Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Elcsépelt a mondás: jobb késôn, mint soha. A nyárádtôi ipari park átadásával kapcsolatban mégsem jut ennél jobb az ember eszébe, hisz noha többször húzták-halasztották az átadási határidôt, végül mégis hivatalosan megnyithatta kapuit a hat megyét magába foglaló Közép Fejlesztési Régió legnagyobb európai pénzekbôl finanszírozott beruházása.

Az ipari park akár iskolapéldáját is mutathatja annak, hogy mennyire fékezheti a fejlesztési terveket a bürokratikus ügyintézés, hogy miként lehet öt-hat évig húzni-nyúzni egy olyan elképzelés megvalósítását, amelyet egy kellô pénzügyi eszközökkel rendelkezô magánszemély esetében az ötlettôl a kivitelezésig maximálisan hat hónapot (na jó: legyen egy év!) vett volna igénybe.

A bürokrácia belsô, törvény által beépített fékei (kötelezôen betartandó határidôk stb.) mellett azonban lassan ahhoz is hozzászokhatunk, hogy mifelénk az égvilágon semmi sem készül el még a lehetséges, elôirányzott határidôre sem, gyakorlatilag nincs olyan közpénzekbôl finanszírozott beruházás, amelynek az átadását ne halasztanák el többször is, példaként említhetôk az ANL-lakások, vagy a sport-teremprogram mellett Marosvásárhely Rekordok könyvébe illô Gyôzelem téri aluljárója is.

Egy újabb közhely következik azonban: minden rosszban van valami jó. A nyárádtôi ipari park ugyanis a véletlen egybeesés folytán talán mégis a legjobb idôben vált hivatalosan is üzemképessé. Romániában ugyanis az utóbbi esztendôben valóságos befektetôi láz kezdôdött el, a közlegô európai uniós csatlakozás hatására szinte exponenciálisan megnôtt a külföldi beruházók érdeklôdése az ország iránt. Ilyen körülmények között pedig majdnem bizonyosra vehetô, hogy nem lesz hiány jelentkezôkben a felajánlott parcellákra, míg egy- két évvel korábban talán sokkal nehezebben népesedett volna be a terület, annak negatív következményeivel együtt.

A nyárádtôi ipari park földrajzi pozicionálása igen kedvezô, s ha a mélyen fekvô talajjal járó negatív következményeket sikerül véglegesen kiiktatni, az itt megtelepedô vállalkozások kiváló lehetôséget kapnak a fejlôdésre. Nagyon fontos lenne azonban, hogy a mostani átadást ne befejezésként tekintsék a tulajdonos önkormányzatok, hisz további hatalmas potenciált jelenthet a parknak a repülôtéren kialakítandó cargoplatform (amely egy ötéves ötlet, azóta azonban semmit sem haladt elôre a megvalósítása), s talán a vasúti rakodóvonal építését sem kellene teljesen a vállalkozásokra bízni, hisz a vasút elônyként beharangozott közelsége egyelôre kihasználhatatlan ennek hiánya miatt.

A tanügyi szakszervezetek képviselôi ma Bukarestben tartott ülésükön döntenek arról, folytatják-e a sztrájkot a kormány határozott álláspontjával szemben. Amennyiben az oktatásbeli alkalmazottak elhatározzák, hogy továbbra sem dolgoznak, akkor országszerte, így megyénkben is tiltakozó megmozdulásokat kezdeményeznek. Ez esetben Marosvásárhelyen november 24-én, csütörtökön 11 órakor a Spiru Haret és az Egyetem Elôtti Oktatás Szabad Szakszervezetének tagjai kivonulnak a prefektúra elé – közölte Cornel Crucean szakszervezeti elnök.

Tegnaptól meghatározatlan idôre éhségsztrájkba lépett a Marosvásárhelyi December 21. Mártírváros Egyesület két forradalmára, Ilcu Vasile Francisc, az egyesület fôtitkára valamint Berghian Aurel. Erkölcsi illetve a törvények szerinti egyéni jóvátételt követelnek.

Ilcu Vasile a lapunknak elmondta, ha követeléseikre nem kapnak kedvezô választ, akár a "fekete sztrájkba" is belefog, ami azt jelenti, hogy vizet sem vesz magához. Jelenleg a fent említett két személy éhségsztrájkol a fôtéri székházban, a megyei mentôszolgálat orvosai felügyelete alatt, akik periódusonként mérik a tiltakozók vércukorszintjét. Ilcu szerint 15 forradalmár fejezte ki szolidaritását, de nem akarják, hogy ennyien éhségsztrájkba lépjenek, csupán végsô esetben, ha kettejük közül valamelyiküket kórházba szállítják. Mint ahogy történt az utolsó éhségsztrájk alkalmával, 2001-ben, ekkor a tiltakozó forradalmárt Bukarestbe kellett szállítani leromlott állapota miatt. Az erkölcsi jellegû követelésekkel kapcsolatban elmondta, hogy Marosvásárhely mártírváros, és ennek a címnek meg kell jelennie a prefektúra épületén, magyar és német nyelven egyaránt, a helységnévtáblákon, a polgármesteri hivatal épületén, a város címerében is helyet kell kapnia. A forradalmárok emlékéhez méltó emlékmû felállítását is kérik. Az egyéni jogsérelmekkel kapcsolatosan Ilcu Vasile elmondta, hogy több olyan forradalmárt, akinek nem lakás rendeltetésû helyiséget utalt ki a polgármestrei hivatal, kilakoltattak, mivel az ingatlant idôközben visszaszolgáltatták a volt tulajdonosnak. Ezek az emberek több száz millió értékû termékeket tartanak raktáron, amit nincs hova szállítaniuk. Megoldásként új helyiségek kiutalását követelik, a törvényeknek megfelelôen. Ilyen helyzetben van Berghian Aurel, a másik éhségsztrájkoló, akinek a Gyôzelem tér 35. szám alatt van rövidáru-kereskedése, de a helyiséget ki kell ürítenie, mert a volt tulajdonos visszakapta. "A kétségbeesés határán vagyok, hiszen a felhalmozott áru értéke meghaladja az 1 milliárd lejt, és nincs hova elszállítsam. Végül itt, a székhelyen fogjuk elraktározni, ha muszáj lesz. Már több mint egy éve, mióta megtudtam, hogy el kell hagynom a helyiséget, kérem a polgármesteri hivatalt, hogy oldja meg a problémát, de nem történt semmi" – mondta Berghian Aurel. Az éhségsztrájkolók több ízben is kifejtették, hogy tárgyalni szeretnének a polgármesteri hivatal képviselôivel, kivéve Bakó Attila igazgatót, aki szerintük rosszhiszemûen állt hozzá a forradalmárok követeléseinek megoldásához. Bakó Attila a lapunknak elmondta, hogy e kérdésben csak a helyi tanács hozhat döntést. "A tanács tudomására hoztam a forradalmárok kéréseit, a megoldási módozatokat. A gond az, hogy sok helyiséget visszaszolgáltattak a volt tulajdonosoknak, a helyiségeket a központi övezetben az 550-es törvény alapján bérlôknek a jogszabály lehetôséget biztosított a helyiségek megvásárlására, tehát jelen pillanatban nincs rá mód újabbakat kiutalni a forradalmároknak. Egyébként is a törvény úgy szól, hogy az önkormányzat elônyöket biztosít a forradalmároknak a lehetôségek mértékében. Egyelôre nincsenek ilyen lehetôségeink" – mondta az igazgató. Bakó Attilával nem hajlandók tárgyalni, ezzel szemben a forradalmárok kérik, hogy "erkölcsi tartása és a tárgyalásokban tanúsított pragmatizmusa miatt" Marius Pascan igazgató-szóvivôt nevezze ki a polgármester tárgyalópartnernek. Ami a helyiségeket illeti, a polgármesteri hivatal legutóbi kimutatása szerint 28 helyiséget utaltak ki a forradalmároknak kereskedelmi tevékenység céljából, de egy késôbbi táblázatban már csak 25 cím szerepel. Ezek közül idôközben 10 helyiséget visszaköveteltek a volt tulajdonosok, de olyan eset is van, amikor ugyanazt a helyiséget két forradalmárnak is kiutalták. Eddig négy forradalmárt lakoltattak ki a visszaszolgáltatott ingatlanból.

Újabb bankfiókkal gazdagodott a BRD hálózata hétfôn. A BRD expressz típusú kirendeltségét a Kornisa negyedben, az egykori egyetemi bisztró helyiségében rendezték be.

A rövid avatóünnepség keretében Burkhardt Árpád alprefektusnak és Corneliu Grosunak a BRD – Groupe Societé Generale két megyét is magában foglaló Maros csoportja igazgatójának jutott a szalag átvágásának feladata. Ezt követôen Corneliu Grosu elmondta, hogy a két megye (Maros és Hargita) területén ez a 13. egységük, Marosvásárhelyen pedig az ötödik. Közölte azt is, hogy nem állnak itt meg, hisz csupán a városban további öt egységet szeretnének nyitni, annak az új filozófiának a részeként, amely az ügyfél lakóhe-lyéhez való közelítést célozza.

Azt szeretnénk, hogy a bank útba essen munkába menet és munkából jövet az ügyfélnek, hogy minél kevesebb idôt raboljon a pénzügyek intézése – közölte Corneliu Grosu.

A Kornisa negyedre azért esett a választás, mert ezen a környéken ez az elsô pénzintézet, holott a közelben egyetemek és számos kórház mûködik, így bizonyosak benne, hogy ügyfelekben nem szenvednek majd hiányt.

A kirendeltség naponta 8-18 óra között fogadja az ügyfeleit.

A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal múlt pénteken írta alá a Salubriservvel a hóeltakarítási szolgáltatásokra vonatkozó szerzôdést. A köztisztasági vállalat készen áll közbelépni, ha beáll a tél és havazni fog.

Remélhetôleg idén nem éri meglepetésként a városi önkormányzatot a tél beállta, hiszen az elôrejelzésekben már néhány napja szó esik a kiadósabb havazásokról. A hóeltakarítási szolgáltatásokra vonatkozó szerzôdést már megkötötték, a liciten részt vevô brassói Vectra és a marosvásárhelyi Salubriserv közül ez utóbbi nyert. Kagán Ildikó, a városgazdálkodási és környezetvédelmi osztály vezetôje érdeklôdésünkre elmondta, hogy 8 úttakarító géppel (hóeke, csúszásgátlóanyag-szóró berendezéssel ellátott gépek) valamint 2 rakodógéppel, 2 teherautóval számítják elvégezni a hóeltakarítást. Két kisebb traktorral a járdákat takarítják le, ahol közterületrôl van szó, egyébként az érvényes tanácsi határozat szerint mindenkinek kötelessége eltakarítani a havat a lakása, üzlete stb. elôtti járdáról, ellenkezô esetben a hivatal felügyelôi bírságot rónak ki. A szerzôdés aláírása után 500 tonna tört kavicsot és 50 tonna sót vásároltak, ennél azonban sokkal nagyobb mennyiségû csúszásgátló anyagra lesz szükség. A polgármesteri hivatal fontolgatja, hogy a szokásos só-homok vagy tört kavics helyett kalcium-kloridot vásároljon, bár ez legalább tízszer annyiba kerül. Az idei évre még rendelkezésre áll 1 milliárd lej, jövôre az önkormányzatnak legkevesebb 18 milliárd lejre lesz szüksége a hóeltakarítási munkálatokra.

1905-ben fejezôdött be a tizenkilencedik század végén a magyar kormány által kezdeményezett telepítés Marosludason és környékén. Új kapuk nyíltak meg új reményekkel, jövôbe vetett hittel érkeztek a családok.

Száznegyvenegy család költözött a Királyhágón túlról, az erdélyi vármegyékbôl – elsôsorban Maros-Torda vármegyébôl – és Bukovinából ifj. gróf Andrássy Gyula és Eczken Sándor birtokaira, ahol négy telepet alapítottak: Belsô-telepet Marosludas régi részén, a gróf belsô birtokán és az Andrássy-, Eczken- és Mezô–Albis-telepeket a gróf külsô birtokán, illetve Eczken Sándor birtokán. A száz éve létrejött telepítésre emlékezett a közösség vasárnap az Andrássy-telepi kultúrotthonban a marosludasi református és római katolikus egyházközségek, az EMKE ludasi szervezete, a Petrôczy Kata Szidónia Közmûvelôdési Egyesület és a helyi tanács szervezésében, amit délelôtt ünnepi istentisztelet elôzött meg az egyházközségek templomaiban.

Köblös Lehel tizedik osztályos tanuló Wass Albert sokat idézett versét, az Üzenet haza címût szavalta el. Tóth Sándor üdvözlôszavai után, aki a telepesekre mint gerinces, helytálló, megbízható emberekre emlékezett, Szekeres Adél tanárnô és dr. Keszeg Vilmos, a Babes-Bolyai Tudományegyetem docense a telepítés körülményeirôl tartottak elôadást: hogy mi váltotta ki, milyen céllal történt. A telepek egy évszázados történelmét végigkísérve hallhattunk arról, hogyan épültek utak, hidak, világi alapokra helyezett népiskolák, templomok, milyen körülmények között éltek a különféle vidékekrôl származó telepesek. A centenárium ünnepére elkészült egy hetvenöt perces dokumentumfilm, amibôl a közönség egy negyedórás ízelítôt kaphatott. Fazekas István a bukovinai székely mesélôk nyelvezetét idézô Hetedíziglen címû könyvének rövid bemutatása után egy saját verssel kedveskedett. Marosludas polgármestere, Ovidiu Dancu és Ferenczi Levente alpolgármester beszédeikben a jelenbe kalauzoltak, hangsúlyozva, hogy jövôt csak összefogással lehet építeni. Dr. Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke ajándékkal kedveskedett az ünnepelteknek. Az est során fellépett a református egyház vegyes kórusa.

A Hajdina és a Pohánka együttesek nyárádmenti, kalotaszegi táncokat roptak a színpadon. Fekete Alexandra és Láposi Gyöngyike bebizonyították, hogyan lehet mikrofon nélkül – csengô hanggal – az egész termet betölteni mezôségi dallamokkal.

A megyei tanács és a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal közös finanszírozásával vásárolnak új mentôautót a SMURD Rohammentô-szolgálatnak. A licit nyertese egy kolozsvári cég, a szerzôdést a héten írják alá. A második alkalommal megszervezett versenytárgyaláson egy bukaresti cég ellenében egy kolozsvári társaság nyert, amely a szerzôdéskötéstôl számított 90 napon belül kell leszállítsa a mentôautót a SMURD-nak. A Mercedes márkájú jármû különleges autó, amelyet a célnak megfelelôen alakítanak át és szerelnek fel a legkorszerûbb életmentô berendezésekkel. A lízingszerzôdéssel vásárolt gépkocsit 6,1 milliárd lejért veszi meg a városi és megyei önkormányzat. A megyei tanács 3 milliárd lejt szavazott meg, a városi pedig idénre 1 milliárdot, és az elkövetkezô 2 évben szintén ennyit szán a mentôautó megvásárlására.

Az emberekben már tompult a kettôs állampolgárságról szóló sikertelen népszavazás okozta fájdalom, megértették, hogy nem az anyaországra kell haragudni, hanem arra a néhány politikusra, aki a népszavazás sikertelenségéért felelôs – fejtette ki az MTI-nek a hétvégén Székelyudvarhelyen Dávid Ibolya.

Az MDF elnöke a székely városban rendezett Szent Erzsébet-napi jótékonysági bálon vett részt. A rendezvény bevételét a szervezô Pro Femina Egyesület olyan átmeneti otthon létesítésére fordítja, amely hajlék nélkül maradt – elsôsorban a családon belüli erôszaknak kitett – nôket és gyermekeiket fogadná be.

Az MTI kérdésére válaszolva a Pro Femina Egyesület tiszteletbeli elnöki tisztét is ellátó magyar politikus hangsúlyozta, hogy az otthon számára a katolikus egyház biztosította az ingatlant, ennek felújítása pedig több millió forintba kerül. "Néhány alapítványtól már sikerült némi pénzt gyûjtenünk – mondta –, de úgy gondoltuk, az Erzsébet-bál is alkalmas arra, hogy pár százezer forint összegyûljön erre a célra".

Az est nyitányaként Pitti Katalin operaénekes adott koncertet a helyi Szent Miklós plébániatemplomban. A Liszt- díjas mûvész közel két órás mûsort mutatott be az összegyûlt érdeklôdôknek, nagy tapsot aratva az egyházi zenei irodalomból, népdalfeldolgozásokból és népszerû operaáriákból összeállított produkciójával. Az ének mellett Hamvas Béla egyik prózai szövege is elhangzott, az énekesnô ezen kívül elôadta saját versét a tavaly december 5-i népszavazásról.

A templomi koncertet a helyi Küküllô szállodában tartott tárlatnyitó követte, majd a jótékonysági bálon tizenhárom erdélyi magyar képzômûvész által felajánlott festmények, grafikák és kisplasztikák értékesítésére szerveztek aukciót, a bevételt az átmeneti otthon finanszírozására szánva.

A jelölt Angela Merkel, a konzervatív uniópártok (CDU, CSU) részérôl. Személyében elôször kerülne nô a nagy hatalommal járó német kancellári posztra, a háború utáni kancellárok között ô lenne az elsô, aki Kelet- Németországban nevelkedett (bár Hamburgban született), és az elsô természettudományos végzettségû (fizikus). Merkel elsô lenne abban is, hogy ilyen fiatalon (51 évesen) még nem került politikus a kancellári posztra a szövetségi köztársaságban a második világháború után.

Merkelt jelöltségét az tette lehetôvé, hogy az ôszi elôre hozott parlamenti választások eredménye alapján az uniópártok alakíthatták meg a legerôsebb frakciót, négy mandátummal megelôzve a szociáldemokratákat. Mivel a két tábor külön-külön nem tudott más partnerekkel együtt koalíciót létrehozni, az uniópártok és a szociáldemokraták nagykoalícióra kényszerültek, a háború utáni német történelemben másodszor.

A 614 fôs Bundestagban az uniópártok és a szociáldemokraták 448 fôs többséggel rendelkeznek, a kancellár megválasztásához legkevesebb 308 szavazat szükséges.

Az uniópártok részérôl a bizalom egyfajta fokmérôjének tekintik, hogy hány szavazatot kap a kormánytáborból Angela Merkel, aki, ha megválasztják, még aznap leteszi a hivatali esküt.

A kancellárválasztás elôestéjén morgást váltott ki a köztisztviselôi kar részérôl az a terv, hogy jövô évtôl nem csak a munkaidôt akarják meghosszabbítani, de a felére akarják csökkenteni az eddig szentnek és sérthetetlennek tartott karácsonyi pótlékot: az aktív köztisztviselôk esetében ez jelenleg a havi kereset 62 százalékát teszi ki. A nyugdíjas köztisztviselôkre is kiterjedô intézkedéssel egymilliárd eurót akarnak megtakarítani, az intézkedés érvényes lenne az új kancellárra, minisztereire és államtitkáraira is.

Korántsem áll a helyzet magaslatán az AIDS elleni küzdelem: a betegségnek 2005-ben 3 millió halálos áldozata volt, a fertôzöttek száma pedig meghaladta a 40 milliót – közölte az AIDS elleni küzdelmet összehangoló ENSZ-ügynökség (UNAIDS) hétfôn kiadott jelentésében.

Naponta mintegy 14 ezren – közöttük csaknem kétezer 15 év alatti gyermek – fertôzôdnek meg a szerzett immunhiányos betegség kórokozójával. Az AIDS-vírus azonosítása, 1981 óta több mint 25 millió halálos áldozata volt az egyik legpusztítóbb járványos betegségnek világszerte.

"A fertôzöttség szintjének az egyes országokban tapasztalt csökkenése ellenére a HIV- fertôzöttek összesített száma továbbra is nô a világ valamennyi térségében, a Karibi- térséget leszámítva" – áll az UNAIDS és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által a közelgô AIDS-világnap (december 1.) alkalmából közzétett közös jelentésben. A HIV-fertôzöttek száma világszerte rekordszintet ért el: 40,3 millió a 2003-ban nyilvántartott 37,5 millióval szemben – mutat rá a jelentés, amely szerint a vírushordozók közül több mint 10 millióan 15 és 24 év közöttiek.

Idén több mint hárommillióan haltak meg AIDS-ben – közülük több mint félmillió gyermek –, és újabb ötmillióan fertôzôdtek meg.

A legnagyobb növekedést Kelet-Európában, Közép-Ázsiában és Kelet-Ázsiában tapasztalták. Fekete-Afrika azonban továbbra is a világ leginkább sújtott térsége, itt regisztrálták az új fertôzések 64 százalékát, azaz több mint 3 millió esetet.

"Az AIDS-járvány globális és nemzeti szintén túllép a megfékezésére irányuló erôfeszítéseken" – hangsúlyozta Peter Piot, az UNAIDS fôigazgatója, aki gyors és kiterjedt megelôzési programokat sürgetett.

A szervezet szerint a betegséget övezô hátrányos megkülönböztetés és megszégyenítés a járvány ellenôrzés alatt tartásának fô akadálya. Nemzetközi átlagban kevesebb mint minden ötödik, fertôzésveszélynek kitett ember juthat hozzá az alapvetô megelôzô szolgáltatásokhoz. A HIV- fertôzöttek közül csak minden tizedik végeztet el AIDS-tesztet és van tudatában, hogy fertôzött-e, vagy sem.

Javultak viszont a kezeléshez való hozzájutás feltételei: a sürgôs segítségre szoruló 6,5 millió beteg közül több mint egymillióan hozzájutnak a kezeléshez, még az alacsony és közepes jövedelmû országokban is. 2004 december végén ez a szám még csak 700 ezer, 2005 június végén pedig mintegy 970 ezer volt.

Kommentár

Az Európai Unió legnyomatékosabban az igazságügy reformját követeli Romániától. Ha nem történik valóban látványos változás az igazságügy mûködésében és a korrupció elleni küzdelemben, érvénybe lép az áprilisban aláírt csatlakozási szerzôdés védzáradéka, és búcsút mondhatunk a 2007-es uniós integrációnak. Ezért aztán Monica Macovei bekeményített, és elhatározta, tûzön-vízen át megreformálja azt a hatalmi ágat, amelynek élére tengerész barátja jóvoltából és hathatós támogatásával került. Most nem részletezzük azokat a vitákat, konfliktusokat, amelyeket ez az úgynevezett reform kiváltott a miniszter asszonytól és az ügyészektôl, bíráktól a legfelsôbb bírói tanácsig mindenkibôl. A kormány felelôsséget vállalt az igazságügy reformját szolgáló törvénycsomagért, és ezzel ott áll az igazságügy megreformálva.

Ugyancsak a reformot szolgálja az a 110 millió eurós világbanki kölcsön, amelyet a régi bíróságok székházainak felújítására és újak építésére fordítanak. Monica szerint ekkora összeget még sose látott az igazságügy, ráadásul 15 év alatt kell visszaadni. Emiatt pedig nem az ô feje fog fájni, mert ugyan hol lesz már 15 év múlva? Egyelôre azonban itt van és reformál, meg költekezik. Mert szerinte a Phare-programok nem fedezhetik az igazságügybe fektetendô összegeket. Ugyanis a miniszter asszony szerint igazi "nagytakarításra" van szükség, és olyan környezetre, amely "nem ellenséges a hozzá forduló állampolgárokkal szemben". Érdekes megállapítás. Azt jelenti, hogy jelenleg tényleg ellenségesek az igazságot náluk keresôkkel szemben. Emellett, mint mondta, informatizálni akarja a bíróságokat. Ezzel pedig, az igazságügy sokkal, de sokkal hatékonyabbá válik. Szerinte.

S hogy bizonyítsa, mennyire jószívû, és cseppet sem orrol az oly ellenséges Legfelsôbb Bírói Tanácsra, szándékai szerint nekik is juttat az összegbôl, de csak azért, hogy "újragondolják a dossziék menedzsmentjét", mert "csökkenteni kell az elhalasztott ügyek számát". Jól megmondta.

Tehát, a pénz jön, a miniszter "befekteti", ettôl pedig azt állítja, "nagy lesz a transzparencia a dossziék minisztériumok közötti jövés-menésében, és sokkal könnyebben hozzáférhetôk lesznek. Monica Macovei még azt is szeretné, hogy az általa vezetett tárca funkcionáriusai "mosolyogva" fogadják az embereket. Hogy mitôl fognak mosolyogni? Talán attól, hogy egy "felújított" épületben dolgoznak majd. Nos, miután ilyen szépen felújít mindent, Monicának nem lesz más dolga, mint arra ügyelni, hogy a reformot szolgáló törvénycsomagot alkalmazzák is. És itt van a kutya eltemetve. Hogy csak egyetlen példát mondjunk, az úgynevezett ügyvédtörvény máris hatalmas vitát váltott ki, amely addig ment, hogy az ügyvédek és kamarák korrupcióval és lopással vádolják egymást.

Az ügyvédek közötti vitát, a jelenleg a képviselôház állandó bürójánál levô törvénytervezet szerint az oldaná meg, ha az összes kamarát egyetlen szervezetbe törmörítenék. A Romániai Ügyvédi Kamarák Egyesületének dékánja, Pompiliu Bota szerint a tervezet "nekik megfelel", mert "dokumentumaink vannak, és mi vagyunk az egyetlenek, amelyek törvényesen mûködünk". De "az ország érdekében", úgymond, másokat is befogadnak. Bota úgy véli, hogy a hozzájuk csatlakozó kamarák bírói határozat alapján tehetik meg ezt a lépést, és közjegyzô által hitelesített státusuk lesz ezáltal. Ugyanis Bota szerint a "klasszikus ügyvédi kamarák", törvénytelenül mûködnek. Ugyancsak nevezett úriember beszélt a Bukaresti Kamara hatalmas, állammal szembeni adósságáról és azokról a "csúszópénzekrôl", amelyeket azok fizetnek, akik be akarnak jutni ebbe a körbe.

A replika sem késett sokáig. Calin Zamfirescu, a Romániai Ügyvédek Egyesületének (amely 16000 tagot számlál) elnöke, kijelentette: "Nem válaszol egy BÛNÖZÔNEK", hozzátéve, hogy Bota tevékenysége "totálisan illegális, mert nem tartja tiszteletben a törvényt". Nem sokkal jobb a véleménye a Bota egyesületébe tömörülô 1700 ügyvédrôl sem. Szerinte közülük "sok volt már elítélve, és sokat el fognak ítélni". Bota szerint viszont az említett törvénytervezetet úgy kellene módosítani, hogy töröljék például a jogi vizsgákat, ugyanis szerinte a vizsga "egy okkal több arra, hogy a vizsgáztató ügyvédeket lefizet(hes)sék".

Így néz ki egyelôre az igazságügy "reformja". Ha az ügyintézést nem is javítja, nem gyorsítja, de legalább összeugrasztja az ügyvédeket. A dühösen kimondott szavak pedig súlyosak: egyenesen azt állítják egymásról, hogy bûnözôk. Akkor pedig mi, az istenadta nép, hogyan is bízhatnánk abban, hogy igazságot szolgáltatnak nekünk a bûnözôkkel szemben? Bûnözôk a bûnözôk ellen?

Szakadni látszik a PD megyei szervezete az országos állandó büró határozata miatt, miszerint héttagú bizottságot neveznek ki a 2006 márciusáig megtartandó belsô választások levezetésére. A baj az, hogy közöttük van Dorin Florea, aki miután faképnél hagyta a PNTCD-t, majd a PSD-vel kokettált átnyúlva a megyei vezetés feje fölött, becsempészte magát a Demokrata Pártba, illetve Doru Opriscan, a parasztpártiból liberálissá, majd demokratává lett "független" helyi tanácsos.

A párt helyi vezetôi felháborodással vették tudomásul a "központ" döntését. Gheorghe Samarghitan a megyei büró tagja, megyei tanácsos "hóhéroknak" nevezte ôket, akik arról híresek, hogy "tönkreteszik a pártokat". A politikus szerint "nincs már demokrácia a PD-ben", ha a központot el tudta bolondítani az a két "egyén", akik az Európa vendéglôben tartják a pártgyûléseket. Dinu Socotar jelenlegi megyei elnök nem óhajtotta kommentálni az esetet.

Traian Basescu államfô hétfôn, Párizsban hivatalos megbeszélést folytatott francia kollégájával, Jacques Chirac-kal, a találkozón Románia uniós csatlakozásáról és európai biztonsági kérdésekrôl esett szó.

A találkozó után Basescu a sajtónak nyilatkozva elmondta, rendkívül "pragmatikus" megbeszélést folytatott a francia elnökkel.

"Kétoldalú kérdésekrôl, valamint az európai fejleményekrôl, különösen biztonsági kérdésekrôl folytattunk eszmecserét" – mondta a román államfô.

Basescu hozzáfûzte, a francia elnökkel folytatott megbeszélés után az a következtetés vonható le, hogy "Franciaország továbbra is fentartások nékül támogatja Románia EU- inegrációját és továbbra is erôteljesen érdekelt a Nyugat-Balkán biztonságának kérdésében".

A román államfô szerint Franciaország egyre nagyobb érdeklôdést mutat a Fekete-tenger kérdésköre iránt.

A titkosszolgálati információk egységes feldolgozására külön struktúrát hoznak létre Romániában, amely nem a parlamentnek lesz alárendelve, hanem közvetett módon Traian Basescu államfônek. Az államelnök vezetése alatt álló Legfelsô Védelmi Tanács (CSAT) hétórás vita eredményeként döntött arról a hét végén, hogy önmaga kebelén belül új struktúrát hoz létre Országos Hírszerzô Közösség (CNI) néven.

A CNI-hez nemzetbiztonsági elemzôk is tartoznak majd, az új szervezetet irányító bizottság élén pedig Basescu elnök nemzetbiztonsági ügyekért felelôs tanácsadója áll, ô felel az információelemzési tevékenységért.

A tervek szerint a CNI olyan központ lesz, ahová nemcsak a titkosszolgálatok jelentései futnak be, hanem maguk a nyers információk is, azok, amelyeket a Román Hírszerzô Szolgálat (SRI), a Külföldi Hírszerzô Szolgálat (SIE), a honvédelmi minisztériumon belül mûködô hírszerzô szolgálat, valamint a belügyminisztérium alárendeltségébe tartozó titkosszolgálati részleg szerzett meg.

Eddig ugyanis a nemzetbiztonsági jelentôségû információk elôbb a különbözô titkosszolgálati fônökökhöz kerültek, akik aztán megszûrve, átdolgozva, értelmezve továbbították az elnöknek, valamint az illetékes tisztségviselôknek. A jövôben viszont a különbözô titkosszolgálatok fölött lesz egy, az államfônek alárendelt testület. A különbözô titkosszolgálati vezetôk tehát a továbbiakban nem élvezik eddigi teljhatalmukat ezen a téren.

A CNI világrajövetele azonban magyarázatra szorul a belpolitikai porondon. Traian Basescu az egyik televíziós mûsorban elsôsorban azoknak az aggodalmát igyekezett eloszlatni, akik a Ceausescu-diktatúra egykori nagy, központosított titkosszolgálatának, a Securitaténak a rémképét felidézve rezzennek most össze. Az államfô nem gyôzte hangsúlyozni: nagyon fontos, hogy a különbözô szálakon befutó tengernyi információt összesítse, tömörítse, tematikailag rendszerezze egy szakembercsoport, amely hitelt érdemlô elôrejelzéseket is képes adni a nemzetbiztonságot érintô kérdésekben, elsôsorban a terrorizmus elleni védekezés területén.

Politikai elemzôk azonban a CNI létrehozásában az államfô és Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök közötti politikai harc újabb – Basescu által megnyert – csatáját látják. Az információk ugyanis elôször a Cotroceni-palotába (az államfôi hivatalba) kerülnek, nem pedig Victoria- palotába. Sokak szerint Basescu ezáltal a kormány tevékenységébe is "túlzott módon" lát majd bele. A hatalmi egyensúly érdekében, amolyan politikai kompromisszum eredményeként azonban Tariceanu miniszterelnök emberének (nemzetbiztonsági tanácsadójának) is "szorítottak helyet" a CNI vezetô testületében.

A miniszterelnököt adó Nemzeti Liberális Párt (PNL) egyébként már régóta azt szorgalmazza, hogy váltsák le tisztségükbôl a hírszerzô szolgálatok (SRI, SIE) vezetôit, Radu Timoftét és Gheorghe Fulgát. A liberálisok ugyanis mindkettôrôl azt állítják, hogy az elôzô, szociáldemokrata kormánynak (lényegében az egykori kommunista hatalom túlélô hálózatának) az érdekeit védik. Az említett személycserérôl azonban a mostani CSAT-ülésen nem született döntés.

Az RMDSZ Maros megyei szervezetének Alapszabályzata értelmében 2005. november 25-én, pénteken 11 órára összehívom az RMDSZ Maros megyei szervezete székházába (Dózsa György utca 9. szám), az Elnökök Konzultatív Tanácsának soron következô ülését a következô napirendi pontokkal:

1. Politikai beszámoló.

2. Kerületi szervezetek helyzetelemzése.

3. Különfélék (szervezési problémák).

*

Az RMDSZ Maros megyei szervezete Alapszabályzata 50. cikkelye értelmében 2005. november 26-án, szombaton 10 órára az RMDSZ Maros megyei szervezete székházába (Dózsa György utca 9. szám) összehívom a TKT soron következô ülését, a következô javasolt napirendi pontokkal:

1. Az RMDSZ szovátai szervezetének tevékenységi beszámolója.

2. Az RMDSZ segesvári szervezetének tevékenységi beszámolója.

3. A Maros megyei egészségügyi intézmények helyzetének ismertetôje.

4. A TKT alapszabályzatának elfogadása.

A képzeletbeli öt csillagból kigyûlt bizony mind az öt, úgymint: vendégszeretet, pazar hangulat, finom étel, nemes nedû, és ami – sajnos – egyházi berkekben ritka madár, nyitottság a vidámságra, a mulatásra, Isten vidám teremtményeinek találkozására. Köszönjük a lehetôséget!

Általában azok a történések a legsikerültebbek, amelyekre nincs elôzetes tervezgetés. Visz a víz, aztán valahol partot fogunk, vagy nem fogunk egyáltalán. Mi sem tudtuk, hova indulunk az esti szemerkélô esôben, hidegben és ködben, lapírás, szerkesztés után.

Az óriási üstben már fortyogott a jól fûszerezett, kellemesen csípôsre sikeredett babgulyás, amikor betoppantunk. A tûz melegét barátok – "családtagok" állták körül. A marosszentgyörgyi plébánia tanácstermében az idôben megérkezett látogatók már asztalhoz ültek, a vendéglátók közül sokan egy rövid mûsor elôkészítésén fáradoztak.

A Maros megyei magyar média – a Marosvásárhelyi Rádió, Krónika, az Új Magyar Szó és szerkesztôségünk – képviselôi csütörtökön Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébános, a Népújság régi jó barátja és a helyi Kolping család meghívására tölthettek együtt egy kellemes estet. A marosszentgyörgyi kolpingok tizenkét éve várják az újabb és már meglévô "családtagokat" köreikbe. A kamaszkorába lépett szervezet hívei – a mintegy tizenöt család – minden második csütörtökön találkoznak. Ünnepekkor összegyûlnek, a szilvesztereket is – a közös újévi éjféli mise után – együtt töltik. Nemes ügyeket karolnak fel, nemrég az udvarhelyszéki árvízkárosultaknak szervezett jótékonysági bál bevételébôl több mint tízmillió lejt juttattak a rászorultaknak.

A hagyományos Kolping-találkozók menetét követve Baricz Lajos üdvözlôszavai után közös imával és kézfogással indult a találkozó. A Szent Cecília együttes néhány dallal kedveskedett a közönségnek. Simon Csenge, az Iszlai testvérek neve már ismerôs a Népújság hasábjain, hiszen dalaikkal, szavalataikkal sok elismerést szerezhettek eddig is. Simon Kinga kántor kíséretével Brahms Bölcsôdalát, a Kormorán Amikor eljöttél címû dalát hallhattuk többek között. A Kolping kórus az ismert énekek mellett – Kell még egy szó – igazi pajzán dalokkal csalt mosolyt arcunkra.

A jókedv és a nóta jegyében zajló estet csak fûszerezte az üstben fôtt babgulyás sonkadarabokkal, jó vöröshagymával és céklával, amire igencsak jól csúszott a háziszôttes pálinka vagy akár a bor – fröccs, és nyomtatásul az aprósütemények: de mindez semmit nem ért volna a fogadóink ôszinte vendégszeretete nélkül. Szántó Árpád dalmester – a gyermeknevelés örömei mellett – bebizonyította, hogyan lehet egy szál gitárral még fergetegesebbé varázsolni a jó hangulatot. Népdalok, könnyûzeneszámok keveredtek a dalesten. Ahol a szöveg cserbenhagyta a zenészünket, ott segített az improvizálókészsége. Köszönjük a vidám, felejthetetlen perceket, órákat. Otthon éreztük magunkat.

Önmagát felülmúló tettre vállalkozott az 56 lelket számláló szabédi református gyülekezet. A 2001. szeptember 26-án összedôlt vályogépület helyett új templomot emelt a falu központjában. A szemet-szívet gyönyörködtetô székely kapus templomot vasárnap délután avatták fel, Erdély református püspökének jelenlétében.

Sokak szívébe markol az emlék, amikor az 1899-ben épült templom alatt megmozdult a föld, s a szabédi reformátusok számára is a megpróbáltatás, a vándorlás évei következtek – utalt a 2500 éves bibliai példázatra igehirdetésében Pap Géza református püspök. A kicsi gyülekezet magánházban, majd a volt tsz-magtárban tartotta az istentiszteletet, hogy csodálatos összefogás nyomán három és fél év alatt az új templom felépüljön. Most rendben van minden – nyugtázta örömmel Ötvös József református esperes, aki a szabédi látogatásai alkalmával hallott mondatra válaszolt ezekkel a szavakkal. 1983-ban fiatal lelkészként hallotta elôször az esperes és a presbiterek aggodalmát, miszerint a domboldalon álló régi templommal valami nincsen rendben. Aztán, amikor az átalakított magtárban vett részt istentiszteleten, akkor is elhangzott, hogy valami nincs rendben, hisz az épület korábban istálló volt. A gyülekezet által átélt viszontagságokról, a magtár elnyerésétôl a templomépítô szándékon át, a Fazakas házaspár és a gyülekezet által tett erôfeszítésrôl, az önzetlen adományozókról és a helybeli reformátusok áldozatos munkájáról Rácz Gyula nyugalmazott lelkész számolt be. A Fazakas házaspár nélkül ez a templom nem lenne kész, de mindenki részérôl nagy erôfeszítést követelt – hangsúlyozta Kali Ellák egyházmegyei fôgondnok, aki arra kérte a helybelieket, hogy az összedôlt templom helyén a mûemlék haranglábat építsék vissza. A tervezônek a három helyre elkészített tervért, az építkezést támogató vállalkozóknak, a Gecse utcai gyülekezetnek (az orgonáért és a fûtôtestért), a volt és jelenlegi polgármesternek, a szomszédos református és nem református gyülekezeteknek, a presbitériumnak és a gyülekezet tagjainak a segítségért Fazakas Margit gondnok mondott köszönetet. Az építkezést támogató angol baptista és református közösségek üzenetét Jakab Éva tolmácsolta.

A templomszentelés a gyülekezet megújulását is kell jelentse – mondotta a püspök, hangsúlyozván, hogy a belsô építkezés ezután következik. Az építô munkának a családi otthonokban kell folytatódnia – közölte a reformátusok lelkésze, Jenei Sándor helybeli unitárius lelkész, aki szerint a templomnak akkor van jövôje, ha minél több keresztelôt tartanak abban. A szép összedolgozás, a csodálatos közösségi munka eredményét hangsúlyozta Zöld Imre mezôkölpényi és szabadi református lelkész, aki arra biztatta híveit, hogy értelmet adva az építkezésnek, töltsék meg lélekkel a templomot. A katolikus hívek üzenetét Szénégetô István tolmácsolta, a gyülekezet nevében Keresztes Marika mondott köszönetet, Dániel Enikô Reményik Sándor-verset szavalt, s a szép hangú mezôpaniti ifjúsági kórus valamint a helybeli unitárius kórus énekelt.

Égi és földi erôk, egyháziak és világiak csodálatos összefogására volt szükség, hogy az új templom elkészüljön, amelyben a Mezôség és Székelyföld határán ôrt álló szabédi reformátusok, akik egykoron talán Nyárádszereda, talán Bazéd irányából érkeztek, a szót és a hitet méltó helyen ôrizhetik, adhatják tovább. A községközpontot díszítô épület székely kapuját Balázs Gergely faragta.

Keze alatt az orgona mintha megnyílt volna és Bach szellemének emelkedettségével jubilált, a lassú szakasz fájdalmas árnyalatát pedig a visszafogottság homályába burkolta. A csodálatos g- moll Fantáziát követô fúgában a polifonikus szigorúság szépsége a téma játékos szárnyalásával találkozva ragadta magával a hallgatót.

Az Esz-dúr Triószonáta egymást kergetô szólamainak finom optimizmusa, a második tétel békés megállapodottsága és az ellenpont ízes meglepetéseket rejtô mûvészetét pajkosan megjátszó zárótétel elôadása egyértelmûen bizonyította: e filigrán hangzású, "égi" miniatûr különleges helyet foglal el megszólaltatójának tárházában.

Király Csaba Vivaldi-versenymû átirata a váratlanság erejével hatott. Virtuóz kompozíciós és technikai megoldásai, sziporkázó ötletei által egy régen még dogmatikusnak vélt kérdés alapjait rengette meg, felcsillantva: nemcsak egyetlen lehetôség van, a mestermû változataiban is mestermû maradhat.

Összetett feladat lenne felsorolni a kíváncsian várt Les préludes szimfonikus költemény átiratának újdonságait, értékelni megoldásait. Az azonban vitathatatlan, régóta nem követtük ily lebilincselve folyamattá szervezôdô mozzanatait, s még olyan pillanatok is adódtak, melyekben meglepetten vagy akár jótékony kárörömmel nyugtázhattuk: nicsak, ezen egy személy által "mûködtetett" hangszer néhol rátermettebbnek bizonyul a cél elérésére, mint több tíz felváltva cselekvésbe lendülô zenekari muzsikus.

Micsoda hangszer az orgona! És mennyi talentum jutott megszólaltatójának! Hisz ismételten igaznak bizonyult mindaz, amit róla írnak, mondanak: az emberi teljesítôképesség határait súroló manuális tudása, a külsô nehézségeken felülkerekedni képes zenei indíttatás, a sok helyütt kivilágló alkotói képesség és fantázia. De talentumai közt van egy olyan is, melyrôl keveset írnak: a mûvészet iránti rajongás és tisztelet képessége, mely a ki nem teregetett alázat bámulatba ejtô fokozatát produkálja.

Elsimulnak az ellentétek is?

Vasárnap megszületett az elsô eredmény Hármasfalu önállósodása érdekében. Míg az április 24-i népszavazáson 150 szavazat hiányzott, ezúttal Makfalva község 2666 szavazatra jogosult lakosából 1540-en járultak az urnák elé, s 58 százalékuk Hármasfalu önálló településsé válására szavazott.

Zsigmond Vencel polgármester szerint a lakosság akarata volt, és olyan szempontból helyesnek tartja, hogy mindenki rendezze a saját dolgát, hisz ahogy a neve is mutatja, a hajdani Hármasközség 1968-ig önálló közigazgatási egységként mûködött. Ami a Makfalvával való együttélést illeti, a polgármester szerint a gondok nagyobbak voltak, mint a négy faluból – Atosfalva, Csokfalva, Szentistván, Cséje – származó bevételek.

Nemes András tanácsos úgy vélekedik, a faluban rengeteg a rendezetlen földügy, vannak családok, akik nagyobb birtokkal rendelkeztek, de kérésüket nem tudják kielégíteni. Az erdôbôl is sokan visszakapták a részüket, de már nincs több erdô, s az újabb kérések miatt felborul a rend. Sem belsôséget, sem erdôt természetben nincs honnan visszaadani, s így a kérelmezôk esetleg kárpótlásra lesznek jogosultak.

Kérdésünkre, hogy ha sikerül a leválással járó egyéb teendôket is dûlôre vinni, kit szeretnének a visszaalakuló Hármasközség élén látni, azt a választ kaptuk, hogy abban biztosak, hogy ki ne legyen a polgármester. Majd elhangzott: van olyan gazdaember, aki elvállalná a tisztséget, és arra is van elképzelés, hogy hol rendezzék be a szükséges közhivatalokat. Tudjuk, hogy nem lesz könnyû, de biztató jel, hogy sokan szeretik ezt a falut, 13 lelkész vásárolt, épített lakást, van három holland telepes, és mások is vesznek telket, házat, amit felújítanak. Az utóbbi években Hármasfaluban sokat építettek, tataroztak, s a Küküllôn túl egy új negyed körvonalazódik. A jelek szerint a gyerekutánpótlásban sincs hiány, ami a közel 1300 lakosú település jövôjét jelenti – vélekedik a tanácsos.

A közigazgatási önállóság érdekében sok még a tennivaló, de beszélgetôpartnereink szerint ez ösztönzô erôt jelent. Hadd tegyük hozzá, hogy talán elôsegíti az összefogást is, s hozzájárul az ellentétek elsimításához a közös cél érdekében.

A 2003-ben elkezdett felújítás nyomán a környék egyik legszebb iskolájává vált a Hármasfalu központjában levô tanintézmény. Muszka József igazgató az évek során minden lehetôséget kihasznált az iskola bôvítésére és korszerûsítésére. A kezdetet a Határon Túli Magyarok Hivatalánál megnyert pályázat képezte. A pénzbôl a víz bevezetését valamint a mosdó és angolvécé kialakítását kezdték el, amit nem sikerült befejezni. A következô évben az iskola erdejébôl bélyegeztek és adtak el 1800 köbméter fát, ebbôl végezték el az elkezdett munkálatokat. A pénzbôl bekerítették az udvart, elköltöztették a fásszínt, és egy új szárnyrésszel bôvítették az iskolát. Ennek földszintjén az iskolamûhely, emeletén az informatikaterem kapott helyet. A gyerekek által használt 15 számítógépet különbözô pályázatokon nyerték. Az Illyés Közalapítványtól a számítógép mellett televíziót és fénymásolót pályáztak meg sikeresen, s kirándulásra, táborozásra is így szereztek pénzt. A földszinti folyosót elegáns faburkolattal látták el, a cementre padlócsempe került, s az óvoda befejezésére is adományoztak 300 millió lejt. A további tervek között a központi fûtés bevezetése, az udvar rendezése valamint a sportpályák kialakítása szerepel. Az oktatószemélyzet a romántanár kivételével szakképzett, a 13 pedagógusból heten címzetes tanárok. A hármasfalui iskolában egy sor osztály mûködik 132 gyerekkel. Kérdésünkre, hogy mennek-e még más településekre tanulni a helybeli diákok, Muszka József elmondja, hogy mostanában a fordított folyamat kezdôdött el, Hármasfaluba járnak át diákok a közeli falvakból.

Kedvezô lépésnek tûnik a délutáni foglalkozás bevezetése, amit a Diakóniai Alapítvány támogat. A gyerekek számára tanfelszerelést, egyszeri étkezést, és két felügyelô tanár bérét biztosítják. A felzárkóztató foglalkoztatásra a diákok 80 százaléka jelentkezett, az I-IV. osztályosokra Muszka Árpád tanító, a nagyobbakra Átyim Éva ügyel fel és nyújt számukra segítséget délután három és hét óra között. A gyerekek körében nagyon népszerû a foglalkozás, ahogy mondják, elsôsorban egymáson segítenek. Jó érzés együtt tanulni és megkérdezni, amit nem értenek. Az iskola pedagógusai szerint az eredmény máris látható: a házi feladatokat elkészítik, és a leckét is megtanulják a délutáni foglalkozás során.

Befejezôdött a hármasfalui unitárius templom belsô felújítása, miután a tavaly az 1700-as évek végén emelt impozáns épület külsejét tatarozták. A templomhajóban újraöntötték az alapot, leverték a salétromos vakolatot, újravakolták a falakat, felújították a padlószerkezetet, lefestették a padokat Mihály Ferenc szovátai mûemlékvédelmi szakember irányításával. A tornyon immár a régi felirat látható, ahogy a templomajtó belsején is változatlan formában olvashatóak az évszámok. A munkálatokra a megyei tanácstól pályáztak meg 60 millió lejt, a püspökségtôl is érkezett támogatás, de a költségek nagy részét saját erôbôl fedezték – tájékoztatott Demeter Erika tiszteletes asszony. A templom mögött sáncot ástak, hogy az alapot megvédjék, s hátravan még a kerítés vakolása, a templom belsejében pedig az orgona megjavítása, amire már nem volt elég a rendelkezésükre álló összeg.

A felújult templomban nagy eseményre készülnek, november 26-án, szombaton Lázár Levente lelkipásztor látja vendégül az unitárius egyház zsinatát, amelyre közel 300 résztvevôt várnak. A zsinatot megnyitó istentiszteleten 15 frissen végzett unitárius lelkészt szentelnek fel. A közebéd elkészítését Csokfalva 154 lélekszámú unitárius közössége vállalta.

Szeptembertôl a még pirosban levô gyülekezeti otthon épületébe költözött a hármasfalui óvoda, s ottjártunkkor az elmúlt héten a konyha kialakításán dolgoztak a Molnos Impex szakemberei. A goesi holland testvérgyülekezet illetve a holland állam közös támogatásával, valamint svájci segédlettel elkezdett többrendeltetésû épület munkálatait támogatta a Pro Prefessionale Alapítvány, s a Hajdú-Bihar megyei testvértelepülés, Báránd is, amelynek lakói december 5-én 84 százalékban igennel szavaztak. Az épületben családias jellegû istentiszteleteknek helyet adó konferenciaterem, étkezô, orvosi rendelô, az emeleten pedig vendégszobák lesznek. Befejezése az anyagiak függvénye, de mindenképpen nagy eredmény, hogy az óvoda beköltözhetett – vélekedik Kiss Dénes református lelkész, aki a település mindhárom református templomában szolgál.

Jövôben Csokfalva ünnepel

Elmondása szerint, bár a népszavazáskor 880-an vallották magukat reformátusnak, a helybeli egyházközség nyilvántartásában 650-en szerepelnek, a fenntartó járulékot pedig 421-en törlesztik rendszeresen.

Az építkezés mellett az augusztus 20-i ünnepség megszervezése s a gyerekek közös táboroztatása volt eredményes, s egyházi támogatással indult be az iskolás gyerekek felzárkóztatását célzó délutáni program is.

Jövôben a 200 éves csokfalvi gyülekezet ünnepel, a templomban a napokban fejezték be a központi fûtés szerelését. A Szent István mellszobrának és Szent Imre egész alakos szobrának helyet adó településen jövôben az atosfalvi templom elôtt állítják fel Gizella szobrát (Simorka Sándor alkotását).

Amióta az új épületbe költöztünk, sokkal többen járnak óvodába – újságolja Csonta Margit, aki 27 éve ment férjhez Hármasfaluba, és néhány évi ingázást követôen 21 éve oktatja, neveli a falu legkisebbjeit.

– Nagyon vártuk ezt a pillanatot. Amikor a terv elkészült, s a tiszteletes úr megmutatta, már akkor dobogott a szívem, és azt reméltem, hogy nyugdíjazásom elôtt még megérem, hogy egy ilyen szép, összkomfortos óvodában dolgozzam. Az álomból valóság lett, s a beköltözés elôtt a szülôk is egy emberként jöttek takarítani, elôkészíteni a helyiségeket. A gyerekek pedig folyton belestek az ablakon, hogy vajon milyen lesz. Az az igazság, hogy a régi óvoda nagyon kicsi volt, s amikor módszertani körre a kollégák is eljöttek, nem lehetett levegôt kapni. A két csoportba 45 gyerek jár, a közép- és nagycsoportban 26-an vagyunk.

Ez az óvoda minden követelménynek megfelel, ilyen WC-t, mosdókagylót, ahogy a gyerekek közül egyesek elmondták, csak a kórházban vagy a filmen láttak. Most már nem csak elméletben taníthatjuk az egészségvédelmet, a higiénét, hanem a gyakorlatban is. És az a jó, hogy mindez az iskolában folytatódik majd.

Nagy távolságokról, mind a három faluból jönnek a gyerekek. Elevenek, ügyesek, kicsit rakoncátlanok, de annyira nem, hogy valaha is elmenjen a kedvem a munkától. Mindennap valamit újat sikerül elrendezni, megvalósítani. Csont Gyula segítségével készült el a tulipános, faragott babaház, minden gyermeknek külön kis ládikója van, s a polcok is. Az Illyés Alapítványtól televíziót és videót nyertünk. Játékunk több is lehetne, ami hiányzik, az ünnepélyeken rendezendô tombolán begyûlô pénzbôl szoktuk megvásárolni.

Otthon négy gyereket neveltem, ôk is biztatnak, hogy fejlôdni, haladni kell. Látva, hogy a gyerekek mennyire szeretik az óvodában, ez a jó érzés számomra is egy állandó ösztönzést jelent – érzôdik az öröm az óvónô szavaiban, megható a gyerekek lelkesedése is.

Az utóbbi idôszak legfontosabb eseménye a Hármasfalunak Makfalvából való kiválása érdekében szervezett vasárnapi népszavazás volt. Ottjártunkkor arra kerestük a választ, hogy mit várnak az önálló községgé válástól a település lakói.

Csont Gyula vállalkozó: – Nyoma van annak, hogy ezen a településen is egy jól mûködô közigazgatás létezett, hisz ilyen iskola, mûvelôdési otthon nem épült a Küküllô mentén. Véleményem szerint a helyi problémákat helyi szemmel, helyi szinten lehet megoldani, s a tulajdonviszonyok rendezése is könyebben megoldható lesz a helyi vezetés számára.

Custurov Ildikó magyar–angol szakos tanár: – A saját házam táját jobban rendben tudom tartani, ha nem a szomszédtól kell engedélyt kérnem arra. Vannak itt olyan emberek, akik össze tudnak fogni, hogy fellendítsék a települést, mert munka van bôven. Ennek érdekében a személyes sérelmeket félre kellene tenni, hogy a falu régi óhaja valóra váljon.

Máthé Piroska nyugalmazott tanár: – Véleményem szerint a négy falu el bírja tartani magát, és fejlôdni is jobban tud, ha az adó helyben marad. Itt hagyománya van a közadakozásnak is, hisz 1956 óta, mióta Hármasfaluban élünk, saját erôbôl épült minden középület.

Raffai Árpád nyugdíjas gépkocsivezetô: – Az ügyintézés könnyebb lesz itt helyben, és a bevételeibôl is jobban gazdálkodhat a falu. Utolsó tsz-elnökként láttam, hogy a kollektív gazdaság felszámolásáért járó összeg nem került vissza Hármasfaluba, bár lett volna amire felhasználni azt.

Sükösd Józsefné, az Árpád- házi Szent Margit Nôszövetség elnöke: – Az idôs, beteg emberek számára nagy dolog folyton Makfalvára járni, azt szeretnénk, ha úgy, mint régen, végre itt mûködne a polgármesteri hivatal. Borzasztó állapotban van a falu határa, a mezei utakat, a forrásokat is rendbe kellene tenni...

Muszka Árpád tanító: – Minden közösségnek joga van az önállósághoz, a legkisebbnek is. Azt, hogy akarunk-e Mak-falva községhez csatlakozni 1968-ban, nem kérdezte meg senki, most, amikor szeretnénk megszabadulni a kényszerházasságtól, nem kellene a szomszédtól, másoktól egedélyt kérni arra, amihez múltunk, hagyományaink alapján jogunk lenne. Hármasfalu egy önálló közösséget alkot, amely képes arra, hogy a saját jövôjét építse.

"Aki ti közületek bûn nélkül való, az vessen elôször követ ô reá."

(János evang.: 7.9.)

Kôzápor hull reánk.

Dobálnak felülrôl, dobálnak alulról, dobálnak minden oldalról. Nem gyôzzük kapkodni fejünket a reánk hulló, kônél súlyosabban sebzô szidalmak elôl. Nem is tudjuk, hogy szégyenünkbe hajtsuk le a fejünket, vagy bátran emeljük fel és álljunk a kôzápor alá, még akkor is, ha halálos sebet kapunk. De :"Aki ti közületek bûn nélkül való, az vessen elôször követ ô reá!"

Hullott a kô reánk mindig, minden oldalról, hullott felülrôl, dobáltak alulról. És mi tûrtük. Tûrtük: kifelé mosolyogva, csak befelé sírva. Talán nem tartozunk a harcias fajtákhoz, talán mégis volt bennünk annyi jó modor, hogy ne csapjunk nagy zajt magunk körül. A fizetésünk mindig kevés volt. Ezért kényszerültünk másodállást vállalni: kézimunkáztunk, gyerekekre vigyáztunk, idôs embereknek segítettünk be. Eközben elnézôen vettük tudomásul, hogy a körülöttünk élô embereknek hányféle lehetôségük van fizetéskiegészítésre, anélkül, hogy különösebben megdolgoznának érte.

Nem akarom felsorolni a munkahelyeket, ahol alkalom nyílott és nyílik az ilyen vagy olyan módon történô jó kis pluszok megszerzésére, ami biza sokszor több, mint a fizetés.

Nem a nagy, milliárdokat lopó tolvajokra gondolok, hanem azokra az emberekre, akikkel nap mint nap találkozunk és jól ismerjük viselt dolgaikat.

Tehát: "Aki ti közületek bûn nélkül való, az vessen elôször követ ô reá!" Dobálják a tanárokat, akiknek lehetôségük van magánórák adására, vizsgáztatásokon való részvételre és így fizetésüknél több pénzhez jutnak. De higgyék el, az így nyert összeg csak töredéke annak a felelôsségnek, amit magukra vállalnak.

Viszont többen tartozunk azok közé, akiknek ez nem adatik meg.

És biza nem sok az a pénz, amit az államtól kapunk!

De mégis bánom, hogy felzárkóztam harcostársaim mellé.

Nagyon fájnak a kimondott és ki nem mondott szavak. Fájnak a vádoló pillantások, az udvarias rákérdezések, ami mélyén ott bujkál a harag, az elítélés. Fáj, amikor látom a kicsi gyermekeket szülôi, nagyszülôi felügyelet mellett céltalanul sétálni, a nagyobbakat csoportokba verôdve helytelenkedni.

Hát nekik és nekünk most máshol lenne a helyünk! Nem hiszem, hogy egyetlen "sztrájkoló" tanerô ne ezt érezné. És ti, kedves szülôk!

Hát csak kell tudjátok, csak kell érezzétek, hogy mi szeretjük a gyermekeiteket. Mi igazán az utolsók közé tartozunk, akik rosszat akarunk nekik. Higgyétek el, nagyon szomorúak vagyunk, hogy ilyen módon kell kicsikarni a minket megilletô részt. Már jól sem fog esni az a darab kenyér, amit könyöradományként adott pénzen fogunk megvenni.

De azért délibábként feltûnik egy kép, amit nem tudok a képzeletembôl kiûzni: szülôk egy csoportja odaáll a jussukat követelô emberek mellé, és azt kiáltja:

"Ne hagyjátok a templomot,

A templomot, s az iskolát!"

Rend Mária, Marosvásárhely

Egyik barátom azt mondta rólam, hogy rádiómániákus vagyok. Lehet, hogy igaza van, hiszen némi túlzással azt is mondhatnám, hogy már rádió nélkül nem tudok élni. Azzal kelek, azzal fekszem. Magammal viszem a fürdôszobába, a kertbe, és mindenhová, ahová egyedül megyek.

Szeretem a helyi adókat. Színvonalas, változatos, szórakoztató és talán minden igényt kielégítô mûsorokkal rukkolnak ki nap mint nap. Ez a hallgatóság általános véleménye. Erre az adók igazán büszkék lehetnek.

Azonban szerintem az adásoknak vannak olyan árnyoldalaik, hiányosságaik is, amiket szóvá szeretnék tenni, azzal a jóindulatú céllal, hogy az adások minden szempontból kifogástalanok legyenek. Nem akarok senkit megsérteni, akinek nem inge, ne vegye magára.

Vannak mûsorszámok, amelyekben a bemondók úgy sietnek, úgy hadarnak, mintha az volna a tét, hogy ki milyen gyorsan fejezi be mondandóját. Ilyenkor úgy belefárad a bemondó, mint a hallgató, hiszen egyik sem tud lélegzetet venni. Nincs vesszô, nincs pont, nincs hangsúly, mintha csak egy szalagfûrészen rohannának végig a monoton szavak, mondatok egymás után. Néha – fôleg a reklámok alkalmával – telefonszámokat is közölnek, de olyan gyorsan, hogy mire az ember a ceruzája után kap, már a következô mondatot is ledarálták. Az már ritkaságszámba megy, hogy megismétlik a számokat, hogy a szegény halandó is le tudja jegyezni, ami lehet, számára nagyon fontos. Nem tudom megérteni, hogy miért kell így sietni, hiszen, ahogy befejezik mûsorszámukat, azonnal zenére kapcsolnak, de olyan hangerôvel, hogy dobhártya legyen az, amelyik repedés nélkül kibírja. " Legnagyobb slágerek a legjobb frekvencián" stb., aztán olyan afrikai hastáncra ingerlô ütemeket dobolnak, amelyek valóban csak ritmust nyújtanak, de semmi zenei szép- és jóérzést nem váltanak ki az emberbôl. Sajnos, a zenés üzeneteken kívül nagyon ritkán hallunk lélekmelegítô, szép magyar zenét, szép magyar nótát.

Van egy másik, talán még fájdalmasabb eset. Vannak meghívottai a rádiónak. Ez nagyon jó, nagyon helyes és szükséges. Olyan közérdekû témákat tárgyalnak illetékes személyekkel, amelyek csaknem mindenkit érdekelnek. És erre a nagyon fontos, talán a legfontosabb mûsorszámra csupán néhány percet engedélyeznek. Mire a meghívott személy dióhéjban ismertetné a probléma fontosságát, amiért meghívták, s néhány hallgató telefonkapcsolatot tud teremteni az illetôvel, a mûsorvezetô sajnálattal közli, hogy a mûsoridô lejárt, és elköszön. Aztán jön a ritmushalmaz, úgy, hogy rezegnek az ablakok. Véleményem szerint ilyen esetben a mûsorvezetônek joga kellene legyen arra, hogy szükség szerint az adásidôt meghosszabbíthassa. Istenem, annyival kevesebb malagambát hallgatunk, de tisztázunk egy számunkra fontos kérdést. Az is üdvös lenne, ha a bemondások ideje alatt nem lehalkítanák a kísérô zenét, hanem kikapcsolnák. Mert elôfordul – talán véletlenül –, hogy a zene erôsebb, mint a szöveg, s így egyikbôl sem értünk semmit.

Ezeket üzenem a rádióknak. Köszönöm, ha meghallgattak, ha pozitívan értékelik észrevételeimet, megjegyzéseimet, amit kimondottan az ô érdekükben tettem.

Szilágyi Domokos,

Marosvásárhely

Ki-ki a maga módján tanulhat az alábbi történetbôl. Engem a múlt év december 18- án 18-19 óra között az 1918. December 1. sugárúton, az Apicola üzlettel szemben levô gyalogátjárón elütött egy taxi. Ennek következtében ráestem a motorházra, a fejemmel betörtem a szélvédôt, megrongálódott a motorház fedele, a jelzôrendszer és a lökhárító. Három bordám eltörött, agyrázkódást kaptam, és az autó jó pár métert cipelt magával. A bal oldalam tele lett véraláfutással, a térdem és a bokám nagy ütést kapott. Nem kell bizonyítanom, hogy elvesztettem az eszméletemet, csak jó pár órával késôbb tértem magamhoz. A mentô után jóval megérkezett a rendôrség is, de nem azzal foglalkozott, hogy szemtanút állítson, hanem egy olyant, aki bizonyítsa, hogy az autót nem mozdította el a sofôr, amíg ôk megérkeztek. Ez a tanú – bevallása szerint – száz méterre távolodott már el a baleset helyétôl, amikor hallotta a csattanást, mégis jónak tekintették a vallomását. Honnan tudta a tanú, hogy eredetileg hol állt az autó? Az elvitelem és a rendôrség megérkezéséig sok minden történhetett. A törvényszéki orvos több karcolást látott az arcomon. Mi más okozhatta, mint a szélvédôbôl kirepült üvegcserepek? A rendôrség ennek ellenére egyetlenegyet sem talált a földön, pedig ez már meghatározhatta volna az ütközés pontos helyét. A sofôr végig a helyszínen volt. Mégsem tudott egyetlen tanút sem állítani, aki a gyalogátjárón közlekedett és bizonyíthatta volna, hogy én a gyalogátjárón kívül közlekedtem, amikor elütött. Ellenben talált egy taxis kollégát, aki kétszáz méterrôl az autóból "látta", hogy kollégája a gyalogátjárótól távolabb ütött el.

A sofôr kétszer is meglátogatott, amíg beteg voltam, és bocsánatot kért a történtekért. Mellesleg megemlítette, hogy van egy rokona a rendôrségen. Én ágyban fekvô voltam sokáig. Az ütközéstôl trombózisos lett a lábam, ami gipszben is volt egy ideig. Ez idô alatt többször kaptam telefonértesítést a rendôrségtôl, hogy jönnek engem kihallgatni, de semmi sem történt. Egy idô után rájöttem, hogy ez csak idôhúzás, mivel két hónap után érvényét veszíti a perelés, ezért ügyvédet fogadtam. Az ügyvéd elment rövidesen a rendôrségre, hogy megnézze a dossziét, amirôl azt az információt kapta, hogy elküldték a törvényszékre. Ott azonban nem tudtak róla. Egy idô után újra elment a rendôrségre, s meglepetéssel tapasztalta, hogy az még mindig ott van. Egy idô után újra hívattak. Amikor azt kérdeztem, hogy miért nem jöttek el hozzám, ígéretük ellenére, azt a választ kaptam, hogy ôk most beszéltek elôször velem. Tehát valaki más beszélt nevükben. Az ügyvéd jelenlétében történt egy pénzösszegajánlat a sofôr részérôl. Én keveselltem az összeget, s abban maradtunk, hogy másnap folytatjuk a tárgyalást, de többet nem jelentkezett. Idôközben sikerült egy tanút találnom, akinek a címét átadtam a nyomozónak. Ez június végén volt. Ennek ellenére november elején lezárták a nyomozást anélkül, hogy a tanút elôzôleg kihallgatták volna. Itt említem meg, hogy a törvényszék a nyár folyamán visszaküldte a dossziét a rendôrségre, mivel nem volt megállapítva a baleset pontos helye. Ezért szakvizsgálatot rendeltek el, mely lesújtó eredménnyel zárult rám nézve. Azt állapították meg, hogy én nem a gyalogátjárón mentem át, hanem az elôtt majdnem három méterrel, s mivel záporesô esett (ez nem igaz), a gumik nem fogtak, a sofôr nem tudta elkerülni a balesetet. Tehát a sofôr nem hibás, s az egész felelôsség rám hárul.

Most már csak a tárgyaláson lehetne javítani ezen, ehhez azonban tanúkra lenne szükség. Ha valaki látta a balesetet, kérem, vegye fel velem a kapcsolatot a 268-404- es telefonszámon.

Vass Elemér

E csodálatos, szép vidékre 1941 nyarán kerültem. Soha eszembe sem jutott volna, hogy – hiszen nem tudtam létezésérôl – valaha is részem lesz gyönyörködni benne.

A budapesti közgazdasági egyetem padjából jutottam oda, nagyon érdekes módon. Az elsô padban ülve hallgattam az elôadásokat, egy kolléganôm, Csernyi Csíki Márta mellett. Véletlenül kerültünk egymás mellé, de késôbb úgy alakult, hogy bizonyos tantárgyakat, leginkább a matematikát együtt próbáltuk megérteni. Megjegyzem, hogy Márta volt a közgazdasági karnak a legjobb matematikusa. Mártának volt egy bájos, szép nôvére, Éva. Neki egy harmadéves vegyészmérnök-hallgató tette a szépet, Kulla Géza.

A magyar mezôgazdasági minisztérium elhatározta, hogy bevezeti a mezôgazdaságban a racionális gazdálkodást, talajkutatás-vizsgálat révén. Többen a közgazdasági egyetemrôl átjártunk a mezôgazdaságira is, a szakmánkhoz közel álló tantárgyak hallgatására. A minisztérium felhívta a figyelmünket, hogy akik vegyészmérnöki hallgatókkal karöltve szeretnének részt venni ebben a munkában, jelentkezzenek – természetesen megfelelô javadalmazás mellett.

A racionális gazdálkodást próbaképpen Csallóközben óhajtották elkezdeni, és majd késôbb kiszélesíteni az egész országra. Mi is Kulla Géza barátommal jelentkeztünk erre a munkára, amely nagyon érdekesnek és tanulságosnak ígérkezett. Egyébként Gézának már azért is megfelelt, mert felvidéki fiú volt. Miután szüleinkkel megbeszéltük, felcsomagoltunk és jelentkeztünk a mezôgazdasági minisztérium illetékes osztályánál.

Kellôképpen felkészítettek, elláttak szükséges talajvizsgálati felszereléssel és útnak indultunk Csallóköz felé. Szerencsésen megérkeztünk és sikerült is lakást – szállást – találnunk a nagylégi postamesternônél, Bacsák Juliannánál, ki egy tágas épületben lakott (abban mûködött a posta is) férjével, dr. Gancsov Péterrel. Mielôtt nekiláttunk volna a munkának – utasítás szerint – körüljártuk a kijelölt vidéket. Általában nagy földesúri birtokok voltak, még emlékszem a nevükre: báró Wienerwelten, Rázgai méltóságos úr, Welser nagybirtokos és gr. Benyovszki Móric.

Benyovszki grófnak a csodálatosan szép – vár alakú – palotáját sohasem fogom elfelejteni. A Benyovszki családnak történelmi múltja van.

Csallóköz a Duna kettéágazása között terül el. Abban az idôben színtiszta magyarlakta terület volt.

Szabadidônkben összejártunk – Dunaszerdahelytôl Somorjáig. Felmentünk Szencre, Uzonra, majd annyi falut barangoltunk be, amennyit csak lehetett.

Csallóközben láttam életemben elôször túzokot: mezôkön élô, a pulykánál nagyobb, zömök testû, nehéz röptû, sárgásbarna tollazatú madár. Gazdag madárvilága mellett még megemlítem a kecses fácánt is, melyet mindenfelé lehetett látni.

Vasárnaponként egy-egy nagy kirándulást rendeztek, melyre bennünket is, földkóstolókat (így hívott a nép) meghívtak, valamelyik ligetes szépségû településre. Legtöbbször Vajkától Illésházáig rándulgattunk. Csézával mentünk, melyet nóniusz lovak repítettek. Ez nyugodt természetû, kiváló magyar lófajta. Szép testû, gyors lovak. Nagyon megszerettük Csallóközt, ahol az emberek kedvesek és vendégszeretôk voltak. De hölgyeik is elragadóak voltak, úgy vonzották a fiatalembert, mint a mágnes a vasat.

Alkalomadtán késôbb is vissza-visszatértünk. Én Budapestrôl sétahajóval mentem Révkörtvélyesig. Onnan az ismerôs hölgy saját hintójával várt és röpített be Kislégre, ahol laktak. Többször meglátogattam egyetemi hallgató koromban. De mint mindennek, ennek is vége szakadt. A háború és annak következménye összetörte álomvilágunkat, Csallóköztôl Erdélyig. Sokszor álmodtam e csodálatos, színtiszta magyar vidékrôl, és szerettem volna még egyszer végigutazni Dunaszerdahelytôl Somorjáig, no meg felkeresni a szívszorongató Kisléget, feleleveníteni a sok szép apró faluról szerzett képet. Eltûntek a túzokok, a fácánok, a gyönyörû, szép nóniusz lovak, a sok-sok gólya, a kedves emberek és a tündérek. Vajon még él-e a vidám hangulat, mely jellemezte e szép magyar vidéket?

Bartis Árpád, Marosvásárhely

Szászrégen elöljárói már régóta tervezték a labdarúgó-stadion korszerûsítését, hiszen mintegy öt éve a korábban megszokott fapadok eltüntek a lelátóról, pontosabban ismeretlen személyek eltüzelték ôket. Jelenleg a fôtribünre közel 700 kék és fehér mûanyag széket szereltek fel. Az úgynevezett hivatalos szektorban 80 ülôhely található, ez a rész három boltíves kupolával fedett.

A tervek szerint a közeljövôben további 1000 széket helyeznek majd el a lelátókon. A stadion modernizálási költségeit a városi tanács által jóváhagyott 500 millió lejbôl fedezték. A munkálatok következtében a lelátó esztétikailag is nagyon jól mutat, így ezután a szászrégeni szurkolók civilizáltabb körülmények közepette követhetik kedvenceik mérkôzéseit.

Ugyanakkor említésre méltó két kisméretû játéktér létrehozása is: az egyik betonozott, a másik fûvel borított pálya lesz majd, mindjárt a nagypálya mellett.

Mindenképpen figyelemre méltó, hogy a hegedûk városában immár pénzt is – nem csak üres szavakat – áldoznak a sportlétesítményekre! Remeljük, ez csak a kezdet ...

Szabó Antal

Nôi kézilabda

A marosvásárhelyi Muresul nélkül zajlott a hét végi forduló a nôi A-osztályos kézilabda-bajnokságban. A vásárhelyi együttes már korábban lejátszotta a Stiinta Bákó elleni idegenbeli találkozóját (33-24 a Muresul javára), mert a hét végén az olaszországi Teranóban vesz részt egy nemzetközi barátságos tornán. A Mia Radoi vezette együttes a hét végi, sorsdöntô jelentôségûnek ígérkezô, Activ Ploiesti elleni hazai találkozóra készül. A bajnokság eddigi alakulása azt mutatja, hogy a Nemzeti Ligába jutásra jogosító két hely megszerzéséért négy csapat harcol (az Oltchim II nem jogosult a feljutásra), s mivel a mezôny további része nem képes egyiküket sem megállítani, az egymás elleni találkozók döntenek majd a végsô sorrendrôl.

Stiinta Bákó – Muresul 24-33

(múlt héten játszották)

Activ Ploiesti – LPS Slatina 33-25

CSM Sepsisztgy. – Univ. Temevár 27-28

Oltchim II – Univ. Resicabánya 36-32

Viitorul Medgyes, CSM Ploiesti, Daewoo Craiova és Amical Corabia álltak

Elôre hozott mérkôzésen a 14. fordulóból:

Amical Corabia – Univ. Temesvár 31-35

Teke

A marosvásárhelyi Romgaz-Elektromaros nôi tekecsapata címére érkezett értesítés szerint, az együttes ellenfele a Bajnokok Ligája elsô körében, a Polonia Leszno, sérülésekre hivatkozva visszalépett a BL-bôl. Ilyen körülmények között a marosvásárhelyi csapat játék nélkül jut tovább a második körbe, ahol a Pionir Szabadka – Slavia Prága párbaj gyôztesével találkozik. A találkozókra február 18-án és március 11-én kerül sor, míg a négyes döntôt április 1-jén és 2-án szervezik Vajdahunyadon.

Komoly döntést kell meghoznia Alberto Rivérának, a Real Betis spanyol válogatott labdarúgójának, akinek éppen a németországi vb idejére, június 23-ra tûzték ki az esküvôjét. A futballista így válaszút elé került: világbajnokság vagy menyegzô?

Rivera a helyi lapokban úgy nyilatkozott, hogy a nagy esemény idôpontját már idén májusban kijelölték, akkor még az élvonalból kiesô UD Levante együttesében szerepelt, és álmában sem hitte volna, hogy esetleg pályára léphet a válogatottban.

A középpályás a nyáron aztán a Betishez igazolt és a Chelsea ellen 1-0-ra megnyert Bajnokok Ligája-találkozón olyan teljesítményt nyújtott, hogy Luis Aragonés szövetségi kapitány behívta a nemzeti csapathoz, sôt a vb-keretben is számít rá.

"A házasságom idôpontján nem lehet változtatni, a világbajnokságot viszont nyugodtan eltolhatják pár héttel, ha azt akarják, hogy én is játsszak a meccseken" – tréfálkozott a játékos.

Lapunk egyik elôzô számában tájékoztattuk olvasóinkat arról, hogy 2006. január 1-jétôl életbe lép a Farmer program, amelyet részletesen ismertettünk. Mivel a program keretében a SAPARD és a kormány jelentôs elôcsatlakozási pénzforrást bocsát azok számára, akik mezôgazdasági vállalkozásokat, állatfarmokat, feldolgozó egységeket szándékoznak létrehozni, jó tudni a támogatás megszerzésének eljárását.

Elsô lépés: ha már kikristályosodott a beruházási elgondolás, akkor a Megyei Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóságnál érdeklôdni lehet a programba foglalt támogatási típusokról. Az illetékes szakemberrel együtt mérlegelni kell az ötlet megvalósíthatósági lehetôségeit, ezután felmérik az igénylô lehetôségeit. A Farmer program keretében csak azok igényelhetnek támogatást, akik mezôgazdasági terület tulajdonosai, ezt a birtoklevéllel bizonyítják, vagy mezôgazdasági területeket bérelnek hivatalos szerzôdés alapján. A beruházási terv függvényében bizonyos nagyságrendû terület szükséges (állattenyésztési, növénytermesztési farm stb.), a nagyságot az igazgatóság szakembere állapítja meg. Ha a terület nagysága nem felel meg, akkor társulni is lehet valamilyen formában.

Második lépés: a mezôgazdasági igazgatóság szakembere az igénylôt a Megyei Mezôgazdasági Szaktanácsadó Hivatalhoz (MMSZH) irányítja, ahol a Farmer program szakértôjével elvégzik a gyors ellenôrzéseket és ezután egy ingyenes szaktanácsadási szerzôdést kötnek, amely tartalmazza a jövôbeni tennivalókat. Fontos tudni, hogy ha csupán mezôgazdasági gépek, felszerelések vásárlása a cél, akkor az MMSZH szakértôje összeállítja a mûszaki dokumentációt, amely a SAPARD-támogatás és a bankhitel megszerzéséhez szükséges. Ha a tervezetben építmények is szerepelnek, akkor az MMSZH szakembere építkezésben szakosodott intézményt ajánl (legkevesebb három céget), amely összeállítja a mûszaki dokumentációt. Ezzel gyakorlatilag elkezdôdött az igénylés iratcsomójának összeállítása. A kérvényezônek különbözô iratokat, dokumentumokat kell beszereznie, ebben az MMSZH szakértôjének kötelessége segíteni.

Harmadik lépés: az MMSZH szakértôje az igénylôt elkíséri a Farmer program keretében kijelölt pénzintézmény egyikéhez. A bank elvégzi a beruh&aacut