Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Egyre jobban elszigetelôdik a magyar kormány és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök abban a vitában, amely a határon túl élô magyar kisebbségek jogi státusának kérdése körül alakult ki. Alig néhány nappal azután, hogy a budapesti kabinet a nemzeti vízum intézményének bevezetését helyezte kilátásba, a hét végén Marosvásárhelyen megtartott Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumán egyöntetû vélemény alakult ki abban a tekintetben, hogy a külhoni magyarok számára a kettôs állampolgárság megadása képezheti az egyedüli megoldást. A fórum zárónyilatkozatának aláírói csakis a Magyarországra, valamint az Unió más országaiba való akadálytalan belépést tekintik elfogadhatónak, s ugyancsak egyöntetû vélemény alakult ki annak kapcsán, hogy a kormánnyal szembeni véleménykülönbségek ellenére a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) összehívása sürgetô feladat.

A kellôen elô nem készítetten kiprovokált december 5-i népszavazás óta talán most elôször jutott ennyire egyértelmû válaszút elé a magyar politika, ami a kisebbségbe került nemzetrészei iránti viszonyát illeti. Valójában még most sem világos, hogy milyen következményekkel járhat, ha hirtelen néhány millióval nô a magyar állampolgárok száma (attól azért nem kell tartani, hogy új munkavállalók tömege hirtelen elözönli Magyarországot), de a referendum óta egyre egyértelmûbbé válik, hogy bárki is legyen kormányon, ezt a kérdést nem kerülheti meg, mi több, csupán egyetlen jó megoldás van rá.

Ami az egészben azonban a legmegalázóbb a trianoni határokon kívül rekedt magyarok számára, hogy tulajdonképpen ezzel a magyarországi belpolitikai játszmák játékszerévé vált. Már maga a népszavazás, amelyet soha nem kellett volna anélkül kikényszeríteni, hogy komoly konzultálások és az esetleges következmények vizsgálata meg ne elôzte volna, a két legfontosabb magyar politikai pólus elôrehozott választási kampányát eredményezte. Ebben a viadalban az ellenzék volt kedvezôbb helyzetben, hisz kibicként semmit sem kockáztatott, a kormányoldalt viszont annyira felkészületlenül érte az egész, hogy máig sem tudnak kihátrálni abból a pácból, amibe akkori – felkészületlenségük miatt kényszerû – döntésük miatt kerültek. Félô, hogy a határon túli magyarok kérdése, pontosabban annak fitogtatása, hogy ki a hazafibb, ki tesz többet értük minden elôzetes fogadkozás dacára, a jövô évi országgyûlési választási kampány egyik központi témája lesz, miközben elsikkad maga a lényeg. Az a támogatás látja kárát, amelyet a külhoni magyarok a szürkeállomány exportjával már sokszorosan megfizettek Magyarországnak.

A jövô heti közös román–magyar kormányülés néhány fontos kérdésében folytat egyeztetô tárgyalásokat Bukarestben Baráth Etele, európai uniós ügyekért felelôs tárca nélküli miniszter. A tisztségviselô hétfôn reggel Markó Béla miniszterelnök-helyettessel, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökével találkozott a kormány épületében, majd Anca Boagiuval, az integrációs ügyek miniszterével, Sebastian Vladescu pénzügyminiszterrel, és Borbély László középítkezési és területrendezési megbízott miniszterrel folytatott megbeszéléseket.

A reggeli tanácskozás után Markó Béla újságíróknak elmondta: jól elôkészítettnek, tartalmasnak és fontosnak ígérkezik a jövô heti – október 20- án és 21-én rendezendô – közös kormányülés. Most már tisztázódtak a szervezési kérdések, rögzítették a programot, már csak néhány részletet kell tisztázni. Markó szerint nem csupán szimbolikus üzenete lesz ennek az eseménynek, hanem konkrét döntések is születnek azon a fórumon, például infrastrukturális, mûvelôdési, oktatási vagy integrációs kérdésekben.

A felek megállapodásokat köthetnek egymással egyebek között a fôkonzulátusi hálózat bôvítésérôl, a Gozsdu-Alapítvány létrehozásáról, nem is beszélve a környezetvédelem vagy az infrastruktúra-fejlesztés területérôl. Ez a kormányülés tehát távolról sem csak véleménycsere lesz, egyezségek sorát hívhatja életre – mondta a romániai miniszterelnök-helyettes.

Baráth Etele az MTI-nek elmondta: e kormányülésen Magyarország új EU-tagként átadhatja tapasztalatait, amelyeket az uniós belépésre való felkészülés során "saját kárán", saját nehézségeinek leküzdésével szerzett az intézményfejlesztés, a jogrendszer átalakítása, a kultúra és a gazdaság különbözô területein.

A jövô heti kormányülésen nagy hangsúlyt fektetnek majd a nemzeti fejlesztési tervek összehangolására. A határok virtualizálódása kapcsán ez nagy lehetôséget jelent, néhány kiemelkedô nagy projekt is számításba fog jönni – mondta a miniszter.

Baráth Etele hangsúlyozta: Románia is érintett a következô idôszakban a pénzügyi perspektíva kialakításában, a nagy európai politikák kérdésében. A román pénzügyminiszter felelôs a nemzeti fejlesztési terv végrehajtásának koordinációjáért, ebbôl adódóan a két ország közötti szoros együttmûködés témája szerepel a hétfôi megbeszélések napirendjén. Borbély Lászlóval fôleg a határon átnyúló területfejlesztési kérdésekrôl, a fejlesztési pólusok kialakításáról, a Duna-projektrôl mint közös fejlesztésrôl, valamint az észak- erdélyi autópályáról folytat eszmecserét Baráth Etele.

Pénteken délután zárt körben, néhány vezetôségi tanácstag és a prefektus kabinetfônökének jelenlétében iktatták be a Megyei Tanfelügyelôség újonnan kinevezett vezetôjét. Ganta Suzana Maria mérnök-tanár 14 éve dolgozik a tanügyben, tavaly kapott címzetes tanári kinevezést a Vegyipari Iskolaközpontba, ahol öt éven át tanított. 1996- tól tagja a Demokrata Pártnak, amely a kinevezését támogatta.

– Új szellemet szeretnék meghonosítani ebben az intézményben, mivel úgy vélem, hogy az én nemzedékem feladata megváltoztatni a pedagógusok mentalitását – válaszolta a Népújság azon kérdésére, hogy miért vállalta a tisztséget. További érdeklôdésünkre elmondta, hogy a változást elsôsorban a tanerôkkel, diákokkal, szülôkkel és a helyi közösséggel való közvetlenebb kapcsolattartás terén szeretné elérni. A tanfelügyelôség tevékenységét illetôen nagyobb átláthatóságot, demokratikus vezetési stílust és csapatszellemet ígért.

A megyei oktatásügy legnagyobb problémájának azt tartja, hogy a diákok motiváltsága hiányzik, ezen szeretne változtatni a gazdasági tényezôkkel való szorosabb kapcsolattartás révén. Véleménye szerint a szakképzés a helyi fejlesztési tervnek megfelelôen gazdag kínálatot nyújt a diákoknak.

Ami a stratégiát illeti, erre majd akkor tud válaszolni, ha megismeri a kollégákat és az intézményben folyó tevékenységet – tette hozzá.

A leköszönt fôtanfelügyelô körül kirobbant botrányt illetôen úgy vélekedett, hogy elemezni fogják a helyzetet.

– Somesan úrnak megvan a katedrája a Papiu Nemzeti Kollégiumban, a tisztséget illetôen a minisztérium fog döntést hozni – jelentette ki a pénteken beiktatott fôtanfelügyelô.

Hogy miért történt olyan kurtán-furcsán, a nyilvánosságot mellôzve a beiktatása, megtudtuk, hogy kinevezését október hatodikán írták alá a minisztériumban, de mivel exz a jóváhagyás napokra eltûnt (!), és csak a prefektus közbenjárására került elô, hétfôig lejárt volna az érvényessége. Ganta Susana Maria, akinek a kinevezését azért vonták kétségbe, mivel nem tesz eleget annak a feltételnek, hogy vezetô tisztséget töltött be, elmondta, hogy két egyetem utáni képzésen vett részt, és az alkalmazott informatika mellett versenyképes menedzsmentbôl is diplomát szerzett.

Somesan Stefan volt fôtanfelügyelô, akinek nem tették lehetôvé, hogy a nyilvánosság elôtt leköszönjön, kellemetlen helyzetbe került. A Papiu Nemzeti Kollégiumban, ahova állítólag már a leváltást követôen írta alá a saját kinevezését, nem fogadják el igazgatónak. Kérdésünkre Luca Corina szakszervezeti vezetô elmondta, hogy a tanári közösség határozata értelmében Seuchea Florina igazgatónôt arra kérték, hogy mandátuma lejártáig maradjon az iskola élén, és vonja vissza az erkölcsi kényszer alatt megírt lemondását. Ezt a volt igazgatónô megígérte a kollégáknak. Luca Corina tanárnô szerint Somesan Stefan kinevezését azért ellenzik, mivel éveken át az Unirea líceumot támogatta a Papiu ellenében, és fôtanfelügyelôként nem tudta megôrizni a semlegességét ezen a téren. Somesan Stefan még a tavasszal tette át a katedráját az Unirea líceumból a Papiuba, ahol a tanári közösség 46 tagja a korábbi igazgatónônek szavazott bizalmat.

Igencsak benépesült hétfô délben az egykoron a számológépgyárhoz tartozó épület elôtti tér. Az alkalom, és az ünneplô tömeg jelenléte nem volt véletlen, hiszen déli két órakor kezdôdött a Petru Maior Egyetem új, Jeddi úti épületének avatóünnepsége, amelyen egyaránt részt vettek az egyetem oktatói, hallgatói, valamint a város és megye képviselôi, közéleti személyiségei. Az új campus udvarán elsôként Liviu Marian rektor üdvözölte a jelenlevôket, majd az elôcsarnokban a magyar történelmi egyházak képviselôi a román felekezetek papjaival egyetemben felszentelték a felavatandó épületet, a Petru Maior Egyetem Gazdasági, Jogi és Közigazgatási Karának új székhelyét. Ezután az Aula Magnába vonult az ünneplô közönség, ahol Liviu Marian mondott nyitóbeszédet, kijelentvén: az épület nem csak oktatási székhellyé, hanem kulturális központtá szeretne válni. Mint hallottuk, az idén ôsszel lesz 45 éves az intézmény, amelynek ez évben 5600 diák lépi át kapuit. A volt Elektromaros 4000 négyzetméteres adminisztratív épületét az egyetem megvásárolta, majd 2003 ôszén elkezdték az (át)építômunkát, amelynek eredménye az új campus. Az 1.300.000 eurónyi költség háromnegyedét az intézmény állta, így idéntôl tizennégyezer négyzetméternyi "oktatási felületen" kezdheti, illetve folytathatja tanulmányait a Petru Maior hallgatósága.

Napközben szép volt az idô, de ahogy lebukott a nap a domb mögé, máris hideg és sötét ôszi este lett.

Összerántom magamon a dzsekit és türelmetlenül várom a buszt, azaz a buszocskát a felsô Kis–Küküllômente egyik városkájában.

A Szováta -Marosvásárhely menetrend szerinti járat tíz percnyi késéssel érkezik. Három utas leszáll, mi, néhányan pedig felpréselôdünk. Én vagyok az utolsó, nô létemre. Ordít a sofôr, hogy csukja már be valaki az ajtót. Nagy nehezen akad egy olyan kéz, – nem tudom kié – de amely épp szabad, és eléri a hátam mögötti kilincset, majd addig lökdösi a sínen csúszó ajtót, ameddig az becsukódik. Hálás vagyok ennek a kéznek, akárkié is volt. Egy másik kéztôl pedig elôreküldöm a sofôrnek a pénzt.

Megpróbálok helyet keresni a bal lábamnak, de nincs hely, mert a földön mindenütt kis szatyrok, batyuk, hátizsákok hervernek, hisz ezeknek a buszocskáknak – maxitaxiknak – nincs csomagterük.

"Majd elrázódunk, csak haladjunk egy kicsikét..." – nyugtatom magam, s abban reménykedem, hogy idôvel hátha leszáll majd valaki. Nem zavar, hogy az arcomba lehelnek, hogy a lábamra lépnek, hogy kicsavarodik a gerincem. És látszólag mindannyian így vagyunk ezzel. Csak haladjunk elôre, az a lényeg.

A sofôr jóval a következô helység elôtt hangosan megkérdezi, van-e leszálló. Válasz nem érkezik. "Hát, ha leszálló nincs, akkor felszálló sincs!" – rikkantja el magát, s fél szemmel látom, hogy közben odakacsint a két szöszibabának, akiket gondosan maga mellé ültetett odafönt, a fürdôtelepen, még induláskor. Elsuhanunk a minket értetlenül bámuló embercsoport mellett, akik a buszmegállóban fagyoskodnak.

"Ma én is így jártam, mint ezek...Két maxitaxi ment el úgy, hogy meg sem állt. Már három órája úton vagyok." – meséli egy mellém préselt diáklány, aki a városban tanul.

"Még a korai nagy autóbuszt is kicserélték ilyen kicsire, hogy arra se férjünk fel, pedig inkább felkelnénk hajnali ötkor, csakhogy rendesen utazhassunk"- panaszolja a barátnôje.

"Két leszálló, két felszálló!" – hallatszik a sofôr hangja. – "Ezt a két lányt felvesszük, mert ezek vékonyak!" – érvel és nagyot kacag mellé.

És tényleg, ismét ott marad egy 6 – 7 tagú csoport a következô megállóban is, kisgyerekestôl, kismamástól, mindenestôl.

"Már alig bírok állni, levegô sincs, fogódzkodni sem tudok! Ennyi pénzért ilyen szolgáltatást nyújtani, ez mégiscsak felháborító, hogy mindig így kell utazzunk!" – fakad ki egy lány, hangosan, hogy azt a sofôr is hallhassa.

A sofôr hátrakiált: "Hallgass már és örülj, mert Európa felé megyünk! – és dalolva rákapcsol egy kereskedelmi rádióra, ami épp most válik foghatóvá. "Ezek szerint már a Balavásári tetôn vagyunk!" – örvendezek magamban.

"Akkor nemsokára valahogy megérkezünk!"

A román-magyar határ román oldalán ismét visszaállt a Magyarországra utazó román állampolgárok számára az október elsejéig érvényben volt kilépési követelményrendszer. E hó hetedikétôl kezdve ugyanis hatályba lépett a külföldi utazási feltételeket szigorító román belügyminisztérium rendelet módosítása – errôl az országos rendôrfelügyelôség adott ki tájékoztatást.

A hivatalos közlönyben történt megjelenésével a gyakorlatban is érvénybe lépett a belügyminisztérium 820/2005. számú jogszabályát módosító új, 900/2005. számú rendelete. Ennek értelmében a külföldre utazó román állampolgárok közül csak azoknak kötelezô úti céljukat és annak feltételeit igazoló iratokat felmutatniuk, akik a schengeni övezet országaiba – Ausztriába, Belgiumba, Dániába, Finnországba, Franciaországba, Görögországba, Hollandiába, Izlandba, Luxemburgba, Németországba, Olaszországba, Portugáliába, Spanyolországba és Svédországba – igyekeznek.

A péntektôl hatályba lépett módosításokkal együtt érvényes román határátlépési követelmények szerint az Európai Unió tagállamaiba és beutazási vízumot nem követelô más államokba utazni kívánó román állampolgároknak az országból történô kilépésükkor, az útlevélen kívül, fel kell mutatniuk az egészségbiztosítási bizonylatot, a menet- térti jegyet vagy a visszatérés útiköltségét fedezô legalább 150 eurót, valamint a külföldi tartózkodás idejétôl függô minimális pénzösszeget, valutában. Az Európai Unió tagállamai esetében ez az összeg napi 30 euró, a többi állam esetében pedig naponta 20 eurónak megfelelô valuta. (Románia korábban legalább 500 euró felmutatását követelte meg határátlépéskor a külföldre utazó állampolgáraitól). A Magyarországra utazókra viszont ennél enyhébb szabályok érvényesek.

Mint a belügyminisztérium korábban közölte, ez azért vált lehetôvé, mert a román és a magyar határrendészet között jegyzôkönyvben rögzített megállapodás született az illegális migráció megakadályozásáról. A két határrendészet között ezen a héten létrejött megállapodás szerint a Magyarországra családlátogatási vagy turisztikai célból utazni kívánó román állampolgároknak nem kell hivatalos látamozással ellátott írásos meghívót vagy elszállásolási bizonylatot felmutatni a határon. Elég a menet-térti jegy, vagy ennek hiányában, a visszaút díját fedezô 150, illetôleg a minimális öt napi ellátás fedezésére szükséges napi 30, azaz további 150 (tehát összesen 300) euró értékû külföldi valuta felmutatása.

A román határrendészet szóvivôje pénteken azt is közölte, hogy a Magyarországra utazó román állampolgároknak nem kell felmutatniuk egészségbiztosítási bizonylatot sem, mert erre vonatkozóan kétoldalú államközi megállapodás van érvényben.

Viszont a román rendôrség figyelmeztette az érdekelteket: ha átjutottak a román-magyar határon és Magyarországról tovább akarnának utazni a schengeni övezet országaiba, ezt csak akkor tehetik meg, ha további úti céljukat az október elsejétôl érvényes román határrendészeti követelményeknek megfelelôen hivatalos meghívóval vagy egyéb írásos bizonylatokkal tudják igazolni. Ugyanis a törvénytelen migráció megakadályozására vonatkozó román-magyar határrendészeti megállapodás értelmében Magyarországon nemcsak a magyar határrendészet, hanem adott esetben a román határrendészet oda delegált emberei is számon kérhetik ezeket.

A német konzervatív pártok (CDU, CSU) és a szociáldemokraták (SPD) vezetôi egyetértésre jutottak abban, hogy a legerôsebb parlamenti frakció adja egy majdani nagykoalíció kancellárját, ami megnyithatja Angela Merkel kereszténydemokrata jelölt (CDU) elôtt a kormányfôi poszthoz vezetô utat. Errôl a ZDF közszolgálati televízió értesült hétfôn délelôtt.

Ugyancsak ZDF-értesülés, hogy a szociáldemokraták nyolc poszthoz juthatnak a kormányban. Övék lehet a külügyi, a pénzügyi, az igazságügyi, a munkaügyi, az egészségügyi, a közlekedésügyi, a környezetvédelmi tárca, valamint a fejlesztési segélyek minisztériuma. Korábbi értesülések szerint a kancellárral és a kancellári hivatalt miniszteri rangban vezetô politikussal együtt a konzervatív oldalt is nyolc fô képviselhetné a kabinetülések asztalánál.

Értesülések szerint a konzervatívok kapnák a védelmi, a belügyi tárcát, a gazdasági és mûszaki fejlesztési minisztériumot, a fogyasztóvédelmi és mezôgazdasági tárcát, továbbá konzervatív politikus állna az oktatással és kutatással, valamint a családügyekkel foglalkozó minisztériumok élén.

A két legnagyobb párt csúcsvezetôi vasárnap este tartottak újabb szûk körû találkozót, de nem nyilatkoztak a sajtónak. Hétfôn délelôtt pártelnökségi üléseken ismertették részletekbe menôen, hogy milyen eredményre jutottak a tárgyalásokon, majd a testületekben lezajló vita és állásfoglalás után újból tárgyalóasztalhoz ülnek.

Az új összetételû szövetségi gyûlésben (Bundestag) a konzervatív pártok szereztek négymandátumos többséget. Ennek birtokában elôfeltételül szabták, hogy csak akkor kezdenek hivatalos nagykoalíciós tárgyalásokat a szociáldemokratákkal, ha ez utóbbiak elfogadják Merkelt kancellárnak. A szociáldemokraták heteken át ragaszkodtak a jelenlegi kancellárhoz, Gerhard Schröderhez.

Vezetô szociáldemokrata politikusok közül vasárnap és hétfôn többen úgy nyilatkoztak már, hogy elfogadhatónak tartják Merkelt a kancellári poszton, ha tartalmi kérdésekben a szociáldemokratákat kielégítô álláspontok alakulnak ki.

A pakisztáni katonák és brit segítôik azonnal leállították gépeiket és teljes csendet kértek a körben állóktól. A hozzátartozók szemében felcsillant a remény, hátha valaki az övéik közül...

A férfi, aki valószínûleg meghallotta, hogy közelednek a mentôcsapatok s velük együtt eljött megmenekülésének talán utolsó esélye, újból kiáltott. "Ha hall engem valaki, kérem, mentsenek meg! Nagy az Isten!" Hanglokátorokkal vizsgálják egyébként a Margala Towers egész romhalmazát, túlélôk után kutatva.

Ilyen és hasonló esetek történnek a dél- ázsiai ország katasztrófa földrengés sújtotta vidékein, ahol a Richter-skála szerinti 7,7 erôsségû szombati földrengés óta hétfô reggelre negyvenezerre nôtt a halálos áldozatok száma.

A mentôcsapatok fanatikus elszántsággal kutatnak túlélôk után, s ha élet jelét, netán kétségbe esett segélykérést hallanak a romok alól, akkor válik csak igazán nehézzé a munkájuk. Természetes ösztönük azt diktálná, hogy földmarkolóikkal és más nehéz gépeikkel minél hamarabb kiszabadítsák a romok alatt rekedt embert, ugyanakkor épp ilyenkor kell minden mûveletet nagyon alaposan megtervezni, mert egyetlen manôvertôl rászakadhat a bent lévôre a romhalmazban képzôdött "barlang". Dönteni kell, noha élet-halál kérdésérôl van szó, de a romok alatt lévôket többnyire csakis nagy gépekkel lehet kiásni, bármekkora legyen is a kockázat.

A Margalat Towersnál – amelynek romhalmaza olyan hatalmas, hogy a mentôk hangyáknak tûnnek rajta – a brit mentôosztagok vették át a vezetô szerepet, mert a hadsereget ugyan nagyon tisztelik Pakisztánban, de a hétvégihez hasonló katasztrófa mértéke messze meghaladja azt, amit még kezelni tudna.

A legtragikusabb helyszínek egyike a földrengés után az Afganisztánnal határos Északnyugati Határ tartomány, ahol két iskola romjai alatt 850 gyerek rekedt: szülôk százai kutatják a romokat botokkal, ásókkal, zokogva, miközben a betemetett gyerekek segítségért kiabálnak.

A pakisztáni elnök szóvivôje, Saukat Szultan vezérôrnagy szerint van remény arra, hogy hétfô estére az Iszlámábádtól legtávolabb esô körzetekbe is eljutnak a mentôegységek, viszont ugyanô nem tartja kizártnak, hogy a halottak száma eléri a 41, a sebesülteké a 42 ezret. Ami már többé- kevésbé pontos adat: két és fél millió ember vált hajléktalanná csak Pakisztánban, számukra már megérkezett vagy úton van mintegy 200 ezer sátor.

Egész országrészekre terjed ki a mentés nemcsak Pakisztánban, hanem Indiában és Afganisztánban is. A legdrámaibb helyzet Kasmír államban alakult ki, annak mind indiai, mind pakisztáni ellenôrzésû részén. Egyedül ennek a tartománynak a Pakisztán ellenôrizte részén hétfô reggelig csaknem húszezer halottat és negyvenezer sebesültet számoltak össze. A tartomány 600 ezer lakosú székhelyével, Muzzafarábáddal gyakorlatilag továbbra sincs semmilyen összeköttetés.

Az AP helyszíni tudósítója arról számolt be, hogy a városban, ahol eddig mintegy 11 ezerre becsülik a halálos áldozatok számát, katonák kutatnak az egyetem megsemmisült épületeinek romjai között: attól tartanak, hogy több száz fiatalt temettek maguk alá a kollégiumi és egyéb épületek. A hajléktalanná vált emberek a hideg éjszakát tábortüzek körül töltik, de az összehangolt segítségnyújtásnak nincs nyoma: az embereknek nincs mit enni és inni. A boltosok pedig egyre gyakrabban csapnak össze a fosztogatókkal, akik közül sokan csak enni szeretnének valamit....

– A vétó elég durva eljárásnak tûnik, azonban az adott körülmények között mégiscsak ez volt a leghumánusabb, hiszen hogyha elharapódzik a vita, az azt jelentette volna, hogy a jelen levô szervezeteket beleráncigáljuk egy kárpátaljai belsô konfliktusba. Ettôl akartam megkímélni a jelenlevôket azzal, hogy miután a KMKSZ ellenszervezete jelezte a felvételi kérelmét a Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumába, egyértelmûvé tettem, hogy a KMKSZ nem fogja ezt megszavazni, ami által a további vita értelmetlenné vált, hiszen az elfogadott alapszabály szerint minden döntés, így az új tagok felvétele is csak konszenzusos alapon történhet.

– Mi az, hogy a KMKSZ ellenszervezete?

– Pont ettôl a vitától akartam megkímélni a többieket, hiszen egy ilyen fórumnak nem annyira az ellentétek tisztázása vagy pontos exponálása a feladata, hanem a közös nevezônek a keresése, a közös álláspontnak, az egyetértésnek a kimunkálása. És azok a témák, amelyekben nekünk egyetértést kell kimunkálni, viszonylag távol esnek attól, hogy hogyan zajlanak a politikai küzdelmek Kárpátalján, vagy hogy kinek mi írható a számlájára. Tehát úgy vélem, hogy ebbôl a szempontból a mi eljárásunk teljesen korrekt és logikus volt.

– Lehet, hogy korrekt és logikus volt, de mivel indokolja meg a vétót, azonkívül, hogy politikai ellenfelük az UMDSZ?

– Azt lehet mondani, hogy a legfontosabb érv, ami miatt mi nem tehettünk mást, az a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség több éve érvényben levô állásfoglalása, amely arról szól, hogy nem ismerjük el az Ukrajnai Magyar Demokratikus Szövetséget a jelenlegi formájában. Hiszen ezt a szervezetet 1990-ben a KMKSZ hozta létre a lembergi és a kijevi egyesülettel, abból a célból, hogy legyen egy országos bejegyzésû szervezet, mert hátha ez az országos bejegyzésû szervezet valamikor majd valamire jó lesz. Az történt, hogy 1994 vége felé a lembergi és a kijevi szervezet alapszabály-ellenesen alapszabályt módosított és vezetôt váltott. A KMKSZ akkor is jó húszezres tagsággal rendelkezett, ôk pedig természetszerûen pár tucatnyi vagy akár pár száz fônyi tagsággal. Olyan volt a politikai helyzet, hogy valamiféle szervezeti ellenpólust kellett létrehozni a KMKSZ-nek és ezt nagyon csúnyán, puccsal hajtották végre. Gondolják el, hogy van egy három tagból álló kollektív szervezet Ukrajnában, az egyik az egész kárpátaljai magyarságot képviseli húszezer taggal, a másik kettô meg két nagyvárosi értelmiségi kör, és ez a két kis kör úgy dönt, hogy kigolyózza a KMKSZ-t. Amikor ez megtörtént, akkor a KMKSZ-nek kialakult az az elvi álláspontja, hogy az a szervezeti állapot, ami ezek után érvényes új tagokkal, új alapszabállyal, új vezérkarral, az nem legitim, hiszen törvénytelenül jött létre. Tehát az UMDSZ nevében futó ellenszervezeteket egyszerûen mint UMDSZ- t nem ismerjük el. Tulajdonképpen ilyen értelemben nem is volt más lehetôségem, mint a ’95 óta változatlanul érvényben lévô KMKSZ- választmányi döntésnek az érvényesítése ebben az esetben is.

Vasárnap este Ciprian Dobre prefektus fogadta Theo Meisent, az Európa Tanács mezôgazdasági bizottságának raportôrét, Alfred Sixtot a mezôgazdasági bizottság fôtitkárát, Komlóssy Józsefet, a mezôgazdasági bizottság magyarországi szakértôjét, Nicolae Flaviu Lazint, a hazai Mezôgazdasági Minisztérium vidékfejlesztésért felelôs államtitkárát. A kisteremben tartott sajtótájékoztatón dr. Kelemen Atilla, a képviselôház mezôgazdasági bizottságának elnöke tolmácsolt.

Elhangzott, hogy Romániában 4 millió magángazdaság van, ezek az össztermôterület 64%- át jelentik. Az egyéni gazdaságok földterületeinek nagysága átlagosan 2,47 hektár, amelyek gyakran több parcellából tevôdnek össze. Elképzelhetô tehát, hogy milyen nagy arányú a termôterületek szétdaraboltsága. Ezeken a kis parcellákon semmiképpen sem lehet jövedelmezôen termelni, alig biztosítják a gazdálkodók megélhetését. Így a termôterületek tagosítására Romániában is égetôen szükség van. Az Európa Tanács szakbizottsága most azt javasolta, hogy Romániában, Gyergyóremetén indítsanak ilyen irányú programot.

A sajtótájékoztató után lapunk kérdéseire válaszolva Rákosi Botond, a gyergyóremetei tagosítási társaság képviselôje elmondta: az ügy érdekében Theo Meisen, Alfred Sixto, Komlóssy József, Nicolae Flavius Lazin Gyergyóremetére látogatnak, bejárják a község területét, a helyi szakemberekkel, a helyi gazdákkal állnak szóba és megbeszélésre kerül sor a tagosítási társasággal. Hasonló témával Csíkszeredában is eszmecserére kerül sor, majd elkészítik a jelentést a program beindításáról.

– Miért éppen Gyergyóremete?

– A település lakossága 6.000 fô, a mezôgazdasági terület 10.600 hektár. A gazdálkodók általában 4-5 hektáros földtulajdonnal rendelkeznek, de ez a 4-5 hektár 8-10 parcellából áll össze. Ezek összevonásáról a tulajdonosok véleménye megoszlik, a fiatalok látják inkább ennek szükségességét. Végül is a közösség fogja eldönteni, hogy sor kerül-e a tagosításra vagy sem.

Komlóssy Józsefet, a projekt kezdeményezôjét Gyergyóremetéhez kötik a gyökerei. 22 éven át dolgozott Svájcban ezen a munkaterületen, ott pedig a gyergyóremeteihez hasonlók az éghajlati és domborzati viszonyok. A 22 év alatt szerzett tapasztalatait szeretné ide hozni, hogy az országnak segítsen.

– Célunk az, hogy bemutassuk, miként kell megoldani a falusi lakosságnak a jövôjét, hogy a mezôgazdaságnak elérhetô perspektívát alakítsunk ki. Nemcsak a mezôgazdasági termelés biztosításáról van szó, hanem a környezet- és tájvédelemrôl is. Egyben olyan infrastruktúrát kell teremteni, amely vonzó lesz a fiatal korosztályok számára, hogy a falvak ne ürüljenek ki. Lényeges mozzanat, hogy a szóban forgó tervezetre építve elérhetôk az EU-s infrastrukturális támogatások. Diribdarab földekre nem lehet támogatást igényelni és hitelt sem a bankoktól. Olyan mintagazdaságokat kell tehát teremtenünk, amelyek egyazon idôben több lábon állnak. A cél az, hogy a gazda egyénileg termeljen, közösen dolgozzák fel a terményt és közösen értékesítsék, csak így válhatnak versenyképessé. A román mezôgazdaságban a lakosság majd 50%-a dolgozik. Kérdés, hogy mi lesz az emberekkel, ha nem találunk olyan megoldást, ami biztosítja számukra a jövôt.

Dr. Kelemen Atilla, a képviselôház mezôgazdasági szakbizottságának elnöke, az indítandó tagosítási projekt egyik aláírója a következôket mondta: – A vidékfejlesztés Románia egyik nagy kihívása az EU-csatlakozási folyamatban. Nem az a megoldás, hogy a vidéki lakosságot városra hozzuk, hanem az, hogy ott megfelelô életkörülményeket biztosítsunk. Vidéken a családi termelésbôl is meg lehet élni, de azokhoz biztosítani kell a feltételeket. Ezek egyike a tagosítás. Ha ez sikerül, akkor a kis- és közepes farmok önmaguktól alakulnak meg, hogy az optimális struktúrát hasznosítnai tudják. Nagyon profán hasonlattal fejezném be: "csak tó legyen, mert béka kerül belé".

A marosvásárhelyi zsinagógában illetve a Holokauszt-emlékmûnél emlékeztek meg tegnap a megyébôl elhurcolt hatezer zsidó áldozatra, illetve arra a hatmillió zsidóra, akik a német koncentrációs lágerekben, munkatáborokban vesztették életüket a második világháború alatt. A román kormány tavaly október 9-ét nevezte ki a holokauszt napjának, ezáltal hivatalosan elismerve, hogy Romániában is volt zsidóüldözés, deportálások, pogromok és kivégzések.

Ausch Sándor, a marosvásárhelyi zsidó hitközség titkára a zsinagógában megtartott megemlékezô imát megelôzôen beszélt 1941. október 9-rôl, arról a napról, amikor Romániában megkezdôdnek a Transznisztriába irányuló deportálások. "Tisztelgünk a transznisztriai mártírok emléke elôtt, a marosvásárhelyi áldozatok emléke elôtt. Nem feledkezünk meg a világ zsidóiról, akiket elgázosítottak, agyonlôttek, halálra éheztettek" – mondta. Iancu Isidor tanár, elôimádkozó tartotta a megemlékezô imát, ezt követôen a holokauszt hat túlélôje meggyújtott egy-egy gyertyát a hatezer Maros megyei áldozat illetve a hatmilliónyi, haláltáborokban életüket vesztett zsidó emlékére.

A Holokauszt-emlékmûnél folytatódott a megemlékezés, koszorúzási ünnepséggel. Ausch Sándor emlékeztetett rá, hogy Maros megyébôl 7500 zsidót hurcoltak el 1944-ben, köztük 1800 gyereket. Hangsúlyozta, hogy miután sok éven át nem ismerték el hivatalosan, hogy Romániában is volt holokauszt, ez tavaly, egy kutatóbizottság munkájának eredményeként végre megtörtént. Sandor Vasile tanár a történelmi eseményeket elevenítette fel, a zsidóüldözések korát, utalva a marosvásárhelyi deportálásra is, amelynek során a város zsidó lakosságát három hét alatt gettóba zárták, majd az auschwitzi lágerbe hurcolták. Dub Vasile egyetemi docens a zsidó hitközség nevében emlékezett meg a holokausztról, leírva a deportálások körülményeit. "Nem szabad elfelejtenünk azt a közel 7600 zsidó gyereket, asszonyt, idôs férfit, akik közül alig 1500-an tértek vissza Marosvásárhelyre" – hangsúlyozta. Hozzátette, örök tisztelet azoknak a nem zsidó, bátor embereknek, akik életüket veszélyeztetve zsidó életeket mentettek meg, "mert tetteik reményt adnak azok számára, akik már elvesztették mindenüket". "A holokauszt – Soah héberül – megsemmisülést jelent. Igen, volt román holokauszt, igen, volt magyar holokauszt. A múlttal szembe kell nézni, másképp hibás alapokra építjük közös európai jövônket. Merjük remélni, hogy a mai és a következô generációk tanulságot vonnak le ebbôl a tragédiából" – mondta.

A koszorúzási ünnepségen felszólalt még Ciprian Dobre prefektus és Dorin Florea polgármester, majd a zsidó hitközség, a prefektúra, a polgármesteri hivatal és az Unirea Nemzeti Kollégium nevében helyezték el a koszorúkat.

A Magyar Tudományos Akadémia pedagógiai bizottsága október 6–8. között ötödik alkalommal szervezte meg Budapesten azt a nagyszabású tudományos konferenciát, amelyen a pedagógiai valóság szakavatott magyar kutatói legfrissebb eredményeiket mutathatták be. Az akadémia Roosevelt téri impozáns székházában megtartott, s Magyar Bálint oktatási miniszter által megnyitott konferencián közel négyszáz pedagógus és neveléstudományi szakember vett részt, köztük a pedagógia két erdélyi magyar mûvelôje is, nevezetesen Fodor László és Bán Éva, az EMTE Humán Tudományok Tanszékének oktatói. A konferencia központi célját az új kutatási eredmények széles körû szakmai megismertetése és megvitatása, valamint a magyar neveléstudományi kutatók szakmai közéletének formálása képezte.

A "Közoktatás, pedagógusképzés, neveléstudomány" fedôcím alatt zajló konferencián a vásárhelyi kutatók a nevelés és oktatás jelenségvilágának sajátos vetületeiben mindenekelôtt az utóbbi évben feltárt kutatási eredményeikrôl adhattak számot. Fodor László az implicit indoktrinációs oktatási helyzetek, a nem nyílt szándékú, a tanulók kritikai gondolkodását és szabad akaratát elnyomó, manipulatív pedagógiai nyomásgyakorlás, illetve a gyermeki tudat kényszeres strukturálásának problematikájában végzett kutatásainak egyes eredményeit mutatta be. Bán Éva pedig a keresztyén nevelés és a valláspedagógusi szakma megújulásának távlatában a személyiségközpontú vallástanárképzés hatékonyságára vonatkozó vizsgálódásainak fô adatait prezentálta. Minden jel arra utalt, hogy a bemutatott anyagok elnyerték a résztvevôk érdeklôdését és tetszését.

A konferencia, mely a nemzetközi tudományos találkozók megszokott formai kereteit követte (plenáris elôadások, tematikus elôadások, poszterbemutatók, szimpóziumok és informális tanácskozások), kiváló alkalmat adott az EMTE oktatóinak is arra, hogy bemutassák a neveléstudomány területén végzett tudományos kutatásaik jelentôsebb eredményeit. Ez alkalommal általánosan is beigazolódott, hogy az EMTE – melynek keretében az erdélyi magyar neveléstudománynak is egy új kutatási centruma bontakozik ki dr. Lázár Sándor tanszékvezetô irányítása alatt – olyan tevékenységi keretet biztosít az oktatók számára, amely kivételesen alkalmas a fokozott kutatási erôfeszítésekre, a gyermekek gondozási, nevelési és oktatásgyakorlatát sikeresebbé tevô eredmények feltárására.

Élôvé teszik hovátartozásukat azok, akik a korszerûséget össze tudják kapcsolni kultúránk népi értékeinek megôrzésével. Szombaton a hagyományôrzô táncosok, dalosok hetedik alkalommal találkoztak Kibéden. A népviseleti parádé ezúttal sem maradt el, a református templomban felzúgott ismét Bodor Péter orgonája, az ökuménia jegyében hallhattuk Lázár Levente csokfalva-szovátai unitárius lelkész szószéki beszédét, Falka Zoltán helybeli lelkipásztor pedig azt hangsúlyozta, hogy nemzetünk mindig fel tudott emelkedni a legnehezebb történelmi csapások után is, ezért az október eleji dátum nem elriaszt, hanem erôt adva fölemel.

Errôl szólt Mátyus Ilona ny. tanítónô szép emlékezése – nemzetünk hôsei az egykori csillagkoszorúból tekintenek mai Gyöngykoszorúink népére, a sok fiatalra, aki szívesen jön el Kibédre. A mezômadarasi fúvósok éppúgy hozzátartoznak a Szabó György Pál tanár és felesége, Éva asszony által új életre hívott Gyöngykoszorú mozgalomhoz, mint mondjuk, Erdôcsinádon a korondi dísztányér vagy Kibéden a vöröshagymafonat mint "trófea". Nagy Dénes tanár úr fúvósai Seprôdi János emlékezetes szerzeményét, a Hatalmas úr, mért látogatsz?... címû egyházi éneket játszották, szolgálatuk és az istentisztelet a Himnusz akkordjaival zárult.

Az önállósodás útjára lépett Kibéd mûvelôdési otthonának kis szoborparkjában a csávásiak újabb hangzatait követôen a táncos fesztivál szervezôinek nevében Barabási Attila-Csaba adta meg a jelt a kezdésre. Feleségével, Zsuzsánna igazgató asszonnyal a Sóvidék mûvelôdésének zászlóvivôi közé léptek, mióta következetesen felvállalják, és a közösség, az önkormányzat, az egyház, az iskola és más intézmények, valamint a kistérség cseperedô vállalkozásainak egybehangolt mûködésével véghez viszik okos terveiket. Hogy ez nem szólam, bizonyítsa ez a "lista" a segítôkrôl és támogatókról: a kibédi Mátyus István Általános Iskola nevelôközössége és a szülôk, a kibédi gazdák. A szponzorok? A Kibédi Református Egyház és az EMKE Maros megyei szervezete, amelynek elnöke, dr. Ábrám Zoltán köszöntötte a találkozót, és a Cinige együttes CD-jébôl hozott ajándékpéldányokat a csoportok irányítóinak. Sokatmondó az is, hogy Szabó György Pál emlékének egyperces hallgatással adózott a tömeg. Ott van a szponzorok között a Három Gúnár Kft., a Siltexim Kft., a húsfeldolgozó Dósa Kft., a Vasconia Kft., a kibédi pékség, a Kövespatak Erdôtársulás, a Kibédi Magán Erdôtársulás, a Manyi-bolt, Péterfi Lajos és családja, Seprôdi József és családja, a Makfalvi Református Egyház, aztán a Transtour Parajdról, Farkas Éva gyógyszerész és családja, Orbán Lázár és családja, a Béla-bolt, a sok-sok iskolás diák, a neve említését nem kérô sok magánszemély. Ez rutinos szervezésre vall, amelyet érdemes Barabásiéktól eltanulni. Vagy a vendégeket üdvözlô Dósa Sándor polgármesterrel, netán a szintén önkormányzati vezetô Szilveszter László vállalkozóval, vagy a betegségeibôl fônixmadárként újjászületô "géhás" Ferencz Levente "bácsival" konzultálni... Sorolhatnám a neveket, gazdáik irigylésre méltó rutinnal dolgoznak össze a rendezvények lebonyolításakor. (Gyökere a rendtartó székely falu erôs hagyományaiban található.) A Kenden élô Magyarosi Erzsébet tanárnô az erdôszentgyörgyi iskolaközpont igazgatójaként Kibéden is otthon érzi magát. Kis-Küküllô mentisége, emberi kapcsolatai, pl. a mindig negyven fokos alkotási lázban égô Ráduly János néprajzkutató erdôszentgyörgyi "nevelôsködése", meg a sok-sok diák jelenléte a magyarázat – számos fiatal tanul szívesen a félszázados múltú középiskolában. Erzsébet asszony a Maros Megyei Tanács képviselôjeként, a szolgálati úton távol lévô elnök asszony, Lokodi Edit Emôke üdvözletét tolmácsolta Kibédnek. Nagy Mihály kultúrigazgató a hely szellemét idézve beszélt Kibéd népi hagyományairól.

A kultúrház elôcsarnokában Ferenczi Ernô ny. kántortanító festményeibôl nyílt alkalmi kiállítás. Fazakas János táncosmester semmit sem vesztett személyiségének varázsából, ezúttal is rokonszenves humorral vezette a mûsort, dirigálta a hagymakoszorúkat. A csávásiak nyitómuzsikája után egymást követték a fiatalok: a helybeliek Madaras Gábor nevét viselô csoportja, aztán a koronkaiak, a szovátai Mezôhavas zenekar, amely "hazajár" a sóvidéki falvakba, ott voltak Dicsôszentmárton, Holtmaros, Csíkszereda (Virtus), Makfalva, Gernyeszeg, Mezômadaras, Szászváros (!), Hármasfalu, Parajd kisebb-nagyobb korú és magasságú táncosai, énekesei. A Gyöngykoszorú találkozók krónikása örömmel állapítja meg, hogy folyamatos a fiatalodás, és már szakoktatókból, irányítókból is fölzárkózott az "utánpótlás". A mozgalom szárba szökkent, bimbózik is már.

Zene- és irodalomkritikai elôadások, zongorajáték és szavalat biztosított rendkívül érdekes kalandozást a bartóki univerzumban az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Erdélyi Egyesületének hét végi konferenciáján, amelynek tematikáját a Bartók-év ihlette.

A szászrégeni DIO-ház elegáns és kellemes helyszínnek bizonyult, továbbá érdekesnek is, mivel a szintén missziós tevékenységet vállaló Erdélyi Helikon megalakulásának helyszíne valamint a Cantata profana forrásvidéke közelében található. A péntek délután kezdôdött rendezvényen a vendégeket Demeter József lelkész-házigazda köszöntötte a protestáns szabadegyetem lényegét összefoglalva: egymást számba venni, segíteni, egymás által épülni, s vinni a jó hírt szerte a világba. Nagy András polgármester örömmel nyugtázta, hogy Szászrégenben sikerült utcát elnevezni Bartókról.

Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem céljai különösen érvényesek Erdélyben, a vallásszabadság, az ökumenizmus földjén – hangzott el Tonk István, az Erdélyi Református Egyházkerület fôgondnokának köszöntôjében. A frissen alakult erdélyi egyesületet Jaskó Tamás, az EPMSZ elnöke levélben üdvözölte.

A hangulatot ifj. Kovács János teremtette meg, aki Bartók Este a székelyeknél címû mûvét zongorázta. László Ferenc professzor, a kolozsvári konzervatórium tanára a mû születése kapcsán elmondta, hogy az 1907-ben Erdélybe érkezô Bartók Bélát a Székelyföldön a nagy szegénység ellenére egy népzenei tündérország fogadta. "Megtaláltam a székely népdaltípusukat, a mikrôl, nem hittem, hogy léteznek" – utalt levelében az ereszkedô szerkezetû pentaton hangrendszerû magyar dallamkincsre, amelyet vele egyidejûleg Kodály a Felvidéken ismert meg, s amely szemléletükben a magyarság Keletrôl hozott legôsibb zenei öröksége. 1909-ben Bartók a Fekete-Körös felsô szakaszának színromán falvaiban egy ugyancsak ôsi és ismeretlen, eredeti és rendkívül értékes, a magyar népzene régi rétegéhez képest merôben más népzenei klasszicizmusra lelt, az akusztikus hétfokúságra – mondotta az elôadó. Román vidékeken több mint másfél ezer dallamot gyûjtött, s a román népzenei idiómákat anyanyelvi szinten sajátította el és a mûvészi átlényegítés kivételesen magas színvonalán alkotta újra.

Bartók zenéje Erdély zenéje. Elképzelhetetlen, hogy milyen lett volna Bartók zenéje Erdély nélkül – összegzett László professzor. Véleménye szerint a mai mûvelt Erdély, amely oly sokat köszönhet Bartóknak, nem méltó hozzá. Egyrészt azért, mert keveset játsszák és keveset írnak róla, másrészt kevés az az erdélyi polgár, aki a Bartók példamutatásához hasonló egységben éli meg a szellemi Erdélyt és benne önnön erdélyiségét.

Kántor Lajos, a Korunk fôszerkesztôje Szilágyi Domokos versén át az irodalomkritika felôl közelített Bartókhoz. A Bartók Amerikában címû verset az Igaz Szó visszautasítását követôen a Korunk közölte legelôször. Az elôadó összehasonlította a vers két változatát, majd megfogalmazta, hogy legkedvesebb zeneszerzôjének sorsát Szilágyi Domokos azért tudta annyira átérezni, mivel szellemi, lelki szempontból azt élte át, amit Bartók Amerikában. Hadházi András elôadómûvész kétszer szavalta el a verset, az elôadást követôen mélyebben, érettebben, mint kezdetben – tájékoztatott Demeter József lelkész a rendezvény második napjáról, amikor Orth Enikô zenetanár zongorabetétekkel tarkított elôadása is elhangzott Bartók romániai gyûjtéseirôl.

Az Erdélyi Protestáns Magyar Szabadegyetem tevékenységérôl Kôszegi Ábel rádiószerkesztô(Budapesti Egyesület), Jaskó Tamás elnök felesége ( a bázeli bejegyzésû anyaszervezetrôl), dr. Bordás László a Délvidéki Egyesület munkájáról, Jókai Tibor a felvidéki helyzetrôl számolt be, a kárpátaljai szervezet vezetôje nem kapott beutazási vízumot.

A rendezvényen megtartották a bejegyzés elôtt álló Erdélyi Egyesület közgyûlését és megválasztották a vezetôséget, amelynek élére Tonk István, az erdélyi püspökség fôgondnoka került. Az elnökség tagjai: Demeter József, Kántor Lajos, Varga Gábor és Veress Kovács Attila. A konferenciát dr. Frenkl Róbert, az EMPMSZE elnöke értékelte. A résztvevôk megtekintették a marosvécsi kastély kertjét, és részt vettek a kibôvített szovátai református templom szentelési ünnepségén.

A Magyar Televízió vezetôinek szeptemberi erdélyi útján fogalmazódott meg az ötlet, hogy könyvgyûjtéssel segítsék azokat a településeket, ahol az árvizek nyomán a helyi könyvtárak is kárt szenvedtek. A szeptember 19-30. között sugárzott felhívásra a nézôk és a könyvkiadók segítôkészen reagáltak, s mintegy ötvenezer könyvet ajándékoztak a nemes célra. Eger városa is csatlakozott a kezdeményezéshez, több mint tízezer könyvvel gyarapítva a gyûjteményt. A Magyar Televízió munkatársai csütörtökön egy rendhagyó sajtótájékoztatóra invitálták az újságírókat, a televízió Bojtár utcai telepén együtt szortírozhatták a mûveket az intézmény dolgozóival. A tervek szerint a nagy könyvmennyiség miatt hetekbe telhet a válogatás, a több mint ötvenmillió Ft értékû adomány legkorábban november közepén kerülhet rendeltetési helyére. A szervezôk a Magyar Újságírók Romániai Egyesületét kérték fel az adomány szétosztására, amit a MÚRE örömmel elfogadott.

Ciprian Dobre prefektus, a Tulcea megyében kialakult helyzet nyomán október 8-án rendkívüli tanácskozásra hívta össze a megyei járványmegelôzô parancsnokságot. A megbeszélésen arról tárgyaltak, hogy mennyire veszélyes Maros megyére a madárinfluenza. A parancsnokság határozatot fogadott el a megye területén szükséges megelôzô intézkedésekrôl.

Eszerint: * Folyó hónap 8-ától a megyei állategészségügyi igazgatóság állandó szolgálatot tart és ellenôrzi a farmokat, a vágóhidakat, a vásárokat, a piacokat és a lakossági gazdaságokat * Szigorítják a szárnyasok szállítására vonatkozó szabályokat * Betiltják a szárnyasok piacokon való árusítását * A vidéki állatorvosok követni fogják a lakossági gazdaságokban jelentkezô madárinfluenza-gyanús eseteket, és jelzik az állategészségügyi igazgatóságnak * A megyei közegészségügyi igazgatóság a családorvosok által figyelemmel kíséri az összes grippés esetet, különösen azokat, amelyek olyan területeken jelentkeznek, ahol gyanítható a madárinfluenza-vírus jelenléte * Az összes madárinfluenza-gyanús esetet jelentik az Integrált Sürgôsségi Szolgálatnak (tel. 112), amely azonnal értesíti a közegészségügyi igazgatóságot * A megyei állategészségügyi igazgatóság, a megyei közegészségügyi igazgatóság, a megyei tanfelügyelôség tájékoztatási kampányt indít a madárinfluenza-járvány megelôzése, illetve az azonnali intézkedések megismerése érdekében * A megyei vadász- horgász egyesület bevonja az erdei madarakra vonatkozó vadászengedélyeket * A megyei fogyasztóvédô hivatal, a megyei vámhivatal és a megyei rendôrparancsnokság ellenôrzi a gazdasági egységekben a madárinfluenza-gyanús területekrôl behozott állati eredetû élelmiszereket, és az alkalmi árusokat * A megyei tanács és a közegészségügyi igazgatóság jóvoltából a marosvásárhelyi repülôtéren orvosi rendelôt rendeznek be a veszélyes zónákból érkezô utasok ellenôrzésére * A polgármesterek mindegyik közigazgatási egység területén mûködésbe léptetik a helyi járványmegelôzô bizottságokat, és felelnek az állategészségügyi igazgatóság és a megyei közegészségügyi igazgatóság által elrendelt intézkedések betartásáért * A helyi járványmegelôzô egységek az állatok mozgását leszûkítô intézkedéseket hoznak, a gazdák megfelelô helyiségekbe zárják a szárnyasokat. A hatóságok ugyanakkor kampányt indítanak a lakosság tájékoztatása érdekében * A megyei állategészségügyi, illetve a közegészségügyi igazgatóság és a megyei tanács képviselôibôl álló vegyes csoportok ellenôrzik, mennyiben tartják tiszteletben vidéken ezeket az intézkedéseket.

A megyei járványmegelôzô parancsnokság megállapította, hogy jelenleg Maros megyében egyetlen madárinfluenza-esetet sem jeleztek sem az állatok között, sem a lakosság körében. Tekintetbe véve az országos helyzetet, megállapítja, hogy a közeljövôben nem áll fenn ilyenfajta járvány veszélye. Ennek ellenére a fenti intézkedések betartása elengedhetetlen a jelenség megelôzése érdekében – olvasható a Ciprian Dobre prefektus aláírásával ellátott sajtóközleményben.

A H5N1 madárinfluenza-vírus legkevesebb 64 ember halálát okozta Ázsiában 2003 vége óta. A H5N1 egyike az A típusú baromfivész-vírus 15 ismert alfajának. A baromfivész A típusú kórokozóját több mint egy évszázaddal korábban Olaszországban azonosították.

Íme néhány, a H5N1 madárinfluenza-vírussal kapcsolatos tény:

Több tucatnyi influenza-vírustörzs ismert, amelyeket a bennük megtalálható két fehérjérôl neveztek el. A H5N1 a Hongkongban 1997-ben kitört madárinfluenza- járvány kórokozója, amely során 1,5 millió szárnyast kellett elpusztítani, tizennyolc ember betegedett meg, közülük hatan meghaltak. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) közlése szerint a feltételezhetôen fertôzött baromfiállomány gyors levágása akadályozta meg a világméretû járványt.

A H5N1 madárinfluenza 2003-ban Dél-Koreában ismét felütötte a fejét. Eddig Kambodzsában, Kínában, Indonéziában, Japánban, Kazahsztánban, Koreában, Laoszban, Malajziában, Mongóliában, a Fülöp-szigeteken, Oroszországban, Tajvanon, Thaiföldön és Vietnamban fedeztek fel a vírussal megfertôzött madarakat.

A H5N1 vírus jelenti a legnagyobb veszélyt az emberiség számára, mivel könnyen kialakulnak mutációi, és abban az esetben, ha más vírusok génjeivel keveredik, emberrôl emberre terjedô kórokozó is kialakulhat. Szakértôk becslése szerint ez utóbbi esetben a vírus következtében világszerte több mint 25 millióan betegedhetnek meg súlyosan és 7 millióan meg is halhatnak. Más számítások szerint az érintett térségek lakosságának 50 százaléka megfertôzôdhet és várhatóan öt százalékuk hal meg.

Valamennyi influenzavírus gyorsan változik, ezért a szabványos védôoltást évente módosítani kell. A H5N1 vírus is gyorsan mutálódik. Szakértôk attól tartanak, hogy emberekre veszélyes influenzavírus génjével keveredhet, és így erôsen fertôzô és halálos vírustörzs jöhet létre.

A H5N1 vírussal megfertôzôdött baromfi legalább tíz napon át terjeszti a kórokozót szájon át és az ürüléke révén. A vándormadarak, fôként a vadkacsák a madárinfluenza-vírus "természetes" hordozói, és rendszerint nem betegednek meg, ha megfertôzôdnek. A háztáji baromfi – így a csirke és a pulyka – a megfertôzôdés után gyorsan elpusztul.

Két vírusölô gyógyszerrel kezelhetô – illetve idôben történô alkalmazás esetén megelôzhetô – a madárinfluenza. Ezek a svájci Roche Holding AG által kifejlesztett Tamiflu és a GlaxoSmithKline Relenza nevû szerek.

Backamadaras községben a legutóbbi népszámlálás adatai szerint a lakosság 1920 fôt tesz ki, ennek 98%-a magyar anyanyelvû. A község területe 2361 hektár, ebbôl 1700 mezôgazdasági külterület. Backamadarashoz 74 hektár, Szentgericéhez 117 hektár és Bálintfalvához 7 hektár legelô tartozik, a község területén közel háromszáznegyven hektár erdô található.

Backamadaras híres bortermô vidék, tizennégy hektáron termesztenek szôlôt. Az idei termés azonban a rossz idôjárás miatt gyenge. Backamadaras községközponthoz tartozik még Szentgerice és Bálintfalva. A község polgármesterét, Csíki Józsefet kérdeztük a település gondjairól, terveirôl.

A tavaly sikerült 15 kilométer utat lekövezni, 430 milliót önerôbôl, 200 milliót megyei tanácsi pénzbôl fordítottak erre a célra. A Backamadaras – Szentgerice útvonal állandó javításra szorul. Szentgericére naponta háromszor menetrend szerinti járat indul. Backamadarason a hatvanas évek elején vezették be a gázat, a községközpontban a vezetéken csak karbantartási munkálatokat folytattak, Szentgericén viszont 2003-ban a gázvezetékek teljes cseréjét elvégezték.

Hatvan hektárt szolgáltatnak vissza

A 247-es földvisszaigénylési törvény nem okozott különösebb bonyodalmakat – tudtuk meg Csíki József polgármestertôl, ugyanis az 1947- bôl származó gazdasági nyilvántartó pontos adatokkal szolgált. A polgármesteri hivatalhoz 35 iratcsomót nyújtottak be. A törvény révén 50 hektár közbirtokossági területet szolgáltatnak vissza, fizikai személyeknek pedig 10 hektárt.

Községházújítás pályázati pénzekbôl

Tavaly volt a polgármesteri hivatal épülete fennállásának 250. éve. A település lakói a Petrichevich-Horváth családtól, melynek leszármazottai jelenleg az Egyesült Államokban élnek, vásárolták 1939-ben.

2004-ben önerôbôl 460 millió lejt fordítottak a költségvetésbôl az épület tetôzetének a cseréjére valamint a külsô javításokra. A napokban a belsô korszerûsítések folynak – mintegy negyvenmillió lej értékben. A Backamadarasi Polgármesteri Hivatal a térség önkormányzataival karöltve megnyert egy pályázatot, így három számítógéppel és egy fénymásolóval gazdagodtak.

A tanács pincerészében 1991 óta mûködik pékség. Október 1-jén az ákosfalvi Berill céggel kötöttek bérleti szerzôdést. A több mint ötvenféle terméket gyártó pékség nagy újításokat, teljes belsô átalakítást tervez az épület ezen részében.

Tatarozták a kultúrotthont

Közel két hete fejezték be a községközpont kultúrotthonának renoválását, melyre a tanács önerôbôl 270 millió lejt különített el. Az épület új tetôzetet kapott, külsô javításokat végeztek rajta. A belsô teret 2002-ben korszerûsítették. A lámpatestek és a színpadi függönyök is cserére várnak még – véli a polgármester.

– Tánctalálkozókat szervezünk, gyakori vendégünk a Maros Mûvészegyüttes – összegez Makkai György, a kultúrotthon gondnoka, aki még elmondta, hogy nemrég szüreti bált rendeztek a felnôttek, múlt szombaton pedig az általános iskolások báloztak. A kultúrotthon épületében mûködik a községkönyvtár, a 7500 könyv 70%-a magyar nyelvû. Hetente kétszer tartanak nyitva. Legutóbb egy éve vásároltak új könyveket.

A szentgericei kultúrotthonon a megyei tanács támogatásával tetôzetet cserélnek, majd a bálintfalvi mûvelôdési ház renoválása következik.

Kis Gergely, a Backamadarason született és Udvarhelyen tevékenykedô tudós és filozófus nevét veszi fel a községközpont iskolája. A névadó ünnepséget jövô májusra tervezik. Kétszázötvenhét gyerek tanul a Backamadarashoz tartozó tanintézményekben – tudtuk meg Albert-Búzási Margit igazgatónôtôl.

Bálintfalván egy összevont I-IV. osztályban és egy óvodai osztályban folyik az oktatás egy-egy tanerôvel. Szentgericén a nyolcvanöt óvodást és kisiskolást két óvónô, illetve 3 tanító oktatja. A községközponti általános iskolában a második és a negyedik osztályt vonták össze.

Az iskolákban, óvodákban szakképzett tanerôk tanítanak. A külföldi kapcsolatok révén svájci támogatásból bevezették a vizet, benti illemhelyeket készítettek el, tíz számítógépet és fénymásolót vásároltak. A hollandoktól hetven széket és padot kaptak, a tanfelügyelôség támogatásával négy osztály bútorzatát újították fel. A szülôk létrehoztak egy pénzalapot, ebbôl végzik az iskola fertôtlenítését, a festést, lambériáztak, sötétítôket vásároltak, valamint CD-lejátszót.

Az iskolai könyvtár háromezer kötettel rendelkezik. A gyerekek szívesen olvasnak – mondja az igazgatónô. A könyvtár állományának bôvítése könyvadományok révén történik.

A backamadarasi óvoda épülete 1910-ben készült el, a kezdetekben felekezeti iskolaként mûködött. Jelenleg a két óvodai csoportban, a kisebbek Kíváncsi-fáncsi nevet viselô csoportjában és a Törpe elôkészítô csoportban két óvónô tanít. Makkai Ilona tájékoztatása szerint az öregotthonból új asztalokat, székeket kaptak, augusztusban kimeszelték a termeket, és svájci támogatásból a belsô illemhely is elkészült. Ugyancsak szülôi segítséggel barátságosabbá válik az óvoda játszótere is.

Novák József marosvásárhelyi képzômûvész készítette el a község címertervezetét, melyen a település nevezetességeit tüntetik fel: az 1940-ben felépített emlékmûvet, az 1946-ban emelt nyolcszög alapú kutat, amely a hatvanas években esett át egy komolyabb restauráláson, míg tavaly lebetonozták. Backamadaras híres bortermô vidék így szôlôfürtök, valamint búzakoszorú is került a címerre. Ez a címertervezet négy terv közül nyert a község lakóinak szavazata alapján, és egy hónapja benyújtották a megyei tanácshoz elfogadásra.

2003-ban fogtak hozzá új járda elkészítéséhez Szentgericén. A 7 kilométernyi szakaszból eddig 5,5-öt fedtek le. Idén 1300 métert sikerült megönteni. A tervek szerint jövôre fejeznék be a munkálatokat.

Az egyesület bejegyzésének nehézségérôl számolt be Dávid György, a Backamadarasért Egyesület elnöke, aki elmondta, hogy a szervezet elsôsorban a tánccsoport menedzselését vállalja fel, és fontosnak tartják a hagyományaik és népszokásaik megôrzését.

A helyi tánccsoport egy-nyolc osztályosai már határon innen és túl is bemutatták ügyességüket nyárádmenti és mezôségi táncokkal: a magyarországi testvértelepülésen, Kunmadarason a kunkapitány- avatáson, a Bogdánon megszervezett néptánctalálkozón. Táncórákat hetente egyszer tartanak az iskolában, táncoktató Veres Kálmán. A gyerekek a kezdô és haladó csoportban gyarapíthatják tánctudásukat. Az utóbbi csoportban a 10 pár három éve táncol, míg a kezdôben több mint huszonöten, köztük óvodások is. Remélik, hogy a nyolcadik osztály elvégzése után is lesz kedvük táncolni, így egy felnôttcsoportot is indíthatnának.

Az egyesület pályázni szeretne a táncosok ruháinak felújítására, az utazási költségek fedezésére. Jövôre beköltöznének az új székházba, a kultúrotthonba, itt a tervek szerint internetezésre is lehetôség nyílik. Az iskola sportpályájának felújítását is tervbe vették pályázati pénzekbôl.

Szentgericén a táncos lábú fiatalok a Tiboldi Tánccsoportban próbálhatják, edzhetik tehetségüket.

A nyárádmenti régió önkormányzatai közösen pályáztak a szemételszállításra. Jelenleg a község területén Backamadarason és Bálintfalván a Salubriserv biztosítja a hulladékbegyûjtést kéthetente egyszer, míg Szentgericének saját szemétdombja van. A község lakóit arról kérdeztük, hogy mennyire értenek egyet a szelektív szemétbegyûjtéssel, és hogy ezt a megoldást jónak találják-e.

Márkus Réka, 25 éves, tanítónô: – Én mindenféle-képpen a szelektív hulladékgyûjtés pártján állok, ami a környezetünk védelménél elengedhetetlenül fontos. A fiatalok bizonyára jónak találják ezt a szemétgyûjtési módszert, de az idôsebbek nem tudom, mennyire tudják majd megszokni. Ha a szolgáltatás drágább is lesz, akkor is támogatom. Óvodában tanítok, kisgyerekek vannak, és megesett már, hogy a hulladékot nem vitték el idôben.

Dávid Piroska, 39 éves, vállalkozó: – Egyelôre még nem látom, hogy hogyan lehet megoldani a szelektív hulladék-begyûjtést. Biztos nem lesz könnyû megszokni, de valahol el kell kezdeni. Jelenleg szerintem a szemételszállítás jól meg van oldva, minden második kedden elviszik a hulladékot. Sajnos, még sokan dobják a Nyárádba a szemetet.

Szôcs László, 26 éves, asztalos: – A szemételszállítással jelenleg nincs gond. A hulladék különgyûjtése nem lesz könnyû feladat, fôleg az idôsebbeknek. Én nem is tartom jó megoldásnak, fôleg akkor, ha még drágább is lesz a szolgáltatás.

Csíki István, 41 éves, magánvállalkozó: – Az új szolgáltatás bevezetése elônyös lenne, többek között, hogy a hulladék ne hányódjon a Nyárád partján. Speciális kukákra van szükség, nem tudom, hogy majd a lakosság mennyire tudja betartani a követelményeket. Szerintem erre az embereket már gyerekkorukban nevelni kellene.

Farkas Irén, 42 éves, helyettes óvónô: – Helyeslem a szelektív hulladékbe-gyûjtés ötletét, de nem tudom, hogy mennyire fog beválni. Itt vidéken az emberek nincsenek megfelelôképpen felkészülve erre a változásra. Sokan a Nyárádba dobják a szemetüket, nehéz lesz ôket errôl leszoktatni.

– Mamaia, 2005. szeptember 18–20. –

A kongresszuson a fôvárosi területi és megyei szervezetek 267 küldöttje vett részt.

Hétfôn reggel C. Ticu Dumitrescu elnök rövid megnyitóbeszéde után a helyi szervezôk nevében Paul Andreescu, Konstanca megyei elnök köszöntötte a megjelenteket, majd sor került a megnyitó áhítatra. A részt vevô magyar küldöttek örömére ezen a kongresszuson magyar nyelvû imádság is elhangzott, melyet Bustya Dezsô ny. lelkipásztor, volt püspök-helyettes tartott. A napirend a kongresszusok megszokott témáival folytatódott. Elnöki beszámoló, megemlékezés a múlt kongresszus óta hazatértekrôl, a számvevôbizottság jelentése, számadás és költségvetés, az egyesület statútumában végrehajtott néhány kisebb módosítás, a területi elnökök és más küldöttek hozzászólásai és javaslatai. Végül a kongresszus zárónyilatkozata, valamint sajtókonferencia és a búcsúvétel következett.

A kongresszus szomorúan állapította meg, hogy bár 15 év telt el a "változás" óta, még mindig nem került sor a kommunizmus perére. Ezt sürgetendô a küldöttek javaslatot fogadtak, hogy azonnali hatállyal aláírásgyûjtésbe kezdenek, melyben követelik annak napirendre tûzését. Sajátos, hogy amíg a nácizmus áldozataira ma is emlékmûvekkel és a fasizmust elítélô nyilatkozatokkal emlékeznek, a kommunizmus nemzetközi elítélése sehol sem történt meg, sem nyugaton, sem a posztkommunista országokban. Ez utóbbiakban a jelenlegi vezetés mindenütt a kommunisták második nemzedékének, az egykori úttörô vezetôknek és ifjú kommunista szervezeti titkároknak a kezében van. Ezek elôdjeiknél veszélyesebbek: amazok nagyrészt mûveletlen egyének voltak, míg fiaik Oxfordban és Párizsban tanultak. A volt politikai foglyok kihalására várnak, helyzetünk javulását tôlük nem remélhetjük, de még morális elégtételadást sem. Sajnos, nincs sajtónk, a média nem érdeklôdik felôlünk, amit a jelen kongresszus is mutat. Ebben mi is felelôsek vagyunk. Ki kell harcolnunk helyünket a sajtóban, a TV-ben, meg kell írni emlékezéseinket addig, amíg élünk. Nem mondhatunk le a nyilvános bocsánatkérésrôl, a morális elégtételrôl!

"A kommunizmus mint eszme megbukott, ez küzdelmeink vitathatatlan eredménye. Ezt ellenségeink is elismerik. De csak relatíve gyôztünk, mivel továbbra is a kommunisták vezetnek, uralkodnak. Az elmúlt 50 év megváltoztatta az emberek mentalitását, s ebben az agymosás által létrehozott mentalitásban a kommunizmus tovább él" – mondotta az egyesület országos elnöke, Ticu Dumitrescu. Csekély eredménynek mondható, hogy f. év október 1-jétôl a börtönévek után járó nyugdíj-juttatásokat 10%-kal emelik. De mi ez, összehasonlítva a volt szekus-tisztek nyugdíjával? Döbbenetes, hogy a posztkommunista kormány többet juttat a gyilkosoknak, mint az áldozatoknak, s közben szende mosollyal "általános kiengesztelôdést" hirdet. Mindezeket a kongresszus nyílt levélben hozza az államelnök és a miniszterelnök, valamint a parlament tudomására, melyet a fôbb országos napilapokban is megjelentet. Ezek voltak a kongresszuson elhangzott fôbb javaslatok. Ticu Dumitrescu elnök egyúttal azt is bejelentette, hogy a következô évi kongresszus színhelye Vrancea megye lesz, Focsaniban vagy a környékén (Odobesti) és megtartását két nap helyett háromnaposra tervezik.

Megemlítjük, hogy a 267 küldött között 22-en voltunk magyarok. Az egyesület marosi, gyergyói, csíki, udvarhelyi és sepsiszéki küldöttei minden reggel közös áhítaton vettek részt az Aurora Szállodában, melyen együtt énekeltek és imádkoztak, igét hirdetett dr. Bustya Dezsô ref. lelkipásztor.

Dr. Bustya Dezsô és Gráma János, Maros megyei küldöttek

…Bálint Károly szobrászmûvész alkotásai többre méltóak számtalan eddigi megnyilvánulásnál, mintsem hogy csak egy kis, futó pillantásra tegyék közszemlére, az ôszi hôguta ellen bebotorkált járókelôk részére, vagy az újraszámított és magasra értékelt nyugdíjaktól elvakult, gyengén látó idôsek számára. Én ide tartozom ezeknek az utóbbiaknak a sorába. Mégis, nekem ezek a szobrok többet láttatnak, magasztos érzelmeket keltenek, lelkem legkifáradtabb zugába is ragyogó boldogságot öntenek. Merem állítani, hogy a legkiválóbb régi híres ógörög szobrász is, ha visszatérhetne az örökkévalóságból, ôszintén gratulálna például a tüllruhás nôi szoborért.

Ahányszor beléptem a kiállítóterembe, mert többször tekintettem meg a mûveket, úgy éreztem magam minden szobor elôtt, mintha életutam göröngyös pályájának egy-egy stációja elôtt adnék számot tetteimrôl. Ne rójon meg kérem senki rajongásomért, mert én nem egy fizetett mûértékelô vagyok, hanem lelkem legôszintébb benyomásait szeretném megosztani azokkal, akiknek talán nem volt alkalmuk vagy lehetôségük megtekinteni a kiállítást. Ezek a szobrok annyira kifejezôk, hogy részemre meg is szólalnak, arcvonásaikkal gondolataimra válaszolnak.

Bernády György azt sugallja, hogy: "Nem rajtam múlott; ha a történelem kocsijának nyikorgó kereke nem döccen kátyúba, nem itt állnánk!"

Wass Albert mellszobra mintha azt mondaná: "Mindenki magából indul ki!"

Az idôs, egész alakos nénike pedig: "Legyen meg a Te akaratod."

A mûvész úrnak, több barátom és ismerôsöm nevében is, megköszönöm a mûvei által sugározott élményeket, tartós egészséget és további sikereket kívánok.

Konrád Árpád nyugalmazott
erdô- és faipari mérnök

Annak ellenére, hogy már sokat hallottunk a régeni motokrosszpálya elköltöztetéséért indított hadjáratról, az igazságérzetem megszólalásra kényszerít. A felhozott érvek, amelyek a Bartha Gizella tanárnô kézjegyével ellátott cikkben (Népújság, szept. 13) és más folyamodványokban szívhezszóló megfogalmazásban sorjáznak, üres szavak.

Mondom ezt azért, mert egyetlen példát sem mutat fel, amely azt igazolná, hogy a "tiszteletreméltó hozzáállással végzett" aláírásgyûjtésen kívül valami építô jellegû akciót szerveztek volna, amely rövid vagy hosszú távon a környezetünk védelmét szolgálná.

Holott városunk bôvelkedik az akut környezetszennyezés látványában, melynek megszüntetésére ugyancsak elkelne a széles körû lakossági hozzájárulás. Például a Rózsapatak, amely az öntisztulás kényszerébôl fakadó áradásokkal, valamint a belôle áradó szennybûzzel figyelmeztet az ôt érô sérelmekre és a bennünket érhetô veszélyre.

Szeptember 22-én autómentes napot szerveztek sok helységben, így Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön. Tálcán kínálkozott az alkalom, hogy azt a "sok ezer hasonlóan gondolkodó társukat" felkérjék egy autómentes nap megszervezésére váro-sunkban is. Gondolom, hogy ha néhány száz gépjármûvel kevesebb közlekedett volna a város utcáin, azon a napon érzékelhettük volna mi is, a város alsó részén lakók, hogy milyen kellemes a kinti levegô és a csend. A motokrosszpálya ellen irányuló aláírásgyûjtéssel nem a "környezetünk és tiszta levegônk" ügyét szolgálták, hanem annak a létesítménynek a lerombolását, amelyet néhány fiatal hónapokon át végzett munkája – fizikai, szellemi, anyagi befektetése – létrehozott. Illett volna megkérdezni a sportágban jártas fiúkat, az ellentábor verbuválását célzó akció elôtt, azért, hogy valós ismeretek birtokában és ne a saját elképzelésekbôl fakadó hamis tájékoztatással szólítsa meg az embereket.

A valós tények ismeretében nevetségessé válnak azok a vészkiáltások ("tiszta levegônk", "a szép legelô", "a szép kirándulóhely", a hívek nem tudnak a temetôben imádkozni), amelyekkel az embereket gyôzködték. A krosszmotorok kislöket- térfogatúak (120-400 cm³). Ennek arányában kevés égési gázt bocsátanak ki. A 12 motor együttesen nem szennyezi többel a levegôt, mint egy teherautó ugyanannyi idô alatt. Amazok a városon kívül, az utóbbi lakott területen. Tehát a motorokból származó szennyezés a közúti közlekedésbôl és az iparból származóhoz viszonyítva csepp a tengerben. Azok, akik nem álltunk be az önök táborába nem azért tettük, mert "hajlandók vagyunk a pénz érdekében mindenrôl lemondani, még a gyermekeink és unokáink egészséges életfeltételeirôl" is. Meggyôzôdésünk, hogy a környezetszennyezés problémája a motokrosszpálya megszüntetésével nem oldódik meg, még városszinten sem. Ezt végérvényesen a tudomány és a technika fogja megoldani, reméljük minél hamarabb.

Összehasonlításként említem, hogy a budapestiek elfogadták a Forma–1-es pálya építését a városuk közelébe, sôt, büszkék rá. Senki sem akarta elköltöztetni valahova a pusztába. A sport valamennyiünk egészségének nélkülözhetetlen forrása. Nem csak a fizikai kondíciót biztosítja, hanem a sikerélményen keresztül a jó közérzetet, lelkiállapotot is. Több gyerek teljesít a sportban és van sikerélménye, mint a tanulásban.

A sporttevékenység az ifjúság nevelésének fontos tényezôje.

Sólyom Erzsébet, Szászrégen

Néhány napja a Dacia bevásárlóközpont egyik mészárszékében csendben, békében álltunk sorban, amikor megjelent két fura szerzet: egy 160 cm magas, köpcös, bôrkabátos, 20 év körüli barna fiatalember, és egy sovány, magas, sápadtabb személy. Utóbbi beállt a sorba, a bôrkabátos elôrement nézelôdni. Felszólítottuk, álljon sorba, azt válaszolta, hogy csak nézelôdik (nem hazudott!). Nézte, nézegette az árut, és amikor egy idôsebb hölgy az elsô helyre jutott és kérte, amit vásárolni szeretett volna, egészen közel húzódott hozzá, és onnan bámészkodott, mintha nem látná jól a feltüntetett árakat. Aztán egy adott pillanatban szinte észrevétlenül eltûnt az üzletbôl, ôt pedig haladéktalanul követte az is, akivel egyszerre érkezett. Az minden bizonnyal azért állt be a sorba, hogy adott esetben "segítséget" nyújthasson bûntársának. Nem telt el fél perc, a néni fizetni készült – és nem volt meg a pénztárcája. Jaj, Istenem, az a purdé ellopta a pénztárcámat!" – kiáltotta. Már a másik üzletbôl követett, mondta kétségbeesetten. Mi egy másik férfival azonnal kirohantunk, ô jobbra, én balra, hogy elkapjuk az illetôt. Se híre, se hamva semmiféle bôrkabátos alaknak. Ott álltunk sorban kilencen, nôk, férfiak, és a szemünk láttára egy gazember ellopta a szegény nyugdíjas asszony pénzét. Hát nem vagyunk mi felelôtlen emberek? Hiszen annyit hallunk ilyen aljas cselekedetekrôl, hogy végre igazán kinyithatnánk a szemünket.

Más alkalommal feleségem gyógyszertárban várta sorát. Már ô következett, amikor egy "kismama" mellé tolta a gyerekkocsit, és ott takargatta, pólyálgatta a babát, miközben egyre jobban dörzsölôdött az asszonyomhoz. Látta, hogy kisgyerekkel van, felajánlotta: menjen elôre, kérje, amire szüksége van. A "szegény kismama" azzal utasította el, hogy nem siet. Aztán egy óvatlan pillanatban villámgyorsan eltûnt, a "bébijével" együtt. Feleségemet kiszolgálják, fizetni akar, de a pénztárcájának hûlt helye! Tudta, hogy csak a gyerekkocsis nô lehetett, utána rohant, de a nôt elnyelte a föld meg az utca. Gyerekkocsit látott ugyan, de azt már egy férf