Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Szováta és a szomszédos települések polgármesterei, tanácsosai és érdeklôdô lakosai pénteken találkozhattak Borbély László megbízott középítkezési és területrendezési miniszterrel. A szovátai polgármesteri hivatal gyûléstermébe mintegy ötven érdeklôdô gyûlt össze, hogy meghallgassa a kormány képviselôjének a vidék fejlesztésére vonatkozó elképzeléseit, ugyanakkor pedig felhívja a miniszter útján a kormány figyelmét a legégetôbb gondokra, amelyekkel a Szováta környéki települések naponta megküzdenek.

Borbély László elmondta, hogy tárcája közvetlenül lakásépítési, ivóvíz-bevezetési, sportterem-építési, csatornázási programokat mûködtet, illetve minimális összeg a községi utak kövezésére is a minisztérium rendelkezésére áll. Jövô évtôl pedig azt is tervezik, hogy bizonyos fontosabb községi utak rendbetételére aszfaltozási programot dolgozzanak ki. Borbély László kiemelte: nagyon fontos, hogy az RMDSZ erôs pozíciókat vívott ki magának a kormányban, hisz ezáltal nagyobb lehetôség nyílik arra, hogy a magyarok által is lakott vidékek fejlesztését elôsegítsék. Mint mondta, ez mindenképpen jogos, hisz statisztikailag bizonyítható, hogy az erdélyi megyéket az utóbbi 15 esztendôben a kormány ilyen szempontból elhanyagolta. Persze, tette hozzá, a változás nem lesz látványos, de mégis fontos elôrelépésre lehet számítani. Az idei tervek megvalósítását azonban roppant megnehezíti, hogy a tavaly a PSD-kormány mindent a választási kampánynak rendelt alá, s hatalmas adósságokat hagyott hátra. Ezzel kapcsolatban a szovátaiak és környékbeliek egyik legfájóbb gondját hozta fel példaként, a Balavásár - Csíkszereda út állapotát. Az út felújítása (bár az egykori protokollum alapján programot dolgoztak ki rá) néhány km rendbetétele után abbamaradt, mert a munkálatokat végzô céget a kormány nem fizette ki. Az útjavításokért országos szinten 4000 milliárd lejjel adós a kormány, miközben az idei költségvetés összesen 1600 milliárd lejt szán útjavításra. Eközben csupán az említett út teljes rehabilitációjának költségvetése 1200 milliárd lejre rúg. Nyilvánvalóan következik ebbôl, hogy a javítást csak hitel felvételével lehet elvégezni, egyelôre azonban a pénzügyminiszter elzárkózik ettôl a lehetôségtôl. Ennek ellenére - mondta Borbély László - bízik abban, hogy az idén sor kerül az út javítására, különösen, hogy saját maga is kénytelen volt tapasztalni Marosvásárhely felôl jövet a siralmas valóságot.

Ami a vidéki vízbevezetési programot illeti, eddig 450 településen létesítettek utcai kutas vízhálózatot, ezek körét bôvítik. Újabb öt megyét vettek be a programba, köztük négy erdélyit. A vízbevezetés Maros megyében is folytatódik.

Péter Ferenc, Szováta polgármestere mellett Gál Lajos, Nyárád-remete, Madaras Árpád, Sóvárad, Dósa Sándor, Kibéd, Zsigmond Vencel, Makfalva és Tar András, Erdôszentgyörgy polgármesterei vázolták legsürgôsebb gondjaikat, amelyek sok tekintetben hasonlóak: víz- és gázbevezetés, csatornázás, községi utak, hulladékgazdálkodás, vadkárok kérdése, középületek állapota. Borbély László vállalta, hogy a legégetôbb gondokra, kollégáival együtt, megpróbálnak megoldást találni.

Románia végre elérte, hogy Ukrajna beengedje a nemzetközi megfigyelôket a Duna deltában épülô Bisztroje-csatornához. Országunk ezt már a nyár óta szorgalmazza, ugyanis az itteni környezetvédelmi szakemberek megalapozottnak tartják félelmüket: ha a nehézhajózás megindulna a deltában, annak súlyos következményei lennének a természetvédelmi terület élôvilágára nézve. Ukrajna álláspont-módosulását gyakorlatilag dr. Kelemen Atilla Maros megyei RMDSZ-parlamenti képviselô érte el, aki a romániai mezôgazdasági és környezetvédelmi szakbizottság tagjaként, a román Európa tanácsi küldöttség póttagjaként volt jelen a múlt heti, párizsi szakbizottsági ülésen.

Dr. Kelemen Atilla felhívta a figyelmet arra, hogy Ukrajna több mint egy éve halogatja az Európa Tanács holland képviselôjének a látogatását.

- Nem akarják engedni, hogy az ellenôr megnézze a Duna- delta ukrán részét, az épülô Bîstroe-csatornát, pedig az ügy erôsen nyugtalanítja Romániát. Ha a Dunát nemzetközi víznek tekintjük és nemzetközi folyónak tekinti az Európai Unió is, akkor ez a deltavidékre is ki kell terjedjen. Megengedhetetlennek tartom, hogy az ukrán hatóságok különféle ürügyekkel elodázzák az európai megfigyelô betekintésének lehetôségét a Duna-delta ukrán részébe. Az igaz, hogy csak 8 km új csatornát ásnak, de ha a nehézforgalom megindul a Szent- György ágon, akkor az a deltának az egész természeti, ökológiai egyensúlyát megbonthatja, és nagyon komoly következményekkel járhat a Duna-delta bioszférájára nézve - mondta.

Az ukrán Európa tanácsi képviselô ugyan nem válaszolt a felszólalásra, viszont elhagyta a termet, tíz perc múlva pedig faxon megérkezett az ukrán kormányhatóságok jóváhagyása. Ez azt jelenti, hogy már a héten szerét ejtheti a holland képviselô, hogy az építkezést megnézze.

Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök kedden és szerdán Brüsszelben részt vesz az Európai Tanács tavaszi ülésén, ahol ismerteti az uniós csatlakozási feltételek teljesítése érdekében az utóbbi idôszakban hozott intézkedéseket, különösen a korrupció elleni harc, az igazságszolgáltatási reform, a belügyek és a versenypolitikák területén tett lépéseket.

A miniszterelnök az Európai Parlament több frakciójának képviselôivel is eszmecserét folytat Románia helyzetérôl, és szándéka szerint "nyíltan és realista hozzáállással" válaszolni fog azokra a jelzésekre, amelyeket EP-képviselôk fogalmaztak meg Románia integrációjával kapcsolatban, tájékoztat közleményben a kormány sajtóirodája. Tariceanu találkozik Elmar Brokkal, az EP külügyi bizottságának elnökével, Olli Rehn bôvítési biztossal, valamint Neelie Kroes versenypolitikai biztossal is.

Románia utolsó ízben vesz részt tagjelöltként az Európai Tanács ülésén. A csatlakozási szerzôdés április 25-i aláírása után Románia megfigyelôként vesz részt az ET ülésein és az európai intézmények tevékenységében.

Aktuális

Az Azomures többségi tulajdonosa, a Luxemburgban bejegyzett, de török tulajdonban lévô Transworld Fertilizers Holding, a termelési tevékenység beszüntetésével fenyeget. Nem azt mondja, hogy mindenképpen bezárják a gyárat, hanem azt, hogy amennyiben a földgáz árát növeli a kormány, s nem biztosít kedvezményt számára, akkor zárják be a gyárat. Ami azért nagy különbség... Utóbbi esetben ugyanis nagyon úgy néz ki, hogy a részvényesek rendkívüli közgyûlésén hozott határozat tulajdonképpen nem arról szól, amit tartalmaz, hanem arról, amit nem. Ha egész pontosan akarunk fogalmazni, a kormányt próbálják rávenni (vagy ha úgy tetszik, megzsarolni) kedvezmények nyújtására, az esetleges elbocsátások okozta szociális feszültséget elkerülendô. A kormány azonban egyelôre keményen áll a sarkán, s eltökélt szándéka, hogy - elôdjétôl eltérôen - semmiféle kivételezést ne tegyen. Nem is tehet mást, hisz (bátorsága akár muszájból, akár meggyôzôdésbôl született) fura is lenne, ha egy magáncégnek a többinél olcsóbban számolnák a földgázt, éppen az európai uniós integráció küszöbén, amikor a szabadversenyrôl szóló fejezet elôírásainak biztosítása így is komoly fejfájást okoz a Victoria palotában.

Az Azomures esete tehát az integrációs jogrendszer alkalmazásának egyik próbaköve. Annál érthetetlenebb a török vezérkar álláspontja, hisz kizárt dolog, hogy ne lennének tisztában azzal, hogy lehetetlent kérnek. Ha tehát elfogadjuk lehetséges változatnak Ciprian Dobre prefektus álláspontját, mely szerint a gyárat nem fogják bezárni, az ezzel való fenyegetôzés csupán próbálkozás volt a cég vezetôsége részérôl, azt a változatot is figyelembe kell vennünk, amely szerint a törökök így próbálnak kihátrálni - a felelôsséget a kormányra kenve - egy mindeddig rendkívül profitábilis, ám mostanra veszteségessé vált üzletbôl. Nem lehet elfelejteni ugyanis, hogy a több millió dolláros profit az elôzô években tulajdonképpen a román állam adófizetôi pénzének szipolyozásából származott, hisz a nyersanyagként felhasznált földgázt jóval ár alatt kapta meg a cég.

S ezzel válik az Azomures a meggondolatlan magánosítás egyik példájává. A marosvásárhelyi ipar monstrumának privatizációs szerzôdésében ugyanis hiányoztak a megfelelô szintû technológiai beruházásra vonatkozó kitételek, ami oda vezetett, hogy az elavult berendezéseket használó cég abban a pillanatban, amikor a nyersanyag ára már nem alacsonyabb, nem képes felvenni a harcot a konkurenciával, még úgy sem, hogy a munkaerô viszont olcsóbb. (Ugyanaz a helyzet a környezetvédelmi beruházásokkal is, de az egy más elemzés témája.)

S annak, amit valakik valamikor elbaltáztak, a vesztesei megint a kisemberek, az Azomures alkalmazottjai.

Gheorghe Seculici gazdaságért felelôs kormányfôhelyettes vasárnap, a Cotroceni-palotában letette a hivatali esküt Traian Basescu államfô elôtt.

A ceremónián részt vett Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök és a kormány tagjainak többsége. Jelen volt Adriean Videanu is, aki pénteken mondott le a kormányfôhelyettesi tisztségrôl.

A Gheorghe Seculici kormányfôhelyettesi kinevezésérôl szóló rendelet március 20-án jelent meg a Hivatalos Közlönyben.

Adriean Videanu pénteken mondott le a miniszterelnök-helyettesi tisztségrôl, mivel az NLP-DP szövetség ôt nevezte ki bukaresti fôpolgármester-jelöltjévé. A megüresedett kormányfôhelyettesi poszt betöltésére Gheorghe Seculici-ot, az Arad Megyei Tanács elnökét javasolta a Demokrata Párt Országos Állandó Bizottsága.

Gheorghe Seculici 1953 áprilisában született a Szeben megyei Rod községben, a bukaresti Ion Mincu Építészeti Intézetben szerzett építészi diplomát. Seculici 1994 óta tagja a DP-nek, 1992 és 2002 között aradi városi, majd megyei tanácsos, 2004 óta az Arad Megyei Tanács elnöke.

Kevés közéleti személyiség és sok ismeretlen pályázik a bukaresti fôpolgármesteri tisztségre. A Bukaresti Választási Irodában tizennyolc személy nyújtotta be jelöltségét a határidô lejártáig.

Az ismertebb fôpolgármester-jelöltek között van Anca Petrescu (NRNP), Ralu Filip (független), Adriean Videanu (NLP-DP), Marian Vanghelie (SZDP), Cristian Popescu (Nemzeti Demokrata Tömb), Radu Opaina (RHP).

A parlamenten kívüli politikai pártok részérôl tizenketten indulnak a fôpolgármester- választáson: Névsoruk a regisztráció idôrendje szerint: Stefan Corcau (Keresztény Párt), Radu Horatiu Munteanu ( Kereszténydemokrata Népi Pólus Választási Szövetség), Hristea N. Ieronim (Nemzeti Demokrata Keresztény Párt), Gabriel Cofaru (Román Környezetvédôk Pártja), Vladu Alexandru (Romániai Néppárt), Gula D. Costin (Demokrata Ifjúság Pártja), Monica Raschitor (Román Munkáspárt), Nicolae Serbu (Népi Akció Pártja), Constantin V. Ionescu ("Constantin Titel Petrescu" Szociáldemokrata Párt), Emil Giurgiu (Szocialista Szövetség Pártja), Popa Silviu Danut (Kereszténydemorata Párt) és Petre Fetcu (Romániai Nyugdíjasok Pártja).

Mihai Dragutescu, a Bukaresti Választási Iroda elnöke elmondta, a tizennyolc jelöltség ellen senki nem nyújtott be óvást.

Ion Iliescu és Adrian Nastase levelet küldtek az SZDP területi szervezeteinek, amelyben egységre és szolidaritásra szólítják fel a párt tagjait, és hangsúlyozzák, az SZDP-nek készen kell állnia az új választásokra és a kormányzás átvételére.

Az SZDP-szervezetek közgyûléseinek és konferenciáinak résztvevôihez intézett, az újságíróknak is átadott levélben Iliescu és Nastase hangsúlyozza, hogy jelenleg a pártban "egy széles körû átszervezési folyamat zajlik, az SZDP újragondolja politikai cselekvésének eszközeit az ellenzékiség szemszögébôl", ebben pedig a területi közgyûléseknek és konferenciáknak is szerepük van.

"A párt közgyûléseinek és konferenciáinak alapvetô feladata az SZDP politikai üzenetének és ajánlatának megújítása", az új üzenetnek pedig "hiteles hirdetôkre" van szüksége, akiken keresztül a párt visszanyeri a polgárok bizalmát.

Az SZDP vezetôi hangsúlyozzák, hogy a pártnak készen kell állnia az új választásokra és a kormányzás átvételére.

(MTI) A britek nagyon nagy többsége egyáltalán nem bízik a politikusok szavában, így abban sem, hogy választási ígéreteiket valaha is teljesítik - ez derül ki egy pénteken megjelent országos felmérésbôl.

Egy másik, külön vizsgálat szerint a választóknak most már elegük van Tony Blair kormányfôbôl, és inkább ambiciózus pénzügyminiszterét, Gordon Brownt akarják székében látni.

A BBC hírtévéje, a BBC News 24 a közelgô - hivatalosan még ki nem írt, de tényként kezelt értesülések szerint május 5-én esedékes - választásokra tekintettel bízta meg az ICM közvélemény-kutatót annak felmérésével, hogy a brit lakosság mennyire ad hitelt a politikusok szavának.

Mint kiderült, szinte semennyire: a válaszolók 80 százaléka vélte úgy, hogy nem lehet számítani a politikusok igazmondására, 87 százaléknak pedig az volt a véleménye, hogy a választások elôtt tett ígéretek a választások után soha nem teljesülnek.

A felmérésbe bevontak 92 százalékának az a tapasztalata, hogy a politikusok soha semmire nem adnak egyenes választ.

A kormányzó Munkáspárt és személyesen Tony Blair hitelességét alaposan kikezdték az iraki háború körüli botrányok, legfôképpen az, hogy nem sikerült fellelni a katonai beavatkozás fô okaként megjelölt tömegpusztító fegyvereket.

Az ellenzéki konzervatívok egyik legtöbbet használt politikai jelszava az iraki fegyverekrôl szóló hírszerzési teóriák megdôlése óta az, hogy "ennek az embernek (Tony Blairnek) soha senki semmit nem fog már elhinni". Mindazonáltal a toryk sem úszták meg hitelvesztés nélkül az iraki malôrt, mivel a választók még pontosan emlékeznek arra, hogy annak idején a Konzervatív Párt is fenntartások nélkül támogatta a háborút.

A pénteki The Daily Telegraphban megjelent külön felmérésbôl erôteljesen kitûnik, hogy a nyolc éve országló Blair - egykor rekordokat döntögetô - választói népszerûségét mára alaposan megkoptatta az iraki botránysorozat, és még a Munkáspárt szavazói közül is sokan a háborús döntésekben magát kevéssé exponáló, viszont a hatalmat állítólag nagyon vágyó pénzügyminisztert, Gordon Brownt szeretnék a kormányfôi poszton látni.

A legnagyobb brit konzervatív napilap megbízásából készített országos felmérés szerint a megkérdezettek 52 százaléka vélte úgy, hogy a maga tisztségében Brown jobb munkát végez, mint Blair a sajátjáéban, míg fordítva mindössze 17 százaléknyian vélekedtek. Az átlagon belül még a Labour-szavazók körében is 54:33 volt e vélemények aránya Brown javára.

A válaszadók 40 százaléka azt mondta, hogy Gordon Brownt szeretné miniszterelnöknek, Blairt csak 30 százalék részesítette elônyben.

Arra a kérdésre, hogy a két politikus választási kolonc, vagy jótétemény-e a Munkáspárt számára, 63 százalék Brown jelenlétét kifejezett elônynek minôsítette, és csak 16 százalék mondta azt, hogy személye teher a párton. Tony Blair esetében 34:48 volt a válaszok megoszlása.

A Demokrata Párt mindig is szakszervezetbarát volt, tekintve szociáldemokrata jellegét, Gheorghe Barbu munkaügyi miniszter most mégis - annak ellenére, hogy a legkevésbé sem örül ennek - kénytelen volt kinyitni Pandóra szelencéjét. A fenti nyilatkozatot tegnap sajtótájékoztatón tette Dinu Socotar, a PD megyei elnöke, a munkatörvénykönyv módosítása, illetve a módosítás ellen irányuló szakszervezeti megmozdulások kapcsán.

Socotar szerint a PSD idején készült munkatörvénykönyv a létezô "legkommunistább" szabályzó, amely aggasztotta, úgymond mind a hazai, mind a külföldi beruházókat.

Agyonpolitizálták a szakszervezeti mozgalmakat

A miniszter tulajdonképpen csak közvetíteni szeretne a patronátus és a szakszervezetek között, és természetesen olyan módosításokat szeretne, amelyek egyensúlyt teremtenek a munkapiacon. Mert, egyetlen kormánynak sem "konveniál", ha a szakszervezetek "a fejére másznak".

Az elnök kijelentette: a szakszervezeti mozgalmakat agyonpolitizálták, a tiltakozó megmozdulások nem a munkatörvénykönyv módosításáról szólnak, hanem kimondottan kormányellenes, politikai követelések. Azok a módosító javaslatok, amelyeket az utcán lobogtatnak nem a minisztérium javaslatai, hanem a patronátusoké, mégis úgy állítják be, mintha a kormány dolgozta volna ki.

EU-követelmény - pártfeladat

Mint mondta, a kormány szeretne "közel maradni" a szakszervezetekhez, de muszáj módosítani a törvénykönyvet. Ráadásul, a szakszervezetek, bár felajánlották számukra a lehetôséget, megtagadták, hogy tárgyalóasztalhoz üljenek. Egyébként, azért kellett ezekrôl szólnia, mondta Socotar, mert a "központ" pártfeladatként kérte fel a megyei szervezeteket erre.

A bejelentésnek nagyobb súlyt adandó, a munkaügyi miniszternek a munkatörvénykönyvre vonatkozó tárgyalások menetérôl szóló átiratát osztotta szét az újságírók között. Ebben részletes tájékoztatást olvashatunk a tárgyalások különbözô szakaszairól, és megtudhatjuk, hogy a módosítást tulajdonképpen a Nemzetközi Valutaalappal (FMI) és a Világbankkal szemben az elôzô kormány vállalta fel. Ugyanis az Európai Unió 2003- as és 2004-es országjelentésében aggodalmakat fogalmazott meg a jelenlegi szabályzó elôírásaival szemben.

Idén januárban pedig Jonathan Scheele, az EU romániai megbízottja levélben figyelmeztette a munkaügyi minisztériumot vállalt kötelezettségére. Ezért kénytelen Gheorghe Barbu miniszter a módosítással foglalkozni (bár nem szívesen teszi), és felszólítja a szociális partnereket, folytassák a munkatörvénykönyv módosításával kapcsolatos tárgyalásokat, tekintve, hogy létszükséglet a külföldi beruházások felgyorsítása szempontjából.

A Demokrata Párt tegnapi sajtótájékoztatóján a Népújság felvetette, hogy már nevetséges, ami a megyében történik, illetve nem történik. Ugyanis, a kormányváltást követô napokban nagy hangon jelentették be mind a D.A. Szövetség képviselôi, mind az RMDSZ, hogy a lehetô legrövidebb idôn belül megejtik a megyei dekoncentrált intézmények vezetôinek cseréjét, akiket kizárólag a "kompetencia és professzionalizmus" alapján neveznek ki, azonban úgy, hogy valaki bármennyire is profi, ha "pészédé vírussal fertôzött", mennie kell.

Ennek ellenére, a múlt heti videokonferencián ugyanazok a "korrupt pészédések" vettek részt, akiket négy éven keresztül láthattunk.

A felvetésre Dinu Socotar megyei elnök nem sokat tudott mondani, csak annyit, hogy nem olyan egyszerû a dolog, mert az igazgatók köztisztviselôk, akik versenyvizsgával foglalták el a funkciókat... Azért annyit el tudott mondani,hogy a demokraták Suzana Gantat javasolták a megyei fôtanfelügyelôi tisztségre (akirôl azonban a még mindig funkcióban levô pészédés Somesan, illetve a nagyromániások is azt állítják, hogy nem tesz eleget a feltételeknek). Azt is elmondta, hogy Reghina Farcas, a Munkaerô-foglalkoztatási és -átképzési ügynökség igazgatója helyébe Luminita Coret javasolják (akinek a férje, Al. Core a PD alelnöke).

A dolognak külön pikantériája, hogy Luminita Core, aki az ügynökség alkalmazottjaként versenyvizsgázott, azonban a szóbelin "elhúzták", Socotar szerint "gyanús körülmények között", úgy, hogy el is ment a hivatalból egy magáncéghez. Most pedig igazgatóként térne vissza, ha a PD meg tudja gyôzni a koalíciós partnereket.

Az is az ügyhöz tartozik, hogy annak idején, Reghina Farcast ugyancsak a PD javasolta a funkcióra, majd utólag megvonták tôle a politikai támogatást, de leváltani nem sikerült nekik.

A korábban emlegetett számokról és százalékokról, amelyek szerint a demokraták tíz igazgatói széket emlegettek, az RMDSZ pedig kb. 30%-os jelenlétet, egy szó sem esett.

A Sanctus Emericus Egyesület (Öreg diákok köre) mint bejegyzett jogi személy, amely az engedélyezett tevékenységi köre alapján a diktatúra elôtti római katolikus oktatás múltbeli eredményeit hivatott ismertetni, és a jövôben ezt az oktatást a hit, remény és szeretet jegyében az emberiség javára továbbfejleszteni; szomorúan vette tudomásul, hogy a helyi tanács nevében dr. Dorin Florea polgármester úr a táblabíróságon több közigazgatási pert indított és a román kormány mellett mûködô Állami Restitúciós Bizottság által az 501/2002-es törvény és az 1164/2002-es kormányhatározat alapján a 378/2004. május 20-i döntésével a Gyulafehérvári Római Katolikus Püspökség tulajdonába visszautalt Unirea Nemzeti Kollégium tulajdonjogát megszüntette.

Ilyen értelemben a helyi táblabíróság a 38/2005. febr. 5-i határozatával megsemmisítette a román kormány mellett mûködô Restitúciós Bizottság 378/2004-es döntését. Mint ismeretes, ez a bizottság volt hivatott, hogy a különbözô vallási felekezetek által a diktatúra idején államosított ingatlanok visszaigénylését elbírálja.

Értesüléseink szerint a polgármesteri hivatal hasonlóan járt el a Bolyai líceum, valamint a Mûvészeti líceum esetében is, megsemmisítve a Restitúciós Bizottság döntéseit.

Tekintettel arra, hogy a polgármesteri hivatal által kezdeményezett ügyekben az egyházi oktatás súlyosan sérült, és ezekrôl nem történt hivatalos értesítés, habár a jóhiszemû adófizetô polgár ezt elvárta volna, tisztelettel felkérjük a helyi tanácsot, hogy nyilatkozzon, és amennyiben a fenti eljárásokat még nem engedélyezte, határozzon olyan értelemben, mely szerint a foganatosított lépéseket magáévá teszi vagy azokat megtagadja. Úgy érezzük, hogy a román alkotmány 1-es szakaszában kinyilvánított jogállam intézménye súlyos csorbát szenvedett, és ugyanakkor anarchia állt elô, mert az nem lehetséges, hogy egy központi intézmény döntését a helyi hatalom megsemmisíti.

Marosvásárhely, 2005. március 15.

A Sanctus Emericus Egyesület alapítótagjainak egy csoportja

Lerágott csontok boltja

Idôsödô ember gyakrabban dohog a kelleténél. Talál magának okot az elégedetlenkedésre a nap mind a 16 aktív órájára. A Nagy Feró-i recept által elôírt, 8-8 órányi munka- és szórakozáskvótájának rovására. A rosszul alvók még pihenésükbôl is áldozhatnak a morcra. Hál’istennek mindennapi életünk csôstôl szállítja az indoklást. Bármely napszakban, az idô- és vízállásjelentés prognózisait ignorálva, nonstop rendszerben, hétfôtôl vasárnapig. Kalendáriumunkban majd’ minden bejegyzés szürkésfekete. Még a nemzeti ünnepé is. Átmérôhosszától függetlenül a képernyô mindenhonnan jelenít. A Múzeumkerttôl a Postarétig mindenhova belekukkol. A történelmi lépcsôkrôl a kormányfô beszél elképzeléseirôl a nemzet jövôjét, perspektíváit illetôen. Kereplô kísérettel. Szabadon, röviden, közérthetôen. Belehujjognak. Okkal, ok nélkül, nem tisztem eldönteni. Egyet tudok, nem én juttattam a Sándor- palotába. Nem is lett volna hozzá jogom. Állampolgársági akadályai lettek volna annak. De azt is tudom, hogy nem államcsínyt követôen került posztjára. Demokratikus választások útján, polgártársainak népesebb hányada emelte pártját spitzre. Ha rosszakat lép, meglakol érte. 2006-ban adódik majd rá alkalom. Egyébként elkötelezett drukkere vagyok a politikai csatározásoknak. Tisztátalanságuk dacára nagyobb figyelemmel kísérem ôket, mint a szánalmasan menedzselt, lepkefing fajsúlyú ASA labdarugócsapatának mérkôzéseit. De szerény tudomásom szerint ezen veselkedéseknek is megvannak a legálisan kijelölt színterei és meghatározott versenynapjai. Március 15-ét nem fedeztem fel közöttük. Rám kényszerített kisebbségi sorsban szerzett hiedelmeim szerint a nemzeti ünnep az egész nemzet ünnepe, az egyedek pártállásán felül mutató, tiszteletet parancsoló esemény. Az országhatárokon kívülre szorult magyarok számára még inkább. Sajnos, ezt az aranyigazságot a Székely Vértanúk obeliszkje köré emlékezésre és fôhajtásra összegyûlt falustársaim egy része nem bizonyította. Az elhíresült és kabarémûsorok szintjén is népszerûsített "részegeket és magyar állampolgárokat nem szolgálunk ki" kocsmaszlogen szellemiségét életre lehelve, Csiky Ágnes dalosainak alkalomhoz illô mementóját egy ad-hoc Haky Tamás-epigonokból összeálló kisegyüttes füttykoncertjével fejelték meg. Feltételezhetôen ugyancsak "a magasban" megálmodott "haza" felé vezetô utakat-ösvényeket keresendô. A pokolra kívánt miniszterelnök helyett és nevében ártatlan nagykövete vitte el a balhét. Egy, nem március idusán, a marosvásárhelyi szerpentin aljában eldöntendô, kellôképpen át nem beszélt differendum kapcsán. Ide jött, megkapta, túlélte. Mint ahogy nagyszüleink, közvetlen felmenôink túlélték Trianont, több száz milliónyi kortársunk a kommunizmust, zsidó eredetû embertársaink egy része a pogromokat és haláltáborokat, Eörsi Mátyás saját kolozsvári vesszôfutását. Génjeiben rejtôzô konszenzuskészségét képességekké fejlesztve a homo sapiensnek jövôje lenne e Földön. Lelki és testi épségét kellene csak megôriznie. Planétánkról korán retirált aranybarátom gyakran mondogatta egykoron: "ha egészség van, még a sírban is eltelik".

A baj csupán az, hogy vértestvérem, miután aforizmáját kiötlötte, bejelentetlenül felszálla a mennyekbe. Anélkül, hogy elárulta volna, miként tartsam kordában vércukromat, konzerváljam elviselhetô paramétereken vérnyomásomat, csitítsam szûkülôdô koronáriáimat, ösztökéljem lanyhuló munkakedvemet. Rátestált kezelôorvosomra, gyógyszerészeimre. Egy minden logikát mellôzô egészségügyi rendszer napszámosaira. Az elôbbi megszán, eligazít, utamra enged, az utóbbiak készségesen nyújtják tenyereiket: leljem meg és húzzam ki belôlük a tökéletesen kamuflált szôrszálakat. A keret merev s az is marad, nem kell Potemix-szel utókezelni. "Kisdedeket és hosszan nyavalygókat nem kompenzálunk, nem gyógyítunk csókért" hirdetik a falragaszok. Ennyire felkészületlenül vehet-e rá bárkit is szíve-lelke, hogy gödörbe szálljon?

Március idusától alig néhány napra, az ébredô természet és a körülöttünk zajló világ csodálatos tüneményének, a víznek ünnepeljük a világnapját. Kitûnô alkalom ez arra, hogy a hosszú dermedtségbe merevedett téli világ után újra elmélázzunk e páratlan környezeti elemünk sokarcúságán. Fedezzük fel újra, hogy milyen sokféle is a víz! A pára és hópehely, a köd és zúzmara, a dér és harmatcsepp, de a jégkristály és a langyos esô is mind-mind ugyanaz a víz. Tavainkról, talajainkról elillan, elpárolog azért, hogy késôbb esô vagy hó formájában a légbôl visszakapjuk, vagy távoli tájakra távozik, és nálunk szárazságot, aszályt hagy hátra.

Közhelyként szoktuk emlegetni, hogy víz nélkül nincs élet, de szomorú, hogy a hétköznapi gondolkodásunkban csak akkor jutunk el ennek a sommás kijelentésnek a valós értelmezéséhez, ha az éltetô nedû nem folyik a csapból vagy elapad a kútból. És ilyenkor sokan megdöbbenve állnak az érthetetlen elôtt. Igen, sokunknak értelmezhetetlen a szûkös volta, mert az iskolából tudjuk, hogy ez a csodálatos kék bolygó az egyetlen ismert égitest, amely igazán nagy mennyiségben és minden ismert fizikai halmazállapotban tartalmazza a vizet.

Földünk arculatát is több mint 70%-ban borítja, ebbôl ered a megkülönböztetô színe is. De összetevôje az élettelen kôzetektôl a növényeken és állatokon keresztül az emberi szervezet alkotóinak. Innen már csak egy lépés elfogadnunk, hogy végsô soron gondolatainkat, cselekedeteinket is a víz hordozza. Mi több, itt jut eszembe a közelgô húsvéti ünnepek kapcsán, hogy legbelsôbb lényünk a keresztény hitvilágunk szimbóluma is egyben. Benne van a bibliai genezisben, a bûnös világot megsemmisítô özönvíz áradatában, a keresztelési procedúrák víz alá merítési szimbólumában, de a húsvét másodnapi locsolkodásban is.

Ha a szimbolikánál idôzhetünk még egy keveset, akkor nem hagyhatjuk ki a metaforikus jelentéseinek, átvitt értelmezéseinek szinte kimeríthetetlen tárházát sem. Nélkülük csonkított, hiányos lenne ez a mai megemlékezés. Jóllehet a víz maga az élet, de a csobogása, csendes folydogálása az elfogyó idôt, az elmúlást kelti képzeletünkben. A végtelen víztükör a szabadság, a nyugalom, az örökkévalóság szimbóluma, a szurdokvölgyek szakadó zuhatagai ellenben a vadság, a pusztítás erôi, míg a lomha testes folyamok az éltetô erô szimbolikus jelképei.

És most következzen a szimbolika mérhetetlensége után az a statisztikai valóság, amelyet a számok rideg szigora porcióz ki. Nehéz, de el kell fogadni, hogy márpedig Földünk vízkészletének alig 1%-a alkalmas az élet fenntartására, és ez is rendkívül egyenlôtlenül adatik meg a rászorulóknak. Az viszont már szomorú, és érthetetlen, hogy amikor az ember már a távoli bolygókon készíti elô várható ûrközi kirajzását, és a világot másodpercek alatt járják körül az események, a Föld népességének több mint húsz százaléka küzd ivóvíz- ellátási gondokkal. Igen, napjaink valósága, hogy több mint egymilliárd szomjazó ember él a Földön, és több mint kétmilliárdan nélkülözik a tiszta vizet a mindennapi tisztálkodáshoz, fôzéshez. A harmadik világban, a fejlôdô országokban, ahol egyáltalán van elérhetô víz, ott is sokszor szennyezett, fertôzött, hasmenéses betegségek hordozója.

Kétséget kizáróan, Földünkön egyre nagyobb kincs a tiszta és iható víz. Tájainkon is, aki nyitott szemmel jár-kel, tapasztalhatja, hogy az erdôirtá-sok következtében a vízmegtartó erdôtalajok tönkremennek, és velük együtt a levegô páratartalma is csökken. A záporok, hirtelen hóolvadások óriási árvizeket okoznak, egyszerre zúdítva ránk a vízhiányt és a vízfelesleget.

Folytathatnám a sort, de talán az elmondottak is eléggé érzékeltetik azt az ellentmondásos válóságot, amelyre március 22-e, a víz világnapja emlékeztet már több mint egy évtizede. 1993 óta ünnepeljük ezt a napot, minden alkalommal más és más "tulajdonságát", avagy "érdemét" mutatva be a négy ôselem egyikének. Az idei megemlékezésen talán a legfontosabb, az ÉLET került a figyelem középpontjába. "A víz az élet" jelmondatban annyira benne van minden, hogy nyugodtan állíthatjuk, nem is szlogen ez, hanem alapigazság. Mert ki merné tagadni, hogy élhetünk telefon, televízió, autó, mikrohullámú sütô, cigaretta, számítógép és sok-sok egyéb nélkül.

De nem élhetünk víz nélkül.

A hét végén erôs lehûlést mértek. A legalacsonyabb hômérsékleti értékek -18 és -6 fok C között ingadoztak, a legmagasabbak 3-7 fok között alakultak. A Bucsinon 120, Laposnyán 104, a Kelemen-havasokban 98, Galonyán 46 centiméter volt tegnap a hóréteg vastagsága. A hó olvadása miatt a Maroson és a Küküllôkön az alsóbb térségekben a folyóvizek meghaladták a figyelmeztetô és árvízszintet. Az éjszakai és a tegnap reggeli órákban a Maros Ludason, míg a Kis-Küküllô Dicsôszentmártonban érte el a maximális hozamot. Ezek az értékek azonban tegnap óráról órára csökkentek.

Elöntött gazdaságok, elszigetelôdött települések

A Maros Csapón négy gazdaságot, míg Kutyfalván 550 hektár termôföldet öntött el. Marosdátos több óráig elszigetelôdött a külvilágtól. Jinga Sandu ezredes, a megyei polgári védelmi felügyelôség parancsnoka vasárnap gumicsónakkal közelítette meg az elszigetelt települést. Ugyancsak elszigetelôdött Marosszentmargita és Magyardellô. Ódellôn 770 méter utat borított 20 centiméteres vízréteg, Kerelôszentpálon 660 hektár termôföldet öntött el a Maros. A Kis-Küküllô Magyarkirályfalván gazdasági területeket öntött el, valamint 30 méteres szakaszon víz alá került az Ádámos és Királyfalva közötti községi út. Ádámoson a Híd utcában két gazdaság alagsora telt meg vízzel, ide hívták vasárnap a dicsôszentmártoni tûzoltókat, akiknek segítségével kimerték a vizet. Ugyancsak Ádámoson 80 hektár termôföld került víz alá. Kóródszentmártonban a 162-es megyei utat 600 méteres szakaszon, 12 gazdaság udvarát és kertjét, valamint 200 hektár termôföldet árasztott el a Kis-Küküllô. A Nagy- Küküllô Fehéregyházán a partvédô cementlapokat mosta ki 100 négyzetméteres szakaszon.

Zavartalan a vízszolgáltatás

A hóolvadás és a hegyvidéki esôzések eredményeként megnôtt a Maros vízhozama. Az átlagos 30 köbméter/másodperces hozammal szemben elérte a 425 köbméter/másodperces hozamot, zavarossági foka elérte a 4000-et - tájékoztatott Sófalvi Szabolcs, a vásárhelyi Aquaserv Kht. sajtószóvivôje. Elmondta, a megyeszékhelyen zavartalan volt az ivóvíz-szolgáltatás. Az utóbbi órákban lényegesen csökkent a folyó vízhozama illetve zavarossága.

Jegyzet

Kisebb-nagyobb fenyegetésekkel, didergôs, fagypont alatti hômérsékletû reggelekkel, de vége felé közeledik a tél. A Sándorok, Józsefek elhozták a meleget, az avar alól feltörô hóvirág, barka az évszakváltás tagadhatatlan hírnöke.

Az elolvadt hó helyén azonban nemcsak virág, zsenge fû marad. Csak most döbbenünk rá, mennyi szemetet takart hónapokon keresztül a vastag hóréteg. Lakásunk ablakából a városi legelôre, a cserealji erdôre látni. A kora reggeli órákban legelô juhnyájnak tûnik a sûrû fehérség. De amikor délre sem távoznak, a napsütésben papírhulladékokká, mûanyag flakonokká, kartondarabokká alakulnak. Valószínûleg a természetvédôkre várnak, ha már tulajdonosaik nem vették a fáradságot, hogy a pár lépésre levô szemeteskukákba dobják fölösleges holmijaikat.

A déli ragyogó napsütésben kellemes az erkélyen a napfürdôzés. A táj szépségeinek felfedezése azonban újabb akadályokba ütközik. A tömbház alatti zöldövezeten leírhatatlan szemét: ásványvizes és üdítôs flakonok, nejlon, tányér, reklámújságok, margarinosdoboz, édesség csomagolópapírja, darabokra szaggatott kartondoboz, tojás- és hagymahéj. "Vigyázó" kezek a parkoló díszköveit is kifordították helyükbôl, s cserje gyanánt a zöldövezet közepére "ültették". A likat szeméttel tüntették el. Mindezt a hó nagylelkûen rejtegette, ám most elôkerültek a lakosok felelôtlenségének bizonyítékai.

Délután jólesik a séta. Elit negyednek számító utca tömbházai elôtt visz el az utunk. Az épületek elôtti parkokból is eltakarodott a hó. Egymás mellett sorakozik a nejlon, papír, fagyott kutyaürülék, sôt, még óvszer is.

Elment a hó, maradt a szemét. Vajon meddig?

Házak Várhegyen

Tegnap délelôtt a Maros-szent-annához tartozó Várhegyen újabb cigány családokat költöztettek ki a Marospartján levô putrikból egyszobás-manzárdos téglaházakba, amelyeket a Dove román-amerikai alapítvány finanszírozásával építettek fel. A házavatón többek között jelen volt Lokodi Edit, a megyei tanács elnöke és Magyarosi Erzsébet megyei tanácsos is.

Egy finnországi alapítvány már 2000-ben kapcsolatba került a Petre Rad lelkipásztor által vezetett Bethesda Keresztény Egyesülettel. Ekkor ajánlották fel a finneknek, hogy olyan házak építését finanszírozzák, ahova a várhegyi vályogházakból költöztetnék el a cigányokat. Egy másik helyen a marosszentannai tanács magánszemélyektôl földterületet vásárolt, majd ide a Dove román-amerikai alapítvány támogatásával hozzáfogtak az épületek felhúzásához. Az elsô 7 házat 2002-ben adták át, ekkorra készült el a közösségi ház is, ahol most imaház van, de a helyszínen megtudtuk, hogy kantint is létesítenek, s közös fürdôszoba és mellékhelyiség is lesz. Tegnap délelôtt még három házat adtak át lakóiknak. Balázs József,Marosszentanna alpolgármestere elmondta, azok a romák költözhetnek be a házakba, akiknek személyazonossági igazolványuk, rendezettebb társadalmi helyzetük van. A telepre vizet is vezettek. Egyelôre egy kút látja el az összes házat. Szükség lenne még földgáz- és villamos vezetékre. Mivel a tervek elkészültek, a kivitelezést már a helyszínen megsürgette a megyei tanács elnöke, aki több házba is belépett.

- A romák jobb körülmények közé kerültek. Ezt most már nekik kell megbecsülniük, a környezetet valamelyest megszépíteniük. A megyei tanács arról fog gondoskodni, hogy olyan szakembereket ajánljon fel, akik nemcsak a gyerekek, de a felnôttek oktatásával, nevelésével is foglalkoznak. A megyei tanács, a marosszentannai polgármesteri hivatal és az alapítványok ennyit tehetnek értük, tôlük függ, hogy mennyire értékelik mindezt - mondta a Népújságnak Lokodi Edit.

Paul Crisan, a Dove Alapítvány elnöke elmondta, egy ház megépítése kb. 15.000 euróba került. Csak pirosba húzták fel az épületeket, s a lakókra bízzák, hogy ki-ki a maga hozzájárulásával fejezze be azokat, természetesen az építkezési anyagokat biztosítják. Az egyetlen gond azonban az, hogy szomorúak a tapasztalataik, ugyanis volt eset, amikor este a tetôcserepet elraktározták, s reggel már nem kerülhetett fel a házra, eltûnt. Remélik, a közösségi házban majd megfelelô oktatásban részesítik a romákat, hogy ne csak a külsôségekben, hanem a közösségben is érezhetô legyen a változás. A régi lakhelyen még két család maradt, nekik is építenek házat - ígérték a tervet kivitelezôk.

Virágvasárnapján Marosvásárhely kilenc református templomában 343 ifjú konfirmált. Bár a virágok és az idôjárás is eléggé télies, a város megtelt az újjászületés, a kikeletünneplés hangulatával.

A város tíz egyházközségében a hagyományos falusi renddel ellentétben a fiatalok kihallgatása már virágvasárnap elôtt megtörtént: múlt vasárnap vagy az elôzô napokban. Mi több, a Szabadi úti konfirmálók egy része és a Tulipán utcai gyülekezet ifjai már egy hete fogadalmat tettek, úrvacsorát vettek. Utóbbiak azért, mert imaházuk szûkössége miatt kénytelenek a konfirmálási ünnepélyt a Kistemplomban megtartani, akkor, amikor nem zavarják az ottani gyülekezeti rendet.

Az igét a gyülekezetek lelkipásztorai hirdették, két gyülekezetben viszont magyarországi vendéglelkész szolgált, egyikük a december 5-e elôtti erdélyi lelkészi szolgálatot viszonozta.

Az idén konfirmálók létszáma általában minden gyülekezetben csökkent a tavalyihoz viszonyítva (a Gecse utcaiban kettôvel nôtt), ugyanakkor tapasztalható az ifjaknak bizonyos fokú átvándorlása egyik egyházközségbôl a másikba, elsôsorban azért, hogy osztálytársaikkal egy helyen konfirmáljanak. Tanulságos adatot szolgáltatott az ifjak apadását illetôen Nagy József ref. lelkész: "1995-ben 110 konfirmálónk volt, ez 40%-át jelentette az arra köteleseknek gyülekezetünkbôl, az idén 24-en konfirmáltak, és ez most 70%." Mégis remélhetjük, hogy összességében nem ilyen ijesztô a fogyásunk, mert például a Szabadság úti gyülekezetben az idén 26-an, de jövôben 42-en fognak elsô alkalommal az Úr asztalához járulni.

Álom és való között

A Roma Mûvészetért és Kézmûvességért Alapítvány 2001-ben jött létre, alapítója Németh Zsófia építész, kuratóriumának tagjai dr. Bánszky Pál mûvészettörténész, a kecskeméti Naiv Mûvészeti Múzeum ny. igazgatója, a magyarországi naiv mûvészet legavatottabb ismerôje, Orsós Mária, a Magyar Televízió szerkesztôje, Rékasi János szociológus, a kuratórium elnöke. Az alapítvány célja a roma naiv és hivatásos képzômûvészek és kézmûvesek támogatása, felkarolása, mûveik és munkásságuk bemutatása, oktatásuk, képzésük segítése, szociális gondjaik enyhítése. A roma kultúra értékeinek felmutatása, a roma naiv és nem naiv mûvészet integrálódásának elôsegítése a magyar és az egyetemes képzômûvészetbe. Ennek érdekében kiállításokat szervez Magyarországon és külföldön, könyveket, egyéb publikációkat ad ki, reklám-, propaganda- és PR-tevékenységet végez, alkotó- és hagyományôrzô, -ápoló táborokat szervez. Magyarországon a fôvárosban és több vidéki városban (Miskolc, Nyíregyháza, Kecskemét, Szombathely, Szeged, Szolnok), valamint külföldön: Arezzóban, Genfben (az ENSZ-komplexumban), Stuttgartban, Párizsban és Rómában (az ottani magyar intézetekben, magyar házakban), a Budai Várban pedig a Mesterségek fesztiválján mutatta és mutatja be a roma alkotókat, állítja ki munkáikat.

Marosvásárhelyre a Tolerancia Hete alkalmából jutott el öt roma naiv festô tárlata: Balogh András (sz. 1940), Miczi Károlyné (1948), Oláh Jolán (1932), Oláh Mara (1945) és Ráczné Kalányos Gyöngyi (1965) festményeit az Unitárius Egyházközség Bolyai téri tanácstermében tekintheti meg az érdeklôdô közönség. Közülük a "rangidôs" Oláh Jolánnak már életmû-kiállítása is volt (2002., Budapest, Dorottya Galéria).

Álom és valóság határán egyensúlyozva, hétköznapiság és varázslat között lebeg ez a különösnek tetszô világ, a keresetlen ôszinteséggel kitárulkozó roma lélek fájdalmától- szomorúságától a természetre, szépre rácsodálkozó szem szivárvány- hídján át a felajzott képzelet teremtette bizarr figurákig - tragikus és poétikus egyszersmind. Érdemes elidôzni e képek elôtt.

A húsvéti nyuszi korábban érkezett a székelykáli gyerekekhez, ugyanis a vakációt megelôzô nap kettôs örömöt hozott számunkra: a vakációt és ajándékcsomagokat.

A gyulafehérvári Caritas marosvásárhelyi kirendeltsége jóvoltából az összesen 100 óvodás és iskolás gyerek mindegyike iskolástáskákat és élelmiszercsomagokat kapott.

A gyerekek nagyon örültek ennek, és tanulság számukra, hogy mennyire jó másoknak örömöt szerezni. Ezt ôk is megfogalmazták, és igyekeznek segíteni a rászorulóknak, egyszóval örömöt szerezni másoknak.

Ezúton is köszönik szépen az ajándékot a Caritas-szervezetnek.

Kali Erzsébet székelykáli igazgató

Igen régi, még a gótika idejébôl származó templom magasodik a körtvélyfáji házak mögött, mellette új, modern, tágasnak ígérkezô gyülekezeti ház. Szász Attila református lelkipásztor, a Görgényi Egyházmegye esperese fogadott. A községbeli élet zajlásáról, annak lelki vetületeirôl érdeklôdtünk.

- 1300 lélekbôl áll a gyülekezetünk, az átlagéletkor hál'istennek valamivel fiatalabb, mint az az erdélyi települések legnagyobb részére jellemzô. Érzôdik a két város közelsége - kevésbé mennek el a fiatalok - mondta a lelkipásztor. - A születés/elhalálozás arány ugyan nálunk is negatív, ám, ha hinni lehet az elôrejelzéseknek, az idén ez megváltozik. Mi nagyon reméljük. Az épülô gyülekezeti otthon is az egyházi élet fellendítését fogja szolgálni. Egyrészt egyházi célokat szolgál: bibliaórák, öregek vasárnapja, másrészt kulturális központtá szeretnénk fejleszteni: irodalmi esteket, könyvbemutatókat, kiállításokat, gazdaköri esteket szeretnénk szervezni, hiszen az egyházi élet nem csak a templomi istentiszteletbôl áll. Ehhez persze helyiség kellett, és ezért kezdtük el 2000-ben az otthon építését. Ha minden a tervek szerint halad, az idén befejezzük. Nagyon sokat segítettek a hívek, falubeliek: ha nem anyagiakkal, kétkezi munkával.

Az erdélyi karéneklés egyik színfoltjának számító helyi énekkar pedig 1990-ben alakult, akkori fiatal házasokból, Szász Annamária tiszteletes asszony vezetésével- válaszolt kérdésünkre Szász Attila. Az az idô a kezdeti lelkesedés, a hosszú elnyomás alóli fellélegzés idôszaka volt - kihirdettük a templomban, és jöttek az énekelni vágyó, énekelni szeretô fiatalok, nem számított és nem számít, hogy akár heti három alkalommal is próbálnunk kellett, nagy szeretettel vállalták. Bôvíteni a kórust azonban nem sikerült. A mai fiatalság nem hajlandó feláldozni a szabadidejét.

Az énekkar a reneszánsz kor zenéjét igyekszik népszerûsíteni, reneszánsz szerzôk mûveit adjuk elô, ôk teszik ki repertoárunk legnagyobb részét. A '99-tôl szervezett évenkénti kórustalálkozónk is ezt a célt szolgálja, hiszen a fellépni kívánó énekka-rok négy mûvel, ám ebbôl kötelezô módon kettô reneszánsz korabelivel jelentkezhetnek. A hagyományosan május második vasárnapján szervezett találkozóra hagyományosan tíz- tizenkét énekkar jön el.

Sajnos, kevésbé mutatós a templomba járás aránya, amely átlagon aluli. Egyrészt nagyon elfoglaltak az emberek, másrészt igen kevés pénzért dolgoznak, hétfôtôl szombatig. A kis földjüket csak vasárnap van idejük megmûvelni. Elvesztette a szentségét a vasárnap, felborult az egyensúly. Ezt hozta a modern világ és az élet nyomorúsága.

Ugyanilyen szomorú a fiatalok helyzete is. Noha, szerencsére létszámarányuk nagyobb, mint máshol, legtöbbjükben nincs meg a lelki igény, hogy az egyházi életben részt vegyenek. Megelégszenek a diszkóval, ahol pénteken-szombaton hajnalig tartó buli van, a vasárnap délelôttöt pedig átalusszák, kevesen járnak templomba. Kilencven százalékuk ezt csinálja.

Kapcsolataink azonban jók, mind külföldi, mind helyi szinten egyaránt. Összefogásra van szükség és együttmûködésre - igyekszünk ezzel pótolni a hiányosságokat. Amikor szerveznivaló akad, mint például a legutóbbi március 15-e, összefog az egyház, az iskola, és a helyi RMDSZ, hiszen a célunk közös: a népünk szolgálata, mindenkinek a maga helyén és a maga eszközeivel.

- A községben megpezsdült az élet, ami az egyház, az iskola, az RMDSZ és a lakosság közötti jó együttmûködésnek tulajdonítható - mondja Incze Jenô polgármester.

Felújított kultúrotthonok

- Felfelé ívelô idôszakot élünk. Az indítórugója kétségtelenül a gernyeszegi kultúrotthon korszerûsítése volt. Szükség volt egy helyre, ahova szívesen eljönnek a lakosok. Ezzel elindult a mûvelôdési élet - meséli a kezdeteket a polgármester. Az egyetlen gond a pénzhiány. Az idei költségvetésbôl mindössze 600 millió lej marad fejlesztésre. Pedig az önkormányzatnak rengeteg terve, elképzelése van. Májusban kezdôdik el a sportterem építése, amit az új tanév kezdetéig be szeretnének fejezni. A létesítménynek a sportpálya ad otthont, a tervek szerint 45X35 méteres teremben sportolhat majd tanuló, fiatal.

Ahogyan azt a községközponti felújított kultúrotthon avatási ünnepségén kijelentette, az idén sor kerül a körtvélyfáji és teleki kultúrházak felújítására. Az elôbbit a '90-es évektôl holland támogatással javítgatták, ám mára használhatatlan állapotba került. A tervek szerint mellékhelyiséget és korszerû konyhát építenek, s bôvítik a meglevô épületet. A beruházás értéke meghaladja a 2 milliárd lejt.

Kétmillió euró vízhálózatépítésre

Az idén készítik el az országút menti két település vízhálózatának kiépítésére vonatkozó mûszaki tervet, a munkálatok kivitelezését a jövô évre tervezik. A beruházás értéke 2 millió euró, amelyet kormányprogramból finanszíroznak. A vízellátásra két változatot dolgoztak ki: saját víztárolót építenek, illetve a régeni vízüzemtôl szabad eséssel kapják a vizet. A 2007-2008-as idôszakra a község falvai vízhálózatának kiépítését fogalmazta meg kampányprogramjában Incze Jenô.

Marok- vagy vezetékes telefon?

381 kérés létezik mobiltelefonra, s ugyanannyi vezetékes telefonra a falvak lakói részérôl. Annak ellenére, hogy a vezetékes telefonra a kérések nagy részét 10-15 évvel ezelôtt nyújtották be, a Romtelecom nem tette meg a szükséges intézkedéseket. A polgármester egy hete Nagy Zsolt kommunikációs RMDSZ-es miniszternek személyesen nyújtotta át igényüket, s a miniszter felvállalta, hogy szívügyének tekinti a Maros megyei települések lakóinak gondját. Idôközben egy mobiltelefon-forgalmazó cég jelentkezett, s ottjártunkkor éppen a 7 faluba indultak, felmérni a térerôt.

Napirenden az útjavítás

Decemberben kezdték el a Körtvélyfája - Telek közötti 15 kilométeres út kövezését, amelyet most tavasszal folytatnak. 200 millió lejt különítettek el az idei helyi költségvetésbôl az 50 kilométer községi út járhatóvá tételére. A leszórt követ azonban a sár magába "olvasztja", ezért a helyi tanács egy utász alkalmazásának ötletét fontolgatja, akinek feladata a községi utak karbantartása lesz.

Községi kápolnák épülnek

Gernyeszegen és Körtvélyfáján községi ravatalozó építését kezdik el az idén. A községközpontban gyûjtést szerveztek, valamint az önkormányzat 50 millió lejjel járult hozzá, s az összegyûlt összegbôl az idén megöntik az alapot. Az ortodox és a református egyház átadott 7-7 ár területet, ide épül a ravatalozót.

Szervezett szemételhordás

Utánfutós traktorral és szociális munkások révén történik a háztartási szemételhordás a községben. Gernyeszegen és Körtvélyfáján kéthetente viszik el a hulladékot, a többi hét faluból havonta egyszer. Marosszentgyörgy, Sárpatak, Nagyernye és Gernyeszeg másfél hónapja közös pályázatot nyújtott be Gyulafehérvárra, amelynek célja Marosszentgyörgyön háztartási hulladékgyûjtô és -elosztási állomás építése.

Közel fél éve megújult környezetben játszhat, tanulhat a körtvélyfáji óvodába járó 75 gyerek.

- A Baarn Helpt Peris és a polgármesteri hivatal támogatásával korszerû tanintézetté alakult az 1700-1800-as években épült óvoda - mondja Berekméri Mária igazgató. A valamikori református iskolának fatornáca volt, ez mára beépített, beüvegezett elôszoba lett. A munkálatok során megerôsítették az alapot, a tetôzetet újra cserélték (szarufák, gerendák, cserepek), beépítették a nyitott tornácot. A plafonra gipszkartont ragasztottak, s korszerû mellékhelyiségeket, mosdót létesítettek. Biztonságos, a tûzvédelmi elôírásoknak megfelelô helyiségben szerelték fel a központi fûtést, s az egész fûtésrendszert újra cserélték. A játszóteret körbekerítették, s az IKE-csoport hintákat, mászkálókat, csúszdát szerelt.

A kényelmes, kellemes környezetet a három óvónô mellett leginkább a csöppségek értékelik. "90 százalékos a látogatottság. Jövôtôl még több gyerek jár majd ide, a településen van utánpótlás" - fogalmazott az igazgató.

Sár fröccsen az autó oldalára, gödrökbe, mély pocsolyákba zökkenünk, míg a körtvélyfáji Maros utca 217. szám alá érünk. Itt lakik Csizmás István, aki nemrég töltötte 100. életévét.

- 1905. február 23-án születtem ebben a házban. Tizedik gyerek voltam, utánam még egy testvérem született - mondja Pista bácsi. Édesapja tutajos gazda, édesanyja háztartásbeli volt. A fészekalja gyereket nevelte. A háromszobás családi ház 1895-ben épült, a családfô és a nagyobb testvérek építették. Csizmás István 6 osztályt végzett, közben kitört az elsô világháború. Gyerekfejjel dolgozni kényszerült. "Galocáson, Hévízen, Szalárdon, majd Régenben dolgoztam a deszkagyárakban, az itthon maradtak pedig a nagyapám 10 hold földjét mûvelték. Nehéz idôk voltak. De túléltük. Aztán amikor egy kicsit lábra álltunk volna, jött a második világháború. Kétszer is behívtak, de szerencsére mindig hazaküldtek. Nem is tudom, hol lett volna nehezebb: a fronton vagy idehaza. 13 szekér takarmányomat vitték el az oroszok, nem volt mit enni adni a család két fejôstehenének" - emlékszik a régi idôkre. 1932-ben nôsült, öt gyerek apja. Gyerekei 12 unokával, azok pedig 12 dédunokával ajándékozták meg.

- Mi a hosszú élet titka? - kívánkozik ki belôlem.

- Nehéz életet éltem, de soha nem dohányoztam. Ittam, de mértékkel. Még most is minden reggel megiszom a kupica pálinkát, aztán többet nem nyúlok a pohárhoz. Apám 52, édesanyám 83 éves korában hunyt el. Testvéreim 70-80 évesen, egy nôvérem és egy bátyám 95 éves korában hunyt el. Én már megünnepeltem a 100. életévemet. Egész életemben dolgoztam, most is alig várom, hogy felmelegedjen az idô, s kertészkedhessek. Kórházban csak egyszer voltam, '79-ben mûtöttek, elôtte s utána sem voltam orvosnál. A kórházban találkoztam egy 60 éves holtmarosi férfival, azt mondta: neki lejárt az ideje. Én akkor azt mondtam: nekem még nem járt le. Szemüveget már régóta használok olvasni, '88-ban csináltattam - mondja. Egy hibája volt: mindig szerette a nôket. A feleségét azonban megbecsülte, nem káromkodott, nem veszekedett. "Szép életet éltem" - vonja le a következtetést Csizmás István.

- Az elsô évharmad költségvetésére elôirányzott összeg 85 százalékát fizették be a község adófizetô polgárai - nyilatkozta Berekméri Regina, az adó- és illetékosztály referense. Az idei helyi adók és illetékek az infláció mértékével nôttek. 10 százalékos kedvezményben részesültek azok, akik március 15-ig kifizették az egész évi adójukat. A községben kirótt legkisebb lakásadó 98.000, a legdrágább 2.084.000 lej volt. A referens elmondása szerint mindkét lakástulajdonos kifizette egész évi adóját.

Csütörtökön az abafáji tóban találták meg a két hete ellopott vasszekrényt. Hátlapja ki volt vágva, így jutottak hozzá a betörôk a benne tárolt 70 millió lejhez. A betörés hallatán a sáromberki mezôgazdasági gépállomás vezetôsége felajánlotta az épületben használatlanul álló vasszekrényt, s azt építették az ellopott helyébe.

A Tanítók Háza javaslatára a gernyeszegi általános iskola része annak az országos pályázatnak, amelynek során 11 Maros megyei iskolában információs és dokumentációs központot létesítenek.

Az átalakítási munkálatok már elkezdôdtek, s azok június 30-ig be kell fejezôdjenek. A munkálatok során több termet összevontak, itt kap helyet a dokumentációs központ. A szabvány szerinti helyiségben lesz olvasósarok, öltözô, könyvespolcok, videoprojektort szerelnek fel. A gernyeszegi tanintézet szerencsés helyzetben van, hiszen nemrég a vidéki oktatás fejlesztését célzó pályázat kedvezô elbírálásban részesült, s ennek eredményeként az iskolát tévékészülékkel, videóval, számítógépekkel, kazettofonnal és vetítôgéppel látták el. További 250 millió lejt a helyi költségvetésbôl különítettek el, amelybôl a bútorzatot, függönyöket vásárolják meg.

Gernyeszeg községközponthoz nyolc falu tartozik. A helyi önkormányzat 2006-ra népszavazást tervez, melynek célja Körtvélyfájának önálló községközponttá alakulása. A referendum során két községre szakadnak: Gernyeszeghez Marosjára, Kisillye és Erdôcsinád; Körtvély-fájához Marospéterlaka, Telek, Kis- és Nagyszederjes tartozik majd. Hogyan értékelik a küszöbönálló változást? - kérdeztük a község lakóit.

Bíró János, 24 éves, autóvillanyszerelô, Körtvélyfája: - Jelenleg Gernyeszeg minden szempontból elônyt élvez. A helyi adókból és illetékekbôl begyûlô pénzeket leginkább a községközpont fejlesztésére fordítják, Körtvélyfájának kevés jut. Ott korszerû mûvelôdési otthont létesítettek, a mi falunkról megfeledkeztek. Kértük, építsék ki a csatornarendszert, de nem támogatnak. Jó és szükséges a leválás, hiszen a községbe érkezô bármiféle segélyt már nem nyolcfelé, hanem csak ötfelé kell osztani, s így a lakosok is részesülhetnek belôle. Ezenfelül Körtvélyfáján számottevôen több a vállalkozás, mint a községközpontban, tehát az adók zöme innen kerül ki. Ha pedig ez az összeg itthon maradna, nagyot léphetne elôre a település mind infrastruktúra, mind kultúra és más téren.

Hajdú Piroska, 53 éves, Körtvélyfája: - Öt éve lányom ágyban fekvô mozgássérült. A szociális segélyekért, az összes iratért Gernyeszegre kell járnom, ami idôt és pénzt jelent. Ha Körtvélyfája községközpont lenne, az ügyintézéseket helyben el lehetne végezni, s a távolabbi falvak lakóinak sem kellene akkora távolságot megtenni.

Csizmás Csilla, 29 éves, gyógypedagógus, Körtvélyfája: - Pozitív ténynek tekintem a népszavazás megszervezését, s kétségtelenül igennel szavazok. Elsôsorban azért támogatom a leválást, mert ezáltal az adókból befolyt összegekbôl Körtvélyfája a saját szükségletei szerint tudna gazdálkodni. Nem tagadom, a jelenlegi polgármester sokat tesz Körtvélyfájáért, de jobb lenne, ha egy polgármester nem nyolc, hanem fele annyi faluért felelne. Szeretném, ha az új polgármester a községi utcák járhatóvá tételével kezdené mandátumát. Gyakran a gyereket bokáig sárban visszük óvodába, iskolába. Nincsenek utcai szemeteskukák, az emberek a csomagolópapírokat és egyéb hulladékot egyszerûen az út menti sáncba hajítják. Ezt is meg kellene oldani. A kultúrotthonnak nincs mellékhelyisége, civilizált körülményeket kellene te-remteni.

Lupu Annamária, 35 éves, háztartásbeli, Gernyeszeg: - Jómagam Körtvélyfáján is laktam, így tudom, hogy az ottani emberek mások, mint a gernye-szegiek. Már a beszédük is más. Talán ezért is jó lenne a leválás, ami különbözô, annak külön kell lennie. A kettéválás eredményeként a gernyeszegi polgármesteri hivatal tehermentesülne, s nagyobb hangsúlyt fektethetne az itteni gondok megoldására.

Bátorság (?!)

Vásárhely a tolerancia városa… Erdélyi város.

Az itt, 1571-ben Vásárhelyt tartott országgyûlésen negyedik, szabadon gyakorolható vallásként elfogadták az unitárius vallást, mintegy megerôsítve a tordai határozatot, amelynek értelmében Erdélyben szabadon gyakorolhatják a katolikus, lutheránus, református és unitárius vallást. Elsôként Európában.

Tizenöt éve - 90-ben - csôdöt mondott a tolerancia. De kihevertük a gyalázatot.

Marosvásárhely, 2005. március idusa. Soha ennyi piros- fehér-zöld zászlót, mint az idén, nem lobogtatott a tavaszi szél a Postaréten, mintegy kárpótlandó színkavalkádjával a megkésett tavaszt.

Egy negyvennyolcunk van… Egy március 15-énk… Ünnepelhetnénk…

Beszédek, szavalatok, himnuszok.

Magyarország bukaresti nagykövete lép a mikrofonhoz, hogy átadja, felolvassa a miniszterelnök üzenetét. Valahonnan éles füttykoncert hasít a levegôbe. Az arcokon döbbenet, egyet nem értô morajlás zúg végig a tömegen. Méltatlanságuknak is hangot adnak egyesek, de a fütty mindent "eltakar". Akadnak, akik beállnak a füttyögôk sorába…

A füttyös legények, akik kiprovokálták a füttykoncertet, épp oly idegenek városunkban, mint a tizenöt évvel ezelôtti verôlegények (…)

"Nemzetárulók, nemzetárulók"… - kiabál és ugrál egy "magyar" vezényelve. Néhányan, a mellette állók közül - néhány fiatal - követi a "vezért".

A szövegnek vége; mintha elvágták volna a füttyöt (…) A döbbent csendet a kórus Kossuth- nótákkal töri meg, ûzi el. Az elôbbi vezénylô, nemzetárulót kiabáló "búsmagyar" a "hangfal" oltalma alatt eloldalog, belevegyül a tömegbe. Felszívódik.

Marosvásárhely a tolerancia városa, kezdi beszédét Kelemen Atilla megyei elnök, képviselô. Beszédében utal a minap a Vajdaságban szerzett élményeire is. Az a néhány fiatal, akiket elkapott a nemzetárulózó vezénylô heve, mostanig csak kacarásztak egymás között. Most arcukra fagy a vigyor. Elkomorodnak.

Késôbb, koszorúzáskor, a koszorút elhelyezô nagykövetet tapsvihar fogadja.

Az ünnepségnek vége. Oszlik a tömeg. Így, meg úgy kommentálják a történteket.

Ünnepelhetnénk nemzeti ünnep gyanánt, de nem. Nekünk semmi sem jó: megszentségtelenítjük egyetlen ünnepünk. Már ünnepelni sem tudunk a magunk módján, azt is importálni kell!

Marosvásárhely a tolerancia városa… Ezt értelmezze ki-ki vérmérséklete, tudásszintje, intelligenciája szerint.

Czirmay Szabó Sándor

A március 15-i ünnepnapra úgy készültem, mint mikor az ember templomba készül, hogy lerója háláját az Istennek, amiért minden napjában segítette, megôrizte minden bajtól, rossztól.

Március 15-én elmentem a volt Postarétre az 1848-as forradalom hôseire emlékezni, valamint 1990. március 19-e mártírjaira. Az ünnepen felemelô volt hallgatni vezetôink ünneppel kapcsolatos beszédeit, a forradalmi énekeket, az elhunyt hôsök intelmeit. Az ünneplés folyt rendesen, felemelôen, hazafias szellemben. De egyszer mintha elszabadult volna a pokol, egyesek elkezdtek fütyülni, trágár szavakat kiáltani, ünnephez nem méltó sértô megjegyzéseket tenni. Szégyelltem magam, hogy egy ilyen szent helyen ilyesmi történik. Szégyelltem magam Sütô Andrástól és családjától, a hôstôl, aki megtisztelte az ünnepet jelenlétével, és ekkor elkezdtem gondolkodni, hogy egy ilyen szent ünnepen hogy történhet ilyesmi. Jézus szava jutott eszembe. Mikor a keresztfán haláltusáját szenvedte, így szólt az Atyához: "Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek."

Eszembe jutott édesanyám intelme: "fiam, ha jót nem tudsz tenni, rosszat ne csinálj senkinek." Azt állapítottam meg, hogy ezek a semmit sem tisztelô emberek alacsony kulturáltságúak. A tolerancia fogalmát nem is ismerik. Lejáratták a marosvásárhelyi magyarság tekintélyét. Végezetül csak azt mondhatom, hogy kérem az Istent, hogy ezen embereknek világítsa meg az elméjét, tudatosítsa, hogy ha jót nem tudnak tenni, akkor rosszat ne tegyenek!

Mikor hôsökre emlékezünk fütyülésnek, trágár szavak kiabálásának nincs helye.

Fodor Árpád, Marosvásárhely

Immár hagyományossá vált, hogy Segesváron háromnapos a március 15.

13-án a Mircea Eliade Líceum diákjai az Eminescu Teremben tartották emlékezô elôadásukat. A Ferencz Árpád tanár úr és Vass Katalin magyartanárnô által színre vitt 48-as megemlékezés számos diákjának érzô versmondása ragadta meg a közönséget, majd Balázs Tünde tanárnô rendezésében Kozma Imre: Petôfi szülei címû egyfelvonásosát mutatták be a líceum diákjai.

A délutáni rendezvényt a kolozsvári Unitárius Teológia hallgatóinak Fûszál együttese zárta. A csupa lélek és energia csapat gazdag repertoárjából adott ízelítôt. Klasszikus és mai költôk verseit saját megzenésítésükben adták elô. Nagy Endre gitáros szerint a vers hozza a ritmust és a dallamot. És amint a három, már megjelent CD bizonyítja, sem dallamban, sem versben, sem ritmusban nincs hiány házuk táján.

14-én a már 14 éves múlttal dicsekedhetô Petôfi-vers és prózamondó verseny vette át a stafétát Jakabházi Béla magyartanár szervezésében. A 31 diák az Aurel Mosora Állami Gimnázium, a Zaharia Boiu Állami Gimnázium és a Héjjasfalvi Általános Iskolából gyûlt hétfôn délután a Mosora Gimnáziumba megmérettetésre.

A két kategóriában induló (V.-VI. illetve VII.- VIII. osztály) verskedvelôk - mivel József Attila-év az idei - kötelezô versként József Attila-verset mondtak, a választott pedig Petôfi- vers volt.

Március 15., a szabadság napja verôfénnyel köszöntött ránk. A megemlékezés 14 órakor a várbeli Petôfi-szobornál kezdôdött. A mûsorvezetô Domokos Anikó, Petôfi naplójából választotta e nap mottóját, amit Reményik Sándor Petôfihez címû verse követett. A mûsorvezetô üdvözölte a megjelenteket, Jakab István RMDSZ-es államtitkárt és Veres Ádám megyei tanácsost, majd koszorúzásra került sor.

Koszorút helyeztek el a mellszobornál az RMDSZ, a református egyház, a katolikus egyház, a Mircea Eliade Líceum, az Aurel Mosora Állami Gimnázium képviselôi.

A mûsorvezetô felolvasta Nagy Ferencz nyugalmazott unitárius lelkész ez alkalomra írt Petôfi mellszobránál címû versét , amit Gál Barna tanár ünnepi beszéde követett. A megemlékezést Reményik- és Petôfi-versek tették teljessé.

Fél négykor az Ispán-kútnál koszorúztak, majd 4-kor a fehéregyházi turulmadaras obeliszknél folytatódott a Nagy Judit tanítónô által vezetett ünnepség. A helybéli fúvószenekar szolgáltatta a zenei részt Kövecsi Csaba karmester vezetésével. A himnuszok után Benefi Sándor református lelkipásztor az alkalomhoz illô igét olvasott, majd koszorúzás következett. Ünnepi beszédet Veres Ádám tanácsos és Gál Barna tanár mondtak. Petôfi- és Reményik- versek zárták a megemlékezést. A háromnapos rendezvény az Eminescu Teremben zárult, ahol a líceum diákjai Inczefi Amália történelem szakos tanárnô vezetésével jól sikerült korrajzot mutattak be. A nagy létszámú, népviseletbe öltözött diáksereg igazi történelemleckét adott a közönségnek.

A rendezvénysorozat számtalan embert megmozgatott. Neveik felsorolása nélkül köszönet mindazoknak, akik szívvel-lélekkel hozzáálltak, hogy hagyománnyá váljon ez a három nap itt, Segesváron.

Domokos Anikó Erzsébet,
Segesvár

`90 után környékünkön hagyományossá váltak a farsangi bálok.

Szívesen vettünk részt mi is, közös baráti társasággal, ezeken a bálokon. Ahogy teltek az évek, a különféle szervezetek mind jobban és jobban próbálták megszervezni a bálokat, színvonalas és változatos programokkal, meghívott énekesekkel, véleményem szerint sikeresen. Ezeknek a rendezvényeknek városunk hangzatos vendéglôi (is) adtak helyet.

Sajnos, a bálok hangulatát nagymértékben beárnyékolta a rettenetes cigarettafüst, aminek a ködjében volt kénytelen ülni az ember. Már este 11 óra után a levegô telítve volt füsttel és hajnali 2-3 órakor az emberek nagy része el kellett hagyja a vendéglôt, ha nem akart megfulladni a füsttôl. Volt olyan asztal, ahol 2 ember próbálta elfogyasztani az ételt, miközben 10-en fújták rá a füstöt. Volt viszont pár ember (nagyon kevés), aki kiment az elôtérbe cigarettázni.

Hát az elsôsorban a neveltség,(neveletlenség)-hez tartozik. A rettenetes füsthöz hozzájárul a vendéglôk hiányos vagy egyáltalán nem létezô elszívó berendezése.

Nem beszélve arról, hogy az ember ruhái úgy bûzlenek egy ilyen rendezvény után, mint a cigarettacsikkel teli hamutálca.

Mi erre a megoldás? Lehet azt fogják mondani, hogy nem kell elmenni többet. Ez is egy megoldás. De azért el kellene gondolkozzunk közösen, hogy ha már harcolunk minden szinten a kinti levegô tisztaságáért, akkor a benti szórakozóhelyi levegônket se hanyagoljuk el, fôleg, hogy vannak még, akik nem cigarettáznak.

Elvégre közeledünk az EU-hoz, ahová füstölve (füstösen) nem hiszem hogy szívesen fogadnak.

Csath Gábor

Éneklésre gyûlt össze egy tucatnyi gyerek, immár harmadszorra 2005. március 12-én a marosszentgyörgyi katolikus plébánia hittantermébe. A "Tavaszi szél vizet áraszt" elnevezésû népdalvetélkedôre jöttek, melyet három évvel ezelôtt Baricz Lajos plébános és Simon Kinga kántornô indítványozott, bebizonyítván ezzel, hogy zenei mûvelôdésünk is nagyon jó irányba halad.

Ezek az alkalmak életre szóló élményt jelentenek gyermek, szülô, nagyszülô, pedagógus számára egyaránt.

A résztvevôket Simon Kinga kántornô köszöntötte, a közös ima után pedig a mottóul választott Tavaszi szél vizet áraszt címû népdal hangzott el. Mindezt tette a félelem, feszültség feloldása, jó hangulat megteremtése érdekében.

Ezután kezdôdött a verseny. A versenyzôknek bemutatkozásuk után a három szabadon választott népdal vagy gyermekdal közül kettôt kellett elénekelniük. Öröm volt látni a többnyire székely ruhába öltözött gyerekeket, hallani a szebbnél szebb dalokat. Szépen szólt a dal, mindenki a maga természetes kiejtésével és hanghordozásával énekelt. Nagyon sok ismert és a jelenlevôk számára ismeretlen népdal hangzott el. A zsûri tagjai (Lôrincz András, Jartó Tünde, Balogh Andrea tanítók, Szabó Csilla óvónô) a díjazáskor nehéz feladat elé kerültek, hiszen mindenki jól felkészülten jelent meg.

A szervezôk a 48 versenyzôt három csoportra osztották és díjazták.

Az elsô csoport az óvodások nyertesei:

I. díj: Suciu Gabriella; II. díj: Bükkösi Mária; III. díj: Székely Norbert (Marosvásárhely - Napsugár napközi otthon)

A második csoport I-IV. osztályosok nyertesei:

I. díj: Nagy Réka; II. díj: Fülöp Lajos (Csejd); III. díj: Nacovici Arnold;

A harmadik csoport V-VIII. osztályosok nyertesei:

I. díj: Iszlai Brigitta, II. díj: Tóth Kiss Tímea, III. díj: Török Noémi

Dicséretet kapott: Baricz Hajnal, Deák Csilla-Noémi és Nagy Kinga.

A nyertesek oklevelet, minden résztvevô emléklapot és jutalmat kapott. Köszönjük Bíró Ildikó cserkésznek, hogy a szünetben cserkészjátékokkal, dalokkal szórakoztatta a gyerekeket. Népdalaink megismerésének és éneklésének óhaja, igénye csak úgy valósulhat meg, ha ilyen lelkes szervezôkre találunk, mint Baricz Lajos plébános és Simon Kinga kántornô. Szükség van még óvónôkre, tanítókra, tanárokra, szülôkre, nagyszülôkre, akik felkeltik gyermekeik érdeklôdését a népdal szépsége iránt, hiszen a népdalok jelentik a szûkebb értelemben vett zenei anyanyelvet. Itt szeretném megemlíteni azon pedagógusok nevét, akik ez alkalommal nem csak jelenlétükkel, hanem egy mosollyal, tekintettel, vagy éppen egy kézszorítással bátorították a versenyzôket: Gönczi Mária, Szabó Csilla és Székely Ilona óvónôk,
Jartó Tünde, Balogh Andrea, Tavaszi Ibolya, Lôrincz András, Török Szilárd és Nagy Attila tanítók, Orbán Ágnes és Muresan Kilyén Emma tanárnôk.

Egy-egy ilyen vetélkedô célja figyelmeztetni minden éneklésre vágyó gyermeket arra, hogy szeresse és énekelje a népdalt, mert énekléssel szebbé, tartalmasabbá tesszük életünket - hangsúlyozta Nagy Csaba igazgató.

Szeretni, énekelni kell a népdalt, mert lelki fejlôdésünket is egészségesen befolyásolja.

Adja isten, hogy még nagyon sokszor fölcsendüljön a dal itt, ezen a helyen!

Székely Ilona óvónô, Marosszentgyörgy

Hit, remény, szeretet. Rohanó századunkban sokan elmosolyodnak e szavak hallatán. Pedig ennek jegyében indul útjára egy klub, amely betegekkel foglalkozik majd.

A hemiplégia - népiesen szélütés - kegyetlen diagnózis, de sajnos, ott settenkedik a sietô, stresszes emberek között.

A Rheum-Care Alapítvány, a mozgásszervi betegek központja és egy maroknyi fiatal, akiknek hivatásuk, szakmájuk segíteni a betegeken, klubot alapítottak. Nem tudnak csodát tenni, nem varázslók, hanem türelmes gyógytornatanárok, akiket nem fertôzött meg a Nyugat szele, a pénzesebb világ, hanem az ittmaradás, a helyhez kötôdés erôsebb volt, hiszen itt és most szükség van rájuk, odaadásukra, szaktudásukra.

Naphegyi Hunor gyógytornatanár szaktudásának javát adja, eredményesen. Nem riasztja vissza a naponta sok kilométerrôl ingázók sorsa, reggelente ô az, aki üdvözli a totyogó betegeket és késô délután mosolyogva kíván kellemes estét az utolsóként távozó kis, beteg gyerek édesanyjának. Kollégái közül Dósa Magdika örökké mosolygós arca jókedvet, életerôt sugall. Mezei Sándor atlétatermetével, lágy hangjával, jókedvével a beteg gyermekek kedvence. Ôk ketten gyógytornatanárokként hazaviszik a mozgásképtelen betegek otthonába a reményt, a tavaszt, a fiatalságot, hiszen lakhelyü-kön tornáztatják ôket.

Sajnos, sokan nem tudnak róla, hogy a mozgásképtelen betegeket otthon is kezelik, hogy erre van lehetôség. A hemiplég betegek klubja olyan program része, amely által elsôsorban tudatosítani kell, milyen fontos a komplex rehabilitáció, egy beteg képes arra, hogy aktívan részt vegyen a klub által szervezett rendezvényeken. A klubban megértjük, hogy nehéz a betegnek, de ez távolról sem azt jelenti, hogy nincs elôttük jövô. Különleges állapot ez, esély arra, hogy küzdjünk a gyógyulásért - mondta Naphegyi Hunor a klub megnyitó beszédében, aki a megjelenteknek átadta azt a szórólapot, amelyet erre az alkalomra nyomtattak. Ezután következett egy 20 perces dokumentumfilm, amelyben belga betegek "bizonyítják", értelmet tudnak adni életüknek, mindennapjaiknak akaraterejük által.

Sándor Doru pszichológus felvázolta, milyen fontos a beteg, a család, a pszichológus kapcsolata. A hozzászólásokból kiderült, hogy a hozzátartozók milyen hálásak azért, hogy megbetegedett családtagjuk állapota javult, hogy ismét járni tudnak a szakembercsoport odaadó munkájának köszönhetôen.

A hemiplég betegek klubja most alakult, azok a személyek, akik érdeklôdnek az itt folyó tevékenység iránt a Rheum-Care Alapítvány Liviu Rebreanu utca 31. szám alatt jelentkezhetnek. Telefonszámuk: 250-793. Itt minden szükséges információt megadnak.

Sok sikert kívánok a tagoknak, kitartást a gyógytornatanároknak és a Rheum-Cae Alapítványnak.

Ognean Eszter, Marosvásárhely

A rovatban közölt levelek tartalmáért, a tényállítások hitelességéért a szerzôk felelôsek. Elektronikus postán is fogadjuk leveleiket. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro.