Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Nem hivatalosan már elkezdôdtek, hivatalosan holnap nyitják meg (csütörtökön 17 órától) a IX. Marosvásárhelyi Napok, a város évenkénti nagy bulija, boldog-boldogtalannak ünnepe. A programterv azonban ez évben (végre) valóban színesnek ígérkezik, talán tényleg mindannyiunknak szól. Hiszen már volt fotószalonmegnyitó (ötcsillagos minôség), volt szépségverseny, román népzenefesztivál, magyar nótaest. A szervezôk a résztvevôk lelki üdvére is gondoltak: bármennyire is hihetetlen, a 16 frissen végzett református teológus lelkésszé szentelése is a Napok programrészének is tekinthetô. Csakúgy, mint az Ariadne textilkiállítás, amelynek részt vevô alkotói zászlókkal díszítik fel a vár falait. Nem maradhat el a díszpolgári és Pro Urbe díjak átadása sem ("demokratikus" polgármesteri cécó után), lesznek színházi elôadások (záróprodukció a Szomorú vasárnap ...), ipar-, illetve népmûvészeti kiállítások, megtartják a Kárpát-medencei vásárvárosok küldöttségeinek találkozóját, lesz Bolyai-buli, karikatúra- kiállítás és természetesen tanúi lehetünk a váresti nagy balkániádák elmaradhatatlan mulatozásainak.

A programterv alapján minôségi rendezvénysorozat képe bontakozik ki elôttünk, és a remény is szorgosan gyûjtögeti alapjait: hogy valóban az is örömét leli a városünnepben, aki megcsömörlött az utóbbi évek tökmagízû miccspromenádjaitól. A minôségi zenét kedvelô közönség is ellátogathat a Bolyai-bulira, illetve a várba: a rágógumizene-dömping közepén érdemes meghallgatni a Színház téri dzsesszkoncertet, vagy az After Midnight, a Téglagyári Megálló, a Defender, az Autostop MS, és fôként a legendás Iris zenéjét.

A kérdés csupán az: vajon lesz-e érdeklôdés a Napok valóban kulturális tematikájú rendezvényei, a színházi elôadások (képzô-, nép-, ipar)mûvészeti kiállítások iránt, lesz-e igény a magas kultúrára abban a városban, amely régen kultúraszeretetérôl és - értésérôl volt híres? Jön-e új, fiatal, leendô törzsközönség a régi, ismert maggal megosztani a székeket, kiállítóterek állóhelyeit? Lesz-e sikere a betervezett, némi alapmûveltséget igénylô programoknak? Reméljük, igen, hisz ez az egyetlen garancia arra, hogy ne kopjanak ki a következô években eljövendô Napok programtervébôl a minôségi szórakozást, tudásanyag- bôvítést ígérô rendezvények, valóban ünnep legyen, és az is maradjon az ünnep, ne csupán várbeli dorbézolás, felgyûlt feszültségek primitív módon történô, ám annál népszerûbb levezetése. Hogy az egykori Mátyás-leveles, maskarás vidámság újra megtalálja, megôrizze kezdeti jellegét, és érezze a vásárhelyi polgár: otthon mulat, és nem valahol a hegyeken túl...

Romániára és Bulgáriára nem vonatkoznak Nicolas Sarkozy francia belügyminiszter szavai, aki állást foglalt amellett, hogy új intézmények hiányában függesszék fel az Európai Unió (EU) bármiféle további bôvítését - jelentette ki hétfôn Traian Basescu.

Az elnök Delta RFI rádiónak nyilatkozva hangsúlyozta, hogy hiba lenne Románia és Bulgária csatlakozását kampánytémává tenni, amikor ezek az országok már aláírták csatlakozási szerzôdésüket az Európai Unióval.

Sarkozy múlt szombaton sürgette, hogy függesszék fel az EU mindenféle további bôvítését, amíg nem lesznek "új intézmények Európában".

Csökkennek Románia és Bulgária esélyei arra, hogy 2007-ben csatlakozzanak az EU-hoz, vélekedik Klaus Hansch, az Európai Parlament exelnöke egy, a Tagesspiegelben kedden megjelent interjúban, amelyet a novinite.com idéz.

Hansch szerint várható a védzáradékok alkalmazása Bulgária és Románia esetében, ami egy évvel kitolná a két ország integrációját. Az EP exelnöke meggyôzôdését fejezte ki, hogy az EU elhalasztja Románia és Bulgária csatlakozását, ha a két ország nem gyorsítja a szükséges reformok alkalmazását.

"Nem hiszem, hogy Románia és Bulgária képes lesz megfelelni azoknak a feltételeknek, amelyek lehetôvé tennék a 2007. január 1-jei csatlakozást. Ezt kizártnak tartom"- szögezte le Hansch.

Elérte a kétszázat az Európai Parlamentben asszisztensként, hivatalnokként vagy képviselôként tevékenykedô magyarok száma - közölte a MTI-vel az EP sajtószolgálata.

Az Európai Parlament titkárságának adatai szerint ezen uniós intézmény hivatalos állományában pillanatnyilag 55 magyar állampolgárságú állandó tisztviselô dolgozik. Náluk felvételi követelmény volt a többfordulós uniós versenyvizsga teljesítése is. Ôk kevés kivételtôl eltekintve még kilenc hónapos kötelezô próbaidejüket töltik, ezt követôen azonban - szerencsés esetben - egész életükre szóló kinevezést kapnak.

Az uniós parlamentben további 44 magyar állampolgár dolgozik ideiglenes tisztviselôként, négyen pedig szerzôdéses munkatársként. Az eddig említett 103 EP-dolgozó között vannak titkárnôk, tolmácsok, fordítók, szakbizottsági tisztviselôk, valamint más adminisztratív és egyéb feladatokat ellátók is.

A magyar EP-tisztviselôk nagyjából hatvan százalékának Brüsszelben van a munkahelye, a többieknek pedig Luxembourgban. A munkatársak egy része havonta egy hetet Strasbourgban tölt, amikor ott tartják az Európai Parlament plenáris ülését.

Jelenleg nyolc magyar állampolgárságú fiatal gyakornokoskodik az EP valamelyik, pártoktól független részlegén.

Az EP alkalmazásában egyébként május 1-jei adatok szerint összesen 4514-en állnak. Több, mint tizenhárom százalékuk, 593 fô belga állampolgár. A franciák 522-en, az olaszok 490-en vannak.

Nem tartoznak az unió hivatalnokállományába a képviselôk és közvetlen munkatársaik sem, holott természetesen ôk is az Európai Parlamentben dolgoznak - Brüsszelben, illetve havonta egy héten át Strasbourgban. Magyarország 24 képviselôt küldött az EP-be.

Az Európai Néppárt sajtóosztályának tájékoztatása szerint a 12 fideszes és egy MDF-es képviselôt összesen 26 asszisztens, illetve titkár, titkárnô segíti. A magyar néppárti delegáció emellett általában egyidejûleg három gyakornokot is fogad. A magyar szocialista delegáció titkárságának közlése szerint a kilenc képviselô mellett összesen huszonketten dolgoznak. A szocialistáknál általában négy-öt gyakornok ismerkedik az EP-vel. A két magyar liberális képviselôt jelenleg három asszisztens és egy gyakornok segíti.

Határon túli magyarok dolgoznak két felvidéki képviselô, Bauer Edit és Duka-Zólyomi Árpád titkárságán. A két-két asszisztens mellé rendszeresen fogadnak egy-egy gyakornokot is.

A magyarok száma tovább nô majd a Magyarországnak szánt posztok további feltöltésével. Idén szeptemberben megérkeznek a romániai megfigyelôk is, akik közül hármat - Szabó Károlyt, Kelemen Atillát és Kónya-Hamar Sándort az RMDSZ jelölt.

Polt Péter, Magyarország fôügyésze kedden, Kolozsváron a magyarországi ügyészek EU- integrációs tapasztalatairól beszélt román kollégáinak.

Polt Péter elmondta, az uniós csatlakozás pillanatában Magyarország jelentôs elôrelépést tett az igazságügy terén. A bírók és ügyészek pedig négy alapelvet tartottak szem elôtt: függetlenség, hatékonyság, pártatlanság és méltányosság, mindez az emberi jogok tiszteletben tartása jegyében.

"Hosszú, de eredményes folyamat volt, tekintettel arra, hogy a korrekt igazságszolgáltatás az EU-csatlakozás feltétele, ugyanakkor követelménye is egyben"- mondta Magyarország fôügyésze.

Polt Péter elmondta, Magyarországon is indultak bûnvádi eljárások államtitkárok és parlamenti képviselôk ellen korrupciós ügyekben, a magyar ügyészek pedig módot találtak a korrupció felszámolására.

"Három évvel korábban Magyarországon létrejött az Országos Bûnvizsgálati Hivatal, amely az ügyészség belsô szerve, és amely a magas szinten elkövetett bûntetteket vizsgálja. A bûnvizsgálatot közvetlenül az ügyészek végzik a rendôrség részvétele nélkül. Az EU elismerte e struktúra mûködésének eredményességét"– mondta a fôügyész.

Polt Péter, Varga András helyettes fôügyész, valamint Nánásy László vezetô ügyész kedden találkozott a Kolozs Megyei Fellebbviteli Bíróság ügyészeivel. Az eszmecsere témája a magyarországi és a romániai jogi intézmények mûködése volt.

- A szenátus jogi bizottsága kedden megkezdte a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet vitáját. A Konzervatív Párt javaslatára, amelyet az SZDP és az NRP is támogatott, a testület megállapította, hogy a nemzeti kisebbségek a "romániai lakosság" alkotó tényezôi, nem a "román államé", ahogy az a tervezet szövegében áll.

A módosítást Gavrila Vasilescu szenátor (KP) javasolta, elfogadása pedig a bizottság szociáldemokrata és nagyrománia-párti tagjainak szavazataival történt.

Az ülés végén Eckstein-Kovács Péter, a jogi bizottság elnöke kijelentette, ez a módosítás fokozza "a terminológiai homályosságot" ebben a kérdésben.

"Egy kisebbség lakossághoz tartozása tény, ezt nem kell szabályozni, viszont ha meghagyjuk azt a megfogalmazást, miszerint a nemzeti kisebbségek a román állam alkotó tényezôi, akkor ez erôsítené az alkotmányos keretet" mondta Eckstein.

Noha nem kívánta kommentálni a KP álláspontját, a kormánykoalíció tagjaként, Eckstein ironikusan megjegyezte: "Köszönjük Vasilescu úrnak, hogy megengedte, hogy lakosság lehetünk".

A szenátus jogi bizottságában a törvénynek csak négy cikkelyét sikerült megvitatni, ezek mindegyikénél több módosítási javaslat született, a legtöbb javaslatot az NRP, különösen Gheorghe Funar tette. A testület azonban egyiket sem fogadta el, noha Funar többek között azt javasolta, hogy a nemzeti kisebbségek tagjai tegyenek román nyelvvizsgát, és vizsgázzanak az illetô kisebbség nyelvébôl is, hogy a közösség tagjainak nyilváníthassák ôket.

A törvénytervezet kimondja, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek román állampolgárok, akik szabadon és senkitôl sem kényszerítve kinyilvánítják valamely nemzeti közösséghez való tartozásukat, vagy akiknek a nemzetiségi hovatartozását szülei, illetve törvényes gyámjai jelentették be, a közhatóságok pedig kötelesek elfogadni ezeket a nyilatkozatokat.

Noha nem értett egyet Funar nyelvvizsga-javaslatával, Antonie Iorgovan (SZDP) bírálta az állami "ellenôrzés" hiányát a kisebbséghez tartozásra vonatkozó bejelentések kapcsán.

"Az államnak tényleg semmilyen ellenôrzése ne legyen? Vannak személyek, akik visszaélnek e bejelentés szabadságához való joggal. Kell lennie valamilyen állami ellenôrzésnek" mondta Iorgovan.

"Nem hiszem, hogy kívánatos lenne az ellenôrzés ezen a területen"- tette hozzá Eckstein-Kovács Péter.

(MTI) Barry Scheck, O. J. Simpson egykori ügyvédje 159 elítéltet mentett meg a DNS-teszttel.

Az amerikai ügyvéd 1994-ben vált híressé, amikor sikerült ízekre szednie az amerikai futball csillaga elleni gyilkossági vádakat. Scheck két évvel korábban hozta létre egy kollégájával az Ártatlanság-programot, amely régi bírósági ügyeknek DNS-teszttel való újra vizsgálatával foglalkozik. Eddig 159 ártatlant sikerült kihoznia a börtönbôl. Ezek között 13 halálra és több tucatnyi életfogytiglanra ítélt volt.

Munkája azonban nemcsak az ártatlanok megmentését szolgálja, hanem azt is, hogy megtalálja az igazi bûnöst és nagyobb alaposságra késztesse a nyomozást - nyilatkozta az ügyvéd az El País címû spanyol napilapnak. "A DNS-teszt nem általános gyógyír. A súlyos eseteknek csak 20 százalékánál lehet számolni vele és más biológiai tényezôvel. A másik 80 százaléknál feltétlenül meg kell tanulni jól végezni a hagyományos nyomozást". Scheck, aki idôközben az amerikai védôügyvédek nemzeti szervezetének elnöke lett, ugyanakkor elárulta, hogy munkájukhoz nem sok hivatalos segítséget kapnak, aminek véleménye szerint részben az az oka, hogy az elhibázott ítéleteknek nem mindig tévedés az oka. Elôfordult, hogy "gyártott" bizonyítékok alapján, vagy bizonyítékok elhallgatása mellett hoznak a bíróságok ítéleteket.

Az Ártatlanság-program harcol a halálbüntetés eltörléséért, egyrészt azért, mert ezt a civilizációval összeegyeztethetetlennek tartja, másrészt éppen a téves ítéletek miatt. Scheck külön hangsúlyozta, hogy fontos támogatást jelent számukra, hogy Európa elvetette ezt a végletes büntetést.

Borbély László megbízott miniszter sajtótájékoztatót tartott ebbôl az alkalomból Bukarestben, ahol hangsúlyozta: Mi vállaltuk, hogy június 20-án elkezdjük a munkát. Arra, hogy ígéretünket betartjuk, bizonyíték, hogy ma mind Temes megyében, mind Krassó-Szörény megyében - összesen 13 faluban - hozzávetôlegesen 130 ház újjáépítését kezdtük el.

Egyelôre 785 házról készült kimutatás, ebbôl kb. 250-nek megvan a teljes dokumentációja - mondta a kormányzati tisztségviselô. Továbbá kiemelte: jó hír, hogy megkezdôdött az építkezés, a továbbiakban szolidaritásra van szükség. A tárcavezetô tervei szerint a következô napokban véglegesítôdni fognak a házak dokumentációi, hiszen év végéig 1000 házat kell újjáépíteni, 735 házat hagyományos szerkezetre, 165 házat pedig fémszerkezetre fognak megépíteni a nyertes cégek. Az újjáépítési programmal kapcsolatosan Borbély elmondta: a tárgyalások még folytatódnak a szaktárca és az építô cégek vezetôi között, a tárgyalási folyamat elôreláthatólag két hét múlva zárul. Kiemelte: az árvíz sújtotta területek újjáépítésére kiírt versenytárgyalásokra sem Hargita, sem Kovászna megyébôl nem jelentkeztek cégek. Ugyanakkor Borbély László jelezte a sajtónak, hogy az elôzô kormány terveinek átgondolásával is kell foglalkoznia a szaktárcának: a Fehér megyei Lancram helységben, Lucian Blaga szülôfalujában például a nagy költô sírjától alig 10-15 méterre egy sporttermet építettek a Nastase- kormány ideje alatt. A román értelmiségiek szerint a közeli sportterem sérti Blaga emlékét. Ez ügyben intézkedett nemrég Borbély László megbízott miniszter, felkérve a tervezôt, hogy tervezze újra a létesítményt és telepítsék át a fémszerkezetbôl álló sporttermet.

Magyar nyelv és irodalomból 1907 diák állt vizsgára tegnap a kisérettségin. A nyolcadik osztályt magyar tagozaton elvégzett 2280 fiatal közül 1949-en iratkoztak be a képességvizsgára, a román írásbelin 1912-en vettek részt, tegnap újabb öt tanuló morzsolódott le. Egyébként a magyar tétel az idén az általános vélemény szerint hozzáférhetô volt, érdekessége, hogy a megyénkbôl javasolt tételsort kellett megoldaniuk a vizsgázóknak.

- Mindig akadt valami gond a magyar tétellel, az idén nagyon könnyû volt. Az elsô részben szereplô Balassi- versrészlet nyolcadikos anyag, s az irányító kérdések alapján a vizsgázók könnyen meg tudták oldani. A nyelvtani rész az általános tájékozottságot mérte, a szövegszerkesztés a logikus gondolkodást tükrözi, a szabadon választott irodalmi hôs jellemzése sem okozhatott gondot a diákoknak - válaszolta kérdésünkre Soós Katalin magyar szakos tanfelügyelô.

A megkérdezett diákok is elégedettek voltak a magyar tétellel, úgy érezték, hogy az anyanyelv és irodalom vizsga jól sikerült.

Ma születhet döntés arról, hogy törvényesnek tekinthetô-e a vasúti dolgozók általános sztrájkja. Azzal ugyanis, hogy a kereskedelmi forgalmat bonyolító és az infrastruktúráért felelôs vasúti dolgozók érdekképviseletei (Miscare Comercial, Elcatel, Drum de Fier, Usifer Atlas) is csatlakoztak a megmozduláshoz, nem biztosítható a szolgáltatások törvény által sztrájk esetén elôírt minimuma, vagyis az, hogy a vonatjáratok legalább egyharmada közlekedjen.

Emiatt elképzelhetô, hogy akik utóbb szüntették be a munkát, kénytelenek lesznek felfüggeszteni akciójukat, ha a bíróság törvénytelennek ítéli azt. Hétfô reggelig ugyanis még biztosított volt a vonatok egyharmadának közlekedése a délelôtti idôsávban is.

Ha a bíróság nem tekinti illegálisnak a vasúti dolgozók béremelési követeléseit szolgáló megmozdulást, akkor valószínûleg a hét végéig húzódik a sztrájk. A törvény szerint ugyanis egy munkabeszüntetés egy adott területen legfeljebb húsz napig tarthat. A kereskedelmi forgalmat bonyolító és az infrastruktúráért felelôs vasúti dolgozók érdekképviseletei ugyanakkor azzal érvelnek, hogy ôk csak most, a többi szakszervezettôl külön, más idôpontban és más területeken szüntették be a munkát.

Kedden ezért ugyanaz volt a helyzet a vasúti közlekedésben, mint hétfôn: 240 perces késéseket is elszenvedtek a reggel 7 és 11 között közlekedô vonatok utasai.

A nap többi részében a CFR 24 nemzetközi, 14 intercity, 30 sebes és 20 gyorsvonatot biztosított az utasoknak. A káosz maradt, mivel a sztrájk során különbözô menetrendeket fogadtak el a szakszervezetisek.

Július 1-jétôl elköltözik az alsóbölkényi többrendeltetésû egészségügyi központból a családorvosi rendelô. Az épület felett tulajdonjoggal bíró református egyház képviselôi és Csegedi József családorvos többszöri egyeztetés után sem tudott közös nevezôre jutni a bérleti díj kapcsán. A szerkesztôségünket felkeresô orvos elmondta: személyesen részt vett a hollandok által épített egészségügyi központ tervezésében, s felháborítónak tartja, hogy az egész faluközösség számára adományozott épületet a jelenlegi presbitérium és Márton Zoltán lelkész bevételi forrásnak tekinti.

Mint már beszámoltunk róla, az alsóbölkényi református egyház lelkésze felszólította a 26 éve a községben szolgáló családorvost, hogy július 1-tôl, a jelenlegi szerzôdés lejárta után, négyzetméterenként 2 eurós havi bért fizessen a rendelô által elfoglalt területért. Jelenleg a 40,5 négyzetméternyi két teremért havi 400.000 lejt fizet.

- A 2000 júliusában kötött szerzôdésben nincs megszabva, hogy mekkora felületre fizetem a havi bért, de bárki, aki a rendelôben jár, tudja, hogy két termet használok. Igaz, hogy ezek mellett még két terem üresen áll, s ezeket is az én nyakamba akarják varrni, de ezt nem fogadom el. A református egyháztól meghívót kaptam egy egyeztetô beszélgetésre a július 1-tôl esedékes bérleti díjról. Azon a találkozón tudomásomra hozták, hogy legalább havi 4.000.000 lej bérleti díjat kérnek, s ha ezt nem vagyok hajlandó kifizetni, szedhetem a sátorfámat. Kritikán aluli hangnemben beszéltek velem, s megfenyegettek, hogy ha nem fogadom el, új, fiatal családorvost hoznak helyettem. Szeretném hangsúlyozni, hogy én 26 évvel ezelôtt versenyvizsgával kerültem Alsóbölkénybe, s azóta rendszeresen s rendesen végzem a munkám. Mint már említettem, az épület tervezésekor a hollandokkal együtt tárgyaltam, sôt, egy kérést írattak velem, amelyben a hollandiai egyházközség vezetôtanácsának elmagyaráztam, hogy miért van szükség az orvosi rendelôre, s kértem, hogy támogassák megépítését. Az évek során az általam fizetett takarítónô minden télen, szombaton és vasárnap tüzet gyújtott, hogy a gyógyszertárban, állatorvosi rendelôben, fogászaton és az én rendelômben levô fogyóanyagok, felszerelések ne fagyjanak meg, ne károsodjanak. A rám esô rész fenntartási költségei havi négymillió lejbe kerülnek, így nekem nincs lehetôségem újabb 4 millió lejt fizetni bérleti díjként. A már említett találkozón felajánlottam, hogy havi 1.200.000 lejes díjat fizetek. Nem fogadták el, azt mondták, akkor inkább üresen marad. Számomra ez a hozzáállás két okból is érthetetlen: elsôsorban azért, mert 26 éve gyógyító munkát végzek Alsóbölkényben, személyesen ismerek mindenkit, nem érdemlem meg, hogy így bánjanak velem. Másodszor azért, mert a nyereséget hajtó gyógyszertár tulajdonosától ugyanazért a felületért fele annyi bérleti díjat, vagyis 2.000.000 lejt kértek. Azzal indokolták a nagy díjat, hogy karban kell tartaniuk az épületet, s festeniük kell a templomban és a lelkészi lakásban. Ezt az épületet a helyi közösség kapta adományba, s nem azért készült, hogy abból fenntartsák a lelkipásztort s az egyházi épületeket - nyilatkozta Csegedi József.

A hogyan tovább kérdésre felelve elmondta: a polgármesterrel felkeresték a szászrégeni római katolikus egyház képviselôit, s beleegyezésüket kérték, hogy az Alsóbölkényben levô, jelenleg üresen álló régi katolikus épületet, valamikori kultúrházat használhassák. Az engedélyt megkapták, s a helyi polgármesteri hivatal vállalta, hogy lehetôségei függvényében felújítja, használhatóvá teszi. Az átköltözésre valamikor augusztusban kerül sor, hiszen Csegedi József július 1-augusztus 1. között pihenôszabadságon lesz.

Márton Zoltán református lelkész megerôsítette, hogy a családorvossal nem sikerült megegyezniük a bérleti díj kapcsán. Ugyanakkor elmondta, hogy az egyháznak nem érdeke, hogy az épület nagy része üresen álljon.

A fejleményekre visszatérünk.

Kerekes Károly RMDSZ-es parlamenti képviselô tegnap politikai nyilatkozatban kérte a Munkaügyi, Társadalmi Szolidaritási és Családügyi Minisztériumot, hogy az etnikai alapon üldözött személyekre vonatkozó 189-es törvényt helyesen alkalmazzák. A képviselô szerint számos megyei nyugdíjpénztár tévesen értelmezi a szóban forgó törvényt, ami feszültséget kelt az általa képviselt lakosság körében.

Kerekes Károly szerint az 1999. évi 105-ös számú kormányrendeletet jóváhagyó 2000. évi 189-es törvény, amely az 1940. szeptember 6. és 1945. március 6. között Romániában hatalomra került rendszerek által etnikai okok miatt üldözött személyek jogaira vonatkozik, 5 évvel azt követôen, hogy alkalmazni kezdték, még mindig értelmezésbeli nehézségekbe ütközik a megyei nyugdíjpénztárak részérôl.

"A szóban forgó rendeletet a megbízott kisebbségügyi miniszter kezdeményezte, azzal a céllal, hogy az 1940. szeptember-1945. március között üldözésnek alávetett, a romániai nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára jogorvoslatot biztosítson. Maros, Hargita és Kovászna megyék kivételével, amelyekben korrekt módon alkalmazzák a törvényt, más erdélyi megyékben ferdített módon, helytelenül értelmezik. A Fehér, Hunyad, Brassó és Kolozs megyékbeli nyugdíjpénztárak például visszautasítják a magyar nemzetiségû személyek kéréseit - az Országos Nyugdíjpénztártól kapott pontosítások alapján - azzal az indokkal, hogy 1944. szeptember 1-tôl az 1944. évi 1627-es törvénydekrétummal megszüntették az összes, az etnikai üldözésekre vonatkozó diszkriminatív törvényeket. Ha a dolgok így állnak, akkor mivel magyarázható, hogy 1944. november 3-án, két hónappal késôbb a 258-as számú Hivatalos Közlönyben megjelenik az internálóközpontok létrehozására és mûködésére vonatkozó szabályzat?" - tette fel a kérdést az RMDSZ-es képviselô. Kerekes Károly hangsúlyozta, hogy ezekbe a lágerekbe internálták az észak- erdélyi magyar és német nemzetiségû személyeket. Példaként a Brassó megyei földvári lágert említette, "ahol emberek ezreit tartották fogva, ahol több százan vesztették életüket". Magyarázatot kért arra is, hogy 1944 ôszén hogyan létezhetett a Târgu Jiu-i internálótábor, ahova magyar értelmiségieket és 18 év alatti magyar fiatalokat internáltak? "Az 1944. december 7-i 11686-os igazolvány bizonyítja, hogy egy 14 éves magyar nemzetiségû lányt, Szarka Vioricát ebbe a lágerbe internáltak 1944. szeptember 28-án és 1944. december 7-én szabadult. Ez a hivatalos irat egyértelmûen cáfolja azt a hamis elméletet, miszerint 1944. szeptember 1-je után nem üldöztek senkit etnikai okok miatt Románia területén" - tette hozzá.

Kerekes Károly szerint a törvény elôírásait és szellemét a legdurvábban a Hunyad megyei nyugdíjpénztár ferdíti el, amely azt állítja, hogy a rendelet, már a címébôl eredendôen is (az 1940. szeptember 6-tól kezdôdôen Romániában hatalomra került rendszerek) a II. világháború kitörésének egyenes következményeként történô román területek elfoglalásának idôszakára vonatkozik, vagyis a szovjet és horthysta rendszerekre. "A nyugdíjpénztár képviselôinek meg sem fordul a fejében, hogy a rendelet a nemzeti legionárius és Antonescu-féle rendszerekre vonatkozik, amelyek Romániában hatalomra kerültek és ellenséges politikát folytattak a zsidókkal, magyarokkal, romákkal és más kisebbségekkel szemben" - áll a nyilatkozatban.

A nyugdíjpénztár képviselôinek kijelentései, mint mondta, fellelhetôk a Gyulafehérvári Táblabíróságnál folyamatban levô, az érintett magyar nemzetiségû személyek által benyújtott óvásokat tartalmazó ügyiratokban. Kerekes Károly szerint nem csoda, hogy a megyei nyugdíjpénztárak ilyen álláspontra helyezkedtek, ha figyelembe vesszük a Munkaügyi, Társadalmi Szolidaritási és Családügyi Minisztérium téves válaszát, amelyet a 2005/243A számmal beiktatott, a törvény helytelen alkalmazására vonatkozó kérdésére adott, és amely szerint a fent említett idôszakban a román hatóságok által elkövetett etnikai alapú üldözések a roma és zsidó lakosság ellen irányultak. "Ebbôl következik, hogy a magyar lakosságot nem üldözték. Akkor mi a helyzet a földvári és a Târgu Jiu-i lágerekkel? A minisztérium ezt a kijelentést 5 évvel azt követôen teszi, hogy a rendeletet alkalmazni kezdték, és ebben az idôszakban számos, a fenti lágerekben fogva tartott személy haszonélvezôje volt a rendelet által elôírt jogoknak.

Gyakori felszólalásaimban elsôsorban amiatt tiltakoztam, hogy a Dél-Erdélybôl Észak-Erdélybe menekült személyeknek nem biztosítják a törvény által elôírt jogokat. A fent említett három megyén kívül e menekültek kéréseit rendszeresen elutasítják, a megyei nyugdíjpénztárak ellenben e jogokat minden gond nélkül megadják az Észak-Erdélybôl Dél-Erdélybe menekült románoknak, ami ellentmond a törvénynek és a Legfelsôbb Semmítôszék és Bíróság határozatának" - hangoztatta Kerekes Károly. A képviselô szerint az általa jelzett problémák mintegy orvoslásaként, a minisztérium nagylelkû megoldásként azt javasolta, hogy a követelésekre peres úton találjanak megoldásokat az érintettek, a Polgári Törvénykönyv elôírásai alapján. "A minisztérium ahelyett, hogy a törvény helyes alkalmazására ügyelne fel, az amúgy is túlterhelt bíróságokra küldi az embereket, és azt is figyelmen kívül hagyja, hogy az érintett idôs személyek számára megerôltetô a peres eljárás" - mondta Kerekes Károly, aki kérte, hogy ezt a problémát kövessék nagyobb figyelemmel, "hiszen feszültséget kelt az általa képviselt lakosság körében".

A gyógyszerellátás kapcsán az utóbbi hónapokban közölt rossz hírek után végre egy jó hír is, ami június 20-án jelent meg az Országos Egészségbiztosító Pénztár honlapján: a Maros Megyei Egészségbiztosító Pénztárnak ingyenes és ártámogatott gyógyszerre 35 milliárd lejt utalt át az országos egészségbiztosító.

Mint ismeretes, pár nappal ezelôtt az Országos Egészségbiztosító Pénztár 64 ezer milliárd lejes költségvetésének 10 százalékát "szabadították fel", s ezzel a 6,4 ezer milliárd lejjel fellélegezhet a hazai egészségügy.

- A pénz már meg is "érkezett", s a gyógyszertárankénti elosztás a jogszabályok szerint történik, napokon belül. A gyógyszerre váró betegek felszusszanhatnak, hiszen elôreláthatólag kiválthatják a vényeken szereplô orvosságokat - nyilatkozta lapunknak dr. Csíki Zsuzsanna, a Megyei Egészségbiztosító Pénztár vezérigazgatója, aki arról is beszámolt, hogy a gyógyszertárakkal kötött keretszerzôdéseket egy kiegészítô irattal bôvitik, amelyben rögzítik, hogy a gyógyszertárak havonta mekkora összeget fordíthatnak az ingyenes és ártámogatott gyógyszerek kibocsátására. Ezt a keretet csupán 5 százalékkal léphetik túl, de ebben az esetben elvesztik a következô havi keretet.

Tíz lány versengett tegnap este a nyári színpadon, hogy szépségükkel és képességeikkel elnyerjék a Marosvásárhely szépe titulust.

A bemondó, Liviu Pancu minden versenyzô bemutatásakor próbálta zavarba hozni a lányokat. A magyar szépségeknek a nevébe, a román lányoknak pedig a köszönésébe kötött bele. Amíg a jelöltek a megpróbáltatásokra készültek, fellépett a Piticot egyesület: a kis óvodások betanult táncukkal bûvölték el a közönséget. A nézôk különféle tánccsoportok elôadásait láthatták - latin táncot, ír néptáncot meg modern táncot - és közben gyönyörködhettek a szépségkirálynô-jelöltekben.

A nézôtér tele volt, rengetegen álltak a lépcsôkön s a színpad mellett, de végül és senki sem bánta meg, hogy végignézte a lányok küzdelmét a Marosvásárhely szépe címért. A Marosvásárhely szépe titulust Bianca Moldovan nyerte el, egyik udvarhölgyének Kopacz Borókát választották, a másik udvarhölgy pedig Ruxandra Matea lett.

A Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központban került sor a marosvásárhelyi Református Egészségügyi Fôiskola diákjainak a ballagására és évzáró ünnepélyére. Az ökumenikus egyházi szolgálatot Ötvös József református lelkész, missziói elôadó, Bara László római katolikus lelkész és Nagy László unitárius esperes végezték. A végzôsöket dr. Ábrám Zoltán tanulmányi igazgató búcsúztatta, aki egyúttal méltatta az elmúlt év eredményeit, és kitért a jövô év terveire is. Dr. Nagy Attila volt igazgató köszöntését követôen zenés, verses mûsorral búcsúztak el a végzôsök (osztályfônökük Csíki Zoltán fôasszisztens), majd ünnepélyes eskütételre, emléklapok kiosztására, az éltanulók díjazására került sor.

Erdély 16 református egyházmegyéjébôl származó fiatal lelkészt szenteltek fel tegnap késô délután Marosvásárhelyen, a Vártemplomban. A kolozsvári protestáns teológián végzô lelkészek eddig hagyományosan a kolozsvári Farkas utcai református templomban tették le a hûségesküt. Ötvös József generális direktor, a Marosi Egyházmegye esperesének kezdeményezésére idén elsô alkalommal adott helyet a megható ünnepélynek a marosvásárhelyi Vártemplom. A jelképes költöztetés okáról Ötvös József így nyilatkozott: az elmúlt években a kolozsvári lelkészszentelés elvesztette ünnepélyességét, szürke és szokványos lett, tavaly akkora volt az érdektelenség, hogy a templomot nem töltötte meg a gyülekezet. Ezért változtattuk meg, a decentralizáció jegyében, az egyházkerület évi közgyûlésének és a lelkészek eskütételének helyszínét. Amennyiben sikerül újra igazi ünneppé tenni, lehetséges, hogy jövôre Székelyföldön, Sepsiszentgyörgyön tartjuk - számolt be az egyházkerület harmadik vezetôje.

A protestáns teológiát végzô fiatalok két-három évig segédlelkészként, helyettesítô lelkészként szolgálnak, majd a második lelkészképesítô vizsga (nagypapi) letétele után felszentelik ôket, s így teljes jogú, megválasztható lelkipásztorokká válnak.

A tegnap délután a Vártemplomban tartott egyházkerületi közgyûlést, amelynek 132 tagja van - lelkészek és világi képviselôk - Tonk István fôgondok nyitotta meg. A köszöntôbeszéd után Kató Béla fôjegyzô tartott istentiszteletet. A fiatal református lelkészek eskütételét Ötvös József vezette. Ezt követôen az úrasztala körül térdelô lelkészeket Pap Géza, az egyházkerület püspöke és 15 esperes áldotta meg.

Hegyi Mózes június 25-re tûzte ki polgári esküvôjét. A jövendôbelije is magyar, ezért szinte magától értetôdô volt, hogy a boldogító szót nemcsak a hivatalos nyelven, hanem magyarul is ki szeretnék mondani.

Május 3-án írásban közölte a Fehéregyházi Polgármesteri Hivatallal óhaját. Három hét múlva jött a válasz: saját költségére fogadjon engedélyezett tolmácsot, aki magyar nyelven is lebonyolítja a szertartást. A szerkesztôségünkhöz forduló fiatalember elmondta, a hivatal alkalmazottai között egyetlen magyar ajkú sincs, a köztisztviselôkkel csak román nyelven értekezhetnek. Ügyvéd tanácsára írásos beadvánnyal fordult a megyei tanácshoz és a prefektúrához. A megyei tanács jogásza válaszából kitûnik, a helyi tanács köteles magyar ajkú tolmácsot biztosítani a román nyelvû esketési szertartás fordítására. Ezzel a válasszal kopogtatott újra a fiatalember a fehéregyházi polgármester ajtaján, aki csodával határos módon biztosította az igényelt tolmácsot. "Elgondolkodtató, hogy míg tôlünk hivatásos fordítót kértek, a hivatal beérte azzal, hogy magyarul beszélô személyt keressen" - méltatlankodott Hegyi Mózes.

Alig három nap van hátra a fiatalok és családjuk életében nagy fontosságú eseményig. Rámenôsségének és utánajárásának köszönhetôen Hegyi Mózes és Egyedfi Izabella anyanyelvükön is kimondhatják a boldogító igent. "Augusztus 6- ára unokahúgomnak tûzték ki a polgári esküvôt. Arra buzdítottam, ô is kérje, hogy magyar nyelven is legyen szertartás" - közölte a fiatalember.

Jegyzet

A Krassó-Szörény és Temes megyei árvizek sokunkat megrendítettek, és arra késztettek, hogy segítô kezet nyújtsunk bajba jutott társainknak. Gyûjtési akciót szervezett a megyei fôispánság, polgármesteri hivatalok, egyesületek, egyházak. Számos teherautó indult útnak élelmiszerekkel, bútorzattal, építôanyaggal, ruházattal.

Szalló Ágota, a Sapientia Egyetem marosvásárhelyi karának harmadéves informatika szakos hallgatója kezdeményezésére is indult gyûjtési akció az óteleki évfolyamtárs, Tamás Norbert és családja támogatására. A jótékonykodást nemcsak a marosvásárhelyi karok tanárai és diákjai pártolták fel, hanem bekapcsolódtak a kolozsváriak és a marosvásárhelyiek is, sôt a Sapientia Alapítvány is hathatós segítséget nyújtott. Az akció révén közel hetvenmillió lej gyûlt össze, de a magánszemélyek, cégek részérôl még mindig folyik az adományozás. Különféle elektronikai cikkek - mosógép, hûtôszekrény, televízió - is gazdát cseréltek. A marosvásárhelyi Sapientia matracokat, szekrényeket, asztalt és szônyeget adományozott a bajba jutott családnak, a szállításba is besegített. Az összegyûjtött javakat, ami mellé élelmiszerek és ruházati cikkek is társultak, mikrobusszal és teherautóval szállították Ótelekre.

Norberték házát teljesen letarolta az árvíz, sôt még jelen pillanatban is nagy része víz alatt áll, a folyamatos szivattyúzások ellenére, lévén, hogy az épület a település egy igen kritikus állapotban lévô utcájában található. A bajba jutott társ iránt tanúsított segítôkészség példaértékû lehetne sokunk számára.

A XIV. Bárdos Lajos-Nagy István Kórusfesztivál kapcsán úgy érzem, szólnom kell pár szót erdélyi magyar kórusmozgalmunk jelenlegi helyzetérôl, eredményeirôl és gondjairól, azokról a problémákról, melyeket rendezvényünk is felszínre hozott.

Annak ellenére, hogy a változások idejének euforisztikus hangulata alábbhagyott, vagy talán éppen ezért, egy letisztulási folyamatnak lehetünk tanúi kórusberkekben. Bizonyíthatom, hogy mozgalmunk él, hiszen két kórusszövetség is aktívan mûködik szûkebb pátriánkban: a Seprôdi János Kórusszövetség, mely Kárpát- medencei, tehát nemzetközi, és a Romániai Magyar Dalosszövetség. Ezeknek számos rendezvénye ad alkalmat a szereplésre, megmérettetésre, de ezeken kívül vannak független kezdeményezések is, mint a mi fesztiválunk. Felsorolnék párat: 2004 ôszén Sepsiszentgyörgyön kamarakórus-fesztivál, Kolozsváron karácsonyt váró kórustalálkozó, 2005 tavaszán Bárdos Lajos - Palló Imre Éneklô Ifjúság Kórusfesztivál Udvarhelyen, Körtvélyfáján reneszánsz kórusfesztivál, Régenben Szálljon hálaének egyházzenei kórustalálkozó, Marosvásárhelyen, a Vártemplomban Szentháromsági Ref. Kórustalálkozó, a mi XIV. Bárdos L. - Nagy I. kórusfesztiválunk, a közeljövôben a tordaszentlászlói kórustalálkozó, majd a gyergyócsomafalvi fesztivál, a nyáron kórusvezetôi továbbképzô a Seprôdi János Kórusszövetség szervezésében, és a felsorolást folytathatnám. A mennyiséggel tehát nincsen baj, lássuk a minôséget.

Szerintem pesszimizmusra ilyen téren sincs okunk. Igaz, hogy az alapokat az iskolai zeneoktatásnak kell biztosítania, ahol még sok a tennivaló, de itt is vannak, ha nem is nagy, de reményre jogosító eredmények. Az általános iskolákban a zeneórák száma nem nôtt, de hosszas harc után most már elértük, hogy a középiskolák elsô két évfolyamán taníthatunk zenét. Líceumi kórusok jelentek meg, sôt, a régi szép idôkre emlékeztetve, még imitt-amott fôiskolaiak is. Kolozsváron, Váradon, Marosvásárhelyen egyetemi szinten magyar zenetanárképzés indult. Remélhetôen fiatal tanáraink közül kinevelôdik egy új karnagygeneráció is, hiszen egyesek közülük már bizonyítottak. Ehhez viszont a társadalmi megbecsülés elengedhetetlen lenne.

Bölöni Domokos fesztiválunkról írott beszámolójában helyesen figyelte meg, hogy kórusaink zöme templomi kórus, mert az egyház az egyedüli intézmény, mely a kezdetektôl felkarolta mozgalmunkat. Közel tizenöt éve, amikor a Nagy István Ifjúsági Vegyes Kart létrehoztam és támogatókat kerestem, a világi hivatalos szervezetektôl csak értetlenséget kaptam, sehogy sem akarták megérteni, hogy ezt minden ellenszolgáltatás nélkül csinálnám, csak egy helyiség szükségeltetne, és szeretnénk tartozni valahová. A legfájóbb az volt, amikor évek múltán, egy EMKE-díj, Fesztiválkórus cím stb. birtokosaiként az utcára kerültünk, és szorultságomban híres alma materem igazgatójához mentem segítségért. Egy osztálytermet kértem heti két alkalomra, hogy megtarthassuk próbáinkat. (A kórusban az iskolának több tanulója is énekelt.) Azt kérdezte, hogy mit fizetünk ?......

A határ túloldalán lehet olyanról hallani például, hogy: tanügyi kórus, X város kórusa, Y város MÁV kórusa, Z város önkormányzatának kórusa és hasonlóak. Feltenném a drámai kérdést: minálunk ilyen irányú kezdeményezés politikusaink, önkormányzataink, minisztériumi vezetôink részérôl miért nem indíttatik? Nemzeti zenekultúra, hagyományôrzés, zenei nevelés, közösségépítés minimális anyagi befektetéssel nem kell senkinek? Nem szeretném, ha félreértenének, de az az érzésem, hogy az Omega-koncert egy óriásplakátjának árából parádés kórusfesztivált tudtunk volna szervezni, viszont az idén nekünk egy krajcár sem jutott. Mégis énekeltünk, elsôsorban az Állami Filharmónia karnagy-igazgatójának, Vasile Cazannak köszönhetôen, aki segítségét felajánlva rábeszélt, hogy a szokásos vendéglátás nélkül is szervezzük meg fesztiválunkat. Rajta kívül köszönettel tartozom a Psalmus kórus és az alsóvárosi ref. templom énekeseinek, valamint a polgármesteri hivatalnak a segítségért.

(Folytatjuk)

A Kultúrpalota - a közmûvelôdési ház, miként dr. Bernády György nevezte - építésének terve a Városháza építésének gondolatával egy idôben született meg. A Városháza épületét tervezô két neves budapesti mûépítész már tudott Bernády további építkezési terveirôl, így tehát a Városháza elôtti tér kialakításánál figyelembe vették a Vármegyeháza és a közmûvelôdési ház elhelyezését is. Komor Marcell és Jakab Dezsô mûépítészek Bernády szakmai tanácsadói is voltak a város középületeinek tárgyalásánál, aki polgármesteri székbe ültetése után meggyôzôdéssel fogott hozzá terveinek végrehajtásához.

1907 tavaszán, mikor már a Városháza építésénél a befejezô munkálatokkal szorgoskodtak az építôk, Bernády Budapesten, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban tárgyalt további terveirôl, a közmûvelôdési ház építésérôl. Madarász Viktor államtitkár kedvezôen fogadta a közmûvelôdési ház építésének gondolatát. Azt besorolta gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter által a Ferenc József Magyarország királyává koronázásának negyvenedik évfordulója emlékére épülô monumentális épületek közé. Ilyenformán a közmûvelôdési ház építése az országgyûlés képviselôházának tudatában volt, s lehetôség adódott jelentôs anyagi támogatásra a kormány részérôl.

Bernády a sikeres tárgyalás után a minisztériumból Komor és Jakab mûépítészek közös tervezôirodáját kereste fel, s tárgyalt a közmûvelôdési ház tervezésérôl. Bernády ismertette a minisztérium ezen nagy fontosságú emléképületének ilyennemû tervérôl. Megtárgyalták a közmûvelôdési ház külsô és belsô díszítômûvészeti kialakítását s nem utolsósorban az elôcsarnokának falára helyezendô aranyozott bronz dombormû elhelyezését, mely Ferenc József koronázását ábrázolná.

Mind a mûépítészek, mind a felkért alkotómûvészek figyelembe vették Bernády azon gondolatát, mely szerint a palota minden helyisége-terme a közmûvelôdést szolgálja s minden díszítése a magyar történelemmel, tudománnyal, mûvészettel legyen kapcsolatban és székely népmondákból merített tárgyú legyen.

Bernády György, Marosvásárhelyre visszaérkezve, a városi törvényhatósági bizottság közgyûlésén beszámolt budapesti érdemleges tárgyalásairól. Ismertette a közmûvelôdési ház építésével kapcsolatosan az építészekkel és alkotómûvészekkel folytatott tárgyalásait. Mindezek után a közmûvelôdési ház építésének tervét közgyûlés elé terjesztette s a közgyûlés többsége elfogadta. A város a minisztériumtól 100.000 korona készpénzsegélyt kapott és ötven éven át évi 15.000 koronát szavazott meg az építkezési költségek fedezésére.

Mindezek után Komor és Jakab mûépítészek a tervezési téma véglegesítése után megkezdték a közmûvelôdési ház terveinek készítését. Tervezési munka közben több alkalommal kért változtatást a városi mûszaki osztálya, mert Bernádynak újabb és újabb gondolata támadt az építészeti és képzômûvészeti kialakításra vonatkozóan.

Az építômunkák megkezdése elôtt, megelôzôen a kijelölt telkek kisajátítását, vásárlását rendezte a városi mûszaki osztály. A kivitelezésre kiírt versenytárgyalást a budapesti Grünwald testvérek és a Schiffer cég nyerte el. Árajánlatuk olcsóbb volt, mint a két marosvásárhelyi - Csiszár Lajos és Várady Árpád - árajánlat.

1910 decemberében kezdték el az építôtelep szervezését, az épület kitûzését s következô év tavaszán az alapozási munkákkal már a föld színe fölé jutottak, emelkedtek a falak a földszint, az elsô emelet magasságában.

1911 nyarán Bernády Amerikába ment, helyettese, Hofbauer Aurél vezette a város hivatalos dolgait. Utazását gazdasági cél vezette, a felszínre került földgáz érdekében. A sármási gázkutak terén Bernády elôre látta a földgáz ipari és fûtési célra való felhasználási értékét. Tudatában volt annak, hogy Amerika gazdasági életét és iparát a földgáz lendítette fel. Bernády Amerikában meglátogatta és tanulmányozta a földgázzal dolgozó nagy vállalatokat, a földgáz kitermelését, vezetését s felhasználását.

Bernády, Amerikába utazva, a hajón gondolatban a közmûvelôdési ház építésével foglalkozott. Számításai közben kevésnek találta a zeneiskolának szánt tantermek számát. Szobájában levelet írt Hofbauernek, melyben tudatta gondolatait és határozatát, mely szerint a közmûvelôdési ház elsô emeleti alaprajzát ismételjék meg második emeletként, hogy a tantermek száma legyen elégséges. Továbbá megjegyezte, hogy a második emelet alaprajzi elrendezését harmadik emeletként építsék meg.

(Folytatjuk)

Telenézô

Közel ötszáz alkalmazottja van a Duna Televíziónak, van közöttük jó pár szinekurás, vagyis üresjáratot mûködtetô ember, derült ki a Napkelte vasárnapi mûsorából. Lakat T. Károly beszélgetett Cselényi Lászlóval, a tévé új elnökével, többek között arról, hogy támadások érik Cselényit a magyar médiában, amiért frissíteni kívánja a levegôt, dinamikusabbá, rugalmasabbá, naprakészebbé szeretné tenni az intézményt. * A Duna Tévé a határokon túli magyarokhoz szól, mondta Cselényi László. A világ magyarságának a televíziója kell/kellene hogy legyen. * Össze kell kapcsolnia a határon belüli és határokon kívüli magyarokat, a konszenzus televíziójaként kellene viselkednie. * Gyanítható, hogy a Duna Tévében is kezdi felütni a fejét a közszolgálati és kereskedelmi rádiók, tévék szereplôit olyannyira megosztó, ide vagy amoda tili-toló pártoskodás, és az elnök elejét akarja venni az effélének. Máris kikezdték némely lapok. Holott "a rólunk igen nagy számban megjelenô cikkek 85 százaléka rendkívül objektív és nagyon dicsérô. És nekünk drukkol." De amikor olyan lapban olvas valótlanságot, szándékos csúsztatást-ferdítést önmagáról, amelyet az ideig nagyrabecsült, akkor kételkedni kezd a kiadvány összes többi (eddigi és ezutáni) publikációjának (is) a hitelességében, végsô soron a lap tárgyilagosságában, tisztességében. * A sajtótûz akkor lobbant fel, mikor megszüntette a hírigazgatóságot. "Túlhierarchizált, túlbonyolított ez a rendszer a Duna TV feladataihoz, méretéhez, embereinek számához képest. Azt kellett megnézni, hogy idônként miért tudunk nagyon jók lenni, és idônként miért vagyunk pocsékok. Tehát hogy milyen homokszemcsék ömlenek bele a fogaskerekek rendszerébe. Egyszer kiderült, hogy nagyon jók voltunk - például ôszentsége, II. János Pál pápa haldoklási periódusa idején... De nem feltétlenül a hírigazgatóságnak köszönhetôen. Mert akkor a hírigazgató három napig nem volt a Duna Televízióban látható. Mindenki igazoltan lehet távol, utólag lehet bármit igazolni - nem volt ott. Senki nem tudta, hogy nem lesz ott. Utólag töredelmesen beismerte, hogy volt neki valami régi vidéki programja, amit már kínos lett volna halogatnia. Dehát ez nem így mûködik. A vulkán akkor tör ki, amikor éppen akar. És akkor arra kell fölkészülni." * Lakat T. Károly rákérdez: az Uránia Filmszínháznál hány személynek dirigált, itt meg milyen a létszám. Hát az Urániánál negyven, itt meg ötszáz körül. Csakhogy. "Az egyes személyek elvesztése fölötti nemzeti búbánat három-négy napig tart, bárkit elveszíthetünk, engem is, téged is..." (Itt Lakat T. elvágja a választ; nem tudom, figyelték-e a "nagymenô" mûsorvezetôk pimaszságát: engem mindig fölháborít, mikor valakibe belefojtják a szót, vitán felül álló tekintélyû, tiszteletreméltó személyiségekbe is, de az sem erkölcsös, ha céhbeli kollegába, akivel még tegezô viszonyban is vagyunk. Teszik ezt nap mint nap - arcpirulás, bocsánatkérés nélkül, csaknem minden csatornán -, és ami a legrosszabb, képükre van írva az önhittség és az önelégültség, azt gondolják errôl az ordas udvariatlanságról, hogy a szakma csúcsa, holott csak az van, hogy kulturálatlanok, nemcsak rossz színészek, hanem rosszindulatú alakoskodók is, lerí róluk: egyáltalán nem kíváncsiak a válaszra, "hû, hogy' megy az idô", föl kell tenniük a következô kérdést, és húzni a pébe, odakint vár a következô páciens, még egy extrakció, nôvérke!...) * Ami a 40/500-as arányt illeti, Cselényi epésen jegyzi meg: negyven ember mögött kevesebb püspök, nôgyógyász, tartótiszt és egyén, rokon áll, mint ötszáz ember mögött. Vagy 80, 90, 100 ilyen ember mögött, akitôl végül is kénytelen-kelletlen el kell búcsúzni. * Azzal is vádolják: elnöki hatáskörét arra használja, hogy régebbi filmjeit újra mûsorba iktassa. "Televíziós alkotó vagyok, áll mögöttem néhány száz produkció, olyan sorozatok, amelyekért a Duna Televízió Tamási Áron-díjat, Európa- díjat kapott, olyan mûsorért, amelyet magam is emblematikusnak érzek, amelynek megszünt(etés)ekor csak Izraelbôl 168 ember/család az aláírásával tiltakozott, hogy ez a kedvenc mûsoruk, a Minoritates Mundi. Minthogy én vagyok most a cezaromán, nagyképû, akaratos elnöke ennek a televíziónak, valóban jónak tartom, hogy a világ kisebbségeivel és autonómiáival foglalkozó sorozatom újból, egy nem túlságosan igényelt, nem túlságosan elôkelô mûsoridôben és helyen, hétfô (kora) délutánonként ismét adásba menjen, és hát a nézettségét azért meg lehet nézni, lehet viszonyítani sok más mûsorhoz." * Hogy milyennek szeretné a Duna Televíziót az elnök, azonkívül, hogy a léhûtôknek, a protekciósoknak, a szinekurásoknak távozniuk kell? Íme: sokszor egy-egy televíziónak az a gondja, hogy nincs kellô mennyiségû felülete. Ebbe a helyzetbe került már a Duna Televízió. Speciális feladatai vannak. Úgy tûnik, hogy nem elég csak egy ilyen "arte" típusú mûvészeti-kulturális televíziónak lennünk, mert vannak egyéb kutya kötelességei is a Dunának, ilyen például az az idôszerû követelmény, hogy immáron viselkedjen úgy, mint egy uniós televízió és teremtsen valamilyen hidat más népek és a magyar nemzet között, és minél szerethetôbbé tegye a magyar népet. A másik pedig az autonómia, ami hát, ugye, sine qua non-ja a Duna Televíziónak. * Megpróbáltam összeszámolni (az imitt-amott szintén frissítésre szoruló) Duna-teletextre támaszkodva a különbözô mûsorokat; negyven felé abbahagytam. Csaknem mindnek érthetô magyar (vagy nyelvünkben rég meghonosult idegen eredetû) neve van. A Prizma, Equator Klub, Tálentum, Heuréka ismerôsen csengenek, megszoktuk, szeretjük ôket, a Régiók szeptembertôl újul, keresik új nevét, várják a nézôk címötleteit is. Ha egy tévéadó mûsorai közül legalább kettô-három a szívéhez nô az embernek, akkor bizalmat szavaz munkatársainak, vezetôinek, kíváncsian nézi meg az újdonságot, mint a Vannak vidékek címû tájismertetô magazint (címét Kányádi Sándor egyik szívszorítóan gyönyörû versétôl kölcsönözték), amelynek "fôszereplôje" vasárnap - a kirándulóidényre való tekintettel is, de nem csak azért - Zágráb volt. A nagy múltú horvát fôváros, az ott élôk és oda látogatók szavaival, magyar riporter és kamera "szemével". Kedvvel néztem. Egy lépés azon az úton, melyrôl imént beszélt Cselényi. * A vulkán valóban, bármikor kitörhet, jöhet újabb szökôár is. Résen kell lenni, lencsekészen. Ami pedig Cselényi Lászlót illeti, remélem, nincs egyedül. Bátorsága, magabiztossága elôtt le a kalappal. Végre egy ember, aki nemcsak tudja, mit kell tenni, hanem félelem nélkül meg is teszi. És akkor is felszegi a fejét, ha már megtapasztalta: alacsony ám ez a kismagyar házi boltozat, könnyen beleverheti egy legörbedt, kultúrfüstös gerendába.

Nem lesz magyar termékkiállítás az idei Marosvásárhelyi Napok keretében megszervezett expón. A korábbi esztendôkben az ITD Hungary égisze alatt számos anyaországi cég mutatta be termékeit saját kiállítósátorban, az idén azonban - Marius Pascan, a polgármesteri hivatal szóvivôje által sajnálatosnak nevezett módon - mindez elmarad.

Halász János, az ITD Hungary romániai irodájának vezetôje a Népújság fentiekre vonatkozó kérdésére némileg árnyaltabb helyzetképet festett. Való igaz - mondta -, hogy az év elsô hat hónapjában az ITD Hungary a magyar belpolitikai változások és egy új pénzügyminiszter kinevezése miatt nagy nehézségekkel küszködött, ezért az idén nem tudta felvállalni a kiállítással járó költségek biztosítását. Emiatt a "mulasztásuk" miatt mindenkitôl elnézést kért, aki hiányolja a magyar kiállítókat, ugyanakkor azonban ígéretet fogalmazott meg, hogy a második félévben rendezôdnek a dolgok az ITD Hungary keretében.

Mindez azonban - tette hozzá Halász János - csak az érem egyik oldala, hisz kettôn áll a vásár. Noha máshol sem kaptak állami támogatást, a magyar kiállítók saját költségükön jelen voltak a különbözô kolozsvári, bukaresti, temesvári, sepsiszentgyörgyi termékexpókon. Ez pedig felveti a kérdést, hogy Marosvásárhelyre akkor miért nem jöttek el, azaz komoly elemzésre szorul, hogy milyen a marosvásárhelyi kiállításszervezô és a magyar kiállító cégek viszonya. Vajon miért éppen Marosvásárhelyre nem tartották fontosnak a kiállítók, hogy eljöjjenek?

Keserû öröm - mondta Halász János -, hogy hiányzanak a magyar kiállítók, ám ugyanakkor nem biztos, hogy a legmegfelelôbb expóhelyszín a fôtéri sátor, különösen, hogy alig néhány óra áll a felállításhoz és lebontáshoz a rendelkezésre. A szakmai kiállítók ezt nem szívesen vállalják, Marosvásárhelynek kiállítási és konferenciaközpontra volna erre a célra szüksége. Értékelése szerint ugyanakkor az általános vásárok idôszaka lejárt, az érdeklôdés ezek iránt egyre csekélyebb, ezért Marosvásárhelynek meg kellene találnia a saját arcélét, ami talán a turizmus lehetne.

Bálint Zsombor

Az Európai Unió támogatási alapjai eljárásrendjének és az ezekhez kapcsolódó intézményrendszer felépítésének magyarországi tapasztalatairól számolt be román kormányzati szakembereknek a Nemzeti Fejlesztési Hivatal (NFH) - közölte a hivatal az MTI-vel. A Jakab István bukaresti pénzügyi helyettes államtitkár vezette, húszfôs delegáció tagjai az egyhetes szakmai program során a Pénzügyminisztérium, a Gazdasági és Kereskedelmi Minisztérium, a Közlekedési, Építésügyi és Turisztikai Minisztérium, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, a Foglalkoztatási, Szociális és Családügyi Minisztérium, a Kommunikáció és Informatikai Minisztérium, valamint a Nemzeti Foglalkoztatási Ügynökség munkatársai voltak. Az NFH vezetôi és munkatársai, valamint a szaktárcák és az irányító hatóságok szakértôi egyebek között a makrogazdasági politikával, a pénzügyi tervezéssel, a partnerséggel és a kommunikációval, a közösségi horizontális célkitûzéseik alkalmazásával, valamint a monitoring rendszerrel kapcsolatos tapasztalataikat osztották meg a vendégekkel.

Mintegy 1100 vállalat maradt az állami vagyonértékesítô ügynökség (AVAS) portfóliójában, közülük azonban csak 189-ben birtokol az állam 50%-nál magasabb tulajdonhányadot - hangzott el Gyerkó László, az AVAS alelnöke ismertetôjén a szombati marosvásárhelyi üzletember-találkozón. Az AVAS azonban nem rendelkezik valamennyi állami vállalat tulajdonjogával, több sajátos (páldául energetikaipari) cég különbözô minisztériumok alárendeltségébe tartozik.

Gyerkó László elmondta, hogy tevékenységük elsô idôszakában nehezen indult be a munka, négy hónap alatt csupán három vállalatot sikerült privatizálni, ám szándékuk szerint 2006 végére munkájuknak be kell fejezôdnie. A magánosítás módszere attól függôen különbözik, hogy mekkora a tulajdonhányad. Az 50%-nál kisebb tulajdonhányad értékesítése tôzsdei úton, a vállalat kontrollját biztosító tulajdonrész viszont nyílt árverésen vagy versenytárgyaláson történik. Azokat a cégeket, amelyek mûködôképesek, lehetôleg egységként értékesítik, ám amennyiben ez nem lehetséges, a cégfelosztás, illetve az önkéntes felszámolás és a vállalat vagyontárgyankénti értékesítése eszközéhez nyúlnak. Mivel a "kapós" vállalatokat többnyire már magánosították, a megmaradtaknak mintegy 80%-ára vár a felszámolás sorsa.

Az AVAS tulajdonában néhány látványos vállalat privatizációja is megkezdôdik a közeljövôben. A Román Kereskedelmi Bank fele plusz egy részvényes tulajdonhányadát hat jelentkezô kívánja megszerezni, míg a brassói traktorgyár iránt az indiai Mahindra és egy bukaresti cég mutat érdeklôdést. Az ugyancsak brassói csapágygyár többségi tulajdonjogát 12 érdeklôdô kívánja megszerezni. A nagy kihívások közé tartozik a craiovai Electroputere privatizációja, amelynek egyben maradása érdekében komoly lobbi folyik, ám négy egységre való bontása nagyobb sikerrel kecsegtet.

A fenti vállalatok magánosítására eredetileg kitûzött június végi határidô irreálisnak bizonyult, azonban mindenképpen azt szeretnék, ha az év végéig lezáródna a privatizációs procedúra.

(bálint)

Rövidesen hivatalosan is felveszi az OTP Bank Romania nevet a Robank Rt., amelynek többségi tulajdonjogát török üzletemberektôl vásárolta meg a tavaly a legnagyobb magyar pénzintézet. Az OTP korábban a Román Kereskedelmi Bank (BCR) privatizációs tenderére jelentkezett, ám az akkori kormány (különbözô ürügyekre hivatkozva) akkor visszavonta ajánlatát. Ezután döntött úgy az OTP, hogy a kis Robank révén tör be a romániai piacra.

Mint Hárshegyi Frigyes, a bank vezérigazgatója egy marosvásárhelyi üzleti találkozón elmondta, a bank egyelôre 16 fiókkal rendelkezik 13 városban, s miután az elsô hónapokat a helyzet felmérésére fordították, rövidesen intenzív terjeszkedésbe fognak. Ugyanakkor az elsôsorban üzleti orientáltságú pénzintézetet a lakossági üzletágra készítették elô. Az idén nem kevesebb, mint 27 új fiók nyitását tervezik, ebbôl kettô létesül Marosvásárhelyen, ahol eddig a Robank nem rendelkezett képviselettel. A következô két évben mintegy 100 további fiókot létesítenek, hisz - akárcsak a magyar anyabank - a leendô OTP Bank Romania univerzális bankká szándékozik fejlôdni.

Hárshegyi Frigyes ugyanakkor kifejtette, hogy az elektronikus kommunikáció korszakában nem biztos, hogy minden utcasarkon lennie kell egy-egy bankfióknak, hisz az ügyfelekkel való kapcsolattartás korszerûbb eszközökkel is megoldható, s a kliensnek csak a kapcsolat felvételekor kell személyesen is elmennie a bankba, a továbbiakban távolról is lebonyolíthatja ügyleteit. Hogy mégis intenzíven fejleszteni kívánják a kirendeltség-hálózatukat, annak oka, hogy szeretnének a magánszemély ügyfelek piacát jelenleg uraló öt nagy pénzintézet szintjére felfejlôdni.

Az igazgató ezt a célkitûzést reálisnak tartja, hisz véleménye szerint a romániai piacban még mindig nagy fejlôdési lehetôségek rejlenek. Ennek alátámasztására elmondta, hogy míg Magyarországon a banki hitelállomány a nemzeti bruttó össztermelés (GDP) 70%-át teszi ki, a fejlett országokban pedig a 100%-ot is meghaladja, addig Romániában ez a mutató egyelôre a 35%-os szinten van.

A Robank alaptôkéje egyelôre 30 millió dollár, az idén ennek megduplázását tervezik, ami azonban továbbra is kis bankra utal. A Robank, a jövendô OTP Bank Romania szilárdságát azonban elsôsorban a magyarországi anyaintézet tartalékai biztosítják.

(b. zs.)

Mezôsámsond takaros házai, gondozott udvarai, kertjei szorgos kezû gazdákra vallanak. S valóban, a települést családjukért küzdô, hajnalban kelô, és estig nehéz, kimerítô fizikai munkát végzô emberek lakják. Akik nap mint nap megbirkóznak a földdel, mert abban megélhetést, gyarapodást, jövôt látnak.

Pánczél Sándor az istállók környékérôl igyekszik elénk. A forró nyári melegben jólesik a konyha hûvöse. "Három tehenet és egy borjút tartok. Három hektár földet mûvelek, törökbúzát, búzát, árpát és lucernát termesztek", mondja a 67 éves férfi. Frissen sült kenyér dudorodik a takaró alatt. A háziasszony szívélyesen kínál, "ilyet városon nem enni", teszi hozzá elégedetten. Fiuk, a 37 éves Pánczél Sándor Levente csatlakozik hozzánk. Hirtelen ô válik a történet fôszereplôjévé. Traktorista mesterséget tanult, majd Marosvásárhelyre költözött. Az elsô gépet, egy kicsi traktort 1994-ben vásárolta. Rövidesen döntött: a földmûvelésbôl fog megélni. Jól megélni. A kicsi traktort három nagy követte, az udvaron két tárcsa, három eke, három vetôgép (két törökbúza- és egy búza-), bálázógép és permetezôgép sorakozik. A gépeket Sámsondról, Ludasról vette, árverésen. A városi háromszobás tömbházlakás is a mezôgazdaságból került ki, két kislányát minôségi oktatásban akarja részesíteni. A családja érdekében vállalta a fárasztó ingázást. Reggel hat órakor már kiskocsija kormánykereke mellett ül és, este 9 elôtt soha nem indul haza. Kampányban azonban akár az éjjeli 2-3 óra is a mezôn találja, a három már traktoristával egyetemben.

A tavalyi 20 hektárral szemben az idén 30 hektár földet vett bérbe: 13 hektáron búzát, 3 hektáron zabot, 2 ha-on árpát, 3,6-on répát, 1,6 hektáron lucernát és 4-en törökbúzát termeszt. Az idei esôzések miatt 6 hektár vetés károsodott, a tavaszi árpa vízbe került. A gazda mérleget készít. 2003-ban a földmûvelés jövedelmezô volt, a tavaly a búza kilójáért 5000 lejt fizettek, most ugyanazért a mennyiségért alig négyezret ígérnek, s lehet, hogy az idéni búzát már ingyen kell adják. A termés is jó volt, 2003-ban hektáronként 5000, a tavaly egy hektáron 4500 kiló búza termett. A törökbúza is meghálálta a gondoskodást, hektáronként 7000 kilót gyûjtöttek be. Az árak azonban rohamosan zuhannak. Míg az elôzô télen vékájáért 120.000 lejt fizettek Brassóban, az idén télen már csak 50.000 lejt kapott Pánczél Levente a terményért. Az árveréseken vásárolt gépek is felújításra szorulnak, s ez nem kis kiadást jelent majd.

- A mezôgazdaságot nem kell elejteni, életrevalónak kell lenni. Soha nem gondoltam, hogy más foglalkozásom legyen, gyerekkoromtól a földet szerettem. Tervem, hogy legkevesebb 200 hektárt mûveljek meg - összegez Pánczél Levente.

Nagy Annamária

Szülôként és pedagógusként is egyre többet gondolkodom azon, hogy mi az iskola elsôdleges feladata. Már szinte közhelyszámba megy, hogy az iskola feladata az, hogy a társadalom hasznos tagjaivá nevelje, oktassa az elkövetkezô generációkat.

Ezt továbbgondolván azt is meg kellene fogalmaznunk, hogy mit is jelent a társadalom hasznos tagjának lenni. Mindenképpen felhasználható tudással, önbizalommal kell rendelkezni, ugyanakkor emberként empatikussá, jóérzésûvé kell válni. Gondolhatjuk, hogy ez önmagától nem történik meg.

Még tovább gondolván, mi lehet a módszertana annak, hogy ezt elérjük? Az iskola feladata nem könnyû, hiszen minden ember más, minden egyéniséget meg kell ismerni, a maga sajátos módján kell megközelíteni. Véleményem szerint, odafigyeléssel, szeretettel, türelemmel, empátiával és nem utolsósorban szakértelemmel, módszertani ismeretekkel tehetjük ezt meg.

Akkor miért nem ezt tapasztaljuk? Tanároknak és osztályfônököknek sikerül úgy befejezni egy generáció tanítását, hogy soha nem beszélgetnek el saját diákjaikkal, osztályfônöki óráikról ezeknek nem maradnak emlékeik, a közösségi élmények teljességgel hiányoznak. Sajnos, a pozitív példák szerényen meghúzódva maradnak.

A másik nagy kérdés, ami foglalkoztat, hogy felkészültek-e a líceumok a kisebb diákok befogadására? Tanáraiknak vannak-e kellô módszereik ahhoz, hogy az elôadáshoz, diktáláshoz nem szokott általános iskolás figyelmét lekössék, fölös energiájukat megfelelô stratégiával hasznos irányba tereljék, felhasználják az életkoruknak megfelelô lelkesedést, pozitív, jóindulatú csintalanságot?

Tapasztalatom az, hogy ez sem történik meg mindenhol. Abban az iskolában, ahol nem pedagógusként, hanem szülôként voltam jelen, ennek az ellenkezôjét tapasztalhattam. A pedagógiai ráhangolódás, elfogadás, gyerekekre való odafigyelés helyett a gyerekek megtorló intézkedéseket kaptak. Megbeszélés helyett büntetést.

Hogyan lehetséges ez? Legkézenfekvôbb magyarázat az, hogy ezek a megtorló intézkedések a pedagógiai tapasztalatlanság palástolására történtek. Nehéz elfogadni korlátainkat, a nem megfelelô stratégiákat, azt, hogy kudarcot vallottunk.

Mi lehet a megoldás? A pedagógiai módszereket el lehet sajátítani, a diákjainkkal szembeni nyitottság is megtanulható, csak el kell kezdeni valahol. Meg lehet tanulni tanárnak lenni. Ezt is el kell kezdeni valahol. Az eredmény nyilvánvaló. Nyomunkban kevesebb megtört fiatal, károsodott gyermeklélek marad. Megéri.

Az unireás négy év emlékére

József Éva

Ezer meg ezer olvasójuk nevében köszönjük Mózes Edith szerkesztônek azt a tiborci panaszt, amit e hónap 9-én a Kommentárban olvashattunk. Tiborc is Bánk bánnak nemzete sanyarú sorsáról panaszkodott több száz évvel ezelôtt. A szomorú az, hogy az akkori panasz a nemzet sorsa iránt ma is érvényes bizonyos fokon.

Akkor a fényûzést a merániai hercegek végezték, ma pedig a parlamenti hercegek, a különbözô pártok és miniszterei, felsôbb méltóságai végzik. A Kommentár tartalmát nem részletezem. Világosan ismerteti a sok igazságtalanságot, a méltánytalan javak biztosítását az általunk megválasztott méltóságainknak.

Jó lenne, ha mi, gyarló, létminimumon tengôdô, többmilliós, becsapott tömeg többször is elolvasnánk, úgyszintén a tejben, vajban úszkáló felsôbb méltóságaink is. Mi azért, hogy tovább háborogjunk és gyötrôdjünk, méltóságaink meg azért, hogy idôvel talán lelkiismeret-furdalásuk is lesz.

A saját sorsukat, azt rendezik keményen, el egészen a nyugdíjazásukig. Szerény kis javadalmazásuknak megkapják a 80%-át nyugdíj gyanánt, igaz, keveset élvezik, szerintük csupán 7 évet. Istenem!… Ezek után kezdjük elemezni a mi sorsunkat, a 3 millió lej körüli éhbérünket, a gyógyszerbeszerzést, a gáz-, villanydíj és még mi minden emelését!

A mindig reménykedô ifjabb mezôgazdász, aki szánt, vet és arat. Fáradt testét, ha ágyba teszi, a termését megeszik a vaddisznók. A megmaradt termény, búza, kukorica nagyon régtôl csupán 4-5000 lej/kg, míg a gáz, villany, motorina, benzin és egyéb ipari termékek azóta hányszor drágultak már?

Terményeiket nem fizetik meg a felvásárlók. Pl. a tejnek jó minôségûnek és minimálisan 3,5 zsírfokúnak kell lennie ahhoz, hogy átvegyék 6.000 lej körüli áron. Az átvett tejet átdolgozzák, lefölözik és 1,8 zsírfokkal eladják dupla áron.

Mindez, tisztelt választóink, a csalódott termelôkön kívül kinek fáj? Oly nagy alázattal, de határozottsággal jöttek a választások idején, többek között autonómiát ígérve, aztán a nagy lépésekbôl apró kis lépések lettek.

Mindezek után csak annyit: sok minden nincs jól, nagy a korrupció, nagy a méltánytalanság és igazságtalan az élet. Jogosan elmondhatjuk: "nem ilyen lovat akartam!"

Makkai Endre, Backamadaras

Pártutasításra mentünk kollektivizálni. Hajnalban feldörömböltük a falubelieket, hogy siessenek munkába. Megértették, mikor a nebulókat hallatlanul ésszerûtlen dolgokra kényszerítettük, például az úton így kellett köszönniük: "Elôre a szocialista mezôgazdaságért!" Az idôs emberek elôbb eltátották a szájukat, majd rosszallóan csóválták fejüket, a mókásabbak vigyorogva fogadták a fura köszönést, és így nyilatkoztak: "Elôre, fiaim, elôre, egészen a Bideskútig!" (A Bideskút a határ legmesszibb részén feküdt.) Sokszor eldiskuráltam a falusiakkal a magyarságról, a magyar nép meg a helység múltjáról, az ország s a világ eseményeirôl, a falu jövôjérôl, az emberiség sorsdöntô problémáiról, s elcsodálkoztam, hogy az öregek milyen sokat tudnak, mennyire megôrizték a régi magyar világban tanult hazafias verseket, történeteket, mennyire szomjaznak az új ismeretekre. A vajai ember magyar érzelmû, büszkén ejti ki faluja ôsi nevét: Székelyvaja, külön hangsúlyozza: Székely, és noha a román hatóságok idegen nevet akartak ráerôszakolni (Oaia, Valeni), végig kitartott az ôsi név mellett, szüntelenül küzdött, hogy megmaradjon szóban és írásban. A kilencvenes évek elején egyszer csak az RMDSZ felhívta a megye lakosságát, hogy a magyarok valamennyi településen tartsanak nyílt helyen magyarságünnepet. A falu lakossága különlegesebb mozgósítás nélkül a vasárnapi istentisztelet után összegyûlt az iskola elôtt, szembe a fôúttal, a székely ruhás gyermekek, fiatalok mellett hajlott korúak is, és hazafias verseket szavaltak, hazafias dalokat énekeltek, keresetlen, egyszerû szavakban vallottak magyarságukról, hogy az úton elrobogó autók utasai lássák, hallják: itt magyarok laknak, hiába verték le a magyar falunévtáblát, ez a falu magyar és az is fog maradni.

Ahogy kutattam a falu eredetét, kiderült: neve nincs kapcsolatban a tejtermékkel (mint ahogy a legtöbb helybéli véli), hanem a régi székely nemzetség egyik ágáról nevezték el. Már 1332-ben Voya néven önálló egyházközségként említik; iskolájáról 1602-bôl találunk írásos említést, tehát a székelyvajai iskola jelenleg 403 éves. A falu eredeti szabad székely lakosságát az 1562-es székely lázadásban való részvételéért jobbágysorba taszították, sokan elmenekültek, helyükbe románokat telepítettek be, akik mára elmagyarosodtak. A harcban elesetteket a vajai Kerekdombon temették el. Gagyi László Hadnagy esküje c. kisregénye a lázadásról szól, de téves az a beállítása, hogy jobbágyfelkelés volt, székelyek harcoltak az ôsi szabadságukért, melyet a szent királyok biztosítottak nekik, az ô igazságos harcukat fojtotta vérbe a Dózsát tüzes trónon elégetô Szapolyai János fia, János Zsigmond fejedelem.

Székelyvaja leghíresebb fia, Filep József, a XIX. század elsô felében élt: hazafias szellemû törvénytudós és író, két fia és leánya is tevékenyen részt vett az 1848-as forradalomban, késôbb leánya hazafias nôegyletet alapított Kolozsvárott.

Kajcsa Jenô, Marosvásárhely

Négy évvel ezelôtt bámulattal, irigységgel néztem a bolyais diákokat, s Petôfivel sóhajtottam: "Bárcsak, bárcsak én is köztetek lehetnék!"

Most úgy érzem, hogy a gólyabál és szalagavató, az elsô líceumi tanóra és a próbaérettségi izgalmai között csak napok, sôt órák teltek el. Jó volt élni ebben a népes családban, ahol kamaszokból észrevétlenül felnôttekké váltunk.

Kavarodnak, tülekednek az érzelmek, a gondolatok: a dolgozatok elôtti izgalmak, az elsô dicséret, az elsô jutalom. Fülembe cseng a szünet elôtt megszólaló csengô, a sercegô, rekedt hangú iskolarádió, ami elôadásra, versenyre csábított, vagy egyszerûen csak muzsikát sugárzott, az igényesebb mûfajból.

Nehéz, munkával tele éveket hagytunk magunk mögött, de a nemzet napszámosainak szava vezérelt, akik Kányádival együtt vallották: "Aki megért és megértet, egy népet megéltet."

Köszönet érte tisztelt tanárainknak, szellemi lámpásainknak. Köszönjük a mosolyt, a dorgálást, a dicséreteket, a vetélkedôket, a kirándulásokat, a tanár-diák meccseket, mindent, amit a Bolyai Farkas Líceum nyújtott nekünk.

Ez alkalommal a csengôszó nem újabb tanórát, napot hoz, hanem számunkra becsukódik a schola kapuja. Mögöttünk marad egy már vissza nem hozható, gyönyörû korszak: a középiskolai évek. Ezzel egy idôben megnyílik egy újabb kapu, amelyen belépünk egy új korszakba.

Maturandustársaim! Kívánom, hogy az érettségi után sikeresen folytassuk tanulmányainkat egyetemen, fôiskolán.

S ha ideig-óráig elsodor az ár, mindig térjünk vissza Erdélybe, Marosvásárhelyre. Csak itt lehetünk otthon.

Méltóknak kell maradnunk a Bolyai névhez, legyünk sikeresek, egymás kezét fogva, a megmaradásért! Magyarságunk, erdélyiségünk nem szorul keretek közé, kultúránk kilátást nyújt a nagyvilágra. A költô szavával élve:

Eddig csak álmodtunk, terveztünk még,

Most valóra válhat minden, ami szép,

Az élet tárt karokkal vár,

S hogy szép lesz, csak rajtunk áll.

Al-Aissa Zahra, Bolyai Farkas Elméleti Líceum, XII. I osztály

Ötödikes tanuló voltam 1949-ben. Egyik magyarórán a tanárnô azt kérdezte: - Gyerekek, ki tudja, mi az a folyóirat? A dicséret reményében sietve rávágtam: - Rejtett irat. A válasz is gyors volt: - Ne butáskodj, miért lenne rejtett irat? A tanárnô nem tudhatta, hogy néhány nappal azelôtt a szüleim halkan beszélgettek arról, hogy egy utcabeli asszonyt elvittek a mil&i