Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

A megyei és a marosvásárhelyi önkormányzat vezetôi között eddig lappangó ellentétek múlt hét végén, a "repülôtér-avatás" során kerültek újra felszínre. Lokodi Edit megyei tanácselnök, miután a repülôtér igazgatóján nem tudta számon kérni a lehetetlent, azaz a munkálatok befejezését a május 20-i határidôig, Dorin Florea polgármester ellen rohant ki, ôt téve felelôssé a beruházás befejezésének akadályozása miatt. A polgármester ugyanis nem utalta ki a pénzt erre a célra. Csegzi Sándor alpolgármester és Benedek István tanácsos hiába próbálta a helyszínen "szelídítgetni" az elnök asszonyt, aki kijelentette, hogy egy kávé mellett csakis az idôjárásról hajlandó magánbeszélgetést folytatni a polgármesterrel.

A turisztikai információs iroda május elejére tervezett megnyitása is elmaradt, szintén a Lokodi Edit és Dorin Florea közötti nézeteltérések miatt. Utóbbi ugyanis kifogásolta a szexlapok árusítását a helyiségben maradó lapterjesztô cég által, amire az elnök asszony kijelentette: a szóban forgó lapok terjesztése törvényes.

Ezek után számítani lehetett a polgármester hétfôi sértegetô kijelentéseire.

Ez az, ami "látszik", amin jó ideig el lehet majd csámcsogni, sajtónak, közhivatalnoknak, olvasónak egyaránt, csakhogy nem ez az érdekes és lényeges a történetben. Ugyanis két fô(köz)szereplô közötti civakodás, egymás sértegetése, a beavatatlanok számára ismeretlen érdekharc oda vezet, hogy két fontos, nemcsak a megye, de Marosvásárhely fejlôdését is elôsegítô beruházás befejezése jobb esetben elodázódik, rossz esetben elmarad.

Márpedig itt nem kizárólag egy Lokodi Edit és Dorin Florea közötti meccsrôl van szó, hanem mindannyiunkat érintô közügyrôl. Mint ahogy a pénz kiutalása sem a polgármester kizárólagos elôjoga. A repülôtér ügyében ugyanis tanácsi határozat kötelezi Floreát a beruházások finanszírozására, és nem kénye-kedve, a különbözô "széljárások" és szimpátiák szerint dönt a kifizetésekrôl. Vagy ha igen, az már a tanács gyengeségét, a számonkérés képességének hiányát jelzi. A turisztikai irodát illetôen egy érvényben levô társulási illetve irodamûködtetési szerzôdés alapján kellene kiutalni a pénzt, biztosítani a logisztikát, ám a polgármester újabban már ezt sem akarja.

Mikor értik már meg a közigazgatás vezetôi, hogy nem személyes érdekeik, hanem a köz érdekeinek képviseletéért választották meg ôket? A feladathoz azonban fel kell nôni.

Mozgáskotta-módszerrel Dózsagyörgyben

Kellemes légkör fogad a dózsagyörgyi óvoda korszerûen felszerelt termeiben. Az óvónôk kreativitását bizonyítandó - érdekes, színes szemléltetôeszközök díszítik a falakat. Sipos Beáta és Benkô Erzsébet óvónôket aprócska gyerekek ugrálják körül.

A dózsagyörgyi-ilencfalvi óvodába az idén negyvenkét gyerek iratkozott be, ebbôl 14-en az elôkészítô csoportba járnak. Néhány hete - a helyi református egyház támogatásával - megvásárolták azt a több száz euróba kerülô mozgáskotta- módszerhez szükséges felszerelést, amelyrôl a Népújság egy korábbi számában már írtunk részletesen. A mozgásfejlesztô és komplex személyiségfejlesztô programot látogatásunkkor már negyedik alkalommal próbáltak ki az óvodások, kedvelik is a játékos-oktató módszert, hiszen nagy a verseny, hogy ki kerüljön sorra. A program az óvónôk szerint azért hasznos, mert a gyerekek térbeli és idôbeli tájékozódását is fejleszti, sôt a ritmusérzéküket is. A játékot nehezített és könnyített formában is ki lehet próbálni, bonyolódik, hogyha a gyerekeknek még számolniuk is kell. A 3-7 éveseknek szánt program az elején még a felnôtteket is próbára tette. A gyerekek egymásnak drukkolva, kiabálva, ha a másik elrontotta, kísérik végig a "mutatványokat".

Az óvodában a téli vakáció folyamán a németországi Szivárvány Alapítvány és a református egyház támogatásával elkészítették a benti illemhelyet. A külföldi segítôk révén tanfelszereléseket is vásároltak - ceruzákat, filctollakat, játékokat, sôt azok, akik iskola elôtt álltak, még hátizsákot is kaptak. Az óvónôk elmondták, hogy a közeljövôben udvari játékokat szeretnének beszerezni a gyerekeknek.

1996-ban Marosszentannáról eltûnt az akkor 13 éves Mihály Mária. 1997-ben a 18 éves a dicsôszentmártoni Miga Alexandru elment otthonról, s azóta szülei semmit nem tudnak róla. 1998-ban nagyszülei nyárádszentandrási otthonából nyomtalanul eltûnt az akkor négyéves Miklós Jankó. 1999-ben jelentették a rendôrségen, hogy a 14 éves Sebesi Tünde Krisztina holléte ismeretlen. 2004-ben Vajdaszentiványon, szülei házából ismeretlen helyre ment, s azóta is keresik az akkor 14 éves Kovács Izabellát. Idén, május 7-én elment otthonról, s azóta nem jött vissza a 17 éves Ötvös Máté. 2005-ben Maros megyében nyolc, otthonról elcsellengô kiskorú személy került a rendôrség nyilvántartásába. Keresik ôket szüleik és az ügy kivizsgálásával megbízott rendôrök.

1977-ben egy New Yorkban eltûnt kisgyerek szülei erôteljes kampányt kezdeményeztek, melynek nyomán május 25- ét az Eltûnt gyermekek világnapjának kiáltották ki. A Maros megyei Mentsétek meg a gyermekeket szervezet idén elsô alkalommal szervezett rendezvényt ezen a világnapon felhívva a szülôk, nevelôk figyelmét: vigyázzanak gyerekeikre, hiszen ellenkezô esetben az otthonról, játszótérrôl, iskolából elcsellengett, elcsábított kicsik és nagyok életveszélyes helyzetbe sodródhatnak.

A világnap alkalmával tartott tegnapi sajtótájékoztatón Vultur Cornel-Ilie fô rendôrfelügyelô hangsúlyozta: az otthonról, iskolából eltûnt kisgyerekek nagytöbbségét a szülôk jelentését követô nyomozás során megtalálják. Az óvodás és kisiskolás gyerekek legtöbbször eltévednek, nem jut eszükbe, hogy hol laknak. Olyan eset is volt, hogy a tizenéves, szellemi sérült fiatalt egy juhász találta meg, s arra kényszerítette, hogy szolgáljon neki. A szerencsésen végzôdô esetek mellett azonban volt olyan is, amikor a gyereket agyonverve, Marosba fulladva találták meg. Sajnálatos tény, hogy legtöbb esetben a szülôk, nevelôk, nagyobb testvérek figyelmetlensége, nemtörôdömsége miatt vesztôdnek el a kisebbek. Egy kis figyelem életet menthet - összegzett a fôfelügyelô.

Ana Chirtes, a Mentsétek meg a gyermekeket szervezet megyei elnöke arról is beszámolt, hogy a világnap alkalmával tartott tájékoztató kampány keretében tegnap délután húsz önkéntes a megyeszékhely fôterén szórólapokat osztogatott, s válaszolt az érdeklôdôk kérdéseire.

Szombaton a marosvásárhelyi Nemzeti Színházban kerül sor A helyi közigazgatás és a Romániai municípiumok európai integrációja címû konferenciára. Számos közigazgatási intézmény képviselôjét, a közigazgatás terén jártas, a kormányhivatalban, elnöki hivatalban és a parlamentben dolgozó szakembereket hívtak meg a rendezvényre.

A szervezôk - a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal képviselôi - konkrét témák megvitatását tûzték ki célul, úgymint a helyi és a központi közigazgatás kapcsolata, a regionalizmus és regionalizációs folyamatok, a decentralizáció és helyi autonómia, európai pénzalapok megpályázása valamint az európai integráció, és szóba kerülnek a Marosvásárhelyre vonatkozó fejlesztési tervek.

Anyanyelvünk

A választékos stílus ellentéteirôl beszélve a negatív irányú fokozatokra gondolunk, mint amilyen a bizalmas (familiáris), vulgáris a közönséges és a durva stílus.

A bizalmas stílusszínezetet elsôsorban a fesztelen társalgás jellemzi. Az ebédet fogyasztó család tagjai szívesebben mondanak nokedlit, spenótot, krumplit, grízes tésztát, mint galuskát, parajt, burgonyát, darázsmetéltet; a gyermek pedig nem atyámnak szólítja édesapját, hanem apámnak, édesapának, apunak. A barátnôk inkább traccsolnak, trécselnek, diskurálnak, mint beszélgetnek, esetleg pletykálnak, sztorikat közölnek egymással arról, hogy férjük mitôl gerjed be, vagy mivel fôzték meg a fônöküket a munkahelyen.

A könnyedség sokszor tréfás, túlzó nyelvhasználatra indít, a szójátékban is megnyilvánul. Ennek forrása lehet a szó jelentése is, hangalakja is.

A bizalmas stílusárnyalatban a beszélôk kevésbé ragaszkodnak a szabályos szófûzéshez, például a -ban, -ben helyett sokszor használnak -ba, -be alakot (pl. Az életbe nem úgy van ám!), kevesebb gonddal alkotják meg mondataikat stb. Az elôbbi pongyolaság, sajnos, nyilvános megszólalásban (rádió, tévé) is egyre jobban terjed.

A vulgáris színezetû beszédben a nyelvi tanulatlanság vagy legalábbis igénytelenség, szintsüllyedés tükrözôdik. Szóhasználatát alsóbb szintû, argószerû elemek tarkítják. A vulgáris stílusban beszélô nem kártyázik, hanem zsugázik, nem a csomagját viszi, hanem a cuccát, smucignak nevezi a fösvényt, nagy balhét csap stb.

Jellemzô a vulgáris színezetû beszédre némely közkeletû idegen szónak hibás ejtése pl. dajer, komonista, rökamé stb. Megmutatkozik a továbbiakban az ikes igék helytelen ragozása: eszek, iszok, szokok. A közönséges vagy durva beszéd nemcsak a mûveletlenségnek, hanem a faragatlanságnak a megnyilvánulása is. Bántja erkölcsi érzékünket, gorombaságával sérti önérzetünket. Hogy a rosseb egyen meg! - szitkozódás a durva beszédû ember jellemzôje, aki általában nem eszik, hanem zabál, nem iszik, hanem vedel. Kifejezései többnyire leírhatatlanok.

(MTI) A terrorellenes háború jegyében az Egyesült Államok által elkövetett emberi jogsértések veszélyes klímát teremtettek, és a világ minden térségében visszaélésekre bátorították a kormányokat - állapította meg szerdán Londonban kiadott éves világjelentésében az Amnesty International, amely kirívó jogtiprásokról számol be egyebek mellett Romániában és Oroszországban.

A világ legnagyobb emberi jogi szervezetének 300 oldalas idei jelentése szerint általánosan megállapítható, hogy a 2001. szeptember 11-ei egyesült államokbeli terrortámadások óta az emberi jogok nemzetközi szabályrendszerét folyamatosan ássák alá kormányok és fegyveres csoportok egyaránt.

Az AI különösen az amerikai kormány gyakorlatát támadja: a jelentés szerint az Egyesült Államok "messze nem az emberi jogok érvényesítésének az a világbajnoka, amelynek beállítja magát". Változatlanul külföldi ôrizetesek százai raboskodnak vádemelés és bírósági eljárás nélkül a guantánamói amerikai haditengerészeti támaszponton, és az amerikai kormány nemzetközi jogot sért azzal, hogy elutasítja a genfi konvenció alkalmazását e foglyokkal szemben, és megtagadja tôlük az ügyvédi segítséget.

Az Egyesült Államok emellett nem hajlandó még felvilágosítást sem adni olyan ôrizetesek sorsáról és hollétérôl, akiket más országokban tart fogva - áll a jelentésben.

Az Amnesty International szerint az, hogy egy akkora hatalom, mint az Egyesült Államok, ilyen súlyos jogsértéseket enged meg magának, az egész világon veszélyes klímát teremtett, és sok országban - különösen Ázsiában és Európában - most már szintén a "terror" elleni harccal indokolják az emberi jogok csorbítását.

Kínában például az ujgur kisebbség több ezer tagját tartóztatták le "szeparatista- terrorista tevékenység" és "vallási szélsôségesség" címén, Üzbegisztánban pedig muszlim hívôk százait ítélték megkérdôjelezhetô bírósági eljárások után hosszú börtönre "terrorizmussal kapcsolatos bûncselekmények" vádjával - írta az Amnesty International.

A szervezet szerint az orosz biztonsági erôk továbbra is súlyos emberi jogsértéseket követnek el a csecsenföldi konfliktussal összefüggésben, gyakorlatilag teljesen büntetlenül. Rendszeresen érkeznek jelentések olyan polgári személyekrôl, akik a csecsen háborúval kapcsolatos emberi jogi tevékenységük miatt, vagy azért, mert az európai emberi jogi bíróság elôtt keresnek jogorvoslatot, "eltûnnek", illetve gyilkosság, kínzás, embertelen bánásmód, hatósági üldöztetés áldozatai lesznek.

A szûkebb kelet-európai térségben különösen sötét képet fest a jelentés a romániai emberi jogi helyzetrôl. Az Amnesty International szerint pszichiátriai intézményekben, sokszor elégséges orvosi indok nélkül, akaratuk ellenére tartanak ôrizetben pácienseket, olyan életkörülmények közepette, amelyek a nemzetközi emberi jogi alapnormákat sértik. Az ilyen intézményekben a túlzsúfoltság miatt gyakori, hogy egy ágyon többen osztoznak, de sokszor maguk a bentlakók költöznek egy ágyba, mert csak így tudják elejét venni a kihûlésnek a fûtetlen kórtermekben.

Az AI értesülése szerint egy romániai kórházban tavaly télen 18-an haltak meg alultápláltság és kihûlés miatt.

A rendôri hatóságok által széles körben alkalmazott embertelen bánásmód esetenként kínzással ér fel, a rendôrök olyan esetekben is tûzfegyvert használnak - sokszor roma áldozatok ellen -, amikor az a nemzetközi normák szerint tilos lenne, és sokan csak azért szenvednek el verbális vagy fizikai erôszakot, mert nem tudnak személyi igazolványt felmutatni.

Magyarországról a jelentés megjegyzi, hogy "változatlanul aggályos" a romákat is érintô rossz hatósági bánásmód, és továbbra is elégtelen a családon belüli erôszakot elszenvedô nôk védelme.

A halálbüntetésrôl, amely ellen a szervezet folyamatosan erôteljes kampányt folytat, a jelentés azt írja, hogy tavaly legalább 3797 embert végeztek ki világszerte, de ezek csak azok az esetek, amelyekrôl az AI tudomást szerzett; a valós szám ennél bizonyosan magasabb. Csak Kínában, és csak nyilvános beszámolók szerint legalább 3400 emberen hajtottak végre halálos ítéletet, de a szervezet szerint biztos, hogy a kivégzések tényleges száma sokkal több.

Az AI idézi a kínai törvényhozás egy vezetô tisztviselôjét, aki szerint Kínában évente mintegy 10 ezer elítéltet végeznek ki.

A jelentés szerint 2004-ben az összes ismert kivégzés 97 százalékát négy országban - Kínában, Iránban, az Egyesült Államokban és Vietnamban - hajtották végre.

Az amerikai csapatok a Mihail Kogalniceanu légitámaszpontot, valamint a 34-es hadtest kaszárnyáját, illetve a babadagi lôteret és a kogalniceanui kikötôi lehetôségeket használják majd, közölte szerdán Valeriu Nicut tábornok.

Nicut szerint a katonai létesítmények 50 kilométeres körzetben fekszenek, a lôtér is, amelyet csak gyakorlásra használnak majd, személyzet nélkül, de felújított infrastruktúrával.

Az amerikai támaszpontok romániai elhelyezésérôl megszületett a döntés, a bázisok elôkészítése azonban elhúzódik, mondta a tábornok a Globális biztonsági tervezés konferencián, Bukarestben.

Valeriu Nicut szerint nemsokára elkezdôdik a támaszpontokról szóló tárgyalások második szakasza, amely a technikai és jogi kérdésekkel foglalkozik. A tábornok nem tudta megmondani, hogy a tárgyalások mikor zárulnak le, véleménye szerint ez egy éven belül megtörténik.

Nicut tábornok azt is elmondta, hogy a katonai bázisokon kis létszámú állandó amerikai személyzet lesz, velük együtt román katonák is dolgoznak majd a támaszpontokon.

Gyerekként mindig rettegett a tanévkezdés napján, mivel a tanár soha nem tudta kimondani a nevét. Tizennyolc éves korában aztán az Art nevet kezdte használni, noha apja is, nagyapja is az Árpád angolosított változatát, az Arpard nevet viselte.

Jóval nehezebben szánta el magát az igazi nyûgöt jelentô Fazakas vezetéknév levetésére, amelyet megszámlálhatatlan módon ejtettek ki, vagy írtak le már. Évekig morfondírozott, s végül anyja leánykori nevét választva, a Siegel mellett döntött. A bírósági megjelenés elôtti utolsó este barátja megjegyezte, alighanem ô lesz az elsô amerikai, aki a nevét olyanra cseréli, amely még sokkal inkább zsidó hangzású, mint az elôzô. A Segal jobb lenne - mondta a barát, és Arpard Fazakas megfogadta a tanácsot.

A bírónô már a keresztnevet sem tudta kiejteni, mégis megkérdezte, miért is akar nevet cserélni, majd a kérvényezô javára döntött, s aznap el is készültek a papírok, de az 51 éves Art élete nem lett könnyebb. Elôször úgy érezte, mindenkit fel kell hívnia, hogy elújságolja a hírt, másrészt azonban kissé szégyellte a dolgot.

Az elmúlt egy évben megszokta az Art Segal nevett, de kétségek fogták el döntésének bölcsességét illetôen. Úgy érzi, mintha elveszítette volna korábbi énjét. Múltbeli dolgokra hivatkozva most mindig hozzá kell tennie, hogy akkor még Arpard Fazakasnak hívták, s ráadásul meg az ismerôsök is azt kérdezgetik, nem sajnált-e ennyi fáradságot a névváltoztatásra? Ugyanis sok más mellett minden hivatalos okmányt meg kellett változtatnia a névcsere nyomán, az egészségbiztosítástól a szolgáltatókon át, az elôfizetésekig.

Hiányzik, hogy már nem vagyok Art Fazakas - írta Art Segal, akiben felmerült a kérdés: csináljon-e mindent vissza, ezzel beismerve tévedését, vagy most már maradjon Art Segal?

"Annyi biztos, hogy Arpard Fazakas nem könnyen adja be a derekát" - olvasható az önvallomásban. Art Segal író, Seattle városában él, és angolt tanít nem angol anyanyelvûeknek.

Civil szervezetek és helyi önkormányzat

Az európai uniós tagság azt is jelenti, hogy a helyi önkormányzatoknak össze kell fogniuk terveik kivitelezésében, aktívabb szerepet kell vállalniuk a döntéshozatalban - hangzott el többek között azon a kecskeméti tanácskozáson, amelyet a Dialógus Európáért Alapítvány és a megyei önkormányzat közösen szervezett a hónap elején. A rendezvényen részt vett Csegzi Sándor, Marosvásárhely alpolgármestere is, akivel e témáról beszélgettünk.

- Minek köszönhetôen vett részt az alpolgármester a magyarországi rendezvényen?

- Marosvásárhely és Kecskemét testvértelepülések, s ezen belül nagyon jó a kapcsolat a két város között. A rendezvényt szervezô alapítvány elnöke pedig dr. Szécsi Gábor, Kecskemét polgármestere. A másik ok, amiért meghívást kaptam, az, hogy a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalnál én tartom a kapcsolatot a civil szervezetekkel. Kezdeményezésemre hoztuk létre azt a pályázati rendszert, ami alapján a hivatal anyagilag is támogatja a nemkormányzati szervezetek tevékenységét.

- A pályázatok alapján odaítélt pénzösszegek leosztása minden évben vitát kelt. A pályázatot elbíráló bizottság javaslata alapján a helyi tanács odaítél bizonyos összeget, amelyet Dorin Florea polgármester rendszeresen felülbírál, pontosabban megnyirbál. Ezért sem mondható, hogy felhôtlen lenne a kapcsolat a civil szervezetek és a polgármesteri hivatal között.

- Valóban minden évben közelharcot kell vívni a támogatásért. A polgármester önkényesen osztja a pénzt, mindegyre arra hivatkozva, hogy a hivatalnak nincs anyagi lehetôsége. A pénzügyi kiadásokért ô felel, az ô kezében van a toll, így él ezzel a lehetôséggel.

- Mit lehet ez ellen tenni?

- Elsôsorban a polgármesternek a nemkormányzati szervezetekrôl alkotott elôítéleteit kell megváltoztatni. Azon az állásponton van, amit többször is hangsúlyozott, hogy ezek fölöslegesek, csak akadályozzák tevékenységét. Ezért a nemkormányzati szervezetek arra kell törekedjenek, hogy minél valósabb információt juttassanak el a hivatalba, jobban ismertessék meg saját munkásságukat, s ezáltal növeljék irántuk a bizalmat. Több olyan jellegû rendezvényt kell szervezni, mint amilyen a nemkormányzati szervezetek börzéje volt, hogy ezáltal is lehetôség nyíljon a bemutatkozásra.

- A polgármesternek abban igaza lehet, hogy vannak a közpénzek elköltésére szakosodott, de eredményt kevésbé produkáló civil társulások. Hogyan lehet ezeket kiszúrni, hogy a támogatás, amelyet az adófizetôk pénzébôl kapnak, tényleg a köz hasznára legyen?

- Valóban, a 90-es évek elején létrejöttek olyan nemkormányzati szervezetek, amelyeknek a célja az volt annak idején, hogy minél több gépkocsit hozzanak be az országba vámmentesen, ezenkívül sokan a segélyszállítmányok fogadására "szako-sodtak". Az ilyen jellegû szervezetek rontották azoknak a hírnevét, amelyek valóban akartak valami hasznosat tenni a társadalomért. Tudjuk, hogy a közpénzek elköltésének a felelôssége minket, azokat terhel, akik kezeljük. Ezért, amint korábban is említettem, nagyon szigorú pályáztatási rendszert dolgoztunk ki, amely az Illyés Közalapítvány és a magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma kritériumrendszerét, mondhatni formanyomtatványát követi. Ebbôl sok minden kiderül. A másik pedig az, hogy a támogatás odaítélése után követjük a rendezvényeket, sokan részt veszünk vagy szakreferenseink ellenôrzik azt, hogy valóban arra költötték el a pénzt, amire kérték. Ennek köszönhetôen három év alatt megszûrtük a pályázókat, s elmondhatom, hogy most már kialakult egy kör, amely rendszeresen fordul hozzánk. A hivatalban mintegy 600 bejegyzett szervezet van, ezek közül mintegy 50 - 60-an fordulnak hozzánk. Ez az arány alátámasztja az elôbb elhangzottakat.

- Csegzi Sándor az Erdélyi Magyar Mûszaki és Tudományos Társaság Maros megyei elnöke is, a Bolyai Alkotótábor kezdeményezôje. Ilyen minôségében sem áll távol a civil szférától.

- Ezért tudom megérteni és mondhatni a másik fél szemszögébôl is argumentálni, hogy melyik szervezetnek miért van szüksége az igényelt pénzösszegre, hiszen ezáltal is kapcsolatban vagyok a civil társadalmi élettel, nemcsak kívülállóként tudom megítélni a helyzetüket.

- Visszatérve a magyarországi tanácskozásra, elhangzott, hogy az Európai Unióban kötelezôen össze kell fogjon a helyi önkormányzat és a civil szféra a lakosságot is érintô fontos kérdésekben. Sajnos, nálunk erre sincs gyakorlat, a marosvásárhelyi tanács gyakran hoz olyan nagy horderejû döntéseket, amelyekrôl a törvény szerint is kötelezô lenne a tanácsnak vagy a polgármesteri hivatalnak nyilvános vitát rendeznie, mégsem teszik. Gondolok például a tervezett lakótelepek építésére, egy-egy lakónegyedet érintô távfûtési rendszer korszerûsítésére vonatkozó tervekre és sok másra. Mikor változik ez az állapot?

- Ahhoz, hogy a nyilvános vitákban megfelelô partnerekre találjunk, a civil szervezeteknek is szakosodniuk kellene, s ezen belül el kell jussanak a profizmushoz. Az Európai Unióban nem úgy képzelik el a társadalmi részvételt a döntéshozatalban, hogy ha valami nem tetszik, akkor tüntetést szervezünk, ellenzékbe vonulunk s ezzel meg van oldva a kérdés. Bármely projekt kapcsán olyan szervezetekkel kell kapcsolatba kerüljünk, amelyek szakemberekkel, szakvéleménnyel, tehát érdemi módon támogatják, egészítik ki a helyi önkormányzat, a polgármesteri hivatal elképzeléseit. Nagyon fontos tehát a szakmaiság, amit a civil szervezeteknek az elkövetkezendô idôszakban el kell érniük.

- Akkor értsem úgy, hogy azért nem jó a polgármesteri hivatal és a nemkormányzati szervezetek közötti kapcsolat, mert nem találnak megfelelô partnert a párbeszédre?

- Nem csak errôl van szó. Szociális, egészségügyi, kulturális és tudományos téren jók a kapcsolatok és mûködnek. Például attól függetlenül, hogy magyar vagy román rendezvényrôl van szó, ha minôségi, akkor támogatjuk. Hasonló helyzet a szociális-egészségügyi szervezetekkel, amelyekre valóban igen nagy szükségünk van. Kiválóan mûködnek a testvértelepülési kapcsolatokat ápoló baráti társaságok is, amelyeknek köszönhetôen sok mindent nyert a város. A környezetvédôkkel is megindult a dialógus. Elkészült a város zöldövezetének stratégiája és kezelési szabályzata, amelynek a kidolgozásába a civil szervezeteket is bevontuk. Bár itt még gond van a szakszerûséggel, de ezen is lehet javítani.

- Május 8-án Marosvásárhely fôterén megrendezték a civil szervezetek második börzéjét, ahol az idén is sokan képviseltették magukat. Úgy tûnik, hogy erôsödik a civil szféra. Ez látszik a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalból is?

- Igen és ez így is kell legyen, hiszen, amint az a kecskeméti tanácskozáson elhangzott, az Európai Unió számos olyan elôcsatlakozási alapot bocsát majd az ország rendelkezésére, amelyekre csak úgy lehet pályázni, ha a helyi önkormányzatok képviselôi összefognak az adott területen mûködô civil szervezetekkel. Ha nem jön létre egy kölcsönös bizalmon alapuló, profi kapcsolat, akkor mások nyerhetik meg a pályázatokat, s így a számunkra, marosvásárhelyieknek, vagy Maros megyeieknek is felajánlott összegek elúszhatnak. Persze, nemcsak a civil szféra részérôl van szükség nagyobb profizmusra. A polgármesteri hivatal alkalmazottainak, a helyi tanácsosoknak is kell legyen annyi állampolgári öntudata, a civil társadalom iránti érzékenysége, hogy reálisan fel tudják mérni azt, hogy kit és miért kell támogatni. Ki kell alakuljon egyfajta értékrend, hiszen csak úgy érhetjük el azt, hogy valóban a minôségi és eredményes munkát vagy rendezvényt támogassuk.

- Támogatást az kaphat, aki megszerzi a közhasznú minôsítést. Hány ilyen van Marosvásárhelyen?

- Egyrôl sem tudok, mivel ez egy hosszú folyamat. Tudomásom szerint három év tevékenység után ítéli oda ezt a címet a minisztérium. Nagyon szigorúak az elvárások, talán ezért nem jutott ide még egyik szervezet sem.

- Vannak-e olyan szervezetek, amelyekkel partneri kapcsolatban állnak?

- Az 1998-ban kibocsátott 34-es törvénynek megfelelôen lehetôség van arra, hogy szociális téren mûködô szervezetekkel lépjünk partnerkapcsolatba. Jelenleg az Alpha Transilvana, az Oázis, a Tálentum, a Szivárvány, a Cezara Codruta Marica, a Speranta, az Ügyes Kezek, az Unitarcoop, a Marianum és a görög katolikus egyház karitatív szervezetével kötöttünk keretszerzôdést tevékenységük résztámogatására. Kulturális téren együttmûködünk a várszínházat mûködtetô alapítványokkal, de ugyanilyen alapon szervezzük a Bolyai Alkotótábort. Ezenkívül a Marosvásárhelyi Napokat, a gyereknapokat, kézmûves vásárt több szervezettel közösen rendezzük. Ilyen jellegû hosszabb távú együttmûködésünk volt a marosvásárhelyi Agenda 21 fenntartható fejlesztési terv kidolgozásában, ahol szociális, oktatási, környezetvédelmi és más szervezetek képviselôivel gondolkoztunk közösen.

- A pénzosztás többé-kevésbé szubjektív jellegû vitákra ad okot. Hogyan lehetne eloszlatni a kételyeket, növelni az egymás iránti bizalmat, amelyrôl már szó volt?

- Ha valamely szervezet eljön hozzánk és felajánlja, hogy bizonyos téren segíti, támogatja a hivatal tevékenységét, akkor talán - azt is mondhatnám - jobban kiérdemlik a támogatást. Hiszen nekünk nem kötelezô anyagiakban segíteni a szervezeteket. Az ideális az lenne, amit Magyarországon is bevezettek. Létrehoztak egy civil alapot, ahova több állampolgár átutalhatta jövedelmének 1 %-át, ezt az önkormányzat még ugyanannyival kiegészítette, s ez lett az a megpályázandó összeg, amelyekre jelentkezhettek a szervezetek. A pénzhez való hozzáférést így nem kizárólag az önkormányzat kezelte, hanem mindkét fél képviselôibôl álló grémium, amely talán valóban objektíven ismerve a pályázó szervezet tevékenységét, lehetôségeit és természetesen felmérve a projekt hasznát, a megfelelô helyre tudja majd odaítélni a szükséges pénzösszeget. Ennek az alapja csakis a profizmus, a kölcsönös bizalom és a tenni akarás lehet.

Az Európa Tanács jogi bizottsága a napokban Cipruson ülésezett. Az ülés napirendjén egyebek mellett az azerbajdzsáni politikai foglyok helyzete, az eltûnt személyek ügye, a csecsen helyzet is szerepelt. A bizottság ugyanakkor meghallgatta Frunda György szenátor, az Európa Tanács monitoring bizottsága elnökének a nemzetrôl szóló tanulmányát.

Frunda György a Népújságnak nyilatkozva elmondta: a tervezetben azt hangsúlyozta, hogy nem szükséges a nemzet fogalmára egy új megnevezést keresni, mert nem az a cél, hogy egy új kifejezést találjanak, hanem az, hogy a mentalitást tegyék rugalmasabbá, a nemzeteket toleránsabbá. Frunda kijelentette: ahelyett, hogy a fogalom megnevezésén vitatkoznak, arra kell törekedniük, rákényszerítsék a tagállamokat, hogy a nemzeti kisebbségeknek biztosítsák a jogait.

A szenátor szerint két kategóriája van a nemzet fogalmának. Az egyik a francia modell, amely nem ismeri el a nemzeti kisebbségeket, azaz az egy ország - egy nemzet elv. A másik az angolszász mentalitás, amely elismeri, hogy nemzetek részei élhetnek máshol is, mint az anyanemzet.

A jogi bizottság tagjai közül fôleg Adrian Severin emelt kifogást a nemzet fogalmának a kisebbségek oldaláról való megközelítése ellen. Amellett kardoskodott, hogy a bizottság arra hatalmazta fel az RMDSZ- szenátort, hogy a nemzetrôl, nem pedig a nemzeti kisebbségekrôl beszéljen.

Ugyancsak a tanulmány ellen agitált Erik Jürgens képviselô, egyetértésben Severinnel. (Köztudott, Erik Jürgens volt az a képviselô, aki annak idején elmarasztaló jelentést tett a magyar státustörvényrôl.) A két képviselô azt szorgalmazta, hogy ne tárgyaljanak a dokumentumról, kérjék fel Frundát, írja újra.

Frunda György felkérte az Európa Tanács Miniszteri Bizottságát, hogy a tervezetet a tagországok írják alá és ratifikálják a Nemzeti Kisebbségi Keretegyezmény, a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája és az Önkormányzatok Európai Chartája értelmében, amelyek a nemzeti kisebbségek identitása és önazonossága megôrzésének alapvetô eszközei. Ugyanakkor kérje fel a nemzeti parlamenteket, biztosítsák a kulturális autonómiát a nemzeti kisebbségek számára a nemzetközi egyezmények alapján, illetve, hogy az Európa Tanács dolgozzon ki egy új mellékletet az Európai Emberjogi Egyezményhez oly módon, hogy minimális jogi standardokat állapítson meg a nemzeti kisebbségek számára, ez a protokollum pedig legyen majd jogi eszköze az Európai Emberjogi Bíróságnak.

Frunda szerint ezen protokollum alapján az Európa Tanács 46 tagországának bármely nemzeti közössége vagy bármely nemzeti kisebbséghez tartozó személy jogsértés esetén az európai bírósághoz fordulhat.

A tervezet a jogi bizottság szeptemberi ülésén kerül ismét napirendre.

Az árvíz sújtotta területeken június 20- án kezdik el a házak újjáépítését és június 15-ig véglegesítik az építôcégekkel a szerzôdéseket - nyilatkozta Borbély László közmunkaügyi és területrendezési miniszter kedden Bukarestben, a déli órákban megtartott sajtótájékoztatóján.

A tárcavezetôje leszögezte: az árvíz sújtotta települések házainak újjáépítésére vonatkozóan 28 tervezôcég jelent meg és ebbôl kilenc nyert.

- Azt akartuk, és ezt többször is elmondtam, hogy új technológiákat is alkalmazzanak. Ilyen értelemben négy cég a hagyományos építkezést választotta, három cég fémszerkezetet használ, míg két cég faházakat fog építeni - nyilatkozta Borbély László.

Kijelentette: "Létezik egy nagyon feszes határidô, ami azt jelenti, hogy június 15-ig véglegesítjük az építôcégekkel a szerzôdéseket és június 20-án elkezdjük az építkezést. Valószínû, hogy tíz-tizenkét céggel kell dolgozzunk, mert több mint ezer házról van szó. Sajnos, még nem húzódott vissza a víz, fôleg azokon a területeken, ahol nagyon sok magyar családot ért tragédia. Itt a leltárt csak a visszahúzódás után lehet elkezdeni".

Lesz egy operatív csapat, akik megszervezik a helyszínen az építkezés lebonyolítását - hangoztatta Borbély László miniszter.

A sportteremprogram kapcsán a sajtótájékoztatón a tárcavezetô elmondta: többen jelezték már, hogy a régi terv nem volt a legszerencsésebb. Itt két hét múlva véglegesítik a vizsgálatot. A Dâmbovita Center nevû bukaresti beruházásnál komoly problémák vannak, és úgy néz ki, hogy az úgynevezett Rádió Házánál újra meg kell hirdetni a tárgyalást - közölte Borbély László.

A területrendezési miniszter kijelentette azt is, hogy Kovászna megyében, Bodzafordulón újjá fogják építeni azt a gátat, amelyet egy évvel ezelôtt véglegesítettek külföldi pénzekbôl és amelyet már áttört a víz.

- Nem indokolt, hogy alig egy év után a gát beszakadt, úgy néz ki, hogy mind a tervezésben, mind pedig a kivitelezésben komoly gondok voltak, és ezért meg kell állapítani azt, hogy kik a felelôsek a kialakult helyzetért - mondta Borbély László.

"Tájékoztatás, mûvelôdés, szórakoztatás, csak ez lehet a három alappillére a megújuló Magyar Televízió mûsorstruktúrájának". E szavakkal kezdte sajtótájékoztatóját dr. Simon András a közszolgálati csatorna mûsorokért felelôs alelnöke. A változtatásra mindenképpen szükség van, hiszen Magyarországon mintegy félszáz magyar nyelvû csatorna közül választhat a tévészeretô közönség, s egy megújulni képtelen televízió könnyen elvesztheti nézôtáborát. Különösen sok figyelmet fordítanak arra, hogy a fiatalok is megismerjék és megszeressék az M1 és M2 mûsorát, mivel jelenleg is azok képezik nézôinek derékhadát, akik évtizedekkel korábban, gyermekkoruktól kezdve figyelték mûsorait.

Sajnálatos tény, hogy az MTV mûsorainak igen kevés gyermek és kamasz nézôje van, ugyanakkor mint nemzeti fôadónak kötelessége ezt a korosztályt is megszólítani programjaival, egyben saját jövôje érdekében. A szünidô különösen alkalmas e törekvés megvalósítására, ez idôben a fiatalok jóval több idôt töltenek a képernyô elôtt.

A nyári programban az ifjúsági sáv mellett gondot fordítanak a családi mûsorok számának gyarapítására is, s a fôcsatornán is újra látható lesz a "macis" esti mese.

A határon túl is népszerû M2 csatorna a televízió vezetôinek szándékai szerint a kultúra, oktatás, közmûvelôdés és ismeretterjesztés tematikus csatornájává válik. "Különösen büszkék vagyunk a Nagy Könyv mûsorra, ami a tévénézôk 82%- ának érdeklôdését keltette fel, és háromszor annyian szavaztak benne, mint Nagy-Britanniában", számolt be egy értékes és jól sikerült kezdeményezésrôl Varga Edit, a mûsor háziasszonya.

Végezetül örvendetes hír a határon túli nézôknek, hogy vasárnap is jelentkezik a Kárpáti krónika, és akik esetleg nem tudják megtekinteni a késô esti adást, azok másnap reggel találkozhatnak vele az M1-en. Ugyancsak változik a Héthatár adásideje, késô estérôl kora délutánra kerül, így nagyobb nézôi érdeklôdésre számíthat.

A nyári struktúraváltás egy belsô építkezés kezdete, melyet ôsszel tovább kíván folytatni a közszolgálati televízió, hogy a belátható jövôben valósággá váljon szlogenje és mindannyiunk örömére "értéket közvetítsen".

157 éve vitték hírül a rákosiaknak, hogy felszabadultak. Mármint a jobbágyságból. Személyes vallomás, ami itt áll: nem a Szabadság-napi "bulira" voltam kíváncsi, azt láttam már, hanem arra, hová lett ifjúkori barátom, Zsigmond Géza. Nem sikerült megtudnom rejtélyes eltûnésérôl semmit. * Barátom volt. Sorsa szülôfalumba sodorta papnak, három évvel idôsebb nálam. Egy napon születtünk, augusztus 11-én. Apja Zsigmond Sándor földmûves, anyja Katalin asszony, háztartásbéli. Nem élnek már. * Zsigmond Gézának szülôfalumban volt a(z egyik) lakodalma, ott, ahol komlód-oroszfájai, majd sepsiszentgyörgyi szolgálata után - Dányánban - kikötött, gyülekezete apró volt, de szeretetre méltó, papjait marasztalón fogadta, szegénysége miatt mégis rend szerint odahagyták. Gézának dányáni lagziját követôen szülôfalujában, Alsórákoson is volt egy lakodalma, magam is elmehettem. * Zsigmond Gézát Kapusán Máriával Imre Barna tiszteletes úr eskette. (Enikô lánya könnyes szemmel látta viszont gyermekkorának hajdani világát). Fiúi tisztelettel övezte a Nagytiszteletû Urat, papi karrierjét nagyrészt neki köszönhette. Géza alapvetôen tragikus természetû ember, kifelé azonban a világ egyik legvidámabb embere volt… Dányánban azt tettük, hogy az akkor csaknem hozzáférhetelen Rejtôt olvastuk a konyhában. Alacsonyabb lévén ô tartotta magasra a kötetet, válla fölött olvastam, gátlástalanul kitörô kacagásainkat félreértve feleségeink, oda is égették a sütit. Az új termék Csombe-tészta lett (a rossz hírû afrikai diktátor neve akkoriban ribancolta be a világsajtót)… * Alsórákoson van Bethlen-kastély Alapítvány, Jakabos Imola alapította, Egyed Dániel az alelnök, ha ez még igaz, Szente László a titkár. Feladata a Bethlen-kastély állagának védelme, alkotótáborok, színházi találkozók szervezése. * A kastély körül mindenféle népség, fôleg albanyágrás átverôk, páran magyarok is. Képeslap, tájkép, leporelló, térkép a helységrôl lehet, hogy van, de nincsen. * Zsigmond Géza Keresztváron volt lelkész, felesége, Mária: tanár, egyedül él a férje hagyatékában, Rákoson, lányaik, Tünde Réka, Csilla Dalma és Orsolya Imola már "kiröpültek"… * A Géza unokabátyja délceg, derék férfiú, minden évben elmondja a rákosi szabadság történetét, veretes rigmusba foglalva. Faluja zászlajával kezében, Huszár pap kolozsvári futását, aztán nem minden él nélkül, egy-két keresetlen megjegyzést a dolgok mai állásáról. A helyiek kedvelik, várják, igénylik. * Kicsiny a világ. E napon, holott hétköznap, mondja a lelkész, itt megáll a munka, felhangzik a Tebenned bíztunk, az Árpád apánk, ne féltsd ôsi nemzeted!, és Petôfi Sándor acélos szava: Csak nem fajult el még a székely vér, minden kis cseppje drágagyöngyöt ér?! * A lelkész Bereczki László, pár éve Székesen szolgált, higanymozgású felesége egyik szervezôje a mûsornak, gitárral irányít, maga is vásárhelyi, egykori "Tudor negyedi"…* A kövek miatt van, hallom Bereczki Lászlótól, hogy itt keményebb az élet, mint másutt. 157 esztendôn át megmaradt az ünnep, és sosem satnyult el, ez lakói keménységét, határozottságát bizonyítja. Gondos kezek ápolják e földet. Aki ide jön, láthatja a hitben megmaradt lelkeket is. Van jövônk, lesz magyarságunk. * Ez a konklúziója az ökumené jegyében elhangzott prédikációnak. Unitárius kollégája templomában a református lelkész, majd a református templomban, a nagy ünnepen a fiatal unitárius lelkész prédikált. * Nyitott kapuja van a Szabadság-napi mûsornak: pompás az ének, szép a dal, sok a vers, összeállítások, montázsok, kórusok és kisebb csoportok, nagyszerû fiatalok, a derékhad sokévi munkában szebbült arcú tagjai énekelnek a szabadságról. * Nem vagyunk halálra ítélt nép, jóra szült az édesanyánk; megmaradásunk, fennmaradásunk, életrevalóságunk nem kérdéses. * Alsórákoson zeng az orgona. Rezesbanda, óvodások, iskolások, ifjak és felnôttek, aztán kint, a templomfalnál Zsigmond Kálmán rigmusolása a rákosi szabadság történetérôl. * Gézának az unokabátyja, siet haza, Sepsire. Nem tud a barátomról semmit. Ölelkezés, szép napot, lássuk egymást egészségben. Szépen, veretesen szavalt, mintha maga is pap volna. * Pap a marosvásárhelyi alsóvárosi gyülekezet érces hangú prédikátora, a mikóújfalusi születésû Lôrincz István. De amellett milyen jó szavaló! Petôfi Sándort mondja, A rab címû versét, hátam mögött sóhajtja egy bácsi: jár a hideg a hátamon. * Az ökuménia vallások barátkozását jelenti. Barátsággal fértek és daloltak egyetlen nagy karban a katolikus, unitárius, református ifjak és kevésbé ifjak, Szabadság-napi zarándokok és kórusok tagjai, fogarasiak, kôhalmiak, olthévíziek, alsórákosiak, marosvásárhelyiek. * Nagy örömömre szolgált az egyesített dalkar (legalább száz énekes) elôtt látni a disznajói Csôsz Irma óvó néni egykori kis dédelgetett tanítványát, Panga Enikôt, aki városunkban tökéletesítette tudását, és ma az olthévízi Veress László református lelkész feleségeként tesz bizonyságot szolgálatáról a környék magyarságának. * Örültem a székelyudvarhelyiként ismert Antal István képviselô látásának, és annak is, hogy mindenféle protokoll nélkül zajlott a "ceremónia". István az Alsórákos központjában pompázó Bethlen-kastély védelmére létrehozott alapítvány elnöke. A nagyszerû épületegyüttest épp renoválják, körötte azonban "középkori" a világ: "bülcs", ha szabad így mondanom. * Langyos májusi esô vert végig a tájon, mikor éppen lejtôre mentünk volna Rákos híres kôbányájától. Tilinkót készítettem éppen, úgy mosott meg a zápor, mintha napsütésben masíroznék - nem érdekelt. Lászlófy Pál uramra gondoltam, akirôl nem tudtam, hogy szintén rákosi, hol Szentkeresztbányán, hol Csíkszeredában tanárkodott, tanfelügyelôsködött, fôtanfelügyelôként közvetlen fônököm is volt - ez a végtelenül komoly matektanár ott ült az alsórákosi református templom kántori ülésén a hivatásos mester mellett, és amikor lejárt az istentisztelet hivatalos része, "elkérte" a billentyûket, a csíksomlyói himnuszokat kezdte játszani. Vele énekelt a gyülekezet, hitbéli hovátartozásától függetlenül. Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség elnöke. Lászlófy Pál hithû római katolikus ember. * Királyföld (Universitás Saxonum), Vármegyék földje (Terra Nobilium seu Hungarum), Székelyföld (Terra Siculorum) bermudájában, attól kicsit erre, ettôl kicsit arra, van egy ragyogó hely: Alsórákos. Istenem, mennyire bánom, hogy Zsigmond Géza nincs, vagy nem lehet közöttünk…

Csütörtöki kimenô

Érzékeny mûértôk megnyugtatására sietek közölni, hogy nem arról a helyes palazzóról van szó, mely Versailles-ban áll, s melyet Sokadik Lajos épített ágyasai egyikének a rokokó korban.

A másik Trianonról van szó, a diktátumosról, melyre most megkötésének (a népek megkötözésének) 85. évfordulóján megint szeretne emlékeztetni egy sor szervezet, embercsoport, múlton merengô, múltért-jövôért felelôsséget érzô/vállaló sajtó. Tegyék. Bár ez - tisztesség ne essék - olyan, mint amikor valaki mindig visszatér arra a tragikus balesetre/háborús sebesülésre, melyben maradandóan csonkult (így a magyarság is, mint élô szervezet és közösség). Holott azt a korábbi állapotot - ezzel ô is tisztában van - nem lehet többé visszahozni, meg nem történtté tenni. A nemzeti történelemnek folytonosan tragikus kíséretet, jelzôt, értelmet adni - nem vall optimista, jövôben bízó lelkületre. Hiszen mi magyarok kibeszéltük magunkból rengetegszer sokféle formában Trianon tragédiáját. Így vagy úgy a huszadik század történelmébôl ezt a pillanatot/eseményt/döntést/sorsfordulót tettük szóvá a legtöbbször, akkor is, ha látszólag nem errôl beszéltünk. És mindannyiszor belegondoltunk/belebonyolódtunk - hangot is adtunk neki - hogy mi lett volna, ha nem így esik...

Trianonról sokkal kevesebbszer és jóval nagyobb indulattal, védekezô reflexszel beszéltek haszonélvezôi. Hajlamosak voltak elfelejteni, hogy nem a népakarat (ilyen-olyan nagygyûlések), hanem a nagyhatalmak korábbi ígérete, pillanatnyi érdekgubanca, jóindulata, udvarlása, csapdaállító szándéka hozta létre Közép-Kelet-Európa addig hiányzó vagy "csonka" - ám ekkorra kikerekedett nemzeti államait az Osztrák-Magyar Monarchia romjain. Az is igaz, hogy a kis oroszlánok étvágya határtalan volt, elégedetlenkedtek a kapott résszel, nagyobbat vágytak, hivatkoztak is mindenféle történelmi jogra, dokumentumra, etnikai színnel festegetett térképre, kellett még Magyarországból, a Szerb-Horvát- Szlovén királyságból (Bánátból) a szomszédoktól fel- és lemenô ágon, dinasztikus összeláncoltság folytán, csak Benes és Clemanceau gyönyörû szép kék szeméért.

Midôn azonban a II. világégés és teljes leégés zárultával a párizsi békeszerzôdés végsô soron visszahelyezte jogaiba a Párizs-környéki 1920-as béke megszabta, akkor még esetleges, azóta azonban mitikussá növesztett határvonalakat, amikor megint Közép- Kelet-Európára rávetült a trianoni hálórács (rács), a kapott terület már ôsi földként szerepelt, mely mindig és mindenkor csakis a miénk volt, magyar és német, török és tatár - így egyszerûsítve, összemosva és befeketítve - csak percekre taposta e megszentelt rögöket. (Ez a nemzeti kommunizmus éveiben felerôsödött, új politikai zagyvalékkal telt föl. A dáko- román kontinuitás aktuálpolitikai kormányzója, C. Daicoviciu - élete végén - magánbeszélgetésekben megvallotta, egyre kevésbé hisz a nagyromán álmok kútfejében, a folytonosságban.)

Szóval, Trianon frásza, bánata tulajdonképpen a végét járja. Az egyesült Európában a határvonalak, tehát a trianoniak is, ellégiesülnek, érezhetetlenné válnak. A szabad munkaerô-áramlás és demokratikus eszmefolyamatok helyreállítják Közép- Kelet-Európa régi természetes állapotát. (Azt az állapotot, amit az európaiságnak lekötelezett történetírás/politológia és szociológia addigra majd ki is mutat mint természetes szükségletet.)

A magyarság elszakított részei egymás mellé ülhetnek az európai parlamentben, közös frakciót alakíthatnak, ha addig szét nem szabdalja végérvényesen a magyar belpolitikai széttartás és fogathajtó vetélkedés.

A románok és szlovákok, szerbek vagy horvátok, ukránok végtére is megszabadulhatnak az egyesüléssel és összecsúszással/csiszolódással öröklött félelmeiktôl, melyek szüntelen a határokra törô ellenség képét közvetítik ingereinek. Ugyanis a természetes gazdasági folyamatok, a kiegyenlítôdés és patthelyzet (szebben szólva az entrópia felé) viszik a térséget. És ebben a jó megélhetés fontosabb lesz, mint a történelmi önsajnálat/idegengyûlölet.

"Legalábbis ezt remélem" (József Attila).

A Maros Megyei Szabad Szakszervezetek Szövetségének (UJSLM) április 12-tôl új elnöke van Cocis Calin személyében. Az elmúlt hónapban az új vezetôségnek volt ideje áttekinteni a szervezet vagyoni helyzetét, a folyamatban levô peres ügyeket, amelyekrôl az elnök úgy vélekedik: nem olyan súlyosak, mint azt hitték. Az UJSLM és a Romániai Demokratikus Szakszervezetek Konföderációja (UTCSDRM) közötti, évek óta tartó konfliktus végére még nem sikerült pontot tenni, emiatt az UJSLM még nem tudta a megyei törvényszéknél bejegyeztetni a legújabb alapszabályzat- módosításokat.

Cocis Calinnel elsôként a Cuza Voda utca 22. szám alatti Szakszervezetek Házának a tulajdonjogát tisztáztuk, hiszen az impozáns épülettel kapcsolatban több hivatalos helyen is ellentmondó kijelentések hangzottak el, sôt, legutóbb Marosvásárhely polgármestere éppen megfelelônek találta arra, hogy iskolát mûködtessen benne. Megtudtuk, hogy az épületet az 1962. évi 287-es kormányrendelettel jutott az UJSLM tulajdonába, cserébe egy fôtéri, lebontott ingatlanért. A 2858 négyzetméter alapterületû épület tulajdonosa a 9149-es telekkönyvi kivonat szerint a szakszervezeti szövetség. Az ellentmondásos hírek az elnök szerint abból adódnak, hogy sokan vannak, akik szeretnének megkaparintani egy 50 milliárd lej értékû épületet, és azt hiszik, hogy kerülô utakon lehetséges.

Az UJSL és általában a szakszervezetek vagyona 1990 elôtt jelentôs volt, aminek mára már csak a töredéke maradt. Ugyanis - tekintve a párt-szakszervezet viszonyokat -, számos ingatlannak a szakszervezeti alapokból való felépítését követôen a szóban forgó épület telekelése elmaradt, erre nem fordítottak kellô figyelmet. "Akik a rendszerváltást követôen a megfelelô információk birtokában voltak, a különbözô vállalatok tulajdonába íratták ezeket az épületeket, sportbázisokat, hétvégi házakat, üdülôket. Aztán következett a magánosítás, és elúsztak a szakszervezet ingatlanai" - tudjuk meg Cocis Calintôl.

Valószínûleg a szakszervezeti vagyon megszerzésének vágya a fô mozgatórugója annak a konfliktusnak amely a Fratia Szabad Szakszervezetek Konföderációjához tartozó UJSLM és a CSDR között évek óta tart. Tény, hogy az 1994-es szakszervezeti egység megbomlását követôen a szövetségbôl kiváló szervezetek a CSDR-hez csatlakoztak, ám Cocis Calin szerint (szavait Dandarau Maria titkár is megerôsíti) az történt, hogy az UJSLM- t elhagyók kiáltották ki magukat az igazi szakszervezeti szövetségnek. "Ôk váltak ki a szövetségbôl, de azt állítják, hogy mi mentünk el. Ahányszor valamiféle változás történik, pl. módosítjuk a statútumot, vezetôségcserére kerítünk sort, a törvényszéki bejegyeztetésnél akadályoznak. Az általuk felhozott indokoknak a bíróságon mikor helyt adnak, mikor nem. Legutóbbi alapszabályzat-módosításainkat nem tudtuk még bejegyeztetni" - mondja Dandarau. Furcsamód, mutatja, a törvényszéki speciális jegyzék legutóbbi változatában különös bejegyzések szerepelnek. "Elôször is az UJSL Murest mint a CNSLR Fratia területi szervezetét a 2003. évi 54-es törvény alapján átkeresztelték a Romániai Demokratikus Szakszervezetek Konföderációja Területi Szövetségévé (CSDR), majd a célkitûzések között a CSDR érdekeinek tiszteletben tartása szerepel. 2002-ben megjelenik, hogy az UJSLM elnökévé Vas Stefant választották, ezt követôen a törvényszék 2004-ben hozott határozata szerint az UJSLM elnöksége módosul, Vas Stefan helyett az új elnök Chertes Alexandru (aki a CSDR helyi elnöke, az elnökséget pedig 4 évre választják - sz. megj.) Az egyik rovatban az áll, hogy a szervezet a CNSLR Fratiahoz tartozik, majd egy következô oldalon a statútum-módosításban az szerepel, hogy az UJSL megszüntet bárminemû kapcsolatot a CNSLR Fratiával, az UJSL-bôl eltávolítják a Vas Stefan csoportosulás tagjait és szervezeteit a törvény megsértése miatt, jóváhagyják az UJSLM statútumát és az új szervezési mód a CSDR területi szövetség lesz. Ez csak néhány példa a homlokegyenest ellentmondó bejegyzéseknek, amelyekre nem találunk magyarázatot" - nyilatkozta Maria Dandarau, aki szerint az történik, hogy az UJSL egy korábbi leváltott elnöke, Baciu Iacob átigazolt a CSDR-hez és azt hiszi, hogy "ha az elnök megy, mindent magával visz". A helyzetet végre tisztázni kellene, véli Cocis Calin, és a törvényszéki bíráknak is jobban oda kellene figyelniük, hogy mit jegyeznek be és mit nem. "Mivel nincs egy kizárólag munkajogi ügyekkel foglalkozó törvényszék, ezeket az ügyeket sokszor nem kezelik kellô hozzáértéssel a bírák, hiszen nem ilyen ügyekre szakosodtak" - hangsúlyozta a titkár.

A bejegyzésekkel kapcsolatos nem az egyetlen törvényszéki ügye a szakszervezeti szövetségnek. A szövetség 1991-ben 2 adminisztrátorral (Vas Stefan, az UJSLM elnöke és Suciu Ioan) megalakított egy kereskedelmi társaságot, a Muressint, amelynek tevékenységi köre igencsak tág volt: kereskedelem, építkezés stb. A társaság tevékenysége fôként 2002-tôl élénkült meg, amikor az Elektromaros Szállodánál végeztek építkezési munkálatokat. A Muressin több beszállító céggel kötött szerzôdést, többek közt a Vadela Bistra Carpativ kereskedelmi tásasággal, amellyel végül perbe került. Cocis szerint nem lehet igazán tudni, ki a hibás az ügyben, a Muressin szerint a Vadela cég nem szállított kellô idôben kellô mennyiségû és megfelelô minôségû faárut, a Vadela szerint a Muressin nem fizetett. Tény, hogy a bírósági határozat a Muressint 108 millió lej kifizetésére kötelezte 2002-ben, és elrendelték a kényszervégrehajtást. Ekkor derült ki, hogy a Muressin idôközben alaptôkeemelést hajtott végre, a szakszervezet székhelyét is belefoglalva a cég alaptôkéjébe. A magyarázkodó adminisztrátorok egymásra mutogattak, míg végül tavaly a bíróságon sikerült elérni, hogy az alaptôkébôl visszavonták a székhelyet. A 108 millió lej ma 141 milliónak felel meg, a Muressin nem törlesztette ez idáig. Az új vezetés felszólította a két adminisztrátort, hogy jelentkezzenek a helyzet tisztázása végett. Cocis Calin hangsúlyozta: kizárólag e két személyt vonják felelôsségre a Vadela-ügyben, a szakszervezet székhelye egy percig sem forog veszélyben, hiszen kivonták a Muressin alaptôkéjébôl és amúgy is csak 141 millióról van szó, a sajtó túlozta el az ügyet. A jelenlegi vezetés feltett szándéka, hogy a helyzet tisztázása után feloszlatja a Muressint, és nem valószínû, hogy újabb kereskedelmi társaságot létrehoznak. A szakszervezet jövedelme a tagsági díjakból és a bérleti szerzôdésekbôl származó bevételre korlátozódik majd.

Az "50 milliárdos épület" fele üres. A másik felében közel 20 cég, szakszervezet és más társaságok mûködnek, bérleti díjat fizetve. Az új vezetôség áprilisi sajtótájékoztatóján számos rendellenességrôl beszélt, amit kivizsgálnak. Az elemzés megtörtént, és Cocis Calin szerint "a helyzet nem olyan súlyos". Mindössze pár cég esetében derült ki, hogy a bérleti díj alacsony, így megemelték azt. Négy új szerzôdést is kötöttek, de még mindig érthetetlen, hogy miért nem találnak bérlôket az üresen álló helyiségekre, pedig a 2,5-tôl 10 euróig terjedô négyzetméterenkénti bérleti díj - központi zónáról lévén szó - nem túl magas. A bevételekrôl Cocis elmondta, hogy a bérleti díjak a székhely mûködési költségeit éppen csak fedezik.

A polgármester azon kijelentéseire, miszerint a szakszervezetek székháza éppen jó lenne oktatási intézménynek, Cocis Calin elmondta: a szabad termeket bérbe adhatják a polgármesteri hivatalnak, de ezek nem alkalmasak iskolai oktatásra. "Még ha az egész épület üres is lenne, a korszerûsítésére szükséges összegek olyan nagyok, hogy abból a pénzbôl egy új iskolaközpontot - campust - lehetne építeni.

***

A Cuza Voda utcai székház olyan nagy értékû ingatlan, hogy nem csoda, ha többen is magukénak akarják tudni. A szakszervezetek közötti pereskedésekig is elmenô viták helyett, amelyek a mára már meglehetôsen megtépázott szakszervezeti tekintélynek tovább ártanak, jobb lenne a békés, a megegyezéses utat választani, hogy adott esetben, bírói "segédlettel" a felek véletlenül se maradjanak két szék közt a pad alatt. A vezetôségcsere fiatalítást hozott, remélhetôleg rugalmasságot is a gondok megoldásában.

Figyelembe véve a Marosvásárhelyi December 21. - Mártírváros Egyesület 2005. április 27-i sajtótájékoztatójának a médiában való tükrözését, a közvélemény és a szervezet tagjainak helyes tájékoztatása érdekében kötelesnek érzem magam a következôket pontosítani:

Határozottan támogatom a forradalom hôseinek szentelt emlékmû felállításának gondolatát a Gyôzelem téren, az egyesület székházproblémájának végleges megoldását, valamint a 2004. évi 341-es számú törvény elôírásainak alkalmazását, azzal a megjegyzéssel, hogy egyes tiltakozó megnyilvánulások - mint az éhségsztrájk - elkezdése mindössze akkor válik szükségszerûvé és szereznek legitimitást, ha az illetékes intézmények a problémák megoldásának megtagadásával megszegik a törvényt.

Kiemelem, hogy ezen akciók megindítása és lebonyolítása a forradalmi mozgalom vezetôi és képviselôi szerepet felvállalók becsületbeli kötelessége.

Az egyesület, annak vezetôsége kezdeményezéseinek szavahihetôsége a közösség és a felhatalmazott intézmények elôtt elsôsorban a tagok erkölcsi arcéle és bizonyítványa hitelétôl függ, valamint attól, hogy a mozgalom soraiból eltávolítsák a szélhámosokat.

Ebben az értelemben állandó jelleggel egy helyi szintû ellenôrzés mellett kardoskodtam - sajnos, jelen pillanatig eredménytelenül -, amely nyilvános és mediatizált összejövetel keretében történjen, ahol valamennyi bizonyítványtulajdonos megerôsítse az iratcsomójában foglaltakat (amelyeknek másolata a kormány levéltárából kikérhetô).

A legrövidebb idôn belül nyilvánosságra hozom a bizottság elé 1992-ben terjesztett dosszié tartalmát, amelynek alapján a forradalmár címet kaptam, azzal a reménnyel, hogy legalább az elnök és az igazgatótanács tagjai hasonlóan járnak el, a vezetôi minôségük alátámasztása céljával.

A bizonyítványok kicserélését illetôen meg szeretném jegyezni, hogy bár az alkotmányos elôírások értelmében engem illet a feladat, hogy fôtitkári minôségemben egybehangoljam a tagok erre irányuló törekvéseit, Császár Zoltán elnök meggátolt ezen hatáskör gyakorlásában, amikor törvénytelenül és egyoldalúan helyembe Tompea Ioan Ionelt hatalmazta fel, akivel közösen titkársági illetéket hajtottak be, amelyet a 341/2004-es törvény határozottan tilt.

Fenntartom a Császár Zoltán elnök szélhámosságáról az évek során nyilvánosan hangoztatott kijelentésemet, amelyet ez alkalommal a Közminisztérium - Marosvásárhelyi Katonai Ügyészség 2004. november 30-i 89/P/1996. számú hivatalos iratával támasztok alá, amelynek a Bukaresti Katonai Ügyészség állásfoglalása szolgál alapul. Ebbôl idézem: "A felhozott bizonyítékokkal nem sikerült bizonyítani azt a tényt, hogy 1989. december 21-én Császár W. Zoltán testi sérüléseket szenvedett a forradalmi eseményeken való részvétele alkalmával, ahol a felsô metszôfogait vesztette el, amirôl 1991. június 4-én panaszt emelt... tehát az 1991. október 5-én kibocsátott 1688-as számú sebesülti bizonylat hamisítvány!"

Élek a lehetôséggel, hogy meghívjak minden forradalmárt, vegyen részt a Marosvásárhelyi Tanács május 26-i, mai, 14 órától kezdôdô nyilvános ülésén.

Ilcu Vasile Francisc, a Marosvásárhelyi December 21. - Mártírváros Egyesület fôtitkára

A Szállításügyi és Turisztikai Minisztérium, az Országos Turisztikai Hatóság közremûködésével határozattervezetet dolgozott ki azoknak a helyeknek a felleltározását és megjelölését illetôen, amelyek rendelkeznek a Síparadicsom a Kárpátokban, a hegyi turizmus fejlesztésére vonatkozó programban elôírt feltételekkel.

Ez a kormányhatározat, amely rövid idôn belül a szakminisztériumok elé kerül, egy mellékletet tartalmaz az országos fejlesztési programba foglalt zónákról.

Az Országos Turisztikai Kutatási és Fejlesztési Intézet tanulmánya nyomán Szováta is a program részét képezi.

A fenti nyilatkozatot a Szállításügyi és Turisztikai Minisztérium fogalmazta meg válaszként Kerekes Károly RMDSZ-képviselô 2005. április 26-án feltett kérdésére. A képviselô az 526/2003-as, a Síparadicsom a Kárpátokban program elfogadására vonatkozó törvény módosítását kezdeményezte azért, hogy a programba Szováta is bekerüljön.

A parlamenti vita során a kormány képviselôi tanúsították, hogy egy tanulmány eredményeképp Szováta teljesíti azokat a feltételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy bevegyék a programba. Kerekes Károly arra számított, hogy ez azonnal megtörténik, ennek ellenére azt tapasztalta, hogy a Fehér megyei Arieseni helységet sorolták be a 2003/2005- ös kormányhatározat alapján, bár ez a helység a parlamenti vita során szóba sem került.

Kerekes Károly arra volt kíváncsi, hogy a kormány foglalkozik-e Szováta ügyével? A kormány május 21-én válaszolt a képviselô kérdésére, amelyben közli, hogy Szovátát is bevették a hegyi turizmust érintô fejlesztési programba.

Péter Ferenc polgármester kérdésünkre elmondta, hogy örömmel veszi tudomásul a kormány határozatát, mert ezzel új lehetôségek nyílnak meg Szováta elôtt. Mint mondta, ezáltal kihasználhatják a homologált sípálya biztosította lehetôségeket, és Szováta nemcsak a nyári idényben fog úgymond élni, de télen is. Az sem mellékes, hogy ezáltal Szováta részt vehet a Síparadicsom a Kárpátokban program biztosította pályázatokon.

15 év alatt óriási erdôterületek válnak szinte egyik napról a másikra pusztává és senki sem látott, senki sem hallott semmit. Így, kiadós esô után nincs ami vissza tudná tartani a vizet, és az a felsô jó termôtalajt magával ragadva zúdult a falvakra, városokra, porrá rombolva gátakat, utakat, hidakat, házakat, megmûvelt termôföldeket. A kár pedig azokat érinti, akiknek lényegében semmi közük sem volt az egészhez.

Hogy nem voltak biztosítva a házak, termôföldek? Hát ez egy jó kifogás. Ugyan melyik bank tudott volna kárpótolni ennyi kárszenvedett családot, amikor több száz ház dôlt össze és megsemmisült a lakók minden anyagi java, amit egy életen keresztül gürcöltek és több ezer hektár megmunkált és bevetett termôföld semmivé vált ? Hát az utak, hidak, gátak biztosítva voltak- e? Természetes, hogy nem. Ezek az állam tulajdonai, az elôbbiek pedig magántulajdon.

Vegyük az egészségügyet. Ennél nagyobb káosz csak az ôsrobbanáskor lehetett. A Pénzügyminisztérium nem ad pénzt az Egészségügyi Minisztériumnak, ez meg nem ad a kórházaknak gyógyszerekre, fogyóeszközökre, nem ad a gyógyszerszállítóknak és így tovább. És kin csattan az ostor? Hát a szegény betegeken, akik pedig rendesen fizetik jövedelmük megállapított százalékát az egészségügyi pénztárnak. Tehát ha meg akarnak gyógyulni, vegyék meg saját pénzükkel a szükséges gyógyszereket. Hol vannak az évek óta erre a célra befizetett, illetve levont pénzösszegek? Ami az egészségügyben történik, az a népirtás fogalmát súrolja.

Hasonló a helyzet a nyugdíjasok esetében is. Amíg dolgoztunk, éveken keresztül vonták a fizetésünk egy megállapított százalékát a nyugdíjalapra, hogy most odajussunk, hogy 30-40 év ledolgozott munka után a nyugdíjasnak szinte a betevô falatra sem jut pénze. A beígért nyugdíjátszámítás egy nagy porhintés. Valószínûleg többe került az alkalmazottak fizetése, számítógépek beszerzése, mint a nyugdíjasoknak kifizetésre kerülô emelés, figyelembe véve, hogy 70-80 éves emberekrôl van szó, akiknek már nem sok van hátra ebben a "jóléti társadalomban".

Nem sokkal jobb helyzetben vannak a termelésben vagy a kereskedelemben dolgozók sem a maguk 3,5-4 milliós bruttó fizetésükkel, amibôl minden költséget kifizetni, gyereket nevelni képtelenség.

Ilyen kilátástalan helyzetben, amilyenben a családok nagy része él, és amibôl kiutat nem lehet látni, minek akkor a gyerek, akit nem fognak tudni normális körülmények között fölnevelni és nem látják biztosítottnak a jövôjüket?!

Persze, itt is vannak kivételek, mint a posta, telefon-, gáz- és villamossági vállalat, bankok, néhány nagy külföldi érdekeltségû vállalat, ahol jóval nagyobb fizetést tudnak biztosítani, mint az átlag. És persze a katonaság, rendôrség alkalmazottai sem az átlagfizetésbôl tengôdnek.

Az alkotmány szerint minden állampolgárnak egyenlô jogai vannak, csak nálunk vannak egyenlôbbek, akik a törvényeket a saját jól felfogott anyagi érdekük szerint alakítják saját hasznukra. Rájuk más törvények vonatkoznak fizetéseik megállapításakor és ugyanúgy más törvények nyugdíjazásukkor, mint más halandóknak. Egyes honatyák sokmilliárdos vagyonra tudtak szert tenni mandátumuk ideje alatt, amíg a lakosság nagy része (legalább 15-16 millió ember), a szó szoros értelmében nyomorog. És még hátravan a feketeleves, az energiaárak emelése, aminek beláthatatlan következménye lesz a lakosság életszínvonalára. Ez nagyban fogja befolyásolni az összes termékek, legfôképpen az alapélelmiszerek árát.

Hogy az energiaáraknak a nyugat-európai szintre való emelése az EU vagy az NVA (FMI), esetleg a kormány magánintézkedése-e, azt nem lehet tudni, de ugyanakkor illô volna a jövedelmeket is ugyanolyan szintre emelni. Hallottam, hogy a skandináv államokhoz viszonyítva Románia lakossága 90-szer rosszabbul él.

Most úgy képzelem el a kormányt és a parlamentet, mint az érettségi vizsga elôtt álló diákot, a vizsgáztató biztos pedig a nép. Megérdemlik-e, hogy átmenô jegyet kapjanak, vagy ismételniük kell?

Én nem adnám meg az átmenô jegyet!

Adva van egy 3,691 millió lejes nettó jövedelem (viszonylag szép) 2005. márciusában.

Ebbôl lejön 2,670 millió lej közköltségre (blokk, 2 szoba, 1 személy), 164 ezer a villany, 356 ezer a telefon, 154 ezer a kábeltévé, marad 347 ezer lej. Aki megmondja, hogy ennyibôl hogy lehet egy hónapig élni, az megérdemli a túlélési Nobel-díjat.

Csak tudnánk, hogy még hány évtizedet kell "túlélni" és meddig tart még az átmeneti idôszak?

Sok millió kis jövedelmû állampolgár nevében

Ollender Gyula nyugdíjas közgazdász

Második szökésem után amint mendegéltem, igyekeztem valahogyan megtalálni az utat hazafelé, újra orosz katonákba ütköztem, kiket elkerülni lehetetlen volt. Egy orosz katona rám kiáltott: Stoj, kuda igyos? Én azt válaszoltam: Na damoj - haza. Rám fogta a kalasnyikovját és odaintett. Nem volt mit tennem. Odamentem. Rám irányította a fegyverét, és én, mint egy tehetetlen báb, mentem, amerre irányított. Betessékelt egy ideiglenes fogolytáborba. Volt ott mindenféle nemzetiségû. Láttam három olaszt, egy franciát, németeket, magyarokat és román munkaszolgálatosokat civilben.

A szegény francia katona ki - Isten tudja, hogyan került az oroszok kezébe - mindhiába próbálta bizonyítani, hogy ô nem a németekkel együtt harcolt, az oroszok ellen, hanem ellenünk és a németek fogságába került. Nem volt ki meghallgassa, nem volt ki megértse a szavát.

Ebben a fogolytáborban összetalálkoztam egy kolozsvári magyar fiúval. Mi ketten nagyon jól beszéltünk románul, talán jobban, mint a román munkaszolgálatos. Felvettük a kapcsolatot velük és megtudtuk, hogy ôket - mivel a magyar hadseregben voltak kénytelenek munkaszolgálatot teljesíteni - tehát nem voltak oroszellenesek, nem harcoltak az oroszok ellen, rövidesen hazaengedik. Összesen 24-en voltak. Amint egy orosz katona meglátott kettônket a románokkal beszélgetni, ránk kiáltott: Igyi szudá! Odamentünk. Mutatta, hogy ott van egy deszkából készült illemhely, melyet el kell bontani tüzelônek az ideiglenes konyhára. Mi nekiláttunk a munkának. Elôzôleg - mivel mi is civilben voltunk - mondtuk a románoknak, hogy mi is munkaszolgálatosok voltunk a magyar hadseregben, és velük együtt szeretnénk kijutni a fogolytáborból.

Egyszer csak halljuk, hogy románul kiabálják: Haidati, fratilor, ca mergem! Mi otthagytuk a munkát és megindultunk feléjük. Az orosz katona ránk parancsolt, hogy térjünk vissza és folytassuk a bontást. A románokkal együtt kiáltottuk: Románszki! Románszki! A katona zavarodottan állt, és nem tudta, hogy mitévô legyen. Amíg ô tusakodott magában, mi is a csapattal - Istenhez fohászkodva segítségért - kisétáltunk a fogolytáborból, remegve, rettegve, de sikerült.

Így szabadultam meg másodszor is, csodálatosképpen az orosz fogságból.

Elhatároztuk, hogy kerülve minden lakott területet, megindulunk hazafelé. Arra már nem emlékszem, hogyan váltunk el egymástól és hogyan találkoztam össze két idôsebb gyergyószentmiklósi székely bácsival, kik szintén óvatosan igyekeztek hazafelé. Az egyiket Antal Istvánnak, a másikat György Ferencnek hívták. Örvendtünk, hogy egy helyen lakunk és nem vagyunk magunkra.

Már remélhettük, hogy továbbá megússzuk az orosz fogságot, mely Isten segítségével sikerült is, de hazáig sok nehézségünk és bonyodalmunk volt.

Bartis Árpád, Marosvásárhely

Az utóbbi idôben naponta jelent meg a Népújság elsô oldalán reklámszerû hirdetés, amelyen fel voltak tüntetve azok a légi járatok, amelyek naponta repülnek Marosvásárhelyrôl Olasz- és Németországba meg vissza. Örvendek és fel tudom fogni ezen járatok fontosságát, de mégsem értem meg, hogy miért fordít ekkora figyelmet, idôt és pénzt a megyei tanács a marosvásárhelyi (vidrát-szegi) "nemzetközi" repülôtérre.

Ezeken a járatokon nagyjából a befektetô üzletembereken és parlamenti képviselô meg szenátor urakon kívül a választópolgárok nagyon kevés (pénzesebb vagy rászorult) százaléka utazik.

Szerintem többet kellene foglalkoznia a megyei tanácsnak azokkal a helyi "földi" járatokkal, mint például a Marosvásárhely-Kolozsvár közötti - igen fontos - megszüntetett vonat, amelyen jelentôs számú utas (diák) utazna. Úgyszintén nagyobb figyelmet érdemelnének a megyei és megyén belüli községi és falusi utak meg utcák, amelyek rendbetételére már sokszor volt ígéret választási programokban, de csak program maradt - pénz nélkül.

Az európai uniós felzárkózáshoz nem elég csak a külföldi befektetôk ágyát megvetni, hanem a vidékre is figyelni kellene, mert ôk voksoltak azokra az urakra, akiktôl most sok mindent elvárnak.

Mérjék fel a települések gazdasági helyzetét (lehetôségét) és irányítsák pénzeit annak megfelelôen, hogy a gyengébbek se maradjanak le.

Meg lehet figyelni, egyes települések nemhogy fejleszteni tudtak volna valamit, de még a múltban készülteket sem tudják karbantartani kellôen. Ez vonatkozik az utakra, járdákra, épületekre egyaránt, tehát pénzük csak éppen a túlélést (vegetálást) biztosítja.

Véleményem szerit sok esetben érvényes az a mondás, "nem biztos, hogy nem elég hosszú a takaród, csak keresztül van az ágyon". A mi takarónk is rövid, és szeretnénk, ha nem csak az energiaárak, útadók, választott közméltóságok fizetései, hanem a kisemberek jövedelmei és nyugdíjai is elérné vagy megközelítené az európai uniós szintet.

Makkai István, Backamadaras

Az 1990-es változások folytán sok közösség kezébe vette meglévô anyagi és szellemi erejét, és megpróbált az akkori, sok szempontból középkori szintû infrastrukturális rendszereken változtatni.

Maros megyében ilyen szempontból egyik legnagyobb erôfeszítés Gernyeszeg községben történt, ahol 1990 és 1998 között - más beruházások mellett - 8 különbözô helységben épültek ki a gázelosztó rendszerek: Gernyeszeg, Körtvélyfája, Erdôcsinád, Péterlaka, Marosjára, Kis-illye, Nagyszederjes, Kisszederjes.

Történt mindez a lakosság pénzén!!!

És ezután élveztük is néhány évet a saját erôbôl kivívott kényelmet, mindaddig, amíg a monopolhelyzetében dúskáló gázszolgáltató az itteni lakosság lehetôségeit magasan felülmúló árakat akasztott a nyakunkba!!!!!

Ami az idén történt, az mindent felülmúlt. Most már bért is követelték a saját rendszereinkre, azaz a magyarázat szerint a szolgáltatásra.

Hogy egy szolgáltatás pénzbe kerül, az világos.

De ezen szolgáltatás biztosításának legnagyobb része, épp a beruházás ellenértéke, amit a lakosság állt!

Ezért tisztelettel, nyilvánosan felkérjük törvényhozóinkat, a végrehajtó hatalom képviselôit, ha már idáig fajult a helyzet, hassanak oda, hogy biztosítsanak kedvezményeket azon közösségeknek, amelyek saját költségükön végezték el ezeket a beruházásokat, mindaddig, amíg ezek amortizálódnak.

Felkérjük a helyi hatóságokat, akik jelenleg közjog szerinti tulajdonosai e rendszereknek (újkori államosítás útján!), hogy követeljenek a gázszolgáltatótól haszonbért! Így lehetôség nyílna a lakosság kártalanítására!

Tudjuk, hogy a javasolt megoldások sok akadályba fognak ütközni, hogy már történtek is lépések ez irányba, de ismételten, nyilvánosan még egyszer fel kívánjuk hívni a figyelmet, hogy itt és most az alkotmányosságot is, a közerkölcsöt is, és fôleg a mostanság sokat emlegetett tulajdonbiztonságot is alapjaiban sértô lépések történnek szûkebb hazánkban!!!!

Amennyiben rövid idôn belül privatizálják a gázvállalatot s a jogtalanság nem orvoslódik elfogadható formában, javasoljuk egy civil érdekvédelmi szervezet létrehozását, amely a jogfosztásokat megszüntetni hivatott, elôbb hazai, majd ha szükséges lesz, nemzetközi bíróságokon, a szükséges lépéseket megteszi!!!!!

A 8 különálló gázbizottság nevében tisztelettel,

Sipos Attila

Gyermekkoromban Nyárádkösz-vényesen két vízimalom volt: a Kakucs- meg a Kovács-malom. Én a Kakucs- malmot szerettem leginkább, mivel közel esett hozzánk, kevesebbet kellett cipelni a zsákot. Aztán regényesebbnek, izgalmasabbnak tûnt a környéke is. Ha túl sok ôrölnivaló volt ebben a malomban, a Kovácséba kellett mennünk, s gyakorta látogattuk a nyárádremetei Godzsa malmot is.

A Kakucs-malomban leginkább Marci bácsi szokott ôrölni. Sokszor elbámészkodtam a hatalmas, csupa faépületben - erôs, vastag gerendák fogták össze, tartották -, Marci bácsi pedig holt szénnel firkantotta a zsákra, hogy kié s milyen lisztet kell ôrölni. Érdekes volt, ahogy a garatból a nagy kôkerék forgására fogyni kezdett a gabona, amint a gabona közepe egyre mélyült, s leszaladva a lépcsôn, figyeltem, miként folyik a liszt a zsákba. Az egész levegôt megtöltötte a lisztpor és -szag, s a gépezet állandó zaja, a kemény munkának a különleges, tisztelet érdemlô zenéje.

Szerettem malomba járni, szerettem figyelni, az mint a hatalmas erô a nagy malomkereket forgatja.

Igen kedveltem a malom környékét is. Ahol kezdôdött a malomárok, ott a gátnál széles és mély volt a víz, mármint a Nyárádhoz képest. Ott kedvünkre lehetett fürdeni, lubickolni, a partról fejest ugrani. Emelte a hangulatot, amikor lovat hoztak csutakolni. A fürdés estefelé esett a legjobban, napnyugtakor volt a legmelegebb a víz, ilyenkor különösen szépnek látszott a pihenni készülô, meglepôen megnagyobbodott napkorong, és szelíden ölelt át a megszelídült, hûsítô levegô. A fôúttól köves szekérút nyújtózkodott