Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

A marosvásárhelyi IV. Camex építôanyag- vásáron tegnap Borbély László közmunkaügyi és területrendezési miniszter kijelentette: egyre nagyobb az érdeklôdés az építkezési cégek részérôl az ilyen jellegû vásárok iránt, ami jelzi, hogy Romániában az építôipar fellendülôben van. Ciprian Dobre prefektus szerint szükség van az építôcégekre, hiszen csak az ô támogatásukkal lehet a megyei infrastruktúrát fejleszteni.

Borbély László szerint a marosvásárhelyi Camex építôanyag- vásár idei felhozatala jelzi, hogy a nagy építkezési cégek egyre inkább érdekeltek abban, hogy mi történik vidéken. Utalt a Bukarestben nemrég megtartott Constructexpo kiállításra, amelyen 1998-ban mintegy 420, idén pedig 1200 cég vett részt. Az építôipar fellendülése a gazdaság növekedését is jelenti, hiszen "az építkezés a gazdaság pulzusa". A miniszter fontosnak tartja a korszerû technológiák bevezetését az építôiparban is, ám némely cégek részérôl ellenállást tapasztalnak. E cégek "féltik kenyerüket, pedig ezek a technológiák jobbak és kifizetôdôbbek a jelenleg alkalmazottaknál" - jelentette ki Borbély László.

Ciprian Dobre prefektus nehezményezte, hogy nincsenek terelôútjaink, a teherforgalom áthalad a városokon, és elege lett abból, hogy "egyetlen ember tud mindent", cselekedni kell, de a cselekvés elôtt gondolkodni. A rövid felszólalásokat követôen az AB Plus kiállításszervezô iroda vezetôje, Florin Mindirigiu Camex-arany kitüntetést adott át Borbély László miniszternek "az építôiparban tevékenykedô kis- és közepes vállalatoknak nyújtott támogatásáért".

Az ünnepséget követôen az árvízkárokról tartott közös sajtótájékoztatót Borbély László miniszter és Ciprian Dobre prefektus. Borbély László pontos adatokat ismertetett a hazai helyzetrôl: 47 híd omlott össze, 1000 házat kell újjáépíteni, a károk értékét mintegy 17.000 milliárd lejre becsülik. Az újjáépítési munkálatok június 20-án kezdôdnek el, miután a jelentkezô 8 tervezô és 41 építkezési cég ajánlatait elemzik. Ami Maros megyét illeti, 16 helységben volt árvíz, a károkról egyelôre pontos elemzés nem készült, erre jövô héten kerítenek sort - mondta Ciprian Dobre, aki azonban úgy véli, legalább 100 milliárd lejre tehetô a kár értéke. Borbély László hozzátette: a Világbanktól és európai intézményektôl érkezô, valamint a központi költségvetésbôl kapott pénzbôl természetesen Maros megyébe is juttatnak, ha szükséges.

A polgármestereknek jövô csütörtökön kell bemutatniuk a pontos adatokat az árvízkárokról. A legsürgôsebben azonban a Szentpálhoz tartozó Búzásbesenyôben történt földcsuszamlást kell megállítani, ahol a csuszamlás okozta hasadékok betömését a helybéliek máris megkezdték.

A minap a Cuvântul liber címû napilap címoldalon hozta a hírt, hogy a szovátai privatizáció ügyében ismét vizsgálódik a bukaresti ügyészség. Az írás a Maros megyei nagy-romániás képviselô interpellációja, illetve Mihai Marian Eftimescu igazságügyi államtitkár válasza nyomán született, amely szerint "a Bukaresti Táblabíróság Ügyészségén található a bûnügyi dosszié", és hogy valóban vizsgálják a Szovátai Fürdôvállalat Rt. privatizációját.

Az üggyel kapcsolatban Fülöp Nagy Jánost, a fürdôvállalat vezérigazgatóját kérdeztük.

"Olvastam a cikket, amely szerint Moisoiu képviselô interpellációjára az igazságügy- minisztérium államtitkára úgy reagált, hogy bejelentette: a Bukaresti Fellebbviteli Bíróság mellett mûködô ügyészség még mindig vizsgálódik a szovátai privatizáció kapcsán. Erre csak annyit tudok mondani, hogy nekünk nincs tudomásunk róla, de mondjuk úgy, nem is muszáj tudnunk mindenrôl. Egy dolgot tudunk. Éspedig azt, hogy mindenféle kivizsgáló szerv, amely a szovátai privatizációval foglalkozott, ugyanazt állapította meg: hogy a magánosítás törvényesen történt, és az Állami Vagyonügynökség és a Salina Invest között aláírt adásvételi szerzôdésnek a vevô mindenféle kötelezettségét betartotta. Ez legutóbb ez év áprilisában a Maros Megyei Számvevôszék jegyzôkönyvébe is bekerült. Vagyis a szovátai privatizáció törvényesen történt, és hogy a felvállalt kötelezettséget a vásárló betartotta.

Az, hogy a bukaresti ügyészség még mindig nyomoz utánunk, nem a mi dolgunk. Gondolom, arról lehet szó, hogy azokat vizsgálják, akik a privatizációs szerzôdést tárgyalták. Nem tudom, mi lehet, de ez nem is a mi gondunk.

- A nagy-romániás képviselôk feljelentése nyomán indult meg a vizsgálat, a lap szerint, amelyben azt állítják, hogy az "úgynevezett" beruházó "sohasem tartotta tiszteletben a szerzôdésben foglalt kötelezettségeit".

- Az a feljelentés 2002-ben történt, ekkor alakítottak szenátori vizsgálóbizottságot, amely itt vizsgálódott heteken keresztül. Tehát csak elô kell venni a Románia szenátusa által kiküldött bizottság jegyzôkönyvét, amelyet a parlament plénuma is elfogadott. Az kimondja, hogy a privatizáció törvényes volt, a vállalt kötelezettségeinket teljesítettük.

A másik dolog pedig az, amit az elôbb említettem: a számvevôszék jegyzôkönyvében az áll: "A privatizációs szerzôdést kivizsgálva megállapítottuk, hogy a szerzôdésben foglaltakat teljesítették".

- Mekkora beruházást hajtott végre az új tulajdonos az elmúlt években?

- 5,1 millió dollár és 90 milliárd lej. Ami az akkori árfolyamon 7,8 millió dollárt tesz ki.

- Az említett cikk szerint az igazságügyi államtitkár arra hivatkozik, hogy nem áll módjában utasítani az ügyészeket, hogy "tegyék a dolgukat"...

- Nincs jogi végzettségem, nem ismerem az igazságügyi minisztérium hatáskörét. Én azt tudom, hogy miután megtörtént a privatizáció, Szovátán az élet megváltozott, új munkahelyek létesültek, több ember dolgozik, mint azelôtt. A fürdôvállalat a magánosításkor 151 embernek adott munkát, most 264- en vagyunk a cégnél. A tizenkét hónapból tizenkettôben a fürdô mûködik, télen- nyáron van munkánk, a turisztikai élet fellendült, jó irányba megy. Az, hogy a belügyminisztérium, a hadügyminisztérium, igazságügy-minisztérium, a jogtudorok vagy mások mit találnak ki, az ô bajuk.

Az egykori Romarta üzlet helyén, az 1918. December 1. utca elején pénteken délután megnyílt az ország legnagyobb, mintegy 1500 négyzetméteres kereskedelmi felületen elhelyezkedô DoMo szaküzlete. Mint az üzletláncot mûködtetô vállalat menedzsere, Szarvadi Loránd ünnepi beszédében elmondta, a Kézdivásárhelyrôl indult DoMo az ország 66 városában 106, háztartási gépeket és berendezéseket, elektronikai cikkeket forgalmazó üzletet mûködtet, s erdélyi cégként régi álmuk vált valóra azzal, hogy Erdély szívében, Marosvásárhelyen is megnyissanak egy DoMoLand típusú üzletet, amely a hetedik ilyen jellegû kereskedelmi egység az országban. DoMo-üzlet már eddig is volt ugyan a városban, de a sajátos részlegekre osztott, nagyobb választékot (mintegy 3000 árucikket) kínáló DoMoLand eddig nem. Ha pedig lúd, akkor legyen kövér alapon, a marosvásárhelyi a legnagyobb az eddigi üzletek közül az országban.

Hogy a megnyitót emlékezetessé tegyék, meghívottként jelen voltak a Pro TV jól ismert La Bloc címû sitcom-sorozatából ismert szereplôk, Nelu, Costel és Lili, akik rövid, az eseményhez illô jelenettel szórakoztatták a megnyitó közönségét, végül pedig - az üzlet vezetôségével nyilván cinkosságban - felajánlották, hogy az elsô három vásárló 20%-os kedvezményben részesül. Ugyancsak rendkívüli ajánlatként, minden olyan vásárló, aki egy barátjával érkezik, a saját és barátja számára is 10%-os kedvezményt kap.

A megnyitó rendkívüli eseményeinek sorát pénteken este Dancs Annamari ingyenes koncertje zárta a nyári színpadon.

Aktuális

Közéleti napilapban nem illik gorombáskodni, pedig olykor az emberbôl írás közben is kikívánkozik egy-egy kurvaanyád. Különösen akkor, ha mindenki számára nyilvánvalóan leleplezôdik a tisztességtelenség, mégsincs következménye. Vagyis az elkövetôk, s azok, akik ennek teret engednek, tökkelütött hülyéknek néznek bennünket.

Mint frissebben az országos gázfelügyeleti hatóság vezetôje. Miután heteken át agyonfélrebeszélte belénk a gázelôfizetés indokoltságát az adóinkból jól fizetett seregnyi aktatologató, most nevezett vezetô a fogyasztók iránti érzékenységével ágál. Kifejti, hogy milyen fogyasztókímélô megoldásokra bukkantak a miniszterelnöki fenéken rúgást követôen. Majdhogynem lelkendezve meséli be, hogy nincs okunk aggódásra, mert "csak" "annyival amennyivel" lesznek magasabbak a gázszámlák. Sôt, az új metodológia - mondja a gázas diri - a kisfogyasztóknak kedvez, mert annyit fizetnek majd, amennyit fogyasztanak, az elôfizetés néven elképzelt és elvérzett gázadó nélkül.

A "csak" rendben is lenne, de a "csakhogy" körül egyre jobban bûzlik, mint más "ügyekben" is. Nem mindegy ugyanis, hogy hogyan bánnak velünk azok, akiket a közügyeink intézésével bíztunk meg. Vagyis az állam és állampolgár viszonya. Elvileg, azaz, törvényes szabályozásokban, maga a jogállami tökély. Ezt számon kérni persze botor maximalizmus lenne. Beérjük kevesebbel. Mondjuk, a könnyen meghatározható erkölcsi minimummal. Nem tudom, van-e tételesen olyan egyszerû mondat a köztisztviselôk magatartáskódexében, hogy "ne hazudj az állampolgárnak". Ha nincs, lennie kellene. Ezzel ugyanis nem csak a kollegiális fenéken billentés, hanem az állampolgárokat tudatosan és tartósan megtévesztô közszolgákat lehetne hatékonyan gyomlálni az állampolgár útjából. Így nem csak az említett hatóság vezetôjétôl lehetne megszabadulni rövid úton, hanem a gázügyben mûködésbe lépett egész félrevezetô kórustól. Ide értve azt a közszereplôt is, aki a gázbérlettel kapcsolatos érdeklôdésünkre azt volt szíves mondani, hogy nincs Vásárhelyen egy értelmes ember, aki megértethetné velünk, hogy a gázelôfizetés európai uniós követelmény. Persze, nem az. Szegény ember vízzel fôz, mondhatják alkalomadtán az RMDSZ káderpolitikusai. Talán nem feltétlenül kell fôzicskézni.

Az érem másik oldala, hogy a "ne hazudj" elôírás nélkül pusztán az elemi erkölcs nevében is lemondhat, akit hamisságon értek. Vagy azért, mert most, a kormányfôi erély meggyôzôdésével ellentétes intézkedésekre kényszeríti (már ha van széljárástól független meggyôzôdése), vagy mondjuk azért, mert felelôsséggel járó feladatot bíztak rá. A mai kormányzat által oly kedvelt "demisia de onoare" miért maradjon a nemkívánatos ellenzékinek tartott tisztségviselôk "privilégiuma".

A jegyzetem témáját adó fejleménynek van egyéb, kevésbé látható, s a politikai népszerûségre nem mindjárt kiható következménye is. A kormányfônek nyilván nincs ideje apróságokkal törôdni. Tudhatná pedig, ha már odáig felkapaszkodott, hogy a sûrû félrevezetések nyomán keletkezô sok apró léktôl éppen úgy elsüllyedhet a hajó, mint a hajóskapitány torpedóitól. Közkeletû igazság ugyanis, hogy amibe az erkölcstelenség szútelepei beköltöznek, helyrehozhatatlan kárt szenved. A torpedónyomok befoltozhatók, a szúette közszolgálat hitele azonban szétporlad.

Mindent egybevetve, beteg ember vagyok. Allergiás. A megtévesztésre, hazudozásra, de leginkább a hazudozók szemérmetlen túlélésére. S allergiámmal, úgy látom, nem vagyok egyedül. Terjed, akár észreveszik ezt védettségük illúziójában a kór okozói, akár nem.

Tariceanu Berlinben

Az európai alkotmány franciaországi és hollandiai elutasítása a két ország lakosságának belügyekkel kapcsolatos elégedetlenségét tükrözi, és nem jelenti az EU bôvítési folyamatának elutasítását, jelentette ki Calin Popescu Tariceanu kormányfô.

A miniszterelnök Berlinben találkozott a németországi politikai, gazdasági, mûvelôdési és társadalmi körök képviselôivel, akiket tájékoztatott a bukaresti kormány integrációs intézkedéseirôl és válaszolt a román külpolitikával kapcsolatos kérdésekre.

Annak kapcsán, hogy a német kereszténydemokraták javasolni kívánják, hogy az EU-csatlakozási szerzôdést csak akkor ratifikálják, ha a novemberi EB-országjelentés kedvezô lesz, Tariceanu kifejtette, a szerzôdést mind a huszonöt tagállam aláírta.

A miniszterelnök szerint a Bukarest integrációs erôfeszítéseivel kapcsolatos aggodalmak a romániai helyzet nem ismerésén alapulnak, és hajlandónak mutatkozott magyarázattal szolgálni minden bírálatra. Tariceanu elmondta, a korrupció elterjedésével és a munkanélküliség Románia csatlakozása utáni növekedésével kapcsolatos félelmek megalapozatlanok, mivel a korrupció máris csökken az ellenintézkedések nyomán, ugyanakkor Spanyolország és Olaszország tapasztalatai a munkaerô kapcsán bebizonyították, hogy az integráció után a vendégmunkások hazatértek országaikba.

"Nincs tartaléktervünk az uniós integráció kapcsán, mivel meggyôzôdésünk, hogy erre 2007 január elsején sor kerül" - szögezte le Tariceanu.

"Teljes mértékben elköteleztük magunkat, hogy a menetrend szerint teljesítsük kötelezettségeinket. Én a gyors, opportunista megalkuvások nélküli lépések híve vagyok" - tette hozzá a kormányfô.

Calin Popescu Tariceanu csütörtökön érkezett Németországba, ahol kétnapos hivatalos látogatást tett Gerhard Schröder német kancellár meghívására.

A magyar kisebbségnek és Románia többi más jelentôsebb kisebbségének saját egyetemekre van szüksége, hogy a fiatalok megmaradjanak a közösségekben, jelentette ki pénteken, az EPP- ülésen Gál Kinga, a Románia-EU parlamenti vegyes bizottság alelnöke.

"A kormánynak meg kell értenie, hogy a magyar kisebbségnek és minden más kisebbségnek egyetemekre van szüksége, hogy az új generációk az illetô közösségek tagjaiként képzeljék el jövôjüket" - fogalmazott Gál Kinga a Bukarestben folyó ülésen.

Miután megemlítette, hogy erdélyi születésû, és a nemzeti kisebbségek közösségeirôl való beszéd "jelképesnek is tekinthetô", Gál Kinga elmondta, nem tudna "határozott igennel" válaszolni arra a kérdésre, hogy a nemzeti kisebbségeknek jobb lenne-e a helyzetük országuk EU-csatlakozását követôen.

"Az EU-ban ezek a problémák megoldást nyerhetnek. Azt hiszem, az EU keretében szélesebb körû elképzelést lehetne találni a kisebbségek problémáinak rendezésére" - mondta Gál.

A néppárti képviselô hozzátette, az uniós jogrend és a tagállamok gyakorlata közti "összehangolatlanság" az, ami miatt szkeptikus e tekintetben.

"Az EU-hoz csatlakozó országok szembesülni fognak ezzel a kérdéssel. A nagyobb közösségek - a romániai és bulgáriai romák, valamint a romániai magyarok - minden problémáját nem lehet általános emberijog-védelemmel és diszkrimináció-ellenes jogszabállyal megoldani", mondta Gál Kinga. Szerinte megoldást hozó törvényes keretet a kisebbségi törvény elfogadása jelentene.

(MTI) Az Országgyûlés a jövô hét elején választja meg az új köztársasági elnököt, Mádl Ferenc utódát. A jelenlegi államfô mandátuma augusztus 3-án jár le.

Magyarországon elnököt jelölni ötven parlamenti képviselô aláírásával lehet. A törvényi határidôig, május 30-án délig két jelöltre: Szili Katalinra és Sólyom Lászlóra érkezett érvényes ajánlás.

Szili Katalint, az Országgyûlés jelenlegi elnökét az MSZP 177 képviselôje jelölte.

Sólyom Lászlót, az Alkotmánybíróság volt elnökét - akinek jelölését eredetileg az öt éve alakult, az ökológiai politika elveinek nyilvános képviseletét célul tûzô Védegylet nevû civil szervezet javasolta - a Fidesz hetven képviselôje jelölte köztársasági elnöknek, s ehhez csatlakozott az MDF nyolc képviselôje is.

Az Országgyûlés a köztársasági elnököt titkos szavazással választja meg. Az elnök megválasztásához kétharmados többség - azaz a 386 tagú parlament 257 képviselôjének a szavazata - szükséges.

Ha az elsô szavazás sikertelen, akkor meg kell ismételni a jelölési procedúrát, és az új ajánlás alapján újból szavazást kell tartani. Itt is kétharmados többségre van szükség.

Ha a második forduló is sikertelen, akkor harmadik fordulót kell tartani; ekkor a szavazásban résztvevôk egyszerû többségével lehet megválasztani az új köztársasági elnököt. A szavazási eljárást legfeljebb három egymásra következô nap alatt be kell fejezni.

Mandur László parlamenti alelnök korábban azt mondta: a választás elsô napján, hétfôn, a képviselôk "kísérletet tesznek" arra, hogy kétharmados többséggel lehessen államfôt választani.

Ha ez nem sikerülne, még hétfôn új jelölési folyamat indul. Csütörtökön bejelentette: jelölni hétfôn este nyolc óráig lehet. A második fordulóra kedden kerül sor.

Ha a második fordulóban sem szerzi meg egy jelölt sem az összes képviselô kétharmadának az "igen" szavazatát, még aznap, kedden délután megtartják a harmadik kört.

Mivel a kisebbik koalíciós párt, az SZDSZ bejelentette: nem szavaz, mert nem támogatja egyik jelöltet sem, kérdésessé vált, hogy a nagyobbik kormányzó párt jelöltje, Szili Katalin köztársasági elnök lehet-e akár a harmadik körben is.

Az Országgyûlésnek Szili Katalinnal együtt 178 MSZP- s, húsz SZDSZ-es, 169 fideszes, nyolc MDF-es és 11 független képviselôje van.

A szavazástól való távolmaradás alól - vagyis mégis szavaznak-e Szilire - az SZDSZ várhatóan hétfôi frakcióülése után ad tájékoztatást. Három SZDSZ-es képviselô: Wekler Ferenc, Béki Gabriella és Mécs Imre jelezte elôzetesen, hogy támogatná a házelnököt.

Az Országgyûlés elôzetes ülésterve szerint a hétfôi ülésnapon délután körülbelül fél ötkor ismertetik majd az elsô forduló eredményét.

Nyolcvanöt éve, 1920. június 4-én írták alá az I. világháború gyôztesei Magyarország képviselôivel a versailles-i Nagy Trianon kastélyban a magyar békeszerzôdést. A béke feltételeit a magyarok részvétele nélkül, az 1919-20-as párizsi békekonferencián határozták meg, melynek célja a vesztesek megbüntetése, köztük az Osztrák-Magyar Monarchia szétverése volt.

Apponyi Albert, a magyar küldöttség vezetôje csak 1920. január 16-án fejthette ki álláspontját. Dokumentumok és térképek segítségével mutatta be a népességföldrajzi helyzetet, s fôleg történelmi és jogi érvekre támaszkodott - teljesen hatástalanul. A népszavazás kérdését is felvetette az elcsatolandó területeken, de a konferencia e javaslatát sem vette figyelembe. A békefeltételeket 1920. májusban adták át, ezek olvastán az eredeti küldöttség lemondott, így a szerzôdést magyar részrôl Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter és Drasche-Lázár Alfréd követ írta alá. Az aláírás percében Magyarországon megkondultak a harangok, tíz percre leállt a közlekedés, bezártak az üzletek.

A 364 cikkbôl álló szerzôdés kimondta az ország függetlenségét, meghatározta határait, és megtiltotta, hogy a Népszövetség engedélye nélkül bárkivel államszövetségre lépjen.

A diktátum kimondta: az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, ennek következményeként Magyarország (Horvátország nélküli) területét 293 ezer négyzetkilométerrôl 93 ezerre, lakosságát 18,2 millióról 7,6 millióra csökkentették. A Felvidék, a Kisalföld északi fele és Kárpátalja Csehszlovákiához, Erdély, az Alföld keleti pereme és Kelet-Bánát Romániához, Horvátország, Bácska, Nyugat- Bánát, Zala megye nyugati pereme, a Muraköz és a baranyai háromszög a Szerb-Horvát-Szlovén királysághoz, Nyugat-Magyarország egy sávja Ausztriához került. Lengyelország Szepes és Árva megyékbôl kapott területeket, az olaszok 1924-ben Fiumét és környékét szerezték meg. Ezzel a magyar állam elvesztette területének mintegy kétharmadát, iparának 38, nemzeti jövedelmének 67 százalékát. A szerzôdés az etnikai helyzetet, az 1910-es népszámlálási adatokat nem vette figyelembe, így a magyarság egyharmada, mintegy 3,2 millió magyar is az új határokon túlra került, fele részük összefüggô tömbben élt a határ mentén. A nemzetiségek egyenjogúságáról szóló rendelkezések papíron maradtak.

Jeles nemzetközi és romániai szakemberek elôadásával folytatódott tegnap az a háromnapos pszichiátriai tanácskozás, amelynek témája a depressziós hangulatzavarok kezelésének jelenlegi és jövôbeli lehetôségei.

A Nemzeti Színház nagytermében tartott nyitóünnepségen, amelyen a MOGYE vezetôi és helyi hivatalosságok köszöntötték a résztvevôket, dr. Gábos Grecu József egyetemi tanár fogalmazta meg, hogy a depresszió a leggyakoribb és a legsúlyosabb következményekkel járó pszichikai zavarok közé tartozik. Élete során a lakosság 15-20 százaléka esik át egyszer vagy többször depressziós idôszakokon, ami egyesek számára végzetes lehet. A leghatékonyabb kezelési módok, valamint a megelôzés érdekében a betegség kialakulását elôidézô okok, a betegségre hajlamos személyiség ismerete mellett fontos szerepe van a tünetek vizsgálatának is. A depresszió 40 éve folyó kutatás tárgyát képezi a marosvásárhelyi 1-es Számú Pszichiátriai Klinikán. Ennek eredményeit a Gábos Grecu professzor vezetésével rendezett elsô marosvásárhelyi tudományos tanácskozáson vették számba (1986- ban).

A Romániai Pszichiátriai Társaság, az 1-es Számú Pszichiátriai Klinika, a MOGYE, a Közegészségügyi Igazgatóság, a Polgármesteri Hivatal valamint a Promentlasi Alapítvány szervezte tanácskozásra több mint 300 szakember jött el az ország valamennyi megyéjébôl. A nemzetközi részvétellel tartott rendezvény külföldi vendégei közül a szervezôk kiemelték Túri Ferenc egyetemi tanár, a Magyar Elmegyógyászati Társaság elnökének jelenlétét, illetve Szegedi Ármin németországi, Davidson Michael izraeli professzor, a Kansas Citybôl érkezett Franklin Irina részvételét, valamint azoknak a holland orvosoknak a jelenlétét, akik az Egészségügyi Minisztérium keretében egy mendzsmentprogram elindításán dolgoznak. A rendezvényen tevékenyen részt vállalt a Román Pszichiátriai Társaság volt, jelenlegi (Tudor Udristoiu professzor) és leendô elnöke is. Az érdeklôdést tükrözi a dolgozatok nagy száma, ezért reggel nyolctól este hétig tart a szimpózium programja - tájékoztatott Gábos Grecu József professzor. A továbbiakban kiemelte, hogy nemcsak az Egyesült Államokban, hanem helyi szinten is valósággal "arat" a depresszió, az esetek száma meghaladja a szív-érrendszeri betegségben szenvedôkét, s a sok évtizedes kutatás ellenére a téma továbbra is kimeríthetetlen marad.

A tanácskozás következményeit a ma délutáni zárórendezvényen foglalják össze.

A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, a Maros Megyei Sürgôsségi Kórház és a Kardiológiai Klinika, valamint a Kardiomed Egyesület által szervezett Intervencionális Kardiológia Kongresszus immár hagyományossá vált, Marosvásárhelyen június 16-18. között kerül sor a IV. kongresszusra. A tudományos rendezvény fôvédnökei Markó Béla államminiszter és prof. dr. Mircea Cinteza egészségügyi miniszter, a szervezôbizottság elnöke dr. Benedek Imre egyetemi elôadótanár, a Kardiológiai Klinika vezetôje.

A fô kérdéskor, melyet a kongresszusra meghívott nemzetközi és hazai szaktekintélyek megvitatnak Az akut koronária-szindróma kezelése.

Dr. Benedek Imre egyetemi elôadótanár ismerteti annak a Maros, Hargita és Kovászna megyékben keszített felmérésnek az eredményeit, mely a szívizominfarktus elôfordulását elemzi e három megyében élô kb. egymillió lakos esetében. Egy év alatt mintegy 500 beteg szenvedett szívizominfarktust az említett régióban, közülük sajnálatos módon csak megközelítôleg 3% került intervencionális katéter-laboratóriumba, ami fontos lenne, hiszen az infarktust szenvedett beteg túlélési esélye 97%-os, amennyiben az infarktus kialakulásától számított elsô 12 órában katéteres beavatkozásra kerül sor, ellenkezô esetben a túlélési esély csupán 30%-os. A tanulmányból az is kitûnik, hogy a szóban forgó régióban logisztikai okok miatt rendkívül nehéz a beteget idôben ilyen szakintézménybe szállítani. A munkálatokon sor kerül a külföldi szakemberek által bemutatott adatok összehasonlítására, a végkövetkeztetéseket a Kongresszust követôen teszik közzé.

A IV. Nemzetközi Intervencionális Kardiológia Kongresszuson olyan szaktekintélyek lesznek jelen, mint prof dr. Johannes Dahm - Németországból, prof. dr. Borbola József, prof. dr. Csanádi Zoltán, prof. dr. Dzsinich Csaba, prof. dr. Édes István, prof. dr. Keltai Mátyás, prof. dr. Szili Török Tamás Magyarországról, prof. dr. Dietmar Glogar és dr. Gyöngyösi Mariann - Ausztriából, prof. dr. Darius Dudek - Lengyelországból, prof. dr. Ota Hlinomaz - Csehországból, dr. Francis van Elst Belgiumból, prof. dr. Aurel Andercou, prof. dr. Emilian Carasca, prof. dr. Maria Dorobantu, dr. Ionel Droc, dr. Sorin Pescariu, dr. Radu Dobreanu és dr. Dragos Vinereanu egyetemi elôadótanárok, dr. Sorin Baila, dr. Radu Ciudin, dr. Gheorghe Dumitrascu, dr. Mihaela Grecu, dr. Mariana Pacescu, dr. Mihai Rotaru Romániából, prof. dr. Mircea Cinteza, valamint dr. Benedek Imre egyetemi elôadótanár. Valamennyien felkért elôadók a kongresszus fô témakörében, valamint A perifériás obstruktív verôérbetegségek intervencionális kezelése és Az elektrofiziológia idôszerû kérdései címû témakörökben.

A kongresszus munkálataira a Megyei Sürgôsségi Kórház elsô emeletének elôadótermeiben kerül sor, melyre valamennyi intervenciós kardiológiában érdekelt orvost meghívnak. Az amfiteátrumban felszerelt vetítôernyôn a résztvevôk élôben követhetik az intervenciós laboratóriumban végzett beavatkozásokat.

A kongresszust a Román Orvosi Kollégium kreditponttal értékeli.

Ünnepélyes keretek között adták át tegnap délelôtt a marosvásárhelyi Tudor Vladimirescu Gimnázium (volt 20-as számú általános iskola) sporttermét. Az eseményrôl nem hiányzott a politikai érdekek fitogtatása sem.

Az avatószalagot Dorin Florea polgármester, Ciprian Dobre prefektus és Somesan Stefan megyei fôtanfelügyelô vágta el.

- A kormány programja révén régi álmunk válhatott valóra: egy olyan helyiségünk van, ahol európai körülmények között sportolhatnak gyerekeink - mondta köszöntôbeszédében Marioara Chirvase igazgató. A fôispán Borbély László megbízott középítkezési és területrendezési miniszter üdvözletét tolmácsolta, majd Dorin Florea lépett a mikrofonhoz. "Senkinek nem fogok köszönetet mondani, sem a fôkivitelezônek, sem a minisztereknek, hiszen nem a városnak tettek szívességet, hanem csak a dolgukat tették. S azt sem a legmegfelelôképpen, hiszen több hónapot késtek a munkálatok. A gyerekeknek pedig nem hazugságokra, képmutatásra van szükségük, hanem tettekre" - vált egyre hangosabbá a polgármester hangja. Az iskola vezetôségének figyelmét arra hívta fel, a sportterem csupán oktatási célokra alkalmas, nem rendezvények tartására. S mintha csak választási kampányban lett volna, a vele folytatott közös munkára szólította fel a jelenlevôket, mondva "Velem biztosra mentek!"

A sportterem építését 2003 márciusában kezdték el, az elsô átadási határidô 2004 június volt, aztán december elsejére tolták ki az átadást. Végül is mostanra készültek el, a munkálatokat az Országos Beruházási Társaság finanszírozta. A kormány 8 milliárd lejt folyósított az építkezésre, a helyi polgármesteri hivatal 2 milliárd lejt különített el a közmûvesítésre, valamint leaszfaltozták az iskola udvarát. Ígéretek szerint az idén további három sportterem építését kezdik el: a Sincai Iskolaközpont, az 1-es számú általános iskola és a 9-es számú sportiskola udvarán. Ezek nagyobbak és más típusúak lesznek.

A Nemzetközi Napóleon Társaság egy elzászi toxikológiai szakértô kutatásaira támaszkodva ismét felvetette, hogy Napóleon császár nem gyomorrákban, hanem mégiscsak arzénmérgezés miatt halt meg 1821. május 5-én Szent Ilona szigetén.

Pascal Kintz, a nemzetközi toxikológiai orvosszakértôi szövetség elnöke, aki egy Strasbourg melletti magánlaboratórium igazgatója, sajtóértekezleten leszögezte: "a legutóbbi elemzések szándékos bûncselekmény irányába mutatnak".

A tudós, akinek a szakértelmét az igazságszolgáltatás gyakran igénybe veszi különbözô mérgezési vagy doppingügyekben, 2001-ben már bebizonyította, hogy a trónfosztott császár hajában rendkívüli mértékû volt az arzénkoncentráció.

Néhány évvel késôbb finomították a "diagnózist" egy ritka mûszer, a folyadék-kromatográffal kombinált indukált plazma tömegspektrométer segítségével, amely egyszerre harminc fém jelenlétét képes kimutatni, és különösen alkalmas a "jó", illetve a "rossz" arzén megkülönböztetésére. Kintz doktor csapata szerint korábban nem volt lehetôség a tengeri eredetû táplálék, mint például páncélosok tartalmazta szerves és ártalmatlan arzén és az ásványi eredetû, igen mérgezô, patkányméreg néven ismert arzén megkülönböztetésére. Az arzén ez utóbbi formájának a természetest 37-42-szer meghaladó mennyiségét találták meg Napóleon két hajfürtjében, amelyet komornyikja, Abraham Noverraz, illetve a császárt a számûzetésbe elkísérô Bertrand tábornok vágott le a halála után.

A hajfürtök eredetisége bizonyított, az elemzések antimont és higanyt is találtak a hajszálakban, e két fém szintén alkotóeleme volt azoknak a hánytatóknak és hashajtóknak, amelyeket a "korzikainak" orvosai felírtak.

"Nem tudom elképzelni, hogy Napóleon patkányirtóval táplálkozott volna, nem is volt ínyenc" - jegyezte meg ironikusan Jean-Claude Damamme, a Nemzetközi Napóleon Társaság francia képviselôje.

"Az arzén a haj »gerincvelejébe« hatolt be, ami arra utal, hogy véráram útján, a megemésztett élelmiszerbôl került oda" - tette hozzá Damamme, elutasítva így azt a feltevést, hogy az arzén külsô elemekbôl (tûzifa, tapéta, tartósítószerek) került volna a császár szervezetébe.

Damamme kizárta azt, hogy az arzén jelenléte a korabeli borászatok azon szokásával magyarázható, amelyek arzénnel kezelték a hordókat, mint ahogy azok a svájci kutatók feltételezték, akik inkább a gyomorrákot tartják a halál okának.

"Patkányirtóval nem kezelnek hordókat, a császár ráadásul keveset ivott, legfeljebb egy pohár bort naponta, azt is vízzel keverve" - közölte a Nemzetközi Napóleon Társaság francia tagja, aki szerint Kintz doktor végleges bizonyítékát adta Napóleon szándékos megmérgezésének, negyvenéves vitának vetve így véget.

"Valaki a környezetébôl kis dózisokban adagolta neki az arzént, hogy elkerülje a császár franciaországi híveinek erôszakos lázadó megmozdulásait" - tette hozzá Damamme, arra azonban nem vállalkozott, hogy megnevezze az esetleges tettest.

Napóleon hajfürtjeinek újabb toxikológiai vizsgálatát a kanadai Ben Weidernek, a Napóleon Társaság elnökének megrendelésére végezték el az elzászi laboratóriumban. Weider hat könyvet írt a császárról és többször is amellett érvelt, hogy Napóleon arzénmérgezés áldozata lett, britek és a franciák így akarták bebiztosítani magukat a császár második visszatérése ellen.

Weider szeretné elérni, hogy exhumálják a császár holttestét a párizsi Invalidusok templomában lévô díszes síremlékébôl.

Százöt éve, 1900. június 6-án született Budapesten Gábor Dénes Nobel-díjas magyar-angol elektromérnök, a holográfia feltalálója.

A Szénbányászati Társaság igazgatójának fia volt, elsô találmányát a Markó utcai reálgimnázium diákjaként tízéves korában nyújtotta be. 15 évesen laboratóriumot rendezett be otthon, hogy a mikroszkópot és a színes fényképezést tanulmányozza. A budapesti Mûegyetem gépészkarán tanult, de Berlinben szerzett villamosmérnöki diplomát, doktorátusát a nagysebességû katódsugár-oszcil-loszkóp továbbfejlesztésérôl írta. 1927-tôl a Siemens és Halske cégnél a gázkisülési csöveket fejlesztette, itt valósult meg elsô fontos találmánya, a higanygôz világítótest, amelyet azóta utcai lámpák millióiban alkalmaznak. 1933-ban a nácizmus elôl hazajött és a Tungsramnál folytatta kutatásait, majd Angliában a British Thomson-Houston Company laboratóriumában helyezkedett el, s nemsokára angol állampolgár lett. 1949-tôl nyugalomba vonulásáig a londoni Imperial College of Science and Technology tanára volt, 1958-tól az alkalmazott elektronfizika professzora lett, s az elektronmikroszkóp felbontóképességének javításával foglalkozott.

A holográfia (a holosz görögül egész, minden, a holográfia - teljes kép) gondolatát 1947-ben fogalmazta meg, az ötlet 17 éves korától izgatta. A technológia alapjait a hagyományos szórt fényforrásokat használva dolgozta ki, a gazdaságos megvalósítást a fényhullámok intenzitását felerôsítô lézer alkalmazása tette lehetôvé a hatvanas években. A holográfia lényege, hogy a fényhullámok rezgési állapota, fázisa által hordozott információk hozzáadódnak a fény intenzitása által hordottakhoz. E kép tehát nemcsak a fény erôsségébôl, de fázisállapotából származó információkat is tartalmaz. Vetítéskor a koherens fénnyel megvilágított hologramról a fényelhajlás következtében egy járulékos, diffrakciós fénynyaláb is kiindul, amely a tárgy háromdimenziós képét adja. Gábor a holográfiai módszer felfedezéséért és fejlesztéséért s a számtalan alkalmazási lehetôséget magában foglaló háromdimenziós, lencse nélküli fényképezésért 1971-ben fizikai Nobel-díjat kapott. Amikor a díjat átvette, a stockholmi kiállításon háromdimenziós önarcképet mutatott be.

Gábor a lézerhologramokkal kapcsolatban hozzájárult a szövegtárolás, a betû- és alakzat-felismerés, s az asszociatív információtárolás fejlesztéséhez. Maradandót alkotott a plazmafizika, a hírközlés- és információelmélet terén, a fizika és kibernetika összefüggéseinek vizsgálata során. Megállapítására: "A bit információ-mennyisége a helyes ,igen, és ,nem, válaszok számával egyenlô" - alapozta C. E. Shannon az információ matematikai elméletét.

Gábor még számos jelentôs találmányt jegyzett: Wilson-kamrát, amely méri a részecskék sebességét, holográfiai mikroszkópot, univerzális analóg számítógépet, a lapos, színes tv-képcsövek kifejlesztésének úttörôje volt. Száznál több szabadalmat jegyzett, a Royal Society tagja, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja volt. 1967-es nyugalomba vonulása után az Egyesült Államokban, a CBS laboratóriumában Goldmark Péter Károllyal, a színes tévé feltalálójával folytatta kutatásait. Élete végén gyakran látogatott Magyarországra, elôadásokat tartott és interjúkat adott.

Utolsó éveit ágyhoz kötve, némán töltötte, de szelleme friss maradt. 1979. február 9-én halt meg Londonban. Emlékére a Royal Society Gábor Dénes-díjat alapított.

Gábor Dénes olyan alkotó elme volt, aki a gyakorlati technikai kérdésektôl eljutott a fizikai és matematikai alapokig, egymástól távoli tudományágak rejtett kapcsolatait tárta fel, s az elvont eszméket, ötleteket értékesíthetô termékké, konkrét alkotássá tette. Erôsen foglalkoztatta az emberiség jövôje, e tárgyban számos könyvet írt, tagja volt a Római Klubnak. Felismerte az energiahordozó-tartalékok kimerülésébôl, és a szociális stabilitás hiányából következô problémákat is, de bízott abban, hogy az emberiség megoldja a globális kérdéseket.

Ô maga úgy vélte, a holográfia csak elméleti szempontból érdekes, még 1971-ben sem hitte, hogy életében hasznosítják, noha amerikai repülôgépek már 1951-ben, a Michigan-program keretében készítettek háromdimenziós terepfelvételeket mikrohullámú radarral - e titkos kísérletekrôl ôt sem tájékoztatták. A hologram a bankjegy- és okmánynyomtatásban terjedt el, s új fejezetet nyitott a méréstechnika terén. Ultrahanggal is elô lehet állítani hologramot, ezt geológiai feltárásoknál használják. Gábor szerint a holográfiában a mögötte rejlô matematika az igazi újdonság. A holográfiának egyebek között az információk kódolásában, az agymodellezésben, a számítástechnikában jósolnak nagy jövôt.

2004. február 9-én, Gábor Dénes halálának 25. évfordulóján emléktáblát helyeznek el London egyik külvárosa, Putney temetôjének urnafalán, annak a helynek a közelében, ahol hamvait szétszórták. Idén áprilisban a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Informatikai épületének aulájában felavatták Gábor Dénes hologramszobrát, a hologram eredetijét - Kampfi József szobrász alkotását - pár éve állították fel a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Budafoki úti szoborparkjában.

Az egy hónap múlva Skóciában tartandó G8 értekezleten születik végsô döntés arról, hol épüljön meg az emberiség energiagondjait megoldani hivatott fúziós erômû elsô kísérleti darabja.

Az évek óta napirenden lévô, Iter névre keresztelt projektért Japán és Franciaország verseng. A hatalmas összegre való tekintettel a megvalósítás csak nemzetközi összefogással képzelhetô el.

Ehhez képest a pénzt adó konzorciumban összeállt országok évek óta élesen megosztottak a helyszínt illetôen. Míg kezdetben csak a szokásos lobbizás folyt, addig 2003 tavaszán élessé vált a vita, miután az iraki háborút ellenzô francia magatartás láttán felbôszült Egyesült Államok nyíltan Japán mellé állt.

Azóta két tábor néz farkasszemet egymással: az Európai Unió, Oroszország és Kína a dél-franciaországi Cadarache-t pártolja, míg Japán, Dél-Korea és a Egyesült Államok a szigetországi Rokkaso mögött sorakozott fel.

A fúziós erômû elvét már évtizedekkel ezelôtt kidolgozták. Lényege, hogy a hagyományos atomerômûvel ellentétben nem atommagok hasításával, hanem egyesítésével (fúziójá-val) termel energiát - méghozzá hatalmas mennyiségben. Három palack víz és három öklömnyi terméskô annyi energiát szolgáltat, amennyi egy éven át fedezné egy négytagú család szükségletét.

A fúziós erômû alapanyaga a hidrogén két megjelenési fajtája: a deutérium (nehézvíz), amely tengervízben bôségesen áll rendelkezésre, és trícium, amely terméskövekbôl nyerhetô ki.

Az erômû lelkét képezô fúziós kamrában 100 millió fokra - a Nap belsejében uralkodó hômérséklet mintegy ötszörösére - hevítik a hidrogént. Ennek hatására a hidrogénionok héliumatommagokká alakulnak át, miközben hatalmas mennyiségû energia szabadul fel. Egy gramm hidrogén ugyanis annyi energiát szolgáltat, mint 11 tonna szén.

Az Itert kísérleti reaktornak szánják, amelyben 35 éven át tanulmányoznák szakemberek a magfúziót. Az elsô olyan fúziós erômûvet, amely ipari méretekben termelne áramot, 2050 elôtt aligha fogják üzembe helyezni - írta a Der Spiegel.

Száz éve született Bordi András (1905. jún. 2. - 1989. aug. 11.)

Ha egyvalaki lehetne, aki Marosvásárhely post mortem díszpolgári címét megkaphatná, az idén mindenképpen Bordi András kellene hogy legyen. A város hírnevét európai rangú életmûvel öregbítô festô alkotói hagyatékával is kétségtelenül kiérdemelte, de mûvészi hivatása mellett termékeny pályája hosszú és igen aktív évtizedeiben még sok más feladatot is felvállalt a köz érdekében, amivel többszörösen is igényt tarthatna a maiak ilyenszerû fôhajtására. Születése centenáriumán különösen illett volna erre gondolni. De sajnos nem jutott a javaslattevôk eszébe. Pedig elég lett volna felidézni azokat az éveket, amikor ô volt a megyeszékhely büszkesége, a Kultúrpalota gondnoka és a nagybecsû mûgyûjtemény, a képtár ôre, igazgatója, és a legnehezebb idôkben a békés, szelíd emberek vakmerôségével mûkincsek sokaságát mentette meg a háborús pusztulástól. Vagy amikor az általa újjáélesztett és közel egy évtizedig mûködtetett városi festôiskolában, majd a mûvészeti középiskolában ifjú tehetségek százait oktatta, nevelte. És meghatározó szerepe volt a marosvásárhelyi képzômûvészeti mozgalom országos jelentôségûvé növelésében. De hadd ne soroljuk most minden érdemét. Nem szándékunk az ünneprontás, csak tényként vetettem mindezt papírra, miközben az évforduló kapcsán ismét tüzetesebben próbáltam felleltározni áldásos munkásságát. A mulasztást viszont talán még nem késô kiigazítani.

A szeretett szülôfalu, Héderfája nem feledkezett meg nagy hírû fiáról. Vasárnap délelôtt bensôséges templomi és világi ünnepségen, a nevét viselô iskolában rendezett kiállításon méltatja mûvészi, emberi erényeit. Mindazt, ami maradandóvá tette a szûkebb pátria termékenyítô táptalaján felvirágzott mûvészetét, s érvényesíti a hitében, ars poeticájában rendíthetetlen alkotó igazát. Azt az igazat, amelyrôl a csodagyermekként felbukkant Kisküküllô-menti rajztehetség felfedezôje és esztendôkön át istápolója, oktató ösztönzôje, Gulyás Károly, a marosvásárhelyi református kollégium egykori nagy tekintélyû tanára külön kis értekezést írt. Ebbôl idézünk: "Csak fújjuk rendületlenül a magunkét: az igazság, az igaz meglátása viszi ôt, ahogy ôt is meglátták, meg ahogy ô is becsületesen lát meg mindent, rafináltság nélkül." Festészetének ezt az ôszinte, igaz jellegét a késôbbiekben még nagyon sokan észlelték és megbecsülték, nem csak itthon, távoli országokban is. Különleges tudása, festôi adottságai, akvarellmûvészete utánozhatatlan szakmai erényei mellett ennek is köszönhette, hogy a világ is kész volt megnyílni, behódolni elôtte. De Bordi András Budapestrôl, Párizsból is hazajött, jelentôs díjak és állásajánlatok dacára elôbb faluját, majd Marosvásárhelyt választotta élete, festészete, hivatása kiteljesítésének helyszínéül. És igazolta, hogy jogos volt a városépítô polgármester, dr. Bernády György ösztöndíjban is megnyilvánuló bizalma iránta, s nem amolyan légbôl kapott jóslat az, amit Berde Mária a Pásztortûzben ekképpen tömörített valamikor: Még megérjük, hogy a kis Bordyból "nagy Bordy" lesz. Az lett, sokak örömére.

Festményei értékeit, képei ragyogását, családtagjai, falustársai nagyszerû portréit, a szántóvetôk, parasztmadonnák, szolgalegények színpompás megörökítését, lírai társadalomrajzát, önmaga elemzését, belsô vizsgálatát mindegyre felvállaló önarcképeit, szíve, lelke szûrôjén áteresztett csillogó tájait ezúttal nem részletezzük. Tudomásunk szerint ôsszel majd egy marosvásárhelyi gyûjteményes tárlat alapján beszélhetünk minderrôl. E rövid évfordulós emlékeztetôt fejezzük be ugyancsak elsô mestere, Gulyás Károly szavaival: "Boldog és büszke lehet, mert meglátták ôt a falujabéliek is, és ez nem is annyira utolsó kérdés. Nemcsak a társai, a marosvásárhelyi közönség, hanem a héderfájai egészséges, értelmes paraszti felfogás is mellette áll az András igazainak." Rég mondattak ki ezek a gondolatok, még a festô pályájának kezdetén. De ma sem kellene másképpen fogalmazni, a lényegen változtatni. Csak sokkal tágabbra szélesíteni annak a térségnek a képzeletbeli határait, amelyben felismerik és mellette állnak Bordi András igazának, s születésének századik esztendejében is a magukénak tekintik azt a humánummal teli életteret, amelyet sugárzó mûvészete ránk örökített.

N. M. K.

Budapest, 2005. június 2., csütörtök (MTI) - Megnyílt a 76. Ünnepi Könyvhét a budapesti Szent István téren csütörtökön; a kortárs magyar irodalom ünnepén Tolnai Ottó vajdasági író mondott köszöntôt a bazilika elôtt.

A Magyar Irodalmi Díj ez évi kitüntetettje arról beszélt, hogy a digitalizálódás kora minden elvárással ellentétben a könyvkiadás és -árusítás egyfajta robbanását eredményezte, a könyv reneszánszáról lehet beszélni.

Mindez a magyar irodalom, a könyv, a magyar regény sosem tapasztalt áttörésével, népszerûségével,
"valós nagy reneszánszával" esik egybe - tette hozzá.

Tolnai Ottó azt mondta: miközben mindinkább egyértelmûvé válik, hogy az új médiumok szinte semmit sem váltanak be az ígéretekbôl, "visszafelé sülnek el", szinte meglepve tapasztalja, hogy "a pénz, a tôke váratlanul érdekeltté lett a könyvet illetôen".

Zentai Péter László, az eseményt rendezô Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztôk Egyesülésének (MKKE) igazgatója úgy fogalmazott, Európában is páratlan irodalmi és könyves ünnep ez. Felidézte, hogy 1927-ben Miskolcon, a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedôk Országos Egyesülete választmányi ülésén Supka Géza terjesztette elô a könyvhét megrendezésének gondolatát, amelyet hûségesen követnek.

Visszatérve a hagyományhoz, a kortárs magyar irodalom ünnepén csak élô magyar szerzô elsô kiadású alkotása lehet könyvheti mû. Az ötnapos könyves ünnepen 229 kiadó várja az olvasóközönséget; a hivatalos listán 83 könyvmûhely - 69 magyarországi és 14 határon túli kiadó - 254 új kiadványa szerepel.

A kiadók az idén Budapesten már két központi helyszínen - a Szent István téren kívül a Vörösmarty-téren - 150 pavilonban kínálják újdonságaikat. Vidéken ötven helyszínen rendeznek különféle könyvheti programokat.

Újdonság, hogy a könyvhéttel párhuzamosan, annak részeként rendezik meg a 4. Gyermekkönyvnapokat, amelyet pénteken Lázár Ervin nyitott meg. A gyermekeknek szóló újdonságokat a Vörösmarty téren, a kortárs szépirodalmi és a szépirodalmat is megjelentetô társadalomtudományi kiadók köteteit a Szent István téren kínálják.

A könyvhét nyitó napján adták át a Szép Magyar Könyv 2004 verseny elismeréseit és a minôségi könyvesboltok Hermész-díját.

A Szép Magyar Könyv versengésben 69 kiadó 14 kiadványa vett részt. Mádl Ferenc köztársasági elnöki különdíját a Corvina Kiadó A holló jegyében címû könyve kapta, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök különdíjával a Vertigo Kiadó Magyar Design címû albumáért Bojár Iván Andrást jutalmazták.

A kulturális minisztérium különdíját nyerte el Csapody Vera, az Orchideák Csapody Verától címû könyv illusztrációiért; Hushit János a Horváth Márton Láz-ul-ások címû kötet borítótervéért és Kaszta Mónika A vár címû könyvtervéért.

A közönségdíjas a XII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál és a Veszprém Városi Mûvelôdési Központ különkiállításának látogatói által leadott szavazatok alapján az Élet a régi Magyarországon címû könyv, az Osiris kiadványa lett.

A Hermész-díjjal a zalaegerszegi Keresztury Dezsô könyvesboltot jutalmazták. Az 1997-ben, a mûvelôdési és közoktatási miniszter által alapított elismerést Vass Lajos, a kulturális tárca politikai államtitkára nyújtotta át.

Teljében a színházi fesztiválok évadja. Gyergyószentmiklóson alig ért véget a nemzetiségi színházak kollokviuma, Kisvárdán máris zajlik a határon túli magyar színházak hagyományos seregszemléje. Azelôtt a gyergyói eseménnyel párhuzamosan, azzal szinte egy idôben Marosvásárhely látott vendégül nemzetközi látványszínházi fesztivált. Ezek a rendezvények sok egyéb mellett helyzetelemzésre is lehetôséget teremtenek, lehetôvé teszik, hogy nézôk és szakmabeliek átfogó képet alkossanak arról, merre tartanak, jelen pillanatban hogyan minôsíthetôk színtársulataink. A kisebbségi színházi kollokvium zsûrielnöke Kovács Levente rendezô, a Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem magyar tagozatának vezetôje volt. A fesztivál zárultával vele beszélgettünk.

- Ha történetesen valaki most, a gyergyószentmiklósi kollokviumon találkozott volna elôször a romániai kisebbségi színházakkal, a látottak alapján milyen következtetésre juthatott volna?

- Elsôsorban az tûnt fel, hogy izmosodóban van egy színházi nyelv, amely az irodalom illusztrációja irányából az önálló színházi nyelvezet felé mozdul el, vagyis a verbális elemek aránya csökken, a vizuális, akusztikai elemek pedig erôsödnek. A különleges csoportmozgások, a sokkoló hatások, szokatlan effektusok egyre nagyobb szerepet játszanak az elôadásokban, ez fôleg a fiatal székelyföldi társulatok esetében érezhetô. Gondolok például ilyen vonatkozásban a csíkszeredaiak díjnyertes Tragédia elôadására, a nagydíjas sepsiszentgyörgyi Médeia produkcióra, a székelyudvarhelyi problematikus, de az említett törekvésbe erôteljesen beilleszkedô Szeget szeggel elôadásra, a gyergyói Figura Lakodalom címû színpadi teljesítményére és a két német, a szebeni és a temesvári elôadásra is, amelyek igen erôsen alapoznak az önálló színházmûvészet eszközeire, nem textuális színházak, hanem az audiovizuális elemeket meghatározó módon beépítô, a színházi szemiotika új útjait keresô próbálkozások jegyében dolgoznak.

- Mindez közönségvonzóan érdekes, vagy úgy sokkolja a nézôt, hogy közben eltávolítja a színháztól?

- Az esetek többségében közönségvonzó, amit az is alátámaszt, hogy a közönségzsûri díját pontosan egy ilyen elôadás, a szebeni Bérgyilkost fogadtam címû produkció nyerte, amely egy alig tizenöt perces szövegbôl egy óránál tovább tartó elôadást hozott létre, és ebben éppen az erôteljes mozgáselemek és a jelszerû effektusok domináltak, és ez rendkívüli módon szórakoztatta a közönséget. A nézôk elfogadják a klasszikusat is, vagy akár el is utasítják, elfogadják a modernebb gondolkodásmódot is a színpadon, ha annak a megvalósítása olyan minôségi szinten történik, ami a közönséget is megérinti. Különleges sikere volt például Az ember tragédiája csíki elôadásában a londoni színnek, amelyet az utcán játsztak el, kinn a színház elôtt. A kísérlet még a forgalmat is leállította, az épületbôl kiáramló nézôk mellett másokat is bekapcsolt, és nagy hatással volt a jelenlevôkre, hatalmas tapssal jutalmazták a jelenetet. Hivatkozhatnék a Marosvásárhelyen is elôadott gyergyó-szentmiklósi Lakodalomra is, amelynek szintén nagyon kedvezô közönségvisszhangja volt. Kiderült, hogy a közönség számára nem a színházcsinálás módja a fontos, hanem a végeredmény, a látottak mikéntje.

- Az elsô kérdésem egy mifelénk tájékozatlan, kívülrôl jött virtuális nézô esetleges konklúzióit célozta meg. A zsûrielnök viszont a hazai színházi életet jól ismerô, igényes szakemberként mondhatja el, hogy az idei kollokviumot milyennek minôsíti: jónak, nagyon jónak, gyengének?

- Szakmai szempontból nézve jónak, sôt helyenként kiemelkedôen jónak tartottam a kollokviumot. Bennem a rendezvény és a helyi önkormányzat, helyi média viszonyában jelentkezô diszfunkcionalitások keltettek hiányérzetet. A jelek szerint nem sikerült olyan légkört kialakítani, amelyben a helyi önkormányzat és a helyi közösség eléggé magáénak érezhette volna a fesztivált. Errôl beszéltünk is, és én Kisvárda példáját hoztam fel, amely egy elmaradott vidéke volt Magyarországnak, viszont a színházi fesztivál beépült a régió fejlesztési stratégiájába. Gyergyó pedig Kisvárdánál jobb fekvésû hely, a megközelítése centrálisabb, tehát ott is jobban ki kellene használják a lehetôséget, hogy az egész országból annyian jönnek oda. Ez a régió is számíthatna gazdasági, kulturális, turisztikai, infrastrukturális stratégiájában erre a fesztiválra, de ez egyelôre nem történik meg.

- A helybeli közönség érdeklôdése elég nagy?

- Nyitáskor az volt gond, hogy akkor rendezték Vásárhelyen az Omega-koncertet, arra rengetegen elutaztak, amit érezni is lehetett, de a fesztivál közepétôl már elég szép számmal volt közönség az elôadásokon. Persze ez a mediatizálás függvénye is. A város nem volt tele szórólapokkal, az egész felvezetés kissé szegényesnek tûnt. A fesztivál szakmaiságával elégedettek lehetünk, a szervezéssel azonban kevésbé.

- Akkor visszatérve a szakmaiságra, felmerülhet az emberben, hogy egy ilyen seregszemle kissé megtévesztô is lehet olyan tekintetben, hogy a színházak a kollokviumra feltételezhetôen a legjobb produkciójukkal jelentkeznek. Így a látottakból vajon mennyire lehet általánosító következtetéseket levonni?

- A fesztiválokkal mindig megvan ez a rizikó, de én jól tudom, hogy például a Tamási Áron Színháznak a Médeián kívül több más fontos elôadása is van, gondoljunk csak az Othellóra vagy a Brecht darabjukra, esetleg a most született Balassi-elôadásra, és még van olyan jelentôs produkciójuk, amivel bármikor elmehetnek fesztiválra. Ez Kolozsvárra is érvényes. Marosvásárhely A negyedik nôvérrel szerepelt Gyergyószentmiklóson, de részt vehetett volna a Cseresznyéskerttel is. Temesváron is van más fesztiváligényû elôadás, A cigánytábor például, csak azt a költségei miatt nem hozhatták el, hiszen közel száz embert kellett volna megmozgatniuk. A jelentkezés általában költségfüggô is. De a mostani fesztiválok alapján kialakulhat az a kép, amely szerint elmondható, hogy a fesztiválelôadások mögött a legtöbb helyen van még figyelemre méltó megvalósítás, ha nem is egyforma szinten és mennyiségben.

- Hajlamosak vagyunk nemzetiségi színházon csak a hazai magyar társulatokat érteni, de ezen a fesztiválon is jelentkeztek a németek, a zsidók is. Az ô színházi produktumuk mennyiben más, mint a romániai magyar színházaké, illetve mennyiben azonos az azokéval?

- Külön kell beszélnünk a kettôrôl. A zsidó színház válságos periódusba került, mert a zsidó közösség elfogyása miatt egy kicsit már légüres térben van. A jiddis nyelvet is mind kevesebben ismerik, ez is sokat nyom a latban. Az elôadásuk szerint vannak jó képességû színészeik, de teljesítményükbôl mégis mintha hiányzott volna az a hit és lendület, ami azt sugallja, hogy "nekünk itt valami dolgunk van". Ezt a motiváltságot hiányoltam a produkciójukból. Úgy játszottak, mint az a csapat, amelyik a kiesést már elkerülte, és egyéb tétje nincs a bajnokságban való szereplésének. A német színház viszont felfutóban van. A kollokviumon egyébként a legjobb rendezés díját egy Radu Alexandru Nica nevû fiatal szebeni rendezô kapta, aki mind a szebeni, mind a temesvári német elôadást rendezte, és az UNITER-tôl a pályakezdô díjat is a magáénak tudhatja egy harmadik elôadásáért. Ez a két elôadás nemcsak azt jelentette, hogy van egy tehetséges fiatal rendezô, hanem azt is, hogy a német színjátszás, színpadi gondolkodásmód, amelynek erôs a kötôdése a brechti, az expresszionista hagyományhoz is, igen sajátosan jelentkezett. A német elôadásoknak volt egy sajátos hangvétele, tónusa, a színészeknek pedig egy ökonomikus, gesztikusan expresszív játéka, ami sajátosnak mondható. És technikai felszereltségben is feljövô ágazatban van a romániai német színjátszás. Színészképzés is folyik az országban német nyelven, az egyetem elvégzése után mindenik fiatal németországi mesterképzésen, továbbképzésen vesz részt, és ez a rendezôre is vonatkozik. Ez érzôdik, tehát az ô fesztiváljelenlétük mindenképpen reveláció volt számomra. Örvendetes és példaadó, ahogy már-már veszett helyzetbôl erôre kaptak és meg tudtak újulni.

- Szóba kerültek a román rendezôk. A kollokvium elôadásai közül jó néhányat ôk állítottak színpadra. Ez arra is utal, hogy még mindig gondok vannak az erdélyi magyar rendezô-utánpótlással?

- Nem mondanám. Inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy beindult egy kétirányú folyamat a kölcsönhatás jegyében. K. Szabó István, Bocsárdi például vagy Béres László román társulatoknál is rendez, és fordítva. És ebben a kölcsönhatásban én pozitív vonást vélek felfedezni. Az igen tehetséges és eredeti román rendezôknek, mint Gavriil Pinte, Maniutiu és társaik, magyar színházaknál való feladatvállalása a társulatoknak is fontos. Nica félig német, a román rendezôiskola és nyilván a német iskola neveltje, az ilyen gondolkodásbeli interferencia nagy jelentôségû számunkra. A kétirányúság mindenképpen hasznos.

- A Gyergyószentmiklóson bemutatkozott magyar társulatok már elutaztak Kisvárdára, a határon túli magyar színházak fesztiváljára. Ebben a mezônyben vagy léptékrendszerben érzékelhetôen módosulnak az arányok? Más jelenségekre tevôdik a hangsúly, mint a gyergyói kollokviumon?

- Ott más az összehasonlítási alap, olyan értelemben, hogy bejönnek a délvidéki, a kárpátaljai és a felvidéki színházak is. A délvidéki színjátszás igen erôs, érdekes a kárpátaljai is, de az erdélyiek is állják a versenyt. A tavalyi kisvárdai tapasztalat alapján kijelenthetem, és több magyarországi szakember is megfogalmazta, hogy olyan jelek mutatkoznak a határon túli magyar színjátszásban, amelyek az összmagyar színházmûvészet szempontjából is figyelemre méltóak, elôremutatóak, megszívlelendôek.

- Kovács Levente nemcsak rendezôként, színházi emberként szokta nyomon követni ezeket a rendezvényeket, hanem mûvészpedagógusként, a Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem magyar tagozatának vezetôjeként is. Ilyen szempontból a gyergyói kollokvium milyen tanulságokat nyújtott?

- Örömmel látom, hogy a társulatok zömmel a mi végzôseinket foglalkoztatják. Sepsiszentgyörgyre nagy örömömre visszatért Daróczi Bicskei Zsuzsa, aki a fesztivál legjobb nôi alakításdíját is elnyerte, de nagyon markánsan vannak jelen az oda szerzôdött fiatalok is, Kicsid Gizella, Péter Hilda, Mátray László és társaik. A csíkszeredai, udvarhelyi társulatban is ugyanez a helyzet. Lehetôség van arra, hogy ifjú végzôseink alakuló társulatokba beépülve, könnyebben találják meg a helyüket. Nem úgy, mint azok, akik a nagyváradi, szatmári vagy vásárhelyi kialakult, összeforrott mûvészközösségekbe kerülnek, ahol természetszerûleg nehezebb a beilleszkedés. A forrásban levô fiatal csapatok, ahol nagy súlyt helyeznek a közös, csoportos munkára, alkalmazzák mindazt, amit az egyetemen tanultak, így az elôadásokat tréningek, közösen végzett mozgás- vagy beszédgyakorlatok is övezik, ami a hagyományos, régi, kôszínházi társulatoknál nemigen divatos. Pedagógusként az is nyereség, hogy a teatrológusoknak is rendkívül gyümölcsözô volt ez a kollokvium. Hat teatrológus és két rendezô szakos hallgatónk a szakmai logisztikából alaposan kivette a részét, ôk szerkesztették, írták a fesztivál lapját. A szakmai beszélgetéseket is egymást váltva vezették fel. Másodévesen, vagyis idôben kerültek olyan gyakorlati helyzetbe, ahol a szakmát nemcsak az iskolapadban, hanem színpadközelben gyakorolhatták. Ez elismerést hozott számukra a fesztiválon is. Újra kiderült, hogy a teatrológia élô és vonzó szak, szakma lehet. Gyakorlatuk folytatódik Kisvárdán is, ahol szintén szép számban lesznek jelen hallgatóink, és a színészjelöltek, a III. és IV. évesek is bemutatkoznak két workshopon.

- Zárjuk a kollokviumi gondolatokat a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulattal. Az idei találkozó mintha kevesebb elismerést hozott volna számára, mint a korábbi hasonlóak. Az eredményhirdetés után csak Darabont Mikold tudhatta magáénak a zsûri különdíját. Ô pedig a hírek szerint egy anyaországi színházat fog erôsíteni a következô évadtól. És sajnos, nem az egyedüli, aki az átszerzôdés mellett döntött. Vajon növekedni fognak a gondok színházunk háza táján? Erre a társulat korábbi mûvészeti vezetôjeként biztosan odafigyelsz.

- A vásárhelyi társulat a folyamatos vérveszteségek korát éli. Mindig igyekezni kell, hogy az éppen elmentek, elszerzôdöttek pótlását megoldják. De szerencsére nálunk az egyetemen van utánpótlási lehetôség, és ez aránylag rövid idô alatt a hiányokat pótolni tudja. Egypárszor már bebizonyosodott, hogy bár valóban nagyon jó erôk mentek el, mégis részlegesen vagy majdnem teljesen sikerült a távozásukkal támadt ûrt kitölteni. Szerintem ez a remény továbbra is megvan, de ebbôl a szempontból nagyon nehéz egy-két esztendô következik, mert olyan fontos elôadásokat kellene megôrizni és olyan jelentôs tervezett produkciókat megvalósítani, amelyekben az elmenô egyéniségekre építettek a rendezôk. Ezt az egészet most újra kell gondolni. De nem kell túldramatizálnunk a helyzetet, nincs szó végveszélyrôl vagy ilyesmirôl. Válságos a periódus, de túl kell lépni rajta. A megoldás adott, akár oly módon is, hogy néhány egyetemi hallgatót hamarabb kell alkalmazni vagy foglalkoztatni a színházban, mint egyébként, a dolgok normális menete szerint. Erre volt már példa, említsük csak a Bogdán Zsolték évfolyamát, ôk harmadévesen teljes egészében egy produkciót a színházban játszottak le bérletelôadásként. Azóta is eléggé népes évfolyamaink vannak, elôfordulhat, hogy egy-két hallgatót idôszakosan szerzôdtetnek bizonyos produkciók továbbéltetése, újabbak létrehozása érdekében. Nyilván ezt majd a társulat vezetôségének kell pontosan eldöntenie, de mi ebben partnerek vagyunk. Nekünk nagyon fontos, hogy a színház jól mûködjön, és a színészutánpótlás tôlünk szervesen épülhessen be ebbe a társulatba. Ilyen tekintetben nincs tehát különösebb okunk, hogy elveszítsük derûlátásunkat.

N. M. K.

Megkezdôdött a Határon Túli Magyar Színházak 17. Fesztiválja csütörtökön Kisvárdán, a tíznapos seregszemlét Bozóki András kulturális miniszter nyitotta meg.

A határon túli teátrumok a magyar nyelv, a magyar kultúra továbbéléséért dolgoznak a szomszédos országokban - emelte ki a tárca vezetôje, hozzátéve, hogy a legszebb, és egyben a legnehezebb küldetést teljesítik.

A társulatok mûködésének támogatása minden kormány kötelessége, hiszen a magyar kultúra csak a határokon túli intézményekkel, mûvészekkel együtt lehet Európa része - hangsúlyozta Bozóki András.

A miniszter megemlítette: a határon túli magyar színházak kisvárdai fesztiválja a két évszázados színjátszás egyik legméltóbb ünnepének számít, és mindig telt ház, megkülönböztetett figyelem kíséri a teátrumok szereplését. A fesztiválon fellépô tizenhét színtársulat és nyolc bábszínház mintegy nyolcszáz mûvészét köszöntötte Kisvárda polgármestere is.

"A fesztivál tizenhét évvel ezelôtt megvalósította a Kárpát-medence kulturális integrációját, amelyet azóta is szilárdan ôriz" - mondta Oláh Albert.

A rendezvénysorozat a Révkomáromi Jókai Színház elôadásával vette kezdetét. A felvidéki mûvészek Szomory Dezsô: II. József címû színmûvét mutatták be. Csütörtök este még egy elôadást láthatott a közönség és a zsûri. A Temesvári Csiky Gergely Színház Parti Nagy Lajos: Ibusár címû zenés-táncos darabját játszotta a Kisvárdai Várszínpadon.

A június 11-ig tartó fesztiválon összesen 26 elôadást rendeznek. A Szatmárnémeti Északi Színház társulata betegség miatt lemondta szereplését. Nyolc bábszínház tizenegy darabot játszik a legfiatalabb nézôknek.

Lapozó

Nehéz szállni itt lent a földön, / volt egy szárnyam, még ma is ôrzöm, / csakhogy nincsen tegnap se már, / egyikünk az égre bejár. (Vörös István) * Az újnegyedi temetôben a Bereczki család sírja kettényílt, és némi ügyetlenkedô próbálkozás után kimászott belôle Paula. Pontosabban a Paula alakját felöltötték a marslakók. (Molnár Vilmos) * Mi várható egy Tímeától / butácska kislány valahány / a hôsök nagy fellegvárába / egy sem érkezhet paripán (Tamás Tímea) * Szépséges menyemrôl csak annyit: "cigánylány", aki Svédországban született, hat-hét európai nyelven beszél, zongoramûvész és karmester. Európai, de érzelmileg ázsiai is. Amikor éppúgy szépséges testvéreivel beszél, akkor magam elôtt látom a Gangeszt, a teheneket és a majmokat, a táncokat, a szent hindu helyeket. (Gulyás Miklós) * Egymást ha vertük kamasz fiúk / Lányok ápoltak szipogva kérve / Értük is jöjjünk le néha a térre / Kitelt a mell a csípô // Így lettem én szerelmes Ritába / A nyúlketrec mögött próbáltuk egymást / De ô is eltûnt miként a bodza / Illata virágzás szakasztás után (Nagy Attila) * Vajon csak álmodunk, ha azt gondoljuk, hogy az ember kellôképpen tisztánlátóvá válhat ahhoz, hogy felfogja: valódi érdekei és értékeinek forrása nem a birtoklás vagy a hatalom bizonyítása, sem pedig a türelmetlenség vagy a gyûlölet? Hogy a szellem világossága, a tenger és a hegyek, a kertek és sivatagok szépsége, a röpködô fecskék láthatatlan rajzának szépsége az égen mindazoknak megadatik, akik hajlandóak kinyitni szemüket, fülüket és lelküket? Vajon utópia azt gondolni, hogy az emberi változások és a rajtunk múló változások bármilyen kis mértékben is afelé fejlôdhetnek, hogy jobban megérthessük magunkat, a társunkat, a természetet? (Lorand Gaspar) * Gyöngéden kapna fel az ôszi szél is, / Ellibbennék a Nap felé veled. / Te tiszta fényre szoktatott szemed / Lehunynád, szállnál egyre fennebb, mégis, / E végtelen világból visszavágyva / Nekem teremnél égi szellemet. (Káli Király István) * A kisebbségek valós túlreprezentáltsága a kommunista apparátusban az elsô években azonban nem azt jelentette, hogy minden zsidó és magyar ember, sôt azt sem, hogy ezek többsége kommunista lett volna. Bizonyítottan nem mind, de még messze túlnyomó többségük sem volt az. Csak arról volt szó, hogy - mint mondottam - ezek sorából aránylag, összlétszámukhoz, az ország össznépességében képviselt súlyukhoz képest többen választották kezdetben a kommunizmus szolgálatának útját. S ami ennél is fontosabb: semmiképpen sem a kisebbségek "hozták be" a kommunizmust Romániába. A vöröscsillagos hadsereg "hozta be", ennek világháborús gyôzelme s az országban megszálló erôként való jelenléte nélkül sosem lett volna kommunizmus Romániában, mint ahogy Magyarországon és a többi, szovjet csatlós-államokká alakuló országokban sem. És a többségi románság fokozatosan kialakuló, ügydöntô együttmûködése, a román munkásságnak, a román értelmiségnek a kommunista párthoz való közeledése nélkül sem. (Roth Endre) * Ebugatta, szedtevette Kulányi - / Nem hagy engem nyugton, ej, a Kulányi! / Feszt nyomomban sündörög a kutyája: / Ebadtának kilôdörög a nyelve… (Kovács András Ferenc) * Krasznahorkai könyvének olvasatához olyan szempontot választottam, amely a távoli világ leírásának viszonyára kérdez rá. A könyv témája az utazás. Kiemelt szerepet kap a megírásmód utólagosságához kapcsolódó reflektáltság. (Tamás Etelka) * Elfriede Jelinek osztrák írónô év végén kapott Nobel-díjat A zongoratanárnô címû könyvéért, amely az anya-gyerek kapcsolat végzetes élményérôl szól. A könyvhöz kétféleképpen szoktak viszonyulni, vagy nagyon mélyen megrázza az olvasókat, vagy pedig zsigerbôl elutasítják. Minden olyan könyvvel, amely marginális és alapvetô témákat feszeget, így van. Zseniális mûalkotással van dolgunk, amely pontosan a marginális témája miatt váltja ki ezeket a reakciókat. Minden igazi irodalmi mû botrányt kavar. (Czapáry Veronika) * ... nem a semmibôl vetôdött fel az új gyûjtemény, az erdélyi magyar génbank létrehozásának gondolata. Várható a gyûjtôk felbukkanása: becsengetnek nagyjaink portáján, és szerény, bár elsô hallásra meglepô kérésükkel átnyújtják a sterilizált gyûjtôedényt (beszerzését anyaországi minisztériumok támogatták). Aki eddig gyûjtô volt, most gyûjtötté válhat. De másképp is fordulóponthoz érkeztünk: a kollektivitás olykor fatális szempontjait felváltja egy roppant gondolat. Mindenkiben teljes Erdély van, vagy ennél személyesebb hangon fogalmazva: Erdély itt van bennem. Ha én fennmaradok, Erdély is fennmarad! Apró kéjes koccantásokkal pihennek meg a csillogó üvegcsék a fürdôk csempepolcain, és aligha akad erdélyi magyar (férfi), aki üresen adja vissza. (Láng Zsolt) * Barna szmokingban huzták a zenészek - / de kinek huzták? Melyik nép a részeg? // Ezt ôk döntsék el, a felsôbb hatalmak, / akik nem adtak egy pici nyugalmat. // Mert én azon tûnôdtem meglepetve, / mért mentem éppen a Margitszigetre? (József Attila) * LÁTÓ, 2005. május

B. D.

Az akadémikusok felhôkön túli idegen istenségek. Kinyilatkoztatásaikkal igazgatják a világnak azt a részét, amely igényli szolgálataikat. Mikor a politikusok nem mernek dönteni valamiben, mert bármely irányú választásuk módfelett népszerûtlen lenne, az akadémikusokhoz fordulnak, s ôk, a tudomány felkent papjai, megvizsgálják az elébük tárt, dilemmát okozó dolgot, hümmögnek egy keveset, mielôtt kimondanák a megfellebbezhetetlen ítéletet. Nem ikszipszilonok véleményét, hanem a tudomány álláspontját kapjuk általuk. Ezzel valahogyan intézményessé és egyúttal személytelenné válik a dolog, pontosan azzá, amire a politikának szüksége van.

Egy idô óta a televízióban is megjelennek. Kerekasztal-beszélgetések, show-mûsorok gyakori meghívottjai. A beszélgetések témájától függetlenül, többnyire a történelem területérôl választanak szakértôt a mûsorgyártás korifeusai. Újabban, a készülék jóvoltából, a tanári pulpituson látjuk ôket, amint egy, hetente jelentkezô, nagy sikerû mûsor keretei között elôadóteremnyi érdeklôdônek s a képernyôk elôtt gubbasztó tömegeknek villantják fel egy-egy szakterület nyugtalanító kérdéseit. Itt már a tudomány széles skáláját igyekeznek megjeleníteni. Fesztelenül, otthonosan mozognak a katedrán, gyakorlottan állítják be a hangot, teszik érdekfeszítôvé az elôadást. Itt nem másokat igazolnak, hanem önmagukat adják, és azzal a szenvedéllyel, amellyel a vadász cserkészi be a vadat a hajnali erdôn.

A képernyôn keresztül létrejövô interaktivitás segít kihámozni ôket az elérhetetlen távol ködébôl, leemeli a szobortalapzatról, s az arany hátteret is átmázolja. Arcot kapnak, emberi gesztusokat. Glóriájuk ettôl még ugyanúgy ragyog, mint annak elôtte. De így már meg lehet szeretni ôket.

Aztán a minap az erdélyi halandó testközelbe került velük. Nem jöttek el közéjük az ismeretlen héroszok, hanem szomszédjuk, barátjuk, ismerôsük, tanáruk vonult be a félistenek közé. Nem kondultak meg a harangok, nem húzta a rezesbanda, nem volt fáklyás, zászlós felvonulás. Csak névsorolvasás. Negyvennégy határon túli magyar személyiség, köztük 24 erdélyi kapott meghívást a Magyar Mûvészeti Akadémia "falai" közé. Az idézôjel a falak jelképszerûségét jelenti. Ez az akadémia ugyanis nem az állam védôfalakkal, bástyákkal körülvett intézménye, hanem 22 jeles magyar mûvész kezdeményezte csoportosulás. 1992 januárjában társadalmi szervezetként jött létre, amely a köztestületi státus elnyeréséért tevékenykedik. Célja, hogy tagjai személyes megbecsülésén túl a magyar kultúra értékôrzô, mértékadó közösségévé váljon, hogy megközelítsék az egyetemesség szellemét, amely nem tûri az értékek szétforgácsolását. Nagy értékeket teremtôket egyesíteni, amely független a földi hatalmaktól.

Az alapítók hitvallása szerint függetlenséget akarnak, de nem a magyarságtól, nem a szépségtôl és nem az igazságtól. Jelentôsége tagjainak alkotó erejében és az összefogásban gyökerezik.

Az évek során folyamatosan növelte tagjainak számát, a testület 2004 végén 102 tagot számlált. Tagjai az irodalom kitûnôségein túl képzômûvészek, építészek, iparmûvészek, filmesek, fotósok, mûvészettörténészek és zeneszerzôk.

Vezetôségében jól ismert nevek foglalnak helyet (elnök: Makovecz Imre építész, ügyvezetô elnök: Orosz István, alelnök: Gyurkovics Tibor író, az elnökségi tagok közé tartozik Melocco Miklós, Sára Sándor, Somogyi Gyôzô).

Ez a testület 2004 decemberében a következô közleményt adta ki:

"A december 5-i népszavazás tanulság és biztatás azoknak, akik magyarként, egymással összefogva szeretnének élni határokon belül és kívül.

A Magyar Mûvészeti Akadémia minden tagja jelképesen megosztja magyar állampolgárságát egy-egy határon túl élô magyar mûvésszel. A testület a most megválasztandó új tagok mindegyikét teljes jogú magyar akadémikusnak tekinti, akitôl elvárja és elfogadja, hogy közös hazánk szellemi életében mint sajátjában részt vállaljon."

A Magyar Mûvészeti Akadémia új erdélyi tagjai: dr. Almási István népzenekutató, Kolozsvár, Bocskai Vince szobrász, Szováta, Bogdán László író, Sepsiszentgyörgy, Ferenczes István költô, Csíkszereda, Haáz Sándor zenenetanár, Szentegyháza, Hunyadi László szobrász, Marosvásárhely, Jakobovits Márta keramikus, Nagyvárad, Jecza Péter szobrász, Temesvár, Kallós Zoltán néprajztudós, Kolozsvár, Király László költô,író, Kolozsvár, Kusztos Endre festômûvész, grafikus, Szováta, Kuti Dénes festômûvész, Szováta, Lászlóffy Csaba költô, író, mûfordító, Kolozsvár, Marosi Barna író, újságíró, Marosvásárhely, dr. Murádin Jenô mûvészettörténész, Kolozsvár, dr. Nagy Attila mérnök, Shakespeare-kutató, Sepsiszentgyörgy, Páll Lajos költô, festômûvész, Korond, Sigmond István író, Kolozsvár, Sipos László festômûvész, Felvinc, Szenik Ilona népzenekutató, Kolozsvár, Szôcs István író, mûfordító, Kolozsvár, Újvárossy László grafikus, Nagyvárad, Zakariás Attila építész, Sepsiszentgyörgy.

Most csak a Sóvidékhez kötôdô neveket sorolom: Bocskai Vince szobrász, Jakobovits Márta keramikus, Király László költô, író, Kusztos Endre festômûvész, grafikus, Kuti Dénes festômûvész, Páll Lajos költô, festômûvész.

Hosszas, száraz felsorolásom azt a célt szolgálja, hogy láthatóvá tegyem, miféle társaságba is hívták meg a körünkben köztiszteletnek örvendô mûvészeket. Mint említettem a Magyar Mûvészeti Akadémia nem állami intézmény, tagjainak megbecsülését nem az államszervezet, nem a politikum adja