Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Bár az utolsók között, az elmúlt héten Stefan Somesan fôtanfelügyelô is beadta a lemondását. Sajnálkozni nem fogunk emiatt, hisz az ô nevéhez fûzôdik a gondosan megtervezett összevonási akció, amellyel sikerült felszámolni az utolsó magyar többségû általános iskolákat is Marosvásárhelyen (kérdés, hogy nekünk miért kellett engedelmesen asszisztálni ehhez?). Nem öregbítette a leköszönô "generális" hírnevét az sem, hogy a tombolaügyhöz, amelynek törvényessége joggal kérdôjelezhetô meg, az aláírását adta. Hogy ki mit nyert ezen, ezt már a hivatalos szerveknek kellett volna kibogozniuk (más lapra tartozik, hogy miért nem teszik). Nem kell viszont aggódnunk a volt fôtanfelügyelô további karrierje miatt, hisz a hírek szerint jó alkut kötött, s mindössze az egyik legnevesebb marosvásárhelyi román középiskola igazgatói tisztségéig "bukik". Ha így igaz, az ô ügyessége, hogy sikerült kilobbizni, akár egy kis "pártfordulás" árán is, ami egyébként eddig is kijárt a levitézlett többségi fôtanfelügyelôknek. Az aggasztóbb csak az, hogy az algoritmus szerint a tisztségre jogosult politikai alakulatnak nehezen sikerül fôtanfelügyelôt találnia. A párttagok közül ugyanis nem igazán akad olyan, aki teljesíti a törvényes követelményeket. Így tehát szó sincs arról, hogy pályázat útján a megyei tanügy jövôjérôl kidolgozott korszakalkotó elképzelései alapján kerüljön valaki ebbe a tisztségbe. De minek is, hisz magát az intézményt is már régen túlhaladta az idô. Ha ugyanis Románia igazodni akar az uniós elôírásokhoz, a tanfelügyelôségekrôl hamarosan le kell mondania. Szerepüket a nagyobb autonómiával felruházott, s az iskolaszékek által irányított tanintézeteknek kellene átvenniük, amelyben a helyhatóság, a szülôk, az iskolák vezetôsége is nagyobb szerepet kapna. Csahogy hol vannak ezek az iskolaszékek? És hol vannak a saját lábukon megálló, megvesztegethetetlen iskolaigazgatók (a kevés kivételt leszámítva)? És mi lenne az évrôl évre mindinkább túlközpontosított iskolarendszerrel a tanfelügyelôségek felszámolásával? Holott tudathasadásos állapot az, hogy a helyhatóságok hatáskörébe utalt iskolák mûködtetésébe az anyagiak biztosításán kívül a helyi közösségeknek nincs beleszólásuk. Természetesen ehhez a tanácsok is a feladatnak megfelelô színvonalon kellene mûködjenek, és valóban átérezzék, hogy az övék az iskola jövôje is.

Ami pedig a tanfelügyelôséget illeti, valószínû, fölösleges az aggodalom. A "megfelelô" helyre végül is a "megfelelô" ember kerül, hisz a permanens reformban lévô románai közoktatás ügyét ahogy ezt már többször többen is megfogalmazták – valójában a tehetetlenségi erô görgeti tovább.

A hét végi mellrákellenes kampány részeként tegnap tájékoztató- felvilágosító szórólapokat osztogattak Marosvásárhely fôterén a Szaporodás- egészségtani Intézet és Közegészségügyi Igazgatóság egészségnevelô osztályának alkalmazottai, ugyanakkor szûrôvizsgálatot is tartottak az intézmény Bartók Béla utca 1. szám alatti székhelyén. Fotó: Szász Károly

Eddig példa nélküli, ugyanakkor fontos lépésnek nevezte egy sajtótájékoztatón Somogyi Ferenc magyar külügyminiszter az október végére tervezett magyar-román közös kormányülést elôkészítô tárgyalásokat, amelyeket román kollégájával folytatott pénteken Gyulán.

A magyar külügyminiszter értékelése szerint valamennyi területen sikerült komoly elôrehaladást sikerült elérniük, és ez vonatkozik olyan kérdéscsoportokra is, mint a két ország közötti kulturális kapcsolatok és a konzuli hálózat bôvítése.

A részletekrôl szólva a magyar külügyminiszter elmondta, hogy az október 20-21-re tervezett magyar-román közös kormányülés elôkészítésével kapcsolatban román kollégájával sorra vették azokat a területeket, amelyek az együttes kormányülés napirendjére kerülnek majd. Somogyi Ferenc várakozásai szerint joggal lehet számítani arra, hogy Bukarestben konkrét megállapodások születnek, részben egyezmények aláírása, részben kormányzati döntés formájában.

A tervezett kormányülésen napirendjére kerülnek olyan ügyek is, amelyek még nincsenek ilyen állapotban, de "fontosnak ítéltetnek, aminek eredményként terveink szerint az együttes kormányülés olyan döntést is hoz majd, hogy az érintett miniszterek folytassák tovább a munkát, a koordinációt". Mihai-Razvan Ungureanu román külügyminiszter megköszönte, hogy a magyar parlament ilyen rövid idôn belül pozitív választ adott Románia uniós csatalakozási szerzôdése vonatkozásában.

"Nagyon nagyra értékeljük, hogy Magyarország mindent megtesz annak érdekében, hogy az európai integrációs folyamatok a maguk rendje szerint menjenek, ugyanakkor pedig felülkerekedik mindenen, és a megfelelô racionalitással és a politika pragmatizmusával megfelelô intézkedéseket hoz a politika külügyi területén" – hangsúlyozta.

A gyulai tárgyalások eredményérôl és a tervezett bukaresti közös kormányüléssel kapcsolatban elmondta, hogy a "pillanatnyi állás szerint 11 memorandumot, három egyezményt, nyolc kormányközi egyezményt és négy kormányhatározatot írnak alá.

A részletek felsorolása nélkül kiemelte, hogy a közösen hozott határozatok hozzá fognak járulni ahhoz, hogy mind a magyar, mind a román nemzeti tervek, elképzelések a közös érdekek mentén megvalósuljanak.

Románia egész területén elindul 2005. október 1.-jén a mezôgazdasági farmok nyilvántartásba vétele. A nyilvántartás elkészítésének munkálatai 6 hónapon keresztül folynak majd. A jegyzék elkészítését a Mezôgazdasági Kifizetések és Intervenciók Ügynökségének (Agentia de Plati si Interventie în Agricultura) valamint a Megyei Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság (Directia pentru Agricultura si Dezvoltare Rurala) munkatársai végzik majd.

A jegyzék elkészítésének célja, hogy csatlakozás után az Európai Unió által finanszírozott egységes területalapú támogatást (Schema Unica de Plati pe Suprafata – Single Area Payment Scheme) folyósítani lehessen. A munka folyamán nyilvántartásba veszik mindazon gazdaságokat, melyek legkevesebb 1 hektár területen gazdálkodnak, de a gazdálkodási terület parcellái nem kisebbek 0,3 hektárnál.

A területalapú támogatáshoz jutás elsô lépése, a mezôgazdasági farmok nyilvántartásába (Registrul Fermelor) való bekerülés. Második lépésként a gazdálkodóknak légifelvételeken kell majd beazonosítaniuk az általa megmûvelt területet. Hangsúlyozni kell, hogy a majdani területalapú támogatásokat nem a mezôgazdasági mûvelés alatt álló terület tulajdonosa kapja, hanem azon mezôgazdasági termelô, aki az adott területet (parcellát) megmûveli s a mûveléssel járó kockázatokat vállalja.

A mezôgazdasági farmok nyilvántartásába beírathatók: önálló gazdálkodások (regii autonome), kereskedelmi társaságok, szövetkezeti társaságok, mezôgazdasági egyesületek, családi vállalkozások, kutatóintézetek, tanügyi intézmények, közhivatalok, helyi tanácsok, természetes személyek és más szervezeti formák (alapítványok, egyházak stb.).

Az egységes területalapú támogatást 3 éven keresztül alkalmazzák majd kötelezô módon, Az állam ezt követôen még kétszer egy év hosszabbítást kérhet az uniótól. Az egységes területalapú támogatásra fordítható összeg csatlakozás esetén 2007-ben 440 millió euró. A romániai termelôk által hektáronként kapott összeg a nyilvántartásba vett SAPS-területek és a támogatásra fordítható összeg elosztásából adódik.

Oltyán Lászlóra emlékeztünk, emlékezett az a sok ember, akikkel "telt házassá" zsúfolódott a Dózsa György utcai Hangya épület elôtere, lépcsôháza: a néhai újságíró, író emlékének adózva a Pro Novum Kulturális Egyesület, a Népújság szerkesztôsége, a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete, valamint a Marosvásárhelyi Írói Egyesület szervezésében emléktáblát helyeztek az "elôcsarnok" falára. Oltyán László, mint a Vörös Zászló majd több mint egy év megszakítással, a Népújság munkatársa a Hangya épületi szerkesztôségben írta emlékezetes, meg nem alkuvó, sokak számára vigasztalódást és talán reményt is jelentô riportjait, cikkeit.

Az emléktábla-leleplezô ünnepséget Szucher Ervin újságíró, a Krónika munkatársa, a Pro Novum Kulturális Egyesület elnöke nyitotta, aki elmondta: egyedi alkalmon vehet részt az emlékezô közönség, hiszen tudomása szerint eleddig nem állítottak még Erdélyben emléktáblát újságírónak. Olyan embernek, aki elsôsorban újságíró volt, nem publicisztikából élô szépirodalmi alkotó. – Igazságot szeretnénk szolgáltatni a rendszernek ellenálló Oltyán Lászlónak és átvitt értelemben az épületnek is, amelyet egy tollvonással elvettek tôlünk, és amelynek falán most emléktábla fogadja a betérôt. Oltyán László meg merte tenni, hogy amikor a rendszert dicsôítô cikkeket rendeltek tôle, megtagadta a "parancsot" és letette tollát. Kényelmes szerkesztôségi irodáját gyári mûhellyel cserélte fel, inkább az inasságot választotta, és a rendszerváltásig gyári munkásként kereste kenyerét. A rendszer feketebáránya emberségbôl, tisztességbôl példát statuált.

Karácsonyi Zsigmond, lapunk munkatársa egykori kollégaként a Vörös Zászló és Népújság munkatársai nevében emlékezett Oltyán Lászlóra, aki mindig a kisember pártján állt, sokszor túlzásokkal írt róla, ám ezen túlzások mindig jóindulatúak voltak – hiszen végig a hatalmi nagyúrral viaskodott.

Tófalvi Zoltán írókollégaként és barátként beszélt. Mint mondta, Oltyán László most lenne hetvenéves és tizenöt éve nincs már közöttünk. 1989 decemberében szentül hitt a változásban, és ha megérte volna a továbbiakat, új kötetének is valószínûleg ugyanazt a címet adta volna: Erdélyi elmebaj. Tiltakozását ugyanolyan formában fejezte volna ki, mint a rendszerváltás elôtt, amikor megtagadta az írást. Az 1989 után továbbra is a gyárban "felejtett" újságíró – a marosvásárhelyi fekete március egyik legmegrázóbb riportjának szerzôje – éles szemmel, szinte hihetetlen pontossággal jósolta meg a következményeket, elkövetkezô éveket. Tófalvi Zoltán abbéli reményét fejezte ki, hogy új zarándokhellyel lettünk gazdagabbak, hiszen Oltyán László élete példa, hogy az író, újságíró akkor sem hátrálhat, rettenhet meg, ha mindennap keresztre feszítik – minden sorát a vérével írta. A beszédek sorát Ambrus Attila, a Brassói Lapok fôszerkesztôje, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke zárta, aki Oltyán László-könyvélményeirôl mesélt, kiemelve a Felmentés címû kötetet: mint mondta, volt egy könyv azokban a nehéz idôkben, amelyet elolvastak, kézrôlkézre adtak, amely hitet és erôt adott.

Zárómomentumként Csergôffy László színmûvész olvasott fel az Erdélyi elmebaj címû kötetbôl, majd Ambrus Attila és Szucher Ervin leleplezte az emléktáblát, Kolozsvári Puskás Sándor szobrászmûvész alkotását, Balogh József öntômester munkáját.

A Színmûvészeti Egyetem magyar tagozatát irányító dr. Kovács Levente professzorral készült interjúba hiba került. A mondat helyesen a következôképpen olvasandó: "Továbbra is folyamatosan mûködik az Akadémiai Mûhely, amelynek keretében fiatal mûvésztanáraink játsszák Brecht Valahol Szecsuánban címû darabját, s tervezzük Az arab éjszaka felújítását is."

Az Európai Bizottság októberi országjelentése kiemeli Románia csatlakozási erôfeszítéseinek sikereit, de azokról a területekrôl is szól majd, amelyeken a bukaresti kormánynak

"határozottabban" kell alkalmaznia a meglévô törvényes keretet.

Ezt Franco Frattini európai igazságügyi biztos mondta, miután a Victoria-palotában találkozott Calin Popescu Tariceanu miniszterelnökkel.

Frattini szerint a bírák és ügyészek függetlensége példázza azokat a területeket, ahol az elfogadott törvényeket alkalmazni is kell.

"Itt az ideje, hogy a Legfelsôbb Bírói Tanács tagjai együttmûködjenek a kormánnyal, hogy garantálja a függetlenség elvének teljes körû alkalmazását" – mondta az igazságügyi biztos.

Frattini elégedettnek mutatkozott a 2004 decemberéhez képest az idén elért eredményekkel kapcsolatban, és hozzátette, a bukaresti vezetésnek 2005-ben és 2006-ban még mindig van elegendô ideje arra, hogy teljesítse az EU-csatlakozás feltételeit.

Arra az újságírói kérdésre, hogy a tapasztalt elôrelépések elegendôk-e a csatlakozási idôpont kitolását eredményezô védzáradék alkalmazásának elkerüléséhez, az európai biztos nem adott konkrét választ, de hozzátette, reméli, hogy ilyen lépésre nem lesz szükség. Kifejtette, a védzáradék alkalmazása nem egy megszokott eszköz, hanem extrém lépés, amelyet a tavalyi év végén regisztrált elégtelen eredmények miatt helyeztek kilátásba. Arra a kérdésre, hogy az októberi EB-jelentés inkább pozitív lesz-e az igazságügy és a belügy tekintetében, Frattini elmondta, nem tudja elôre megmondani, mit tartalmaz majd az országjelentés, de az benne lesz, hogy Romániában megvan a megfelelô törvényes keret.

"Várjuk a törvények gyakorlatba ültetését" – szögezte le Frattini.

A tavaszi tisztújító ülést követôen tegnap ült össze elsô alkalommal az RMDSZ megyei szervezetének Területi Képviselôk Tanácsa (TKT). A zárt ajtók mögött tartott tanácskozás napirendjén a szövetségi elnök, illetve a megyei szervezet elnökének politikai tájékoztatója, a megyei tanács elnökének és Marosvásárhely alpolgármestereinek, valamint Szászrégen polgármesterének egyéves beszámolója, a TKT mûködési szabályzatának elfogadása és "különfélék" szerepeltek.

A beszámolókat követôen a tanácskozás szünetében tartott sajtótájékoztatót Kelemen Atilla megyei elnök és Benedek Imre, a TKT elnöke. Így aztán, ami érdekesebb lett volna, a hozzászólásokról nem mondhattak el semmit.

Kelemen Atilla szerint a TKT pozitívan értékelte a jelentéseket.

Benedek Imre kijelentette: a TKT folytatni akarja, amit az elôzô elkezdett, "törvényes keretek között, kellô alázattal, a közügyeket szolgálva". Vannak dolgok, amin javítani kell, ezeket a hozzászólások után határozatok formájában azok figyelmébe ajánlják, akik képesek kivitelezni.

A megyei koalíciós együttmûködés amolyan

hideg-meleg borogatás

Kérdésre válaszolva a megyei elnök elmondta, hogy megyei szinten a koalíció "elég sterilen" mûködik: összegyulnek, beszélnek, de nemigen történik semmi. Vagyis nem megoldják a problémákat, hanem amolyan "hideg-meleg borogatás, majd meglátjuk, mi történik"-módra mennek a dolgok. Kelemen sokkal operatívabb, hatékonyabb együtt- mûködést szeretne, amely nem csupán a személycserékben merül ki.

Nehéz koalícióban dolgozni, egy asztalnál ülni olyan emberekkel, akik két hete még nagy- romániások voltak, most meg demokratáknak mondják magukat, nyilatkozta a továbbiakban Kelemen Atilla. Mint mondta, emlékszik a 10 évvel korábbi tárgyalásokra, amikor Dorin Florea a Parasztpárt elnöke volt, után függetlenné vált, majd a PSD-hez közeledett, most pedig demokrata lett. Ilyen körülmények között kivel tárgyaljunk? – tette fel a szónoki kérdést.

"A doktrináris turizmus mindig gondolkodóba ejtett, jelentette ki, hozzátéve, hogy egy olyan párt, amelyik hol demokrata, hol néppárti, nagyon megnehezíti a koalíciós együttmûködést. Ez egyformán zavarja az RMDSZ-t, a liberálisokat, de még a konzervatívokat is.

A kérdésre, hogy mi lesz a kisebbségi törvény sorsa, kijelentette: akik megértik, hogy szükségük van az RMDSZ támogatására, meg fogják szavazni.

"Nincs feszültség közöttünk"

Újságírói kérdésre, miszerint feszültség lenne a megyei tanács elnöke és közötte, Benedek Imre határozottan kijelentette, hogy semmiféle feszültség nincs közöttük, és tagadta azt a felvetést is, hogy el akarja foglalni Lokodi Emôke elnöki székét. Azt mondta: "Én csapatban játszom, kiegyensúlyozott ember vagyok. Az RMDSZ feladata eldönteni, hogy megfelelô-e vagy sem a megyei tanács elnökének a tevékenysége".

Kelemen Atilla szerint az RMDSZ egyelôre támogatja a megyei tanács elnökét.

Nagyváradon a jövô évben megkezdheti munkáját Transzborder Egészségügyi Fejlesztési Konzorcium (TESZ) által létrehozott szaruhártyabank és -átültetô központ. Errôl állapodtak meg pénteken a Debreceni Egyetemen a két ország képviselôi.

A 15 éve megalakított Segítô Jobb Alapítvány kezdeményezésére létrehozott konzorciumban a román orvosi akadémia, a Debreceni Egyetem Orvosegyetemi Centruma, valamint öt partiumi megye képviselôi döntöttek az együttmûködés újabb formájáról.

Tanácskozásukat követôen a konzorcium társelnöke, Kalmár László, elmondta, a Segítô Jobb Alapítvány – melynek szintén elnöke – 15 év alatt hetvenezer határon túli beteg ellátásában vett részt, mûködése Románián kívül Ukrajna, illetve Szerbia magyar lakta területeire terjed ki.

Eddig a gyakorlat úgy történt, hogy az ottani szakrendelésen megjelent betegekkel kapcsolatban küldtek javaslatot magyarországi egészségügyi intézményekbe, ahonnan visszajelezték a fogadókészséget. A cél azonban az – folytatta a társelnök –, hogy ne Magyarországra importálják a határon túli betegeket, hanem ott, helyben láthassák el ôket. Ezért szeretnének a jövôben a nagyváradihoz hasonló gyógyító központokat létrehozni.

A Nagyváradon rendelkezésükre bocsátott épületben jövô évben kialakítandó szaruhártyabank és -átültetô központtal kapcsolatban Kalmár László elmondta, magyar orvosok képezik majd ki ottani kollégáikat. Az eddigi tevékenységüknek köszönhetôen elérték azt is, hogy a romániai társadalombiztosítás finanszírozza az intézményben folyó tevékenységet. Hozzátette: az alapítvány munkáját dicséri, hogy idén már a központi költségvetésbôl is kapott pénzt tevékenységéhez.

Fontos tényként említette, hogy a romániai munkavállalók Magyarországon mintegy húszmilliárd forintot fizetnek be a társadalombiztosítás kasszájába, s eközben mindössze félmilliárd az, amit az ellátásukra kell fordítani. Azt szeretnék – hangsúlyozta a társelnök –, hogy a különbséget a határon túli betegellátás további kiszélesítése finanszírozásához megkaphassák.

A szlovén parlament csütörtök este ratifikálta Románia uniós csatlakozási szerzôdését. Szlovénia ezzel Szlovákia, Csehország és Magyarország után a negyedik állam, amely elfogadja a dokumentumot.

A Mediafaxhoz pénteken eljuttatott közleményében a Külügyminisztérium üdvözli, hogy a szlovén törvényhozás egyhangúlag ratifikálta Románia és Bulgária uniós csatlakozási szerzôdését. A közlemény szerint a ljubljanai törvényhozás egy nappal Mihai Razvan Ungureanu román külügyminiszter szlovéniai látogatását követôen szavazott a szerzôdésrôl. A Külügyminisztérium köszönetet mond a szlovén vezetésnek a csatlakozási szerzôdés gyors ratifikációjáért.

Habsburg Mária születésének 500. évfordulójára a Budapesti Történeti Múzeum és a Szlovák Nemzeti Galéria közös kiállítást rendezett. A budapesti tárlat szeptember 30-án nyílt meg a látogatók elôtt.

A külföldön mindenütt "Magyarországi Mária"-ként ismert királyné személye, országok fölött átívelô életútja, politikai pályája és egész Európát behálózó családi kapcsolatrendszere izgalmas témát kínál a közönség számára. Nem csak a szakembereknek, hanem a nagyközönségnek is érdekes lehet a kivételes asszony sorsa, valamint a magyar királyság történelmét meghatározó korszakban betöltött szerepe.

A kiállítás bemutatja Mária királyné személyiségét, környezetét, különös tekintettel az udvarában tevékenykedô mûvészekre, felvillantja kapcsolatát Luther Mártonnal valamint politikai szerepét Magyarországra érkezésétôl a németalföldi helytartóságig.

A kiállítás egyedülálló mûvészeti anyaga egy audiovizuális elemekkel kiegészített látványterv. A lineáris felépítésû kiállítóteret összekötô installáció

-elemek optikailag vezetik a látogatót, egyben tükrözik a tartalmi idômúlás periódusait.

A tárlaton hangsúlyt kap a 16. század elejének egyházi és világi zenéje, továbbá tárgyi emlékei. A bemutatott anyagokat osztrák, német, angol és cseh múzeumok, galériák, egyházi és magángyûjtemények mûtárgyai egészítik ki. A rendezésben résztvevô országokat Habsburg Mária személye és életútja kapcsolja össze.

A budapesti kiállítás 2006. január 9-ig tekinthetô meg.

A világ legnagyobb multinacionális kozmetikai cége mutatta be a legújabb hajdivatot, illetve az ehhez szükséges új kellékeket, szerszámokat és rafinált hajformázókat.

A göndör haj reneszánsza – így is lehet jellemezni az új trendet. Az új hajformázók azt ígérik, hogy revitalizálja és kirobbanó életerôvel tölti meg a fáradt, megnyúlt tincseket, felhabosítja és fényesíti a loknikat. Külön kencék kaphatók már a nehezen kezelhetô göndör és hullámos hajakra és másfajták a vékony szálú, egyenes hajra is.

A rafinált és merész vágás az alapja mindennek. A párataszító hajlakkok nélkülözhetetlenek, mint olykor a fiatalok által elutasított tupírozás – jóllehet a tupír az alaptechnikája az oly divatos rasztahajnak is.

A minicopfok, meglepô fonások, hurkok és csavarások fôleg a fiataloknak állnak jól, míg a lágy hullámok elônyösen lágyítják a fáradt arcokat is. A kötélszerû textúra és a kreppesítés ugyancsak divat – tudta meg az MTI munkatársa a két világcég a L’Oréal és a Remington közös tájékoztatóján, ahol mesterfodrászok mutatták be a legújabb trend elkészítési módjait.

Egészen új technikákkal és trükkökkel dolgoznak ma már a külföldi mesterek: például nagy fejû kozmetikai ecsetre fújnak egy kis hajfényspray-t és csak "átfutnak" vele a hajfelületen.

Az újfajta, turmalinnal bevont hajsimítóval – amelynél a simítólapok lekerekített szélein hasítékok vannak – például göndöríteni is lehet. A turmalin egy féldrágakô, amelynek spontán negatív ionizáló hatása jótékonyan selymesít.

Az asszimetrikus, a fél arcot eltakaró, a szögegyenes tincseket a szupergöndörrel variáló, rendetlennek tûnô, "gyûrt", szuper szexis frizurákhoz természetesen "hozzá kell öltözni" és az alkalom sem mindegy, hogy mikor vetjük be ezeket a hódító hajrafinériákat.

Az állatok világnapja az állatszeretetérôl ismert Assisi Szent Ferenc ünnepe, azaz október 4., de világszerte minden év október elsô vasárnapján tartják. (Assisi Szent Ferenc már a XIII. század elején azt hirdette, hogy mindent szeretnünk kell, ami körülvesz minket, legyen az élô vagy élettelen.)

A világnapon eredetileg a vadon élô állatok védelmére figyelmeztettek és pusztításuk ellen tiltakoztak, ma már minden védtelen élôlényre felhívják a figyelmet. Az ember állatbarátnak születik, csak késôbb nevelik bele a fölös félelmet, higiéniai irtózást, s ez is gerjesztheti az állatokkal szembeni agresszió kialakulását. Persze, a haszonelvûségnek is sok állat esik áldozatul, Magyarországon csak szürke rókából – prémje miatt – évente 20 ezer. A kedvtelési állattartás felelôsségen kell alapuljon, a "kedvenc" állatok közül évente nagyon sok válik kóborrá.

Az elmúlt év márciusától Magyarországon bûncselekménynek minôsül az állatkínzás, miután az Országgyûlés elfogadta a Büntetô törvénykönyv módosítását, amely három fontos területre terjed ki: a gerinces állatok összeeresztésével tartott állatviadalok szervezôinek büntetésére (ezért 3 év börtön is kiszabható), az állatkínzásra, amiért 2 év börtön adható és az orvvadászatért és

-halászatért is ennyi lehet a büntetés. Az állatkínzás vétségét követi el az is, aki háziállatot elûz, elhagy vagy kitesz.

Október 2-án Budapesten az állatbarátok hagyományos világnapi felvonulására kerül sor a Bazilikától az Andrássy úton a Hôsök teréig, míg a budapesti állatkert színes programokkal várja látogatóit. Ezen a napon emlékeznek meg a háztáji állatok világnapjáról is, ami (a vegetáriánus) Mahátma Gandhi születésnapja; ô mondta a következôket: "egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükrözôdik abban, ahogyan az állatokkal bánik".

Baczonyi László

Délvidék, Horvátország, Zágráb

2002 októberében vagyunk… A horvát határnál, Csáktornyán ülünk fel a fôvárosba menô autóbuszra. Elôtte meglátogatjuk a Zrínyi-várat, amely jó állapotban maradt fenn. Ép, piros téglából épült falai közt szépen rendben tartott, többemeletes középületek. A temetôben sok a magyar sír. Az autóbuszból látjuk, gazdag, szép országban járunk. Akárcsak Szlovéniában, itt is mindenhol nyugalom és jólét van.

A zágrábi autóbuszállomáson (az azóta néhai) dr. Sostarec Iván egyetemi tanár ebéddel vár. Történelemrôl beszélgetünk. A Száva folyó partján fekvô, ma körülbelül 800 000 lakosú Horvátország fôvárosát Szent László királyunk alapította 1093-ban. 1235 óta város. Az elsô horvát állam a 9. században alakult, amely 1102-tôl a Magyar Királyság, 1918-tól a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, 1929-tôl Jugoszlávia része. Az 1991-ben kirobbantott háborúban három év után (a magyarok is lakta) horvát területek 30 %-a szerb kézbe került. Nehéz harcok, áldozatok árán tudták Horvátország területét 1998-ra visszaállítani.

Megérkezik Molnár Annamária Zarko Sehtelné, hogy elvigyen városnézôbe. Meséli, hogy szülei Erdélybôl származnak, tanárnô, és hogy nem tudja hivatását itt gyakorolni, ami nagyon hiányzik neki. Szerelembôl, házasság útján került ide. Magyarul a fiával beszélget otthon, valamint a magyar rendezvényekre járó kivándorolt sorstársaival.

Annamária elvisz a város történelmi központjába, ahol a késô gótikus stílusban épült Szent István- székesegyházat mutatja meg. Szent István királyunknak is emléket állítottak itt. Egyik mellékhajóban a híres horvát írónak, költônek, Miroslav Krležának (ejtsd krlezsa, 1893-1981) van emléktáblája. A horvát irodalom nagy öregjét sok szál kötötte Magyarországhoz, jól tudott magyarul. Lefordította Petôfi 1848-ban írt Az apostol c. költeményét. A székesegyház elôtt szemet gyönyörködtetô tér Szûzanya-szoborral, mellette papnevelde, régi vár bástyája. Innen indul a Tímárok utcája, amely ma sétálóutca, két oldalán kávéházak, cukrászdák asztalai, székei, ahol emberek ülnek, beszélgetnek. A környéken több barokk, hagymakupolás templom. Egyikben Fekete Madonna. Sok ember van a templomokban. Csoportokban, csendben állnak a Madonna elôtt, és imádkoznak. Innen nem messze a Fôtér. Körben fehér, díszes, sokemeletes épületek. A tér közepén Jellaèiæ bán, altábornagy lovas szobra, aki megtagadta az engedelmességet a Batthyány-kormánynak, s megtámadta seregeivel a forradalmi Magyarországot.

Az Ady Endre Magyar Kultúrkör székhelye is a belvárosban van. Vezetôje Horváth László mérnök-tanár. Elôadásunkra, könyvbemutatónkra körülbelül hatvan ember érkezik, közöttük sok a fiatal. Az itteni egyetemen anyanyelvükön tanulnak a magyar származású diákok. Magyar tanáraik megalapították a Horvátországi Magyar Tudományos és Mûvészeti Társaságot. Elsô kisebbségi elektronikus újságjuk neve: MAHO – Magyarok Honlapja. Könyveket jelentetnek meg, valamint egy színes folyóiratot, a Képes Újságot. Itt él Gábor Zoltán neves festômûvész, aki mûvészetterápiával gyógyított a zágrábi elmegyógyintézetben.

A városban minden vasárnap magyar mise van. Az egyesületeknek helyet adó épület elôtt Szent György-szobor. Mellette Zágráb elsô gyógyszertára, zömök oszlopokkal. Közel van ide a parlament. A szecessziós stílusban épült, tetején színes kerámiacserepekkel kirakott országház kicsi, akár az ország. Elôtte a tér is szûk. De az egész összhangban van, olyan, mint egy ékszer. Szomszédságában esküvô zajlik. A menyasszony itt is fiatal, szép, csinos. A násznép elegáns. A zakóba öltözött vôfélyeknek éppen olyan gazdag, színes szalagokkal díszített a vôfélypálcája (az életfa, világfa szimbóluma), akár nálunk, otthon.

Bernád Ilona

Dr. Sütô Csaba Marosvásárhelyrôl települt át Magyarországra hosszú évekkel ezelôtt. A mûvészetek nemzetközi hírû központjában, a turisták sokaságát vonzó kisvárosban, Szentendrén él. Nem csak szájsebész fôorvosként vált ismertté a mûemlékekben gazdag településen, mûgyûjtôként, mûvészetpártolóként és - szervezôként is gyakran hallat magáról. Ô a Szentendre Mûvészetéért Közhasznú Alapítvány ügyvivôje. A napokban átfogó dokumentációt juttatott el szerkesztôségünkbe a híres szentendrei MûvészetMalom új vállalkozásáról, amely egy bizonyára sikeres sorozatban, az Európa mûvésztelepeit bemutató tárlatciklusban konkretizálódik. A sorozatnyitó kiállítás, amelynek ünnepélyes megnyitójára éppen ma kerül sor, a Nagybányai Mûvésztelepet állítja ismét a figyelem középpontjába. A két város, a két mûvészközösség mostani kapcsolatfelvételét dr. Sütô Csaba kezdeményezte, és mint hírlik, nem csak elégtételt szerzett magának vele, folyamatos huzavonával is meg kellett küzdenie, amíg a mai végeredményhez eljutottak. A nagybányai román félbôl még mindig elô-elôbújtak a régi beidegzôdések, a kiállításra kölcsönkért képeket megannyi bürokratikus akadály miatt nagyon nehéz volt megszerezni. De szerencsére ezeken a gondokon is sikerült túllépni és délután 5 órakor Sütô Csaba a rendezvény kurátoraként az ünneprontó akadályoztatásokat feledve köszöntheti az esemény vendégeit.

Mellékletünkben a szervezôk szándékait összefoglaló közleménybôl és a kiállítást megnyitó kolozsvári mûvészettörténész, Murádin Jenô beszédébôl közlünk részleteket.

A szentendrei MûvészetMalom újabb vállalkozása Európa mûvésztelepeinek bemutatása. Az intézmény a Szentendre Mûvészetéért Közhasznú Alapítvánnyal közösen több éves kiállítás-sorozatot tervez, amelyben a jelentôsebb európai mûvésztelepeken és festôiskolákban a XIX-XX. század fordulóján született mûvek kapnak helyet.

Elsô alkalommal 2005. október 1. és 2006. január 15. között a Nagybányai Mûvésztelepet mutatják be. A kiállítás anyaga a Nagybányai Megyei Múzeum gyûjteményében fellelhetô anyagból került kiválasztásra, kiegészítve a Magyar Nemzeti Galériában található mûvekkel, így kb. 100 mûalkotást állítanak ki. A válogatás elsôdleges szempontja volt, hogy a Nagybányai Mûvésztelep 1896-tól kezdôdô évtizedeinek története egyenletesen és hitelesen rajzolódjon ki. Ilyenformán sikeresen megvalósulhat az a régi álom, amely sem 1996-ban Budapesten és Nagybányán, sem 1999-ben a Bukarestben rendezett Nagybánya-kiállításokon nem valósulhatott meg, azazhogy a két gyûjtemény (Magyar Nemzeti Galéria, Nagybányai Megyei Múzeum) fontos darabjai végre egymás mellett szerepeljenek.

A válogatásnál fontos szempont volt, hogy az alapítók nemzedéke (Hollósy, Ferenczy, Thorma stb.) nagy számban legyen képviselve. A válogatás néhány két világháború között született mûvel (Aba-Novák Vilmos, Boldizsár István, Orbán Dezsô stb.) került kiegészítésre, mivel rajtuk jól tanulmányozható a korábbi tendenciák továbbélése. A lista a 40-es évekkel zárul, tekintettel arra, hogy az 50-es évek "szocreál" cezúrája után egy másfajta mûvészeti gondolkodás alakult ki mind Magyarországon, mind Romániában.

Az európai együttmûködés jegyében a két ország kormányából kérték fel a kiállítás védnökeit, így a két fôvédnök Markó Béla, Románia miniszterelnök-helyettese és dr. Bozóki András kulturális miniszter, akik személyes jelenlétükkel köszöntôt mondva emelik a rendezvény rangját. A két védnök pedig Calin Fabian, Románia miniszterelnökének külügyi tanácsadója és Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára.

Az egykori Nagybányai Festôiskolában alkotó mûvészek csoportja 1928-ban hozta létre a Szentendrei Mûvésztelepet, amely egyrészt folytatója, másrészt továbbfejlesztôje lett a múlt század elején méltán európai hírû nagybányai mûhely mûvészeti törekvéseinek, így ennek a páratlan kiállításnak a megvalósítására a legmegfelelôbb helyszín Szentendre.

Már többször, többen megpróbálták Magyarországra hozni a Nagybányai Múzeum mûtárgyait, eddig sikertelenül, így a Nagybányai Festôiskola mostani magyarországi bemutatása a magyar mûvészettörténet egyik kiemelkedô eseménye lesz.

(Részlet)

Történeti áttörést hozó, páratlanul érdekes kiállításnak ad otthont a szentendrei MûvészetMalom. Olyan tárlatnak, melyet – megelôlegezve a bizalmat – a 2005-ös esztendô kiemelkedô mûvészeti eseményei között tartanak majd számon.

Tíz éve tervezett, örökké meghiúsult elképzelés vált ezúttal valóra. Csalódások zátonyán átverekedve csak a mindig újrakezdôk szívóssága hozhatott eredményt. Szentendrén vannak ilyen emberek.

Nagybánya-kiállítást, a festôtelep múltjából merített tárlatot láthattunk az elmúlt idôkben eleget. Ez a színvonalas, reprezentatív bemutató több ennél. Rejtett értékeket hoz napvilágra, olyan mûveket, melyeket eddig Magyarországon soha sehol nem láthattak. A kiállítás képeinek közel fele része romániai közgyûjteménybôl, a nagybányai múzeum képtárából került át ide. Ami pedig ennél is több, nem csupán a múzeumi alapkiállítást bontották meg érte, hanem raktárak rejtekébôl hoztak elô igényelt és kért mûveket.

A festôtelep centenáriumán, 1996-ban ez a próbálkozás nem járt sikerrel. Mint ahogy akkortájt a volt Jugoszláviából, a Vajdaságból ígért képek sem érkeztek meg soha. Szándéknyilatkozatok elhangoztak ugyan, de a tényleges politikai akarat hiányzott hozzá. Az Európai Unió felé haladó térség és esetünkben a román-magyar kultúrkapcsolatok szervesebbé válása nyitott valamivel könnyebb utat az értékek határokon átívelô cseréjéhez. Így talán lassacskán szertefoszlik a szakmai körökben közszájon forgó paradoxon is, hogy tudniillik, "könnyebb a Louvre-ból képeket elhozni, mint Kolozsvárról, Marosvásárhelyrôl, Nagybányáról bármit is kölcsönözni..."

Most tehát egymás mellett áll, ami valamikor összetartozott. Egy mûvésztelep – Kelet-Európa legjelentôsebb festôkolóniája – ötvenéves mûködésének a helyszínen megôrzôdött értékei és a Magyar Nemzeti Galériából a kép teljességéért hozzákölcsönzött, ismert alkotások.

Mintegy nyolc-tíz év intenzív munkáját igényelte a nagybányai mûvésztelep öröksége, és a közelebbrôl nehezen meghatározható "nagybányai festészet" újraértékelésére indított kutatás. Azt az állóképet kellett a köztudatban is megváltoztatni, amit memoárirodalmában a kolóniaalapítók nemzedéke hagyott reánk. Kezdôdött 1992 táján a neósok föllépésének elemzô fölmutatásával és mozgalmuk tárgyi-képi illusztrálásával. Ez jelentôs lépés volt: tudatosította a modernizmus magyarországi térhódításának útját és mikéntjét. A mûvésztelep nagyszabású budapesti centenáris kiállítása, a Magyar Nemzeti Galéria kiadásában megjelent tanulmánykötet, valamint monográfiák, tanulmánysorozatok megjelentetése a kolónia történetének újabb, teljesebb képét mutatta be. Beemelôdött a magyar mûvészeti és irodalom látókörébe a kolónia utolsó negyedszázadának, két világháború közötti korszakának valósága, mely a kutatók többsége elôtt is szinte ismeretlen volt. Folytatódott azután a föltárás a mûvésztelep irodalmi forrásainak, teljes sajtójának közzétételével, társítva a kolónia mûvészeinek levelezését publikáló kötettel.

Mindez nemcsak teljesen új, szemléletében kritikai megközelítését hozta meg a magyar és tágabb értelemben a Kárpát-medencei mûvészet e fejezetének, hanem átformálta a mûkereskedelmet is. Mûvek százai vándoroltak határokon át, és addig soha sem hallott kismesterek egyébként érdemleges alkotásai értek el árverési csúcsokat. Bátran kimondhatjuk, a magyar mûkereskedelem messze nem volt ugyanaz Nagybánya "fölfedezése" elôtt, mint annakutána. Mindez akkor is igaz, ha ma már leszálló ágban van a képkereskedésnek ez a forrása.

Ez a rendhagyó szentendrei kiállítás és a neósok, a magyar fauve-ok 2006-ra (föllépésük századik évfordulójára) tervezett budapesti tárlata az átértékelô Nagybánya- kutatás zárókövét képezi.

A nagybányai múzeum képtárának most

"láthatóvá lett" anyaga azt a kérdést mindenképp nyitva hagyja, milyen formában módosíthatják a klasszikus Nagybánya-képet vagy a teljességében újragondoltat a határokon túli gyûjtemények kiemelt darabjai. Kétségtelen, hogy a kolóniaalapítás utáni elsô tíz-tizenöt év fô mûvei magyarországi gyûjteményekben vannak. De nem kizárólagosan. Aligha képzelhetô el olyan összefoglaló mû, amelyben ne lenne helye Hollósy Simon Huszti várának a Máramarosi Múzeumból, Ferenczy Károly Keresztlevél címû 1903-as monumentális mûvének és Szinyei Merse Pálról készült nagyszerû portréjának a Marosvásárhelyi Képtárból, Iványi Grünwald Béla Fürdôzôk a Lápos partján címû kompozíciójának a nagybányai múzeum képtárából. Folytathatom a sort azután a festôtelep ún. második és harmadik nemzedékének alkotóival, kiknek pályája jószerint meg sem közelíthetô a gyûjteményekben ôrzött mûveik nélkül. Ezt a kiállítás is jól mutatja, csak példaként Ziffer Sándor, Maticska Jenô, Krizsán János, Nagy Oszkár, Jándi Dávid, Klein József, Szolnay Sándor, Pascu Eugen (Pászk Jenô) esetében. A múzeumi gyûjtés, különösen az elmúlt ötven évben a nagybányai mûvészet vonatkozásában is fölértékelt olyan intézményeket, mint a kolozsvári, aradi, nagyváradi, sepsiszentgyörgyi vagy éppen a nagybányai képtár [...]

Gondosan összeállított a Magyar Nemzeti Galériából Szentendrének kölcsönzött nagybányai képkollekció. Válogatója, Szûcs György arra figyelt legelébb is, hogy a nagybányai képtárból teljesen hiányzó vagy alulreprezentált alkotók tegyék teljessé a látogatóban kialakuló képet. Így került be a kiválasztott mûvek közé Aba Novák Vilmos, Ferenczy Károly, Horthy Béla, Orbán Dezsô, Glatz Oszkár, Vörös Géza, Koszta József, Szônyi István, Szobotka Imre és Tihanyi Lajos egy vagy több munkája. Ezek többsége jól ismert, kiállításokon gyakran látott alkotás. Fölerôsítette a nagybányai képtár reprezentációját az MNG-bôl kölcsönzött mûvek Hollósy Simon, Ziffer Sándor, Thorma János, Perlrott Csaba Vilmos, Boldizsár István esetében.

Ha pedig valaki aziránt érdeklôdne, miért éppen Szentendre az a hely, az a város, amely otthont ad egy ilyen nagy ívû és létrejöttében határon túli összehangoltságra alapozó kiállításnak? – a válasz egyértelmû. A Szentendrei Iskola, bármennyire nehezen meghatározható ez a fogalom, alapvetôen két összetevôre épült: a nagybányai hagyományok folytatására és az Európai Iskola, Vajda Lajos örökségét fölvállaló konstruktív-szürrealista festészetére. Hadd emlékeztessünk rá, hogy a Szentendrei Festôk Társaságát 1928-ban a Nagybányáról távozó Iványi Grünwald Béla alapította. A posztnagybányai Gresham-körnek pedig olyan mesterei dolgoztak itt, mint Czóbel Béla és Kmetty János. Sorolhatnánk azután a már Nagybányáról annyira ismerôs neveket – Boromisza Tibor, Pirk János, Gráber Margit, Deli Antal – akik ebben a Budapest vonzáskörében is egyéniségét megôrzô, festôi kisvárosban találtak otthonra.

Murádin Jenô

Tudósításban szóltunk már András Sándor marosvásárhelyi látogatásáról. A sokáig nyugati emigrációban, hosszabb ideig Amerikában élt, majd a rendszerváltás után Magyarországra hazatelepdett József Attila-díjas költô, esszéíró kalandos pályájáról és az Arkánum folyóiratról beszélt részletesebben a Látó-esten. Verseibôl is hallhattak néhányat a jelenlevôk, a rövid válogatás is jól érzékeltette költészetének széles spektrumát, sajátos ízeit és hangulatát, ötletgazdag szellemességét. Mellékletünk olvasói számára a szerzô lírájának egyik szokatlanabb megnyilatkozását ajánlotta föl.

András Sándor

ez nem az én ruhám

nem az én lakásom

nem az én kutyám

ez a más

nem is az én másom

nem a feleségem

itt ez a nô

nem az én gyerekem

aki most

körülöttem nô

ez nem az én melóm

nem az én nyelvem

még álmaimban sem

sikerül

magamra lelnem

nem az én halálom

ha magam odavesztem

ki tudja majd ki élt

és ki nem

abban a testben

...és délnyugatnak hajózik ki. Kora délben, amikor a nap már elhagyta a zenitet, és üzenetet hagyott a kikötôi felügyelet (Port Authority) portáján Béla bácsinál, hogy családja többé ne tekintse tagjának. Ne várjanak rá, mert Puerto Rico felé amúgy is járhatatlanok a vízi utak; hiába minden, kapkodás, kétségbeesett rimánkodás vagy fenyegetôzés; az utolsó még mûködô iránytût is magával vitte, ne keressék, s aztán semmi megszomorodott szív és örökre élsz lelkünkben kezdetû/végû keretes gyászjelentô a helyi és az országos újságokban, a Tengerészeti Világközlönyben se írják róla, hogy hullámsír borítja megfáradt testét. Senkihez sem tartozik, ô csak hajózni fog, amíg meg nem leli nagynénjét, és közben barnul, nap és szél cserzi arcélét, izmait. Az évek múlnak "mint a percek", ahogyan a bokazoknit nem viselô poéta írta kamaszkora kedvenc költeményében, melyet még Giorgio di Márvány olvasott fel a Göcsi Rozmaring utcában, abban a kisvárosban, melyet a ködösebb helymegjelölés kedvéért nemes komplikáltsággal Eupyrinnek mondunk.

A város egyebekben a Pirenneusok és a Kishegyszôlô közötti tágasabb térségben szundikált (sütkérezett, borongott). Érezhetô volt az utcákon és a konyhákban a nagy önelégültség; a szomszéd települések szívbôl utálták Eupyrint, de tehetetlenek voltak szellemi fölényével szemben: kiváló iskolái és színes lapjai voltak, egyetemi menzáján pizza bolognesével kedveskedtek a hallgatóknak a Bolognai Egyezmény értelmében. Könyvtáraiban szorgalmasan percegtek a puhatestû kutatók és az acélos szájú családtörténészek.

Délen a Földközi-tenger (az angliai Hermafrod tavak), a Valahára-Kalahári sivataghoz vezetô utak torkolata idegesítette. Északon – az Északi Fény.

Ezzel nagyvonalakban behatároltuk Eupyrin helyzetét, polgárainak kényszerpályáját és szabadságát. Roberto de Cziczmelák akárhogyan is akart különbözni a város ifjúságától, nem biztos, hogy sikerült volna neki, ha nem találkozik Tanto Bellóval, ezzel a jóravaló olasz-amerikai filmproducerrel, aki néhány napra az orkán sújtotta Floridából pihenni érkezett Eupyrinbe sûrûn lefátyolozott jachtján.

Nehogy azt gondolja valaki, hogy Tanto Bellónak volt akárcsak egy borsszemnyi ismerôse is ebben a csöndes öblû kikötôben, hol bivalyok vontatták a lassú járású széles cserepes szekereket és az üzletekben frígiai teaforralókat árultak szapora beszédû perzsák. Némely üzlet elôtt valódi perzsák voltak leterítve, ezeken gázoltak át a tevék és öszvérek, a bivaly vontatta keramikusok, ily módon öregbítették a szônyegeket a furfangos és szapora beszédû perzsák, akik persze árvaházat, teaházat és nyilvános házat tartottak fönn. Korántsem emberbaráti céllal. A szép jövedelmet hozó alapítványi létesítményeket harmonikus együttlét tette aranyló fellegekké, az emberek délutáni szunyókálásukból arra ébredtek, hogy az árvaház növendékei és a nyilvánosház tündérei vidáman csevegnek a Perzsa Holdhoz címzett teaházban és Szabó Gergô-Pali verseit hallgatják Czumbil Pityu ôsrégi magnójáról. Na igen, Pendergast Lucy mûvésznô felejthetetlen tolmácsolásában.

Pendergast Lucy mûvésznô sajnos már nem lehetett közöttü(n)k, ugyanis unokaöccse, Roberto de Cziczmelák (nôvérének legnagyobbik fia) egy esôs, elhízásra biztató és szomorkás nyárvégi délelôtt megtanította nénikéjét a felemás és korlátlan internet használatára. Pendergast Lucy rövid növendékidô múltán annyira belehabarodott a világháló Boldogasszony-csillagaiba, hogy egyszerûen nem tudott többé elszakadni a képernyôtôl.

Sorra lemondta fellépéseit a tárlatnyitókon, színházi zsebesteken, a közvacsorák közönsége elôtt (holott azelôtt el sem lehetett volna képzelni szobor- és festménybemutatást, a Lágy Zsufa Irodalmi Társaság elôadásainak közbeszakítását versekkel-dalokkal nélküle), többé senki sem látta, amint titokban hazatámogatja kedvesét, Lovag Ottót a Frígiai Íjászok téri csehóból, papucsban és kitérdesedett mackóruhában záróra után. A színháztól távolmaradt, a közönség hiányolta vidámságot árasztó psychéjét; nem vette fel a mobilját, a vezetékesre nem felelt; nem sepert járdát és nem vezetett lakógyûlést a közös pince és padlás kifestésének közadakozásból történô fedezetéért.

Fájdalmasan hiányzott a kulturális mindennapokból, a tévébôl és a rádió irodalmi betéteinek kihangosításaiból, a színházi és bábszínházi bemutatókról. Lovag Ottót elhagyta, majd gyomorrákkal bevitték a szegény embert a kórházba, de Pendergast Lucy egyszer sem látogatta meg. Temetésére jó ha tíz ember gyûlt egybe. A mûvésznô nôvére, Cziczmelákné hasztalan könyörgött neki, kogy kapcsolja már ki azt a francmasinát és kapcsoltassa vissza a távbeszélôk valamelyikét, Pendergast Lucy bólintott, miközben a közismert keresôprogrammal az után kutatott, miért nevezik városának lakói a Kalahári-sivatagot Valahárinak vagy fordítva. Mikor rátörték az ajtót, Pendergast Lucy meg sem fordult, csak leégett cigarettát a szája másik sarkába lökve kiáltotta: "Hoztál cigarettát?" "Na mi van? Csukd be az ajtót!" "Fantasztikus, gyere nézd meg, nyolc másodperc alatt 11.750 találatot hozott be a gép a sima vagy nádli társasjáték perzsa eredetérôl. Fantasztikus! Hát nem csodálatos...?!!"

A családtagok, vétlen látogatók, hivatásos aggódók, a sirató és vidámító asszonyok, a betévedôk és az idegenvezetôvel felkeresôk természetesen együttérzésükrôl biztosították a mûvésznôt, sajnálták, hogy nem lehetett jelen Lovag Ottó temetésén (persze ôk sem voltak, de sziklaszilárd alibivel rendelkeztek: nem ismerték Pendergast mûvésznô szívbélijét); mellételepedtek egy régi zongoraszékre, már- már megnyerte ezeket az ostobákat az internet szépségének és határtalanságának, ha nem navigált volna eszeveszett gyorsasággal tova a számára érdektelen tételek partjaitól újabb ismeretlen vizek felé. Senki sem tudta követni, még a város legedzettebb site- hajósai sem; a látogatók zavartan álltak föl kisvártatva, mondtak valami banálisat, ájult hümmögést tettettek, Lucy meg sem hallotta jóformán, hiszen éppen sikerült feltörnie egy többszörösen védett honlapot. Horgára akadt a legszebb hal a sima és nádli eredetét illetôen. Ezek szerint a keresett tárgyszó tulajdonképpern ôsi kínai játékot fed, amelyet a ravasz arab (perzsa) kalmárok csempésztek ki Csej-fu tartományból a selyemhernyó gubóival együtt üreges botjaikba rejtve, olajoskorsók mélyére süllyesztve a szabályokat, és az elsô napnyugati selyemtakácsok azzal nyerték meg a fogyasztókért vívott harcot a kínai árukkal szemben, hogy minden vég selyemszövet mellé egy sima vagy nádli társasjátékot is mellékeltek. (A középkor bónuszai címû tanulmány rörvidített változatából idézve.) Na persze, tette hozzá az elfogult tanulmányíró, akit a nyugati takácsok szabad egyesülete pénzelt, a kínaiak napjainkban azzal vágtak vissza a tolvajoknak, hogy dömpingáraikkal romba döntötték a textíliák világpiacát.

Eupyrin városában az emberek mégsem zavartatták magukat nagyon. Egyfelôl mert már régen be voltak foglalva (fogadva) az Unióba, másfelôl, mi a lépes fenéért frászolnák magukat egy internetfüggô mûvésznô sorsától meghatódva. Végeredményben a szélesebb nyilvánosság itt sem járt többet és gyakrabban színházba, itt sem olvastak több regényt és verset, a Lágy Zsufa Irodalmi Társaság törzsközönsége nagyjából ugyanazokból a közismert arcokból tevôdött össze századok óta, Kátay Mimi nénitôl Saphiron Halina néniig és Kórógy Elemér nyug. törvényszéki és iskolaszolgától Panamay Barnabás perzsaszônyeg-készítôig. A végletek között még vagy tíz-tizenkét nevet sorolhatnánk föl, de minek, hisz ezeket sem jegyezte meg senki ötvenéves kora elôtt.

Mégis egy ekkora városban (minden látszólagos kultúrfölény dacára) a Lágy Zsufa Irodalmi Társaság meghívta Tanto Bello ismert amerikai producert és forgatókönyvírót, hogy elôadást tartson Hollywood ma címmel. A téma szokatlanul nagy érdeklôdési hullámot keltett Eupyrin amúgy fásult kispolgári közönségébôl: megmozdult az ifjúság is, akit még a Gánz & Andere együttes sem tudott kilódítani szokott lustaságából és unottságából. Váratlanul zsúfolásig megtelt a Lázár Ödön Mûvelôdési Park szabadtéri moziterme.

Tanto Bello elegáns hófödte ruhában, kifogástalan patyolatcipôben, fején zsirárdi kalappal jelent meg és érdekfeszítôen ecsetelte barátságait Robert de Niróval és Anthony Hopkinsszal, Charlton Hestonnal (az idôsebbek kedvéért) és Leonardo di Caprióról áradozott, hogy a legfiatalabb rajongóknak is kedvében járjon.

A végén a közönség kérdésekkel ostromolta meg az elôadót, aki meghatottan szorongatta a nôzétérrôl feldobott szegfû- és kardvirágcsokrokat. Ekkor állt föl a közönség sûrûjébôl Roberto de Cziczmelák és azt firtatta, miként lehetséges, hogy T. B. nem kötött barátságot mûvésznôkkel is. Hiszen a felsoroltak mindegyike ismert férfisztár.

Tanto Bello egy pillanatra meghökkent, tényleg igaza lehet a kérdezônek, igyekezett valami kitérô, elfogadhatónak tûnô választ adni, amikor váratlanul fény ragyogott ki a zavart vonások mögül. Jaj, mit is beszélek, a minap fogadott kegyeibe egy idôsebb mûvésznô a Pirenneusoktól keletre, talán a Nagyhegyszôlô aljából származott, akivel ideutazásom elôtt találkoztam Puerto Ricóban. Azonnal szót értettünk, tulajdonképpen ô említette az Eupyrin nevét is elôttem, s olyan érdekes történetekkel szórakoztatta a társaságot, hogy ekkor határoztam el, ide jövök nyaralni.

Nem emlékszik uraságod a nevére, kérdezte megremegô hangon Cziczmelák, a titokban lokálhazafi ifjú hajós.

De. Lucy Pendergast.

A nézôteret döbbent csönd borította be, majd suttogás ágaskodott, az emberek egymás felé fordulva, egymás füléjhez hajoltak, úgy ismételgették a nevet: Lucy..., Lucy... a mi Pendergastunk...

Teljesen lehetetlen, mondta Cziczmelák Robi. Minden szem rászegezôdött. A fiú kiugrott a széksorok közül és motorjára pattant. A megengedettnél tízszer sebesebben hajtott nagynénje lakásához. A lépcsôház üvegajtaján keresztül tört, az üvegszilánok meglepetésükben elmulasztották megsebesíteni a merész behatolót. Kettesével- hármasával vette a lépcsôket, és berontott a félig betett ajtón át a szobába. Lucy szokott helye a képernyô elôtt üres volt. Senki sem volt a lakásban.

Nyomokat, búcsúlevelet, üzenetet keresett. Kutatás közben szeme a gépre vetôdött. Ami korábban fel sem tûnt, most annál szembetûnôbbé vált: a képernyô üvege hiányzott. A nyomtatott árámkörök között jókora lyuk tátongott, a törésvonalak egyik éles sarkán fennakadt Pendergast Lucy aranysárga muszlinsála.

Ezek után hajózott ki Eupyrin kikötôjébôl, a rokonság óvásával mit sem törôdve.

Sebestyén Mihály

Könyvespolc

Értékes népköltészeti kiadvány jutott el nemrég az érdeklôdô olvasókhoz. Vadrózsa virága (Edelény, Sepsiszentgyörgy 2004) címmel végre közkinccsé vált Farkas Jenô tanárnak és tanítványainak gyûjteménye, amelynek feldolgozása közel fél évszázadig "...nem jutott tovább a kolozsvári Folklórintézetnél történô leltározásnál". Mondatunk idézett része az Elôszóból való, amelyet a Sepsiszentgyörgyön élô Péter Sándor írt. Ô vállalta – Farkas Jenô egykori tanítványaként – a szöveggondozás, szerkesztés munkáját, ugyanakkor neve – Hadobás Pál társaságában – felelôs kiadóként is szerepel.

Ki volt Farkas Jenô? A könyv hátsó borítóján megtalálható életrajzi adatainak rövid "summája": 1908-ban született Nyárádszeredában, a marosvásárhelyi Református Kollégiumban érettségizett, elôbb lelkészi diplomát, majd (több külföldi egyetem hallgatójaként) francia-filozófia-pedagógiai képesítést is szerzett. 1948-tól Székelykeresztúron tanár. 1968-ban vonul nyugdíjba. Marosvásárhelyen hunyt el 2000-ben, 92 éves korában, végsô nyughelye a székelykeresztúri temetôben van.

1957-ben és 1958-ban sort kerített Keresztúr és vidéke népköltészetének társadalmi gyûjtésére. "Jól megszervezett" diákcsoportok járták be – vakációk idején – a környék falvait. Az eredményrôl így vallott Farkas Jenô: "A kétéves gyûjtômunka valóban bámulatos eredményt hozott, közel kétszáz népmese, tizenegy monda, nyolc ballada, hetven népdal, három halottas búcsúztató, népszokás és babona, harminckét sírfelirat és ezerötszáz húsvéti öntözôvers került lejegyzésre." A fölsorolásból kifelejtôdtek a szólás- és közmondások: Péter Sándor szerint "háromezer-százötvenegy akadt horogra."

A könyvben végül is kilencvennyolc mese és tréfás történet kapott helyet. Néhány terjedelmesebb tündérmese (Szépmezô Szárnya, Szürkekanca fia stb.) mellett képviselve vannak a valódi, tulajdonképpeni tréfás mesék is (lásd Bolond Mihók két változatát), de az anyag zömét a népi tréfák, falucsúfolók, népi anekdoták "adják". A székely észjárás sziporkázó világa, a népi hôsök ötletgazdag életvitele tárul elénk az epikumokban. Egyik-másik "sztori" valójában igaz történet: jelzik, hogy a nép sohasem gondolkodik mûfaji határokban.

Péter Sándor utal a könyv másik erôsségére, a húsvéti öntözôversek fejezetére: "Tudtommal ennél gazdagabb húsvéti locsolóvers-gyûjtemény még nem állt össze a magyar nyelvterületen, tehát ha egyébre nem is, de már erre büszkék lehetnek a valamikori gyûjtôk, és a mai – akár azt is írhatnám: a mindenkori – keresztúri diákok."

Szegényes a balladafejezet: a közölt szövegekben csak kettô képviseli a régi, úgynevezett klasszikus réteget (A teherbe esett leány, Megöltek egy legényt), holott Kriza János, az ószékely népballadák felfedezôje Székelykeresztúron is járt iskolába. Így a könyv azt is tanúsítja, hogy a népballada, mint epikus mûfaj, javarészt a múlté.

Külön kell szólnunk a Végszót író dr. Nagy Endrérôl, aki egykori diákként Farkas Jenô egyik kiváló gyûjtôje volt: egymaga – más anyagok mellett – harmincegy népmesével gyarapította a gyûjteményt. Az általa lejegyzett népi próza akár önálló kötetben is megállná a helyét.

Dr. Nagy Endre érdeme a Farkas-gyûjtemény "élôvé tétele", beépítése folklórkutatásunk vonulatába. Két fiával egyetemben a kiadás anyagi támogatói között is ott találjuk.

Ráduly János

Nagy Attila

Húzódik vissza fûbe fába

Az éltetô nedv vérköre

Katángok kéklô hûs lapálya

Ez és kikerics délköre

Beszôtte már a kerge pók

A zöld levelek ajkait

Halványabb fényre váltja már

Az ég is csillagait

Nápolyi öböl

Olyanok itt a fények

Mint átvilágított véredények

Mint gyöngyös nyakék

Az antik szobrokon

S az alkonyi nap szirmai

A ködbeúszó dombokon

– interjú Hamar Dániellel, a Muzsikás együttes gordonosával és bôgôsével –

Nyolc állomásos jótékonysági koncertturné harmadik megállójaként Marosvásárhelyen a Nemzeti Színházban szólt a szívekhez-lelkekhez a közel harmincéves múltra visszatekintô Muzsikás együttes, mely a magyarországi népi zenekarok legrégebbije és leghíresebbje. A színházban tartott nagy sikerû koncert után Hamar Dánielt, a csapat egyik alapítótagját kerestük meg. Az együttes Liszt- és Kossuth-, valamint Magyar Örökség-díjas bôgôse és gordonosa ûrkutatóként és geofizikusként is tevékenykedik Budapesten.

– Hogyan értékelné a marosvásárhelyi színházbeli sikerüket?

– Azt éreztük, hogy azokat a hullámokat, amiket ez a zene kelteni tud, itt is kiváltotta, ez visszasugárzott a közönség arcáról. Azért említettem, hogy ez a zene modern, mert színházi körülmények közt vagy egy hangversenyteremben is létrejöhet, de akár szabadtéri színpadon is. Nem szükséges azt hinni, hogy ez a zene kizárólagosan annak a közönségnek a tulajdona, amelyik ezt létrehozta és megôrizte. Hiszen minden zene egyetemes, általános és minden emberre vonatkozó.

– Van különbség aközött, hogy színházban, koncertteremben a komoly zenéhez szokott közönségnek vagy egy falusi kultúr-otthonban, egyszerû emberek elôtt játszanak?

– Ez nem az embereken múlik. A színház óriási segítség, hiszen van megfelelô technikai berendezés, ami egy színdarab létrehozásához szükséges, ezt mi megkapjuk. Nyilván sokkal nehezebb dolgunk van egy szabadtéri színpadon, ahol körülöttünk jönnek-mennek az emberek. Egy koncertterem megint nagyon jó, más az elôadó és a közönség viszonya, fókuszpontban kell ülni, itt általában ideális körülmények vannak. De ez a zene a kevésbé ideális körülmények közt is tud hatni, van ereje.

– Sok külföldi turnét tudhatnak maguk mögött. Hogyan sikerült elfogadtatni a magyar népzenét teljesen más kultúrkörökben?

– Érdekes élmény volt. A legelején, amikor minket sok-sok éve elôször meghívtak, kételkedtem, hogy ennek a zenének – ami még Magyarországon is kevésbé ismert – hatása lehet azokra az emberekre, akik egészen más kultúrkörben élnek. A valóság azonban rácáfolt kishitûségemre. Mi Hollandiába kezdtünk járni, és a holland cégek már elsô éven lemezfelvételt ajánlottak. De nem a hollandok a csodabogarak, hanem a lényeg, hogy ez a zene – azon a kultúrkö- rön túl, ahol létrejött – érzelmekre tud hatni. Ha az érzelmeket ki tudja fejezni és ötvözni tudja, akkor ez a zene modern, ott van a helye a világ bármelyik színpadán.

– Városi származású. Mégis hogyan sikerült kapcsolatba kerülnie a népzenével?

– Ôszintén megvallom, hogy hiába kezdtem el hatévesen zenélni, a népzenéhez csak huszonegy éves koromban kerültem közel. Amikor a hetvenes években a népzene újból visszajött, az elsôk között kezdtünk el vele foglalkozni. Mi voltunk az elindítók és generálók ebben a mozgalomban. De akkor nem hitte senki, hogy azon a húsz-harminc emberen kívül bárkit is érdekelni fog. Azt hittük, csak egy szûk kört fog érinteni, és hihetetlen azt látni, hogy Japántól, Ausztrálián keresztül Amerikáig, olyan egzotikus országokban is, mint például Szingapúr mennyire hatása van ennek a zenének.

– Említette a hetvenes évek sikereit. Milyen teret kap ma, a huszonegyedik század elején a népzene Magyarországon, milyen a fogadtatása, milyen szerep jut neki, mennyire fontos az anyaországiak számára?

– Nagyon szomorúnak látom a helyzetet. Bár azt mondhatom, hogy mi, a Muzsikások még nem panaszkodhatunk, mert a miskolci fesztiválon a legnagyobb sztárokkal léphettünk fel egy színpadon, klasszikus zenészek szívesen közremûködnek velünk, sôt ajánlkoznak. Így megyünk most egy nagy európai turnéra az Amerikában élô Takács vonósnégyessel, amelyet a világ talán legjobb vonósnégyesének tartanak. Én mégis keveslem ennek a zenének a sikerét.

Mi a Magyar Televízióban körülbelül tíz éve nem voltunk felvételen, miközben a japán televízió hetven kamerával vette fel a koncertünket, és három hónapon keresztül ment a Japan Airlines járatain. A Maléven még soha nem szólalt meg Muzsikás-zene. Szerintem a baj ott van, hogy nem hiszünk magunkban, úgy gondoljuk, hogy gyengébbek vagyunk a világ más népeinél. Az értékeinkre büszkéknek kellene lennünk: a hagyományokra, a kultúrára, nyelvünkre. Ez a gondolkodás az, ami a magyarok közül kitermeli a tudósokat, matematikusokat, a sakkozókat. Ez a zene az, ami annyira különleges, mint az anyanyelvünk. Erre vigyázni kell. Ezt mi ajándékba kaptuk szüleinktôl, nagyszüleinktôl. Adjuk át a következô generációknak érintetlenül vagy gazdagítva, ez a legelemibb kötelességünk.

– Petrás Mária csángó népdalénekes elkísérte a turnéra Önöket. A kapcsolat vele már régi gyökerû...

– Csángó fesztiválokon, felvételekrôl hallottuk, hogy milyen gyönyörûen énekel. Ô elsôsorban nem énekes, hanem képzômûvész, alkotásaiban benne van a lelke tisztasága. Teljesen hiteles, amit csinál. Ez a természetesség, a természetben levô erô, ami egy ilyen énekbôl kijön, az, ami elvarázsolta Bartókot és késôbb minket is. Amikor elkezdtük hívni, olyan lelki harmónia alakult ki a zenészek és Mária között, hogy mi egyszerûen hálásak vagyunk, ha velünk lehet. Amit énekel, óriási élményt jelent számunkra. Hiszen ô mindig másként énekel.

– Erdélyben mikor jártak utoljára?

– Én gyakran járok, hiszen sok barátom él itt. Mint Muzsikás, a legutóbbi marosvásárhelyi koncertünket követôen egy vállalkozásba kezdtünk. Egy olyan turnéra indultunk, ahol a cél nem az volt, hogy a nagyvárosok úri közönségének játsszunk elôkelô színpadokon, hanem a faluba vigyük vissza a zenét. Vajdaszentiványon jártunk, elmentünk Szászcsávásra. A pap kihirdette, hogy a koncert kezdése fejés után. Összegyûltek az emberek a kis

kultúrotthonban, ahová mi külön erôsítôt, fényeket, hangot hoztunk, színes plakátokat nyomtattunk. Nagyon komolyan és nagy kihívásnak vettük a dolgot, és a helyi zenészek is zenéltek velünk. Óriási sikere volt az akciónak, és úgy érzem, egy cseppnyi kis hitet adtunk nekik, hogy ezt érdemes folytatni, érdemes éltetni, nem kell ezt még eldobni, még lehet használni. Mi a falusiaktól évtizedek óta nagyon sok mindent kapunk: egészséges gondolkodásmódot, emberséget, magyarságtudatot, tisztességet, ének- és tánctudást, és ezért hálásak lehetünk.

– Legközelebb mikor láthatjuk Önöket?

– Azt hiszem, gyakrabban fogunk Erdélyben turnézni, lehetôleg mindig más-más programmal. Biztos nem várunk ennyit a következô turnéra.

Mészely Réka

Könyvajánló

Számûzött szerelem

1904. július elsején a nagyhatalmú Theinburg gróf titkárára bízza Mathilde nevû leányát, s egy lefüggönyözött hintóban útnak indítja Franciaország felé. Mathilde-ot megfosztják a rangjától és a nevétôl. Senki sem ismerheti múltját, Hedvig néni kivételével. Az álruhás grófkisasszony azonban felborítja a tengerparti kisváros életét. A jóképû Reinl doktor nyomban hátat fordít menyasszonyának, s ideje nagy részét a sápadt kis Mathilde-dal tölti. A dúsgazdag bankárcsalád aggódik, hiszen Valerie Rochfort már évek óta jegyben jár a doktorral. Hasonlóan érez de Riviére bárónô is, akinek legkedvesebb unokaöccse szintén a bécsi jövevény körül forgolódik. Ám a bonyodalomnak ezzel még koránt sincs vége. Mathilde fellebbenti a fátylat Reinl doktor titkáról, ám ôt magát is árgus szemmel figyelik Frontignan pletykára éhes polgárai. Álruhás hôsnônk mindeközben teadélutánokra jár, sétalovagol, s teniszezik a polgármesteréknél. De vajon hogyan akar bosszút állni Moreau úr, a kikosarazott kérô, és miben mesterkedik az erkölcscsôsz Marceau kisasszony, hogy a perdöntô rózsás kalapról már ne is beszéljünk? Megtudhatjuk, ha elolvassuk a regényt, amelynek végén Mathilde az arra legérdemesebb férfiúnak nyújtja majd kezét.

Felelôtlenség okozta az áramkiesést

Egy Bánát utcai garázsban engedély nélkül végzett ásás okozta a csütörtök esti közel másfél órás áramkiesést – tájékoztatott Claudiu Hulpus, az Electrica áramszolgáltató vállalat sajtószóvivôje, akitôl azt is megtudtuk, hogy az áramszünet a Tudor negyed egy részét, az 1918. December 1. út elsô felét, a város központját és a meggyesfalvi negyedet, valamint a közvilágítást érintette.

Megszavazták a helyi hozzájárulást

A megyei tanács csütörtöki soros ülésén a tanácsosok jóváhagyták a Kóródszentmárton és megyehatár közötti útszakasz korszerûsítéséhez szükséges helyi részesedés kifizetését. Mint ismeretes, a megyei utat vissza nem térítendô Phare- hitelbôl újítják fel, azonban a támogatásról szóló szerzôdés értelmében a megyei tanácsnak át kell vállalnia a végösszeg 10 százalékának törlesztését és a pályázat által nem fedezett, az építkezés során felmerülô költségeket. Az elfogadott határozat értelmében megyénk összesen 408.190 euróval járul hozzá a Kóródszentmárton és Szeben megye határa közötti út teljes felújításához.

Ôszi nagytakarítás Segesváron

Októberben ôszi nagytakarítást hirdetett meg a segesvári polgármesteri hivatal. A tömbházak lakói által a zöldövezetek, alagsorok kitakarítása után összegyûjtött hulladékokat szombatonként szedik össze a helybéli köztisztasági vállalat. A lakónegyedekre leosztott programot a polgármesteri hivatal közli a tulajdonosi és lakótársulások adminisztrátoraival. Azok a kereskedelmi társaságok, amelyeknek a meglevônél több szeméttárolóra van szükségük, igényelhetnek a köztisztasági vállalatnál.

Hatéves a marosludasi Hajdina

Október 2-án, vasárnap délután 5 órakor a marosludasi mûvelôdési házban a Hajdina Néptánccsoport hatéves fennállása alkalmából ünnepi elôadásra kerül sor. Az elôadás címe: Falu végén kurta kocsma. Koreográfus: Füzesi Albert.

Fotókiállítás az Oázis Alapítványnál

Az idôsek világnapja alkalmával a Marosvásárhelyi Fotóklub és az Oázis Alapítvány Mihu Constantin fotókiállításával köszönti az érintetteket. A tárlatot október 3-án, hétfôn 17 órakor nyitják meg az alapítvány Emil Dandea utca 10. szám alatti székházában.

Bevezetik a vizet az ádámosi óvodába

A sövényfalvi református egyházközséggel jó kapcsolatban levô holland gyülekezet tagjai újabb 2.000 új lejes adományt hoztak a községnek. Mint ismeretes, az elmúlt években a hollandok segítségével tették rendbe a sövényfalvi templomot és óvodát, a jelenlegi támogatással az ádámosi óvodába vezetik be az ivóvizet.

Súlyos közúti balesetek

Csütörtökön este két közúti baleset történt megyénkben. 18.30 órakor az Uzdiszentpéterhez tartozó Újfaluban az 55 éves Aurel M. elütött és súlyosan megsebesített egy 6 éves helybéli kisfiút, aki szabályosan közlekedett az út szélén. Két órával késôbb Fehéregyháza határában a 27 éves, Kolozs megyei S. Cosmin Mercedes típusú tehergépkocsival elgázolta a 71 éves héjjasfalvi Z. Petrut, aki szabálytalanul közlekedett az úttesten.

Szabadidôs foglalkozások gyerekeknek

A Tálentum Alapítvány változatos tevékenységekkel várja az óvodás és kisikolás gyermekeket. Az iskolások választhatnak rajz- festészet, a színjátszó kör, ritmikus torna, modern tánc, kórus, a hangszerek világa vagy a matematikai- logikai fejtörôk közül. Újdonság a kínálatban a digitális fotózás. Az óvodásoknak szánt általános képességfejlesztô foglalkozáson együtt van az angol és a számítógépes játék, a zenei hajlam, a rajzkészség fejlesztése, barkácsolás, gyermektorna. A Mesekuckó játékos személyiségfejlesztô tevékenységén a viselkedési problémák orvoslásában ajánlanak segítséget a szülôknek. Érdeklôdni és beiratkozni 9-11, 18-20 óra között az alapítvány székházában: Vihar (Furtunei) utca 13. szám, telefonszám: 267-593.

Szünetel a vízszolgáltatás

A marosvásárhelyi Aquaserv Kht. értesíti a lakosságot, hogy a Tudor Vladimirescu utcai vízvezeték cseréje miatt hétfôn 22-06 óra között csökkenni fog a hideg víz nyomása a Tudor negyedben. A munkálatok nyomán a hideg víz elszínezôdhet, de háztartási céloknak megfelelô. Október 4- én, kedden 10-13 óra között nem lesz ivóvíz a Mihai Eminescu utcában.

Ingatlanügynököket ellenôriztek a fogyasztóvédôk

Szeptember elsô heteiben a megyei fogyasztóvédô hivatal felügyelôi a pénzügyôrökkel és rendôrökkel közösen öt megyeszékhelyi ingatlanügynökséget ellenôrzött. Livia Galenco, a fogyasztóvédelmi hivatal igazgatója tájékoztatása szerint a legfôbb kihágások a vásárlók tájékoztatása terén voltak. Az ügynökségeknél hiányzott a pontos, a törvény elôírásait betartó adásvételi szerzôdés, a székházakban nem volt feltüntetve az alkalmazott díjszabás, s nem tartották be a dohánytermékek tilalmára vonatkozó elôírásokat sem. A helyszíni terepszemle nyomán ideiglenesen felfüggesztették négy ingatlanügynökség tevékenységét, s 5700 új lejnyi összbüntetést róttak ki. A megyei fogyasztóvédelmi hivatal telefonszáma, ahol jelenteni lehet a vásárlás során tapasztalt rendellenességeket: 255.153, 254.625.

ELADÓ 1.900 kg búza, 4.000 lej/kg és 670 kg árpa, 3.500 lej/kg. Tel. 253-020. (3518)

ELADÓ szilvapálinka (cukor nélküli). Tel. 311-240. (3738)

ELADÓ kasszagép. Tel. 0726-280-665. (3731)

ELADÓK építkezésre való telkek Nyárádköszvényesen, a faluvégen, 33 és 49 ár. Ár megegyezés alapján. Tel. 0743-771-846. (3692)

ELADÓ fejôstehén, ló, hám, szekér. Tel. 0744-619-077. (3637)

VENNÉK kriptát a református temetôben. Tel. 0265/263-282. (3723)

ELADÓ direkttermô borszôlô Marosszentannán. Tel. 323-080. (3730)

ELADÓ kétéves szilvapálinka. Tel. 211-381. (3737)

ELADÓ G13-as fúrógép, esztergapad, acetilén hegesztôapparát, Singer gépállvány. Tel. 219-217. (3744)

PLAZMA TV, mikro, kerámialapú sütôk, LCD-k a Media Galaxy ára alatt. www.neumarkt.hu. (3124)

ELADÓK könyvek: szépirodalom, mûvészet, zene, pedagógia, kémia stb. Tel. 570-223. (205)

NÉMET gyûjtô régiségeket vásárol: német Zinger és Singer Kaiser varrógépeket, aranyórákat, írógépeket stb. Ajánlok: 25.000-45.000 eurót. Azonnal fizetek. Tel. 0747-396-081. (3632)

LAKÁS

SÜRGÔSEN veszek garzont vagy 2 szobás tömbházlakást. Tel. 250-180, 0744-645-348. (3537)

ELADÓ kétszintes, ötszoba-összkomfortos, kertes ház garázzsal. Tel. 570-223. (206)

KIADÓ szoba külön fürdôszobával, konyhahasználattal egyetemista lánynak a Színház téren. Tel. 0742-630-806. (3133)

ELADÓ 5 szobás ház 5,2 ár telken a Vulturilor utcában. Tel. 0744-348-087. (3579)

VENNÉK 2-3 szobás házat kicsi telekkel. Tel. 0744-348- 087. (3579)

ELADÓ ház Szentkirályon. Tel. 316-499. (3588)

FIATAL tanárnô bebútorozott szobát keres a Kövesdombon, magánház is érdekel. Tel. 236-128, 17-22 óra között vagy 0745-706-602. (3641)

BÉRBE adó 4 szobás luxus tömbházlakás a Fortunánál. Tel. 0722-268-971. (3721)

ELADÓ kertes családi ház Nyárádtôn. Tel. 311-536, 0744-427-924. (3726)

KIADÓ szoba lánynak. Tel. 224-558. (3761)

KIADÓ bútorozott, csempekályhás, külön bejáratú szoba 2-3 diák részére a Stefan cel Mare utcában olcsón. Érdeklôdni a Sáros utcai Antik boltban. Tel. 0740-147-380. (3780)

TAKARÉK- és lakáshitel 6%-os évi kamattal. Tel. 0742-043-507. (3708)

NÉMET nyelvet tanítok I-XII. osztályosoknak. Tel. 242- 653, 0723-993-051. (3748)

KÉSZÍTÜNK, szerelünk külsô redônyöket, függôleges szalagfüggönyöket és harmonikaajtókat. Tel. 218-321, 0744-121-714. (1175)

GONDNOKOT keresek, lehetôleg nyugdíjas személyt, egy Szováta melletti tanyára ottlakás és karbantartás céljából. Tel. 0740-584-118. (3710)

A marosvásárhelyi Aquaserv Kht. A Marosvásárhely municípium ivóvízhálózatának bôvítése címû tervének keretében értesíti az érdekelteket, hogy a megyei környezetvédelmi ügynökségen 2005. szeptember 30- án megtartott mûszaki elemzô gyûlésen elhatározták, hogy nincs szükség megyére kiterjedô környezeti hatástanulmányra. Ennek megfelelôen nem is kérték a hálózatfejlesztési terv környezeti hatástanulmányát a létesítmény helyére vonatkozóan. Bôvebb felvilágosítás a terv környezeti hatásáról a Marosvásárhelyi Környezetvédelmi Ügynökség Hídvég utca 10. szám alatti székhelyén, naponta 9 – 12 óra között 2005. október 10-ig.

ÉPÍTKEZÉST, belsô-külsô munkákat, gyárak, magánházak, lakások teljes felépítését, felújítását, átalakítását vállaljuk. Tel. 0744-572-889. (3567)

VAKOLÓHOMOK és kavics rendelésre. Tel. 256-145, 0744- 666-998. (3028)

HÛTÔK javítása lakásán. Garanciát biztosítunk. Tel. 0740-625-817. (3307)

AUTOMATA mosógépek javítását vállalom. Tel. 312-828, 0746-871-562. (3706)

Az emlékezéshez szeretet kell, és akit szerettünk, nem feledjük el. Szomorú az út, melyen hozzád járunk, mindenkit szerettél, boldog voltál, ha örömöt szereztél. Fájó szívvel emlékezünk életünk legszomorúbb napjára, október 1-jére, amikor két éve elragadta a halál a drága jó feleséget, édesanyát, nagymamát, anyóst,

SZEKRÉNYI ERZSÉBETET. Emléked örökre szívünkben ôrizzük. Akik ismerték, gondoljanak rá kegyelettel. Bánatos férje, fia, menye és unokája. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes. (7308169)

Eltelt egy év, mégsem hisszük, hogy akit szerettünk, nincs már közöttünk. Megállt egy szív, mely értünk dobogott, pihen a kéz, mely értünk dolgozott. Tudtuk, hogy beteg vagy, fáj neked az élet, de te ezt értünk némán elviselted. Zokszó nélkül, befelé könnyeztél, búcsú nélkül, csendesen elmentél. Szomorú az út, melyen hozzád járunk, de még szomorúbb, hogy néma sírodra találunk. Hangodat most is halljuk, látjuk arcodat, emléked szívünkben örökre megmarad. Imádtad családod, mindenkit szerettél, boldog volt&aacut