Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Románia gyorsan fejlôdô gazdasága és stratégiai jelentôsége ideális befektetési lehetôségeket kínál az üzletembereknek. A három megyébôl álló, túlnyomó többségében magyarok lakta Székelyföld pedig a történelmi, társadalmi és kulturális kapcsolatok révén kiemelt célállomása lehet a magyarországi tôkeexportnak. Hogy a székelyföldi befektetési lehetôségeket jobban megismerjék a magyarországi üzleti élet szereplôi, az Expeditus Közhasznú Vállalkozói Egyesület, Debrecen Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, valamint a Maros Megyei Tanács május 6-án a debreceni Termál Hotelban Befektetési lehetôségek Székelyföldön címmel szervezett konferenciát. A rendezvényen elôadást tartott Borbély László közmunkaügyi és területrendezési miniszter.

Mint a konferencián elhangzott Székelyföld önmagában is kitûnô befektetési célpont, ugyanakkor alkalmas terep arra, hogy kiindulóponttá váljon a teljes 22 milliós román piac felé. Nagy hátránya, hogy országos szinten itt a leggyengébb az infrastruktúra, de a 2012-re várhatóan befejezôdô észak-erdélyi autópálya megkönnyíti a régió megközelítését, és hamarosan építeni kezdik a Brassó-Székelyudvarhely közötti fôutat is. A légi közlekedés fejlesztésében is vannak még lehetôségek. Számos sikeres helyi magyar vállalkozó van már különbözô iparágakban (nyomda, telekommunikáció, gépjármûalkatrész- gyártás, ingatlanforgalmazás, építôipar, kertészet) és a magyarországi befektetôk is megjelentek (turizmus, ingatlan). Székelyföld többségében azonban még nincs elég Magyarországról származó befektetés, ami támogatná a helyi magyarság gazdasági felemelkedését, és a magyarországi gazdaságnak is hasznot jelentene.

Székelyföld természeti adottságainak említése már-már közhelyszámba megy. Mégis, a minôségi turizmus infrastruktúrájában nagy még a lemaradás, így hatalmasak a lehetôségek. 2003-ban minden harmadik Romániába beutazó turista magyar állampolgár volt, ám minôségi szállodák és olcsó szállások terén is gyenge még a kínálat. Az infrastruktúra fejlesztésébe való bekapcsolódás is komoly lehetôség az út-, híd-, csatorna-, víz- és szemétmûépítôk, üzemeltetôk számára. A városi közmûszolgáltatók is privatizálás elôtt állnak.

A konferencián megtartott elôadásában a magyarországi hivatalos látogatáson tartózkodó Borbély László miniszter elmondta:

- Engem is meglepett, hogy több mint kétszáz érdeklôdô volt jelen a tanácskozáson mind Magyarországról, mind pedig Romániából. Zömében vállalkozók jöttek el, olyanok, akiket érdekel, hogy mi történik a térségben. A tárcavezetô a továbbiakban leszögezte, hogy a legfontosabb célt sikerült elérni, azaz információkat adtak át egymásnak, és a konferenciát követôen többen jelezték konkrét ajánlat formájában, hogy a Székelyföldre cégeket szeretnének telepíteni.

Tegnap Marosvásárhelyen járt Wilfried Gruber, Németország bukaresti nagykövete . A rövid látogatás programjában találkozó szerepelt Ciprian Dobre prefektussal, a megyei tanács vezetôivel, Dorin Florea polgármesterrel, majd a kereskedelmi kamarához látogatott el a vendég.

A prefektúra protokolltermében tartott találkozón s a megbeszélést követô sajtótájékoztatón - a nagykövet és a prefektus mellett - részt vett Burkhardt Árpád alprefektus és Marius Ichim, a prefektus kabinetfônöke.

Wilfried Gruber és Ciprian Dobre fôként a turizmus fejlesztésérôl beszélt, különös tekintettel Segesvárra és a környezô szász falvakra. A nagykövetnek tetszett a prefektus által vázolt, úgynevezett kulturális turizmusra vonatkozó terv, mert szerinte egy Disneylandhez hasonló park "katasztrófa lenne".

A nagykövet elmondta, hogy német beruházási lehetôségekrôl is tárgyaltak, egyelôre konkrétumok nélkül. Viszont Románia EU- csatlakozásával új perspektívák nyílnak a német befektetôk számára - tette hozzá. Egyelôre a Ruhrgast említette, amely részt vesz a Distrigaz Nord privatizálásában.

Kérdésre válaszolva kijelentette, hogy a német szövetségi kormány messzemenôen támogatta Románia uniós felvételét, és a csatlakozási tárgyalások mielôbbi lezárását sürgette. Tehát a német kormány, amelyet ô maga is képvisel, pozitívan viszonyul Románia csatlakozásához. Azok, akik elmarasztalták az országot, mert úgy gondolták, nincs kellôképpen felkészülve az igazságügy reformja, a határok biztonsága, a vesenypolitika, környezetvédelem és a korrupció elleni harc terén, a német ellenzék egy része volt, jelentette ki Wilfried Gruber.

Aktuális

Május 8. a Vörökereszt és a Vörös Félhold világnapja. Ezt napot a világ közel 200 országban ünneplik, ahol ez a nemzetközi segélyszervezet mûködik, és fontos szerepet vállal az egészségügyi problémák megoldásában, a háborúk és természeti vagy egyéb katasztrófák áldozatainak támogatásában. Május 8-a a szervezet alapítójának Henri Dunannak a születésnapja. A svájci üzletembert a háborúk áldozatainak sorsa döbbentette meg, és a solferinoi (1859) ütközet után, amelyben 40.000-ren vesztették életüket és sebesültek meg, önkénteseket toborzott, hogy megmentsék azoknak a katonáknak az életét, akiken még lehetett segíteni. Tapasztalatai birtokában határozta el egy nemzetközi segélyszervezet létrehozását, amely magántársaságból a világ egyik legjelentôsebb segélyszervezetévé nôtte ki magát, amelynek önkéntesei a két világború alatt és után, a világban történô katasztrófák idején azonnal készek voltak és készek ma is a segítségnyújtásra. Genfben pedig, ahol a világszervezet székháza található, a föld alatt Európa egyik legmegdöbbentôbb múzeuma tárja a látogató elé, hogy milyen borzalmakra képes az ember, és milyen önfeláldozásra is embertársai megsegítése érdekében.

Az idei világnap jelszava: Az emberi méltóság védelmében arra figyelmeztet, hogy a segítség akkor éri el a célját, ha tiszteletben tartjuk az elesettek, a támogatásra szorulók emberi méltóságát. Dunannak és a Vöröskeresztnek köszönhetjük a háborús felek magatartását szabályzó, és a segítséget nyújtók semlegességét szavatoló Genfi Egyezményt, amelynek jelentôségét nem kell hangsúlyoznunk. A Vöröskereszt és a Vörös Félhold nemzetközi napjára pedig világszerte gazdag rendezvénysorozattal emlékeznek, ami ugyancsak a Dunan által létrehozott szervezet fontosságát jelzi. Hisz ma is napirenden vannak a háborúk, és egymást érik a természeti katasztrófák. Tehát sem az alapító szándéka, sem a nemzetközi szervezetté alakult mozgalom céljai nem avultak el. Ennek ellenére érthetetlennek tûnik, hogy e világszerte oly tekintélyes szervezetnek, miért nincs méltó képviselete országos és helyi szinten Romániában. Miért nem hallunk sikeres, eredményes akcióikról, miért nem tudják bevonni a lakosságot a segítségnyújtásba. Miért veszítette el korábbi befolyását, hírnevét a romániai Vöröskereszt? Hol a hiba? Ki a felelôs ezért? Mi a teendô a továbbiakban? - merül fel a kérdés a nemzetközi nap kapcsán, annál is inkább, mivel egy Európa felé tartó országban lépni kellene a szervezet megtépázott tekintélyének visszaállítása s a mozgalomnak a nemzetközi elvárásokhoz igazítása érdekében.

Tegnap Mircea Geoana országjáró körútjának egyik állomása volt Marosvásárhely. A PSD frissen megválasztott elnöke Iasi-ból érkezett és Craiovára ment innen Vasile Dincu volt tájékoztatási miniszterrel együtt. A marosvásárhelyi sajtóklubban tartott találkozón jelen volt Ovidiu Natea megyei elnök és Cristian Georgescu szenátor.

Az új elnök az eddiginél nyitottabb, ôszintébb munkastílust ígért az elkövetkezendôkben, illetve kollegiálisabb kapcsolatot a központ és a területi szervezetek között. Az azonnali prioritások között mindenekelôtt a jövô heti országos választmány elôkészítését és az alapszabályzat véglegesítését említette. Mint mondta, azt akarja, hogy túllépjenek a kommentárokon, hogy mi volt, és arról kezdjenek végre beszélni, hogyan akarják a jövôben visszaszerezni a választók bizalmát.

Erdélybôl indult a frissítô fuvallat

Geoana elismerte, hogy Erdélybôl indult az a hullám, amely a párt modernizálását igényelte, ez lett a politikai programjuk fô pontja is. Emellett, mondta, valós ellenzékké akarnak válni, amely monitorizálja a kormányzat munkáját, és folytatják a szervezetépítést, fiatalítást, a humán források felhasználását, az új politikai generáció felkészítését. Ebben támogatják ôket az európai szocialisták is. Ezenkívül politikai menedzsmentet dolgoznak ki az utánpótlás biztosítására, s végül külön foglalkoznak a gazdasági fejlesztési régiókkal.

A PD balra jelez, jobbra tér

A bánsági árvízkatasztrófa során elhangzott nyilatkozatokról, miszerint a PSD százmilliárdokat tüntetett el, ahelyett, hogy gátat épített volna, kijelentette: "szégyentelen politikai mérgezést" folytat a hatalom, és továbbra is követelni fogják a környezetvédelmi miniszter lemondását. A könyvelôbôl lett miniszter példáját hozva fel jelentette ki, hogy a hatalom a saját inkompetenciáját a PSD nyakába akarja varrni, ahelyett, hogy megoldaná a problémákat. A bánsági gátakat 1963-ban építették, úgy, hogy másodpercenkénti 800 köbméter vizet tudjanak feltartóztatni, most pedig kb. 14000 köbméter víz zúdult le másodpercenként, s a gát nem tudott ellenállni. A hatalom által emlegetett pénzeket a bánsági munkálatokra utalták ki, de nem gáterôsítésre. Úgyhogy amit mondanak, az szégyentelen hazugság, tette hozzá. Elismerte, hogy a PSD is hibázott, azonban sohasem tett inkompetens embereket fontos funkciókba - vélekedett.

Mihai Razvan Ungureanu külügyminiszter csütörtökön este azt nyilatkozta a MEDIAFAX-nak, hogy az amerikai katonai támaszpontok romániai telepítésével kapcsolatos politikai döntés megszületett, a következôkben beindulnak az ezzel kapcsolatos tárgyalások és megállapodás születik a bázisok létrehozásának idôpontjával kapcsolatban.

Ungureanu elmondta, a politikai döntés Traian Basescu államfô amerikai látogatása alkalmával született, fôként a George W. Bush elnökkel folytatott megbeszélés nyomán.

A hivatalos látogatáson az Egyesült Államokban tartózkodó román külügyminiszter közölte, a következô hetekben egy amerikai külügyminisztériumi delegáció látogat Romániába és Bulgáriába.

"Tárgyalások kezdôdnek. Teljesíteni kell néhány feltételt, a támaszpontok elhelyezése technikai vonatkozásainak elemzése után következik a döntés az idôpontról" - nyilatkozta Ungureanu. Hozzáfûzte, már nem arról van szó, hogy létesítenek-e amerikai támaszpontokat Romániában, hanem arról, hogy erre mikor kerül sor.

A holokausztnak és hatásainak nyilvános tagadását hat hónaptól öt évig terjedô börtönbüntetéssel sújtó törvénytervezetet fogadott el nagy többséggel a szenátus.

Az igazságügy-minisztérium a törvénytervezetet elsô formájában 2002-ben nyújtotta be a parlamentben, de elfogadása a pártok szövegezésbeli nézeteltérései miatt mostanáig elhúzódott. A minisztériumnak például be kellett illesztenie a tervezetbe egy olyan magyarázatot, amely szerint "holo-kauszton az európai zsidóknak a náci Németország és szövetségesei, valamint kollaboránsai által 1933 és 1945 között elkövetett szisztematikus és államilag támogatott üldözését és megsemmisítését kell érteni". Erre azért volt szükség, mert több parlamenti képviselô a szó elsô jelentésére való utalással - a holokauszt jelentése: égô áldozat - megpróbálta kisebbíteni Románia felelôsségét a zsidó népirtásban. Az elôzô kormány 2003-ban nemzetközi felzúdulást váltott ki azzal, hogy kijelentette: 1940 és 1945 között a hitleri szövetséges Románia területe nem volt "színhelye a holokausztnak". A törvénytervezet - amelyet még a képviselôháznak is jóvá kell hagynia - tiltja a faj- vagy idegengyûlölô jellegû szervezetek létrehozását, jelképek alkalmazását, a fasiszta propagandát és az olyan személyek tiszteletét, akiket "vétkesnek találtak béke vagy emberiesség ellen elkövetett bûnben". Ez a kitétel különösen annak a nácibarát Ion Antonescu tábornoknak a kultuszára utal, aki a háború idején 270 ezer román zsidó halálát idézte elô, de akit sokan - fôleg a nacionalisták - "hôsnek" tekintenek, mert visszaszerezte Romániának a Szovjetunió által 1940- ben elcsatolt területeit.

A lakosság 43,1 százaléka szerint az ország jó irányba halad, 39,2 százaléka szerint rossza az irány, közel fele pedig úgy véli, hogy az általános helyzet "nagyjából azonos" a választások elôttivel, derül ki a Data Media által a Mediafax és a Pro Tv megbízásából készített felmérésbôl.

A megkérdezettek 17,6 százaléka nem tud, vagy nem akar válaszolni arra kérdésre, hogy milyen irányba halad az ország.

A válaszadók 49,7 százaléka szerint az ország általános helyzete nagyjából azonos a 2004 decemberi választások elôttivel, 25,4 százalék szerint rosszabbodás történt, 3,2 százalék nem tud vagy nem akar válaszolni.

Traian Basescu elnök az a közéleti személyiség, akirôl a legtöbb polgárnak jó véleménye van (70%), a legnagyobb mértékû negatív megítélése Corneliu Vadim Tudornak van (48,3%), derül ki a felmérésébôl.

A kedvezô megítélés szempontjából a 14 személyiség nevét tartalmazó listán Basescu után következik Calin Popescu Tariceanu (62,3%), Theodor Stolojan (61,99%), Mircea Geoana (56,8%), Ion Iliescu (36%), Adrian Nastase (34,2%), Emil Boc (32,6%), Jonathan Scheele (17,2%), Cozmin Gusa (17%), Corneliu Vadim Tudor (16%), Valeriu Stoica (15,5%), Radu Berceanu (14,8%), Ioan Rus (14%), Dinu Patriciu (9,3%).

A negatív megítélésû személyiségek névsorában C.V. Tudor után következik Adrian Nastase (33,7%), Ion Iliescu (33,5%), Dinu Patriciu (32,7%), Cozmin Gusa (24,6%), Valeriu Stoica (23,5%), Radu Berceanu (22,7%), Ioan Rus (20,1%), Emil Boc (10,3%), mások (10 százalék alatt).

A közigazgatási és belügyminisztérium által készített statisztika szerint Arad, Krassó- Szörény, Temes és Tulcea megyében 3735 ház megrongálódott, 653 teljesen tönkrement. A négy megyében összesen 11.5000 hektár szántóterület került víz alá, 49 gazdasági-szociális egységet öntött el az ár. (27 Krassó-Szörény, 20 Temes, 2 Tulceában). 3466 személyt kellett kitelepíteni, többségüket (3332) Temes megyébôl.

A csütörtöki kormányülés fô napirendi pontja a bánsági árvíz által lerombolt gazdaságok újjáépítése volt. Calin Popescu Tariceanu szerint "prioritás a kormány számára: segítsünk az embereknek gazdaságaik helyreállításában, hogy az életük visszakerüljön a normális kerékvágásba". Ezért azt kérte a minisztériumoktól, ne várják meg a vizek visszahúzódását, tegyék meg az elôkészítô lépéseket, hogy az árvíz visszahúzódása után azonnal munkához láthassanak.

A kabinet elhatározta, hogy 20 millió eurót utal ki a privatizációs alapból a munkálatok beindítására. Az összeget a pénzügyminisztérium utalja át az ANL számlájára, amely felépíti a lakóházakat az árvíz sújtotta területeken.

A kormány naptári tervet dolgozott ki a munkálatokra. Eszerint a mûszaki-gazdasági dokumentumokat 10 napon belül kell elkészíteni, az újjáépítési munkálatokat az ôszig be kell fejezni.

A csütörtöki kormányülésen, Gheorghe Dobre szállításügyi miniszter ismertette az árvíz nyomán a Bánságban megrongálódott vasutak és közutak helyzetét. A vasutak helyreállítására a szállításügyi minisztérium saját költségvetésébôl 390 milliárd lejt utalt ki. Az közutakra 100 milliárdot. A tárca ugyanakkor egy 50 millió eurós kölcsönt kért az Európai Fejlesztési Banktól, az árvíz által megrongált vasutak és közutak állapotának a helyreállítására.

Kétéves az EU Információs Iroda

Péntek délben nagyrészt a Petru Maior Egyetem hallgatói és egyes megyei intézményvezetôk körében megünnepelték a megyei tanács égisze alatt mûködô Európai Információs Iroda második évfordulóját. A rendezvényen Kocsis Róbert, az iroda munkatársa ismertette a tevékenységet, majd Costea Simion, a Petru Maior Egyetem elôadótanára az integrációról tartott elôadást.

Az információs iroda 2003-tól mûködik. Ez idô alatt a SAPARD-program keretében 7 nagyobb projektre- Maroskece, Teke, Apold, Bánd, Marosszentanna, Nádas, Rücs településekre - összesen 3.835.165 eurós pénzösszeg sikeres megpályázásában közvetítettek. Ezenkívül a Samtid pályázat által, 8 tervre, 12.400.000 euró vissza nem térítendô hitelt nyertek, amibôl Segesvár, Szászrégen, Marosludas, Dicsô-szentmárton és Radnót részesül. Szintén EU-s pályázat alapján finanszírozzák az ipari park létesítését. Az erre szánt összeg 5.086.000 euró. A nyárádtôi regionális hulladéklerakót pedig 29.000.000 eurós támogatással építik. Az EU-s információs irodán keresztül a megyei tanács elnyert még egy 200.000 eurós támogatást 20 polgármesteri hivatal munkájának a korszerûsítésére. A Petru Maior Egyetemmel közösen több szemináriumot is szerveztek, ahol az EU- integrációval kapcsolatos témákat tárgyaltak meg. Ezeken, többek között, szó volt képzômûvészetrôl, ifjúságpolitkáról, környezetvédelemrôl, a közösségi élet fejlesztésérôl, élelmiszerbiztonságról, egészségügyrôl oktatásról, nyugdíjkérdésekrôl. Kocsis Róbert szerint rendezvényeiken összesen 2890 résztvevô volt, többnyire fiatalok. Áprilisban Sinaián a megyei tanács vezetôje és a prefektus aláírt egy szerzôdést az Európai Bizottsággal, amely alapján az elkövetkezendô idôszakban tájékoztató anyagokat terjesztenek majd megyénkben.

Az ismertetôt követôen Costea Simion elôadótanár az április 25-i csatlakozási szerzôdés aláírásának jelentôségérôl és következményeirôl beszélt.

Ha teljes jogú tagállam lesz Románia, akkor a 785 Európai Parlamenti székbôl 35-öt foglalhatnak el képviselôink, 14 szavazati mandátumunk lesz a Minisztertanácsban, ezenkívül az igazságszolgáltatói-bírói testületben is fenntartanak majd egy helyet, s más ellenôrzô szervekben is részt veszünk. A csatlakozásnak költségei és elônyei is vannak. Európai polgárokként szabadon közlekedhetünk a tagállamokban, idôvel bárhol vállalhatunk munkát, letelepedhetünk, ahol akarunk. A költségek és a veszteségek közül az elôadó tanár megemlítette, hogy várhatóan az élelmiszer termékek ára megnô. A termékek minôsége pedig el kell érje az EU-ban elôállítottakét, hiszen helyt kell majd állni a szabad piacon. Az EU-csatlakozás azt is jelenti, hogy az intézményeket át kell alakítani. Be kell tartani az emberi és a kisebbségi jogokat. S míg jogilag és politikailag sikerül valamennyire felzárkózni, a legnehezebb lesz közigazgatásilag tartani a lépést, hiszen gyakorlatba kell ülteni a több mint 90.000 oldalas Aquis Communautaire-t, az EU elvárásokat tartalmazó okiratot. S itt még mindig gondokkal küzd az ország, hiszen túl nagy a bürokrácia, a korrupció, kicsi a hatékonyság, továbbra is nagy a távolság az állampolgárok és az intézmények között. Mindezek felszámolása mentalitásváltást feltételez és hatalmas kiadásokat, de ez utóbbiak értünk, állampolgárokért történnek, hiszen várhatóan az életszínvonal is növekedik majd. A tanár véleménye, hogy az EU intézménye idôtálló lesz a történelemben, hiszen eddig a csatlakozó államok közül egyik se akart kilépni, mi több, rövid idôn belül szinte az egész Európa tagja lesz az Uniónak.

Népújság: - Tudomásunk szerint, fôként a vidéken lakók nem ismerik az Európai Információs Iroda tevékenységét, így nem jutnak az Unióval kapcsolatos alapvetô információkhoz. Miért nem tájékoztatják a polgárokat a csatlakozás gyakorlati következményeirôl?

Kocsis Róbert: - Sapard tájékoztatási karavánnal több faluban jártunk, vannak irodáink Ákosfalván, hamarosan nyitunk egyet Vámosgálfalván, aki érdeklôdik, azt tájékoztatjuk. Sajnos, a polgármesterek nem hívnak ki minket, ahol igényelték, oda kimentünk. Kevés a tájékoztatási anyagunk...

A Marosvásárhelyi Egyetemi Liga kilencedik alkalommal szervezte meg a Marisiensis nevet viselô, egyetemistáknak és fiatal orvosoknak szóló nemzetközi kongresszust, amelynek május 5-8. között a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, valamint a Megyei Kórház ad otthont.

Az idei szimpóziumon kétszáznegyven egyetemista és fiatal orvos mutatja be tudományos kutatásainak eredményeit. A megyeszékhelyi jelentkezôk mellett érkeztek versenyzôk más egyetemi központokból, többek között Jászvárosból, Nagyváradról, Craiováról, Temesvárról, Szebenbôl és Kolozsvárról, sôt franciaországi és németországi fiatalok is részt vesznek a tudományos megmérettetésen. A konferencián öt szekcióban mutatták be a dolgozatokat, az orvosi témakörök, mint a preklinikum, a belgyógyászat és a sebészet mellett még a fogorvosi és a gyógyszerészeti kategóriába lehetett jelentkezni.

A kongresszus nyitóünnepségét megtisztelte jelenlétével a MOGYE vezetôsége, Constantin Copotoiu rektor, Klara Brânzaniuc rektorhelyettes, Ioan Nicolaescu kancellár, valamint Dorin Florea polgármester, akik a kongresszus fontosságát emelték ki a romániai orvosi életben.

A dolgozatokat pénteken és szombaton mutatják be a szervezôk. A neves szakemberekbôl álló zsûri vasárnap fél tizenegytôl osztja ki a kongresszus díjait.

Ahogy belépünk, balról a falakon kinagyított képeslapok hada fogad. Egykor e földön élt lelkek küldték szintén egykori szeretteiknek: a fürdôhelyek - Abbázia, Fiume, Trieszt, Balaton, Marienbad, Buziásfürdô, és a többi - képei mellett pár, tollal írt kedves, humoros sor. Alattuk, a tárlók üvege mögött a tárgyak, tematikus sorrendben: Utazások postakocsin, vonaton; Mozgás - sport; Társas élet - bálok - színház; Kávéház - kaszinó - kocsma; Tisztes polgárok- Aranyifjak és korhelyek. Mindez a "boldog békeidôk" Marosvásárhelyérôl. Hiszen a Maros Megyei Múzeum szervezte tárlat péntek délelôtti bemutatóján kiderült: az egykori, békeidôkbeli polgári város sajátos zamatú atmoszféráját szeretnék a tárlattal idézni, feleleveníteni. Sikerült.

Dr. Pop Valer, a múzeum igazgatója nyitotta meg a Kultúrpalota harmadik emeleti kiállítótermében állított tárlatot, a korabeli európai viszonyok, és az azokhoz igazodó Marosvásárhely civilizáltságának ismertetésével majd Ana Hancu muzeológus szólt az egybegyûltekhez. Bónis Johanna muzeológus beszédében elmondta: Marosvásárhely hétköznapi életét szándékoznak a tárlattal bemutatni, hiszen ez volt Közép-Európa legvirágzóbb korszaka. Vásárhely is ebben az idôben válik Erdély legjelentôsebb városainak egyikévé, a legfejletteb városok listáján az elôkelô negyedik helyet foglalta el. Kifejlôdik a "városi intelligencia": utazások, kultúraigény és -szeretet, bálok, táncünnepélyek, egyletek, az Apolló színházterme, a Royal, a Korso, a Transylvánia kávéházak, a sort pedig hosszan folytatni lehetne. A tárlat létrehozásában Keresztes Gyula, Benkô Rozália, Csepregi András, Plájás István, Szegedi Ferenc, Aurelia Veronica Filimon segítettek. És ami még fontos: a kiállítás lesz a múzeum nyári tárlata, így egész nyáron látogatható. Megéri.

A látogatót megérinti a XIX. század végének levegôje, az ipari, gazdasági fejlôdés közép-európai aranykora, amikor még elôszele sem volt az elkövetkezendô két nagy világégésnek és az emberek bizalommal tekintettek a holnapra. Láthatjuk a korabeli báli és hétköznapi viseletet, báli meghívókat és táncrendeket, színházi plakátokat és kinagyított városképeket, használati tárgyakat és valódi kuriózumokat is. Utóbbiak sorát gazdagítja a szinte tökéletes állapotban fönnmaradt velocipéd (amellyel az ügyesebbek akár 50-60 km/órás sebességgel is száguldottak, ügyetlenebbek pedig iszonyatosat estek), a marosvásárhelyi indóház (azaz vonatállomás) jókora gázlámpája, a százéves, ma is mûködô Eufonion zeneszekrény, pipatartók és pipák, de láthatunk nôi szépítôszereket, kalaptûket, ékszereket, reklámokat, a vásárhelyi Apostol sört népszerûsítô korsókat, poharakat, cigarettatárcákat, kaszinói nyugtát, korabeli kártyákat. A legszellemesebb azonban a bejárat jobb oldalán lévô tárló falára helyezett, kinagyított képeslap. Katalógusbeli címe: Reggel, egy "görbe" éjszaka után. Rajta az elmosódott, görbe rajzú, kéttornyú plébániatemplom és a körülötte levô házak, a hullámzó talaj, az égbôl gunyorosan vigyorog a Hold (vagy a Nap?), oldalán pedig girbe-gurba kézírás: "Nagyságos asszonyom! Üdvözli kedves férje, és vele egyetemben..." (az utolsó szó olvashatatlan). Kellemes sétálgatást az Élet Napos Oldalán!

A marosvásárhelyi koncert mellett az Omega együttes közönségtalálkozókat is tart több erdélyi városban - errôl állapodtak meg az RMDSZ és az Omega képviselôi.

Szepessy László, az RMDSZ Szövetségi Elnöki Hivatalának igazgatója szerdán, Budapesten tárgyalt az együttes tagjaival és Molnár Csabával, az Omega menedzserével a május 21-i marosvásárhelyi koncert és az erdélyi látogatás részleteirôl. A tervek szerint a körút május 19-én Marosvásárhelyen kezdôdik, ahol az együttes tagjai a Kultúrpalota Tükörtermében tartanak sajtótájékoztatóval egybekötött közönségtalálkozót, majd Szovátán és a parajdi sóbányában tesznek látogatást. Az esti órákban Szovátán találkoznak a rajongókkal, majd másnap, május 20- án Gyergyóban tartanak közönségtalálkozót a Salamon Ernô Líceumban. Május 21-én, a nagy koncert elôtt az Omega tagjai a Szövetségi Elnöki Irodában találkoznak Markó Béla miniszterelnök-helyettessel, az RMDSZ elnökével.

Szepessy László elmondta, a marosvásárhelyi koncertre több mint ötvenezer embert várnak, ez az esemény ugyanis nemcsak Marosvásárhelynek, hanem egész Erdélynek szól. A hivatal igazgatója közölte, már a fellépés bejelentését követôen számos erdélyi városból jelezték, hogy a nagy érdeklôdésre való tekintettel május 21- én autóbuszokat indítanak Marosvásárhelyre.

A 15 éve mûködô marosvásárhelyi Caritas szervezet több mint fél éve hozta létre a Kéznyújtás támaszcsoportot rákos betegek számára. A csoporttevékenységek lehetôséget adnak a rákos daganattal mûtött személyeknek, hogy sorstársaikkal átbeszéljék gondjaikat; segítenek a mûtét utáni trauma feldolgozásában, ugyanakkor a Caritas szakemberei orvosi tanácsokkal látják el a tagokat. Kulcsár Boróka, a Caritas munkatársa véleménye szerint a rákos betegeknek létrehozott csoport, amint a neve is jelzi, kéznyújtás az érintettek felé. A minden szerdán délután tartott foglalkozásokon általában egy témát beszélnek meg a meghívott pszichológus, természetgyógyász, orvos elôadóval. A támaszcsoport mûködtetése mellett a Caritas otthoni beteggondozó központ szakemberei otthon is szakápolást biztosítanak a rákos daganatos betegeknek, s felkészítik a hozzátartozókat a beteg helyes ápolására. A Caritas központból ápolási segédeszközöket is lehet kölcsönözni. A Caritas, a Kéznyújtás támaszcsoport bôvítése érdekében várja az érintett személyek jelentkezését. Érdeklôdni naponta 9-11 óra között lehet a 213.509-es telefonszámon, illetve a Marasti utca 13. szám alatt.

Bôvül a Horizont negyed

A marosszentkirályi Contranscom Benta építkezési vállalat által kezdeményezett és megvalósítás alatt álló jeddi Horizont negyedbe tavaly novembertôl folyamatosan költöznek be a lakók. Amint Dana Mihet mûépítész, a cég marketingigazgatója lapunknak elmondta, négy szakaszban készítenek el összesen 231 villa típusú lakóházat. 2003-2004 között 64, 2004-2005-ben 50, 2005- 2006-ban 57, míg legvégül 2006-2007-ben még 60 házat adnak át a lakóknak. A tervek szerint a lakóparkot teljes egészében 2008-ig kell befejezzék. Az elsô két szakaszban tehát 114 házat készítenek el, ebbôl 90 építés alatt áll, 35 lakást kulcsrakészen adtak át a vásárlóknak. November végén költözött be az elsô lakó, azóta még 9 család vette át az épületeket. Többen már megrendelték a belsô berendezést, a bútorzatot, s csak arra várnak, hogy e cégek leszállítsák a rendelést, s hamarosan ôk is a Horizont negyed lakói lesznek. A vásárlók 11 típusú épület közül választhattak, ezek ára 38.000 - 98.000 euró között mozgott. A Benta cég a területet és a hozzá tartozó közszolgáltató hálózatot is eladja majd az új tulajdonosnak. Dana Mihet megerôsítette, sikerült minden házat eladni.

Napóleon gyomorrákban halt meg - erre a következtetésre jutott egy bázeli tanulmány, amely a számûzött uralkodó nadrágjaiból következtetett testsúlya alakulására, s amely ezzel az elmélettel ellentmond az eddigi feltevésnek, amely szerint Napóleont megmérgezték.

A franciák trónfosztott császára 1821. május 5-én hunyt el Szent Ilona szigetén, s akkori kezelô orvosa, aki a boncolást is elvégezte, rosszindulatú gyomordaganatban jelölte meg a halál okát .

A gyomorrák diagnózisát elsô ízben 1961-ben vonták kétségbe, mivel Napóleon hajában arzén nyomaira bukkantak, s mérgezésre gyanakodtak. A mérgezési elmélet támogatói azt is felhozták érvként, hogy halálakor Napóleon túlsúlyos volt ahhoz képest, amilyen a gyomorrák következtében lett volna.

Alessandro Lugli, a bázeli egyetemi klinika patológiai intézetének munkatársa két kollégájával most tisztázta a súly kérdését: kiderítették, hogy az 1,67 magas Napóleon halálakor mintegy 76 kilogrammot nyomott.

Lugli a tanulmány keddi bemutatásakor azt hangsúlyozta: a túlsúly önmagában nem zárja ki a gyomorrákot, hanem a testsúly alakulása a fontos mutató. A tudósok tanulmányozták, hogy milyen az átlagos arány a férfiaknál a derékbôség és a testtömeg-index között, s ezen ismeretek birtokában megmérték Napóleon fennmaradt nadrágjait. A rekonstrukció arra derített fényt, hogy az egykori uralkodó 1804 és 1820. között 67,8 kilogrammról 90,7 kilogrammra hízott, ám életének utolsó hónapjaiban 14 kilogrammot fogyott.

Lugli szerint a mérgezés elmélete ellen szól az is, hogy az egykori császár hajában már évekkel halála elôtt is találtak arzént, s ennek az lehet az oka, hogy akkoriban a boroshordókat arzénnal tisztogatták, Napóleon pedig nagy borkedvelô volt.

A Napóleon megmérgezésérôl szóló elmélet egyik lelkes híve Ben Weider kanadai milliárdos, aki pénzt is költött a vonatkozó kutatásokra. Szerinte a gyilkos Montholon grófja volt (1783-1853), aki vagy a britek megbízásából tört Napóleon életére, vagy azért, hogy bosszút álljon a volt császáron a Montholon feleségével folytatott viszonya miatt.

Georges de Paris több mint 40 éve öltözteti az amerikai elnököket. Huszonöt évesen érkezett az Egyesült Államokba, hogy feleségül vegye a lányt, akiben levelezésükön keresztül álmai asszonyát vélte megtalálni. Csalódott, de hamar összeszedte magát, dolgozott keményen, takarékoskodott és saját szabómûhelyt nyitott. Aztán rámosolygott a szerencse. Egy képviselô kliense révén De Paris eljutott Lyndon B. Johnson elnökhöz, és azóta Richard Nixon, Gerald Ford, Jimmy Carter, Ronald Reagan, Bill Clinton, valamint a két Bush is az ô öltönyeiben feszített. A republikánus elnököket jobban érdekli az öltözködés - árulta el az elnöki szabó a spanyol El País címû napilapnak. A legtöbbet szerinte Reagan foglalkozott a küllemével. A mostani elnököt barátságos embernek tartja, próba közben sok mindenrôl beszélgetnek. Szóba kerül az amerikai futball, a baseball, és Bush tréfásan azt mondja neki: ô az egyetlen francia, akiben megbízik.

Az elnökválasztási kampány során Paris úr egy kicsit megneheztelt a Fehér Házra. Az elsô Bush-Kelly vita során a fotósok észrevették, hogy az elnök vállán egy dudor látszik. Latolgatták, hogy mi lehet az, végül a Fehér Ház szóvivôje azt nyilatkozta, hogy valószínûleg rosszul szabták a zakót. "Az öltöny jól volt szabva. A titkos szolgálat hallgatott, pedig a dudort egy biztonsági mellény okozta" - mondta némi sértôdöttséggel.

Monsieur paris havonta 4-5 öltönyt készít, de ha sürgôs, három nap alatt is megcsinál egyet. Az öltönyök, anyaguktól függôen, 3-5 ezer dollárba kerülnek. "Mert ezek mûalkotások" - mondja büszkén. Öt nyelven beszél, de mindenkivel szót tud érteni. Most kínaiul tanul, mert szerelme kínai.

A jó szabónak türelemre és mesterségbeli tudásra van szüksége, és a türelem éppen olyan fontos, mint a tudás, mert "akinek nincs türelme, nem lehet jó szabó" - vallja.

Kedves olvasó, ebben a rohanó világban néhány perc nyugalomra hívom. Hermesz Triszmegisztos azt mondta: "Amint van fent, úgy van lent is", de a delphoi jósda bejáratára is hasonlót véstek: "Ismerd meg önmagad és megismered az egész Univerzumot".

Arról, hogy milyen a világ, folyamatosan tudósítanak. Cifrábbnál cifrább dolgok özönlenek be hozzánk a hírhálón egy megbomlott világról, de kinek van ideje, hogy lelkiállapotáról lamentáljon? Pedig amilyen a világ

odakint, olyanok vagyunk mi is odabent. Ezt mondja a szabály.

Mindazáltal egyre több helyrôl hangzik már el, hogy vissza kell térni a gyökerekhez, a természethez, nálunkfele kiveszettnek hitt tudományokat próbálunk újraéleszteni és ehhez sok esetben keleti hagyományokból kölcsönzünk. Nem tudjuk, honnan jövünk és hova tartunk, de annyit azért tudunk, hogy ezt a rövidre szabott földi idôt szeretnénk jólétben eltölteni. Jólétünk után való rohanásunkban, mikor testünk már lestrapált és mint egy nem kifizetôdô vállalkozás csôdöt mond, nemegyszer fordulunk most már emberbarát módszerekhez, amelyek kíméletesek, gyöngédek és természetesek.

Végsô soron a természetgyógyászat az emberiséggel egyidôs. Valószínûleg sokaknak hihetetlennek tûnik, hogy a kézrátétes gyógyítást mindenki alkalmazza hétköznapjaiban, anélkül, hogy tudatában lenne, mit is tesz. Mert ugye, ha megütjük magunkat, nyomban a kezünket odatesszük a fájós helyre, anélkül, hogy meggondolnánk, mit is cselekszünk. Ösztönös ez a mozdulat, mert a tudatalattink azt mondja: ennek mûködnie kell. Ez a módszer valóban hat, egy adott mértékben, ugyanis, ha nem így lenne, akkor nem fognánk a fájós fogunk egész nap, és a sérült gyermek sem kérné az anya simogatását. A probléma az, hogy ezen univerzális energia ami körülvesz bennünket, és gyógyító jellegébôl kifolyólag hatékonyan elôsegíthetné gyógyulásunkat, számunkra nem hozzáférhetô elegendô mértékben. A körülöttünk lévô energiamezôben, auránkban, lévô finom szintû vezetékeinkben, már régen nem használt és berozsdásodott vízcsatornához hasonlóan ezek az energiák nem tudnak áramlani és életmódunkból kifolyólag elvesztettük kapcsolatunkat ezzel a végtelen erôforrással.

Akkor mi a teendô?

Találni egy módszert, ami újra megteremti kapcsolatunkat az univerzális energiával, kitisztítja a vezetékeket, és azt a képességet - a kézrátétes gyógyítást - ami latens állapotban öntudatlanul szunnyad bennünk, felébreszti, tudatossá és használhatóvá teszi. Ezen dolgok válnak lehetségessé Pránanadival. A Pránanadi olyan Tibetbôl származó természetgyógyászati ág, melynek alapja Univerzális Energiával történô gyógyítás és ezt a módszert fokozatosan lehet elsajátítani.

A Pránanadi ószanszkrit eredetû összetett szó, melyben a Prána energiát, Univerzális Energiát jelent, a Nadi pedig csatornát, vezetéket, vagyis magyarán energiavezetékekké válhatunk, és ezen gyógyító és személyiségfejlesztô módszerek összessége spirituális iskolát alkotnak. Mivel a tanításokat lépcsôzetesen adják át, nem szükséges semminemû elôzetes felkészítés. Minden információt, amire szükség van annak érdekében, hogy valaki a kézrátétes gyógyítást önmagán vagy másokon alkalmazni tudja, az alaptanfolyamon, vagyis I fokozatú tanfolyam keretén belül megkapja. A Pránanadi tanfolyam, még akkor is, ha létezik elméleti oktatás, elsôsorban gyakorlati tanfolyam, ugyanis mindazt, amirôl beszélünk, még a helyszínen ki is próbáljuk, lehetôséget adva arra, hogy ne egy reklámszövegnek legyünk kitéve, hanem konkrét tapasztalatot szerezzünk. Jó tudni, hogy egy intelligens energiáról van szó, amit nem kell irányítani, nincs szükség vizualizációs készségre, mert képes felismerni a fájdalmat okozó belsô szervünket és azon túlmenôen, hogy megszünteti, súlyosabb esetben enyhíti fájdalmainkat, annak a bizonyos szervnek a mûködését is harmonizálja. Nem mi határozzuk meg, milyen mennyiségû vagy minôségû energiára van szüksége valakinek, hanem rajtunk keresztül annyit fog elvenni, amennyit be tud fogadni, illetve amennyire szüksége van. Így, ezzel a módszerrel ártani senkinek sem lehet. Alapszabály, hogy energia információ nélkül nem létezik, és a Pránanadi I fokozatú energia információja a harmónia. Így valahányszor ezzel a módszerrel magunkba vagy másokba kézrátétellel ezt az energiát juttatjuk, azt mondjuk el testünknek, hogy harmonikusan mûködjön, és mivel "ép testben ép lélek" ez az üzenet lelkiállapotunkhoz is eljut idôvel, lehetôséget adva arra, hogy kiegyensúlyozottabbak, nyugodtabbak, türelmesebbek legyünk, nem csak másokkal, hanem saját gyengeségeinkkel szemben. Ily módon lelkünket is építjük.

Ez a módszer Tibetben több mint 3000 éves múltra tekint vissza. Országunkban a 90-es évek elejétôl, Marosvásárhelyen 99-tôl tartanak Pránanadi tanfolyamokat. Egyszerûségének és hatékonyságának köszönhetôen egyre nagyobb népszerûségnek örvend, legális kereteit egy nonprofit egyesület adja, amit adományokból tartunk fenn, ugyanis a kezelések díjmentesek. Mivel kezelések közben nem a saját energiakészletünkbôl adunk, akár a bioenergetikus, csupán átáramlik rajtunk ez a végtelen forrásból eredô gyógyító energia, így nincs jogunk pénzt kérni érte. Mivel mások kezelése közben ez az energia szakadatlanul áramlik rajtunk keresztül, akaratunktól függetlenül, mi is érezni fogjuk jótékony hatásait, tehát paradox módon másokon segítve mi is gyógyulni fogunk. Mindarra, ami Pránanadi-kezelések közben történik, nem lehet jól megszabott fizikai törvényeket alkalmazni, hanem magasabb rendû törvényszerûségek uralkodnak, mely szerint minél többet adunk, annál több lesz nekünk is.

Errôl a módszerrôl bôvebb felvilágosítást lehet találni a www.prananadi.ro honlapon, Pránanadiról tartott elôadásokon, vagy a 0744-479-647-es telefonszámon. Én mindenkit arra bátorítanék, hogy ismerkedjen meg közelebbrôl is ezzel a lehetôséggel, mert önzetlenül és karitatív módon segítve embertársainkon magunkat és másokat is hozzásegíthetünk ahhoz a néhány perc nyugalomhoz, amire mindannyiunknak szüksége van, hogy hétköznapjainkat elviselhetôvé tegye. '

100 éve született Gy. Szabó Béla grafikusmûvész

"Áldom szüleim emlékét, hogy mûvésszé vedlettem."

Gy. Szabó Béla

A szászrégeni DIO Házban, verôfényes napsütésben került sor az ünnepségre, melynek fénypontja Gy. Szabó Béla grafikusmûvész kiállításának megnyitója volt.

Demeter József lelkipásztor mint házigazda nyitotta meg az ünnepséget: "Gy. Szabó Béla kiállítása számunkra különös megtiszteltetés és öröm. A világhírû mûvész 100 évvel ezelôtt született. A jubileumi év elsô tárlatának ad otthont a Felsô-Maros menti kisváros, Szászrégen gyülekezeti központja, a DIO Ház. A mostani tárlat, az itt látható Jelenések könyve "INTROITUS" jellegû, hiszen betekintést nyújt a gondolkodó, hívô ember megrendítô vízióinak világába" - mondta többek között a tiszteletes úr, majd átadta a szót Ferenczy Miklós kolozsvári lelkipásztornak, aki Gy. Szabó Béla hagyatékának gondozójaként és nevelt fiaként szólt hozzánk.

"Gy. (Gyulafehérváry) Szabó Béla 1905. aug. 26-án született Gyulafehérváron. Ezért gyûltünk össze ma itt, a szászrégeni DIO Házban, hogy a 2005-ös esztendôt centenáriumi évként ünnepeljük. Mint diák került össze a Székely Bertalan-tanítvánnyal, Reithofer Jenôvel, aki a rajzolás, festés titkaiba beavatta. A gyulafehérvári róm. kat. fôgimnáziumban érettségizett, ami után gépészmérnöki oklevelet szerzett a budapesti Mûszaki Fôiskolán, és tervezômérnökként dolgozott Kolozsváron. Kós Károly bátorítására lett fametszô, amit élete végéig a legmesszebbmenô alázattal mûvelt. Az egész világ emberiségének félelmeivel, veszedelmeivel, ragyogásaival vannak tele ezek az alkotások, melyek mélységes üzenetet hoznak: Merre megyünk mi, emberek? Halljuk-e a hatalmas szózatot?

Gy. Szabó Béla bejárta és meghódította a világot.

Nemcsak úgy, hogy lerajzolta, megfestette, fába véste a tájat és a benne lévô embert, hanem úgy is, hogy egyre sûrûsödô kiállításaival, amit néha feleségével, Ferenczy Júlia festômûvésznôvel közösen rendeztek, a látogató közönséget is elragadta. Mindenütt, amerre járt, ott hagyott valamit magából, egy darab mûvészetet. Mert az ô mûvészete nem ismert határokat. A szépet, a tisztát, az emberséget, a jóságot, az alázatot és szelídlelkûséget éppúgy felfedezték és megtalálták a mûvészetet kedvelôk Mexikóban, mint Leningrádban, Bécsben és Budapesten, Kínában vagy Caliban, Székelyudvarhelyen, Kolozsváron vagy Helsinkiben, vagy ahogy rátaláltunk mi is itt, ezen a mai kiállításon. Vágya mindig az volt, hogy az idô megôrizzen valamit abból, amit csinál. Gy. Szabó Béla ennek a feladatnak messzemenôen eleget tett" - idézek Ferenczy Miklós szavaiból, a Jelenések könyve címû prospektusból.

Díjat nyer 1941-ben, a Homokvilág címû albumával a Kolozsvár a képzômûvészetben címû pályázaton, majd további díjakkal és érdemrendekkel jutalmazzák munkásságát.

Hatalmas a hagyaték: 15.000 szén- és tusrajz, 1500 fametszet, közel 200 olajkép és csaknem 1300 pasztellbôl tevôdik össze. Mondhatjuk, hogy ô a fametszetek koronázatlan királya. De nem a számok mutatják, hogy milyen nagy ember volt, hanem munkái, azok a mûvészi munkák, melyek fennmaradtak, fennmaradnak, és évszázadokon keresztül dönti el majd az idô, hogy ki is volt ô tulajdonképpen.

Szászrégenben is kiállított, mint azt Baróthy Ádám szobrászmûvész jelen levô tanúként mesélte.

Halála után 40 kiállítása volt, többek között Magyarországon is.

1985. nov. 30-án halt meg Gyulafehérváry Szabó Béla. Mélyen meghajtjuk fejünket nagysága elôtt - zárja megemlékezését a lelkipásztor, melyet a szeretet és a hála érzése hat át.

Ferenczy Miklós lelkipásztor, a hagyaték gondnoka, élete egyik fô tevékenységének tartja e becses örökség gondozását és a nyilvánosság elé tárását, hogy minél több ember lássa és értse meg a NAGY MÛVET.

Végszóként álljon itt az a pár szó, amit a "nevelt fiúval", Ferenczy Miklós lelkipásztorral váltottam.

- Hogyan tovább?

- Fontos, hogy ne csak ôrizzük a hagyatékot, hanem a nyilvánosság elé is tárjuk. 2000-ben, a millecentenáriumra épült Kolozsváron a Fehér Templom, ami magában foglalja a gyülekezeti házat és a Fehér Galériát. Ez utóbbi arra szolgál, hogy képzômûvészeti kiállításokat szervezzünk. A Gy. Szabó Béla Emlékházban legalább 100 kép van állandó jelleggel kiállítva.

- Mikor volt az utolsó kiállítás Marosvásárhelyen?

- Most meg kell említenem néhai Fülöp Dénes nevét, aki ezt a sorozatot, a Jelenések könyvét 1984- ben bekereteztette és a Bernády Házban kiállíttatta. Különben ezt a sorozatot ajándékba kaptam.

- Milyen személyes élményre emlékszik a mûvésszel, az apával kapcsolatosan?

- Személyes élményként éltem meg, hogy mellette élhettem és álltam neki modellt: kéz, figura, mozdulat… De személyesen nekem ô talán mint ember még nagyobb volt, mint mûvész.

Sárkány Kákonyi Iringó

Tallózó

A látottak alapján arra a következtetésre jutottam, hogy az a néhány jó munka, amely inkább valamely sorozat részeként állja meg a helyét, a saját kontextusából kiemelve, ebben az egyvelegben nem a maga rendeltetése szerint mûködött. A kiállítók, ismert és kevésbé ismert mûvészek alkotásai valamiféle párbeszédbe kerültek itt egymással, ám ez egy kikényszerített találkozás, ami egyébként soha nem jött volna létre. (A mûvészveteránok és a novíciusok együttes kiállítása - Lôrincz Ildikó, Kolozsvár) * Károlyi Gáspár vizsolyi templomát több korszakban festették ki: 1240, 1400, 1450 közül. A reformáció idején - mint a többi templomban is - lemeszelték a középkori falképeket, amelyeket Vizsolyban 1940-1950-ben tártak föl újra. A teljesen kifestett templom nemrég restaurált képei között Szent László töredékes ciklusát is látjuk. (Középkori falképek Európa szívében. Dokumentációs kiállítás a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban - Jánó Mihály, Sepsiszentgyörgy) * Dömötör Gizella - olvasható a róla és férjérôl 1996-ban megjelent monográfiában - nem egyszerûen átvette egy adott izmus eszköztárát, hanem a köznapi motívumok átlényegítésével a transzcendens valóságfelfogás drámaiságát, a napi valóságon túllépô egyetemest is hangsúlyozta. Ô az euklidészi geometria háromdimenziós terébôl a végtelen, az új, a negyedik dimenzió felé tartott. Ez a fényekkel közvetített határtalan erô adta tárgyainak sajátos plasztikai hatását. Képeinek ritmusa nem mechanikus, hanem individuális és a végtelent közvetíti. (Festônôk az erdélyi mûvészetben: Dömötör Gizella 1894-1984; Murádin Jenô, Kolozsvár) * A mûvész teljes mértékben uralkodik eszközei fölött. Úgy bánik tussal, szénnel, ceruzával, pasztellel és olajfestékkel, hogy az általa szükségesnek tartott hatást elérje. S bár a kettétört, megcsonkított, szenvedô fának egyik-másik, a törzshöz s a gyökérhez alig néhány rosttal kötött ágán, helyenként az életigenlés jeleként új, fiatal és ígéretes hajtások és madárfészkek jelennek meg, munkáit elsôsorban nem a derûlátás, hanem inkább a drámai hangulat, sôt a tragédia jellemzi. Úgy örökíti meg a drámát, mintha feltartott kézzel csak azt mondaná: nem tehetek róla. Mintha széttárt karokkal csak azzal védekezne: ilyen korban éltem én ezen a földön. Él egy mûvész ezen a sóból épített földön, aki a kettétört fatörzsbôl megalkotta a népének sorsát talán legjobban jellemzô motívumot: a székely csúcsívet. Egy nagy alkotó. Aki a Sóvidéket egyetemessé tette. (...) Aki legnagyobb kétségbeesései közepette is folyvást arra buzdított: ne adjátok fel a reményt. Egy igaz, becsületes ember. Akit a fa ikertestvérévé fogadott. Egy madárcsontú lény. Aki képzeletünket szárnyalni tanította. Kusztos Endre. (Sóvidéki és egyetemes. Gondolatok Kusztos Endrérôl és mûvészetérôl - Tibori Szabó Zoltán, Kolozsvár) * Vegyünk egy hírhedt mûvet, az utóbbi évtizedek egyik leghírhedtebb mûvét, a nemrég Magyarországon is (a budapesti MEO- ban) kiállított Levizelt Krisztus címû Andres Serrano-munkát. Egy fotóról van szó, amelyen azt látjuk, hogy egy edényben a feszület pisiben úszik. Majdnem egyöntetû még a mûvészettörténészek értelmezése is errôl a munkáról. Néhányuktól meg is kérdeztem, hogy mit gondolnak róla, s azt mondták, színtiszta blaszfémiáról van szó. De vajon tényleg blaszfémia-e? Buzdítottam ôket, hogy nézzék meg rendesen a képet. Nagyon kevés motívum van rajta, így aztán kutya kötelességünk figyelmesen megnézni. És észrevétettem velük, hogy milyen anyagból is van ez a feszület. Tudniillik láthatóan vásári mûanyagból van, olyan anyagból tehát, amilyenbôl például a seggbefújós kiskakast szokták formázni. (...) Tehát vásári bóvliról van szó, vagyis ha ragaszkodunk a blaszfémia kategóriájához, akkor azt kell mondanunk, az elsô blaszfémiát nem Serrano követte el, hanem az a mûanyagöntô mester, aki a Megfeszítettet merészelte ilyen ócska anyagból megformázni. A "terméket" forgalmazó kereskedelmi hálózatról már nem is szólva. (A blaszfémia színeváltozása - Sebôk Zoltán, Budapest) * A 78 éves korában elhunyt festôt a francia közvélemény az egyik legnagyobb kortárs mûvésznek kijáró tisztelettel gyászolta. A "korunk legnagyobb naturalista festôje"- ként is aposztrofált Rebeyrolle hatalmas életmûvet hagyott hátra, amely tulajdonképpen a mûvész ellenszenvét és megvetését fejezi ki mindenfajta elnyomás és igazságtalanság iránt. (Elhunyt Paul Rebeyrolle 1926-2005) * Erdélyt a pusztító küzdelmek vég nélküli sorozata szántotta keresztül századokon át, s ezt csak megtetézték a belháborúk, a lázadások, a nemzetiségi vagy szociális jellegû forrongások s az öldöklô testvérharcok, pártküzdelmek gyászos következményei. A bellum omnium contra omnes sokat koptatott jelmondatánál kevesebb találó illik Erdély történetére; a várak a római kortól kezdve szakadatlanul épültek a hegycsúcsokon, a hágókban, szorosokban, vízi utak stratégiai pontjainál s a dombokon, síkföldön, patakpartokon is. Minden fajtájuk bôven volt képviselve Erdélyben: a királyi várak, lovagvárak, parasztvárak, végvárak, a vezetô családok castellumai egymást váltották, a falvak egész sora erôdíti az Isten házát, s így fejlôdik ki az egyik legkülönlegesebb erdélyi építészeti alakzat két árnyalata, az erôdtemplom és a templomkastély. (Erdélyi kastélyok I. - Biró József) * ERDÉLYI MÛVÉSZET, 2005. VI. évfolyam, 1. szám (19), Székelyudvarhely

B.D.

Nagy Attila

Arany virágok régi képeken

Aranyesô az ég alatt

Amerre szellô s ô szaladt

Aranyfüst leng az ébenen

És zománcként izzik ott a kék

Hol zúg a nap az aranydarázs

Fiam hessenti tovább Balázs

(Magányom aranyló ága ég)

Fazakas Attila

Mit ácsolnak sûrû fellegraj alatt?

"Mennünk kell, készülôdj!…" - sürget

valaki, s a házban már korán reggel

tesz-vesz… Egy kakast fog a hóna alá

apám, s egy ládát, melyben családi képek,

papírok vannak, edények, ruhák,

talán egy kenyér…

Mint aki rossz színházat játszik -

felhôk gyûlnek

már minden felhôraj alatt…

El kell búcsúznom hát tôled, derék

gyermekarc! "Hûséges társ voltál, lélek,

mely lángragyúlt míg a nap tündökölve

a Sóhegyek mellett haladt, benned és

bennem szépségtôl fuldokolt, kiáradt a

légszomjasan felinduló szív!"

"A virágbaborult kertet valahogy el ne

feledd! A körtét, az akácot, a halovány

cseresznyét…" "Ôzeknek leölt testét, a

régi focipályát!…" "A régi kenyérgyárat,

s a vergôdô halak arcát, amikor partra

vonszoltad a zsákmányt!…" De már túl nagy

a sürgés, asszonyok ruhája susog, akár szibüllák

kezében a nappalok lepedôje - lovak fordulnak,

prüszkölnek, fújtatnak, nyugtalan, dobbantó,

összeverôdô csapat! Szegeket ütnek,

gerendát és halakat hordanak fel nehéz

batyukban a frissen ácsolt fedélzetre…

"Te is elpusztulhatsz, meg én is", beszélnek

a szülôk, akár a régi szerelmesek.

Hófehér pihe könnyû íve száll, hordja arctól

arcig a szél, és kering a por, felcsap a lombra

a vihart megelôlegezô nyári szél lassú,

lassan keringô, nehéz örvényében…

Úgy tûnhet, hogy a marosvásárhelyi szobrászmûvész körül mindig történik valami, miközben ôt szinte folyamatosan munkában találhatjuk a mûtermében. Talán pontosan ez az állandó alkotói jelen- és készenlét az, ami magyarázat is lehet a szóban forgó benyomásra. Aligha fordulhat elô, hogy mûhelyében ne vennénk észre valamilyen újdonságot, ha nem szobrot, akkor egy friss keltezésû plakettet, ha nem egy portrét, legalább egy dombormûvet és így tovább. Nem megrendelésre születnek ezek a munkák, belsô indíttatás szüleményei. Hunyadi kitûnôen érzi magát történelmünk, szellemtörténetünk nagyjainak társaságában, velük a saját gondolatait is ki tudja mondani, valakit közülük mindegyre megmintáz tehát. Ezért van az, hogy ha valahol ilyen jellegû köztéri alkotás felállításának ötlete megfogan, sokan hozzá fordulnak, és nemhiába keresik fel a mûtermét. Aminek eredményeképp évfordulókon, emlékünnepségeken, szoboravatásokon gyakorta fôszereplôként találkozhatunk vele. Nemrég arról adhattunk hírt, hogy Debrecenben a Wass Albert emlékplakettjét avatták fel. Azt is közzé tehettük, hogy a Magyar Mûvészeti Akadémia felvette soraiba. Szerdán szintén Budapestre utazása elôtt beszélgethettünk vele. Jelentôs elismerés érte, csütörtökön az említett rangos alkotói testület, az MMA által neki ítélt 2005-ös Koller-díjat kellett átvennie a magyar fôvárosban. Ismét munka közben zavartuk meg, egy újabb szép megbízatásnak tesz eleget, elkészíti Szent István egész alakos szobrát. Agyagban már a nézô elôtt magasodik nagy királyunk impozáns szobormása. Végleges, bronzba öntött változatának a nyár közepétôl Kiskunfélegyháza központi részén kellene díszelegnie. Van még munka vele, bár szorít a határidô, a szobrász még úgy érzi, érnie kell benne a látványnak, a kivitelezett álomnak. A kívülálló akár csodálkozhatna is ezen, hiszen Hunyadi László Marosszent- királyon megcsodálható Szent István szobra a legszebbek közül való, de annak felavatása óta eltelt néhány év, azóta az életünk s a mûvész maga is változott, ez olyan nyomokat hagyott benne, amelyeknek valamilyen módon a mûben is tükrözôdnie kell majd. A töprengések, kétségek ilyen esetben is indokoltak tehát. De számunkra nem kétséges, az önmarcangolás eredményes lesz. A már kész 2,40 méter magas szobrot illetve a kicsinyített modellt máris bemutathatjuk, alapvetôen nemigen változhat. És várjuk, hogy majd bronzba öntve is közölhessük a fotóját. Addig is gratulálunk az elismeréshez, a Koller-díjhoz, amelyet az 1996-ban elhunyt festômûvész, Koller György özvegye, Koller Edith alapított és évrôl évre kioszt a Magyar Mûvészeti Akadémia a legérdemesebbeknek.

N. M. K.

Levél Aachból

Mind a hárman, két bátyám meg én, egyszerre mentünk el hazulról. Ôk Bukarestbe meg Szatmárra, én meg Temesvárra. Elmentünk abból a hülyén magas házból, ahol az emberek egymás fején jártak. Úgy, mintha nem lennének plafonok meg padlók. Így mindenki, tehát mi is a harmadikról, tudtuk, hogy mi történik a nyolcadikon meg még feljebb.

A mi elmenésünk olyan csendes kisurranás volt, olyan észrevétlen, olyan visszatérés nélküli elmenés. Otthagytuk a házat, becsaptuk a belsô rendszert, a ház temérdek lakóját. De a legborzalmasabb az volt, hogy otthagytuk anyánkat meg apánkat egymásnak, egymás ellen. Ezt mind a hárman tudtuk, éreztük is, de kimondani nem mondtuk ki soha. Így hát nem is furcsálltam, évekre rá, anyám rövid levelét. Csak ennyi állt benne: "Elköltöztem", és persze az új címe. Ahova költözött, az valami másfajta ház kellett hogy legyen, nem egy olyan hülyén magas ház, ahonnan mi kisurrantunk észrevétlenül. Igen, ilyen rövid levél volt, elmaradt a szokásos rendhagyó érdeklôdés meg féltés. Igen, a féltés elmaradt, mert mint mondani szokta, Csihányba nem üt a mennykô, akkor meg minek a féltés. A levél utáni idôkben majd' minden héten elhatároztam, hogy meglátogatom az anyámat. Apámat nem, mert a férfiak hosszú évek után már nem tudnak mit mondani egymásnak. Együtt már csak inni tudnak és tudnánk, ha mind együtt lennénk. Azt megszervezni lehetetlen dolog volt, sokszor probálkoztam is vele, de valamelyik bátyámnak mindig közbejött valami, úgyhogy évek után már meg se próbáltam. Tehát minduntalan elhatároztam, hogy meglátogatom az anyámat, én, a legkisebbik fia, mindhármunk nevében.

Aztán nem is tudom, hogyan is történt, és hogy pontosan hány év múltán. Ott ültem a vonatban, egy rakás batyus, furcsa szagú nô és férfi között és utaztam anyám felé. Gondolataim összevissza ráncigáltak. Borzalmas sebességgel villantak fel a régi képek - szerelmek, barátok, bú és öröm, régi arcok - majd tûntek el. Ennyi év után biztosan ismeretlen lesz számomra a város. Féltem, hogy nem találom meg az utcát. Szégyellnék kérdezôsködni, valaki megismer talán és kikacag. Hogyan, már nem ismered a városodat? Ilyen és más gondolatok foglalkoztattak a hosszú úton, de végre megérkeztem Haza. Egy kicsit tekeregtem az állomás körül, kóstolgattam a régi ízeket, magamba szívtam régi illatokat. Amit sok évvel ezelôtt annyit szidtunk, most örvendtem neki. Megint éreztem, érezhettem a kombinát ammoniákos füstjét. Igen, hazaérkeztem annyi év után. Persze, vagy hála Istennek, ismerôs sehol, pedig régebb nem tudtam tíz métert menni - akárhol - a városban, hogy ne kelljen valakinek köszönnöm. Így hát taxiba ültem és engedtem magam vezettetni, mint a vakot. Új utcák és új házak mellett autóztunk - csak a gödrök tûntek régieknek -, figyeltem a sok új jelzôtáblát. A taxisofôrrel sem igen akartam beszélgetni, mert ô is idegen volt. Így hát hagytam, hogy birtokukba vegyenek az emlékeim. Volt elég belôlük. Aztán megérkeztünk egy kis ház elé. Ez volt a cím. Itt lakott anyám, vele szemben, az utca másik oldalán pedig ott állt egy pont olyan hülyén magas ház, amilyenbôl mi, hittük akkoriban, olyan észrevétlenül bátyáimmal kisurrantunk.

Megvártam, amíg a taxis elhajt, és csak azután indultam meg a kapu felé. Azt akartam, hogy a pillanat csak az enyém legyen. Csengettem. Kinyílt az ablak, és ô mosolyogva adta ki nekem a kapukulcsot. Örvendett, amikor beléptem, és talán egy kicsit félt is, hogy esetleg sokat maradok és megzavarom a boldog, kiérdemelt magányt, az ô magányát. Éhes vagy? - kérdezte. Néma fejrázó mozdulatomra beállt közénk az a furcsa csend, amitôl gyerekkorom óta félek. Hallgattunk. Én néztem a szobát, az ablak elé tolt párnás széket, a virágokat. Ô meg engem figyelt, és talán csendességemben a régi csetepatés srácot kereste, és azt hiszem, a képeket sehogyan nem tudta összeilleszteni. Aztán megszólalt, röviden. Itt jó, mondta. Bólintottam. Mit is mondhattam volna. Arca, a sok cigaretta ellenére, megfiatalodott. Látszott rajta, hogy már nem altatókkal alszik. Itt nem zavarja a szemétleöntô csövében, az éjszakák csendjében alázuhanó hulladék, a csilingelô üvegek, meg minden más. Itt nem zavarta a betonfalakban visszhangzó csövek és fûtôtestek hörgése. Nem zavartuk mi sem. Boldog volt, megérdemelten boldog. Sütöttem neked tésztát, mondta felállva, és gyorsan a konyha felé indult. Mosolyogva bólintottam. Éreztem, hogy gondosan eltett emlékei között megôrzött minket és a szokásainkat is. Nem hagyott sokáig egyedül. Sietett. Féltette tôlem a birodalmát. Nem zavar a szemközti blokk? Kérdeztem. Nem, mondta. Rendes emberek és mindegyiket ismerem. Ezen csodálkoztam. Észrevette rögtön, és mesélni kezdett.

- Tudod, Purjesz - így neveztek engem, a legkisebbet - sokat ülök itt a székben, és mindent látok. Látom nôni a gyerekeket, hallom a gondjaikat. Látom az elsô szerelmeket. Megint mosolyogtam és félbeszakítottam. - Emlékszel, milyen boldogan meséltem neked, amikor kicsi E.-nek felvihettem a táskáját a Bolyai utcán, és emlékszel, kérdeztem, amikor már egy kicsit nagyobb voltam és az apám a Bulevárd tetejérôl kergetett engem haza? Elkapott, amint L. ablaka alatt ácsorogtam. Anyám meg folytatta a történetet és mesélte a reszketô térdeimet. Mert amikor reszkettek a térdeim, akkor mindig nagyon nagy verést kaptam. Emlékeztünk és kacagtunk. Aztán ettem a sütijébôl. A régi ízek könnyeket csaltak a szemembe. Ezt is észrevette rögtön. Odajött hozzám, átölelt és megpuszilt. Anyád csak egy van és ilyen tésztát senki mástól nem fogsz kapni. Igaza volt, mint mindig. Aztán tovább mesélt a blokk lakóiról. - Tudom - mondta - mindegyikrôl, hogy melyik emeleten laknak, hiszen a lépcsôház ablakain átvilágítanak a liftajtók feletti piros lámpácskák. Így gondolatban mindig velük megyek és utcai beszélgetéseik foszlányait tovább gondolom. Ezek az én utazásaim. Ahogy mesélt tovább, éreztem, hogy szívesen teszi. Így én is megismerkedhettem a blokk lakóival, anélkül hogy egyiküknek is bemutatkoztam volna. Név szerint nem ismert senkit, de nagyon sokat tudott róluk. Fehér hajával keretezett homloka mögé elraktározta ôket, mint idôt álló öregemberré vált apámat is. Meg bátyáimat is, és engem is. Egyikükrôl sem beszélt, én meg nem kérdezôsködtem. Ha valami nagyon fontos dolog történt, akkor azt úgyis megtudtam - tôlük. Néztem és hallgattam az anyámat, amint mesélt.

Gyerekkoromból tudtam, hogy a virágjaival is mindig és mindent megbeszélt. Lehet, hogy válaszoltak is neki egy, csak általuk ismert módon. Talán ezért voltak olyan gyönyörûek. Port törölni róluk, öntözni ôket csak neki szabadott, és mindig mondta, hogy a vizet is csak tôle fogadják el igaziból.

Szerettem volna még évekig hallgatni, ahogyan mesél, de lassan kezdett besötétedni, és nekem indulnom kellett. El kell érnem az egyetlen vonatot, amivel másnap reggelre Temesvárra érkezhetek. Elbúcsúztam, otthagyva ôt boldog magányában, ahonnan számon tartja az embereket az ablakból. Az ablakából, amely a szemben lévô házra nyílik.

Puskás György

Czirmay Szabó Sándor

az utcán megtalálsz

sehova sem megyek

mínusz sok fok hômérséklet

is lehet napokig köszönnöm sem kell

debrecenben kassán budapesten

pozsonyban még ért meglepetés

itthon szülôvárosomban nemigen

nyerészkedôk hada valamely elegy

vegyülni nemakaró tagjaként dob

ki magából az utcákat járom

csendben - - hát ennyi

Az olvasást népszerûsítô kampánymûsor, a Nagy Könyv adásai folyamatosan a képernyô elé ültetik az irodalom barátait. Olvasni tehát jó dolog, de írni bizony terhes mesterség, legtöbbször még annak is, aki ily módon keresi a kenyerét. Kivételek azért köztük is akadnak.

Nemere István egy vele készült interjúban büszkén újságolta, hogy nemsokára befejezi négyszázadik könyvét. Elolvasni is szép teljesítmény ennyit egy emberöltô alatt, nemhogy megírni.

A termékeny tollforgatók között ismertebbek és kevésbé ismertek egyaránt föllelhetôk. Az életmûvével irodalomtörténeti korszakot (Johnson kora = az angol XVIII. század közepe) teremtô Samuel Johnson naponta hetven sort írt. Déry Tibor ellenben minden nap csak egyetlen oldalt írt le. Nemere István akkor elégedett, ha naponta legalább tizenöt oldalt ír, és ezt mondja: "A prózaírónak az a jó, ha dolgozik, szépen, szabályosan. Én harminc-negyvenezer karaktert is leírok egy nap, ebbôl ki lehet számítani, hogy egy háromszáz-négyszázezer karakteres könyv két hét alatt megszülethet."

Termékenység és hírnév, persze, korántsem ugyanaz. Például a magyar irodalom legtragikusabb sorsú költôi közé tartozó Komjáthy Jenôrôl (1858-1895) még barátai közül is kevesen tudták, hogy verseket ír. Életében - mely mindössze harminchét év - alig néhány költeménye jelent meg, és egyetlen könyve halálos ágyához érkezett.

Egyetlen könyv is lehet azonban nagy: a Fanni hagyományai címû kisregény szerzôjének, Kármán Józsefnek egyetlen kötetben elférô életmûve elôkelô örök páholyt bérelt neki a magyar irodalomban.

Termékenység és tehetség sem szinonimák. Fényesen igazolja ezt Jean Racine (1639-1699) példája, aki a termékeny szerzôkkel ellentétben egész pályafutása alatt éppen egy tucatnyi drámát írt, de még az utódok utódai is ôt tartják a legjobb francia drámaírónak.

A sikernek is meglehetôsen bonyolult a viszonya az írói szorgalomhoz. Márai Sándor több mint 60 kötetes életmûvébôl késôbb éppen az az alkotása bizonyult a legkeresettebbnek, amelyet ô maga az egyik legkevésbé értékesnek tartott: A gyertyák csonkig égnek címû regény, 1942-bôl.

A termékeny íróvá váláshoz nem kell csodagyerekként tollat ragadni. G. B. Shaw, a XX. század egyik legtermékenyebb színpadi szerzôje csak 42 éves korában írta elsô színdarabját. Proust volt még ilyen: a fél életét leélte, majd bezárkózott a szobájába, és életének a másik felében írt.

Az egyik legtermékenyebb író-költô, aki valaha élt, a spanyol Lope de Vega. Színdarabjainak száma ezernyolcszázra tehetô. Valamennyit versben írta, életmûvét így összesen 21,3 millió verssorra becsülik. Emberi ésszel alig képzelhetô el az a gyorsaság, mellyel verseit papírra vetette: egyetlen színdarabján sem dolgozott három napnál tovább! (Ugyanennyit dolgozott a Zabhegyezô címû könyvén Salinger, igaz, ô az éjszakát is felhasználta ahhoz, hogy mielôbb végezzen korszakos mûvével.) Szorgos tollnokunk lírai és elbeszélô költeményei, prózai mûvei, prédikációi - mivel mellékesen pap is volt -, valamint költôi levelei 21 jókora, lexikon alakú kötetet töltenek meg.

Lope de Vega modern utóda - kitalálták volna? - az a Georges Simenon, akinek Maigret-regényeibôl a becslések szerint 700 millió példány kelt el szerte a világon. A mindmáig legsikeresebb belga prózaírónak 193 regénye látott napvilágot saját nevén, további 106 különbözô írói álneveken, és akkor még nem is említettük a hasonló nagyságrendekben mérhetô novelláit. Halála a legszebb írói vég: könyvírás közben esett ki örökre a kezébôl a toll.

A XX. század egyik legolvasottabb írója, Robert Merle (1908-2004) jószerivel egész életében írt, Párizs mellett fekvô hatalmas villájának dolgozószobájából csak enni jött ki. Népszerûségével vetekszik a világhírû perui író, Mario Vargas Llosa, aki az egyik legtermékenyebb és legolvasottabb latin-amerikai sikerszerzô.

Honi literatúránkban megbízható eligazítónak látszik egy több mint száz esztendôvel ezelôtt kelt gyászjelentés: "1904. május 5-én Budapesten elhunyt Jókai Mór regényíró, a magyar romantikus próza legkiemelkedôbb képviselôje, az MTA tagja, az egyik legtermékenyebb magyar író." Az egyik? Ki vajon a másik? Hegedûs Géza szerint Krúdy Gyula "a magyar irodalomnak alighanem a legtermékenyebb írója, lehetséges, hogy Jókainál is több betût írt le, holott ô csak ötvenöt évet ért meg. Regényeinek száma hatvan fölött van, novelláié és elbeszéléseié meghaladja a háromezret, s ezekhez ifjúkorától mindhalálig szakadatlanul publicisztikai cikkeket fogalmazó újságíró volt. Káprázatos jelenség!"

Jókai és Krúdy óta irodalmunk legtermékenyebb szerzôje Tersánszky Józsi Jenô, még akkor is - így a hivatásos ítész -, ha "igazán jó író nem írt még annyi felületes, gyenge, összecsapott mûvet, mint ô. Folyton pénzre volt szüksége, és írta, ami éppen eszébe jutott, remekmûveket és hevenyészett mûveket vegyesen."

Tetten érhetô a termékenység a szépirodalom alkalmazott régióiban, határterületein és kültartományaiban is. Az 1863-ban született Gaal Mózes az ifjúsági irodalom egyik legtermékenyebb és legkedveltebb mûvelôje volt, szépirodalmi formában csaknem az egész magyar történelmet feldolgozta (Hun és magyar mondák, a Hôsök és királyok, Magyar királymondák stb.) A Rákosi Szidi színiiskolájában végzett Harmath Imre (1890-1942) egyik legszorgalmasabb kabarészerzônk, 1907 és 1940 között szinte valamennyi kabaréban játszották jeleneteit, énekelték dalait. Galla Ferencnek nemcsak a cselgáncs és a többi harcmûvészet meghonosításában vannak érdemei, de számon tartják mint a hazai dzsúdó-könyvek legtermékenyebb szerzôjét is. "A lovas versek és prózák és krimik és gombfocikönyvek szerzôje, az esszéista, a fáradhatatlan tárca- és elô- és utószóíró", Kossuth-díjas Tandori Dezsô pedig egyszersmind a világ talán legtermékenyebb mûfordítója.

Juhani Nagy János

Eckart Warnecke

Új esély a szerelemnek * Az örömteli szerelmi és partnerkapcsolat az álmok álma mindenki életében * A kínai harmónia- és energiatan tud abban segíteni, hogy ez valóra is váljon * Ez az illusztrált könyvecske a mindennapi életbôl vett példákon keresztül juttatja el az olvasót a feng shuiban való jártassághoz * A könyv szerzôje - aki pszichológus, fô területe a partnerkapcsolatok válságainak kezelése - az egyedi problémák gyökereit deríti fel kérdôívek, analízis segítségével, és javasol sokszor szokatlan, de hatékony megoldásokat.

Új esély… A boldogság kérdésének útján

Aki a megvilágosodás útjára lép, szüksége van a többiekre.

Ha ugyanis el akarja érni a megvilágosodást, gyakorolnia kell a türelem rendkívül fontos erényét.

(Dalai láma)

Mi tartja életben a szerelmet? Kezdetben a vonzalom és a vágy. Késôbb a közös jövô reménye. A vágyott boldogság azonban nem mindig tartós. Túlságosan hamar telepednek felhôk a kezdeti idillre. Látszólag elkerülhetetlenül tolakodnak a hétköznapi problémák addig oly tökéletes világunkba, amit az is jelez, hogy manapság a házasságoknak 20%-a tönkremegy az elsô öt év során. A költözés, a gyermekek születése és a saját otthon építése jelentôsen rontja a válási statisztikákat. De valóban így kell ennek lennie?

Mit tegyünk, ha javítani szeretnénk partnerkapcsolatunkat vagy házasságunkat? Több lehetôség is elképzelhetô, melyek közül biztosan a legrosszabb, ha elfojtjuk vagy elhallgatjuk a problémákat. Hasznosabb, ha beszélgetünk az elégedetlenségrôl, s így feltárjuk az okát.

A párkapcsolatok kudarcát vizsgáló legújabb kutatások megdöbbentô eredményt hoztak napvilágra: a férfi és nô közötti problémák szinte kivétel nélkül a hiányzó vagy a hibás kommunikációból adódnak. Ebbôl következik, hogy nem a "félrelépés", a vita az anyagiakról vagy hasonló okok vezetnek a váláshoz, hanem az, ahogyan a pár együtt él, ahogy egymással beszélnek, egymással viselkednek - illetve a feng shui szellemében fogalmazva: azon múlik minden, hogy harmonikusan áramlanak-e a két partner energiái.

A feng shui, az egészséges életrôl és lakókörülményekrôl szóló kínai tan számunkra, nyugat-európaiak számára egészen új megoldásokat kínál. A keleti asztrológiára és filozófiára alapozva a feng shui megmutatja nekünk, hogy egy jól átgondolt szobaátrendezés segítségével hogyan gyakorolhatunk kedvezô hatást szerelmi viszonyunk minden összetevôjére. Olyan életterek kialakítása a cél, melyek biztosítják a meghittebb közelséget, az elégedett együttlétet, a gyengédség és élvezet alapjait.

Árvízveszély az ország területének háromnegyedén

A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium az ország 32 megyéjének hivatalos szerveihez küldött pénteken hidrológiai figyelmeztetést, amely szerint a szombatra és vasárnapra elôrejelzett esôzések árvizeket okozhatnak. A szaktárca sürgôsségi helyzetekkel foglalkozó központja szerint a hétvégén árvízveszély áll fenn Arges, Fehér, Bákó, Beszterce-Naszód, Brassó, Botosani, Buzau, Kolozs, Konstanca, Kovászna, Dîmbovita, Dolj, Galac, Giurgiu, Gorj, Hargita, Hunyad, Ialomita, Iasi, Mehedinti, Maros, Neamt, Olt, Prahova, Szilágy, Szeben, Suceava, Teleorman, Tulcea, Vaslui, Vîlcea és Vrancea megyében. A figyelmeztetés szerint a hétvégi esôzések nyomán megnövekedhet a vizek szintje a Szamos, a Maros, a Zsil, az Olt, a Vede, az Arges, a Ialomita, a Szeret, a Prut és a dobrudzsai folyóvizek vízgyûjtô medencéiben.

Nem indíthat vizsgálatot honatyák ellen a PNA

Az Alkotmánybíróság csütörtöki döntése értelmében az Országos Korrupcióellenes Ügyészség hatásköre többé nem terjed ki arra, hogy vizsgálatot indítson szenátorok és képviselôk ellen, így az összes, honatyák elleni vizsgálattal kapcsolatos dokumentum átkerül a Legfôbb Ügyészségre. Az Alkotmánybíróság szerint nincs összhangban az alkotmánnyal a 2002. évi 43-as sz. sürgôsségi kormányrendelet 13. cikkelye 1. bekezdésének b albekezdése, miszerint a szenátorok és képviselôk által elkövetett, a 2000. évi 78-as sz. törvényben szereplô bûncselekmények kivizsgálása a Korrupcióellenes Ügyészség hatáskörébe tartozik. A 2003 októberében elfogadott alkotmány azonban kimondja, hogy a szenátorok és a képviselôk ellen csak a Legfôbb Ügyészség indíthat vizsgálatot és büntetôpert.

120 millió dollár a Világbanktól bányabezárásra és helyreállításra

Románia újabb 120 millió dollár hitelt kap a Világbanktól bányák bezárására és az érintett bányavidékek társadalmi- gazdasági-környezeti helyreállítására, idézte a gazdasági és ipari minisztérium meg nem nevezett illetékeseit a Rompres hírügynökség pénteken. Ebbôl a hitelbôl több mint 20 bánya bezárását fogják segíteni. Az elôzô, 2002-ben kezdett, 27 millió dolláros Világbank-programból eddig 15,5 millió dollárt költöttek el 31 bánya bezárásával kapcsolatban. Mikrohitelekre 2,6 millió dollárt különítettek el, eddig - társfinanszírozással - 5,5 millió dollárnak megfelelô összeget osztottak ki 2484 esetben. Ez év végéig további 1,5 millió dollárral egészítik ki a mikrohitelkeretet a Világbank elsô kölcsönébôl.

Lezárták a kolozsvári vizsgálatot a Trianon- film ügyben

Nincs törvényes alap a Koltay Gábor rendezte Trianon-film kolozsvári vetítése miatti bûnvádi eljárás megindításához - állapította meg a kolozsvári ügyészség. A nyomozóhatóság azt követôen indított hivatalból kivizsgálást az erdélyi vetítéssorozatot szervezô Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) ellen, hogy Mihail Hardau Kolozs megyei prefektus kérte: az ügyészek vizsgálják meg, hogy a január 7- én a Protestáns Teológiai Intézetben levetített film nem képezi-e tárgyát az idegengyûlöletet, a fasiszta jelképeket és a háborús bûnösök kultuszának ápolását tiltó 2002/31-es sürgôsségi kormányrendeletnek. A rendelkezés szerint a szervezôket hat hónaptól öt évig terjedô börtönbüntetésre ítélhették volna. Az EMI közleménye szerint a szervezet vezetôit a múlt héten ismét kihallgatták, és nyilatkozatot kértek tôlük, az ügyészség pedig írásban értesítette ôket, hogy a vizsgálatot lezárták, nem indítanak ellenük bûnvádi eljárást.

A kolozsvári SZDP támogatja Boc lobbizását

A kolozsvári SZDP egy 80.000 támogató aláírást tartalmazó listát ad át Emil Bocnak, a DP megbízott elnökének, hogy lobbizzon a kormánynál a Brassó-Bors au