Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Kiket akarnak átrázni? Természetesen továbbra is csak minket, a közvéleményt. Azokat, akiknek a többsége, frissebb felmérések szerint állítólag továbbra is él-hal Traian Basescuért és a D. A. néven futó liberális-demokrata szövetségért, eltelve a nem tudni mibôl táplálkozó bizalomtól. Hacsak nem abból, hogy az új hatalom, amely Emil Boc "átmeneti" pártelnök szerint máris "a hatalom végleges átvételére" (figyeljünk csak oda a "demokratikus" igényre!) készülve, eleddig mindössze azzal tûnt ki, hogy egyelôre nem rosszabb a Deákné vásznánál.

Szóval az átverés. Mindegyre halljuk, hogy ilyen- olyan vezetô tisztségek megüresedése, vagy várható megüresedése kapcsán versenyvizsgákat szerveznek. Nyilván azért, hogy akiket végül több-kevesebb ceremóniával beiktatnak, megfeleljenek a vonatkozó szabályozásokban elôírt követelményeknek. Ez így rendben is lenne, ha a kormánykoalíció pártjai nem változtatnák majdhogynem bohózattá a kompetencia-próbát. Történik ugyanis egy és más, míg a vállalkozó szellemûek eljuthatnának a kellô hivatali szigorral versenyvizsgának nevezett pillanatig.

Mindenekelôtt mûködésbe lép a kormányzati "algoritmus". Magasabb tisztség esetén magasabb szinten, lennebb az algoritmusra táncolók helyi vezetôi egyeztetnek. Vagyis a legkülönbözôbb helyi kritériumok alapján elosztják egymás között a vezetôcserére kiszemelt intézményeket. Ki-ki olyant választ, ahova legalább a hozzáértés látszatát felmutató jelöltet képes állítani. Az igények természetesen ütköznek, így zajlik a kulisszák mögötti alkudozás. Mivel a "szigorúan bizalmas" egyeztetésekrôl csak kiszûrôdik ez-az, mindig akad "hozd be a kávét, vidd ki a csészét" hírvivô, nevek kezdenek keringeni a szóbeszédekben. Kiderül, ki mire pályázik, kik a támogatói, kik az ellenzôi meg riválisai. Aztán csak révbe érnek a "demokratikus" procedúrával, s máris következhet a jelöltet hitelesítô versenyvizsga. Megtudjuk, kinek érdemes egyáltalán jelentkeznie, és ki van ott puszta "töltelékként". De leginkább azt tudjuk már jóelôre, hogy a magas, biztosan csupa szaktekintélybôl összeverbuvált versenybizottság kit talál majd a legalkalmasabbnak. A törvény nevében!

A törvény betûje feltehetôen sehol nem sérül, annál inkább a törvény szelleme. Például bárkinek a joga az egyenlô esélyhez, hogy a kényszermenesztéseket már ne is gondoljuk tovább.

Sûrûn vádolták az elôzô kormányzatot, hogy ahova csak lehetett, a saját embereit ültette. Most ugyanott tartunk, nemhogy mentesítették volna a közintézményeket a politika befolyásától, még mélyebbre süllyedtek a pártos elfogultságban. Az effajta "depolitizálásnak" vannak humorba illô mozzanatai is. Ismerünk olyan intézményt, ahol ciklusváltásonként cserélt helyet menetrendszerûen az igazgató és az aligazgató. Ôket megértem. Azokat nem, akik a bolondját járatják velünk. Vagyis A legrondább az egészben, hogy valójában a "Dreptate si Adevar" nevében azokat verik át, akik szívvel- lélekkel oda vannak az új hatalomért. Úgy látszik, azokat is lehet szeretni, akik átvernek bennünket.

Vasárnap délben a marosvásárhelyi unitárius egyházközség tanácstermében mutatták be Kilyén Irén Vadad, Erdély gyermeke címû monográfiáját. A kötetet bevezetôképpen Kecskés Csaba unitárius lelkész méltatta vadadi kötôdésére hivatkozva, szüleinek szolgálata idején épült fel a korábban leégett unitárius templom. A festôi szépségû településrôl készült monográfia jelentôségérôl az elôszót is jegyzô Bakó Zoltán beszélt, aki azt az átfogó gyûjtômunkát méltatta, amelynek során Kilyén Irén szülôfaluja múltját, jelenét, a még élô, vagy már csak az idôs lakosok emlékezetében ôrzött hagyományait örökítette meg a jövô számára. A könyv bemutatása során Bakó Zoltán felhívta a figyelmet arra a függelékre, amelyben a szerzô a lakosság alakulását vette számba az 1850-es évektôl 1992-ig, s amely szerint a történelem minden viharát átvészelve a nehézségek ellenére is 1941-ig fokozatosan gyarapodott Vadad lakossága, a 90-es években azonban 525-rôl 283-ra csökkent.

A szerzôrôl Bernád Ilona beszélt a termet megtöltô közönségnek, hisz egészségügyi asszisztensként az Ady negyedi rendelôben évekig együtt dolgoztak, és együtt végezték el a Marosvásárhelyi Népi Egyetem néprajzi szakát, és ô segített számítógépbe írni a Kilyén Irén által összegyûjtött rengeteg adatot. A volt kolléganô, a segítôtárs a monográfia jelentôsége mellett a szerzônek a magyar népi gyógyászat iránti érdeklôdését emelte ki, majd azzal zárta mondandóját, hogy Kilyén Irén szülôföldjének és családjának is különleges ajándékot adott ezzel a könyvvel, amely az önazonosság megôrzésében kíván segítséget nyújtani.

Neves külföldi és hazai elôadók részvételével kezdôdött meg Marosvásárhelyen, a Megyei Sürgôsségi Kórházban a IV. Nemzetközi Intervencionális Kardiológiai Kongresszus. A rendezvényt hivatalosan tegnap nyitotta meg Markó Béla miniszterelnök-helyettes, dr. Mircea Cinteza egészségügyi miniszter, dr. Glogar Dietmar, az Osztrák Kardiológiai Társaság elnöke, dr. Benedek Imre, a Marosvásárhelyi Kardiológiai Klinika vezetôje, dr. Copotoiu Constantin, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem rektora, Ciprian Dobre prefektus és dr. Dorin Florea polgármester.

A résztvevôket dr. Benedek Imre üdvözölte, majd ezt követôen Markó Béla miniszterelnök-helyettes hangsúlyozta, hogy Marosvásárhely fontos orvosi-, kutatói- és oktatási központ, és az ilyen jellegû rendezvényeket mindenképpen támogatni kell.

Mircea Cinteza egészségügyi miniszter a korlátozott anyagi lehetôségekrôl beszélt, majd kijelentette: a nehézségek ellenére optimista, hiszen az Európai Unió álláspontja szerint immár az egészségügy az elsô számú prioritás Romániában. "Az egészségügy helyzete rávilágít a romániai társadalmi viszonyokra, és Romániának bôven van mit bepótolnia e területen" - jelentette ki a miniszter. Mircea Cinteza szerint az egészségügybeli problémák rendezéséhez szükséges összegek biztosítására van kilátás, a pénzt pedig egyrészt a kórházépületek felújítására, másrészt a rendszer informatizálására használják fel. A szaktárca vezetôje kifejtette véleményét az orvosi beavatkozások költségeirôl is: hosszú távon és minden, egészségügyi, társadalmi szempontot figyelembe véve az az olcsó, ami drága. Ha sokba is kerül egy-egy beavatkozás, a beteg életesélyeinek növekedése, munkaképességének visszanyerése és a társadalombiztosítási költségek megtakarítása mindenképpen nyilvánvalóvá teszi, hogy ez az ideális megoldás. A miniszter elismerte, hogy az elszigetelt falvakban még mindig nagyon sokan halnak meg a szívbetegségek következtében, elsôsorban a szívizominfarktus miatt, ami tragikus, és elfogadhatatlan.

Ciprian Dobre prefektus a paradoxonokról beszélt, arról, hogy jól képzett szakemberekkel rendelkezünk egy nem mûködô egészségügyi rendszerben, Constantin Copotoiu szerint nem elegendô a tenniakarás, ehhez az anyagi lehetôségeknek, a felszereltségnek is társulnia kell.

A konferencia elején a dr. Glogar Dietmar által bemutatott statisztikai adatokból kiderült például, hogy Romániában 10 katéterezô laboratórium van (22 millió lakosra számítva), Lengyelországban 70 (40 millió lakos), Magyarország esetében 20 (10 millió lakos) és Ausztriában 22 (10 millió lakos). Romániában évente 4.000, Lengyelországban 160.000, Magyarországon 14.000 szívkatéterezési beavatkozást végeznek, ami pedig a becslések szerinti szívizominfarktusokat illeti, egy év alatt Romániában ez a szám 12.000, Csehországban 20.000, Ausztriában 14.000. Glogar Dietmar szerint azonban a reális számok sokkal nagyobbak a fentieknél.

A megnyitót követô sajtótájékoztatón dr. Glogar Dietmar a szívizominfarktus kapcsán elmondta, hogy a megfelelô beavatkozási stratégia híján az elhalálozás aránya 30 százalékos, ami felére csökkenthetô, ha a beteget sikerül eljuttatni a megfelelôen felszerelt orvosi intézménybe, és tovább (8-9 százalékra) csökkenthetô vérrögoldó gyógyszerek adagolásával. Ha a beteget 3-6 órán belül sikerül a megfelelôen felszerelt kórházba juttatni és alávetni a szükséges beavatkozásnak, az elhalálozás aránya 5 százalék alá esik.

Dr. Mircea Cinteza miniszter szerint Csehország, Lengyelország és Magyarország modellértékûnek számít abban, ahogyan megoldja a szívizominfarktus kezelését, ami egyrészt szakmai, másrészt mûszaki probléma. A miniszter szerint míg Romániában 100 euró jut egy lakos egészségügyi ellátására, Magyarországon 500, Csehországban 700 és Ausztriában 1.200. Romániában az elhalálozások 60 százaléka, a nyugati országokban 37 százaléka következik be a szívizominfarktus nyomán.

Újságírói kérdésekre válaszolva Mircea Cinteza kijelentette: a 8 eurorégiónak megfelelôen Romániában a jövôben 8 sürgôsségi központot hoznak létre, ennek költségeit az ôsz folyamán elemzik, ezt követôen ismerteti a szaktárca az országos egészségügyi stratégiát. Hozzátette, 2007-ig várhatóan 200 euróra nô az egy fôre esô egészségügyi ellátási költség. A Népújság kérdésére, hogy az egészségbiztosítási tartalékalapból a hét közepén felszabadított összegek mikor jutnak el a megyei pénztárakhoz és mikor oldódik meg a gyógyszerkrízis, szûnnek meg a patikák elôtti sorok, a miniszter kijelentette: a gyógyszerek biztosítására 1.200 milliárdot juttatnak (a többit a kórházak kapják), a megyei egészségbiztosítási pénztárak pedig legkésôbb ma megkapják az összegeket és hétfôtôl már nem lesznek sorok a gyógyszertárakban. "A patikák elôtti sorok a pánik miatt alakultak ki, mert az emberek nem bíznak a stabilitásban. Mi nem hazudunk, amikor elmondjuk az embereknek, hogy mennyi pénz áll rendelkezésre" - mondta. A szaktárca vezetôje szerint a most kiutalt összegek legalább másfél hónapig fedezik a szükségleteket, és az év további részében is valamilyen módon sikerül biztosítani a pénzt a gyógyszerellátásra. Hozzátette: nem kedvezményeznek egyetlen patikának sem, de azok is kapnak pénzt, amelyek elhasználták a "keretet".

Április 15. és június 15-e között megyénkben zajlott az a felvilágosító jellegû kampány, amelynek célja az emberkereskedelem visszaszorítása. Kezdeményezôje és vezetôje Pînca Gabriela, a Megyei Rendôr-felügyelôség bûnmegelôzési osztályának rendôrfelügyelô-helyettese.

- A tavaly 11, emberkereskedelem alapos gyanújával indított eljárás vizsgálatát zártuk le. Az idén január-május között ezen esetek száma elérte a 11-et. 22 gyanúsított esetében indítottak bûnvádi eljárást, közülük kettôt vettek ôrizetbe és egyet tartóztattak le. A jelenség megfékezését és visszaszorítását tûztük ki célul tájékoztató kampányunk révén - mutatott rá a tegnap sajtótájékoztató keretében Pînca Gabriela. Elmondta, a Megyei Rendôr-felügyelôség ügyosztálya által felderített bûncselekmények áldozatai 18-35 év közötti nôk, de az áldozatok között volt egy kiskorú is. A lányokat és nôket jó kereseti lehetôséget kecsegtetve viszik külföldre, ahol kényszermunkára, prostitúcióra és koldulásra kényszerítik ôket.

A két hónapon keresztül zajló kampány során hét városban (Marosvásárhely, Szászrégen, Dicsôszentmárton, Segesvár, Marosludas, Szováta és Sármás) összesen 21 tanintézetben tartottak felvilágosító elôadásokat, amelyen 1613 diák vett részt. Ezzel egy idôben 2750 szórólapot osztogattak, valamint az áldozatok vallomásait tartalmazó videofilmet vetítették le. Az elôadások végén felmérést készítettek, amelyeknek során a résztvevôk 82,42%-a nagyon hasznosnak vélte az információkat, ám volt 5 tanuló, aki a "haszontalan" négyzetet jelölte meg. A rendôrfelügyelô-helyettes a kampány eredményeirôl tájékoztatta a Bukaresti Kutatási és Bûnmegelôzési Intézetet, amely visszajelzésében közölte, hogy a 2005-2006-os tanévben országos szinten szerveznek hasonló jellegû kampányt, a Maros megyei mintájára.

A felvilágosító kampány a nyári vakáció idején a Víkendtelepen, a szovátai üdülôtelepen folytatódik, s tervezik, hogy az ôsszel a falusi közösségekbe is ellátogatnak.

- Kedves szülôk, idén minden gyereknek jutalomkönyvet szeretnék kiosztani, mert úgy gondolom, hogy valamennyien megérdemlik. Elemi osztályban minden kisgyerek igyekezetét jutalmazni kell, s ha nem jellemzô valakire az igyekezet, akkor ezt jövôre megelôlegezzük. Senki ne szomorkodjon amiatt, hogy nem dicsérték meg. Azok a gyerekek, akik kiválóan jól teljesítettek ebben a tanévben, azoknak ráadásul még egy könyvet szeretnénk adni, mert ôk igazán megérdemlik - hallgatták a szülôk a végsô csengôt megelôzô utolsó szülôi értekezleten. Semmi újdonság, semmi szokatlan. Azonban ami ezután következett, kissé mellbeverte ôket. A jutalomkönyveket saját maguknak kell megvásárolniuk. Saját pénzükbôl. Mert az iskolának erre nincs alapja.

Oda jutottak a tanintézmények, hogy még erre sem futja? A szegénység címén azt sem engedhetik meg maguknak, hogy saját jeles tanulóira nem költhetnek még csak egy jelképes összeg erejéig sem? Azzal "büntetik" a jó tanulók szüleit, hogy duplán fizetnek? Arról nem is beszélve, hogy a tanítónônek, az osztályfônöknek kell szembesülniük a szülôkkel, hogy ezt a kellemetlen tényállást közöljék, holott nem az ô hatáskörük anyagi keretet biztosítani a jutalomkönyvekre. Mit érezhet az a pedagógus, aki elutasító választ kap, ha a szülô jogosan kijelenti: márpedig nem hajlandó egyetlen lejt sem áldozni erre a célra. Miért? Azért, hogy az iskola saját nevében jutalmazzon, ha pénzt nem áldoz rá!

A pedagógusok, szülôk legjobb esetben a támogatókra, tehetôsebb vállalkozók segítségére fanyalodnak, kéregetnek, ki tudná ôket jutalomkönyvvel megszánni? S ha már a szülôk, a pedagógusok érzéseirôl beszéltünk, akkor gondoljunk a tulajdonképpeni érintettre. Mit érez majd az a gyerek, aki rájön, hogy becsapták, a jutalomkönyvet nem az iskolától, hanem szüleitôl kapta?

Én becsapva érezném magam.

Románia európai integrációja elsôrendû szempont a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) számára - hangsúlyozta Markó Béla szövetségi elnök, aki csütörtöki bukaresti sajtóértekezletén rövid értékelést adott a szövetség fél éves kormányzati tevékenységérôl.

Markó a sajtó képviselôi elôtt röviden értékelte mindazt, amit a kormány az elmúlt félévben tett, különleges hangsúlyt helyezve arra, hogy az RMDSZ ez idô alatt a kormánykoalíció tagjaként milyen sikereket könyvelhet el. Emlékeztetett: a romániai magyar közösség sajátos problémái mellett az RMDSZ az ország egészét érintô általános gondok orvoslását is felvállalta. Erre bizonyíték, hogy az RMDSZ a kormányzás fontos területein, fôként az európai integrációval kapcsolatos területeken vállalt felelôsséget a miniszterek, államtitkárok kinevezésekor. "Az RMDSZ elsôdleges prioritása Románia európai integrációja" - hangsúlyozta a politikus.

Az RMDSZ elnöke a csatlakozási feltételek teljesítése érdekében eddig tett erôfeszítések közül kiemelte az egységes adókulcs bevezetését, ezen kívül fontosnak minôsítette, hogy a kormány a parlament elé terjesztette az igazságügyi reformot és a restitúciós törvényt tartalmazó jogszabálycsomagot. Az RMDSZ számára azonban az egyik legfontosabb eredmény, hogy a kormány május 19-i ülésén elfogadta az áttörésnek számító, a kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezetet.

A kormányzati tisztségviselôkre vonatkozóan, elmondta: az RMDSZ-t képviselô fiatal miniszterek, államtitkárok fôleg az infrastruktúra fejlesztéséért és a kommunikációért vállalnak felelôsséget. A kormány egyik gyengeségének nevezte azonban, hogy az infrastrukturális fejlesztés kérdésében nincs következetes stratégiája. Kiábrándítónak nevezte azt is, hogy immár fél éve vitatkoznak az erdélyi autópálya- kérdésekrôl és más infrastrukturális fejlesztési kérdésekrôl, anélkül, hogy konkrét eredménye lenne a dolognak.

Mádl Ferenc reméli, Románia reménybeli uniós tagsága lehetôvé teszi, hogy a Partium ismét kialakítsa valaha jól mûködô kapcsolatrendszerét. A köztársasági elnök Debrecenben egy konferencián beszélt errôl pénteken.

Románia EU-tagsága révén egy olyan történelmi régió, mint a Partium, a hagyományaira építve beilleszkedhet a ma oly kívánatosnak tekintett regionális struktúrákba - mondta Mádl Ferenc a Református Kollégium dísztermében rendezett Partium, az európai régió címû konferencián.

Az államfô kifejtette: az ország három részre szakadása következtében született Partium sorsának alakulása tükrözi nemzeti sorsunkat. "Ezért reménykeltô, hogy ma ismét beszélhetünk róla, és nemcsak a területileg érintett országok erôterében, hanem a tágabb európai integráció összefüggéseiben is" - mondta.

Hozzátette: Európa - az elmúlt hetek-hónapok döccenései ellenére - annyi fájdalom és vérontás után arra készül, hogy helyreállítja egykori egységét. Nem a viszálykodó, rivalizáló nemzetállamok örökségét akarja folytatni. Történelmi feladata az, hogy a kulturális, a szellemi összetartozás eszményét kövesse és próbálja megvalósítani.

Mádl Ferenc szerint a Partium újjászületése a térség integrációját is szolgálja.

A tanácskozáson Tôkés László királyhágó-melléki református püspök a Partium újjászületésérôl szólva hangoztatta: egy nagy múltú történelmi- kulturális régió újraegyesítése zajlik gazdasági, egyházi, kulturális téren egyaránt.

Bölcskei Gusztáv református püspök, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke a "december 5-i visszás népszavazásra" utalva, arra válaszként értékelte, hogy a debreceni tanácskozáson együtt vannak az itthoni és a határon túli magyarok. Emlékeztetett a zsinat legutóbbi döntésére, amely egyetemes egységnek tekinti a magyar református közösségeket, és a legfontosabb célnak a magyar református integráció teljes megvalósítását nevezte.

A tanácskozás szünetében Mádl Ferenc a konferencia résztvevôivel megkoszorúzta Bocskai Istvánnak a Református Kollégium elôtt álló szobrát.

A köztársasági elnök ezt követôen Debrecenbôl továbbutazott a Partiumba; pénteken és szombaton Szatmár, Szilágy és Bihar megye vendége.

EU-csúcs Brüsszelben

Az Európai Unió megismétli Brüsszelben zajló csúcsértekezletén a bôvítéssel kapcsolatban tett korábbi ígéreteit - tûnik ki a 25 tagállam csúcsértekezletének zárónyilatkozat- tervezetébôl.

A huszonötök vezetôi üdvözlik az okmány szerint Románia és Bulgária csatlakozási szerzôdésének április 25-i aláírását, és jelentôs lépésnek nevezik azt a két ország 2007-ben esedékes belépése felé vezetô úton.

Törökországra utalva, de az ország nevét nem említve, az Európai Tanács utal a dokumentumban a bôvítéssel kapcsolatos 2004. december 16-17-i állásfoglalására, és hangsúlyozza, hogy a továbbiakban is annak szellemében kell eljárni.

Az EU vezetôi úgy döntöttek 2004 decemberében, hogy 2005. október 3-át tûzik ki a Törökországgal folytatandó csatlakozási tárgyalások kezdetének dátumául. Feltételként szabták meg azonban, hogy Ankarának addig ki kell terjesztenie az európai integrációs szervezettel 1963 óta fennálló vámunióját az EU 2004. május elsején csatlakozott tíz új tagállamára.

Kitolják az Európai Unió alkotmányának ratifikálására eredetileg megszabott, 2006. novemberi határidôt - jelentette be csütörtökön késô este, a brüsszeli EU-csúcs elsô napjának eredményeit ismertetve Jean-Claude Juncker, az EU soros elnökségét adó Luxemburg miniszterelnöke.

Az unió brüsszeli csúcstalálkozójának résztvevôi ugyanakkor egyetértettek abban, hogy a ratifikációs folyamatnak folytatódnia kell. Az alkotmányos szerzôdést nem tárgyalják újra, de most az eddig történtek átgondolásának, a dokumentum megmagyarázásának és megvitatásának idôszaka következik - szögezte le Juncker. Mint mondta, egyértelmû, hogy a ratifikálás befejezésére megszabott 2006. november elsejei dátum nem tartható, sôt, az állam- és kormányfôk szerint 2007 közepe elôtt nem várható e folyamat lezárása. (Ez a dátum - bár egy kérdésre válaszolva Juncker cáfolta, hogy erre gondoltak volna - egybeesik a franciaországi elnökválasztás idôpontjával.)

A luxemburgi kormányfô szerint abban is egyetértés volt a csúcs résztvevôi között, hogy azokban az államokban, ahol népszavazáson akarják jóváhagyatni az alkotmányt, több idôre lesz szükség a dokumentum megmagyarázására, megvitatására, mint ahol parlamenti úton döntenek. Mindenesetre minden ország maga határozhat arról, mikorra akarja kitûzni a népszavazást, vagy parlamenti voksolást ebben az ügyben. Az állam- és kormányfôk pedig az osztrák EU-elnökség ideje alatt (ez 2006 január és június között lesz) áttekintik a kialakult helyzetet - mondta Juncker sajtóértekezletén.

Josep Borrell, az Európai Parlament elnöke mindehhez hozzátette, hogy egyetlen tagállam sem kérte a ratifikálási folyamat végleges leállítását, még Franciaország és Hollandia se, ahol pedig május végén és június elején a szavazók elutasították a dokumentumot. José Manuel Barroso, az EU-bizottság elnöke pedig azt hangsúlyozta, hogy senki se javasolta az alkotmány újratárgyalását, s hogy Európa a most következô reflexiós idôszak alatt sem áll meg, nem fog megbénulni.

Jacques Chirac francia államfô Brüsszelben a Traian Basescuval folytatott kétoldalú megbeszélésen köszönetet mondott a román elnöknek azért a támogatásért, amelyet a román hatóságok nyújtottak Florence Aubenas újságírónô kiszabadulása érdekében, tájékoztat pénteki közleményében az elnöki hivatal.

Chirac elnök elmondta továbbá, hogy Franciaország támogatja Románia EU-csatlakozását a megállapított menetrend szerint.

Az elnöki hivatal közleménye szerint Traian Basescu biztosította francia kollégáját, hogy Bukarest teljesíteni fogja kötelezettségeit.

Jacques Chirac meghívást intézett román kollégájához, hogy az idei év folyamán tegyen hivatalos látogatást Franciaországban.

A két államfô találkozójára az Európai Unió Brüsszelben rendezett csúcsértekezlete alkalmával került sor.

Minden vasúti alkalmazott általános sztrájkba lép hétfôn. A szakszervezetek által kidolgozott tiltakozási programok eltérései miatt lehetséges, hogy egyharmadnál is kevesebb vonat közlekedik majd a sztrájk idején.

Hétfôn négy vasúti szakszervezet csatlakozik a tíz napja sztrájkoló mozdonyvezetôkhöz és karbantartókhoz, miután a tiltakozók és a szállításügyi szaktárca közti eddigi tárgyalások nem jártak a sztrájkolók követeléseinek teljesülésével, 10,7 százalékos béremeléssel és havi 20 élelmiszerjegy biztosításával.

Ion Molea szakszervezeti vezetô a Mediafaxnak elmondta, hétfôn 7.00 órától június 24-én éjfélig minden vasúti alkalmazott általános sztrájkba lép.

A vasúti forgalmat 7.00 és 11.00 óra között leállítják, ez idô alatt egyetlen szerelvény sem közlekedik, a mozgásban levô vonatok az elsô állomáson megállnak és 11.00 óra után folytatják útjukat.

A törvény értelmében az általános sztrájk idején biztosítani kell a vasúti tevékenység egyharmadát. Ha a mozdonyvezetôkön és a karbantartókon kívül a többi vasúti alkalmazott is leáll a munkával 7.00 és 11.00 óra között, ezt az arányt lehetetlen biztosítani.

Iulian Mantescu, a mozdonyvezetôk szakszervezetének alelnöke szerint a mozdonyvezetôk biztosítják az egyharmados arányt, a társaság vezetôivel kötött megállapodásnak megfelelôen.

Tegnap délután több ezren gyûltek össze a szôkefalvi római katolikus udvarán, hogy Rózsikával, a világtalan látnokkal együtt újra a csodát lássák, hallják.

Az ország minden tájáról magyarok és románok, római katolikusok, görög katolikusok, ortodoxok és reformátusok is elzarándokoltak Szôkefalvára. A gépkocsik hosszú sora kilométereken át foglalta el a községi fôútjának mindkét oldalát. A templomhoz vezetô út mentén, kegytárgyakat, emléktárgyakat, rózsafüzéreket és szentképeket árultak, s több koldus is szerencsét próbált a tömegben. A szentmise három órakor kezdôdött az udvaron felállított filegória alatt. Ezen részt vett 75 pap, és egyházi személyiség. A celebrálás magyarul és románul folyt, de elhangzottak bibliai idézetek németül, latinul és olaszul is. Szûz Mária az egyszerû világi asszonynak 10 év alatt 27-szer jelent meg, szavait 153 sorban nyomtatták ki - tudtuk meg a szentbeszédek felvezetôjeként. A szentmise után a papok áldást osztottak, majd a rózsafüzér- olvasás közben várták a jelenést. Akik korábban jártak itt elmondták, más alkalmakkor naptáncot is láttak, mi több egyszer úgy jelent meg a szivárvány az égen, hogy elôtte esô sem esett. Ezúttal azonban beborult, sokan úgy vélték elmarad a jelenés. A rózsafüzér-olvasás harmadik szakaszában, a bûnbánati imádság alatt Rózsika fényt látott, s jelezte, ismét kapcsolatba került ismét Szûz Máriával, aki ezúttal is szép magyar beszéddel szólt hozzá. A dialógusban a látnok arra kérte a Szentanyát, hogy óvja meg népét, s fájdalmunkban, bánatunkban ne hagyjon el bennünket. Az elesetteknek továbbra is támogatásra, a Szûzanya oltalmára van szükségük. E néhány mondat után Rozália románul tolmácsolta az üzenetet: szeresd felebarátodat, mint önmagad és éljetek békességben, egyetértésben, sokasodjatok és töltsétek meg az üresen maradt templomokat .

- Ez a hely zarándokhely marad s minden év júniusában kegyelem árad majd azokra, akik velünk lehetnek - mondta Rozália, aki ezzel jelezte, hogy többet nem lesz jelenés. De az események emlékére várhatóan Szôkefalva is a Mária-jelenések kegyhelyei közé kerülhet. Hogy miért az utolsó jelenés, arra senki sem tudott válaszolni. Csató Béla r. kat. esperes lapunknak azt nyilatkozta: a jelenésekrôl a megyéspüspök jelentést tesz a Vatikánhoz, ahol évtizedekig is eltarthat a csodatevés kivizsgálása. Tudomásunk szerint az üggyel a jelenlegi XVI. Benedek pápa, Joseph Ratzinger bíborosként is foglalkozott, aki még akkor megígérte, Szôkefalvára látogat.

A 2005-ös utolsó jelenés, - amelynek üzenetét az esperes úgy fogalmazta meg, ahol Isten van, ott a béke és a szeretet, s mindenki saját anyanyelvén gyakorolhatja vallását - a közös Miatyánk elhangzásával zárult. S talán újabb égi jelként eleredt az esô.

A fordításokról

A Ballada a kalózok szeretôjérôl címû vers eredetijét egy 1501-ben kiadott francia balladagyûjteményben olvastam, és felfedeztem, hogy Brecht ennek a témáját újraírta. A Brecht fordításkötetembe nem tudtam beiktatni, betettem a Villonba. A Villon balladákba különben is sok mindent beleírtam. Azért, mert a magyar kormány abban az idôben mindent, ami félig-meddig bátor, becsületes volt, nemzetárulásnak minôsített, és elkobozta. Amikor a Bertold Brecht halálára írt versemet felvittem a Gellért-hegyre egy barátomhoz, Vámbéry Rusztemhez, ô eleve úgy olvasta, hogy milyen gondok lehetnek vele. Azt mondta, hogy a vers hét-rendbéli nemzetgyalázás. Az is annak bizonyult akkoriban, ha valaki azt írta, hogy egymillió koldus van Magyarországon. A tények közlését is nemzetgyalázásnak tartották. A Villon-versekkel az történt, hogy volt, amit lefordítottam úgy, ahogy eredetiben volt, másokhoz hozzáírtam vagy elvettem belôlük, és volt, amiket magam írtam. A Haláltánc balladát én írtam, és Villon Testamentumából, ami 384 sor, 381-et magam írtam, hármat a szegény Villon. Ami akkoriban bûn volt az irodalom ellen, manapság megengedett.

Sok minden megesett akkortájt az emberrel. Egy csütörtök reggel Heinrich Heine-fordításommal mentem Feleki Gézához, a Magyar Hírlap szerkesztôjéhez, aki elolvasva a verset, kijelentette: nem megy. Mert úgy végzôdik, hogy "... s ha a németek nagy örömére végre, én, Heinrich Heine följutok az égbe, s ha igaz az, hogy néha rosszat tettem, úgy majd Isten törvényt ül felettem, és megbocsát, mert az a mestersége." Errôl pedig Feleki azt gondolta, hogy a kormány cenzúrája istentelenségnek tekintené, és betiltaná a lapot, aminek következtében tizennégy újságíró és tizennyolc nyomdász elvesztené a munkáját és a jövedelmét. Ezt kár kockáztatni. Visszakértem a verset azzal, hogy hozok majd egy másikat, de nem adta vissza, ígérve, hogy próbál vele valamit csinálni. És tényleg, vasárnap megjelent a vers a Magyar Hírlapban. Így szólt: "s ha a németek nagy örömére végre, én Heinrich Heine följutok az égbe, s ha igaz az, hogy néha rosszat tettem, úgy majd Jehova törvényt ül felettem, és megbocsát, mert az a mestersége." Jehova lett a megoldás.

Mondhatni minden fordításomnak van valamilyen története. A perzsákkal például úgy találkoztam, hogy egyszer nagyon szép rajzokat láttam. És egy könyvet Báburról. Ô volt India elsô mohamedán császára. Timur Lenk egyik utódaként Bábur egy kis királyságot, fejedelemséget örökölt, majd katonáival elfoglalta Delhit, kiterjesztette uralmát egész Észak-Indiára, császár lett. Hadakozás közben néha meg- megállt egy-egy hónapra, hogy legyen ideje verset írni. Különben nagyon mûvelt ember volt. Az ô könyvét olvasva rájöttem, hogy a perzsáknak remek az irodalma. Magyarul is érdemes megszólaltatni.

Magyar költôkrôl, legszebb versekrôl

A huszadik század magyar költôi közül Ady Endrét tartom a legjelentôsebbnek. Aki megmondta azt, hogy mi lesz velünk. Aki olyan verseket írt, amik bennünk élnek, sôt, olyanokat is, amelyekrôl talán azt se tudtuk, hogy bennünk vannak, mégis oda kerültek. Adyt óriási, remeklô költônek tartom. Utána a rangsoromban József Attila következik. Nem olyan erôvel, mint Ady, mert amit a világról, például a jövôt s a közös dolgainkat illetôen leírt, az részint közhely. De ugyanakkor más verseiben ott látom a szépet. Weöres Sándor követi ôt nálam. Nem egyik vagy másik verséért, hanem az egész mûvéért, a zenéért, ami benne él. Azért tartom nagynak. Kosztolányi nem nagyon élvezetes, szép versikéket írt egész életén át, de végül megkomolyodott, és a halála elôtt olyan gyönyörû versekkel jelentkezett, mint az Ének a semmirôl vagy az utolsó, a halottakhoz írt költeménye. Szóval közel állt hozzám, szerettem is Kosztolányit. Egyszer fönn is voltam nála. Panaszkodott, hogy nem mer erotikus verseket írni, mert kidobnák a Pesti Hírlaptól, s a közönség elpártolna tôle. Rólam sosem mondhattak volna ilyesmit.

Lejegyezte: N. M. K.

*Elhangzott 2005. május 25-én a marosvásárhelyi Stúdió Színházban a Balázs Imre József és Szôcs Géza vezette beszélgetôesten. Hangszalagról leírt, szerkesztett változat.

Egyedül borozom a fák alatt.

Jöjj másodiknak, hívom árnyamat.

Majd poharam a holdra emelem:

a harmadik te légy, mulass velem!

Árnyékom hajlong. Oly csúf fekete!

A holdnak meg nem kell e hegy leve.

Igyunk, unszolom ôket. A tavasz

ma ezer mérföld, holnap félarasz.

Danolok. A hold pislog. Táncolok,

míg árnyékom köröttem tántorog.

A részegség magányos kaloda,

Józanságomhoz kell a cimbora.

Kössünk örök barátságot! Tudom:

találkozunk még, túl a Tejúton.

Li Po

*A Faludy tárlata - Kínai költészet címû kötetbôl

(Halász Anna: Befejezetlen kálvária. Mentor Kiadó, 2005)

Halász Anna, a hajdani A Hét egykori jeles újságírója volt, film- és színikritikákat írt elsôsorban, de ismertségét igazából a ’90-es években a bukaresti rádió magyar adásában elhangzott politikai publicisztikái hozták meg.

A második világháború idején Halász alias Herschdörfer Anna Veronika Róza 16 évesen egész családjával együtt megjárta Auschwitzot, és édesanyjával ketten kerültek haza a népes családból.

Szász János elôszavából megtudjuk, hogy Halász Anna egész életében készült a holokauszt-élmény megírására, de csak idôs korára találta meg a családregény- formát, és az is befejezetlenül, mozaikkockákban maradt. A 15 fejezet 15 mozaikdarab, alig kapcsolódik egyik a másikához, ezért van az, hogy többször is elmondja ugyanazt a dolgot, tehát sok az önismétlés, és bár a történet, az élményanyag hihetetlenül érdekes olvasmányt jelent, olykor-olykor nem érzik, hogy író írta volna a szövegeket. Még csak kifinomult riporteri eszközöket sem vet be, egyszerûen csak leírja az elsô gondolatot, jelzôt (ezért pl. nála többnyire szépek vagy csúnyák különösen a lányok, más jelzôje nemigen van), ami eszébe jut, nem tér vissza, nem finomít, nem ellenôrzi, mintha félne a saját szövegétôl. A Rekviem és halleluja egy iskoláért címû fejezet a legjobb példa erre: iskolája, az egykori váradi zsidó iskola, a mai nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Líceum avatási ünnepségérôl szóló fejezetben sok mindent elmond, amit már tudunk az elôzô fejezetekbôl, és kissé a személyi kultuszt is eszünkbe juttatja Tôkés László dicsôítésével.

Halász Anna könyvének tehát nem a stílusa, megírásmódja a legnagyobb értéke, hanem az, hogy újabb dokumentumanyaggal lettünk gazdagabbak a holokausztról és annak túlélôirôl. Rendkívül érdekes, egyedi, sôt olykor kuriózumszámba menô dolgokat tudunk meg. (Számomra az volt az egyik legérdekesebb, hogy kiderült, a kiváló teniszezô, Boris Becker is erdélyi származású a papája révén, aki maga is a holokauszt túlélôje.) És ezek egytôl egyig megrázó élmények, nemcsak az író, hanem a mai olvasó számára is, különösen, ha nem ismeri a történelmet, mint a mai ifjúság jó része. És ha ismeri, eggyel több bizonyíték ez a könyv, hogy a történelem, a XX. század története különösen, emberi sorsokból, szörnyû egyéni tragédiákból áll össze.

Kuti Márta

Bocskai 1606. december 17-én Kassán kelt végrendeletében megismételte az országgyûlésen megfogalmazott üzenetet: tartsa meg Erdély és Magyarország a konföderációt, mert "tudó dolog az, hogy visszavonással nagy birodalmak is elromlanak, az egyezséggel kicsinyek is nagyra nevekednek." (...) Bocskai ekkor még nem töltötte be 50. évét, s már nagyon beteg volt. Nyáry Pál december 29-i levele szerint: "Az török követ is jô s megyén, igen vigyáz urunkra." A levél utóirata már a fejedelem haláláról szóló tudósítás: "urunk ô felsége ma pénteken reggel 5 órakor 29. Decembris a világból kimúlék, minekünk sok gondot és keserûséget hagyván. (Papp Klára: Bocskai kassai fejedelmi udvara) * Bocskai halála után a korona Homonnai Drugeth Bálinthoz került. 1609 ôszén a magyar országgyûlés hozzájárult ahhoz, hogy a koronát átadják II. Mátyás magyar királynak. Így 1610-ben Bécsbe szállították, ahol évszázadok óta a Hofburg épületében, pontosabban a Mûvészettörténet Múzeumának Kincseskamrájában ôrzik. (Dr. Juhász Imre: Hogyan történt a Bocskai-korona átadása?) * Bölöni Farkas Sándor nem volt forradalmár, sem nemzeti hôs, csak egy egyszerû pennás ember, aki viszont tollával és kimondott gondolataival többet jelentett a zsarnokság és maradiság elleni harcban, mint akár egy regiment katona, vagy egy teljes könyvtár. Ezért jó, ha születésének 215. évében emlékezünk rá, ki erdélyi létére egy nagyszerû európai polgár volt, s ugyanakkor jeles patrióta is. (László László: Bölöni Farkas Sándor - erdélyi utazó, tudós és közéleti ember) * Gáspár Ferenc 1886-ban lépett az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetének szolgálatába, s mint hajóorvos eljutott a Földközi-tenger, az Indiai- óceán, Atlanti- és Csendes-óceán magyar ember által ritkán látogatott szigeteire is. 1907-ben jelent meg A tengerészet lovagkora címû könyve a Singer és Wolfner kiadásában Budapesten, mely egy hatkötetesre tervezett útleírásnak (A Föld körül) része. (Major Miklós: Gáspár Ferenc, a szilágysági magyar utazó) * 1924 nyarán, Ady halála után öt évvel látták elérkezettnek az idôt a nagy költô erdélyi hívei, szellemének hódolói, hogy megemlékezzenek róla, hitet tegyenek halhatatlanságáról, arról, hogy nemes lelke a magyarság lelkében él tovább. (Kupán Árpád: Az elsô Ady-emlékünnep Zilahon és Érmindszenten és visszhangja a magyar sajtóban Nagyváradon és Budapesten) * Hogy tanítóvá legyen, Porcsalminénak át kellett lépnie nemcsak a falu világát, hanem a fennálló társadalmi rendet is. A parasztcsaládból származó lánynak megváltozott státusa, amint megszerezte a tanítói diplomát. (Szabó Katalin: Egy pedagógus emlékei) * 2002 telén Ördögkút környékérôl Zilahra került egy furcsa, ismeretlen feliratú kôdarab. A véletlen úgy hozta, hogy a rejtélyes szöveg megfejtése dr. Bajusz Istvánra hárult, s a sem görög, sem latin összeragasztott jelek nem kis nehézség árán engedték megfejteni titkukat. Furcsa véletlen, hisz a rendszerváltás után a szobrot oly sokat keresô szemei elôtt, a szóbeszéd szerint a szekuritátés épület talapzatába öntött rovásírásos obeliszkdarabok egyike hagyta megfejteni titkát. (Pigai Réka: A Turul-Pogány oltár) * Kicsoda hát a falugondnok? Tevékenységét úgy is meg lehet fogalmazni, hogy szekularizált diakóniai szolgálat. Általános mindenes, amit úgy kell érteni, hogy nem kívánunk tôle nyolc általánosnál több iskolát, mert nem kívánatos, hogy a szolgálat "szakma" legyen. (...) A falugondnok a szociális alapellátást is végzi, ezért kapja az önkormányzat a támogatást mikrobusz megvásárlására, és az évi 2 millió forintot a mûködtetésre, amibôl fizetik a falugondnokot, javítják a kocsit és megvásárolják a benzint. (Halász Péter-Kemény Bertalan: A hazai falugondnok rendszer partiumi és erdélyi bevezetésének célszerûsége és lehetôségei) * Verseket írtál nem dalokat / csillagokat rögzítettél / minden soron / s mint nyári hangyák sokasága / annyi volt benned / a fájdalom. (Müller Dezsô: József Attila fájdalma) * Azóta mértékkel isznak bort, / nem tûrik meg a vétkeket, / a boldogtalan mennyország / lakói vannak idelent. / Megszülettem hát én, Boda, / Kiárusítom lelkemet. (Boda Edit: Születtem) * kivilágítom / magam mint / halottak napján / a temetôt (Simonfy József: idegen) * Úgy eszem, hogy kicsorog a számból / a kalács, mint lépbôl a méz. / Két szemem, ha pincemélyre néz, / s betölt lelkem víg ritmusra táncol. (Kiss Lehel: Év vége táján) * Vagyok. És kevesen szeretnek. / S még kevesebb, ki ismer is. (Simone Györfi: Firenzei tanulmány) * visszafelé nem tér már az út / s az álom-vonat is másfelé fut / - bár kihajoltam: nem integet a táj // az ismeretlen arcomba váj - / fátyolba borult immár minden / s a fájdalmakat csokorba szedtem (B. Simon György: Itthon idegenben) * HEPEHUPA. Szilágysági mûvelôdési folyóirat, IV. évfolyam, 2005. január-március.

B.D.

Láng Eszter és Sáli Róza kiállítása a marosvásárhelyi Bernády Házban

Az absztrakció legnagyobb kihívása a közönség felé, amióta csak van elvonatkoztatás a mûvészetben vagyis megszûnt a tükörkép diktatúrája, hogy értse a nézô a mûvet, a festô képzeletén kívül álló szemlélô befogadja, azonosuljon valamilyen formában vele, hogy üzenetet lásson az alkotásban, nem csupán megfejthetetlen kriptogrammot, színhalmazt.

Láng Eszter és Sáli Róza magyarhoni festôk, valószínûleg nem tévedek, elôször állítanak ki Marosvásárhelyen közösen. Holott mindketten nem elôször hoznak pasztellt, olajképet Erdélybe, csakhogy eddig inkább a nagymúltú Nagybánya vonzáskörében mozogtak. Iskolának sem rossz, kihívásnak sem utolsó. Láng Eszter 1968-ban szüleivel együtt költözött ki (át, be) Debrecenbe Erdélybôl, Sáli Róza Mezôberénybôl indult. Számtalan kiállítás áll mögöttük, magyarországi és európai, sôt amerikai tárlatok résztvevôi, rendszeresen megmérettetik mûvészetüket a magyar országos seregszemlén, a Pasztellfestôk Társaságának tagjai. A Debrecenben lakó Láng Eszter verset ír, kritikákat közöl rangos folyóiratokban, végzettsége szerint bölcsész, festô férje (Torok Sándor) mellett bontakozott ki tehetsége; Sáli Róza a szegedi Tanárképzô Fôiskolán tanult Cs. Patai Mihály és Fischer Ernô tanítványa volt, figurálisként (portréfestô!) indult, az absztrakt világa elcsábította, saját bevallása szerint most keresi a hidat, a révet, az átjárót a két part között.

A nonfiguratív világlátás vonzatában dolgoznak, ez köti össze a két erôs egyéniséget.

Ha az óramutató járásával ellentétes irányban haladunk - haladjunk, mondhatnánk Széchényivel a reformkor végérôl - akkor elôbb Láng Eszter pasztelljei fogadnak, ha az ellenkezô irányból indulunk, míg a mutató félkört ír le, Sáli Róza képeivel töltekezhetünk. Nos, kezdjük akkor vele: én azt hiszem, ezeken a sodrásban levô képeken drámák zajlanak. Szenvedélyek izzanak a látszólag visszafogottabb, szórt fényben ábrázolt helyzetekben, történetekben. Nem epikus - lírai történetek, elmesélhetetlenek, átérezhetôk, mint a nagyon jó versek. A természet formáit véljük felfedezni képein, sziklakerteket, melyeket a romantika is annyira kedvelt színpadiasságuk miatt, holott S. R. munkáin a sziklák-hegyek kinn vannak a természet igaziságában. Vagy azt sejtjük: a sebész, a mikroszkóp segítségével kutató szem lát a mikrokozmoszban efféle tájakat, belsô domborzatot, titkokat, bomló anyagból születô újat. A "Megérkezett" - lehet a szülés misztériuma, a kitárt anyaöl? A "Fények" elszabadult patakokra hajaznak? A Szórt fényben címet viselô akár a sziklafal és a rajta megkapaszkodó növény, vagy a vízpart behajlásához tapadó kagyló? Sejtések, amelyeket nem kötelezô a nézônek átvenni. Képzeletének, beleérzésének semmi sem szab határt. A "Roz II" kiszínesedett táblaképe egy boldog nyár emlékét kínálja. Szabadnak érezzük magunkat, s a világ határtalanságában arra gondolunk, ez mind a mûvészet birtoka. Szubjektív valóság. Jobb mint a tudomány száraz, deszkriptív leltára. A "Holtpont"-ban egy öregember arcát vélhetem, vagy felhôjáték csal magához?

Láng Eszter "Integráció"-ja akár egy tétel illusztrálása: az integráció, a befogadás, a bekebelezés, nem asszimiláció. A foltok (medúzák, tételek, önmagukban teljes kisvilágok) nem tûnnek el a tengerben, nem oldódnak fel, ott lebegnek felismerhetôen. (Lehet, hogy L. politikus festô? Az európai integráció paraboláját látjuk? Nem feszegetem.)

A színek harmóniáját, egymásba illeszkedését keresi. Az egymásmellettiséget a megértésben. Ahogy ma mondják: szubszidiáris fények között él a mûvész. Semmi el ne vesszen, mindent meg kell ôrizni - azt hirdeti, mit Kányádi Sándor emlékezetes verse.

Láng képein minden mozog, növekszik vagy apad, a lét éppen levésben van. Olyan akár az emlékezet: egymás fölé kerekednek, lerakodnak a memóriafoltok, lebegnek, elúsznak, olykor kioltják egymást, tovasiklanak. Sohasem állandóak a színes foltok. Párizs kavargó rózsaszín - fagylalt, autóbuszok vánszorgása a perzselô aszfalton, mûemlékek reszketnek a forróságban, lányok haladnak a Champ Elisée-n; máskor esôs éjszakák, a taxi átázott üvegére elmosódott fények, reklámok, álmok, mámoros sóhajok úsznak fel.

Láng Eszter szívesen jár festôtáborokba, Ómoravicára (Bács-Kossuthfalva mai neve), Makóra. A képek áttételesen, elvonatkoztatva ôrzik az élményt, a tájat. Kék fák/folyamok, kemény formák, a világ szerelmes-kékben, a bölcsesség ragyogásában: tengerben és égben elbeszélve.

Ha majd kilépünk ebbôl a terembôl, s a környezetet mozgó foltokban, ritka színekben, meglepô részletekben látjuk, ne dörzsöljük meg a szemünket, ne ûzzük el az utóhatást, a tárlat célja éppen a másként szemlélés.

De lehet, hogy mindezt csak én képzelem, és tulajdonképpen nincs is racionális magyarázat a látványra. Csak sejtetések habzanak, mint Sybilla Delphica jóslatában.

Sebestyén Mihály

*Elhangzott 2005. június 15-én a kiállítás megnyitóján. Rövidített változat.

Mi ketten jótékonyan ellenpontozzuk egymást, szokta mondani kedvesen, mosolygósan Ciluka, olyan ujjongó érzést gerjesztett Jeróban, ölelni tudta volna a világ végezetéig. Ciluka akkor még nem volt Cecília tanci, hanem az a "lyukas állú" kis fruska, akivel a középkori várban találkozott Jeró, nem a szabadtéri színpad elôtt csápoló rajongók között, hanem egy tárlaton, ahová Jeró a dögmeleg elôl húzódott be, a lány tág tekintettel falta a látványt, Zsögödi Nagy Imre képei ritkán jutnak ilyen helyre, naponta bekukkantott a kis galériába, találkozni a "háromdimenziós" csíki tájjal, a hegyek kéklô mélységével, szédítô sasmagasságával. Jerónak mindjárt megtetszett a mindenre rácsodálkozó diáklány, hozzálépett, és megkérdezte, ért-e a képekhez, mondaná el, mit keres az a rettenetes madár a táj fölött, vagy valami ilyesmit, ki emlékezne mindenre; mikor egy dolog okafogyottá válik, el kell rakni a feledés fagyasztóládájába. A lány készséggel magyarázott, végigvezette a sovány fiatalembert a termen, az meg folyton kalauza szemét leste, a szerelemgödröcskéket hamvas arcocskáján, végül a várudvaron találták magukat egy árnyas fa alatt, söröztek vagy fagyiztak, sétálgattak, nem tudtak betelni egymással. Jeró éjfél tájban kísérte haza Cilut a szállására, persze véget nem érôen csókolóztak a bentlakás elôtt.

Nagyszerûen ellenpontozták egymást, Jeró akkor még Kis Jeromos volt, akkor nem szégyellte, hogy egy bibliakör is ezt a nevet viseli, Jeró keményen dolgozott, vaskerítéseket fabrikált néhány társával, aztán jobban fizetô munkát találtak Magyarországon, nem szedték meg magukat, de Kis Jeromos kocsit vásárolhatott, használtat, annak is négy a kereke, nagyokat kirándultak Cilukával, voltaképpen akkor fedezték föl maguknak Erdélyt, mikor már mindketten félig magyar állampolgárok lettek volna, és egy pompázatos havasi tisztáson, az áldott Nap alatt örök hûséget fogadtak egymásnak, madárkoncert hangzatainál, csapongó bogarak és szelíd ôzikék önkéntes tanúsága mellett. Jeromos kétszobás panellakást örökölt elhalt nagybácsijától, feledték Magyarországot, a fiú elvitte szüleit háztûznézôbe Ciluékhoz, ahol immár hivatalosan is megtörtént a leánykérés, aztán következett az esküvô és a lakodalom, a nászút azonban elmaradt, mert a lány szülei furcsamód elkobozták az ajándékpénz kétharmadát, azon a címen, hogy saját költségükön rendezték a lagzit, és hát a "befektetést" meg kell téríteni, Jeromos nem is jutott szóhoz, pakolj össze, mondta újdonsült feleségének, húzzunk el innen a búsba, nem úgy van az, ellenkezett Ciluka, be kell tartani a rendet, még fel kell kontyoljanak, aztán átöltözve kijövünk ismét a násznép elé, koccintunk mindenkivel, jókat táncolunk, aztán mikor lejárt a töltött káposztás, borjúpörköltes hajnali früstük, ágyba bújhatunk...

Ekkor valami hirtelen megvillant a fiú szeme elôtt, mintha pisztolyt sütnének el közvetlen közelében, szétrobbant agyában a méreg, felugrott, és se szó, se beszéd, kirohant, bevágta magát kocsijába, és hazahajtott kétszobás panellakásukba, amely ünnepi hangulatban várta az ifjú párt, új konyha- és hálószobabútor, a lány hozománya, a nappalit pedig a Jeromos innen-onnan kuporgatott darabjaival rendezték be, illatozott a friss ágynemû, a vôlegény sóhajtozva dôlt le ruhástól, azt gondolta, biztosan utána jön kis menyecskéje; ha szereti, rögvest taxiba vágja magát, és...Nicsak, már reggeli kilenc óra, s még sehol; ô viszont, ha már elszökött, vissza nem megy, az úristennek se, megmakacsolta magát, pedig ha visszamegy, még elsimulhatott volna minden, rendbehozta ruházatát, lesétált a lépcsôn, a tömbház alatt kisvendéglô üzemelt, sört rendelt, és beült az ernyô alá: ha érkezik Ciluka, hát csak felpattan, ölbe kapja, és úgy viszi fel a harmadikra, az illatos ágyikóba...

Nagy szégyen, ha a vôlegény ellóg a lagziból. Az még hagyján, ha a menyasszonyt szöktetik, akár tréfából, akár komolyan; de hogy a frissen sült férj?!...Nagy lebôgés, pillanatok alatt elterjedt, Cilukát táncoltatni kezdték korábbi udvarlói, daccal ropta, arca kigyúlt, halálra táncolom magam, fogadkozott dühösen, és direkt a videózó fiú kamerája elé lejtett, erotikusan ölelte partnere derekát - a kazetta aztán bizonyítékként szerepelt a válóperben.

Úgy ment össze házasságuk, mint nyáron a tej. Jeró másnap, kijózanodva odabátorkodta magát Ciluékhoz, vesztére; szinte kidobták, és kapott két hatalmas taslit a nagyobbik sógorától, aztán valahogy mégis hazaliferálódtak, de semmi sem talált többé, már nem jótékonyan ellenpontozták egymást, hanem sehogy. Cilu nem elégedett meg tanítói diplomájával, egyetemre járt, Jeró meg odakapott egy újonnan alakult céghez, naprakész állapotba hozta annak könyvelését, a tulaj megszerette, nem mozdulhatott a számítógép mellôl, csak este találkoztak, ha találkoztak, mert Cilu színházi elôadásokra, filmbemutatókra, fesztiválokra járt, a fiú sosem tartott vele, egyszer tett valami halvány kísérletet, hogy "kihúzza a fejét a kanapé alól" Jerónak, de az mindjárt vissza is dugta, a film mûvészeti lehetôségei, magyarázta tanárosan, az elbeszélésen kívül keresendôk, ezt vallják egyes szakértôk; azok a mûvek a nagyszerûek, amelyekben valami sajátságosat, fogalmilag nem meghatározhatót, nyelvre nem konvertálhatót produkálnak alkotóik.

Kis Jeromos nézett, mint a moziban. Kínjában panyókára vette a csajszit. Hogy így meg amúgy. Hogy az egyszeri faluban az egyszeri bakter miként harangozta be az elôadásokat. Minden ember halljon szóra! Ma este a kultúrban megrendezik a tanítónét. Elölrôl tíz lej, hátulról öt lej, katonáknak, diákoknak ingyen.

Szégyelld magad, sötétedett el az arca Cilunak. Az nem is film, hanem Bródy Sándor Tanítónô címû színmûve, ha tudni akarod. Jeró nem akarta tudni. De talán mégsincs veszve minden. Tett még egy kísérletet a feleség. Más szakemberek szerint, mondta tettetett türelemmel, a filmgyártás és - terjesztés jelenlegi gyakorlata és a filmmûvészet mai alacsony presztízse mellett az elbeszélés és annak megszilárdult mítoszai, a mûfajok nem elhanyagolhatóak a formaadásban. Azok a jó mûvek, amelyek melodrámában, sci-fiben, midcultban, campban élnek ugyan a sémákkal, de kifacsarják azokat, megcáfolják az elôzetes elvárásokat, és mûvészetként tûnnek fel elôttünk. (Ennél világosabban nem lehet.)

Hát hogyne, mondta sisteregve Jeromos; ugyanaz a bakter hirdette a mozit is, volt egy kürtje és egy bádogdobja, ha a kürtöt fújta, jó hírt, ha a dobot verte, rossz hírt kapott a szjúpid pípöl, a mozit úgy konferálta be, hogy Minden ember halljon szóra!, ma este nyolc órai kezdettel a Kombinátul Csinemátográfik bemutatja Móric Zsigóc filmváltozékonyságát: Légy jó mindörökkétig. Akinek nincs pénze, hozhat tojást, kolbászt vagy szalonnát, de nyû ne legyen benne, mert eltöröm a derekát!

Ezzel el is intézték egymást. Ha tévézett Jeromos, és közben ölbe kívánta csábos nejét, az megborzongott: Pfúj, mit nézel, te konzumidióta; ha pedig éjjelenként mégis megkívánták egymást, sosem állt be a szinkron, nem volt csúcs, csak lapos síkok, és Cilu elkergette Jerót, eredj, tee, te szekszipilátus, biggyesztette el duzzadó ajkait, és aztán külön szobában háltak.

Cilu magyarországi fesztiválokra is járt már, hetekig nem látta a férje, a méregtorta habja abból állt össze, hogy egy határ menti román városban lottójegyet vásárolt unalmában, míg a busz vesztegelt, és mikor hazaérkezett Budapestrôl, kisült, hogy valami száznyolcvanmillió lejt nyert, de azt se mondta Jerónak, helló, a pénzt elosztotta szülei meg két tesója között, holott úgy illett volna, hogy ketten élvezzék a szerencsét, errôl én nem vitázom, szögezte le Cilu; délután teherkocsi állt meg a blokk elôtt, jött a két négyszernégyes sógor, vitte a hozományt. Két tömbbel arrább vásárolt magának másik lakást a kisügyes, a bosszantásomra, dohogta Jeró, nézte a mennyezeti kampót, de az nem bírta volna meg, különben is minek dobná el az életét, aki mérlegképes, az csak tegye a dolgát, délben haza, úgy tesz, mintha megebédelne, alszik egyet, és vissza; éjszakára nem zárja az ajtót, hátha meggondolja magát Ci... De jaj, a válást már kimondták, Cilu fenfutott az uborkafára, filmkritikákat ír, rengeteget utazik, folyton konferenciázik, kerekasztalozik, fesztiválról fesztiválra száll, elôadásokat tart, és lazításul halálkomoly képpel adja elô a "volt férjem fatornyos falujában hallott" folklórt az elöl- hátul megrendezett tanítónéról és Móric Zsigóc filmváltozékonyságáról (derültség a teremben), amelynek milyen találó a címe, Légy jó mindörökkétig, hát ez volt a régi idô mozija Erdélyben, tisztelt hallgatóság.

A Duna Tévében is elmesélte Cilu, filmfesztivál szünetében, interjú közben, kis színesként. Jeromos akkor kapcsolta be a készüléket, mit hall, mit hall.

Aztán csak megcsörrent egy telefon, aki fölvette a kagylót, ezt hallotta: "Megvan a madár."

"HISZÉKENYSÉGÉVEL FIZETETT. MEGGYALÁZTÁK ÉS KIRABOLTÁK. Tévériporternek adta ki magát az a két ismeretlen férfi, akik T.C. marosvásárhelyi lakoshoz telefonon jelentkeztek be, interjút kérve. Tegnap dél tájban csengettek be hozzá, a fiatalasszony szívélyesen fogadta ôket, azok pedig szemét bekötve, száját leragasztva megerôszakolták, több órán át kínozták, fajtalankodásra kényszerítették, majd az ágyhoz kötözve magára hagyták, és értéktárgyait, gyûrûket, ékszert, pénzt, útlevelet, kártyát, mobiltelefonját magukhoz véve zajtalanul távoztak. Az aljas tettre késô este derült fény, amikor a szomszéd lakó videokazettát szeretett volna kölcsön kérni a filmszakértô hírében álló T.C.-tôl. Az áldozatot kórházba szállították, a rendôrség nagy erôkkel nyomoz a tettesek után." (Népújság)

Bölöni Domokos

Csaknem két és fél millió szavazat érkezett A nagy könyv címû, olvasásra ösztönzô játék eddigi két fordulójában, összesen majdnem félmillióan voksoltak - közölte a játék programirodája az MTI-vel.

A második forduló a hét végén zárult le; ismertté vált a top12-es lista, a magyar olvasók tizenkét legkedvesebb könyve.

A top100-as lista kihirdetése után kezdôdött fordulóban több mint 250 ezer olvasó majdnem kétmillió szavazatot adott le. Ebbôl másfél millióan szavazólapon, félmillióan interneten, valamint telefonon és sms-ben voksoltak.

A programiroda szerint a játék olvasásra ösztönzô hatását bizonyítja, hogy már 1924 olvasókör alakult Magyarországon.

A nagy könyv honlapján - www.anagykonyv.hu oldalon - a regisztrált felhasználók száma túllépte a százezret; a weboldalnak már 620 ezernél is több látogatója volt.

A programiroda közlése szerint A nagy könyv játéknak a könyvtárak, könyvesboltok forgalmát tekintve is érzékelhetô volt a hatása.

A Fôvárosi Szabó Ervin könyvtár teljes hálózatában a top100-as lista 64 címét többször kölcsönözték ki, mint korábban; egyes mûvek - például Bulgakov A Mester és Margarita, Daniel Keyes Virágot Algernonnak vagy Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak - esetében kétszáz- négyszáz százalékkal nôtt a kölcsönzési gyakoriság.

Az Alexandra, a Libri, valamint a Líra és Lant könyvesboltokban egyes alkotásokat 40-50 százalékkal nagyobb számban adtak el az utolsó két hónapban a tavalyi átlageladásokhoz képest, ilyen volt Gárdonyi Géza Egri csillagok és Bulgakov A Mester és Margarita címû regénye.

A brit minta alapján készült könyves szavazási játék február végén kezdôdött, a mûsorfolyam befejezô adásában, december 17-én dôl el, melyik regény nyeri el a Magyarország kedvenc regénye 2005-ben címet.

Az ôszi idôszakig, amikor megkezdôdik a top12 kampányfilmjeinek bemutatása, a helyi szervezésû könyvtári rendezvényeken kívül elsôsorban a jelentôs országos fesztiválokon találkozhatnak az érdeklôdôk A nagy könyvvel; könyvtárbusz járja majd az országot.

Ismét meghirdeti a Katona József- drámapályázatot a magyar kulturális minisztérium, a tárca gyermek- és ifjúsági darabok, valamint bábjátékok bemutatására is vár pályamûveket - mondta Bozóki András kulturális miniszter Pécsett, az országos színházi találkozó helyszínén.

A kortárs drámák bemutatását segítô pályázatot az elmúlt esztendôben elôdje, Hiller István hirdette meg a Drámaírók Kerekasztala javaslatára - idézte fel.

Bozóki András azt mondta, hogy szeretné e nagyszerû kezdeményezést tovább folytatni, ezért a magyar dráma napján, az elmúlt évekhez hasonló feltételek mellett ismét meghirdetik a pályázatot.

A pályamunkákat a drámaírók és a színházak közösen nyújthatták be. A nyertesek között ötvenmillió forintot osztottak szét. Toller László, Pécs polgármestere szintén felajánlott ötmillió forintot erre a célra.

A bírálóbizottság döntése nyomán 22 színházban 18 kortárs magyar dráma kerül színre ez év végéig. A baranyai megyeszékhelyen közülük három bemutatót tartanak a 2005/2006-os évadban. A Pécsi Nemzeti Színház Németh Ákos Autótolvajok, a Pécsi Harmadik Színház Háy János: Gézagyerek, míg az Oberon Társulat Mikó Csaba Elôjáték címû darabját mutatja be.

Kisvárdán véget ért az évenkénti nagy színházi buli és seregszemle, legények, leányok hazatértek szûkebb teátrumukba a XVII. Határon Túli Magyar Színházak Fesztiváljáról. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház az Alexandre Colpacci rendezte Glowaczki-darabbal, a Negyedik nôvérrel képviseltette magát a versenyprogramban, és - három a magyar igazság - három díjjal térhetett haza. Az elôadás Szabolcs-Szatmár-Bereg megye díját kapta, míg Darabont Mikold és Bodolai Balázs kiemelkedô mûvészi teljesítményéért a Kisvárdai Várszínház és Mûvészetek Háza, illetve a legígéretesebb fiatal színész számára alapított Teplánszky-díjat érdemelte ki. Velük beszélgettünk, Darabont Mikoldot a Várszínházban, díjkiosztó után kérdeztük.

- Készültél a díjra?

- Nagyon sokan mondták, hogy nyerni fogunk, akár fôdíjat, akár különdíjat. Az ember érzi, ha jól végzi a munkáját, ha sikerül minôségi alakítást nyújtania. De az esetleges díjnak soha nem szabad befolyásolnia a munkát, a felkészülést. Én úgy álltam hozzá: ha kapok díjat, az jó, ha nem, nem.

- Ilyen egyszerû? Szakmai alázat?

- Ha valaki nem kap díjat, az nem azt jelenti, hogy nem jó a színpadon, hiszen azt rengeteg tényezô alátámaszthatja, illetve cáfolhatja. Ám a díj, akárcsak egy-egy szerep, mindenképpen gazdagít. Fejlôdik általa az ember, gazdagabbá válik. Én is gazdagabbá váltam, olyan világok sokasága nyílt meg elôttem, amelyekben igen intenzíven tudok megélni dolgokat. Nagyon sokat gondolkodtam a szerepen, hiszen Tánya egyrészt a "legkisebb leány", másrészt óriási feszültség van benne, ugyanakkor nagyon szereti a körülötte élô embereket. Amikor pedig szerelme meghal, egy pillanat alatt felnôtté, majd érett, tudatos üzletasszonnyá válik. Érdekes a szerep, mert a figura mindent másképp csinál, mint ahogy azt én tenném. Másképp siratja el a szerelmét, másképp teszi túl magát a történteken. Én a könnyeim folyatnám, Tánya talpra áll. Igen bátor, nyitott, ôszinte, szeretetteljes - én egy picit óvatosabb ember vagyok.

- És a díj?

- Ösztönöz. Továbbra is jónak kell lennem, még többet dolgoznom. Ezt díj nélkül is így gondolom, de mindenképpen jólesik minden elismerés. Akik a díjat adták, ennek a munkának az eredményét látták, és e munkafolyamat mögött további munkafolyamatok sokasága húzódik. Ha nem hinnék ezekben a folyamatokban, a munka is hiábavalóvá válna.

Bodolai Balázzsal már itthon beszélgettünk.

- Teplánszky-díjas vagy...

- Igen, és nem számítottam rá. Közvetlenül az elôadás vásárhelyi bemutatója után úgy éreztem, hogy jól sikerült, talán díjat is kap valahol. Aztán észrevettem néhány hiányosságot a produkcióban is, a szerepemben is, amelyeken még dolgozni kellett volna, és elbizonytalanodtam. E ponttól kezdve díjra sem számítottam.

- Ezek szerint meglepetés volt.

-Te is tudod, hogy egy fesztiválon elôször hallod, amolyan pletykaszinten, hogy díjat kapsz, aztán valaki felhív, hogy legyél ott a díjazáson, mert megkaptad. Én azt mondtam: ameddig nincs a kezemben, addig semmi sem biztos... Nagyon meglepett, ugyanakkor nagyon jól esett, hogy a szakmai zsûri, öt ember úgy gondolta, hogy megérdemlem a díjat. Ez nagyon megtisztelô. Hiszen ez nem volt dömping, nincsenek egyértelmû gyôztesek, vagy vesztesek. A zsûri csupán nézôpontokat képvisel, más zsûrinek lehet, más tetszett volna. Ahogy mondani szokás: a díjakat nem kapják, hanem adják.

- Tetszett a szereped?

- Igen, elsô perctôl. Bogdán Zsolt mondta Kisvárdán, hogy egész pályafutása során a szerepei végigkísérték a magánéletét és fordítva. Amikor valamit játszik, akkor ahhoz igen hasonlatos dolgok történnek vele a magánéletében is. És amikor történik valami az életében, azzal rokon értelmû szerepet kap a rendezôtôl. Ez elsôsorban lélektani állapotokra vonatkozik. Nálam sem a magas sarkúban, a nôi ruhában rejlik a kapcsolat, hanem az ívben, ami a Kolja és az én életemben is igen hasonló. Ugyanakkor megpróbálom megkeresni, hogy mi honnan ered, hogy mi lehet a szereplô lelkében, milyen lehetett az "elôélete". Erôs lélektani ívet kellett építenem, meg kellett találnom a belsô történések sorozatát. A csapatnak szintén nagyon fontos szerepe van, hiszen a színpadon egyénileg nem lehet érvényesülni. Én köszönöm a kollegáknak, hogy befogadtak, hogy mellettem álltak, türelmesek és nyitottak voltak. E nélkül az én munkám is hiányos lett volna.

Nagy Botond

Idén is gazdag "összmûvészeti" fesztivált rendeznek Gyulán a július 1-jétôl augusztus 14-ig tartó szezonban, amelyet új bemutatók gazdagítanak.

A kéthetes Shakespeare Fesztiválra július 5. és 17. között kerül sor.

A nagy drámaíró hazáját a londoni Globe színház mûvészei képviselik. A világhírû elôadók azt mutatják be, hogyan szórakoztatták Shakespeare korában a nagyérdemût az eredeti Globe-ban.

A Várszínházban 1999 óta minden évben a nagy angol drámaíró egy-egy darabját állítják színpadra neves rendezôk felkérésével. Július 5-én mutatják be a "Shakespeare koszorú-wwww.Shakespeare.hu" címû darabot, amely erre az alkalomra születik meg, Vidnyánszky Attila rendezésében. A drámaíró darabjaiból összeállított és életérôl szóló mû egyszerre három helyszínen játszódik: a várban, a tószínpadon és a vár mögött. A közönség felvonásonként vándorol majd a helyszínek között. Az elôadásban a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház mûvészei is részt vesznek.

A másik gyulai bemutatóra július 10-én kerül sor a Ladics-ház udvarán, ahol Benedek Miklós szerkesztésében és rendezésében Shakespeare Szonettjeit hallhatják.

Magyar nyelvterületrôl a sepsiszentgyörgyi Othello- elôadást választotta ki a grémium, amelyet Bocsárdi László rendezett és az elôadást Románia három legjobb produkciója közé válogatták be.

A Craiovai Nemzeti Színház mûvészei a Franciaországban élô világhírû rendezô, Silviu Purcarete megfogalmazásában Shakespeare Vízkeresztjét adják elô a városi sportcsarnokban.

A világhírû litván rendezô feldolgozásában Oskaras Korsunovas, Shakespeare Szentivánéji álom címû darabját játsszák július 16-án. A litván színház dél-koreai turnéja után érkezik Gyulára.

A fôprogram a kijeviek látványos Macbeth elôadása lesz.

Mindezt filmvetítések egészítik ki: világhírû Shakespeare-feldolgozásokat láthat a Gyulára látogató közönség.

Az összmûvészeti fesztivál idén is a háromnapos Körös-völgyi Sokadalommal kezdôdik július elsején. A kamarateremben Szász Endre életmûvét mutatják be egy képzômûvészeti kiállításon, amely július 4-tôl augusztus 13-ig látható.

Eperjes Károly elsô rendezésében láthatják Tamási Áron varázslatos szerelmi történetét, a Vitéz lélek címû darabot, olyan nagyszerû mûvészek interpretálásában, mint Hegedüs D. Géza, Koncz Gábor, Nagy Anna, Ôze Áron.

A harmadik bemutatóra augusztus 10-én kerül sor, ekkor a Bárka Színházzal közösen színpadra állítják a Nobel-díjas belga író, Maurice Maeterlinck mûvét, a Pelleas and Mélisande-t.

A negyedik új produkció a Jézus utolsó szenvedéseit feldolgozó passió, amelyet Sopsits Árpád rendez.

Nyáron háziállataink is több idôt töltenek a szabadban. Ez veszélyekkel is jár, s nemcsak a civilizációs környezet, hanem a természet is rejteget fenyegetéseket. Az állatorvos tanácsait a kutyatartóknak különösen érdemes megfogadniuk.

Minden kutyatulajdonos rettegett félelme a toklász, amely egy vadon élô kalászos fûféle, az egérárpa darabkája. Az egyik legelterjedtebb gyom, amely júniustól érlel kalászt, és mindenütt elôfordul árokpartok, kertek növénytársulásaiban. Kalásza darabjaira hullva, a hosszú szôrben megtapad, majd az állat mozgása révén kúszik elôre (passzív mozgás), és befurakodik a bôr, a szemhéj alá, a lábujjak közé, a fülbe, az orrjáratokba, esetleg a fogínybe, ahol fájdalmas gyulladást, ill. gennyes elváltozást okoz.

A tünetek elég egyértelmûek: a fülirritáció miatt állandó, egyik pillanatról a másikra kialakuló heves, múlni nem akaró fejrázás, egyoldali ferde fejtartás jön létre. Ha a szemben van, akkor a kötô- illetve a nyálkahártya kipirul, begyullad, és a gyógyszeres kezelés hatástalan. A szemhéj alól idônként kikandikál a toklász vége. A toklász nem kíméli a lábat sem. A lábujjak között megtapad, majd befurakodik a bôr alá, és megkezdi vándorútját. A bemeneti hely megduzzad, kipirosodik, ezt a kutya állandóan nyalogatja, a duzzanat ki is fakadhat. Ha az orrban van, akkor állandó fejrázás, szûnni nem akaró tüsszögés akár órákon át, az állat mellsô végtagjaival az orrát dörzsöli, mivel szeretne megszabadulni a kellemetlenséget okozó toklásztól.

A már befúródott toklász kivétele néha még az állatorvosnak is komoly feladat, ezért ne várjunk, az idô nagyon fontos tényezô. Minél hamarabb észrevesszük és minél hamarabb orvosoljuk a problémát, annál könnyebben átvészeljük azt.

A másik rettegett probléma a kullancs. Elsôsorban az erdôs, bozótos, árnyékos helyeken fordul elô, ahol magasabb a páratartalom, és jó nagy a fû. A fûszálak végérôl "radarozva" találják meg áldozataikat. Életük során háromszor szívnak vért, egy-egy vérszívás között pedig átvedlenek. A vedlések révén a hatlábú fejlôdési alakból nyolclábú kifejlett egyed lesz, párzik, majd 3-4 ezer petét lerakva elpusztul. Kutyáknál alapvetôen két betegséget alakíthat ki: a Lyme-kórt, és az úgynevezett Babesiosist. Az elôbbi hetek, hónapok (esetleg évek múltán) jelentkezik csak magas lázzal, és akár mind a négy végtagra kiterjedô ízületi gyulladással. Ellene egy évig tartó hatású vakcinával védekezhetünk. A Babesiosis súlyos vérszegénységgel, sárgasággal, magas lázzal és barna vizelet megjelenésével jelentkezik. Elôrehaladottabb esetben vesemegállás, és elhullás tapasztalható. Megelôzésre, és gyógykezelésre egy hónapos védettséget adó injekció létezik. Mindkét betegséget megelôzhetjük, ha a köztes gazdát, azaz a kullancsot nyakörvekkel, vagy speciális cseppek nyakba cseppentésével távol tartjuk állatainktól.

Különös figyelmet érdemelnek még a legyek, amelyek a befülledt szôrbe petéiket lerakva okoznak problémát. A nagy nyári melegben kikelô légynyüvek állataink bôrébe furakodva mérgezést (toxikózist), még elhullást is okozhatnak.

Újságírók hostesse Japánban, az Aicsiban rendezett világkiállításon. Mosolyog, magyaráz, oldott stílusban. Olyan, mint egy igazi nô. Csakhogy ez a rózsás bôrû, fekete hajú, elegánsan fésült nô valójában csak egy humanoid, magyarul robot. Illik a jövôt idézô Expóhoz, amelyben a gépek nemcsak az emberek helyettesítésére lesznek képesek, hanem arra is, hogy hasonlítsanak rájuk.

A szeptember 25-ig nyitva tartó vásár egész részleget szentel az intelligens gépeknek. Pedig a 35 év óta elsô Japánban rendezett világkiállítás fôtémája "a természet bölcsessége". A robotok pavilonjában azonban szinte teljesen hiányzik a természet. Ugyanakkor szinte alig van olyan emberi funkció, amelyet nem képesek ellátni az egyszerû takarítástól
a bébiszitterkedésig, az ételek elôkóstolásától a sebészi beavatkozásokig.

"Amikor egy robot már túlságosan hasonlít egy emberi lényre, ijesztôvé válhat" - mondta a La Repubblica címû olasz napilapnak nyilatkozva Hisiguro Hirosi, az oszakai egyetem robot-hostesse megalkotója. Ugyanakkor a feltaláló szerint "sokkal könnyebben lehet kommunikálni egy olyan géppel, amely úgy mozog, beszél és lélegzik, mint egy emberi lény".

A mobiltelefonoknak "kö-szönhetôen" sokat durvult az emberek hangneme - derült ki egy brit szociológiai felmérésbôl.

Az angol Lloyds TSB társaság megbízásából végzett vizsgálat arra próbált fényt deríteni, hogy hogyan változtatja meg az újfajta érintkezési mód az emberek viselkedését - olvasható a beseder.co.il címû orosz nyelvû hírportálon.

Az eredmény sokkoló volt, hiszen a felmérés tanúsága szerint a mobiltelefon használóit egyre inkább a nyers, durva hangnem jellemzi. Mint kiderült, a megkérdezettek 40 százaléka mobilozás közben az elementáris udvariasságról is megfeledkezik, a válaszadók 30 százalékát pedig az SMS- ezés közben hagyja cserben a jó modor.

Némelyek bevallása szerint a durvaság "átszivárog" a hétköznapokba is, hiszen amikor az utcán, menetközben bonyolítják hívásaikat, gyakran nekimennek a járókelôknek, meglökik az embereket.

A megváltozott viselkedést a szakértôk azzal magyarázzák, hogy a mobiltelefont használók a drága tarifák miatt igyekeznek a lehetô legrövidebbre fogni mondókájukat, s ingerültté válnak, ha a hívott fél nem ért meg azonnal valamit. Néhány év mobilozás után pedig ez az ingerült beszédmodor áttevôdik a mindennapi életbe is.

Francia paleontológusok egy disznó 21 millió éves maradványaira bukkantak egy namíbiai gyémántbányában - adta hírül a Le Figaro címû párizsi lap csütörtöki száma.

"Végre a disznófej, amire karrierem kezdete óta várok" - nyilatkozta Martin Pickford kutató az Afrika legrégebbi disznóleletének számító Nguruwe nabimensisrôl, amelynek köszönhetôen a disznók morfológiai felépítésérôl és evolúciójáról tudhat meg új dolgokat az ôslénytan.

A csontdarabokat Brigitte Senut kutató látta meg a namíbiai Grillental gyémántbányában, ahol a két paleontológus 14 éve a Namdeb Gyémánt Társaság és a namíbiai geológiai intézet meghívására a gyémánt-
rétegek kormeghatározásával foglalkozik.

Az éghajlat változásának és a vizek megemelkedésének köszönhetô üledék biztosította a védelmet a megkövesedett csontdarabok számára. A lelet annyira jó állapotban van, hogy a kutatók az érzékszervek, nevezetesen a halló- és szaglószervek között mûködô idegek formáját, méretét és helyét is meg tudják állapítani.

Pickford szerint a 21 millió évvel ezelôtti disznó a mainál jóval kövérebb volt és jobb hallása volt, ami a vízhez közeli tág vidékkel magyarázható. Az ôsmalac óriási szemürege annak jele, hogy a disznók valaha éjszaka aktív állatok voltak.

Szemjóga: a szemjógagyakorlatok Távol- Keletrôl származnak, népszerûségük nálunk egyre növekvô tendenciát mutat. Ez többek között annak köszönhetô, hogy a gyakorlatok meglehetôsen könnyen megtanulhatók és kivitelezhetôk, igen alkalmasak különbözô szembetegségek kialakulásának megelôzésében. Különösen alkalmasak olyan személyek esetében, akik igen sok idôt töltenek számítógép, televízió elôtt, sokat olvasnak és/vagy írnak, gyakran szenvednek szem eredetû fejfájásban. Bizonyított tény, hogy álmatlanság esetében is jól beváltak, valamint hatásosak a látás javítására. Másik elônyük, hogy bármikor és bárhol elvégezhetôk. Lássunk néhányat ezek közül:

1. gyakorlat: nyissa ki nagyra szemeit, majd nézzen felfelé. Maradjon így 5-10 másodpercig. Ezután csukja be szemeit, és jó erôsen szorítsa össze. Tartsa így 3-5 másodpercig. A gyakorlat, miután megszokottá vált, többször ismételhetô, igen jó hatása van a szemizmokra és -idegekre.

2. gyakorlat: tartsa fejét egyenesen és nézzen elôre. Anélkül, hogy fejét elmozdítaná, nézzen jobbra kb. öt másodpercig. Ismételje meg a gyakorlatot balra, majd felfele, majd lefele nézve is. Kifejezetten nyugtató és látásjavító hatása van.

3. gyakorlat: Tegye mutatóujját a két szemöldöke közé. Összpontosítson arra, hogy nézze a mutatóujja hegyét, majd vigye mutatóujját lefelé, amíg megérinti orra hegyét. A szemeknek végig követniük kell az ujj mozgását, anélkül, hogy pislognánk. Ez a gyakorlat megnyugtatja és benedvesíti a száraz szemeket.

Bates-féle szemtorna: a módszer neve William Bates szemorvos nevéhez fûzôdik, aki a XX. század elején a témával kapcsolatosan könyvet is megjelentetett (Tökéletes látás szemüveg nélkül, 1918). Anélkül, hogy a klasszikus szemorvoslás addigi tanaival szembehelyezkedett volna, dr. Bates több érdekes megfigyelést is tett. Elméleteiben többször is megfogalmazódott, hogy a látás nem romlik szükségszerûen a korral, sôt, az bármikor javítható is. Véleménye szerint a szemjógához hasonló gyakorlatok segítségével a látás érezhetôen javulhat, anélkül, hogy szemünket a legkisebb veszélynek is kitennénk. Ugyancsak észrevette, hogy számos esetben a szemüveg hordása önmagában csak átmeneti megoldást jelent, késôbb a látás tovább romolhat. Ezzel szemben megfigyelte: akik rendszeresen szemtorna-gyakorlatokat is végeznek, a látás lényeges javulásáról számolnak be. Hamar észrevette a pislogás jelentôségét is (egészséges szem esetében ha ez nyitva van, szabályos idôközökben pislogást végez. A pislogásnak szemnyugtató és szemlazító hatása van, valamint megakadályozza a szem kiszáradását). Egyes szembetegek esetében megfigyelte, hogy a szemek ,,merevek és feszültek" Ezeket a bete