Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Hisztéria? Valóság? Kell-e félnünk vagy sem? Le kell-e mondanunk a szárnyashús fogyasztásáról? Valóságos-e a 21 millió embert elpusztító 1918-as spanyolnáthához hasonló világjárvány veszélye? A titokzatos H5 N1 vírus felfedezése a Duna-deltai falvakban elpusztult szárnyasokban mindenképpen meggondolkoztató. Ami az ázsiai helyzet sokat mediatizált képei láttán távolinak tûnt, most már Törökország után Románia deltai kapujánál kopogtat. Igaz, egyelôre csak a madarakban, baromfikban mutatták ki a vírust, s megnyugtatásunkra szolgálhat, hogy az ázsiai járvány idején is a fertôzés csak a beteg állatokról terjedt át az emberre. Ember embert még nem fertôzött meg a madárinfluenza vírusával – erôsíti meg a szakterület tekintélyes marosvásárhelyi professzora is, aki szerint az aggodalom kicsit túl van méretezve. Kegyetlenül sok egészséges szárnyast elpusztítottak, ami az elszigetelt deltai falvak lakosságának a fô megélhetését jelentette. A delta madárvilágát azonban nem lehet kiirtani, és a vándormadarak tovább terjeszthetik a járványt. Az óvatosság azonban semmiképpen sem fölösleges, de elsôsorban azok számára, akik a beteg állatokkal kapcsolatba kerülhetnek. A vírust ugyanis a nyers hús, vagy a szárnyasok megszáradt széklete terjesztheti. Az ötven-hatvan fok felett megkészített húsban elpusztulnak a vírusok, akárcsak a keményre fôtt tojásban. Hogy bekövetkezhet-e annak a veszélye, hogy az állatokat pusztító és az embert megbetegítô különbözô antigén szerkezetû influenzavírusok kombinációja létrejöjjön? Ez sem zárható ki, ha arra gondolunk, hogy az influenzavírusnak az elmúlt évek során hányféle változata alakult ki igen rövid idô alatt. De egyelôre a retteget kombináció még csak feltételezés. Hogy megvéd-e az embert megtámadó influenzavírus elleni oltóanyaga madárinfluenza ellen? Bár nem nyújt teljes védekezést, a szakemberek szerint nem fölösleges. Természetesen e tekintetben is ajánlatos az orvos tanácsát kérni, hisz vannak személyek, akik számára a védôoltás nem ajánlott. A szervezet ellenállóképességét viszont másképpen is növelni lehet. Ami akkor is hasznos, ha a szokásos humán influenza közeledtére gondolunk, ami a hideg beköszöntével valóságosan is fenyeget. Ami pedig a H5 N1-et jelenti, a szakemberek szerint komolyan kell venni, de pánikra nincsen okunk. Lehetôleg ne is legyen!

Könyves, gyertyás tüntetést szerveztek hétfôn délutántól Erdély négy városában a Bolyai Egyetem újraindításáért, a Sapientia állami támogatásáért, valamint "az iskolásokat sújtó kisebbségellenes állapotok megszüntetéséért".

A Magyar Ifjúsági Tanács, a Bolyai Kezdeményezô Bizottság, az Erdélyi Magyar Ifjak, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács oktatási szakbizottsága, valamint a Kolozsvári Magyar Diákszövetség Kolozsváron, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön és Nagyváradon szervezte meg a tüntetéssorozatot. A gyertyás-könyves felvonulás résztvevôi elsô lépésként önálló magyar karok létrehozását sürgetik a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE), a jövô tanévtôl pedig elvárásaik szerint be kellene indulnia az önálló Bolyai Egyetemnek.

A kezdeményezôk azt is követelik, hogy a román állam is támogassa a magyar állam által finanszírozott Sapientia # Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) és a Partiumi Keresztény Egyetem fenntartását, továbbá hogy a magyar iskolásoknak ne kelljen románból anyanyelvi szintû vizsgákat tenniük.

A megmozdulásról, mint lapunkban is jeleztük, korábban már beszámoltak a sajtó képviselôinek Kolozsváron. Akkor Hantz Péter és Kovács Lehel, a Babes–Bolyai Tudományegyetem két oktatója az MTI kolozsvári munkatársának is elmondta: szeptember végén az Európai Parlament elé tárták az ügyet.

Az európai fórum illetékes szakbizottsága elé terjesztett anyag szerint az erdélyi magyarság rendkívül alacsony arányban képviselteti magát a felsôoktatásban. A 6,6 százalékos romániai magyar népességnek ugyanis mindössze 1,6 százaléka végezheti anyanyelvén tanulmányait, emellett a felsôoktatásban résztvevô magyar nemzetiségû diákok számaránya is csak 4,4 százalék.

A jelentés készítôi szerint kevés a magyar nyelvû képzést nyújtó szak Romániában, ráadásul a magyar oktatók száma is alacsony. Kifogásolják, hogy a képzômûvészeti, agrártudományi, állatorvosi és mérnöki szakokon egyáltalán nem folyik magyar nyelvû oktatás. "Ezekre a problémákra a romániai magyar közoktatási rendszer autonómiája, valamint az önálló állami magyar tannyelvû egyetemi hálózat létrehozása és mûködtetése jelentené a megoldást. Ez a Bolyai Egyetem visszaállításával és a magyar költségvetésbôl finanszírozott Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem illetve Partiumi Keresztény Egyetem román állami finanszírozásával hozható létre. Ez esetben a Sapientia egyetem egyebek között a mûszaki, agrártudományi, mûvészeti oktatást ölelné fel" – áll a dokumentumban.

Az elôterjesztôk szerint az önálló egyetem visszaállításának elsô és legsürgôsebb lépése a BBTE-n tervezett önálló magyar karok létrehozása lenne. Emlékeztettek, hogy ezt a tervet a BBTE magyar oktatóinak 85 százaléka támogatja. A jelentéskészítôk kifogásolták, hogy a BBTE-n továbbra sem hivatalos nyelv a magyar, hiányoznak a magyar nyelvû feliratok, magyar tudósokról mindössze három tervet neveztek el.

A két oktató abban reménykedik, hogy a kisebbségi törvénytervezet parlamenti vitája után a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ismét szorgalmazni fogja az önálló karok és egyetem ügyét, hiszen – mint Hantz Péter mondta – egy egyetem akkreditálásáról a kormánynak kell döntenie, az ügy sikere nem más egyetemek oktatóival folytatott egyeztetésektôl függ.

A szakminiszter kérésének eleget téve, a közegészségügyi igazgatóság vezetôsége ellenôrzéseket végzett a vidéki kórházakban. A körút során egy egész sor rendellenességet tapasztaltak – hangzott el dr. Silviu Morariu közegészségügyi igazgató hétfôi sajtótájékoztatóján.

Marosludason igazgatóváltás történt. A volt kórházigazgató közös megegyezés alapján lemondott, s ideiglenesen dr. Chisu Ioant nevezték ki az intézmény élére, aki ígéretet tett arra, hogy intézkedési tervet dolgoz ki a kórház mûködésének javítására. A polgármesteri hivatalt pedig sikerült meggyôzni, hogy nagyobb szerepet vállaljon a ludasi kórház nôgyógyászati és újszülött- osztályán meglévô rendellenességek megoldásában, az említett osztály megrongálódott épületének, különösen a mennyezetnek a megjavításában – jelentette ki az igazgató.

Dr. Silviu Morariu elégedetlen a Dicsôszentmártonban észlelt helyzettel, ahol véleménye szerint úgy sétálnak ki és be a betegek a kórházba, mint a bulevárdon. Látogatásukkor azt tapasztalták, hogy gondok vannak a szolgáltatások minôségével, pontosabban a kórházi konyhán nem megfelelôek a feltételek. Az épület állaga rossz, az illemhelyen nincs meleg víz, az ételek szállítása, a szállítóeszközök, a kiosztás módja nem megfelelô.

Ezzel szemben kedvezô a helyzet a szülészeti és nôgyógyászati részlegen, ahol tisztaság volt mind a kórtermekben, mind a mellékhelyiségekben. Folyamatban van a kórház többi osztályának is a felújítása, amit a megyei tanács támogat. Ottjártukkor párbeszédet folytattak az intézmény vezetôtanácsával és a helyi polgármesterrel, a továbbiakban pedig a megyei tanács támogatását fogják kérni, hogy a tapasztalt rendellenességeket a lehetô legrövidebb idôn belül felszámolják.

Az ellenôrzések során az ügyeleti központokban sem találtak mindent rendben, de az igazgató ígérete szerint orvosolni fogják a hiányosságokat.

Annak érdekében, hogy mindenütt feltárják a problémákat, továbbra is arra kéri a lakosságot, hogy a közegészségügy terén tapasztalt rendellenességeket jelezzék az igazgatóság 211-665-ös telefonszámán.

– hangzott el a sajtótájékoztatón. A tanévkezdéskor elvégzett vizsgálatok eredményének összesítése szerint megyénkben 585 tetves és 118 rühös gyermeket találtak. A közegészségügyi igazgató szerint az elmúlt iskolai évhez képest, amikor 708 tetves és 153 rühös gyerek indult szeptemberben iskolába, csökkent a számuk. Jó jelnek nevezte továbbá, hogy nincsenek gócpontok, s az élôsködôkkel fertôzött gyerekek száma megoszlik a megye egész területén.

A cél elsôsorban a megelôzés – mondotta a közegészségügyi igazgató, aki beszámolt arról, hogy a tájékoztató lapokat 10.000 példányszámban nyomtatják ki és terjesztik megyeszerte. Elsôsorban a családorvosi rendelôkbe, iskolákba juttatták el a szórólapokat, de terjeszteni fogják a piacokon, vásártereken is. Erre az intézkedésre addig vártak, amíg bebizonyosodott, hogy a madárinfluenza- vírus valóban jelen volt a deltai falvakban elhullt állatok tetemében.

Ugyanakkor azt is ellenôrizték, hogy a fertôzés esetén mûködik-e a rendszer. Az igazgató elégedetten nyugtázta, hogy a láncolat, a családorvostól a mentôkön át az e célra kialakított kórházi részlegig, zökkenômentesen mûködött a próba során, ami azt jelenti, hogy abban az esetben, ha felüti a fejét a járvány, nem lesz fennakadás. E célból a védôfelszerelést is a rendelkezésére bocsátották azoknak, akik kapcsolatba kerülhetnek a fertôzött állatokkal és személyekkel.

Az esetleges betegek szállítására külön mentôkocsit jelöltek ki, s a veszélyeztetettek számára 2000 adag védôoltást biztosítottak. Folyamatban van egy újabb mennyiség megrendelése a második vonalban levô személyek – csendôrök, rendôrök, egészségügyi dolgozók – számára. Kérdésre válaszolva az igazgató elmondta, hogy a lakosság védelme érdekében 250.000 adagnyi oltóanyagot rendeltek, ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy a gyógyszertárak is beszerzik a lakosság által igényelt mennyiséget.

A Demokrata Párt addig nem nevezi ki az oktatásügyi tárca vezetôjét, amíg nem rendezôdik a szakterület alapproblémája, és az oktatásügy nem kap 2006-ra "a GDP mintegy 5 százalékával" egyenértékû költségvetést, közölte Emil Boc, a DP elnöke hétfôn, a párt országos állandó bizottságának ülése után.

Boc elmondta, a kormányzat elsô évétôl nem lehet a GDP 6 százalékát kiutalni az oktatásügynek, a választási kampányban tett ígéretek szerint, de mintegy 5 százalék lehetséges. Hozzáfûzte, az NLP-DP szövetség országos vezetôtanácsának hétfôi ülésén szó esett a kérdésrôl és sikerült néhány forrást azonosítani, köztük azt, hogy a szenátus és a képvizelôház költségvetését az idei szinten tartják.

Emil Boc közölte, a DP Gheorghe Pogea államminisztert bízta meg azzal, hogy keressen kiegészítô forrásokat az oktatásügy számára.

Arra a kérdésre, hogy a DP nem szavazza meg a költségvetést a parlamentben, ha az oktatásügy nem kap több pénzt, Boc kifejtette, ez a döntés nem szerepel a párt napirendjén, és eddig nem is merült fel. Szerinte jelenleg megvan a politikai szándék a kérdés megoldására.

D.A. szövetségbeli források szerint Calin Popescu Tariceanu, az NLP elnöke hétfôn közölte a DP-vel, hogy nem ragaszkodik a kormányfôi tisztséghez, és lemondhat posztjáról, ha a DP nem szavazza meg a 2006-os költségvetést. Az idézett források szerint Emil Boc figyelmeztette a miniszterelnököt, hogy a DP honatyái elutasíthatják a költségvetés-tervezetet, ha az oktatásügy költségvetése nem növekedik.

Október 30-ára népszavazást írtak ki Héjjasfalván Adrian Lapadat PSD-s polgármestert leváltandó. A referendumra vonatkozó határozatot Ciprian Dobre prefektus kezdeményezte és a közigazgatási miniszter is rábólintott. A polgármester leváltására azért volt szükség, mert állítólag "lenézi a falusiakat", nem tart fogadóórákat, "nem vonzott befektetôket a faluba", és mert az állandó lakhelye Segesváron van. A fentieket Ciprian Dobre prefektus jelentette be, hozzátéve, hogy egyebek mellett ez áll Héjjasfalva 719 lakója által aláírt panaszban.

A PSD megyei elnöke szerint visszaélésrôl van szó, mert ha Lapadat "beállt volna egy bizonyos pártba", nem került volna sor referendumra. A párt sajtóirodája által kiadott közleményben bejelentik, hogy Adrian Lapadat bepereli a prefektust, mert a 2005. július 27-i rendelet értelmében megalakították a "héjjasfalvi referendum szervezôbizottságát", anélkül, hogy a törvényeknek megfelelôen elllenôrizték volna az aláírások, illetve a panaszban foglaltak hitelességét. Ugyanakkor Ciprian Dobre visszautasította a referendumot szorgalmazók listájának nyilvánosságra hozatalát, mert a polgármester szerint gyanús körülmények között történtek az aláírások. Az elutasítással, olvasható a PSD közleményében, a prefektus megszegte az információhoz való hozzájutás jogát és a közigazgatás transzparenciáját.

Ezért 100.000 lej anyagi kártérítést követel mindennapi késésért, az információ indokolatlan visszautasítása miatt, és napi ugyanannyit, ugyanazon okból erkölcsi kártérítésként.

A keresetet tegnap, október 17-én nyújtotta be a megyei törvényszéknek.

Azzal vádolják az iráni rendôrséget, hogy egy közlekedési rendôrük agyonlôtt egy autóját vezetô fiatal nôt, mert az nem tartotta be a Ramadan elôírásait – jelentette hétfôn az Irán címû kormánylap.

A dráma szombat délután játszódott le Teheránban. Az áldozat egy 22 éves fiatal nô, akit a lap jelentése Szejed Mosztafaként említ.

A lap tudni véli azt is, hogy túl hangosan szólt a zene az autóban, s amikor a nô – aki különben evett is a kocsiban – a rendôr felszólítására sem volt hajlandó megállni, az tüzet nyitott a jármûre. "Még ha helytállóak is a rendôrségi jelentésben foglaltak, hol van az elôírva, hogy valakit halállal kelljen büntetni azért, mert nem tartotta tiszteletben a Ramadant?" – tiltakozott a lap szerint az áldozat fivére.

Az iráni hatóságok közölték, hogy aki nem tartja tiszteletben a Ramadan által megkívánt böjtölést és a nyilvánosság elôtt eszik, iszik vagy dohányzik, azt megbüntetik.

Ramadan, az imádság és az önmegtartóztatás hónapja alatt a hithû muzulmánok napkeltétôl napnyugtáig nem ehetnek, nem ihatnak, nem dohányozhatnak és nem élhetnek szexuális életet.

Október 10-tôl Core Luminita személyében új ügyvezetô igazgatója van a megyei Munkaerô- elosztó és -átképzési Ügynökségnek, aki a botránnyal távozó Reghina Farcast váltja fel e tisztségében. Az új igazgató tegnap sajtótájékoztatón mutatkozott be.

Mielôtt az intézmény tevékenységérôl, a munkanélküliek helyzetérôl szó esett volna, Core Luminita elmondta, hogy közgazdászi oklevelet a marosvásárhelyi Petru Maior egyetemen, majd a fôvárosban mesteri fokozatot szerzett. A Munkaerô-elosztó és -átképzési Ügynökségnél dolgozott, statisztikával, munkaügyi programokkal foglalkozott, majd 2001-2003 között tanárként, ezután pedig a Victoria House-nál gazdasági igazgatóként tevékenykedett mostani kinevezéséig.

Újságírói kérdésekre válaszolva tájékoztatott, hogy egyedül vett részt az állásra meghirdetett versenyvizsgán, ahol sikeresen szerepelt, kinevezése október 10-étôl szól. Az új igazgató az újságírók faggatózására kifejtette: nem hiszi, hogy a tisztség általa való elfoglalásában a Demokrata Párt támogatása nyomott volna a latban. Köztudott ugyanis, hogy az új igazgató férje a megyei Demokrata Párt alelnöke, s a tisztséget a Demokrata Pártnak "osztották le".

A Népújság kérdésére, hogy milyen változásokat foganatosít az intézmény mûködésében, az igazgató elmondta, hogy elsôsorban az intézményen belüli hangulaton változtat és munkatársaival együtt a munkanélküliek számára mindenképpen jobb szolgáltatást fognak nyújtani.

A Népújság további kérdésére, hogy Reghina Farcas volt ügyvezetô igazgató alkalmazottja-e még az intézménynek vagy sem, az új igazgató elmondta, hogy a volt igazgatót menesztették, munkakönyve Bukarestben van, és amíg az általa indított per le nem zárul, addig nem tisztázott, mi lesz a sorsa.

Az újságírók arra is kíváncsiak voltak, hogy milyen mínuszokat talált az intézményben, milyen elképzelése van a romák munkavállalását illetôen, hol voltak a közelmúltban csoportos elbocsátások, de az új igazgató kitérô vagy semmitmondó válaszokat adott.

Arról azonban biztosította a sajtót, hogy jó együttmûködésre számíthatnak és a jövôben is tájékoztatja a közvéleményt.

Nemrég Marosvásárhelyen tartották meg a Határon Túli Magyar Szervezetek harmadik fórumát. A tanácskozáson jelen volt Benedek László Argentínából, a latin-amerikai magyar országos szervezetek szövetségének képviseletében. Vele beszélgettünk a latin-amerikai, nevezetesen az argentínai magyar közösségekrôl.

– Latin-Amerikában három olyan ország van, ahol jelentôs magyar diaszpóra él: Argentínában, Venezuelában és Brazíliában. Kisebb magyar közösségek élnek Costa Ricában, Paraguayban, Uruguayban és Chilében. Ezek eléggé sokrétûek, kezdve a katolikus, evangélikus és református gyülekezetektôl, az ifjúsági mozgalmakon, cserkészeten, néptánccsoportokon át, a sportegyesületekig és a hétvégi magyar iskolákig. Ez utóbbiakban óvodás kortól egészen a középiskola végéig magyar földrajzot, történelmet, irodalmat és nyelvet tanítanak a gyerekeknek. A Buenos Aires-i Zrínyi kör már több mint 50 éves iskola, és stabilan 60-80 gyerekkel foglalkozik.

– Hogyan állnak a kisebbségi jogok terén? Az itteni helyzethez hasonlóan alkotmány vagy esetleg törvények védik az Argentínában élô kisebbségek jogait?

– A dél-amerikai országok lelkületüket tekintve befogadók. Nincs semmi bajuk a különbözô kisebbségekkel. Tehát elnyomás nincs, ugyanakkor nem is támogatnak. Ezek a közösségek az argentin, venéz vagy brazil államtól sem normatív, sem egyedi támogatásban nem részesülnek. Szabadon élhetnek, de önfenntartóak.

– Az állami oktatásban biztosítják az anyanyelvi oktatást?

– Réges-rég, amikor apácák hoztak létre rendes iskolát, vagyis hétköznapit, mert az argentin rendszerben így volt tagolva, a támogatást az oktatási minisztériumon keresztül ugyanúgy kapta, mint a többiek. Ez volt a helyzet a német, angol iskolákkal és így tovább. De ma Argentínában ilyen jellegû iskola nincs. Ami van, az hétvégi iskola, annak pedig semmi köze az argentin oktatási rendszerhez.

– Milyen a magyar közösségi élet Argentínában?

– Nagyon aktív. Gyakorlatilag az óvodáskorú gyerekektôl a felnôttekig a teljes hétvége magyar környezetben tud lefolyni. Az intézmények azonban hétközben is kínálnak munkát, hiszen mindenki, aki részt vesz, fenntart egy-egy intézményt vagy szervezetet, ott dolgozik. Mivel az önfenntartási költségek igen magasak, jellemzô, hogy az ilyen jellegû munkát mindenki társadalmi munkában végzi.

– Nem sokat hallani önökrôl. Eddig nem is tudtuk, hogy például Dél-Amerikában ilyen komoly magyar aktív magyar közösségek léteznek.

– Amikor a dél-amerikai magyar szervezetek kiváltak a Magyarok Világszövetségébôl, megszûntek a hivatalos képviseleti lehetôségeink. A Határon Túli Magyar Szervezetek Fóruma kínálta erre újra az esélyt, amikor meghívást kaptunk a szabadkai tanácskozásra, hogy úgymond ismét visszakerüljünk a magyarság térképére. Mert tapasztaltuk, hogy gyakorlatilag sem Magyarországon, sem pedig a Kárpát-medencében semmilyen információ nincs arról, hogy igazi magyar közösségek mûködnek Nyugaton. Ezért mondjuk azt, hogy egy új célunk és feladatunk is keletkezett egyidejûleg. Ez pedig az, hogy gazdasági kifejezéssel éljek, marketingmunkát kell végezzünk, mert nem ismernek minket. Például arról, hogy évtizedeken át létezett egy újság, a Dél-amerikai Magyar Hírlap, amely megszûnt. Az ember azt gondolta volna, hogy így is marad, de másfél évi szünet után egy másik társaság nekiállt és elkezdett dolgozni, és ez év márciusában újra megjelent az Argentínai Magyar Hírlap. Ez az újság útra kelt, ma a hatodik számnál tartunk.

A nyugati szórványmagyarság esetében azt gondolhatnák, hogy a zsugorodási, beolvadási folyamat megállíthatatlan, de az a közösség, amely ott él, harcol ellene és nem hagyja, az ilyen termékekkel újraszületik.

Dél-Amerika az '56-os forradalmat követôen gyakorlatilag friss utánpótlást nem kapott, ez törvényszerûen egyfajta zsugorodáshoz vezet, de azt is el kell mondanom, hogy az elmúlt két évben az aktivitásunk soha nem látott reneszánszát éli.

– Miben nyilvánul meg?

– Például ösztöndíjprogramokat dolgoznak ki. Az elmúlt 8-9 évben 20-25 argentínai magyar fiatalt juttattak el 10 hónapra Magyarországra továbbképzés céljából. Tehát aktivitás van, talpon akarnak maradni, s nekünk pedig az a dolgunk, hogy ezt valamilyen módon ismertessük, tudassuk. Azért is, hogy amikor például Szülôföld-programról beszél a magyar kormány, akkor ne csak Kárpát- medencében gondolkozzon, hanem az összmagyarságot vegye figyelembe.

– A fórumon szó volt autonómiáról, európai integrációról és a magyar–magyar kapcsolatokról. Ez utóbbin kívül a többi mennyiben volt esetleg érdekes önök számára?

– Amellett, hogy információs szempontból érdekes, van egy olyan vonzata is, hogy súlyán kell kezelni a dolgokat. A latin-amerikai magyarok hozzájárulása minimális, de az összmagyar szolidaritás elvét követve kötelességünk, hogy az összes Kárpát-medencei valós magyar törekvést támogassuk. Ez azzal is jár, hogy a helyi országokról, amennyiben lehet, újságcikkekben, vagy bármi már módszer révén szóljunk, beszéljünk. Vagy pedig egy ilyen fórum alkalmával mi is beállunk azoknak a sorába, akik támogatják más magyar közösségeknek az ilyen jellegû törekvéseit. Szeretnénk, ha a nyugati magyarság valamilyen képviseletet kapna az anyaországban és a szolidaritás elve alapján számítunk a Kárpát-medencei magyar szervezeteknek a támogatására. Itt is szükséges a marketingmunka, mert a Kárpát medencében sem tudnak rólunk eleget.

– ... a Máértra meg szokták hívni?

– Nem, nem szoktak meghívni. Amikor az anyaországi politikai pártok, szervezetek határon túli magyarokban gondolkoznak, ezekbôl rendre hiányzik a nyugati magyarság. Tehát mi tulajdonképpen szeretnénk azt elérni, hogy a mindenkori magyar kormány felfigyeljen ránk is, és az összetartozás meg a magyarság megtartásának a jegyében minket is vegyen figyelembe akkor, amikor ilyen kérdések kerülnek szóba.

– Mikor került ki Argentínába? Gyönyörûen beszél magyarul.

– Kint születtem Buenos Airesben. De a családban otthon magyarul beszéltünk. A nagyszüleim vándoroltak ki 1945- ben. Anyám akkor 3 éves volt.

– Mi motiválta, hogy a világ másik felébôl eljöjjön erre a találkozóra?

– Pillanatnyilag Budapesten dolgozom, de ettôl még azt a közösséget, amelyet képviselek, teljes mellszélességgel képviselem. Az a munka, ami kint folyik, nagyon nagy energiát igénylô munka, nagyon sok ember nagyon sokat dolgozik, csak azért, hogy a magyarságunkat megtarthassuk. Ezt egész egyszerûen nem lehet abbahagyni.

A szakminiszter kérésének eleget téve, a közegészségügyi igazgatóság vezetôsége ellenôrzéseket végzett a vidéki kórházakban. A körút során egy egész sor rendellenességet tapasztaltak – hangzott el dr. Silviu Morariu közegészségügyi igazgató hétfôi sajtótájékoztatóján.

Marosludason igazgatóváltás történt. A volt kórházigazgató közös megegyezés alapján lemondott, s ideiglenesen dr. Chisu Ioant nevezték ki az intézmény élére, aki ígéretet tett arra, hogy intézkedési tervet dolgoz ki a kórház mûködésének javítására. A polgármesteri hivatalt pedig sikerült meggyôzni, hogy nagyobb szerepet vállaljon a ludasi kórház nôgyógyászati és újszülött- osztályán meglévô rendellenességek megoldásában, az említett osztály megrongálódott épületének, különösen a mennyezetnek a megjavításában – jelentette ki az igazgató.

Dr. Silviu Morariu elégedetlen a Dicsôszentmártonban észlelt helyzettel, ahol véleménye szerint úgy sétálnak ki és be a betegek a kórházba, mint a bulevárdon. Látogatásukkor azt tapasztalták, hogy gondok vannak a szolgáltatások minôségével, pontosabban a kórházi konyhán nem megfelelôek a feltételek. Az épület állaga rossz, az illemhelyen nincs meleg víz, az ételek szállítása, a szállítóeszközök, a kiosztás módja nem megfelelô.

Ezzel szemben kedvezô a helyzet a szülészeti és nôgyógyászati részlegen, ahol tisztaság volt mind a kórtermekben, mind a mellékhelyiségekben. Folyamatban van a kórház többi osztályának is a felújítása, amit a megyei tanács támogat. Ottjártukkor párbeszédet folytattak az intézmény vezetôtanácsával és a helyi polgármesterrel, a továbbiakban pedig a megyei tanács támogatását fogják kérni, hogy a tapasztalt rendellenességeket a lehetô legrövidebb idôn belül felszámolják.

Az ellenôrzések során az ügyeleti központokban sem találtak mindent rendben, de az igazgató ígérete szerint orvosolni fogják a hiányosságokat.

Annak érdekében, hogy mindenütt feltárják a problémákat, továbbra is arra kéri a lakosságot, hogy a közegészségügy terén tapasztalt rendellenességeket jelezzék az igazgatóság 211-665-ös telefonszámán.

– hangzott el a sajtótájékoztatón. A tanévkezdéskor elvégzett vizsgálatok eredményének összesítése szerint megyénkben 585 tetves és 118 rühös gyermeket találtak. A közegészségügyi igazgató szerint az elmúlt iskolai évhez képest, amikor 708 tetves és 153 rühös gyerek indult szeptemberben iskolába, csökkent a számuk. Jó jelnek nevezte továbbá, hogy nincsenek gócpontok, s az élôsködôkkel fertôzött gyerekek száma megoszlik a megye egész területén.

A cél elsôsorban a megelôzés – mondotta a közegészségügyi igazgató, aki beszámolt arról, hogy a tájékoztató lapokat 10.000 példányszámban nyomtatják ki és terjesztik megyeszerte. Elsôsorban a családorvosi rendelôkbe, iskolákba juttatták el a szórólapokat, de terjeszteni fogják a piacokon, vásártereken is. Erre az intézkedésre addig vártak, amíg bebizonyosodott, hogy a madárinfluenza- vírus valóban jelen volt a deltai falvakban elhullt állatok tetemében.

Ugyanakkor azt is ellenôrizték, hogy a fertôzés esetén mûködik-e a rendszer. Az igazgató elégedetten nyugtázta, hogy a láncolat, a családorvostól a mentôkön át az e célra kialakított kórházi részlegig, zökkenômentesen mûködött a próba során, ami azt jelenti, hogy abban az esetben, ha felüti a fejét a járvány, nem lesz fennakadás. E célból a védôfelszerelést is a rendelkezésére bocsátották azoknak, akik kapcsolatba kerülhetnek a fertôzött állatokkal és személyekkel.

Az esetleges betegek szállítására külön mentôkocsit jelöltek ki, s a veszélyeztetettek számára 2000 adag védôoltást biztosítottak. Folyamatban van egy újabb mennyiség megrendelése a második vonalban levô személyek – csendôrök, rendôrök, egészségügyi dolgozók – számára. Kérdésre válaszolva az igazgató elmondta, hogy a lakosság védelme érdekében 250.000 adagnyi oltóanyagot rendeltek, ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy a gyógyszertárak is beszerzik a lakosság által igényelt mennyiséget.

A múlt héten Brüsszelben az Európai Bizottság állatorvosi bizottságának elnöke jelentést tett az Európai Parlament mezôgazdasági szakbizottságának. Az EP mezôgazdasági szakbizottságában jelen volt Kelemen Atilla, aki szerint az EB állatorvosi bizottsága pozitívan ítélte meg a román hatóságok lépéseit a madárinfluenza-járvány elterjedésének megakadályozásában. Az EB-szakember kijelentette: nem várt szakértelemmel kezelte az ügyet Románia.

Kelemen Atilla felszólalásában elmondta, a dolog kontroll alatt van, de nagy szükség van az Európai Unió támogatására. Az EU költségvetési bizottsága egymilliárd eurót ítélt meg Európának, amit kimondottan a madárinfluenza témájára és a vadmadarak követésére lehet majd elkölteni. A képviselô szerint óriási összegnek tûnik, és egyesek fanyalogtak is, hogy miért kell ekkora összeget "kidobni", de mivel ennek a járványnak egész világot fenyegetô jellege van, nem drága.

A képviselô kijelentette: Európát bejárja a madárinfluenza hírének hisztériája. Komoly dolog, de nem hisztéria, hanem megfontoltság kell jellemezze a szakembereket, de a politikusokat is. Miután kiderült, hogy a H5- ös vírus legmagasabb patogenitású fokozatáról van szó, Romániában a primér gócot kell kezelni, és ilyen esetben nem lehet félmegoldásokat alkalmazni. A vesztegzár, illetve az állatok tömeges elpusztítása mellett a takarmányokat is meg kell semmisíteni. És nemcsak a baromfiak táplálására használatos szemes takarmányt, hanem a szénaféléket is. Az öt évvel ezelôtti angliai kergemarhakór még angliai körülmények között is katasztrofális következményekkel járt. Egy ilyen járvány egy ilyen szegény országban mint Románia, még katasztrofálisabb lehet. Az állategészségügyi, humán egészségügyi, belügyi hatóságok feladata, hogy megtegyék a szükséges intézkedéseket.

"Nem vagyunk könnyû helyzetben, de mégis mindenkit arra intek, és erre kértem pénteken a minisztériumban a katasztrófa-bizottságban, amelyen az állategészségügy, humán egészségügy, belügy, központi laboratórium, vagyis mindazon intézmények képviselôje jelen volt, amelyeknek valamilyen módon közük lehet a megelôzéshez, illetve a válságkezeléshez, azt próbáltam szuggerálni, hogy nyugodt erôt kell sugározni, bármennyire is nehéz ilyen helyzetben, és mindenféle kapkodó, pánikkeltô intézkedést kétszer kell meggondolni" – nyilatkozta Kelemen Atilla, a képviselôház mezôgazdasági szakbizottságának elnöke.

A hatóságok továbbra is csak két falut tartanak vesztegzár alatt, de a madárinfluenza terjedésének megakadályozására különleges intézkedéseket hoztak az ország több megyéjében.

Az egészségügyi hatóságok továbbra is két települést tartanak "fertôzô gócnak", mindkettô Tulcea megyében, a Duna- deltában található. Az egyik Ceamurlia, ahol korábban három elhullott kacsa és egy csirke tetemébôl vettek biológiai mintákat, s ez utóbbiakban a nagy-britanniai európai laboratórium kimutatta a madárinfluenza-vírus veszélyes, H5N1 típusának a jelenlétét.

A másik település Maliuc (mintegy nyolcvan kilométerre északkeletre Ceamurliától), ahol az október 9-én talált hattyú- és tyúktetembôl vett biológiai mintákban mutatták ki a kórokozót. Ezeket a mintákat csak szombat este küldték el a London melletti laboratóriumba.

A két faluban vasárnap estére az egészségügyi csoportok elpusztították és elégették a háziszárnyasokat, a lakosság kárát pénzben készülnek megtéríteni. A karantén e két településre mostantól kezdve pontosan három hétig tart. Megnyugtató hírként közölték az illetékesek: a két falu környékén vett mintákkal elvégzett minden eddigi teszt negatívnak bizonyult.

Szombaton újabb gyanús esetrôl számoltak be a hírközlô források: a Maliuchoz közeli Obretinul Mic-tó partján talált tizenöt hattyútetembôl vett mintákban a szerológiai vizsgálat elôször kimutatni látszott a madárinfluenza antitestjét, de az újbóli, alaposabb vizsgálat negatív eredményt hozott.

Konstanca megyében ugyan egyetlen madárinfluenza-gyanús esetrôl sem tudnak, elôvigyázatosságból mégis szigorú intézkedéseket hoztak. A megyén áthaladó gépjármûveket fertôtlenítik, betiltották a baromfiszállítást, akárcsak a baromfihús árusítását a piacokon.

A hatóságok két nagy biztonsági övezetet hoztak létre. Az egyes számú a Dobrudzsa részét képezô Tulcea és Konstanca megyét foglalja magában, ahol szigorúbb ellenôrzést vezettek be. A kettes számú körzetbe az elôbbiekkel határos Galac, Braila, Ialomita és Calarasi megyét sorolták – ezek amolyan "üt- közôzónaként" szolgálnak, hogy megakadályozzák a Duna-delta felôl a járvány továbbterjedését az ország többi vidékére.

Az egyes számú övezetbe, amelyet a Duna választ el az ország többi részétôl, négy hídon lehet be- és kijutni. Fertôtlenítô folyosókat állítottak fel, gyakorlatilag lemossák a közúti jármûvek és vonatok teljes felületét, s a két megyébe átjáró emberek cipôtalpát, a gépkocsik padlózatát is fertôtlenítik.

Gheorghe Flutur mezôgazdasági miniszter a szomszédos országokkal is egyeztet a madárinfluenza terjedésének megakadályozását szolgáló közös erôfeszítésekrôl. Ennek jegyében találkozott vasárnap a román határon moldovai kollégájával, és fel akarja venni a kapcsolatot az ukrán mezôgazdasági miniszterrel is.

Bravúros táncosok, virtuóz zenészek, gyönyörû ruhák, vérpezsdítô ritmusok, lélekderítô látványosság... A tudósító általában óvakodik a szuperlatívuszoktól, ez esetben helyénvalónak találja a jelzôket. A Magyar Állami Népi Együttes szombat esti marosvásárhelyi vendégszereplése mindenképpen indokolttá teszi a lelkendezô elismerést. A nemzeti tánc születését felidézô felejthetetlen elôadás, a Verbunkos méltán gerjesztett ritkán látott nagy ünneplést a Kultúrpalotában.

Az 1951-ben alapított együttes tagjai hozzászoktak az ilyenszerû fogadtatáshoz, mégis látszott, számukra is különleges a sok vastaps, a rendkívül meleg fogadtatás. Változatos, színes és igen gazdag a repertoárjuk, sokfelé bemutatták a világon, négy világrész negyvennégy országának színpadain léptek fel több mint hét és fél millió nézô elôtt. Tudva róluk, hogy mennyire népszerûek mindenütt, ismerve mûsoraik szépségét, alulírott úgy vélte, hogy még a csilláron is lógni fognak az érdeklôdôk. Aztán kiderült, a karzat üres maradt, sôt még a földszinten is voltak betöltetlen helyek. Ami bizonyára szervezési sutaságoknak is tulajdonítható, nem terjedt el ugyanis annak a híre, hogy a vendégszereplés ajándék, vagyis ingyenes. Azon már kevésbé csodálkoztunk, hogy a díszpáholyban sem ül senki. Ez is jelez valamit. De ebbe most ne menjünk bele, a lényeg, hogy a közönség sokáig megôrzi magában a szemkápráztató elôadás élményét. És reméli, hogy többször lesz hasonlóban része.

Amint a mûsorfüzet is hangsúlyozza, a kétrészes összeállítás a magyar romantika korszakának nemzeti megújulási mozgalmát idézi fel zenében és táncban, errôl részletesen írtunk a szombati Múzsában. Látni azonban a táncok változó ritmusú forgatagát, hallgatni a delejes muzsikát, Herczku Ágnes kristálytiszta énekét, fôként a katartikus hatású '48- as keservest, behelyezve a fények hatásos játékának és a vetített képeknek hangulatos keretébe, egészen más, jóval több bármely valósághû leírásnál. A koreográfusok, Juhász Zsolt, Szilágyi Zsolt és Varga Zoltán a legjobbat adták magukból az elôadás megtervezésekor, de ugyanez elmondható a zenei szerkesztô Kelemen Lászlóról és a jelmeztervezô Lôrincz Beátáról is. Tudták, hogy elképzeléseiket van ki magas szinten megvalósítsa. Kitûnôek az együttes táncosai, csapatként és rögtönzô kedvû szólistákként is remekelnek. Nemkülönben a zenészek. Külön érdekesség, ahogyan a mûsorban a parasztzene és a cigánymuzsika dialogizál, majd egybeolvad, harmonizál. A két fellépô kisegyüttes, a Galga és a Major zenekar illetve a felidézett romantikus kor nemzeti mûzenéjét játszó, Oláh Jenô vezette cigányzenekar valósággal lenyûgözte a hallgatóságot. Mindenekelôtt azonban a Nyugat-Dunántúlról átmentett régi magyar ugrós és csalogatós táncok, a XVIII. századi erdélyi vonulós és forgatós, a huszáros verbuváló kompozíció, a reformkori verbunk- fantázia, a palotás és a csárdás, a rábaközi paraszti páros és férfitáncok, a szilágysági magyar táncok kavalkádja váltott ki menet közben is spontán tapsot a jelenlevôkbôl. Mihályi Gábor együttese tényleg nagyon kitett magáért. Mihamarabb visszavárjuk más elôadásaival is.

Ma már mindennaposak a szívmûtétek a koszorúér, a szívbillentyû és más összetett operációktól a szívtranszplantációig. Létrejöttüket az orvostudomány és a technikai tudományok közös fejlôdésének és fáradhatatlan mûvelôinek köszönhetjük. Fontos mérföldkô az 1953-ban sikerrel alkalmazott testen kívüli (extrakorporális) keringés megvalósítása a szív-tüdô gép segítségével. Újabban már alkalmazásra kerül az epehólyag sebészetébôl jól ismert endoszkópikus (nem invazív) módszer is. Elérkeztünk a hihetetlenül hangzó, méhen belüli, magzati szív operálhatóságához. Marosvásárhelyre 1970-ben érkezett az említett elsô gép, a philadelphiai református gyülekezet ajándékaként. Létrejöhetett a marosvásárhelyi szívsebészet.

70 évvel ezelôtt, 1935. október 18-án reggel a marosvásárhelyi Szanatórium (ma szülészet) mûtôjében az operációs asztalon a 22 éves jeddi Nagy Mihály, Craiovában szolgált katonalegény fekszik. Kórházi felvételét több mint hat hónapja tartó mellkasi fájdalmak indokolták, melynek oka a szívizomban, a jobb kamra falában levô varrótû volt. Emezt dr.Veress Ferenc kitûnô röntgenológus leletezte, meglátván az öt centiméter hosszú tû fokát is. Fél évvel azelôtt, ingének bal felsô zsebébe tûzött varrótû, a kimerítô szolgálat közben, hasonfekvésben, a mellkasfalon át a szívizomba fúródott. A beteg tüneteit tettetésnek nyugtázták feljebbvalói. Az akkori adottságoknak megfelelôen hiányzott a mai személyi, mûszeres és gyógyszerarzenál: aneszteziológus szakorvos, EKG, légzési és keringési monitorizálás, központi-vénás infúzió- transzfúzió, biztonságos altatás és fájdalomcsillapítás, antibiotiku-mok, a mai varróanyagok, utókezelés intenzív osztályon és természetesen a szív-tüdô motor stb. Maga a mûtét bal elülsô-mellkasi behatolásból történt bordarész-eltávolítással. A bal oldali mellhártyába burkolt tüdôfél eltartása után megjelent a szívburok az átlátszó lüktetô 22 éves szívvel. Ekkor talán gondolt a sebész nagy német elôdje, Th. Billroth intelmére: "Az a sebész, aki a szívhez nyúl, kollégái megvetését vonja magára". A szívburok megnyitása után megjelent az élet – akkor még sokkal-sokkal titokzatosabb és misztikusabb – motorja. A röntgenképen látható tû csak a lüktetô szív bal kézzel való felemelése után árulta el pontszerû behatolásának helyét. Eltávolítására láthatóvá tevése és mûszeres megragadása után volt lehetôség. Ezt a szívizmon ejtett metszés vagy a tartó bal kézzel okozott enyhe kompresszióval lehetett elérni. Ez utóbbi történt. A mûtét igazi bátor, valódi sebészi tett volt. Apámnak 1975. december 26-án a református temetôben való nyugalomba helyezésekor részvétét fejezte ki egy ôsz hajú, ismeretlen, 60 év körüli ferfi. "Én vagyok Nagy Mihály, akinek az igazgató úr operálta a szívét. Az "igazgató úr" volt apám vásárhelyi megnevezése, mert az általa 1926-ban alapított Szanatórium és késôbb az Állami Kórház igazgató sebész fôorvosa volt. A háború és az azt követô diktatúra kegyetlenül derékba törte életét. Errôl talán késôbb.

"Gyimes sajátos "Patakország" az egykori Csíkszék keleti határán, a Tatros felsô folyásánál. A Gyimes helynév elsô okleveles adata a "Ghemes" (1677-bôl). 1626-ban Bethlen Gábor várat, nagyobb vámházat emelt Moldva és Erdély határánál, romjai ma is láthatók. Nem tudni miért, a nép e maradványt Rákóczi-várnak nevezi. Talán az elsô települések éppen a vámházhoz kapcsolódtak. Az elsô biztos adat a Gyimesvölgye lakosságáról az 1721-es összeírás, ez 19 vándorló családról szól. A Gyimes név a gim szóra vezethetô vissza, olyan hely, ahol sok a gímszarvas. (...) A "Lok" elsôsorban földrajzi fogalom, szláv eredetû közszó, jelentése patak menti rét, sima hely (románul lunca). A "Gyimes-Loka" név elôször 1701-ben szerepel hivatalos irományokban." – áll a HMKK könyvek sorozatában frissen kiadott Napom, napom, fényes napom címû album elsô oldalainak valamelyikén, a szerkesztô, Cseke Gábor verse mögött. Az igen szép, oldalszámozatlan kiadvány azonban több mint egyszerû album: noha elsôsorban a Gyimes völgyében készült fotók tárháza, a szerkesztô nem elégedett meg ennyivel. A háromnyelvû (magyar, román, angol) album a 2004-es gyimesfelsôloki mûvészeti fotótábor képei mellett tartalmaz vidékleírást, valamint több vallomást, riportrészletet e távoli, mitológiák és mítoszok övezte vidékrôl. A Hargita Megyei Kulturális Központ által kezdeményezett és szervezett tábor meghívott fotósai (ôket is bemutatja a kiadvány) 2004. szeptember 12 és 19-e között barangolták végig a Gyimesek völgyét. Név szerint: Ádám Gyula (Csíkszereda), Balázs Áron (Gyergyószentmiklós), Bálint Zsigmond (Marosvásárhely), Danis János (Gödöllô, Ploiesti), Erdély B. Elôd (Székelyudvarhely), Incze László, Nagy P. Zoltán és Szabó Attila (mindhárman Csíkszereda), valamint Szentes Zágon (Kolozsvár). A tábor igen szép anyaga most Marosvásárhelyen is megtekinthetô, hiszen múlt héten kiállításmegnyitónak adott otthont a Bernády Ház emeleti galériája, amely tárlatnyitón az említett fotóalbumot is bemutatták a szépszámú közönségnek.

Az Öves együttes élô muzsikájával indult a tárlatnyitó, majd Nagy Miklós Kund szerkesztô vette át a szót, aki nyitóbeszédében megemlítette: minden jel arra mutat, hogy hagyományszületésnek vagyunk tanúi. Mint azt Karda Emese, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója elmondta, fotókiállítással immár harmadszor köszöntik a vásárhelyi közönséget, majd az ötlet születését ismertette, az ezelôtti táborokkal egyetemben. Mint a méltatóktól hallottuk, az eddigi, elôszeretettel fotózott tájak is igen jellegzetesek, a legtöbb mítosz azonban a Gyimesekhez kapcsolódik, e legendák övezte vidék pedig igen gazdag a megörökítésre érdemes részletekben, a "tündéri realizmus" jegyében, annak tájain. A fotózott vidékek szépségével egyenes arányban pedig a képeket átfogó albumok is szebbek, átfogóbbak, gazdagabbak, évrôl évre – összegzett Nagy Miklós Kund a tárlatnyitót záró Öves együttes játéka elôtt.

A Kényszerbôl stratégia: a román állambiztonság válaszlépései a magyar forradalomra (1956–1958) címû terjedelmes közleményében (A Hét, 2005. október 6-i sz.) Stefano Bottoni egyebek között ezt írja a marosvásárhelyi írók 1956 októberi nyilatkozatának, levelének egykori közlésével kapcsolatban: "A hûséglevelet azok a helyi írók szerkesztették, akikben a párt egyedül és teljes mértékben megbízhatott. Hajdu Gyôzô, az Igaz Szó címû folyóirat fôszerkesztôje, és Kovács György író; a levél november 4-én jelent meg Lelkiismeretünk parancsszava. A Magyar Autonóm Tartományban élô írók és a marosvásárhelyi irodalmi intézmények dolgozóinak levele az RMP Központi Vezetôségéhez címmel a Vörös Zászlóban. A központi magyar napilap, az Elôre fôszerkesztôje, Robotos Imre ugyanakkor megtagadta az elôbbi cikket aláírók által néhány nappal késôbb elküldött távirat megjelentetését, mivel közülük ketten, Sütô András és Gálfalvi Zsolt arra kérték, hogy törölje nevüket az aláírók közül, mivel »szolidaritást vállalnak a magyar ifjúsággal«."

Így, ebben a változatban Stefano Bottoni közlése pontatlan – sôt –,valótlanságot tartalmaz: A szóban forgó nyilatkozat (levél) aláírói közül nem csak ketten – Sütô András és Gálfalvi Zsolt –, hanem négyen kérték nevük törlését, ám a szerzô Oláh Tibor és Nagy Pál nevét furcsa módon "kifelejtette" a szövegbôl. (Ugyanúgy, ahogyan egyik régebbi írásában a Kemény János nevét hagyta ki ugyanennek a nyilatkozatnak (levélnek) az aláírói közül.

Holott közleményének jegyzeteiben hivatkozott Sütô András Szemet szóért címû naplókötetére is – tehát nyilván ismeri a könyvet –, s ennek 89-90. oldalán ezt olvashatta ide vonatkozóan: "Négyen ültünk lakásomon a rádió elôtt: Gálfalvi Zsolt, Oláh Tibor, Nagy Pál és jómagam. Késô este volt már. Azonnal felhívtam telefonon Robotos Imrét, közöltem vele, hogy négyünk nevét törölje a levél aláíróinak névsorából. A levél nem a valót mondja, nem vállaljuk! A fôszerkesztô ezt tudomásul vette. Közölte velem, hogy ilyenformán a szöveg kinyomtatását azonnal leállítja, de miért? Hiszen azt huszonvalahány személy írta alá! Négyünk kivételével a többi vállalja, amit aláírt. Robotos ennek ellenére a levelet nem merte, vagy nem akarta közölni." (Valóban: a nyilatkozat [vagy levél] soha nem jelent meg az Elôre hasábjain).

Közel fél évszázad múltán is személyesen tanúsíthatom: pontosan úgy történt, ahogy naplójában Sütô András rögzítette a Robotos Imrével való telefonbeszélgetést.

Ötvenhat októberének felejthetetlen eseményeivel kapcsolatban minden név, minden aláírás, minden megnyilatkozás egyformán fontos. Mert – a maga arányai szerint – mindez része az egésznek: a történelemnek. Történelmünknek. S a hitelességre törekvô történésznek nemigen lehet lényegesebb szakmabeli kötelezettsége, minthogy munkálkodásai során messzemenôen tiszteletben tartsa a tényeket, elkerülve és mellôzve mindenfajta "kihagyást", hamisítást.

– Kiárusítás elôtt az orvosi rendelôk –

A 2005. április 18-i miniszteri rendelet alapján az egészségügyi mûködési engedélyt azoknak a rendelôknek bocsátják ki, amelyek többek között eleget tesznek a következô feltételeknek:

– az orvos kabinetje legkevesebb 14 négyzetméter kell legyen, mosdókagylóval és hideg-meleg vízzel felszerelve;

– a kezelô felülete legkevesebb 16 négyzetméter, mosdókagylóval és hideg-meleg vízzel felszerelve;

– ha több orvos közösen használ egy rendelôt, egy külön helyiséget kell berendezni az oltások beadására;

– az adminisztratív helyiséget el kell különíteni a többi helyiségtôl;

– a sterilizálást külön e célra kialakított helyen kell elvégezni és a steril mûszereket is ott kell tárolni;

– külön mellékhelyiséget kell kialakítani a pácienseknek és a rendelô személyzetének;

– be kell tartani a tiszta folyosó–piszkos folyosó rendszert;

– a váróterem felülete 1/1,5 négyzetméter, (gyerekek esetében) 1,5/2 négyzetméter kell legyen személyenként;

– külön folyosón vagy külön órarend szerint kell várakozniuk a gyerekeknek és a felnôtteknek.

Bár a vonatkozó jogszabály viták és kifogások egész sorát kavarta, vontatottan ugyan, de folytatódik a helyhatóságok magántulajdonát képezô orvosi rendelôk áruba bocsátásának az elôkészítése. Ankétunk során a folyamatban részt vevô hivatalos szervek és a Marosvásárhelyen dolgozó családorvosok véleményére voltunk kíváncsiak.

A 2005. július 14-i 110-es sürgôsségi kormányrendelet gyakorlatba ültetésével az állam, a helyhatóságok óriási tehertôl szabadulnak meg. A továbbiakban ugyanis nem kell költeniük a családorvosi rendelôknek helyet adó épületek javítására, s a kilátásban levô csatlakozás esetén az uniós normáknak való megfeleltetésükre. Ez a teher áthárul a tulajdonossá váló családorvosokra, akik már eddig is az egészségügy reformjának számtalan nehézségét és kellemetlenségét viselték el. Bár azt tartják, hogy manapság az ingatlanban nô a legbiztosabban a pénz, a rendelôk megvásárlására, és a közegészségügyi elôírásokhoz való igazításukra a legtöbb esetben tetemes összegeket kell majd fordítaniuk. Ha egyáltalán olyan helyiségek kerülnek a birtokukba, amelyekre megszerezhetik a mûködési engedélyt.

Elsô látásra megyei szinten szembetûnôbbek a gondok.

– Vannak orvosi rendelôk, amelyek leromlott állagú épületekben, folyó víz, belsô mellékhelyiségek nélkül, a közegészségügyi engedély hiányában mûködnek – jelentette ki az újságíróknak dr. Silviu Morariu közegészségügyi igazgató.

A vidéken dolgozó orvosok viszont valószínûleg olcsóbban vásárolhatják meg a helyiségeket, ahol az utólagos átalakítás, a komfortosítás emészthet fel nagyobb összegeket. Természetesen vannak kifejezetten e célra épített rendelôközpontok, amelyekhez viszont a helyi tanácsok ragaszkodnak. Annyira, hogy helyenként a helyiségek eladása ellen hoztak határozatot. Véleményük szerint jogosan, mivel a 110- es kormányrendelet a helyhatóságoknak a magántulajdonhoz való jogát sérti meg, s így alktományellenesnek tekinthetô. A prefektus ugyanis kötelezheti az eladás ellen állást foglaló helyi tanácsokat, hogy tegyenek eleget a törvény elôírásainak.

– A megyei szinten (49 helységben) mûködô rendelôk közül 150-et lehetne megvásárolni, mivel ezek a helyiségek a helyhatóságok magántulajdonát képezik – válaszolta kérdésünkre dr. Silviu Morariu, aki arról is tájékoztatott, hogy eddig mindössze 17 polgármesteri hivatal kért szakembert a rendelôk eladására megalakuló bizottságokba.

Kényesebb helyzetben vannak a marosvásárhelyi családorvosok, hisz a megyeközpontunkban mûködô orvosi rendelôközpontok közül, amelyeket megvásárolhatnak, kevés tesz eleget az egészségügyi szaktárca elôírásainak (ezeket a 2005. április 18-i 323-as miniszteri rendelet tartalmazza).

Jelenleg Marosvásárhelyen 10 helyszínen mûködik olyan családorvosi rendelô, amely az önkormányzat magántulajdonában van és így eladható. Összesen 37 rendelôrôl van szó, amelyekben 44 családorvos látja el a betegeket. A családorvosok zöme megvásárolná a rendelôket, állítja Bakó Attila, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal szociális, kulturális és vagyonkezelési ügyosztályának vezetôje. Szerinte kevesen vannak, akik kitartanak a koncessziós szerzôdés mellett. Bakó Attilának a rendelôk eladására vonatkozó törvénnyel szemben azonban fenntartásai vannak. Ha kikerültek az önkormányzat tulajdonából, alakulhat akármilyen bizottság, amely a mûködésüket követi, de mivel a törvény nem ír elô büntetéseket, nincsen garancia arra, hogy a késôbbiekben megmarad a kabinetek rendeltetése. Az eladásra kerülô családorvosi rendelôk jegyzékét a tanácsnak kell jóváhagynia, ezt követôen kerül sor a felértékelésükre, majd közbeszerzési eljárással az eladásukra. A rendelôkben dolgozó családorvosoknak elôvásárlási joguk van. Ennek ellnére, ha reális árat állapítanak meg a rendelôkre, az orvosok nagy része eláll a vásárlástól – vélekedik Bakó Attila. Ami pedig a rendelôk állapotát, az uniós szabványok betartását illeti, az osztályvezetô kijelentette: a feltételek betartásának ellenôrzése nem a polgármesteri hivatal dolga. Ez a feladat a közegészségügyi igazgatóságokra hárul. Ha a feltételeknek nem felel meg egy rendelô, de rajta lesz a jegyzéken, a polgármesteri hivatal akkor is eladja. Az sem kizárt, hogy a polgármesteri hivatal vezetése az alkotmánybírósághoz fordul a kormányrendelet kapcsán. Várhatóan szóba jöhet a részletfizetési lehetôség, de ezt az osztályvezetô nem erôsítette meg. Hozzátette, hogy az a családorvos, aki az elsô szakaszban nem vásárolja meg a rendelôt és a koncessziós szerzôdés mellett tart ki, elesik az elôvásárlási jogtól. Vagyis a szerzôdésbeli határidô lejárta után csak versenytárgyalás útján szerezheti meg a rendelôt.

A kövesdombi postaépülettel szembeni tömbház földszintjén öt családorvos rendel. Dr. Tatai Ildikó éppen beteget vizsgál, amikor bekopogtatunk. Az orvosnônek 2200 páciense van, a rendelô, a váróterem, az illemhelyek méretei megfelelnek a vonatkozó rendeletben rögzített feltételeknek. Hogy a rendelô fenntartási költségeit csökkentsék, Tatai Ildikó orvostársaival együtt hôközpontot szereltetett, ami az orvosoknak mintegy 120 millió lejébe került. Ha korábban értesül a rendelôk eladásáról, nem egy ilyen épületet tesz rendbe, hanem vásárol egy magánházat és ott saját kabinetet rendez be – vélekedik. – A helyzet még zavaros, nem lehet tudni, milyen árat szabnak meg. Ha nagy összegért adják el, akkor nehéz lesz elôteremteni a pénzt. Ha csak egy kétszobás blokklakás árát vesszük alapul, az is nagy összeg. A polgármesteri hivatalnak az árak megállapításánál figyelembe kellene vennie, hogy ez nem kocsma, hanem orvosi rendelô, és a családorvos egyetlen jövedelmét a biztosítótól kapott összeg jelenti. Nem lelkesedem, túl hirtelen jött a változás, felkészületlenül ért. Abból a pénzbôl, amit a biztosítótól kapunk, alig fedezzük a költségeinket. Kénytelenek leszünk a szó szoros értelmében alkalmazni a törvényt az elkövetkezôkben, és minden szolgáltatást, amit a jogszabályok elôírnak, megfizettetünk a páciensekkel. Eddig ezt nem tettük. Vagyis megint a betegeken csattan majd az ostor – mondta a doktornô.

– válaszolja kérdésünkre dr. Sita Maria Corina a November 7. negyedbeli rendelôben, amelyet jelenleg három orvos bérel. – Már csak azért sem, mivel a 30 éves családorvosi tevékenység során nem volt akkora a jövedelmünk, hogy pénzt takaríthassunk meg. Ezeket a helyiségeket nem orvosi rendelônek tervezték, a tömbház megöregedett, nedvesek, penészednek a falak. Az elôírt körforgást a lehetôségek szerint megoldottuk. Nemrég 80 millió lejes költséggel központi fûtést szereltettünk. Nem gondoltam arra, hogy ennyi befektetés után fennáll a lehetôsége, hogy ne kapjunk mûködési engedélyt, de ha mégiscsak így áll a helyzet, nyugdíjba megyek.

– Szinte valamennyi lakónegyedi rendelôben hasonló a helyzet – vélekedik dr. Finna Judit, aki szerint jobb, ha az orvosok tulajdonát képezik a helyiségek, a sajátjába ugyanis mindenki szívesebben fektet be. Erre eddig is rákényszerültek a családorvosok, hisz egyébként ezek a rendelôk nem kaptak volna mûködési engedélyt. Nem kellene problémát képezzen, ha a szabványnál valamivel kisebb a helyiség, ahol az orvos rendel, ha a tisztasági és egyéb követelményeknek eleget tesz a rendelô egésze. Az engedélyezés terén nagyobb rugalmasságra lenne szükség, nem arra, hogy az orvosi ellátás szempontjából jelentéktelen részletekbe kössenek bele. Ha nagyon megnyomorítanak a megszabott árakkal, meggondolkoztató, hogy belemenjünk-e a helyiségek megvásárlásába, hisz a bérleti szerzôdés 15 évre szól. Az is megtörténhet viszont, hogy annyira megemelik a bérleti díjakat, hogy már nem lesz érdemes továbbra is igénybe venni ezeket a helyiségeket.

– Sajnos, nem teszünk eleget a feltételeknek, holott a hatvanas években a tömbház földszintjét körzeti rendelônek alakították ki – válaszolja dr. Pethô Mária a Kárpátok sétányon, a mezôgazdasági iskola mögött levô családorvosi rendelôben. A váróterem tágas, maga a rendelô kicsi. Ha elfogadható árat állapítanak meg, részletre megveszem, ha túl nagy lesz az ár, akkor nem lesz mibôl. Négy-ötezer eurónál többet még feketén sem ér a rendelônk... Ha a késôbbiekben nem kapok mûködési engedélyt, akkor a nyugdíjazásom fogom kérni, és a továbbiakban fogyatékos gyermekek ellátására használom fel a helyiséget, ami szintén egészségügyi tevékenységet jelent.

Dr. Craciun Elen 2-es számú poliklinikán rendel. Az itt levô rendelôk a megyei tanács köztulajdonában vannak. Bár a jogszabályok szerint ezeket át kellett volna íratni a megyei önkormányzat magántulajdonába, nem így történt. Így aztán nem adhatók el, és Lokodi Edit megyei tanácselnök szerint eladásuk amúgy sem jó ötlet. Véleménye szerint ha Marosvásárhely megkapja a regionális megyei kórházi státust, szüksége lesz az orvosi rendelôkre. Emiatt nem támogatja az 1-es és 2-es járóbeteg- rendelôkben levô helyiségek privatizálását. Azokról a rendelôkrôl van szó, amelyek egy része nem felel meg az uniós követelményeknek. Dr. Craciun Elen kérdésünkre elmondta: számára az a fontos, hogy legyen ahol a pácienseket megvizsgálja, a betegeket pedig nem érdekli, kinek a tulajdonában van a kabinet. Az orvosnô elsôsorban a rendelô árára kíváncsi, s ha muszáj, hát megveszi. Szerinte nincs túl nagy jelentôsége annak, hogy jelenleg a rendelôk egy része nem felel meg az uniós követelményeknek, ha szükség lesz rá, majd kibôvítik, bevezetik a hideg-meleg vizet. Megoldások lesznek, 2007-ig mindenképpen – tette hozzá.

A családorvosok egyesülete azon az állásponton van, hogy a helyhatóságok adják el a rendelôket a családorvosoknak, s az eladott helyiségekre, ahol évtizedeken át orvosi rendelô mûködött, a hiányzó négyzetméterek ellenére is kapják meg a mûködési engedélyt – tájékoztatott dr. Kovács Bea, a megyei egyesület titkára.

Összességében a helyhatóság tulajdonában levô családorvosi rendelôk nem felelnek meg a szabványnak. A helyiségek kicsik, néhol csak a fürdôszobában van meleg víz, nincsen lehetôség a tiszta és piszkos folyosó, a kezelô, az öltözôk kialakítására. A szóban forgó rendelôket akkor lehetne megfeleltetni az elôírásoknak, ha kevesebben vásárolnák meg, mint ahányan jelenleg bérlik azokat. De ki legyen az, aki marad, hisz a legtöbbjük sok millió lejt fektetett be a helyiségek korszerûsítésébe?

Dr. Silviu Morariu közegészségügyi igazgató szerint nincsen kimutatásuk arról, hogy az eladásra kerülô rendelôk közül hány felel meg a szabványoknak.

– Az orvosok tisztában vannak a követelményekkel, és ôk tudják a legjobban, hogy mit vásárolnak meg – vélekedett az igazgató.

Régóta foglalkoztatja ez a kérdés pedagógusokat és szülôket. A napokban egy elsô osztályos ábécéskönyvet tartottam a kezemben. Káprázott a rossz szemem a képek láttán "jóból is megárt a sok", mondja a közmondás. Olyan ez, mint a sûrûn vetett zöldségeskert, amit nem szabad kigyomlálni. Márpedig a gyakorlatból tudjuk, hogy a sûrûben a növény sem fejlôdik. De nem is ez a nagyobb hiba. Nincs elavult régi módszer, csak rossz módszer van. A szemléltetés feltétele a tanításnak, különösen fontos a betû tanításának. Ellenben a szemléltetés nem cél, hanem eszköze a tanításnak. Mi a célja a betû tanításának? Az, hogy a gyermek megismerje a hozzájuk kötôdô hangokat. Három-négy hang, betû ismerete után tudja összeolvasni azokat. Rövid mondatok, rövid összefüggô szövegek helyes, értelmes olvasása a cél.

Tovább nem folytatom a betûtanítás menetét, ezt mindenki tudja. Célom az, hogy feltegyek egy kérdést. Jó módszere az a könyvnek, hogy a szöveg fölé rajzolják a szót ábrázoló képeket. Ez képolvasás és nem összeolvasás. Ha egy-egy képrôl olvassa, lesi le a szavakat, azzal nem tanulja meg a betûk összeolvasását. Két hang összeolvasásának titka olyan, mint a gyermek elôször kiejtett szava. Ehhez egy zárat kell megnyisson a tanítónô. Valahányszor kinyitottuk, annál közelebb vagyunk célunk eléréséhez, Utána a gyermek önállóan is megérti, hogyan nyissa fel a zárat, hogy össze tudjon olvasni két- három betût. Ezt az iskolában gyakorolja és ne a szülô tanítsa meg, könyv nélkül, a felírt szöveg segítségével. Ezzel többet árt, mint amennyit használ. Összezavarodik a gyermek, ha olyan szöveget kell olvasson, amikor nem látja a képet. Betûtáblára feltétlenül szükség van, ahol játékosan felismeri és gyakorolja az összeolvasást.

Az informatika világában nem lehet visszafele haladni, de azt sem lehet elfogadni, hogy egy nem megfelelô tanítási módszer miatt a felsô tagozaton is akadozva olvassanak a gyerekek. Felteszem magamnak is a kérdést: Vajon ma ezzel a módszerrel, ebbôl a könyvbôl meg tudnék-e tanítani reggeltôl estig osztott osztályokban 72 elsô osztályost, köztük olyan fogyatékos gyermeket, akit a kép sem érdekel? És este 40 analfabétát?

Nem. De az analitikus-szintetikus módszer segítségével a beteg, fogyatékos gyermeket fonomimikával meg tudtam tanítani úgy, hogy 71 gyermek jól olvasott bármilyen szöveget. A fogyatékos megtanulta és összeolvasta a betûket. Az írás ment nehezebben. Hol a hiba? Az ábécéskönyvben van a hiba, a módszerekben. Hangokat, betûket tanuljanak és összeolvassanak, ne képekrôl találgassanak, lekottázzanak. Engem fonomimikával egy olyan tanító tanított meg olvasni, aki hét osztályban 80 gyermeket egyedül tanított, a szülôk segítsége nélkül. Most is emlékszem a meséjére a betûknek, és arra, hogy milyen forma és minek a hangja után alakította ki a tanítóm a betûket. Vajon ezek a gyermekek mire emlékeznek nyolcvanéves korukban?

A könyveket szerkesztôknek tudni kellene: ahhoz, hogy a hegy csúcsára érj, mászni kell, nemcsak bámulni másokat! Tudni kell a mászás különféle technikáját, fogásait, mert csak így lesz erô, kitartás, megfelelô gyakorlat, öröm, sikerélmény. Ez szükséges mindenhez, így az olvasás tanulásához is. Ahhoz, hogy a tanítók jól tanítsanak, jó könyvre van szükségük. Ahhoz, hogy a könyvet szerkesztôk jó ábécéskönyvet írjanak, gyakorlatra lenne szükségük, legalább egy évtizedet tanítsanak elsô osztályban, de úgy, hogy ott több módszert is kipróbáljanak.

Ha ezt megteszik, a gyermekek is megtanulnak olvasni. Ha a könyvszerkesztôk társasága látja, hallja a látványos lemaradást, miért nem tesznek semmit ellene?

Kali Ágnes

(Ígéret és valóság)

Ezelôtt öt évvel, pontosabban 2000. jún. 1- jén a Népújság azt a jó hírt adta tudtul mindnyájunknak, hogy a Somostetôn, az Erdô utca végén a város vezetôi, karöltve a Benta Kft.-vel 96 idôs személy részére egy korszerû öregotthont építenek. Végre gondoskodnak az öregekrôl, akik magukra maradtak, akik dolgoztak városunkért, megyénkért, hazánkért. Az akkori polgármester, Fodor Imre, komoly hangsúlyt fektetett erre, emberibb öreg napokat szeretett volna biztosítani az idôs generációnak. Az akkori polgármester arról biztosított bennünket, öregeket, hogy már az év karácsonyára 32 személynek át is adják a kulcsot.

Az elmúlt szép ôszi nap egyikén, mint érdekelt, elsétáltam az Erdô utca végéig, lássam az építkezési munkák menetét, stádiumát. A volt nyári színház mellett valóban felépítettek négy külön épületbôl álló komplexumot, de ezek még csak fedél alatt és pirosban állnak. Igaz, egyik kívül is le van vakolva, meszelve, ajtó, ablak felszerelve. Ami az infrastruktúrát illeti – út, gáz, víz, villanyvezeték – abból még semmi, csupa hepehupa, amit alig lehet átugorni. A munkatelepen egy tábláról le lehet olvasni, hogy a Benta cégé – dátum: 1999. XI. 20. Mindezeket látva és olvasva feltettem magamban a kérdést, vajon hogy lehetett ilyen könnyelmû kijelentést tenni, mely szerint egy év alatt ezen épületkomplexumot átadják rendeltetésének. Így, egyedül sétálva sajnálom, hogy a város vezetôsége azóta sem fejezte be ezt az építkezést, pedig megkönnyíthette volna valamennyire az idôsek, nincstelenek sokszor szánalmas sorsát.

Ha az eltelt hat év alatt csak ennyire sikerült haladni, akkor az az érzésem, hogy én már meg sem fogom érni a kulcsok átadását. Ilyen csigalassúságú munkamenettel talán még öt év kell ahhoz, hogy befejezzék az épületeket. Ekkor mi, idôsek már a temetôben leszünk.

Tekeres József

Fodor Sándor írását olvasva (Járom az utat) gondoltam, ideje volna megírnom, ami már régóta szunnyad bennem. A múlt heti rovatában Náznánfalváról ír. Én Mezôpanitból származom, úgyhogy nagyon gyakran járom ezt az utat, melyet a tavaly kátyúztak, de már ismét jelentkeznek a tankcsapdák, ezek elôidézôje az intenzív nehézgépjármû-forgalom, amelybe besegít a faluban székelô neves építkezési vállalat és a Csittszentivánon üzemelô kavicsbánya. Én most a falu nyugati felén elhúzódó domb hátuljáról, a Kisnyáras nevezetû tetôrôl szeretnék írni, ahonnan a feleségemmel tavasszal gyógynövényt szoktunk gyûjteni (galagonyavirág, tüdôfû).

Az útszélre kihordott szemétkupacokat már megszoktuk, az elektronikától (tv), a cipôtalpig mindenféle házi szemét, távolról legelészô juhoknak tûnik. Sajnos, az utóbbi idôben már a nagy testû háziállatok tetemét is kihordják, borzasztó bûzt árasztva a környékre, nem beszélve a hatalmas, agresszív csókarajról, mely a Hitchcock filmjében (Madarak) látottakat idézte, így jobbnak láttuk megfordulni. Hazafelé azon töprengtem, vajon honnan hordják oda a szemetet, míg rájöttem, hogy Náznánfalván a Viilor, Izvorului utcák a Kisnyaras- tetô határútra torkollnak, vajon ezekben az utcákban már nem tud megfordulni a szemeteskocsi vagy be sem megy – így elmélkedtem.

Régebb volt minden falunak dögkútja, a határ menti utakat eladták a gazdálkodóknak és rendezték, a sáncokat kiásták, a martokat kaszálták, etették az állatokat. A föld kitûnô takarmányt adott, gyermekkoromban én is jártam a tehénnel etetni az út mentére. Apropó takarmány, már úgy néz ki, az sem kell senkinek, a környékünkön (Budai, Kövesdomb) lekaszált fû is a szemétbe kerül vagy még el sem viszik, az idén pl. a kövesdombi lépcsôknél rohadt meg.

Ez a téma még abban az idôben megfogalmazódott bennem, mikor Iliescu a "Tiszta Románia" vidéken is címû programját kezdte hangoztatni. Már szorít az idô, a csatlakozási szerzôdés elhalasztását függôvé tették a környezetvédelem terén való változásoktól.

Végezetül maradok azzal a reménnyel, hogy vidékünk tájai is megtisztulnak. Vagy ha még netalán ismét kedvük támadna megszervezni luxemburgi, német, holland turistáknak a keskeny vágányú vonattal való nosztalgiautazást, amit ezelôtt egypár évvel tettek, s a Mezôbergenye felé irányuló kanyarban a fentebb leírt tájkép tárult eléjük. Gondolom, a szentkirályi tanács intézkedik, hiszen ezeket a dolgokat nem lehet a szônyeg alá söpörni az EU megfigyelô biztosai elôl, mint egyebeket, no de ezt jobb, ha nem folytatom. Ha a jövôben is hasonló tájkép fogad, nem fogom sajnálni a 2-3 l benzint és a Népújság fotósát kihozni, hogy mutassák be a nagyvilágnak.

Török Sándor,

Marosvásárhely

Ki volt Szász Albert edzô-tanár? Erônk éltetôje, az akarat csodája, gyôzelmeink fáklyavivôje, jelenlétünk igazolása, a szakmai tudás példaképe, maga a mozgás, az energia, a szeretet. Igényszint, amely úgy áll szembe a köznapival, hogy köznapi, mégis az itt és most módján emberi és fenséges egyszerre, összehajlás és per, szeretet és tiltakozás. Személyisége egy értékelvû létezési forma csöndes demonstrációja volt. Egyszerre tudtunk vele azonosulni és tudtuk ôt csodálni. Nem lovagias volt ô, nemessége nemcsak szavakban, gesztusaiban, hanem jellemében és szívében rejlett. Sportszerûsége nem tanult és aztán betartott magatartásforma volt, hanem olyasvalami, ami az emberrel születik. Nyílt volt, kedves, szerény és végtelenül tisztességes. Mikor mûszerekkel mérhetetlen sugárzását éreztük, a reánk borult- borított hazugság és hitványság sem foghatott többé rajtunk. Jelenléte, küzdelme, önzetlen segítôkészsége a továbbéléshez adott erôt nekünk.

Az atlétika azon sportágak egyike, amely az emberi és nemzeti identitás kifejezésére leginkább alkalmas. Benne a küzdelem ôsi formája jelenik meg. Egyéni sport, de az azonosulás lehetôségét fölfokozottan adja meg, a küzdô mögött ott áll a közössége is, amelynek része és képviselôje. A nélkülözés, a lelki nyomor a bezártság, a megtiport méltóság a sportoló diadalában oldódik fel. Szász Albert az atlétikának, sport rongyos királynôjének volt alázatos szolgája: edzô-tanár és nevelô volt hajnaltól napestig, az iskolában és a Bolyai- pályán is. (…) Diákjaitól elvárta a munka iránti alázatot, a vele eltöltött idô ember- és jellemformáló volt. Modora szeretetet sugárzott és szeretetre teremtett lénye örömet adott s élni segített. A hamisságnak és kisszerûségnek, ami átszövi életünket, fölötte állt, lénye és élete arról az emberi egyenességrôl adott hírt, amit mi ma már keresni is elfelejtettünk. Számára az élet nem nekünk kijáró juss, hanem adomány, ajándék, amelynek nagy tétje van: az ifjúság nevelése. Eltemetett tisztességünk és vágyaink jobbik része ismerhetett magára benne, azért emlékezete üzenet is egyben: itt adni kell egy életet ahhoz, hogy az ember feljusson a csillagokba. Az olimpiára kerülni egy gyönyörû álom, a dobogóra állni csoda, a csúcson lenni mennyország. Szükség van a repülés boldogságának pillanataira is, mikor felsír a himnusz és a tisztelgés torokszorító csendjében felkúszik az ég azúrkékségébe a zászló. Az edzô-tanár számára ez olyan, mint amikor a senkinek sem kellô márványtömbben Michelangelo elôbb meglátta, s aztán kifaragta Dávidot. Szász Albert gyarlóságoktól sem mentes Ember volt, mégis nyugodtan mehetett el önmagával megbékélve: amit megtehetett, azt ô megtette e honban. Ezért az életmû nemcsak a sportról, a mûveltségrôl, az emberségrôl, a sikerrôl mond el sokat, hanem álmainkról, a vágyainkról, szóval rólunk is, és az élet egyszeri, de mégis örök csodájáról tesz tanúbizonyságot. (…)

Szász Albert jött valahonnan, itt volt közöttünk, élt, alkotott, lobogott, tanított és fölment a csillagokba. Emlékét próbáljuk megôrizni tisztességgel!

Gergely Erzsébet

(Elhangzott október 14-én a Szász Albert Sportlíceum névadó ünnepségén.)

"Október 6-án az Arad megyei magyarság szép, tíz napon át tartó ünnepségsorozatot zárt, amely az RMDSZ, az aradi magyar civil szervezetek és történelmi egyházak példátlan összefogásával jöhetett létre.

Egy fárasztó nap végén nagy örömmel mentem a belvárosi református templomban megtartandó hálaadó istentiszteletre, ahol a püspöki helynök nagyon szép igehirdetéssel lepte meg a templomot megtöltô helybeli és vendég híveket. Sajnos, ami ezután történt, teljesen érthetetlen és megdöbbentô volt. Megengedhetetlennek, sôt felháborítónak tartom, hogy a Magyar Ifjúsági Tanács nevében valaki Aradon megleckéztesse a helyi magyar közösséget. Hogy egy ilyen napon sárba tapossa mindazt, amit ez a közösség létrehozott, alkotott. Mert az aradi közösség segítsége, támogatása nélkül az RMDSZ soha nem lett volna képes a Szabadság- szobrot újraállítani és létrehozni azt a parkot, ahol Romániában valószínûleg egyedüliként éjjel-nappal, mindennap szabadon és háborítatlanul köztéren lobog a címeres magyar zászló. Mégis olyanokat kellett hallanunk, hogy árulók vagyunk, meggyaláztuk a szabadságot, meggyaláztuk az emlékmûvet! Nem megbékélési, hanem megszégyenítési parkot hoztunk létre! És mindezt a vértanú tábornokok emlékezni Aradra érkezett leszármazottainak jelenlétében mondta el! Ôk, akik ôseik sírjához jöttek el, vajon mit éreztek mindezek hallatán?

Úgy érzem tehát, hogy elsôsorban az aradi közösséget sértették meg. És nem volt méltó erre sem a hely, sem az alkalom. A kilencnapos, közösen, egyetértésben és kiválóan megszervezett ünnepségsorozat lezárása nem olyan beszédet érdemelt volna, mint amilyet Sándor Krisztina a MIT nevében mondott, és Baracsi Levente lelkészt is hibáztatom, amiért helyt adott egy ilyen felforgató, romboló szándékú beszédnek. A legfölháborítóbbnak azt tartom, hogy olyasvalaki veszi a szájára ezeket a dolgokat, aki maga a kisujját sem mozdította azért például, hogy a Szabadság- szobor – legyen az akárhol – de újra állhasson.

Most is úgy vélem, hogy az elszenvedett inzultusra akkor és ott egyetlen válasz volt lehetséges. Az incidens nyomán az RMDSZ tisztségviselôi és velük együtt egy tucatnyian a hívôk közül tiltakozásképpen kivonultak a templomból!

Király András,

az Arad megyei RMDSZ elnöke

Kilencen érdeklôdnek a BCR iránt

Lejárt a határidô a kötelezô ajánlattételre. Kilenc nagy európai pénzintézet kívánná privatizálni a legnagyobb hazai bankot, a Banca Commerciala Românat. A román pénzintézet 62 százaléknyi érdekeltségét mintegy 2,5-3 milliárd euróért kívánja értékesíteni. Szakértôk a többségi hányad eladásából származó korábbi bevételt 1,5 milliárd euróra tették. Az osztrák Erste Bank Group-ot tekintik favoritnak, de a Deutsche Bank, a görög National Bank is esélyes. Rajtuk kívül a BNP- Paribas holland Fortis, a belga KBC csoport és a Dexia, az olasz Banca Intesa és a portugál Banco Comercial Portugues pályázik a bankra. E társaságok már a múlt hónapban felkerültek az AVAS privatizációs ügynökség szûkített listájára. A BCR idei elsô félévi adózott eredménye 151,4 millió euróra nôtt az egy évvel korábbi 107 millió euróról.

Iasi-i kiállításon a marosvásárhelyi ARTeast Alapítvány

A jászvásári Vector Galériában vendégeskedik az ARTeast Alapítvány. A Borszék Projekt keretében megvalósított fotó-videó kiállítás a múlt hét végén nyílt meg pés október végéig látható. A kiállítók: Mariane Engel – Zürich, Farkas Roland – Komárom, Robert Fleischanderl – Innsbruck, Rolf Pilarsky – Berlin, Schneemeier Andrea – Budapest, Bartha József – Marosvásárhely, Matei Bejenaru – Iasi, Fekete Zsolt – Marosvásárhely, Irsai Zsolt – Marosvásárhely, Miklósi Dénes – Kolozsvár, Vlad Nanca – Bukarest, Sebesi Sándor – Marosvásárhely.

Segítségkérés a siménfalvi romák részére

(MTI) – Ion Jinga brüsszeli román nagykövet segítségét kérte Járóka Lívia (Fidesz-MPSZ) európai parlamenti képviselô a siménfalvai árvízkárosult családok tarthatatlan lakhatási körülményeinek felszámolása érdekében – jelentette be a képviselô asszony Brüsszelben közleményben. Az augusztus 23-