Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

(MTI) Minden valószínûség szerint nehéz vitákkal kell majd szembenéznie a kisebbségi törvénytervezet parlamenti vitájában a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (RMDSZ), de most az a legfontosabb, hogy a koalíción belül sikerült végre tisztázni az elvi kérdéseket – mondta pénteken az MTI-nek Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke.

A kormány csütörtöki ülésén hagyta jóvá és találta alkalmasnak parlamenti vitára a romániai nemzeti kisebbségekre vonatkozó törvény tervezetét.

Az MTI érdeklôdésére Markó kedvezônek nevezte, hogy az elvi kérdéseket sikerült végre tisztázni a koalíción belül. Hozzáfûzte azonban: nem lesz könnyû érvényesíteni a törvényhozó testületben, de e pillanatban már nem csak az RMDSZ, nem is csupán a kormány tervezetérôl van szó, hanem arról, hogy a koalíció a kormány révén már vállalta ezt.

A kormány a napokban beterjeszti a parlamentnek a tervezetet, és sürgôsségi eljárást fog kérni annak megvitatására, vagyis nem terjeszti
"felelôsségvállalással" a honatyák elé a tulajdontörvény-csomaggal és az igazsággszolgáltatási reform megvalósítását célzó törvénnyel együtt.

Markó Béla szerint egyáltalán nem baj, hogy a kisebbségi törvényt illetôen parlamenti vitát rendeznek, hiszen ez a dolgok normális rendje, a törvényeket általában így fogadják el. A sürgôsségi eljárásra azonban azért van szükség, hogy a vita ne húzódjék el túlságosan – mondta a miniszterelnök-helyettes, kifejezve reményét, hogy a Velencei Bizottság és az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet (EBESZ) támogató álláspontra helyezkedik majd e kérdésben, és ez bizonyos értelemben segíthet a parlamenti vitában.

Az RMDSZ elnöke szerint az egyeztetések során nem kellett lényegi kompromisszumot kötni, az elfogadott szöveg tartalmazza az RMDSZ eredeti elképzelését, ezt támogatják más kisebbségi szervezetek is a parlamentben.

Három szenátor, Frunda György RMDSZ, Mihai Antonie liberális, Radu Berceanu demokrata szenátor törvénytervezetet tett le a szenátus állandó bizottságához, a 351/2004-es gáztörvény módosításáról.

A törvénytervezet miértjérôl Mihai Antonie és Frunda György sajtótájékoztatón számolt be.

Importáron fizetjük a hazai gázat

Frunda György törvénytelennek és erkölcstelennek nevezte az ANRGN (országos gázszabályozó ügynökség) rendeletét, amely szerint a gázfogyasztóknak havi fix, úgynevezett bérleti díjat kell fizetniük, akár fogyasztanak, akár nem. Törvénytelen, mert az adminisztratív költségeket, konzerválási munkálatok kiadásait a tulajdonos kell állja, és az új rendelet nyomán tulajdonképpen kétszer fizettetik ki a lakossággal a gázszámlát. Erkölcstelen, mert Románia hazai gázforrásai a szükséglet 60%-át teszik ki, 40% csupán az importált gáz, ennek ellenére az ügynökség importáron számítja fel a gázárakat. Ellenpéldának Magyarországot hozta fel, amely gázszükségletének csupán 3%-a a hazai forrás, a fogyasztói árak mégis alacsonyabbak, mint nálunk. A szenátor arra figyelmeztette a lakosságot, hogy a bérlettel felduzzasztott számlákat is fizessék ki, különben késedelmi büntetést rónak ki rájuk, és ha a tervezetüket elfogadják, amúgy is kompenzálni fogják ôket, ugyanakkor azt javasolta a lakosságnak, a Distrigaz által elôkészített új szerzôdéseket ne írják alá!

Az ötlet jó, a megoldás rossz

Mihai Antonie, a Distrigaz Nord volt vezérigazgatója szerint hiba volt az ügynökség rendelete, hogy a Distrigazzal közösen nem folytattak széles körû vitát az ügyrôl. Ezért kénytelenek reagálni a tiltakozássorozatra. Az ötlet, azaz az energetikai rendszer reformja jó volt, jelentette ki, de a jó ötlet és a megoldás között nagy a különbség. A bérlet gondolatát nem tartotta jónak, erre, mint mondta, a lakosság nincs felkészülve. A törvénykezdeményezéssel az árszabályozás jogát az ANRGN-tôl a kormány hatáskörébe akarják utalni, mert az energetikai szektor reformjával járó áremeléseket jobb, ha a kormány állapítja meg.

A kérdésre, hogy, a tömegpszichózist megelôzendô, miért nem kezdeményezték korábban a törvénymódosítást, Frunda György azt mondta, hogy csak most tudta meg a sajtóból, hogy mi történik.

Népújság: Azt beszélik, hogy állítólag létezik egy egyezség a vásárlóval, hogy a bérlet bevezetésével biztosítsanak biztos jövedelmet, ugyanakkor olyan találgatások is vannak, hogy ebbôl részesedne a központi költségvetés is. Vagyis, mind a kormány, mind a tulajdonos "ajándékot" kap a mi zsebünkbôl. Igaz ez?

Frunda György: – Ezt most hallom elôször. Az ANRGN független ügynökség, monopolhelyzetben van, ô szab meg mindent a gáztörvény szerint. Mi éppen ezt akarjuk szabályozni, mert ellentmond az EU szabályainak. Nem lehet monopolhelyzetben, nem állapíthat meg árakat anélkül, hogy reális kontroll létezne az árak megállapítása terén. Mi azt szeretnénk elérni, hogy az árakat a kormány szabja meg. Az EU- tárgyalóink sem törpék óriásországban, nem kell szolgalelkûen mindent elfogadjanak, hanem tárgyalásokat folytatnak a romániai valós helyzet figyelembevételével. Azonban a spekulációknak, miszerint a kormány részesedni akarna, szerintem nincs alapjuk.

Mihai Antonie: – Azt sugallta, hogy a bérlet bevezetésének köze lenne a Distrigaz privatizálásához. Szerintem a kettônek nincs egymáshoz köze, mert a gáz árának emelése a termelôé, nem a szolgáltatóé. Eddig a gázszámlán a gázár mellett volt az úgynevezett elosztási illeték. Ha a metodológiai változtatások nem estek volna egybe az újabb gázáremeléssel, a lakosság nem is vette volna észre, hogy új módszerre tértek át. Hátrányos ez azok számára, akiknek csak a konyhai gáztûzhelyük van, az iskolák számára, mert csak télen fogyasztanak, de a nyári vakáció idején is fizetniük kell, illetve a cukorgyárak számára, melyek évente két-három hónapon át fogyasztanak, de a bérletet egész évben fizetik.

Népújság: Szabó Károly szenátor is interpellált gázügyben, ô azokat a lehetôségeket latolgatta, amelyekkel kárpótolhatnák azokat a magánszemélyeket vagy helyi önkormányzatokat, amelyek saját erôbôl fizették a gáz bevezetését. Azt javasolta, vagy váljanak részvényesekké, vagy másképp kárpótolják ôket. Errôl mi a véleményük?

Frunda György: – Maros megyében is vannak települések, amelyek komoly pénzügyi erôfeszítéseket tettek, hogy bevezethessék a gázat. A privatizálás során errôl is fognak tárgyalni. Vagy úgy, hogy a befizetett összegek fejében kisebbségi befektetôkké válnak a cégben, vagy pedig eladják a részvényeiket a tulajdonosnak.

Népújság: Mi a véleményük arról, hogy az ANRGN igazgatója szerint ezzel a bérleti díjjal "jót" tesznek az embereknek, mert a befolyt összegbôl beruházásokat eszközölhetnek?

Frunda György: – Valóban elhangzott ez a kijelentés. Az elnök szerint eddig a téli hónapokban fizettek többet és nyáron semmit, és azt mondta, hogy a gázáremelés jelentéktelen. Szerintem az ügynökség egy alapot akar magának létrehozni, amelyet beruházásra használ fel. Az áremelés számottevô és megterhelô.

Arra a kérdésre, hogy más szolgáltatók, például a Romtelecom esetében is kérni fogják-e a bérlet megszüntetését, Frunda György kijelentette: ne keverjék össze a selyemhernyót a káposztával. Most csak a selyemhernyókról beszélünk.

Aktuális

Érhetik meglepetések a politikai fejleményeket figyelemmel kísérôt is. Ilyen számomra, hogy a kormány tegnapelôtti ülésén megtárgyalta és a parlament elé terjesztésre alkalmasnak találta az RMDSZ és a többi kisebbségek közös törvénytervezetét a nemzeti kisebbségek jogállásáról.

Váratlan fordulat. Már csak azért is, mert korábbi híradások arról szóltak, hogy Mona Musca mûvelôdési miniszter vezényletével komoly kifogásokat támasztottak egyesek a törvénytervezettel kapcsolatban. Most úgy tûnik, hogy az RMDSZ-nek és a többi kisebbség képviselôinek sikerült meggyôzôen érvelni a majdani törvény szándékait és hatáskörét illetôen.

Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke a kormányülést követôen elmondta, hogy jövôre lesz magyar autonómiatanács, illetve, hogy a vita során a törvénytervezet szövege lényeges kérdésekben nem változott, az RMDSZ csupán "terminológiai jellegû módosításokba" egyezett bele. Markó szerint az RMDSZ-nek nem kellett kompromisszumot kötnie, mert a kisebbségi közösségeknek a kormány által elfogadott változat értelmében is joguk van autonómiatanácsokat alakítani, amelyek közhatósági státussal bírnak, megmarad a döntéshozói jogkörük az illetô kisebbséget érintô kérdésekben. Magyarán, a különbözô kisebbségi közösségek választott tanácsai beleszólhatnak minden olyan kérdésbe, amely az anyanyelvû oktatási vagy mûvelôdési intézményekre vonatkozik, és nélkülük nem lehet ezekrôl dönteni. Egyébként a jogkörök egy része gyakorlatilag más törvényekben már elfogadott.

A kormány csütörtöki határozata pozitívan értékelhetô, hiszen nem mindegy, hogy egy törvénytervezet a kormány kezdeményezésére megy át a parlamenti procedúrákon, vagy egy-egy képviselô, vagy kisebbségi csoport, akár szervezet nyújtja be saját kezdeményezésként.

Így hát parlamenti tûzkeresztség elôtt áll a nemzeti kisebbségek jogállását, a kisebbségi szervezetek státusát szabályozó, illetve a kulturális autonómia kereteit megteremtô törvény tervezete. Bár mint az RMDSZ közleményébôl kiderül, sürgôsségi eljárást kérnek, mégsem valószínû, hogy sürgôsen átmegy a törvényhozási procedúrán. Kíváncsian várjuk, mit szól majd a törvénytervezethez a volt kormánypárt, amely a maga idején az európai felzárkózás folyamatában sok, számunkra kedvezô döntést hozott. Amilyen például a közéleti anyanyelvhasználat, az anyanyelvû oktatás és nem utolsósorban a szimbolikus értékénél fogva fontos aradi Szabadság-szobor helyreállítása.

Az Európai Néppártba igyekvô Nagy- Románia Pártnak biztos fejtörést okoz, hogy mit is tegyenek, hiszen szalonképesedésük folyamatában adott ponton fontos lehet, hogyan viszonyulnak az összes romániai kisebbség által szorgalmazott törvényhez. Marad a kérdôjel a romániai magyar-magyar viszonylatban is. Talány, hogy a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács miként viszonyul a váratlan fejleményhez.

A kormány azzal fenyegeti az európai légi- és ûripari konszernt, az EADS-ot, hogy az utótárgyalások sikertelensége esetén felmondja a céggel tavaly kötött határbiztosítási megállapodást.

A kormány fô kifogása, hogy a megállapodás több kisebb határbiztosítási programot is tartalmaz, amelyeket az EU Phare programja finanszíroz. Calin-Popescu Tariceanu miniszterelnök csütörtökön azt mondta, hogy az ilyen átfedések megszüntetésével Románia 160 millió eurót takaríthatna meg. Mint mondta, csodálkozik, hogy az EADS ezeket az új feltételeket nem fogadja el. – A román állam nem hivatott az EADS forgalmát növelni – idézte a kormányfôt a Ziarul Financiar.

Románia februárban jelentette be, hogy felülvizsgálja és újratárgyalja az EADS társasággal tavaly megkötött szerzôdést államhatárai integrált biztonsági rendszerének kiépítésérôl. A kormány azért akarja újratárgyalni az elôzô, Nastase-kormány által tavaly augusztusban közbeszerzési pályázat nélkül megkötött szerzôdést, mert el akarja kerülni az államhatárok biztonságára vonatkozó Phare- programokkal való átfedéseket, és hogy piaci árakon juthasson hozzá az integrált határbiztonsági rendszer kiépítéséhez.

A belügyminiszter korábban úgy nyilatkozott, hogy az annak idején teljes mértékben titkosított szerzôdés titkosításának megszüntetésével, a felülvizsgálattal és az újratárgyalással a kormány azt akarja elérni, hogy mind az érintett hatóságok, mind pedig a közvélemény számára világos helyzetet teremtsen. Az EADS-program romániai megvalósítása nem áll le, de más feltételek között és más árakon valósul meg – szögezte le a belügyi tárca vezetôje korábban. Román kifogás az is, hogy az EADS-terv foghíjas: a kilenc síkvidéki határ menti megyébôl csak hatot fed le, és kimaradt belôle az ország legbonyolultabb határszakasza, a Szatmár, Máramaros és Suceava megyei román-ukrán határ.

A tavaly augusztus 12-én kötött és összesen egymilliárd euró értékû EADS- szerzôdés értelmében az EADS határfelügyeleti és határbiztonsági berendezéseket, felszereléseket szállít Romániának, 3147 kilométeres szakaszon kiépíti és korszerûsíti az ország államhatárának integrált biztonsági rendszerét. Ám a szerzôdés megkötésének módja, illetve annak titkosítási záradékai heves politikai vitát váltottak ki, ôsszel a választási kampány vezetô témái voltak.

A Francia Becsületrend nagykancellárja háromnapos látogatásra érkezett Budapestre, ahol találkozott a rend magyar tagozatának tagjaival; a megbeszélésrôl a küldöttség sajtótájékoztatón számolt be pénteken a Magyar Tudományos Akadémia székházában.

Jean-Pierre Kelche, a Francia Becsületrend nagykancellárja a tagozat egyéves mûködésével kapcsolatban elmondta: a szekció tagjainak azon kell munkálkodniuk, hogy a francia-magyar kapcsolatok minél erôsebbek legyenek.

Lentulay György, a magyar tagozat elnöke az MTI kérdésére elmondta: a szekció a francia-magyar kapcsolatok mûködését hathatósan egészíti ki.

A küldöttséget budapesti látogatása során fogadta Mádl Ferenc köztársasági elnök.

Mádl Ferenc magas rangú állami kitüntetést adott a francia hadsereg vezérkari fônökének.

Jean-Pierre Kelche tábornagy, aki egyben a Francia Becsület nagykancellárja, "a magyar-francia katonai együttmûködés fejlesztése érdekében végzett tevékenysége elismeréseként" vehette át a Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét.

Mádl Ferenc köztársasági elnök a Sándor-palotában rendezett ünnepségen a Francia Becsületrend három másik vezetôjét is kitüntette a magyar honvédelem napján. A díjátadáson megjelent Szili Katalin, az Országgyûlés elnöke. A francia küldöttség többek között azért érkezett Budapestre, hogy péntek este átadják a Francia Becsületrend Parancsnoki Keresztjét Szili Katalinnak.

Az elmúlt napokban bô sajtója volt annak a készülô szabályozásnak, amely rendet kíván teremteni az állami költségvetésbôl finanszírozott reklámok elosztása terén. Cseke Attila államtitkár, kormányfôtitkár-helyettes vezetésével újságírókból és kiadókból álló munkacsoport foglalkozott a jelzett kérdéskört szabályozó közbeszerzési törvénytervezet elôkészítésével. Sajnálatos módon a romániai magyar lapokat, kiadókat teljességgel mellôzték, meg sem hívták az említett munkacsoportba. A kirekesztô eljárás elleni tiltakozásként fordult tegnap közös beadvánnyal az RMDSZ illetékeseihez és a munkacsoportot vezetô államtitkárhoz a Romániai Magyar Lapkiadók Egyesülete és a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete. Levelükben arra hívták fel a figyelmet, hogy az ilyenszerû eljárással, az érdekérvényesítés lehetôségétôl megfosztva, csak fokozódhat tartósan hátrányos helyzetük a román médiával szemben a reklámok területén. Így joggal várható el – különösen, hogy az RMDSZ a kormánykoalíció tagja –, hogy a romániai magyar sajtó szakmai szervezetei is szerepet kaphassanak a szakmát, a lapkiadást érintô kérdések szabályozásában.

Belgiumban megszületett az elsô olyan gyerek, akit kimondottan úgy választottak ki az embriók közül, hogy segítsen majd gyógyítani idôsebb, súlyos betegségben szenvedô testvérét – adta hírül a belga média.

Az újszülött még januárban jött világra, de csak most hozták nyilvánosságra a hírt. Az ilyen jellegû gyerekvállalás komoly etikai kérdéseket vet fel, s ezért, valamint a megoldandó technikai nehézségek miatt – mint a La Libre Belgique címû brüsszeli lap írja – az "életmentô gyerekek", vagy "orvossággyerekek" embrióinak kiválasztását, visszaültetését és kihordását világszerte ma még csak öt központban végzik.

A módszer lényegében hasonlít a laboratóriumi mesterséges megtermékenyítéshez, csak éppen az így létrejött embriókon elvégeznek egy speciális vizsgálatot, amelynek révén kideríthetô, hogy a gyerek nem szenved-e bizonyos genetikai betegségekben, illetve szövetei azonosak lesznek-e betegségben szenvedô testvére szöveteivel. Az anyaméhbe azokat az embriókat ültetik vissza, amelyek megfelelnek ezeknek a feltételeknek, s így a késôbb megszületô gyerek ôssejtjeivel, vagy csontvelô-átültetéssel segíthet majd beteg testvérén, a kilökôdés veszélye nélkül – persze úgy, hogy ez neki semmi bajt nem okoz, s normálisan éli tovább a saját életét.

Hírek szerint Belgiumban eddig négy ilyen megtermékenyítést végeztek: két esetben már be is fejezôdött a terhesség a szüléssel (az egyik gyerek Belgiumban, a másik Svájcban jött világra), a harmadik terhesség még tart, a negyediknél pedig vetélés történt. A belga média szerint nagy az érdeklôdés: 14 jelentkezô pár már elkezdte a programot, a várólistán pedig 61 kérelem van. A módszer alkalmazása 6000 euróba kerül, de ennek jelentôs részét a belga társadalombiztosítás téríti.

Az "életmentô gyerekek", vagy "orvosság gyerekek" kérdése azért okoz több országban is etikai vitákat, mert sokan attól tartanak: ezeket a csecsemôket tulajdonképpen csak testvérük megmentésére szüli anyjuk, s ez pszichológiai szempontból rányomja majd bélyegét az életükre.

A megyei tanács legutóbbi ülésén Runcan Stefan, a repülôtér igazgatója írásban vállalta, hogy május 20-án felavatásra kerül a nemzetközi légi forgalmat kiszolgáló váróterem, ellenkezô esetben június végén lemond állásáról. Becslések szerint a munkálatoknak háromnegyedét sikerült kivitelezni csupán, így a megyei tanács elnöke, Lokodi Edit újabb, "reális" határidôt kért. A tegnapi szalagátvágás elmaradt, de nem maradt el a szóváltás a megyei tanács elnöke, a repülôtér igazgatója és Csegzi Sándor alpolgármester között.

A váróterem szemrevételezésére a megyei tanács vezetésén kívül – bár hivatalos meghívást tegnap reggel Lokodi Edit elnök még nem kapott – eljött Csegzi Sándor, Marosvásárhely alpolgármestere, a repülôtér igazgatótanácsi tagjainak többsége, de nagyszámban jelentek meg megyei és városi tanácsosok, újságírók. A kívülrôl nézve impozáns épület elôtt Runcan Stefan igazgató hangsúlyozta, hogy az utolsó simításokra már nem jutott sem idô, sem pénz, a beszállító cégek pedig hitelre adták az építôanyagokat, felszereléseket, mivel a polgármesteri hivatal a mai napig sem utalta ki a tanács által megszavazott összeget a repülôtéri beruházásokra. Lokodi Edit megyei tanácselnök utalt arra, hogy a munkálatok az utóbbi hetekben erôltetett menetben zajlottak, és a konklúziókat le kell vonni. Az épületbe belépve erre rövidesen sor is került. Mert a jóindulat ellenére is világossá vált, hogy a Runcan által emlegetett 90 százalékos befejezettség közel sem ennyi. A mennyezet befejezetlen, a falak festetlenek, a padlócsempe helyenként billeg, az ajtók hiányoznak, bútorzat nincs, az illemhelyek elkészítetlenek, helyenként építôtelep jellege van a helyiségnek. Egyik tanácsos meg is jegyezte: a padlócsempéket az éjjel tehették le. A munkálatnak gyorstalpalás íze van, de mégsem sikerült befejezni május 20-ra. Runcan igazgató ezt azzal magyarázta, hogy míg a megyei tanács átutalta a rá esô összeget, a polgármesteri hivatal idén egy lejt sem adott a munkálatokra. Összesen 5,5 milliárd lejrôl van szó, Runcan szerint ígéreteket kaptak a polgármestertôl, hogy még tegnap átutalnak 1,1 milliárdot, jövô héten 1,5 milliárd lejt. Lokodi Edit szerint nem lehet elvárni, hogy kizárólag a megyei önkormányzat finanszírozzon egy ilyen nagyszabású, regionális érdekeltségû beruházást (a váróteremnek otthont adó épület megépítésének összköltségei meghaladják a 30 milliárd lejt), a polgármesteri hivatalnak is hozzá kell járulnia. A repülô-térigazgatót arra kérte: mondjon egy "reális" idôpontot, amikorra a munkálatokat végleg befejezik és mûködôképes lesz a váróterem. Stefan Runcan szerint a polgármesteri hivatal pénzátutalását követôen 3 hétre teljesen befejezik a várótermet. Hozzászólásának lényege: pénz nélkül ô sem képes csodákra. Lokodi Edit Csegzi Sándor alpolgármestert kérte egy pontos idôpont meghatározására, amikorra a polgármester átutalja a pénzt, "mert a labda immár a városi önkormányzatnál van!". Csegzi Sándor kijelentette: nem ígérhet idôpontot, mert nincs aláírási joga a kifizetésekre, becsületszavát sem adhatja, de meggyôzôdése, hogy a pénzt kifizetik. Várhatóan jövô héten 1 milliárd lejt át is utalnak. Csegzi szerint feltétlenül szükséges, hogy a polgármester és a megyei tanács elnöke között létrejöjjön egy találkozó, amelyen megbeszélnék a gondokat. Giurgea Teodor megyei tanácsos szerint "minden évben azt hazudják, hogy átutalják a pénzt a repülôtérnek, ahol egy regionális beruházást végzünk, és a polgármesteri hivatal részérôl nagyobb érdeklôdést kellene tapasztalnunk ez irányban". Lokodi Edit szerint "ne dobják át a macskát a kerítésen", nincsen miért négyszemközt beszélgessen Dorin Floreával, "egy kávét megiszik a polgármesterrel és elbeszélget vele az idôjárásról", de nem látja be, mirôl tárgyalhatnának egy magánbeszélgetésen. Javasolta, hogy a városi és megyei tanács vezetése és mindkét részrôl az önkormányzati képviselôk is vegyenek részt egy ilyen találkozón, amelyre – hosszas fejtegetés után eldöntötték – május 30-án kerülhetne sor.

Megkezdôdött a IV. TDK a Sapientián

Megvan a campus, de mi nem vagyunk benne – fejezte ki sajnálatát Hollanda Dénes, az Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Tanszékeinek dékánja a IV. Tudományos Diákköri Konferencia ünnepélyes megnyitóján, amelyet az új koronkai egyetemi campus nagy elôadótermében péntek délután tartottak neves meghívottak és csekély számú diák jelenlé- tében.

Úgy tûnik, hogy a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség rendezésében zajló diáknapok nagyobb sikernek örvendenek, mint a negyedik alkalommal megrendezett, diákoknak szóló tudományos konferencia, amelyet külföldi elôadótanárok is megtiszteltek jelenlétükkel.

Lelkes, áldozatos, hosszú, kitartó munka után sikerült elkészíteni a Sapientia Egyetem marosvásárhelyi tanszékeinek a saját épületet. Hogy miért? – tette fel a kérdést Hollanda Dénes: azért, hogy az újabb nemzedékeknek jövôt adjanak, hogy a fiatalok megmutathassák mire képesek és ami a legfontosabb: az erdélyi magyarság utánpótlását biztosítsák. A dékán a megjelent diákokhoz szólva a következôképpen összegezett: "Tanuljatok meg információt szerezni, dokumentálódni, újat és gazdaságosat teremteni."

A konferencia lényegét a tudományos munkásság éltetésében látja Portik Vilmos, a Hallgatói Önkormányzat elnöke, amit a IV. TDK fôszervezôje, Suba Csongor a magas fokú oktatás, a fejlôdés elôsegítése fogalmával egészített ki.

A diákok idén hét szekcióban jelentkezhettek dolgozataikkal, az elôzô évi öt szekcióhoz képest. A Sapientia marosvásárhelyi hallgatói mellett érkeznek még a rendezvényre elôadók a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemrôl és a nyárádszeredai kertészeti egyetemrôl is.

A kertészmérnöki szekció részvétele újdonságnak számít, ennek ellenére itt van a legtöbb tudományos dolgozat. A humán szakosok kommunikáció és szociál-pedagógia szekciókban jelentkezhettek, míg a mûszaki szakosok négy szekcióban: informatika (ez az idén indult), számítástechnika, gépészmérnöki és villamosmérnöki.

A dolgozatok bemutatása a különbözô szekciókban a mai nap folyamán zajlik, emellett neves professzorok – dr. Egyed-Zsigmond Elôd Franciaországból, dr. Merlyn E. Mowrey a Michigan Egyetemrôl – tartanak elôadásokat. A TDK díjkiosztó ünnepségét az új campus nagy elôadótermében tartják vasárnap 11 órától.

(MTI-Press) – Egykor sok vérmes embert megvédett a gutaütéstôl, ha eret vágtak rajta, vagy más módon csapolták le az ereiben túláradó életnedvet. Fôként piócákat alkalmaztak erre a célra, de sokan voltak, akik a kevésbé riasztó köpölyözést választották. Mi volt ez a mûvelet és alkalmazzák-e még napjainkban?

A köpölyözés ma már alig hallható szó. A felületes ember a köpüléssel keveri, noha az a vajkészítés népnyelvi szava. Az alapos és kíváncsi olvasó viszont felüti nyelvünk értelmezô szótárát, ahol ezt találja: "A köpöly kis üveg- vagy fémbura, amelyben melegítéssel megritkították a levegôt, majd hirtelen a beteg testrésznek gyakran felhasított bôrfelületére borították. A légnyomáskülönbség szívó hatása a bôrfelületen, illetve a beteg testrészen vérbôséget idézett elô, vagy a vérzést elôsegítette, fokozta."

Rendben, bólint a szótárazó, de mire volt ez jó? A köpölyözés, amely gyakran addig tartott, amíg a beteget megszabadították vére nyolcvan százalékától, a hiedelem szerint mindenre használt – a fejfájástól az elhájasodásig, de valójában csak a tüdôvizenyô, egyes szívpanaszok vagy magas vérnyomás ellen volt hatásos. Virágkorát a XIX. század elsô felében élte, amikor a vákuumos alkalmatosság mellett a vérszívó pióca, más néven nadály is segített a vérbôség apasztásán. "De nem foly a vére, mert nincs olyan bôven; Száz nadály, száz köppöly se szína belôle" – írja Arany János.

A köppöly vagy köpöly szepesi szász eredetû szó (köppel), a gyógyfürdôikért gyakran látogatott szepességi szász városok nyelvébôl vándorolhatott a régi orvos-, fürdô- és borbélymesterség szókincsébe. Mert hajdanán a borbélyok is köpölyöztek, azaz – kérésre – a kuncsaftjuk valamely testrészébôl köpöllyel vért szívtak. Száraz köpölyözés során a bôr felnyitása nélkül, véres köpölyözéskor pedig felnyitásával vonták el a vért. Egy korabeli leírás magyarázata szerint ez a beavatkozás "a mélyebb gyulladt szervektôl elvonja a vért a felület felé, s így lobcsökkentôleg hat". Ugyanebbôl a leírásból azt is megtudhatjuk, hogy "Néha 2, 3, 4 köpölyt is alkalmaztak egymás után. Ilyen volt a véres köpöly. A száraz köpölyözés csak abból állott, hogy az üvegburát a bôrfelületre nyomva, benne a levegôt megritkították, s a bôrrészlet a burába egészen beszívódott, erôsen vérbô lett, sokszor ilyen módon még szerózus izzadmányok is keletkeztek. Ilyen volt az Innod-féle köpölycsizma, amely állott egy nagy üveghengerbôl, melybe a láb elfért, s légmentesen fogta körül a lábat, ekkor légszivattyúval kiszívták belôle a levegôt, s az egész alszár ki volt téve az erôs szívóhatásnak."

De vajon köpölyöznek-e még manapság is, amikor pirulákkal is karban tartható a magas vérnyomás és más módon kezelhetô a többi nyavalya? Kutakodásunk kiderítette: igen. Az interneten így számolt be friss élményérôl egy fiatal: "annyira be volt csomósodva a hátam, hogy muszáj volt új masszôrt keresni, aki a kezelés végén javasolta, hogy próbáljuk ki a köpölyözést. Ez egy ôsi gyógymód, a zónák ingerlésének egyik legerôsebb módja. Kis üveg- vagy porcelánharangot tapasztanak a bôrfelszínre, melyben vákuumot képeznek. A szívó hatás vérbôséget okoz az adott területen és javítja a vérkeringést. Végül is nem fájt nagyon (csak akkor döbbentem meg, amikor ma reggel a tükörben megláttam, hogy csupa kék-zöld folt a vállam, és még mindig fáj)".

Hát bizony – mint ahogy Vas Gereben már megmondta A pörös atyafiak címû regényében: "Kék folttal jössz majd haza, elôre meg is rendelem a borbélyt köpölyökkel" –, a jó közérzetnek ára van.

Bírói döntés következtében nem hallgatták meg a védelem tanújaként Larry King televíziós mûsorvezetôt a Michael Jackson ellen fiatalkorú szexuális zaklatásának vádjával folyó perben a kaliforniai Santa Mariában.

Rodney Melville bíró csütörtökön határozott úgy, hogy King vallomása irreleváns lenne a bírósági eljárás szempontjából – jelentette a Los Angeles Times. King megjelent a bíróságon és – a zsûri kizárásával – megbeszélést folytatott Melville bíróval, aki azután foglalt állást King meghallgatása ellen. Megfigyelôk a védelem jelentôs vereségének minôsítették az elôkelô tanú elvesztését.

Úgy tudják, hogy a védelem részleteket szeretett volna megtudni arról a magán jellegû beszélgetésrôl, amely 2004-ben Larry King és Larry Feldman, Jackson vádlójának korábbi ügyvédje közt lezajlott. Ebben Feldman állítólag "bolondnak" ("wacko") nevezte a fiatal vádló anyját, aki – szerinte – Jackson pénzére pályázik. Feldman különben a per kezdetén, áprilisban a vád tanújaként tett vallomást és akkor tagadta, hogy magánbeszélgetésben negatív véleményt mondott volna korábbi megbízójáról.

Csütörtökön egyébként a védelem "jó pontot szerzett" Azja Pryor vallomásával: a hölgy hosszú idôn át jó barátságban volt a Jacksont vádoló fiú anyjával. Jegyzôkönyvbe vett vallomásában azt állította, hogy az asszony elmesélte neki: örül a Jackson által szervezett brazíliai utazásnak. Tanúként viszont az anya összeesküvés részeként tüntette fel a tervezett utazást, amelynek az lett volna a célja, hogy eltávolítsák ôt és gyermekeit az országból. Pryor szerint gyakori és hosszú beszélgetéseik során az asszony soha nem panaszkodott Jackson elítélendô cselekedeteire és az ô állítólagos fogságukra Neverland-Ranch-on. Pryor elmondta: sok-sok hosszú beszélgetésük során az asszony egyetlenegyszer sem panaszkodott arra, hogy Jackson valami rosszat tett volna. 2003. március elején egy telefonbeszélgetés során viszont panaszkodott, hogy Jackson két német partnere "nem engedi ôket a popsztár közelébe, mert tudják, hogy mennyire szereti a gyermekeket".

A Nemzetközi Tejszövetség 1957 óta minden év május utolsó keddjén – az idén május 24- én – tartja a nemzetközi tejnapot. Mit érdemes tudnunk a tejrôl?

"Azóta vagyok beteg, mióta az orvosom tejivásra ítélt – az olyan fehér folyadék, amitôl a kisbabák is tehetetlenek lesznek." W. C. Fields amerikai humorista poénjának ellentmond a jól ismert reklámszöveg: "A tej élet, erô egészség!". Nyilván csak a szlogen tömörsége miatt nem férhetett bele, hogy mi minden még. Például szépségápoló, de néhány embertársunk számára, bizony allergia, sôt betegségokozó is.

A mitológia szerint Jupitert egy Amaltea néven emlegetett kecske, Neptun fiát kanca, a Rómát alapító ikertestvéreket, Romulust és Rémust pedig farkas teje táplálta. Egyiptom hajdani legendás szépségû királynôje, Kleopátra szamártejes fürdôvel ápolta bársonyos bôrét. Az ókori források és krónikák szerint a rettegett Néró császár felesége, Poppea is szamártejben fürdött, hogy bôrének finomságát megôrizze. (Mai ésszel végiggondolva a dolgot, az átlagos méretû hölgyek egyetlen fürdôzéséhez legalább 50 liter folyadékra volt szükség, és ezt szamártejbôl összegyûjteni viszonylag hosszú idôbe telt. Nero neje száz szamár tejét használta el egyetlen fürdôhöz. Ennyi szamártej a felhasználáskor már nem feltétlenül volt a legfrissebb, így Kleopátra és Poppea minden bizonnyal inkább sok tejsavat tartalmazó folyadékban lubickolhatott.) Kleopátra modern utódai, ha megengedhetik maguknak a méregdrága speciális arckezelési módszert, alga és szamártej alapú maszk segítségével varázsolják újjá arcbôrüket.

Bár a világon termelt összes tej 85 százalékát tehenek adják – nálunk a felhasznált tej 99,4 százaléka tehéntej –, mégis méltatlan volna az egészség fehér italát csupán ezzel a foltos kérôdzôvel azonosítanunk. Hiszen Magyarországon jó pár emberöltôvel ezelôtt a mi eleink is a juhtej feldolgozásával kezdték meg a tejgazdálkodást a XI-XIII. században. Ennek ellenére a juhtej a hazai gyakorlatban nem számít ételnek vagy italnak nyers formájában, inkább gomolyává, túróvá, sajtféleségekké, savótermékekké és joghurttá feldolgozva fogyasztjuk.

Napjainkban a tehén után a bivaly adja a legtöbb tejet világszerte, a teljes mennyiség 11 százalékát. Az olaszok már-már nemzeti jelképpé vált étele, a pizza – legalábbis Nápolyban így tartják – nem az igazi a kizárólag bivalytejbôl nyerhetô mozzarella sajt nélkül. A tejelô négylábúak világdobogójának harmadik helyén – 2-2 százalékkal – a kecske és a juh osztozik. A statisztika így is kerek, de a teljesség kedvéért megemlítendô még, hogy Mongóliában a ló, Délkelet-Ázsiában a teve tejét is megisszák, Nepálban pedig a jaktej a kedvenc. A jak, ez az ötezer méter magasságban, hegyek között élô kérôdzô emlôs Tibetnek is tehene: tejével isszák a teát is. Belsô-Ázsia népei pedig ma is isszák ôseink erjesztett lótejbôl álló italát, a kumiszt.

A tej azonban némelyeknél bajt is okozhat. Vannak, akiknek a szervezete érzékeny a tej valamely összetevôjére. Egy Londonban nemrég közzétett tanulmányból kiderül, hogy laktózérzékenységben szenvedett már a nagy természettudós, Charles Darwin is. Ha tejet vagy tejszínt fogyasztott, evés után 2-3 órával (ma már tudjuk: ennyi idô kell a laktóznak, hogy eljusson a vastagbélbe, ahol végül feloldódik) hányással, gyomorfájdalmakkal, súlyos kimerültséggel, bôrproblémákkal és depresszióval küszködött. És nemcsak az evolúciós elmélet megalkotója, hanem a családja is hasonló tünetekre panaszkodott, ha tejet, sodót fogyasztottak. Mennyivel könnyebb lett volna az életük, ha tudják: a kecsketej – nálunk mostanság kezd divatba jönni, bár elég drága – nem tartalmazza a tejallergiát is okozó AS1-kazeint, tehát a tejérzékenyek, tejallergiások is fogyaszthatják.

– Sorok Tóth István verseskönyvéhez –

Négy évvel halála után a költô arca a felhôn, a feledés ködén még átdereng. Bár azóta keveset írtak, beszéltek róla, Tóth István húsz esztendôvel ezelôtt született verse, a Feledés parafrazált sorának igazságát az ilyen kiadói vállalkozások erôsíthetik. Mert ébren tartják emlékét, feltárják hagyatékát, népszerûsítik költészetét. Általános amnéziára hajló korunkban szükség van erre, annál is inkább, mivel mint egyik értô, elemzô méltatója mondja, "egy nagyságában még mindig felfedezésre váró erdélyi költô, mûfordító, humanizmus-szakértô irodalomtörténésszel" van dolgunk. Tóth István rendkívül következetesen és folyamatosan dolgozó lírikus és mûfordító volt, több mint harminc kötete jelent meg és kéziratban még legalább tízet elôkészített. Volt, van mibôl válogatniuk a verskötetek szerkesztôinek, ha rá gondolnak. Az Appendix Kiadó Senkiföldjén címû összeállítása a marosvásárhelyi szerzô életének utolsó másfél évtizedébôl tár elénk közel száz lírai megnyilatkozást. Gazdagon mutatják föl költôi erényeit, gondolati mélységeit, szellemi magasságait, különleges formamûvészetét. A nyolcsorosok, a szonettek, a haikuk, a xéniák és a nagyobb lélegzetû remeklések ismét az olvasók elé idézik Tóth István rajongó természetszeretetét, bölcs és meleg emberségét, hatalmas mûveltségét, hagyománytiszteletét. És mindenekelôtt azt a szelíd, de kitartó határozottságot, amellyel át akarta törni a közöny falát, azt a példás önzetlenséget, amellyel embertársait kívánta szolgálni. Sok ilyen fogantatású költeménye van a könyvben. Példaként álljon itt a Vers címû haikuja:

Önmagad másba:

felhôbe, fába, fûbe –

kincsként elásva.

Figyeljünk szavaira. Így, kerek évfordulók nélkül is.

Nagy Miklós Kund

Tóth István versei

Fényalagutak, tárnák beszakadnak;

nappal telt vermeikben odalent

sötétlô lepellé lapul a csend.

Imádkozó arcként néz egy vakablak,

mely nem lát téged; már csak odabent,

önmaga mélyén, az elveszett napnak

hamuvá hûlt szikrái közt matatgat:

elvesztve tartja itt a végtelent.

Egy nagy mementó ûz, örökké zaklat,

de nem szól arról, hogy mit is jelent.

Lépések visznek, amik úton hagynak.

Fényköd és ködfény havaz odafent,

ahol világgá sápad arca annak,

mi, név nélkül, a felhôn átdereng.

Somostetô, 1985. II. 5.

Hogy az ég elsôt rezdült

az Úr leheletétôl,

tán e porszemet verte

a Földrôl legelébb föl.

Azóta egyedül szállt

a fénylô utakon fenn,

és nem szólt másnak errôl

egyetlen árva szót sem.

.

Valaki szólított a nevemen,

valaki, aki egyre eltûnt;

egyszerre lépett vélem együtt,

és egy ütemre lélegzett velem.

Világot vallató szelek közt,

kéklô haranggá lendült tereken

nem hallottam, csupán az én nevem,

mely harangzúgásként velem jött.

Most, hogy a csend szavakra lázad,

elönti földem összes neveit,

s oszlik az összhangzó káprázat:

nevemet, mely világnyi látszat,

a néma nevek körbetemetik.

Csak a magányom ér az Istenig.

Somostetô, 96. VIII. 23.

Az ég remegô könnye

egy pókhálóról csüng le,

és rémülten alánéz

a nyaktörô kék ûrbe.

Tükre a sápadt Holdnak,

földkaréjnak és Napnak,

remeg, hogy velük együtt

a semmibe zuhanhat

Nem döntök még sem;

lelkem, maradj a bírám

ne légy ügyészem!

A szó vészszelep.

Ne szólj: feszüljön tetté

minden ideged!

Nyugtod úgy marad,

ha bár kakaslépésnyit

nôttél, mint a nap.

Lépni kellene,

mielôtt utolér a

kétség szelleme.

"A Titkot ûztük mindahányan,

s az évek szálltak, mint a percek,

véred kiontott harmatával

irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!"

(Faludy György)

Május 24., 18 óra, Kolozsvár, Kolozsvári Rádió nagyterme.

Az est házigazdái: Balázs Imre József, Szôcs Géza.

Társszervezôk: Kolozsvári Rádió, Qui One Quint Könyvkiadó.

Május 25., 17 óra, Marosvásárhely, Színmûvészeti Egyetem Stúdió terme.

Az est házigazdái: Balázs Imre József, Szôcs Géza.

Társszervezôk: Qui One Quint Könyvkiadó, Színmûvészeti Egyetem.

Május 26., 19 óra, Nagyvárad, Lórántffy Központ.

Az est házigazdái: Balázs Imre József, Szûcs László.

Társszervezôk: Ady Endre Sajtókollégium, Várad folyóirat.

Faludy György 1935 július-augusztusában, 70 évvel ezelôtt publikált elôször verseket, fordításokat a kolozsvári Korunkban. Az elsôként közölt szövegek között volt a Villon-balladakötetbôl is ismert Ballada a kalózok szeretôjérôl. 1935 szeptemberében ugyancsak a Korunkban jelentek meg a Kerítôballada Villonról és kövér Margot-járól, illetve a Levél Jehan de Bourbon herceghez, "melyek közléséért a Magyar Hírlapot elkobozták vagy betiltották volna" – ahogy Faludy a Villon-balladák kései utószavában írja.

Pályájának fontos állomásai azok a ’30-as években írt szövegek – Heine Németország címû ciklusának átköltése, a Landsknechtnóta vagy a József Attila emlékére címû vers –, amelyekhez számos Faludy-történet is kapcsolódik a szerzô Pokolbéli víg napjaim címû önéletrajzi kötetében.

70 évvel az elsô Korunk-publikációk után a szerkesztôség szívbôl köszönti Erdélyben a 2005-ben 95. életévét töltô Mestert. A rendezvényekre minden érdeklôdôt szívesen látunk!

Új könyv

A népmesegyûjteménynek közel félszázada kellett volna megjelennie, szögezi le a kötet keletkezéstörténetét taglaló bevezetô tanulmányában a szerzô. A mesék egy részét 1958-ban jegyezte le, huszonegy esztendôs korában,
"adatközlôje", vagyis a mesemondó mindössze tizennégy, hiszen az erdôszentgyörgyi középiskola bentlakásában fedezte fel az ott nevelôsködô Ráduly János a kiskendi Fülöp Károlyt, aki faluja mesekincsét "olyan beleéléssel, annyira kidolgozott formában, olyan nyelvi és stílusbeli rátermettséggel adja elô, hogy anyagának megörökítése elodázhatatlan feladat." Egyébként, jegyzi meg Ráduly, nem ritkaság a fiatal gyûjtô és a fiatal adatközlô sem a magyar kutatásban, hiszen Arany László 18 évesen már meséket írt le, Juliska nôvére segítségével, a magyardécsei Balla Tamás pedig 16-17 évesen jegyezte le nagybátyja meséit.

Az egykori mesemondó bentlakó ma is él, értelmiségi pályára került, nyugdíjazás elôtt áll. "Életére visszapillantva – minden bizonnyal – nosztalgiával gondol vissza egykori mesemondó mivoltára s valószínûleg mosolyog, ha arra a régi 'nevelôi szobára' gondol, ahol mesekészletét tollba mondta. Ez a könyv bizonyos mértékû elégtételt jelent neki is, a mesék lejegyzôjének is. Az egykori közös 'vállalkozás' – ha késve is – jó gyümölcsöt termett."

Hogy miért csak most lát napvilágot a kendi meséskönyv? Azt mondja Ráduly, hogy miután egyetemre került, s közben Kibéden tanárkodott, államvizsga-dolgozatát új faluja népballada- költészetérôl készítette, kutatómunkája tehát irányt váltott, már mûfajmonográfiákban gondolkodott, és természetszerûen a népballada világa felé terelôdött a figyelme. A kiskendi népmeséket tartalmazó kézirat sorsáról az Igaz Szó, melynek szerkesztôségébe 1960-ban postázta a csomagot, csak 1964-ben tájékoztatta, emígy: "Azt a régebbi népmese-anyagot sehol sem találjuk a szerkesztôségben. Bözödi György úgy tudja, hogy visszajutott Ráduly elvtárs kezébe (...)"

Ha a kézirat oda is lett, a jegyzetanyag nem kallódott el, így most eljuthat az olvasókhoz.

Fülöp Károly nagyapái meséit örökítette át Ráduly János tollának segítségével az utókorra, még hanghordozásában is megôrizte az ôsök elôadásmódját. Annál nagyobb hát az elôásott mesekincs értéke. (Ráduly János: A tulipános láda. A kiskendi Fülöp Károly népmeséi. Kis-Küküllô menti székely népmesék, tréfák, anekdoták kiejtés szerinti lejegyzésben. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2005)

B.D.

Tisza Kata Pesti kínálat címû könyve*

Tisza Kata – történelmi család sarjaként – 1980-ban Marosvásárhelyen született. Tizennyolc évesen költözött a magyar fôvárosba. Az ELTE bölcsészkarának angol szakán szerzett diplomát. Verset szavalt, majd egy alternatív kisfilmben játszott fôszerepet. Most a Közgazdasági Politechnikumban és a Közép-európai Egyetemen tanít. A Komlósi Oktatási Stúdió ösztöndíjas s egyben végzôs hallgatója az újságírói szakon.

Tisza Kata elsôkönyves szerzô, aki Pesti kínálat címû kötetével lepi meg az újdonságokra éhes olvasót. Újdonság részünkre tán az is, hogy fittyet hány a mûfaji szabályokra. Kis terjedelmû írásaiban a novella esszével, a társadalomrajz riporttal, a szatíra a hírlapi tárcával társul. Anélkül, hogy ez akár a legkisebb mértékben is törést okozna az olvasásélményben.

A kötet részben, de nem teljességében – önvallomás. De nem akármilyen! Oly mérvû szókimondó ôszinteség, mely már-már segítségért kiált. Mi ellenében? Védekezésül az általános elmagányosodással szemben, mely olyannyira nyomasztja a ma emberét. Ha pedig egy küllemében sem mindennapian vonzó fiatal nôt – mint amilyen T. K. – ragad magával az egyedüllét örvénye, az még döbbenetesebb tudati egyensúlyvesztést okozhat. Persze, lehet mindez öngyötrô melegágya az elmélkedésnek, ám szerzônk szépségesen szép, bátor nyíltsággal ad hangot ôsi fogantatású nôi mivoltának.

Ha kissé önkényesen értelmezzük a címet "pesti kínálat" alatt akár azt is érthetnénk, hogy novellahôsnônk – a piacgazdaság józanító szóhasználatával élve – a maga "keresletét" a vágyott társ iránt kik közt reméli megtalálni. Nem egy idilli édenkertben, hanem a Duna menti világváros nemritkán jellemtorzító társadalmi közegeinek bûvkörében. És kiderül, hogy nincs rátalálás, sehol az igazán keresett férfi. S ezt körülírás nélküli nyers nyíltsággal mintha szemére is vetné környezetének. Pedig érthetô: egy ennyire érzékeny teremtés nem áll szóba bárkivel. Igényei megfogalmazhatatlanok. Akár önmaga elôtt is! Mindig mást akar s árnyékként szegôdik nyomába a szellemi kielégületlenség.

Tisza Kata fölenged abban a leleményes szózuhatagban, melyet katarzisul árasztgat önmagára a tehetséget ihletô vihar- vagy bárányfelhôs ég magasából. Szomjasan olvassa az ember, s mert tudja, hogy minden bekezdésben a férfi meg a nô viszonyának titkai leplezôdnek le, be nem telik az elraktározódó felismerések garmadával. Ekkora élettapasztalat meg emberismeret miként is gyûlhetett össze ebben a nem sok próbát kiállt törékeny alkatban?! S mi szurkolunk neki, hogy írásaink hôse, ki – ha áttételesen is – többnyire ô maga, meglelje, akit keres. Pedig sejtjük: szinte reménytelen minden próbálkozás. De ô tudja, hogy amit ezentúl leír, az a maga részérôl oly gazdag "pesti kínálat", mely iránt csakis növekedhet a várakozással teli olvasói
"kereslet". S nem csupán, mert a merész ôszinteség – állítólag – kezd a kor tartós divatjává nemesedni. Avagy mindez csak önbecsapón derûlátó belemagyarázás a mindennapok szürke egymásutániságába? Bár ne így lenne!

Növelik a könyv vonzerejét Török Gáspár marosvásárhelyi fotómûvész élményt adó képei. Igen, hisz tökéletesen illenek a nehezen meghatározható mûfajú írásremeklések bensôséges hangulatához. Sejtelmesen rejtelmesek e finom árnyalatokban visszaadott lét- pillanatok s fôként nôi aktok. Akár az asszonyi lélek, mely kiismerhetetlenségében is oly csodálnivaló évezredek óta. T. K. nôiességének érzékeny rajzolatú írói önarcképe meg T. G. némaságukban is annyira beszédes valóság-tükröztetései fogékonyabbá tesznek bennünket mindaz iránt, amit érdemes örök emberiként újra fölfedezni és nyilvántartani.

*A könyvet az ez év áprilisi budapesti könyvfesztiválon, a Kongresszusi Központ nagyszínpadán mutatták be. Copyright Tisza Kata, Inter-active Team Kiadó, 2005., Budapest

Incze Gábor

Tisza Kata

Fölkel a nô az ágyból, s a magánytól kihûlt reggelijére néz. Mint tegnap. Kinyújtja kezét a pirítósért. Szúrósan, szárazan csúszik le a torkán. A pókhálót majd eltünteti a falról. Most nincs rá idô. A kávé túl keserû. Mindegy, már félig megitta. Legközelebb majd jobban megédesíti. Még megvárja az idôjárás-jelentést. Milyen szerencse! Magával viszi az esernyôt. A körfolyosón már sietve lépked. Hátha eléri a hat harmincast.

Visszafele már nem siet ennyire. A séta jó. A híradóra meg úgyis hazaér. Nahát, mi minden történt aznap! Észre sem vette. Ôt jó-rossz elkerülte a hivatalban. Ma is.

A nô nem szépséges, de egészséges. Melle nem kolosszális, hatása mégis hormonális. Lénye nem túl szexuális, ám humora zseniális. Combja nem túl nyurga, ellenben az esze sem kurta. Élete racionális, vágya azonban szürreális: kéne egy férfi.

Aki normális és fenomenális. Nem triviális, nem militáris, nem manuális és nem vulgáris... Egyszerûen kész majális! Csak persze nem szezonális. Lehetôleg monumentális...

Ma este végre elhatározásra jut. Megszabadul a falon a pókhálótól. Az odaégett pirítóst sem eszi már meg vacsorára. A rutin és az egyedüllét elemészti a lelket. Na meg a testet is! Ô színekre született, ízekre, illatokra... Libikókára, körhintára, hullámvasútra!

Bárki olvassa, szerintem, most menjen! Reggel hat harmincig...

A nô csodálatos. Mellbimbója óriási. A férfiaknak tetszik. Sôt. A férfinak is. Ledobja melltartóját, ismeri a hatást. A férfi hasonlót képzelt el, de azért nyel a meglepetéstôl. Elsô osztályú döntés volt felhozni a nôt. Ezt a nôt hozni fel, nyugtázza magában.

– Szereted a dühödt szexet? – így a férfi a nôhöz.

– Miért, van másmilyen is? – vág vissza a nô, és mosolyog.

Még a mosolya is életveszélyes a bestiának.

Férfi felkiált: – Jaj nekem!

Nô kérdez: – Mi van?

– Semmi, csak, jaj!

Érzi a férfi is, hogy ez nem elég. Egy ilyen nônek:

– ... csak annyi, hogy benned egy hihetetlenül intuitív lény lakik.

– Mi ez az álentellektüel duma?

– Én nem vagyok álentellektüel. Igazi entellektüel vagyok.

– Kár.

A nô csöndben fölveszi melltartóját. A férfi tehetetlen. Nô becsukja maga mögött az ajtót. Férfi tanácstalan. Majd elôveszi félig kitöltött keresztrejtvényét.

– A nô a harmónia központja, forró, puha, befogadó öl. Micsoda megnyugvás!

Jókat mond a pofa, csak ez az állandó nyelvöltögetés hozzá kifejezetten elônytelen a számára.

– Én most lelki kapcsolatot tervezek. A következô nômnek már gyereket akarok csinálni, eldöntöttem.

Miért hiszi azt a pasas, hogy nekem ilyeneket kell mondani?

– Te vagy a nô a novellából, férfi kell neked, hogy végre leteperjen. Leszek én az a férfi!

Francot vagyok én! Filter vagyok, melyen átszûrôdik a világ. És nem látja, hogy valójában ô a férfi a novellából...

A férfiak is lehetnek magányosak. Nemcsak a nôk. Egy férfi is vágyhat egy igazi nôre, amilyet nem talál. A férfiakat is üldözhetik, lefáraszthatják, átverhetik, untathatják a nôk. Egy férfi is lehet érzékeny. Lehet igényes és kulturált. Lehet akár normális is. Lehet magányos úgy is, hogy leül vele szemben egy egzotikus, vidékrôl feltörekvô nô, nyakig fölsliccelt miniszoknyában. Tele szájra falva föl egy nagy szendvicset, miközben a férfit stíröli rendületlenül. Érezheti úgy egy férfi is, hogy inkább cölibátus, mintsem, hogy kapjon az alkalmon. Hát, mi nôk is lehetünk szörnyûek és elviselhetetlenek. Lehetünk rámenôsek, lehet szerencsétlen szövegünk. Ez elismerésre váró tény. Elméletileg. De a gyakorlatban inkább a férfiak vezetnek, ez is tény.

Marha nagy rohanás az egész életem. De úgy látszik, a másoké is az, és ezért löknek fel reggel a metrón. Nem baj, este majd én lököm fel ôket, és helyreáll a világ rendje.

A munkahelyemen egy tizenéves lehülyepicsáz, majd jönnek a szülôk, hogy mit tegyünk, tanárnô, otthon minket fel is pofoz. Nem baj, este majd én pofozom fel a saját gyerekemet, mert azt hál' Istennek megtehetem, és helyreáll a világ rendje.

Marha nagy rohanás az egész életem. Két fellökés és két felpofozás között arra sincs idôm, hogy levágjam a körmömet. Már jó ideje nem is borotválkozom, és karmokkal, bundásan mászkálok Pesten, de békésen elfogadom a természet akaratát.

Már nem is emlékszem, hogy néz ki a férjem a sötétben. De azon nyomban helyreáll a világ rendje, amikor este beesek a henteshez: Idefigyelj, bazmeg, adj egy fél kolbászt, mert agyonverlek!

A grófkisasszony és a szexi szépirodalom

A fenti címhez hasonlóakkal, illetve ennél bulvárosabbakkal is számos lapban találkozhattak az elmúlt hetekben a magyarországi olvasók. A Marosvásárhelyrôl érettségi után, tizennyolc évesen Budapestre távozott és ott diplomát szerzô Tisza Kata hirtelen divatba jött. Elsô könyvével, a Pesti kínálattal valósággal berobbant az ottani köztudatba, egyszeriben a média felkapott szereplôje lett. Az interneten is tízezernyi találat jelzi a nevét, ha beírjuk a keresôbe. Interjúk, értékelések, saját írások, fotók népszerûsítik, segítségükkel feltehetôen immár az itthoni olvasóközönség is felfedezte Tisza Katát magának. Ezúttal egy figyelemfelkeltô beszélgetésrészletet közlünk a világhálóról, a Nôk Lapja honlapjáról. A hetilap munkatársa, Bus István készítette. Fényképhez a fiatal írónô webjérôl jutottunk, írásait viszont ô maga juttatta el szerkesztôségünknek könyvével együtt a Vásárhelyen élô édesapja által. Következzék tehát az interjúrészlet.

– Még alig tartott az iskola, amikor megtámadtak az utcán.

– Ennek hatására írtam meg elsô novellámat: ott feküdtem egy kórházban, elszakítva a világtól. Azt sem tudtam, hol vagyok, és eléggé megingott a bizalmam az emberekben. Nem bírtam aludni, és nem tudtam felfogni, feldolgozni az eseményeket. Azzal, hogy leírtam, mi történt, megkönnyebbültem, és talán jobban megértettem az összefüggéseket. Ez az egész akkora lökést adott, hogy onnét már nem volt megállás.

– A könyved meglehetôsen szexis.

– Huszonnégy éves, fiatal nô vagyok, és igenis, ezek a gondolataim. Nagyon sokan érzik ezt, de leírni és vállalni persze merészség – ugyanakkor ez az igazi szabadság. A szüleim meglehetôsen konzervatívak, eddig egyetlen párkapcsolatot tudok felmutatni, soha nem voltam egy eljárogatós csaj – így a szex nekem is tabu volt. A kapcsolatomban is nehezen tudtam ezekrôl a dolgokról beszélni. Azt veszem észre, hogy nagyon furcsán állunk a szexualitáshoz és az erotikához, amelynek egyetlen megjelenési formája a pornó. Ezért próbálok róla irodalmi szinten, pajzánul, mégis viccesen és igényesen írni. Úgy, hogy eljusson mindenkinek a szívéig.

– Apukád nem fog leesni a székrôl, ha elolvassa? Mit szólnak majd a diákjaid?

– Hát... A papám pödörgeti grófi bajuszát a fotelben, és biztos nagyot néz majd. De mivel ismer engem, nem tud rám haragudni. Látni fogja, hogy ez egy szókimondó, játékos dolog, ami ugyan kimondja a lényeget, de egyáltalán nem ocsmány. De hadd jegyezzem meg, hogy a könyv nem kizárólag a szexualitásról szól, hanem a lélekkel és a társadalommal is foglalkozik, néha egészen líraian.

A diákjaim persze macerásabb kategória. Nem is nagyon szeretném az iskolában reklámozni ezt a dolgot, de nem fogom megúszni, hogy ne találkozzanak vele… Az én osztályom végzôs, tehát már majdnem nagykorúak, és elég filozófiai-irodalmi ismeretük van, hogy a helyén kezeljék a könyvemet.

– Mikor tudsz írni?

– Picit olyan az életem, mint a Gólyakalifáé. A nappalaim kispolgáriak: reggel hatkor fölkelek, elmegyek dolgozni, felkészítem a gyerekeket a nyelvvizsgára és az érettségire, közben osztályfônök vagyok, és egyetemen is tanítok. Rend van és fegyelem. Esténként iskolába járok, aztán bevásárolok, megcsinálom a házimunkát. Éjjel viszont beindul az agyam, kiélesednek az érzékeim és megelevenednek az általam teremtett alakok. Elkezdek írni, és ez ajtót nyit nekem egy másik világba. Vagyok annyira ôrült, hogy imádjam ezt a kettôsséget.

Pár napig tartott nyitva az öt fiatal képzômûvész tárlata, pedig nem szokásos szófordulat csupán, miszerint valóban megérdemelte volna, hogy többen látogathassák. A marosvásárhelyi Bernády Ház kiállítási programja azonban, amely hosszú idôre elôre meghatározott, nem teszi lehetôvé, hogy a népszerû galéria huzamosabban lásson vendégül ilyen alkalmi rendezvényeket. Ha a szervezôk jóval korábban tudnák a hagyományossá váló ösztöndíjosztó ünnepség idôpontját, a kiállítást idejében be lehetne tervezni. De tudjuk, az esemény sok tényezô függvénye, nehezen szögezhetô le hónapokkal azelôtt a pontos dátuma. Persze, a bemutatkozó mûvészek és a közönség érdekében azért érdemes lenne gondolkodni a lehetôségen. Most viszont néhány mondatban idézzük fel azt a látványt, amelynek péntektôl szerdáig örülhettek a látogatók.

Mûfajilag változatos anyaggal találkozhattak az érdeklôdôk, már eleve annak köszönhetôen, hogy az ösztöndíjasokat javasló szakzsûri, a két kitûnô festômûvész és mûvészpedagógus, Jakobovits Miklós és Márton Árpád különbözô alkotói területek kiemelkedô tehetségû képviselôibôl választotta ki a támogatásra legérdemesebbeket. Egy éven át a keramikus Jakab Noémi Abigél, a fotógrafikus Károly Sándor Áron, a textilmûvész Kiss Iringó Márta, a festô Léstyán Csaba és a szobrász Pokorny Attila alkotómunkáját ösztönözte a Communitas Alapítvány adta havi négymillió lej. Területileg is igyekeztek átfogni a mûvészeti régiókat. Az alkotók olyan központokban tevékenykednek, mint (a fentebbi nevek sorrendjében) Nagyvárad, Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda és Marosvásárhely. Csak egyetérthetünk a jelölôbizottság döntésével. Ôket igazolja a tárlat mûegyüttese is.

Semmilyen megkötés nem korlátozta a mûvészeket, mindenikük azzal foglalkozott, amihez leginkább kedve volt, azt hozta el a kiállításra, amit mûvészetében reprezentatívnak talált. Véletlenszerûen állt össze tehát a válogatás, a tárlat mégis egységesnek tûnik, sokszínûségében is az alkotói szabadság, a tehetség szabad szárnyalásának harmonikus példáját nyújtja. Jakab Noémi Abigél, mai nevén Jankó Szép Noémi, aki öt éve végzett a kolozsvári fôiskola kerámia szakán és azóta nemcsak Nagyváradon, de a kerámiamûvészet egyik magyarországi fellegvárában, Kecskeméten is többször hallatott magáról, apró fehér- szürke-fekete kerámiatárgyak konceptuálisan összefüggô ciklusával jelentkezett a Bernády Házban. Anyapárnái, párnakövei, párnabogarai, ágyásai a szellemi magvetés és a látványteremtés szimbiózisának egyik lehetséges módját érzékeltetik. A kolozsvári Károly Sándor Áron, aki eddigi pályáján elsôsorban a komputergrafika, a kisméretû elektrográfiák terén jeleskedett, Marosvásárhelyen sajátos látásmódú, digitálisan megkomponált, személyes hangvételû és hangulatú budapesti képeivel jelentkezett. Kiss Iringó Márta a dinamikusan mozgékony mai textilmûvészet több irányzatában kísérletezve válik mind ismertebbé Sepsiszentgyörgyön és jóval távolabb is. Ezúttal egy nagyméretû kárpit, egy dekoratív triptichon szerzôjeként bizonyítja talentumait. Léstyán Csaba, a minden újdonságra nyitott csíkszeredai fiatal mûvészközösség sokoldalú, erôteljes egyénisége, a Hargita Visual Art tömörülés tagjaként, lap- és könyvszerkesztôként, illusztrátorként is idôt, energiát tud fordítani az elmélyült festészetre is, ezt tanúsították míves táblaképei. Pokorny Attila, aki egy éve egyéni tárlaton ugyanitt adott átfogó képet szobrászati törekvéseirôl, újabb keletû plasztikáival mutatta föl a modern formavilág iránti vonzalmát, beszédesen szemléltetve, hogy a hagyománytisztelet, amit restauráló munkájával napjainkban is folyamatosan tanúsít, jól megfér a posztmodern kor mûvészi vívmányainak a megbecsülésével.

Öt mûvész, öt eredeti alkotói univerzum. Felkarolásuk az ösztöndíj létrehozóinak dicséretes fegyverténye. Jövôre másik öt fiatalember alkotásaival ismerkedhetünk majd. Akik látták a mostani kiállítást, biztos igyekeznek a fôszereplôk további munkásságát is nyomon követni. Több mint ígéretes.

N.M.K.

– Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Tompa Miklós Társulat: A.P. Csehov – Cseresznyéskert –

Csehov talán legsikerültebb drámája. A legtöbbet játszott. Lélekbúvár darab, ahol a konfliktusokat a bukás, a megkönnyebbülést a döbbenet helyettesíti. A Cseresznyéskert. Egy társadalmi réteg tehetetlensége és elbukása. A reménykeltô végszavak után – ellenére, a teljes eltûnés balladája. Ízig-vérig klasszikus. Teljes mértékben korszerû. Mindörökké aktuális. Nagy sikert lehet elôadásával aratni és óriásit lehet bukni vele. Fôleg Marosvásárhelyen, ahol még mindig sokan emlékeznek a generációk Színházi Élményét adó, Harag György rendezte Cseresznyéskertre.

És most itt az elôadás. Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Tompa Miklós Társulat. Meghívott vendégrendezô: Andreea Vulpe. Színmûvészek és színitanoncok. Kisterem. Telt ház. Gyerekszoba.

És sötétség. De csupán egy pillanatig. Hiszen ahogy lassan felgyúlnak a fények, úgy bontakoznak ki a feketébôl a figurák: az egykori szereplôk... prológusban és epilógusban – árnyalakok. Fura, iskolásegyenruha-cafatokkal teli kabátokban, szomorú ábrázattal merednek a semmibe, miközben elkúszik elôttük két hatalmas csiga. Az idô lenne, netalán?

Aztán felpörög a játék. Lopahin (Zayzon Zsolt) a nézôtéren ül és diafilmet nézeget: az elôbb említettek gyerekkéz készítette rajzait. Hiszen ôk mindnyájan gyerekek. És azok is maradnak. Megtört, csalódott, kiábrándult gyermeksereg. De errôl majd késôbb.

Gyerekszobát imitál a díszlet, óriási, kúriabeli gyerekszobát, falra firkált üzenetekkel, fákkal, ahol a golyóbis is fordul egyet: a földön van az ég, az égben a kert. Messzirôl érkezô vendégeket fogad ez a fordított világ: egykori lakóit, a régi földbirtokos ifjakat. Felnôttek már, szétszéledtek a világban, most azonban, évek múltával hazatérnek. Az ok nem túl szívmelengetô: tönkrement a birtok, elárverezik. Ám amint a régi, falba vájt átjárókon bebújnak egykori birodalmukba, világossá válik: mindez kevéssé érdekli ôket. És innen bontakozik ki a tragédia.

Csehov igen szépen írta meg a cseresznyéskert tulajdonosainak drámáját. Dramaturgiájára jellemzô, hogy nincsen tulajdonképpeni konfliktus. Nem lehet és nem is kell változatos, fordulatos, intrikákkal és zûrzavarral teli cselekményre gondolnunk, mert az nincs. Van viszont egy igen sajátos, már-már álomszerû hangulat a csehovi drámákban, és ebben az álomszerûségben lehetôség adódik az emberi lélek legmélyebb gödreinek kifürkészésére. Andreea Vulpe rendezô (m.v.) pedig az erre legideálisabb terepet a gyerekszobában találta meg. Van azonban ennek a szobának egy másodlagos jelentése is – a naivitás, az ártatlanság szimbóluma. A mindent tudásé és a tudatlanságé. A transzcendenciáé. Ahogyan felülrôl lefele nézünk ekkor mindent. Ahogy a föld van az ég felett. Ebbe a szobába érkeznek hôseink, és rögtön, gyermeki örömmel, újra birtokba veszik. Rajtuk is a rég kinôtt gyermekruha. Ám a hosszú út utáni éjszakán elszabadul a felnôtt. Erôsödik a tragédia. Hiszen mit tudja azt a segítô szándékú, dúsgazdag ám paraszti származású Lopahin, hogy a cseresznyéskert eladása nem megoldás? Az a halál. A földi lét gyôzelme a földön túli léten... az emlékeken. Az elvágyódás csehovi archetípusa ugyanis itt beteljesedett. Mindenki elment már, csupán Varja vágyakozik. De akik elmentek, visszajöttek. Utoljára: hogy aztán megint és örökre elmenjenek.

Öten maradtak csupán: Varja, a gazdasszony, Ranyevszkaja fogadott lánya (Fülöp Beáta), Sarlotta Ivanovna, a szoba színeibe sápadó nevelônô (B. Fülöp Erzsébet), Jepihodov a gyámoltalan rovarfóbiás könyvelô (Henn János), Dunyasa, a szobalány (Porzsolt Erzsébet e.h.) és Firsz, az ôskövület, szelíd és bölcs szolga (Veress Albert m.v.), akit vállfára akasztva húznak ki a szekrénybôl. Ôk fogadják az érkezô Ranyevszkaját (Tompa Klára), testvérét Gajevet (Ördög Miklós Levente), lányát, Ányát (Ruszuly Éva e.h.), inasát, Jását (Bodolai Balázs) és Piscsiket (Szélyes Ferenc), az egész világnak tartozó, elszegényedett szomszéd földbirtokost. Ahogy indul a játék, indul az óra is: a visszaszámlálás az árverésig. De mint említettem, nem hajlandók tudomást venni róla. Égi csodában reménykednek, képtelen ötletekhez folyamodnak, alvásba menekülnek, hiszen nincs más választásuk: képtelenek eladni az uradalom legszebb részét, az ôsi cseresznyéskertet. Ahogy megérkezik az örök diák Trofimov (László Csaba), Ranyevszkaja hétéves korában vízbe fúlt kisfiának házitanítója, a mese lassan de biztosan rémálommá válik. A rég eltemetett tragédia a felszínre tör és maga után hozza az emigráció sanyarú éveinek az emlékét. A biztos talaj, a hazaváró gyerekszoba pedig nincs már többé. Néhány nap múlva menniük kell. A rendezô igen szépen és érzékletesen teremtette meg ezt az eldurvuló, emberi igazságokról leplezetlenül, néhol durván és nagyon ôszintén mesélô álomvilágot. A fordított falak között nincsenek bútorok, csupán néhány párna és játék, és mindenütt a fémbôl formázott, tizenkilencedik századot idézô guruló asztalkák, óriás, idôválasztó lassúsággal vonuló csigák. A zene, a sokszor lassított képek a táncjelenetben tárják fel teljes szépségüket, akár a tálalón betolt agyag, fémbúrával elhallgattatott zenészfigurák. Sajátos, csupán néhol megtört ritmusban halad az elkerülhetetlen vég felé az elôadás, egymás háta mögött és egymás szemébe mondott igazságokkal, düh- és bánatkitörésekkel dúsítva, az egyetlen igazság azonban mindig a Firszé – ôt azonban már senki sem hallgatja meg. Amikor pedig a részeg Lopahin bejelenti, hogy ô vette meg a kertet, e világ recsegve hullik darabjaira. Késô van már, és hiába hangzanak el Ánya vigasztaló szavai az új, szép cseresznyésrôl.

Nem törik meg sehol a produkció, nem beszél a szöveg ellen, nincsenek ritmusváltások. A dühkitörések is túl hamar elcsitulnak, látszólagosan megoldódnak. Mintha a szereplôk régi emlékeibôl fejtettek volna ki egy-egy késôbb összeillesztett darabkát a szomorú történet illusztrálásához. És épp ezen emlékekbôl adódik a végkifejlet, a magatehetetlenség, a végsô visszatekintés. A sokszínû szereplôgárda is mind-mind ezen emléksorozat elôhívójává és részévé redukálódik: habár önálló egyéniségek, mégis együtt alkothatják csupán ezt a világot és ezért sokszor igen egyformák. Firszet, Sarlottát és Varját kivéve, akinek most nyílik alkalma elôször távozni innen. És nem saját akaratából. Nem szövôdnek, csak újabb reménytelen szerelmek, nem teljesednek be a régi reménytelen szerelmek. Nem támadnak fel a halottak, elfelejtik az öreg szolgát, elpusztítják a kertet az egyetlen túlélôt. Szép, ám kegyetlen világ: gyerekként pedig halmozottan az. Innen eredhet a furcsa koncepció. Hiszen amikor belép a teljes eufóriában leledzô Piscsik, hogy rengeteg pénzt kapott és túláradó boldogságában nem veszi észre az életük értelmét és kútfôjét elvesztô, semmibe révedô családot, akkor vesszük észre igazán: nem gyermekek ezek, hanem megtört, a lelküket elvesztett koravén koraszülöttek, nem a falak, hanem a világ állt a feje tetejére és tudjuk – ha távoznak, sohasem fogjuk látni többet ôket. És távozniuk kell. Nincsen kert többé. Nem tudták megtartani. Firsz utolsó szava. A többi csend... és fejszecsattogás.

Nagy Botond

Könyvajánló

Az Elveszett Biblia a "nem hivatalos szent könyvek" – azaz a Bibliából kizárt zsidó és keresztény szent iratok – magával ragadó antológiája. Ezeket a gyakorta igen mélyenszántó és gyönyörû mûveket évszázadokon át teológusok és tudósok szûk köre ismerte csupán.

Napfényre hozza az elveszett szent legendák kincsestárát: a bibliai történetek kihívó változataitól a jövô meghökkentô látomásain át Jézus "hiányzó" éveirôl szóló mozgalmas beszámolókig.

Az "elveszett" könyveket vallási, társadalmi és politikai összefüggéseik közé ágyazza, miközben megvilágítja az ôsi zsidó és kora-keresztény társadalom gazdagságát és folyton mozgásban lévô változatosságát.

Megvizsgálja vallási és politikai okait annak, hogy miért hagyták ki ezeket a mûveket a zsidó és a keresztény Bibliából.

A több mint 100 csodálatos, színes illusztráció között olyan szépmûvészeti alkotásokat találunk, melyeket közvetlenül e mûvekbôl származó "nemhivatalos" hagyomány ihletett.

A könnyû tájékozódás kedvéért minden mûrôl "adatdoboz" foglalja össze a legfontosabb tudnivalókat – így a keletkezésük idejére, helyére és nyelvére vonatkozó ismereteket.

A legújabb tudományos, nyelvészeti és régészeti kutatásokat, valamint a legfrissebb következtetéseket tükrözi.

Imázsjavító stratégia készül

Az európai integrációs folyamatot elôsegítô belföldi és külföldi kommunikációs stratégia elfogadtatására készül a kormány, amely Románia külföldi, elsôsorban európai uniós megítélésén változtató intézkedéscsomagot is tartalmaz majd, jelentette be Calin Popescu Tariceanu kormányfô. A stratégiának részei lesznek azok az intézkedések, amelyekkel tájékoztatják a közvéleményt az ország EU-csatlakozásának hatásairól. A dokumentumot elsô olvasatban csütörtöki ülésén fogadta el a kormány.

Basescu szerint bármi megtörténhet a túszokkal

Traian Basescu államfô csütörtök este a közszolgálati televízióban kijelentette, hogy helyzetük teljes rendezésétôl a negatív végkimenetelig "bármi megtörténhet" az Irakban túszul ejtett három román újságíróval. Mindennel számolnunk kell. Akár azzal is – isten ments, hogy ide jussunk –, hogy egy szép napon kivégzéseknek is tanúi lehessünk. Bármi megtörténhet " jelentette ki Basescu arra a kérdésre válaszolva, milyen hatással lehet a hazai közvéleményre a három román újságíró esetleges kivégzése. Az államfô hozzátette, szavatolni tudja, hogy a román hatóságok mindent megtesznek az eset megoldása érdekében.

Iliescu ma reggel elhagyja a kórházat

Ion Iliescu szenátor szombat reggel elhagyja a bukaresti Elias Sürgôsségi Kórházat, ahova közel egy héttel ezelôtt utalták be szívkoszorú- szûkület miatt. Iliescu beleegyezett abba, hogy sajtóértekezletet tartson az intézménybôl történô távozása elôtt – jelentette ki Sorin Oprescu, az Elias kórház vezérigazgatója. Az SZDP szenátort vasárnap utalták be hirtelen vérnyomás-emelkedés miatt. A kivizsgálásokat követôen az orvosok megállapították, hogy a politikus szívkoszorúere több szakaszon szûkülést szenvedett. Az egészséges vérkeringés helyreállításához nem volt szükség mûtéti beavatkozásra. Ion Iliescu orvosai értékelése szerint "ideáli, szófogadó betegnek bizonyult".

Kisebbségi színházak kollokviuma

Tegnap Gyergyószentmiklóson megkezdôdött a romániai kisebbségi színházak 2005-ös kollokviuma. A május 28-i díjkiosztó gáláig a hagyományos színházi seregszemlén a marosvásárhelyi, nagyváradi, székelyudvarhelyi, gyergyószentmiklósi, temesvári, csíkszeredai, kolozsvári és sepsiszentgyörgyi magyar, a nagyszebeni és temesvári német társulatok, valamint a bukaresti zsidó színház szállnak versenybe. A versenymûsor mellett kiegészítô programokra is várják az érdeklôdôket. Ezekben a vásárhelyi és kolozsvári színihallgatók, illetve az Ariel színház produkciói láthatók. Kiállításon mutatják be Bartha József színházi plakátjait. A kollokvium nyitányaként a Tompa Miklós Társulat nagyszínpadi elôadását, A negyedik nôvért tûzték mûsorra.

Würtz Ádám grafikai kiállítása Kolozsváron

Würtz Ádám tematikus grafikai kiállítása nyílt meg a Kolozsvári Magyar Állami Opera elôcsarnokában a József Attila- emlékév alkalmából. A Magyar Köztársaság kolozsvári fôkonzulátusa által szervezett megnyitón a mûvész József Attila verseibôl ihletett grafikáit állították ki. Cseh Áron fôkonzul megnyitóbeszédében elmondta: rendhagyó módon akarnak csatlakozni a József Attila centenáriumi év magyarországi és erdélyi rendezvénysorozatához a háromszoros Munkácsy-díjas érdemes mûvész grafikáinak kiállításával. Az 1927-ben Tamásiban született és 1994-ben Budapesten elhunyt Würtz Ádám a magyar mûvészetkedvelôk körében közismert – állapította meg a szónok. Számos nemzetközi elismerés jellemzi kiemelkedô munkásságát. Kitüntették Luganóban, Belgrádban, Pozsonyban, Bécsben, Rómában és Tokióban. A mûvész a József Attila versei által ihletett sorozatot 1973 és 1974 között készítette, mûvészi albumban elôször 1975-ben jelentek meg.

Jótékonysági motoros karaván Romániában

Szombaton mintegy 120 motorkerékpáros indul az alsó- bajorországi Passauból egyhetes kelet-európai körútra, hogy a bevételbôl Romániában gyermekotthont és gyermekkórházat létesítsenek. A túra mottója: A mobilitás határokat küzd le és kultúrákat köt össze, s az Eurobiker európai motorkerékpáros klub szervezi. Az út elsô szakasza Budapestre vezet, ahol fogadást rendeznek a parlamentben a résztvevôk tiszteletére. A második megállóhelyen, Romániában sor kerül már az elsô adományok átadására. Romániai útjuk során motorkerékpárján kíséri a túra résztvevôit Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök.

Felavatták Bibó István szobrát Budapesten

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Göncz Árpád volt köztársasági elnök leplezte le Bibó István jogász, történész, politikai gondolkodó szobrát pénteken Budapesten, a Széchényi rakparton. Göncz Árpád a Bibó István Köztéri Szobor Bizottság fôvédnökeként bejelentette: a szobor állítását kezdeményezô civil szervezetek Demokrácia névvel díjat alapítanak, amelyet egy olyan negyven év alatti fiatal kaphat meg, aki a társadalomtudományok területén kiemelkedô teljesítményt nyújt.

Tarr Béla az év külföldi rendezôje az 58. Cannes-i Filmfesztiválon

Bozóki András magyar kulturális miniszter, Gilles Jacob, a Cannes-i Filmfesztivál elnöke és Laure Adler, a France Culture közszolgálati rádiócsatorna igazgatója jelenlétében Dominique Blanc színésznô pénteken Cannes-ban átadta Tarr Bélának az év legjobb külföldi filmrendezôjének járó díját. Tarr Béla a hét éve alapított díjat az 1987-ben forgatott és a párizsi mozikban április 20-a óta nagy sikerrel vetített Kárhozat címû filmjéért kapta.

Forgalomkorlátozás az Omega koncert miatt

A marosvásárhelyi közlekedés-rendészet május 21-én az alábbi utcákban zárja le a forgalmat és alakít ki ideiglenes parkolóhelyeket: Calarasilor u., Cuza Voda u. (a Szabadság utcától a Calarasilor–Sinaia–Kárpátok sétány keresztezôdéséig), Stelelor u., Brailei u., Eminescu u., Arany János u., Malom u., Aurel Filimon u., Bartók