Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Csütörtöktôl új vezetôje van a megyei egészségügynek. A politikai algoritmus szerint a Konzervatív Párt képviselôjének jutott a funkció. A döntés eléggé hosszú huzavona után született, nem könnyen találtak megfelelô személyt a tisztségre, és a korábbi igazgató, aki a köztisztviselôi állássá átalakított funkciót versenyvizsgával nyerte el, egy ideig nem akart lemondani. (Mellesleg igaza volt).

A frissen kinevezett igazgatóval kapcsolatosan felmerült az aggály, hogy nem jutott még el az egyetemi ranglétra legfelsôbb fokozatát jelentô professzori címig, következésképpen hogyan fog egyetemi tanárokat igazgatni. Mire nem késett a választ, hogy a fiatalság nem lehet hátrány, továbbá, hogy minden fokozatot elért, amit 35 éves koráig egy egyetemi oktatóként dolgozó orvos megszerezhet. Arról sajnos nem esett szó, hogy valójában nem az a lényeg, és el is kellene már felejteni, hogy a megyei egészségügy vezetôjének esetleg professzorokat kell igazgatnia. Sokkal fontosabbak ebben a funkcióban a menedzseri képességek, az egészségügyi szervezési ismeretek, amelyeket ma már külön képzés során lehet elsajátítani. A funkcióra pedig nem egyetemi tanárok, hanem az egészségügy szervezésében járatos szakemberek kellett volna versengjenek, olyan pályázatokkal, amelyek a megyei egészségügy jövôjét kedvezô irányba terelik, s megoldást ajánlanak az évek óta megoldatlan problémákra. Továbbá hozzájárulnak ahhoz, hogy egy jól átgondolt, egységes, átfogó terv szerint történjenek a beruházások a megye fontosabb egészségügyi intézményeiben.

Vidéken is lenne teendô, hisz a falvak egy része orvos és fogorvos nélkül maradt, persze ezt nehéz egy megyei igazgatónak egymagában megoldania az országos egészségügyi politika segítsége nélkül. A rendszerváltás utáni ötödik igazgató számára természetes kellene legyen, hogy azt a hosszú távú megyei egészségpolitikát folytatja, amelyet elôdei már évek óta kidolgoztak, és csupán a részletekben érvényesítí saját menedzseri ötleteit, elképzeléseit. Sajnos, ennek hiányában marad a mindenkori újrakezdés, a megismerés hosszú idôszaka, s mire már tudná, mit kell tennie, az utóda követi a székben, különösen akkor, ha kinevezése ideiglenes. És aztán folytatódik minden az esetlegesség jegyében.

Az Azomures igazgatótanácsa augusztus 8-ra összehívta a részvényesek gyûlését, hogy megvitassák az alkalmazottak 9,5 százalékos béremelési követelését és a mûtrágyagyártó vegyipari kombinát nehéz gazdasági helyzetét.

A kombinát vezetôsége augusztus 8-ra összehívta a részvényesek közgyûlését és egy rendkívüli közgyûlést is. A részvényesek rendes közgyûlés megvitatja, hogy milyen hatása lesz az Azomures gazdasági helyzetére az alkalmazottak által követelt béremelésnek, amelynek érdekében a szakszervezetek a bírósághoz fordultak. A béremelés szerepel az ágazati kollektív munkaszerzôdésben. A részvényesek rendkívüli közgyûlésének egyetlen napirendi pontja az, hogy a résztvevôk döntsenek a társaság átszervezésérôl, hogy a kombinát jövedelmezôvé váljék, valamint arról, hogy a csôdhelyzet megelôzése érdekében megvitassák a kombinát bezárásának lehetôségét.

Csütörtökön a kormány jóváhagyta a Casa de Economii si Con-semnatiuni (CEC) állami takarékbank 90,1 százalékos eladási tervét. Ugyanakkor közölte, hogy egyetlen stratégiai befektetônek, azaz valamelyik nemzetközi nagybanknak legfeljebb 75 százalékos részesedést engedélyez, 5 százalék mindenképp az alkalmazottaké és 9,9 százalék az államé marad.

A kormány ezután kéri majd fel - egyelôre nem kötelezô erôvel - ajánlattételre a nemzetközi bankokat, melyeknek lehetôségük lesz a maximálisan megengedett 75 százaléknál kisebb részesedést is megpályázniuk.

Román illetékesek arra számítanak, hogy a francia-belga Dexia, az osztrák Erste és Raiffeisen, a holland Rabobank mellett a magyar OTP és a görög EFG Eurobank Ergasias is fontolóra veszi majd indulását a CEC-ért folyó versenyben, hiszen egy 1400 fiókkal rendelkezô 1,1 milliárd euró összértékû aktívákkal rendelkezô bankról van szó.

Tegnap, a marosvásárhelyi Bernády Házban találkozott Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke a romániai magyar lapok képviselôivel.

A véleménycsere ezúttal az ország legtöbb megyéjét sújtó árvíz és a kormányválság tematikája köré fonódott. Markó Béla tájékoztatta a jelenlevôket a csütörtöki kormányülés döntéseirôl, az árvízkárok elhárítására tett kormányzati intézkedésekrôl, továbbá az RMDSZ álláspontjáról a képlékenynek mondható politikai helyzetrôl. Ez utóbbi kapcsán jelezte a szövetségi elnök, hogy módosították a választási törvényt. Az árvizekkel kapcsolatban hangsúlyozta az összefogás, a segítségnyújtás fontosságát. Ennek ösztönzésére adott ki az RMDSZ felhívást a szervezet önkormányzati tisztségviselôihez, a magyarsághoz.

Az elôrehozott választások ügyében kifejtette, hogy az RMDSZ nem látja továbbra sem teljességgel indokoltnak. Ennek ellenére a szervezet megfelelôen felkészül a választásokra, az eredményes szerepléshez kérik az erdélyi magyarság támogatását.

A marosvásárhelyi tanács legutóbbi ülésén jóváhagyta két megyeszékhelyi tanintézet bôvítésére, korszerûsítésére vonatkozó beruházás megvalósíthatósági tanulmányát. A beruházást a Közoktatásügyi Minisztérium kezdeményezte az Iskolafelújítási program keretében.

Rodica Farcasan, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal beruházási osztályának vezetôje elmondta, a 2-es Számú Általános Iskolát egy épületszárnnyal bôvítik. Az Arhing Kft. által összeállított tervrajz szerint a földszintbôl és emeletbôl álló új épületszárny 4 osztálytermet, igazgatói szobát, titkárságot, folyosót és mellékhelyiségeket foglal magában. Ugyanitt szerelik fel a hôközpontot is. A hôközpont biztosítja a régi és az új épületszárny fûtését és a meleg vizet.

A beruházás értéke 70.958 euró (több mint 2,5 milliárd régi lej), amelyet az Európai Bank biztosít. A helyi közigazgatás kell biztosítsa a hôközpont megvásárlásához szükséges alapokat, valamint újakra cserélik az iskola régi szárnyának hôvezetékeit, a külsô víz- és csatornahálózatot, a gáz és villanyáram-vezetékeket. A munkálatok kivitelezési ideje hat hónap.

A Transilvania Kereskedelmi Kollégiumot az idén nyáron manzárddal bôvítik, valamint megerôsítik az épületet. A Tanfelügyelôség által elnyert pályázat értéke 9827 euró (közel 400 millió régi lej). Az épület 4241 négyzetméter hasznos felületet foglal magában, a tantermek száma azonban elégtelen, ezért a gyerekek gyakran két váltásban járnak iskolába. Az iskola épületének bôvítéséhez szükséges alapokat az Európai Bank biztosítja, a polgármesteri hivatalra a területrendezés, a villanyvezeték-felújítás hárul.

A munkálatok az épület megerôsítésével kezdôdnek, majd a 9 tanteremnek és a díszteremnek helyet biztosító 545 négyzetméteres manzárd épül fel.

Újabb munkapont nyílt Marosvásárhelyen

A székelyudvarhelyi székhelyû Melinda Impex Kft. idén immár harmadik munkapontját nyitotta meg a temesvári és bukaresti kirendeltség mellett Marosvásárhelyen a Termés utca 17/A szám alatt.

A tíz éve létezô, négyszáz alkalmazottat foglalkoztató vállalat tizenegy lányvállalata közül a forgalom mintegy nyolcvan százalékát a Steel és az Instal lányvállalatok bonyolítják le. A marosvásárhelyi kirendeltség a vállalat ezen két leányvállalatának termékeit forgalmazza.

A Steel minôségi acélárut, szigetelôanyagokat kínál a vásárlóknak, a termékeket Magyarországról, Csehországból, Ausztriából, Szlovákiából szállítják. Románia 85%-át a Steel fedi le acéltermékekkel - tudtuk meg Vass Attilától, a leányvállalat ügyvezetô igazgatójától, aki még elmondta, hogy 30.000 négyzetméternyi raktárfelületet foglalnak le. A marosvásárhelyi munkapont megnyitása elsôsorban a kliensek gyors kiszolgálását hivatott szolgálni - emelte ki az ügyvezetô igazgató, de az újabb láncszem új kihívás is egyben, újabb apró lépés a célok megvalósítására. A Steel leányvállalat öt lerakattal rendelkezik az országban, és remélik, hogy a fejlôdés folytonos marad.

Az Instal víz-, gáz- és fûtésszerelési anyagokat, fürdôszobai berendezéséket kínál eladásra, többségüket Magyarországról importálják, de vásárolhatók olasz, német, szlovén, szlovák, török termékek is - hangsúlyozta András Lehel, az Instal ügyvezetô igazgatója, aki szerint a marosvásárhelyi munkapontot a cég kliensközeli politikája hívta életre.

Jelen pillanatban Marosvásárhelyen lerakat és üzlet várja a vásárlókat, de a nyár végére az épület emeleti részére egy bemutatótermet is terveznek.

A második alkalommal városunkban kiállító Holányi Julianna Magyarországon élô nagyenyedi származású festô, grafikus mûvész Erdélyi tájakon címû képkiállításának megnyitójára került sor kedden, július 12-én a vártemplomi Diakóniai Otthonban.

Tárlatnyitójában Adamovits Sándor elmondta, hogy a kiállított, zömében erdélyi tájakat bemutató képanyagában a marosvásárhelyi Vártemplomot és várat megörökítô festmények illetve grafikák is helyet kaptak.

Szép, meleg színek, derû s a mindenhol csillogó napfény jellemzi Holányi Julianna alkotásait, melyekkel eddig közel 100 közös és több mint 70 egyéni kiállításon vett részt.

Kilyén Ilka mûsorvezetô rendhagyónak mondta a tárlatnyitón fellépô "mûvészeket", mert ezúttal a Fülöp G. Dénes volt vártemplomi lelkipásztor három kisiskolás unokájának (Anna, Sára, Kata) klasszikus, hegedû-csellóra írt zeneszámai és az ugyancsak ebben a mûfajban jeleskedô Wilhelem András a Mûvészeti Líceum tehetséges diákja szórakoztatták a közönséget, végül Kilyén Ilka mezôségi nótacsokra zárta a kedves, családias hangulatú összejövetelt.

Az eladással egybekötött kiállítás augusztus 15-ig tekinthetô meg az Eminescu utcai Diakóniai Otthonban naponta 9-18 óra között.

Jegyzet

Kilenc órakor érkezett a központ közeli, közismert járóbeteg-rendelôbe. Megérdeklôdte, hogy hány órától rendelnek a bôrgyógyászaton, s kifizette a díjat. Az iktatóban levô hölgy azt javasolta, hogy jöjjön vissza három óra múlva, hiszen csak akkor jön az orvos. 91 évesen a gyaloglás helyett a várakozást választotta. A számlára felírt 30-as számú szoba elôtt üldögélt. Közben a gémberedés elkerülése érdekében felfedezte a folyosó minden zugát, elolvasta a kisebb-nagyobb helyiségek feliratait. Észrevette, hogy a bôrgyógyászat felirat egy közelben levô terem ajtajára van kifüggesztve. Még egyszer ellenôrizte a számlán szereplô 30-as számot, s eszébe jutott az, amit a földszinten levô hölgy mondott: ott rendelnek, ahol üres helyiség van.

Dél elôtt pár perccel szállingózni kezdtek a páciensek. Szóba elegyedtek vele is, kiderítették, hogy mindannyian ugyanazt az orvosnôt várják. Pontos idôben két nô érkezett, akik a bôrgyógyászat feliratú szobába mentek be. Mielôtt becsukták volna az ajtót, a vele együtt várakozók, de jóval utána érkezôk közül volt, aki megszólította, pár szót váltott velük. Pár perc múlva egyiküket beszólították. Ô kissé tovább üldögélt, s mivel tudta, hogy ugyanoda várakoznak, megkérdezte a kintlevôktôl, hogy ki az a két, fehér köpeny nélkül érkezett nô, akik bementek a rendelôbe. Mikor kiderült, hogy az orvosnô és az asszisztens volt, s elsôként azt a hölgyet hívták be, aki csupán pár perccel korábban érkezett, felháborodott. Felindulásán túltéve illedelmesen bekopogott, s tájékoztatta az orvosnôt, hogy ô 91 évesen immár három órája várakozik, s úgy érzi, hogy méltón övé az elsô páciens helye. A már bent levô hölgy felháborodva kérdezte, hogy elvárja, hogy ô most átadja a helyét? Helyette az orvosnô igenlô válasza hangzott el. Helyet cseréltek, s ezután ment minden, mint a karikacsapás.

Bár tudták, hogy három órája várom, hogy megérkezzen a bôrgyó-gyász, s a számlán feltüntetett szám alapján azt hiszem, hogy a 30-as terembe fognak jönni, egyikük sem, sem a 16 éves fiatal lány, sem a többi, fiatal és középkorú páciens nem szólt, hogy rossz helyen várakozom - méltatlankodik az idôs férfi. - Magyarok voltak, akkárcsak én, hármuk életkora összesen annyi volt, mint az enyém, mégsem szóltak. Meg sem fordult a fejükben, hogy egy eligazító szóval segítsenek.

Képesek lettek volna bemenni a rendelôbe, s dolguk végeztével hazamenni, miközben én ott üldögélek s várakozom? - hangzik kérdése, amelyre egyen-egyenként tudjuk megadni a jól ismert választ.

A londoni merényletek után Nicolas Sarkozy francia belügyminiszter (képünkön) többek között az imámok országon belüli képzését és a fanatikus hittérítôk Franciaországból való kiutasításának felgyorsítását tervezi - adta hírül pénteken a párizsi Libération címû napilap.

"New York után jött Madrid, és Spanyolország után London. Nem tudom, ki a következô a listán, de még ha semmilyen kockázat sincsen, az én feladatom a gyilkosok elôtt cselekedni" - jelentette ki a francia belügyminiszter szerdán az európai belügy- és igazságügyi miniszterek találkozóján Brüsszelben.

A francia baloldali lap szerint Sarkozy célja a radikális tanokat hirdetô "tudatirányítók" ellen támadást indítani, akik párizsi kerületekben toboroznak fiatal terroristákat iraki harcokra. A belügyminiszter elôször a titkosszolgálat által már megfigyelés alatt tartott muzulmán imahelyek és a büntetés-végrehajtási intézetek ellenôrzésének megerôsítését tervezi, tiszteletben tartva "az emberi jogok és a kultúrák szabadságát".

A radikális imámokat és hittérítôket, akik szélsôséges és törvényellenes kijelentésekkel befolyásolják a belügyminiszter szerint gyenge fiatalokat, elképzelései szerint kiutasítják Franciaországból, amelyre a francia törvények lehetôséget adnak "explicit és határozott, gyûlöletre és erôszakra uszító cselekmények" esetén. Ilyen adminisztrációs eljárást követôen az elmúlt három évben már ötven radikális iszlámhívônek, ebbôl 2005 folyamán tizenegy személynek (ebbôl egy imámnak) tiltották meg a francia területen való tartózkodást.

Sarkozy hangsúlyozta, hogy elkerülendô az összeolvadást a több millió európai muzulmánnal, a vallási vezetôk képzését ezentúl Franciaországban képzeli el, mert a válasz nem csak a megtorlásban és az igazságszolgáltatásban, hanem elsôsorban a muzulmán vallás franciaországi integrációjában rejlik. Emellett a terrorizmus elleni harccal foglalkozó területellenôrzési rendôri szerv (DST) folytatja a csak Franciaországra jellemzô zaklató tevékenységét a gyanús aktivisták és családtagjaik körében. Az elmúlt három évben 322 beidézett személybôl 91-et ítéltek letöltendô börtönbüntetésre Franciaországban.

Sarkozy az újságnak elmondta, hogy eddig hat Irakban meghalt fiatal francia állampolgárról tudni, akikbôl kettô kamikázeként vesztette életét.

Kína kész atomfegyvert használni az Egyesült Államok ellen, ha beavatkozik egy esetleges tajvani konfliktusba - idézett egy kínai tábornokot pénteki számában a The Financial Times és az Asian Wall Street Journal. Csu Cseng-hu (Zhu Chenghu) tábornok, a kínai nemzetvédelmi egyetem tanára, a Better Hong Kong magánalapítvány tanácskozásán kijelentette: ha az amerikaiak elküldik rakétáikat és távirányítású lövedékeiket a válságövezetbe, Kínának nukleáris fegyverekkel kell válaszolnia. "Amennyiben az Egyesült Államok elszánja magát a beavatkozásra, mi elszántak vagyunk a válaszra" - mondta Csu Cseng-hu. A tábornok azt is megemlítette, hogy felkészültek a kelet-kínai nagyvárosok pusztulására, de az amerikaiak is számíthatnak arra, hogy több száz városukat lerombolják. Csu Cseng-csu hozzátette: saját véleményét hangoztatja, nem a kormány álláspontját. Tíz év óta ez az elsô eset, hogy egy magas rangú kínai vezetô atomfegyver bevetésével fenyegetôzik. Kína Tajvant lázadó tartománynak tekinti, és katonai akciót helyezett kilátásba arra az esetre, ha a sziget egyoldalúan kinyilvánítaná függetlenségét.

Az Európai Parlament jogi bizottsága brüsszeli ülésén elfogadta azt a jelentést, amelyet a híres egykori olasz vizsgálóbíró, Antonio Di Pietro készített a szervezett bûnözés elleni harcról. Az Europol adatai szerint 2002-ben négyezer bûnözô szervezet mûködött az Európai Unión belül, mintegy negyvenezer taggal. A Nemzetközi Valutaalap statisztikája szerint a bûnös úton szerzett és pénzmosással legalizált jövedelmek uniós viszonylatban a bruttó hazai termék, a GDP 2-5 százalékát teszik ki. Antonio Di Pietro jelentésében javasolta a szervezett bûnözés egységes meghatározását, a bûnesetek kezelésének, a büntetések kiszabásának azonos megítélését.Az egységesítés célja az, hogy senki ne használhassa fel a nemzeti igazságszolgáltatások különbségébôl származó esetleges elônyöket arra, hogy kibújhasson a törvény szigora alól.

Mint már jeleztük, a megye több településén jelentôs károkat okozott az árvíz. Azokon a településeken, ahol elvonult az ár, a károk felszámolásán dolgoznak. A lakosság egészségére nézve a legnagyobb veszélyt pillanatnyilag a kutak, az ivóvíz fertôzöttsége jelenti, amelyek fertôtlenítését a Közegészségügyi Igazgatóság szakembereinek felügyeletével végzik.

Dr. Aurelia Cojan, a Közegészségügyi Igazgatóság osztályvezetôje tájékoztatott, hogy szakembereik a megye tizenegy településén találtak fertôzött vizû kutakat, amelyeket fertôtleníteni kell: Gödemesterházán, Mesterházán, Palotailván, Gödén, Szalárdon, Feketegödén, Bonyhán, Erdôszentgyörgyön, Szentpálon, Küküllôszéplakon és Csatófalván.

A kutak fertôtlenítése hosszas folyamat, az árvíz visszavonulása után a kutak szennyezett vizét ki kell szivattyúzni, a lerakódott iszapot el kell távolítani, s a kút falát kefével kell meg tisztítani a lerakódásoktól. Miután a víz újra meggyûl, a vízbe fertôtlenítôt kell adagolni, majd 24-48 óra után a vizet ismét ki kell szivattyúzni a kútból. Egy köbméter kútvíz fertôtlenítésére a következô szereket használják: 100 g klórmészpor, vagy 250 ml nátriumhipoklorid, vagy 100 g kloramin. A klórmészport és a kloramint elôzetesen fel kell oldani. A legveszélyesebb szennyezôdést a falusi latrinák tartalmának, a trágyalének az ivóvízbe való beszüremlése jelenti, ezért a ilyen helyeken a szennyezôdések kiküszöbölésére fokozott figyelmet kell fordítani.

Dr. Cojan Aurelia arról is tájékoztatott, hogy a fertôtlenítô szereket ingyen osztják ki a lakosságnak, azonban a tulajdonképpeni fertôtlenítést nem ôk végzik el, hanem a tulajdonosok. A fertôtlenítés után a kutakból nem vesznek újabb vízmintákat.

Az árvíz által érintett falusi udvarokon a latrinákat, trágya- és szemétlerakókat alaposan ki kell tisztítani, s az elôbbiekben a felsorolt klórtartalmú vegyületekkel kell fertôtleníteni, azonban jóval nagyobb mennyiséget kell belôlük felhasználni. Egy kilogramm klórmészhez 10 liter vizet kell adagolni, míg egy kilogramm oltatlan mészhez 3 liter víz szükséges. Kloraminos fertôtlenítéshez 25 százalékos oldatot kell készíteni, amelyhez fél kilogramm port és 10 liter vizet adagolnak.

Az elöntött lakásokat szintén kloraminos (220 g por és 10 liter víz oldata) oldattal ajánlott fertôtleníteni. Az ágynemût és az edényeket 30-60 percig kell az oldatban tartani - közölte a Közegészségi Igazgatóság Egészségvédelmi Osztálya.

Az árvízsújtotta települések lakói abban az esetben, ha sérülést szenvedtek, testükön seb keletkezett, ingyenesen juthatnak hozzá a hepatitis A és a tetanus elleni oltóanyaghoz. Ezeket a családorvos kérésre rendeli meg a Közegészségügyi Igazgatóságtól.

Az utóbbi napok felhôszakadásai nyomán kialakult árvízhelyzet adatai:

- több mint 10 halott;

- 581 település víz alatt;

- 13.856 lakóház megrongálódott;

- 368 lakóház teljesen tönkrement;

- 138.000 hektár termôföldet öntött el az ár;

- 76 km országút,

395 km megyei út,

799 km községi út és 425 híd rongálódott meg;

- 6400 személyt mentettek ki az árból;

- 12.000 személyt kellett kitelepíteni.

Az utóbbi napokban történt árvizek nem "siklatják ki" a gazdaságot, de lehetséges, hogy a költségvetési hiány az elôírt szint fölé emelkedik, jelentette ki pénteken Calin Popescu Tariceanu kormányfô.

A miniszterelnök leszögezte, a kormány szándéka továbbra is az, hogy igazodjon az inflációval és a gazdasági növekedéssel kapcsolatban kitûzött célokhoz.

"Amikor a deficitrôl beszélünk, az importokat kell figyelnünk, most azonban a kiadások elkerülhetetlenek az infrastruktúra gyors újjáépítésére. Ez a pénz nem egy, az inflációt vagy egyéb negatív gazdasági hatásokat eredményezô területre kerül" - mondta a kormányfô.

Magyar Vöröskereszt tegnap össze azt a segélyszállítmányt, melyet a romániai rendkívüli mértékû esôzéseket követô súlyos áradások károsultjainak, bajbajutottjainak juttat el. A segélyszállítmány víz fertôtlenítôszereket, élelmiszert, ruha- és ágynemût, takarókat, valamint olyan termékeket tartalmaz, melyekre ilyenkor nagy szükség van. Ugyanakkor felhívással fordult a magyar lakossághoz és cégekhez, hogy további segítséget nyújthasson. A szervezet elsôsorban pénzadományt gyûjt és "számít mindazok segítségére, akik átérzik a pusztítás nagyságát és súlyát".

Az ország számos települését sújtó természeti katasztrófa emberéleteket követelt és felbecsülhetetlen anyagi károkat okozott, családok ezrei maradtak fedél nélkül, és váltak nincstelenné.

Ebben a súlyos helyzetben szükség van a társadalom minden tagjának összefogására. Senki sem maradhat közömbös!

Felhívással fordulunk a Romániai Magyar Demokrata Szövetség önkormányzati tisztségviselôihez, hogy településeiken kövessenek el mindent a további áradások emberi és anyagi kockázatainak megelôzéséért, az emberi szenvedések enyhítéséért, a bekövetkezett árvízkárok mielôbbi helyreállításáért. Ugyanakkor arra kérünk minden romániai magyart, találja meg a módját hogy lehetôségeihez mérten segítse a bajbajutottakat.

A pénzadományok fogadására az RMDSZ a következô bankszámlákat nyitotta:

Lejben: U.D.M.R. PREZIDIU EXECUTIV RO63BRDE130SV07880961300 B.R.D. CLUJ,

Euróban: U.D.M.R. PREZIDIU EXECUTIV RO51BRDE130SU18265051300 B.R.D. CLUJ .

Más jellegû adományok esetén az Ügyvezetô Elnökség a 0264-593.109 telefon- és faxszámon vagy a szorvany@rmdsz.ro e-mail címen várja a felajánlásokat.

Markó Béla Takács Csaba

szövetségi elnök ügyvezetô elnök

2005. július 15.

Az év elején a kormány azt ígérte, növelni fogja a román IT&C szektor versenyképességét és hatékonyabban érvényesíti a piaci szabályokat, az elfogadott kormányhatározatok ezt az ígéretet teljesítik - nyilatkozta Nagy Zsolt távközlési és információs technológiai miniszter a csütörtöki kormányülést követôen.

Az említett határozatok egyike a Romtelecom 46 százalékos állami részesedésének eladásához szükséges elôkészítési folyamatról döntött, ennek értelmében sor kerül a részvénycsomag tôzsdére vitelét elôkészítô konzultáns kiválasztására. Ez a határozat kétszeres premiert jelent Románia számára, hiszen a Romtelecom lesz az elsô távközlési cég, amely jegyzésre kerül a Bukaresti Értéktôzsdén, ugyanakkor a Romtelecom válik az elsô romániai vállalattá, amelyet külföldi tôzsde is jegyezni fog.

A kormány által elfogadott határozatok értelmében további két állami vállalat magánosításának elôkészítését végzô konzultáns vállalatok kiválasztási eljárásáról is döntés született. Két olyan társaságról van szó, a Román Postáról és a Radiocomról (Romániai Rádiókommunikácós Társaság), amelyek 100 százalékos állami tulajdonban vannak. A határozatok a kormányprogram jegyében születtek meg, amely szerint a Romtelecom részvényei 2006-ban kerülnek jegyzésre, a Román Posta teljes privatizációja pedig 2008-ig zárul - összegezte a távközlésért felelôs miniszter.

A képviselôház rendkívüli ülésszakot tart július 19 és 29 között, hogy megvitassa és elfogadja a kormány által benyújtott sürgôsségi rendeleteket jóváhagyó törvényeket. A rendkívüli ülésszakon a képviselôház a szenátustól továbbított rendelet-jóváhagyó törvénytervezeteket is megvitatja.

Az SZDP csütörtökön javasolta a parlament rendkívüli ülésszakának összehívását egy költségvetés- kiegészítési törvény elfogadására, valamint az árvízhelyzet megoldásához szükséges költségvetési források azonosítására.

surranok be, ilyentájt nyár közepén, káromra kinôtt felejthetetlen iskolám, a Bolyai Farkas nevét viselô egykori-jelenkori református kollégium Sáros utca felôli oldalbejáratán a kapualj félhomályában kifüggesztett maturaeredményeket szemrevételezendô. S esztendôrôl esztendôre, megjátszott döbbenettel konstatálom, hogy kontingensem, az 1960-asok, alaposan és körültekintôen kiérlelt tündökléseit bevették már a világgá kürtölés hirdetôtábláiról. "Ilyen hamar!" rökönyödök meg koromhoz illô naivságomban, "így eltelt volna az idô?" csodálkozok rá az ellenôrizhetô evidenciára jogosnak vélt frusztrációval. Porosodó archívumokban guberálva elevenítsem-e fel múltamat- múltunkat, avagy még olajozottan mûködô memóriámra hagyatkozva tárjam ország-világ elé, adandó nagy alkalmakkor évjáratom kollektív CV-jét? Békévé oldott emlékezésünk számára mindenképpen a második alternatívát tartom kézenfekvôbbnek.

Hogyan is volt valójában? 1960 június idusán, négy párhuzamos osztályba sûrített 132 "nemes, büszke, szabadlelkû diák" startolt a kétségtelenül tág lehetôségek útvesztôjében, a saját maga által szabadon választott célpontok irányába. A trasszék mentén felsorakozó bírák sehonnan sem jelentettek és nem is jelentenek már ezek után szabálytalanságot, mindenki révbe ért. 27 tanár, 22 orvos, 19 mérnök, veterináriusok és gyógyszerészek, gazdasági szakemberek és mûvészek, mûszakiak, életmentôk és széplelkek rajzottak ki minden irányba, minden régióba. Lefedtük az országot, dolgoztunk, szerettünk és szaporodtunk. Konszolidáltuk a szocialista rendszert, toltuk-toljuk az idôtlen tranzíció szekerét kátyús utakon, ki nem jelzett ösvényeken. Gyerekeink felcseperedtek, unokáink számában megháromszorozódtunk. Örömeinket, bánatainkat ekhós szekerek döcögtetik 7 ország, 2 kontinens országútjain. A Fennvaló rendeltetése folytán 22 bajtársunk, barátunk már nem lehet közöttünk. Parttalan csevegéseinkben szorgosan összerakjuk szálláscsinálói megbízatást felvállaló önkénteseink emlékét, bárhányszor találkozunk. 110-en még vallatjuk, pallérozzuk a XXI. századot. Lankadatlan szenvedéllyel, hellyel-közzel lankadó erôvel. Hat évtizednyi élettapasztalattal. 48-an mindmáig megmaradtunk a Somostetô oltalmában írmagnak, viselt dolgaink konzerválására, cselekedeteink számbavételére, hagyományaink ápolására. 32-en szerte az országban teszik, amit tenniük ildomos. Nyolcvan hitsorsos szülôföldünk szolgálatában. Nem rossz arány, az utánunk sorjázó "mindig újak" példázatára. Azon röghözkötöttek útmutatása, akik elviselték az elviselhetetlent, kibírták a kibírhatatlant, lenyelték a lenyelhetetlent. Hasznukra-e, kárukra-e? Egyetlen emberként megannyi sorskérdésre nem adhatok axiómaértékû feleletet. Harmincan leltek határainkon kívül új hazára: 21-en az anyaországban, 2-en svéd, 1-1 német vagy osztrák fennhatóság alatt, 3-an Kanadában, 2-en az Államokban munkálkodnak, sírnak-nevetnek, bébiszittereskednek immár kimért idejük végezetéig. Látatlanban aláírt kimenôt szavaztunk meg nekik. Ôszintén örvendünk, ha hallunk felôlük, jubilálunk ha alkalomadtán összefutunk velük. Aki valamikor velünk járt, az mindörökre a miénk marad. Mint ahogy néhai magisztereinkrôl sem mondunk le semmi áron. Kozma Béla, Fülöp György, Petelei István örökös igazgatóink maradnak, Kozma Irén, Klára József, Müller Mihály adminisztrálják továbbra is volt osztályaik lelkiismeretét, múltját, jelenét, még szép reményekre bátorító jövôjét. Németh Sándor, Buhlea Mircea, Bukaresti Erzsébet, Csernáth Ernô, Filep Sándor, dr. Kiss Géza, Bóni János, Szász Károly, Márton Mihály, Madaras Attila osztályba lépésekor bizonyára ma feszesebbre sikeredne a vigyázzállás, kisebb lenne a ricsaj és halkabb a susmus mint léhaságunk idején bármikor. Fôtitkári eligazításra most is legszívesebben Ágoston Berci bácsi elé járulnánk, a konviktuson Fekete néninél tolakodnánk repetáért s a portán Váradi tata intelmei sem koppannának disszonánsan dobhártyáinkon.

Toborzónkban, ôket, a már eltávozottakat és mi magunkat a fáklyákat még fennen hordozókat szerettük volna megidézni a megsemmisíthetetlen, elnyûhetetlen, megmásíthatatlan Bolyai-szellem égisze alá. Azon szellem bûvöletében, amely valamikori direktorunk, dr. Kozma Béla tanár úr páratlan értékû iskolatörténetében definiálodik örökérvényûen: "Mi valójában a Bolyai-szellem? Zászló, melyet mi tûztünk ki lelkünk várának ormára: mi, a Bolyaiak utódai...gyémántalapja a két Bolyai öröksége. Ôk egyesítik mindazt, ami érték Erdély és Európa szellemiségében... Nem zárt élettelen eszmerendszer: inkább iránytû, amelyet sokféle ember sokféle helyzetben használhat. Tentámen és Appendix... Útkeresés és Megvalósítás... A Bolyai- szellem az önmagunkhoz való hûség parancsa. A mindenkori, sokszor förtelmes rövid mán túlnézô bizakodás; a holnapért való cselekvés. Kötelezettség, hogy az itt és most feltételei között megmaradjunk magyarnak, embernek... A célratörés hiszekegyje a Bolyai-szellem. A mindig újrakezdéshez szükséges szellemi, erkölcsi, hitbeli erôtartalék... A Bolyai-szellem híd Marosvásárhely és a világ, Marosvásárhely és Európa között. Világít, figyelmeztet és kötelez..."

Ennyi lenne július 17-i leckénk anyaga. Bízzunk benne, hiánytalanul jelen leszünk a névsorolvasásnál.

A kaliforniai Anaheimben, egy harmincöt hektár kiterjedésû földterületen Walt Disney, a legendás rajzfilmkészítô valóságos álomvilágot létesített, amelyet 1955. július 17-én nyitottak meg.

Azóta már több mint 500 millió látogatót vonzott az elsô Disney élménypark. Mindjárt a bejáratnál olvashatók Disney varázslatos szavai: "Ön itt hátrahagyja a mát és belép a tegnap, a holnap és a fantázia világába".

Doug Marsh, az élménypark egyik rajongója "megbízható Disney-forrásokból" úgy értesült, hogy a július 17-i születésnapi partin minden látogatót megajándékoznak arany színû Miki-egér fülekkel. Amikor 1990-ben elsô éves bérletét kiváltotta, csaknem mindennap a Miki- egér-paradicsomban vendégeskedett - meséli a 47 éves díszlettervezô. Most már megelégszik azzal, hogy hetenként csak két vagy három alkalommal látogat el Disneylandbe és a 2001-ben megnyílt "California Adventure" elnevezésû szomszédos parkba, ahol a repülést szimuláló "Condor Flats" utasaként már 128 alkalommal lebegett a magasban.

Fején baseballsapkával, kezében fényképezôgéppel, arcán barátságos mosollyal a jól megtermett amerikai férfi egy átlagos turista benyomását kelti a a parkban, amelyet a Disney-konszern "a földkerekség legboldogabb helyének" nyilvánított. Már a bejáratnál, a belépôjegy ellenôrzésénél törzsvendégnek kijáró barátságos köszöntéssel fogadják. Több száz rokon lelket ismer, akikkel a parkban rendszeresen találkozik és akik éppen úgy gondolkodnak, mint ô. "Itt hátrahagyja az ember a mindennapot és megfeledkezik a gondokról, éppen úgy, ahogyan Walt Disney már ötven évvel ezelôtt óhajtotta" - mondja.

A Disneyland-szakértô azt is elárulta, hogy a nagyszabású jubileumi ünnepségre 50 Miki-egér fejdíszt rejtettek el a parkban és ô már elôre élvezi, hogy milyen remek dolog lesz barátaival együtt felkutatni azokat.

A szentjánosbogár génjével módosított élô szervezetek enyhén világítanak a sötétben, s ez megkönnyíti megfigyelésüket, az "in vivo" kísérleteket.

Amint Steve A. Kay professzor genetikai laboratóriumának honlapján olvasható, a kaliforniai Scripps Research Institute munkatársai az úgynevezett luciferase-biolumineszcencia technológiát használva vizsgálják a világítóvá tett élôlények 24 órás ciklusban ismétlôdô anyagcseréjét. Eddig muslicát, valamint különféle növényeket és baktériumokat sikerült fénykibocsátóvá tenni.

Az élô szervezetekben a fény elôállításáért felelôs enzimeket közös néven luciferase-nak nevezik. Ez oxigén, a sejtek energiaháztartásáért felelôs úgynevezett ATP és luciferin jelenlétében fényt állít elô, mégpedig igen jó hatásfokkal. Összehasonlításul: a hagyományos izzólámpa fénytermelô hatásfoka a 10 %-ot sem éri el, a többi energia hôvé alakul.

A szentjánosbogár DNS-e tartalmazza a luciferase elôállításához szükséges genetikai információt, s a megfelelô génszakaszt más szervezetbe juttatva azok is világítanak a sötétben.

Az élôlények fénykibocsátásának idôbeli változását szuperérzékeny kamerákkal követve jobban meg lehet ismerni belsô, biológiai órájuk mûködését. A kísérletek megkezdésekor elôször a világos és sötét napszakok ismétlésével be kell állítani, szinkronizálni kell az órákat. Sikerült azonosítani azokat a fényérzékeny molekulákat, amelyek a biológiai órák beállításában a növényeknél szerepet játszanak, majd a növények után a muslicában és az emlôsökben is találtak hasonló fotoreceptorokat, és a muslica után embernél is sikerült megtalálni a biológiai óra mûködéséért felelôs géneket.

A biológiai óra kutatásával számos okból érdemes foglalkozni: mûködését jobban megismerve több eséllyel lehet megpróbálni kiküszöbölni, vagy enyhíteni a többmûszakos munkavégzéssel, vagy a hosszú repülôutakkal együtt járó idôeltolódási problémákat és az alvászavarokat.

Ezenkívül az emberi anyagcsere napi ciklusát megismerve jobban ki lehet választani a gyógyszeres kezelésekhez legalkalmasabb idôpontot. És sok más lehetséges alkalmazási terület között a növények idôbeosztását, például virágzását tanulmányozva el lehet jutni az évszakoktól független növénytermesztésig.

A szervezetben keletkezô egyes vegyületek stresszes állapotban fájdalomcsillapító hatásúak - véli egy amerikai kutatócsoport, gyakorlati tapasztalatokkal támasztva alá elméletét.

Gyakran emlegetett példa, hogy a háborúkban a katonák akár nagyon súlyos sebekkel is tovább harcolnak, sôt, a csata közben semmit sem éreznek a sebek okozta fájdalomból. De a mindennapi életben is sokszor elôfordul, hogy: " nincs idôm a betegeskedésre!" felkiáltással tudomást sem veszünk bajainkról, mikor éppen valami nagyon fontos munkát végzünk.

Mindez azt mutatja, hogy a stressz segít a fájdalom elviselésében. A stresszes helyzetben lévô szervezet ugyanis - mint a Le Soir címû belga lap írja - olyan vegyületeket választ ki, amelyek tompítják a fájdalomérzetet. Eleinte a kutatók a különbözô morfiumszármazékokra gyanakodtak - a legújabb eredmények viszont arra utalnak, hogy másról van szó. Nemrégiben ugyanis felfedeztek egy olyan vegyületet, amely blokkolja azoknak az idegsejteknek a munkáját, amelyek a szervezet által elôállított, s a vadkender hatásához hasonló nyugtató vegyület hatásait érzékelik. S amikor a kísérleti patkányoknak beadták ezt a szert, hiába hozták ôket stresszes helyzetbe, elveszett az a képességük, hogy tudomást vegyenek a fájdalomérzetrôl. Egy amerikai kutatócsoport, Andrea Hohmann vezetésével további kísérleteket végzett, s ezek során bebizonyosodott: valóban, a szervezet által elôállított, a vadkender-származékokkal rokon vegyületek okozzák a stresszes helyzetekben tapasztalható fájdalomérzet- kiiktató hatást. A kutatók által kifejlesztett kísérleti gyógyszer, az URB602 ugyanezt a csillapító hatást fejtette ki, azaz valószínûleg megnyílik a lehetôség a fájdalomcsillapítók új nemzedékének létrehozása elôtt. Egyelôre viszont csak akkor hatékony, ha magába az agyba injekciózzák be.

Óriás halat, pontosabban egy halóriást fogtak ki a távol-keleti Amur folyóból.

A tokhal öt és fél méter hosszú és csaknem ezerkétszáz kilogrammot nyom - ez a legnagyobb édesvízi egyed, amelyet valaha az Amurban fogtak. Ugyanakkor nem kizárt, hogy a tokhal akár a hat métert és az 1500 kilogrammos testsúlyt is elérheti - olvasható a MIGnews címû hírportálon. A World Wildlife Fund (Vadvédelmi Világalap) távol-keleti tagozata szerint az Amurban egyéb fajú gigászi halak is tenyésznek. Fogtak már ki a folyóból százkilós, kétméteres lazacfélét, s akadt itt "horogra" 260 kilogrammos harcsa is.

Dinoszauruszok rohangáltak Alaszkában, de nem a napokban, hanem vagy 70 millió éve. Ennek bizonyítékát, egy lábnyomot viszont a napokban találták meg. A három ujjú, 23 centi hosszú és 15 centi széles lenyomatok egy theropod bal lábától származhatnak - vélik a szakértôk. (Ez a dinoszauruszfajta kétlábú volt.) Hogy a jobb lába miért nem hagyott nyomot, nem tudni, de nem valószínû, hogy féllábú lett volna.

A felnôtt amerikaiak 32 százaléka, azaz csaknem harmada hiszi, hogy a holtak visszajárnak - derült ki egy közelmúltban végzett felmérésbôl.

Az Editor&Publisher által végzett felmérés során 1002 nagykorú amerikait faggattak ki, s mint kiderült, a megkérdezettek 37 százaléka hisz a házi kísértetek létezésében - olvasható a Beseder címû orosz nyelvû hírportálon.

A válaszadók 48 százaléka ugyanakkor nem hisz sem a kísértetjárta házak létezésében, sem abban, hogy a holtak visszajárnak. A bizonytalanok aránya 16 százalékos volt. Mint a kutatás során kiderült, a korral csökken a kísértetekben hívôk aránya: míg a 18-29 évesek korosztályában a túlvilági lények létezésében hívôk aránya elérte a 45 százalékot, a 65 éveseknél idôsebbeknek mindössze 22 százaléka fogadja el a szellemek létezését.

A kutatók érdekes összefüggéseket véltek felfedezni a válaszadók politikai irányultsága és a szellemekben való hit között. Míg a liberálisok 45 százaléka hisz a kísértetekben, a konzervatívoknak csupán 25 százaléka. A "középutas" válaszadók ebben is az arany középutat választották, hiszen körükben 35 százalékra tehetô a túlvilági lényekben hívôk száma.

Elkészült a rövid szaporodási ciklusideje és olcsósága miatt a fejlôdés-genetikusok kedvenc kísérleti állatának számító Drosophila buzzatii légyfajta genomjának fizikai térképe, amelynek birtokában gyorsabban és pontosabban lehet majd vizsgálni a környezetszennyezô anyagok genetikai károsító hatását.

A Genome Research címû tudományos folyóirat legutóbbi számának beszámolója szerint a Barcelonai Egyetem nemzetközi kutatócsoportja Alfredo Ruiz professzor vezetésével elkészítette a Drosophila buzzatii genomjának fizikai térképét. A kutatásban rajta kívül 13 - Ruiz professzor közvetlen munkatársai mellett még az oaklandi gyermekkórház kutatóintézetének, a kanadai Vancouver Genom Tudományos központjának és az amerikai Berkeley nemzeti laboratóriumnak a munkatársai - vettek részt.

A kutatás két szakaszból állt. Elôször elôállítottak egy genom-könyvtárat: a légy genomját véletlenszerûen több mint 18 ezer darabra törték, s ezeket baktériumsejtekbe oltva szaporították. Egy-egy ilyen klónozott szegmens kb. 150 000 nukleotidából álló DNS-szakaszt tartalmazott, s az egyes klónok között nagy átfedések voltak. Második lépésben megpróbálták összerakni a részletekbôl az eredetit, azaz próbálgatással meghatározták a töredékek eredeti sorrendjét. A minták összehasonlításából kiderült, hogy a 18 ezer klónozott szakasz között milyen átfedések vannak, s ebbôl sorrendjükre is következtetni lehetett. A hatalmas kirakójáték megoldása számítógépes segítség nélkül nem lett volna lehetséges. Utolsó lépésként "in situ hybridizatio" módszerével ellenôrizték az eredményeket.

A harag nemcsak rossz tanácsadó, hanem egészségromboló hatással is bír - vélik amerikai kutatók.

A Berkeley Egyetem tudósai, akik az utóbbi évek kutatási eredményeit elemezték, bizonyítottnak vélik, hogy a düh, a negatív indulatok gyengítik az immunrendszert, és fokozzák az agyvérzés és a szívinfarktus kockázatát - olvasható a JNews címû orosz nyelvû hírportálon.

A kutatók adatai szerint az agyvérzésen átesett betegek 40 százalékát két órával a roham elôtt valamilyen komoly bosszúság érte. Ugyanakkor a tudósok rámutatnak, hogy a harag romboló hatása csak akkor gyôzhetô le, ha a beteg maga is ezt akarja. Senkinek sem lehet ugyanis receptre felírni a rossz természet elleni "gyógyszert".

Kovács András Ferenc

Ad nótám: "Tunyulj, legenda!"

Azoknak a poéta-társaimnak,

akiknek az élet s a magyar élet

több s kevesebb is a poézisnál.

Messzi bárd bambán kint ül a Thökölyn,

Nehéz fejét föltámasztja ökölin:

Korba mered, mint fakult, fád Ady-fénykép.

Megragyogtatja pezsgô pizzéria,

Nagy mizéria s versbôl kis széria

Telik svungjából, sok fátumos mutatvány.

Fönt Hungária fut, s a Stefánia

Szélén sosem kell semmit se bánnia:

Nem tempóz, csak van, hát hogyan istenülne?

Minek apanázs, koslató hatalmak?

Textusai élnek, ha fôleg halnak,

S életének tán nézôi sincsenek ma.

Az Andrássyn járt tegnap, s a Terézben

Sem látta senki - egészben, se részben,

Maga voltában sem, csak incognitóban.

Mint aki égi kirakatot bévert,

Visszanyel szégyent, dalt, haragot, Dréhert:

Asztalán léghuzat lapozgat új könyvet.

Torkig fölhabzó papír, nyelvi kötszer:

Unicum ô is… Hol Kaiser, hol Gösser -

Fél fogára Pest s Ugocsa von koronát.

Ha ki király, most válhat itt mintának:

Egyik nap kelta, másnap ír, mint állat,

Goethésül, klasszikul a Három Hollóban.

Százféle dalnok, másnak sose vélten

Temeti arcát tenyerébe vétlen,

S lelkérôl példázat, jog, vád visszapattog.

A tolakodó Pátria ellökte,

S bûvésznek érkez, ki mindennek jötte:

Úgy kellett neki, de nincs gond, csak Semmisem.

Örök, magyar határ-pör, vétó, béklyó

Poéta lenni - s rossz, ha még elég jó…

Így ülve, várva, ütve nem enyhe szabály.

Vár a Thököly-Stefánia sarkán,

Mit sem akar már, de bármit akarván:

Határon túllag is Úrverte ajándék.

Nem úr, cseléd sem ô, s a vers se szolga,

Hullton hulló világgal semmi dolga:

Nem tartozik, csak szép csodákat követ el.

Varjak ébresztenek kárognak fecsegnek a szélben hull az aranyesô a sétatéri képre a Múzsa visszatér vezeti ecsetem a sétatéri képen sercegô lángok közt sirályok köröznek száguld a Messiás a sétatéri képen fekszem a padon megered az esô összerezzennek a sorsszerû csoda értelmét veszíti eltûntek a kupolás szárnyak a lángoló szépségek állok tétlen-tehetetlen a sétatéri képpel tarsolyomban aranyesôvel valami nincs a rendjén csomagolhatok.

Kedei Zoltán

Aki csak olvasta, annak képekben gazdag, népmesevilággal és képorgiás szürrealizmussal egyszerre közeli rokon, dallamosan hullámzó költészete marad mindörökké irodalmi kincstárában, és úgy érzi, aligha volt még olyan költônk, aki szorongató, komor gondolatokat olyan fénypompás, képekben gazdag derûvel tudott volna közölni, mint ô. Ámbár az elmúlt évtizedek egyik legjelentékenyebb költôje volt, sohase múlt el belôle az a festô- és grafikusmûvész, aminek indult. És korai halála után hagyatékában festett és rajzolt képek tárlatra való tömege maradt. Még csak nem is mutogatta ezeket: képlátomásait magának vetette papírra, néha még vászonra is, mert akkor sem tudott nem képzômûvész lenni, amikor ô is és a hamar méltányoló olvasóközönség is, sôt a kritika is úgy vélte, hogy új költészetünk egyik legsajátosabb hangú és legjelentékenyebb írásmûvésze. Nagy Lászlón kívül Juhász Ferenc, Csanádi Imre, Kormos István, Fodor András, Simon István együtt jelezte, miféle új hangokkal gazdagodik költészetünk. Merôben különbözô mûvészegyéniségek ezek, de összeköti ôket a népközelség formában is, közösségtudatban is a költôi hagyomány és az új iránti érzék egysége, a tanulással szerzett kultúra intellektualitása. Alighanem már most, közel fél évszázaddal együtt indulásuk után megállapíthatjuk, hogy jelentékeny költôk, de közöttük a legjelentékenyebb, legegyénibb és a legnagyobb hatású Nagy László és Juhász Ferenc. Nagy László költészetében a hangvétel kezdetben csak a derût, a bizakodást, a feltétlen hitet fejezi ki. Nemcsak jó költô volt, hanem jó mûfordító is. Az ötvenes években megjelent köteteiben nyomon lehet követni, hogy a derûs lélek hogyan komorodik el. Az ekkor megjelent kötetei a költôi képek az olykor szürrealizmus-közeli gondolatkapcsolások, az egyre tündöklôbb versformák meredeken felívelô mûvészi színvonalról vallanak. És ettôl fogva egyre gazdagabb, elmélyülôbb lesz az életmû. A meseeredetû, mitikus, a népek közös emlékezetében ôrzött ôsi képzetek, a természet képeinek látomásos idézése végérvényesen kiépíti Nagy László kép- és képzeletvilágát. Költészete egyben védekezés is mindaz ellen, ami bánatot, gyötrôdést okoz a nagyvilágban és a kisvilágban. Irodalmi elismerésben soha nem volt hiánya. Háromszor is kapott József Attila-díjat, 1966-ban pedig Kossuth-díjat. A halál gondolata, látomása, késôbb félelme egyre többször jelenik meg mind szemléletesebben verseiben. Nem egy nagy költeménye a haláltáncok fogvacogtató képeit idézi. Várta a halált, amely 53 éves korában jött el érte.

Szente Zsolt

Nagy László

A fekete himlôt egy zarándok repülôn vitte Koszovóba (újsághír)

Édent ragyog bôre, bôröndje

selyem és dögvész ím, kitárva

tükrös ajándék, üvegébôl

kiloccsan a halál a lányra.

Rigómezô, Koszovó síkság.

A mai hollók nagymamája

ott esküdött az elbukókra,

ikon-arcok sebén a nászra.

Európa húsa a síkon.

Európa érzékeny szobra

didereg új sebekbe zárva,

világló gyolcsba csavarodva.

Mi lesz az ûrbeliek sorsa,

mi loccsan szét a szûz világba?

Mintha a csillagok szemében

máris a kötôhártya fájna.

Fáj a Vénusz ágyéka, álma,

dög-folt alatt fordul homályba.

Odáig én se lássak, csókolj,

kipusztult szemek éjszakája.

Paulo Coelho önéletrajzi ihletésû regénye

Számtalan ismertetô és kritikai írás jelent meg eddig minden világnyelven arról a könyvrôl, amely idén márciusban a XII. Budapest Nemzetközi Könyvfesztivál bestsellere volt, szerzôje pedig a Fesztivál díszvendége, Paulo Coelho (olv. Koelho) brazil író, A zahir címû, sok nyelvre lefordított mûve. Azóta könyvesboltjainkban is kapható, és bizonyára olvasója is van szép számmal.

Minden, a mûre vonatkozó írás, elöljáróban a könyv címét magyarázza, utána pedig az író pályafutásáról van szó.

- Mi a Zahir? és kicsoda Paulo Coelho?

Újtestamentumi idézet, majd egy görög költô verssorai, az író ajánlása, és végül a Zahir eszméjének Faubourg Saint- Peres szerinti magyarázata a könyv bevezetôje.

E szerint "a Zahir eszméje az iszlám hagyományban gyökerezik, és valamikor a 18. században született. Arabul azt jelenti: látható, jelenlévô, valami, amit nem lehet észrevenni. Olyan valami vagy valaki, akivel ha egyszer kapcsolatba kerülünk, lassacskán elárasztja elménket, míg végül már semmi másra nem tudunk gondolni. Ez lehet szentség, vagy ôrület."

Az író, Paulo Coelho jelenleg korunk egyik legjelentôsebbnek tartott szerzôje. Könyvei egyre-másra a bestseller-listán szerepelnek. Eddig 59 nyelven jelentek meg. Magyarul Az alkimista kitûnô bemutatkozás volt, ezt követte az ATheneum kiadásában A zahir.

A könyvet a feleségének ajánlja, hiszen a történet is egy házasság, két rendkívüli ember kapcsolatának már-már bizarr, mindenképpen számos epizóddal, útkereséssel tarkított története, az elhagyás és a rátalálás megélése.

Tízévi házasság után Esther, a jónevû sikeres író felesége nyomtalanul eltûnik, elhagyja férjét. Ez egy jó krimi kezdetének is érdekes volna, egyébként a férj, az író minden tette, minden gondolata az eltûnt feleség körül forog, így lesz rajta úrrá a Zahir ôrülete.

Amikor rátalál Mikhailra, a Kazahsztánból Párizsba került fiatalemberre, egy különös világba révedezô, útkeresô fiatalok meghökkentô rendezvényein találja magát. Spirituális témák kerülnek itt terítékre, a megfoghatatlan energiát próbálják megtalálni és "meghódítani".

Az embernek saját belsô hatalmát kell megtalálnia. Van, aki hangot hall, és azt követi, a sugallata a mindennapi küzdelem számára.

Az író a könyv fôhôse, mindent megpróbál, hogy Mikhailt rávegye, mondja el, mit tud Estherrôl. Annyit tud már, hogy Kazahsztánban él, miután a háborúra készülô amerikai katonai bázisokon, helyi vezetôk segítségével sikerült átvergôdnie. Esther meg akarja ismerni azokat az embereket, akik ôsi titkok tudói a szeretet energiájáról. Így jut el a sztyeppei nomádok közé, megismeri azt az embert, aki talán megadja a választ útkeresésére, belsô nyugtalanságának legyôzésére.

A történet egyik szála Esther útja, a másik Mikhailnak, a sztyeppe fiának, apjának és a hatalmas sivataggá vált kazah föld lakóinak élete. Megnyomorított élete a szovjet hatalom idején. Hatalmas birkanyájak kipusztulása, a vizek eltûnése, mert lélektelenül és oktalanul folyókat terelnek el, és a hatalmas legelôk sivataggá változnak.

Mindaz, amit a fiatal kazah elmesél szülôföldjérôl, megrendítô és kegyetlen valóságélménye lesz az írónak.

A görög sorstragédiák szelleme is fellebben idônként. A feleségéhez vezetô útkeresést az Ariadné fonala címû fejezetben, érdekes epizódokban, történetekben meséli el. Megérti végre, hogy számára mi a Zahir, hogy minden emberrel veleszületik, rögeszmés ragaszkodást jelent mindahhoz, ami nemzedékrôl nemzedékre egymásra rakódott.

A "Visszatérés Ithakában", az utolsó rész, amely viszontagságos, fárasztó utat jelent a sztyeppén, esti sétát Alma-Ata fényeinél, ismerkedést a selyem útját járó holland zarándokkal, Dos-szal, a festôvel, aki eligazítja felesége lakhelye felé. A sztyeppe hatalmába keríti, felejthetetlen pillanatokat él át, és imádkozva az égnek teszi fel az élet legfontosabb kérdését.

Rájön, hogy az élet alapvetô kérdéseire sohasem kapunk választ, de mégis haladni tudunk tovább. Megismerkedik a tengrizmussal, elmondják neki, hogy tengri az Égisten. A nomádok hite, hogy "az Istenség ott van mindenütt, mindenkor. Nem lehet kiragadni a természetbôl és a hegyekbe, vagy négy fal közé kényszeríteni.

Milyen utakat kell megjárnunk, hogy megtaláljuk újra azt, akit elveszítettünk? Ám minden utat a megismerés útjának kell tekintenünk, emlékek kísérnek útjainkon. A zahir beteljesítette követôje történetét, aki úttalan utakon visszaszerezte, amit elveszített.

Sokan azt mondják, A zahir kalandregény, szerzôje a nagy kalandkeresô okkultista történetekbôl, a keleti bölcseletekbôl, közép-ázsiai hiedelmekbôl építi fel modern regényét.

Coelho írói tehetsége, elbeszélô mûvészete, gondolatainak csillogtatása - bárhogy is értékeljük ezt a mûvet - feltétlenül meggyôzô, olvastatja magát, olykor többször is visszatérve egy-egy részletre, epizódra.

Egy brazil író, aki felfogja a kazahsztáni sztyeppék morajából az emberség, a szeretet üzenetét. Hajoljunk le a szenvedôkhöz - mondja, a távoli boldogságkeresôkhöz, próbáljunk azonosulni és társaikká válni. Az író kitárja, élményünkké változtatja életregényét, feltárja titkait.

Krimi vagy kalandregény, mûvész vagy kalandor? - talán varázsló. Coelho író - varázsló, vagy talán varázsló író?

Rózsa Mária

Részlet Paolo Coelho A zahir címû regényébôl

Keresztülmegyünk Alma-Atán, csak annyi idôre állunk meg, amíg teletöltjük a tankot és vásárolunk némi élelmet, elindulunk egy kis falu felé, amely egy mesterséges tó közelében fekszik, amit a szovjet rezsim épített. Megkeresem a nomádot, és közlöm az egyik segédjével, hogy ismerem az unokáját, de még így is órákig kell várakoznunk, mert óriási tömeg vár a sorára, hogy meghallgassa a szentnek tartott öregember tanácsait.

Végül fogad minket: rengeteget tanulok tôle, miközben tolmácsolom a szavait, és késôbb is, amikor az interjút olvasom.

•

Esther megkérdezi, miért szomorúak az emberek. "Egyszerû" - feleli az öreg. - "Saját személyes történetük foglyai. Mindenki azt hiszi, hogy a földi élet célja az, hogy teljesítsünk valami tervet. Senki sem kérdezi, hogy ez a terv az övé-e, vagy valaki más alkotta. Gyûjtik a tapasztalatokat, az emlékeket, a dolgokat, mások ötleteit, és többet gyûjtenek, mint amennyit elbírnak. És közben megfeledkeznek az álmukról."

Esther megjegyzi, hogy sokan mondogatják neki: "te szerencsés vagy, tudod, mit akarsz az élettôl, nekem viszont fogalmam sincs".

"Dehogyisnem tudják" - feleli az öreg nomád. - "Bizonyára rengeteg embert ismer, akik állandóan ezt hajtogatják: semmit sem valósítottam meg abból, amit elképzeltem, de hát ez a valóság. Ha pedig azt mondják, hogy nem valósították meg, amit akartak, akkor tudják, mit akarnak. Ami a valóságot illeti, az csak egy történet, amit mások meséltek nekünk a világról, és arról, hogy kell viselkednünk benne".

"És hányan mondogatnak valami még rosszabbat: boldog vagyok, mert föláldozom az életem azokért, akiket szeretek."

"Maga szerint a szeretteink azt kívánják, hogy szenvedjünk miattuk? Maga szerint a szeretet a szenvedés forrása?"

"Hogy ôszinte legyek, azt hiszen, igen."

"Hát nem kellene annak lennie."

"Ha elfelejtem a történetet, amit meséltek nekem, azokat a dolgokat is elfelejtem, amelyekre az élet tanított, és amelyek fontos dolgok. Akkor minek tanultam annyit? Minek erôlködtem, hogy újabb és újabb tapasztalatokat szerezzek, hogy karriert építsek, férjhez menjek és képes legyek kezelni a problémákat?"

"A felhalmozott tudás arra való, hogy megtanuljunk fôzni, hogy ne költsünk többet, mint amennyit keresünk, hogy télen menedéket keressünk, hogy tiszteletben tartsunk bizonyos korlátokat, hogy tudjuk, hova juthatunk el ezzel vagy azzal a busszal vagy vonattal. De maga szerint a régi szerelmei megtanították jobban szeretni?"

"Megtanítottak rá, hogy tudjam, mit akarok."

"Nem ezt kérdeztem. A régi szerelmei megtanították arra, hogy jobban szeresse a férjét?"

"Éppen ellenkezôleg. Ahhoz, hogy teljesen át tudjam adni magam neki, el kellett felejtenem a sebeket, amelyeket más férfiak ejtettek rajtam. Erre gondol?"

"Ahhoz, hogy a szeretet igazi energiája átjárhassa a lelkét, olyan állapotban kell lennie, mintha most született volna. Miért boldogtalanok az emberek? Mert kalitkába akarják zárni ezt az energiát, ami lehetetlen. A személyes történet elfelejtése voltaképpen azt jelenti, hogy ez a csatorna tiszta marad, és a szeretet energiája úgy nyilvánul meg, ahogy akar, szabadon, az ember pedig hagyja, hogy ez az energia vezesse."

"Ez nagyon romantikus, de túl nehéz megvalósítani. Mert ez az energia mindig foglya valaminek: elkötelezettségnek, gyereknek, társadalmi helyzetnek..."

"... egy idô után pedig a kétségbeesésnek, a félelemnek, a magánynak és annak, hogy az emberek állandóan meg akarják zabolázni a megzabolázhatatlant. A sztyeppék hagyománya szerint, amit tengrizmusnak hívnak, ahhoz, hogy valaki teljességben éljen, állandó mozgásban kell lennie, mert csak így különbözik minden egyes nap az elôzôtôl. Amikor a nomádok átkeltek a városokon, azt gondolták: milyen szerencsétlenek, akik itt élnek, hiszen nekik minden egyforma. De valószínûleg a városiak is sajnálták ôket: szegény emberek, nincs hol lakniuk. A nomádoknak nem volt múltjuk, csak jelenük, és ezért mindig boldogok voltak - egészen addig, amíg a kommunista vezetôk meg nem tiltották nekik a vándorlást. Kényszerítették ôket, hogy álljanak meg, és kollektív gazdaságokat hoztak létre a számukra. Innentôl kezdve ôk is kezdtek hinni abban a történelemben, amit a társadalom igaznak kiáltott ki. Mára el is veszítették az erejüket."

"Ma már senki sem élhet úgy, hogy folyton úton van."

"Fizikailag már ôk sem tudnak utazni. De spirituálisan igen. Egyre messzebb menni, egyre jobban eltávolodni a személyes történetünktôl, attól, amik azért vagyunk, mert ránk erôltették."

"És hogy lehet elhagyni a történetet, amit meséltek nekünk?"

"Hangosan el kell ismételni, a legapróbb részleteit is. És miközben mesélünk, sorra elbúcsúzunk mindattól, amik voltunk, és - ha megpróbálja, meg fogja látni - teret nyitunk egy új, ismeretlen világ számára. Addig ismételjük ezt a régi történetet, amíg egyszer csak elveszíti a jelentôségét."

"Csak ennyi?"

"Van még valami: ahogy a terek sorra ürülnek ki, gyorsan meg kell töltenünk ôket valami mással, ha csak átmenetileg is, nehogy elfogjon minket az üresség érzése."

"Hogyan?"

"Más történetekkel, tapasztalatokkal, amiket azelôtt nem mertünk, vagy nem akartunk megszerezni. Ettôl változunk. Ettôl nô a szeretet. És ha a szeretet nô, mi is növekszünk vele együtt."

"De ez azt jelenti, hogy fontos dolgokat is elveszíthetünk."

"Soha. A fontos dolgok mindig megmaradnak - ami elmúlik, az mind olyan dolog, amit fontosnak tartunk, de valójában haszontalan - mint például az a vélt hatalom, amely korlátozni akarja a szeretet energiáját."

Az öreg közli, hogy letelt az idô, másokat is fogadnia kell. Hiába gyôzködöm, hajthatatlan, de azt javasolja, hogy Esther jöjjön vissza máskor, és akkor tovább tanítja.

Esther már csak egy hétig marad Alma-Atában, de megígéri, hogy még visszatér. Ez alatt az egy hét alatt számtalanszor elmesélem neki a történetemet, és ô is az övét - és azt tapasztaljuk, hogy az öregnek igaza van, valami kiürül belôlünk, könnyebbnek érezzük magunkat, bár azt azért nem mondanánk, hogy boldogabbak is vagyunk.

Tallózó

A Lécfalván Basta ellen s a Mihály vajda mellé álló székelyek ellen törvényt hozó rendek között ismét felülkerekedik - a zsoldosok tobzódása miatt is - a Báthory-párt. 1601. elején Kolozsváron gyûlést tartanak, ahol is a többség Zsigmond fejedelem újabb visszahívására voksol. Ez az a gyûlés, amelynek idején Mihály vajda legkegyetlenebb zsoldosvezérét, Baba Novákot nyárson sütik meg a Szabó-bástya mellett, ahol most a szobra áll. Basta azt hiszi, rosszul hall, amikor bejelentik neki a döntést. A generális, aki sokáig nem volt népszerûtlen kormányzó, többé nem hisz az erdélyieknek. Egy- két év múlva, amikor azt hiszi, örökké ô irányíthatja majd a császár nevében a tartományt, amikor reméli, hogy minden ellenfelét lesöpörte már a porondról, Szamosközy szerint efféle beszédet intéz azokhoz, akik a vérfürdôkbôl élve kerültek ki: "Látom, hogy olyan embereket kormányzok, akik sem a szabadságot, sem a szolgaságot nem tudják elviselni. Valami velük született, fonák és szánalomra méltó lelki betegségben szenvednek, közben visszaélnek fejedelmük engedékenységével. Sem jutalom, sem büntetés nem tudja ôket engedelmességre kényszeríteni. Eljön az idô, de már elô is fordult, hogy tulajdon bûneik miatt fognak szenvedni. Mert eddig is, ami bajuk esett, saját hibájukból zúdították tulajdon fejükre. Mindazokat a honfitársaikat, akiket eddig elvesztettek, nem a gyôztes haragja pusztította el, hanem a saját vakságuk miatt kirobbant háború emésztette el. Odáig jutottak esztelenségükben, hogy szünet nélküli lázongásaik következtében Erdély ebbe a nyomorúságba süllyedt, amit szemünkkel láthatunk." De a generálisnak nincsen maradéktalanul igaza. Hatalmasabb erôk játékszere lesz addigra az ország, ahol egymást váltja három-négy idegen hatalom, s aki nem foglal állást valamelyik fél mellett, azért, ha meg állást foglal, azért lesz halál fia. * Most már Basta maradna Erdély korlátlan ura, ha nem lenne jelen két, még nagyobb hatalom: az éhínség és a járvány, amelyek versenyt pusztítanak zsoldot rég látott hadaival, a vallonokkal és a hajdúkkal. A kiürített Gyulafehérvárra bevonuló császári katonák például hatvan koldust találtak a falak között; mindet megölték, a négy legerôsebb kivételével, akiket alkalmasnak találtak arra, hogy a többi hullát eltakarítsák. A generális annyit ért meg a történtekbôl, hogy az erdélyi nemesség állhatatlansága okozta az elmúlt fél évtized minden tragédiáját. Gyûlésre hívja a rendeket Dévára, menlevéllel, s - amint Szamosközy följegyezte - megkérdi tôlük: igazságot akarnak-e, vagy kegyelmet? És mert nem fogják föl, hogy minden az ô lelkükön szárad, elönti a düh, és beszólítja a hóhérokat. Ott állnak mind a gyûlésteremben, akik megmaradtak a Mezôkeresztesnél, Sellemberknél, Miriszlónál, Goroszlónál, Tövisnél, a Brassó mellett elesett vagy a zsarnokok által összevagdosott Csákyak, Bornemiszák, Tholdalagiak, Laszkóiak, Apafiak, Kemények, Aporok, Alárdiak, Daczók, Danielek, Kabósok, Kornisok, Kendeffyek, Kálnokiak, Thoroczkaiak és a többi családok sarjai közül, és néma döbbenettel várják a halált. Ekkor robban be a terembe az ajtónállók sorfalát áttörô, Basta oldalán küzdô és bizalmát bíró Sennyei Pongrác: "Hát így kell végignéznem polgártársaim lemészárlását? Akiket a háború csapásai meghagytak szerencsétlen hazánknak, azoknak a vére az országgyûlés helyét, a bajbajutottak menedékét árassza el? A kegyes sors kiragadta ôket az egész ország pusztulásából, most azt lássam, hogy életükkel hóhérkéz végez itt? Mennyivel jobb lett volna..." Itt forrásunk szerint a generális a magyar fôúr szavába vág: "Mit érdekel az téged, hogy mi történik velük, amikor neked semmi bajod?" Sennyei - illetve Szamosközy - így kezdi válaszát: "Nagyon is érdekel, hogy élnek-e, vagy meg kell halniuk. Természetes, hogy engem is lesújt honfitársaim halála. Nemcsak a kegyelet, az isteni és emberi dolgok kölcsönös köteléke fûz hozzájuk, hanem a közös haza is, amely minden egyéb kapcsolatnál feljebb való; egyszóval sorsom és helyzetem is részesévé avat minden örömüknek és bánatuknak. Továbbá társukká tesz a vérrokonság, összeházasodás, barátság és egyéb emberi kapcsolatok, melyek folytán igenis természetes, hogy keserves és gyászos végzetük engem is lever. Hát ezért szereztem világéletemben annyi érdemet szerencsétlen hazám javára, vagy legalábbis igyekeztem érdemeket szerezni, hogy most pusztulását kelljen szemlélnem, és sírjához kelljen kikísérnem? Hát ez a jutalma Rudolf császár iránt tanúsított hûségemnek? Ez a gyümölcse és díja minden fáradságos munkámnak, amit életem kockáztatásával és vérem ontásával végeztem? Itt lássam szemem elôtt pusztulni mindazt, amit a végzet irgalma az elmúlt esztendôk csapásaiból meghagyott? Akkor vitess engem is közéjük, végeztess ki engem is velük! Inkább temessenek engem is velük, ne kelljen ôket túlélnem! Mert mi is lenne ezután életem vigasza? Miféle utódokban reménykedhetnék? Kitôl várnám az ország sorsának jobbra fordulását, ha - mint hazánk roppant hajótörésének együvé sodródott roncsait - most ôket is elnyeli a halálos örvény? Ezután vadállatok módjára, az emberi közösségbôl kirekesztve, magányban és éktelen barbárságban éljünk? Irtsd akkor ki és pusztítsd el gyökerestül vérünk utolsó maradványait is: a fôket, a közép- és alacsonyrendûeket, az egész országot." (Filep Tamás Gusztáv: Bocskai koronája. Az esszé elsô része a Kortárs címû irodalmi és kritikai folyóirat 2004. szeptemberi, a második, amelybôl idéztünk, a 2005. év májusi számában jelent meg.)

B.D.

Dusa Lajos

Az én madonnám, ahogy jön-megy,

azzal versengni nem lehet.

Két lába összeharangozza

az összes keresztyéneket.

Kicsi a templom, nincs harangja,

de ezerszer is van nekem,

hogyha ô lép rá grádicsomra

hogy lehetnék istentelen?

Az én madonnám, ahogy megy-jön,

azzal versengni nem szabad.

Hát ne kérdezz a Mennyországról!

Számon puritán nagylakat.

Engem úgy ölelj most Dzsorka

mintha zivatarunk volna

harsogjon izgága nádas

röppenjen a riadt szárnyas

cikkanjon a hal rajokban

legasszonyibb hajlatodban

hajad legyen szôke örvény

csôdörödet üld meg szôrén

s vakvágtában két parázna

robbanjunk be a tûzön át

egyenest a Mennyországba!

P. Buzogány Árpád

Korán reggel, még csordahajtáskor elindult az öreg Peti Sándor a nyakába akasztott dobbal. Szaporán püfölte két kopott ütôjével a kutyabôrt, aztán megállt és megvárta, amíg a kapuhoz gyûlnek az emberek.

- A lakosság tudomására hozzuk - kezdte elnyújtott hangon -, hogy máma délelôtt kutyaoltás! Minden gazdának kötelessége beoltatni a kutyáját!

Kettôt még ütött a dobra a nyomaték kedvéért, aztán továbbment.

A felsô utcában, az üzlet elôtt nyitásra vártak már többen. Itt még tovább verte a dobot, mint máshol.

- Mi ellen oltják, Sándor bá’? - szólt utána egy asszony, amikor rágyújtott az öreg.

- Tudja a fene, nem vagyok én lódoktor - vetette oda.

- Pedig azt hittem, ma kutyadoktor jön oltani - kacagott egy fiatalember.

- A lehet, fiam. Ez már olyan nektek való mesterség, én nem értek hozzá, kivénültem az ilyesmibôl.

- Hát csak addig értett ehhez, amíg fiatal volt? - szólt utána egy menyecske, de az öreg elindult, nem akarta már ezt meghallani.

Egyet került a belsô utcában, aztán a templom elôtt megállt dobolás után.

- Ugyanbiza hol lesz az oltás? - kérdezték.

- Ejsze künn a temetô mögött. Vagy a nagy patak hídja alatt - komolykodott Peti Sándor.

- Maga se tudja? Vagy nincsen benne az írásban? - ugratták.

- Itt az írás - húzott elô belsô zsebébôl egy pecsétes papírt. - Csak az okulárét otthon felejtettem.

- Maga is kéne egy társat fogadjon. Egyik dobolna, a másik kiabálna. S mikor elfáradnának, cserélnének.

Az öreg önérzetesen hátat fordított, és elindult a tejcsarnok felé.

Mire megjárta a falut, a felsô utcából már érkeztek is a gazdák, láncon vezetve kutyáikat. A kis tér sarkában, az éjjeliôr szobája mellett pakolt ki a technikus. Mûanyag tasakból apró puliszkadarabokat tört, közepébe nyomta a kék pirulát és egyenként dobta a kutyáknak. Közben kockás füzetbe jegyezte a személyek és a kutyák nevét.

- Csak lassan, egyenként - ezt mondta mindegyre, mert bár rövidre fogták a láncot, a kutyák folyton egymásra acsarogtak, a templom és a régi jegyzôi lak mintha felerôsítette volna az ugatást.

Kocsis Péternek elszabadult a kutyája, a nagy sárga, és inalt volna hazafelé, ám a tömegben két kutya is nekiugrott. Egy fiatalasszony sikítani kezdett, a férfiak káromkodtak, amíg szétválasztották a porban hentergô dühös állatokat.

- Máskor ne sajnálj egy darab szíjat, ecsém! - lökte oda félvállról a hajlott hátú Kerekes Samu. Kutyáját nyakörvénél fogva húzta félre. A nagy fehér kutya egyik füle véres volt, alig bírt vele.

- Hásze nem szándékos volt - állt meg a fiatalember. A másik, lompos farkú kutyája lábához simult ijedten.

- Szabjál rendet a kutyádnak is, magadnak is - dohogott az öreg.

- Juj, hogy megijedtem! Csináljanak már valamit! - kiabált egy asszony.

- Veled-e, Irénke? - ugratták a férfiak.

- Csont nem törött - vonogatta vállát Kocsis Péter.

Az nem, de ha az enyém volna, hurkot kötnék a nyakára a bestiának - szólt oda a fiatalabb Kerekes.

- Vessél hurkot annak, amit te neveltél, ne a máséval foglalkozzál - fordult meg Péter.

- Na hallj oda, milyen pökhendi! - berzenkedett az öreg Kerekes.

- Hát nézd meg, hogy összemarták egymást - méltatlankodott a fia.

Az öreg Kerekes, ahogy közelebb lépett, lába mellôl a kutya ráugrott a Péterére, vonítva mardosták egymást. A láncok összetekeredtek, szétválasztani sem tudták az állatokat.

- Még maga papol?! Miért nem fogta meg rendesen azt a dögöt! - pirosodott ki Péter.

- Félre, félre - kiabáltak az emberek. Mindenki húzódott, amerre lehetett.

- Vigyázz, mert a szájad bánja meg! - kiáltott az öreg. - Ne legyél olyan nagy vitéz!

Péter és az öreg Kerekes már nem is a verekedô kutyákkal törôdtek, hanem pulykakakasként vörösödtek egymással szemben. A fiatal Kerekes közéjük lépett, és ordibálva rázta az öklét Péter arca elôtt.

- Ülj le magadnak, ne bohóckodj - süvítette Péter.

A fiatalabbik Kerekes erre odaütött, az állát célzó ököl vállán találta Pétert. Ütni kezdték egymást, erre az öreg Samu hátulról lefogta Pétert, a fia pedig a gyomrába vágott. Péter hirtelen megfordult és kiszabadult, és akkorát lökött az öregen, hogy az hanyatt esett. A férfiak ráugrottak a két fiatalra és lefogták ôket, az asszonyok visítva menekültek, a kutyák veszettül ugattak.

Egyik fiatalember az öreget próbálta felhúzni, ám az meg se mozdult. A feje alá nyúlt, hogy felemelje, de egyedül nem boldogult. Amint felegyenesedett, rémülten nézte véres tenyerét.

- Gyertek ide hamar! - kiáltotta. - Ki tudja, mi lett vele… beleverte a fejét valami kôbe - nézett a körülötte állókra, és kezét törülgette.

Valahonnan odakerült Peti Sándor is, hátán a dobbal.

- Kellett nektek kutyaoltás! Ha nem egyéb, odalesz az öreg…

Könyvajánló

Korunk embere szakadatlan információáradatban él. A különbözô médiák csak úgy ontják ránk az ismereteket, s ebben az özönben gyakran van szükségünk valami fogódzóra: nem értünk egy szakkifejezést, elfelejtettünk egy történelmi dátumot, vagy egyszerûen csak felmerül egy név, amelyrôl további információkat szeretnénk kapni. Esetleg bizonytalanok vagyunk: pl. mi is az abszolút fekete test, vagy kik voltak a szamaritánusok stb. Persze, tanultuk, csak valahogy nem ugrik be...

Jó ilyenkor egy lexikon - igen ám, de melyik? Az a nagyhírû, amit a század elején szerkesztettek, és most újra kiadták? Lehet, hogy nincs is benne... Vagy az a másik, a harminckét kötetes új szerkesztésû? Az meg nincs meg..., hiszen kinek van arra huszon- harmincezer forintja? Majd elmegyünk a könyvtárba... egyszer... Persze lehet, hogy ott van a polcon, de egy kötet három kiló, majd máskor... Vagy megnézzük valamelyik szaklexikonban, több ilyen is van a polcon. Igen ám, de melyikben? Az abszolút fekete testet tán egy etnográfiai lexikonban?

No igen, milyen jól jönne, ha volna egy általános lexikon, egykötetes, könnyen forgatható, olyan, amiben azért a leggyakrabban használt nevek, kifejezések, fogalmak benne vannak. Persze, nem olyan részletesen, mint egy szaklexikonban, de azért mégis valami, amire már támaszkodhatunk.

Az Általános Kislexikon éppen ilyen igények kielégítésére készült. Nem célja versenyezni a nagylexikonokkal, sem pedig a szaklexikonokkal, csupán egy mankó, amihez bárki könnyen hozzáférhet, egyszerûen leemelhetô a könyvespolcról, s akár állva is könnyen fellapozható.

Hogy mennyire sikerül ezeknek az igényeknek megfelelnie, azt majd döntse el a Tisztelt Olvasó... Szívesen fogadunk minden észrevételt, s nem zárkózunk el az elôl, hogy ezeket megfontolva készítsük elô a további kiadásokat - ha erre igény mutatkozik.

Ebben bízik a kiadó és a szerkesztô.

Szerkesztette: Bölöni Domokos

Az államfô elküldte az Alkotmánybíróságnak az igazságügyi és tulajdonügyi törvényeket

Traian Basescu államfô elküldte az Alkotmánybíróságnak az igazságügyi és tulajdonügyi reformokról szóló törvényeket, köztük a parlament által módosított elôírásokat is. Az elnöki hivatal pénteki közleménye szerint Basescu elnök kéri az Alkotmánybíróságot, hogy foglaljon állást annak kapcsán, ahogy a parlament a testület július 6-i döntése után módosította törvénycsomag elôírásait. A parlament szerdán 403 igen, 38 nem szavazattal és egy tartózkodással elfogadta a jogi bizottságok jelentését az igazságügyi reformokról szóló törvényekkel kapcsolatban. Az SZDP, az NLP, a DP, a KP, az RMDSZ és a kisebbségek képviselôi igennel szavaztak, az NRP honatyái elutasították a jelentést.

Teherforgalom-szünet az ártándi átkelônél

A román határszakaszon mûködô Ártánd-Bors átkelônél július 17- én reggel 8 órától a román vámszervek a ki- és belépô teherforgalmat egyaránt szüneteltetik - tájékoztatta az MTI-t a Vám- és Pénzügyôrség Országos Parancsnoksága (VPOP) pénteken. A számítógépes nyilvántartó program szervizelése miatt legalább hat órát szünetel vasárnap a teherforgalom, de a munkálatok akár 36 óráig is tarthatnak - áll a VPOP közleményében. A szervizelés a személyforgalmat és más román határátkelôket nem érinti. A parancsnokság a munkálatok ideje alatt a gyulai, nagylaki és csengers