Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Bármennyire is ígérgették a minisztériumi illetékesek, hogy minden rendben lesz a gyógyszerkibocsátással, a valóságban ez egészen másként történik. A realitás ezután az lesz, hogy a krónikus beteg, aki évek óta szedi a megszokott gyógyszereit, hónap elején lerohanja családorvosát az életbevágó orvosságok felírása érdekében. Siet. Sietsége indokolt, ha elgondoljuk, hogy a patikákban csak az elsô napokban válthatók ki a tabletták. Persze, ahhoz is nagy szerencse szükségeltetik, hogy rábukkanjon egy olyan gyógyszertárra, amelynek még van pénze a szóban forgó hónapra. Van "kerete" - ahogy emlegetni divatos. Szóval a beteg, receptekkel a kezében, lelkileg felkészülve a legrosszabbakra, sorra veszi a patikákat. Hátha valamelyikben sikerrel jár. Vagy igen, vagy nem.

A krónikus betegek többsége - logikus módon - idôs, nyugdíjas személy, a patikák közötti ingázás, sorban állás nem nekik való. De ott vannak az akut betegek. Mi lesz az ô sorsuk? Ha például valaki ne adj’isten március végén kap tüdôgyulladást, orvosa pedig erôs és természetesen drága antibiotikumot ír ki, melyik lesz az a patika, ahol hozzájuthat kedvezményes árú gyógyszeréhez? "Megoldás": hónap elején kell megbetegedni, utána már kedvezôtlenek a kilátások!

Minekutána már négy évvel ezelôtt is megtapasztaltuk a gyógyszerkrízist és az ezzel járó kellemetlenségeket, egyszerûen érthetetlen, ami jelenleg történik az egészségügyben. Felháborító, amint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár egyik igazgatója negédesen válaszolgatva a kérdésekre, a hírmûsorban elmondja, hogy nem érti, miért nincs pénzük a patikusoknak, hiszen csak most, azaz március 1-jei dátummal kötötték meg a szerzôdéseket. Nem érti, miért ez a hisztéria, hiszen erre semmi ok, és egyébként is, nincs tudomásuk róla, hogy a betegek nem tudnak hozzájutni gyógyszereikhez. Ezt majd le fogják ellenôrizni. Vagy amint maga az egészségügyi miniszter védekezik: a gyógyszerészek nem keresték meg problémáikkal. Hiúsági kérdést csinálni a betegek kárára?!

A struccpolitika is egyfajta politika. Miniszteri illetékeseink vagy bárki, csak azt ne akarja elhitetni, hogy nem ismeri a reális helyzetet! Elég rákattintania az Egészségügyi Minisztérium honlapjára (www.ms.ro) és máris tanulmányozhatja a lakossági - való igaz, nem éppen hízelgô - véleményeket.

Úgy tûnik, a pénztári vagy miniszteri berkekbôl másként látszik minden, mint amilyen a valóságban. Éppen ezért nem ártana, ha az illetékesek és "szakemberek" kimozdulnának idônként kényelmes foteleikbôl, és tájékozódnának. De lehet, hogy feltett szándékuk gúnyt ûzni egy egész ország lakosságából...

Ajánlásban fordultak a Kárpát-medencei magyar református püspökök és fôgondnokok a Magyarországi Református Egyház (MRE) zsinatához, kérve: a testület deklarálja az egyház alkotmányában, hogy egyháztagnak tekint minden magyar reformátust, bárhol éljen is - közölte Bölcskei Gusztáv püspök szerdán az MTI-vel.

A javaslat teljes konszenzussal született meg a Kárpát- medencei magyar református egyházakat és egyházkerületeket tömörítô Generális Konvent szerdán véget ért kétnapos elnökségi találkozóján, Berekfürdôn - mondta az MRE zsinatának lelkészi elnöke.

A zsinat következô, május 26-án kezdôdô kétnapos ülésén dönt a kezdeményezésrôl; a tanácskozásra a határon túli magyar református egyházak vezetôit is várják.

Bölcskei Gusztáv kiemelte, hogy a felvetés kapcsolódik törekvéseikhez, a kettôs állampolgársággal kapcsolatos eddigi zsinati állásfoglalásokhoz, és azt jelzi: nem felejtették el december 5-ét, a magyarországi népszavazás napját. A püspök hangsúlyozta, hogy egymáshoz tartozásukat komolyan veszik, ezt az örökséget ápolják.

Rámutatott arra, hogy a kérés teljesítéséhez módosítani kell a Magyarországi Református Egyház alkotmányát, a kiegészítést bele kell foglalni annak preambulumába.

A konvent összejövetelén napirenden szerepelt a magyar reformátusok jövô évben esedékes következô világtalálkozójának elôkészítése is. Az eseményt 2006. augusztus 15-31. között rendezik meg a Bocskai-szabadságharc és a bécsi béke 400. évfordulójára emlékezve, amely vallásszabadságot biztosított a protestánsok számára - közölte Bölcskei Gusztáv.

Mint hozzátette, a világtalálkozót a tervek szerint öt olyan egyházkerület bonyolítja le, amelynek területén egykor a szabadságharc eseményei zajlottak: Magyarországon a tiszáninneni és a tiszántúli, Romániában a királyhágómelléki és az erdélyi, míg Ukrajnában a kárpátaljai református egyházkerület. Az ülésen szó volt arról is, hogy április 3-án és 10-én mintegy ötszáz magyar lelkész tesz látogatást és hirdet igét a határon túli gyülekezetekben, viszonozva az ottani lelkészek tavaly év végi magyarországi szolgálatát.

Véget ért az Európai Unió bôvítési biztosának bukaresti látogatása. A látogatás konklúziója, hogy a csatlakozási folyamat halad, de az EU nem lesz elnézô. Minden feltételt teljesíteni kell, különben könnyen megtörténhet, hogy egy évvel elhalasztják a 2007-re tervezett csatlakozást. A bôvítési biztos szerint van még tennivaló, különösen az igazságszolgáltatás reformja és a korrupció elleni harc terén. Ezeken a területeken nem ígéreteket várnak, hanem konkrét eredményeket.

Olli Rehn emlékeztette a román hatóságokat, hogy az Európai Bizottság a februárban elkezdett monitorizálást az év végéig folytatja, amikor egy "komplex" országjelentést készít.

Traian Basescu államfô már ismert stílusában, hányaveti módon reagált mind Markus Ferber európai parlamenti képviselô nyilatkozatára, amely a néppárti frakció nevében Románia csatlakozási tárgyalásainak befagyasztását kérte, mind azokra az EU-s jelzésekre, amelyek szerint Romániában virágzik a korrupció. Az államfô követelte, hogy nevezzék nevén a gyereket, azaz, ha korrupciós jelenségeket emlegetnek, ne általánosítsanak, hanem "nevezzék meg", kik a korrupt személyek. Erre, természetesen, nem késett az európai politikusok válasza sem, miszerint az EU nem rendôrség, vagy nyomozó szerv, ôk csak figyelmeztetik az országot, illetve rámutatnak Románia EU felvételét akadályozó jelenségekre, és arra, hogy a feltételeket teljesíteni kell. Mert, ha a monitorizálás nyomán kiderül, hogy nem tesz meg mindent Románia a feltételek teljesítésére, és ha elmarasztaló az ôszi országjelentés, a 2007. január elsejei dátumból 2008. lehet.

Köztudott, hogy a csatlakozási tárgyalások 31 tárgyalási fejezetet foglaltak magukba. Az európai hivatalosságok szerint fôleg kettôben - konkurencia és igazságszolgáltatás-belügy - sokat kell még tennie az országnak. E fejezeteken belül pedig 11 "érzékeny" pont van, amely hátráltathatja az országot a csatlakozásban.

A versenypolitika terén elsôrendû tennivaló, hogy a Versenyhivatal hatékonyan ellenôrizze az állami támogatásokat. (1) Ehhez késedelem nélkül alkalmazni kell az állami támogatások törvényét (2) az Európai Egyezmény 2 sz. Protokollumának megfelelôen módosítani kell a kohászati ipar Stratégiáját (3). Ilyen értelemben Románia vállalta, hogy * 2005. január 1. és 2008. december 31. között nem ad támogatást a Stratégiában megnevezett vállalatoknak * tiszteletben tartja a Stratégia értelmében, a kohászati ipar újjászervezésére megnevezett vállalatoknak megjelölt támogatások szintjét * tiszteletben tartja a megállapított (termék)mennyiségeket.

Ugyanakkor folytatódik a Versenyhivatal adminisztratív képességének a fejlesztése (4).

Az igazságügy területén késedelem nélkül alkalmazni kell a schengeni "akciótervet" (5). Fel kell gyorsítani a határok modernizálására és biztonságossá tételére tett erôfeszítéseket (6). Stratégiát és akciótervet kell kidolgozni az igazságszolgáltatás reformja felgyorsítása érdekében. Maradéktalanul alkalmazni kell a 2004. szeptember 30-án életbe lépett, a bûnüldözés megszervezésére, a magisztrátusok státusára és a Legfelsôbb Bírói Tanácsra vonatkozó törvényeket (7). Fel kell gyorsítani a korrupció, különösen a magas szintû korrupció elleni harcot, az antikorrupciós törvények alkalmazásával, az Antikorrupciós Ügyészség (PNA) függetlenségének biztosításával, és 2005 novemberétôl kezdve évente meggyôzô, a korrupció elleni harcban elért eredményekrôl és a PNA tevékenységérôl szóló jelentésekkel. Ugyanakkor a PNA-nak biztosítani kell a szükséges humán, illetve pénzforrásokat, hogy eleget tehessen annak a funkciónak, amelyért létrehozták (8). Felmérést kell készíteni az Országos Korrupcióelleni Stratégia kiváltotta hatásokról. A felmérésnek konklúziókat és ajánlásokat kell megfogalmaznia, illetve több évre szóló új statégiát kell megfogalmazni. Ebben szerepelnie kell a bûnügyi perrendtartás módosításának 2005 végéig, ami biztosítéka lehet a korrupciós esetek gyors, átlátható megoldásának (9). Világos törvényes keretet kell kidolgozni a csendôrség és rendôrség közötti együttmûködésnek, illetve a két intézmény feladatkörének 2005 márciusáig. Mindkét intézmény esetében világos besorozási tervet kell készíteni 2005 közepéig, hogy a csatlakozás idôpontjáig elôrelépések történjenek az állások betöltésében; a rendôrség esetében 7000, a csendôrségen 18.000 helyet kell betölteni. (10). Többéves koherens stratégiát kell kidolgozni a bûnözés legyôzésére, olyan konkrét akciók bevezetésével, amelyek megváltoztathatják Románia státusát. 2005 márciusától hiteles statisztikai adatokat kell készíteni a bûnözés visszaszorításának módjáról (11).

Olli Rehn üzenete, illetve az EU jelzése egyértelmû: az ígéreteket teljesíteni kell, az EU "gyors és konkrét" eredményeket vár, hogy Románia "idôben" az európai demokratikus közösség teljes jogú tagjává válhasson.

Tegnap 18 marosvásárhelyi lépcsôházban zárták és pecsételték le a fô melegvíz-csapokat, s péntekig 39 tömbházban függesztik fel a szolgáltatást - tájékoztatott Bota Edit, az Energomur sajtószóvivôje. Szerdán a Dózsa György, Rozmaring, Liviu Rebreanu, Ramurele és Hunyadi utcákban levô lakók maradtak meleg víz nélkül. Nagy részük csak a bejárathoz kifüggesztett tájékoztatóból tudta meg, hogy a nagy adósságok miatt meghatározatlan idôre meleg víz nélkül maradtak. A jövô héten is folytatandó megszorító intézkedés összesen 104 lépcsôházat érint.

Bota Edit, a szolgáltató sajtószóvivôje már múlt pénteken kilátásba helyezte, hogy mind a hôenergia-, mind a melegvíz-csapokat elzárják, de a hidegre való tekintettel szerdára halasztották a megszorító intézkedést, és csak a meleg vizet vonták meg.

Januárban, február elején 89 tulajdonosi társulásnak küldtek figyelmeztetô felszólítást, szorgalmazva az adósságok kifizetését. Annak ellenére, hogy kéthetes kegyelmi idôt is adtak, a 23,5 milliárd lejes adósság nem csökkent. Bota Edit elmondta: az érintett társulások közel fele jelentkezett és valamennyit fizetett, de kis összegeket. A fizetésre kényszerítô intézkedés nyomán olyan lakók is meleg víz nélkül maradtak, akik rendszeresen törlesztik a közköltséget. Mivel nincs egyéni szerzôdés a szolgáltató és a fogyasztók között, csak akkor lehet egy-egy nagy adósságot felhalmozó személynél lezárni a csapot, ha az érintett beleegyezik.

A fejleményekre visszatérünk.

Néhányan egy sakktábla mellett törték a fejüket, mások a Discovery csatorna repülôgépes dokumentumfilmjébôl okultak, de a legtöbben a Tudás Fáját forgatták élvezettel. Az erdôszentgyörgyi dokumentációs központ elsôként tavaly februárjában nyitotta meg kapuit, a látottak alapján ítélve nem fölöslegesen. Idén január elsejétôl Székely Ferenc vette át az irányítását.

Az ízlésesen, jó térkihasználással elkészült dokumentációs központ, mely jelenleg egy nagyobb terembôl - ahol a könyvek, televízió, számítógép, CD-lejátszó található, és egy kisebb szobából áll, mely akár arra is alkalmas, hogy a diákok társasjátékokkal töltsék az idejüket, a közeljövôben egy nagyobb helyiségbe szeretne költözni - tájékoztatott Székely Ferenc. Jelenleg tizenötezer kötet áll az olvasók rendelkezésére, de ezt a közeljövôben húszezerre szeretnék bôvíteni. A könyvek nagy része a hetvenes-nyolcvanas évekbôl származik, sok köztük a ronggyá olvasott, kötelezô klasszikus mû. Ez mind a magyar, mind a román könyvállományra érvényes, ki kellene már cserélni ôket, újakat kellene vásárolni.

- Szeretnénk, hogyha a ’90 után megjelent szépirodalmi, ismeretterjesztô, történelmi- földrajzi- szociológiai írások közül néhány a polcainkon állna. Ha lehetne, egyenesen a kiadótól kívánjuk beszerezni, így az adott keretösszegbôl több könyvet tudnánk felújítani. - avatott be a terveikbe Székely Ferenc. Könyveket adományként is elfogadnak, az idén már ötszáz kötettel bôvült az állomány: "Sokan vannak, akik szívesen adják nekik a kiolvasott vagy fölösleges könyveiket. Erre nyitottak vagyunk, örömmel vesszük, katalogizáljuk és betesszük az olvasói körforgalomba."

Számítógépekkel, videolejátszóval, televízióval, fénymásolóval, CD- lejátszóval, kazettofonnal rendelkeznek, viszont hiányoznak az itt felhasználható információs anyagok: az oktató-nevelô játékok, a CD-romok, videofilmek. Székely Ferenc a vizuális oktatás fontosságát hangsúlyozta az iskolarendszerben: "Milyen egyszerû volna, ha a nyolcadikosok kötelezô olvasmányai között szereplô Rómeó és Júliát le lehetne vetíteni egy tanóra keretében!" Székely Ferenc tervei közt szerepel a könyvkiadókkal és írókkal való találkozók megszervezése, mivel szerinte a személyes kapcsolattartás mindennél többet ér. A továbbiakban a könyveket számítógépes nyilvántartásba is be akarják vezetni, katalogizálnák azokat. Az olvasói réteget is szélesíteni kívánják.

Az EU-csatlakozásra készülôben

Ciprian Dobre prefektus január 24. óta tegnap harmadszor találkozott a megyénkbeli hús és tejfeldogozókkal, azzal a céllal, hogy az EU- csatlakozásra készülôben megismerje a megye gazdasági helyezetét.

A prefektúrán tartott megbeszélésen a Megyei Mezôgazdasági Szaktanácsadói Hivatal, az Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Igazgatóság, a Prefektúra EU-csatlakozási osztályának, a Megyei Környezetvédelmi Felügyelôség igazgatói, a Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság vezérigazgató-helyettese, tejfeldolgozók és tejtermelôk voltak jelen. A találkozót követô sajtótájékoztatón a prefektus elmondta, hogy az elsô tanácskozás óta eltelt idôszakban egyszerûsödött a feldolgozók mûködési engedélyének kibocsátása, mivel összehangolták a környezetvédelmi hatóság és az állategészségügyi igazgatóság erre vonatkozó tevékenységét. Bejelentette, hogy a megyei tanács, a polgármesteri hivatalok, az energiaszolgáltatók ígéretet tettek a tejtermelôk és feldolgozók hatékonyabb támogatására.

A következô találkozóra két hét múlva kerül sor.

19 milliárd lejes tartozás miatt

A Megyei Rendôr-felügyelôség 1060 rendôre perelte be az intézmény vezetôségét, s követelték vissza a fizetésükbôl három éven keresztül törvénytelenül visszatartott egészségbiztosítási hozzájárulást. A törvényszék és a fellebbviteli bíróság a rendôrök javára döntött, azonban egyelôre nincs pénz az összegek visszafizetésére.

- 2003-2004-ben a Maros Megyei Törvényszék és a Marosvásárhelyi Fellebbviteli Bíróság 9 ügycsomóban hozott a felperesek javára szóló döntést. A határozatok véglegesek és visszavonhatatlanok, s azok a Belügyminisztériumot, az Országos Rendôr-felügyelôséget és a Maros Megyei Rendôr-felügyelôséget arra kötelezik, hogy szolgáltassák vissza a 2000. március 1. és 2003. március 31-e között a fizetésekbôl jogtalanul levont egészségbiztosítási hozzájárulást - nyilatkozta lapunknak Livia Popa rendôr-fôfelügyelô, a Megyei Rendôr- felügyelôség sajtószóvivôje. Az említett idôszakban a rendôrök mentesültek az egészségbiztosítás fizetése alól. Ennek ellenére 1060 rendôr fizetésébôl tartottak vissza ezen rendeltetéssel, s ez az összeg mára eléri a 19 milliárd lejt. A múlt év végén született végleges döntés után a Megyei Rendôr-felügyelôség azonnal átirattal fordult a Belügyminisztériumhoz, követelve a rendôröket megilletô összeg átutalását. Annak ellenére, hogy az összeg átutalására vonatkozó kérést már több mint két hónapja benyújtották, a minisztérium még nem válaszolt.

Felvetôdött annak lehetôsége is, hogy bírósági végrehajtók zárolják a felügyelôség javait (ingatlanok, jármûvek és egyéb ingó javak). A végrehajtási rendeletek alapján behajtandó közintézményi adósságokra vonatkozó 2002. évi 288-as számú törvény értelmében a bírósági végrehajtók zárolhatják a rendôr-felügyelôség ingó és ingatlan javait, ám a számlákat nem zárolhatják.

A sajtószóvivô elmondta, két évvel ezelôtt a Megyei Törvényszék bírái nyertek pert, mivel tôlük is jogtalanul tartották vissza az egészségbiztosítási hozzájárulást. A szakminisztérium azonban akkor haladéktalanul átutalta a szükséges összegeket, s a bírák hozzájuthattak az ôket megilletô pénzhez.

Anyanyelvünk

A teljes értéktelenséget kifejezô szólásmondások között - mint amilyen például az egy vasat sem ér, paszulyt sem ér, nem ér egy lyukas mogyorót vagy egy férges diót sem - egyik legérdekesebb szólásunk a fabatkát sem ér. A fabatka szót ugyanis más kapcsolatban nem szoktuk használni, és legtöbben nem is tudják, mi a tulajdonképpeni jelentése ennek a különös szónak.

A batka, vagy ahogy régebben mondták: bapka (írva: babka) a valaha is forgalomban volt pénznemek közül a legkisebb értékek közé tartozik. Ez a sziléziai és csehországi aprópénz, amely nálunk a XVI. század elsô felében volt forgalomban, olyan keveset ért, hogy egy 1548- i törvény értelmében csak három darabért adtak egy krajcárt. Olykor négyet is kínáltak belôle egy krajcárért. Meglehet, hogy magának a batkának a neve is ennek a pénznek a csekély értékével van kapcsolatban. Azon az alapon ugyanis, hogy régi nyelvünkben igen gyakori volt az értéktelenségnek ez az egyébként más nyelvben is szokásos szólásszerû kifejezése: egy babot sem ér, a mai nyelvben is: nem babra megy a játék - joggal feltehetô, hogy a batka régi alakja, a babka, a bab szó -ka kicsinyítô képzôs származéka. Más feltevés szerint viszont a babka pénznév cseh nyelvterületen keletkezett, és azonos ez eredetileg töpörödött anyóka jelentésû cseh babka szóval. E szerint a felfogás szerint a babka anyóka ilyen apró üllôn készült aprópénzt jelentette.

Abból, hogy a szólás nem batkát, hanem fabatkát mond, nem arra következtetünk, hogy fából is csináltak ilyen pénzt. A fa ugyanolyan átvitt értelemben fordul elô ebben az összetételben, mint a fajankó, fapoéta (fûzfapoéta) szavakban, mint ezekben a régi szólásmondásokban; nem ér egy fapénzt, fagarast sem. Nyilvánvaló, hogy a fa ezekben csak az értéktelenség kifejezésére, illetôleg nyomósítására való. Ha ugyanis a fa fogalmát bele akarnánk illeszteni ebbe az értékrendbe: arany-ezüst-réz-vas, a fa az utolsó helyre kerülne, hiszen a fa annyira közönséges és kevésbé értékes anyag, hogy tudvalevôleg nem is szoktak belôle pénzt készíteni.

Ha tehát azt mondjuk valamire, hogy fabatkát sem ér, tulajdonképpen azt fejezzük ki, hogy az, amirôl szó van, még annyit sem ér, mint amennyit hajdan a legkisebb értékû aprópénznek fából készült, nevetségesen hitvány utánzata ért volna.

A RMDSZ a választásokat követôen is folytatta "fiatalítási" politikáját, hiszen kormányzati tisztségviselôink jelentôs hányada fiatal, pályakezdô emberekbôl áll - jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök az RMDSZ bukaresti heti sajtóértekezletén, utalva arra, hogy múlt hét péntekén kinevezték Borbély Károlyt az Országos Ifjúsági Hatóság élére.

Josep Borrell Fontelles, az Európa Parlament elnöke, valamint Ollie Rehn az Európai Unió bôvítési fôbiztosának romániai látogatásáról szólva Markó Béla miniszterelnök-helyettes elmondta: jelen pillanatban az integráció kérdése a legfontosabb számunkra, annak érdekében kell cselekednünk, hogy Románia EU csatlakozása a kitûzött idôpontban, azaz 2007-ben valósuljon meg, illetve folyó év április 25- én aláírásra kerüljön a csatlakozási szerzôdés. Az RMDSZ ebben a kérdésben jelentôs szerepet vállal, hiszen kormányzati tisztségviselôink, államtitkáraink közül sokan az integrációval kapcsolatos ügyekért felelnek - jelentette ki a miniszterelnök-helyettes.

A sajtóértekezlet keretében felmerült a területi-fejlesztési régiók újragondolásának kérdése. Markó Béla minderrôl kifejtette, az RMDSZ továbbra is kitart azon álláspontja mellett, hogy a jelenleg létezô 8 fejlesztési régió nem felel meg, véleményünk szerint több régiót kellene létrehozni, elsôsorban gazdasági kritériumok szerint. Mindehhez azonban az Európai Unió támogatása és engedélye kell - mutatott rá a szövetség elnöke.

"Az észak-erdélyi autópálya ügyét az RMDSZ a továbbiakban is teljes mértékben támogatja, megvalósíthatónak, és szükségesnek tartja" - jelentette ki a sajtóértekezleten részt vevô Borbély László ügyvezetô alelnök, területrendezési és építkezésügyi megbízott miniszter. Az autópálya ügyérôl szólva a miniszter kifejtette, tárgyalt ez ügyben Charles herceggel, a brit trónörökössel is, elsôsorban a szász falvak kulturális örökségének kérdésében. Ez ügyben semmiféle veszélynek nincsenek kitéve az említett települések - mondta Borbély felhívta a sajtó figyelmét arra, hogy a német kisebbség képviselôivel a kérdést illetôen folyamatos párbeszédet folyat az RMDSZ. Ezt igazolja Johannis Klaus, nagyszebeni polgármester erdélyi autópályát támogató levele is, melyet Borbély röviden ismertetett.

Egymilliárd eurós bukaresti beruházást jelentett be a TriGránit ingatlanfejlesztési Részvénytársaság, amely a fôvárosban egész városrészt kíván beépíteni.

A bukaresti városközpontot és más városokat érintô beruházási terveirôl a cégcsoport legjelentôsebb résztulajdonosai tájékoztatták a román fôvárosban tartott fogadás keretében a romániai kormánytagokat, az üzleti és politikai élet szereplôit, valamint a sajtó meghívott képviselôit.

A multifunkcionális városközpont 104 ezer négyzetméteres területet foglal majd el a város egyelôre foghíjas központjában, a tervek szerint helyet kapnak benne bevásárló- és szórakoztatóközpontok, kulturális létesítmények, irodaházak, szállodák és parkolóházak. A rendkívül látványos, pazar külsôségekkel megrendezett fogadáson a cégcsoport, két jelentôs résztulajdonosa, Peter Munch és Lord Nathaniel Rothschild bejelentette: úgy tekintenek Romániára, mint a bôvülô Európai Unió keleti kapujára.

A helyszínen kiosztott sajtóanyag szerint a TriGránit bukaresti beruházásának értéke közel egymilliárd euró lesz. A nemzetközi cégcsoport azonban nemcsak a fôvárosra korlátozza terveit. Kolozsváron például hamarosan hozzákezd egy Pólus Center építéséhez, ezen kívül csaknem 10 városban, így Brassóban, Craiován és Pitesti- ben és Konstancán is jelentôs ingatlan-együtteseket készül felhúzni.

A TriGránit a Kelet-közép-európai térségben Magyarországon valósította meg legnagyobb értékû projektjeit Demján Sándor vezetésével. Demján résztulajdonosként maga is jelen volt a bukaresti eseményen. Mint az MTI-nek a helyszínen elmondták: a cégcsoport magyarországi szellemi bázisát is fel kívánja használni romániai, bulgáriai és horvátországi beruházásainak valóra váltásához. A TriGránit bukaresti terveinek bejelentésével akarta jelezni romániai piacra lépését - mondták a cég illetékesei.

A TriGránit vezetô embereit Bukarestben fogadta Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök és két helyettese, Markó Béla és George Copos.

Charles herceg szomorú. Nagyon, de nagyon. Ezúttal azonban szomorúságának oka nem a segesvári Drakula Park terve, még csak nem is az erdélyi szász települések sorsa aggasztja. Jelenlegi szomorúságának egészen más oka van. Szerinte jövendô "alattvalói" állandóan kínozzák. Sôt, mint mondta, valóságos tortúrának teszik ki. Hogy mivel? Azzal, hogy "állandóan a magánéletében vájkálnak.

Az öregedô trónörökös szerint az egészet egy Gavin Hewitt nevû angol újságíró által kiadott könyv váltotta ki, és attól tart, hogy vallomása közelégedetlenséget vált ki a monarchia iránt és kérdôjeleket az ô uralkodói adottságaival szemben.

Az ominózus beszélgetés során, amely állítólag 2003-ban, Szófiában zajlott le, a trónörökös nem igazán akarta a nyilvánosság elé tárni Camilla Parker Bowlesszal évtizedek óta tartó kapcsolatát. Az újságíró erôsködésére kifakadt: "Azt hittem, hogy a britek megértôbbek. Engem senki nem ért meg". Hewitt szerint a továbbiakban Charles amiatt siránkozott, hogy valóságos "tortúrát" kell elszenvednie Camilla, illetve a kapcsolat miatt. "Nem értem, miért kell nekem a magánéletemrôl beszélnem" - fakadt ki, majd amiatt panaszkodott, hogy "egész életemben megmondták, mit kell csinálnom". "A magánéletem üzletté vált". "Csak azt akarom, hagyjanak békén" - tört ki a szomorúság a brit trón reményteli várományosából.

Charles hercegnek valóban van oka szomorúságra, hiszen, mint kiderült, nem az angolok kedvence. A múlt hét végén a Daily Telegraph egy, a YouGov intézet által készített felmérést tett közzé. Eszerint a Charles és Camilla házasságának híre erôsen megrongálta a monarchia amúgy sem rózsaszínû imázsát. Összehasonlítva egy két évvel korábban készült közvélemény-kutatással, amikor a megkérdezettek közel fele látta volna szívesen Charlest az Egyesült Királyság trónján, a mostani felmérés során a megkérdezetteknek alig egyharmada fogadná el uralkodónak. Sôt, az alanyok egynegyede úgy gondolja, hogy a királynô halála után meg kellene szüntetni magát a monarchiát is.

Ám Charles szomorúságának másik oka is lehet. Ugyanis a Sunday Telegraph, a királynô köreibôl származó hírekre hivatkozva idézi, hogy Erzsébet királynô nehezményezi, miszerint kisfia saját boldogsága miatt mellôzi trónörökösi kötelezettségeit. Talán ezért, talán más, általunk nem ismert okok miatt, a brit korona várományosa egyelôre félretette az esküvôi elôkészületeket, és külföldre utazott. Ezúttal Camilla nélkül, bár a szóbeszéd szerint az ara hevesen ragaszkodott volna ahhoz, hogy máris gyakarolja a herceg jövendôbeli feleségének kijáró jogokat.

Ha jobban belegondolunk, Charlesnak valóban minden oka megvan a szomorúságra. Nem elég, hogy közel ötven éve vár arra, hogy a brit korona az ô fejére kerüljön, és nem elég, hogy a fránya román kormány pár évvel ezelôtt szórakoztató parkot akart építeni Segesvárra, holott Charles herceg inkább vadvirágokat szedne a város körüli réteken. Sôt, az sem elég, hogy az RMDSZ mindenáron egy Erdélyt átszelô autópályát akar építeni, nem törôdve úgymond "a szász települések hagyományaival", amelyek miatt igencsak aggódik ôfelsége, ráadásul a királyi anyuka sem érti meg, hogy szerelmes, mint egy tizenhat éves kamasz, hanem rossz néven veszi tôle, hogy elhanyagolja trónörökösi kötelezettségeit. Sôt, az "alattvalók" sem nézik jó szemmel, a monarchiát is megszüntetnék, csak nehogy az ô fejére kerüljön a korona. Ezek után érthetô Charles szomorúsága.

Ekkora tortúra még egy trónörökösnek is sok!

Vajon még mi minden fog kiderülni?

Marosvásárhely polgármestere nem csak a Bolyai Farkas líceum, hanem az Unirea és a Mûvészeti líceum visszaszolgáltatásást is megfellebbezte. Míg a két elsô esetében nyert, a Mûvészeti líceum visszaszolgáltatását jogosnak találta a Marosvásárhelyi Táblabíróság.

A Restitúciós Bizottság tavaly többek közt a marosvásárhelyi Mûvészeti Líceumot és az Unirea Líceumot szolgáltatta vissza a katolikus egyháznak, míg a Bolyai Farkas Líceumot a református egyháznak. Dorin Florea polgármester azonban mindhárom határozatot megfellebbezte a marosvásárhelyi Táblabíróságon, arra hivatkozva, hogy köztulajdonban levô épületeket, amelyekben oktatási tevékenység zajlik, nem lehet elidegeníteni. Míg a Mûvészeti Líceum esetében a pert elvesztette (Szász László ügyvéd, a marosvásárhelyi katolikus plébánia jogásza szerint a polgármester a Legfelsôbb Semmítôszéken óvta meg a számára kedvezôtlen döntést, tehát az ügy még nem zárult le), annál nagyobb sikerrel járt a Bolyai és az Unirea esetében. A Bolyai líceum ügyérôl a napokban már írtunk, az Unirea helyzete hasonló. Komáromi Attila, a Gyulafehérvári Római Katolikus Püspökség jogtanácsosa lapunk kérdésére elmondta, hogy a Restitúciós Bizottság tavaly szeptember 20-i határozatában juttatta vissza az Unirea líceumot a püspökségnek, ezt a határozatot Florea október 25-én támadta meg. A Táblabíróság idén február 18-án döntött úgy, hogy a restitúciós bizottság határozata jogtalan volt.

A Restitúciós Bizottság megfellebbezte a marosvásárhelyi táblabíróság döntését - tájékoztatott Markó Attila kisebbségügyi államtitkár, a bizottság tagja, emellett a Gyulafehérvári Római Katolikus Püspökség is tegnap folyamodványban fordult a Legfelsôbb Semmítôszékhez és Bírósághoz. "A püspökség kérését, hogy a per részese legyen, a Marosvásárhelyi Táblabíróság elutasította, meg sem idéztek. A táblabírósági ítéletnek nincs semmilyen jogalapja, ami pedig a polgármester kijelentéseit illeti, miszerint megmutatja azt az iratot, amelyben 10 eurót kér az egyház a polgármesteri hivataltól az Unirea líceum egy négyzetméteréért, arra én is kíváncsi volnék. Ami pedig a líceum rendeltetésének megváltoztatását illeti, amivel kapcsolatban a polgármester aggódik, a restitúciós törvény kimondja, hogy azon visszaszolgáltatott ingatlanok rendeltetését, amelyekben közhivatalok, oktatási intézmények mûködnek, 5 évig tilos megváltoztatni. Az egyháznak különben sincs szándékában megváltoztatni az Unirea rendeltetését" - nyilatkozta lapunknak Komáromi Attila.

Tegnap Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke és Haller István, a PEL emberjogi irodájának vezetôje sajtótájékoztatón üdvözölte Ciprian Dobre prefektusnak a Ion Antonescu utca nevének megváltoztatására vonatkozó felszólítását, támogatásáról biztosította az igazságügy-minisztert, valamint állást foglalt a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal azon kezdeményezésével szemben, amely szerint nyáron nem fogják biztosítani a jogosultaknak a garantált minimáljövedelmet.

Smaranda Enache örült, hogy bár annak idején nem vették figyelembe a tiltakozásukat, most talán eredményes lesz a prefektus közbelépése.

Elmondták, hogy a liga már az Antonescu sétány elnevezésekor tiltakozott a névadás, illetve azoknak a személyeknek a kultusza ellen, akik vétkesek a romániai holokausztért. A 2002. évi 31-es számú, a rasszista, xenofób, fasisztoid szervezetek és szimbólumok, az emberiség és a béke elleni merényletek elkövetôi elleni kultusz betiltásáról szóló sürgôsségi kormányrendelet megjelenése után írásban szólította fel a polgármesteri hivatalt, a prefektúrát és a mûvelôdési minisztériumot az Antonescu sétány nevének megváltoztatására. Akciójuk azonban eredménytelen maradt. A PEL szerint a probléma hatóságok általi elhallgatása sokat ártott Románia nemzetközi megítélésének.

Ezért üdvözölték Ciprian Dobre prefektus kezdeményezését, amelyben felszólítja a polgármesteri hivatalt, hogy a törvényeknek megfelelôen változtassa meg a sétány nevét. Véleményük szerint az intézkedés elôrelépést jelent a romániai holokauszt elismerésében. Ugyanakkor megújította a neolegionárius szervezetek betiltására vonatkozó felszólítását a kultuszminisztérium felé.

Smaranda Enache szerint az igazságszolgáltatásra gyakorolt politikai nyomás miatt veszített el Románia annyi pert az Európai Emberjogi Bíróságon. Következésképpen szükség van az igazságszolgáltatás valós reformjára. A PEL Monica Macovei igazságügy-miniszter, illetve Renata Weber elnöki tanácsos személyében látja az igazságszolgáltatás reformjának garanciáját. Bizonyos érdekcsoportok ellenállását látva, a Pro Európa Liga támogatásáról biztosítja az igazságügy-minisztert.

Véleményük szerint mind a reformra, mind Románia imázsára nézve káros, hogy az igazságszolgáltatásban és a diplomáciai testületben még mindig vannak olyan személyek, akik együttmûködtek a volt Szekuritátéval. Ezért úgy vélik, fontos, hogy a CNSAS átvegye és ellenôrizze a magisztrátusok és a diplomáciai testület dossziéit.

Dorin Florea polgármester minapi nyilatkozatára reagálva, miszerint nyáron nem fogják fizetni a garantált minimáljövedelmet az arra jogosult személyeknek, a PEL képviselôi kijelentették: Románia törvényeinek értelmében egy helység polgármesterének kötelessége biztosítani "az állampolgárok jogainak és alapvetô szabadságjogainak a betartását, az alkotmány tiszteletben tartását, illetve a törvények alkalmazását". A garantált minimáljövedelemrôl szóló törvény kötelezi e jövedelem biztosítását, évszaktól függetlenül.

Magyar levelek

Eleink még boulevardnak (így, régiesen írva) nevezték egy nagyvárosnak széles útját. De nemcsak. A szónak hallatán eszünkbe jut más is mostanában. Bulvár lehet a sajtó, a televízió, és akármi, amire az igénynélküliség jellemzô. Hétvégén, amikor megveszem kedvenc újságjaimat, ki nem hagynám a nagypéldányszámú, szenzációt hajhászó napilapokat sem. Na, nem azért, mintha bármelyik is a szívem csücske lenne. Ráfoghatjuk, inkább szakmai ártalom. Mert tájékozódni muszáj. Akár a balgatag dolgokról is, ugyebár. Nem lehet állandóan a mûvelt világra apellálni, és mindenben holmi eszmei mondanivalót keresgélni. Erre mondják, hát honnan annyi. És minek? Erkölcsre, elvekre hivatkozni lehet(ne). Aki viszont nem akar... Hiába tartunk ott, hogy nem értjük már. Ha valakinek nem fontos, hogy mi van, mi lesz, és mi nem lesz egyáltalán.

Félreértés ne essék. Befogadóképességem nincs híján a mértéktartásnak. Még akkor sem, ha kiszuperálnák belôlem. Kezemben a színes újság, alig gyôzöm lapozni. Fenébe vele; ez egyféle vereség. Mással is megesett már. Hogy beismerem. Pedig felbecsülöm, és reménykedem, nem rosszul. Azonmód leszokhatunk a csodálkozásról. A statisztika könyörtelen. Naponta egymillió vásárolja, s ki alkalmilag veszi, kizárva. Mert rajtam kívül kétszer annyian csócsálják, mint Magyarország négy politikai napilapját, összesen. Metróban, autóbuszon, várótermekben nincs más olvasnivaló. Jövô-menô emberek kezében mást sem látni. Amolyan reggeli eledel, és nem ínyenceknek okulására. Neve csak B, mert a reklám okán másként nem hívhatom. Kistestvéreivel (szapora lapok ezek, még ha különböznek is) messze híres, valóságos státusszimbólum. Helyzet és rang; valahol a társadalmi szuterénben. Lehet bambulni. Mert bulvár márpedig van; csak értelmes voltát nem latolgatnám. És van célközönség, maga a bulvárember. S nem kevesen. Valamikor persze szemérmesebbek voltunk. Akkor is gyártottak nekünk híreket, hogy legyen mitôl lelkesedni. Ki hitte, ki nem. Ami azért nem sokat számított.

Ma más idôk járnak. S mi még nem egészen értjük, ha ebben a szomorúan késôi evolúcióban annyi minden nem kedvünkre való. Kételyekre alig futja mégis. Hogy ez a piacgazdaság sem éppen a világ teteje. Törôdik is evvel valaki. De hát minek.

Na, szóval tényleg. "Valamennyien a nagy büdös francból jövünk, és körülbelül oda térünk vissza." Ezt az épületes mondatot a szóban forgó újságból jegyzem, csak miheztartás végett. Kiragadom szövegkörnyezetébôl, és nem azért, hogy magyarázkodjam. Mert nincs mit. Huncut, aki rosszra gondol. Mindenesetre jelezném, hígított fogalmazványban, elkenôlegesen miket hajigálnak elénk. Igaz, az emberek manapság ritkán zavartatják magukat azzal, hogy kézbe vegyenek hiteles könyvet, mintha úgy volna jó, ha olvasni sem tudnának. Csak a rikító címeket, csak az alig valamit mondás rövid és felületes fogalmazványait. Természetesen, ömlesztve. Ez most a trendi; a primitivizálódás idegen szava. Vénülô szótáramból kiírom: irányadó áramlat. Nem más, mint maga a bulvárszint. Csinált botrányok szirupos meséje egyperces sztárokról; csinált, hazug hírek s megtévesztésig élethû történések, csupa aprópénz. Hívatlanul tolakodnak életünkbe, de attól még keletje van. Észre sem vesszük, igénytelenedünk, süllyedünk. Ha az újságot elfogyasztjuk, megteszi a tévé, karosszékbôl. Hiány nincs. Robbantós sorozatoknak, szappanoperáknak se vége, se hossza. Délután, este olcsó szellemi diszkont mindenütt. Ízléshibás showmûsorok kontár izgatása szinte kívánatos, mint ahogyan a heti hetesek tapsológéppel felerôsített blôdije. Úgy ábrázolnak mindent, mintha a valóság hozott anyagából rakosgatnák fogyaszthatóvá. Hát pont ez lenne rossz? Pont ez? Egyébként érünk vele valamit? Élni persze így is lehet. Hát nem? Igen is, meg nem is. De inkább igen. Mert ilyen a világ. Hervasztó egy kicsit és banálisan kétségbeejtô.

Azért alhatunk nyugodtan. Mert nem vagyunk egyedül. Nem vagyunk elveszett sokadalom. A bulvártömegre igényt tart a politika; vigasztalódjunk. Kutyaharapást szôrével. Miniszterek, államtitkárok, ilyen-olyan elnökök is - kik a machiavellizmust nem most tanulják -, tudnak bulvárkodni. Dülleszkednek, szerencsétlenkednek, erôltetett hétköznapi szerepben, ahol lehet. Nem szôröznek, és ott rugóznak, ahol indokolt. Tetszik, nem tetszik, kelletik magukat. Üzletelnek, ami nem kizárólag a véletlen mûve. Hatni kell és hódítani. Más cél nem lévén, sajnos. Hogy idejében érezzük, számítanak ránk, annyi szent. Senkiföldje nem létezik. Ha az egyik oldalnak valahol nagyobb az ázsiója, a másik sem adja alább. Neki is kell ellenújság, ellentelevízió; ellenbulvár. Mert egymást gyomlálni igazán csak ott lehet. És úgy, bulvárhôsökkel, a bulvár népért.

Hát tudomásul veszem, és nem értékelem. Megállhat az ész; de inkább abbahagyom. Mielôtt unalmas lennék.

Az idôs, rég nyugdíjba vonult zenetanár, a Professzor álláshirdetést adott fel a kisvárosi lapban: bejárónôt, gondozót keresett, aki hátramaradt napjaiban könnyebbé teszi az életét. Középkorú nô jelentkezett: Kathleen, az özvegyasszony vállalta el a feladatot. Viszonyuk hamar bizarran furcsa lesz: az öreg maga a megtestesült jámborság, nagy tudású és mûveltségû, hetvenes-nyolcanas éveiben járó úriember, akinek minden örömét a klasszikus zene és a jó hangulatú beszélgetések jelentik, bejárónôje azonban furcsa szerzet - igen okos, ám kedvessége ellenére mintha minden igyekezetével azon lenne, hogy tönkretegye az öreg életét. Gyerekes heccelôdései komoly sértegetésekké fajulnak, és miközben látszólag mindent megtesz munkaadója jólétéért, pokollá teszi annak mindennapjait. Valami van a háttérben, valami a ködös múltban rejtezik. De mégis: mi?

A választ az elôadásban találjuk. Abban a rendkívülien szép és hihetetlen természetességgel játszott kétszereplôs produkcióban, amellyel a Bukaresti Nemzeti Színház látogatott el Marosvásárhelyre. És amelynek szereplôi - színészei nem kisebb nevek voltak, mint Constantin Dinulescu és Maia Morgenstern. A két élô legenda.

Horovitz Parkold az autódat a Harvardra címû darabja pedig méltó alapnak bizonyult. Rég nem láttunk ennyire szép elôadást.

Mert ahogy a szereplôk "barátkoznak" egymással, ahogy személyesebbé válik kapcsolatuk, amely a bejárónô különös viselkedése folyamán kölcsönös harccá válik, úgy bontakozik ki a sztori, és válnak láthatóvá a múlt rejtett darabkái, hogy döbbenetes egésszé váljanak. És amint ez az egység összeáll, mindketten leróhatják tudat alatt hurcolt adósságaikat: megtisztulnak, új életet kezdenek. A bejárónô mindenképpen. A Professzor is: az örök felhôk fölött.

Mindenre fény derül: kiderül, hogy az egykor hihetetlen szigoráról elhíresült tanár vágta el érettségi vizsgán addig fel nem ismert bejárónôjét (egykori tanítványát), tette tönkre ezzel örökre életét és buktatta meg annak egész családját, csakúgy, ahogy a kisváros majd' mindegyik diákját. Kiderül, hogy ennek egykori férje mentette meg a tanárt a vízbefúlástól egy régi kiránduláson, és aki ezért még köszönetet sem mondott, és így tovább. Kiderül, hogy Kathleen azért érkezett, hogy bosszút álljon. És hogy nevessen az öreg ágya mellett, annak haldoklása közepette. De megtudunk mást is. Hogy a Professzor nem azért nem nôsült meg soha, mert családját a diákjai jelentették. Hanem mert egykor ôrülten szeretett valakit. Aki ugyanilyen szenvedélyesen szerette ôt is. Kapcsolatuk azonban megszakadt azon az éjszakán, amikor a lány, részeges és dühöngô férje elôl menekülve a Professzor udvarán (amelyet csak Harvardnak csúfoltak a városban) rejtette el összevérezett autóját. A Professzornak utána már senki sem kellett. Az a lány is egykori tanítvány volt. És: Kathleen édesanyja.

Átfordul a cselekmény, a bosszúvágyból és harcból örökre megkésett, rövid apa- lánya kapcsolat születik, amely az új, házi zenevizsga jelenetében teljesedik be: Kathleen harminc év után jelesre vizsgázik, és ezzel megtisztul a múlt terheitôl, felszabadul démonaitól, miközben az öreg bevallja: megszerette a blueszenét, az egykori romantikusok kései utódját. De ez az új kapcsolat rövid: a Professzor, még ha csak pár órára is, de újra megtalálva az egykori boldogságot, csendesen elalszik - örökre. Kathleen, utolsó gesztusként az egykori szeretô zsebébe rejti édesanyja medalionját.

Egy ilyen darabból valami szörnyûséges giccs is születhetett volna. De ez nem történt meg. Horea Popescu rendezô hûen követte a horovitzi tiszta vonalat: a legmélyebb mélységekrôl a humánum egyszerûségén keresztül beszélt és beszéltetett, a hihetetlenül jó, teljes természetességgel átitatott játékstílus pedig beavatottá varázsolta a nézôt - nem egy elôadás, hanem két emberi élet beavatottjává. És ezt elérni az egyik legnagyobb dolog, ami színházban lehetséges. A perceken keresztül tartó vastaps és ünneplés ezúttal nem a neveknek szólt. Megérdemelten.

Csütörtöki kimenô

Fercsány Gyurkó a szomszédból csúfolta a mórokat. Aszonta, hogy azok az othelók, akiket a válogatott magyar terempöci csapat legyôzött végre-valahára, mert a magyar terempöci sajna nem világhírû, sôt még a környék grundjaival sem mérkôzhetne meg, szóval az ellenfeleket tréfásan, mert már csak ilyen vicces kedvû a Fercsány Gyuri, terroristáknak nevezte, a terempöcisek pedig halált megvetô bátorsággal kaszabolták az ellenséget. És kezet is fogdosott a csapattal, így-úgy nem bánom, én vagyok a barátod, mondta és nagy hamarjában elfelejtett építeni nekijek még egy termet, ahol világszínvonalon pöcizhetnek.

Na de a Fercsányék ôsellenlábasa, a Nagyonfidelsz, rögtön árulkodott. A fôfurmányos felkapta, amit az ellenfelük jópofizott és Germán Zsoltika csak fútta, mondta, lihegte, hogy Fercsány ezt mondta, tanító néni, árulkodott, sajnálkozott, mórikálta magát és a mórokat.

Mit tehetett Fercsány langaléta és atléta, bocsánatot kért, diplomáciai síkra terelte a dolgot, átadott egy jegyzéket, amelyben megköveti Mórékat. A legszebb kézírását vette elô, ült egész délután a füzetlap elôtt, sírt és írta, belepacázott, bôgött, kitépte, eldobta, másikon újra kezdte, vadonatúj tollszemmel, zöld tintával, elvétette, megint nekiveselkedett. Mögötte állt az anyja, az apja, a kormánya, pártja, az ablak alatt pedig Germán Zsoltika sziszegte, hogy úgyis megmondalak, fel leszel adva, ki leszel dobva, az aldzsazira tévéoldalra.

Aztán Fercsány beösmerte töredelmezve, hogy csak viccelt és Olaj Mór is azt mondta, hogy ô is csak viccel és azt írta, hogy el fogják aknásítani az egész lépcsôházat és a grundot, reggbe fogják súgni a magyarokat, Budapestet, sôt a hortobágyi kilenclyukú gulyáslányt is magukévá fogják tenni, persze olajosék is csak merô tréfából. Mert nagyon érzékenyek ám otthelóék a jó hírnevükre. És Nagyonfidelszéknek pedig az a fontos, hogy lihegni muszáj, szítani a nyúlárnyékot tengeri mumussá, mert különben nincs külpolitikai helyzet, nincs terempöci és csocsóbajnokság. Susu-bolondság.

Kissé komolyra fordítva a szót, csak azt kérdezzük, honnét ez a nagy allergia néhány szóért, hiszen akkor az egyesült államocskákat naponta kéne terrorizálni, mert ott mindennap van valami káromlás. Vagy más helyzetbôl fodítva, amikor a magyar lapok a románokat, a román lapok a magyarokat ócsárolják, akkor eztán tán hívni kellene a mór igazságosztó egységeket, ali babát és a negyven aldzsazirát?!!

A Dr. Bernády György Közmûvelôdési Alapítvány 1992-ben alakult. Neve Marosvásárhely egykori jeles polgármesteréhez és az általa képviselt értékekhez kötôdik. A Bernády Ház otthont nyújt képzômûvészeti és fényképészeti kiállításoknak, könyvbemutatóknak, különbözô témájú elôadásoknak, megbeszéléseknek. Úgy érezzük, hogy Marosvásárhely lakossága szívébe zárta a Bernády Házat, igényli szolgáltatásait, életének egy fontos központja lett, ahol kulturális igényeit kielégítheti. Az új adóügyi törvény forráslehetôséget biztosít a civil szervezetek számára, ez a lehetôség az Önök hozzájárulásán alapszik. E törvényt kihasználva bárki hozzájárulhat adójának 1%-ával tevékenységünk támogatásához.

Adataink: Megnevezés: Fundatia Culturala Dr. Bernády György Közmûvelôdési Alapítvány, Cím: 540051 Targu Mures, str. Horea nr. 6.. Adószám: 7130180

Bankszámla: RO50BRDE270SV03224642700 (BRD TG. Mures)

Támogatásukat elôre is köszönjük.

Rövid történeti áttekintéssel kezdem ismertetômet.

Az örmények Armeniából szétszóródás révén a XIV. században Krímián át Lengyelországban (1330), onnan Moldovában telepedtek le. Tovább üldöztetve 1669- ben az erdélyi havasokba kerültek, és I. Apafi Mihály fejedelem (1632-1690) engedélyével 1672-ben Gyergyó- szentmiklóson, Ditróban, Csíkszépvízen, Felfaluban, Bátoson telepedtek le. A XVI. és XVII. századi harci események és járványok pusztítása során Erdély népességének száma csökkent, s az örmények itteni letelepedése minden szempontból elônyös volt, egységbe tömörülve Erdélyben városokat is alapítottak (Szamosújvár, Erzsébetváros).

További szétszóródásuk folytán Marosvásárhelyen is sok örmény család lelte meg békés lakhelyét. Az itt letelepedett örmények létszáma nem ismeretes, arra a helyi plébánia adhatna feleletet a nyilvántartása alapján mint egyháztagokról. A közeli örménylakta helyekrôl ide jöttek száma nagy volt, s a leszármazottaké is figyelemre méltó. Több mint száz marosvásárhelyi népes örmény családot sikerült név szerint összeírni. A sokat szenvedett s hontalanná vált nép új hazát talált Erdélyben.

Az Erdélyben letelepedett örmények - ôseik hitét megôrizve - a római katolikus vallást gyakorolták és gyakorolják, a római katolikus püspökség fennhatósága alá kerültek. 1848-ban az országgyûlés honosította az örményeket, az ország egyenrangú polgáraivá tette. Vallásukat, családnevüket megtartották, sok név magyaros hangzásúvá vált. Vegyes házasságok révén, az évek során a hasonlóvá válás folytán elmagyarosodtak, de örmény eredetüket nem tagadták meg. Több generáción át a leszármazottakon öröklôdött a jellemzô faji vonás, kerek arc, a szép fekete szem, dús fekete szemöldök és haj.

Ma már az örmény nyelvet kevesen beszélik. A több mint háromszáz év alatt a letelepedett örmények belenôttek a magyar kultúrkörbe. Idôszaki lapjuk, az Armenia szerkesztôsége Szamosújváron van. A szövetség célja felkutatni a szórványban élô kis- és nagylétszámú örményeket és egységbe tömöríteni valamennyiüket. Szoros kapcsolatot tartanak a Magyarországon mûködô Örmény Gyökerek Kulturális Egyesülettel.

Az örmény nép tudományszeretô, irodalma, ipar- és alkotómûvészete, jó kereskedelmi érzéke ismeretes. Az örmény kereskedô és iparos szorgalma és illemtudása révén gazdaságilag elônyös helyzetbe került, jó anyagi alappal rendelkezett. Takarékos és vendégszeretô jellemmel bír, s áldozatkészséggel segíti egyházát. A helyi római katolikus plébánia templomhajójának színesüveg-festmény ablakai közül az egyiken látható Tidt örmény király, királyi díszben, amint Örményország apostola és elsô püspöke kereszteli meg. A kép alatti felirat szövege: PROTEGE GENTEM ARMENAM (Oltalmazd örmény népedet). Feltételezhetô, hogy a helyi örmény családok adományából készült az a szép üvegfestmény.

A kereskedelemmel foglalkozó örmények Marosvásárhelyen a város központjában, a piactéren vagy annak közelében telepedtek le, külön lakónegyedet (fertályt) nem alkottak, de a város vásáros életében elônyösen részt vettek. A jó anyagi alappal rendelkezô családok magas, emeletes kôházakat építtettek, a földszinten üzlethelyiséggel. A hosszú, benyúló udvarokon hátranyúló épület raktárként szolgált, az udvar mélyén kocsiszín és lóistálló szükségeltetett, mivel a vásárokba lovas szekérrel mentek a (sátoros) kereskedôk. Az emeleten a család részére biztosították a lakást, de legtöbb esetben a bérbe adható lakrész sem maradt el. A térre nézô üzletek kirakatait és bejáróajtóit szekrényszerûen bútorasztalos készítette. A kirakatok-bejáratok üvegezett felületeit nyitható vagy leakasztható fatáblák, tömör ajtók vagy lehúzható, hullámos fémlemez-redônyök védték a zárva tartás ideje alatt. Az üzletbelsô asztalai, szekrényei (polcai) hasonlóképpen finom asztalosmunka-darabok voltak, a kor ízlésének megfelelôen.

A XX. század elsô felében a Dudutz testvérek két üzlete a fôtér és a Kossuth Lajos utca sarkán álló Lábas-házban nagyon keresett volt. A város régi lakosai ma is Dudutz-saroknak mondják a térnek azt a részét. A fôtéren Izmael rôföskereskedôt alacsony termete miatt "Kicsi Izmaelnek" nevezték. Fogolyán fôtéri nôidivat-üzletét "elôkelô" jelzôvel illették. A szépen berendezett üzlet alkalmazottai divatos zsakett öltönyben fogadták a vásárlóközönséget. Dudutz Antal bôrkereskedô fôtéri üzletét "A fekete kutyához" cégtáblával látta el. A tömör ajtólapra a tulajdonos a címfestôtôl cégérként egy fekete kutya képét kérte. Az alkudozásnál a címfestô a lánccal ábrázolt kutya festéséért több munkadíjat kért. A megrendelô magyarázatot kért a magas árért. A mester válasza így hangzott: "ha lánccal festem a kutyát, nem szalad el". A kutya lánccal került a táblára.

A XIX. században ide került Csiky család vaskereskedése és ásványvíz-lerakata nagy forgalomnak örvendett. A tornyos Városháza építésével egy idôben, az azzal szembeni telken szép kétemeletes családi lakóházat építettek a szecesszió stílusában. A Gajzágó kereskedô család neoklasszikus síremléke a római katolikus temetô legszebb sírfelépítménye, az 1894-es évszám jelzi állításának idejét. A Kárnász kereskedô család egyemeletes lakóháza a Petôfi Sándor téren áll, melyet az államosítás után a város polgármesteri hivatala helyreállíttatott, s ott rendezte be a házasságkötô-termet.

Marosvásárhely város verses leírásában Mátyási József pesti ügyvéd 1791-ben, vásárhelyi látogatása után, a várost jellemzô soraiban így írta: "Lakósai Magyarok, Oláhok, Örmények, / S ezen utolsók nem szegény legények". Az átutazó láthatta az örmény kereskedôk anyagi jólétét. Az örmények a lakó- és az üzletházon kívül a Trébelyben gyümölcsös- és szôlôkertet tartottak fenn. Földmûveléssel nem foglalkoztak, a mindennapi anyagi jövedelmet a kereskedelem biztosította.

A következôkben felsorolok egynéhány itt élt (élô) örmény család nevét: Avéd, Burdács, Csath, Dudutz, Gajzágó, Holbach, Izmael, Kabdebó, Lukácsfy, Merza, Nuridsány, Ollender, Petelei, Süle, Száva, Tolokán, Verzár, Zorzi, Zsidó.

A Petelei családból Petelei István neves író, a Kemény Zsigmond Társaság tagja, a Marosvásárhelyi Füzetek szerkesztô-kiadója volt. Szülôháza a Szentgyörgy tér 16. szám alatti telek belsejében áll. A nevét örökítô fekete márványtábla az 1930- as években épített kétemeletes bérház térre nézô homlokzatára került. Felirata: "1852. szeptember 13-án e falak között született Petelei István erdélyi író. Meghalt 1910. január 5-én." Koporsó alakú sírköve a római katolikus temetôben található.

A Marosvásárhelyen élô örmény családok leszármazottai magyar örmény katolikusnak tartják magukat.

"Hôsök voltak?! Elismerik-e?

Bizony mondom, ez öltô tiportan

Fénylôbb hôs, mint eddig annyi más,

Mind, aki csak tisztán él e körben,

Egyformán szent, mártír, glóriás."

Tompa László Ének a jövô gyermekéhez címû versének utolsó szakasza igen illik a fényképen látható honvédekre, akik mind 1920- ban születtek.

Az itt látható fényképet kisebb, a szélein hiányos, töredezett formában, a pókai születésû Kelemen Adalbert 23-as honvéd, a szovjet hadifogságból (Szaratov városának lágerébôl), a bakancsában, kartonlapok közé rejtve hozta haza. Ô jelen volt édesbátyám elhunytánál, tôle kapta, annak jeléül, hogy ôt ne várjuk haza.

E fényképen a marosvásárhelyi 27-es honvédek újoncai vannak, akik 1941 novemberében kezdték meg a katonai szolgálatukat. Balról az elsô álló Farkas Gusztáv volt, aki 1920. szeptember 30-án született Görgényüvegcsûrön, szovjet hadifogságban hunyt el. 1947. december 24-én és e hó 25-ére virradó hajnalán a Volga jegébe egy nagy léket robbantottak, amibe aztán bedobálták az elhunyt hadifoglyok tetemét. Így került az én bátyám is a Volga folyó jege alá. A másik négy honvédrôl nem tudok semmit. Talán Suba Béla, marosvásárhelyi bajtársa is rajta van, nem tudom, melyik lehet. Bátyám a szabadság ideje alatt mondta, hogy van neki egy ilyen nevû barátja a 27-es honvédoknál.

Kelemen Adalbert annak rendje-módja szerint a közjegyzôségen hivatalosan nyilatkozott a bátyám haláláról. De azt nem merte ottan megmondani, hogy a fogoly a Volga jege alá került, annyira belésulykolták a félelmet az oroszok.

Sôt azt hitte, hogy az oroszok adják az életben hazatért hadifoglyok kárpótlását.

Aztán egy magyarországi látogatás alkalmából megmondták neki, hogyha Antall József miniszterelnök nem kezdeményezi, akkor a kárpótlás szó sem került volna a magyarok szótárába.

A kárpótlási törvény szerint a hadifogságban elhunyt bátyámért mint egyedüli testvér, túlélô örökös 50%-os kárpótlást kaptam a magyar államtól. No, de ez nem ment olyan simán, elôször visszautasító iratot kaptam az Országos Kárpótlási Hivataltól azzal az indoklással, hogy nem politikai, etnikai vagy vallási okból volt kényszermunkán a bátyám. A sok hercehurca után megkaptam azt a 15.000 forintot. A sok bélyegilleték, utazás, postautalványok stb. eredménye az volt, hogy többe került a leves, mint a hús. 2002-ben az alkotmánybíróság nagyobb összeget szavazott meg a holokauszt áldozatai örököseinek, és ezzel együtt a szovjet hadifogságban elhunyt túlélô örököseinek. A magyar TV2-ben ez alkalomból az Országos Kárpótlási Hivatal egyik szóvivôje jelentette az örvendetes hírt az új kárpótlási törvényrôl, megjegyezve azt is, hogy jelentkezzenek a jogosultak, hogy tudják, élnek-e vagy sem, nem változott-e meg a címük stb. No erre én azonnal írtam itthonról tértivevényes levelet a kárpótlási hivatalhoz, utána Magyarországon még két ajánlott levelet tettem föl nekik.

Sôt, a magyar demokratáknak is írtam, kértem, sürgessék meg a dolgot, legalább valamit válaszoljanak a levelemre, ebbôl a célból felbélyegzett levelezôlapokat tettem a leveleimbe. Már az is megnyugtatott volna, ha nemleges választ írnak. Egyszerûen a közöny fogadott minden oldalról. Végezetül sokszor elmélkedem Horváth Imre költônk aforizmáin, melyek nagy igazságokat mondanak. Jó lenne, ha hivatali urak is olvasnák ezeket.

"A mézes beszédtôl lehet a legjobban megcsömörleni."

"Nem passzív a közöny, hiszen gyakran fel tud lázítani."

"Nincs aljasabb rabló annál, aki örömünket elveszi."

A kétszínûség is vonzó, de csak a zebrák között. És mint kisnyugdíjas írhatom magamnak az életemben ért sok rossz hatás miatt; az öregkor szûk életkörének nyomorúságában. "Akinek az igazánál nincs egyebe: a leggazdagabb nincstelen.

Farkas Domokos, Szászrégen

Ifjúkoromban, 1950-ben 3 hónapig dolgoztam Brassópojána ifjúsági munkatelepén, a téli sportbázis felépítésén. 1600-an voltunk. Az ország több megyéjébôl brigádok alakultak, mi a Maros brigádot alkottuk. Fegyelem volt, minden reggel jelentéstevés a gyülekezôhelyen. Munkacsoportokba osztottak be. A Maros brigád részt vett a hotelek alapjainak kiásásán, a sportpálya építésén, a drótkötélpálya gépházának felépítésén a Postavaron stb. Minden vasárnap a brigádok munkáját kiértékelték, és a legeredményes brigád versenymunka-zászlót kapott. Egy hétig, mikor reggel mentünk munkába, elsô volt, mikor ebédre mentünk, akkor is. Ez volt a jutalom. Vasárnap délután kultúrmûsor a tábortûz mellett.

Mi egy kômûves csoportot segítettünk, a csoportvezetô Sándor bácsi volt. Versenyeztünk, melyik visz több maltert, téglát a szorgos kezû munkások keze alá. Pihenés közben Sándor bácsi mindig mesélt valamit az élettapasztalatából. Kérdezte, fiaim, ti tudtok imádkozni? Mi mondtuk, minket is megtanított az édesanyánk. Akkor mondta ô, fiatal korában magyar, román, német iskolába járt, ismerte a nyelvet anyanyelvi szinten. Ennek hasznát is vette. A háború alatt, 1943-ban a Don-kanyarban volt a fronton, a magyar II. hadosztályban. Mellettük volt egy német század, ô sokszor tolmácsolt köztük. Egyszer a német alakulatot légitámadás érte. Elsônek kijött a bunkerbôl egy 17 éves fiú, egy bajtársát látta megsebesülve, testét szilánkok tépték fel. Segíteni akarok neked! Erre azt mondja neki a sebesült: Meg kell halnom, nem kell segítened. Csak egyvalamire, valakire van még szükségem, aki imádkozni tud velem. Fiam, imádkozzál velem!

Erre azt felelte a fiú: Én a hitlerjugendben átkozódni, káromkodni, gyûlölni tanultam meg, nem imádkozni. Aztán a parancsnokához, a hadnagyhoz szaladt. Azt mondta: hadnagy úr, jöjjön már. A hadnagy a sebesült mellé térdelt. Mit akarsz, bajtárs? Hadnagy úr, meg kell halnom, imádkozzon velem. Egek - kiáltja a hadnagy -, nem tudok segíteni, mert nem tudok imádkozni! Akkor hívták Sándor bácsit, a tolmácsot, aki imádkozott németül, magyarul, így halt meg megkönnyebbülve a sebesült katona. Még más német katonák is ott álltak, azok a kipróbált férfiak, akik remek fickóknak tartották magukat. Akik minden trágár viccet el tudnak mesélni; akik tudnak szitkozódni, káromkodni, gyûlölni nemzeteket, de egyikük sem tud imádkozni. Még csak egy egyszerû miatyánkot sem tudnak kinyögni. Sanyi bácsi így mesélte el nekünk, és mi, emlékszem, megborzongtunk a hallottakon.

Ezért intett: fiaim, tudjatok imádkozni!

Jenei Árpád

Hétfôn a déli órákban kezdte meg szavalókörútját a kendi Rüsz Karcsi bácsi. A helyi Sámuel József Általános Iskolában került sor bemutatkozó, új mûsorára, amely József Attila születésének centenáriumára készült, s amellyel a környék iskoláiba látogat el a szavaló.

Stílusosan az Április 11-gyel kezdôdött az elôadás, majd a komoly, nagy versek kerültek sorra: A Dunánál, Kései sirató, Ars poetica, Születésnapomra. A folytatásban a gyerekversek kaptak nagyobb hangsúlyt: Mama, De szeretnék…, Altató, Csak az olvassa…, Ne légy szeles. A befejezés is fájdalmasan szépre sikeredett. Az Íme, hát megleltem hazámat címû vers után még a kisebbek is meghatódva távoztak.

Rüsz Károly versmondót nem kell különösebben bemutatni. Számos szavalóverseny gyôztese határainkon innen és túl. Minden évben meglepi hallgatóit újabbnál újabb versösszeállításokkal. Általában 2-3 hónapot készül egy-egy mûsorára. A megtanult versek száma most további hússzal gyarapodott 24O-re!

Mindezt az elôadás utáni beszélgetés során mesélte el, s azt is, hogy színész szeretett volna lenni, de az élet másfelé sodorta. Örömmel emlékezett vissza, hogy az érettségi vizsgán kedvenc költôje, József Attila versét húzta. Nem is állott egyébbôl a vizsga, mint hogy elszavalta a "tételt", a Hazám címû verset.

Ezúton is szeretnénk megköszönni Rüsz Károlynak a szép verses perceket, és erôt, egészséget, kitartást kívánunk, valamint nagyszámú, lelkes hallgatóságot a körút további részére.

Demeter Ignác Attila, Kend

Véleményem szerint a rejtvényszerkesztés is egy mûfaj. Nem elég az akarat, némi adottságra is szükség van. Ha tehetségtelen egy zeneszerzô, író, költô, szobrász, festô, csak olyant tud alkotni, ami nem üti meg a mércét. Sajnos, olyan személyek is foglalkoznak keresztrejtvény- készítéssel, akik nem tudnak fogalmazni, nincs szóbôségük, hadilábon állnak az idegen szavakkal. A rejtvénykészítésnek hagyománya van, amit ismerni és tisztelni kell. A negatív példákat nem említeném, inkább azokat a személyeket szeretném felsorolni, akik véleményem szerint szakszerûen végzik a munkát: Bereczki György, Bartha Ferenc, Petelei Csaba, Nagy Jenô. Jó lenne, ha a felelôs szerkesztôk nagyobb figyelmet szentelnének a keresztrejtvényeknek, jobban ellenôriznék azok készítôinek munkáját.

Vannak erôltetett megfejtések: egy kétbetûs szó megfejtéseként valamely szónak az elejét vagy végét adja meg, például: kutyafej-ku, párducfarok-uc. Ezt még el lehet fogadni, ha csak egy-kettô van egy kiadványban. De találtam olyan kiadványt is, ahol egy kis rejtvényben kilenc ilyen csemege volt. Nem beszélve arról, hogy nem ritkaság, hogy a készítô ezt írja: pult alatt van - ul. Kellô ismeret hiányában elég gyakran elôfordul: nôi hangnem-alt. Nem ártana, ha mielôtt a szerzô ezt leírná, tisztázná, hogy mit is jelent a hangnem? Egy biztos: nincs köze a nemiséghez. Az alt egy hangszín, lehet hangfajta, de semmiképpen nem hangnem.

Arra kérem a rejtvénykészítôket, hogy ne kezeljék le a fejtôket, figyelmesebben dolgozzanak.

Dávid F. István

Az Unitarcoop Alapítványt a Marosvásárhelyi Unitárius Egyházközség, valamint három magánszemély hozta létre 1996 tavaszán, azon a meggyôzôdésbôl indíttatva, hogy egy egyházi alapon szervezôdô civil kezdeményezés hatékonyan bekapcsolódhat erôsen fogyatkozó és öregedô felekezeti közösségeink támogatásába. A cél az unitárius és más közösségek, valamint magánszemélyek adakozó- segítôkészségének összehangolása és a rászorulók javára történô mûködtetése. Nyolc év alatt a karitatív tevékenységet folytató szervezet bebizonyította, hogy életképes. A kezdetek óta, sok egyéni kérelem vagy javaslat alapján számos alkalmi és ismétlôdô támogatást nyújtottunk fiataloknak, sokgyermekes családoknak, rendezvényeknek.

A teljesség igénye nélkül megemlítem, hogy mely rendezvényeket támogattuk, kinek segítettünk: a helyi és országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, a Szabédi Napok, a fehéregyházi Millenniumi templom, unitárius kórustalálkozó, a Tiboldi Alapítvány, lókodi öregek háza, hidegvölgyi tûzkárosult cigány családok, szentkirályi Szent István-szobor, Szeret-Klézse Csángó Alapítvány, kövesdombi templom, tej-, kenyér-elôfizetés sokgyermekes családoknak, tanulók pénz- és természetbeni segélyezése, gyógyszertámogatás.

A keresztelôi betétköny adományozása a Marosi Egyházkör keretében ma már hagyományos segélyezésnek számít. A Marosvásárhelyi Egyházközségen kívül 59 betétkönyvet adományoztunk 17.700.000 lej értékben. Az alapítvány bevételei részben magánszemélyek adományaiból, részben pályázati forrásokból, illetve szponzorizálásból származnak.

Az új pénzügyi törvény jogot ad az aktív, keresô magánszemélyeknek, hogy befizetett jövedelemadójuk 1 százalékát jótékonysági tevékenységet folytató alapítványoknak adják. Ha ön a sokgyermekes családokat, vagy az egyedül maradt idôs személyeket, valamint a kövesdombi unitárius templom építését akarja támogatni, kérjük, adójának 1 százalékát utalja át az Unitarcoop Alapítvány bankszámlájára: Fundatia Unitarcoop Tg. Mures. Cod fiscal: 8514910, cod IBAN: RO56 RZBR 0000060000158368, Raiffeisen Bank, Marosvásárhely.

Ha nem így jár el, az adója 1 százalékát is az állam feneketlen zsákja nyeli el.

Szabó László kuratóriumi elnök

Ha nyitott szemmel sétálunk városunkban, esetleg autóbusszal utazunk, láthatjuk, hogy a forgalmasabb buszmegállókban megjelentek a fedett várakozók. Esztétikusak, egyesek még paddal is el vannak látva, tehát a célnak megfelelnek. Az utazni vágyó, fôleg idôs személyek van ahol meghúzódjanak, sôt le is ülhetnek, amíg az autóbusz érkezik.

A Színház téren, éppen ahol az utasforgalom a legnagyobb, a fedett várakozóból hiányzik a pad. Igaz, hogy kissé odébb van két pad, de ez nem elegendô. Sajnos, mint mindent, az idô vasfoga ezeket a fedett várkozóhelyeket is kikezdte, s ha nem az idô, akkor a csintalan gyermekek vagy az ittas emberek. A Kövesdombon az elsô, a Hosszú utcában a bal oldali, hátsó, átlátszó mûanyag oldal tûnt el. Emiatt télen a hideg szél keresztül-kasul fújt az amúgy a védelem céljából épített várakozón.

Többen kérdezték és ezekhez társulok jómagam is, vajon az illetékesek, a várakozó tulajdonosai nem látják ezeket a hiányosságokat? Nem elég, hogy egy ilyen szép és hasznos kis építményre költünk, erre figyelni is kell, az észlelt hibákat ki kell javítani. A rongálódásokat helyre kell hozni, s a létesítményt eredeti állapotába kell visszaállítani. Csak így tud megfelelni a célnak.

Szeretnénk tudni tehát, kihez tartoznak ezek a fedett várakozók? Kitôl kell várnunk, hogy megjavítsa ôket? S meddig?

Tekeres I.

A rovatban közölt levelek tartalmáért, a tényállítások hitelességéért a szerzôk felelôsek. Elektronikus postán is fogadjuk leveleiket. Címünk: nepujsag@e- nepujsag.ro

(Folytatás febr. 24-i lapszámunkból)

Mind a hágai egyezmény, mind a hazai közigazgatási és belügyminisztérium által kiadott 2004. szeptember 3-i 351-es számú végrehajtási utasítás szerint a román hivatalos szervek által kiállított iratok ellen, ellenjegyzésére csak akkor kerül sor, ha ezt a felhasználó állam hatóságai kifejezetten kérik, amiért a hatáskört nyert táblabíróságok és prefektúrák csak akkor indítják be, kizárólag az ügyfél kérésére az eljárást, ha az ügyféltôl a külföldi állam eme követelésérôl tudomást szereznek.

Ilyen esetekben az eredeti okmányra, ennek hiteles másolatára és a hiteles fordításra is rávezetik az ellenjegyzést (apostila), amelyet a prefektúrák esetében a prefektúra fôtitkára végez. Az egyezményben szerepel az ellenjegyzés szövege is, amely így a közigazgatási hatóság által kiállított okmány hitelességét, valódiságát erôsíti meg. A prefektúrák a közigazgatási okiratokat (documente administrative) ellenjegyzik, amelyek között az 1998. év utáni formanyomtatványokon kiállított anyakönyvi okiratok, szolgálati bizonylatok, erkölcsi bizonyítványok (cazier judiciar), az állampolgárságot és a lakhelyet igazoló irat, az iskolai végzettséget igazoló okmányok, az orvosi igazolások, a szakképesítést bizonyító iratok, a házassági és keresztelési bizonylatok és a kereskedelmi jellegû dokumentumok szerepelnek, azzal a megjegyzéssel, hogy ha az ellenjegyzési procedúrát az irat felhasználójának a külföldi hatóság kérésére egyáltalán el kell indítani, a prefektúra megkeresése elôtt az iratot az erre felhatalmazott vagy kijelölt román hatósággal láttamoztatni, ellenjegyeztetni is kell. Ezek a hatóságok többségükben Bukarestben székelnek. A táblabíróságra tartozó okiratok között a román közjegyzôk által kiállított hiteles okmányok, iratok, a pontos keltezéssel és az aláírást hitelesítô végzéssel ellátott közjegyzôi iratok szerepelnek. Az ellenjegyzéssel ellátott közjegyzôi iratokért minden egyes okmánynál 34 ezer lej igazságügyi bélyegilletéket és egy 1500 lej értékû igazságügyi bélyeget kell fizetni, illetve a kérelemhez csatolni. A bírósági végrehajtók aláírásával és bélyegzôjével ellátott iratok, okmányok ellenjegyzéséért a bélyegilleték 30 ezer lej és egy 1500 lejes igazságügyi bélyeget is mellékelni kell. A többi irat esetében az igazságügyi bélyegilleték iratonként 7 ezer lej és egy 1500 lejes igazságügyi bélyeg.

Mivel Románia Magyarországgal jogsegélyegyezményt kötött, amit az 1958. évi 505-ös törvényerejû rendelet ratifikált, és mivel Magyarország a hágai egyezménynek szintén tagja, a legtöbb, ami kérhetô a román iratokkal, okiratokkal kapcsolatban, az az ellenjegyzés eljárása, de csak akkor, ha az ott bemutatott irat esetében ezt a magyar fél vagy hatóság kifejezetten kéri.

Különben ez a szabály a hágai egyezményt aláíró bármely ország esetében is fennáll.

Mellau György

A zeller jó tulajdonságait mintha nem becsülnék eléggé a magyar háziasszonyok, akiknek többsége csak a húsleves egyik "alkatrészeként" tekint erre az értékes, vitaminokban és nyomelemekben gazdag zöldségfélére.

A zeller az egyiptomi, görög és római kultúrában a gyász szimbóluma volt, illatos sírdíszként alkalmazták. Magyarországra valószínûleg Itáliából érkezett, általánosan elterjedve a 18. századtól termesztik errefelé.

Fajtái közül nálunk a gumós zeller a legelterjedtebb. A halványító zeller (szárzeller) Angliában és az Egyesült Államokban lett népszerû.

A gumós zeller a magyar piacok nélkülözhetetlen ôszi-téli zöldségféléje, ám sok háziasszony nem ismeri felhasználási módjait. A világ egyik legkedveltebb salátája, a Waldorf- saláta, éppen a tél végi menük egyik slágere lehet, hiszen olcsó nyersanyagok szükségeltetnek hozzá: alma, zeller és egy kis marék dió.

A zellerkrémleves egyike a legfinomabb és legolcsóbb leveseknek. Mégis, a fiatal háziasszonyok többsége inkább a zacskós levesekre szavaz, amelyeknek a tartalma gyakran nem túl bizalomgerjesztô.

A nagyobb élelmiszer-áruházakban újabban megjelent az importból származó halványító zeller, azaz a szárzeller, amely olyan szép, hogy haragos-zöld, friss konyhadíszként akár vázában is funkcionálhat. Ám ennél sokkal többre érdemes. Bár ez a fajta nem képez gumót, a levelei ugyancsak nátriumot, kalciumot, foszfort, káliumot, vasat, magnéziumot, A-, B-, és C- vitamint valamint nyomelemeket tartalmaznak - adja tudtul a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács.

A halványító zeller kitûnô alapanyag lehet különféle salátákhoz. A szárából kis hajócskákat lehet képezni, amelyek megtöltve hidegtálon igen mutatósak. Levesnek is nagyon egészséges: a kis, margarinon párolt, húslével felengedett zellercsomót két szem krumplival és egy kis tejjel dúsítjuk, fûszerezzük, majd botmixerrel összeturmixoljuk, és pirított zsemlekockát kínálunk mellé. (Panoráma)

Aragázzal nem lehet fûteni?

G. Lajos szászrégeni olvasónk olyan tömbházban lakik, amelyben már rég nem mûködik a központifûtés-rendszer. A lépcsôházban nyolc olyan család van, beleértve az övét is, akinek nem volt anyagi lehetôsége egyéni hôközpontot szereltetni. A lakás fûtését a konyhában levô aragázkályhával oldják meg. G. Lajos felesége nem dolgozott, így csak a férfi nyugdíjából élnek. Jogosultak lennének fûtéstámogatásra, meg is kapták a jegyeket, azonban a gázszolgáltató helyi kirendeltségénél nem fogadták el azokat. G. Lajos azt szeretné tudni, hogy miért nem fizetheti ki a gáz ellenértékét a szóban forgó fûtéspóték-szelvényekkel.

A Romgaz megyei kirendeltségétôl me