Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, Markó Béla miniszterelnök-helyettes és Kovács László az Európai Bizottság adó és vámügyekért felelôs biztosa folytatott tegnap megbeszélést a Victoria palotában.

Markó Béla tájékoztatta EU-biztost, hogy az erdélyi magyarság határozott érdeke, hogy mielôbb ugyanazon gazdasági- és politikai intézményrendszer tagja legyen Románia és Magyarország. Ezáltal a magyarországi magyarok és az erdélyi magyarság között akadálytalanná válnak a kapcsolatok, tette hozzá az RMDSZ elnöke.

Ugyanakkor Markó Béla beszámolt arról is, hogy a napokban fogadta el a Parlament a tulajdon törvénycsomag mellett az igazságszolgáltatás reformját elôsegítô törvénycsomagot: "Fontos, hogy jó törvények lépjenek életbe Romániában, ezek összhangban legyenek az Európai Unió jogszabályaival, ugyanakkor az is alapvetôen fontos, hogy ezeket a törvényeket alkalmazzák is – tette hozzá."

Kovács László EU-biztos elégedett a Romániában a 10-es fejezetben szerepelô, vámhatóságokra vonatkozó feltételek teljesítésével. Ami a jövedék adó kérdését illeti, Kovács László felhívta a figyelmet, hogy Romániának még nagyon komoly erôfeszítéseket kell tennie az EU-konform rendszer kialakítása és mûködtetése, valamint az IT összekapcsolási rendszere terén.

Kovács ugyanakkor biztosította Markó Bélát, hogy sem a francia és a holland népszavazás eredménye, sem pedig a legutolsó sikertelenül záruló Európai Uniós tanácskozás nem befolyásolja Románia és Bulgária csatlakozását. A két ország számíthat az Európa Tanács, valamint az EU-biztos személyes támogatására, amennyiben eleget tesznek a vállalt kötelezettségeknek.

"Románia a jó úton halad" – jelentette ki Kovács László európai adó- és vámügyi biztos pénteken, miután találkozott Mihai Ungureanu külügyminiszterrel.

Kovács elmondta, EB-tagként elsô ízben látogat Romániába, hogy ellenôrizze az EB észrevételeit. Hozzátette, látogatása részét képezi az EB-monitorizáció folyamatának.

"A EU-nak teljesítenie kell vállalt kötelezettségeit és ez így is fog történni", szögezte le Kovács. Hozzáfûzte: "nincs változás Románia és Bulgária tekintetében".

Az Európai Unió érdeke a csatlakozás elhalasztásának elkerülése, ám Románia csatlakozásának idôpontja egy évvel kitolódhat, ha az ország nem teljesíti kötelkezettségeit, mondta Kovács László a bukaresti Gazdaságtudományi Akadémia diákjaival és tanáraival tartott találkozón.

"Románia most monitorizáció alatt áll, ez a folyamat pedig a csatlakozás után id folytatódni fog", mondta Kovács.

Aktuális

Miközben a tanügyi törvény biztosítja az anyanyelvû képzés mellett a továbbképzés jogát is, a valóságban az ellenkezôje történik. A rendszerváltást követôen a Romániai Magyar Pedagógusszövetség a Teleki Oktatási Központtal közösen évrôl évre színvonalas tanfolyamokat szervez a magyarul tanító pedagógusoknak, amelyeken a szakma legkiválóbb képviselôi tartanak gyakorlati útmutatóval egybekötött elôadásokat. Az uniós követelményeknek való megfelelés lázában azonban kiderült, hogy ezeket a tanfolyamokat, amelyekért milliárdos összegeket fizet ki az oktatásügyi minisztérium, csak az egyetemek szervezhetik meg. Így történt meg, hogy a Maros megyei magyar szakos tanárok képzésének jogát is a Petru Maior Egyetem nyerte el. A korábbi tapasztalatokkal összehasonlítva, amikor a kötelezô "fejtágítás" valóban az új ismeretekkel, módszerekkel való megismerkedést jelentette, az idén egy-egy elôadóterembe beterelték a tanárokat, függetlenül attól, hogy milyen nyelven tanítanak, s – a vélemények többsége szerint – jobbára érdektelen elôadásokon kellett részt venniük. A kötelezô írásbeli feladatot is letudva kaphatták meg az évi 30 kreditpontot – a szükséges kilencvenbôl – , ami a béremelés, a ranglétrán való továbblépés feltétele. Miután Farkas Ernô nyugalmazott tanfelügyelô neve egyetemi oktatóként a továbbképzô bizottságban levô tanárok között szerepelt, Soós Katalin tanfelügyelôvel együtt színvonalas programot szerveztek, ahogy azt a kollégák már megszokták. Miután a vendégelôadókkal kapcsolatos költségeket a saját zsebükbôl, vagy az összekéregetett szponzorpénzekbôl fizették ki, év végén az egyetem felébredt, és kijelentették, hogy a magyartanárok nem kaphatják meg a 30 kreditpontot, mivel a szakmai ismeretek mellett egyéb "modulokból" elmaradt a továbbképzésük. Emiatt a tanév utolsó napjaiban, a kisérettségi és az érettségi között zaklatni kezdték ôket, hogy szombatonként pszichológiai, menedzseri és módszertani felkészítôn vegyenek részt. A román nyelvû pszichológiai dolgozatok elkészítését követôen derült ki, hogy a menedzseri képzés után még egy óravázlatra is szükség van. Amit a tanárok el is készítettek, be is adtak, ugyanis azt ígérték, hogy az egyetemen lesz, aki elbírálja. A sztori azonban itt nem ért véget. A megyei fôtanfelügyelô és a továbbképzésért felelôs tanárnô az utolsó száz méteren éles hangnemben kijelentette, hogy az óravázlatokat le kell fordítani román nyelvre, mivel a magyartanárok is Romániában élnek (hol is hallottuk ezt a "Romániában élünk" szlogent?). Bár fordultak fûhöz-fához, az utasítást teljesíteni kellett. Azon túl, hogy a képzés végén csúfot ûztek belôlük, felmerül a kérdés, hogy miért nem tartják be a tanügyi törvény elôírásait? És miképpen vállalhatja fel a magyar szakos tanárok továbbképzését egy olyan egyetem, ahol egyetlen magyar szak se mûködik. És hogyan egyezett bele ebbe a pedagógusok háza, a tanfelügyelôség és szakminisztérium? Ez lenne az európai színvonal?

Romániában nô a drogfogyasztás, a kábítószerrel élôk átlagéletkora csökken, mivel a hallucinogén anyagok hazai piaca még mindig nagy, a drogok ára pedig rendkívül alacsony, közölte pénteken Pavel Abraham, az Országos Kábítószerellenes Hivatal elnöke.

"Noha még növekvô fogyasztásról beszélünk, Románia európai szinten a középmezônyben van", mondta Abraham sajtótájékoztatón, amelyet a június 26-i Drogellenes Világnap alkalmával tartottak.

A sajtótájékoztatón bemutatták a hazai drogfogyasztással kapcsolatos elsô országos tanulmányt, amelynek elkészítését a Világbank finanszírozta.

A tanulmány szerint a lakosság körében legismertebb kábítószerek Romániában a heroin (91,1%), a cannabis (77,9%), a kokain (89%), az ecstasy (57,6%) és az oldószerek (53,7%).

A cannabist az ország egész területén fogyasztják, a fogyasztói arány BUkarestben a legmagasab (3,8%), majd következik Erdély (2,8%) és Olténia (2,1%). A fôvárosi lakosság 1,3 százaléka fogyasztott ecstasy-t, ez az arány Olténiában 0,6%, Erdélyben 0,2%. Amfetaminféléket csak Erdélyben (0,9%) és Bukarestben (0,3%) fogyasztanak.

A kokainfogyasztás aránya a fôvárosban 1,9%, Munténiában 0,7%, Olténiában 0,3%, Erdélyben 0,2%. A fôvárosi lakosság 1 százaléka legalább egyszer fogyasztott heroint, MOldovában a lakosság 0,3 százaléka, Munténiában 0,1 százaléka.

LSD-t csak Erdélyben fogyasztott életében legalább egyszer a lakosság 0,8 százaléka.

A felmérés során megkérdezettek 50,2 százaléka inkább betegnek, mint bûnözônek tekinti a drogfogyasztókat. A megkérdezettek 19,2 százaléka szerint a drogfüggôket el kell fogadni, mint bármely más személyt.

A kábítószerfogyasztók választhatnak néhány év börtön és a kórházi kezelés között, ha hajlandók részt venni egy drogellenes programban, közölte pénteken, sajtótávéjoztatón Pavel Abraham, az Országos Kábítószerellenes Hivatal elnöke.

Ezzel a szabályozással Románia felzárkózik a hatályos európai törvényekhez, a kábítószerellenes hivatal döntését pedig üdvözölték a nemzetközi szervezetek, mondta Abraham.

Pavel Abraham elmondta, 2004 végén a drogkereskedelemmel és a drogfogyasztással kapcsolatos romániai jogszabályok szinte teljes mértékben összhangba kerültek az EU-normákkal. A romániai törvényekben megkülönböztetett státusza van a kábítószerfüggô személyeknek: a drogfüggôk betegnek számítanak, így kórházi kezelésre szorulnak, mondta az Országos Kábítószerellenes Hivatal Elnöke.

A kábítószerfüggô státuszt az alanyok egy összetett vizsgálat nyomán kapják meg, ebben bírák, orvosok és a drogellenes hivatal képviselôi veznek részt.

Ha a kábítószerfogyasztó nem kíván börtönbe vonulni, részt kell vennie egy speciális drogellenes programban és kórházba utalják, mondta Abraham.

(MTI) Amerikai neurológusok szerint a romantikus szerelem agybaj: az irodalom, költészet, filmek hôsei, az ôrülten szerelmes nôk és férfiak egy biológiai ösztön mûködésének áldozatai – szûri le kutatásainak eredményeként Helen Fischer antropológus, Lucy Brown neurológus és Arthur Aron pszichológus a Journal of Neurophysiology címû amerikai szaklapban közzétett tanulmányukban.

"A szerelem olyan, mint egy agybaj, nagyon hasonló pszichózishoz, és ugyanolyan veszélyes" – állapították meg, miután 17 fülig szerelmes egyetemista agyáról készítettek 2500 mágneses rezonanciás felvételt.

A kísérleti alanyokat megkérték, hogy felvétel közben nézegessék szerelmük fényképét, és az eredményt összehasonlították azokkal a felvételekkel, amelyeket akkor készítettek agyukról, amikor számukra közömbös ember képmását szemlélték. Az eredmény: olyan biológiai ösztön lép mûködésbe, amely teljesen eltér attól, amely a szexuális izgalom idején keletkezik. Hasonló az elsôdleges ösztönökhöz, mint az éhség vagy a szomjúság. Közben fokozódik az agyban egy dopamin nevû kémiai anyag termelése.

"Amikor valakit elfog a romantikus szerelem, elsodró érzései támadnak, elveszti önuralmát, irracionálissá válik és ha elutasítják, felmerülhet benne az öngyilkosság, a gyilkosság gondolata is. Ez a szerelmi ösztön erôsebb lehet az életösztönnél is" – magyarázzák a kutatók.

Noha az olyan érzés, mint a szerelem, túllép a számítógépes grafikákon, a legszkeptikusabb neurológusok is hitelt érdemlônek tartják a tanulmányt – írta a Corriere della Sera címû olasz napilap. Vannak azonban, akik attól tartanak: ha megértik, hogyan mûködik az agy, amikor szerelmes az ember, lesz olyan gyógyszergyár, amely elkezdi gyártani a szerelmi szenvedés elleni pasztillát, vagy feltalálnak valami dopamin-blokkolót, és akkor ôrült szerelmesek nélkül szürkévé válik a világ.

Hetedik alkalommal rendezték meg az Aranylakodalmat a Marosvásárhelyi Napok rendezvénysorozat keretében. Az eseménynek a Petôfi téri házasságkötô terem adott otthont. Az idén 34, ötvenedik házassági évfordulóját ünneplô párt köszöntöttek.

– A család életében fontos szerepet töltenek be a nagyszülôk, ôk azok, akik példát mutatnak mind a következô nemzedéknek, mind magának a városnak. És ôk azok, akik elôttünk járnak, megmutatva az értékeket, amelyek nélkülözhetetlenek a mindennapi életben – emelte ki üdvözlô beszédében Dorin Florea polgármester.

Ezt követôen pezsgôt, tortát és virágcsokrokat adott át az évfordulós házaspároknak, majd közös fényképet készítettek a házasságkötô teremben és a vár elôtt.

Az alkalmat a városnapok szolgáltatták, a rendezvény maga bensôségesebb kapcsolatokat jelzett: mintha családi ünnepre gyûltünk volna össze csütörtök este az unitárius templom tanácstermében, ahova a Marosvásárhely–Zalaegerszeg Baráti Társaság (elnök: Cseh Gábor) képzômûvészeti kiállítással egybekötött könyvbemutatót szervezett. A kiállító mûvészek a vajdaságiból zalai polgárokká lett Budayak, Mihály az apa is, fia is. Az elôbbi olajfestményeit, az utóbbi grafikáit és fotóit hozta-küldte megmutatni a "nagy rokonságnak". A vásárhelyi elsôkötetes költô, a mérnökember- vállalkozó Csata Ernô rejtett énjét tárta elénk verseiben, halk és szerény megjelenésére rácáfoltatva lobogó-izzó érzelmeivel, harcos indulatával. A bemutatók, a méltatók értô és vájtfülû barátaink: Sebestyén Spielmann Mihály és Nagy Miklós Kund.

Alkotók, mûvészek, nézôk és hallgatók "egy húron pendültek" akkor is, mikor érzelmileg az elôbbiek hangulatába simuló saját szerzeményeit adta elô a fiatal, szászrégeni Szabó Elôd, s amikor a mûvészeti líceumbeli Trombitás György tanár két tanítványa, Iszlai Adél és Brassai Zoltán Pleyel és Bartók hegedûduókkal rukkolt elô.

S bár nem legvégül, de az igen népes hallgatósághoz legszívhezszólóbban a zalaegerszegi polgármester, dr. Gyimesi Endre szólt, aki az egyetemes magyar irodalom jó ismerôjének és a mindenünneni magyarság összetartozása szószólójának bizonyulva minden rokonszenvet "begyûjtött".

Az est sikeres folytatásaként a Teleki Téka udvarán felállott Harangláb együttes muzsikált (Szász Károly felvételén).

A Kárpát-medencében tizennégy Vásárhely nevet viselô település létezik, ebbôl négy helységben alig vagy már egyáltalán nem élnek magyar ajkúak. A marosvásárhelyi Vártemplomi Egyházközség és a polgármesteri hivatal szervezésében pénteken a Jókai utcai diakóniai otthon Bocskai termében nyolc Vásárhely nevet viselô település képviselôje gyûlt össze Magyarországról, Szerbiából, illetve Erdélybôl.

A találkozó egy Radnóti Miklós-verssel indult, Kozsik József színmûvész elôadásában, aki a mûsorvezetô szerepét vállalta fel, és hangsúlyozta, hogy fontos esemény tanúi lehetünk: a névrokonok "kéznyújtásának" elsô lépése ez. A rendezvény gondolata egy éve fogant meg, megszervezését Kiss Zoltán presbiter vállalta fel, hathatós segítséget nyújtott az EMKE valamint a Vártemplom gyülekezete – tudtuk meg Henter Györgytôl, a Vártemplom lelkészétôl.

A horvátországi, hat magyar lelket számláló Drávavásárhelyrôl, a szlovéniai Lendvavásárhelyrôl, a Bosznia és Hercegovina területén fekvô Orbászvásárhelyrôl és az elszlovákosodott felvidéki Vásárhelyrôl ugyan nem érkeztek képviselôk, viszont a Belgrád mellett található Torontálvásárhelyrôl Marosvásárhelyre látogatott Móricz Attila református lelkipásztor, aki vasárnap a Vártemplomban tartandó ökumenikus istentiszteleten hirdet igét. Az anyaországból három település – Hódmezôvásárhely, Somlóvásárhely és Kisvásárhely – polgármestere, alpolgármesterei, képviselôi tisztelték meg jelenlétükkel a találkozót. Teremtsük meg ennek a találkozónak a hagyományát, minden évben más Vásárhely vállalja fel a szervezést – hozta a javaslatot Csorba Mihály, Hódmezôvásárhely egyik alpolgármestere, aki az általa vezetett települést bemutatva elmondta, hogy az az iskolák, mûvészetek városa, amely tizennyolc testvértelepüléssel tartja a kapcsolatot. A december 5-i népszavazás (amely Hódmezôvásárhelyen kétharmados arányú igen szavazattal zárult) után dr. Grezsa István területi képviselô javasolta, hogy az anyaországról leszakadt területek jeles magyar személyiségeinek adományozzanak tiszteletbeli polgári címet. A gondolatot nemcsak a hódmezôvásárhelyi önkormányzat pártolta fel, hanem számos magyar település is követte a példát, köztük Sopron vagy Esztergom, sôt sok kisebb település is. Jelen találkozón is néhány tucat adománylevelet adtak át a vásárhelyi küldöttségeknek, valamint a szervezôknek. Az erdélyi Vásárhelyekrôl a Nagyvárad mellôli Fugyivásárhely, a kalotaszegi Gyerôvásárhely, a Kovászna megyei Kézdivásárhely képviseltette magát.

A települések felszólalói, polgármesterek, alpolgármesterek, lelkipásztorok, amellett, hogy beavattak a városok és falvak rövid történetébe, azok gondjaiba vagy terveibe, kiemelték az esemény fontosságát. Marosvásárhely történetérôl Spielmann Mihály, a Teleki Téka igazgatója tartott elôadást.

Marosvásárhely testvértelepüléseinek küldöttségét fogadták tegnap délelôtt a polgármesteri hivatal gyûléstermében. A találkozó során számba vették az együttmûködések eddigi eredményeit, s további közös projekteket vázoltak fel.

Dorin Florea polgármester köszöntötte a jelenlevôket, majd a városfejlesztési tervekrôl számolt be. Elmondta, a hôenergia-kérdésre alternatív európai megoldásokat keresnek, míg az új lakótelep felépítésével több száz család lakásproblémája oldódik meg. Kiemelte a lakossággal való együttmûködés fontosságát, amely valós dialógusra épül. Csegzi Sándor alpolgármester kifejtette, az anyaországi településekkel való kapcsolat révén azok számos tapasztalatát tudták hasznosítani.

Elsôként Szabó Ferenc, Budapest XI. kerületének önkormányzati képviselôje szólalt fel. Elmondta, a kerület az idén ünnepelte fennállásának 75. évfordulóját, s ez alkalommal az Újbuda nevet vette fel. Kecskemét küldöttsége nevében Brúszel László tanácsos a két város közötti kulturális, szociális és gazdasági kapcsolatok fontosságát emelte ki. Elmondta, jelenleg 16 kecskeméti tanító Marosvásárhelyen tart felkészítôt. Hozzáfûzte, Kecskeméten 25 millió eurós kölcsönnel szennyvíztisztító-fejlesztési program kezdôdött, utakat javítanak, valamint részben uniós, részben saját pénzekbôl korszerûsítették a polgármesteri hivatal számítógépes hálózatát. Támogatásukat ajánlották fel a vásárhelyi önkormányzatnak saját terveik gyakorlatba ültetésére. Majd az ôsz elején megszervezésre kerülô üzletember- találkozóra hívta meg jelenlegi házigazdáikat.

– Az emberek, a lakosság közötti baráti kapcsolatokra helyeztük a hangsúlyt, s ennek eredményeként a kezdeti kulturális és sportvonalon az együttmûködés gazdasági együttmûködéssel bôvült – mutatott rá Barna György, Baja alpolgármestere. Marosvásárhely elsô testvértelepülése Zalaegerszeg, kilenc éve írták alá a szerzôdést. Dr. Gyimesi Endre polgármester elmondása szerint a legfontosabbnak a gazdasági kapcsolatokat tartja, valamint azt, hogy európai uniós tapasztalatokat tudnak átadni, de tanulhatnak is Marosvásárhelytôl.

Ben Grower, Bournemouth város tanácsosa a két település közötti kulturális és az oktatás terén való kapcsolatokat értékelte. Elena Beliacov, a kisinyovi Râscani kerület polgármestere köszönetét fejezte ki azért a többautónyi könyvszállítmányért, amellyel a vásárhelyi könyvtár a kisinyovi könyvtárat támogatta. Reményét fejezte ki, hogy a kulturális mellett gazdasági kapcsolat is kialakul. Bayram Bayaözlu, Güzelcamli (Törökország) polgármestere a július 31-én sorra kerülô városnapokra hívta meg a vásárhelyi önkormányzatot. Özdemir Niyzi, Samsun alpolgármestere a 2004 decembere óta tartó, kulturális, gazdasági és üzleti vonalon zajló testvértelepülési kapcsolatról szólt. A találkozón nem voltak jelen Ilmenau (Németország), Szeged és East Renfrewshire (Skócia) testvértelepülések képviselôi.

Albino di Giovanni, az olaszországi Avola település gazdasági és kulturális programokért felelôs önkormányzati képviselôje a hagyományos ételeikbôl hozott kóstolót. Az olasz településsel tegnap írták alá a testvérvárosi szerzôdést, ezzel 12-re gyarapodott Marosvásárhely testvértelepüléseinek száma.

Alászáll az est és bemész azon a kapun, amely alatt sok-sok évig mindennap átsurrantál kora hajnalban (ami úgy fél kilencet jelentett), hogy a tanárok észre ne vegyék az újbóli késést, és amely (szimbolikus) kapun ötszáz év örök diákjai siettek be, de még inkább ki az ódon skóla óráira, illetve óráiról. Szóval belépsz a kapun, már szürkül az ég, bent pedig gyûl a tömeg. Színpad a tanáriba vezetô lépcsôfeljáró elôtt, rajta hangszerek, zsivajgás a négyzet alakú udvaron. Hátrébb, a fák alatt, ahol csak lopva cigiztél és söröztél-vodkáztál nagyszünetben, most sörsátrak, padok, sült hús illata, idôsebbek és fiatalabbak ricsaja és nevetése. Aztán, ahogy elôrehalad az est, benépesül az udvar és fölhangzik a zene. Az iskola mai házibandája, az Ikon zenekar csap a lovak és húrok közé, elöl buli, hátul békés iszogatás, traccsparti az igazán eredeti, autentikus környezetben.

Hamarosan megdörren az elsô rock’ n roll: az After Midnight, a rock és rhytm’n blues nagy, vásárhelyi öregje zengi be a falakat régi idôk örök slágereivel: Creedence Clearwater Revival, Tina Turner, ZZ Top, Rolling Stones, Deep Purple, AC/DC, és hosszan sorolhatnánk a számok szerzôit, miközben araszol elôre a nép. Akik maradnak az asztaloknál, akik bolyaisok voltak, azoknak bizony élmény élôzenére kocsmázni egykori iskolájuk falai között. Hiszen az asztaltársaságok mind ismerték egymást – a vásárhelyi fiatal és idôsebb, magyar ajkú értelmiség bulizós része foglalta el a kocsmapadokat: képzômûvészek, zenészek, irodalmárok, színmûvészek mulattak hajnalig.

A hajnalt azonban méltó ellenfél, a másik vásárhelyi ôscsapat, a Téglagyári Megálló várta és tartóztatta fel egy olyan koncerttel, ami híresen jó hangulatú bulijaik közepette is ritkaságszámba ment. Nem tudni, a hely szelleme, a sok ismerôs, vagy a várva várt gulyás dobta fel a srácokat, de másfél-két órán keresztül olyan tempóban és hangulatban nyomták a rock’n rollt, a motoros countryt, amely tökéletesen kimeríti az örömzenélés fogalmát. Köszönet nekik, az After Midnightnak, az Ikonnak, a szervezôknek a mulatságért, a Bolyai-buliért. Sok szerencsét, fiúk, lányok – és sok hasonló mulatságot, ugyanott, ugyanúgy, mindannyiunkkal.

A 78 éves alsóbölkényi Kis Sándor kádár korát meghazudtoló fürgeséggel nyitja ki kis mûhelye ajtaját, s mutatja a legújabb hordókat. 35 évig Dicsôszentmártonban értékesítette az eper-, tölgy-, akácfa hordókat, csebreket, ma már csak rendelésre dolgozik.

– Úgy vittem a hordókat szekérrel, mintha tököt szállítottam volna. Volt is keletje nemcsak Dicsôszentmártonban, de Marosvásárhelyen is. Volt olyan nap is, hogy már a mikefalvi tetôn elfogyott minden. A 70-es években, ha valaki tudta, hogy a jó szôlôtermés miatt ôsszel szüksége lesz a hordóra, nem várta meg a szüret idejét, elôre bebiztosította magát. Aztán jöttek a mócok, akik olcsó és rossz minôségû termékeket hoztak. Mindenki csak egyszer vett tôlük, aztán jöttek hozzám, hogy segítsek, mert a már megvásárolt hordó csepegett, a benne tárolt nedûnek rossz íze lett. Nem lehet általánosítani, hiszen vannak közöttük is olyanok, akik jól dolgoztak, nálam is voltak egypáran tanácsot kérni. Ebben a szakmában nem lehet minôségi terméket készíteni, ha az ember csak a pénzért dolgozik. Az évek során sok külföldi vásárlóm is volt, 1997-ben több száz, a pincében, más házak alagsorában tárolt hordót vittek el. Egy olasz üzletember gyárat akart itt létrehozni, s csak azért nem váltotta valóra elképzelését, mert az akkori törvények értelmében nem lehetett kész faárut kivinni az országból. Vásárlókban ma sincs hiány, igaz, most már csak rendelésre dolgozom. Szid is eleget a feleségem, s mindennap kérdi, hogy mikor hagyom már abba? Nyugdíj- kiegészítésként, de elsôsorban kedvtelésbôl csinálom, így nehéz abbahagyni – mondja mosolyogva Kis Sándor, aki jelenleg csak ötvedresnél nagyobb hordókat készít, hiszen a kisebbekhez szükséges szerszámokat évekkel ezelôtt kölcsönadta, s nem kapta vissza. Sándor bácsi családjában senki nem folytatja a hagyományt, de a szomszéd faluból vannak tanítványai.

Visszaadják az állami erdôket régi tulajdonosaiknak, az errôl szóló törvény várhatóan július közepén lép életbe és 60 napos jogvesztô határidôt ír elô az igénybejelentésre – mondta Tamás Sándor, a bukaresti parlament képviselôje az MTI-nek pénteken.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikusa szerint áttörés a 80 év után megvalósuló teljes, felsô birtokhatárok nélküli restitúció, amely a világ bármely részén élô román állampolgárokat megilleti.

"Az erdélyi magyarok nagy részének erdôterülete, erdôtulajdona volt és az elkövetkezôkben újra lesz is, hiszen vagy természetes személyként, vagy közbirtokossági tagként, vagy csak egyszerûen valamelyik falu lakosaként rendelkeztek és rendelkezni fognak erdôterülettel" – hangsúlyozta Tamás Sándor.

Romániában összesen 6.300.000 hektárnyi erdôterület van, amely teljes egészében állami tulajdonú volt. Az elmúlt években elfogadott törvények alapján több mint 2,5 millió hektárnyi erdô került vissza a korábbi tulajdonosokhoz, ebbôl 1,5 millió hektár Erdélyben, s körülbelül 500 ezer hektár Hargita-Kovászna megyében, Székelyföldön.

A természetes személyek, az egyházak, az oktatási intézmények, a közbirtokosságok, városok, községek teljes egészében visszakaphatják azokat az erdôterületeket, amelyekkel a romániai erdôk 1948-ban megkezdett államosítása elôtt rendelkeztek. A restitúció az erdôgazdálkodáshoz kapcsolódó egyéb ingatlanokra, utakra, csemetekertekre és egyéb építményekre is vonatkozik.

Az eddigi törvények a visszaadásra korlátozásokat írtak elô különbözô tulajdonformáknál. Eddig természetes személyek esetében legfeljebb 10 hektár, közbirtokossági tagként 20, egyházi és oktatási intézmények esetében pedig 30 volt visszaadható. A parlament által szerdán megszavazott új törvény azonban minden ilyenfajta korlátozást megszüntet.

"Elkezdtük a lebontását egy állami monopóliumnak, egyrészt az erdôterületek tulajdonlása tekintetében, másrészt pedig az erdôgazdálkodás tekintetében, hiszen ezt is kizárólag csak az állam végezhette. Nagyjából csak garázdálkodott, nem gazdálkodott vele" – mondta politikus.

Tamás Sándor elmondta: az ellenzék az Alkotmánybírósághoz fordult az ingatlan- visszaadásról szóló törvénycsomag miatt. Várhatóan már a jövô héten megkezdôdik a törvény alkotmányos vizsgálata és júliusban lezárul.

Az RMDSZ-es politikus úgy vélekedett: a törvény minden valószínûség szerint átmegy az Alkotmánybíróságon és várhatóan július közepén hatályba léphet. Attól kezdve pedig megnyílik egy 60 napos határidô a régi tulajdonosok számára, hogy igényeiket, illetve az azt igazoló okiratokat a tulajdon helye szerint illetékes polgármesteri hivataloknál bejelentsék.

"Nem csak a Romániában, de a világon, így például Magyarországon élô román állampolgároknak is joguk van arra, hogy korábbi erdôtulajdonukat visszaigényeljék" – jegyezte meg Tamás Sándor.

Évadzáró elôadásra érkeztek azon nézôk, akik csütörtök délután a Tompa Miklós Társulat Cseresznyéskert címû produkciójára voltak kíváncsiak. És mivel az évadzárás hagyomány, e tradíciót egy másik, immár szintén hagyományossá vált eseményhez kötötte a vásárhelyi társulat: a Hunyadi László Baráti Köre Társaság díjainak kiosztásához.

A ceremóniamester szerepét vállaló Nagy István színmûvész elmondta a jelen lévô közönségnek, hogy az idei díjkiosztón immár negyedszer díjazza a társaság a legígéretesebb fiatal színészt, illetve színésznôt, jutalmaz egy mûszaki kollegát és egy nyugalomba vonult színmûvészt. Két éve pedig tanulmányi támogatásban részesítik a teatrológushallgató Hunyadi Zsuzsit, Hunyadi László leányát.

A díjátadási ceremónián elôször e támogatást adta át Kárp György, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház ügyvezetô igazgatója, majd a nyertesek léptek színpadra. Mint megtudtuk, a fiatal színész és színésznô kategória nyerteseit a társulat tagjai határozzák meg titkos szavazással, a nyugalomba vonult színész kolléga személye mellett pedig a baráti társaság kuratóriuma (Szélyes Ferenc, Kárp György, Nagy István színmûvészek) dönt. Ez utóbbi díjat ez évben Tamás Ferenc színmûvésznek, a Székely Színház egykori mûvészének ítélte oda a kuratórium, átadásakor perceken át zúgott a vastaps, tartott az ünneplés. Az örök közönség örökké hálás marad.

A mûszaki kollégák közül ez évben pedig Kovács Zoltán fénymester vihette haza a baráti társaság kitüntetését.

A két fôdíjat, a legígéretesebb fiatal színész és színésznô díját pedig a társulat tagjainak titkos szavazatai alapján a két kisvárdai egyéni díjas, Darabont Mikold és Borcsa Bodolai Balázs nyerte el, megérdemelten.

Ceremóniazáróként pedig Nagy István elmondta: a nem túl nagy, ám mégis jelentôs összegû díjakat az ez évben önálló jogi személlyé váló baráti társaság, a Gruppenhecc kabarétársulat, három adakozó magánszemély, illetve ez évtôl a marosvásárhelyi Rotary Téka Klub állta. Hunyadi László emléke pedig még él, hiszen sokan vannak, akik személyesen ismerték, akik jó barátai voltak, ám ez az idô múlásával elkerülhetetlenül változni fog. Az emlékek megkopnak, emlékezôk már nem lesznek, Hunyadi László egy díj névadója lesz csupán. A felnövô, vagy éppen férfikorba lépô (színész)generációk feladata, hogy emlékét majdan tovább ápolják, az emlékezést a jövôbeni jelenbe mentsék át.

Június 30–július 3. között Magyarzsákodra érkezik egy 40-50 fôs ifjúsági csoport. Sepsiszentgyörgyrôl (30-35 személy), a többiek Segesvárról és Gyulakutáról – önkéntesek; a magyarzsákodi unitárius temetô elsüppedt, betemetett sírköveit teszik rendbe, helyezik vissza. Hegedüs Tivadar unitárius lelkész tájékoztatja lapunkat: – A tábor ötletét teológiai évfolyamtársammal, Lakatos Sándorral fundáltuk ki. Gyermekkorom jelentôs részét Magyarzsákodon töltöttem, meghatározó emlékeim ehhez a faluhoz fûzôdnek. Érthetô hát ez a foglalatosságom is, miután szeptemberben lesz egy éve, hogy itt szolgálok. Lakatos Sándor Sepsiszentgyörgyre került, gyakorló segédlelkészi munkája mellett vallásoktatás az elsôdleges feladata, hát diákjai segítségéhez folyamodott. A tábor célja egyébként a kômentés mellett hagyományaink megismerése, a temetô kulturális és kegyeleti értékének felismerése, tisztelete, óvása.

– Milyen a tábori program?

– A nap áhítattal indul, reggeli után a táj egyik legszebb kilátásában gyönyörködve a magasan fekvô temetôkertben munkálkodunk – ebédig. Kiemeljük az elsüppedt köveket, megtisztítjuk és megpróbáljuk kisilabizálni felirataikat. Utána a feliratos anyag feldolgozása, digitalizálása következik. Ebéd után szabadidôs tevékenység, napszentület táján: elmélkedés, irodalmi est, majd tábortûz, villanyoltásig dalolás.

Július 15–22. között elsô alkalommal szervezik meg a Protestánsok a politikában címû tábort, amelyen hazai és külföldi elôadók, egyházi személyiségek vesznek részt meghívottként. Az elôadásokat két helyszínen tartják, Marosvásárhelyen és a bucsini táborhelyen. A szervezôk, a Marosvásárhelyi CE Szövetség és a Holland Politikai Szövetség (SGP) olyan keresztény fiatalok részvételére számítanak, akiket érdekel, hogy mit jelent a politika, akik arra a kérdésre szeretnének választ kapni, hogy miként fér össze a kereszténység a politikával.

A szervezôk hazai, magyarországi és holland politikusokat, parlamenti képviselôket és egyházi személyiségeket hívtak meg a rendezvényre, többek közt Szászfalvi László országgyûlési képviselôt (Magyarországról), Dick Ian Diepenbroek, Willem De Weldt, Evert Ian Brouwer SGP-képviselôket valamint Simon Polinder politológust (Hollandiából), Markó Béla miniszterelnök-helyettest, Kató Bélát, az Erdélyi Református Egyházkerület fôjegyzôjét, Sógor Csaba szenátort, Csegzi Sándort, Marosvásárhely alpolgármesterét, Benedek István és Dávid Csaba önkormányzati képviselôket. A tábor résztvevôinek a következô témákról tartanak elôadásokat: Politikai alapismeretek, A keresztyén ember felelôssége a társadalmi-politikai szférában, Szükséges-e képviseltetni magunkat a politikai színtéren, és ha igen, akkor hogyan tenni ezt keresztyén emberként? Mi az Európai Unió (intézmények, struktúrák), Az EU és a kereszténység, A hollandiai tapasztalat, Helyhatóságoktól az EU-parlamentig, A hívô ember felelôssége nemzete és országa iránt.

A táborban a helyek száma 30, a szervezôk olyan 20-35 év közötti fiatalok jelentkezését várják, akik kötôdnek az egyházhoz és érdeklôdnek a politika iránt. Az érdekeltek a protpolitika@yahoo.com e-mail címen jelentkezhetnek be, vagy a következô mobiltelefonszámokon: 0745-593-926 (Fekete Attila), 0740-488-802 (Pálosi Tünde).

Újabb két törvénytervezetet terjesztett elô Antonie Mihail, Maros megyei liberális párti szenátor, aki büszke, hogy CV-jében máris három törvénytervezet-kezdeményezés is szerepel. A szenátor ezúttal a bölcsôde- illetve ajándék-értékjegyek bevezetését valamint a parlamenti képviselôknek és szenátoroknak a privatizációval kapcsolatos dokumentumokhoz való hozzáférhetését szeretné elérni.

Miután Frunda György szenátorral közösen nyújtotta be a törvénytervezetet a gázbérlet eltörlésére vonatkozóan, amelyet azonban a kormány még nem hagyott jóvá, Antonie Mihail és Norica Nicolai szenátorok a bölcsôde- illetve ajándék- (ünnepekkor, húsvétkor, karácsonykor, az alkalmazott születésnapján stb.) értékjegyek bevezetését szorgalmazzák, amelyeket a munkáltató fizethet az alkalmazottainak. Az erre vonatkozó, június 16-án benyújtott törvénytervezet célja Mihail Antonie szerint bátorítani a gyereknevelési szabadságon levô anyák mihamarabbi visszatérését a munkahelyre. Ez mind a munkáltatónak, mind az anyának elônyös, hiszen elôbbinek nem kell újabb személyeket alkalmaznia és betanítania, az értékjegyek pedig leírhatók lennének az adóból. A tervezet szerint a bölcsôde-értékjegyek nem haladhatják meg a havi 3 millió lejt, és kizárólag a bölcsôdei költségek fedezésére használhatná a szülô.

A parlamenti képviselôknek és szenátoroknak a privatizációval kapcsolatos dokumetumokhoz való hozzáférhetésérôl szóló tervezetet két liberális párti (egyikük Antonie Mihail) és két szociáldemokrata párti szenátor kezdeményezte, amire a Maros megyei szenátor szerint azért volt szükség, mivel a privatizációt végrehajtó és követô intézmények (AVAS, APAPS) a parlamenti szakbizottságok kérésére elutasították e dokumentumok bemutatását. Antonie Mihail, aki a privatizálási szakbizottság tagja, nehezményezi, hogy nem férhet hozzá bizonyos, ôt érdeklô iratokhoz, fôként a posztprivatizációs szerzôdésekhez, emiatt pedig nem sok esetben hozhatnak érdembeli döntéseket.

Újságírói kérdésekre válaszolva Antonie Mihail úgy vélekedett, hogy a hozzáadott értékadó (TVA) megnövelése egyelôre vita tárgya, errôl ôsz elôtt valószínûleg nem születik döntés.

A történetekrôl

Történetek a versben? Nem könnyû a kérdés. Arany balladái juthatnak az eszünkbe róla. Régen, fiatalon én is próbáltam ezt csinálni, de rájöttem, hogy a huszadik században ez nem megy. Nem lehet verssel történeteket leírni. A Buda halála nem pótol egy regényt. Történetekkel viszont tele az életem. Elsôsorban azért, mert a huszadik században a tisztességet ápolni kívánó emberek sorsa Magyarországon nagyon bizonytalan volt. Errôl sokat lehetne beszélni. Most csak annyit, hogy 1956-ban kétszázhúszezer ember emigrált az országból. A nyolcmilliónak, akik itthon maradtak, éppúgy igaza van, mint a kétszázezernek, aki elment. Nem szidhatjuk egymást oly módon, hogy "ti gyávák, itthon maradtatok!" vagy "ti gyávák, külföldre szöktetek!". Az emberek belsô döntését nem lehet ekképpen elítélni. Jogos elhatározás volt mind a kettô. Különben nagyon furcsán alakulnak ezek a dolgok.

Gyermekkoromban egy üres telket láttam az akkoriban még egyáltalán nem divatos Rózsadombon, és arra gondoltam, hogy ha valamikor pénzhez jutok, megveszem magamnak és építtetek rá egy kis házat. Onnan majd lejárok az egyetemre háromszor egy héten, esténként pedig diákokat és idegeneket fogadok, és nyáron talán egyszer vagy kétszer alkalmam lesz Rómába vagy Párizsba eljutni. Ebbôl a vágyamból semmi se lett. Felsôbb hatalmak szóltak közbe. Arra például, hogy Franciaországból Marokkóba, onnan meg Amerikába kerültem, a második világháború menete kényszerített rá. Én a Szabad Magyar Mozgalom titkára voltam, amikor az amerikaiak hadba léptek Németországgal és Japánnal. A mozgalom tagjai öregemberek voltak, Jászi Oszkár hetvenöt éves, Dénes László ugyanannyi, Vámbéry Rusztem hetvenéves volt és így tovább, éreztem tehát, hogy nekem, az egyetlen fiatalnak kötelességem jelentkezni az amerikai hadseregbe, noha én abban a milliós hadseregben aligha számítottam, arról nem beszélve, hogy technikailag én voltam a legügyetlenebb katona Amerikában. Mert én irodalmat, történelmet tanultam, latint és görögöt, csillagászattant és törvényszéki orvostant és atomelméletet Einsteinnél, de hadászatot semmit. Szóval szégyelltem, hogy ilyen tekintetben semmi hasznom, de csalódtam is, mert azt hittem, hogy a németek ellen visznek harcba. Nekem a japánokkal nem volt sok bajom, de a Japán elleni harcba vetettek be, mert magyarként az európai harctéren a magyar hadsereggel találkozhattam volna, és feltételezhették, hogy annak nem lesz jó vége.

Lejegyezte: N.M.K.

Elhangzott 2005. május 25-én a marosvásárhelyi Stúdió Színházban, a Balázs Imre József és Szôcs Géza vezette beszélgetôesten. Hangszalagról leírt, szerkesztett változat.

(Marosvásárhelyi Ariel bábszínház: A halhatatlanságra vágyó királyfi.
XIV. Nemzetközi Bábfesztivál, 2005. június 20., Békéscsaba)

Önök jártak a csillagok csiszolta, a Nagy vágta, galaxis-puszpángsövény szegélyezte ösvényen. Velünk. Hála istennek, velünk! (Mikulás óta megtehették volna, hogy le se ... bennünket.) Földobtak! S most hat a gé, ami máskor kilencnyolcvanegy. Vajon virágmezô vagy kriptadoh lesz, ha leérkezünk? Az öröklét királynéja lesz gyûrûs mátkánk, vagy a halál ölel zörgôn bordáira?

Itt voltak a haza lelkébôl, s elmondták, hogyan születik az ember. Hát így! Fuvallat csapott a színpadon és pörögtek a vitorlák, ôröltek a szélmalmok. Ó, nem hasonlított a valóság-showk zûr-realista bambán pangó unalmára. A csipsz fennakadt a torkokon, az amerikás cukros szörpök szívószálas szörcsögése is alábbhagyott. Tátott lett a száj. Bár beszélem a magyart, megvallom, nem mindenhol értettem az aranyjánosi nyelvet. Vízummal érteném igazán. Hiszen elôbb érnénk Nagyszalontára, mint százezerig el tudnánk számolni. Minden szavunkra egyet lépni…

Bú terelte báj, báj takarta bú. A könyves király korona nélkül vezetett. Föl-föl a magaslatokba. Kétezer év vagy hétezer, három napnak tûnt csupán. Megunván az öröklétet - mert mi minden mennyei mannát megununk -, lebaktattunk az élet vizével. De valahogy útközben elhagytuk, s jött a Jaj. Rohanvást menekültünk. Öröklét ország határán sorsot vetettek ránk, és földobtak. Na, terem-e remi? S most lásd, mint fönn.

A sötétbôl kijövén a világosra, a szélvédôn egy mikuláscsomag várt. Négy perccel a zord parkolóôr megelôzött. Talán, ha nem tapsolok…? Valaki vétkezett!

A fiam, Boldizsár, aki nem mai gyerek, bár még a jövôben lakik (mindössze 1,5 éves), eddig minden fesztiváli bábelôadást végigélt. Bizalommal átfogta a világot. Tudja, lényeg a gondolat.

Megríkattak! Köszönöm, köszönjük:

Balogh Botond Balázs

Lapozó

Az, aki itt lakott, most már messze jár, / idômarta gombok bányászzubbonyán, lesi, hogy hol bukkan fel a sárga fém, / melyik vájat ad túl aranyrögén. / Úgy tûnik, a kincsen lidérc kotol, / mert esténként villog, de reggel sehol. (Vermesser Levente) * Kinyílik valahol az ajtó: / egy másik hold süt odaátról / a csukott szemû nôre, aki / csak bennem álmodhat magáról. (Szakács Eszter) * Az a szóbeszéd járta, a kollégiumban történt valami. Elébb csak a merészek utalgattak rá, aztán nagyon hamar már kéretlenül is lehetett a konkrétumokat hallani. Hogy ott a lányok egymás kedvére tesznek. A vékony derekú, mandulaszemû óvónôs leányok, hajlított háttal, akár egy gömbölyödô kiscica, bekuporodnak barátnôjük paplanja alá, lecsúsznak térdig a csíkos, pöttyös, kisvirágos pizsamanadrágok, fölgyûrôdnek a sárgára mosott hálóingek. Az értesültek szerint ez volt a baj oka, hogy Szodoma van a kollégiumban, és a városban is úgy vélték, a tiltott, leszboszi kéjbe ôszültek bele a lányok. (Grecsó Krisztián) * Unos-untalan az a kínos érzés vett erôt rajtam, hogy nem vagyok egyedül, megfigyelnek, ellenôrzés alatt tartanak. Ám hogy kik, honnan és miért, azt még jó darabig homály fedte... Talán a kastély tökéletes magányossága volt az oka, de úgy rémlett, mintha unokafivérem kedvenc szobája valamiképp élne, lesné a visszatértét, akár egy állat, amely nem tudja, hogy közbeszólt a halál, s gazdája, akire türelmetlenül vár, többé nem tér haza. (Gángoly Attila) * senkim / mégis / egyfolytában / csuklom // folyvást / ki más / emlegetne / ha nem / isten (Simonfy József) * Szasa Krenov, ez a harmincéves férfi, a világon legjobban létezni szeretett. Teljesen odavolt a létezésért. A világra úgy nézett, mint valami kimérára, hanem a maga létezésére nem. "A létezésem, az teljesen más dolog, mint a világ" - mondta abszolút elégedetten a környezetében lévôknek. (Jurij Mamlejev) * És hogy ki volt Reményik Sándor? Ezt sokan tudni vélik. 1958-ban ilyen sommásan ítélte meg (ítélte el) költészetét egy kolozsvári irodalmi lapban a cikkeket is író magyartanár: Omló világ "árnyék- kapitánya". A proletáríró Nagy István pedig (1957-ben) a magyar polgárság nacionalista költôjének bélyegezte. 1989 után viszont minden korábbinál erôsebben fellángolt a Reményik- kultusz - bizonyára pontosabb, ha Reményik-mítoszról beszélünk. Ám a mítoszok sokszor torzítanak, a kultusz ellenérzéseket szül. (Kántor Lajos) * Most már - hála istennek - van Erdélyben néhány fiatal "jelenkorász". Pálya elején állnak. Ismerek nyolc-tíz olyan gyereket, akik két-három éve kezdtek el kutatni. Sokat még nem publikáltak. Ez a mi szakmánk olyan, hogy évekig olvasol, kutatsz, szakdolgozatokat, doktori disszertációt írsz, s aztán eltelik öt-hat év, amíg annyi tudásra szert teszel, hogy lassan elkezdesz publikálni. (Vincze Gábor történész - Sylvester Lajos interjúja) * Az elsô Maros megyei kollektív gazdaságot presztízs okokból létesítették Ákosfalván, mert ott a második világháború alatt internálótábor mûködött, ahová az (akkor illegalitásban lévô) kommunista párt tagjait és szimpatizánsait zárták be. (László Márton) * Most, hogy a székely festôiskola harmadik nemzedéke is elérte Nagy István (1873-1937) életkorát, s egyre többször idézzük szellemét, mûvészi hagyatékának tovább élô értékeit, amikor e harmadik nemzedék képviselôirôl - például Kusztos Endrérôl, Gaál Andrásról, Márton Árpádról, Balázs Imrérôl, Ughy Istvánról, Simon Endrérôl, Kákonyi Csilláról vagy a körünkbôl már el is távozott Szécsi Andrásról, Plugor Sándorról, Sükösd Ferencrôl, Forró Antalról, Sövér Elekrôl, Antal Imrérôl - írunk, készítünk életmû- felméréseket, ideje újra magunk elé állítani a PÉLDÁT, aki Ô, Nagy István volt, s akinek a megbecsülése (mind a mûvészettörténeti, mind a mûkereskedelmi) aszerint hullámzik: mekkora becsülete van éppen az olyan alkotói magatartásnak, amely anélkül, hogy zászlót lobogtatna, a magyarság, a nemzet szemével láttatja a Világmindenséget. (Banner Zoltán) * Az elbeszélôrôl általában keveset tudunk meg, legtöbbször semmit. Nincs neve, nincs foglalkozása, kivétel A szomszéd nô, melyben "-olt"-ra végzôdik a neve, tanár, és felesége van, illetve a Stockholmi éj, melyben az író - ez a pár információ azonban zavarbaejtôen (vagy tenyérbemászóan?) - azt a kelepcét kínálja fel, hogy Láng Zsoltra gondoljunk, mikor azt olvassuk: "én". (Orbók Ilona) * Láng Zsolt könyve leginkább a Berlinben létezés bizonyítékainak gyûjteménye. Berlin azért nagyszerû hely, mert folyamatosan és megbízhatóan tudósít arról, hogy van. Vansága egyfajta bizonyíték látogatójának is. Mint egy kép, úgy tanúskodik. (Ármeán Otília) * Dr. Száva Sándor kemény fába vágta a fejszéjét. Miután 2000-ben közzétette A csíkszépvízi Száva család címû könyvét, és feldolgozta az 1756 és 1820 közötti csíkszépvízi örmény nyelvû anyakönyveket, valamint a falu 1938-1941-es anyakönyvi kivonatait, 2003-ban Bécsben kiadta Szépvízi magyarörmények nyomában címû terjedelmes összefoglalóját. (Demény Lajos) * Miért forrásértékû Földi István mûve Kézdivásárhelyrôl? Mert egy letûnt világot, a 20. század tízes éveinek "vargavárosát" örökíti meg, ahogyan az emlékezetében megmaradt 20 esztendôvel azután, hogy utoljára látta a várost, és fél évszázaddal azután, ahogy gyermekfejjel megélte azokat az idôket. E kor tárgyi emlékeit a város múzeuma ôrzi, de lüktetô-élô világát a mindent lefényképezô emlékezet idézi fel. A néprajzosok számára ez a céhes korszak és az azt követô idôszak látlelete. (Szôts Zoltán) * SZÉKELYFÖLD, 2005. május

B.D.

Nem egy, nem kettô... harminchárom. Az Ariadne textilmûvészeti kiállítás-sorozat szervezôinek köszönhetô ez a marosvásárhelyi különlegesség. Kedd délutántól a vár kapubástyájától a Báthori- bástyáig terjedô szakaszon szebbnél szebb zászlók borítják a várfalat. Ámul is a városnapok közönsége, ilyesmi is lehetséges? Éjjel-nappal megközelíthetô szabadtéri tárlat és nem bántják avatatlan kezek? Miért kellene ezen csodálkozni, az alkotók és a szervezôk miért ne elôlegeztek volna bizalmat a közönségnek? Jól tudjuk, miért. És mégis, amíg e sorokat írom, nem történt semmi rendellenesség. A szél és az esô okozta zavaró körülményektôl eltekintve. De ne siessünk a következtetésekkel, szólal meg az emberben a kisördög, várjuk ki a végét. Akár így, akár úgy, a kezdeményezés dicséretes, a Bolyai Alkotótábor tavalyi programja után, amelyen szintén a zászló volt a választott téma, szinte magától kínálkozott az ötlet, hogy a IX. Ariadne folytassa, amit a textilmûvészek akkor elkezdtek.

Huszonhét alkotó nevezett be erre a rendhagyó kiállításra. Tízen helybeliek, a többiek Kolozsvárról, Temesvárról, Nagyváradról, Bukarestbôl, Sepsiszentgyörgyrôl, Székelyudvarhelyrôl, Budapestrôl hozták el munkáikat. Nyilván nem a hagyományos értelemben vett zászlókról van szó, hanem olyan egyedi textilmûvészeti alkotásokról, amelyek az ötletek, színek, formák, anyagok nagyon tág palettáján látványosan és egyéni módon fogalmaznak meg üzenetet vagy érzelmeket a világról, hirdetnek olyasmiket a nagy nyilvánosságnak, amiket a mûvész önmaga vagy egy közösség nevében egy ilyen dekoratív lobogóval tud a leghatásosabban közvetíteni. Üzenetet mondtunk, mert igaz ugyan, hogy ezek a jelképes textilkompozíciók elsôsorban látványként vonják magukra a tekintetet, de a legtöbbjük valamilyen gondolat, eszme, meggyôzôdés, hit jegyében fogant, és mindenik kiállító ehhez igazította sajátos motívum- és jelrendszerét, amelyet megértetni remél a nézôk ez esetben többezres táborával. Talán nem tévedünk, ha kijelentjük, hogy a szándék jelentôs arányban megvalósul, a mondandó nagy hányada célba ér. A zászló különben az ünnep fogalmához is társul a köztudatban, nem túlzás, ha azt mondjuk tehát, hogy ez az alkalom a textilmûvészet vásárhelyi ünnepe. És itt engedtessék meg a cikkírónak egy személyes állásfoglalás: ha én városgazda lennék, megpróbálnám kihasználni ezt a ritka lehetôséget, amit a 2004-es és a mostani zászlós megnyilvánulás nyújt, és igyekeznék megszerezni, megôrizni, majd a továbbiakban folyamatosan gazdagítani a zászlógyûjteményt. Marosvásárhely egy olyan ritka és különleges mûtárgyegyüttes birtokosává válhatna ezáltal, amilyennel csak nagyon kevés kulturális központ rendelkezhet a világon, aminek az idegenforgalmi vonzerejét fölösleges külön részletezni. Elgondolható, milyen megkapó látvány lenne, ha a városnapokon körbe az egész várat ilyen zászlók díszítenék. Persze ehhez hosszabb idônek kellene eltelnie, és anyagilag is áldozni kellene rá, de megérné. A mûvészek pedig kellô motiválással biztos felkarolnák az ötletet. De ez csak amolyan újságírói közbevetés, idôzzünk még egy keveset a mostani zászlóknál.

Van, aki egész ciklust vonultatott föl. Mások egy- két munkára koncentráltak. Majdnem mindenik részvevô zászlaját felismerhetjük textilmûvészetük eddigi jegyei alapján. Ami természetesen fôként azokra vonatkoztatható, akik az Ariadne régebbi szereplôi. Az újak, a fiatalok ettôl nem szorultak háttérbe, az ô munkáik is legalább akkora figyelemben részesülnek. Az eligazító feliratok ugyanis többnyire hiányoznak. Egyik-másik zászlón annál több az írás, a motívumként használt írásjel, vagy a jeles emberektôl idézett gondolatfoszlány, amely kiindulópontként szolgált az alkotók számára. Égi, galaktikus, álombeli jelek és lények, rejtélyes univerzumok, különös viszonyrendszerek, emberi kapcsolatok, belsô párbeszédek, múltbeli, távoli emlékek öltenek testet a szôtt, horgolt, varrt, festett és sok más eljárással készült gyapjú, selyem, vászon, tüll, bársony, nemez, bôr, fém, mûanyag, papír, gyöngy, zsinór stb. kombinációjából nagy inventivitással létrehozott zászlókon. Ha kissé hosszú is a névsor, az alkotók, akik közt az idén több a férfi, mint korábban bármikor, feltétlenül megérdemlik, hogy legalább felsoroljuk ôket úgy, ahogy a szabadtéri kiállításon lejegyeztük: Maria Gliga, Kozma Rozália, Nagy Zsuzsa, Kolumbán Kántor Zita, Csíky Szabó Ágnes, Hunyadi Mária, Bandi Kati, Sajgó Ilona, Nagy Dalma és Puskai Sarolta Marosvásárhelyrôl, Erna Berger Moise Bukarestbôl, Radó Klára Budapestrôl, Corina Andor Vatamanu, Mihaela Tatulescu, Gabriela Bodis és Holló Barna Nagyváradról, Tiotiu Epaminonda, Kômíves Andor, Tudoran Klára és Marius, Bodor Judit és Károly Zöld Gyöngyi Kolozsvárról, Constantin Raducan, Péter Eszter és Bíró Erika Temesvárról, Kiss Iringó Sepsiszentgyörgyrôl és Benedek Levente Székelyudvarhelyrôl. Mindannyiuk munkáit szívesen látnánk viszont jövôre az Ariadne jubileumi rendezvényén.

N.M.K.

Délután

Vad fényesség, dühöngô sugárzápor,

az árnyak forró csendje megremeg,

mintha töredezett látomás, táncol

a rózsák sápadt szirmai felett.

Alszik a dongó, pihéje se rezzen,

alszik izzadt szárnyain a virágpor,

talán még a virgonc, éles véletlen

is csak bágyadtan szendereg ilyenkor.

Ne szólj. A szó múlt, a múlt fájdalom.

Ne mozdulj. Minden moccanás idô.

Többé semmi se legyen mérhetô.

Lassan átüt a sugárzáporon

az alkony halványan csepegô vére,

s a szél, mi mást, homályt szitál köréje.

Vázlat

Zápor utáni szellô, mély porillat.

A tócsa tükrén redôk sejlenek,

mint fénylô bokán a hajszálerek.

A lassú fényben gôzszigetek úsznak.

Csendesség. A száradó betonon

néhány szerteágazó csiganyom.

A történetnek vége. Valami

más jön. Fölösleges köbözni, hogy mi,

hisz mindegy; úgyis minden, úgyis semmi.

A lét végtelen változatai.

Mintha ellebegô, törékeny álom,

remek vázlat egy foszló, égi vásznon.

Arany nyár

Apró forgószél, mintha orkán lenne,

megrezzen tôle néhány vékony fûszál,

majd az alvó porszemeket keverve,

ahogy jött, szinte észrevétlen elszáll,

nyomán, a tiszuló szellôben lágyan,

akár angyalsugár, száll az ökörnyál,

lebegtetô pihécském, óvó fátylam,

arany nyár, öröknek tûnt nyaram voltál.

Villámposta

Volt egy nap, Marosvásárhelyen csak 43-as buszok jártak, reggel láttunk két 17-est is, aztán már csak csupa negyvenhármast. Dögmeleg; virágportól szédelgô szivárványlüdérckék raja szálldos a vibráló levegôben. Negyedóránként szirénáznak a mentôk.

Már jó háromnegyed órája téblábolunk a megállóban Ráduly Jánossal. Nem tudjuk mire vélni a fura jelenséget, hogy csakis és csakis negyvenhármas buszok. Nincs benne semmi különös, világosít fel egy hölgy. - Mindennap valaminek a napja. Lehet, hogy ma a negyvenhármasok napja van.

Lehet. De nekünk fel kell jutni a várba. Szeretnénk találkozni Kedei Zoltán festômûvész úrral. János ülne maxitaxira is, de én azokat zsigerbôl. Hát maradunk és töprengünk. Hogy' lehetséges ez? Mióta itt semmiskedünk, ô Kibédrôl vígan ideért volna a fürgejárattal.

A lüdérckék szivárványosan helikoptereznek a hársak koronái fölött.

"Negyvenhármas, negyvenhármas, buta ember unatkozik", azt hiszem, kuruzsol ez a János. Á, dehogy. Verset mormol, most költi a negyvenfokos hôségben. (Jaj, mindjárt kikel!) De hirtelen másfelé megy el az agya. - Négybôl hármat, az egy. Írd fel valamire. - Felírtam. - Na. Négy meg három, az hét. Írd fel ezt is. - Felírtam, de minek? - Várj csak. Négyszer három, az tizenkettô. Ezt is jegyezd le, kérlek. - Oké. - Jó. Lássuk csak: négy a négyzeten, az tizenhat. Három a négyzeten, az kilenc. 16+9=25. Ezt is írd hozzá.

Kezdem kapiskálni. A következô lépés: 43- 25=18. - Utolsónak természetesen az eredeti számot írjuk - magyarázza János - vagyis a 43-at.

A cédulámon ez marad (növekvô sorrendbe helyezve): 1, 7, 12, 18, 25, 43. - Megtesszük? - kérdi Ráduly. - Meg hát!

A negyvenhármas busz éppen akkor érkezik (megint), bennünket már egyéb izgat; besétálunk a fôtérre, megtesszük számainkat, összevissza keverve, több változatban. Aztán kibontott esernyôink jótékony védelmében végigsétálunk a Gecse Dániel, majd a Hosszú utca árnyékosabbik felén - méltósággal vonulunk ki Marosvásárhelyrôl. Itt-ott sörökkel enyhítve a bazi szárazságot.

- Ez nem lehet véletlen - bizonygatja többször is János. - Meglátod, egyikünk nyerni fog.

Egy kicsit elvitázunk, hogy melyikünk. Udvariaskodunk kölcsönben; végül megegyezünk: mind a ketten.

A város végén megtáltosodik: hirtelen fölveti magát egy távolsági maxira; üli peckesen, mint Rózsa Sándor a lovát, avval hess. Úgy ott hagy, mint Gyalu a fajtáját.

*

Elromlik az idô, záporok mossák a levegôt, az utca közepén szennyes ár hömpölyög, halott lüdérckék tetemei sodródnak a lefolyóba. Egyet elvihetnék emlékbe. Kedvenc könyvem lapjai közé préselném. Nem sikerül elkapnom, aztán röstellem is, hogy holmi törpihullák után kapkodok a bokán felül érô pocsban. Meg különben is.

Melyik a kedvenc könyvem.

Kontinentális hétvége, hétágra süt a boldogtalanság. A negyvenhármasok is totál kimaradnak.

Döfi.

A szelvények! (Izgulok, mint egy kisérettségizô. Lesem a tévét egész vasárnap.)

Aztán megvolt a húzás. Naná.

- Helló, Jani! Nem nyertünk semmit.

bdomokos

Illyés Gyuláné József Attila utolsó hónapjairól*

Mindannyiunkban él egy József Attila-kép. Megtanították nekünk a proletár költôt, az öt forintért kuglert kívánó, sokszor éhes, zseniális versfaragó gyermeket, a hasábfát hurcoló, melegre vágyó külvárosi kisfiút, a harminckét éves, próféciát mondó lázadót, aki bizonyos abban, hogy egész népe tanítójává válik. Olvastuk, tanultuk, szerettük a költôt. Igaznak tartottuk minden szavát, és igaztalannak a társadalmat, amely kietlen gyermekkorral, árvasággal és az ebbôl eredô betegséggel sújtotta.

Emlékszem, elsô budapesti útjaimon minden körfolyosós ferencvárosi bérházban a költô otthonát véltem megtalálni, a Gát utca 3. szám alatti háznál, a Ferenc tér 11. szám alatt mintha megjelent volna a mosásból hazatérô mamát váró kiskamasz. Kerestem a Dunánál a rakodópart alsó kövét, és megpillantottam a Petôfi Irodalmi Múzeumban azt a fényképet, amely a Duna-parton készült a vidám, mosolygós arcú, üldögélô költôrôl. Ott, ahol az örök érvényû verssorok születtek:

"Alig hallottam sorsomba merülten,

hogy fecseg a felszín, hallgat a mély."

Hány meg hány emlékezést, tanulmányt, elemzést írtak errôl a versrôl, és más remekelésérôl. Jelzôs szerkezeteit oldalakon át sorolja fel az irodalomtörténész Bóka László.

Hogy tudta egy egész nép sorsát így versbe önteni! Hogy lett belôle örökség, mindannyiunk kincse!

Száz éve született József Attila. Alkalom ez arra, hogy újra megjelenhessenek versei, kötetei, okkal vagy ok nélkül elhallgatott költeményei. Köztük Illyés Gyuláné, a gyönyörû Flóra- versek ihletôjének könyve: József Attila utolsó hónapjairól. Naplójegyzetei, visszaemlékezése, az eseményekhez fûzôdô magyarázatai.

Tudtam a létezésérôl, de 1984-ben, amikor megjelent, nem került könyvárusi forgalomba. Domokos Géza 1988-ban jegyzett, a múlt évben megjelent naplójában találkoztam vele. Megdöbbentett, hogy mit ír róla:

" Április 12. Kedd

Tegnap és ma este elolvastam Illyés Gyuláné József Attila utolsó hónapjairól címû visszaemlékezését. Dokumentum-összeállítás, lírai memoár vagy elsôsorban magamentsége, nehéz megmondani. Azt hiszem, mindhárom együtt. Megdöbbentett, idônként letaglózott. Volt úgy, zavart éreztem, valamiféle ellenállást, nem tudtam elfogadni Flóra magyarázatait, érveit, ön és Illyés Gyula-mentô erôfeszítéseit. Bizonyára hiteles, amit mond, helyzetmegítélése megbízható, megrendülése ôszinte. Mert a lényege vallomásának: József Attila tragédiája, a hozzá vezetô utak és körülmények.

Éjjel fél kettô. Amit nagyon ritkán teszek, bevettem egy Diazepám tablettát. Tartok tôle, nem fogok tudni elaludni."

Felzaklató írás, ahogy Domokos Géza is megrendülve átéli. Az ôszinteség mindig meghökkent. József Attila utolsó hónapjainak történéseit, a költô vívódását, szerelmét, vágyódását, tervezgetéseit a Flórával töltendô jövendôre - ezt írja le Illyés Gyuláné, errôl szól levelezésük.

Úgy tûnik, minden jól indul. 1937 februárjában jeles értelmiségiek, mûvészek, írók baráti köre gyûl össze a budapesti Dembinszky utcában. Itt találkozik József Attila, a már neves költô és Kozmutza Flóra, a Gyógypedagógiai Fôiskola "díjazás nélküli gyakornoka", a nemzetközi hírnevû Szondi Lipót professzor tanítványa és munkatársa. A munkáját nagy lendülettel végzô, reggeltôl estig elfoglalt, derûs lelkû szép fiatal lány az elsô perctôl mély benyomást tesz József Attilára. Mintha a sok szenvedésen, nélkülözésen, csalódáson átment költô azt érezte volna meg, hogy révbe ért, megérintette a boldogság. A hosszú séták, a kávéházi beszélgetések nyomán Flóra naplót ír, feljegyzéseibôl kirajzolódik József Attila legvonzóbb arca: "Úgy lehetett olvasni róla, mozdulataiból, arcáról, mint az egészen piciny gyermekérôl, aki nem tanulta meg a leplezést, a felnôttek fegyelmezetlenségét vagy álságát. Nagyon vonzó jellegzetessége volt ez József Attilának, hogy - különösen négyszemközt vele - úgy érezte magát az ember, mint a természetben. Folyton a tájak ôszintesége jut eszembe róla."

Gyönyörû délutánokat, estéket töltenek együtt, a költô csodálatos verseket ír, munkát vállal, és esküvôt remél, szépséges leveleket küld Flórának. Szólnak ezek a megismerésrôl, a szerelemrôl, a hûségrôl, a gyötrô szorongásairól. Attól fél, retteg, hogy Flóra nem tudja elhatározni magát, mert ez történt. Flóra súlyos betegsége is közbejött, amikor a költô éppen egy Bartók-bemutatóra hívja meg. Hûséges, sokszor látogatja, gyönyörû virágkosarakkal kedveskedik a beteg Flórának. Egyszer tíz új verssel jelenik meg.

1937-ben írta a Rejtelmeket. Villanófényben felsejlenek a költô érzelmei:

"Rejtelmek ha zengenek,

Ôrt állok, mint mesékbe

Bebújtattál engemet

Talpig nehéz hûségbe."

A gyöngybetûivel megírt levelekben nemegyszer fordul elô a hûség. A hosszú sétákon is sokat beszélnek a hûségrôl.
"Hûnek maradni tudatos, szándékos, kemény próba, de tán ennél több is, harc. Hol a határa a hûségnek? Csak a tett számít hûtlenségnek, vagy már az érdeklôdés, a vágy is? ... József Attilával abban egyetértettünk, hogy van becsületes hûség is, ahogy ô mondta: két igazi szeretô csak teljes hûségben tartozhat egybe, a hûségnek kölcsönösnek kell lennie, különben, ahogy ô írta: a legerôsebb ember is összeroppan".

Flóra egyenes, határozott, nem flörtölô, hitegetô lány volt. Nem rajta múlt, hogy már- már kiegyensúlyozott, jövôbe tekintô kapcsolatukba 1937 júniusában a költô súlyos betegsége, a szanatóriumi kezelése megtorpanást hoz. József Attila leveleit ezután a Siesta szanatóriumból írja Flórának. A háború idején sok levele elveszett, csak a válaszokból következtet a memoáríró a történésekre. Amikor József Attila - súlyosbodó betegsége és a köztük levô távolság miatt - öngyilkosságot emleget, Flóra levelének sorai vigasztaló, biztató, aggódó szeretetrôl tanúskodó sorok. A költô augusztusi levelei zavartak, a sok idegnyugtató gyógyszer és altató hatására. Kusza, olykor olvashatatlan sorok. A kezelés erôteljes. Hatvany, Ignotus és Bak Róbert doktor mellette állnak, de levelében mégis ezt írja: "Hogy mi bajom van és mért tartanak itt, én nem tudom." Látogatókat nem fogadhat, de végül, augusztus 14-én Flóra mégis felkeresi. Nem engedik be hozzá. Rövid levelet hagy József Attila számára, hogy elhiggye, valóban ott járt. A levelek kezdettôl számozottak, a húszon felüliek mind a szanatóriumból, illetve az utolsó Szárszóról íródott. Hányszor fejezi be azzal: nagyon szeretem. Hányszor sürgeti a házasságot ezekben a levelekben! Flóra pedig minden levélre válaszol, kérve kéri, hogy ne utasítsa el az ételt, erôsödjön. Próbálja megértetni vele, hogy van, lesz közös jövôjük, és ô is azt akarja, ami Attila "javára van." Végre meg is látogathatja, de arra már ôsz lett. Nagyon sok gyógyszerrel, inzulinnal kezelik a költôt, az annyira várt találkozásukon döbbenten látja, mennyire megváltozott, szinte "ismeretlen férfi" áll elôtte, és sikertelennek látja a hosszas, rettenetesen nehezen bírható kezeléseket.

De tehetett volna valamit? Ô maga szívizomgyulladást, tüdôgyulladást élt át, egyébként érthetô gyanakvással tekintett a József Attila körül bonyolódó eseményekre. A legnehezebb pillanatok következnek, és akkor érdemes visszaforgatnunk a könyv lapjait. Még a memoár legelején Flóra nagyszerû leíró jellemzését adja a költônek. Az elsô találkozás után: "Egész megjelenésében már az elsô rápillantásra is érezhetô volt valami megkapó, egyéni, eredeti. (Rokonszenvet ébresztô?) ... Oly sokan leírták már középmagas, nyurga, egyenes tartású termetét az erôsebben lejtô vállal, hosszú nyakát a kidomborodó ádámcsutkával. Boltozatos, egyenletesen domború, magas homloka volt, fölötte dús, kicsit gödören, mereven álló gesztenyeszín haja, szépen metszett álla, középen egy kis göndörrel. A szeme megindító: nagy, dióbarna és diómetszésû, tûnôdô, révedezô, egy kicsit nyugtalan tekintettel. Két szeme közt szokatlanul erôs redô. A hangja mély, férfias, meleg, nagyon szuggesztív. Így látta az elsô találkozásukkor. Ilyen szépnek, ilyen vonzónak. Miért kételkednénk a továbbiakban vonzalmában, érzelmei ôszinteségében? Bánthatjuk, okolhatjuk Flórát?

József Attila minden rezzenésére figyel, írja válaszleveleit, örül a rádióban elôadott verseinek, reménykedik. Az erôsödô pletykák sértik, zavarják, de nem tántoríthatják el, pedig egyre nehezebb elviselnie a költô elkeseredett rohamait: csak ô nyugtathatja meg, mert érzi, megfejti különleges észjárását, ahogy "zseniális logikájával összefogta a széthulló, bizarrnak tetszô gondolatait."

Megismerünk 45 József Attila-levelet, amelyek eddig nem kerültek sem az olvasók, sem az irodalomtörténészek elé. Így most, a könyv harmadik kiadásával minden olvasója elé tárul a valós történet. A balatonszárszói napokat, a két nôvérnél lakó Attilánál tett látogatást is leírja. Megismerünk néhány epizódot Illyés Gyula és József Attila találkozásáról, barátságáról. Attila november végét Balatonszárszón tölti. Utolsó levelét december 3-án írja és adja fel. Amint megkapja Flóra, máris jön Ignotus távirata a tragédiáról. "Soha eddig ilyen szívfájdalom nem ért"- írja, és errôl többet nem akar mondani.

A döbbenetes végrôl sokat írtak, sokféle utólagos feltételezésrôl tudunk. Ám ez a könyv egy nagyon szépnek ígérkezô kapcsolat, kilenc hónap története. Elôször 1962-ben foglalta össze, naplószerû feljegyzésekben, leánya számára Illyés Gyuláné, a hûség és az igazság bizonyítékaként.

Számunkra, az utókor részére, a gyönyörû Flóra-versek révén már réges-régen a költô jó szellemét, ôszinte érzelmeinek felfakasztóját jelenti.

"Flóra, karcsú, szép kehely, állsz elôttem,

mint csokor van tûzve beléd a mennybolt,

s napvirág felhôk, remegô levél közt

hajlik az estnek."

Aki a költô hozzá írott leveleit olvassa, a naplót nem tekinthet magamentségnek. Megértésünk és a költô verseihez való kötôdésünk szerint kinek-kinek a saját megítélése, hogy fogja föl.

"Angyali lény volt ez a költô, embernek is, írónak is a legtisztább" - írja 1942-ben Márai Sándor, amikor Balatonszárszóról a Kerepesi temetôbe hozzák József Attila hamvait. Elzarándokolhatunk a sírjához, szobrát láthatjuk sokfelé, gyönyörû élménnyel gazdagodunk, amikor Lillafüreden, az Óda születésének helyén, az emléktáblát látjuk. És ugyanott, a Szinva- patak lezúduló vízesései mellett új szobra áll, virágok borítják talapzatára vésett verssorait. Tisztaságban, fényben csillámlik a sziklafal. Talán éppúgy, mint amikor ott ült. Márai Sándor szavai örökérvényûen ôrzik emlékét: "Hangja egyre tisztul, egyre közelebb érezzük szívünkhöz és értelmünkhöz, mindegyre inkább fájlaljuk, hogy ilyen korán elhallgatott. A díszsírhelyre - milyen fájdalmasan visszás József Attila emlékével kapcsolatban ez a szó! - sokáig szórják majd a virágokat az emlékezôk. Sokáig, amíg magyarul olvasnak."

Rózsa Mária

* Sziget Könyvkiadó 2005

Az Ásító inas címû festménnyel egészül ki a napokban a Magyar Nemzeti Galéria Munkácsy a nagyvilágban címû kiállítása, amely a nagy sikerre való tekintettel három héttel tovább, augusztus 21-ig tart nyitva - közölte az intézmény szerdán az MTI-vel.

A képet a múzeumok éjszakáján, szombaton 18 órától vasárnap hajnali 2 óráig láthatja elôször a magyar közönség. Ez alkalommal a festménynek és az ahhoz készült Ásító inas címû fejtanulmánynak a földszinti reneszánsz kôtár ad helyet - olvasható az MTI-hez eljuttatott közleményben.

A Munkácsy a nagyvilágban címû tárlaton június 28-tól tekinthetô meg a festmény, amelyet eddig csupán a szakirodalomból ismert a magyar kutatás.

Az 1869-ben festett kép június 14-én The lazy apprentice (A lusta inas) címmel került kalapács alá a londoni Sotheby's árverési házban. Az alkotást az ismert mûgyûjtô, Pákh Imre vásárolta meg, aki a festményt még ezen a héten Magyarországra szállíttatja, hogy az gazdagítsa a Magyar Nemzeti Galéria idôszaki kiállítását.

A mûvet Munkácsy Mihály Düsseldorfban festette és még 1869-ben ki is állította. A képet 1870-ben egy párizsi mûkereskedô cég vásárolta meg, majd G. Cumming (USA) gyûjteményébe került. A festményt elôször 1950-ben árverezték el New Yorkban, majd 1988- ban Párizsban.

A képhez készült híres vázlat, amely ugyancsak az Ásító inas címet viseli, a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán látható - olvasható a közleményben.

Koltai Róbert Világszám! címû filmjét júliustól mûsorra tûzi a chicagói Wilmette Filmszínház; errôl a színész-rendezô beszélt csütörtökön az MTI-nek.

Mint elmondta: szeretné, ha a Világszám! a nyolcmilliós Chicagóból "elindulna Amerikába", máshol is vetítenék. Szerinte erre van esély, mert egy éve éppen a Wilmette moziban debütált a késôbb Amerika-szerte sikerrel játszott Szomorú vasárnap címû német- magyar koprodukció, Rolf Schübel alkotása.

A nem amerikai, feliratos alkotásokat vetítô chicagói filmszínház tulajdonosa akkor hallott a magyar vígjátékról, amikor az márciusban elnyerte a chicagói EU-filmfesztivál közönségdíját. Miután kazettán megnézte, a bemutatás mellett döntött; szerinte "ebben a filmben minden benne van, ami érdekes lehet", van története, együtt jelenik meg érzelem, humor és dráma - mondta a rendezô.

A bemutatót július 22-én tartják; az elôzetest már öt hete két kópiával vetítik. A bemutatóra Koltai Róbert és a film egyik nôi fôszereplôje, Tóth Orsolya kiutazik az amerikai nagyvárosba.

Könyvajánló

Hihetetlen kísérletek és csodálatos fényképek hívják életre a világûr csodáit. Ismerd meg az Univerzum építôköveit, kezdve a gravitáció hihetetlen erejétôl egészen a fekete anyag természetéig. Több mint 60 kísérlet áll a rendelkezésedre, hogy magad is kipróbáld az elméleteket. A szemléltetôeszközök legújabb generációja és a világos tartalom segít a világûr csodálatos jelenségeinek megértésében. A könyv tartalmazza a csillagászattal kapcsolatos legújabb tényeket, felfedezéseket, a legújabb elméleteket és számos egyéb érdekességet. Egy izgalmas mód, amellyel megismerheted a bolygók, a csillagok és a galaxisok mögött rejlô tudományt.

Hogyan mûködik az Univerzum

Egy több száz millió kilométer átmérôjû óriáscsillag felrobban és apró darabjaira hullik. A galaxis szívében rejtôzô fekete lyuk gázcsóvákat szakít le a szomszédos csillagról, majd feneketlen magjával elnyeli azokat. Hozzánk valamivel közelebb, a Jupiter egyik holdjának vulkánja olvadt kénfolyamot lövell és áraszt magából. Ez tulajdonképpen nem más, mint egy közönséges nap az Univerzum életében. Az Univerzum szó minden létezô egészét - a Földet és mindent, ami rajta található, a bolygókat és azok holdjait, a csillagokat és a galaxisokat, na és persze, magát a világûrt - jelenti. Az Univerzum nagyobb annál, mintsem bárki el tudná képzelni, továbbá annyira titokzatos, hogy a rejtélyeket mindörökre meg is fogja ôrizni. Az évszázadok során azonban a csillagászok lassan, de biztosan egyre több és több dolgot fejtettek meg abból, hogy mi mûködteti, és miért pont úgy mûködik, ahogy. Természetesen, a megválaszolandó kérdések száma még mindig végtelen.

A csillagászok munkája

A csillagászok olyan tudósok, akik a világûrben található dolgokat és az ott zajló jelenségeket tanulmányozzák. Leginkább csillagvizsgálókban (obszervatóriumokban) dolgoznak, ami számukra a laboratórium. A többi tudóshoz hasonlóan a csillagászok is az anyag és az energia természetét kutatják. A többiekkel ellentétben azonban ezt jóval nagyobb méretben, a teljes világmindenségben teszik. Ezek a kutatások tették lehetôvé, hogy fokozatosan megismerjük a világegyetem egyes építôelemeit, mint amilyen például a csillagfény nukleáris energiaforrása, illetve az az erô, ami a bolygókat a pályájukon tartja, de ide tartozik az az erô is, amely a fekete lyukak belsejében hat. A tudomány valamennyi ága a mindenség megértését szolgálja, és ezért az ismereteink folyamatosan bôvülnek. Az egyik nagy tudós, Albert Einstein azt mondta: "Az univerzummal kapcsolatban az a legérthetetlenebb, hogy az univerzum érthetô." Olyan fizikai törvények szerint mûködik ugyanis, amelyek felismerhetôk. Egyszer akár teljes egészében is megérthetjük.

Az SZDP az Európai Szocialisa Párt teljes jogú tagjává vált

Az Európai Szocialista Párt (ESZP) Tanácsa a pénteken és szombaton, Bécsben zajló értekezletén ratifikálta az ESZP elnökségének határozatát a Szociáldemokrata Párt (SZDP) teljes jogú tagságával kapcsolatban. Az SZDP így az elsô romániai párt, amely az európai politikai struktúrák tagjává válik, áll a párt közleményében. Az SZDP Bécsben jelen levô delegációjának javaslatára az ESZP Tanácsa a 2006-os európai politikai menetrendrôl szóló határozatába beiktatott egy paragrafust, amely szerint az EU létrehozásának történelmi megvalósítását Románia és Bulgária 2007 január 1-i befogadásával kell folytatni, ha a két ország megfelel a követelményeknek. Az ESZP Tanácsának ülésén szavazati joggal elsô ízben részt vevô SZDP-delegáció tagjai Mircea Geoana elnök, Adrian Nastase ügyvezetô elnök, Rovana Plumb, Adrian Severin, Alexamdru Athanasiu és Victor Bostinaru. Az SZDP öt helyet kapott az ESZP Tanácsában.

Románia és Szerbia megerôsítik a Béga és a Temes védôgátjait

Románia és Szerbia megerôsíti a Béga és a Temes folyók védôgátjait, jelentette ki Traian Basescu államfô, miután megbeszélést folytatott Borisz Tadics szerb elnökkel, aki csütörtökön érkezett hivatalos látogatásra Bukarestbe. Basescu elmondta, tájékoztatta szerb kollégáját, hogy Románia tárgyalásokat folytat a Világbankkal egy árvízvédelmi hitel felvételérôl. A román államfô közölte, Tadics szerb elnökkel arra a következtetésre jutottak, hogy az árvízek megelôzésnek sikere Románia, Szerbia és Magyarország szorosabb együttmûködésében rejlik. Borisz Tadics hangsúlyozta, a védôgátak megerôsítése nélkül nem lehet megold