Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Lassan-lassan olcsó szappanoperává duzzad a marosvásárhelyi Kossuth Lajos utca, illetve a Vár sétány ügye. Mert noha két teljesen különálló, elvileg önállóan kezelendô esetrôl van szó, mégis összekapcsolja ôket nem csupán az átnevezés idôbeni egyezése, hanem az is, hogy köréjük alakult ki a román szélsôséges nacionalizmus utóvédharca.

Déja-vu... Azaz azokat a címeket (Újra lesz Kossuth utca stb.), amelyeket az utcanév-változtatással kapcsolatban a napisajtóban megjelentek, már néhányszor olvasni lehetett. A marosvásárhelyi tanács nem elsô alkalommal döntött arról, hogy a kommunista diktatúra utolsó éveiben Calarasilorra átkeresztelt volt Kossuth Lajos utcának visszaadja eredeti nevét, s arról sem, hogy a háborús bûnök miatt halálra ítélt és kivégzett, gyászos emlékû Antonescu marsall nevét viselô (korábban Május 1.) sétányt Vár sétányra változtatja. Ha az elôbbi névváltoztatást "csupán" a jóérzés diktálta, utóbbi esetében törvényes kötelezettségnek tett eleget, ugyanis az európai integrációs kényszer következtében – miután szinte minden romániai városban lett Antonescu utca, s megjelentek az Antonescu-szobrok is – betiltották az idegengyûlölô szimbólumok használatát és személyek kultuszát.

Mindezek ellenére nem csak az elsô – amelynek az alkalmazását különbözô eljárási csûrcsavarokkal, valamint a Kossuth Lajos nevét lejárató hazug ellenkampánnyal akadályozták meg –, de a második névváltoztatás is akadályokba ütközött, formai kifogásra hivatkozva ugyanis a bíróság érvénytelenítette a határozatot egy igencsak sötét ideológiát valló "kulturális" szervezet keresetére.

Nos, tekintve hogy évek óta húzódó ügyrôl, ügyekrôl van szó, s a román nyelvû lapokban folyamatosan zajló ellenkampányról, aligha hihetô, hogy a csütörtöki tanácsi határozat (a számos ellenszavazatot és a tanácsülést bojkottáló nagy-romániás tanácsosok távolmaradása okán is) egyszerûen életbe léptethetô. Ha ezúttal – remélhetôen – Ciprian Dobre prefektus nem követi elôdje, Ovidiu Natea példáját, s nem támadja meg a határozatot, Dorin Florea polgármester részérôl a korábbi álláspontja ismeretében nem várhatunk túlzott serénységet az alkalmazás terén. Ugyanakkor szinte bizonyosra vehetô, hogy ismét lesz olyan, aki pert indít a tanács ellen, s hogy megszaporodnak ismét a Kossuthot, mint negyevenezer román gyilkosát emlegetô, légbôl kapott vádat tartalmazó újságcikkek, valamint azok a hivatkozások, amelyek "egy etnikai konfliktus elkerülése érdekében" (lásd a kolozsvári "gödörügy" eklatáns példája a SRI közbevatkozásával). Ráadásul elsiratják majd a Kossuth utcában lakó "szegény magyarok" kálváriáját a személyazonossági iratok kicserélése miatt.

Ezért teszem fel – nyilvánosan gondolkova – a kérdést: az RMDSZ városi szervezete fel van-e készülve, hogy kivédje ezeket a támadásokat? A korábbi utcanév- változtatási kísérlet sikertelenségének egyik oka ugyanis éppen az volt, hogy a tanácsi határozattal elintézettnek tekintette az ügyet, s nem lépett fel az akadályozó akciók ellensúlyozása érdekében.

A Világbank évente mintegy egymilliárd dollárt hitelezhet Romániának a következô négy évben, ha a bukaresti kormány az igazságügyi reformra, az oktatásügy és az egészségügy fejlesztésére, környezetvédelemre, vagy a nyugdíjrendszer mûködésének javítására kéri az összegeket.

A kormány és a Világbank képviselôi pénteken együttmûködési megállapodást írtak alá, amelyen keresztül a nemzetközi pénzintézet támogatást nyújt a román vezetésnek fontos projektek megvalósításában.

A Világbank szakértôi megfigyelik a Bukarest által a bírósági perek idôtartamának lerövidítésére és az igazságügyi döntések következetességének biztosítására hozott intézkedéseket, és meghatározott idôközönként jelentéseket készítenek.

A nemzetközi pénzintézet segítségével a kormány javítani kívánja a költségvetési bevételek begyûjtését és adminisztrációját is, hogy a bevételek a következô négy évben folyamatosan négy százalékkal növekedjenek.

A megállapodás szerint Romániának jogában áll évente legtöbb egymilliárd dolláros hitelt kérni a Világbanktól, ha a hivatalos vezetés úgy gondolja, hogy szüksége van ezekre az alapokra.

A következô két évben a felvehetô éves hitel összege 600 millió dollár, amelyet a kormánynak 200-300 millió dolláros önrésszel kell kiegészítenie.

A 2005. június – 2009. június idôszakra érvényes hitelegyezményt az év végéig hagyja jóvá a washingtoni székhelyû intézmény vezetése.

A kormány támogatni kívánja azokat a nappali tagozatos líceumi tanulókat, akik kis jövedelmû családokban élnek, vagy más szociális támogatásban részesülnek.

Az utolsó kormányülésen határozatot hoztak, amely szerint a nappali tagozatos líceumi tanulók illetve inasiskolák diákjai havi 1,8 millió (régi) lej támogatásban részesülnek a 2005-2006-os tanévben. Az anyagi támogatás mértékét a kormány évente állapítja meg. A pénzbeli segélyt azon diákok számára biztosítják, akik családjában az egy családtagra esô havi bruttó jövedelem a dosszié benyújtását megelôzô három hónapban nem haladta meg az 1.500.000 lejt, illetve azon tanulók számára, akik valamilyen szociális támogatásban részesülnek. A pénzsegélyt a tanítási idôre valamint az érettségi vizsga (vagy diploma megszerzése) elôtti felkészítô idôszakra és a termelési gyakorlat idôszakára biztosítja a kormány.

Növelte az emberi megbetegedések kockázatát a halálos madárinfluenza-vírus terjedése új területeken, Európa határai mentén – figyelmeztetett pénteken az Egészségügyi Világszervezet (WHO), felszólítva a szárnyasállomány és az emberek fokozott figyelésére.

A WHO honlapján (www.who.int) közzétett közlemény azért leszögezi azt is, hogy minden bizonyíték azt mutatja: a H5N1 vírus nem terjed könnyen a madarakról, hogy megfertôzze az embereket.

"A szárnyasok körében a H5N1 vírus terjedése új területekre aggodalomra ad okot, mivel növeli az esélyeit annak, hogy újabb emberi megbetegedések keletkezzenek. A WHO fokozott elôvigyázatosságot tanácsol a szárnyasok körében megjelent betegség sújtotta országoknak, különösen a madarak leölésénél és a lázas, légzôszervi betegségben szenvedô emberek figyelését javasolja" – fogalmaz a közlemény.

Az ENSZ szakosított szervezete közölte, hogy nem emeli – az ötfokozatú skálán hármas szinten hagyja – a lehetséges emberi influenzajárvány esetére alkalmazott készültséget. A hármas fokozat azt jelenti, hogy "egy vírus, amely új az emberek esetében, megbetegedéseket okoz, de nem terjed könnyen emberrôl emberre."

A H5N1 vírus átterjedt Európa határaira Ázsiából, ahol 2003-ban több mint 60 ember halálát okozta.

Hétfôtôl új típusnyomtatványokra írják fel a gyógyszereket. Az új recepteket az orvosok már megvásárolhatják a Megyei Egészségbiztosító Pénztártól – jelentette ki tegnapi sajtótájékoztatóján dr. Csiki Zsuzsanna, a Megyei Egészségbiztosító Pénztár vezérigazgatója.

Az új receptek október 17-tôl kerülnek forgalomba, ezeket jóváhagyta a Romániai Orvosok Kollégiuma is – hangsúlyozta Csiki Zsuzsanna, hozzátéve, hogy a krónikus betegek számára e dátum elôtt kibocsátott receptek 30 napig érvényesek. Az egészségbiztosítási pénztár a Családorvosok Egyesületével és a Gyógyszerészek Kollégiumával közösen csütörtökön tájékoztatót tartott a családorvosok és gyógyszerészek, tegnap pedig a szakorvosok számára az új gyógyszerfelírási módról, illetve közölte velük a betegség kódszámát tartalmazó jegyzéket. Mindezek az információk egyébként az Országos Egészségbiztosító Pénztár internetes honlapján (www.casan.ro) is fellelhetôk.

Csiki Zsuzsanna szerint az új receptfelírási módnak több elônye is van: a vényekre immár felírhatók mind a három – A, B és C – kompenzálási listán levô gyógyszerek, a vényre rá kell vezetni az Egészségügyi Világszervezet által meghatározott betegság- kódszámok, ami megkönnyíti a megbetegedésekre és a gyógyszerfogyasztásra vonatkozó statisztikák elkészítését, és nem utolsósorban, pontosan feltüntetik, hogy a beteg biztosított, nyugdíjas, nyilvántartott munkanélküli stb. A vényen szerepel, hogy az Országos Egészségbiztosító Pénztár a viszonyítási árat fedezi a kompenzálás mértékének függvényében, a vételárig fennmaradó különbözetet a biztosítottnak kell kifizetnie. Ha beteg a felírtnál drágább orvosságot igényel, ezt aláírásával kell igazolnia. A Népújság kérdésére, hogy a pénztár tud-e elegendô új típusú receptet biztosítani az orvosok részére, Csiki Zsuzsanna pozitív választ adott, hangsúlyozva, hogy a pénztártól ma 9-11 óra között is megvásárolhatók a nyomtatványok, amelyek darabja 0,0312 új lej, és az orvosok felelôssége ezek beszerzése. A megyében 316 családorvosnak és mintegy 200 szakorvosnak kell beszereznie új recepteket, rajtuk kívül pedig a kórházaknak is gondoskodniuk kell a vényekrôl. Újságírói kérdésre hozzátette, hogy abban az esetben, ha egy orvos felhalmozta a régi recepteket, ezek az Országos Nyomdavállalatnál leadhatók, azonban a biztosító nem téríti vissza az árat.

A hét közepén a prefektúrán Burkhardt Árpád alprefektus és Pora Zamfira, a prefektúra fôtitkára a megyénkbeli polgármesterekkel és jegyzôkkel találkozott. A kétórás megbeszélés során számba vették a 2005. évi mezôgazdasági területek és erdôk tulajdonjogának visszaállításáról, rendezésérôl szóló 247-es számú törvénycsomag és a 2005. évi 890-es számú kormányhatározat alkalmazásának helyzetét. Pora Zamfira fôtitkár ismertette a módszertani alkalmazás bizonyos részleteit, fôleg azon polgármesterek, jegyzôk kérésére akiknek megoldhatalannak tûnô gondjaik vannak. Továbbá aprólékosan megbeszélték az ingatlanok visszaadásával kapcsolatos okiratcsomók összeállításának szakmai tudnivalóit, tisztázták az iratcsomók ellenôrzési eljárásait, hogy az egész jogtulajdonba helyezési folyamat zökkenômentesen zajlódjon le.

Ezek után az alprefektus és a prefektúra fôtitkára kérdésekre válaszoltak, tisztázták néhány félreérthetô rendelkezés alkalmazási lehetôségeit. A most már elindított folyamat lebonyolítása – a felsorolt gondok, problémák alapján – nem lesz könnyû sem a községi vezetôk, sem a megyei vezetés számára.

A szakmai tanácskozáson jelen voltak a megyei földosztó bizottság tagjai is.

(kilyén)

Ma 15 órakor a marosvásárhelyi várban mûködô 74 Színházban nyílik meg Teodora Chira festménykiállítása. Az alkotásokat Nicolae Mihoc, a színház vezetôje és Ilarie Opris, a Képzômûvészek Egyesületének elnöke méltatja.

Október 23-án, vasárnap a Bátosi Polgármesteri Hivatal harmadik alkalommal szervezi meg a hagyományossá vált almavásárt. A rendezvény 11 órakor kezdôdik, bátosi, szászrégeni, dedrádi gyümölcsösök képviselôit, magántermesztôket hívtak meg. A régeni Sucmeron természetes almalével várja az érdeklôdôket.

Jegyzet

Közel három hónapja be van zárva a szászrégeni mozi. Egy ideig az ajtóra ragasztott cetlin azt olvashattuk, hogy az alkalmazottak pihenôszabadsága miatt nem vetítenek, majd kicserélôdött a tábla és felújítás miatt továbbra is lakat alatt maradt az épület. A mozivállalat igazgatója kolozsvári döntéshozókra hivatkozik, amikor a közkedvelt filmszínház további sorsáról érdeklôdünk. A régeniek már teljesen lemondtak arról, hogy valaha újra szélesvásznon láthatják kedvenc színészeik produkcióit.

S mi lesz a Marosvásárhelyen árválkodó maradék két mozi sorsa? – tehetjük fel a soron következô kérdést. Azt bizonyosan tudjuk, hogy már nem térnek vissza azok a fényes idôk, amikor a lépcsôkön kuporogtunk, hogy megnézzünk egy- egy, ma már klasszikusnak számító játékfilmet. Az elmúlt években a Mûvész moziban elsôsorban a nagyobb érdeklôdésre számító hollywoodi akciófilmeket, szívszorongató románcokat tûzték mûsorra. Az Ifjúsági filmszínházban akadt néhány jó francia, angol, olasz mûvészfilm, amelyet kár volt, kár lett volna kihagyni. A nézôk száma folyamatosan csökkent, volt olyan vetítés, amelyen csak négyen voltunk. S ha azt gondolnánk, hogy ilyen mostoha körülmények között a mozivállalat vezetôsége két kézzel kapaszkodik a jegyet vásárló érdeklôdôk után, tévedünk.

Elég, ha eszünkbe jut a múlt heti becsapás. A meghirdetett program szerint az Ifjúsági filmszínházban naponta négyszer vetítik a Világszám címû magyar filmet. A kedves nézô csak a helyszínen értesül arról, hogy a leközölt program idôközben módosult, s csak a kora délutáni órákban lehet jegyet váltani a magyar filmre, este egy amerikai filmet ajánlanak. Kedden, a kedvezményes árú jegy napján kisebb csoport gyûlt össze a filmszínház elé, a magyar filmre voltak kíváncsiak. Hiába kérték az ügyeletes vetítôt, hogy ha már ennyien itt vannak, s senkit nem érdekel az amerikai film, akkor erre az egy estére cserélje le a tekercset. A vezetôség parancsára hivatkozó ügyeletes hajthatatlan maradt. A joggal felbosszankodott nézôk pedig hazasétáltak. Aznap este – érdeklôdô hiányában – nem volt vetítés.

Ilyen hozzáállást tapasztalva nem csodálkozunk majd, ha egy-két hét, hónap múlva veszteségesnek kiáltják ki az Ifjúsági filmszínházat is, és az ajtajára felkerül a Pihenôszabadság vagy Felújítás alatt feliratos fehér cédula.

Egyébként is, DVD-s, internet-hálózattal átszôtt világunkban kit érdekel ma egy filmszínház elsorvasztása?

Egyöntetûen hitet tettek az Európai Unió (EU) bôvítésének folytatása mellett a közép-európai országok államfôi Zágrábban rendezett hagyományos éves csúcstalálkozójuk pénteki elsô napján mondott felszólalásaikban.

A csúcstalálkozón a horvát, a magyar, az albán, az osztrák, a bosznia-hercegovinai, a bolgár, a cseh, az olasz, a macedón, a moldovai, a lengyel, a román, a szerbia-montenegrói, a szlovák, a szlovén és a litván elnök vesz részt, akik a plenáris tárgyalások mellett kétoldalú találkozókat is tartanak a horvát fôvárosban.

A kétnapos tanácskozáson részt vevô tizenhat államfô – köztük Traian Basescu – az európai integrációs folyamatok végigvitelének módjairól rendezett vitában egybehangzóan leszögezte: az EU-bôvítést az unióban mutatkozó belsô zavarok ellenére folytatni kell, a bôvítésnek és a térségbeli országok európai felzárkóztatásának nincs alternatívája.

Az unión belüli zavarok kapcsán a felszólalók – uniós tagállamok és tagságra pályázó országok vezetôi vegyesen – megemlítették, hogy az EU tavalyi nagyszabású, tíz országot érintô bôvítése után kételyek merültek fel azzal kapcsolatban, hogy folytatni kell-e további tagok felvételét az unióba, milyen ütemben és célok által vezérelve. Utaltak arra is, hogy idén két uniós tagállam, Franciaország és Hollandia lakossága népszavazáson elutasította az európai alkotmányos szerzôdést.

Az EU bôvítését mindezek ellenére folytatni kell – szögezték le a résztvevôk. Sólyom László magyar köztársasági elnök ezzel összefüggésben azt hangsúlyozta, hogy nincs alternatívája a térségbeli országok európai felzárkóztatásának, s több más felszólalóhoz hasonlóan azt is kiemelte: a további bôvítés révén a szomszédos térségekben is teret nyer majd a stabilitás, a szabad piacgazdaság és a demokrácia.

Ezen túl Magyarország számára a határon túl élô magyar közösségek, a velük való kapcsolattartás szempontjából is sorsdöntônek mondta az EU-csatlakozást. Az államfôk egy emberként üdvözölték, hogy a házigazda Horvátország a múlt héten megkezdhette uniós csatlakozási tárgyalásait. Aleksander Kwasniewski leköszönô lengyel elnök Románia és Bulgária 2007-re várt csatlakozása, illetve a horvát – és vele együtt a török – csatlakozási tárgyalások megkezdése kapcsán reményét fejezte ki, hogy mindez bátorítóan hat majd a többi, uniós tagságra pályázó országra a szükséges politikai, társadalmi és gazdasági reformok végrehajtása érdekében. A tanácskozáson elhangzott, hogy a Nyugat-Balkán országainak uniós csatlakozása nélkül az európai integráció nem lehet teljes.

Az al-Dunáról belga és norvég utasokkal Bécs felé tartó üdülôhajó október 2-án a bôsi erômû közelében kigyulladt, s mert a tûzcsapok nem mûködtek, a kapitány a szlovákiai Szap község magasságában partra kormányozta a hajót. Az utasok közül senki sem sérült meg, noha többen már a kikötés elôtt vízbe ugrottak és partra úsztak. A hajózenekar énekesnôje, egy 57 éves román asszony azonban a kabinjában szénné égett.

A szlovákiai tûzoltók napokig a partról oltották a tüzet, hûtötték a hajótestet, hogy elejét vegyék az üzemanyag berobbanásának. Közben a hajó megfeneklett. Néhány nappal késôbb egy román tartályhajó minden külön értesítés nélkül kiszivattyúzta és ismeretlen helyre szállította a tetemes mennyiségû üzemanyagot. A szlovák féllel román részrôl azóta senki sem tárgyalt, jóllehet idôközben jelentkezett egy román férfi, aki azonban semmilyen megbízólevelet nem tudott felmutatni, márpedig az oltás és a környezeti károk elhárítását célzó több mint egymillió koronás költség megtérítésére a szlovák fél igényt tart. Ráadásul a megfeneklett hajóroncsot ki kell emelni, el kell vontatni, de ezt a szándékot román részrôl még senki sem jelezte. A szlovák fél Románia pozsonyi nagykövetségéhez fordult, de az illetékesek kilétének megállapításában egyelôre a román diplomácia sem jutott messzire. Csupán azt tudják, hogy a hajót egy Giurgiuban bejegyzett cég tulajdonaként tartják nyilván, de nem tudni, ki az illetékes abban, hogy a költségtérítés és az egyéb teendôk ügyében tárgyaljon.

Az üdülôhajót vélhetôen valamelyik nyugat-európai utazási iroda bérelte, és nem zárható ki, hogy a biztosítása körül is gondok vannak.

A napokban, a szászrégeni zsinatról jövet, útban Nagyváradra, Marosvásárhelyen tartott sajtótájékoztatót Tôkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke. A rendezvény adott alkalmat az alábbi beszélgetésre az aktuális eseményektôl némiképp távolabb esô kérdésekrôl.

– Magyarországon jövô tavasszal választások lesznek. Már elég aktívan folyik a valójában soha abba nem hagyott választási kampány a jobb- és baloldal között. Ön az elôzô kampányban meglehetôsen visszhangos szerepet játszott. Mit tesz most, arra gondolva, hogy a határon túli magyar szervezetek egységesen kérték a magyar pártokat, hogy hagyják ki ôket a választási kampány tematikájából, ami feltehetôen azt is jelenti, hogy ezek a szervezetek egyenként sem fognak bekapcsolódni az ottani pártharcokba. Mit gondol minderrôl?

– Ebben a kérdésben az össznemzeti érdek az irányadó. Hiába próbálkoztunk évek óta a Medgyessy-, majd mind kevésbé a Gyurcsány- kormánynál, új eredményeket elérni vagy legalább a régi eredményeket megtartani a határon túli magyarság támogatása, vagy példának okáért a kettôs állampolgárság ügyében süket fülekre találunk. Ezért aztán akarva-akaratlanul szembekerülünk velük. És ez nem csak az én esetem. Mondhatja ugyan a mini-Máért, hogy ne váljon a határon túli magyar ügy választási belpolitikai kérdéssé, de valójában, amikor kiállnak Marosvásárhelyen, Szabadkán vagy Bécsben a kettôs állampolgárság mellett, ezáltal már belpolitikai üggyé válik közvetett vagy közvetlen módon ez a kérdés, illetve ezek a pártok, mert a kormánypártok nem akarják megadni a kettôs állampolgárságot. Tehát könnyû mondani, hogy nem akarnak belpolitikai tényezôvé vagy választás tárgyává válni, de valójában nem lehet megvalósítani. A nemzeti érdekeket kell képviselnünk, és ettôl függ, ez a mércéje annak, hogy milyen magatartást tanúsítunk egyik vagy másik párt iránt.

– Az utóbbi idôben némi kétely ébredt, hogy a Fidesz Magyar Polgári Párt hogyan is kívánja kezelni a határon túli magyarok legfontosabb követeléseit. A legegyértelmûbb például a kettôs állampolgárság dolgában a MIÉP és a Jobbik álláspontja, hiszen ami miatt a határon túli magyar szervezetek élesen szembenállnak a magyar kormánnyal, az – mint ön is említette – éppen a kettôs állampolgárság. Az ön felvetései, ha nem tévedek, a MIÉP és a Jobbik álláspontjához látszanak közelinek. Tévedek?

– Teljes mértékben. Éppen fordítva, szerintem ezeknek a kérdéseknek a kiélezôdését a legutóbbi, Románia integrációjával kapcsolatos magyar országgyûlési szavazás váltotta ki. Nyilvánvaló, hogy a MIÉP vagy a Jobbik élesen elítélte a Fidesznek vagy az MDF-nek, de úgy egészében az egész országgyûlésnek az igen szavazatát, amivel azon a ponton egyet is lehet érteni, hogy a magyar országgyûlésnek képviselnie kell a határon túli magyarság autonómiáját. Nemcsak a Székelyföld autonómiáját, hanem a magyar közösség személyi elvû autonómiáját.

Igen ám, de kérdés, hogy ha már a magyar kormányzat napirendre vitte Románia integrációjának az ügyét az országgyûlésben, akkor célszerû-e, szabad-e visszautasítani, mert hiszen végeredményben mi is azt akarjuk, hogy Romániával együtt Európába kerüljünk. Itt megítélésem szerint a kormány követett el hibát azáltal, hogy ilyen korai idôpontra tette ezt a szavazást, és ezáltal olyan nehéz helyzetet provokált ki, hogy a magyarországi politikai élet és az összmagyar politikai frontok megint kiélezôdtek. Ezt el lehetett volna kerülni. Ha késôbbre halasztja, mondjuk, hogy az utolsó elôtti lett volna a tagországok között, akkor kivárhattuk volna az októberi, Romániáról szóló országjelentést, a jövô tavaszi vagy nyári jelentést, és a tények ismeretében szavazhatott volna az országgyûlés, jobb lelkiismerettel. Így megelôlegeztük Romániának a felvételét.

– Nem a magyar országgyûlés szavazatától függ Románia felvétele...

– Valójában tényleg nem ettôl függ Románia felvétele, inkább a szimbolikus szférában érvényesül ez a kérdés és a megosztottság, hanem hogy az országjelentésben mit fognak írni róla. Biztos, hogy nem Magyarország két szép szeméért fogják bevenni, és ezért nem értek egyet azzal az állásponttal, hogy ez egy második december 5., hogy nemzetárulás volt. Teljes mértékben visszautasítom ezt, én valójában egyetértek Románia integrációjával, s azt is tudom, hogy milyen nehéz nemmel szavazni erre magyarként és szomszédként, de európaiként is. Mindenki negatívan fogadta volna, ha a Fidesz nemmel szavaz. Ez nagyon nehéz kérdés.

– A közvélemény elôtt meglehetôsen zavaros az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Szövetség viszonya. Errôl mit mondhat?

– A mi viszonyunk nem zavaros, hanem az MPSZ zavaros, és egy zavaros állapotú szövetséggel nem lehet nem zavaros kapcsolatokat fenntartani, annál is kevésbé, mert összefonódások vannak a szövetség és a tanács között.

– ?

– Csak egy példát mondok: Szilágyi Zsolt alelnöke az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak, és ugyanakkor választmányi elnöke a Magyar Polgári Szövetségnek. A zavarok tehát kimondottan a Magyar Polgári Szövetségbôl származnak. Nekünk más bajaink vannak, fôleg a Székely Nemzeti Tanáccsal vannak problémáink, mert ôk másként képzelik el az autonómia ügyében való együttmûködést, mint ahogy azt eredetileg célul tûztük ki.

De azt hiszem, hogy valamilyen megoszlási bacilusok mûködnek egész nemzetünk körében, mert már nálunk meg lehet bolondulni: mindenki mindenki ellen hadakozik. Én ennek következtében egyet próbálok és egyet tudok tenni, hogy lehetôleg szorgalmazzam az Erdélyi Magyar Állandó Értekezlet formájában is testet öltô párbeszédet. Jó volna, ha nemcsak Nastaséval, Geoanaval, Bockal vagy Basescuval tudnánk párbeszédet folytatni, vagy másfelôl Szabó Vilmossal vagy Gyurcsány Ferenccel, még az sem elég, ha csak a határon túli szervezetekkel tudunk párbeszédet folytatni. Elsôsorban Erdélyben kellene párbeszédet folytatnunk, persze, nem azzal a paternalista lekezeléssel, ahogy az RMDSZ mint az erdélyi magyarság atyaúristene kezeli a különféle polgári szervezeteket, az egyházakat és általában a magyar közéletnek a szereplôit.

– Mit szól a Fidesz–RMDSZ közeledéshez? Mert az egyfelé közeledés másfelé távolodást jelenthet.

– Az utóbbi idôben én is több bírálatot kaptam azért, hogy úgymond megalkuvó volnék az RMDSZ irányában. Egyáltalán nem érzem magam annak, hanem realitásként kell elfogadni, hogy ott vannak a gyülekezeteinkben az RMDSZ-es polgármesterek, ott vannak a helyi tanácsokban meg Bukarestben az RMDSZ tisztségviselôi. Ezt a valóságot nem lehet megkerülni. A Fidesz is ráébredhetett erre. Én magam nagyon örvendtem annak, hogy normalizálódott a kapcsolat. A kapcsolat elromlása egyébként – ezt nagyon fontos megjegyeznem – nem a Fidesznek tulajdonítható, hanem például az olyan Szatmári Tibor-féle megnyilvánulásoknak, amelyek durván, még az Európai Néppárt kebelén is megvádolták a Fideszt azzal, hogy bontja az RMDSZ egységét.

– És nem bontja?

– A Fidesz nem bontja meg az RMDSZ egységét, hanem nagyon jó kapcsolatokat ápolt például az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal vagy a Magyar Polgári Szövetséggel. Ez nem monogám házasság, hogy a másokkal való kapcsolatot kizárják, ez nyitott.

– Nyitott házasság?

– Ezt nem mondanám, mert nem vagyok híve a poligám házasságnak, de ez nem egy monogám házasság mintájára alakul, hogy vagy az RMDSZ, vagy senki. Tehát ebben az RMDSZ exkluzivista és hatalomféltô, monopolhelyzetre törekszik, amely nem vezet jóra, mert gondoljunk csak bele, ötvenvalahányezer aláírás gyûlt össze az MPSZ-nek, és azokat félreseperte. Mondjuk, hogy ha még lett is volna benne nem hiteles aláírás, akkor is több tízezer emberrôl van szó. Még egy gyülekezetet sem vehet semmibe egy püspök, nemhogy ezreket. Tehát oda kell figyelni a többiekre, annál is inkább, mert az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács példának okáért gyakorlatilag az RMDSZ autonómiaprogramjának a megvalósításáért fáradozik. És beigazolódott: a vásárhelyi mini-Máérton mind azokat fogalmazták meg, amelyeket mi is képviseltünk: autonómia, szakbizottság alakítása a mini- Máértban az autonómiáért. Errôl van szó, üljünk le, és beszéljünk, és akkor valamire jutunk.

Tegnap sajtótájékoztatón köszönte meg Benedek István, a városi tanács RMDSZ- frakciójának vezetôje a tanácsosoknak, hogy megszavazták, a Kossuth utca kapja vissza eredeti elnevezését.

Mint elmondta, nagyon fontos, hogy Marosvásárhelyen, ahol a magyar lakosság a város lakóinak majd a felét teszi ki, mindenki otthon érezze magát. Ugyanakkor – utalva arra, hogy Dorin Floreának sem volt ellenvetése a Kossuth utca nevének visszaadása ellen, illetve, hogy annak ellenére, hogy az RMDSZ-tanácsosok a szavazáskor nem voltak többségben, mégis megszavazták – kijelentette: reméli, ezentúl sokkal jobban fognak menni a dolgok a polgármesteri hivatal és a városi tanács között.

Benedek István emlékeztetett azokra a vitákra, illetve perekre, amelyek egyfelôl az Antonescu sétány miatt robbantak ki, másfelôl pedig amiatt, hogy egyes szervezetek semmiképpen sem akarták elismerni a Kossuth Lajos utcanév jogosultságát. Az évekig elhúzódó hercehurca után – amikor vagy a polgármesteri hivatal nem készítette elô a megfelelô anyagokat, vagy a prefektúra nem értett egyet a tanácsi határozattal, vagy mert pert indítottak ellenük –, mindent újra kellett kezdeni.

Mint mondta, Kossuth a magyar lakosság számára szimbólum, és ha a Capitoliumban helyet kapott, akkor Marosvásárhelyen is viselheti egy utca az ô nevét. Ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy Mihai Viteazul mellszobrának is meg kell találni a méltó helyet, mert, mint mondta, megalázó, hogy a fôtéren egy vasállványon dísztelenkedjék idôtlen idôkig.

A kérdésre, hogy mi történik, ha a tanácsi határozatot újból megtámadják a közigazgatási bíróságon, azt válaszolta, ez egyrészt azt jelentené, hogy nem volt igaza Silviu Brucannak, aki húsz évet jósolt a normalitás kialakulásáig, mert 40, vagy akár 50 évre van szükség, másrészt azt, hogy akkor a tanács újabb határozatot hoz.

Hatvanegy éve, 1944. október 15-én jelentette be Horthy Miklós kormányzó proklamációjában a fegyverszünetet és próbált meg "kiugrani" a második világháborúból. A rosszul elôkészített kísérlet kudarcba fulladt, Horthyt lemondatták, és megkezdôdött a nyilasok rémuralma.

1944 nyarára nyilvánvalóvá vált, hogy a németek nem nyerhetik meg a háborút: korábbi szövetségeseik közül elôbb a románok, majd a finnek is átálltak a szövetségesek oldalára. Horthy Miklós már az elsô német vereségek után, 1942-tôl tapogatózni kezdett az angolszászokkal kötendô különbéke felé, Kállay Miklós kormányfô ún. "hintapolitikája" azonban nem vezetett eredményre. Miután a szovjet csapatok 1944 elején megközelítették a magyar határokat, a kormány manôvereirôl tudomással bíró németek 1944. március 19-én – a kormányzót lépre csalva – megszállták az országot. Az augusztus 23-i román kiugrás után, szeptember 10-én Horthy a Koronatanács ülésén bejelentette elhatározását, hogy fegyverszünet köt a Szovjetunióval.

Szeptember 28-án (miközben a szovjet csapatok már magyar területen nyomultak elôre) Faragho Gábor vezérezredes vezetésével küldöttség indult Moszkvába. A megbízottak október 11-én elôzetes fegyverszünetet írtak alá a Szovjetunióval. Ennek pontjai szerint Magyarország kiürít minden 1937. december 31. után szerzett területet és azonnal hadat üzen Németországnak.) Az elvileg szigorúan titkos küldetés híre azonnal kiszivárgott a németekhez, akik rögtön léptek. Ôk is régóta – és sokkal körültekintôbben – készültek, sôt felkészültek a magyar kiugrásra, információikat a legfelsôbb körökbôl, egyebek között az ún. kiugrási irodában ténykedô ifjabb Horthy Miklós egyik bizalmas barátja révén szerezték.

Október 15-én reggel a németek hamis üzenettel titkos találkozóra hívták és elfogták Horthy fiát, akit szônyegbe csavarva vittek el. Nagyjából ekkor zajlott a Várban a Koronatanács ülése, amelyen Horthy bejelentette, hogy fegyverszünetet kért, a kormány támogatta álláspontját. (Lakatos Géza miniszterelnök ekkor mondta: Ugrást csináltunk a sötétbe...) Horthy ezután magához kérette Edmund Veesenmayer német követet (lényegében Hitler helytartóját) és közölte vele elhatározását. Kora délután a rádióban beolvasták Horthy proklamációját, amelyben – részletezve a német megszállás következményeit – bejelentette: mivel a németek az országot meg akarják fosztani szabadságától és függetlenségétôl, a fegyverszünet mellett döntött. Horthy felhívta az ország polgárait, kövessék ôt "a magyarság megmentésének áldozatos útján".

A "kiugrás" azonban nem sikerült. Horthy a háborúból való kilépést pusztán katonai ügynek tekintette, s abban bízott, hogy a honvédség vezetôi teljesítik parancsait. A tábornoki kar nagy része azonban németbarát volt, rokonszenvezett a nyilasokkal, így a titkos hadparancs mellé lényegében azt semlegesítô utasításokat adtak. Mivel az átállás nem volt katonailag elôkészítve, a hadsereg nem mozdult. A néhány órás "üresjárat" alatt a magyar csapatok és a karhatalom jelentôs része a németek mellé állt, az irányítást a németek segítségével nyilas tisztek vették át. Az ellenállni próbáló parancsnokokat kivégezték vagy leváltották – még a kormányzó házi ezrede is átállt. A fôváros stratégiai pontjait német csapatok szállták meg, a háborúból való kiválás terve összeomlott.

Október 15-én este a rádióban beolvasták a még a német követség védelmét élvezô Szálasi Ferenc nyilas pártvezér elôre elkészített kiáltványát, amelyben bejelentette a hatalom átvételét és a háború folytatását. A Várat hajnalban elfoglalták a németek, az elrabolt fiával zsarolt Horthy Veesenmayer nyomására visszavonta elôzô napi proklamációját, kinevezte Szálasit a "nemzeti összefogás kormányának" miniszterelnökévé és lemondott a kormányzóságról. A volt kormányzót 17- én családjával Németországba deportálták. Véget ért a negyed századig tartó Horthy-rendszer, és megkezdôdött a magát "nemzetvezetônek" nevezô Szálasi véres terrorral párosult nyilas rémuralma, amely akkor ért véget, amikor a németeket a szovjet csapatok 1945 áprilisában kiûzték az országból.

Vásárhely a világ közepe! – mondták tegnap, Vásárhely "közepén", az unitárius egyházközség Bolyai téri tanácstermében, ahol több, városunkból elszármazott, illetve itthon élô költô lepte meg önmagát (és közönségét) egy irodalmi esttel, melynek címe és mottója nem volt egyéb, mint az említett közepesség.

Keresztes Pál nyitószavai alapján megtudhattuk: a rendezvény sugárkoszorús, értsd: egy középpontból sugárzik kifelé, a középpont pedig a város, a sugarak ennek poétái. Legalábbis struktúra szempontjából.

Az est Sebestyén Aba színmûvész szavalatával kezdôdött, aki Király László és Fáy Ferenc verseit mondta el, majd a házigazda, a kanadai magyar költô és református lelkipásztor, Horváth Loránd vette át a szót: "–Amikor az ember szeretné a világot átélni, nagyon mélyre kell menjen. Ezért filozofikus kötetembôl felolvasom a Hieroglif címû versemet" – mondta a hétkötetes házigazda, aki a közönséget magával ragadó metakommunikációs eszközökkel festette képeit a lélek-vászonokra.

Ôt Veres Endre, négykötetes költô követte, aki Séta a rózsák terén, valamint Honvágy címû költeményét olvasta fel. Veres Endre bevallotta, hogy mûkedvelô.

Az est azonban nem csupán felolvasásokból állott, visszaemlékezések is gazdagították a nem mindennapi programot: Horváth Loránd azokról a nehéz idôkrôl szólt, amikor olyan kemény volt a kritika, hogy rengeteg versét nem engedték megjelentetni, és ezért saját pénzükön voltak kénytelenek könyveiket kiadni. Pedig Kányádi Sándor úgy emlegette ôt, mint a legérdekesebb erdélyi költôt – külföldi fórumoknak.

Az est további szavalatokkal folytatódott, Dán Éva versét a házigazda olvasta fel (a szerzô nem volt jelen). Izsák Márta költônô szintén nem tudott eljönni, ezért versét a kanadai költô unokája, Horváth Lukács Renáta szavalta, majd Killár Katalin költônô olvasta fel Titok címû versét.

Domahidi Béláné csellószonátája után Balási András költô került sorra (aki szintén nem jött el), ezért Mintha égi hinta címû kötetébôl a házigazda szavalta el a Lassan címû verset (a sokadikat, melynek egyébként Marosvásárhelyhez semmi köze sem volt).

Dávid Tamás ifjú és leendô hegedûmûvész Paganini-darabot játszott, amelyet Szövérfi István lelkipásztor Áprily- szavalata követett, majd V. Szász István mondta el Hétágú síp címû költeményét. Kozma László szintén nem tudott eljönni, így versét Horváth Aranka, a házigazda felesége szavalta nagy átéléssel.

Az est további szavalatokkal és egy ritka genetikai malformáció – a visszanézô szem – bemutatásával zárult, amelybôl az elszármazott mûvészek tekintenek vissza szeretett és soha el nem hagyandó városukra.

Végül a családias mûvészet jegyében zajló irodalmi-vásárhelyi est verseibôl szemelgettünk csipetnyi részleteket:

"Ülj a mindenség fenekére", "Szegélyezzék kupolás lelkem díszcserjéit", "Newton elcsodálkozott, Einstein fügét mutatott (...) Nagyon távol felsírt egy újszülött patak (...) Gyöngyszín kismadár kábultan zuhant", "Haj, a Maros gyorsan szalad, S kilencvenhét is elszaladt". Mindezeken túl megtudtuk, hogy báró Kemény János "nem lett más, csak átalvetô", akit "kergetett Isten ostora", s "Alpokká torzult homloka", de "holtában is fellebbez a mindenható Istenhez". Ámen.

A 19. század második felének gazdasági fellendülése szükségessé tette a Kárpát-medencei magyarság anyanyelvi kultúrájának magasabb szintre emelését. Ezt a magasztos feladatot vállalta fel az 1885-ben megalakult EMKE, amely gróf Kun Kocsárd anyagi támogatásával és szellemi-erkölcsi iránymutatásával megkezdte értékteremtô, nemzetszervezô munkáját. A szervezet központja Szászváros volt, de minden jelentôs erdélyi településen létrejöttek a fiókszervezetek, amelyek népiskolákat, közkönyvtárakat, múzeumokat, dalos egyleteket és más közmûvelôdési egyesületeket mûködtettek.

Ezt az áldásos népnevelô munkát szakította meg Trianon, amelynek következtében az EMKE a létéhez szükséges anyagi javait (épületeit, földalapját, gyûjteményeit) elvesztette. A két világháború közötti és a második világháború utáni évtizedek tovább sorvasztották, de teljesen kiölni nem tudták az erdélyi magyar nemzeti közösség kultúrszomját, így az EMKE hagyományait más szervezetek búvópatak módjára folytatták tovább.

Az 1989-es fordulat után az EMKE is újjáalakult, de programja ma is ugyanaz, ami 120 évvel ezelôtt volt: az erdélyi magyarság szellemi mûveltségének – a jelenlegi európai követelmények szintjére emelése.

A 120. évforduló hazai központi ünnepsége Kolozsvárott lesz (2005. nov. 26-án), de ennek egyik elsô rendezvénysorozata Pécsett zajlott okt. 7–9. között, ugyanis Pécs az egyetlen Erdélyen kívüli város, ahol 1992 óta jól mûködô EMKE-szervezet élteti az elôször Kolozsvárral, késôbb más városokkal (Vajdahunyad, Déva, Arad, óradna, Marosvásárhely stb.) kialakult bensôséges viszonyt. A Pécs–Kolozsvár EMKE-kapcsolat kialakításában a Náznán B. Olga által szervezett kolozsvári Kuckó gyermekcsoport szerzett elévülhetetlen érdemeket.

A pécsi EMKE mozgatórugója Varga Ferenc, a Szivárvány Gyermekház igazgatója, Kolozsvárról az EMKE ügyvezetô elnöke Dáné Tibor Kálmán és a pécsi kapcsolatokat Kolozsvárról városunkba is áttelepítô Náznán B. Olga, gazdag és változatos programot állított össze, amelyben városnézés (a világörökség helyszíneinek megtekintése), találkozók, mûvészi rendezvények, kiállítások meglátogatása szerepelt. Városunk négytagú küldöttsége aktívan hozzájárult az ünnepség sikeréhez: Pódiumon Erdély címmel Kilyén Ilka, a marosvásárhelyi Nemzeti Színház mûvésznôje verses-népdalos összeállítású mûsorával színezte Balás árpád, a Kántor- tanító Fôiskola tanárának vetítettképes elôadását.

A jubileumi emlékmûsor a Mûvészetek Házában zajlott, ahol dr. Kötô József az EMKE elnöke és dr. Tóth Károly író, az EMKE Pécs-Baranyai Társasága elnökségi tagja tartott az évfordulót méltató, jövôbemutató ünnepi beszédet. Emlékezetes marad a Szélkiáltó együttes, a Pécsi szimfonietta, Németh János pécsi színmûvész, a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnázium vegyes karának közremûködése is. Különös tetszést aratott Kilyén Ilka fellépése, aki Kós Károly Kiáltó szó címû írásának mûvészi tolmácsolásával nyújtott felejthetetlen élményt.

A jubileumi ünnepség legfontosabb irányjelzô tanulsága az Orbán Balázs-i gondolat: "… mindnyájunknak kötelességünk – hacsak egy homokszemet is – odavetni a nemzeti mûveltségünk pompás épületéhez."

Közösségi és személyközpontú szolgáltatások témával szerveztek háromnapos rendevénysorozatot az elmúlt hétvégén Marosvásárhelyen. Angliai, ausztriai, írországi, hollandiai, görögországi, franciaországi, belgiumi valamint hazai alapítványok és egyesületek képviselôi járták körül az e téma körül felmerülô kérdéseket. Az elôadássorozattal egy idôben elsô alkalommal tartották meg hazánkban A sérült személyeknek szolgáltató nemkormányzati szervezetek európai szövetkezetének közgyûlését. A háromnapos rendezvényrôl Györki Éva, a fôszervezô Alpha Transilvana Alapítvány elnöke számolt be.

Mint elmondta Romániából csupán három- négy nemkormányzati szervezet tagja az európai szövetkezetnek, így elsôsorban azért is szervezték itt a találkozót és a közgyûlést, hogy a többnyire nyugat-európai társszervezetek képviselôi is megismerjék a hazai sajátosságokat. Csütörtökön a külföldi vendégek meglátogatták az Alpha Transilvana Alapítvány által mûködtetett Kitartás Központot, a megyeszékhelyi kisegítô iskolát és a marosvécsi várban mûködô kórházotthont. Legnagyobb hatással a nagyméretû, több száz fogyatékost gondozó marosvécsi kórházotthon bírt. Külföldön ezeket a mamutintézményeket már rég felászmolták.

– Az elôadások nagy része a személyközpontú szolgáltatások fontossága köré csoportosult. Tudni kell, hogy jelenleg a Kelet-Európai országok többségében, de még számos nyugati országban is a nemkormányzati szervezetek bizonyos szolgáltatásokat biztosítanak, amelyeket az érintettek, jelen esetben a sérült személyek megfelelônek találnak vagy sem. Írországban és Angliában beindult az a folyamat, mely megfordítja ezt, vagyis a sérült személyeket megkérdik, hogy mire van szükségük, s megpróbálják ezeket az elvárásokat teljesíteni. A Magyarországon és hazánkban tevékenykedô egyesületekkel, alapítványokkal is gyakrabban elôfordult, hogy a nyugati támogató szervezetektôl vették át a szolgáltatásokat, s nem vették figyelembe a helyi sajátosságokat, kulturális vagy más eltéréseket. Tanulságosak voltak az elôadások és a hozzászólások is, azt hiszem, kis lépésekkel, de elindultunk a személyközpontú szolgáltatások biztosítása felé. Egy másik nagyon fontos része a háromnapos rendezvénysorozatnak a társkapcsolatok kialakítása volt. Pénteken délután a közel hatvan külföldi és húsz hazai képviselô bemutatkozott, kiragasztott plakátokkal szemléltette tevékenységét és megkereste testvérszervezetét. Sikeres volt a társkeresés, hiszen egy- egy hazai alapítvány két-három külföldi szervezetet talált. Kicsit sajnálom azonban, hogy sorozatos meghívásaink, telefonos felkéréseink ellenére a hazai, marosvásárhelyi szervezetek nagy része távolmaradt. Jó lehetôség lett volna számukra is, hogy megosszák tapasztalataikat másokkal, s miért ne, tanuljanak is valamit – véli Györki Éva fôszervezô.

Képek, hálózatok, nyilvánosság: a kultúra arculatai – ezzel a címmel tartottak/tartanak konferenciát a Deus Providebit Ház Szent Mihály Termében, valamint a Sapientia-campusban.

A kétnapos, tegnap délelôtt kezdôdött tudományos ülésszakot a Sapientia – EMTE Marosvásárhelyi Karának Humán Tudományok Tanszéke szervezi az említett teremben, illetve a mai napon az egyetem koronkai campusában, ahol a kultúra kevéssé ismert "arcairól", arculatairól értekeznek a meghívottak.

Igen sok elôadó jött el Marosvásárhelyre, akik az említett címen/mottón belül hét szekcióban tartják elôadásaikat. A péntek délelôtti, elsô szekció moderátoraként Lázár Sándort kérték fel, tíz órától Ferencz Anna, Mester Béla, valamint Dósa Zoltán és Séra László beszéltek szépszámú hallgatóságnak, olyan elôadáscímek alatt, mint A diszkurzív háló, mint a korszakprezentációk alakzata, A számítógép közvetítette kommunikáció etikája a "bonyolult eszköztôl" a "szövegek labirintusáig", vagy A vizuális mentális kép és a képiség-vita mai távlatai.

A második szekció moderátora Mester Béla volt, itt a Balog Adalbert–Néda Zoltán páros, valamint Gagyi József és Ferencz Angéla beszélt többek között az új társadalmi tér reprezentációiról, a makro- ökológiai hálózatokról, a kapcsolatháló-elemzésrôl.

A délutáni szekciókat Gagyi József, Ferencz Anna, illetve Ungvári Zrínyi Imre moderálta. Ungvári Zrínyi Imre A hálózatok a társadalomtudományokban és jelentôségük a kommunikáció szerepének értelmezésében címet adta értekezésének, de értesülhettünk a hálózati kereskedelemrôl, hálózati társadalomról, médianyilvánosságról is, Bakos Levente, illetve Gagyi Ágnes elôadásában. Séra Bálint a Lenyûgözô nyûgökrôl, míg Veress Károly a Látásról és látványról beszélt.

A délutáni értekezések sorát Zsigmond Andrea, Ármeán Otília, Pletl Rita, Virginás Andrea, Parászka Boróka és Puskai Melinda folytatták, olyan témákkal, illetve témakörökkel, mint az épülô és leépülô politikai kultúra képekben a romániai sajtóban, a (szólás)szabadság pillanatai a román videoklipekben, vagy a populáris alkotások kognitivista megközelítése.

Az ülésszak ma délelôtt folytatódik, a hatodik és hetedik szekció elôadóit és moderátorait hallhatjuk délelôtt tíz órától. Moderátorok Néda Zoltán, illetve Séra László, az érdeklôdôk pedig Dávid Lászlót, Lázár Sándort, Balogh Attilát, Horváth Zsófiát, László Enikôt, Kiss Andrea Laurát, Dégi Csabát, Gál Andreát, Kádár Annamáriát, Gyenge Zsoltot és Kovács Tímeát hallhatják, szó esik a hálózatok pszichológiájáról, a hálóépítésrôl, az autizmusról, az internet-reprezentációkból irodalmi szövegek keretén belül, a testkép alakulásáról, az onkopszichológiai beavatkozások hatékonyságvizsgálatáról daganatos betegek esetében, és a lista korántsem teljes. A szombati konferencia helyszíne a Sapientia koronkai campusa, a tudományos ülésszak délelôtt tíztôl déli háromnegyed egyig tart.

A nyugdíjasok kéréseit, észrevételeit figyelembe véve Kerekes Károly parlamenti képviselô három ôket érintô törvénymódosítási tervezetet dolgozott ki és nyújtott be. Az elsô a nyugdíjak átszámításával, a második az "özvegységi" nyugdíjra jogosultsággal, a harmadik pedig a III. fokú rokkantak 4 órás munkaidejének a ledolgozott évekbe való beszámításával kapcsolatos.

Tegnapi sajtótájékoztatón Kerekes Károly parlamenti képviselô elmondta, hogy az elsô törvénymódosítási tervezet azért fontos, mert méltánytalanságot küszöbölne ki, ugyanis 1952-1960 között a munkakönyvekben nem tüntették fel az alkalmazottak bérét, és erre a periódusra a nyugdíjasok nem minden esetben tudtak igazoló iratot beszerezni. Nyugdíjátszámításkor pedig, ha nincs fizetési igazolás, az országos minimálbért veszik alapul az említett idôszakra. Ami nagyon elônytelen bizonyos kategóriáknak, lévén, hogy a különbözô gazdasági ágazatokban más és más volt a bérezés. A bányászatban például sokkal magasabb fizetések voltak, mint a könnyûiparban, ezért nem lehet mindenkit egy kalap alá venni. Az országos minimálbér helyett a képviselô az országos átlagbért javasolta, ami sokkal jobb változat lenne, mint a jelenleg alkalmazott. A törvénymódosítási javaslatot elôzôleg a kormány és a Gazdasági Szociális Egyeztetô Tanács kedvezôtlenül bírálta el, azzal az indokkal, hogy az akkori ágazatonkénti átlagbérekre nem léteznek statisztikai adatok. Azonban a tegnapi kormányülésen az RMDSZ-miniszterek kérésére a kormányálláspontot nem véglegesítették az elutasítással kapcsolatban és a tervezetet visszaküldték a Munkaügyi Minisztériumnak.

A nyugdíjak újraszámításával kapcsolatos törvénymódosítási javaslat, hogy valamennyi nyugdíjas egy idôponttól kapja meg az átszámított nyugdíját. Ugyanis az átszámított nyugdíjakat a nyugdíjazási idôponttól függôen 2005. márciustól, júliustól, szeptembertôl, illetve decembertôl folyósítják. Ez sem méltányos eljárás.

A második törvénymódosítási javaslat az 578/2004-es törvényre vonatkozik, amely a túlélô házastárs szociális támogatását célozza meg. A törvény szerint a túlélô házastárs az elhunyt házastárs nyugdíjának 25 százalékára jogosult, ha a nyugdíja nem haladja meg az átlagnyugdíjat. Ez jelenleg 3.400.000 lej. A képviselô szerint ez a helyzet feszültségekhez vezet, mert van olyan nyugdíjas például, akinek a nyugdíja 100 ezer lejjel haladja meg az átlagnyugdíjat, de van olyan is, akinek a nyugdíja ugyan nem éri el az átlagnyugdíjat, de dolgozik még, vagy más jövedelemforrással rendelkezik, s az összjövedelme jóval meghaladja az átlagnyugdíjat. A módosító javaslat arra vonatkozik, hogy a túlélô házastársnak ne a nyugdíja, hanem az átlagjövedeleme ne haladja meg a 3.400.000 lejes átlagnyugdíjat.

A harmadik törvénymódosítási tervezet arra vonatkozik, hogy a betegnyugdíjazott III. fokú rokkantak által ledolgozott 4 órás munkaidôt is beleszámítsák a nyugdíjba. Jelenleg ezt nem veszik figyelembe, s a képviselô szerint ezt a méltánytalanságot mindenképpen ki kell küszöbölni, hogy a III. fokú rokkantaknak újra lehessen számolni a nyugdíjukat.

A Hungexpo területén rendezett magyar–román–bajor szakmai találkozón az államtitkár elmondta: Romániában még nincs nagy hagyománya a jelzálog alapú hitelezésnek. A jelzálog társaság alapvetôen magyar magánbefektetôi tôkével indul majd, de külföldi részvétel is lehetséges. Elsôsorban a környezetvédelmi és más ipari beruházások, technológiai fejlesztések finanszírozásával foglalkozik majd az intézmény.

Szanyi Tibor elmondta azt is, hogy a három ország környezetvédelmi együttmûködése egy évvel ezelôtti ötlet alapján indult. A bajor cégek igen erôteljesen érdeklôdnek a romániai környezetvédelmi fejlesztések iránt. Amennyiben ezekben a munkákban szerepet kaphat a magyar kapcsolati, technológiai, illetve anyagi tôke, ez jó üzleti lehetôség. A környezetvédelmi ipar iránt komoly, tartós az érdeklôdés nemzetközi szinten, a magyar kormányzati prioritások egyike ugyancsak a környezetvédelem – jegyezte meg Szanyi Tibor.

Kóródi Attila, a román kormány környezetvédelmi államtitkára szólt arról, hogy 2018-ig 29 milliárd eurónyi összeget kívánnak a környezetvédelmi jellegû beruházásokra költeni. Ebbôl a víz és csatorna beruházások 19 milliárd eurót tesznek ki, az ipari, lakossági szemét környezetbarát elhelyezése, 4 milliárd eurót igényel. Ez piacot jelenthet a bajor és a magyar cégeknek egyaránt.

Mint mondta a csatlakozásra való magyar környezetvédelmi felkészülés tapasztalatait eddig is eredményesen hasznosította Románia.

Kórodi szólt arról is, hogy már dolgoznak a jövô hétre tervezett közös magyar-román kormányülés elôkészítésén. Ez is lehetôséget ad majd a szorosabb együttmûködés erôsítésére.

Verespatakon 2009-ben kezdôdhet az aranyérc kitermelése, ha a projekt útjából addig elhárítják az akadályokat – közölte Alan Hill, a Gabriel Resources társaság elnöke, amely a Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) részvényei 80 százalékának birtokosa. Az RMGC húsz éven keresztül termelne ki aranyat Verespatakon cián alapú technológiák felhasználásával.

Az építkezési engedély megszerzéséhez a társaságnak három feltételt kell teljesítenie, ezek a környezeti hatástanulmány elkészítése, a térségbeli régészeti maradványok megmentése, a földek felvásárlása a helybéliektôl. A tervezet beindulása ellen tiltakozott a térségbeli lakosság egy része, több környezetvédô szervezet és román akadémikusok is. Szerintük az aranykitermelés elkezdése hátrányos következményekkel járna a lakosságra, a környezetre és a régészeti leletekre nézve. Alan Hill közölte, a Gabriel Resources eddig mintegy 200 millió dollárt fektetett ebbe a projektbe, a kitermelés idején 700 millió dollár a tervezett befektetés értéke.

Riasztó méreteket ölt megyénkben a prostitúció, mutatott rá tegnap sajtótájékoztató keretében Cabulea Nicolae, a Maros Megyei Rendôr-felügyelôség parancsnoka. Ennek megfékezésére a rendôr- felügyelôség és a Megyei Közegészségügyi Igazgatóság együttmûködési szerzôdést írt alá, melynek célja a prostituáltak szakvizsgálatának és kezelésének biztosítása a nemi betegségek terjedésének megfékezésére.

A rendôrség bûnügyi osztálya az idén 12 bûncselekmény vizsgálatát zárta le, ebbôl 8 prostitúció, négy pedig kerítés volt. Jelenleg további 13 prostitúciós és 2 kerítéses ügycsomó vizsgálata folyik. Cabulea Nicolae rendôr-fôbiztos elmondta, az idén 38 olyan nôt azonosítottak, akik a megye területén prostitúcióból tartották fenn magukat, közülük tízet tetten értek. Bár a büntetô törvénykönyv vonatkozó cikkelye 3 hónaptól 3 évig terjedô szabadságvesztést szab meg ezért a bûncselekményért, valamennyi törvénysértô szabadlábon védekezhet az ellenük felhozott vádakkal szemben. A prostituáltak közül 24-et a marosvásárhelyi bôrgyógyászati klinikán vizsgáltak meg, s kiderült, kilencen szifilisszel fertôzöttek. Azonnal elkezdték ambuláns kezelésüket, de a tiltás ellenére négyüket kis idô múlva újra tetten értek, miközben pénzért kínálták bájaikat az útszélen. A Btk. 309-es cikkelye értelmében, más személynek nemi betegséggel való tudatos fertôzését 1- tôl 5 évig terjedô börtönbüntetéssel sújtják. A Népújság kérdésére, hogy az ismételten tetten ért s betegségükrôl tudó prostituáltak közül hányat tartóztattak le, a parancsnok elmondta, valamennyi esetben a bíróság elrendelte szabadlábra helyezésüket. A négy, kerítés bûntettének elkövetéséért felelôsségre vont gyanúsított közül is csak kettôt helyeztek elôzetes letartóztatásba.

A prostituáltak kedvenc vadászterülete Marosvásárhelyen a Calarasilor utca és a Segesvári út, valamint Koronka, Kerelô és az E60-as út parkolói. A nemi betegségekkel diagnosztizált nôk 18- 29 év közöttiek, Marosvásárhelyen, Dicsôszentmártonban, Medgyesen, Hodákon laknak. "Ügyfeleik" 80 százaléka jármûvezetô, akik Maros megyén utaztak át. A rendôrségi vizsgálatok során az is kiderült, hogy a prostituáltakkal nemi kapcsolatot létesítô férfiak 90 százaléka nôs. A lányok szolgálataikért 200.000 és 1 millió régi lej közötti összegeket kértek és kaptak, amelyet az aktus elôtt a férfi a kerítônek nyújtott át. A kihallgatott lányok elmondták, volt olyan nap, amely 7-8 millió lejes nyereséggel zárult.

— Az országos szinten nemrég tartott értékelôn az Országos Rendôr- fôkapitányság parancsnoka elrendelte a prostitúcióval és kerítéssel foglalkozó személyek azonosítását és felelôsségre vonását, a prostitúció visszaszorítását – összegzett Cabulea Nicolae fôbiztos.

A pénzintézet vezetôje a Hargita megye székhelyén tartott sajtótájékoztatón elmondta, hogy az OTP Csoport szlovákiai, horvátországi, bulgáriai és romániai tagjai is bekapcsolódtak a segítségnyújtásba. A romániai települések segélyezésére szánt összeg fele a magyarországi intézménytôl, másik fele a csoport fent említett külföldi tagjaitól származik.

– A magyar gazdasági társaság üzletpolitikájának része, hogy aktívan részt vegyen az adott közösség társadalmi életébe – hangsúlyozta Hárshegyi Frigyes. Kulturális, sport és más jellegû tevékenységek támogatása mellett részt vállalunk a természeti katasztrófák által sújtott övezetek újjáépítésében is, a rászorultak megsegítésében. A vezérigazgató hangsúlyozta ugyanakkor: fontos, hogy az adott területek fejlesztését hitelekkel segíthessék.

A Hargita megyei településeknek juttatott összeg egy részét – 37 ezer eurót – az OTP csoport Székelyudvarhelynek és Farkaslakának adományozza, 10-10 ezer euróval pedig a júliusi árvizek alkalmával megrongálódott csíkmadéfalvi és csíkcsicsói oktatási intézmények újjáépítését kívánja támogatni. – Csepp a tengerben a mi segítségünk – mondta a vezérigazgató –, de kívánjuk hogy szerény hozzájárulásunk segítse a talpra állást.

A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy Románia hét települése részesült a pénzügyi csoport támogatásában, a négy Hargita megyei település mellett a moldvai Neamt megyei Rapciunita és Galac megyei Cosmesti Vale, valamint a Temes megyei Ótelek településeken folyó újjáépítést segítik. – Elsôsorban az oktatási intézmények és az infrastruktúra helyreállítását kívánjuk támogatni. Farkaslakán és Székelyudvarhelyen az adomány célja hozzájárulni az áradás által károsított házak újjáépítéséhez, építôanyagok és háztartási javak beszerzéséhez – mondta.

A vezérigazgató ismertette az OTP Bank Románia közeli terveit is. Mint mondta, befejezôdött az OTP Csoport által felvásárolt Ro Bank átalakítása, a mûködô 16 bankfiók mellett idén további 25 megnyitását tervezik. – Ezekbôl az elsô kettôt Székelyudvarhelyen és Csíkszeredában nyitjuk meg a következô egy-két héten belül, de bankfiókok nyílnak Bukarestben, Pitesti-en és Szatmárnémetiben is – közölte, majd hozzáfûzte, hogy a Székelyföldön Gyergyószentmiklóson kerestek megfelelô ingatlant bankfiók létesítésére, Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen pedig már folyamatban van a bankfiókok létrehozása. A térségbôl még Barót jöhet számításba – hangoztatta.

Nagyváradon, Kolozsvárott, Brassóban és Temesvárott a második fiókot tervezik megnyitni, illetve egységeket terveznek a következô városokban: Zilah, Dés, Beszterce, Nagybánya, Gyulafehérvár, Déva, Arad és Segesvár. Marosvásárhelyen két fiókintézetet kívánnak létrehozni. A Kárpáton-túli megyékben az OTP Bank Románia jelen van, illetve terjeszkedni kíván Konstanca, Galac, Braila, Iasi, Neamt és Bákó megyékben.

(MTI) – Október 11-én ünnepelte hetvenedik születésnapját Ferdinandy György József Attila- díjas író, irodalomtörténész, aki hosszú évtizedekig Puerto Ricóban élt, tanított és írta magyar nyelvû mûveit.

Budapesten született 1935-ben, középosztálybeli családban. Édesapja orvos volt az OTI-ban, aki a nyilas idôkben szanatóriumi beutalók segítségével több embert is bújtatott. Végül ôt magát fogták el a nyilasok, s félig agyonverték. Ferdinandy a József Attila Gimnáziumban érettségizett, s nem megfelelô származása miatt csak többszöri próbálkozás után vették fel a pesti egyetem magyar-francia szakára. Közben 1954-tôl a Fôvárosi Autóbuszüzem alkalmazottja volt, a sofôri vizsgát is letette. 1956-ban került az egyetemre, de a forradalmat követôen, még az elsô vizsgák elôtt 1956 decemberében elhagyta az országot, s Franciaországban, Strasbourgban, majd Párizsban telepedett le.

Többféle foglalkozást is ûzött, volt kikötôi rakodómunkás, egy párizsi könyvkiadó ügynöke, akkumulátor-töltô munkás, bankárgyakornok az Elzászi Általános Bankban. Közben Strasbourgban elvégezte az egyetemet, s irodalomtörténetbôl doktori címet szerzett. Elsô novelláit és esszéit is franciául írta, elsôsorban 56-os magyar emigránsokról. Írásainak nagy sikerük volt, 1961-ben Del Duca-, 1964-ben pedig Saint-Exupéry-díjjal jutalmazták.

Egy idô után azonban visszatért a magyar nyelvhez, mindig elôbb magyarul írta le mûveit, s aztán fordította le ôket – felesége segítségével – franciára. Ekkor kezdett el olyan állást keresni, ami mellett tud anyanyelvén olvasni és írni is, s egy újságban rátalált egy Puerto Rico-i egyetem tanárt keresô apróhirdetésére. Átköltözött Spanyolországba nyelvtanulás céljából. Féléves intenzív tanulás után végül elfoglalta helyét az egyetemen, ahol ún. nyugati civilizációt, irodalmat, mûvelôdéstörténetet, filozófiát tanított.

A tanítás és írás mellett 1964 és 1970 között a Szomorú Vasárnap címû irodalmi lap kiadója és szerkesztôje is volt. Magyarul elôször 1966-ban jelent meg a Futószalagon címû elbeszélése.

1976-tól egyetemi tanári állása megtartásával a Szabad Európa Rádió külsô munkatársa is volt 1985-ig. A rendszerváltás körüli idôszakban egyre gyakrabban látogathatott haza, 1989 után már hosszabb idôszakokat is Magyarországon tölt, s az utóbbi idôben a budapesti Eötvös-kollégium és a pécsi egyetem vendégtanára is volt. Munkásságát 1995-ben József Attila-, 1997-ben Márai Sándor-, 2000-ben Krúdy Gyula-, 2004-ben Alföld- díjjal jutalmazták, 2000-ben pedig elnyerte a Nemzetközi PEN Club prózadíját.

Elsô magyar nyelvû kötetét 1988-ban adta ki a Magvetô Kiadó Szerecsenségem története címmel, a novellák az idegenségrôl, a magány "önkéntes kényszerérôl" rajzolnak érzékletes képet. Az ezt követô idôszakban sorra láttak napvilágot kötetei (Furcsa, idegen szerelem, Üzenôfüzet, Szomorú szigetek. Vadnyugati napló 1958-1988, A francia vôlegény, Távlattan (tárcák), Az amerikai telefon, Nézem az életemet, Mágneses erôvonalak (válogatott kisregények), Gyönyörûen tudott fütyülni, Vadnyugati tárcatár, Kalandozások, Fényképem Balzackal, Robinson úr töprengései), legutóbb 2005-ben jelent meg a Magányos gerle címû kötete.

Ferdinandy György

Rakovszky úr leszállt a villamosról, átment az úttesten, és megállt a temetôfôkapuban.

– Balra! – mondta az ôr.

Mögötte csikorogva továbbindult a villamos.

– Érdeklôdni szeretnék – szólt be az apró ablakon.

– Mikor hunyt el? – kérdezte egy álmos nôi hang.

– Nem tudom pontosan.

– Asszonyneve?

– Kislány volt. Gyerek.

Lomha légy zümmögött az ablaküvegen.

– Megpróbálom – mondta az alkalmazott.

Most nézett fel elôször. Az öregember hallgatott.

– Negyvenhatban – mondta a nô, amikor visszatért. – Huszonegyes parcella.

– Megkeresem.

– Azt ugyan keresheti, uram!

Felírta egy cédulára. Élt tizenhárom évet. És kiadta az ablakon.

– Mégis! – kérdezte Rakovszky úr.

– Ott, ahol régen az árok – felelte az ablakból a hang.

Párás téli reggel. Cseppfolyós. Az öregember elindult a Denevér utca felé vezetô kôrisfasoron.

Az árok felett fahíd vezetett át. Ide temették az öngyilkosokat. A háború után utca lett belôle. Neve van.

Szóval itt. Megállt a durván ácsolt fahídon. Valahol harangoztak. A felhôk között egy pillanatra kisütött a nap.

*

– Hogyne emlékeznék rá! – kiáltotta az asszony. – Itt, a földszinten lakott.

– Egyedül? – kérdezte az öregember.

– A lánya meghalt. De ô, mondom, itt lakott... Jöjjön be – mondta az asszony. – Ne ácsorogjunk a kapuban. Tudja, én még gyerek voltam akkor. De van azért valami, amire jól emlékszem. Steigt das Kindlein auf dem Baum! Na, mit szól hozzá? Meg hogy kommt ein Vogel geflogen. Ezeket énekelte nekem. Azután jött a háború – hányszor elmesélte! Bebújtak a ruhásszekrénybe, és nem tudtak kijönni, mert az épület leszakadt. Ezen persze nevetni kellett. Sokat nevettünk a háború alatt.

– Vidám asszony volt – mondta az öregember.

– Akkor költözött ide hozzánk. Azután jött a béke, elromlott a világ. Hogy is mondjam, megszakadt közöttünk a kapcsolat.

Kávéillat száll. Az asszony szájából gyöngyöznek a szavak.

– Egyszer hazaküldtek az iskolából az apácák. Azt mondták, hogy kilóg a gatyából a fenekem. Kér kávét? Ô, a Tante adott rám egy bugyogót. Olyan nagy volt, hogy a térdemig ért... Cukorral? – zörgött az edényekkel az asszony. – A bátyám bejárt hozzá. Azt mondta, németül beszélnek. Pedig akkor már magyarul is jól tudott... Várjon csak! Egyenruhája volt. Valami kertészetben dolgozott. Egész virágerdô volt itt az ablak alatt.

Az öregember felállt, és kinézett az ablakon.

– Vasárnap pedig vitte a temetôbe a virágot. Nem, nem emlékszem a lányra. Itt halt volna meg?

Rakovszky úr ült a konyha sarkában és hallgatott.

– És ön? – kérdezte az asszony. – Látom, nem idevalósi. Akkoriban még jöttek így vissza férfiak.

*

– Németül beszéltünk – mondta az asszony bátyja. – Ültem a konyhában, mint most maga. Ha megéheztem, enni adott. Nagyon magányos egy ilyen háborús gyerek. Magányosabb, mint az özvegyasszonyok: nincsenek még emlékei sem.

– A húga nem emlékezett rá – mondta az öregember.

– A lányra – felelte a férfi – nem is emlékezhetett. Ritkán láttuk, nem járt iskolába. Úgy tudtuk, azért, mert beteg. A háború után anyánk leküldött minket egy parasztcsaládhoz. Halasékhoz, Kunhegyesre. Ô pedig, Elly, amolyan pesztonkaféle. Anyánk rábízott minket. Azt mondta, hogy ezek majd feltáplálnak, ezek a derék emberek.

– Akkor ismerte ôt! – mondta az öreg.

– Szerelmes voltam belé – felelte a férfi. – Hasonlított rám: nem volt apja se neki, se nekem. Beszélni nem sokat beszéltünk. Emlékszem, volt ott egy nagy eperfa az udvaron. Ô pedig csak ült, kint a fa alatt. Apró kis tanya volt, egy szoba, konyha. Halasék. Látja, rájuk már én sem emlékezem... Tudja maga, hogy milyen feneketlen az Alföldön az égbolt? Hogy milyen féktelen a csend? – szólalt meg újra.

– Tudom – bólintott az öregember. – A tundra is olyan.

– Egész nap csavarogtam. Volt egy bugylibicskám, dinnyét hoztam neki. Madártojást. Felmásztam a fákra, kiszedtem a fészkeket. Hiába. Ôsszel, amikor lejött értünk a teherautó, éppen olyan sovány volt. Olyan sápadt, hogy átsütött rajta a nap.

– Gyenge volt a szíve – mondta Rakovszky úr.

– Nem tudom. De akkor, ôsszel, a teherautón, történt velünk valami rettenetes.

Elszívtak egy cigarettát.

– Éjjel volt, jöttünk a kenderesi úton. Pest felé akkor még csak így lehetett. Azután Törökszentmiklósnál megállítottak az oroszok. Minket bezártak a sofôr mellé, ôt meg... hát igen. Ezek olyan idôk voltak, uram.

Az öregember ült és hallgatott.

– Ne sírjatok!, mondta a sofôr. Az ilyesmit túlélik az asszonyok! Nem is tudom, hogyan jutott az eszembe. Otthon azt mondtuk, hogy a kocsi defektet kapott... Szóval az ôsz. Engem anyánk intézetbe adott. Azután jött a hír, hogy eltemették. Írtam egy verset aznap éjjel. Valahol megvan. Ha akarja, egyszer megmutatom.

*

– Most ki lakik ott? – kérdezte az öreg.

– Anyánk – felelte a férfi. – Nyitva van az ajtó. Bemehet.

– A Rakovszkyné? – kiáltotta az öregasszony. – Nem lakott az itt soha, kérem! Nevelônô volt! Bejárónô? Ó, dehogy. Nem értett az szegény semmihez. De nekem ugye csak az volt a kikötésem, hogy német anyanyelvû legyen... A Tante! Bárcsak ne vettem volna fel!

– Miért? – kérdezte az öreg.

Az öregasszony kiabált, mint a süketek.

– Nem mindegy? Bejöttek a ruszkik. Gürcölt ô is, mint a többiek. Láttam én, téglát pucolt a Moszkva téren. A fôpostáról talicskázta a romokat.

– Szintén németnek tetszik lenni? – kérdezte békülékenyen az öreg.

– Egy frászt! – csattant fel az öregasszony. – Tizenöt forint lakbért fizetett!

Apró, dohos kis lakás. Alagsori. Fûteni nyilván akkor is csak a konyhát lehetett.

Az öregember hallgatott.

– Ma sem értem, hogy miért nem megy haza az ilyen. Akkor már le voltak zárva a határok, de ô osztrák állampolgár volt, rá nem vonatkozott a rendelet... Volt valami rokona Bécsben. Amikor meghalt az a kis penészvirág, azt hittem, hazamegy. Hát ugye nem.

– Jött, kérem, ötvenhat – szólalt meg újra az asszony –, megnyíltak a határok. Özönlött Ausztriába a nép. Ez pedig itt maradt nekem. Volt egy dal: lieber Vogel, flieg weiter... állandóan azt énekelte. Weil ich hier bleiben muss. Mármint hogy ô nem mehet. A férje, az Alfréd, Oroszországban maradt. Eltûntnek nyilvánították. Eltûnt! Ha ugyan valaha is létezett.

– Vele aztán mi lett? – kérdezte az öreg.

– Hogy mi lett? Várjon csak. Hatvannégyben még itt volt, az Erzsébet híd avatásán. Erre jól emlékszem: özönlött a nép. Ô pedig ott állt a hídon, és nevetett.

Az öregember felállt.

– Te fiam, mit koslat ez itt? – kérdezte az asszony. – Te engedted be? Ne engedd be ide az ilyeneket!

*

Rakovszky úr leszállt a villamosról. Párás téli reggel. Cseppfolyós. Az éjjel havazott. Megindult a Denevér utca felé vezetô kôrisfasoron.

– Maga az? – szólalt meg mellette az asszony.

Mentek elôre a hóban. Az öregember hallgatott.

– Hát igen. Egy ideig még hordta ô is a virágot. Kint élt már Ausztriában, de ilyenkor, tél elején mindig beállított. Láttam ôt nem is egyszer, hol itt, hol a villamoson.

– Nem, nem volt semmi ismerôse – válaszolt az öreg kérdésére. – A házbizalmi, a Magda. Nála megfordult, bejelentkezett. Hogy hová, azt persze nem tudom. Húsz évet élt itt, nem csoda, ha visszahozta a lába. Végigment az utcán, benézegetett. De azután nem állt meg a kapuban.

– Beengedtem volna, miért ne! – mondta az asszony. – Itt volt nálam a cucca. Amit itt hagyott.

– Hogy miért? Hát mert csak húsz kilót vihetett. Azt mondta, eljön érte. Az Ellyke stafírungja, mondta. Visszajönnek az emlékeim. Látja, még a neve is eszembe jutott. Finom kis csészék. Olyan fehérek, hogy átsütött rajtuk a nap.

Mentek tovább a Denevér utca felé vezetô kôrisfasoron.

– Na, én megérkeztem – szólalt meg az asszony.

Elfordult, letette a virágot.

Újra szállingózott a hó. Rakovszky úr megállt a durván ácsolt fahídon. Erre várt, idestova ötven éve. Hogy helyreálljon a természet rendje: a csend.

A felhôk között egy pillanatra a nap.

Tárlat

Aki a napokban lépett be a Bernády Ház kiállítótermeibe, egybôl úgy érezhette, a lélek melege veszi körül. Mielôtt az érzelgôsség vádja érhetne e kijelentés miatt, sietek hozzátenni: a festô, a csíkszeredai Márton Árpád látványvilága nagyon is földhöz kötött, valóságos, hétköznapi dolgokból, motívumegyüttesbôl áll össze kerek egésszé. A kenyér, a dagasztóteknô, a sarló s a falusi élet sok más jellegzetes kelléke válik kompozíciói szerves részévé, jelképes üzenethordozójává. És mégis, miközben az alkotó a paraszti lét sok évszázados sajátosságaiból, nemzedékrôl nemzedékre továbbadott szellemi, tárgyi, erkölcsi örökségébôl ihletôdve, sorskérdéseink súlyát is ráhelyezi a szemlélôdô vállára, sugárzó képei szívderengetô melegséggel is beburkolják a nézôt. Az emberség láthatatlan, de kétségtelenül érzékelhetô kisugárzása lenne? A festô ismerôsei pillanatig sem kételkednek ebben. Mélységes humanizmusa, az anyaföldhöz, közösségéhez, hittel felvállalt hivatásához, meggyôzôdéséhez kapcsolódó példás hûsége, megnyerô személyisége egyaránt ötvözôdik benne. Festményein az emelkedettség együtt jár az erôvel, a dráma a derûvel, bizakodással. Nem szokványos kapcsolatpárok. Mint ahogy Márton Árpád filozofikus mélységû, mégis lényegretörôen egyszerû, elementáris erôvel telített mûvészete sem az. Közel fél é