Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

A címbeli kérdésre alighanem 157 évvel ezelôtt könnyebben lehetett válaszolni, mint manapság. Akkoriban ezt tizenkét pontba foglalva, tömören meg lehetett fogalmazni, a kései utókorban azonban igencsak kemény fába vágná a fejszéjét, aki a nemzetakaratot próbálná hasonló módon összefoglalni. Úgy tûnik ugyanis, hogy manapság mindenki számára a nemzet akarata a saját egyéni vagy csoportérdekeivel azonos, a határokon innen és túl. S mivel az utóbbi idôszakban a magyar politikai szervezetek osztódással szaporodnak, annyi "nemzetakarat" létezik, ahány alapszabályt a törvényszéken bejegyeztek.

A márciusi ifjak mai utódjai a kristálytiszta elvek, logikus gondolkodás követése helyett indulatoskodva nyilvánulnak meg, vitapartnerüket ellenségnek tekintik, ha pedig véleményükkel kisebbségben maradnak, címkézéssel, kizárósdival, az igazság kizárólagos birtokosának pózában tetszelegve tüntetnek.

Divat lett a nemzet "valódi" érdekképviseletének kisajátítása, az ellentétes, vagy csak részben eltérô véleményt képviselôk nemzetárulónak kikiáltása. Módi a hazafisággal való kérkedés, a melldöngetô magyarkodás, az okos érvelés ellenében heves, szépen hangzó, de valójában üres szólamok hangoztatása.

A forróvérûek Petôfi és Kossuth radikalizmusára hivatkoznak, eléggé meglepô módon, ha arra gondolunk, hogy a nemzet nagyjainak forradalmisága máig ható tettekben és nem pótcselekvésként ható pátosszal teli nyilatkozatokban nyilvánult meg.

Egyébiránt ma inkább Deák Ferenc bölcsességére van szükség. Hisz bármilyen hôstetteket is hajtottak végre a ’48-as forradalmárok, követeléseik gyakorlatba ültetése csak Deák pragmatikus politizálásával valósulhatott meg.

Március 15-én azonban a legkevésbé sem bárki meggyôzését kellene feladatként magunk elé tûzni, hisz az akkori tizenkét pontnak a mai valósághoz igazított változatát talán mindenki felvállalhatja, még akkor is, ha a célokat ki-ki más-más módon látja elérhetônek. Ez lehet az a közös fogódzó, amely a külön ünneplés helyett legalább jövôre (ha az idén már "lekéstünk" errôl) az együtt emlékezést lehetôvé tenné. Hisz mit kívánt a magyar nemzet 157 éve legelsôként, még a 12 pont felsorolása elôtt? Hogy "legyen béke, szabadság és egyetértés". Ezt pedig akár ma is meg lehetett volna, közös kívánságként fogalmazni.

2002 januárjától 2005. március 11-ig 500.185 személy nyújtotta be magyarigazolvány iránti kérelmét. Ezzel párhuzamosan 38.920 diákigazolvány, 7.990 pedagógusigazolvány és 563 oktatóikártya-igénylést regisztráltak a tájékoztató irodákban.

A 2002-es népszámlálás adatai alapján országos szinten a magyar nemzetiségûek 34,93%-a igényelt magyarigazolványt, legmagasabb arányban a csíkszeredai tájékoztató iroda körzetében, ahol a magyar nemzetiségûek 52,55%-a nyújtott be igényt. Szilágy megyében a kérelmek aránya 49,24%, a kézdivásárhelyi tájékoztató iroda körzetében 48,71%. Legalacsonyabb az arány a Kárpátokon túli megyék esetében, ahol a magyar nemzetiségû személyek 10,42 %-a igényelt magyarigazolványt. Szintén alacsony Temes és Szeben megyékben, ahol a magyar lakosság 16,02, illetve 16,32 %-a nyújtotta be az igazolvány megszerzéséhez szükséges kérelmét.

Március 15-e nemcsak nemzeti hôseink, hanem az újból kivívott szabadságunk ünnepe is!

Az elmúlt tizenöt évben - összefogással és kitartással - sikerült kivívnunk azt a jogot, hogy szabadon és méltósággal ünnepelhessünk, hogy nemzeti ünnepünkön, de a mindennapjainkban is szabadon használhassuk nemzeti szimbólumainkat, himnuszunkat, nemzeti lobogónkat.

Az RMDSZ ez évben is méltóképpen emlékezik a nemzet hôseire: a szövetség országos szervezete, az RMDSZ Maros megyei szervezetével közösen március 15- én,Marosvásárhelyen 16 órakor a Székely Vértanúk emlékmûvénél tartja központi ünnepségét. A rendezvényen részt vesz Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke és dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke.

Legyünk ott mindannyian a magyar nemzet ünnepén, Marosvásárhelyen, az RMDSZ országos központi rendezvényén!

Március 15-én egyszerre emlékezzünk a magyar nemzeti forradalom hôseire és az 1990-es marosvásárhelyi márciusi eseményekre!

Legyünk együtt újból az összefogás ünnepén!

A Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kötött megállapodás nem szûnt meg, de szükség van egy 1-3 hónapos újraértékelô szakaszra, amelyben Romániának meg kell gyôznie a nemzetközi pénzintézetet, hogy a költségvetési bevételekkel kapcsolatos becslések helyesek, nyilatkozta hétfôn Ionut Popescu pénzügyminiszter.

"A költségvetési kiegészítés után a GDP 0,5-0,7 százalékával egyenértékû költségvetési hiányt célozunk meg. Az újraértékelési idôszaknak nincs megszabott határideje, ha az IMF szakértôi is úgy látják majd, hogy három és fél, négy hónap után a tendenciák meggyôzôek. Egy negyedév alatt látni lehet, mi történik egy gazdaságban" - közölte Popescu egy, a kormány székházában tartott sajtótájékoztatón.

Adriean Videanu kormányfôhelyettes kifejtette, a román kormány és az IMF álláspontjában az egyetlen eltérés az idei költségvetési hiánnyal kapcsolatos. Videanu hozzátette, a tárgyalások során a román fél kérte, hogy az elôrejelzéseket az idei év elsô két hónapjának költségvetési bevételeire alapozhassák. "Ha ez a két hónap nem releváns, talán három vagy négy hónap elegendô lesz az IMF meggyôzésére. A jelek szerint a kormány becslései közelebb állnak a valósághoz, mint az IMF számításai. A romániai realitás talajára kívánjuk hozni az IMF-fel folyó tárgyalásokat és nem hiszem, hogy ennek negatív következményei lennének" - fogalmazott Adriean Videanu.

Ionut Popescu kifejtette, nem merül fel a megállapodás befagyasztásának kérdése, mivel a román vezetés folytatja a megbeszéléseket mind az IMF bukaresti képviselôjével, mind pedig a pénzintézet washingtoni szakértôivel. A pénzügyminiszter hangsúlyozta, a következô két hónapban érzékelhetôbb lesz a hatása az egységes adókulcs bevezetésének, amely nem eredményezett "olyan méretû költségvetési bevételhiányt, amit a legborúlátóbb elemzôk emlegetnek".

Adriean Videanu kormány-fôhelyettes azt is közölte hétfôn, hogy az uniós csatlakozási szerzôdés április 25-i aláírásának mozzanata nincs kapcsolatban a Nemzetközi Valutaalappal kötött megállapodás helyzetével, közölte hétfôn Adriean Videanu kormányfôhelyettes.

"Az áprilisi mozzanatot semmilyen formában nem befolyásolja az IMF-megállapodás aláírása" - szögezte le a kormányfôhelyettes.

Videanu hangsúlyozta, a Tariceanu-kormány folytatja a gazdasági reformokat, akkor is, ha az IMF-megállapodás egyelôre a tárgyalások fázisában van.

"A Valutaalappal, vagy anélkül, Romániának reformokra van szüksége és azokat meg is valósítja" - mondta a kormányfôhelyettes.

Ionut Popescu pénzügyminiszter kifejtette, Románia mindenképpen elkötelezte magát a reformok mellett, hogy megfeleljen az Európai Bizottság követelményeinek, és tiszteletben tartja azokat a feltételeket is, amelyekrôl megállapodott az IMF-fel.

Ünnepélyes keretek között nyitották meg csütörtökön a második ITON információs központot. Az esemény része az Otthon jó! elnevezésû projektnek.

- A Marosvásárhelyen kezdeményezett projekt 70 százalékban szociális, s mindössze 30 százalékban kereskedelmi jellegû - mutatott rá Itu Alexandru, az ITON Electronic Kft. vezérigazgatója. A projekt célja a lakosság tájékoztatása a hôenergia mérési és szabályozási lehetôségeirôl és módozatairól. Mint ismeretes, 2007. július 31-ig valamennyi, a központifûtés-rendszerre csatolt lakást költségmegosztókkal és hôszabályozó csapokkal kell felszerelni. Jelenleg a megyeközpontban 31.000 lakás van a központifûtés- rendszerre csatolva, s ebbôl alig kétezer rendelkezik költségmegosztókkal. Dragan Ioan, a Tulajdonosi Társulások Ligájának elnöke elmondta, két, ugyanazon az emeleten és azonos szobaszámú lakás januári költségeit hasonlították össze. A költségmegosztóval ellátott lakás költsége 446.000, míg a másik lakás költsége 1,2 millió lej volt. "A városban rendkívül sok három-négyszobás lakásban csak egy helyiséget használnak. Mások hónapokig, évekig utaznak el otthonról. Ilyenkor elônyös a költségmegosztó használata, a hôszabályozó csapok felszerelése" - mondta a liga elnöke.

- 2000-2003 között kétszer hirdette meg az Energomur Rt. a városi távfûtési rendszer koncesszionálását. Bár a feladatfüzetet több cég megvásárolta, a versenytárgyalásra senki sem jelentkezett. A törvény értelmében közvetlen tárgyalás során koncesszio-nálhatjuk a rendszert. A bécsi Energiekonfort cég jelentkezett, s példamunkának tekinthetô az Egyesülés lakónegyedi beruházás - mondta Csegzi Sándor alpolgármester. A polgármesteri hivatal küldöttsége jelenleg Ausztriában tartózkodik, ahol tárgyal a céggel (sz. m.). A befektetés értéke 40-50 millió euró, amely magába foglalja a távfûtési hálózat kicserélését, a lakónegyedi hôközpontok korszerûsítését. Ennek eredményeként jobb minôségû, olcsóbb hôenergia állítható elô, tájékoztatott az alpolgármester.

A csütörtökön megnyílt információs központ (1918. December 1. út 186. szám) naponta 8-16 óra között tart nyitva, s ugyanitt a számlákat is egyenlíthetik az érdeklôdôk, valamint megtekinthetôk és megrendelhetôk az ITON által forgalmazott különféle készülékek.

Utolsó munkanapján, hétfôn, Lucian Savu a Megyei Közpénzügyi Fôigazgatóság vezérigazgatója a sajtó nyilvánossága elôtt elbúcsúzott posztjától.

A posztot a volt kormánypárt prominens személyiségeként, a PSD megyei szervezetének alelnökeként elfoglaló Savu fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy nem lemondásról, hanem a munkaviszony közös megegyezésen alapuló megszûnésérôl van szó, saját elhatározásából cselekedett, s hogy döntését semmiféle politikai vagy egyéb természetû nyomás nem indokolja. Vezérigazgatói posztjának elhagyásával egy idôben bejelentette visszavonulását a politikai életbôl is, ugyanakkor hozzátette, hogy a PSD- tagságról nem kíván lemondani. Néhány nappal korábban Savu úgy nyilatkozott, hogy Ion Iliescu születésnapjára ajándékként ajánlja fel lemondását.

Lucian Savu ugyanakkor vitába szállt Eugen Nicolaescu szenátor nyilatkozataival, mely szerint az új hatalom új vezetôket kíván, s kijelentette, hogy a közpénzügyi mechanizmusok nem teszik lehetôvé, hogy egy megyei vezérigazgató szembeforduljon a kormányprogrammal, amit az is igazol, hogy a régi vezetôgárdával a költségvetés bevételei az év elsô két hónapjában 10- 12 százalékkal nôttek. Ezzel kapcsolatban pártja álláspontjával is szembehelyezkedett, ugyanis úgy ítélte meg, hogy az egységes adókulcs bevezetése nagyon kedvezô intézkedés volt.

A következô idôszakban Lucian Savu egyetemi adjunktusi pályafutását folytatja, s magáncégével kíván foglalkozni. Azt azonban nem zárta ki, hogy egy idô után - hogy mely feltételek mellett, nem kívánta kommentálni - visszatér a politikai életbe, s talán a közpénzügyi pályára is.

Távozását követôen a betöltetlen vezérigazgatói állásra versenyvizsgát írnak ki.

Úgy tûnik, vérünkké vált a sorban állás. Már akkor is azt választják sokan, ha lehetôségük van egyszerûen és simán ügyintézni. Például adót fizetni. Ma jár le a kedvezményes (10%) adófizetés határideje. Fotósunk két helyszínen járt a tegnap, a marosvásárhelyi hivatalban lévô központi befizetôhelyen és a Diamant üzletkomplexum mellett nemrégen megnyílt szolgáltató irodában.

Ercsei Ferenc, az adóhivatal osztályvezetôje szerint az adóhivatalban gyorsan és civilizált körülmények között lehet adót és illetéket fizetni, azonban a rossz beidegzôdés miatt az adófizetôk nagy része mindig a határidô lejárta elôtti napokban jelentkezik. A délelôtti zsúfoltság elkerüléséért felhívja a figyelmet, hogy adót nem csak a délelôtti órákban lehet fizetni, hanem délután is, sôt, három nap este 7 óráig. Ezt a lehetôséget nem használják ki az emberek, inkább sorban állnak.

Noha a polgármesteri hivatal három új irodát mûködtet, ezek nem mentesítik a "központot".

A Tudor negyedben, a Cutezantei utca 19. szám alatt, a Kövesdombon, a napipiac mellett a Koós Ferenc utca 1. szám alatt, a Kornisán, a Nicolae Grigorescu utca 17-19. szám alatt is lehet adót fizetni. A lakosság mégis inkább a polgármesteri hivatalt választja.

A Bonus Pastor Alapítvány 2005. március 16-án a Maros megyei Magyarózdon ünnepélyes keretek közt megnyitja terápiás otthonát, mely szenvedélybetegek, elsôsorban alkohol- és drogfüggôk számára nyújt hosszú távú terápiás programot. Az eseménynek különös jelentôséget ad, hogy Romániában ez az elsô magyar nyelven mûködô, szenvedélybetegek gyógyítására specializálódó terápiás és rehabilitációs intézmény.

A megnyitón jelen lesznek a román állam, a romániai és magyarországi református egyház képviselôi, a Bonus Pastor Alapítvány szakmai partnerei (köztük a hollandiai De Hoop Alapítvány és a magyarországi Kallódó Ifjúságot Mentô Misszió), a Nemzeti Drogellenes Ügynökség (A.N.A.) képviselôi, illetve a romániai és külföldi drogszakma több képviselôje. Az Alapítvány örömére szolgál, hogy az ünnepségen vendégül láthatja számos bel- és külföldi támogatóját, köztük a központnak helyet adó birtok adományozóját, Jude Mária bárónôt. Számítunk továbbá a munkánkat az elmúlt tíz évben segítô önkéntesek részvételére is, akik közül számosan gyógyult szenvedélybetegek.

A megnyitó programjában áhítat, a központról való rövid beszámoló, ünnepélyes szalagvágás és az otthon megtekintése szerepel. A megnyitó után sajtótájékoztató lesz, melyen részt vesz Pavel Abraham államtitkár, az A.N.A. vezetôje, P. Tóthné Szakács Zita, a magyarországi református egyház missziói ügyosztályának vezetôje, Lokodi Edit, a Maros megyei tanács elnöke, illetve az alapítvány részérôl Csiszér Balázs igazgató és Bodó-Tóth Gyula pszichológus, az otthon vezetôje.

Jegyzet

A kisördög berzenkedik bennem. Azt kérdi, hogy jól érzem-e magam magyar nôként Marosvásárhelyen. Nem tûnt-e fel nekem, hogy a polgármesteri hivatal által közpénzeken szervezett nagy nônapi ünnepélyre kiket hívtak meg? Hát Ion Caramitru neves színészt, mondom én, mintegy védekezve. Igen és még, a mieink közül? - hangzik az újabb. Hát...

Történt ugyanis, hogy közel két hete a Kultúrpalota nagytermébe hívta a város lányait, asszonyait, egyszóval hölgyeit a polgármester. Színvonalas, szórakoztató mûsorral szeretett volna kedveskedni nekünk. Ez eddig szép és jó, csak a meghívottak jegyzékének összeállításakor történt egy kis hiba. Igaz ugyan, hogy neves fôvárosi és marosvásárhelyi színészeket hívtak meg, de az elôadók egytôl-egyig román nemzetiségûek voltak. Bocsánat: volt egy magyar hárfamûvésznô is, aki a zene egyetemes hangján szólt az egybegyûltekhez. Kérdem én, vagyis a bennem lakozó kisördög: ha Marosvásárhely polgármestere több alkalommal kijelentette, hogy ô nem csak a románok, hanem mindannyiunk vezetôje, polgármestere, akkor ez miért nem tükrözôdik tetteiben is? Olyan nagy dolog lett volna ha legalább mutatóba egy-két magyar marosvásárhelyi színészt meghívnak? Csak azért, hogy mi is a magunkénak érezhessünk azt az ünnepélyt, hogy mi is elfoglalhassunk más nemzetiségû hölgytársaink melletti székeket, s együtt ünnepeljük a nôk nemzetközi napját. Vagy attól tartottak, hogy a tisztelt közönség egyik vagy másik tagja nem fogja kibírni amíg más nyelven énekelnek, nevettetnek?

Az is lehet, hogy a szûk költségvetés miatt lett egyoldalú a névjegyzék. Pedig merem állítani, hogy bármelyik marosvásárhelyi színész elvállalta volna a fellépést azért a pénzért, vagy lehet, hogy töredékéért, amiért Ion Caramitru eljött és felköszöntötte a marosvásárhelyi hölgyeket.

Remélem, hogy a következô városszintû rendezvény, pl. Marosvásárhelyi Napok programjának összeállításakor figyelembe veszik a lakosság összetételét, s a "mindannyiunk polgármestere" szavait tettekkel is alátámasztja.

(MTI) Csökkenteni akarja az Európai Parlament az egyes tagországok képviselôinek fizetése közötti "hatalmas különbségeket", mert attól tart, hogy az alacsony jövedelmû kelet-európai képviselôket "kísértés" érheti fizetésük csalással történô kiegészítésére - írta a hétfôi Financial Times.

A londoni üzleti napilap szerint a fizetések harmonizálásával megszûnhet az az állapot, hogy miközben egy olasz EP-képviselô havi 11 ezer eurót visz haza, balti kollégái kénytelenek beérni 800 euróval.

Pat Cox, az Európai Parlament elôzô, ír elnöke a lapnak azt mondta: ha ezt a helyzetet nem oldják meg, csak idô kérdése, hogy mikor tör ki botrány. "Nem kérdôjelezem meg az új tagországok (képviselônek) becsületességét ... de a jelen helyzetben elôfordulhat, hogy egy EP-képviselô néhány száz eurót kap havonta, titkára pedig több ezret" - mondta Cox.

Az ír politikus szerint ez "igencsak próbára teszi az emberi természetet", és elôbb-utóbb "valami történni fog", amit a lapok "sokkoló" fôcímekkel hoznak, ami kárt okozna a parlamentnek.

Néhány ország már hozzá is kezdett a különbségek csökkentéséhez. Magyarország, amely a strasbourgi fizetési lista sereghajtója volt, már tavaly nyáron úgy döntött, hogy 2300 euró körüli összegre, egyes hazai miniszteri fizetésekkel egy szintre hozza fel EP- képviselôinek nettó bérét - írta hétfôn a Financial Times.

A lap szerint a soros luxemburgi EU-elnökség havi 7 ezer euró (1,7 millió forint) körüli szinten szeretné harmonizálni az EP-képviselôi fizetéseket, jóllehet ennek meghonosítása akár egy évtizedbe is beletelhet, és az új tagok képviselôi addig kevesebb fizetést kapnának, mint a régi 15-ökéi.

A tervezet emiatt felmérgesítette a tíz új EU- tagállamból érkezô EP-képviselôket. Szent-Iványi István magyar képviselô a Financial Timesnak azt mondta, hogy "nem vagyunk másodosztályú parlamenti képviselôk, és egyszerûen nem fogadunk el megkülönböztetést azon az alapon, hogy új tagok vagyunk".

Franco Frattini igazságügyi és jogi biztos jelezte: nem arról van szó, hogy összehangolják az egyes EU- tagországok törvénykezését e téren, de szeretnének uniós szabályt hozni annak érdekében, hogy megkönnyítsék a gyakorlati problémák rendezését az érintetteknek. A bizottság jelezte, egyre több olyan pár van az unióban, amely váláskor azért ütközik sok nehézségbe, mert férj és feleség nem ugyanazon tagállam polgára. Csak Németországban évente 30 ezer "nemzetközi" pár válik el - derül ki a közleménybôl. Az EU már hozott szabályt arra, hogy válási ügyekben a tagországok ismerjék el egymás bíróságainak döntéseit, de az például még nem egyértelmû, hogy melyik érintett ország jogát kell váláskor alkalmazni. A bizottság még idén szeretné összefoglalni és javaslatba önteni a kívülrôl beérkezett véleményeket.

Az elmúlt száz év világszerte alapvetô társadalmi jelensége a gyorsan gyarapodó népesség, és az ebbôl fakadó még gyorsabb ütemû urbanizáció. Egyikkel sem foglalkozunk a hatásával arányos mértékben. Az ENSZ legutóbbi urbanizációról szóló jelentése ugyan pontos képet ad a jelenségrôl, de a várható következményekkel nem számol, s nem is utal a tennivalókra. Pedig azok mind sürgetôbbek.

Amíg korábban az emberiség huszada, s még a történelmi magas kultúrákban is csak egytizede élt városokban, ma már a Föld népeinek többsége városlakó. Korábban a városi lakosság nagy többsége ötvenezer lakosúnál kisebb településeken élt. A százezer lakosúnál nagyobb városok számát a két kezünkön meg lehetett számolni, ma viszont a városi lakosok többsége többmilliós nagyvárosokban él. Ezen belül is a legnagyobb városok növekednek a leggyorsabban. A régi korban a nagyvárosok határa egyértelmû volt, hiszen fal vette körül ôket. Ma már csak tartalom nélküli közigazgatási határokról beszélhetünk.

Korábban a százezer lakosúnál nagyobb városok a világ gazdasági és kulturális élvonalát jelentették. Ma a tíz legnagyobb város egyike sem tartozik a világ leggazdagabb tizedéhez, és közülük is csak kettô, a legnagyobb Sanghaj, és az utolsó elôtti Szöul dicsekedhet legalább azzal, hogy dinamikusan fejlôdô gazdaság része. A másik nyolc legnagyobb város mindegyike lemaradó gazdaságban található. Ezek átlagos lakossága meghaladja a tízmilliót, és nincs köztük európai.

Jobb a helyzet, ha nem városokat, hanem a megapolisokat, azaz a szoros vonzáskörzetekkel kibôvült óriás-településeket vizsgáljuk. Növekvô számuk jól jelzi, hogy a modern gazdaságban egyre anakronisztikusabb a várost közigazgatási egységként venni szemügyre. A tíz legnagyobb ilyen egység átlagos nagysága a húszmilliót is meghaladja. Ezeknek a fele a világgazdaság fejlett ötödében található. Kettô az Egyesült Államokban, kettô Japánban, egy Dél-Koreában, európai viszont nincs a sorban. Ezek az óriások jelentik a világgazdaság legerôsebb motorjait. Ezzel szemben az urbanizáció leggyorsabban éppen ott halad, ahol ennek sem társadalmi, sem gazdasági indoka nincsen, éppen a reménytelen gazdasági és társadalmi viszonyok hozzák létre.

Tehát itt az ideje, hogy világszerte levonják a következtetéseket abból a ténybôl: nemcsak ott urbanizálódik a világ, ahol ezt a gazdasági fejlôdés generálja, hanem ott is, ahol el kellene kerülni a gyorsuló városiasodást.

A tizenöt évvel ezelôtti Fekete márciusra emlékezünk 2005. március 19-én 18 órától, a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében. Elôadást tart Schmidt Mária történész, a budapesti Terror Háza fôigazgatója és Gabriel Andreescu, a bukaresti Emberi jogok (Drepturile Omului) folyóirat igazgatója. Bemutatásra kerül egy eredeti videofelvételekbôl összeállított rövidfilm.

Az eseményt neves mûvészek fellépése zárja.

Reményeink szerint mindazok, akik méltóságunk védelmében Marosvásárhelyen és a környezô településeken helytálltak, és azok, akik ezt a helytállást ma is elismerik, jelenlétükkel teszik emlékezetessé az évfordulót.

A belépés ingyenes.

1848 tavaszán Európa láncra vert népei fellázadtak a zsarnokság elnyomó uralma ellen.

A forradalmak sorát a januári palermói és a nápolyi megmozdulások nyitották meg, amit a párizsi, a prágai és a bécsi forradalmak követtek.

Pest-Budán 1848 március elsô napjaiban az Ellenzéki Kör fiatal radikális csoportja megfogalmazta azokat az alapvetô követelményeket, amelyek a mindnyájunk által ismert 12 pontban jutottak kifejezésre.

A bécsi forradalom hírére március 14-én a Pilvax kávéházban tartózkodó fiatalok elhatározták, hogy másnap zászlót bontanak.

Március 15-én a fiatalok lefoglalják a Landerer és Heckenast nyomdát, és a cenzúra jóváhagyása nélkül kinyomtatják a 12 pontot, majd az egyetemek fiataljaival és a pest-budai polgárság részvételével a Nemzeti Múzeumnál nagygyûlést tartanak. Itt olvassák fel és fogadtatják el a jelenlévôkkel a magyar nemzet kívánságát, a 12 pontban összegzett követelményeket. Innen vonulnak át Budára a helytartóhoz, majd kiszabadítják börtönébôl Táncsics Mihályt. Este a Nemzeti Színházban a Bánk bán elôadásával ünneplik a forradalom gyôzelmét.

A forradalom híre futótûzként terjedt az országban és Erdély területén. Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen és más városokban is tudomást szereznek a pest-budai forradalmi megmozdulásról és szolidarizáló akciókat szerveznek.

Marosvásárhelyen 1848. március 25-én a fôtéri Bodor-kút körül lelkes népgyûlésre került sor. Részt vettek a Református Kollégium diákjai, a Királyi Tábla fiatal jogászai, köztük Avram Iancu és Al. Papiu Ilarian, s együtt üdvözölték a forradalmat. Az ünnepséget fáklyás felvonulás követte. Akkor még senki sem gondolta, hogy a tüntetésen résztvevôk útjai elválnak és külön- külön küzdenek szabadságuk megvédéséért a magyarok és a románok; de arra se gondoltak, hogy egy hôsies szabadságharc nyomán sem lehet a kivívott jogokat megtartani.

Március eszméi ma is összekötik a nemzetet, az egységes küzdelmet sugallják úgy, ahogy azt a ’48-as fiatalok annak idején megfogalmazták.

Ez a nap ma is üzenetet és erôt ad a Marosvásárhelyen, a megye többi helységeiben március 15-ét ünneplôknek, hogy kivívják a minket megilletô jogokat és küzdjenek a szabadságért úgy, ahogy azt eleink tették évszázadokon át.

Petôfi Sándor

Magyar történet múzsája,

Vésôd soká nyúgodott.

Vedd föl azt s örök tábládra

Vésd föl ezt a nagy napot!

Nagyapáink és apáink,

Míg egy század elhaladt,

Nem tevének annyit, mint mink

Huszonnégy óra alatt.

Csattogjatok, csattogjatok,

Gondolatink szárnyai,

Nem vagytok már többé rabok,

Szét szabad már szállani.

Szálljatok szét a hazában,

Melyet eddig láncotok

Égetô karikájában

Kínosan sirattatok.

Szabad sajtó!... már ezentul

Nem féltelek, nemzetem,

Szívedben a vér megindul,

S éled a félholt tetem.

Ott áll majd a krónikákban

Neved, pesti ifjuság,

A hon a halálórában

Benned lelte orvosát.

Míg az országgyülés ott fenn,

Mint szokása régóta,

Csak beszélt nagy sikeretlen:

Itt megkondult az óra!

Tettre, ifjak, tettre végre,

Verjük le a lakatot,

Mit sajtónkra, e szentségre,

Istentelen kéz rakott.

És ha jô a zsoldos ellen,

Majd bevárjuk, mit teszen;

Inkább szurony a szivekben,

Mint bilincs a kezeken!

Föl a szabadság nevében,

Pestnek elszánt ifjai!...-

S lelkesülés szent dühében

Rohantunk hódítani.

És ki állott volna ellen?

Ezren és ezren valánk,

S minden arcon, minden szemben

Rettenetes volt a láng.

Egy kiáltás, egy mennydörgés

Volt az ezerek hangja,

Odatört a sajtóhoz és

Zárját lepattantotta.

Nem elég... most föl Budára,

Ott egy író fogva van,

Mert nemzetének javára

Célozott munkáiban.

S fölmenénk az ôs Budába,

Fölrepültünk, mint sasok,

Terhünktôl a vén hegy lába

Majdnem összeroskadott.

A rab írót oly örömmel

S diadallal hoztuk el,

Aminôt ez az öreg hely

Mátyás alatt ünnepelt! -

Magyar történet múzsája,

Vésd ezeket kövedre,

Az utóvilág tudtára

Ottan álljon örökre.

S te, szivem, ha hozzád férne,

Hogy kevély légy, lehetnél!

E hôs ifjuság vezére

Voltam e nagy tetteknél.

Egy ilyen nap vezérsége,

S díjazva van az élet...

Napoleon dicsôsége,

Teveled sem cserélek!

Pest, 1848. március 16.

Ahogy ellenzékbe került a PSD, egyre gyakrabban beszél olyan dolgokról, amelyeket eddig csak az RMDSZ hangoztatott, és amelyekrôl nem is olyan régen hallani sem akartak. A legfrissebb a helyi autonómia, amelyet állítólag az új hatalom helyi korifeusai nap mint nap megsértenek.

A múlt héten a PSD megyei szervezete tiltakozott Ciprian Dobre prefektus és Eugen Nicolaescu "illegális és felelôtlen akciói ellen". Ebben kifejtik, hogy a PSD "meglátásában" a prefektúra, megyei tanács, illetve a helyhatóságok közötti együttmûködés a törvényesség betartásával és az állampolgárok érdekeinek megfelelôen kell alakuljon. A helyi közigazgatási törvényt idézik, amely elôírja, hogy a helyi autonómia azt jelenti, hogy a helyhatóságoknak joguk van - a törvényes keretek között - az általuk képviselt közösségek érdekében önálló döntéseket hozni, megoldásokat keresni.

Miután hosszasan idézgetik a törvénycikkelyeket annak bizonyítására, hogy a fent említett hatóságok között "nincs alárendeltségi viszony", rátérnek Ciprian Dobre prefektus és Eugen Nicolaescu képviselô 2005. március 5-i akciójára, amely során "politikailag diszkriminálták és uszították Mezôtóhát polgárait".

Megfélemlítési szándék Mezôtóháton?

Feltették a szónoki kérdést: Milyen törvényes és erkölcsi alapja lehet annak, hogy a konfliktus határáig szítsák a feszültséget a község lakói között, hogy utána - megmagyarázhatatlan módon - csendôröket vigyenek ki a helyszínre?

A mezôtóháti polgármester, Oltean Ovidiu átiratban fordult a PSD megyei szervezetéhez, amelyben részletesen elmeséli, mi is történt azon a bizonyos napon, amelyet egyébként úgy hirdettek meg, hogy a két kormánypárti politikus "nyilvános audienciát" tart a községben.

A polgármester szerint március 5-én délelôtt 10 órakor jelentek meg a községben, ahol 25-30 személy várta ôket a kultúrotthon elôtt, PNL-, PRM- és PNTCD-tagok. Kissé távolabb, kb. 120-130 ember várta, hogy megkezdôdjön a fogadóóra. A polgármester szerint ezek az emberek úgy tudták, hogy a prefektus és a képviselô azért érkezik a faluba, hogy leváltsa a polgármestert.

Egy lépésre a fizikai erôszaktól

Oltean szerint a prefektus és a képviselô pártgyûlést tartott a kultúrotthonban, miközben a többiek, köztük a parasztpártiak és a pérémések is, kint álltak az esôben és (az utóbbiak) veszekedtek. A polgármester, hallva ezeket, egy szakértôvel a helyszínre sietett, ahol kiderült, hogy éppen róla pletykáltak. A kultúrházba pedig csak a liberálisokat engedték be. Igaz, közben a nagy- romániások és a parasztpártiak is beszivárogtak, de a többiek továbbra is kint álltak az esôben. A polgármester jelezte a prefektusnak, hogy kint több mint száz ember áll az esôben, mert beszélni szeretnének vele. Késôbb be is rontottak és diszkriminációval vádolták meg a liberális politikusokat. Erre, olvasható Olteanu átiratában, Eugen Nicolaescu állítólag rájuk kiabált, és azt mondta, a polgármester hozta oda ôket azért, hogy akadályozzák az akciójukat. A polgármester szerint mind a prefektus, mind a képviselô ellenséges magatartást tanúsított az emberekkel szemben, ôt pedig ellenôrzésekkel fenyegették meg, és azzal, hogy törvény elé állítják. A polgármester szerint annyira fokozódott a feszültség, hogy egy lépés választotta el attól, hogy fizikai erôszakba váltson.

A törvény nevében

A PSD szerint csakis a polgármester tekintélye mentette meg a helyzetet, és sikerült megelôznie a község lakosai közötti erôszakos összecsapást. Ez ellen a "precedens nélküli helyzet" ellen tiltakoznak a "törvény, az igazság és az igazságosság nevében". Vehemensen. Ugyanis nem ez az egyetlen visszaélése az új hatalomnak, mondták a PSD megyei vezetôi. Példa erre a bándi polgármester elleni eljárások, vagy az, hogy a szakszervezetisek tüntetése idején a városban valóságos ostromállapotot rendeltek el.

Mózes Edith

A múlt heti szakszervezeti megmozdulásokról a helyi liberális vezetôk véleménye az, hogy a PSD szervezi, természetesen kampánycéllal. Ugyanis az összes tiltakozás "értelmetlen", mert a kormány nem tett egyebet, mint hogy tárgyalóasztalhoz ültette a feleket. Egyáltalán nem akart semmi rosszat a munkáltatóknak.

A nyilatkozat Eugen Nicolaescutól, a PNL szóvivôjétôl származik, aki szerint a szakszervezeti megmozdulások elrugaszkodtak a valóságtól, és ahelyett, hogy közösen megoldást keresnének, nyomást gyakorolnak a kormányra.

Választási fesztivál

Ciprian Dobre prefektus szerint az egész fesztivál, amely az 1996-os sablont ismétli. Ugyanazok vannak a dolgok mögött, akik az akkori megmozdulásokat szervezték. Semmi sem történik véletlenül, jelentette ki. A múlt heti míting alkalmával tárgyalt a szakszervezeti vezetôkkel és ötfordulós tárgyalássorozatot javasolt, amely ezen a héten hétfôtôl péntekig tartana. A javaslatra semmilyen választ nem kapott, jelentette ki, a szakszervezetisek hallgattak. Sôt, folytatta, arra sem reagáltak, hogy mi a legfontosabb követelésük, miért szervezték a tüntetést. Annyit mondtak: mi csak egy tiltakozással jöttünk.

"Tudomásul vettem, s annyi!"

A prefektus szerint komoly "építményre" lenne szükség, amely szabályozná a munkaviszonyt az alkalmazottak és a munkáltatók között. Ám úgy látja, erre nincs akarat, az utcára akarnak vonulni. Ha így van, jelentette ki, nem érdekli a dolog a továbbiakban. "Tudomásul vettem, s annyi!", mondta Ciprian Dobre.

Menesztették a prefektúra fôtitkárát

Március elsejei dátummal elbocsátották Ferenczi Petrut, a prefektúra fôtitkárát. Helyébe visszahozták Pora Zamfirát, aki a Demokratikus Konvenció idején töltötte be ezt a tisztséget. A PSD hatalomra kerülése után menesztették tisztségébôl. Pora Zamfira, aki versenyvizsgával került a funkcióba, beperelte a prefektúrát. A pert megnyerte, mivel bizonyosságot nyert, hogy politikai okokból tették ki a tisztségbôl. Ennek ellenére sem helyezték vissza a posztjára. A mostani "visszahívás" amolyan jóvátétel, mondta a prefektus.

A polgárok pénzébôl élünk

Ciprian Dobre tervbe vette a helyi közigazgatás és a polgárok közötti viszony javítását. Mint mondta, az állampolgárok a "tulajdonosok", hiszen az ô pénzükbôl élnek. Azt akarja megértetni az állampolgá-rokkal, legyenek igényesebbek a köztisztviselôkkel szemben.

Meg akarják változtatni a megyei tanács többségét

Eugen Nicolaescu kijelentette: a megyei tanács, de a helyi tanácsok nagy része sem tükrözi a "népakaratot", ezért meg kell változtatni a tanácsi többséget. Sajnálatos módon a helyhatósági választások jóval megelôzték a parlamenti választásokat, és a helyi, illetve a megyei koalíciók az érdekek alapján, konjunkturálisan jöttek létre. Ezért akarják elérni a következô idôszakban, hogy ahol lehet, PNL-PD-RMDSZ-PUR többségi tanácsokat hozzanak létre, és ahol lehet, leváltsák az alpolgármestereket.

A megyei tanácsban is változtatni kell. Ehhez a képviselô szerint csupán politikai akarat szükséges, ami megvan. Ehhez, természetesen módosítani kell a helyi közigazgatási törvényt, úgy, hogy "tartsák tiszteletben a Maros megyei választók akaratát".

A budapesti Kós Károly Kollégium az idén március 9-én tartotta a nemzetközi Kós Károly- vetélkedôt, amelyen 15 középiskolás csapat vett részt a Kárpát-medencébôl. Az idei verseny témája Kós Károly építômûvészeti ars poeticája volt. Marosvásárhelyt a Kós Károly Alapítvány támogatásával két csapat képviselte.

Az elôzô vetélkedôkhöz hasonlóan az idén az utolsó erdélyi polihisztor életmûvébôl összeállított kérdésekre kellett válaszolniuk a diákoknak, de a témával kapcsolatos rejtvényeket is megfejtettek, mi több, esszét írtak róla. A Kós Károly- szakértôkbôl álló zsûri nagyon szigorú elbírálással, a szerzett pontszámok alapján döntött a nyertesekrôl. A marosvásárhelyi csapatok kiválóan szerepeltek, a lehetséges 90 pontból 83-at, illetve 80-at nyertek el, s így jól megérdemelten a vetélkedôn az elsô, illetve a második helyen végeztek. Az I. díjat tehát Bauer Orsolya, Balogh Erzsébet, Szomorú Ildikó és Trombitás Melinda, a másodikat pedig Szabó Orsolya, Telegdi Andrea és Zajzon Noémi, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum XI. osztályos tanulóinak nyújthatta át a zsûri. A lányokat a Kós Károly Alapítvány titkára, Kádár Ildikó kísérte el, aki elmondta, a megyei tanács támogatásának köszönhetôen juthattak el a Budapestre, hiszen a szállítást az önkormányzat biztosította.

Astor Piazzolla argentin zeneszerzô egyik milongája és tangója az udvarhelyi, jelenleg Kolozsváron élô zenész, Beke István elôadásában vezette be Csatlós Leventének a marosvásárhelyi Bernády Házban, csütörtökön nyílt tárlatát. Az alkotásokat és a fiatal képzômûvészt Ábrám Noémi méltatta.

Az alkotás számára egy életmód, ezen keresztül éli ki a belsô érzelmeit, ilyenkor tud igazán ôszinte lenni - vallotta kérdésünkre Csatlós Levente. Színes, változatos világot teremt, egyéni formákkal, sok technikát próbál ki. "Vannak bizonyos gondolatok, amiket csak bizonyos technikák által tudok megvalósítani, ezért ennyire színes a paletta." - hangsúlyozta a fiatal képzômûvész. Grafikák, festmények, különleges technikákkal készült képek váltják egymást a tárlaton. Fô témáját a madarak jelentik, amelyek számára a szabadságot, talán éppen a mûvészet szabadságát jelképezik. Egyszerû vonalvezetésû képek tárulnak elénk, néha a gyermekrajzok naivitását tükrözve, máskor humorba, vagy akár iróniába, groteszkbe forduló alakzatokkal. Csatlós Levente vállalja önmagát, tudja, hol a helye a világban, tudja, mi a küldetése - hangoztatta Ábrám Noémi. Vannak merész álmai és homályos gondolatai is, amelyek üzenetet hordoznak fiatalnak, idôsnek, nôknek, férfiaknak egyaránt.

A Csatlós Levente képeibôl nyílt tárlat március végéig tekinthetô meg a Bernády Házban.

Holt volt, hol nem volt, hetedhét országon és annak minden kurtafarkú tartozékán túl volt egy öreg király, aki nagy boldogságban élt kis családjával. Lévén alkoholista, vedelte a vodkát, renyhe arckifejezése hitelesen tükrözte a rohamos agysejt-pusztulás folyamatát, felesége, a tipikus házisárkány, valamint mihaszna kölykei körében. Tartott ez ameddig el nem jött a jó tündér, és el nem mondta neki, hogy fia születik, akibôl, ha fölserken, hét országra szóló nagy vitéz válik. A családi hiszti után félig megszületik a Hôs. Csak félig, mert nem akar teljesen kibújni, ám jóízûen rágyújt egy szivarra, miközben az élettel kapcsolatos elsô, akár az ógörög szkepticisták szótárából is származtatható szavait osztja meg ámuldozó családjával. Ám a hírre, miszerint övé lehet az örök fiatalság és az aranyalmák, parádés sztriptízjelenet közepette mégis kipattan öreganyja sokat próbált méhébôl. És nô és nô, egy hónap alatt annyit, mint más egy év alatt (ami nagyon tetszik kissé idegbeteg tanárnôjének), és midôn felcseperedik, odaáll atyjához: pénzt kér és elbocsátást a kalandok vadászatára, az örök fiatalság keresésére. Ám apja tanácsára elôször megkeresi a Lovat, a király egykori táltosát, ki gebévé soványodott a vodkával átitatott évek alatt. Parázzsal eteti, tûzzel itatja, és láss csodát, a táltos visszanyeri régi fényét: nyakában ezüstláncok díszelegnek, fényesednek a szegek bôrdzsekijén, magához tér a punkfrizura, és ott áll elôttünk a ló, a hûséges társ, elmaradhatatlan kellékeivel: a dobozos sörökkel és a benzinkannával. A hôs királyfi immár útra kész.

De elôtte természetesen nagy csatát vív az aranyalmákat hagyományosan ellopó gonosz sárkánnyal (fenomenális figura!), és gyôzedelmeskedik a mágikus gumikacsa segítségével (megjegyzendô a dramaturgiai fordulópont - a késôbbiekben a sárkány multimédiás barlangjában találkozik élete nagy szerelmével). És így tovább. A hosszú út könnyfakasztó viszontagságairól meséljen az elôadás.

Mert elôadásról írtunk a föntiekben. Az Ariel színház Tudor Chirila m.v. rendezte új - román nyelvû - bemutatójáról, melynek címe Az örök fiatalság és az aranyalmák (Tinerete fara batrânete si merele de aur), és amely a halhatatlanságra vágyó királyfi csodaszép történetét viszi színre az elôbbi tálalás szerint. A mûfaj belôhetetlen, a paródia és a groteszk peremén abszurddal egyensúlyoz, ám a sztori szépségét (és ezzel a katarzis eredményességét) megôrzi, miközben önmagát is, minket is kigúnyol. A szöveg fenomenális, a színészi játék szintén az, a játék- és rendezési stílus egyedi és egyedülálló. Noha a mondandó komolysága megôrzôdött az elôadás folyamán, rég nem láttam ilyen jól szórakozó, sorokban hullámzó-nevetô közönséget. Feltétlenül érdemes megnézni!

U.i. Az elején nem értettem, mit keres a Bernády-szobor az elôadás plakátján, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan nem Bernády, hanem szobor (mûalkotás, kifejezôerô) minôségében került oda. No, most már értem...

Könyvbemutató

Nem mindennapi könyvbemutatónak adott otthont szombaton, március 12-én a marosvásárhelyi Diakóniai Központ Bocskai Terme. A még középiskolás Tôkés Máté Egymás tükrében címû vallomáskötetét az 1989-es temesvári forradalomról Kincses Elôd ismertette.

Az oral history - élô történelem mûfajában írt kötet ötletét egy, az 1989-es temesvári forradalom témájú pályázat adta. A dolgozat lassan-lassan az emlékek és vallomások sorából könyvvé bôvült, mely a temesvári forradalom emberi oldalát, dimenzióit kívánja megvilágítani. Tôkés Máté olyan embereket szólaltat meg, akik hangyamunkájukkal elôgörgették a forradalom ügyét, személyes életükön keresztül bontakozik ki a kép a forradalomról, a temesvári eseményekrôl, a rendszerrôl, valamint a Tôkés- ügyrôl. A kötet mintegy ötvenöt vallomást foglal magába, amelyek önmagukban is megállják helyüket, viszont együttesen bontakozik ki a kép az eseménysorozatból. Sok vallomás legendás, elfogult, vagy éppen pontatlan - vallja a szerzô, aki a temesvári eseményeket háromévesen élte meg és át, az olvasónak ezekbôl a mozaikokból kell összeállítania a forradalom képét. A könyvben a Tôkés család tagjai, barátok, a temesvári gyülekezet, a város sokrétegû társadalmának alanyai szólalnak meg, illetve olyan külföldiek, akik segítettek vagy éppen terjesztették a forradalom ügyét. A vallomásokból emberek, arcok tûnnek ki, akiket a félelem vagy éppen a düh hatott át, a lázadás és a remény megrázó pillanatai vetülnek elénk. Olyan személyeket szólaltat meg Tôkés Máté, akik Kincses Elôd szavait idézve "érezték, tudták, hogy az ember nem csak saját sorsáért felelôs. Ezért vállalták bátorsággal és hittel a küzdelmet, a helytállást." Az emlékek halványultak, de mégsem vesztek el a történelem süllyesztôjében a nyomtatott betûk, szavak révén.

A kötet az Egymás tükrében címet viseli, mely szerzôje számára azt a jelentést hordozza, hogy emberi mivoltunk egymás szemében tükrözôdik. Borítóján emberi tenyérben égô gyertya, amely Kincses Elôd szerint a következôképpen értelmezhetô: bármi is történt az elmúlt tizenöt évben, ne hagyjuk, hogy szívünkbôl kihaljon a remény vigasztaló lángja. A fiatal szerzô könyvét elsôsorban saját korosztályának ajánlja, azoknak, akik nem abban a rendszerben nevelkedtek fel, akiknek példaképként kell szolgálnia annak a viselkedésmódnak, amit a kisemberek tanúsítottak. Mára már eltûntek a "barikádok", de a ma emberére az elfásultság jellemzô - véli Tôkés Máté, aki szerint talán ma már nem lehetne egy ilyen forradalmat létrehozni. Példaként kell kezelni azokat, akik képesek voltak kiállni, fellázadni sorsuk ellen, és megpróbáltak újat hozni.

Nem szabad a temesvári lángot kialudni hagyni - zárta le a fiatal szerzô, akinek édesapja, Tôkés László arról számolt be, hogy 1989 decemberében kôkemény közösségi ellenállás mutatkozott meg Temesváron, ahol egy egész presbitérium állt csatarendbe.

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar ünnepi gálakoncertjével és a Ludwig Múzeum új otthonának átadásával tegnap megnyitotta kapuit a nagyközönség elôtt a budapesti Mûvészetek Palotája.

Randevú a mûvészettel - ezt választották a Lágymányosi híd lábánál, a Nemzeti Színház tôszomszédságában álló komplexum jelmondatává, amely a kulturális központ alapkoncepcióját, a mûvészeti ágak együttes jelenlétét is hivatott tükrözni. Az ünnepélyes megnyitóra a több száz meghívott külföldi vendég között Budapestre érkezett a világhírû spanyol tenor, José Carreras, aki délután "beénekelte" a koncerttermet.

A Millenniumi Városközpontban felépült épülettömb harmadik fô egysége - a Nemzeti Hangversenyterem és a Ludwig Múzeum mellett - a Fesztivál Színház, amely Claudio Monteverdi elsô operája, az Orfeo bemutatásával szerdán nyílik meg.

A Szászrégeni Néprajzi Múzeum a marosvásárhelyi után megyénk második legnagyobb etnográfiai gyûjteményének a tulajdonosa. Tevékenysége elsôsorban a Felsô- Maros mentére, a Görgény és a Bölkény völgyére, a Kelemen- és a Görgényi-havasok vonzáskörébe tartozó településekre, valamint a Mezôség északkeleti részén levô településekre terjed ki. A múzeum ismertetôje szerint a részleget 1960-ban Anton Badea etnográfus hozta létre. Állandóan bôvülô anyagát 1991-ben rendezték át. Egyik épületét nemrég felújították, ahol idôszakos kiállításoknak helyet adó termeket és raktárhelyiségeket rendeztek be. Az állandó tárlatnak otthont biztosító volt kúriaépület felújításra szorul. Maria Borzan igazgatót elsôsorban arról kérdeztük, hogy az idén készülnek-e valamilyen turistacsalogató programokkal?

- Tudni kell azt, hogy a múzeum többféle tevékenységet végez. Az egyik és a legfontosabb az állagmegôrzô munka, hiszen több mint 6400 tárgyunk van, amelyeket, a mûvelôdési minisztérium nemrég kiadott rendelkezése értelmében a szakemberek felülvizsgálnak, hogy megállapítsák, melyeket nyilvánítanak közkinccsé, és melyek maradnak a gyûjteményalapban. Most ezen munkálkodunk. Ez azért fontos, mert a közkincsnek minôsített tárgyakat másként kell majd kezelni, osztályozni, s gyakorlatilag ezeket akármelyik múzeumba elvihetik, kiállíthatják. Büszkén mondhatom, hogy 150 ilyen tárgyat jelöltünk ki, ezek közül válogatják majd ki a szakemberek a közkincseket, régiségüknek, eszmei értéküknek megfelelôen - mondta az igazgató. A múzeum több hagyományos rendezvényt is szervez. Az egyik a minden évben megtartott faragászati és festészeti tábor, valamint a június 11 - 12-re tervezett kisebbségi fesztivál. A tavaly a magyar kisebbségrôl szóló mûsort, illetve tudományos szessziót szerveztek, az idén a szászokról szól majd a rendezvény. Ezenkívül tartanak még könyvbemutatókat és a marosvásárhelyi Unirea kollégiummal való együttmûködésnek köszönhetôen, valamint a város több iskolájával és óvodájával történt egyezség alapján, a helyszínen nyílt óráknak is helyet adnak. Jártak itt a Marosvásárhelyi Népi Egyetem Asztalos Enikô által vezetett csoportjának tagjai is. Az igazgatónô készségesen mutatta be azt a házat, amelyet a magyar népmûvészet tárgyaival rendeztek be. Vele szemben ott áll a Görgényhodákról hozott és e táj specifikumának megfelelôen berendezett román ház is. A kultúrák közötti interferenciát szeretnék illusztrálni, hiszen környékük egyik szellemi gazdagsága, hogy évszázadok óta együtt élnek a magyarok, szászok és románok. Az említett házakon kívül nem sok sajátos tárgyat állítottak ki. Feliratozás is csak az ország nyelvén van, pedig most már lehetne legalább egy világnyelven is. A szórólapokban, ismertetôkben angolul és franciául is van szöveg, magyart nem találtam.

Az igazgatónô tájékoztat: 300 millió lejt kért az idei költségvetésbôl, amivel egy parasztházat szeretnének vásárolni Marosmagyaróról és Dedrádból. Az egyiket a magyar, míg a másikat a szász kisebbségnek szánnák. Továbbá szükség lenne egy olyan munkatársra, aki a kisebbségekkel foglalkozna, s fô feladata lenne majd a fesztivál és a szimpózium megszervezése, a sajátos terepmunka. A tanács egyelôre elutasította a kérést, az állás meg üres.

Jó lenne talán egy olyan munkatársat találni, aki egy új, korszerû múzeumi követelményeknek megfelelôen átrendezné a tárlatot, hiszen a tudományos jelentôsége mellett érdekes turistalátványosság is lehetne, ami közvetetten talán hasznot is hozna a városnak.

Új városgazdálkodási stratégia

- Át kell gondoljuk a városgazdálkodási stratégiát, amennyiben valóban azt akarjuk, hogy Szászrégen gazdasága dinamikusabban fejlôdjön. Van potenciál, hiszen számos jól menô cég mûködik már a városban, ehhez azonban megfelelô infrastruktúrát kell kiépíteni, mûködtetni, ez pedig a tanács és a polgármesteri hivatal dolga. Ezért prioritásként az idén a közüzemi szolgáltatást próbáljuk átszervezni - nyilatkozta lapunknak Nagy András polgármester.

S hogy valóban váltás történt, igazolja az is, hogy a regionális ivóvízhálózat- fejlesztési SAMTID-programot korábban a tanács elutasította, nemrég azonban úgy döntöttek, társulnak a kezdeményezéshez, hiszen ezáltal reálisabb lehetôség nyílik arra, hogy a hálózatot rehabilitálják. De nemcsak e téren történt elôrelépés. A tanács a lakosságnak a szolgáltatásra vonatkozó panaszaiból kiindulva még a tavaly novemberben egy szaktanácsadó cégtôl megrendelt egy tanulmányt, amelyben alaposan elemezték a közüzemi tevékenységet és javaslatokat is tettek egyes részlegek mûködésének feljavítására. Ez lesz majd az alapja annak az átszervezésnek, amelyet az idénre tervezett a tanács és a polgármesteri hivatal. Az említett dokumentum szerint a szászrégeni közüzemek tevékenysége a megvizsgált idôszakban, 2002. január és 2004. szeptember között nyereséges volt, igaz, a profitkulcs mindössze 0,66 - 1,01 % között mozgott. Csak a hulladék- és a lakásgazdálkodási részleg nyereséges, a távhô-, ivóvíz- és csatornaszolgáltatás, valamint a közszállítás veszteséges. Az egyik fennakadást a különbözô díjak behajtásának késlekedése okozza. Az adósságot a fogyasztók átlagban 160 - 175 napos késéssel fizetik, a megszokott 30 - 40 napos hátralék helyett, a közüzemek, pedig 204 nap lemaradással törleszti számláit a szolgáltatók, leginkább a Distrigaz Nord Rt. felé. Ez további gondokat okozhat, mert a privatizált gázszolgáltató megszigoríthatja a kifizetések feltételeit, s így megtörténhet, hogy az adósságok miatt megszüntethetik a szolgáltatást.

A szászrégeni vízüzem mindössze 30 %-os kapacitással üzemel, emiatt az utóbbi években drasztikusan csökkentek a bevételek. Elsôsorban a nagyvállalatok, mint a volt Republica, vagy a Silva sörgyár leállása miatt kevesebb az ivóvízfogyasztás a városban. Mivel a nyersvizet a Görgény-patakból veszik, a minôség megfelel, de ahhoz, hogy az EU-normákat is teljesítse, szükség lenne egy baktérium lépcsôs víztisztító berendezésre, amely a nitrogén és a foszfor vegyületeket semlegesítené. Ennek a felszerelése mintegy 750.000 euróba kerülne. Ennél fontosabb viszont a vezetékcsere. A mintegy 74 km hálózatot, amibôl kb. 13 km az ivóvízvezeték, 1935-ben építették ki. Vannak olyan szakaszok a városban, ahol még ezeken a csöveken szállítják a vizet, így elég gyakoriak a csôtörések, s helyenként a nyomás se megfelelô. A számítások szerint 1.800.000 euró beruházással lehet csak a korszerû követelményeknek megfelelôen felújítani a hálózatot. Ennyi pénzt a város nem tud önerôbôl befektetni. A SAMTID-program keretében a regionális ivóvíz szolgáltató egység az említett összegnek a felét állja, a tanács kell biztosítsa a másik felét, ez utóbbit azonban vissza nem térítendô hitelek formájában 35%- ban EU-s alapokból, 15%-ban pedig a Román Fejlesztési Alapból lehet majd finanszírozni. A törlesztési határidô 25 év. E téren a tanácsnak kell még tisztáznia azt, hogy milyen formában társul a város a SAMTID-programhoz. Természetesen a beruházás miatt az ivóvízdíjat is kell majd emelni, hogy mennyivel, ez a társulási szerzôdés megkötése után derülhet ki.

A közszállítás is a veszteséges szolgáltatások közé tartozik. Kilenc autóbusza van a vállalatnak, ami hat vonalon közlekedik, s leginkább a Radnótfáját, Abafáját és az ipari zónát szolgálják ki. Ahhoz, hogy a gépkocsiparkot fel lehessen újítani, a közüzemnek társulnia kell valamilyen magáncéggel, mert önerôbôl lehetetlen ennyi pénzt elôteremteni. Az állami egységnek van egy gépkocsi-karbantartó részlege, ahol szolgáltatásként autószerelô-mûhelyt is lehetne mûködtetni, ami bevételi forrása is lehetne a közszállításnak.

A lakásgazdálkodási részleg Szászrégen sajátos helyzete miatt nyereséges. Több mint 300 állami lakás tartozik a közüzemekhez, amelyek nagyrészt még 1989 elôtt a szászoktól elkobzott és vissza nem igényelt magánházak. Ezeket a bérlôk anyagi helyzetük miatt nem vehették meg. Eddig gond volt a házbérek fizetésével, amelyek nagy részét bírósági felszólítás után sikerült behajtani, a roma bérlôk elmaradását a tavaly egy holland alapítvány fizette ki. Üzlethelyiségekkel nem rendelkezik a közüzem, mivel ezeket - korábbi tanácsi határozat értelmében - eladták a bérlôknek. Bár, mint említettük, nyereséges ez a részleg, a lakásgazdálkodás a közüzemi tevékenység 3 %-át jelenti csupán.

A hôenergia-szolgáltatást is sürgôsen át kell szervezni. A városban jelenleg csak két hôközpont mûködik. Az egyik a Fogaras negyedben, ahol 150 lakásnak, a másik pedig a Mihai Viteazul negyedben, ahol 240 lakásnak szolgáltatnak hôenergiát. Az elôbbi kazánházat 1980 óta üzemeltetik, jelenleg mindössze kapacitásának a 30%-ával termel, az 1965- tôl mûködô Mihai Viteazul negyedbelinek a kihasználtsága 80 %-os. Mivel már csak azok maradtak a hálózatban, akiknek nincs anyagi lehetôségük önálló hôközpontokat szerelni, továbbra is szükség lesz a két kazánházra. A gond az, hogy a régi hálózat miatt nagy a hôveszteség. Korszerûsítési munkálatokra a szászrégeni tanács támogatást igényel majd a megyei tanácstól. Ezenkívül a tanulmányban javasoltakat is megfontolják, miszerint a bezárt kazánházakban levô berendezések értékesítésével, az épületek rendeltetésének megváltoztatásával is jövedelemre lehet majd szert tenni, amit a modernizálásra fordíthatnának. E téren a legnagyobb gondot a Distrigaz Nord Rt.-nek való tartozás jelenti, ami megközelíti a 20 milliárd lejt. Azzal is számolni kell, hogy a támogatás 2007-ig megszûnik, így a kazánházak korszerûsítése mellett még költségmegosztók felszerelését is tervezi a közüzem.

Szót kell ejtenünk még a hulladékgazdálkodásról, hiszen ezt is sürgôsen át kell gondolni. A város szemetét jelenleg nem megfelelô körülmények között tárolják. A lerakót november 30-ig be kell zárni, mert a tárolóhoz több szemetet már nem lehet szállítani. A város csatlakozott a nyárádtôi regionális hulladéklerakóhoz, így Szászrégenben egy átrakó, válogató és sûrítôállomás fog üzemelni. Ennek a megépítésére elkészült egy terv, aminek a kivitelezése 5 millió eurós beruházást jelent. Ennek a megvalósításához mindenképpen külföldi partner szükséges. A tanács tett ez irányban korábban lépéseket, volt is érdeklôdô, azonban még nem akadt olyan vállalkozó, aki vállalta volna a beruházást. A terv kivitelezésére EU-s alapokra is pályázott a város, eredmény még nem született e téren. Az viszont biztos, hogy az idén a jelenlegi tárolót be kell fedni, úgyhogy az említett dátumig valamilyen megoldást kell találni.

Szükség van a fiatalokra, de maradnak a régiek

Február végén tisztújító közgyûlést tartott az RMDSZ szászrégeni és környéki szervezete. A kerületi küldöttek most is bizalmat szavaztak Márk Endrének, aki így továbbra is vállalta a kerületi elnöki funkciót. Szászrégeni alelnöknek Erôss Csabát, a szászrégeni tanács RMDSZ- frakcióvezetôjét, titkárnak pedig Demeter Mária tanítónôt választották. A korábbi és jelenlegi elnök beszámolójából kiderült, az RMDSZ szászrégeni körzete a lehetôségek szerint jól szerepelt a helyhatósági és a parlamenti választásokon. Mindenképpen a legnagyobb megvalósítás az, hogy Nagy András a város polgármestere lett, ezenkívül pedig sikerült polgármestert állítani Marosvécsen, Magyarón, a szövetség képviseletében alpolgármester van Bátoson, Görgény-szentimrén és Felfaluban. A legnagyobb gondot Beresztelke jelenti, ahol az RMDSZ elvesztette a választásokat, azonban helyi torzsalkodások miatt még mindig nem sikerült alpolgármestert választani, sajnos, a tanácsban is kisebbségbe került az RMDSZ. A választmány tagjainak megújítására a március 15-i ünnepség után kerül sor. Márk Endre ezzel kapcsolatosan elmondta, szükség lenne a fiatalításra, arra, hogy új emberek is bekerüljenek a szervezeti életbe, hogy ezáltal is megerôsítsék, támogassák a megválasztott elöljárókat, annyira, hogy ezek biztos befutókként induljanak a 2008-as helyhatósági választásokon.

A szászrégeni tanács olyan határozatot hozott, amivel megnövelték az ivóvíz- szolgáltatás díját, azért hogy ezáltal fejlesztési alapot hozzanak létre. Egyetért-e ezzel az intézkedéssel, vagy véleménye szerint a tanács más forrásokhoz kellene forduljon, nem a lakossághoz?

Dr. Török Béla nyugdíjas orvos: - Ha az így begyûjtött pénzösszeget valóban a fejlesztésre fordítják, akkor helyénvaló intézkedés. Szakorvosként jelen voltam akkor, amikor a vízüzemet építették, a hálózatot fejlesztették. Ezek akkor, az ötvenes években megfeleltek az akkori körülményeknek, de azóta a vezetékek kiöregedtek, s a város is megnôtt. Szükség van a fejlesztésre. Persze az ideális az lenne, ha olcsón, kevés beruházással jó minôségû ivóvizet állítanánk elô, ez azonban nem lehetséges. Ha a fejlesztés érdekében kell most anyagi áldozatot hozzunk, akkor vállalhatjuk.

Torjai Ildikó titkárnô: - Sehogy sem jó ez. Az embereknek alig van pénze, ha megemelik a díjat, ez a kisjövedelmûeknek elég nagy megerôltetést jelent. Másrészt pedig valóban korszerûsíteni kell a hálózatot. Nem állhatunk meg egy helyben. Vannak olyan városrészek, ahol nincs nyomása a víznek. Nemcsak a tömbházak emeletére nem jut el a víz. A magasabban fekvô házaknál is olyan abszurd helyzet van, hogy be van vezetve a víz és mégis kutat kellett ásni, hogy legyen rendszeres ellátás. Azonkívül pedig a vezetékek is, mivel nincsen bennük állandóan víz, ilyenkor, télen elfagynak. Hát valóban valami megoldást kell találni.

Demeter Aranka tanítónô: - Valahogy mégis úgy kellene a fejlesztési alapot létrehozni, hogy ne terheljék az embereket. Jó lenne, ha valamilyen támogatókat keresnének, hiszen elég sok vállalkozó van a városban. Nem ártana, ha ôket is bevonnák a városfejlesztési tervekbe. Vagy talán valami külföldi szponzorizálással is hozzájárulhatnának ezeknek a költségeknek a fedezéséhez. Ha a lakosokra támaszkodnak, ez hosszú távon nem biztos, hogy jó lehet.

Madaras Péter kántor: - Miért nem lehetne az ivóvízhálózat fejlesztését megoldani saját alapokból? Ismerem a SAMTID-program feltételeit, lehet, hogy ez hosszú távon igencsak megterhelô a lakosságra nézve. Nem tartom jónak megterhelni a lakosokat, így is elég nehéz az élet. Másrészt pedig, amennyiben a SAMTID-program keretén belül valósítják meg a hálózatfejlesztést, felújítást, a kérdésem az lenne, hogy mennyiben tudják majd érvényesíteni a város érdekeit a szolgáltatóval szemben? Nem leszünk-e annak kitéve, hogy a jövendôbeli magáncég állandóan növeli majd a szolgáltatás árát? S akkor ugyanott vagyunk. Csak a lakosokat terheli majd a fejlesztés. Most nem tudom eldönteni, nekünk, szászrégenieknek mi a jobb e téren.

"Jól vagyon jó és hû szolgám" (Máté 25., 21.)

Az emlékezés nagy kerítô. A múlt bozótját virággal tarkítja, sötét színein átvillantja a tovaszálló idô fényben fürdô perceit, hogy az emlékezô már-már csak a virágot, a fényt látja, és lelke legmélyére süllyeszti a sötétséget. Így éltem meg a Duna TV képernyôjén bemutatott A vártemplom lelkipásztora címû dokumentumfilmet. A képernyôn feltûnt jóságos arc emlékeimbôl elôhozta az oktató, a nevelô, az elhivatott lelkészt.

"Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved…"

Az az Úr imája, ezt tanuljátok meg elôször, mondta a gyermekeknek. Azok rajongva hallgatták a "jó pap bácsit", és nem maradtak volna el egyetlen hittanóráról sem, pedig akkor még nem volt kötelezô iskolai tantárgy a vallásoktatás.

Tanított. Tanított imádkozni, tanított hinni. Megtanította a magyar történelmet. Beszélt a dicsôséges és zivataros századokról, Trianonról, és nem azt mondta, hogy volt, hanem nagy lesz még a magyar. Hinni kell, mert a hitevesztett nép eltûnik a történelem süllyesztôjében.

Erôs várunk nékünk az Isten, Az Úr csodásan mûködik, Fel barátaim, Tebenned bíztunk eleitôl fogva - úgy tanította meg ezeket a zsoltárokat, hogy érezni lehetett a bennük rejlô üzenetet. Az 52-es számú énekünk ima. Egy elnyomott, fogyó nemzet segélykiállítása. A mi nemzetünké.

Nevelt. Becsületre, munkára, hazaszeretetre, kitartásra. Imáiba foglalta, hogy "jôni fog, mert jôni kell egy jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajkán". Hittük ezt.

A karácsony, a húsvét, a pünkösd miért a legnagyobb keresztény ünnepek? Mit jelent a világnak Krisztus születése, a feltámadás, melyek a Szentlélek titkai? Hol a helye a reformációnak az egyetemes világtörténelemben? Mit jelent az ökuménia, a másság elfogadása és tisztelete?

Mindezt mikor? A legsötétebb kommunista diktatúra éveiben, amikor veszélyt jelentett a kimondott szó, rab volt a gondolat. Számára veszélyesebb volt, mert 1956 egyik mártírjaként megjárta a Golgotát. Mégis, belsô tûztôl lobogva vállalta a tanítást akkor, amikor az egyházakat a reakció eszközeként mutatta be a hivatalos propaganda. Mégis, minden vasárnap megtelt a templom öregekkel és legfôképpen fiatalokkal. A jóságról, a szeretetrôl, a békérôl beszélt és meggyôzött, hogy abban az eltévelyedett világban az egyetlen, biztos összetartó erô a hit.

"Erôs várunk nékünk az Isten" - ez hitvallássá vált, a közösség megtartó erejévé.

Építô, alkotó ember volt. A kommunizmusban nem templomokat építettek, de az ô munkásságának emlékét ôrzi egynéhány felújított templom. A szászrégeni református templom is. Ebben a munkában én is társa voltam. Hogy sikerült ez? Most már csak ketten tudjuk és az Isten, de azóta is ôrzöm meleg, baráti kézfogásainak emlékét.

Gyülekezetépítô lelkész volt. Generációk lelki atyja. Generációk ôrzik az emlékét.

Ki volt Ô? Fülöp G. Dénes, a marosvásárhelyi Vártemplom immár az örökkévalóságban lévô lelkipásztora, aki híven szolgálta urát és nemzetét egy életen át.

Zsigmond Sándor, Sepsikôröspatak

Úgy gondolom, hogy Makkai János fôszerkesztô úr "Hôstett" a Sapientián címû cikkében (megjelent a 2005. március 8-i Népújságban) enyhén szólva túllô a célon. Ebben a cikkben a fôszerkesztô úr leírja véleményét kolozsvári Erdélyi Magyar Tudományegyetemen történt vagy két tucat fiatal tüntetésérôl. Eddig nincs is semmi baj. A hiba csak ezután következik be, amikor egyre gúnyosabb és bántóbb hangnemben húzza rá a vizeslepedôt a Sapientiára. Azt írja, hogy a "vagy két tucat fiatal tüntetésének története a Sapientia hangzatosan tudományegyetemnek nevezett oktatási intézményben és környékén uralkodó szellemiségrôl" szól. Ebbôl az következik, hogy a Szilágyi Pál rektor által aláírt közleményt ("sem az EMTE hallgatói, sem oktatói nem vettek részt az elôadást megakadályozó tiltakozó akcióban, és annak megszervezésében") nem fogadja el. Feltételezem, hogy a tisztelt cikkíró tud valamit az ügyrôl. Véleményét mégis kétszeresen elutasítom. Elôször, mert vagy két tucat fiatal viselkedésébôl (bárkik voltak is ôk) nem lehet levonni egy egész "intézményben és környékén uralkodó szellemiségrôl" a következtetést. Másodszor nekem, mint sapientiás hallgató édesanyjának, hál' istennek sokkal jobbak a tapasztalataim és véleményem a fent nevezett "intézményben és környékén uralkodó szellemiségrôl". Ebbôl a két dologból egyenesen következik, hogy a fôszerkesztô úr további állításaival ("sokak számára az egyetemi oktatás amolyan üzleti vállalkozás"; az egyetem "egyelôre a butaságból volt képes (le)vizsgázni"; "a diákok nem kíváncsiak a másfajta véleményre, mások érveire") nem tudok egyetérteni.

Abban viszont tökéletesen osztozom a cikkíró véleményével, hogy hagyjuk a fiatalokat önállóan, szabadon gondolkodni. Továbbfejlesztem: hagyjuk, hogy gyakorolhassák a tüntetéshez való jogukat! Ne engedjük, hogy törvénytelenségeket kövessenek el, de ha mégis megtörténne, ne alkalmazzuk a kollektív felelôsségre vonást!

A szapisoknak (oktatók, hallgatók) egyetlen "szépséghibája", hogy "még itt vannak közöttünk". Biztassuk Ôket, hogy kedvüket leljék munkájukban. Tudjuk, hogy minden kezdet nehéz, tehát most van leginkább szükségük az igazi, ôszinte bátorításra. Ne feledjük, hogy négyévente elvárjuk tôlük, hogy esetleg ránk szavazzanak, vagy azt, hogy egyre nagyobb számban vásárolják és olvassák a Népújságot, még akkor is, ha nem minden cikkével értenek egyet.

Sikó Szidónia

Kérdezem a szokásos Csütörtöki kimenôjén elmélkedô, jópofáskodó, bölcselkedô Sebestyén Mihálytól? Milyen beszédnek minôsíthetôk az alábbi humorosan komoly mondatok? A Népújság 2005. március 10-i, csütörtöki számából idézek: "Mert-hogy ezek a magukért és Erdélyért felelôsséget érzô baglyok és verebek, karvalyok, sasok és keselyûk, poszáták és agg gyurgyalagok ott verdestek mélymadárságuk tudatában és káricsáltak a liberalizmus ellen. Amely nem adott nekik (nekünk) a kettôs fészekrakáshoz lehetôséget... Tehát, hol tanultad, édes fiam, a liberalizmus gyûlöletét? Hol tanultad, fiacskánk, lányocskánk a Gázai övezet emlegetését? Hol turbózták fel agyadat a turáni turulmadarak?... Ebbôl is látszik, hogy az Erdélyi Magyar Ifjak egy múltba forduló, jajveszékeléshez közelálló ifjúság élcsapatát képezik, akikbôl, ha nem vigyázunk, pártértelmiségiek lesznek. Másodfogyasztók, botránygesztikulálók." (Aláhúzások tôlem, I. Á.)

Milyen beszéd ez, Sebestyén úr? - kérdem újból. Ez lenne a nem gyûlöletbeszéd? Aligha! Talán nem csak én érzem úgy, hogy a humoros megjegyzésekkel tarkított, megbélyegzô szentenciáit sokan olvassák fejcsóválva, haraggal vagy, ne adj’isten, gyûlölettel.

Ön úgy véli, Sebestyén úr, hogy a liberálisoktól eltérôen gondolkodóknak, vélekedôknek nincs érzékenységük? Vagy úgy gondolja, hogy a magukat turáni származásúnak vélôk (sokan vannak ilyenek!) madáragyukkal amúgy sem értik meg sejtelmes-gunyoros célzásait?

Én úgy gondolkodom, hogy a fent idézett mondatok, de a szóban forgó írásban található más megállapítása is, sok becsületes magyar ember érzékenységét sértik, és nemcsak a "másodfogyasztókban és botránygesztikulálókban" keltenek nemtetszést, haragot, netán gyûlöletet. Gondolom, nem ez volt a célja?

A magyarok (egy része) azonosságára utaló, emlékeztetô mitikus szimbólumokkal következmények nélkül szabad élcelôdni, gúnyolódni, kipellengérezni, ám mások gyökereire még utalni sem szabad, hiszen az nyomban gyûlöletbeszédnek számít és a törvény szigorával járnak el azzal szemben, aki ilyesmire vetemedik. Mit szólna, Sebestyén úr, ha fordított helyzetben valaki a frigyládáról (ez is egy mitológiai tárgy) jópofáskodna úgy, ahogyan ön a turulmadárról szólt? Az elkövetô nem úszná meg szárazon!

Nem hiszem, hogy írásával a kívánt célt elérte, mint ahogyan azt sem hiszem, hogy a gyûlöletbeszéd és az azzal kapcsolatos magatartás ellen újabb gyûlöletet keltô jelzôkkel, élcelôdéssel, vagy akár gyilkos humorú írással kellene hadakozni.

Utolsó megjegyzésem kérés is lehet Sebestyén úr felé. Érdeklôdéssel és többnyire egyetértéssel olvastam az erdélyi zsidóság történetét tárgyaló írásait, könyveit, akárcsak a zsidózást, antiszemitizmust megbélyegzô elítélô jegyzeteit, cikkeit, ám az eléggé el nem ítélhetô jelenség miértjére nemigen kaptam elfogadható választ. Ezt is jó lenne alaposan feltárni az érdeklôdô közönség (olvasó) elôtt!

Incze Árpád, Marosvásárhely

Ürömmel vegyes örömmel olvastam a nyárádremetei körzetrôl készített vendégoldalt. Örültem annak, hogy valós gondokat tárt fel, mint például az utak, hidak rossz állapota vagy hiánya, a köztisztaság hiánya, a birtokviszonyok rendezetlensége, a Nyárád rombolásának következménye. Nagyjából ennyit tartottak fontosnak az elöljárók meg a megszólaltatott alanyok.

Az üröm pedig azért van, mert két olyan fontos gondot nem említett senki, amelyeknek nagyon fontos szerepük van a civilizált életmódban: a falu szennyvízcsatorna- hálózata és az ivóvízhálózat megépítése. Az elôbbirôl a volt polgármester is értekezett, ugyanis megengedhetetlennek tartotta azt, hogy szinte minden ötödik házból a Nyárád vizébe ömlik a szennylé. Nyáron ebben a szennyezett vízben lubickolnak és pecáznak a gyermekek. Azzal, hogy valamit tenni kéne, én is egyetértek, mert szemtanúja vagyok a jelenségnek.

Az ivóvízhálózat elkészítésének a szükségességét a helybeli kutak vizének magas salétrom- és nitráttartalma indokolja. Ilyen a kutak zömének vize. Íze, bûze van, tönkreteszi az edényeket és az inox csaptelepeket, használata pedig ártalmas emberre, állatra egyaránt. Hóolvadáskor a talajvíz beszivárog a kutakba, több hétre használhatatlanná téve a vizet. Tehát üzemileg tisztított ivóvízre is szüksége van a falu lakosságának, nemcsak utakra és hidakra.

Szoros kapcsolat van az epeköves és veseköves betegek nagy száma és az ivóvíz minôsége között. Ezt a polgármester is nagyon jól tudja, volt egészségügyi káder létére.

Szomorú, hogy most is, mint már régóta, az egészség csak sokadik rangú ügy a hatalom számára. Irigykedve olvasom azokat a cikkeket, amelyek arról számolnak be, hogy már sok helyen, kisebb falvakban is megoldották az ivóvízkérdést, és hálózatos vízzel rendelkeznek.

Nálunk? Talán valamikor a jövô században...

Báthory Erzsébet, Nyárádremete

Az idôsebb korosztály még emlékszik arra, amikor tervszerûsítve volt a termelés, a szabadságolás és egyebek.

Ez ma már a múlté. Azon gondolkodtam, hogy milyen jó lenne újra divatba hozni a tervezést. Például ne betegedjünk meg egyszerre túl sokan, osszuk be tervszerûen a megbetegedéseket, fôleg az idôsebb korosztály, hogy ne okozzunk akkora nehézséget a gyógyszertáraknak, a biztosítónak.

A biztosítási összegeket mi annak idején becsülettel befizettük a 35-40 ledolgozott munkaév alatt, most mégis úgy érezzük magunkat, mint kolonc a társadalom nyakán.

Miért ijesztgetnek folyton?

Hogy vigyázzunk, mert nincs alap, nem lesz gyógyszertámogatás. Vagy ez egy új módszer ahhoz, hogy hamarabb kapjunk infarktust vagy agyvérzést?

A családorvos nem hibás. Ô felírja a gyógyszert, de a gyógyszertár nem adhatja ki, mert a biztosító nem fizette ki még a tavaly kiadott gyógyszereket sem. A egészségbiztosító pénztár sem hibás, azt állítják, hogy ôk fizettek rendesen. Kinek higgyünk?

Az édesanya elmegy a gyógyszertárba, hogy beteg gyerekének a receptet kiváltsa. A gyógyszerésznô fiatal, még nem tudja, mit jelent anyának lenni, és szemrebbenés nélkül visszaadja a receptet, mondván, hogy csak akkor jár a gyereknek az ingyenes gyógyszer, ha még nem töltötte be az 1 évet. Persze, ô is rendelkezést kapott, hogy ezt kell tennie!

Ennyire jók a demográfiai mutatók, hogy ha a gyermek betöltötte az 1 évet, már nem jogosult az ingyenes gyógyszerekre? A diktatúra idején a 16, sôt 18 évesnek is járt az ingyenes gyógyszer, ha tanuló volt; az is igaz, hogy akkor a "rendelet" miatt sokkal több gyerek volt, mint napjainkban. Mit ért a rendszerváltás?

Hogy az idôsekre nincs szükség, az még elfogadható tény, de hogy a gyermekekre csak ennyire vigyáznak, ennyire tartjuk ôket fontosnak, ez elfogadhatatlan. A gyermekek alkotják a jövô nemzedéket, a jövô társadalmát, és ennyire könnyelmûen viselkedünk velük?

Látni kellett volna a beteg gyermek édesanyjának az arcán a döbbenetet, szóhoz sem tudott jutni.

Akik így viselik gondját a gyermekeknek és az idôseknek, ne feledjék, hogy az idô múlik, a kerék forog, ôk is lesznek maj