Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Romániában 15 éve zajlik az egészségügy reformja. Ha reformnak lehet egyáltalán nevezni a rendszerváltás óta tartó kísérletezéseket. Hol a német, hol az angol, hol meg az ausztrál modell felé kacsingattak a néhol tájékozatlannak, máskor meg valamely érdekcsoport szószólóinak bizonyuló illetékesek, innen-onnan lecsippentettek ezt-azt, majd megpróbálták "testre szabni". Mindenik kormány a maga kedve szerint "kölcsönzött". E metamorfózisok eredményeként aztán igen "eredeti" megoldások születtek. Legutóbbi átvett szisztéma, az akkoriban agyondicsért a DRG-rendszer (a megoldott eset utáni elszámolás) ellenzôinek tábora például egyre népesebb, az orvosok egy része magát a DRG-szisztémát kifogásolja, mások pedig azt követelik – és jogosan –, hogy egységesítsék a rendszert.

Volt egy jónak tûnô kezdeti próbálkozás 1998-ban, amit idôközben szinte mûködésképtelenné tettek. A legnagyobb hibát akkor követték el, amikor az egészségbiztosítási alapba befizetett összegeket beömlesztették a társadalombiztosítással és egyéb járulékokkal együtt a nagy, közös és ellenôrizhetetlen zsákba. Így aztán pár éve a mindenféle szociális "lyukakat" az egészségügy pénzével tömik be, majd csodálkoznak: nincs elég pénz az egészségügyi alkalmazottak béreire, a kórházak korszerûsítésére, jó minôségû gyógyszerekre, fogyóanyagokra. A Pénzügyminisztérium pedig a diktátor szerepét tölti be. Tisztázni kellene végre, mennyire törvényes, ha egy bizonyos céllal befizetett összeget egészen más célra használnak fel. Szerintem nagyon közel áll ahhoz a bûncselekményhez, amit úgy neveznek, hogy a pénzalapok nem rendeltetés szerinti felhasználása. Ezt rendes helyeken büntetni szokták.

A jelenlegi kormánykoalíció most célul tûzte ki egy egészségügyi reformcsomag jóváhagyását. A tervezetek állapotában levô javaslatok máris éles ellentéteket szültek az orvostársadalom körében, fôként a kórházvezetô hatáskörével kapcsolatos elôírások kapcsán. Mások kiegészítenék a törvénycsomagot. Sok jó javaslat elhangzott a szombati – közvita címén megszervezett – tanácskozáson, amit a szaktárcának figyelembe kellene vennie, ha érdembeni reformot akar. Kezdhetnék annak megállapításával, hogy mit tartalmazzon az egészségügyi szolgáltatások alapcsomagja, mire jogosult a befizetô és milyen egyéb csomagokra lehet biztosítást kötni. Vagy ott, hogy megoldható legyen a rendszer informatizálása, valamint a megyei biztosítók egymás közötti elszámolásának kötelezôvé tétele.

Másrészt nem hagyható figyelmen kívül Kerekes Károly képviselô javaslata: a parlamenti pártok egyetértésével szülessen meg e fontos törvénycsomag, hiszen csak így válhat valóban funkcionálissá, és nem reform címén négyévenkénti kísérletezés tárgyává.

Immár tizenegyedik alkalommal. Ma délelôttôl újra. Elkezdôdött a XI. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár, Erdély minden bizonnyal egyik legnagyobb, többnapos könyvszemléje, az irodalmi estekkel, író-olvasó találkozókkal, könyvbemutatókkal tûzdelt háromnapos "könyvhét", amelynek ideje alatt emberraj lepi el a Nemzeti Színházat. Az idén is igen gazdag programból szemelgethetünk, a rendezvényeknek pedig a Színház elôcsarnokán és protokolltermén kívül otthont ad a Bernády Központ, a Pálffy-ház, a Stúdió Színház, és a Látó Tanácskozmányi Terme is. A könyvbemutatók nagy része a színházi protokollteremben zajlik, az író-olvasó találkozók, irodalmi estek a további helyszíneken rendeztetnek. Ma délelôtt 10 órától ünnepi megnyitóval indul a szemle, fél tizenegykor pedig újra átadják a Szép Könyv díjat, a 11 órai dedikálásokat pedig 12- tôl követi a tulajdonképpeni rendezvények sora, kezdôdnek a könyvbemutatók, irodalmi jellegû találkozók. A nap folyamán igen sok új kiadvány kerül bemutatásra, köztük szépirodalmi alkotások, ismeretterjesztô könyvek egyaránt, különbözô irodalmi folyóiratok szerkesztôivel, szerzôivel találkozhatunk, az este fél hétkor kezdôdô Stúdió színházbeli, immár hagyományos irodalmi esten pedig ezúttal a Kárpát-medencei magyar irodalom értékeirôl hallhatunk különbözô eszmefuttatásokat, olyan meghívottak részvételével, mint Grendel Lajos, Tolnai Ottó, vagy Láng Zsolt. És míg összezsúfolódik a hallgatóság a protokollteremben, vagy éppen ellazul a Stúdióban, újra színes forgatag lepi el az elôcsarnokot, fölvértezve az éles szem és kellô háttérismeretek fejforgató, árulkodó jeleivel – a könyvvadászat elengedhetetlen fegyvereivel. Kellemes vadászatot mindenkinek.

Merôben újszerû: a kivételes retorikai erejû és páratlanul gazdag harmóniavilágú fantázia a pedálskálák fölött tornyosuló kromatikus akkordokkal a végtelen tér érzetét kelti – írja legújabb Bach- könyvében Christoph Wolff az 542-es katalógusszámot viselô g-moll Fantáziáról és fúgáról. A mûvek szépségérôl nem lehet eléggé beszélni, a szerzô legérettebb korából valók – olvassuk a hat orgonára írt Triószonátáról (melyekbôl talán az elsô szerkesztésének koncentráltságával tûnik ki társai közül) Forkel nevezetes Bach- életrajzában.

A mûsor elsô fele tehát a bámulatos képességû kiváló orgonista, J. S. Bach szellemi hagyatékát kívánja reprezentálni. Majd olyasvalami szólal meg, ami valamikor Bach elôtt is újszerû lehetôségek perspektíváját villantotta fel: egy friss Vivaldi-concerto átirat, mely egy alkotói igényû elôadó megihletett pillanatában született. Mert neki – aki nagy feladatok és kihívások iránt érez vonzódást, aki számos alkalommal játszotta el Bach teljes Wohltemperiertes Klavierját, Bach és Liszt összes orgonamûvét, 2001-tôl kezdôdôen pedig a budapesti Zeneakadémián Liszt valamennyi zongoradarabját tûzte mûsorra egy több évig tartó sorozat keretében, mintegy száz hangversenyen – kevés, amit az orgonairodalom kínál. Hiányolja belôle a szimfonikus nagyzenekari repertoár, illetve az oratórikus alkotások kitüntetett remekeit, mindazt, ami halhatatlan zene, csak épp nem orgonára született. Aki pár éve a Haláltáncban Liszt pokolvíziójának tomboló kísérteteit csalta elô a marosvásárhelyi Kultúrpalota orgonájának sípjaiból, s aki most arra vállalkozik, hogy egy másik liszti remekmû csodálatában az életet egy ismeretlen himnusz kisugárzása felé törekvô elôkészületek sorozataként mutassa be.

Kívánnak-e ennél többet tudni Király Csaba Liszt-díjas zongora- és orgonamûvészrôl? November 17-én, csütörtökön este meg lehet, meg kell ôt hallgatni.

1938 októberében a lengyel kormány megvonta az útlevelet azoktól a zsidó állampolgároktól, akik öt évnél hosszabb ideje éltek külföldön, és hontalannak nyilvánította ôket. Ezeket a "hontalan" zsidókat Németország azonnal kiutasította, és a német-lengyel határra toloncolta ôket, összesen mintegy 15000-17000 fôt (1938. október 28.).

Az egyik érintett család egy Párizsban élô fiatal tagja, Herschel Grynszpan elkeseredésében meglôtt egy párizsi német diplomatát, Ernst von Rathot (november 7.), aki két nappal késôbb (november 9.) meghalt.

Az eseményt azonnal követte az újabb fordulat a kirekesztés és üldözés folyamatában: az ún. Kristallnacht, "az üvegcserép éjszakája" avagy a kristályéjszaka (1938. november 9-10.), az erôszakhullám elkezdésérôl minden valószínûség szerint Goebbels határozhatott. Az akció a felszínen – a náci propaganda magyarázata szerint – a párizsi merénylet megtorlása volt, valójában barbár törzsi vérbosszú egy egész népen. A náci párt rohamosztagai egyetlen éjszaka alatt, szervezetten, egyetlen jeladásra az egész országban – Ausztriát is beleértve – feldúlták a zsidó tulajdonban lévô üzleteket (betörték ablakaikat – innen a pogromakció elnevezése), mintegy kétszáz zsinagógát gyújtottak fel, sokakat megaláztak, kegyetlenül megvertek, és másnap több mint harmincezer zsidót gyûjtôtáborokba zártak, 91 zsidót megöltek. Ez volt a történelem egyik legnagyobb pogromja.

A kristályéjszaka áldozataira emlékezett a marosvásárhelyi zsidó hitközség a megyeszékhelyi zsinagógában szerdán délelôtt. A rendezvényt már több éve a Pro Európa Ligával közösen szervezik meg. Az emlékezôk sorát Iancu Izidor kántor nyitotta meg. Ausch Sándor, a zsidó hitközség titkára, Mircea Suhareanu, a Pro Európa Liga titkára, Sandor Vasile a Papiu Ilarian Nemzeti Kollégium és Józsa István, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum tanárai szóltak arról az eseményrôl, mely elsôsorban a németországi zsidóknak jelentett tragédiát, de a világ zsidóságára is kihatott. A holokauszt kezdetének elsô lépései, mely hatmillió zsidót pusztított el, ebbôl Marosvásárhelyrôl és környékérôl hatezer fôt.

Az ünnepség záróakkordjaként megkoszorúzták a Holokauszt-emlékmûvet.

Marosvásárhelyrôl a Marosvásárhely–Zalaegerszeg Baráti Kör Egyesület, és Zalaegerszegrôl az Apáczai Csere János Általános Mûvelôdési Központ többfordulós vetélkedôt hirdet 6 fôs csapatok számára a 2005-2006-os tanévben. 4 diákból ( 10-16 éves ) és 2 felnôttbôl (lehet ez család is) álló csapatok jelentkezését várjuk.

A vetélkedôsorozat párhuzamosan zajlik a két városban. A marosvásárhelyi diákok a Zalaegerszegen összeállított feladatcsomagokon keresztül Zalaegerszeg történelmi, földrajzi, néprajzi és kulturális értékeit ismerik meg. A zalaegerszegi diákok pedig a marosvásárhelyi szakemberek által elôkészített feladatlapokat oldják meg. A döntô megmérettetéskor, jutalomkiránduláskor a csapatok egymást fogadják és látják el kölcsönösen.

1. forduló

Zalaegerszeg földrajzi adottságai; Ismerkedés a várossal.

2. forduló

A város története. Séta Zalaegerszegen – térkép segítségével. Történelmi- földrajzi feladatcsomag – Zalaegerszegrôl.

3. forduló

Mûvelôdés, oktatás – feladatok.

4. forduló

Turisztika, látnivalók, természetvédelem.

5. forduló

Zalaegerszeg jeles személyiségei. Irodalmi feladatcsomag. Zalaegerszegen élt és napjainkban is tevékenykedô írók és költôk életmûveinek ismerete.

6. forduló

Játékos különleges kérdések. Néprajzi feladatcsomag

Elôdöntô

Az ennek keretében kialakult értékrend alapján kiderül, ki utazik Zalaegerszegre.

Az elôdöntôben a korábbi fordulók legérdekesebb témái térnek vissza és természetesen az addig összegyûjtött pontszámok is hozzáadódnak az elôdöntôben szerzettekhez.

(Az elsô hat csapat vesz részt a zalaegerszegi döntôn. )

November 20. várjuk jelentkezéseteket írásban. Cím: Náznán B. Olga 540344 Târgu-Mures, Bdul Pandurilor 6. ap.1., vagy a 0265/266-788 és 0743-694-811-es telefonon.

Magyar kezdeményezésre hirdették meg, megünneplésérôl 2001 októberében az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) párizsi közgyûlése határozott. (Magyarországon 1997 óta november 3-án tartják a magyar tudomány napját, mert Széchenyi István 1825-ben ezen a napon ajánlotta fel birtokainak egyéves jövedelmét a mai Tudományos Akadémia megalapítására.)

A tanügyi szakszervezetek vezetôi szerdán elkezdték a tárgyalásokat a miniszterelnök által kinevezett Markó Béla miniszterelnök vezette kormányzati bizottsággal. A sztrájkoló tanügyi szakszervezetek legfontosabb követelése az, hogy a 2006-os állami költségvetésben az oktatásügynek a GDP 6 százalékát különítsék el.

Markó Béla kormányfôhelyettes szerdán, RMDSZ-sajtótájékoztatón kijelentette, a kormány megoldást keres az oktatásügy költségvetésének növelésére, de a költségvetési keretekhez igazodni kell.

Markó elmondta, az idei költségvetés "nem túl hozzáférhetô", de nem tagadta, hogy megvan a szándék az oktatásügynek szánt összegek növelésére.

"Lemondtunk a Nemzetközi Valutaalappal kötött megállapodásról, ugyanakkor magunktól is nagyon szigorúan igazodnunk kell bizonyos számokhoz. Ebbôl a szempontból nincs nagy mozgásterünk" – mondta a kormányfôhelyettes.

Markó Béla szerint a tanügyi szervezetekkel elkezdôdött tárgyalások a következôkben folytatódnak.

Márton Árpád, az RMDSZ képviselôházi frakcióvezetôje kifejtette, más években 3 százalékos költségvetési deficit mellett az oktatásügy a GDP 3,6 százalékát kapta. "A jelenlegi költségvetési deficit 0,5 százalékos, az oktatásügy költségvetése pedig 4 százalék lesz. Ez egy jobb helyzet, amit figyelembe kell venni" – fejtette ki Márton.

Romániában az októberi infláció várhatóan 15 éves mélypontra csökkent, de az elemzôk szerint a jegybank szinten tartja a kamatot, mivel továbbra is fennáll az árnyomás és jelentôsen gyengült a lej árfolyama.

Az októberi inflációra vonatkozó adatot ma ismertetik, ami a Reuters által megkérdezett szakértôk várakozásának az átlaga szerint 8,1 százalék lesz éves szinten a szeptemberi 8,5 százalék után.

Az elemzôk a havi szintû októberi inflációt 0,7 százalékra tették a szeptemberi 0,6 százalék után, de van olyan vélemény, hogy eléri az 1,1 százalékot.

A Raiffeisen Bank egyik elemzôje szerint a gázár emelkedése, a telefonálás díjának a növekedése és a lej gyengülése miatt valószínûbb az 1,1 százalék.

Az EU-hoz 2007-ben, vagy 2008-ban csatlakozó Romániában sokáig gondot jelentett az infláció, amelynek az üteme csak 2004 második felében csökkent elôször egyszámjegyûre.

Tavasszal az infláció ismét 10 százalékra nôtt, majd azóta fokozatosan mérséklôdik.

Megfigyelôk szerint a lej erôs gyengülése, valamint az állami kiadások folyó negyedévi várható növekedése miatt a következô hónapokban ismét emelkedni kezd az infláció a román jegybank 6,5-8,5 százalékos inflációs célsávjának felsô határa felé.

Szeptemberben a jegybank az infláció mérséklôdése miatt 100 bázisponttal 7,5 százalékra csökkentette az irányadó kamatot.

Szerdára virradóra a francia országos rendôrparancsnokság hajnali 4 órakor kiadott adatai szerint 558 gépjármûvet gyújtottak fel és 204 személyt vettek ôrizetbe. Elôzô éjjel ugyanebben az idôben már 814 jármû vált a lángok martalékává, 143 embert fogtak el és 4 rendôr is megsebesült.

Ugyancsak az erôszakos cselekmények csendesülését erôsítette meg Nicolas Sarkozy francia belügyminiszter, aki kedden este Toulouse-ba látogatott. A déli város Reynerie kerületében kedden este összecsapások voltak a rendôrök és a fiatalok között.

Lyonban két orosz újságírót bántalmaztak a tüntetôk, Bordeaux Bassens külvárosában pedig benzines palackokkal robbantottak fel egy autóbuszt, de az akcióban senki sem sérült meg. Nizzában egy 53 éves férfi szenvedett súlyos fejsérülést egy ablakból kidobott súlyzótól, állapota válságos.

A francia kormány kedden elfogadta az 1955-ös, rendkívüli állapotra vonatkozó törvény életbe léptetését, amelynek értelmében kijárási tilalmat lehet bevezetni és bírói ellenôrzés nélkül jogosultak a hatóságok házkutatásokat végrehajtani. Kijárási tilalmat utoljára 1984-ben az új-kaledóniai zavargások idején vezettek be. Sarkozy Toulouse-ban úgy nyilatkozott, hogy a rendkívüli intézkedést "mértéktartóan, fenyegetéssel arányosan alkalmazzák" és nem kérdôjelezik meg az egyéni szabadságjogokat.

Amiens-ben éjfélkor lépett életbe az az intézkedés, amely este 22 órától másnap reggel 6 óráig kijárási tilalommal sújtja a 16 éven aluli, kíséret nélküli fiatalokat.

A CSA közvélemény-kutató intézet felmérése szerint, amelyet a Le Parisien/Aujourd,hui en France címû napilap szerdai száma közölt, a franciák 73 százaléka támogatja a kijárási tilalmat a rend helyreállítása érdekében.

Hol vannak már azok az idôk, amikor bûzölgô, füstokádó, zajosan dohogó motorok hajtották a tengereken sikló elegáns jachtokat? A mûszaki haladás – akárcsak a gépkocsik és szárazföldi haszongépjármûvek esetében – a vízi jármûvek kategóriájában sem állt meg. Persze a jachtokat mozgató, hatalmas lökettérfogatú motorok fogyasztása így is mellbe- és bukszába vágó. Ám aki egymillió eurót vagy akár még ennél is jóval többet képes áldozni egy jacht beszerzésére, az nem kukacoskodik pár ezer euróval, amikor fel kell tölteni a 600 vagy 5000 liter térfogatú üzemanyag-tartály.

Itt van mindjárt az idei kiállítás egyik újdonsága, az olasz Pershing 90. A 27 méter hosszú hajót az MTU cég common-rail rendszerû, kétszer 2400 lóerô teljesítményû dízel aggregátja hajtja. (Összehasonlításul: a MÁV leggyakoribb villanymozdonya, a V43 sorozatú összesen 3000 lóerôvel rendelkezik, és ezzel 10-12 személyvagonból álló szerelvényt képes akár 120 kilométeres sebességgel vontatni.) Aki szolid menetben hajókázik e jachttal, az óránként 300 liter gázolajat (ez német földön is jóval több, mint 300 euró fajlagos "útiköltséget" jelent) füstöl el. Ha pedig padlógázzal megy a jacht, akkor a fogyasztás óránként 450 literre emelkedik.

Sokan megcsodálták Hamburgban a Bavaria cég 38 Sport jelzésû jachtját, amelyet a Volvo-Penta cég új, IPS rendszerû motorja repít elôre. A lényeg: a hagyományos vonó- helyett tolócsavarok hajtják a hajót, aminek nagyobb sebesség, jobb kormányozhatóság, kisebb motorzaj és kevesebb vibráció a következménye – no meg alacsonyabb fogyasztás. Ez pedig ebben a kategóriában (a 38 Sport mindössze 11,80 méter hosszú, s az ára is eltörpül az olasz riválisé mellett: "csupán" 238 500 eurót kell leszurkolni érte) sokat nyom a latban.

Kétszer 960 lóerôs motor hajtja a holland Neptunus 58 Hardtop modellt, amelynek hajóhossza 17 méter, tankjába pedig 1860 liter gázolaj fér. A vezérlôállás elektromosan állítható tolótetô alatt kapott helyet, és – szokatlan, ám igen praktikus módon – félkör alakú, kárpitozott ülôgarnitúra veszi körül.

Ennél legalább két számmal nagyobb méretû a német Drettmann cég által Tajvanon épített (ott olcsóbb a munkaerô!) Elegance 48 és 82 modell. Utóbbi 25 méter hosszú és 65 tonnát nyom. Alapára 3,3 millió euró

Ehhez az árhoz képest aprópénznek tûnik az a 850 ezer euró, amibe a korábban kizárólag vitorlás jachtokat építô brit Oyster cég új, motoros meghajtású modellje kerül. A britek másik, Hamburgban prezentált darabja az Oyster 82 típus. E klasszikus vitorlás jacht olyan gazdag felszereltségû, mintha ôlordságának ideiglenes otthona (villája) volna. Ennek megfelelôen fennhéjázó az ára is: 2,2 millió euró.

Idei hamburgi tanulság: akinek jachtra fája foga, az minimum 120 ezer eurót tegyen félre a konyhapénzbôl. Ennyit kóstál egy 25 lóerôs német modell, a mecklenburgi Lepthien cég gyártmánya, amely 9 méter hosszú. Alig nagyobb nála az X-35 (10,6 méter): a Dániában készülô vitorlás jacht már 132 ezer euróért megrendelhetô. Elônye, hogy motorja nincs, így csak szélenergiát fogyaszt – az meg köztudomásúan ingyen áll rendelkezésre.

Hétfôn az Európa Tanács jogi bizottsága elfogadta Frunda György jelentését a nemzetrôl. Az RMDSZ-szenátort 2003 júniusában nevezték ki jelentéstevônek. Miután 2004-ben, Münchenben három szakértô véleményét is meghallgatta – Kovács Péter magyarországi alkotmánybírót, Pierre Dephane-Caps, francia egyetemi tanárt és Stanko Nitket, a Velencei Bizottság volt tagját, Horvátország volt magyarországi nagykövetét – Frunda kérdôívet küldött az ET tagországainak arról, hogy mi az elképzelésük a nemzetrôl. Az országok többsége, nevezetesen 35 válaszolt is.

Frunda György szenátor a Népújságnak elmondta, hogy ezekben a kérdôívekben arra próbált választ kapni, hogy az illetô országok saját alkotmányukban nemzet-országnak nevezik-e meg magukat vagy sem, nemzetrôl vagy néprôl beszélnek, kinek a nevében gyakorolja hatáskörét a parlament, mi a különbség a nemzet és a nép között, milyen a viszonyuk a nemzeti kisebbségekkel, hogyan viszonyulnak a határon túli kisebbségekhez.

– Miért volt szükséges ez a jelentés?

– Azért, mert Erik Jürgens holland szocialista képviselô, aki jelentést írt a magyar státustörvényrôl, diplomatikusan fogalmazva nem túl nagy szimpátiával közelítette meg a kisebbségi kérdést. Ô javasolta (egyébként saját magát), hogy készüljön jelentés a nemzetrôl. A bizottság végül is engem nevezett ki jelentéstevônek. Hétfôn a gyûlés kezdetekor azt mondta, hogy lehetetlen ezt a kérdést megvitatni egy nap alatt, és halasztást javasolt.

– Mi lett volna a jelentés sorsa halasztás esetén?

– Ha most nem fogadtuk volna el, elesett volna. Épp úgy, ahogy van hallgatólagos elfogadás a román alkotmányban, az Európa Tanácsban van hallgatólagos elutasítás. Jürgens ekkor azt akarta átvinni, hogy csak az elsô 8 cikkelyrôl tárgyaljunk, mert az szól csupán a nemzetrôl, a többiben a kisebbségekrôl beszélek és nem ezzel ruházott fel engem az Európa Tanács.

– Mi volt a reakció erre?

– Én reagáltam és azt mondtam, attól függetlenül, hogy elfogadjuk-e az egy ország egy nemzet elvet, vagy azt, amely szerint a nemzet határokon túlnyúlhat, és a határokon túli nemzeti közösségek is egy nemzetnek a tagjai. Ezért, amikor nemzeti kisebbségekrôl beszélek, akkor közvetve vagy közvetlenül a nemzetrôl szólok, vagyis nem lehet egyikrôl a másik nélkül beszélni. Jürgens javaslata végül is a szavazás során elesett.

– Hogyan reagált Adrian Severin a jelentésre, tekintve, hogy egy hónappal korábban a Jürgens véleményét támogatta.

– Ô is, meg Rodica Stanoiu is, akárcsak a szlovákok, amellett szavazott, hogy ne tárgyaljuk meg a jelentést. Azzal volt szerencsém, hogy a néppárti frakció támogatott. A vita során – a politikai viták itt sem sokkal jobbak, mint Budapesten vagy Bukarestben – az elsô cikkelyek mentek át a legnehezebben, késôbb az emberek elfáradtak... Ami Severint illeti, 27 módosító javaslata volt. A jelentésben úgy fogalmaztam, hogy a nemzeti kisebbségek többségükben úgy jöttek létre, hogy a határok változtak meg a fejük fölött, nem ôk vándoroltak egyik országból a másikba. Ezt ki akarták venni, mert, úgy mondták, hogy ott vannak például a romák, a katalánok, akik fölött nem volt határ, és ez nem elfogadható. Hosszas vita után sikerült bevinni azt a tételt, hogy a nemzeti kisebbségek többsége államalkotó tényezô.

– Ez így, ha jól tudom, nem szerepelt eddig nemzetközi dokumentumokban.

– Valóban nincs ilyen nemzetközi megfogalmazás, de két szempontból is fontos. Egyrészt jogilag azt jelenti, hogy ha államalkotó a kisebbség, akkor nem lehet másodrendû állampolgár, ugyanakkor, ha egy nemzetközi dokumentum is elismeri ezt egy nemzetiségrôl, akkor nem lehet azt mondani, mint ahogy nálunk is megtörtént, hogy "menjenek haza".

– Mi a helyzet az emigránsok jogaival?

– A jelentésben elmondtam, hogy bár nekik is járnak többségükben azok a jogok, mint a hagyományos kisebbségeknek, nem lehet egy kalap alá venni ôket. Az ô esetükben használt jogi rendszer vagy jogorvoslás más kell legyen, mint a tradicionális nemzeti kisebbségek esetében.

– Történt-e elôrelépés a kollektív jogok területén, hiszen eddig csak az egyéni jogokról beszéltek?

– Igen és ez is fontos. A jelentés úgy fogalmaz, hogy az Európa Tanács elfogadja a kollektív jogokat, vagyis az állam és egyén közötti viszony számít, és az etnikai szempontból tiszta államokat multikulturális államokká kell változtatni, ahol mind a természetes személyeknek, mind a nemzeti kisebbségeknek jogok járnak. Ebben benne van a kollektív jogok fogalma. Sok olyan állam van – Szlovákia, Románia, Törökország, Franciaország – amely nem ismeri el a kollektív jogokat. Ennél a cikkelynél is sok hozzászólás volt és hajszálon múlt, hogy átment.

– Egy ugyancsak fontos dolog, amit sikerült elfogadtatni, a pozitív diszkrimináció.

– Ennek a törlését is kérte Severin kollegám. Erre én azt mondtam, hogy csodálkozom ezen az állásponton, mert éppen ez az a tétel, amely esetében Románia követendô példakép lehet, hiszen itt 18 nemzeti kisebbségnek van képviselete a parlamentben, úgy, hogy a pártok bejutásához szükséges szavazatszámnak a 10%-a elég az ô bejutásukhoz. Ami nem más, mint pozitív diszkrimináció. Ugyancsak pozitív diszkrimináció, hogy azokban a helységekben, ahol a kisebbség számaránya 20%, bár a hivatalos nyelv a román, az illetô kisebbség használhatja anyanyelvét a közigazgatásban. Végül ezt is elfogadták.

Az is fontos, hogy elismeri minden személynek azt a jogát, hogy egy adott nemzet részének tekintse magát, akár a határokon túl is, és ezt nem lehet negatívan megkülönböztetni, akár hagyományos kisebbségekrôl, akár bevándorlókról van szó. Ez bár nem új tétel, nagy vihart kavart, mert a franciák és Jürgens is kijelentették, mondhatok akármit, azért én számukra román vagyok, a Franciaországban élô mind francia. Azonban többen voltak, akik velem értettek egyet, és így sikerült ezt a tételt elfogadtatni.

– Annak idején Jürgens nagyon mereven elutasította a státustörvényt, fôleg amiatt, hogy, Magyarország, úgymond, beavatkozna a szomszédos államok belügyeibe, amikor az ott élô magyarokon akar segíteni.

– Egy másik tétellel sikerült korrigálni a Jürgens-féle merev álláspontot. Ez a cikkely megengedi az anyaországnak, hogy jogalkotásban is próbálja orvosolni a határain kívül élô nemzettársai sorsát. Bevittem, hogy annak az országnak a kötelessége a kisebbségek problémáit orvosolni, amely területén az adott kisebbség lakik, és emellett az anyaországnak is joga van ugyanazt tenni, adott feltételek mellett, amelyek benne voltak a Bizottság jelentésében (szuverenitás, az adott ország törvényeinek tiszteletben tartása, a dialógus és a közös megoldás keresése).

Javasoltam, hogy azok az országok, amelyek még nem írták alá, ratifikálják a Kisebbségi Keretegyezményt, az Európai Regionális és Kisebbségi Nyelvek Chartáját és az Európai Önkormányzati Chartát, mert ezek, véleményem szerint, ebben a pillanatban a legfontosabb jogi eszközök, amelyek megvédik a nemzeti kisebbségeket és amelyek alapján a kisebbségekhez tartozó személyek egyénileg vagy mint kollektivitás fordulhatnak az Európai Emberjogi Bírósághoz.

– Elfogadták?

– Ezt vita nélkül elfogadták. A másik javaslatom a kulturális jogok elfogadása, ami a kulturális autonómiát jelenti. Ez számunkra nagyon fontos a kisebbségi törvény vitája során is. Két olyan jelentése is van az ET Regionális Önkormányzati Kongresszusának, amely ezeket szabályozza.

– Ön a jelentésében azt is javasolta, hogy fogadjanak el, illetve határozzanak meg minimális standardokat egy protokollumba.

– Ezt a javaslatot nem fogadták el, de módosító javaslatként megpróbálom bevinni majd a közgyûlésbe. Felkértem az Európa Tanács és az Európai Unió vezetôit, az EB elnökét, hogy az EU vegye át az Európa Tanács jelentéseit és azokat az egyezményeket, amelyeket az ET már kidolgozott és alkalmazott saját politikájában, és építsenek ki nemzeti kisebbségvédelmi politikát.

– Mi volt a szavazás eredménye?

– A szavazás eredménye nagyon szoros volt és meggyôzôdésem, hogy Jürgens a közgyûlésen is felveti majd az ellenérveit. Én kérni fogom az ET közgyûlés bürójának november 23–25-i bukaresti ülésén, hogy tûzzék a közgyûlés januári napirendjére ennek a jelentésnek a vitáját és elfogadását.

Hozzászólás

Lenne egypár gondolatom a Meddig terjedhetnek az emberi jogok? cikkhez, melyet egy ilyen fontos kérdésben igen laposnak, finoman szólva leegyszerûsítônek tartok. Elôször is hadd válaszoljak – a magam elfogult szemszögébôl persze – a címbeli kérdésre. Az emberi jogok addig terjedhetnek, ameddig bizonyos más emberi jogokkal nem kerülnek konfliktusba. Egy karhatalmi intézmény valószínûleg, mint a CIA vagy ehhez hasonló "praktizáló" állami szervezet, persze nem tudna mit kezdeni ezzel az elméleti definícióval, melyet nehéz követni a gyakorlatban. Ezért teszi a szegény CIA-dolgozó azt, ami éppen kézenfekvô, a legegyszerûbb megoldás: mindenhol jó, de a legjobb ott, hol nincsen joggyakorlat. A nyugati demokráciákban ilyen nehéz kérdésekre azzal felelnek, hogy független szervezetek alakulnak (mint például a Human Rights Watch) és ezek bizonyos konkrét vagy kevésbé konkrét témákban társadalmi párbeszédre provokálnak, éberen tartva a köztudatot az intézmények stb. mûködésérôl. Egy demokráciában – eltérôen egy totalitárius rendszertôl, melyek egyikében sajnos mi is felnôttünk – nem abból indulnak ki, hogy az állami intézmények hibátlanul, visszaélésektôl mentesen mûködnek, és a társadalom ellenôrzése kényelmetlen és fölösleges. Éppen ellenkezôleg, a demokratikus intézmények kegyelmet nem ismerô kritikának, elemzésnek kell legyenek alávetve, és ebben a polgárok szívesen ki is veszik részüket (lásd a "participating (in) democracy" hangzatos jelszót). Éppen a legsúlyosabb és vészes kérdésekben fontos, hogy a polgár ill. polgárcsoportok résen legyenek és megakadályozzanak egy bizonyos irányba való eltolódást, mely irány az egyszerûség kedvéért általában a totalitarista gordiuszi csomó vágására emlékeztet (lásd Guantanamo). Persze, ezek a független szervezetek sem áltatják magukat, tudják, hogy nem tökéletesek. Néha a figyelem felkeltése érdekében stratégiailag kockáztatnak, a cél egy társadalmi diskurzus kiprovokálása, mely dominóeffektus-szerûen további lépéseket von maga után, pl. más professzionális és befolyásosabb csoportok összehívása, mint a mi esetünkben az Európa Tanács vizsgálócsoportja a CIA titkos börtönei ügyében. A mi totalitarizmusban elbágyított érzékeinken keresztül észlelve mindezt, kissé hisztérikusnak, butácskának tûnik a nyugati demokrácia, mely a nem is oly szaki polgároknak túl sok fölösleges beleszólást enged. Még olyan gordiuszi feladatok megküzdésében is, mint a terrorizmus elleni harc. De tény az, hogy e participáló-eufória nélkül a "szabad világ" nem is létezne. Igaz, talán akkor a "terrorizmus" fogalma se. A Népújságban is jó lenne egyszer felidézni, hogy a Bálint Zsombor által kibiceknek (szerintem ez felháborító) nevezett társaság, a Human Rights Watch (HRW) pontosan micsoda. Egy jó összefoglaló található a Wikipédia internetlexikonban (sajnos angolul, nem magyarul). Innen is hamar kiderül, hogy ennek az 1978-ban alakult, annak idején Helsinki Watch-nak nevezett szervezetnek óriási szerepe volt a kommunista diktatúrákban szenvedô (kinek nem inge, ne vegye magára) személyek védelmében, az emberjogi visszaélések monitorizálásában és a szovjet, ill. kommunista diktatúrák megbuktatásában (minek, gondolom, B. Zs. is örült). A vasfüggöny lehullása után és azelôtt is a HRW természetesen más emberjogi területeken is tevékenykedik/dett, melyek a jogtalanságokat elszenvedôk szemszögébôl nem kevésbé súlyosak, mint a kommunista diktatúra visszaélései. Pl. intézményesített erôszak és kínzás, gyermek katonák, nôi jogok hiánya ill. visszaélések. A HRW tevékenysége, melyet a cikk szerzôje nyilvánvalóan félreért, éppen az egyéni(!) személyi jogokra irányul, mely szándék már benne foglaltatik az "emberi jogok" elnevezésben. A titkos CIA ill. más "terrorista" börtönök elsô számú problémája éppen az, hogy esetenként homályos és ellenôrizhetetlen gyanúsítások eredményeképpen ártatlan emberek ezrei is fogságban ülnek, minden jogorvoslattól nyilvánvalóan megfosztva. A vádlott, ha arab vagy afrikai is, csak az ítélet elhangzása után címkézhetô "terroristának", viszont konkrét vádak sok esetben nem is léteznek. Sok esetben valószínûleg igen: az ötszáz guantanamói fogolyból öt (legyen további) ellen sikerült a minap vádat emelni.

Üdvözlettel

Csütörtöki kimenô

A repülôtéri váróteremben azonnal meglátszik, kik az albánok. Rengetegen vannak, átszállók, tranzitutasok. Nyüzsögnek, hangosak, sokan vannak. Ôk Koszovóból jönnek, menekültstátust kaptak az Amerikai Egyesült Államoktól. Mindez nem változtat a lényegen, menekültként akarnak, tudnak élni. Nincs még gyakorlatuk a nagy mimetizmushoz, áthasonulásban. Az Egyesült Státusok nem több mint egy tágasabb játszótér, (falu), ahol sokkal könnyebben lehet albánként, muzulmánként létezni. Meg a szerbekbe sem kell ütközniük. Nem akarnak amcsiknak látszani, nem viselnek feltûnô Amerika-szimbólumokat, maximum baseball satyakot és farmert (zájg- nadrágot), de az már Pristinában sem újdonság.

A nôk állnak (nem szabad, nem mernek leüli), járkálnak, egymás között sutyorásznak, vihognak. Fejkendôsök. Keletiesen megkötve – minden szempontból. A néprajzi hitelességû férfiak ülnek, beszélgetnek, valószínûleg rágyújtanának, ha nem tiltaná a szabályzat a dohányzást még Ferihegyen is. Különben az egész Balkán innen repül, mert gyors és olcsó a MALÉV, mert a legtöbb balkáni országban és Romániában (nem vagyunk Balkán, mondogatjuk gyakran magunknak) megszûnt a közvetlen járat New Yorkkal, holott lenne rá igény. De ha egyszer sikerül valamit tönkretenni, akkor azt módszeresen kell.

Nem tanultak meg angolul, egymás között vannak. A nôk egyáltalán nem beszélnek angolul, a férfiakkal is csak akkor, ha megszólíttatnak. Ismerik az illemet. Elöl mennek, ôk, a törékeny nôk cipelik a kézipoggyászokat. Hatalmas csomagokat cipeltek be a pulthoz, rengeteg mindent visznek ki, tôsgyökereket, szorongásokat, elôítéleteket, képzelt és valódi komplexumokat. Freudi módszerekkel nem elemezhetôk, ugyanis bármennyire kisebbségi szorongások, nem illenek a bécsi, monarchiagyökerû neurózisokhoz. Sajátos euro-muzulmán félelmek és kárörvendezések. Avagy bánatok. Idegenség, sehova se tartozás. Nem fognak szaladni, nem nyúlnak ki a pszichiáter vánkosán. Parasztasszonyok, falusi polgárok, holott Amerikában valószínûleg nem mûvelnek földet. Nem mûvelôdnek. Szinte írástudatlanok. Portások. Garázsmutogatók.

A belépôkártyát nem ôk töltik ki, hanem a légi kísérôk. Magyar lányok, akik már megszokták, hogy a társaságból senki sem beszél angolul. Hosszasan faggatják a nevükrôl, születési adataikról, amire a határôrizeti hivatal kíváncsi lesz. Egy óra alatt sikerül kitölteni.

Mi, európaiak, látogatók, fölényesen mosolygunk, hiszen mind tudunk többé-kevésbé angolul, kitanultuk az amerikai filmekbôl csínját- bínját a beutazásnak. A Kennedyn hosszú sor, külön mi, az amcsik és ÔK. Nem vesznek már tôlük ujjlenyomatot és fényképet se kapnak le róluk egy szem alakú kamerával. Pillanatok alatt átesnek mindenen. Ôk már rezidensek, ott- tartózkodást kaptak a balkáni háború folyományaként.

Jövünk mi, fölényes európai Amerika- szakértôk, nincs meglepetés, mi már mindent tudunk, hiszem sokszor jártunk Amerikában, és egyáltalán mi alapítottuk. Nélkülünk hol is lennének, kérdezzük szerényen.

És minket rendre sorra visszaküldenek, mert az ûrlapot rosszul töltöttük ki.

Állunk megint a sor végén és úgy érezzük, tényleg mi alapítottuk Amerikát, minden ismerôs, mintha otthon lennénk a balkáni-balti régióban. A régi rosszban.

New York, 2005. november 3.

(Folytatás a november 2-i lapszámunkból)

A birtokba helyezés a jegyzôkönyv elkészítésével és annak aláírásával történik. Ebbôl egy példányt a tulajdonos kap, a terület rajzával együtt. A községi és városi közigazgatási hatóság szervei írásban, átvételi elismervény ellenében, ajánlott levélben fogják értesíteni a birtokba helyezés idôpontjáról azokat, akiknek visszaadták a tulajdonukat. A helybéliek számára ki is függesztik a birtokba helyezés idôpontját, felhasználva ugyanakkor bármilyen közlési lehetôséget. Azok a személyek, akik bármilyen indokból kifolyólag nem tudnak megjelenni a birtokba helyezés idôpontjában, speciális és hitelesített meghatalmazás alapján megbízhatnak más személyeket is, akik aláírják majd a terület átvételét igazoló jegyzôkönyvet. A hitelesített felhatalmazás kifejezetten kell tartalmazza a következô kitételt: "birtokba helyezés érdekében". A tulajdonjogcím átvétele alkalmával az értesítések költségét – nyugta ellenében – azok viselik, akik átveszik a tulajdonjogcímet. Az 1997. évi 169-es törvény III. 1/1-es cikkelyének alapján, a helyi tanácsok 60 napon belül jelen szabályzat életbelépésétôl számítva kötelesek közölni a megyei bizottságokkal azokat az eseteket, amikor közigazgatási aktussal az állam vagy a területi közigazgatási egységek köz- vagy magánvagyonába voltak besorolva olyan területek, amelyekre tulajdon-megállapítási kérést tettek le törvényes határidôn belül. A megyei bizottság felülvizsgálja ezeket a kéréseket, és ha a régi tulajdonos tulajdonjogának a visszaállításáról dönt, kiadja a tulajdonjogcímet. A megyei bizottság adja ki a tulajdonjogcímeket, kiállítása az életben levô személyek esetében a jogosultak nevére (férj, feleség) történik, míg az örökösök esetében egyetlen tulajdonjogcímben feltüntetik azokat a területeket, ami jogelôdjük tulajdonát képezte és az összes örököst mint jogosult kérelmezôt, azért, hogy késôbb a vagyonmegosztást a közjog szabályai szerint oldják meg. A jogcímbe a jogosult nevét és keresztnevét vezetik be, valamint az apa keresztnevének kezdôbetûjét. Azoknak a személyeknek a tulajdonjogcímét, akik panaszt nyújtottak be a bírósághoz, csak a visszavonhatatlan bírósági határozat után töltik ki és adják át. A tulajdonjogcím elvesztése vagy megsemmisülése esetén másodlat is kiadható róla, azzal a feltétellel, hogy a Hivatalos Közlöny III. részében hirdessenek az elvesztésrôl vagy megsemmisülésrôl szóló nyilatkozatot és a kibocsátott tulajdonjogcímen fel legyen tüntetve, hogy "másodlat". Mindez megtörténhet a megyei bizottság írásbeli értesítése után. A tulajdonjogcím kibocsátható azon tulajdonosok számára is, akik nem iratkoztak be a mezôgazdasági termelôszövetkezetbe és akik tulajdonátruházó jogügylettel nem adtak át vagy az állam nem vett át tôlük ilyen területeket. Ha marad vissza nem osztott földterület és ha más helyi bizottságok ezt nem igénylik, a helyi tanácsnak adják át kezelés, igazgatás végett. Az összes tulajdonosok birtokba helyezése után a megyei kataszteri hivatal az új parcellázás és helyrajzi számok alapján elkészíti a területek helyrajzi vázlattervét, amibôl egy példányt jegyzôkönyv alapján átad a község, város, municípium helyi tanácsának.

Mellau György

A következô sorok egy olyan ôszi gombáról szólnak, ami manapság már tavaszi, nyári, sôt téli gomba is lehet. Ugyanis a késôi laskagomba (népi nevén lasagomba vagy ôszi lasa) a leggyakoribb, legszaporább termesztett gombáink közé tartozik. Bár a természetben csak ôsszel, a tél beálltáig terem, a gomba mesterséges termesztésére az év minden hónapja megfelelô. Más gombákhoz viszonyítva termesztése igénytelenebb, az év hûvösebb napjaiban a kültéri termesztés is lehetséges. A micéliumtelep aljzatának többféle mezôgazdasági és ipari hulladékot – leôrölt szalmát, kukoricacsutkát, pelyvát, fûrészport – lehet komposztként használni. Kis- és nagyüzemû termelése már nálunk is meghonosodott, és így üzleteinkben csaknem mindig hozzájuthat a gombakedvelô a friss laskagombához. A szenvedélyes gombász viszont inkább a természetbôl igyekszik egy kosárravalót gyûjteni, még akkor is, ha a gombáért néha fel kell kapaszkodnia a fára. A kedves olvasó e két gombabeszerzési mód közül bármelyiket választhatja, de e sorok írója inkább a saját kézzel szedett gombát ajánlja, már azért is, mert egy-egy jókora laskagombatelep felfedezése külön élményt, örömet és elégtételt jelent a gombász számára.

Késôi laskagomba – Pleurotus ostreatus

Lombhullató erdeink, parkok, kertek fatönkjein, élô fák törzsein termô élôsködô gomba. Mindig nagyobb csoportokban, közös tôbôl kiinduló, több termôtestet magába foglaló telepekben nô, folyamatosan, amíg a tél beköszönt. Kalapja a fától elálló, kajla, féloldalas, néha szabályos, máskor kagyló alakú vagy a tetején benyomott. Kalapszéle behajló, fôleg a fiatal példányoknál. Rendszerint 5-15 cm széles, de lehet ennél szélesebb is. Színe szürkés, barnás, esetleg kékesszürkés, kezdetben sötétebb, késôbb világosabb árnyalatú. A kalapok egymás fölé hajolva ,,emeletesen" helyezkednek el. Lemezei ritkán állók, mélyen lefutók, fehéresek, szürkésfehérek vagy krémszínûek. Tönkje fehér, aránylag rövid, zömök, 2- 6 cm hosszú, de elôfordul, hogy a lemezek látszólag egyenesen a közös tôbôl indulnak. A tönkök ebbôl a közös tôbôl nônek ki, ami a telep nagyságától függôen elérheti a 10-15 cm szélességet is. Húsa fehér, rugalmasan puha, a tönkben szálas, az idôsebb példányoknál szívós. Kellemes fûszerszagú, fûszeresen édeskés ízû. Minden gombás étel elkészítésére alkalmas. Használható levesnek, paprikásnak, rántva, gombasavanyúságnak, megôrölve tölteléknek is. A gomba tönkje és az idôsebb kalapok fôzés után is rágósak maradnak, ezért jó, ha ezek nem kerülnek be az ételbe. Szárításra csak a nagyon fiatal példányok megfelelôek, mert az idôsebb gomba szíjasan keménnyé válik. Szárítmánya megôrzi fûszeres ízét kiáztatás után is.

Mérgezô gombával nem téveszthetô össze.

Málnási András

A november 3-i kormányülésen fogadták el azt a jogszabályt, amely 2006. január elsejétôl havi 800 új lej gyereknevelési pótlékra jogosítja fel azokat az édesanyákat, akik a szülés elôtt 12 hónapot jövedelemadó-kötelezett jövedelmet valósítottak meg.

A gyereknevelési pótlékot egészséges gyerek esetében a 2 éves kor betöltéséig, míg hátrányos helyzetû gyerek esetében a 3 éves kor betöltéséig folyósítják. Gyereknevelési szabadságra és a gyereknevelési pótlékra az elsô három szülés alkalmával jogosult az édesanya.

Abban az esetben, ha a kisgyerekét nevelô anya visszatér dolgozni, akkor ösztönzésként havi 300 új lejben részesül a gyerek két-, illetve hároméves koráig. Erre az idôszakra felfüggesztik a 800 lejes havi gyerekpótlék folyósítását.

2007. január elsejétôl a gyereknevelési idôszakra járó pótlékok biztosításában változás áll be. Ezeket a következôképpen folyósítják majd: havi 600 lejben részesülnek azok az anyák, akik jövedelemadó alá esô jövedelmet valósítottak meg. Ha a jogosultak lemondanak a gyereknevelési szabadságról, akkor erre az idôszakra 100 lej ösztönzô jövedelemben részesülnek a gyerek 2, illetve 3 éves koráig.

A gyerekpótlék havi 200 lej lesz, egészséges gyerekek esetében 2 éves korig, hátrányos helyzetû gyerek esetében 3 éves koráig. E szabályozásnak megfelelôen a haszonélvezôk tábora nagyobb lesz. E juttatásban részesülnek azok a személyek is, akik a társadalombiztosítási rendszerben nem rendelkeznek biztosított minôséggel, és azok is, akiknek nincs munkahelyük.

A gyereknevelési pótlékot vagy ösztönzô juttatást, választás szerint a gyerek bármely természetes szülôje, az örökbefogadó vagy örökbefogadás céljából nevelô személy, illetve a gyereket pótszülôként, illetve gyámként nevelô személy megkaphatja.

Azt az idôszakot, ameddig a gyereknevelési pótlékot folyósítják, társadalombiztosítási hozzájárulást fizetô idôszakként számítják.

A jogszabály új eleme a gyereknevelési pótlék finanszírozásával kapcsolatos. Gheorghe Barbu munkaügyi miniszter bejelentette, hogy a gyereknevelési pótlékot és az ennek folyósításával járó összes költséget az állami költségvetésbôl fedezik. Jelenleg a gyerekpótlékot a társadalombiztosítási alapból folyósítják. Emiatt sok anya kiszolgáltatott helyzetbe került, hogy munkaadója nem fizeti a tb- hozzájárulást, következésképpen az anya "elesik" a gyermeknevelési pótléktól.

A gyereknevelési pótlék biztosítására 2006 folyamán 715 millió új lejt, míg 2007 folyamán hozzávetôlegesen 1807 millió lejt szánnak.

A sürgôsségi kormányrendelet célja, hogy a gyereknevelési pótlék és a gyerekpótlék folyósításával csökkentsék a gyerekelhagyást és ösztönözzék a gyerekvállalást.

A sürgôsségi kormányrendelettel a gyereknevelési szabadság európai irányelvét, illetve a 2-es Záradék elôírásait léptetik életbe.

(mezey)

A világ legnagyobb svéd háztartásigép- gyártó cége kíváncsi volt arra, hogyan mosnak a volt közép-kelet- és dél-európai szocialista országokban. Mint kiderült, nagyon ragaszkodnak az itt élôk mosógépükhöz és minden második nap használják, igaz nem minden programot.

Az Electrolux telefonos megkérdezésén 1800-an vettek részt Horvátországban, Magyarországon, Lengyelországban, Romániában, Szlovákiában és Szlovéniában. Többségükben 26-36 éves nôket kérdeztek meg.

Mint a felmérésbôl kiderült, igencsak ragaszkodnak az itt élôk a mosógépükhöz. Magyarországon található a legtöbb régi mosógép, 7,9 éves átlagéletkorral. A fogyasztók jelentôs részének nem is áll szándékában a közeljövôben új készüléket vásárolni.

Magyarországon igen kedvelt a felültöltôs típus, ellentétben a régió elöltöltôs készülékeivel. Ma már szinte mindenki automata géppel mos. A vásárlásnál fontos szempont, hogy a gép ne ugráljon, víztakarékos, A energiaosztályú legyen és hatékonyan mosson.

Minden második nap használják az itt élôk a mosógépet, segítségével átlagosan 13- 15 kiló ruha lesz tisztább. A kézi mosás- és a 90 fokos programot ritkán használják a megkérdezettek. Kevesen tudják, hogy az ágynemûk atkamentesítése 90 fokon a leghatékonyabb.

A vasaláskönnyítô programot még ennél is kevesebben használják. Sokan forgatják viszont haszonnal vásárlási döntéseik elôtt a kereskedôláncok által kiadott ingyenes szórólapokat.

Tófalva és Csejd irányába...

Utam a Cinege-tetô alatt vezet el, ahol télen sípályát üzemeltetnek, felvonóberendezéssel.

Nemsokára a Romániai Agrár Kutatóintézet 1962-ben létrehozott zootechnikai részlegének istállói, laboratóriumai tûnnek fel, ahol a román piros-tarka tehén szaporításával kapcsolatos eljárásokat dolgozzák ki. Itt szervezik a szarvasmarha- kiállításokat is.

Utunkat tovább folytatva Tófalvára érkezünk, arra a kis településre, amit 1501-ben Thofalu néven említenek, majd az 1567-es pápai registrumban pusztaságnak tüntetnek fel.

1583-ban Bodoni Gergely és Kolozsvári Gábor, majd 1607-ban Pataki János kap telket Tófalván. A XVII. században református szabad székelyek lakják, akik a csejdi református parókiához tartoztak. A XVIII. század elején a földesurak erôszakoskodása következtében a székelyeket jobbágyokká nyilvánítják, akik elhagyják a falut. Helyükbe román jobbágyokat telepítettek. A XIX. század közepén a falu határa báró Apor Károly kezébe került, aki tagosította a földeket. Az 1900-as évek elején a lakosság újból kicserélôdik, fôleg római katolikus székelyekkel és gyimesi csángókkal. Ma ezek leszármazottjai lakják ezt a totalitarista rendszer idején halálra ítélt, de 1989 után fejlôdésnek indult falut. Bevezették a villanyt, a római katolikusok számára kápolnát nyitottak.

21 magyar lakosából 11 római katolikus, 9 református, 1 unitárius.

Tovább folytatva utunkat, az útkeresztezôdésnél délnyugatra térünk ki, s a Virgó-patak mentén érkezünk Csejdre.

Nagyon szép, hagyományosan épített házak, gazdasági épületek, gyümölcsöskertek teszik vonzóvá ezt a települést.

A faluról elôször az 1567. évi pápai registrumban tesznek említést, ahol 6 kapuval Czyeid, késôbb Chyeijd néven szerepel. Lakói református szabad székelyek voltak. 1910-ben 431, 1941-ben 513, jelenleg csak 300 körüli lelket vettek nyilvántartásba. Az 1681-ben épült templom helyébe 1788-ban barokk stílusú kôtemplomot építettek.

Az iskolát 1758-ban alapították. Az 1950-es években új iskola és mûvelôdési otthon épült.

A falu megtekintése után autóbusszal visszatérhetünk Marosvásárhelyre.

Fodor Sándor (S.)

Mennyire kell szegénynek lenni, hogy líceumpénzhez jussunk?

– A szegény ember naiv és sok mindent elhisz. A Népújság is közölte, hogy pályázni lehet a szegény diákok támogatására. A múlt évben is 3 gyermekem járt iskolába, kettô felsô tagozaton. Mindketten pályázatot adtak be és mindkettôt "elvágták". Az idén is beszereztük a szükséges iratokat, a feleségem a közjegyzônél nyilatkozatott tett, hogy nincs semmi jövedelme. Reméltük, hogy sikeresen pályáztunk. De tévedtünk. Úgy látszik, nem vagyunk elég szegények! Pedig a családban az egy fôre esô jövedelem 1,2 millió lej. Szeretném megtudni, mennyire szegénynek kellene lennünk ahhoz, hogy hozzájussunk a támogatáshoz? – tette fel a kérdést S. I. olvasónk Székelyvécke községbôl.

A kérdést Luca Alexandru fôtanfelügyelô-helyetteshez továbbítottuk, aki a következôkrôl tájékoztatott: – Maros megyében összesen 2681 tanuló igényelte az úgynevezett líceumpénzt. Erre törvény szerint azok jogosultak, akik családjában az egy fôre esô jövedelem kisebb, mint 1,5 millió régi lej. A pályázók közül 835 tanuló jutott hozzá az 1,8 millió régi lejes havi oktatási támogatáshoz. Az elbírálásnál a család jövedelmét vették figyelembe, és csak a jövedelem nélküli, illetve a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkezôk részesülnek a támogatásban. A nullától számított jövedelemskálán a
"legmagasabb" szint 14.958 régi lej.

Egymás után két gyerekre jár-e gyereknevelési pótlék?

– tette fel a kérdést Sz. É. olvasónk, aki 2 éves gyereknevelési szabadságon van, de ez idô alatt megszüli a második gyermekét is. Az édesanya kérdésére Morent Ilona, a Megyei Nyugdíjpénztár vezérigazgatója válaszolt.

– Az elsô gyerek 2 éves koráig az édesanya folyamatosan jogosult a gyereknevelési pótlékra. Akkor is, ha közben megszüli a második gyerekét. Ha a második gyerek akkor születik, amikor az elsô gyerek 1 éves 6 hónapos, akkor a gyerekpótlékot csak egy gyerek nevelésére folyósítják. Abban a pillanatban, amikor az elsô gyerek betöltötte a 2 évet, akkor az édesanyának a Megyei Nyugdíjpénztárnál kérvényeznie kell a második gyerek nevelésére járó pótlékot. Ha a második gyerek akkor születik, amikor az elsô gyerek 1 éves és 11 hónapos, akkor az édesanya a második gyerek születését követô 43 napon belül kérvényezheti a gyereknevelési pótlékot – mondta a vezérigazgató.

Marosvásárhelyrôl mindig különleges élmény Kecskemétre megérkezni. Olyan barátok fogadnak és szerveznek számunkra hasznos és kellemes idôtöltést, akiknek sikerül az otthonosság érzését kelteni az odalátogatóban. Ezt erôsíti a város épített környezete is, amely szecessziós jellegével a hasonlóság hangulatát kelti minden marosvásárhelyiben. Ezt érezte november 4 – 6. között a marosvásárhelyi baráti kör tagjainak és szimpatizánsainak csoportja is, akik a testvérvárosba tettek látogatást.

A kecskeméti városházán tartott fogadás egyben a mérlegkészítés pillanta volt. A jelek szerint a serpenyô Marosvásárhely irányába húz, hisz a partnerkapcsolatokból számunkra született több eredmény. Ezeket Csegzi Sándor alpolgármester, a marosvásárhelyi baráti kör elnöke foglalta össze és köszönte meg kecskeméti barátainknak a polgármesteri hivatalban folyó munka átláthatóságának megvalósításában, az ipari park kialakításában nyújtott segítséget, és emelte ki az ITD Hungary szerepét a termékkiállítások szervezésében. Szólt továbbá az iskolák, egyetemek, a két város múzeuma, az egyházak, a mezôgazdasági szakvezetôségek, a vállalkozók, ifjúsági házak, alapítványok, sportegyesületek, fotómûvészek közötti sok szálon alakuló, érlelôdô kapcsolatokról, baráti gesztusokról. A küldöttséget köszöntô dr. Sárközy István alpolgármester az EU-tagsággal járó tapasztalatok további megosztását ígérte.

A látogatás gerincét ezúttal is a szakmai megbeszélések jelentették. A vállalkozók a Ceremónia Borházban, dr. Kiss István és dr. Brúszel László vendégeként latolgatták az együttmûködés lehetôségét, az Ifjúsági Otthonban is új tervek születtek, hasznos volt a mezôgazdasági vezetôk eszmecseréje a katolikus, református és evangélikus lelkészek valamint a fotómûvészek találkozója. A marosvásárhelyi újságírókat (Dobos Sándor kíséretében), az önkormányzati tulajdonban levô városi televízió vezetôje, Bukovinszky Zsolt fogadta, s mutatta be az intézmény mûködését. Érdekes eszmecserét folytathattunk a Bács-Kiskun megyei napilap, a Petôfi Népe szerkesztôségében. Hámori Zoltán fôszerkesztô és helyettese, Bartha Zsolt azokról az elônyökrôl számolt be, amelyeket az Axel Springer Kiadó tulajdonába került lap élvez. Szó esett a lapszerkesztés szempontjairól, a tudósítóhálózat mûködésérôl, az olvasók megnyerésére indított kampányról és sok, a szakma mûvelôi számára érdekes kérdésrôl. A városi civil mozgalmak magazinjaként megjelenô Kecskeméti Lapok szerkesztôségében dr. Lovas Dániel alapító fôszerkesztô és Koloh Elek vezetô szerkesztô vendégei voltunk. A bemutatkozáson túl a városvédô civil kezdeményezések és a lap közösen elért eredményeirôl hallhattunk, aminek meghonosítását vendéglátóink követendô példákként mutatták be.

A marosvásárhelyi csoport tagjait, akik elôször jártak Kecskeméten, Szebelédi Tamás kalauzolta el a testvérváros nevezetességei között.

Elsô nap este kecskeméti barátaink színházjeggyel vártak. A gyönyörû Katona József Színházban Pozsgai Zsolt Szabadságharc Szebenben címû darabját adták elô, amelynek fôszerepében Marosvásárhelyen végzett, illetve marosvásárhelyi fiatal színészeket láthattunk.

Városunk fotómûvészei, akiket Török Gáspár és Plájás István képviselt, ezúttal is kitettek magukért, 14 szerzô 49 jobbára díjazott alkotásait állították ki Kecskeméten. Az árvízkárosultak megsegítése érdekében eladásra kínált képeket és alkotóikat Kriskó János méltatta, s biztatta a közönséget a felszín mögött rejtôzô valóság megfejtésére. Ami a képek iránt tanúsított érdeklôdés alapján sikerült. Ebben nem kis szerepe van annak, hogy "Kecskemét a magyar fotómûvészet Mekkája" – hallhattuk a nyitóbeszédben.

Két ország, két város, de egy nyelv és egy kultúra, ami az együvé tartozást bizonyítva, egyre fontosabbá válik a globalizálódó Európában – hangzott el Szili Katalin, a magyar Országgyûlés elnökének nyitóbeszédében a Kodály iskola dísztermében tartott gálaesten. A vendég az életünket átszövô civil kapcsolatok fontosságáról szólva maradandó élményként említette erdélyi, marosvásárhelyi látogatását. A termet zsúfolásig megtöltô közönség a Kilyén Ilka, Gyôrffy András és Nagy István színmûvészek fellépését valamint a Mûvészeti Líceum vonósnégyesének mûsorát jutalmazta hosszas tapssal. Megható pillanat volt az iskola igazgatónôjének, Dobozi Eszternek a már súlyos beteg Illyés Kingával készített egykori interjúja.

A sors legnagyobb ajándéka, hogy néhány téglával a két város közötti barátság építéséhez hozzájárulhattam – fogalmazott a gálaesten Kerényi György, aki a Kecskemét–Marosvásárhely Baráti Kör Egyesület tevékenységének legszebb pillanatait idézte fel, majd az ünnepélyes fogadáson a Széchenyi István Vendéglátóipari Szakközépiskola diákjai bizonyították felkészültségüket.

Minden városnak ezer arca van. Lelke is sok, bár Szécsi Gábor, Kecskemét polgármestere szerint van egy közös lelkiség, amely Marosvásárhellyel rokon. Természetesen csak akkor, ha a kapcsolatokat van, lesz, aki tovább éltesse. Kecskeméti látogatásunk arról gyôzött meg, hogy a "hírös városban" élô barátainkra mindig számíthatunk.

Viszontlátásra Marosvásárhelyen!

"A genetikailag módosított növény- és állatfajták kérdését nem szabad mitikus ködbe burkolni, hanem a józan tudományosság keretei között kell tárgyalni és bírálni" – mondta dr. Kelemen Atilla képviselô, a képviselôház mezôgazdasági szakbizottságának elnöke azon a szakmai konferencián, melyet Flaviu Lazin, a Mezôgazdasági Minisztérium államtitkára szervezett tegnap Bukarestben. A rendezvényen, melynek keretében a genetikailag módosított növény- és állatfajták romániai helyzetét tárgyalta a szakma, jelen volt Gheorghe Flutur miniszter, a mezôgazdasági és ökológiai szakágazat romániai tudósainak grémiuma, valamint a legfontosabb nemzetközi és hazai környezetvédelmi egyesületek, mozgalmak képviselôi is. Dr. Kelemen Atilla nehezményezte, hogy a rosszul irányított kommunikáció ahhoz a következményhez vezetett, hogy a genetikai kísérletek ma már "boszorkányüldözés tárgyát képezik a köztudatban." A szakmának az a feladata, hogy tudományos pontossággal tájékoztassa a közvéleményt, ugyanis, "ha általánosságban és felületesen beszélünk génmódosításról, akkor azt is mondhatnánk, hogy az a szarvasmarha, amely ma 50 liter tejet képes leadni, vadon élô ôséhez képest, amely 7-8 liter tejet adott, génmódosított; vagy a krumpli, amely ellenállóbb a kolorádóbogarakkal szemben, szintén az" – hangsúlyozta Kelemen. Az elsô szót a tudományos kutatás kell kimondja, amelynek feladata megállapítani, hogy az eszközölendô génmódosítás káros vagy nem az emberi szervezetre. Ezek után következik a törvényhozás és a végrehajtásért felelôs szakminisztérium döntése. "Végre el kell jussunk oda, hogy a szakma, a törvényhozás és a végrehajtói hatalom szervesen együttmûködik. Megengedhetetlen, hogy a felületesen tálalt információk rémhíreket és pánikot keltenek a közvélemény soraiban. Például el kell mondani, hogy 1999 óta Romániában génmódosított szóját termesztenek, de ezt teszik Franciaországban, Németországban és több más EU-s államban is. A felületes, pánikkeltô kósza hírek rossz visszhangra találnak az EU-ban is, márpedig nekünk most elsôrendû érdekünk az, hogy összhangba hozzuk a mezôgazdasági szakágazatot az EU-s normákkal" – összgezett Kelemen Atilla.

Az I. Mihály király tulajdonát képezô javak jogi státusát szabályozó törvény nincs összhangban az alaptörvénnyel, tájékoztatott szerdán az Alkotmánybíróság sajtóirodája.

Az Alkotmánybíróság november 9-i ülésén többségi szavazással úgy döntött, hogy a törvény rendelkezései alkotmányellenesek, mivel nincsenek összhangban az államhatalmi ágak szétválasztásáról és egyensúlyáról, az állampolgárok törvény és közhatóság elôtti egyenlôségérôl, valamint az igazságszolgáltatáshoz való jogról szóló alkotmányos cikkelyekkel.

A Hivatalos Közlönyben is megjelenô döntést közlik az államfôvel, a képviselôház és a szenátus elnökével, valamint a kormányfôvel.

A Nagy-Románia Párt június végén fordult az Alkotmánybírósághoz a Mihály király javainak jogállását szabályozó törvény kapcsán, amely szerint az egykori uralkodó 30 millió eurót kapott volna a Peles, Pelisor és Foisor kastélyok, valamint a kastélyokban levô gyûjtemények, tárgyak és egyéb ingó javak ellenében.

A 30 millió eurót egyenlô részletekben fizette volna ki az állam két év alatt, az elsô részlet folyósítása a törvény életbelépésétôl számított 30 napon belül történt volna.

A jogszabály szerint I. Mihály király visszakapta volna a segesvári Lovagvillát és élete végéig használhatta volna az Erzsébet palotát.

A tavaszi katasztrofális árvizek után a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium országos programot dolgozott ki egy komplex meteorológiai és hidrológiai információs rendszer létrehozására az árvizek elôrejelzésére. A kivitelezést az Amerikai Egyesült Államok nemzetközi gazdaságfejlesztési programja, valamint az Amerikai Egyesült Államok Kereskedelmi és Fejlesztési Ügynöksége (az USAID USTDA) támogatja. Kiszámították, hogy az országban 1997 – 2002 között az árvízkárok összege csaknem elérte a 610 millió eurót. Az idén keletkezett a legnagyobb kár, az országos bruttó össztermelés 1 %-a úszott el a szó szoros értelmében.

A szóban forgó WATMAN nevû terv célja a vízkészlet észszerû hasznosítása és a vízgazdálkodási infrastruktúra optimális kezelése katasztrófák esetén. Ennek megfelelôen a hidrotechnikai munkálatokat az Európai Unió elvárásai szerint kell ezentúl megtervezni, kivitelezni és kihasználni. A projekt része az egységes lakosságtájékoztató- és riasztási rendszer.

A program koordinátora, Lucia Ana Varga államtitkár szerint a beruházás tulajdonképpen a lakosság biztonságát szolgálja, segítségével könnyebben kezelhetik a krízishelyzeteket.

A mostani továbbképzés nem elôzménytelen. A minisztérium már 2001-ben hozzáfogott a hidrológiai és meteorológiai információs rendszer korszerûsítéséhez. A SINIM (Sistem National Integrat Meteorologic) projekt alapján megfigyelôrendszert hoztak létre. Ennek alapján a Maros vízgyûjtôjében 78 automata vízszintmérô, 25 csapadékmennyiség- és 5 vízminôség-megfigyelô állomást telepítenek. Az információt nemcsak klasszikusan a rádióhullámok, illetve a mobiltelefon- hálózatok segítségével közvetítik majd a központi egységekhez, hanem mûholdon is eljuttatják az adatokat, s korszerûsítik az adatfeldolgozást. Az összefüggô adatgyûjtési és feldolgozási rendszer lehetôvé teszi katasztrófa-forgatókönyvek kidolgozását.

A legnagyobb árhullámok az utóbbi esztendôkben 1995 decemberében, 1996 januárjában, 1998 júniusában, 1999 áprilisában és 2005 márciusában, illetve augusztusában voltak.

A vízgyûjtô Maros megyei szakaszát 22 %-ban hegyek, míg 78 %-ban dombok borítják. A Maros legnagyobb mellékfolyói a Kis- és Nagy-Küküllô, a Nyárád, a Görgény, Komlód és a mezôségi patakok. A Maros sokévi átlaghozama megyénkbe lépéskor 12 köbméter másodpercenként, míg kilépéskor 43 m³/s. Megyénkben 2 hidrológiai és 21 vízszintmérô állomás mûködik, amibôl a közeljövôben 19-et modernizálnak, továbbá 3 csapadékmérô berendezést csatlakoztatnak az országos automata hálózathoz. Egy másik programnak, a Life-Mosymnak köszönhetôen 2 automata állomás lesz és 57 hidrológiai furatot is végeznek, 3 esetében szintmérô érzékelôkkel is ellátják a berendezést. Várhatóan 2006-ban szerelik fel az Amerikai Egyesült Államok támogatásával megvásárolt berendezéseket, s ezt követôen helyezik üzembe az országos rendszert is.

Valahányszor Marosvásárhely felett átrepül a SMURD helikoptere, feltekintünk az égre. A mentôk számára ismeretlen a hét végi pihenés, mert a baj, a balszerencse ezeken a napokon is szolgálatos. Míg a helikoptert várom a virággal borított emlékmûnél, azokra gondolok, akik életet menteni indultak, de sohasem térhettek haza...

A szitakötô leszállását már várják, Cristian Boeriu doktor irányítja a sérült áthelyezését a hordágyra, majd tovább folytatódik a harc az életért.

Marian Brujban kapitány, a pilóta, elvonul a hangárba, megemészteni a történteket, látottakat. Másodpilótája a különlegesebb eseteket lefilmezi, könnyebben megy így az oktatás. Megadatik nekem is, hogy végignézzem az autóba szorult férfinak a kimentését, de láthattam azokat a sebeket is, amit a medve ejtett áldozatán Szovátán.

A ploiesti-i pilóta húsz éve van a szakmában...

– Gyermekkoromban mérnök és pilóta szerettem volna lenni, akkor nem fogtam fel, hogy mindkettôt egyszerre nem lehet. Idôvel álmaim valóra váltak. Miután elvégeztem a tiszti iskolát a légierônél, egy helikopteres egységnél dolgoztam tizenhárom évet, majd 1998-tól a Belügyminisztériumhoz kerültem. Húsz éve már, hogy szabadalmazott pilóta vagyok.

– Hogyan emlékezik vissza az elsô mentésre?

– A marosvásárhelyiekkel való együttmûködés már régi, hiszen a Belügyminisztérium helikoptereivel segítettünk a humanitárius akciók lebonyolításában. Tavaly szeptember 12-én kezdôdött el a tulajdonképpeni helikopteres mentés. Az elsô mentésem Arafat doktorral volt, valahol Ludas körül, aki arra kért egy adott pillanatban, hogy vigyek oda valami felszerelést, mire én azt válaszoltam: még hogy én, szó se róla, azt akarja, hogy engem is felmosson? Most is távolról figyelem a mentést...

– Hány mentést bonyolítottak le?

– 440-szer repültünk életet menteni. Minden esetnek megvan a maga sajátossága, voltak nagyon csúnya balesetek is.

– Sajnos, megtörtént, hogy rohammentôsök vesztették életüket. Nem fél, amikor beindítja a propellereket?

– A mesterség velejárója, tényleg vannak olyan esetek, amikor az ember szíve összeszorul, de a tudást és a tapasztalatot felhasználva tovább kell lépni, vagyis repülni.

– Leszállás a baleset színhelyére...

– Addig keresed a helyet, amíg a legközelebb kerülsz. Maros megye fekvése nagyon "izgalmas". Hegyei és domboldalai hasonlítanak egymásra, néha becsapódik az ember, mert azt hiszi, hogy megérkezett, miközben még át kell libbenni egy-két hegyen, dombocskán. Meteorológiai szempontból is különleges a vidék, mert szinte egész év folyamán sokszor alakul ki köd, a kombinátnak köszönhetôen a látási viszonyok nagyon lecsökkennek. Állandó kapcsolatban vagyunk a meteorológiai központokkal, és a legeldugottabb helységet is tudni kell, hol található.

– Van jelszó, ima, amivel a "csatába" indulnak?

– Létezik egy parancs: a mentô biztonsága az elsôdleges, aztán jön a tulajdonképpeni életmentés, hiszen ha a mentôk nem érnek célba, mi történik az áldozattal? Én pedig azt fûzném hozzá, hogy legyen egészségünk, hogy végezhessük tevékenységünket.

A Szovátai Faipari Iskolaközpontban a posztliceális képzés elsô évében mindeddig román nyelven folyt a tanítás, annak ellenére, hogy törvény adta lehetôség van a magyar nyelvû oktatásra.

Tóth Ferenc a Totart Alapítvány nevében október folyamán beadvánnyal fordult a Szovátai Faipari Iskolaközponthoz, illetve a Megyei Tanfelügyelôséghez, amelyben kérte, hogy a posztliceális képzés, illetve a vizsgáztatás ne román, hanem magyar nyelven történjen. Annak ellenére, hogy a beadványt tíz magyar anyanyelvû elsôéves társával írták alá, az igazgató negatív választ adott, s az oktatás továbbra is román nyelven folyt. Vass Ferenc, a Szovátai Faipari Iskolaközpont igazgatója írásbeli válaszában ez áll: "A Maros Megyei Tanfelügyelôség jóváhagyása szerint a 2005-2006-os tanévtôl induló posztliceális képzés román nyelven történik, a beiskolázási terv szerint. Ezen változtatni nem lehet."

A Megyei Tanfelügyelôség október 20-án más hangnemben hozta tudomására a beadvány megfogalmazójának, hogy az utólagosan kiegészített 1995. évi 84-es számú tanügyi törvény értelmében a tanulók megválaszthatják az oktatás nyelvét, s ezt nem a tanfelügyelôség szabja meg. Következésképpen a Szovátai Faipari Iskolaközpont diákjai olyan nyelven tanulhatnak, amilyenen óhajtanak, a többség határozata értelmében, és nem a tanfelügyelôség vagy más intézményen kívüli személy döntésének megfelelôen. Aláírja Suzana-Maria Ganta fôtanfelügyelô és Simon Alexandru elôadó.

Helyi szinten tehát az ügy nem talált megoldást, Tóth a romániai magyar oktatásért felelôs intézményekhez, továbbá a sajtóhoz, a Népújsághoz fordult, mivel szerinte "az iskola igazgatója megsérti a román tanügyi törvényt és egyben akadályozza a magyar nyelvû képzést."

Vass Ferenc igazgatót a Népújság telefonon kereste meg, aki elmondta, hogy ôk (értsd az iskola vezetôsége) román nyelvû oktatást kérelmeztek, ilyent hagyott jóvá a tanfelügyelôség, ezért folyik románul az oktatás. Tóth Ferenc nem magánszemélyként vagy hallgatóként, hanem egy alapítvány nevében fordult hozzá, és nem azt kérte, hogy magyarul folyjon az oktatás, hanem azt kérdezte, miért nem mûködik magyarul a képzés? Az igazgató szerint az lett volna illendô, ha Tóth személyesen fordul hozzá. Szóba állnak és megtárgyalják az ügyet.

Albertini Zoltán fôtanfelügyelô-helyettes röviden arról tájékoztatott: az igazgató tévedése volt, a vezetôk, sajnos, még nem mernek felelôsséget vállalni. Felvette a kapcsolatot az igazgatóval és hétfôtôl (vagy a sztrájk beszüntetésekor) magyarul fog folytatódni az oktatás.

Második alkalommal kerül megrendezésre honismereti vetélkedônk, melynek ezúttal fô témája a néprajz.

A verseny idôpontja, helyszíne: 2006. április 29. Csíkdánfalva, Petôfi Sándor Iskolaközpont

Jelentkezési határidô: 2005. november 18.

A jelentkezési lapokat az alábbi postacímre küldjétek:

Szász Judit, 537070 Danesti nr. 4, jud. Harghita

Jelentkezni lehet: négyfôs csapatokkal, amelyek összetétele három fô VI-VIII. osztályos diák és egy nagymama vagy nagypapa, akik csapatuk aktív tagjaként segítik a gyerekek munkáját. A jelentkezô csapatoknak – szaktanár segítségével – egy-egy pályamunkát kell elkészíteniük, amelynek az alábbiakat kell tartalmaznia:

1. Értékkatalógus. Írjátok össze a településeteken fellelhetô, általatok legfontosabbnak tartott tíz néprajzi jellegû értéket (népszokások, népköltészet, népi zene és tánc, népviselet, népi építészet, népi mesterségek, népi gyógyászat, gasztronómia stb.). Mindegyik érték mellé fûzzetek egy rövid (legfeljebb egy oldal) bemutatást, amelyben leírjátok, szemléltetitek annak történetét, jelenlegi állapotát, szerepét településetek életében.

2. Értékmentô akció. Válasszatok ki egyet a felsorolt értékek közül, amelyek megmentése, továbbvitele tôletek is függhet. Készítsetek tervet arra vonatkozóan, hogy hogyan tudnátok segíteni ennek az értéknek a megmentésén, továbbadásán, a közösségi életbe való visszaillesztésén. Hajtsátok végre a terveteket, azaz tegyétek meg, amit megtehettek az érték megmentéséért. Munkátokról készítsetek naplót, dokumentáljátok a mentôakciót fényképekkel, rajzokkal, leírásokkal, élménybeszámolókkal stb.

3. Jövôkép. Rajzoljátok és írjátok le, hogyan látjátok az általatok kiválasztott értékek helyét településetek jövôképében.

A pályamunkákhoz csatolhattok további rajzokat, fényképeket, egyéb dokumentumokat, amelyek alátámasztják munkátokat. Amennyiben lehetséges, mellékeljétek a dolgozatot elektronikus formában is. A pályamunkákat szintén a megadott postacímre küldjétek, határidô 2006. március 17. (postai bélyegzô dátuma).

A beküldött pályamunkákat a Székelyföldi Közmûvelôdés-szervezôk Egyesülete által létrehozott zsûri bírálja el. A zsûri döntése alapján a hét legjobb pályamunkát beküldô csapat vesz részt a Csíkdánfalván megrendezendô döntô vetélkedôn. A döntôben az alábbi feladatok várják a csapatokat:

1. Bemutatkozás, tervek és megvalósítások ismertetése.

2. Egy, a csapat által kiválasztott, településetekhez kötôdô népdal vagy ballada elôadása.

3. Helyi (esetleg régión belüli) népviselet bemutatása (nôi és férfi).

4. Egy helyi népszokás ismertetése a csapat legidôsebb tagja által.

5. Egy olyan eszköz vagy szerszám bemutatása, ismertetése, amelynek szerepe volt településetek hagyományos életében.

6. Egy, a településeteken gyûjtött népi játék bemutatása.

7. Elmélet – néprajzi tárgyú kérdések, feladatok.

A versenyszámok során szerzett és a hozott pontszámokból alakul ki a vetélkedô végeredménye, illetve derül ki, hogy melyik csapat lett a vetélkedô nyertese. A vetélked&oci