Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Folytatódik az észak-erdélyi autópálya körüli huzavona. Az RMDSZ frontembereinek sorozatos optimista nyilatkozatai ellenére, egyelôre úgy tûnik, hogy az erdélyi infrastruktúra ellenségeinek akarata érvényesül. A sztráda építésével megbízott, de kifizetetlenül hagyott Bechtel cég véglegesen elbocsátotta korábban csak ideiglenesen elengedett alkalmazottjainak többségét, s az átadási határidô pedig egy ködös idôpontra tolódik ki. A Maros megyei szakaszon sem kezdôdnek el az idén a munkálatok, noha az ütemterv ezt irányozta elô.

Azt, hogy a konstancai államelnök, a fôvárosi miniszterelnök és a craiovai szállításügyi miniszter nem rajong Erdély iránt, már korábban is tudtuk. Mindeddig azonban hatalmi szóval nem akadályozták a korábbi kormányzat idején megkötött szerzôdést, csupán nyilatkozataikban készítették elô a terepet a hatékonyabb akadályozásra. Ebben nyilván szerepet játszott az is, hogy az RMDSZ határozottan kiállt az autópálya mellett, s a kormányzati célok, különösen a két házelnök leváltása érdekében a magyar szervezet támogatására feltétlenül szükségük volt és van. Nyíltan tehát nem állíthatták le a Bechtel-sztráda építését, erre olyan "támogatóra" volt szükségük, amelynek még az RMDSZ sem tud ellentmondani, s ezt az Európai Unióban találták meg.

Nem véletlen, hogy pont a napokban (amikor már nagyon kellett volna fizetni valamit az építônek) szólított fel a miniszterelnök a Bechtel- szerzôdés átvizsgálására, s az sem, hogy kormány közeli lapok olyan információkat jelentettek meg, amelyek 4 milliárd euró elveszítésével riogatták a közvéleményt. Hogy lám csak, amennyiben Románia nem a négyes európai korridor vonalán épít autópályát (amelyet, láss csudát, Traian Basescu egykori közszállítási miniszter állapított meg annak idején, szándékosan Erdély érdekeinek mellôzésével), akkor Európa ezt Románia elkerülésével építi meg, s az ország elveszíti a finanszírozást.

A manipulálási szándék nyilvánvaló. Elsôsorban kiderült (bár csak korlátozott nyilvánosságot kapott), hogy európai berkekben szóba sem került a romániai autópálya sorsa, másrészt a korridor áthelyezése tökéletes politikai nonszensz, tekintve Szerbia unión kívüliségét. Való igaz, hogy az EU az eredetileg kialkudott változat támogatását vállalta (hisz mit tudnak Brüsszelben Románia belföldi, sokszor a gazdasági érdekeknek ellentmondó politikai csatározásokról!), ám azt senki nem tiltotta meg Romániának, hogy az észak-erdélyi sztrádát is megépítse. A közvélemény elôtt azonban jól hangzik, ha ilyen EU-s maszlaggal adja el Tariceanu kormányfô a Bechtel- szerzôdés be nem tartásának indoklását.

Ilyen körülmények között az RMDSZ is álláspontja radikalizálódásával tartozik. Tessék már végre megértetni azokkal, akikkel szükséges, hogy az észak- erdélyi autósztráda számunkra létfontosságú! A magyarság érdekképviselete nem támogathat semmilyen szempontból olyan kormányt, amely ennek megvalósítását akadályozza!

Calin Popescu Tariceanu kormányfô és Sebastian Vladescu pénzügyminiszter egy hétfôn, az NLP székházában tartott sajtótájékoztatón bejelentették, hogy a hozzáadott értékadó (héa) szintje nem emelkedik, 2006-tól pedig csökken a társadalombiztosítási hozzájárulások összege.

"A költségvetés kidolgozásánál a következô értékekkel számolunk: a héa 19 százalék marad, az egységes adókulcs 16 százalék, a társadalombiztosítási hozzájárulások szintje pedig csökkenni fog, a csökkenés mértékét a jövô héten állapítjuk meg" - mondta Vladescu.

A pénzügyminiszter meggyôzôdését fejezte ki, hogy az említett értékek alapján kiegyensúlyozott költségvetést lehet kidolgozni, amely képes lesz az idei szinten, "talán még magasabb" szinten is, biztosítani a minisztériumok kiadásait.

Vladescu hozzátette, a hosszas viták után megállapított értékek egy másik elvet is tükröznek, amely ezentúl megalapozza a Pénzügyminisztérium politikáját: "kilépés az 1 százalék ördögi körébôl és rálépés a fejlôdés, az 5 százalék egyenesére".

"Ez azt jelenti, hogy egy európai országnak a költségvetési bevételek 35 százalékára van szüksége a GDP-ben, hogy a szükséges szinten biztosíthassa kiadásait, az európai társadalomvédelmi rendszerek mûködtetésével. Jelenleg és az utóbbi 15 évben Romániában ez a részarány 30 százalék körül mozog, és bármilyen politika, amely bizonyos illeték vagy adó szintjének emelésével számol, nem eredményezhet 1 százaléknál magasabb többletbevételt" - fejtette ki Sebastian Vladescu.

A pénzügyminiszter hozzátette, megoldást kell találni arra, hogy a következô három-négy évben a meglévô adókból és illetékekbôl befolyó költségvetési bevételek a GDP 35 százaléka körül mozogjanak.

Calin Popescu Tariceanu kormányfô elmondta, az NLP támogatja Vladescu pénzügyminiszter törekvéseit. Az NLP Központi Állandó Bizottságának hétfôi ülésére meghívták a pénzügyminisztert. Tariceanu szerint a párt vezetô testülete úgy döntött, hogy nincs szükség héa-emelésre. "Ugyanakkor fenntartjuk a 16 százalékos adókulcsot a jövedelmek és a vállalati hasznok esetében. Teljesíteni kívánjuk az egészségbiztosítási hozzájárulások csökkentésével kapcsolatos ígéretünket is, erre a jövô évtôl kerül sor" - mondta a kormányfô.

Bár Eugen Nicolaescu frissen kinevezett egészségügyi miniszter a múlt hét végén utalt arra, hogy a Maros Megyei Kórház országos szinten elsô helyen áll az adósságok szempontjából, és sejtetni engedte, hogy ennek oka a nem megfelelô menedzsment, ami maga után vonhatja a kórház jelenlegi vezetésének menesztését, a megyei közegészségügyi igazgatóság igazgatója, dr. Silviu Morariu tegnapi sajtótájékoztatóján kijelentette: tájékozódott a kórház helyzetérôl és nem tapasztalt semmiféle törvénysértést a jelenlegi vezetés részérôl. Minden egyes lejt indokolt módon költöttek el - jelentette ki. Morariu szerint a kórház súlyos anyagi helyzetére a megoldást az jelentené, ha megkapná a regionális kórházi központ státust és az ezzel járó finanszírozást.

Ehhez viszont az szükséges, hogy tisztázzák, mit is jelent a regionális kórházi központ státus, és milyen anyagi támogatást kaphatnak a regionális kórházak. Silviu Morariu szerint lehetséges, hogy az egészségügyi miniszternek más információi vannak a kórház vezetésével kapcsolatosan, de ô személy szerint nem tapasztalt semmiféle törvénysértést, minden egyes lejt megalapozottan költöttek el. Morariu úgy vélte, nem csupán abból kell kiindulni, hogy az ország legnagyobb kórházának (a megyei kórház 2400 ágyas) 200 milliárd lejes adóssága van, hanem azt is meg kell nézni, hogy honnan származik ez az adósság. Ez egyrészt annak tudható be, hogy a SMURD Rohammentô-szolgálat is a megyei kórház keretében mûködik, hogy a más megyékbôl itt kezelt betegek aránya az összes itt kezelt beteg számához viszonyítva 70 százalék, hogy a kért 86.000 beutalt eset helyett mindössze 55.000 beutalt esetre kötött szerzôdést a biztosító 2005-re. "A Maros Megyei Kórház mindinkább regionális kórházközpontként fogható fel, ám a konkurencia ezen a téren is nagy. Ilyen központtá szeretnének válni a Kolozs, Szeben, Brassó megyei kórházak is. Felháborító, hogy miközben más megyékbôl Marosvásárhelyre szállítják a legsúlyosabb eseteket, az egy beutalt betegre esô összeg, amit a biztosító fizet a Maros Megyei Sürgôsségi Kórháznak, kisebb, mint amit például a hátszegi kórház kap, amelynek mellesleg az eset bonyolultságát (vagyis a kórház színvonalát) tükrözô mutatója kisebb, mint a marosvásárhelyi kórházé. Amikor a menedzsmentrôl beszélünk, nemcsak az adósságok mértékét kell figyelembe venni, hanem azt is, hogy ennek mi az oka. A megyei kórházat pénzügyileg diszkriminálták" - jelentette ki az igazgató, aki szerint politikai döntésre van szükség a helyzet rendezésére, hiszen "nem tehetünk lakatot a kórház kapujára".

A megyei kórház adminisztratív igazgatója, dr. Buicu Florin lapunk kérdésére kijelentette, hogy a nem megfelelô menedzsment azt jelentené, hogy a rendelkezésre álló pénzt nem orvosi szolgáltatásokra, hanem egyebekre költik el, márpedig errôl szó sincs. A költségeket a SMURD jelenléte is növeli, és annak ellenére, hogy a júliusi költségvetés kiigazításakor az 55.000 eseten kívül még újabb 8-9.000 eset ellátására kaptak pénzt, ez még mindig nem fedezi a szükségleteket. "Valahol az is érthetô, hogy az ország legnagyobb kórháza, ahol a legsúlyosabb eseteket látják el, a legnagyobb adósságokat halmozza fel, ha a finanszírozás nem a szükségletek függvényében történik" - mondta Buicu Florin.

Szeptember 6-9. között szünetel a vasúti forgalom Ratosnya és Palotailva állomások között a sínek felújítási munkálatai miatt - közölték a marosvásárhelyi állomás alkalmazottjai. Ebben a periódusban semmiféle vonat nem közlekedik az adott szakaszon.

A kiesést a hosszú távon közlekedô gyorsvonatok esetében a szerelvényeknek a 300-as fôvonalra való átirányításával oldják meg, így a Brassó-Budapest vonalon közlekedô Corona expressz, a Bukarest-Nagy-bánya, és a Bukarest- Máramarossziget gyorsok Székelykocsárdon át közlekednek módosított menetrenddel. Ugyancsak Székelykocsárdon át közlekedik a Szatmárnémeti-Mangália sebesvonat, amelynek marosvásárhelyi bekötô csatlakozásának közlekedését erre az idôszakra felfüggesztik. Szintén kiveszik a forgalomból erre a néhány napra a Marosvásárhely-Déda-Brassó Avram Iancu intercity- járatot. A Temesvár-Galac gyors ebben az idôszakban nem érinti Marosvásárhelyt. Ami a személyvonatokat illeti, valamennyi szerelvény menetrend szerint közlekedik, ám a két fent említett állomás között az utasok a vasúti igazgatóság által rendelkezésre bocsátott autóbuszokkal teszik meg a távot. Ennek következtében elôfordulhatnak néhány perces késések a kiadott menetrendhez képest - tájékoztattak a vasút illetékesei.

Az utazóközönség a módosítás egyéb részleteire vonatkozóan a vasútállomások és menetjegyirodák felvilágosító pultjainál kaphatnak tájékoztatást.

Az idén augusztus 22 - szeptember 2. között zajló pótérettségire megyénkben 758 diák iratkozott be, és 696-an jelentek meg a két vizsgaközpontban: a marosvásárhelyi Constantin Brâncusi Iskolaközpontban és a szászrégeni Petru Maior Iskolaközpontban - itt 160 diák adhatott számot ismereteirôl.

A javítóbizottság a Ion Vlasiu Iskolaközpontban mûködött. Az óvások elôtti eredményeket figyelembe véve a Maros megyei pótérettségizôk 63,5%-os arányban vizsgáztak sikeresen. 254 diák nem ért el átmenô jegyet, míg 442-en jól vizsgáztak. Talán nem meglepô, hogy 9-10 közötti jegyet csak egy tanuló szerzett, 8-8,99 közötti átlaga viszont már 24 vizsgázónak volt. 139-en 7-7,99 között teljesítettek, míg 278-an 6-6,99 között.

Az óvásokat tegnap 16-20 óra között adhatták le a pótérettségizôk. Végleges eredmények szeptember 8-ára várhatók.

Szeptember 1-2. között Marosvásárhelyen három központban - Papiu, Unirea és Marinescu - zajlott a szakképzett és szakképzetlen tanárok, tanítók és óvónôk vizsgája. Az eredményeket szeptember 5-én függesztették ki.

A tanítók versenyvizsgájával kapcsolatosan Fejes Réka tanfelügyelôt kerestük meg, akitôl megtudtuk, hogy szeptember 1-2. között két csoportban is vizsgáztak a helyettesítôi állásokra. Az elsô csoportba azok a szakképzett tanárok tartoznak, akik vagy nem vizsgáztak nyáron, vagy nem írták meg akkor az ötös átmenôjegyet. Ôk az elsô vizsganapon a román nyelv és irodalom módszertanából, pénteken pedig a magyar nyelv és irodalom módszertanából adtak számot. A beiratkozott magyar anyanyelvû tanítók közül 67 jelent meg a vizsgán, a négy beiratkozott német tanítónô közül egy sem jött el, míg a román anyanyelvû tanítónôk közül 41 vizsgázott. A magyar anyanyelvû tanítónôk közül 11-en nem érték el az átmenôjegyet románból, míg magyarból 3-at vágtak el.

A helyettesítôi állásokra szakképzetlenek is vizsgázhattak. Így tanítói állásra a magyar tagozaton 68-an pályáztak, egy német anyanyelvû is jelentkezett. Ez a csoport elsô nap magyar, román, matematika módszertanából és a curriculummal kapcsolatos kérdésekre válaszolt írásban. Aki elérte az átmenô 5-öst, annak másnap szóbeliznie kellett. Fejes Réka tájékoztatása szerint 20 vizsgázónak nem sikerült ez a megmérettetés.

A tanfelügyelô hangsúlyozta, hogy a tanintézményeket megfelelô számú szakképzett pedagógussal tudják ellátni, viszont sokan nem vállalják az ingázást. Azok, akik a helyettesítôi állásokra szakképzetlenül vizsgáztak sikeresen, általában a falvakban helyezkedhetnek el. Példaként említette az olyan településeket, mint Rigmány, Csöb, Jára vagy Illye, ahová nehéz az ingázás. A szakképzetlenek körében sok a tudásbeli hiányosság, kevéssé felkészültek - emelte ki a tanfelügyelô, sokan nem megfelelôen képzettek, nem eléggé érdeklôdôek, annak ellenére, hogy sok szakmai felkészítôt, pedagógiai kört tartanak.

A helyettesítôi vizsgán sikeresen átment pedagógusokat szeptember 7-8-án helyezik ki megyénk tanintézményeibe.

Hatvan magyar anyanyelvû tanító véglegesítô vizsgát tett augusztusban magyar/román nyelv és irodalomból, módszertanból és pedagógiából. Marosvásárhelyen augusztus 25-én pedig 40 magyar tanító szerezte meg a kettes fokozatot.

Jegyzet

Mosolygós, tiszta öltözetû kisfiú jött az asztalhoz. Kéregetni. Szendvicset majszolt. Valószínû, a bároslányoktól kapta.Törzsvendég volt, nem kergették el. A népes asztaltársaság egyik tagja pénz helyett elkérte szendvicsét, s úgy tett, mintha harapna egyet. A fiú egy szót sem szólt. A visszaadott kenyérdarabot elfogadta, s továbbra is hûségesen nyújtotta a kezét. Ekkor egy pénztárcát kapott. Nem nézte meg, mennyi pénz van benne, kacagott egyet, s visszadobta tulajdonosának. A kissé kegyetlen játék tovább folytatódott, harmadszor a fizetéshez elôkészített ötszázezrest adták oda neki. Szó nélkül sarkon fordult vele, pár asztalnyit távolodott, majd a levegôbe emelve a pénzt ezt kiabálta; meggazdagodtam, kaptam egy 500.000-est. Elszaladhat vele - villant át az agyamon. Felelôtlenség volt odaadni neki, hangzott el több aggodalmaskodó vendég részérôl. A félelem alaptalan volt. Kis mûsora után visszatért az asztalhoz, s letette a pénzt. Cserébe három tizest kapott. Vidáman és megelégedetten ment a következô társasághoz.

Jócka a közismert, s enyhe túlzással közkedveltnek nevezhetô koldus kisfia volt. Aki apjához hasonlóan elsajátította a kéregetés azon formáját, ami legtöbbünk számára nem tûnik tolakodónak, visszataszítónak. Míg apja a parkokból összegyûjtött virágokat árulja, s közben szívesen elmeséli, hogy hogyan szerezte vissza egyik fiát, aki juhpásztorok szolgája volt, addig ô a Víkendtelepen dolgozik. Azt nem volt hajlandó elárulni, hogy egy napfényes nyári napon mennyi a keresete, de ha a fent említett történetet vesszük alapul, biztos elégséges.

A kérdés csak az, hogy a sörözôkben, kocsmákban kéregetve felnövô tízéves kisfiút ki tanítja meg írni, olvasni (pénzt számolni már tud), ki magyarázza el a jó és rossz szó értelmét, ki vállal felelôsséget érte. Szülei, akik koldulásra biztatják, kényszerítik? A pincérnôk, akik befogadják, etetik? Idôsebb koldustársai? A néha kegyetlenül viccelôdô jószívû adakozók? Netán a gyermekvédelmi szakemberek?

Az is lehet, hogy a napi többszöri kézkinyújtás, rimánkodás közben szerzett, sûrített élettapasztalat elegendô a túléléshez.

A DP mégis bevezetné

Emil Boc, a DP elnöke hétfôn kijelentette, hogy a jelenlegi hatalom bevezeti az uninominális parlamenti választási rendszert, de úgy értékelte, hogy az SZDP kezdeményezése a politikai osztály reformjával kapcsolatban - amely ezt a lépést is magában foglalja - "demagóg" jellegû.

"Támogattuk az uninominális szavazást, amikor ellenzékben voltunk, javasoltuk az alkotmány és a választási törvények módosítását. Akkor nem sikerült elérnünk, hogy a parlament két házának tagjait ezzel a módszerrel lehessen megválasztani, de megtesszük most, amikor hatalmon vagyunk, és a DA Szövetség fenntartás nélkül támogatja ezeket a terveket" - mondta Emil Boc.

Utalva az SZDP által A jó forradalma Romániában címmel meghirdetett reformprogramra, a DP elnöke kijelentette, a kilencvenes években is hallott "az SZDP jó embereirôl, akiket Bukarestbe hívtak rendet teremteni".

"Az SZDP 90-es évekbeli jó emberei járultak hozzá ahhoz a katasztrófához, amely éveken át az európai lapok címoldalán tartotta Romániát, a bányászjárások problémája ismeretes. A 90-es évekbôl inspirálódó jó forradalmának nincs esélye Romániában, mivel az SZDP elveszítette hitelét" - szögezte le Boc.

Mircea Geoana, a Szociáldemokrata Párt (SZDP) elnöke vasárnap sajtótájékoztatón bejelentette, hogy pártja a következô idôszakban meghirdeti a romániai politikai osztály mélyreható reformját, A jó forradalma Romániában címmel.

Geoana elmondta, a politikai osztály reformja illeszkedik az SZDP rövid és középtávú stratégiájának fôbb irányvonalai közé. "Ez egy hosszú és megfontolt elemzés eredménye, és azt a stratégiai irányt képviseli, amelyet a következô három évben követni fogunk" - tette hozzá a szociáldemokraták vezetôje.

"Az SZDP alapvetô célkitûzése a politikai osztály mélyreható reformja, az állami intézmények reformja, és a korrupció fészkeinek megsemmisítése" - mondta Geoana. Hangsúlyozta, a politikai osztály reformja keretében az SZDP támogatni fogja az egyéni szavazókörzetes (uninominális) szavazás bevezetését, amit "mindenki" megígért, de senki nem volt képes megvalósítani.

Mircea Geoana azt is elmondta, hogy az SZDP síkra száll az egykamarás parlamentre való áttérés mellett is, mivel a jelenlegi törvényhozás nem elég hatékony.

Traian Basescu államfô hétfôn kijelentette, Románia az EU teljes jogú tagja lesz 2007. január elsején. Az elnök részt vett Az új Európa: ki fél a demokratizálódástól? címmel a Külügyminisztériumban politológus diákok kezdeményezésére rendezett szemináriumon. "Van még egy bejelentenivalóm. Románia 2007. január elsején csatlakozik az Európai Unióhoz" - szögezte le Basescu beszéde végén. Az államfô azt is elmondta, hogy az ôszi országjelentés "megállapítja majd Románia elôrelépését kötelezettségei teljesítésében, amelyeket a 2005 áprilisában Luxemburgban aláírt csatlakozási szerzôdésben vállalt" - tudósít a Mediafax.

Traian Basescu hétfôn felhívta a figyelmet a Fekete- tenger térségének fontosságára, és nemzetközi részvételt sürgetett a térség problémáinak rendezésében.

"Egy rendkívül fontos további elemet említenék a tágabb értelemben vett fekete-tengeri térségre vonatkozóan. A Fekete-tenger térsége jelenleg az EU energiaszükségletének 50 százalékát szolgáltatja, tíz éven belül pedig 70 százalékra növekedhet ez az arány" - mondta az államelnök.

Basescu szerint a térség a második európai demokratizálódási hullámot képviseli a 80-as évek vége után. Hozzátette, a befagyasztott konfliktusos térségekben - Transznisztria, Abházia, Dél-Oszétia, Nagorno-Karabah - negatív energiák halmozódnak fel.

Románia célja, hogy folyamatosan figyelmeztessen: a Fekete- tenger térségében diplomáciai eszközökkel kell közbelépni a regionális háborúk megakadályozására, mondta az államelnök.

"Hol lehet Richárd? Áll még vajon a házam? Tudja valaki, hogy sikerült-e Evának és Jamesnek kijutnia a városból?" Aki ilyen konkrét kérdéseket tesz fel a New Orleans-ben bekövetkezett katasztrófával kapcsolatban, az csak az interneten kaphat választ, sokkal inkább, mint hivatalos helyekrôl.

Úgy tûnik, hogy megismétlôdik minden. Akárcsak négy évvel ezelôtt, 2001. szeptember 11-én, úgy ezúttal is a hálón keresztül lebonyolódó nem hivatalos kommunikáció ad választ az elsô lényegbe vágó kérdésekre, még mielôtt a média észbe kapna. Amint az manapság már szokásos, mintha a földbôl nôttek volna ki internetes honlapok és blogok, hogy részt vegyenek az információcserében - olvasható a Der Spiegel címû német hírmagazin internetes honlapján.

Kérdések ezrei emberek ezreitôl, akiket a hurrikán vagy a víz elkergetett házukból és akik nem tudják, hogy vajon teljességgel nincstelenek-e, vagy maradt-e még valami megmentenivalójuk. Ezúttal azonban kezdetben az internet is csôdöt mondott: kérdéseikre csak nagyon ritkán érkeznek válaszok.

Honnan is érkezhetnének? New Orleans nagy részét kiürítették. Aki ott maradt, annak házában nincs áram, nincs víz, nem mûködik a mobiltelefon, de egészen biztosan az internet sem. A Scyllacat blog üzemeltetôjétôl, amikor az asszony napokra eltûnt, egy barátja átvette az internetes napló vezetését és azóta folyamatosan mûködteti.

Némelykor csak mendemondákat közöl a "Scyllacat" és a többi hozzá hasonló internetes napló, de ilyen katasztrófahelyzetben már ez is vigasztalás, amikor hivatalos helyrôl nem lehet megbízható információt beszerezni. "Cecil McLaughlint keresem. Az utolsó, amit hallottam róla, az volt, hogy biztos helyre menekült Pearl Riverbe. Fogalmam sincs róla, hová. Kérem, közöljék vele, hogy hívja fel telefonon lányát San Antonióban. Köszönöm" - volt olvasható az üzenet az "Imclaug" naplóban. Alig hat percbe tellett és már meg is érkezett a válasz: "Úgy tudjuk, hogy mindnyájan jól vannak, akik Pearl Riverben találtak menedéket. Remélem, ez segít rajtad. Áram és telefonösszeköttetés nem áll rendelkezésükre".

New Orleans szétszóródott és - legalábbis egyelôre - volt lakosai valósággal éheznek az ehhez hasonló kis hírekre és üzenetekre. Az egyházi közösség - természetesen csak egy a sok közül - egymaga 8000 kérdést kapott a hét végén. Amire az emberek mindenekelôtt vágynak, az nem a nagy, átfogó jelentések sora, amelyeken a média világszerte túlórákon át dolgozik, hanem a kis részletek.

Különösen elkeseredetten keresnek az emberek fotókat házakról, utcákról, meghatározott városnegyedekrôl. A Yahoo-News az internet történetének leggazdagabb fényképkollekciójával elégíti ki ezt az igényt: csak a "Hurricans and Tropical Storms" elnevezésû fotógaléria hatszáznál jóval több fényképet közölt pénteken honlapján.

És bár az internet, mint az adott térséget érintô kommunikációs eszköz nem kevésbé csôdöt mondott, mint az összes többi média, végsô soron mégis lefôzte azokat. Az internetes honlap ugyanis minden érintettnek biztosítja a megszólalást és a legrosszabb esetben még arról is gondoskodik, hogy a média se némuljon el.

A határon túli magyar szervezetek és a magyar kormányfô találkozója

A határon túli magyarok továbbra is ragaszkodnak a kettôs állampolgárság megszerzéséhez, valamint a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) mielôbbi összehívásához - közölték az érintett szervezetek vezetôi, miután hétfôn Budapesten a Parlament épületében konzultációt folytattak Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel.

Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke elmondta: a tanácskozáson újra kiderült, vannak fontos kérdések, melyekben egyetértenek, más fontos kérdésekben azonban nem.

Utóbbira példaként a kettôs állampolgárság ügyét említette, amiben, mint mondta, "világos és éles a nézetkülönbség". Az erdélyi magyarság továbbra is egyértelmûen ezt a megoldást támogatja - szögezte le.

Közölte: egyetértés volt ugyanakkor abban, hogy minden olyan intézkedés, ami a határon túli magyar közösségek életének megkönnyítését szolgálja, vagy valamilyen kedvezményt biztosít, fontos a számukra.

A kormányfô által vázolt javaslatokat nem kívánta értékelni, mondván, megvárja az elôreláthatólag két héten belül megérkezô írásos dokumentumokat.

Markó Béla szerint mielôbb szükség lenne a Máért összehívására.

Az MTI-nek arra a kérdésére, hogy a találkozó fényében látja-e esélyét a Máért fél éven belüli összehívásának, azt mondta: "ahogy én a miniszterelnök úr véleményét látom, ez nem biztos, de azért nem is zárom ki".

Az RMDSZ elnöke a kormányfô sajtótájékoztatóját követôen megköszönte az erdélyi árvíz-károsultakkal való magyarországi szolidaritást, és külön köszönetet mondott a kormánynak a "gyors és operatív" támogatásért.

Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség vezetôje közölte, továbbra is az állampolgárság megszerzését tekintik céljuknak. Minden egyes pont a megoldás felé vezet és remélem, hogy elôbb utóbb eljutunk a végsô megoldásig, a kettôs állampolgársághoz - közölte.

"Ez lehet ezerötszáz kis lépésben vagy pár nagy lépésben" - utalt a kormányfô által gyakran emlegetett "kis lépésekre".

Nekünk a kettôs állampolgárság nem utazás kérdése, nem azért kérjük, hogy Európában flangáljunk, nekünk ez a szellemi kötôdést és a biztonságot jelenti - hívta fel a figyelmet, hozzátéve: bízik abban, hogy e kérdésben elôbb-utóbb megértésre találnak a vajdasági magyarok.

Bugár Béla, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának vezetôje közölte: uniós tagként számukra nincs jelentôsége a kormányfô által bejelentett személyi úti okmánynak, de ahogy az állampolgárság kérdésében is, szolidárisak azokkal a magyarokkal, akiknek ez segítséget jelent.

A Máért összehívása kapcsán megjegyezte: nem feltétlen azokban a kérdésekben kellene találkozót kezdeményezni, amikben ma nincs egyetértés.

Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke szerint "bejött a papírforma", a találkozó nem okozott meglepetést számukra.

"A fontosabb kérdésekben (...) nem tudtunk egyetértésre jutni, viszont ezt nagyon kedélyesen tettük, a magyar politikai kultúrának megfelelôen" - jegyezte meg élesen.

Közölte, a kárpátaljai magyarok továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy áttelepülés nélkül juthassanak állampolgársághoz, másrészt, mint mondta, "ragaszkodunk a Máért-hez, mint olyan formához, mint aminek a keretei között a nemzeti konszenzust ki lehet munkálni".

A határon túliakért viselt felelôsség alkotmányba foglalására, speciális magyar személyi igazolvány megadására, valamint a határon túli magyarság ügyeivel foglalkozó parlamenti bizottság létrehozására tett javaslatot Gyurcsány Ferenc a határon túli magyar vezetôkkel folytatott hétfôi megbeszélésén.

A kormányfô a mintegy két és félórás találkozót követô sajtótájékoztatón a parlamentben elmondta: javaslatuk szerint a magyar alkotmányozás történetében elôször foglalnák az alaptörvénybe, hogy a Magyar Köztársaság felelôsséget visel a határon túli magyar közösségekért, amelyek a magyar nemzetnek mint kulturális, nyelvi, történelmi közösségnek a részei. Emlékeztetett arra, hogy a mai alkotmányban a nemzet politikai közösségi kategóriaként szerepel.

Hozzátette: a határon túli magyar közösségek azon tagjai számára, akik valószínûsítik, hogy magyar állampolgárok leszármazottai, magyar személyi igazolványt bocsátanának ki, amelyet úti- okmányként használhatnak azon államokban, ahol a jelenlegi magyar személyi igazolvány is annak minôsül. Kérdésre elmondta: az igazolványt polgárjogi és nem történelmi alapon lehet megadni.

A kormányfô kitért arra: azon magyar nemzetiségûek számára, akik saját útlevelükkel szabadon mozoghatnak, ez a személyi igazolvány a kedvezménytörvényben rögzítettek igénybevételének alapját képezheti, vagy a nemzeti összetartozás szimbolikus dokumentumaként kerülhet a birtokukba.

A kormány támogatja, hogy a parlament állandó bizottságot alakítson, amely a határon túli magyarság politikai kérdéseivel foglalkozik - mondta el a miniszterelnök, aki a kormány javaslatai alapján konzultációsorozatot kezdeményezett az érintett közösségek képviselôivel, az Európai Unió illetékes szerveivel és a belpolitika szereplôivel.

Gyurcsány Ferenc kifejtette: abban egyetértés volt a tárgyaló felek között, hogy a nemzeti összetartozás közös felelôsség bázisán kell hogy nyugodjon. Hozzátette: "a szellem kiszabadult a palackból a kettôs állampolgárságról szóló népszavazással, (...) olyan helyzetbe hozva a határon túli szervezeteket és azok képviselôit, hogy nem mondhatnak mást, mint hogy márpedig mi ezt akarjuk".

Hozzátette: ugyanakkor az is világos, hogy az anyaországi magyarok jelentôs része errôl másként gondolkodik, "a kettôs állampolgárság különösen olyan módon feltett kérdésében, ahogy ez tavaly megtörtént, nem tud megegyezni a tíz-tizenötmillió magyarság".

Emlékeztetett arra, hogy a honosítási eljárást egyszerûbbé tették, a nemzeti vízumra vonatkozó szabályozást elfogadták, és az utolsó egyeztetéseket folytatják az EU-val, elkészült a Szülôföld Program és a Szülôföld Alap szabályozása, ami 25 milliárd forintnyi fejlesztést jelent, valamint a határ menti megyék úgynevezett Interreg programjai is rendelkezésre állnak több mint 10 milliárd forintos forrással.

Kérdésre elmondta: azt javasolta a tárgyalás résztvevôinek, hogy a Máért szakbizottságai dolgozzanak tovább, és akkor tartsák meg a magyar-magyar csúcsot, amikor a záródokumentumban meg tudnak állapodni.

Markó Béla, az RMDSZ elnöke szerint továbbra is nézetkülönbség van az MSZP-vel a kettôs állampolgárság kérdésében, de ez nem jelenti azt, hogy ezt szembe kellene fordítani más javaslatokkal.

A politikus újságíróknak nyilatkozott hétfôn Budapesten, miután megbeszélést folytatott Hiller Istvánnal, az MSZP elnökével.

Markó Béla elmondta, hogy hétfôn Budapesten találkozott Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel, valamint Orbán Viktorral, a Fidesz elnökével is.

A romániai magyar politikus nagyon fontosnak nevezte a határon túli magyarság szempontjából a magyar alkotmány módosítását, valamint a honosítás és az utazás könnyebbé tételét. Egyetértett a "görög mintájú" igazolvánnyal is, hangsúlyozva, hogy részleteiben még nem tanulmányozták. Kifejtette ugyanakkor, hogy az nem helyettesíti, nem váltja ki a kettôs állampolgárságot.

Markó Béla fontosnak nevezte és szorgalmazta a Szülôföld Alap, illetve a Szülôföld Program gyakorlatba ültetésének gyorsítását.

Tartalmában és hangvételében nagyon eredményesnek és pozitívnak tartja Hiller István, az MSZP elnöke azokat a megbeszéléseket, amelyeket hétfôn, Budapesten folytatott egymás után Bugár Bélával, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának, Kasza Józseffel, a Vajdasági Magyar Szövetség, valamint Markó Bélával, az RMDSZ elnökével.

A három találkozó után a politikus - újságíróknak nyilatkozva - elmondta, hogy egyes területeken vannak nézetkülönbségek, de ôszintén mondhatja, hogy a közös ügyek 80 százalékában egyetértettek a határon túli magyar közösségek vezetôivel.

A pártelnök a vitás témák keretében kiemelte a kettôs állampolgárság kérdését, hangsúlyozva, hogy bátran kijelentheti: "zsákutcás és sehova nem vivô" volt az a politika, amely népszavazást eredményezett, ami rossz volt és fölösleges.

A parlament tegnap kezdte meg munkálatait. A '89 decemberi fordulat után elôször fognak majd ugyanabban az épületben dolgozni a szenátorok és a képviselôk. A jelek szerint "forró" napok várnak a honatyákra, egyrészt, mivel a hatalom mindenáron le akarja váltani a két szociáldemokrata házelnököt, teljes mellbedobással erre koncentrál, másrészt, eléggé "szorít a kapca" az uniós feltételek teljesítése szempontjából is. És ha a kormánykoalíciós pártok a házszabályok módosítását követelik, az ellenzéki Szociáldemokrata Párt, mintegy válaszként egy bizalmatlansági indítványt készül benyújtani. A munkarendet mind a képviselôház, mind a szenátus esetében az állandó büró állítja össze.

Miközben tehát a liberálisok és a demokraták szerint a prioritások prioritása Adrian Nastase és Nicolae Vacaroiu leváltása, aközben az RMDSZ komolyabb dolgokat helyez a prioritáslista élére. Márton Árpád képviselô, az RMDSZ képviselôházi frakciójának vezetôje lapunk kérdésére elmondta, hogy az RMDSZ számára a nemzeti kisebbségi törvény elfogadása, amely tartalmazza a kulturális autonómia intézményét is, a legfontosabb célkitûzés. Ezzel párhuzamosan pedig a decentralizációs törvénycsomag, ami a helyi autonómia kiszélesítésérôl, a szubszidiaritás elvének érvényesítésérôl kellene szóljon.

- Ha ezt a két prioritást - egy törvényt és egy törvénycsomagot, ami több törvénybôl áll - sikerül megvalósítanunk az általunk elképzelt formában, akkor valóban nagyot lépne elôre az ország egy valós demokrácia útján, jelentette ki a frakcióvezetô.

- Mennyiben látja megvalósíthatónak ezeket a célkitûzéseket, akár a törvények elfogadását, akár az alkalmazását tekintve?

- Az alkalmazás már nem a törvényhozás feladata, hanem a végrehajtó testületeké. A kisebbségi törvény esetében létezik egy, a kormány által elfogadott és benyújtott törvénytervezet, és létezik egy koalíciós egyezség, amit be kell tartani. Ez tehát szerintem megvalósítható. Ugyanakkor léteznek tervezetek kormányszinten különbözô törvények módosítására, illetve egy decentralizációs törvény kidolgozására. Ezek a törvények és tervezetek sok jó dolgot tartalmaznak, azonban sok helyen módosításra szorulnak. Ilyen jellegû tárgyalásai voltak már az RMDSZ szakértôinek Kolozsváron, és ott mi már kidolgoztunk egy változatot arról, hogy milyen vonatkozásban kell módosításokat begyûjtsünk. Itt valóban nehezebb egy kicsit a helyzet, mert a koalíciós partnerekkel meg kell tárgyaljunk bizonyos dolgokat, egyeztetnünk kell bizonyos módosítások elfogadásában, hiszen ez a decentralizációs törvénycsomag valóban a decentralizációról kell szóljon, valóban arról kell szóljon, hogy az önkormányzatok hatásköre kibôvüljön olyan értelemben, hogy a saját közösségekre vonatkozó kérdésekben pluszfeladatokat kapjanak. Ehhez pedig magától értetôdôen kapják meg a megfelelô anyagi forrásokat, és a törvény esetleg ne újabb központi struktúrák létrehozásáról szóljon. Remélem, lévén, hogy olyan pártok által létrehozott szövetségben vagyunk valamennyien, illetve két párt most kíván csatlakozni, ahol ezek az alapelvek döntôek az ideológia meghatározásában, egy kis vita után sikerül ezeket megvalósítani. Ezt elôször a kormányban kell elfogadtatni és utána mindkét házon, jó formában átvinni.

- Visszatérve a kisebbségi törvénytervezetre. A héten a Velencei Bizottság Romániába látogat éppen e törvény kapcsán. Errôl mit tud mondani?

- Valóban érkezik, lesz velük egy találkozónk. Nagyon fontos lesz, mert kiderülhet, hogy angol tükörfordításban szállított anyagok okán, és abból kifolyólag, hogy nem nagyon ismerik a román jogrendet ezek a szakértôk, olyan kérdések merültek fel bennük, amelyek abban az esetben, ha megértik, hogy mirôl van szó, valóban könnyen megmagyarázhatók lesznek.

- Például?

- Ilyen kérdés többek között az, hogy mit jelent az organikus törvény, amit például Magyarországon sarkalatos törvényként használnak. Ha angolra szintén organikusnak fordították, akkor a szakértôk nem értik mit jelent, illetve, mit ír az alkotmány errôl.

- Hogy jönnek ide, ki hívta ôket?

- Miután a kormány elkészítette a törvénytervezetet, a nemzetközi szokásjog szerint elküldte véleményezésre a Velencei Bizottságnak. Ilyen esetben amellett, hogy a testület összeveti az Európában használatos, vagy általában az emberi jogokkal foglalkozó nemzetközi jogi normákkal, tekintetbe veszi azt is, hogy az illetô országban milyen jogi szerkezet mûködik. Egy komoly testület csak alapos tájékozódás után mond véleményt valamirôl. Ezért jönnek.

Elkezdôdött a "szezon", a város több színházában is próbálják a 2005/2006- os évadban bemutatandó darabokat, hamarosan a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia is megkezdi idei koncertsorozatát. Legutóbb a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban jártunk, ahol tegnap az egyik új premier elsô olvasópróbáján vettünk részt. A bemutatandó produkció több szempontból is érdeklôdésre adhat okot, hiszen a szerzô - az 1889. július 5-én született Jean Cocteau - nem tartozik a tájainkon legismertebbek közé, noha a XX. század egyik legnagyobb drámaírója, emellett költô, író, filmrendezô, színész, díszlettervezô és festômûvész, és olyan színmûvek szerzôje, mint a Rettenetes gyermekek, a Pokolgép, vagy a Rettenetes szülôk. Marosvásárhelyen ez utóbbi bemutatójára készülnek a Tompa Miklós Társulat tagjai.

A produkció további érdekessége, hogy nem meghívott, vagy vásárhelyi rendezô, hanem színmûvésznô rendezi: Farkas Ibolya elsô, nemzeti színházbeli darabkoncepcióját láthatjuk majd a deszkákon. Az Oidipus-monda árnyalt, de nyilvánvaló, modern korba átültetett feldolgozásának szereposztása szerint a produkcióban Balázs Éva, Fülöp Beáta, Ruszuly Éva f.h., Györffy András és Bodolai Balázs játszanak, a díszletet illetve jelmezt Lia Maria Vasilescu jegyzi, az ô nevéhez fûzôdik a pár évvel ezelôtt bemutatott, nagy sikerû A tavasz ébredése címû, Frank Wedekind-darab is. Mint azt Kárp György ügyvezetô igazgató elmondta, nincs tudomása arról, hogy Cocteau ezen darabját valaha játszotta volna a marosvásárhelyi Nemzeti magyar társulata. A bemutató tervezett idôpontja 2005. október 27-e. A produkcióra természetesen még visszatérünk.

A múlt héten ért véget Székely-hodoson a Hodos-Venerque Baráti Társaság által augusztus 21- 28. között szervezett Bouger Ensemble 2005 (Együtt lépni) nemzetközi ifjúsági tábor. Az Európai Unió "Ifjúság Európáért" programja által is támogatott rendezvénynek immár évtizedes hagyománya van.

Az elsô együttlépésünk 1990-ben a dél- franciaországi Toulouse melletti Venerque kezdeményezésére történt, ahol községünk iskolásainak egy csoportja táborozhatott.

A két helység közötti kapcsolat az évek folyamán testvértelepülési szerzôdések aláírásához vezetett. 2002-ben Venerque-ben, majd 2003-ban Székelyhodoson írták alá az erre vonatkozó dokumentumot.

Az idei ifjúsági tábor a korábbinál tágabb keretek között zajlott, hisz a tevékenységekbe bekapcsolódtak a Nyárád menti kistérség más települései is: Csíkfalva, Szentmárton, Búzaháza, Vadad, Köszvényes. A tevékenységek központjában a fenti falvak óvodásai és kisiskolásai álltak, akik számára a harminc franciaországi és helybéli táborozó szervezett foglalkozásokat a székelyhodosi, csíkfalvi illetve köszvényesi iskolában. Venerque fiataljai a székelyhodosi óvodának átadott játékadományukkal külön megörvendeztették a falu gyerekhadát.

A 16-18 év közötti táborozó fiatalok fôhadiszállása Hodoson volt, ahol a polgármesteri hivatal, az oktatók és a szülôk mind arra törekedtek, hogy a vendégek jó szájízzel térjenek haza. A tábori konyhát vezetô négy szakácsnô gondoskodott arról, hogy ez konkrét értelemben is sikerüljön.

Külön köszönet illeti a csíkfalvi és a köszvényesi iskola igazgatóit illetve tanerôit, akik pedagógusi hivatásukhoz méltó módon önzetlenül segítettek a foglalkozások megszervezésében.

Megszokott látvány a marosvásárhelyi mûvészetkedvelô számára, hogy a Jókai utcai Diakóniai Otthon felsô emeletén, a Bocskai Teremben, illetve az elôtérben mûalkotások hada fogadja a falakra akasztva, asztalokra helyezve, hiszen a hely létrejötte óta számos kulturális rendezvénynek adott otthont, és nem egy esetben a mûvészeti galéria szerepét is betöltötte.

A vasárnap délelôtti kiállítás- megnyitón - noha egymástól igen eltérô mûalkotásokat láthattunk az elôtérben -, érezhetô-látható volt a tematikus egység, és ez nem véletlen. Az elsô, Csanád címet viselô képzômûvészeti tábor alkotásainak tárlatmegnyitóján vettünk részt, megannyi érdeklôdôvel, alkotóval egyetemben.

Mint azt Lukácsy Szilamér erdôcsinádi református lelkipásztor, a tábor házigazdája nyitóbeszédében elmondta, immár harmadszor szerveztek képzômûvészeti tábort Erdôcsinádon, ám az idei évi volt az elsô, amelynek címadója-mottója-ihletôje a magyar történelem egyik legrejtélyesebb, ugyanakkor legellentmondásosabb életû vezére, Csanád volt.

A rövid nyitószavak után a fôszervezô képzômûvész, Miholcsa József vette át a szót. Számára csodák sorozatát jelentette a tábor: az elsô csodát Erdôcsinád szépsége jelentette, a táborszervezôk, a házigazda szeretete. A másodikat a meghívottak azonnali igenlô szava, míg a harmadikat az egy hét alatt született alkotások, azok színvonala. De ugyanígy mély nyomot hagytak benne a minden esti, hajnalba nyúló beszélgetések is.

A táborban tizenkét képzômûvész vett részt: Maros, Brassó, Kovászna és Hargita megyébôl és Magyarországról: Tóth Ferenc, Csutak Levente, Sajgó Ilona, Simó Enikô, Vincze László, Bara Barnabás, Sebestyén Róbert, Szabó András, Xantus Géza Orbán Endre, ifj. Molnár Dénes, valamint a fôszervezô Miholcsa József Marosvásárhelyrôl.

A tárlatnyitó beszéd Gáspár Sándort illette, aki kihangsúlyozta: abban a korban, amelyikben sokakat nem érdekel a hagyomány, nem vállalják fel megôrzésének nehézségeit, nem küzdenek szépségének megszerzéséért, hanem csupán kizsákmányolják azt, amit nem tisztelnek, igen fontos, hogy vannak olyan képzômûvészek, akik ápolják az örökséget, és ilyen szempontból Csanád csupán "ürügy" volt. Ürügy arra, hogy megmutassák: a XXI. századi képzômûvészeket érdekli a honfoglalás csodája és mindez nem csupán mûalkotások megmutatását, bemutatását jelenti, hanem jóval több annál - jel a jövônek.

A tárlaton metszettôl faragásig, tarsolylemez- mintázattól pasztellen át rovott kövekig terjed a szín- és anyagskála, ezer évvel elôtti világunk mának sugallt üzenete.

Vasárnap a déli istentisztelet után tartották Mezômadarason a negyedik mûvészeti alkotótábor záróünnepét. Igét hirdetett Szabó Andor református lelkész, akinek - családjával, a gyülekezettel, annak vezetôivel együtt - jelentôsen köszönhetô, hogy a négy évvel ezelôtti kezdeményezés, a madarasi születésû Czirjék Lajos és családja ügybuzgalma folytán szárba szökkent. A tábort egyre többen látogatják. Idén húsz alkotó töltött több-kevesebb idôt a pompás tájban, vett részt egynapos kirándulásokon, például az Isten tavánál. Magyarországról is érkeztek. A rendhagyó kiállítást a nagyjavítás alatt álló kultúrházban rendezték. Mint köszöntôjében Dávid Gyula fiatal polgármester elmondotta, az idôjárás csúnyán kibabrált velük, hiszen épp akkor szakadt a legtöbb égi áldás, amikor kifedték az egykor felekezeti iskolaként és tanítói lakásként fungáló, alapjaiban megemelt épületet, és az nagyon beázott. A mûvészek mégsem ódzkodtak a különös tárlattól, elvégre a falak megmaradtak és a közönség is testületileg sétált át a templomból. Arra is tellett a szervezôk gondoskodásából, hogy a kisgyermekeket is bevonják az alkotás izgalmába, színes rajzaik külön helyen szerepeltek. Elôször látogatott el a táborba Kulcsár László, a Gödöllôi Agrártudományi Egyetem tanára, aki jó kapcsolatokat ápol a faluval, rövid beszédben üdvözölte lakóit és a vendégeket. Az alkotókat és munkáikat Czirjék Lajos mutatta be. Az idei tábor kiállítói: Bálint Zsigmond fotómûvész, Bantta Annamária, Czirjék Lajos, Fábián Margit, Frunza Mihai, Hadnagy Gabriella, Harsányi Zsuzsanna (Kecskemét), Incze István Botond, Kalló László (Székelyudvarhely), Kolumbán-Kántor Zita, Kiss Ibolya, Kovács Attila faragó, Kulcsár Erzsébet, Németh Ferenc (Izsák, Magyarország), Petria Cristina, Porzsolt Borbála, Rádi András (Kiskun-félegyháza), Simonfi Éva, Török Gáspár fotómûvész és a még egyetemista Virginás Imola Beáta. A mûvészek elviszik Madaras hírét, és esztendôrôl esztendôre egy-egy munkájukat a közösségnek adományozzák, így aztán bizonyára lesz mibôl válogatni a felújított mûvelôdési hajlék avatásakor. A lakosság ízlését is befolyásolja a mûvészek jelenléte, a szállásért képpel, faragvánnyal "fizetnek". A település jövôje szempontjából több hozadéka lehet az alkotótáboroknak, elég, ha csupán a faluturizmust említjük. Elhangzott többször is: ez a közösség élni akar. Sürgôs mindenekelôtt a közmûvesítés és az utak korszerûsítése, de aki élni akar, az nem riad vissza az akadályoktól. Azt hiszem, még gyakran hallunk errôl a szép helyen fekvô, pompás erdôktôl övezett, jó levegôjû és kiváló talajú, szép gyümölcsû faluról.

Kedves epizódja volt a vasárnapi tárlatnyitónak a Nagykenden élô Fülöp Kálmán verseinek meghallgatása. A költôt, lapunk Múzsa mellékletének szorgos munkatársát Bölöni Domokos mutatta be a hálás madarasi hallgatóságnak.

Jövô ilyenkor már talán irodalmi délutánt is tarthat a kultúrházban a Súrlott Grádics irodalmi kör. (A meghívást tisztelettel nyugtázta.) Nincs megállás, az újabb tábor szervezése és az ezzel járó gond - ismét a házigazdákra vár. Igaz is, ne hagyjuk említetlenül, hogy Mezômadaras Fejlesztési Egyesülete volt a hivatalos szervezô, támogatói pedig a marosvásárhelyi Surub Trade Kft., Maros Megye Tanácsa, a Mezômadarasi Polgármesteri Hivatal, a helybeli református egyházközség és a mezôpaniti Therézia Kft. Ônekik, aztán Faluvégi Lajos adományozónak és Fazakas Ibolya, Borbély Anna szakácsnôknek ezúton is kijár a köszönet. Az alkotókat bemutató füzetkét Kalló László, Czirjék Katalin, Czirjék Orsolya és Sipos-Vizaknai Balázs készítette.

- Mind a megyei tanács, mind a megyei tanfelügyelôség képviselôi kitámadtak, amiért az egészségügyi engedélyek nélküli iskolák ügyét kiteregettem a sajtónak - jelentette ki tegnapi sajtótájékoztatóján dr. Silviu Morariu, a Maros Megyei Közegészségügyi Igazgatóság vezetôje. Morariu szerint kevés olyan eszköz áll rendelkezésére, amivel nyomást gyakorolhat a helyi önkormányzatokra annak érdekében, hogy az iskolákat rendbe tegyék, ô csupán a figyelmet szerette volna felhívni arra, hogy a tanintézmények jó részénél még mindig alapvetô hiányosságokat (a villamos áram vagy víz hiányát) tapasztalnak.

Az csak részletkérdés, hogy 71 vagy 51 iskoláról van szó, mondta, hiszen a közegészségügyi igazgatóság az épületeket ellenôrzi, márpedig egy iskolához több épület is tartozhat. - A tanfelügyelôség képviselôje, Neagu Nicolae kifogásolta, hogy augusztusban már megkezdtük az iskolák felmérését, és azt javasolta, hogy szeptember 15-én adjuk ki az egészségügyi jóváhagyásokat. Ezt nem tehetjük meg, hiszen több mint 900 tanintézményrôl van szó, amelyeket nem lehet 1-2 nap alatt leellenôrizni, és nem egyszerûen arról van szó, hogy egy papírra ráütünk egy pecsétet - tette hozzá az igazgató.

A közegészségügyi igazgatóság elsô számú prioritása a napokban az iskolák iratcsomóinak ellenôrzése. Morariu szerint ahol súlyos rendellenességeket tapasztalnak, a tevékenységet felfüggesztik. Lapunk kérdésére, hogy évek óta számos iskola mûködik egészségügyi engedély nélkül, idén is így lesz-e, az igazgató kijelentette: minden eszközt bevetnek azért, hogy nyomást gyakoroljanak az iskolaigazgatókra, polgármesterekre, de nem a tanintézetek bezárása a megoldás. Hozzátette, hogy az újabb jogszabályok értelmében kiadhatják az engedélyt akkor is, ha a tanintézmény vállalja, hogy bizonyos idôn belül megoldja a problémákat.

Silviu Morariu meglepônek és érthetetlennek tartja, hogy egyes polgármesterek, tanácsosok ellenzik az orvosi rendelôk magánosítását. Az igazgató ismételten hangsúlyozta, azokról a rendelôkrôl van szó, amelyek az önkormányzatok magántulajdonát képezik, de kérdésünkre, hogy egész pontosan hány kabinetrôl van szó és milyen az arány az önkormányzatok magán-, illetve köztulajdonában levô rendelôk között, szintén nem tudott válaszolni. Mint ahogy arra sem, hogy milyen állapotban vannak a szóban forgó, magánosítás elôtt álló rendelôk, és mely településeken vannak problémák, bár ezt megelôzôen kijelentette, hogy számos esetben még a víz sincs bevezetve. Példaként egyedül Marosvécset említette, ahol a két rendelô közül az egyikben nincs ivóvíz. Nem az a cél, hogy emiatt bezárjuk a rendelôt, legfeljebb átköltöztetjük - mondta kérdésünkre. Morariu elismerte ugyan, hogy a családorvosi rendelôk privatizálására vonatkozó jogszabálynak vannak kisebb hiányosságai. Mint például az, hogy elfelejtették leszögezni, mi történik akkor a rendelôvel, ha az orvos (a tulajdonos) nyugdíjba megy vagy elköltözik a helységbôl. De ezeket szerinte utólag pontosítani lehet. Az igazgató szerint a rendelôk magánosítása azért szükséges, mert az önkormányzatoknak nincsen pénzük arra, hogy rendbe tegyék ezeket, a családorvosok sem fektetnek pénzt a rendelôbe, ha nem az övék. Ezért kell eladni nekik, mert tulajdonosként más lesz a hozzáállásuk. Pontos kimutatást a családorvosi kabinetek állapotáról egy héten belül ígért, szeptember 20-ig azonban minden polgármesteri hivatalban meg kell hirdetni a rendelôk eladását. Ezeket elsôsorban a jelenleg szerzôdéses viszonyban levô és a kabinetekben rendelô családorvosok vásárolhatják meg.

- Egészségügyi szolgáltatásokat igénybe vevô, de papíron nem létezô, személyi számmal, születési bizonyítvánnyal nem rendelkezô gyermekek, akiknek kezelése közel kétmilliárd lejbe került, ám a biztosító nem tudja elszámolni az összeget. Röviden ez a mérleg az év elsô 7 hónapjára, és erre a helyzetre is megoldást kell találni - mondta Silviu Morariu. A Népújság kérdésére, hogy milyen adatok vannak azokról a felnôttekrôl, akik évek óta nem fizetnek egészségbiztosítást, de igénybe veszik az egészségügyi szolgáltatásokat, az igazgató kijelentette: kevés az ilyen eset, és csakis a sürgôsségi ellátást biztosítják számukra. Ellenben egyre inkább bevett gyakorlat, hogy a családban egyetlen személy törleszti a biztosítást, és az egész "klán", vagyis az összes családtag orvosi ellátását ebbôl az egy biztosításból fedezik. Morariu szerint politikai megoldást kell találni erre a helyzetre is.

Maximális hatalmat követelt a polgármesterek számára Dorin Florea, Marosvásárhely elöljárója az intézmény hétfôi sajtótájékoztatóján. A heves kifakadással elôadott, polgármesteri diktatúrára biztató kijelentés annak kapcsán fogalmazódott meg, hogy a polgármester kijelentette: a közszolgáltatók terrorizálják a lakosságot, mert csupán az idén 690 út- vagy járdafeltörést végeztek a városban. Ezek tekintetében - mondta Florea - az Aquaserv vezet 360 feltöréssel. Ráadásul - tette hozzá - a munkálatok minôsége igencsak kifogásolható, ezekre, a törvényekre hivatkozva, csak egy év szavatosságot vállalnak, s ha mégis megbüntetik ôket, a bírságok szintje nagyon alacsony. Ezek után Dorin Florea kifejtette, hogy amennyiben rajta múlna, minden közszolgáltató vezetôjét lecserélné, s különben is szerinte ezek kinevezését a polgármester jogkörébe kellene utalni, aki csak teljes hatalommal, beleértve a közösségi rendôrség fölötti jogkört is, láthatja el eredményesen a feladatát. A polgármester analógiát fedezett fel a házelnökök leváltásának ügye és az általa felvetett ötlet között, szerinte ha a hatalom minden intézményben vezetô pozíciót akar szerezni, akkor ugyanígy a polgármesternek is meg kell adni a lehetôséget, hogy teljhatalommal rendelkezzen az általa vezetett településen.

A sajtótájékoztató leglényegesebb témáját azonban a távfûtés támogatásának gondja képezte. A polgármesteri hivatal adatai szerint Maros megye - amelynek ugyancsak Dorin Florea kijelentése alapján a legjobban konzervált távfûtô rendszere van az országban - arányában mélyen a többi megye alatt részesült ártámogatásban. Ennek alátámasztására adatokat sorolt fel, így Temes megye például 328 milliárd lejt, míg Maros megye 22 milliárdot (ebbôl Marosvásárhely 19 milliárdot) kapott erre a célra. Ha pedig a távfûtésre kapcsolt lakások szerinti arányt nézzük, Maros megye a fenti támogatást 39.000 lakásra kapta, míg Szeben megye 8000 lakásra 27 milliárdban részesült. Mindez lehetetlen helyzetbe hozta az Energomurt és a városi önkormányzatot, hisz a Distrigaz Nord kifizetetlen számláinak tulajdonosaként az állami privatizációs hatóság, az AVAS letiltotta az Energomur bankszámláit. Dorin Florea elmondta, hogy tárgyalásokat kezdeményeztek a Distrigaz Norddal és az AVAS-szal, ám ugyanakor levélben szólította fel a kormányzatban szerepet vállaló megyebeli politikusokat, többek között Markó Béla miniszterelnök- helyettest, oldják meg a Maros megye hátrányos megkülönböztetésébôl fakadó gondot.

Szokásos modorában Dorin Florea ismét kifakadt az Aquaserv ellen, s bejelentette, kezdeményezni fogja a városi tanácsnál az esôvíz csatornadíjának eltörlését. Újságírói kérdésre reagálva, mely szerint az erre vonatkozó 2001-es tanácsi határozatot miért pont most akarja eltörölni, Florea válasza ez volt: "mert az idén sokat esett az esô". A polgármester ugyanakkor husánggal fenyegette meg a törvénykezdeményezôket is, szerinte az önkormányzatok számára rengeteg kedvezôtlen törvény születik, de "kerüljön a kezembe egy husáng, majd én megmutatom nekik" - hangzott errôl a véleménye. Megkapta ugyanakkor a magáét a megyei tanács és a prefektúra is, akik "folyton gáncsolják a város kezdeményezéseit", s tizennégy kormányhatározat-kezdeményezés sikkadt el náluk. Végül Florea perrel fenyegette meg a megyei környezetvédelmi igazgatóságot, amiért megakadályozták a Somostetôn átvezetô terelôút építését, s felelôssé tette ôket a város útjait károsító és levegôjét szennyezô nehézjármû-forgalom miatt.

Dr. Kelemen Atilla RMDSZ-képviselô és Szabó Árpád, a Megyei Mezôgazdasági Szaktanácsadó Hivatal igazgatója pénteken Szászrégenben a kultúrotthonban találkozott a helybéli és környékbeli mezôgazdasági vállalkozások vezetôivel, magángazdálkodókkal. A megbeszélésen dr. Kelemen Atilla ismertette a 247-es törvénycsomagról a fontosabb tudnivalókat, majd kérdésekre válaszolt. Szabó Árpád az 562-es kormányhatározatról beszélt, amelynek alapján az állattenyésztôk gépeket, felszereléseket vásárolhatnak 60%-os állami ártámogatással.

Sokan megjelentek és számos kérdés hangzott el a törvénnyel kapcsolatban. A leggyakoribb kérdések a gyakorlati eljárásokra vonatkoztak. De volt, aki megkérdezte, hogy például a földterületek visszaadásánál ki tanúskodhat? A válasz: rendszerint a szomszédok, de bárki más is. Ám ha hamis tanúvallomást tesz valaki közjegyzô elôtt, akkor az új törvény értelmében azt súlyosan büntetik. Nagyon sokan nem tudták például, hogyha közbirtokossági erdôket igényelnek vissza, akkor elôbb meg kell alakítani a közbirtokosságot, ezt akár három személy is megteheti. Megannyi kérdést és azokra a válaszokat nincs módunkban felsorolni, ám az tény, hogy a törvény alkalmazása nem lesz könnyû folyamat. A többórás találkozó után arra kértük dr. Kelemen Atillát, hogy vonjon le néhány következtetést, hiszen már számos hasonló találkozót szervezett a gazdálkodókkal.

- Nagyon sok embert foglalkoztat a földterületek és erdôk tulajdonjogának visszaállításáról szóló törvény. Az eddigi törvények nem igazán elégítették ki a tulajdonosokat, ami azt jelenti, hogy bizony van még rendeznivaló. Ez a folyamat nagyon nehéz lesz, gondoljunk csak arra, hogy már 15 év telt el az elsô földtörvény óta, és figyelembe kell venni, hogy egyetlen törvény sem visszaható jellegû. Én mégis azt hiszem, hogy rengeteg problémát sikerül majd megoldani. Hangsúlyozom, hogy egyféle új rendre is rá kell szokjunk, mert a tulajdonjog nemcsak birtoklást, birtokot jelent, hanem egyfajta gondosságot is. A visszaszerzett javakat karban kell tartani, gondozni kell, erre sajnos rossz példákat is említhetünk. De úgy vélem, hogy a romániai magyar gazdatársadalom a tulajdon-jogok rendezése után képes lesz alkalmazkodni az új körülményekhez.

- Ön szerint véglegesen rendezôdnek a tulajdonviszonyok?

- Nem hiszem, hogy a törvénycsomag alkalmazása minden egyes állampolgár problémáját megoldja, viszont jobbítja az eddigi törvényeket. Egy 22 milliós országban nagyon nehéz a törvényeket úgy kidolgozni, hogy maradéktalanul rendezze a polgárok esetenként igen bonyolult problémáit. Újra hangsúlyozom, hogy jobbítja az eddigi törvényeket, nagyon sok fog függeni az önkormányzatoktól, amelyek alkalmazzák az elôírásokat. Nem kell mindent elölrôl kezdeni, hiszen azok a területek, amelyeket eddig törvényesen szolgáltattak vissza, természetes, hogy jogtulajdonban maradnak. A találkozón is elmondtam, hogy jobb lett volna a 18-as, a 169-es és a 2000. évi 1-es számú törvények helyett egy törvényt alkotni, amely a tulajdonviszonyokat már akkor rendezte volna. Tizenöt éves késésben vagyunk, szerintem ez a törvény kozmetikázza az elôzôeket, és emiatt úgy hiszem, hogy az alkalmazása véglegesen rendezi a tulajdonviszonyokat, mert senkinek sem érdeke, hogy négyévenként újrakezdôdjön a tulajdonviszonyok rendezése.

Nemrég nagy örömmel jelentette be az államelnök és a kormányfô az új lej, a nehéz lej bevezetését, amit azzal indokolt, hogy a bankoknak nagyon nehéz volt a sok zéróval dolgozni. Arra persze nem volt magyarázat, hogy az a sok zéró hogyan is került a lejek után, hiszen a bevallott infláció mértéke éves szinten - emlékezetem szerint - soha nem haladta meg a 10%-ot, tehát ez a 15 évre a 150%-os inflációs rátát semmiképp sem haladhatta volna túl és akkor nem kellett volna négy zérót levágni a nemzeti valutánkból.

Így viszont a fizetésbôl, nyugdíjból élôk egy zéróval lépéshátrányban vannak, amirôl viszont a kormány tagjai, de képviselôink sem ejtenek egy szót sem. Én például 1985 januártól vagyok nyugdíjban, akkor nyugdíjam 3094 lej volt, ami az akkori körülmények között tisztességes megélhetést biztosított.

Az árak mind fennebb és fennebb emelkedtek, a jövedelmek messze lemaradtak. Így jutottam el oda, hogy a nyugdíjam 2005-ben 4.655.000 lej legyen, tehát én is milliomos lehettem, persze nem sokáig. Ha most ebbôl levágom a négy zérót, az új nyugdíjam 466 lej lesz. Tehát a 465 új lejbôl fogom fizetni az élelmiszereket, közszükségleti cikkeket kb. ugyanazon az áron, mint 1989 elôtt, amikor azokat 3094 lejbôl vettem meg, persze, amíg ezek az új árak is nem fognak emelkedni, mint ahogy eddig mindig történt. És ez az a "Nagy Átverés", mert sokkal rosszabbul fogunk élni, mint 1989 elôtt.

Persze az 1989 elôtti árakra visszaemlékeznünk nehéz, de az Országos Statisztikai Hivatalnak kötelessége lenne informálni a lakosságot ilyen értelemben. Az állandó energiaár-emelések minden termék, közszükségleti cikk árat befolyásolják. Hogy például a földgáz 1989-es ára hogy emelkedett 3,73 lejrôl 5922 lejre, a villamos energia ára 1,83 lejrôl 3211lej+ 1590 lej napi bérlet, az más kérdés. Ennek a vizsgálata egy demokratikus kormány feladata lett volna, de mivel eladták, tovább nincs ellenôrzô szerepe. Ilyen körülmények között a tulajdonos úgy emeli az árakat, ahogy éppen akarja, a fogyasztó pedig ki van szolgáltatva és vagy fizet, vagy villany és földgáz nélkül ülhet és fagyhat meg a téli hidegben. Akkor már jobb dolguk van a nagyenyedi börtön lakóinak, akik az Európai Unió normáinak megfelelô, saját fürdôszobával rendelkezô cellákban tölthetik le büntetésüket. Nincs gondjuk kosztra, fûtésre, valószínûleg TV-jük is van.

Szeretném tudni, Romániában hány százezer családnak nincs fürdôszobája, nincs vezetékes vize, nincs villanyáram a lakásában, nincs kanalizálás, az udvari árnyékszék (budi) fertôzi a kutakat nemcsak árvízkor, hanem állandóan, nincs a közelben orvosi rendelô, gyógyszertár, sok helyen még az iskola is kilométerekre van. Ezeket viszont nem monitorizálja az EU, csak a börtönöket. Sok százezer, esetleg millió ember él sokkal rosszabb körülmények között, mint a börtönök lakói.

Az idôsebbek még emlékeznek a régi Gostat és Aprozar-üzletekre, üzletláncra, ezek ellátták a város lakosságát viszonylag olcsó zöldséggel, gyümölccsel, szinte egész évben. Léteztek a város környéki melegházak, ezek biztosították a város zöldségellátásának jó részét. Hol vannak ezek? Kik tették rá a kezüket? Mert terményeik nem kerülnek a vásárhelyi piacokra, de ugyanúgy szinte eltûntek a piacokról a város környéki kistermelôk, csak az idegen viszonteladókat lehet látni, akik megszabják az eladási árat és szinte rákényszerítik áraikat az egyéni termelôkre is.

Nemrég megjelent egy tanulmány az Országos Gazdasági Intézet részérôl, mely szerint Románia lakosságának negyede szegény, százból kilenc pedig rendkívüli nyomorban él. Ezt a tanulmányt az Országos Statisztikai Hivatal rendelte. A statisztikai hivatal meghatározásában az minôsül szegénynek, aki kevesebb mint 157 erôs lejbôl él havonta, rendkívül szegény az, akinek még 100 erôs lej sem jut. Bogdan Hossu, az Alfa Kartell Szakszervezet elnöke szerint a fogyasztói kosár minimális értéke egy háromtagú család esetében legkevesebb 800 új lejnek kellene lennie. Ugyanakkor úgy véli, hogy az elfogadható életszínvonalhoz csak élelmezésre fejenként 720 lejre lenne szükség havonta. Ehhez képest Romániában a dolgozó lakosság 28-34%-a naponta 0,8 dollárból (kb. 2,3 új lej) él.

És még nincs vége az emeléseknek, jön a központi fûtés árának emelése, a héa (TVA) emelése és még ki tudja mit talál ki a kormány, vagy kényszerít ránk az EU vagy a Nemzetközi Valutaalap akkor, amikor a nép, a fizetésbôl, nyugdíjból élôk nagy része már rég a tûrôképesség határán túl van.

Így ôszire, hacsak a kormány a szakszervezetek vezetôit néhány miniszteri vagy államtitkári funkcióval maga mellé nem állítja, nagy tüntetésekre, sztrájkokra lehet számítani, mert a nagy választási ígéretekbôl semmit sem valósítottak meg. Az elmúlt 15 év úgynevezett demokratikus kormányai intézkedéseinek nagy része antidemokratikus, antiszociális, és csak a nagytôkések, a nagy gyár és egyéb nagybirtokok tulajdonosait támogatja az alkalmazottak rovására. A sok milliárdos sikkasztások, csalások, korrupciós ügyletek elkövetôinek nagy része szabadlábon van, az elsikkasztott milliárdok meg soha meg sem kerülnek. A nagy tömeg nyomorog, mások meg külföldön keresnek megélhetési lehetôséget maguk és családtagjaik számára, ha már az állam nem képes munkalehetôséget biztosítani nekik.

Ollender Gyula nyugdíjas közgazdász

Büszke lehet az az évfolyam, amely úgy rendezi öregdiák-találkozóit, hogy képzômûvészeti tárlattal köszönti az osztálytársakat, s örvendezteti meg a várost, ahol sokszor nehéz, de mégis kellemes napokat töltött annak idején diákként. Három évvel ezelôtt Rendhagyó találkozó címen közöltem a Népújságban egy rövid írást. Két szempontból is az volt: az osztálytársak - néhány kivétellel - akkor töltötték a 60- at, s közös ünneplésre gyûltek össze, de rendhagyóvá tette a találkozót az is, hogy két osztálytárs (Duha László és Ôsz Zoltán), kik nyugdíjas korukra képzômûvésszé minôsültek át, kiállítással lepték meg osztálytársaikat és a várost. Akkor meglepetés volt, ma már lassan hagyomány.

A címben tett ígéretemhez híven nem tartottam tárlatnyitót, hisz ezt szakemberek szokták tenni. Én csak személyes élményemet mondom el pár szóban.

Amíg nézegettem Duha László szobrait, dombormûveit, plakettjeit és Ôsz Zoltán grafikáit, festményeit, körvonalazódott bennem valami, ami mindkét mûvészre érvényes, és amit úgy lehetne megfogalmazni, hogy lélekben-tudatilag a szülôföld talaján állnak. Ez sugallja alkotásaik mondanivalóját, nekünk szóló üzenetét. És ez nem más, mint az, hogy lelki gyökereik mélyen a szülôföld talajába fúródtak, ez tartotta itthon ôket egy életen át. Ôsz Zoltán képein gyakran megjelenik az erdélyi magyar táj, a falvak, házak, templomok, amelyek az "itthont" jelentik. Duha László alkotásai a székely-magyar faragómûvészet ôsi anyagában, a fában testesülnek meg, ôrizve- ápolva a tudat mélyén gyökerezô ôsi népi hagyományokat, a hivatásos mûvészet szintjére emelve azt, amit a kollektív alkotóerô évezredes történelmünk során felhalmozott. Mint ember jólesô érzéssel, mint osztályfônök bizonyos büszkeséggel élem meg azt, hogy volt tanítványaim, kiknek - Petôfit parafrazálva - "sötét haja ôszbe vegyül már, a tél dere megüté fejüket...", de most, 45 év után is fiatalos lendülettel, aktív értelmiségiként jönnek, s beszámolnak az alma maternek most már unokáik számának gyarapodásáról. Unokákról, akik titkos reményeink szerint követik majd a nagyszülôk hagyományait, s nem szakítják el az éltetô gyökereket.

A kedves szászrégeni olvasók tudomására hozom ezúton is, hogy a kiállítás 2005. október 2-ig tekinthetô meg a városi református egyház Dió Házában.

Darvas Ignác

Igen, van ilyen is! Ez egy betegség, egy eddig nem létezô társadalmi kár. Arról a vasról, amibôl autót, vonatot, kerítést, épületszerkezetet, szemeteskosarat, fejszét, s isten tudja mi mindent csinálnak még széles e világban, hogy a csúcstechnológia termékskálájáról itt és most ne is beszéljek. Mert ki gondolta volna, hogy egyszer eljön majd az az idô, amikor a vasat úgy fogják keresni, mint a cukrot, s ha nem lelik, bármire képesek, csakhogy megszerezzék.

Mesélik (néha mutatják is a tévében), hogy az egyik székelyföldi faluban egyik napról a másikra leszerelték a falujelzô táblát oszlopostól, keretestôl, s a falu - ha ismeretlen utazott végig - ismeretlen, azaz nem tudom milyen faluként vonult be a békés átutazó, tájaink szépségét csodáló turista emlékezetébe. (No ezt is megértük, hogy nem kék autóból kiszálló kékruhások szedik le kétnyelvû tábláinkat, hanem falusfeleink, vagy ki tudja, kik?)

Azt is beszélik, hogy valahol felszedték a vasúti síneket, kiásták a forgalmi táblákat (mit számít egy kis koccanás?!), leszerelték a szakadék vagy partvédô lemezeket, a függôhidak fogódzóit (na és ha valaki beleesik a folyóba?), elvitték a kosárlabdaállvány tartozékait, s felmásztak a volt tsz vagy ámv-udvaron még ma is áram alatt lévô magasfeszültségû oszlopra, hogy jó pénzt érô huzalokat eresszenek le a magasból. Csakhogy az illetônek már nem kellett leszállnia, megfeketedett testét a villamosszolgáltató vállalat magaslati munkáknál használt "kosarában" hozták le - gyerekei, hozzátartozói szomorú, keserves tudomásulvétele közepette.

Mondom, vasláz van, vasguberálók népes csoportja járja a vidéket, szimatol itt-ott elfekvô termékek után, de ugyanígy írhatnék alumínium-, réz- vagy ólomlázról is, hogy tovább ne is folytassam a felsorolást. Még az eszközökben sem válogatnak: lehet személyautóval, utánfutóval, kétkerekû tolószekérrel, kézben vagy köpeny alatt, de legtöbben mégis a forgalmi számtól megfosztott egylovas szekeret választják, ez felel meg legjobban a feltett cél elérésére.

Hordják-viszik a vasat, vaslázban szenvednek.

Vajon erre nincs semmilyen "orvosság"?

Székely Ferenc

Négyéves volt, mikor édesapja meghalt, ô volt a nagyobbik, még volt két testvére, három gyermekkel maradt özvegyen az édesanya. Nehéz gyermekkora volt Jenei Andrásnak.

A Palkó Gyula tanyán laktak, édesapja szorgalmas munkás volt, minden munkát elvégzett pontosan, amivel megbízták. A temetés után András édesanyja Marosfelfaluba költözött a három gyermekkel. Az elemi iskola után már fiatalon dolgozik a felfalusi téglagyárban, segíti édesanyját a család fenntartásában. Késôbb elvégzi a sofôriskolát, a szászrégeni tejgyárnak lesz a gépkocsivezetôje. Már gyerekkorában édesanyja udvarán nyulakat, malacokat tartott, borjakat is nevelt. Az állatokat vásárokon értékesítette.

Mikor a szászrégeni tejgyár megszûnt, sofôr sem kellett többé, András munkanélkülivé vált. Mihez kezdjen? tette fel a kérdést. Ekkor lett sofôrbôl gazdálkodó. Az évek során összegyûjtött pénzével rendre vásárolt szarvasmarhákat, tehenet, borjút, istállót építtetett és berendezkedett az állattartásra. Ma 22 darab állata van, ebbôl fejôstehén 8 darab. Késôbb sofôrként alkalmazták Bátoson a tejbegyûjtô központhoz. Ô szedi össze és szállítja a tejet a körzeti falvakból Bátosra, ahol lehûtik és szállítják Bukarestbe. A 8 tehéntôl fejt tejet este-reggel Bátoson értékesíti. A sok állatnak takarmány kell. Megvett egy legelôt, nyáron a legeltetés meg van oldva. Még vásárolt földeket, itt kaszáltat télire, amellett még bérbe is vesz ki földeket a gazdáktól. A termôföldeken kukoricát termeszt, mert jó a szarvasmarháknak meg a disznóknak, van egy koca és malacok is.

András nem egyedül dolgozik, van két embere, akik segítenek neki. Mindent önszorgalomból csinál, pénzt nem vett fel egy bankból sem. Az államtól nem igényelt semmiféle támogatást. Ha lehetôsége és pénze lesz, szeretné gépesíteni azt, amit lehet. Életében szeretett dolgozni, és a keresett pénzt szeretné befektetni.

Nem ismerte édesapját, de édesanyja mindig mondta: - fiam, édesapád szorgalmát örökölted. Más örökséget nem kapott senkitôl. Feleségével mindig dolgoztak, és tisztességesen neveltek fel 2 fiúgyermeket és mesterségre taníttatták ôket. A fiúk a szakmájukban dolgoznak.

András sokat dolgozik, reggeltôl estig ott van a marhák gondozásánál, fejésénél. Felfaluban vannak az állatok, ô meg Szászrégenben egy tömbházban lakik. Ma több ilyen szorgalmas, becsületes polgárra lenne szüksége az országnak.

Jenei Árpád, Szászrégen

A rovatban közölt levelek tartalmáért, a tényállítások hitelességéért a szerzôk felelôsek. Elektronikus postán is fogadjuk leveleiket. Címünk: nepujsag@e- nepujsag.ro

A tudósok régóta vitatkoznak arról, hogy hogyan "váltotta fel" Európában a Homo sapiens a neandervölgyi ôsembert: keresztezték-e valaha egymás útját térben és idôben, létezhetett-e köztük békés egymás mellett élés, vagy a gondolkodó ember egyszerûen kiirtotta a Homo neanderthalensist?

Brit tudósok szenzációs barlanghasználat- történeti felfedezése végre eldöntötte a kérdést: bebizonyosodott, hogy mindkét faj egyazon idôben egyazon európai régiókban létezett, vagyis lehetetlen volt nem érintkezniük egymással.

Paul Mellars, a Cambridge-i Egyetem tudósa és kollégái szénizotópos módszer segítségével a franciaországi Fées de Chatelperron barlangban talált leletek korát vizsgálták. Mint kiderült, i.e. 40 000 és 36 000 között a két faj egyedei felváltva éltek ebben a barlangban.

A leletek alapján a tudósok pontos képet nyertek a Homo sapiens és a Homo neanderthalensis "együttélésérôl". Negyvenezer évvel ezelôtt, amikor a jégkorszak végén enyhébb lett az éghajlat, a barlangot a neandervölgyi emberek népesítették be.

Valamivel késôbb, amikor váratlanul ismét hidegebbre fordult az idôjárás, és akkortájt a barlangba az északról érkezett Homo sapiens képviselôi költöztek be, s el sem hagyták lakhelyüket ezer - ezerötszáz éven át. Amikor 36 500 évvel ezelôtt ismét melegebbre fordult a klíma, a sapiensek elhagyták a barlangot, amelyet megint a neandervölgyiek foglaltak el egy idôre. Késôbb elhagyhatták a barlangot, legalábbis erre utalnak a leletek, és további ötezer év múlva a Homo neanderthalensis végleg eltûnt a Föld színérôl.

A tudósok szerint bár a két faj érintkez(het)ett egymással, keveredésrôl szó sem lehetett. A Homo sapiens konkurensének tartotta a neandervölgyi ôsembert az élelemért folyó vetélkedésben, és gyôztesen került ki a természetes kiválasztódás folyamatából.

Amerikai kutatók kísérletileg igazolták, hogy a placebo-hatás nem csak pszichológiai fogalom, hanem - legalábbis fájdalom esetén - valódi fiziológiai folyamatot indít el, és fájdalomcsillapító ópiátot szabadít fel: kontrasztanyagos PET-vizsgálattal