Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

A három hete tartó tanügyi sztrájk lassacskán "holtsúlyossá komolyodik". A tanügyi minisztérium képviselôi nem sokat ajánlottak a pedagógus-szakszervezeteknek. A jövôre megígért 8 százalékos (két részletben történô) béremelés és a pályázatokra elôrevetített 1,1 bruttó hazai össztermékkel (PIB) egyenlô többletpénz nem az, amire a tanárok számítottak. Ha elôbbit vesszük, a 8 százalék gyakorlatilag még az inflációt sem fedezi, a valós, zsebünkön nagyon pontosan mérhetô inflációt. A tanügy korszerûsítésére felajánlott PIB-többlet pedig túlságosan "elvont fogalom". Ha a pályázatot jónak ítélik, adnak rá pénzt, ha nem nyer, nem. És a legtöbb nem fog nyerni – mondja szkeptikusan pedagógus ismerôsöm.

A tanügyi szakszervezetek és a kormány képviselôi közti tárgyalások holtpontra jutottak, és mindkét fél mereven ragaszkodik saját álláspontjához. Utóbbi az infláció megugrásától tart, túl nagy anyagi teherként könyvelve el a bérköveteléseket (érdekes, egyéb parlamenti luxuskiadásokra bôven jut pénz), a szakszervezetek pedig kitartanak a fizetések emelése mellett.

A mostani tanügyi sztrájk rekordidô, és félretéve a diákoknak a kényszervakáció miatti örömét, az oktatási folyamat ilyen hosszú idôre történô beszüntetése könnyen felboríthatja a teljes tantervet. Ha a sztrájk még tovább tart, lassan kérdésessé és aggasztóvá válik, hogy bepótolható lesz-e a tananyag, vagy majd gyorstalpalással, felszínesen "legyúrják" a leckéket a diákság torkán, akik aztán majd az év végi vizsgákon, kisérettségin, érettségin isszák meg a levét a mostani, be nem tervezett, iskolaszünetnek.

Az is kérdés, hogy mikor pótolják be a tananyagot? Kevés a választási lehetôség: vagy túlórákra kényszerítik az amúgy is túlterhelt diákságot, vagy hétvégén, de az sem kizárt, hogy a téli vakációból csippentenek le. Aminek senki sem örülne.

A lényeg, hogy a tanügyiek sztrájkját nem lett volna szabad ennyire elnyújtani, és a kormány hiába hárítja a felelôsséget teljes mértékben a pedagógusokra. Immár a jelek arra mutatnak, hogy a kocka megfordult, a kormány rideg és elzárkózó álláspontján felháborodó tanárok egyre nagyobb számban csatlakoznak a sztrájkolókhoz, tegnaptól pedig több mint százan döntöttek az éhségsztrájk mellett. A kormánynak nem szabadna a pedagógusokat egyetlen más alkalmazotti kategóriával sem egy kalap alá vennie.

Mindaddig, míg nem értik meg, hogy Romániában az oktatás valahol a padló... alatt van, hogy áldozni kell a tanügyre is, nem várhatnak színvonalas, versenyképes tanítást. Mindaddig tanáraink marketingesként, menedzserként, biztosítási ügynökként ésatöbbi dolgoznak majd. Vagy elhagyják az országot, oda menve, ahol megbecsülik a tanári munkát.

Hétfôn délelôtt 11 órától közös ülésen dönt az oktatásügyet átfogó sztrájk további alakulásáról a megye két nagy szakszervezeti tömörülése, a Spiru Haret és a Preuniversitaria vezetôinek kollégiuma. A két szövetség megyei irányítói szerint az építészeti iskolaközpont dísztermében sorra kerülô megbeszélésen elôször is az iskolákban kialakult helyzetet szeretnék számba venni. Arról kérnek véleményt a szakszervezeti megbízottaktól, hogy tagságuk óhajtja-e folytatni a munkabeszüntetést a kormánynak a pedagógusok fizetésemelésével kapcsolatos újabb elutasítását követôen..

Sacarea Ioan, a Spiru Haret szövetség megyei vezetôje szerint a tanügyben dolgozók 80 százaléka továbbra is sztrájkol, és a következô lépés újabb nagygyûlések, tüntetések szervezése lesz a fôvárosban, mind megyei szinten. Crucean Cornel nyilatkozata szerint a megbeszéléssel egyúttal fórumot szeretnének teremteni arra, hogy az oktatásügyben kialakult helyzetre felhívják a figyelmet.

Kérdésünkre, hogy mi lesz a pedagógusok bérével a munkabeszüntetés idejére, elmondta, hogy azt nem fogják kifizetni, és a kormány jelenlegi elutasító magatartása ellenére a tananyag bepótlását célzó pluszórákat csak fizetség ellenében fogják megtartani. Mindkét vezetônek az a véleménye, hogy a tananyagot még pótolni lehet, de ha továbbra sem sikerül egyezséget kötni, az már súlyosabb következményekkel járhat, akár azzal is, hogy lemondjon a kormány, ha nem képes megoldani a tanügyben kialakult munkakonfliktust.

A megyei tanács szakemberei tegnap átvették a Marossárpatak felé vezetô úton levô híd konszolidálási munkálatait. A 45 éve épített hidat nem az árvizek rongálták meg, hanem az idô, és egy 2002-ben elkészített tanulmány szerint elengedhetetlenné vált a felújítása. A híd építési terveit 1956-ban, és a 2002-beli konszolidálási tervet ugyanaz a tervezô készítette, , a kivitelezésre meghirdetett versenytárgyalást pedig a marosvásárhelyi Comurexim Kft. nyerte el. Az eredetileg kétsávos és 6 méter széles híd a konszolidálás után immár 87,9 méter hosszú, 7 méter széles és kétoldalt 1-1 méteres járda szegélyezi. A júniusban megkezdett munkálatokat félsávon végezték, forgalomkorlátozás mellett, és a híd immár megfelel a napjaink túlzsúfolt gépkocsiforgalmának.

A vidéki oktatás fejlesztésére hirdetett pályázatot a Közoktatásügyi és Kutatási Minisztérium, a Világbank és a kormány. A Sáromberki Általános Iskola által júliusban benyújtott projektet kedvezôen bírálták el.

– Korábban is nyertünk az oktatás fejlesztésére meghirdetett pályázatot, ennek eredményeként 660 dollár összértékû könyvvel gazdagodott a könyvtárunk – mondja Székely Endre iskolaigazgató. A tanintézet vezetôsége az elnyert alapokkal multi-kulturális központot hoz létre az iskolában a hagyományok és értékek megôrzésére, támogatására. A pályázat futamideje kilenc hónap, és hét tevékenységet foglal magában. Lesz múzeumlátogatás Marosvásárhelyen, Sáromberkén és Szászrégenben, Hodákon a sípok, furulyák készítését sajátíthatják el, megtartják a téli ünnepeket, farsangi bált szerveznek, márciusban kézmûvesmûhelyt létesítenek, ahol az üvegfestés és a márciuskák készítésének csínját- bínját oktatják; a húsvéti ünnepek alkalmával tojásfestô- és locsolóversmondó versenyt szerveznek; a programban kétnapos moldvai kirándulás is szerepel. Ezenkívül digitális fényképezôgépet, nyomtatót, számítógépet, rádiókazettofont, video- és CD-kazettákat vásárolnak az iskola felszereltségének bôvítésére. A pályázatra 11.105 új lejt küldött a központ, a helyi önkormányzat további 10 százalékot biztosít.

Országos premiernek számító tanácskozást szervezett a marosvásárhelyi Szemészeti Klinika a Nemlátók Országos Szövetségével közösen a Nemzeti Színházban. A szakorvosok és nemlátók részvételével tartott szimpoziUm témája a vaksághoz, látáscsökkenéshez vezetô betegségek bemutatása mellett a nemlátók életével, társadalmi beilleszkedésével, gondozásával és helyzetük követésével kapcsolatos problémák felvetése és megvitatása.

A kezdeményezést a péntek reggeli hivatalos megnyitó valamennyi résztvevôje értékelte, így Ruba Sergiu Radu, a Romániai Nemlátók Egyesületének alelnöke valamint Mihail Morar, a megyei fiókszervezet elnöke is.

– A megszokott köznapi témák helyett szerettünk volna egy társadalmi szempontból is fontos kérdést felvetni – így született meg a tanácskozás témája – válaszolta kérdésünkre dr. Csiszár Anna egyetemi elôadótanár, a marosvásárhelyi szemészeti klinika vezetôje, aki elmondta, hogy 150-en jöttek el az ország különbözô részeibôl. Dr. Süveges Ildikó, a neves magyarországi professzor elôadását, a veleszületett illetve a gyerekkori szembetegségekrôl dr. Maka Erika mutatta be.

– Az volt a célunk, hogy számba vegyük, mi történik azokkal a betegekkel, akik klinikánkat elhagyva a nemlátók szövetségéhez kerülnek. Orvoskollégáink a vaksághoz vezetô gyermek- és felnôttkori betegségekrôl, esettanulmányokról számolnak be, s az orvosokkal párhuzamosan a kisteremben a szemészeti klinikákon, szakrendelôkben dolgozó asszistensek mutatnak be dolgozatokat a nemlátók gondozásáról – tájékoztatott dr. Orbán Teodóra szemész fôorvos.

Mi történik a látásukat elvesztô idôs személyekkel, hogyan élnek az egyedül maradt nemlátók, milyen társadalmi problémákba ütköznek, hogyan tudnak visszailleszkedni a társadalomba, milyen tevékenység folyik a nemlátó gyerekek oktatását végzô tanintézményekben, hogyan sportolnak a nemlátók – ezekrôl számolnak be az egyesületünket képviselô személyek – mondotta Mihail Morar, a megyei fiókszervezet elnöke.

A csütörtökön este kezdôdött rendezvény ma délben ér véget.

Súlyosan fogyatékos személyeket gondozó személyi asszisztensek vehették át tegnap Bárczi Gyôzô alpolgármestertôl és a Pro Vocatie Egyesület elnökétôl, Georgeta Jurcantól a szakképesítést igazoló okiratot. A száz szakképesített gondozó közül 60 marosvásárhelyi és 20-20 szászrégeni illetve segesvári. Az eseményen jelen volt még a Hátrányos Helyzetûek Regionális Felügyelôségének volt vezetôje, Dorin Suciu, valamint a Hátrányos Helyzetûek Maros Megyei Felügyelôségének igazgatója, Ovidiu Muntean.

A Pro Vocatie Egyesület augusztusban indította el a súlyosan fogyatékos személyek gondozóinak szakképesítését. A projektet, amely száz személy oktatására, képzésére vonatkozott, a Hátrányos Helyzetûek Országos Ügynöksége finanszírozta, megközelítôleg 350 millió lejjel. A pályázatot az akkor még mûködô, de idôközben megszüntetett Hátrányos Helyzetûek Regionális Felügyelôsége nyerte el, amely a maga során versenytárgyalás alapján a Pro Vocatie Egyesületet bízta meg a lebonyolítással. Jurcan Georgeta a lapunknak elmondta, hogy az általa vezetett egyesület az egyetlen Romániában, amely, birtokában a felnôttek szakmai képzésére létrehozott országos tanács engedélyével, szociális téren szakmai minôsítést kibocsáthat. Az említett három város polgármesteri hivatala, ezen belül a szociális ügyosztályok, a Hátrányos Helyzetûek Megyei Felügyelôsége szintén támogatta a képzést. Tegnap nemcsak Marosvásárhelyen, hanem mindhárom városban kiosztották az okleveleket. Jurcan Georgeta szerint fontos, hogy a helyhatóságok részérôl ilyen jelentôs nyitást tapasztaltak e téren is, hiszen nem mindegy, hogy a súlyosan fogyatékos személyeket mennyire képzett gondozók ápolják, segítik. Az egyesület szakemberei a programban részt vevô gondozók szakmai hozzáértését a "munkahelyen" mérték fel, pontosabban a beteg személy otthonába látogattak el és "tesztelték le" a gondozók mind elméleti, mind gyakorlati tudását.

Maros megyében közel háromszáz személyi gondozó áll a polgármesteri hivatalok alkalmazásában, akiknek 2010-ig szakmai minôsítést kell szerezniük. Jurcan Georgeta úgy véli, hogy az önkormányzatok pozitív hozzáállását tekintve, remélhetôleg az elkövetkezô évben sikerül újabb szakmai képzési tanfolyamokat szervezniük.

Jegyzet

Nem kis dolog az, ha egy mûvészeti alkotásban szereplô figura, szöveg, mondat vagy szólás fogalommá válik. Ha e fogalommá válás és az alkotás létrejötte közötti idô csekély, az még hangsúlyosabbá teszi ez utóbbi nagyszerûségét. Vagy aktualitását. Vagy realitását. Vagy a mi nyomorúságunkat. Ilyen fogalom lett Lazarescu úrból (na, nem olyan szempontból, mint Vuk), a hazai filmgyártás övön alul ütô, többszörösen díjnyertes alkotásának fôszereplôjébôl is. És nem azért, mert Ion Fiscuteanu zseniálisan játszott, nem azért, mert fantasztikus rendezôi koncepció állt mögötte és nem is azért, mert kézikamerával filmezték az egészet. Hanem azért, mert Lazarescuk vagyunk mind (ha urak nem is) ebben az országban, akik ki vannak szolgáltatva különbözô unalmas, unatkozó, tökmagozó, befásult, krónikus kéj- és pénzhiányban szenvedô fehér ruhás fehérszemélyeknek és feljebbvalóiknak egy-egy éjjeli sürgôsségi eset során. Már ha elértük ez isteni kegyelem és földi protekció azon szintjét, amelyen kigurul utánunk a mentô.

Jó barátom negyvenfokos lázban égett pár órája már, amikor szülei, minden ellenintézkedés sikertelensége után kihívták a szép magyar szóval nevezett vörös-fehér autós egyéneket – a helyzetnek már a fele sem volt tréfa. A válasz viszont annak tûnt. Elsô hallásra mindenképp: ilyen bagatell miatt ôk ugyan ki nem jönnek. Várjanak csak szépen, ameddig a páciens elájul (!), akkor próbálkozzanak újra, úgy már súlyos az eset. Édesapa, édesanya a földbe gyökerezett, mint a mag. Majd pár órás, otthoni kezelés, gyógyszerek és minden után a láz is csökkent – hála istennek. De csak neki.

És ha már a Fennvaló szóba esett: várom az isteni csodát. Azt az orvostörténeti jelentôségû eseményt, amelynek során egyedül élô rokonaim, barátaim negyven fokoslázban felhívják a mentôket (sic!), és hasonló választ kapnak. A csoda ez után következik – ájulásuk alatt újra telefonálnak, majd rövidesen kiérkezik a szirénázó doboz, benne izgága, életet menteni óhajtó delikvensekkel. Nem, mindez nem abszurdum. Hiszen eszméletlen ember miért ne telefonálhatna? Joga van hozzá! Életmentôink pedig minden valószínûség szerint, legnagyobbrészt ilyen hívásokat kapnak. Gyakorlat teszi a mestert. Éljen Lazarescu! (?)

Sajátos módját választotta a tiltakozásnak az iraki háború ellen tüntetô amerikaiak egy csoportja helyi idô szerint csütörtök este George Bush elnök crawfordi birtoka elôtt.

Több száz tüntetô ugyanis úgy emlékezett meg a hálaadás ünnepérôl, hogy csakis iraki ételeket fogyasztott. Saját bevallásuk szerint ezzel a háborúban meggyilkolt több mint 2100 amerikai katonára, valamint a háború további ártatlan áldozataira kívántak emlékezni.

"Ülhettünk volna otthon is, ehettünk volna pulykát és nézhettük volna a baseballt a televízióban, de inkább a tiltakozást választottuk, mert ezt a háborút be kell fejezni" – fogalmazott a tüntetôk egyike.

A tiltakozók már szerdán összegyûltek a texasi Crawfordban, ahol az elnök a csütörtöki hálaadás ünnepét töltötte.

Hasonló megmozdulás volt az elnöki birtok elôtt augusztusban is, akkor a háborúellenes tiltakozás 26 napon át tartott.

Több mint 4700 embert állítottak elô Franciaországban a hátrányos helyzetû peremvárosokat lángba borító október végi és november elejei zavargásokról folytatott vizsgálatok során – közölte csütörtökön Nicolas Sarkozy belügyminiszter. Ezerötszáznegyven embert a zavargások befejezôdése után állítottak elô a tetten ért 3200 emberen kívül.

Az elôállítások nem érnek véget a zavargások befejezôdésével – tette hozzá a miniszter a francia városok polgármestereinek szövetsége elôtt beszélve.

"Azoknak, akik fosztogattak, akik bûnözô módjára viselkedtek, felelniük kell országunk igazság-szolgáltatása elôtt" – szögezte le Nicolas Sarkozy.

Az országos rendôr-fôkapitányság adatai szerint 650 ember került rács mögé, 6-8 százalékuk külföldi állampolgár.

A zavargások során kihirdetett szükségállapotot a törvényhozás november 21-tôl kezdôdôen három hónapra meghosszabbította.

Lapvélemény

"Koszovó jogállásának kérdése és a vajdasági magyar kisebbség jogai között nincs semmilyen összefüggés, nem jól választották az idôpontot, hogy kapcsolatba hozzák e két témát. Szerbia éppen megválasztja csapatát és kidolgozza stratégiáját a koszovói státustárgyalásokra. Semmiképpen sem akkor a legjobb követelni a szomszédtól az adósság törlesztését, amikor ég a háza" – írja a Danas, amely a többi belgrádi napilapok közül mindig is a legnagyobb rokonszenvvel és megértéssel viseltetett a vajdasági magyarok iránt, és a legtöbbet foglalkozott problémáikkal.

A lap rámutat arra, hogy Koszovóban merôben más a helyzet, mint a Vajdaságban, a szerb és az albán közösség évtizedek óta teljesen elkülönülve, párhuzamos világokban és kölcsönös gyûlöletben él egymással, ezért egyre többen úgy látják, hogy többé nem élhetnek egymás mellett, nem is beszélve az együttélésrôl. Szerencsére a Vajdaságban nem ilyen a helyzet, még akkor sem, ha számos incidens történt tavaly és tavalyelôtt.

A vajdasági magyarok területi autonómiája iránti igényt a vajdasági autonómiáért küzdô pártok is hevesen bírálták, mert szerintük ez a magyarok gettósodásához vezetne, elôidézné átköltözésüket a tartomány északi részébe, aminek elsôsorban ôk látnák kárát. Ezt aligha támogatná bárki is Európában, amikor "minden fronton" zajlik az európai integráció. A Danas szerint Szerbiának integrálnia kell a nemzeti közösségeket, hogy a társadalmi és politikai élet komoly tényezôivé váljanak, lehetôvé kell tenni számukra nemzeti identitásuk, nyelvük, kulturális és más sajátosságaik megôrzését.

(MTI) – Az amerikai Központi Hírszerzô Ügynökség (CIA) kihallgatói többféle "egyedülálló és újító" módszert alkalmaznak, hogy "életbevágóan fontos" információt szedjenek ki a terrorizmussal gyanúsított foglyokból, de szigorúan betartják a kínzást tiltó törvényeket az USA Today napilap hétfôi számának nyilatkozó Porter Goss CIA-igazgató szerint.

Porter Goss szavai szerint a CIA hivatalosan semleges álláspontot foglal el John McCain republikánus párti szenátor törvényi kezdeményezésével szemben, amely megtiltaná a "kegyetlen, embertelen és megalázó" bánásmódot a foglyokkal. Dick Cheney alelnök arra akarja rávenni McCain szenátort és társait, hogy a CIA-t mentesítsék a tilalom hatálya alól, a Fehér Ház pedig jelezte, hogy megvétózza azt a két katonai költségvetési törvénytervezetet, amelyekhez kiegészítésként a tilalmat csatolták. A képviselôházi változat nem tartalmazza a McCain-féle kezdeményezést, ezért a két háznak egyeztetô tárgyalásokat kell folytatnia a végleges szövegrôl.

A CIA nem kínoz – szögezte le az igazgató, és kijelentette: Életbevágóan fontos információkat gyûjtünk törvényszerû eszközökkel, egyedülálló és újító módszerek széles körû választékával, amelyek mind törvényesek és egyik sem jelent kínzást.

Porter Goss szerint ezek a módszerekkel értékes információkhoz jutottak, de nem részletezte mibenlétüket. Szavai szerint az ellenség jelentôs elônyben van a lomha, bürokratikus szervezettel szemben, mivel nem kell aggódnia az elôírások, parancsnoki hierarchia és a törvényesség betartása miatt. Ezért a CIA-nak nagyobb rugalmasságra van szüksége a törvény szabta keretek és a szakmai etika követelményein belül.

Goss elzárkózott a The Washington Post és a Human Rights Watch értesüléseinek a megvitatásától. A napilap és az emberjogvédô szervezet tudomása szerint a CIA titkos börtönöket mûködtet kihallgatóközpontokként Kelet-Európában és másutt. Goss hangsúlyozta, hogy a sajtó a gyanús személyek elfogását és kihallgatását segítô szövetségesekrôl közölt kiszivárogtatásokkal megtorló terrortámadásnak teheti ki ezeket az országokat.

Az ABC televízió a minap CIA-források alapján hat kérdéses vallatási módszert ismertetett, amelyek a tenyérrel a gyomorszájra mért, ezért tartós sérülést nem okozó ütésektôl kezdve a tettetett kivégzésig terjednek. A foglyokat például arra kényszerítik, hogy több mint 40 órán át álljanak megbilincselt kézzel és lábbal. A "hideg cella" módszere alkalmazása azt jelenti, hogy a fogolynak tíz Celsius-fok hidegben kell meztelenül állniuk, miközben rendszeresen hideg vízzel öntik le ôket. A legbrutálisabb módszer szerint a foglyot egy deszkára kötözik, fejét nejlonba burkolják, majd vizet öntenek rá, aminek hatására úgy érzi, megfullad, és könyörög, hogy vallhasson. Az ABC szerint ezekkel a módszerekkel az al-Kaida terrorhálózat felsô vezetôit vallatják.

Sikerült túljutni a nehezén az észak- erdélyi autópálya megépítésérôl szóló tárgyalásokon a kormány és az amerikai Bechtel társaság között – közölte csütörtökön Emil Boc, a Demokrata Párt (PD) elnöke Kolozsváron.

A politikus azt követôen válaszolt az MTI kérdésére, hogy Gheorghe Dobre közlekedési miniszter a Cotidianul címû napilap csütörtöki számában közölte: a feleknek sikerült megállapodniuk a kormány által a cégnek folyósítandó elôleg kérdésében.

Az új egyezség szerint a kormány minden évben az állami költségvetésben elkülönített összeg 30 százalékát folyósítja majd elôlegként az amerikai cég számlájára. Ez sokkal kevesebb pénzt jelent majd, hiszen 2006-ra például a kormány mindössze 100 millió eurót különített el a büdzsébôl a terv finanszírozására. Eszerint a jövôben a Bechtel ennek az összegnek mindössze 30 százalékát kapja majd meg.

Az autópálya-szerzôdés újratárgyalása azt követôen kezdôdött meg a felek között, hogy szeptember 1-tôl a Bechtel elbocsátotta Kolozs megyei telephelyérôl az építômunkások zömét, mindössze tíz, irodai munkát végzô alkalmazott maradt a helyén.

Az amerikai cég is megerôsítette a tárgyalások sikerességét. Az említett lapnak nyilatkozó Bogdan Sgarcitu szóvivô közölte, hogy közel kerültek a megállapodás véglegesítéséhez, de még egy kiegészítô dokumentummal kell a szerzôdést hitelesíteni. A PD elnöke a tárgyalások részleteirôl értesülve kifejezte reményét, hogy az év végéig sikerül véglegesíteni a szerzôdést, így a jövô tavasztól a társaság újrakezdheti a munkálatokat.

A Románia területén 415 kilométer hosszúságúra tervezett, Bukarestet Budapesttel összekötô, 2,5 milliárd dolláros költséggel építendô észak-erdélyi autópályához nagy reményeket fûz a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), amely a liberális-demokrata kormánykoalíción belül a tervezet egyik legállhatatosabb támogatója, hiszen az autópálya jelentôsen fellendítheti a magyarlakta erdélyi területek fejlôdését.

A külügyminiszter csütörtökön merô spekulációnak minôsítette az állítólagos titkos romániai CIA- börtönökre vonatkozó híreszteléseket, és leszögezte: Romániának nincs ideje arra, hogy vizsgálatot indítson az ilyen állításokra vonatkozóan.

Mihai Razvan Ungureanu (képünkön) a nap folyamán Terry Davisszel, az Európa Tanács fôtitkárával tárgyalt, majd a sajtónak nyilatkozva kijelentette: nincs szükség vizsgálatra, ha egyetlen bizonyíték sem létezik. "Ha bárkinek van vesztegetni való ideje az ügy kivizsgálására, szívesen látjuk Romániában" – mondta a külügyminiszter.

A hatóságok több ízben cáfolták, hogy Romániában titkos börtönök lennének, mint ahogy azt is, hogy az amerikai Központi Hírszerzô Ügynökség (CIA) repülôgépei átrepültek volna az ország légterén, vagy leszálltak volna Romániában.

René van der Linden, az Európa Tanács parlamenti közgyûlésének elnöke csütörtökön Bukarestben felszólította a román parlamentet, hogy indítson vizsgálatot az állítólagos titkos romániai CIA- börtönök ügyében. "Fel akarom használni ezt az alkalmat arra, hogy az önök parlamentje az Európa Tanáccsal, a parlamenti közgyûléssel és más nemzetközi testületekkel karöltve vizsgálja ki ezeket az állításokat" – mondta. Hozzátette: reméli, hogy az ET mind a 46 tagállama hasonló vizsgálatot indít majd.

Terry Davis a maga részérôl arra kért magyarázatot a román hatóságoktól, hogyan jutottak arra a következtetésre, hogy Romániában sohasem léteztek CIA-börtönök. "Tekintettel az állítások nagyon komoly természetére, Európa válaszának túl kell mennie a politikai nyilatkozatokon" – hangsúlyozta.

A Human Rights Watch elnevezésû amerikai emberi jogi szervezet november elején azt állította: gyakorlatilag biztosra veszi, hogy CIA-börtönök vannak legalább Lengyelországban és Romániában. Csütörtökön Kazimierz Marcinkiewicz lengyel miniszterelnök Tony Blair brit miniszterelnökkel találkozva azt mondta, hogy ki fogják vizsgálni azokat az állításokat, melyek szerint CIA-gépek landoltak volna Lengyelországban terrorizmussal gyanúsított ôrizetesekkel a fedélzetükön.

Az RMDSZ az elmúlt 15 esztendôben következetesen harcolt a kisebbség-többség viszonyának javításáért, a szemléletváltás módosulásáért – jelentette ki Kelemen Hunor parlamenti képviselô, a Szövetségi Egyeztetô Tanács elnöke az RMDSZ Bukaresti Elnöki Hivatalában Henrik Krônerrel, az Európai Mozgalom fôtitkárával folytatott megbeszélésén.

Fôként 1997 után a szövetségnek, az akkori kormánykoalíció tagjaként a konfrontációs politika helyett a párbeszédet választva, sikerült jelentôs eredményeket elérnie a kisebbségi kérdés terén – tette hozzá az RMDSZ képviselôje, jelezve, jelenleg a Parlamentben tárgyalják a kisebbségi törvénytervezetet, amely – elfogadása esetén – példaértékû lehet egész Európa számára. Ugyanitt elmondta, hogy a Velencei Bizottság pozitívan véleményezte a tervezetet, a szakértôk által megfogalmazott módosító javaslatokat pedig beillesztik majd a tervezetbe.

Ami Románia európai uniós integrációját illeti, Kelemen Hunor jelezte, Romániában az emberek nagy elvárásokat támasztanak a csatlakozással szemben. Ugyanakkor azt is felvetette, hogy Európának az egész kontinenst átfogó kisebbségi politikát kellene kidolgoznia, annál is inkább, mert a gazdasági-politikai intézményrendszerben valamennyien kisebbségben leszünk.

Henrik Krôner a beszélgetés során elismerésének adott hangot, jelezve, hogy a szövetség olyan felelôs politikai szervezet, amely következetesen cselekedett az ország európai integrációjáért, ugyanakkor kiemelte a civil társadalom rendkívül fontos szerepét a csatlakozási folyamatban.

Az Európai Mozgalom 1948-ban, Hágában alakult, célja az egyesült Európa megteremtése az emberi jogok, a béke, a szabadság, a szolidaritás, a demokrácia elveinek tiszteletbentartása mellett. Az alapító tagok között szerepelt többek között Winston Churchill, Konrad Adenauer, Jean Monet, Robert Schuman. A szervezet legnagyobb megvalósításának az Európa Tanács megalakítását tekintik. Az Európai Mozgalom elnöki tisztségét jelenleg Jose Maria Gil-Robles tölti be, az Európa Parlament volt elnöke.

Az amerikai Illinois Egyetemen tanító Keith Hitchinsnek nyújtott át díszdoktori elismerést csütörtökön a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem vezetôsége. A történelem szakos professzor számos könyvet írt Romániáról, Erdélyrôl, s két évig az egyetemen megrendezett államvizsgát felügyelô bizottságnak is tagja volt. Az egyetem tanárainak, hallgatóinak jelenlétében tartott ünnepségén az angol–történelem szak képviselôi felkérték Keith Hitchinst, hogy legyen az egyetem elôadótanára. A neves professzor – aki jól beszéli a román nyelvet, s az ország jelképes nagyköveteként tartják számon – megígérte, hogy amennyiben egészségi állapota megengedni, eleget tesz a meghívásnak.

Figyelembe véve a jelenlegi hatalom visszaéléseit, a közügyek nem megfelelô intézését, az állampolgárok érdekeivel szöges ellentétben álló intézkedéseket, a lakosság életszínvonalának hangsúlyos romlását, a társadalom egészét átfogó konfliktusok súlyosbodását, amelyek a jelenlegi hatalom érdektelenségének, inkompetenciájának, a csoportérdekek elôtérbe helyezésének eredménye, tegnap együttmûködési protokollumot kötött a Szociáldemokrata Párt, illetve a PUNR megyei szervezete.

Az egyezmény szerint a felek a megye gazdasági fejlôdése érdekében koherens politikát dolgoznak ki, s együttmûködnek az összes, az oktatást, gazdaságot, szociális védelmet, egészségügyet, kultúrát, emberi jogokat tekintô kérdésekben. Ezek mellett elhatározták, hogy mind a helyhatósági, mind a parlamenti választásokon közös listákon vesznek részt, olvasható többek között a PSD megyei elnöke, Ovidiu Natea és a PUNR elnöke, Radu Mircea által aláírt szerzôdésben

A kérdésre, hogy mi a véleménye a Dorin Florea demokratává válásáról, Ovidiu Natea kijelentette: ezzel politikai ellenfelekké váltunk. Ha megôrizte volna a függetlenségét, minden maradt volna a régiben, vagyis továbbra is támogatták volna. Ugyanakkor politikai hibának nevezte a polgármester lépését, amelyet épp egy ilyen zavaros politikai helyzetben tett meg. A PUNR képviselôje, Octavian Moraru hangsúlyozta, hogy a történtek ellenére támogatni fogják a város érdekeit szolgáló lépéseit.

Ez volt a véleménye Vasile Bolos városi elnöknek, a Petru Maior prorektorának. Timar Liviu képviselô pedig azt mondta, hogy a kormány hazudik, ugyanis az a bizonyos 5%, amit a tanügynek ígértek, nem szerepel a költségvetésben, a PIB-nek mindössze 3,79%- át jelenti. A hatalom ennek ellenére nem hajlandó engedményeket tenni, arra hivatkozva, hogy nincs pénz.

Ovidiu Natea a minapi politikai bürót említette, amelyen Mihai Tanasescu volt pénzügyminiszter kijelentette, hogy az idei költségvetés az elsô 1990 óta, amely pozitív mérleggel zárul. Vagyis lenne pénz mind a tanügy számára, mind az árvízkárosultak házainak a felépítésére.

Arra a felvetésre, amely szerint a megyei közpénzügyi igazgatóság liberális vezetôje a napokban sajtótájékoztatón bírálta az egykulcsos adórendszert, Natea kijelentette: úgy látszik, közöttük is akadnak normális emberek.

Ady Endre

Ma találkoztam veletek,

Kiket ma is siratva bánok,

Ôszi vasárnap délutánok.

Hideg ajkú, halott mátkáim,

Kis városok bús leányzói:

Ôszi vasárnap-délutánok,

Ma megint találkoztam veletek.

Mennyi szép fiatal erôt

Unt álmodozással titokba

Hordtam meredt karjaitokba.

Ködben harangoztak a tornyok

S én a fényes Bábelek vágyát

Hordtam meredt karjaitokba,

Mennyi szép, kár-volt, fiatal erôt.

Hideg és süket emberek

Néztek reám, a vánszorgóra,

Egy-egy század volt egy-egy óra

Kimenôs cselédek az utcán

S szívemben szép, uszályos delnôk.

Egy-egy század volt egy-egy óra

S körül hideg és süket emberek.

Ma találkoztam veletek,

Kiket ma is siratva bánok,

Ôszi vasárnap-délutánok,

Hideg ajkú, halott mátkáim,

Kisvárosok bús leányzói:

Ôszi vasárnap-délutánok,

Ma megint találkoztam veletek.

* A 101 vers Marosvásárhelyrôl címû Kriterion-kötetbôl

Szôcs Kálmán

Semmi más. Sem idôben, sem térben.

Csak ez a város. Cukrászdák és talponállók.

Távcsô-szemek és moslék-titkok.

Íróasztaltól hazáig.

Hazáig...

Semmi más. Nem indul vonat,

Nincs tenger, nincs Himalája,

Nincs tengerszem, nincs korallsziget.

Hazugság az Eiffel-torony, hazugság, hogy

lift száguld százhúsz emeleten,

hazugság a metró is és minden lány is,

minden lány is.

Nincs más ország, nincs más földrész,

nincs felhô, nincs tiszta égbolt,

nincs osztriga, fácánsült sem,

hazugság a hangsebesség,

üvegbôl van minden csillag,

nincs más bolygó, nincs más élet,

nincs más élet...

Semmi más.

Csak ez a város,

Csak ez a város,

S az ôrület.

Téli szalon a marosvásárhelyi Kultúrpalotában

Korábban nyílt, de meghozta a telet. Mégis mintha tavaszi fuvallatot sejtetne. Derûs, fiatalos, sokszínû, az újdonságra nyitott anyagot vonultat föl a képzômûvészek megyei tárlata. És nem feltétlenül azért, mert a kiállítók között sok a pályakezdô, hanem mivel az elôttük járók, a valamivel vagy lényegesen idôsebbek is újkeletû, kisebb-nagyobb szemléleti váltásra valló alkotásokkal jelentkeztek. Talán éppen ez a kiállítás legfôbb sajátossága: az újító törekvések térhódítása. Persze, nem rendhagyó médiamûvészeti megnyilatkozásokra, különleges installációkra, meghökkentô kísérletezésekre kell gondolnunk, ezek hívei és mûvelôi ezúttal is távol maradtak, ôk máskor és többnyire máshol szokták munkáikat bemutatni. De nélkülük is gazdagon felsorakoztat a Szalon újszerû és korszerû megoldásokat, akár a figuratív, akár az absztrakt mûvészet területére gondolunk. Mindkettôvel találkozhatunk a kiállításon, nagyjából egyensúlyban vannak. Ez a tarkaságban, sokféleségben is egyfajta harmóniát kölcsönöz a tárlatnak.

Apropó hiányok: jócskán sorolhatnók a neveket, azokét, akik valamiért kimaradtak a Szalonból, de hozzá kell tennünk, hogy közel félszázan érezték úgy, hogy legfrissebb próbálkozásaikkal ki kell lépniük a közönség elé. És ezzel eldôlni látszik a nagy kérdés, megoldottnak tûnik az évek óta felszínen levô dilemma, miszerint érdemes-e továbbra is megrendezni ezeket a közös, nagy "seregszemléket". Igen, érdemes, a mûvészetkedvelôk így tudnak ténylegesen tájékozódni arról, ami egy esztendô során a megye mûtermeiben születik, történik, így van módjuk az irányzatok, stílusok, mûvek egybevetésére, az önkéntelen vagy éppenhogy szándékos összehasonlítgatásra. Ekképpen sikerül meghúzni a maguk mércéjét, kialakítani önmaguk képzeletbeli rangsorát, különbséget tenni a valóban értékes és a szokványos mûtárgyak között. Ami természetesen szubjektív, lehet nagyon elfogult, hozzá nem értô vagy felkészültségre alapozó vélemény, ösztönös illetve tudatos választás és így tovább, de fontos, hogy ez a hozzáállás mûködjön, érezzék a mûvészek, hogy figyelnek rájuk, nem visszhangtalan a munkájuk.

Érzelmi és gondolati töltetû alkotás egyaránt fellelhetô ezen a kiállításon, hasonlóképpen van üzenethordozó és dekoratív indíttatású, hagyományokba ágyazódó és modernségre törekvô, realista fogantatású, posztimpresszionista vagy konceptuális beállítottságú mû. És mindenre nem is lehet pár mondatban kitérni. Talán nincs is különösebb jelentôsége. Ami számít, az inkább az, hogy ott vannak és a maguk legjobb színvonalán azok az alkotók, akiknek a mûvészete már hosszú ideje bizonyosság, s nevük garancia az igényességre. Festôk, grafikusok, szobrászok egyaránt, sôt olyan iparmûvészek is, akik erre az alkalomra sikeresen átruccantak más mûfajok háza tájára. És felzárkóztak melléjük az újabb nemzedékek is, már az ô kézjegyüket is kezdjük felismerni akkor is, ha nevük netalán nincs feltüntetve az alkotásaik mellett. Remélhetôleg lesz lehetôségünk külön- külön foglalkozni valamennyiükkel. Mostanra fôleg általánosságokra futotta e beszámolónak biztosított lapfelületbôl, de talán ennyi is eléggé meggyôzô: a Téli Szalon kiérdemli a szélesebb közönség figyelmét.

N.M.K.

– Laudáció –

Nemrég az egyik tévéadó jóvoltából ismét megcsodálhattuk Palásthy György 1996-os filmjében, a nagyszerû szerepeket felkínáló Retúrban néhány kivételes egyéniségû, nagy mûvészünk felejthetetlen játékát. Sinkovits, Agárdi, Bárdi György, Gera Zoltán, Kibédi Ervin alkotta az öregek összeforrott, rokonszenves csapatát, akik a határig és vissza ingyen utazva töltik napjaikat. Közéjük kerül kívülállóként a Lohinszky Loránd érdemes mûvész által megszemélyesített tartásos úriember, Lukács. Mint már annyiszor az eltelt hosszú évtizedekben, színész és figurája tökéletes összhangban illeszkedett a harmonikusan karakteres együttesbe. Lohinszky atmoszférát teremtett, pár mondattal is egy egész életet és emberi sorsot érzékeltetett, eszköztelenül modern alakításával megsejtette, nincs szüksége retúrjegyre, kimondatlanul is elôrevetítette a bekövetkezô tragédiát, az alagút sötétjében kivitelezett öngyilkosságát.

Kissé hosszasabban idôztünk ennél a szerepnél, amely csupán egyike emlékezetes filmes feladatainak, arra viszont igazán alkalmas, hogy a magyarországiak számára is elérhetô produkcióval ajánljuk a nézôk figyelmébe Thália jeles marosvásárhelyi képviselôjének mûvészi erényeit. És arra is jó ez a film, hogy közel hat évtizednyit hátrálva az idôben, jelképesen jelezzük: az ifjú kezdô, a színpadi színész Lohinszky Loránd számára azóta nem volt, nem lehetett visszaút, azóta vált egyértelmûvé, hogy tényleg ezen a nehéz, de szép pályán a helye, mióta a legendás Marosvásárhelyi Székely Színházhoz került. Az akkori nagy "bölények" – Szabó Ernô, Kovács György, Delly Ferenc, Borovszky Oszkár és társaik befogadták maguk közé a helyét Kolozsváron nem találó fiatalembert, és Tompa Miklós meg a többiek rendezésében hamar következtek a társulat színháztörténetet formáló elôadásaiban a szerepek, melyeket közönség és kritika egyaránt elismerôen fogadott. Az Úri muri szótlanul sem felejthetô Pincérétôl Albee George-áig, a Sirály Trepljovjától Székely János Bálint Ákosáig, a Fáklyaláng Görgeyétôl Dürrenmatt Illjéig, Caragiale Cracaneljétôl vagy Goldoni Filibertójától Csehov Ványa bácsijáig számos arcát ismerhette meg a nagyérdemû. Jóval több mint száz alakban él emlékezetünkben. Volt Platonov, Möbius, Ôrnagy a Tótékban, Bolyai Farkas, Bulgakov Moliére-e, Darkó a Harag György rendezte színházújító Özönvíz elôttben, Lucifer Az ember tragédiájában, Kálvin, Szervét Mihály, Prédikás a Sütô-darabokban, Lear, Salieri, Biberach és még sok-sok más fô- vagy meghatározó szerep megtestesítôje. Késôbb már nyilván úgy, mint a vásárhelyi társulat vezetô egyénisége, aki tovább vitte és ápolta az immár inkább csak égi társulatként emlegetett, jövôre 60 éves Székely Színház szellemét, igényességét.

Páratlan ez a Lohinszky-régió – és itt Sütô Andrást idéztük –, azt is mondhatnók, hogy a hûség jutalma is a színészi lehetôségek e számban sem akármilyen halmaza. Mert azt se mondhatja el magáról akárki, hogy ennyi idôn keresztül ugyanazt a színpadot, ugyanazt a közönséget szolgálta rendületlenül, fáradhatatlanul, tudással és szenvedéllyel. Ezért is övezi tisztelet a váro-sában, valahányszor feltûnik emblematikus, kissé titokzatosnak tûnô alakja. Mûvészetérôl egyébként rengeteget írtak, beszéltek, filmeztek. Szakmabeliek, kritikusok sokasága dicsérte intellektusát, mûveltségét, szellemi készenlétét, nyitottságát, újító kedvét, sokszínûségét, elemezte magas színvonalú színészi teljesítményeit. Gyakorta megszólította, kérdezte a média. Nyolcvanadik születésnapjára a tavaly egy egész könyv készült élete, pályája eddigi eseményeirôl, tévémûsorok foglalták össze a Lohinszky-jelenségrôl a legfontosabbakat. Egy rövid laudáció tehát csakis roppant hiányos lehet. Még a díjait se képes felsorolni. Mert hála istennek elismerésben is jócskán volt része Lohinszky Lorándnak. A magyar és román színházi illetve filmes szakma, a magyar és román állam számos kitüntetését mondhatja a magáénak.

A mostani Szentgyörgyi István-díj talán halványabban csillog sok másnál, de feltételezem, hogy Lohinszky Mester a kedves elismerései között fogja számon tartani. Mert nemcsak a nagy erdélyi elôdöt tiszteli benne, hanem azt a személyiséget is, akinek a nevét a marosvásárhelyi színészképzô iskola viseli, s akinek mellszobra ott található az egyetem illetve a Stúdió Színház épülete elôtt. Kitüntetettünk évtizedekig járt oda tanítani, átadni a fiataloknak mindazt, amit a színházról tud s ami egyáltalán átadható. Ezt is szeretettel, elhivatottsággal és kellô alázattal tette. Ezért is vallhatta nemrég, amikor úgy döntött, megválik a színpadtól, hogy elért mindent, amit elérhetett.

Tekintsük ezt a díjat ráadásnak, vagy még inkább annak a kitüntetésnek, amelynek jóval korábban kellett volna érkeznie.

És gratuláljunk hozzá!

Nagy Miklós Kund

A színiakadémisták 1955-ös elsô évfolyama

Régi fényképek közt kutatva került a kezembe ez a fotó, és indította el a fejemben levô emlékezésszoftvert.

A felvétel 1955 decemberében készült, a néhai, roppant éles szemû, örökmozgó fotóriporter, Marx Jóska bácsi készítette. A helyszín a marosvásárhelyi Köteles Sámuel utca 6. szám. A Szentgyörgyi Istvánról elnevezett színmûvészeti fôiskola elsô évfolyamának elsô emeleti tantermében készült. Nagy Imre tanársegéd témás állóképbe rendezte az 1955 augusztusában felvételizett és immáron négy hónapos színis elsô évfolyamosokat, mégpedig egy illegális rádióhallgatás címén. A 16 gólya egy képzeletbeli pincében körülfogta a kellékkészüléket és úgy tett, mintha érdekfeszítô híreket ontana magából a Pionír rádió. A három változatból ez a megmaradt példány annak köszönhetô, hogy Székely Ferenc megôrizte, viszont az Új Élet címû folyóiratban megjelent fotó már csak a Városi Könyvtár gyûjteményben tekinthetô meg.

A kép szereplôi balról jobbra: Komzsik István – ma már Magyarországon élô nyugalmazott tanár és író akit a másodév után tanácsoltak el, Makra Lajos, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós társulatának tagja, Szentgyörgyi-díjas, mellette a néhai Gödri János, akit már az I. félév után eltanácsoltak a fôiskolából, akárcsak a mellette álló Molnár Enikôt. Ötödik a sorban Mojszika alias Mózes Erzsébet, a Marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat örökös tagja, Budacher Evelin, aki az elsô félév után vált meg a csoporttól, majd jogot végzett. Mellette ül és a rádiót kezeli a néhai Laczó Gusztáv, a nagyváradi Szigligeti Ede Színház volt tagja. Fölötte áll a néhai táncdalénekes Fogarassy György, aki szintén az elsô félév után távozott és Magyarországon hunyt el. Alatta ül és titokzatosan figyel a megboldogult marosvásárhelyi bábszínész: Adorjáni Sándor, akit már 1956-ban eltanácsoltak Sárossy Évával, aki a fényképen fölötte áll és aki a temesvári Csíky Gergely Színház irodalmi titkáraként vonult nyugalomba. Mellette elrévedezve jegyzetel a kék szemû szôke díva, a tragikusan elhunyt Herczeg Róza, akit csak Herczeg Dodóként ismertek a nagyváradi színpadon. A széken ülve hallgatja a rádiót a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának örökös tagja, a nagytehetségû mûvész, rendezô, az egyetemi tanár Farkas Ibolya. Fölötte komor arccal hallgatja a híreket a fiatalon elhunyt marosvásárhelyi színmûvésznô, Székely Anna. Mögötte a kályhának támaszkodva figyel, sok szép nagy szerep megformálója, film- és tévéjáték szereplôje, a korán elhunyt, többszörösen kitüntetett, Szentgyörgyi István- díjas Ferenczy István. Alatta, a székre könyökölve hallgatja a rádiót a késôbbi rádióriporter, akit a másodév elvégzése után tanácsoltak tanári pályára, ám a mikrofont választotta, amelyhez negyven éven keresztül hû maradt, közben a tévékamerák elôtt is a magyarságot szolgálta, a nyugalmazott rádiós, Csifó János. Fölötte támaszkodik a kályhának a nyugalmazott vásárhelyi színész és irodalmi titkár Székely Ferenc, a kép jobb alsó sarkában pedig a kimondottan vígjátéki alkat: Bálint Emil, aki az elsô félév után kényszerbúcsút mondott a színi pályának és még abban az évben egy alagútban, a vonat tetején, katonai egyenruhában halálos balesetet szenvedett.

Ide kívánkozik még Szabó Lajos rektor, színháztörténet-tanár, Delly Ferenc, Kovács György, Lohinszky Loránd, Nagy Imre, Tarr László, Szigeti Tibor, Csorba András, Kômíves Nagy Lajos, Gergely Géza drámaigyakorlat-tanárok, Lantos Béla és Erdôs Irma beszédtechnika-tanárok, Éghy Gissa mozgásmûvészeti tanár, Chereji Ioan román, Peris Teréz magyar színháztörténet elôadóinak a neve, az akkori könyvtáros, Kemény János és az "élô lexikon", Zsigmond Ferenc titkár, akik már az 1955-ben indult évfolyam diákjainak lépteit irányították: nyolcnak a színpad felé, kilencnek pedig más életpályák irányába….

(fóka)

Könyörtelenül ôsz van. Ködfoszlányok kerengenek fejünk felett, cseppekben ellepi arcunkat. Ilyenkor Görögországban szakíthatna narancsot, fügét, de nem, Ô a hideg sikaszói völgyben tapossa a sárga avart. Erdélyben dolgozik. A diktatúra ôrzôi egykor kitiltották az országból, majd az elsôk között újra megjelent. Tizenhárom esztendeje minden ôsszel részt vett a magyarózdi Horváth István- napokon és Sütô Andrást havas hidegben is felkereste mindannyiszor. Most is róla készít filmet, hogy szavait, ékes gondolatait megôrizze a jelennek s az utókornak.

Lássunk egy hevenyészett idôbeosztást. Sorolom, ahogy a tények eszembe jutnak, ahogy üzeneteit elküldik számomra erdélyi látogatói. A Duna televíziónál végzett feladatok, a fôiskolai oktatás és lapszerkesztés között legalább napi 1-2 óra a hívatlanul betévedt erdélyi vendégeké. Lassan esztendôk viszik az erre fordított perceit. Viszik a teljessé váló alkalmak összeköttetés-hajszáját. Lenne ideje enélkül élni bôven. De a világmindenség magánya felé kellene fordulni, hogy ne érezze magát árvának a földön. A titkot: kik vagyunk és mivé kellene válnunk, éri tetten. "Az önismeret akkor is nagy áldás, ha a korlátainkra tanít meg" – írja Németh László. Pálfy G. Istvánban nem csak ilyenféle kíváncsiság él. Nála a közéleti szerepvállalás, az újságírás és az olvasó nem különválasztott szerep. Mihelyt ezt elfogadjuk, rögtön megszûnik a szerepek dédelgetése, s mindegy lesz, hogy milyen módon akarja közölni mondanivalóját.

Az élet szellemi nézôpontjai hihetetlenül mélyre süllyedtek. A hatalom, a kényelem az élvezetek elérhetô öblei váltak a fejlôdés ismérveivé. Mi maradt ránk? A mindent tudni helyett a mindent látni bûvölete. Pedig tudjuk, hogy földi birodalom helyett az értékek birodalma is létezik. Elé dereng a földi veszély, ami azt segíti elô, hogy az emberekben lévô szellemi készenlét megrokkanjon. Mit keres és talál Erdélyországban hosszú évtizedek alatt a most hatvan évét betöltô íróember? A szétterjedô, a lassú megkeseredés után rákényszerül az önvizsgálatra, hogy magához térve a szellemet fenyegetô jövô elejében álljon. Mert Ô is vallja: a szellem nem tud beletörôdni az elszórt tények halmazába. Mert Pálfynak nem elég a világ, neki a világkép is kell. Erdélyben még beszélnek a nemes tradíciók ápolásának szükségességérôl. A transzilvániai szempontok hasznosítására intenek, ami vonzza ôt.

Ismeri, mennyire bírjuk a szenvedést, mely által megerôsödünk és a szellemi számûzetést helyére tesszük. Tudja, hogy nem az az okos ember, aki a gyûlöletet gerjeszti, hanem aki a szeretetet hirdeti és gyakorolja.

Isten tartsa meg és hozza gyakran közibénk. Fogadja szavainkat megértéssel, szeretettel.

Horváth Arany

Kedves Nagy Miklós Kund és szerkesztôk: a Népújságban megjelent egy cikk Nagy Botond írásával, mely üdvözölte Wass Albert Voltam c. mûvének megjelentét a Kráter Kiadó jóvoltából. Nos, az író iránti ôszinte tisztelet okán, kérem, hogy helyesbítsék: most jelenik meg a hiteles, az író kéziratából, az ô kézzel írt "Voltam" címû életrajzi mûve: a Szabad Tér Kiadó és a Czegei Wass Alapítvány gondozásában. Ugyanis a Kráter kiadványának "Voltam és más életrajzi írások" az eredeti kéziratban levô Voltamhoz semmi köze nincsen. Wass Albert családja nevében Lukácsi Éva lelkipásztor, Miami.

Wass Albert fiai felkérésre a Szabad Tér Kft. gondozásában jelenik meg az író utolsó remekmûve: a Voltam. A memoárkötet korunk egyik legnépszerûbb magyar írójának életmûvére tesz koronát. Korábban A gróf emigrált, az író otthon maradt: Wass Albert igazsága szintén a Szabad Tér kiadásában jelent meg.

Wass Albertet áhítatos szeretet fûzte szülôföldjéhez és családi örökségéhez. Dédapja, nagyapja és nagyanyja igazra és szépre nevelô életpéldája és tanításai megragadó frissességgel kelnek életre. Szívközelbe kerül az árva sorsú erdélyi fiatalember, a krónikás, aki a történelem drámai sorsfordulói ellenére egy csodavilágban él. Eddig ismeretlen önéletrajzi darabokat ismerhetnek meg az olvasók. Kézzel írt naplótöredékei lírai beszámolók a háború idejérôl. Meghökkentô eseményeket ismerünk meg az erdélyi titkos földalatti mozgalomról, melyben ô is tevékenykedett Dálnoki Veress Lajos vezérezredes oldalán. A menekülés keserûsége, hazájának és otthonának elvesztése az a szenvedés, amely igazgyöngyöket terem az író vallomásaiban. Életének tündérkertje szülôföldje és pokolra szállás annak elhagyása, valamint az a történelmi fordulat, amely a keresztyén Európát romba döntötte és a keletrôl jövô istentelen "új rendnek" kiszolgáltatta.

Az író életének második szakaszában a vidám és drámai emlékezések váltogatják egymást. A magyar olvasók számára eddig ismeretlen kéziratok sokaságából állnak össze a fejezetek, elbûvölô történetek sora áll elôttünk. A farmon töltött elsô év és a floridai otthonkeresés mulatságos epizódjaiba pillanthatunk bele. Furcsa emberek, váratlan és meghökkentô események tárulnak fel az amerikai emlékképek gyûjteményében.

Ahogy az utolsó állomáshoz közeledünk, egyre drámaibbá válik a napló: az idôsödô ember életérzése és pesszimista hangulata tárul elénk. Testi fájdalmak és lelki gyötrelmek között vergôdik, megjelennek a múlt képei. Emlékezésének színhelyei ismét varázsos csodakertté változnak. Gyermekkori és ifjú emlékeiben megelevenednek a családtagok és a kedvenc állatok. Az író életének utolsó évtizedét fény ragyogja be. A törékeny élet az öröklét végtelenségébe lép – a szeretet hatalma által. Ez a "Voltam", "Vagyok" és "Leszek" kegyelmi állapotában a végsô beteljesülés. A Voltam szívhez szóló tündérmese. Nem számadás, hanem egy gazdag életút megfigyeléseinek személyes keretbe foglalása. A regényt korabeli fényképek illusztrálják.

A mû nem összegzés, hanem tudatos számbavétel és értékek átmentése egy pusztulásra ítélt világból az el nem múló világba: az emberi lélekbe, melyben az örök Isten rejtezik.

Lukácsi Éva, Miami

Hazajött a doktor úr!

Fénylett a tócsák tükre, korcsolyáztak rajta a sugarak, szikrázott a levegô a késô ôsz hideg fényében, mégis hirtelen megélénkült az utca, az egyetlen. A földre hajló falutáblán két varjú üdvözölte a széles orrú kocsit, amely nagyon óvatosan haladt felfelé a sárgára aszott földúton, minden második- harmadik ház üresen állt, kapuik kitárva vagy kirothadva, fedelük csálén, mint részeg ember kalapja, sütött a kietlenség – mégis megmozdult a levegô, hiszen "ótó" érkezett, az ilyesmi nem maradhat titokban ott, ahol napokig nem jár semmi, csak juhok, kecskék, kóborló ebek.

A kocsi elhaladt az egykori községháza, a bolt, az iskola elôtt, valahol a templom körül tûnt el, de aki a Felszegbôl érkezett alá, egy anyó a görbe botjával mutatta, hogy a temetô felé ment a látogató.

A gép ott tündökölt a beomlott falú kultúrház elôtt, de nem volt benne senki. A felszegi asszonyhoz két másik csatlakozott, homlokukra húzott, álluk alatt bogra kötött kendôjükbôl csak véreres szemük világított, nézték, mint valami repülô csészealjat, suttogva találgatták, ki az utasa. – A Vótbíró Gazsi fia, Ámérikából – vélte egyikük. – Ez nem amerikai autó – vizsgálgatta a másik –, ez magyarországi, né, ott a piros-fehér-zöld és a H betû a számtáblán.

– Vajon nem a Jancsikáné fia jött haza? – tûnôdött a frissen érkezô, annyira meggörbült, hogy nem is tudott rendesen nézni. Jancsikánét egy hónapja temették, és a fia nem volt itthon. Nem mondják, hogy "nem jött el", az súlyos vád; ki tudja, mi az oka, hogy hiányzott az édesanyja temetésérôl...

– Ez mégis inkább a Titkár Elvtárs fia lesz – törölte végig tenyerével a motorház oldalát az, aki elsônek fedezte fel a jármûvet. – A Titkár Elvtárs fia Magyarországon lakik...

Nagy tisztelettel és még nagyobb szeretettel nézték az ezüstös színû masinát, mintha ô lett volna a Titkár Elvtárs, aki a Fiát hordozza gyöngéden.

A Titkár Elvtárs e falu szülötteként a legtöbbre vitte, volt propagandista, alapszervezeti és községi titkár, aztán katonatiszt, tábornok, titok lengi körül életének azt a részét, miért fokozták le, hogyan bocsátottak meg neki, mindenesetre megyei tanácstitkárként vonult nyugdíjba, és az egykori uraságénál pompásabb kriptát építtetett még a szocializmus éveiben, most pedig grófok és bárók között porladnak érdemes csontjai a kopár domboldalban.

Csendesen tippelgetnek az öregasszo-nyok, közben a hidegtôl elered az orruk leve, fakó kötényeikbe törölgetik szaporán. Nehéz eltalálni, hiszen a falu élô fele Magyarországon lakik. Aki ott múlik ki, rendelkezik, hogy a hamvait hozzák haza. Vak Bandikának a Mákföldön szórták szét a hamvát, csóválják a fejüket, milyen világot értünk, égetik az embert, mint a boszorkányokat, topognak a kocsi körül, aztán reszketve várják, hogy odaérjen a tömzsi úr, aki lám, valóban a temetôben járhatott, épp most fordul le az ösvényrôl, remegnek, mert hátha hírt hoz gyermekeikrôl, unokáikról, vagy hátha tud valamit a nyugdíjemelésrôl...

– Na jónapot, asszonyok, hát maguk micsinálnak – fogja kedélyesre a jövevény. – Nicsak, hiszen ez a Doktor úr! – csapja össze a kezét a hírhozó asszony. – Isten hozta, Doktor úr, hát haza tetszett jönni?

– Maga az, Máriskó néni? S hát maga az, Juli néni? S hát maga az, Zsuzsika néni? S maga? Várjon, ne mondja a nevét, megismerem én: maga pedig, maga...megismerem, maga az én nagyanyámnak a leánykori barátnôje, Boriska nannyó!

Örülnek egymásnak, ölelik a vendéget. A férfi sem mai csirke, hatvanas éveiben jár, cukorkát, csokoládét vesz elô, osztogatja, de ennyivel nem ússza meg. – Doktor úr – kezdi az, aki kilencven fokos szögben jár –, nem tudna valamit, hogy kiegyenesedjek? Azt mondta az asztalos, hogy nem fognak eltemetni, ketté kell törjenek, mint a jégcsapot...

A másikat az asztmája kínozza. A harmadiknak muszáj megmérni a pulzusát. A negyediknek úgy rezeg a feje, mint a nyárfalevél, azt kéne megállítani.

A doktor úr a csomagtartóban kutat, minden gyógyszerét elôszedi, ad ennek is, annak is, tessék, nem kell pénz, ebéd elôtt egyet, lefekvés elôtt még egyet, vízzel? víz nélkül?, mindegy, és mi lesz, ha éhgyomorra? mert mi nem szokunk ebédelni...

Tucatnyi asszony ostromolja a doktort. Annak tûzpiros az arca, vértolulás kerülgeti. Mégsem menekül – mosolyogva, de könnyes szemmel magyaráz, mit csináljanak, hová forduljanak, aztán noteszébe jegyez, fölírja az elmostohult fiak, lányok, unokák nevét, címét, telefonját, hogy majd szól nekik, jöjjenek haza, mert szedetlen a kukorica, vágatlan a kóré, szántatlan a föld, megomlott a hegy, vízzel telt a pince, ellopta valaki a kerítést, és betegek vagyunk, betegek, betegek, betegek...

Végre nagy nehezen elengedik. A kocsi hangtalanul oson kifelé, mintha szégyellené, hogy itt járt. Az anyókák akkor is integetnek, mikor már semmi sem látszik belôle.

Egyikôjük még megjegyzi: – Milyen áldott jó ember a Doktor úr. Pedig ugyé, csak üdvégy. Hátha még orvos is lenne!...

bdomokos

A 2007-es csatlakozást követôen nem szükséges azonnal az útlevél, a személyi igazolvány és vezetôi engedély lecserélése. Az okmányok ugyan módosulnak, újakra viszont csak érvényességük lejárta után kell lecserélni a régieket.

A rendszámtáblákat is fokozatosan cseréljük le európai uniós rendszámtáblákra. A már kiadottak továbbra is használatban maradnak, új rendszámtáblákat tulajdonosváltás esetén, illetve az ügyfél külön kérvényezésére adnak ki a hatóságok. Más uniós országban való tartózkodáshoz csak abban az esetben szükséges a tartózkodási engedély, ha három napnál hosszabb ideig marad valaki az adott országban.

Az EU-csatlakozással nem változik a hazai oktatási rendszer, ám bôvül az unión belüli továbbtanulás lehetôsége, hiszen az egyes uniós tagországok állampolgárai azonos feltételek mellett folytathatják tanulmányaikat egy másik uniós tagországban. Ez azt jelenti, hogy a román egyetemisták, ha eleget tesznek a beiratkozási feltételeknek, szabadon tanulhatnak az Európai Unió bármelyik egyetemén. Ugyanakkor az Európai Unió állampolgárai a román egyetemistákkal azonos feltételek mellett tanulhatnak a romániai egyetemeken.

A más tagországokban tanuló román egyetemisták azonos összegû tandíjat fizetnek, mint a célország egyetemistái. Az ösztöndíjak elnyerésével és a kollégiumi elhelyezéssel kapcsolatos feltételeket mindegyik ország, illetve felsôoktatási intézmény önállóan határozza meg.

Mivel az Európai Unióban nincs egységes rendelkezés a diplomák elismerésérôl, a diplomák és szakképesítések elismerése nem automatikus minden tagországban. Az egyes tagállamok saját belsô jogrendjük, illetve a kétoldalú államközi egyezmények alapján rendezik a diplomák és szakképesítések elismerési eljárását.

A román oktatási és egyéb intézmények, valamint személyek a Socrates általános képzési, a Leonardo da Vinci szakoktatási és képzési, valamint az Ifjúsági programban vehetnek részt.

A csatlakozást követôen az uniós tagállamokban a román sportolókat nem idegenként kezelik majd. Ez fordítva is érvényes lesz. A diákmunka-közvetítô szolgáltatók általi munkaközvetítés az európai uniós csatlakozást követôen is lehetséges lesz.

Jól dönteni, bátorság, egyetemes szeretet, együttérzés, helyesen cselekedni, ôszinteség, becsület, hûség – egy szamuráj elvei. A szamuráj elit japán harcos, a japán harcmûvészet ismerôje, aki a rendszert szolgálja. Örökölt cím, apáról gyerekre száll, vagy érdemcím. Egy biztos: akárki nem lehet szamuráj. Japánban sok szamuráj él jelenleg is, de "kívülálló", nem Japánban élô ember közül kevesen – világszinten csak 21-en – mondhatják magukénak e címet. Egyikük éppen Marosvásárhelyen él. Veress Cioanta Zoltán 36 éves és magát a japán hagyomány terjesztôjének, védelmezôjének nevezi. A japán császár testvérének asszisztense, a Japánon kívüli DNBK (Dai Nippon Butoku-kai) divíziót vezeti, a japán harcmûvészeteket oktatja. Ezek 18 szakágából 3-ban szerzett mesteri fokozatot (ezen belül a renshi minôsítést, ami fölött már csak két minôsítés áll), és a Japán Tradicionális Mûvészeti Egyetemen doktorált.

A beszélgetés akadozva kezdôdik, kölcsönösen felmérjük egymást. Mégiscsak: egy szamurájjal állok szemben! Ilyet legfeljebb filmen láttam. Aztán a forró ginszengtea feloldja a feszültséget, és Zoltán mesél. Láthatólag szeretne minél többet elmondani arról, amit neki ez az életforma – merthogy a szamurájság életforma! – jelent. Nem küzdôsport, nem verekedés, hanem harcmûvészet – javít ki. A harcosok erkölcsi kódexétôl, a bushidótól kezdve a szamuráj öltözékéig, amihez közel 1 méteres, kiváló acélból készült szamurájkard is tartozik, sok mindenrôl szó esik. Zoltán cselgánccsal kezdte. Játéknak indult, nem gondolta komolyan a versenyszerû sportolást, és azt még kevésbé hitte volna, hogy valaha szamuráj lesz belôle. Sok tanulás, edzés és vizsga árán, Japánban és a világ más részein. A kinevezést a Dai Nippon Butoku-kaitól kapta 2003-ban, attól a legfelsôbb szervtôl, amely japán tradícióknak megfelelô oklevelet ad ki és ismer el. 2004-ben DNBK-oktató lett, klasszikus és modern harcmûvészeteket tanít interaktív módszerekkel. Marosvásárhelyen, a Felkelô Nap Házában például 170 tanítványa van, de más országokban is tanít, ha felkérik. A katonaság alatt az elit osztagban szolgált, a japán kapcsolatok 1990 után alakultak ki. Most már "otthon van" a jiu-jitsuban, aikidzsicuban, aikidóban, jaidióban, kendzsicuban, karatedzsicuban és sorolhatnánk még. Testôrséget nem vállal, mert "nem tudják megfizetni az értékét". Meggyôzôdése, hogy a konfliktust meg kell elôzni. Bevallása alapján beszéli a japán szakmai nyelvet. Zoltán szerint a fegyelmezettség, az érdekmentesség feltétlenül jellemzi a szamurájt, "a mértéket be kell tartani". "Túl vagyok a valóságon, a fizikai élet egy illúzió, a szellemi élet az energia, minden helyzethez alkalmazkodni kell, megállni a helyünket és a dolgokat le kell egyszerûsíteni" – mondja. Zoltán heti 2-3 nap edz, formában tartja magát. Mûvészi a kardtechnikája, ô maga szigorú, de szelíd is. Hogy mit jelent számára Vásárhely? A válasz: itt született, az elsôdleges kötelessége ide köti. Itt van a családja is: feleség, aki szintén harcmûvészeteket oktat, és kislánya, akibôl talán szintén szamuráj lesz. Ugyanis nôi szamurájok is vannak, lehetnek.

És hogy a szamurájok világából visszatérjünk a mába: Zoltán a budapesti ELTE marketing-menedzsment szakát is elvégezte, gazdasági tanácsadással is foglalkozik. De annyira mégse rugaszkodjunk el a mától! Mert Zoltán szerint: üzletelni is úgy kell és úgy érdemes, mint egy szamurájnak!

Antalfi Imola

Villámduma Sebestyén Abával

– Miért jársz fekete autóval?

– Nem fekete, hanem kék. Sötétkék. És azért, mert tetszik.

– Volt-e kedvenc játékod annak idején?

– Nem kimondottan. A labdám volt a kedvencem. 18 lejes labda volt, azok voltak a jó labdák. A 18 lejesek. Azzal tanultam meg dekázni. Egyszer a tengerparton a sátortól a partig dekáztam, és egyszer sem ejtettem le. De már nincs meg. Egy költözésnél elkallódott.

– Szerinted melyik a nagyobb színház? Ami a deszkákon zajlik, vagy ami azokon kívül?

– Ami azon kívül van. Minden pillanatban meglepi önmagát. Kiszámíthatatlan. Hiszen a színház az életszerûség hitelességére törekszik minden pillanatban. Az élet. Jóval nagyobb színház annál, ami a deszkákon zajlik.

– Ha lenne fegyvered, mire vadásznál?

– Semmiképp sem állatra.

– Emberre?

– Inkább. Nem, hülyéskedtem. De hát mire lehet állaton kívül vadászni? Vadász barátaim sokat meséltek, ahogy mentek a kutyákkal, meg minden. Az érzést kipróbálnám. A vadászat rituáléját, hiszen van annak egy érdekes érzelmi töltete. De azért nem vadásznék állatra, hogy éljenek szegények. És pusztítsák egymást.

– Mint az emberek?

– Valahogy úgy.

(N.)

A középkori halotti misét a következô énekkel vezették be: "Placebo Domino is regione vivorum", vagyis: fogok tetszeni az Úrnak az élôk világában; hiszen a túlvilági élet felôl meg is voltak gyôzôdve! Mikor aztán hivatásos halotti ôrök énekelték ezt a szöveget, ami egyben jól jövedelmezô üzlet is volt, ezeket az énekeseket egyszerûen placebónak nevezték, ami alatt képmutatót értettek, hiszen pénzért énekeltek el minden halottat egyformán, közömbösen, semleges érzelmi háttérbôl.

A medicinában pedig a hamis, vagyis olyan szer megnevezésére szolgál, amelyben nincs hatóanyag, és valamelyik gyógyszer hatékonyságának vizsgálatára használják, amikor pl. 100 személy fele hatékony szert kap, másik fele teljesen azonos kinézésû, de hatóanyag nélküli, hamis szert, tehát placebót. A betegek nem tudhatják, valójában milyen szert kaptak. Ezáltal biztosított a gyógyszer hatékonyságának objektív vizsgálata, a vizsgált személyeknél elért vagy el nem ért javulás megállapítása révén.

Dr. Szôcs Károly

Magára valamit adó turista Tunéziában taxival közlekedik. No meg taxival közlekedik az a turista is, akinek kevésbé telik önmagára – de nemigen van más választása. Arról nem is beszélve, hogy olcsóbb, mint a tömegközlekedés egyéb válfajai, s elég a járdaszegélyhez lépni, hogy egy-egy sárga autóból elôbukkanó fej máris kérdôleg kinézzen: taxi, monsieur?

Más országra, más erkölcsökre vonatkozóan ismerjük az anekdotát: a fôvárosiak – amelyet most hadd ne nevezzünk meg – többsége becsületes, a maradék néhány meg elment taxisofôrnek. Nos, Tunéziában – tapasztalat mondatja – ez ezért mégsincs így. Óvatosnak lenni azonban itt sem árt. Például hasznos lehet félre nem érthetôen fixírozni a taxamétert, értsen belôle a sofôr: jó lesz bekapcsolnia. Az is hasznos, ha az ember tudja kb., hogy mekkora fuvardíjra számíthat, hisz ha az óra éppen "defektes", akkor viszont még indulás elôtt tisztázni kell az árat, különben váratlan meglepetés érheti az illetôt megérkezéskor. Az óvintézkedések közé tartozhat még esetleg egy helyi térkép beszerzése és elôzetes tanulmányozása, hogy finoman megkérdezhessük a sofôrt: miért választja a hosszabb útvonalat?

A helyzet persze távolról sem annyira tragikus, hisz az utast az úti cél kapujáig szállítják, épp hogy fel nem viszik a lépcsôn azért a néhány dináros fuvardíjért. Amely, érdekes módon – taxiórája válogatja –, ugyanarra a távra elég tág határok között mozog, arról nem is beszélve, hogy este kétszeresét kell fizetni a nappali tarifának. A borravaló viszont jár, s az is fontos, hogy az utasnak kellô mennyiségû aprója legyen, mert – ez íratlan törvény – visszajárót nem kap, azt a taxis automatikusan borravalónak tekinti.

Mindemellett egyéb meglepetések is érhetik az utast. Fuvar közben ugyanis elôfordulhat, hogy a rendôrség elôtt megáll a taxink, a sofôr pedig kedvesen megkérdi, ugye nem haragszunk, ha felveszi a testvérét is, aki rendôr, s éppen abba az irányba tart, mint mi. Dehogy haragszunk, miért is tennénk? Útközben még meg is vitathatjuk a legújabb híreket a labdarúgás terén (Á, Románia? Hagi, Hagi... stb.). Hiába reménykedünk azonban, hogy a "kellemetlenségért" majd kedvezményben részesülünk, a fuvardíj ebben az esetben is teljes egészében jár. No meg a borravaló is!

Bálint Zsombor

Aktualitás

Egy 160.000 katonán elvégzett vizsgálat (Izraelben) az mutatta, hogy az alacsonyabb intelligencia-quotienst mutatók csoportjában a rövidlátók részaránya 8%, szemben a magasabb IQ-t mutatók csoportjával, ahol ezen részarány 25% volt.

E tényt ugyan már régóta gyanították, majd amikor a statisztikai számok egyértelmûen emellett szóltak, akkor elkezdôdött a magyarázkodás. Az elsô ilyen magyarázat úgy hangzott, hogy a tényállás fordított, mivel: az okos gyermekek sokat olvasnak, amivel elrontják a szemüket; tehát az összefüggés ok és okozat szerint így hangzik: okosokból lesznek rövidlátók.

Ez a magyarázat azonban sántít, mivel felettébb kétségbe vonható, hogy az olvasás rontaná a szemet.

Sokkal elfogadhatóbb magyarázat, hogy a jobb szellemi képességek és a rövidlátás – lévén mindkét tulajdonság örökletes – együtt szokott átadódni az utódokra, hiszen más átöröklött tulajdonságok esetében is ismert két tulajdonság együttes átöröklôdése, anélkül azonban, hogy a kettô között okozati összefüggés lenne.

Természetesen, mindez nem vonatkozik a politikai rövidlátókra; a politikában ugyanis az okosa(bba)k kétségtelenül a messzelátók, éspedig könnyen áttekinthetô okból kifolyólag.

Ki nem ismeri Jancsi és Juliska meséjét? Amikor is az erdôbe vitt gyerekek a hátrahagyott kavicsnyomokon jutottak haza. Valószínûleg a Rendôrakadémián számos rendôrnövendék kedvenc története a két gyereké, majd büszke vidéki rendôrökké válva azt a gyakorlatban is gyümölcsöztetik.

Lélekszakadva szaladt az alsóköhéri rendôrhöz a károsított, hogy pár perccel korábban valakik ellopták az anyósa kapuja elé parkolt kerékpárját. Ami pedig számára az egyetlen közlekedési eszköz, tehát ennek tudatában kezeljék az ügyet. Derék rendôrünk azonnal Sherlock Holmes-szá vált, s most már ô szaporázta lépteit az anyós kapuja felé. November 21-e volt, este, a falut fehér hótakaró borította. Még szállingózott a hó, a keréknyomok azonban jól kivehetôk voltak. "Követni a nyomokat", villámlott át az agyán Jancsi és Juliska meséje. És követte, míg utol nem érte a kerékpárt, rajta a tolvajjal. És kezdôdött a kihallgatás: nem szégyelli magát, miért lopta el más javát? A tettes tagadott, hazudott, hogy valakitôl vásárolta a kétkerekût. A rend rendíthetetlen ôrével azonban nem ment egykönnyen: a rendôrôrsre vezette a 25 éves kerékpártolvajt. Nem tudni, az ôrs komor falai vagy a rámenôs faggatózás, de valami eredményre vezetett. A fiatalember töredelmesen bevallotta, ittas volt, s gyorsabban akart hazajutni, erre kellett a "jármû".

Eszembe jut egy hasonló eset. Nemrég a nyárádtôi rendôr pózolt büszkén a helyi tévécsatorna kamerája elôtt. Jancsi és Juliska meséje alapján fülelte le a tolvajt. Egy helybeli udvarából tûnt el egy zsák kukorica. A tettes nem vette észre, lik van a zsák alján, s útját az elpotyogtatott szemek jelölik. A rendôr elindult a nyomon, bekopogott a szemsor végén levô házba, s kérdôre vonta a fiatalembert. Az is tagadott, ám akkor a mi Sherlockunk kezébe vette az elôszobában hagyott bakancsot, s a talp recéibe szorult kukoricaszem már döntô bizonyítéknak számított. A rendôrrel nem lehetett tovább kukoricázni, a tettes megtört, vallott.

(nagy a.)

A kapha szanszkrit szó "átölelôt" vagy "egybetartót" jelent. A kapha típusú ember tekintettel van másokra és kedves természete van. A kapha az erô és az ellenállás forrása, a testfelépítésért felel. A víz és a föld elem alkotják. E két összetevô által - mivel a föld stabilizáló - a kapha állandóbb, tartósabb a vata és a pitta energiánál. Kozmikus kapcsolatban áll a Holddal, alapelve a kényelmesség, lassúság. A kapha típusú embert állandóan hatások kell érjék ahhoz, hogy ne unatkozzon. Erôssége, hogy a dolgokat jól össze tudja tartani, de nem szereti a változásokat. Az ilyen típusú ember bôre, haja vastag, zsírosodásra hajlamos, étvágya nem nagy, emésztése lassú, erôs testfelépítésû, csontjai is erôsek. Mivel semmi sem nagyon tudja kihozni a sodrából, általában hosszú életû. Nagy, szép szeme van, szereti az életet, mozgása lassú és megfontolt. Toleráns, megértô, nyugodt, hûséges és szeretetre méltó. Megbízható, önbizalma nagy, megfontoltan és racionálisan cselekszik, becsületes. Könnyen rá tud venni másokat, hogy neki dolgozzanak. A kapha típusú ember nem szereti a ködös idôt. A nyugodt, lezser kapha típusú ember érzékeny, intuitív és általában jó egészségnek örvend. Erôs csontozatú, hízásra hajlamos, mivel szeret jókat enni. Alvása nyugodt, általában sokat alszik. Szereti a békességet, a nyugalmat és az állandóságot. E típus kiegyensúlyozatlanságának okai leginkább a stimuláció hiányából adódnak, amely lustasághoz vezet. Ezenkívül árt neki a hideg, nedves idôjárás, a túlzott evés, cukrokban gazdag, zsíros vagy sós ételek (melyek a kaphát zavarják), kevés mozgás és túl sok alvás, különösen napközben.

A kiegyensúlyozott kapha típusú ember nagyon jó természetû: jó barát, türelmes, együttérzô, bátor és belsôleg kiegyensúlyozott. Bár a sportokat inkább kerülik, ha mégis sportolásra adja a fejét, kitartóan edz. A kapha energia a testet ellenállóvá teszi a betegségekkel szemben és támogatja a gyógyulás folyamatát, szabályozza a test sejtjeinek képzôdését.

A kiegyensúlyozatlanság jelei: sápadt, fakó bôr, érzékenység a hidegre, gyenge emésztés és túlsúly, gyakori késve ébredés, gyenge anyagcsere, légzôszervi megbetegedések, ödémák, allergia, depresszió, féltékenység, apátia és lustaság, potenciazavarok.

Ciorba Ildikó Melinda

Mester János Marosszentgyörgyön talált rá arra a kézzel formázott cserépedényre, melynek díszítése komoly fejtörést okozott nemcsak a marosvásárhelyi, hanem a magyarországi régészeknek, szakembereknek is. A valószínûleg 11-12. századi, Árpád-kori tárgy darabokban került elô, és részlegesen sikerült restaurálni.

A 19. század elôtt a kerámiaedény dominált, a vas és bronz késôbb terjedt el. A marosszentgyörgyi agyagedényt nem korongon, hanem kézzel alakították ki, éppen ezért eléggé formátlan, viszont vékony a fala – tehát nem kezdô mester munkája. Készítôje igazi matematikai feladványt vésett bele: az egy, három, illetve négy fenyôfa – melyeket külön keretekbe helyezett el – között újabb jelek teszik misztikussá a tárgyat, arra utalva, hogy feltételezhetôen kultikus funkciója lehetett. Erd&ea