Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Végre kibújt a szög a zsákból. Miután éveken át nem lehett egész pontosan megtudni, hogy mire költik el az egészségbiztosítás címén a lakosságtól és cégektôl begyûjtött összegeket, és szisztematikus mellébeszéléseket hallhattunk errôl a témáról, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár jelenlegi vezetôi végre beismerték: a biztosításokból befolyt pénz jelentôs részébôl a nyugdíjakat és a munkanélküli-segélyeket pótolta a pénzügyi tárca. Bevallották, ami nyílt titok volt.

Az köztudott immár, hogy egy nemrégi felmérés szerint minden alkalmazottra mintegy négy nyugdíjas
"jut" (minimum), a helyzet pedig továbbra sem látszik javulni. Azt is sejteni lehetett, hogy az egyre sokasodó nyugdíjasok jövedelmét, az átszámolással járó költségeket valamibôl fedezni kellett. A megoldás kézenfekvô volt a pészédés kormány számára: létrehozni egy nagy közös zsákot az egészségbiztosítási és a társadalombiztosítási pénzalapok összevonásával, amibôl aztán lehet meríteni. Szociális szempontokat figyelembe véve, a pénzügyminisztérium ezek után vállig nyúlt bele az egészségügy pénzébe, és pótolta belôle a társadalombiztosítási hiányokat. Nemhiába szellôztette meg a sajtó idônként a társadalombiztosítási költségvetés "lyukait", ám hiába. Kormányon belül a pénzügyminisztérium "állam az államban"-ként viselkedett.

A hírek szerint elsô ízben (!) a pénzügyminiszter elrendelte az egészségbiztosítási alapba befolyt összegek "felszabadítását", ami azt jelenti, hogy az egészségügynek szánt összegeket a célnak megfelelôen használják fel, és nem egyebekre költik. Nem kevesebb, mint 90.000 milliárd (régi) lejrôl van szó, ami komoly összeg.

Elméletileg tehát a közeljövôben kifizetésre kerülnek a kórházak 2003(!)-2004-es adósságai, és a gyógyszerforgalmazók is megkapják pénzüket. Elméletileg, mivel a hatalom malmai szokás szerint lassan ôrölnek, így hát hisszük, amikor látjuk!

Ideje volt már meghozni az intézkedést, az egészségügy siralmas és tarthatatlan, az Európai Unió képviselôi által is nehezményezett helyzete miatt. Remélhetôleg nemcsak az adósságokra jut majd pénz, hanem a kórházak korszerûsítésére is. Beruházásokra ugyanis évek óta egyetlen lejt sem utalnak ki a költségvetésbôl. Elég végigmenni például a megyei kórház bizonyos folyosóin, ahol centis repedések láthatók a falon, málladozó csempék, rozoga székek a várakozó betegek számára, kiégett neon világítótestek stb. De a megyei szinte minden kórházában hasonló a helyzet. Becslések szerint több mint százmilliárd lejre lenne szükség csak a megyei kórház épületének rendbetételére. És remélhetôleg több pénz jut majd a tisztítószerekre, védôfelszerelésre (helyenként még mindig ismeretlen fogalom a gumikesztyû, a védômaszk), a személyzet bérezésére, az egészségügyi szolgáltatások színvonalának emelésére.

Remélhetôleg mindebbôl valami meg is valósul.

A sürgôsségi helyzetek - árvizek, tûzesetek, földcsuszamlás stb. - kezelésére készült intézkedések ismertetése, az oktatási intézmények felkészültsége a tanévkezdésre, a 110-es, a közigazgatási egységek vagy az állam tulajdonában levô orvosi rendelôk eladásáról szóló sürgôsségi kormányrendelet bemutatása, a bûnözési helyzet, a mezôgazdasági dolgozók támogatásáról, illetve a Sapard-program alkalmazásáról szóló tájékoztatás volt a megyei Konzultatív Tanács tegnapi napirendjén.

A tájékoztatók egy részén kérdés és megjegyzés nélkül léptek tovább a jelen levô polgármesterek. Sôt, egyesek végig félhangosan cseverésztek, mások vég nélkül telefonáltak, ismét mások szenderegtek, vagy éppen egy divatlapot forgattak.

Senkinek sem kell, mégis erôltetik

A legérzékenyebb pont, amelyre a legtöbben odafigyeltek, az orvosi rendelôk eladása volt. A vonatkozó sürgôsségi kormányrendelet egyik elôírása értelmében az orvosi kabinetként használt felületeket úgynevezett közvetlen tárgyalásos alapon vásárolhatják meg az érdekeltek, ám a szabályzó azt is elôírja, hogy az épülethez tartozó területet az ingatlannal egy idôben kell eladni. A jelen levô polgármesterek elsôsorban ezt az elôírást kifogásolták. Egyesek egyenesen azt mondták, hogy a rendelet nincs eléggé átgondolva, és korai még errôl beszélni. Ugyanis sok településen, éppen a megfelelô helyiség hiánya miatt, a polgármesteri hivatalok saját területükbôl engedtek át bizonyos felületet az orvosi rendelôknek. Most pedig nem hajlandók lemondani ezekrôl a felületekrôl, már csak azért sem, mert a rendelôknek szükségmegoldásként engedték át.

Mások azt kérdezték, mi lesz a szolgálati lakásokkal, amelyek szintén a polgármesteri hivatalok tulajdonában vannak. Állítólag egyes településeken máris aláírásokat gyûjtenek a sürgôsségi kormányrendelet alkalmazása ellen. Az is megfontolandó, hogy mi történik, ha az illetô közösség esetleg elégedetlen az orvosával, az pedig betelepedik a faluba? Örökre a helyi közösség nyakába varrják ôket?

Lokodi Edit, a megyei tanács elnöke türelemre intette a polgármestereket, a Népújságnak nyilatkozva maga is alkotmányellenesnek nevezte a sürgôsségi kormányrendeletet, mert éppen az alkotmány által garantált tulajdonra vonatkozó elôírást szegi meg, amikor a helyi önkormányzatok tulajdonát akarja privatizáció címszó alatt eladni. Mint mondta, az alkotmánybírósághoz fordul az ügyben.

Csíki Zsuzsanna, a Megyei Egészségbiztosító Pénztár igazgatója elmondta, hogy az orvosok 65 éves korban mennek nyugdíjba. Ha azonban az illetô közösség nem kap orvost, évente meghosszabbíthatják a nyugdíjkorhatáros orvos szerzôdését. Amikor versenyvizsgával elfoglalták a rendelôket, csak az egészségügyi igazgatóság fennhatósága alatt mûködô kabineteket foglalhatták el. 1992-ben megszûnt az igazgatóságtól a fizetésük és a pénztárral kerültek szerzôdéses viszonyba. Elôször a törvény szerint nem kellett bért fizetniük a polgármesteri hivataloknak, a megyei tanácsnak vagy az igazgatóságnak. Azonban törvény mondta ki azt is, hogy ugyanezeket a kabineteket minimum 15 évre és négyzetméterenként maximum 1 euróért lehet koncesszionálni.

Csíki Zsuzsanna szerint ezeket a kabineteket renoválni kell, az európai normáknak megfelelô szintre kell hozni, és akkor felvetôdik a kérdés: ki fektet be ezekbe, a polgármesteri hivatal a tulajdonos, az orvos, akinek sok esetben nincs pénze befektetésekre?

Silviu Morariu a megyei egészségügyi igazgatóság igazgatója szerint a sürgôsségi kormányrendelet célja az egészségügy privatizációjának a felgyorsítása. Mert ha az orvos lesz a tulajdonos, ôt terheli majd a felelôsség a szükséges beruházásokért. A felvetésre, miszerint a helyi tanácsok nem értenek egyet a dologgal, csak a vállát vonogatta, mondván, nem az ô feladata ítélkezni.

A rendôrségi jelentés számszerû adatokat tartalmazott a bûnözés helyzetérôl. Ciprian Dobre prefektust az adatokon túl az érdekelte, miért van annyi megoldatlan ügy. A hozzászólásokból arra is fény derült, hogy rengeteg probléma van vidéken a romákkal. Felsôrépa polgármestere elmondta, hogy a faluban négy cigány késsel támadt egy román nemzetiségû személyre. A sebe azonban - az orvostani szakértô szerint - "nem volt életveszélyes", ezért a rendôrség nem indíthatott eljárást. Mások azt vetették fel, hogy a 61-es törvény elôírja a büntetéseket, de a romák tudják, hogy ha nem is fizetik ki, sem történik semmi. Sokan törvénymódosítást kértek oly módon, hogy a büntetés kifizetésének megtagadása esetén lehessen börtönbüntetést kiszabni az illetôre. Teodor Giurgea megyei tanácsos pedig egy két napja történt esetet ismertetett, amelynek szemtanúja volt. Egy roma Szentpálnál késsel támadt egy maxitaxi sofôrjére. Mint mondta, kezd a helyzet veszélyessé válni, a romák egyre inkább vérszemet kapnak, és erre jobban oda kellene a rendôrségnek meg a többi hatóságnak is figyelnie. Ugyanakkor azt sem hagyta szó nélkül, hogy egyes rendôrök viselkedése is sok kívánnivalót hagy maga után. Mint mondta, szükség lenne a rendôrök nevelésére is.

Gheorghe Dobre szállításügyi, építkezési és turizmusért felelôs miniszter szerdán ellentmondott Emil Boc demokrata pártelnök azon nyilatkozatának, miszerint a Brassó-Bors autópálya megépítésével megbízott egyesült államokbeli Bechtel cég évi 300 millió eurós elôleget kért volna.

Egy sajtótájékoztatón elhangzott kérdésre válaszolva Dobre tagadta az errôl szóló információt.

Emil Boc kedden úgy nyilatkozott, közvetítôi szerepet vállalt a szállításügyi tárca és a Bechtel képviselôi találkozásában, hogy ezáltal felszabadítsák a pályaszakasz megépítésére megkötött szerzôdést.

A demokrata pártelnök elmondta, hogy a Bechtel évi 300 millió eurós elôleget kért, a kormánynak azonban nincsenek ily mértékû erôforrásai.

Dobre szerdán találkozott a Bechtel vezetôségével, mivel az eredetileg keddre tervezett találkozót el kellett halasztani az Olt-völgyi sziklaomlás miatt, ahová a tárcavezetônek sürgôsen ki kellett szállnia.

"Kértem a romániai törvénykezés betartását. A fôbb pontok azon elôírásoknak a figyelmen kívül hagyása, amelyek az elôlegekre és a garancialevélre vonatkoznak" - mondta Dobre.

Traian Basescu államfô kedden úgy nyilatkozott, Románia nem ad ajándékként szerzôdéseket, mivel az ilyen politika nem idôtálló.

A Bechtel 2,2 milliárd eurós szerzôdés értelmében építi az erdélyi autópályát, amelyet a tavaly írtak alá a szociáldemokrata kormánnyal. Az amerikai vállalat csökkentette az építkezési munkálatokat, arra hivatkozva, hogy nem kaptak elég pénzt az országos út- és autópálya-építô vállalattól.

(MTI) - A szerzô szándékaival ellentétesre sikeredett Markó Béla szerint az a cikk, amely a Cotidianul címû román napilapban jelent meg róla, s amely azt sugallta, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) mai elnöke 1989 elôtt "szívélyes viszonyt" ápolt az ôt megfigyelô szekus tisztekkel.

Az írás csak azt bizonyítja - mondta az MTI kérdésére válaszolva Markó -, hogy ôt a Securitate 1989 elôtt folyamatosan követte, lehallgatta, nem pedig azt, hogy együttmûködött a Ceausescu-diktatúra titkosszolgálatával.

A Cotidianul címû bukaresti napilap kedden közölt írásának szerzôje, Mirela Corlatan azt írta, hogy Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) jelenlegi elnöke "szívélyes viszonyt" ápolt a nyolcvanas években az ôt megfigyelô szekus tisztekkel. A rövid írás (amely nem tényfeltáró riport) azonban nem támasztja alá ezt az állítást.

A szerzô a Markóról szóló szekus dossziéból idéz, de az újságíró nem állítja, hogy Markó együttmûködött a volt titkosszolgálattal, csak néhány idézettel igyekszik sugallni azt. Eszerint 1983. július 2-án a kommunista titkosrendôrség tisztje engedélyt kért feletteseitôl, hogy Markó Béla (a Marosvásárhelyen megjelenô Igaz Szó akkori szerkesztôje) "segítségéhez" folyamodjék, vagyis különbözô információkat nyerjen tôle a környezetében levô emberekrôl. Egy évvel késôbb, június 19-én - mint a lapban olvasható - Markó kilenc oldalas - a tiszt által szerkesztett - "magyarázó jegyzéket" írt alá egy Sepsiszentgyörgyön tett látogatásáról. A jelentésben Ioan Grama szekus százados megállapítja: Markó ígéretet tett, hogy ha bármely törvényellenes cselekedetrôl vagy olyan dologról szerez tudomást, amely "nem megfelelô közhangulathoz" vezetne, értesíteni fogja a szerveket.

Az MTI kérdésére Markó elmondta: a cikkbôl éppen annak az ellentéte kerekedett ki, mint amit a szerzô sugallni akart. "Azt is mondhatnám: meg kell köszönnöm, hogy közzétették ezt az anyagot, amelyet egyébként nagyon is jól ismertem, csakhogy eddig nem hivalkodtam vele. E dokumentum azt bizonyítja, hogy engem a Securitate 1989 elôtt folyamatosan lehallgatott, követett, nem engedtek külföldre utazni. Úgymond a legszigorúbban a nyomomban voltak minden pillanatban. Ez a kis újságcikk megerôsíti a múltamat" - mondta Markó.

Az említett sepsiszentgyörgyi úttal kapcsolatban az RMDSZ- elnök elmondta: az út után bevitték a Securitatéhoz, és egy napig benn tartották. Részletes alibit kellett igazolnia, ugyanis akkor próbálták ismeretlen tettesek felrobbantani a sepsiszentgyörgyi Mihai Viteazul szobrot, emiatt ott egy kisfiú meg is halt. Sokan vélték úgy akkor, hogy ez provokáció volt. "Mindenesetre akkor rám és több más emberre akarták rábizonyítani, hogy esetleg részesei lehettünk ennek a merényletkísérletnek" - mondta Markó.

Arra a kérdésre, hogy kinek állhatott érdekében ilyen cikket írni, a politikus így felelt: a román politikai életben még mindig vannak, akik nem szeretik az RMDSZ-t. "Ez a cikk azonban egyebet is akart bizonyítani, mégpedig azt, hogy itt a magyarok már 1989 elôtt is irredenta tevékenységet folytattak" - vélekedett Markó.

Az íráshoz fûzött szerkesztôségi jegyzet állítása szerint a szerzô látta ugyan a Markó-dossziét, de nem kapott róla másolatot a szekus-dossziékat kezelô testülettôl, a CNSAS- tól. Mirela Corlatan újságírótól a CNSAS meg is vonta az akkreditációt.

Már 1997-ben megfogant az ötlet, hogy a székelyvéckei kultúrotthont a település neves szülöttérôl, Visky Árpád színészrôl nevezték. Nyolc évre volt azonban szükség, hogy a gondolat beérjen - tudtuk meg Szôcs Lajostól, Székelyvécke polgármesterétôl . A székelyvéckei helyi tanács 2005 februárjában adta le a prefektúrára a mûvelôdési otthon elnevezésre vonatkozó határozattervezetet, elfogadására viszont csak július végén került sor, annak ellenére, hogy a törvény értelmében a fôispánságnak hatvan nap leforgása alatt kell döntést hoznia.

A Népújság augusztus 30-i számában a Spielmann Mihály a névadó bizottság feloszlatását követeli címû cikkben adtunk hírt arról, hogy a fôispánság mellett mûködô névadó bizottság elutasította a székelyvéckei helyi tanács fent említett tervezetét. A döntés magyarázatául a következôk szolgáltak: a pártállami idôkben letartóztatott és meggyilkolt - vagy öngyilkosságot elkövetett - Visky körüli vádak tisztázatlanok, eldönthetelen, hogy a párt vagy a szocialista államrend ellen lázadt. Amennyiben párt elleni tevékenységéért ítélték el Viskyt, rábólintanak a határozatra, de ha az állam elleni tevékenységéért, nem. A bizottság ülésén a testület magyar tagjai, Soós Zoltán régész és Spielman Mihály történész akadályoztatás miatt nem tudtak részt venni.

A felvetôdött probléma kapcsán dr. Kincses Elôd hívott össze sajtótájékoztatót, aki elmondta, hogy Visky Árpádot, a szocialista rendszer áldozatát ismerte személyesen, és ügye mindvégig foglalkoztatta. Visky a marosvásárhelyi színházi élet tehetséges mûvészeként többször konfliktusba keveredett a szekuritátéval. Sepsiszentgyörgyre költözött, ahol egy pohár bor mellett hangoztatott "nacionalista, irredenta" kijelentéseinek vádjával letartóztatták.

Az ügyet 1983. július 11-én tárgyalta a kolozsvári katonai törvényszék Bukarestben. Visky védôügyvédje Gheorghiu Vintila volt. Az ítélet kimondta: a szocialista rendszer ellen folytatott propagandatevékenységéért öt év börtönbüntetést kell letöltenie. Visky két évi börtön után szabadult, eleinte nem tudott színészként elhelyezkedni. A marosvásárhelyi konzervgyárban ledolgozott idôszak után újból a sepsiszentgyörgyi színtársulathoz került. Itt hunyt el tisztázatlan körülmények között: nem tudni öngyilkosságot követett-e el vagy meggyilkolták. A mûvész holttestét a marosvásárhelyi református temetôben helyezték el. Temetése 1986-ban a rendszer elleni néma tüntetéssé vált.

A névadó bizottság román anyanyelvû tagjainak - többségük történész - ismerniük kellene a pártállami rendszert - hangsúlyozta Kincses Elôd, éppen ezért tudhatnák, hogy akkoriban a párt és az állam fogalmai elválaszthatatlanok voltak egymástól, ezért is hívták a rendszert pártállami diktatúrának.

Kincses Elôd a bukaresti katonai törvényszékhez fordult, ahova kérést nyújtott be a Visky-ügy iratainak tanulmányozására. Idén áprilisban érkezett a válasz, hogy azok már nem találhatók a törvényszék archívumának birtokában, hanem átkerültek a Szekuritátés Iratokat Tanulmányozó Nemzeti Tanácshoz. Az ügyvéd véleménye szerint már ez a tény is annak bizonyítéka, hogy Visky Árpád a kommunista rendszer ellenségének számított, és ezért
"kezelte" a szekuritaté.

Fôleg, ha amolyan "erôszakkal is, ha jólesik" házasságról van szó, mint amilyen a D.A. Szövetségé. Való igaz, akkor sem tudtak (vagy talán nem is akartak) válaszolni a kérdésre, hogy miképpen egyeztethetô össze a szociáldemokrata doktrína a liberális elvekkel, amikor elkezdték a "beadagolást", miszerint a szociáldemokraták és a liberálisok frigye lehet és lesz az egyetlen üdvözítô megoldás Románia problémáira. Nem számítottak elvek, tanok, doktrínák, csak az érdek lebegett a szemük elôtt, éspedig, hogy bármi áron a hatalomba jutni.

Ám, a választási sikert követôen hamarosan megmutatkoztak magán a szövetségen belül is az ellentétek (lásd az államelnök és a miniszterelnök között lappangó és az idôk folyamán mind élesebbé váló súrlódások), amelyek mára szinte nyílt konfliktussá avanzsáltak. Vagyis, elmúlt a szerelem. Ékes bizonyítéka ennek Emil Boc, a demokraták elnökének tegnapelôtti fenyegetése, miszerint, ha nem hagy fel a "szerencsétlen nyilatkozatokkal (declaratii nefericite)", mint például az, hogy "az Európai Néppárt egy pártamalgám", veszélybe kerülhet a két formáció közötti együttmûködés. Nem beszélve az esetleges "fúzióról". Ugyanis, a liberális pártelnök a múlt héten beszélt arról, hogy az esetleges egyesülés kizárólag a libeális zászló alatt történhet meg, hiszen, "a PNL jól körülhatárolt identitással rendelkezik, miközben az EPP egy pártokból álló amalgám", és "ez a sokféleség világosan kitûnik az Európai Parlament politikai akcióiból". Vagyis, nincs fúzió!

Miután Tariceanu ilyetán "meghúzta a csíkot", Boc szelidebbre fogta: a demokraták prioritása ebben a pillanatban a "jó kormányzás és a választási kampányban tett ígéretek teljesítése". Marad azonban még súrlódásra okot adó "téma".

Keményen támadta Tariceanut, mert az adóztatást ki akarja terjeszteni a nyugdíjasokra és a mezôgazdaságból élôkre is. Boc szerint ez a lépés nem indokolt, és nem fogják támogatni sem a szövetségben belül, sem a kormányban. A hozzáadott értékadó (héa) növelésével sem értenek egyet: "semmi sem indokolja e pillanatban ezt az intézkedést", még akkor sem, ha figyelembe vesszük a 2007. január 1-je után a nyakunkba szakadó kiadásokat, jelentette ki a párt alelnöke, Adrian Videanu. Videanu csak arról látszik megfeledkezni, hogy valamikor májusban éppen ô maga, Traian Basescuval és az akkori pénzügyminiszterrel, Ionut Popescuval közösen ennek az ellenkezôjét mondták. Most meg azt állítja, rémlik neki, hogy volt valamiféle találkozó, de semmi komoly... Ehhez azt tehetjük hozzá, hogy sajnos ebben a kormányzatban semmi sem komoly.

Ilyen a helyzetben a "szövetségi" egybekelés nem valószínû, mert nem lehet úgy kormányozni, hogy a kormánykerék forgatói egymás kezébôl próbálják kikapkodni a kereket.

Ehhez jöhet még a hab a tortán. Vagyis, hogy a demokraták (szeretett elnökükkel az élen) egyáltalán nem mondtak le az elôrehozott választásokról, a liberálisok pedig épp ettôl zárkóznak el. Illetve attól, hogy ha nem sikerül szeptember 15-ig leváltani a parlament két házának elnökeit, a demokraták komoly lépéseket tesznek majd az elôrehozott választások kiprovokálásáért. Mert így megelôzhetik az, úgymond, liberális ernyô alatt létrehozandó "fúziót", amelyet a "veterán" liberálisok, Mona Musca vagy Valeriu Stoica szorgalmazott, de amelyet támogatott Theodor Stolojan, sôt mostanában egyre inkább tetszik Gheorghe Fluturnak is.

Mindent egybevetve, fájdalmas, de a "szerelem" elmúlt, lassan már a látszatra sem igazán adnak a szövetségesek. Hogy mi lesz ebbôl, nem tudni még pontosan. De hogy semmi jó nem, az biztos. Maholnap már csak az RMDSZ és a Konzervatív Párt tartja egyben a kormánykoalíciót. Úgy, ahogy.

Kiss Elemér elnök közlése szerint a továbblépéshez szükséges minden lényeges kérdésben döntöttek a Szülôföld Alap Tanácsának szerdai budapesti "maratoni ülésén".

A tanács elnöke az MTI-nek nyilatkozva elmondta, hogy a pályázati támogatásoknál hét prioritást jelöltek meg, ezekben kiemelt szerepet játszanak az oktatási, kollégiumi, kulturális és területfejlesztési-önkormányzati területek. Közlése értelmében egyhangúan támogatták, hogy idén a Vajdaság és Kárpátalja kapjon kiemelt támogatást. Emellett voltak azok is, akik arányosan kevesebbet kaptak.

Kiss Elemér elmondta, hogy idén egymilliárd forint áll rendelkezésre, és a tanács hozzájárult, hogy a felálló kollégiumok kötelezettséget vállalhassanak a jövô évi hasonló összeg 15 százalékára, vagyis 150 millió forintra a pályázatok elbírálásánál.

A tanács három kollégiumra tesz javaslatot a Külügyminisztériumnak: az egyik az oktatással, kultúrával, szociális és egyházi támogatásokkal, a másik gazdaságfejlesztéssel, a harmadik az önkormányzati és területfejlesztési témakörökkel foglalkozik. Amint a külügyminiszter megteszi javaslatát a három kollégium elnökére, a tanács tagjai szavaznak róluk.

A szerdai ülésen a tanács alelnökévé választották Kelemen Hunort, a romániai magyar közösség delegáltját, az elnök távolléte esetén ô fogja ellátni feladatait.

A határon túli magyarok Európai Unión belüli utazását a magyar kormány - görög mintához hasonló - speciális személyi okmánnyal kívánja biztosítani. Az errôl szóló javaslatot a miniszterelnök szeptember 5-én ismerteti a határon túli szervezetek vezetôivel - közölte Avarkeszi Dezsô kormánymegbízott az MTI-nek adott nyilatkozatában.

A görög példa az egyik változat, amit figyelembe vettünk, "valahol e körül fog körvonalazódni az a megoldás, amit javasolni fogunk" a Parlament épületében megrendezésre kerülô találkozón - mondta.

Közölte, ez a megoldás vízummentes beutazást és korlátozott tartózkodást tenne lehetôvé a schengeni térséghez tartozó államokban a határon túli magyaroknak, hasonlóképpen, mint az Albániában élô görögök esetében.

A speciális személyi okmányt az kaphatná meg, aki valamilyen módon igazolni tudja nemzetiségi hovatartozását. Avarkeszi Dezsô szerint ebben a magyarigazolványnak is lehet szerepe.

Arra hívta fel ugyanakkor a figyelmet, hogy az elképzelést el kell még fogadtatni az Európai Unióval, továbbá tárgyalásokat kell folytatni az érintett szomszédos országokkal.

Legkevesebb 647 ember életét vesztette szerdán Bagdadban egy pánik nyomán, amely síita vallási ünnepre igyekvô emberek több ezres tömegében tört ki, miután híresztelés terjedt el arról, hogy két öngyilkos merénylô vegyült a tömegbe, s minden pillanatban várhatók a robbanások - közölte az iraki belügyminisztérium.

Ellentmondó jelentések érkeztek arról, mi okozta százak halálát. "A híresztelés hallatán rémületükben sokan levetették magukat egy hídról a Tigris folyóba" - mondta Dzsalíl as-Sumari, az iraki egészségügyi miniszter helyettese. Egy bagdadi rendôri vezetô ugyanakkor arról számolt be, hogy a hatalmas tülekedésben kidôlt a híd korlátja, s a szûk hídon összeszorult hatalmas tömegbôl sokan belezuhantak a folyóba. Az al-Arabíja arab hírtelevízió jelentése szerint maga a híd omlott le. Más jelentések azt sejtetik, hogy sokakat eltaposott a megrémült tömeg.

Rejtélyessé teszi az esetet, hogy - kórházi források szerint - mintegy ötven halotton mérgezés nyomai mutatkoztak. A források szerint az áldozatok szándékosan megmérgezett élelmiszert fogyasztottak.

Az al-Arabíja képeket mutatott egy bagdadi kórházról, ahova a szerencsétlenség halálos áldozatainak tetemeit beszállították. Holttestekkel elborított hosszú folyosószakaszok voltak láthatók a felvételeken. Iraki belügyminisztériumi források szerint a halálos áldozatok többsége nô és gyerek.

A tömegszerencsétlenség színhelyének közelében minden utca roppant szûk, s ez megnehezíti a mentés munkálatait, a sérültek elszállítását a döbbent, rémült emberek sokaságán át. Ibrahim Dzsaafari kormányfô háromnapos országos gyászt rendelt el.

A síita hívôk fontos vallási szertartásukra készültek: Musza al-Kázím, a síiták hetedik imámja mártírhalálának évfordulójára, az azon tartandó gyászünnepségre.

A pánikot kiváltó híresztelés azért is tûnhetett hitelesnek, mert ismeretlen támadók három aknagránátot lôttek ki elôzôleg a vallási ünnepre gyülekezô emberek felé. Noha azok az ünnep középpontjában álló síita szentély melletti házak tetôin csapódtak be, így is hét ember halálát okozták. Napokkal az ünnep elôtt elterjedt már annak híre, hogy fegyveresek vagy pokolgépes merénylôk támadást intézhetnek a síita hívôk tömege ellen, a biztonsági alakulatok ezért már napok óta készültek az ilyen támadások elhárítására.

A síita zarándokok a szerencsétlenség ellenére folytatták a vallási szertartást.

A síita és szunnita muzulmán közösség közti régi keletû feszültségek kiélezôdtek az utóbbi napokban az új iraki alkotmány parlamenti elfogadása után, illetve az alapokmányról tartandó népszavazás elôtt. A szunniták elvetik az új alkotmányt, a síita és kurd pártok azonban - nemzetgyûlési fölényüket kihasználva - a szunnita tiltakozás ellenére áldásukat adták a parlamenti szavazásban az alaptörvény tervezetére.

Sem az elmúltakat, sem az eljövendôket" - áll a Prisma Kiadó Erdôs Irma címû kötetének hátlapján. Az igencsak szép kötésû, két évvel ezelôtt kiadott könyvet az egykori Székely Színház elhunyt mûvésznôjének férje, az 1957 óta Svédországban élô dr. Erdôs Bartha István válogatta és állította össze Erdôs Irma hagyatékából, nagy szeretettel és rajongással, valószínûleg a "a csak akit elfelejtenek, az hal meg mindörökre" mottó alapján. Erdôs Irma emléke és emlékezete azonban nem csupán az ôt szeretô, egykori közönség emlékeiben, a fényképeken és a könyv lapjain él. Különleges emlékezet ez: segítô, értékelô és aktív emlékezet, hiszen dr. Erdôs Bartha István nemrégiben Erdôs Irma ösztöndíjat és díjat alapított, amelynek átadására elôször tavaly került sor, immár hagyományosan szeptember 8-án, az elhunyt mûvésznô születésnapján. Az (ösztön)díjakat egy-egy tehetséges, fiatal színésznô és színész kaphatja, odaítélésérôl titkos szavazással kuratóriumi bizottság dönt. A tavaly Darabont Mikold és Ördög Miklós Levente érdemesült a pénzösszegbôl, oklevélbôl és Hunyadi László szobrászmûvész Erdôs Irmát ábrázoló plakettjébôl álló elismerésre.

Mint azt Györffy András és Kárp György színmûvészek, kuratóriumi tagok elmondták, az idei szavazásra szerda délután kerül(t) sor, ám a tavalyi rendezvényhez képest mindenképpen bôvíteni fogják az ünnepséget. Egyrészt a Nemzeti Színház kistermében lesz a díjátadási ceremónia szeptember 8-án, este hét órától, a Komámasszony, hol a stukker? címû elôadás kezdete elôtt, másrészt nem csak Erdôs Irmára kívánnak emlékezni, hanem az idén szeptember 2-án nyolcvanadik életévét töltô férjét is - távollétében ugyan, de - megünneplik. Ugyancsak átadják az Erdôs Irma-emlékgyûrût, amelyet egy idôs kolléga vagy egykori tanítvány vehet át szintén titkos szavazás alapján. A tavalyi évben Székely M. Éva részesült az elismerésben.

A kuratóriumi tagok és a színház vezetôsége minden emlékezôt, rajongót, régi barátot és fiatal ismerkedôt szeretettel vár a szeptember nyolcadikai, este hét órától kezdôdô kistermi emlékmûsorra és díjátadási ünnepségre. Az eseményre természetesen visszatérünk.

A Román Közvetlen Marketingegyesület azzal vádolta meg az Országos Postaigazgatóságot, hogy alaptalanul emelte meg az postai utalványok árát. Az országos sajtótermékekben megjelent vádakra közleményben felelt a postaigazgatóság. A pontosítás szerint a postai szolgáltatásokra vonatkozó 2002/31-es kormányrendelet valamint a 2000. évi 642-es törvény értelmében a postai utalványok szabadpiaci szolgáltatásoknak minôsülnek, vagyis több cég biztosíthatja azokat. Jelen pillanatban országszerte több mint 25 hasonló szolgáltatást végzô, engedélyezett kereskedelemi társaság létezik. Ezenkívül a bankok is használják az utalványrendszert.

Az Országos Postaigazgatóság az erôs lejre való áttérés során módosította a postai utalványok ellenértékének kiszámítási módját. Az átszámítás miatt változott a postai utalványok és az on-line szolgáltatások ára.

A marketingegyesület által felvetett érvre, miszerint a szolgáltatásokat reális áron kellene biztosítani, a postaigazgatóság válasza: a szolgáltatások árát legutóbb 2003. február 24-én módosították. A fent említett idôpont óta történt az üzemanyag, elektromos áram ellenértéke jelentôsen változott, nem beszélve a személyzettel kapcsolatos költségek növekedésérôl. Mindezek indokolták az augusztus 15-i ármódosítást - áll a közleményben.

A Maros Megyei Ebtenyésztôk Egyesülete Marosvásárhelyen a várban szervezi meg szeptember 3- án és 4-én a 35. nemzetközi kutyakiállítást. Ez alkalomból tegnap Lokodi Csaba Zsolt mérnök, az egyesület elnöke, és Toma Romulus alelnök sajtótájékoztatón válaszolt a rendezvénnyel kapcsolatos kérdésekre.

Az elnök ismertette, hogy 1970 óta Marosvásárhelyen hagyománnyá vált az évente egyszeri ebkiállítás. Azóta a megyeközpont neve ismertté vált a világ több országában. Az idei rendezvény újdonságai között említhetô, hogy az érdeklôdôk 80 kutyafajtát tekinthetnek meg. A szépségük, mozgásuk és más szempontok szerinti elbírálásra a gazdik több mint 900 kutyát hoznak el a megyébôl, az országból és külföldrôl: Észtországból, Lengyelországból, Oroszországból, Olaszországból. De egy Amerikából Szebenbe hazatelepült polgár is elhozza kedvencét. Különben elsô alkalommal tekinthetôk meg a ritka fajták is, mint: Bichon, Chinese Crested dog, Tosa Inu, Shi Tzu. Sokak számára élmény lesz megnézni két román juhász kutyafajtát is, amelyeknek érdekessége, hogy a Nemzetközi Ebtenyésztôk Szövetsége idei Buenos Aires-i ülésén hivatalosan is fajtának minôsítette. A Finnországból, Németországból, Olaszországból, Magyarországról érkezô és romániai bírók a szemlét szombaton 10 órakor kezdik a várban. Délután 2 órakor kerül sor a Best in Show-ra, amikor felvonultatják a fajtánkénti legszebb kutyákat. Vasárnap az országos bemutatóra kerül sor.

A lapunk kérdéseire válaszolva Lokodi Csaba Zsolt elmondta, hogy az Ebtenyésztôk Nemzetközi Szövetsége (Belgium) a marosvásárhelyi egyesületnek (amely nem nagy, 150 tagja van) már megadta a jogot két kutyakiállítás megszervezésére 2006-ban, augusztus 5-én és 6-án, Marosvásárhelyen, amelyet Dracula Dog Show címmel jegyeznek. Ez egyféle elismerése a megyei egyesületnek, hiszen Bukarest például csak egy rendezvény megszervezésére kapott jogot, Temesvárt elutasították.

Az egyesületi elnök lapunknak még elmondta, hogy a kutyakiállítás megszervezésének költségei elérik a 800 millió lejt, amit támogatók és az egyesület biztosít. A várban lévô területért bért kell fizetniük (a városvezetés miért nem támogató? - az elnök nem tudott válaszolni), továbbá például a finnországi bíró ide-vissza utaztatása, elszállásolása 1.400 euróba kerül, a német bíróé pedig 900 euróba. Az elnök arra számít, hogy az 50.000 illetve 30.000 lejes (nyugdíjasoknak és gyermekeknek) belépti díjak árából futja a költségekre.

Persze nem kukoricafosztásra gondolunk ehelyütt, s nem fosztogatásra, noha mindkettôhöz kell bizonyos szakértelem. Cikkünkben a -tlan, -tlen, -talan, -telen fosztóképzôvel ellátott szavak és a tagadást kifejezô egyéb szerkezetek használatáról lesz szó.

Egy arisztokratákról szóló szövegben olvastuk ezt a mondatot: "Természetesen gazdagon és gondatlanul éltek." Egy balesettel kapcsolatban pedig: "A szülôk a kicsiny gyermekeket gondtalanul magukra hagyták, így történt a sajnálatos tûzeset." Ha megcserélnénk a két kiemelt szót, akkor volnának a helyükön.

Vagy nézzük ezt a szöveget: "Az európai ember afrikai mûvészetekrôl hallva néprajzi érdekességekre gondol. Nem oktalanul." Nos, oktalanul határozószavunknak van ugyan olyan jelentése, hogy "ok nélkül", de használata csak régies vagy választékos szövegben helyénvaló. A mai köznyelvben az oktalanul elsôsorban a bután, meggondolatlan viselkedés jellemzésére szolgál. Ezért lett volna helyesebb így írni: Nem ok nélkül.

És még néhány helyesen "fosztogató" mondat: A lélektelen ügyintézés nem minden esetben származik lelketlen (szívtelen, kegyetlen) emberektôl.

A tárgyatlan igeragozást majd holnap tanulom meg, a tanulás ma tárgytalan a számomra. A gyámoltalan (pártfogó, gyám, támasz nélküli) gyermek könnyen gyámoltalanná (ügyetlenné esetlenné) válhat. Az ízetlen tréfamester teljesen íztelen ételeket szolgáltatott fel. A nem belátható útkeresztezôdésbe való gyors behajtás beláthatatlan következményekkel járhatott volna.

Ez a kis írás természetesen nem példa nélküli, a szóban és írásban példátlan gondtalansággal elkövetett tévedések azt mutatják, hogy még korántsem tárgytalan a témával foglalkozni.

(MTI) - Az ausztriai középosztályhoz tartozás kritériumait próbálta meghatározni szerdai számában a Kurier címû független osztrák napilap, amely ezzel összefüggésben ismertette a foglalkoztatottak éves bruttó jövedelmének a tavalyi alakulását.

Ezek szerint a nem önálló tevékenységet folytató osztrák keresôk 90 százalékának éves bruttó jövedelme 2004- ben nem haladta meg a 47 299 eurót. Ez - 13 hónapra számítva - 3638 eurós bruttó havi átlagfizetést jelent. Az osztrák statisztikai hivatal adatait felhasználó kimutatás szerint a foglalkoztatottak 80 százalékának az éves bruttó jövedelme kisebb volt 35 842 eurónál, 70 százalékuknak 29 803 eurónál, 50 százalékuknak pedig 21 709 eurónál. A keresôk 10 százalékának a bruttó éves keresete nem haladta meg a 2 591 eurót. (A 8,14 milliós Ausztriában idén májusban mintegy 3,2 millió foglalkoztatottat tartottak nyilván.)

A lap felhívta a figyelmet arra, hogy az átlagjövedelmek nagysága eltérô az egyes foglalkozási ágakban. Így például a munkások bruttó átlagjövedelme évi 16 366 euró volt, az alkalmazottaké 24 302, míg a hivatalnokoké 37 756.

A Kurierban megszólaltatottak a jövedelmi viszonyok alapján eltérôen határozták meg a középosztályhoz tartozás kritériumait. Volt olyan vélekedés, amely szerint a havi 1500 és 3500 euró nettó jövedelemmel rendelkezôk tartoznának ehhez a csoporthoz. Más felfogás alapján a havi 2000 és 6000 eurós bruttó jövedelmet élvezôk sorolhatók oda. A WIFO gazdaságkutató szakértôje szerint a havi bruttó 4500 euró jövedelem jelentheti a középosztályhoz tartozás felsô határát. A lap kiemelte: szakértôk egyetértenek abban, hogy pontosan nem lehet meghatározni a középosztály fogalmát.

Csütörtöki kimenô

Tisztában vagyok vele, hogy nem ez az elsô számú cél. Nem ezzel kell kezdeni. Emberek százainak vagyona úszott el. Nem a tôzsdén, nem a szerencsejátékok rossz lapjárásában, rulettpörgésében, hanem a szó szoros értelmében: természeti katasztrófában. Mindenütt, köröttünk és távolabb, itthon és Európában. A rendkívüli nyár ugyancsak megviselte a gazdaság tûrôképességét, az ország vis major alapjait. (Biztosan van ilyen a bukaresti minisztériumokban és megyei tanácsoknál, legfennebb nem így hívják, mert mindenki azonnal ôrnagyok álmáról fecsegne, holott semmi mást nem jelent, mint kényszer, nagyobb erô.) Márpedig az ember számtalanszor büszkélkedett már okkal (de inkább oktalanul), hogy atyámfiai, legyôztük a természet erejét. Holott meg kellene szívlelni, miként lehet vele együtt élni. (Amint a politikában is az egymás- és együttélés technikáival kölcsönösen elviselhetôvé válnak az ön- és közgyarlóságok és esendôségek.)

No de a vis major keret mellett ott a társadalom segítôkészsége, a szomszédos ország(ok) segélyszolgálatai, emberszereteti intézményei, a hazai közvélemény ôszinte megrázkódtatása, az elemi erôvel feltörô segítô szándék. Ruhát gyûjtenek és élelmiszert, fertôtlenítôszereket, építôanyagot és használati tárgyakat. Mindazt, amire egy-egy családnak, megpróbáltatott településnek szüksége van az áradás és rettenetes záporesôk után.

Na persze jó közérzetre, amit a bürokráciától megszabaduló hatóságok szerezhetnek leginkább. Minderrôl naponta szó van a hasábokon, képernyôkön és hangszórókban. Jótékonysági koncerteken.

Van valami azonban, amirôl nem vagy egyáltalán nem esik szó.

Ha már annyi mindent ajándékozunk, adunk, nyújtunk, gyûjtünk, folyósítunk azoknak, akiket a sors (idôjárás, köztisztaság, közterület-fenntartás, gátépítés silánysága, elmaradása) sújtott, talán könyvet is fel lehetne ajánlani. Ugyanis e sorok írójában még mindig él az illúzió (tévhit), hogy azokban az elsodort, lerombolt, tönkretett, összedôlt (vályog)házak némelyikében volt személyi könyvtár is. Amit egy élet vagy a korábbi jólét során gyûjtött össze tulajdonosa. Neki kedves könyvek. Nagyapa bibliája, apánk folytonos Jókai-olvasmánya. Egy régi jutalomkönyv, amikor még azt hitte a föld fia-leánya, hogy minden lehet belôle, ahogyan az internacionálé ígérte: semmik vagyunk, s minden leszünk". Pl. földönfutók.

Talán van, akinek hiányozni fog a könyv abban a házban (iskolában), amit kínkeservesen a tél beállta elôtt helyrepofoznak, felépítenek, összetákolnak, nejlonnal fedik be ki tudja mekkora ideiglenességgel. A pillanatnyi feledéshez, a romok és iszap eltakarítása közben (után) jól fogna egy jó könyv. Ott, ahol szükség van rá, ahol van még fellelhetô éhe az írott- nyomtatott szónak. Amott minden kötet a Nagy Könyv.

Ajánlom, adjunk, ajándékozzunk, csempésszünk be a szállítmányokba könyvet is, bár attól egyelôre óvakodnék, hogy L. Bromfield Árvíz Indiában címû mûvével kezdjük. Inkább valami vidám könyvvel: Karinthyval, Rejtôvel, Caragialéval, Ilf és Petrovval, Jerome K. Jerome-mal...

Többször írtunk arról, hogy új színházi és összmûvészeti egyesület jött létre Marosvásárhelyen. A tavalyi év vége felé megalakult Yorick Stúdió életrehívói pedig már a kulturális egyesület születésekor bizonyították sokoldalúságukat és nem szokványos, ám minôségi színházi nyelvezetüket- stílusukat: a Nasztasszja Filipovna címû, Dosztojevszkij- regényen alapuló, megannyiszor telt házas, háromszereplôs elôadást (Sebestyén Aba, Veress Albert m.v., Tompa Klára) a mészárosok bástyájának alsó szintjén berendezett kiállítás követte, majd a nyári szünetben több helyre is ellátogatott a fiatal csapat, többek között a zsámbéki fesztiválra, ahol nagy sikerrel mutatkozott be a produkció.

Az idei mûvészeti évad már elkezdôdött a shakespeare-i koponyával fémjelzett egyesületnél. Elsô rendezvényüket vasárnap este tartották a várban, ahol amúgy is nyüzsgött a tömeg a folkfesztivál és Simfest-gálamûsor okán.

A várbeli egykori katonai pékség boltíves, ódon szobahelyiségében ezúttal Losonczi Bélának, a Zsámbéki Rakétabázis Csoport tagjának Párhuzamok címû egyéni tárlatát tekinthették meg az érdeklôdôk. A Yorick Stúdió által szervezett különleges hangulatú kiállításon a látogatók kérésére többször is levetítették Harsányi Zsolt immár Simfest-díjas rövidfilmjét, A kapcsolatot is. Mint azt Sebestyén Aba színmûvész, a stúdió elnöke a megnyitón elmondta, összmûvészeti egyesületté szeretnének válni, ezért szerveztek immár másodszor képzômûvészeti kiállítást, amelyet hamarosan újabb, mûvészeti jellegû megnyilvánulások követnek (közöttük új színházi elôadás) a Yorick székhelyén, a várbeli mészárosok bástyájában.

Az Agremeco egyesület Marosvásárhelyen alakult meg ez év január 18-án. Brendus Ede ügyvezetô alelnököt az Agremeco megalakításának ötletérôl, az elôzményekrôl és a célkitûzésekrôl kérdeztük .

- Egy évvel ezelôtt, pontosabban 2004. szeptember 18-20- án Amszterdamban szervezték meg az I. Európai EM- konferenciát, amelyen Hollandia, Németország, Ausztria, Svájc, Spanyolország, Lengyelország, Magyarország, Románia, Ciprus, Japán, a Hawaii-szigetek, Kenya, Thaiföld, Új-Zéland Ausztrália, Costa Rica, Sri Lanka küldöttei vettek részt. Kiutazásunkat jómagam kezdeményeztem és szerveztem meg. Belga és osztrák barátaink jóvoltából a marosvásárhelyi Szász Zoltánnal mi is jelen lehettünk a rendezvényen.

- Mit jelent az EM?

- Az effektív mikoroorganizmusok rövidítése. Errôl tudni kell, hogy a japán Okinawa-sziget Ryukyu egyetemének mezôgazdasági karán, Teruo Higa professzor 20 éves kutatómunka után kifejlesztett egy olyan mikroorganizmusokból álló keveréket, amelyeket a természetbôl gyûjtöttek és különleges módon szaporítottak tovább. A legfontosabb mikroorganizmusok az EM-ben a tejsavbaktériumok, élesztôk, a fotoszintézis-baktériumok. Ezek közül jó néhány már ismert az orvostudományban, élelmiszeriparban, felhasználási területük az emberre, állatokra, növényekre, talajokra és vízfelületekre terjed ki. Az EM nyilvánvalóan nem tartalmaz génkezelt mikroorganizmusokat. Használatának biztonságossága és veszélytelensége több év alatt sok országban bebizonyosodott. És ami nagyon fontos: az EM mikroorganizmusainak használata mind a hagyományos mezôgazdálkodásban, mind a biotermesztésben nagy sikert aratott. Az EM használatával csökkentek a mûtrágyaköltségek, idôvel az elgyomosodás is megszûnik. Az alkalmazás fôbb területei: mezôgazdaság, környezetvédelem, kertmûvelés, háztartás, háziállatok gondozása, állattartás, építôipar, egészségügy, fémkezelés.

- Effektív mikroorganizmusok. Új fogalom, elmondaná a lényegét?

- Teruo Higa professzor ismertetôjébôl idéznék, amit Amszterdamban szereztem meg. Íme: "Általánosságban véve a természetben az átmeneteknek két iránya létezik: az egyik az életre ébredés, a másik a szétesés. Az életre kelés állagában az élet erôs, és képes megôrizni egészséges állapotát. A másik oldalon, a szétesés állagában viszont elromlik az élet, beszennyezôdik, amit betegségek követnek, végül a halál. A mikroorganizmusok, az élet legkisebb egységei meghatározzák, hogy egy adott környezetben az élet milyen állaga fog uralkodni. Én kutatásaimmal feltártam azt a módot, ahogyan a különbözô fajta kicsiny élô szervezetek együtt tudnak élni egymással, és sikerült kitenyésztenem öt családjukat, tíz nemzetségben összesen több mint 80 fajtával, amelyek csoportonként az EM nevet kapták. Az EM sikerrel nyert alkalmazást a mezôgazdaságban, ami az én fô foglalkozási területem. Ahol EM-et használnak, ott nincs szükség többé vegyszerekre, mûtrágyákra. Használatával a talaj és a haszonnövények visszanyerik eredeti egészséges állapotukat és a vegyszeres gazdálkodáshoz képest 1,5-3-szoros terméshozamokat lehet elérni. Gyors tisztulási folyamatok mennek végbe, ha az EM-et szétszórjuk a környezetben. Az EM bebizonyította magáról, hogy hasznos az olyan környezeti problémák megoldására, mint a vizek szennyezettsége, a haszonállatok, a rothadó biohulladék általi szennyezések, ipari hulladékok."

- Melyek az Agremeco célkitûzései?

- A környezetvédelem, az ember és természet közötti viszony, az ökológiai mezôgazdasági termelés új szellemének megismertetése és népszerûsítése. Egyesületünk javasolja a regeneráló mikroorganizmusok használatát és az EM- technológiák bevezetését a mezôgazdaság, erdészet, gyümölcs-, zöldségtermesztés, halgazdaság, vízgazdálkodás és háztartás terén a környezetvédelem és egészséges élelmezés céljából. Támogatja a bevezetendô hazai környezetvédelmi és ökológiai mezôgazdaságra vonatkozó törvények meghonosítást. Kapcsolatokat teremtünk együttmûködés céljával hazai és külföldi hasonló egyesületekkel, szakmai intézetekkel, eszmecseréket szervezünk, információs anyagokat szerkesztünk.

- Mikorra számíthatunk az Agremeco által szervezett rendezvényre?

- Legközelebb szeptember 17-én a Sapientia egyetem campusában (kertészeti szak) délelôtt 10 órakor kezdôdik az EM-technológiák a fenntartható (mezô)gazdasági fejlôdés szolgálatában címû szemináriumunk, amelyet közösen szerveztünk a Sapientia egyetemmel és az Erdélyi Magyar Kertésztársasággal. Meghívott elôadónk Boróczki Gergely, a Magyarországon bejegyzett EM Technology Hungary Kft. képviseletében. A szeminárium célja az olyan gazdálkodókkal, magánszeméyekkel, szervezetekkel és intézményekkel való aktív együttmûködés kialakítása, akik/amelyek érdeklôdést tanúsítanak az EM- technológiák gyakorlati alkalmazása és terjesztése iránt.

Ázsiai ôseink leszármazottjait, a nyenyeceket nemcsak a modern kor politikai és gazdasági változásai tizedelik, életformájuk is a múltba vészhet századunk energiaéhsége folytán.

Legtávolabbi nyelvrokonaink, a szamojédok körülbelül hatezer éve váltak ki az uráli közösségbôl. Idôszámításunk kezdete körül az Altaj és a Szaján környékén éltek. Feltehetôen róluk írnak a kínai évkönyvek, amikor "patáikon" (sítalpaikon) gyorsan közlekedô prémvadászokról tesznek említést.

A vándorló szamojédok egy csoportja az V-VI. század környékén érte el Szibéria északi részét. Ma élô utódaik közül legismertebbek a nyenyecek, akik azonban a XX. században már olyan kevesen voltak, hogy a szovjet korszakban létrehozott, a Kanyin-félszigettôl a Tajmir-félszigetig húzódó, nevüket viselô három nemzetiségi körzetben már csak a lakosság töredékét alkották. Ma alig 30 ezren lehetnek. Az elsô körzetben a lakosság 11,9, a másodikban 4,2, a harmadikban pedig 4,4 százalékát teszik ki.

A legnagyobb lélekszámú közösség a Jamal-Nyenyec Autonóm Körzetben lakik, amelynek központja Szalehard. Itt többnyire erdei nyenyecek élnek, de az északi részeken tundrai nyenyeceket is találhatunk. A Nyenyec Autonóm Körzetben, amelynek fôvárosa Narjan-Mar, kevesebb, de még mindig jelentôs számú nyenyec él. Az itt lakó népcsoportot szokás európai nyenyeceknek hívni, hiszen e nép fiainak lakóhelyei közül földrajzilag egyedül ez a terület tartozik Európához. Legkevesebben vannak - talán ha kétezren - a Tajmiri Dolgan-Nyenyec Autonóm Körzet lakói.

A nyenyecek rénszarvast tenyésztenek, mint a lappok, vadászni járnak, mint az eszkimók, kiálló arccsontjuk van, mint a mongoloknak, de a szemük kék, mint a szlávoké. Ez a maroknyi nép az utolsó nomád törzsek egyike odafönt, Oroszország északi részén. Az északi sarkkörön túl, a Jeges- tenger mentén három sátor már egy falu, háromszáz rénszarvas pedig nagy gazdagságot jelent.

Távoli atyafiaink a huszadik század elején még kizárólag rénbôrbôl varrt ruhákat viseltek. Ezeket a malicsákat piros és fekete textillel díszítették (a textilt ruhaanyagként nem használták). Rénszarvasbôrbôl készült csizmáik henger alakúak, a lábbeliknél megszokott elôreugró fejrészük nélkül. A lábszár és a csizma közét szénával tömték ki. Régebben kecsege és tokhal bôrébôl készítettek alsónemût, kesztyût, nyári csizmát. Legfôbb táplálékuk a vadon élô rénszarvas húsa volt, emellett vadvízi szárnyasokkal és hallal táplálkoztak. A nyári és az ôszi idôszakban nagy mennyiségû húst halmoztak fel, ezeket apró csíkokra vágva kiszárították, zsírral elkeverve tárolták. Tartalékoltak szárított halból és erdei, illetve vízimadarak húsából is. Az ételek tárolására nyírkéregbôl és fából készült edényeket használtak. A húst fôve fogyasztották. Az ünnepi menü manapság bogyóból készült lekvár, nyers hal hagymával és rénszarvashús krumplival.

A tundralakók közül sokan falvakba költöztek és megtelepedtek, a nomadizáló törzsek azonban ma is kerek sátrakban, csumokban élnek, amelyeket nyáron ponyvával vagy nyírfakéreggel, télen pedig rénszarvasbôrrel fednek. Egyetlen szállítóeszközük mindmáig a szán.

A kötelezô iskolai oktatást a nyenyecek körében a XX. század harmincas éveiben vezették be. Az elsô nyenyec nyelvtant 1917-ben vetették papírra. 1923-ban nyitották meg az elsô iskolát, az elsô ábécéskönyv, a Jadej Wada (Új szó), amely 1932-ben készült el. Kidolgozója, G. N. Prokofjev latin betûket használt. 1936-ban áttértek a cirill betûs írásra, jóllehet az kevésbé igazodik a nyenyec hangrendszerhez. Ez az írásrendszer használatos ma is.

A nyenyec lakosság nyolcvan százaléka beszél oroszul. Ezen a nyelven tette közzé vészkiáltását a harmincezres nép egyik legismertebb tollforgatója, Anna Nerkgy: "Most, hogy kultúránkat megerôszakolták, gazdasági rendszerünket tönkretették, legalább az élethez való jogunkat hagyják meg."

A jajkiáltás egyébként sem ok nélküli. A vidék arrafelé vékony, vízre terülô mocsaras szônyeg. A nyenyecek balszerencséjére kiderült, hogy olaj húzódik a földben, a lábuk alatt, s az olajkészletek feltárása felboríthatja eddigi életformájukat.

A 80-as évek eleje óta a családi üdülésünk minden évben Szovátán bonyolódik, mert amellett, hogy kisfiam asztmáját itt és Parajdon kezeltük, egy kivételes természeti tüneménynek és szívünk csücskének tartjuk. Zsörtölôdésemet is csak a szeretet diktálta.

Sok ôshazai, akiket elcsábítottam Szovátára, megjegyezte, hogy "Ez szebb, mint Svájc! Akkor miért nem olyan, mint Svájc?" Ezt probálom most leirni és érzékeltetni azt is, hogy ez elsôsorban nem anyagiak kérdése, hanem emberi hozzáállást és mentalitásbeli váltást igényelne.

Az elmúlt rendszerben csodálattal töltött el az a felszabadult hangulat és életszeretet, amit minden évben éreztünk az üdülôhelyen. Mert sokkal nehezebb éveket, hiányokat és szegénységet is méltósággal, jókedvvel és az üdülés igazi élményével élt meg vendég és vendéglátó egyaránt.

Azt gondoltam, hogy 1990 után szédületes fejlôdés fog bekövetkezni és egy szinten fogjuk emlegetni Marienbaddal, Karlovy-Varyval és talán Hévízfürdôvel. Ahogy azt a svájciak 1992-es privatizációs tervei tartalmazták, amelynek nem a zárható üvegtetô volt a legnagyobb szenzációja, hanem az az aprólékos részletesség, amelyben azt is eltervezték, hogy a faluban a kistermelôk hogyan fognak mindennapra friss zöldséget, tejterméket, péksüteményt, mézet és sonkát elôállítani! Pedig ezzel csak a svájci minden napi gyakorlatot akarták meghonosítani.

Látomásom megvalósulása sajnos mind a mai napig várat magára. A jellegzetesen román klikkprivatizációs technikák - a vendéglátóhelyek, szállodák, pavilonok haszonbérbe adása - oda vezetett, hogy az ingatlanállomány vészesen leromlott, "senki egy rozsdás szeget be nem vert" és ma a pavilonok fele az összeomlás szélén áll, a szezonban is bezárva és a küszöb begyepesedve. A szocialista igazgatót ezért akkor falhoz állították volna.

A külföldi befektetô késôi megjelenése sem sokat változtatott a helyzeten, mert lényeges és szükséges befektetésre - a Szováta szálló felújításán kívül - nem került sor. És bármit nyilatkozik Gyenge úr, nem látjuk az erre irányuló szándékot sem. De hol vannak a helyi vállalkozók? Vagy megpróbálta valaki, hogy 5 pavilont béreljen a Danubiustól, teljesen felújítsa és a költségeket a bérleti díjból lelakja?

De nézzünk szét saját házunk táján. Az itteni útitársaim úgy szokták megfogalmazni, hogy a vállalkozók mintha a saját hasznuk ellenségei lennének. Az elsô és mindmáig egyetlen magán kerthelyiségben 3 évvel ezelôtt két pincér szolgált fel 20 asztalnál és így a leves utáni második fogást 50 perc múlva hozták ki. Mostanra a helyzet annyiban változott, hogy este revütánc is van, és üvegezett fülkék, de ez nem volt akadálya annak, hogy amíg az indiai hastáncosnôt néztük az üvegfal mögötti szalonban, 15 percig senki nem kérdezte meg, hogy mire várunk, úgyhogy szomjasan eljöttünk.

Ha azt hisszük, hogy ez véletlen, akkor menjünk fel ebédelni a Tivoliba, ahol egyetlen pincér szolgál fel és esetenként 10-15 perc idôközönként kerül elô a konyháról, így fejezetenként kapjuk meg az ebédhez szükségeseket. Pedig már nem az MVM a tulajdonos. És hogyan lehetséges ugyanazt az ehetetlen cipôtalp-flekkent készíteni mindenhol, mintha ezt a román szakácsiskolákban külön tanítanák!

Vagy újabban, miért terjedt el az a regáti szokás, hogy egy pohár bort sehol nem szolgálnak fel, csak egy egész üveggel? S ha másnapra megsavanyodik is, nem érte meg, hogy egy vendég jól érezte magát? Vagy miért csak laptop zene van? Az élôzene hangulatát ezzel nem lehet visszaadni.

Persze, van építôipari beruházás magánpavilonokba, szálláshelyekre, de örök rejtély marad, hogy miként lehet ezekért az itteni üdülôhelyi árak kétszeresét elkérni? Biztosan összefüggésben van azzal, hogy csak két hónap a szezon.

A "város" beleszólása, irányító és szervezô feladatai sokban hiányosak. Minden évben újabb zöldterület tûnik el a beton alatt a telepi két fôutca között, mintha városrendezési terv nem létezne. Most is 10 centire kiáll minden aknafedél, pedig ha 90 óta évente csak egyet betonoznak-zsaluznak ki és szintbe hozzák, akkor is más lenne a fôutca járhatósága.

A zöldségpiac helyén népmûvészeti és ukrán bazár, a zöldséget pedig a járdáról, a porból árulják! És az ingatlanok rendszeres karbantartását, felújítását nem lehet hatósági eszközökkel kikényszeríteni?

Milyen állapotban van a városi fôút burkolata a szakadáti városvégig és onnan a Lokodi- fogadóig? Szakadátba már csak lovas kocsival lehet elmenni. Ez a mostoha városvég! És milyen érdekes, Lokoditól Marosvásárhelyig milyen jó az útburkolat !!!

Kíváncsi lennék, hogy a város saját beruházásait az infrastruktúrafejlesztéssel együtt hogyan tervezi, hány fogadót, kempinghelyet akar építeni. Nem csak Vassék építhetnek kempinget, hanem szállodát lehetne építeni az elhagyatott ipartelep helyén, a piac mellett. Nem olyan nagy dolog ez, ne hivatkozzunk a pénzhiányra, hiszen van SAPARD-alap, társulni lehetne a tertvértelepülésekkel Magyarországról, Moldova Köztársaságból, Németországból és Hollandiából. Sôt, Interreg-programot is meg kellene nézni az itteni határ menti megyékkel. Hogy ebben mennyire nem lehet a megyei tanácsra hagyatkozni, azt a Balavásár-Szováta közötti megyei út állapota bizonyítja.

Ami pedig az anyagiakat illeti, arra az itteni gyakorlatra akarok hivatkozni, hogy a magán szállásadók (szállodák is!) számlát adnak, adóznak és befizetik az üdülôhelyi illetéket. Ez ott az unió elôtt egy évvel hogyan mûködik?

Hogyan ajánljak szovátai vagy a szomszéd falukban lévô üres telket vagy eladó házakat itteni érdeklôdôknek, amikor egyetlen önkormányzat sem írt össze vagy nem tud ajánlani ilyeneket? Legalábbis erre irányuló drótpostámra sehonnan nem válaszoltak. Pedig ha két "magyar" házat vesz Kibéden, odacsábítják a harmadikat is, hogy valamit együtt beruházzanak! Ismerik-e a Küküllô mentén Énlaka helyzetét? Tanulmányozásra érdemes!

De zsörtölôdésem nem csak Szovátának szól. Csillagtúrát szokunk csinálni és bejárjuk a környéket is. A Nyárád menti tóparti Lovasfogadóban május elsején nem adtak ebédet, mert "gruppot" várunk és csak egy kis disznót öltünk. Az egy szál szemüveges kis pincérlány 20 perc alatt sem tudott kihozni 3 sört, így étlen szomjan eljöttünk.

Az árcsói fogadóban fazekaskiállítás közben a vendéglôbe be se engedtek, ôk is "gruppot" vártak és csak azoknak volt ebéd.

Üdítô kivételt jelentett annak a Székelyudvarhelyi magánvendéglônek a tulajdonosa és pincérnôje, aki - egyedüliként a határtól odáig a lálható vendéglôk közül - húsvét környékén magától értetôdôen ajánlotta a báránysültet vagy -paprikást és amikor túrós puliszkát kértünk, szabadkozva mondta, hogy most csak tejes puliszka van, de ha megvárjuk, átmegy az ABC-be, vásárol túrót és azt is fôz nekünk.

Ezt a vállalkozót kellene Szovátán menedzsernek megtenni!

Berettyóújfalu, 2005. augusztus

A Dobbantó gyermeklap, melynek lelke Nagy Gizella, immár második alkalommal szervezte meg augusztus 15-23. között táborát. A tavalyi bözödi kikapcsolódás után most harminchárom gyerek az illyefalvi várban kézmûves-foglalkozásokkal szórakozhatott, anyanyelvi és angol ismereteiket bôvíthették. A tartalmas kikapcsolódás mellett néptáncot, gyermekjátékokat is tanulhattak.

Reggel tornával kezdték a napot: Moldován Emese, a Folk Center tagjának irányításával mozgatták meg minden testrészüket. Kecskés Noémi magyar nyelv és néprajz szakos és Gál Éva angol-német szakos tanárnô gondoskodott az oktatásról. A gyerekek kezdô és haladó csoportban gyarapíthatták játékosan angol nyelvismereteiket. A kicsik angol játékokat, énekeket tanultak, a nagyobbak társasjátékokat próbáltak ki, keresztrejtvényfejtô, rímkeresô versenyen mérték össze tudásukat, különféle témákat vitattak meg, nyelvtörôket tanultak. A nyelvfacsaró versikékbôl elô is adnak néhányat. A népi kultúra átadásában, a magyarságtudat ápolásában látja a tábor fontosságát Kecskés Noémi. A magyarórákon Lázár Ervin mesehôseinek világához kerültek közel. A nagyobbak a kötött versformákkal ismerkedtek, sokan a hexameterben írt versfaragást találták a tábor legagyforgatóbb feladatának.

Moldován Emese a tábor kis kézmûvesei körében volt ismert: gyakran gyûltek össze agyagozni, nemezelni, batikolni, és ezt a táboron túl is folytatni kívánják. Az illyefalvi táborban a Folk Center kézmûvese mellett Fazakas Ildikó is besegített, vele a bútorfestés technikájával lehetett ismerkedni.

Az estéket a közös éneklések, a népi gyermekjátékok és néptánctanítás tette vidámabbá. A talpalávalót Bartalis Zoltán, a Nagyváradi Filharmónia népi zenekarának prímása szolgáltatta.

Lehetôség nyílt ellátogatni a felsôcsernátoni falumúzeumba, az illyefalvi struccfarmra és mûanyaggyárba.

A gyerekek összeszoktak, szívesen találkoznak a tábor után is. Örömmel fogják egymás kezét a közös játékban, és énekelik a Ha én rózsa volnék címû dalt. Mert jövô héten újból együtt lehetnek, batikolásra várják ôket.

Riport

Amikor Marosludas után, a Gerendkeresztúr (Grindeni) jelzésû táblánál letértünk az E60-as nemzetközi útról, az volt az érzésem, hogy a Teremtô liszttel szórta be a teknôvölgyben fekvô települést. A szénagyûjtôk megnyugtattak: dél körül mindig felszáll a sûrû köd, s a környezô dombokról belátni a közel hatszáz lelket számláló falut. Bemutatkozik a Fenyvesnek kikiáltott, fél tucat vén fenyôfa, amelyek árnyékában két-három évtizede még állandó színpad volt, s a gyerekek, serdülôk, fiatal házasok minden nyári hétvégén ott ropták a kistáncot és nyári táncot. A talpalávalót akkor a Voivod család két kitûnô zenésze húzta. A dombról látható az Alszeg is, ahol sok ház a második világháború után a Székelyföldön lebontott istállók deszkáiból készült. (Lakóik szerint a fa jobban tartja a meleget, mint az égetett tégla.) A fák közül kikandikál a Felszeg is, ahol többnyire magyar ajkúak laknak. Érdemes figyelmet szentelni a szétszórt sírokat összefogó református temetôre is, ahol több sírhant magyar honvédnek nyújt örök nyugalmat. Színesíti a látványt a házak melletti trágyadombokat ellepô s minden talpalatnyi zöldet benépesítô rucák és tyúkok serege.

Érdemes körbejárni egy kicsit a Fô úttól csupán hét kilométerre fekvô, a modern világgal lépést tartó, mégis a múltbeli falu képét hûen megôrzô települést. Igazi élményt nyújt a felfedezô körút, különösen, ha Csegöldi Miklós a kalauzunk. Az a tanító bácsi, aki idén ôsszel immár negyven éve oktatja a helybéli kisiskolásokat abban az épületben, ahova valamikor ô is járt kisdiákként.

- Egyetlenegy dolgot rónak fel nekem, amikor Nagyenyedre visszamegyek az osztálytalálkozókra: hogy román tanító bácsi lettem - mondja kis hallgatás után, majd mintha mentegetôzne, így folytatja. - Lehet, hogy jogos a megrovás, de az évek során feleségemmel, Máriával együtt - aki óvónôként dolgozik - sikerült megôriznünk az I-IV. magyar osztályt. Két évvel ezelôtt, amikor létszámcsökkenés miatt veszélyben volt a magyar tagozat, ketten gyôztük meg a szülôket, hogy írassák gyerekeiket magyar osztályba, hogy megtanuljanak magyarul írni és olvasni. Jelenleg csak hat magyar gyermek tanul összevont osztályban, ötödiktôl nagy többségük román nyelven folytatja tanulmányait, hiszen nagyon költséges Marosludasra ingázni. Szakképzett tanerôben soha nincs hiány, a helyek elosztásakor sokszor elônyben részesítik Gerendkeresztúrt. Ennek egyetlen titka van: az iskolaigazgató Gezsérôl ingázik személygépkocsijával, s szükség esetén még négy tanárt szállíthat - mondja mosolyogva, s még hozzáteszi: elmúlt az az idô, amikor a tanítók, tanárok bentlakók voltak.

Valamikor a nagy csuklós busz tömve volt ingázókkal, ma az Aranyosgyéresig közlekedô 18 személyes kisbusz fele üres. A gerendkeresztúriak nagy többsége a sodronygyártás helyett visszatért a földhöz. Nincs olyan ház, ahol legalább két tehén, több tíz szárnyas ne lenne. Az egész vidéken ritkaságszámba megy, hogy Gerendkeresztúrról egy kolozsvári és egy marosvásárhelyi tejfeldolgozó üzemnek is szállítják az alapanyagot. A falu határa nagy, van, aki három kilométert kell gyalogoljon, szekerezzen, hogy eljusson kaszálójáig. Keddenként a friss házitojást is összegyûjti egy Ludasról érkezô kisautó, darabjáért 2.000 lejt fizetnek. Akinek több áruja van, a ludasi és aranyosgyéresi piacra jár vele. A disznó árát a napokban sok család tanfelszerelésre, új ruhára, cipôre költi, vagy félreteszi a téli gázszámlára.

Csegöldi (a falu fele ezt a családnevet viseli) Alpár Balázs tíztehenes, tízhektáros gazda. Munkaideje: reggel öttôl este tizenegyig. Ha a lucernát kell lekaszálni, akkor éjszakai mûszak is van, hiszen azt éjszaka, harmatban kell levágni. A 28 éves fiatalembernek felesége, édesanyja és ötéves kisfia segít. Napszámost nem fogadnak, hiszen a napi tejpénz 250.000 lej. A napszám 200.000 lej. A 2007-es csatlakozási határidô és az EU-s követelmények fekete felhôként tornyosulnak a fiatal család feje felé. A jelenlegi istálló igen közel van a családi házhoz, a falun kívül kellene építeni egyet. A hely megvolna, de a SAPARD- pályázat összeállításához szükséges ismeretek s a végösszeg 30 százalékát jelentô önrész hiányzik. Hogy mi lesz 2007 után? Nem tudni. A nappal a munkáé, az emésztô kérdésekkel csak sötétedés után foglalkoznak.

Van olyan fiatal is, aki nem a mezôgazdaságot választotta. Ifjabb Csegöldi Miklós az egyedüli magyar képviselô a maroskecei tanácsban. Életrevaló vállalkozó, aki két üzletet nyitott Gerendkeresztúron, s sertéstenyésztéssel is foglalkozik. Véleménye szerint a maroskecei községvezetôség nem hanyagolja el a kissé félreesô települést. Minden évben lekövezik a bekötôutat, s tavaly majdnem minden kisebb utcába jutott útegyengetô törmelék. Az árvizek megelôzése céljából mély és széles árkot ásattak a falu központjában, a református teplom szomszédságában, amely levezeti a dombokról lezúduló nagyobb csapadékmennyiséget. A tanintézményeket évente kimeszelik, hamarosan korszerû mellékhelyiséggel is bôvítik. Csak egy hiányosság van - állítjuk meg a lelkes felsorolást: annak ellenére, hogy a település lakosságának fele magyar, a rozsdás helységnévtáblán csak az állam hivatalos nyelvén olvasható az elnevezés. - Mire még egyszer jönnek, magam gondoskodom a kétnyelvû tábláról - mondja a lelkes fiatalember, majd meggondolva a dolgot hozzáteszi: ezt inkább ne írják ki. (Szaván fogjuk, tanácsos úr.) Felesége védelmére kel: volt egy kétnyelvû tábla, de elvitték - mondja, miközben bemutatja öt hónapos kisfiukat, Dánielt, az egyik legifjabb gerendkeresztúrit. A jó étvágyú szôke kisfiú barátságosan mosolyog, nem zavarja, hogy idegenek vagyunk.

S ha már megismertük a legifjabbat, meglátogatjuk a 85 éves Antal Rozália nénit is. Ide az aprót, ide a szebbet - mondogatja, miközben válogatja az elôzô nap kiásott krumplit.

- Eddig azzal dicsekedtem, hogy a szentatyával vagyok egyidôs, de ô elôrement - mondja a jókedélyû néni, akinek egyetlen bánata van: nincs egy jó hangú, erôs kutyája. - A férjem, aki nagy zenész volt, több mint 20 éve a Jóistennek muzsikál. Megszoktam a magányt, a pletykaságot nem szeretem, ezért nem szoktam szomszédolni. Sokat olvasok, közelre szemüveg nélkül látok, de a távoli képek elmosódnak. 1.080.000 lejes nyugdíjam van, nekem elég. A kis kertben megtermelem, amire szükségem van. Tartok tyúkot, rucát, van tojásom, húsom. Van egy vidám történetem a szárnyasokkal kapcsolatban. Amikor bejöttek a magyar honvédek, egyik szomszédasszonyomtól megkérdezték: néni, maguknak vécéjük van? Ô azt válaszolta: van egypár (récénk), de most a patakon vannak - meséli, miközben a kisszékén ülve folytatja a félbeszakított osztályozást.

Szomorú, de igaz: a lelkészek ugródeszkának használják a háromszáz lelkes református gyülekezetet. Két-három évenként új református papot költöztetnek be a gerendkeresztúriak. Jelenleg - a pápai tizedjegyzékben már 1332-ben megjelenô magyar közösségben - Szabó Géza lelkipásztor szolgál. A szépen rendbe tett parókia és az 1856-ban újjáépített templom a helyi református közösség mintegy 12-13 százalékát vonzza vasárnapról vasárnapra. A Márkodból érkezô tapasztalt lelkész jelenleg a helyi gyülekezeti tagok megismerésére és a hadrévi 150 lelket számláló leányegyházközség földügyeinek intézésére fordítja idejét, energiáját.

Harmónia. Ezzel a szóval jellemezte a falu nemzetiségei és nemzedékei közötti kapcsolatot az egyik helybéli. A földjéhez, a természethez ragaszkodó, s a modernizáció szelének sem teljesen ellenálló közösség a gerendkeresztúri, amelyre érdemes odafigyelni - toldottam meg én, egynapos ismerkedés után. Hazaindulva búcsút intettünk kalauzunknak, s még egyszer végignéztünk a Virág hegyen. Azon a meredek domboldalom, amelyen Orbán Balázs szerint az ország leghíresebb bora termett. A domb ma már nem ontja levét, cserjék és fák borítják. De aljában a ködbôl kiszabaduló napsütésben ma is ott fekszik az életerôs közösség által benépesített Gerendkeresztúr.

A Hivatalos Közlöny 382. számában, 2005. május 6-án közzétették a Közigazgatási és Belügyminisztérium rendeletét, amely meghatározza a falusi vidék jellegét. Ennek jelentôsége abban áll, hogy a SAPARD-program keretében csak vidéki illetôségû, illetve székhelyû személyek, vállalkozások pályázhatnak, és így döntô jelentôséggel bír, mit ért a hivatalos értelmezés a falusi vidék elnevezés alatt.

Az említett szabályozás 1. cikkelye ezt a következôképpen határozza meg: "A jelen rendelkezés értelmezése szerint falusi vidéknek számít minden községhez tartozó terület, valamint a városok és municípiumok peremterületei, ahol az érvényben levô szabályozások betartásával az alábbi gazdasági ágazatokhoz tartozó tevékenységeket folytatnak: agrártermelés, földmûvelés és/vagy állattenyésztés, erdôgazdaság, halászat és vízgazdálkodás formájában; agrártermelésbôl, erdôgazdálkodásból, halászatból, vízgazdálkodásból származó termékek ipari feldolgozása, valamint kézmûves-, népmûvészeti és kisipari tevékenységek, turisztikai és vidéki szórakoztató szolgáltatások."

A rendelet a polgármestereket hatalmazza fel, hogy az érintettek által benyújtott kérvény alapján igazolják, hogy a szóban forgó (tulajdonban levô vagy bérelt) ingatlanok, telkek, földterületek az idézett cikkely szerint meghatározott falusi vidék területén vannak.

Mellau György

Nyár végén, ôsz elején bújnak elô - sokszor tömegesen - az ôzlábgombák, amelyek közül a nagy ôzlábgomba magaslik ki igazán. Ezt a mutatós, igen nagyra növô, ízletes gombát már az ország majdnem minden részen ismerik és szedik. Kivételt talán az inkább románok lakta vidékek képeznek, ugyanis a gomba román népi neve
,,burete serpesc" vagy ,,palaria sarpelui", ami nem éppen bizalomkeltô elnevezés. (Az utóbbi idôben, Erdélyben már a magyarból fordított ,,piciorul caprioarei"-t is használják.) Azon gombák közé tartozik, amit a gombász nem kell földre szegzett tekintettel keressen, hanem már száz méter távolságból is észrevesz. Vannak évek, amikor annyi gombát találunk, hogy nem fér már a kosarunkba, és a gombász fájó szívvel kell visszaforduljon, otthagyva a le nem szedett példányokat. Ezért ajánlatos csak a gomba kalapját gyûjteni, tönkje úgyis használhatatlan.

Az alábbi leírásban a kedves olvasó megismerkedhet ezzel a karcsú, magasra növô, esernyôszerûen kiterülô kalapú fajjal, és egy-egy hozzá hasonló, ehetô, illetve mérgezô rokonával.

Nagy ôzlábgomba - Macrolepiota procera

Füves erdôszéleken, tisztásokon, lomberdôkben és fenyvesekben terem magányosan vagy többedmagával. A gomba kezdetben dobverôhöz hasonlít, majd kalapja esernyôszerûen kiterül. Átmérôje elérheti a 30-35 cm-t is. Kalapbôre világosbarna, tejeskávészínû, bôrszerû tapintású, felületén sötétbarnás, felszakadozó pikkelyekkel. A csúcsánal mindig sötétebb barna színû. Lemezei fehérek, sûrûn állók, szélesek, puhák, nem érintik a tönköt. Tönkje 40 cm magasra is megnôhet, 2-3 cm vastag, üreges, felfelé vékonyodó, a tövén gumós. Felsô részén jól fejlett, elmozdítható gyûrû van. Színe fiatalon barnás, a kalaphoz hasonló vagy annál sötétebb árnyalatú, késôbb a tönk bôre felszakadozik, és világos alapon sötétebb, kígyóbôrszerû pikkelyes sávok tarkítják. A tönk a kalapból csuklósan kifordítható. Húsa a kalapban fehér, puha, a tönkben barnás, kemény, rostos. Mogyoróízû és illatú, az öreg vagy állott gombáknak jellegzetes pikáns szagja van.

A fiatalabb példányok minden gombás ételnek felhasználhatók. A kifejletteket, pikkelyeiktôl megtisztítva, inkább bécsi szeletnek vagy tojásosan, rántva készítsük el. A kalapok egyben (nem szeletelve) száríthatók, de a szárítmány veszít a friss gomba eredeti aromájából.

Közeli rokona az ugyancsak ehetô, jó ízû piruló ôzlábgomba - Macrolepiota rhacodes, aminek húsa nyomásra, törésre, vágásra pirul (fôleg a tönk és a lemezek), kalapbôre sötétebb színû, tönkje sima, nincs rajta kígyóbôrszerû rajzolat, és nem nô akkorára, mint a nagy ôzlábgomba. Az ebbôl készült étel is kissé sötétebb színû lesz.

Hasonlít hozzá színre és alakra a mérgezô vörhenyes ôzlábgomba - Lepiota helveola, de ez apró termetû, jelentéktelen kis gomba. Törésre vörösödik, gallérja vékony, felfelé álló, nem tologatható (nem gyûrû), gyakran el is tûnik. Összetévesztése már csekély gombaismeret mellett elkerülhetô. Kezdô gombásznak ajánljuk, hogy csak a jól fejlett, és eltolható gyûrûvel rendelkezô ôzlábgombákat szedje.

Málnási András

Májusban az EKE Orbán Balázs-táborának szép programja volt e tájon az autóbuszos túra (akkor is szerepelt túraajánlatként). Akkor is majd’ végig zuhogott, de még csak az árterületén hömpölygött a Nyikó vize. Kiskadács 1829-ben épült fedeles hídját is ostromolta a szennyes ár, ezt örökítette meg Kerekes Péter Pál a mellékelt képen. Azóta e híd eltûnt a múltkori szomorú áradatban.

Mégis azt ajánljuk, menjünk újra e tájakra, hisz az élet újraindul, a Nyikó menti emberek számára ez is támogatás lehet, s talán ottjártunkkor a segítségnyújtás más módját is megtalálhatjuk.

Valószínûleg Siménfalv&aa