Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

A történészek, beavatottak nyilván eddig is ismerték a trianoni békeszerzôdés dátumát, a széles közvélemény elôtt azonban a korábbi években nem volt "szokás" Trianon évfordulóját emlegetni. Ott forrt persze a mélyben az 1920-as békediktátum minden igazságtalansága és ebbôl fakadó keserûsége, s talán törvényszerû, hogy ennek elôbb- utóbb a felszínre kellett törnie. Az utódállamokban élô magyarságnak szembe kellett néznie lelke legmélyebb csücskébe fojtott frusztrációjával.

A kérdés csupán az, hogy miért pont most, 85 évvel a történtek után lett egyszerre fontos nyilvánosan is megemlékezni a nagyhatalmak párizsi osztozkodásáról, hiszen a magyarságot ért igazságtalanság eddig is a történelem ismert tényei közé tartozott. Szinte hallani az érvet, mely szerint most ért meg erre az idô. Ami tulajdonképpen igaz, hisz képzeljük el, micsoda vehemens reakciót váltott volna ki akármilyen Trianonnal kapcsolatos demonstráció akár néhány évvel ezelôtt is a román hatóságok részérôl, vagy milyen negatív töltetet hordozott volna Trianon felemlegetése az EU-csatlakozás elôtt álló Magyarország esetében. Ugyanakkor az is igaz, hogy tekintve Magyarország EU-tagságát, illetve a román társadalom lassú, ám mégis biztató érzelmi beérését, mára csak néhány hôzöngô ultrát zavarnak a magyar tárgyú rendezvények, megemlékezések.

Ha nem vált ki heves indulatokat, kinek és mit üzen a Trianon-emlékezés? Nyilvánvaló, hogy a megcélzott réteg maga a kisebbségi magyarság, s valójában elsôsorban nem a történelem felemlegetése a fontos, hanem a beszûrôdô politikai célok. A szervezôk jól ismerik a magyar lélek rejtelmeit, a "nekünk Mohács kell!" szindrómát, azt a nemzeti sajátosságot, amely a tragikus történelmi pillanatok kultuszában nyilvánul meg. Más népek elsôsorban a történelmi gyôzelmeket ünneplik, az (idônként hôsi) elbukás ünneppé avatása magyar sajátosság. S jaj mindenkinek, aki esetleg nem áll be ilyenkor a sorba, könnyû árulóvá, a nemzeti érdekek kiárusítójává kikiáltani. Különösen igaz ez Trianon esetében, hisz miféle "megátalkodott kutya" lehet az olyan magyar, aki nem hajlandó ilyen szomorú évfordulón elsiratni a nemzetet?

Trianon, s tragikus következménye, persze, marad. Orvosolni azt a bûnt, amit akkor felelôtlen politikusok elkövettek, ma már nem lehet. Akik akarják, nem tudják, akik tudnák, nem akarják. A történelem nem kezdhetô újra. Javítani a kisebbségi státusba jutott magyarság helyzetén azonban lehet. Ami nem a honfibú már-már intézményessé tételével fog sikerülni. A magyarságnak csak akkor lehet jövôje a Kárpát-medencében, ha a jogos történelmi megemlékezést sikerül a leszerelô önsajnálat helyett a jövô felé fordulással pozitív üzenetté változtatnia. A jövô a megmaradás, a teljesebb egymásra találás új esélyét kínálja. S ez rövid néhány év múlva az erdélyi magyarság számára jóval több lesz, mint vigasztaló lelki összetartozás.

Magyar államfôválasztás

Szili Katalin házelnök, a szocialisták jelöltje 183 szavazatot kapott, Sólyom László, az Alkotmánybíróság volt elnöke, az ellenzék jelöltje pedig 13 szavazatot.

Mandur László bejelentette továbbá: a szavazatok érvényességét befolyásoló tényezô nem volt. Összesen 221 képviselô vette fel a szavazócédulát, s közülük 20-an vissza is adták ezt. A szavazás során 199 képviselô dobta be szavazatát az urnába és e szavazatok közül 196 volt érvényes, három pedig érvénytelen.

A második forduló elôtt - amelyre kedden délelôtt 10 órakor kerül sor - ma este 20 óráig lehet új ajánlatot tenni a köztársasági elnökjelölt személyére.

mottóval "a találkozás napjai" zajlanak Marosvásárhelyen. Az ötnapos rendezvénysorozatot az Alpha Transilvana Alapítvány kezdeményezte. A fôtéren a délelôtt folyamán nagyszabású felvonulásnak lehettek szemtanúi a járókelôk. A tömeg ez alkalommal nem tüntetett és nem tiltakozott, csupán figyelemfelkeltô szándékkal menetelt. Résztvevôi testi vagy szellemi sérült fiatalok, speciális oktatásban részesülô gyerekek, illetve kísérôk, intézmények, nemkormányzati szervezetek képviselôi, akik felvállalták foglalkoztatásukat és oktatásukat.

- A felvonulás célja a figyelemfelkeltés volt, hiszen közvetlen környezetünkben hátrányos helyzetûek is élnek, akikkel kapcsolatban szét kell oszlatni a téves felfogásokat, s az emberekben tudatosítani kell, hogy ôk is értéket képviselnek és hasznosak lehetnek. A rendezvény lebonyolításában több nemkormányzati szervezet vesz részt, köztük az Ügyes kezek, a Dalia, a Maria Alapítvány, a Caritas görög katolikus szervezet, a Mozgássérültek Egyesülete, a Kitartás nappali foglalkoztató, az 1-es és 2-es kisegítô iskola, a Dacia Gimnázium, a 2-es Számú Általános Iskola és a Papiu Ilarian Nemzeti Kollégium. A felvonuláson körülbelül 250-en vettek részt, a járókelôkkel próbáltunk szóba állni, szórólapokat osztottunk szét azért, hogy megismerjék a hátrányos helyzetûek gondjait, törekvéseit, s nem utolsósorban képességeit - mondta Györki Éva, az Alpha Transilvana Alapítvány igazgatója.

Ma a Víkendtelepen 9 órától számos vetélkedôre kerül sor, labdajátékokra, akadályversenyekre, aszfaltrajzversenyre, szerdán az Alpha Transilvananál (Vrancei utca 1. szám) és az Ügyes Kezek Alapítványnál (Oituzului 13.), illetve a Mozgássérültek Egyesületénél (Rózsák tere) mûhelyfoglalkozásokat tartanak. Csütörtökön a Stúdió teremben a részt vevô alapítványok tagjainak elôadásait tekinthetik meg az érdeklôdôk.

Négy felfalui gazda perelte be a Megyei Vízügyi Igazgatóságot, kérve, hogy építsenek gátat a termôföldek lemorzsolódásának megszüntetése érdekében. Morar Mihai polgármester többször jelentette a fôispánnak, hogy valahányszor megnô a Maros szintje, lemossa a partmenti termôföldeket, vagyis folyamatosan terjeszkedik. Közel két hete a vízügyi igazgatóság szakemberei kiszálltak a helyszínre, azonban nem tudtak elfogadható megoldást ajánlani azoknak a gazdáknak, akik, bár visszakapták szántóikat, évente métereket vesztenek el belôle.

- Tudjuk, hogy Kerelôszentálon, Marosugrán, Csapónál sokkal nagyobb gondokat okoz a Maros, de nekünk is szembe kell néznünk ezzel a jelenséggel - mondja a község vezetôje. - Az eredetileg tíz hektárnyi terület állandóan fogy, s hasonló gondokkal küszködnek az idecsi gazdák is. A felfalui tulajdonosok visszakapták termôföldjeiket, van róla birtoklevelük is, azonban a valóságban a földek egyre fogynak. Vannak olyanok is, akiknek már 20 ár földjét mosta el a víz. A községben nincsenek kiosztatlan területek, így nem tudjuk máshonnan kárpótolni ôket. Számukra nem maradt más megoldás, mint beperelni a vízügyi igazgatóságot. A per útján próbálják meg arra kényszeríteni a hatóságot, hogy gátat építsen, s védje a folyótól a legjobb szántóterületeket. Amíg nem születik megoldás, addig a marosfelfalui gazdák Kerelôszentpálon és Maroscsapónál, a Maros- parton kell keressék termôföldjeiket - nyilatkozza a község vezetôje.

Június 2-án jelentették a makfalvi rendôrségen, hogy a 84 éves D. Zsuzsánna eltûnt lakhelyérôl. A helyszínre kiszállt az ügyészség, rendôrség. Olteanu Daniel ügyész lapunknak elmondta, a holttestet vasárnap reggel találták meg. A boncolás során megállapították, az idôs nô emberölés áldozatává vált. Ugyanaznap este az elkövetôt is ôrizetbe vették, a tegnap nevére emberölés bûntettének elkövetése miatt elôzetes letartóztatási parancsot bocsátottak ki. Az elkövetô K. László, az idôs asszony leányunokájának élettársa. A két fiatal több alkalommal összeveszett, ilyenkor a lány nagyanyja házában keresett menedéket. Május 30-án, hétfôn késô este is egy ilyen szóváltás után szökött meg otthonról a lány, s indult keresésére K. László. Útja egyenesen az idôs asszony lakásához vezetett, D. Zsuzsannát a kertben találta. Itt ütlegelte, rúgta, majd a testet a háztól 200 méterre, a mocsaras mezôn hagyta magára.

Jegyzet

Nincs mit szépíteni, frászom van mindannyiszor, amikor a maxitaxira várok. A kevésbé forgalmas útvonalon csúcsidôben sem közlekedik öt kisbusznál több, a jármûvezetôk is általában ugyanazok. Mogorvák, helyfoglalás elôtt elindulnak, az sem indítja meg ôket, hogy a fájós lábú, bottal a kezében valószínûleg kezelésre, orvoshoz induló idôs emberek nyekkennek a földön. Akkor örvendek a legjobban, ha a Közömbös sofôr fékez a megállóban.

Délután a Színház téri megállóban fáradt arcú nôk gyúródnak csomagjaikkal a már amúgy is zsúfoltan érkezô maxira. Senki nem akar lemaradni, nem tudni, mikor érkezik a következô járat. A sofôr minden egyes felszállónak szívélyesen köszön. Elôtte, a mûszerfalon nejlonzacskók, válltáskák garmadája. "Kérem ide a csomagokat, anélkül könnyebben kapaszkodhatnak. Leszálláskor majd visszaadom" biztatja a kezdetben bizalmatlan utasokat. Akik sem a köszönéshez, sem a jó szóhoz, sem az udvarias fogadtatáshoz nincsenek szokva. Hát még a kocsiban áramló Vivaldi- dallamokhoz! Kacskaringós útvonalon haladunk. "Kérem, kapaszkodjanak erôsen, jobbra kanyarodunk" - halkítja le kissé a kormánykeréknél ülô fiatalember a zenét, hogy kiabálás nélkül is hallható és érthetô legyen figyelmeztetése. Ujjak izmai feszülnek, s elmarad a szinte szokványossá vált dülöngélés, egymás lábára lépés, zuhanás. "Megálló következik", hangzik fel újra a sofôr hangja. A leszállónak kérés nélkül nyújtja át megôrzött táskáját, csomagját. "Viszontlátásra" - szól utána. Az idôs, nehezen mozgó nénit lesegíti, a másiknak a felszállásban segédkezik.

A kedves sofôr neve Nagy István, s az MS-74-ART rendszámú kisbuszt vezeti. Legyen ön is utasa!

A törvényes körülmények között megvásárolt államosított házak a jelenlegi tulajdonosoké maradnak, az egykori tulajdonosok pedig kárpótlást kapnak - jelentette ki Calin Popescu Tariceanu kormányfô egy szemináriumon, amelynek témája az új tulajdonjogi törvénycsomag volt.

A miniszterelnök közölte, a törvénycsomag, amelyért a kormány felelôsséget vállal a parlamentben, elôírja az államosított ingatlanok természetbeni visszaszolgáltatását, igazságos és méltányos kárpótlást a természetben visszaszolgáltathatatlan épületek egykori tulajdonosainak, és a bérlôk védelmét biztosító törvényes keret fenntartását.

"Azok az egykori tulajdonosok, akiknek épületeit eladták, nem kaphatják vissza ingatlanjaikat, tehát anyagi kárpótlást kapnak, és azok, akik törvényesen vásárolták meg ezeket az épületeket, továbbra is tulajdonosok maradnak" - mondta a kormányfô.

Bogdan Olteanu parlamenti kapcsolattartásért felelôs miniszter hangsúlyozta, az egykori bérlôk tulajdonlevelének érvényességérôl a bíróság dönt majd. Ha a bíróság érvénytelennek minôsíti a polgármesteri hivatal és az egykori bérlô által kötött adásvételi szerzôdést, az egykori tulajdonos visszakapja ingatlanját.

Olteanu elmondta, jelenleg 12.000 ilyen per folyik országszerte.

Csak átmenetileg állította le az észak- erdélyi autópálya munkálatait az amerikai Bechtel cég a kormány 78 millió eurós tartozása miatt, de a szállítási minisztérium 24 millió euró kifizetését helyezte kilátásba, a pénzügyminisztérium pedig százmillió eurós kölcsönt készül fölvenni - mondta az MTI-nek hétfôn Borbély László, a középítkezésekért és infrastruktúráért felelôs megbízott miniszter, aki szerint egy-két héten belül folytatódik a sztráda építése.

A Bechtel a hétvégén felfüggesztette a munkálatokat, ideiglenesen felbontva az alvállalkozókkal kötött szerzôdéseket is. Tette ezt azért, mert a kormány 78 millió euróval tartozik. Arról viszont nem esett szó a híradásokban, hogy az amerikai vállalat végérvényesen kiszállt volna az ügyletbôl, vagy távozni akarna Romániából.

Borbély László az MTI érdeklôdésére hétfôn elmondta: a szállítási, középítkezési és turisztikai miniszter a múlt héten aláírt egy döntést, amely 10 millió euró kifizetésérôl rendelkezik, ezen a héten pedig várhatóan 14 millió euró kifizetésérôl születik további döntés (Borbély László az említett minisztériumon belül tölti be megbízott miniszteri funkcióját).

Borbély elmondta azt is, hogy két héttel ezelôtt a kormány jóváhagyta azt a memorandumot, amely felhatalmazza a pénzügyminisztériumot százmillió eurós kölcsön felvételére. Ennek kifutási ideje körülbelül másfél hónap - tette hozzá a tisztségviselô, aki reméli, hogy ezek után egy- két héten belül újrakezdik a sztrádaépítési munkálatokat.

Kopátsy Sándor

A jelenkori gazdag társadalmakat a tudás társadalmának hívják. Senki nem vitatkozik azon, hogy az iskolázottság bizonyos szintje alatt szegénység uralkodik. Ennek ellenére a társadalomtudósok sokkalta többet foglalkoznak a tôke, mint a tudás és tehetség nemzetközi áramlásával.

Ezt bizonyítják az egyetemet végzôk külföldi elhelyezkedésével kapcsolatos statisztikák is. A fejlett országok közösségében azt vizsgálták, hogy a nem tagországok diplomásai közül hány százalék jut álláshoz külföldön. Az eredmény, nemcsak meglepô, de tanulságos is. A közel százötven vizsgált ország közül az elsô ötbôl a végzôsöknek alig negyede marad hazájában, a többiek a fejlett világ országaiban találnak munkát! Még a rangsorban tizenötödikbôl is elvándorol a kétötödük. Ezek az országok kivétel nélkül vagy a Mexikói-öböl szigetországai, vagy Közép-Afrika polgárai. Szellemi értékben mindegyikük sokkal többet - becslésem szerint legalább tízszer annyit - ad a fejlett világnak, mint amennyi segélyt onnan kapnak. Tegyük még hozzá, hogy a diplomások felét az Egyesült Államok, vagyis az az ország szipkázza el, amelyik a nemzeti jövedelméhez viszonyítva a legkevesebbet juttatja anyagiakból az elmaradt világ országainak. Az adatok drámaiságát okozza, hogy ezekben az országokban csak kivándorlás van, oda nem jönnek a fejlett világból.

Érdemes a rangsor végén lévôket is megnézni. Tôlük a végzôs diplomásoknak csupán 1,5-4,2 százaléka megy a gazdag, jól fizetô országokba. Ezek is két táborból tevôdnek össze. Két kivétellel latin-amerikaiak és arabok. A százötven ország közül Brazília az utolsó, az ott végzett egyetemisták 98,5 százaléka hazájában marad.

Meglepô viszont, hogy a szegényebb és átlagon felüli gondokkal küzdô országokból sem vándorol el az értelmiség, ha van történelmi öröksége. A tizenöt, értelmiségét sikerrel megtartó ország között tizennégynek több ezer éves kulturális múltja van. Ebbôl fakadóan természetes, hogy e csoportban van India, Kína, Egyiptom és Szíria. Vagyis vonzereje van annak a területnek, amelyiknek gazdag a történelmi múltja. Meglepô módon, ide tartozik az inka és a maja kultúra területén alakult minden latin-amerikai ország is. Tehát még annak a történelmi múltnak is van vonzereje, amelyik alig van feltárva, és ahol az államalkotó etnikum az Újvilágból települt oda. Vagyis fontosak lehetnek az olyan örökségek is, amelye súlyát racionálisan alig lehet magyarázni.

Az egyetlen kivétel Brazília, ahol nem a történelmi múlt, hanem a kimeríthetetlen élettér és a diplomások viszonylag magas jövedelme tarja otthon a magasan kvalifikált szakembereket.

Az adatokból én azt szûrtem le, hogy a társadalmak életrevalóságának, illetve reménytelenségének legjobb mutatója az egyetemet végzett fiatalok elvándorlásának aránya.

Egy évvel azt követôen, hogy másodszorra is polgármesterré választották, tegnap az Antena 1 helyi televízióstúdió által élô adásban sugárzott sajtókonferenciát tartott Dorin Florea. A sajtótájékoztatón a polgármester bírálta a városi tanácstestületet, a megyei tanácsot, vezetôit, a környezetvédelmi felügyelôséget, a parlamenti képviselôket, amiért az elmúlt évben egyetlen kormányhatározat sem született meg a város fejlesztésére vonatkozó 14 határozattervezet közül.

Dorin Florea a megyei önkormányzatot, a prefektust és különbözô intézményvezetôket tette felelôssé amiatt, hogy az elmúlt egy évben a polgármesteri hivatal által kidolgozott városfejlesztési és a tulajdonjogra vonatkozó határozattervezetek és programok egyikét sem sikerült kormányhatározat rangjára emelni. A városfejlesztési tervek között az urbanisztikai, az összekötô- (pl. Marosszentanna és Marosszentgyörgy közötti) és terelôutak (Tudor negyed-November 7) építésére vonatkozó terveket említette elsôsorban, utóbbi esetében hangsúlyozva, hogy a Megyei Környezetvédelmi Felügyelôség "gátolja egy éve" a tervezetet, mivel nem adja meg az engedélyt a beruházásra. Ha ez a hozzáállás nem változik, az igazságszolgáltatáshoz fordul a hivatal - közölte Florea. Az egységes diszpécserszolgálat megvalósítása is húzódik, itt Lokodi Edit megyei tanácselnököt bírálta, aki állítólag a diszpécserszolgálat kiterjesztéséhez szükséges költségek fedezését a színháznak a polgármesteri hivatal általi finanszírozásától tette függôvé, mire Florea bevallotta a sajtónak: a konyhára küldte a tanácselnök asszonyt!

További téma volt a Repülôtér ÖV ügye. A polgármester szerint kiutaltak 1 milliárd lejt, hogy bizonyságot tegyenek jóindulatukról, de a többi pénz ellenében "garanciákat akarnak". Florea kijelentette, a Repülôtér Önálló Ügyvitelû vállalatnak már régen át kellett volna alakulnia kereskedelmi társasággá, ô csak azt kéri, amit a törvény is elôír. A polgármester úgy véli, a megyei tanácsosok nem ismerik kellôképpen a városra vonatkozó terveket, a párbeszédre pedig a megyei önkormányzat részérôl a legkisebb hajlandóságot sem tapasztalja. Az ipari park kapcsán kijelentette: nem mond le errôl a tervérôl, sem pedig a lakóházépítési tervekrôl, hiszen munkahelyekre van szükség, illetve 1600 személy szerepel a lakásvárólistákon. A megyei tanácsot tette felelôssé, amiért a ratosnyai víztároló az Ipari Minisztériumhoz került, ahelyett, hogy Marosvásárhely, vagy a megye tulajdonában maradt volna, hiszen a víztároló megépítése alternatív vízforrást jelenthetne a városnak. A városi tanácsosok viszont a fôtéri városrendezési terv, a Poklos-patak befedési tervének halasztása miatt is hibásak. Utalt még a polgármesteri hivatal által kidolgozott energetikai tanulmányokra, arra, hogy 15 évre szóló hitelt szándékozik az önkormányzat felvenni a bölcsôdék és óvodák hôszigetelésére.

A pénzre visszatérve Florea hangsúlyozta, a város bevételei stagnálnak, sôt, enyhe visszaesés tapasztalható. A pénzhiányért szintén a városi tanács a hibás, mert gátolja a kereskedelmi helyiségek eladását az 550-es törvénynek megfelelôen. Márpedig ez egy kiváló bevételi forrást jelentene a városnak. A költségvetésben nagy a hiány, ami az energiaszubvenciót illeti (130 milliárd lej), és nincs pénz a fogyatékos személyeknek járó támogatások, a szociális segélyek biztosítására (20 milliárd lej). Az egyetlen megoldás Florea szerint egy reális költségvetés-tervezet elfogadtatása lett volna, és akkor, amikor ôsszel a költségvetésen dolgozott a pénzügyminisztérium, a megyei tanács vezetôjének és a prefektusnak ott kellett volna éjszakázniuk a minisztérium lépcsôin. Hogy lehet az, hogy más városoknak "nagyvonalú" tervek finanszírozását biztosítják a központi költségvetésbôl, és Marosvásárhely folyton csak azt a választ kapja, hogy nincs pénz? - tette fel a kérdést. "A pénzelosztás a bukaresti lobbin múlik, és Maros megye az utóbbi 12 évben az egyik legjobban képviselt megye a parlamentben. A képviselôházba és a szenátusba beválasztott politikusok, vagyis a jelenlegi politikai osztály "bátortalan, információhiányban szenved, gyakorlatilag az ismeretlenség homályába vesznek, kivéve egyes, a kormányban vezetô funkciókat betöltô személyeket" - jelentette ki Florea.

A polgármester tegnap kijelentette: a mostani városi tanács gyenge, 1-2 kivételtôl eltekintve, akik odaadóan és hozzáértéssel végzik munkájukat. "Nem lehet telepátia útján és a havonta egyszeri alkalommal a tanácsülésre való teleportálás módszerével dolgozni" - mondta Florea. Szerinte a gond még mindig az, hogy etnikai szempontok érvényesülnek a tanácsban és a jelenlegi közigazgatás még mindig erôsen központosított. A polgármester határozottan kijelentette, ha a városfejlesztési tervek egyikét sem sikerül elfogadtatni, akkor népszavazást ír ki. Felvetésünkre, hogy ha sikerül is elérnie a lakosság kedvezô válaszát, a pénz elôteremtésére hogyan kerít sort, a polgármester közölte: ô nem kért több pénzt Bukaresttôl, mint amennyire a hôenergia- szubvenció biztosítására szüksége van és egyébként is elég megvizsgálni, hogy a kifizetett úthasználati díjakból mennyi került vissza Marosvásárhelyre.

Dorin Florea azt a két levelet is említette, amit a prefektúrához és a megyei tanácshoz intézett a városfejlesztési tervek támogatása érdekében, és amelyekre választ még nem kapott. Arra az újságírói kérdésre, hogy a megvalósítatlan tervei mellett beszámolhat-e megvalósításokról, a polgármester kijelentette: egyetlen iskola, bölcsôde, óvoda sem kellett bezárjon, minden, a polgármesteri hivatalhoz tartozó intézmény rendesen mûködik, és ezeket a "megvalósításokat" mindenki láthatja.

Káosz - ez volt a Szociáldemokrata Párt szenátora, Cristian Georgescu és Timar Liviu képviselô közös sajtótájékoztatójának visszatérô motívuma. A honatyák a tulajdontörvényeket szedték ízekre a múlt hét végén, kijelentve, hogy a föld- és erdôtörvény módosítása, amely a PSD-kormányzat idején "nagyvonalakban" megoldotta a tulajdonjogot, míg a kormány változata öt és fél millió birtoklevéllel rendelkezô állampolgárnak veszélyezteti a tulajdonát.

Cristian Georgescu szenátor kijelentette, hogy a kormány adatai szerint a mezôgazdasági szántóterületekre 98,9%-ban, az erdôkre 93,4%-ban osztották ki a tulajdonbizonylatokat. A PSD adatai kissé különböznek ettôl. Szerintük az arány 91,6%, illetve 97,5%. Ezáltal öt és fél millió személy lett föld- és/vagy erdôtulajdonos. Ezek közül csak néhány adat: 21 ezer falun élô fiatal, 36 ezer volt tsz-tag, 30 ezer mezôgazdasági szakértô, 1500 tisztviselô, 5800 veterán, 2800 forradalmár (akiknek a 42-es törvény alapján jár földterület) stb.

A szenátor szerint a 18-as törvény is az eredeti területek visszaszolgáltatását írta elô a lehetôségek arányában, a Tariceanu-kormány által felelôsségvállalással elfogadandó tulajdontörvény, amely a restitutio in integrum elvére alapoz, káoszt teremt, hiszen vannak olyan területek, amelyeket lehetetlen visszaszolgáltatni. Ezenkívül "a törvény törvényt szeg", mert visszanyúl 1945 elôttre. Eszerint követelhetnék azt is, ami 1918-ban vagy 1954-ben volt. A szenátor által megfogalmazott másik kérdés az volt, hogy mi lesz azoknak a területeknek a sorsa, amelyekre 60 év alatt intézmények kerültek. Például üvegházak, haltenyészetek, gyümölcsösök, iskolák stb., vagy mi történik a rezervátumokkal, csemeteerdôkkel, egyebekkel.

A törvény tulajdonképpen pár ezer embernek szolgáltat "igazságot". Ezeket, bár jogos a követelésük - nyilatkozta Georgescu - kárpótolni kellene, mert a restitutio in integrum "felborítja a társadalmi rendet" és káoszt teremt, és több mint ötmillió embernek fenyegeti a tulajdonát.

Timar Liviu képviselô, aki 2000 és 2004 között a megyei mezôgazdasági igazgatóság vezérigazgatója volt, elmondta, hogy Maros megyében mindössze 6400 hektár földterület van még az állam tulajdonában. Ezek között van például a marosszentgyörgyi kutatóállomás (500 ha), a radnóti kutatóállomás (150 ha), a szászrégeni juhtenyésztési és kísérleti állomás (170 ha), vagy a szôkefalvi gyümölcsös (300 ha). A többi terület nagyjából a Segesvár és Fehéregyháza közötti legelô, ezt lehetne visszaszolgáltatni. A megyében 5700 per folyik jelenleg földügyben. Az új törvény megsokszorozza ezek számát, jelentette ki a képviselô, hozzátéve, hogy sok polgármester fél a törvénytervezet életbe léptetésétôl. Véleménye szerint a megoldás a kárpótlás lehet. A kárpótlási megoldások keresésében a PSD minden támogatást megad a jelenlegi hatalomnak.

A kormány csalafintasága, amellyel bizonyos érdekcsoportokat szolgál ki, hogy az állami tartalékból több mint 30 millió tonna búzát vettek ki. Ezzel a mezôgazdasági termelôket hozza nehéz helyzetbe épp az aratás elôtt, jelentette ki sajtótájékoztatón Timar Liviu szociáldemokrata képviselô.

Az állami alaphoz, normális országban, csak krízishelyzetben nyúlnak. Ami most történik, az csel és csalás, hiszen jelenleg a termelôknek hatalmas búzatartalékuk van, mondta a képviselô. Mielôtt a 30 millió tonna búzát piacra dobták volna - ami egyébként Románia egyhavi búzaszükségletét teszi ki - 4.500-5000 lej volt a búza kilója. A kormánynak ezzel a cselével egyrészt visszaesik a búza ára, másfelôl pedig ezzel a "manôverrel" valakik 30 milliárd lejt vágnak zsebre, tette hozzá az ellenzéki képviselô.

A képviselô egész sor kérdést fogalmazott meg, egyebek között azt, hogy vajon ki kapta meg a búzát anélkül, hogy a kisujját mozdította volna? Egyebek mellett azért is, mert aratás elôtt sosem szoktak, de nem is szabad ilyent tenni. Ezzel a kormánycsellel "kicsinálják" a termelôket, jelentette ki a nagyobbik ellenzéki párt képviselôje.

Magyar levelek

Tévedés ne essék, a történetrôl nincs mit mondanom, megtették mások. Hallottuk, olvastuk a cigányfiú esetét. Akit Budapesten, fényes nappal az autóbuszon karddal megszúrtak. A média egyáltalán nem volt szemérmes, szállított mindent. Sokszor olyasmit, amit nem kellett volna. Hogy ki mit gondolt és ki mit nem gondolt, de azért nem volt rest és magyarázta, hogy mit lát a dolog hátterében. Ahogy a nagy könyvben meg van írva. És nem maradt szerep nélkül a politika porcelánboltja sem; jó akol az, mindig lehet ott csörömpölni, idétlenkedni, amikor az érdek úgy kívánja. Volt (és van, sajnos) hôbörgés kitalált veszedelemrôl, volt fasisztázás, volt elménckedés arról, hogy nyakunkra nônek holmi fekete bakancsos tinédzserek, akiknek (azon a bizonyos) karlengetésen kívül semmi se szent. Az állatkert persze nagy, ha vannak ilyenek (hát vannak), eszelôs szereplésük, ostobaságuk - akarjuk, nem akarjuk - emberjogi kérdés. Eladdig nem más, amíg kicsinységük elítélendô hóbort mindössze. Mégis, miért kiáltunk farkast, amikor nem kellene? Ijesztgetésképpen? Ôket vagy saját magunk riasztanánk? És mi végre?

Egyáltalán tudta valaki, hogy az áldozat cigány volta miatt kapta az életveszélyes karddöfést? Képzelegni, hinni akármit lehet, még akkor is, amikor a rasszista indulat jele csalóka látszatnak tûnhetett a szerencsétlen áldozat láttán. Lehet tüntetni, hisztériázni, csakhogy aki elragadtatja magát, annak aligha sikerül hitelesnek lenni…

Most már tudunk, amit tudunk: cigány szúrta meg Józsikát. Egy másik. Roma a romát. Fintora a sorsnak, hogy ez most számít. Holott fenét számít; a sajnálatos esetet ennek okán még nem lehet máshogyan minôsíteni. Mégis. A történet kanyarulata mintha oszlatná a rémületet, szomorúságot. Mégsem úgy történt. A filozófus, ki ingerültségét méltatlanul pazarolta, kénytelen-kelletlen (igaz, immár magányosan) a meakulpázást választja. "A dolog eléggé világos: tévedtem. Tévedtem, és roppantul sajnálom, hogy olyasmiket mondtam, igen hevesen, aminek az alapja egyszerûen nem volt helytálló."

Ez lenne hát a végpont. A csöppet sem kegyes csalás nem állja a próbát. S maradt illetlen sértegetésnek. Hiszen zûrzavaros világ a miénk, ahol a látomásoknak, sértôdéseknek alkalomadtán hasznát lehet venni.

Roma szúrt romát. De ettôl a megrendülés nem enyhülhet, és a kárörvendô sem érezheti úgy, hogy neki van igaza. Ez ilyen egyszerû és emberi. Nyilvánvaló, a hatóságot az ilyesmi hidegen hagyja és nem apellál az érzelmekre. Aki nyomoz, annak van fontosabb. Józsika, aki akár jó gyermek lehetne, éppen zsarolás miatt büntetôeljárás alatt áll. Ô rántott kést (pillangókést). "Ha még egyszer kérdezni merészelsz, hogy miért nézlek, elvágom a torkod." És ment neki annak, akirôl a kórházi ágyon még annyit mondott, láttam a szemében, nem tetszik neki, hogy roma vagyok. Odáig nem mehetünk, hogy elhiggyük, így mehettek ölre. Még semmi nem biztos. Csak lehet valamit feltételezni. Még lehet hitetlenkedni. Még tótágast áll minden. Józsika, az áldozat, ugye, cigány. Aki megszúrta, annak vallja magát. Rádióban, tévében, újságban mindig hozzáteszik elmaradhatatlanul, hogy az elkövetô származása körül mi a helyzet. És hangsúlyozzák. Mintha az azonosság hibázna. Mintha rajta nem látná senki, hogy ugyanúgy színesebb a bôre, mint a másiknak. Vajon kételkednünk kellene? Hogy hát valójában nem is cigány, csak annak vallja magát; vagy hazudik netán. Egyébként, ha a hitetlenkedést valamiféle elv diktálja, nincs mit köntörfalazni, annak neve: rasszizmus; tagadhatatlanul. Az emberfia, ha megszületik, joga van azzá lenni, aminek vallja magát. Valakinek vallási, etnikai gyökereit bolygatni, vizsgálni kétes vállalkozás és fölötte gyanús. És sohasem lesz mentes az elôítéletektôl. Hát állítsuk szembe nyavalyás elôítéleteinket? Mindenki az övét? Mert hát a roma gyermek szerencsétlensége sajnos, csak ennyit jelent a békétlenségben. Természetesen nem kérdés, hogy mire jó ez. Ki jóhiszemû, annak már innen nincs hová lépni.

Egész Európa (nem csak Magyarország) nem kevés gonddal kezeli a romák ügyét. Hiába tudja a magyar, hogy temérdek pénz kellene és eltökéltség, hogy harmóniába kerüljön legnagyobb kisebbségével. Valami azért mindig hibázik. Otthon bizalmasan mást mondunk a cigányról, de véleményünket mások elôtt szépítgetjük nagylelkûen, esetleg tagadjuk, hogy mit gondolunk. Nem akarjuk, hogy megszóljanak. Restellnénk, ha olyannak tûnne a dolog, hogy mi már alapjáraton kényesek vagyunk nemzeti önazonosságunkra. A sajátunkra. Miközben mások ellenében elfojtott elôítéleteket hordozunk magunkban, amit soha nem sikerül kibeszélni. Pedig csak úgy lehetne szabadulni tôle. A cigányasszony, ha késik a segélypénz, nem tesz lakatot a szájára, s hamar odamondogat a postásnak. "Mi van, már a magyarok sem dolgoznak?" Itt van a kutya elásva. Rosszul esik akárkinek, amikor hallja. Persze igaz, sokkal több pénz kellene kultúrára, munkára, lakásra, tanításra; és olykor a romának többet kellene adni feltétlenül mindebbôl. Hiszen az érdek nem lehet más. Mondjuk csak el ôszintén, hogy mit gondolunk egymásról. Az is segíthet. Mondjuk csak el, megváltozott a világ, s immár semmi nincs ingyen, mindenért dolgozni kell, tenni valamit, tanulással, önfegyelemmel, elfogadható társadalmi életvitellel. Nyilvánvaló nagy a baj, mert a nyilvánosság igénye eddig még nem ér el; a hírmûsorokban ilyesmirôl szó ritkán esik. Tüntetni persze érdekesebb, könnyebb. Tegyük. A városainkban jelen lévô erôszak ellen. De ne úgy, hogy félelmet keltsünk. Másokra másként kellene nézni.

Europa Nostra-nagydíjat adományoztak a norvégiai Bergenben a segesvári Hegyi templom helyreállításáért pénteken.

Az 1963-ban alapított Europa Nostra több mint 200 örökségvédô civil szervezet páneurópai szövetsége. Mûködését 35 ország több mint 100 helyi és regionális hatósága és ezres nagyságrendû tagsága támogatja. A példaértékû és magas színvonalú mûemlék-helyreállításokat 1978-tól évente jutalmazó Europa Nostra Díj jelenleg a legmagasabb szakmai elismerésnek számít. 2002-tôl az Europa Nostra Díj egyben az Európai Unió hivatalos örökségvédelmi kitüntetésévé vált: az örökségvédelem legtekintélyesebb versenye hat csoportban zajlik, csoportonként egy-egy 10000 eurót jelentô nagydíjat, egy-egy érmet és néhány oklevelet osztanak ki. 2004-ben a mûemlék- helyreállítások kategóriájában több mint 100 pályamû közül a segesvári helyreállítás a legmagasabb helyezést érte el.

A díj hivatalos kihirdetésére pénteken került sor a norvégiai Bergenben, ahol a kitüntetéseket az Europa Nostra elnöke az Európai Unió képviseletében 21 ország 38 díjazottjának adta át.

A segesvári Hegyi templom helyreállítása többek között a munka magas szakmaiságának, az átfogó interdiszciplináris megközelítésnek és a minden részletre kiterjedô alaposságnak köszönheti a zsûri pozitív ítéletét. A díj a Benczédi Sándor által koordinált nemzetközi tervezô és kivitelezô csapat kivételes és példa értékû teljesítményét, a szponzorok és a tulajdonos erôfeszítéseit egyaránt jutalmazza.

A roma gyerekek oktatásában az egyik legnagyobb probléma a gyerekek elkülönítése speciális osztályokba vagy értelmi fogyatékos osztályokba, A romák integrációjának évtizede címû kezdeményezés egyik célja pedig ennek megszüntetése, jelentette ki hétfôn Soros György.

Soros Bukarestben tartózkodik, hogy "elôkészítse" azt a mozzanatot, amikor Románia július elsején átveszi a kezdeményezés elnökségét. A magyar származású üzletember elmondta, ez a kérdés a legfôbb pont a román vezetéssel való megbeszélései napirendjén. - A román vezetés világosan jelezte: azt szeretné, hogy "A romák integrációjának évtizede" eredményes legyen - mondta Soros, aki a Nyílt Társadalomért Intézet révén a program egyik finanszírozója.

A romák integrációjának évtizede elnevezésû kezdeményezés Romániában négy hónappal korábban indult. A projekt keretében egy sor kormányzati és civil programot indítanak a romák helyzetének javítására. A nemzetközi közösség által támogatott kezdeményezés az elsô együttmûködési kísérlet az európai romák életkörülményeinek javítására. A projekt cselekvési keretet teremt kilenc közép-kelet- európai ország kormányzata számára.

Soros hétfôn reggel találkozott Traian Basescu államfôvel, a megbeszélés fô témája A romák integrációjának évtizede volt.

Hét hónapi munka eredményeit ünnepelték szombaton a szászrégeni Alexandru Ceusianu Általános Iskolában, amelyet tavaly július óta a Világbank segítségével és a helyi polgármesteri hivatal támogatásával sikerült felújítani.

Az avatóünnepséget megtisztelte jelenlétével Borbély László miniszter, Lokodi Edit, a megyei tanács elnöke, Ciprian Dobre prefektus, Somesan Stefan fôtanfelügyelô, Nagy András polgármester, helyi tanácsosok, valamint Dragut Mircea tervezô és Illyés Kálmán, az építkezést végzô cég vezetôje. Az 1870-ben elkészült épület az évek folyamán különféle intézményeknek adott otthont: mûködött már benne törvényszék, 1948- 56 között a magyar tanítóképzô, majd líceum bentlakással. 1980 óta I-VIII. osztályos diákok tanulnak benne. A 2004. július 26-án kezdett és idén április 29-én befejezett munkálatok során teljesen felújították az épületet: kicserélték a vízhálózatát, új tetôzetet kapott, átalakították az osztályokat és termeket, új rendeltetést kapott a pincerész, rendbe tették a mellékhelyiségeket. Ugyancsak világbanki pénzbôl teljesen új bútorzattal szerelték fel az osztálytermeket. A munkálatok értéke 10 milliárd lej, ebbôl a helyi önkormányzat 1,8 milliárd lejt állt.

A szombati avatóünnepségen az egybegyûlteket Reichenberger Ildikó, az iskola aligazgatónôje köszöntötte, ezt követôen leleplezték a kétnyelvû táblát, majd az ortodox, a római katolikus és református egyházak képviselôi felszentelték a felújított épületet. Borbély László közmunkálati és területrendezési miniszter a multikulturális kapcsolatok fejlesztésére és a helyi autonómia fontosságára mutatott rá.

Az avatóünnepség záróakkordjaként az iskola diákjai magyar, német és román népi táncokkal léptek fel.

Evangelizációs dicsôítô nap Jézusért. A marosvásárhelyi Regnum Christi Alapítvány június 11-én, szombaton elsô alkalommal szervezi meg a Budapesten immár hagyományossá vált Ez az a nap nevet viselô keresztény jellegû rendezvényt. Ezt a különleges ökumenikus alkalmat a római katolikus, református, baptista, pünkösdista stb. egyházak is támogatják, és számos helyi keresztény közösség, gyülekezet is pozitív hozzáállással viszonyult a kezdeményezéshez, tájékoztatta lapunkat Bereczki Béla, az alapítvány elnöke.

- A rendezvény délután négy órakor indul a vásárhelyi középkori várban és színpadán. Nagy hírû dicsôítô együttesek koncerteznek, köztük a Mc Tono & Nóri, Csiszér László és zenekara (mindkettô Magyarországról), a marosvásárhelyi Worship-Team. Lesznek tanúságtételek, közös imák városunkért (különbözô felekezetek képviselôivel együttesen), gyerekprogramok. Az alapítvány célja közös tanúságtétel Urunkról, Jézus Krisztusról; Krisztus teste egységének elômozdítása a közös imádság és a szeretetteljes együttlét által. Nem kívánjuk a különbözô felekezetekhez, közösségekhez tartozó hívôk identitását megváltoztatni, nem akarunk felekezeteken átnyúló ökumenikus mozgalmat létrehozni. Szervezôkként hisszük azt, hogy nem csak "határ nélküli" alkoholfogyasztásra vagy fülsiketítô, dübörgô zenehallgatásra lehet egybegyûlni a középkori várban, hanem a több lelki és szellemi táplálékot kínáló bensôséges együttlétre, közös imára is. Mindenkit szeretettel várunk az "Ez az a nap"-ra, hiszen ezt Jézus rendelte nekünk!

(A belépés díjtalan.)

Kórusfesztivál a Kultúrpalotában

A romániai közoktatás szûnni nem akaró válsága kétségbeejtô helyzetbe sodorja zenei anyanyelvünk oktatását is. Errôl mostanság keveset beszélnek, az ünnepi alkalmakkor felcsendülô kórusok azt a látszatot keltik, hogy van erdélyi magyar kórusmozgalom, holott nincsen. Nincsen egységes, intézményes stratégia, távlati terv a magyar és az egyetemes zenekultúra, zenei anyanyelvünk elsajátítására, vagy ha van, nincs foganatja, mert lám, nemzedékek sora nô fel zenei alapmûveltség nélkül. A rendszerváltozáskor azt gondoltuk, no, vége a "szocialista tömegkultúrának", agyô tömegdalok, diktátor- és pártdicsôítô szólamok, végre minôségivé válhat ez a nemes foglalatosság, végre magas mûvészetként élhetjük meg dalkultúránkat, és ki-ki szabadon képezheti, fejlesztheti magát; aztán minden gyeplô a lovak közé dobatott. Most ott tartunk, hogy Maros megyében jószerint egyetlen "világi" amatôr kórus sem mûködik, az ének, a karéneklés, amely a formájában a templomokban született, visszaszorult ugyanoda. Néha kióvakodik ugyan az oltalmat jelentô falak közül, de aztán, mint Gyertyaszentelôkor a barlangból elômerészkedô medve, rosszat sejtve visszalompol. A felnôttkórusolás szinte kizárólag vallási keretek között zajlik. Amivel nincs semmi baj, hiszen hosszú évtizedeken át a kultúra végváraiként védték a hitet és a nyelvet Isten hajlékai. Csakhogy a visszanyert szabadsággal mintha elment volna a kedvünk attól, hogy "világi" módon, dalunk mellett zengô citerával is dicsôítsük az Urat, hogy a vallási zeneirodalom pompás gyöngyszemei mellett több gondot fordítsunk a klasszikus és kortárs egyetemes és magyar kórusmûvek éneklésére. Alkalom bôven kínálkozik, a különbözô ünnepségek, találkozók Erdélyben és Magyarországon, Európa többi, magyaroktól is lakott részein vagy más külhoni fesztiválokon megannyi lehetôséget jelentenek egy-egy kórus "felfuttatására". Kórus pedig ott van, hol karnagy is van, dirigensek dolgában viszont nem állunk fényesen. A karnagyképzésben van ugyan elôrelépés, de a nemzedékcserés, elöregedô vagy bomló kórusközösségek újrakovácsolásához nem elég a mégoly elkötelezett, szakmailag magasan képzett karnagy ügyszeretete - ahhoz megfelelô körülmények és anyagi keret, támogatás is kell. Ha egy település önkormányzata tahó módján viseltetik a mûvelôdés iránt, ott elsorvad a helyi színjátszás, a táncmozgalom, a karéneklés, "de a kocsma bezzeg hangos" marad. Ha erdélyi vonatkozásban tapasztalható hasonló viszonyulás közalapítványok részérôl olyan rendezvények nem támogatásában, mint a Bárdos Lajos-Nagy István kórusfesztivál, melyet - igen szerény körülmények között, de mégis - a 14. alkalommal rendeztek meg vasárnap Marosvásárhelyen, akkor az a politikai formáció, amely az erre való pénzeket inkább saját propagandája érdekében "ítélteti" ide meg amoda, semmiben sem különbözik a "fent írt" önkormányzatoktól.

A kórustalálkozó hangulata ennyi év után már meghitt, bensôséges volt, a kórusok jól ismerik és tisztelik egymás teljesítményét/ A tizenkét dalkarból csak kettô a világinak nevezhetô, a szervezô Kovács András megújult csapata, a Nagy István Ifjúsági Vegyes Kar és a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia kórusa. A többi kórus mind valamelyik egyház kebelében mûködik, természetszerûen a szolgálat a feladata, azon belül az egyházzene és éneklés - repertoárjuk is ehhez igazodik. (Nem a rosszmájúság mondatja velem, de volt olyan érzésem, hogy ha idegenként tévednék a Kultúrpalota nagytermébe, azt hihetném, közeleg a karácsony, vagy egyéb ünnep elôtt áll a város...) Persze legtöbbjük más mûveket is szívesen és nívósan ad elô, a preklasszikusok és klasszikusok, a zene titánjai, Händel, Beethoven mellett felhangzottak Mendelssohn-Bartholdy, Bartók Béla, Kodály Zoltán, természetesen Bárdos Lajos, Páter Tamás Alajos, Szokolay Sándor, Gavril Muzicescu, Gheorghe Cucu, Halmos László, Gárdonyi Zoltán, Kolcsár Miklós és mások mûvei, a karnagyok maguk is jelentkeztek saját szerzeménnyel, feldolgozással (Kovács András: Fohász egy erdélyi feszületnél, Modvay József versére; Dénes Elôd: Így szól az Úr, A Te kezedben, Uram - két zsoltárfeldolgozás). Nem idegen a dalosoktól az olasz, német, angol nyelvû éneklés, kortárs modern mûvek elôadásmódjában azonban lehetnének oldottabbak, dinamikusabbak. Ha tapasztalatcserének fognánk fel (mert egyben az is!) ezt a találkozást, akkor kétségkívül az etalont a Vasile Cazan vezette profi filharmóniások mellett a Laudate Domini adventista kórus és a Vártemplom Musica Humana nevû, Csíky Csaba vezette nôi kara jelenti, hozzájuk felzárkózva Korpos Kamilla Gábriel nevû katolikus ifikara a Kövesdombról. Ôket illette a legnagyobb taps; ha pedig lett volna karnagyi szépségdíj, azt Kamilla tanárnô vitte volna el (egyébként ô az egyetlen, aki az egyes mûvek elhangzása után elôbb kórusának tiszteleg meghajlásával, csak aztán fordul a közönség felé).

Ügyesebb pályáztatással, több segítô jóindulattal nagyobb lélegzetû és visszhangú lett volna a Bárdos Lajos-Nagy István kórustalálkozó. Rádiós, tévés érdeklôdés nemigen kísérte, megérezhették ezt a másutt kihívóan páváskodó hivatalosságok, a "vipek"; itt nem taposták egymást agyon. Nélkülük is a dal vasárnapja volt, a kevés hûségeseké, a színpadot zsúfolásig töltô szellemi tábortüzeseké (mint mindig, Bárdos: Tábortûznél címû dalával búcsúztak), akik nem csak egymás fényénél világolnak remélhetôleg ezután. Hiszen sosem csüggednek.

Közelítsünk hozzájuk szeretettel.

2004-ben nyerte vissza önállóságát a korábban Mezôbánd egyik falujaként igazgatott település. - Az új község jó irányban halad, annak ellenére, hogy 36 évig más gondoskodott (de nem igazán pozitív módon) lakóiról - vélekedik Dávid Gyula Árpád polgármester, aki szerint elengedhetetlenül szükség volt a leválásra, hogy a saját gondokat helyben oldják meg, kihasználva minden forráslehetôséget.

Erre utal a nem luxusmódon, de a legszükségesebbekkel ellátott hivatal berendezése, amely elôtt a parkot csinosították. Dávid Gyula szerint a szóban forgó területen nemsokára gyermekjátszóteret, pihenôparkot alakítanak ki, ami sokat lendít majd a távlatokból festôien szép, de a korszerûsödés irányában alig elindult település központi utcaképén.

Jó adófizetôk a mezômadarasiak, a terv szerint évi 254 millió lejes bevételre számít a helyi tanács, amelynek 2005-ben 7,4 milliárd lejes költségvetésbôl kell mûködtetnie az 1313 lakosú községet. A pénz java részét a helyi adminisztráció valamint az óvoda és iskola fenntartásával és a közvilágítással kapcsolatos költségekre fordítják. A legnagyobb gond az utak állapota, sajnos, aszfaltra nem is mernek gondolni, holott egy méternyi sincs a faluban. Kövezésre 1,5 milliárd lejt szántak, amibôl a Panit valamint a Mezôbánd irányába vezetô fôútra kerül kôburkolat hét kilométeres szakaszon. A tervek szerint jut kô a fontosabb mellékutakra is, amire nagy szükség van Madarason. 247 millió lejt szánnak a "járdásításra", a fôúton és az iskolához vezetô úton, amit a polgármester szerint közmunkával szeretnének elvégezni.

A fôútra új világítótesteket terveznek, s a meglévô lámpákat a mellékutcákban szerelik fel. A mûvelôdési ház általános javításra szorul, amire egyelôre 400 millió lejt szánnak. Az iskola és óvoda tetôzetét is javítani kell, és elengedhetetlenül fontos a sáncok kiásása ott, ahol ez nem történt meg kellôképpen, hogy árvízgondok továbbra se legyenek a faluban. Mezômadarason körülbelül 30 személynek van munkahelye, 52 szociális dossziét tartanak nyilván, e célra 394,7 millió lej áll a hivatal rendelkezésére.

A községházán egyelôre hatan dolgoznak, a gazdasági referensi állást nem sikerült betölteni, a vizsgát a hónap végén (június 27-28.) újra megtartják.

Kérdésünkre Dávid Gyula elmondja, hogy a madarasiak jobbára mezôgazdaságból élnek, s a gazdák megpróbálnak az európai uniós követelményekre odafigyelni. Egyelôre azonban jelentôs anyagi támogatás kellene, hogy igazodni tudjanak az EU-s elvárásokhoz. Ahhoz, hogy valamilyen ipar is megtelepedjen a faluban, a vezetôség egyelôre egy asztalosmûhelyt tudna ajánlani.

A helyi tanács fô tervei között szerepel a mûvelôdési élet fellendítése, a hagyományôrzés feltételeinek megteremtése. Ottjártunkkor éppen a Maros Mûvészegyüttes egyik tagját várták, hogy táncra tanítsa a fiatalokat.

A faluban automata telefonközpont létezik, ami 200 bérletest szolgál ki, sajnos, a bôvítést nem ígéri a Romtelecom. Pedig a mobiltelefonok nem mûködnek, csak egyes környezô domboldalakon, s kábeltelevízió-hálózat sem épült ki Madarason.

A faluhoz 1968-ig szervesen hozzá tartozó Szénáságy ügyében, amely a régi tanács részérôl kifejtett politikai lobbi miatt továbbra is Bándhoz tartozik, most készül a dosszié, amit a prefektúrára küldenek, a bándi tanács ugyanis legutóbbi ülésén jóváhagyta, hogy Szénáságyat Madarashoz csatolják.

A mezôgazdasági területeket 92 százalékban osztották ki, a községnek, sajnos, nincs saját földje - mondja a polgármester, aki a falu határában levô gyógyvizû sós forrásban is jövô lát Madaras számára.

Ami pedig a jelent illeti, elégedett a megyétôl kapott anyagi támogatással, de helyi szinten jobb közremûködésre számít azokkal a magánvállalkozókkal, akik elsôsorban a saját problémáikkal vannak elfoglalva, és a település valamennyi lakójával, amikor közmunkáról van szó. A segítségre iskolaünnepélyek s az ôsszel megszervezendô falutalálkozó megszervezésében lenne szükség.

- A polgármesteri hivatal, az egyház, az iskola, Mezômadaras lakói, elsôsorban mi kell megoldjuk a saját gondjainkat, azután számíthatunk a mások segítségére - vélekedik Dávid Gyula. Amihez hadd tegyük hozzá, hogy éppen az említett intézményeknek a dolga annak a közösségi szellemnek az újjáélesztése is, ami a falut példamutatóan jellemezte a múltban és segített átvészelni a történelem viharait.

Tíz nyolcadikos tanuló végez az idén Pataky- Ágotha Általános Iskola magyar tagozatán - tájékoztat Csabai Zsuzsa földrajz- történelem szakos tanár, az osztály vezetôje. Közülük tanulmányi eredményeik alapján két lány áll kisérettségire, akik a Bolyai Farkas középiskolában szeretnék folytatni tanulmányaikat. A többiek az ipari iskolát választják, építészet, faipar, fodrász szakmát tanulnának. Az elmúlt évben jobb volt az arány - teszi hozzá Gagyi Szabolcs magyar szakos tanár, a 11 végzôsbôl minden diák jelentkezett a képességvizsgára, amit heten sikeresen le is tettek. A hajdan alapítványi iskolaként létesített tanintézetben a diákok száma enyhén növekszik, s 80 százalékban szakképzett, jobbára címzetes tanerôk oktatják az osztályonként általában 14 diákot.

A vezetôség tervei szerint a vidéki iskolafejlesztô pályázat segítségével dokumentációs központ megnyitását szeretnék megvalósítani, ezenkívül az iskolaépület is bôvítésre szorul.

A továbbtanulást firtató kérdéseinkre két nyolcadikos diák nem válaszol. Mint kiderül, nem elsôsorban tanulmányi eredményeik indokolják, hogy a kötelezô általános iskolai oktatás ellenére esetleg juhászbojtárnak vagy más munkára szegôdnek, hanem családjuk szûkös anyagi lehetôsége szab határt az elképzeléseiknek. Ebben a helyzetben van Kovács Dániel, akinek idôs szülei nem rendelkeznek olyan jövedelemmel, amelybôl az ingázási költségeket fedezni lehetne.

A Bokola család nehézségeirôl a nyolcadikos Tamás édesanyja számol be, aki kizártnak tartja, hogy negyedik fiukat taníttatni tudják. - Mi a szülôktôl semmit nem kaptunk, munkahelyem nem volt, csak a háztartásban dolgoztam, a férjem betegnyugdíjas, idônként kijár Magyarországra, a havi 1,1 milliót abból egészítjük ki.

- Ha elkerül egy városi iskolába, mi lesz belôle ? - teszi fel kérdést a fiával kapcsolatosan, akinek a tanulmányi eredményeivel sem elégedett. Tamás, ha támogatást kapna az ingázásra, tanulni szeretne, bevallása szerint a kômûves mesterség vonzaná, és ígérete szerint helyt állna a városi iskolában. Kérdés, hogy lesz-e, aki a mezômadarasi nyolcadikos diákokon segítsen?

A Mezômadaras Fejlesztési Egyesület nevében 17 pályázat kedvezô elbírálására vár Szabó Izolda. Férjével, Szabó Andor református lelkésszel együtt sokat tettek és tesznek azért, hogy a falu gazdasági és szellemi életét felpezsdítsék. Attól a pillanattól kezdve, hogy ebbe a nagymúltú gyülekezetbe érkeztek, fontosnak tartották, hogy a református egyházközség "továbbra is a közösségi élet meghatározó intézménye maradjon".

A falutalálkozók rendszeres megszervezése (az idén is várják haza a Madarasról elszármazottakat) mellett aktív tevékenység folyik a nôszövetségben, mûködik az Ifjúsági Keresztyén Egyesület, 1996-tól évente megszervezik az erdôcsinádi Harangvirág-tábort a mezôségi gyermekek számára, a közízlés fejlesztése érdekében elindított képzômûvészeti alkotótábor is egyre népszerûbb a festôk, szobrászok, fotósok körében, s a lakosság is befogadta a rendezvényt. Jelenleg az egyházi kórus megalapításán dolgoznak, s nyárára az alkotótábor mellett egy József Attila-tábor megszervezésére pályáztak, amelynek programjában a mezômadarasi néphagyományok felelevenítése is szerepel.

A felnôttoktatás érdekében számítógépekre, és internet- elôfizetésre pályáztak, s szeretnének telket vásárolni egy oktatási és szociális központ számára.

Az önsegítô közösségi problémamegoldás terén nagy szerencséjük volt, hogy a falu egy történelmi múltú családjának leszármazottja, Szekeres Szabolcs rendszeres támogatást nyújt a településnek. 2001 októberében elkészítette Mezômadras elôzetes fejlesztési tervét. " A falu gazdasági, szociális, kulturális, infrastrukturális és közigazgatási helyzetét felmérve világossá vált, "hogy a fejlesztés intézményes keretek között hatékonyabb", így jött létre a Mezômadarasi Gazdakör és a Mezômadaras Fejlesztési Egyesület, amelyek azóta is eredményesen tevékenykednek. Dr. Kulcsár László, a gödöllôi Szent István Egyetem professzora több alkalommal tartott elôadást és felkészítôt a gazdáknak, akik magyarországi tanulmányúton jártak, jelenleg pedig egy átfogó monográfia készül a településrôl.

A mezômadarasiak számára a tejtermelés a fô megélhetési forrás. A gazdakör tagjai helybeli elôadásokon illetve magyarországi tanulmányúton bôvítették ismereteiket. Ezek nyomán sokan rátértek a silótakarmány- készítésre, az önitatók beszerelésére, fejôházak kialakítására. 2002-ben alakult meg a Szarvasmarha- tulajdonosok Egyesülete, s a fejlesztések következtében a havi eladott tejmennyiség fokozatosan növekedett. Jelenleg korszerû istállók építése és az állomány növelése jelenthetné, hogy az EU-s elôírásoknak eleget téve versenyben maradjanak. E követelmények tükrében hogyan látják a jövôt?

Vargyas Attila: - Saját erômbôl gépeket vásároltam, gyarapítottam az állományt. 140 liter tejet fejünk naponta, de legalább 300-500 liter kellene, hogy versenyképesek maradjunk. Ha az idén nem támogatnak, akkor a kvóta megállapítását követôen már nincs lehetôség a fejlesztésre. Holott a fiatalok 50 százaléka a faluban ezzel foglalkozik. Sokkal több kezdeményezést várok a politikusoktól, hisz a Sapard- meg egyéb támogatások megszerzését olyan feltételekhez kötik (egymilliárdos centrális fejôberendezés például), amit nem tudunk teljesíteni. Emelni kellene a tej árát, és nem lenne szabad hagyni, hogy itt körülöttünk a külföldiek felvásárolják a földeket.

Fazakas Mihály: - Aki szereti, aki vállalja az áldozatot, lenne jövôje az állattenyésztésnek, csakhogy most már nagyon oda kell figyelni az EU-s elvárásokra. Javítani kellene a fajt, növelni az állományt (legalább tíz fejôstehénre), bôvíteni, korszerû felszereléssel ellátni az istállókat. Mindehhez jelentôs állami támogatásra lenne szükség, hisz harmincmillió lejbe kerül egy jó fejôsállat.

Ifj. Bodó János: - Négy fejôstehénbôl, három borjúból áll az állomány, negyven liter tejet adunk be naponta. Nagy erôfeszítés árán a tavaly bôvítettük az istállót. A szükséges állománygyarapítás érdekében szerettem volna kölcsönt felvenni, de legkevesebb 400 milliót adnak, aminek a felét a gazdának kell vállalnia. Ennyi fedezetünk nincs. Más kölcsön esetében ingatlangaranciát kérnek, de a telek sajnos még nincs átírva a nevünkre, és mások is hasonló helyzetben vannak, ami lehetetlenné teszi a hitelfelvételt.

Vargyas Domokos: - Az EU-s követelmények hallatán elmegy a gazdák kedve. Öt fejôstehenünk és két tinónk van, naponta 55 liter tejet fejünk, istállót építettünk, van silókombájnunk. Távlatokban azonban hiába tudnánk fejleszteni az állományt, a kvóta bevezetésével annyival maradunk, amennyit az idén termelünk. Ha a tejet jobban megfizetnék, ha hosszú lejáratú (legalább 20 év futamidejû) kölcsönhöz jutnánk, akkor még lehetne tenni valamit, egyébként az eddigi erôfeszítéseink hiábavalók voltak.

Beszámoló a tanárok IV. heidelbergi nemzetközi mûhelymunkájáról

A találkozó címe, Tanárok villanófényben, arra utalt, hogy a molekuláris biológia és genetika tudományos vívmányai újabb felelôsséget rónak a ma biológiát és természettudományokat oktatókra. A molekuláris biológia már nem látható át mindenki számára, vívmányai sokszor ijesztôek: genetikailag manipulált élelmiszernövények, klónozás. Soha ennél jobban nem kellett a híd a tudományos kutatás és ennek felhasználója között, soha ennél jobban nem kellett a kutatást a tanítással összekapcsolni, hogy a felnövekvô nemzedékek tudatosan vállalják vagy nem ezek vívmányait. Mindezek mellett az Európai Unió az ezzel foglalkozó kutatók számában messzire lemarad az Amerikai Egyesült Államok mögött. Külön felelôsség az új generációkat olyan módon nevelni, hogy ezt a hátrányt megfelelô oktatási programmal és stratégiával behozzuk.

Félnünk kell-e vagy megbarátkoznunk azzal, hogy a tudomány ma már új korszakát éli, molekuláinkban rejlik a múltunk és a jövônk is? Az ijedtség gyakran annak tulajdonítható, hogy nem fordulunk kellô szakértelemmel ezekhez a kérdésekhez, pedig lassan mindennapos életünkhöz tartoznak. Kellemes lehet-e egy olyan élet, amelyben még az élelmiszereinktôl is rettegünk? Meglehet-e az orvostudomány, a gyógyítás a klónozás vívmányai nélkül? Akarjuk-e vagy ne akarjuk megtudni, hogy mit rejt sorsunk DNS-ünkbe zárva? Milyen új lehetôségeket rejt a számítógép-használat a DNS, fehérjéink kutatásában? Ilyen kérdésekrôl hallhattunk, ilyenekrôl beszélhettünk és gyakorlatozhattunk május 13-14. között Heidelbergben, a tanárok negyedik nemzetközi mûhelymunkáján az EMBO (Európai Molekuláris Biológiai Szervezet) jóvoltából. 28 ország 80 tanára vitathatta meg 2 napon keresztül ezeket a kérdéseket.

A mûhelymunkát mindennap elôadásokkal kezdtük. Az elôadások a tudomány jelenlegi állását tükrözték és neves tudósok szájából hangzottak el.

A délutáni program a tanárok munkáját mutatta be. Különbözô országokból érkezett tanárok ismertették iskolai munkájukat, eredményeiket. Be kell vallanom, hogy az eddigi konferenciákon nem éreztem a lemaradást (ez volt a harmadik részvételem), sôt, büszke voltam arra, hogy az erdélyi diák tudományosan megkapja az európai színtû, a tudomány aktuális állásának megfelelô információt. Most jöttem rá, hogy nagyon sok munka vár ránk a gyakorlati oktatásban, stratégiák felújításában, az újfajta kutatási eszközök, módszerek, lehetôségek bemutatásában és felhasználásában. Olyan tanításra kell ezután a hangsúlyt fektetni, amely a kreatív gondolkodást, kutatói rálátást és kérdésfeltevést, érdeklôdés-felkeltést szolgálja. Mindezekkel eddig is próbálkoztunk a Bolyai líceumban és remélhetôleg folytatni is fogjuk az újonnan kialakult kapcsolatok segítségével.

Ezt fogja szolgálni az, hogy hamarosan beindítunk egy olyan oktatási programot, amelyben ezeket a módszereket mutatjuk be az angliai Bio-Rad, genetikai és molekuláris biológiai eszközöket, mûszereket gyártó cég segítségével. Ez egy népszerûsítô program lesz kollégák részére, amelynek terve még ezután fog kikristályosodni.

Hasznosak voltak az emberi kapcsolatok, amelyek kialakultak, a frusztráció leküzdése, a kollégák nyitottsága, segítôkészsége, hasznos és jó tanácsaik, az emberközeli beszélgetések. Megnyugtató volt a tudat, hogy a tanításban elméletben jó úton járunk és nem utolsósorban a felismerés, hogy jó dolog kérdezni és kíváncsinak lenni. A válaszok, amiket kaptam, az itthoni tanítás fejlôdését szolgálják majd. Ennek szellemében a találkozó mottójával zárnám: "Fontos dolog, hogy ne szûnjünk meg soha kérdezni. A kíváncsiságnak létjogosultsága van." Albert Einstein

József Éva, Bolyai Farkas Elméleti Líceum, Marosvásárhely

"Szép gyermekkor, jöjj vissza egy szóra" - csendül fel emlékezetünkben a régi dal ezekben a napokban, amikor a gyermeknapi rendezvényektôl hangos a város.

Szülôk és nevelôk, állami és magánintézmények szinte versenyre kelve mutatják ki szeretetüket a jövô nemzedéke felé. És kell is az ünneplés, az odafigyelés, úgy mint a virágnak a napfény, az esô, hogy testben és lélekben erôs nemzedéket hagyjunk magunk után.

De van egy csoport, amely különösen igényli a törôdést. Az Ügyes Kezekhez tartozó sérült gyermekek közössége, amelyet a Hit és Fény szervezete ölel át. Ide látogattak el május utolsó délutánján a marosvásárhelyi magányosok, hisz az évek folyamán ez már hagyománnyá vált. A kezdet Kopacz Imola pszichológus nevéhez fûzôdik, aki terápiás kezelésben részesíti az arra szoruló gyerekeket, ifjakat. Kopacz Imola, klubunk vezetôje ráérzett arra, hogy a magányos ember szívében felhalmozódott szeretetet itt gyümölcsöztetni lehet.

Régi ismerôsként fogadtak minket. Mosolygós arcok, meleg ölelések vártak, sôt, mûsorral is kedveskedtek nekünk. Megható volt az igyekezet, ahogy elmondták a pár soros versikéket, de elhangzott József Attila Kései siratója is egész jó tolmácsolásban. De ami elismerésünket kiváltotta, a mûködô tanárok és kisegítôk hozzáállása volt. Itt nem elég a szaktudás, itt lélek kell, egész ember kell. Ilyenek Magdó Orsolya, Borsos Kati, Pápai Angela tanárnôk, Boér Mária és Moldován Melinda.

A háziak után mi, vendégek léptünk fel. Tréfás versekkel, vidám dalokkal teremtettünk hangulatot. Lapsánszki Ica, Német Ibolya, Székely Árpi dalait együtt énekelte az egész terem. A jó hangulatot tetézte a kölcsönös ajándékozás. Nagy csokik cseréltek gazdát az ügyes kezek által készített kézimunkákkal. De nem csak az ajándékozás volt kölcsönös. Lelkiekben is gazdagodtunk. Szeretetet vittünk oda, ahol a legnagyobb szükség van rá, de ugyanakkor magányos életünkbe is belopózott a hit és fény.

Úgy érezzük, nem olyan nagy a távolság "lélektôl lélekig", mint ahogy a költô látta, mert a köztünk levô ûrt ki lehet tölteni jóakarattal, szeretettel.

Radványi Hajnal, Marosvásárhely

A Maros megyei háborús veteránokat és azok özvegyeit tömörítô szervezetnek a szovátai és a remetei veteránok nevében szeretnénk megköszönni azt a jóindulatot, amelyet irántunk tanúsítanak. A szervezet vezetôi közül kiemelném Bundea László elnököt, Gábor Józsefet, Szentgyörgyi Gabriellát, Öllerer Gyulát, Tero és Simonfi urakat.

Minden szerdán és pénteken délelôtt 9-12 óra között ott tartózkodnak a szervezet székhelyén és bármi probléma adódik, azonnal intézkednek. Az említettek tisztességesen végzik a rájuk bízott munkát, szeretettel fogadnak, s mindenki elôtt nyitva áll az ajtó. Úgy érzem, megérdemlik, hogy egypár sorban megköszönjem a fáradságukat.

A szovátai és nyárádremetei veteránok nevében:

Elekes Béla nyugalmazott tanár

Az ember nem tud és már nem is kíván ebbôl a mindennapi káoszból kiigazodni. Állandó értekezéseket, fórumokat tartanak, hogy minél tisztább képet tartsanak elénk létezésünk, megmaradásunk lehetôségeitôl, és mi annál inkább összezavarodunk a szavak és a tettek, valóság között. A gondolkodást, ígéretet fordítva látjuk viszont. Kezdem az emberrel. A választás elôtt minden generációnak ígértek, de én az idôs embereket említeném. Rendezni kívánták a nyugdíjakat, amivel megtakaríthatják az állandó csipcsup emeléseket. Egyeseknek se emelés, se nyugdíjrendezés.

Az állatokról. A vaddisznót nem szabad irtani, pedig az ember és a megmûvelt föld legnagyobb kárára van. Az ember nappal dolgozik, éjjel ôrzi a hidegben, a földágyon a vaddisznóktól a földjét. A vaddisznó többet ér, mint az ember munkája, egészsége.

Választás elôtt a mezôgazdaságban dolgozóknak támogatást ígértek, választás után "az ígéret szép szó" maradt. Itt is az egyik növény elônyben van a másikkal szemben. A búzára adnak mûtrágyát, a burgonyára szintén. A nemzeti eledelre, a kukoricára nem adott eddig semmi támogatást az állam. Miért? Mit vétett az a szegény gazdaember vagy a kukorica? Azt, hogy nem csak megtermeli, de a vadaktól meg is ôrzi. Ma már a takarmánynak sincs becsülete. Ne tartsanak állatokat, ami alapterméke a fogyasztásnak. Zab, árpa az állatok etetéséhez nem szükséges.

Ha gondban is, de csak megélünk. A zab megterem a rossz földben is, de hogyan? Gyéren, üres fejjel. Az árpa már sehogy. Megértettem. Mégis felteszem a kérdést, miért tesznek különbséget ember és ember között, állat és állat között, hasznos növény és hasznos növény között? Valakit, fôleg a jóhiszemû, becsületes embert, az embert segítô állatokat és az élethez szükséges növényeket is becsapják?

Ez a módszer kinek emeli az életszínvonalát? És meddig mehet ez így? Az egyiknek minden, a másiknak semmi!

Kali Ágnes

Szökésünk után vettük az utat toronyirányba. Hosszú kerülôutakat tettünk meg. Megérkeztünk Békéscsabára. Itt megint csôbe futottunk.

Az állomásra mentünk azzal az elhatározással, hogy felülünk a vonatra és irány Erdély. Igen ám, de pont egy katonai egységhez jutottunk. Itt román és orosz katonák együtt vagoníroztak be katonai fegyvereket. Bennünket megfogtak és odaállítottak rakodni. Megláttam egy fiatal román tisztet, hozzá mentem és váltig erôsítettem, hogy román vagyok és a magyar hadseregben mint román munkaszolgálatos kellett dolgozzam. Ezzel a két idôsebb civil emberrel összetalálkoztam és igyekeztünk hazafelé. Szerencsém volt azzal, hogy örökké magamnál hordoztam a román érettségi diplomámat. A régi román idôben úgy volt, hogy lehetôleg az ilyen hivatalos okmányokra a nevünket románosítva írták fel. Engem úgy írtak rá: Bartis Arcadie. Az érettségi bizonyítványom felsô részén ott ékeskedett a román király, I. Károly képe, köröskörül a román nemzeti színû zászlóval. Nézte, nézte, és meggyôzôdött, hogy igazat beszélek. Ezzel magához intette a két idôsebb székelyt is, felcsomagolt valami élelemmel és útnak engedett.

Hálát adtunk az Istennek, hogy újra kegyes volt hozzánk és szabadok lehettünk.

Elindultunk gyalog, de elszántan, bár tudtuk, nehezebb lesz az utunk, többet kell fázzunk, éhezzünk, de így biztosabban juthatunk tovább.

Amint kiértünk a város határából, egy bordélyház közelébe kerültünk. Egy szurtos- kócos vénasszony állt a bordélyház kapuja elôtt. Hátrafordult és bekiáltott: Doriska, Doriska, hoztam neked egy fiatalembert. Én nagyon szabadkoztam. Mondtam, hogy fáradt, éhes és végtelenül kimerült vagyok. Inkább - még szerencsére volt nálam valamennyi pengô - arra kértem, hogy adjon éjszakára hármunknak szállást, melyet tisztességesen megfizetünk. Sikerült megegyeznünk. A konyhában adott helyet. A földre feküdhettünk. Esteledett. A kályhában égett a tûz. Meleg volt. Mi le is feküdtünk a földre, közel a kályha mellé. Ekkor észrevettünk egy üveg petróleumot a kályha mellett. Nagyon megörvendtünk neki, mert tele voltunk tetûvel, melyek rettenetesen csíptek. Bekentük magunkat. Nyüzsögtek, döglöttek. Mi vakaróztunk. Így aludtunk el. Korán reggel továbbindultunk.

Mentünk, mendegéltünk, de sajnos, még nagyon messze voltunk az otthonunktól. Sanyarú, nélkülözésekkel teli, keserves napokba került, amíg a Gyergyói-medencében találtuk magunkat. Megérkeztünk - hegyen-völgyön át - Borzontra, illetve Borzont távoli határába. Esteledett. A két idôsebb ember és én is nagyon ki voltunk merülve. A fáradtságtól már a lábunk botorkázott, akadozott. Nézelôdtünk jobbra, balra, nem látunk-e valahol egy elhagyott épületfélét, vagy esetleg szénaboglyát, ahová bebújhatunk vagy megszállhatunk éjszakára. Mindhiába nézelôdtünk, nem mutatkozott semmi lehetôség.

Amint így tépelôdtünk, sóhajtoztunk, nekem feltûnt valami furcsaság. Mintha mintegy 100 méter távolságban szikrázást látnék. Mondom a két idôsebb útitársamnak. Ôk nem akarták elhinni, mind azt mondták, hogy a kimerültségtôl, fáradtságtól hallucinálok. Azonban nem tágítottam és erôsítettem a magamét. Kértem, hogy ôk is figyeljenek, nézzenek az általam mutatott irányba és figyeljenek. Mégiscsak nekem lett igazam. Ôk is észrevették a szikrázást. Összeszedtük minden erônket, és arrafelé vettük utunkat. Lassan- lassan kibontakozott egy nagy csûr elôttünk. Ennek egy repedésén szivárgott ki az a kis fény, amelyet felfedeztem. Bekopogtunk, bekérezkedtünk. A nagy csûr közepén égett a tûz. Körülötte széna letéve és rajta ledôlve melegedett egy idôsebb ember két fiával. Fáért mentek ki az erdôbe és rájuk esteledett. Kénytelenek voltak ott maradni éjszakára és tüzelni, hogy ne fázzanak, hiszen téli hideg nap volt.

Amint megláttak bennünket, rongyosan, szakállasan és kimerülten, megsajnáltak. Megkérdezték, kik vagyunk és honnan jövünk. Szalonnával, kenyérrel és házi pálinkával kínáltak bennünket, majd helyet csináltak nekünk is a tûz mellett, ahová lefeküdtünk és elaludtunk. Reggel korán felkeltünk, megköszöntük a szívélyes fogadtatást és indultunk tovább.

Bartis Árpád, Marosvásárhely

Az elmúlt években a Kornisa negyed környékén, a Victor Babes utcában gáz- (víz?) vezetékek cseréje miatt a Kornisa sétány 13. számú tömbháza és a MOGYE étkezdéje közötti útszakaszra terelôdött a teherforgalom. A Grigorescu utcát lezárták. Ezért az útszakasz a túlterhelés következtében megrongálódott, az aszfalt gödrökkel van tele. Közben javítgatták, de jelenleg is rossz az út állapota.

A szólás szerint a májusi esô minden cseppje aranyat ér. Ezzel egyet is értenék, ha nem lenne az a sok gödör, amiben a pocsolyák képzôdnek a gyalogosok bosszúságára. Igaz, a gépkocsivezetôk között van olyan is, aki óvatosan hajt, tekintettel van ránk is, de legtöbben rá se hederítenek! Még el kell telnie egy kis idônek, amíg változik a mentalitás, s úgy viselkednek, mint Európa civilizáltabb helyein.

Mi, a Kornisa lakói sajnáljuk, hogy mennyire lezüllesztették ezt a környéket, hiszen nemrég még a város legszebb negyedeként emlegették. Szeretnénk, ha a város gazdái odafigyelnének és intézkednének az útszakasz megjavítása érdekében. A legjobb válasz számunkra a cselekvés lenne. Tudjuk, hogy sokfelé sok javítást kell elvégezni, de véleményünk szerint ez sem tûr halasztást.

Varró Domokos, Marosvásárhely

A rovatban közölt levelek tartalmáért, a tényállítások hitelességéért a szerzôk felelôsek. Elektronikus postán is fogadjuk leveleiket. Címünk: nepujsag@e- nepujsag.ro

Az Európai Bizottság romániai küldöttsége tevékenységének a célja Románia 2007-es EU-csatlakozásának támogatása. A bizottság e célból szervezte meg "A román falu európai falu" címû versenyt, amelynek célja olyan akciók támogatása és meghonosítása, amelyeket európai értékek alapján szerveztek meg, mint: közösségi szellem, polgári felelôsség, szövetkezés, etnikumok és vallásfelekezetek közötti jó együttmûködés, a hagyományok tiszteletben tartása, magánvállalkozások bevonása a települések gazdasági fejlesztésébe beruházások révén, környezetvédelem.

A meghirdetett országos verseny azokra a tevékenységekre vonatkozik, amelyek a településeken 2000. január 1 - 2005. április 30. között zajlottak, és amelyek során sikerült megoldani a község vagy a falu egy adott problémáját. Feltétel az, hogy a probléma megoldása több közösség vagy a település lakosságának részvételével történjék. A bizottság újságformátumú tájékoztatójában szerepel az is, hogy az akciót maximum három oldalon kell összefoglalni. A beszámolónak tartalmaznia kell: a megoldott probléma bemutatását; a megoldást javasoló és végrehajtó kezdeményezô csoportot; a megoldás leírását; a lakosság hozzájárulásának bemutatását; a hatékonyságot. Az elbírálás során elsôsorban azon akciót értékelik, amelyeket a következô területek egyikén szerveztek: a település infrastruktúrájának vagy gazdaságának fejlesztése; gazdasági kezdeményezések, amelyek az agroturizmust, a kisipar fejlesztését célozták; környezetvédelem: szeméttelepek, ökológiai parkok létesítése, erdôvédelem; helyi hagyományok ápolása; harmonikus életmód feltételeinek kialakítása, ahol többnemzetiségûek élnek; munkahelyek létrehozása; nevelés; társadalmi szolgáltatások bevezetése hátrányos helyzetûek számára.

Az akciók leírásai mellé csatolható bármely más dokumentum, irat, amely bizonyíthatja a leírtak valóságát. Az írott anyagot a mellékletekkel együtt 2005. június 15-ig (postai dátum) kell elküldeni postán a Romániai Európai Bizottság címére - Bukarest, (Calea) Victoriei út 88. sz., 010085, I. ker. -, a borítékra rá kell írni: A román falu európai falu verseny. A bírálóbizottság döntése után a versenyben résztvevôk közül kiválasztanak 20 települést, amelyek elnyerik az Európai falu címet. Ezek után az országos közszolgálati tévé bemutatja a településeket.

Mindenképpen üdvözlendô a