Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Adományok az árvízkárosultaknak

A fôispáni hivatal felhívására felelve számos cég, magánszemély adományozott gyógyszert, használati cikkeket a Temes és Krassó- Szörény megye árvízkárosult lakosságának. A Ciprian Dobre fôispán által kiadott közleménybôl kiderül: a Lek Pharmatech gyógyszergyár 600 millió lej értékû gyógyszert, a Bio-Eel Kft. 400 millió lejnyi gyógyszert biztosított, a Közegészségügyi Igazgatóság a megyei oltóanyagkészlet 80 százalékát ajánlotta fel (a készletet a jövô héten fogják kiegészíteni), míg a Profitec Rt. 600 pár gumicsizmával segíti a bajbajutottakat. A Megyei Rendôr-felügyelôség 120 millió lejjel járult hozzá az adományokhoz, a vegyi kombinát és a Salubriserv 1000 zsákot adott a segélyek csomagolásához. A Máltai Szeretetszolgálat 1000 kilogrammnyi ruhát ajánlott fel próbál. A Nyárádtôi Polgármesteri Hivatal 4 tonna búzát adományoz, a Kerelôszentpáli Polgármesteri Hivatal 10 tonna búzával szándékszik segíteni. A Mirdaton Kft. és a szászrégeni Lactex cég 300 kilogrammnyi sajtféleséget küldött az érintetteknek. Az Aquaserv ÖV. felajánlotta, hogy elszállítja az adományokat, s pénzösszeggel is segít. A cégek mellett a magánszemélyek a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal által a várban biztosított begyûjtôközpontba vihették adományaikat.

Traian Basescu államfô hétfôn kijelentette, hogy az Irakban túszul ejtett román újságírók "egészen biztosan életben vannak", és továbbra is folynak az erôfeszítések minden lehetséges módon, hogy a túszok épségben hazatérhessenek.

"Tudom, hogy életben vannak és mindent megteszünk annak érdekében, hogy épségben hazatérhessenek. Számomra ôk nem az önök kollégái, hanem román állampolgárok, akiket a román államnak védelmeznie kell" - nyilatkozta az újságíróknak az államfô.

A román vezetés április 27-én kérte a túszejtôk által megszabott határidô meghosszabbítását, 28-án pedig Marie Jeanne Ion szabadon bocsátását.

Salman al-Awdeh sejk, szaúdi vallási vezetô szombaton kérte a március 28-án, Bagdadban túszul ejtett három román újságíró szabadon bocsátását, tájékoztat az AFP.

"Felkérek mindenkit, aki tehet valamit kiszabadulásukért, hogy ne habozzon", áll Awdeh sejk közleményében.

"Mindenekelôtt a három túsz újságíró, és nem vesz részt katonai mûveletekben" - szögezte le a sejk. "Másodsorban Romániában sok muzulmán él" - tette hozzá. Szalman al-Awdeh közölte, sok romániai muzulmán lépett kapcsolatba vele és kérte, hogy támogassa az újságírók kiszabadítását.

"A román csapatok Irakból való kivonását kérô üzenet eljutott a címzetthez. A túszok további fogvatartása nem fokozza az üzenet egyértelmûségét" - zárja közleményét a szaúdi vallási vezetô.

Aktuális

Végre, majdnem bent vagyunk! - szólalt meg bennem egy belsô hang, miközben az európai uniós csatlakozási okmány aláírásának képsorait néztem. Ünnepélyes hangulat Luxemburgban, ünneplés idehaza. A prefektúrák napiparancsba kapták, hogy helyileg is emlékezetessé kell tenni a történelminek mondható fejleményt. Ez holtbiztos.

Immunis lévén a parttalan ünnepi szónoklatokra, eszembe jut, hogy mi lesz most már a sok viharos vitát megért és kibírt 1-es alkotmánycikkellyel. A csatlakozási dokumentum aláírásával ugyanis a nemzetállamra mondták ki a halálos ítéletet. Erre a mozzanatra, pontosabban következményeire való utalás ugyan sehol sem szerepel explicite az unió immár beláthatatlan törvény- és dokumentumrengetegében, de implicite egész mûködését áthatja. Az tehát, hogy az unió szuverén (akár nemzet) államok szabad társulása, puszta szépségtapasz az áruk, a szolgáltatások, a munkaerô, és fôleg a tôke szabaddá vált parttalan áramában. Érdekes, hogy a szóban forgó, sokszorosan bebetonozott alkotmány-cikkely honi vitájában a nemzetállam kitételt oly bôszen védôk a luxemburgi aktusra még csak egy lemondó sóhajjal sem reagáltak. Pedig hát éppen a nemzetállam néhány évszázados álma foszlik szét szemük láttára. Igaz - gondolom hozzá - velünk, fejvesztéssel járó vádakkal fûszerezve, elcsetepatézhattak nemzetállam ügyben, de ennek a hegyes-völgyes balkáni szegletnek alapvetôen soha nem volt igazán sajátja szembefordulni a széllel. A mítosz, persze, makacs tünemény, akkor is kitart, ha már nem több, mint fájdalomcsillapító a gyógyíthatatlan seben.

Az 1-es alkotmánycikkely "szuverén és független" szópárját is jó ideje megviselte a valóság, hiszen az unió kohójában ki mondhatja magát szuverénnek és függetlennek, vagyis teljességgel önrendelkezônek. Igaz, az is szuverenitás, ha - jobb híján - szabad akaratukból mindennel egyetértenek, amit mások elhatároznak. Persze, van alku, szavazás meg egyéb, demokratikusnak nevezett procedúra az érdekérvényesítésre, de ezt már nem nevezném sem szuverenitásnak, sem függetlenségnek. Sem explicite, sem implicite nem az. A nemzeti parlament, s a kormány maholnap annyira lesz önálló az unióban, amennyire ma egy helyhatóság ágálhat a közigazgatási autonómiájával. Ami addig tart, amíg a prefektus a fejére nem csap. Így aztán azt is megérhetjük, hogy luxus lesz sima jogharmonizációra fenntartani a kétházas parlamentet. Persze, honatyáink majd kitalálják, hogy mennyire nélkülözhetetlenek…

Az "egységes és oszthatatlan" maradhat, mert a térképeken továbbra is ott találjuk majd az államok határvonalát, senki sem akar már új térképeket rajzolgatni fölöslegesen. Az egységes és oszthatatlan lassan amúgy is új értelmet nyer a kis- és nagytérségek érdekazonossága mentén. Néhány év múlva a határátkelôk amolyan nosztalgiapontokká lényegülhetnek, ahol a régiók közötti koslatásban felemlegethetjük majd a vámhivataloknál töltött sok-sok kellemetlen órát és percet. Nem is igazán értem, hogy a román-magyar határon egyszerûbb, átmeneti megoldások helyett, miért is ölnek még mindig eurómilliókat a határátkelôkbe. Arra a kis idôre…

Szóval, szép és felemelô volt az egy hete lezajlott luxemburgi ünneplés. Akkor is, ha szellemében és távlatos üzenetében, a ború leghalványabb árnyéka nélkül, alkotmányellenesnek érzem. Vagy, vagy! Ezt is megértük.

A felvidéki és az erdélyi magyar politikai, érdekvédelmi szervezetek egységének fontosságát hangsúlyozta Csáky Pál és Markó Béla miniszterelnök-helyettes szombaton Nagyváradon.

A két politikus a nagyváradi polgármesteri hivatal, a helyi civil szervezetek és az egyházak által szervezett Festum Varadinum keretében tartott, A kisebbségek kormányzati szerepvállalása a Kárpát- medencében címû fórumon beszélt errôl.

Az Aczél Endre újságíró által vezetett beszélgetésen Markó Béla a legutóbbi romániai választásokra utalva elmondta: a romániai magyarok felismerték a politikai egység elsôrendû fontosságát. Markó szerint Erdélyben nincs realitása annak, hogy ideológiailag különbözô módon gondolkodó emberek külön pártokat hozzanak létre. "Ha az erdélyi magyarság több politikai pártot akar létrehozni, akkor le kell mondania azokról a társadalomszervezési eszközökrôl, amelyek egy parlamenti pártnak a rendelkezésére állnak" - mondta. Mivel a kárpát-medencei magyarság három országban is kormányoz, Markó szerint nagy esélye van arra, hogy helyrehozza azt, amit az elmúlt száz évben "sikerült elrontani".

Markó szerint az erdélyi magyarság számára elsôdleges fontosságú Románia csatlakozása az Európai Unióhoz, mivel ezáltal megvalósulhat a kárpát-medencei magyarság újbóli egyesítése. Leszögezte: nem szabad szembeállítani az integrációt az autonómia kérdésével, a kettô megvalósításáért párhuzamosan kell dolgozni.

"December 5-én senkinek a magyarságáról nem szavazhattak, hiszen a népszavazás következtében nem lett sem kisebb, sem nagyobb értékû a határon túliak magyarsága" - mondta Csáky Pál szlovák miniszterelnök-helyettes, a Magyar Koalíció Pártjának alelnöke. Elmondta: noha a magyar politikai pártoknak joguk van megfogalmazni álláspontjukat a határon túli magyarok ügyében, a magyar miniszterelnöknek a magyar alkotmány alapján kellett megfogalmaznia véleményét a népszavazáskor. Csáky elismerését fejezte ki a határon túli magyaroknak folyósított támogatásért, de úgy vélte, ha a magyar kormány gyakrabban egyeztetne velük, akkor sokkal olajozottabb lenne az együttmûködés.

Csáky Pál ismertette a szlovákiai kormányzati szerepvállalás elmúlt nyolc évének tapasztalatait. Örvendetesnek nevezte, hogy az MKP népszerûsége ezalatt növekedett. Figyelmeztetett ugyanakkor, hogy a magyarok által többségben lakott vidékeken a párt nem érte el a remélt sikereket az autonómia kapcsán folytatott belsô viták miatt. Csáky szerint nem szabad az energiákat belsô vitákra pazarolni.

Külön beszélt arról, hogy szerinte komoly kockázata is van a kisebbségi pártok kormányzati szerepvállalásának, hiszen fennáll a veszély, hogy elvesztik erkölcsi hitelüket. Éppen ezért a kisebbségi szervezeteknek erkölcsösen kell politizálniuk, különben a szavazóbázis elvesztésével veszélybe kerülhet a közösség - hangsúlyozta Csáky Pál.

Bárhol, bármikor meg lehet tartani Szlovákiában egy találkozót Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke és Tôkés László református püspök között - ajánlotta fel szombaton Csáky Pál szlovák miniszterelnök- helyettes a két erdélyi magyar közéleti személyiséggel folytatott nagyváradi megbeszélésein.

Csáky Pál, aki egyben a Magyar Koalíció Pártjának alelnöke, Nagyaváradon a Festum Varadinum elnevezésû hagyományos ünnepség keretében zajló fórumon vett részt Markó Bélával, s látogatása során felkereste Tôkés Lászlót, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökét, valamint Tempfli József nagyváradi római katolikus megyés püspököt is.

A Tôkés Lászlóval folytatott megbeszélés utáni sajtótájékoztatón Csáky Pál elmondta: felajánlotta segítségét, hogy az erdélyi magyarságot és vezetôit megosztó kérdésekben valahogy egyezségre lehessen jutni. Emlékeztetett, hogy Szlovákiában azelôtt több magyar párt létezett, de ezzel egyrészt a parlamenti képviseletet veszélyeztették, másrészt energiájuk hatvan százalékát a belsô vitákra pazarolták.

"Szlovákiában bárhol és bármikor vendégül látom Markó Bélát és Tôkés Lászlót, illetve azokat a személyeket, akiknek a jelenlétét a felek szükségesnek tartják, hogy beszélgessenek, és próbálják meg egyesíteni erejüket" - mondta Csáky. Az MTI kérdésére a felvidéki politikus elmondta: Markó Bélával is közölte ajánlatát, aki tudomásul vette azt.

Tôkés László szerint arra kellene törekedni, hogy közösen elfogadható helyszínt találjanak.

A magyar-magyar híd, a tudás hídjának felépítése jegyében nyitotta meg a határon túli magyar tudósok találkozóját Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke hétfôn, az akadémia budapesti székházában.

Az MTA évi rendes közgyûlése keretében harmadízben megrendezett, az úgynevezett külsô tagok fórumának résztvevôi a Kárpát-medencei és nyugati magyar tudományos mûhelyekben folyó kutatás-fejlesztésrôl tanácskoztak.

Vizi E. Szilveszter hangsúlyozta: az MTA a világon élô minden magyar tudós akadémiája.

Az akadémia leköszönô elnöke - ma a tisztújító közgyûlés második napján választják meg az MTA új elnökségét, a 69 éves orvosprofesszor az egyedüli jelölt az elnöki posztra - erkölcsi kötelességnek nevezte a határon túl, nehéz kisebbségi sorban élô, rászoruló tudósok megsegítését.

Felhívta a figyelmet arra, hogy az MTA sikertörténete, a Mindentudás Egyeteme - amelynek elôadásait a határon túli oktatásban segédanyagként használják - átlépte a magyar államhatárt.

A szlovákiai Révkomáromban a hidakról, a földeket és "szétszakított országrészeket összekötô" hidakról hangzott el elôadás, az erdélyi Kolozsváron a magyar nyelvrôl szóló elôadást kísérte óriási érdeklôdés. A Mindentudás egyeteme folytatja a külföldi elôadások sorozatát, legközelebb ismét egy erdélyi városba utazik - mondta az akadémia elnöke.

Az MTA elnöke kitért arra is: 2003 után idén novemberben másodszor rendezik meg a World Science Forumot, amelynek egyik témája az lesz, hogy a magyar-magyar tudományosság milyen szerepet játszik a világban. Két évvel ezelôtt a résztvevô nyugati tudósok "követelték", hogy a budapesti kezdeményezésnek legyen folytatása, váljék sorozattá - Vizi E. Szilveszter szerint ez is a magyar tudósok sikere.

Gulyás Balázs, a két éve alapított úgynevezett Nyugati Magyar Tudományos Tanács ügyvezetô igazgatója köszöntôjében hangsúlyozta: a külsô tagok azért gyûltek össze újra Budapesten, hogy tovább erôsítsék a magyar-magyar tudományos kapcsolatokat.

Elmondta, a nyugati magyar tudományos élet feltérképezésére létrejött tanács néhány hónapja elindította a Nyugaton dolgozó magyar kutatók internetes "adatbányászatát". Meggyôzôdése, hogy sok ezer névre fognak bukkanni.

Vizi E. Szilveszter, idén második alkalommal Arany János-díjat és - érmet nyújtott át külföldi magyar tudósoknak a fórumon.

A Nemzetközi Sajtóintézet (IPI) nyilvántartása szerint 24, a Riporterek Határok Nélkül szervezet szerint 21, az Újságírók Védelmének Bizottsága (CPJ) szerint pedig 13 újságírót öltek meg eddig a 2005-ös év folyamán a világ több országában. A sajtószabadság védelmére szervezôdött intézmények a sajtószabadság világnapja (május 3.) alkalmából tették közzé adataikat.

Az idén is Irak a legveszélyesebb hely az újságírók számára. Az RSF kilenc, az IPI hat, a CPJ öt újságíró ottani meggyilkolásáról tud. Történtek újságíró-gyilkosságok Bangladesben, Pakisztánban, a Fülöp-szigeteken, Mexikóban és Haitin is.

Az IPI nemcsak arra kívánja ráirányítani a figyelmet, hogy újságírók életükkel fizetnek hivatásuk gyakorlásáért, hanem arra is, hogy az újságírók ellen elkövetett bûncselekmények nagy többsége büntetlen marad. Több ország hatóságai nem kutatják fel, vagy csak fél szívvel üldözik az újságírók gyilkosait - állapítja meg jelentésében.

Az Újságok Világszövetsége (WAN) is ezt a témát állította a középpontba a sajtószabadság világnapján. Konkrét példaként említi Dipankar Csakrabarti bangladesi újságíró, a Durdzsoj Bangla címû lap szerkesztôje esetét. A szerkesztôt, a bangladesi újságírók szövetségének alelnökét agyonverték kevéssel azután, hogy cikksorozatot közölt lapjában Serpur város bûnbandáiról, illetve helyi politikusok és a bûnbandák összefonódásairól. A hatóságok megállapították, hogy bérgyilkosok végeztek a lapszerkesztôvel, de ezenkívül nem mutattak fel semmilyen eredményt a tettesek és a megbízók utáni nyomozásban.

A Freedom House független amerikai megfigyelô szervezet 2004-es esztendôre vonatkozó jelentése szerint néhány fontos országban figyelemre méltó elôrelépés történt a sajtó szabadsága terén, ám jelentôs visszaesés volt tapasztalható az Egyesült Államokban és több más amerikai országban. Az Egyesült Államok hatóságai, nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva, korlátozó intézkedéseket léptettek életbe a média ellen a 2001. szeptember 11-i, New York és Washington elleni terrortámadások után, s a Freedom House jelentése szerint tavaly tovább romlott a helyzet. Súlyosnak minôsíti a New York-i székhelyû szervezet jelentése a Pakisztánban, Kenyában, Mexikóban, Venezuelában történt visszaesést is.

A Freedom House szerint azokban az országokban észlelhetô javulás, amelyekben demokratikus nyitás történt a közelmúltban, például Ukrajnában és Libanonban. Kedvezô tendenciák észlelhetôk egyes közel-keleti országokban is.

A múlt szerdán immár negyedik alkalommal, Marosvásárhelyen harmadszor állít ki a marosvécsi Neuropszichiátriai Rehabilitációs Központ Parahelikon art-terápiás csoportja, amelyet dr. Barabás Dénes vezet. A kerámiakiállításnak ez alkalommal a Kultúrpalota elôcsarnoka adott otthont, ahol nagyszámú érdeklôdô jelent meg. A rendezvényt Lokodi Edit, a megyei tanács elnöke és Ciprian Dobre prefektus is megtisztelte jelenlétével. A munkákat Diamantstein György méltatta.

Dr. Pokorny László, a marosvécsi központ igazgatója elmondta, hogy a 200 kiállított tárgy java része terrakotta alkotás, de van köztük varrottas és festmény is. A tehetséggel megáldott alkotók minden egyes tárgyban a lélek rezdülésével fejezték ki azt, ami számunkra szóban kifejezhetetlen. Ahhoz, hogy ilyen eredményeket mutathassanak fel, csapatmunkára volt és van szükség, amelyhez az otthon többi alkalmazottja is hozzájárult.

A kiállítás egyfajta tükör, amely az otthonban folyó tevékenység komolyságát bizonyítja. Maga a tény, hogy a megyei tanács vezetôsége rendelkezésükre bocsátotta a Kultúrpalota elôcsarnokát, a hátrányos helyzetû személyek iránti törôdés és megértés jele.

A tárgyak egy része helyben elkelt, a többit a Képzômûvészeti Alap üzletében a hét folyamán árusították.

Újabb könyvbemutatónak adott helyt hétfô délután a Bernády Ház nagyterme, amely bemutató több síkon is meglepetéseket tartogatott az érdeklôdô közönségnek. Az egyik meglepetés, hogy a szerzô elsôsorban nem író, hanem pedagógus, valamint, hogy kötete közvetlen módon nem kötôdik a pedagógusi szakmához. Buksa Éva Mária Üzen a múlt címû könyve, drámák gyûjteménye. E drámák szerzôje pedig a pedagógus.

A nemrégiben, a marosvásárhelyi Appendix Könyvkiadó gondozásában megjelent kötetet Nagy Miklós Kund méltatta, aki elmondta: Buksa Éva Mária olyan szellemvilágot igyekszik meghódítani, ami a miénk és mégsem a miénk, hiszen sok olyan fehér foltja van a történelmünknek, irodalmunknak, amirôl tudnunk kéne, de nem ismerünk. Történelmi drámák a könyvben fellelhetô alkotások, olvasmányosak és természetes: a szerzô azt szeretné, ha játszanák is ôket. A kötetben öt dráma található, noha ezek nem szokványos, cselekményfordulatokra, konfliktusra építô színmûvek, hanem tandrámák, dramatizált élettörténetek. Azok, akikrôl szólnak számunkra fontos, kedves emberek: dr. Bernády György, Benedek Elek, Petôfi Sándor, Baróti Szabó Dávid, Kazinczy Ferenc. Nem nagy feszültségû drámai mûvekrôl van szó, a konfliktus helyett a gondolatkavalkád, a különleges helyzetek sokasága, a megtörtént és fiktív részek keveredése jellemzi az írásokat. Kitûnô repertoáranyag diákszínjátszók számára.

A méltató után a szerzô szólt a hallgatósághoz, aki elmondta, hogy történelmünk az ôsök kultuszán keresztül válik örökkévalóvá, és ezek a "megszólaltatott" személyiségek örökké világító fáklyák.

Dáné Annamária, a kiadó képviselôje a könyv kiadásának körülményeirôl beszélt, és a szerzôhöz hasonlóan megköszönte a Petry család hozzájárulását a kötet megjelenéséhez. Elmondta, ez az elsô, nem matematikai jellegû kiadványuk, ugyanakkor szintén kitûnô, diáknevelô anyag.

Az esemény záróakkordjaként a Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem három hallgatója: Bartha László, Galambos Zénó és Nagy Antal (vezetô tanár: Györffy András) adtak elô részleteket a kötetbeli színmûvekbôl, teltházas közönség elôtt.

A nyári nagy próbatételt megelôzôen április 23-án nyolcadikosok és tizenkettedikes diákok tudását, felkészültségét tesztelhették a megye 26 központi iskolájában, illetve 17 líceumában tartott próbavizsgákon. A diákok önként jelentkezhettek, egy tanuló egy tantárgyból vizsgázhatott. Milyen eredmények születtek? kérdeztük a vizsgák lebonyolításával megbízott szervezôket.

- Kezdjük a statisztikával. Próba- képességvizsgára 6110 nyolcadikos tanuló iratkozott fel, 92 százalékuk jelent meg. Átmenô jegyet csupán a gyerekek 52 százaléka kapott. Román nyelv és irodalomból körülbelül 1772-en vizsgáztak, ebbôl 52 százalék kapott átmenô jegyet. Matematikából kb. 1820 diák írt, de felénél kevesebb (44 százalék) kapta meg az átmenô osztályzatot. Magyar nyelv- és irodalomból valamivel jobb az eredmény, a félezernyi gyerek 60 százaléka kapott ötösnél nagyobb jegyet. Német (anyanyelv) nyelv és irodalomból csupán 11 gyermek jelentkezett, több mint fele teljesített átmenô jegyre. A földrajzot 1252 diák választotta, 57 százalékuk jól vizsgázott, míg történelembôl 480-an írtak, 63 százalékuknak sikerült átmenô jegyet elérni - mondta Neagu Nicolae, a tanfelügyelôség igazgatója.

Próbaérettségire 3469-en jelentkeztek, 23 tantárgyból szerveztek vizsgát és a diákok 53,62 százalékának sikerült átmenô jegyet szerezni.

- A fô tantárgyakból a következô eredmények születtek: románból a diákok 46 százaléka, magyarból 42 százaléka, matematikából 45 százaléka vizsgázott átmenô jegyre. Földrajzból és történelembôl 77, illetve 78 százalékos míg németbôl 100 százalékos volt a siker - mondta Albertini Zoltán fôtanfelügyelô-helyettes.

Somesan Stefan fôtanfelügyelô úgy értékelte, hogy a próbavizsgákat nem pusztán a gyerekek által elért tanulmányi eredmények kiértékelésére szervezik, hanem fôleg azért, hogy felmérjék, hogyan birkóznak meg az iskolák a vizsgák lebonyolításával. Ez az elsôdleges cél! Az eredmények nem feltétlenül a tanulók felkészültségi szintjét tükrözik, mert a diákok általában azt a tantárgyat választják, amelybôl gyengébb jegyeik vannak, s amelytôl a legjobban félnek. A próbavizsgák után minden tanintézménynek le kell vonni a következtetéseket azért, hogy az elkövetett esetleges hibák a nyári szesszióban ne ismétlôdjenek meg. A próba-kisérettségi és érettségi után minden központi tanintézménynek, líceumnak le kell vonni a tanulságokat - mondta a fôtanfelügyelô.

A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceumban idén május 4-7. között szervezik meg a Bolyai-napokat. Ennek keretében tantárgy- és sportvetélkedôket, elôadásokat, filmbemutatót, anyák napi mûsort, néptáncestet, kiállításokat, idegen nyelvû rendezvényeket iktattak a programba.

A megnyitóünnepségre szerdán 9 órakor kerül sor az iskola udvarán. A díszteremben 10 órától tartják az elsô, olasz témájú, a velencei karnevállal kapcsolatos vetélkedôt. Szervezôk: Haller Béla és Pálosi Blanka. Ezzel párhuzamosan folyik a történelemkör tagjai által írt dolgozatok bemutatása. Szervezôk: Józsa István és Benedek Zsolt tanárok.

11 órától a matematika katedráé a szó. Ugyanettôl az idôponttól a sportpályán zajlik a hagyományos tanár-diák meccsek ünnepélyes megnyitója.

A díszteremben Mihály István szervezésében Az univerzum keletkezésérôl hallhatnak elôadásokat az érdeklôdôk. Délután fél kettôtôl és 3 órától újabb tanár-diák meccsekre kerül sor. 16 órától az amfiteátrumban Incze Katalin, Balázs Katalin és Ignát Anna irányításával a Ki mit tud? vetélkedôt tartják.

A Bolyai-napok második napján a mûvészetre tevôdik a hangsúly - József Attila verseibôl olvasnak fel, anyák napi mûsor, néptáncest, jelenetek -, de folytatódnak a tanár-diák meccsek és a tantárgyvetélkedôk is.

Május 6-án, a záróünnepségen díjazzák az országos és nemzetközi vetélkedôk nyertes diákjait. Május 7-én, szombaton a földrajz-történelem vetélkedô megyei szakaszára kerül sor.

Örök nôi (de nem csak) témáról folyt a beszélgetés a belvárosi szerdák e havi rendezvényén, ahol Markó Enikô vendége ezúttal Bandi Kati iparmûvész volt. A Deus Providebit Tanulmányi Ház Kápolna-termében a mûvész ismerôs ruhakölteményei és gyönyörû festett üvegei teremtették meg a tavasz hangulatát.

A beszélgetés a pályakezdés éveitôl, az édesapától, Bandi Dezsôtôl kapott örökségtôl, a népmûvészet hatásától kanyarodott el az érett mûvész ars poeticájáig. A termet megtöltô hölgyeknek a divatról, a divat követésérôl, önmagunkhoz való igazításáról, a kiegészítôk szerepérôl beszélt a meghívott, aki a "bandikati" ruhák önálló életérôl, mondanivalójáról is beszámolt. Hallhattunk terveirôl, amelyeket az idô hiányában meg nem valósult vágyaknak, álmoknak nevezett, s arról is, hogy a megélhetés érdekében vállalt üzletasszonyi szerep miatt szorulnak néha háttérbe a textilmûvész nagyszabású tervei.

A személyes jellegû kérdésekre adott válaszokból kiderült, hogy a XIX.-XX század fordulója lenne az a korszak, amelyben Bandi Kati szívesen élne, továbbá, hogy ruháinak nincsen politikai mondanivalója. Nemrégi bécsi szereplése igazolta, hogy Kelet-Közép-Európában szinte minden nemzet felfedez valamit a saját hagyományaiból ezeken az alkotásokon. Elhangzott, hogy egy újabb bécsi kiállításra készül, s mára már a keleti országok vonzzák a mûvészt, aki Alma- Atába repül kiállítani, ha sikerül megteremtenie az utazási költségeket. A hölgyeknek adott tanács pedig úgy szólt, hogy a "divatos" bóvli helyett iparmûvészeti vagy saját kézimunka révén értéket képviselô ruhákkal, kiegészítôkkel tegyék egyénivé öltözetüket. Ami idôtálló és eredeti marad a globalizáció körülményei között is.

Telenézô

Szabolcsi Miklós egy korábbi becslése szerint a költôrôl szóló szakirodalom 6-7 ezer tanulmányt, esszét, cikket, disszertációt, jegyzetet ölel fel, és biztosan több mint 100 könyv is megjelent róla. Ezt, állapítja meg Garamvölgyi László kriminológus, költôi munkássága (összesen hét vékony kötet), illetve J. A. értekezései, publikációi önmagukban nem indokolnák. Még szerencsétlen halála sem. Talán a társadalom rossz lelkiismerete, talán a bûntudat... Garamvölgyi azt bizonyítja egyik tanulmányában (Hogyan halt meg? - Lyukas Óra, 2005. április), hogy József Attila nem lett öngyilkos, nem lett gyilkosság áldozata sem, sôt
"orosz rulett"-fogadást sem kötött önnön halálára, hanem: "lehet, hogy József Attila számtalanszor gondolkozott az öngyilkosságon, sôt, ha tovább él, csaknem bizonyosan így végzi, de 1937. december 3-án akkor is baleset áldozata lett." * Érveit el tudom fogadni. Ugyanakkor a sok tévés mûsor, dokumentumfilm láttán eltûnôdöm: vajon miért nem gondol senki egy József Attiláról szóló igazi mûvészfilm megalkotására...* Ha nem vigyázunk, úgy múlik el József Attila centenáriuma, hogy a magyarság nagyobb része nem is értesül róla, olvasom. (Nos, ez nem következett be, hála a sok rendezvénynek.) Készült ugyan egy filmsorozat a költô életérôl és poézisérôl, a négyrészes Eszmélet után (Jeleniczki István elégiája József Attiláról. Magyar dokumentumfilm, 2003, operatôr Csukás Sándor, rendezô Jeleniczki István), ezt 2004 decemberében a Duna Televízió be is mutatta, ám akik megtekintették, késôbb maguk sem József Attiláról beszélgettek, hanem a "balhéról", amelyet a viszálykodások bajnokai kirobbantottak a film egyetlen mondata miatt. * A kifogásolt mondat azt állította, hogy József Attila szerkesztôtársa és jó barátja, Fejtô Ferenc nem ment el a költô temetésére. Cserépfalvi Katalin, a kiadó Cserépfalvi Imre lánya, 92 éves édesanyja elbeszélését fölidézve mondta azt a film egy bizonyos pontján, ám a negyedik részben Tverdota György irodalomtörténész, József Attila-kutató elmondja, hogy a Szép Szó szerkesztôsége teljes létszámban ott volt József Attila szárszói temetésén. * Rendezôi módszerem - fejtette ki Jeleniczki egy interjúban - mindig is az ellenpontozás volt, soha nem erôltettem rá a véleményemet a nézôre, akit felnôtt embernek tekintek. Hagyom, hogy ô döntsön. A József Attila-filmben is, miközben "körbejárom" a költô gyermekkorban szerzett lelki sérüléseit éppúgy, mint élete utolsó nagy drámáját, József Attila halálát, legalább négy-öt szempontból közelítem meg az eseményeket, és a nézôre bízom, hogy szerinte melyik verzió a leginkább valószerû. * A visszaemlékezéseknek nem a Fejtô Ferenc által kifogásolt rész az egyetlen ellentmondásos pontjuk. Marosán György azt állította, amikor felhozták Budapestre József Attila földi maradványait, és a Kerepesi úti temetôben helyezték örök nyugalomra, legalább ötezren gyûltek össze a sírjánál. Radnóti Miklós viszont azt írta naplójába, lehettek vagy ötszázan. * (...) Ezek nyomán a sajtóban megjelent ilyen-olyan támadásokat, bírálatokat olvasva már nem furcsállom annyira, miért tette a Duna Televízió oly késôi órára (23.20, illetve 23.30) mindkét hétfôn (április 25-én és május 2-án) az ismét mûsorra tûzött alkotást: bizonyára újabb támadástól tartott. * Szellemi életünkbôl, panaszolja Jeleniczki István, ugyan kiszorították az Eszmélet utánt, de elérhetetlenné nem tehették: a Dunatáj Alapítvány és jómagam saját erôbôl VHS-kazettán megjelentettük a sorozatot, az egyik budapesti könyvesboltban meg is vásárolható. * Lôcsei Gabriella szerint, aki a Magyar Nemzetben (2005. ápr. 9.) a filmrôl Jeleniczki Istvánnal beszélgetett, némi egyszerûsítéssel az is elmondható, hogy a filmnek két fôszereplôje van: József Attila életmûve és a természet. Zöld erdôk, tarka rétek, tiszta patakok, vízesések és havas utak szolgálnak hátteréül annak a költôi sorsnak, amelyrôl száz ember közül kilencvenkilenc azt állítaná, a nagyváros volt a színtere. * Vagy harminc esztendeje állandó útitársam József Attila, válaszolja a rendezô, s e hosszú, közös vándorlások során igyekeztem egyre közelebb kerülni hozzá, kibontani verseinek természetelvûségét, tájleíró zsenialitását. * Izgalmas dolgokat tudnak mondani a megszólaló szakemberek: dr. Czeczel Endre genetikus, aki a magyar tehetségek családfáját kutatja, a már említett Garamvölgyi László, aki a bûnügyi nyomozástan tudományos szempontjai alapján gondol(tat)ja újra a költô halálának körülményeit, Tverdota György irodalomtörténész, aki Szabolcsi Miklós halála után átvette a József Attila-kutatást, Németh Attila pszichiáter és mások. * Közben pedig persze a versek. * Közben ott motoszkál az emberben a kérdés: miért nem tudnak a magyar filmesek egy világra szóló nagy mûvészfilmet készíteni az egyik legnagyobb magyar költô életérôl és haláláról? * Aztán elhessegetem a kérdést, mivel az is eszembe jut, hogy sem Zrínyirôl, sem Balassiról, sem Csokonai Vitéz Mihályról, sem Petôfirôl, ezekrôl a tragikusan mozgalmas életû szellemóriásokról sem készült, nemhogy film, hanem színvonalas szépirodalmi alkotás, regény sem. Amelybôl azután drámát, forgatókönyvet lehetne írni. * (A Telenézô képzeletbeli díját egy R.M. nevû nézônek nyújtom át, aki rajongva mesélte: feleségének nem magyar az anyanyelve, s éjszakai nyugalmát sem kívánta zavarni, ezért az április 25-i elsô részt "néma képernyôvel" nézte végig. Egyetlen hang nélkül. * És nem aludt bele. Mert személyes ismerôseként tartja számon József Attilát. *
"Gyönyörû film. Amikor pedig itt-ott ez vagy az mégsem volt egészen világos, annak az értelmét - hozzátaláltam.")

Majális 2005

Kellenek az ünnepek, hogy kizökkenjünk a hétköznapok egyhangúságából. Profán, vagy szent, munka ünnepe, vagy húsvét, a hagyományok a 21. század elején, fôleg a városlakók számára fellazultak. De aki tehette, az idén is, az elsô igazán szép tavaszi napon kivonult a természetbe. Majális nem lehet szabadtéri flekkensütés nélkül, s talán szimbolikus jelzés is, ha valaki ilyenkor a természetben sportol, vagy leül egy pokrócra kártyázni, táblézni, enni-inni. A hétvégén a Somostetô ismét zsibvásárrá vált. A játszótéren se maradt üres hinta, s a kisvasút is alkalomhoz illôen zsúfolt volt. S hogy a szórakozás még teljesebb legyen, a marosvásárhelyi állatkert két lovaskocsit is közlekedtetett a somostetôi sétányokon, ahol a sok gépkocsi között alig lehetett járni. Hosszú, kifogyhatatlan sor volt az állatkert jegypénztáránál is, s talán a rácson túli állatoknak ez volt az idén a legnehezebb napjuk. Az erdôbe már kevesebben merészkedtek be, de azért voltak, akik lóháton, gyalog eljutottak a Németkalapig, a kitartóbbak a Cinege- tetôig. Az erdô szélén pedig olyan majálisozók vertek tanyát, akik gépkocsival "léptek ki" a természetbe, s környezetvédô szemléletük abban nyilvánult meg, hogy hangos zenével, s "biodegradábilis" szeméttel árasztották el a környéket.

A szabadnapokon tapasztaltak ismét felvetették az igényt, hogy Marosvásárhelyen szükség van egy olyan parkra, ahova a városlakók nemcsak ilyen alkalommal, de máskor is kimenekülhetnek. A balkáni körülményeket azonban fel kell számolni: parkolók kialakításával, a gépkocsik kitiltásával, a vásári szórakoztató park felszámolásával, a Somostetô civilizálásával, hogy az ünnep valóban az legyen mindenkinek.

Kommunikáció-olimpia Bukarestben

A Bukarestben ötödik alkalommal megrendezett kommunikáció-olimpia politikai kommunikáció kategóriájában az idén a második díjat a marosvásárhelyi Sapientia elsô- és másodéves diákjaiból álló, Cats-eye (Macskaszem) nevû csapata hozhatta haza.

A fôvárosban megszervezett tantárgyverseny olyan vetélkedô, ahol azok az egyetemi hallgatók próbálhatják ki kreativitásukat, akik a közkapcsolatok, reklám vagy a politikai marketing terén szeretnének elhelyezkedni tanulmányaik végeztével. A politikai kommunikációs kategória mellett még közkapcsolatok, reklám és intézményi kommunikáció témakörében is vetélkedhettek az egyetemisták, akiknek cégek, közintézmények, szervezetek vagy politikusok kommunikációs stratégiatervezetét kellett kidolgozniuk.

A politikai kommunikáció csoportban elsô ízben huszonnyolc öttagú csoport vetélkedett: egy olyan projektet kellett kidolgozniuk, amely a 18-25 év közti fiatalok politikába való bevonását szándékszik serkenteni. Az elsôéves Balogh Ildikó, Csép Éva Andrea, Gáspár Botond és Rusu Katalin, valamint a másodéves Suba Csongor alkotta Cats-eye a március 29-ei elôdöntô után továbbjutott a végsô megmérettetésre, ahol a tíz csapatból másodikként végeztek. A döntôre Roberta Anastase PD-s képviselônek kellett egy népszerûsítési és ismertetési kampány tervét elôkészíteniük ifjúsági törvényre - tájékoztatott Csép Éva Andrea, aki elmondta, hogy a neves szakemberekbôl álló zsûri többek között figyelte a projektek kivitelezhetôségét, a stratégiát, a csapatok kreativitását.

A sapientiás csapat, amely ismertetôjében a tolerancia, a hatékonyság és a humor fontosságát emelte ki, jövôre is részt kíván venni a vetélkedôn.

A nagy matematikusnak szentelt emlékév keretében szombaton a Marosvásárhelyi 7-es Számú Általános Iskola szervezésében került sor a Vályi Gyula-emlékversenyre. A versenyen részt vettek a kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium testvériskola diákjai is. Ugyanaznap megkoszorúzták a Vályi Gyula-emléktáblát is.

A marosvásárhelyi 7-es számú iskola matematikatanára, Sebestyén Júlia, a Vályi Gyula Matematikai Társaság elnöke kezeményezésére immár hatodik éve kerül sor az emlékversenyre. Idén 15 diák Óváriné Csabai Mária matamatika-, valamint Magony Katalin testnevelô tanár kíséretében érkezett Kecskemétrôl. Vendégfogadóik a Vályi-körös gyerekek és családjaik voltak.

A 7-es iskolában zajló verseny kérdôíveit Sebestyén Júlia tanárnô állította össze, ebben Kecskemét és Marosvásárhely történelmi múltjára, a szabadságharcra, jellegzetes épületeire, kiemelkedô személyiségeire, Vályi Gyulára, a Bolyaiakra és a kecskeméti iskola névadójára vonatkozó kérdések szerepeltek. A kevésbé ismert Bányai Júliáról tudni kell, hogy vízaknai születésû, századosi rangra emelt honvéd szabadságharcos, Kossuth futára volt, aki társaival együtt a mai Bulgária területén lévô Sumlába menekült, majd végül Kairóban hunyt el.

A 7-es iskolában zajló versenyt követôen a két város diákjait a Bolyai líceum falán elhelyezett emlékplakett elôtt külön-külön díjazták. A kecskeméti vendégek nyertesei: I. Bene Zoltán, II. Litter Katalin, III. Bodoglári Viola, mindhárman nyolcadik osztályos tanulók.

A marosvásárhelyiek díjazottjai: I. hely: Tôkés Tímea Dalma, II. Veres Enikô, a 7- es Számú Általános Iskola VIII. F. osztályos tanulói, a III. helyezett Sebestyén Ágnes, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum VI. osztályos tanulója lett.

Az emlékverseny résztvevôi megkoszorúzták a Vályi Gyula-emlékplakettet, ahol a matematikus emléke elôtt tisztelegtek. Itt Kányádi Sándor Noé bárkája felé és Wass Albert A láthatatlan bolygó címû verse hangzott el. A közös éneklés élményét az tette különlegessé, hogy a vendégek megismerhették a régi székely himnuszt.

A Kis-Küküllô menti települések tehetséges öt-nyolc osztályos diákjai gyûltek össze szombaton a dicsôszentmártoni közmûvelôdési központban tartott, Kiöntött a Kis-Küküllô nevet viselô népdal- és szavalóversenyen. A dicsôszentmártoni RMDSZ, a Kis-Küküllô Alapítvány, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség dicsôszentmártoni szervezete és az ALKISZ közös rendezésében létrejött vetélkedô József Attila születésének századik évfordulója jegyében zajlott.

A tizenöt éve indult rendezvénysorozat sikerét jelzi, hogy az idén jelentkeztek a legtöbben. Harminchárom énekes és hatvanöt szavaló általános iskolás érkezett Bonyháról, Erdôszentgyörgyrôl, Héderfájáról, Désfalváról, Szászcsávásról, Haranglábról, Vámosgálfalváról, Magyarsárosról, Küküllôdombóról, Magyarkirályfalváról, Segesvárról valamint Medgyesrôl.

A szavalók egy József Attila- és egy szabadon választott vers közül válogathattak. A tanárokból álló zsûri az ötödikes dicsôszentmártoni Balogh Beáta, a hatodikos vámosgálfalvi Fehér Csaba, a hetedikes medgyesi Dózsa Tímea és Németh Noémi, valamint az ugyancsak medgyesi Szász Szilárd (VIII. osztály) szavalatát ítélte a legjobbnak. A népdal kategóriában az ötödikesek között az elsô díjat a magyarsárosi Tóth Csilla érdemelte ki, a hatodikosoknál a szászcsávási Szabó Krisztina, a hetedikeseknél a segesvári Szabó Rita és a nyolcadikos magyarkirályfalvi Kalányos Mónika is elsô díjat vihetett haza a versenyrôl. A nyerteseket könyvcsomaggal és hangkazettákkal díjazták. A dicsôszentmártoni Traian Gimnázium magyar tanulóinak furulyacsoportja népdalokkal kedveskedett a vetélkedô résztvevôinek.

A dicsôszentmártoni közmûvelôdési központ hangversenyeknek és kiállításoknak is otthont ad - tájékoztatott Kakassy Sándor, a Kis- Küküllô Alapítvány elnöke, a központ vezetôje. Május 14-én Molnár Dénes alkotásaiból nyílik tárlat, amelyet az érdeklôdôk június 3-ig tekinthetnek meg. Május 21-én a Küküllô menti települések harmadik alkalommal zajló dalos találkozójára egyházi és világi kórusokat várnak.

15 éves a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület

A májusi újjászületés mellett ünnepet ülni gyûltünk össze - hangoztatta beszédében Kecskés Csaba unitárius lelkész vasárnap a Kultúrpalota kistermében a Lorántffy Zsuzsa Kulturális Egyesület által szervezett anyák napi rendezvényen, amelyen zenével, verssel, tánccal és énekkel kedveskedtek azoknak, akik életünket adták.

Köszönet jár azoknak, akik önfeláldozásukkal, szívük, lelkük jóságával bearanyozták gyerekkorunkat, éjszakáink virrasztóinak, ébredésünk tanúinak, akik tengernyi jóságukkal ôrzôink és megtartóink - foglalta össze az anyai szeretet lényegét Kecskés Csaba. "Szeresd anyádat, csókold és öleld" - tért vissza a marosszentgyörgyi Iszlai Antónia Édesanya címû, Vígh Piroska tolla alatt született versének refrénje. Kardos Ervin, a népmûvészeti iskola diákjának csengô énekét zongorán Papp Dániel kísérte, olyan dalok csendültek fel, mint Kacsoh Pongrácz János vitézének elsô és második dala, a Kadétszerelem címû operettbôl a Hol az a dal címû nóta, valamint Huszka Jenô Bob hercegébôl a Londonban, hej. Iszlai Brigitta, a marosszentgyörgyi Török János Általános Iskola tanulója népdalcsokrot vitt színpadra, az édesanyákat a Serkenj fel… címû énekkel köszöntötte. A Maros Mûvészegyüttes Napsugár csoportja tánc- és énektudásából adott ízelítôt.

Szekeres Erzsébet, a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület 15 éves munkájáról számolt be, amely a Gellért Márta kezdeményezésére született Magyar Demokrata Nôszövetségbôl nôtte ki magát. A civil szervezet fennállásának másfél évtizede alatt kiállítások, író- olvasó találkozók megszervezésével, ösztöndíjprogramjával, a rászoruló nagycsaládosok, öregek és a csángó gyerekek támogatásával követte az egyesület névadójának századokon átsugárzó példáját. Az egyesület elnöke a másfél évtized alatt kifejtett áldozatos munkájáért díjazta a szervezet hûséges tagjait. Oklevelet vehetett át Bartha Júlia, a Habakukk csoport vezetôje, Kerekes Tóth Erzsébet, aki 2003-ig irányította az egyesület munkásságát, Szász Rózsa ügyvezetô titkár és Szekeres Erzsébet.

2004 júniusában Bátos község szavazópolgárai úgy döntöttek: a régi csapat igazgassa továbbra is a négy települést, s próbáljon megoldást találni lakóinak gondjaira. A polgármester Harsan Ilie, alpolgármester Vizi János lett.

- Négyéves távolmaradás után a lakosok kérésére indultam újra a helyhatósági választáson. Ôk akarták, hogy újra összeálljon a régi csapat - mondja Harsan Ilie (képünkön). A kampányban felvállalt beruházások, tervek gyakorlatba ültetéséhez még a nyáron hozzáfogtak.

Penészes, elhanyagolt tanintézetek

112 éve épültek a dedrádi és dedrádszéplaki iskolák. Az elôzô önkormányzat nemtörôdömsége miatt azok rendkívül rossz állapotba kerültek. A salétromos falakat letisztították, újravakolták, újrafestették. A vajolai tanintézeteket a tavaly kimeszelték. A bátosi iskola egyik termében két éve beszakadt a mennyezet, azt javították ki. Mivel a több mint 200 éves épületet az evangélikus egyház visszaigényelte, s a pert megnyerte, az önkormányzat elhatározta, a hat osztálynak otthont biztosító épületet nem tatarozza, hanem a tantermeket a volt Állami Mezôgazdasági Vállalat épületében alakítják ki. Az almaszedô diákok elszállásolására használt épület földszintjén óvoda mûködik, az emeleten négy roma család lakik törvénytelenül, azokat költöztetik ki, s itt a megyei tanács anyagi hozzájárulásával az új tanév kezdetéig modern tanintézetet hoznak létre.

Az óvodák is javításra szorultak, a mellékhelyiségeket kellett felújítani. Legkésôbb két héten belül fognak a mellékhelyiség építéséhez a dedrádi óvodában. A vécék és mosdók az épületben kapnak helyet, a mellékhelyiségeket padló- és falicsempével látják el. Az óvodába 60 gyerek jár. A beruházásra 70 millió lejt különítettek el.

Bôvítik a bátosi kultúrházat

300 millió lejt fordítottak a dedrádi kultúrotthon tetôzetének javítására. A munkálatokat a tavaly ôsszel végezték, s az épületet új tetôszerkezettel látták el. Három éve meszeltek, ám annak minôsége nem megfelelô, így valószínûleg újra napirendre kerül a dedrádi kultúrház festése.

A község kultúrházai közül a bátosi az egyetlen, amelynek nincs konyhája. A tavaly 15 millió lejre tányérokat és evôeszközöket vásároltak, az idén konyhát építenek. A helyi költségvetésbôl 500 millió lejt különítettek el a beruházásra. A tervek szerint az új létesítményt a meglévô épülethez ragasztva építik, fali- és padlócsempével látják el. A polgármester véleménye szerint egy hónapon belül elkészülnek a munkálatokkal.

Egy tiszta községért

Május 10-tôl ültetik gyakorlatba a háztartási hulladék szervezett gyûjtésére és elszállítására vonatkozó tervet. A polgármesteri hivatal utánfutós traktort vásárolt, valamint traktoristát és két munkást alkalmazott. Jelenleg mind a négy falu határában van szemétgödör, azokat azonban összevonják, s így Vajolának és Bátosnak egy, Széplaknak és Dedrádnak is egy szeméttároló helye marad. Ide szállítják a gazdaságokból összegyûjtött hulladékot. Valamennyi faluból hetente egyszer viszik el a szemetet, s ezért gazdaságonként havonta 30.000 lejt kell fizetni. "Évtizedek óta a szemetet, üres mûanyag flakonokat a Luc-patak medrébe, az útszélre szórták. Pár héten belül tiszta községünk lesz" - ígérte meg a polgármester.

Tarthatatlanná vált a helyzet a Bátost Beszterce- Naszód megyével összekötô útszakaszon, ahol a földcsuszamlás miatt a Segesvár - Beszterce vonalon közlekedô autóbusz egyre nehezebb körülmények között haladt, s fennállt a veszély, hogy befagyasszák a járatot. A kiskocsiknak is körülményes volt az átjutás a szomszédos megyébe.

Az ôsszel itt járt Lokodi Edit megyei tanácselnök, akivel az önkormányzat vezetôsége ismertette a helyzetet. A helyszínre is kimentek, ahol éppen akkor próbált átjutni Maros megyébe két holland turista. A megyei tanácselnök közbenjárására járható állapotba került az 1,2 kilométeres útszakasz, az idén tavasszal - amint azt az idôjárás lehetôvé teszi - a munkálatokat felvállaló Multiprod Kft. aszfaltréteggel borítja.

A községközpontból Vajolába vezetô 7 kilométeres községi utat aszfalt borítja ugyan, ám az idôk során teljesen tönkrement. A falu zsákutcába torkollik, az itt lakó gyerekeket és felnôtteket két mikrobusz szállítja a közeli városba. Mivel a 162-es községi út a falu egyetlen megközelítési lehetôsége, pályázatot nyújtottak be Sapard-alapok elnyerésére. A projektet jóváhagyták, de egyelôre nincsenek alapok a szükséges összeg kiutalására. A tavaly tavasszal benyújtott pályázatban 32 milliárd lejt igényeltek, amelybôl szintbe hozzák és leaszfaltozzák az utat. Ha az idén nem végzik el a munkálatokat, megtörténhet, hogy a falu teljesen elszigetelôdik a külvilágtól.

21 nyolcadik osztályos tanuló vett részt a próbakisérettségin, közülük mindössze tíz szerepelt sikeresen. A következô eredményeket érték el: román: 5,55; matematika: 3,70; történelem: 6,17; földrajz: 4,13. Câmpean Ioan, a Bátosi Általános Iskola igazgatója elmondta, a tanárok hetente tartottak felkészítôket, ám a gyerekek nem akarnak tanulni.

Nagy Ferenc tanító 13 éve oktat Bátoson. Akkor 19 magyar gyerek járt az elemi osztályba. Az idén kilencen vannak. Felsôbb tagozaton nincs magyar nyelvû oktatás, a magyarul továbbtanulók Szászrégenbe mennek bentlakónak. Négy gyerek fejezi be elemi tanulmányait, szüleik rossz anyagi helyzete miatt a román tagozatra iratkoznak. A tavaly Nagy Ferenc fakultatív magyar irodalom és nyelvtanórát tartott az V-VIII. osztályba járó tíz-tizenkét magyar ajkú gyereknek, az idei tanévtôl már nincs igény rá. "Nagyon keveset használják a magyar nyelvet, a testvérek egymás között is románul beszélnek. Mert így szerintük könnyebb. Sok a vegyes házasság, s ha az anyuka a román, a gyerek román tagozatra jár. Néhány év múlva felszámolódhat a magyar tagozat" - összegez Nagy Ferenc.

A Vizi házaspár 1991-ig Sepsiszentgyörgyön lakott. Az idôs szülôket gondozni jöttek a férj, Vizi János szülôfalujába. S itt maradtak. Nemes terveket szônek: néptánccsoportot toboroznak, s fellendítik a község kulturális életét.

- A Vadrózsa együttes tagja voltam, rengeteget turnéztunk, fellépésekre mentünk. Kértek, hogy maradjak az együttesben profi énekesként, én azonban a családot választottam - meséli a kezdeteket Vizi Angella. 1993-ban a németországi Scheinfeldbe kaptak meghívást a dedrádiak. Valamikor a falu szász település volt, a Németországba kiköltözött dedrádiak máig tartják a kapcsolatot az itteniekkel. Két hónap állt a rendelkezésükre, hogy a 12 párt marosmenti, moldvai, avasi és szász táncokra tanítsák. "Magyar táncot nem tanítottunk, én azonban becsomagoltam a székely ruhámat, s odakint magyar dalokat adtam elô. A zenészeket Vajolából vittük, a prímás a régeni zeneiskola igazgatója volt. Hatalmas sikert arattunk a tíznapos turnén" - mondja Angella. Hazaérve a községi rendezvényeken léptek fel. Aztán néhány éve abbamaradt a csoport tevékenysége. Az idéntôl újraindul a kulturális tevékenység. Ezúttal a bátosiak közül toboroznak 6-8 állandó párt, akiknek már a magyar táncokat is megtanítják. A régeni kultúrház igazgatója hajlandóságát fejezte ki az együttmûködésre, s akkor a zenekar kérdése is megoldódik.

Immár egy évszázada ugyanabban az épületben mûködik a polgármesteri hivatal. A szászok által épített házban hat helyiség van, de mindinkább kicsinek, zsúfoltnak bizonyul.

A valamikori Állami Mezôgazdasági Vállalat (IAS) irodahelyiségeinek otthont biztosító épület kikiáltási ára 1,3 milliárd lej. Ezt szándékszik megvásárolni a helyi tanács. Az IAS 600 millió lejes tartozást halmozott fel a tanáccsal szemben, amelyet levonnak a felvásárlási árból. A versenytárgyalásra jövô kedden kerül sor.

A tervek szerint az épületben gyûléstermet, házasságkötô termet alakítanak ki, valamint a nyolc teremben megfelelô körülmények között folyhat a hivatal tevékenysége. A javítási és átalakítási munkálatok értéke meghaladja az egymilliárd lejt. Az önkormányzat tervezi, hogy a jelenlegi hivatali épületet eladja, s annak árából fedezik a költségeket. Az elképzelések szerint év végéig új székházba költözik a bátosi polgármesteri hivatal.

Immár egy évszázada ugyanabban az épületben mûködik a polgármesteri hivatal. A szászok által épített házban hat helyiség van, de mindinkább kicsinek, zsúfoltnak bizonyul.

A valamikori Állami Mezôgazdasági Vállalat (IAS) irodahelyiségeinek otthont biztosító épület kikiáltási ára 1,3 milliárd lej. Ezt szándékszik megvásárolni a helyi tanács. Az IAS 600 millió lejes tartozást halmozott fel a tanáccsal szemben, amelyet levonnak a felvásárlási árból. A versenytárgyalásra jövô kedden kerül sor.

A tervek szerint az épületben gyûléstermet, házasságkötô termet alakítanak ki, valamint a nyolc teremben megfelelô körülmények között folyhat a hivatal tevékenysége. A javítási és átalakítási munkálatok értéke meghaladja az egymilliárd lejt. Az önkormányzat tervezi, hogy a jelenlegi hivatali épületet eladja, s annak árából fedezik a költségeket. Az elképzelések szerint év végéig új székházba költözik a bátosi polgármesteri hivatal.

A Luc pataka a község területén három településen halad át: Bátos, Dedrádszéplak és Dedrád. Utoljára 1976-ban takarították ki a patak medrét, azóta az iszap, hordalék, valamint a lakosok által bedobott szemét feltöltötte a medret. Ezért minden tavasszal, valamint kiadósabb esôzés alkalmával a Luc Dedrádon kiönt.

Alig egy hónapja, márciusban újra kilépett medrébôl a víz. A Legelô utcán nyolcvan házat és 400 hektár termôföldet árasztott el, s használhatatlanná tett két hidat. A helyi önkormányzat 500 millió lejt különített el a hidak újraépítésére. A helyszínen járt a prefektus, s a víz visszahúzódása után elkezdôdtek a mederszabályozási munkálatok, a falu Luc felôli részét pedig árvízvédelmi töltéssel teszik biztonságossá.

A község négy faluja közül a dedrádszéplakiak a legjobb adófizetô polgárok. Bár a települést szorgos, dolgos emberek lakják, a polgármesteri hivatal mindig ide irányította a legkisebb alapokat javításra, felújításra. Mit várnak el a jelenlegi önkormányzattól? - kérdeztük a lakosokat.

Demeter István, 37 éves, munkás: - A fôút mentén lakom. Nyáron kibírhatatlan a por, amit a jármûvek felvernek, az ablaküvegek berezegnek. Nem csoda, hiszen az utat hatalmas lyukak tarkítják. Esô után a határutak sárosak, le kellene kövezni. A termôföldek megközelíthetetlenek. A földek kiosztását is rendezni kellene. Van olyan terület, amelyre három tulajdonos tart igényt. Nincsenek munkahelyek, Régenbe, Bátosra ingázunk. A legfontosabb: az egészségügyi pont berendezését és mûködtetését kellene támogassa az önkormányzat.

Hunyadi Sándor, 38 éves, munkás: - Szükség van egy játszótérre, mivel a gyerekek az úton játszanak. Járda sincs, veszélyes az útszélen való közlekedés, hiszen nagy forgalmú megyei útról van szó. A fiataloknak nincs szórakozási lehetôségük, legalább egy focipályát létesíthetnének. A falu központjában levô mûemléket körbe kellene keríteni, hogy a füvön ne járjon át a csorda. A buszmegálló fedetlen, a várakozóknak padot kellene tegyenek.

Demeter Rita Enikô, 33 éves, ápolónôvér: - Égetô probléma az egészségügyi pont létrehozása, mivel a betegeket nincs hol ellátni. A kultúrház konyhájának oldala kidôlt, azt kellene megjavítani, a mennyezet is szakad be, szükség lenne egy jó kályhára. Mivel a faluban nincs játszótér, a szülôk gyerekeiket vasárnaponként Szászrégenbe viszik a parkba. Pedig a gyerekek megérdemelnék, hogy szülôfalujukban legyen szórakozási lehetôségük.

Nagy Ilona, 56 éves, nyugdíjas: - Sárban járunk, nincs járda. A mellékutcák kövezetlenek, még traktorral is nehéz közlekedni. A megállóval szembeni teret szeméttárolónak használják, pedig ide gyönyörû parkot lehetne létesíteni. Szeretnénk, ha a vízbevezetés nemcsak a terv szintjén maradna.

Demeter József, 72 éves, nyugdíjas: - Az út széli sáncok nincsenek kiásva. A helyi tanács kötelezze a szociális segélyben részesülôket, hogy a havonta folyósított összegért dolgozzanak a köz érdekében. Talán így tisztábbá, szebbé varázsolnánk a települést. A faluban sok az idôs, beteg ember, akik a családorvoshoz Bátosra kénytelenek feljárni. Az egészségügyi pont megnyitásával a családorvosok itt is rendelhetnének, ezért fontos, hogy a református egyház kezdeményezését támogassa az önkormányzat.

Óriási kihívás volt: Rino Pisetta, életem elsô via ferratája. Bár ha jól meggondoljuk, már jártam hasonló helyeken, azzal a különbséggel, hogy a királykôi, tátrai utakon biztosítás nélkül másztunk. Márpedig nem mindegy, hogy a láncot, kábelt csak markolja az ember vagy folyamatosan rögzítve van a karabinerek segítségével. Így teljes biztonságban éreztem magam, persze az is hozzájárult, hogy az elôttem meg mögöttem levô rutinosan csinálta. Az olaszok rengeteget "viaferrataznak" s látva lelkesedésemet, ambíciómat, odaadásomat, úgy döntöttek, hogy bevezetônek elvisznek a környék legnehezebb útjára.

Szinte úgy éreztem magam, mintha vizsga elôtt állnék. Valószínû, a lámpaláz miatt kissé nehezen indultam, az elején nem is igazán tudtam, hogyan csináljam. Ott volt bennem a sziklamászó reflex, de valahogy nem akaródzott a kábelt használni, amíg lehetett haladni nélküle. Igen ám, de a fal egyre simább lett, s a többiek sokkal gyorsabban haladtak a vasak segítségével. Én pedig makacsul kerestem a kiálló bütyköket, ragaszkodtam a "természetes mászáshoz". Persze, közben arra is figyelnem kellett, hogy 4-5 méterenként áthelyezzem a karabinert (biztosító csat), ami néha elég nyakatekert pozíciókat eredményezett. De egyre jobban haladtam, kezdett feloldódni bennem a feszültség, elmúlt a félelem, bizonytalanság. Magam is csodálkoztam, milyen nehezen ment az indulás, valahogy nem találtam a helyem, nem voltam ura a helyzetnek. Aztán úgy félóra elteltével kezdtem belejönni. Egyre határozottabban másztam, egyre otthonosabban mozogtam s ami a legfontosabb, egyre inkább élveztem. Kezdtem megtalálni önmagam, teljesen átadtam magam a mászásnak, már nem aggódtam amiatt, hogy vajon tartanak-e a szegek, hány száz méter van alattam. Csodáltam a tájat, a szebbnél szebb sziklaalakzatokat, szívtam magamba a napsütést, egyre inkább éreztem, ez az, ami kell nekem.

Nem fáradtam, sôt egyre erôsebbnek éreztem magam, mintha folyamatosan újabb és újabb energiák mozdulnának meg bennem. A mozgás öröméhez társult a sikerélmény meg a csapat jó hangulata, egyre magasabbra és magasabbra értünk - szenzációs volt. Néha annyira kitett helyeken kellett haladnunk, hogy az is átfutott bennem, de bolond volt, aki ezt kitalálta s hány még bolondabb van, aki követi (köztük én is).

Lehet, hogy ôrültség, de én rettenetesen szeretem. Szinte csalódott voltam, mikor a háromórás kemény megpróbáltatás után közeledett az út vége. Gondoltam egy merészet s feldobtam az ötletet, mi lenne, ha keresnénk egy másik via ferratát, mert még nem fáradtam ki eléggé. Megbotránkozva néztek a fiúk, elôször azt hitték, csak a szám jár, de látván, hogy egyre elszántabb vagyok, sürgetem ôket, hogy induljunk vissza, ebéd helyett beérem egy kis csokival - rájöttek, hogy komolyan gondolom. Csak csóválták a fejüket hitetlenkedve.

Elég sok idô eltelt, amíg leértünk, bepakoltunk az autóba s átmentünk a másik egységbe. Sejtettem, el fogunk sötétedni, de nem érdekelt, a fáradtságot is elfelejtettem, abban a pillanatban csak a kihívás létezett. Újra felvettük a hámot, sisakot, karabinereket s irány a fal. Bár könnyebb volt, mint az elôzô, néha megdolgoztatott, mert nagyon elkoptatott, csúszós helyeken kellett keresztüljutnunk. Ráadásul a lehetô leggyorsabban, mert közeledett az este. De nem okozott gondot, hajtott a lelkesedés, magam is csodálkoztam, honnan van ennyi tartalékenergiám. Csak másztam és másztam, egyre szebb helyeket hagyva magam mögött. Szárnyaltam a boldogságtól, teljesen átadtam magam a mászás örömének. Arra gondoltam, milyen ôrült szerencsés vagyok, hisz egyetlen nap alatt több élményben volt részem, mint másnak esetleg egy egész évben.

Kedves Annamária

Istentiszteleti szertartás után a szászrégeni református templomban április 24-én Madárka, madárka népdalvetélkedô volt. Ezen részt vettek az elemi osztályok versenyeinek nyertesei. A vetélkedô immár negyedik kiadását Gagyi Piroska nyugalmazott tanítónô szervezte.

A tanítónô a nôszövetség keretében indította a versenyt azzal a céllal, hogy a gyerekek, kisiskolások korán megtanulják a népdalainkat. Az elemi osztályosok tanítónôi is kivették részüket a szervezésbôl, a dalok betanításából. Minden gyereknek 1-15 népdalt kellett megtanulnia. Ezt azért, hogy a szép magyar népdalkultúránk ne vesszen el, virágozzon és megmaradjon az utókornak.

Az istentisztelet után Demeter József református lelkész mutatta be a gyôztes gyermekeket. A verseny nyertesei:

Elsô díjat nyert Vajda Loránd és Kiss Miliena, második lett Monoki Tímea, Moldován Erika, míg harmadik Gonda Zsuzsanna, Portik Tímea, Géczi Amália és Balogh Panni.

E népdalversenyt minden évben anyagi támogatásban részesítik a népdalkultúrát szeretô hívek. Részünkrôl dicséret illeti a versenyben részt vevô gyerekeket és a szervezôket.

Jenei Árpád, Szászrégen

(Dániel 5/27)

Minden nemzetnek, népnek vagy közösségnek a demokrácia elvei alapján joga van az önrendelkezésre, önkormányzatra, hogy a helyi adottságoknak, körülményeknek megfelelôen, saját belátása szerint, maga dönthessen ügyes-bajos dolgairól és saját maga tervezze meg jövôjét. Ez egy olyan jog vagy kiváltság, amely minden közösséget megillet, sôt, békességet teremthet a közösségek között.

Sajnos, a Román Kommunista Párt politikai irányvonala, az önrendelkezés fontosságát figyelmen kívül hagyva, rengeteg településnek szüntette meg önállóságát, meg sem kérdezve ôket errôl a döntésrôl. Az 1968-as esztendôben került Hármasközség is ilyen helyzetbe, amikor önállóságát elveszítve Makfalva községhez csatolták. Szülôfalunk önállóságának elvesztése egy olyan jelenség kezdetét jelentette, amely a fejlôdés és az elôrelépés lehetôségét szüntette meg számunkra. Azóta eltelt 46 esztendô és ennek a 46 év kényszerházasságnak a hozadéka, számadása nagyon szomorú képet nyújt számunkra mindenféle szempontból. Ez a szomorú tapasztalat arra kötelez bennünket, hogy követve a már önállósult települések példáját, Hármasfalu is éljen a törvény adta lehetôséggel és teremtse meg újra saját önkormányzatát.

A népszavazás kiírása e célból nagyon bonyolult procedúra, de leküzdve a nehézségeket április 25-én került sor községünkben erre a számunkra nagyon fontos eseményre. A népszavazás sikerének érdekében több alkalommal jártuk végig községünket, kopogtatócéduláinkkal bekopogva minden egyes házba, hogy meggyôzzük a község lakosságát jogos igényünkrôl. Sajnos, a szavazatok összesítése után derült ki, hogy hiú reményeket tápláltunk, mert a gyenge részvétel miatt 158 szavazat hiányzott az 1332 szükséges igen szavazatból, és így a népszavazás sikertelen volt. A 2004. december 5-i magyarországi népszavazás után közösségünk rövid idôn belül másodszor élte át a sikertelenség keserû ízét, ami összekovácsoló erôt ad nekünk egy új népszavazás kiírására és megtartására a közeljövôben.

Köszönjük mindazon szavazóknak, akik eljöttek és igennel szavaztak április 25-én Hármasfalu önkormányzatának megteremtése érdekében. Reméljük, hogy a község lakói megértik, hogy minket, hármasfalusiakat nem rosszindulat vagy bosszúállás vezérel a feltett célunk elérése érdekében, hanem egy normális kapcsolatokon kialakuló régió megteremtése.

Nemes András, Hármasfalu

Bármilyen nehéz volt az életünk, ha annyit dolgozhattunk, hogy megértük a nyugdíjas kort, még szeretnénk élvezni a munkánk eredményét, örülni gyermekeink teljesítményének, látni unokáink sorsának alakulását.

Ha fáradtan is, de valamit még mi is várunk az élettôl, ha egyebet nem is kapunk, de annyit elvárunk, hogy emberi sorsban részesítsenek, és civilizált formában kapjuk meg azt, amit a miniszterek, szenátorok, képviselôk a választások elôtt ígértek a szavazóknak.

Hogy nehéz anyagi gonddal küzd az ország megértjük, habár mi hosszú éveken át felgyorsított tempóban dolgoztunk éjjel-nappal, szombaton- vasárnap, ha megkívánta a helyzet, nem csoda, ha ilyen sok betege van ennek a generációnak.

Mi nem sztrájkolunk, hanem a gyógyszertárak elôtt állunk napokon át, félájultan, az orvosságot várjuk, mert attól függ a mi életünk.

Rengeteg lehetôség van a gyógyszerárak elôteremtésére, onnan kell megvonni a pluszkiadást, ahol a sok pénzt luxusra, flancra költik, és nem az élettôl. Jó lenne minél hamarabb tenni valamit az érdekünkben, hogy ne szaporodjon a lebénult, nyomorék emberek száma. Segítséget várunk azoktól, akik sokat ígértek, de keveset tettek értünk. Becsapva, megalázva érezzük magunkat, pedig nem ezt érdemeljük, mert a nehéz idôkben is helytálltunk, nem menekültünk el, itt éltünk, itt akarunk meghalni, de emberi módon, amihez egy kicsi jóindulat hiányzik csak!

Király Julianna nyugdíjas

Az alábbi esemény idôpontja április 26., este fél kilenc, helyszíne a Papiu Ilarian utca. A Papiu iskola irányából egy gépkocsi szabályosan közlekedett felfelé a temetôk irányába, ezt agresszíven és szabálytalanul elôzte (a folytonos vonal ellenére) egy fehér Citroën márkájú gépkocsi. Ez utóbbi vezetôje talán késôn észlelte, hogy az út bal oldalán, a panzió elôtt egy másik gépkocsi várakozik a járdára felhúzva. A nagy sebesség és figyelmetlenség miatt bekövetkezett az ütközés. Ez eddig, mondjuk, nem rendkívüli, hiszen nap mint nap tanúi lehetünk akár ennél súlyosabb eseményeknek is. Megjegyzem, jómagam éberségemnek és tapasztalatomnak köszönhetem, hogy a továbbrohanó Citroën nem ütközött nekem. Igen, a továbbrohanó! Ugyanis a fiatal vezetô mit sem törôdve a két gépkocsin keletkezett károkkal, továbbsietett. Kissé ugyan elvesztette uralmát jármûve felett, de szerencsére akkor nem közlekedett senki. Hamarosan megjelent a cserbenhagyott autó tulajdonosa, aki a meglepetéstôl szólni sem tudott. Én tiszteletben tartva állampolgári, gépkocsivezetôi meg embertársi kötelezettségemet, tanúként a rendôrségre siettem nyilatkozatot tenni, amelyben tudattam a cserben hagyó gépkocsi rendszámát. A szolgálatos tiszttel elbeszélgetve szomorúan vettem tudomásul, hogy ehhez hasonló esetek gyakran történnek, de az esetek többségében kézre kerülnek a gyáva, embertelen cserbenhagyók. Jó lenne felhívni minden közlekedésben részt vevô személy - ide tartoznak a gyalogosok is - figyelmét, hogy bármikor ilyenfajta események szemtanúiként értesítsék a hatóságot, segítsenek embertársaikon, hogy a bûnösök kézre kerüljenek.

Joanovics Barna

- Ennyit költött a Kis-Küküllô Kistérségi Társulás egy hátrányos helyzetben élô vadasdi család megsegítésére. Ezzel megoldódott a Gorzsád utcában levô villanyhálózat meghosszabbítása a lakóházig. Eddig a két ház lakója házi lámpával világított. Az utóbbi idôben azonban a kôolajtermékeket forgalmazó lerakatokból is eltûnt a petróleum. Egy ideje arra kényszerült az idôs édesanya és a lánya, hogy a szó szoros értelmében sötétségben éljen.

Felvételünkön Veress Gergely, Havad polgármestere, aki az ügy rendezésében vállalt oroszlánrészt.

Székely Ferenc

A rovatban közölt levelek tartalmáért, a tényállítások hitelességéért a szerzôk felelôsek. Elektronikus postán is fogadjuk leveleiket. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro.

Bölöni futball-show

Pénteken este zsúfolásig megtelt a ligeti sportcsarnok - színházból átvett kifejezéssel élve, még a csilláron is lógtak - az emlékezetes estet ígérô Bölöni futball-showra. S valóban, a nosztalgiázó idôsebb generáció, de azok a fiatalok is, akiknek a hetvenes évek marosvásárhelyi aranycsapata nem sokat jelent, összességében kellemes estet töltöttek el. Azoknak persze, akik valahol csak a lelátót környezô karzatokon, folyosókon kaptak helyet, s akiknek lábujjhegyre kellett kapaszkodniuk, hogy lássanak is valamit a pályából, a "kellemes" jelzôre talán lehetne egy-két szavuk, ám ez már nem maga a show hibája. A szervezôknek azt lehetne talán felróni, hogy túlontúl elnyújtották a programot, amit az is jelez, hogy a végén a nézôknek már nem volt türelme az ünnepélyes búcsúra, ám mindez elenyészô a valóban jól sikerült rendezvény pozitívumaihoz képest.

Amint a show során egészen nyilvánvalóan kitûnt, az éppen Bölöni a rendezvényhez fûzött céljához kapcsolódik, s ez a marosvásárhelyi közönség sport- és labdarúgás-éhsége. A rajongók szeretete az egykori aranycsapat tagjai iránt a legcsekélyebb mértékben s nem kopott meg - ellenkezôleg. Ahogy telnek az évek, s egyre inkább hiányzik az a fajta teljesítmény, amelyhez hozzászoktattak annak idején az idôközben megpocakosodott, s néhány hajszáltól megszabadult "fiúk", úgy erôsödik a szeretet, ami talán azzal a reménnyel is összefügg, hogy segítségükkel ismét lehet Marosvásárhelyen színvonalas labdarúgás.

Az esetleges ilyen irányú sikeres összefogás reményét némileg az erôsíthette meg a nézôkben, hogy a show keretében a helyi és országos szintû politikusok is pályára léptek, mind olyanok, akiknek módjában áll tenni a sport érdekében. Ha az országos "csapatban" játszó helyiek (Borbély László, Frunda György, Mihai Antonie) sport iránti elkötelezettsége ismert, ezután talán a fôvárosból érkezô kollégáiknál is könnyebben lehet majd lobbizni a vásárhelyi sport infrastruktúrája érdekében. Más a helyzet a helyi "politikusi" csapattal, hisz tagjai közül néhányan eddig a sport iránt nem igazán voltak elkötelezettek. Jól érzékelhetô volt, hogy a közönség a legkevésbé sem fogadta üdvrivalgással ôket bemutatásukkor, jobb esetben udvarias taps járt nekik, ám olyanok is voltak - Dorin Florea polgármester például (aki amúgy az elsô labdaérintésnél hatalmasat esett a közönség legnagyobb derültségére) - akiket domináns módon fújozás fogadott. Lehet azonban - szavazzunk (még egyszer) bizalmat -, hogy a több volt kolléga által megfogalmazott szkepticizmus ellenére, Bölöni kezdeményezése mégis elmozdít valamit jó irányban Marosvásárhely sporttámogatásának terén?

Az est fénypontja természetesen az egykori ASA és a román válogatott néhány volt sztárja (Bölöni barátai) közötti mérkôzés volt. A "Szép volt fiúk" feliratozású mezben pályára lépô ASA-ban pályára léptek: Sólyom, Varró, Bíró Levente, Hajnal, Kanyaró, Fazakas, Fánics, Ispir, Körtesi, Kiss Madocsa, Unchias, Szabó, Orza, Márton, Bíró Imre, Botezan, Fodor, Ciorceri, Both II, Gligore, Varodi, Szöllösi és Czakó, míg a meghívottak között olyan nagy nevek voltak, mint Lung, Domide, Boc, Ticleanu, Balaci, Lacatus, Prodan, Tudorel Stoica, Marcel Puscas, Vígh József, Selymes, Sabau, Piturca. Jelen volt Jenei Imre, a Steaua és a válogatott nagy sikereinek mestere, Cristian Topescu pedig Nagy Istvánnal együtt a kommentátori feladatot látta el. A mérkôzést maga Ioan Craciunescu, a labdarúgó játékvezetôk elnöke vezette. Nos, ilyen nevek mellett a show nem maradhatott észrevétlen. Bár ne lenne igaza Ördögh Attilának, aki az ASA volt edzôjeként szintén az ünnepeltek között volt, hogy a Bölöni-showról még beszélnek két hétig, aztán pedig nem változik semmi, minden marad a régiben. S ezt elsôsorban a közvéleménynek nem lenne szabad hagynia!

Lovaglás

Az eredeti programtól eltérôen, az utolsó pillanatban hozott döntéssel, egyetlen napba sûrítették a hétvégi egy és kétcsillagos nemzetközi lovastusa-versenyt. A rendes körülmények között háromnapos viadal esetében már a kétnaposra való csökkentés is a szabályok határán mozog, ám a versenyzôk költségeinek csökkentésére hivatkozva, erre már volt példa. Ezúttal a nemzetközi szövetség francia küldöttje, Francois Lucas zsûrielnök kérte a vasárnapi viadal elôrehozását, sietôs ügyre hivatkozva, így mind a három versenyszámot szombaton rendezték meg. Kelemen Atilla, az állatorvosi bizottság tagja, a döntés szabályszerûségére vonatkozóan csak ennyit jegyzett meg: a fogathajtásnál (ebben a szakágban ô a szakszövetségi vezetô) ezt nem csinálta volna meg.

A versenyen 12 páros indult, tizenegyen az egycsillagos versenyen (ketten Bulgáriából), Viorel Bubau Alegrával pedig egyedül a kétcsillagoson. A hírek ellenére a Bubautól, illetve a lányától negtagadott Carnaval is részt vett a versenyen, Iclanzan Silviuval a nyergében, akivel láthatóan nem alkotott összeszokott párost. Viorela Bubau így kénytelen volt a család tulajdonát képezô Alexandruval rajthoz állni, de - nem akarván fölöslegesen erôltetni - a díjugratás elsô akadálya után feladta a versenyt. Ez azt is jelenti, hogy Nagy Hunor, a másik reményteljes ifjúsági versenyzô, versenytárs ló hiányában, nem indulhatott. Egyelôre a két ifjúsági versenyzô Európa-bajnoki szereplési lehetôsége tehát szertefoszlani látszik.

Az Alegrával induló Viorel Bubau sokat dolgozott az izgága, nehezen kezelhetô fiatal lóval, ám egyelôre nem sok eredménnyel.

Teke

Az egész bajnoki alapszakasz legnehezebb vizsgáját is sikerrel teljesítette a marosvásárhelyi Romgaz-Elektromaros nôi tekecsapata, amely Bukarestben 3167-3141 arányban legyôzte a Rapid-Vointa együttesét. Egy fordulóval a befejezés elôtt Seres Sándor és Martina Lajos csapata veretlenül vezeti a bajnoki rangsort. A fôvárosban Muntean Daniela 522, Martina Emese 493, Barabás Carmen 523, Duka Tilda 520, Vaidahazan Ioana 542, Baciu Doina 567 fával járult hozzá a sikerhez.

A Koracell-Elektromaros férfiegyüttese szabadnapos volt. A bajnokság a felnôtt és ifjúsági világbajnokság miatt június 15-éig megszakad. Az újvidéki felnôtt vb-n Marosvásárhelyrôl Muntean Daniela és Baciu Doina vesz részt.

Kézilabda, A-osztály

A marosvásárhelyi Muresul nôi kézilabdacsapata egy lépéssel közelebb került az annyira óhajtott második helyhez, amely osztályozóra ad jogot, miután legyôzte egyik ellenlábasát, a Marta Nagybányát, egy Segesvárra számûzött mérkôzésen. A 37-28 arányban végzôdött találkozó a Bölöni-show elôkészületeinek felfordulása miatt kényszerült Segesvárra, s ismét rádöbbentett arra, hogy amennyiben a sportcsarnok valamilyen okból kifolyólag nem hozzáférhetô, Marosvásárhelyen nincs egy hivatalos mérkôzésre hitelesíthetô kézilabdapálya. Viccnek is rossz, pedig ez a szomorú valóság! A város szégyenére az egykor Bajnokcsapatok Európa Kupájában játszó marosvásárhelyi együttes jogutódja itthoni találkozójára idegenbe kényszerült!

A gyôzelemnek köszönhetôen Gheorghe Marginean együttese feljött a tabella második helyére, ám még három nagyon nehéz vizsga elôtt áll abbéli igyekezetében, hogy ezt meg is ôrizze. A Muresul szombaton szabadnapos, legközeleb