminôsítô közül már kettô tartja nyilván a román szuverén küladósságot befektetési szinten.

A világ legnagyobb hitelminôsítôjének keddi londoni bejelentése szerint a hosszú és rövid lejáratú román devizaadósság besorolása az eddigi spekulatív "BB plusz"-ról, illetve "B"-rôl "BBB mínusz"-ra, illetve "A3"-ra emelkedik. A helyi valutában kiadott hosszú futamú adósság osztályzata "BBB mínusz"-ról "BBB"-re javult a Standard and Poor’s nyilvántartásában; mindegyik besorolás kilátása stabil.

A keddi bejelentéshez fûzött indoklás szerint a román gazdaság növekedési üteme az idén meg fogja közelíteni a 6 százalékot, a hazai fogyasztás pedig csaknem kétszer ilyen gyorsan nô. A GDP- arányos államháztartási hiány emiatt alig 1,3 százalék lesz, azzal együtt is, hogy az idén bevezetett 16 százalékos egységes adókulcs átfogó adócsökkentéssel járt, és az árvizek pótlólagos kiadási nyomást teremtettek.

A Standard & Poor’s szerint az államadósság az idén a GDP-érték 20 százaléka alá csökken, ami jóval a "BBB" sávba sorolt szuverén adósok jellemzô középértéke alatt van.

A 2005 végére várt 9 százalékos folyómérleg-hiány magas ugyan, de ezt a tényezôt ellensúlyozza az EU-tagság kilátása, amely a növekedés- és beruházásösztönzô kormányzati modernizációs programot visszafordíthatatlanná teszi - áll az S&P elemzésében.

A hitelminôsítô szerint ugyan most már valószínûbb Románia 2008-as uniós csatlakozása, mint az eredeti, 2007-es céldátum tartása, de ez önmagában nem gyakorol semmilyen lefelé irányuló nyomást a román adóskockázati besorolásokra; azokat inkább a makacs külsô egyensúlyhiány okozta sebezhetôségek hatékony középtávú csökkentésének elmaradása veszélyeztetné.

A székelyföldi árvízkárosultakért

Három koncertet ad az Omega együttes Erdélyben a székelyföldi árvízkárosultak megsegítésére. A legendás magyar együttes október 20-án Sepsiszentgyörgyön, október 21- én Csíkszeredában, 22-én pedig Székelyudvarhelyen koncertezik. A zenekar a napokban egyeztetett Markó Bélával, az RMDSZ elnökével, melynek eredményeként sikerült rögzíteni a székelyföldi koncertek helyszíneit és idôpontjait. Megállapodás született arról is, hogy a három koncertet az RMDSZ szervezi, a fellépés technikai költségeit pedig helyi magyar vállalkozók finanszírozzák.

Az Omega tagjai bejelentették, a májusi marosvásárhelyi koncerthez hasonlóan ezúttal is fellépti díj nélkül vállalják a koncerteket, amelyek teljes bevételét a székelyföldi árvízkárosultak megsegítésére ajánlják fel.

A szövetség vezetôi elmondták, az RMDSZ kiemelten támogat minden olyan kezdeményezést, amely a székelyföldi árvízkárosult települések megsegítését szolgálja, ezért ismét aktívan részt vesz az ôszi Omega- koncertek megszervezésében és lebonyolításában. Az Omega együttes tagjai a koncerteken kívül több közönségtalálkozón is részt vesznek, és felkeresik az árvíz sújtotta településeket.

Túl drága a CEC?

A holland Rabobank levélben értesítette Sebastian Vladescu pénzügyminisztert, hogy visszalép a Takarékpénztár (CEC) megvásárlásáért folyó versenybôl, mivel úgy értékeli, hogy a lehetô legmagasabb eladási árat célzó privatizációs stratégia hibás.

"Tekintettel erre, a Rabobank nem hiszi, hogy képes lesz olyan ajánlatot tenni, amelyet a román kormány eléggé értékesnek tekinthet a versenytárgyalás megnyerésére, és mivel úgy gondoljuk, hogy az illetékes szervek vagy tanácsadóik szándékai nincsenek összhangban a Románia elôtt álló kihívásokkal, úgy döntöttünk, hogy nem veszünk részt a CEC privatizációjában" - áll a holland pénzintézet levelében.

"Úgy értékeljük, hogy a Rabobank képes lett volna értékessé tenni a CEC-et, fejleszthette és hatékonyabbá tehette volna a Takarékpénztárat a helyi közösségek kiszolgálása, a mezôgazdasági ágazat átmenetének finanszírozása, valamint a kis- és közepes vállalatok fejlesztése érdekében" - áll a levélben. Bert Heemskerk, a Rabobank elnöke hétfôn sajtótájékoztatón közölte, hogy a pénzintézet nem kíván vásárolni Romániában - tájékoztat a Mediafax.

Az Erste Bank és a Dexia mellett a Rabobank volt a harmadik olyan pénzintézet, amely érdeklôdést mutatott a pénzintézet átvétele iránt, és amely eddig nem volt jelen a romániai piacon.

A kilenc, szándéklevelet küldô bank közül hatnak vannak romániai érdekeltségei, ezek a Banca Monte dei Paschi di Siena S.p.A., az EFG Eurobank, a National Bank of Greece, az OTP Bank, valamint a Raiffeisen Zentralbank Österreich Aktiengesellschaft és a Raiffeisen International Bank - Holding A.G konzorciuma, illetve a Societe Generale.

Bizony még kínosan szegényes a turistacsalogató ötlettár, a meglévô lehetôségeket sem ismerjük fel, használjuk ki kellôképpen. Marosvásárhelyen az egyik ilyen potenciális idegenforgalmi attrakció éppen most van veszendôben. Izsák Márton szobrászmûvész hagyatékára gondolok. Szép, tágas mûtermére, abban rég elkészült vagy éppen torzóban maradt munkái értékes együttesére. Még jól emlékezhetünk, két évvel ezelôtt, az alkotó 90. születésnapján gazdag életmûvét méltatva, a megyei és városi elöljárók milyen nagy garral és fogadkozással ünnepelték a nemzetközi hírû szobrászt. Bizonyos körök korábban még szélsôséges politikai céljaikra is felhasználták egy jelentôs alkotását. Aztán a mûvész hirtelen elhunyt, és azóta körülötte néma csend. Így szokott ez lenni másokkal is, nem is ezt a jelenséget akarom szóvá tenni. Ami viszont lépésre késztethetné a városgazdákat, az az, hogy a külföldön élô örökösei áruba bocsátják a tulajdonukba jutó ingatlant. Nem meglepô, a messzi idegenbôl nem tudnak mit kezdeni az épülettel. És biztosak lehetünk, kerül amibe kerül, sokan lesznek, akik kapva kapnak az alkalmon, hogy megszerezzék a Marosvásárhely szívében található mûteremházat. Kacsalábon forgó kastéllyá varázsolt csodapalotának, luxusvendéglônek, titkos találkahelynek, ki tudja minek. Igazán értelmes rendeltetésre az épületet a város állíthatná át. Ahhoz azonban neki kellene megszereznie. A Mester egykori tanítványa, akitôl az eladás hírérôl értesültünk, azt is elmondta, hogy az örökösök felajánlanák Marosvásárhelynek Izsák Márton mûveinek rájuk maradt gyûjteményét, amennyiben az úgy egyben válna közkinccsé, vagyis gyûjteményként kerülne a közönség elé. És hol lehetne erre alkalmasabb helyet találni, ha nem ott, ahol jelenleg is van? Az eléggé elhanyagolt környezet, a gazos, bokros parkudvar könnyen rendbe tehetô, oda is állíthatók szobrok, az épület is bôvíthetô, emlékszoba is kialakítható, s talán alkotóházzá is fejleszthetô. Évtizedeken át számos leendô szobrász faragott, mintázott ott, tanulta, leste el mûvésztanárától a mesterség titkait, hasonló célú tevékenységet a továbbiakban is folytathatnának. És megannyi más életképes ötletet lehetne kitalálni. De ehhez nyilván kellô akaratra lenne szükség. És persze pénzre. Ez a bökkenô. Mert mint mondják, kong a városkassza. Bár az is igaz, hogy sokszor haszontalanabb dologra is bôven telik belôle. Vagyunk annyira szegények, hogy meg kellene engednünk magunknak egy ilyen kiadást. De minél sürgôsebben, mert lehet, hogy máris folyamatban van valamelyik régebbi vagy újgazdaggal az üzletkötés. Az se baj, ha csak a város nyer ezzel az egyelôre csupán virtuális, de az idelátogatókat is bizonyára vonzó mûvelôdési létesítménnyel.

Csütörtöki kimenô

Így iskolakezdés elôtt pár nappal, amikor a legszebben süt a nap, és a nyár nyakra-fôre ígérget: még egyszer megpróbál visszacsábítani a langyos dagonyázásba, nos ilyentájban az ember már akaratlanul is készülni kezd a tanévre, holott az már ide s tova (esetünkben 50 éve) lecsöngött, ugyanis hátrarugdaltuk, elsarkalltuk a 11 darab osztályt - errôl mintha már szólt volna tézis e hasábokon -, hallhatóan felszusszantunk és nekikezdtünk egyetemre járni, majd annak végzése után kisvártatva (kb. harmincéves szünet után) a tanításba is belekaptunk. Ami persze távolról sem jelenti azt, hogy az ember az iskola, sokkal inkább a megszokás rabja.

Csak úgy megszokásból az ember rájön arra, hogy szeret tanítani, várja a tanítványokkal való találkozást, és a szemináriumi termek hûvösét, a feszült csendet egy kérdés elhangzása után, arra gondol, hogy egykor maga is sunyított és sajnálta, hogy nincs egy még utolsóbb pad, egy legeslegeldugottabb, ahol a pad alatt lehet enni, olvasni, hajót kilôni, verset írni stb., hogy a pajzánabb históriákat most ne is érintsük.

Csak úgy megszokásból ceruzákat, radírt, füzetet vásárol (évrôl évre szebbet és drágábbat), eszébe jut, hogy egykor az anyja kötötte be kék papírral a füzeteit és könyveit, maga is próbálkozott a mívelettel, de gyalázatosan rossz a kézügyessége vagy inkább kitûnô kézügyetlenséggel verte meg a génbeli örökség; és fölteszi magában a kérdést (ebbôl tetszik ki járatlansága, ui. kisgyereke már, unokája még nincs), vajon árulnak-e még kék papírt és diktandófüzetet, vajon vannak még olyan kék keretes címkék (vignetták), mint valamikor?

És persze ugyanúgy a megszokás hatalmától vezettetve, elsétál az iskolák felé, szemével megkeresi osztályait, a földszinten a tanárit, a második emeleti rajztermet, ahonnan L. tanár úr lerugdalta Sz. J.-t az elsô emeletre, majd kissé fújtatva visszatért és azt mondta az osztálynak, "jujj, hogy türtôztettem magamat". Eszébe jut, hogy M. tanár elvtárs rendszeresen leselkedett a fiúvécék környékén, s midôn megpillantotta az ablakon át kiáramló fehér füstöt, nem hitte azt, hogy megválasztották a szentatyát, hanem tisztában volt a ténnyel, hogy a nyolcadikosok már megint rápipáltak, szeme fehérje vérbe borula, berontott és csapkodott, ehhöz képest tüdôrákban hunyt el nem egész tíz évvel késôbb.

Mendegél az ember az iskolája felé, tudja, hogy nincs ma/soha többé órája, a lába keresi a régi repedéseket a járdán, nehogy reájuk lépjen, felnéz, hátha jô a mérges doktor úr, akinek egyszer a hasába fejelt, mert leszegett fejjel igyekezett kémiaórára és az öreg elátkozta, aztán évekkel késôbb a doktor állandó olvasója lett, és sokat beszélgettek derék férfiakról és kiváló mûvekrôl, versekrôl és régi pesti egyetemi tanárokról. És látja, hogy nem jön, sôt senkit sem ismer abból az utcából, nem jön szembe egyetlen ismerôs sem, bár soha ki sem költözött ebbôl a jó kicsi városból, ô már csak itt akar meghalni, ha hagyják.

Ugyan, megszokásból legyint, benéz a kapu alá, miért késik ma olyan sokat Berecki Kuki vagy Mátyás Hanni, akiket minden reggel megvár. Késnek, elmaradoznak, kiszaladnak a határba, a határon túlra, elszegôdnek keresztnek, fejfának, kôszálnak, jeltelen dombocskának. Diákok és tanárok a legnagyobb egyetértésben. Hallgatásba burkolóznak. Ködöt falnak hajnalonta.

Nem, szól ki valaki az ablakon, mint régen: Kuki, Hanna, Péter, Pál ma nem megy iskolába, beteg, elutazott, felelôs állásban van, megbukott a vállalkozása, majd írok holnap igazolást, mondd meg a tanárnak...

Az iskolában már senki sincs azok közül, kik ôt oktatták. Azt az ablakot befalazták, azt a falat levakolták, azt az emléket elfelejtették, azt a vérfoltot, melyet vérzô orrából a tornaterem falára kent, letörölték.

Mondd, emlékszik még rátok valaki? Csak úgy, megszokásból...

Az erdôszentgyörgyi líceum október 29-én ünnepli ötvenéves évfordulóját, melyre hazavárja hajdani diákjait és azok egykori tanárait. Ha sikerül a bürokratikus akadályok elhárítása, az intézmény fölveszi gróf Rhédey Claudia nevét. Az alkalomra emlékkönyv készül. * Barabás Mihály vállalkozó saját költségén nyomatta újra Kosáryné Réz Lola Rhédey Claudia címû regényét. * Új székházba költözik a polgármesteri hivatal, mégpedig a Dózsa György utcába, a kisipari szövetkezet székházába. Az avatásra az átalakítási munkálatok befejezése után kerülhet sor. * Másfél milliárd lejért végezték el az erdôszentgyörgyi kórház javítását. Az összeg nagy részét a svájci testvértelepülés, Plan-les-Ouates állta, a Maros Megyei Tanács 500 millió régi lejjel járult hozzá a befejezéshez. * Hatvanmillió régi lejbe került a bözödi kultúr-otthon rendbetétele. Az összeget ablakfestésre, -üvegezésre, falburkolásra és meszelésre fordították. * Könyvadományokkal gazdagodott az iskola dokumentációs központja: Ráduly János 16 saját kötetével ajándékozta meg az iskolát, a kolozsvári Fodor Zoltán 17, Kovrig Magdolna 160, Nemes Anna 450 kötettel gazdagította az állományt. Szépen gyarapodik a Bodor Péter Mûvelôdési Egyesület könyvtára is, Baja városából száz, Celldömölkrôl mintegy hatszáz, Beluk Ibolya részérôl pedig szintén hatszáz kötet érkezett.

Az elmúlt idôszakban hozzánk eljutott visszajelzések azt bizonyítják, hogy szükség van egy helyi vonatkozású újságra, amely nekünk szól - írja Molnos Ferenc fôszerkesztô. - Próbálunk megfelelni a kiadó szándékának: önkormányzati tájékoztató arcélét megôrizve havonta megjelenô kiadványunkat olvasható, talán egyszer még megkedvelhetô lappá fejleszteni. * Szeptember 1- jétôl indult az elsô nemzetközi képzômûvészeti tábor Szovátán. Hazai és anyaországi mûvészek mellett távolabbi, köztük távol-keleti tájak alkotói is fellelhetôek a kis létszámú csapatban. Az ott készült munkákból szeptember 9- én, pénteken 18 órakor nyílik kiállítás a Danubius Szálló elôcsarnokában. * A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház bérletet hirdet a szovátai Domokos Kázmér Mûvelôdési Házban tartandó elôadásokra. Íme a címek: Moliére-tôl Scapin furfangjai (rendezô Béres László), Feydeau Zsákbamacska címû bohózata (rendezi Kövesdy István m.v.), Láng Zsolt Télikert címû színmûve (ôsbemutató, rendezi Patkó Éva m.v.), Láng Zsolt a színház felkérésére ír darabot. A bérlet ára három elôadásra 15 új lej (százötvenezer régi lej), nyugdíjasoknak és diákoknak 7,5 új lej (hetvenötezer régi lej). A bérletek Kiss Jánosnál rendelhetôk meg a polgármesteri hivatalban.

Telenézô

Izgalmas évadkezdet ígérkezik a televíziózásban is: miközben a közmédia ragaszkodna kinyilvánított függetlenségéhez, egyre inkább belebonyolódik a pártok közötti viszályokba, ugyanis ma már senki sem lehet "pártatlan", legfeljebb párttalan; másrészt pedig a magántelevíziók (kereskedelmi adók), a bulvársajtó olyan erôteljesen tör elôre a piacon, és persze "profitorientált" módon teszi azt, hiszen pénzre megy minden, hogy a közmédia is egyfelôl erôteljesen politizálódik, másfelôl pedig - bulvárosodik. Nem nagyon tehet mást, ha élni akar. Miként tudná nézettségben felülmúlni a látványos baleseteket, háborúkat, mentéseket élôben közvetítô reality show-kat, a témaorientált talk show-kat, vagy a mára elavult, úgynevezett hagyományos információs magazinokat magasan überelô bulvármagazinokat, amelyek a tájékoztatás szórakoztató formáját mûvelik, és ezzel elhódítják, valósággal magukhoz láncolják a nézôt. Ezek a kis színes - többnyire estéli - pletyós mûsorocskák elképesztôen magas nézôsereget vonzanak, hiszen a kisember (vagyis a nézôk java része) a hétköznapi szenzációra kíváncsi, nem a tárgyilagos tényfeltárást jutalmazza, hanem a szenzációs leleplezést, nem az érvelést kedveli, hanem a sokkolást, a lerohanást; nem annyira az információ, a hír maga érdekli, hanem a borzongás gyönyöre. Ezért virágzik a katasztrófaturizmus, amott sebesültek jajgatnak, folyik a vérük, emitt, "a mi kameraállásunkból" nézve csak megtörténik egy látvány, nincs személyes közünk hozzá, de milyen szörnyû ugyebár. (És benyúlunk a hûtôbe újabb fagyiért, dinnyéért, sörért.) A világon rendkívül megugrott a magántelevíziók száma, Kelet-Közép-Európában is a bôség zavarával küszködik a nézô, mikor képernyô elé ül. Magyarországon - tudom meg Rácz Éva magvas tanulmányából, közli a a Romániai Magyar Sajtó legfrissebb, 2005. július- augusztusi kiadványa, melyet munkatársaim szerkesztenek - 160 rádióadó létezik, megszámlálhatatlan helyi kistévé, de persze a prímet nem a két közszolgálati csatorna, az MTV vagy az M2 viszi, és nem is a szintén közszolgálatinak számító Duna TV, hanem (a kommerszdömping sikerét igazolva) a piac 70 %-át uraló két magántévé, az RTL Klub és a TV2. Az utóbbi évtizedben a tévénézésre fordított idô megkétszerezôdött, írja Rácz Éva. Míg sportmûsorokat kb. ugyanannyian néznek, mint tíz éve, megugrott a filmek és a sorozatok nézettsége. Nincs ez másképp Romániában sem, a jelenség a globalizáció velejárója, minálunk a vidék nagyjából még mindig a TVR1-et nézi, ezt tartják a legtárgyilagosabbnak, de fejlettebb vidékeken és a városi környezetben elterjedt a kábeltelevíziózás, ott az Antena 1 és a Pro TV vezet, és feljövôben a CNN-hez hasonló hírtelevízió, a Realitatea TV. No persze van egy rakás akármi más is, gyakorlatilag éjjel-nappal tévézhetnek a román állampolgárok. A fentebb idézett kiadványban találtam több más igen értékes dolgozat mellett a Simonffy Katalin elemzését is, melyben az áll, hogy "a romániai magyar nyelvû közszolgálati adások bizonyos értelemben kirakatmûsorok, amelyeket a politikai akarat tart vagy sem életben. Labdáznak velük, kevésbé nézett sávokban tartják, hosszas huzavona után sikerül értékes mûsorperceket szerezni, de sportközvetítés, parlamenti ülésszak kitúrja ôket, nemzeti ünnepen, karácsony vagy új év elsô napján gyakran elmaradnak, ám a szerkesztôségek nem kapják vissza az elveszett perceket. A közszolgálati tévémûsoroknak nem a nézettség az egyetlen fokmérôje. Ha viszont alacsony, nem vonz reklámokat. Ami pedig nem hoz pénzt a kasszába, minek kerüljön jobb idôsávba? Ilyenkor persze az sem kizárt, hogy a nézettségi mutató a mûsor színvonalát jelzi. A televízióadások nézettségét minôségi mûsorokkal lehet növelni, ’jó mozit kell csinálni’. A bukaresti magyar adásból, amióta lecsökkentették a háromórás mûsoridôt, sorra kihaltak a nagyobb lélegzetû mûfajok, a színházi közvetítések, önálló tévéjátékok, vetélkedôk. Túlteng a riport, a rögzített beszélgetômûsor, kevés a dokumentumfilm, a szórakoztatás."

Bajnak ennyi is sok. Kongatják a harangot a közszolgálati médiának. Úgy tûnik, szerepét - nem önzetlenül - a kereskedelmi csatornák "vállalják át". Addig is azonban lehet korszerûsödni, újítani, ha van mibôl. Ezt tette az M2 Kultúrház címû mûsora: új jelentést is adva egyszersmind ennek a nálunk is igencsak lejáratott tartalmú fogalomnak.

Izgalmas lesz az ôsz, újraindultak a (magyar) folytatásos filmek, a Hungarian-soap sorozatok. Én spéci kedvelem ôket.

Igaz, hogy a mai nyugdíjemelés olyan, mint a szélhámosok bankja. Az elsôk nyernek, az utolsók veszítenek. Hogy lehet egy hosszú, becsületesen ledolgozott élet munkájából, egy megszabott nyugdíjból hazárdjátékot ûzni? Ez már nem átverés, ez egyenesen bûncselekmény, és kicsúfolása a megrokkant, idôs társadalomnak, embereknek. Rendre kezdünk rájönni a csalásokra. Itt a veres-túl a veres kockázatára. Tudomásom van néhány esetrôl. Adott két tanárnô, egyetemet végeztek, egyforma a szolgálati idejük; az egyiknek emelik a nyugdíját egymillióval, a másiknak háromszázezerrel. A tanárnak több szolgálati év után százezerrel. Két egykorú, egy iskolában, egy évben végzett tanítónônek is hasonló módon emelték a nyugdíjt, egyforma szolgálati idô után. Az egyiknek 100 új lejjel, a másiknak 0,70 banival, holott igazgató volt egy sáros faluban.

Én szerencsés vagyok, nem háborgattak, pedig 1981-ben mentem nyugdíjba. Tudták, hogy kulák voltam, s a háttérbe szorítást megszoktam, így kihagytak. Mi ez, ha nem kijátszása, megkárosítása az idôs embereknek? Ma két tanerô végzi ugyanezt a munkát, a szombat szabad, a nyár szabad, amit én végeztem egyedül, nyári szabadság nélkül, a legtöbb esetben késô délután is. Kihez forduljunk? Ki a hibás? A kormány? Az államelnök elmarasztalta a régi kormányt és jobb nyugdíjaskort ígért. Most nesze semmi, fogd meg jól, elfogyott a pénz, úgy mi ne együnk?

A nyugdíjemelésrôl pedig nem az én kötelességem ellenôrzést végezni, s az igazságot helyre tenni. Tegye helyre, aki tévedett!

Kali Ágnes

Az ókortól kezdve a mai napig minden nép mágikus erôt tulajdonított a szavaknak. A szavakat, a mondatokat a világ legnagyobb, legtitokzatosabb hatalmának tekintették, ez ma is fennáll egyes vallásoknál. A Sátadána 100 hindu bölcs mondás könyve szerint mindenki gondolja meg elôre: "Mi történik velem, ha kimondom, mi történik, ha nem szólok? Így mérlegelje az ember a szavait, tetteit."

A Talmudban, a zsidók szent könyvében az ôsi tanítás így hangzik: "A szó, az isteni szó minden betegség ellen a legjobb orvosság. "Bûvös ereje van a szónak, ezért óvatosan válassza meg az ember az ô szavait és ki ne nyissa a száját a rosszra." "A kimondott átok a levegôben repdes és bárkire szállhat."

A keresztény vallás szerint is a szónak ugyancsak hatalmas ereje van. A biblia azonosítja a szót - az igét - az Istennel. "Kezdetben volt az ige (a szó) és az ige Istennél volt és Isten volt az ige."

Az újszövetségi szentírásban az evangélisták is felemlítik, amint Jézus betegeket gyógyít, halottakat támaszt fel a szó erejével.

Feltámasztotta halálából a naimi ifjút. A városból sok nép kísérte. Özvegy anyjának egyetlen fia volt. Amikor az Úr meglátta, megesett a szíve rajta és így szólt hozzá: "Ifjú, mondom neked, kelj föl. Erre a halott felült és beszélni kezdett. Ô pedig visszaadta ôt anyjának".

A nyugalom szó magában hordja a teremtô erejû varázsige minden feltételét. Vibrációja a legnyugtalanabb idegeket is lesimítja, zsongítja.

Ennek a szónak a nyugtató hatását magam is tapasztaltam. Amikor zaklatott állapotban vagyok, hosszan elnyúlok és többször, monoton hangon ismételgetem. Hasonló a hatása az elalszom szónak is.

Coué, aki nem volt orvos és akit a mai felfogásunk szerint is kuruzslónak lehetne tekinteni, önszuggesztiós módszerével jelentôs eredményeket ért el. Ô arra hívta fel a figyelmet, hogy elegendô, ha rövid mondatokban megfogalmazzuk a kívánságainkat és azt rendszeresen minden reggel és este elismételjük. Kívánságunk oly hatalmas, nem sejtett feszítô erôvel fog megvalósulásra törekedni, hogy annak szélsô határlehetôségeit fel sem foghatjuk.

A kimondott szó kötelez, felelôsséggel jár. Rombolhat, de építhet is. Annak igaz, erkölcsi tartalma kell legyen.

Vannak, akik felelôtlenül dobálják, ejtik ki a szavakat. Felelôs pozícióban ígérnek fût-fát, anélkül, hogy a szavak súlyát felmérnék és ígéreteiket beváltanák, vagy tisztában lennének azok beválthatóságával.

Egy jó szó, esetenként egy jó tanács mindennél többet ér. Megnyugtathat, megvigasztalhat és visszaadhatja lelki egyensúlyunkat.

Bartis Árpád

A két kezemben levô csomag miatt nehezen tudtam fellépni a maxi taxira. A fiatal, jókedvû, szemüveges sofôr azonnal ott termett és udvarias mosollyal felsegített a lépcsôn. Jó szánalmasan nézhetek ki - állapítottam meg magamban. Hátrahozta a jegyemet, aztán derûsen, nyugodtan megindult. Jött a következô megálló. Ott a fiatal leányoknak vette el a táskájukat, maga mellé helyezte, hogy kényelmesebben tudjanak állni. A lányok mosolyogtak, mi csodálkozva néztünk egymásra. A következô megállókban folytatódott az udvarias gesztusok sorozata. Meglepôdésünkbôl lassan kezdtünk felocsúdni és észrevenni, hogy itt nem mindennapi dolog történik. Mi, addig közönyös, merev arcú, fáradt emberek egymásra mosolyogtunk, véleményt cseréltünk; megtelt derûvel, jó hangulattal, szeretettel a Tudor negyed felé közlekedô maxitaxi utastere (sajnos, a rendszámát és a sofôr nevét nem néztem meg).

Nem tudtam leszállni anélkül, hogy dicsérô szavakkal ne illessem a sofôrt, és közöljem vele, hogy ez a 10 perces utazás milyen más volt, mint a többi. Ô szerényen csak annyit mondott: semmi különöset nem csináltam. Tényleg semmi különöset nem csinált, csak megláttatta, éreztette velünk, különbözô korosztályú emberekkel, hogy így is lehet!

Ha csak egypár percre is, jó volt feloldani a monoton, megszokott szürkeséget. Már nem azok az emberek voltunk leszálláskor, mint amikor felültünk; derûsebbek, gondtalanabbak lettünk.

Pedig TÉNYLEG semmi különöset nem csinált, csak egy csepp emberséget vitt a munkájába és adott át nekünk is. Ettôl ô is boldogabb, megelégedettebb lett, és azzá tett minket is. Az pedig, hogy az ilyen magatartás milyen meglepetést vált ki az emberekbôl, bizonyítja, hogy mennyire kevesen érzik és alkalmazzák az élet különbözô területein ezt az egyszerûnek tûnô emberi gesztust.

Pedig itt kezdôdnek és erre épülnek a világ legnagyobb dolgai. Kedves fiatalember: köszönjük szépen!

Rend Mária, Marosvásárhely

Egy évszázaddal ezelôtt született Kovászna megyében, Bélafalván, tízgyermekes családban Orbán László bácsi.

A mai napig szellemi frissességben élô Orbán László 2005. szeptember 15-én tölti be 100. életévét, amelyet Bélafalva faluközössége méltóan akar megünnepelni. Orbán Lászlót az élet nem kímélte, a tízgyermekes családban a negyedik fiúgyermekként született. 1916-ban a falu disznópásztora lett.

Orbán István, a családfô két fiát az esztelneki Ferenc-rendi barátokhoz vitte kolduló barátnak és abból a célból, hogy imádkozzanak a lelki üdvösségükért. A szülô óhaja nem tartott sokáig, mivel Laci bácsi a ferences rendiek kolostorát otthagyta, és többféle kézmûvesfoglalkozáshoz is hozzáfogott.

Így sajátította el a bicskakészítés csínját-bínját, mesterségét, sokáig abból élt.

Fafaragással is foglalkozott, sikerrel, de a földmûveléssel is próbálkozott. A néprajzi tárgyakat kiállító csûrmúzeumban, amely egyedülálló Erdélyben, általa készített bicskákat, kardokat, fegyvereket, a világháborúban használt bajonetteket állítottak ki. Az arra járó látogatók megismerkedhetnek fúró-faragó szerszámokkal, a háztartásban használt fonókerék, szövôszék, lentiloló pad mind mûködôképes állapotban van.

Bélafalva kettôs ünnepi eseményre készül szeptember 10-ére, mivel Laci bácsi és felesége ezen a napon ülik meg 67. házassági évfordulójukat is.

Mindehhez az Országos Családok és Nagycsaládok Egyesületének vezetôsége és teljes tagsága nevében jó egészséget, hosszan tartó boldogságot, mindig hangulatos, megtartó éveket kívánunk.

Both Gyula, az Országos Családok és Nagycsaládok Egyesületének elnöke

a világon még létezô terroristákról, embertelen cselekedeteik megszüntetésérôl, a terrorizmus felszámolásáról

Napjainkban nap mint nap történnek robbantások gépkocsikba rejtett pokolgépek, öngyilkos merénylôk révén, zsúfolt autóbuszokon, pályaudvarokon, piactereken - színházban (Moszkva), s általában ott, ahol a legnagyobb a forgalom, minek következtében ártatlan emberek, gyerekek válogatás nélkül válnak áldozattá, s az anyagi károk is jelentôsek. (A legelrettentôbb példa a 2001. szept. 11-én történt amerikai tragédia.)

Kérdés: Mit tehetünk mindezek megszüntetése érdekében?

Fegyverek, katonaság bevetésével? Erôszakkal, kényszerítéssel? Parancsokkal, kormányok leváltásával? Kierôszakolt sok-sok törvénnyel? Békés eszközökkel, a tudomány, technika minél szélesebb alkalmazásával? Minél jobb életszínvonal megvalósításával?

A fenti kérdésekre próbálok válaszolni, de közös összefogással könnyebben találnánk rá a helyes megoldásokra, válaszokra.

Ma e széles világban mind többen döbbenünk rá, hogy az emberiség veszélybe került.

Ezért tisztelettel kérem azokat, akik elolvassák írásomat (egyszerû emberektôl tudósokig, politikusokig, teológusokig), kapcsolódjanak be a válaszadásba, és ha valaki még jobb feleletet tud adni, tegye meg nyilvánosan, és akkor gondolom, javunkra fog válni, jobbá teszi a világot.

Válasz a kérdésekre:

Tudjuk, tapasztaltuk, tanultuk, olvastuk stb., hogy fegyverrel, haraggal barátságot, szeretetet ráparancsolni soha senkire nem lehet. Minél több erôszakot követnek el, az annál nagyobb ellenségeskedést okoz. Érvényes ez a katonaság, rendôrség bevetése esetében is. Csak ideig-óráig lehet megfékezni, a tûz, a harag terjed tovább.

Minden nemzet mindig arra törekedett, hogy boldogságát a legmagasabb fokra emelje, amit gyakran a sok törvény segítségével vélt elérni. A nemzetek lehetséges boldogságát a kevés, de jó törvény biztosítja, a túl sok törvény szaporítja a bajt és a tévedést. Ezzel szemben a hitrôl, barátságról, szeretetrôl, nemes erkölcsrôl nyújtott példák, a tiszta szív szoktak gyôzedelmeskedni.

Embertelen dolognak tartom, ha mindazokat az embereket, nemzeteket megvetjük, akik nem akarnak barátaink lenni. Ne büntessünk valakit azért, mert nem hisz úgy, mint mi.

Senkit sem gyilkolhatnak meg azért, hogy elfogadtassák gondolataikat, felfogásaikat másokkal.

Tudjuk, hogy számos forradalmat, harcot a teológiai és dogmatikai gyûlölet okozott.

Az iszlám vallásban a legnagyobb jótett harcolni a nem muszlimok ellen.

Az átkos aljasságtól a terroristákat semmilyen más eszköz nem szabadíthatja meg, csakis a tudomány, a kultúra, amely hozzájárul a szellem felvilágosodásához.

Véleményem szerint meg kell szüntetni a gyûlöletet, mert a gyûlölet minden békének, boldogságnak a gyilkosa.

Az a nagy kérdés, hogy ki az az ember vagy vezetô, aki tartós, minden idôkre érvényes rendszert tudna kitalálni. Szerintem a Nobel-díjnál is többet érdemelne, az utókor elismerését, háláját is.

De addig is nekünk, egyszerû embereknek és a tudósoknak is mindent el kell követnünk, hogy soha ne ismétlôdjön meg a szept. 11-i amerikai tragédiához hasonló. Minden vallásban közös az, hogy imádjuk Istent és szeretjük felebarátainkat. Egyedül ez az isteni hang tudja az eget a földdel összekapcsolni, és békét adni a világegyetemnek.

Varró Domokos, Marosvásárhely

A rovatban közölt levelek tartalmáért, a tényállítások hitelességéért a szerzôk felelôsek. Elektronikus postán is fogadjuk leveleiket. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Betört ablakok, lemállott vakolat, beázott falak, megrongálódott padlózat. A tetôzetek is rég láttak már mesteremberkezet, foghíjasak a cserepek, a vezetékes víz hiányában csak kinti illemhelyek - hasonlóan rossz helyzetben - állnak a tanulni kívánó gyerekek rendelkezésére. És mindez a látvány iskolakezdés elôtt néhány nappal fogad... Kedd délután, mint már tegnapi lapszámunkban jeleztük, Ciprian Dobre prefektus Silviu Morariu, a Megyei Közegészségügyi Igazgatóság vezetôjének kíséretében három vidéki tanintézményt látogatott meg és ellenôrzött. Az iskolavizittel párhuzamosan viszont egyéb égetô gondok is felvetôdtek: az orvosi ellátás hiányosságairól, az anyagiak szûkösségérôl, az árvíz okozta károkról, az utak rossz állapotáról számoltak be az összesereglett emberek.

A tavaly renováltunk itt utoljára, idénre világbanki támogatást ígértek, ez viszont jelen pillanatban nem érkezett meg - hangsúlyozza Covrig Ioan, Nyárádtô polgármestere a hozzá tartozó malomfalvi iskolába érve. Az épületben frissen mosott - bár igen megrongálódott padló fogadja az ellenôrzô csoportot.

- Reggel 7 órától takarítunk - vallja be az egyik takarítónô, Moldovan Violeta, négyen láttunk munkához, de még nem fejeztük be.

A malomfalvi tanintézményben egy tantermet az összevont egy-négy osztálynak és egyet az óvodásoknak tartanak fent. Az utóbbi - a szerény körülmények ellenére - az óvónô kreativitásáról, ötletességérôl árulkodik, amivel otthonosabbá kívánta varázsolni a szomorú falakat.

Három elhanyagolt kinti illemhely várja az iskolakezdést. Az egyiken úgy-ahogy még áll az ajtó, a középsôé kifordult a tokjából, a szélsôrôl teljesen hiányzik. Erre a hiányosságra a polgármester napokon belül orvoslást ígér. Miért csak most? - gondolhatjuk a prefektusnak tett buzgó ígéret hallatán.

Világbanki támogatásból szeretnék finanszírozni a vízbevezetést, de a fûtésrendszert is ebbôl oldanák meg. A segítség azonban késik...

Marosugráról letérve, hat kilométeres, keskeny, kövezett út - melyen két autó csak igen óvatosan tud elhaladni egymás mellett - vezet Lackodra, ahol a helyi iskolát vesszük nagyító alá. Mariana Craciun tanítónô vezeti körbe a látogatókat.

Az épület egyik részében a helyi kultúrotthon árválkodik elhanyagoltan, a másik részében a helyi tanintézmény összevont egy- négy osztállyal - 28 tanulóval - és óvodával - 20 kisgyerekkel.

Az iskola elôterében a plafon fagerendázata hiányos, megrongálódott, néhol megrothadt a sok esôzéstôl, a kék égre nyílik kilátás. A padló sem mai munka - a fôispán 2-3 napon belül deszkákat ígér, amivel egy kisebb termet lepadlózhatnak.

Viszont az ajtók, ablakok frissen festettek. Ennyire telt - vallja be a tanítónô, nem segít senki, és a szülôk támogatására sem lehet számítani. Kevesen dolgoznak, a legtöbben különféle segélyekbôl, a gyermekpénzbôl tartják fenn magukat.

A kultúrotthon állapota még ilyen sincs: az ablakszemek zöme hiányzik, a meglévôk porosak, mocskosak, lóg rajtuk a pókháló. A padló helyett több centiméternyi porréteg borít mindent, az ajtókat sem csapkodja a szél, mert már rég lábuk kelt. A csempekályha szétverten álmodik a jobb idôkrôl. A rendszerváltozás után csak romlott az épületrész helyzete. Összefogásra lenne szükség, a helyzetet sürgôsen orvosolni kell - vonja le a következtetést a prefektus. A tanulóknak tanfelszereléseket ígér annak fejében, ha a kultúrotthont rendbe teszik a helybeliek.

Az ellenôrzéssel párhuzamosan nagyobb csoport verôdik össze a falu lakóiból, mindenki a bánatára szeretne orvoslást lelni. Legnagyobb gondjuk, hogy a helyi tanácsban nem képviseli senki az érdekeiket, bár létezik falufelelôs, Porumb Vasile. Az iskolások arról panaszkodnak, hogy nincsenek tanfelszereléseik, az asszonyok, hogy nem elég a segély a 4-5, néhol 10-11 gyermek eltartására, fôleg, ha a férj sem tud besegíteni, mert börtönbe került a mindennapi betevô "beszerzésekor". Az éjjeli ôrség megszervezésének a helyiek szûkös anyagi helyzete vetett véget. Az árvizek is sok kárt okoztak, bár ez a látottak szerint nem volt elég figyelmeztetô jel, hogy a település sáncait megfelelôképpen kitakarítsák, karbantartsák.

A gyulási tanintézmény, mely szintén a Marosugrai Polgármesteri Hivatalhoz tartozik, valamivel jobb körülmények között várja 1-4. osztályos diákjait.

Popa Elisabeta oktatásért felelôs helyi tanácsos elmondja, a padlót 20 éve cserélték. A tetôzetet megpróbálták folyamatosan karbantartani, 2001-ben és 2004-ben azonban a viharok megrongálták. Most viszont néhány cserép elmozdult, és beázott alatta a plafon. A termek fûtésén is javítani kellene, az ellenôrzô csapat erre is megoldást keres.

A gyulásiak problémáit is meghallgatják a látogatók, idôsebb, fiatal asszonyok, gyermekek már- már könnyes szemmel panaszolják a hiányosságokat: nincs iskolabusz, a gyerekeknek nehéz így a tovább tanulás. Személygépkocsik alig vannak a faluban - vagy akinek van, az a rászorulókat 200.000- 300.000 lejért fuvarozza. Gyalog egy - másfél óra az út Ugráig. Télvíz idején hogy érjen a gyerekem be reggel hét órára? - teszi fel a kérdést az egyik édesanya, míg a másik szülô azt teszi szóvá, hogy a családorvos nem adta be a kötelezô védôoltásokat gyermekeinek. Egy édesanya kisgyerekkel a karjában arról számol be, hogy beteg kicsijének nem tudott kedvezményes gyógyszereket vásárolni.

Hol van itt az esélyegyenlôség? - hangzik el a szónoki kérdés a falu szószólójától, Popa Elisabetától, akinek a prefektúra képviselôi a szállítás és az orvosi ellátás problémájának megoldását ígérik.

A közegészségügyi igazgatóság szeptember 1-31. között ellenôrzi megyénk tanintézményeit. A mûködési engedélyek beszerzéséhez szükséges biztonsági és higiéniai feltételek teljesítéséhez viszont még sokat kell tenniük az intézményeknek. A megfelelô körülmények biztosítása összefogást is igényelne: a helyi önkormányzat, iskolavezetôség, pedagógusok, de a szülôk, helybeliek részérôl is.

A Hivatalos Közlöny 2005. augusztus 11-én, a 732-es számában tette közzé a 2005. aug. 4-i 890-es számú kormányhatározatot, amely jóváhagyta azt a "szabályzatot", amely a tulajdonreform keretében a területek magántulajdonára vonatkozó jogok megállapítására hivatott bizottságok megalakítására, mûködésére és hatáskörére vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza, valamint a tulajdonjogcím odaítélésének modelljét és módját és a tulajdonosok birtokba helyezésének szabályait. A kormányhatározat megjelenésével egyidejûleg hatályát veszti a 2001 évi 1.172-es számú kormányhatározat, amit a Hivatalos Közlöny 829. számában 2001. december 21-én tettek közzé.

A községi, városi és municípiumi bizottságok a prefektus rendelete alapján alakulnak meg, tagjai a polgármester, az alpolgármester, a területi közigazgatási egység titkára - a bizottság titkára, egy szakember a kataszteri mérések körébôl, egy mezôgazdasági mérnök, egy jogász, az erdôkerület vezetôje vagy megbízottja, valamint 2-4 képviselô a tulajdonuktól megfosztott volt tulajdonosok vagy ezek örökösei közül, akik a törvényes határidôben igényeltek földterületeket. A felsorolt bizottságok a megyei bizottság irányítása és ellenôrzése alapján mûködnek. A bizottságok fôbb hatásköre a következô:

a. átveszi és kivizsgálja a föld és erdôterület visszaszolgáltatására benyújtott kéréseket, kivéve a községek, városok és municípiumok által elôterjesztetteket;

b. szigorúan ellenôrzi alaposságát és a törvényességet bizonyító iratokat;

c. megállapítja a visszaszolgáltatandó terület nagyságát és fekvését, felajánl máshol fekvô területeket és írásba foglalja a régi tulajdonos vagy az örökös elfogadó nyilatkozatát, ha az eredetileg igényelt földterületet már törvényesen más személyeknek juttatták;

d. az ellenôrzések alapján kitölti a szabályzat mellékletét, a jogosult fizikai és jogi személyek nevével. Megjegyezzük, hogy a szabályzat 49 mellékletet tartalmaz;

e. átveszi és a megyei bizottsághoz juttatja az érdekelt személyek által benyújtott óvásokat;

f. végleges kimutatásokat készít, hatáskörének megfelelôen, azon fizikai és jogi személyekrôl, akik jogosultak földterületekre, az elkészített, körülhatárolt és tagosított terv alapján;

g. kimutatásokat készít a kibocsátott tulajdonbizonylatokról és azokról az esetekrôl, ahol a tulajdonosok lemondtak tulajdonosi jogcímükrôl a törvényesség betartása érdekében és elôterjesztést nyújt be a megyei földosztó bizottsághoz ezen tulajdonosi jogcímek visszaváltására;

h. elôterjeszti a megyei bizottságokhoz jóváhagyás és engedélyezés végett a végleges kimutatásokat, a szükséges adatokkal együtt, valamint a bizottság szintjén felmerült nézeteltéréseket;

i. birtokba helyezi a területre jogosult személyeket, kitölti a birtokba helyezésre vonatkozó lapokat a megyei bizottság jóváhagyása után és átadja hatáskörének megfelelôen;

j. havonta kiértékeli azon peres ügyek helyzetét, amelyben a helyi bizottság peres félként szerepel; és ettôl függôen határoz és javasolja az illetékes szervnek a követendô eljárást a késôbbi tárgyalási határnapokra;

k. ha szükséges, értesíti az illetékeseket a bizottság tagjainak megbüntetése érdekében;

l. azonosítja a törvénytelenül kiosztott földterületeket és értesíti a polgármestert, hogy a teljes semmisség megállapítása érdekében az 1997. évi 169-es sz. törvény III. cikkelye alapján indítsa be a törvényes eljárást;

m. gyakorol bármilyen más jogkört is, amihez joga van a törvényes elôírások és a jelen szabályzat szerint.

Mellau György

Van, aki sok tízezer, s van, aki csak pár ezer szóból választ, amikor közli gondolatait. Annyi a szókincse - ítélkezik nyelvünk érzékletesen, talán arra is utalva, hogy az általunk ismert és használt szavak mennyisége egyfajta gazdagság mércéje is, legalább kulturális értelemben. A legtöbb új szó diákéveinkben kerül szellemi kincstárunkba.

Hamarosan megkezdôdik a tanév, új tantárgyak, új fogalmak töltik ki az iskolások mindennapjait. A szülô is találkozik új szavakkal, hiszen csemetéje hozzá fordul, ha a lecketanulás közben ismeretlen fogalommal találkozik. Hogy kinek mi az ismeretlen szó, az illetô szókincsétôl is függ. Akinek néhány szó - "tökjó", "gáz", "vazze" - is elég ahhoz, hogy környezetével kommunikáljon, nemigen ismeri az elektronhéj jelentését, míg a fizika professzora netán értetlenül áll egy mostanság felkapott sláger kezdôszava - a szájbergyerek - elôtt.

Hány szót ismerünk?

A helyes válaszhoz mindenekelôtt tisztázandó, mi számít szónak. Nem könnyû éles határvonalat húzni a szó és szóalak között. A "szép" mellett külön szó-e a "szépen"? Az "olvas" mellett az "elolvas", "leolvas", "megolvas"? Beleszámítanak-e a szókincsbe a kereszt- és a vezetéknevek, s ha igen, akkor vajon az utónevek becézett formái (Janó, Jani, Jancsi, Janika, Jancsika) is gyarapítják szókincsünket? Számok, márkanevek, cégnevek, földrajzi nevek? Több szót ismer-e, aki fel tud sorolni több száz külföldi várost?

A szempontok annyira szerteágazók, hogy Kiss Gábor nyelvész (mint szerkesztô) külön tanulmánykötetet szentelt a témakörnek. Vajon hány szót tartalmaz ez a könyv és ismeri-e mindegyiket mindegyikünk? Hiszen a mégoly pallérozott és választékos szókincsû honfitársunk sem biztos, hogy érti Áprily Lajos költô e két verssorának minden szavát: "A gornyikhoz levitte nemsokára / tarkóra vetve egy szilaj csobán..."

És az sem bizonyos, hogy más k&oum