Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Volt egyszer egy február, február tizedike, szombat, és csak azután következett az az emlékezetes, forró március 19. és 20.…

Tizenöt esztendeje ennek, de mintha száz éve történt volna - a gyertyás tüntetés, amikor Sütô András hívó szavára mozdult meg a város! - százezer vásárhelyi és környékbeli magyar vonult az utcára tüntetni a magyar iskolákért! Minden idôk legbékésebb tüntetésének gyújtó szövege a miatyánk volt, tízezrek mondták el együtt az örök imát a sportcsarnok elôtti téren.

És aztán következett március… A koronkai úton, a régi Teleki utcában, újkori nevén a Tudor negyedben a közveszélyes gyógyszertári felirattal, a magyar felirattal kezdôdött a földindulás, a város ostroma. Tizenkilencedikén dorongokkal fogalmazták meg a vátrás választ, a lincselésbe hanyatló rettenetet a Kendeffy-ház ostromakor, ahol megvakították Sütô Andrást… És másnap zajlottak le a fôtéri véres harcok, halottakkal, súlyos sebesültekkel, páncélozott csapatszállítók és késôbb tankok "védelme" mellett.

A török világ óta ez volt a legvéresebb nap a város történetében. A huszadik századi Kelet- Európában ez volt az elsô, a legelsô etnikai összecsapás.

1990 februárjának és márciusának egyaránt hôse és áldozata Sütô András. Hogy tizenöt esztendô milyen hosszú idô, azt az emlékezetvesztés foka is bizonyítja: hiszen ma már bárki szabadon beletörölheti a lábát a rendszerváltás vesztesébe, Sütô Andrásba - aki azóta se gyógyult föl az akkor szerzett súlyos és végzetes sebesülésébôl.

Bárhogyan is ítéljen a könnyen átigazítható jövendô: akik hajlandóak ma még emlékezni a tizenöt esztendô elôtti Vásárhelyre, azok ne felejtsék el a megtörténteket!

- Az 1990 márciusi marosvásárhelyi eseményeket ön következetesen pogromnak nevezi, miközben a hivatalos vélemény az, hogy a szembenálló felek "kölcsönös" hibájának a következménye volt, ami korábban elkezdôdött, majd a 20-i eseményekben csúcsosodott. Egyébként a hivatalos nyilatkozatok és a román sajtó is csak 20-ától számítja az eseményeket. Március 19-rôl szeretnének megfeledkezni, s szeretnék, ha mi is megfeledkeznénk róla.

- Igen, azt a vandál támadást, amelyet mindmáig felelôsségre nem vont személyek 1990 márciusában Marosvásárhely magyar lakossága ellen szerveztek és több napon át elkövettek, valójában pogromnak nevezik. Ezt az orosz eredetû fogalmat az idegen szavak szótárai így értelmezik: a lakosság más nemzetiségû vagy vallású része (fôleg zsidók) elleni, gyilkolással, erôszakoskodással járó hajsza (sz. m. elpusztítás). Esetünkben a fôleg zsidók helyett fôleg magyarokat és cigányokat kell mondanunk. Utóbbiak ellen 1990 januárjában kíséreltek meg tömegmészárlást Szászrégenben, mintegy elôgyakorlatként. Marosvásárhelyt halálos áldozatok és sebesültek százai igazolták a váratlan támadás pogrom jellegét. Tegyük hozzá, hogy a város magyarsága ellen uszító, véres tettlegességre vetemedô személyek között számos katonatiszt és kriptoszekus vett részt, az ártatlanokra támadó vandálokat passzívan szemlélô rendôrökrôl most nem beszélve. S mit kell mondanunk arról, amit a kb. kétezer fônyi román tömeg szájából-torkából hallhattunk hosszan, harsányan az égô fáklyákkal is ostromolt RMDSZ-székházunk padlásán: "Hozzátok ki ôket, hogy akasszuk fel ôket"!

Ezért kell pogromról beszélnünk, nem pedig a nyílt megnevezést kerülô, megtévesztô "sajnálatos eseményekrôl", "etnikai konfliktusról", no meg "kölcsönös uszításuk következményérôl". Tizenöt év alatt tapasztalhattuk, hogy a román sajtó - és természetesen a többségi közvélemény - mai napig sem ismerte be, hogy Marosvásárhelyt "katonai szervezettséggel" beszállított havasi és mezôségi (részint leitatott) parasztok vandál támadása és a város magyar lakosságának önvédelmi küzdelme zajlott le, minek a végén a támadók minden irányba elmenekültek. Itt jegyzem meg azt is, hogy az akkori hivatalos, azaz parlamenti jelentés, amelyet az ügyrôl az Európa Tanácsnak küldtek, nem tekinthetô a történtek hiteles számbavételének. A "kölcsönös vétkek" hangsúlyozásával a pogromot sikerült "szokványos" esetté jelentékteleníteni.

- Mi lehetett ennek a célja? Miként sikerülhetett?

- Sok oka-foka van ennek. Nevezzük magyar balekségnek.

- Egy ilyen pogrom nem történik véletlenül. Ön szerint mi volt a kiváltó oka?

- A pogromot kiváltó okok közül most csak a legfontosabbat említem: a diktatúra több évtizedes nacionalista - s végül fasisztoid - kurzusának következményét, azt a lelki kútmérgezést, mondhatnám sugárfertôzést, amelynek még nem ismerjük a felezôidejét. Ehhez tartozik persze az akkori román politikai garnitúra és állami tisztviselôi réteg rettegése, hogy a magyarok egyenjogúsági követelései miatt elveszítheti Trianon óta megszakítás nélkül gyakorolt "nagynemzeti elôjogait".

- A több évtizedes diktatúra alatt valóban sok feszültség gyûlt fel. Ám a vasvillás, capinás, részeg Görgény völgyiek bizonyára nem a románság "nagynemzeti" elôjogait féltették, amikor Vásárhelyen a magyarokra, az RMDSZ- székházban lévôkre támadtak. Vagy amikor Bolyai Farkast keresték, hogy megöljék.

- Más kategória nyilván a Görgény völgyi, Maros menti és mezôségi parasztok tömege. Ôket a mindenrendû-rangú uszítók Erdély "elcsatolásának" rémével s a városban tanuló gyermekeik "lemészárlásának" magyar szándékával maszlagolták dorongos, fejszés, ôrjöngô vandál támadókká.

- Tizenöt év telt el az események óta. Másfél évtized sem volt elég arra, hogy az RMDSZ, történészek segítségével, megírassa a drámát úgy, hogy világosan kiderüljön, kik az igazi vétkesek, és azokat törvény elé lehessen állítani...

- A marosvásárhelyi magyarellenes pogrom története valóban még nincs megírva. Tizenöt év alatt néhány személyes emlékirat jelent csak meg: szakszerû adatgyûjtés, kutatás még csak el sem kezdôdött, a múló idô pedig pótolhatatlan tanúskodást, homályba veszô tényeket sodor feledésbe.

- Mi lehet az oka ennek?

- Úgyszintén a magyar balekség...

- A márciusi események nem márciusban kezdôdtek. Már januárban, a Nemzeti Megmentési Front kiáltványának megjelenése, amely mindenféle - természetesen be nem tartott - jogot ígért a nemzeti kisebbségeknek, ellenérzést váltott ki a román nacionalista erôkbôl. Tetézte ezt a Bolyai magyar tannyelvû oktatási intézménnyé való visszaállításának igénye. Végül nem szabad megfeledkeznünk február 10-rôl sem, amikor Sütô András hívó szavára százezer ember vonult gyertyával és könyvekkel az utcára, néma tüntetéssel adva hangot jogigényléseinek.

- Igen, a márciusi véres napokra emlékezve szólni kell a február 10-i gyertyás-könyves marosvásárhelyi tüntetésünkrôl is. Ma már szinte hihetetlenül hangzik, hogy azon a napon - mintegy kollektív ösztön sugallatára - több mint százezer magyar gyûlt egybe és tett bizonyságot jogegyenlôségi igényeirôl, kulturáltságáról. Követeléseinket táblafeliratok hirdették. Békés szándékainkat a könyv és gyertyaláng jelezte, s a beszédes némaság is - az elmúlt hetek magyarellenes üvöltözésben- ordibálásban, tettlegességben zajló garázdálkodások ellentéteként. Az erdélyi magyar összetartásnak, közösségi céljaink egységes fölvállalásának felejthetetlen bizonyítéka volt az a - mi viszonyaink között - roppant méretû tüntetés, amelyet nem elôzött meg sokirányú, hosszas szervezés, semmilyen sajtókampány, hanem csak néhány perces toborzó, amelyet két ízben olvastam föl a helyi rádióban február 9-én. Igen, ha van sorsnyomás, amelynek üzenetét egyként érzékelik egyazon jogfosztottságban a közös sorsot élô magyarok, hát ez lehetett akkor is a fô szervezô erô. Magam akkor értettem meg igazán Babits verses gondolatát is arról, hogy van némaság, amely minden kiáltásnál messzebbre hallatszik.

- A gyertyás-könyves tüntetés néma volt ugyan, de nem szótlan...

- A mi tüntetésünk nyilván nem zárult teljes szótlanságban. A Mátyás téren s a sportcsarnok elôtt összegeznünk kellett valamiként a csodálatos együttlét szellemiségét. Jómagam négy ízben - mert négy részletben tovavonuló tömeghez szólva - foglaltam egybe egyenjogúsági törekvéseinket, alapvetô követeléseinket. Köllô Gábor tisztelendô úr a miatyánk imádságos szavaival zárta szándékaink békés, keresztényi véghezvitelét sok ezernyi gyertya fényénél a ránk boruló éjszakában.

- Hogyan fogalmazná meg tizenöt év távlatából a két esemény, a februári gyertyás-könyves tüntetés és a márciusi véres küzdelem végsô tanulságát?

- E kérdésre nem könnyû a válasz. Ugyanis, mint említettem, a mi tapasztalatainkkal teljességgel ellentétes módon vélekednek mindkét eseményrôl a román krónikások. Érthetô persze. A pogromszervezôk nem bolondok beismerni bûneiket. Immár vaskos kötetekben maszlagolják a gyanútlan román olvasók tömegét. Ehhez társul a tanúskodások mindenkori szubjektivitása is. Mikor egyazon verekedést két szemtanú háromféleképpen ad elô, hogy imigyen sóhajtson fel a történetíró: "Akkor hát mit gondoljunk azokról, akik nem is látták az eseményeket - a történelmet!" De nem következik ebbôl, hogy továbbra is elhanyagoljuk a pogrom történetének tudományos igényû, tehát hiteles megíratását.

Úgy vélem, hogy a szóban forgó két esemény - a februári tüntetésünk és a márciusi támadások visszaverése - máig figyelmeztetô tanulság is folyamatos küzdelmeinkben. Nemzeti közösségi mivoltunk bizonyításában, majd véres veszélyben egyaránt villámrándulásként lobbant föl akkor minden magyarban az egységes küzdelem, az összetartás Petôfi követelte parancsolata. Igen, mintha ismeretlen fehéregyházi sírjából is azt üzenné folyvást minekünk - örök szemrehányásként - a költô: Tartottunk volna össze! Réges-rég várt, ígéretes idôket éltünk akkor! És összetartottunk! Élet-halálnak vészes napjaiban egymásra találtunk!

- Ön szerint az akkor tapasztalt példás magyar egység, összetartás tükrében mamiként értékelhetô a helyzetünk?

- Sajnos, a kilencvenes évek kezdetével már fölütötte fejét köztünk az ôsi vész, mely neveztetik norbus hungaricusnak, s immár a nemzeti kisebbségi létben is erôinket roncsoló pártoskodások. Ha ugyan pontos ez a kifejezés. Hisz egyazon végcél elérésének alternatív - más-más lehetôségei adódhatnak. Ily módon válik hasznunkra a küzdelem módozatainak józan mérlegelése, egyeztetése, stratégiai változatokban is az egység megôrzése. Nem válik azonban hasznunkra, sôt végzetes kárt okozhat ügyünknek a kezdetben még "belsô ellenzéknek" nevezett szakadár csoportosulások retorikai radikalizmusa és immár a gyûlöletkeltésben vétkes demagógiája. Az RMDSZ legutóbbi választási eredményei megnyugtatólag cáfolták ugyan aggodalmunkat, hogy szélkergetô önáltatásban végleg kieshetünk a román parlamentbôl, de könnyelmûség volna figyelmen kívül hagyni a nemzeti közösségünk cselekvési egységét bomlasztó tünetek rendkívüli veszedelmét. Hol innen, hol amonnan megújuló retorikai lovasrohamok láttán-hallatán fokozódik józan magyar fejekben az aggodalom. Jól gondolják vajon az ország politikai realitásai fölött szárnyaló szónokok, hogy Romániában románok nélkül is lehet politizálni? Jól gondolják mások, gátlástalan bársonyszékvadászok, hogy szövetségünk ellenében rókaravasz kis román pártocskákba fölzüllve úgymond lélektani áttörést hajtanak végre, s nem árulást követnek el? Ezek nyilván szónoki kérdések. Ahány önjelölt népmentô, ahány part menti kibicharsonás, akinek semmi sem drága, megannyi szomorú látványa közösségünkben a maszlagolt - mert hiszékeny - embernek. Ezért idézem föl magamban újra meg újra a ’90 februárjában önmagára talált nemzeti közösségünk csodával határos, Petôfi álmát megtestesítô összetartását, egységét, a "szép, szent kézfogást", amely százezer magyar bátorságával ûzte el egész nemzeti közösségének szívébôl a rettegést.

- Nem poétikus ez egy kissé?

- Ha ez most túl poétikus, írassék mentségemre, mert a visszafogott erônek és jogainkat követelô egyöntetûségnek ilyetén példáját azóta sem láttuk Erdélyországban.

Tizenöt év: ennyi telt el Marosvásárhely fekete márciusa óta, amikor az idegengyûlölet mesterségesen fellobbantott szikrája véres összecsapásokhoz vezetett a magyar és a román lakosság között. Sajnálkozva kell megállapítanunk tizenöt évvel a történtek után, hogy a hatóságoknak máig nem sikerült kideríteniük, kik álltak az 1990-es márciusi történések mögött. Ma, amikor az európai uniós csatlakozási folyamat utolsó száz méteréhez érkeztünk, fontos erre emlékezni és emlékeztetni. A nemzetiségek Európájában, ahol nincs többség, csak kisebbség, a tolerancia, a másság tisztelete, az egymásra való odafigyelés a rendszernek olyan jellemzôi, amelyeknek idehaza is érvényt kell tudnunk szerezni.

Csak állandó párbeszéddel, egymás értékeinek tiszteletben tartásával, a sokféleség érvényesítésével léphetünk be a közös Európába.

Az RMDSZ Maros megyei szervezete nevében

dr. Kelemen Atilla elnök

Tegnap sajtótájékoztatón reagált Ciprian Dobre prefektus az Azomures-részvényesek közgyûlésén hozott határozatra, amely szerint, amennyiben a mûtrágyagyártás költségei meghaladják az értékesítésbôl származó bevételeket, beszüntethetik a kombinát tevékenységét.

A prefektus nem hiszi, hogy erre a lépésre sor kerülne. Mint mondta, a szaktárca vezetôjével tárgyaltak a dologról, azonban nem PSD-s kormány, tehát nem tesznek a RAFO esetéhez hasonló engedményeket.

A Codrut Seres gazdasági miniszterrel folytatott tárgyalásokat követôen az Azomuressel is tárgyalt, és a gázvállalatokkal is számba veszik a megoldási lehetôségeket. A részvényesek közgyûlésének határozatát tudomásul vette, de véleménye szerint szakszerû menedzsmentre lenne inkább szükség, nem arra, hogy bezárják a vállalatot.

A prefektus szerint a gázárak alakítása a kormánystratégia része, az Azomures magánvállalat és nem kaphat különleges kedvezményeket más magáncégek kárára, ahogy azt az elôzô kormány tette a saját klientúrájával.

Mint mondta, Romániában valós piacgazdaság van, a mûködô piacgazdaság szereplôinek jól kell játszaniuk, hogy 2007-ben az európai piacokon versenyképesek legyenek.

Megoldást keresnek és találnak is. Egyébként sem hiszi, hogy a kombinát bezárna - jelentette ki.

Virágvasárnapunk korán, tavaszunk késôn jött az idén. De tavasztól és virágtól függetlenül, az Úr idén is be akar vonulni városába, Jeruzsálembe, be szeretne vonulni életünkbe. Mint akkor, kétezer esztendôvel ezelôtt.

Hívôként (és nem hívôként is) magával ragadó a négy evangélista híradása az eseményrôl: Jézus apostolai, tanítványai és rajongói közepette szerényen, szamárcsikó hátán vonul be a szent városba. A tömeg ujjong a Szabadító láttán, és "Hozsánna Dávid fiának!" (Éljen a szabadító nagy király, aki Dávid trónjának várományosa!) éljenzéssel köszönti. Hódolatuk jeleként ruháikat (vö. vörös szônyeg) terítik a földre, a gyôzelem jeleként pálmaágakat lengetnek.

Ezt a szentírási eseményt akarja az egyház feleleveníteni és jelenvalóvá tenni számunkra, amikor megáldja a tavasz hírnökeként érkezô barkaágakat és - ahol csak teheti - virágvasárnapi körmenetre indul.

Elébe megyünk az érkezô Úrnak, hogy fogadjuk mint szabadítót, hisz szükségünk van rá, hogy szabaddá tegyen:

- Félelmeinktôl. Annyi külsô és belsô oka van a félelemnek egyéni és közösségi életünkben: félünk a másik embertôl és félünk önmagunktól, félünk a világot elárasztó zajtól és félünk a lelkünk falát döngetô csöndtôl, félünk a másik nép/nemzet fiától, félünk saját népünk fiainak közömbösségétôl, félünk a holnaptól, félünk a bizonytalanságtól - egyszóval félünk. Már annyira hozzánk társult a félelem, sokszor nem is tudjuk megnevezni, mitôl félünk, csak félünk.

- Bûneinktôl. Bár mindannyian érezzük, hogy úgy általában bûnösök vagyunk, de ha konkrét dologra gondolunk, azonnal szeretnôk bûntelennek tudni magunkat, vagy valamilyen rajtunk kívül álló tényezôre hárítani azt, hogy ma ez a szokás, "egy fecske nem hoz nyarat", "széllel szemben nem lehet...", mindenki úgy érvényesül, ahogy tud; nem az én feladatom felvállalni, jobb, ha nem szólok, mert megjárom (miközben érzem Babits megállapításának igazát: "Bûnösök közt cinkos, aki néma").

Így kerülünk olyan helyzetbe, amelyben a bûn következményeként érezzük a világ ránk szakadó poklát, de bûnt és bûnöst sehol nem nevezünk meg.

Elindul Jézus ma mindenki felé, aki befogadja, hogy bevonuljon életébe. Akkor ott pillanatnyilag úgy tûnt, Jeruzsálem elfogadta az Urat. Külsô jelét adták szóval és cselekedettel.

Virágvasárnapi, ünnepi keresztényekként mi is hasonlóak lehetünk a jeruzsálemi tömeghez, akik fogadjuk, köszöntjük az Urat, szentmisére, istentiszteletre megyünk, szent éneket, zsoltárt éneklünk ünnepeinken.

Pár nap múlva ugyanaz a tömeg kiáltja a "Feszítsd meg"-et, aki ma a "Hozsannát" énekli. Mert ilyen volt és ilyen a tömeg. A tömeg lelkesedik és kiábrándul, ujjong és acsarog, értékel és elítél. A tömeg nem érez, nem gondolkodik, nem mérlegel. A tömeg nem személy; számban több, viszonyulásban kevesebb, mint az egyén.

Jézus ma is elindul felém, feléd, velem, veled akar találkozni. Nem úgy általában az emberrel, a kereszténységgel. Mert kereszténység önmagában nincs, miként emberség sincs. De van általam, általad. A személyek által, akik befogadják Jézus Krisztust és igent mondanak mindig a mában, a jelenben számára.

Virágvasárnap van virág nélkül. De nem a virág a fontos, hanem az Úr befogadása és az, hogy szavunkkal és életünkkel valljuk: Hozsánna, Dávid fia, néked!"

Március 16-án este hét órától tehetséges fiatal zenészekkel telt meg a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagyterme. A Maros megyei Máltai Segélyszolgálat a Mûvészeti Líceum és Marosvásárhely önkormányzata támogatásával 2002 óta szervez jótékonysági koncertet a rászoruló talentumok segítésére.

A jelenlevôket Tulit János üdvözölte a Máltai Segélyszolgálat részérôl, aki a zene nevelô hatását emelte ki beszédében. Ezt követôen Klementisz Ella, Condrut Codruta, Oláh Mária, Korpos Kamilla tanárok I-IV. osztályos tanítványai léptek színpadra zongora- és hegedûmûvekkel. A jótékonysági koncerten a Mûvészeti Líceum nyolc középiskolás diákja is lehetôséget kapott a szereplésre. A Kultúrpalota-beli fellépés mintegy fôpróbának számított a fiataloknak, mivel ôk a Konstancán tartandó országos tantárgyolimpián is bemutathatják tehetségüket. Csegzi Zsuzsanna és Bordos Nagy Kinga tizenkettedikes tanulók társaikkal Enescu-, Chopin-, Sarasate-, Jolivet-, Zoltán Aladár-mûveket adtak elô.

A hangverseny az V-VIII. osztályosok játékával zárult, vonószenekaruk Kulcsár Béla vezényletével Bach Menuet, Sarabande és Gavotte címû zenemûveit szólaltatta meg.

A jótékonysági koncert megszervezése már hagyománnyá vált - hangsúlyozta Péter Mária, a Mûvészeti Líceum igazgatóhelyettese. Az idén a húsvéti és a jótékonysági koncert egybeesett, az iskola legtehetségesebb diákjai szerepeltek a Kultúrpalotában. Akik nem léphettek itt fel, azok a líceum dísztermében mutatkozhattak be.

Évente mind többen és többen vesznek részt a jótékonysági hangversenyen - emelte ki Tulit Viktória, a Máltai Segélyszolgálat helyi vezetôje. Az itt begyûlt pénz felét a fellépôknek adományozzák, míg a másik felét a rászoruló gyerekek segítésére. Két éve a Nagyenyeden megrendezett alkotótáborba az iskola huszonkét festô szakos diákját sikerült eljuttatni.

Tegnap a Román Kereskedelmi Bank (BCR) tájékoztató jellegû tanácskozást tartott a helyi önkormányzatok finanszírozási lehetôségeirôl, s felvázolta a hitelfolyósítási feltételeket. Elôadóként jelen voltak a bank fôvárosi és helyi képviselôi, Alexandru Petru Fratean, a megyei tanács alelnöke, több település polgármestere.

A települések fejlesztésére, az utak, a víz- és csatornahálózat európai normáknak megfelelô kiépítéséhez rengeteg pénzre van szükség - mondta Al. Petru Fratean, a megyei tanács alelnöke. A megyei utak javítására 2500 milliárd, a községi utak javítására 2450 milliárd lejre lenne szükség. Nagy összegek, amit önerôbôl nincs ahogyan elôteremteni. A megyei utak javítására a költségvetés 100 milliárdot irányoz elô, ennyi pénz csak foltozgatásra elég, aminek 3 hónap a szavatossági ideje, s a következô évben kezdhetnek mindent elölrôl. Ahhoz, hogy minôségi, az európai normáknak megfelelô munkát végezhessenek, pályázatok révén kell pénzt szerezni, azonban az önkormányzatoknak még az önrészük sincs meg. Ezért hitelekhez kell folyamodni.

A BCR ezt a szükségszerûséget felismerve ajánlja az önkormányzatoknak az infrastruktúra feljavítására, valamint a SAPARD-, SAMTID-, ISPA- programokra folyósítandó hiteleket.

- Ezek a hiteltípusok országos viszonylatban látványosan teret hódítottak - mondta Cojocaru Constantin, a bank országos hiteligazgatóságának aligazgatója, aki biztosította az önkormányzatok vezetôit és a hitelfelvételben érdekelt ügyfeleket, hogy szakembereik operatívan és tárgyilagosan tájékoztatják ôket a hitelfolyósítás legapróbb részletérôl, a garancia- és visszafizetési feltételekrôl.

Ovidiu Dancu, Marosludas polgármestere felvetette, hogy a bank eddig nem ismertette a hitellehetôségeket, szakembereik "nem keresték fel" a polgármesteri hivatalokat. Mezôrücs polgármestere felvetette, hogy a község területén lévô 54 km út javítására legkevesebb 25 milliárd lejre lenne szüksége, azonban a hitelt nincs mivel garantálnia, mert a bank nem fogadja el az omladozó épületet.

Balogh István, Csíkfalva polgármestere lapunk kérdésére elmondta, elméletileg jó a hitellehetôség, azonban a felvett összeg nem lehet nagyobb, mint a saját jövedelmük 20 százaléka. Ez az összeg pedig 200-300 milliónál nem több. Karácsony Károly, Nyárádgálfalva polgármestere elmondta, érdekelné a hitel, azonban a 20 százalékos kamat, amely évente változhat, elriasztja a lehetôségtôl.

A kormány figyelembe veszi annak lehetôségét is, hogy felelôsséget vállaljon a parlamentben az általa elôkészített tulajdonjogi törvénycsomagért, közölte pénteken, sajtótájékoztatón Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök.

A törvénycsomag a földalappal, az ingatlanok visszaszolgáltatásával, az általános kataszterrel, a földtulajdonokkal kapcsolatos perekkel, valamint a birtokosságok társulásával van kapcsolatban.

"Hogy a törvénycsomag ne szenvedjen jelentôs módosulást, lehetséges, hogy a parlamentben felelôsséget vállalunk a jogszabályokért" - mondta a kormányfô. Hozzátette, a törvénycsomag elfogadását egy hónapon belül tervezik.

Tariceanu közölte, az NLP Állandó Delegációja pénteken határozatot fogadott el A tulajdonjogi törvénycsomag címmel, amely leszögezi, hogy "az NLP vállalja, hogy véglegesen megoldja a tulajdon kérdését Romániában" a jogszabálycsomag révén.

Az EU tavaszi, félévközi csúcstalálkozóit hagyományosan gazdasági kérdéseknek szentelik. Ezúttal két olyan téma szerepel a hivatalos napirenden, amelyek meghatározó elemei az EU gazdaságpolitikájának hosszú távon is.

A tagországok versenyképességének nagyarányú növelését célzó - megszületésének helyszínérôl lisszaboninak elnevezett -, 2000-ben született stratégia félidôs megújítására azért van szükség, mert ôsszel a tagállamok vezetôi hivatalosan is megállapították a nyilvánvalót, nevezetesen, hogy az eredeti célokat, köztük az Egyesült Államok megelôzését gazdasági dinamika terén, reformok nélkül nem sikerül elérni. Sokak véleménye szerint nem elsôsorban a stratégia hibás ebben, hanem az, hogy a tagországokban nincs meg a hajlandóság annak teljes követésére, és nincsenek olyan szabályok, amelyek kellô erôvel kényszerítenék erre a kormányokat.

A most elhatározandó reformok között ezért várhatóan kulcsszerepet foglalnak el azok, amelyek a tagországok elkötelezettségének növelését célozzák. Szinte bizonyosan szakirányú nemzeti tervek készítését, illetve magas rangú nemzeti koordinátor és felelôs kinevezését döntik el a versenyképességi célok elérésének garantálása érdekében. Várhatóan egyetértenek a kormányfôk az Európai Bizottság vonatkozó javaslatainak nagy részével is, ezek lényege, hogy a stratégia céljai közül emeljék ki a gazdasági növekedés fokozását és a foglalkoztatás minél nagyobb kiteljesítését.

A csúcsértekezlet legnagyobb érdeklôdéssel várt vitája az euróövezet gazdasági stabilitását és növekedését garantálni hivatott szabálycsomag módosítása lehet, miután a korábbi reményteljes kilátásokkal ellentétben jelenleg nem vehetô biztosra, hogy errôl megállapodás születik. Sok múlik azonban a témáról vasárnap Brüsszelben tartandó rendkívüli pénzügyminiszteri értekezleten, amelyen a még nyitott - állítólag apró, de számos - kérdésben próbálnak megegyezni szakmai szinten, hogy aztán a kormányfôknek már csak a politikai egyetértés pecsétjét legyen szükséges rányomniuk a reformra.

Magyarország érdeke az, hogy Románia már 2007. január elsején csatlakozzon az Európai Unióhoz - jelentette ki az Európai Parlamentben Brüsszelben tartott sajtóértekezletén Szekeres Imre, az MSZP elnökhelyettese.

Mint mondta, az EP-ben folytatott megbeszélésein más országok szocialista képviselôi azt jelezték, hogy "egyes magyar képviselôk különbözô EP- bizottságokban" - döntôen környezetvédelmi megfontolásokra hivatkozva, de esetenként politikai okokból - azt az álláspontot képviselik, hogy Románia felvételére egy évvel késôbb kerüljön sor. Kijelentette: a szakmai indokok elfogadhatók, de "fontos lenne, hogy magyar belpolitikai viták okán Románia csatlakozásával kapcsolatos fenntartásokat senki ne használjon eszközként".

Leszögezte, egy év hatása döntô lehet az Erdélyben vagy Erdélyen túl élô magyarok életében, és Magyarország számára is fontos, hogy ôk is mielôbb teljes jogú tagjai lehessenek az EU-nak. Románia csatlakozása felgyorsíthatja a magyarországi infrastruktúra fejlesztését is. Jelezte, kezdeményezni fogja, hogy a kormány mielôbb szervezze meg a tervezett közös kormányülést a román kabinettel, és a vitatott ügyekben adjon szakmai és politika segítséget a román kormánynak.

Kertész Róbert, London

Diana és brit-egyiptomi barátja, Dodi Fayed 1997. augusztus 31-ének hajnalán halt meg egy párizsi közúti aluljáróban, miután Mercedesük, amelyet a párizsi Ritz szálló helyettes biztonsági fônöke, Henri Paul vezetett, nagy sebességgel egy pillérnek csapódott.

A hercegnô - Károly brit trónörökös akkor már elvált felesége - és Dodi a Ritzbôl indult Dodi Fayed lakására, de a brit információszabadság-törvény alapján újonnan hozzáférhetôvé vált korabeli dokumentumokból kitûnik, hogy nem ezzel a kocsival és nem ezzel a sofôrrel kellett volna utazniuk.

Sir Michael Jay, Nagy-Britannia akkori párizsi nagykövete elsô jelentésében azt írta Robin Cook akkori brit külügyminiszternek, hogy az eredetileg kibérelt kocsi, amelyben Diana és Dodi Fayed utazott volna, elromlott, és a pár ezután szállt át a - mint késôbb kiderült: tökrészeg - Henri Paul vezette szállodai kocsiba.

Néhány héttel késôbb kelt feljegyzésében azonban a nagykövet már azt írta Cooknak, hogy a kocsicsere oka a párt mindenhová árnyékként követô fotóshad lerázásának szándéka volt, és arról - valamint a sofôrcserérôl - Dodi Fayed döntött.

Az ellentmondásos korabeli iratok elôkerülése a szerdai brit sajtó szerint jó eséllyel feléleszti az összeesküvés-elméleteket, amelyek fô terjesztôje Mohamed Fayed, Dodi apja, aki egyébként a párizsi Ritz szálló - és a londoni Harrods luxusáruház - tulajdonosa, egyben a fiát és a hercegnôt halálba vivô néhai sofôr volt alkalmazója.

Fayed a párizsi szerencsétlenség óta hangoztatja azon meggyôzôdését, hogy a sofôr nem volt részeg - bár a francia vizsgálat a megengedettnél háromszor nagyobb alkoholszintet mutatott ki -, és hogy merénylet történt. Az általa vélelmezett merénylet indoka szerinte annak megakadályozása lett volna, hogy egy hithû muszlimtól származó gyermek álljon be a brit trónutódlási sorba.

Diana, akinek Károly trónörököstôl született két fia a második, illetve a harmadik a brit trónöröklési sorrendben, állítólag már terhes volt Dodi Fayedtôl a katasztrófa idején, bár ezt a francia orvosszakértôk cáfolták.

A most elôkerült iratokból kitûnik az is, hogy Diana párizsi tartózkodásáról elôzetesen sem a brit nagykövet, sem a francia rendôrség személyvédelmi osztaga nem tudott, jóllehet a hercegnônek hivatalos rendôri kíséret és védelem járt volna, ha jelenlétérôl tájékoztatja a hatóságokat.

Édesapám román volt; édesanyám erdélyi magyar. Az elején nem ismerték egymás anyanyelvét. Franciául szerették egymást. Azután édesanyám megtanult románul. És minket, gyerekeit, nem tanított meg magyarul. "Románok vagytok", mondta. "Nem kell megosztott lojalitásban élnetek."

A megélt tapasztalatok alapján tudom, hogy a románok és magyarok között létezhet barátság, ragaszkodás, szerelem. Ez a két nemzet ôsi (örökletes) ellenség, mint a franciák és angolok? A franciák és németek? A franciák, angolok és németek bebizonyították nekünk, hogy nincs legyôzhetetlen ôsi ellenségeskedés. Barbárság ez, és le kell gyôznünk.

Horrornak nevezik azt, amit a napokban marosvásárhelyi utcákon filmezett lincselés és gyilkosság jelenetei sugalltak. Vagy az a hír, hogy egy romániai magyar írót, Sütô Andrást egy tüntetés során vadul kitámadtak. Ismerjük egymást több mint harminc éve, az Írószövetségbôl. Ha nincs más román író, aki tanúsítani tudná szimpátiájukat és sajnálatukat, nekem kell megtennem, most, ezen a helyen: kedves Sütô András, szégyellem magam azért, amit a magukat románoknak nevezô emberek Önnel tettek. Bocsásson meg nekünk, minden románnak, akik soha nem gondoltak volna arra, hogy ilyen barbárságot tegyenek egy magyar honfitársuk ellen. Találkozhatnánk-e mi ketten egy nap, hogy legalább mi békejobbot nyújthassunk egymásnak?

Pontosítsunk a Monde olvasói számára: Románia 22 millió lakosából több mint kétmillió magyar. Az ország középsô részén tömbben élnek, de Erdély és a Bánság egész területén megtalálhatók. Egy gazdag és dallamos nyelvet beszélnek, mely azonban nem indoeurópai, csak a finnel, észttel és törökkel rokon, eltérôen a románoktól, akik a latin nyelvcsaládba tartozó nyelvet beszélnek, amely az olasszal, a spanyollal és a franciával rokon. A magyarok katolikusok vagy kálvinisták, a románok ortodoxok. A magyaroknak sok híres költôje, zenésze és nagy tudósa van. A múlt században, a nem euklideszi geometria három kidolgozója közül az egyik, Lobacsevszkij, ukrán volt, a második, Bolyai, erdélyi magyar.

Évszázadok alatt az erdélyi románokat a magyar arisztokrácia elnyomta. 1919 óta az erdélyi magyarokat a román bürokrácia nyomta el.

Voltak idôszakok az ’50-es évek alatt, amikor a román kommunista rendszer két magyar egyetemet hozott létre Erdélyben, és a magyaroknak megengedett egy bizonyos fokú autonómiát. Ceausescu diktatúrája a tolerancia mindenfajta formáját megszüntette, amelyet az erdélyi magyarok élveztek. Szisztematikusan telepítettek a magyarok által sûrûn lakott területekre tisztviselôket, tanítókat, bírókat, rendôröket, mindenféle kádert az ország más részeibôl, akik egy szót sem tudtak magyarul. Nem volt többé magyar nyelvû egyetem, sem középiskola, sem elemi iskola. És a helyi autonómiát szisztematikusan elfojtották.

Ez igazságtalan, embertelen volt, és a mostani átmeneti rendszer semmit sem tett, hogy a romániai magyaroknak legalább a remény sugarát visszaadja. Románia minden tizedik állampolgára, a magyar, reménytelenségben él. Mert túl sokan vannak ahhoz, hogy emigráljanak - tömegesen emigráljanak, de hova? És túl messze vannak Magyarországtól, hogy egy határmódosítás megvalósítható és hasznos legyen.

Az egyetlen megoldás mentális, morális, pszichológiai, kulturális. Ugyanaz, mint a franciák és angolok, franciák és németek közötti ôsi ellenségeskedés megoldása és feloldása: meg kell tanulniuk kölcsönösen megismerni, felfedezni egymást, meg kell tanulni kölcsönösen tisztelni egymást. Az iskola meg kell tanítsa a gyerekeknek a mûvészi és tudományos értékeket, melyeket az erdélyi magyarok, illetve az itt élô románok hoztak létre.

De amire a leginkább szüksége van a több mint kétmillió erdélyi és bánsági (a szó grófságot, valakinek a tulajdonát képezô területet jelent franciául) magyarnak, az a kantonális típusú - nevezzük nevén: svájci típusú - helyi autonómia.

Erdélyt ("az erdôn túli országot") három nemzetiség lakja: románok, magyarok és németek. Három nyelven beszélnek, három különbözô kulturális hagyományt követnek, Párizs, Budapest, illetve Bécs felé irányulnak, és vallásuk ortodox, illetve katolikus/kálvinista, vagy lutheránus.

De Svájcban nem még ennél is különbözôbb a helyzet? Négy nyelv és három vallás megakadályozza-e, hogy virágzó, békés legyen?

Mit fog Erdély utánozni? Svájcot vagy Libánt? Az alig felszabadult románok - de valóban és teljesen felszabadultak-e a kommunista zsarnokság alól, most ráerôltetik-e magyar honfitársaikra a román sovinizmus zsarnokságát? Az 1940-41-es zsidómészárlások után 1990-ben tanúi leszünk a magyarok lemészárlásának?

Vannak más áldozatok is, mint a zsidók és a magyarok. A két- vagy háromszázezer erdélyi szász, akik itt éltek a XIII. század óta, most a szövetségi Németországba emigrálnak. Nemsokára egy sem marad Romániában. Boldogok voltak-e? Vajon a boldogság miatt emigráltak?

De a kétmillió erdélyi magyar ezt nem teheti. Túl sokan vannak. Még ha a román állam el is engedné tömegesen, Magyarország túl kicsi, hogy befogadja ôket.

Hát akkor, román testvéreim, mit teszünk mi magyar honfitársainkkal, akik Románia lakosságának 10%- át teszik ki? Egy csendes népirtást? Vagy a testvéri nagylelkûséget?

A franciák nem tudják, de a románok nagyon is jól ismerik a román nyelv legszebb szavát. Ez a szó "om de omenie", "ember"; "emberség", az ember legjellemzôbb tulajdonsága. Erre kell ma emlékezniük. Abba kell hagyni az embertelenséget, az üldözést, amelynek áldozatai az erdélyi magyarok. A bûnösöket szigorúan meg kell büntetni - ugyanúgy azokat, akik a feldúlást elkövették, mint azokat, akik engedték ôket ezt elkövetni. És a románok és magyarok késlekedés nélkül, vállvetve álljanak neki közös feladatuk megoldásának, annak, amit a napokban, franciaországi látogatása során Vaclav Havel vázolt: létrehozni a civilizációt a baltikumtól a Fekete- tengerig és az Adriáig, Németországban, Lengyelországban, Csehszlovákiában, Magyarországon, Romániában és Jugoszláviában, a Visztula, az Elba és a Duna között.

Ez a mi közös feladatunk: a kontinensnek ezen a részén, amelyik megismerte a hitleri barbarizmust és a marxista-leninista barbarizmust, legyôzni a barbarizmust és elôremenni a jövendô, a bekopogó Európa felé.

Hetvenéves a zeneszerzô, akit Kolozsvár mellett mint szülôvárosa, Marosvásárhely is a magáénak vallhat. Ezért a március 24-i, csütörtöki ünnepi est is a Kultúrpalotában. Eleve nem hangversenyt említünk, mert több ez annál. Terényi markáns egyéniség, ahogy manapság mondani szokás, totális alkotó. Nem elégszik meg a zenével, annak megannyi vetületével, ír is, fest is, sokféleképpen vetíti ki magából gazdag mondandóját. A rendezvényt szervezô marosvásárhelyi Filharmónia ennek ismeretében gondolta úgy át az eseményt, hogy a koncert szünetében a mûvész képeibôl kiállítást is nyissanak, és eljussanak a közönséghez Terényi Ede könyvei is, nevezetesen most a háromszáz oldalas Zene - Tegnap, ma, holnap címû esszé- és cikkgyûjtemény, illetve a Dantesca címû szép verses kiadvány, amely színes albumnak is beillôn az Erkel-díjas komponista festôi erényeit, különleges színérzékét csillogtatja meg.

A Kolozsváron a közelmúltban kiadott két kötetet Molnár Tünde orgonamûvész jóvoltából vehettük kézbe elôzetesen, köztudott, hogy ô szívügyének tekinti a Mester életmûvének népszerûsítését, nem csak elôadóként, de mûvészetszervezôként is. Tôle kaptuk az alább következô tömör pályarajzot és a szerzôi önvallomást. Elôbb olvassunk bele az összefoglalóba.

"TERÉNYI EDE 1935-ben született Marosvásárhelyen. Zeneszerzô, zenetudós, egyetemi tanár. 1958-ban diplomázott a kolozsvári Gh. Dima Zenemûvészeti Fôiskola zeneszerzés tanszakán, azóta a Kolozsvári Zeneakadémián tanít ellenpontot és összhangzattant, majd zeneszerzést, nevéhez fûzôdik a zenedramaturgia tantárgy bevezetése az intézmény oktatási programjában. Könyveinek, tanulmányainak, zenetudományi kutatásainak központjában a modern zene vertikális dimenziója áll, másik kutatási területe az erdélyi magyar zeneszerzés története, stilisztikai vizsgálata.

Négy és fél évtizedes zeneszerzôi munkásságát öt szimfónia, zongoraverseny, mise, Te Deum, Stabat Mater, 12 neobarokk concerto (különbözô szólóhangszerekre), 4 vonósnégyes, 3 ütôskvartett, valamint szonáták, dalok, kórusmûvek sorozata körvonalazza. Orgona iránti érdeklôdését több mint harminc alkotás - orgonaszóló darabok, orgona és énekhang, ütôhangszerek, rézfúvósok, Purcell-Epitaph orgonaverseny, Requiem-szimfónia orgonára és zenekarra stb. - fémjelzi. Elsô alkotóperiódusát népdal- és Bartók- hatás jellemzi, késôbb mind erôteljesebben a szerializmus felé fordul, majd a neobarokk felé tájékozódik és ezzel párhuzamosan a dzsessz-muzsika irányába fordul. Újabb alkotásai a régi magyar erdélyi dallamok mai hangvételû újraélesztését, modern keretbe való foglalását szolgálják.

Mûveibôl több szerzôi lemez is készült. Szerzôi estjeire Románián kívül Budapesten, Pannonhalmán és Bécsben került sor, alkotásai Londontól Moszkváig Európa számos városában szólaltak meg, rádió- és tévéfelvételek rögzítik kompozícióit. A Román Zeneszerzô-szövetség díjai után megkapta a Román Akadémia Enescu-díját is, 1994-ben pedig a Bartók-Pásztory-díj kitüntetettje lett. 2001- ben Erkel-díjjal tüntették ki. Terényi Ede tagja a Magyar Zeneszerzôk Egyesületének és a Magyar Mûvészeti Akadémiának."

A csütörtöki koncert elsô részében az Introitus, az Epiphania Domini és a Glocken csendül fel. A nyitó szerzeményrôl Terényi a következôket tartotta fontosnak elmondani:

"Nekem Liszt zenéje az a kôszikla, amire mi, mindannyian, mai zeneszerzôk, itt, Közép- és Délkelet-Európában zenét építhetünk. Errôl vall INTROITUS (in memoriam Liszt) címû mûvem is, amelynek alcíme "Advent a Hargitán", mottója: "Uram miért némítottad el ajkunkon az égre törô jajkiáltást és parancsoltad ránk a földön kúszó hallgatást?!" Fájdalmas hangon vagy örömmel reagál az alig felfogható, leheletfinom érintésekre, vagy a brutális ütésekre: csodálatos harangként visszhangzik."

A harmadik mûrôl is a zeneszerzôtôl kapjuk az eligazítást:

"A HARANGOK (GLOCKEN) címû mûvemben az énekszóló mellett ütôhangszerek muzsikája színezi el a harangzúgást. A mû összegzi és egyben több képzelt csilingelésportréval egészíti ki a harangok hangzásával és játékával kapcsolatos benyomásaimat: hangszínek játéka, a rezgéstér játéka, az ember önmegváltása, ami teljesen feloldódik az univerzum hangzásvilágában. A kozmosszal való egyesülés vágya. Minden ember egy harang. A harangok zúgásában emberi lények rejtôznek."

Az est második felében a Stabat Matert hallhatja a közönség. A különleges élményt ígérô koncert közremûködôi: Molnár Tünde - orgona, Madaras Ildikó - szoprán, Beatrice Iordache - mezzoszoprán, Gombocz Avar - ütôhangszerek, illetve a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia nôi kara, vezényel Vasile Cazan. A rendezvény a zenekedvelôk népes jelenlétével válhat igazán emlékezetessé.

N.M.K.

Kercsó Attila

A tömegvonzást rég legyôztük

De talpunkon a por, a sár,

Míg röpködünk a csillagok közt

Az éhezô kenyérre vár.

Mindenség ajtaját döngetjük

Megbûvölt, ami végtelen,

De karnyújtásra árul titkot

Sok ismeretlen idelenn.

A földhözragadt gondjainkra

A menekülés felesel?

Dús asztalok óborát isszuk

Míg sokszor az sincs, ami kell.

A csillagok nem kérik számon

Hogy ágyban hálunk vagy padon,

Az ôsanyag törvényét ôrzik

Arcukra fátylat béke fon.

A tömegvonzást ím legyôztük

De nem találjuk önmagunk,

Kérdôjelek kövezte úton

Csak széttárjuk a két karunk.

Székely-Benczédi Endre

száradni terített ing a felhô

szelíden ring a láthatáron

az erdô csak gyönge csiptetô

szélre bízni most mindent --------

engedi játsszon ---------------------

de morajlik túlról valahonnan

átütni készül felénk a vihar

villogó háttérben két kar összecsap

s a védtelen völgyre rázuhan---

*

öltöznénk talán már anyaföldbe

hol örökzöld fenyô a szemfedônk

hegyek állanának ôrt a csontjainkon

és tüzek gyúlnának ahová

költözünk --------------- ám

tolvajló talpak nesze üt át a résen

míg szurdoköl szédít nagyidôt

öreg ág roppan a pillanatnyi

csendben ---------------------

a fiatal csak hajlik ha reménye

rügybe költözött---------------

Lapszemle

A legtöbb televízió mûsorstruktúrája kb. 70%-ban egész évben stabil, tehát mindenki nagyjából tudja, hogy mikor látható hírmûsor, show, sorozat vagy film a nap folyamán. Nagy hangsúlyt fektetnek olyan szerkesztôi technikákra is, hogy melyik csatorna azonos jellegû adását fedje adott idôben, hogy melyik csatorna híradójával nem lehet versenyezni (M1), hogy ha az RTL Klub Vágó Legyen ön is milliomos-át adta, akkor a TV2-nél Jakupcsek Multimilliomosa legyen, ha reklám következik az egyik csatorna esti filmjében, az ugyanakkor kezdôdjön a másikon is, nehogy átpártoljon a nézô. A harc tehát igen kemény, de valójában nem a nézôért van, hanem önmagáért, a gazdagságáért. (Oroszvári Katalin: Költség- és közönségarányos mûsorszerkesztés)

Gazdag és változatos olvasnivalót kínál a FILMTETT: a színvonalas kolozsvári folyóirat eljutott ötvenedik számához. A márciusi Filmtett fô témája a film és televízió (McLuhan elméletétôl a nézettségkutatásokig, A szappantól a karácsonyi tévémûsorokig, Szemle a 36. Magyar Filmszemlérôl). Érdekesek az interjúk, a szerkesztôk vallomáscsokra (A tévé és én közös címmel), a szakavatott elemzések, a tanulmányok (Mit testbeszélnek a médianagymenôk?, Reggeli mûsorok a magyar televíziós csatornákon, Egy televíziós sport show-mûsor retorikája, A mélység magassága és a magasság mélysége: a telenovela dicsérete, avagy a rádió és a mozi találkozásának fertelmes nôstényfattya, Szappanopera versus telenovela, Telenovela-paródia blogos módra, Szappanopera Magyarországon, A televízió ünnepi pillanatai, Televíziók a horrorfilmekben, A filmes magazinok margójára, A kliptechnika és az elme, Bevezetés a valóságshow-k világtörténetébe, Az egycsatornás televíziózástól a speciális csatornákig - a felsorolás korántsem teljes), az interjúk: Priit Parn észt rajzfilmguruval, a Duna Televízió filmszerkesztôségének csapatával, Bálint Ferenc brassói mûsorszerkesztôvel, Schneider Tiborral, a Félô közvetítés alkotójával, Gáspárik Attilával, az Országos Audiovizuális Tanács alelnökével. Izgalmas a Szemle a Szemlérôl - kritikák a 36. Magyar Filmszemle alkotásairól (Buzogány Klára, Margitházi Beja, Sóti Thea, Valuska László, Vízkelety József, Zágoni Balázs, Ilyés István, Libor Anita írásai), Elekes Szentágotai Blanka "fesztiválszédelgô" naplója. És ezzel még nem merítettük ki a kínálatot, hiszen következik a filmszakmában jegyzett frissebb játékfilmek ismertetése, sôt egy filmes lap, a Film Comment idei január-februári számának áttekintése is. Hosszú oldalakon át lehetne idézni a félszázadik Filmtettet, laptér hiányában - ízelítônek - emelünk ki két passzust: Elég egy pillantást vetni a legfrissebb statisztikákra, hogy belássuk: nemcsak nálunk, ahol a számítógép és az internet még nem jutott el minden lakásba, hanem Nyugat- Európában és Amerikában is az emberek nagy része még mindig naponta több órát tölt a televízió elôtt. (Az Egyesült Államokban átlagosan több mint három és fél órát, Magyarországon 236 percet, pedig itt 1993-ban még "csak" 150 perc volt az átlag. Tehát az internet és a számítógép elterjedése ellenére nôtt a tévézésre szánt idô.) Az más kérdés, hogy egyesek esetleg interneten néznek tévét, olyan állomásokat, amelyek hiányoznak a kábeltévé kínálatából. (Mihály István) * A jövô televíziója feltehetôen egy huszonnégy órás show-mûsorrá válik. A show-mûsor korunk legautentikusabb stílusa, általánosan jellemzô rá a realizmussal szemben a túlexponált, a felfokozott örömvágy ígérete. A mágikus helyszín: színpad, stúdió, pazar díszlet, mely a mûközösség, a meghívottak és a showman otthona. Ô a tévésztár, a filmsztár rokona, a tévés személyiségbôl nôtt ki. Speciális szerepet játszó színész: ô az, aki fontosabb az attrakciónál, aki hitelesíti az akciót, az álbeszélgetést. Magatartásminta-, stílus-, morálközvetítô. * Gratulálunk az ötödik évét "taposó" folyóiratnak, zömmel fiatal szerkesztôinek, munkatársainak - akik egymástól 500-1000 kilométerre élnek és dolgoznak -, és sok-sok hasonló, színvonalas számot kívánunk! (FILMTETT, mozgóképes havilap, 2005. március)

(bölöni)

Bemutató és kiállítás az Arielnél

- beszélgetés Barabás Olga rendezôvel -

Legtöbbünk jól emlékszik (esetleg néha újraolvassa) Hans Christian Andersen varázslatosan szép meséire. Nem vidám, és nagy többségükben nem folklórelemeken alapuló mesék ezek, inkább amolyan városi, a tárgyak és a szegényebb, elhanyagolt emberek világáról beszélô történetek, amelyek sajátosan szomorkás kicsengése a legmélyebb mélységekben fogan - ettôl hiteles, megkapó és varázslatosan szép minden anderseni mese. Amelyeknek jó része, minden élethez hasonlóan - fejlôdéstörténet. A fôhôs elindul valahonnan, és mire útjának végére ér, megváltozik, megtisztul, megismeri azokat az érzéseket, rejtett kapcsokat, amelyek széppé és értékessé teszik az életet. A kalandvágyó zsákvarrótû bejárta ezt az utat. És az Ariel színház ma délután megmutatja nekünk.

Barabás Olga rendezôvel beszélgettünk a Tûmese címû új elôadásról, premierrôl, amelynek alapjául Andersen meséje szolgált.

- Mesélj a darabról, elôadásról. Miért éppen most, miért éppen ez?

- Kétszáz éves születési évfordulót ünnepelünk, 1805-ben született az író, ez a mese pedig eléggé ismeretlen. Sok címe van, különbözôképpen fordították: Nagyravágyó tû, Zsákvarrótû, és így tovább, a lényeg azonban az, hogy ez egy kanavászmese, egy kicsit torzó, és emiatt teljesen új szöveg születhetett és született belôle. Hosszú évek óta nem játszottunk marionett stílusú elôadást, és - talán ezért is - nagyon jól megy a munka. A Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetemmel közös produkció, a bábszínész szakos hallgatók is játszanak benne, nekik ez vizsgaelôadásuk is egyben. Célként tûztük ki magunk elé, hogy minél színesebbé tegyük az Ariel színház repertoárját, és úgy érzem, ezt sikerült elérnünk. Eddig két bemutatóval jelentkeztünk, ez a harmadik, és mind a három elôadás más és más stílusú. Továbbra is ezt az utat szeretnénk követni. A bábszínház ugyanis még nagyon kiaknázatlan terület. Sokan valami gyerekes dolgot látnak benne, holott nagyon tág stílusú világ ez, amelyben rengeteg lehetôség adódik. A Tûmese abszolút klasszikus bábszínház, pici színpaddal, marionettekkel, Zénó Apostolache pedig eredeti zenét szerzett hozzá. Régi ötlet újítódott fel ezzel. Andersennek sok meséje a tárgyi világban zajlik, ezek hôsei megszemélyesedô tárgyak, akik ugyanolyan problémákkal kell szembesüljenek, mint mi, emberek - elsôsorban saját magukkal, hibáikkal, gyengeségükkel. Elindulnak az élet útjain és fokozatosan megtisztulnak, megbölcsülnek, felfedezik az emberi érzések, érzelmek, a barátság, a szeretet értékeit. Tárgyak és marionettek - ez volt a kiindulópont.

Mivel a produkció az évforduló kapcsán is Andersenhez kötôdik, aprócska kiállítással lepjük meg a közönséget a Teaházban, a bérlettel rendelkezô gyerekek Andersen- kitûzôt kapnak ajándékba, ezzel köszönjük meg hûségüket. A kitûzôt természetesen mások is megvásárolhatják.

- Mennyire lesz gyerekelôadás a produkció?

- Abszolút gyerekelôadás, a legkisebbeknek is ajánljuk, körülbelül negyven percet tart.

- Milyen volt gyerekelôadást rendezni?

- Nagyon jó volt. Érdekes, hogy a mentalitásban semmi különbség sincs. Ugyanazok a lépések követik egymást, ugyanazok a problémák merülnek föl, amelyek a felnôttelôadások rendezését is jellemzik. A színészek technikai tudásán viszont nagyon sok múlik. Fizikailag rendkívül megterhelô ez a fajta színház. A nézôk nem látják, amint a színészek összegörnyedve, szinte hímzômunkai finomsággal játszatják a bábukat, de nem is láthatják, hiszen a tét az, hogy ôk láthatatlanok maradjanak - ellenkezô esetben a dolog nagyon illúzióromboló lenne. Nagyon izgalmas munka volt, számomra is.

A különbség a gyerek- és a felnôtt- közönség között az, hogy a gyerek egy az egyben elhiszi azt a kicsi lényt, amit a színpadon lát, abszolút elfogadja élôlényként, nem érdekli egy esetleg a színpad mögött fölvillanó kar vagy kéz. És ez számomra is nagyon nagy élmény volt: látni, ahogyan egy tárgy, amit bizonyos ritmusban megmozgatsz, megtelik lélekkel, és ott áll elôtted a gyermekvilág kicsi lénye. Ez felejthetetlen. Hiszen sokszor elfelejtjük a tárgyi világ, a látvány lényegét, hatását. Én nagyon sokat tanultam ebbôl. Visszatérést jelentett valamilyen tiszta forráshoz, amit régen elfelejtettem. Nagyon jó volt újra felidézni, szembesülni vele. Igyekszünk eljutni oda, ahol a gyermeki tiszta ôszinteség a felnôtt nézôben is megfogan.

- Sok sikert hozzá!

- Köszönjük.

Bemutató tehát: ma, március 19-én, szombaton délután 5 órától.

Nagy Botond

V. Szász István

Árnybokorban

levél halál

jégesôje

ha rám talál

elbódorgok

mint az elme

kit már tagad

ég szerelme

Kancsózik a

lét s tivornya

szív nedûjét

borban oldja

Átölel és

meggyötör

özvegyfátylas

víg gyönyör

Gyakran fordulok idézetekhez egy kiállítás megnyitása alkalmával. Most nem ezt teszem, hisz az egész kiállítás, de külön-külön minden alkotás is egy idézet, Csatlós Levente képzômûvésztôl idézve. Rám, ránk, az idézetek olvasóira csak az értelmezés és megértés marad. Az elsô benyomás a fiatalos lendület és merészség lehet, annak a szabadságnak a közvetítése, amit egy fiatal, különösen, ha mûvész, megengedhet magának. Színek kavalkádjában, keretében a levetkôztetett egyszerûség: lám-lám, ilyenek vagyunk: sokszínûek a közösségünk világában, de sokszínûek önmagunkban is. Minden ember egy-egy sajátos színfolt a Világ palettáján, sajátos, pótolhatatlan, mert ugyanolyan szín nem keverhetô ki még egyszer. A csodálatos az, amikor ki-ki vállalja ezt a színét, ezt a helyét, nem rejtôzködik, és nem rejtetik el. Csatlós Levente vállalta sajátos színét, helyét, küldetését, és nem is ásta el talentumait, hanem megmutatja, kamatoztatja, teljesítve ezáltal a megbízó gazda elvárásait. Szerencsés ember is, mert a körülötte sürgô- forgó, más színû emberek is támogatják, nem elfojtani, hanem felemelni akarják, segítik a megmutatkozásban: felesége, Alina kereteztet, biztat, szervez, szárnyakat növeszt magának és társának egyaránt, barátja és mecénása, Nemes Pál anyagi támogatást ad, hogy a földhöz ragadt gátak is eltûnjenek, édesanyja süt-fôz, barátok ügyködnek, "szorítanak" a sikerért. És itt a népes közönség némaságában is beszél: itt vagyunk, érdekel a mûved, érdekel, hogy ki vagy, melletted és veled vagyunk. Kell-e ennél nagyobb támogatás?

A mûvész saját sokszínûségét is nyíltan vállalja, nem védekezik, nem rejteget: "Ilyen vagyok - mondja -, piros és sárga és zöld és narancssárga és fekete és fehér. Nem tagadom, hogy vannak merész álmaim, elrugaszkodott gondolataim, éles vagy akár homályos meglátásaim. Engedem magamhoz jönni az életet, és én is megfürdôzöm benne! Vágyom a szabadságot, és élvezem színességét, változatos mondanivalóját, számtalan kihívását és üzenetét!" Akár a madarak, mint az emberi lecsupaszított gesztusok ôsi metaforái: szelíden visszapillantva a nagy teljesítmény elôtt, együtt lépdelve az élet átjáróin, vállalva belém kapaszkodó fiókáimat, szárnyamat bontva andalítóan elindulva egy kedves keringô ritmusaira, úgy magot keresve, hogy közben felfele tekintek, fehér hollóként várakozva egy ágon, meleg fészkembôl kikívánkozva, felemelkedve, aztán alábukva, a rókával versengve gonoszságban...

És színes a technikai kivitelezés is: grafikától savas bádogtetô- nyomaton keresztül a festészetig. Mert mindent meg szeretne mutatni, amit tud, amire képes a merészen szárnyaló képzelet és kéz. Megjeleníti és leteszi a befogadó elé: "Látod? Itt van az életed hétfôtôl vasárnapig, születéstôl az eltávozásig, udvarlástól beteljesülésen keresztül az eltávolodásig." Klisék? Lehet, de pont amiatt, hogy mindannyiunkkal megtörténnek, hozzánk tartoznak, és sznobság lenne nem beszélni róluk. A megszólaltatási hangnem pedig humoros, néhol groteszk, nem a redundancia, hanem az önmagunk sérülés nélküli megmosolygása az eredmény.

Csatlós Levente kiállításának van üzenete, amely egyaránt szól fiatalnak és idôsnek, nônek és férfinak, szelíden hallgatónak és harsányan szereplônek: "Ne védekezzünk az élettel szemben! Vállaljuk, csodáljuk, élvezzük, értelmezzük és beszéljünk róla! Csak így nem sértjük meg a Természet nagy egyensúlyát, csak így élhetjük át a repülô madár szabadságát!"

Végezetül, én is megtagadnám önmagam, ha nem zárnám legalább egy szószerinti idézettel: " Ez a kiállítás egy lépés elôre, ezt követi még ezer!" (Csatlós Levente)

Ábrám Noémi

Elhangzott 2005. március 10-én, a marosvásárhelyi Bernády Házban, Csatlós Levente kiállításának megnyitóján

Megnyitotta kapuit a kortárs alkotásokat felvonultató Ludwig Múzeum új otthona hétfôn a budapesti Mûvészetek Palotájában. A múzeum a Budavári Palota "A" épületébôl költözött le a Millenniumi Városközpontba, eddigi termeit a tervek szerint bôvítésre használhatja fel a Magyar Nemzeti Galéria.

Bozóki András kulturális miniszter az intézmény új székhelyének megnyitóünnepségen kiemelte: a Ludwig Múzeumnak az a küldetése, hogy a kortárs magyar mûvészetet, sôt a közép-európai régió mûvészetét tágabb, nemzetközi kontextusba helyezze.

Felidézte, hogy az 1991-ben létrejött intézmény öt év alatt szervezôdött valódi kortárs mûvészeti múzeummá. Alapját a Ludwig házaspár (Irene Ludwig és az 1996- ban elhunyt Peter Ludwig), továbbá az aacheni alapítványuk által az országnak adományozott anyag, valamint tartós letétbe helyezett mûtárgyak képezték.

Bozóki András kiemelte, hogy az eltelt másfél évtizedben a mûtárgyak mennyisége mintegy háromszorosára nôtt, a múzeum tevékenysége nemzetközileg is ismertté vált.

Hozzáfûzte, hogy a múzeumra a kiállítások mellett fontos feladatok várnak a múzeumpedagógia és az intézeti típusú tevékenységek területén, az intézmény mindemellett továbbképzések és konferenciák helyszíne lesz.

"Az európaiság elsôsorban kulturális identitás" - mondta a szaktárca vezetôje, hangsúlyozva: az európai és a modern magyar politikai közösség nem létezne azok nélkül a gondolatok nélkül, amelyek nagymértékben éppen az európai mûvészetben születtek meg.

Irene Ludwig a múzeum megnyitásának elôzményeire visszatekintve elmondta: 2001-ben döntöttek arról, hogy a múzeum a Budavári Palotából átköltözik a Millenniumi Városközpontba. Reményét fejezte ki, hogy az új épület erôs kisugárzású, vonzó és sikeres pont lesz.

A Ludwig Múzeumban keddtôl Feszített mûvek címmel látható gyûjteményi kiállítás. Szintén a március 15-i ünnep napjától tekinthetô meg A modernség talánya címû, mintegy kétszáz alkotást felvonultató idôszaki tárlat, amely a párizsi Musée National d’Art Moderne Centre Pompidou gyûjteményébôl válogat.

A május 15-ig látható idôszaki bemutatót Bruno Racine, a Pompidou elnöke nyitotta meg, aki a hétfôi ünnepségen hangsúlyozta: a kulturális együttmûködések mentén épülhet fel az új Európa, amelynek egysége oly fájdalmasan hiányzott ez idáig.

Párhuzamot vont intézményük és a Mûvészetek Palotája között a tekintetben, hogy mindkettô egy épület falai között jeleníti meg a különbözô mûvészeti ágakat.

A komplexum Duna felôli szárnyát elfoglaló Ludwig Múzeum három szinten, mintegy 3300 négyzetméternyi kiállítótérrel rendelkezik. Új épületének kulcsát Demján Sándor, a Mûvészetek Palotáját építô TriGránit Fejlesztési Rt. elnöke adta át jelképesen a múzeum vezetôjének, Néray Katalinnak.

A kiállítóhely az elsô, amely fogadta a nagyközönséget a Nemzeti Színház tôszomszédságában létrehozott komplexum három intézménye közül; a Nemzeti Hangversenyterem hétfôn este ünnepi gálakoncerttel, a Fesztivál Színház hivatalosan szerdán, Claudio Monteverdi elsô operája, az Orfeo bemutatásával nyílt meg.

Lapozó

Az Irodalmi Jelen márciusi számának költôi: Orbán János Dénes, Bartis Ferenc. Lászlóffy Aladár, Kovács András Ferenc, Nagyálmos Ildikó, Kántor Zsolt, Bágyoni Szabó István, Eszteró István. Közli a lap Bodor Pál (Diurnus) két e-mail interjúját Fejtô Ferenccel (Fejtô Ferenc Aradról és József Attiláról). A Fórumban Simó Márton és Bodó Barna írásai, Szabó Gyulára Fodor Sándor, Cseke Péter és Bágyoni Szabó István emlékezik. Anekdotát, novellát Fodor Sándor, Tar Sándor, Péterszabó Ilona, Magyary Ágnes és Ferencz Zsuzsanna, regényrészletet Sarusi Mihály neve alatt olvashatunk. Mészáros Sándor Kukorelly Endre újabb verseit elemzi, könyvkritikát Lászlóffy Csaba, Tolnai Ottó, Szilágyi Domokos, Magyary Ágnes, Iancu Laura, Görömbei András, Marosi Ildikó és Király Levente köteteirôl Bertha Zoltán, Füzi László, Borcsa János, Páll Zita, Farkas Wellmann Éva, Pécsi Györgyi, Márkus Béla és Balázs Imre József közöl, Pintér Béla Parasztopera címû elôadásáról Illyés István, a harminchatodik magyar filmszemlérôl Gáspárik Attila cikkezik. A szám fotómûvészét, Kelen Ferencet Puskel Péter mutatja be.

Ô volt a legszorgalmasabb és talán a legjobb író is köztünk - írja a 2004. december 21- én elhunyt Szabó Gyuláról Cseke Péter -, bár minôsítések tekintetében az utókor illetékesebb lesz a kortársnál, noha - kivált élete második felében - nem tartozott a "divatos" írók közé. Ez a "státus"" azonban tökéletesen megfelelt neki: az Olvasók ugyanis keresték, vásárolták és olvasták- olvassák könyveit.

b.d.

József Attila versei megihlették Janet Brooks Gerloff amerikai születésû, Aachenben élô festônôt, akinek e tárgyú mûveibôl nyílt kiállítás, Kopogtatás nélkül címmel a berlini magyar nagykövetségen.

A német és a magyar köztársasági elnök, Horst Köhler és Mádl Ferenc védnökségét élvezô kiállítás anyagát bemutatják a budapesti Szépmûvészeti Múzeumban, ôsszel pedig Aachenben is. A Kései sirató, a Kopogtatás nélkül, a Mama, A Dunánál, a Tedd a kezed és más versek ihlette festményeket bemutató kiállítást József Attila születésének századik évfordulójára rendezik.

A közelgô évfordulóra a zürichi Ammann kiadó a magyar költô verseinek eddigi legteljesebb német nyelvû válogatását jelentette meg Daniel Guth fordításában. Guth József Attila összes versét lefordította, s ha sikert arat a 3 ezer példányban megjelent kétnyelvû válogatás, kiadják az összes verset tartalmazó kötetet is. A magyar klasszikust eddig fôleg az egykori NDK kiadói publikálták, kiváló, bár magyarul nem tudó, s ezért nyersfordításra szoruló költôk, írók, például Stephan Hermlin átültetésében.

A nagykövetségi kiállítás megnyitóján ott volt Fejtô Ferenc, a költô Párizsban élô 95 éves barátja is, aki hosszasan mesélt József Attiláról, például a költô életében ritka örömteli pillanatok egyikérôl, Bartók Béla dicséretérôl.

A nagykövetségi esten Homor Zsuzsanna zongoramûvésznô Bartók- és Kodály- darabokat játszott, Mácsai Pál színmûvész németül adott elô a költô verseibôl.

József Attila további nemzetközi meg- és elismerésében segít, hogy az ENSZ szakosított szervezete, az UNESCO is ügyének tekinti az évfordulót.

Kitekintô

Peruban keveset tudnak József Attiláról, hisz költészetét az irodalomkedvelôk csak a Limában spanyolul megjelent kötete, vagy néhány kubai kiadvány alapján ismerhették meg eddig, de talán a centenáriumi emlékév változtat a helyzeten - bizakodik dr. Kosárka József, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott nagykövete.

Mint ahogy a magyar diplomata tájékoztatta az MTI-t, a József Attila-emlékév nyitórendezvényére február 25-én került sor a limai Casa Museo José Carlos Mariátegui auditóriumában. Két perui költô - Antonio Cisneros és Luis La Hoz - tartott elôadást magyar "kollégájukról", majd a vendégek egy kis ízelítôt is kaptak József Attila költészetébôl.

Egyébként Antonio Cisneros "koszorús költô" a hetvenes években vendégtanár volt az ELTE-n, s egyik fô verseskötetének az Isten és a magyarok könyve címet adta - jegyezte meg a nagykövet.

Az esten Laszlo Benedek, Peruban élô erdélyi magyar hegedûmûvész adott koncertet. A mûvész, aki nem mellesleg a limai konzervatórium tanára, gyakran lép fel szólistaként vagy a nevével fémjelzett vonósnégyessel.

Az est keretében nyitották meg a József Attila életét bemutató fotókiállítást is a limai múzeumban. A tárlat anyagát a tervek szerint késôbb bemutatják Arequipa város egyetemén is.

Ami a továbbiakat illeti, április közepén egyetemi rendezvény lesz József Attila költôi munkásságáról, amelynek elôadója Irene Kossuth perui nyelvészprofesszor lesz. (A professzor a perui Kossuth família tagja. A családalapító, Kossuth Károly, aki Kossuth Lajos rokonának tartotta magát, 1888- ban érkezett Peruba.)

A centenáriumi év kapcsán két perui irodalmi folyóiratban jelenik majd meg József Attilának szentelt anyag, s elôkészületben van egy, a költônek szentelt rádiómûsor is.

A centenáriumi rendezvénysorozat decemberben egy másik emlékesttel zárul - tájékoztatta az MTI-t dr. Kosárka József nagykövet.

Eddig ismeretlen oldaláról mutatja be Móra Ferencet Lengyel András, a szegedi múzeum irodalomtörténésze. A nemrég megjelent kötetben olvashatunk többek között a szabadkômûves, a modern médiaszemélyiség, a szerelmes és a beteg Móra Ferencrôl is.

A friss kiadvány egyik legizgalmasabb fejezete Móra utolsó szerelmérôl szól. Az író- múzeumigazgató 1932 nyarán Balatonföldváron nyaralt, ahol az Aranykoporsó címû regényét szerette volna megírni. Ekkor ismerkedett meg a nála két évtizeddel fiatalabb Kalmár Ilonával.

A szerelmi történet annak köszönhetôen rekonstruálható, hogy a múzsa 1986-ban bekövetkezett halála után Móra Ferenc hozzá írott levelei, versei a szegedi múzeumba kerültek. A dokumentumokból - amint Lengyel András fogalmaz - kiderül, a "versek ívek a játéktól, a fürdôhelyen szokásos flörtöléstôl, a beteljesedett szexualitáson át, egészen a kapcsolat révén kibontakozó s az egész személyiséget megérintô egzisztenciális élményig terjed. Az ívnek ez a teljessége adja e szerelem jelentôségét Móra életében, teszi többé unalomûzô, idômúlató románcnál."

Móra betegségérôl és az azt övezô társadalmi környezetrôl is érdekes adalékokkal szolgál a könyv. A régész- író állapota 1933 nyarán súlyosbodott, sárgaságot kapott. Ez már a hasnyálmirigy-rák következménye volt, de errôl még sem ô, sem orvosai nem tudtak.

A Délmagyarország adott hírt elôször Móra romló egészségérôl. A nyilvánosság innen tudta meg, a múzeumigazgató sárgaságban szenved. Néhány nappal késôbb meg is mûtötték - epekô gyanújával.

A mûtét során kiderült, nagyobb a baj, minderrôl azonban Mórát nem tájékoztatták, sôt a beteg még egy másik emberbôl származó epekövet is kapott sajátja gyanánt. Az orvosokon kívül mindenki úgy gondolta, Móra Ferenc epebeteg, s emiatt kapta a sárgaságot. Ebben a hiszemben élt a híres nyomdász, Kner Imre is, aki egy úgynevezett privatdruckkal, vagyis magánnyomattal lepte meg kedves ismerôsét. A néhány példányban megjelent könyvecske borítójának szövege: "Sárgaságról való Orvosság Móra Ferentznek."

Könyvajánló

Az osztrák írónô valódi beleéléssel, a rendelkezésre álló dokumentumok és tények alapján dolgozza fel Sisi gyermek- és ifjúkorát.

Megismerhetjük a szülôket, nevelési elveiket és viszonyukat hét gyermekükhöz, és persze a családnak otthont adó, imádott Possenhofent és a müncheni palotát. A történet a Ferenc József osztrák császárral kötött házasság elôestéjéig kíséri nyomon az eseményeket és az igazi kis vadóc Sisi életét.

Elgondolkodtató, vajon hogyan alakult volna a történelem és a szereplôk személyes sorsa, ha az akkoriban tizennyolc éves császár nem tiltakozott volna a számára kiszemelt menyasszony ellen, és nem Erzsébetet vette volna feleségül, hanem annak nôvérét, akit kifejezetten erre a szerepre neveltek.

(részlet)

Erzsébet gyermekkoráról kevesebb dokumentum maradt fenn, mint késôbbi életérôl. Nem vezetett naplót, de írt verseket és festett. Nyolc testvér közül ô volt a harmadik. A szülôk elsôsorban idôsebb nôvérére, majd késôbb legkisebb öccsére összpontosították figyelmüket. Az édesanyja leveleiben is ritkán esik szó róla. Az édesapját Sisi mindenkinél jobban szerette.

A regényben szereplô események nagy része a valóságban is megtörtént. Sisi vasárnap és karácsonykor született, és születésekor valóban volt már egy foga. A nevelônôje beszámolói alapján néha valóban az asztalhoz kötötték, mert nem akart figyelni a tanórákon. Sokat álmodozott és játszott, bábozni is szeretett. Az édesapjával együtt valóban énekelt és táncolt parasztlakodalmakon. Szenvedélyes lovas volt, jól horgászott és szeretett hegyet mászni. Jól ismerte az állatokat, amelyek gyakran közelebb álltak hozzá, mint az emberek. Utóbbiakkal éppúgy, mint az édesapjával és testvérével, bajor tájszólásban beszélt. Az udvari szokásokat nem szerette, ezért tartotta Károly Lajost unalmasnak, és ezért volt neki terhes Zsófia fôhercegnô.

Szenvedélyesen beleszeretett a fiatal Richardba. Ferenc Józseffel való eljegyzését vegyes érzelmekkel élte meg. Számos életrajzírója egyetért abban, hogy a jegyesség idôszakát néha boldognak és gyakran nyomasztónak érezte. Amikor el kellett hagynia Possenhofent és Münchent, hátrahagyta testvéreit, szomorú volt és levert. A bécsi és az udvari élettôl tartott, félelmét Ferenc József sem tudta enyhíteni, mert ô is túl merev volt, és saját dolgai túlságosan lefoglalták.

A lehetô legtöbb dokumentumból igyekeztem idézni és anekdotákat közölni, hogy valóságos képet adjak Sisi fiatalkoráról. A könyv így is kritikus hangvételû lett, mert sok minden nem volt könnyû a fiatal Erzsébet életében.

Sigrid Laube

Bécs, 2003. december

A Petrom újból drágítja a gázolajat

A Petrom a jövô héten literenként 700 lejjel drágítja a Super Euro Diesel gázolajat, és 600 lejjel emeli az Euro Diesel gázolaj árát. A benzinek és a cseppfolyósított autógáz ára változatlan marad. A társaság közleménye szerint március 21-tôl a Super Euro Diesel gázolaj literenkénti ára a jelenlegi 28.900 lejrôl 29.600 lejre emelkedik, míg az Euro Diesel gázolaj 28.900 lejbe kerül a jelenlegi 28.300 lej helyett. A Petrom legutóbb a hét elején módosította az üzemanyagárait, amikor a gázolaj 1.000 lejjel, a benzinek 400-500 lejjel drágultak.

Olli Rehn a csatlakozás elhalasztásának lehetôségére figyelmezteti Romániát és Bulgáriát

Olli Rehn európai bôvítési biztos pénteken arra figyelmeztette Bulgáriát és Romániát, hogy az EU elhalaszthatja felvételüket, ha a két ország nem teljesíti kötelezettségét - tájékoztat az AFP. "Ha Bulgária vagy Románia nem teljesíti vállalt kötelezettségeit", az EU "egy évvel elhalaszthatja egyik vagy mindkét ország csatlakozását" - jelentette ki Rehn a bolgár parlamentben. "Erre csak akkor kerül sor, ha egyértelmûen bebizonyosodik, hogy a két ország jelentôs számú területen felkészületlen" - tette hozzá a bôvítési biztos. Ebben az esetben "az Európai Bizottság habozás nélkül korrekciós lépéseket tesz, hogy megvédje a tagállamok érdekeit" - mondta Rehn. A Bulgária és Románia esetében érvényes védzáradékot az EU tagállamainak egyhangú szavazatával lehet érvénybe léptetni.

A pénzügyminiszter tárgyal az NVA-val

Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök pénteken egyetértett azzal, hogy Gheorghe Seculici kormányfô- helyettesi tisztséget töltsön be, de hozzátette, a Nemzetközi Valutaalappal folyó tárgyalásokat a pénzügyminiszter irányítja majd. "Minden országban a pénzügyminiszter feladata az NVA-val folyó tárgyalások vezetése. A következôkben ez a pénzügyminiszter feladata lesz" - mondta Tariceanu az NLP Állandó Delegációjának ülését követôen. A miniszterelnök kérdésre válaszolva kijelentette, nem osztja azt a véleményt, hogy Seculici nem egy ismert személyiség. "Egyszer mindannyian no-name-ek voltunk" - fogalmazott. "Van bizonyos közigazgatási tapasztalata, fontos tisztséget tölt be a pártban (...) gazdasági ismeretei is vannak, megyeitanács-elnökként azt is tudja, hogyan kell kezelni egy költségvetést" - mondta Tariceanu.

Lupoi: az NRP tagjai 50.000-200.000 eurót fizettek egy-egy parlamenti helyért

Mihai Lupoi Dolj megyei független képviselô, aki az év elején lépett ki a Nagy-Románia Pártból (NRP), egy pénteki sajtótájékoztatón kijelentette, hogy a párt honatyái 50.000 és 200.000 euró közötti összegeket fizettek parlamenti mandátumaikért. "A befutó helyen szereplô képviselô- és szenátorjelöltek 50.000 &ea