Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Hétfô volt az utolsó nap, amikor az adófizetôk még benyújthatták jövedelem- bevallásukat, anélkül hogy tartaniuk kellett volna a késedelemért kiszabott büntetéstôl. Mint mindig - noha igazán lett volna rá idô és megvolt az ingyenes postázás lehetôsége is -, a többség ezúttal is az utolsó napokra hagyta az ügyintézést, mintha valami megmagyarázhatatlan mazochista hajlam miatt sorállásra, tömegnyomorra vágyna.

Az idei adóbevallás azonban nem ezért volt rendkívüli, hanem azért, mert adófizetôi minôségünkben elôször rendelkezhettünk szabadon arról, hogy az állami kasszába befizetett pénzünk egy bizonyos hányada - nevesen 1%-a - milyen közügyet szolgáljon.

A civil öntudat értékmérôjének számít, hogy az 1%-nyi adóval való rendelkezés jogával mennyien kívánnak élni, hisz ezúttal jogról és nem kötelezettségrôl van szó. Márpedig amíg a kilátásba helyezett, amúgy borsos bírság ellenére, három nappal a határidô elôtt még a bevallásra kötelesek fele sem tett eleget kötelezettségének, vajon mennyire számíthatunk arra, hogy kihasználnak egy olyan lehetôséget, amely kizárólag polgári öntudatukra apellál?

Magyarországi statisztikák szerint (ahol pedig már jó ideje él egy hasonló jogszabály) az adófizetôknek legfeljebb egyharmada rendelkezik a törvényes hányadról, így - tekintve, hogy a civil öntudat szintje Romániában még ennél is alacsonyabb szinten áll - nagy valószínûséggel ez az arány itt sem lesz magasabb, sôt!

Nem segít az ügyön, hogy a jog érvényesítése érdekében bonyolult számsorok ismeretére (és hibátlan lejegyzésére!) van szükség, ráadásul azoknak az adófizetôknek, akik kizárólag egyetlen forrásból származó jövedelemmel rendelkeznek, külön kellett a hivatalban ûrlapot kérniük.

Csekély számú kivételtôl eltekintve maguk a potenciálisan kedvezményezett civil szervezetek sem igen álltak a helyzet magaslatán. Csak néhányan népszerûsítették magukat és a szükséges adatokat, s akik nem találtak kedvükre valót a kínálatból, talán nem jelöltek be semmit a megfelelô rovatba. A másik végletet pedig azok az alapítványok képezték, amelyek saját adataikkal elôre kitöltött ûrlapokat helyeztek el - stratégiailag - a közpénzügyi hivatal halljában.

Mint minden új elôírás, ez is tehát egyelôre döcögôsen indult, s mindenkinek, a pénzügyi hivatalnak, a potenciálisan támogatást élvezô szervezeteknek és az adófizetôknek is sokat kell tanulniuk, hogy olajozottabb, kevésbé nehézkes módszerrel lehessen megoldani az 1% célba juttatását.

Ugyanis annak a fontosságát, hogy társadalmilag mennyire szükséges annak tudatosodása, hogy valóban mindannyian befolyásolhatjuk a világ alakulását köröttünk, talán fölösleges (vagy mégsem?) ismét (és ismét) kihangsúlyoznunk.

A helyi önkormányzatoknak ki kell bocsátaniuk azon ingatlanok tulajdonleveleit, amelyeknek visszaszolgáltatásáról végleges bírósági döntés született - jelentette ki Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök. Hozzátette, számos panaszt kapott, különösen a zsidó közösségtôl, a tizenöt éve húzódó visszaszolgáltatási folyamat kapcsán.

A kormányfô hétfôn részt vett a Romániai Önkormányzatok Szövetségének közgyûlésén, ahol beszédében arra is utalt, hogy a helyi szerveknek miként kell részt venniük az államosított ingatlanok visszaszolgáltatásának folyamatában. Tariceanu hangsúlyozta: fontos, hogy a helyi önkormányzatok hatékonyan részt vegyenek az ingatlanok visszaszolgáltatásának folyamatában, hogy Romániát a tulajdonjogot tiszteletben tartó jogállamként ítéljék meg. "Meg kell érteniük, ez egy alapvetô jogi kérdés, attól függetlenül, hogy a zsidó, német vagy egyéb közösségrôl van szó. Alapvetô és elidegeníthetetlen joguk, és önöknek erôfeszítéseket kell tenniük, hogy visszakapják tulajdonukat" - mondta a kormányfô.

Négy nap van hátra a május 21-i, marosvásárhelyi Omega-koncertig, a legendás együttes azonban már két nappal azelôtt megkezdi székelyföldi körútját.

Szepessy László, az RMDSZ elnöki hivatalának igazgatója, az erdélyi koncert szervezôje elmondta, a napokban véglegesített programnak megfelelôen a látogatás csütörtökön, május 19- én, Marosvásárhelyen kezdôdik, ahol az együttes tagjai délelôtt 11 órakor, a Kultúrpalota Tükörtermében tartanak sajtótájékoztatóval egybekötött közönségtalálkozót. Ezt követôen a délután folyamán a közismert zenészek látogatást tesznek Parajdon, ahol megtekintik a régió nevezetes turisztikai látványosságát, a parajdi sóbányát. Csütörtök este már Szovátán lesz az Omega: a csapat este 8 órakor, a Szováta szállóban találkozik a rajongókkal. Szepessy László közlése szerint a körút másnap, május 20-án Gyegyószentmiklóson folytatódik, ahol az együttes este 7 órakor a helyi Muskátli vendéglôben tart hasonló közönségtalálkozót. Ezt megelôzôen a délután folyamán a zenészek rövid kirándulást tesznek Gyergyószárhegyen, a Gyilkos- tónál, valamint a Békás-szorosban. A koncert napján, május 21-én, szombaton az Omega már Marosvásárhelyen lesz, ahol a csapat déli 12 órakor , a Szövetségi Elnöki Irodában találkozik Markó Béla miniszterelnök-helyettessel, az RMDSZ elnökével. Addigra már minden készen áll majd az este 8 órakor, a ligeti stadionban tartandó ingyenes szuperkoncertre, amelyre legkevesebb ötvenezer embert várnak.

ET-csúcsértekezlet Varsóban

Szigorú biztonsági intézkedések mellett megkezdôdött hétfôn a kontinens legrégebbi nemzetközi szervezete, az Európa Tanács (ET) varsói csúcsértekezlete. A 46 tagország állam- és kormányfôinek, illetve minisztereinek biztonságára mintegy 10 ezer rendôr vigyáz a lengyel fôvárosban.

A csúcs helyszíneként szolgáló királyi vár környékét teljesen lezárták, a Varsó feletti légtérbe csak a menetrend szerinti repülôk, illetve a delegációkat szállító különgépek léphetnek be.

Az 1949-ben alakult Európa Tanács évtizedeken át a demokratikus intézményrendszer mûködésének, az emberi jogok érvényesülésének ôre volt a kontinensen. Most azonban elengedhetetlenné vált, hogy újra meghatározzák feladatait: néhány másik nemzetközi szervezet, mindenekelôtt az Európai Unió és az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet (EBESZ) ugyanis mind több feladatot vállal ugyanezeken a területeken, azaz egyre inkább az ET konkurensévé válik. Márpedig a hatáskörök elmosódása, a különbözô szervezetek mûködési területének egybefonódása nem pusztán pluszköltségeket jelent, de az Európa Tanács fontosságát, végeredményben létének szükségességét is csökkenti. Így a tagállamok tavaly eldöntötték, hogy a kérdés rendezésére, az ET és a többi nemzetközi szervezet kapcsolatrendszerének tisztázására összehívják a szervezet történetének mindössze harmadik csúcstalálkozóját. (Az elôzô kettôt Bécsben, illetve Strasbourgban tartották a kilencvenes években.)

A csúcsértekezlet jelentôségét némileg csökkenti, hogy majdnem tucatnyi állam- vagy kormányfô lemondta a részvételt, maga helyett valamelyik miniszterét küldve. Így például Vlagyimir Putyin orosz elnök helyett Szergej Lavrov, Jacques Chirac francia államfô helyett pedig Michel Barnier érkezett Varsóba (mindketten országaik külügyminiszterei), Tony Blair brit kormányfôt John Prescott miniszterelnök-helyettes képviseli. Nem jött el a találkozóra az olasz, a spanyol, a belga, a dán, a svéd miniszterelnök sem, s a magyar küldöttséget is Gyurcsány Ferenc helyett Kiss Péter, a Miniszterelnöki Hivatalt vezetô miniszter vezeti. Varsóba érkezett ugyanakkor Gerhard Schröder német kancellár, Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök, az EU soros elnöke, vagy például Mihail Szaakasvili grúz és Viktor Juscsenko ukrán államfô.

A kétnapos rendezvényen Romániát Traian Basescu államfô és Razvan Ungureanu külügyminiszter mellett Niculescu Tóni külügyi államtitkár képviseli.

A találkozó kitûzött céljai között az ET alapelveinek, az emberi jogok, a pluralista demokrácia és a jog primátusának megerôsítése, a társadalmi problémák megoldási lehetôségeinek keresése, az európai polgárok életminôségének cédelme szerepel.

A varsói csúcs alkalmat ad arra, hogy az Európa Tanács tagállamai megkezdhessék három új, nemrégiben kidolgozott nemzetközi konvenció aláírását: ezek a terrorizmus elleni küzdelemre, az ilyen akciók finanszírozását szolgáló bûncselekmények (például a pénzmosás) megakadályozására és az emberkereskedelem elleni szigorú fellépésre vonatkoznak.

EP-párti egyeztetés Strasbourgban

Olyan dokumentum elôkészítésén dolgozik a nemzeti kisebbségek, alkotmányos régiók és regionális nyelvek ügyeivel foglalkozó európai parlamenti pártközi csoport, amely összefoglalja az autonómia jogi érvényesítésének feltételeit és lehetôségeit az Európai Unióban - jelentette be a csoport strasbourgi ülését követôen Tabajdi Csaba (MSZP), a csoport társelnöke közleményben.

Az úgynevezett intergroup tanácskozásán az európai autonómiák és kisebbségi önkormányzatok tapasztalatairól cseréltek eszmét, elsôsorban nyugat-európai példák - Katalónia, Baszkföld, Dél-Tirol, Korzika, Skócia, Wales, Flandria, Vallónia, az Aland-szigetek, Grönland, a Feröer-szigetek - alapján. Tabajdi elmondta: habár az EU-nak nincs kisebbségvédelmi rendszere, nincs közvetlen iránymutatása, nincs kidolgozott jogi normarendszere a kisebbségi autonómiák vonatkozásában, mégis található néhány szilárd fogódzó az uniós alapelvek között. A szubszidiaritás alapelve, a megfelelô pénzügyi forrásokkal rendelkezô önkormányzatok és az önálló fejlesztési-közigazgatási régiók tulajdonképpen 80-90 százalékban megvalósítják az autonómiát. Az autonómia szerinte csak a többség és a kisebbség megegyezésén alapulhat.

Gál Kinga (Fidesz-MPSZ) alelnök az MTI-nek nyilatkozva azt emelte ki elôadásából, hogy az autonómia fogalmát az önkormányzatiság, a kisebbség jogok és az önrendelkezés oldaláról egyaránt meg lehet közelíteni. Ô is fontosnak mondta a szubszidiaritás (a döntést ott kell meghozni, ahol a problémák keletkeznek) érvényesítésének szerepét. "Nincs ugyan uniós alapdokumentum a kisebbségek védelme érdekében, de van jól bevált és évek óta mûködô gyakorlat a tagállamok szintjén" - hangoztatta. A bevált és mûködô nyugat-európai példák gyakorlati fogódzót adhatnak az újonnan körvonalazódó autonómiaelképzeléseknek az unióban.

Bauer Edit szlovákiai magyar képviselô azt hangsúlyozta, örömteli dolog, hogy a kisebbségvédelem terén megtörtént az elsô lépés az Európai Parlamentben is.

Günther Krichbaum német kereszténydemokrata képviselô hétfôn, Temesváron kijelentette, az Európai Néppárt (EPP) nem egy zárt szervezet, de fenntartásai vannak a nacionalista pártokkal szemben.

"Az EPP nem egy zárt párt. Bárki csatlakozhat, de a pártoknak eleget kell tenniük bizonyos feltételeknek, ezek között az is szerepel, hogy ne tartozzanak a nacionalista vonalhoz" - nyilatkozta Krichbaum sajtótájékoztatón.

A német politikus azokkal a szakemberekkel érkezett Temesvárra, akik felszerelték a vízszivattyúkat az árvíz sújtotta térségekben.

Krichbaum elmondta, romániai látogatásának politikai célja is volt. Hozzátette, német kereszténydemokrata kollégáival együtt értékeli a romániai politikai alakulatok néppárti irányultságát, de meglepetését fejezte ki a "politikai vándorlással" kapcsolatban.

"Az EPP-hez való csatlakozás minden politikai párt legitim joga, és demokratikus szempontból ez egy normális folyamat. Romániában észrevehetô, hogy a politikai pártok még nem teljesen körvonalazódtak, a politikusok pedig könnyen váltanak pártot. Németországban ilyesmi nem létezik" - tette hozzá a német képviselô.

(MTI/APA) A világ valószínûleg legnagyobb giccse, a piramismásolatokkal, újonnan épített velencei lagúnákkal és saját Eiffel-toronnyal büszkélkedô kaliforniai Las Vegas, a szerencsejáték és a szex városa május 15- én lesz száz éves.

A maffiavállalkozásnak indult, mára tisztára mosott tôkeszerkezetû Las Vegas elsôsorban gazdasági vállalkozás. Tavaly 37 millió látogatója volt, újabb rekordbevételt hozva a sivatagi városnak. A kaszinók 8,7 milliárd dollárt kerestek tavaly. Rajtuk kívül bankok és fejlett technológiai cégek is élvezik a kiváló infrastruktúrát és az alacsony adót. A Forbes magazin szerint Las Vegas az Egyesült Államok harmadik legjobb székhelye cégek számára. Statisztikusok több mint évi 50 milliárd dollárra becsülik a Las Vegas-i magánjövedelmet. Nemrég nyitotta meg Steve Wynn beruházó 2,7 milliárd dollárért a legújabb szállodát Las Vegasban, amely szerinte a legnagyobb a világon, de már a nyomában kaptat Kirk Kerkorian 8 milliárd dollárral, felvásárolva a Mandalay Resort Groupot, amelynek tizenkét hotel-kaszinója van a városban, 70 ezer alkalmazottal.

A Las Vegas-i idegenforgalomban és szerencsejáték- üzletben 260 ezren dolgoznak jelenleg legálisan, ez az összes munkahelyek 30 százaléka. 2010-re további 200 ezer új munkahely várható. Las Vegasban idôközben fontos vásár- és tanácskozási központtá is alakult: tavaly majdnem hatmillió látogatója volt az ott rendezett különféle kongresszusoknak.

1950-ben az akkor még nagyrészt maffiakormányozta Las Vegasnak 25 ezer lakosa volt, ma a környékkel együtt 2 millió, 2020-ra várhatóan 3 millió lesz.

A világ 20 legnagyobb szállodája közül 16 Las Vegas-i hotelszoba általában 90 százalékab foglalt, az átlagos ár 90 dollár egy éjszakára.

A kaszinókban több mint ezer asztal és sok tízezer nyerôgép várja a vendégeket. A vendégek egyenként átlagosan 545 dollárt költöttek szerencsejátékokra tavaly a városban, nem csoda, hogy a távoli parkolókból ingyen sázllítanak a kaszinókba mindenkit a szállodák buszai, akár van szobája, akár nincs.

Könnyed házasságkötési szabályai miatt Las Vegas a házasulandók Mekkája is: tavaly 128.25 pár esküdött örök hûséget egymásnak a városban.

Las Vegasban van a világ legnagyobb hullámvasútja, a Golden Nugget szállóban ôrzik a világ legnagyobb aranypapucsát, a Mirage hotelben mûködik a világ legnagyobb mesterséges vulkánja, a Belagio szállóé a világ legnagyobb üvegszobra, a Caesar hotelben hatalmas állatkert van üvegfalak mögött dzsungellel és több fehér tigrissel.

- Ha istennek lett volna pénze, a világot olyannak teremtette volna, mint Las Vegas - idézik Steve Wynn "bonmot"-ját mostanában Las Vegasban, a jubileumra és az egy évig tartó látványosságokra készülve.

Az igazság a hazugságról. Így jellemezte Emil Constantinescu volt államelnök szombaton, a Romulus Guga könyvesboltban bemutatott könyvét, amelyet Al. Cistelecan irodalomkritikus "idôzített bombának" nevezett.

Tanult a hibáiból és ezúttal nem hétkilós könyvet írt, hanem egyetlen kötetben mondja ki az "igazságot" a "gyilkosokról, tolvajokról, rablókról", akik tönkreteszik Romániát, jelentette ki egyebek között a szerzô, mert szerinte az, amit a '89-es eseményekrôl, a bányászjárásokról, az egész "oligarchikus" rendszerrôl tudunk az csak a "manipulálás eredménye". A kötetben 1472 személyrôl ír teljes névvel, kezdve Románia elnökeitôl, a leggazdagabbakig és az arab maffiáig. Az Emil Constantinescu "igazsága" nem szubjektív, tényekre, statisztikai adatokra, az ügyészség, rendôrség nyomozási adataira, bírósági ítéletekre, tanúvallomásokra alapoz. Saját bevallása szerint 11 kilót fogyott, amíg megírta.

Constantinescu saját bevallása szerint "kötelességének érezte" ezt a "tolvajok, rablók, gyilkosok" elleni provokációt, s várta, hogy bepereljék, de egyetlen érintett sem tette meg. Azért eredménye mégis volt, mert, mint kijelentette, az írás nyomán vették napirendre a '89-es események, illetve a bányászjárások kivizsgálását. Kijelentette: könyvében kimondja az igazságot, így aztán késôbb senki sem mondhatja, hogy nem tudta.

Minden válasz megvan a könyvemben

A délutáni sajtótájékoztatón elmondta, hogy a Robert Schuman Alapítvány támogatásával széles körû mozgalmat kezdeményezett a Népi Akció (AP), amelynek célja az állampolgárok felvilágosítása, mert az emberek nem ismerik a jogaikat. Ebben az ügyben zónaszemináriumokat szerveznek, legutóbb Marosvásárhelyen. Fiatalokat készítenek fel a munkára, akik majd felvilágosítják az embereket, megismerik ezáltal a helyi tanácsok munkáját, információkhoz jutnak, de megismerik az AP-t is, és a következô választásokon rájuk szavaznak.

Egyébként nem igazán adott választ az újságírók kérdéseire, mindenre azt mondta, hogy "a válasz megtalálható a könyvemben", amit "felajánlott"(pénzért). Általában beszélt a "sötét kulisszajátékokról", a "szekus-kommunista" elemek "államellenes tevékenységérôl", köztük Iliescuról. Szerinte csak "azt hittük, hogy '90-ben demokrácia kezdôdött Romániában", pedig az olyan "katonai rendszer", amilyen csak "a dél-amerikai és afrikai katonai diktatúrákban van". A Népi Akció az a szervezet, jelentette ki, amely demokratikus, a szubszidiaritás elvére és a régiós struktúrákra alapoz.

Az iraki túszdrámáról sem nyilatkozott, mert "mindent tud az ügyrôl a mostani elnöktôl", ezért "nem lenne etikus", jelentette ki, annál inkább, mivel elnöksége idején "ô maga is volt ilyen helyzetben", amikor a perui japán nagykövetség ellen követtek el terrortámadást, s amikor a román nagykövet is a túszok között volt. Arról azonban "nem kérdezte meg senki", holott hozzájárult az ügy szerencsés megoldásához. Ugyanezt az érdektelenséget vetette a sajtó szemére a "koszovói ügy" kapcsán, pedig azzal, hogy nemet mondott a román légtér használatára "biztosította Románia méltóságát". De errôl sem kérdezte ôt soha senki.

Alapkôletétel Rekecsinben

A csángómagyar gyermekek számára felépítendô iskolaközpont alapkövét tették le és szentelték meg ünnepélyes keretek között hazai és magyarországi közéleti személyiségek jelenlétében vasárnap Rekecsinben.

A moldvai Bákó városától huszonöt kilométerre lévô kis településen a Böjte Csaba dévai ferences szerzetes által irányított Dévai Szent Ferenc Alapítvány segítséget nyújt a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) egy iskolaközpont felépítéséhez. Ennek alapkövét tették le ünnepélyesen pünkösdvasárnap azon az ünnepségen, amelyen többek között részt vett Mádl Dalma, a magyar köztársasági elnök jószolgálati úton Romániában tartózkodó felesége és a magyarországi politikai élet számos neves képviselôje.

Az alapkôletétel és -szentelésen beszédet mondott Benke Pál, az MCSMSZ alelnöke, Ichim Vasile, Rekecsin község polgármestere, Mádl Dalma, Takács Csaba, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ügyvezetô elnöke, Berca Gabriel, Bákó megye prefektusa (helyi kormánymegbízottja), valamint Böjte Csaba, a Szent Ferenc Alapítvány elnöke. Felolvasták a csángómagyarok ügyéért sokat tevô Tytti Isohookana-Asunmaa volt európa tanácsi képviselô levelét.

Magyarországról többek között jelen volt Németh Zsolt, az Országgyûlés Külügyi Bizottságának elnöke, Dávid Ibolya, az MDF elnöke, Vízi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Az ünnepség meghívottja volt Terényi János bukaresti magyar nagykövet és Beke Mihály, a bukaresti Magyar Kulturális Központ igazgatója is. Nem jött el ugyan személyesen Petru Ghergel, Iasi püspöke, de elküldte képviselôjét az alapkôletételre.

Böjte Csaba az ünnepség elôtt az MTI-nek felidézte: január elején a csángómagyarok szövetsége a Szent Ferenc Alapítványhoz fordult azzal a kéréssel, hogy segítsen egy olyan iskolaközpont felépítésében, ahol a jövôben a csángómagyar gyermekek anyanyelvükön tanulhatnak majd. Az alapítvány a kérést megfontolta, elsôsorban azt próbálta tisztázni, mennyire "összcsángó" igényrôl van szó. Tavasszal Bákóban ezért nagygyûlést szerveztek, amelyre meghívták a csángó falvak képviselôit. Az összegyûlt mintegy százötven ember egyhangúan kifejezésre juttatta, hogy a csángómagyarok egyöntetûen szeretnék az iskolaközpont létrehozását - mondta Böjte atya.

"Szeretnénk, ha ennek a moldvai iskolaközpontnak a felépítésével a csángómagyarok élô kapcsolatokon keresztül is beépülhetnének anyanemzetük köztudatába" - mondta az MTI-nek a ferences szerzetes, hangsúlyozva: a december 5-i nem után mondjon mindenki közös igent erre az ôszinte, nagyon is megalapozott iskolaépítési tervre. Böjte Csaba arra biztatja a magyarországi, erdélyi, nyugat-európai magyar közösségeket, városokat, hogy járuljanak hozzá a rekecsini Béke Királynôje Iskolaközpont létrehozásához, vállalva egy-egy iskolai tanterem vagy kollégiumi hálóterem megépítésének költségeit. Az atya elmondta: eddig már több város is segítséget nyújtott, köztük Gyôr, Kecskemét, Budapest, Sopron és Szombathely. A kecskeméti önkormányzat például már fel is ajánlott másfél millió forintot e célra. Az ünnepséget megelôzô, még Gyimesfelsôlokon tartott szentmisén vasárnap tolmácsolták Jakubinyi Györgynek, a Gyulafehérvári Fôegyházmegye érsekének az üzenetét, amelyben támogatásáról biztosította a kezdeményezést.

Az alapítvány tizenöt hektár földet vásárolt Rekecsinben az iskolaközpont felépítéséhez. A tervek szerint a komplexum iskolát, kollégiumot, étkezdét, tornatermet, játszóteret, sportpályát és több más épületegységet foglalna magában. Egy közeli telken tanári lakásokat is építenének. Böjte Csaba elmondta: elsô lépésként meg kell szerezni a hatóságoktól az építési engedélyt, s remélhetôleg 2006 tavaszán meg is lehet kezdeni a központ építését.

Akadályozták munkájukban a Duna TV és a Magyar Televízió kolozsvári stábjait a Kolozs megyei környezetvédelmi hatóság vezetôi Persányi Miklós magyar és Sulfina Barbu román szakminiszter Verespatakon tett hétvégi látogatásakor.

Makkai Koós Imola, a Duna TV kolozsvári tudósítója vasárnap az MTI-nek elmondta: a román és a magyar környezetvédelmi tárca vezetôi egy ENSZ-küldöttség társaságában szombaton felkeresték a Verespatak környéki bányákat. A látogatás része volt annak a bányászati hulladékokkal foglalkozó nemzetközi konferenciának, amelyen 12 kelet- közép-európai ország képviselôje vett részt Kolozsváron.

A Duna Televízió tudósítója szerint, amikor a nemzetközi küldöttség a Rosia Poieni-i rézbányához ért, a Kolozs megyei környezetvédelmi hatóság vezetôje igazoltatta az egyik stáb operatôrét, és meg akarta tiltani, hogy filmezzék a bánya vezetôsége és a küldöttség tagjai között folyó utcai beszélgetést. Késôbb a két magyar közszolgálati tévé munkatársainak a román hatóságok megtiltották, hogy hallótávolságon belüli körzetben közelítsenek a küldöttség tagjaihoz. Makkai Koós Imola közölte: a küldöttséget fogadó egyik vendéglônél Persányi Miklós magyar környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszterrel csak az utcán tudtak interjút készíteni, mert az ôrök nem engedték be az újságírókat a vendéglô területére.

A tévések azt is sérelmezték, hogy Sulfina Barbu nem adott interjút a Duna TV-nek. A román környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter arra hivatkozott, illetve azt kifogásolta, hogy csak a magyar sajtó van jelen az eseményen. Makkai Koós Imola szerint a miniszterasszony azt mondta: nem biztosíthat számukra exkluzivitást, s ha tudta volna, ô is hozott volna magával néhány újságírót. Sulfina Barbu végül közölte, hogy csak a jövô héten kibocsátott sajtóközlemény elkészítése után hajlandó nyilatkozni a magyar tévéseknek.

Történt mindez olyan körülmények között, amikor például Persányi Miklós, a magyar szaktárca vezetôje a látogatás helyszínérôl még telefonon is nyilatkozott hírügynökségnek és rádiónak is - emlékeztettek a magyar közszolgálati televíziókat tudósító kolozsvári tévések, akiket a román hatóságok érthetetlen okokból akadályozták munkájukban.

Nemrég Bukarestben járt a magyarországi SZDSZ küldöttsége, ahol az RMDSZ vezetôivel is tárgyaltak. Szó esett a határ menti régiók fejlesztésérôl, az erdélyi autópálya sorsáról, s nyilván sok egyéb aktuális dologról, de jó lett volna, ha a szabaddemokraták tanácsokkal látják el vezetôinket: Hogyan lehet 5% birtokában eredményesen politizálni? címmel, ti. nekik is annyi százalékuk van, mint az RMDSZ-nek. Csakhogy ez a fránya 5% sokkal többet jelent, mikor a kormány része, s fôleg, ha a mérleg nyelve is. Kuncze Gáborék már sokszor sarokba szorították nagyobb szövetségesüket, az MSZP-t, pozícióba került embereik mindig maradéktalanul érvényesítették akaratukat. Ezek a pozíciók pedig nem akármilyenek! Saját és választóik szemszögébôl nézve eredményes ez a politizálás, függetlenül attól, hogy hogyan nevezzük: érdekérvényesítésnek, pragmatizmusnak, vagy akárminek.

Tudom, az RMDSZ sokkal nehezebb helyzetben van, az okokat fölösleges most részletezni, de a valamit valamiért! elvet gyakrabban lehetne alkalmazni, mert valljuk be, ahhoz képest, hogy a magyarság érdekképviselete "kormánytényezô", az eredmények igen szerények. Tudom, vezetôink erre azt mondják: nem így van!, és kezdik a felsorolást. Mármint az eredményekét. Csakhogy a választópolgárok százezrei ezt nem nagyon érzékelik. Tessék megkérdezni ôket!

A másik dolog, amire érdemes volna odafigyelni, a kisebbségek védelme, ebbôl is lehetne tanulni, ha nem is ajánlott egy az egyben átvenni. Hogyan képviseljük saját kisebbségünket közösségként és egyénenként? címmel. Arról van szó, hogy Budapesten karddal megszúrtak egy roma/cigány fiatalt, s bár nem bizonyított az etnikai indíttatás, a roma vezetôk azonnal összeültek, a régi riválisok Kolompár Orbán és Horváth Aladár kibékültek, s minden lehetséges fórumon tiltakoztak, rasszizmust kiáltottak, vádolták a rendôrséget, a politikát, példás büntetést, s további intézkedéseket követeltek, megfékezendô mindenfajta erôszakot és cigányellenességet. Apelláltak a többségi nemzet jóérzésére, lelkiismeretére, bûntudatára (?). Nem érdekelte ôket másnak a véleménye, ôk úgy érezték, kollektíve érte ôket valami nagy sérelem.

Nem állítom, hogy ezzel a fellépéssel mindenben egyetértek - fôleg a tüntetést nem tartom jó ötletnek - de maga a hozzáállás, a szándék, hogy a közösségének tagjait - mely közösségnek ô felkent vezetôje - bármi áron megvédje, az megszívlelendô lehetne bármely vezetô számára.

Az erdélyi magyarság vezetôinek nemcsak Kunczeéktól, hanem Kolompáréktól is volna mit tanulniuk, érdekképviselet és érdekérvényesítés dolgában. Mert mi is történt a Kolozsváron megszúrt fiatalember esetében? A rendôrség szerint nem volt etnikai indíttatása a dolognak, így vezetôink nem sok szót fecséreltek rá, elvégre nem szabad feszültséget generálni satöbbi, ehhez hasonló ismert frázis. Voltak még hasonló esetek, enyjebenyjéztünk egy kicsit, aztán a sebek (fôleg a lelkiek) maradtak. Mi is történt a Trianon-film betiltásakor? Az RMDSZ-vezetôk ahelyett, hogy a sarkukra álltak volna, és kijelentik, ez a tiltás a demokrácia és a sajtószabadság megcsúfolása, nos, ehelyett eljátszották a filmesztéta szerepét s azt magyarázták, miért nem jó a film, miért ártalmas erdélyi magyarnak, ha megnézi azt. (Meg ne haragudjon senki, de amit ma kultúra gyanánt az anyaországiak idehoznak - nagyváradi vigaszbuli, Fásy mulató stb. - azok után hagyjanak békét a Koltay Gábor filmjének.) A film vetítéséért megbüntetett fiatalok is magukra maradtak. A példákat lehetne folytatni!

Egy biztos: ha azt mondják, hogy nekünk egyetlen legitim képviseletünk van, akkor annak a szervezetnek mindenkit meg kell védenie, ha nemzetiségi alapú sérelem, hátrány érte. Azokat is, akiknek az ábrázata nem tetszik és azokat is, akik véleménye különbözik a miénktôl.

Nem bizonyítottuk, hogy tudunk bánni a pénzzel

Mircea Cinteza szakminiszter marosvásárhelyi látogatása során is elkerülhetetlenül szóba kellett kerülnie az egészségügyben létrejött krízishelyzetnek. A kérdésözönnek szándékozott elejét venni azzal, hogy beszédében megpróbálta megmagyarázni azt, ami valójában megmagyarázhatatlan fôleg azok számára, akik nem jutnak hozzá az életfontosságú kezeléshez vagy gyógyszerekhez. A megyei kórház elôadótermében elhangzott szavait követôen a miniszter a gyermekszívsebészeti részleget bejárva a kórház folyosóján válaszolt az újságírók kérdéseire.

- Az egészségügy válságban van, ami azért következett be, mert hülyék vagyunk.... Azért vagyunk hülyék, mivel az elmúlt évben, miután nagy nehezen összegyûjtöttük a pénzt, és számvetést készítettünk..., még hoztunk két törvényt. Ezek közül az egyiket, ami a bérek emelésére vonatkozik, indokoltan, mivel az egészségügyi rendszer egyik nagy igazságtalanságát rendezi, de csak kis mértékben. A másik törvény a gyógyszerárak támogatásával kapcsolatos, amit 2004 utolsó negyedében szabadjára engedtünk… - magyarázta szombaton a gyermekkardiológia központ megnyitóján az egészségügyi miniszter.

- Az említett intézkedés következménye az lett, hogy háromszor több pénz fogyott el, mint amennyit erre a célra elôzetesen meghatároztunk - folytatta. Ez a többlet nem szerepelt a költségvetésben, és jó szokásunk szerint arra számítottunk, hogy majd lesz valahogy. Csakhogy a jelen egészen más, mint három, öt vagy hét évvel ezelôtt, költségvetésünket ugyanis árgus szemek ellenôrzik, Európa, Amerika, az FMI (Nemzetközi Valutaalap), és már nem lehet "ügyeskedni", anélkül, hogy ne vennék észre. A végén arra ébredtünk, hogy 20 százalékos hiány van az egészségügy büdzséjében.... Ez a hiány két területre van kihatással. Az egyik, amelyik még nem robbant, az étkezési jegyek és a bérek, amelyeket még fizetünk és valószínû, hogy az év végéig is sikerülni fog, a másik területet pedig az ártámogatott gyógyszerek jelentik. Ez a bomba már robbant, mivel mi nem tudjuk pótolni a hiányt, csak ha több pénzünk lesz. Szerencsére jelenleg valamivel több pénz gyûl be, a lakosság kezd öntudatosabb lenni. De mielôtt még a végére értünk volna, az emberek pánikba estek, mint például a cukorbetegek, ami nem volt indokolt, és szerencsére a helyzetet sikerült rendezni. A kompenzált gyógyszerekkel is gond van, amit nem tudunk megoldani, mivel nincsenek sehol "feketepénzek", amit bevethetnénk a piacra, és ne is beszéljünk az árvízrôl, s a földcsuszamlásokról. A pénz nem kevesebb, de a meglévôt fejetlenül kezeltük, mivel egy olyan ország vagyunk, ahol azt hisszük, hogy ügyeskedéssel célt érhetünk. Most viszont egy olyan világban élünk, ahol nem lehet ügyeskedni, és be kell tartani az adott szavunkat - mondotta a miniszter.

Az újságírói felvetésre, hogy pénteken egy marosvásárhelyi klinikán a betegek pénzébôl vásároltak fecskendôt és ragtapaszt (amire az asszisztensek kérték el a pénzt), a miniszter a következôképpen válaszolt:

- Évek óta nem tudatosul bennünk, hogy a pénz, amit mi, romániai lakosok befizetünk az egészségügy kasszájába, nem elég arra, hogy megvalósítsuk, amit elméletben megígérünk. Ennek véget kell vetni, és ki kell nyíltan mondanunk, hogy mire futja a pénzbôl, és mekkora összegre kell pluszforrásokat keresnünk. Ez a 2006-ra szóló tervekre érvényes, de sajnos a 2005-re már korábban megszavazott költségvetést nagyon nehéz megváltoztatni. Ebben az évben körültekintôeknek kell lennünk, és ôsszel meg kell pontosan mondanunk a lakosságnak, hogy mire lesz lehetôségünk.

Az európai csatlakozásnak vannak jó és rossz oldalai. Az európai intézmények sok területen szeretnének támogatást nyújtani, így az egészségügy számára is, de van egy feltétel, aminek mi eddig nem tettünk eleget. Nem bizonyítottuk, hogy tudunk bánni a pénzzel...

- Lesz-e a szombaton felavatott gyermekkardiológia központban megfelelô mennyiségû egészségügyi fogyóanyag és gyógyszer, hogy az orvosok operálni tudjanak?

- Ez egy csúcsintézet, amely a figyelem középpontjában áll, a pénz elosztása pedig nyilvános, és remélem, hogy normális körülmények között fognak dolgozni. Ami biztos, és amit megvalósítottunk, hogy minden forrás átlátható legyen, ne legyenek rejtett pénzek.

- A továbbiakban lesz-e ártámogatott gyógyszer a patikákban?

- Ahogy már korábban is mondtam... a költségvetéshez nem lehet hozzányúlni, ez a szabály. Egyébként óriási költségvetésrôl van szó, mivel az egészségügy számára 12-15 milliárd lej jut, de minden lejrôl el kell számolni. Azt hiszem, van lehetôségünk ezt megtenni, a lakosságtól pedig azt kérjük, hogy hallgasson ránk, és ne essen pánikba.

- Mennyit kell még várni?- hangzott el a következô kérdés.

- Ahogy begyûl a biztosító kasszájába a pénz, módosíthatjuk a költségvetést. Addig is alá kell írnunk az egyezséget a Nemzetközi Valutaalappal, majd használhatjuk a második félévre tervezett összegeket. A gyógyszertárak, amelyek siettek és többet költöttek, valószínû, hogy a költségvetés-kiegészítés után jutnak pénzhez, de addig is minden megyében meg lehet érdeklôdni, hogy mely patikák adnak ki ártámogatott gyógyszereket. Ez a telefonszám az egészségbiztosítási pénztáraknál ingyen hívható, és fölöslegessé teszi, hogy a betegek összevissza járjanak.

- Megtörténhet-e ezzel a központtal is, ami a bukaresti Baltazar kórházban megesett, hogy pénzalapok hiányában nem tud mûködni ?

- A következô években több pénzünk lesz, elôször is azért, mert mi, az összlakosság több pénzt fogunk keresni, s ezt a pénzt nyilvánosan osztjuk szét. Normális körülmények között szükség van az ilyen központokra.

- Mikor lesz a megyei kórháznak minden klinikája olyan, mint amit most megnyitottak? - kérdeztük végül a minisztertôl.

- Ameddig Romániában 80 euró jut egy lakos egészségügyi ellátására, míg a szomszédos Magyarországon például 500, jöhet az atyaúristen is a maga menedzsmentjével, mert a két számot nem lehet összehasonlítani. Akkor lesz ilyen a többi klinika is, amikor kétszer annyi pénzt fogunk begyûjteni, mint jelen pillanatban.... Ezenkívül be kell bizonyítanunk, hogy képesek vagyunk jól gazdálkodni a pénzzel, nem szórjuk szét és nem lopjuk el. Ez egy hosszú folyamat, mivel országos szinten 400 kórházról és több ezer orvosi rendelôrôl van szó, és nem történhet a változás egyik napról a másikra. Azonban, ha nyíltan egymás szemébe nézünk, és mindennap meg akarjuk ezt a célt valósítani, akkor sikerülni fog - vélekedett kérdésünkre Mircea Cinteza egészségügyi miniszter.

Egészségügyi központot avattak Kiskenden

Az álmok nem hazudnak - kezdte beszédét Pál András kiskendi református lelkész, a Providentia Alapítvány elnöke, aki ott bábáskodott a kendi egészségügyi központ születésénél, amelyet vasárnap, május 15-én avattak fel Máté János, Balavásár polgármestere, dr. Grexa Éva és dr. Kovács Károly családorvosok, a település lakóinak jelenlétében. Az avatással egybekötve Rüsz Károly a közösségért tett munkájáért átvehette a község díszpolgári címét.

A kendi egészségügyi házat Pál András álmodta meg. Az épület adott volt hozzá, hiszen a kendi társas tagjai, közel száznyolcvanan felajánlották részüket erre a célra, és a falu többi lakója is támogatta anyagilag a ház felújítását. A mintegy egymilliárd lejre rugó beruházást a Providentia Alapítvány tagjainak lelkes hozzáállása mellett svájci és holland segítséggel sikerült a mai formájában felavatni. A modern, igényesen kivitelezett ház egyik részében az orvosi rendelôk várják betegeiket, a másik részében pedig a tervek szerint egy orvoscsalád találhat otthonra (három szobával, fürdôszobával és konyhával). Az orvosi rendelô (kezelôbôl, rendelôbôl és váróból áll) mellett egy fogorvosi rendelôt is felszerelnek. A fogorvosi szék külföldi adomány, a kabinet teljes berendezése még hatvan-hetven millió lejt fog felemészteni, a tervek szerint hetente kétszer rendelne fogorvos az egészségügyi központban. Az orvosi rendelô technikai felszerelését is modernizálni szeretnék, már megvan az echográf, digitális vérnyomásmérôt is kívánnak vásárolni, valamint egy kisebb laboratóriumot is berendeznének. A tervek közt szerepel egy beteggondozó beindítása állandó asszisztensi szolgálattal.

Máté János polgármester egy olyan közösség képviselôjeként szólt, amely jövôben gondolkodik, fiataljai helyben maradnak, és az iskolába iratkozó gyerekeinek száma állandósulni, és nem csökkenni látszik. Az egészségügyi központba, mely régebb a társas irodáit foglalta magába, nemrég bevezették a vizet, a gázt és a központi fûtést, a villanyhálózatát felújították. Máté János a magyarországi testvértelepülés, Aldebrô polgármesterének, Farkas László Mártonnak az üzenetét tolmácsolta az egybegyûlteknek, ezt követôen a helyi általános iskola diákjainak szavalatai hangzottak el.

A díszpolgári címet a községben 2000 óta osztják ki, idén Rüsz Károlyt érte ez a megtiszteltetés. A nagykendi születésû Rüsz Károly asszisztensi tevékenysége mellett részt vállalt egyházi és kulturális rendezvények megszervezésében, kórustagként, színjátszóként és versmondóként támogatta a magyar kultúrát, önálló versmûsorával szerepelt már nem csak a megye számos településén, hanem Székelyudvarhelyen, Farkaslakán, Koltón, Münchenben is. Nemrég tért haza az Anyám fekete rózsa nevet viselô, Veresegyházon megszervezett nemzetközi versmondó versenyrôl, ahol a tavalyi második, a tavalyelôtti elsô díj után ismét elsô helyen végzett. A kendi találkozóra többek között Gyurkovics Tibor-, Magyari Lajos-, Benedek Elek- és Horváth István-verseket hozott magával. A Petôfi Sándor Kultúrotthonban a Vadrózsa csoport fellépésével zárult az ünnepség.

A pikkelysömörben (psoriasis) szenvedô betegek országos egyesületének létrehozását, a betegség súlyos stádiumában levô páciensek újfajta, igen drága kezelésmódjának biztosítására egy országos program létesítését javasolják a bôrgyógyászok és betegek egyaránt. A szombaton, a marosvásárhelyi Concordia Hotelben megtartott szimpóziumot követôen sajtótájékoztatón jelentette be dr. Silviu Morariu, a bôrgyógyszászati klinika vezetôje, hogy csak egy országos egyesület védheti hatékonyan a pikkelysömörben szenvedô betegek érdekeit.

Dr. Silviu Morariu szerint a szimpóziumon a nemi betegségek terjedésérôl, a terjedés megelôzésérôl, valamint a pikkelysömörrôl esett szó. E betegségben szenvedô betegek és bôrgyógyászok országos egyesületet kellene létrehozzanak érdekeik hatékony érvényesítésére - jelentette ki. Az ötlet egy pácienstôl, Dicu Mirelától származik, aki tapasztalatai alapján beszámolt arról, hogy egyénként nagyon nehéz információhoz jutni, ez szervezetten mûködne jól. Dr. Tataru Alexandru, a kolozsvári Iuliu Hategan Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem tanára szerint a lakosság 1 százaléka szenved pikkelysömörben, egyes betegek állapota súlyos, hiszen esetükben a megszokott gyógymódok nem hoznak semmi eredményt. Hangsúlyozta, a szóban forgó egyesületnek nem szakmai jellege kell legyen, hanem elsôsorban a betegek érdekeit kell képviselnie, lehetôvé tennie, hogy az orvosi újdonságok, információk könnyebben eljussanak a páciensekhez, hogy kizárják a csalóktól származó információkat. Dr. Tiplica Sorin, a bukaresti Carol Davila Egyetem elôadótanára szerint két szempontot is figyelembe kell venni: elsôként azt, hogy egy ilyen egyesület szükséges, másrészt pedig, hogy a psoriasis súlyos formáiban szenvedô betegek számára létezô országos programba a bôrgyógyászokat is be kell vonni. Az érdekeltek dr. Silviu Morariuhoz a Dózsa György utcai bôrgyógyászati klinikán fordulhatnak tájékoztatásért.

A megye legtöbb gyógyszertárához hasonlóan a nagysármási patika is túllépte már a III. negyedévi pénzkeretet is, ennek ellenére - és meglepetésünkre - kibocsátják a kedvezményes árú gyógyszereket. Ottjártunkkor sorban álltak a betegek, ki ingyenes, ki ártámogatott recepttel. Fekete Herman Erzsébet gyógyszerésztôl megtudtuk, abban a reményben veszik át a recepteket, hogy az egészségbiztosítási pénztár végül úgyis elszámolja a kereten felül kibocsátott gyógyszerekre a pénzt. A gyógyszertár viszonylag szerencsés helyzetben van, hiszen kevés a 2004-es kintlevôsége és az idei utolsó negyedévre jelentôs összeget kaptak, ez teszi lehetôvé, hogy jelenleg is kiadják az orvosságokat. A gyógyszerigény nagy, hiszen 50 kilométeres körzetben kevés patikát találni a Mezôségen.

Peer Gynt cseresznyéskertje

Immár hagyományosan, a Carmina Burana vérpezsdítô hangjaival kezdôdött vasárnap este a tizedik Nemzetközi Látványszínház Fesztivál. A vásárhelyi viszonylatban nagy költségvetéssel, hosszú munkával megszervezett eseménysorozat az idén minden eddiginél gazdagabbnak ígért programmal várja a nézôket és leendô színházszeretôket. Mint azt a megnyitón (is) hallottuk, a nyolc napba 36 elôadást sûrítettek a szervezôk, amelyek között román, magyar, francia, de görög nyelvû is található.

Vasárnap, mintegy nyitányként, a Tompa Miklós Társulat új produkciójával, Csehov méltán világhírû Cseresznyéskert címû drámájával indult a fesztivál, a nyolc órai megnyitóünnepség után pedig a jászvásári Vasile Alecsandri Nemzeti Színház mutatta be Henrik Ibsen Peer Gynt címû drámai költeményét. Az emberi lélek árnyoldalairól, a változás és megváltozhatatlanság problémájáról, a konformizmus és nonkonformizmus többértelmûségérôl szóló darab imént említett lényege azonban elsikkadt a monumentális díszlet (egy kisebb jacht méretû, háromdimenziós vitorlás), a videotechnika alkalmazásának látványossága mögött. Este kilenc órától pedig a Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem negyedéves magyar szakos színihallgatói játszották Kleist Amphitryon címû mûvét az egyetem Stúdió termében.

Hétfô délelôtt a gyulafehérvári Prichindel Bábszínház szórakoztatta kisebb és nagyobb nézôit a Színház téren, ezzel majd' egyidôben pedig francia nyelvû értekezésnek adott helyt a színház elôcsarnoka. A hétfô délutáni és esti elôadásokra természetesen visszatérünk.

Néha, egy-egy igen furcsa helyzetben, feltör az emberben a jól ismert kérdés: mit is keresek én itt? E sorok írójával pár esetben elôfordult már a kérdôjeles mondat önkéntelen idézése, legutóbb szombat délután, a Marisiensis Fesztivál záróünnepségén. Kellô elôképzettség nélkül, mint amatôr szemlélô érkeztünk, a meghívó alapján abban a reményben, hogy egyetemista tánckedvelôk produkcióiban fogunk gyönyörködni, és elmondhatjuk, lám-lám, van igény a kultúrára, hiszen az ország különbözô szegleteibôl érkeztek tánccsoportok, tudásukat, felkészültségüket igazolandó.

Az Eminescu Ifjúsági Ház nagyterme már zsúfolásig telt, amikor a két kedves ifjú ceremóniamester a mikrofonhoz lépett. Nem mutatkoztak be, így kilétük a bizonytalanság homályába vész, valószínûleg öltözetük és stílusuk ellentétezése végett. Mûsorvezetésük pár szavas kommentárokra és bemutatásokra korlátozódott. A "kulturális rendezvény" az ország minden szegletébôl érkezett tánccsoportok produkcióiból, rövid drámai jelenetek elôadásainak sorozatából, és némi divatbemutatóból állt. A sokszínû és gazdag mûsor nem volt erôssége, hiszen az általános sablon öt-tíz, ritkább esetben tizenöt tagú csoportokból, modern, elektronikus zenealapra táncolt azonosíthatatlan, mûvészi masszából, valamint hihetetlenül ízléstelen ruházatokból állt, amire természetesen lelkesen tapsolt a hozzáértô publikum. Megcsodálhattuk például a Matrix tánccsoportot: akik láttak hetvenes évekbeli sci-fit, ahol minden ûrhajós ezüstszínû tréningfelsôt viselt, a marslakók mozgása pedig a leginkább a rumbára emlékeztetett, azok számára a produkciónak valószínûleg nem volt túl nagy újdonságértéke. De láthattunk Álom címû álomtáncot amelyben ékszerekkel, (mû)bôrövekkel ékesített, vászonnadrágban feszítô, bulibasára emlékeztetô herceg várja, hogy elbûvölje egy igen bájos zebra. A mûvészi teljesítmény csúcsainak meghódítását pedig a "moment dramatic", (értsd: a színház) képviselte, ahol sötétítôfüggönybe öltözött, zománcozott mûsorvezetô hölgyünk fitogtatta színészi képességeit a nemes és izgalmas téma: egy leendô gyerek születése körülményeinek ismertetése végett. Furcsamód az egyetlen, valóban izgalmas produkció a marosvásárhelyi breakdance együttes akrobatizmusa volt, ide azonban a technika kevert be egy váratlant.

Ritka szép példánynak bizonyult az e heti kulturális rendezvények sorában a Marisiensis. Magyar szót nem hallottunk (szerencsére...?), sírtunk és nevettünk, irigyeltük a bizonyosan tágabb látókörû közönséget és ámuldoztunk: hogyan lehet, hogy szervezôk és résztvevôk - mindezt komolyan gondolják?

Péntek délután a mindenki által nagy szeretettel Dalma asszonyként emlegetett Mádl Ferencné, a Magyar Köztársaság elnökének felesége látogatta meg a szovátai Szent József Gyermekvédelmi Központot.

A csángóföldi, Rekecsinen épülô csángó iskola alapkôletételére, a Moldvai Csángószövetség meghívására érkezô magas rangú kedves vendég zsúfolt programjába beszorította a szovátai látogatást, nagy örömet szerezve az itt összegyûlt 60-70 fônyi gyerekseregnek.

Az egy évvel ezelôtti tûzesetben szinte teljesen leégett Szent József központ újjáépülését az egész Kárpát-medencei és nemzetközi magyar közösség nagy figyelemmel kísérte. A központ létrejöttét a Magyar Püspöki Konferencia által kezdeményezett Jót tenni jó program lelkes adakozói, a magyarországi gyerekek adományai tették lehetôvé. Kevés pályázati pénzbôl, szinte teljesen csak magánadományokból és önkéntes munkából, a semmibôl teremtôdött meg, teremtôdött újjá és kapott modern felszereléseket az otthon. A jeles vendéget a központ által nyújtott szeretet és szolgálat kedvezményezettjei - a gyerekek, a Szent Ferenc Alapítvány, a szovátai Szent József Gyermekvédelmi Központ vezetôje, Pál Mária, munkatársai és Szováta polgármestere, Péter Ferenc köszöntötték. Gyermekien tiszta szívvel megtanult és nagy izgalommal elôadott mûsorral fogadták a vendégeket az otthon gyerekei. Szovátai, kibédi, sóváradi, illyésmezei és vármezei, állandó bentlakó és napközis gyerekek szavalatokkal, népdalokkal, furulyazenével köszöntötték a látogatókat. Ezt követôen Márton Judit építész, az otthon újjáépülésének önkéntes vezetôje mutatta meg Dalma asszonynak és kíséretének a végzett munkálatok eredményét.

Dalma asszony nem elsô alkalommal látogat meg ehhez hasonló otthonokat Erdélyben, már több alkalommal járt dél-erdélyi, a Szent Ferenc Alapítvány által létrehozott és mûködtetett "intézményekben". A szovátai otthon elsô alkalommal fogadhatta Ôt. A vendégek elismerésüket és örömüket fejezték ki a nehéz körülmények között is szép eredményként létrejött modern, ízléses, lakatlanul is családias és sze-retetteljes légkört árasztó létesítmény láttán.

A szerencsés befejezést követôen 80-100 gyereknek ad majd új és jobb otthont, 7-8 nagy családban. A ház vezetôi már várják fiatalok és nem csak fiatal házaspárok jelentkezését, akik hivatásként, életformaként, életcélként választják a nehéz sorsú gyerekek nevelését a meleg, családias légkörben, hittel és nagy szeretettel végzett nehéz munkát. A ház szentelése szeptemberre, az iskolakezdésre van tervezve, de már a nyár folyamán az otthon vezetôi szeretnének vendégül látni majd 100 csángóföldi gyereket, táboroztatás és barátságkötés céljából. A körsétát követôen nagy csoportfotóval örökítették meg Dalma asszony rövid, de szívélyes vendégeskedését, amelyet a gyerekek örömére ajándékozás követett.

Kedves Csaba testvér! A Hargitán, Kirulyfürdôn találkoztunk elôször, majdnem 15 évvel ezelôtt, a szépreményû 90-es évek derekán. Táborozni hívtál, a diktatúra évei után a hitünket erôsíteni, élô közösségeket, barátságokat életre kelteni. Szervezted a napi programot gyermekeknek, fiataloknak, családoknak és idôseknek. Több mint százan csüngtünk rajtad a reggeli zsolozsmától az esti tábortüzekig. Követtünk téged fel a hegyre, és nem féltünk a ránk zúduló felhôszakadástól, villámlástól, a Vargyas patakának félelmetes áradásától. Akkor éreztem - melletted - elôször, hogy nem vagyunk egyedül, még a legfenyegetettebb, legelhagyottabb perceinkben sem. Megerôsítetted az életünkben a hit erejét, bátorságát és kitartását. Ott, a hegyen megtapasztaltuk veled, hogy jó közösségben lenni, egymásra figyelô szolgálatban élni, apró dolgokat tenni egymásért, nap mint nap.

Teltek-múltak az évek, nem olyanra sikeredett ez a mi világunk, amilyenrôl akkor álmodtunk. Sokan azok közül, akikben bíztunk és reménykedtünk, eladták a lelküket. A címekért, hatalomért dúló ütközetek, a vagyonszerzés csatatereirôl minket - hétköznapi halandókat - már észre sem vesznek. Csalódásaink ellenére is megmaradt a tôled kapott meggyôzôdésünk, hogy kis dolgokat kell cselekednünk nagy szeretettel. Ezt a hitünket erôsíted meg hétrôl hétre, amikor a legkiszolgáltatottabbak, a legsérülékenyebbek felé fordulsz. Erdély-szerte a megrázó gyermekszegénység áldozatain próbálsz segíteni. Csalódásaink ellenére a tôled tanult kitartással dolgozunk tovább, munkánkra figyelve, "pontosan, szépen…". Abban a reményben, hogy a legszükségesebbeket ezután is elô tudjuk teremteni, szûkebb és tágabb családjaink részére.

Idônként olyan jó lenne délután kiülni a ház elôtti kispadra, a szomszédra mosolyogni, az arra járókkal szóba állni és élvezni a tiszta környezet illatát, hallgatni a csend hangjait. Beköszöntött a tavasz, láttad, hogy a fehér orgonák az idén csokrosabbak, mint a tavaly? Csaba testvér, békében szeretnénk élni, az igazság és a rend nyugalmára vágyunk. Miért zaklatnak a politika boszorkánykonyhájának a kotyvalékaival, sôt meg is fenyegetnek, hogy majd "betartanak" annak, aki netalán kilóg a sorból. Most már nem érdekelnek a kábító-csábító varázsigék, dolgozni szeretnénk és a délutáni napsütés langyos melegét élvezni a kispadon. Miért kell tapsikálnunk egy újabb - sok-sok milliót erre-arra elnyelô - szoboravatáson, miközben értékes szakemberek a családjukat hagyják idehaza hosszú hónapokra egy emberségesebb kenyérkereset reményében. Ha sikerül, akkor az övéiket is kitelepítik. Miért kényszerítenek bele ebbe az eszeveszett lihegésbe az Unió felé, hogy azután Európa koldusaiként tovább sóvárogjunk a kitárult világ csodái után. Sok a miért, mert a "csókos ütközetek" csataterein senki a parancsnokságból nem figyel a névtelenül küzdô bakákra. Legyen ez a mi, mindannyiunk dolga - akiknek hitet és bátorságot adtál - ezen a talpalatnyi földön: kis fényeket gyújtani nagy szeretettel.

Évekkel ezelôtt a szociális problémákat felvállaló alapítványok és az önkormányzat találkozóján az egyik - az ügyet szolgáló - programszervezô 10 toprongyos utcagyermek kíséretében jelent meg. A hatalmat képviselô, ezeknek a gyermekeknek - és még sok száz társuknak - a sorsa felett döntô elöljáró pedig fényûzô luxuscikkekben pompázott és fanyalgott a szegénység, mosdatlanság látványától. Vajon hány szórványiskola, bentlakás, árvaház nôhetne ki a földbôl a bizalmunkat élvezô elöljárók lehajló adakozásából, néhányuk felbecsülhetetlen és bevallhatatlan vagyonának a töredékébôl?

Csaba testvér, áldozatkész emberekkel hidat építettetek Csángóföld felé, lélektôl lélekig. Úgy érzem, hogy nemcsak a rekecsenyi iskola alapkövét, hanem ezt a - most már lebonthatatlan - hidat is felavatta a világ minden tájáról összegyûlt, a csángó testvéreinkkel együtt imádkozó magyarok könyörgése a Napba öltözött Anyánkhoz. Megmutattad, hogy nem a szomorkodásnak, sebeink nyaldosásának van itt az ideje, még kevésbé a hadakozásnak. Együtt, apró jótettekbôl egy égig érô jót kell építenünk, és azután még egyet. Egyedüli esélyünk, hogy a gyermekeink, unokáink elhiggyék nekünk, hogy érdemes lesz álmaik országát idehaza, Erdély földjén felépíteni.

Testvéri szeretettel

Mvhely, 2005. május 12.

A Maros Megyei Nyugdíjasok Szakszervezete ötpontos petícióban a román kormányhoz fordul, a következôket követelve: negyedévenként indexálják a nyugdíjakat, mely által tartanák ezek értékét, az állandóan növekvô élelmiszer-, villamos-energia-, gázárak szintjéhez igazodva. A petíció második pontjában a nyugdíjasok kérik, hogy a gyógyszerkibocsátás a tavalyi feltételek között történjen. Ugyanis a jelenlegi gyógyszerlista és gyógyszerkibocsátás tarthatatlan helyzetet teremtett, s a nyugdíjastársadalom egészségi állapotának rohamos romlását eredményezte.

A nyugdíjátszámítás során azokra az évekre, amelyekre a munkakönyvben nincs feltüntetve a bér, ne a minimálbérrel, hanem az ágazati átlagbérrel számoljanak. Az átszámított nyugdíjak folyósítását azonnal kezdjék el. A beadvány ötödik pontjában kérik, hogy azoknak a nyugdíjasoknak, akiket államosított ingatlanból kilakoltatnak, biztosítsanak megfelelô lakást.

A petíciót a Nyugdíjasok Szakszervezetének székházában - Cuza Voda utca 22. szám, I. emelet, 15-ös terem - minden elégedetlen nyugdíjas aláírhatja. Ezt a kormányhoz továbbítják majd.

A Dacia autógyártónak a Renault csoport RCI Finantare és RCI Leasing pénzügyi cégei segítségével szervezett terméknépszerûsítô országos körútja Marosvásárhelyre érkezett. A Logan- karaván május 13-15. között a várban ütötte fel a fôhadiszállását, ahol minden érdeklôdônek lehetôsége nyílik kipróbálni a 12 különbözô felszereltségû Dacia Logan gépkocsi egyikét. Minden érdeklôdô, aki kipróbálja a gépkocsikat, részt vehet egy tombolán, amelynek a fôdíja egy Logan Ambiance gépkocsi. A rendezvény részét képezte a tegnap esti ingyenes Holograf-koncert is.

Mint a pitesti-i gyártó Marosvásárhelyen megjelent képviselôi elmondták, a Renault Nissan platformjára tervezett Logan egyre népszerûbbé vált a vásárlók körében, s noha eredetileg szélsôséges klíma- és útviszonyokra tervezték, az idéntôl Nyugat- Európában is megvásárolható lesz. Ezzel kapcsolatban cáfolták azokat az értesülésket, melyek szerint a Logan elégtelenül viselkedett volna a jármû biztonságát vizsgáló EuroNCAP- teszteken, legkevesebb háromcsillagos értékelés alatt ugyanis a gépkocsi nem lett volna az EU országaiban forgalmazható.

A modellel kapcsolatos jövôbeni tervekrôl szólva megtudhattuk, hogy rövidesen jelentkezik a piacon a Logan break és furgon változata, s készül a dízelmotorral felszerelt változat is.

"Valamennyi eszköz között, mely alkalmas arra, hogy az embert felüdítse és gyönyörködtesse, a zene az elsô és egyike a legfôbbnek, s el kell fogadnunk mint Istennek erre a célra elrendelt ajándékát" - írta Kálvin János a Genfi Ágendáskönyv elôszavában. Mindazok, akik betértek pünkösd szombatján a szászrégeni református templomba, valóban ajándékot kaptak Istentôl és az egyházi kórusoktól. Öröm és egyben ünnep volt a jelen levô dalos testvérek számára, hogy együtt lehettek és együtt énekelhettek.

Lassan hagyománnyá válik a szászrégeni Zengjen hálaének kórustalálkozó. Demeter József református lelkipásztor és Gagyi Béla karnagy tizenegyedik alkalommal szervezte meg ezt a nagyszabású rendezvényt. A 18 meghívott kórusból 13 jelent meg: az Abafáji Református Egyházközség Kórusa (karnagy Márton Zsolt), a Marosszentgyörgyi Református Egyház Vegyes Kara (Szilágyi Barna), Marosvásárhelyrôl a Gecse utcai Református Egyházközség Kórusa (Csíki Ágnes), a Szabadság úti Hozsánna Kórus (Dénes Elôd), a Szabadi úti Református Egyházközség Kórusa (László Amália), az Alsóvárosi Református Egyházközség Kórusa (Murár Mária), a nyárádszeredai Bocskay István Népi Dalkör (Ferencz Csaba), a Parajdi Református Egyházközség Kórusa (Korona Júlia), a Radnótfáji Református Egyházközség Kórusa (Bíró Péter), a Sáromberki Református Egyházközség Kórusa (Nemes Ildikó), a Szászrégeni Református Egyház Liliom Kórusa (Banga Gáspár), a Székelyudvarhelyi Református Egyházközség Kórusa (Mészáros Ildikó) és az Udvarfalvi Református Egyházközség Kórusa (Szôcs Róbert). Sajnos, voltak olyan kórusok is, melyek karnagyhiány vagy más elfoglaltságuk miatt nem jöhettek el, s ide sorolhatnánk a körtvélyfájai, a magyarrégeni és a marosfelfalusi egyházközségek kórusait.

A rendezvény - a Pápai Lajos által vezetett szászrégeni fúvószenekar akkordjai kíséretében - felvonulással kezdôdött a postahivatal és a belvárosi református templom közti útszakaszon. A templomban a vendégeket - a házigazdák nevében - Demeter József lelkipásztor köszöntötte. Hálaadó imájában az együttlét és az éneklés örömére tért ki. Ezt követôen ismét a fúvószenekar lépett a színre és eljátszotta a Himnuszt, majd a kórusok következtek. A klasszikus vallásos énekek mellett volt feldolgozás és népi spirituálé is. Hallhattunk Kodály-, Beethoven-, Bach-, Bárdos Lajos-, Berkesi Sándor-, Páth Géza-, Rezessy László-, Williams-, G. Neumark-mûveket, hogy csak néhányuk nevét említsük.

Dicséretet érdemelnek a kórusok és karvezetôik zene iránti szeretetük, elôadásmódjuk, rendezett és ízléses ruházatuk miatt. Minden elismerés az udvarfalvi ifjaké és karvezetôjüké, akik bebizonyították, hogy ott, ahol van összefogás és komolyság, a fiatalok is képesek tenni nemzeti kultúránkért, annak fennmaradásért.

A rendezvény végén Demeter József lelkipásztor ajándékként átadta a kórusvezetôi könyveket és a zászló- szalagokat a jelen levô karnagyoknak. Ugyanakkor ígéretet tett, hogy 2006 pünkösdjén - a 15. jubileumi rendezvényen - ismét ugyanitt, a szászrégeni református templomban találkoznak.

Nagy Ferenc, a Kórusszövetség elnöke a rendezvény sikerérôl beszélt és köszönetet mondott mind a szervezôknek, mind a részt vevô kórustagoknak.

- Öröm volt, hogy Isten dicsôségére és az ember tiszteletére énekelhettünk - mondta többek között.

A szászrégeni tizennegyedik Zengjen hálaének kórustalálkozó a Szózat eléneklésével zárult.

A város régi gondja, hogy több övezetében nincs kiépíttt csatornahálózat. A keleti részén levô utcákban múlt évben fejezték be a szennyvízcsatorna lefektetését.

Idén, nyár folyamán a város északi részén folytatják a nagy horderejû munkálatokat. Az ütemterv szerint a Március 8., a Marasesti, az Aurel Vlaicu, a Traian, az Epres, az Eminescu utcák kerülnek sorra. A város vezetôsége a Sapard-program kínálta anyagi lehetôséget aknázta ki, s így 7,9 milliárd lejt fordíthattak erre a célra.

Ferenczi Levente alpolgármester lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy 2013-ig a város minden lakóházába be kell vezetni az ivóvizet és 2015-ig a város minden utcáját csatornázni kell. Az Andrássy-telepen két utcába, az Ecken-telepen, a Kistanyán egyetlen házba, Marosludason három utcába, a Marasesti, az Oarba és a Tordai utcákba kell bevezetni a vizet.

Telenézô

Egyre szaporábbak az európai integrálódásról szóló beszélgetések, kerekasztalok, konferenciák. A lakosság zömének az 'integráció' is fenyegetôen hangzik, nem tudja, mivel eszik vagy isszák, szûkölködünk pénzben és ételben, közben fenséges és magas röptû gondolatok szárnyalnak az éterben, holott - Magyarország "példája" mutatja - valós Európa- képet kell(ene) rajzolni kormány, hatóság, nemkormányzati szervezetek részérôl a lakosságnak, munkavállalóknak és munkaadóknak egyaránt. Fel lehet-é azonban Erdélyben készíteni a népet, hogy mihez kezdjen visszakapott- örökölt nadrágszíj-parcelláival, miután tizenöt esztendô lefolyt Dunán, Dümbovicán, Jalomicán, Olton, Maroson és Körösökön, elárasztva a demokratúra iszapjával mindent és mindenkit, csak ônekik nem hozott semmit - a "polgárember" szegényebb, mint kollektivista paraszt vagy gyárista melós korában volt... Azt kellene reális megvilágításba helyezni, hogy ha már nem tanítottak meg gyerekkorunkban sem úszni, sem halat fogni, mit tegyünk ma, mikor folyóink az áradás kárán kívül semmivel sem kecsegtetnek, a halak pedig elcsángáltak egy álomi Lazacország felé...Azt kell tudatosítani, hogy a székely szabadság meg a sokat emlegetett küldetéstudat mára kiürült, üres fogalommá vált, a székely, csakúgy, mint bárki, akit anya szült ezen a plánétán (és József Attilával szólva mind csalódik végül), elôbb vagy utóbb elmegy, elhúzza a csíkot, ha nem boldogulhat, és akkor nem segít sem kerekasztal, sem konferencia, sem a politikai szlogenek választási lírája, akkor nem segít semmi. Persze hazajöhet Ámérikából az ott valamelyes egzisztenciát teremtett egykori zetelaki lakos, ügyes villáján a csillagos zászló fennen lobog, ô meg joggal boldog, mert itt jobban élhet, mint odaát, itt csak nekünk drága az élet; akik "hazajönnek", azoknak valamivel olcsóbb. E megjegyzésben nincs rosszindulat, ez tény, nagyon szeretném, ha minden testvérem, aki külföldön egyrôl kettôre jutott, idehaza jutna háromra, ötre, százra.

A DUNA TV Hírmondó mûsorában (mitôl 'hírmondó', nem tudnám, vitamûsor, dehát kicsiségeken nem akadunk fel), egykori tévés földink, Csáky Zoltán kissé megilletôdve mutatta be a somlyói búcsú másnapjára szerencsésen egybetoborzott társaságot - akik aztán mégsem vitáztak, pedig kirítt, hogy nem azonos pozíciókból mesélnek. Mindegy, ez sem volt rossz, nem akárkik latolgatták a csíkszeredai Sapientia Egyetem aulájában a Székelyföld esélyeit, hanem olyan személyiségek, mint a tudós Kolumbán Gábor egyetemi adjunktus, Bunta Levente, a Hargita megyei tanács elnöke, Ráduly Róbert, (a Székelyföld fôvárosának kikiáltott) Csíkszereda polgármestere, Szász Jenô (az örök rivális anyaszék) Székelyudvarhely polgármestere és Kurkó János György vállalkozó, akit az átlagnézô fôleg a román jégkorongszövetség lefagyasztott ôserdejében zajló csatározásaiból ismer, most hallottam elôször magyarul a képernyôn, és nem csalódtam, sôt. Egyetlen budapesti ember volt jelen, Tamás Pál egyetemi tanár, aki nyilván a Sapientián is tanít.

Nehéz fogást találni egy ilyen együtt- beszélgetésen. Ha mégis, akkor mentséges, hiszen a székelység helyét, történelmi szerepét, de még eredetét sem tudta elfogadható módon tisztázni a tudományosság. Ezért aztán fontosabbak számomra a konkrét helyzetre vonatkozó megállapítások, jelzések, alternatívák. Utakat, százat, ezeret!, írta volt Petôfi. Az úgynevezett kommunikációs csatornák azért "dugultak el", mert nincs min kommunikálni, a gazdasági kommunikációhoz ugyanis nem elég a telefon meg az internet, oda kocsik és rakományok is kellenének. Aztán, mondták, az egykori küldetéstudat (a haza keleti határainak ôrzése s védelme, szabad székelységünkért, székely szabadságunkért cserébe) mára így lenne aktuális: magas hegyeink tiszta vizû forrásainak, ásványvizeinek védelme, világhírûvé tétele turizmusunk által; ha minden magyarországi magyar évente csak egyetlen napot töltene a Székelyföldön, mondotta egyik szólaló, akkor meg volnánk élve...

A somlyói búcsú rekordszámú zarándoktömege mutatja: jó ez a számítás. (Én mindig csodálkozom, hogy a Dicsôszentmárton melletti Szôkefalván egyetlen tisztességes motel sem mûködik, holott az ottani jelenések már jó pár esztendeje ismétlôdnek, és olyankor "annyi a busz, mint pünkösdkor Somollyón"!...)

Kétségkívül a globalizációval jár az újabb elvándorlás is. Ha az ember szabad, akkor is elmegy, ha csángómagyar. Veronában, mondotta a sepsiszentgyörgyi Sylvester Lajos rövid felszólalásában, legalább ezer csángó él, és kivívták maguknak a jogot, hogy - románul hallgathassanak misét...(Erre nézvést Böjte Csaba ferences szerzetes megjegyzése jut eszembe, aki egy héttel korábban mesélte: öreg csángóktól tudja, a negyvenes bécsi döntés, az "átadás" után a román hatóságok fenyegetése nyomán, atrocitásoktól tartva maguk kérték papjukat: ne szólaljon meg magyarul a misén...Mára azonban oldódik a légkör: Anton Cosa, alias Kósa Antal, jászvásári római katolikus püspök el tudja mondani magyarul a nagyanyjától tanult imát, és azt is megvallja, hogy odahaza magyarul beszéltek a családban. Az is jelképértékû, hogy Rekecsinben lerakták az elsô csángómagyar iskolaközpont alapjait.)

Szabadok-e ma a székelyek? Majdnem, mint a csángók. Jöhetnek, mehetnek, de az Európai Unió agresszíven bürokratikus rendszerében nem tudni, mire jutnak. Ha a székelyek valamit utálnak, az a bürokrácia (Kolumbán Gábor). Autonómia, tudás, (fôleg magyar) tôke, fiatalok segítése, modern üzleti tudományok akadémiája, a székelyek közvetítô szerepe a romániai húszmilliós felvevôpiac felé, jó közgazdászok, talpraesett menedzserek, utak, székely világháló, sok pénz. Ez kellene.

Ha ezt elérjük, feleim, hát mit mondjak: reszkessen Budapest is, és Bukarest is. Sôt, Brüsszelért sem állok jót.

(Az utópia zászlait mindig lebegtetni kell; hogy reményeink is szépen loboghassanak.)

Tisztaság, szépség, humor, emberismeret, maró irónia, és mély együttérzés sugárzik a képekrôl. Az igyekezet (és ihlet) vonala nyomon követhetô: az emberi lét és társadalmi ranglépcsô fázisai és gyakori statikussága, a természet sokszor elrejtett szépségének keresése: mindez együtt alkot színes, változatos, ám koncepciójában egységes képet - és tárlatot.

Nem mûvészfotók ezek (bár egy részük az), hanem riportképek, olyan alkotások, amelyek a napilap cikkeinek illusztrálásához készültek és amelyek már születésükkor túllépték a puszta illusztráció szerepét. Ám a tudat, hogy riportfotó-kiállításon vagyunk, felszabadít: a szakértô és amatôr szem önkéntelenül sem keresi a kákán a csomót, az esetleges hibákat, szakmai tökéletlenségeket, hanem a tartalomra és ezzel együtt a nyers, szépítetlen üzenetre figyel. És ezen üzenetek néhol valóban egyenesek: a finom iróniától a groteszken keresztül a brutális valóságig terjed a skála, a címek pedig találóak. A Harry Potter plakát alatt varázslatos álomba szenderülô roma asszony, az amputált lábú, ócskapiaci cipôárus, a baleset összeégett kamionsofôrének teteme. Ám a falakra aggatott humor és együttérzés feloldja, színesíti mindezt: emberivé formálja a pillanatba merevedett mozgalmasságot. A tárlat címe: Az én világom.

És valóban, saját világát tárja ország-világ elé a mûvész: Vajda György, lapunk munkatársa, csütörtök délután nyílt, immár harmadik kiállításán, a Bernády Ház emeleti galériájában. E tényre hívta fel a figyelmet a méltató Karácsonyi Zsigmond, aki szintén hangsúlyozta a tárlat riportfotó jellegét. Nem egy itt látható kép jelent meg lapunk hasábjain. Vajda György pedig elmondta: ez az ô világa, ilyennek látja a golyóbist és az azon élôket, és így is szeretné láttatni: ezért született meg ez a kiállítás. Hazabeszélésnek tûnhet, de nem az - érdemes meglátogatni: nagyokat nevetni, megrendülni, elmélyülni. Kívülrôl, önmagunkat szemlélve - embernek lenni.

Tegnap versenytárgyalást tartottak Marosfelfaluban, hogy kiválasszák azt a céget, amely a községközpont Fô utcájának jobb oldalán lefekteti az ivóvíz-vezetékeket. Mint Pál Dénes alpolgármestertôl megtudtuk, az országos program keretében a település bal oldalán levô házakba, utcákba már 1999-ben bevezették a vizet, illetve felszerelték az utcai kutakat. A támogatásból arra nem futotta, hogy a jobb oldalra is áthozzák a fôvezetéket, így ezt a nagyméretû beruházást önerôbôl kell megoldaniuk. A három kilométernyi fôvezetéket már megvásárolták, tegnap az öt jelentkezô közül választották ki a legelônyösebb árat kínáló céget.

- Mivel a Solel Boneh cég által készített hálózat esetében a helyiek nem járultak hozzá sem a fô-, sem a mellékutcákban levô vezetékek költségeihez, jelenleg sem számíthatunk rájuk. A fogyasztókra csak a lakóházakba való bekötés költsége hárul. Az ivóvízhálózat kibôvítése nagy kiadást ró a polgármesteri hivatalra. Itt fontos megemlíteni, hogy az évi költségvetésünk 7,5 milliárd lej, ebbôl a tanügyiek fizetésére 4,5 milliárd lejt utalunk át. A helyi bevételeink csupán 1,5 milliárd lejt tesznek ki, így nagymértékben függünk a megyei tanácstól és a költségvetési kiegészítésektôl. Az anyagi nehézségek ellenére reméljük, hogy ezt a nagyméretû munkálatot sikerül az idén kiviteleznünk. Azt is fontos elmondani, hogy a fôvezeték elhelyezése és a nagyobb mellékutcák bekötése után is maradnak mindkét oldalon olyan kisebb utcák, amelyek lakói egyelôre nem élvezhetik a szolgáltatást. Gondot jelent az is, hogy az utcai kutakat, habár le vannak zárva, mégis használják, vagyis lopják a vizet. Egyelôre emiatt nem voltak nagyok a költségek, de hosszú távon biztonságosabb elzárási módot kell találnunk - nyilatkozta az alpolgármester.

Május 14-15. között környezetvédelmi civil szervezetek képviselôi, szakemberek értekeztek az Erdôszentgyörgyön harmadik alkalommal megszervezett Környezetünk értékeiért címet viselô Kis-Küküllô Környezetvédelmi Találkozón, amelynek a Rhédey-kastély adott otthont.

Az erdôszentgyörgyi iskolának helyet adó egykori kastély elôcsarnokában Szilágyi Mónika és Mihály István természetes anyagokból készült alkotásaiból nyílt kiállítás, emellett az érdeklôdôk megtekinthették Frink József és Szilágyi Zoltán természetfotó- tárlatát is. A környezetvédôk elôadásai mellett kerekasztal-beszélgetés, diavetítés, színdarab tarkította a programot. Frink József a Kolozs megyei Sárdi lápréten található kockásliliom-állomány populációökológiai vizsgálatáról számolt be és arról az erôfeszítésrôl, hogy ezt a területet védetté nyilvánítsák. Az ember által okozott környezetrombolás biológiai hátterére világított rá Vizuer Tibor Csaba, Hajdu Zoltán a Kisgörgény és Cserefalva közti terület talajvize nitráttartalmának vizsgálatáról számolt be elôadásában. A talajerózió becslésére alkalmas új módszerekrôl Fazakas Csaba, a vízi ökoszisztémák ökológiai állapotáról Grama Catalin beszélt. A Japánból érkezô Murase Noriaki a civil szervezetekkel való együttmûködés lehetôségeit tárta fel. Kecskés Attila - Domokos Csaba Ember - ragadozó viszony Romániában címmel tartott elôadást. Szombat folyamán a Zöld Fény környezetvédelmi csoport Figyelem, üzenet érkezik a Marsról címû darabját vitte színre. Szekeres Gerô Barangolás Dél-Amerika hegycsúcsain címû diavetítését kerekasztal-beszélgetés elôzte meg.

A találkozó második napján Makkai Gergely a globális éghajlatváltozásról és annak Erdélyben várható regionális hatásairól értekezett. Szakács László a 2005-ös tavaszi medveállomány felmérésrôl számolt be, Boros István Verespatak: üzlet vagy katasztrófa címmel tartott elôadást, míg Pánczél Vilmos a szelektív szemétgondozás múltjáról, jelenérôl és jövôjérôl kívánt képet nyújtani, Balogh Adalbert pedig a holyvafajok alkalmazási területeirôl beszélt.

Jegyzet

Lakásunk ablakából három mellé