Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Mármint azok az utasok, akiknek tegnap vagy ma, vagy amíg éppen tart a vasúti szakszervezetek sztrájkja, fontos elintéznivalójuk van és vonatozni kényszerülnek. Sokan a sajtóból értesültek a munkabeszüntetésrôl, de voltak, akik tegnap reggel az állomáson órákat vesztettek amiatt, hogy a vonatok többsége nem indult. De azok a cégek, társaságok is komoly anyagi veszteségeket könyvelhettek el, amelyekhez a sztrájk miatt nem jutottak el az áruszállítmányok.

A vasutasok tegnap csak kétórás figyelmeztetô sztrájkot tartottak, de ha nem jutnak egyezségre a Román Vasutak (CFR) vezetésével, akkor várhatóan teljes munkabeszüntetésre lehet számítani.

Ha visszatekintünk, a vasúti sztrájkra minden évben legalább egyszer sor kerül, és ez a mondhatni "zsarolásszámba" menô tiltakozás mindenképpen erôpróba az éppen funkcióban levô szállítási miniszternek. A konfliktust több-kevesebb sikerrel mindig feloldják, aztán jövôre kezdôdik elölrôl minden. Ugyanis a vasúti szakszervezetek bérkövetelései mellett a lényeg mindig elsikkad valahol. A lényeg pedig: a teljes vasúti tevékenység átszervezése, a Román Vasutak nyereségessé tétele. Hiszen elfogadhatatlan, hogy a CFR-nek még 2001-bôl való adósságai legyenek, és ez az összeg a 20 ezer milliárd lej felé közelítsen! Csak tavaly 3 ezer milliárd lej veszteséget könyvelt el a társaság, ami erôsen megkérdôjelezi a vasúti társaság menedzsmentjének hatékonyságát, és felvetôdik az a kérdés is, hogy annyi idôn keresztül miért nem tett senki semmit annak érdekében, hogy a veszteségeket csökkentsék?

Az egyik válasz az lehet, hogy az elmúlt 15 év során a rendszer reformjára egyik kormány sem mert komolyan vállalkozni. Aminek oka, hogy az infrastrukturális beruházások, a szerelvények korszerûsítése rengeteg pénzt feltételez, és a modernizálással járó létszámcsökkentés szociális feszültségeket keltene. Amitôl, érthetô módon, minden kormány ódzkodik.

Természetesen a vasutasok követeléseit sem lehet figyelmen kívül hagyni, annál is inkább, hogy a vasúti forgalom megbénítása nemcsak a CFR-nek jelent komoly anyagi veszteséget, tetézve a már meglévô adósságokat, hanem a gazdaságnak okoz tetemes károkat. Nagy hiba azonban nem tekinteni tárgyalópartnernek a vasúti szakszervezeteket. Nem arról van szó, hogy a bérköveteléseket egy az egyben teljesíteni kell, de a krízishelyzetben egyfajta kompromisszumot találni szinte kötelezô. A szaktárca jelenlegi vezetôje ellenben egyszerûen kijelenti: ha a tárgyalások nem vezetnek eredményre, törvénytelennek nyilvánítja a sztrájkot. Amihez egyébként nincs joga. A vasutasok bérköveteléseinek nem enged, de biztosítja ôket, hogy nem kerül sor elbocsátásokra. Márpedig e válasszal valószínûleg nem fogja beérni egyik sem a négy vasúti szakszervezet közül.

A kormányt a lakosság egészségi állapota foglalkoztatja, nem a gyógyszerimportôrök bevételei, ez utóbbiak ne az ártámogatott gyógyszerek, hanem a szabadpiac felé irányuljanak, ha növelni kívánják nyereségüket, mondta Calin Popescu Tariceanu. A kormányfô szerdán közölte, megbeszélést folytatott a gyógyszerimportôrök és forgalmazók képviselôivel, és a létrehozott közös munkacsoport korrekt megoldást javasolt. "Szem elôtt kell tartanunk, hogy nem teljesen szabad, hanem szabályozott piacról van szó, amely függ a költségvetési forrásoktól. Lehetôségeinknél többet nem ígérhetünk. Így azt hiszem, hogy a közös munkacsoport által javasolt megoldás képes biztosítani elsôsorban a rendszer megfelelô mûködését, a szükséges gyógyszerek biztosítására" - mondta a miniszterelnök.

Két ideiglenes román-magyar határátkelô megnyitását jelentette be kedden a határrendészet nagyváradi igazgatósága. A nagyváradi határrendészet szóvivôjének közlése szerint egy térségbeli rendezvény alkalmából június 11-12-én a romániai Érsemjén és a magyarországi Bagamér között nyílik meg egy napra az idôleges határátkelô. Ezt a határátkelôt az érdekeltek június 11. reggel nyolc óra és június 12. éjjel két óra között vehetik igénybe. A romániai Szaniszló és a magyarországi Omboly közötti átkelôhely pedig augusztus 6. délelôtt tíz órától augusztus 7. hajnali öt óra között áll majd nyitva a Szaniszlói Napok iránt érdeklôdôk számára.

A határrendészet nagyváradi szóvivôje egyszersmind emlékeztette a két ideiglenes határátkelôt igénybe venni kívánó román állampolgárokat, hogy a fenti napokon és határátkelôknél is ugyanazok a román határforgalmi szabályok érvényesek, mint máskor és más határállomásokon.

Három erdélyi megyében készített felmérésbôl kiderül: a szívizominfarktusban szenvedô betegek elhalálozási aránya általában meghaladja a 22 százalékot, helyenként pedig eléri a 35-37 százalékot is - jelentette ki tegnapi sajtótájékoztatóján dr. Benedek Imre egyetemi elôadótanár. Az eredmények riasztóak, ha figyelembe vesszük az európai országokbeli statisztikai adatokat (2-4 százalék). A Marosvásárhelyen június 16-18. között sorra kerülô IV. Nemzetközi Intervencionális Kardiológiai Kongresszus fô témája az akut coronariaszindróma, de elôadások hangzanak el a perifériás obstruktív verôérbetegségek intervencionális kezelésérôl és az elektrofiziológia idôszerû kérdéseirôl is.

Dr. Benedek Imre, a Marosvásárhelyi Kardiológiai Klinika vezetôje mellett a sajtótájékoztatón jelen volt az intervencionális beavatkozásokat végzô orvoscsapat is: dr. Hintea Theodora, dr. Chitu Monica, dr. Török Réka, dr. Kovács István, valamint Bordi Kacsó Gyöngyi fôasszisztens. A közelgô kongresszus kapcsán, amelynek fôvédnöke Markó Béla miniszterelnök-helyettes, dr. Benedek Imre elmondta: neves külföldi és hazai orvosok részvételére számítanak, az elôadások pedig alkalmat adnak arra, hogy a különbözô országokban készített, a szívizominfarktusban szenvedô betegek túlélési esélyeirôl készített felmérések eredményeit összehasonlítsák.

Dr. Benedek Imre utalt arra a felmérésre, amelyet a Marosvásárhelyi Kardiológiai Klinika tavaly készített Hargita, Maros és Kovászna megyékben, mintegy 800 beteg adatainak feldolgozásával, és amelynek eredményei riasztóak: a szívizominfarktusban szenvedô betegek elhalálozási aránya általában meghaladja a 22 százalékot, helyenként pedig eléri a 35-37 százalékot is. A legérintettebb korosztály a 45-62 év közötti, vagyis az aktív lakosság. A Népújság kérdéseire hozzátette: az elhalálozási arány olyan helységekben a legmagasabb, mint Gyergyószentmiklós, Maroshévíz, ahol egyetlen kardiológus sem dolgozik. Ami a magas elhalálozási ráta okait illeti, ezek a pénzhiány, a logisztikai problémák, az információhiány. "Nem volna szabad olyan helyzetbe kényszeríteni egy orvost, hogy döntenie kelljen arról, ki legyen a 15. beteg, akit vissza kell utasítania" - jelentette ki Benedek Imre. A Marosvásárhelyi Kardiológiai Klinika vezetôje szerint a három megyére vonatkozó tanulmány, a Romániai Regionális Akut Coronariaszindróma-regiszter, amelynek eredményeit elsôként a kongresszuson ismertetik, az elsô ilyen felmérés az országban, és figyelemfelkeltô célból készítették.

A IV. Nemzetközi Intervencionális Kardiológiai Kongresszus szervezôje a Marosvásárhelyi Kardiológiai Klinika, a rendezvény költségei pedig elérik a félmilliárd lejt. Az összeget fôként szponzorok támogatásával sikerült összegyûjteni, de a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal és a helyi tanács 150 millió lejjel támogatja a rangos eseményt, a megyei tanács is ígért anyagi támogatást, a szervezôk pedig elsô alkalommal vezettek be részvételi díjat. A rendezvényre minden érdeklôdôt várnak, a kongresszust a Román Orvosi Kollégium 22 kreditponttal értékeli.

Megalakulása óta 360 személy fordult a marosvásárhelyi székhelyû Szaporodásegészségtani Intézethez, akik családon belüli erôszak áldozatává váltak. A Megyei Rendôr-felügyelôség statisztikái szerint 2005 elsô negyedévében 15 súlyos kimenetelû esetet regisztráltak, 11 alkalommal az elkövetô ittas állapotban bántalmazta élet- vagy házastársát.

Dr. Mihai Horga, az intézet elnöke elmondta, a Megyei Rendôr-felügyelôség és a Szaporodásegészségtani Intézet közös kezdeményezésére nyilvántartási rendszert dolgoztak ki. A tavaly ôsszel elkezdett projekt finanszírozója az Egyesült Nemzetek Alapja és a Nemzetközi Fejlesztési Kanadai Ügynökség. Maros megyét választották ki a kísérleti jellegû program kivitelezésére, siker esetén az ország további tíz megyéjében is gyakorlatba ültetik. A projekt keretében nyilvántartó ûrlapot dolgoztak ki, s ezeket 7000 példányban a városi közösségi rendôrségekhez, valamint a falusi rendôrôrsökhöz juttatták el. Kedden és szerdán felkészítôt tartottak a rendôröknek, milyen adatokat kell felvezetni a formanyomtatványokra. Minden egyes, a családon belüli erôszakra (verbális, fizikai, nemi erôszak, családelhagyás stb.) vonatkozó esetben kitöltik a nyomtatványt, s az tartalmazza mind az áldozat mind az elkövetô személyes adatait. Az ûrlap bizalmas jellegû, nem adják ki a rendôrségrôl, bírósági tárgyaláson sem használható fel. Az ûrlapokat július 1- jétôl kezdik kitölteni, s három hónap után értékelôt tartanak.

- A projekt révén Maros megye az ország egyetlen olyan megyéje lesz, ahol pontos adatokkal rendelkezünk a családon belüli erôszak jelenségének mértékérôl - összegzett Traian Gliga helyettes rendôrbiztos, a Megyei Rendôr- felügyelôség keretében mûködô közösségi rendôrségi osztály vezetôje.

A szászrégeni rendôrséghez 24 környékbeli községi ôrs tartozik. Amint Valean Pompei rendôrbiztos, a szászrégeni rendôrség parancsnokhelyettese lapunknak elmondta, a rendôrség átszervezés alatt áll. Az országos felügyelôség elképzelése az, hogy olyan vidéki, körzeti rendôrségeket hoznak létre, ahova több község is tartozik, így bizonyos ügyintézéssel vagy akár bûntény kivizsgálásakor nem kell a megyeszékhelyre menni. Valean Pompei elmondta, körzetükben nem történtek olyan nagy kihágások, bûntények, amelyeket nem tudtak megoldani.

A tavaly két gyilkosság volt, amelyeknek a tetteseit elôkerítették. Inkább olyan, a körzetnek megfelelô sajátos esetekkel kell nap mint nap szembesülniük, mint a faanyaglopás és törvénytelen feldolgozása, a csôdbe jutott vállalatok, s fôként a volt Republica területérôl történô fémlopás. Szászrégen abban a szerencsés helyzetben van, hogy a lakosság arányához képest nincsen sok munkanélküli. A problémásabb körzet az abafáji roma telep. A bûnmegelôzésért az RMDSZ helybéli képviselôjének a javaslatára rendôrôrsöt nyitottak, ahol hétfôn és szerdán 11-13 óra között bárkit fogadnak. Emellett a polgármesteri hivatal képviselôivel együtt a helyszínen tárgyaltak a romák képviselôivel. Akkor szó esett arról, hogy munkahelyeket igényelnének, hiszen nagy részük nem dolgozik, a megélhetésért gyûjtik a fémeket is. A hivatal ezt követôen 38 idôszakos munkahelyet létesített számukra az útkarbantartó részlegen. A rendôrség pedig megerôsítette a járôrözést Abafáján.

Rendszeres ellenôrzô akciókat is tartanak. Szombatonként a diszkók körül felügyelnek. S hogy nem jó velük ujjat húzni, igazolja az a nemrég megtörtént eset, amikor három, gépkocsival száguldó, diszkóból jövô, hangosan zenét hallgató fiatalt állítottak meg. Az igazoló rendôröket a fiatalok leöntötték sörrel. Az egyenruhások nem tágítottak, mindhármukat hatósági közeg bántalmazása miatt törvény elé állították.

Anyanyelvünk

A legfôbb, hogy nem az beszéli jól a nyelvet, aki temérdek szót ismer és használ, hanem aki a neki jutó keveset jól illeszti össze, jól forgatja. Rousseau-nál megerôsítést találtam erre: "A parasztoknak azért pontos az észjárásuk, mert szókészletük kisebb. Kevés a fogalmuk, de ami van, azt igen jól vetik egybe."

Örvendezni a magam nyelvének gazdagságán az idegen nyelvek is tanítottak. Mert többnyire másban gazdag és másban szegény a nyelv, mikor milyen nyelvvel vetjük össze. Ismert példa, hogy a francia nem tud állni, csak "felállva lenni", az orosz nem lovagol, de "felül utazik". A magyar érzéketlen a tengerhajózás nyelvi finomságai iránt: egy libériai nyelvjárás a szivárványnak csak két színét ismeri. A szófejtés csipetnyi történelem; jólesô ábrándozásra indít, ha felfedezni véljük az ôsi nyelvszellem nyomát némely mai szavunkon. Vörösmarty például a nyelv valamennyi szótagából önálló jelentést hámozott ki. Ha tévedett is, jó adag szófejtô szenvedélyt nyertem tôle. Vörösmarty például a szófejtés alapelve szerint (hogy különbségek támadhatnak eredetileg rokon, egybehangzó szavakban) a kör, korong, kürtô, karima, kerítés szavakban felfedezi a kerekded idomot jelentô közös szót.

Egy-egy fogalomra más és más hatókörrel találtak a nyelvek szót.

A "szeretni" fogalom az angolban két igére bomlik, melyet mi csak fônévvel tudunk körülírni. "A gondolkodás ügyességét fôleg az okozza, hogy több nyelv ismerete után a fogalom mindinkább elválik a szótól". De a múlt századi bizakodásból utóbb borús defetizmus lett: ma sokan áthághatatlannak vélik a nyelvek korlátait… Kosztolányi írta: "ismerhetjük egymás szavait, mégis idegenek maradunk mindörökre. A bábeli zûrzavar nem a nyelvben van, hanem a szemléletünkben, az agyvelôben". Marad tehát a magunk nyelve. Az egyetlen, ami teljes.

(MTI) A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) vezetôi szerdán közös sajtótájékoztatójukon válaszoltak az ôket ért korrupciós vádakra és hatósági intézkedésekre, hangsúlyozva, hogy ellenük politikai hajsza, megfélemlítési és lejáratási kampány folyik, amelynek galád eszköze az igazságszolgáltatás.

Az egyórás sajtókonferencián Kaszán kívül cáfolták a terhükre rótt vádakat azok a pártvezetôk is - Kern Imre ügyvezetô alelnök és Bunyik Zoltán alelnök -, akiket az elmúlt napokban-hetekben korrupciós ügyekkel hoztak kapcsolatba a hatóságok. Felszólalt Dudás Károly alelnök és Egeresi Sándor tanácstag is. Egeresi felolvasta a VMSZ elnökségének állásfoglalását, amely szerint az utóbbi hetekben kitervelt és összehangolt politikai hajsza és lejáratási kampány indult a pártvezetôk ellen azzal a céllal, hogy leváltsák Szabadkán az önkormányzat VMSZ-es vezetôit, és megingassák a vajdasági koalíciós hatalmat, amelynek ugyancsak részese a VMSZ. Dudás Károly rámutatott arra, hogy nem a vajdasági magyarok gazdagodtak meg a háborús tôkefelhalmozás és a privatizáció során, mégis ellenük folynak az eljárások, az igazságszolgáltatás pedig a lejáratási kampány "galád eszközévé" vált.

Bunyik Zoltán alelnök, vajdasági oktatási miniszter arról beszélt, hogy miközben a bíróság és az ügyészség azt állítja, hogy nincs joga megtudni, mivel gyanúsítják, kiszivárogtatják a sajtónak a feljelentés tartamát, eleve bûnösnek kiáltva ki ôt. Elékeztetett ara, hogy a vajdasági magyarság nyolcvan éve nem volt ilyen befolyásos szerepben, és feltehetôen az is zavar valakit, hogy minisztériuma rendelkezik a vajdasági költségvetés 75 százaléka felett. A politikus leszögezte, hogy a hatalmi szervek etnikai szelektivitást gyakorolnak, a VMSZ-nek nincs bizalma az "etnikailag megtisztított rendôrség iránt", ezért nemzetközi fórumokhoz fordul védelemért, és nemzetközi megfigyelôket kér az esetleges eljárásokra. Kern Imre leszögezte, hogy a szabadkai önkormányzat végrehajtó testületének élén egyetlen olyan döntés sem hozott, amelyrôl ne tudott volna a sajtó, ráadásul a döntéshozatal mindig kollektíven történt. Kern is sérelmezte, hogy csak újságokból tudja, mivel terhelik.

Kasza arról szólt, hogy "nagyon büszke" majd húszéves politikai pályafutására, amely során nem ijedt meg senkitôl, még Slobodan Milosevic volt szerb és jugoszláv elnöktôl sem, pedig akkoriban is köröztek, lehallgattak, fenyegettek és zsaroltak az államvédelmi hatóságok. Ma ugyanez az államvédelmi hatóság "gerjeszti a hazugságokat". A pártelnök leszögezte, hogy ilyen körülmények között büszkén vállalja, hogy Jovica Maksimovic "Szabadkára rendelt koszovói ügyész mondvacsinált, koholt vádak alapján letartóztassa". Kasza minden tettéért vállalja a felelôsséget, de - mondta - mivel az igazságszolgáltatás nem pártatlan és nem tárgyilagos, nemzetközi megfigyelôket jelenlétét kéri. A pártelnök leszögezte, hogy nem menekül el az országból, amíg nem bizonyítja be igazát.

A pártelnök szerint a lejáratási kampány akkor kezdôdött, amikor pártja kimondta, hogy verik a magyarokat a Vajdaságban, követelni kezdte a részarányos részvételt a közigazgatásban és a közvállalatokban, ahonnan kiszorították a magyarokat. Kasza leszögezte, hogy az Európai Parlament vizsgálóbizottságának januári tényfeltáró útja után is folytatódnak a magyarverések, a hatóságok pedig ugyanúgy nem képesek a tettesek nyomára akadni, mint korábban.

Az Európai Parlament (EP) szerdai strasbourgi ülésén hatalmas többséggel, 589 szavazattal 35 ellenében elutasította az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso, s ezzel egyben a teljes bizottság ellen benyújtott bizalmatlansági indítványt. Az EP történetében korábban hatszor került sor bizalmatlansági szavazásra, de ilyen típusú indítvány egyszer sem kapott elegendô támogató szavazatot.

A bizottság ellen Nigel Farage független (euroszkeptikus) brit képviselô nyújtott be bizalmatlansági indítványt, mert kiderült, hogy Barroso tavaly nyáron elfogadta régi milliárdos barátja meghívását, és néhány napot egy luxushajón töltött családjával együtt. Farage és néhány tucatnyi támogatója szerint a 20 ezer eurós hajóút ajándéknak minôsül, ráadásul Barroso késôbb feltehetôen regionális támogatások juttatásának segítésével hálálta azt meg. Barroso viszont azzal érvelt, hogy magánügyrôl van szó, neki is lehetnek barátai, és lépésével nem sértette meg az EU- biztosokra érvényes magatartási szabályokat.

Barroso az Európai Parlament május végi brüsszeli tanácskozásán - ekkor tartották a bizalmatlansági indítvány vitáját - egyenesen botránypolitizálásnak nevezte a kezdeményezést. Mint mondta, ez az egész uniót ért támadás, amelynek célja az intézmények munkájának akadályozása s a lakosság figyelmének elterelése a fontos ügyekrôl.

A négy legnagyobb európai parlamenti frakció vezetôi már a beadvány kezdeményezésekor jelezték, hogy nem támogatják azt. A kereszténydemokrata pártokat tömörítô néppárti frakció vezetôje, Hans-Gert Pöttering, a szocialista képviselôcsoportot irányító Martin Schulz, a liberálisok elnöke, Graham Watson és a zöldek élé álló Daniel Cohn-Bendit mind arra kérte frakciója tagjait, hogy utasítsák el az indítványt, mert az nem megalapozott, a problémához képest aránytalan, és "fôleg arra szolgál, hogy reklámot csináljon szerzôinek". A frakcióvezetôk a május végi brüsszeli vitában is egyértelmûen kiálltak a bizottság mellett. Schulz - emlékeztetve arra, hogy a szocialista frakció többször is bírálóan nyilatkozott a testületrôl - egyetértett azzal, hogy a mostani indítvány az intézményes munka megzavarását jelentené, ráadásul rágalmakon alapul. Watson pedig nevetségesnek mondta a beadvány szerzôit, és osztotta Barroso azon véleményét, hogy a cél a bizottság és az egész EU lejáratása.

Hangzatos környezetvédelmi felhívásokkal a közvélemény könnyen a tudományos eredmények ellen hangolható - állítja Lord Taverne Tudomány, demokrácia és új-fundamentalizmus címû nemrég megjelent könyvében. A liberális demokratapárti angol tudományvédô azt az általános és nagyon markáns véleménykülönbséget is minôsíti, amely a génkezelt termékekkel kapcsolatban világszerte, így nálunk is kialakult a társadalomban.

Lord Taverne szerint az eco-környezetvédôk, az eco- harcosok alaposabb megfontolások nélkül támadnak minden tudományos újítást, és a tudósokat okolják számos problémáért. Miközben a világ okosan gondolkodó kormányai mindent megtesznek a tudomány ottani fejlesztéséért és eredményeinek felhasználásáért (nálunk is kiemelt ez a program), mások a már feltárt és ellenôrzött új ismeretek és lehetôségek alkalmazása ellen is dühödten tiltakoznak. Keserûen állapítja meg, hogy a Greenpeace nem átallja a tudomány által feltárt és közrendelkezésre bocsátott adatokat a tudományok ellen bevetni. Egy példája: a génkezelt növények ellen tiltakozók, az esetleges hátrányokat hangoztató, de azok feltárására, kutatására, igazolására nem vállalkozók irracionálisan, olykor luddista módon (luddizmus=az állásukat féltô, az új módszerek ellen géprombolásokkal tiltakozók, a minden újítást elutasítók mozgalma) ragaszkodnak a hagyományos mezôgazdasági termelési módokhoz és növényekhez. Holott az elmúlt évszázadokban, az akkor élt kutatók munkája nyomán óriásit fejlôdtek a módszerek, eszközök és új haszonnövények alakultak ki.

Mindenki egyetért abban, hogy a jelenlegi módon nemsokára lehetetlen lesz ellátni a Föld megállíthatatlanul növekvô népességét, s abban is, hogy komolyan kell felkészülni az idôjárás, a klíma még markánsabb és szeszélyesebb változásaira is. Ehhez pedig nem dühödt szembenállásokra, hanem megértô együttmûködésre van szükség. Beleértve a tudományos eredmények felhasználása elôtti hatékony hatásvizsgálatokat is. Kár, hogy ugyanakkor a harcos lord kijelenti: a környezetvédôk világmozgalmával, a Greenpeace-szel együttmûködést még az azonos álláspontok esetében sem tartja célravezetônek.

Kommentár

"Nagy vita folyik errôl. A tendencia az, hogy az alapnyugdíj mellett hozzunk létre egy melléknyugdíjat, amelyért havi 5%-ot fizetünk be. A kérdés, hogy a bruttó vagy a nettó járandóságunkból hozzuk létre. Egyébként nem nyúlunk az állami költségvetéshez, magánnyugdíj lesz" -, olvastuk a minap egy RMDSZ-képviselô nyilatkozatát az egyik központi napilapban. A képviselô annak a "különleges" bizottságnak a tagja, amelyet a tavaly hoztak létre azért, hogy megfelelôen (be)biztosítsák magukat honatyáink a nyugdíjas évekre (is). Szükség volt erre, hiszen az 1993-ban, a képviselôk és szenátorok státusát szabályozó törvényt három évvel megjelenése után alkotmányellenesnek találta az Alkotmánybíróság.

Nevezett bizottság most azt szeretné elérni, hogy a honatyák nyugdíja azonos legyen a magisztrátusokéval, amely az utolsó ledolgozott esztendô bruttó havi jövedelmének a 80%-ával egyenlô és amelyhez hozzájönnek még a különbözô járulékok. Ami, gondoljon csak bele az olvasó, az egyszerû földi halandó számára örökre elérhetetlen álom marad, még akkor is, ha egész életében robotolt.

Persze, ez kicsinyes, földhözragadt hozzáállás. Honatyáink, akik sorsunk fölött ôrködve szárnyalnak, megérdemlik a csillagászati jövedelmük 80%-át. Ezt egyik képviselô világosan ki is mondta. A PSD kormány képviselôházi munkaügyi bizottságának elnöke szerint akkora stresszhatások érik ôket, hogy "a nyugdíjazás után egy parlamenti képviselô életkedve, reménye és minden egyebe a fele, mint más közönséges földi halandónak". Kivéve a vagyonát - gondolom hozzá, miközben a zsebkendôm után kotorászok, mert majd sírva fakadok a sanyarú sorsuk miatt érzett meghatódottságtól.

Ami az életkedvet illeti, nincsenek egyedül. Róluk azonban a jelek szerint csak a választási kampányban kívánnak "gondoskodni". A lakosság kb. 80 százalékára gondolok, akik a létminimum határán tengetik napjaikat.

Említett képviselô statisztikázik is: azt állítja, hogy egy "közönséges" földi halandó a nyugdíjazása után még legalább 14 évet él, míg egy parlamenti képviselô csupán 7-et. Hogy ezt hogyan sütötték ki, nem tudni, ám ha már ilyen borúsak az életkilátásaik, ki kényszerítette ôket erre az áldozatra? S ha emlékezetünk nem csal, igencsak nagy a tülekedés a jelöltállításkor. Sôt, van, aki busásan fizet is a pártkasszába ezért a majdnem kamikazé sorsért.

Nos, azt már tudjuk, hogy errôl "nagy vita folyik". A különleges bizottság tagjai arról azonban már nem is vitáztak, hogy a státusukba egyéb kedvezményeket elfogadjanak. Például az ingyenes utazást repülôgépen vagy vasúton egyaránt. Vagy például azt, hogy a "vidékiek" külön kapjanak napidíjat amellett, hogy a szállásukat is a mi adóinkból fizeti az állam, legyen az szálloda vagy komfortos "kvártély". Az egyéb jövedelmeket nem is sorjázzuk, közszájon forognak, tartósan öregbítve a közvélemény- kutatásokból ismert népszerûségi indexüket.

A tervezetben - amelyet még kettô megelôzött hasonló megközelítésben - a Jogok fejezet mellett ott szerénykedik a sokkal vérszegényebb Kötelességek fejezet is. Röviden arról szól, hogy a honatyáknak be kell tartaniuk a házszabályt, civilizáltan kell viselkedniük és nem hiányozhatnak igazolatlanul az ülésekrôl. Emellett egy úgynevezett képviselôi kódexet is csatoltak az anyaghoz, amelyek szerint "szankcionálják", ha egy képviselô megszegi a hûségesküjét, ha visszaél mandátumával, vagy ha csúnyán beszél, esetleg rágalmaz. A "szankciók" megfelelôen "szigorúak": figyelmeztetés, a felszólalás megvonása, vagy a parlament munkálatain való részvétel jogának megvonása (egyébként egyesek bizonyára örülnének is, ha nem kellene végigszenvedniük az üléseket, hanem többet foglalkozhatnának stresszoldó egyéni bizniszeikkel).

Segíts magadon, Isten is megsegít, tartja a közmondás. Ezt teszik honatyáink is. Valamit azonban elfelejtettek "csatolni" az indokláshoz. Éspedig még a szakmai ártalmakért kiutalandó pluszjuttatásokat. Éppúgy, ahogy a vegyi kombinátokban dolgozóknak, vagy mondjuk a berepülô pilótáknak jár a veszélyességi pótlék, nekik is járhatna. Hiszen nap mint nap mérgezésveszélynek vannak kitéve: állandóan és szünet nélkül intrikálniuk kell, szemrebbenés nélkül ígérgetni és hazudni a választóknak, vagy pofátlanul gúnyt ûzni betegekbôl, nyugdíjasokból... Nehéz sors!

Jut eszembe, nemrégiben egyik jeles honatyánk egy kisnyugdíjas kérdésére, hogy meg lehet-e élni hárommilliós nyugdíjból, a legôszintébben azt válaszolta, hogy nem. De amikor az felhánytorgatta, hogy bezzeg maguknak 70-80 milliós fizetéseket szavaztak meg, cinikusan azt mondta: örüljön ennek, mert, ha neki nagy a fizetése, nagyobb adót fizet, s ebbôl több jut szociális segélyre. Szegény nyugdíjasnak ettôl elakadt a lélegzete, s nem tudott mit mondani, holott emlékeztethette volna, hogy ha méltányosan megfizetnék egy élet munkáját, nem lenne szükség a honatyák adójából eredô szociális segélyekre...

Végül stresszoldónak egy kis emlékeztetô: a "rendes" fizetésen felül havi 23 millió lej jár a honatyáknak lakbér címén, ha nem akarnak szállodában lakni, 250 eurót a parlamenti iroda fenntartására kapnak, vadonatúj Logan vagy Cielo típusú szolgálati autót havi 400 liter benzinnel, mobiltelefont 700 ingyen perccel, a kiszállások "dekontját", sofôrt és a többi. Mindezt, természetesen közpénzbôl, magyarán a választópolgárok adóiból.

Ezek 80 százalékából valahogy eltenget(het)ik majd rövid nyugdíjas éveiket, elmélázva afölött, hogy kimerítô fáradozásukkal, milyen világot hoztak össze nekünk.

A verespataki aranykitermelést tervezô kanadai-román cég létrehozásával kapcsolatos szabálytalanságokat kezdte vizsgálni a román legfôbb ügyészség - adták hírül szerdán.

A legfelsôbb ügyészi szerv vizsgálatot indított az egykori RAC (Regie Autonoma a Cuprului) elnevezésû, ma Mininvest néven mûködô dévai állami bányavállalat volt igazgatója, Nicolae Stanca ellen, aki jelenleg Hunyad megye prefektusa (a kormány megyei megbízottja). Ugyancsak vizsgálat indult a dévai vállalat volt vezérigazgatója, Mircea Dobre és volt termelési igazgatója, Ionel Lazar ellen.

Az ügyészek arra próbálnak fényt deríteni, milyen körülmények között jött létre a verespataki aranykitermelést tervezô kanadai- román cég, a Rosia Montana Gold Corporation (RMGC). Ez utóbbit a kanadai Gabriel Resources vállalat öt évvel ezelôtt hívta életre (80 százalékos részesedéssel) a román állammal együtt, amely a Mininvesten keresztül 19 százalékos tulajdonrészt birtokol. A Gabriel Resources 1997-ben 3 millió dollárért koncesszióba vette a tervezett külszíni fejtés területét Verespatakon. Az RMGC pedig mindeddig összesen százmillió dollárt fektetett be földvásárlásokba, a becslések szerint az összberuházás értéke el fogja érni a 600 millió dollárt.

A román híradások - részben brit sajtóforrásokból merítve - tudni vélik, hogy forró lett a talaj" Frank Timis román származású kanadai üzletember lába alatt is, aki a sokat vitatott aranybánya ötletgazdája és a befektetô Gabriel Resources cég igazgatója és társtulajdonosa.

A 300 tonna aranyat ciános technológiával kiaknázni szándékozó vegyes vállalatnak tíz nappal ezelôtt küldte el a román szaktárca azt a magyar felvetéseket is tartalmazó szempontrendszert, amelynek alapján el kell készíteni a verespataki bányaterv környezetvédelmi hatástanulmányát.

Voicu Sala, a mozdonyvezetôk szakszervezetének elnöke azt nyilatkozta a Mediafaxnak, hogy a bíróság elutasította a sztrájk felfüggesztésére vonatkozó kéréseket, így a tiltakozás folytatódik. - Sztrájkunk törvényes és húsz napig folytatódik - erôsítette meg Stefan Zodie, a Vagon Ágazat Szakszervezet elnöke is.

A szakszervezeti vezetôk elmondták, ügyüket megpróbálják Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök és Traian Basescu államfô elé vinni.

A Marosvásárhelyi Kocsiszín keretében mûködô mozdonyvezetôk szakszervezetének 261, valamint a mozdonyjavítók szakszervezetének 81 alkalmazottja kezdett sztrájkba tegnap.

- Az idén március 14-én járt le a kollektív munkaszerzôdés, ám mai napig nem újították fel. A tárgyalások zsákutcába futottak, majd a temesvári árvizek miatt lett túl elfoglalt a kormány, s így nem foglalkozott a mozdonyvezetôk és -javítók szakszervezeteinek kéréseivel. Ezért robbantottuk ki a munkakonfliktust - nyilatkozta lapunknak Haja Liviu, a Marosvásárhelyi Kocsiszín Mozdonyvezetôk Szakszervezetének vezetôje.

Kéréseik között szerepel a minimálbér biztosítása a mozdonyvezetôk és - javítók számára. A mozdonyvezetôk legkisebb fizetési besorolása a 2,7 millió lej, amelyet a tavaly március 17-tôl nem emeltek. Másik kérésük, hogy valamennyi ledolgozott napra juttassanak étkezési jegyet. Jelenleg az alkalmazottak 5 étkezési jegyet kapnak. A munkakörülmények javítását is követelik.

- A mozdonyban a rossz nyílászárók miatt huzat van. Nyáron a kabinban 40 fokos hôség uralkodik, télen megfagy a vederben a víz. A fülke világítása is gyakran rossz. Mindez súlyos munkahelyi megbetegedéseket okoz. Tudjuk, hogy a munkakörülmények javítását célzó munkálatokat nem lehet egyik napról a másikra elvégezni, idôt igényel, ezért követeltük a javítási program kidolgozását, ami 2001-ben elkezdôdött, ám pénzhiány miatt abbamaradt - nyilatkozta Haja Liviu. A vasúti alkalmazottak ezenfelül kérik, hogy a pótlékokat a kialkudott bérbe foglalják.

A tegnap reggel 7-11 óra között a vásárhelyi mozdonyszínben állomásozó egyetlen mozdonyt sem javított illetve szervizelt a sztrájkoló 81 szerszámgéplakatos, villanyszerelô. Ciceo Daniela, a mozdonyjavítók szakszervezeti vezetôje elmondta, a karbantartási és javítási részleg alkalmazottai jelenleg 5-7 millió lejes fizetést kapnak, ennek 10 százalékos emelését, étkezési jegyeket és a munkakörülmények javítását követelik.

Titi Ernestiu, a vásárhelyi állomásfônök helyettese arról tájékoztatott, hogy a sztrájk nem érintette az ingázó iskolásokat. Reggel 6.40 órakor érkezett a Székelykocsárd - Vásárhely, 7.10- kor a Déda - Kocsárd, míg 14.20-kor indult a Vásárhely - Székelykocsárd és 15.50-kor a Vásárhely - Déda vonalon közlekedô személyvonat. Ugyancsak közlekedett az Ady, az Intercity. A tegnap 20 tehervonat, 17 személyvonat és 10 tolató mozdony állt le. Ma húsz személyvonat nem szolgálja ki az utazóközönséget, a szerdai lapunkban felsorolt szerelvényeken kívül a Galac - Temesvár, Temesvár - Galac gyorsvonat, valamint a Szeben - Marosvásárhely személyvonat marad ki a forgalomból.

Gheorghe Dobre közlekedési miniszter szerdán óva intette a szakszervezeteket a szerinte jogtalan munkabeszüntetéstôl. A tárcavezetô elmondta, hogy a CFR közel 20 000 milliárd lejes adóssággal zárta a tavalyi évet, így egyelôre nincs lehetôség a kért béremelés biztosítására.

Tariceanu kormányfô szerint a lehetôségekhez mérten megoldást keresnek a vasutasok problémáira. - Az illetékes szerveket foglalkoztatja a vasúti szakszervezetek sztrájkjának következménye a vasúti személy- és teherszállításra, és megpróbálnak megoldást találni a költségvetési lehetôségek függvényében - nyilatkozta. Ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy a Nemzetközi Valutaalappal kötött memorandum és a gazdaság megfelelô mûködése biztosításának szükségessége egy sor kötöttséget feltételez a költségvetési kiadásokban a veszteséges vállalatok esetében.

Románia gazdasága 5,9 százalékkal teljesített többet az elsô negyedévben, mint a tavalyi elsô negyedévben, közölték a statisztikai hivatalban. Az elsô negyedévi GDP 497,25 billió (13,79 milliárd euró) volt, egy fôre számítva az EU- átlag egyharmada az unióhoz 2007-ben csatlakozó országban.

A végfogyasztás 12,1 százalékkal nôtt, ezen belül a lakossági fogyasztás 12,5 százalékkal bôvült, a tôkeberuházások 5,2 százalékkal gyarapodtak az egy évvel azelôttihez képest.

A tavalyi elsô negyedévben a gazdasági növekedés 6,1 százalékos, tavaly egész évben 8,3 százalékos volt Romániában az elôzô évi szinthez képest, az egész évben fôleg a mezôgazdaság kivételesen nagy teljesítménye és a hazai fogyasztás növekedése miatt. A román GDP 2003-ban 4,9 százalékkal bôvült, akkor az elsô negyedévben 4,4 százalékos volt az ütem. A kormány idei várakozása 5,5 százalékos többletre szól, de elemzôk szerint a tényleges növekedés nagyobb lesz ennél.

Románia részt vesz az afganisztáni parlamenti választások biztosításában és három hónapos idôszakra Afganisztánba küldi a NATO stratégiai tartalékához tartozó 400 fôs zászlóalját, derül ki a Honvédelmi Minisztérium szerdai hivatalos tájékoztatásából. A szaktárca közleménye szerint a három hónapos misszióra a craiovai 26. gyalogsági zászlóaljat küldik ki, amely NATO-parancsnokság alatt, a nemzetközi biztonsági erôk kötelékében teljesít majd szolgálatot idén augusztustól.

Az önkéntességi alapon kiválasztott román katonák a missziónak megfelelô kiképzési programot teljesítettek. A Vörös Skorpiók név alatt is ismert zászlóalj katonáinak jelentôs része már részt vett afganisztáni szolgálaton 2002 július és 2003 január, illetve 2004 január- július között.

A kontingens Afganisztánba küldését a vonatkozó 42/2004-es törvény alapján hagyták jóvá. A kiképzés és a misszióban való részvétel költségei szerepelnek az idei állami költségvetésben. Románia mintegy 550 katonával van jelen Afganisztánban, 80 katonával a nemzetközi erô (ISAF) kötelékében, és 470 katonával az Enduring Freedom mûveletben.

Az AFP szerint NATO-beli diplomáciai források hétfôn közölték, hogy a román katonák, a spanyol és a holland kontingenssel együtt erôsítésként szolgálnak majd a NATO-csapatok számára a szeptember 18-i afganisztáni parlamenti választások lebonyolításának biztosításában.

Nem változott a diákok irodalmi népszerûségi listája, a két évvel korábbi felméréshez hasonlóan idén is Petôfi Sándor, Ady Endre és József Attila a legnépszerûbb az érettségi elôtt álló diákok körében - derül ki a magyarországi Felvételi Információs Szolgálat (FISZ) felmérésébôl.

A FISZ top 20-as listáján ôket követi Radnóti Miklós, Jókai Mór és Arany János. A felmérés során 501 középiskola 27.729 diákja nyilatkozott kedvenc költôjérôl, írójáról - olvasható az MTI-hez szerdán eljuttatott közleményben.

A FISZ 2003-ban már készített hasonló felmérést, s a két vizsgálat tendenciáiból kiderült, hogy az eltelt idôszakban Kertész Imre népszerûsége kétszeresére nôtt. Emellett számos új belépô van a húsz legkedveltebb irodalmi személyiség listáján. Idén például a korábbiakhoz képest már jóval több külföldi író szerepel elôkelô helyen: J. R. R. Tolkien, a Gyûrûk Ura trilógia szerzôje, és J. K. Rowling, a Harry Potter regények írója. Stephen King - "a horror mestere" - megelôzi Csokonai Vitéz Mihályt, Örkény Istvánt, Rejtô Jenôt és Móra Ferencet is.

Meglepô tendencia, hogy azok a diákok, akik irodalomból emelt szintû érettségire készülnek, gyakrabban említették Tolkien, Stephen King, Rowling, Lôrincz L. László nevét, míg a középszintre készülôknél Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza és Rejtô Jenô neve szerepelt gyakrabban. Természetesen a poéták népszerûségét nagymértékben befolyásolja, hogy az egyes korosztályok mely költôkrôl tanultak az adott évben. Csokonai a tizedik évfolyamosoknál a negyedik helyen szerepel, míg a tizenkettedikeseknél már csak kilencedikként végzett. Janus Pannonius pedig kizárólag a tizedikeseknél vitte el a pálmát - tudhatjuk meg a felmérésekbôl.

Csütörtöki kimenô

Tág tér nyílik a fantázia számára. Beleérzô képesség, hasznos és haszontalan képzelet, fantáziadús elôzmények, szapora élményanyag, álmok, elfojtott vágygyökök és lefojtott/feltörô erôszakhullám, aktív ösztönélet és mélytudati összefüggések, szavak, gondolat- és képtöredékek, a kifagyasztott, elfelejtett félelmek gyermekszoba falára kivetített képei. Kopások, rövidülések, ferdítések. Tengernyi pszichoszomatikus, pszichózisos és spilhóznis képzet, hallomás és téveszme...

Nem csigázom tovább a honlapunkra látogató kíváncsiságát, elárulhatom, hogy az alábbi nem mûkritika lesz, ám mindenképpen a halhatatlanságot ostromló irat. Nevezzük inkább interaktív játéknak, olyan mûfajnak, amely mostanában divatozik, ajánlatos a pedagógiában és a drámatanításban, a színházban, gyûlésteremben, vetélkedôkön és amelyet már régóta folytatunk, de eddig nem volt neve, vagy kóros hazudozásnak nevezte a lelkiekkel szemben érzéketlen tiszta ráció. Máskor kihallgatásnak, mely akkor vált interaktívvá, ha a vádlott, az elôzetesben rothadó készségesen felelt a vizsgálatot végzô személy/gép kérdéseire. Különben interpasszív, mint dögnehéz matekórán a tanári feladványra adott egyöntetû bizonyítási eljárás - a pad alá menekülés.

Nos, mostanában rendszeresen játszom ezt a fantáziát és interferencziát ingerlô játékot a National tévével. Annak is a film- és hírmûsorával. Jó kis fejtörô, szellemi izmok megmozgatója - kitalálni, behelyettesíteni, betömködni a lyukakat. A lyukak nem az adás vagy a mûsorszolgáltató hibájából támadnak a mondatok felületén, mint tavasszal a kátyúk a polgármesteri hivatal által kedvezményezett flaszterjavító cégek remekmûvein, hanem egy bérkocsis vállalkozás URH-adás vételétôl. Valamit valamiért. A kábeltévé löki nekem a 39/59 csatornatölteléket, s vele együtt az interferenczia révén kapom az egyelôre ismeretlen taxis cég belsô utasforgalmát irányító adóinak érdekes mûsorait is.

Például Robin Hood azt üzeni a notinghami bírónak: hogy mondja meg valaki, hol van a Vasile Lascar utca 10. szám, mert a notinghami erdôben csak tíz szám van a páros oldalon? A hírmûsorból bámulva értesülök, hogy Dubledús elnök rendeletet írt alá a Fehér Házban, majd az elnöki rezidenciából azt üzente: ... leninutca és kossuthlajos utca keresztezôdéséhez egy kocsit kérek, doizerosase liber vagy? ... Az Irakban állomásozó csapatok mûködési határideje ... két-három perc ...

Egy mondat a mobiltelefonok jellegzetes elôketyegése révén megint eltûnik a bemondó szájából, helyette azt hallom, hogy mindenkinek egy nagyon kellemes napot kívánok, am plecat (= kiléptem). És elgondolom, miért ilyen különc taxis barátunk, már csak egy jobb napot kíván valamennyiünknek. Csak egyet.

Korrupciós botrány a parlamentben: nem tudjátok véletlenül, hol van a strada Victor Picurka utca? és harmincmilliárd euró - teszem hozzá gyakorlottan.

A játékfilmek esetében kiegészítem a párbeszédet, aládúdolom az interferenczia miatt elúszott filmzenét, miközben egy eredeti manelerészlet csalinkázik be honomba és Gregory Peck lelki életébe, ez aztán a peck, öregem, vigasztalom, de erôs vagyok és alig várom, hogy a kép is megzavarodjon, mert akkor azt képalkotó képességeim birtokában fogom restaurálni. Sôt, egy idô után már nem kell se hang, se kép, hiszen egészen jól elvagyok magammal. Mint a befôtt.

A régiesen szerepeltetett ismert fizikai fogalom kapcsán jegyzem meg, nekem is szabados a z használata, ha a Ferenc nevû elhunytak hozzátartozói következetesen cézézik a megboldogult utónevét. (Mert az nevet, aki utónevet ?)

Április végén-május elején Jászberénybe látogattak a marosvásárhelyi volt 20-as iskola, most Tudor Vladimirescu Állami Gimnázium, az Elektromaros és az 5-ös Számú Általános Iskola diákjai. Jászberényben a testvériskola fogadta ôket. A változatos programról, élményeirôl számol be néhány résztvevô.

- Hogy is kezdjem? Annyira jó kirándulás volt, hogy nem találtam rá szavakat, mikor szüleimnek beszámoltam róla. Jászberény csodálatosan szép város. Nagyon tetszett a Lehel kürtje és a barátok temploma. Ez egy kisváros, ám annál szebb. Nagyon tetszett, hogy az emberek nagy része kerékpárral jár, és roppant kedvesek. (Szakál Csilla, VIII. B) * Az úton jól telt, mivel háttal ültünk, és nem zavart senki. Elég zajosak lehettünk, de a sofôr azt mondta, angyalok vagyunk. Nagyon rendes családhoz kerültem, a kislányt Annának hívják. Mikor jöttünk haza, mindenki sírt, pedig az elején nem nagyon tetszettek elsô látásra a gyerekek. (Bölöni Andrea, VI. B) * Nagyon örvendek, hogy kórustag lehetek, mert magyarországi barátokra tehetek szert. Nekem legjobban Esztergom tetszett, a templom orgonája. Miki bácsi elmesélt róla mindent, csak az a baj, hogy elfelejtettem. Nagyon szépen tud Miki bácsi mesélni. A legjobban a magyarországi barátok hiányoznak: Dani, akinél el voltam szállásolva. Nagyon szép a házuk és az udvaruk. Aztán még hiányzik: Ferkó, Bandi, Máté, Enikô, Laura és Dominika. Csak levélben tarthatjuk a kapcsolatot, ez nagyon elszomorít. Szeretnék még egyszer eljutni Magyarországra! (Kacsó Attila, VI. E) * Én egyáltalán nem ilyennek képzeltem el ezt a kirándulást. Fôleg a jászberényieket sokkal kényesebbeknek képzeltem el, és locsiknak. Szerencse, hogy csalódtam. Örültem, mert nem úgy alakultak a dolgok, ahogy gondoltam, hanem telis-tele meglepetésekkel. Nekem a kirándulásban az volt a legjobb, hogy sikerült megvalósítani önmagam. Elsô két nap nem tudtam, kikkel társalogjak inkább, a berényiekkel vagy az itthoniakkal? Melyik csapat a menôbb? Eldöntöttem: elszakadok, és mindkét csoportból kiválasztom a nekem megfelelô társaságot. Rájöttem: nem az a fontos, hogy mi a menôbb, hanem az, hogy mi érdekesebb és szebb számunkra. (Nicoara Bianca Szibill, VI. B) * Már egy héttel elôtte osztálytársaimmal együtt nagyon izgultunk. Édesanyámmal jó elôre bevásároltunk, 27-én csomagoltunk, és másnap, csütörtök reggel volt az indulás. Jó volt utazni. Nagyváradon megtekintettük a Szent László-templomot, nagyon szép volt. (Nyárádi Annamária, VII. B) * Nagyon izgultam, mert elôször jártam Magyarországon. Féltem, nehogy valami gond legyen az útlevelemmel. Szerencsére nem volt. Ugyanahhoz a kislányhoz kerültem, akit tavaly fogadtam. Megismerkedtem szüleivel, testvéreivel, nagyon eltelt az idô. Holtfáradtan zuhantam ágyba, igyekeztem gyorsan aludni, mert reggel új izgalmak vártak rám. (Hegyi Erika Tünde, VII. B) * Reggel elvittek városnézésre. Meglátogattuk a Barátok templomát, össze van kötve az öregotthonnal, ide is betekintettünk. Elénekeltünk nekik egy-egy vallási éneket, aztán a polgármesteri hivatal következett. Bevittek a házasságkötô terembe, az alpolgármester mesélt a város történetérôl, mostani helyzetérôl. Az ülésteremben ropival és üdítôvel kínáltak. Következett a Lehel Múzeum, majd a fôtér, aztán vissza az iskolába, ott ebéddel vártak. (Ördög Zsuzsanna, VIII. D) * Két éve vagyok kórustag, ötödikes koromban jártam elôször Magyarországon, és persze akkor is nagyon izgultam. Büszkék vagyunk erre a kapcsolatra, tíz éve tart, ennyi ideje látogatjuk egymást a jászberényi énekes diákokkal. Nagyon kedves, barátságos lányhoz kerültem, velem egyidôs, nagyon jól egyeztem vele és családjával. Szombaton kirándulás a kirándulásban: Visegrád és Dunakanyar. Esztergom, Bazilika, az ország legnagyobb temploma. Felmentünk a kupolához, nagyon sok kicsi csigalépcsôn. Láttuk a szlovák határt. Onnan fentrôl nagyon szép zene szólt. Másnap, vasárnap reggel Jászberényben a templomban énekelve ünnepeltük az anyák napját. (Ny. A.) * Nagy élmény volt, mikor a magyarországi kórustanárnô jóvoltából nyáriszánkózhattunk egyet. Ez a bob egy szánkó, ami sínen megy. (H. E.) * A szabadprogramban a szülôk elvittek Ópuszta-szerre, amit egyszerûen soha nem fogok elfelejteni. Gyönyörû és fenséges volt a Feszty-körkép, a honfoglalás szívet dobogtató története. (Sz. Cs.) * Nagyon gyorsan elrepült ez a pár nap, hirtelen jött a válás. Amikor már a buszon voltunk és integettünk, mindenki sírni kezdett, amiért el kellett válnunk. (H. E.) * Nagyon szép kirándulás volt, köszönet illeti Szászkay Erzsébet marosvásárhelyi és Budai Jutka jászberényi kórustanárnôket, kísérô tanárainkat, Holicska Annamária aligazgatónôt, Simó Emma fizika-kémia szakos tanárnôt, Gyarmati Katalin tanító nénit és testvérét, Gyarmati Zsuzsát, Szászkay Miklós kórusmenedzsert. Köszönjük a Ballotrans turisztikai cégnek a biztonságos utazást. Jövô évben jászberényi barátaink jönnek el mihozzánk. (Ö. Zs.)

Rövid két hónap alatt ez már a második alkalom, hogy feljutok 3000 méterre, de az idôjárás szeszélyei miatt nem érem el a csúcsot. Lelombozó - talán soha többé nem lesz lehetôségem rá, hogy ide visszatérjek.

Nagyon készültem erre a túrára, kissé tartottam is tôle, mert még nem mozgok elég magabiztosan a sílécekkel és a legyôzendô szintkülönbség sem nézett ki gyerekjátéknak: több mint 1600 méter. Az aurine-i Alpok egyik jelentôs csúcsát, a Grosser Möselert (3479) akartuk megmászni.

Hajnali ötkor indultunk a neves-i tótól, bizakodóan nézegetve a kristálytiszta eget, sziporkázó csillagokat. De örömünk korainak bizonyult, mert ahogy kivilágosodott, szállingózni kezdett a hó. Csak úgy kavargott fejünk felett, ahelyett, hogy lábunk alatt lett volna - szinte egy órát kellett gyalogolnunk, mire végre felvehettük a síléceket. Így jóval könnyebbek lettek a hátizsákok - akkor még nem tudtuk, hogy fölöslegesen cipeljük a hágóvasat és a jégcsákányt. Még reménykedtünk, hogy hamarosan eláll a havazás, s mire felérünk a csúcsra, talán még a nap is kisüt. Túlságosan optimisták voltunk.

Hosszasan meneteltünk a ködben, néha kitisztult pár percre, fellcsillantva bennünk a reményt, aztán újra mindent elborítottak a felhôk. Csak sejteni lehetett, milyen szép helyeken járunk. Elég lehangolt volt a társaság, amin nem csodálkoztam, hisz az egyre meredekebb kaptatón a havazás mellé társult a szél is. Kezdetben enyhén, aztán egyre vadabbul fújt, de mi haladtunk rendületlenül, még mindig abban bízva, hogy késôbb jobb lesz. De sajnos, csak romlott a helyzet, -17 fok volt - egy nappal korábban Veronában - 25-öt mértek. Az arcunkba csapódó hó lassacskán ránk fagyott, ahogy erôsödött a szél, egyre nehezebben és nehezebben lehetett haladni. Egyesek lemaradoztak, a szerencsésebbek felvették szélvédô maszkjukat (még ilyen is van). Pár korty forró teával próbáltunk javítani a helyzeten, de nem sok sikerrel. 3200 méter fölött jártunk már, mikor a túravezetô úgy döntött, hogy visszafordulunk. Nagy nehezen felvettem a kabát alá még egy polárt, becsatoltam a bakancsomat, átállítottam a lécet - közben mindenem megtelt hóval, rendületlenül fújt a szél, nem volt menekvés elôle. Mialatt levettem a fókaszôröket a sírôl, elgémberedtek ujjaim, szinte ráfagytak a lécre. Kegyetlen tud lenni néha az idôjárás ilyen magasságban.

Átfázva és kiábrándultan fordultunk vissza. De mintha kárpótolni akart volna a természet, ereszkedéshez tökéletes volt a hó. Csak úgy száguldoztunk a finom friss hótakarón, porzott utánunk minden. Ilyenkor érzi igazán az ember a különbséget a zsúfolt sípályák és a magányos hegyek között - két külön világ.

Ahogy haladtunk lefele, csodával határos módon kezdett felszakadozni a felhôzet, végre látni lehetett az eddig elrejtett pompás tájat. Jött, hogy visszaforduljak, újra felcsillant bennem a remény - mi lenne, ha még egyszer megpróbálnánk. Sajnos, senkit sem lehetett meggyôzni, pedig egyre jobban és jobban tágult a láthatár. Mire leértünk a tóhoz, egészen kitavaszodott. Attól az ötletemtôl sem volt elragadtatva a társaság, hogy másszunk meg még egy csúcsot, ha már ilyen hamar véget ért a túra. Én még tele voltam energiával és lelkesedéssel, látva a gyönyörû napsütést, nagyon nem akaródzott beülni az autóba. Ha már ilyen sokat utaztunk ahhoz, hogy ide elérjünk, használjuk ki a szép idôt - morfondíroztam magamban. De az én magyar gondolkodásmódom nem egyezett az olaszokéval, akik bármikor visszatérhetnek, sorra meghódíthatnak minden egyes csúcsot...

Egész úton lehangolt voltam, s a két nemzet, kultúra, felfogás, életmód közötti különbségeken elmélkedtem - bár lehet, hogy jobban tettem volna, ha nem veszem ennyire szívre az egészet, egyszerûen csak örvendek annak, hogy megadatott nekem ez a lehetôség.

Kedves Annamária

A fogságból való szökésem utáni bolyongás utolsó állomásához érkeztem két társammal együtt. Nem voltunk messze Gyergyószentmiklóstól. Társaim ott, a csûrben tudták meg, hogy leégett a házuk. Fogalmuk sem volt, hogy hazaérkezve mit találnak, hol húzódik meg a családjuk és mibôl él. Arról értesültünk, hogy a város lakosságának nagy része elmenekült és sok üres ház maradt lakatlan.

Nekünk a fôtéren a 26-os és 3-as szám alatt volt a lakásunk. Én felajánlottam nekik, hogy amíg jobb megoldást találnak, addig a mi házainkban lakhatnak. Megjegyzem, az én szüleim a húgaimmal együtt elmenekültek Magyarországra, Budapesten a nagybátyámnál húzódtak meg. Állatorvos nagybátyámnak elég nagy lakása volt és ott mindnyájan megfértek. A nagybátyám katonatisztként valahol a fronton, vagy fogságban volt, csak a felesége és a két kisgyereke volt otthon.

A csûrben napsütéses reggelre ébredtünk. A hó úgy csillogott, mint az ezüst. Elindultunk. Sajnos, rájöttünk, hogy a pálinka nekünk többet ártott, mint használt. A kimerült, kiéhezett, legyengült szervezetnek valóságos méreg volt.

Megkótyagosodtunk tôle. Én elvesztettem józan ítélôképességemet. Mindenáron le akartam feküdni a hóra. Álmos, bágyadt lettem. A két idôsebb útitárs nem engedte, hogy lefeküdjek. Nos, elindultunk lassan, vontatottan hazafelé. Egyszer csak azon vettem észre magam, hogy egyedül maradtam. Két idôsebb társam eltûnt. Most már egyedül ballagtam. Alfaluba értem. Amint vonszoltam magam, valaki felém kiáltott: "Öcsém, honnan jöttél, nem láttad a fiamat"? A hang felé indultam. A kapuban egy idôsebb székely bácsi állt vasárnapi öltözetben. Odamentem. Elmeséltem röviden, hogy magyar katona voltam, orosz fogságba kerültem és Isten segítségével csodálatos módon hányszor sikerült megszöknöm, megszabadulnom a fogságból. Az öreg bácsi, sírt, zokogott, siratta a fiát. Állt a kapuban és várt, várt, talán az ô fia is hazajön. Bevitt az udvarba és odakiáltott a lányának: "Ágnes, adj ennek a fiatalembernek reggelit! Be akartak vinni a konyhába, de én nem mentem, mert tetves voltam. Arra kértem, engedjék meg, hogy a reggelit, tejeskávét vajas kenyérrel a verandában fogyaszthassam el.

Reggeli után az öreg bácsi kikísért. Éppen akkor jött egy lovas szekér. Az öreg megállította, és arra kérte a kocsist, hogy vegyenek fel és vigyenek magukkal Gyergyóba.

Nem volt annyi erôm, hogy felkapaszkodjam a szekérre. Felsegítettek a saroglyába, ahol a szénába lefeküdtem. Arra kértem ôket, hogy a rendôrség elôtt tegyenek le.

Megérkezvén jelentkeztem a rendôrségen és elindultam a fôtéri tornyos, úgynevezett Bartis-palota, lakásunk felé.

Elképesztôen szomorú látvány fogadott. Az ajtók nyitva, az ablakok betörve. Bementem, körülnéztem és sírásra fakadtam. Istenem, most mitévô legyek? Se ruhám, se élelmem, se pénzem. Sötétedni kezdett. Más megoldásom nem maradt, mint hogy belebújjak a szalma közé, mellyel tele volt a lakás. Valószínû, orosz katonák tanyáztak benne, akik mindent elvittek.

Másnap reggel elindultam ismerôsöket keresni. Az a remény táplált, hátha találok valakit, aki megszabadít rongyaimtól. Az is gond volt, hogyan szabaduljak meg a tetveimtôl, hogyan ölthetek magamra újra emberi formát.

Bartis Árpád, Marosvásárhely

A Népújságban megjelent cikkeket olvasva felmerül bennem a kérdés, miért volna törvényszegés a kezeléseket megfizettetni? Én fizioterápiás asszisztens voltam nyolc évig, mégis határozottan állítom, hogy ez a helyes út. Nem lehet mindent ingyen várni az egészségügyben sem. Az, ami egyeseknek ingyenes, azt az állam valahonnan ki kell kerítse. A dolgozók fizetésébôl vonják le a kezelésekre szánt összeget.

Nagyon hozzászoktunk ahhoz, hogy mindent ingyen kapjunk!

Remélem, ezáltal, hogy bizonyos kezeléseket meg kell fizetni, a hálapénz megszûnik az egészségügyben.

Nagyon nagy igazságtalanság volt annak a törvénynek a megjelenése, hogy csak fizioterápiás orvosok privatizálhatták ezeket az osztályokat. Mint kiderült, az orvosoknak nulla gazdasági és menedzsmentismeretük volt.

Egyes híresztelések szerint a reumatológiai osztályra is csak úgy kerülhetett be a beteg, ha elôzôleg fizetett. Ha nem adott hálapénzt, csak két-három hónap várakozás után juthatott beutalásra. Mindezt olyan betegek mesélték, akik személyesen átélték mindezt.

Nagyon sok "álbeteg" visszaélt a lehetôséggel, akik elintézték a betegnyugdíjat ezen részlegek orvosaival. Természetesen így sok orvos meggazdagodott. A középkáderek nagy része, fôleg kisvárosokban
rekalifikált" volt ezeken a szekciókon.

Mindezt azoknak a betegeknek mondom el, akik visszasírják ezeket az éveket, hogy megértsék, milyen középkáderek és orvosok vigyáztak az egészségükre.

Szabó Zsolt, Marosludas

(Szerk. megj. Az egészségügyben s a fizioterápián nem azzal számolják fel a korrupciót, hogy a betegektôl megvonják az ingyenes kezelés jogát, hanem azzal, hogy fokozottabb ellenôrzéseket végeznek a korrekt és hatékony orvosi ellátás érdekében. Azt is el kell ismerni, hogy az álbetegek mellett nagyon sok kispénzû munkás és nyugdíjas is részesült kezelésben, akik most elesnek a gyógyulás esélyétôl. Aki megfordult a fizioterápia háza táján betegként is, az tudja, hogy nem csak az orvosok, hanem az asszisztensek is részesültek a hálapénzben. Ha ehhez nem jutottak hozzá, akkor ímmel-ámmal, gyakran gorombán viszonyultak a beteghez.)

A Szegedi Tudományegyetem Mezôgazdasági Fôiskolai Kara és a Katedra Alapítvány Szakközépiskola meghívására az RMGE kéttagú küldöttsége május 27-28-án részt vett az általuk szervezett Fenntartható turizmusfejlesztés címmel rendezett kétnapos szemináriumon. A hangsúly a falusi turizmuson volt. A több mint 30 résztvevô igen értékes elôadásokat hallgatott meg: Kobódi Istvánné - A tematikus turisztikai utak kidolgozása; Bujdosné Lengyel Eszter - A partnerségi kör kialakításának gyakorlata; Varga József - A turisztikai csomagok összeállításának gyakorlata címmel.

Küldöttségünk kis népmûvészeti kiállítással gyönyörködtette meg a résztvevôket - fonott bútorok, fajátékok és gyékénytárgyak bemutatásával.

A házigazdák megígérték, hogy a továbbiakban szorosabban együttmûködnek az RMGE-vel a falusi turizmus, a kézmûvesek termékeinek bemutatása és a hasonló szemináriumok szervezése terén.

Máthé László, Marosvásárhely

Június 4-én 10 óra körül a Kövesdombon a Darina üzlet elôtti megállóban várakoztam egy buszra, hogy egy megállót utazzak, és így közelebb kerüljek a lakásomhoz. Fáradtnak és gyengének éreztem magam, influenza is kínozott.

Jött egy 23-as kisbusz és utolsónak felszálltam rá egy kis csomaggal. Felmutattam a nyugdíjasjegyemet, és a maxitaxi elindult. Ekkor hirtelen a sofôr elvette a csomagomat, és betette maga mellé, mondván: "nem könnyebb így"? Én nagyon meglepôdtem, hogy ilyen is megtörténhet, de még nagyobb volt a meglepetésem, amikor az elsô megállónál kértem a csomagot és a fiatalember így válaszolt: "tessék csak várni" és leugrott a kocsiról, lesegített engem és még egy idôs nénit. Én persze nem tudtam eléggé csodálkozni, hálálkodni, hogy ilyen is elôfordulhat rohanó világunkban. Elgondoltam, mennyivel szebb lenne az élet, ha bár fele ennyi megértés, szeretet lenne az emberekben, a közszállítás sofôrjeiben, akik sajnos, nem mindig örülnek a "nyugdíjas" igazolás felmutatásakor.

Illesse köszönet, tisztelet ezt a kedves fiatalembert. A nevét sajnos nem tudom, a maxitaxi száma 06-os volt.

Adja Isten, hogy sok embertársamat tudja még meglepni kedvességével. Kívánok neki erôt, egészséget, türelmet az utasokhoz és életére, családjára Isten gazdag áldását, adjon az Úr még sok ilyen gépkocsivezetôt városunknak.

Balogh Etelka nyugdíjas

Megerôsítve a május 14-i jegyzetben foglaltakat egy epizódot írnék le, amely engem is nagyon bosszant. Amikor fel akarok szállni a Siletina által üzemeltetett és az Ardeleanu Claudiu által vezetett maxitaxira, gyakran elôfordult, hogy ez meg sem állt, ha nincs leszálló a megállóban. Ennek oka, hogy a sofôr már ismer, tudja, hogy nyugdíjas vagyok és féláron fogok utazni. Ha mégis sikerül felszállnom, akkor rendôr módjára igazoltat. Pedig ismer! És nem egyszer mutattam meg a nyugdíjszelvényemet és a személyi igazolványomat neki.

Szerencse, hogy van pozitív példa is. Amikor a 27-essel utazom, örömmel szállok fel a Nagy István vezette jármûre. A fiatalember figyelmesen vezet, segítôkész az idôsekkel, gyerekes anyákkal és terhes nôkkel szemben. A fiatal férfiakat megkéri, adják át a helyet. Nekem is nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen. Azt hittem, ismer valahonnan. Nagyon jólesett, hogy még ilyen is van, hogy ilyen is megtörténhet velem. Örülök, hogy ilyen sofôrök is dolgoznak a Siletinánál, s ajánlom, figyeljenek jobban oda, kiket alkalmaznak, mert az utasoknak nem mindegy. Ha ezzel a fiatalemberrel utazom, a viselkedése valósággal feltölt energiával, s szép napom lesz.

Sztoján Teréz, Marosvásárhely

Mert hát mindennek lehet nevezni, csak éppen sportközvetítésnek nem. Szeretem a labdarúgást, és a jó mérkôzéseket a tévében, ha csak lehet, mindig megnézem. Sajnos, ami a színvonalat illeti, a magyarországi futball mélyponton van, és ezért nem nyújt élvezetet a megtekintése. A román futball sem az, ami évekkel ezelôtt volt. Amit érdemes nézni: a spanyol, olasz, holland, francia, angol, német, és nem utolsósorban a fekete kontinens mérkôzései. Azonban a bemondók semmilyen jelzôvel nem illethetô szövegelése egyenesen idegesítô. Mivel magyar nyelven nincs közvetítés az Eurosporton, a legjobb meccseket is román nyelven lehet hallgatni. Azonban az a halandzsa, amivel etetik a nézôket, nem egy hivatásos közvetítôhöz méltó. Dadognak, akadoznak, nyújtják a magánhangzókat: si-ööö, dar-ööö, és ehhez hasonló csemegék. Szinte semmi köze sincs a mondottaknak ahhoz, ami a pályán történik. Nem fogynak ki a: formidabil, exceptional, incredibil, extraordinar és hasonló jelzôkbôl, ami persze nem minden esetben megalapozott, de hát így akarják színezni a semmitmondást. Szerintem egy mérkôzés közvetítése nem abból áll, hogy mondja, ami a pályán történik, hiszen azt a nézô is látja. Kommentálni kellene, mint ahogy azt az egyetlen jó román közvetítô tette: Cristian Topescu, hogy ne beszéljek Szepesi Györgyrôl vagy Pluhárról. Sajnos, Magyarországon sincs évtizedek óta valamirevaló szpíker. Nem tudom, mi az oka, de talán annyit elvárnánk mindenkitôl, hogy ha nem ért valamihez, nincs adottsága, ne álljon oda, hanem engedjen teret a jobb képességûeknek - remélhetôleg akad ilyen is.

Dávid F. István

A rovatban közölt levelek tartalmáért, a tényállítások hitelességéért a szerzôk felelôsek. Elektronikus postán is fogadjuk leveleiket. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Számítógépek pontos, precíz memóriájában dôl el a romániai oktatás jövôje. Állítólag azért, hogy a korrupció csíráját is kiküszöböljék, miközben a valóságban elgondolkoztató, elszomorító helyzeteknek lehetünk tanúi. Aki nem jártas a témában, hadd mondjuk el, hogy a címzetes pedagógusi állások betöltésére július 18-19-e között szerveznek versenyvizsgát. A megyei szinten meghirdetett 1200 helyre 1543-an pályáznak. Az elért eredmények alapján a számítógép rangsorolja a pályázókat, és ebbe a rendkívül tisztességesnek tûnô vetélkedésbe az iskoláknak, az életnek, egy település önkormányzatának nincsen beleszólása. Holott az ô jelenük, jövôjük forog kockán.

És ezek nem üres szavak, hisz a vidéket járva tanúi lehetünk, ahogy falvainkból egyre inkább elfogy a helyben megtelepedô értelmiség. Évtizedeken át a mára már jobbára nyugdíjas pedagógusok éltették az iskolát, formálták, alakították a vidéki települések szellemi arculatát. Az ô munkájuk révén énekeltek a falvak, anyanyelvi, zenei mûveltségünket, néphagyományainkat ôk mentették át a mindenkori jelenbe.

Bár manapság az erdélyi tanítóképzôk, fôiskolák, egyetemek mind több fiatal pedagógust képeznek, ritkán fordul elô, hogy a végzôsök önszántukból falun szeretnének letelepedni. Nem szándékunk elítélni azokat, akik mindent megtesznek, hogy városon vagy városközelben maradjanak, de sokkal nagyobb megbecsülést érdemelnének azok a szakemberek, akik vidéken képzelik el az életüket, vállalva azt, hogy a helyi mûvelôdési élet állóvizeit is megpezsdítsék. Ezért lenne fontos minél hamarabb az iskola, a helyi közösség, közigazgatás véleményét is figyelembe venni, amikor a pedagógusok helyet választanak. Mert a kialakult szokás, hogy elfoglalnak egy állást, miközben rögtön az ideiglenes áthelyezésüket kérik, azzal a következménnyel jár, hogy egy kistelepülés évekig is értelmiségi nélkül maradhat.

A nemrég községgé vált Mezômadaras nincsen ugyan távol a megyeközponttól, de az aszfaltút hiánya miatt kevésbé csábítja az ott dolgozó fiatal értelmiségieket, hogy a faluban letelepedjenek. Kivételt képez a Szász család, hisz Szabolcs és Erika már építi a házát. Igaz, egyelôre a bizonytalanra, de lelkük mélyén reménykednek abban, hogy címzetes tanítóként dolgozhatnak majd abban az iskolában, ahol jelenleg helyettesítôi minôségben töltik be a mások által elfoglalt katedrát. Ezen kellene változtatni, elhárítani a letelepedni kívánók elé a címzetesség címén emelt akadályt a lefoglalt, de soha el nem foglalt helyek formájában.

Ahogy Péterfy Erika, a Pataky-Ágotha Általános Iskola igazgatója fogalmaz, friss szelet hoztak a falu életébe. A szakos tanfelügyelô is támogatja ôket, ennek ellenére áldatlan helyzetet jelent, hogy a folytonosságot, a biztonságot nem tudják garantálni számukra.

Kinn a bárány, benn a farkast játszik elsôs tanítványaival Szász Erika, amikor az iskolába érünk, s a gyerekek olyan lelkesedéssel élik bele magukat, hogy a csengôszóra sem akarnak hazamenni. Az osztályban, ahol Szabolcs tart órát, minden zenél, mintha az asztalok, a székek s a tábla is együtt énekelne az évzáró ünnepségre lelkesen készülô negyedikesekkel.

- Nem én akartam itt maradni - vallja be kicsit szégyenlôsen a madarasi születésû Erika.

- Arra vágytam, hogy kertünk, házunk legyen - teszi hozzá a Szabolcs, aki Marosvásárhelyrôl került a faluba, ahol leendô feleségét megismerte. - Fárasztónak éreztem az utazást, megtetszett a falu, jó ötletnek tartottam, hogy letelepedjünk - folytatja a marosvásárhelyi Kántortanító- képzô Fôiskola végzettje, aki a negyedik éve dolgozik a madarasi iskolában.

- Választottunk telket is - újságolja, majd szavait Erika egészíti ki. - Éveken át arról álmodoztam, hogy az általam kiszemelt területre jó lenne házat építeni. Bár sokáig nem volt eladó, a sors mégis a kezünkre játszott. A mai divathoz képest nem nagy az épülô ház, de nekünk tökéletesen elegendô. Amíg elkészül, addig vándormadarak vagyunk, Madarason az Erika, ha a városban akad dolgunk, az én szüleimnél lakunk.

Januártól a kultúrfelelôsi állást is elvállaltam, rövid vígjátékokat tanulunk a fiatalokkal. Reményeim szerint a tánccsoport s a kórus is mûködni fog. Sajnos, mindent elölrôl kell kezdeni, mivel széthullt a hajdani hagyományokra épülô mûvelôdési élet, s két- három nemzedék már annak hiányában nôtt fel - folytatja Szabolcs.

Gyermekkoromban kezdtem el gitározni, késôbb a kántortanító-képzôben tanultam meg orgonán játszani. Mivel az önálló zenélésre nem volt lehetôségem, arra gondoltam, hogy ismereteimet zeneórákon kellene kamatoztatni. Az autószerelôi szakközépiskola elvégzése után nem találtam a helyem, s az alsóvárosi kórust vezetô Murár Mária javaslatára jelentkeztem a fôiskolára, ahova a tanárnô készített fel. Akkor a zene volt a fontos számomra, az évek során a tanítás került az elsô helyre. Az osztályommal a kollégáim szerint is egészen különös kapcsolat alakult ki, valószínû azért, mert az elsô nemzedék, és nehezemre esik megválni tôlük. Rengeteget énekeltünk együtt, tanítványaim között vannak nagyon jó hallásúak.

Csupán a kilátásokat illetôen komorul el Szabolcs tekintete. Bár jelentkeztek a címzetes állásra kiírt versenyvizsgára, házépítés közben nehéz a tanulás. Ha nem érik el a szükséges általánost, abban reménykednek, hogy a tanítóképzôben kettôs képesítést szerzett Erika szükségmegoldásként az óvodában kapna állást, Szabolcs pedig helyettesítôként maradhatna az iskolában.

Szépek, fiatalok, tele vannak lelkesedéssel, s folytatni szeretnék neves elôdök tevékenységét, akik 1692-tôl oktatták a madarasi ifjúságot, miközben személyes példaadásukkal is neveltek az évek, évtizedek során. Esélyük azonban csak akkor lesz, ha az ismeretek mérése s számítógépek személytelen "objektivitása" mellett a sokat reklámozott "európai falut" a valóság, a humán lehetôségek figyelembevételével kezdik el építeni ebben az országban.

Olvasóinkat tájékoztattuk, hogy a múlt héten megyénkbeli hús- és tejfeldolgozó cégeket ellenôriztek az Európai Unió TAIEX (szaktanácsadó és információs hivatal) szakemberei. Az ellenôrzés célja az volt, hogy megállapítsák, a cégek miként felelnek meg az EU-s feltételeknek, illetve, hogy betartják-e vagy sem azt a fejlesztési ütemtervet, amelyet benyújtottak a csatlakozás utáni fennmaradás reményében. Hogyan zajlott gyakorlatilag az elsô európai uniós ellenôrzés a mezôpaniti Theréziánál? - kérdeztük Bartha Mártont, a tejfeldolgozó egység vezetôjét.

- Május 31-én fogadtuk az ellenôrzô csoportot, amelynek tagjai többek között dr. Gabriel Ecobici, a romániai Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Hatóságtól, dr. Olafur Oddgeirsson (Anglia), dr. Joachim Borowka (Belgium) az EU TAIEX hivatalának képviseletében. A fejlesztési ütemtervünket már ismerték, a négy példányból egy Brüsszelben, egy Bukarestben, egy a Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Igazgatóságnál és egy a vállalkozónál van. Jöttek tehát az ütemtervvel és szigorúan ellenôriztek. A programon három éven át dolgoztunk. Mi a megvalósítási határidôt 2006. június 30-ra tûztük ki. Az ellenôrzés folyamán megállapították, hogy egy évvel a határidô elôtt valóban sikerült elérnünk a programban megfogalmazottakat. Ezenkívül felsorolták a további elvárásokat a termelési részlegeken.

- Egy fejlesztési program idô elôtti megvalósítása azért nem leányálom, rengeteg pénzre van szükség, technológiaváltásra stb.

- A mi lépéselônyünk abban nyilvánult meg, hogy a termelést Németországból behozott, EU- elôírásoknak megfelelô gépekkel, felszerelésekkel, a termékek minôségét garantáló technológia alkalmazásával indítottuk. Minden egyes hûtôkamrát, feldolgozó gépsort, felszereléseket újonnan vásároltuk. Az a jó szokásunk volt és van, hogy csak EU-konform felszereléseket vásárolunk. Bármennyire is drága, amíg nem gyûjtjük ki a pénzt, nem vesszük meg. Van még tennivalónk, a szenzoros csapok felszerelése. Vagy például a gépkocsiparkunknak gépkocsimosodát kell építenünk. Az építés befejezéséhez közeledünk.

- Hogyan zajlott az ellenôrzés?

- Alapos munkát végeztek. Ahova fel tud mászni, be tud bújni egy ember, ahova befér egy emberi kéz, oda felmásztak, bebújtak és kézzel tapogattak. Bebújtak a sajtkádak alá, és ahova még lehetett, közben szinte mindent lefényképeztek. Elsôsorban a tisztaságot, a rendet ellenôrizték. A nyersanyag és késztermékek laboratóriumi eredményeit elemezték. Jó pontként emlegették, hogy a Therézia egy német cég által ISO-minôsített. Viszont nem ez alapján hozták meg a döntést, hanem az alapján, amit ôk láttak és tapasztaltak. Hangsúlyozom, hogy nem bámészkodtak, hanem dolgoztak.

- Mikorra várható a kiértékelés és az eredmény közlése?

- A beszélgetésekbôl az derült ki, hogy az ellenôrzô csoport tagjai, akik itt jártak, június 9- én Brüsszelben a szakbizottságnak bemutatják az itt látottakat, jegyzôkönyvet, filmet, dokumentumokat, amelyek alapján a szakbizottság értékel. Arról összeállítanak egy iratcsomót és eljuttatják Bukarestbe, a kormány keretében mûködô Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Hatósághoz, amely a maga során elküldi a Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Igazgatósághoz, végül pedig közlik a szúrópróba eredményét a Theréziával.

- Gondolom, kíváncsi volt az ellenôrzés eredményére.

- Szóban úgy vélekedtek, hogy termelési körülményeink, az alkalmazott technológia megfelel a B kategóriás EU-követelményeknek. Viszont kifogásolták az általunk felvásárolt tej minôségét. Ez nem azt jelenti, hogy a labdát átdobtuk a termelôkhöz. Inkább azt, hogy nekünk, feldolgozóknak támogatnunk kell ôket a tej minôségi szintjének emelésében. A Therézia ezt fogja tenni a következô idôszakban.

A Hivatalos Közlöny 2005. április 11-i 301-es számában tették közzé a 78/2005. számú törvényt, amely elfogadja a nyugdíjak újraszámítását elrendelô sürgôsségi kormányrendeletet, és amely kiegészíti a szabályozás eddig ismert szövegét a következôkkel: "Azok az intézmények, amelyek az állampolgárok írott kérésére nyugdíjak újraszámolásához szükséges igazolásokat bocsátanak ki, ezért a szolgáltatásért nem számolhatnak fel illetéket, és a kérvényezô igénylésére a törvényes idôtartam keretén belül postán kell eljuttassák a címzetthez." Véleményem szerint a "törvényes idôtartam" 30 nap kell legyen, aminek keretében a megkeresett intézmény vagy küldi a kért igazolást, vagy közli, hogy a birtokában található igazoló iratok nem igazolják a kért adatok bizonyítását, vagy ezek már nincsenek nála, és ami lényeges, a kérelmezô hová kell forduljon az igazolás megszerzése érdekében. Az igazolást igénylô kérvényezô személyek az illetékmentességre való jogosultságukat egy saját felelôsségükre kiállított nyilatkozattal kell alátámasszák, amelyhez csatolniuk kell a nyugdíjszelvényüket (talonul de pensie). Azt tudjuk, hogy a nyugdíjak újraszámítása folyamatban van, és lehet, hogy az év végéig be is fejezôdik. Ezért sokak szerint a fenti módosítás egy kissé megkésett, de jobb késôbb, mint soha. Hátrányosan viszont nem érint senkit, mert az újraszámítás határideje 3, azaz három év, és ezen határidôn belül bárki kérheti nyugdíjának újraszámítását, még azok is, akiknek esetében ez már megtörtént. Tehát, ha nem vagyunk megelége