Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Az európai integráció megkönnyítésére

Az RMDSZ Önkormányzati Fôosztálya keretében mezôgazdasági és vidékfejlesztési iroda alakult. Az iroda az RMDSZ ügyvezetô elnökségének épületében mûködik, tevékenysége többrétû. Egyrészt a vidéki gazdálkodóknak az Európai Unió vidékfejlesztési és agrárpolitikája fogadására való felkészítésével foglalkozik, hangsúlyt fektetve a társult gazdálkodási formák népszerûsítésére, az ezzel kapcsolatos esetenként elôforduló tévhitek eloszlatására, az ilyen társulások megalakításának elôsegítésére. Másrészt feladatainak sorába tartozik a vidékfejlesztést és agrártevékenységet érintô támogatásokról szóló információszórás, ideértve a SAPARD- programokról szóló tájékoztatás, illetve egyéb mezôgazdaságot és vidékfejlesztést célzó finanszírozási lehetôségek.

A fontos munkafeladatok közé tartozik a vidéki gazdálkodók, ezek érdekvédelmi szervezetei illetve az illetékes parlamenti képviselôk és szenátorok közti kapcsolattartás elôsegítése, a kommunikáció megkönnyítése. A vidékfejlesztési és agráriroda célja hiányt pótolni és kommunikációs csatornákat építeni a szakma, a gazdák és az érdekképviseleti szervek között. Mindezen feladatok ellátása érdekében szeretne szorosabb együttmûködést kialakítani a romániai magyar gazdák érdekvédelmi szervezeteivel.

Az iroda elérhetô telefonon, a 0264-590757 telefonszámon illetve e-mailen a gatia@rmdsz.ro címen.

A Sanitas szakszervezeti szövetség csütörtökön 11 órától, az Egészségügyi Minisztérium székháza elôtt tüntetést szervez az egészségügyi rendszer válságos helyzete miatt. Marius Petcu, a Sanitas elnökének közleménye szerint a tiltakozó megmozduláson több száz szakszervezeti tag vesz részt.A Sanitas kéri, hogy minden egészségügyi alkalmazott kapjon havonta húsz élelmiszerjegyet 2005-ben, kapja meg továbbá teljes bérét és a 15/2004-es sürgôsségi kormányrendelet, valamint a kollektív munkaszerzôdés által elôírt járulékokat. A szakszervezeti szövetség azt is kéri, hogy július elsejéig záruljon le a 2004-re szóló éves prémium kiutalásának törvényes procedúrája, ugyanakkor dolgozzák ki és fogadják el a 115/2004-es sürgôsségi kormányrendelet által elôírt járulékszabályzatot, hogy 2005. január elsejétôl érvényes legyen a bérjárulékok kifizetése. A Sanitas kéri továbbá a munkahelyek védelmét, valamint az elbocsátások beszüntetését. Ha az Egészségügyi Minisztérium nem vállalja a követelések teljesítését, a Sanitas június elején nagyarányú tüntetést rendez a fôvárosban és elkezdi az általános sztrájk megszervezését, szögezte le Marius Petcu. A csütörtöki tiltakozó megmozdulást eredetileg egy héttel korábban tervezték, de a hatóságok nem engedélyezték a tüntetést.

Aktuális

A januárban elkezdôdött iskolai tombolaügyben közel öt (!) hónap után végre némi elôrelépés történt: bûnügyi eljárást indítottak az ügylet egyik résztvevôje ellen. Csakhogy a tombolaügynek legalább két fô résztvevôje van, nem számítva a jegyeket árusító személyeket vagy a diákokat, akik oktatói "meggyôzésre" megvásárolták e jegyeket.

Emlékeztetôül: január 11-én Somesan Stefan megyei fôtanfelügyelô körlevelet küld az iskolákhoz, közölve, hogy ismét megszervezik a "legismertebb" és nagy sikerû iskolai vetélkedôt (alias tombolaárusítást - 15.000 lejért) a tanintézményekben. Felszólítja az iskolák vezetését, hogy támogassák az akció "hivatalos küldötteit" (a szervezô Maris Distribution Kft. képviselôit). A botrány kirobbanását követôen Somesan cáfolta, hogy a megyei tanfelügyelôség bekapcsolódott e tevékenység szervezésébe és lebonyolításába, sôt, sajnálkozott amiatt, hogy a Maris Distribution Kft. a tanfelügyelôség fejlécét használva reklámozta az akciót, ily módon "félrevezetve" az iskolaigazgatókat.

A rendôrség csak februárban indított vizsgálatot az ügyben. A sajtó képviselôi azóta számtalanszor kaptak kitérô és semmitmondó válaszokat kérdéseikre, az elmúlt napokban pedig itt a doszár, hol a doszár stílusban ingáztatták ôket az ügyészség és rendôrség között. Ezt a viszonylag könnyen tisztázható ügyet (ki kellett deríteni a tanfelügyelôség vezetôségének szerepét, azt, hogy a Maris Kft. rendelkezik-e a tombolák forgalmazásához szükséges törvényes engedélyekkel, mennyi pénz gyûlt be, mire használták fel) máig sem sikerült felgöngyölíteni.

A rendôrség kiderítette, hogy a Maris Kft.-nek nincs engedélye tombolaforgalmazásra, ezért a bíróság melletti ügyészségtôl kérte a cég vezetôje elleni bûnügyi eljárás megindítását, és hivatali visszaélés illetve a tombolaforgalmazásban való tettestársként való részvétel címén ugyanezt kérték a fôtanfelügyelô esetében is.

Furcsamód, a fôtanfelügyelôi körlevelek ellenére az ügyészség elutasította a bûnügyi vizsgálat elindítását a fôtanfelügyelô ellen, akinek (bár nem ez volt az elsô iskolai tombolaakció!) állítólag nem volt tudomása arról, hogy a Maris Kft.-nek nincs tombolaárusítási engedélye. Ha így is van, mindenképpen felelôtlenség volt részérôl támogatást nyújtani egy olyan cég számára, amelyrôl még azt sem tudja, hogy törvényesen tevékenykedik a tanintézményekben vagy sem.

Az eddigiek alapján úgy tûnik, a balhét megint csak a "kis hal", azaz a Maris cég vezetôje viszi el, bár a fôügyész váltig bizonygatja: az iratcsomó nincs lezárva, a rendôrségtôl pedig azt a választ kaptuk, hogy "elmélyednek" a további vizsgálatban. Márpedig ha egy ilyen pitiáner ügyben ennyi idô kell az "elmélyedéshez", akkor egészen biztos, hogy valami sántít a dologban...

A strukturális és kohéziós alapok kezelésének, illetve a határokon átnyúló együttmûködésnek a tapasztalatait osztják meg Romániával annak a bukaresti konferenciának a magyar résztvevôi, amelyet a visegrádi négyek szerveztek a román integrációs minisztériummal együtt a bukaresti magyar nagykövetség kezdeményezésére.

A bukaresti magyar nagykövetség vetette fel korábban azt az ötletet, hogy a négy visegrádi ország (Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia) integrációs ügyekkel foglalkozó tisztségviselôi egy bukaresti európai uniós konferencia keretében osszák meg tapasztalataikat a csatlakozásra készülô Romániával. Az EU tíz új tagországa közül ennek a négy országnak van Bukarestben diplomáciai képviselete. A kezdeményezést a magyar nagykövetségnek sikerült elfogadtatnia a többi három ország illetékeseivel, akárcsak az Európai Bizottság bukaresti képviseletével, a technikai szervezést pedig a román integrációs minisztérium végezte. Az Intercontinental szállóban rendezett eseményen a legmagasabb - miniszterelnök-helyettesi - szinten Románia és Szlovákia képviseltette magát, Markó Béla, illetve Csáky Pál személyében. Magyarországról Veress József, a Miniszterelnöki Hivatal európai és fejlesztési ügyekért felelôs politikai államtitkára, Szaló Péter, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal elnöke, valamint Czombos Tamás, az Európai Ügyek Hivatalának fôigazgatója volt jelen.

A konferencián az említett négy ország EU- tagságának egyéves tapasztalatait osztotta meg Romániával, felvázolva azokat a buktatókat is, amelyekre a csatlakozásra való felkészülés során számítani lehet. A magyarok két témakörben adták át tapasztalataikat a románoknak: az egyik a strukturális és kohéziós alapok menedzselése, a másik pedig a határokon átnyúló együttmûködés és az eurorégiók kérdése.

Veress József az MTI kérdésére kedden hangsúlyozta: Magyarország nincs a "bölcsek kövének" birtokában. "Pontosan tudjuk, milyen hibákat követtünk el, szívesen beszélünk róluk, hogy a románok elkerülhessék e hibákat" - mondta az államtitkár. Úgy vélte, különösen fontos felhívni a figyelmet az intézményrendszer átalakítását illetô idôtényezôre. Magyarország esetében egy kétezer fôs intézményrendszert kellett kialakítani - mondta Veress, aki szerint Romániában - az ország méreteit tekintve - még több embert kell majd megmozgatni. Megtalálásuk, valamint az intézmények kialakítása sok idôt igénylô, összetett feladat - mondta.

Veress József emlékeztetett a határmenti együttmûködés fontosságára. Már létezik olyan együttmûködés, amely három ország (Magyarország, Románia és Szerbia) határmenti régióit foglalja össze, s az éppen most lép abba a szakaszba, hogy már konkrét projektek kidolgozására is lehetôség van - mondta a tisztségviselô.

A keddi parlamenti ülésnap utolsó napirendi pontjaként a magyar állampolgárságról, illetve a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvények módosításáról szóló javaslat részletes vitáját folytatta le az Országgyûlés.

Avarkeszi Dezsô (MSZP), a javaslat egyik kidolgozója és Juhász Gábor, a Belügyminisztérium politikai államtitkára hangsúlyozta, hogy a Ház elôtt fekvô javaslat célja a szülôföldön boldogulás segítése a határon túli magyarság számára, illetve rövidebb, gyorsabb, emberibb honosítási, állampolgársági eljárás közülük azoknak, akik úgy döntenek, hogy a Magyar Köztársaságban kívánnak élni és boldogulni.

Lezsák Sándor (független) azzal érvelt, hogy mindenkinek joga van a magyar állampolgárság visszavételére, akit 1948 és 1990 között önkényesen fosztottak meg attól. Erre nagy az igény a nyugat-európai és a tengerentúli magyarság körében is - mondta.

Körömi Attila (független), aki a kormányoldal által elôterjesztett indítványhoz módosító javaslatot nyújtott be, azt szorgalmazta, hogy mindenki kapja vissza magyar állampolgárságát, akinek a felmenôje magyar állampolgár volt. A képviselô pótcselekvésnek nevezte a kormányoldal elôterjesztését, mondván, az nem hoz megoldást a kettôs állampolgárság kérdésére, amely a tavaly december ötödikei, érvénytelennek bizonyult népszavazáson merült fel. Körömi Attila a kormányt vádolta, hogy azzal riogatta a választókat, százezres nagyságrendben költöznek át Magyarországra a Kárpát- medence határon túli területeirôl, holott szerinte a szülôföldön boldogulást éppen a kettôs állampolgárság segítené.

Szentgyörgyvölgyi Péter (Fidesz) ugyancsak pótcselekvésnek nevezte a kormány javaslatát, megjegyezve, hogy Körömi Attila indítványával lehet érzelmileg azonosulni, de félô, hogy jogilag nem végrehajtható. A képviselô támogatott egy másik - hárompárti - módosító javaslatot, amely technikai pontosítást tartalmaz a tartózkodási törvény tekintetében.

Avarkeszi Dezsô és Juhász Gábor elvetette Körömi Attila javaslatát.

Az elnöklô Harrach Péter a részletes vitát lezárta, a szavazásokra várhatóan a jövô héten kerül sor.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának kibôvítésére terjesztett elô határozattervezetet a világszervezetben Németország, Japán, India és Brazília.

A javaslatról minden valószínûség szerint már júniusban szavaz az ENSZ közgyûlése, de egyáltalán nem biztos, hogy a tervezet megkapja az elfogadásához szükséges kétharmados többséget. Ez azt jelenti, hogy a 191 ENSZ-tagállam közül 128 támogatására lenne szükség.

A négy ország által elôterjesztett határozattervezet azt tartalmazza, hogy a jelenleg tizenöt tagú Biztonsági Tanácsot hat állandó és négy úgynevezett rotáló taggal kellene kibôvíteni. Az elôterjesztôk szerint mindez jobban megfelelne a 21. század politikai realitásainak. A jelenlegi rendszer az ENSZ megalakulása óta, azaz csaknem hatvan éve van érvényben. A tervezet egy-egy új állandó tagságot irányoz elô Nyugat-Európa és Latin- Amerika, kettôt- kettôt pedig Afrika és Ázsia számára. Ehhez jönne még egy-egy nem állandó tagság Afrika, Ázsia, Kelet-Európa és Latin-Amerika számára.

Az elôterjesztô négy ország szerint az új állandó tagoknak ugyanolyan jogokkal, illetve kötelezettségekkel kellene rendelkezniük, amilyennel a jelenlegi öt állandó tagország, azaz az Egyesült Államok, Oroszország, Kína, Franciaország és Nagy-Britannia rendelkezik.

Okkal sérti az anyaországi és a határon túli magyarok érzékenységét, hogy Benes- szobrot avattak Prágában, mivel Csehország a mai napig nem határolódott el a kollektív bûnösség elvétôl - mondta a magyar kormányszóvivô.

László Boglár keddi sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott: "a kormány leszögezi, hogy a II. világháborút követô, a kollektív bûnösségre épülô logikából fakadó történések felidézése érthetô módon vált ki sérelmeket és érzékenységet akár idehaza, akár a határon túli magyarok körében". A Benes- dekrétumok története arra irányítja rá a figyelmünket, hogy a kollektív bûnösség eszméje nem fér össze azokkal az európai elvekkel, amelyeket Csehország és Magyarország is vall - mondta a szóvivô.

Hozzátette: egy rendezetlen történelmi kérdésrôl van szó, "ugyanakkor mégiscsak elvárható Csehországtól, hogy a kollektív bûnösség fogalmának elvétôl elhatárolódjon", ezzel elfogadva azt az uniós álláspontot, amely ezt az elvet az uniós jogrenddel összeegyeztethetetlennek tartja.

Eduard Benes, dekrétumai alapján a csehszlovákiai németeket és a magyarokat kollektív háborús bûnösnek nyilvánították, megfosztották vagyonuktól és állampolgárságuktól. Hárommillió szudétanémetet kitelepítettek az országból.

(MTI) Az internetes tájékozódás mindennapossá válása sem jelenti Ausztriában a nyomtatott sajtó halálát, az osztrák internetezôk szívesen vennének új napilapokat is - derült ki abból a felmérésbôl, amelyet a Marketagent.co intézet készített a világháló rendszeres ausztriai használóinak a körében.

A felmérésbe bevontak döntô többsége szerint helye lenne az újságosstandokon például egy olyan új napilapnak, amely már formájában is nagyon eltér az általában lepedônyi méretû osztrák napilapoktól. Az internetes közvélemény-kutatás résztvevôinek a 86 százaléka ugyanis egy olyan napilapot forgatna szívesen, amely az A4-es írógéplap nagyságának felelne meg, kétharmadában szöveges, egyharmadában pedig képi információkat tartalmazna. Az "álomlapot" a válaszadók néhány centtel olcsóbban szeretnék megvásárolni, mint a jelenlegi napilapokat, amelyek átlagosan 0,9 euróért kaphatók. A megkérdezettek a leginkább belpolitikai témákat szeretnének látni az új napilapban, erre szavazott 37,5 százalékuk, míg a krónika és a regionális hírek 36,7, az idôjárás 25,3, a külpolitika 25,1, a sport pedig 22,6 százalékos támogatottságot élvezne az új újságban.

A felmérésbe bevontak 42,1 százaléka állította, hogy az internet mellett minden nap napilapokból is tájékozódik, s naponta átlagosan 29,4 percet szán újságolvasásra. A legtöbben (47,6 százalék) a reggeli órákban forgatja a napilapokat, és 12,3 százalékuk az utolsó betûig vagy csaknem az utolsó betûig mindent elolvas kedvenc napilapjában.

A 8,14 milliós Ausztriában - egy áprilisban közzétett felmérés szerint - naponta 5,02 millióan olvasnak napilapot. A legolvasottabb napilap a Kronen Zeitung címû bulvárújság, amelyet átlagban 2,967 milliónyian forgatnak, majd a második legnépszerûbb újság a Kleine Zeitung, amely 831 ezer olvasóval büszkélkedhet. A bulváros elemektôl sem idegenkedô, független Kurier a harmadik a listán 700 ezer olvasóval, majd a liberális Der Standard 366 ezer és a konzervatív Die Presse következik 299 ezer olvasóval.

Kedden a képviselôház és a szenátus mai együttes ülésén ratifikálta az Európai Unió tagállamai, valamint Románia és Bulgária között 2005. április 25-én Luxemburgban aláírt egyezményrôl szóló törvény tervezetét, amely a két ország uniós csatlakozására vonatkozik.

Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök bemutatta a két Ház jogi és integrációs bizottságának közös jelentését, amelyet követôen felszólaltak az egyes parlamenti pártok képviselôi. Az RMDSZ részérôl Markó Béla szenátor, államminiszter mondott beszédet. Ennek teljes szövegét tesszük közzé az alábbiakban.

Tizenöt éve, mióta szenátor vagyok, lehetôségem volt részt venni jelenkori történelmünk több fontos eseményén. Az Alkotmány elfogadása, az Európa Tanácsba való fölvétel, a NATO-csatlakozás, csakúgy, mint egy sor más, életbevágó döntés, e másfél év meghatározói voltak.

A megtett út rendkívül hosszú, és olykor rendkívül küzdelmes volt: a kommunizmusból a kapitalizmusba, a varsói szerzôdéstôl az észak- atlanti egyezményig, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsától az Európai Unióig, a romániai társadalom homogenizálásának gondolatától a multikulturalitás elismeréséig, a "sokoldalúan fejlett szocializmus" rémálmától a piacgazdaság realitásáig. Egy olyan generációt képviselek, amely valószínûleg soha nem tud lemondani egy ilyenszerû felsorolás patetikusságáról, mi azt hasonlítjuk össze amink van, azzal, amink volt, összehasonlítjuk a változásokat az 1989 elôtt megélt idôszakkal.

E perspektívából egyértelmû, hogy az Európai Uniós Csatlakozási Egyezmény ratifikálása a diktatúra bukását követô legfontosabb döntés. Csak ily módon, csak ma válik visszafordíthatatlanná a romániai rendszerváltás.

Mégsem vagyok biztos benne, hogy a fiatalabb generációk ugyanígy vélekednek errôl a pillanatról. Ôk a mostani helyzetet jogosan nem a tizenöt évvel ezelôttivel, hanem a jelenlegi párizsi vagy brüsszeli helyzettel hasonlítják össze.

Érthetô, hogy miért van igazuk azoknak is, akik úgy vélik, hogy sok mindent tettünk ezekben az években, mint azoknak is, akik azt állítják, hogy túl keveset valósítottunk meg.

Mindannyiunknak megvan a saját felvetési módunk. Egyesek hittek az integrációban, mások nem. Egyesek összetévesztették a földrajzot a történelemmel, amikor azt mondták, hogy mi már a kezdetektôl Európában voltunk, és ezért nincs szükségünk belépni bárhova is; mások nem estek ebbe a tévedésbe.

Mindenképpen, mindaz, amit megvalósítottunk politikai életünk többségének közös eredménye. Valamennyien, akik kormányon voltak, és majdnem mindazok, akik ellenzékben voltak az elmúlt másfél évtizedben, jelentôsen hozzájárultak e célkitûzés megvalósításához. Nem egyenlô mértékben, nem egyforma sebességgel, de az integrációs folyamat ezekben az években mindenkor haladt. Igaz viszont az is, hogy hibákat is elkövettünk, amelyek sokba kerültek, valószínûleg néhány évnyi késést jelentettek. Ma viszont nem megfelelô a pillanat egy ilyen elemzéshez.

Az imént mondtam, hogy vala-mennyiünknek saját elképzelései vannak az integrációról. Mi, magyarok nagyon jól emlékszünk a kilencvenes évek kisebbségi jogvédelemmel kapcsolatos politikai konfrontációira. Sôt, tudatában vagyunk annak, hogy a politikai párbeszéd felhasználása az etnikumok közötti problémák megoldása érdekében, Románia integrációja szempontjából meghatározó jelentôséggel bírt.

Nem tagadom, hogy kezdetben nekünk is kételyeink voltak az integrációs törekvések támogatását illetôen. Egy olyan közösség képviselôi vagyunk, amelyet több évtizeden keresztül megfosztottak alapvetô jogaitól. A rendszerváltás után nagyon nehezen nyertük vissza bizalmunkat a politikai eszközökkel való egyenlô és igazságos többnemzetiségû építkezés lehetôségében.

A szélsôségesen nacionalista erôk elég érvet sorakoztattak fel minden pillanatban, hogy egy ilyenfajta szkepticizmust életben tartsanak. És mégis a mi döntésünk határozott volt és világos: a magyarok támogatják Románia EU-integrációs törekvéseit. Tulajdonképpen három alapérvünk volt, amelyekkel ezt a döntést megindokoltuk. Elsôsorban az, hogy akárcsak Románia minden társadalmi osztálya, mi is csak az Európai Unió keretein belül remélhetünk politikai, gazdasági és szociális stabilitást.

Másrészt a romániai magyarok azt akarják, hogy minél elôbb ugyanazon struktúrák részévé váljanak, mint Magyarország, hiszen a határok megszûnése számos, a történelem során felhalmozódott problémának a megoldását jelentené a két nép között.

Harmadsorban nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy a közös Európán belül számos elve mûködik a szubszidiaritásnak és az autonómiának, amelyeken keresztül a nemzeti kisebbségeknek lehetôségük nyílik arra, hogy nemzeti identitásukat, nyelvüket, kultúrájukat, hagyományaikat megôrizhessék és ápolhassák. Az a kisebbségi törvénytervezet, amelyet most dolgozunk ki, szintén ezeken az elveken alapszik, és azok, akik most még ellenszegülnek a törvénytervezet elfogadásának, azok is be fogják látni, hogy a jogszabály révén egy rendkívül fontos európai uniós kritériumot teljesítünk.

Az Unió fele haladva, az együttmûködés világa fele haladunk: a régiók, a közösségek, a nemzetek, az államok közötti együttmûködés felé. El kell majd fogadnunk a közösen hozott döntés eszméjét, és el kell fogadnunk majd a kompromisszumokat is. Cserében ezért elnyerhetjük Európa szolidaritását. A szolidaritást a kompromisszumért cserében. Ez az Európai Unió. Fel fog kelleni építenünk a belsô és külsô együttmûködések legkülönfélébb rendszerét. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség a továbbiakban is hozzájárul ezeknek a célkitûzéseknek a megvalósításához, ezért cserében megoldásokat szeretnénk kapni az egész romániai társadalom érdekeit tekintve, de kisebbségek érdekeinek tekintetében is.

Nagyon sok tennivalónk van. Nem hiszek azoknak a naiv optimizmusában, akik azt mondják, hogy az Unió így is úgy is befogad minket, és nincs amiért aggódnunk. Egészen világosan látszott az Európa Parlamenti szavazást megelôzô vitákban, hogy léteznek az Unió kibôvítését ellenzô vélemények is. Mi az elkövetkezô idôszak minden egyes napján azt kell bebizonyítanunk, hogy ez utóbbiaknak nincs igazuk. A döntés meghozatott, ez igaz. De a halasztási záradékok sajnos léteznek. Meggyôzôdésem az, hogy képesek vagyunk úgy eljárni, hogy ezek a záradékok ne lépjenek mûködésbe. De ezt csak akkor tudjuk megtenni, hogyha nagyon szolidárisak, és nagyon fegyelmezettek, nagyon szervezettek és nagyon figyelmesek vagyunk mindabban, aminek a teljesítésére vállalkoztunk. A korrupció kérdésétôl a környezetvédelem kérdéséig, a versenyképesség kérdésétôl a különbözô alapok jobb felhasználásáig, valamint az etnikumok közötti kapcsolatok javításának folytatásában - rengeteg végrehajtandó feladatunk van tehát egy viszonylag rövid idôre. A jelenlegi kormánynak meg van az az egyszeri esélye, de ugyanakkor az egyszeri felelôssége is az, hogy bevigye az országot az Európai Unióba. Meggyôzôdésem az, hogy együtt sikerülni fog. Az RMDSZ a továbbiakban is felajánlja szolidaritását és hozzáértését e program megvalósítása érdekében.

Az RMDSZ parlamenti csoportjai természetesen megszavazzák Románia és Bulgária Európai Uniós Csatlakozási Egyezményének ratifikálásáról szóló törvénytervezetet.

Magyar levelek

1.

Nézzék el nekem, ha nem vonakodnék beismerni érzelmeimet; ha azok tapadnak ezekre a sorokra. Persze, tudom, amikor jót akarunk magunknak, ne értelmezzük, és ne véleményezzük túlságosan komolyan a világot magunk körül. Egyszerû: nem éri meg belebonyolódni. Már azért sem, mert az ember nem lehet mindig jókor jó helyen. Hogy is mondta az "elvtárs" hajdanán? A helyzet fokozódik és nemcsak a nemzetközi. De azért senki ne gondolja, hogy az érettségi vizsgák csúfos merénylete miatt itt most minden elbukott. Mindennek ellenére ebben az országban vannak jó iskolák s használható tanárok, és vannak jó diákok; s nemcsak a regényben jók, mindhalálig. A körülmények olyanok, amilyenek, minek fosztanánk meg hitelétôl, akit, és amit nem feltétlenül muszáj.

Sopánkodhatunk, hogy te jó isten, milyen világban élünk. Színész barátom, ki tizenöt éve áttelepült, a nyugdíjával úgy, ahogy elégedett, mégis kesereg, és nem azért, mert a választott új hazában a világot jelentô deszkákon sok babér nem termett számára. Azt felejtené. Valahogyan most, annyi idô után tudatosul benne, hogy hová jött. Csalódott, enyhén szólva. Nemigen vigasztalódik egyáltalán, inkább furcsán érzi magát. De legalább tudja, miért. Szomorú, pedig önbecsülésén nem fogott ki semmi. És esze ágában sincs felmászni a Lánchídra, hogy ugorhasson egy nagy csobbanósat. Az ô esetében, csak illik visszanézni. Mit hagyott és mit kapott? Aztán ennyi. Az egyenleget hagyja a fenébe, mi az neki. Hiszen ahol számok helyett emberek szerepelnek (naná, mi, magyarok), ott kétszer kettô nem mindig négy. Marad hát a bajával.

2.

Mint az ország, ahol él. S milyen kár. Fölösleges meglepôdni, nem titok egyáltalán, hogy manapság volna változtatnivaló éppen elég Magyarország életében. Lehet dumálni nagyokat, hogy itt csak a csalás számít, a kérlelhetetlen mutyizás és az önbecsapás. A helyzet tényleg nem javul. Nyilván az nem igaz, hogy a politika hagyna mindent a régiben. Szó se róla. Akárhonnan nézzük, a politikának, ha keveselljük is néha a lelkiismeretét, becsvágya azért volna. Különösen nem bánja, hogy hány hét a világ, tenne valamit. A kormány például lépegetne. Igaz, természete olyan, hogy adna több pénzt, és azonnal. Megvásárolná az elismerést. Csak most éppen nincs mibôl, üres a kincstár. (Van ez így Kelet-Európában, ôszinte sajnálatunkra.)Hát akkor hogyne értenénk, lépni kell. Százat? Szinte mindegy. Meglehet, most még csak beszélünk arról, hogy merre. Valamiféle újraelosztás, a szociális ellátórendszernek amúgy méretesebbre történô átszabása, a népesség munkába terelése, és az eltitkolt jövedelmeknek kifehérítése kínálja a lehetôséget. Rendelt ideje van mindennek.

Aki arra hivatott törvénykezhet, intézkedhet, ez a dolga. És róhatja lépteit rendíthetetlenül. Balra, jobbra, ahová éri. Nem ezen kellene fennakadni... Jó szándékhoz vezetô út azonban csupa makadám, köves és rázós. Ha egy kormány intézkedik, abban van, és lehet feltétlenül valami, amit méltányolni illenék. Még annak is, aki másként látja a dolgokat. Baj van az adófizetô morállal, a munka világával, és baj van avval, amit közös hazugságaink leplezése és dugdosása körül mûvelünk. A politikában példálózni sok mindennel lehet, kell vagy nem, nem kérdés. Lehet. Csak nem a botrányok halmozásával, és mutogatással. Amitôl el nem simul semmi sem. Nyilvánvaló a logika okán sem. Ha az egyik a volt kormányfô felesége által korábban résztulajdonolt cég szôlôtelepítési támogatásokat vizsgálná, a másik ugyanazt tenné a jelenlegi miniszterelnök vagyonszerzéseivel is. S mi süketek vagyunk már a szavakra. Mert ez csak játék a tisztességgel, komédia, különbségtétel nélkül és amolyan pótcselekvés, hiába. A történeteket eladhatja akárki, de mi végre? Ha azok egymás semlegesítésére valók csupán, unja már mindenki.

Egyébként minden lépés maga a program része. Még az is, ami félrelépésnek tûnik. Mert megeshet ugyebár a nagy igyekezetben. A miniszterelnök ki van a dadákra, rôzsehordókra meg arra, kivel lekaszáltatnám aprócska kertemet. Na jó, tartozzanak ôk is a legális gazdasághoz, hivatalosan, számlával rendelkezzenek járandóságaik után. Kételkedhetünk, hogy az államháztartásban mindez aligha jelent(ene) valamit. Az ellenvetés más. Miért pont a kicsikkel kell kezdeni? Üres zsebben miért kotorászni? Ôk kevés pénzbôl élnek, és spórolnak, ahol tudnak, hogy mindennapjuk elviselhetôbb legyen. Nagyot lépni, egyensúlyt teremteni máshogyan kellene. A politika háza táján, a politikusok, pártok holdudvarában volna értelme kicsikét változtatni. Minden jel szerint ott van elfekvô pénz, és olyan, ami némelyeknek jócskán fiadzik. Persze könnyebb (látszik messzirôl) a pincérnek, fodrásznak, postásnak, meg mindenféle házi szerelônek a borravalót felhánytorgatni. Mondják, túlságosan szembeötlô. És zsebbe érkezik s nem bankszámlára. Az már mellékes, hogy általában az ad, kinek kevés van és nem az, akinek sok. Lehet, nehéz szót érteni, de a munkáltatónak, adóhivatalnak ehhez semmi köze. Különben nevetségesre vehetjük a figurát. Aki ad, csak helyreigazítana szerényen egyet s mást; mintha rajta múlna. Mert érzi, a világot máshogyan kellene berendezni. Hétköznapi ember ô, és egyáltalán nem érti, hogyan lehet milliárdos cégeket, álmaiban létezô vagyonokat tisztességesen megszerezni, miközben neki a szokásos havi számlákat is alig sikerül törleszteni. Igaz, néha hivatkozik, mint demagóg. Holott lépne ô is. Ha nem is akkorát, mint más. Szaporán persze, de megeshet, nem mindig arra.

Mottó: Valljuk-e és hirdetjük-e azt a szellemi közösséget,
amely a világon szétszórtan élô magyarokat egybehangolja,
és egy lelki impériumban egyesíti?" (Tamási Áron)

A múlt hét végén kezdôdött el Csíkszeredában és Csíkszépvízen az a rendezvénysorozat, amelyet a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (RMKDM) szervezett a romániai magyar kereszténydemokrácia létrejöttének 15. évfordulója alkalmából. A rendezvényt a késôbbiekben Szatmárnémetiben, Nagyváradon, Temesvárott, Sepsiszentgyörgyön és Marosvásárhelyen folytatják.

Kelemen Kálmán, az RMKDM elnöke a Népújságnak elmondta, hogy a csíkszeredai rendezvényen részt vett Bálint- Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, és Sagyebó László fôosztályvezetô.

Szili Katalin, a magyar országgyûlés elnöke levélben üdvözölte a rendezvényt, eredményes tanácskozást és áldott pünkösdöt kívánt, és sajnálkozását fejezte ki, hogy nem vehetett részt személyesen, holott "nagyon vártam már az alkalmat, hogy megosszuk egymással (...) gondolatainkat a Magyarország határain kívül élô magyarság sorsáról, lehetôségeirôl, illetve Romániának az Európai Unióhoz való csatlakozásával várható változásokról."

A különbözôség, ha akarjuk, összekötô kapocs lehet

Bálint-Pataki József, miután Gyurcsány Ferenc magyar kormányfô üdvözletét tolmácsolta, kijelentette: Szükség van az erdélyi magyar politikában a kereszténydemokrata mozgalomra, illetve a kereszténydemokrata értékrendre. "A magyar közéletben - a határ mindkét oldalán - egyre inkább szükségünk van arra a toleranciára és más-ságtiszteletre, amelyrôl az elmúlt tizenöt évben a romániai magyar kereszténydemokrata mozgalom tanúságot tett. (...) A kereszténydemokrata értékrend szerint a különbözôség - ha akarjuk - nem elválasztó tényezô, hanem összekötô kapocs, erôsítô tényezô lehet", mondta egyebek között a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke.

A csíkszeredai tanácskozáson Darvas Kozma József alelnök elôadásában a keresztény egyházak véleményét fogalmazta meg a kereszténydemokrácia közéleti hasznáról, Puskás Bálint szenátor az RMKDM-nek a parlamenti munkához való hozzájárulásáról, Koncsag László börtönlelkész arról szólt, hogy "hogyan segítheti a kereszténydemokrácia a rács mögötti és a rácson kívüli lelki raboknak a gyógyulását".

A rendezvényen Kelemen Kálmán ismertette Wielfried Martens EPP elnök Az egyik és a másik Európa, illetve Hans-Gert Pöttering alelnöknek Európa egyesítése a 2000-es évek távlatában címû könyvét.

A következô tanácskozásra Szatmárnémetiben kerül sor.

Alig egy hónapja ért véget az MMDSZ által szervezett XII. Orvosi és Gyógyszerészeti TDK máris újabb tudományos diákköri konferencia a láthatáron. Május 20. és 22. között kerül megrendezésre a Sapientia EMTE koronkai campusának fôépületében a IV. mûszaki és humán tudományos diákköri konferencia, amelyet az idén is számos rangos bel- és külföldi vendégelôadó tisztel meg jelenlétével.

A háromnapos rendezvény fôszervezôje az msHÖK (Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Mûszaki és Humán Tudományok Kar Hallgatói Önkormányzata) oktatási bizottsága, amely azon dolgozik, hogy rangadóvá varázsolja ezt a tudományos konferenciát. Suba Csongor, a konferencia fôszervezôje lapunkak elmondta, hogy évrôl évre egyre nagyobb érdeklôdés tapasztalható, mind többen és többen jelentkeznek tudományos dolgozattal más egyetemekrôl is, pl. a Babes-Bolyairól. Az idén hét (gépészmérnöki, villamosmérnöki, számítástechnika, informatika, kertészmérnöki, kommunikáció és segítô foglalkozás) szekcióban összesen ötvenhárom dolgozatatot jegyeztek be. Ezzel szemben a tavaly öt szekcióban mindössze harmincöt dolgozatot mutattak be, az idén szükségesnek látták külön informatika és kertészmérnöki szekció indítását. A fôszervezô szerint az egyre nagyobb érdeklôdés azzal magyarázható, hogy az egyetemisták belátták, a tudományos diákköri konferenciákon való részvétel az ismeretek gyarapításán (elmélyítésén) és saját tudásuk felmérésén túl jó gyakorlatot is jelenthet az államvizsga-dolgozatok megírásához. A konferencián résztvevôk dolgozatait szekciónként egy három-három tanárból álló bizottság értékeli.

Az ünnepélyes megnyitóra pénteken, május 20- án 13.30-kor kerül sor a Sapientia EMTE koronkai campusának nagy elôadótermében. Ezt követôen 14 órától Ferber Miklós, az Eastern Michigan University tanára Erdélyi összeomlás, 300 év három felvonásban címmel tart elôadást.

Dr. Toró Tibor József Attila transznegatívum- elmélete és az antianyag fogalom genézisének fizikai, kozmológiai és eszkatológiai aspektusairól szóló elôadását 16 órától hallgathatják meg az érdeklôdôk. Május 21- én délelôtt 10 órától a nagy elôadóban dr. Egyed-Zsigmond Elôd Keresés multimédiás adatbázi-sokban címû elôadása hangzik el, ezzel egy idôben a 231-es teremben dr. Merlyn E. Mowrey Fear of Death, Love of Violence címmel tart elôadást, a 230-as teremben pedig Szabó János kertészeti termelô és virágkereskedô osztja meg tapasztalatait a hallgatósággal. 11:15-tôl 12 óráig a kommunikáció, kertészmérnöki és számítástechnika szekciók dolgozatainak bemutatása történik. Ezt másfél órás ebédszünet követi, majd délután a gépészmérnöki, segítô foglalkozás, kertészmérnöki és villamosmérnöki szekciók dolgozatai hangzanak el. A IV. mûszaki és humán tudományos diákköri konferencia vasárnap, május 22-én díjkiosztó ünnepséggel ér véget, amelyre 11 órától a nagy elôadóban kerül sor.

Marosvásárhelyi Zenei Napok harmincötödször

A Marosvásárhelyi Állami Filharmónia a Maros Megyei Tanács, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal és a BRD támogatásával május 19-26. között immár harmincötödik alkalommal szervezi meg a Marosvásárhelyi Zenei Napokat a Kultúrpalotában.

A zenekedvelô közönség öt hangversenyen vehet részt ma este, május 21-én, 22-én, valamint 24 és 26-án. A mûfaji változatosságra törekedtek - mondta el a programról Vasile Cazan, a filharmónia igazgatója. A rendezvénysorozat nyitóünnepségén ma este hét órától a Kultúrpalota nagytermében Romániában elsô alkalommal szerepel az írországi William Dowdall fuvolamûvész, aki A.J. Potter Ír rapszódiáját és Mozart G-dúr fuvolaversenyét szólaltatja meg. Vezényel a szintén ír Robert Houlihan.

A hagyományosnak számító szimfonikus hangversenyek mellett más mûfajok is tarkítják a zenei napok programját. Elôzô években opera- és operett-, dzsesszelôadások várták a közönséget, idén a dzsessz-progresszív-etno stílusú Zakuska együttes lép fel május 21- én 19 órától ugyancsak a nagyterem színpadán. Engel Lehel (hegedû), Makkai István (szaxofon, klarinét, basszusklarinét), Apostolache Zeno Eusebio (billentyûk, harmonika, doromb és ütôk), Zonda Attila (basszusgitár), Gombocz Avar (dobok, ütôk) a Cigánytánccal, Szilvalopás, Visszatérés, Mama, Vilma, A ló címû improvizációival szerepel.

A Marosvásárhelyi Állami Filharmónia és a Mûvészeti Líceum között jó az együttmûködés, ezt bizonyítja, hogy a tanintézmény zene szakos diákjai már a fesztivál kezdetei óta fellépnek a zenei napok keretében. Május 22-én, vasárnap este 7 órától Szônyi Zoltán vezényletével a
középiskolás diákok Mozart-, Sarasate-, Hummel-, Beethoven-, Chopin-mûveket visznek a közönség elé. Stan Zamfirescu világhírû bukaresti mûvész gitárján május 24-én a kisteremben 7 órától Brower-, Jose-, Aguado- és Ponce- mûveket játszik.

Az idei zenei napok jövô hét csütörtökén zárulnak az este hét órától a nagyteremben tartott vokálszimfonikus hangversennnyel. Vezényel Ilarion Ionescu Galati, akit a marosvásárhelyi zeneszeretô közönség jól ismer. Fellép Ramona Eremia szopránénekes és David Buzgau baritonénekes, akik a Kolozsvári Román Állami Opera tagjai, valamint Szerekován János tenorista, a Magyar Rádió Kórusának tagja és a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia Vegyes Kara. A záróesten Schubert 3. D-dúr szimfóniája és Karl Orff Carmina Buranája csendül fel.

Csütörtöki kimenô

Többjelentésû szó, mely jelentheti az állam feltétlen tiszteletét, illetve az állam mindenütt tapasztalható jelenvalóságát. Ha jól értelmezem. Mi még azt bifláztuk be, hogy az állam a kommunizmusban fokozatosan elhal és helyét a nép uralma veszi át. Igaz, ez már ködös volt, de valamiféle civil szervezetes államról szóló homály/sejtés terjengett bennünk. Én (mi) kisebbségiek az államot szükséges rossznak tekintettük, szolidaritásunk vele akkora volt, mint amekkorát ô fejtett ki irányunkban. (Az olvasóra bízatik kiszámítani az aránypáros értékét.) Ja, azt is mondták nekünk, hogy a burzsoá államot az erôszakszervek tartják fenn, melyek elfojtanak minden ellenkezést, forradalmat, népi kezdeményezést stb. (Itt már ismerôsebb volt az ábra, ugyanis a szocialista sem cselekedett másképp, illett azonban hozzácsatolni az ellen elôtagot, p.o. ’56.)

Történt pedig, hogy a minap egy a megyében, sôt az egykori székely székben is bennefoglaltatott kisközségi mûvelôdési otthona szerette volna felvenni egy falubeli legény nevét - aki egykor a világot jelentô deszkákon fehér, kihajtott galléros-inges József Attila- mûsorral aratott kirobbanó sikert (egyebek mellett). Annak rendje és módja szerént összeült a községi tanácstestület (magakormányzat), megszavazta a névválasztást, mellyel vélhetôen a község lakóinak többsége egyet is értett. Született errôl egy határozat, majd egy kérelem, amelyhez csatolták az indoklást is. Az iratcsomó elkerült a megyei magakormányzathoz, amit a jelzett helykormányzat átküldött véleményezés végett ahhoz a bizottmányhoz, melynek feladata ajánlást tenni vagy ellenjavallni egy-egy elnevezést, amit pedig egy köz(ös)ség szeretne magáénak tudni, szemben egy bizottmány minden tekintetben kisebbségi vélekedésével.

A bizottság tagjai összeültek, kezökbe vették az elôterjesztést, majd feszült várakozás lett úrrá a bizottmány tagjain, amibôl kiérezhetô volt, hogy itt bizony ma nem lesz döntés. Kiderült ui. a községi indoklás alapján, hogy a mondott színészt üldözôbe vette beszédei és cselekedetei miatt a munkásosztály vasökle, a szeku. Addig-addig üldözte, míg börtönbe nem vetette (mikor elérte), kínvallatást is alkalmazott és államellenes összeesküvésben ítélték el, majd szabadulása után máig nem tisztázott körülmények között hunyt el. Volt, aki öngyilkosságról suttogott és magában mégis azt gondolta, a vasökölbe szorított fegyver végzett a színész életével.

A rendszerváltás után számos efféle sorsot megért embertársunkról neveztek el intézményt, utcát, hidat. Emeltek szobrot olyannak, akit az ügyészség a szocialista államrend elleni összeesküvéssel vádolt meg (pl. ’56 résztvevôit vagy a görög katolikus klérus tagjait).

Nos a bizottmány etatista tagjai úgy gondolták, a szocialista rendszer ellen lázadók utcát, mûvházat érdemelnek, akik viszont a (szocialista) állam és rendje ellen emeltek szót, azok hazaárulók, tehát nem szabad nevüket, emléküket tovább éltetni. Az efféle finom disztingválás természetesen csak a kisebbségiek ügyében ily preciôz, ugyanez Iuliu Hossu egykori görög katolikus püspök esetében, akit ugyanezen "jogcímen" ítéltek el, már nem érvényes. Az etatista gondolkodás szerint az államnak - úgy tûnik - köze nem volt a szekuritátéhoz. Az állam felemelô, boldogító, védelmezô keret volt, a kommunista rendszer és benne a Párt afféle frászos ráadás.

A szocializmusról tanították, hogy ott mindenki egyenlô, de vannak egyenlôbbek. Avagy a mi kutyánk kölyke szebb, mint a kisebbségieké.

Bár arra is gondolhatunk, hogy a felismerés fájdalma késztette arra a bizottmány etatistáit, hogy a névadást elnapolják. Sejthetô ui., hogy a szocializmus és pártja ellen többen lázadtak arányait tekintve a nemzetiségiek közül, mint a többségben élôk.

Kis pénz kis pénz, nagy pénz is kis pénz, morogta Jacko Benga, és akik elôtte álltak, alig tudták visszatartani gázaikat. Hol a hulla, kérdezte nagy késôre. Nem tudta senki. Keressétek, parancsolta, és elvonult. Nyomában jégréteg képzôdött a padlón.

Az ügyeletes annyit tudott, hogy valóban behoztak valakit, vagyis egy balesetest, ilyenkor nem szokás bajlódni vele, majd holnap, úgysem támad fel. Hülye portás, sercegett a tagbaszakadt, azonnal megmutatod - bordái közé fúrt valami rettentô éles izét. Hullanézés, ja, mondta a tagbaszakadt, társa a képesmobilt villogtatta, a harmadik elôvett valamit, beleszúrt, kihúzta, és kész, muklesz, mondták kedvesen az ügyeletesnek, muklesz szákánává. De az már beszart.

A pap késôbb ért oda. Valakit, aki baleset következtében, mondta, a rokonai telefonáltak, hogy talán itt lesz...Hát egy tényleg van, sóhajtotta az ügyeletes, ez mégsem késsel kezdi, gondolta reménykedve, és megmutatta a testet. Dokumentáció nincsen róla, sajnálkozott, ilyenkor ez nálunk nem lehetséges, a doktor urak ingáznak vagy kirándulnak, tessék bejönni reggel, és akkor már itt lesznek a fiúk, sôt a temetkezési vállalkozó is...

Tehát nem ô, szögezte le Jacko Benga, miután megnézte a képet. Akkor most addig keresitek a másikat, amíg meg nem lesz nekünk. Betonoszlopon akarom látni, mondta még, és kettétört egy virágos cseresznyeágat.

A négyszernégyesek elrobogtak, porzott a kisváros a kerekeik alatt, kis pénz kis pénz, nagy pénz is kis pénz, nem babra megy a játék, a szocialista neobarakk blokkjaiból szerre költözik át az új világ új népe a posztkomcsi éra eklektikájába, kell a pénz a telekre, a villára, kocsira, kurvára, csokira, zsokira, nem babra megy.

Látták, amint a két sorompó közt elmúlik, mint a sóhaj. A halálhoz kell legalább két sorompó, nem feltétlenül a kezdet és a vég emelkedô-ereszkedô, fekete-fehér rúdjai, két sorompó lehet két lehetôség is, mint ez volt. Mondták neki, hogy fônök, túl közel ül, nem fél? Vidám volt, éppen rendbejött odahaza a szénája, három hét, és áthelyezik, vége a vegzálásoknak, a sanda célzásoknak, a "mért nem állsz közénk?!"-szerû fenyegetéseknek, áthelyezik, hozza asszonyát és a gyerekeket, és meghúzza magát, például ebben a faluban, amelyet neki köszönhetôen kerül el az országút, ezt a szakaszt, amely párhuzamosan fut sorompótól sorompóig a vasúttal, ô és munkacsoportja építi, huszonnégy év után megszabadul attól a kínos kisebbségi komplexustól, amely abból fakad, hogy ô csak ember, nem fekszik oda semmiféle politikai páncélvonat elé, holott már a feleségét is kiutálták, csak mert más anyanyelvû, mint ô. Mint azok.

Ültünk ott, mesélte a munkás, és jött a vonat, a fônök legyintett, hány vonat ment el elôttem, egyikre sem kapaszkodtam fel... Hát ezt most elengedem a hátam mögött...

Mentünk halászni, és láttuk, hogy ott dolgoznak. De nem a folyó felôli oldalon rakják az útszegélyt, hanem a vasút felôl, építik a sáncot, s annak a párkányát. Úgyhogy ez nem az útügy munkája volt. Az útügy vagy kicsoda, elkezdte ezt a szakaszt, és nem adta az ég, hogy befejezzék. Máris olyan rossz, mint a régi. Itt mindenbôl kilopják a lelket, aszfaltból a simaságot, levegôbôl az oxigént, sajtból a lyukat, szerelembôl a boldogságot. Aztán az illetô csak eldôlt, mint egy bábu. Kattogott a vonat, elment. A melósok szóltak, nem vinnénk-e föl a fölsô sorompóig, ott vár a mentô.

Ha most ide leszúrjuk ezt a karót, magyarázta a cserkészvezetô, végy egy követ, fiam, és sózz már rea, mit szerencsétlenkedsz, na végre, ha sikerül rögzítenünk, elképzeljük, hogy ez nem egy vacak száraz karó, amit a folyó partján találtunk, hanem egy ember, ülô ember teste. Namármost. Tégy rá, Levente fiam, egyet a konzervdobozokból, üreset, te marha. Mindjárt le is fényképezlek vele. Szóval: itt ez az ember, az ott a feje, a doboz, nem a Leventéé, mit röhögtök, hanem a pasié, aki itt üldögél. Világos? Mint az angol sör, ale, felelték a gyerekek. No, akkor, folytatta az oktató, és órájára tekintett, nem egészen öt perc, és jön a vonat. Senki sem száll föl! Hanem figyeld a karót, meg a konzervdobozt, a fejét, mikor elrobog mellette.

Nincs sehol, jelentették Jacko Bengának a fiúk. Füst szállt a mobilból. Ha még egyszer hallom, hogy "nincs sehol", hat gránát ebédre. Nyomás!

Amikor elrobog a karó mellett a szerelvény, nem is robog, szerényen siklik, így a cserkészvezetô, ezek elavult kocsik, mi történik, ha le akarsz szállni, na? Hát kinyitom az ajtót, válaszolja egyik legény. Úgy van. És mikor kinyitjuk, mi történik? Hát leszállunk. Mechanikailag?, kicsibocs! Hát izé, lemegy a lépcsô, mint a ripellôkön.

Na most figyeljetek.

Jött a vonat, csaknem minden harmadik-negyedik ajtó nyitva, és már az elsô lépcsô úgy elvitte a konzervdobozt, hogy az út folyó felôli oldalán találták meg. Fölöslegesen, hisz nem bûnjelért jöttek, hanem csak bizonyítani, hogy ne üljünk közel a sínekhez. Ezek a huncut cserkészek.

Siratjuk a fônököt, mert jó ember volt, sóhajtotta a munkás, hát messze lakik, összedobtuk a pénzt, néhányan elmennek a temetésére. Egyebet mit tehetünk. Nagy az Isten, kicsik vagyunk.

Oké, megvan, muzsikálták végre a négyszernégyesek, a diszkóban bulizik, vannak vagy hatan, mit csináljunk. Hát mit kell csinálni, tahók?! Oké, bossz, mondták a négyszernégyesek, és Jacko Benga éjszakája pompásan végzôdött.

A kocsi nekivágódott a villanyoszlopnak, úgy tört ketté, mint az ünnepi kalács, repült ki erre, ki arra. Aztán a vezetô kiszállt, most mit csináljak, kérdezte, ülj be, hülye, mondta a Jacko Benga segédje, ülj be a rendôrkocsiba, vérvétel lesz.

Kisvárosban kis pénz is nagy pénz, kell a villa, kell a ház, iscsoráz, vacsorázz. Nincsenek sorompók.

A 74 Színház vásárhelyi várban levô kiállítótermeiben Stefan és Bogdan Pelmus képzômûvészek alkotásaiból nyílik kiállítás szombaton, május 21-én este 7 órai kezdettel. A kiállított alkotásokat Corneliu Antim mûkritikus méltatja. A kulturális est 20 órától a Victor Haim mûve alapján készült Hazard címû elôadással folytatódik, melynek rendezôje Mihai Ardelean, fellép Rares Budileanu és Anca Loghin. A kosztüm- és díszlettervezés Oana Novicov alkotása, a zenét Zeno Apostolache szerezte.

A vártemplomi Diakóniai Otthon Bocskai Termében (Eminescu utca 28. szám) kerül sor az Új tollak címû tehetségkutató versenyt záró eredményhirdetésre illetve díjátadásra. Mivel a szervezôk nem tudják értesíteni a nyerteseket, minden érdeklôdôt elvárnak a 2005. május 24- én, kedden du. 4 órakor kezdôdô eseményre.

Diszkrimináció

Április elsejétôl a Megyei Sürgôsségi Kórház Igazgatóságának döntése alapján fizetés ellenében történik a járóbetegek fizikoterápiai és rekuperációs kezelése. A 2005. április 1-jei 320-as határozattal a betegek egy jelentôs hányada számára lehetetlenné tették a minimális egészségügyi ellátáshoz való hozzájutást, amely jogunkat egyébként törvény szavatolja.

"Elfogytak" a betegek

A megyei kórház fizikoterápiai járóbeteg- rendelôjének ajtajára kifüggesztett árakat kezdetben felháborodással vették tudomásul a betegek. Mára már a hajdan zsúfolt földszinti részlegen szokatlan csend honol. Május 17-én, kedden délelôtt a dr. Boga Ferenc szakorvos által megvizsgált 30 beteg közül hárman vállalták, hogy kifizetik a kezelési díjakat, a szûken 800.000, a valóban hatásos terápiáért pedig 1,5 millió lej körüli összeget.

Dr. Pop Sarolta (képünkön), a Marosvásárhelyen mûködô két fizikoterápiás járóbeteg-rendelô vezetô fôorvosa szerint minden betegnek az elsô tíz nap során joga van az ingyenes kezelésre, ami az ajtóra kifüggesztett árlistán is olvasható (a 2005-ös egészségbiztosítási keretszerzôdés függelékeként).

- Április elsején, pénteken délben kaptuk meg a 4280-as átiratot, hétfôn osztályvezetô orvosként a döntés okáról érdeklôdtem. A válasz értelmében a biztosítási pénztár csak a lejelentett munka egy részét fizeti, s az idei évre megszabott összeget régen elhasználtuk. Az elmúlt év során 17 milliárd lejt tettek ki a fizikoterápiai kezelési költségek, amelybôl kétmilliárd lejt fedezett a pénztár, 2005-re e szolgáltatásokra 1,59 milliárd lejt szabtak meg a kórháznak.

Nincs lehetôségünk ingyen kezelni

- Ezek szerint a sürgôsségi eseteket sem tudják díjmentesen ellátni, holott a téli csonttörések után sokakról most veszik le a gipszet és a heveny diszkuszsérv miatti fájdalmak is munkaképtelenné teszik az embert.

- Sajnos, nincs lehetôségünk ingyen kezelni, holott meg vagyok gyôzôdve, hogy ezt a jogot nem lenne szabad elvenni a betegektôl, mivel egészségbiztosítást fizetnek. Kórházi alkalmazottak lévén azonban be kell tartanunk az utasításokat.

Mivel látjuk és el is mondják a betegek, hogy legtöbbjüknek szûkösek az anyagi lehetôségei, a korábbi tíz helyett most öt napra írunk a megszokott négy helyett általában két-háromféle kezelési típust, ami körülbelül 500.000 lejbe kerül.

Aki rászorul, fizet

A betegek reklamációját is nekünk kell meghallgatni, csak néhányan jelezték, hogy a biztosítási pénztárnál írásban tettek panaszt, ami szükséges ahhoz, hogy a pénztár is lépni tudjon. Betegállományunk több mint 70 százaléka idôs, nyugdíjas személyekbôl áll, akik közül sokan sírva fakadnak, amikor meghallják, hogy mennyibe kerül a kezelés. Aki nagyon rászorul, a méltatlankodás, elkeseredés ellenére fizet. Oda jutottunk, mint a fogászat esetében.

A helyzetet rontja, hogy két évvel ezelôtt a Ligetben levô fizikoterápiás egység felszámolásával 25 ágyat elvettek. Ezzel az intézkedéssel a súlyos, krónikus, nehezen járó mozgásszervi betegeket fosztották meg a kezelés lehetôségétôl, mivel a megyei kórházban levô klinika reumatológiai egységgé alakult, ahol a meglévô 65 helyre nagyon sok a beteg.

Az bánt a legjobban, hogy éppen Maros megyében alakult ki ez helyzet, holott másutt az elsô tíz nap során ingyenes a kezelés, Kolozs megyében pedig a drágább kezelési módokat fizettetik ki a beteggel - vélekedett a doktornô a beszélgetés idôpontjában.

Korszerûség?

- Felháborító, hogy a betegnek ott kell fizetni, ahol korszerûség dolgában a leginkább lemaradt a megyei kórház....

- Sajnos, a fizetés ellenében sem tudjuk biztosítani a korszerû kezelést. 1990-tôl dolgozom a járóbeteg-ellátásban, azóta egy új gépet vettünk a betegektôl kapott segélybôl, azonkívül behoztuk a saját gépeinket, a gyógytornászok pedig biciklit, labdát és egyebet. A fürdô, sajnos, már ijesztô állapotba került, az ablakokat nem lehet kinyitni, mert a fal körbe van penészedve. A helyzet a 2-es járóbeteg-rendelôben sem jobb, az is megérett a felújításra, átalakításra.

- Mi lehet a megoldás?

- Várjuk az Egészségügyi Minisztérium rendeletét, hogy legalább egy kezelési alapcsomagot biztosítanak díjmentesen minden beteg számára.

Jelenleg a járóbeteg-rendelôben nem apadt a páciensek száma, a kezelôkben viszont a napi száz helyett húsz-harminc beteg fordul meg. Aminek az lehet a következménye, hogy a két járóbeteg- rendelô 71 alkalmazottjának (orvosok, középkáderek, nôvérek, gyógytornászok, masszôrök, takarítónôk, 21-en a 2-es, 50-en az 1-es poliklinikán) a munkahelye veszélybe kerülhet.

Ettôl tartanak a középkáderek közül is sokan, ahogy ezt Nagy Csilla fôasszisztens megfogalmazza, aki kolléganôjéhez, Tîra Anucához hasonlóan elsôsorban a nyugdíjasokat és a kisjövedelmû személyeket sajnálja.

- Évi kétszeri kezeléssel elviselhetô volt az állapotuk, ezentúl sokkal nehezebb lesz. Váltásonként száz beteget kezeltünk, most a felénél is kevesebben vannak, holott hatvan beteget lehetne nyugodt, kényelmes körülmények között ellátni - vélekednek.

Mint derült égbôl a mennykô

- úgy ért bennünket ez a hír - válaszolja kérdésünkre Boga doktor, aki nehezményezi, hogy egy hónap elteltével sem változott a helyzet, holott megígérték. A mozgásszervi betegek számára évi két alkalommal biztosítani kellene a szükséges kezelést, ami jelen pillanatban csak a kórházban fekvô betegek számára ingyenes, de beutalni csak a sürgôsségi eseteket lehet.

Bíró Zita Csilla gyógytornatanártól megtudjuk, hogy az óránkénti 62.000 lejes kezelést hiába ajánlja az orvos, ha a beteg drágának tartja és nem fizet, holott esetenként a legfontosabb lenne. A nyugdíjasokat nyomorították meg elsôsorban ezzel az intézkedéssel, akik a gyógytornával társított kezelések helyett elkeseredetten hazavánszorognak. Kérdésünkre elmondja, hogy a tornaterem állapota, felszerelése is alapos javításra, korszerûsítésre szorul.

Ez nem törvényes, nem becsületes dolog

52 éves férfi a kezelôágyon: - Havi kétmillió lej biztosítási járulékot vonnak le a fizetésembôl. Az utóbbi tíz évben nem volt semmilyen egészségügyi problémám, most diszkuszsérvet állapítottak meg, a kezelésért fizetnem kell, a gyógyszerek, amelyeket felírtak, egyik ártámogatott listán sem szerepelnek. Ez nem törvényes, nem becsületes dolog, még akkor sem, ha tudjuk, hogy gondok vannak az egészségügyi rendszer mûködésében.

47 éves nyomdász: - Húszéves gépekkel kezelnek, amiért még pénzt is kérnek. Három napra tudtam kifizetni 270 ezer lejt, a többit megpróbálom részletekben. Azt mondják, úri betegség a diszkuszsérv, de ha az ember nem tud járni, akkor a cégnél, ahol minimálbérért dolgozik, azt mondják, hogy mehet a szeme világába, találnak más munkást helyette.

Mindkét lábára lebénult középkorú férfi egy nyárádmenti faluból érkezett. Mivel szinte teljesen mozgásképtelen, annak, aki behozza a kórházba, naponta 200.000 lejt fizet. 2.300.000 lejes betegnyugdíja ellenére 800.000 lejt adott ki a kezelésekért. - Évente legalább kétszer kellene jönnöm, de örvendek, ha egyszer sikerül - teszi hozzá a tényekhez lemondóan.

A folyosón, mintha darázsfészekbe nyúlnánk, az elkeseredés szitkozódásba csap át, nyomdafestéket nem tûrô szavak röpködnek, amikor egyesek rájönnek, hogy csak fizetés árán juthatnak kezeléshez.

A költségvetés függvényében

Buicu Florin, a döntést hozó megyei kórház adminisztratív igazgatója elismeri, hogy törvényesen a mozgásszervi betegeknek is járna az ingyenes orvosi ellátás, azonban hozzáteszi, hogy ugyancsak a vonatkozó jogszabályban található, hogy mindez a költségvetés függvényében lehetséges.

Csíki Zsuzsánna, a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár vezérigazgatója szerint a pénztárhoz benyújtott panaszokat Bukarestbe továbbították, ahol a megyei költségvetést megszabják. A pénztár a lehetôségek függvényében kötötte meg a szerzôdést a megyei kórházzal, arról nem tehetnek, hogy a pénz nem elegendô. Az igazgatónô a költségvetés- kiigazításban reménykedik, ami lehetôvé tenné, hogy minden rászoruló számára a legszükségesebb kezelési csomagot díjmentesen biztosítsák.

Gyógyüdülés

Ugyanakkor hozzáteszi, hogy a betegek igénybe vehetik a gyógykezelési jegyeket a különbözô fürdôhelyekre, a költségek egy részét ugyanis téríti a pénztár.

Dr. Bartha András, a szovátai fürdô járóbeteg-rendelôjének igazgató fôorvosa megerôsíti, hogy jelenleg is van hely Szovátán, ahol a 18 napos fürdôkúra alatt napi négy különféle kezelésre jogosultak a beutalt betegek, s az elsô tíz nap költségeit a biztosító téríti.

Morent Ilona, a Megyei Nyugdíjpénztár vezérigazgatója arról tájékoztatott, hogy orvosi javallatra valóban biztosítanak fürdôjegyet a nyugdíjasoknak. A hét-nyolc millió lejes költségbôl a nyugdíj felének megfelelô összeget kell fizetniük. A társadalombiztosítást fizetô személyeknek is joguk van kezelési jegyre. Akinek az átlagkereset alatt van a havi jövedelme, a fürdôjegy ötven százalékáért gyógyüdülhet, akinek magasabb a bére az átlagkeresetnél, annak a teljes összeget kell kifizetnie. A kérések alapján egy bizottság dönt a sorrendrôl.

Tiltakozni a diszkrimináció ellen

Az említett lehetôségeken s a kitérô vagy a helyzet megoldására vonatkozó válaszokon túl meggyôzôdésünk, hogy a megyei kórház igazgatótanácsának április 1-jei 320-as számú határozata diszkriminatív jellegû. A mozgásszervi betegségek, amelyek a lakosság több mint 30 százalékát érintik, ugyanúgy lehetetlenné tehetik a munkavégzést, a normális életvitelt, mint a más típusú bántalmak. S bár a betegek többsége idôs, nyugdíjas személy, könnyebb vagy súlyos baleset, agyvérzés után fiatalok számára is létfontosságú lehet a rehabilitációt célzó kezelés. Miközben a legkorszerûbb klinikákat avatjuk Marosvásárhelyen, a reumatológia, fizikoterápia kezelôbázisa egyre mélyebbre süllyed, egyre rosszabb állapotba kerül. Ennek ellenére pont ezen a területen kényszerítik a betegeket arra, hogy elsô perctôl fizessenek a kezelésért. Ezzel az intézkedéssel alapvetô jogaiban sértik a betegeknek azt a csoportját, amely az egyik legnépesebbnek számít és amelynek soraiba bárki bekerülhet. Ezért is kellene a szakminisztériumnak minél hamarabb rendet tennie ezen a területen is, meghatározva, hogy a befizetett egészségbiztosítási járulékért mire és meddig vagyunk jogosultak.

Ami pedig a betegeket illeti, egyszer már meg kellene tanulni felemelni a szavunkat azért, ami jogosan megillet bennünket, és a megfelelô fórumokon szóvá tenni a diszkriminációt, vagy például egy miniszteri látogatás során tiltakozni ellene.

Két település, gazdaságok, száz személy, háziállatok szigetelôdtek el a külvilágtól a kedden bekövetkezett árvíz miatt. Megmentésükre szerdán került sor, a Maros Megyei Katasztrófa-elhárító Felügyelôség szervezte árvízvédelmi gyakorlat keretében.

11.30 órakor Radnót polgármestere értesítette a Megyei Katasztrófa- elhárító Felügyelôséget a helyzetrôl. Láncszerûen értesítették tovább a mentésben segédkezô intézményeket: Megyei Közegészségügyi Igazgatóság, Állategészségügyi Igazgatóság, rendôrség, csendôrség, polgárôrség. Alig egy félóra alatt mentô-, csendôr-, rendôrautók érkeztek a Radnót - Csapószentgyörgy között levô betonhídhoz. Itt már a radnóti katasztrófa- védelmi bizottság elkezdte a mentést. Csónakkal közelítették meg a Maros túlsó partját, ahol Szentgyörgy és Marosorbó lakosai vártak átszállításukra. A forgatókönyv szerint az árhullám a mentés elôtt 24 órával érkezett, leszakította a Maroson átívelô hidat, s elöntött 500 hektár termôföldet, elárasztotta az udvarokban levô kutakat, s elzárta a külvilágtól az alig 300 lakosú településeket. Az ivóvíz nélkül maradt emberek a fertôzött kutakból ittak, 26-an fertôzödtek meg, négyet közülük hordágyon kellett szállítani. Az árhullám miatt száz állat pusztult el, s fennállt a veszély, hogy a településen nagyméretû fertôzés tör ki. A vásárhelyi tûzoltók két gumicsónakkal segédkeztek a helyieknek, míg a levegôben körözô helikopter pilótája arról gyôzôdött meg, hogy minden egyes személyt sikerült kimenteni. Talán egy órával késôbb a szivattyú is felzúgott, bizonyítva, a radnóti polgármesteri hivatal megfelelôen fel van készülve a nagyméretû katasztrófák következményeinek elhárítására. A sérülteket a közelben felállított elsôsegélynyújtó helyre vitték, a súlyos esetek kórházi kezelésre szorultak. Hogy megelôzék a járványt a Megyei Közegészségügyi Igazgatóság sárgaságelleni oltóanyagot szállított a helyszínre, azzal oltották be az áldozatokat. Az árvíz sújtotta két település lakói számára négy középületben, tanintézetekben képeztek ki ideiglenes szálláshelyet. A helyi önkormányzat ásványvizet és élelmet biztosít számukra.

- Radnót várost és a közigazgatásilag hozzá tartozó hat települést a Maros folyó és négy patak szeli át. A tavaszi hóolvadás, valamint a bôségesebb esôzések alkalmával évente két-három alkalommal történt itt árvíz. A legnagyobb árvizek 1970-ben, ’75-ben, ’98-ban, 2000 júniusában és júliusában voltak. Az árvízvédelmi töltés építését 2001-ben fejezték be, azóta a várost nem fenyegeti ilyen veszély. Viszont Csapószentgyörgy és Marosorbó továbbra is árvízfenyegette településnek számít. A mai gyakorlat célja felkészíteni a lakosságot ezekre a helyzetekre, a felelôs szerveknek pedig tudniuk kell, mit kell tenniük a következmények elhárítására - mondta Turcu Simona, Radnót alpolgármestere.

Nem szándékoztam állást foglalni az utóbbi napokban kirobbant kutyaügy kapcsán. Mivel szándékom ellenére nevem mégis napvilágot látott a Népújság május 17- i számában, Gyanús csend a kutyairtás ügyében címû cikkben, szeretném pontosítani a következôket:

E témával kapcsolatosan semmiféle minôségemben nem nyilatkoztam a Népújságnak. Simon Virággal mint magánszemély beszéltem telefonon, ô keresett meg. (Nem volt szó interjúról). E beszélgetés során, az elôre feltett kérdésre válaszoltam azt, hogy Maros megyében csak Marosvásárhelyen létezik szervezett formában kóbor ebeket összegyûjtô csoport. Ezzel azonban nem szándékoztam sem állítani, sem sugalmazni, hogy a Lövéren lelôtt kutyákat az állatkert emberei fogták össze. ("Csak az állatkert alkalmazottai tudnak nagyobb mennyiségû állatot összefogni" ) Ellenkezôleg, óvtam mindennemû feltételezéstôl ez irányban, mondván, hogy csak a tettesek azonosítása után kaphatunk választ erre a kérdésre. Saját véleményem az volt, hogy egyes koraszülött újgazdagok meglehetôsen ízléstelen szórakozásáról lehet szó.

Látván a nyilatkozatokat, az jutott eszembe, hogy van, aki tudja, hogy mit beszél és van, aki beszél, amit tud.

Az ügy jogi oldalának a felgöngyölítése a helyi közigazgatási és rendôrségi szervekre tartozik és a ma már nálunk is érvényben levô törvények alapján erre minden lehetôségük megvan, illetve megvolt. Az ô kötelességük a bizonyítékok megôrzése és a megfelelô vizsgálatok kérelmezése. ( Sajnos, nem ezt teszik )

Az állatorvosi szervek, nem arra valók, hogy eltakarítsák a döglött állatokat, erre ugyancsak a közigazgatás speciális csapata a hivatott, erre is van törvény. Az állatorvos, a hivatalos szervek kérésére készít boncolási jegyzôkönyvet és szükség esetén továbbítja a tetemeket olyan, erre a célra felhatalmazott laboratóriumba, ahol jogilag megalapozott diagnózist tudnak megállapítani. Ez a feladat a helyi állatorvost meghaladja. (Sajnos, ô sem tette a kötelességét).

Az ügy annál inkább is kivizsgálást igényelne, mert nyílt területen, nem ott kóborló, hanem oda szállított tucatnyi kutyát agyonlôni és a tetemeket a helyszínen hagyni, már eleve patológiás eset, amiért a fegyvertartási engedélyt vissza kellene vonni. Megelôzô intézkedésnek is jó lenne, egyéb balesetek elkerülése végett. A mentalitással van baj - "mi az, hogy ballisztikai és fegyvervizsgálat 12 kutyáért" hiszen még emberekért se tesszük (mindig). Ezért nem lesz a vizsgálatnak semmi eredménye. Ehhez még fel kell nônünk.

Szerk. megj.: Csak a pontosság kedvéért: ha egy újságíró bemutatkozva, hogy a Népújság nevében beszél, valamely kérdésben véleményt kér, nyilvánvalóan nem a magánkíváncsiságát próbálja kielégíteni. Ezen túl köszönjük, hogy a doktor úr, jelen levelével, hozzájárult a szóban forgó ügy tisztázásához.

Az RMDSZ által szervezett marosvásárhelyi Omega-koncert méreteiben és jelentôségében kétségtelenül váro-sunk idei legnagyobb rendezvénye lesz, amelyre elôrejelzések szerint több mint ötvenezer személy érkezik majd Erdély számos részébôl.

Tekintettel a város közlekedésében május 21- ére várható rendkívüli forgalomnövekedésre, a közlekedési nehézségek és fennakadások elkerülése érdekében a koncert szervezôi felkéréssel fordulnak a város lakóihoz, hogy május 21-én, a koncert helyszínét, a ligeti stadiont ne személyautóval közelítsék meg.

Ezzel egy idôben felhívjuk a más településekrôl személyautóval, valamint autóbusszal érkezôk figyelmét, hogy a marosvásárhelyi közlekedésrendészeti hatóság által külön ez alkalomra kialakított helyeken (a Calarasilor és a Barajului utcákban) parkolják le jármûveiket.

A közlekedési megszorítások miatt a koncert szervezôi Marosvásárhely lakóinak szíves elnézését kérik és természetesen mindannyiuk számára jó szórakozást kívánnak.

Anyanyelvünk

A római számjegyeket csak sorszámnévi jelentésben használjuk, mégpedig bizonyos esetekben kötelezôen, máskor tetszôlegesen.

Mindig római számmal írjuk a magyar városok (elsôsorban Budapest) kerületeinek jelzôszámát és a hónap nevét helyettesítô számot: XI. kerület; II. hó 5-én (rövid keltezésben: 1972. II. 5.). Ugyancsak római számokat használunk az uralkodók és a pápák sorszámának jelölésére: XIV. Lajos, XII. Pius. Többnyire római számmal írjuk az emelet sorszámát: II. emelet (címzésben mindig: Petôfi u. 8. III. 2.), de nem hibás ez sem: 3. emelet. Az évszázadok, az iskolai osztályok és évfolyamok megjelölésében, a könyvek és folyóiratok köteteinek számozásában egyaránt használhatunk római vagy arab számjegyeket: XIV. század v. 19. század, II. B osztály v. 2. B osztály, Magyar Nyelvôr LX. kötet v. 60. kötet. Számos egyéb ingadozás is van, s a szaktudományokon vagy akár tudományos folyóiratokon belül számos a belsô megállapodás. E szakmai jelölési kérdésekbe általában nem érdemes beleszólni. Csupán általánosságban jegyezzük meg, hogy a római számok, bár ma is sokféle szerepben használjuk ôket, külföldön is, nálunk is visszaszorulóban vannak. Nem kívánatos a római számozás használata akkor, ha nagy, 50-nél, 100-nál nagyobb számokról van szó. Évszámok jelzésében a római számozás határozottan régies, ezért ma már csak archaizálásban (emléktáblákon, emlékmûveken stb.) van helye.

narodnyik székelyt vernek mint a sziklát

isten markába semennyi se jut

számunkra nincsen többé visszaút

hát bámuljuk az eget még egy szikrát

ne kárörvendj és ne mondd nekünk viszlát

mert egy vagy kettô neked is kijut

hogy csillagot rúgsz s ha mégis kibírnád

elütteted a hátsó csûrkaput

hogy magunk legyünk édes keserpárlat

ha hallgatunk mint veszekedett állat

és bôgünk feláldozott ittrekedtek

holnap nem érted szavunkat se testvér

ki vérünk árán tovamenekedtél

bár jobblétedben balsorsunk közös

Szász Ferenc

Már kisgyerekként ösztönös vonzódást éreztem az írógép iránt. Szólítottak a papír fehérjén elôttem gyöngyözô jelek. Gyönyörködtettek a párhuzamosan futó fegyelmezett sorok grafikái. De a nyomtatott szó bûvöletén túl maga a szerkezet is tetszett. A csokorba szedett betûk, a zongorára emlékeztetô billentyûzet.

Sokáig távolról, sóvárogva, plátói szerelemmel, az elérhetetlenség fátyolán át figyeltem. Aztán megadatott a találkozás, a személyes kapcsolat. Ujjaim nyomán, mint baromfiudvaron a közéjük szórt búzaszemre a tyúkok, oly gyorsan csaptak le a betûkarok a lapra. Részegítô volt látni, mint gördülnek ki alóluk saját verssoraim, ünneplôbe öltözött gondolataim.

Kapcsolatunk, mint ifjú szerelmeseké, szenvedélyes és rövid volt. Új hódító, a számítógép tûnt fel a láthatáron, s az írógép - a gyorsan felszedett szeretô - temérdek limlom alá, a szekrény sötét alsópolcára került.

Aztán ma újra találkoztunk. Hajnali szendergésemben meghallottam a hangját. A koppanó betûket, a sorváltó kattanását. Elôbb lendületesen, aztán tétován, ütemváltásokkal cifrázva, vidáman, pattogón, majd újra megtorpanva. Hallgatom a hajnali muzsikát. Most elnémul. Feszültségfokozó csend. Aztán egy alig hallható surranás. Mint koncert elôtt a felálló kórus apró neszei. Kinyitom a szemem. Épp mikor újra kezdi. A befagyott ablak bádogpárkányán felerôsítve most: rövid géppisztolysorozatok koppanása. Mielôtt megriadnék, megint jön a vidám pötyögés.

Kezdek megvilágosodni. Nem maradhatok tovább. Óvatosan közelítek az ablakhoz. A jégvirágokon túl, ott az egész társaság: verebek, cinkék s egy feketerigó. Apróra vágott dióbélt szemelgetve, mint írógépen a betûk, koppannak a csôrök. S én lélegzetvisszafojtva figyelem, mint írják tovább a szimfóniát.

Molnos Ferenc

Mint ismeretes, III. Richárd, levonván a külsejébôl a végsô következtetéseket, kijelentette: nem lehetek szerelmes, tehát gazember leszek. Szabó Lajos, a vásárhelyi színi iskola direktora - ahogy a növendékek kedvesen emlegették: Biga - éppen az ellenkezô következtetésre jutott. Ô lett a világ legszelídebb drámaírója, kevés emberrel találkoztam még a mûfaj környékén, aki annyira megértô, tapintatos lett volna, és annyira nem sértôdékeny. Legfennebb Marton Liliben van még ennyi megértés a mások és saját gyengéi iránt. Az alábbi esetet Szabédi László mesélte.

Egyszer a kolozsvári fôtéren sétálgattak hármasban: Szabédi, Asztalos István, és közöttük ott sántikált Szabó Lajos. Úgy hozta a szó, hogy Asztalos egyszer csak kitört: - Mert tudjátok, a nyomorékok mind nagyon gonoszak!

Szabédi is tûzbe jött, és Szabó Lajos orra elôtt szurkálva a levegôt a mutatóujjával, folytatta:
- Igen-igen! Különösen a sánták!

És Timur Lenk, és az említett Richárd és mindenki sorra került, felhevülve, egymás szavába vágva sorolták a sánta ördögöket, és az indulattól elragadtatva egyre gyorsabb tempóban kezdtek vágtatni, amíg Szabó Lajos könyörgô hangon megszólalt:
- Ne rohanjatok úgy, mert én a sánta lábammal nem tudok gyorsabban menni!

Villámcsapás, rettenet, Szabédi rámeredt, aztán Asztalosra förmedt: - Egy szót se! Minden magyarázkodás csak rettenetesebbé tenné a katasztrófánkat!

Asztalos azonban kivörösödve Szabó Lajosra támadt: - Hogy vagy képes erre? Csak hallgatsz itt közöttünk, s hagyod, hogy ilyen helyzetbe hozzuk magunkat...ez...ez...szörnyû!...Micsoda alak vagy te?

A végén szegény Szabó Lajos alig tudta kiengesztelni ôket...

Szôcs István

(UTUNK, 1987. május 29.)

Vendégszöveg

hószín lepedô

ráncain sötét varjú

gubbaszt fázósan

hallom: egyenként

koppannak a mínuszok

az udvaron

lepke gombostûn

megnémult pillanat

örök lenyomata

fojtó ingovány

süppedô gondolatok

lábaim alatt

kopogtat az éj

hold homlokán

fénylik neved

a csendben

te vagy a szó

a zajban

te vagy a csend

Bozsoki Erika

(Kemence, Magyarország)

Székely-Benczédi Endre

Készítéséhez a feleség nem

elengedhetetlen. Sôt! Jobb, ha

a közelünkbe nem engedünk nôt.

Kell hozzá néhány jóbarát,

s ha akad még ismeretlen is, aki

épp arra járt, az ünnepi étel

annál ízesebb. Töltsük fel borral

az edényeket. Ha eléggé nagyok,

könnyedén eláztathatjuk a vendége-

ket. Az elején magyaros hallgatókkal

fôzzük. Csak akkor legyen a nóta

tüzesebb, ha a legtöbbje láthatóan

puhulni kezd. Ekkor már mi is

gyöngéden szédülünk. (Itt kell

ügyelni arra, hogy vizünk csak

enyhén legyen borozott!)

Ne húzzuk meg a vészharangot.

Egyelôre hagyjuk békében füstölögni

a szomszédasszonyt.

Annak idején, amikor Lászlóffy Aladár még a Napsugár belsô munkatársa volt, egyik délelôtt, miután Jelen Gyula bátyánk megérkezett a postával, hirtelen felcsattant.

- Nahát, ez a Székely János! - és hull az áldás, mint a záporesô a galambszelíd Székely János barátunkra, aki a versrovatot szerkesztette az Igaz Szónál.

Kányádi és jómagam is szerettük Jánost. Ugyan mivel bánthatta meg Aladárt?

- Olvassátok el! Tessék!

Székely János Igaz Szó-fejléces levele "Ali lelkem"-mel kezdôdött, majd azzal folytatódott, hogy legutóbb küldött két versét ezennel visszajuttatja, mert mindkettôt érthetetlennek véli. Mindezt kedvesen, szinte bocsánatkérôn írta.

- Biztos, hogy nem értette... - jegyezte meg K&