Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Fesztiválokban tobzódik manapság Marosvásárhely. Egymást érik (és egy ideig érni is fogják) a különbözô kulturális vagy annak titulált rendezvénysorozatok. Hiszen szinte egy idôben ért véget a hét végén az orvosis hallgatók Medifun névre keresztelt fesztiválja a nyári színpadon, a Marisiensis Fesztivál az Eminescu Ifjúsági Házban, a várbeli EMKE Tavaszi Fesztivál, majd vasárnap a tizedik Nemzetközi Látványszínház Fesztivál, e hét csütörtökétôl pedig már a harmincötödik Marosvásárhelyi Zenei Napokról tudósíthattunk. Kis szünet után pedig nyakunkon lesznek a Marosvásárhelyi Napok, a Félsziget Fesztivál, ki tudja még milyen sör-, bor-, satöbbi Napokkal tûzdelve a melegnek ígérkezô nyarat.

Úgy tûnik, még mindig szeret szórakozni, bulizni Marosvásárhely, és ez hangsúlyozottan jó dolog. Ám a nagy tobzódás, a széles tömegekhez szóló szórakoztatás sajnos, egyre kevésbé épít a legfontosabb apró, ám mindent átfogó tényezôre: a minôségre. Hiszen igen válogatott "társaság" az elôbb felsorolt fesztiválegyveleg. Az orvosi egyetem többnapos buli- és rendezvénysorozata köztudottan a sportvetélkedôkre és diáknapos csapatversenyekre alapoz, ám például a Marisiensis nívótlansága, giccsparádéja, eleganciahiánya borzalmas volt - és a tendenciák azt mutatják: lassan ebbe az irányba haladunk. A színházfesztivál és a zenei napok magas szintje elriasztja a tömeget, a Marosvásárhelyi Napok azonban ott lebegnek a - ha kis idôtartamra is, de - minôséghez szokott nézô feje fölött. Hiszen mi okunk lehetne kételkedni abban, hogy ez évben (is) a városnapos kulturális rendezvények, üzletember- találkozók mellett/helyett a balkáni hangulat, a miccszabálás, sörivászat lebeg a látogatók nagy, balhé a kis részének szeme elôtt. Azok, akik annak idején ötletgazdák voltak, legnagyobbrészt kikoptak a Napok szervezôstábjából, szellemiségébôl egyaránt. Hiszen a röhejes "hullámvasút", a villogó, elemes nyakbavalók, manelenóták és mûdalok vásárává nemesedett régen az egykor elsôsorban hagyományápolásért létrehozott várbeli népünnepély. A Félszigeten fellépô bandák és színjátszók, társulatok kiléte még kérdéses, így errôl egyelôre nem nyilatkozhatunk, az eljövendô sörfesztivál és borfesztivál milyensége azonban nem titok. És miközben azon filozófálgatunk, hogy ez talán mégis jó ekképpen, hiszen mindenki megtalálja a magának valót, rájövünk, hogy ez még sincs éppen így. Hiszen akik színházba, klasszikus zenei, dzsessz-, blues- koncertekre járnak, azok száma jóval kevesebb az említett fesztiválok színhelyeinek nézôtéri székeinél, akik pedig a - kevés kulturális rendezvényt leszámítva - bôven a szubkultúra alatt teljesítô várbeli majálisok hívei, azok száma túl magas. Vagy nincsen közönség, vagy dúl a tömegnyomor. Ám mindez "csupán" szervezés kérdése. És igényé, igényességé. És persze: az otthon eltöltött hét évé. Talán ez utóbbié leginkább...

A marosvásárhelyi röptér ügyében folyó vita Dorin Florea hétfôi sajtótájékoztatóján is folytatódott. Az ôt ért bírálatokra Marosvásárhely polgármestere a konkrétumok helyett a megszokott hangnemben válaszolt, és az ellene felhozott vádak pontos ismeretétôl tette függôvé, hogy a továbbiakban hogyan jár el. Csegzi Sándor alpolgármester a párbeszédre és megegyezésre biztatta.

Bár pénteken fel kellett volna avatni a vidrátszegi repülôtér nemzetközi forgalmat kiszolgáló várótermét, erre nem került sor, mivel a munkálatokat Stefan Runcan igazgató határozott vállalása ellenére nem tudták a kijelölt idôpontra befejezni. Az avatóünnepség helyett tartott megbeszélésen a repülôtér igazgatója Dorin Floreára hárította a felelôsséget, mivel a polgármesteri hivatal nem utalta át sem a 2004-ben megszavazott, sem a 2005-ös városi költségvetésbe foglalt összegeket. Lokodi Edit tanácselnök szerint nem lehet elvárni, hogy kizárólag a megyei közigazgatás finanszírozzon egy (30 milliárd lejes) regionális beruházást), amelybôl a városnak is elônye származik.

Újságírói kérdésre válaszolva tegnap Dorin Florea felháborodását fejezte ki az ôt ért bírálatok hangneme miatt "egy olyan személy részérôl, akit nem név szerint választottak meg megyei tanácselnöknek, hanem a politikai konjunktúra alapján került funkcióba". Kijelentette, hogy a röptér korszerûsítésére vonatkozó sokmilliárdos terv az ô prefektussága alatt kezdôdött, majd kifejtette, hogy mivel semmiházi módon kezelték a beruházást, a városnak pedig anyagi nehézségei vannak, (véleménye szerint éppen a megyei tanács miatt), nem érdekli a tanács határozata, és bár korábban megígérte, nem fog pénzt adni a munkálatok befejezésére.

- Miért adjak pénzt a röptérre, a korábbi veszekedésekért, vagy a versenytárgyalások szülte cigánykodásért, és minden egyébért, ami ott történt, a legelôért, amelyrôl a juhok és a nyáj a pályára megy...?

A repülôtér ügye - jelentette ki - nem közömbös számára, de "ô nem egy tyúk, amelyik folyton hisztérikusan kotkodácsol, amikor megtojik, s ráadásul nem is egy nagy tojást. Foglalkozzanak a saját intézményükkel és alsónemûjükkel" - tette hozzá a továbbiakban az ôt bíráló megyei vezetôkre célozva. Majd kijelentette, hogy a tanács bármit megszavazhat, de fô utalványozóként csak azt ír alá, amit ô akar.

A témára visszatérve még azt vetette a megyei vezetôk szemére, hogy meg sem hívták a péntekre tervezett avatásra.

A helyzeten Csegzi Sándor alpolgármester próbált finomítani, aki szerint az egyik kivitelzô pontosan az a cég, amellyel negatív tapasztalatai voltak a polgármesteri hivatalnak az Egyesülés negyedbeli tömbház minôsége miatt, majd hozzátette, hogy jelen pillanatban a szükséges pénz hiányzik a város kasszájából. Ennek ellenére a repülôtér fontosságát elismerve újabb találkozót szorgalmazott az érintett felek között és kilátásba helyezte, hogy hamarosan mégiscsak átutalnak egymilliárdot erre a célra.

A sajtótájékoztató után Csegzi Sándor alpolgármester a Népújságnak nyilatkozva kijelentette, hogy:

- A beruházás 11 év után valóban a befejezés elôtt áll, mivel két-három milliárdos összegen múlik, hogy avatjuk-e vagy nem azt a fejlesztést, amely egy európai szintû fogadó és elbocsátó területet biztosít az ide utazóknak. Az elmúlt hetekben is láttam, hogy egyszerre két-három repülô van a röptéren. Kisebb 15- 20 személyes gépek jönnek, és szükség van arra, hogy egyszerre több csoportot lehessen fogadni, illetve elbocsátani. Erre lesz jó az új beruházás, amelyhez a helyi tanács hozzájárulása tételesen fel van tüntetve a város költségvetési tervében: a kétmilliárd, ami elmaradt a tavalyról és a 2,5 milliárd, a 2005-ös büdzsében. Valójában nincs szükség a teljes összegre, mivel a fele is megoldást jelent, és bízom abban, hogy a személyes civakodás helyett mindenki megérti, hogy mennyire fontos a fejlesztés befejezése.

Megérkezett Bukarestbe az iraki emberrablók fogságából kiszabadult három újságíró: az ôket Bagdadból hazaszállító Hecules típusú repülôgép a bukaresti 90. számú katonai légi támaszponton hétfôn délután landolt.

A román légierô gépe helyi idô szerint néhány perccel délután három óra elôtt szállt le a támaszponton, ahol mintegy száz román és külföldi újságíró, rádió- és televíziós riporter - köztük az al-Dzsazíra katari székhelyû arab hírtelevízió forgatócsoportja - gyûlt össze. A három hazatérô családtagjai és kollégái is ott voltak a helyszínen.

A sajtó képviselôi nem közelíthették meg a leszálló gépet és a fedélzetén érkezetteket, csak távolról készíthettek felvételeket. A repülôtéren várta a gép érkezését Traian Basescu államelnök és Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök is.

A 32 éves Marie-Jeanne Ion újságírónô, a Prima TV munkatársa, a 30 esztendôs Sorin Dumitru Miscoci, a Prima TV operatôre, a 37 éves Ovidiu Ohanesian, a România Libera címû napilap riportere épen és egészségesen szabadult ki vasárnap az emberrablók fogságából. A negyedik volt túsz, Mohamed Munaf iraki származású amerikai állampolgár - aki az újságírók programját Bukarestbôl szervezte és Bagdadban is kísérte ôket - azonban nem érkezett velük, ôt Bagdadban ôrizetbe vették az amerikai hatóságok.

A kiszabadult újságírók karanténba helyezése a pszichológusok szerint szükséges intézkedés a poszt-traumatikus tünetek megjelenésének lehetôsége miatt. A kiszabadult túszoknak ilyenkor nyugalomra van szükségük, nem szabad beszéltetni vagy emlékeztetni ôket a történtekre.

A három újságírón bármikor elhatalmasodhat trauma utáni stressz, ahogy az a többi elrabolt, majd kiszabadult újságíró esetében történt. Ez az állapot nyugtalansággal, szorongással, alvászavarokkal, emlékezetkihagyással jár.

Florian Tudose professzor, a bukaresti Sürgôsségi Egyetemi Kórház Pszichiátriai Klinikájának vezetôje elmondta a Mediafaxnak, hogy léteznek standard eljárások, amelyek segítségével csökkenthetô a poszt-traumatikus tünetegyüttes hatása.

Az újságírók elkülönítése azt a célt szolgálja, hogy a három személynek megteremtsék a mindennapi élethez való visszatérés pszichológiai feltételeit. A három újságíró néhány napig csak családjával és közelálló személyekkel érintkezik, mivel a hirtelen visszazökkenés, a kérdésözön nagyon káros lehet, mondta Tudose professzor

Mohammad Munaf, a hétfôn hazaérkezett három román újságíró kísérôje Bagdadban marad, ahol kihallgatják, mivel a vasárnapi és hétfôi elôzetes meghallgatás során kiderült, hogy a férfi "olyan információkkal rendelkezik, amelyek az iraki szövetséges erôket fenyegetô veszéllyel kapcsolatosak". Errôl az Egyesült Államok bukaresti nagykövetsége tájékoztatott hétfôi közleményében. "Munaf ott marad a kihallgatás folytatására, a bagdadi szövetséges erôk védelmében" - áll a közleményben. Mohammad Munaf iraki származású amerikai állampolgárt a nemzetközi törvények szerint átvették az amerikai hatóságok.

(MTI/Reuters/AP/ITAR-TASZSZ) Venezuela megszakíthatja diplomáciai kapcsolatait az Egyesült Államokkal, ha Washington nem adja ki neki Luis Posada Carriles "terroristát" - jelentette ki vasárnapi tévényilatkozatában Hugo Chavez venezuelai elnök.

Caracas azért követeli a kiadatást, hogy felelôsségre vonhassa Posadát, aki a venezuelai vádhatóság szerint szervezôje volt egy kubai utasszállító repülôgép 1976-ban történt felrobbantásának. A Castro-ellenes kubai emigráns, Posada évtizedekkel korábban venezuelai állampolgárságot szerzett, és már ennek a dél-amerikai országnak a polgára volt, amikor - kubai és venezuelai vádak szerint - megszervezte a terrorcselekményt, amelynek 73 ember esett halálos áldozatául. Posada tagadta és tagadja, hogy köze lenne a kubai repülôgép felrobbantásához. 1985-ben, miközben ügyének fellebbviteli elbírálása folyamatban volt, megszökött caracasi börtönébôl, ahol elôzetes letartóztatásban volt.

A múlt héten ôrizetbe vették Miamiban az ott élô 77 éves Posadát, Fidel Castro kubai elnök harcos ellenségét. Az ôrizetbe vétel indoka a bevándorlási szabályok megsértése volt. Posada két hónappal korábban lopózott át Mexikóból az Egyesült Államokba, hogy ott politikai menedékjogot kérjen. Az ôrizetbe vétel elôtt az amerikai hatóságok tagadták, hogy Posada az Egyesült Államok területén tartózkodna.

Az 1998-ban megválasztott baloldali venezuelai elnök jó kapcsolatokat tart fenn a kommunista Kubával, és feszült a viszonya az Egyesült Államokkal. Egyebek között azzal vádolja Washingtont, hogy összeesküvést szô ellene, mert meg akarja dönteni hatalmát, illetve meg akarja ôt gyilkoltatni. A venezuelai olajipar nagy részének államosításával Chavez súlyos veszteségeket okozott amerikai olajipari konszerneknek. A washingtoni kormány tekintélyuralmi politikával vádolja Chavezt, és úgy véli, hogy a venezuelai államfô rossz hatással van Latin-Amerikára.

Az Eurovízió dalfesztiválja mindent túlél. Túlélte a rockforrdalmat, a zenei lázadás legkülönfélébb formáit. Igaz, a hatvanas évek táncdalai lassan - és óvatosan - mindig a kor ízléséhez idomultak. Pedig e miatt az óvatosság miatt a fesztivál számos támadás és gúny tárgyává vált, nevezték anakronisztikusnak, fölöslegesnek, a korszerû zene megcsúfolásának. Mindezt azonban túlélte, mint ahogy folytonosságában a szocialista blokk és a többnemzetiségû birodalmak felbomlása utáni új EBU-tagországok ostroma sem ingatta meg. Persze, azért mindez nem volt éppen annyira egyszerû. Számos módosítást kellett beiktatni a szabályzatba, melyeknek köszönhetôen mára az Eurovízió fesztivál ismét hatalmas népszerûséget mondhat magáénak. Ezek között a legfontosabbak az elôdöntôs rendszer bevezetése és a közönségszavazat mindenhatóvá tétele voltak.

No, de valójában nem is a zenérôl szeretnénk szólni az alábbiakban, hanem arról a közönségszavazatról, ami a fesztivál népszerûségét fenntartja, sôt bevezetése óta növelte is. Vaknak és süketnek kell lenni ugyanis ahhoz, hogy ne lehessen észrevenni, hogy a legjobb dal kiválasztásakor a zene és az elôadás minôsége játssza a legkisebb szerepet. Ha már saját ország elôadójára nem lehet szavazni, vajon véletlen csupán, hogy a ciprusiaknak minden évben változatlanul a görög elôadó tetszik a legjobban, a görögöknek meg a ciprusi? Teljesen az elôadó tehetségén múlik, hogy a délszláv államok - a politikai széthúzás és viták ellenére - rendszeresen egymás elôadóiban fedezik fel a legjobbat, mint ahogy a skandinávok szíve skandináv elôadó felé húz, a fehéroroszok és az erôs orosz kisebbséggel rendelkezô baltiak és moldovaiak pedig Oroszországra szavaznak? Aligha.

Egy komoly fogadóiroda egész biztos nem ajánlana magas oddszot annak a megjósolására, hogy Nagy-Britannia közönsége ír énekesre, Írország pedig a brit elôadóra adja voksát, mint ahogy a francia nyelvû államok egymás iránti szimpátiái is könnyen felfedezhetôek a szavazás során.

De hár mi is várható el a közönségtôl, ha már eleve a román televízió bemondója is arra biztatja az adást külföldön fogó nézôit, szavazzanak Románia képviselôire, s nem arra, hogy szavazzanak arra a számra, amelyik a legjobban tetszik!?

Luminita Anghel és a Sistem elôadói teljesítményét (mint ahogy a legtöbb versenytársét sem) nem lehet megkérdôjelezni. Vajon véletlen volt azonban, hogy attól a Spanyolországtól kapott maximális pontszámot, ahol százezerszám tartózkodnak legális és illegális vándormunkások?

Hogy mi a megoldás a közönségszavazat elfogultságának kiküszöbölésére, nem tudni, de talán ilyesmire nincs is szükség. Éppen az egységesülô Európa egyik szimbólumként használt eszköze, az eurovíziós dalfesztivál jelzi azonban, hogy a közös, elfogulatlan és egyéni érdekeken átlépni képes Európa egyelôre ködös álom csupán.

Példaképekre, mentorokra van szükségük a gyerekeknek és fiataloknak - mondta a múlt héten egy amerikai pszichiáter az egyik marosvásárhelyi egyetemen tartott nyilvános elôadáson. A szakember, aki az elmúlt tíz évben fôleg árvaházból kivett, amerikai családok által nevelt fiatalokkal, gyerekekkel, köztük számos romániaival is foglalkozott, két okra vezette vissza a viselkedési problémákat, agresszivitást, öncsonkítást: a szeretet és az irányító személy, példakép hiányára. Az anyai, szülôi szeretettôl, gondoskodástól megfosztott gyerekekben nem alakul ki a biztonságérzet, nem fejlôdik az életösztön, nem tudják feldolgozni és kimutatni érzelmeiket, lemaradnak a tanulásban, képtelenek kapcsolatokat kialakítani, megtartani, s sorolhatnánk a negatív következményeket.

A megyei gyermekjogvédelmi igazgatóság most ismét pótszülôket keres, olyan házastársakat, akik vállalják munkakönyv és fizetés ellenében, hogy árva- és elhagyott, ennélfogva lelkileg, de sok esetben szellemileg is sérült gyerekeket neveljenek. Minél korábban megfelelô körülmények közé kerül a gyerek, hosszú távon annál jobb eredményeket lehet elérni rendszeres fejlesztéssel - jutott eszembe a hírt olvasva az amerikai szakember jó tanácsa. Nem kis felelôsség pótszülôi feladatot vállalni, összeköltözni hat-nyolc ismeretlen gyerekkel, fiatallal, megpróbálni nevelni, tanítani ôket. Még nagyobb feladat és felelôsség lehetséges példa-képként elôttük állni. Tudni, hogy minden kimondott szó, minden tett elraktározódik s visszavághat.

Az sem mellékes, hogy ki foglalkozik az édes-, valódi szülôk által nevelt, elhanyagolt kis és nagyobb gyerekekkel? Ki mutat példaképet, ki tanítja a tömbházak körül, barátok által nevelt, iskolakerülô, internetklubban felnövô gyerekeket? Ki pótolja, tudja helyettesíteni az agyonhajszolt, szüntelen robotoló szülôket?

Az állami intézmények gondot viselnek, pótszülôket alkalmaznak az árva és elhagyott gyermekek mellé. De ki felel a többi, szép ruhába öltöztetett, zsebpénzzel ellátott, mégis kallódó gyerekért, fiatalért?

Öt évvel ezelôtt kezdôdtek el Marosugrán a vízbevezési munkálatok, ám pénzhiány miatt kénytelenek voltak leállni. A kormány az idénre 4,2 milliárd lejt különített el, s így egy hónapja újraindultak a munkálatok.

- Jelen pillanatig megközelítôleg 5 milliárd lejre rúg a beruházás értéke, a munkálatok befejezéséig további 6 milliárd lejre van szükség. A kormány az idén 4,2 milliárd lejt utalt át, s ígéret van rá, hogy költségvetés-kiigazításkor megkapjuk a fennmaradó részt is. Reményeink szerint november- decemberben az ugraiak vezetékes vizet ihatnak - nyilatkozta lapunknak Meghesan Ioan polgármester.

Az eredeti tervek szerint a vizet a községközpont a maroscsapói vízüzemtôl kapta volna, s a fôvezeték Ugráig ért volna. Utólag megváltoztak az elképzelések, miszerint ugyanezen forrástól Szentpált, Kerelôt és Búzásbesenyôt is ellátják. A vízhálózat kiépítése érdekében nagyobb hozamú fôvezetékre volt szükség. Az eddig kiutalt összegbôl lefektették a mellékutcákat ellátó elosztó vezetékeket, ám a fôvezetékre már nem jutott pénz, ezért a munkálatokat a tavaly októberben abbahagyták. A héten a csapói vízüzemtôl érkezô fôvezetéket fektették le, ezzel párhuzamosan az út túlsó oldalán a Szentpált, Besenyôt és Kerelôt ellátó vezetéket helyezik el.

A XXXV. Marosvásárhelyi Zenei Napok

A Robert Houlihan vezényelte nyitóhangversennyel kezdôdtek az idei zenei napok, amelyek május 19-26. között várják a klasszikus, progresszív- etno zene kedvelôit. Múlt csütörtökön az Írországból érkezett William Dowdall fuvolamûvész Romániában elôször a Kultúrpalota színpadán lépett fel. A koncertsorozat pénteken a Zakuska együttes szereplésével folyatódott.

A hetvenes évek elejétôl már hagyománnyá vált a Marosvásárhelyi Mûvészeti Líceum tehetséges zene szakos diákjainak a szereplése, akik Szônyi Zoltán vezényletével Mozart-, Beethoven-, Chopin-, Hummel- és Sarasate-mûveket szólaltattak meg. A zenei napok következô hangverse-nyének ma a Kultúrpalota kisterme ad otthont 19 órai kezdettel. A közönséget a szervezôk Stan Zamfirescu rendkívüli gitárestjére várják, aki a fiatal román gitárosok egyik legígéretesebb alakja. A legjobb román gitáros minôsítést - 2002 és 2003-ban - kétszer is megkapta a Sinaián megrendezett nemzetközi gitárfesztiválon. Stan Zamfirescu 12 éves korában kezdte hangszeres tanulmányait, ezt követôen Liviu Georgescu tanár osztályába került a bukaresti George Enescu Zenei Líceumban. A Bukaresti Zenei Egyetemen jelenleg negyedéves hallgató, Catalin Stefanescu tanítványaként. Megszerezte az Associated Board of the Royal Schools of Music oklevelét, 2002 decemberében pedig sikeresen felvételizett a Royal Academy of Musicra, és ennek köszönhetôen ösztöndíjat is nyert. Az összes országos zenei versenyen gyôztesként szerepelt.

A fiatal gitáros több zenekarral is hangversenyezett, 2003-ban a bukaresti rádió zenekarával közremûködve Dumitru Capianu gitárversenyének bemutató elôadásán szólistaként lépett fel. Tavaly ismételten elsô díjat nyert a Sinaián és a Belgrádban megrendezett nemzetközi gitárversenyeken, ugyanakkor második díjat hozott haza a németországi és lengyelországi vetélkedôkrôl is.

Ma a Kultúrpalota kistermében F. Martin-, M. M. Ponce- mûveket szólaltat meg, L. Brouwer-szonátákat játszik. Rövid szünet után D. Aguado Rondója fog felcsendülni, az est A. Jose négy szonátájával zárul.

Csütörtökön 19 órától vokál- szimfonikus hangversenynek ad otthont a Kultúrpalota nagyterme, vezényel Ilarion Ionescu-Galati, közremûködik Ramona Eremia szopránénekes, Szerekován János tenorénekes, Stefan Ignat, baritonénekes, valamint fellép a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia vegyes kara és szimfonikus zenekara Schubert 3. D-dúr szimfóniájával és C. Orff Carmina Burana címû mûvével.

Jegyzet

Mindenféle elôzetes megbeszélés, egyeztetés nélkül, szinte ugyanabban az idôpontban jelennek meg a tömbház mögötti játszótéren. A végeérhetetlenül hosszúra nyúlt tél hidege és szürkesége sem feledtette a tavaly nyáron szövôdött barátságukat, s most szívbôl jövô örömmel üdvözlik egymást.

Pótkerekes biciklikre pattannak, sebesen köröznek a tér sétányain. Az egyik kanyarban hirtelen fék. A három szempár szörnyülködve kerekedik az alig egy lépésre levô szemeteskukára. A hét végén feltelt kukából törött ablaküveg pengeéles darabjai merednek ki. Felelôtlen kezek hajították oda, s nem a száz méterre levô konténerbe. Egy esetleges egyensúlyvesztés a kanyarban beláthatatlan következményekkel járhat.

Üvegcsörömpölés. A homokozó közepén két tízévesforma fiú. Lábuk elôtt üvegpalack, a rázúdított kô darabokra törte. Hirtelen felkapják a nagyobb darabot, s hanyagul a kukába hajítják. Az apró szilánkokat gyerekeiket féltô anyukák gyûjtik össze: most az egyszer nem kell attól tartani, hogy a homokozóban gondtalanul játszó apróságok kezét, lábát elvágja.

Motorzúgás nyomja el a gyerekzsivajt. A vascölöpökkel körbekerített térre csillogó fekete motorkerékpár száguld be. Hanyag eleganciával a virágágyás mellett fékez. Udvarolni jött a padon várakozó szíve választottjához.

A játszótér két bejáratánál tábla jelzi: kutyáknak tilos! A pár órával korábban a homokozóban üveget törô siheder azonban úgy gondolja, a megszorítások azért vannak, hogy megszegje azokat: pincsijét sétáltatja. A kutyaféregbôl nemrég kigyó-gyult kislány anyukája felszólítására, hogy a tömbház túlsó oldalán van a kutyasétáltató tér, fesztelenül visszavág: kistestû négylábú az övé, teljesen veszélytelen a gyerekekre. Aztán, mintegy epilógusként, egy idôs hölgy tereli fél tucat macskáját a homokozóba szükségüket végezni.

Illatozó akácfa provokálja a focizó kamaszokat. A fa magas, a felkapaszkodás veszélyes, de hát találékony a tizenéves: a focilabda süvítve szakít le ágat, levelet, virágot, aztán még mindig erôvel pattan a padon ülô anyukák közé. Pár lépésre az apróságok, jó hogy nem oda esik.

Esteledik. Játékkal, aggódással, bosszankodással teli vasárnap vége.

Holnap ugyanitt találkoznak a jó barátok. S kezdôdnek elölrôl az ezzel járó izgalmak is.

A Dr. Bernády György Közmûvelôdési Alapítvány szervezésében május 27-28. között Törvény a nemzeti kisebbségek jogállásáról címmel szerveznek kétnapos szemináriumot Marosvásárhelyen, a Bernády Házban.

A pénteken 14 órától kezdôdô rendezvény megnyitóján Borbély László területrendezési miniszter, kuratóriumi elnök és dr. Kelemen Atilla parlamenti képviselô, a Maros megyei RMDSZ elnöke mondanak köszöntôbeszédet. Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke Nemzeti közösségek - jogok - integráció címmel tart elôadást, míg Frunda György szenátor az Európa Tanács és a nemzeti kisebbségek témáról értekezik. A kisebbségi törvényrôl Varga Attila parlamenti képviselô, az RMDSZ parlamenti frakciójának alelnöke beszél, Bálint-Pataki József, a HTMH elnöke Kisebbségi törvények a határon túli régiókban címmel tart elôadást. Markó Attila, az Etnikumok Közötti Kapcsolatok Hivatalának államtitkára a kisebbségi szervezetekrôl, a reprezentativitásról, az állami támogatásról és a Kisebbségi Tanácsról értekezik, majd az elôadásokat hozzászólások követik.

A szombaton folytatódó szeminárium 9.30 órakor Márton Árpád parlamenti képviselô elôadásával kezdôdik Kisebbségi jogok és kulturális autonómia címmel, a magyarországi kisebbségi önkormányzatok helyzetérôl Heizer Antal, a Kisebbségi Hivatal elnöke beszél, majd magyarországi kisebbségi szervezetek képviselôi tartanak elôadást a kisebbségi törvény alkalmazásáról.

Borbély László miniszter, a Dr. Bernády György Közmûvelôdési Alapítvány kuratóriumának elnöke lapunk kérdésére elmondta, hogy immár 4. alkalommal szerveznek kisebbségügyi témában szemináriumot. - A nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvény idôszerû, hiszen a kormány most fogadta el a tervezetet és várhatóan egy héten belül a parlament elé kerül. Mindazok, akik a szemináriumon elôadóként részt vesznek, vagy a törvény elôkészítésén dolgoztak, vagy más országokból jönnek, ahol az ilyen vagy ehhez hasonló törvényt már megszavazták és alkalmazzák. A meghívottak között lesznek a hazai és a magyarországi kisebbségek, a Kisebbségi Hivatal, a vajdasági magyarok képviselôi. A téma izgalmas, mivel egyesek szerint a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet nem felel meg a nemzetközi követelményeknek, ezért ez a szeminárium jó alkalom lesz arra, hogy megvitassuk a problémákat - jelentette ki Borbély László.

A szeminárium a javaslatok ismertetésével, elemzésével és véglegesítésével, kiértékelôvel, majd sajtókonferenciával zárul.

"S akkor mit kap a biztosított a pénzéért? Nyilvánvaló, hogy semmit, vagyis azt, hogy az ô nyakába varrják az illetékesek csôdös, hozzá nem értô gazdálkodásából felhalmozódó veszteségeket" - írtuk május 18-i lapszámunkban a Baleknek tartják a biztosítottat címû cikkben, amelyben arról számoltunk be, hogy a megye gyógyszertárai nem bocsátanak ki ingyenes és ártámogatott gyógyszert.

Továbbra is fenntartjuk, hogy a betegek felháborodása indokolt, ugyanis biztosítotti minôségükben a törvényes joguk az ingyenes és ártámogatott gyógyszerekhez való hozzájutás, ehelyett azonban nem csak Maros megyében, hanem országos viszonylatban nem gyógyszert, hanem elutasítást és magyarázatokat kapnak. Csíki Zsuzsánna, a Maros Megyei Egészségbiztosítási Pénztár vezérigazgatója a lapban megjelent állítással ellentétben más véleményen van: a biztosított nem csak gyógyszert "kap", hanem más egészségügyi szolgáltatásban is részesül, amelyeket a pénztár elszámol. A gyógyszerkrízis kellôs közepén azonban ezekrôl a szolgáltatásokról a biztosítottak és a sajtó is megfeledkezik.

- Mit is kap a beteg tehát az egészségbiztosítási hozzájárulás fejében? - tettük fel a kérdést Csíki Zsuzsánna vezérigazgatónak.

- Mivel a legtöbb elmarasztalást a gyógyszerekért kapjuk, elmondhatom, hogy az év elsô három hónapjára a megyei pénztár 153 milliárd lejre számolt el recepteket. Ez nem kis összeg. Nagyon sokba kerülnek a pszichiátriai kezelésre felírt gyógyszerek. Például márciusra 6 milliárd lejt fizettünk ki erre a célra, egy beteg egyhavi gyógyszerszükséglete 12, illetve 16 millió lej, a felírt orvosság függvényében. Sokba kerül a Parkinson-kór, a hepatitis kezelése, továbbá a szervátültetésen átesett személyek vagy a genetikai betegségekben szenvedôk gyógykezelése is. Példaként említem, hogy egy Turner-kórral született gyerek gyógyszerszükséglete havi százmillió lej körül van. Ezeket az összegeket nem a pénztár, hanem az államkassza kellene fizesse. De a pénztártól nem csak gyógyszerre "megy" pénz. Az orvosi szolgáltatások árát is a pénztár fedezi.

- Soroljuk fel tételesen, hogy az orvosi szolgáltatásokra mennyi pénz fogy el.

- Úgy gondolom, azzal kellene kezdenem, hogy a megyei kórházban a tavalyi év folyamán 82.600 beteget kezeltek. Megyei szinten 120 ezer beutalt volt. Összességében a kórházak havonta 100-120 milliárd lejt emésztenek fel.

A megye 535.644 biztosítottját 312 családorvos látja el. Az elsô negyedévben 608.754 családorvosi vizsgálatot számoltunk el. Valamennyi biztosítottra az életkor függvényében - függetlenül attól, hogy megfordultak-e a családorvosnál vagy sem - a pénztár havonta fizet. Egy középkorú felnôtt biztosítottért a pénztár havi 204 ezer lejt számol el a családorvosnak. Ezenkívül minden vizsgálatot külön fizetünk. A családorvosi alapellátás évi 111 milliárd lejre rúg. A fogorvosi kezelésekre évi 17 milliárdot, a labor-, továbbá a röntgen-, az ultrahangos- és mammográfos vizsgálatokra évi 33 milliárd lej, a fizikoterápiás kezelésekre pedig 15,8 milliárd lej megy el. Még egy adat: laborvizsgálatra április folyamán 17.178 beteg jelentkezett, 64.169 különféle vizsgálatot végeztek, és ugyancsak ennyit számoltunk el.

És akkor még nem szóltunk semmit a szakorvosi vizsgálatokról: a magán- és állami poliklinikákon 36.841 beteg fordult meg és 50.388 konzultációt végeztek.

- A betegeknek az orvosi ellátáson kívül joguk van még bizonyos orvosi segédeszközökre is.

- Orvosi segédeszközökre havonta 600 millió lejt utalunk át. Csak a sztómás betegeket említem, akiknek állandóan biztosítani kell gyûjtôzsákot, ami havi 400 millió lejt tesz ki.

- Az egészségbiztosító pénztárat "hozzá nem értô" gazdálkodással is megvádolják. Hogyan is gazdálkodik a pénztár?

- A megyei egészségbiztosító pénztárnak a törvény által szabályozott költségvetése van. Ettôl nem lehet eltérni. Csak az állíthatja, hogy egy lejt is "eltérítünk", aki nem tudja, hogy milyen szigorú pénzügyi elôírásokat kell tételesen betartani, amelyet a számvevôszék s különbözô ellenôrzô szervek állandóan vizsgálnak. Szó sem lehet arról, hogy a pénzt másra használjuk, mint amit a költségvetésben leszögeztek. A Maros megyei pénztár idei költségvetésében 1539 milliárd lej bevétel és 2159 milliárd lej kiadás szerepel. A kiadásoknál szereplô tételeknél egy banival sem lehet többet költeni, mint amennyi ott szerepel. A gyógyszerekre például 323 milliárd lejt költhetünk. Többet nem, addig, amíg költségvetés-kiegészítés nem lesz.

- Egyesek azzal vádolják az egészségbiztosító pénztárat, hogy aránytalanul sokat költenek a saját mûködésükre, s az önfenntartási költségek a kiadások 30 százalékát is elérik.

- Errôl szó sincs. Ennek alátámasztására ismét számadatokat kell ismertetnem. Mint már mondtam, a pénztár idén 2159 milliárdból gazdálkodik. A pénztár 82 alkalmazottjának évi bérezése 14 milliárd lej, míg az épület fenntartása, a gáz, víz, villany, fogyóanyagok ára évi 4,3 milliárd lej. Összesen 18,3 milliárd lej. S ez nem 30 százalék! Ugyanennyit költöttünk a tavaly is, az alkalmazottak még ebédjegyet sem kapnak, s akár hihetô, akár nem, a gázszámla kifizetése is gond.

Végül még annyit, hogy az egészségügy a világon mindenütt pénzbe kerül. Azért, hogy nem elég a gyógyszerre, nem elég orvosi segédeszközökre, azért nem a rossz gazdálkodás, hanem a gyengén mûködô gazdaság a felelôs - állítja a vezérigazgató.

Újabb lejáratási kampány indult Domby Károly, a megyei szociális- és gyermekjogvédelmi vezérigazgató ellen. A megyei gyermekjogvédelmi igazgatóság megalakulása s a magyar igazgató kinevezése óta alig múlt el olyan év, hogy legalább egy-egy sajtóanyag erejéig ne próbálják meg lejáratni, befeketíteni Domby Károlyt. Az idôrôl idôre felröppentett vádakat mindeddig nem tudták bebizonyítani. Újabb fejleményként idén januárban a Korrupcióellenes Ügyészség (PNA) kezdeményezett ellenôrzést az igazgatóságon, vizsgálva a Phare-pénzekbôl megvásárolt családi jellegû otthonok iratcsomóit és a közbeszerzési iratokat. A kivizsgálást befejezték, az eredményeket még nem tették közzé. Ezzel párhuzamosan május 11-én versenyvizsgát hirdettek, melynek eredményét a vezérigazgató megfellebbezte. Domby Károllyal a PNA-kivizsgálásról és a versenyvizsgáról beszélgettünk.

- Azzal vádolják önt, hogy a valódi értéknél nagyobb árat fizetett az elmúlt években vásárolt családi jellegû magánházakért. A Korrupcióellenes Ügyészség szakemberei bô négy hónapot töltöttek az igazgatóságon. Mit vizsgáltak?

- Elsôsorban a 2003-ban Phare-alapokból vásárolt magánházak iratcsomóit nézték át. E téma kapcsán elmondhatom: a házakat nem én vásároltam, kifizetésükrôl egy öttagú bizottság döntött. Ugyanakkor köztudott, hogy a Phare-alapok elköltését nagyon szigorúan ellenôrzik. A Phare-alapokat adminisztráló bukaresti PLS Ranboll intézmény három szakembere (egy könyvelô, egy gyermekjogvédelmi szakember és egy építész) megvizsgálta mind a vásárlásra ajánlott házakat, mind az összeállított dossziékat, s megfelelônek találta azokat. Rajtuk kívül az Európai Unió és Phare által megbízott belföldi szakemberek is ellenôrizték az iratainkat. A házakat csak azután vásároltuk meg, miután megkaptuk mindkét engedélyt. A mindezek után tovább kutakodó PNA ügyészei átvizsgálták a közbeszerzési eljárásokat is. Az ellenôrzések végkövetkeztetésérôl még nem értesítettek.

- A megyei gyermekjogvédelmi és a megyei szociális védelmi igazgatóságok összevonása után önt nevezték ki a vezérigazgatói állásba. Az érvényben levô elôírások értelmében az ideiglenes kinevezések után meghirdették a versenyvizsgát a vezérigazgatói, két aligazgatói és fôkönyvelôi állásokra. Hogyan folyt le a vizsga és miért fellebbezte meg az eredményt?

- Május 11-én volt az írásbeli versenyvizsga Szebenben, a vezérigazgatói állásra ketten jelentkeztünk. A másik három helyre csak azok, akik azt a funkciót eddig is betöltötték. Május 10- én, egy nappal a vizsga elôtt a megyei tanács vezetôi közül (szerk. megj. Domby Károly rákérdezésre sem volt hajlandó nevesíteni) telefonon felhívtak, s megkérdezték, hogy jól meggondoltam-e, hogy részt veszek a vizsgán? Azt mondták: ha sikerül is a vizsgám, a megyei tanács elnöke úgysem fog kinevezni; de az is lehet, hogy olyan nehéz tétel lesz, amit senki nem tud megoldani. Tudomásom szerint a többi jelentkezôt is felhívták, hasonló üzenettel. A vizsgáztató bizottságnak két fôvárosi, három Maros megyei tagja volt. Az írásbeli vizsga után a megyei tagok, név szerint: Toganel Ioan, Bartha László és Cozma Paul arról értesítettek, hogy 58 pontot értem el, s május 13- án jelentkezhetek a szóbelire. A pénteken 10 órára kitûzött szóbeli vizsgát, miután délután 14.30 óráig vártunk, szombatra halasztották. De még mielôtt hazajöttünk volna, tehát a szóbeli nélkül kifüggesztették az eredményeket is, s ezek szerint csak Codruta Sava és Liviu Pop, a két aligazgatói helyre pályázó személy érte el az 50 pontot. Az én nevem mellett 41 pont szerepelt. Fellebbezést nyújtottam be, mert tudni akartam, hogy a bizottság tagjai által közölt 58 pontból hogy lett 41, hova tûnt a hiányzó 17 pont. A fellebbezést öt napon belül meg kellett volna oldani, s végleges eredményt kellett volna hirdetni. Én választ a fellebbezésemre még nem kaptam. Tudomásom szerint augusztusban újabb versenyvizsgát írnak ki, hiszen jelenleg csak az egyik, a gyermekvédelmi aligazgatói állást sikerült betölteniük (Pop Liviu, aki a szociális védelmi aligazgatói állásra jelentkezett, a szóbelin esett ki).

- A megyei tanács volt elnöke és az RMDSZ az eddigi ellenkampányok idején kiállt ön mellett. Jelenleg is ugyanez történik? A sajtóban ugyanis felröppent a hír, hogy a politikai osztozkodások során az ön által vezetett vezérigazgatói állás nem az RMDSZ-é, hanem a Demokrata Párt-té lett.

- Én azt gyanítom, hogy a személyem ellen folyó hadjáratnak politikai háttere van. Becsülettel végeztem a munkám, s ezeket az eljárásokat, a személyem ellen irányuló lejáratási kampányt nem tartom becsületesnek. Ha politikai háttere van az egész ügynek, akkor hiába is jelentkezem az augusztusi versenyvizsgára. Azt fogom kérni, hogy a köztisztviselôkre vonatkozó törvény értelmében végzettségemnek megfelelô beosztást biztosítsanak máshol.

Mindebbôl úgy tûnik, hogy Domby Károlyt végleg el akarják távolítani vezérigazgatói állásából. A fô kérdés csak az, hogy ha már politikai egyezség tárgya az általa betöltött vezetôi funkció, miért nem lehet egyszerûen áthelyezni? Miért kell lejáratással, a hiteles versenyvizsgák befolyásolásával politikai szándékot érvényesíteni? A tisztességes politikai szándékhoz tisztességes eszközök illenek. Aki ilyent alkalmaz a szóban forgó vagy más, hasonló esetekben, magának kellene lemondania és nem mások lemondásán buzgólkodnia.

Az RMDSZ által szervezett május 21-i, marosvásárhelyi Omega-koncert kétségtelenül az erdélyi magyar közélet idei legnagyobb kulturális eseménye volt.

A szervezôk köszönetet mondanak mindazoknak, akik hozzájárultak a több mint ötvenezer résztvevôt vonzó koncert megszervezéséhez és lebonyolításához. Külön köszönet a csendôrségnek, rendôrségnek, a BS Guarding Kft.-nek, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalnak, a Marosvásárhelyi Városi Tanácsnak, a Maros Sportklubnak, az Electrica áramszolgáltató vállalatnak, az Izorep Kft.-nek, az önkénteseknek és nem utolsósorban Marosvásárhely minden lakójának, amiért méltó házigazdái voltak az Omega együttesnek és amiért megértéssel fogadták a koncert napján életbe léptetett közlekedési korlátozásokat.

Szepessy László, az RMDSZ Elnöki Hivatalának igazgatója

Gyerekeknek, felnôtteknek egyaránt ajánlott mûsorral lépett fel szombaton és vasárnap az Ariel Színházban a marosvásárhelyi Kópé Kórus. A Mûvészeti Líceum III. B. osztálya a tanév elején a választható tantárgyak közül a kórusra szavazott, s akkor sem a tanítónô, sem a kis diákok, sem Korpos Kamilla tanárnô nem sejtette, hogy mekkora lehetôség rejlik a fakultatív tantárgyban.

Az elsô, karácsonyra készült mûsor sikerén felbuzdulva, a gyermekek lelkesedését látva, a kórusvezetô farsangi mulatságot is szervezett. A harmadik zenés-táncos elôadásra meghívták Gavril Cadariut, az Ariel Gyermekszínház igazgatóját, akinek tetszett a mûsor, így felajánlotta, hogy öt alkalommal felléphetnek a bábszínház nagytermében. Korpos Kamillától megtudtuk: a zenés- táncos produkcióval már több nagyobb rendezvényre is meghívták ôket, s kérésre bárhol bemutatják azt. A kis kórus sikerét látva a Mûvészeti Líceum más osztályai is jelezték, hogy a következô tanévtôl ôk is ezt választják.

Az egyórás mûsorban az egyéni dalszövegek mellett a Száz Folk Celsius együttestôl átvett mókás énekeket is újra hallgathatjuk. Vannak vidám, mozgalmas részletek, melyek nagy jutalomtapsot váltottak ki a nézôkbôl, mint például Túró Rudi vagy Gyuri, a merész kakas bemutatkozása, s vannak melankolikus, az elôadás hangulatától eltérô dalbetétek is. A zenei kíséretet Boér Károly (gitár), Wilhelem András (cselló), Tisza Kálmán (orgona) és Korpos Kamilla (orgona) biztosítja.

A kisgyerekekre jellemzô lelkesedéstôl, mókakedvtôl lüktetô, ötletes jelmezekkel érdekesebbé tett elôadás jogosan tart igényt óvodások, kisiskolások, tanítónôk figyelmére, amelyet alaposan ki is érdemel.

Telenézô

Tele országunk zajjal, bajjal. Brong a média. Kapkodom a félbemaradt busztomat, marnak mindenfelôl, rettenetesen szomorú vagyok, ugyanakkor öl egyfajta röhej. * Riadok és mankurtolok sebtemben. * Mioritikus tájainkon árvíz pusztít, hétpróbás gengszterek kavarnak a médiában, minek ide magyar pumpa, ha nem azért, hogy elvegye a vizet a szegény óteleki, szentkeresztesi stb. románok elôl, akik, frász a hasukba, ejsze mégis magyarok. * Magyar ember magyar tévét néz. Magyar vásárhelyinek bebaszkulál a "szolgáltató" - amit csak akar. Nem kérdezi, kell-e újabb kakacsatorna, az a fô, hogy magyarul kakál, és a kábelbábel nyomócégnek biztosan olcsóbb, mint egy igényes mûsort szállító akármi. Gálvölgyi és Koós János csöpög az újabban belénk csatornázott adó kagylójába, mit mondjak, ha ezen az úton akarták ôket megutáltatni, sikerült. * A cirkuszt, amivel az érettségi tételek körüli botrányt remélték, sikerült elrekkenteni. Ahogy aztán a "Gyurci" - küküllômenti faluban hallottam Gyurcsány Ferenc ezt a becenevét - a nindzsakardos szúrást átvitte "romába", fajgyûlöletet emlegetve a parlamentben, azt tanítani fogják a Talleyrand Egyetemen. * A pernahajderség nem váltható emberségre. * Felfakadt a tályog, Tamás Gáspár Miklós az egyik ráfázója. Ô sem várta meg a rendôrségi vizsgálatot, elkukorékolta magát, mielôtt a tyúk megtojt volna. Kiderült, hogy a merénylô is roma gyerek. * Tamás Gáspár Miklós hintett némi hamut a fejére, elismerve tévedését, bocsánatot kért, amiért rasszista bûncselekményként minôsítette a nindzsakardos átszúrást. * Egy székelyudvarhelyi ember, aki az apját is ösmerte, üzeni: Gazsika, ne pattogjál mindig, mint a kecskebogyó a deckán. * A miniszterelnök nem tartotta fontosnak a TGM gesztusát, bocsánatkérése elmaradt. * Az Omegához és a nindzsakardos balhéhoz képest Bill Clinton romániai látogatása sunyi lopakodásnak tûnik: nem volt reklám, májlájf könyvét nem mutogatták hetekkel elôtte a lapok, tévék- az ex-elnök meg úgy néz ki, mint a dallaszos JR, amikor nem tudta megmondani, hol van, bár frenetikusan ünnepelték Bukarestben, Kolozsvárott, akárhol. * Biznisz van a könyvben, kétségkívül, mégis a Monica Lewisé a pálma - Balázs Géza-díjas lesz majd, mert gazdagította nyelvünket egy érzékletes szóval. (Ha a Rákóczi téren jársz, érdeklôdd meg, nézô testvér, mennyi a mónikázás.) * Elment Pongrátz Gergely, a Korvin-köz legendás parancsnoka. Bejátszották vélekedését a világról. Ötvenhat nem eladó! (El van az már réges-régen...) * A gazemberség sosem kér bocsánatot. Ez fáj leginkább, és persze nem tûnnek el a bûnösek. Sok a díj, a kitüntetés, kevés a tisztesség. Nála keserûbb - ismeretem szerint - csak Székely János volt. (Díjra ô sem aspirált. Sôt.) * A magyarországi tévékben továbbra is az a "sláger", ki legyen az országelnök (mintha fontos volna); Bukarestben viszont milliárdos elefántbendô-panamák plöttyennek, a nézô fásultan bámul; ahol naponta, sôt óránként derül ki, hogy gátlástalanul becsapják a népet, pofátlanul rabolják az országot, ott elfogy a levegô; kit anya szült, mind csalódik végül. Néz, mint a J.A.-vers reménytelenje a kiúttalanság síkján: nem támad, mert nem gondolat, hanem csak lefagy - mint fegyelmi bizottság elôtt az internet.

És persze nem remél.

A játék nem ért véget, sôt, az izgalmak fokozódnak, hiszen olyan regények maradtak versenyben, amelyekért érdemes ismét ringbe szállni. Ráadásul mostantól kezdve nem csak egy, hanem tizenkét mûre szavazhatnak az olvasók, így sokak vágya teljesült: több kedvenc regényt is megnevezhetnek a százból.

A második fordulóban az olvasók már csak a TOP 100-ba bekerült mûvekbôl juttathatják tovább a legkedvesebbeket a TOP 12-be. Ebben a fordulóban is szavazhatnak interneten (www.anagykonyv.hu) és szavazólapokon.

A második forduló 2005. június 11-éig tart, ám a szavazólapokat korábban, június 2- án éjfélig lehet a könyvesboltokban, iskolákban és könyvtárakban elhelyezett urnákba, illetve a postaládákba bedobni. Ezután már csak az interneten érkezô szavazatokat fogadjuk.

Ebben a fordulóban, akár összesen tizenkét regényre is szavazhatunk, tekintet nélkül arra, hogy azok magyar vagy külföldi szerzôk mûvei-e. Természetesen megtehetjük azt is, hogy ennél kevesebb, vagy csak egy regényt választunk ki, de nem lehet tizenkét voksot leadni egy mûre.

A marosvásárhelyi olvasók is szavazhatnak kedvenc könyveikre. A következô helyeken lehet szavazólapokhoz jutni:

Dr. Bernády György Közmûvelôdési Alapítvány (Horea út 6. szám)

Maros Megyei Könyvtár (George Enescu utca)

Humanitas Pallas Könyvesbolt

Aranka György Könyvesbolt

Mentor Könyvesbolt (George Enescu utca 6 szám)

Bibliofil Könyvesbolt

TKK Könyvesbolt, Rózsák tere 16 sz.

1984 (Orwell, George)

A 22-es csapdája (Heller, Joseph)

A Da Vinci-kód (Brown, Dan)

A Diadalív árnyékában (Remarque, Erich Maria)

A fekete város (Mikszáth Kálmán)

A funtineli boszorkány (Wass Albert)

A gyertyák csonkig égnek (Márai Sándor)

A Gyûrûk Ura (Tolkien, John Ronald Reuel)

A három testôr (Alexandre Dumas)

A katedrális (Follett, Ken)

A két Lotti (Kästner, Erich)

A kis herceg (Saint-Exupéry, Antoine de)

A kôszívû ember fiai (Jókai Mór)

A láthatatlan ember (Gárdonyi Géza)

A legyek ura (Golding, William)

A lét elviselhetetlen könnyûs (Kundera, Milan)

A Mester és Margarita (Bulgakov, Mihail Afanaszjevics)

A nap szerelmese (Dallos Sándor)

A neveletlen hercegnô naplója (Meg Cabot)

A nyomorultak (Hugo, Victor)

A Pál utcai fiúk (Molnár Ferenc)

A Pendragon legenda (Szerb Antal)

A rózsa neve (Eco, Umberto)

A tizennégy karátos autó (Rejtô Jenô)

A varázshegy (Mann, Thomas)

A vörös oroszlán (Szepes Mária)

Ábel a rengetegben (Tamási Áron)

Abigél (Szabó Magda)

Adjátok vissza a hegyeimet! (Wass Albert)

Akiért a harang szól (Hemingway, Ernest)

Állítsátok meg Terézanyut! (Rácz Zsuzsa)

Anna Karenina (Tolsztoj, Lev Nyikolajevics)

Apák könyve (Vámos Miklós)

Aranyecset (Dallos Sándor)

Aranykoporsó (Móra Ferenc)

Árvácska (Móricz Zsigmond)

Az ajtó (Szabó Magda)

Az alkimista (Coelho, Paulo)

Az arany ember (Jókai Mór)

Az öreg halász és a tenger (Hemingway, Ernest)

Bezzeg az én idômben (Fehér Klára)

Bogáncs (Fekete István)

Búcsú a fegyverektôl (Hemingway, Ernest)

Bûn és bûnhôdés (Dosztojevszkij, Fjodor Mihajlovics)

Büszkeség és balítélet (Austen, Jane)

Édentôl keletre (Steinbeck, John)

Édes Anna (Kosztolányi Dezsô)

Egri csillagok (Gárdonyi Géza)

Egy magyar nábob (Jókai Mór)

Egy polgár vallomásai (Márai Sándor)

Elfújta a szél (Mitchell, Margaret)

Für Elise (Szabó Magda)

Galaxis útikalauz stopposoknak (Adams, Douglas)

Gergô és az álomfogók (Böszörményi Gyula)

Háború és béke (Tolsztoj, Lev Nyikolajevics)

Harmonia caelestis (Esterházy Péter)

Harry Potter és a bölcsek köve (Rowling, Joanne Kathleen)

Harry Potter és a Fônix Rendje (Rowling, Joanne Kathleen)

Harry Potter és a Titkok Kamrája (Rowling, Joanne Kathleen)

Harry Potter és az azkabani fogoly (Rowling, Joanne Kathleen)

Ida regénye (Gárdonyi Géza)

Indul a bakterház (Rideg Sándor)

Iskola a határon (Ottlik Géza)

Iszony (Németh László)

Jadviga párnája (Závada Pál)

Jane Eyre (Brontë, Charlotte)

József és testvérei (Mann, Thomas)

Kard és kasza (Wass Albert)

Kincskeresô kisködmön (Móra Ferenc)

Lassie hazatér (Knight, Eric)

Légy hû magadhoz (Knight, Eric)

Légy jó mindhalálig (Móricz Zsigmond)

Malevil (Merle, Robert)

Mesterségem a halál (Merle, Robert)

Micimackó (Milne, Alan Alexander)

Monte Cristo grófja (Dumas, Alexandre)

Ne féljetek (Jókai Anna)

Oroszlánkölykök (Shaw, Irwin)

PetePite (Nógrádi Gábor)

Piszkos Fred, a kapitány (Rejtô Jenô)

Pokolbéli víg napjaim (Faludy György)

Quo vadis (Sienkiewicz, Henryk)

Régimódi történet (Szabó Magda)

Robinson Crusoe (Defoe, Daniel)

Sorstalanság (Kertész Imre)

Švejk (Hašek, Jaroslav)

Száz év magány (García Márquez, Gabriel)

Szent Péter esernyôje (Mikszáth Kálmán)

Szerelem a kolera idején (García Márquez, Gabriel)

Téli berek (Fekete István)

Tóték (Örkény István)

Tüskevár (Fekete István)

Utas és holdvilág (Szerb Antal)

Utazás a koponyám körül (Karinthy Frigyes)

Üvöltô szelek (Brontë, Emily)

Virágot Algernonnak (Keyes, Daniel)

Vörös és fekete (Stendhal)

Vuk (Fekete István)

Winnetou (May, Karl)

Zabhegyezô (Salinger, Jerome David)

A szászrégeni polgármesteri hivatal EU- pályázatot nyújtott be és nyert meg. Az összesen 20.500 eurós költségbôl 17.659 eurót biztosítanak Phare-alapból, a többit a hivatal állja. E pénzösszegbôl a hivatal vásárolt hat számítógépet és programokat, amelyekkel megkönnyítik az ügyintézést. Két gépre korszerû könyvelési programot installálnak, amelyek a pénzügyi osztályon mûködnek majd, míg a másik négy gép az adóhivatalban fog üzemelni. Nem csak a pénzügyi kezelést, hanem az okiratok útját is ezt követôen számítógépen követhetik majd a hivatalnokok. Gyakorlatilag a kérvényezôknek nem kell irodáról, irodára sétálni különbözô engedélyekért, elég, ha az ügyfélfogadó irodába hagyják az okiratot, majd a választ a törvényes határidôn belül itt kapják kézhez. Ha elakad valahol a papír, akkor innen követhetik, hogy melyik iroda kezelte, láttamozta. A program keretében számítógép-kezelôi tanfolyamot is szerveznek, amelyen 14 alkalmazott vesz rész, ezt követôen üzembe helyezik az új rendszert.

Június 4-én avatóünnepség

A végéhez közeledik az Alexandru Ceusianu Gimnázium épületének felújítása, amely hét hónapot tartott. Az építkezést a marosvásárhelyi Izorep cég végezte, a Világbank támogatásával. Reichenberger Ildikó aligazgató elmondta, az iskola vezetôsége nem tudja, mennyibe kerültek a munkálatok, mivel a Világbank az építônek utalta át a pénzt, de hatalmas összegnek kell lennie, hiszen az osztálytermek, folyosók, mellékhelyiségek teljes felújítása mellett még az iskolai bútorzatot is ebbôl vásárolták meg. A polgármesteri hivatal 500 millió lejjel járult hozzá a költségekhez, amibôl a villanyhálózatot is kicserélték. Két évvel ezelôtt szintén a helyi tanács támogatásának köszönhetôen, 2,8 milliárd lejbôl a fûtéshálózatot újították fel és új, saját hôközpontot is beszerelhettek. Június 4-én tartják az avatóünnepséget, amelyre magas rangú vendégeket várnak. Remélik, jelen lesznek az érdi és egy hollandiai település képviselôi is, akik jelentôs mértékben segítették az iskolát.

Novembertôl franciaországi alapítvány mûködik Szászrégenben, amelynek az a célja, hogy helyi mezôgazdasági termékeket értékesítsenek az EU piaci elvárások szintjén. Marie-Luce Ghib Campistronnal, a Mirvalt egyik munkatársával a Dedrád út 11. szám alatti székhelyén beszélgettük az alapítvány romániai tevékenységérôl.

Franciaországban 20 éve jött létre a Mirvalt és elsôsorban a vidéki, mezôgazdasági élelmiszeripari termékek értékesítésével foglalkozik. Tevékenységét a Midi-Pyrenees (Közép- Pireneusok) Régió Mezôgazdasági Kamara, a kézmûves mesterségek kamarája és a regionális élelmiszertermék minôségét ellenôrzô kamara támogatja. Eddig elsôsorban határokon átnyúló gazdasági kapcsolatok, illetve különbôzô vidékek gazdasági életének fellendítésében nyújtottak segítséget az alapítvány munkatársai. Dolgoztak már Spanyolországban, Portugáliában, a Kanári-szigeteken és Magyarországon. Romániában Cecilia Crapoulet agrármérnök, projektmenedzser személyes kapcsolatainak köszönhetôen sikerült irodát nyitni. Marie-Luce kifejtette, azért választották országunkat, mert az EU-csatlakozási folyamatot szeretnék segíteni azzal, hogy eredeti helyi termékeket elôállító gazdákat keresnek fel, akiknek üzleti tervet készítenek, s tanácsaikkal szeretnék arra felkészíteni, hogy minden szempontból megfeleljenek majd az uniós piacnak. Romániában Temes, Fehér, Beszterce és Suceava megyékben dolgoztak helyi gazdákkal. Megyénkben a hegyvidékfejlesztési egyesülettel vették fel a kapcsolatot és az EU Leader programja keretében hegyvidéki termékek értékesítéséért írtak pályázatot.

- Ne gondolja senki, hogy mi azért jöttünk, hogy másokért dolgozzunk. Az alapítvány elsôsorban szakasszisztenciát nyújt. Gyakorlatilag arról van szó, hogy feltérképezzük egy adott vidéken, hogy milyen sajátos termékeket állítanak elô, vagy mit lehet eladhatóvá tenni. Gondolunk itt például tejtermékekre, húsra, erdei gyümölcsökre, sütôipari termékekre, stb. Ezekre vonatkozóan piackutatást végzünk, elkészítjük a farm gazdasági menedzsmenttervét, s arra próbáljuk rávenni bizonyos vidéken levô termelôket, hogy szakáganként struktúrálódjanak, termékláncot hozzanak létre és egy márka alatt értékesítsék a termékeket. A már említett országokban több ilyen tervet dolgoztunk, ki amelyek kiválóan mûködnek. Az egyik referenciamunkánk a Pireneusokban valósult meg, ahol 10 helység gazdái - állattenyésztôktôl, tejterméket, pékipari terméket elôállítók, konzervgyárosok - fogtak össze, hogy a Pireneusok íze (Saveurs des Pyrenes) védjegy alatt forgalmazzák minôségi termékeiket. Ezt szeretnénk megvalósítani Romániában is, s mivel Szászrégenben nyitottunk irodát, reméljük, hogy a Felsô-Maros menti gazdákat is rávesszük, hogy hasonlóan járjanak el.

A megyei hegyvidékfejlesztési egyesülettel közösen akarják megkeresni azokat a gazdákat, akikkel együttmûködhetnek. Marie-Luce azt is megfogalmazta, elsôsorban a helyiek érdeklôdését, kezdeményezését is várják, hiszen más gazdaságfejlesztô alapítványok, vagy cégek elsôsorban abban érdekeltek, hogy ez elôállított termékeket ôk forgalmazzák, a Mirvalt szakasszisztenciát nyújt, a profit pedig mindenképpen a gazdáké, a vidéké marad.

Annak ellenére, hogy Szászrégenben van sintérszolgálat, igencsak elszaporodtak és gondot okoznak a kóbor kutyák. A helyi kórház adatai szerint a tavaly 235 városlakó személyt harapott meg kutya, ezek közül 160 felnôtt, míg 75 gyerek volt. Az idén áprilisig már 86-an fordultak kutyaharapás kezelése céljából a kórházhoz, az áldozatok közül 57 a felnôtt, míg 29 gyerek. Felvételünkön egy falka éppen a városi rendôrség elôtti parkolóban tanyázik.

Május 23. és 29. között a polgármesteri hivatal és a helyi tanács négytagú küldöttsége a bajorországi Geroldfinger városába utazott, ahol üzletemberekkel, különbözô intézményvezetôkkel találkoznak. A szászok szervezetén keresztül született meg az az igény, hogy intézményesített formában is kapcsolatot építsen ki a két település, ezért a delegáció ennek a feltételeit készíti elô a napokban. A várost Nagy András polgármester, Schuller Peter hivatali alkalmazott, valamint Aszalos Gábor és Ranja Ionel tanácsosok képviselik.

Érd önkormányzata május 26-i ülésén fogadja el a javaslatot testvérvárosi kapcsolat létesítésére Szászrégennel. Csôzik László alpolgármester tájékoztatta a polgármesteri hivatalt, hogy a kapcsolat elôször két oktatási intézmény, a Kôrösi Csoma Sándor Általános Iskola és az Alexandru Ceusianu Gimnázium között létesesült. Ekkor merült fel az ötlet, hogy ne csak az oktatás, hanem gazdasági, kulturális téren is megvalósuljon az együttmûködés. A két városvezetô többrendbéli tárgyalása után Szászrégen tanácsa április 28-án egyhangúlag jóváhagyta a testvérvárosi kapcsolat létesítére vonatkozó határozattervezetet. Amennyiben az érdiek is beleegyeznek, akkor már csak a két város közötti szerzôdésmegkötés idôpontját kell kitûzzék a polgármesterek.

Korábban Nagy András polgármester több, nagyobb horderejû városfejlesztési tervvel kereste fel Borbély László területrendezési és építkezésügyi minisztert. A miniszter a lehetôségek szerint teljesítette a régeniek igényeit - tájékoztatott a polgármester -, így már átutaltak 27 milliárd lejt az ANL- tömbházlakások befejezésére. Az utcák javítására kért 40 milliárd lejbôl 20- at már megkaptak, ezt az Eminescu és Râului utcák felújítására fordítják majd. Kormányrendelet született a Beszterce fele vezetô terelôút megépítésére is. Ennek a finanszírozását külföldi pénzintézetek garantálják, hiszen a beruházás összértéke 1200 milliárd lej. A tervet 2006 márciusig kell elkészíteni, júliusig meg kell találni a kivitelezôt s csak augusztusban kerül sor a szerzôdéskötésre, ezt követôen 24 hónap alatt készül el a munka.

Arról kérdeztük a szászrégenieket, hogy kinek ajánlották fel jövedelmük 1%-át, illetve, ha lenne pénzük, kit támogatnának szívesen?

Moldovan Dumitru, munkás: - Én a SMURD-nak ajánlottam fel, mert szükségünk van rájuk, hiszen amit Arafat doktor és csapata tett, az egyedi az országban. Nálunk is van egy sürgôsségi részleg, sohasem lehet tudni, hogy mikor veszem igénybe én is e szolgáltatást. Ha több pénzem lenne, akkor mindenképpen az egészségügyet támogatnám.

Sonner Maria Judith, nyugdíjas: - Nyugdíjas vagyok, így nem kellett átutalnom az 1%-ot, de ha több pénzem lenne, akkor biztos az árvízkárosultak megsegítésére fordítanám, hiszen az, ami Temes megyében történt, óriási tragédia. Elképzeltem, hogy mit jelent, ha valaki pár óra alatt ház, javak nélkül marad, s nincs kilátás se arra, hogy olyan legyen az élete, mint azelôtt volt. Máskülönben úgy is feltehetném a kérdést, hogy minket, nyugdíjasokat ki segít, nekünk senki nem utal át 1%-ot? Hiszen azt hiszem, hogy Romániában a legszegényebb és nélkülözô társadalmi réteg a nyugdíjasoké.

Ciontu Lucian, munkanélküli: - Én is, mint sok más társam ilyenkor elsôsorban az árvízkárosultakra gondolok, de a munkanélküli segélybôl mire jut. Másként az árvákat, elhagyott gyerekeket támogatnám, hiszen ôk nem felelôsek sorsukért. Különben a szeretet az, amit a legjobban nélkülöznek, s ezt anyagiakkal nem lehet pótolni.

Vaides Ligia, közalkalmazott: - Én egy nagyszebeni vallási rádióállomást mûködtetô alapítványnak utaltattam át az 1%-ot, mert azt gondolom, nagyon hasznos, amit tesznek. Mindenképpen keresztény jótékonysági szervezetet támogatnék, vagy segítenék, ha több pénzem lenne, mert akik hitben és szeretetben tesznek valamit embertársaikért, azt mindenképpen segíteni kell. Ezenbelül pedig csakis az árva gyerekek nevelésére fordítanék pénzt, hiszen Istenben ôk is a mi gyerekeink.

Ádámcsik Annamária, kereskedô: - A SMURD-ot támogattam az 1%-kal, jó reklámjuk volt és tetszik, amit és ahogyan csinálnak. Mindig arra gondolok, hogy bármikor szükségem lehet rájuk, s ezért nagyon fontosnak tartom, hogy segítsem mûködésüket.

Pop Doina, nyugdíjas asszisztens: - Nem is gondolhatok másra, mint az egészségügyre, mert abban dogoztam és tudom, hogy milyen helyzetben van. Ez egy nagyon fontos tevékenység és mindenképpen minôségi szolgáltatásra van szükség, ami tényleg sok pénzt igényel.

"Mi mindig megleszünk, megmaradunk, csak vigyázzatok magatokra!"

Sokoldalú tevékenységre került sor május 14-én, szombaton a Marosvásárhelyi 2-es Számú Általános Iskolában Soós Katalin magyar szakos tanfelügyelô irányításával.

A megyei magyartanárok tanácskozását dr. Fóris Ferenczi Rita, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem elôadótanárának Szövegtan és oktatás címmel tartott elôadása tette színesebbé. Értékes és érdekes elôadásában kiemelte a szövegalkotás problematikájának újszerû megközelítési lehetôségeit. Az elôadás nívóját emelte a tanárok számára elôkészített feladatlapok sora. Ezek egy része az úgynevezett "írásfrász" leküzdésére irányult, amely a kisgyerekek esetében eredményesnek bizonyult.

A Nagy Könyv-akciót Farkas Ernô nyugalmazott tanfelügyelô a kis- és középiskolások körében részvételi szelvények szétosztásával szorgalmazta. A modern technika, az internet, televízió, világában a szépet, kultúrát megtartó, lelket építô könyv kerüljön a gyerekek érdeklôdési körébe, lelkükben foglalja el újra megérdemelt helyét, és szavazzanak a 100 legjobb könyv közül tizenkettôre.

Ezzel egy idôben a magyar nyelv- és irodalom tantárgyverseny megyei szakasza zajlott hat teremben 148 V. és VI. osztályos tanuló részvételével. Az V. osztályos tanulók Tigrisnek meséltek. Az elvárás az volt, hogy a mese egy tigrisrôl és egy királykisasszonyról szóljon, de az ne legyen szomorú. A mesevilágban búvárkodó kis hôsök saját szomorú vagy vidám élettapasztalatukra szabták a történetet, de addig hímezték, míg az optimista hangulat lett úrrá és közben észre sem vették, hogy mire a mese végére érnek, arcuk is derûssé válik.

A VI. osztályosoktól sem volt kevés az elvárás. Móricz Bálint válaszol felesége levelére. A családnak lenne miért aggódnia, de a biztatás, hogy összefogva, együtt tervezve átvészelik a hiányt, csengô hangon kiált a jövôbe: "mi mindig megleszünk, megmaradunk, csak vigyázzatok magatokra!"

Csodálatos dolgozatok születtek Pisak Lukács Borbála, Codau Annamária, Pascu Júlia, Kiss Imola, Géczi Renáta, Nagy Bernadett, Kiss Bíborka, Frigy Bálint, Simonfi Tünde, Finna Eszter, Molnár Zsófia, Máté Kinga, Borsos Kinga, Borsos Zalán stb. tollából, hogy csak néhányat említsünk.

Köszönet a 17-es Számú Általános Iskola tanárainak, akik részt vállaltak a tevékenység megszervezésében, a más iskolákból érkezô pedagóguskollégáknak, hogy bekapcsolódtak tevékenységünkbe, a TIM KO pékségnek, Bence Erikának és Kovács Lajosnak, akik tevékenységünket támogatták, és a több mint 230 személy fogadásánál segítséget nyújtottak.

Fülöp Ilona és Nagy Erzsébet magyartanárok

Gyakran emlegetik, de használhatnám a felróják, sôt a rosszallják kifejezést is, hogy, mivel társadalmunk elöregedôben van, az aktív lakosság munkájának mind nagyobb hányadát kell az idôs(ebb) korosztályok eltartására fordítani. Csak éppen azt felejtik el megemlíteni, hogy ez a mára improduktívnak kikiáltott réteg annak idején mennyit áldozott a mostani aktív generáció eltartására, felnevelésére. S arról is szemérmesen hallgat a fáma, hogy mibe kerül a minden rendû és rangú politikai meg egyéb "elit" el- meg kitartása (a ki- igekötô használata nem véletlen, tudjuk, kiket szoktak kitartottaknak nevezni). Csak az idôsekkel van baj! (?) Ezek a fránya öregek, ahelyett hogy meghúznák magukat s hálásak lennének a legtöbb esetben a létminimumot sem vagy alig biztosító nyugdíjnak nevezett alamizsnáért, nem átallanak elégedetlenkedni, s még követelôznek is (igaz, csak halkan, távolról sem csapnak akkora zajt, mint pl. a vasutasok - de nem is hallgat rájuk senki; ôk mondják, ôk hallják). Pedig nem akarnak mást, mint élvezni egy munkásélet megérdemelt gyümölcseit, sôt - horribile dictu - még azt is elvárnák, hogy minekutána évtizedekig fizették az egészségügyi biztosítást, betegség esetén gyógyszert kapjanak, s szükség esetén kórházi kezelésben részesüljenek.

Valamikor az ’50-es években vetítettek egy filmet, ami messzi északon játszódik, s többek közt arról szól, hogy az eszkimók a múltban miként oldották meg az idôsek kérdését. Nagyon egyszerûen: ott hagyták ôket a végtelen hómezôn, a többit elvégezték a jegesmedvék. Csakhogy nálunk nincs jegesmedve, s különben is Európa kapujában topogunk, ôsi civilizációnkat lobogtatva. Nem tesz semmit, találékony vezetôink azért ráleltek az "eredeti, sajátos", csak ránk jellemzô megoldásra: nem adnak gyógyszert, nem vagy alig végeznek laboratóriumi vizsgálatokat (amelyek nélkül pedig nem képzelhetô el korszerû diagnosztika), de gyakorlatilag nincs kórházi felvétel sem, sôt - miközben nagy harsonázás közepette valóban világszintû újszülött-sebészetet nyitnak meg - a már beutalt betegeket is kirakják a klinikákról. Igaz, ez az eljárás valamivel hosszadalmasabb, mint az eszkimók módszere, de a végeredmény hasonló, csak türelemmel ki kell várni.

Nem kellene egy kicsit jobban odafigyelni azokra, akik egy élet munkája után nem vágynak egyébre, mint megbecsült, békés, nyugodt öregkorra? A kérdés költôi, válasz nincs, a kilátások pedig…

Dr. Kolumbán Pál

A múlt hét egyik napján nagy meglepetés ért, amikor a postaládában megkaptam Dorin Florea polgármester úr kétnyelvû levelét (Beszámoló a város lakóinak), amiben felvázolja a 2005-ös évre kitûzött feladatokat és ezek megvalósítását felelôséggel vállalja. Örömmel vettem tudomásul, hogy a Kárpátok sétány nevet viselô lakónegyed útviszonyainak a feljavítása is szerepel e célkitûzések között, ugyanis a "sétány" szó csak a negyed nevében szerepel, de a valóság igen siralmas. Különösen most, mikor a gázvezetékek kicserélése miatt az egész területet keresztül-kasul feltörte a kivitelezô, tönkretéve az amúgy is régen javításra váró szûk közlekedési sávokat.

Ha ilyen méretû munkálatot engedélyez a tanács, azt össze lehetett volna (lehetne, kellene) hangolni a víz- és a hôenergia-vezetékek, valamint a csatornahálózat korszerûsítésével, hogy már 2005 nyarán mind befejezôdjenek az effajta munkálatok, elkerülve a tervbe vett és felújított beton-, illetve aszfaltburkolat újbóli feltörését. Lehet, hogy a városatyák ezt is tervbe vették, azonban ez a "beszámolóból" nem derül ki.

Az sem tûnik ki a polgármesteri tudósításból, hogy tételesen mibôl tevôdik össze a felvállalt út-, járda- és sétányjavítás, és ezért félô, hogy az itt lakók számára legfájóbb hiányosság pótlása nem kapott helyet e célkitûzések között. A tömbházak közötti járdák hiányáról van szó, ami nagyon megnehezíti mind az autóforgalmat, mind a gyalogos közlekedést, fôleg az autók számának rohamos növekedése miatt. Ennek a helyzetnek legfôbb szenvedôi az idôsek, mozgássérültek, gyermekek (gyerekkocsiban, triciklivel, hajtánnyal vagy éppen szaladgálva), és az ôket sétáltató szülôk, nagyszülôk. A fôútról leágazó bekötôutak és a tömbházak közöttiek is keskenyek. Nemhogy két autó elférne egymás mellett (két bakkecske a pallón ), hanem még a gyalogost is a zöld sövényre kényszeríti a szembôl jövô vagy a hátulról dudáló gépkocsi. Esôs idôben a gyalogosokat derékig fröcskölik fel a figyelmetlenül hajtó, olykor még az óvatos, jóindulatú autósok is. Csodálkozom, hogy erre nem figyeltek fel eddig városatyáink.

Ezért okozott meglepetést és örömet, hogy a polgármesteri beszámoló ezennel megoldani szándékozik a mi lakónegyedünk gondjait is. Ezért tartom idôszerûnek és fontosnak ezt a kérdést feszegetni, mert ha már lépésre szánta el magát a polgármesteri hivatal, akkor lépjen is egy nagyot : a Kárpát negyedet tegye méltóvá hivatalos nevéhez, hogy a "sétány" szó fedje a valóságot az itt lakó vásárhelyi adófizetô és választó polgárok megelégedésére.

Ahogy az utolsó helyhatósági választások elôtt sikerült a parkolókat korszerûsíteni az autótulajdonosok örömére, úgy a gyalogosok is joggal elvárják, hogy civilizált körülmények között közlekedhessenek. Ehhez kérjük a polgármester, a városi tanácsosok és a mûszaki illetékesek segítségét.

Málnási András, Marosvásárhely, Kárpátok sétány

Szombat van. És mivel hét közben nincs mindenre idô, úgy döntünk, néhány sürgôs dolgot gyorsan elintézünk a városban, aztán irány haza. Hét végén is szinte óránként közlekedik Szováta és Marosvásárhely között a maxitaxi, így a megvalósítás egyszerûnek tûnik.

Megvan a nap elsô sikerélménye, sikerül felgyúródni a jármûre. Annak ellenére, hogy hétvége, a korai órában sokan utaznak, mindenki igyekszik valamibe fogózkodni, de erre csak a széktámlák nyújtanak lehetôséget. Bár 15+1! utas számára van hely, több mint harmincan vagyunk a jármûvön. Sofôrünk, úgy tûnik, próbára akarja tenni ügyességünket és egyensúlyérzékünket, mivel nagy sebességgel száguld, mi pedig igyekszünk ennek ellenére talpon maradni. Egyenes útszakaszhoz érünk, az úttest szélén egy álló jármû. A 110 km/h-ás sebességet egy hirtelen padlófék követi. Ennek következtében a lábon álló utasok egyensúlyukat veszítve elôreesnek, az ülve utazók közül egy kislány csúnyán beüti fejét az elôtte ülô székébe. A mögöttem álló 5 ember zuhanását testemmel sikeresen felfogom, mivel térdem a szék oldalának elhelyezkedô széles, csavarral ellátott vaspántnak csapódik és nem enged elterülni a padlózaton. Ezt követôen gépkocsivezetônk az idôt nem pazarolja felesleges udvariaskodásra, kaján vigyorral arcán hátranéz, amely azt sugallja "Na, ehhez mit szóltok? Ugye, remek fickó vagyok?", és szó nélkül száguld tovább. Óriási fájdalmat érzek, de csak leszálláskor tudatosul bennem, hogy nagyobb a baj, mert alig tudok lépegetni. Kisebb töprengés után rájövök, hogy hétfôig nem halogathatom, tehát autóba ülünk és irány az ortopédia. Amikor az orvos elôször a gipszet emlegeti, legszívesebben elrohannék, de rájövök, hogy nincs "mivel". Az eltervezett szombati program helyett röntgen, majd hosszabb idegölô várakozás következik. Végül megérkezik az orvos, és a felvételek alapján megnyugtat, hogy a gipszcsizmát egyelôre megúszom, de a lábamat szigorúan pihentetni kell néhány napig és szedni a gyulladáscsökkentôket, mert csúnyán zúzódott a térdem.

Valahol feltevôdik a kérdés, hogy tisztelt sofôrünk viselkedése csak saját személyét vagy a szolgáltatót jellemzi? Sajnos, az utóbbi idôben nagyon megkérdôjelezôdik az utazás ára és minôsége közötti arány. Az utazás körülményei egyre rosszabbak, egy mikrobuszba gyakran 35-40 utast bezsúfolnak, vagy éppen utasokat hagynak az út szélén hely hiányában. Nem ritka az olyan eset sem, amikor tanúi lehetünk, ahogy a gépkocsivezetôk gorombáskodnak az utasokkal és még sorolhatnánk.

Kíváncsi lennék arra, hogy a cégtulajdonosok gondoltak-e arra, hogy mi történne az agyonzsúfolt jármûvön egy baleset során? Talán nem ártana az utóbbi idôben arra is törekedni, hogy az árat igazítsuk a minôséghez, és az utasokra is gondoljunk.

Hogy idáig jutottunk, ebben talán mi, utasok is hibásak vagyunk akkor, amikor elfelejtünk szót emelni azért, hogy emberibb körülmények között utazzunk, mert nem szívességet kérünk, hanem fizetünk a szolgáltatásért.

T. A.

Annak, aki csak az újságból szerzett tudomást a barbár kutyairtásról a mocsármezei csalitosban, nehéz sok sikert jósolnia az elkövetôk kiderítésének ügyében. Nem hivatásom tudományos és gyakorlati nyomozási elméletet taglalni, de a cikkbôl kirívóan tükrözôdnek az elmulasztott lehetôségek. Már az újságban megjelentetett hûhós feltárása az ügynek túl korán történt. A névtelen fül-, mármint a fegyverdörrenések észlelôjét és valószínûleg az elengedhetetlen kíváncsiság keltette szemtanút névtelenül sem lett volna szabad megemlíteni az esetleges koronatanúskodás idejéig, hogy ne legyen kitéve valamiféle megfélemlítésnek vagy megtorlásnak.

Az olyan egyén, aki kézbe vesz két kilôtt papírhüvelyt s határozottan kijelenti, hogy ilyen töltényekkel vaddisznóra szoktak lôni, az megérdemli a rendôrakadémia kitüntetettjének járó elismerést. No, nem a bukarestiét, hanem az amerikaiét, amelyen évekkel ezelôtt minden filmkedvelô számtalan esetben múlatta szabadidejét. A papírhüvely esetleg elárulhatja, hogy billenôcsövû vagy önmûködô fegyverbôl lôtték ki, de azt, hogy vaddisznóra való ólomlövedékkel (gyöngygolyó, ideál, talán breneke) vagy apróvadra söréttel volt-e töltve, azt már csak a tetemek lövéssebei mutathatják határozottan.

Az állatorvost is oktalanul riasztották lövedékkioperálás végett, hiszen a simacsôbôl kilôtt töltet nem hordoz magán olyan nyomokat, amelyek egy fegyverszakértônek jellegzetes támpontot nyújtanának. Ilyesmi csak a vontcsövû fegyverek esetében lehetséges.

Sajnálom szegény ártatlan ebeket, amelyekrôl még csak azt sem tudjuk, hogy nyomorult kóborok voltak-e, vagy tehetôs gazda hûtlenséggel vádolt becsületes házôrzôi, pedig ezt szôrzetük és általános testi állapotuk alapján majdnem biztosan meg lehetett volna állapítani.

A tetemek lemarószódázása tökéletes nyomeltüntetésre jó.

Az eddig feltárt hírekbôl úgy tûnik, hogy valakik újonnan vásárolt fegyvereiket igyekeztek kipróbálni mozgó vad lövésére, s erre a kutyák élménydús lehetôséget biztosítottak.

Konrád Árpád

Szóval, a dolgok elejébe vágva: Lugosi Bélával a Földközi-tengeren patruláló amerikai 11. sz. flotta parancsnoki hajóján találkoztam, 1983-ban.1 Történt pediglen a következôképpen:

1983 tavaszán Hamburgban töltöttem 3 hónapot. Egy bentlakásban kaptam szállást, ahol sokféle nemzetiségûek voltak elszállásolva. A szomszéd szobában egy fiatal perzsa orvos lakott, egy emelettel lennebb muzulmánok, akiket ugyan soha nem láttam, de esti imájukat hangosan végezve jól hallhattam az Allahu akbart. Ez teljesen új volt számomra. A hétvégi magányt azzal töltöttem, hogy városnézésre jártam. Volt is mit nézni a régi Hanza-városban: két nagy templom, a halpiac, a kikötôk, Sankt Pauli stb.; és az Alsteren elôször láthattam, hogyan emelik és süllyesztik a hajókat a zsilipeknél.

A perzsa fiú kedves személy volt, baráti viszonyban is voltunk, ô már ismerte Hamburgot, elkalauzolt a híres Reeperbahnon is; elmentünk az egyik nagy parkba, ahol este késôn vízi zenei elôadás van: klasszikus muzsika összekötve színes szökôkútjátékkal. Emlékezetes. Nos, ez a fiú, hívô muzulmán is lévén, két dolgot kedvelt Németországban: a süteményeket (n: Kuchen) és a Szent-Pauli negyedet a híres Reeperbahn nevû utcával, ahová nôknek bemenni nem kívánatos. Egy muzulmánnak a Szent Pauli a koránbéli paradicsom földi megfelelôje, ahogyan ezt a perzsa f