Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Ha az utóbbi évek tapasztalataiból indulunk ki, akkor négyévente játsszák el nekünk a pü- pü, nem jár! történetet. Nem számít, hogy a közpénz rámegy, az sem, hogy energia-, idôveszteség, ami történik.

Konkrétan: ismét a kórház ügye a téma. Emlékezzünk csak vissza: a PSD "kormányzásának" utolsó évében nagy hirtelen úgy döntöttek a megyei "illetékesek", hogy az addig két önálló egységként mûködô – municípiumi és megyei – kórházigazgatóságot összevonják. Felháborodás, aggodalom, krokodilkönnyek – mindenki saját érintettsége szerint. A lényeg: megtörtént a nagy akció, a két igazgatóságból lett egy mamutintézmény, amit bizonyára nem könnyû vezetni. Jelzik ezt az elmúlt években felhalmozott adósságok, a kórháznak a sajtóban is visszhangot kapott problémái.

Mire lecsillapodtak a kedélyek és beláthatóbbá váltak a dolgok, olajozottabbá vált a kórház mûködése, újabb változás elé tekint az immár megyei sürgôsségi mamutkórház: ismételten szétválasztódik.

A hírek szerint január 1-jéig megtörténik az "osztódás": lesz egy megyei (a volt municípiuminak megfelelô) és lesz egy regionális (a volt megyei megfelelôje). Kezdhetik tehát elölrôl a hosszan tartó szervezéseket, ami felborítja a kórház egész tevékenységét. Két külön jogi személyiségû kórház létrehozása nem kis dolog, ha egyik marad is a meglevô vezetéssel (bár ez is kétséges), a másik esetében újabb, legalább 80 fôs adminisztratív személyzetet kell alkalmazni. És akkor még nem szóltunk arról sem, hogy idôközben a volt municípiumi kórházigazgatóság vezetôségének helyet adó ingatlant visszaszolgáltatták a volt tulajdonosnak, tehát épületet is kell találni a leváló kórházrésznek.

Energia, pénz – és mindez miért? A rossznyelvek szerint azért, mert bizonyos személyeket vezetô funkcióba kell helyeznie a kormányszövetségnek. A megyei sürgôsségi kórház vezetôcseréjét már fél éve rebesgetik, és meg is maradtak ezen a szinten, hiszen a jelenlegi igazgatótanács összetételét ismerve, semmi esély félretolni az igazgatókat. Akkor hát miért ne találjanak ki hasonló funkciókat? Úgy, ahogy egész intézményeket különféle politikai és gazdasági érdekeltségek miatt megszüntettek, ugyanaz fordítva is lehetséges.

Az új egészségügyi miniszter elképzelései a regionális kórházak létrehozásáról jóknak tûnnek, de az egészségügyi törvénycsomagot azért nem kellene gyorstalpalásnak alávetni (mellesleg még el sem fogadta a parlament). Ez esetben ugyanis fennáll a veszély, hogy csak ideig-óráig él majd a rendszer, egy helyben topogva. A kérdés, hogy mit akarnak: hatékony, jól mûködô és színvonalas egészségügyi rendszert, vagy pedig a pillanatnyi érdekeknek megfelelô felszíni változásokat?

Borbély László közmunkaügyi és területrendezési miniszter, Jakab István, a Pénzügyminisztérium államtitkárának, a megyei tanács, a prefektúra és a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal, valamint más közintézmények képviselôinek, szenátorok és parlamenti képviselôk jelenlétében tegnap délután hivatalosan is felavatták a nyárádtôi ipari parkot. A több mint 5 millió eurós befektetéssel elkészült parkba az elsô beruházók jövô hónap elején érkezhetnek, ha a november végi versenytárgyalásnak lesz nyertese.

Miután már július 6-án befejezték az ipari park munkálatait, majd utólag az esôzések nyomán felgyûlt vizet is kiszivattyúzták a park területérôl, tegnap végre sor került a hivatalos avatóra, a szalagvágásra. A megyei tanács alelnöke, Alexandru Fratean köszöntötte a meghívottakat, hangsúlyozva, hogy a beruházás elsôsorban a megye gazdasági életét lendíti fel. Megköszönte a támogatást mindazoknak, akik valamilyen módon részt vettek vagy segítették a park megépítését, elsôsorban pedig Nyárádtô és Kerelôszentpál településeknek, amelyek a park megépítéséhez szükséges, 1,6 millió eurós területet rendelkezésre bocsátották. Borbély László miniszter az ipari park elhelyezésének fontosságát hangsúlyozta, hiszen a közelben nemzetközi repülôtér van, vasút halad el és 2-3 éven belül az észak-erdélyi autópálya is alig néhány száz méterre lesz. "A legideálisabb hely egy ipari park számára. Már csak a beruházóknak kell megjelenniük, hiszen a megyének nagy szüksége van rájuk" – mondta Borbély László, a helyi, valamint a megyei hatóságok támogatásáról biztosítva azokat, akik úgy döntenek, hogy a nyárádtôi ipari parkba ruháznak be. Marius Ichim, a prefektus kabinetfônöke Ciprian Dobre fôispán üzenetét olvasta fel, a 7–es Központi Fejlesztési Ügynökség igazgatója, Simion Cretu pedig a gazdasági elônyök mellett a szociális elônyöket emelte ki, hiszen a park, betelepítése után több száz munkahelyet biztosíthat. Elmondta, hogy november végén kerül sor az elsô versenytárgyalásra, és máris vannak beruházók, akik megvásárolták a feladatfüzeteket. Felszólalt még Burkhardt Árpád alprefektus román és magyar nyelven, Csegzi Sándor, Marosvásárhely alpolgármestere, Nagy István, a park vezérigazgatója. Georg Geiger, a kivitelezô Geiger cég képviseletében röviden felvázolta az építkezést, az elmúlt 2 év gondjait, referencia-munkálatnak nevezve a megszabott költségvetési keretbôl megépített parkot, végül pedig a megyei tanács részérôl Suciu Calin a park történetét ismertette.

Rövid ceremónia keretében aláírták pénteken Berlinben a német nagykoalíciós megállapodást, s ezzel formailag is megnyílt Angela Merkel, a kereszténydemokraták (CDU) vezetôje elôtt a kancellári hivatalba vezetô út. Személyében elôször foglalná el a kancellári posztot Németországban nô, a kancellárválasztás kedden lesz a Bundestagban, a német parlament képviselôházában.

Az eddig egymással szemben álló konzervatív uniópártok (CDU, CSU) és a szociáldemokraták (SPD) közel 40 év után vállalkoznak ismét közös kormányzásra. A német történelem háború utáni elsô nagykoalíciója 1966-tól 1969-ig tartott. Az aláírás színhelye a német parlament egyik épülete, a Paul Löbe egykori szociáldemokrata politikusról elnevezett ház elôcsarnoka volt, s körülbelül negyedórát tartott. Paul Löbe a háború elôtt tizenkét évig volt a birodalmi gyûlés elnöke, a háború után részt vett a szövetségi köztársaság alkotmányának kidolgozásában.

A vaskos dokumentumot a két politikai tábor vezetôi írták alá: Angela Merkel, Matthias Platzeck, a szociáldemokrata párt élére néhány nappal ezelôtt megválasztott brandenburgi kormányfô, Edmund Stoiber, a Keresztényszociális Unió (CSU) elnöke, bajor miniszterelnök, Franz Müntefering (SPD) kijelölt alkancellár, Michael Glos, a CSU parlamenti csoportjának vezetôje, kijelölt gazdasági miniszter és Elke Ferner, az SPD egyik alelnöke.

Az aláírás elôtt elhangzott beszédében Merkel arra szólított fel, hogy a szerzôdést élettel töltsék meg, "az lesz a feladat, hogy a megállapodás ne maradjon holt betû". Platzeck "a Németországért vállalt felelôsség koalíciójának" nevezte a nagykoalíciót. Stoiber egyebek között optimizmusra biztatott, "tekintse mindenki úgy, hogy a pohár félig tele van, s nem pedig félig üres".

A magyar és a moldovai miniszter közös nyilatkozatot írt alá, amelynek melléklete egy, a magyar minisztériumok és hivatalok, valamint moldovai partnereik közötti együttmûködés elmélyítését szolgáló magyar javaslatcsomag – olvasható a Somogyi Ferenc és Andrei Stratan megbeszélése után kiadott közleményben.

A javaslatcsomag célja: Moldova európai integrációjának segítése moldovai szakemberek fogadásával és integrációs tapasztalataink átadásával – áll a kommünikében.

Polgár Viktor közlése szerint Andrei Stratan tájékoztatást adott kormánya Moldova területi egységének helyreállítására irányuló politikájáról. A magyar külügyminiszter üdvözölte, hogy másfél évi szünet után 2005 októberében az érintettek, Moldova, a Dnyeszteren-túli Moldáv Köztársaság, Oroszország, Ukrajna, az EBESZ, az EU és az Egyesült Államok tárgyalóasztalhoz ültek.

A közlemény szerint a magyar fél Moldova integrációs törekvéseinek támogatásával a kétoldalú kapcsolatok elmélyítése mellett lehetôséget lát az EU szomszédságpolitikájának megvalósításába történô aktívabb bekapcsolódásra is.

Ugyanakkor az Európa Tanács soros elnökségét csütörtökön átvett román külügyminiszter, Mihai-Razvan Ungureanu az MTI kérdésére azt mondta Strasbourgban, hogy ô mind van der Lindennnel, mind a szervezet másik vezetô tisztségviselôjével, Terry Davis fôtitkárral beszélt errôl a kérdésrôl. Mindannyian úgy látják: nincsenek bizonyítékok erre az állításra, s így "nagyfokú távolságtartással" kell kezelni a kérdést.

A The Washington Post címû amerikai lap november elején arról adott hírt, hogy a CIA titkos kelet-európai létesítményekben tartott fogva és hallgatott ki terrorizmussal gyanúsított személyeket, mindenekelôtt az al-Kaida nevû nemzetközi terrorszervezet feltételezett tagjait. A lap nem nevezte meg az érintett országokat, de a Human Rights Watch nevû nemzetközi emberi jogi szervezet a CIA- repülôgépek 2001-2004 közötti útjait elemezve azt állította, hogy Romániában és Lengyelországban lehettek e titkos börtönök. Ezt az érintett országok azóta többször cáfolták, s Ungureanu az MTI kérdésére válaszolva újra határozottan elutasította ezt a feltételezést.

Az Európai Parlament (EP) e heti strasbourgi ülésszakán EP-képviselôk hivatalos uniós vizsgálatot kértek az állítólagos titkos CIA- börtönök ügyében, de az EU-bizottság az utóbbi hetekhez hasonlóan ismételten jelezte, hogy az ügyben nem Brüsszel, hanem az Európa Tanács az illetékes.

A strasbourgi tanácskozáson természetesen szóba került az ügy. Már csak azért is, mert a parlamenti közgyûlés jogi bizottsága a múlt héten megbízta elnökét, egy svájci képviselôt, Dick Martyt, hogy kezdjen el vizsgálódni az ügyben.

Ungureanu a miniszteri bizottság ülését követô strasbourgi sajtóértekezletén az MTI kérdésére elmondta: ha a svájci képviselô az állítások kivizsgálására el akar látogatni Romániába, természetesen szívesen látják.

A kelet-európai romák integrálását szorgalmazza Soros György, az alapítványairól ismert magyar származású amerikai milliárdos és emberbarát, mert véleménye szerint ez akadályozhatja meg a legutóbbi franciaországi külvárosi lázadásokhoz hasonló zavargások kitörését.

Soros György, aki a Roma Integráció Évtizede Nemzetközi Koordinációs Bizottság kétnapos ülésén vett részt Bukarestben, úgy vélekedett: a lázadás elkerülhetô, ha a kormányok tesznek azért, hogy véget vessenek a nyolcmillió európai roma hátrányos megkülönböztetésének és társadalmi elkülönítésének.

"Mély bizalmatlanság tapasztalható a romák és a többségi lakosság között" – mondta Soros György a bukaresti tanácskozás szünetében. "A sztereotípiák mindaddig megmaradnak, amíg van egy alsó népréteg" – hangsúlyozta.

"A franciaországi társadalmat kettészakította a szegregáció, a szegénység és a gyûlölködés. Az Egyesült Államokban a Katrina (hurrikán) leplezte le az egész világ elôtt az amerikai társadalom rettenetes megosztottságát" – fûzte hozzá.

Soros György szerint a probléma Szlovákiában a legsúlyosabb, részben azért, mert az ottani kormány kevésbé aktív a romák társadalmi integrációja terén.

A per során meghallgattak 236 tanút, 300 000 eskü helyetti nyilatkozat hangzott el és 5330 okmányt gyûjtöttek be. A per lefolyását 22 kötetben, 15 ezer oldalas jegyzôkönyvben rögzítették.

Az eljárás elôkészítéséhez Robert Jackson amerikai bíró ezer munkatársat foglalkoztató külön hatóságot hozott létre. A tárgyalás során 12 tolmács szimultán fordított angol, francia, orosz és német nyelvre. Titkárnôk egész hada dolgozott a per okmányain, olykor nyakig elmerülve a papírhalmazban, ami történelmi fotókon jól látható.

A vádlottaknak 27 szabadon választható fôvédô és 54 asszisztens állott rendelkezésére. Mintegy 350 újságíró és író tudósított a perrôl, köztük olyan neves írók, mint Erich Kästner. A tárgyaláson csak meghívottak lehettek jelen.

A vádlottakat az Igazságügyi Palota melletti börtönben helyezték el szigorú ôrizet alatt, és egyszemélyes celláikban szinte éjjel- nappal figyelték ôket az ôrök. Ennek ellenére két vádlott öngyilkosságot követett el: Robert Ley a per megkezdése elôtt, Hermann Göring pedig a halálos ítélet kimondása után.

A Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt, miután csôdöt mondott a kereszténydemokrata pólus létrehozására irányuló, illetve többrendbéli néppártosodási kísérlete, úgy határozott, megmarad eredeti nevénél és doktrínájánál. A végsô lökést az adta, hogy egy bizonyos Lucian Orasel nevû egyén megtorpedózta a Kereszténydemokrata Néppárt néven való bejegyzésüket.

A Parasztpárt ezek után a szervezetépítésre fordítja az energiáit, és mint Eugen Crisan megyei elnök kijelentette, mindenkit, aki valamilyen okból kifolyólag faképnél hagyta ôket, miután elveszítették a választásokat, visszavárnak maximális
"toleranciával" és "békülési szándékkal", kivéve azokat, akik "támadták ôket vagy jogi konfliktusokat provokáltak". A lapunk kérdésére, hogy kikre gondoltak pontosan, kijelentették, hogy Maros megyében ilyesmi nem történt.

Természetszerûleg szóba került Dorin Florea is, aki, miután a Parasztpárt színeiben lett elôbb prefektus, majd polgármesteri funkcióhoz jutott, hirtelen függetlenné vált, majd elôbb a PSD-vel kokettált, s miután nem vették fel a pártba, jelenleg a Demokrata Párt felé kacsingat. Ám, ha mégis vissza akarna térni a parasztpárti gyökerekhez, nyitva áll az ajtajuk elôtte is, de csak "egyszerû tagként". Egyébként, mint kiderült, sohasem tett le írásos lemondást, csak sajtótájékoztatón jelentette be, hogy függetleníti magát.

A legutóbbi megyei tisztújító konferencián Crisan Eugent választották meg megyei elnöknek. Ugyanezen a tanácskozáson megbízták Gheorghe Ciuhandru elnököt, hogy tárgyalásokat kezdeményezzen egy jövôbeni együttmûködésrôl a Keresztény-Szociális Szövetséggel és a Keresztény Párttal. A Népi Akcióval is újrakezdik a tavaly félbeszakadt tárgyalásokat, és nem zárják ki a Demokrata Párttal való együttmûködés lehetôségét sem.

A Parasztpárt szerint üdvös lenne, ha a vagyonbevallás mellett kötelezôvé tennék a rokonbevallást is. Ugyanis, mondják, példának okáért, az Emil Boc vagyonbevallása mellett, idejében hozzászokhatnánk a jövendô miniszterek vagy magas rangú köztisztviselôk nevéhez. Miután Traian Basescu komáját, Gheorghe Seculici-ot és Videanu barátját, Gheorghe Pogeát mniszterelnök- helyettessé avanzsálták, Boc is elhatározta, nem adja alább. És, amilyen tûzrôlpattant, nyüzsgô alak, egybôl kettôt javasolt: egy minisztert és egy prefektust. Miért ne tenné?

A parasztpártiak szerint Kolozsvár polgármestereként Boc kiábrándította a város lakosságát, de arra vigyázott, nehogy csalódást okozzon a barátainak. Egyébként ez a fajta viselkedés jellemzi a Demokrata Párt egyre több képviselôjét, akik a melldöngetéstôl a nevetségességig minden skálát végigjárnak. Élô példa erre Adriean Videanu és Sebastian Bodu. Ebben a helyzetben, jelentik ki egy nyilatkozatban a parasztpártiak, nem tudják, mit kívánjanak a frissen kinevezett tanügyminiszternek: hosszú mandátumot, a tanügyben történô bukfencek miatt, minél kevesebb megzavart tanulót, minél elégedettebb szakszervezetet? Mert, jelentik ki, a többrendbéli sikertelen nekifutás azt bizonyítja, hogy egy biztos: nem lehet kompetenciát várni. Egyelôre csak arra kérik Hardaut, hogy ne a saját pártján belül keressen magának példaképet.

A Megyei Út- és Hídépítô Vállalat aláaknázásával, "megrendezett versenytárgyalások" lebonyolításával vádolja a vállalat szakszervezete a cég egyedüli részvényesét, a megyei önkormányzatot. Alexandru Chertes szakszervezeti elnök tegnap kijelentette, hogy a vállalat hét licitet vesztett el, megközelítôleg 12 milliárd lej értékben. Hozzátette, hogy a megyei tanácsosi testület politikai megfontolások alapján cselekszik, sugallva ugyanakkor, hogy egyes megyei önkormányzati képviselôknek közvetett úton érdekeltségeik vannak bizonyos konkurens cégekben. A szakszervezet jövô héten tüntetést szervez, és az utak elzárásától, végsô esetben pedig a tömeges lemondástól sem riad vissza.

A szakszervezeti elnök sajtótájékoztatóján többek közt azt is elmondta, hogy a vállalat átszervezésére és a tömeges elbocsátásokra vonatkozó tanácsi határozattal a jelenlegi formájában nem értenek egyet, mivel az a cég szétdarabolásához és felszámolásához vezet. Azzal sem, hogy miközben a megyei tanács 80 személyt készül elbocsátani az építô vállalattól, ezzel párhuzamosan egy új közszolgáltató vállalatot akar létesíteni január 1-jétôl az önkormányzat alárendeltségében. Chertes Alexandru szerint e mögött a lépés mögött egyes megyei tanácsosok politikai jellegû döntése áll, és bár bizonyítani nem tudja, de vélhetôen közvetett érdekeltségeik vannak bizonyos konkurens cégekben. Chertes szerint az sem véletlen, hogy az útépítô vállalat, amely kiválóan képzett munkaerôvel és jó mûszaki felszereltséggel rendelkezik, és egyetlen munkálatának átvételét sem utasították el minôségi kifogásokkal, a legutóbbi liciteket sem nyerte meg, sôt, az árvízkárok felszámolására a megyének kiutalt 60 milliárd lejbôl csupán 10 milliárd lej értékû munkálatokra kötöttek szerzôdést a vállalattal. Eközben munkálatokat nyert a Drumserv és a Multiprod Kft., a Valpet, a Geiger és a Prescom kft-k. Számos olyan kérdés van, amelyekre nem kapunk válaszokat – jelentette ki Chertes. A szakszervezet nyitott a tárgyalásokra, mondta, hiszen elsôsorban 80 alkalmazott sorsáról van szó, akik számára legalább a végkielégítést szeretnék a kormánytól kicsikarni, másrészt bizonytalan a többi alkalmazott sorsa is, ha a vállalat tulajdonának egy részét értékesítik, egyes kirendelt egységeit bezárják, mint ahogyan az átszervezési tervezetben szerepel. Eddig azonban csak Alexandru Fratean alelnökkel tudtak szóba állni, a tanács elnöke nem fogadta a szakszervezet küldöttségét – mondják. Az útépítô vállalat mintegy 200 alkalmazottja jövô szerdán 12-14 óra között a prefektúra elôtt szervez tüntetést, de ha a jóváhagyásokat nem kapják meg, a Szakszervezetek Házának udvarán gyûlnek össze. A tiltakozókkal szolidarizálnak az Electromures, a Vízügyi Rt., a mentôszolgálat szakszervezetei, a BNS, a CSDR szakszervezeti tömbök. Ha szükséges lesz, akár az utakat is elzárják, és a legvégsô esetben egy emberként adják be felmondásukat az utászok.

Megkeresésünkre Alexandru Fratean, a megyei tanács alelnöke a vállalat elmúlt 10 évi történetét vázolta fel, s kijelentette, hogy nem kommentálja a vádakat, mert azok aberrációk, hozzátette, hogy a tanács sosem fog elkövetni törvénytelenséget, mint például a munkálatok direkt odaítélését a közbeszerzési eljárás megkerülésével, a vállalat esetében betartják az átszervezési folyamatot, még akkor is, ha a szakszervezet akadályozza a szociális ankétok elvégzését az elbocsátandó személyek esetében. Fratean elmondta, hogy nyitott a tárgyalásokra, amit szerinte hétfôn éppen a szakszervezet utasított el és az útelzárásokkal kapcsolatban közölte: mindenki felel tetteiért.

Mintegy 6.000 tanár vett részt pénteken az oktatásügyi szakszervezetek tiltakozó nagygyûlésén a bukaresti Alkotmány téren.

Az egyetem elôtti oktatásban és a felsôoktatásban dolgozó tanárok az ország több megyéjébôl utaztak Bukarestbe, ahol fôvárosi kollégáikkal együtt tüntettek.

A tanárok elégedetlenségének oka, hogy a kormányzati ajánlat ellenére a bérek továbbra is igen alacsonyak maradnak.

A tanügyi szakszervezetek üdvözölték a bíróság pénteki döntését, amely felfüggesztette a szaktárca által a sztrájk törvénytelensége kapcsán indított pert.

Aurel Cornea, az FSLI szakszervezeti szövetség elnöke szerint a bíróság döntése lehetôvé teszi, hogy a tanárok követeléseik teljesítéséig folytassák az általános sztrájkot – jelenti a Mediafax.

A tanügyi szakszervezetek képviselôi tegnap másodszor jelentek meg a Bukaresti Törvényszék munkakonfliktusokkal foglalkozó bírósága elôtt az Oktatásügyi Minisztérium által a sztrájk törvényessége kapcsán indított per tárgyalásán.

A szakszervezetek kérték a bíróságot, hogy függessze fel a pert mindaddig, amíg az Alkotmánybíróság dönt a munkakonfliktusokról szóló törvény három cikkelye ügyében.

"Ezek a cikkelyek, az alkotmány 3. cikkének ellentmondva, tagadják a sztrájkhoz való jogot és bátorítják a kényszermunkát" – jelentette ki a bíróság elôtt a szakszervezetek egyik jogásza.

A tanügyi szakszervezetek képviselôi arra is rámutattak, hogy a szaktárca kérése tárgytalan, mivel a minisztérium a szakszervezeti szövetségeket kérte az illegálisnak tartott sztrájk abbahagyására, holott a jogászok szerint a sztrájkot nem a szövetségek, hanem külön- külön a szakszervezetek indították.

A bíróság elfogadta a tanügyi szakszervezetek kérését és továbbítja azt az Alkotmánybírósághoz. Az ügyet felfüggesztették az alkotmánybírák döntéséig, így az általános sztrájk folytatódhat.

Dr. Szôcs Károly

Amikor beomlott a berlini fal, nemsokára Zbigniew Brzezinsky megalkotta az eléggé szerencsétlen jelszót: "vége az ideológiáknak" – mivel csak egy ideológia maradt, a kapitalista. Nemsokára Francis Fukuyama pedig kijelentette: "vége a történelemnek" (End of History). Mindketten mellébeszéltek: az ideológiai alapon felosztott bipoláris világ helyébe lépett a vallási-kulturális alapú még erôsebben való tagolódás, ami a 21. század nagy összecsapásai forgatókönyvéhez adta meg a mintát. Fukuyama is tévedett, ti. ô Hegelbôl indult ki: ha nincsenek világpolitikai ellentétek, akkor nincs történés; késôbb kiegészítette azzal, hogy a muzulmán világban teljesen más dinamika érvényesül.

Ezután az amerikai Samuel P. Huntington megírta nevezetes munkáját *; sokan el sem olvasták, csupán a könyv egy-egy kijelentésével hadonásztak. Persze, könnyebb beszélni berögzött klisék szerint, mint egy 600 oldalas könyvet nemcsak elolvasni, hanem szellemileg fel is dolgozni. Márpedig mindaz, amit Huntington leírt, vagy beigazolódott, vagy éppen beigazolódás elôtt áll. Nemrég hozta az egyik nagy német lap (FAZ) a Huntingtonnal készült, egész oldalnyi interjút, amelyikben kereken kimondja, hogy tekintettel az Államokban történt és folyamatban lévô latinos beáramlásra, a legsúlyosabb veszély fenyegeti az USA-t, éspedig "az amerikai identitás elvesztése". Világosan kifejti, hogy ezen identitás az észak-európai protestáns bevándorlók kézjegyét magán viselô világnézet és értékrendszer meghatározta kultúrában gyökerezik, és merôben ellentétes a tömegesen bevándoroltak értékrendszerével. Egészen konkrétan ki is mondja pl., hogy egy mexikói ugyan képes rendesen dolgozni (is), de teljesen megbízhatatlan, szavára egyáltalán nem lehet elindulni.

A kultúrák harca máris szemünk elôtt a Balkánon fegyveres összetûzés formájában kulminált, s Európa teljesen értetlenül állt vele szemben. Most pedig ami Franciaországban történik, ez a valódi megrázkódtatás. Ilyenkor nyugtázzák a németek, milyen jó, hogy a németeknek nincs gyarmattartó múltjuk, mint a franciáknak, angoloknak vagy hollandoknak, s a 80 milliós Németországra 2,5 millió török jut, szemben az 50 millió franciára több mint 5 millió néger és arab, ugyancsak muzulmán bevándorló, akik nagy része francia állampolgárságot is kapott. Ha Franciaország napjainkban egy világháborúba keveredne, akkor a túlnyomóan fiatalkorú idegeneket azonnal felszívná a francia hadsereg. De mivel nincs háború, a stabil békés években senki sem tud a bevándorlóknak valamiféle perspektívát felmutatni, magyarul: nincs mit velük kezdeni! Százezres tömegû fiatalok, mind beszélnek ugyan franciáúl, de iskolai végzettség nélkül semmi esélyük sincs a mai munkapiacon. Kellett hogy robbanjon. Franciaország most fizeti a gyarmatokból húzott haszon utáni vámot és kamatot, egyszerre. A történtekért nyilván egyes-egyedül a francia vezetés felelôs, mivel a bevándorlókat teljesen magukra hagyták. Mindezeket a történéseket rendkívül felgyorsította a globalizáció folyamata az immáron fél évszázada tartó béke idôszakában. A rendkívüli állapot kihirdetése az egyetlen megoldás az erôszak és rombolás megfékezésére. A kilátásba helyezett hosszú távú program hatékonysága kettôn áll: aki adja (az állam) és aki kapja (a bevándorlók); ezért teljesen bizonytalan, mennyire fognak ezek a programok két egymástól teljesen eltérô értékrendszert valamiféle közös nevezôre hozni.

Az ideológia helyébe lépett tehát a vallási háttér jellemezte kultúrkörök harca, minden szinten.

A napjainkban megmutatkozó "francia betegség"-nek is nevezhetô párizsi megrázkódtatások sokkal többet jelentenek, mint francia belügy, ti. Huntington helyesen mutat rá arra, hogy a nyugati kultúrkör két ún. "mag- vagy központi országa", amely köré tömörül ez EU valamennyi tagja, az Francia- és Németország. A magház romlása pedig tudvalévôleg súlyos betegség. (Mindazonáltal Némethonban senki nem számol párizsi típusú zavargásokkal, mivel a német államnak jól mûködô programjai voltak és még vannak a bevándorlók integrálására.)

Huntington szerint érthetetlen, mennyire struccpolitikát folytat a jelenlegi amerikai kormány a "latinos" nyomással szemben. A szóban forgó interjú a francia események elôtti, s ki hitte volna, hogy küszöbön állt a dolgok bizonyítását szolgáló párizsi zûrzavar.

Manapság az Államok által felmutatott módusz szerint, a saját területen kívül folytatott hadakozás tûnik igen alkalmasnak a gazdasági élet lépésszabályozójának – a szabadságnak misszionárius szellemben meghirdetett világméretû diadalra juttatása megindokolásával. Az USA azonban nem akarja megérteni, hogy a szabadság egyes-egyedül semmit sem ér! A párizsi külvárosok arab lakói nyilván teljesen szabadok, de nincs mit kezdjenek a polgári társadalom számukra biztosította korlátlan szabadsággal, akárcsak a tajgalakók!

A párizsi történések valószínû, hogy csak egy a soron lévô, még következô megrázkódtatásokból, amelyek elôbb- utóbb a fentebb említett impulzusokat fogják szolgáltatni a szellemi megújuláshoz. Márai azt írja (a Föld, föld ... -ben), hogy pl. a reformáció volt Európa szellemi válasza a muzulmán fenyegetésre.

A dolgok alakulása nem jósolható meg – ez ugyanis a káoszelmélet leírta mintát követi – de abban biztosak lehetünk, hogy minden zûrzavart, vagyis kaotikus fázist követ az egyféle rend(ezettség) állapota.

* Kampf der Kulturen, Die Neugestaltung der Weltpolitik im 21. Jahrhundert, Siedler Verlag, 1998 (orig. Engl.: The Clash of Civilisations, by Simon&Schuster, New York, 1996)

Az utolsó simításokat végzik Marosvásárhelyen a központbeli aluljáró felszíni munkálatainál. Eddig a különbözô vezetékek átszerelésénén dolgoztak a munkások. Felvételünkön a régóta tátongó gödröt tömték be. A tervek szerint következik a föld alatti járatok véglegesítése és az úttest kiképzése. A jövô év elején hozzáfognak a Sora üzletkomplexum megépítéséhez is.

Az Alpha Transilvana Alapítvány közel 10.000 eurós pályázatot nyert a Fogyatékos Személyek Országos Hatóságától. A program értékelôjére került sor a tegnap az alapítvány székhelyén.

A pályázatot a tavaly decemberben hirdette meg az országos hatóság, s a vásárhelyi alapítvány munkatervét sikeresnek minôsítették. Az Atrium program a meglévô varró- és kézmûvesmûhely bôvítését, az itt foglalkoztatott fogyatékos személyek számának növelését, valamint egy új munkamûhely létrehozását foglalta magába. Györki Éva, az alapítvány igazgatója elmondta, a 11 hónapos finanszírozást elnyert pályázat révén az alapítvány az eddigi húsz sérült fiatal helyett harmincat tudott foglalkoztatni. A program részeként megtanulhatták, hogyan viselkedjenek a társadalomban, valamint különleges tesztek alapján felmérték, milyen jellegû munkára, tevékenységre van adottságuk. Szeptemberben nyitotta meg kapuit Ákosfalván az alapítvány által létrehozott cég, a Timural Kft. A valamikori tsz egyik épületét vásárolták meg, újították fel, s már itt foglalkoztatnak harminc fiatalt. Melegházat hoztak létre, s már az elsô zöldségtermésnek is örvendhettek. A kertészetben négy-öt szellemi fogyatékos fiatal tevékenykedik, a termést a városi szegénykonyhán dolgozzák fel. Decemberben két fogyatékos fiatalt, valamint két ákosfalvi lakost alkalmaznak az itt nyíló huzalkészítô mûhelybe. A holland megrendelô ígéretet tett, hogy a következô idôszakban nagyobb rendelést biztosít, ez újabb munkaerô alkalmazását teszi lehetôvé. "A követ- kezô évben egyre több céghez, vállalkozóhoz szándékozunk bekopogtatni, hogy az alapítvány keretében szakosodott fiatalok munkahelyhez jussanak" – taglalta jövôbeni terveiket az igazgató. Elmondta, az utóbbi három évben közel hetven fiatal kézügyességét, adottságait mérték fel, vettek részt foglalkozásokon, közülük 11-et alkalmaztak, leginkább varrómûhelyekben.

– Meg kell adni nekik az esélyt – hangsúlyozta Györki Éva.

Hivatalosan is elkezdôdött tegnap délután a film marosvásárhelyi ötven órája, értsd az ötvenórás filmvetítés, azaz a Mustra ORTT Filmfesztivál. A magyar Országos Rádió és Televízió Testület által 2004 januárjában életre hívott szemle a testület által támogatott televíziós és filmes alkotások legjobbjaiból ad ízelítôt, az idén pedig elôször írtak ki pályázatot a határon túli magyar alkotók számára is.

A délután 3 órakor kezdôdött megnyitón Kovács György, az ORTT elnöke tartott rövid és velôs nyitóbeszédet, melynek bevezetôjeként a szemle létrejöttét ismertette, és elmondta – a testület, valamint a magyarországi médiahatóság számlájára érkezett különbözô díjak egy részét hagyományosan filmes alkotások számára biztosított támogatásként folyósítják tovább. 2005-ben ezek értéke elérte a kétmilliárd forintot. A támogatások segítségével létrehozott alkotások legjavát pedig filmfesztiválon mutatják be a közönségnek – ez lenne ama bizonyos Mustra ORTT Filmfesztivál, amelynek immár negyedik szemléjére látogathat el a megbecsült publikum. Elsôként Magyarországon kívül, Erdélyben, Marosvásárhelyen a Színmûvészeti Egyetem Stúdió Termében és elôcsarnokában. Sok, Erdélyrôl szóló, itt játszódó, illetve filmezett alkotás címét megtaláljuk a Vásárhelyen vetítendô filmek listáján. Ennek két oka van: egyrészt a testület mindég határon túlban gondolkodott, másrészt az idéntôl a kisebbségi sorsban élô alkotók számára kiírt pályázat eredményeképp nagyon szép számban jelentkeztek határon túli filmmûvészek is.

A szemle két, egymásba nyíló "mozitermében" harmincnál is több rövidfilmet, nagyjátékfilmet, mesefilmet, dokumentumfilmet láthatunk, unplugged-, illetve dzsesszkoncerten, beszélgetôesten vehetünk részt ingyen és bérmentve, hiszen a fesztivál nyilvános és nincs belépô sem.

Egy hónapon belül két filmfesztivál Marosvásárhelyen? Úgy látszik, mégsem állunk rosszul...

Adrian Gheorghe Radu 11 éves marosvásárhelyi kisfiú. Három évvel ezelôtt derült ki, hogy leukémiában szenved. Többéves kezelés után a betegség kiújult. Adriant jelenleg a megyei sürgôsségi klinikán kezelik. A kezelés ebben a fázisban mintegy 12.700 euróba kerül, késôbb viszont gerincvelô-átültetésre lesz szükség egy páduai (Olaszország) kórházban. Az életmentô mûtét ára 100-150 ezer euró, amit a szülôk képtelenek megfizetni. Ezúton kérnek mindenkit, aki segíteni tudna a kisfiún, tegye meg a Transilvania Bank Marosvásárhely, Tudor negyed beli kirendeltségénél.

RO30BTRL02701201553978XX (lejben)

RO76BTRL02704201553978XX (euróban)

A Marosvásárhelyi Pénzügyi Igazgatóság adatai szerint a város adófizetôinek egyharmada, 14.235 személy támogatta tavalyi adójának 1 százalékával a nemkormányzati szervezeteket. A toplistát elôreláthatólag a SMURD vezeti.

Az 1 százalékos adóbefizetésbôl 3,21 milliárd lej folyt be a civil szervezetek számláira, ám az igazgatóság illetékeseinek még nincsen pontos kimutatása arról, hogy mely egyesületek, alapítványok kaptak pénzt. Ilyen toplista más megyében már elkészült, Maros megyében azonban (személyzethiány miatt) még nem, ennek ellenére bizonyosra vehetô, hogy a SMURD Rohammentô-szolgálat vezet. Eddigi információink szerint a SMURD számlájára 1,9 milliárd lejt fizettek be. Többek közt az Azomures, a Distrigaz és az Instaserv azok a vállalatok, amelyeknek alkalmazottjai a dr. Raed Arafat által vezetett sürgôsségi mentôszolgálatot kívánták támogatni. Vezetô helyen lesz várhatóan az Alpha Transilvana Alapítvány is. Jövôre az adófizetôk adójuk 2 százalékát utalhatják át civil szervezeteknek, ezt a szándékukat a 2006. május 15-ig leadandó adóbevallási íven kell feltüntetniük.

A Marosvásárhelyi Pénzügyi Igazgatóság már kiküldte a postahivata-loknak azokat az értesítéseket, amelyekben közli az adófizetôkkel, hogy adóhátralékuk van-e vagy visszakapnak pénzt az adóhivataltól. A 48.374 adóbevallási nyilatkozat adatainak feldolgozása után kiderült, hogy 6.035 személynek kell adókülönbözetként befizetnie 33,3 milliárd lejt, és 32.272 személynek az adóhivatal tartozik 52,5 milliárddal. A pénzügyi igazgatóság illetékesei októberben küldték el a postahivataloknak a kifizetési értesítéseket azoknak, akik egyetlen jövedelemmel rendelkeznek, vagyis nincsen mellékállásuk, mellékjövedelmük. Akik 5 új lej értékig terjedô összeget kell az adóhivataltól visszakapjanak, csupán értesítést kapnak, rajtuk múlik, hogy visszaigénylik-e ezt a pénzt, akik viszont 5-150 új lej közötti összegre jogosultak, postán kapják meg a pénzt. A 150 új lej fölötti összeget a kincstáron keresztül fizeti vissza az adóhivatal, programálás alapján. Naponta 500 személyt programálnak, akik viszont nem a megszabott idôben jelentkeznek a pénzügyi igazgatóságon, újraprogramálást kell kérjenek. Az adóhivatal eddig 4500 személyt programált, még legalább ezer marosvásárhelyi adófizetônek (a peremközségek lakosait is beleértve) kell kiküldenie az értesítéseket. December folyamán kifizetési értesítéseket kapnak azok is, akik mellékjövedelemmel rendelkeznek és beadták az adóbevallási nyilatkozatukat.

Annak ellenére, hogy az Európai Unióban érvényes a munkaerô szabad áramlásának elve, a román állampolgárok a csatlakozás után csak korlátozottan vállalhatnak munkát az EU tagállamaiban. Ezek az országok ugyanis bizonyos korlátozásokat alkalmaznak, mivel az újonnan csatlakozó országokból érkezô munkaerô szabad áramlásával kapcsolatosan átmeneti idôszakot biztosítottak maguknak.

Azok a román állampolgárok, akik a csatlakozást követôen legalább 12 hónapig érvényes munkavállalási engedéllyel rendelkeznek majd valamelyik jelenlegi EU tagállamban, a 12 hónap letelte után ugyanazon feltételek mellett jogosultak munkanélküliségi segélyre, mint az illetô ország állampolgárai.

A családtagok – házastárs, a 21 évnél fiatalabb gyerekek, az eltartott gyermekek és szülôk, a munkavállaló, illetve a házastárs szülei – állampolgárságukra való tekintet nélkül csatlakozhatnak a másik tagországban dolgozó román állampolgárhoz.

Az átmeneti idôszak csupán a szabad munkavállalásra vonatkozik, a szolgáltatásnyújtásra nincs átmeneti idôszak. Vagyis, Románia EU-csatlakozását követôen a román állampolgárok is végezhetnek szolgáltatásokat a jelenlegi uniós tagországokban. Kivételt csak Németország és Ausztria képez, mivel ez a két ország néhány területen átmeneti idôszakot szabott meg. Németország az építôiparban, létesítmények és berendezések tisztításánál, belsôépítészetben, Ausztria a növénytermesztési és parkrendezési szolgáltatásokban, terméskô-feldolgozásban, fémszerkezetek és alkatrészeik gyártásában, építôiparban, ôrzô-védô szolgálatban, létesítmények és berendezések tisztításában, házi ellátásban, valamint a nem bentlakásos szociális ellátás terén.

Az EU-tagországokban való könnyebb munkavállalás érdekében Románia csatlakozhat az EURES információs közvetítôrendszerhez, amely egyesíti a munkaügyi hivatalok hálózatát, információkat továbbít az EU-tagállamokban megürült munkahelyekre vonatkozóan, tájékoztatja a munkahely iránt érdeklôdôket a munkaerô-piaci belépés feltételeirôl.

A tagországoknak – így a csatlakozás után Románia állampolgárai számára is – fenntartanak bizonyos számú munkahelyet az EU intézményeiben. Ezeket a munkahelyeket az Európai Személyzeti Iroda (EPSO) hirdeti meg.

November végén sok lány és asszony ünnepli a névnapját: az Erzsébeteknek és a Katalinoknak legalább olyan népszerû manapság ajándék gyanánt cserepes virágot vinni, mint vágott virágból kötött csokrot – állítják a magyar virágkötôk és a Holland Virágiroda szakemberei.

Már itt a szezonja a mikulásvirágnak, bár Magyarországon ez a növény egyértelmûen a decemberhez, a karácsonyhoz kötôdik. Cserepes változata igen kedvelt a magyar üzletekben, de külföldön vágott virágként, csokrok részeként is alkalmazzák.

A flamingóvirág a szürke télben virít a legszebben: vörös, rózsaszín, fehér-zöldes változatai egyre népszerûbbek. Ha jól érzi magát egy helyen, évekig virágzik egyfolytában. A kolumbiai esôerdôkben ôshonos növénynek olykor a fiatal levelei is fényes vörösesbarnák.

Ami a csokrokat illeti, a tüzes színek ilyenkor a kedveltek, bár ezúttal is fôleg az alkalomtól függ a csokor színharmóniája, no meg attól, hány éves a hölgy, akinek ajándékozzuk.

A külföldi virágkötôk bátran alkalmazzák együtt a vágott flamingóvirágot, a szegfût és a fehéres-zöld mikulásvirágot is.

A kála az egyik legdivatosabb virág ma és nemcsak esküvôkön – vagy ahogyan régen szokás volt más európai országokban, temetéseken. A színes kálák hatalmas díszlevelekkel körítve nagyon mutatósak. Régen a kálát gyógyszerként használták, magát a növényt pedig zabkásával keverve fogyasztották Dél-Afrikában.

A szegfû és a rózsa örök klasszikus. Krémszínben, rózsaszín liliommal, fehér szegfûvel gyönyörû bokréta köthetô belôlük.

Inkább dekorációnak való a vörös egész spektrumát felvonultató díszcsokor: a flamingóvirág, szegfû, a bordó kála és a piros mikulásvirág együtt merész, vidám hatást kelt.

A virágcsokrok esetében érdemes egy-egy különleges virágot kiválasztani, majd azt a középpontba helyezve, feldíszíteni. A papírok közül nem divatos a krepp. A csomagolásnak nem szabad elnyomnia a virágkompozíciót.

Reggelente óramû-pontossággal jelent meg a kapuban. Kis szatyor volt a karján, pénztárcájából kivette a kulcsot és zárt. Vásárolni indult a közeli boltba. Léptei néha elbizonytalanodtak, de kitartás sugárzott tartásából, tekintetébôl. Naponta többször kiállt a kapuba megbámulni a robogó autókat, megkérdezni, mennyit is mutat az óra.

Akkoriban a kilencvenkilencet lépte át. Drukkoltam, hogy megérje, megünnepelje a 100. életévét.

A sors meg is ajándékozta egy évszázadnyi élettel, ami számára sem volt mindig örömteli. Alsóbölkényben, a kis családi házban nevelte egyedül három gyermekét, a két lányt és egy fiút, miután férjét a lágerbe hurcolták. Az apa nélkül maradt családot ô rendezte, anya és apa is volt, a férfimunkát is páratlan elszántsággal végezte. Küzdelembôl jelesre vizsgázott.

Attila unokája mosolyogva meséli, hogy mama nem is olyan rég gyorsabban szedte a kukoricát, mint ôk, a fiatalok. Hiperaktív volt, kirándulni jártak, cirkuszba és moziba is vitte ôket. Szigorúsága ellenére is tudta szerettetni magát. Míg Kolozsváron lakott lányánál, az operába járt, szeretett olvasni, rádiót hallgatni.

Lovász Berta néni tudja, hogy száz év rengeteg idô, hozzá is fûzi, hogy túlságosan elegendô... Bánata, hogy az utóbbi idôben hallása, látása is megromlott és emiatt segítségre szorul. Örömmel mesélt a lányáról, aki a nyáron hazalátogatott és több idôt tölthettek együtt.

Míg a fotók készülnek, bámulom, hogy milyen jóízûen majszolgatja a születésnapi tortáját. A maratoni életet leélt Berta néninek, aki olyan, mint a mesék világában a jóságos öreganyó, azt kívánjuk, éljen egészségben, és találkozzunk jövôben is szülinapja alkalmából.

Suba K. Júlia

Tényleg vannak olyanok, akik teljesen képtelenek megtanulni bármiféle hangszeren is játszani, sôt, arra is képtelenek, hogy egy dallamot vagy a hangok változásait felismerjék. Tudományos megnevezése Dysmusia, és a jelenség oka, akárcsak a gyenge írás/olvasás- képesség, a Legasthenia esetében is, bizonyos kora gyermekkori agyi károsodás. És mint ilyen, nem befolyásolható ill. nem kezelhetô.

Mindenkinek feltûnhet, aki Észak-Afrikában megfordul, hogy a lépten-nyomon található kávéházak szinte mindig tele vannak – kizárólag férfiakkal. Nincs ez másként Tunéziában sem, ahol pedig az alkotmány, az arab világban szinte példátlan módon, a nôk teljes egyenjogúságát garantálja. S valóban: viszonylag nem ritka a nôi rendôr, a legtöbb tunéziai lány európai módon öltözködik, s a muzulmán nôk máshol kötelezô fejkendôjét csupán hagyománytiszteletbôl viselik imitt-amott. Kávéházba azonban tunéziai nô be nem tenné a lábát...

Maria Harrabi, a magyarul kiválóan beszélô helyi idegenvezetô magyarázza az értetlenkedô európaiaknak: természetesen semmi sem tiltja a nôknek, hogy kávéházat látogassanak, de – állítja – hölgyismerôsei roppant elcsodálkoznának, ha megkérdeznék ôket, hogy miért nem mennek oda. Hisz mi a pláne az unalmas, nargiléfüstös, kényelmetlen kávéházakban, amikor otthon annyira kényelmesen össze lehet jönni egy kávé mellett a barátnôkkel, és elbeszélgetni?

Nos, ez is egy szempont, s hogy van benne valami, jelzi, hogy a fôvárosban vagy az idegenforgalmi központokban, ahol belföldi turisták is megfordulnak, a nagyon vegyes európai társaságban, a kávézókban idônként feltûnik egy-egy tehetôsebb helybéli hölgy is (csak a gazdag tunéziaiak engedik meg maguknak, hogy kedvtelésbôl utazgassanak, akár belföldön is), s ezekbe a lokálokba nyilván a külföldi nôk is bátran beülhetnek.

No de mit tegyen a kávét kedvelô európai nô, ha nem szívesen fizeti ki az aromás fekete nedûért a turistakávézók öt-tízszeres árait? Összeszedi minden bátorságát, s betér az itthoni harmadosztályú kocsmákhoz hasonló kinézetû vendéglátóipari helyiségbe (amely azért annyiban különbözik az említett kocsmáktól, hogy alkoholt egyáltalán nem forgalmaznak bennük!), s vállalván a felvont szemöldökû tekintetek kereszttüzét (egyéb atrocitástól azért nem kell tartania), megrendeli a feketéjét. Nagyobb bajba csupán akkor kerülhet, ha netán az elfogyasztott folyadék hatására fiziológiai szükségleteihez próbál megfelelô helyiséget keresni. Könnyen kiderülhet ugyanis, hogy az illetô kávézónak egyetlen toalettje van – férfiak számára.

Bálint Zsombor

A világ legnagyobb, Gigas Codex vagy A sátán bibliája néven ismert középkori kézirata, amelyet 350 évvel ezelôtt a svéd csapatok hadisarcként vittek el, visszakerül Prágába. A XIII. században írt kéziratot a világ 8. csodájának tekintik, egyrészt óriási mérete miatt – a 624 oldal 75 kilogrammot nyom –, másrészt azért, mert állítólag 160 szamár esett áldozatául. Ugyanis szamárbôrre írták a kódexet.

A bibliát egy, a Podlazice kolostorban élô barát írta és rajzolta. A kolostort a XV. századi vallásháborúk idején lerombolták. A stockholmi királyi könyvtár egy kiállításra adja kölcsön Prágának a dokumentumot.

A legenda szerint a Gigas Codexet egyetlen éjszaka írta meg a "megnyúzás általi halálra ítélt" szerzetes. A kolostor fôapátja szabta ki "bûnei bocsánatára" a penitenciát, vagyis, hogy egyetlen éjszaka írjon egy olyan mûvet, amely által a kolostor bevonul a történelembe. A barát a sátánt hívta segítségül, akinek segítségével el is készült a hatalmas mû. A barát hálából lerajzolta a sátán képét is. Stockholmban úgy van a kódex kiállítva, hogy jól látszodjék a sátán képmása is.

A sátán bibliáját a 30 éves háború (1618-1648) végén hadisarcként vitték el Prágából Konigsmark tábornok katonái a Codex Argenteusszal (Ezüstkódex) együtt, amelyet a legenda szerint 750-ben írtak arany- és ezüstbetûkkel.

Mózes Edith

Okosság és intelligencia

Rokon fogalmak, de nem azonos jelentésûek. Az intelligencia szélesebb körû tudást, képességet foglal magába. Nem véletlenül törekednek – ma már sikerrel – a mérhetôségére.

Az okosság, az iskolázottság persze nem azonos az intelligencia fogalmával. Az intelligencia magába foglalja ôket, de ezeken túl a környezeti hatásokat és nem utolsósorban a nevelését, a tanulásét is, valamint sok egyéb készséget: például a helyzetfelismerô, feladatmegoldó képességet.

Az intelligencia szintje a pszichodiagnosztika fejlôdésének köszönhetôen már régóta mérhetô. A teljesítménycentrikus társadalmakban széles körben alkalmazzák az intelligencia-vizsgálatokat. Nálunk is egyre inkább elterjed, hogy azonos végzettségû jelentkezôk közül az IQ-tesztek eredményét is figyelembe véve választják ki a vállalatok vagy a "fejvadász" cégek a legalkalmasabbnak vélt személyt.

Az intelligencia fokát az intelligencia-hányados (intelligencia quotiens, IQ) fejezi ki, ezt tarthatjuk tehát a szellemi teljesítôképesség mércéjének. Az átlagos intelligencia-érték az IQ-méréskor alkalmazott képlet alapján 91-109 között mozog. A kutatók felmérései szerint a lakosság 50 százalékának intelligenciája e szinten található. A 100-as átlagos érték alatti, illetve feletti szintek is kimutathatók. Hét fokozat különíthetô el: a nagyon alacsony, az alacsony, a korlátolt, az átlagos, a jó, a nagyon jó és hetedikként a kiemelkedô szint. A nagyon alacsony szintnél az IQ-érték 62 alatt van, ez a népesség mintegy 2 százalékát teszi ki. A nagyon magas, úgynevezett kiemelkedô szintnél az IQ-érték 127 vagy e feletti. Ezt a szintet ugyancsak a népességnek valamivel több mint 2 százaléka éri el. A géniuszok, zsenik pedig 175 feletti IQ-val rendelkeznek, ami természetszerûen nagyon ritka, több millió ember között is csupán egy akad.

Az intelligencia a fentiek ellenére sem örök és megváltoztathatatlan, noha az öröklött tulajdonságokra épül. Kedvezôen befolyásolhatja a tanulás, az önmûvelés, az új iránti nyitottság, a szellemi értékek folyamatos gyarapítása s a gyakorlás. A gyermekek esetében a szülôk, pedagógusok és a társadalom sokat tehet az intelligencia fejlôdéséért. Az elismerés, az ösztönzés, a döntési lehetôség biztosítása, az önbizalom növelése, a biztonságérzet nyújtása segítô hatású.

Az intelligencia fejlesztése nem korhoz kötött, a felnôttkorban sem állhat meg. Az élethosszig tartó tanulás és mûvelôdés ezt a törekvést jól szolgálja.

Dr. Takács Ilona

Miért van a férfiaknak mellbimbójuk? Milyen fertôzô betegségeket "adhat" egy vécé vagy egy irodai szék? Miért vacogunk, ha hideg van? Miért "gázol" a bab?

A válaszokat mindenki elolvashatja Billy Goldberg amerikai fizikus és Mark Leyner, ugyancsak amerikai humorista Miért van a férfiaknak mellbimbójuk? címû könyvében. A szerzôk több száz olyan kérdést gyûjtöttek össze, amelyet véleményük szerint az emberek csak három pohár ital elfogyasztása után mernének megkérdezni orvosuktól. A könyvbôl egyebek között kiderül, hogy az ember fogai azért vacognak hidegben, hogy ha kis mértékben is, de hozzájáruljanak a test felmelegítéséhez, valamint az is, hogy nemcsak a vécéülôkéken szedhetünk össze fertôzô betegségeket, hanem az irodai székeken is.

Ha esetleg valakit az érdekel, hogy miért okoz bélgázokat a bab, ô is megkapja a magáét Goldberg-Leyner könyvébôl. Ízelítôül: a bab azért szélvészterhes, mert sok benne a cukor, amelyet a szervezet képtelen feldolgozni, és a belekben lévô baktériumok ezért gázzá alakítják át.

A férfiak mellbimbójára pedig így szól a válasz: az embriók 6 hetes korukig nôi minta szerint fejlôdnek, vagyis mindegyikben kifejlôdnek az emlôk, csak utána indul meg az XY kromoszómát tartalmazó embriók elférfiasodása. De addigra már a mellbimbók kifejlôdtek és nincs visszaút.

Az egyes doshák jellemzôi és zavarai leírását az elsô, a vata típus leírása után a pitta típussal folytatjuk.

A pitta szanszkritül "forrósítást", "égést" jelent, az ilyen típusú emberek temperamentuma ennek megfelelôen
"forró". A testben lezajló minden olyan vegyi folyamatot szabályoz, mely a meleg elôállításával kapcsolatos, a tûz és a víz keveréke. Kozmikus kapcsolatban áll a Nappal, alapelve a változás, az anyagcserét befolyásolja. A pitta típusú ember heves vérû és könnyen visz véghez változásokat. Temperamentumosak, így könnyen dühbe gurulnak és másokat, helyzeteket értékelnek, életükben a konkurencia témája nagy szerepet tölt be.

A pitta típusú ember középtermetû, kékesszürkés, kék, zöld vagy világosbarna szemû, gyakran éhes, jó étvágyú, bôre világos, könnyen leég. Szívesen hoz döntéseket, nyitott természetû és jó beszédkészséggel rendelkezik. A túl sok munkát nem szereti. Pulzusát "békapulzusnak" nevezik, mert nyugtalan és gyors, rendszertelen, nyugalmi állapotban 70-80.

A pitta típusú ember erôs és egészséges, immunrendszere jó. Nem igazán tud lazítani, mivel folyton tettre kész, akkor is tovább cselekszik, ha már mindenki feladta. Gyakran esik túlzásokba, féltékeny, törekvô. Gyûlölködô, ideges, bosszankodó tud lenni, de ezek az állapotok éppoly gyorsan elmúlnak, mint ahogy jöttek.

Ennél a típusnál is a stressz és a rendszertelen életvitel billenti ki az egyensúlyt. Ezért fontos, hogy eleget aludjanak, egyetlen étkezést se hagyjanak ki és találjanak olyan elfoglaltságot, mellyel levezethetik fölös energiájukat. Az egyensúlymegbomlás további okai lehetnek: túl sok forróság, illetve napsütés, sós, zsíros és csípôs ételek. A pitta energiáját a túl sok tévénézés, komputerezés is megzavarja, vagy az, ha menet közben, állva fogyaszt ételeket.

A kiegyensúlyozottság jele, ha egy pitta típusú ember nagy energiakészlettel rendelkezik, mely elégedettséggel, belsô nyugalommal és harmóniával párosul, jó az étvágya és az emésztése, a hormonok mûködése kiegyensúlyozott, intellektuális képességeit optimálisan kihasználva kreatív és sikeres. A pitta típusú ember sok folyadékot kell igyon és lehetôleg hûvös helyen tartózkodjon. Ideális lakhelye a vízhez közel van.

A kiegyensúlyozatlanság jelei: erôs izzadás, meleghullámok, rossz/felületes légzés, alvási problémák, rossz emésztés, gyenge májmûködés, hormonhiányos betegségek, gyomorégés/érzékeny belek, kiütések, túlzott éhségérzet, sárgás bôr, gyulladások.

Ciorba Ildikó Melinda

Orvosi, biológiai tény: minél elôrehaladottabb korban vállalkozik egy nô a szülésre, annál több az esély arra, hogy a magzat vagy az újszülött egészsége károsodik. A kései szülésnek azonban, más szempontból, elônyei is vannak.

A hazai média is hírt adott arról, hogy a késôn vállalt szülések veszélyeire figyelmeztették a leendô anyákat az angol nôgyógyászok. A szakorvosok, érthetô módon, csak a fizikai szempontokat nézve fogalmazták meg állásfoglalásukat, amely nem is vitatható.

A társadalom szempontjából azonban ez csak az egyik nagyon fontos és mérlegelendô szempont. A jövô nemzedékének értéke ugyanis nemcsak attól függ, milyen fizikai állapotban lesznek a szüleik és ôk maguk, hanem attól is, milyen körülmények között, kik nevelték fel ôket. Aligha vitatható, hogy az egészségügyi és biológiai szempontból a szüléshez ideális életkor valahol a huszadik és huszonötödik életév között van. De aki csak ezt látja, az nem veszi figyelembe, hogy a késôbbi életkorban szülôk többnyire képzettebbek és jobb anyagi körülmények között élnek, jobb anyagi és szellemi feltételeket tudnak gyermeküknek biztosítani, jobban iskoláztathatják ôket. Márpedig a most születôk várható életkora, iskolázottsága, társadalmi haszna elsôsorban attól függ, milyenek voltak a felnevelésük körülményei.

Nincs ugyan kutatási adat róla, de bizonyos, hogy a most születô gyermekek várható társadalmi haszna sokkal inkább múlik a szülôk iskolázottságán, a család anyagi helyzetén, mint azon, hogy milyen fizikai állapotban volt akkor, amikor kihozták a szülôszobából.

Gondoljunk egy évezredes példára.

A nyugat-európai feudális társadalom abban is különbözött a kelet-európaitól és a balkánitól, hogy az elsô gyermek közel tíz évvel késôbb született. Francia történészek munkáiban olvasható, hogy a középkori Nyugat-Európában a menyasszonyok átlagos kora 25-28 év között ingadozott. Márpedig az akkori viszonyok között ez a kor nagyobb fizikai elhasználódást jellemzett, mint amit a mai 30-35 éves nôk szervezete mutat. Vagyis amin ma az angol nôgyógyászok keseregnek, az széles körben jellemzô volt a középkori Angliában, amely – többek között ennek is köszönhetôen – a világ gazdasági és tudományos motorja lett. De megfordíthatjuk a bizonyítást úgy is, hogy ma Európának az a része elmaradott, ahol még a középkorban is szinte gyermekkorban szülték az elsô gyermekeket.

Korunk minden gazdag társadalmára jellemzô, hogy az anyák iskolai végzettségével, jövedelmével arányosan kitolódik a gyermekvállalás idôszaka. Ennek ellenére az új nemzedék életteljesítménye és várható életkora a szülôk végzettségével hatványozottan nagyobb.

Nem állítható persze, hogy a késôi szülést nem kell meggondolni, az viszont leszögezhetô, hogy ennél is nagyobb veszély a felelôtlen gyermekvállalás.

Kopátsy Sándor

A férfiak türelmetlenebbül viselik el

Bizonyos krónikus fájdalmaknak az okát nem tudja pontosan meghatározni az orvostudomány. Angliában ötéves programot dolgoztak ki és indítottak el az ilyen fájdalmat kiváltó mechanizmus jobb megismerésére és elhárítására.

A fájdalom a születésünktôl kezdve végigkíséri életünket. Segít azzal, hogy jelzi,ha sérülés éri a testünket, és azt is, hogy hol a baj. Több millió nociceptor, fájdalmat érzékelô ideg van a testünkben, nagy részük a bôrfelületen vagy annak közelében. Ám amellett, hogy ezek jelzik a sérülést vagy egy belsô szerv (foggyökér, vakbél, vese stb.) károsodását, begyulladását, sokan tapasztalnak itt-ott krónikus fájdalmat, amelynek nincs kideríthetô oka. A más érzéseket elnyomó tompa fájdalom károsítja a vérkeringést, a szívmûködést, a vérnyomást, elvonja a figyelmet, ami például gépjármûvezetés közben tragikus lehet. Az elhárítására, megszüntetésére irányuló törekvés zavarja az érintett életvitelét, orvosság szedésére, vagy a rendelôk rendszeres látogatására kényszeríti.

Ezért indított el a londoni King’s College fôiskola, saját kórháza és a Pfizer gyógyszergyártó multi együttmûködésével egy ötéves, több millió fontba kerülô, a krónikus fájdalom mibenlétét, elhárítását felderítô programot. Irányítója dr. Magdi Hanna, akinek a véleménye szerint a krónikus fájdalmakat többnyire nem valamelyik érintett szerv megbetegedése, hanem vagy az annak közelében lévô nociceptor, vagy az érzést továbbító ideg, végül az azt felfogó agyunk érzékelôközponti részének a betegsége okozza.

Közismert, hogy több nagyon veszélyes szervi elváltozást eleinte nem kísér figyelmeztetô fájdalom. De az is, hogy a fájdalmat az egyének különbözôképpen viselik el. Van, aki egy injekcióstû-szúrástól elájul, mások meg alig veszik észre, hogy megsérültek s csordogál a vérük. A program keretében új, speciális mûszerekkel igyekeznek kideríteni a krónikus fájdalom érzésének okát, helyét, majd a gyógyítására alkalmas gyógyszereket is kikutatni. Az érzékelô idegrendszert és az agyunkat általánosan eltompító jelenlegi fájdalomcsillapítók ugyan pillanatnyi enyhülést hoznak, de a fô bajt nem hárítják el, csak elfedik.

Azt a közhiedelmet, miszerint a nôk kevésbé érzik a fájdalmat, s jobban is viselik el, a programban közremûködô Ed Keogh, egyetemi kutató széles körû összehasonlító vizsgálatokkal alátámasztva cáfolta, s rámutatott: csak jobban szégyellik a fájdalmukat, s inkább fogukat összeszorítva csendben tûrnek, míg a férfiak egy, az ujjukra csukott ajtó miatt már ordítva, ocsmányul káromkodnak.

-szj-

2. B1, a szellemi vitamin (thiamin)

A B-vitaminok a vérképzésben, a gyulladások megelôzésében, az izomépítésben, az idegrendszer erôsítésében, a szív védelmében, a haj, a bôr, a köröm egészségének megôrzésében játszanak szerepet.

A thiamin koenzimként a szénhidrát- oxidáció számos fontos biokémiai reakciójában vesz részt, s szerepe van a perifériás idegek ingerületvezetésében is.

A B1-vitamin a növekedésben, a szellemi tevékenység javításában segít (innen a címben feltüntetett neve), ugyanakkor hozzájárul az idegrendszer, az izmok, a szív normális mûködéséhez, hatásos a légi és tengeribetegségek leküzdésében, hasznos lehet az övsömör kezelésében.

A többi B-vitaminhoz hasonlóan, vízben oldódó vitamin, így a fölösleg nem tárolódik a szervezetben, ezért toxikus hatásról nem beszélhetünk. Mivel rendszeresen kiürül, naponta pótolni kell, ha a hiányát megállapítják. Mennyiségét milligrammban számítják, az optimális napi szükséglet 1,0-1,5 milligramm, ami terhesség idején enyhén növekedik. Betegség, mûtét utáni állapot, trauma vagy hosszan tartó stressz idején a szervezetnek ennél nagyobb mennyiségre van szüksége. Mivel egymás hatását fokozzák, a B-vitaminokat ajánlatos együtt szedni, ezért is állítják elô B-komplex formájában. A B- komplex hatását fokozza, ha B12-vitamint és folsavat is tartalmaz.

A B1-vitamin természetes elôfordulása: a szárított élesztô, hántolatlan rizs, búza, korpa, zabliszt, amerikai mogyoró, sertéshús, tej és a zöldségfélék többsége.

A B1-vitamin (thiamin) hiánya az úgynevezett beriberi betegséget okozza. Ez a leggyakrabban alkoholistáknál fordul elô, mivel a táplálkozásuk általában szegényes, és a vitaminok felszívódása, anyagcseréje kóros. A hiánybetegség étvágytalansággal, izomgörcsökkel, ingerlékenységgel kezdôdik, elôrehaladott állapotban a szívet és az idegrendszert érinti.

A B1-vitamint fiola vagy tabletta formában lehet kapni, illetve a B- komplex tabletta formájában is.

A sütés, fôzés könnyen tönkreteszi a B1- vitamint, továbbá a koffein, az alkohol, a tartósító eljárások és a gyomorsavat közömbösítô szerek is.

Ezért, aki dohányzik, iszik, sok édeset eszik, nagyobb a B1-vitamin-szükséglete.

Ez van, szokták mondani beletörôdô rezignáltsággal, vagy cinizmussal fûszerezett kajánsággal. Vagy... De hagyjuk, megannyi kiúttalan helyzetbôl igyekszünk szabadulni e közhelyes szófordulattal. A múlt heti marosvásárhelyi könyvvásáron is többször hallhattuk szerzô, szerkesztô, pénztelenül bámészkodó könyvbarát szájából. Sôt még egy kiadó neve is eszünkbe juttatta. Az Ez Van nem csak standdal volt jelen, bemutatón is ismertette Az egészségügyi maffia címû, nálunk is igen aktuális kötetét. Érdekes úgy egyébként, mekkora érdeklôdés övezte a Romániai Magyar Könyves Céh idei rendezvényén a realitásból született, tényfeltáró, tudományos, ismeretterjesztô, dokumentum jellegû, multimédiás és más hasonló kiadványokat. Vagy talán nincs is ebben semmi meglepô? Valószínûleg ezzel a kérdéssel járunk közelebb az igazsághoz. De a szépirodalom, a mûvészetek képviselôi se érezhették mostoha, megtûrt szerepben magukat. Legfennebb be kellett látniuk, ezúttal nagyobb vásárlási kedv mutatkozott a non-fikció iránt.

Több könyvmûhely érkezett a vásárra, mint korábban, megnôtt a találkozók, könyvpremierek, dedikálások, kiadói estek, matinék, vitamûsorok száma is. Bár a szervezôk igyekeztek más-más idôpontra és helyszínre programálni az eseményeket, mégis elôfordultak átfedések. Ennek ellenére alig volt olyan megnyilvánulás, amelyet bántóan kevés érdeklôdô tüntetett volna ki a figyelmével. Legfennebb azok jártak rosszul, akik egyszerre több helyen is jelen szerettek volna lenni, és választásra kényszerültek. Nyilván az ilyen dilemmákra a vásárszervezôk se nagyon találhatnak megoldást. Csak remélhetik, hogy a vásárhelyi közönség a következô években se veszíti el kíváncsiságát, kultúraszeretetét, s fôleg, hogy nem fárad el az a mag, az a "kritikus tömeg", amely a rendezvények nagy hányadát jelenlétével élteti. Erre különben az estek, könyvbemutatók gazdáinak, szereplôinek is gondolniuk kell, olyan értelemben, hogy kerüljék a lapos, unalmas, színvonaltalan, üresjáratú mûsorokat. Néha ilyennel is találkoztunk. De szerencsére túlsúlyban voltak a hangulatos, érdekes, elevenen pergô programok. Azt külön is érdemes hangsúlyozni, hogy ezen a tizenegyedik vásáron nagyobb figyelmet kaptak a gyermekek, azok, akik már a számítógépek, a világháló és az égi tévécsatornák világába születtek, de akik a Gutenberg-galaxis további létét is meghatározzák.

Nyilván azok a nagyobb kiadók voltak elônyben, amelyek népes szerzôgárdát, markáns egyéniségeket tudtak felvonultatni, például a Mentor, a Pallas-Akadémia, a Polis, a Kriterion, a Koinónia, de megtalálta a maga közönségét az Erdélyi Magyar Könyvklub, a Komp Press, a Kráter Mûhely Egyesület, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztôk standja, az Apáczai, a Móra Ferenc Ifjúsági Kiadó, a Palatinus, a Napvilág, az Impress, a Közdok, az Ardealul, a Nagyváradi Ady Társaság, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság és a Puedlo Kiadó is. Kiemelten pedig a könyvfesztivál díszvendége, a pozsonyi Kalligram Kiadó, amely igazán jeles tollforgatók közremûködésével fôként A Hét szerkesztôségével társulva tartotta meg találkozóit. Hozzájuk fûzôdik az az ígéretes kezdeményezés, amely remélhetôleg mihamarabb az Erdélyi Kortárs Kulturális Könyvalap gyûjteményében ölt testet. Ennek létrehozásában a Jelenkor, a Noran és a Koinónia kiadókban is partnerre találtak.

Különben a már említettek mellett más lapok, folyóiratok is szükségesnek érezték, hogy ott legyenek a vásáron, a Nagyvárad, a Vatra, a Népújság, az Új Magyar Szó neve is ide kívánkozik.

Az igazi fôszereplôk azonban mégiscsak a könyvek, a kiadói újdonságok voltak. Mintegy hétezer címbôl választhattunk, ki-ki a maga (anyagi) képességei szerint. Szívfájdító próbatétel. Annál is inkább, mivel egyre szebbek, tetszetôsebbek a kötetek. Errôl a Szép Könyv- verseny révén is megbizonyosodhattunk. A hazai kiadók is tudnak valóban igényesen, alapos szakmai tudással, magas minôségi szinten megtervezett és kivitelezett könyveket megjelentetni. Beszédes példa rá az Énekek éneke (Mentor), a Jánk Károly Haiku kötete (Koinónia) és Az Erdélyi Helikon képeskönyve (Pallas-Akadémia). Persze, ez azzal is együtt jár, hogy drágulnak a kiadványaik. Ettôl függetlenül sok marosvásárhelyi és környékbeli olvasó erre a hagyományos novemberi eseményre összpontosít, kevéske pénzébôl erre is tartogat valamennyit. Jó, hogy van ez a vásár. Ha nem lenne, ki kellene találni.

N.M.K.

Könyvespolc

Ez a kérdés mindannyiszor felmerül az emberben, valahányszor antológiát vesz a kezébe. Ez pedig az utóbbi idôben elég gyakran elôfordult, sûrûn jelennek meg ilyen gyûjtemények. A könyvvásáron is két friss rövidpróza- válogatás hívta fel magára a figyelmet. A Palatinus Kiadó Nagy Pál szerkesztette Újabb erdélyi elbeszélôk címû kötetérôl már írtunk lapunkban. Most a Pallas-Akadémia Könyvkiadó friss kiadványa, A nyüzsgés a mélyben készteti soraira az ajánlót. A 29 hazai magyar elbeszélô egy- egy munkáját Bogdán László válogatta, ô jegyzi a bevezetôt is.

Ez esetben is eltöprenghetünk azon, ki miért van, illetve miért nincs jelen az antológiában, a válogató szempontjával azonban nemigen vitatkozhatunk: nyilvánosan elismeri, hogy ízlésszempontok vezérelték. Azoktól választott és azt az írást, akik illetve ami megtetszett neki. De jobb, ha errôl ôt magát idézzük az elôszóból: " Az elmúlt évtizedekben számtalan erdélyi rövidpróza- antológia jelent meg, melyekben egyként volt klasszikus novella, elbeszélés, történet, karcolat, anekdota és amit akartok. Ezekben természetesen van átfedés, de feltûnôbb, hogy mikor kik hiányoznak. 1989 elôtt mondjuk Nyirô, Makkai, Wass Albert nem jelenhetett volna meg, 1989 után mondjuk Kovács György, Hornyák vagy Huszár (?) nem jelent meg. Voltak, akik állandóan hiányoztak (Kolozsvári Grandpierre Emil, Ignácz Rózsa, Cseres Tibor vagy Kolozsvári Papp László). Voltak, akik hol feltûntek, hol meg nem, mint Deák Tamás, vagy Szávai Géza például, olyanok is, akik fel sem tûntek, mint Darkó István vagy Váradi B. László... És voltak azután olyanok, akiket nem elsôsorban elbeszélôként, hanem költôként tartottak számon (Szabédi, Jékely, Szilágyi Domokos, Lászlóffy Aladár, Szôcs Géza). A helyzetet különféle, ma már idiótának, infantilisnek tûnô tiltások is folyton nehezítették, aki elment, már nem számíthatott erdélyi írónak, nevét sem lehetett leírni.

Mindez indokolhatja válogatásunk önkényét, ámde nem csak errôl van szó.

...Ma végre elértünk oda, hogy itt, a tájainkon is igazolódhat ama elv, amely évtizedekig soha nem vehetôdött komolyan. No nem az értékelvû válogatás – azért itt még nem tartunk! – hanem az ízlésirányított..." Hát ennyi. S hogy Bogdán ízlésparancsa mire vezetett? A már említettek mellett a Daday Loránd, Káli István, Kisgyörgy Réka, Kozma Mária, Lôrincz György, Markovits Rodion, Palotás Dezsô, Pusztai János, Veress Zoltán nevével találkozhatunk a kötetben. Jó névsor, nem? De igen. Lehetne más is? Lehetne. Nincs antológia, amihez ne viszonyulhatnánk ily módon. Ettôl függetlenül érdekes, olvasmányos, színvonalas az összeállítás, a közel harmincoldalas elbeszéléstôl az oldalnyi karcolatig mûfajilag, terjedelmileg igen változatos a kiadvány anyaga. Bemutatásra belôle a legrövidebb írást emeljük ki.

N.M.K.

Darbó István

Érezte, hogy úgy fogy el belôle az alvás, mint a sivatag szélére kitett szivacsból a nedvesség. (Mert az álmot ilyennek képzelte: sötét, néha élénk színû fluidum, mely alkoholként halmozódik fel a testben, hogy aztán feloldódjék a vérben.) De azért szerette nagyon ezt a bizonytalanságot: se alvás, se ébrenlét. Annyira szokásává vált ez a félálom, hogy nem is érezte jól magát olyan napokon, mikor elmaradt. Sürgôs dolga sohasem akadt, s így mindig alkalma nyílt ébredése után percekig élvezni még behunyt szemmel az ébredést megelôzô pillanatok könnyû és boldog ernyedtségének emlékét.

Kinyitotta a szemét. A szobában sötét volt. Kereste a papucsát, s így jött rá (mert nem találta), hogy sötétség veszi körül.

Hasonló érzés fogta el, mint amikor hosszú délutáni alvásai az éjszakába nyúltak, s felébredve meglepte a fénynek a hiánya, a fényének, mely lefekvéskor még teljesen körülvette.

De ma délben feküdt le, ezért is volt most erôsebb ez a bizonytalanságérzés. Nem tudott rájönni, hogy hajnal van-e vagy este. Kissé tanácstalannak érezte magát.

Kinézett az ablakon. A város halvány fényei az éjszakát sejtették.

A ruháit kereste. Ekkor támadt az az érzése, hogy rajta kívül…

…

…igen, igen, szinte érzékelte, hogy nem egyedül van a szobában. Valaki, valami áll és figyeli a sötétbôl.

A kapcsolóhoz ugrott, s felkattintotta. Még sötétebbé vált a szoba, annyira, hogy az ablak körvonalai is eltûntek.

Botorkálva visszaindult az ágya felé, de félúton megállt. Nem mert továbbmenni, érezte, tudta, hogy valaki a háta mögött áll, már hideg leheletét is megérezte a tarkóján. Megfordulni sem volt ereje.

Hosszú percek teltek el így, míg végül minden erejét összeszedve, végsô erôfeszítés árán megfordult.

Torkából torz és rekedt ordítás szakadt fel, a rémületé.

*

A lemenô nap fényével volt tele a szoba, mikor fel- ébredt. Felöltözött, vette a kulcsait, kilépett a folyosóra, s elindult.

"Vajon mi lehet ez a karcolás végig a falon, itt a fejem fölött?… Tegnap mintha még nem láttam volna."

Korábban már jeleztük, újra városunk vendége lesz a kitûnô szentendrei festômûvész, a Munkácsy-díjas Aknay János. Második marosvásárhelyi egyéni tárlata jövô pénteken, november 25- én délután 5 órakor nyílik meg a Bernády Házban, elsôsorban a Szepessy László mûgyûjteményét képezô alkotásokból. A kiállításnyitón elhangzik Borbély László, a Dr. Bernády György Közmûvelôdési Alapítvány elnökének köszöntôje. A tárlatot megnyitja Novotny Tihamér és Nagy Miklós Kund. Közremûködik Sebestyén Aba színmûvész. Hogy a mûvészetbarátok milyen találkozásra számíthatnak az Aknay- kompozíciók bemutatása során, azt talán jól érzékeltetik az alábbi lírai fogantatású gondolatok.

Aranyló látványba mélyedek, a képbe beúsznak verssorok. És mondom magamban Pilinszkyvel: Angyal, ki vagy?/ Bukás? Emelkedés?... Majd újabb lírai töredék, mintha Kovács András Ferencet hallanám: Lajtorján járnak angyalok/ Egy sem hamis valódi mind/ Csupán a költô van gyalog/...Fölszentelt filozófusok/ Lajtorján lépnek angyalok/ Mindenki repdes lelkesen/ Csupán a költô van gyalog... És a festô? Vásznairól érkezik a válasz: angyalaival valahol ô is ott lebeg föld s ég között a Város felett. Költônek kellene lennem, akár az említettek, vagy mint az ecsetkezelô maga, hogy pár szavas metaforába tömörítsem mûvészete lényegét, angyalarcú kompozíciói, rovásjeles festményei emblematikus világát. Azt az évtizedek óta gazdagított festôi univerzumot, amelyben valóság és természetfölötti, szervesen egybefonódva, szférák zenéjét pendítve sugallja Aknay János hangulatait. A magunkéit is persze, jókedvünk tavaszát, szomorúságaink telét megannyi színben, formában, valós és látszólagos harmóniában. Gyakrabban az elôbbit, mert noha a Sors az immár Munkácsy-díjas alkotót sem kímélte, képei mégis többnyire a derû, a reménység jegyében fogantak. Erre vall lélekderítô koloritja, ezt segítik az egymásnak feszülô, egymással megbékülô nagy színmezôk, a zöldek, vörösek, kékek, sárgák, a narancs, lila, bíbor alakzatok absztraktba hajló lírai geometriája. Ami a mûvész környezete, a mûremekekkel, mûemlék épületekkel telített, varázsos Duna-parti település, Szentendre hatását is tanúsítja.

Aknay 1971-tôl él, alkot ott s építi páratlan következetességgel a másokéval összetéveszthetetlen életmûvét, amelybôl 1997-ben már kapott ízelítôt a marosvásárhelyi közönség. Akkor az is tudatosodhatott a Bolyaiak városában, hogy a szentendrei Vajda Lajos Stúdió alapembereként is hírnevet szerzett festô, az egykori MAMÛ (Marosvásárhelyi Mûhely) feltétlen híveként véglegesen szívébe zárta múzs&