Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Hét napja tart a víg diákélet az iskolákban, sajátos szimbiózist alkotva az elkeseredett-megmakacsolódott-megrettent pedagógusok munkabeszüntetésével. Napról napra hallunk új tárgyalásokról és új eredményekrôl, a tanügyi költségvetés igencsak nagy összeggel történô növelésérôl, mindeközben pedig egyik szemünk sír, a másik pedig nevet. Nem foglalkozunk a tárgyalópartner(ek) örökös övön aluli ütéseivel, azt megemlítjük csupán – a sztrájkdivat évtizedes, örök naftalinba készenlétbe helyezett trendjének e legutóbbi demonstrációja során talán elérnek némi, esetleg számottevô eredményt a tiltakozó tanügyi dolgozók. Ezért az egyik szemünk nevet.

Másrészt viszont köztudott a kevés (vagy majdnem semmi) anyagi hasznot (nem) hozó, az állami költségvetés mindenható szárnyai alá tartozó területek sanyarú helyzete, akár a tanügyre, akár az egészségügyre, akár pedig a kultúrára gondolunk. És talán ez utóbbié a legszomorúbb. Mert vitathatatlanul a legkevésbé látványos, ha sorvadásnak indul. És mivel kevésbé látványos, könnyebb kijátszani. Az oktatásügy, ha szorult helyzetbe jut, képes az erôdemonstációra – lásd az éppen történôket. Az alkalmazottak sztrájkolnak, tanítás nincsen, botrányszag keveredik az aggódó szülôk verejtékével. Az egészségügynek szintén van sztrájkpotenciálja, a hippokrateszi eskü megszegése pedig a szó szoros értelmében halálos fegyver, amivel játszadozni nem ajánlatos. A harmadik (igen) szegény gyermeknek, a Dezsôke szerepére kárhoztatott kultúrának azonban mi van a kezében végveszély, omló épületek, bebukó intézmények, fizetésfelejtések és mások esetén? A nagy büdös semmi – legfeljebb néhány, barátságosan lekezelô tarkónveregetés. Hiszen hányszor elôfordult már az évek, évtizedek folyamán, hogy szorult helyzet állt elô, amit pénz híján megoldani nem lehetett, hogy az összeomlás szélére jutott nemegy kulturális intézmény (a mûemlékekrôl inkább ne is essen szó...), hogy a fizetések hónapokat késtek, hogy színházi elôadások kerültek le a repertoárról és így tovább? Mit tehetett szegény értelmiségi? Sztrájkolt. Ám kit érdekelt az ô sztrájkja? Kit érdekel(ne), ha bezár a színház, ha elmaradnak a koncertek, mûvészeti estek, rendezvények, fesztiválok? Országos viszonylatban igencsak keveseket. A legfejesebb fejesek közül pedig még kevesebbet – e terület sorsa a mindenkori lapszélre söprés, éppen az elôbb említett védekezésképtelenség és látványmentesség okán. És az általános mûveletlenség, populizmus, szellemi tompaság okán. A remény általában erôt ad. Ez esetben reménykedjünk abban, hogy titokban nem a kultúrára szánt összegekbôl lopkodnak át a növelendô tanügyi költségvetésbe. És ez a másik szem reménye…

Románia gazdaságának helyzete jelenleg nem teszi lehetôvé a jelentôs béremelések finanszírozását, a tanügyi szakszervezeteknek tett ajánlat a legtöbb, amit a kormány megengedhet a gazdaság destabilizációja nélkül, jelentette ki Tariceanu miniszterelnök kedden, a parlamentben a jövô évi költségvetési tervezet fôbb elôírásait ismertetve.

A kormányfô természetesnek tartja, hogy a köztisztviselôi bérek emelése, az oktatásban dolgozók fizetésemelését is beleértve, egyszámjegyû legyen, mivel a kormány és a nemzeti bank 5,5-6 százalékra kívánja korlátozni az inflációt 2006-ban.

Tariceanu kifejtette, a 2006-os költségvetési tervezet kidolgozása az alkotmány 138-as cikkelye alapján történt, szem elôtt tartva Románia 2007-es integrációs célkitûzéseit, vagyis az infrastruktúra fejlesztését, a mezôgazdaság korszerûsítését, az oktatásügy és az egészségügy reformját, a határok biztonságossá tételét, a független igazságszolgáltatási rendszer megvalósítását.

(Mediafax)

A négy tanügyi szakszervezet területi vezetôi kedden úgy döntöttek, hogy folytatják az általános sztrájkot, mivel szerintük a kormány ajánlata nem felel meg követeléseiknek.

A sztrájkoló oktatók nem elégedtek meg a kormányajánlattal, az egyetemisták azonban abbahagyták az általános sztrájkot és hétfôtôl visszatértek az egyetemekre. A tanügyi szakszervezetek az 5 százalékos költségvetés mellett kétszázalékos havi prémiumot és egyéb járulékokat kérnek a törvényes elôírások és a kollektív munkaszerzôdés alapján, továbbá élelmiszerjegyeket, könyvtámogatást és internet-hozzáférést is követelnek.

A megyei sürgôsségi kórház vezetése több mint 10 millió eurós költségvetéssel szeretne új kórházépületet a SMURD-barakk helyébe. A pályázat már "átment" egy elôválogatáson, és november végén derül ki: lesz-e pénz az építkezésre.

A megyei sürgôsségi kórház adminisztratív igazgatója szerint idôszerû egy új kórház építése a jelenlegi SMURD- barakk helyébe, legalább két okból: egyrészt mivel az 1995-ben létesített barakkot éves idôtartamra szánták (ezt pedig már jócskán túllépte), illetve évi tízezer eset ellátására (ehelyett 25 ezer esetet látnak el), másrészt 2006. január 1-jétôl várhatóan regionális sürgôsségi kórházzá nyilvánítják a megyei kórházat, ez pedig színvonalasabb egészségügyi ellátást követel. Dr. Buicu Florin elmondta, hogy 10,7 millió euróra becsülik az összeget, amibôl felépíthetô és berendezhetô lesz a jelenlegi barakknál sokkal nagyobbra tervezett épület. A 10,7 millió eurós projekt kivitelezésére az egyik EU-s ország pénzalapjait pályázzák meg, a román kormány 2,6 millió euró önrésszel járul hozzá a költségekhez. Az alagsorból és négy emeletbôl álló új sürgôsségi kórházban kapna helyet az UPU-SMURD, a sürgôsségi ellátást biztosító termekkel, hat mûtôvel, valamint ide költöztetnék a gyermeksebészetet, a fül-orr-gégészetet, szemészetet, szájsebészetet. A részlegeket csúcstechnológiával látják el – hangsúlyozta Buicu. A helikopter és a hangár az új épület mellett marad, nem költöztetik el. Kérdésünkre, hogy áll-e rendelkezésre majd megfelelôen képzett személyzet, és hova alkalmazzák a különbözô szakterületeken dolgozó sebészeket, az igazgató kifejtette, hogy a jelenlegi sürgôsségi kórház részlegein dolgozó sebészeket veszik igénybe majd a sürgôsségi esetek ellátásához, de a személyzettel nem lesz gond. Mellesleg a SMURD-nál dolgozó, sürgôsségi ellátásban szakképzett orvosok felkészültsége kiváló.

A pályázat elbírálása november végére várható, ha nyertes lesz, akkor decemberben elkészítik a megvalósíthatósági tanulmányt, februárig a terveket és májusban sor kerül a kivitelezô kiválasztására szervezett versenytárgyalásra. Az építkezést 2006. decemberig, legkésôbb 2007. januárig befejezik. Kérdésünkre, hogy a barakk lebontása és az építkezés ideje alatt mi történik a SMURD-dal, hol látják el a sürgôsségi eseteket mintegy fél éven át, Buicu Florin elmondta, hogy a rohammentô-szolgálatot a megyei kórház földszintjére telepítik ideiglenesen.

Nyolcfôs kutatócsoport – Soós Zoltán régésszel és Bakonyi Regina budapesti régészhallgatóval – október folyamán feltárta a disznajói református templom egykori szentélyét. A helyi református templomot az 1830-as években erôsen átépítették, így a kelet-nyugat tájolású épület észak-dél tájolásúvá alakult. Ennek fô oka a régészek szerint egy erôsebb földrengés lehetett, erre utalnak a több helyen is megrepedezett falak.

Az ásatások során elôkerült az a 13. század végi, 14. század eleji régi, román stílusú szentély, melynek alapozása félkörív alakú (a régi szentély falait a járószint fölé szeretnék emelni). Itt találtak rá a 18. századi, barokk kori kriptára, amely ugyancsak feltárásra vár. A kutatások további folytatásához mintegy százmillió lejre lenne szükség a már eddigi negyvenmillió lej mellé. A templom belsejének feltárása egyelôre várat magára (egyrészt mert alapját lebetonozták, másrészt mert költséges munka állna a hátterében), esetleg a templom nagyobb lélegzetû felújítása során nyílna rá lehetôség – fejtette ki Soós Zoltán, aki még elmondta, hogy a templomtól száz méterre északi irányban található középkori udvarház körül is végeztek feltárásokat. Az épületet egy 1423-as irat erôdített udvarházként, castellumként említi, valamikor az Éltetô család birtokolta, most az Illyés család tulajdonában áll. A kilencvenes évek elejéig használt egykori udvarház pincerésze szinte teljes egészében megmaradt – kisebb átalakításokkal (az egyik pincerészt betöltötték), de ôrzi középkori formáját. Az emeleti rész hatvan százaléka, 100 négyzetméternyi terület használható. Állapota – fôleg a tetôszerkezete – viszont egyre inkább romlik.

A Ráth Károly Közalapítvány tervei közt szerepel a kúria megvásárlása, és ebben egy tájház és egy Felsô-Maros menti régészeti központ létrehozása. Az épület felújítása, restaurálása, a régi udvarház visszaállítása, a falkutatások 3-4 milliárd lejt és akár 10 évet is felemészthetnek, viszont az eredmény igencsak látványos lehet. Az udvarház berendezéseibôl elôkerült egy 17. századi erdélyi reneszánsz kályhacsempe, kályhaoromzat, találtak késô középkori piskóta alakú padlótéglákat és egy 15. századi famegmunkáló csákányt is. Hasonló cserepekre bukkantak Görgényszentimrén és Gyergyószárhegyen a tavalyi ásatásokkor. A tervezett tájház adna majd végleges otthont az itt talált régészeti leleteknek.

Sztrájkoló pedagógusok? Mit is jelent ez? Olyan pedagógust, aki nem megy iskolába, aki nem végzi "szent" kötelességét. "Szent kötelesség", ez igaz, hiszen gyerekeket tanítunk, akik nem hibásak semmiért. De vállaltuk ezt a sztrájkot, anyagi helyzetünk javításában reménykedve (legyünk ôszinték). Ugyanakkor egy korszerû tanügyi rendszert is akarunk mint pedagógusok, de mint szülôk is, mivel a mi gyerekeink is szenvednek a jelenlegi tantervek túlkapásai miatt. Követeléseinket most is jogosnak tartjuk. Arra viszont, hogy a politikai pártok eszközként is a maguk javára használnak a "koncért" való harcban, nem gondoltunk.

Igazunk tudatában vállaltuk a munkakonfliktust. Íme az eredmény: milliárdos összegek a képernyôn: 5%-os bruttó nemzeti össztermék és ellenszenv a szülôk részérôl.

Állítsuk föl tehát a mérleget, amely köznapi nyelvre lefordítva így néz ki:

– A BNÖ 5%-os infrastrukturális befektetésbôl a falusi I-VIII. osztályos iskolák sem Maros, sem Botosani, sem Tulcea megyébôl nem fognak részesülni, legfennebb az egyetemek vagy nagy iskolaközpontok. Legalábbis az eddigi tapasztalat ezt mutatja.

– A 2006. január 1-jétôl érvényes 5%- os fizetésemelés pénzben kifejezve 200.000-500.000 lejig terjedô összeg. 2006 szeptembere pedig még hol van a 3%-kal? Ezt az összeget a kormány könnyen felajánlhatta, hiszen a sztrájkolók fizetése az államkasszában maradt, és fedi a 2006-os esztendôre vállalt emelést.

– A harmadik hangzatos ígéret a 2001–2004-es idôszakra hibásan kiszámolt fizetéskülönbözet visszatérítése 36 hónap alatt. Vajon ez a számítás az inflációt figyelembe vette?

Ezek a tények. Úgy érezzük, hogy a sztrájkoló pedagógusokat a kormány még az eddigieknél is jobban megalázta.

Hogy meddig tart a sztrájk, azt az egyre "laposodó" pénztárcánk fogja meghatározni.

Oltean Péter Anna, a Jeddi Általános Iskola pedagógusai nevében

MTI) Józsa László, a szerbiai Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke védelmébe vette a vajdasági magyar veteránokat, s a Dnevnik címû újvidéki napilapnak adott keddi interjúban túlzottnak és alaptalannak nevezte a honvédek szabadkai találkozója miatt elhangzott vádakat.

(Józsa rávilágított arra, hogy a hiedelmekkel ellentétben a "honvéd" kifejezés nem egy szervezetet takar, hanem magyarul katonát jelent. Ezért is tartja az MNT elnöke túlzásnak azt, hogy Bojan Kostres vajdasági parlamenti elnök a "szervezet" betiltását követelte. Józsa kifejtette, hogy szombaton Szabadkán "közel ötven idôs ember találkozott, mert életük alkonyán emlékezni kívántak azokra az idôkre, amikor besorozták ôket tartalékos katonáknak, és részt vettek a II. világháborúban, valahol a keleti fronton a szovjet csapatok ellen harcolva".

"Ezek a tények, és minden következtetést e tényekbôl kell levonni. Ugyanakkor szerintem ez az esemény nem annyira jelentôs, és nem alkalmas téves értelmezésekre és elferdített kommentárokra. Fôleg ha ma már nincs semmilyen összefüggésben ideológiai indíttatással, nincs köze a fasizmushoz. Kiváltképpen azért, mert a keleti fronton harcoló csapatok sem ideológiai, hanem hódító megfontolásból vettek részt a háborúban. Ezzel nem mentem fel azokat, akik felelôsek a II. világháború elindításáért, eszembe sem jutott ilyesmi, de szerintem tiszteletben kellene tartani ezeknek az embereknek a jogát ahhoz, hogy életük alkonyán évente egyszer találkozhassanak" – mondta az MNT elnöke.

Józsa hangsúlyozta, hogy a saját és nem az MNT véleményét mondta el, a tanács ugyanis nem óhajt foglalkozni a honvédtalálkozóval. Amennyiben megtagadnák a találkozás jogát a honvédektôl, akkor meg kellene vonni ezt a jogot másoktól is, akik részt vettek "valamiféle eseményekben" – jegyezte meg a magyar politikus, gyaníthatóan az évente tartott Ravno Gora-i csetniktalálkozókra utalva.

Szembetûnô, hogy a tavaly májusban tartott elsô honvédtalálkozóhoz képest ezúttal Szerbiában sokkal kevesebb a magyar veteránok összejövetelét bíráló hang. Egyes vajdasági politikai pártok és vezetôk hétvégi elítélô és "fasisztázó" nyilatkozatai óta nemigen voltak bírálatok, belgrádi politikai vezetôk pedig szinte nem is reagáltak rá. Egyesek szerint ez részben azzal magyarázható, hogy a szerb parlament az idén rehabilitálta a királypárti csetnikmozgalmat, – amelyet a szerbiai közvélemény nagy része a Horthy- hadsereghez hasonlóan fasisztának tart –, és az idén elsô ízben a kormány védnökségével tartották meg a Ravno Gora-i csetniktalálkozót.

Az európai uniós országokban jelentôsen eltér a gyakorlat a minimálbér meghatározását illetôen. A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumban az MTI érdeklôdésére elmondták: Csehországban például az egyes munkakörök szerinti 12 elemû kötelezô bértarifa rendszert alkalmaznak.

Ebben a rendszerben a legalacsonyabb tétel az országosan kötelezô minimálbér, a legfelsô kötelezô tétel ennek több mint kétszerese. A minimálbér összegét nem az érdekegyeztetô partnerek állapítják meg, mint Magyarországon, hanem a kormány az árindex alapján. Máltán szintén kötelezô bértarifákat alkalmaznak, itt 16 szakterületre írnak elô kötelezô minimumokat.

Nincs valamennyi európai uniós tagállamban jogszabályban elôírt országos minimálbér. Több államban ágazati kollektív szerzôdések garantálják a legkisebb keresetet. Ilyen ország Ausztria, Dánia, Finnország, Németország, Olaszország, Svédország. Országos ágazatközi kollektív szerzôdésben rendezik a kérdést Belgiumban és Görögországban.

Az országosan kötelezô minimálbért is különféle módon határozzák meg az egyes országokban. Franciaországban például évente, de nyáron igazítják a minimálbért az inflációhoz, illetve a fizikai munkavállalók órabér-emelkedéséhez.

Spanyolországban általában szintén évente emelik a minimálbért, de ha az infláció magasabb a tervezettnél, akkor félévente is lehetséges ez.

Portugáliában a szociális párbeszéd bizottsággal konzultálva dönt a kormány évente az emelésrôl. Az Egyesült Királyságban az alacsony bérek bizottságának javaslata alapján döntenek a legkisebb bérrôl.

Írországban a miniszteri rendelettel elôírt minimálbér teljesítése alól a munkaügyi bíróság határozata alapján legfeljebb egy évre felmentést kaphat a munkáltató.

Lengyelországban hasonlít a magyar gyakorlathoz a minimálbér meghatározása. A kormány a munkaadói és munkavállalói képviseletekkel együtt, a szociális és gazdasági bizottságban dönt az emelésrôl. Amennyiben nem sikerül megegyezni, a kormány önállóan dönt. Az elôzô kormányzati idôszakban Magyarországon is lehetôség volt erre, de a jelenlegi kormányzat visszaállította az Országos Érdekegyeztetô Tanács a minimálbérre vonatkozó kizárólagos jogosítványát. Lengyelországban például az idei évre nem tudtak megegyezni a szociális partnerek az emelés összegében, ezért a kormány döntött.

A szlovák szisztéma hasonló. Ebben az országban szintén a közös döntés a cél, de például az utóbbi években nem sikerült kölcsönösen elfogadható mértékben megegyezni. Ezért a kormány döntött az emelésrôl.

Szlovéniában a gazdasági és szociális tanácsban az utóbbi években sikerült megegyezni a minimálbér emelésérôl, a tárgyalásnál a tárgyévben feltételezett inflációt, illetve a korábbi év GDP- javulását veszik figyelembe.

Az amerikai szenátus demokrata párti kisebbségi frakciójának vezetôi az iraki csapatkivonás menetrendjének elôterjesztését követelték George W. Bush elnöktôl. A demokrata szenátorok hétfôn közzétett nyilatkozata szerint Bush köteles egyértelmûen közölni az irakiakkal, hogy az amerikai csapatok nem maradhatnak örökké az országukban, és be kell terjesztenie a kongresszusnak egy konkrét, az iraki küldetés sikeres befejezésére összpontosító akciótervet.

Katonáink megérdemlik, hogy kidolgozásra kerüljön egy ilyen, az általuk hozott áldozatnak értelmet adó stratégia – jelentette ki Harry Read, a demokraták szenátusi vezetôje. Miután Irakban már több mint 2050 amerikai katona halt meg, 250 milliárd dollárnál is többet költöttek, s a háború vége még csak nem is látszik, az Egyesült Államok nem engedheti meg magának, hogy folytassa eddigi irányvonalát – tette hozzá.

A mindenkirôl gondoskodó állam elvén nem változtattak, holott ez az állam minden eresztékében recseg-ropog, s ezért frissen kellene gittelni. A siralmas államháztartást új adókkal szándékoznak gyógyítani, s nem megtakarításokkal, ami az árnyékgazdaságot és a tôke külföldre menekülését erôsítheti – írta az NZZ am Sonntag.

A konzervatív pártok (CDU, CSU) és a szociáldemokraták (SPD) tervezett nagykoalíciójának csúcsvezetôi a hét végén alternatíva nélkülinek minôsítették a jelentôs adóemeléseket s azt, hogy a jövô évben alkotmányba ütközô költségvetést akarnak elfogadni. Maga Angela Merkel, a konzervatívok kijelölt kancellárja a szövetségi köztársaság történetében példátlan esetnek minôsítette az alkotmányellenes költségvetést.

Az alkotmánybíróság megállapíthatja ugyan az alkotmánysértés tényét, de állásfoglalása nem jár szankciókkal. Franz Müntefering, hivatalából távozó SPD-elnök szerint alkotmányba nem ütközô költségvetést csak úgy tudnának összeállítani, ha 30 milliárd euró értékben egyszeri intézkedésként vagyont bocsátanának áruba, de erre a bevételi forrásra az elkövetkezendô években még szükség lesz.

A koalíciós megállapodást pénteken este véglegesítették négyhetes tárgyalások után, s a tervek szerint november 18-án írnák alá, amennyiben a pártkongresszusok is jóváhagyják azt. Kancellárt november 22-én választhat a parlamenti alsóház, a Bundestag, Angela Merkel kereszténydemokrata pártelnök személyében elôször ülne Németországban nô a kancellári székben. A konzervatívok és a szociáldemokraták azért kényszerültek leülni egymással tárgyalni, mert külön-külön egyiküknek sem sikerült életképes koalícióhoz elegendô partnert találni. A háború utáni német történelemben ez lenne a második nagykoalíció, az elsô 1966 és 1969 között kormányzott.

A nagykoalíciós partnerek azt hangsúlyozzák, hogy az alkotmánysértô költségvetéssel levegôhöz akarják juttatni az országot, a gazdaságot élénkíteni akarják, mielôtt hozzálátnak a 2007-es célok megvalósításához. 2007-ben lépne életbe a megállapodás egyik legvitatottabb pontja, az általános forgalmi adó (áfa) felsô, 16 százalékos kulcsának megemelése 19 százalékra. A többletbevétel egy része a szövetség és a tartományok költségvetésébe kerülne, egy másik része a munkabérek járulékainak a csökkentését szolgálná. Általános sirám, hogy az ország versenyképességét rontják a magas munkaköltségek. A nagykoalíciós kormány 2007- ben ismét teljesíteni akarja azt az euróövezeti elôírást is, amelynek értelmében a GDP-hez viszonyított államháztartási hiánynak nem szabad meghaladnia a három százalékot. A kormány 25 milliárdos, növekedést serkentô "jövôalappal" is kísérletezik, s ennek finanszírozása érdekében hozzányúlnának a német aranytartalékokhoz, folytatnák az állami vagyon privatizálását, felhasználnák a vasút, a Bahn AG esetleges tôzsdei bevezetésébôl származó bevételeket is.

Az ENSZ 1995-re hirdette meg a tolerancia (a türelmesség, elfogadókészség) évét, s azóta november 16-án emlékezünk meg a tolerancia napjáról. Az ENSZ kulturális világszervezete, az UNESCO – amelytôl az ötlet származik – a tolerancia hiányát mutató kedvezôtlen jelenségek között említi az etnikai konfliktusok kiélezôdését, a kisebbségek megkülönböztetését, valamint az idegengyûlölet megnyilvánulásait, elsôsorban a menekültekkel és a menedékkérôkkel szemben. Egy toleráns társadalom alapja az egymás iránti kölcsönös tisztelet, a nevelés feladata pedig az, hogy a részvét helyett a hátrányos helyzetûek segítésében való részvételre buzdítson.

Kommentár

A politikai maszlagokból alaposan kijut nekünk. A legfrissebb: "jól értesült" hírforrás szerint az Ovidiu Sincai Intézet egy úgynevezett
"figyelmeztetô" jelentést küldött a Szociáldemokrata Párt állandó bürójának. A dokumentum természetesen titkos, nem a közvéleménynek szánták, de mint nálunk történni szokott, mégis mindenki tud róla.

Hogy mire is figyelmeztet a szupertitkos jelentés? Nos, nem egyébre, mint arra, hogy a pészédések féljenek, de nagyon, Traian Basescutól. Ugyanis – a leírás szerint – Basescu "borzasztó erôs" vezetô, aki képes erôvel (vagy talán erôszakkal) megváltoztatni a politikai paletta színösszetételét. Az ominózus dokumentum címe "Traian Basescu egyre erôsödô önkényeskedô magatartása", és az, hogy élete legfôbb célja, hogy "tönkretegye a Patriciu–Tariceanu-féle PNL-csoportosulást", illetve, hogy ebbôl a formációból "bábalakulatot csináljon", amelyet aztán úgy manipulálhat, ahogy úri kedve diktálja. A "nemes" cél elérése érdekében az államelnök több forgatókönyvet is kidolgozott. Ezek közül az egyik "a szakszervezeti államcsíny" (lovitura de stat sindicala), amelyet a PD-s miniszterek vezényelnek, és a sztrájkkal olyan szociális nyomást gyakorolnak a miniszterelnökre, amely nyomán kénytelen lesz lemondani. Igaz, hogy az államelnök már egyszer megpróbálta lemondásra kényszeríteni, de Tariceanu egy ideig tangózott oda-vissza, végül mégsem mondott le, pedig biz’istenre ígérte, hogy a lemondási szándéka végleges és visszavonhatatlan.

Nos, az elnök belekalkulálta ezt a lehetôséget is a sátáni stratégiába, mert, ha Tariceanu megint megmakacsolja magát és azért sem mond le, akkor majd azzal provokál ki politikai válságot, hogy nem hirdeti ki a jövô évi költségvetést. Basescu leleményessége azonban még itt sem ér véget. A forgatókönyv szerint, ha ez a variáns is csôdöt mond, akkor a pédés miniszterek kilépnek a kormányból, ergo, elôrehozott választásokat kell tartani.

Az ugyancsak titkos, nevenincs jelentéskészítô azt is tudni véli, hogy az államfô komoly akciókat tervez az intézmények közötti alkotmányos viszonyok módosítására, ugyancsak saját hatalmát erôsítendô. Ezt szolgálja az egykamarás parlament szorgalmazása; a referendumtörvény módosítására irányuló törekvések és az elnöki rendszer bevezetése. A honatyák mind az elnöki "akolban" (tarc) lesznek, ô maga pedig "direkt kommunikál majd a néppel". Sôt, a dokumentum egyenesen II. Károlyhoz hasonlítja, mert állítólag a közintézmények hatáskörének csökkentésén ügyködik, s miközben mindent megtesz, hogy gyengítse az állami intézmények, a politikai pártok autoritását, a "nemzet megmentôjének" szerepében tetszeleg. A sajtóról sem feledkezik meg a szerzô, azt állítja, hogy a mass média megosztása is célja Basescunak, illetve lesz majd pró Basescu és kontra Basescu sajtó.

Ezek után pedig a rejtélyes jelentéstevô azt ajánlja a PSD-nek, hogy próbálja meg csökkenteni a szakszervezetek kormányra nehezedô nyomását, ezzel Tariceanut és Patriciut támogassa. Ha nem teszi meg, a következô célpont a PSD lesz, s akkor majd megnézhetik magukat.

Érdekes dokumentum. Érdekes a tartalma is, ami ugyan eddig sem volt számunkra rejtély, mert az elnök nem csinált titkot abból, hogy tetszése szerint manipuláljon, hogy elôrehozott választásokkal riogassa, sôt, "immorális" módszerektôl sem riadva vissza, zsarolja a koalíciós pártokat. Azt is tudja mindenki, hogy – finoman szólva – nem kedveli Tariceanut. De azt is, hogy úgy viselkedik, mintha kormányfô volna, pártelnök, akár Délkelet-Európa hopmestere. Amit nem tudunk, csak sejthetjük, az az, hogy ki akar ezzel a szupertitkosan nyilvános dokumentummal manipulálni.

De mint minden titok, ez is kiderül egyszer. Addig is az elnök manipulál, a kormányfô teszi magát, hogy nem veszi észre, a politikai pártok marakodnak, az ellenzék uszít a kisebbségi törvény ellen, az RMDSZ nem tudni mire vár. A "választó-polgárokat" pedig megeheti a fene, a nagy tél, a csillagos égig érô számlák. Majd a következô választási kampányban rájuk is gondolnak. Addig rágják csak a gumicsontokat.

Két napja megkezdték a hivatalos aláírásgyûjtést, jelentette be tegnap sajtótájékoztatón Tôkés András, a Magyar Polgári Szövetség országos alelnöke és Berekméri Sándor megyei elnök. Ahhoz, hogy hivatalosan bejegyezzék a politikai formációt, amelyet Magyar Polgári Pártnak fognak nevezni, a törvény értelmében 28 ezer aláírásra van szükségük, az ország 18 megyéjébôl, plusz Bukarestbôl, megyénként legalább 700 aláírásra.

Az MPSZ-vezetôk szerint január 15-ig sikerül befejezniük az aláírásgyûjtést, most nem szorít az idô, mint a tavalyi helyhatósági választások elôtt, és, mint mondták, remélik, sikerül a harmadik nekifutásra bejegyeztetni, annál inkább, mert ezúttal nem a Központi Választási Iroda, hanem a bíróság fog dönteni.

Hogy miért van szükség erre a pártra, amely "propaganda szempontból egységbontó lehet"? – tette fel a kérdést Tôkés András és válaszolt is rá. Azért, hogy a "valós vagy elôrehozott" parlamenti választásokon megadják az erdélyi magyarságnak a választás szabadságát. Tôkés szerint az RMDSZ-szel közös listákon kell indulni – a szlovák mintát követve – , különben nincs esélyük. A felvetésre, hogy ezzel a lépéssel veszélyeztethetik azt, hogy a magyarságnak parlamenti képviselete legyen, elismerték, ha nem sikerül közös listákat kialakítani, ez a veszély fennállhat.

Mint mondták, az RMDSZ eddig szabotálta egy alternatív magyar politikai párt megjelenését, de ha sikerül bejegyeztetni, nem lesz más választása, el kell fogadnia ôket. Véleményük szerint, ha a magyarságnak megadják a választás lehetôségét, sokkal többen el fognak menni szavazni.

A kérdésre, hogy ha az RMDSZ-szel problémájuk van, miért akarnak közös listát, kijelentették: nem az RMDSZ programjával van gond, hiszen abban benne van a háromszintû autonómia, vagy a valós demokráciáért való harc, csak éppen elfeledkeztek ezekrôl. Berekméri szerint nem a programmal van baj, hanem "az RMDSZ talibánjaival". Mint mondták, biztosra veszik, hogy az RMDSZ ismét "obstrukcionálni fogja" az akciójukat. Ugyanakkor a Népi Akció segítségét kérik majd, mert "sok a közös célkitûzésük".

Itt állok, másként nem ehetek

Bizony ilyenek is vannak a naptárban, bár lényegesen ritkábban ihletnek traccsra. A közbeszéd érthetôen inkább "a piros betûs hétköznapok" szókapcsolat mellett teszi le a garast. Egy régóta áhított nyelvespuszi, egy szentlélekként várt telitalálat a 6/49-esen, egy nem remélt 13. nyugdíj avagy fizetés, az anyós sikertelen hangszálmûtéte, a cég ajándékaként felajánlott záróra utáni nagyfröccs, esküdt ellenségünk kiimádkozott bokaficama, a Maris világsajtót feje tetejére állító hét közi gyôzelme a Chelsea fölött a Bölöni-stadion zöld gyepén, polgármesterünk hôstenor szólója az 52. zsoltár intonálásakor maszatolják vérvörösre kalendáriumunk konvenció szerint többnyire piszkosszürkére "drukkolt" lapjait.

Kötelességszerû evickélésünk a történelemben, nemritkán kiharcolt fájrámtjaink átszínezésére is rákényszerített. Hányatott sorsú hazácskánkban már régóta nem hozsánnázunk május 10-én, a "Traiasca regele!" csatakiáltás harsány mûvelôi számban erôsen megcsappantak s a méltatlan utódok inkább drága importborstöréssel kedveskednek az újra felfedezett, idôs uralkodónak cimpamagasságban. Augusztus 23-ára, az antifasiszta és antiimperialista nemzeti revolúció debütnapjára sem pazaroljuk a szót, amióta permanens feloldozást kaptunk miccsre-sörre, lupuhintára és január 26-áról is úgy hallgatunk a tîrgovistei karácsonyi golyószórás óta, mint kóborkutya- ürülék a községi legelôn. Bûnös célzatossággal már régóta mosásba küldtük november 7-ét, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom gyôzelmének márványba vésett dátumát, amikor is felelôtlen és felelôsség nélküli ifjúságunk piros nyakkendôs éveiben, zárt sorokban felvonulva, legalább 200 méteren keresztül (a díszemelvény hosszában) tele torokból üvöltve fogadhattunk harcosságot, kitartást, pártosságot Sztálin, Bulganyin, Hruscsov és más elvtársak fantom méretû portréinak. Aznap nem kukorékolt a bagoly, nem huhogott a kakas, nem fújt a gyár, nem nyitott idô elôtt és nem zárt idôben a kocsma, nem volt tanítás egy teljes napig. Kétlem, hogy pedagógus céhem jelenlegi szakszervezeti vezetôi közül akkoron, akár egy is ott menetelt volna velünk. Nem feszes tartása miatt. Egyszerûen abszolút objektív okokból, gólyáik késleltetése mián. Így tehát a tanügyben kirobbantott általános munkabeszüntetés idôpontja semmiképpen sem írható zavaros agyú nosztalgiázók számlájára. A szakág reális helyzetét alaposan ismerô, elemzô, az európai integrálódást célzó közeljövô követelményeit megvalósítani szándékozó líderek nyomták meg ezúttal a startpisztoly ravaszát. Ország-világ elôtt kinyilvánítván, hogy a társadalom peremén jegelt kasztunk az elnöki üzenet (Sa traiti bine!) tartalmi elemeit is szívesen felfedezné, miután szlogenjét példásan elsajátította. Decens életvitelre, szociális súlyunk tárgyilagos elismerésére, országépítô feladataink megvalósításához nélkülözhetetlenül szükséges munkakörülményeink megteremtésére vágyunk. Nem tegnap, tegnapelôtt óta. Nem a "hol a piros, itt a piros" szintû átverések vég nélküli áldozatainak sorába állnánk be immár sokadszorra. Nem szeretnénk a GDP munkakönyves páriáinak szerepében tetszelegni életfogytiglan. Szívesen bizonyítanánk fûnek-fának, hogy banális banktisztviselôk, képlékeny meggyôzôdésû és labilis orientációjú közméltóságok jövedelmeit is képesek lennénk értelmesen adminisztrálni. Készséggel vernénk dobra, hogy kulturális, informacionális igényeink rég túlléptek a szappanoperák szintjén. 100 éves Attilaként szép ruhában járnánk- kelnénk napestig és esküszöm, hogy akár 5 froncsit sem sajnálnánk egy kuglerért. Még ha kajajegyekkel kellene törlesztenünk az extraélvezetért.

Rövid rádiós kommüniké szakítja félbe szabadra eresztett gondolataimat. Ha jók leszünk – szól az üzenet – pipettán adagolva kapunk még néhány cseppnyit a PIB-bôl és kp-ban még 3 minôségi hosszúnyakúra valót. Kétfelé osztva, hogy "rossz májunkat" meg ne viselje. S ennek fejében mars, azonnal a katedrához! Krétát, vonalzót, kémcsövet, földgömböt kézbe! Egy-kettô, egy-kettô!

Marékba gyûjtöm a morzsákat és engedelmeskedem. Nemsokára rájuk fanyalodhatom. A pezsgôs vacsorát elnapolom a következô sztrájk utánra. Tiszta szerencsém, hogy nem november 7-én születtem, sôt nem is esküdtem, nem is kereszteltem ezen a napon.

Vélemény

Rossz lóra tett, aki nem tudott, vagy nem akart magánvállalkozásba kezdeni a 90-es változások után. Nem tudott, mert megroggyant egészsége, elôrehaladott kora, esetleg félénksége, alkata gátolta. Nem akart, mert hivatása, szakmája – amit folytatni kívánt – nem tette lehetôvé. Azt remélte, hogy az embertelen diktatúra után a nép választotta vezetôk majd arra is figyelnek, hogy az államtól kapott fizetésbôl, nyugdíjból, támogatásból európai polgárhoz méltóan élhet.

Eltelt 15 esztendô a szépreményû változások óta, kormányok és pártok váltogatták egymást a hatalmon, miközben rohamosan csökkent az állami alkalmazottak bérének vásárlóereje. Egyre több állami fizetésbôl élô család túlélési stratégiákkal lebeg – hónapról hónapra – a létminimum határán. További elszegényedésüket a létfenntartásra korlátozott igényeik még drasztikusabb csökkenésével próbálják megelôzni. Az élelmiszerekbôl csak az olcsóbbakra jut, spórolni kell a világítással és a fûtéssel a lakásban, a hideg és a meleg vízzel, nem jut téli csizmára, magas szárú cipôre, bábszínházbérletre stb. Így tengôdik ebben az országban több millió család, ahol két – gyakran diplomás – keresô állami fizetésébôl csupán a legszerényebb igények kielégítésére futja.

Arról szólni is csak szégyenkezve lehet, hogy milyen állami támogatást kapnak a munkanélküliség, betegség, alkoholizmus, csökkent munkaképesség sújtotta családok, vagy ahol egy szülôre hárul több gyermek eltartása.

Drámai méreteket kezd ölteni az országban a gyermekszegénység, ôk az elsô számú kárvallottai az életszínvonal folyamatos csökkenésének. Ezeknek az iskolás gyermekeknek nem pakolnak tízórait, nincs pénzük az osztálykirándulásra, rosszul látják a táblát, mert nem jut szemüvegre, vagy azért hiányoznak, mert lejött az egyetlen cipôjük talpa. Ha falun élnek, semmi esélyük sincs a továbbtanulásra.

Halmozottan hátrányos a helyzete annak, akinek az anyanyelve és a neve magyar, vagy magyar nyelven végezte a tanulmányait. A jól fizetô állások elnyerésében nincs sok esélye egy kisebbséghez tartozónak. Még akkor sem, ha vetélytársainál vastagabbra tömi az ilyenkor elvárt borítékot.

Kormányok mennek, kormányok jönnek, de minálunk nem téma a "fix" fizetésbôl élô polgárok szegénysége, a beteg ember nyomorúsága, az elesettek kitaszítottsága. A vezetôk a hatalomért verekednek, vagyonosodnak és port hintenek, félrevezetnek polgárt és uniós biztost, kijátszanak törvényt és szövetségest. Dúlnak a "csókos ütközetek", miközben sem figyelmesség, sem jó szándék nem marad a hétköznapi ember szerény igényeinek tiszteletben tartására. A szociális érzékenységnek, a lehajlásnak nyoma sincsen. A választópolgár – akinek a szavazatáért a terhek könnyítését ígérték – egyre csökkenô életszínvonala senkit sem érdekel. Folyamatosan emelik az adókat, díjakat, nônek a költségek, nincs gyógyszertámogatás és napról napra nô az elkeseredés, a bizalmatlanság.

Magyarázkodás és vádaskodás, fölényes handabandázás a válasz a növekvô elégedetlenségre. A kiélezett helyzetekben elôbukkan a – hol az egyik, hol a másik tárcánál – felelôs pártfunkcionárius szánalmas hozzá nem értése, elkeserítô közömbössége.

Lao ce írja a hûtlen vezetôrôl: "A kicsinyek tudják, hogy vannak nagyok. Szerették, felemelték, aztán rettegték, végül megvetették."

Szent István király – miközben Európába vezette katolikussá térített országát és Szûz Mária oltalmába ajánlotta népét – megpróbálta felszámolni a szegénységet, enyhíteni a nélkülözést, csökkenteni az egyenlôtlenségeket. Róla mondják, hogy nagysága, embersége, igazságossága felszabadította az emberekben rejlô jót. Az érzelmi intelligenciával rendelkezô vezetôk jól motiváltak, értékes, vonzó célokat találtak a népnek, az emberekkel kialakított kölcsönös bizalom és együttmûködés légkörében.

Meghalt Mátyás király, oda az igazság – mondták. Manapság a választott "királyaink" körében már nem divat az ország szegénységérôl tájékozódni, álruhában körülnézni a létminimum határán élô sok millió család háza táján. A fél ország nélkülözése, gyermekek, pályakezdôk, köztisztviselôk, állami fizetésbôl tengôdôk, éhezô nyugdíjasok szegénysége – az uniós csatlakozás lázas készülôdései közepette – nem érdekli a vezetést. Azt pedig nap mint nap tapasztaljuk, hogy a cinikus nemtörôdömség, a beváltatlan ígéretek mekkora közömbösséget, fásultságot, sôt néha mennyi rosszat, gonoszságot szabadítanak ki a lelkekbôl. A disszonáns vezetés közönyt, rosszkedvet, pesszimizmust, kiábrándultságot, rossz hangulatot, elkeseredést szül. Akárcsak Harry Potter dementor figurája, aki kiszívja a körülötte levô légkörbôl a békét, a reményt és a boldogságot.

Akinél szakad a kötél, elviselhetetlenné válik a rossz közérzet, a nélkülözések, lemondások megalázottsága, az szedheti a sátorfáját más tájak felé, egy emberségesebb, decensebb élet reményében. A gyûlölködés szításával, módszeres sanyargatásunkkal mintha sötét erôk szövetkeznének alattomos elûzetésünkre, lassú felszámolásunkra. Pedig tudhatnák, hogy csökönyös a magyar, konok a székely, túlélte a tatár, a török pusztítását. Összeszorított fogakkal, makacsul megveti a lábát ôsei földjén, dolgozik reggeltôl napestig és belekapaszkodik a szülôföld szépségébe, hagyományai örömébe, hôsei és nagyjai emlékébe, a közösségek és a hit összetartó erejébe.

"Ímé elbocsátalak titeket, mint juhokat a farkasok közé, legyetek azért okosak, mint a kígyók és szelídek mint a galambok." Mt,10,16

November elsô szombatja az elmúlt években hagyományteremtô zarándoklattá lett. November elsô szombatján Dévára zarándokol a Dávid Ferenc emléke elôtt tisztelgô ember, hogy az unitárius egyház megalapítója és elsô püspökének börtöncellájában, a síremléke elôtt kegyelettel egy szál gyertyát és egy virágot helyezzen el. Talán nem túlzás, ha azt állítom, hogy csak kétféle unitárius létezik: egy, aki volt Dávid Ferenc börtöncellájában és az, aki még nem volt. Egyházalapítónk tiszteletéhez mindenképpen hozzátartozik, hogy életünkben legalább egyszer ellátogassunk a dévai várhoz és a lelki szemeink elôtt megjelenjen Dávid Ferencnek, az aggastyán, de örök fiatal lelkû prófétának az alakja, szelleme lelkünket átkarolja és biztasson, hogy az ô szavai megszólaljanak lelkünkben: "szárnyad van, lelkem, meg ne tagadd magad"! A zarándoklat lelki élményt, lelki utazást, s fôleg lelki feltöltôdést jelent. A ma embere pedig szomjúhozza a vallásos lelki élményt, a feltöltôdést.

Egyre kiüresedôbb, egyre felszínesebb, visszahúzódóbb, a kicsinyrendûséggel vagy felsôbbrendûséggel küszködô, elmagányosodó világunkban az ember lelke sivár, üres, kopott, nyomott, érzéketlenné válhat oly könnyen és oly hamar. Manapság a lelki értékekre is sokan úgy tekintünk, mint amelyek megvásárolhatóak, mint amelyekre szert lehet tenni lelki megtisztulás nélkül. Pedig egyértelmû, hogy megváltás nélkül nincs üdvözülés és üdvözülés nélkül nincs örök élet. Vajon értjük, van valóságüzenete, életszíne ezeknek a szavaknak, fogalmaknak ...? Mint ahogy nem lehet a tudást tanulás nélkül megszerezni, úgy a lelki kincseket sem lehet a lelki megtisztulás nélkül megvalósítani. A lelki kincsek nem megszerezhetôek, de megvalósíthatóak, nem megvásárolhatóak, de megélhetôek. El nem adhatóak, ki nem árusíthatóak. A kérdés talán feltehetô úgy is, hogy vajon ezekre a lelki kincsekre szüksége van-e a ma világának? Vagy talán így is: ezek a lelki kincsek hogyan tudnak érvényt szerezni maguknak a ma világában ? Hiszen a ragadozó életforma, az erôszakos hatalmaskodás érvényt szerezhet nap mint nap a lelki értékek fölött – állapíthatjuk meg sokszor elcsüggedten. Vajon a lelki kincsek, vallásos értékeink csupán az elképzelésünkben, szép, de törékeny, megvalósíthatatlan álmainkban, a mesék világában, elalvás elôtti álomra készülô estéli imádságainkban léteznek csupán, vagy bezárva a templomokba? A kérdést úgy is megfogalmazhatjuk, hogy az élô vallásosság mintha kiszorult volna a mindennapi életünkbôl, mert úgy tûnik, hogy nincs szükségünk rá..., legalábbis ezt sugallják nekünk a mindennapok, ha nem jól értelmezzük az életüzenetet. A kérdést feltehetjük úgy is, hogy vajon a jézusi tanítások hol és hogyan, mikor valósulnak meg mindennapi életünkben, Dávid Ferenc szelleme hol érhetô tetten a mindennapi életünkben? A lelki kincsek oly ritkán csillannak fel életünkben, vagy lehet, hogy nem látjuk, mert nincs részünk benne....Talán elzárjuk önmagunkat e ragyogás elôl és lelkünk ezért búskomor, marad, mintha nem Dávid Ferenc lenne elzárva a történelem viharos Déva várába, hanem mi magunkat zárnánk el Dávid Ferenc tanítása, szelleme, öröksége elôl...

A jézusi tanításnak és a Dávid Ferenc-i örömüzenetnek az elôbbi kérdések ellenére is, meggyôzô hittel hirdetem és vallom, hogy életformáló, életmegvalósító, megváltó, üdvözítô oltalma, áldása és jól meghatározott helye van a mai ember életében is.

A lelki kincsek befogadására meg kell érni, fel kell nôni, hogy kinyíljon szemünk a világosság a fény elôtt, hogy látva lássunk. Jézusi tanítvánnyá kell lennünk ahhoz, hogy Dávid Ferenc szellemi örökségének sziklafalán megállhassunk bizton, és ne fújjon le a szél, a vihar a hegy tetejérôl, hogy az omladozó várfalak mellett bennünk is felragyogjon a felismerés, hogy nem rejthetô el a hegyen épített város, és hogy mi vagyunk a világ világossága, ha világít bennünk a szeretet.

Dávid Ferencre emlékezünk, Máté evangéliumának fenti versével, mely képszerûen az Erdélyi Unitárius Egyház ôsi címerében rajzolódik elénk. Bizalommal és áldással mondjunk el egy reggeli imádságot ébredéskor annak emléke elôtt, kinek arcát nem ismerhetjük, mert elôttünk járt és mutatta az ösvényt.

Hatvanéves az UNESCO, az "ENSZ-család" egyik legnagyobb és legjelentôsebb intézménye. Az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének hat évtizeddel ezelôtt, 1945. november 16-án elfogadott Alkotmányában egyebek között ez áll:

"Minthogy a háborúk az emberek gondolkodásából erednek, az emberek gondolkodása az, ahol a béke védelmét meg kell teremteni;

minthogy egymás szokásait és életét nem ismerték, az emberiség történelme folyamán ez a világ népei közti gyanakvás és bizalmatlanság általános okává vált, és ebbôl eredô véleményeltéréseik túl gyakran vezettek háborúhoz;

minthogy a most befejezôdött nagy és szörnyû háborút az emberi méltóság, egyenlôség és kölcsönös tisztelet demokratikus elveinek tagadása és ráadásul a tudatlanság, az elôítéletek, az emberek és fajok egyenlôtlenségérôl vallott tanok propagálása tették lehetôvé;

minthogy a kultúra széles körû terjesztése és az emberiségnek igazságra, szabadságra és békességre nevelése elengedhetetlen és szent kötelesség, amelyet minden nemzetnek vállalnia kell a kölcsönös segítés és kapcsolattartás szellemében;

az ezen megfontolások alapján a jelen alkotmányhoz csatlakozó államok, hirdetve a mindenki számára nyitva álló átfogó és egyenjogú tanulás lehetôségét, az objektív igazság megszorítás nélküli kutatását, az eszmék és az ismeretek cseréjének szabadságát, megállapodtak és elhatározták, hogy fejlesztik és gyarapítják a népek közötti érintkezés eszközeit, és ezeket az eszközöket a kölcsönös megértés, egység életmódja igazabb és tökéletesebb megismerése érdekében használják fel."

Ilyen magasztos és örök érvényû elképzelések alapján született meg a második világháború befejezôdésének évében 44 ország részvételével az UNESCO (United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization). Az idézett Alkotmány hivatalosan az elsô húsz ratifikációs okmány letétbe helyezésekor, 1946. november 4-én vált jogerôssé.

Az UNESCO-nak már a két világháború között volt elôdje: egy szerényebb kezdeményezés, a Szellemi Együttmûködés Nemzetközi Intézete életre hívása, de valójában csak az UNESCO-ban testesült meg az elsô nagy formátumú nemzetközi erôfeszítés a szellem és a kultúra szolgálatában, mindazon erôk világméretû egyesítésére, amelyek készek az ismeretek, a kultúra, a tudomány haladásának és terjesztésének elômozdításán munkálkodni az emberiség békéje és jóléte érdekében.

Az új nemzetközi szervezet zászlajára írta a több száz milliós analfabetizmus felszámolását, a képességek érvényesítéséhez szükséges elemi ismeretek általános elsajátítását, az elemi oktatás kötelezôvé tételét, a felnôttoktatás és a szakmai továbbképzés feltételeinek a megteremtését, a nemzetek kulturális egymásra utaltságának tudatosítását, a tudományok fejlesztését, a kulturális kincsek védelmét, az eszmék, az alkotások és az emberek szabad "áramlásának" biztosítását, de kezdettôl fogva szívén viselte olyan problémák megoldását is, mint a sivatagi területek termékennyé tétele, az atomenergia békés felhasználása, az általános szerzôi jog rögzítése és érvényesítése, a "mestermûvek" világnyelvekre fordíttatása. Az UNESCO elévülhetetlen érdemeket szerzett a fejlôdô országok oktatásügyének támogatásában, a kulturális javak védelmében, a tájékoztatás és a testkultúra fejlesztésében, negyedszázaddal ezelôtt, 1980-ban egy új információs és kommunikációs világrend tervezetének kidolgozásában.

Ez esetben is mindmáig élô problémáról van szó. Az úgynevezett "új nemzetközi információs rend" alapelveinek kidolgozását a fejlôdô országok követelték a múlt század 70-es éveitôl, tiltakozva a nyugati információs eszmék és termékek akadálytalan bejutása ellen a fejlôdô országokba. A hathatós nemzetközi lépések szorgalmazása éles politikai vitákat váltott ki a fejlett országok és az afro-ázsiai tömb államai között, amelyek szuverenitásuk elvesztésétôl tartottak.

A szervezet minden akciójának, programjának, célkitûzésének megfogalmazásában ott szerepel a "fajra, nemre, nyelvre, vallásra való tekintet nélkül" klauzula.

Az UNESCO keretében dolgozták ki azt a nemzetközi egyezményt, amelynek révén a világ kulturális örökségének legfontosabb és legelismertebb együttesei nemzetközi jegyzékbe, s így nemzetközi védettség alá kerültek.

Ami a szervezeti felépítést és a mûködést illeti, az UNESCO legfelsô szerve az általános konferencia (közgyûlés), amelyen minden tagállam képviselteti magát (ha éppen nem szünetelteti tagságát), s amelyet általában kétévenként rendeznek meg. Döntései egyszerû szótöbbséggel születnek, kivéve a tagfelvételre és a megfigyelôk visszahívására vonatkozókat, ezekhez kétharmados többség szükséges.

Az általános konferencia választja meg négy évre az ötven állam képviselôibôl összetevôdô végrehajtó tanácsot, amely a közgyûlések közötti idôszakokban látja el a szervezet irányítását és a titkárságot. Évente kétszer-háromszor ülésezik. Felelôs a közgyûléseken elfogadott programdöntések végrehajtásáért. A tagállamokban UNESCO-bizottságok hálózata tevékenykedik. Háttérintézményként Párizsban székel az UNESCO titkársága, élén a vezérigazgatóval, akit az általános konferencia választ hatévi idôtartamra. A 2004-2005-ös programköltségvetés (tagállamok, bankok, alapítványok hozzájárulása) 610 millió dollár, a költségvetésen kívüli alapok becsült összege 347 millió dollár.

A ma 191 tagországot és hat társult tagot egyesítô szakosított világszervezet saját publikációival és nemzeti kiadványok finanszírozásával végzi szerteágazó tájékoztató tevékenységét. Különösen hasznosak az oktatás, a muzeológia, a tudomány területeinek legfontosabb fejleményeit összefoglaló UNESCO-kiadványok.

Regionális UNESCO-központok mûködnek egyebek között a ’90-es évek óta prioritást élvezô Afrikában (Dakar, Nairobi, Addisz-Abeba), az arab világban (Bejrút, Kairó, Tunisz), az ázsiai–csendes-óceáni térségben (Dzsakarta, Újdelhi, Bangkok), Európában (Velence, Bukarest), Amerikában (Caracas, Kingston, Havanna, Montevideo, Santiago).

A hidegháború befejeztével sem merülhet feledésbe és az évfordulón külön méltatást érdemel az a küzdelem, amelyet az UNESCO a termonukleáris világháború veszélyének elhárításáért, a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, a leszerelésért, a nemzetközi biztonságért és jogrendért, az óceánoknak és a világûrnek az egész emberiség javát szolgáló hasznosításáért vállalt.

A 2000-es évet az UNESCO "a békekultúra és az erôszakmentesség évének" nyilvánította. A világ egyik elsô Békekultúra Intézete az oroszországi Tatárföld fôvárosában, Kazanyban nyílt meg, az innen kikerült konfliktuskezelô és szociálpolitikai szakemberek a világ "forró pontjain" tevékenykednek.

Torda az elsô királyok idejében fontos gazdasági és politikai szerepet kapott. Ezt elsôsorban földrajzi fekvésének, sóbányászatának köszönhette. Tordának már 1075-ben vára volt. Orbán Balázs azt is írja, hogy a gazdászat mellett az ipar is virágzik, lakóinak 2/8-a iparral foglalkozik, a legnagyobb mértékben a – már a római korban is virágzott – fazekasságot ûzik. * Ma már csak kályhacsempét és virágcserepet csinálnak Tordán. A fazekasság megszûnôben van. "Sajnos, most már nem lehet inast kapni. Nem szeretik. A fiam se szerette. Pedig, tudja, milyen szép mesterség! Régen a Fazekas utca teli volt fazekassal: Bakó, Sas, Sipos, Kornokovics, Szilágyi. Most is menne a fazekasság!" (Bordi Sándor, tordai fazekas, sz. 1930) *
"Édesapám, Fodor Máté, fazekas vót, 1969-ben halt meg. (...) A házban, ahol laktunk, egy sarokban volt a korong. Csinált ô kalácsformát, virágcserepet, káposztásfazakat, lábast, lábast három lábbal, cibreszûrôt, amit orsóval lyukasztott, csuprot, korsót, kancsót. A fazakakat a házban és az udvaron szárítottuk. Apám nem zománcolta az edényt, csak Világi János. Pirosan hagyta, esetleg karcolást csinált rajta. (...) Vót fôd is, de édesapám eladta, mert édesanyám beteg volt. Amikor tízéves lettem, én is és a testvéreim is már szolgáltunk. Édesapám öregedett, s aztán félbemaradt a fazakalás. (Lup Amália, Várfalva, sz. 1928) * "Édesapám és még nagyapám is fazekas volt. Ebbôl éltek, nehezen, ahogy tudtak, szegényesen, de hát... (...) Régen szekérrel jártunk a vásárokba. A leányomnak autót vettem, s az utóbbi években vele voltam a vásárokba. Ludas, Gyéres, Enyed, Újvár. De jártam Fejérvárra, Szamosújvárra, Désre, Kolozsvárra. Tordára is mentem, de csak nagyhéten, a káposztásfazakakkal. Tordán voltak állandó fazakasok. (...) A háború után jól ment a fazék. Mikor a leányom elvégezte a gimnáziumot, taxit vettem neki. Rádiót, televíziót, a villanyt is bevezettük. Akkor már csak ketten voltunk fazakasok, Ferenci Sándor és én. (...) Itt a fazakasok, de a többi iparosok is mind magyarok voltak. Most a fiatalság nem tanul mesterséget. Még a velem egykorú öregek közül van kerekes, asztalos és kovács." "Mennyien vannak magyarok?" "Most alig vagyunk száz személy a három vallásból: református, unitárius és katolikus. A régi idôkben sok volt a magyarság, de mind fogyott. Nem volt hol dógozzanak." (Német Ferenc, Jára, sz. 1927) * A fenti mondatok a szerzô interjúiból származnak: tordai, várfalvi és járai fazekasok vallomásaiból. Nem véletlen, hogy Suba László írta meg Torda és környéke fazekasságának monográfiáját. Maga is egykor híres fazekasközpont, Makfalva szülötte, keramikus mûvész, és a sors úgy hozta, hogy a fejedelmek hajdani városában telepedett le. Munkája egy korábbi dolgozatának kiteljesítése. Végh Olivér és dr. Kós Károly útmutatásaira támaszkodva gyûjtötte az adatokat, és pompás kis kötetben foglalta össze mindazt, amit a tordai fazekasságról tudni jó. * "A teljesebb kép megrajzolása érdekében vizsgálódás alá vontam a tordai fazekasság hagyományait folytató, országszerte híressé vált Tompa- kerámiát. Indokolttá vált az is, hogy a kutatást kiterjesszem Jára és Várfalva fazekasságára is. (...) A gazdag képanyag, illetve a tárgyakról készített részletes leírások szintén a jobb megismerést szolgálják." * Szorgos munkája nyomán alapos történeti áttekintést és szakszerû leírást nyújthat, a 18. századtól napjainkig 203 fazekasmester nevét sikerült felkutatnia. Mind magyarok. * Egész Aranyosszék és környéke Tordára járt vásárba, évi négy sokadalma volt. Az 1800-as években az egész vidéken megvolt a tordai kancsókkal megrakott fogassal való díszítés divatja. A városi tanács 1752-es piacvédelmi rendelete a céhszervezet létezésérôl tanúskodik. 1875-ben ipartestületet alapított 25 fazekasmester, 8 segéddel és 3 tanonccal. * A két világháború között még mûködött a fazekas céhtársulat. Az 1920-as évek derekán a Tompa család edénygyárat létesített. Aztán következett a hanyatlás. "Torda magyar lakosainak száma 1850-ben 6287 volt, míg 1992- ben 7114. A fazekasság megszûnésének okát a társadalmi-gazdasági változásokban, a megváltozott életkörülményekben lehet keresni. Ha Korondon és sok más romániai helységben mûködik a fazekasság, ez azt jelenti, hogy ott megtalálták a továbblépés módját. A tordai fazekasok a gyári munkát választották. Torda ipari gyárváros lett, körülbelül 60 000 lakossal, ahol nemcsak a tordaiak, de a könyék lakossága is munkát kapott." * Tompa Antal egyik unokája, Tompa Ferenc mint a marosvásárhelyi Metalul Szövetkezet technikusa sikerrel gyümölcsöztette a Tompa- és a tordai kerámia hagyományait. * Az edénykészítés mellett a tordai fazekasok, ha kellett, kályhások is voltak, s azon kívül, hogy mázas és mázatlan kályhacserepet készítettek, a kályhák felállítását, sôt javítását is ôk végezték el. * A közeli Várfalvára és Járára azért húzódtak el a fazekasok, hogy a céh ne sanyargassa ôket, hiszen nem voltak tagjai. * A tordai kerámiát szemléltetô 32 színes fotót nézegetve nem tudok eltekinteni egy korábban olvasott adattól. Tófalvi Zoltánnak A sóvidéki népi fazekasság címû könyvében olvastam, hogy egy 1768-ban keltezett levélbôl kiderül: Alsójárából harminc éve szökött meg két Balás nevû fazekas jobbágy, Etéden vagy Korondon telepedtek le, és ott "ôk kezdették tsinálni a holyagos csuport". Korondon rendkívül gyakori a Balázs családnév. * Nézem a karcsú tordai kerámiát, és a mostani korondi bokályok, korsók, tálak, tányérok, bögrék, csiprok, fazekak jutnak eszembe. * A szerzônek köszönhetôen most behatóbban tanulmányozható a megszûnt fazekasközpont múltja, virágkora és sajnálatos hanyatlása. * (Suba László: Torda és környéke fazekassága. Szerkesztette Tötszegi Tekla. Kriza Könyvek 25., Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2005).

Fagyok és havasesôk, havazások mostantól bármikor meglephetnek, nem csak a hegyvidéken. Ami tetézi az ablakok és tükrök gyakori bepárásodása, a ködfoltok és összefüggô ködbe burkolózott tájak, a ködszitálás, az úttestre hullott levelek miatti gondokat. Azzal is számolnunk kell, hogy mezôgazdasági gépek és szállítóeszközök sarat hordanak az aszfaltra. A korszerû utakon áthajtott vagy azokon hosszirányban ballagó nyájak, kondák nem kevésbé. Ami azt jelenti, hogy még inkább a hazai közlekedési viszonyokhoz kell igazodnunk, de azt is, hogy komolyan föl kell készítenünk a jármûveket a kellemetlenségek és bajok elkerülésére.

Idôszerû máris gondolni a vízhûtésû rendszerek fagyállóságára. A motor, meg a közlômû olajszint- ellenôrzésével együtt a radiátorban és a kiegyenlítô tartályban lévô folyadék nívóját szintén ajánlatos korrigálni. Ha nincs saját fagyáspontmérô eszközünk, akkor e célból keressük fel valamelyik szakmûhelyt. Hasonlóképpen tanácsos fagytûrô ablakmosó folyadékot tölteni a tartályba és a tél küszöbén még egyszer bekukkintani az akkumulátor celláiba. Ne vegyük készpénznek a gyári és kereskedelmi reklámszöveget, mely szerint a megvásárolt áramforrás gondozásmentes. Ez mindössze azt jelenti, hogy viszonylag lassan hanyatlik az elektrolit szintje, de idônként pótlásra szorul az elpárolgott víz.

Még mindig a folyadékoknál maradva: a nagyobb üzembiztonság kedvéért legjobb az ablakmosó berendezés teljes ellátórendszerét átöblíteni, kinyomva belôle a szélvédôre a csôrendszerbôl a tiszta vizet, mielôtt friss, téli használatra szánt speciális folyadékkal telítenénk a tartályt. A fékolajmennyiség ellenôrzésérôl mindenki tudja, hogy az létbiztonsági kérdés. De ennek kapcsán érdemes tovább gondolkodni azon, hogy vajon a munkahengerek és dugattyúk páronként kiegyensúlyozottan fogják-e meg a kerekeket, ami síkosságban igen fontos. Száraz beton- vagy aszfaltúton egyesek nem is érzékelik, hogy a sok kerék közül egy hamarább és erôteljesen blokkol, esetleg a négybôl csupán három lassít igazán, miközben a fennmaradó szabadon gurul tovább. Márpedig ezáltal a fékezési távolság meghosszabbodik, s amivel szintén számolni kell: a kocsi megfarolhat, átkerülhet egy másik forgalmi sávba vagy lesodródhat az útról. Jusson eszünkbe a törvény elôírása, miszerint a gépjármûvek tulajdonosai, üzemeltetôi két hatósági mûszaki vizsga között is kötelesek gondoskodni a jármû hibátlan mûködésérôl. Nem utolsósorban a saját biztonságuk érdekében.

A jó kilátás végett most a legidôszerûbb újra cserélni a megkeményedett, csíkozó ablaktörlô lapátokat és készenlétbe helyezni a csak por- és sármentes üvegfelületen használandó jégkaparót, valamint az ónos esô idején hasznos jégoldó permetszórót. Alkalomadtán fontos lehet a zárolajozó, jégoldó flakon, amelyet kevésbé tanácsos az autóban tartani, hiszen, ha befagyott az ajtó- vagy csomagtartózár, akkor kívülrôl nem tudunk hozzáférni a "csodaszerhez".

Itt szólunk arról is, hogy aki a hideg évszakban sem mond, nem mondhat le az autózásról, az helyes, ha már elôzetesen begyakorolja a hólánc, vagy a hasonló célra gyártott mûanyag, gumi, esetleg fémkarmokkal ellátott eszközök fölszerelését. Nehogy dermesztô fagyban, sötétben, hóviharban elakadva kényszerüljön belátni, hogy rosszul vásárolt, avagy képtelen fölrakni a kerekekre a szerkentyût. Tegyük hozzá: nem érdemes olyan láncot venni, amelyre rá kell gurulni, mert elakadt autóra azt így képtelenség feltenni. Emlékeztetünk továbbá arra, hogy hólánccal nem ajánlatos ötvenesnél nagyobb sebességgel haladni, meg hogy aszfalton, betonon kevés hólánc bír 60 kilométernél nagyobb távot megtenni. Amennyiben induláskor elakad az autó, jobb híján tegyük a belsô szônyegeket a kerekek alá-elé, hátha fogást találnak a gumik. Felváltva egyenesbe és hátramenetbe kapcsolgatva esetleg kihintáztatható a kocsi a szorult helyzetbôl.

Hegyrôl hosszasan aláereszkedve ne nyomjuk enyhén, folyamatosan a fékpedált, mert így túlhevülhet a fék. Fékezzünk ritkábban, de valamivel erôteljesebben és fôleg vegyük igénybe a motor fékezôerejét.

Amennyiben nem vagyunk meggyôzôdve arról, hogy kocsink minden szempontból megfelel a téli autózás követelményeinek, kérdezzük meg errôl a szervizbelieket. Lehet, hogy ôk mûszeres vizsgálódással olyan dolgokra is rájönnek, ami elkerülte a figyelmünket. Például kimutatják, hogy nem fûti a hátsó szélvédôt a beépített elektromos ellenállás, egyik-másik gyújtógyertya bizonytalanul, rendszertelenül adja le a szikrát vagy a kelleténél erôtlenebb az akkumulátor töltése. Bár a rövid nappalok és hosszú éjszakák idején bosszúságot okozó mûszaki hibákat tovább lehetne sorolni, nem folytatjuk a lajstromozást. Reméljük, így is elérte célját a sorstársainkhoz szóló segítô szándékú figyelmeztetés.

Autók és egyebek

A Jó utat! vendégoldal legutóbbi számában az Amikor még alig fogyott a benzin címû cikket azzal fejeztük be, hogy Thaddäus Robl Európa- és világbajnok 72,56 km/órás sebességet ért el 1902 tavaszán kerékpárral. Most folytatjuk a krónikát annak feltárása végett, hogy miként jutott el az emberiség a mai energiafaló- pazarló életmódhoz és felfogáshoz.

Nyolc lóerôs gépkocsi

1903 ismét az autóipar és autósport területén elért sikerek esztendeje volt. Tudniillik az AB Scania nevû svéd gépgyár sorozatban kezdte elôállítani az önjáró kocsikat. A bemutatott példány 2,85 méter hosszú, 1,35 m széles, négyüléses volt és 1850 köbcentiméteres, 8 lóerôs motorral rendelkezett. A Stockholm–Uppsala 180 kilométeres távolságot az elsô gyorsasági versenyen 6 óra 8 perces rekordidô alatt futotta végig a diadalmas Scania.

A háromágú csillagos márkajelzés számára szintén eredményesnek bizonyult ez az év. A belga Camille Jenatzky ugyanis Írországban megnyerte a Gordon Bennet kupaversenyt Mercedes kocsiján. A gyôztes átlagsebessége ezen a futamon elérte a 80 km/órát.

Csonka János próbaúton

Csonka János budapesti mérnök és vállalkozó Bánki Dónát mûegyetemi tanárral, akadémikussal közösen már 1893-ban szabadalmaztatták a karburátort (porlasztót). Elôbbi 1900-ban motoros levélgyûjtô tricikliket is készített a posta részére. Majd a magyar motor és gépjármûgyártás úttörôjeként megalapította a Csonka János Gépgyár Részvénytársaságot, a késôbbi Kismotor- és Gépgyár elôdjét. Mindezeket követôen 1905. május 31- én indult el próbaútra az elsô magyar gépkocsi, amelyet már egyetemi mûhelyvezetôként tervezett meg Csonka János.

Pusztuló kôolajmezôk

Még mindig 1905-öt ír a naptár, amikor arról érkeznek hírek (szeptember 2.), hogy tovább harapódznak a bakui örmények és tatárok között kirobbant utcai harcok. A hadban állók olaj- aknatornyokat, fúrótornyokat és finomító- berendezéseket gyújtanak fel, tesznek tönkre. A zavargások, miután átterjedtek más kaukázusi városokra és ipartelepekre, mintegy ezer emberáldozattal jártak. Feltételezés szerint maga a rendôrség uszította a két nemzetiséget egymás ellen, ezzel magyarázták a rendfenntartó erôk tartózkodó beavatkozását. Ismerôs téma.

A fenti rövid történet nyilván szerves része a fekete arany világméretû birtoklásáért és hasznosításáért folytatott küzdelem véget nem érô históriájának. Ugyanakkor hadd jegyezzük meg, hogy a gazdasági és társadalmi élet nehézségei elôl ez idô tájt 365 nap alatt kis híján 112.000 magyar állampolgár vándorolt ki Amerikába.

156 kilométer/óra

Alig két hónappal késôbb (1905. november 15.) a svájci Frédéric Dufaux 156,52 kilométeres óránkénti sebességgel állított fel gyorsasági világcsúcsot. Egykori feljegyzés szerint a könnyû felépítésû jármûvet 13.250 köbcentiméteres lökettérfogatú (!) nyolchengeres motor hozta mozgásba.

De Dion, Peugeot, Panhard

Idôközben a francia gépkocsi-konstruktôrök sem henyéltek, sôt: benzinmotoros gépjármûvekbôl már közel másfél ezer darabot gyártottak évente. A legtermékenyebb a De Dion cég volt, amely 400 jármûvet állított elô. Ôt követte a Peugeot 350-es "példányszámmal", s végül a Panhardnak jutott a harmadik legjobb helyezés, hiszen 300 kocsit készített egy esztendô leforgása alatt. A többi "ló nélküli" masinát George Richard és De Dietrich (150-150), valamint Mors (100) adta ki mûhelyeibôl. És Franciaország megállás nélkül bôvítette ezt követôen is gépjármûiparát. Minek következtében hovatovább mind több üzemanyagra volt szükség.

Nem tudták megmenteni

Jó harminc évvel ezelôtt, 1975. október 24- én készült el Csepel-szigeten az utolsó motorkerékpár, egy szovjet exportra szánt Pannónia 75-ös. Az évforduló alkalmából motorkerékpár-kiállítás nyílt a hajdani jármûgyár tôszomszédságában, a Központ út 20. alatt, ahol 40 régi gép mutatta be az egykori típusválasztékot. A kiállítás fölavatását emléküléssel kötötték egybe, amelyen elôadások hangzottak el a magyar motorkerékpár-gyártás megmentését célzó próbálkozásokról.

Ötcsillagos utasvédelem

Remek eredménnyel vizsgázott az Euro NCAP töréstesztjén a Fiat Grande Punto. Az autó háromajtós változatának utasvédelmét 5 csillagra értékelte a független szervezet. A szupermini kategóriából méretei révén kicsit kilógó új Punto 85%-ot ért el a frontális és 98%-ot az oldalütközésben nyújtott teljesítményéért. A gyerekülésbe szíjazott kicsinyek biztonságát vizsgáló ütközésekben a lehetséges ötbôl három csillagot szerzett, ami átlagos eredmény. Dicséretre méltó viszont az orr-rész kialakítása, amiért 53%-os teljesítmény alapján szintén 3 csillagot kapott a maximális négybôl.

Korszerû pályaudvar

A Volánbusz Rt. átadta az új érdi autóbusz-pályaudvart. Az állomás – melynek építését 2004 decemberében kezdték – Magyarország egyik legmodernebb ilyen létesítménye. Földszintjén klimatizált váróterem, pénztárak, jegykiadó automaták stb. segítik az utasok ügyes-bajos dolgainak intézését. A forgalom irányításában számítógéppel vezérelt naplózó, utastájékoztató, térfigyelô és beléptetô rendszerek állnak szolgálatban. Az utasok eligazítását központi és kocsiállásonként elhelyezett elektronikus táblákkal, valamint a szokásos hangosbemondós tájékoztatással végzik. A pályaudvaron süllyesztett szegélyû peronokkal és a tolókocsik számára feljárókkal igyekeztek megkönnyíteni a mozgáskorlátozottak közlekedését, a központi épületben pedig különleges mellékhelyiségeket alakítottak ki számukra.

Ha meghúzzák a kilincset...

A japán Honda megkezdte a Jazz szupermini négyajtós változatának gyártását Törökországban. Ezenkívül (földrészünkön), Magyarországon, Csehországban, Szlovákiában és Lengyelországban kerül piacra a kompakt autó, melynek Thaiföldön készülô változata Ázsiában máris kapható. A kiskocsi prémiumkategóriás limuzinokat is megszégyenítô, 500 literes puttonnyal kerül forgalomba. Az oldallégzsákokkal is felszerelt ES modell tükrei elektromosan behajthatók, az Optitron mûszerezettség pedig optikai élményt nyújt: a kilincsek meghúzásakor elkezdenek derengeni az addig fekete számlapok, melyek a gyújtás ráadásakor teljes fényerôvel világítanak.

"Buli" Mogyoródon

Október 22-én az EVO Gyorsulási Verseny kilencéves történetének kiemelkedô eseményére került sor a Hungaroringen. A kupa elnyeréséért benevezôk szereplése mellett amerikai dragster és dragbike mûsor színesítette a látványosságot, de volt luxusautó- kiállítás, tuning és hifi-show, autószépségverseny meg éjféli légi parádé is. A versenyzôk között 3 millió forintot meghaladó értékben osztottak ki díjakat és mindegyiküknek szeltek egy-egy darabot az óriás tortából. Az évzáró rendezvény szervezôi nem fukarkodtak az ajándékokban és meglepetésekben. Így egyebek mellett gazdára talált két robogó, s a nézôk között minden órában 100 ezer forint készpénzt sorsoltak ki.

Szabadfogású birkózás

Bronzéremmel tért haza Sepsiszentgyörgyön megrendezett országos kisifjúsági csapatbajnoki döntôrôl a marosvásárhelyi Muresul együttese. A kiváló teljesítmény akár ennél is jobb lehetett volna, hisz a találkozók zöme nagyon szoros volt, három esetben csak a tusarány döntött, s ez két alkalommal volt kedvezôtlen együttesünk számára.

Márton József és ifj. Simon László edzôk tanítványai a bajnok Viitorul Kolozsvártól 7-3 arányban kaptak ki, míg a Dinamo Brassó és Constructorul Vajdahunyad ellen egyaránt 5-5 volt az eredmény, ám a tusarány az ellenfélnek kedvezett. Ugyancsak 5-5-re zárul a Steaua elleni találkozó, ezt viszont tusaránnyal a Muresul nyerte, míg a SC Vaslui ellen 7-3-ra nyert együttesünk. A körbeveréseknek köszönhetôen végül a Muresul a bronzérem birtokába jutott Kolozsvár és Vajdahunyad mögött.

Íme az érmes csapat névsora, súlycsoportonként: 42 kg Nicusan Calin; 46 kg Tîrnovean Paul; 50 kg Vajda Sándor; 54 kg Buda Silviu; 58 kg Milasan Calin; 63 kg: Gliga Gheorghe; 69 kg Adorjáni Zsolt; 76 kg Belean Ionut; 85 kg Halatiu Daniel; 100 kg Roman Cristian. A csapatot a BS Guarding támogatja.

A 2009-es nôi labdarúgó Európa-bajnokságon a jelenlegi nyolc helyett már tizenkét csapat szerepelhet.

A 2012-es férfi kontinensviadal megrendezésére beadott pályázatok értékelése mellett errôl is döntött máltai ülésén az európai szövetség (UEFA) végrehajtó bizottsága.

Határozat született továbbá arról, hogy átalakítják a selejtezôk kétlépcsôs rendszerét, és a férfiegyüttesekhez hasonlóan valamennyi csapat egy sorozatban harcolhatja ki a kontinenstornára jutást. A mindenkori házigazda válogatottja automatikusan résztvevô lesz.

Ugyancsak a nôi futballal kapcsolatos hír, hogy a nemzetközi szövetség (FIFA) korábbi meghatározó játékosokat kért fel a sportág gyengébbik nem által ûzött válfajának népszerûsítésére.

A 15 fôs munkacsoportban olyan kiválóságok kaptak helyet, mint az amerikai Mia Hamm és Michelle Akers, az olasz Carolina Morace, a német Bettina Wiegmann és Silvia Neid vagy a brazil Sissi.

A román labdarúgó-szövetség elnökválasztási kampánykörútján Gheorghe (Gica) Popescu egykori kiváló válogatott labdarúgó, aki az 1990 óta hivatalban lévô Mircea Sandu ellenében jelölteti magát az elnöki posztra, kedden Marosvásárhelyen a helyi egyesületekkel és az önkormányzatok képviselôivel találkozott.

Már a találkozó kezdetén a sajtót megpróbálta kitessékelni a terembôl, majd jobb belátásra tért, s elôbb a nyilvánosság képviselôi elôtt beszélt a programjáról. Utóbb azonban a sajtónak mégiscsak mennie kellett.

A tíz szavazásra jogosult Maros megyei klub közül egyébként hat képviselôi voltak jelen a teremben.

A találkozó nyilvános részén Gica Popescu a programját ismertette, elismerte, hogy a Maros megyei labdarúgás nagyon nehéz helyzetben van, ám úgy vélekedett, hogy a fellendülés csak az önkormányzatok segítségével képzelhetô el. Kihangsúlyozta, hogy tízéves programja nincs területileg leosztva, így semmi konkrét ígéret Marosvásárhely és Maros megye tekintetében nem hangzott el. Popescu határozottan állította, hogy nincs köze a Becali-testvérekhez, egyedül száll harcba az elnöki tisztségért, s nagyon zavarja, hogy mégis így jelenik meg a médiában.

Az elnökválasztásokra november 21-én, hétfôn kerül sor.

Sakk

November elsô hetében zajlottak a Leco–General Auto sakkverseny elsô kiadásának mérkôzései kilenc, illetve hét fordulón keresztül. Szervezôk a Maris 2004 sportklub, valamint a megyei sportigazgatóság voltak, Balacianu Smaranda-Elena pedig személyesen gondoskodott arról, hogy minden rendben legyen. Helyszínt a Ion Vlasiu líceum biztosított, amelynek bentlakásában a résztvevôk szállást és kosztot is kaphattak.

A három kategóriában összesen 82-en vettek részt, a helyiek mellett Székelyudvarhely, Szatmárnémeti, Bukarest, Rm.-Vâlcea, Temesvár, valamint a Moldvai Köztársaság képviseletében.

A nemzetközi Éllô-pontszámért zajló zárt tízfôs A-tornát az ISK versenyzôje, Anton Teodor nyerte, aki 8 ponttal mesteri normát teljesített.

A verseny legjobbjait pénzdíjakkal, oklevelekkel és tárgynyereményekkel jutalmazták a támogatók (Leco, Genaral Auto, Herlitz, Briana, Pepsi) jóvoltából.

*

Ugyanebben az idôszakban Barátosi Dániel (ISK) Gyulán (Magyarország) az Erkel Ferenc emlékversenyen vett részt, ahol hét mérkôzésbôl négy pontot szerzett.

Eredmények

A-torna (zárt tízfôs Éllô- pontszám alapján): 1. Anton Teodor (ISK) 8 p. 2. Levay Sorin (Szatmárnémeti) 7,5 p. 3. Balázs Attila (Székelyudvarhely) 5,5 p.

B-torna (nyílt felnôtt és ifjúsági): 1. Savin Oliviu (ISK) 6 p. 2. Zbârcea Gheorghe (Juventus Bukarest) 5,5 p. 3. Fugulyán Gergely (Medve-tó Szováta) 5,5 p.

C-torna (nyílt 10 éves korig): fiúk: 1. Alexandru Caras