Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Kémfilmeket idézô értesülések borzolják néhány napja a közvélemény kedélyét. A minden rosszak forrásának beállított amerikai hírszerzô ügynökség, a CIA Romániában és Lengyelországban titkos fogolytáborokat mûködtet iszlám fundamentalisták számára – állítja az egyik neves emberjogi szervezet, a Human Rights Watch. Ami akkor sem kis vád, ha az aktivisták legfeljebb feltételes módban beszélhetnek, áttételesen következtetnek. Ennél azonban sokkal súlyosabb, hogy – kibicnek semmi sem drága alapon – úgy vádolnak konkrét bizonyítékok nélkül, hogy közben tisztában vannak vele: a gyanú árnyékát a megvádolt szinte soha nem képes lemosni, még akkor sem, ha történetesen ártatlan.

Az ügyben azonban mégsem Románia (vagy Lengyelország) szerepe az igazán érdekes, bár az európai integráció elôtt álló román állam becsületén igencsak komoly foltot hagyna, ha beigazolódna a vád, hanem az a jobb ügyhöz méltó buzgalom, amellyel maguk a nyugatiak próbálják meg aláásni saját biztonságukat.

Próbáljuk meg elképzelni az amerikai nemzetbiztonság felelôseit, amint (szeptember 11-e után) egy olyan félelmetes – mert rejtôzô, nehezen megfogható – ellenséggel kell felvenniük a harcot, mint az iszlám fundamentalista csoportosulások. Ha ezt a nyilvánosság elôtt zajló intézkedésekkel teszik, eleve kudarcra vannak ítélve, mert míg az ellenség mindent tud a lépéseikrôl, addig ôk szinte semmit. Nem fogunk most tehát morális ítéletet megfogalmazni a CIA módszereirôl, de igencsak elképzelhetô, hogy a viszonylag stabil, ugyanakkor a civil szervezetek szempontjából még gyenge kelet-európai térségbe próbálják meg eldugni stratégiailag rendkívül fontos foglyaikat. Próbáljuk meg elképzelni ugyanakkor a mindenkori román kormányt, amely gazdasági-politikai kettôs kiszolgáltatottságban kénytelen választani: titokban belemegy egy egyezségbe az amerikaiakkal (akár az európai hírszerzés tudtával!), vagy visszautasítja a kérésüket.

Hogy létezett-e ilyen jellegû kérés, illetve, hogy mi volt a román hatóságok válasza, nem tudjuk, mint ahogy azt sem, hogy valóban lennének-e kvázi illegális fogolytáborok Románia területén. Ennél azonban sokkal nyugtalanítóbb, hogy a nyugati típusú demokráciát – talán nem mindig a legvegytisztább eszközökkel – védelmezô intézményeket tüntetik fel ördöginek, emberjogi köntösbe bújva, míg az ártatlanok életére törô terroristák az áldozatok szerepében tetszeleghetnek.

Nem az a kérdés tehát, hogy a CIA szállított-e foglyokat Romániába, s ezzel Románia áthágta-e a nemzetközi kapcsolatok normáit. A kérdés: lehet-e az emberi jogok betû szerinti tiszteletben tartásával harcolni olyanok ellen, akik mindezt semmibe veszik? S ez a kérdés a napokban zajló párizsi események kapcsán is lesz egyre aktuálisabb.

Egy napon emberek közötti világméretû járványt fog okozni a H5N1 vírus, csak az a kérdés, hogy mikor – jelentette ki az Egészségügyi Világszervezet (WHO) fôigazgatója a madárinfluenzáról Genfben kezdôdött háromnapos tanácskozás hétfôi megnyitóján.

Szakemberek attól tartanak, hogy az agresszív vírus genetikai módosuláson megy keresztül, miáltal könnyen átterjedne emberrôl emberre is. "Hogy ez mikor fog bekövetkezni, azt még nem tudjuk. Azt azonban tudjuk, hogy be fog következni, és egyetlen országot sem fog megkímélni a járvány" – szögezte le Dzsong Vuk Ri, 63-ban jelölve meg a madárinfluenzában 2003 óta meghalt emberek számát.

A WHO-tanácskozás célja, hogy a mintegy 700 résztvevô akciótervet hagyjon jóvá a madárinfluenza elleni átfogó harc érdekében.

"Vagy most cselekszünk az állatok körében pusztító járvány megfékezése érdekében, vagy soha – hangsúlyozta genfi felszólalásában az ENSZ Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Szervezetének (FAO) képviselôje. – A madarakat megbetegítô kór feltartóztatása az egyetlen módja annak, hogy csökkentjük az emberre is veszélyessé váló vírus kialakulásának a kockázatát. Nincs vesztegetni való idônk."

Világméretû madárinfluenza-járvány kitörése 550 milliárd dollárjába kerülhet a Föld leggazdagabb országainak – erre a következtetésre jutott a Világbank elemzése. Egyedül az Egyesült Államokban 100-200 milliárd dollárra rúghat a kár. A számítások alapját az a föltevés képezi, hogy egy járvány kitörése 100-200 ezer áldozatot követelne az észak-amerikai országban. Emellett 700 ezer amerikait kellene kórházban és akár 40 milliót ambulánsan kezelni az influenzajárvány miatt. A fejlôdô országok esetében a Világbank nem szolgál a fentiekhez hasonló adatokkal, mert azok egészségügyi ellátó rendszere kevésbé fejlett, emiatt a halálozási arány feltehetôen jóval magasabb volna az egyesült államokbelinél. Az Egyesült Államok és a többi ipari ország esetében a Világbank szakemberei 0,1 százaléknál alacsonyabb halálozási rátát feltételeznek egy madárinfluenza- járvány kitörése esetén.

A nemzeti kisebbségek jogállását szabályozó törvénytervezetet nem sürgôsségi eljárásban vitatja meg a képviselôház, a kormány kérésével ellentétben. A házbizottság hétfôn úgy döntött, hogy a tervezetet 30 napon belül elemzik a szakbizottságok, ezt követôen a plénum elé kerül.

A képviselôház állandó bizottsága 9 támogató és 4 ellenszavazattal döntött errôl.

Márton Árpád, az RMDSZ képviselôházi frakcióvezetôje elmondta a Mediafaxnak, hogy a szövetség honatyái nem elégedettek ezzel a döntéssel, mivel ôk 20 napos határidôt javasoltak a tervezet szakbizottsági jelentésének elkészítésére.

Az alsóház vezetô testülete nem kapta meg a kormánytól a megfelelési táblázatokat, amelyeket a múlt héten kért Adrian Nastase házelnök javaslatára.

A táblázatok a kisebbségi törvénytervezet elôírásait vetették volna össze a kisebbségekkel kapcsolatos európai szabályozásokkal, a jogharmonicázió érdekében.

A kormány levelet küldött a házbizottságnak, amelyben rámutat, hogy a tervezet az olyan törvények kategóriájába tartozik, amelyek esetében nem lehet megfelelési táblázatot készíteni, de "amelyek szükségesek a koppenhágai feltételek teljesítéséhez".

Adrian Nastase, a képviselôház elnöke elmondta, a megfelelési táblázatokat nem lehetett elkészíteni, mivel az EU szintjén nem léteznek közös kisebbségügyi szabályozások, a tagállamoknak saját standardjaik vannak a többség–kisebbség kapcsolatokban.

Nastase elmondta, "hogy bizonyos rugalmasságot tanúsítson", a képviselôház vezetôsége a normális eljárás esetében alkalmazott 45 napos határidô helyett 30 napos terminust szabott a szakbizottsági jelentés elkészítésének.

A jogi, a kisebbségügyi és az oktatásügyi bizottság elkészíti a kisebbségi törvénytervezet jelentését, amit aztán a plénum elé terjesztenek.

November 3-i ülésén a kormány arról döntött, hogy megemelik a pénzbeni támogatást a veteránok, hadiözvegyek, hadirokkantak, szolgálatteljesítésen kívül háborús balesetet szenvedett személyek számára. A jogszabályt a háborúsveterán-szövetségek konzultálásával alkották meg. A támogatás értéke 53 új lej havonta, amivel az érintett kategóriák fedezni tudják a lakbér, a villamos energia, a hôenergia havi költségeinek egy részét.

2005. folyamán 137.433 személy részesül e támogatásban, az összeget a Munkaügyi, Szociális Szolidaritási és Családügyi Minisztérium valamint a Nemzetvédelmi, Közigazgatási és Belügyminisztérium biztosítja. Az összeg folyósítása a megyei nyugdíjpénztárak, illetve a Bukarest municípiumi nyugdíjpénztár feladata lesz. 2004-ben az 1828-as kormányhatározat értelmében a támogatás személyenként 46 új lej volt. Ebben a támogatásban 161.960 személy részesült.

A háborús veteránok jogaira vonatkozó 1994. évi 44-es törvény 16. és 18. cikkelye értelmében a támogatás összegét évente módosítják az árak alakulásának függvényében.

Kulturális eseményekben gazdag hétvégét tudhatunk magunk mögött, hiszen a filmfesztivál eseményei mellett szombat délelôtt Hunyadi Mária jelentkezett egyéni tárlattal a Bernády Házban, délután pedig Tomaso Kemeny érkezett a Pálffy- házba. Ugyanakkor, szintén szombat délelôtt egy másik kiállításmegnyitón is részt vehetett az érdeklôdô közönség: Zajzon Noémi tárlatán, az unitárius egyházközség Bolyai téri tanácstermében.

Olajmunkák és grafikák fogadják a belépô látogatókat, akik minden bizonnyal meglepôdnek, amint értesülnek az alkotó életkoráról – Zajzon Noémi tizenkettedik osztályos, bolyais diáklány. E tényt hangsúlyozták méltatói is – Andrei Muresan elmondta, hogy a nyáron kereste ôt meg az addig csupán grafikával és rajzzal foglalkozó Zajzon Noémi, melynek következményeként három táborba hívták meg ezen év nyarán. Akkor kezdett el olajjal is foglalkozni, és hamar kiderült: a grafikai pontosságot, precizitást ügyesen ötvözi sajátos színvilágával. Mûvészetis diák is jó eredményt érne el hasonló minôségû alkotásokkal. Nemes Kovács Ernô is meglepetését hangsúlyozta, mint mondta, idôsebb korú kiállítóra számított a mûvek elsô megtekintésekor. Érdemes megnézni a tanácstermi kiállítást (Zajzon Noémi második tárlatát, egyben elsôt, amelyen színekkel is jelentkezik), hiszen ígéretesek a festészet terén tett elsô lépések, meggyôzôbbek, mint a szintén kiállított rajzok – lehet, megfontolandó gondolkodni az "áttérésen".

Országos jellegû, minden kirendeltségre kiterjedô sajtótájékoztatót hívott össze az Ardaf biztosítótársaság. Marosvásárhelyen Titus Horatiu Tirca kirendeltségvezetô ismertette a cég álláspontját azokról a híresztelésekrôl, amelyek az Ardaf nehéz helyzetére vonatkoztak.

Tirca elmondta, hogy a sajtóban megjelent állítások tendenciózus következtetésre adhatnak alapot, ezzel szemben a valóság az, hogy a biztosító stabil alapokon áll. Mint közölte, minden abból fakad, hogy egy adott pillanatban a készpénzkészlet mutatója az Ardafnál egységnyi érték alá esett, azaz az elfogadott aktívumok értéke kisebb szinten maradt, mint a kifizetési kötelezettségek összessége, s errôl a konkurencia értesítette az illetékes felügyelô hatóságot. Az Ardaf képviselôje szerint a mutató csökkenését az év elején végzett masszív ingatlanberuházások okozták, hisz csupán a bukaresti volt Columna- bankszékház megvásárlása 190 milliárd lejt emésztett fel. Ennek ellenére a biztosító szilárd alapokon áll, 7 milliárd euróval megemelték a tözstôkéjét, s ezzel sikerült a mutatót ismét egység fölé, normális értékre emelni. Tirca kihangsúlyozta, hogy egyetlen kifizetéssel sem késtek el, az ügyfelek bizalma rendületlen, 2005-ben a biztosítók piacán a 4. helyre tornászták fel magukat. Az igazgató közölte azt is, a többségi tulajdonjogot birtokló Tender Ovidiu temesvári üzletemberre vetôdött korrupciós gyanú nem befolyásolja a biztosító stabilitását.

65.499 pénzbírságot rótt a Megyei Közlekedési Rendôrség az idén, derült ki a nemrég tartott értékelôn. Az összesítés szerint január-október között 383 törvénysértésre derült fény, 94-gyel többre, mint az elôzô év hasonló idôszakában. A közúti szabályok megszegése miatt a fent említett idôszakban 1806 hajtási jogosítványt függesztettek fel, 418-at érvénytelenítettek, valamint 1087 törzskönyvet tartottak vissza.

Szombaton délután fél 6 órakor Szászdánoson, egy kerülôúton haladt szekerével az a férfi, aki figyelmen kívül hagyva a Bukarest – Nagyvárad vonalon közlekedô 531-es számú Intercity sípszóját, vasúti szerencsétlenség áldozatává vált. Az ütközésben kocsis és a mellette ülô a helyszínen életét vesztette. Az áldozatok kilétére még nem derült fény. A baleset után a vonat folytatta útját, késést nem regisztráltak.

A vásárhelyi 1989. December 22. úti TCM-étkezde elôtt várakozott szombaton késô este C. Ioan marosszentgyörgyi lakos, akit a vásárhelyi K. Attila-Levente fosztott ki. A járôrök tetten érték a fiatalembert, miközben ellopta C.I. irattárcáját és pénzét. Minôsített lopás miatt K.A.L. ellen eljárást indítottak.

Pénteken Kibéden, egy kútban halva találták a 94 éves P. Annát. A helyszíni vizsgálatok során a holttesten nem találtak külsérelmi nyomokat.

A megengedettnél nagyobb sebességgel kormányozta személygépkocsiját a segesvári illetôségû F. Francisc, elvesztette uralmát a jármû fölött, s egy fának ütközött. A vasárnap Segesvár külterületén történt balesetben a gépjármûvezetô súlyos sérüléseket szenvedett. Ugyanaznap Szovátán kormányozta VW Golf személyautóját a 63 éves S. Albert, akit a szembôl érkezô jármû fényszórói elvakítottak, s elgázolta az úttesten ittas állapotban haladó 32 éves B. Lajost. A gyalogos súlyosan megsérült.

Jegyzet

Fél éve költöztek a Baneasa utca 8. szám alatti ingatlanba a Rovinari 24A szám alatti tömbház lakói. Csinnadrattával, veszekedéssel, ellenvetéssel folyt a költözködés. Nehezen fért a fejükbe, hogy a nyomortanyáról egyenesen komfortos, civilizált körülmények közé kerülnek.

Hamarosan megjelentek a problémák. A polgármesteri hivatal vasrácsokkal biztosította a megüresedett tömbház földszinti ablakait, a bejárati ajtó helyére vasajtó került. Az élelmesek elôtt ez azonban nem jelentett akadályt. Napok alatt tûntek el a fémek, majd a lépcsôt törték fel, s húzták ki belôle a vasat, az öntöttvascsatorna- és -vízrend-szernek is hûlt helye, majd a falat bontották le, s tûntek el a téglák. A negyedik emeleten tartófalakat bontottak le, a villanyvezetéknek már hûlt helye. A lépcsôházban, hideg, huzatos szobákban éjszakánként hajléktalanok húzzák meg magukat.

A nyomortanya lakói a szalagparkettával, fali- és padlócsempével, központi fûtéssel ellátott Baneasa utcai épületbe költöztek. Eredetileg mintegy száz személy befogadására tervezték a 30 szobás tömbházat, a legutolsó helyszíni szemle alkalmával derült ki, hogy több mint háromszázan találtak itt menedékre. Gyors számítással kiderül, kilencven gyerek van, elôzô héten öt újszülöttel gyarapodott a lakók száma. Évszázados szokásaikat ide is magukkal hozták. Csaptelepeknek, zuhanyozórózsáknak kel lábuk (a felügyelôk kérdezôsködésére meglepô a válasz: a szobában ôrzik, hogy a szomszéd el ne lopja), a tusolófülkében a szobaszônyeget mossák. Nem kellene csodálkozniuk, hogy a 80 köbméteres pöcegödör hamarosan feltelik, s mivel pénzhiányra hivatkozva a lakók nem kötnek szerzôdést annak kiszivattyúzására, egy reggel arra ébrednek, hogy visszafolyik a szennylé. A bejárati ajtó vésett üvegszemét kiverték, s még az elôteret is fojtogató, elviselhetetlen bûz tölti meg.

A Baneasa utcai épület felújítására az önkormányzat 8 milliárd lejt költött. A Rovinari utcai tömbház lakhatóvá tételére a helyi költségvetésbôl 13 milliárd lejt különítettek el, akkor azonban még nem számoltak a nagymértékû rombolással, károkozással. Mindezek után joggal tehetjük fel a kérdést: méltatlanokra költötték az adófizetôk pénzét?

(MTI/AFP) – A rend mielôbbi helyreállítását követelte Párizsban és más francia városokban Nicolas Sarkozy francia belügyminiszter vasárnap este, amikor a fôváros Bobigny nevû északi negyedében helyi rendôrökkel találkozott.

Hangsúlyozta: a köztáraság rendôrsége szem elôtt tartva a testület erkölcsi normáit, nem lehet engedékeny. "Vagy a bandák és a maffiózók törvénye érvényesül, vagy valamilyen más törvény" – hangoztatta a tárcavezetô.

Véleménye szerint: ha nincsenek elôállítások, akkor a randalírozókban egyfajta büntetlenségi érzés alakul ki, márpedig akkor az események megállíthatatlanok lesznek.

A rendôrségnek az állampolgárokat kell megvédenie – szögezte le, majd elégedetten nyugtázta, hogy meglátása szerint a lakosság a rend ôreinek a segítségére siet a "bûnözôk kézre kerítésében".

"Ha valaki rendôrökre lô, az bûnözô, ha valaki felgyújt egy autóbuszt vagy benzines palackot hajít egy sérült emberre, az bûnözô" – fogalmazott a francia belügyminiszter.

Ugyanakkor Jacques Chirac francia elnök és kormánya tehetetlenségét vádolta hétfôn a francia napilapok nagy része a tizenegyedik napja tartó "városi erôszak" országos méretûvé válásáért.

A lapok többsége értetlenségének adott hangot, amiért a francia államfô vasárnapig nem szólalt meg a külvárosi zavargások ügyében, s ezzel az állam gyengeségérôl tett tanúbizonyságot.

A Libération címû újság hétfôn nem kevesebb, mint hét oldalt szentelt a témának. A baloldali lap elsôsorban az állam tehetetlenségére és a közrend hiánya miatt az országban érzékelhetô aggodalomra hívta fel a figyelmet: "A nyugtalanság az erôszakkal szemben könnyen pánikká változhat, ha úgy tûnik, hogy az állam többé nem tudja garantálni a közrendet". A kommentár kiemeli, hogy bár Nicolas Sarkozy belügyminiszter szemére hányható, hogy "minôsíthetetlen és rosszul idôzített megszólalásaival" elmérgesítette a helyzetet – például azzal, hogy csôcseléknek minôsítette a zavargások résztvevôit –, ugyanakkor hiábavalónak tartja a belügyminiszter lemondását követelni, mert a lap szerint a több éve a választási demagógia áldozatává vált belbiztonsági kérdések elhanyagolását elsôsorban az államfôn kellene számon kérni.

A L,Humanité címû lap szerint a belügyminisztérium várospolitikáját radikálisan meg kell változtatni, valamint határozott fellépést kell gyakorolni mindenféle diszkriminációval szemben. A kommunista újság Sarkozyt és Dominique de Villepin kormányfôt hibáztatja a helyzet elmérgesedéséért.

A Le Parisien címû országos napilap "Még sokáig fog tartani?" kérdéssel öt oldalon közöl interjúkat rendôrökkel, tûzoltókkal és a gyújtogatásokat elszenvedô negyedek lakóival.

(MTI/AFP) – A 63 éves Tom Loy régész minap Ausztráliában bekövetkezett magányos halála tovább erôsítette azt a legendát, hogy az osztrák Alpokban talált, Ötzinek keresztelt "jégember" átka sújtja azokat, akik megzavarták 5300 éve tartó álmát – valahogy úgy, ahogy a Tutanhamon egyiptomi fáraó sírját felfedezô személyek halálát is "a múmia bosszújának" tulajdonították.

A molekuláris kémia szakértôjeként ismert Tom Loy elhunytát két hete fedezték fel az ausztráliai Brisbane-ben – jelentette pénteken a The Australian címû sydneyi lap. A tudóst akkor érte a halál, amikor éppen Ötzirôl szóló könyvén dolgozott a lakásán – s már több napja végleg kihullott kezébôl a toll, amikor élettelen testét felfedezték.

Tom Loy az Egyesült Államokban született és a Queensland Egyetem régészeti laboratóriumát vezette. Több mint tíz éve szenvedett egy vérbetegségben, amelyet nem sokkal azután diagnosztizáltak, hogy a "jégemberrel" kezdett foglalkozni.

Ötzit 1991-ben fedezték fel az olaszországi Dél- Tirolban, egy gleccser jegében, amely kitûnô állapotban konzerválta az ôskori vadász tetemét és szerszámait. Múmiáját ma a bolzanói múzeumban ôrzik, lehûtött állapotban, egy külön számára épített teremben.

Az "átok" elmélete arra a feltételezésre épül, hogy Ötzi "bosszút áll, amiért megzavarták 53 évszázados álmát". Loy a maga részérôl – akárcsak számtalan szakértô – korábban kifejtette, hogy nem hisz ebben az átokban, amellyel a média már eddig is vagy féltucat halálesetet hozott összefüggésbe.

Az 67 éves Helmut Simon, az a német turista, aki rábukkant a jégben a vadászra, egy éve ugyanabban a körzetben halt meg egy kirándulás során. Konrad Spindler régész, aki elôször vizsgálta meg a jégembert, 55 éves korában betegségben hunyt el. Rainer Henn, az Ötzit vizsgáló tudományos bizottság vezetôje 64 éves korában autóbaleset áldozata lett, amikor éppen a múmiáról tartandó elôadásának színhelyére igyekezett. Kurt Fritz hegyivezetôt, aki Hennt elôször elvezette Ötzi teteméhez, 52 éves korában lavina sodorta a halálba, Rainer Hölzl újságíró pedig, aki filmre vette Ötzi kiemelését a jégbörtönbôl, 47 éves korában agytumorban halt meg.

Ezenkívül egy hegyivezetôvel, aki részt vett az Ötzi megtalálója utáni kutatásban, szívinfarktus végzett néhány órával Helmut Simon temetése után.

Vasile Bolos, a Petru Maior Egyetem volt rektora lett a múlt heti tisztújító konferencián a PSD marosvásárhelyi szervezetének elnöke. A több mint 150 küldött 102 vokssal szavazott bizalmat Bolosnak, míg ellenjelöltje, Florin Oproiescu 52 szavazatot kapott. Pavel Todoran eddigi elnök nem vállalt még egy mandátumot.

A városi konferenciát megelôzô napokban több jelöltrôl és több csoportosulásról is suttogtak. Így például arról, hogy Eugenia Neagoe és Vasile Presecan is indul a rajtban, azonban a végszó elôtt visszaléptek.

A lapunk kérdésére Pavel Todoran azt mondta, hogy nem vállal(na) több mandátumot, mert "vannak dolgok, amelyekkel nem ért egyet", és nem csinálja tovább. Az is szóbeszéd tárgya volt, hogy tulajdonképpen két érdekcsoport feszül egymásnak, az egyiket Ovidiu Natea irányítja a háttérbôl, a másikat Florin Vlas, Pavel Todoran és Oproiescu képviseli.

A bemutatkozáskor Vasile Bolos szerényen és halk szóval, de határozottan mondta el mondandóját, egyben kritizálva az elôzô elnököt, aki szerinte nem igazán tudta menedzselni a szervezetet. Ellenjelöltje, Oproiescu Florin egyebek mellett emberközeli szervezetet ígért és azt, hogy a székház ajtaján nem fog lakat porosodni.

A városi választmány 81 helyére pontosan nyolcvanegyen pályáztak, így a lista nem változott a szavazás után sem. A 7 alelnöki tisztségre 15-en jelentkeztek, és hosszas dilemmázás után, a "központi utasítást" betartva, két helyet nôknek tartottak fenn. Alelnökök: Cuesdean Lucian, Dogar Dorin, Ilies Camelia, Kardos Mihaela, Moldovan Octavian, Papuc Vasile, Vasu Ovidiu. Titkár: Precup Valentin.

Eredményhirdetés után Oproiescu kijelentette: "kicsinálták" ugyan, de "két év múlva visszatér". Addig azonban kilépett az állandó büróból is Florin Vlasszal együtt, aki üzleti elfoglaltságaira hivatkozva mondott le funkciójáról.

Az alig több mint egy héttel korábbi, a héjjasfalvi PSD-s pgármester, Adrian Lapadat leváltását célzó sikertelen referendum után a liberálisok újabb kísérletet tettek. Ezúttal Marosorosziban akarták leváltani Ioan Moldovan (PSD) alpolgármestert. Az ügyben tanácsülést is összehívtak péntekre, és talán sikerült volna a "merénylet", de a parlamenti esetekhez hasonlóan itt sem volt "kvórum".

A lapunk kérdésére Ioan Moldovan alpolgármester elmondta, hogy azért nem sikerült az ellene elôkészített leváltási kísérlet, mert pénteken, a nagy-romániások mellett, épp a hatalom képviselôi hiányoztak: a demokrata, a liberális, a konzervatív. Moldovan szerint a polgármester nem ismeri a helyi választott tisztségviselôk törvényét (2004. évi 393-as sz.), mert egyetlen szabályt sem tartott be. Egyebek mellett nem a törvény elôírta 5 napos határidôvel jelentette be a tanácsülés összehívását. Kérdésünkre, hogy mi lett volna a leváltás oka, kijelentette: ezt sem jelentette be, azonkívül ô maga sem tudja, mit lehetne fölhozni ellene, mert nem követett el semmiféle törvénytelenséget, nem okozott kárt a hivatalnak vagy a helyi közösségnek. Mint mondta, éppen fordítva igaz, mert nem egyezett bele bizonyos illegális munkálatokba. Talán ezért haragudott meg rá a polgármester.

A polgármester, Petru Dorin Moldovan (aki a tavaly júniusi helyhatósági választásokon függetlenként nyerte el a polgármesteri széket, mert a PSD megvonta tôle a támogatást, ma pedig a PNL tagja) azt állítja, hogy a törvényes idôn belül, azaz október 31-én megtörtént az összehívás és a 393-as törvény értelmében nem kellett a leváltás okát a tanács tudomására hoznia, ez csak a megyei tanács esetében kötelezô. A polgármester "vádiratában" egyebek mellett az áll, hogy az alpolgármester nem tartotta tiszteletben a polgármester utasításait, illetve, amikor ô szabadságon volt, "gyanús" liciteket szervezett. Például egy munkálatot az alpolgármester vejének a cége nyert meg. A polgármester kijelentette, hogy kész az igazságügyi szervekhez fordulni.

A marosoroszi helyi tanács 11 tagú: 3 PSD, 2 PRM, egy-egy tanácsosa van a PNL-nek, a PD-nek, a Konzervatív Pártnak, a PUNR-nek, a Parasztpártnak és a Romák Pártjának.

Általános sztrájkba léptek hétfôtôl az oktatók, követelve, hogy a készülô költségvetésben a GDP hat százalékát (és ne a kormány által elôirányzott 3,7–4 százalékát) fordítsák oktatási célokra.

A középiskolai és egyetemi tanárok és egyetemi hallgatók együttesen lépnek fel a tanügyi költségvetés további bôvítéséért. Másik fontos követelésük, hogy 2007-tôl kétszerezzék meg a tanárok fizetését, a tanügyben dolgozók is részesülhessenek élelmiszer-utalványokban. A sztrájkolók szeretnék elérni azt is, hogy az oktatási minisztérium hozzon létre egy szakkönyvalapot, és biztosítsa a tanárok internet- hozzáférését. Követelik továbbá, hogy a költségvetés az eddiginél többet szánjon az egyetemek alapfinanszírozására. A tiltakozó akciót az egyetemisták is támogatják, akik olcsóbb és melegebb bentlakásokat, nagyobb ösztöndíjakat és jobban fölszerelt laboratóriumokat akarnak.

A szakszervezetek a hét végén nem hivatalos formában tárgyaltak minderrôl Calin Popescu Tariceanu miniszterelnökkel. A kormányfô szombaton már kijelölte a Gheorghe Pogea miniszterelnök-helyettes vezette tárgyalóbizottságot. A kabinet mindenesetre a hétvégén már négy százalékra emelte korábbi – mindössze 3,7 százalékos – "ajánlatát". A hivatalos egyeztetések azonban várhatóan csak szerdán kezdôdnek, addig a tanárok nem veszik fel a munkát. A tanügyi szakszervezetek tagjai mindenesetre elszántak, mint mondják, akár a tanév befagyasztásáig is elmennek, ha szükséges.

Tegnap csendesek maradtak az tanintézetek. Pontosabban az iskolák többsége, ahol a tanszemélyzet valamelyik tanügyi szakszervezethez tartozik. A marosvásárhelyi Gheorghe Marinescu líceumban ugyanis, ahol nincsenek szakszervezeti tagok, ma ugyanolyan iskolai nap volt, mint a többi.

Crucian Cornel, az Egyetem Elôtti Oktatás Szakszervezetének megyei elnöke szerint a tegnaptól meghirdetett általános sztrájk a terveknek megfelelôen zajlott. A hátrányos helyzetû gyerekek szakoktatását ellátó régeni iskolaközponton kívül a preuniversitaria-tagok betartották az elôírásokat. Annak ellenére, hogy a tanfelügyelôség, pontosabban egyes tanfelügyelôk részérôl elhangzottak olyan utasítások, hogy a tanszemélyzetnek jelen kell lenni az iskolában. Sztrájk idején a pedagógusok munkaszerzôdését felfüggesztik, ami azt jelenti, hogy a szakszervezet vállalja a felelôsséget, és rajta kívül senkinek sincs beleszólása abba, hogy mit tegyen a tagság – tette hozzá. A kényszerszünidô folytatását illetôen a megyei vezetô elmondta, hogy a pedagógusok érdeke, hogy a kormány olyan ajánlatot tegyen, ami elfogadható.

Sacarea Ioan, a Tanügyi Szabad Szakszervezetek megyei szervezetének elnöke is problémamentesnek nevezte a hétfôi napot és beszámolt arról, hogy azokban az iskolákban, ahol tagságuk mûködik, betartották a felhívást. Kérdésünkre elmondta: hétfôi napról lévén szó, felügyeletet biztosítottak az iskolákban, fôleg vidéken, ahol a szülôk a mezei munkával vannak elfoglalva. Sacarea Ioan az éjjel Bukarestbe utazott, ahol ma délelôtt részt vesz a szövetségek közötti egyeztetésen és reménykedik, hogy a kormánymegbízottakkal való szerdai találkozáson megoldást találnak a tanügyben dolgozók kéréseire.

Albertini Zoltán helyettes fôtanfelügyelô cáfolta, hogy a sztrájk idejére a tanfelügyelôség bármilyen utasítást adott volna a tanszemélyzetnek.

Felméréseik szerint egy iskola kivételével Marosvásárhely minden tanintézetében sztrájkoltak a pedagógusok, a napközi otthonokban viszont, bár nem volt foglalkozás, a gyerekek felügyele-tét a program szerint látták el. Megyei szinten 80 százalékos volt a részvétel, az iskolába érkezô gyerekeket nem küldték haza, különösen a kisebb osztályokban – tette hozzá a fôtanfelügyelô-helyettes.

Október 5-7. között Kolozsváron tanácskozott a közigazgatásban dolgozók országos szakszervezeti szövetsége. Itt döntöttek a munkakonfliktus meghirdetésérôl. A tegnap japánsztrájkot tartottak, míg 18-ára kétórás figyelmeztetô sztrájkot helyeztek kilátásba. Amennyiben követeléseiket nem teljesítik, november 24- étôl teljes egészében beszüntetik a munkát.

A szerkesztôségünkbe eljuttatott közlemény szerint a közigazgatási alkalmazottak azt szeretnék, hogy dolgozzák ki és 2006. január elsejétôl alkalmazzák a javadalmazásukat szabályozó törvényt. A szakszervezet a közalkalmazottak jogállására vonatkozó 1999. évi 188-as törvényt módosító javaslatot nyújtott be a kormányhoz, amiben többek között azt kérték, hogy tegyék politikamentessé a közintézményeket, teremtsenek lehetôséget az elôrelépéshez stb. Továbbá javasolták azt is, hogy módosítsák a kollektív munkaszerzôdés megkötésére, illetve a decentralizációra vonatkozó törvényt. Továbbra is igényelnek étkezési jegyet, amelyet a költségvetési intézmények alkalmazottaitól mindeddig megvontak. Azt is követelik, hogy a közigazgatási intézményvezetôk a beosztásnak megfelelôen nevezzék ki az alkalmazottakat, úgy, ahogy a 2004-ben kibocsátott 92-es számú kormányrendeletben leszögezték.

Virgil Macesanu, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal alkalmazottainak szakszervezeti vezetôje, az országos föderáció alelnöke lapunknak elmondta, csatlakoztak a mozgalomhoz. Egyetértenek az általános követelményekkel, bár a polgármesteri hivatalban az ebédjegyek hiányát leszámítva nincs okuk panaszra.

Amennyiben a kormány képviselôi nem tárgyalnak a szakszervezeti vezetôkkel a követelésekrôl, a meghirdetett program szerint folytatják a sztrájkot, s errôl idejében értesítik a lakosságot is.

A fentieket Mircea Geoana jelentette ki azon a tanácskozáson, amelyet az Erdély autópálya ügyében tartottak szombaton Brassó Pojánán a Szociáldemokrata Párt vezetôi, és amelyen Mircea Geoana elnök és Miron Mitrea fôtitkár mellett jelen voltak az Erdély autópálya nyomvonalán levô megyék – Bihar, Arad, Hunyad, Fehér, Szeben, Maros, Kolozs, Brassó – területi szervezeteinek vezetôi.

A lapunk kérdésére Ovidiu Natea, a PSD megyei elnöke elmondta, hogy az autópályában érdekelt erdélyi megyék mellett részt vett Ploiesti képviselôje is, mivel a tanácskozáson szó esett a Bukarest–Brassó útvonalról. Natea szerint tisztáztak néhány problémát a Bechtel- szerzôdés ügyében. Mint mondta, a szerzôdés auditálását neves nemzetközi cégek végezték; a kiadások nem haladják meg az autópálya-építések átlagos költségeit. Egyetlen probléma az a 250 milliós elôleg volt, amelyet garanciaként kellett az amerikai cégnek fizetni.

A Bukarest–Ploiesti vonallal kapcsolatos szerzôdéseket külföldi auditáló cégek ellenôrizték. Ezek a tavalyi választások elôtt két hónappal készen voltak, azonban az akkori szállításügyi miniszter nem tartotta helyesnek a választások elôtt aláírni. Ezzel kapcsolatban nem lehetett szó finanszírozási problémákról, mert állami-magán partnerségi alapon oldották volna meg, amely azt jelenti, hogy a pénzt a munkálatok befejezésekor kellett volna átutalni a munkálatot végzô cégnek. Tehát a pénzekkel kapcsolatos mesék halandzsák, jelentette ki Ovidiu Natea. Ezek mellett tisztázták, hogy egy Bechtel rangú vállalat esetében "csubukról" beszélni a lehetô legrosszabb vicc, utalt az elnök a jelenlegi hatalom részérôl elhangzó vádak egyikére. Egyhangú vélemény volt, hogy az Erdély autópálya kapcsolja Romániát Nyugat-Európához. Csak a politikai akarat hiányzik. A PSD írásban fog a kormányhoz fordulni, mondta Natea.

A tanácskozás humorosabb része volt, amikor Miron Mitrea kijelentette: Romániának "nem kigyógyulnia kellene az autópályákból, ahogy azt az államelnök szeretné, hanem el kellene kapniuk a sztrádalázat". Az elnök által annyira dédelgetett 4-es korridort Daciának akarta nevezni, mert, mint mondta, ez illik leginkább a Transilvania mellé. Ez azonban a tanácskozáson jelen levô brassói polgármesternek (PD) nem igazán tetszett, mert "a Dacia egy gépkocsi neve", ô inkább Sarmisegetuzának nevezte volna. Mitrea szerint akár Dacia-Sarmisegetuzának is nevezhetik, a lényeg az, hogy mellette épüljön fel az Erdély autópálya is.

Csütörtöktôl ismét írók, kiadók, könyves emberek árasztják el a megyeszékhelyt, a Romániai Magyar Könyves Céh tizenegyedszer is megrendezi Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásárát. Rövidnek tûnik ilyenkor a három nap, zsúfolt, feszített a vásár programja, noha a szervezôk igyekeztek elkerülni a bemutatók, dedikálások, találkozók során az átfedéseket. Nehéz lesz mindenhova eljutni, válogatni viszont bôven lehet, kinek-kinek érdeklôdése, preferenciái szerint.

A megnyitót november 10-én délelôtt 10 órára idôzítették a Nemzeti Színház elôcsarnokába, s rögtön utána el is kezdôdik az események sora. Holnap vagy holnapután megpróbáljuk közzétenni a teljes programot, most elôzetesen a csíkszeredai Pallas-Akadémia és a kolozsvári Polis kiadók rendezvényeit foglaljuk össze.

A Pallas-Akadémia már az elsô vásárnapon, csütörtök délután 3 órakor bemutatót tart a színház protokolltermében. Balázs Imre József Mint egy úszó színház, Pomogáts Béla Felelôsség Erdélyért és Vári Attila Históriás ének a rendszerváltásra címû köteteit ismerhetjük meg a szerzôk jelenlétében. Elôzetesen ugyanôk 14 órától a kiadó standjánál dedikálnak. Pénteken a Bernády Ház lesz a rendezvényeik színhelye. 17 órától a hagyományos tárlatnyitással egybekötve, a Mûterem-sorozat új köteteit, a Balázs József-, Csutak Levente- és Hunyadi Mária-kismonográfiákat mutatják be az elôszóírók, Banner Zoltán, Márton Árpád és Nagy Miklós Kund. 18 órától a fôszerkesztô Kozma Mária ajánlja a jelenlevôk figyelmébe kiadójuk legfrissebb termését, Cseke Gábor Tükörterem, Ferenczes István Nevedet nevemmel, Marosi Ildikó Az Erdélyi Helikon képeskönyve, Márton László Toronyórák a Székelyföldön, Paizs Tibor A boldog bûn, Vári Attila Históriás ének a rendszerváltásra címû könyvét és A nyüzsgés a mélyben címû, Bogdán László válogatta novellaantológiát. Ferenczes István, Paizs Tibor és Bogdán László november 11-én 11 órától a Pallas-Akadémia standjánál külön is dedikál.

A Polis Könyvkiadó programja a következôképpen alakul:

November 10-én du. 5 órakor Bánffy Katalin Ének az életbôl címû visszaemlékezését Dávid Gyula mutatja be. Pénteken de. 11 órakor a Polis Könyvkiadónak a József Attila-centenáriumra megjelent könyveit (József Attila: Valamit ingyen akarok – Láng Zsolt válogatása, Németh Andor: József Attila) Láng Zsolt, Horváth Andor A szent liget címû tanulmánykötetét Demény Péter ismerteti. Du. 4 órakor a Színmûvészeti Egyetem rendezésében a Bolyai utcai Pálffy-házban Boros Kinga Elekes Emma mûvésznôvel a Prospero Könyvei sorozatban készült életinterjú-kötetét bemutatja Demény Péter és Horváth Andor. November 12-én de. 11 órakor a kiadó legújabb irodalom- és mûvelôdéstörténeti könyveit (Benkô Samu: Monológ alkonyatban, Lászlóffy Aladár: Szabó Lôrinc költôi helyzetei és Széles Klára: Lelkünkre így ül ez a kor – Szubjektív nemzedéktörténet Lászlóffy Aladárral) Dávid Gyula méltatja.

Az Elekes Emmával készült interjúkötet kivételével a könyvbemutatókat a Nemzeti Színház protokolltermében rendezik.

Fotótárlat

Új lehetôség nyílt képzô- és fotómûvészeink számára; a város nagy polgármesterének szoboralakja mutatja, hogy a háta mögötti palotában érdemes elidôzni pár percre. A Református Egyház Maros-Mezôségi Esperesi Hivatalának emeleti tanácsterme vasárnaptól nyitva áll jószándékú, szépteremtô alkotók és közönségük elôtt, eggyel több tér nyílik a kultúra számára városunkban.

Pálosi Ferenc, a város fotóklubjának tagja, az 1837-bôl datálható kórus- harmóniájáról és nemes boráról híres Kis-Küküllô menti falucska, Csávás szülötte, egykor a református kollégium diákja, majd "kulákcsemeteként" átebrudalt tanuló egy ipariskolában, aki szakmája folytán kap rá a fényképezésre, szeme van a látásra és láttatásra; Marx József holdudvarába kerülve szemléli a világot a gép ridegnek tudott lencséjén keresztül. A "régebbi fotósok", vallja, többnyire még mindig fehér- feketében próbálják értelmezni a valóságot, itt is kevés a színes kép – persze, közöttük számos díjazott mûvel találkozunk –, a számítógépes feldolgozás csábítását annak csapdáival együtt, ösztönszerûen érzékelik és próbálják elhárítani. Pálosi Ferenc termékeny élete folyamán mindvégig megmaradt az André Kertész nevével fémjelezhetô stíl és felfogás, eszmeiség és arc poetica mellett: "Legyen a fotó valósághû".

Ezt a valósághûséget aztán természetesen úgy lehet átemelni a lebegés, lebegtetés, a mûvészi szép szférájába, ahogyan azt ihletünk sugallja, meg persze amennyire anyagi-mûszaki lehetôségeink engedik. A látásmód, a szem lencsén kívüli nagyszerûsége, zsenialitása ekkor érvényesülhet döntôen, és hozhat létre olyan képeket-fotókat, amelyek aztán önálló életre kapnak, kiállításról kiállításra vándorolnak, érmeket, okleveleket gyümölcsöznek, nevet szereznek gazdájuknak. Pálosi Ferenc képritmusos munkáit Ötvös József esperes méltatta, beleérzô képességgel elemezve a munkákat. Bölöni Domokos a fotómûvész szülôföldjéhez és egyházához való kötôdésérôl beszélt, arról, hogy falu és táj, ember és környezet miként fonódik látványba Pálosi életmûvében.

(A tárlatot december 6-ig tekinthetik meg az érdeklôdôk a Bernády tér 13. szám alatti tanácsteremben, 9-14 óra között.)

Segestyén Péter Nézz az ég felé! címû kötetének bemutatóját tartják csütörtökön délután 5 órakor az erdôszentgyörgyi kultúrotthon klubtermében. A kiadványt Bölöni Domokos író, Beke Sándor kiadószerkesztô, P. Buzogány Árpád olvasószerkesztô méltatja. A könyvbemutatót a Bodor Péter Mûvelôdési Egyesület szervezi.

Vokálszimfonikus hangversennyel várja az érdeklôdôket csütörtökön este 7 órától a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia. A Kultúrpalota nagytermében vezényel Amaury du Closel (Franciaország), fellép Beatrice Iordache és Madaras Ildikó szopránénekes. Mûsoron: W. Beaunfels-, A. Zemlisky-, E.W. Komgold- és Dvorak-mûvek.

Magyar pedagógus hiányában az 1930-as években Dósa Béla, az iparosok körének tagja tanította be évente a népszínmûveket az amatôr színjátszóknak. Unokái ma is aktív résztvevôi a kibédi mûvelôdési életnek. A Seprôdi János szülôfalujában, Kibéden gyûjtött népdalokat ma is éneklik idôsek, ifjak egyaránt, családi összejöveteleken és mulatságokon. Ez is hagyományôrzés. (Nagy Mihály – Kibédi Hírmondó) * ...büszkén hangoztatjuk, hogy ilyen meg olyan hírû üdülôváros vagyunk. Viszont egy üdülôvárosban nagy jelentôsége van a környezetnek, s a környezet élô részének: virágnak, fûnek, fának. Tévedünk, ha azt hisszük, hogy éppen elég van belôlük. Mert egyikbôl sincs túl sok. Ezért gondoljuk át, értékeljük át a hozzájuk – és különösen a fákhoz – való viszonyunkat. (Németh János – Szovátai Hírmondó) * Kántor- Tanítóképzô Fôiskolánk évek óta szervez táborokat az erdélyi magyar szórványvidékeken, azzal a céllal is, hogy szórványszolgálatra biztassa a táborozó diákokat, és felkutassa a helyben élô lehetséges jövendô tanárokat. Örülök, hogy a Beszterce környéki magyar falvakban szakképzettség nélkül oktató vagy frissen érettségizett fiatalok közül immár csapatnyian fôiskolánkon végzik tanítói és kántori tanulmányaikat. Többükkel éppen a nyári mozgótáborok során kerültünk kapcsolatba, hiszen két évvel ezelôtt is e vidéken jártunk, a Melles-patak melletti falvakban. (Barabás László – Új kezdet, Marosvásárhely) * Folyamatban van a mezômadarasi mûvelôdési otthon teljes felújítása. A helyi tanács 400 millió régi lejt különített el erre a célra, amibôl eddig befejezték a tetôzet felújítását, következik az épület falainak belsô és külsô tatarozása. (Kéve)

"A költemény fôleg mesei sûrítményekbôl, a költô édesanyja szavainak átalakításaiból, valamint magyar parasztoknak a korai gyermekkorban hallott elbeszéléseibôl fogant. A közel húsz év alatt született szöveg nem csupán arra törekszik, hogy egy örökölt mitológiai rendszert elevenítsen fel, hanem arra is, hogy megôrizze azokat a természetfölötti megnyilatkozásokat is, amelyeket a szerzô az alkotás folyamán átélt ..."

Újabb irodalmi találkahellyel gazdagodott Marosvásárhely. Az eddigi, mûvészeti estek otthonaként szolgáló épületeket, termeket ismerjük: Kultúrpalota, Bernády Ház, Deus Providebit Ház, Bocskai Terem, Diakóniai Központ, unitárius egyházi tanácsterem és sok egyéb. Szombaton újabb ilyen helyiséggel gazdagodott a város, amelynek stílje, hangulata bizony nem hagy maga után kívánnivalót – a nemrég felújított Pálffy-házzal. És az irodalmi életben bemutatkozó sem csak egy volt a sok közül, hiszen Tomaso Kemenyt, azaz Kemény Tamást látta vendégül Marosvásárhely, a gyermekkorában Olaszországba szakadt irodalmárt, ma az egyik leghíresebb olasz, vagy olaszul (is) író költôt. A meghívásra pedig elsôsorban könyvbemutató adott okot és alkalmat. A szerzô olasz nyelven írt, nemrégiben magyarra fordított Erdély aranypora címû eposzának hazai megjelenése az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában. Kemény Tamással–Tomaso Kemennyel Szôcs Géza beszélgetett. Stílusosan indult az est, hiszen három madrigált hallhattunk Kovács András karnagy vezényletével, majd a Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem hallgatói olvastak föl a Szkárosi Endre által fordított mûbôl, melynek bevezetôjébôl idéztünk – bevezetôként.

Tomaso Kemenyt nemigen ismerik sem Erdélyben, sem Magyarországon, és ez nem meglepô – az emigrációba kényszerülteknek nevére emlékezni nem volt ajánlatos. Ennek ellenére olaszul író magyar, és olaszul erdélyi költôként válik egyre ismertebb költôvé. Noha Budapesten született, egész életében foglalkoztatta Erdély, annak történelme, mitológiája, és ezen érdeklôdésnek – talán hitnek is nevezhetnénk – eredménye a megszületett mû: a 80- as évek elején kezdte írni a La Transilvania Liberatát, azaz Erdély aranyporát, noha életében elôször most jár a megírott földön. A páduai egyetemen angol irodalmat tanító Kemény Tamással errôl is beszélgetett Szôcs Géza. Szó esett a költészetrôl, a fordításokról, Byronról és József Attiláról, a sajátos, bábeli nyelvrôl (melynek megidézéseként a költô elszavalta egy több nyelven írt versét), a színházról, továbbá pedig a nôgyó-gyászatról, Tomaso Kemeny elárulta, hogy nôgyógyászi díszdoktori diplomáját verspályázaton nyerte... ("Inkább a nôi nem esztétikai része érdekel"). A színházi sztorikon pedig könnyesre kacagta magát a nagyérdemû, hisz oly finomságokról emlékezett meg a költô, mint Goethe Doktor Faustusa, amelyben Richard Burton és Peter O'Toole játszott – mattrészegen, egy londoni délelôtti színházi elôadáson. Hallhattunk továbbá a hiányzó magyar eredeteposz kérdésérôl, amelyet e mû is pótolni kíván. A hangulatos, jókedvû találkozó és könyvbemutató végén a szerzô dedikálta a Fadrusz János készítette Mátyás-szobor fotóival illusztrált kötetét.

Új irodalmi helyszín, elsô Erdély- járás. Elôbbinek hasonló, nívós esteket kívánunk, Kemény Tamást pedig visszavárja Erdély. Minden bizonnyal.

Nem új a téma, nincs is különösebb apropója..., csak aktuális, úgy nyolcvan éve. Találkozott vele minden atyánkfia, aki tájainkon nôtt fel, ha nem tanulóként, szülôként, nagyszülôként. Kitalálták! A román nyelv oktatásáról van szó. Többségi honfitársaink elvárják, sôt, megkövetelik (jogosan?), saját érdekeink pedig megkívánják (ilyenek a körülmények, ilyen a helyzet!), hogy jól beszéljük az állam hivatalos nyelvét. Megkövetelik, de…

A korszerû nyelvoktatás olyan módszereket dolgozott ki, olyan tankönyveket használ, amelyek segítségével "könnyen, gyorsan" meg lehet tanulni – akár anyanyelvi szinten – egy idegen nyelvet (English as Foreign Language, Deutsch als Fremdsprache).

Szomorú, hogy román honfitársaink, a román oktatásügy szakemberei nem értik meg, nem fogadják el, hogy – bármennyire is meglepô – számunkra a román nyelv idegen nyelv. Legalábbis addig, amíg jól meg nem tanultuk. S ha tényleg az a cél, hogy minden magyar gyermek jól beszélje a román nyelvet, nem Cosbuckal, Creangaval kellene kezdeni, hanem elôbb a korszerû nyelvoktatás módszereivel meg kellene tanítani a nebulókat – a kommunikáció szintjén – "második anyanyelvünkre". Hogy ne kín legyen a romántanulás, hanem sikerélményekben gazdag eredményes folyamat.

Tisztelettel megkérdem pedagógusainkat, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség vezetôit, az RMDSZ oktatási bizottságát, képviselôinket, szenátorainkat: miért nem emelnek szót – gyermekeik, unokáik érdekében – azért, hogy a román nyelvet korszerûen, következésképpen eredményesen oktassák?

A Nagysármási Polgármesteri Hivatal a napokban készíti elô a 2006-os költségvetési tervezetet. Sallai Imre alpolgármester szerint jövôben több jelentôs beruházást terveznek, a kérdés: lesz-e rá elég pénz ?

A polgármesteri hivatal keretében új szakosztályt létesítenek: a hulladékgazdálkodási hivatalt. Jelenleg a 76-os törvény alapján alkalmazott személyekkel történik a hulladékelszállítás Nagysármáson, Kis- sármáson és Kissármás- állomáson, ám e személyek munkaszerzôdése december 31-én lejár. A gépjármû megvan, csupán a dolgozók alkalmazását és bérezését kell megoldani. A tervek szerin 2006-tól családonkénti 180.000 lejes évi köztisztasági díjat vezetnek be. Az aszfaltozást folytatják a központban, legalább 200 méteren, olyan utcákban, amelyek a központba torkollnak. A tervek szerint ezt a 18 utcát 3 év alatt teljesen leaszfaltoznák – mondta az alpolgármester. A kövezést is folytatnák, jelenleg 1100 tonna kô van tartalékolva, és még 400 millió lejre vásárolnának, hogy a tavasszal nekifoghassanak a munkálatnak. A központi járdák díszkövekkel való felújítását 1100 négyzetméteren tervezik, Sármás fôterén szökôkutat építenének, a közvilágítást jövôben újabb 80 lámpával fogják bôvíteni, egy új iskolaépületet terveznek a líceum helyett – hangzik a felsorolás.

Sallai Imre azt is hozzáteszi, hogy az ANL-lakások tervérôl nem mondanak le, hiszen sok fiatal nyújtott be igénylést. Legalább 50 személy van a várólistán, és nem mondanak le a sportcsarnok építésérôl sem, az országos program keretében. A pályázatot megnyerték, ha a kormánytól kapnak pénzt, jövôben hozzáfoghatnak építkezni. Terelôút – az alpolgármester szerint erre is szükség van, hiszen a város központján átvezetô úton földcsuszamlásos szakaszok vannak, a teherforgalomnak ezt ki kellene kerülnie. A beruházás értéke 45 milliárd lej körüli. Kérdés, hogy lesz-e mindezekre a tervekre elegendô pénz, hiszen hiába a merész ötletek, ha a folyamatosan mellôzött Mezôséget a továbbiakban sem támogatják kellôképpen az illetékes hatóságok, a megyei önkormányzat.

Csütörtöki állatvásár Nagy- sármáson. A mezôségi városkában szervezett heti vásár híres arról, hogy jók az árak. Éppen ezért Kolozs és Beszterce megyébôl is sok gazda itt próbál szerencsét. A gabona, háziállat olcsóbban vehetô, mint máshol a megyében. Múlt héten is megtartották a vásárt, ám sertéseket, szárnyasokat nem lehett látni. Az állategészségügyi igazgatóság tiltása miatt a vásárokra nem vihetôk ki a disznók, háziszárnyasok. Így aztán szarvasmarhákat, lovakat és szamarakat hoztak a mezôségiek, és gabonát is csak egy-két helyen mértek. Dél körül még mindig "nem ment a vásár", az eladók panaszkodtak az alacsony árakra, vevôket pedig alig lehetett látni. Egy 6 hetes borjúért 5 millió lejt kértek, de 3,5 milliót ígértek, egy fejôstehénért 20-25 milliót kértek. A szamár 10 millió lejért volt eladó, de nem kelt el, egy szekérért 7 millió lejt kértek. A puliszkaliszt kilónkénti ára 8000 lej, tavalyi kukorica 2500-3000 lej, fehér liszt 10.000 lej, korpa 3000 lej. A gazdák elégedetlenek, hiszen a sertéseket nincs hol eladni: a vásárokra nem vihetôk ki, a vágóhidak állatorvosi igazolás híján nem veszik át. Legtöbben egyelôre tartják még az állatokat, de egyesek a faluban próbálják értékesíteni a disznóhúst. Nem sok sikerrel, hisz falun köztudottan szinte mindenki tart egy-két malacot, disznót.

Nagysármáson 5 orvosi rendelôt utaltak az önkormányzat köztulajdonából a magántulajdonba, hogy eladhatók legyenek – válaszolta kérdésünkre Rusu Maria, a tanács jegyzôje. A rendelôk közül négy családorvosi, egy fogorvosi kabinet, utóbbi esetében nem érkezett igény a megvásárlásra.

Bár elismerte, hogy a magánosításra vonatkozó jogszabályok néhol nem egyértelmûek, Rusu Maria úgy véli, jó ötlet az orvosi kabinetek privatizálása, hiszen így a családorvosok mint új tulajdonosok hajlandók befektetni és színvonalas szolgáltatásokat biztosítani. A kabinetek felértékelésénél – bár a hírek szerint olcsón adják el majd a kabineteket – a piaci ár megállapítását tartotta fontosnak, és úgy véli, a felértékelést végzô cégek érdeke ugyanez, fôként, ha az így megállapított ingatlan értékének 1 százalékát kapják meg fizetésként. E mûveletet elvégzô cégek ugyanis vagy fix összeget kapnak majd, vagy pedig legtöbb 1 százalékot a becsült árból, attól függôen, hogy a szerzôdést az önkormányzat hogyan köti meg. Az önkormányzatnak szintén fontos a piaci ár megállapítása, hiszen az értékesítésbôl kapott összeg a költségvetést bôvíti. Bár joga van részletfizetési megállapodást kötni az orvosokkal, és várhatóan Nagysármáson erre lehetôség nyílik.

A magánosítást egy bizottság bonyolítja majd le, amely Nagysármáson október 20-án alakult meg, és a tagok számára fizetésként a tanács 50 új lejt állapított meg. A felértékelést végzô cégek kiválasztása érdekében az ajánlatok elbírálására november 10-én kerül sor. Tíz cég küldött eddig ajánlatot a polgármesteri hivatalhoz.

A sármási családorvosi rendelôk központi helyen, a kórház mellett vannak, egyetlen közös épületben, jó állapotban, hiszen az itt dolgozó orvosok már eddig is nagy összegeket fektettek be.

A nagysármási líceumban az idei tanévben több osztály minimális tanulói létszámmal mûködik, a magyar tagozaton a VII. és a VIII. osztály is ilyen. Szkolka Attila aligazgató szerint a gyereklétszám csökkenô tendenciát mutat, és az a tény, hogy a felsôbb líceumi osztályokban nincs magyar tagozat, arra kényszeríti a magyar diákokat, hogy más városokban tanuljanak tovább.

A líceum gondját nemcsak a tanulók létszámának enyhe csökkenése jelenti, bár ha figyelembe vesszük, hogy a magyar tagozaton egykor 36-37 diák tanult egy osztályban, drasztikus a létszám megfogyatkozása. Az sem mellékes a magyar diákok szempontjából, hogy IX. osztálytól felfele megszûnik a magyar tagozat, csak román nyelven lehet tanulni, hiszen a tanulók létszáma nem elegendô, nem éri el a 25-öt, így nem lehet magyar osztályokat indítani. A diákok egy része átmegy román osztályokba, másik része Marosvásárhelyen tanul tovább. És végül ott is keres munkát.

Az oktatás színvonalát próbálják tartani, képzett tanerôket foglalkoztatni, ennek ellenére az aligazgató szerint a diákok hozzáállása a tanuláshoz egyre nagyobb probléma. Ennek ellenére a kisérettségin egyetlen gyerek bukott meg az elmúlt években, de az is igaz, hogy a felkészületlen diákokat Szkolka Attila szerint inkább eltanácsolják e vizsgától.

Tanerôhiány jelenleg nincs, mindössze egy, fôként roma gyerekekbôl álló osztályban tanítanak felváltva a pedagógusok. Sikerült találni egy roma tanítót, ám mivel nem tudták a lakhatási gondjait megoldani, végül elment Sármásról.

Szkolka Attila szerint idén nem eszközöltek nagyobb beruházásokat a líceumban. Az önkormányzat 180.000 új lejt utalt ki, amibôl csak 21.000 lejt költhettek el a javításokra, 8.300 lejt világításra és 63.000 lejt fûtésre. Az aligazgató elégedetlen, mivel júniustól nem fizették ki a pedagógusok kiszállási költségeit, amire talán a közeljövôben mégis sor kerül. A beszélgetés során az is kiderült, hogy a líceum épülete süllyed, ami a jövôben újabb problémát jelenthet az önkormányzatnak.

Az idén kibocsátott 247-es tulajdon- visszaszolgáltatási törvény alapján a Sármási Polgármesteri Hivatalhoz eddig 160 igénylést nyújtottak be, összesen 705 hektár földterületre. Rusu Maria jegyzô szerint 52 igénylést jóváhagytak, 32 kérést elutasítottak, 76 iratcsomó pedig hiányos volt. A 705 hektárból 450 hektár közbirtokossági területre illetve erdôkre vonatkozik, az egyházak pedig 45 igénylést nyújtottak be, mintegy 300 hektár területre.

Nagysármás központjában nemrég parkot létesítettek, játszótérrel, hintákkal, csúszdákkal – a gyerekek nagy örömére. A 120 millió lejbôl kialakított szabadidôhelyet jövôre kibôvítik: leaszfaltozzák, kivilágítják és roller-, illetve biciklisávot készítenek.

Tavaly is idén is jó termés volt a Mezôségen. Eladják a gabonát vagy inkább feletetik a háziállatokkal? – kérdeztük a nagysármásiakat.

Kovács Anna, 62 éves, nyugdíjas: – Elhasználom, mert tavaly nem termesztettem sok gabonát. Vannak, akik megveszik. Az idéni termést még nem vásárolják, csak a tavalyit. Az árak nagyon alacsonyak, egy véka kukorica ötvenezer lejért nagyon olcsó. Állatot eddig érdemes volt tartani, most az a gond, hogy disznót nem lehet venni, majorságot sem, így aztán nem lesz, ami felegye.

Pogaci Vasile, 20 éves, állattartó: – Nagyon olcsó a gabona, tavaly kétszer ennyi volt. Mindenkinek van gabonája, nem vesz senki, fôleg kukoricát nem. Állatokat kell tartani, bár ezt sem érdemes, mert élôsúlyban is bagóért veszik csak. A tej literéért 3500 lejt adnak, egyáltalán nem éri meg, hogy valaki mezôgazdálkodással foglalkozzon.

Albert István, 48 éves, gazdálkodó: – Az idei gabona olcsó, disznót tartunk, csak egyelôre nem lehet azt sem eladni. Mire megengedik, hogy eladjuk, olcsó lesz az is. Egy liter motorina ára egyenlô egy véka gabonáéval. Rosszul mennek a dolgok, a mezôgazdálkodásból annyi a haszon, hogy csak éppen nem hal éhen az ember. Európa felé semmiképpen nem megyünk, csak lefelé. Meg kellene forduljon a világ valahogy...

Olteanu Cornel, 46 éves, kereskedô: – A tavalyi kukoricát még valahogy el lehet adni, az idénit nem. Inkább állatot tartani érdemes, semmint eladni a gabonát. Jelen pillanatban így kell csinálni. Voltak sertéseim, a vágóhídon múlt hónapban élôsúlyban 52 ezer lejért vették át. Most, hogy megjelent az idéni kukorica, a gabona ára még tovább csökken. Amilyen drága a gázolaj, egy hektár föld megmûvelése több mint 10 millió lejbe kerül. Nem biztos, hogy 15 milliót hoz...

Siklódi Béla, 65 éves, nyugdíjas, gazdálkodó: – A tavalyi gabonát sem lehet eladni, csak nehezen. Csúfság, amit az állam csinál velünk. Hozza külföldrôl drága valutával a gabonát, s a miénket nem veszi át. Drágán adja a gázolajat is. Ott ül a gabona, amíg a moly és a zsizsik megeszi. Nem érdemes mezôgazdasággal foglalkozni, az ember csak azért csinálja, mert szégyelli otthagyni a földet mûveletlenül. Én is megszántottam a földemet, de lehet, a tavasszal be se vetem.

Interjú

Országosan elismert szakember, az erdélyi magyar tudományos élet, a magyar nyelvû orvos- és gyógyszerészképzés tevékeny elômozdítója több mint 50 éve. Dr. Feszt György, a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem konzultáns farmakológiaprofesszora szeptemberben töltötte a 80. életévét. Ebbôl hatvanat Marosvásárhelyen élt, az elsô húszat pedig Kolozsváron, ahol 1925. szeptember 15-én született. Életét aránylag eseménytelennek tekinti, hiszen színe-javát az orvosi egyetemen töltötte, elôbb hallgatóként, majd szakterületének mûvelôje, kutatója, oktatója és végül egyetemi tanáraként.

– Mi vonzotta az orvosi pályára?

– Már a középiskolában nagyon megszerettem a kémiát. A kolozsvári Farkas utcai Református Kollégiumban, ahol az elemi és gimnáziumi osztályokat végeztem, kiváló kémiatanárom volt. A kémia mellett egy másik vonzóerôt az jelentett, hogy esténként az édesapám rendelôjében tanultam, ahol a könyvszekrénybôl elôvettem egy-egy anatómiakönyvet, ami felkeltette az érdeklôdésemet e tantárgy iránt. A kémia és az orvostudomány kapcsolata végül a gyógyszertan felé vonzott, s 56 éve ezt a szakmát mûvelem.

– Tanárai mellett az édesapja példáját említette.

– Jólelkû, emberséges ember, kiváló orvos volt, aki életújta során a XX. század minden baját megtapasztalta. 1889-ben született Kolozsváron, a református kollégiumot járta ki, s 1912-ben "summa cum laudae" végezte az orvosi egyetemet. A törvényszéki orvostani tanszéken ismerkedett meg a röntgenezéssel, s azután belgyógyász tanársegédként, mint az elsô röntgen szakorvosok egyike kezdte el mûködését. 1945-ben, amikor megalakult a kolozsvári magyar tannyelvû tudományegyetem, a röntgen tanszék professzora lett, és ô volt az orvosi kar elsô dékánja. Az egyetem Marosvásárhelyre átköltözött orvoskara az 1948-as tanügyi reform nyomán önálló Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet lett, ahol apám 1949-ig dékán maradt. Amikor a rektori tisztséget betöltô Csôgör professzort a hatóságok letartóztatták, ôt nevezték ki rektornak, s ezt a tisztséget korai haláláig, 1952-ig töltötte be.

– A professzor úr pályája a gyakorló medicina helyett az egyetemi karrier irányába alakult? Miért?

– 1949-ben diákgyakornokként kerültem a farmakológiai tanszékre, mivel úgy éreztem, hogy az elméleti kutatás jobban érdekel, mint a gyakorlat. 1950-ben végeztem el az egyetemet, tanársegéd lettem, s Obál Ferenc professzor mellett mûködtem. Ô a kórélettani tanszék vezetôje volt, de az 1949–50-es tanév végén kinevezték a gyógyszertan élére is, s megalakult a hármas tanszék: normál élettan, kórélettan és gyógyszertan. A tanszéken folyó tudományos és oktató tevékenységet Obál professzor virágoztatta fel. Nagyon sokat tanultam tôle.

– Mikor vette át a "stafétabotot"?

– 1953 ôszén, más magyar állampolgárságú egyetemi tanárokhoz hasonlóan, Putnoky és Obál professzorok is távozásra kényszerültek, s így, aránylag fiatalon, lektori, majd késôbb adjunktusi állásba léptettek elô a gyógyszertanon. Mózes Magda kolléganônk a kórélettant, Szabó István az élettant vette át, s ô lett az egyesített hármas katedra fônöke is. Mivel Obál professzor idején gyakran kaptunk megbízást egy-egy elôadás megtartására, nem volt gond folytatni a munkát.

– A hagyományos tantárgyakhoz képest a gyógyszertan egy változatos, állandóan mozgásban levô ismeretanyagot jelent, amelyben nincs megállás...Vagy mégsem?

– A farmakológia (gyógyszertan) érdekes határterületet az orvos-biológiai tudományok, a gyógyszerészet és a klinikai medicina között. A gyógyszertani kutatás tulajdonképpen a szervezet és vegyi anyagok kölcsönhatásait tanulmányozza. De célkitûzése általában az, hogy valamilyen betegséget gyógyítani vagy valamilyen bajt enyhíteni tudó vegyületet találjanak. Ez ma a medicinának az egyik leggyorsabban fejlôdô ága.

– Mikortól számítható ez a felgyorsulás?

– A XX. század közepétôl, jóllehet gyógyszereket ôsidôk óta használnak az emberek. Már az egyiptomi papiruszokon leírtak jó néhány anyagot: például a ricinusolajat, amelyet ma is alkalmaznak hashajtóként; máshelyt a koffeintartalmú növényekbôl élénkítô italokat készítenek. Mindez elképzelés vagy a puszta tapasztalat alapján történt. Mindössze a XIX. század elsô harmadának végén jutott oda a tudomány, hogy az élettanászok állatkísérletekben vizsgálni kezdjék, hogy az ismert növényi hatóanyagok, például egy nyílméreg, a szervezetben milyen változásokat idéz elô. Így jött létre a gyógyszertan. Az elsô gyógyszertani intézetet érdekes módon 1847-ben Észtországban, Tartuban Buchheim német professzor alapította. Addig az orvosképzésben a materia medica elnevezésû tantárgy szerepelt. Az ismert gyógyanyagokról elmondták, hogy mit mire lehet használni, de a hatások mechanizmusa nem volt ismeretes. Pedig a gyógyszerek ésszerû alkalmazásának ez az alapja.

– Mikor állították elô az elsô szintetikus gyógyszert?

– A XIX. század második felében az elsô szintetikus szerek között az altatók, fájdalom- és lázcsillapítók voltak. Közöttük volt az aszpirin, a szalicil szintetikus származéka. A XX. században a biokémia fejlôdése óriási mértékben bôvítette a gyógyszerkincset: hormon- és vitaminszármazékokat, antibiotikumokat állítottak elô tömegével. A második világháború után a gyógyszertani kutatás óriási fejlôdésen ment át. Ennek keretében a gyógyszerhatások mechanizmusának az elemzése hallatlan mértékben elmélyült. Ma már igyekszünk molekuláris kölcsönhatásokra visszavezetni azt a változást, amelyet a gyógyszer a szervezetben elôidéz. Finom vizsgáló módszerekkel ki lehet mutatni, hogy az adott gyógyszermolekula a szervezetben milyen makromolekulához kötôdik hozzá, és milyen változásokon keresztül indítja meg azt a hatást, amely a szervezet egészében megnyilvánul.

– Hogyan történik az új gyógyszerek engedélyezése?

– Ez a megfelelô egészségügyi hatóságok feladata. Az engedély megszerzése érdekében több kötetnyi állatkísérletes adatot kell beterjeszteni arra vonatkozólag, hogy pontosan milyen anyagról van szó, azt hányfajta állaton próbálták ki, milyen kedvezô hatásokat fejt ki és milyen kockázatai vannak, mennyire toxikus; hisz nincs olyan anyag, amely ne lehetne mérgezô, ha túladagolják. Ilyen mennyiségû dokumentáció alapján lehet engedélyt szerezni a kipróbálás elsô szakaszához, amely során azt állapítják meg, hogy a szer tûrhetô-e és milyen a farmakokinetikája, azaz fel tud-e szívódni, milyen koncentrációt ér el a vérben, mennyi idô alatt ürül ki a szervezetbôl stb. A második fázis a várt hatás vizsgálatát jelenti, aránylag kis létszámú betegen, speciális intézetekben. A harmadik szakaszban a gyógyítás érdekében nagyszámú betegen történik az alkalmazása. Ha ez is eredményesen zárul, akkor kap az új szer gyártási és forgalmazási engedélyt. Mindez rendszerint éveket vesz igénybe. A vizsgálatok negyedik fázisa az esetleges mellékhatások, az elôre nem látható szövôdmények felderítését jelenti. Ezt gyógyszerbiztonságnak vagy farmakovigilenciának nevezik, amelyben minden orvos részt vehet.

– Valójában ezért annyira drágák az új gyógyszerek?

– Egy új gyógyszer megtervezése, majd a kivizsgálási folyamat valóban nagyon sok pénzbe kerül...

– Az új gyógyszer árával tehát nem elsôsorban a hatóanyagot, hanem az említett folyamatot fizetjük meg?

– A gyógyszerárakba nyilván ezt is beszámítják. Egy új szer kidolgozása manapság elsôsorban a nagy ipari kutatóintézetekben folyik, és óriási pénzeket igényel.

Gyógyszeren egy becsomagolt, tablettázott, injekció vagy más formában megjelenô készítményt értünk, aminek a leglényegesebb összetevôje egy vagy több hatóanyag. Elnevezésük többféleképpen történhetik. Ha vegyi anyagról van szó, meg lehet adni a kémiai elnevezését, ami néha nagyon komplikált. Ezért a XX. század második felében kidolgozták a különbözô hatóanyagok nemzetközi elnevezésének a rendszerét. Emellett van a készítmény kereskedelmi elnevezése, az úgynevezett fantázianevek, amelyek gyakran a hatásra, máskor a kémiai össszetételre utalnak. Ha egy hatóanyagot különbözô gyárak új elnevezéssel forgalmaznak, nem új gyógyszerrôl van szó.

– Vannak olcsóbban kapható ismert gyógyszerek, és ugyanazzal a hatóanyaggal piacra dobnak új szereket sokkal magasabb áron. Jobb-e az egyik, mint a másik, ha a hatóanyag teljesen ugyanaz?

– Egy új gyógyszer lehet egy új hatóanyag vagy egy régebbi, más formában, egy kombináció, amikor a régi gyógyszert egy másikkal társítják. Manapság azt, hogy egy új név alatt létrehozott bizonyos gyógyszer milyen értékû, úgynevezett bioekvivalencia- vizsgálattal szokták ellenôrizni. A hatás nem csak a vegyület kémiai szerkezetétôl, hanem attól is függ, hogy azt milyen technológiával gyártják. Az aszpirin hatását például az acetil-szalicilsav kristályformája is befolyásolja.

– Eddig az orvosok a gyógyszerkészítmény nevét írták fel a receptre, most a hatóanyag nemzetközi nevét kell megjelölni. Az az orvos, aki elfelejtette a farmakológiát, utána kell nézzen...

– Komolyan kell tanítani és tanulni a farmakológiát. Jellemzô például, hogy aki átmegy Magyarországra és különbözeti vizsgát kell tegyen ahhoz, hogy gyógyíthasson, a vizsgatárgyak között is találkozik a farmakológiával.

– Mondják, hogy manapság a gyógyszeripar a világpiac egyik vezetô tényezôje. Mi a véleménye errôl?

– A XIX-XX. század fordulóján a gyógyszertermelés a vegyipar jelentôs ágává lett. Létrejöttek azok a gyógyszergyárak, amelyek továbbfejlôdve eljutottak a hatalmas anyagi lehetôséggel rendelkezô nemzetközi konszernekig. Ez egyrészt maga után vonja, hogy a kutatásban nagyon sok szakembert foglalkoztatnak, és hatásos új gyógyszereket tudnak elôállítani, másrészt a készítmények forgalmazását is befolyásolhatják. Minden modern államban az egészségügy keretében állami feladattá is vált a lakosság gyógyszerellátásának a biztosítása, s a gyógyszerek minôségének a garantálása. Ennek érdekében közismert testületek és intézetek vannak, amelyek tudományos vizsgálatok alapján véleményezik és engedélyezik a különbözô gyógyszeripari termékek forgalmazását.

– Manapság mennyire vagyunk tisztában a gyógyszerek távlati – késôi – hatásával?

– A gyógyszerbiztonság körébe tartozik annak a megítélése, hogy egy-egy gyógyszer milyen nemkívánatos hatásokat okozhat adott körülmények között. A modern gyógyszerek esetében ezt már a forgalmazásuk elôtt nagyon alaposan vizsgálják. Olyan meglepetés, mint az 50-es évek végén a Contergan tragédia volt, gyakorlatilag nem fog elôfordulni. Emellett a gyógyszerek klinikai vizsgálatának elôbbiekben említett negyedik szakaszában szolgáltatott információk kiértékelése egy-egy gyógyszer visszavonásához vezethet. Létezhetnek olyan mellékhatások is, amelyek csak hosszabb használat után derülnek ki. Ilyenek észlelése is azonnali intézkedéseket von maga után.

– Végül egy személyes kérdés a farmakológia professzorához: sok vagy kevés gyógyszert szedett az élete során, és nagyon meggondolta-e, hogy mit vesz be?

– Bízom az általam szakmailag értékesnek tekintett gyógyszerek hatásában, és ha szükséges, szedem azokat. Az én koromban szinte természetszerû, hogy mindennap egynéhány gyógyszert be kell venni, de semmiképpen nem élek feleslegesen a gyógyszerekkel. Abban a kérdésben, hogy mi jó, gyógyteát készíteni vagy szintetikus készítményt szedni, az a véleményem, hogy mindkettôben van jó és hasznos: tehát nem az eredet von maga után értékbeli különbséget.

– Nyugdíjazását követôen éveken át tevékeny szerepet töltött be az Erdélyi Múzeum Egyesület Orvostudományi Szakosztályának az élén. Miért vállalta ezt a feladatot, elnöksége alatt mit sikerült megvalósítania?

– Az EME a romániai magyar tudományos élet legátfogóbb fóruma. A marosvásárhelyi székhelyû Orvostudományi Szakosztálynak 1998-2002 között voltam az elnöke, miután választmányi tagként már korábban részt vettem a vezetôségben. Bizonyos fokú érzelmi kapcsolat is fûzött a szakosztályhoz, mivel annak idején kolozsvári orvosként édesapám minden csütörtökön EME tudományos ülésre járt, s a 20-30-as években szakosztályi titkárként és jegyzôként is mûködött. Emellett meg vagyok gyôzôdve egyesületünk hasznosságáról és fontosságáról a tudományos életben.

Vezetésem idején megerôsítettük kapcsolainkat a Magyar Tudományos Akadémiával, sikerült székházunk felszerelését informatikai és más technikai eszközökkel bôvíteni, és javítani tudtuk folyóiratunk, az Orvostudományi Értesítô szerkesztésének a színvonalát.

Teremlabdarúgás

Szombaton és vasárnap a ligeti sportcsarnokban rendezték meg az Oláh György gyermek-teremlabdarúgó emlékverseny megyei szakaszát az 1995-ben születettek számára. Az idén 12 csapat iratkozott be, a legjobb kiválasztására 20 mérkôzésre volt szükség. Végül a marosszentgyörgyi Kinder (edzô: Simo Zsolt) együttese bizonyult a legjobbnak, külön díjazták a torna legeredményesebb játékosát Tudor Sbârcea (14 gól) és a legjobbját Keresztes Róbert (mindketten Kinder) személyében.

Negyeddöntôk: Avântul Szászrégen – Unirea Nyárádtô 4-5; Sportlíceum – Medve- tó Mobila Szováta 0-2; Kinder – Junior Mv-hely 6-2; Stejarul Görgényszentimre – Chimica Dicsôszentmárton 1-5.

Elôdöntôk: Nyárádtô – Kinder 2-11; Szováta – Chimica 0-8.

3. helyért: Szováta – Nyárádtô 3-2

Döntô: Kinder – Chimica 9-1

Úszás

Hét úszó vett részt a marosvásárhelyi ISK képviseletében a miskolci nemzetközi versenyen. Noha csupán "száraz" felkészülést végeztek, eredményeik versenyképesek maradtak a rendszeres úszómedencés felkészülést végzô társaikével. Így például Ignat Paula 200 méteres mellúszásban a második helyen zárt, Dumangiu Anca 3. lett 200 mellen, akárcsak Ichim Sebastian 200 háton, Kádár Norbert 100 vegyesen. Kagán Ferenc 200 mellen, valamint összetettben is a 3. helyen végzett. A dobogó közelébe jutott Demény Attila, aki 200 mellen a 4. lett.

Az úszók magántámogatóknak köszönhetôen jutottak el a versenyre, mint a Multiplan Electronics, Veress Attila, Fitocom, Kelemen László, Kádár Lajos, Ichim Florin, valamint a szülôk.

Szédületes tempóban "fogyasztja" az edzôket a Politehnica Temesvár labdarúgócsapata: Cosmin Olaroiu már a negyedik tréner, aki az idén kénytelen volt felállni a kispadról.

"Rossz a légkör, ezért mondtam le" – közölte Olaroiu.

A szaksajtó úgy tudja, hogy a legendás Gheorghe Hagi lesz az új edzô.

Küzdôsportok

Országos szinten a legjobbnak bizonyult a marosszentgyörgyi Pataki Zalán a Segesváron rendezett sotokan karate Románia- kupán. A község ál