Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

A Demokrata Párt megbízta Valeriu Tabarat, a Román Nemzeti Egységpárt volt elnökét, aki csak azután vedlett "de-mokratává" (egyeseknél könnyen megy az ilyenszerû "doktrinális" átváltozás), miután korábbi pártja kibukott a parlamentbôl, hogy tanulmányozza és készítsen jelentést az RMDSZ által készített, és a kormány által – tehát a kormánykoalíció pártjai, közöttük a Demokrata Párt által is – saját törvénytervezetként a parlament elé benyújtott kisebbségi törvénytervezetrôl. Eléggé különös fordulat, és különös értelmezése a koalíciós együttmûködésnek. Nyilvánvalóan beijedtek a törvénytervezettel szemben támadt, soviniszta hangütésektôl sem mentes kampánytól.

De mivel is magyarázzák hirtelen támadt dilemmáikat? A Demokrata Párt ugyanis, úgymond, egyfajta alternatívaként az RMDSZ, illetve a kormány törvénytervezetéhez – mielôtt korábban mindennel egyetértettek –, elképzelhetônek tartja, hogy saját kisebbségi törvény tervezettel rukkoljon elô. Ehhez szükségeltetik Valeriu Tabara "elemzése". Ez a korszakalkotó ötlet tegnapelôtt, a DP parlamenti frakciójának ülésén született. Tabarat gyorstalpalásra sarkallják, hiszen a jelentést már jövô héten be kell mutassa kollegáinak. Ugyanis azt állítják, hogy a képviselôház napirendjén levô nemzetiségi statútum "nem az", amit a címe mond, nem "veti alá magát" a Velencei Bizottság észrevételeinek és ajánlásainak, mert – kifogásolja a volt egységpárti demokrata – "a kisebbségi statútum vétójogot biztosít az autonómia- tanácsoknak és a kisebbségi tanácsoknak, azaz, a beleegyezésük nélkül nem lehet leváltani az iskolák vagy más intézmények vezetôit". Ugyanakkor azt is rettenetesen fájlalja, hogy "a helyi és központi hatóságokat egy második nyelv használatára kötelezi". Ez pedig nem más, mint a magyar nyelv. A képviselô határozottan állítja, hogy sem ô, sem kollegái nem fogják a voksukat adni "egy ilyen törvényre".

Tehát így állunk a "demokrata" partnerek demokratikus szellemiségével. Mit nekik a tegnap adott szó! Pedig, ha a kormány saját törvénytervezeteként nyújtotta be a parlamentnek a nemzetiségi statútumot, az azt jelenti, vagy azt kellene jelentenie, hogy a koalíciós pártok egyöntetûen szavazatukkal is támogatják. Ezzel szemben a DP máris kijelenti, nem szavazza meg, vagyis saját kormánya ellenzékeként viselkedik, ami még ebben a zsibvásárként mûködô kormánykoalícióban sem nézhetô el. Kérdés, hogy az RMDSZ meddig hajlandó kitartani olyan partnerek mellett, akiknek a szavára a falusi budiig sem lehet elmenni, Észre kellene már venni, hogy a szóban forgó törvénytervezet ellen összehangolt aknamunka folyik, jól meghatározott szereposztásban. Ennek a képmutató játéknak csak az RMDSZ határozott fellépése vethet véget.

Végül egy kis "színes": minden cinizmuson túl esik, hogy a romlott narancs eme "forradalmárai" egy olyan személyt bíztak meg a törvénytervezet "tanulmányozásával" és véleményezésével, akirôl köztudott, hogy valamikor Gheorghe Funarral egy pártban és Vadim Tudorral egy szólamban "énekelt", s a PUNR elnökségét sem a magyarbarát megnyilvánulásaiért nyerte el…

A megyei tanács tegnapi rendkívüli ülésén tíz napirendi pont szerepelt, heves vitát azonban csak egy, a nemkormányzati szervezetek által benyújtandó pályázatok finanszírozási módjára vonatkozó határozattervezet váltott ki. A tanácsosok közel két órán át veszekedtek azon, hogy hányszor és hogyan osszák el a pályázatokra elkülönítendô pénzt, végül kiderült, hogy törvényes elôírások szabályozzák a pályázatok benyújtását és elbírálását.

Kezdetben két változat közül kellett volna eldönteni, hogy milyen módon utalják ki a támogatásokat a kulturális, egyházi, sport és szociális pályázatokra. A kérdés fôként arra vonatkozott, hogy egy évben hány alkalommal lehessen benyújtani pályázatokat és a soron kívül benyújtott terveket hogyan támogassák. A megyei tanács elnöke, Lokodi Edit kijelentette, hogy elégedetlen azzal, ahogyan az idén elosztották a pályázatok között a pénzt, mivel számos civil szervezet a megszabott határidôhöz képest késve nyújtotta be pénzigényét. A felvetett két lehetôség szerint egy évben kétszer szabnának meg határidôt a pályázatok benyújtására (március 31- ét és augusztus 31-ét) illetve a rendelkezésre álló pénz 40 valamint 35 százalékát a fent említett két határidôn belül pályázó szervezetek közt osztják fel, 25 százalékát pedig a soron kívül érkezô pályázatokra. Mora Ákos szintén úgy vélte, hogy valamiféle rendet kell teremteni a civil szervezetek pályázatainak elbírálásában, hogy ne járjanak úgy, mint idén, amikoris a "hátsó kapun" beérkezô pályázatokat is támogatták. Elvi kérdésnek nevezte az ügyet, bár nem az a fontos, hogy hányszor adnak pénzt, hanem hogy pontosan tudják, mennyi pénz áll rendelkezésre, és hogy a pályázó civil szervezetek között valamiféle versenyhelyzet létezzen. Az érvelés akkor ment át veszekedésbe, amikor Dinu Socotar kijelnetette, hogy a testületben úgysincs annyi fegyelmezettség, hogy betartsa az általa megszabott határidôket, és mindig lesznek kivételes esetek, ami szerinte azért van, mert bizonyos nemkormányzati szervezetek politikailag támogatják a tanácsosokat, akik ennek fejében szintén segítséget nyújtanak. Ezért akarják a "kiskaput" meghagyni. Lokodi Edit ezzel szemben úgy vélte, hogy a pályázatokat nem politikai kritériumok és szimpátiák szerint kell elbírálni és cáfolta, hogy valamely szakbizottság munkáján részt vett volna vagy nyomást gyakorolt volna valaha annak érdekében, hogy egy pályázat anyagi támogatást kapjon. Hozzátette, aranydíjakat sem akar a pénzalapok elosztása által kiérdemelni, és ily módon barátokat szerezni, vagy elégedetté tenni bárkit. Több tanácsos is felszólalt, a fenti változatok valamelyikét támogatva, Pokorny László pedig szünetet kért, mialatt a frakciók vezetôi dûlôre jutottak volna. Végül Lokodi Edit kis "jogi tanfolyamon" való részvételre szólította fel a képviselôket, amelyen Toganel Ioan, a tanács fôtitkára emlékeztette a tanácsosokat arra, hogy törvényes elôírások szabályozzák a pályázatok benyújtását és elbírálását, pontosabban a költségvetési törvény elfogadásától számított 90 napon át nyújthatók be ilyen jellegû pályázatok és ezek elbírálása is idôhöz kötött. A szinte kétórás céltalan vitát így hát könnyûszerrel el lehetett volna kerülni, hiszen a törvénnyel kapcsolatos kioktatást követôen percek alatt sikerült szavazni az ügyben. A pályázatok benyújtásának határideje tehát a költségvetés elfogadásától számított 90 nap, ezen túl nem vesznek figyelembe pályázatokat és jóváhagyták a szociális pályázatokat elbíráló bizottság összetételét is, amelynek egyetlen RMDSZ-es tagja Pokorny László tanácsos, aki a marosvécsi súlyosan fogyatékos személyeket gondozó központ vezetôje.

A pályázatok ügyében kialakult heves vitát egyes tanácsosok annak tudják be, hogy komoly összegek elosztásáról van szó, ami presztízskérdés is egy tanácsos számára. Idén például több mint 6 milliárd lejjel támogatta a megyei tanács a civil szervezeteket.

Románia Nemzeti Napja alkalmából kulturális- mûvészi rendezvényekre kerül sor. Csütörtökön 11 órától a polgármesteri hivatal a fôispánsággal és a vásárhelyi helyôrséggel közösen a Latinitás emlékmûvénél vallási szertartás és katonai parádé lesz. 12.30 órakor a Kultúrpalota Tükörtermében öt Maros megyei személyiségnek nyújtják át a kiválósági oklevelet és a marosfelfalui fibulát. Délután 4 órától a Gyôzelem térre, elôadásra hívják a lakosságot. Fellép a Maros és a Sireagul Mûvészegyüttes, a dédai Junii Calimanilor, az Al. Papiu Ilarian Nemzeti Kollégium német együttese, Sava Negrean Brudascu, Ioan Bocsa, Nicolae Furdui Iancu és a Crai Nou. Koncertezik a Gemina, a VH2 és az Iris. A rendezvénysorozatot tûzijáték zárja.

A polgármesteri hivatal és a Dr. Eugen Nicoara Kultúrház szervezésében ma 18 órakor a mûvelôdési otthonban ünnepi elôadásra kerül sor. Fellép Sântean Maria és Teodor, Livia Sorlea, Ionela Morutan, Doru Pop, Maria Neag, Dumitru Gliga, Sorin Pantea, Corina Florea és Mihaela Sabau, a mûvelôdési otthon román és magyar néptáncegyüttese, a régeni német tánccsoport, a dédebrisztrai Hóvirág együttes. Az elôadást követôen a Petru Maior téren eljárják az egyesülés hóráját.

A segesvári Mihai Eminescu Teremben november 30-án 17 órakor folklórmûsorra kerül sor, fellép: Nicolae Furdui Iancu, Giurgi Florentina és Petre, a segesvári mûvelôdési otthon együttese. December elsején, csütörtökön 11 órakor az Latinitás emlékmûve elôtt tisztelegnek, helyeznek el koszorúkat.

December elsején 17 órakor a dicsôszentmártoni mûvelôdési otthonban tudományos ülésszakot tartanak.

A Radnóti Polgármesteri Hivatal és a helyi mûvelôdési otthon szervezésében csütörtökön 12 órakor a fôtéri emlékmûnél zajlik koszorúzás, majd 14 órakor a kultúrház elôtt a helybeli gyerekegyüttes alkalomhoz illô dalokat, szavalatokat és táncokat ad elô.

December elsején 10 órakor a Dacia lakónegyedi Hôsök emlékmûvét koszorúzzák meg.

A kormány november 24-i ülésén arról határozott, hogy az állami illetve akkreditált magánegyetemek hallgatói kedvezményesen utazhatnak a vonatokon.

A kormányhatározat szerint a nappali tagozatos egyetemi hallgatók évente 24 alkalommal utazhatnak 50 százalékos árkedvezménnyel, amely a gyors és sebes vonatokra, a II. osztályra váltott jegyekre érvényes. Oana Marinescu, a kormány sajtószóvivôjének nyilatkozata szerint az egyetemisták idén a téli ünnepekkel kezdôdôen részesülnek az árkedvezményben. A kedvezményt a kormány és az egyetemisták szakszervezeti képviselôi közötti tárgyalások eredményeként ítélték meg. Az intézkedés 300 milliárd régi lejes költségvetési erôfeszítést igényel. Az érvényben levô szabályozások értelmében az egyetemisták 50 százalékos kedvezményben részesülnek a helyi közszállítási eszközökön való utazás, valamint a belföldi jármû-, vasúti- és tengeri szállítás esetében, is.

Jó tíz perccel a tizenegy órai kezdés után is folyamatosan érkeztek diákok (és nem csak) a Deus Providebit ház Szent Mihály termébe. A teljes telt háznak oka volt, nem elhanyagolható oka, amely következményeként a rendezvény alatti órák megtartását is elhalasztotta a Sapientia EMTE tanári kara – a Duna Televízió elnöke és a Hungária Televízió Közalapítvány (HTVKA) kuratóriumi elnöksége látogatott el az egyetemre. És ha már ott jártak, elôadásokat is tartottak.

Hollanda Dénes, a Sapientia EMTE marosvásárhelyi karának dékánja nyitotta az elôadás-sorozatot, rövid üdvözlô beszéde után az egyetem Hallgatói Önkormányzatának képviselôje szólt az egybegyûltekhez. Mint mondta, ez év májusában a HÖK képviselete tanulmányútra indult, amelynek jelentôs állomása volt a Duna Televízió székházában tett látogatás. A budapesti meghívást vásárhelyi meghívás követte, ennek eredménye a tegnap délelôtti elôadás-sorozat.

A modern társadalom és a televízió viszonyát elemzô médiakurzus során több témakörrôl is szó esett: hallhattunk a magyarországi médiaszabályozásról, a közszolgálatiság szabályainak érvényesülésérôl, a médiatámogatási politikáról, valamint a megújuló Duna Televízió lehetôségeirôl.

Az elôadások sorát dr. Bíró Sándor professzor emeritus, a Hungária Televízió Közalapítvány elnöke nyitotta, ôt Pálfy G. István újságíró, a HTVKA elnökségi tagja követte, majd Székely Gabriella médiaszakértô, a HTVKA elnökségi tagja, a magyarországi Mûsorszolgáltatási Alap volt igazgatója szólt a hallgatósághoz. Budai László kulturális menedzser, szintén elnökségi tag elôadása után pedig Cselényi László, a Duna Televízió Részvénytársaság elnöke zárta az elôadások, beszédek és témakörök sorát.

A délelôtti programot esti közönségtalálkozó követte, délután hattól találkoztak a budapesti vendégek marosvásárhelyi hallgatóikkal- nézôikkel.

A Szászrégeni Polgármesteri Hivatal felkészült a télre, legalábbis ez áll a nemrég küldött közleményében. A November 15. és 2006. március 15-e közötti idôszakra 500 tonna csúszásgátló anyagot, 64 tonna sót és 500 liter gázolajat tartalékoltak. November 19-ig a csúszósabb útszakaszok mellé homokládákat helyeztek el. Síkosság esetén lezárhatják a Stadion, a Malom és az Ôrtorony utcákat. Naponta 3 – 5 és 15 – 17 óra között ellenôrzik majd az utak állapotát. A beosztott személyzet az említett idôszakban állandó szolgálatot teljesít. Szükség esetén három pótkocsis traktort, két tehergépkocsik, három homlokrakodó gépet és egy ARO terepjárót vetnek be az utak járhatóvá tétele érdekében.

Minden iskola tantestülete egyénileg dönti el, hogy milyen módon fogják bepótolni a háromhetes tanügyi sztrájk miatt elmaradt tanórákat. A központosítás lebontásának elve alapján döntött errôl a szakszervezeti szövetségek és a tanfelügyelôség egyeztetô bizottsága a tegnap délben tartott ülésen. Mivel a tanszemélyzet a sztrájk idejére is megkapja a bérét, a tanév végéig be kell pótolni a tananyagot, s ezt az iskolákban is az egyeztetô bizottságok döntik el – tájékoztatott Crucian Cornel, a Preuniversitarea megyei vezetôje, aki kifejtette reményét, hogy emiatt nem lesznek kellemetlenségek.

– Nagy áldozat volt ez a munkabeszüntetés mindhárom fél (gyerekek, szülôk, tanárok) részérôl, és mivel mi, pedagógusok kezdeményeztük, vállalnunk kell a felelôsséget – jelentette ki Sacarea Ioan, a Spiru Haret szövetség megyei szervezetének elnöke. A szülôk megnyugtatása érdekében minden iskolában jól látható helyen ki fogják függeszteni, az elmaradt órák bepótlásának az órarendjét, hogy visszatérhessünk a rendes kerékvágásba – tette hozzá.

A Márton Áron utcai épület már régen megérett arra, hogy korszerûsítsék. Az elsô két emeleten még javában, mázolnak, festenek, a padlócsempe a helyiségek többségében elkészült. Felújítják a mellékhelyiségeket is, s egyes kórtermek mellé újakat alakítanak ki. A legfelsô emeleten levô kezelôben (1 oldali képünkön) a klinika munkaközössége már dolgozik. A munkálatokra a megyei tanács biztosít a négymilliárd régi lejt, s ahogy dr. Csiszár Anna egyetemi elôadótanár, a klinika vezetôje elmondta, januárra készül el az épület. A szemészeti beavatkozásra beprogramált betegeket pedig már a közeljövôben fogadják.

Borbély László közmunkaügyi és területrendezési miniszter elégedettségének adott hangot, hogy a kormánynak sikerült megállapodni az építtetôvel, és ezáltal lezárult a több mint egy fél éve tartó bizonytalanság. A miniszter szerint a nézeteltérések fôként abból adódtak, hogy az amerikai cég nem kívánt eleget tenni a román törvénykezésben rögzített feltételeknek, ám végül belátta, hogy ebben az esetben engednie kell és elfogadta a román fél javaslatát. Borbély László úgy értékelte, a megállapodás nyomán elhárult minden akadály a beruházás folytatása elôl, bár szerinte az építésre szánt pénzügyi alap még mindig kevés. Egyelôre 100 millió euró van elkülönítve a költségvetésbôl erre a célra – nyilatkozta a tárcavezetô.

Az európai CIA-börtönök feltételezett létezése fokozhatja a Romániára nehezedô nyomást, hogy bebizonyítsa: maradéktalanul tiszteletben tartja az EU emberjogi normáit, írta az International Herald Tribune elektronikus kiadása. A Human Rights Watch szerint Romániában és Lengyelországban mûködnek CIA-börtönök, ezt azonban mindkét ország kormánya tagadta. Aleksander Kwasniewski lengyel államfô hétfôn újból cáfolta, hogy országában CIA-börtönök mûködnének, Franco Frattini európai igazságügyi biztos szerint Vasile Blaga román belügyminiszter hasonlóképpen nyilatkozott.

Frattini hétfôn figyelmeztette az EU-tagállamokat, hogy ha bebizonyosodik, hogy területünkön CIA-börtönök mûködnek, javasolni fogja ET-beli szavazati joguk felfüggesztést. Ez lenne az elsô eset, amikor ilyen szankciót alkalmaznának, írta az International Herald Tribune.

A sajtó által már egy héttel ezelôtt megszellôztetett, gyakorlatilag teljes egészében nyilvánosságra hozott utasítást a konzervatív irányzat üdvözölte, a liberális viszont elítélte, s a dokumentum messze a katolikus egyházon túlnyúló heves vitát váltott ki.

A XVI. Benedek pápa által még augusztus 31-én jóváhagyott utasítás értelmében az egyház "nem fogadhat be a papneveldékbe és a szerzetesrendekbe olyanokat, akik aktív homoszexuális életet élnek, mélyen gyökerezô homoszexuális hajlamokat mutatnak vagy támogatják az úgynevezett meleg kultúrát". Pappá szentelhetôek azonban azok a jelöltek, akik bizonyítani tudják, hogy elôzôleg legalább három éven át legyûrték homoszexuális vonzalmukat, és nem tartottak fenn nemi kapcsolatot. Az utasítás nem vonatkozik a már felszentelt papokra.

A rövid, mindössze 21 paragrafusból álló utasítás hangsúlyozza, hogy bár a homoszexuálisokat megilleti a "tisztelet és tapintat" és "kerülni kell az igazságtalan diszkrimináció minden jelét irányukban", az egyház "súlyos bûnnek" tartja a homoszexuális aktust és minden esetben "rend- ellenességnek" tekinti a homo-szexualitást. Rámutat, hogy a pappá szentelés nem "egy jog" és a szeminaristák figyelmébe ajánlva hozzáteszi, "súlyosan becstelen volna, ha egy jelölt azért leplezné homo-szexualitását", hogy pappá szenteljék.

Konzervatív katolikusok üdvözölték a dokumentumot, amelyet jelentôs lépésnek tekintenek a papság megreformálása felé vezetô úton, különösen az Egyesült Államokban, ahol sokak szerint a papnevelô intézetek egy viruló szubkultúra találkahelyeivé váltak. Az egyházon belül és kívül sokan viszont úgy gondolják, hogy az "instrukció" elidegenítheti azokat a homoszexuális férfiakat, akik jó pappá válhatnának és képesek lennének betartani a szüzességi fogadalmat. Melegcsoportok pedig azt vetik a katolikus egyház szemére, hogy bûnbaknak használja a homoszexuálisokat a pedofil botrányok elkendôzésére.

A The Sun, a legnagyobb brit bulvárlap hétfôi értesülése szerint II. Erzsébet királynô szívesen látja Kate Middletont, Vilmos herceg kedvesét a Sandringhamben rendezett hagyományos karácsonyi vacsorán, Chelsy Davy, Vilmos öccsének, Harry hercegnek a barátnôje azonban nem kapott meghívót.

A 23 éves Kate és a 20 esztendôs Chelsy között körülbelül akkora a különbség, mint a megfontolt, királyi szerepére korát meghazudtoló komolysággal készülô Vilmos és az éjszakai kicsapongásairól elhíresült, esetenként verekedésekbe keveredô, bár az utóbbi idôben megkomolyodni látszó, katonai akadémiára járó Harry között. A zimbabwei születésû, Dél-Afrikában élô, szexbomba-alkatú Chelsyt, aki másfél éve jár Harryvel, gyakran lekapták a bulvárlapok fotósai enyhén elvarázsolt állapotban, cigarettával és pohárral a kezében különbözô mulatóhelyeken.

Kate, Vilmos volt egyetemi évfolyam- és lakótársa ugyanakkor a józan, tartózkodó felsô középosztálybeli fiatal angol nô, az "England's Rose" mintaképe, akit eddig italos pohár közelében sem láttak, és általában megközelíthetetlen a sajtó számára.

Chelsy Davy családi hátterével sincs minden rendben, a papa ugyanis hírek szerint a Londonban páriaként kezelt zimbabwei elnök, Robert Mugabe jó barátja, és e kapcsolatot állítólag alaposan kihasználta elit vadászvendégeknek fenntartott zimbabwei szafariparkjai felvirágoztatásához.

Jóllehet a Harry és Chelsy körül forgolódó bennfentesek szerint Károly herceg, Harry és Vilmos apja elfogadta ifjabbik fiának barátnôjét, a The Sun úgy tudja, hogy Chelsyt még nem sikerült bemutatni a királynônek, aki Kate Middletont viszont már többször is fogadta. A lap forrásai szerint azonban Harry és Chelsy már túltette magát a karácsonyi mellôzésen, és az ünnep után romantikus két hetet fognak kettesben tölteni Mozambik partjainál, ugyanazon a zárt turistaszigeten, ahol már tavaly is eltöltötték közös téli nyaralásukat.

Calin Popescu Tariceanut tanúként hallgatták ki kedden a Rompetrol-ügyben a Legfôbb Ügyészségen, a kihallgatás után a miniszterelnök elmondta a sajtónak, hogy háromoldalas nyilatkozatban magyarázta el az ügyészeknek, hogyan vásárolt 2004-ben Rompetrol-részvényeket sajtóbeli információk alapján.

A közel másfél órás kihallgatás után Tariceanu elmondta, az ügyészek a jóval kormányfôvé való kinevezése elôtti történtekrôl kérdezték, arról, hogy milyen körlmények között vásárolt Rompetrol- részvényeket 2004 áprilisában.

"Elmagyaráztam, hogy a döntést a médiában megjelent információk alapján hoztam, akkoriban ugyanis a sajtó tele volt a Rompetrol- részvények piacával kapcsolatos hirdetésekkel" – mondta Tariceanu.

A kormányfô leszögezte, nem "tôzsdejátékos", hanem befektetô, és más, a bukaresti tôzsdén jegyzett cégeknél is vannak részvényei. Tariceanu nem tudta megmondani, hány Rompetrol-részvénye volt, mivel több tranzakció történt. Hozzátette, 2002. és 2003. között a Rompetrol ügyvivôje volt, egy évvel azelôtt, hogy a társaság megjelent volna a tôzsdén.

Arra a kérdésre, hogy véleménye szerint Dinu Patriciu manipulálta-e a piacot, Tariceanu azt válaszolta, nem tehet ilyen kijelentést. "Nem hinném, hogy manipulációról van szó, mivel részvények adásvétele történt" – mondta.

A miniszterelnök azt is közölte, hogy idôközben eladta Rompetrol-részvényeit, a legnagyobb értékpapír-csomagot kormányfôvé való kinevezése után, hogy megelôzze a spekulációkat.

"Nem kormányfôként, hanem magánszemélyként hallgattak ki" – hangsúlyozta Tariceanu. Hozzátette, bármely más állampolgárhoz hasonlóan kötelessége megjelenni az igazságszolgáltatás elôtt. "Az igazságszolgáltatás rendelkezésre állok, ahányszor szüksége van erre" – mondta a kormányfô, és hangsúlyozta, semmilyen módon nem kívánja befolyásolni a vizsgálat menetét.

A Babes-Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese, Salat Levente szerint az erdélyi magyarságnak nincs politikai jövôje Erdélyben, néhány évtizeden belül etnográfiai színfolttá redukálódhat, magyarországi kitelepedése viszont a magyar nemzet javát szolgálná: megtudhattuk a Kossuth rádió Tizenhat óra címû mûsorának november 26-i adásából.

Az RMDSZ-szel együttmûködô ifjúsági szervezeteket tömörítô Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) elnöksége megdöbbenéssel értesült a rektorhelyettes nemzetpolitikai megállapításairól. Meggyôzôdésünk, hogy az erdélyi magyarság életképes közösség, bízik saját erejében, és tudatában van annak, hogy a magyar nemzet érdekét a szülôföldön való boldogulás szolgálja.

Megalapozatlannak tartjuk a rektorhelyettes azon megállapításait, hogy az erdélyi magyarság nem volt elég körültekintô, nem bízott eléggé saját erejében. Álláspontunk szerint az utóbbi 15 évben elért eredmények cáfolatát adják ezen sommás megállapításnak. Gyarapodó iskolahálózatunk, gazdagodó civil világunk, bôvülô kulturális életünk, a magyarlakta vidékek javuló gazdasági helyzete, a közösségi javak visszaadása, a folyamatosan csökkenô mértékû kivándorlás mind azt bizonyítják, van jövôje nemzeti közösségünknek.

A rektorhelyettes megnyilatkozása közvetve kivándorlásra ösztönzi az erdélyi magyar fiatalokat. Álláspontunk szerint a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatának koordinációjával megbízott vezetôjeként nem a kivándorlás "pozitívumainak" felvázolása, hanem a szülôföldön való maradás lehetôségeinek megteremtése tartozik feladatkörébe. Ellentmondást, összeférhetetlenséget látunk a megnyilatkozás és az intézményvezetôi pozíció között.

Borboly Csaba, elnök

Kovács Péter, társelnök

Az elmúlt esztendôben december 5-e a színvallás szimbólumává vált. Annak idején nyíltan színt vallottak a magyar politikai élet szereplôi. Az idén az erdélyi magyarság higgadt válaszára van szükség. A sötétségre adott legkifejezôbb válasz a fény!

– December 3-án, Ferenc napjának estéjén a Ferenc-búcsúztató gyertyák égjenek ablakainkban!

– December 4-én este a remény gyertyái jelezzék, hogy egy éve mily sokan reménykedtünk a népszavazás sikerében!

– December 5-én mozduljon meg a változásra várók tömege! Este 6 órakor településünk egy szimbolikus emlékhelyén égô gyertyával jelenjünk meg! Marosvásárhelyen a Bolyaiak szobránál!

Járuljunk hozzá, ha szimbolikusan is, a várva várt változáshoz!

Szombaton ülésezett az RMDSZ megyei szervezetének Területi Képviselôk Tanácsa (TKT). A korábban meghirdetett napirendhez képest, az állandó bizottság javaslatára, a testület tagjai kérdéseket intézhettek az RMDSZ tisztségviselôihez. Ezenkívül szóba került az egészségügy helyzete, a tanügyi szakszervezetek sztrájkja. Ugyanakkor elfogadták a TKT alapszabályzatát. Benedek Imre, a TKT elnöke a lapunknak elmondta, hogy a képviselôk kihasználták az újdonságszámba menô lehetôséget, és annyi kérdést intéztek a jelen levô miniszterekhez, képviselôkhöz, szenátorokhoz, hogy a többi napirendi pontra alig maradt idô.

A TKT-képviselôk egyöntetûen jogosnak ítélték a tanügyiek sztrájkját, felemlegetve ugyanakkor a tanügyi káderek felelôsségét is. Javaslatokat fogalmaztak meg Markó Béla oktatásért is felelôs államminiszter felé, hogy a tanárok kapjanak élelmiszerjegyeket, térítsék meg az ingázók utazási költségeit, valamint azt, hogy a szakmai továbbképzéshez szükséges könyvekhez ingyen jussanak. Kakassy Sándor a szórványbeli anyanyelvû oktatás és a magyar fiatalok kilátástalanságáról beszélt. Markó megígérte, foglalkozik a dologgal, és azt javasolta, hogy készítsenek programot magyar osztályok és magyar iskola létesítésére Dicsôszentmártonban.

Kemény vita alakult ki amiatt, hogy jól képzett fiatalok nem kapnak lehetôséget az érvényesülésre. A központi vezetés replikájára, hogy Bukarestben szükség volna ilyenekre, a képviselôk kifejtették, a fiatalok nagy része itthon szeretne jövôt építeni, családot alapítani. Markó errôl a témáról is programot kért, amelyet az ügyvezetô elnökség figyelmébe ajánlott. A képviselôk arról is érdeklôdtek, hogy a helyi egyeztetések során megkapták-e az RMDSZ-nek járó tisztségeket.

Felvetôdött a mûemlékek megnevezésének ügye. Kakassy Sándor aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a Dicsô környéki magyar mûemlékek esetében "elfelejthetik" magyar nyelven is megnevezni. Az elnök szerint itt elvtelen vita bontakozott ki a megyei tanács elnöke és a költségvetési bizottság elnöke között, végül abban állapodtak meg, hogy az errôl szóló programtervezetet a megyei tanács készítse el, a finanszírozás kérdését újra fogják értékelni. A kisebbségi törvénnyel kapcsolatos kérdések és a Magyar Polgári Szövetség bejegyzése körüli vitákon kívül nem nagyon jutott idô egyébre.

Az egészségügyi miniszter reformtervérôl úgy vélték, a tervezet helyes, de sok hiányosság is tapasztalható, és ez arra is visszavezethetô, hogy az RMDSZ nem megfelelô személyt jelölt ki ebbe a minisztériumba. Emlékeztettek, hogy az RMDSZ korábbi egészségügy-minisztereit, tisztségviselôinek tevékenységét a román politika is pozitívan értékelte, most viszont könnyebben szót értenek a román egészségügy-miniszterrel, mint a magyar államtitkárral. Kiderült, jelentette ki Benedek Imre, hogy a törvénycsomagba alkotmányellenes dolgok is bekerültek, ugyanakkor téveszmének nevezte a miniszter azon kijelentését, hogy az orvostársadalom nem akar menedzsert elfogadni. Véleménye szerint ez mindig is mûködött, mert a gazdasági igazgató feladata volt, hogy az orvosigazgató és az adminisztrációs tanács javaslataira megoldást találjon és kivitelezze mindazokat a feladatokat, amelyek a hatáskörébe tartoznak. Az is téves, hogy a külföldi orvosi intézmények élén csakis gazdasági szakemberek vannak, mert, mint mondta, általában azok az intézmények mûködnek, ahol az orvosi szakmához értô, képzett személy vezeti az intézményt. Az orvosigazgatók, aligazgató képviselôk hozzászólásából kiderült, hogy a kerületekben szükségesek a kis kórházak, és az RMDSZ politikája volt ezeket egészségügyi központok formájában megtartani, lehetôséget biztosítva a helyieknek, hogy bármikor ezekhez forduljanak. Ezt veszélyeztetve érzik és ennek a politikának a megszüntetésétôl félnek a kis kórházak, egészségügyi központok vezetôi.

A képviselôk hangot adtak abbéli igényüknek, hogy gyakrabban tartsanak TKT-ülést, mert a helyi gondok sok kérdése tisztázatlan marad és sok problémára nem tudnak választ kapni. Ugyanakkor elhangzott, hogy a krónikus hiányzásokat is szabályozni kellene, hiszen azok a területek, amelyeket ezek képviselnek, nem jutnak a megfelelô információkhoz. Úgy határoztak, hogy három igazolatlan hiányzás után a TKT állandó bizottsága felszólítja az illetô szervezetet, hívja vissza a képviselôt és nevezzen ki helyébe másikat.

Kisebb módosításokkal elfogadták a mûködési szabályzatot, az ülést azonban nem tudták befejezni, csak abbahagyták, mert egyesek fontos elfoglaltságra hivatkozva elmentek. Emiatt nem sikerült határozatokat elfogadni, nyilatkozta Benedek Imre, a TKT elnöke.

A lakótér vertikális irányban való kiterjesztésénél

elôször károsodik az ember és utána a környezet;

a horizontális terjeszkedésnél a sorrend fordított.

(Friedenreich Hundertwasser)

A múlt század 20-as éveiben Corbusier, a neves francia mûépítész az óvárosokat levegôbe szerette volna röpíteni, azért, hogy megvalósíthassa a jövô városának saját terveit: az elegáns parkokból álló városi tájakat, amelyekbôl kiemelkedtek volna "méltóságos elegánciával a jövô lakótornyai" – így, szó szerint.

Az égre meredezô lakótornyok el is készültek a 2. világháború után, de nem lettek méltóságosak, egyrészt azért, mert gyorsan és olcsón épültek, másrészt pedig nem is lehettek méltóságosak természetüknél fogva sem; és azóta körülveszik Párizst, körülöttük pedig park helyett aszfaltsikátorok, amelyeken manapság a kiégett autók roncsai állnak, mindazok kijózanítására, akik szerettek/szeretnek álmodozni.

A mai belváros sürgôsen renoválást igénylô azon részeiben, amelyek helyére Corbusier lakótornyokat plántált volna, manapság lakni nem lehet, csak az afrikai bevándorlóknak szolgál szállásként. Az idén azonban gyújtogatók tüzet rakva a rozoga falépcsôházakba, több bevándorló a lángok áldozata lett két ilyen épületben. Figyelmeztetô kellett volna legyen! Corbusier terve lábjegyzet maradt egy olyan (világ)történelem lapjának az alján, amit manapság már nemigen szokás olvasni.

Pszichoanalitikusok úgy értelmezik a toronyházakat, mint "phallus" (hímtag)-szimbólumokat, egy város gazdasági potenciálját demonstrálandó; ha ez tényleg így volna, akkor rövid ideig kellett volna "álljanak." Meg lehet bámulni ôket, lakóhelyként azonban egyre inkább kifogásolhatók.

A párizsi zavargások okán sokféle magyarázat hangzott el politikusok, szociológusok, pedagógusok, pszichológusok, politológusok részérôl. Ezek közül a sivár külvárosi lakótornyoknak a benne lakók egyéniségére gyakorolt destruktív szerepére is rámutattak; így állnak elôttünk Corbusier lakótornyai és azok messzire kivetülô árnyéka.

Albert Schweitzer írja: "Erst bauen Menschen Häuser, dann bauen Häuser Menschen" – vagyis: elôször építenek az emberek házakat, azután építenek a házak embereket. Schweitzer kétségtelenül arra célzott, hogy a lakótér rányomja bélyegét lakójára, alakítja, mind jó, mind rossz irányba. Az afrikai bevándorolt a kalibából egyenesen a tizenvalahányadik emeletre került. Senki nem tudja, mi történik egy ilyen személlyel, mennyire haladja meg alkalmazkodási képességeit egy ilyen változás. A lakótér alakító jellegét kiegészíti az óvoda és az iskola, ami a bevándoroltak afrikai otthonában többnyire nem is létezett. Mikor pedig felgyújtják az iskolát, a telefonfülkét, az autót, a rövidáru- és élelmiszerüzletet, ez arra utal, hogy értékrendszerükben ezen fogalmak nem szerepelnek. Ezek a tettesek pedig nemcsak "csô-cselék" (Sárközy), hanem tudatlan, tompa tömeg. A tömeg azonban sajátos dinamika szerint cselekszik, ami nem magyarázható a társadalmi történések mögött a jogi kereteken belüli logikával.

Az utcán tobzódó tömeg nem egyéb, mint a vertikális feszültségek horizontális síkra való kivetülése (Sloterdijk); mint ahogyan a toronyház árnyéka elnyúlik a földön. Az árnyék nem szabadulhat okozójától; a horizontális síkra kivetülô feszültségek azonban önállósulnak, és a nem lineáris rendszerek sajátos dinamikáját követve, nem kiszámítható és nehezen uralható történések sorozatát indítják be.

A nem lineáris hatékonyságú tényezôk igen sokfélék. Az a tény, hogy a bevándoroltak nyelvileg felzárkóztak, folyékonyan beszélik a franciát, megtévesztô lehet, mert nem integrálódtak, és parallel társadalmat alkotnak. Ebben a muzulmán vallási háttér többféleképpen hatékony. Ezek közül döntô jelentôséget tulajdonítanak a többnejûség jelentette családi háttérnek. A kb. 20 000 többnejû családból származók számát 300 000-re becsülik, akiket a zavargásokért felelôssé tesznek a szociológusok. A muzulmán többnejûség tejesen összeférhetetlen a nyugati kultúrkör értékrendszerével, a nôi egyenjogúság teljes tagadását jelenti, a benne felnôttek pedig nem integrálhatók.

Így áll elôttünk két jelentôs tényezô, amelyek biztosan szerepet játszottak a szemünk elôtt történtekben. Nemegyszer hangzott el az a, meglehetôsen sarkított, kijelentés, miszerint a 21. században elôször következett be a történelem során, hogy az ôserdô biztonságosabb hely lett, mint a modern nagyváros.

A mottónak választott Hundertwasser által mondottak alig vonhatók kétségbe. Marad csupán az a logikus kérdés: s akkor hogyan tovább?

Nyárádremete – Nyárádköszvényes

Miközben vannak olyan falvai megyénknek, ahol mindössze egy-két ingázó képviseli az értelmiséget, biztató élményt jelent egy életerôs fiatal tantestülettel találkozni, amelynek tagjai többnyire nem hátrányként élik meg, hogy vidéken találtak munkát. Az a tény, hogy a községben telepedtek le, vagy hogy a tanév idejére oda kiköltöztek, azt tükrözi, hogy egy befogadó közösség révén a vidék is kellemes élettérré alakulhat.

A 3800 lakosú Nyárádremete községet több mint félszáz értelmiségi tekinti állandó lakhelyének, s a jelek szerint a fiatal pedagógusok is szívesen telepednek itt le. Három lelkész, három orvos, egy állatorvos, néhány mérnök, tisztviselô, középkáder mellett a pedagógusok száma a legnagyobb, akik nemcsak a munkanapokat, hanem a hétvégeket is a község falvaiban töltik. Képviselôjük azonban egy sincs a községi tanácsban, ahova vállalkozók kerültek be magasabb számban.

Ennek ellenére a helyi tanács pozitív módon viszonyul a tanügy, a mûvelôdési élet anyagi támogatásához. – Amikor kéréssel fordulnak a helyhatósághoz az iskolák, a tanács megpróbál kedvezô választ adni – vélekedik Orbán Dezsô alpolgármester és Gál Lajos polgármester, akikkel a köszvényesi iskola ôszi ünnepségén beszélgettünk.

– Az elmúlt évben a központi költségvetésbôl jutott pénz a községi iskolák korszerûsítésére, s ily módon sikerült tatarozni a remetei és köszvényesi épületeket. Rengeteg pénz kellene viszont a központi fûtés bevezetésére és a belsô illemhelyek kialakítására, amihez elsôsorban a községbe kellene bevezetni a vizet és kiépíteni a csatornahálózatot. Pillanatnyilag ez a legnagyobb gondunk, mivel a kormány által támogatott vidéki vízvezetési program keretében csak 2012-ben kerül sor Remetére. A Nyárádmenti Kistérségi Társulás megalakítása nyomán abban reménykedünk, hogy a többi településsel közösen sikeresen pályázhatunk az ivóvízvezeték és a csatornahálózat kiépítésére, ami elômozdítaná az iskolák ilyen természetû korszerûsítését – fejti ki Gál Lajos.

A pedagógusokhoz olyan szempontból is kedvezôen viszonyul a helyi tanács, hogy a tíz ingázó tanerôt az utazási költségek törlesztésével támogatja – teszi hozzá.

– Mit vár el a község vezetôsége, a polgármester a pedagógusoktól? – kérdeztük Gál Lajost.

– Sok mindent, ami oda vezet, hogy a gyerekek jól tanuljanak, sikeresen felvételizzenek középiskolába. Nem az a célunk, hogy ingázzanak, hanem civilizált körülményeket szeretnénk biztosítani a letelepedésükre, hisz jelenlétük emeli a község szellemi színvonalát. Ôseink kántori, tanítói lakásokat építettek, a szocialista rendszerben tömbház épült az értelmiségiek számára, ezt azonban eladták az ottlakóknak. Terveink vannak szolgálati lakások építésére, s e téren Borbély László megbízott középítkezési miniszter támogatására számítunk. Ha sikerülne lakásokat építeni, ez elôsegítené, hogy még többen telepedjenek meg a községben a ma még ingázók közül is.

A mûvelôdési élet támogatását szolgálja a volt rendôrség épületének a visszavásárlása, amelyben kulturális központ kialakítása van folyamatban.

– S mit várnak el a köszvényesi pedagógusok a nyárádremetei tanácstól?

– Megtárgyalunk minden problémát, és a továbbiakban azt szeretnénk, hogy a százéves köszvényesi iskola nyílászáróit kicseréljék, mert a meglévôk olyan állapotban vannak, hogy télen hûtôszekrénnyé válnak egyes helyiségek. A már említett belsô illemhely, a központi fûtés beszerelése mellett a közvilágítást, az iskolához vezetô út javítását szeretnék elérni – vélekedik Bock Gyula, a köszvényesi iskola igazgatója.

– Iskolánkba egyébként 133 gyerek jár, 67-en az elemi, 66-an a gimnáziumi osztályokba. Az alsó tagozaton sikerült a helyi törzsgárdát kialakítani, az I- IV. osztályban Moga Anna, Szopos Katalin, Kovács Anna, Vass Etelka tanít. A felsô tagozatról hat tanár a községben lakik, az ingázókkal együtt jó csapat alakult ki, amit az eredményeink is tükröznek. Az óvodában 40 gyerekkel két óvónô foglalkozik. Iskolánkban sok a roma gyerek, de a beilleszkedésükkel nincsen gondunk, rendszeresen járnak iskolába, szívesen tanulnak, a szülôk is biztatják, támogatják ôket. Az idén a cigány gyerekeket sikerült az óvodai oktatásba is bevonni.

– Vannak vidéki tanintézetek, ahol jobbak a körülmények, és mégsem sikerül megszerettetni a fiatalokkal a környezetet. Mi a köszvényesi iskola titka, miért maradnak itt meg a fiatalok? – érdeklôdtünk a továbbiakban a tantestület tagjaitól.

– 1971-tôl, immár 34 éve tanítok Köszvényesen – emlékezik vissza Bock Gyula. Amikor idekerültem, annyira kellemes hatással volt rám a faluközösség, hogy elhatároztam: csak nyugdíjas koromban megyek el innen. A szülôk közvetlensége, segítôkészsége ragadott meg, miközben a község többi falujában is ritka volt ez a fajta hozzáállás és vendégszeretet. 1971-tôl szoros kapcsolat alakult ki szülôk és tanügyi káderek között, téli estéken lejártunk Remetérôl, és a kultúrotthonban vagy az iskolában színdarabot próbáltunk. 1972-73-ban annyi pénz gyûlt be a szerepléseink nyomán, hogy vizet vezettünk az iskolába. Nyáron nem mentünk szabadságra, mivel sáncot ástunk a szülôkkel, gyerekekkel közösen. Hasonlóképpen öntöttünk járdát is az iskola udvarán. Ma már megváltozott, anyagias lett a világ. A rendszerváltás után fura helyzetbe került az iskola is. Mivel az ügyeskedôk érvényesültek, a szülôk nem látták értelmét annak, hogy taníttassák a gyerekeiket. Ez az átmeneti idôszak nehéz volt számunkra. Az utóbbi években újra kezdik megérteni, hogy a tudás hatalom, s így sikerült elérni, hogy minden nyolcadik osztályt végzett diákunk tovább tanul. Ebben nagy szerepe van annak, hogy Remetén IX-X. osztály indult fafeldolgozás szakon, ami kedvezôen befolyásolja a gyerekek pályaválasztását. A tanfelügyelôség kezdetben nem támogatta a kérésünket, bár nyilvánvaló volt, hogy 14 végzettünk beiskolázatlan marad. Végül is sikerült egyetérteni abban, hogy a jelenlegi körülmények között az iskolát kell közel vinni a gyerekekhez.

– Említette, hogy a tanács, amennyiben lehet, támogatja az oktatást. Milyen az együttmûködés az értelmiségiek között?

– Jó a kapcsolat a lelkészekkel, akikkel mind a köszvényesi, mind a remetei iskolában közös programokat szervezünk. Példaként a bekecsi csillagtúrát és egyéb tevékenységeket is említhetnék. A gondokat megbeszéljük, a véleménykülönbségeket tisztázzuk. Az együttmûködést példázza a köszvényesi mûvelôdési ház székely kapuja, amely a közbirtokosság ajándéka Hozó Jenô vállalkozó és Lôrincz Antal volt tanítványunk révén – mondja Bock Gyula.

Orbán Dezsô alpolgármester, aki postamester feleségével 25 éve él Remetén, a színjátszást említi a fiatalkori szórakozási lehetôségek közül, és visszaemlékezik, hogy annak idején kéthetenként jártak közösen Kolozsvárra és Marosvásárhelyre színházba. Véleménye szerint ma nehezebb összegyûjteni az értelmiségieket, mint hajdanában. Ennek ellenére lányaik is annyira megszerették a községet, hogy tanulmányaik befejezése után Remetére tértek vissza.

– Szeretem a köszvényesi iskolában, azt meg különösen, hogy kicsikkel foglalkozom – mondja Moga Anna tanítónô (az I. osztályban), aki szerint helyben kevés a szórakozási lehetôség, de mivel kántor-tanítóképzô fôiskolára jár, a városban minden alkalmat megpróbál kihasználni.

– Régen el voltunk zárva, de sokat segít, hogy mostanában hét-nyolc busz közlekedik naponta. Szeretek koncertre, színházba járni, nincs darab, amit ne láttam volna – teszi hozzá.

– Senki sem lehet próféta a saját hazájában – vélekedik Szopos Katalin, a II. osztály tanítónôje, aki nyolc éve dolgozik a köszvényesi iskolában, ahol bevallása szerint nagyon szeret tanítani. – Ötödik osztálytól rendszeresen elviszem a tanítványaim a színházba. Ebben sokat segít, hogy van iskolabuszunk, amelyben elfér az osztály. Kezdetben furcsa számukra, de aztán nagyon megszeretik.

Borbély Sándor mezôpaniti születésû fizika szakos tanár tavaly óta él a községben, ahol feleséget talált magának.

– Több az elônye, mint a hátránya annak, hogy a községben telepedtünk le. Kolozsváron jártam egyetemre, s bár a két életforma egészen más, igyekszünk szinten maradni. Rendszeres újságolvasók vagyunk, színházba járunk, a felnôttekkel, tanár kollégákkal farsangra vígjátékot tanulunk a plébánián, a Kolping család keretében. Az iskolában, mint idegenbôl jött férfinak, nagyobb a tekintélyem, s szakmai szempontból is elismernek. Ha itt lakik az ember, nem olyan fárasztó a gyerekekkel való délutáni kulturális tevékenység, amelyen tanítványaim szívesen vesznek részt, s szép ünnepségeket szervezünk. A baráti kör is kialakult, amelyben jól érezzük magunkat.

Bege Kinga magyar–vallás szakos tanár remetei születésû és a köszvényesi iskolába tért haza. Diákjainak elômenetele, színvonalas iskolai ünnepségek jelzik tevékenységének eredményét.

– Örülök, hogy itthon vagyok, jó érzés, hogy tehetséges fiatal kollégákkal dolgozom együtt és kitûnô itt az iskolában a hangulat. Megható a diákjaim hozzáállása is, akik szinte maguktól végzik a szervezési munkát. Sok a tervem: szakmai szempontból a mesteri fokozat, a véglegesítô vizsga – és az iskolában is szeretnék mindent megtenni, ami az erômbôl és idômbôl telik, a diákjaimért.

Pajka Erika román–angol szakos tanár az idén került Köszvényesre, s az ingázás helyett a községközpontba költözött, ahol a favágás is bekerült a teendôi közé. Ennek ellenére úgy érzi, hogy mindent megtalált, amire vágyakozott.

–Ebben a közösségben dolgozni, itt élni lelki békét jelent, és lehetôvé tette, hogy magamra találjak. Bár románt tanítani nehéz dolog, mivel a gyerekek tudása hiányos, arra törekszem, hogy a munkámnak eredménye legyen. Részt veszek a színjátszó kör próbáin, népi tánckörre járok, jó együtt lenni a kollégákkal itt, ahol még élnek a hagyományaink. Jövôben is szeretnék visszajönni, ha sikerül, mert családias a hangulat, s a diákjaim olyan gyerekek, akik szeretnek tanulni, tudnak játszani, mindenért hálásak, tisztelik a tanárokat, s nincs különbség a magyar és roma gyermekek között.

– Vissza akarok jönni – egészíti ki a kolléganôje szavait Mezei Lehel földrajz- történelem szakos tanár, aki második éve Marosvásárhelyrôl ingázik Köszvényesre, majd hozzáteszi: – Jó ez a közösség, a gyermekek is megszerettek, de az az igazság, hogy városon éltem eddig, és úgy érzem, túl sokat hagynék hátra, ha végképp itt telepednék le.

Hogy sikerült-e megfejteni a köszvényesi iskola vonzerejének titkát? Valójában nem nehéz, hisz befogadó faluközösség, tisztelettudó, érdeklôdô gyerekek, a pedagógusok tekintélye, jó kollégák, bensôséges hangulat, és fiatalság kell hozzá, akár ötven-hatvan évesen is. A hely szelleme, amely az otthonosság érzését kelti abban, aki a közösségbe kerül.

A 2005. július 22-én, a Hivatalos Közlöny 653. számában közzétett 247. számú, a tulajdon és az igazságszolgáltatás reformjáról szóló törvény VII. címe tartalmazza a kártérítések megállapítására és kifizetésére vonatkozó rendelkezéseket. Ezek a rendelkezések az 1945–1989 között visszaélésszerûen elkobzott ingatlanok kártérítésére vonatkoznak, amelyek természetbeni visszaszolgáltatása már nem lehetséges, mert lebontották, vagy amelyeket eladtak az akkor érvényben levô törvények alapján természetes vagy jogi személyeknek. Tényleges visszaadásra kerülnek viszont azok az ingatlanok, ahol jelenleg tanintézetek, egészségügyi intézmények, közhivatalok, kultúrintézetek mûködnek, amelyeket diplomáciai testületek foglalnak el, viszont a visszaszolgáltatott tulajdon jelenlegi rendeltetését 3-5 évig nem lehet megváltoztatni, csak abban az esetben, ha megfelelô más ingatlant biztosítanak a mostani bérlô számára. A törvény szerint a kárpótlás pénzügyi okmányok formájában történik majd, mivel ezek készpénzre válthatók és mint értékpapírt jegyezni lehet majd a tôzsdén is. A törvény szerint létrehoznak egy alapot Tulajdonalap elnevezéssel, amelynek feladata lesz az elkobzott és vissza nem adható ingatlanokért járó kártérítések kifizetése.

A Pénzügyminisztérium versenytárgyaláson választhatja majd ki azt a nemzetközi céget, amely a Tulajdonalap kezelését fogja ellátni. A kárpótlásért járó értékpapírokat 2006 elejétôl bocsátják majd ki, de a nemzetközi cég kijelölését, az alap vezetésének feladatát a Pénzügyminisztérium keretén belül létrehozott szakintézmény látja el. A kárpótlásként megállapított összegeket az alap fogja átváltani tôzsdén jegyzett részvényekre. Az így kárpótoltak választhatnak: megkaphatják a részvények után járó osztalékot, vagy a tôzsdén keresztül értékesíthetik részvényeiket és így készpénzhez juthatnak. Választásukat elôsegíti az a tény, hogy a részvények napi árfolyamát a tôzsde naponta közli. A Tulajdonalapot a szükségletnek megfelelôen lehet majd növelni vagy csökkenteni, annak érdekében, hogy a kárpótlásra jogosultak teljes mértékben megkapják elkobzott ingatlanjaik ellenértékét. A Tulajdonalap rendelkezésére bocsátják 94 kereskedelmi társaság részvényeinek egy részét, amelyek jegyzékét a 2. számú melléklet tartalmazza, kimutatva a hozzájárulás százalékos arányát is. A polgármesteri hivatalok, azok vezetôi, a polgármesterek rendelkezéssel állapítják meg a kárpótlásra jogosultság tényét, az ingatlan jellemzôit – építmény, földterület –, a jogosultak nevét, elrendelve ugyanakkor, hogy a kárpótlási igényt bejelentô kérést az összes mellékletekkel együtt a tulajdonok visszaadását kezelô országos hivatalnak (Autoritatea Nationala pentru Restituirea Proprietatilor) kell eljuttatni. Ennek a hivatalnak lesz a feladata a hivatásos kárbecslôk számításai alapján a kárpótolandó ingatlanok értékét megállapítani minden felsô kárhatár nélkül, és a kárpótlási okmányokat kiállítani, amelyeket aztán a Tulajdonalap részvényekre vált át. Ha a polgármester döntésével az érdekeltek nem értenek egyet, a határozat kézhezvételétôl számított 30 napon belül joguk van azt megtámadni a megyei törvényszék polgári részlegén. Ez a központi szerv, amely a felértékelést van hivatva elvégezni, s a Miniszterelnöki Titkárság keretében mûködik.

Mellau György

Ügyintézés

(Folytatás november 24-i lapszámunkból)

3. A tulajdonos család- vagy keresztnevének, a szülôk elônevének, a születés dátumának vagy helyének, a nem megváltozása esetén:

A 2. pontnál felsorolt iratokon kívül szükséges a tényt igazoló dokumentum (házassági bizonyítvány, a család- vagy keresztnév megváltoztatásának határozata, válási ítélet, helyesbítés, érvénytelenítés stb.).

Az érdekeltek a határozat jogerôssé válása után 15 nappal kell jelentkezzenek a lakosság-nyilvántartó osztályon.

4. Lakhelyváltoztatás esetén: – születési és házassági bizonyítvány; – jogerôs és megmásíthatatlan válási döntés (esetenként); – halotti bizonyítvány (esetenként); – a kiskorú gyerekek születési bizonyítványa, akik a szülôkkel együtt megváltoztatják lakhelyüket; – a lakhelyet bizonyító irat + másolat; – a nyilvántartásba vételt igazoló bizonyítvány az új lakhelyen levô megyei katonai központtól (a katonai szolgálatra kötelezett személyeknek); – ha a kérelmezô elsô- vagy másodfokú rokonához költözik, az illetô rokon a lakosság-nyilvántartó osztály alkalmazottja elôtt nyilatkozatot ír a lakásába való befogadásról; – ha a kérelmezô vidékre költözik, a befogadási nyilatkozatot a rendôrôrs alkalmazottja jelenlé-tében is meg lehet írni; – személyazonossági irat; – választói irat (esetenként); – 6000 régi lejes okmánybélyeg; – 65.000 régi lejes nyugta, amelyet a CEC-nél kell kifizetni.

A kérelmezô a lakhelyváltoztatást követô 15 napon belül kell jelentkezzen a lakosság- nyilvántartó osztályon.

5. A személyazonossági irat elveszítése, megrongálódása esetén a 2. pont alatt feltüntetett iratok mellett a polgárnak a következô iratokat kell benyújtania: – egy fényképes iratot (hajtási jogosítvány, útlevél vagy választói irat); – ha a kérelmezônek semmiféle fényképes irata nincs, 3/4-es típusú fényképet visz, amelynek alsó felén 7 milliméteres fehér csík van; – 41.000 lejre okmánybélyeg; – típusnyilatkozat az elveszítésrôl, amelyet a lakosság- nyilvántartási alkalmazott elôtt töltenek ki; – 65.000 lejes illeték, amelyet a CEC-nél fizetnek ki.

Bôvebb felvilágosítás a lakosság- nyilvántartó osztály Calarasilor utca 26-28. szám alatti székhelyén, illetve a 250-391-es telefonszámon.

Túrajárat

Áprily Lajos verssorait kölcsönöztük címként.

Lehet-e más ajánlatunk e hétvégére, hisz sokak örömére nálunk is lehullott az elsô hó. Túl korán, avagy már itt volt az ideje, döntse el mindenki maga. De próbáljunk örülni neki! Még szebb lehet a látvány, ha nem feledkezünk el a madarak etetésérôl, hisz vidám szökdécselésük, hálás pityegésük a mi napjainkat is vidámabbá teszik.

De legjobb az, ha mi is kimegyünk a hófödte tájat megcsodálni erdôn, mezôn, patakparton, dombokon, magas hegyekben. Várnak a város környékén a téli nyugalomba vonult fák, vár a Maros völgye, a Nyárádmente falvai.

Ajánlják magukat a Kati-dombok, nem csak zölden lehetnek érdekesek. A Ratosnya völgyén felgyalogolva emlékezhetünk a Pisoly patakára – az üverre –, ahol volt egy "medvebarlang", lakója rendszeresen lejárt télen is a szénégetôk házához; jó lehetôség meglesni az állatokat, nyomolvasással gazdagítani a sétát.

Persze, az igazán edzettek ilyenkor már kezdhetik a magas hegyi edzéseket, a Kelemen-havasok már pár héttel ezelôtt is fehérben csillogott, Kerekes Péter Pál fotója a 2102 magas Pietrosz csúcson készült.

Régi havak emlékét, új havak ígéretét, vidám havas túrákat kívánunk télelô, avagy enyészet havában.

Az Erdélyi Kárpát Egyesület Marosszéki Osztálya nevében

Kerekes Ibolya

Alig pár nap választ el a Mikulás-, s nem egészen négy hét a karácsonyi ünnepektôl. Mindenki próbál kedvesei számára megfelelô ajándékkal kedveskedni.

Azok, akik cipôt szeretnének ajándékozni, a Maros Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal tanácsa szerint vásárláskor az alábbiakra legyenek figyelmesek: a lábbelin található címke a cipô felsô részére, bélésére és talpbélésére, valamint a talpra vonatkozó információkat kell tartalmazza; a felhasznált anyagokat – bôr, mûbôr, textília – piktogramokkal vagy román nyelvû felirattal kell feltüntetni (ez nem zárja ki a más nyelveken való címkézést); az információs elemeket többféleképpen lehet feltüntetni: öntapadó címkét ragasztanak legalább az egyik lábbelire, belenyomtatják a jelt a lábbeli anyagába, vagy címkét csatolnak a lábbelihez; a címke jól látható helyen kell legyen, a piktogramoknak elég nagyoknak kell lenniük, hogy ne tévesszék meg a vásárlót; a termelô vagy az importôr felelôs a termékek felcímkézéséért; csak a munkavédelmi lábbelit és a játékcipôket nem kell felcímkézni.

A káros hatású vegyi anyagokból készült és használt lábbeli forgalmazása (a 2001. évi 329-es kormányhatározat értelmében) tilos!

Az esetleges panaszokkal a vásárlók a fogyasztóvédelmi hivatalhoz fordulhatnak (Marosvásárhely, Jeddi út 7. szám, tel./üzenetrögzítô: 254-625, telefon/fax: 255-153).

... a Bernády téren a Teleki-ház elôtt, ahol 1849-ben Bem tábornok fôhadiszállása volt. Innen indult Bem a honvéd csapatok élén Fehéregyházára, hogy 1849. július 31-én megküzdjön a Nagy-Küküllô völgyébe beözönlô, gróf Grigorij Jakovlevics Szkarjatyin által vezetett cári seregekkel.

A honvédek távozása után Marosvásárhely védelem nélkül maradt, s így a Szászrégen felôl elônyomuló Grotenjelm orosz tábornok kardcsapás nélkül birtokába vehette a várost. Ôt követte augusztus 16- án Clam-Gallas osztrák tábornok martalóc hada, akik tetemes mennyiségû élelmiszert harácsoltak össze, s még 40.000 forintnyi hadisarcot is róttak a városra, melynek kifizetéséig Petri Ádám és Lénárd Dániel tanácsosokat túszként magukkal hurcolták Mezôgerebenesre – olvashatjuk a korabeli városi tanács jegyzôkönyvében.

Az 1849. augusztus 13-i világosi fegyverletétellel a szabadságharc véget ért, Erdély területén a Bach-korszak elnyomó, megtorló és megfélemlítô intézkedései arra késztették a hazafiak egy lelkes csoportját – a késôbbi székely vértanúkat –, hogy a szabadságharc újraélesztését tûzzék maguk elé. Árulás következtében tervük nem sikerült, lefogták és a Postaréten 1854. március 10-én kivégezték ôket.

Ilyen szomorú események után még volt a lakosságnak annyi ereje, hogy a mindenki által nagyrabecsült, a törvényt tisztelô Petri Ádám tanácsost jelölje a város polgármesterének.

Petri Ádám annak az ôsi Petri családnak volt a sarja, akiknek a nevét az 1630-as református egyház lajstromainak megsárgult lapjai ôrzik.

Ô volt az általunk ismert hatvanöt vásárhelyi fôbíró után az elsô, aki a fôbírói elnevezés helyett polgármesteri címet kapott, amit azóta még negyvenhatan viseltek.

1854–1863 között volt a város polgármestere. Ebben az idôben volt a legnagyobb az osztrák elnyomás, de ô következetesen védte a város és a lakosság érdekeit, sohasem lett a hatalom kiszolgálója...

Az utókor nagyra értékelte tevékenységét, ezért 1941-ben a Kossuth Lajos és a Jókai Mór (ma Eminescu) utcát összekötô utat az ô nevérôl nevezték el – ami a II. világháború után a Bistritei nevet viseli.

Jó lenne, ha a városi vezetés határozatot hozna, hogy az utca visszakapja a Petri Ádám nevet. Ennyivel tartozunk az emlékének.

Fodor Sándor (S.)

Hétvégén csak maxitaxi?

K. F. 78 éves vásárhelyi olvasónk (Kárpátok sétány) egy éve szenvedett agyvérzést. Azóta rokkant, s csak az autóbu-szokra tud felszállni. A Kárpátok sétányra a 14-es és 26-os jármûvek járnak. Olvasónk nehezményezi, hogy autóbusz mindössze hétköznap jár, szombaton és vasárnap maxitaxik közlekednek az említett vonalakon. Ezek rendszerint túlzsúfoltak, jó lenne, ha legalább óránként járna autóbusz hétvégeken is.

– K. F.-nek írásbeli kérvényt kell benyújtania a Helyi Közszállítási Rt. Béga utcai székhelyére, amelyben felveti észleléseit, s megfogalmazza kérését. Ezen dokumentum hiányában nem intézkedünk – nyilatkozta Horváth Maria titkárnô. Javaslata szerint, ajánlatos lenne, ha a kérvényt minél több lakos aláírná.

Tavasztól szigorítás

Az RCS infolapján néhány napja olvasható: a kábeltévé-bérletet a következô hónapra ki kell fizetni. Mi történik azokkal az elôfizetôkkel, akik november 30-ig nem fizetik ki a decemberi számlát? – kérdeztük Prostean Gheorghe igazgatót.

– A 2004 márciusában kötött új típusú szerzôdésben már az szerepel, hogy az RCS-bérletet a következô hónapra kell fizetni. Ennek ellenére ezt eddig nem alkalmaztuk, arra összpontosítottunk, hogy a folyó hónap utolsó napjáig egyenlítsék elôfizetôink számláikat – mondta az igazgató. Elmondta, annak ellenére, hogy ettôl a hónaptól az infolapra is felkerült a figyelmeztetés, az elôírásokat a téli idôszak lejárta után, a számítások szerint március-áprilisban alkalmazzák.

az a cinizmus, amivel "nagyjaink" egyes – olykor a lakosság nagy vagy legnagyobb részét érintô – kérdéseket kezelnek. Itt van például a tanügy és ezen belül a tanügyiek sztrájkja. Krokodilkönnyek akóit hullatva jelentik ki, hogy a "legjobb indulattal" (?) sem lehet a tanügyiek hátrányos helyzetén lényegbevágóan segíteni, mivel erre nincs pénze az államháztartásnak. Másra viszont van! Érdekes, ez a kifogás soha nem merül fel akkor, amikor a saját – az átlaghoz viszonyítva óriási – keresetük további emelését kell megszavazni a (nem) tisztelt Ház vitái során (félreértés ne essék, nem azon vitatkoznak, hogy emeljék-e, hanem hogy mennyivel). Amikor a jól megérdemelt (?) parlamenti vakáció végén hon(mostoha)atyáink összeülnek, nem feledkeznek meg jövedelmük "inflációhoz igazított" megemelésérôl. Ilyenkor nem jut eszükbe a költségvetés szegényes volta, a fizetésemelés jár nekik, másként nem volna nyugodt az álmuk (lásd az egyik-másik szundikáló képviselôt bemutató tévéképeket). És – meglepô(?) módon – olyankor se izgatja ôket a közpénzek "limitált" volta, amikor a nem kis telefonszámláik kifizetésére kerül sor, ha a "parlamenti uszodát" kell rendbe tenni a nagyház alagsorában, vagy éppen méregdrága járgányokra cserélik ki "szolgálati" autóikat (vajon mekkora a magáncélból megtett kilométerek száma?). Arról meg végképp megfeledkeznek, hogy az infláció mindenkit érint, még a nyugdíjasokat is.

Amikor aztán a tanárok anyagi helyzete kerül szóba, rögtön kiderül, hogy "sajnáljuk, de pénz, az nincs". Bezzeg a bányászoknak kerül, tôlük félnek. A tanároktól nem! Ôk még zsarolhatók is: lehet hivatkozni a "szegény gyermekekre", akik ott állnak teljes bizonytalanságban, talán még a félévet sem lehet majd lezárni. Lehet siránkozni is: "Jaj istenem, mi lesz velük?" S jöhet a nagy kérdés: "Ki a hibás?" A válasz nem késik: "Természetesen" a tanárok, akik képtelenek megérteni, hogy nekik kutya kötelességük nevelni az ifjúságot, akár éhbérért is, sôt, ha kell, ingyen (még jó, hogy nem hivatkoznak a "szép emlékû" szocialista öntudatra). Az ember szíve szakad meg, amikor miniszterelnökünk szomorú képét látja, amint a tanulóifjúság
"kétségbeejtô" helyzetét ecseteli, amibe a kôszívû, sztrájkoló tanárok sodorták. Hinnék is az ôszinteségében, ha egyúttal például olyasmit is bejelentene, hogy a nehéz pénzügyi helyzetre való tekintettel idôlegesen befagyasztják a minden rendû és rangú vezetôk javadalmazását is, a nem csekély kiegészítô juttatásokkal egyetemben, mindaddig, amíg a tanügyiek követeléseit teljesíteni nem tudják – de így…

S ha már a kérdéseknél tartunk: tényleg azt hiszik "odafenn", hogy a tanügy alulfinanszírozása a végtelenségig folytatható? Az oktatókkal szemben senkinek sincs semmi kötelezettsége? Aztán ott van még a béka szintje alatt, teljes bizonytalanságban lebegô, véget nem érô, reformparódiáknak alávetett egészségügy. Azzal mi lesz? És végül, de nem utolsósorban, mi vár a létminimumon vagy az alatt tengôdô nyugdíjasokra? Ôk, szegények, nem fagyaszthatnak be tanévet, nem vonulnak tízezrével a fôvárosba jogaikat követelni, nem döntenek betegek ezreinek sorsa fölött, legfeljebb csendben, hogy senkit ne zavarjanak, éhezhetnek, fagyoskodhatnak, aztán jobblétre szenderülhetnek; bár úgy néz ki, ez sem megy kielégítô ütemben – viszont, a gyógyszerellátás állandó "javításának" tükrében, legalább ebben a tekintetben a kilátások "biztatóknak" tûnnek.

Dr. Kolumbán Pál

A Máltai Szeretetszolgálat nem hiába nyitott kaput minden korosztálynak, különösen a fiataloknak, mert november 19-én hangos lett a székház a megpezsdült élettôl.

Imával kezdôdött a rendezvény, s az ima hatékonynak bizonyult, mert a nap folyamán tíz fiatal kérte a máltai szervezetbe való felvételét. E nyitott napnak, amely a fiatalok kezdeményezésére jött létre, valóban az volt a célja, hogy minél szélesebb körben ismerjék meg a máltai segélyszolgálat tevékenységét, és minél többen kapcsolódjanak be ebbe a karitatív munkába. Bemutatták az elsôsegélynyújtást, melyet a fiatalok az év folyamán a SMURD segítségével sajátítottak el. Az advent küszöbén állva ügyes kezek hozzáfogtak az adventi koszorú készítéséhez, s a karácsonyi színdarab próbáit is elkezdték a Liviu Rebreanu iskolából toborzott lelkes tanulók.

A beszámoló fénypontja volt a kölni világifjúsági találkozó eseményeinek az ismertetése, s a szentatya üzenetének a tolmácsolása. Azok a fiatalok, akik részt vettek az idei csíksomlyói búcsún, megmutatták társaiknak azt a kétméteres keresztet, melyet gyalog, zarándokként vittek Marosvásárhelytôl Csíksomlyóig, és amely a kölni útra is elkísérte ôket. Ugyancsak ezek a fiatalok vállalták az utolsó szôkefalvi Mária- jelenésen a rendfenntartó szerepet.

Az idôsebb máltai tagok folyamatos irányítása mellett minden megmozduláson jelen voltak. Mosolyt, szeretetet árasztva a betegek, az idôsek világnapján, a gyermeknapon pedig együtt örvendeztek a szervezet által megajándékozott 500 gyermekkel. A jótékonysági koncerten, melyet a Máltai Szeretetszolgálat rendezett a tehetséges, de szegényebb sorsú tanulók részére, hathatós segítséget nyújtottak a szervezés és az elôadás lebonyolításában.

A nyílt napot közös ebéd zárta, s zengett a székház a fiatalos jókedvtôl.

Vasárnap közös szentmisén vettek részt a Szent Imre római katolikus templomban, utána a fiatalok záróakkordként jól sikerült mûsorral léptek fel.

Szükség van ilyen lelkes fiatalokra, akik képesek lesznek átvenni a stafétabotot és tovább munkálkodni a szeretet szolgálatában.

A Máltai Segélyszolgálat továbbra is kitárja kapuit minden ifjú és idôsebb jelentkezô elôtt.

Radványi Hajnal

Egy csütörtökön a szászrégeni piacon találkoztam a már régen nem látott katonabarátommal. Kezet fogtunk: üdvözöltük egymást, kezdtünk beszélgetni. Mondjuk, hogy az évek elmúltak felettünk, csak az emlékek maradtak. Pintea meséli: egyszerre rukkoltunk be katonának, ô és én is a határvadászokhoz. A kiképzés után elosztottak, mind a határ védelmére kerültünk. Mondja, neki balszerencséje volt. Egy szép napsütéses napon a megfigyelôn teljesített szolgálatot egy ifjú katona bajtársával, a távcsôvel figyelte a határvonalat. Egyszer forróságot érzett a bal oldalán, odatette kezét, már csorgott a vére. A szerbek meglôtték. Azonnal megoperálták, két és fél oldalbordáját távolították el, összeroncsolta a golyó. Amikor felépült, tartalékba helyezték, leszerelt. Itthon javasolta valaki: menjen és járja el, hogy kapjon betegnyugdíjt. Elment fel Bukarestbe Emil Bodnarashoz, a hadsereg tábornokához, abban az idôben ô volt a honvédelmi miniszter. Fogadta, szépen elbeszélgetett vele, érdekelte, milyen körülmények között sebesült meg. Hívta a titkárját, és mondta, nézzék meg, hogyan tudnak segíteni rajta.

A titkár felolvasta a törvényt, azok a szolgálatot teljesítô katonák, akik három oldalbordájukat veszítik el, jogosultak a betegnyugdíjra. Tehát kedves hôsöm, rád nem érvényes ez a törvény. A tábornok telefonált a Maros Magyar Autonóm megyei elsô párttitkárnak, Csupor Lajosnak. Figyelj ide, Laji, mondta a tábornok, küldök egy ifjú hôst, ki a szerb határon sebesült meg, rendezd el, hogy kapjon megfelelô munkát.

Másnap reggel Marosvásárhelyen fogadta az elsôtitkár, Csupor Lajos. Azt mondta, fiam, két hét múlva beindul egy vasutas forgalmista tanfolyam, és te be vagy jegyezve, ott részt veszel azon a kiképzésen. Ha valami gond közbejön, csak hozzám jöjj. Kezet fogott, azt mondta, ilyen fiatalokra van szükségük.

A tanfolyamot elvégezte, egy Maros menti vasútállomáson kapott forgalmista megbízást, onnan vonult nyugdíjba. Most is hálával gondol azokra a személyekre, akik mindig segítették és mellette álltak.

Jenei Árpád, Szászrégen

Szinte nincs nap és lap, amely tartalmából ne tehetnénk saját elégedetlenségünk mellé még egy-egy szeletkét. Sztrájkolnak a pedagógusok, a brassói traktorgyártók, a vámosok, a metrósok, a közalkalmazottak, sôt, a bányászok is újra tiszteletüket kívánják tenni a fôvárosban. Ezeknek a sajnálatos jelenségeknek valós okai vannak.

Pedig nem is olyan régen komolyabb bajok is voltak.

Nem akarok untatni senkit azzal, hogy mi volt és mi hiányzott az ún. átkosban, mi van ma és mi a hiánycikk – ezeket mindenki tudja.

Egy félig-meddig humoros eset jut eszembe.

A valamikori székelykáli néptanácsnál ülésszakra vártuk a lassan érkezô képviselôket és meghívottakat. A gyülekezôk között beszélgetés alakult ki a legváltozatosabb tárgykörökben. Bihari Zsiga bácsi azt panaszolta el, hogy a napokban a vásárhelyi Kossuth Lajos utcában kenyeret akart volna venni, de "falusiakat nem szolgálhatunk ki" elutasítással szégyenkezve távozott. Nagy dolog – mondta, hogy mi termeljük a kenyérgabonát, amit régebben a szérûrôl, most a tsz autója és fogatjai hordanak a sáromberki gabonalerakatba és mi ne kapjunk egy kenyeret.

Nem vettük észre, hogy a hátunk mögött, az ajtóban állt és mindent hallott Gálpál Sándor, aki beszólította sofôrjét, hogy vigye be Zsiga bácsit a városba kenyeret venni.

Egy szûk félóra múlva megjelent Zsiga bácsi két kenyérrel a hóna alatt. Gálpál elvtárs ennek láttán így szólt: – Lássa, Zsiga bácsi, hogy mindenkinek van kenyér és lesz holnap is, meg holnapután is? – Persze, hogy van és lesz is, ha én naponta a pártbizottság fekete Volgájából szállok ki a kenyérüzlet elôtt.

Sebe Ákos, Nyárádgálfalva

A napokban rendezgettem a papirosaim között és így került a kezembe Szélyes Sándor mûvész úr Székely karácsony c. verse. Megôriztem, mert nagyon tetszett minden szava. Ez a vers juttatta eszembe, amit a tévében hallottam, valahogy így: milyen lesz a székelység karácsonya? Ez, testvéreim, tôle, tôled és még sokan másoktól függ. Mindennap hallhatjuk: egy csepp emberség. Igen, meg kell nyíljanak a szívek, a lelkek, el kell gondolkoznunk azokon, amelyeket nem is olyan régen, most, 2005-ben láttunk a tévében, a borzalmakon, és pl. 1999-ben is, amikor a hömpölygô áradat embert, állatot, házat és mindent, mi útjába került, sepert, sepert, vitte a víz, s a sarjadó búza sírt a víz alatt. Sok-sok kis cseppbôl tengernyi víz lett, sok-sok 1 lejbôl ezrek és milliók lesznek. Nagyon sok rendezvény volt mostanában, ingyenes, szeretetet adó, szórakoztató összejövetelek, s ha valaki azt mondta volna, jusson eszetekbe, mit csinálnak most azok a szerencsétlen emberek, akiknek mindenük odaveszett, megjött a hideg, de jön a fagyos tél, van-e mibôl egy szobát befejezni, hogy fedél legyen a fejük felett, oda sok-sok pénz kell, szerintem biztos adtunk volna, mindenki egy keveset és sok kicsibôl sok lett volna.

Ott vannak az iskolák, azoknak a rakoncátlan fiataloknak is van szívük, és hogyha egy osztályfônöki órán a tanító, a tanár beszélne arról, mi volt, mi van most is, segítsétek ti is, kérjétek meg szüleiteket, akármilyen kicsivel – sok tanuló van, nagyon sok cseppbôl sok lesz.

A vásárhelyieket megóvta a jó Isten a borzalmak borzalmától, ezt nem szabad elfelejteni. Minden este kulcsold imára a kezed és úgy kérd: ne hagyd elveszni néped, istenünk. Segítsd az árvízkárosultakat, ezt hirdessétek és ha siker koronázza tettedet, add át az összegyûjtött pénzösszeget az illetékeseknek és azok juttassák el oda, ahová a legszükségesebb.

Elekes Júlia

Olvastam id. Balogh Károlynak a november elsejei Népújságban megjelent írását Láb- és kéznyomok címmel, és mélyen megrendített megható vallomása. Minthogy ô 73 éves, én pedig 72 esztendôt merészelek öregesen, legényeskedve cipelni, ezért sorai az én gondolataimat és érzéseimet is tükrözik. Különösen most, mikor közeleg édesapám névnapja, akit Andrásnak hívtak, és neve napját mindig méltóképpen és nagy szeretettel ünnepeltük meg.

Amikor szülôfalumba, Nyárád-köszvényesre látogatok, belépek a kapun, elsô pillantásom mindig arra a helyre vetem, ahol rég a szülôházunk állott. Azt a vihartépett, ágyúgolyó szaggatta, túlságosan riggyenô-roggyanó családi fészket le kellett bontani, de én mégis sajnálom, hiszen örökre szívemhez nôtt. Megilletôdve nézem helyét, ahol nyáron színpompás virágok, újonnan ültetett gyümölcsfák, dús fürtökkel ékes szôlô ágai suttognak a hajdani emlékekrôl. A portán mindenütt felfedezem szüleim kéz- és lábnyomait: egy-egy vén almafa, a csûr sarkában ácsorgó göthös, szúette bútor, egy félreesô zugban gubbasztó, megrozsdásodott taligakerék vagy ekevas láttán emlékek sora jelenik meg elôttem, belemerülök az emlékrajzás zsongásába. Ó, ezek az ódon emlékek: kedvesek, könnyeket kicsavarók, derûsek, füstösek – de felejthetetlenek és drágák. Szegény édesapámnak mennyit kellett küzdenie az életben! Az elsô világháborúban hadirokkant lett az orosz fronton, súlyos reumát kapott ráadásként, egész életében gyötörte, mégis, megöregedve, sajgó testtel is kellett szántania, kapálnia, erejét megfeszítve kellett kaszálnia a búzát, zabot. A szûkre mért pihenésekkor szinte lerogyott a földre, olyan bágyadt lett.

Ha nem volt a határon, otthon a mûhelyben, kakaskukorékolástól éjfélbe döccenô estig, sötétben, a tizenegyes lámpa rebegô fényénél fáradhatatlanul reperálta a lábbeliket, lévén suszter a valódi szakmája. Szegény, habár foggal és körömmel ragaszkodott tulajdonához, mégis képes volt meghozni értem a legnagyobb áldozatot: belépett a kollektívbe, hogy elvégezhessem az egyetemet.

Mikor hazalátogatok, úgy érzem, édesapám és édesanyám ölelésre tárt karral jön felém, ám bárhol is tartózkodjam, lélekben mindig velem vannak, szer