|
LVII. évfolyam 62. (15938.) sz. |
2005. március 16., szerda |
Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro
Apróhirdetések
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro
Díjmentesen
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro
A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.
Nem volt az épp olyan rég, amikor e sorok írója elvégezte az iskolát. Érettségire készültünk, tanultunk is, meg nem is, a dolog azonban elég egyszerû volt: hét tantárgyból vizsga, háromból szóbeli (is), választhattál kettôt (történelem/földrajz, filozófia/testnevelés), levizsgáztál, összeadták a jegyeket és kész. Vagy átmentél, vagy nem. De többnyire átmentél.
Az élet alapvetô egyszerûségét mindenképp megzavarni szándékozó felhôk azonban már ott gyülemlettek az alsóbb osztályosok, a következô generáció elôtt. Híresztelések, rémmesék kaptak szárnyra, hogy megváltoztatják az egész rendszert, hogy újítanak, hogy hiába az addig megtanult anyagok. Nos, tegnap volt az utolsó nap, amelyen a nyáron érettségizô diákok leadhatták opcionális érettségi tantárgyválasztásukat. Az írásbeli kérvényben igényelhették, mely tantárgyból szeretnének érettségizni (a kötelezôek mellett), május 2. és 13. között azonban még egyszer meg kell látogatniuk iskolájuk titkárságát beiratkozás végett. Eddig semmi gond, a bajok akkor kezdôdnek, ha netalán megkérdezzük az elmúlt öt-hat évben érettségizô diákokat, hogy miként zajlottak a vizsgák. Holtbiztos, hogy mindegyik évfolyam mást fog mondani.
A pedagógiai agyrém a tavalyi év elôtt kezdôdött, amikor bevezették a tesztrendszert. Tesztrendszert érettségire (!!!). Hiába érvelt bárki, hogy nem adatbázis az a diák, és hogy a magolós technika nem garantálja a tényleges tudást, nem számított. Egészen a következô évig, amikor valaki rájött, hogy tényleg nem jó így, és "visszahozták" a régi rendszert, persze, apróbb változtatásokkal, hogy a tesztvizsgára a tesztrendszer szerint tanuló diák teljes sokkot kapjon a hírre, az amúgy sem elhanyagolható stressz mellé. Az idei érettségi is a tavalyi mintát követi, újdonság azonban a régebb végzettek számára, hogy lehet választani a kötelezô tantárgyak közül, lehet választani a választható tantárgyak közül, és lehet választani egy, a profilhoz nem tartozó tantárgycsoportból is, ami viszont kötelezô. Értsd: ha humán szakos vagy, muszáj egy reál tantárgyból is leérettségizned, ám nagyvonalúan kiválaszthatod, melyik legyen az...! Ez, enyhe kifejezéssel élve is: szarvas marhaság! Enyhítô körülmény, hogy amennyiben teljesen nulla vagy reálból (vagy "humánból"), akkor választhatod a tornát és az ezer métert. Mert az is opcionális.
A mostani tizenegyedikesek viszont örülhetnek, hiszen nagy valószínûség szerint ôk is a mostani rendszer szerint érettségizhetnek. Amelynek, noha vannak hibái, egy vitathatatlan elônye van: már két éve (!) stabil. A 9-10.-esek azonban már "új rendszer" (ki tudja hányadik?) szerint tanulnak, ergo az érettségi vizsga is bizonyosan teljesen más lesz, mint az eddigiek. Jó, mi? Több kommentár fölösleges...
Kossuth- és Széchenyi-díjakat, valamint Magyar Köztársasági Érdemrend kitüntetéseket adott át a nemzeti ünnep, március 15. alkalmából Mádl Ferenc köztársasági elnök kedden, Budapesten, a Parlamentben.
Az államfô ünnepi beszédében egyebek között arra hívta fel a figyelmet, hogy a szabadság és egyenlôség eszméje "a szolidaritás megvallása, gyakorlása és vállalása nélkül torzó jelenség marad, és forrása lehet társadalmi feszültségeknek".
1848-49 egyszerre történelmi valóság és legendateremtô mítosz, a magyar mitológia kútforrása és a magyar történelmi, nemzeti fejlôdés éltetô forrása; ez a rövid másfél év "valóban mítoszként ivódott lelkünkbe, nemzeti, történelmi tudatunkba" - fogalmazott a hagyomány szerint a Parlament Kupola-termében megrendezett ünnepségen.
Mádl Ferenc azt mondta: a kérdés az, hogy a harmadik évezred küszöbén tudunk-e elég erôt meríteni az 1848-as forradalom és szabadságharc példájából, "hogy elôdeink küzdelmei az érzelmeken túl, megszólítják-e értelmünket is, hogy késztetnek-e eléggé a hazaépítésére ma"?
A köztársasági elnök - a miniszterelnök elôterjesztésére - 19 Kossuth-díjat és 20 Széchenyi-díjat, egyet megosztva adományozott.
Sütô Andrásnak, az egyetemes magyar kultúrához való hozzájárulásáért, valamint az erdélyi magyarság szülôföldön való boldogulása, kisebbségi jogainak védelme érdekében végzett kiemelkedô tevékenysége elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje (polgári tagozata) kitüntetést adományozták. A Kossuth- díjas író, drámaíró betegsége miatt nem tudta átvenni az elismerést, amelyet folyamatos orvosi kezelése miatt késôbb vesz át.
A március 15-i kitüntettek között más erdélyi személyiségek is voltak.
A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (polgári tagozata) kitüntetést kapta Szabó Árpád, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke, az erdélyi magyar unitárius közösség hitéletének és nemzeti önazonosságának sokoldalú fejlesztése és megerôsítése érdekében végzett kiemelkedô munkássága elismeréseként.
A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (polgári tagozata) kitüntetést adományozták Kerekes Gábornak, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ügyvezetô elnöksége alelnökének, a magyar-román gazdasági és önkormányzati kapcsolatok sokoldalú fejlesztése terén végzett kiemelkedô elismeréseként.
Az európai uniós csatlakozás okán egyre inkább elôtérbe kerül az emberi jogok problematikája. Az utóbbi években Románia komoly erôfeszítéseket tett az uniós normák gyakorlatba ültetéséhez szükséges törvényes keretek megteremtésére, fôként az etnikai és faji megkülönböztetés terén. Ezért jött létre a Diszkriminációellenes Tanács, amelynek egyebek mellett az is a feladata, hogy kinyomozza, megállapítsa és szankcionálja a diszkriminációs jelenségeket, jelentette ki tegnap Kerekes Károly képviselô a képviselôház plénumában.
Mint mondta, szükség van erre a hivatalra, annál inkább, mivel nem kevés az etnikai vagy vallási kisebbségekkel szembeni megnyilvánulás. És sorolta: a katonai egységekben a magyarokat továbbra is "bozgornak" nevezik, a csíkszeredai sportklub és a Steaua jégkorongmérkôzésein gyakran hanzik el "ki az országból a magyarokkal".
Az utóbbi idôben, folytatta az RMDSZ-képviselô, történt néhány említésre "érdemes" eset. Például, a Székely Nemzeti Tanács egy tagját gyorsan megbüntették antiszemita kijelentései miatt. Következik a Steaua-szurkolóknak a kivizsgálása, akik a legutóbbi hokimeccsen magyarellenes magatartást tanúsítottak. Ugyanakkor, a Pro Európa Liga jelzése nyomán vizsgálják a Gigi Becali- ügyet is. A Steaua sportklub tulajdonosa Bölöni Lászlót "árulónak, hitványnak és gyávának" nevezte, akinek nincs joga a román futballról nyilatkozni, mivel "magyar, nem román". A Pro Európa Liga jogosan gondolja, hogy Gigi Becali kijelentései súlyosan megsértik az emberi méltóságot, és azt sugallják, mintha nem csupán Bölönit nevezné árulónak, hanem ez jellemezné az egész romániai magyar közösséget.
Várom, jelentette ki Kerekes, hogy a tanács ebben a két utóbbi esetben is végezze el, gyorsítsa fel a szükséges kivizsgálásokat, és épp olyan gyorsan szankcionálja az emberi méltóság megsértését, mint az elôzô esetben. Egyébként a Becali-ügyben a futballrajongók azonnal felháborodottan reagáltak. 71 vélemény olvasható az EZ honlapján, ezek, három kivételével határozottan elítélik Becali gesztusát. A képviselô egy véleményt idéz: "Bölöni még egyszer bebizonyította szellemi fölényét. Igen, MAGYAR! Na és? Mi a Becali problémája? Kár a Steuaért, hogy egy faragatlan fráter kezére került. Bravo Loti, ne mássz bele a juhász mocsarába! A románok szeretnek téged, aki sokkal igazibb román vagy, mint amaz! (a nevét elfelejtettem)".
A képviselô hozzátette: egy Kis-Küküllô menti községben, abból a térségbôl, ahonnan Bölöni is származik, és ahol nagy népszerûségnek örvend, a polgármester, az alpolgármester és egy tanácsos, akik korábban RMDSZ- tisztségviselôk voltak, a tavaly nyáron az Új Generáció listáin kerültek funkcióba. Nem szeretnék a helyükben lenni, jelentette ki, hozzátéve, hogy bizonyára többet jelent nekik Gigi Becali pénze, mint a Bölöni, a romániai magyarság nemzeti méltósága.
Március 15. - a fogyasztók jogainak világnapja
Igencsak meglepôdtek tegnap délelôtt az egyik Tudor negyedbeli nagyáruház vásárlói, amikor a megszokott zene helyett egy erélyes nôi hangot hallottak a hangszórókból. Emilia Leah, a Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal igazgatója a fogyasztók jogairól, a március 15-i világnap fontosságáról számolt be, s arra biztatta a vásárlókat, hogy kérdéseikkel, észrevételeikkel bátran forduljanak az üzletben levô szakfelügyelôkhöz.
A fogyasztók jogainak világnapját 1985 óta ünneplik szerte a nagyvilágban, Romániában a fogyasztóvédô hivatal 1992. évi megalakulása óta tartják számon. A fogyasztók alapvetô jogai között van: az egészséges, biztonságos, minôségi termékhez, szolgáltatáshoz való jog; a pontos tájékozódáshoz és a szabad választáshoz való jog; a kárpótláshoz, illetve a rossz minôségû termék cseréjéhez való jog.
A Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal felügyelôi idén helyszíni terepszemlével és a fogyasztókkal való közvetlen beszélgetéssel, találkozással ünnepelték a világnapot. Emilia Leah igazgatónô kérdésünkre elmondta: azért választották a tájékoztatás e formáját, hogy már az üzletben felhívják a vásárlók figyelmét, hogy melyek azok a kis részletek, amelyre a termékek kiválasztásakor figyelni kell. Pl. a szavatossági idô, a termék összetétele, pontos ára, minôsége. A tájékozott vásárló ismeri jogait s csak minôségi terméket visz haza. Az elmúlt években jelentôs lépéseket tettünk e téren, tapasztalataink szerint mind a fogyasztók, mind a kereskedôk ismerik jogaikat és kötelezettségeiket. Míg két-három évvel ezelôtt a legtöbb panaszt az alapélelmiszerek kapcsán kaptunk, jelenleg az észrevételek nagy többsége a szolgáltatásokra, a cserealkatrészek hiányára vonatkozik - számolt be az igazgatónô, majd néhány fogyasztóval személyesen is beszélgetett.
A megyei fogyasztóvédôk a Jeddi út 7. szám alatti székházban fogadják a vásárlók panaszait, észrevételeit, illetve tárcsázható a 255.153-as megyei telefonszám vagy az országos zöldszám:0800080999.
Hans Christian Andersen meseíró, a dán irodalom egyik legismertebb alakja, kétszáz évvel ezelôtt született. Bicentenáriumát nem csak hazájában, hanem világszerte megünneplik.
A jeles évforduló alkalmából az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház bemutatja a Tûmese címû marionettjátékot, amely Andersen A zsákvarrótû címû kevésbé ismert meséje nyomán született. A gôgös és nagyravágyó zsákvarrótû, hiúsága miatt elszenvedett kalandos útján furcsa, számára ismeretlen lényekkel találkozik. A közösen megélt, reménytelennek tûnô helyzetek folytán a kis tû arra a felismerésre jut, hogy a legelveszettebb pillanatokban is az egymáson való segítés, a barátság szerencsés kiúthoz vezetô megoldást jelenthet. Hamisítatlan anderseni világ ez a történet, amely a legigazabb mesékhez híven, örökérvényû, egyetemes üzenetet hordoz.
Az elôadás szereplôi: Bartha Gyöngyvér, Cseke Péter, Gönczy Katalin, Szilágyi Benô Ottó Loránd, Szôlôsi-Pénzes Szilárd; díszlet- és bábtervezô: Pokorny Attila és Barabás Olga; zene: Zénó Apostolache; rendezô: Barabás Olga. A bemutató idôpontja: 2005. március 19-én délután 5 óra.
Az országos vidéki vízvezetési program keretében Magyaró község egy részén kiépítették a vízvezetékrendszert, így jelenleg 85 család már használhatja a vezetékes vizet. Mivel a programba nem volt belefoglalva a községközpont és Holtmaros fô utcájának teljes hossza, a helyi polgármesteri hivatal önerôbôl szeretné kibôvíteni a vezetéket. A részletekrôl Kocsis Adalbert magyarói polgármester tájékoztatott.
- A magyarói és holtmarosi fôutca bal felén nincs teljes egészében lefektetve a fôvízvezeték, így a lakosság több mint fele nincs mihez csatlakozzon. A polgármesteri hivatal önerôbôl, 210 millió lejért megvásárolta a 4.600 méternyi csövet. Lefektetéséhez közel félmilliárd lejre van szükségünk, így ezt a munkálatot csak akkor tudjuk elvégezni, ha a helyi adókból és illetékekbôl begyûl erre a pénz. Fontos, hogy a fôvezetéket kiegészítsük, hiszen mind Magyarón, mind Holtmaroson a lakosság több mint fele a megyei útszakasz mellett lakik. A mellékutcák nagy részében a vezetékek a helyükön vannak, így amennyiben sikerül a fent említett munkát kivitelezni, mindenki, akinek lehetôsége van, bevezetheti a vezetékes vizet. Jelenleg községszinten 85 családhoz van bevezetve a víz, s ôk kisebb-nagyobb szünetekkel, de igénybe veszik a szolgáltatást. A mûködésbe helyezés után voltak gondok, fennakadások, de azokat kijavították - számolt be a község vezetôje.
Csodálkozva olvastam egy cikket arról a kolozsvári nôrôl, aki csecsemôjét egyszerûen egy taxiban felejtette csütörtök éjjel. A nô fizetett, kiszállt, majd egy bingóterembe sietett. Felelôtlensége csupán akkor tudatosult benne, mikor a taxisofôrnek végül sikerült a nyomára bukkannia, visszaszolgáltatva az ottfelejtett gyereket.
Micsoda felelôtlen anya! - mondhatnánk méltatlankodva. Igen ám, de a kolozsvári eset korántsem egyedülálló a témában. Egy másik, talán nem olyan súlyos, de hasonlóan figyelemfelkeltô eset Marosvásárhelyen is megtörtént szombaton, egy 7 éves gyerekkel, akinek édesapja internetklubban kifizetett egy órát, majd egyszerûen megfeledkezett arról, hogy utána menjen. Mindkét esetben sikerült gyereknek és szülônek egymásra találnia, ez azonban mit sem változtat a tényeken.
Ezernyi teendônk közt evickélve, mindennapok bajával igyekezvén megküzdeni, természetes, hogy egyszerûen megfeledkezünk valamirôl. Elfelejtjük kifizetni a gázszámlát, elveszítjük pénztárcánkat vagy épp a legféltettebb kincsünket, a mobilt. Rendben van, emberek vagyunk, az ember felejt. Igen ám, de mi van akkor, ha épp a saját gyerekünk az a "valami", pontosabban valaki, akirôl megfeledkezünk? Alkalmazható-e itt az "elnézést, én is csak ember vagyok", vagy ennél jóval többrôl van szó?
Saját természetem, nevezzem így a belém nevelt magatartásmintát, hevesen tiltakozni kezd egy ilyen cselekedet hallatán. Felelôsséggel tartozunk az iránt a lény iránt, akit világra hoztunk, enélkül szerintem nem nevezhetjük embernek magunk. Nem felejthetjük csak ott valahol, bármennyire elfoglaltak, idegesek vagy netalán menekülésre, kikapcsolódásra vágyók lennénk. Mi vagyunk neki a minden, ifjú élete tôlünk függ. Hogy vállaljuk-e ôt vagy sem, ezt jóval korábban elhatározhattuk, de ha már úgy döntöttünk, hogy kell, hát ne feledkezzünk meg róla, ne játsszunk felelôtlenül életével!
Sokan közülünk, modernek és felvilágosultak közül szégyellik állati ösztöneiket, igyekezvén kiirtani, elnyomni ôket, magasabbrendûségre, fejlettebb intelligenciára hivatkozva. Ilyen eseteket látva elgondolkozom... Talán jobb lenne kevésbé korszerûnek, modernnek lenni?
Tegnap a képviselôház plénumában, újdonságként a romániai politikai életben, a miniszterelnök politikai nyilatkozatot olvasott fel. A nyilatkozat üzenete az volt, hogy téved, aki azt képzeli, hogy egy kormányváltással automatikusan megoldódnak az ország problémái, közöttük olyanok, amelyek 1990 óta megoldatlanok.
Egyik kulcsproblémának a sajtó és az állami intézmények viszonyát nevezte. A Monitorizáló Ügynökség és a Reporters sans frontieres, valamint az Európai Bizottság jelentéseit idézve megállapítja: komoly probléma, Romániában mûködik-e a jogállamiság, illetve, hogy az elôzô kormány meddô konfliktusba keveredett egyes civil szervezetekkel amiatt, hogy megakadályozta a közérdekû információkhoz való hozzáférést.
Taricenu kijelentette: egy demokratikus kormány nem hadakozik a civil társadalommal, hanem együttmûködik azzal. A jelenlegi kormányban megvan a politikai akarat, hogy a közpénzeket ne a sajtó ellenôrzésére költse, nyilatkozta, hangsúlyozva egy, a közpénzek felhasználására vontakozó szabályzó szükségességét. Úgy gondolja, hogy egy szabad, felelôs és profi sajtó az egészséges demokrácia jele, és megengedhetetlen, hogy önhatalmúlag osztogassák az állami hirdetéseket. Ez azt jelenti, hogy a közpénzeket az állampolgárok ellen használják, amit ô soha nem fog megengedni. Képviselôként, de kormányfôi minôségében jelentette ki, hogy Romániának egy átlátható és ellenôrizhetô állami publicitásra van szüksége. Ennek érdekében a civil szférával és a médiaszervezetekkel közösen munkacsoportot hoznak létre, amely kidolgoz egy, a közpénzek hatékony felhasználására vonatkozó rendszert. Reményét fejezte ki, hogy a parlament pár héten belül megszavazza az állami hirdetések pénzalapjaival való korrekt gazdálkodásról szóló törvénytervezetet. A kormány addig is rendszeresen fog tájékoztatni, hogyan használta fel ezeket a pénzalapokat. Ebben az ügyben már adatokat kért a minisztériumokról az elsô negyedévre vonatkozóan.
A továbbiakban az újságírókat ért agresszióról szólt. Kijelentette: ha egy újságírót megtámadnak és kirabolnak, az a személyi biztonság elleni agresszió. Azonban ha valakit azért vernek meg, mert újságíró, az már a demokrácia elleni támadásnak minôsíthetô. Egyik sem nézhetô el, az utóbbi a legkevésbé. Ezért a belügyminisztérium meghozza a megfelelô intézkedéseket az ilyenszerû problémák megoldására. Mint mondta, az állami intézmények és a sajtó közötti jó viszony nemzeti érdek, és ha a politikum, illetve az állami intézmények másként fognak viszonyulni a médiához, azt fogja jelezni, hogy mûködik a román demokrácia. Erre van szükség, ha 2007-ben európai útlevélre áhítozunk. Különben Európa és a történelem perifériáján maradunk, jelentette ki tegnapi politikai nyilatkozatában Calin Popescu Tariceanu kormányfô.
"Idegen entitások" vettek részt 2003-ban Románia külföldi megítélésének rontását célzó akciókban azáltal, hogy "eltúlozva mutatták be az állami gondozott gyerekek helyzetét, a korrupciót és a bürokráciát", áll a Román Hírszerzô Szolgálat 2003-as jelentésében, amelyet kedden mutattak be a képviselôházban.
Ezeket a témákat, Románia álláspontját a Nemzetközi Bírósággal, valamint az iraki válság rendezésével kapcsolatban érvként használták fel Románia mint az EU jövendô tagja hitelének rontására - áll a jelentésben. Az RHSZ 2002-es és 2003-as évre vonatkozó jelentéseit kedden hozták nyilvánosságra a képviselôházban, a titkosszolgálatot felügyelô parlamenti bizottság jelentéseivel együtt.
A 2003-as jelentés kémelhárítással kapcsolatos fejezete részletesebb, mint a 2002-esé, a dokumentum szerint az RHSZ 231 esetben tett megelôzô lépéseket.
A két jelentés szerint a titkos humán forrásokból származó információk száma a 2002-ben regisztrált 51 százalékról 2003-ban 64 százalékra nôtt, a titkos mûszaki források aránya a 2002-es 17 százalékról 2003-ban 19 százalékra emelkedett.
A nemzetbiztonságot veszélyeztetô hazai kockázatokra vonatkozó információk aránya a 2002-ben regisztrált 54 százalékról 2003-ban 53 százalékra csökkent
A jelentések szerint az RHSZ 2003-ban 4,8 százalékkal több elsôdleges információt szerzett a nemzetbiztonságot fenyegetô terrorista kockázatokról, mint 2002-ben
Mindkét jelentés szerint az ország területén jelen vannak iszlám fundamentalista, militáns palesztin, vallási és laikus, etnikai szeparatista és szélsôbaloldali terrorista szervezetek tagjai és szimpatizánsai.
Az Országos Audiovizuális Tanács (CNA) határozattervezetet fogadott el kedden, amely tiltja a totalitárius rezsimek által elkövetett bûntettek védelmezését.
A három cikkelyt tartalmazó döntés szerint "az audiovizuális mûsorokban tilos védelmezni a náci és kommunista totalitárius rendszerek által elkövetett bûntetteket és túlkapásokat, és tilos becsmérelni e rendszerek áldozatait". Az elôírások megszegését 50-500 millió lejes pénzbírsággal büntetik az audiovizuális törvény 90. cikkelye alapján. A tervezetet azt követôen dolgozták ki és fogadták el, hogy a Társadalmi Párbeszédért Csoport március 8- án jelezte, különbözô televíziókban számos esetben védelmezték a totalitárius rendszerek bûn-tetteit.
Az Országos Audiovizuális Tanács korábban több ízben szabott ki büntetéseket, mivel különbözô személyek kedvezô fényben tüntették fel a kommunizmus idején elkövetett törvénytelenségeket.
Tisztelt marosvásárhelyiek!
Magyarok mindenhonnan!
A márciusi ifjak példája nagyon fontos ma nekünk. Figyeljetek oda erre a példára! Forradalmat csinálni, világot megrengetni, szabadságot, egyenlôséget, testvériséget kivívni veszekedô nemzetnek nem lehet. Civakodó magyarok célt nem érhetnek, csakis az összefogásban van a mi erônk, csakis együtt tudunk végigmenni az úton. Ezt üzeni nekünk Petôfi Sándor vagy Kossuth Lajos, de ezt üzeni Széchenyi István és Deák Ferenc is. Lehetünk sokfélék, gondolkodhatunk sokféleképpen, de amikor itt van a pillanat, akkor össze kell fogni.
Mi, magyarok is különbözünk egymástól, külön-külön kell szembenéznünk sokszor megannyi gonddal, bajjal, nyomorúsággal itt, Erdélyben is, Magyarországon is, máshol is, de mégis egyek vagyunk. Szembefordíthat minket a politika, összeugraszthatnak a politikusok népszavazáskor vagy máskor is, elválaszthatnak minket egymástól, távol tarthatnak magyart a magyartól jog szerint, elszakíthatott minket a történelem trianoni csontfûrésze, mégis egy nemzet vagyunk. Magyar nemzet csak egy van! Ne feledjétek ezt. Ne hagyjátok, hogy összeugrasszanak titeket, ne hagyjátok, hogy magyar a magyarral viszálykodjék.
Nekünk dolgunk van itt Erdélyben. És dolgunk van az egész Kárpát-medencében. Ezt a munkát csakis közösen végezhetjük el, csakis úgy, hogy megfogjuk egymás kezét, vagy egymásnak vetjük a vállunkat.
Mi, marosvásárhelyiek nemcsak több mint 150 évvel ezelôtt, hanem alig tizenöt éve is megtapasztaltuk, miért kell összefogni. Nekünk nemcsak 1848 halottaira, nemcsak a postaréti székely vértanúkra, nemcsak az elsô és a második világháború áldozataira, hanem 1990 márciusának halottaira is emlékeznünk kell. Fel kell idéznünk Csipor Antalt, Gémes Istvánt és Kiss Zoltánt. Vissza kell gondolnunk azokra a napokra, amikor kioltották Sütô András fél szeme világát, és amikor kialudni látszott a reménység is, hogy lesz még valaha magyar felirat, magyar iskola, magyar élet Marosvásárhelyen. Hát lett! És lesz ezután is! Nehéz volt, lassan ment, nem is elég még, ami van, rosszul is élnek még nagyon sokan, de elindultunk Európa felé, és közelebb került magyar a magyarhoz.
Azért volt ez lehetséges, mert együtt voltunk, egységesek voltunk. A történelemben valahányszor össze tudtak fogni a magyarok, eredményt értek el. És valahányszor sikerült ôket megosztani, végveszélybe kerültek. Így volt Mohácsnál, így volt késôbb is számtalanszor. Ezt a leckét mi megtanultuk. Erdélyben ma egyet akar a magyar: szabadságot, egyenlôséget, testvériséget. Autonómiát! És ezt ki is fogjuk vívni.
Mennyit mondták a választások elôtt nekünk, hogy meg fogunk oszlani. Nem oszlottunk meg. Egyformán szavaztunk, mert egyformán akarjuk a magyarság felemelkedését, egész Erdély felemelkedését.
1848 szabadságharca látszólag elbukott, de mégis ennek a küzdelemnek köszönhetô, hogy késôbb az osztrák császári ház engedni kényszerült.
1990 véres marosvásárhelyi márciusa után is halotti csend borult a városra, és sok idônek kellett eltelnie, amíg ismét reménykedni kezdtek sokan. Mégis akkor dôlt el, hogy merre megy Románia, merre megy Erdély, merre megyünk mi, magyarok.
Ha gyengék lettünk volna, ha meghajtjuk a fejünket, ha engedünk az erôszaknak, akkor ma semmink sem lenne, akkor ma itt nem beszélhetnénk magyarul, nem énekelhetnénk a magyar himnuszt, nem lobogna itt a magyar zászló. Márpedig ez a mi zászlónk, ez a mi nemzeti szimbólumunk, és ez lesz holnap is, holnapután is, mindig.
A román kormány miniszterelnök-helyetteseként is mondom ezt, nemcsak az RMDSZ elnökeként. Magyarként vagyok én is, magyarként vannak társaim is ebben a kormányban. Azért, hogy saját közösségünk javára, Erdély javára cselekedhessünk. Azért, hogy legyen autópálya, legyen egyre szélesebb körû anyanyelvhasználat, legyenek erôs helyi és megyei önkormányzataink, és hogy intézményeink sorsáról mi dönthessünk.
De mindez nemcsak a mi javunkra van, hanem Románia javára is. Ha ezt az országot bevisszük az Európai Unióba, akkor bevisszük a magyarságot is. Akkor együtt leszünk Magyarországgal, együtt lesz magyar a magyarral, akkor nem lesz közöttünk határ.
Mi az elmúlt tizenöt esztendôben talpra álltunk, megerôsödtünk, önálló közösséggé váltunk. Mi ma bele tudunk szólni abba, hogy mit tesz az ország, és befolyásolni tudjuk Románia és Magyarország viszonyát. Mi nem vagyunk senki kiszolgálói, sem itt, sem odaát.
Önálló, összetartó, álmodni, tervezni, küzdeni és dolgozni tudó közösség vagyunk. A segítségre szükségünk van, az együttérzés fontos nekünk, de alapjában véve képesek vagyunk a magunk önálló döntéseit meghozni. El tudjuk dönteni, hogy kivel szövetkezünk, meg tudjuk határozni, hogy mikor mi a fontos, mit kell megvalósítani ma, és mi az, amire csak késôbb kerülhet sor. Van programunk, van elképzelésünk, felnôttünk ez alatt a tizenöt esztendô alatt. Felelôs közösség vagyunk, vigyázunk egymásra, és vigyázni fogunk ezután is. Vigyáznunk kell azokra, akik ma is szegénységben élnek. Vigyáznunk kell a nyugdíjasokra. És vigyáznunk kell a fiataljainkra, hogy itthon maradjanak, hogy itt is jövôt építhessenek maguknak. Ez a szülôföldön való megmaradás igazi programja, mert lehet sokféle szülôföld-programot kitalálni, de mindez eltörpül ahhoz képest, amit nekünk kell megvalósítani a magunk erejébôl.
Köszönjük neked, Petôfi Sándor, hogy örökül hagytad ránk a szabadság akaratát, és ezt más nemzeteknek is üzenjük, mert mi velük együtt, nem ellenükre akarunk szabadok lenni.
Köszönjük nektek, márciusi ifjak!
Köszönjük nektek, 1990 márciusának áldozatai!
Nekünk itt kell maradni Erdélyben, meg kell maradni magyarnak itt, ezen a földön, és erre ma sokkal nagyobb esélyünk van, mint az elmúlt évszázadban bármikor.
Van még munkánk, van még harcunk elegendô, de együtt képesek leszünk végigvinni azt, amit elterveztünk. Változik körülöttünk a világ, változnak azok is, akik valamikor ellenségeink voltak, nagy erô ma a Kárpát-medencei magyarság Erdélytôl Felvidékig, Szabadkától Budapestig. De csak akkor, ha nem viszálykodunk, ha egységesek vagyunk.
Tizenöt évvel ezelôtt még csak alig bontakozott errefelé a piros-fehér-zöld lobogó, még csak alig kandikált ki egyik-másik zsebbôl a kokárda.
Azóta itt is más lett a világ.
De nem magától, hanem mert mi is tettünk érte. Ezután is tennünk kell, dolgoznunk kell egymásért, segítenünk kell a legelesettebb emberen is, mert ezt ígértük, ezt vállaltuk.
Ne feledjétek ezt!
És ismétlem: ne engedjétek, hogy felelôtlen politikusok összeugrasszanak titeket!
Emlékezzetek hôseinkre, akik azért haltak meg, hogy mi élhessünk, és hogy együtt lehessünk!
Boldog ünnepet kívánok!
Marosvásárhely, 2005. március 15.
Március 15-e a magyar nemzet ünnepe. Minden magyar - határokon innen és túl - ugyanazokkal a felemelô érzésekkel éli meg a szabadság és függetlenség, a nemzeti büszkeség, az együvé tartozás ünnepét. Az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc máig ható érvénnyel figyelmeztet arra, hogy egymásra vagyunk utalva, csakis összefogással cselekedhetünk a nemzeti megújulásért, a boldogabb jövôért.
Március 15-e arra is emlékeztet, hogy nemzetünk felemelkedése más nemzetekkel együttmûködésben, az egymás iránti kölcsönös megértés és tisztelet szellemében valósulhat meg.
A hazafiság mai programja a felelôsség programja. A nemzet felemelése valamennyiünk bölcsességgel és türelemmel épített közös akaratán nyugodhat.
A Magyar Köztársaság kormánya felelôsséget érez azért, hogy a nemzet tagjai méltósággal és egyenlô esélyekkel teljes életet élhessenek a szülôföldjükön. A "Nemzeti Felelôsség" programja és a hozzá kapcsolódó "Szülôföld" program a nyelvüket, történelmüket és hagyományaikat, nemzeti identitásukat büszkén ôrzô magyar emberek és magyar közösségek anyagi és szellemi gyarapodását kívánja segíteni. A szülôföldön való boldogulás akkor válik teljessé, ha az ott élôk maguk dönthetnek a sorsukat meghatározó kérdésekrôl.
A XX. század megpróbáltatásai után újult alkotóerôvel, derûlátással tekinthetünk elôre. Az Európai Unió keretei között elérhetjük közös álmunkat, a magyar nemzet határokon átívelô újraegyesülését.
Legyen hát március idusa a nemzeti emlékezet és a nemzeti büszkeség napján túl a magyar nemzet minden tagját felemelô közös ünnep! Ennek jegyében kívánok minden határon túli magyar testvérünknek cselekvô együttmûködést és nemzeti felemelkedésünkbe vetett erôs hitet!
Budapest, 2005. március
A magam és Románia kormánya nevében köszöntöm az ország minden magyar nemzetiségû állampolgárát március 15-én, azon az ünnepen, amely rendkívüli jelentôséggel bír az egész magyar közösség számára. 1848 történelmi pillanat, az Európának ebben a részében élô népek számára egy új idôszak kezdetét jelentette. Magyaroknak és románoknak egyaránt fontos lépés volt 1848 a modern nemzetté válás útján, a késôbbi európai liberális demokráciák eszmei megalapozásában.
A mai ünnep egyben jó alkalom arra, hogy a jövôbe tekintsünk. Alig két esztendô múlva valamennyien egy egységes Európában fogunk élni és európai állampolgárok leszünk. Nemzetiségtôl függetlenül. Románok, magyarok, franciák, olaszok vagy bolgárok, valamennyien egy közös értékeken alapuló szabad földrészen fogunk élni, a tolerancia, sokszínûség és kölcsönös tisztelet jegyében.
Így kell ma értelmezni a román-magyar viszonyt. Kapcsolatainkat ugyanaz a kiegyensúlyozottság jellemzi, mint bármely európai országot, ahol a kisebbségek jogait teljes mértékben tiszteletben tartják.
Szeretném biztosítani Önöket, hogy az általam vezetett kormány a kisebbségek jogainak garantálását nem pusztán vállalt feladatnak, hanem kormányzási alapelvnek tekinti. Romániában él egy román nemzetiségû, román állampolgárokból álló többség, és velük együtt élnek nemzeti kisebbségek. De a legfontosabb az, hogy valamennyien román állampolgárok, akik egyenlô jogokat élveznek, és a mi kormányunk által képviselt román állam tiszteletben tartja a jogaikat. Következésképpen szó sem lehet arról, hogy akár a magyarok, akár más nemzeti közösségek tagjai másodrangú állampolgárok legyenek. Ôk ennek az országnak az állampolgárai, akiknek joguk van nemzeti és kulturális identitásuk megôrzéséhez, a többségnek és a hatóságoknak pedig kötelességük ezeket a jogokat tiszteletben tartani. Az általam vezetett kormány célul tûzte ki, hogy a lehetô legrövidebb idôn belül elfogadja a kisebbségi törvényt, illetve azt, hogy Románia európai uniós integrációja érdekében vállalt kötelezettségek tiszteletben tartása érdekében kibôvítse a jogi keretet azért, hogy valamennyi kisebbséghez tartozó állampolgár számára teljes körû lehetôséget biztosítson a kultúra, anyanyelv, vallás, oktatás és a közélet terén.
A Romániai Magyar Demokarata Szövetség képviselôinek jelenléte a kormányban további biztosíték arra, hogy teljesítjük vállalásainkat. Mi több, az RMDSZ-szel megkötött kormányzati partnerség hatékonyságát bizonyítja az is, hogy nemcsak a magyar kisebbség érdekeit érintô kérdésekben, hanem Románia általános kérdéseiben is jó az együttmûködés. Ezúton szeretném Önöket emlékeztetni az RMDSZ jelentôs szerepére a kormányprogram gazdasági, szociális, és természetesen etnikumközi kapcsolatokra vonatkozó fejezeteinek kidolgozásában. Az RMDSZ által jelölt tisztségviselôk az egész román társadalmat érintô fontos területeken tevékenykednek. Ez egyrészt a magyar kisebbség képviselôinek jelentôs szerepét tanúsítja a közigazgatásban. Másrészt azt, hogy az RMDSZ tisztségviselôire hárul olyan feladatok ellátása is, amelyek túllépnek a nemzeti jellegen, és a társadalom egészének fejlôdését célozzák.
Számítunk az RMDSZ partnerségére legfontosabb célkitûzésünk, az európai integráció megvalósításában. Minden bizonnyal ez az a pont, amelyben a többség és valamennyi romániai nemzeti kisebbség érdekei találkoznak. Ezúton szeretném megköszönni a központi és helyi közigazgatási intézményekben tevékenykedô RMDSZ-es tisztségviselôknek az eddigi erôfeszítéseit.
Kívánok Önöknek örömteljes ünnepet ezen a napon, amely a történelmi múltat jelképezi, és kérem, tekintsenek ugyanakkor bizakodva a jövôbe. Ez a jövô valamennyiünk számára egy olyan Európát jelent, ahol tulajdonképpen csak kisebbségek lesznek és csak mindannyian európai állampolgárok leszünk. Ebbôl a szemszögbôl kell különbözôségünket értelmezni: nem elválaszt, hanem közelít egymáshoz. Noha különbözik nemzetiségünk és kultúránk, ez nem jelenti azt, hogy nem egészítjük ki egymást. Van egy közös tervünk, az egyesült Európa, amelynek megvalósításához minden nemzet, minden "kisebbség" hozzájárul.
Mi, marosvásárhelyiek nem csak több mint 150 évvel ezelôtt, hanem alig tizenöt éve is megtapasztaltuk, miért kell összefogni. Nekünk nem csak 1848 halottaira, nem csak a postaréti székely vértanúkra, nem csak az elsô és a második világháború áldozataira, hanem 1990 máciusának halottaira is emlékeznünk kell, mondta az RMDSZ szövetségi elnöke tegnap délután a marosvásárhelyi Postaréten, a Székely Vértanúk emlékmûvénél, közel tízezer ember elôtt, akik jelen akartak lenni a magyarság közös ünnepén, március 15- én, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékére szervezett megemlékezésen.
Civakodó magyarok célt nem érhetnek, csakis az összefogásban van a mi erônk, csakis együtt tudunk végigmenni az úton, hangsúlyozta ünnepi beszédében Markó Béla államminiszter, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke. Arra figyelmeztetett, hogy szembefordíthatja a magyarokat a politika, összeugraszthatnak népszavazáskor a politikusok, elválaszthatnak egymástól, távol tarthatnak magyart magyartól jog szerint, elszakíthat bennünket a történelem trianoni csontfûrésze, mégis egy nemzet vagyunk.
A történelemben valahányszor össze tudtak fogni a magyarok, eredményt értek el, és valahányszor sikerült megosztani ôket, veszélybe kerültek, jelentette ki. Majd még egyszer felhívta a figyelmet: ne engedjétek, hogy felelôtlen politikusok összeugrasszanak titeket! Nekünk itt kell maradni Erdélyben, meg kell maradni magyarnak itt, ezen a földön, és erre ma sokkal nagyobb esélyünk van, mint az elmúlt évszázadban bármikor. Emlékezzetek hôseinkre, akik azért haltak meg, hogy mi élhessünk, és hogy együtt élhessünk!- tette hozzá az RMDSZ szövetségi elnöke.
Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök üdvözletét Burkhardt Árpád alprefektus tolmácsolta. A kormányfô, miután a kormány nevében köszöntötte az ország "minden magyar nemzetiségû állampolgárát", egyebek között arról biztosította a romániai magyarságot, hogy az általa vezetett kormány a kisebbségek jogainak garantálását nem pusztán vállalt feladatnak, hanem kormányzási alapelvnek tekinti. Arra szólított fel, hogy bizakodva tekintsünk a jövôbe, amely mindannyiunk számára egy olyan Európát jelent, ahol tulajdonképpen csak kisebbségek lesznek, és mindannyian európai állampolgárok leszünk.
Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök üzenetében, amelyet Terényi János Magyarország bukaresti nagykövete olvasott fel, kijelentette: március 15. arra is emlékeztet, hogy nemzetünk felemelkedése más nemzetekkel együttmûködésben, az egymás iránti kölcsönös megértés és tisztelet szellemében valósulhat meg. Mint mondta, a magyar kormány felelôsséget érez azért, hogy "a nemzet tagjai méltósággal és egyenlô esélyekkel teljes életet élhessenek a szülôföldjükön". A tömeg füttykoncerttel, "áruló", "nem kell Gyurcsány" felkiáltásokkal, pfujozással fogadta a magyar miniszterelnök üzenetét.
Kelemen Atilla, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke azt hangsúlyozta, a magyar nemzet nem engedheti meg magának azt, amit az utóbbi idôben tapasztalt: hogy a nemzetféltés csupán két napra, március 15-ére és október 6-ára szorítkozzon. A magyarság nem magyarkodást jelent, figyelmeztetett az RMDSZ megyei elnöke. Értsük meg 1100 év üzenetét: mindennap féltsük a nemzetet és akarjuk, hogy tovább éljen. Végül megköszönte a marosvásárhelyieknek, hogy oly sokan eljöttek és együtt voltak a megemlékezésen.
A rendezvényen felléptek Kilyén Ilka és Györffy András, a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat mûvészei, a marosvásárhelyi református egyházak egyesített kórusa, Csíky Ágnes vezényletével, Kovács Ferenc, a Bolyai Farkas líceum diákja.
Az ünnepi megemlékezés koszorúzással ért véget.
Jó tudni, hogy összetartozunk, fôleg itt, Erdélyben - hangoztatta beszédében Bárczi Gyôzô, Marosvásárhely alpolgármestere a Teleki ház elôtt, március 15-én 12 órától tartott ünnepi megemlékezésen, amelyen dalcsokrok kíséretében a vártemplom gyülekezetének, a városi tanács, a polgármesteri hivatal, a Bernády György Alapítvány, az RMDSZ megyei és városi szervezeteinek képviselôi elhelyezték kegyeletük jeléül koszorúikat.
Nemzetünk legnagyobb ünnepének százötvenhetedik évfordulóján sem kíván egyebet a magyar, mint békét, szabadságot és egyetértést, akárcsak az 1848-49-es szabadságharc idején. Egyenként érhetnek kudarcok - hangsúlyozta Bárczi Gyôzô, de együtt a lehetetlennek látszó is lehetôvé válik. Jó így együtt ünnepelni, együtt küzdeni a mindennapokkal, hiszen magyarnak lenni ma sem könnyû. Bárczi Gyôzô az erkölcs globalizációját emelte ki, ami kívánatos, hiszen azt jelenti, hogy felelünk egymásért. A tizenkilencedik század tudta ezt, voltak megszállott szabadságharcosok, akik számára a szabadság egy volt a világszabadsággal. Nekünk, a huszonegyedik században abban kell bíznunk, hogy megtaláljuk a szabadságharc romantikáját, lelkesültségét, emberszeretetét. Egy olyan világban kell reménykednünk, amely egyenlô emberek egymás iránti szeretetére, egyenlô nemzetek egymás iránti felelôsségére épül. Azok a hôsök, akikre ma emlékezünk, minden szabad nép hôsei - fejtette ki beszéde végén az alpolgármester.
A koszorúzással egybekötött ünnepi mûsor keretében Orbán Ágnes karvezetô irányításával a marosszent-györgyi Török János Általános Iskola Csengôhangok nevû kórusa elénekelte a Magyar ének, Könyörgés címû dalokat, illetve a Kossuth- nóták közül is válogattak.
Fél kettôkor kezdôdött a március 15-i rendezvény a Kossuth utcai Petôfi-szobornál. Ezúttal a marosszentgyörgyi általános iskola kórusa nyitotta az ünnepséget, majd Csegzi Sándor, Marosvásárhely alpolgármestere mondott beszédet. Ezután újra kórusmûveket és szavalatokat hallhattunk a kisiskolások elôadásában, majd a szobor megkoszorúzásának lehettünk tanúi.
Délután fél háromtól, a pedagógusszövetség szervezte ünnepség a Szózat eléneklésével kezdôdött, majd Ötvös József vártemplomi lelkész, a Marosi Egyházmegye esperese mondott beszédet. Ezután Székely Emese, a Marosvásárhelyi Református Kollégium igazgatója szólt az egybegyûltekhez, a fiatalságot pedig Kali István egyetemi hallgató szólította meg. A Kossuth-utcai ünnepséget szavalatok, valamint a Marosvásárhelyi Református Kollégium kórusának mûsora zárta, stílusosan, Kossuth- nótákkal.
Megyénkben a megemlékezések már vasárnaptól megkezdôdtek. Több helységben az iskolák, az egyház, a helyi és megyei RMDSz szervezte az ünnepi eseménysorozatot. Így Vámosgálfalván Vásárhelyi János iskolaigazgató, Keszegh András ref. lelkész, Vásárhelyi Ferenc helyi RMDSz elnök, Hidi Piroska óvónô és Balog Elemér elôadása tette emlékezetessé a rendezvényt. Dicsô- szentmárton és Gógánváralja díszmeghívottjai dr. Kelemen Attila megyei RMDSz-elnök és Brassai Zsombor ügyvezetô elnök voltak. A Magyar Házban szervezett megemlékezésen a helyi mûkedvelô csoport és gyermek táncegyüttes mellett fellépett a hajdúszoboszlói tánccsoport is.
A szovátaiak három napon keresztül emlékeztek: vasárnap Illyésmezôn és Szakadátban a "templom és iskola" szellemében, hétfôn a Domokos Kázmér Mûvelôdési Otthonban ünnepeltek a szovátai iskolások, kedden a délelôtti istentiszteleteket az 1848-as emlékkopjafa koszorúzási ünnepsége követte. A szovátai rendezvénysorozat különlegessége a Petôfi- és Balcescu-szobrok megkoszorúzása mellett a lovas bandériumos és a parajdi fúvós zenekar által kísért felvonulás a fürdôtelepre, valamint az esti Petôfi-negyedbeli tûzijáték, amely Szikszó testvérváros immár hagyományos ajándéka.
A segesvári 15-i megemlékezés is háromfelvonásos volt: a Petôfi-szobornál Gál Barna mondott ünnepi beszédet, díszmeghívottak Jakab István államtitkár és Veress Ádám megyei tanácsos voltak, az Ispán-kútnál a buni református lelkész emlékeztetett , a fehéregyházi Múzeumkertben a Petôfi Egyesület alelnöke, Nagy Judit és Gál Barna beszéltek az emléknap jelentôségérôl.
Marosludason délelôtt a ludastelepi Petôfi Sándor Általános Iskola rendezett emlékmûsort, délután a mûvelôdési házban léptek színpadra a helyi iskolások, a református egyház vegyes kara, a Hajdina néptánccsoport, beszédet mondott Ambrus Vilmos róm. kat. fôesperes, Czirmai Levente református lelkész, valamint Szekeres Adél tanárnô.
A koronkai iskolások a Pap István kántor- zenetanár által összeállított Rendületlenül címû elôadással tisztelegtek iskolában és templomban egyaránt az 1848-as forradalom és szabadságharc emléke elôtt.
A világ vezetô cement- és betongyártója, valamint kavics- és homokkitermelôje, a svájci Holcim romániai terjeszkedése folyamatában az idén Marosvásárhelyre is eljut. A világ több mint hetven országában, minden földrészén jelen lévô cég 130-nál több cementgyárral, 750- nél több betonállomással, 50.000-et meghaladó alkalmazottal rendelkezik. Romániában 1997 óta van jelen, amikor megvásárolta a tordai cementgyárat. Azóta terjeszkedése folyamatos volt, 2004-ben 70 millió eurót ruházott be az országban, Élesden felavatták az ország legmodernebb cementgyártó berendezését.
A Holcim Romániában - három cementgyár mellett - 12 betonkeverô állomással és három kavicskitermelôvel rendelkezik. A betonállomások közül nyolcat környezetkímélô technológiával láttak el. A romániai alkalmazottak száma 1400 fô. A következô környezetkímélô betonállomást Marosvásárhelyen létesítik az idén. Az 1,5 millió eurót felemésztô beruházás a legmodernebb technológiával készül. A platform kiválasztásakor (a Baneasa utcában) azt is figyelembe vették, hogy a cement- és betonszállító nehézforgalom elkerülje a várost. Egy környezetkímélô betonállomás munkafolyamatai teljesen automatizáltak, a technológia minimálisra csökkenti a porkibocsátást és zajszennyezést, s lehetôvé teszi a visszamaradó anyag újrahasznosítását.
Mircea Tusinean, a Holcim Romania képviselôje elmondta, hogy a várost az építôipar lendületes fejlôdése miatt választották, s úgy vélik, a betonállomással a környék építôinek minôségi építôanyag iránti keresletét elégíthetik ki. Az automatizált technológia ugyanis, a legjobb minôségû adalékanyagoknak is köszönhetôen, állandó betonminôséget biztosít.
(bálint)
A településfejlesztések finanszírozása
Ana Maria Mihaescu az International Finance Corporation romániai képviselôje. Az IFC olyan kormányok által létrehozott nemzetközi pénzintézet, amely a világ legnagyobb magánkezdeményezési finanszírozója. 175 kormány a tagja, 1991 óta Románia is. A Banii Nostri konferencián Ana Maria Mihaescu kifejtette: nagy esélyt lát arra, hogy Maros megyében a helyhatóságokkal közösen közösségi- magánpartneri rendszerû programok finanszírozásában vegyenek részt, sôt, megemlítette, hogy két konkrét esetben már elôrelépések is történtek.
- Ha például valahol három országútszakaszt kell építeni, és fel kell újítani négy településen a csatornázási rendszert, ám nem áll a helyhatóság rendelkezésére az ehhez szükséges készpénz, illetve nincs lehetôség az elvégzett munkák kifizetésének garantálására, az IFC-vel közösen egy olyan konstrukciót hozunk létre - felhasználva a haszonélvezô települések és a megyei tanács költségvetését -, amely kötvénykibocsátás vagy hitelfelvétel útján biztosítja a munkálathoz szükséges összeget. Ebben a konstrukcióban az IFC a terv legalább 25%- át finanszírozni tudja, vagy garantálhatja a hitelként felvett összeget. Az IFC garanciája pedig olyan háttér, ami biztosítja a hitelezô bizalmát, hogy a pénzét nem veszíti el. Nos, amennyiben egy kötvénykibocsátást jegyezni fognak az értékpapírpiacon, annak minôsítése BB- ról A-ra vagy AA-ra módosulhat, csupán az IFC garanciája következtében. Mindez arra ösztönözheti a nemzetközi befektetôket, akik a lej vagy euró övezetben érdekeltek, hogy vásároljanak a kötvényekbôl.
- Melyek azok a feltételek, amelyek mellett az IFC részt vállal ebben a konstrukcióban?
- Az elsô, hogy egy jól átlátható, pontos célkitûzésû terv legyen, a mögötte álló átlátható készpénzáramlással. Ugyanakkor az érdekelt települések és a megyei tanács költségveté-sében pontosan szerepelnie kell a visszafizetésre elkülönített összegnek. Erre azért van szükség, mert az IFC semmiféle egyéb tárgyi garanciát nem igényel.
- Van egy elkülönített összeg Románia számára?
- Nincs, az IFC 200 millió eurós alapjáért Románia gyakorlatilag az egész világgal versenyez, aki tehát a legjobb projekteket mutatja be, az fér hozzá ehhez a pénzhez. Eddig a legsikeresebb produktumunk a johannesburgi (Dél-Afrika) kötvénykibocsátás volt. A belföldi A minôsítés az IFC garanciája nyomán nemzetközi A minôsítéssé alakult, s a johannesburgi önkormányzat 1 százalékpontot nyert ennek következtében a kifizetendô kamatokon. Jelenleg Romániában, az európai uniós csatlakozás elôtt a leglátványosabb fejlesztési lehetôség a helyhatóságok kezében van. Egy közösségi beruházás ugyanis azonnali hatással van a lakosság életszínvonalára, s ugyanakkor a közösséget is megerôsíti, ami legalább olyan fontos, mint a kölcsön visszafizetése. Az IFC ugyanis egyrészt pénzügyi szervként a befektetés megtérülésében érdekelt, ám ugyanakkor kormányzati szempontokat is követ.
- Melyek azok a konkrét beruházások, amelyekben az IFC Maros megyében részt vesz?
- Sajnos, nem tárhatom fel konkrétan, melyekrôl van szó, de tárgyalásokat folytatunk különbözô beruházókkal. Közvetett módon azonban már vannak projektjeink Maros megyében azoknak a beruházási alapoknak a révén, amelyekben részvényesek vagyunk.
Bálint Zsombor
A Nemzeti Bank vasárnap 14,50 százalékra csökkentette az irányadó, letéti kamatát 15,75 százalékról.
A csökkentést, mint az utóbbi idôben mindig, ismét a lassuló inflációval indokolták. Elôzôleg február 10-én volt utoljára kamatcsökkentés, akkor 0,75 százalékpontos. Romániában a tizenkét havi infláció, részben a lej felértékelôdésének és a saját olajtermelésnek is köszönhetôen, tavaly kétszámjegyû ütemekrôl decemberre 9,3 százalékosra lassult, majd januárban és februárban egyformán 8,9-8,9 százalékos volt, de a havi infláció februárban 0,6 százalékra csökkent a januári 0,8 százalékról. A kormány célja tavaly év végére 9 százalék volt a tizenkét havi inflációnál. 2003 végén 14,1 százaléknál tartottak.
Elemzôk szerint a román központi banknak a további esetleges csökkentések kiszámításához nagy gondosságra lesz szüksége. A 2007-re tervezett EU- csatlakozásra készülve és a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) egyetértésben, június végéig felszabadítják, konvertibilissé teszik a tôkeszámlát is, külföldiek is elhelyezhetnek lejbetéteket, illetve vásárolhatják a lejben jegyzett közadósságot és pénzpiaci eszközöket, érthetô hát, hogy mihamarabb csökkenteni kellene a kamatot, már csak a lej túl gyors felértékelôdését megelôzendô.
Sokrendbéli beruházást igényelnek az EU- követelmények
A múlt hónapban a prefektúra kezdeményezésére a köz- és állategészségügyi hatóságok ellenôrizték megyénkben a tejfeldolgozó üzemeket, ahol elsôsorban a higiéniai körülményeket és szabályok betartását vizsgálták. 22 egység közül 9-nek idôszakosan beszüntették a mûködését. Ezek között volt az abafáji Apalina Cascaval Kft. is. Arra voltunk kíváncsiak, hogy az eltelt idôszakban sikerült-e kiigazítani az ellenôrök által észlelt hibákat.
A kisüzemet Vajda Jenô a feleségével vezeti. Bár már nagyon rég a szakmában dolgozik, a céget 1997 óta mûködteti. Korábban volt még egy társa, de üzleti okok miatt elváltak, s így most csak ô a tulajdonosa annak a vállalkozásnak, amely 11 alkalmazottat foglalkoztat. Átlagban havonta 60.000 liter tejet dolgoznak fel, amelyet toldalagi, pókai és erdôszakáli begyûjtôktôl szállítanak az abafáji üzemhez, ahol Rucar, Dalia típusú sajtot és tejfölt készítenek. A vállalkozás nyereséges ugyan, nem panaszkodnak, csak az a gond, hogy nyáron a túltermelés miatt olcsóbban kell eladni a terméket. A téli bevételek kompenzálják a nyári veszteséget, s így sikerül egyensúlyban tartani a céget. Termékeiket nagykereskedôknek adják el, akik aztán az ország minden részébe szállítják. Ami a mûszaki fejlettséget illeti, a cégnél elégedettek a berendezésekkel, ami gondot okoz, az a környezetvédelmi elôírások betartása. A szennyvizet ülepítôbe vezetik, onnan szerzôdés alapján a közüzem szivattyús autóval szállítja el. Az EU-s elôírásoknak megfelelôen azonban saját szennyvíztisztító berendezést kell szereljenek. Ennek azonban egyetlen akadálya van. Abafáján még nem építették ki a városi lefolyó-hálózatot, így a követelmények valahogy megelôzték a lehetôségeket. Hasonlóképpen a begyûjtôpontokat is el kell látni tisztítókkal. A vállalkozó kiszámította: összesen 60.000 eurós beruházásra lenne szüksége. Az ellenôrzést követôen meszelniük kellett, s az egyik berendezésre pedált szerelniük, mert a normák szerint nem lehet kézzel végezni a mûveletet. A gazda azonban tisztában van, hogy nem ezek az apróságok jelenthetik majd a nagy vizsgatételt az EU-s piaccal szemben.
(vagy)
Osztrák vállalkozó Vármezôn
Külföldi kézbe került a vármezôi volt fafeldolgozó üzem. Rudolf Fahrenberger osztrák vállalkozó 2000-ben jelentôs beruházás nyomán újjáélesztette az üzemet, egyelôre 23 munkahelyet biztosított. Az ott gyártott faárut a hazai piacon értékesítik. Mivel az árak alacsonyak, keresett termékek. Arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen gazdasági, pénzügyi meggondolásokból indította vállalkozását, és miért éppen Vármezôn? A tolmács szerepét Kiss László, a cég egyik alkalmazottja vállalta.
R. Fahrenberger 1996-ban hozta létre vállalkozását Romániában. A hatóságok bürokratikus viselkedése arra késztette, hogy felfüggessze a termelést. Idôközben felfedezte Vármezôt, az elhagyott fafeldolgozó gyárat. Megtudta azt is, hogy sokan maradtak munka nélkül. Számításokat végzett, miután vállalkozását 2000-ban Vármezôre költöztette.
A beruházásokról érdeklôdve Rudolf Fahrenberger elmondta, hogy a vármezôi egység épületeinek felújítására 220.000, a korszerû gépek beszerzésére is 220.000 eurót költött. Az összberuházás értéke meghaladta az 500.000 eurót. A területet bérli. Milyen kockázatokat vállalt? A területet is meg akarta vásárolni, de a Romsilva helyi erdôgondnoksága a mai napig is a sajátjának tekinti. A Romsilva elsô fokon megnyerte a pert, az osztrák vállalkozó viszont újraindította. A mai napig perben van az osztrák vállalkozó és a helyi erdôgondnokság. Emellett még a mai napig sem tudja, hogy kinek fizeti a területért a bért, mert az közigazgatásilag a nyárádremetei polgármesteri hivatalhoz tartozik. A hathektáros terület évi bére 1.500 euró.
Kérdésünkre, hogy vállalja a veszteséget, vagy Vármezôrôl is áthelyezi a vállalkozást más településre, ez volt a válasz: - fenntartom vállalkozásomat, attól függetlenül, hogy Románia 2007-ben EU-tag lesz-e vagy sem. A beruházott pénzt ha nem is kapom vissza, tovább termelek. Ausztriában is mûködik egy vállalkozásom. Az itt beruházott pénz nem kurtítja meg vagyonomat, de azt el kell mondanom, hogy kölcsönt vettem fel, ugyanis az itteni beruházásokat folytatom, amelyek számításaim szerint majd visszafordítják az ide befektetett pénzt.
Kilyén Attila
Lassan járj, tovább érsz! A régi mondás hatványozottan érvényes a gépjármûvezetôk esetében, csakhogy a közúti balesetek mindennapos hírei éppen azt bizonyítják: az óvatosság a volán mögé ülôk nagy részének nem erénye. A tragédiák az EU közlekedési bizottságát is cselekvésre késztetik.
Az EU közlekedésbiztonsági szekciója a közúti jármûvek sebességének korlátozását, pontosabban a maximális sebességnek az út- és idôjárási viszonyokhoz igazodó, szigorúbb betartatását javasolja a tagországoknak. Az indok nyilvánvaló: döbbenetesen sok a halálos áldozattal járó közúti baleset, s ezek legfôbb oka a túlságosan nagy sebességû közlekedés. Ez szaporítja a különösen súlyos végû frontális ütközéseket is, amelyek leggyakrabban akkor következnek be, amikor a már amúgy is túl gyorsan haladó kocsit tovább gyorsítják az elôzéshez.
Az elmúlt hetek tragikus közúti baleseteiben (átsodródó, az útról lecsúszó, néha egész családok életét követelô frontális ütközések, tucatjával egymásba csúszó, az intézkedô rendôröket és mentôket is elsodró jármûvek eseteiben) ugyancsak alapvetô okként szerepelt legalább az egyik jármû túlzott sebessége.
A német közlekedési miniszter már a hetvenes években elrendelte, hogy az utakon a gépjármûvek maximális sebessége ne lépje túl a 100 km/órát, ám e rendelkezést gyorsan vissza is vonták, az autógyártók, -kereskedôk, és az autószerelôk elementáris erejû tiltakozása miatt. A gyárak a termelés leállításával, a többiek sok millió ágazati munkás és alkalmazott azonnali állásvesztésével fenyegetôztek. Hiszen akkor már a személyautókkal és kamionokkal elérhetô csúcssebesség átlaga 140 km/óra körül alakult, jónéhány luxuskocsit pedig 240-re is felgyorsíthatott vezetôje. A tiltakozók, attól tartva, hogy a vevôknek nem kellenek majd a feleslegesen gyors kocsik, legalábbis nem az akkori árakért, megfúrták az életvédô rendelet bevezetését.
Akkoriban nem voltak megfelelô technikai eszközök a nyilvánvalóan gyorsan hajtók rendszeres lefülelésére, megbüntetésére, ma már azonban van mód a gyorshajtás automatikus ellenôrzésére, sôt a meggátlására is. A radarmérés csak egy a számos lehetôség közül.
A teherautókon például ma már kötelezô az üzemmód-regisztráló, az úgynevezett "fekete doboz" használata, amibôl késôbb is megállapíthatók a jármûre és rakományára vonatkozó tények, s a forgalmi adatokat - köztük a pillanatnyi sebességet - is regisztrálja a berendezés. Ezt a szerkezetet, egyszerûbb változatban, a személykocsikba is be lehet szerelni, - bizonyára jelentôs lenne a visszatartó szerepe, vélik a szakemberek. Korszerûbb azonban a már mind több személyautóba beszerelt, térképes képernyôvel mûködô GPS (Global Positioning System=mûholdas helyzetmegállapító) rendszernek egy automatikus sebességkorlátozóval kombinálása. Ha a térképes kijelzôt használó kocsi sebességkorlátozó táblához-jelzéshez ér, a szerkezet automatikusan a megengedett szintig csökkenti a jármû sebességét.
A rendszer kísérleti jelleggel már jól mûködik, általános elterjedésére azonban egyelôre nem lehet számítani. A drágasága mellett a sebesség megszállottjai máris számtalan hibáját emlegetik. Például: vészhelyzetben, amibôl csak hirtelen túlgyorsítással lehet kimenekülni, megakadályozza a mûveletet. (Ezt elkerülendô, módosítottak rajta. Most már egy túlgyorsítást még nem gátol meg, ám a következôt csak bizonyos idô elteltével teszi ismét lehetôvé).
A gyors és drága kocsikat készítô- eladó ágazat persze máris könyvtárnyi számítást terjesztett az EU-bizottság elé, amelyekkel egyértelmûen igazolni próbálják, hogy a maximális sebesség 100 km/órára korlátozása következtében Európa úthálózata pillanatok alatt bedugulna. -szûcs-
Most, hogy a megyei tanács által pártolt kerülôút egyre közelebb kerül a megvalósuláshoz, ez "kifogja a szelet" a marosvásárhelyi Somostetôt átvágó út tervezetébôl. Érdekes megvizsgálni ez utóbbi elôzményeit és mozgatórugóit.
A városvezetés éveken keresztül hagyta elburjánzani a forgalmi összevisszaságot, a rendetlen parkolást, kevésbé foglalkozott jelzôlámpák telepítésével, forgalmi egyirányúsítással, a felgyûlt lakossági elégedetlenséget pedig megtoldotta a tavaly egy félrevezetô kampánnyal egy olyan beruházás kierôszakolására, amely azután nem javított volna a városközponti állapotokon, de egy érdekcsoportnak építkezési területet nyitott volna.
Hogy valami bûzlik ezen (az igazságot) elkerülô út erôltetése körül, látszik abból is, hogy a legfôbb pártolója rágalmazta és megpróbálta lejáratni az út ellenzôit, ugyanakkor mindmáig kerüli a nyilvános véleményütköztetést velük - tudja azt nagyon jól, hogy egy közvetlen vitában a hazugság, a populizmus, a demagógia egykettôre leleplezôdik.
A tévéképernyôkrôl egyoldalú információ ömlött a nézôre: mindig csakis a polgármesteri hivatal képviselôi szerepeltek félórás-órás mûsorokban, soha nem voltak meghíva tévémûsorba az utat ellenzôk, élô vitába még annyira sem, nem ismerhetett a közönség más véleményeket, legfeljebb rövid hír formájában, és az is csak letromfolva a hivatalos véleménnyel.
A tavalyi márciusi nyilvános vitán sem adtak világos választ néhány feltett kényes kérdésre: például, mekkora belsô forgalom használná azt az utat, nem válaszoltak az utólagos építkezések okozta további erdôpusztulás aggályaira. Az azt megelôzô kampányban hamis - a dokumentációtól különbözô - útvonalat ábrázoltak és az út belsô forgalmi hasznosságát nem tudták számszerûen megindokolni. Hivatkoznak ugyan a lakóövezet terjeszkedésére, de az épülô Orizontului negyedbe azon kategória költözik majd ki - száz-kétszáz család -, amelynek nem gond a havi néhány liter plusz benzinköltség és amely már most is autóval közlekedik a városban.
Az elmúlt ôsszel leadott úgymond jobbított tervváltozat pontosan ugyanarról az útvonalról szól, papíron kedvezôbbnek beállított környezetkárosítási mutatókkal és annyival kevesebb kivágandó erdôvel, amihez már nem kell minisztériumi, hanem csak helyi hivatali jóváhagyás. Ugyanezen tervezet a forgalmi megindoklásban nem vesz tudomást a megyei tanács útváltozatának megépítésérôl, amely tágasabb kanyarokkal és enyhébb emelkedôkkel, messzebb a várostól elvezeti az átmenôforgalmat. Továbbá semmilyen szám nem utal benne arra, mennyire használná majd a belsô forgalom ezt az utat a Somostetôn. Sejthetô, miért: túl messze van a központtól ahhoz, hogy számottevô haszna legyen.
A kritikusan gondolkodó polgárnak mindez gyanús kellene legyen: az út egyéb célt szolgálna, mint amit pártolói hangoztatnak.
Egyébként a forgalom zsúfoltságáért felelôs mindenki, aki - ha kell, ha nem - autón intézi dolgait a városon belül. Ez a leghelypazarlóbb közlekedési mód. Továbbá felelôs a városvezetés a közúti rendôrséggel együtt, akik nem tartatják be kellôképpen a forgalmi fegyelmet, eltûrik a szabályszegô megállást és várakozást, amely szûkíti az utak áteresztôképességét. Gondolok itt elsôsorban a fôtérre: a járdaszegélyhez igazodás helyett ferdén parkolnak be még a hosszú haszonjármûvek is, ezáltal jó fél sávnyit elvesznek a megmaradó kettôbôl. Történik pedig mindez az illetékes hatóságok szeme láttára, nap mint nap. Mintha nem enyhíteni akarnák a zsúfoltság problémáját, hanem eltûrni és pénzt csinálni belôle: több parkolási díjat beszedni és ürügyet teremteni egy grandomániás beruházásra.
Felelôs a városvezetés azért, mert nem igazán ösztönzik a helytakarékos közlekedési módokat: a kerékpározást, a civilizált tömegközlekedést, a gyaloglást. Busszal, kisbusszal járni megalázónak számít és drága, kerékpározni pedig balesetveszélyes, fôképpen a motorizált arrogancia vagy figyelmetlenség miatt.
A forgalmi zsúfoltság enyhítésére nem egy összekötô út az egyetlen megoldás, ahogyan hívei hangoztatják. Lehet például utcákat egyirányúsítani: a Papiu Ilariant, a volt Kálvária utcát. Lehetne további keresztezôdéseket ellátni jelzôlámpákkal és ezeket rendszerbe kapcsolni. A fôtér áteresztôképességét pedig nem az autók javára kellene növelni, hanem a helytakarékos szállítás: a tömegközlekedés és a kerékpározás javára. Ha a Rózsák tere két oldalán meglevô parkolási lehetôséget megszüntetik, helyette egy kizárólag tömegközlekedési jármûveknek és kerékpároknak fenntartott sáv létesülhetne, ahol a rohammentô-szolgálat autói is haladhatnak szükség esetén. Van ilyenre példa Kolozsváron.
Összefoglalva, ott van a forgalomszervezés lehetôsége, amely sokkal kevesebbe kerülne a városnak, ezt tudják az illetékesek is. Amelybôl viszont nem fog valamely útépítô cég zsíros üzlethez jutni mindannyiunk zsebébôl, ingatlanberuházók pedig nem fognak tudni építtetni egy nagyon kellemes zónában, mint amilyen a Somostetô. Hanem "csak" egyszerûen nyugodtabbá és elviselhetôbbé válna a városi közlekedés.
Varga István
Pro Biciclo Urbo környezet- és természetvédelmi egyesület
Autók és egyebek
Amint elôzô cikkünkben leírtuk, az Enciclopedia României címû könyv azt állította, hogy Bukarest a földkerekség elsô olyan városa, amelyet kôolajból gyártott petróleummal világítottak ki esténként. Meg azt, hogy ez az újítás egybeesett a rîfovi lepárlóüzem beindításával. Minek alapján a fejezet szerzôje 1857-re tette a romániai nyers kôolaj ipari méretû feldolgozásának kezdetét. 1938-ban tehát errôl igyekeztek meggyôzni a látszólag igényes nyomtatvány 629. oldalán olvasható szöveggel.
Egyedül az hiteles, ami a kiadónak tetszik?
Csakhogy amint tovább lapozunk, a 650. oldalon meglepô adatokra bukkanunk a két világháború között nyilvántartott finomítókról. Eszerint az úttörô szerep mégsem a Ploiesti melletti gyáracskának jutott volna, hanem annak a kisüzemnek, amelyet 1840-ben alapítottak a Bákó megyei Lukácsfalván (Lucacesti), Moinesti közvetlen közelében. Vagyis az a finomító, amelyhez egy B. G. Schäffer nevû úriember nevét jegyezték be a nyilvántartásba (nem tudni, hogy mikor), 17 évvel megelôzte a korábban dicsôített premiert.
És milyen érdekes, hogy négy évvel késôbb ugyanott, Lukácsfalván létrejött egy második, azonos profilú üzem, melynek regisztrációs rovatában M. Heimson neve szerepel, utóbbi szintén dátum nélkül.
A szerzô a két moldovai vállalkozással kapcsolatban ugyan megjegyezte, hogy "nem lehet ellenôrizni az adatok pontosságát". De akkor mit higgyünk? Miként hessegessük el a pajzánkodó gondolatot, hogy túlfûtött nemzeti érzelembôl, esetleg megrendelésre tették homályossá a korábbi precíz információkat, és fogalmaztak úgy, miszerint Teodor Mehedinteanut illeti meg az elsôbbség?
Hasonlóképpen, ködösítés íze van annak a megállapításnak, hogy egyes szerzôk (így, név nélkül!) 1853-ra, míg mások 1856-ra teszik annak a galíciai nyersanyagból dolgozó gyárnak a beindítását, amelynek a hollétét az Enciclopedia României elhallgatta. Mindössze annyit közölt, hogy Bécs nagy vasútállomásait és üzleteit 1859-ben kezdték el petróleumlámpákkal megvilágítani. Ha ez igaz, akkor valóban ôket is lepipáltuk.
De 1860 ismét a könyv megrendelôje szempontjából kedvezô, vagy legalábbis ártatlan dátumnak tûnhetett, s mint ilyen, biztos adatként került be a leírásba. Állítólag ekkor alapították a Bákó megyei Lukácsfalván (Lucacesti-en) a harmadik és negyedik ásványolaj-finomítót, melyekkel kapcsolatosan annak idején az Alik Leibu és az Alter Schwartz tulajdonos nevét emlegették.
Ploiesti után Marosvásárhely következett
Ennek a krónikának megfelelôen csak 1865-ben jelent meg Ploiesti-en a Standard nagyüzem, és 1871-ben a vásárhelyi nyerspetróleum-finomító. Így már ez utóbbi keletkezését illetôen is elbizonytalanodunk, hiszen a Maros megyei magyarság történetébôl címû könyv 1881-et jelölte meg a gyár születési éveként. Vigasztalódjunk talán azzal, hogy nem a mienk volt a legkisebb a kôolaj-feldolgozó egységek sorában. Az 1936-os adatok alapján legalábbis, a Mojnest környéki finomítók éves feldolgozó kapacitása egyenként 1500 és 3000 tonna között mozgott, amivel szemben a vásárhelyi 16.000 tonna nyersanyagot fogadott, s így messze túlhaladta amazok 9500 tonnás összesített termelôképességét. Egyedül a Ploiesti Standard elôzte meg alaposan, amelyet 420.000 tonnásra fejlesztettek. Ám az is igaz, hogy nem sokkal a második világháború kitörése elôtt 63 ilyen jellegû létesítmény volt Romániában!
Az elsô autók tervezôi és megépítôi jobb híján a lovas kocsikon, hintókon bevált lámpákkal szerelték fel a pöfögô jármûveket. Ilyen volt a bal oldali képen látható, ragyogó és tükrös, sárgaréz lemezbôl kialakított lámpás, amelynek lenyúló hüvelyében rugó nyomta fölfelé a fogyatkozó gyertyát. Gombakalapszerû teteje a füstnyílást védte ugyan a csapadéktól, de egy-egy erôsebb fuvallat így is kioltotta néha a kanóc lángját. Amikor mûködött a lámpa, akkor sem lehetett a fényénél messze látni, inkább csak várakozáskor nyújtott némi biztonságot.
Kilenc megyére kiterjedô felmérést végzett a marosvásárhelyi Mellettetek Alapítvány, arra keresve a választ, hogy a HIV- vírussal fertôzött kiskorúak hogyan élik meg betegségüket: hogyan fogadják ôket az iskolában, baráti közösségben; melyek azok a problémák, amelyekkel leggyakrabban találkoznak. A felmérés egy kétéves felvilágosító kampány része volt és az UNICEF támogatta. Az eredményekrôl, a kampányról és a további tervekrôl Steliana Marjannal, az alapítvány igazgatójával beszélgettünk.
- Mi volt a kétéves kampány célja, s milyen tevékenységeket ölelt fel?
- Elsôsorban a HIV-vírussal fertôzött kiskorúak és családjaik részére biztosítottunk szaktanácsadást, tartottunk elôadásokat. Nagyon sok olyan szülô van, aki, amikor megtudja a hírt, magába zárkózik, tehetetlennek érzi magát, gyerekét ki akarja venni az iskolából, s otthon akarja tartani, hogy mindentôl megóvhassa. Megyénkben jelenleg 36, 13 évnél fiatalabb, HIV-vírussal fertôzött gyereket és 167 ennél idôsebb személyt tartanak nyilván. Számuk az elmúlt évben csökkent, de ez, sajnos, nem releváns. Míg a kiskorú személyek részt vesznek a kezelésen és szerepelnek a nyilvántartásban, addig a felnôttek, miután megtudják a diagnózist, elmennek, s évekig semmit nem lehet tudni róluk. A kampány során az egyik fô célunk az volt, hogy segítsünk a szülôknek, hogy feltárják a betegséget, megbeszéljék a gyerekekkel, hogy hogyan kell viselkedniük. Ez azért fontos, mert a fiatalok nagy többsége már 15-16 éves korában elkezdi a szexuális életet, s csak úgy tud majd felelôsen viselkedni, ha tudja, hogyan védje meg önmagát és másokat. Maros megyében jó eredményeket értünk el, a szülôk legnagyobb része ôszintén beszélgetett gyerekével. Az ország más megyéiben azonban volt olyan eset pl., hogy a lány nem tudta, hogy beteg, lefeküdt barátjával, s megfertôzte azt is. Amikor kiderült a fertôzés, a fiú szülei beperelték a lány szüleit.
A másik célunk a kis és nagy közösségek tagjainak felvilágosítása, az önkéntesi rendszer kiépítése volt. Örömmel mondhatom, hogy az orvosoknak, tanároknak, újságíróknak tartott intenzív tájékoztató elôadássorozat után a legfogékonyabbnak az oktatásban dolgozók voltak. A 25, különbözô korú megyeszékhelyi és vidéki tanár lelkesen tanult és tanított, osztályfônöki órákon felvilágosító elôadásokat tartott, tart, s igazi segítôtársainkká váltak.
- Mi derült ki a kampány keretében készített felmérésbôl?
- Marosvásárhelyen a Benone és a Pro Karma egyesületekhez tartozó gyerekeket vontuk be a kérdôíves felmérésbe. A megkérdezettek több mint fele nem mondta meg az iskolában, hogy HIV-vírussal fertôzött. Akik megmondták, különbözô helyzetekkel találkoztak. Van, amikor azonnal el- és befogadták ôket, nem jelentett különösebb gondot a betegség feltárása, de ismerünk olyan eseteket is a megyeszékhelyen és Segesváron is, amikor a fertôzés kiderülése után a tanulót az utolsó padba ültették, kiközösítették, eltanácsolták. Ez utóbbi esetekben a szülôk más iskolába íratták gyerekeiket. Csak páran maradtak ki az iskolából. Itt fontos megemlíteni, hogy az érintettek legtöbbször az osztályfônöknek, tanítónônek mondják el a diagnózist, s sajnos, legtöbb esetben az oktatók nem kezelik bizalmasan az információt. Azt is fontos elmondani, hogy az érintett gyerekek, fiatalok nagy többsége jó tanuló, szeret iskolába járni. A rajzaikból, vallomásaikból kiderül, hogy legnagyobb vágyuk az, hogy befogadják, elfogadják ôket. Készítettünk egy rövidfilmet, amelynek a címe: Legyél a padtársam, s ebben egyik 15 éves fiatal azt mondja: ne hagyjuk, hogy a betegség élje életünket. Ez nagyon fontos, s ugyanilyen lényeges az is, hogy felelôsségteljesen éljünk. Találkozóinkon mindig hangsúlyozzuk, hogy felelôsek vagyunk önmagunkért és környezetünkben élôkért is. Ez érvényes az egészségesekre is, hiszen könnyelmûség és veszélyes azt mondani, azt hinni: velünk nem történhet meg, minket elkerül a HIV-vírus. Hiba azt hinni, hogy a HIV- fertôzés, a HIV-fertôzöttek gondja egyéni probléma, ami csak egyes családokat érint.
- Hogyan tovább?
- Jelenleg a marosvásárhelyi börtönben tartunk felvilágosító elôadásokat, arra biztatva a fegyenceket, hogy végezzék el az ingyenes tesztet. Elsôsorban a kiskorúakkal és fiatalokkal foglalkozunk itt, de tájékoztató elôadásokat tartunk a felnôtteknek is. Zárt közösségekben rendkívüli fontos a tájékozottság s a helyzet pontos ismerete. Csak akkor tudunk védekezni, ha ismerjük a problémákat. Ugyanakkor újabb pályázatot nyújtottunk be az UNICEF-hez, s várjuk az eredményhirdetést.
Kétéves a Baja-Marosvásárhely Baráti Társaság
Honismereti kirándulásra hívja az érdeklôdô bajaiakat a testvérvárosi kapcsolatok ápolását célul kitûzô marosvásárhelyi baráti társaság. Ez lesz a fennállásának második évfordulóját ünneplô egyesület idei elsô fontosabb rendezvénye.
A Baja-Marosvásárhely Baráti Társaság közgyûlésén összefoglalták az elmúlt év történéseit, majd bemutatták, és elfogadták a 2004-es pénzügyi jelentést, illetve jóváhagyták a 2005-ös év eseménynaptárát. Kirsch Attila, a társaság elnöke 2004 legérdekesebb és legizgalmasabb programjának nevezte az április 30-a és május 2-a közötti bajai látogatást, amelyet Magyarország EU-csatlakozása alkalmából szerveztek.
- A baráti társaság 54 személlyel képviseltette magát. Az ünnepi díszbe öltözött városban jellegzetes marosvásárhelyi ételeket fôztünk, ott voltak kézmûveseink, akik bemutatták alkotásaikat, ehhez a bajai vendéglátók külön kiállítási lehetôséget biztosítottak. Külön érdekesség volt, hogy Fekete Pál különbözô szobrokat formált agyagból a kézmûvesek utcáján, itt sokan megfordultak. Egyébként a társaságnak sátra volt a helyszínen, Marosvásárhelyt szórólapokon mutattuk be az érdeklôdôknek - mondta Kirsch Attila.
A Magyarország európai uniós csatlakozását köszöntô rendezvényekre majdnem kétszázan utaztak Bajára Marosvásárhelyrôl, hiszen a baráti társaság küldöttsége mellett az önkormányzat és a mûvészeti líceum is képviseltette magát, a zeneiskolások koncertet is adtak a helyszínen.
A Baja-Marosvásárhely Baráti Társas&a