Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Tariceanu tervez, Basescu végez. Gondolom, nem veszik illetlenségnek ezt a parafrázist, de kézenfekvô, hiszen az alkotmányban rögzített hatáskörén mindegyre túlbuzgó elnökünk láthatóan tótumfaktumként csörtet ide-oda úri kedve szerint az ország életében. Éjszakáit is nyugtalanul tölti, mert, mint a híradásokból kiderül, a minap délután még határozott kormányzónak látszó Tariceanunak másnap reggelre ébredve kimondottan kényelmetlenné vált a bársonyszék. S ez a rajtaütésszerûen bekövetkezett diszkomfort egyetlen, az elnökkel folytatott éjszakai telefonbeszélgetés nyomán következett be. Hogy mirôl is diskuráltak, azt csak a fôméltóságok telefonbeszélgetéseit (is) "hivatalból" rögzítô magnószalagokról tudhatnánk meg, de hát kinek van ideje azt a néhány évtizedet kivárni. Az ilyesmik még az újságírók állítólagos elrablásának körülményeinél is titkosabbak. De, kit is érdekel mifelénk, ahol semmi sem az, aminek látszik, s rendre többre jutunk a szabad fantáziával, mint a hivatalosan hamisított hivatalos közlésekkel.

Ami bizonyos, hogy Tariceanunak ezelôtt két nappal esze ágában sem volt (egyelôre) lemondani. A telefonbeszélgetés ugyancsak bizonyosság, de ellentmond az elôbbinek. Vagyis, itt ragadható meg a kormány- és politikai válság kulcspillanata: mit mondott Basescu a szupertitkos telefonbeszélgetés alatt Tariceanunak? Mondhatta, hogy, Calin barátom, lásd be, itt az alkalom, feladta nekünk a labdát az alkotmánybíróság; Vagy srófolhatott az ujjszorítón és a demokrata párti kormánytagok kilépését helyezhette kilátásba, drasztikus kényszerhelyzetet teremtve. Ebben a néppártivá vedlett demokraták amúgy is gyakorlottak, hiszen valami hasonlóval vágták annak idején gyomorszájon a rosszemlékû Demokratikus Konvenciót. S elég is a találgatásból, mert a beindult országos politikai locsogásból bôven feltölthetjük a közvélemény megtévesztésére szolgáló készletet.

Az újabb nyári nap fejleményei ismertek, a liberálisok, Tariceanuval az élen, sûrûn pislogva, kissé elszürkült arccal ócsárolják az alkotmánybíróságot, a demokraták, élükön a - keresem a deszkás hasonlatot, de nem mondom - sûrûn ugráló Emil Bockal, felvillanyozva szajkózzák Osztap Bender epigonjának szövegeit az alkotmánybíróságról, az Európai Unióról…, hallgasson ki-ki bele.

A bábkormány megbukott, s a bábos abban a hiszemben keveri a lapokat, hogy javára telik az idô. Talán igen, talán nem. A bábos ugyanis hajlamos a hazárdjátékra. Emlékszem, a tavalyi elnökválasztási
kampány idején feltûnt egy plakát a "Totul pe o carte!" szlogennel. Vagyis, mindent egy lapra! - csalogatta volna a választókat, ha észbe nem kapnak, és gyorsan el nem tüntetik a különös képzettársításokra ösztönzô plakátot. De a szelleme, úgy tûnik, tovább él. Hacsak a bábok fel nem lázadnak.

Kezdetben mindjárt azok, akik nem kaptak szerepet az eddigi bábjátékban, majd azok, akik a mulandó hatalomért sem kívánják sutba vágni a liberális eszméket. De belegondolhat a lázadásba a Basescu-féle bábjátékban kénytelen- kelletlen statisztáló, most meg kész helyzet elé állított RMDSZ és Konzervatív Párt.

Van azonban egy, elsô pillantásra talán különösnek tûnô lehetôség is. Ha Tariceanu nem lenne Tariceanu, és ha a liberálisok felhagynának a konfliktuskerülô magatartással, akár le is gyûrhetnék az önkényre hajlamos bábost. Elég sokaknak elege van már belôle, s nemkülönben a zavaros kormányzásból ahhoz, hogy a tartós stabilitás érdekében belássák - most jön a meredek! - egy liberális-szociáldemokrata összefogás elônyeit. Merész kitörés lenne a kényszerpályára szorított liberálisoknak. Pedig még az uniós csatlakozás dátumát is megmenthetnék, koherenciát hozhatna életünkbe, s megspórolhatnánk az elôrehozott választás költségeit. Csupa haszon, ha lenne merészség a liberálisokban a "mi vagyunk a jók, a másikok a rosszak" beidegzôdésébôl kilépve, államférfiak módjára az ország érdekét helyezni mindenek fölé. Akár Traian Basescu fölé! Láthatnánk csodát, hogy bábuk nem csak rongyból készülnek, amelyekkel a bábos ujjai kedve szerint játszanak. Úgy sejtem, ez az ötlet kedvére való lehetne az RMDSZ-nek és a Konzervatív Pártnak is. Summázva: kár azokkal tartós szövetségben maradni, akik még a rosszat sem képesek jól csinálni. Messzire merészkedtem?

A forgatókönyvet mindenképpen újra kell írni. S ha nem is az imént javasolt rendhagyó módon, de legalább úgy, hogy ne a bábos különbejáratú szórakoztatására legyen csupán alkalmas. Jusson nekünk, hús-vér közönségnek is némi élvezet. Gondolják meg, mert másként elmaradni látszik a telt házas elôadás!

A jelenlegi romániai belpolitikai helyzetben úgy kell cselekedni, hogy semmilyen módon ne lassuljon le az integrációs folyamat, és ne kerüljön veszélybe Románia EU-felvétele - szögezi le a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Operatív Tanácsának (OT) pénteki bukaresti ülése után kiadott közlemény.

A testület megvizsgálta az igazságügyi reformcsomaggal kapcsolatos alkotmánybírósági döntés után elôállt helyzetet. Megállapításuk szerint Romániában elengedhetetlen az igazságszolgáltatás átfogó reformja, hiszen e nélkül a korrupció felszámolása sem lehetséges. Az alkotmánybíróság döntése fékezi azokat az intézkedéseket, amelyeket ezen a területen az európai integráció és a belsô demokrácia érdekében is mielôbb meg kellene hozni.

A testület egyetért azzal, hogy erre a helyzetre sürgôsen megoldást kellett keresni. Ugyanakkor a liberális-demokrata szövetséggel szemben a testület úgy foglalt állást, hogy nem az elôre hozott választások módszere lehetett volna az egyetlen megoldás. Hiszen a kormánykoalíció most is rendelkezik azzal a többséggel, amely törékeny ugyan, de megfelelô fegyelemmel és szervezettséggel így is számos kérdésre választ talált, és ezután is képes lenne megkeresni a megfelelô megoldásokat. Éppen ezért az OT nem feltétlenül tartja szükségesnek az elôre hozott választásokat, de egyetért azzal, hogy ezáltal valóban megerôsíthetô a mostani koalíció, és a tavalyi választások után kidolgozott közös program és a romániai magyar nemzeti közösség célkitûzései is jobban érvényesíthetôk. Ugyanakkor úgy kell cselekedni, hogy semmilyen módon ne lassuljon le az integrációs folyamat, és ne kerüljön veszélybe Románia európai uniós felvétele. Az RMDSZ álláspontja szerint továbbra is ez az elsôdleges prioritás.

Az 1980-as évekig a rendôrség, majd ifjúsági klub mûködött a Csíkfalva község tulajdonát képezô épületben (felvételünkön). Vasárnap ünnepélyes keretek között avatják fel a jobbágyfalvi információs központot.

Gligor Róbert 2004. szeptember elsejétôl a Csíkfalvi Polgármesteri Hivatal pályázati felelôse. "Újszerû tevékenységi kört látok el, célom a közösség arculatának javítása", mondja a fiatalember. Pályázatokat nyújtottak be a Magyarországi Informatikai és Hírközlési Minisztériumhoz, teleház és információs központ létesítésére igényelve alapokat. A felszerelésekre vonatkozó pályázatok kedvezô elbírálásban részesültek, s kaptak két korszerû számítógépet, nyomtatóval. Csütörtökön az internetet is bekötötték az információs központba. Ottjártunkkor az utolsó simításokat végezték, az épület elôtt parkot alakítottak ki. Itt kap helyet az információs központ, a dokumentációs központ, de szerveznek programokat gyerekeknek, s az érdeklôdôk itt tájékozódhatnak a község és a környék látványosságairól, elszállásolási lehetôségeirôl.

Az információs központ avatását július 10-én, vasárnap tartják. Ugyanaznap került sor a Tündér Ilona Napra. A rendezvény 10.30 órakor istentisztelettel és szentmisével kezdôdik, felavatják Tündér Ilona szônyegét, s megnyitják az információs központot magába foglaló Teleházat. Az egész napos programban elôadások, mesélés, szekerezés Tündér Ilona útján, míg a Madártej kabarétársulat elôadásában vidám est szerepel. 21 órától tábortûz, zenés program zárja a napot, fellép Váradi Imre és Zolnai Ildikó.

Koronkára, az E60-as mûút mellett található új épületbe költözött a német BMW, valamint a brit Mini autómárkákat forgalmazó Auto Bavaria marosvásárhelyi Autotransilvania képviselete. A képviselet, amely a közelmúltig a Dózsa György utcában, az Azomures vegyi kombinát szomszédságában mûködött, nem csupán egy nagyobb, korszerûbb és a luxusmárkát jobban reprezentáló épületbe költözött, de az új otthonban BMW márkaszervizt is nyitott, amely megfelelô felszereltséggel és szakképzett személyzettel áll a bajor autók tulajdonosainak rendelkezésére.

Az új képviseleti terem ünnepélyes megnyitóján Ciprian Dobre prefektus és Dorel Frisan szólaltak fel, utóbbi elmondta, hogy az eladott gépkocsik tekintetében a BMW 2004-ben 104%-os növekedést könyvelhetett el a romániai piacon. A megjelentek megcsodálhatták a márka legújabb csodáját is, a legújabb BMW Z4 típusú kétüléses sport kabriót.

Miért élünk fele annyi ideig? Miért csak a civilizálatlan emberek élhetnek száz évig? Kik irányítják az egészségrôl alkotott fogalmainkat? Kik és miért söpörték szônyeg alá a legfontosabb tudományos felismeréseket? A gyógyszerek csomagolása többe kerül a hatóanyagnál? Mi köze van Hitlernek a C-vitaminhoz? - teszi fel a kérdéseket a dr. Lenkei Gábor tolla alatt született, Magyarországon kiadott Cenzúrázott egészség címû könyv.

Sokan, sokféleképpen írtak már cikket, könyvet a betegség-egészség, egészséges életmód, természetes táplálkozás témakörben, viszont közülük nagyon kevés foglalkozik az újabb tudományos felfedezésekkel, kevés a tényfeltáró leleplezés. Az egészségügy hátterében zajló eseményekrôl, okokról, manipulációkról még nem íródott átfogó jellegû könyv magyar nyelven. Dr. Lenkei Gábor kutatóorvos könyvében számtalan nyugati szakirodalom felhasználásával arra a tényre világít rá, hogyan próbálják elrejteni az igazságot az egészség-betegség folyamatairól bizonyos gazdasági-politikai erôk. A szerzô bôségesen kitér a problémakör minden fontos részletére, segítve ezáltal a minél pontosabb megértést, ugyanakkor rávezetve az olvasókat a késôbbi helyes döntés meghozatalához. A szerzô azon kevés bátor orvosok közé tartozik, aki ki mert állni a nyilvánosság elé, és feltárta a tapasztalatait saját kutatási eredményeirôl - ami sok esetben ellenkezett a hivatalos állásponttal. Rámutat arra, hogy még a legsúlyosabbnak beállított rák vagy AIDS betegség is nagy hatékonysággal kezelhetô nagy adag vitaminokkal. A szerzô kutatásainak eredményeképpen olyan mikro-tápanyag- készítményeket dolgozott ki, amelyek nagyon egyszerû módon megnövelik a testi és szellemi teljesítôképességet, helyreállítva ezáltal a hiányállapotok okozta egyensúly megbomlását, vagy éppen a hízás okainak zavarát.

A könyvet Sándor Csaba metafizikus, parapszichológus mutatja be hétfôn 19 órától a marosvásárhelyi unitárius egyházközség tanácstermében.

Jegyzet

Nem volt mindig ennyi csatorna, amin eljuthat hozzánk a kultúra, minden mással keveredve. Akkor színházba meg moziba jártunk és többet olvastunk. Talán a mozinak volt a legnagyobb tömegeket vonzó ereje. Az új filmek csak megkésve értek ide, de akkor is örültünk nekik, és a régiek között is akadt elég sok minôségi. Jobb helyeken a vetítés alatt nem zavart semmi. Nem szólaltak meg a telefonok, nem következett reklám minden félórában, és akkora volt a képernyô, amekkora tévét nem is gyártanak. Mégis leszoktunk róla. A tévé közelsége, a nézhetô mûsorok száma, az átváltás egyszerûsége még nem minden, hisz ez mindenütt így van. Vannak helyek azonban, ahol a mozitermek még ma is megtelnek. Nem minden filmnek sikerül, de sok olyan akad, amely hetekig tartja a magas nézettségi szintet. A legújabb filmekre már itthon sem kell hónapokig várni.

Kezdetben volt a videó. Elônye, hogy többször megnézhettük a kazettát, azt néztünk, amit akartunk, és letörölhettük, ha meguntuk. Ha fel akartuk venni a tévémûsort, azt is megtehettük. Azután következett a mûholdas adások nagy száma, és a kiváló képminôség. Ekkor már érezhetô volt, hogy a mozinak múlni kezd a varázsa. Az elején sokba került, de akkor is megérte. A kábeltévé megoldotta a helyzetet. Végül itt a számítógép, és vele párhuzamosan a DVD. Olyan képminôséget és térhatású hangot rögzíthetünk, majd játszhatunk le velük, amitôl kiráz a hideg. Nem véletlenül hívják házimozinak az új rendszert. Az ára szinte bárki számára elérhetôvé teszi, és kezelése egyszerûbb már nem is lehetne. Mit nyújthat ezek után a mozi, amivel visszacsalhatná a közönséget?

Sokéves szünet után beültem egy moziba. Tisztán emlékszem olyan vetítésre, amikor a lépcsôn ültem, mert nem volt szabad hely, és örültem, hogy nem kell állnom. Ugyanabban a moziban történt, amelyben most 25 nézô volt. A felújítás óta nem jártam benne - már ez is megérte volna korábban is elmenni. Elhatároztam, hogy a következô heti filmet is megnézem, mert annak viszont többször is láttam a reklámját a tévében. Ha üresen marad a terem, kár tovább vergôdni, ha megtelik, akkor egyértelmû a megoldás: reklámozni kell a produkciót!

Bukarest, 2005. július 8., péntek (MTI) - Elôvigyázatossági szintû sajátos terroristaellenes intézkedések megtételét rendelte el a román közigazgatási és belügyminisztérium - közölték pénteken Bukarestben.

A belügyi tárca sajtóközleménye szerint a minisztériumnak alárendelt biztonsági szerveknél elrendelték olyan sajátos intézkedések megszervezését és végrehajtását, amelyekkel "elejét lehet venni és el lehet hárítani a közrendet és az állampolgárok biztonságát veszélyeztetô eseményeket". Mint a közlemény rámutatott: az intézkedéseket a csütörtöki londoni merényletsorozat következtében rendelték el.

A belügyminisztérium ugyanakkor az elôvigyázatossági szintû sajátos törvényes eljárásoknak megfelelô mértékben növelte együttmûködését a terrorizmus megelôzésére és leküzdésére hivatott más országos intézményekkel - közölte a román belügyi tárca.

Több mint ötven halottja van a csütörtöki londoni merényletsorozatnak - mondta pénteken a Scotland Yard fôparancsnoka, aki szerint még mindig vannak holttestek a londoni metróalagutakban.

Sir Ian Blair, a londoni rendôrség elsô embere pénteken kora délután tartott sajtótájékoztatóján azt mondta: fôleg a "felrobbantott buszon történt detonáció természete miatt" nehéz megállapítani a halottak pontos számát. Valószínû azonban, hogy "nem túlzás ötvennél több halálos áldozatról beszélni" - tette hozzá.

Az eddigi hivatalos rendôrségi adat 37 halottról szólt.

Sir Ian szerint még mindig vannak holttestek azoknak a londoni metróvonalaknak az alagútjaiban, amelyeket szintén robbantásos támadás ért.

Hozzátette: egyelôre semmi jel nem utal arra, hogy a buszon - ahogy az a pénteki brit sajtó értesüléseiben szerepel - öngyilkos merénylô robbantotta volna fel magát, jóllehet "semmit nem lehet kizárni sem".

A 350, még kórházban ápolt sebesült közül 22-nek az állapota válságos.

Gheorghe Flutur (NLP) földmûvelésügyi miniszter pénteken, sajtótájékoztatón közölte, a kormányfô a jövô héten csütörtökön jelenti be lemondását, akkor a jelenlegi kormány is beszünteti tevékenységét.

Ezután következnek az elôrehozott választások beindításához szükséges alkotmányos lépések. A jövô héten születik döntés a választások idôpontjával kapcsolatban is. Azt szeretnénk, hogy erre mielôbb sor kerülhessen, hogy a választások szeptember végén, október elején megtörténjenek - mondta Flutur. A miniszter kifejtette, az alkotmánybíráknak be kellene nyújtaniuk becsületbeli lemondásukat, mivel megakadályozták az igazságügyi reformokat. Gheorghe Flutur elmondta, a kormány a nyár folyamán tovább dolgozik, "akkor is, ha ez az ideiglenesség jegyében történik".

Jonathan Scheele, az Európai Bizottság bukaresti delegációjának vezetôje pénteken kifejtette, a román kormány elôrelépett a reformok területén és leszögezte, Romániának nincs vesztegetni való ideje.

"A jelenlegi román kormány elôrelépett a reformok útján. Az idei év elsô hónapjaiban kedvezô folyamat indult be a csatlakozás követelményeinek teljesítésére, az igazságügyi stratégia és cselekvési terv elfogadásával" - hangsúlyozta Scheele.

Az EB-delegáció vezetôje hangsúlyozta: "itt az ideje e reformok alkalmazásának, Romániának nincs vesztegetnivaló ideje, hogy 2007-ben csatlakozhasson az EU-hoz". Az Európai Bizottság, amelyet tájékoztattak a romániai elôrehozott választások lehetôségérôl, "továbbra is támogatni fogja Romániát csatlakozási erôfeszítéseiben és a csatlakozási szerzôdésben vállalt kötelezettségek teljesítésében".

A Debrecenben tartózkodó királyhágó- melléki református püspök pénteken az MTI érdeklôdésére közölte: javaslata szerint az autonómia körül teremtôdjön meg az a széles egység, ami biztosíték lehet a parlamentbe jutáshoz.

Tôkés László szerint a helyzet túlhaladta a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ), amely ellene volt az elôrehozott választásnak. Emlékeztetett arra, hogy többen, így ô maga is már fél éve mondják, hogy fel kell készülni minden eshetôségre, mert nagy valószínûséggel elôrehozott választások lesznek. A püspök úgy ítéli meg, hogy az RMDSZ nómenklatúra féltette a pozícióját, igyekezett bebetonozni magát, de törekvéseik kérészéletûnek bizonyultak.

"Ráadásul az RMDSZ áttáncolt az ottani MSZP- tôl, a posztkommunista oldalról a demokrácia oldalára, s elvtelen politikával próbált elônyökhöz jutni" - mondta. Hozzátette: intô figyelmeztetés a mostani helyzet, hogy csak a szilárd, megbízható politizálás vezethet eredményre. Az utolsó esélye volt tavaly az RMDSZ-nek, hogy ebben a felállásban bejutott a parlamentbe" - fogalmazott Tôkés László, aki az erdélyi magyarság összefogására szólított fel.

Megítélése szerint a szükség rákényszeríti "a hatalmától megittasult RMDSZ-t", hogy átértékelje a helyzetet, s megkezdôdjön a belsô magyar-magyar viszonyok rendezése.

Az EMNT elnöke szerint az autonómia körül alakulhat ki széles egység, aminek megteremtésében számít a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ), az RMDSZ és az egyházak közremûködésére, támogatására.

Tôkés László szerint, ha az RMDSZ ezt elutasítja, annak szomorú következményei lesznek az erdélyi magyarság számára.

Az Andromeda-köd, az ismert galaxisok egyik legközelebbi példánya, friss adatok szerint jóval nagyobb, mint azt eddig a tudósok feltételezték - errôl számolt be egy nemzetközi tudóscsoport megállapításaira hivatkozva a Frankfurter Allgemeine Zeitung címû német lap.

A görög mitológia királylányáról elnevezett csillagköd látható átmérôje 75 ezer fényév. Ezzel valamivel elmarad a Tejút méretétôl, amely hozzávetôlegesen 100 ezer fényév átmérôjû. A Naprendszertôl mintegy 2,3 millió fényévnyi távolságban lévô Andromeda-köd a Tejúttal együtt a Lokális Csoport nevû galaxishalmaznak a tagja, amely mintegy 50 csillagrendszert foglal magába. (1 fényév az a távolság, amelyet a másodpercenként 300 ezer kilométer sebességgel terjedô fény egy év alatt megtesz.)

A spirálgalaxisok nagyságát csillagászok általában a rendszer látható magjának az átmérôjével adják meg. A magban összpontosul a galaxis csillagainak túlnyomó többsége. A magot többnyire gömb alakú halo (korona) veszi körül, amely csillagokból és csillaghalmazokból áll.

A Kanári-szigeteken lévô Isaac Newton teleszkóp, majd a Hawaii-szigeteken található Keck-II teleszkóp segítségével - az utóbbi átmérôje 8 méter - végzett vizsgálatokkal csillagászok nemzetközi csoportja nemrég arra a megállapításra jutott, hogy az Andromeda-köd esetében a halo csillagainak jelentôs hányada valójában a maghoz tartozik. Emiatt a galaxis átmérôje mintegy háromszor akkora, mint eddig vélték: körülbelül 220 ezer fényév.

A vizsgálat az Andromeda-köd halojának mintegy 3000 csillagára terjedt ki. Közülük csupán 500 ôrizte meg eddigi besorolását, a többiek átkerültek a mag csillagai közé.

Jelentôs fölfedezése a kutatóknak az is, hogy a vizsgált csillagok egy része "csomósodást" mutat, azaz kisebb csoportokká áll össze. A csillagászok feltételezik, hogy ezek a csomók kisebb csillagrendszerek összeütközése nyomán keletkeztek. Bizonyos elméletek szerint hasonló ütközések révén jöttek létre a világegyetem nagy elliptikus galaxisai is.

A franciák több mint kétszáz éves nemzeti himnuszának, a Marseillaise-nek oktatása szeptemberbôl kötelezô lesz minden francia általános iskolában. A CSA közvélemény-kutató felmérése szerint a franciák alig kétharmada ismeri országa himnuszának szövegét, és csak nagyon kevesen tudnák elmondani az egykori katonai induló mind a hét versszakát.

A francia oktatási minisztérium az általános iskolák második osztályának tananyagába iktatta be az archaizáló és kifejezetten nehéz csatadal teljes szövegének kötelezô oktatását, ami ellen leginkább a tanítók tiltakoznak. Elsôsorban a himnusz kiskorúaknak nem való agresszív tartalma miatt. Mások viszont elismerik, hogy az új nemzedéknek is ismernie kell a nemzeti himnuszt és annak szimbolikus tartalmát.

A francia nemzetgyûlésben a kérdésrôl rendezett vitában több tanító elmondta, hogy természetesen eddig is oktatták a himnusz énekelt és néhány fontosabb strófáját, de a másodikosokat még túl kicsinek tartják az egész vers feldolgozásához. A francia szülôi munkaközösségek országos elnöke csak az általános iskola utolsó osztályában tenné kötelezôvé a Marseillaise tanítását.

A felmérés szerint a franciák 72 százaléka ragaszkodik nemzeti himnuszához. Az ötven évnél idôsebbek 83 százaléka szenvedélyes viszonyról beszélt, míg a harminc évnél fiatalabbak alig 56 százaléka tartja fontosnak az egyik legfôbb nemzeti szimbólumot. A megkérdezettek 41 százaléka viszont túl erôszakosnak érzi a szöveget.

A Marseillaise-t Rouget de Lisle kapitány 1792-ben az Ausztria feletti gyôzelem alkalmából a frontra induló katonák buzdítására írta Strasbourgban. A dal eredetileg a Rajnai Hadsereg indulója volt, de egyre népszerûbb lett az egész országban. La Marseillaise néven akkor vált ismertté, amikor Marseille-bôl egy önkéntes csapat ez a dalt énekelve vonult be Párizsba a forradalom védelmére. Hivatalos nemzeti himnusszá 1795. július 15-én nyilvánították. Zenekari változatát 1830-ban Hector Berlioz írta.

Hiába ajánlott fel márciusban 1,25 millió ausztráliai dollár jutalmat a The Bulletin címû ausztráliai magazin annak, aki bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a tasmániai tigris nem halt ki - senki sem állt elô ilyennel.

A kutyára emlékeztetô thylacine, vagy tasmániai tigris nevû húsevô, ragadozó erszényes Ausztráliától délre, Tasmánia szigetén élt, és az európaiak bevándorlása nyomán halt ki. Utolsó számon tartott példánya Hobart város állatkertjében múlt ki 1936-ban, de azóta sokan látni vélték egy-egy példányát itt vagy ott.

Ezért ajánlott fel jelentôs jutalmat a The Bulletin annak, aki tasmániai tigrist talál, vagy bizonyítékkal áll elô létezését illetôen. A határidô azonban anélkül múlt el, hogy bárki bármiféle bizonyítékkal szolgált volna a thylacin túlélésére vonatkozólag.

"Sehol egy csont, egy ürüléknyom, egy szôrszál a tasmániai tigristôl" - ismerte el Gary Linnell, a The Bulletin fôszerkesztôje.

Az Ausztráliai Múzeum az év elején feladta azt a kísérletet, hogy a thylacinnak a múzeumban megôrzött példányából származó sejtbôl klónozza a kihalt állatfajt.

400 év börtönt kaphatnak az édességboltokat rabló udvarias nôvérek, akiket azért becéznek így, mert mindig szépen kérték és mindig szépen meg is köszönték a pénzt. A 30 éves Heather Huchel és 33 éves nôvére, Carrie Huchel Washington államban fosztott ki hét boltot, zsákmányuk összesen 1250 dollárra rúgott. Öt alkalommal Carrie rabolt - játékpisztollyal - és húga volt a sofôr, kétszer pedig fordítva. A rablásokat nem volt nehéz összekapcsolni, mivel feltûnô volt a boltosoknak az elkövetôk rendkívül illedelmes szóhasználata.

Az udvarias nôvérek - miután elfogták ôket - elismerték bûnösségüket, és azzal mentegetôztek, hogy kábítószerfüggôk, és csakis napi narkóadagjaik beszerzési költségének elôteremtése végett álltak rablónak. Ügyük tárgyalását augusztusra tûzte ki a bíróság. Legfeljebb 200 évet kaphatnak, igaz, fejenként.

Muskátdió, szerecsendió Myristica fragrans (szer, szerecsenydió)

Az idôsebbek jól ismerik, ma már újra árusítják. Valamikor fontos fûszer volt. A népi gyógyászat is használta. Az állatgyógyászatban volt nagyobb szerepe. Bizonyos orvosságok alkotórészeként használták.

Olajfa (olajbogyó) Olea europaea (maszlina)

Tulajdonképpen a tartósított zöld vagy érett termését nevezik "maszlinának", amit savanyúságként fogyasztanak. Az olajfát nem ismerik, de a termésébôl préselt olajat, az olívaolajat faolaj néven a népi gyógyászatban használják. Több háziszer tartozéka. Az égési sebet faolajjal kenték be. Gyomorsavtúltengés ellen "maszlinát" kell enni magostól. "Ez erôs fájin orvasság".

Szegfûbors Pimenta officinalis (bánfimag, szekfûboss)

Élelmiszerüzletekbôl vásárolt, disznóöléskor használt fôszer. A májast ízesítik vele. Erôs hasszorulás elleni tea alkotórésze (szegfûbors, kerti ruta, kamilla, bodzavirág). Az állatgyógyászatban volt nagyobb jelentôsége.

Fekete bors Piper nigrum (bors, boss)

Egyike a leggyakrabban használt, kereskedelemben vásárolt fûszereknek. Többféle gyógyeljárásban alkalmazzák napjainkban is.

Az ôrölt borst vajjal összekeverve az "ótvaros" testrész kenésére használják. Borban fôzött, sárgaság elleni "írnak" is összetevôje. Hûlés esetén pálinkába, forralt borba ôrölt borst tesznek. A lyukas fájós fogba borsszemet dugnak.

Szegfûszeg Syzigyum aromaticum (= Coryophyllus aromaticus = Eugenia aromatica)

Ismert, üzletbôl vásárolt fûszer, süteményekbe és disznóöléskor a májasba teszik. A népi orvoslásban is felhasználják mint házi készítésû szerek összetevôjét. Sárgaság ellen egy csomag szegfûszeget, ugyanannyi szegfûborst, fél kg szilvalekvárt, megszárított és összemorzsolt sáfrányt, vérfûvirágot (Sanguisorba officinalis), cickafarkot és mezei katángot összefôztek, egy napig állni hagyták, utána használták. A kúra alatt a beteget jól betakarták, hogy izzadjon. Fájós lyukas fogba egy szem szegfûszeget tettek.

Közönséges gyömbér Zingiber officinale (gyömbér, gyümbér)

Dél-Ázsiából származó, trópusokon termesztett fûszernövény. Rizomája (gyöktörzse) tartalmazza a fûszert szolgáltató hatóanyagokat, gingerolt és éterikus olajokat. Nálunk ma kevésbé ismert, bár újra lehet kapni. A népi gyógyászatban is szerepe volt. Hûléskor gyömbért, salétromot, egy kg tormát, egy kiló zsírt s egy tojássárgát 4 liter borba belekevertek, s azt naponta rendszeresen addig itták, amíg elfogyott. (Természetesen nem tévesztik össze a Zingiber officinalet a nálunk vadon élô gyömbérgyökérrel, a Geum urbanummal.)

Gub Jenô

Ciprian Dobre prefektus kijelentette, hogy a kormányválság nem akadályozza meg ôt abban, hogy folytassa az idén elkezdett projekteket. Calin Popescu Tariceanu lemondása sem változtat azon, amit beiktatásakor, január 8-án mondott, hogy a közigazgatásban profikra van szükség és az állampolgárok érdekében kell dolgozzanak.

Egyébként a kormányfô "becsületbeli lemondását" a bátorság megnyilvánulásának nevezte: egyrészt volt bátorsága felelôsséget vállalni a "reformcsomagért", most meg fel meri vállalni azt, hogy "nem fogadja el az Alkotmánybíróság döntését".

Dobre szerint az Alkotmánybíróság a saját egyéni érdekeit követi, ezért "nem csoda", hogy olyan döntést hozott, amilyent hozott. De végre "elôbújtak a sötétbôl", és világossá vált, "kik az igazi akadályozói az ország európai integrációjának". "Szovjet partizánakciót" és "gerillaharcot" emlegetett.

A kérdésre, hogy miért nem tették meg ezt a lépést akkor, amikor Basescu szorgalmazni kezdte, azt mondta, hogy januárban "fel kellett mérni a helyzetet", amely során kiderült, hogy "40 ezer milliárd lej hiányzik az államkasszából", ezért nem volt lelkük "belevinni az országot 30 napon belül egy újabb választásba". Véleménye szerint az alkotmánybírákat személyes érdekek vezérelték a döntés meghozatalakor, hogy megôrizhessék privilégiumaikat".

Megengedhetetlennek nevezte, hogy "egy Alkotmánybíróság sakkban tartson egy kormányt" és véleménye szerint a lemondás épp ezt utasítja vissza.

Június 8-10. között kerül sor a Maros-völgyi falvak etnofesztiváljára Ratosnyán. Az eseményre a prefektúra égisze alatt, a Maros-Kelemen-havasok Környéki Közösségek Egyesületének szervezésében kerül sor, amelyen a Maros völgyének turisztikai és gazdasági lehetôségeit, kulturális értékeit mutatják be.

Az Alkotmánybíróság azon határozata nyomán, amellyel alkotmányellenesnek nyilvánította az igazságügy reformjára vonatkozó törvénycsomag egyes cikkelyeit, a Nemzeti Kezdeményezés Pártja (PIN) Monica Macovei igazságügy-miniszter lemondását sürgeti. Ha nem tenné meg, akkor a miniszterelnöknek kellene menesztenie, olvasható a PIN által szerkesztôségünkbe eljuttatott sajtóközleményben.

A párt alelnöke, Aurelian Pavelescu által aláírt közlemény szerint azzal indokolják ezt a követelést, hogy a miniszter asszony olyan törvényekért vállalt felelôsséget, amelyeket a Legfelsôbb Bírói Tanács elutasított, az ország magisztrátusai pedig határozottan alkotmányellenesnek neveztek és még az elôterjesztésük elôtt hevesen tiltakoztak ellenük. Másfelôl, az Európai Unió fontos képviselôi is figyelmeztettek a tervezet alkotmányellenes voltára; ezeket az igazságügy-miniszter hevesen és indokolatlanul kitámadta. A PIN nyilvánosan bírálta a miniszter asszony kezdeményezését, amelyet már a kezdeti fázisban az alkotmányos rend elleni támadásnak minôsített.

Következésképpen, folytatja a közlemény, Monica Macoveinek személyesen kell vállalnia a kudarcot, és az Alkotmánybíróság döntése elleni támadásai annál súlyosabbak, mivel a jogállamiság, valamint az Alkotmány és a törvények iránti megvetésérôl tanúskodnak. A miniszter asszony magatartása csökkenti Románia 2007. január elsejei európai uniós csatlakozási esélyeit.

Ilyen értelemben a PIN utolsó figyelmeztetést fogalmaz meg Traian Basescu felé is, aki a tervezet vitája során feltétel nélkül támogatta és felvállalta a miniszter asszony alkotmányellenes akcióit. Ugyanakkor felvállalják annak a felelôsségét, hogy hasonló akciók esetén, az Alkotmány 95. cikkelye értelmében, parlamenti támogatást keresnek az államfô felfüggesztését célzó procedúra elindításához az Alkotmány elôírásainak a megsértése miatt.

A PIN veszélyesnek nevezi a koalíciónak az Alkotmánybíróság döntését bíráló megjegyzéseit, ami azt igazolja, hogy a politikusok nincsenek felkészülve arra, hogy tiszteletben tartsák a demokratikus normákat, hanem az igazságszolgáltatás fölötti ellenôrzést akarják megôrizni. Másfelôl, a döntés elutasítása az igazságszolgáltatás hitelessége elleni támadást is jelenti, amely súlyos következményekkel járhat az ország demokratizálódási folyamatára, olvasható a PIN sajtóközleményében.

A héten tartott vezetôségi ülésén az Egyesült Baloldal Pártja (Partidul Stângii Unite - PSU) megválasztotta a megyei szervezet vezetô fórumait. A megyei végrehajtó büró tagjai: Ilie Doroftei, Ion Moldovan, Valer Maier, Elena Kurcsi, Vasile Cernatescu, Aron Manisor, pótta-gok: Horia Balica, Lazar Pop, Daniel Manisor, Tudor Petre. Fegyelmi bizottság: Ioan Nemeti, Ioan Moraru. Pénzügyi ellenôrzô bizottság: Aurel Pop, Francisc Ghidofalvi.

A municípiumi végrehajtó büróba Melinte Maceant választották.

Ilie Doroftei, az országos végrehajtó büró alelnöke szerint a listát új, megbízható tagokkal bôvítik ki. Az alelnök kijelentette: a PSU nemzeti hovatartozásra, életkorra, nemre, vallásra, szakmai felkészültségre való tekintet nélkül nyitott mindazok számára, akik felvállalják azt az eszmét, hogy Romániában emelni kell az életszínvonalat, akik tiszteletben tartják Románia függetlenségét, az állam egységét, a jogrendet és az alkotmányos demokrácia elveit, legyen az illetô munkás, paraszt vagy értelmiségi.

"A kortárs irdalom vezetô egyéniségét", "a legszebben beszélô magyar költôt" köszöntötte tegnap délelôtt Csíki Dénes helybeli kanonok, de kiderült, hogy a köszvényesi katolikus templom hûvösében Kányádi Sándor, a mindig közvetlen, a gyerekekhez valóban közel álló ember beszélgetett el a Felsô- Nyárád mentérôl összesereglett több mint kétszáz kisdiákkal s a környékbeli értelmiségiekkel.

Kányádi Sándor arra tanít, hogy az emberi méltóságot mindig, minden körülmények között meg kell ôrizni, s a teljes élethez hozzátartozik a szülôföld szeretete és a hagyományok megôrzése is. Azon költôk közé tartozik, akik nem felejtették el a gyermekkor varázslatos világát, s miközben a legkisebbek nyelvén beszél, a felnôtteket is hozzásegíti ahhoz, hogy ebben a világban megmerítkezzenek - foglalhatnánk össze Bege Kinga, a köszvényesi iskola magyar és vallás szakos tanárának üdvözlô szavait, amelyet a gyerekek versmondása követett.

A beszélgetés során valamennyi kérdés elhangzott, ami egy tizenéves gyermek fejében megfordul: hogy miért lett költô Kányádi Sándor, mikor és melyik volt az elsô verse, hány kötetet írt, legemlékezetesebb élményei és így tovább. Alkalmatlannak tartotta magát a politikai szerepvállalásra, ami nem zárja ki, hogy tisztelje azokat a költôtársait, akik ezt megtették; örvend, ha megzenésítik a verseit, mert ezáltal felfrissülnek, tovább élnek; sohasem beszélt le senkit arról, hogy verset írjon - többek között ez volt a prózai része a találkozónak. "Nem voltam Köszvényesen, de ideje volt, hogy eljöjjek, mert köszvényes vagyok", ami remélhetôleg nem jellemzô a helybeliekre - bukkant elô a humor is szavaiban. Ezen túl a költészeté volt a tegnap délelôtt, a vendég kedvelt és közismert Petôfi-sorokat skandált a gyerekekkel, Horváth Imre balladát tanított, és költôtársa, Ion Alexandru versét idézte, közben pedig kórusban illetve egyik- másik résztvevôtôl felhangzottak a legszebb, legismertebb Kányádi-sorok. A gyerekkor vidékeire és a bennünk élô gyönyörû tájakra kalauzolta el hallgatóit szóban és versben olyan természetességgel, ahogy olvassuk, mondjuk sorait. Élmény volt a tegnap délelôtt minden gyereknek, aki elôször, és annak is, aki sokadikszor hallgatta Kányádi Sándort.

Az RMDSZ Operatív Tanácsa ma, június 8-án, Bukarestben, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Elnöki Hivatalában egyhangúlag elfogadta a következô közleményt:

Az RMDSZ Operatív Tanácsa elemezte az Alkotmánybíróságnak az igazságügyi reformcsomaggal kapcsolatos döntése nyomán elôállt helyzetet.

Véleményünk szerint Romániában elengedhetetlenül szükséges az igazságszolgáltatás átfogó reformja, hiszen enélkül a korrupció felszámolása sem lehetséges. Az Alkotmánybíróság döntése fékezi azokat az intézkedéseket, amelyeket ezen a területen az európai integráció és a belsô demokrácia érdekében is mielôbb meg kellene hozni. Egyetértünk azzal, hogy erre a helyzetre sürgôsen megoldást kellett keresni, ugyanakkor a liberális-demokrata szövetséggel szemben azt gondoljuk, hogy nem csak az elôrehozott választások módszerével lehetett volna ezt a helyzetet megoldani, hiszen most is rendelkezünk azzal a többséggel, amely törékeny ugyan, de megfelelô fegyelemmel és szervezettséggel így is számos kérdésre választ találtunk, és ezután is képesek lennénk megkeresni a megoldásokat. Éppen ezért nem feltétlenül tartjuk szükségesnek az elôrehozott választásokat, de egyetértünk azzal, hogy ezáltal valóban megerôsíthetjük a mostani koalíciót és a tavalyi választások után kidolgozott közös programot, és egyúttal magyar nemzeti közösségünk célkitûzéseit is jobban érvényesíthetjük. Ugyanakkor úgy kell cselekednünk, hogy semmilyen módon ne lassítsuk le az integrációs folyamatot, és ne kerüljön veszélybe Románia európai uniós felvétele. Az RMDSZ álláspontja szerint továbbra is ez az elsôdleges prioritás. Az RMDSZ fontosnak tartja a koalíciós partnereivel való szolidaritást, és figyelembe véve a liberális-demokrata szövetség egyértelmû döntését, támogatjuk az elôrehozott választások megrendezését célzó kezdeményezést. Ha világos célkitûzésekkel hívjuk urnák elé a választókat az ôsszel, akkor éppen ilymódon erôsíthetjük meg Románia elkötelezettségét a demokrácia további kiszélesítésére és az európai integráció folytatására. Meggyôzôdésünk, hogy a romániai magyarság továbbra is támogatja az erôs parlamenti képviseletet és a hatékony kormányzati jelenlétet, és ha elôrehozott választásokra kerül sor, ismét közös érdekképviseletünk, az RMDSZ mellé fog állni.

2005. július 8.

Az RMDSZ Operatív Tanácsa

Bandi Dezsô végleg hazatért. Hétfôtôl az ôsi marosvásárhelyi református temetôben pihen. Sokan kísérték utolsó útjára, majdnem minden vidékrôl jöttek tisztelôi, ahol az eltelt évtizedekben megtapasztalhatták áldásos tevékenységét. A szülôfaluból, Magyarsárosról és Szászcsávásról egyházi kórusok is érkeztek, találkozhattunk mezôfeleiekkel, nyárádszentmártoniakkal, kendiekkel, korondiakkal is. És ki tudja, honnan érkeztek még a búcsúzók. Az biztos, hogy külföldrôl is, hiszen a Tanár úr nem csak a szûkebb pátria népnevelôje volt, ô egész nemzetben gondolkodott, és rengeteg tanítványa, követôje között olyanok is akadnak, akik az anyaföldtôl távol kamatoztatják mindazt, amit tôle tanultak. És nagyon sokat tanulhattak, de mindenekelôtt emberséget. Amit személyes példája sugallt mindenkinek, aki csak egyszer is hosszasabban beszélgethetett vele.

Megannyi érdemét, sokrétû életmûve számos vetületét megemlítették a búcsúztatók - lelkészek, mûvészek, néprajzosok -, de közelrôl se sorolhattak fel mindent abból a rendkívül gazdag munkásságból, amit élete termékeny 86 éve folyamán, lelkiismerete belsô parancsszavára hallgatva, megállás nélkül kifejtett, olyankor is, amikor leküzdhetetlennek látszó akadályokat görgettek céljai megvalósításának az útjába. Bandi Dezsô a cselekvés embere volt, hite is a tevékenységeiben nyilvánult meg. Nem beszélni szeretett, mint annyian teszik manapság, tetteivel hatott azokra, akikkel kapcsolatba került. És aligha találunk még egy olyan személyiséget, aki annyifelé megfordult és munkálkodott volna az országban, mint ô, és ösztönözte volna hozzá hasonló meggyôzô erôvel aktív hagyományôrzésre, alkotásra, értékeink továbbéltetésére a vitalitásukat még fel nem adó vagy a felszámolásukba már beletörôdött faluközösségeket, a legkülönbözôbb tájegységek lakóit, egyéneket és csoportokat. Ha rákérdeztek, népnevelônek tartotta magát, úgy érezte, ez a hivatása. Ezt iparmûvészeti, szobrászati, faragó foglalatosságainál is fontosabbnak vélte. Pedig ilyen vonatkozásokban is volt mit felmutatnia, és lehetett volna még jóval több, ha ennek szenteli idejét, energiáját. De ô inkább tanítani akart, szakmailag irányítani ifjú tehetségeket, és idôsebbeket is, mert annak is feltétlenül értelmét látta. Örökké eleven szellemét és kétkezi munkáját egyaránt ennek szolgálatába állította, akár kapott érte elismerést, akár nem. Amint tájainkon lenni szokott, többnyire az utóbbi viszonyulást kellett megélnie. Mégis tudhatta, érezhette: tanításait, az írásaiban, a lapunkban megjelent cikkeiben is kifejtett eszméit, életideálját a szívünkbe, lelkünkbe zártuk. Emléke ezért is marad eleven még nagyon sokáig közösségünk tudatában.

Nagy Miklós Kund

Rokonszenves a jelszó, amellyel az EMKE megyei szervezetének vezetôi útjára bocsátották városnapi rendezvénysorozatukat. Még ha egyesek olykor fanyalognak is, amikor az eltávozottak kerülnek szóba, be kell látniuk, nem vagyunk annyira gazdagok, hogy figyelmen kívül hagyjuk mindazt, amit idôrôl idôre hazatérve, az itthoni közönségnek nyújtanak. És a magyar kultúra máshol élô képviselôire is számítunk, amikor lelkünk, szellemünk ápolása a tét. A Vásárhely visszavár mottó tehát, amelynek jegyében az emkések ezután is rendezni szeretnék a Marosvásárhelyi Napokra idôzített megnyilvánulásaikat, azokat az alkotókat és mûvészeket célozza meg, akik valamikor a városunkban, megyénkben éltek, dolgoztak, szereztek híveket tehetségüknek, és azokat is, akik az anyaországban vagy még távolabb váltak népszerûvé, de nálunk járva, már megtapasztalták az itteni nézôk barátságát, kultúraszeretetét, és ismét szívesen bemutatkoznának elôttük. Kilyén Ilka alelnök, a sorozat egyik fôszervezôje, ezt többször hangsúlyozta is az elôadások felvezetôjében. Ahogyan azt is, hogy válogatásuk mögött egy olyan szándék is felismerhetô, miszerint igényesebb, rangosabb irodalmi estekkel, pódiummûsorokkal, koncertekkel a vásári csiricsárét is ellensúlyozni igyekeztek. Valamelyest sikerült is: a városnapokon szerzett maradandó élményeink közé többnyire az EMKE megnyilvánulásait sorolhatjuk. Egyikrôl- másikról szóltunk még azon melegében. Van amire most térünk vissza.

A helybeli színtársulat Szolnokra áttelepült egykori közkedvelt mûvésznôje, Meister Éva például kétszer is jól megérdemelt vastapsot aratott a Nemzeti Színház zsúfolásig telt kistermében. A Kék angyal és barátai címû sanzonestje a zaklatott életû, világhírû filmsztár énekesnô, Marlene Dietrich születésének 100. évfordulója alkalmából került a közönség elé, és talált mindenfelé kedvezô fogadtatásra. Meister Évát a hangja, hangszíne a Dietrich-dalok tolmácsolására predesztinálta, az ô örökzöldjeit, a Lily Marlent, a Hová lettek a katonák címût adta elô a legmeggyôzôbben és a legmélyebb átéléssel, érthetô, hogy a hallgatóság ezek ismétlését követelte ki tapsával. Edith Piaf más világ, vele kapcsolatosan nem sikerült teljesre az illúziókeltés, a színmûvésznô egyszerû, közvetlen elôadásmódja, sallangmentesen is hatásos eszköztára azonban pótolni tudta a hangterjedelmi hiányokat, s e nehézségek áthidalásában rutinosan segítette a zongorakíséretet bravúrosan biztosító Bánfi Miklós elôadómûvész. És persze, kéznél volt a színész mindenkori támasza, az est keretét megteremtô szöveg, a mértéktartó, de fontos részletek Dietrich önéletírásából, az idézetek Rilke, Goethe, Li Taj Po és Pausztovszkij írásaiból. Ezen a téren pedig a hazatért vendég tényleg otthon van. A Csöndes kiáltvány a vesztesekért címû zenés pódiummûsora is bizonyította. A lírai est anyagát Molnár H. Lajos író válogatta, jól ismert költôi univerzumokból, egykori erdélyi tollforgató társai - Bogdán László, Czegô Zoltán, Csiki László, Farkas Árpád, Ferenczes István, Hervay Gizella, Kányádi Sándor, Kovács András Ferenc, Magyari Lajos, Székely János, Szôcs Géza, Szôcs Kálmán - költészetébôl állította össze és rendezte a mûsort, amely a létrejötte óta eltelt másfél évtizedben is megôrizte frissességét és katarzisteremtô aktualitását. A mûsorfüzet tallózott a Meister Éva elôadását méltató médiabeszámolókban, a vásárhelyi bemutató résztvevôi biztosan egyetértenek az idôben és térben sokfelôlrôl egybegyûjtött elismerô szavakkal. Idézzünk fel egyet-kettôt: "Meister Éva... gyönyörû, tiszta versmondása, ôszinte átélése mindenkit meghatott... Megrázó volt az elôadása..." (Buza Kiss Ildikó - Híradó - Freiburg, 1995); "A vers szólt általa... a versbe vésett fájdalom, vád, intelem és indulat..." (A rádió mellett - Új Magyarország, 1995); "Meister Éva színmûvésznô ezúttal is sokadszorra megmutatta, hogy mire képes egy profi mûvész." (Cyber Press - Sopron, 2001).

Ô is azok közé tartozik, akiket Vásárhely feltétlenül és minél gyakrabban visszavár.

N.M.K.

Beszélgetés Novák Józseffel

Nemrég nyílt meg a Magyar Kultúra Házában, a budai Szentháromság téren az Erdélyi történelmi címerek-pajzsok címû nagyszabású és már kezdettôl sok érdeklôdôt vonzó kiállításod. Bár neved Erdélyországban ismert, itt, Budapesten mégis meglepetésnek számított mûvészetednek érettsége, a címerek egyértelmûen magyar üzenete. Beszélj gyermekkorodról, pályád kezdetérôl.

- 1956. március 23-án születtem Marosvásárhelyen. Gyerekkorom a zsidó templom mögötti Iskola utcában telt el. Óvodába a közeli Stefániába jártam. Már zsenge gyerekkoromban készítettem kartonból pajzsokat, nemcsak magamnak, hanem a velem hancúrozó pajtásaimnak is. Állandóan rajzoltam, rajzolva terveztem, így aztán a mûvészeti iskolába írattak be szüleim. Ez az iskola akkor híres volt. Számos, ma Erdélyben és Magyarországon is alkotó mûvész koptatta padjait. Mind zenei, mind képzômûvészeti tagozata Erdély minden szegletébôl vonzotta a tehetséges gyerekeket. Aztán beiratkoztam az építészeti líceumba. Itt mûépítészet és városrendészeti szakon érettségiztem. Utána természetesen Kolozsváron, a Képzômûvészeti Akadémián a design-ipari formatervezés szakon végeztem. Mestereimtôl, tanáraimtól megtanultam, megértettem és magam is vallom mind a mai napig, hogy a mûvészet lehet munka és áhítat, de harc is. 1984 óta veszek részt alkotásaimmal közös és egyéni tárlatokon, rendezvényeken.

- Csak címerkiállításod, a mostanival, tizenöt volt. Ebbôl Magyarországon eddig három: a Budapesti Székely Házban, a Bicskei Mûvelôdési Központban és a Tatabányai Múzeum Galériában. Az a tény, hogy a Magyar Kultúra Házában kiállításodat Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány Kuratóriumának elnöke és Nagy Zoltán, a Budapesti Székely Ház igazgatója nyitotta meg, bizonyítja, hogy erdélyi üzeneted immáron fogékony talajra talált a magyar fôvárosban is. Mi is ennek az üzenetnek a tartalma?

- Mit lehet üzenni? Vajon érdemes üzenni? Hová? Kinek? Hogyan és mit? Erdélybôl sajnos nekünk csak üzenni lehet, üzenni engednek, igaz, nem keveset! Népünk, annyi történelmi csapás, megpróbáltatás ellenére is erôs maradt hitében, nemzetiségében és szellemi világában. Sorsunk alapdilemmája, hogy érdemes-e itt élni, érdemes-e erdélyiül élni. Erdély ezeréves magyar múltját szeretném felidézni munkáimmal. Közös létünk, történelmünk hátrahagyott és újra fellelt nyomait, emlékeit; mert ezeknek erkölcsi töltetük, mondanivalójuk és üzenetük van. Az én üzenetem, a kiállításom és jelképeim által az, hogy a múltat nem elfeledni, tisztelni kell, s annak mondanivalóját továbbvinni a jelenbôl a jövôbe. Egy maradandó értékû tudományos mûvészeti tettel, munkával, amihez erény, vitézség, bátorság, hûség, áldozat és szeretet kell. Ez a címereim üzenete is. Egy kis történettudományi kitérô: a címerek és rajzok ôsi eredetû harci jelképekbôl születtek. A római koron át a középkorban már általános volt használata; tanulmányozása külön történettudományi ág, a heraldika feladata.

- Végeztél-e címereidhez heraldikai elôtanulmányokat?

- Természetesen, hiszen a magyar heraldikai anyag és ezen belül az erdélyi nagyon sok remek mûvészi kompozícióban elkészült címerpajzsokat hagyott ránk. A középkor vége felé már olyan sokágú és bonyolult családi hagyományokat kellett címerre vinni, hogy külön címerfestô mesterség alakult ki. Nálunk Erdélyben, a fejedelmi udvarban, de sok nemesi kastélyban, a Bánffyak, Kornisok, Kendék, Rhédeyek és mások alkalmaztak fôállásba címerkészítôket. Munkájukat megismertem és a magam stílusára fordítva továbbítom a jelenbe és a jövôbe. Itt, a kiállításomon is látható egy XII. századi francia lovag címeres pajzsa, mint ôspéldánya az utána következôknek.

- A kiállításon a címerek alatt szép magyaros mintákkal díszített selyemterítôk vannak. Némelyek olyanok, mint egy magyar miseruha vagy egy fôúri lovagterem brokátja. Ezek is a te mûveid?

- Valamikor a marosvásárhelyi selyemszövôde tervezôje voltam, tehát ott kezdtem régi magyar mintákkal selyemszöveteket alkotni. Ide azért állítottam ki néhányat, mert hangulatukban kiemelik a címerek történelmi üzenetét.

- A kiállítás mûsorfüzetében azt hirdeted, hogy családi címerek felkutatását és elkészítését vállalod. Vannak megrendelôid?

- Szép számmal. A családi címerkészítés ma Erdélyben, de Magyarországon is reneszánszát éli. A régi nagy nemesi családoknak sok leszármazottja él, és sokan fel akarják újítani a családi címereket, hiszen azok jobbára ma csak múzeumokban lelhetôk fel, síremlékeken, ex-libriseken. Aztán az újgazdagok háza táján is akadnak jócskán olyanok, akik családcímerekkel hivalkodva akarnak másoknál többnek mutatkozni. Csak rendeljenek, én megcsinálom, természetesen az alapvetô heraldikai szabályok betartásával.

- Itt a kiállításon is szemet gyönyörködtetôek az erdélyi fejedelmek, a nagy erdélyi nemesi családok és az erdélyi vármegyék címerei. Bethlen Gábor, vagy a Bánffy család, vagy akár a több változatban elkészült Erdély-címerek elôtt órákig áll bámulva a látogató. Mi a titka ennek a szépségnek?

- Egy Kölcsey-idézettel válaszolnék: "… magyarságnak kiváltsága az, hogy nemzeti szellemének teljességében, atyáitól örökölt magyar jellemének ôszintén felajánlott értékeivel legyen munkálója és hordozója azok között… ahol él."

Bereczki Károly

Lászlóffy Aladár

A papír mini-képernyôje

mikor fehéren visszasüt,

még nincs adás, de máris érzem:

most megjelennek a betûk.

Öröm ez három pillanatra

vagy három percre, amikor

még én se tudom, ô se tudja:

mit közöl általam a kor,

mit zümmög magasfeszültséggel,

mi utazik agyam felôl,

amit semmilyen elôzetes

mûsorba nem vehettek föl,

amit mikor majd készen látok,

mint elsô nézô, egymagam,

megnyugtat vagy lecsillapít: a

józanész még rendben van.

Ízlelgetem az ôsök tiszta,

nem ismeretlen örömét,

amikor embermélyi ûrbôl

megintcsak megjelent a kép,

és készen állt az elsô sornyi,

aztán az utolsó, a mû,

s mióta kész van, rátalálni

úgy tûnik, olyan egyszerû:

hogy hervad már... hogy Húzd rá, cigány...

hogy... szebb az ôsz s legszebb a tél,

hogy Góg és Magóg fia vagyok...

s nem bántja újabb szenvedély...

Úgy tûnik: ez volt egyetlenegy

nyelvi alakja - ez a Mû;

csak Petôfinél végleges már,

s oly Áprilysan gyönyörû!

A nyomdák sokszáz rekeszében,

a hangsúly ezer fedelén,

pelyhek felmarkolt gyöngysorában

ott volt, ott van a költemény,

s ünnepi csendben hallgatóznak

még meg sem született szívek:

vagyunk s gomolygó titkainkat

ki mondta ki? ki mondja meg?

1. A XIX. század derekának függetlenségi és szabadságmozgalmaiban a romantikus hôsök egy különleges típusa alakult ki. A küldetéstudattal eltöltött önfeláldozó katonáé, aki habozás nélkül kész kockára tenni életét a kor nemes eszményeiért: a polgári szabadságért és a nemzeti függetlenségért. E típus kiváló képviselôje volt - sok ismert és kevésbé ismert magyar társával együtt - Türr István is. Ennek a róla szóló, minden részletében hiteles adatokon alapuló regényes életrajznak gyújtópontjában az az idôszak áll, amikor "a rettenthetetlen magyar" (olasz bajtársai nevezték így) Garibaldi oldalán Itália egységéért harcolt, de a szerzô módot talált annak bemutatására is, hogyan lett az egykori kalandvágyó bajai fiúból, az osztrák hadsereg önkéntesébôl, késôbb hadnagyából mazzinista összeesküvô, halálra ítélt katonaszökevény, majd a szabadság európai hírû katonája. A szorosan vett cselekmény az 1859. évi itáliai háború kitörésétôl 1861 márciusáig, az egységes Olaszország kikiáltásáig tart. Türr életének változatos fordulatait követve megismerkedhetünk Garibaldi legendás vösöringeseivel, a lombardiai, szicíliai csaták hôseivel, és tanúi lehetünk, hogyan éled újjá az Itáliában összesereglô magyar emigráció tagjaiban a tíz évvel korábban elfojtott, a haza függetlenségének kivívását lehetségesnek álmodó reménykedés. (A kiadó ajánlása)

2. Amikor Mikszáth ajánlólevelével ismeretlenül bekopogtatott hozzá Párizsban, Szomory Dezsô szemében az idôs Türr "valami fantasztikus lovagregény hôsének tûnt, távoli idôkbôl s messzi várkastélyokból, ahol esténként kalandos portyázásra a lovakat nyergelik." (...) Türr István kalandos fordulatokban gazdag élete és romantikus hôsöket idézô szabadságszeretete valóban regénybe illô. Érdekes, hogy egy nála alig néhány évvel idôsebb kortársa, Degré Alajos már akkor így érezte, amikor legnagyszerûbb kalandja, amelyben Garibaldi mellett volt része, még meg sem történt. (Szigorúan a tények bemutatására törekedtem. Könyvem szereplôi egytôl egyig egykor élt, valóságos személyek, a cselekmény minden mozzanata pontosan igazodik valóban megtörtént eseményekhez. «Az elôszóból»)

3. Türr Jakab (1789-1840) bajai polgár, vaskereskedô volt, apjától örökölt üzletét vezette 1812- tôl haláláig. 1814-ben vette feleségül Udvardy Terézt, a város orvosának a lányát. Házasságukból tizenegy gyermek született, a felnôttkort megért négy lány és három fiú között - életkora szerint - Türr István volt a negyedik. Bálint László Baja városának neves helytörténésze, múltjának tudós búvárlója, a város lapjának fôszerkesztôje. Türr Istvánról írott könyve 2000-ben, Tür István születésének 175. évfordulóján jelent meg, a szerzô kiadásában, számos támogató jóvoltából. 2005-ben, a 180. évfordulón nem érdektelen olvasóinknak is ízelítôt kínálnunk ebbôl a pontos, szakszerû, mégis fordulatos, izgalmas könyvbôl.

B.D.

Bálint László

Fejezetek Türr István életébôl

(Részlet)

Egész napos fárasztó menetelés után, estefelé érték el a Misilmeri környéki hegyekben táborozó szicíliai önkénteseket. A csupa fiatalból álló kisebb-nagyobb csoportok ujjongva fogadták az érkezôket. La Masa, akit még Salemiben bízott meg Garibaldi a toborozással, jelentette, hogy mintegy kétezer embere van a szétszórt táborhelyeken, és mindnyájan lelkesen várják a támadásra szólító parancsot. Beszámolt arról is, hogy sikerült kapcsolatot teremtenie a palermói forradalmi bizottsággal, s az a híre, hogy ôk is készülnek.

Másnap reggel az Ezrek (ott és akkor már csak hétszázötvenen) felkerekedtek, és a kétezernyi gerillával együtt a hegyek közt lassan nyugat felé vonultak. A Gobolrossa-hágóig húzódtak elôre. A gerincre kapaszkodó tisztek elôtt ismét kitárult az egyszer már megcsodált panoráma. A kopár hegyek egyhangúsága után felüdülés volt szemüknek az alattuk szelíden hullámzó dombok és a tágas síkság buja zöldje. A távolban újra meglátták Palermót. De most a délelôtti nap tiszta fényében, mint világos kontúrokkal meghúzott rajzon, az utcák, terek és a kikötôben horgonyzó hajók is jól látszottak. Távcsöveik egészen közel hozták a városkapuk felé kanyargó utakon folyó mozgolódást; a kifelé-befelé tartó szekereket, homokfutókat, poroszkáló lovasokat.

Garibaldi a Posta S. Antonio felé mutatott.

- Annál a kapunál fogunk támadni. Jól figyeljék meg, éjszaka, amikor odaérünk, nem sokat fognak látni belôle!

Délután a város felôl váratlan látogató érkezett a harcra készülô garibaldisták táborhelyére. Türr szíve nagyot dobbant, amikor az ôrszem által kísért, jól öltözött, nagy szakállú idegenben Éber Nándorra ismert.

- Hát te hogy pottyantál ide? - kérdezte boldogan nevetve, amikor kibontakozott a rég nem látott jó barát ölelô karjaiból.

- Tudod, hogy én mindig ott vagyok, ahol történik valami - felelte nevetve. Éber azután elmondta, hogy amikor a partraszállásról értesült, nyomban útnak indult, és néhány napja Palermóból leste a fejleményeket, hogy friss hírekkel tudjon szolgálni a Timesnak. Nemcsak a hivatalos szervekkel érintkezett, szerencsére kapcsolatot talált a városi forradalmi bizottsághoz is. Tôlük tudta meg, hogy bár mindenféle öles plakátok hirdetik, hogy Garibaldi és bandája elmenekült, a tábornok a közelben van, és támadásra készül. Ide is az ô útbaigazításuk alapján jutott el.

- Nyitott szemmel jártam a városban, igyekeztem jól megfigyelni a katonaság elhelyezkedését is. Azt hiszem, az információimmal a segítségetekre lehetek - mondta végül.

Türr Garibaldihoz vezette barátját, ô pedig azonnal haditanácsba szólította a vezérkart.

Éber részletes jelentése megváltoztatta a haditervet. Mivel beszámolója szerint a városkapuk közül a délkeleti Porta Terminit védte a legkisebb erô, a jól kiépített torlaszok mögött ott látta a legkevesebb katonát, Garibaldi azt jelölte ki a betörés helyéül. Elôtte volt ugyan még egy akadály, a régi normann hídnál, a Ponte dell’Ammiragliónál erôs ôrség állomásozott, de úgy gondolta, az éjszakai sötétben azt könnyû lesz észrevétlenül megközelíteni és váratlan támadással meglepni. Erre a feladatra Tüköry ôrnagyot jelölte ki. Ötven, csákányokkal is felszerelt emberével az ôrségen átjutva a terv szerint rést kellett ütnie a kapunál emelt torlaszon, hogy az utánuk érkezôk átjutását megkönnyítse. A gerillák vezetôinek kérésére Garibaldi hozzájárult ahhoz, hogy Tüköryék nyomában a szicíliai felkelôk haladjanak, és saját, két zászlóaljra osztott katonái utánuk következzenek a hadrendben.

Késô este indultak, és 3 óra felé értek a város alá. Tüköry kis csapata nesztelenül lopakodott elôre, s már a híd közelében volt, amikor a mögöttük menô szicíliaiak közül néhányan váratlanul lövöldözni kezdtek, és erre nagy kiabálással az egész gerillacsapat meglódult. Nem volt mit tenni, Tüköry is kénytelen volt rohamot vezényelni. Mivel azonban így a felriasztott ôrségnek volt ideje felkészülni, a híd elôtt golyózápor fogadta ôket. Az addig lelkesen kurjongató, tapasztalatlan fiatalok harci kedve a heves tûzben egyszeriben elpárolgott, soraik felbomlottak, és egy perc sem telt el, rémülten szétszaladtak. Ezt látva Bixio rohant elôre az Ezrek elsô zászlóaljával, hogy megsegítse Tüköryt. Kegyetlen kézitusa után átjutottak a hídon, de akkor már a kapu torlaszairól lôtték ôket. Tízesével hullottak a támadók. Golyótól találva az élen haladó Tüköry is földre hanyatlott, Bixio a mellén sérült, de a roham nem akadt el, sikerült rést ütniük a barikádon. Garibaldi engedélyével Türr ekkor támadásra vezényelte a második zászlóaljat is. A betóduló garibaldisták elsöpörték a kaput védô Bourbon-katonákat, és feltartóztathatatlanul nyomultak a városközpont felé. Az utánuk lovagoló Garibaldi és Türr 4 órakor a régi vásártérnél, a Fiera Vecchián állapodott meg. A csituló fegyverropogásban ott gyûjtötték maguk köré a gyôzteseket. Nemsokára a roham kezdetekor szétfutott szicíliai szabadcsapat is felzárkózott. La Masának és a segítségére sietô Éber Nándornak sikerült a pánikon úrrá lennie, és a menekülôket újra harci alakulattá rendezni.

A fôváros lakossága határtalan örömmel fogadta a garibaldistákat. Ezrek tódultak a harci zajtól felvert utcákra és mámorosan ünnepelték a benyomuló felkelôket. Az addig illegalitásban mûködô forradalmi bizottság szervezni kezdte a polgárôrséget, szétzavarta az elnyomó nápolyi hatalmat képviselô hivatalnoki kart, és mindenben igyekezett Garibaldi segítségére lenni.

A város királyi helyôrségének parancsnoka, Lanza generális, aki tábornoktársa Calatafiminél elszenvedett csúfos veresége óta alkirályi rangban a háborgó Szicília kormányzójaként is fungált, szétszórtan harcoló csapatait fokozatosan visszavonta a hatalmas Castellamare erôdbe és a királyi palota környékére. Hiába volt közel húszezer katonája, túl kockázatosnak tartotta az utcai harcot a felbolydult városban. Inkább a tüzérségre hagyatkozott. Az erôdbôl és a kikötôben horgonyzó nápolyi hajókról a következô három napban szakadatlanul lövette a fôbb utakat, tereket, a felkelôk vélt csoportosulási helyeit, hogy letörje a fellázadt nép harci kedvét. Gyalogságot csak a palota körüli körzet védelmében vetett be. Garibaldi eközben arra törekedett, hogy az egymástól máris elszigetelôdött bourbonista erôket teljesen elzárja a külvilágtól. Szoros ellenôrzés alatt tartotta a kikötôbe és a városból kifelé vezetô utakat, és csapatai meg-megújuló támadásaival egyre szûkebb helyre szorította vissza a palota védôit. A palermói nép segítségével igyekezett felkészülni egy valószínûnek látszó általános támadásra is. Mindenfelé úttorlaszokat, barikádokat emeltetett.

Türr fôszerepet vállalt ezekben a napokban. Irányította a barikádépítést, harci csoportokat alakított a környékrôl a városba érkezô fegyveres parasztokból, puskaporgyártó mûhelyt kutatott fel, hogy segítsen az egyre nyomasztóbb lôszerhiányon. Mindenütt jelen volt, ahol szervezôkészségével, katonai ismereteivel elôrelendíthette a dolgokat. Ott volt 29-én reggel a katedrális melletti barikádokon is, ahol egy bourbonista ellentámadást kellett éppen elhárítani. A rövid, heves harcban a lábán könnyebben megsérült. Kiváló képességeit elismerve Garibaldi ugyanazon a napon vezérôrnaggyá és az alakuló hadsereg felügyelôjévé nevezte ki.

Türr István (1825-1908) magyar katonatiszt, olasz tábornok, vízügyi vállalkozások kezdeményezôje. 1842-tôl az osztrák hadsereg katonája volt, 1848-ban hadnagy, 1849 januárjában lombardiai állomáshelyérôl átment a piemonti oldalra, szökött katonákból magyar légiót szervezett, késôbb a badeni forradalmi hadsereg ezredeseként harcolt a poroszok ellen. Az 1850-es évek elején mazzinista összeesküvésben vett részt, a krími háború idején az angol hadsereg szolgálatában állt. 1859-ben Garibaldi alpesi vadászhadosztályának alezredese, az osztrákok elleni harcban megsebesült. A marsalai Ezrek egyikeként részt vett a nápolyi királyság elleni háborúban. Tábornok, hadosztályparancsnok, altábornagy lett. 1861-tôl az olasz hadsereg altábornagya, késôbb a király tiszteletbeli hadsegéde. Viktor Emánuel megbízásából diplomáciai küldetéseket teljesített, de kapcsolatot tartott Kossuthtal és Klapkával is. 1861-ben feleségül vette Bonaparte-Wyse Adeline-t (1840-1899), akinek anyja III. Napóleon elsô unokatestvére volt. A kiegyezés után - bár franciaországi állandó lakhelyét megtartotta - gyakran látogatott haza. Népoktatási köröket szervezett az analfabetizmus megszüntetése céljából. Nagyszabású terveket szôtt egy magyarországi csatornahálózat kifejlesztésére. Ebbôl csak a Ferenc-csatorna valósult meg (1875). Szerepe volt a Panama-csatorna építésének elôkészítésében, a Korintoszi-csatorna építését pedig az általa alapított részvénytársaság kezdte meg (1881-1890). Szerepet vállalt az 1880-as évektôl kibontakozó európai békemozgalomban. Budapesten halt meg.

Villámposta

A filozófia akkor igazán az, amikor még nem gondunk sem az élet, sem a halál. Azt hiszem, Pascal gondolata. Az eszmélés akkor gyönyörû, ha csak halálod óráján döbbensz rá: voltál. Ki ne mondd, egy kicsit Ô is voltál. Miközben egy életen át kerested a nyugalmat, csönd-szeleteket illesztgettél össze abba a puzzle-ba, amely végül magad lettél, mikor már nem vagy.

Járkáltam s körülöttem is történültek apróbb s nagyobb tragédiák, úgy járt hozzánk a bánat, mint portára a csorda, ha leszentül a nap. Megrázott, mint kíváncsi gyereket a kerékpár dinamója. Átgyúrt a jaj, maga képére, hasonlatosságára. Zord hegyek alatt, a Teremtôre sandító, villámra hegyzett tornyok tövében, muzsikáló dombhajlatokban megbúvó temetôk hallgatásában nôttem fel, ahol olyan mély a táj, hogy valahányszor átléptem, napokig kerestek. Nem kerültem elô, mert magához ölelt és játszott velem. Megtámadtak földikutyák, ijedtemben felkapaszkodtam egy fénynyalábra, ami a Rez fölött lógott éppen, s a vicsorgó csahosak csalódottan vonultak el. Akkor tanultam meg, a tájban úgy kell lélegezni, hogy a fûszál se hajoljon el. A csipkebokor ne gyulladjon ki. Hogy tovább cirpeljenek a tücskök, surrogjanak a bogarak, hahotázzanak a manók. Mikor a manók nevetnek, piros púpja sül a lágykenyérnek.

A cinteremben volt egy angyal. Sokáig nem volt színe. Valahogy nem akart rápillantani az Isten. Lehet, hogy a bûntudat formálta olyan pompásra. Ott játszottunk a közelében, mind beleszerettünk, titokban azt kívántuk: bárcsak megelevenedne és leszállna közénk, választana magának királyfit, akivel majd felszáll az égbe.

Lehet, hogy a vétek sugárhatása dolgozott benne. Azt mesélték, aki állíttatta, dúsgazdag amerikás, megölte a vetélytársát, s magával hurcolta annak szerelmét, egy szegény földmûves lányát, az Újvilágba. De ott sem volt nyugodalma, mert a halott visszajárt, legboldogabb óráikat zúzta porrá, éjjel közéjük furakodott az ágyba, és nyögött keservesen, mint mikor a lelkét kilehelte. Az asszony nem fogant gyereket, elsorvadt, elvitte a kor betegsége: a rák. A gyilkosban pedig, mint kalapácsmalom, zakatolt a rossz lelkiismeret. Elment a legjobb szobrászhoz, és megrendelte ezt az Angyalt, hogy a halott is, ô is meglelje végre lelki nyugalmát.

Olyan szépre kellett faragni, mint az a lány volt. Karcsú, mint tengerszem partján cseperedô nádszál, és lebegô, mint a Nyárád fölött csapongó szitakötô.

Azt mondják, eredetileg fehér volt, de amikor felszentelte a pap, megsötétedett a szobor.

Mindig a temetôkertben játszottunk, ide nem hatolt fel a világ vadsága, ökörnyáltól csillogott alattunk a völgy, pirulva kandikált be útszélrôl a rózsabogyó. A jövevény balról, az erdô felôl érkezett, rongyos katonaruhában, kormos arcából kivilágítottak dühös szemei. Szétriadtunk, a kapu melletti terebélyes bokorból lestük, mit akar. Megállt az Angyal elôtt, felnézett, rálôtt a szemével, de az meg se rebbent. Mániákusan mondott valami átokigéket, nem ért el hozzánk motyogása...Hirtelen leemelte válláról a puskát, csôre töltött, célzott, és bumm. Aztán csak megperdült, majd eldôlt, mint akit eltalált az ellenség.

Oda temették, nem messzire az Angyaltól. Az áldozat szeretôje volt, bosszúból vette célba a síremléket, de az, lám, visszaütött. A gellert kapott golyó a támadót ölte meg.

Vége volt a nagy háborúnak. Az Angyal is koromfekete.

Templomok harangjait hallom, bátorsággal lüktet ereimben a nyugalom. Megtanultam örülni annak, hogy vagyok. A lét egyetemessége adta ezt a teljesség-érzést: ihlet morzsáiból összerakni a tehetséget, és hosszú, kitartó munkával fejleszteni veretes mesterséggé. Tizennégy éves koromtól már készítettem olyan munkákat, amikért pénzt adtak. A mûvet nem lehet megfizetni, a tehetséget azonban honorálni kell.

A tájban járva-kelve mindig belekomponálok valamit, ami eredetileg nincsen ott, és az Isten egyszer sem ütött a kezemre miatta. Inkább segített megtalálnom a magam pászmáját, óvott a korai pusztulástól. Harmadéves teológus voltam, átvirrasztott éjszaka és sok tépelôdés után felmentem a rektor úrhoz, és bejelentettem, hogy nem maradok tovább, mert nem érzek elég hivatástudatot a papsághoz. Nincs elég hitem. Ezt ô megértette, s mondta, hogy jó. Isten adott neked tehetséget a vizuális látásban, s ebbôl meg fogsz élni.

Két hét múlva letartóztatták diáktársaimat. Az "ötvenhatosokat". Következtek a kirakatperek, a szamosújvári, nagyenyedi börtönök, a deltai raboskodás.

Ha bent találnak, talán én is oda kerülök.

Szalay Lajos mondta: az ember úgy született, hogy filozófiai megfogalmazások nélkül örüljön a tiszta létezésnek. Ebben az örülni tudás a fontos. Azt: tanulni, gyakorolni kell. Közben surrog az agy. Mezôkön, réteken, erdôkön, templomok és katedrálisok között csatangolok, s meditálok. Magamba szívom a környezet lüktetô nyugalmát. Akkor jók a képeim, ha betölt a pompásan pulzáló csend, ha elönti szívemet az erdélyi domborzat kedves méltósága. A folyamatosan megújuló, pusztuló és újjáéledô világ eltökéltsége: kristályos tisztaság.

A patakból kiugró pisztráng, amint elszáll a Bekecs felett.

Eltörpül minden tanultság, szakmai tudás; magától értetôdôen egyesül tudatosság és elhivatottság, ihlet és mûfogás.

Quid superbit pulvis et cinis? Mondom lótó-futó, talmi dolgokért buzgólkodó véreimnek suttogva. "Mit kevélködöl, por és hamu?"

Most, hogy a hetvenet is elértem, vonalak és színek rajoznak a levegôben. Éveim eledele: jólesô mohósággal táplálkozom - mint ahogy delelô kaszás a mogyoróbokor árnyékába heverve falja kenyerét-szalonnáját-vereshagymáját. S issza rá a csorgó kristályhideg vizét.

Kékekbôl, sárgákból, zöldekbôl, ôszvörösekbôl fellobbanó márványfelhô-tömböket álmodok, rézsútos rétegzettségükben ott szikrázik a világegyetem végtelensége és az emberiség idôpillanat-parányisága. Isten vésôjének és ecsetjének nyomait fedezem fel újra és újra az élet befoghatatlan freskóiban, óvatos duhaj, az álompanoráma világra tárt angyalszárnyainak védelmében.

Folytatásos álmokat látok, tudom, ez az alkotás kegyelme. Napról napra viszen közelebb az örökkévalóság tükörkapujához. Amit átlépve végleg ott maradunk a képben.

Akkor visszanyeri fehérségét a márvány. És az Angyal saját fehér kezével írja a kép bal alsó sarkára, amit egyelôre még magam, vékony, karcsú betûkkel: Fekete Zsolt.

A világ isten kegyelme.

Érzem mézvirágillatát.

bdomokos

Hadnagy József

A költészet,

akár a tavasz, mezte-

lenséget takar.

Két pont: munkahely

és otthon között

legrövidebb út

a depresszió.

Kamaszok erdejébe vágyom,

ahol nem figyelik a mohát a fán,

sem árva kövek hátán -

lábujjhegyen lépked a szél,

egy-egy félénk pillantás hajnalában,

elhalványulnak a csillagok,

és csipkés fátylat vet

a nap a lányok mosolyára.

Fülöp Kálmán

Ma dús nap

fényébôl koldulok

magamnak tisztaságot -

vegyetek almát,

körtét, epret

asztalomról -

írjatok verset

kedvesemnek

a koldusokról...

Kevés amit adni tudtam

falum zaja sorvad bennem

dús csírái fellázadnak

szûkre szabott életemben -

Istenemmel kiegyeznék

ha elvárná - nem sokáig -

tartozásom is lerovom

a csillagok haláláig

kit szerettem, kik szerettek

többen többször megtagadtak

est hajlatán a vén dombon

fejet hajtok a harangnak.

A Haáz Rezsô Múzeum kiadványsorozata újabb tekintélyes kötettel gyarapodott, ám Sófalvi András Sóvidék a középkorban (Fejezetek a székelység középkori történetébôl) címû könyve elsôsorban nem a maga két és félszáz oldalával nyom a latban, hanem szakmai igényességével.

Bár egy könyvet általában nem hátulról szoktak lapozni, a téma iránt érdeklôdônek fel kell hívnunk a figyelmét a többoldalnyi hivatkozott szakirodalomra, melyhez még hozzá kell számítanunk a szövegtörzs jegyzeteit mint elôbbiekkel egyenrangú forrásokat. És ha már a jegyzetanyagnál tartunk, a téma tárgyalásához szervesen hozzátartozik a régészeti leletanyag bemutatása, térképek, színes fotóanyag. Utóbbi (a szerzô felvételei) még azok számára is érdekes, akik a vidéken élnek, hiszen nem mindenki látta pl. Rapsóné, Tartód és Firtos várának romjait.

Sóvidék középkori történetének szintézise nem "egyszerre" pattant ki úgymond, szerzônk témába vágó közléseit korábbról ismerjük, illetve 2000-ben megvédett szakdolgozatának (ELTE) kiegészített változata került kiadásra. Írott források mellett a terepbejárások hoztak új eredményeket, ezeket ásatásoknak kellene követniük. A különbözô típusú források felhasználásában "a részkutatások csak együttesen vezethetnek komoly eredményre" - olvashatjuk a szerzô megállapítását.