Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

A keddi lapszámban olvasható, milyen húzást eszközölt a sötétben Dorin Florea. Igen, a sötétben, egy-két hûséges fegyverhordozója tudtával csupán, természetesen a mások nevében, és magától értetôdôen oly módon, hogy mesterkedésére csak a legvégsô, immáron megmásíthatatlan pillanatban derüljön fény. Hál' istennek ez nem sikerült (maradéktalanul).

A Bolyai-ügyrôl van szó. Arról az iskoláról, amelyet a református egyház építtetett, amely oktatási centrumban immáron félezer (!) éve neves professzorok okították diákjaikat, már akkor, amikor még békésen legeltettek a hegyen. Az iskolát, amely a marosi református egyház tulajdona volt, és földekkel és legelôkkel rendelkezett, egyszercsak változások után ellopták. Tisztelettudó szóval: államosították. Megfosztották embereitôl, tanáraitól, vagyonától, a hosszú múltat tanúsító tablóitól, hogy utolsó szocreál hôsök nevét viselje Bolyai Farkas huszadik századi érkezéséig. Végül, hosszas huzavona után sikerült visszaszerezni. Ahhoz, hogy olvassuk: a polgármester megtámadta a restitúciós intézkedést, a városi tanács (!) nevében (amelynek az iskola igazgatója is tanácsosa) tulajdonképpen visszaperelte az iskolát, és a restitúció utáni harmadik évben megnyerte a pert. Mindez most derült ki. Az egyház fellebezett. Hiába a jogtalanság (a restitúciós törvények elsôbbséget élveznek azokkal szemben, amelyekre a polgármester hivatkozik), hiába az orcátlan, a jelek szerint törvénysértô eljárás (a tanács tagjai nem is tudtak az egészrôl, csupán a jegyzô, aki szerint ôket nem is szükséges megkérdezni...), a kétélû igazságot ezúttal Florea szerezte meg. Reméljük, nem sokáig marad az övé.

A helyzet, ha Keleten változatlan marad, aggasztó: hiszen mi történik, ha ily módon "illetékes elvtársak" szemet vetnek az összes, visszaszolgáltatott intézményre? Ennyire könnyû lenne mindegyiket újra visszalopni? Miután felújították, kipofozták, berendezték ôket? Reméljük, hogy nem.

De szó, ami szó, mégis örülnünk kéne. Örülnünk, hogy végre olyan nagyfokú "érzékenységgel" megáldott polgármesterünk van, akit ennyire érdekel az oktatás és a kultúra sorsa. Hogy újabb iskolát szándékszik adományozni a városnak. Hiszen már úgyis annyit épített... Iskolát, amelynek épülete a város büszkesége, ahonnan öt percnyi sétával eljuthatnak a polgármester által felújított és gyönyörûen felszerelt színházba, majd végiggörkorcsolyázhatnak a makulátlan aszfalton a frissen elkészült uszodába, beszélgethetnek a fiatal úszóbajnokokkal, akik épp ingyenes edzésük fáradalmait pihenik a napsütötte padokon. És már csak hírbôl emlékeznek az egykori sör-miccses, várbeli maneleidákra.

A kérdés azonban mégsem hagy nyugodni: mégis, mit nyer ezen az egész iskolaügyön Dorin Florea?

A távlat: egyetem vendéglôvel és bentlakással

A hét elején a megyeközpont Koronka felôli határában benépesült az Erdélyi Magyar Tudományegyetem újonnan épített marosvásárhelyi campusa. Az esemény kapcsán Hollanda Dénest, a marosvásárhelyi karok dékánját kerestük meg, akitôl a megvalósított - vagy megvalósításra váró - álmokról, esetleges hiányosságokról érdeklôdtünk.

- Február 28-án, hétfôn megindult az élet a Sapientia új fôépületében. Mi jelent ez Ön számára?

- Mondhatnám, egy nagyon régi álmom valósult meg. Végre sikerült befejezni a campus fôépületét. Boldog vagyok, hogy a diákok, annak ellenére, hogy nehezen jutottak ki, örömmel fogadták, hogy egy új épületben tanulhatnak, folytathatják a kutatást, az életre való felkészülést.

- Hogy állnak a munkálatok? Mit sikerült megvalósítani a tervekbôl?

- Január 31-ig az oktatási felületnek készen kellett volna lennie, tehát mindennek, ami a pinceszint fölött van. Ez az idôpont elcsúszott, emiatt az utolsó hetek felgyorsított ritmust igényeltek: a fôépítôk is dolgoztak, mi költöztünk. Éjjel a korábbi bérelt székhelyünkrôl elhordtuk a padokat, reggel már az új épületben vizsgáztattunk. Így 28-án reggel nyolc órakor megkezdhettük az oktatást. Ezt a napot az egyetem születésnapjának is tekintem, ez dupla ünnep számomra, hiszen én is ezen a napon születtem.

- Mi nincs kész? Milyen hiányosságok vannak még?

- A víz nem volt fogyasztható vasárnap délutánig, de éjjel fertôtlenítették a víztárolótartályt, úgyhogy már hétfô reggel iható volt. A büfé ki van adva, maximum egy hónapon belül megnyílik. Tárgyalásokat folytattunk egy beruházó társasággal, hogy talán egy étkezô- vendéglôt építenek a mi területünkön, amelyet ôk bérelnének. Mi hatezer négyzetméter területet biztosítunk erre a célra, ôk erre felépítenek egy étkezôt, amely mint vendéglô is mûködhet. Mellette különféle kereskedelmi egységek létesülhetnének - itt gondolok például egy papírboltra -, amikre a diákoknak szüksége lesz. Ôk mûködtetnék a büfét is. Úgy néz ki, szeptember-októberre egy teljesen új épület létesülne, az épület huszonkilenc év után kerül az egyetem tulajdonába. Még hátravan a bentlakás megépítése is. Szeretnénk felvenni a kapcsolatot a kolozsvári székhelyû MT Leasing nevû céggel, mely lakások és bentlakások építésével foglalkozik. Kétágyas szobákat tervezünk, és minden két szobának egy fürdôszobája lenne.

- Hogyan tudja enyhíteni az egyetem a hallgatók lakásgondjait?

- A diákokat háromszázezer lejjel támogatjuk, ez afféle lakásbérletpótlás, viszont igen csekély összeg. Ezért lenne fontos a bentlakás megépítése. Próbálkoztam az OTP-nél, adtak volna hitelt, de ehhez állami garancia is szükséges.

- Jövô tanévtôl indulnak új szakok?

- Egyelôre csak a régi szakok maradnak meg. Ahhoz, hogy egy új szak induljon, a tanszékeknek kell javaslatot tenniük, jóvá kell hagynia azt a kari tanácsnak, a szenátusnak, és a végszót a kuratórium mondja ki. Ekkor foghatunk neki az önfelbecsülô dosszié elkészítésének, amit az akkreditáló bizottság asztalára kell letennünk. Ez viszont egy igen hosszas folyamat.

- Meddig maradnak még a Deus Providebit Tanulmányi Házban is?

- Egészen addig, amíg legalább még egy épületet tudunk építeni. Eleinte úgy terveztük, hogy a campusban az oktatás három épületben fog zajlani. A fôépület mellé még két kisebb létesítményt képzeltünk el. A most már elkészült épületben kapott volna helyet a számítástechnika és informatika, mellette a mechatronika és az automatizálás, és a kisebb épület a kertészmérnökié lenne. Mivel a két kisebb épület nem készült el, a laborokat is a fôépületbe kellett költöztetnünk, emiatt lecsökkent az oktatási felület, vagyis az elôadó- vagy szemináriumtermek száma nem elég nagy. Ha mind a három épület elkészülne, nem kellene a Deus Providebit Tanulmányi Házat tovább bérelni, és a humán szakos hallgatóknak is lenne itt helye.

- Hétfô óta megjelentek a Sapientiáig közlekedô kisbuszok. Még milyen változásokra lehet számítani?

- Február 28-án tárgyaltunk a közszállítási vállalat igazgatójával. Megegyeztünk abban, hogy ahogy az idô engedi, az építô elteríti a kavicsokat ott, ahol a maxitaxik meg fognak fordulni. A fôépület elôtt lesz a végállomás, nem pedig az Univers’all bevásárlóközpont elôtt. Ötpercenként indulnának a maxitaxik a különbözô irányokba. Abban reménykedünk, hogy diákjainknak kedvezményt is tudnak majd biztosítani a szállításnál.

Romániának konkrét lépéseket kell tennie a csatlakozási tárgyalások során vállalt kötelezettségek teljesítésére, és meg kell gyôznie az Európai Parlamentet, hogy megvan a politikai szándék a 2007. január 1-jei csatlakozáshoz, jelentette ki Ollie Rehn bôvítési biztos.

Rehn a kormány székházában találkozott Calin Popescu Tariceanu miniszterelnökkel és részt vett az európai integrációs ügyvezetô bizottság ülésén, amelynek fô témája az igazságügyi és belügyi, valamint versenypolitikával kapcsolatos tárgyalási fejezetekben vállalt kötelezettségek teljesítése volt.

A bôvítési biztos meggyôzôdését fejezte ki, hogy a román vezetésben megvan a politikai szándék a konkrét intézkedések meghozatalára, de hangsúlyozta, hogy errôl az Európai Parlamentet is meg kell gyôzni.

"Szükséges, hogy a cselekvési terv konkrét, idôben megtett lépésekké alakuljon. Minden egyes napot ki kell használni az igazságügyi reform alkalmazására és a korrupció felszámolására. Mi az Európai Bizottságban korrekt elbírálást ígérünk a monitoring- jelentés összeállítása kapcsán. Az EB egy komoly szervezet, amely nem csak szavakat, hanem tetteket is elvár" - fogalmazott Ollie Rehn.

A bôvítési biztos újságírói kérdésre válaszolva utalt Markus Ferberre, az EP-beli német kereszténydemokraták frakcióvezetôjére, aki Románia uniós csatlakozásának elhalasztását kérte, és elmondta, levelet küld Ferbernek, amelyben biztosítja, hogy az EB monitorizálja a román kormányt, és hogy Bukarestben nagy figyelmet szentelnek a korrupcióellenes programoknak.

Tariceanu megemlítette az igazságügyi reform és korrupcióellenes harc eddigi lépéseit, és elmondta, márciusban elkészül egy igazságügyi reformtervezet, amelynek célja az igazságszolgáltatás hatékonyságának fokozása.

Josep Borrell Fontelles, az Európai Parlament elnöke kedden, a szenátus és a képviselôház együttes ülésén kijelentette, az EP erôfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy Románia 2005. április 25-én aláírja az EU- csatlakozási szerzôdést.

Borrell hangsúlyozta, Romániának le kell zárnia a közigazgatási és igazságügyi reformot és teljesítenie kell versenypolitikai és környezetvédelmi kötelezettségeit.

"Az Európai Parlament megállapította, hogy továbbra is problémát jelent az, amit decemberben korrupcióként határoztunk meg: a közigazgatás hatékonyságának hiánya" - szögezte le az EP elnöke, aki reményét fejezte ki, hogy a román vezetés folytatja az erôfeszítéseket a kérdés rendezésére.

"Az Európai Parlament kinyilvánította bizakodását azzal kapcsolatban, hogy Románia felkészül a 2007-es csatlakozásra. Az EP egyetért ezzel, de nem mindenki fog igennel szavazni Románia uniós csatlakozására" - mondta Borrell.

Szerinte az európai képviselôk egyéni kijelentései csupán "magánvéleményt tükröznek, amelyeket nem kell azonosítani az intézmény álláspontjával, amely többségi szavazással dönt Románia uniós csatlakozásáról".

Hétfôn, a szenátus plénumában Frunda György szenátor felkérte a fôügyészt, indítson nyomozást egy legionárius folyóirat ügyében. A folyóirat címe Obiectiv legionar, és egyenesen a szenátus jogi és emberjogi bizottságához küldték. Az RMDSZ-szenátor megengedhetetlennek nevezte, hogy egy közintézményben elfogadnak egy ilyen folyóiratot, amelynek vezércikkében egyebek között az olvasható, hogy: "Véleményem szerint, a törvényt meg kellene változtatni, minden cigányt kasztrálni kellene, a zsidókat koncentrációs lágerekbe kellene vetni kényszermunkára, a magyarokat elûzni, a nôket pedig arra kötelezni, hogy a fakanál mellett maradjanak".

A Népújság kérdésére Frunda György szenátor elmondta, hogy az asztalán találta az ominózus lapot, amely felháborította.

- Cinikusnak tartom a tényt, hogy a fasisztoid lapot éppen az emberjogi bizottságnak címezték, amelynek a feladata megvédeni az emberi és kisebbségei jogokat. Emiatt volt politikai nyilatkozatom a plénumban.

- Hogyan reagáltak a kollégák?

- Minden politikai párt egyetértett velem, amikor felszólítottam a fôügyészt, hogy bûnügyi nyomozást és eljárást indítson azok ellen, akik ezt a lapot szerkesztették és kiadják. Az csak erôsíti a veszélyt, hogy a Rodipeten keresztül bárki az országban hozzájuthat a laphoz. Mindegyik parlamenti csoport vezetôje egyetértett ezzel, annak ellenére, hogy nem az emelvényrôl szóltak hozzá. Csak a nagy-romániások vihogtak, lökdösték egymást és bele-beleszóltak.

- C.V. Tudor pedig egyenesen kitámadott, hogy milyen jogon beszélsz a lapról, amikor te is egy "náci", nevezetesen Vass Albert védôügyvédje vagy?

- Wass Albert nem volt náci. A kijelentés Vadim Tudor felületességét bizonyítja, és azt a tényt, hogy nincs sem cenzúrája sem öncenzúrája. Emiatt semmi alapja nincs annak, amit mond. Ugyanis senki nem tartja Wass Albertet nácinak. Még a román hatóságok sem fasizmusért vagy nácizmusért ítélték el, hanem azért nevezték háborús bûnösnek, mert állítólag gyilkosságra uszította azokat, akik kivégeztek hat embert. Tehát ez az állítás abszolút alaptalan.

- Mit válaszoltál Vadimnak?

- Nem tudtam válaszolni, mert amikor ez elhangzott, nem voltam a teremben. De Wass Albert abban a helyzetben van, hogy a családja kérheti annak a megállapítását, hogy ártatlan volt. Ezt a nemzetközi egyezmények, a román alkotmány és a bûnügyi perrendtartás lehetôvé teszi. Ezt tettem én, és fogom tenni, ha a család igényli. Az egészen más dolog, hogy a román hatóságok még mindig nem bocsátották rendelkezésemre azt a dossziét, amelyben benne van a halálos ítéletrôl szóló döntés is. Mindaddig, amíg a dosssziét nem látom, nem tudom elemezni, tanumányozni azokat a bizonyítékokat, amelyek alapján Wass Albertet elítélték, mindaddig senkinek sincs joga megalapozott véleményt mondani.

Eurotyres Marosvásárhelyen

Kedden déltájt nyitotta meg kapuit a nagyközönség elôtt az Eurotyres országos gumiabroncs-forgalmazó vállalat marosvásárhelyi egysége. Mint azt a megnyitóünnepség alkalmából tartott sajtótájékoztatón Pascal Albrycht vezérigazgatótól megtudtuk, a cég országos szinten az elsô volt, amely nem csak gumiabroncsokat és kiegészítôket árult, hanem biztosította a szervizellátást és szaktanácsadást is, ezzel pedig teljes szolgáltatáscsomagot nyújtott és nyújt vásárlóinak. A Michelin termékeire szakosodtak, azokat forgalmazzák, a cég aktivitásának 85%-a a tehergépkocsi- és kamiongumik árusítását, szervizelését fedi le, de a mezôgazdasági ágazat, a javító- és karbantartó jármûvek, valamint a személygépkocsi-tulajdonosok igényeit is kielégítik. Mindezek következtében áruforgalmuk évrôl évre nô, 20%-os növekedéssel számolnak évente, az árak egységesek, nem változnak kirendeltségenként. 2004 végéig tíz kirendeltséget nyitottak országszerte. A vezérigazgató többszörösen hangsúlyozta a Michelin abroncsok kiváló ár/érték arányát, a futásteljesítmény nagyságát, és a minôség hosszú távú megôrzését, amelyhez a szervizcsapat munkája is hozzájárul: a vásárlással együtt fel is szerelik, kiegyensúlyozzák az abroncsokat, de régebbi gumik szervizelésével is foglalkoznak a Újgát (Barajului) utcai, korszerû berendezésekkel és gépekkel felszerelt csarnokukban.

- A hét végén végigjártuk a fôteret, s csak a jobb oldalon a virágállványokból egy kupa cigarettacsikket gyûjtöttünk össze - mondta a tegnap sajtótájékoztató keretében Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester. A városban uralkodó koszért a polgárok a felelôsek, akik a közterületeken hajítják el a szemetet. Nemsokára hozzáfognak az általános tavaszi nagytakarításhoz, s ebben Dorin Florea a lakosok és az adminisztrátorok támogatását kérte. Elmondta, a virágkertészet az idén 2000 facsemetét ültet a közterekre, s lesznek favágási akciók is. A polgármester ultimátumot adott az autóroncsaikat közterületen tartó lakosoknak, s kijelentette, azokat a fôvárosihoz hasonló akciók során elvontatják.

100 milliárd lejes kölcsönt szándékszik felvenni a legelônyösebb kamatot ígérô bankintézménytôl, amelybôl a város tarthatatlan állapotba került fôútjait javítják meg. "A három évvel ezelôtt végzett pancser munka miatt az 1918. December 1. úton a hó elolvadása után hatalmas gödrök tátonganak, s ezért azt teljes hosszúságában újra kell aszfaltozni. Ha ezt a munkálatot az idén elvégezzük, mindössze a felsô réteget kell leskalpolni és újraönteni, halogatás esetén jövôig már az alapzatig megy tönkre az útburkolat. Csak ez a munkálat mintegy 20-30 milliárd lejbe kerül. De ugyanilyen rossz állapotban van az 1989. December 22., a Pandúrok, a Cutezantei és a Segesvári út is" - sorolta a polgármester. Mivel az idei költségvetésbôl az útjavításra elkülönített összeg távolról sem fedi a kiadásokat, azért tervezi, hogy bankkölcsönt igényelnek. Elmondása szerint a jövô héten találkozik a különbözô pénzintézmények képviselôivel, majd a kölcsönre vonatkozó határozattervezetet a legközelebbi tanácsülésen a tanács elé terjesztik.

A Maros Megyei Tanfelügyelôség hivatalos programjaként ebben az évben is meghirdetjük az Új Tollak elnevezésû tehetségkutató versenyt.

Tehetséges, írni szeretô általános iskolások jelentkezését várjuk. Egy diák korosztályának megfelelôen maximum három, még nyomtatásban, vagy más versenyen nem díjazott írással nevezhet be!

Mûfajok: V. osztály: Az én mesém; VI. osztály: Velem történt (igaz történet); VII-VIII. osztály: vers, karcolat, novella, humoreszk, napló…

A jeligés alkotásokat 2005. április 8-áig várjuk majd a következô címre: Demeter Ignác Attila, OP. Tg. Mures 2., C.P. 243.

Kérjük feltüntetni a következô adatokat:

a. nagy borítékban: a dolgozat jeligével együtt;

b. kis borítékban: a versenyzô neve, jeligéje, osztálya, az iskola neve, a felkészítô tanár neve.

A dolgozatokat független zsûri értékeli. Az eredményhirdetés és a díjkiosztás helyszínét és idôpontját a sajtó útján közöljük. A nyertes iskolákat külön értesítjük.

Szeretettel várunk minden tehetséges fiatalt!

Kiss Tünde magyartanár

Demeter Ignác Attila magyartanár

Szombaton, 2005. március 5-én Ciprian Dobre prefektus és Eugen Nicolaescu liberális képviselô nyilvános audienciát tart a következô program szerint:

- délelôtt 10 és 11.30 között a mezôtóháti mûvelôdési otthonban

- 12.30 és 14 óra között a radnóti képviselôi irodában

- 17.30 és 19 óra között Szovátán, a polgármesteri hivatal gyûléstermében

Akik kihallgatásra szeretnének jelentkezni, a helyi PNL- szervezeteknél iratkozhatnak fel.

Jegyzet

Közösségépítés céljából hirdették meg a kétnapos maroshévízi kirándulást. 17 fiatal és fiatalos párnak kézbesítették a meghívókat, s kíváncsian, türelmetlenül várták a visszajelzést. Legtöbben nem jeleztek vissza, néhányan nemmel válaszoltak. Végül nyolcan indultak útnak. A kocsikázás helyett a vonatot választották, s a kellemesen meleg fülkében bô két órát beszélgettek, s közben csodálták a Maros völgyét. Csak akkor szállunk le, ha legalább félméteres hó lesz, mondogatták viccesen. S bár a szombat reggeli marosvásárhelyi esôs, szürke idôjárás nem sok jóval biztatta ôket, ahogy haladt a vonat, úgy lett fehérebb-havasabb a táj. Maroshévízen az elôzô éj ajándékaként bô 20 centiméteres hó fogadta ôket. A fô hadiszállás a Bánffy- strand felett levô villában volt. A völgyben levô Maroshévíz betonrengetegként terült el szemük elôtt, a lerobbant tömbházak, az egymás mellé épített üzletek, a valamikori színház málló falai lehangoló látványt nyújtottak. De a Bánffy környéke, az égig érô, fenyôfák ágaira nehezedô sziporkázó hó, a mély csend mindent feledtetett. Forgáccsal telt zsákokkal addig egyengették az érintetlen havat, amíg síkos szánkóúttá alakult. Fogd a zsákot a lábad közé, hátul legyen a forgács nagy része, s jó magasra emeld a lábad, úgy nagyobb sebességet vehetsz fel - mondogatták egymásnak, ki- ki saját tapasztalata alapján. Az is gyorsan kiderült, hogy aki soványabb, könnyebben, sebesebben csúszik, s harmadik lesiklás után már mindenki tudta, hogy hol dob az út, s hol kell jobban fékezni. A szánkózásra koncentráló, a dombon néha felbandukoló, néha futólépésben felszaladó kipirult arcú felnôttek pár óráig újra felszabadultan játszó gyermekekké váltak. Elfeledték a hétköznapi gondokat, nem aggódtak az otthon maradt gyermekekért, csak élvezték a telet, havat, napsütést, a szabad pillanatokat. Az esti tábortüzet a család és gyermeknevelésrôl szóló rövidfilm, az ezt követô beszélgetés és a gyertyafényes vacsora helyettesítette.

A hab a tortán a vasárnap délelôtti borszéki séta volt. A félméteres hóban való menetelés a kihaltnak tûnô telepen fizikai és lelki felüdülést jelentett. S még mielôtt a honvágy szele megérintette volna ôket, már hazafele vonatoztak.

Hatvan napig van mirôl beszélni, mire emlékezni, de azután újra el kell mennünk - mondta egyikük.

Mindannyiunknak szüksége van pár órás kikapcsolódásra, önfeledt szórakozásra, játékra. Szükségünk van olyan pillanatokra, amikor kilépve a szerepkörökbôl, lebontva korlátainkat újra fel tudjuk fedezni a játék örömét, együtt tudunk lenni önmagunkkal, élettársunkkal, barátainkkal. Az öröm a felôrlôdés, besavanyodás legjobb ellenszere.

Tizenkét kilométernyi összvas-tagságú dossziéhalmaz kerül át hamarosan a román hírszerzô szolgálat (SRI) irattárából a Ceausescu-diktatúra egykori állambiztonsági szervének (Securitate) dokumentumait tanulmányozó országos tanácshoz (CNSAS).

Az iratok ügye, a SRI és a CNSAS (a tulajdonképpeni átvilágító bizottság) között évek óta tartó "huzakodás" idôszaka sokak reményei szerint lezárul ezzel a mozzanattal. Az iratok átadását maga Traian Basescu államelnök jelentette be egy nappal korábban a legfelsôbb védelmi tanács (CSAT) ülésén.

Az államfô ígérete szerint tehát a SRI tizenkét kilométernyi iratot ad át a CNSAS-nak, mégpedig - mint Basescu fogalmazott - "a legrövidebb idôn belül". Ez azonban az összes "szekus dossziénak" csak a kétharmadát jelenti, egy részük a bukaresti, más részük a vidéki archívumokból kerül át a fôváros közelében lévô Popesti archívumába. Ez utóbbi a CNSAS felügyelete alatt áll. Ami a fennmaradó egyharmadot illeti, az államfô jelezte, hogy az átvilágítók azoknak is folytatják a feldolgozását, s késôbb döntenek arról, hogy azokat is feloldják- e a tikos minôsítés alól.

Basescu ezzel az intézkedésével korábbi ígéretét látszik teljesíteni, miszerint fel akarja tárni az egykori politikai rendôrség múltját, beleértve az együttmûködôk volt hálózatát. Más kérdés, hogy van, aki szkeptikus a dolgot illetôen. Horia Roman Patapievici, a CNSAS tagja például a BBC-nek adott nyilatkozatában úgy vélte: a tizenkét kilométernyi anyagot maga a titkosszolgálat válogatta ki, átszállítása ráadásul nagyon idôigényes. A volt Securitate iratainak egy részét a külföldi hírszerzés, a védelmi, a belügy-, illetve az igazságügyi minisztérium ôrzi. A Szabad Európa rádió román adásának kommentátora úgy véli: a SRI vezetôje megpróbálta elrejteni azokat a dossziékat, amelyek a ma is aktív tisztek, illetve politikusok múltjáról tartalmaznak esetleg kompromittáló adatokat.

A Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) vezetôsége azt kívánja, hogy a Román Hírszerzô Szolgálat (RHSZ) adja át az egykori politikai rendôrség teljes irattárát. A CNSAS vezetôtanácsának tagjai március 15-én tárgyalnak a kérdésrôl Traian Basescu államfôvel.

"Azt szerettük volna, ha megkapjuk a teljes archívumot, azaz nem 12, hanem 25 kilométernyi dossziét, a raktárral együtt. Március 15-én találkozunk Basescu elnökkel és felvetjük ezt a kérdést" - nyilatkozta kedden a Mediafaxnak Gheorghe Onisoru, a CNSAS elnöke.

Mircea Dinescu, az átvilágító testület vezetôtanácsának tagja azzal vádolta az RHSZ-t, hogy a CNSAS képviselôi nélkül kiválogatta az átadásra váró dossziékat. "Bennünket nem érdekel 12 kilométernyi irat, amelyek között nem találunk semmit. Adják át a raktárat mindenestül, nem csak az egykori szekusok által kiválogatott dossziékat" - mondta Dinescu. Szerinte "ez alkalommal Timofte átverte Basescut".

"Nagy hazugság az, hogy bizonyos dossziékat nemzetbiztonsági okokból nem adnak át nekünk. Az RHSZ most is rejteget bizonyos iratcsomókat, hogy védje az egykori besúgókat és szekustiszteket" - tette hozzá Mircea Dinescu.

Nemzetbiztonsági veszélyforrásnak nyilvánította és hatékony harcot hirdetett a korrupció és a szervezett bûnözés ellen a legfelsôbb védelmi tanács (CSAT), amelynek hétfôi ülése után Traian Basescu államfô bejelentette: Románia ezután nem fogadja el, hogy nyugat-európai politikusok általános címkézésként "korrupt országnak" nevezzék.

A tavaly november-decemberi elnökválasztás óta Traian Basescu államfô elnökletével elsô ízben összeült testület tanácskozásról kiadott sajtóközlemény szerint az ülés fô témája volt "a korrupció és a szervezett bûnözés más formái elleni hatékony harc". A vezetésével lezajlott elsô ülés után Basescu elnök kijelentette: a tavalyi választások után megalakult új kormány hivatalba lépése óta sikerült lekapcsolni a költségvetési forrásokról annak a hatalmi klientúrának a cégeit, amelyek négy éven át e forrásokból táplálkoztak. Hozzátette: ezzel egyidejûleg különös figyelmet fordítanak arra, nehogy megjelenjen a színen az új hatalom klientúrája. Ezentúl közpénzekbôl finanszírozott minden jelentôsebb szerzôdést csak közbeszerzési pályázat alapján kötnek meg. Ugyanakkor zárolták több mint ötszáz olyan cég folyószámláját, amelyek nagy adóssághátralékot halmoztak fel a költségvetés és a társadalombiztosítási alapok kárára. Ha kell, zárolják vagyonukat és a törvény erejével is behajtják felgyülemlett adósságukat - mondta.

Ezzel egyidejûleg Basescu bejelentette: ezentúl senkitôl sem fogadják el, hogy általánosító címkézéssel "korrupt országnak nevezzék Romániát". Felelôsségükre figyelmeztette az általánosságban vádaskodó nyugat- európai politikusokat, mondván, hogy Románia 22 millió emberbôl áll, akik túlnyomó többsége becsületes ember. Ôket nem lehet egy kalap alá venni a Romániában magas szinten eddig tapasztalt korrupció szereplôivel. Ha bárki korrupcióról beszél Romániával kapcsolatban, felkérik, nevezze meg a korrupt intézményeket és személyeket, a korrupció konkrét eseteit, ha valóban segíteni kíván a korrupció ellni hatékony fellépésben - fejtette ki az államfô.

A megelôzô jellegû új nemzetbiztonsági stratégia alapelveit kijelölô és az ország NATO- tagságával és európai uniós integrációjával kapcsolatos idôszerû teendôkrôl is tárgyaló védelmi tanács döntött az egykori Securitate által ellenôrzött Dunarea nevû külkereskedelmi vállalat irattárával kapcsolatos titok feloldásáról is. (Évek óta megismétlôdô sajtóközlések szerint állítólag e vállalat titkos vagyonának, az úgynevezett "Ceausescu- vagyonnak" a szétlopkodásából szedték meg magukat a romániai "újgazdagok", akik között számos politikus is van).

A fodrászok a legboldogabb földi halandók, legalábbis Nagy-Britanniában, ahol egy felmérés tanúsága szerint a hajszobrászok lelik a legtöbb örömöt munkájukban.

A City&Guids ügynökség szociológusai 1200 válaszadó véleményét elemezték. Felmérésük tanúsága szerint öt fodrászból kettô érzi magát maradéktalanul boldognak, ha kezei alatt megszépül, szinte újjászületik az ügyfél - olvasható az Utro orosz nyelvû hírportálon.

A fodrászokat a lelkipásztorok követik az elégedettségi rangsorban, majd alig valamivel lemaradva a szakácsok, kozmetikusok, a vízvezeték-szerelôk és mûszerészek következnek. Jól érzik magukat a bôrükben az építômunkások, villanyszerelôk, sôt a bolti eladók is.

Mint a felmérésbôl kiderült, a kétkezi munkások sokkal elégedettebbek sorsukkal, állásukkal, mint a "fehérgalléros" hivatalnokok, könyvelôk, banki alkalmazottak, ingatlanközvetítôk. Ám ami igazán meglepô, a fizikai dolgozók elégedettség tekintetében még a kreatív munkát végzô tudósokat is lepipálják.

A felmérést készítô City&Guids ügynökség szociológusai szerint Nagy-Britanniában megváltozott az emberek viszonya a munkához. Azok a legelégedettebbek, akik úgy érzik, hogy munkahelyükön kamatoztatni tudják képességeiket, s ezért elismerésben részesülnek.

Ami a fodrászokat illeti, a vendégeikkel kialakuló személyes kapcsolat is hozzájárul a napi "betevô" sikerélményhez, hisz kezük nyomán megszépülnek, boldogabbá válnak az emberek. S a vendégek örömében a hajszobrászok is osztoznak.

A megye több városa mellett Szászrégen is belépett a Samtid-programba - jelentette be Lokodi Edit megyei tanácselnök tegnapi sajtótájékoztatóján. A Samtid-programban Hargita megyei városok is érdekeltek. A megyei önkormányzat szorgalmazza a Jedden átvezetô terelôút megépítését.

A szászrégeni tanács harmadszori nekifutásra hagyta jóvá a Samtid-programban való részvételt. Mint ismeretes, a Samtid-program keretében a 100.000-nél kevesebb lakosú városok európai uniós összegeket pályázhatnak meg vízhálózat-felújításra. Miután a tanácsosok egyszer elutasították az erre vonatkozó határozattervezetet, másodszori próbálkozásra pedig elhalasztották, a megyei önkormányzat vezetése "erôsítéssel" érkezett a szászrégeni tanács múlt heti ülésére. Kíséretükben volt Iuliu Pacurariu, a közigazgatási- és belügyi miniszter személyi tanácsadója, Richard Wilson, a Samtid- program finanszírozásáért felelôs személy, valamint a programmal kapcsolatos szaktanácsadást biztosító cég képviselôje. A tanácsosok végül több mint kétharmados többséggel megszavazták a részvételt a programban, és elfogadták az Aquaservet, mint regionális vízszolgáltatót. Fratean Alexandru alelnök szerint egyes Hargita megyei települések is jelezték részvételi szándékukat, többek közt Maroshévíz, Gyergyószentmiklós és Székely-keresztúr. Maros megyébôl Szováta maradt ki, amelynek estében a vízszolgáltató vállalatot magáncég mûködteti.

Lokodi Edit tanácselnök Bukarestben a Szállításügyi Minisztérium illetékeseivel a jeddi domboldalakon átvezetô marosvásárhelyi terelôút megépítésérôl tárgyalt. - Erre amiatt került sor, hogy Jedden három gyümölcsös-tulajdonos összefogásával állítólag megalakult egy környezetvédelmi egyesület, amely a Világbank romániai képviseletéhez címzett levelében arra hívta fel a figyelmet, hogy a szóban forgó terelôút megépítését a település lakossága ellenzi, az út környezetszennyezô lesz, és kérték a tervek módosítását, úgy, hogy az erdôn haladjon át - jelentette ki a tanácselnök. Lokodi Edit szerint a jelenlegi nyomvonal szerint az út a dombokon haladna át, míg a a módosítással az erdô egy részét kellene kivágni, ami a tanácselnök szerint meglehetôsen furcsa kérés egy magát környezetvédônek nevezô egyesület részérôl. A tanács elnöke azt is közölte: a bíróságon utánanézett, és a fenti egyesület nincs bejegyezve, tehát nem is létezik törvényesen. Alexandru Fratean alelnök a Népújság kérdésére kijelentette, hogy a terv elkészítésére versenytárgyalást írnak ki, eddig mindössze a megvalósíthatósági tanulmányt készítette el egy kolozsvári cég. Az alelnök azonban nem tudta megmondani a tanulmányban szereplô beruházás értékét.

A megyei tanács elnöke kijelentette: kedden megalakult az a bizottság, amelynek feladata elbírálni a civil szervezetek által benyújtott pályázatokat. E szervezetek kulturális, egyházi és sportrendezvényekre igényelhetnek pénzt, a civil szervezetek pedig igyekezzenek benyújtani a pályázatokat, mert a határidô március 31. Az érdekelt szervezetek a megyei tanács internetoldalán megtalálhatják a pályázatkészítéshez szükséges információkat a kulturális rendezvények esetében, az egyházi és sportrendezvényekre az adatok jövô héttôl tanulmányozhatók.

Ion Iliescu szenátor kedden újságíróknak azt nyilatkozta, nem azért tért vissza az SZDP-be, hogy jelöltesse magát a pártelnöki tisztségbe, a politikai tevékenység kapcsán pedig többé nincsenek személyes ambíciói.

"Nem vágyom arra, hogy jelöltessem magam. Azért jöttem a pártba, hogy segítsek eddigi tapasztalatom alapján. Nincsenek személyes ambícióim" - fogalmazott Iliescu.

Arra a kérdésre, hogy közte és Adrian Nastase pártelnök között van-e feszültség valamilyen pártbeli funkció betöltése kapcsán, Iliescu elmondta, az SZDP-ben "általános ingerültség" uralkodik.

Ion Iliescu elmondta, az SZDP Központi Ügyvezetô Bizottsága a jövô csütörtöki ülésén vitatja meg az alapszabályzat- módosító javaslatokat, valamint a párt vezetôségi struktúrájának kérdéseit.

Kommentár

A minap óriási botrány robbant ki Párizsban. Herve Gaymard francia gazdasági miniszterrôl kiderült, hogy miközben egy 600 négyzetméteres (szolgálati) villában lakik, amelynek a havi bére 14.000 euró, amit közpénzekbôl fizetnek, azonközben a saját lakását havi 2.300 euróért bérbe adta. A miniszter a botrány hatására lemondott.

Ilyen hírek hallatán elindulnak az ember gondolatai, s eszünkbe jutnak honatyáink, akik között akadnak olyanok, akik az adóinkból luxuskörülmények között élnek, vagy a havi "lakbérpénzt" zsebre vágják, miközben egyetemi bentlakásban laknak, kiszorítva a diákokat. Van olyan, aki a fiát tette meg sofôrnek, a feleségét titkárnônek, a családtagjait, rokonait bejuttatta a kormányhivatalokba, vagy "szakértôt", "tanácsost" csinált belôlük.

Csakhogy bármekkora botrány robban ki akár a közpénzek elsinkófálása miatt, akár szexuális zaklatás okán (lásd a szenátus volt fôtitkára), vagy a napokban kiderített luxususzoda körül, mifelénk nem "divat" az, hogy a vétkes lemondjon. Bármennyire is sáros.

Éppen ezért gondoltuk, hogy a franciaországi botrány okán nézzünk kicsit körül honatyáink "háza táján." Hiszen a képviselôk/szenátorok szállása örök probléma, amely kemény milliárdokat nyel el. A szenátus például kb. 60 milliárd lejt szánt a költségvetésbôl 2005-re, mintegy 50 szenátor lakbérére (napi 1.050.000 és 2.725.000 lej között + héa). Ôk a Bukarest szállóban laknak. Azért csak 50 szenátorról van szó, mert a többi vagy Bukarestben lakik, vagy inkább bezsebeli a szálláspénzt és "kvártélyba" megy. A kvártélypénz a szállodaárak 70%-át teszi ki, azaz napi 650.000 lejt, ami havonta 20 millió körül van. (Most akarják 23 millióra emelni). Ezt a "zsebpénzt" természetesen nem kell elszámolni.

Talán egy hete írtunk arról, hogy a szenátorok fizetésemelést szavaztak meg maguknak. Azonban nemcsak a szenátorokra gondolt a hatalom. A kormány rendeletet adott ki, amelyet a szenátorok vita nélkül megszavaztak, sôt itt-ott még "javítottak" is rajta. Eszerint 2005 októberétôl egy miniszter fizetése eléri az 52.375.000 lejt, a miniszterelnök havi bére 60.410.000 lej, az államelnöké 65.469.000 és egy képviselôé 47.912.000 lej lesz.

És ha már a miniszterek is szóba jöttek, el kell mondanunk, hogy azoknak a közméltóságoknak, akik nem bukaresti illetôségûek, az 1966-os 114- es számú törvény értelmében szolgálati lakás jár. Ugyanígy az államfônek, a kormányfônek, a házelnököknek. De "protokoll"lakást igényelhetnek a parlament alelnökei, a miniszterek és mások. Az idén a miniszterek mellett 16 államtitkár is szolgálati lakásba költözött.

A lakáshoz autó is dukál, s nem is akármilyen. Az idei parlamenti ülésszak elején a képviselôház 320 milliárd lejt szavazott meg személygépkocsira, a szenátorok most "elemzik" a helyzetet, miképpen lehetne a tôkeköltségekbôl 43 milliárd lejt elkülöníteni új autókra. Egy másik memorandumban 6 darab terepjáró beszerzését kérik, mert a jelenlegi 7 nem elég.

Jól élnek az adófizetô állampolgárok pénzén honatyáink. Mert a luxuslakáshoz és luxusautókhoz mobiltelefon is jár, az állandó bürók tagjainak havi 41 dolláros bérlettel és 1.000 perccel "a hálózatban", az egyszerû honatyáknak havi 18 dolláros bérlet jár 400 ingyen perccel. Hogy mit tesznek ezért? Éppen a tegnap olvastam egy központi lapban, hogy nem nagyon igyekeznek. Pár tucat kormányhatározatot szavaztak meg, olyanokat, amelyeket még a Nastase-kabinet fogadott el, és sem a jelenlegi kormány, de a honatyák sem igyekeznek saját törvénykezdeményezésekkel elôállni. A botrányokat pedig mindig szônyeg alá seprik. A lemondás kifejezés Romániában ismeretlen fogalom.

Mindenesetre megnyugtató érzés tudni, hogy honatyáink és a kormány tagjai legalább jól élnek. S miután ilyen szépen megnyugodtunk, akár összehasonlíthatjuk néhány más országgal, lássuk csak, hogy is van ott. vegyük például Németországot. A Le Monde szerint protokoll-lakásra az államelnök, a kancellár és a Bundestag elnöke jogosult. Gerhard Schröedernek van egy lakrésze Berlinben, de éjszakára gyakran hazautazik Hannoverbe. Ugyanis ott él a családja. Nagy- Britanniában a kormány 7 tagja kapott szolgálati lakást, így Tony Blair is, aki a Dowing Street-beli irodája fölött lakik. A minisztereknek nem jár "kvártélypénz". Olaszországban a miniszterek sem szolgálati lakást, sem másfajta járulékos összeget nem kapnak. Csak az államfô, a kormányfô a két házelnök jogosult szolgálati lakásra. Spanyolországban csak a hadügyminiszter kap egy szolgálati lakást, amelyet válság idején használhat. A többi miniszter él, ahogy tud. Ha pedig északabbra megyünk, például Svédországban ugyanaz a helyzet, ott sem jár a minisztereknek semmiféle extra juttatás.

Mindent egybevetve, úgy látszik, Románia a közméltóságok paradicsoma. Ezért azonban kicsit jobban igyekezhetnének, hogy bár valamit beváltsanak a választási kampányban tett ígéretekbôl. Ne csak ôk éljenek jobban a már alig követhetô mindenféle adó, illeték súlya alatt nyögô választópolgárok pénzébôl. Bár tudjuk, és sajnáljuk is érte szegényeket, a négyéves mandátum hamar lejár.

Egy éjszaka leforgása alatt a lej Európa egyik "legértékesebb" pénzévé vált, legalábbis papíron. A négy nulla levágása után egy lej több mint 8 cseh koronával, több mint egy lengyel zlotyival, illetve több mint 66 magyar forinttal lesz egyenértékû.

A kereskedôk, a pénzintézetek és a szolgáltatók keddtôl kötelesek kifüggeszteni áraikat mind a régi, mind az új pénzben kifejezve. Ez vonatkozik a pénzváltókra is, a valutaárfolyamokat jelzô táblákon is kétféle módon kell feltüntetni a napi kurzust.

Az új bankjegy csak július elsejétôl kerül forgalomba, de 2006. december 30-ig párhuzamosan forog majd a piacon a régi és az új pénz. A régi lej 2007. január elsejétôl - Románia európai uniós csatlakozásának remélt idôpontjától - hivatalosan már nem lesz forgalomban, de még további három évig beváltják a bankokban.

Mugur Isarescu, a jegybank (BNR) elnöke a sajtónak elmondta: nem hiszi, hogy a pénzreform inflációt gerjesztene. Emlékeztetett arra, hogy az euró bevezetése 2012-ig vagy 2014-ig nem várható még Romániában, így a kemény lejnek lesz ideje pszichológiai elônyre szert tenni, növekedhet e pénz hitele és tekintélye Európában.

A jövendô fizetôeszköz rajzait április 20- án hozzák nyilvánosságra. Máris tudni, hogy a kemény lej kilencven százalékban megôrzi a régi grafikai sajátosságait, de a bankjegyek mérete megegyezik majd az euróéval.

Júliustól a jelenlegi tízezer "régi" lej egy kemény lejt fog érni. Hatféle bankjegy kerül forgalomba: az egylejesen kívül megjelenik majd az ötlejes, a tízlejes, az ötvenlejes, a százlejes és az ötszáz lejes. Ez utóbbi lesz a legnagyobb névértékû, körülbelül 130-140 eurónak felel majd meg. Az új lej váltópénze az egykori bani lesz ismét, lesz egybanis, ötbanis, tízbanis és ötvenbanis pénzérme.

A vajdasági magyar pártok a kormány nemzetpolitikai koncepciójának ismeretében sem mondanak le a kettôs állampolgárság igényérôl - legalább is ezt tûnik ki Kasza Józseffel, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökével és Ágoston Andrással, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) elnökével készült két interjúból, amely a Magyar Szó címû újvidéki napilap hét végi számában jelent meg.

Kasza József elmondja, hogy pártja még nem vitatta meg az új magyar nemzetpolitikához kapcsolódó jogszabálytervezeteket, de személyesen az a véleménye, hogy a javaslatok nem oldják meg a kettôs állampolgárság kérdését.

"A szóban forgó dokumentum könnyítéseket tartalmaz a magyar állampolgárság megszerzésére, elôirányozza a bürokratikus ügyintézés egyszerûsítését, ám lényegi kérdésre nem ad választ. A javaslat ugyanis arról rendelkezik, hogy miután a kérelmezô áttelepült az anyaországba, akkor hogyan juthat az eddigieknél egyszerûbb módon állampolgársághoz. Nekünk nem az a célunk, hogy kiköltözzünk, hanem az, hogy itt maradjunk" - mondja Kasza, aki szerint ha valaki egy évre áttelepül Magyarországra, az kevés eséllyel tér vissza.

"Úgy látom, csak tologatjuk a kérdést, ahelyett, hogy komolyan megoldanánk" - mondta a pártelnök, aki szerint a Szülôföldprogram "kapaszkodót" jelent, kezdetnek elég, de végleges megoldásnak a kettôs állampolgárság tekinthetô. Kasza sérelmezi, hogy az anyaországi támogatások 99 százaléka Erdélybe irányult, s követeli, hogy a Délvidék kiemelt elbírálásban részesüljön.

Ágoston András emlékeztet, hogy a magyar kormány azoknak akarja megkönnyíteni a kettôs állampolgárság megszerzését, akik át akarnak települni Magyarországra, majd leszögezi: a VMDP ezeket a könnyítéseket támogatja, de továbbra is szorgalmazza a kettôs állampolgárságot, mert csak ez az eszköz segítheti a nemzet felemelkedését. A VMDP szerint Magyarország fenntartható fejlôdése feltételeinek megteremtésében két koncepció van kialakulóban. Az egyik a kettôs állampolgárság eszközét alkalmazva a nemzeti foglalkoztatáspolitikai modell, a másik a mazsolázás. Ágoston szerint a márciusi budapesti konzultációra készült anyag a mazsolázás felé hajlik.

Magyar levelek

Mindenre van magyarázat. Csak legfeljebb hallgatni kell róla. És megtörténhet, hogy sokáig. Hatvan esztendô múltán Oroszország elnöke valamit ígér a hajdani legyôzött-felszabadított-megszállt ország mostani kormányfôjének. Rég volt, háború volt, és sok minden megesett akkoriban. Pedig a kicsi ország, ha gyarlók táborába keveredett, számíthatott volna arra, hogy ki magának keresi a bajt, megjárhatja. Mert a vesztes fizet mindig, tôle csak rekvirálnak, könyörtelenül. S nem akármit.

Most Magyarországnak megígérik, hogy visszaszolgáltatnak igen értékes ôsnyomtatványokat, ritka kéziratos könyveket, amelyeket annak idején szovjet katonák vittek magukkal a neves sárospataki könyvtárból. Százhetvenhárom kötet sorsa talán megoldódni látszik, egyelôre. Ha minden igaz. Csakhogy, ne szépítsük, a hadizsákmány ennél sokkal tetemesebb. Ma a magyar állam legalább negyvenezer eltulajdonított mûkincs hollétét bizonyítja. De mindhiába. A világháborút lezáró békeegyezmények tilthatták a kulturális javak lefoglalását, a gyôztesek mégis gyûjtögettek. Amúgy jóvátételként. Mert tehettek, amit akartak. Természetesen mindenhol Európában, Romániában, Magyarországon, Finnországban, Ausztriában, ahol egyszer megfordultak. Nekik lehetett. Persze nem kétséges, hogy az elôre felbecsült értékeket pontosan kiszemelték, s nem kellett sokat keresgélni. Akkor, januárban, alighogy a szovjet csapatok megvetették lábukat a Duna pesti oldalán, a harcoló alakulatok nyomában megjelentek a különleges egységek, rendeltetésszerûen, hogy elfoglalhassák a magyar fôváros múzeumait, bankjait, közraktárait. Ôk voltak a kincsvadászok, tanult mûvészettörténészek, muzeológusok és egyéb becsüsök, álruhában, akik az orosz állambiztonsági szervezet szolgálatában szemérmetlenül dézsmáltak, részletes utasítások alapján. Csomagolták (sokszor saját szakállukra) a nekik tetszô festményeket, szobrokat, ékszereket, aranyat. Mozdítható volt vagy nem, sokat nem számított.

A rablást fél évszázados hallgatás követte; csupa titok, csupa homályos történet kering azóta, a lapidáriumok hihetetlen fosztogatásáról. Egyszerûen rendszeridegen volt visszakérni valamit. Sajna, senki nem volt abban a helyzetben, hogy emlegesse a becstelenséget. Amikor újranyitott a drezdai képtár és kirakatba kellett tenni a dolgokat, maga Hruscsov mondta, olyan országokkal, mint az "endéká", rendezhetô a mûkincsek ügye, de olyanok, akik rossz fát tettek a tûzre ötvenhatban, ne számítsanak soha méltányos elbírálásra. Amit akár beismerésnek is vélhetett a magyar; hogy bizony volna mit rendezni.

Holott ennyivel maradt mindössze; meg a kifogásokkal. Hogy a magyar hadsereg katonái sem voltak angyalok és nem hagytak hátra sok mindent; elvittek ôk is egyet s mást. (Igaz, Magyarországra került értékekrôl, többszöri felkérésre nem készült valamiféle leltár, még mutatóba sem, alighanem azért, hogy a kölcsönösségre hivatkozni lehessen, amikor a helyzet úgy kívánja.) Aztán bizonyítani kellett, hogy a hiányzó értékek többnyire egyházak, jótékonysági szervezetek, zsidók tulajdonát képezték. Mert azok visszaszolgáltatása (az igények elbírálása után) esetleg szóba jöhetne. Akkor persze, ha a mûkincseket szállító szerelvények száma, indulása és úti célja, megfelelô dátumozással, kétségbe vonhatatlanul dokumentálható. Mintha amolyan mellékes apróság volna az a körülmény, hogy akkoriban katonák közigazgattak, s iratanyag, ami készülhetett, el is tûnt nyom nélkül, és meglehet, hogy idegen és kutathatatlan levéltárakban porosodnak valahol azóta.

Egyáltalán nem biztos, hogy egyszerûsödik a helyzet, amikor elfogult orosz tudósok is egyre többet beszélnek titkos raktárakban hányódó vagy titkolt értékekrôl. Arról, hogy mi van és mi nincs ott valójában, és mi honnan származhat vajon. A halogatást lassan felváltja az alkudozás, a magyarázkodás. Hiszen van már magyar-orosz restitúciós bizottság, lehet, sóhivatali szereppel, ahol minden bizonnyal nem csak a semmit osztják. Miközben orosz kiállítótermekben, tárlatokon milliós értékû szerzett mûalkotás látható immár, anélkül, hogy utalás történne azok eredetére. De ne lepôdjünk meg, mert létezik törvény, amely egyoldalúan orosz tulajdonnak tartja a mûkincsek java részét. Itt tartunk hát.

Csepp a tengerben; most már tudjuk, Sárospatak könyvei nem azok. Az ígéret úgy szól, talán jövô ilyenkor hazakerülhetnek. Hát még várjunk vele; s a vásárt napján dicsérjük.

A magyar oktatás legidôszerûbb gondjairól, a lehetséges megoldásokról tárgyalnak március 5-én, szombaton 10 órától az óvónôk, tanítók, tanárok, a marosludasi és környékbeli történelmi magyar egyházak képviselôi, a magyar polgármesterek és alpolgármesterek a marosludasi mûvelôdési házban. A Romániai Magyar Pedagógusszövetség Maros megyei szervezete által szervezett találkozóra meghívták Asztalos Ferenc parlamenti képviselôt, az oktatásügyi szakbizottság elnökét, Tôkés Andrást, az RMPSZ megyei elnökét, Kerekes Károly parlamenti képviselôt, Albertini Zoltán megyei fôtanfelügyelô-helyettest, Dáné Károlyt, az RMDSZ megyei oktatásügyi alelnökét, Simon János matematika szaktanfelügyelôt, megyei tanácsost, Nagy Editet, a Pedagógusok Házának igazgatóját, Fejes Rékát, a magyar tanítók szakfelügyelôjét, Kovács Júliát, a magyar óvónôk szaktanfelügyelôjét, Soós Katalin magyar nyelv és irodalom szaktanfelügyelôt.

Régóta izgat a kérdés, amelyet Szôcs Károly doktor cikke a minap felvetett (Az intermezzo folytatása. NÚ. 2005. febr. 5.).

A cikkíró által említett Bardoc falunév névmagyarázatára vonatkozóan azt vélelmezi, hogy a Kormos-patak nádasaitól, a lakók bordakészítô foglalkozásáról nyerhette nevét a település. Természetesen feltehetô, hiszen a tudomány a már létezô meghaladásával, az új kihívások felállításával és megválaszolásával léphet tovább. Elôre vagy vissza. (Ami nem mindig baj.)

Én tehát vissza szeretnék nyúlni ahhoz, amit már eddig is megállapított a tudomány. A falu nagy szülötte, Benkô József a 18. századnak, saját korának volt foglya, magyarázata a párducz- bardocz párhuzamról, fejlôdésvonalról valóban megmosolyogtató. A székely ôsre utalás már nem küldhetô ennyire egyértelmûen a kitalálmányok, féltudományos agyalatok sorába.

Kniezsa István, kiváló múlt századi nyelvészünk Kelet-Magyarország helynevei 1943-ban megjelentetett kötetében ezt olvashatjuk: Bardoc ~ (1332- 1337) - azaz az elsô okleveles említéskor - Bardach formában jön elô. "Eredete ismeretlen. A második szótag rövid o-ja miatt egy szláv brodvci 'hegylakók' névbôl származtatni nem lehet. E magyarázat ellen szól a régi adatok a-ja is."1 Vagyis elveti a szláv eredetet, mondván, a rövid o és a-s névalakok nem származhatnak ebbôl a szláv magból, mert az ellentmondana a hangtan szabályainak.

Az erdélyi származású Benkô Loránt még 1947-ben egy, a Nyelvtudományi Társaságban rendezett ülésen felolvasta a székelység eredetét tisztázó nyelvtörténeti értekezését Maros- és Udvarhelyszék település- és népességtörténetéhez címmel. Szélesebb összefüggésben fogalmaz, hiszen a vidék egészének névanyagát bevonta a vizsgálódás körébe. Mint ismeretes, Bardoc falu neve Bardachfalva (latinosan Villa Wardach) alakban ismerhetô fel az elsô okleveles forrásokban. Ezzel a falunévtípussal kapcsolatosan jegyzi meg, hogy:

"Csupán a székelyektôl megszállt területen csak igen kevés régi típusú nevet találunk, ezzel szemben túlteng a személynév + - falva, -laka, -háza, -telke és védôszent típus. Elsôsorban a -falva összetételek és a védôszentnevek vehetôk székelyeseknek, mert a Székelyföldön jóval nagyobb számban találhatók, mint Erdély egyéb vidékein. Csupán Maros- és Udvarhelyszék keleti és középsô részén 70-nél több -falva összetétel és mintegy 40 védôszent neve fordul elô. [...]"

"Még többet mondanak a keleti részek településneveiben fönnmaradt világi eredetû személynevek. Legtöbbjük jellegzetesen székely név, és szinte kivétel nélkül kimutathatók a székely régiségbôl okleveles adatok alapján: Remete, Búza, Csík, Ákos, Csere, Karácson, Csiba, Finta, Selye, Seprôd, Bede, Szövérd, Göcs, Vaja, Csóka, Abos, Geges, Szováta, Atos, Csok, Erdô [Maros-székben], Farkas, Bogárd, Malom, Kecsed, Tarcsa, Akadács, Tordád, Rugon, Cseke, Bethlen, Tibold, Kadics, Szombat, Gyaros, Árpád, Cibre, Décs, Bodó, Bed, Tima, Bardoc, Hermány. Világos, hogy azoknak a településeknek, amelyek nevükben e székely személyneveket ôrzik - szögezi le Benkô Loránt -, székelyek voltak az alapítói."

Mikor is alapíthatták ezeket a falvakat, mikorra esik Bardóc születése? Benkô L. a nyelv- és településtörténeti adatok fényében azt állítja, véleményét elfogadja ma a tudományos közvélemény (néhány széltoló ellenkezése nem nyom sokat a latban), hogy "A nyugati székelység harmadik betelepülô csoportja Udvar- helyszék legnagyobb részét: a Gagy, Nyikó, Nagy- Küküllô és a két Homoród vízrendszeréhez tartozó területet, valamint az Erdôvidék udvarhelyi részét, a késôbbi Bardocszéket népesítette be. Beköltözése csak a XIII. század közepe tájára tehetô, e területen az új helynévtípusok túlnyomóak. [...] Az eléggé különálló Erdôvidék északi részét is a telegdi székelység szállotta meg, míg a déli részt már a sebesi székelyek népesítették be. A nyelvjárási határ élesen rajzolódik ki a két Bacon település között." stb.2

Így tehát Benkô szerint a Bardachfalua elsô tagja egy székely eredetû személynevet rejt. Ebben a véleményében megerôsíti Kázmér Miklós, aki szerint a Bardoc sôt Bardóc régi világi személynév, ún. apanév, melyet aztán egy település megnevezésére, megkülönböztetésére is választottak az ottlakók, akiktôl e név reánk maradt. A belôle képzett család- vagy ragadványnév, a Bardoczi forma már 1542-ben feltûnik Michael Bardoczi viselôjének személyében.3

Némiképpen gyengíti az érvet, bár nem zárja ki teljesen, tekintetbe véve, hogy a székelység viszonylag késôn foglalja írásba közlendôit, az a tény, hogy az 1983-ban napvilágot látott Árpád-kori személynévtár nem veszi fel a Bardoc személynevet, nem is regisztrálta sehol másutt a magyar nyelv- és írásterületen 1301-ig.4

És íme egy újabb vélekedés, mely különbözik a Benkô és követôitôl, szempontjai viszont nem söpörhetôk szônyeg alá. Az általunk nagyra-becsült, rengetegszer idézett, sokszor forgatott Kiss Lajos-féle földrajzi nevek szótárában (Szôcs Károly dr. nem idézi) az alábbiakkal találkozunk: "Az elsôdleges Bardocfalva névváltozat elôtagja lehetne ugyan a székelység körében használatos Bardoc családnév (pl. Kriza János Vadrózsák- jában elôfordul), de valószínûbb, hogy e családnév maga alakult a helynévbôl. A -falva utótagú helységnevek elôtagjaként gyakran szerepel víznév. Talán Bardocfalva elôtagja is víznév, mégpedig a mai Kormos-patak egykori neve, amelyet késôbb a Badocfalvá-nak Bardoc-ra való rövidülésével párhuzamosan - a Kormos-patak kiszorított." Feltehetô, hogy a magyar Badoc víznév, véli Kiss, nyelvi forrása egy szláv, régi Brodec vagy Brodac, Bradac forma, melynek jelentése kis gázló, kis rév, s a horvát, ukrán vagy cseh nyelv régebbi rétegeiben is könnyen azonosítható.5

A helynév eredete két hét óta izgat, mióta csak elolvastam Sz. K. írását, és a bordát készítôkre történô utalás Bardoc község nevében nem elégített ki. Tegnap bementem a könyvtárba, beléptem a világhálóra, bardoci vonatkozású adatokért faggattam a cybereket. És a község honlapja után következô cím alatt igen érdekes vonatkozásra bukkantam. Az adat friss, 2005-ben került fel az internetre. Dr. Janitsek Jenô kolozsvári nyelvész egy, az Erdélybe telepedett besenyôk kérdését boncolgató Ferenczi István professzor írásához szól hozzá.6 Az írás tehát a székely Nemzeti Múzeum közleményében, a sepsiszentgyörgyi Actában is napvilágot látott. Janitsek újabb szempontot igyekszik elfogadtatni a már sokszor emlegetett helynév eredetét illetôen.

Ô adta közre 1993-ban Bardócz-szék hely- és családneveit Budapesten, ezúttal így summáz: "A szájhagyomány azt tartja, hogy az itteni (mármint az erdôvidéki) falvak: Ajta, Bacon, Bardoc, Barót, Bibarc(falva), Bölön az elsô megtelepedôktôl kapták nevüket, s ezek ôsrégi hun eredetû férfinevek voltak. Valószínûbb e nevek egy részének besenyô eredete, mivel a besenyôknek e vidéken való létezésükrôl mind okirati, mind helynévi bizonyítékai vannak. ... A helynévanyagon kívül talán azt is meg lehetne említeni (habár ez nem tökéletes bizonyíték), hogy Erdôvidéken aránylag gyakoriak a török eredetû magyar családnevek is, melyek kezdetben, minden bizonnyal, egyelemû nevek lehettek, mint: Bács, Bakó, Bardóc, Beke, Becsek, Boc, Boga, Cseke, Csekme, Csog, Csoma, Gecse, Kakucs, Kósa, Tas, Zsögön stb." És meg kellene fejteni, vagy legalábbis adattárba sorolni az olyan helynevek megfejtési kísérletét, mint Ajta, Bacon, Barca, Bardoc, Barót, Bibarc(falva), Bodos, Bölön, Brassó, Dipse, Fogaras, Görgény, Hargita, Kadács, Nemere, Tartoma, Teke, Tepe, s talán Gyergyó is, melyeket török eredetûnek gondol Janitsek és Ferenczi is.

A besenyôk a 10. századtól kezdve húzódtak be Erdélybe. A XI-XII. században fôként a határvidékre a székelységgel együtt telepített mohamedán vallású besenyôk fokozatosan beolvadtak a magyarságba, emléküket a hasonló nevû helységek ôrzik. Pl. Sepsibesenyô, vagy a közelünkben található Búzásbesenyô.

Ui. Az Sz. K. cikkének elején elôforduló heraldikai csapdahelyzet tisztázására mondanám: egy- egy címerábrázolás kiválasztásánál, fôleg az újabb koriak esetében, vajmi keveset számított a logika vagy a természeti környezet, ahonnan a címerviselésre jogot szerzô ôs (család) származott. Hattyút elvben bárki viselhetett címerállatként, nem kellett tartania az iktári Bethlenektôl, ha az illetô címerpajzsán a többi elem különbözött a nagy fejedelem családjáétól. Egyszerûen "kiszúrtak" egy figurát és felfestették a kérelmezô pajzsára, címereslevelébe. Hiszen a derék székelyek vagy magyarok nem terelgettek oroszlánt és ûztek griffmadarat az Olt tájékán vagy a Küsmöd mentén, mégis ilyen s hasonló címert is kaphattak. Különben is az azonos címerek elkerülésére a heroldmester hivatala vigyázott fel.

Sebestyén Mihály

1 Kniezsa István: Kelet-Magyarország helynevei. Budapest, 2001, 187. (Reprint), 2 Benkô Loránt: Beszélnek a múlt nevei. Budapest, Akadémiai kiadó, 2003, 117- 118., 3 Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek szótára XIV-XVII. század. Budapest, Magyar Nyelvtudományi Társaság, 1993, 94., 4 Fehértói Katalin: Árpád-kori kis személynévtár. Budapest, Akadémiai kiadó, 1983. (A névnek a 40. oldalon kellene szerepelnie), 5 Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest, Akadémiai, 1988, I., 168.,6 Ferenczi István: Az Erdélyi Galat=Galats (Galac) helynévrôl és néhány hozzá fûzôdô kérdésrôl. In: www cosys.ro/acta/cikkek/hu ferenczi 1. htmeh

A lej erôsödése komoly anyagi károkat okozott a Romániában mûködô bútorgyáraknak. Az erdôszent-györgyi SOCOM Târnava vállalatnak 12 %-os veszteséget jelentett a román pénz hirtelen bekövetkezett megugrása - tájékoztatott Menyhárt István, a bútorgyár fômérnöke. Ennek az a magyarázata, hogy a külföldi partner euróban fizet, ezt a pénzösszeget viszont lejre kell átváltaniuk.

A kétszázötven személyt foglalkoztató gyár fô megrendelôje egy holland cég. A szélmalmok országába gyerekbútorokat - ágyakat, járókákat stb. - szállítottak, havonta mintegy 1500-2000 darabot. A holland partner jelenleg kétmilliárd lejnek megfelelô euróval tartozik az erdôszentgyör-gyi bútorgyárnak. A külföldi cég anyagi helyzete labilissá vált, amit azzal magyaráznak, hogy Hollandiában apadt a kereslet ezen termékek iránt (másrészt pedig csökkent a gyereklétszám, illetve sokan másodkézbôl vásárolnak gyerekbútorokat). A holland céggel így meg fog szûnni a bútorgyár kapcsolata - összegzett Menyhárt István.

Mivel még nem érkezett meg a szállítmányok ellenértéke, a bútorgyár alkalmazottainak fizetésében is elmaradások tapasztalhatók. Az alkalmazottak egyhavi bérét kell a vállalatnak törlesztenie, emiatt sok munkás fejezte ki elégedetlenségét - hangoztatta Szabó János, a munkások képviselôje - viszont a többség megérti a fennálló helyzetet.

A gáz-, víz- és villanyfogyasztást sikerült a gyárnak fedeznie.

2004 nyarán angol klienseknek gyártottak masszív székeket - nappaliba, vendéglôbe -, melybôl még hatvan darab a raktárban vevôkre vár. Az angolok igényes munkát követeltek, viszont nem fizették meg azt, így további vásárra nem is került sor.

Egy hónapja életképes kapcsolatokat ápolnak egy kanadai céggel. Március folyamán küldik az elsô gyerekágy-szállítmányt, mintegy húszezer dollár értékben.

Mészely Réka

A Petrom SA olaj- és gázipari cég arra számít, hogy idei termelése azonos lesz a tavalyival, miközben mintegy 200 millió eurót fordít termelési technológiájának a korszerûsítésére, hogy elkerülje a következô években a termeléscsökkenést. A cég keddi közleménye szerint idei napi termelése 220 ezer hordó olajegyenérték lesz, ami azonos a tavalyival.

A Petrom az osztrák OMV többségi tulajdona és a legnagyobb olaj- és gáztermelô Közép- és Kelet-Európában, amelynek a becsült olaj- és gáztartaléka 1 milliárd hordó olajegyenértéknek felel meg.

A Petrom tavaly 40,315 millió hordó kôolajat és 6,5 milliárd köbméter földgázt termelt. Az OMV tavaly 1,499 milliárd eurót fizetett a Petrom 51 százalékáért.

A zalaegerszegi Forest Hungary ügyvezetô igazgatója és többségi tulajdonosa, Dóra János marosvásárhelyi potenciális üzleti partnerekkel vette fel a kapcsolatot hétfôn Csegzi Sándor alpolgármester közvetítésével.

A bútor- és belsôépítészeti elemeket gyártó és forgalmazó magyar cég olyan partnert keres Erdélyben, amellyel közös vállalkozást alapíthatna. Mint elhangzott, a közös vállalat többségi tulajdonára a magyar fél tart igényt. Az alapítandó - az anyacégtôl függetlenül mûködô - vállalkozás mintegy 1,5 hektáros alapterületen jönne létre, s 20-30 alkalmazottat foglalkoztatna bútorfront- elemek gyártásában és a cég termékeinek forgalmazásában.

A Forest Hungary tizenöt éve jött létre, s mára Magyarország egyik legnagyobb bútorelem- gyártójává és forgalmazójává nôtte ki magát. Katalógusában mintegy 7000, fôleg bútorgyártóknak kínált termék található, mint különbözô anyagokból és minôségû felületekkel készülô bútorajtó- és asztallapok, alumíniumkeretek, fémrácsok, fogantyúk, bútorvasalási elemek, világítástechnika stb.

A cég, amelynek jelmondata: "Minôséget elérhetô áron", s amely a tavaly 18 millió eurós forgalmat bonyolított le, Magyarország után Horvátország és Románia felé kíván terjeszkedni. Marosvásárhelyre vagy környékére azért esett a választás, mert itt több kisebb-nagyobb bútorgyártó mûködik, s az iparágnak a vidéken nagy hagyománya van. Az erdélyi befektetés értékét Dóra János várhatóan mintegy egymillió euróban határozta meg.

(bálint)

Egy magyarországi vendég fogalmazott így szombaton Marosvásárhelyen, a Nemzeti Színházban, a szakkönyv- és folyóirat-kiállítás alkalmával szervezett borbemutatón, miután megkóstolta a Vámosgálfalvi Borház termékeit. A borokat az érdeklôdôknek Seprôdi József borász mutatta be, akivel ezúttal a borház gazdasági tevékenységérôl beszélgettünk.

Az utóbbi években a Kis-Küküllô mentén a szôlôtermesztés és borászat jelentôsége felértékelôdött. Bizonyítja ezt a borház megnyitása is. A 2001-ben 2.000.000 lej magántôkével nyitott borház a fôút melletti egykori Dániel-kastélyban mûködik. Az évszázados pincékben ma kiváló minôségû borokat tárolnak. A cég szakembereinek alapfelfogása: a bor tisztelete, garantált minôsége.

A borház biztos felvásárló, a terményt a tôkérôl szerzik be a minôségnek megfelelô áron, megegyezés alapján. A szôlôt feldolgozzák, a bort tárolják, késôbb értékesítik. Aki a pincékben vásárol az italok királyának nevezett borból, literét 40.000 lejért veheti át. A fehérborból havonta átlagosan 200 litert vásárolnak az oda betérôk. A nyitás utáni években a jövedelmezô gazdálkodásnak köszönhetôen az alsó pincében borkóstoló helyiséget nyitottak. A kastély melletti bemutató üzlethelyiséget bérelik. A borkóstoló helyiséget is sokan látogatják. Itt különbözô rendezvényeket szerveznek, elsôsorban ismeretterjesztô szimpóziumokat, tapasztalatcseréket. A borkóstoló helyiség megnyitása a szôlôtermesztési szaktanácsadás terén is jelentôséggel bír, hiszen aki oda betér, a borkóstolás mellett szakmai tanácsot is igényelhet, hiszen Seprôdi József borász rendelkezik a megfelelô dokumentációval.

Mivel a Kis-Küküllô mentén nem terem kék szôlô, illetve csupán nagyon kis mennyiségben, a borház szakemberei az ország más megyéibôl vásárolják fel. Így vörösbort is ajánlanak a pincékben.

A borház mûködése Vámosgálfalva község gazdasági életében is jelentôséggel bír, egyre többen látogatják a borházat. Ez újabb lehetôséget nyitott a fejlesztésre. A tervek szerint Küküllô mente és Románia legjobb boraiból szándékoznak létrehozni egy vinotékát. Korszerû, közepes méretû palackozót helyeznek üzembe, talán még ebben az évben, az épületet már elôkészítették. Készülnek a címketervek is, amelyek majd a palackokra kerülnek. Ezek után következik a címkékre nyomtatott márkanév levédése. Ugyanis a fogyasztók mindenütt a világon kérik a garanciát a termék minôségérôl és származásáról. Az ipari termékeknél ezt a védjeggyel oldották meg. A boroknál viszont más a helyzet. A márkanév biztosítja a garanciát, a magyarázat tartalmazza a szôlôtermesztési és borászati eljárásokat, a jól behatárolt termôhelyeket stb. A fejlett borkultúrával rendelkezô országokban az eredetvédelmi rendszert már több mint száz éve alkalmazzák.

- Ha valóban márkanévvel rendelkezô borokat sikerül majd ajánlanunk - az ehhez szükséges mûszaki és gazdasági háttérrel rendelkezünk -, akkor a Vámosgálfalvi Borház a romániai borút egyik jelentôs állomásává, netán központjává válhat - mondotta Seprôdi József.

(kilyén)

Újabb SAPARD-pályázatok

Az infrastrukturális fejlesztésre a SAPARD mezôgazdasági és vidékfejlesztési elôcsatlakozási program keretében tavaly összesen 204 millió euró támogatást kértek Romániában, ami mintegy háromszor meghaladta a meghirdetett 80 millió eurós keretet - hallhattuk múlt héten a megyei tanács nagy gyûléstermében, ahol Goia Mocan Ana, a gyulafehérvári székhelyû 7-es régiófejlesztési központ SAPARD irodavezetôje az érdeklôdô polgármestereket, régiós társulások vezetôit a 2005-ös kiírásról, illetve a pályázati feltételekrôl tájékoztatta.

A SAPARD-alapot az Európai Unió tagországainak hozzájárulásával létesítették. Célja a közép-kelet-európai országok csatlakozási folyamatának támogatása, ugyanakkor a pályáztatási feltételek által az EU-beli pénzügyi, ellenôrzô módszerekkel ismertetik meg az érdekelteket. Ezért a legnagyobb akadályt az alapokhoz való jutáshoz a bonyolult pályáztatási feltételek jelentik. Csak azokat a terveket támogatják, amelyek minden téren, a legapróbb részletekig az EU követelményeinek megfelelôen készültek. Nemcsak a technikai felszereltséget ellenôrzik, hanem például egy farm esetében azt is követik, milyen minôségû terméket állítanak elô a gazdák, ezt hogyan értékesítik. A cél tehát ebben az esetben az, hogy az uniós piacnak megfelelô mezôgazdasági termékpiac jöjjön létre az elôcsatlakozási folyamatban levô országokban. A SAPARD országos ügynökségének adatai szerint 2002. július és 2004. március között 709 projektet támogattak, összesen 537,95 millió euró értékben. 2007-ig a SAPARD-programon keresztül vidékfejlesztésre (ideértve a mezôgazdaságot is) összesen 2.292 millió eurót fektetnek be évente. Az EU biztosaival kötött szerzôdés alapján ebbôl 1.113,4 millió eurót az Unió biztosít, míg 365,92 millió eurót Románia kormánya garantál. A tervek szerint az EU és a kormány a SAPARD-programok haszonélvezôin keresztül 812,72 millió euró befektetést hoz az országba a tervek társfinanszírozásával. A kiírástól függôen a tervek kivitelezési költségének a felét is lehet finanszírozni sikeres SAPARD-pályázattal. Az idén is támogatják a mezô- és halgazdasági termékek feldolgozását és eladását. E kategória iránt tej-, hús-, zöldség- és gyümölcsfeldolgozó üzemet létesítôk érdeklôdhetnek, de ezen belül pályázhatnak a bortermesztôk, a halgazdaságot mûködtetôk, len- és gyapottermesztôk, illetve a gabonát kezelôk, az olajos magvakat sajtolók, valamint a cukorrépa-feldolgozók. Egy projekt összértéke 30.000 és 2 millió euró között lehet. Ezekre az EU 255.866.784 euró támogatást különített el. A következô kategórián belül mezôgazdasági és állattenyésztô farmok létesítésére, mûködtetésük korszerûsítésére készített tervekkel lehet benevezni. A pályázat összértéke 10.000 - 500.000 euró. A megpályázandó összeg pedig: 226.161.868 euró.

Egy kevésbé ismert, de nagy lehetôségeket biztosító kategóriában olyan tevékenységek támogatására lehet pályázni, ami vidéken alternatív jövedelemforrást jelenthet. Ilyen a gépkörök mûködtetése, a falusi turizmus, vadászparkok létrehozása, kézmûves mesterségek fellendítése, hal- és selyemhernyó-tenyészet, gombatermesztés, illetve csiga- és békafarm, valamint méhészet. A tervek összértéke 5.000-tôl 200.000 euró lehet. Egy következô kategóriában a szakmai képzést is finanszírozhatják. Akkreditálás alatt áll az állategészségügyi és növényvédelmi minôséget ellenôrzô hálózat kiépítésének, valamint a gazdakörök létesítésének és mûködtetésének a felkarolására, az öko-gazdálkodásra, a csemetekertek létesítésére és faültetésre, illetve az erdészeti marketinghálózat kiépítésére szánt finanszírozási rendszer. Az említett kategóriában a pénzösszegeket már elkülönítették.

Goia Mocan Ana lapunknak elmondta: - Újdonság, hogy a Mezôgazdasági Minisztérium szerzôdést kötött a takarékpénztárral (CEC), hogy 10.000 eurót meg nem haladó tervek esetén a piaci kamatlábbal hitelt nyújtanak a pályázóknak a saját hozzájárulásuk fedezésére. Ezt a hitelt az állam a vidékfejlesztési hitellel garantálja. Az idén szintén újdonságnak számít, hogy a mezôgazdasági termelés támogatására korábban kiírt pályázati keret 2 millióról 4 millió euróra növekedett, így nagyobb horderejû tervekkel is lehet próbálkozni. Sajnos, a 2000 és 2006 közötti idôszakra helyi érdekeltségû utak építésére, korszerûsítésére, ivóvízhálózatok, lefolyóhálózatok kiépítésére és szennyvíztisztító megépítésére az EU elôször 438 millió eurót szánt. A túligénylés miatt utólag 10 %-kal kiegészítették ezt az alapot, de már ez a keret is elfogyott. Eddig e kategóriában országszerte 480,95 millió euró értékben 594 tervet támogattak - mondta a SAPARD-iroda vezetôje. Azt is megtudtuk, akinek a tervét kedvezôen ítélték meg, de nem finanszírozták, ez csak akkor lehetséges, ha az EU illetékesei úgy döntenek, hogy kiegészítik az infrastruktúra támogatására szánt pénzkeretet. Ebben az esetben a benyújtott pályázatokat az elfogadásuk sorrendjében támogatják majd. De egyelôre erre nincs esély.

Tudomásunk szerint eddig megyénkben többek között Bátoson építettek fel egy almatároló csarnokot, a Primacom is fejlesztette húsfeldolgozó egységét, ezenkívül SAPARD-pályázattal építettek, korszerûsítettek utakat Mezôrücsön, Szásznádason, Tekén, Apoldon, Bándon, ahol az ivóvízhálózat korszerûsítésére is kaptak támogatást. Nagyon sok tervet kaptak még megyénkbôl, ami jelzi, hogy az érdekeltek valóban fontos pénzügyi eszköznek tartják a SAPARD-pályázatot - mondta a Népújságnak Goia Mocan Ana irodavezetô.

Vajda György

A múlt év decemberében a kabinetfônök után - felelôsségvállalásának bizonyításaként - a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium, a közlekedési, építkezési és idegenforgalmi tárca, valamint az Európai Integráció Minisztériumának államtitkárai, továbbá a közpénzügyi miniszter által is aláírt 2406-os számú kormánydöntésnek van egy igen figyelemre méltó része.

A határozat 1-es számú melléklete hangsúlyozza, hogy a roncstelepre jutott jármûvek elbontása és a belôlük származó anyagok kezelése nem mehet végbe akárhogyan. A dokumentum figyelmeztet mindenekelôtt az így "felszabaduló" folyadékok óvatos és szakszerû visszanyerésére. A használaton kívül helyezett jármûvek begyûjtésével foglalkozó egységek kötelesek olyan más, szakosított egységekkel szerzôdést kötni, amelyek rendszeresen átveszik tôlük a kiselejtezett jármûveket. Így szándékszik a felsôbb hatóság elejét venni annak, hogy a roncstelepek tevékenysége a zsúfoltság miatt befulladjon és a túl hosszas tárolás környezeti ártalmakat okozzon. A fenti rendelkezés alól azonban (íme a kiskapu) kivételt képeznek a kettôs mûködési engedéllyel rendelkezô egységek - amelyek át is vehetik a leírt jármûveket, meg szét is bonthatják azokat, feldarabolhatják, apríthatják, elôkészíthetik összetevôiket az ismételt felhasználásra, értékesítésre. De az itt említett egységek mindkét kategóriájára érvényes az a szigorú elôírás, hogy a határozatnak a Hivatalos Közlönyben való megjelenésétôl számított 18 hónapon belül (tehát 2006. június 30-ig) be kell szerezniük a mûködésükhöz szükséges összes jóváhagyást. Ami azt is jelenti, hogy a már meglévô autorizációkat is fel kell újíttatni az illetékes területi környezetvédelmi szerveknél.

A román kormányhatározat felhívja továbbá a figyelmet arra, hogy tilos a jármûveket oldalukra fordítani, fejükre állítani és egymásra halmozni, minek következtében kárt okozhatnának a könnyen kiszerelhetô ablakokban és kiszabadulhatnának a maró folyadé