Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Az alig féléves regnálása alatt eléggé világossá vált, hogy kormányfônk, Calin Popescu Tariceanu, mondjam így, empátiahányadosa meglehetôsen alacsony. Tapasztalhattuk ezt a Bánságot ért súlyos természeti csapás kezelésének elsô szakaszában, amikor a bajbajutottakkal szembeni türelmetlensége váltott ki - joggal - közfelháborodást. Ezt helyrepofozandó szerveztek sietve PR-tanácsadói újabb kiruccanást arra a vidékre, lehetôséget teremtve a miniszterelnöknek, hogy "emberarcúbbnak" mutatkozzon. Számomra ez amolyan kutyafutta együttérzésnek tûnt, s aligha keltett rokonszenvet. Az alkati hibát nehéz felszínes kozmetikával álcázni. Úgy hiszem, Tariceanu esetében ezzel van dolgunk.

A nemrégiben lezajlott, többhetes vasutassztrájkkal szembeni magatartásából is a már említett tünetek bukkantak elô. Rideg hivatalnokként a legkisebb megértést sem mutatta a sztrájkolók jogos követelései iránt. Nincs pénz, hajtogatta mindegyre, látható türelmetlenséggel, s mint már más alkalommal jeleztem ez ügyben, a fenyegetés-szorongatás ellenszenves eszközeihez folyamodott: átszervezés, leépítés, privatizálás… Hadd térjen észre a vasúti melóshad! Ronda gesztus.

A Nemzetközi Valutaalap minap hírré tett, meglehetôsen különösnek tûnô követelésére, miszerint számolják fel a kollektív munkaszerzôdéseket, Tariceanu kormányfô azzal érvelt, hogy a nagy hatalmú nemzetközi intézmény említett igénye a szakszervezeti tagság körében nagy elégedetlenséget váltana ki, és társadalmi megmozdulásokhoz vezethetne. Rossz reflex. Nagyon rossz reflex, ha egy ország sorsának irányításával megbízott politikusnak mindjárt helyzetének fenyegetettsége jut eszébe, a szakszervezeti tagok elégedetlenségére és az esetleges társadalmi konfliktusra gondol a Valutaalap állítólagos igényével kapcsolatban. A jelek szerint meg sem fordult a fejében, hogy a kollektív munkaszerzôdések kiiktatásának elsôdleges következménye, hogy tovább fokozná a munkavállalók kiszolgáltatottságát és növelné a profitéhes hazai meg nemzetközi tôke agresszivitását. Erre az érvre nem futja liberális kormányfônk észjárásából. A maga bajával van elfoglalva. S akkor hogyan is várhatnánk el, hogy alaposabban körülnézzen a munka világában (mondhatom, választói világában) s tényleges felelôsséget érezzen iránta. Észrevegye a munkavállalók százezreinek mérhetetlen kiszolgáltatottságát, amelyen sem az újrafércelt munkatörvénykönyv, sem a kollektív szerzôdések nem segítenek megnyugtatóan, de legalább határt szabhatnak a munkaadók mohóságának. A "magasabb" elvárásoknak mindenáron való megfelelés jobban motiválja a kormányfô és több tekintetben a kormány ténykedését, mint a problémák hatékony megoldásának igénye. Talán elfelejtik, hogy az ország csatlakozik - ha csatlakozik - 2007-ben az Európai Unióhoz, és nem a szemükkel Brüsszelen csüngô politikusok.

Valamit azért írjunk a kormányfô javára: érzéketlensége ôszinte!

Az 1993-as hadrévi etnikumközi incidensek ügyében a román államot az Európai Emberjogi Bíróságon feljelentô romák közül tizenöten anyagi kárpótlást kapnak - jelentette tegnap a Mediafax.

Haller István, a Pro Europa Liga emberjogi irodájának vezetôje, aki a per folyamán támogatást nyújtott a romáknak, elmondta, a román kormány peren kívüli megegyezési javaslatát elfogadó személyek közel 11.000 és 28.000 euró közti összegeket kapnak, a kárpótlások értéke összesen 262.000 euró.

A többi hét személy ügyében, akik ugyanabban az ügyben perelték be a román államot, és akik nem fogadták el a kormány ajánlatát, július 12-én dönt a strasbourgi bíróság.

1993 szeptemberében, a Maros megyei Hadréven kitört etnikai konfliktus során négy személyt megöltek, tizenhárom házat felgyújtottak.

Az Európai Emberjogi Bíróságra került ügyben utoljára 2004. február 27-én döntött a Marosvásárhelyi Fellebbviteli Bíróság, amely kárpótlást ítélt meg az áldozatoknak. A döntés nyomán 17 személy kapott összesen 580 millió lej értékben erkölcsi kárpótlást. A bíróság további 19 személynek összesen 1,3 milliárd lej értékben ítélt anyagi kártérítést.

2005 májusában a Legfelsôbb Bíróság megerôsítette a Marosvásárhelyi Fellebbviteli Bíróság döntését. Az ügyben indult büntetôper 1999 novemberében zárult öt személy elítélésével, emberölés vádjával.

Fényképkiállítás gazdája a Deus Providebit Ház. A tegnap nyílt tárlaton az érdeklôdôk a Sapientia - EMTE másodéves, kommunikáció szakos hallgatóinak azon fekete-fehér fényképeit tekinthetik meg, melyeket a Fotó címû tantárgy keretében vizsgafeladatként készítettek el. A tantárgy oktatója Mráz Ferenc Ferkó, aki rendezô, fotográfus is, tulajdonképpen vizuális mûvész. A diákok így az elméleti, a kész fénykép értékelésének szempontjai mellett gyakorlati kérdésekben is útmutatót kaptak, és nemcsak betekintést nyertek a fénykép elkészítésének folyamatába, hanem gyakorolhatták, gyakorolniuk is kellett azt.

Mitôl jó egy fénykép? Valószínûleg sokan tesszük fel magunknak a kérdést, és szeretnénk, ha lenne egy olyan egyértelmû és megnyugtató válasz, amelynek alapján a szemlélt fényképeket (egyszer s mindenkorra) rangsorolni tudnánk. A fotóórákon kiderült, nem egy ilyen válasz van, hanem több, és a fényképek nagyszerûsége abból adódik, hogy ezek közül a válaszok közül hányat mozgósítanak bennünk. Minél több szempont szerint jó a kép, annál valószínûbb, hogy többen is jónak tartjuk. A szempontok a képek kompozícióját, az általuk használt rezgéselemeket és ezek kombinációját érintik. Nyugalmas, egyértelmû információkat közvetítô keretben egy nyugtalan, dinamikus vagy narratív újabb keret, ami ráadásul valami ismeretlen, beazonosíthatatlan tájrészletre nyílik. Recept? Van, de mindig újra ki kell találni.

Miért jók ezek az elkészült képek, miért jó ez a több ember munkájából születô kiállítás? Nem a képek által bemutatott világ érdekes, nem az, hogy mit látnak meg a fényképezôgép lencséjének segítségével a képek készítôi, hanem az, ahogyan a meglátottat bemutatják nekünk. Az érdekes, ahogyan merészen elvonatkoztatnak tartalmaktól, és szabadon komponálnak, a képen hozva rezgésbe a reprezentált elemeket. Nem a kép megjelenítettjének varázsa igazolja a fotót, hanem mintha fordítva történne, a fénykép igazolja a megjelenítettet, ha megfelelôen állnak össze a kompozíciós elemek. És összeállnak, ígérhetem.

Érdemes tehát megtekinteni a fényképkiállítást!

Ármeán Otília, a Sapientia-EMTE tanára, a kiállítás egyik szervezôje

Hazatért Ótelekrôl a Teleki Oktatási Központ és a szovátai Hebacons Kft. önkéntes csapata, akik a Magyar Polgári Szövetség Maros megyei szervezetének felhívására válaszolva szervezték meg a munkát.

A hat fôbôl álló csapat (id. Kiss János, Kiss János, Kiss Dénes, Márton Zoltán, Mózes Szilágyi István, Tôkés Botond) június 27. és július 2. között négy ház lebontásában nyújtott segítséget a helybelieknek.

A házak bontási engedélyének kibocsátása elkezdôdött és folyamatban van, így ezután is elkel a segítség és a bátorítás a sorspróbálta helybelieknek.

Az óteleki házak többsége vályogból készült, most pedig vasalt betonlapból és téglából építik újra.

Azok számára, akik szeretnének hasonló segítséget nyújtani az árvíz sújtotta települések lakóinak, a Temes megyei RMDSZ mûködtet egy telefonszolgálatot is, ahol Kelemen Orsolya összesíti a felajánlásokat és segít a szervezésben. (Tel: 0256/493-338).

Íme néhány jó tanács azok számára, akik a károsult településekre készülnek segíteni: vigyenek védôkesztyût, szeghúzót, kômûves és/vagy ácskalapácsot; ivóvizet, motoros láncfûrészt, talicskát, sarokvágót - lehetôség szerint.

Kizárólag szervezett csoportokban menjenek a helyszínre és elôre gondoskodjanak szálláshelyrôl (sátor) és étkezésrôl (ajánlatos tábori konyhát, hûtôszekrényt vinni). Szállásügyben kérhetik az óteleki iskola igazgatójának tanácsát is (Talpai Adél, tel. 0726-273-187)

Mindenkinek, aki hajlandó néhány napot áldozni bajba jutott testvéreink megsegítésére, akad tennivalója Óteleken. A jó szó, a bátorítás éppúgy segít, mint az erôs, munkához szokott kéz.

Új projektet kezdeményezett a Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület keretein belül mûködô Emlôsvédelmi Munkacsoport, Ragadozók és emberek: az ember-farkas viszony javítása a Kelemen- és Görgényi-havasokban címen.

A projekt tulajdonképpen egy hosszú távú elképzelés második lépése, az idén befejezett Ragadozók és emberek - lehetséges békésen együtt élniük Romániában? címû projekt után. Az elôzô kezdeményezés fô célja a ragadozók (farkas, medve, vidra) és emberek közötti, az elmúlt három évben Erdély területén történt konfliktusok tanulmányozása, valamint az embereknek errôl a három ragadozó fajról való helyes és pontos tájékoztatása volt - mindhárom fajt számos alaptalan félelem és tévhit övezi.

Míg az elôzô projekt inkább a gondok azonosítására összpontosított, a jelenlegi konkrét megvalósításokra helyezi a hangsúlyt (a farkasok által okozott károk és a célterületen élô emberek farkasokkal szembeni véleményének tanulmányozása mellett). Ekképpen sor kerül új kárelhárítási módszerek bevezetésére (2 villanypásztor és 4 rémzsineg), amelyeket a farkasok által leginkább érintett esztenák környékén fogunk felszerelni. Az ezekkel az eszközökkel védett nyájakat a továbbiakban rendszeresen monitorizáljuk a módszer hatékonyságának felmérése érdekében.

A tevékenységek elsôsorban bemutató jellegûek, hiszen Romániában a farkasos területeken élô emberek többsége nem ismeri ezeket a védekezési módszereket. Amennyiben a kezdeményezés sikeresnek bizonyul, szorgalmazni fogjuk a széles körû alkalmazásukat.

A projektnek egy másik célja különbözô adatok gyûjtése a farkasok életmódját, viselkedését illetôen: táplálkozási szokások, a falkák által használt területek nagysága, a falkák nagysága stb. Egy további létfontosságú cél a helyi iskolákban való, farkasokkal kapcsolatos nevelési tevékenységek folytatása.

Az egyéves lefutású projekt támogatója a csíkszeredai Polgártárs Alapítvány.

Kecskés Attila és Domokos Csaba

Anyanyelvünk

Az írás sokszor nagyon is fogyatékos eszköze beszédünk rögzítésének. A mi írásunk is. Pedig némelyek úgy gondolják, hogy mi aztán valóban pontosan követjük írásunkban a hangzó szót, mondatot, úgy, mint teszem az angolok, a franciák. Náluk csakugyan hívebben; de messze vagyunk a teljes hûségtôl. Nincs is erre szükség beszédünk lejegyzésében. Aki jól tud magyarul, úgyis pótolhatja kiejtésben az írás hiányosságát, hangzásban, hangsúlyban, hanglejtésben. Pótolnia is kell. Helyesírásunk a könnyebb szabályozhatóság, az íráskép örökös változásának elkerülése végett föltünteti a szó szerkezeti elemeit; így írunk: látja, útja, háztól, házig, állj, éljen, népdal, hideg szél, holott így beszélünk, ha természetesen beszélünk: láttya, hásztól, éjen, nébdal… A szóelemzô írásmód a célszerûség szempontjához igazodik, kiejtésünkben tehát nem szabad a szó írott képéhez tapadnunk, az ún. betûejtés hibájába esnünk.

Feltûnô ez a fogyatékosság még sok iskolázott embernek a kiejtésében is. Különösen, ha ilyen h végû névszók kerülnek beszédbe: céh, cseh, düh, juh, méh, rüh stb. Ezekben a szavakban nem szabad kiejtenünk a h-t, mássalhangzón kezdôdô toldalék elôtt sem. Így kell hát mondanunk az elôbbi szavakat: cé, cse, dü, mé, rü stb. Ha azonban a -h helyes szótagolás szerint a szóalak élére kerül, akkor így hangzik: csehek, méhek, juhok, dühös, éhes stb.

A dühnek ennélfogva nem h a vége, hanem ü, legalábbis a kiejtésben.

(Ferenczy Géza)

MTI) A világ hét vezetô hatalma és Oroszország vezetôi a skóciai Gleneaglesben szerdától péntekig igyekeznek egyezségre jutni a földkerekség legszegényebb térségeinek megsegítésérôl. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Németország, Franciaország, Olaszország, Kanada, Japán, valamint Oroszország G8 néven ismert csoportjának soros elnöki tisztségét jelenleg Nagy-Britannia tölti be az EU- elnökséggel együtt.

(A skóciai kisváros luxus parkszállójában Tony Blair angol kormányfô vendégei elé terjeszti a brit G8-elnökség átfogó kezdeményezéseit, amelyeknek fô eleme az adósságleírás és a fekete földrésznek nyújtandó segélyek megkétszerezése.

E kezdeményezés legfontosabb részleteiben a csoport pénzügyminiszterei már két hete megegyeztek londoni találkozójukon. Az egyes esetekben 100 százalékig terjedô adósságleírási javaslatcsomag kedvezményezett országegyütteséhez a világ 38 legszegényebb, súlyosan eladósodott állama tartozik. Ezeknek legtöbbje afrikai. Tartozásuk a Nemzetközi Valutaalappal, a Világbankkal és az Afrikai Fejlesztési Alappal szemben 55 milliárd dollár. Ez azonban csak a multilaterális nemzetközi pénzügyi szervezetekkel szembeni adósság. Az afrikai országok 1970-2002 között összesen 540 milliárd dollár hitelt vettek fel a kereskedelmi hitelekkel együtt. A visszafizetések ellenére a további kamatterhek miatt még mindig 295 milliárd dollár a hátralékuk, és évi 11 milliárd dollár az adósságszolgálati terhük. Csak Afrikában naponta 30 ezer gyermek hal meg a szegénység közvetlen következményeként.

A találkozó színhelyének biztonságára 10 ezernél több rendôr, egy amerikai repülôgép-anyahajó, a brit királyi légierô és kétezer amerikai tengerészgyalogos ügyel. ennek ellenére összecsapások

sorozata zajlott le már szerda hajnalban és reggel a skóciai G8-csúcs helyszínétôl nem messze lévô Stirling környékén a rendezvény ellen tiltakozó anarchisták és a rendôrség között; több rendôr és tüntetô megsérült.

A zavargások abból az "öko- táborból" indultak ki, amelyet a tiltakozók Stirling mellett állítottak fel, azon a mezôn, ahol Sir William Wallace, a skótok legendás szabadsághôse több mint hét évszázaddal ezelôtt megsemmisítô vereséget mért I. Eduárd angol király hódító seregeire.

Több száz táborozó hirtelen, több irányból behatolt a történelmi városba, ahol törni-zúzni kezdtek, teljesen megsemmisítettek egy Burger King gyorséttermet, amelynek falára antikapitalista jelszavakat mázoltak, feldúltak több más üzletet, és számos gépkocsit is összetörtek.

A zömmel fekete ruhába, bukósisakba öltözött tiltakozók a rendôrségi jármûveket sem kímélték; ezeknek vasrudakkal estek neki.

Az egyszerre több helyszínen zajló, összehangoltnak tûnô tiltakozó akció kiterjedt Stirling környékére is; a tüntetôk egy kisebb csoportja néhány percre lezárta a közelben haladó A9-es autópálya egyik felhajtóját, és a rendôrök csak erôszakkal tudták ôket eltávolítani. A forgalmas autópályát mindkét irányban lezárták, ami hatalmas torlódást okozott.

Az anarchisták több helyen rátámadtak a rendôrökre, akikre üvegeket, téglákat hajigáltak; az összecsapásokban többen megsérültek, de a rendôrség szerda délelôttig csak két ôrizetbe vételrôl adott hírt.

A tüntetôk több csoportja megindult a nyolc vezetô ipari hatalom csúcstalálkozójának otthont adó, Stirlingtôl 30 kilométerre lévô Gleneagles kisváros felé, de megállították ôket.

A csúcs közvetlen helyszínét, a kisváros parkszállóját akkor sem tudták volna megközelíteni, ha elérik Gleneaglest, mivel a hotelt a példátlan biztonsági intézkedések jegyében már a hét elsô felében érzékelôkkel és ôrtornyokkal ellátott, nyolc kilométer kerületû mobil acélkordonnal vágták el a külvilágtól.

A Gozsdu Alapítvány már idén ôsszel megkezdheti mûködését Budapesten, a kérdésrôl nemsokára újból tárgyal a román és a magyar fél, nyilatkozta szerdán a Mediafaxnak Mona Musca mûvelôdési és kultuszminiszter.

Az alapítvány létrehozása ügyében Musca két hét múlva Budapestre látogat, ahol megbeszélést folytat a magyar fôváros polgármesterével és alpolgármesterével, valamint magyar kollégájával, Bozóki Andrással.

Mona Musca márciusban is Budapestre látogatott, hogy "kiemelt fontosságú" kérdésként tárgyaljon a Gozsdu Alapítványról.

A kulturális miniszter két nappal korábban találkozott a Külügyminisztérium képviselôivel is, hogy a két szaktárca együttmûködjön ebben a kérdésben. "A Gozsdu Alapítvány létrehozása az egyik célkitûzésem" - mondta Mona Musca. A miniszter elmondta, a román és a magyar fél között vita tárgyát képezi az, hogy az alapítvány a Gozsdu-házakban mûködjön. "Az alapítványt mindkét fél mûködteti a magyarországi törvények szerint, mivel Budapesten fog mûködni. Az alapítványnak székházra van szüksége, a Gozsdu-házak egyikében, és ez még vita tárgyát képezi" - mondta Musca.

Vagy férjhez megy vagy repül az állásából - ezt az ultimátumot intézte egy kétszáz éves törvényre hivatkozva az egyesült államokbeli Pender megye seriffje egyik nô munkatársához.

Carson Smith felszólító levelében azt az 1805- ös törvényt említette indoklásul, amely az észak-karolinai lakosok számára megtiltja a házasság nélküli együttélést.

A férjhezmeneteli parancsot kapó 40 éves Deborah Hobbs fellebbezést nyújtott be a törvény ellen. Kérelmének vizsgálatakor a szakértôk megállapították, hogy 1997 óta a kétszáz éve született törvényre 36 alkalommal hivatkoztak a bíróságok különbözô eljárások keretében. Az élettársi kapcsolatot nem csak Észak-Karolinában tiltja még mindig törvény, hanem másik hat államban - Virginiában, Nyugat-Virginiában, Floridában, Michiganben, Mississippiben és Észak- Dakotában - is.

A házasság nélküli együttélést tiltó rendeleteken kívül számos, mai szemmel viccesnek ható törvény van még hatályban az Egyesült Államokban: Tennessee-ben például egy 1974-ben hozott rendelet megtiltja a lakosoknak, hogy élô görényt tartsanak, Virginia államban pedig egy 55 éves törvény értelmében vasárnap csak mosómedvékre szabad vadászni, de azokra is csupán hajnali két óráig. A legtöbb államban van káromkodás elleni törvény: legutóbb 1999-ben ítéltek egy férfit 4 nap közmunkára és 75 dollár pénzbírság megfizetésére, mert nyílt színen, nôk és gyerekek elôtt hangosan káromkodott.

Dorian Solot ügyvéd szerint ezeket az évszázados törvényeket már csak azokban az esetekben rángatják elô a bíróságokon, ha az ügyészeknek nincs semmi a tarsolyukban, de mindenképpen el akarják ítéltetni a vádlottat.

- Az Európai Unió több kell hogy legyen, mint a tagállamok matematikai összege - hangsúlyozta Veress József államtitkár, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal (NFH) elnöke az erdélyi Tusnádfürdôn szerdán.

Az NFH elnöke a székelyföldi fürdôhelyen szervezett II. Kárpát-medencei ifjúság és az Európai Unió témájú diákszemináriumon tartott elôadásában elmondta, hogy Magyarországnak és Románianak olyan uniós környezetben kell elkészítenie fejlesztési tervét, amely nehezen emészti meg a bôvítést; amely globális játékos lett, de nem tudja, hogyan kell játszani; illetve amely a termelékenység növekedése tekintetében elmarad Japán és az Egyesült Államok mögött.

Veress József ismertette a 2004-2006-os idôszakra szóló elsô magyar nemzeti fejlesztési terv pozitív hozadékait és levonta a terv megvalósításának tanulságait. Ugyanakkor vázolta a következô, immár hétéves nemzeti fejlesztési terv legfontosabb célkitûzéseit. Ezek közül legfontosabbnak jelölte meg a tudásalapú társadalom megteremtését.

Lukács Ádám és Répássy Balázs, a Nemzeti Fejlesztési Terv és EU- támogatások Hivatala képzési tanácsadói a képzés és a kommunikáció fontosságáról beszéltek.

A magyarországi elôadók felhívták romániai kollégáik figyelmét arra, hogy tanuljanak az elsô magyar nemzeti fejlesztési terv tapasztalataiból, ne kövessék el ugyanazokat a hibákat, mint amelyeket a magyarországi terv kidolgozásában elkövettek.

A készülô román nemzeti fejlesztési tervrôl Jakab István, a román pénzügyi tárca államtitkára számolt be, ismertetve annak prioritásait, célkitûzéseit. Az elôadó szerint nagy szükség van a fejlesztést, felzárkóztatást szolgáló uniós alapokra, hisz még Románia legfejlettebb térségében, a fôvárosban, Bukarestben is az egy fôre esô bruttó nemzeti termék csupán 75 százaléka az uniós átlagnak, az ország egészét tekintve pedig ez a mutató alig 33 százalék.

Csutak István, a román integrációs tárca államtitkára a regionális fejlesztési tervek célkitûzéseit ismertette, mondván, hogy ezek célja az egyes régiók közötti egyensúly megteremtése.

Adrian Nastase, az SZDP ügyvezetô elnöke szerdán, sajtótájékoztatón kijelentette, hogy visszavonulás hangulatát keltik Calin Popescu Tariceanu kormányfô nyilatkozatai Románia uniós csatlakozásának lehetséges elhalasztásával kapcsolatban.

"Nagyon meglepôdtem ezen a kijelentésen, mivel elbátportalanító hatása van" - mondta Nastase, a Mediafax tudósítása szerint.

Az SZDP ügyvezetô elnöke kifejtette, a meglévô problémák ellenére a kormányfônek kötelessége ilyen helyzetekben "mozgósítani az erôfeszítéseket, hogy akár a lehetetlen is teljesüljön".

A miniszterelnök kedden kijelentette, Románia uniós csatlakozásának elhalasztása egy évvel "nem lenne a legnagyobb tragédia". Hozzátette, ezt a változatot eddig nem vették figyelembe.

Vasile Puscas, Románia egykori uniós fôtárgyalója szerint az ország EU- csatlakozásának elhalasztása egy évvel 2 millió eurós veszteséget jelentene.

Puscas szerdán, sajtótájékoztatón közölte, a veszteségek a strukturális alapokat érintenék, amelyekhez a tagállamok férnek hozzá, és amelyeket Románia többé nem kapna meg. "Egy másik negatív következmény a közvetlen külföldi befektetések leállása lenne", tette hozzá az egykori uniós fôtárgyaló.

Puscas szerint a miniszterelnök kijelentése azzal kapcsolatban, hogy Románia csatlakozásának elhalasztása egy évvel nem jelentene tragédiát, a lakosságot készíti fel arra az eshetôségre, hogy a védzáradékot életbe léptetik.

Ma nyílt meg Marosvásárhelyen a Nép Ügyvédje intézményének helyi fiókja. Irodavezetô Eugen Ciobota jogász. Ciobota a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem jogi karán végzett. Kinevezése elôtt a Maros Megyei Nyugdíjpénztárnál volt jogtanácsos. Nôs, három gyereke van, felesége a megyei törvényszéken dolgozik. Az iroda a Kárpátok sétányon a Maros Megyei Számvevôszék földszintjén található (telefon 211-082). A panaszosokat hétfôtôl csütörtökig naponta 9 és 16 óra között, pénteken 9-tôl 14 óráig fogadják.

Eugen Ciobota a Népújságnak elmondta, hogy az ombudsman (Nép Ügyvédje) területi irodáit az 1997/35-ös módosított törvény alapján rendezték be. Országos szinten a törvény értelmében 15 ilyen irodának kell mûködnie. Ezek közül több már egy-két éve beindult.

- Maros megyében miért csak most?

- Sok oka lehetett: pénzforrások vagy akár humán erôforrások hiánya, nem volt megfelelô helyiség stb. Június 15-én neveztek ki engem irodavezetônek, és megbíztak, hogy szervezzem meg, rendezzem be és indítsam be az irodát. Két megye, Hargita és Maros megye tartozik hozzám.

- Ki nevezi ki a területi megbízottakat?

- Dr. Ioan Muraru professzor, a nép ügyvédje nevezett ki, a Bukarestben tartott versenyvizsga nyomán.

- Mi az ön feladat-, illetve jogköre?

- Az iroda célja, a törvény 1-es cikkelyének megfelelôen, az állampolgárok emberi és szabadságjogainak a védelme a helyhatóságok visszaéléseivel szemben.

- Pontosan, melyek azok a területek, amelyekkel kapcsolatba kerülhetnek?

- A törvény négy területet határoz meg. Az egyik az emberi jogok, a férfiak és nôk esélyegyenlôsége, vallásfelekezetek és nemzeti kisebbségek. Egy másik fontos terület a gyermekjogvédelem, családvédelem, nyugdíjasok és hátrányos helyzetû személyek védelme. A harmadik: a hadsereg, igazságszolgáltatás, rendôrség, börtönök. A negyedik pedig a tulajdonjog, munka- és szociális védelem, adók és illetékek.

- Mivel foglalkozik ön itt, ebben az irodában?

- A két említett megye bármely állampolgára, ha úgy érzi, hogy egy közhivatal vagy egy közigazgatási hatóság megsértette az emberi jogait, panasszal élhet.

- Kik, hogyan, milyen ügyekben fordulhatnak önökhöz?

- Kizárólag természetes személyek panaszait fogadjuk. A törvény elôírásai értelmében a panaszosnak írásban kell hozzánk fordulnia. Ezen fel kell tüntetnie a nevét és pontos lakcímét, pontosan meg kell neveznie a jogsértô hivatalt vagy hivatalnokot és leírnia az elkövetett jogsértést. Ugyanakkor - és ez nagyon fontos - bizonyítékokat kell felmutatnia arról, hogy valóban megsértették jogaiban. A kérések elévülési határideje egy év, ugyanúgy, mint a közigazgatási bírósági esetben.

- Mi a panasz megoldásának a határideje?

- A panasz benyújtásától számított 30 napon belül kell megoldanunk.

- Konkrétan milyen megoldásokat eszközölhetnek, mert tudomásom szerint a nép ügyvédje csak jelezheti a jogsértést, ô maga nem intézkedhet.

- Valóban, mi a 30 napos határidôn belül felszólíthatjuk az illetô intézményt, hogy tegye jóvá az elkövetett jogsértést. Ha az intézmény nem intézkedik azonnal, akkor az illetô közintézmény rangsorban következô felsôbb szervének jelezzük a dolgot. Ettôl kezdve újabb, 45 napos határidôt szab meg a törvény az ügy rendezésre. Ha a helyi hatóságok sértik meg valakinek a jogait, mi a prefektusnak kell jelezzük, tehát a prefektus kötelessége közbelépni a jogorvoslás érdekében.

- Hogyan kell a panaszt benyújtani?

- Írásban is elküldheti vagy személyesen megkereshet az irodában.

Eugen Ciobota a továbbiakban elmondta, hogy mivel két megye tartozik hozzá, azt szeretné, hogy ha a prefektúra támogatásával havonta legalább egyszer kiszállhatnának Csíkszeredába, hogy a helyszínen hallgathassák meg a panaszosokat.

Az Ombudsman autonóm és minden más közhatósággal szemben független közintézmény, a tevékenysége nyilvános. Az ombudsman funkciója miniszteri rangú tisztség, feladata koordinálni az intézmény tevékenységét; * fogadja és szelektálja a jogsértett személyek panaszait és dönt azokról; * figyelemmel kíséri a kérések törvényes megoldását és felszólítja az illetô közhatóságokat, szüntessék meg a jogsértést; * az Alkotmánybíróság kérésére álláspontot fogalmaz meg; * esetenként egyenesen az Alkotmánybírósághoz fordulhat; * ô képviseli az intézményt a parlamentben, a közhatóságok elôtt, illetve a természetes vagy jogi személyekkel való kapcsolatban; * kinevezi az intézmény alkalmazottait és betölti a fegyelmi hatóság szerepét; * illetve más, a Nép Ügyvédje intézménye szervezési és mûködési szabályába foglalt hatásköröket tölt be.

Hatáskörét hivatalból vagy természetes személyek kérésére gyakorolja.

A Nép Ügyvédje (Ombudsman) intézményét az 1991-ben elfogadott alkotmány hozta létre a természetes személyek emberi jogainak és szabadságjogainak a védelmére. Az intézmény tulajdonképpeni beindulása hat évvel késôbb, az Ombudsman szervezését és mûködését szabályozó törvény elfogadása után történt meg. A 2003-ban módosított alkotmány értelmében a Nép Ügyvédjét a parlament két háza együttes ülésén nevezik ki 5 évre. Az ombudsman tevékenységét és hatáskörét, aki évente jelentést ad a parlamentnek, törvények szabják meg.

(MTI) A szerbiai közvélemény nemrégiben felvételrôl láthatta, hogy a fegyverforgató nemzettársak mily hidegvérrel gyilkolták Srebrenica város muzulmán férfilakosságát, de ez nem váltotta ki a kívánt szemléletváltást a társadalomban, mert Szerbia ma is egy másik "igazságot" ismer Srebrenicáról.

Egy hónappal ezelôtt Slobodan Milosevic volt jugoszláv államfô hágai perén, majd a belgrádi tévécsatornákon is bemutatták azt a felvételt, amelyen egy szerb félkatonai osztag fegyveresei minden ok nélkül, felfoghatatlan embertelenséggel kivégeznek hat srebrenicai muzulmánt, aki közül négyen át sem lépték a felnôttkor küszöbét.

A videót a Humanitárius Jogi Alap nevû belgrádi civil szervezet elnöke, Natasa Kandic továbbította Hágának, a múlt súlyos bûnével való szembesülést, egyfajta katarzist akart kiváltani vele Szerbiában. A felvételek kétséget kizáróan indulatokat gerjesztettek, a sajtó arról cikkezett, hogy "a valóság könyörtelenül arcul csapta a nyilvánosságot", de Kandic asszonynak mégis csalatkoznia kell. A várva várt megtisztulás elmaradt, az interjúk, a tévéviták és publicisztikák tömkelegébôl, a mészárlást elítélni nem képes parlamenti képviselôk nyilatkozataiból ítélve a társadalom még igen messze van a tragédiával való szembesüléstôl, és e mérhetetlen tehetetlenségi nyomatéknak az az oka, hogy túl mélyen gyökerezik benne egy másik "igazság" Srebrenicáról.

Ha hinni lehet egy népszerû tévés vitamûsor alatt készült felmérésnek, tíz évvel a tragédia után a polgároknak csupán 18 százaléka gondolja azt, hogy Srebrenicában a II.világháború óta méreteiben és módszereiben a legszörnyûbb európai tömegmészárlás történt, az etnikai tisztogatás legdurvább eszközéhez, gyilkossághoz folyamodva, megfontoltan és jól szervezetten, állami irányítással majd nyolcezer embert végeztek ki néhány nap leforgása alatt 1995 júliusában.

A többiek a "srebrenicai érem" másik oldalát látják csupán. Nem cáfolják ugyan, hogy Srebrenicában súlyos bûntény történt, de erôs túlzásnak, a szerbellenes Nyugat, Hága és Szarajevó csúsztatásának tartják azt, hogy népirtás történt, amelynek nyolcezer áldozata volt. Az áldozatok száma eszerint ennek legfeljebb harmadára-negyedére tehetô, vagyis nagyjából ugyanannyi bosnyákot végeztek ki Srebrenicában, mint ahány szerbet küldtek a halálba a tragédiát megelôzô három évben a város környéki falvakban Naser Oric osztagai és más bosnyák gyilkológépek.

Az elmúlt hetekben megszólaltatott "Srebrenica- szakértôk" - akadnak közöttük szép számban szerbiai csúcsértelmiségiek és jeles nyugati Balkán-kutatók is - a korábbiaknál is odaadóbban táplálták a közvéleményben a tudatot, hogy a mészárlás Oricék vérengzésére adott válasz, egyfajta bosszúhadjárat volt, miközben Hága kizárólag a tragédia következményeit és nem okait vizsgálja. A szerbek tehát nem rosszabbak a bosnyákoknál, és legalább mentségünkre felhozható, hogy "nem ôk kezdték", amire bizonyíték Naser Oric hágai vádirata, vagy a 3287 srebrenicai és környékbeli szerb halott nevét tartalmazó névsor, amelyet a múlt héten tett közzé mellékletében egy belgrádi napilap.

Minden áldozatnak van neve, sem erkölcsileg, sem jogilag nem méltányos nyolcezer áldozatról beszélni, amíg csak 2079 azonosított halott van - így szól a másik "igazság", amely feltételezi, hogy a nyolcezer vélt áldozat jó része bosnyák fegyveres volt, de vannak közöttük olyanok is, akik ma is élnek, vagy akik nem Srebrenicában haltak meg, vagy ha ott, akkor nem 1995 júliusában. Az is gyanús, hogy roppant lassan halad a tömegsírok feltárása (jóllehet amerikai kémmûholdak rögzítették helyüket), miközben a népirtás mítosza villámgyorsan terjed a világban, kollektív bûnösség bélyegét sütve a szerbekre. Nos, ez a "srebrenicai ellenigazság", amely híven él a polgárok többségének tudatában, Kandic asszony felvétele pedig nemigen javított a helyzeten. De azért mégis megmozdult valami: Srebrenica uralta a tévé mûsorait, Belgrádban óriásplakátok jelentek meg a mészárlásról, és ma már kevesen cáfolják, hogy tragédia történt, legfeljebb annak méreteirôl van vita.

Egyelôre azonban kérdéses, hogy Boris Tadic szerb elnök beharangozott július 11-i bocsánatkérésének mi értelme a szimbolikus gesztuson túl, ha még mindig ilyen mélyen él a polgárokban a másik "igazság" Srebrenicáról ?

Amikor 2003-ban Szepessy Szabolcs ötletgazda javaslatára megszervezték az elsô Félsziget Fesztivált, valószínûleg maguk a szervezôk sem gondolták, hogy az egykori, szejkefürdôi diáktalálkozó utódjaként többnapos nemzetközi bulivá teljesedik Marosvásárhelyen. Hiszen, míg az elsô évben 27 ezren látogattak ide, a tavaly már 34 ezer érdeklôdô jött el a budapesti Sziget Szervezôirodával közösen létrehozott fesztiválra. Az idén még nagyobb látogatói lélekszámban reménykednek. A július 27-én kezdôdô rendezvény- és bulisorozatot idôben ismertetendô, a szervezôk az Office Sajtóklubban tartottak sajtótájékoztatót szerdán.

Mint megtudtuk, tavalyelôtt 70 ezer euró volt a fesztivál költségvetése, ez nem volt veszteséges, a tavalyi 180 ezer eurós költségvetési keret 60 ezer euró veszteséggel zárult. Az idén 350 ezer euróból gazdálkodnak. Ezen összegbôl a nyilvánvaló költségek (zenekarok, felszerelés, logisztika stb.) mellett az eddigi 40 helyett 100 ökologikus vécét állítanak fel, kikövezik a sátortáborba vezetô utat, és a meleg vizes zuhanyzók száma is harmincra bôvül. A fesztivál erôsíteni szeretné kulturális jellegét, ezért a koncertek melletti kiegészítô programok között találunk színjátszó fesztivált hivatásos és nem hivatásos társulatok részvételével, filmsátrat, mûvésztelepet, irodalmi hajót, könyvbemutatókat, kerekasztal-beszélgetéseket a kortárs magyar irodalomról, humorfesztivált, vetélkedôket. A sportrendezvények sorozata sem fog hiányozni a palettáról. Az idén is lesz Civil Falu, amelynek keretén belül, a Global Village programon külföldi cserediákok mutatják be országukat, népviseletüket, kultúrájukat, lesz szexuális nevelési és felvilágosítási program, arc- és testfestészet, állásbörze, vitatréning, játszóház, egy zsák szemétért egy korsó sör akció. A szabadtéri programok között dinamizáló játékok, vetélkedôk, kajakozás, mászófal és kötélhíd várja az érdeklôdôket. A Civil Falu külön színfoltját pedig a mozgássérültek által szervezett tevékenységek jelentik.

A jegyárak méltányosak, hiszen mindezeken kívül részt vehetünk, bulizhatunk többek között az Apocalyptica, a Deák Bill Blues Band, a Hobo Blues Band, Charlie, az Ossian, az Altar, a Quo Vadis, a Zanzibár, a Neoton Família, a Kispál és a Borz, az Amorf Ördögök, az Iris, a Vama Veche zenéjére, a vásárhelyi rock- és popélet képviselôinek muzsikájára: fellép a Téglagyári Megálló, az After Midnight, a Defender, a Gedeon, a Spleen, és Háborgató Maszkura. Egy hetijegy, elôvételben július 22-ig 550 ezer régi lejbe (55 új lej), a helyszínen 750 ezerbe, illetve 75 lejbe, a csak helyszínen kapható napijegy 190 ezer lejbe (19 új lej) kerül. Jegyek húsz romániai városban kaphatók, Marosvásárhelyen a Bolyai utcai Café Tutunban, a Maros- parti Sörpatikában és a Kossuth utcai Rádió Gagánál vásárolhatunk belépôt. Részletek a www.felsziget.ro weboldalon.

Csütörtöki kimenô

Egy várostalálkozón az anya- és apaország (egyezzünk ki: családország) képviselôjének szájából hallottam: mi még mást, mint jobb-/bal- (nincs jelentôsége a végtagok nevének) oldali képviselôt nem küldtünk a Duna-party képviselôházba. Egy hazai város atyja mondta ugyanott: a református/katolikus/unitárius/evangélikus többségû településen (2/3-os arányban dominál az egyik felekezet) katolikus/unitárius/református/evangélikus gimnáziumot nyitott a másik, ugyancsak magyar ajkú és -szívû közösség, ami a többségi magyar felekezet bucsálkodását, felpüffögését váltotta ki.

Furcsállottam ezt a fajta kizárólagosságot, meg is szóltam ôket reám ruházott elôadói jogomnál fogva, ui. én (mi néhányan) még láttuk, emlékszünk arra, miként folytak a magyar-magyar huzakodások Marosvásárhelyen és mivé lettünk rövid negyven év alatt - nem csupán mások önkényébôl és demophiliájából (népszeretetet rejt a görög szó, ám nagyon hasonlít a haemophiliához, ami viszont vérzékenységet tesz).

Meg is vannak már kulcsszavaink.

A viták a Medencében könnyen gyûlölködéssé fejlôdnek- fajulnak, és vélt (valós) igazunk védelmében nem riadunk vissza a legveszedelmesebbtôl, hogy a napi hatalmasoknál (egyenruhás/hivatalviselô/címermutogató/z&aacu te;szlóshajó) áztassuk el ellenfelünket. Úgy hisszük, védelmet nyerünk. (Vagy nem.) A kisebbség a terméketlen marakodások révén is kisebbedik.

Azt is mondtam azon az összejövetelen, hogy ha minden egyszínû lenne, ha nem lennének vélemények, akkor fölösleges lenne a parlament, a helyi önkormányzati közgyûlés, az újságok és a demokrácia valamennyi, az európai történelmi tapasztalatok alapján kigyöngyözött intézménye. Sôt a polgári szabadság lenne a legnagyobb ellensége az egyöntetûség megteremtésének. Hiszen a tökéletes nemzeti összhangot (konszenzust), az ellenvélemény-nélküliséget csak diktatúrával lehet elérni. Ideig-óráig.

De akkor hogy állunk a vélemények szabadságával? Lehet tiltakozni egy iskola felállítása ellen, ha helyette magunk alapítunk mindenkit befogadó toleráns, többszínû intézményt. Ahol a reformátusok/katolikusok/unitáriusok/evangélikusok is otthon érezhetik magukat. De erre még nincs elég elhatározottság bennünk. A kisebbségi gimnáziumok nem az állami ellentétei, csupán alternatívák egy jobb, hozzánk hajlított, reánk szabottabb (merem remélni: korszerûbb) oktatásért. Amerikában pl. az állami oktatással szemben a magánintézmények messze vezetnek. Igaz, nehéz pénzeket kérnek a Harvard- /Yale-biztos tanításért cserében.

A véleménykülönbséget legtöbben véteknek ítélik. Úgy képzelik a nemzetet, mint egy nagy családot. Organikus, 18-19. századi elképzelések foglyai tudomásukon kívül. Holott a nemzet/nemzetiség nem egy nagy és szeretô család. (Ami, valljuk be, gyakran csupán tortamáz és illúzió). Sokkal inkább gyülekezet, csoportosulások egy nagy csarnokban, egy színházteremben, bálon. Keressük barátainkat, velük érezzük jól magunkat. Mások viszont számunkra közömbösek és/vagy ellenszenvesek. De egy bálon tudunk viselkedni. A bicskázó és randalírozó alakokat kivezetik. Kilökik. A többiek leülnek az asztalokhoz - míg a zenészek falatoznak -, vitatkoznak, boroznak, majd ismét táncolnak. Sokszínûség uralkodik, bár egy magára valamit is adó polgári bálban az urak frakkban vagy szmokingban, a hölgyek (mélyen dekoltált) estélyi ruhában jelennek meg. De mindenkinek más név van a személyijében, mások az élményei és a szenvedélyei.

Ki lehet jönni egymással, ha megtaláljuk a legkisebb közös nevezôt. Vagy egyszer talán a közepes közös többszöröst is?

Életképek

Valaki feltörte a titkosszolgálatok szerverét, és behatolt. Megtudódott. Hol és mikor adják az ártámogatott gyógyszereket. Hajnali ötkor már hosszú sor képzôdik a Hosszú utcai patika elôtt: idôsek és fiatalabbak posztolnak halált megvetô bátorsággal az ajtónál. Bónuszként tanúi lehetnek a napkeltének és több közúti balesetnek. Szerencsére csak könnyebben sérültek a vigyázatlan gyalogosok. (Mindig ezek húzzák a rövidet.) A rohammentôsök azután is meg-megjelennek, egészen odaszoktak, másfél óránként dôl ki egy-egy várakozó.

- Hüjegyerek, te vetted le az internettóról? - Keresztanyám, a’ vette le. - Hüjegyerek, ha elkapnak, mélyre dugnak. - Dugni áll neki, mi pedig hullunk, mint a legyek. - Nem kötelezô itt posztolni, küldte volna maga is a fiát vagy a leányát. - Az én gyermekeim Amerikába’ laknak. - Affene. Ott klassz lehet. - Nyújórkban drága a fuszujka. - Csúfolódni könnyû. Maga is megvénül egyszer. - Én igen, de azt maga nem éri meg. - Sanyikó, mit beszélnek ott elöl? - Mit, mit. Hogy milyen jó cselédnek lenni újgazdiéknál. - Tényleg. Taxival megy munkába, pedig csak háztartásbeli, a menyünk is. - Gránátfuszujka, az a felséges. - Ezek a maiak azt sem tudják, milyen a gránátfuszulyka. - A törtpaszulyt sem ismerik. A múltkor kérdem a vejemtôl, akar-e egy kis törtpaszulyt, azt kérdi, mi fán terem. Csak azt tudják, hogy hangszerleves; amelyik volt katona. A többi semmit. - Kati, a húgom, vitt három kilót. Nyújórkba. A rokonság szétkapkodta. Ott is lehet kapni, de más. Ízetlen. Ott mindent ízetlenül csinálnak. A fiam repetázott, aztán egész éjszaka légkondizott tôle, azt mondta, végre annyi idô után egy kis idôre megint otthon érzi magát. - Nekem Metroprolol kellene. És ez a Neo... Nem tudom soha kiolvasni. - Neocristopyn. - Az. És ez a Refen R. És Aspenter. És Captopril. És Betaprol. - Jaj, hogy maga milyen mûvelt. Biztosan latinul is álmodik. Ilyeneket. - Könnyû csúfot ûzni egy szerencsétlen szívgyengébôl. - Az öregemnek Digoxin kell. Teotard. ISDN, ehhez mit szólnak. - Pentoxifilin és Trombostop. - Nem könnyû kielégíteni, az szent. - Csúfot ûznek az emberbôl. - A szocializmusban is voltak sorok, de nem a gyógyszertárak elôtt. - Akkor minden jobb volt. Volt munka, volt pénz. - Gosztátcsürke. Azt már el tetszett felejteni? - Hitvány az ember, a rosszat hamar felejti, a jóra pedig nem emlékszik, csak ha bajba került. - Nekem a Sortis a drága. Egymillió-kilencezer-ötszáz. - Annyi a tegnap volt, asszonyom. Vegyen le négy nullát a végérôl. - Fenn az Isten, erôs lett megint a lej. - A milliós világban apám elvitte a két tehenet a rücsi vásárba, el is adta, mert gyönyörûek voltak, perfektül tejeltek. Mikor hazajött, hátizsákban hozta a pénzt. S mind halogatták, hogy malacokat vegyenek. Egyszer aztán mondják, hogy hoppá. Ptü-ptü. Nem jár. Jött a pénzbeváltás, maradtunk a nagy semmivel. - Azért ma már nem így mennek a dolgok. - Ki tudja. Várjuk meg a végét. - Én mindenesetre, ami kis pénzem maradt, vettem rá dollárt. - Az euró nem is jó magának? - Nem. Én figyelem a tévét, a tôzsdét is. - Igaza van, mióta a franciák s a hollandok leszavazták a közös alkotmányt, baja lehet az eurónak is. A dollár, az igen. - Vagy a font sterling. Vagy a svájci frank. - Lokodi úr, maga mindig viccel. - Bush elnök kemény legény. Egyébként erdélyi ô is. Bokor György, másképpen Gyuri. - Hüjegyerek, jön a zsaru. Gáz van. - Gránátfuszujkát reggelizett, ejsze. - Na, mozdult egyet a sor. - Mozdulhatna jobban is. Szegény patikusok, annyit írnak, mint a könyvelôk. - Ezekben egy Jókai veszett el. - Nagyon vicces. Hát az orvos? Nem figyelte meg, mennyi mindent kell írnia? Tíz perc alatt megvizsgált, aztán tizenöt percig mind csak írt. Agyon van bürokratizálva minden. - Na, örülj, hüjegyerek, elment a polic. - Annak is kell valami. - Ricinus. - Na, azt a nénit is viszik. - Szegény, el is ájult, gyógyszerhez sem jutott. Hiába viszi fel a kórházhoz a mentô, egy szem aszpirint nem kaphat. - Nincs gyógyszerük. Az a kövér, az elefántlábú lady, akit kilenc óra körül vittek el, az legalább megkapta. Aztán lilépett az ajtón és zsupsz, mint egy krumpliszsák. - Gyalázatos idôk. - Azok. Nekem semmi hasznom nem volt ebbôl a világból. Mikor kicsi voltam, a háború, a menekülés, aztán a szárazság negyvenhétben. Mikor annyira cseperedtem, jött a kolhoz. - Nem kolhoz, hanem kollektív gazdaság. Kollektyivnoe hozjájsztvo. - Maga aztán járt egyetemre, nem vitás. Otyéc bül brigágyér? - Aztán elküldtek iskolába, hogy ne maradjak a kapa nyelénél. S mire vittem? Csoportvezetô a textilgyárban. Harmincnégy év után arra sem elég a nyugdíj, hogy a rezsit kifizessem. S akkor ezek még azt a kevés gyógyszert is ellopkodják elôlünk. - Engemet csak a tévé vigasztal. Nézem azokat a gyönyörû történeteket, és nem látok a könnyeimtôl. Ha nekem nem sikerült semmi, szurkolok azoknak a drága embereknek... - Igaz is, mi lett Ábrahám Edittel? - Az kicsoda? - Hát a Klaudia. Akinek beépítették a pészmékert a szívébe. - Mi a Bûvöletet nézzük. - Létay Nóra mégsem áll össze Lukács Sándorral. - Azok kik? - Hát a Réka meg a Mihály. - Hüjegyerek, szaladj haza, hozd el a kisszékemet! - Hogyne, hogy közben elfoglalják a helyemet. - Tartom én a helyed, hozd el a székemet. - Adtál cigit, mikor kértem? Nem adtál. Hozom a székedet? Ezt, né. - Meg is ver az Isten, hüjegyerek. - Klaudia az, aki megvette a Líner-képeket hárommillióért a Barta Zsoltéktól. Nagy üzlet volt, nagy ráfázás. - Sajnálom, mi a Bûvöletet.. . - És akkor Barbara azt kérdezte, mikor Laura azt kérdezte, hogy mit szól ehhez az apád, hogy: melyik?! - Maga is összekeveri ôket? Az uram jár halászni, aztán megtörténik, hogy nehezebben ér haza, eldumál a barátokkal, és akkor másnap reggel el kell hogy meséljem, és keverem a polgármester asszonyt Klaudiával, Fodor Zsókát Piroskával, a jósnôvel, csak Nándit nem keverem senkivel. Mert Nándi a férfiideálom. - Álmodozni csak lehet, nem igaz? - Hát nekünk már csak ez maradt, drága. - Sokszor úgy hasogat a lábam, hogy a filmet sem tudom végignézni. - Mi a Gálvölgyit szeretjük. Az majdnem olyan, mint valami orvosság. - Ja, Gálvölgyi. Az tiszta Cavinton. - Az uram most fedezte fel a Koóstolót. Hát nem tud betelni vele. - Hüjegyerek, ezek nem is betegek. - Oan tahók, asse tuggyák, mék a Bagi, mék a Nacsa... - Mindig belealszik az Esti showderba. Aztán én nagyokat kacagok, ô meg felriad, és néz báván, hogy mit történt. Öregségünkre jön elô az összeférhetetlenség. - A Fábry Sanyi, az igen. Hofi óta ô a magyar kabaré királya. Csak ne volna olyan mocskos a szája. - Ez avval jár, kérem. - Ne mondja. Hogy folyton tele a szája f…-szal meg p…-val? - Na ugye, hogy ön is így beszél... - Hát szarról csak úgy lehet, hogy büdös. Én ha ezeket hallom, már kattintok is tovább. - Utálom, hogy folyton áskálódnak meg konspirálnak. Ezek is, meg a magyarok is. Hogy a Kotrocsény meg a Kormánypalota. A két palota háborúja. - Ja, a Böszészku. Hát annak is van egy neve. - Mi a hézag a nevével? - Hát maga nem tud románul? - Mi a bajuk maguknak velünk? - Nekünk igazán semmi. - Beszéljenek románul, román kenyeret esznek. - Nem mondhatnám. Én a Szent István pékségbôl vásárolom, az meg magyar lisztbôl dolgozik. Mit szól hozzá. - Igaz is, soha ennyi bor a magyar pincékben nem volt. Aztán mit érnek vele. A nép mégis szegény. - Sört vedelnek. Arany ászok, falra mászok. - Soha ennyi búza nem volt a magtárakban, aztán mégis azon marakodnak a parlamentben, hogy ki a nagyobb tolvaj. - Nézzék meg a miénkeket, a Dümbovica partján. Tanulják el, hogy' kell majomketrecbôl cirkuszt vezetni. - Hallottam egy jó mondást ezekrôl. A politikus olyan, mint a pelenka. Mindkettôt gyakran kell cserélni, és mindkettôt ugyanabból az okból. - Jaj, ne kacagtasson, drága, mert kibomlik a vágásom. - A legjobb az volt, mikor Bessie Braddock azt mondta Winston Churchillnek: "Ön részeg." (Mellesleg, a miniszterelnök valóban nagy tintás volt.) Azt válaszolja a naccságának: "Maga meg csúnya. De én holnapra kijózanodom." - Jaj, Lokodi úr, hogy maga miket tud. - Iparkodom, kérem alássan. El-eljárok egyik- másik régebbi kuncsaftomhoz, tudja, a haj meg a köröm még a sírban is nô, aztán felszedek egyet s mást, ugye. - Jaj, és nézem a Szörényi- koncertet, és ledöbbenek: aki a mösziô Berger volt, meg Kovács Lajos a reklámban, hát az énekli Szent Istvánt. Dr. Pongrácz Péter pedig, a guta kerülgetett: Koppány! - Hüjegyerek, hozzál hokkerlit nekem. - Disznyótokány nem kéne? - Distonocalm, te oktondi. - Eszembe jutott: Gazdag Tibor. Úgy hívják. Azt a színészt, aki Pongrácz doktor a tévében. - Nekem is olyan zavaros. Ez a nyelvezet. Hogy ki kivel kavar. Meg hogy tök ciki. Meg hogy ne szívass már. Ezek nem tudnak magyarul. - Ne is mondja. Jön Helen, érkezik a tengerentúlról a szôke ciklon, fukk bôr szerkóban, és elsodorja az Elôdöt. - Hát, kérem, figyeljék a bemondókat. Mást se, csak ôket, mert nekik, ugye, hivatalból kéne, ha már odakerültek. Kérem, én álló héten át erre összpontosítottam. És, kérem. Nem tudnak köszönni. Úgy mondják, mint az iskolában: "J’estét kíívánok." Egyedül Asbóth József tud köszönni, a Dunán. - Mi a Bûvöletet szokjuk nézni. - Hüjegyerek, mindjárt bejutok. - Oké, Mamiblú. Mi már tökre hasítjuk!

*

Nem tud lemenni a nap. Az ajtó hirtelen bezárul. A sor persze még sokáig nem oszlik. A mai világban senkinek semmit sem lehet elhinni. Nem tud lemenni a nap. - Semmi értelme pedig. Megmondták ott elöl: Szá terminát ku kompenszá.

Ki tudja, mikor lesz újra. És ki tudja, sikerül-e megint feltörni az Egyesített Szolgálatok számítógépes rendszerét, hogy idejében oda lehessen állni.

Már csak a Jóisten kompenzál. Aki neki kedves, annak kedvez. Jön a köpenyes angyal, mosolyog, elveszi a papírokat.

És a mennyei szemétkosárba hajítja valamennyit.

Fél hektáros víztükör jellegzetes mezôségi tájban. A közvetlenül odavezetô út mentén kút, néhány nyárfa, körülötte magasra nôtt a fû, partjához kötve fémuszály, a mögötte magasodó tetôn nagy kôkereszt, két kicsi faház s egy filegória. Mezôbánd irányából Drekulyán át közelíthetô meg (ahonnan öt-hat kilométer), Pagocsán keresztül mindössze egy kilométer a köves úton.

A tó neve már csak egyszerûen kimondva is vallásos áhítatot ébreszt. Valami csoda, természetfölötti dolog jut az átlagember eszébe, ha a Mezôbánd községhez tartozó Isten taváról hall. Amit csak megerôsít Orbán Balázs 1868-ben készült leírása. Bár ô is megjegyzi, hogy talán az Istvánból változott át Isten tavává, a Feketéknek nevezett tanyavilág eredetérôl szólva, (a megsemmisített rác falvak helyén jöttek létre), olvashatjuk Marosszék leírásában:

"A Kiskútvölgytôl keletre esô emelkedésen, mondhatnók hegytetôn, vagy 700 lábnyira a tér színvonala fölött van ezen meglepôen gyönyörû tó; egy 1350 lépés kerülettel bíró kristálytiszta víztükör, mely minden látható forrás és lefolyás nélkül e vidék ragyogó szemeként, mintegy Isten teremtôszavára állott elô..."

A tavat övezô misztikumot csak növeli, hogy az 1852-ben a Mezôségre hulló meteorit egyes darabjai itt is becsapódtak. A történteket Orbán Balázs a következôképpen írja le:

"...1852-ben szeptember 4-én délután 5-6 óra között felhôtlen derült égnél egy iszonyú mennydörgés hallatszott, mit szakadozott csattanások követtek, s a feketei bíró (a bándi Vasziluj Tyifor), ki éppen a tavon csónakkal halászott , egy nagy tüzes tömeget látott a tóba oly rohamos sebességgel zuhanni, hogy annak vize ölnyire felcsapott, sôt az egész tó felülete hullámzásba jött; ugyanekkor a tó körül is több ily tüzes tömeg hullott le. A bíró és a közel levô nép a végítéletet hívén eljöttnek, rémülten menekült, de midôn a tudományok néhány embere, s köztük orvostudor zarándi Knöpfler Vilmos megmagyarázta, hogy nincsen miért félni, sôt jutalmat is ígért a lebkô darabjait egybegyûjtôknek, nevezett feketei bíró s mások is felkutatták azokat, úgy hogy 1 négyszög mrf területen, vagy 600 darab lebkövet gyûjtöttek egybe...." Szintén Orbán Balázsnál olvashatjuk, hogy a kövek között talált 17 font 26,5 latot nyomó darabot, mezô-madarasi név alatt, mint a "világ ismert lebköveinek a legneveze-tessebbikét" a bécsi, egy másik kisebb darabot pedig a budapesti múzeumban ôriznek.

A környéken élôk is legendákat mesélnek a tóról, amely a turisztikai látványosságokban viszonylag szegény Mezôségen figyelemre méltó, látogatókat csalogató célpont lehetne. Ezt szerette volna - saját bevallása szerint - kihasználni Rusu Mircea, Mezôbánd jelenlegi polgármestere is, aki az ötletrôl külföldi üzletemberekkel tárgyalt. A tó azonban magántulajdonban van, és szerinte nem tisztességes úton jutott a jelenlegi tulajdonos birtokába. Véleményét igazolandó az árveréssel kapcsolatos dossziét mutatja.

- Végre megindult a bûnügyi kivizsgálás a volt polgármester, Vaidean Florin ellen, akit a közösségi javak törvénytelen elherdálásával gyanúsítanak. E javak között szerepel az Isten tava is. A 47.583 négyzetméteres víztükörbôl, 4,5 hektáros legelôbôl és 7,3 hektáros kaszálóból álló területet Husar Dumitru Constantin vállalkozó 65 millió lejért vásárolta meg a helyi tanácstól az AMORE Kft. nevében.

- A tó és a terület felértékelésére vonatkozó kérés, illetve a felértékelést tartalmazó dosszié a 2002. január 28-i keltezést viseli (és 63 millió lejben határozza meg a telek értékét), ezzel szemben a román nyelvû napilapban az árverést apróhirdetésként már január 19-én meghirdették. A helyi tanács viszont csak január 24-én hozta meg az eladással kapcsolatos határozatot. Az árverés, amelyen az AMORE-val egy állítólagos ETERNITATEA nevû cég versengett, csak színjáték volt - állítja Rusu Mircea. A vásárló, aki 65 millió lejért jutott a tó és a körülötte levô terület birtokába, a volt polgármester jó ismerôse. Azonkívül nem tartotta be a szerzôdésben vállalt legfontosabb kötelezettségét, miszerint 18 hónapon belül 30 férôhelyes menedékházat épít a tó partján. Emiatt a polgármesteri hivatalnak joga van a szerzôdés felbontására - állítja a polgármester, aki szerint a vásárló azon kötelezettségének sem tett eleget, hogy az utat rendbe tegye.

A dombtetôn, ahol a menedékház alapozásának nyomait földdel fedték be, kicsi faházak állnak. A helybeliek, akikkel összetalálkozunk, sajnálkoznak, hogy a polgármesteri hivatal a megkérdezésük nélkül adta el a tavat, amit ma is a sajátjuknak éreznek. Ahogy annak sem örülnek, hogy a tó partján menedékház épül.

A víztükör, amely a szárazsággal küzdô mezôségi tájban valóban csodának számít, ma már korántsem olyan tiszta, mint az Orbán Balázs idejében. Idôs bándi lakosok szerint gyermekkorukban kendert áztatni mentek a tóra. A part menti sekély vízbôl látszik, hogy a tó feneke szennyezett, s ott horgászó férfi botja végére csak apró kárászok akadnak. Érdeklôdésünk láttán lemondóan vissza is dob néhányat a vízbe.

A marosvásárhelyi Proiect Rt.-nél megtudjuk, hogy a terület és a tó felértékelésére vonatkozó adatok a megrendelôtôl származnak, a polgármesteri hivatal könyvelôségétôl kapott számokat vették alapul, továbbá azt, hogy az adott idôszakban egy hektár terület értéke egymillió lej körül mozgott. A tó értékét csökkentette, hogy esôs idôben a felértékelés idején gépjármûvel megközelíthetetlen volt.

Bartha Domokos alpolgármester szerint az árverés rendben történt, a tanács pedig két alkalommal hozott határozatot a tó eladásáról a turisztikai hasznosítás érdekében.

- Miért és hogyan vásárolta meg az Isten tavát, s a szerzôdésben foglalt feltétel ellenére miért nem épült fel a menedékház? - tettük fel a kérdést Husar Dumitru Constantin tartalékos alezredesnek, az AMORE, vasutak és hidak építésével és karbantartásával foglalkozó cég vezetôjének, aki 2003-ban megyei szinten az elsô helyet szerezte meg a sikeres vállalkozások rangsorában.

Elmondása szerint még aktív katonaként (1998- 2000 között a helyi szárazföldi alakulatok parancsnoka volt, és egész életében hidakat és vasutat épített) az iklandi tavat szerette volna megvásárolni. Mivel nem tudott egyezségre jutni az ottani földmûvesekkel, akkor ajánlotta valaki az Isten tavát a bándi Feketén.

- Akkor még nem gondoltam arra, hogy nyugdíjba küldenek, és szerettem volna egy csendes helyet, ahol pihenni lehet. Miután tartalékállományba helyeztek, és létrehoztam a cégem, a hadseregtôl végkielégítésként kapott pénzzel vettem részt az árverésen, amely annak rendje és módja szerint zajlott. A volt polgármesternek nem voltam barátja, bár vannak a megyében községvezetôk, akikkel valóban jó a munkakapcsolatom, és a másik felet sem ismertem. Mivel én többet ajánlottam, az enyém lett a tó. Sokan mondták, tiszta bolond vagyok, hogy megveszem, mivel az utóbbi idôben a környék szemétdombjává vált. Abban áztatták a kendert, s a mûanyagpalackoktól kezdve mindenféle mocsok volt benne. Én viszont arra gondoltam, hogy bekerítem magam és a cégemnél dolgozó félszáz dolgozó, valamint a jól megválasztott vendégek számára ideális pihenôhely lehet, ahol nem szól a mobiltelefon és nem zavarnak egyfolytában.

Az eddigi befektetés több száz millió lejt tesz ki, Mezôpagocsa irányából az egy kilométeres földútra követ hordattam, átereszeket és három kis hidat építettünk. Hadd jegyezzem meg, hogy egyik betoncsövet idôközben ellopták. Betongerendákkal támogattam a községközpontot, a feketei ortodox templomnak ötven párnázott széket adományoztam, már csak ezért sem értem az ellenem megnyilvánuló rosszindulatot.

Az építkezési engedélyt 2004. október 18-án bocsátotta ki a bándi tanács. Ezt követôen hozzá is fogtam a falusi panzió alapjainak elkészítéséhez, de mivel az alapok ásásakor egy kétezer éves fejszét találtunk (ami a megyei múzeumba került), meg kell várnom a szakengedélyt a munkálatok folytatására. A faházakat és a filegóriát az építômunkásoknak készítettem, akik, ha elkezdôdik a munka, éjjel- nappal a helyszínen lesznek. A betonkeresztet ünnepélyesen felavattuk, s a panziót a jövô évre szeretném befejezni. Véleményen szerint a polgármester nem ismeri a tényeket, és nincs joga a szerzôdés érvénytelenítésére. Egyébként a tó környékére ezer fenyôfa-, 250 hársfa-csemetét, 300 borókabokrot, 20 tô tuját és 30 magnóliafát ültettem. Ez utóbbiak többségét, mivel szilvafának vélték, a környékbeliek ellopták, de nem kerestem a tolvajokat, három év múlva ugyanis kiderül majd, hogy kinek az udvarában nyílik a magnólia. Ez idô alatt a polgármesteri hivatal még egy autó követ sem szórt szét annak érdekében, hogy az utat a másik irányból is járhatóbbá tegye - jelentette ki Husar Dumitru Constantin.

Az Isten tava tehát magántulajdonná vált, s a csoda is szétfoszlott mára. A környezetvédelmi szakemberek szerint ugyanis szó sincs arról, hogy meteroritkráterbôl keletkezett volna. A tó vizét egy forrás táplálja, és minden valószínûség szerint földcsuszamlás nyomán alakult ki. Akárhogy is volt, Isten tavának a sorsa újabb fordulatot vett.

Az út szélén hosszú kocsisor, majd az útkeresztezôdésben rendôrök irányítják tovább a jármûveket. A Csitkóskertbe csak gyalogosan engedélyezett a belépés, hiszen így is zsúfolt a másfél hektáros terület.

- Több mint hatvan éve szervezik meg a cseresznyevásárt. A második világháború körüli idôkben kizárólag július másodikán tartották, függetlenül attól, hogy milyen napra esett. Aztán úgy 30-35 éve július elsô vasárnapján népesedik be a kert kereskedôkkel, vásári játékokkal, érdeklôdôkkel - mondja Ördög Ferenc polgármester. A kezdetekben nem a Csitkóskertben, hanem a faluközpontban volt a vásár helye, itt szerelték fel a hintákat, rakták ki áruikat a kereskedôk. Marosvécs nem kimondottan cseresznyetermô vidék, viszont az erdôidecsi és kisidecsi gazdák kertjében 5-10 cseresznyefa van, s minden évben ebbôl a termésbôl hoznak értékesítésre. Rajtuk kívül Bátosról, Vajolából, Szászrégenbôl érkeznek termelôk, viszonteladók.

A Marosvécsi Polgármesteri Hivatal az idén elsô alkalommal biztosított villanyáramot a kioszkok kereskedôinek, akik így fagylaltkészítô gépet, hûtôládákat hozhattak ki. A területet lekaszálták, megjavították a színpadot, az együtteseket megvendégelték.

A színpadon az erdô- és kisidecsi, a régeni, magyarói, holtmarosi és helybeli hagyományôrzô csoportok léptek fel, a talpalávalót a marosvécsi csoport zenekara - Bocskai Árpád prímás, Râncu Jenô harmonikás, Gazsi József bôgôs, Gazsi János cimbalmos - szolgáltatta.

Bár a szombati kedvezôtlen idôjárás miatt a vártnál kevesebb kereskedô jött el, a vásárra látogatók nem távoztak üres kézzel. Volt ott zöldség, gyümölcs, farmernadrág, ingek, simlisapkák, kasza, fenkô, gereblye. A bóvliárusok egymást érték, de nem hiányoztak a vásárokra oly jellemzô tükrös mézes-pogácsák, valamint a körhinta sem.

Tamasan Emil és családja Vajolából érkezett a reggel, 400 kiló cseresznyével. A vérvörös, mézédes húsú gyümölcs kilóját 40.000 lejért kínálták, s délben már kocsival fordultak újabb szállítmányért. A vajolai 4-es farmot vásárolták meg, s négy évbe telt, míg az elhanyagolt 1400 fát termôvé varázsolták. A fák pedig meghálálták a gondoskodást: az idén egy fa átlagban 80-90 kiló gyümölcsöt adott.

A vasárnapi vásár este a vécsi mûvelôdési otthonban folytatódott, ahol a hagyományos cigánybálon hajnalig húzták a talpalávalót.

A Hivatalos Közlöny 432. számában 2005. május 25-én tették közzé a 446. számú kormányhatározatot, amely rögzíti a természeti csapások által okozott károkra vonatkozóan azokat a körülményeket, amelyek meghatározzák, hogy milyen esetekben és milyen mértékben lehet kárpótlást fizetni. E kormányhatározat célja a tavaszi rendkívüli idôjárás okozta mezôgazdasági károk részleges átvállalása. Természeti csapás által sújtott zónának tekintendôk mindazok a 2004 ôszén és 2005 tavaszán bevetett területek, amelyeket kiáradt folyók vagy patakok, áttört gátak nyomán keletkezett árvizek öntöttek el folyó év április-május hónapjában. Ilyen övezetek a határozat szerint, többek között: Moldvában Bákó megye, a Bánságban és a Körösök vidékén Krassó-Szörény, Temes, Bihar és Arad, Erdélyben Fehér, Beszterce- Naszód, Brassó, Kovászna, Hunyad, Maros és Szeben megyék. A fizetendô kárpótlás lehetséges legnagyobb értéke, szántóföldi megmûvelés szerint, hektáronként, millió lejben kifejezve a következô: ôszi búza 6,5; árpa, ôszi és tavaszi sörárpa 5,8; olajrepce 4,3; kukorica 7,7; napraforgó 4,3; szója 5,6; cukorrépa 6,8; burgonya 66,0; takarmánynövények 4,2; mezei zöldségek 109,5.

A felsorolt kárpótlási értékek átlagban a természeti csapás napjáig elköltött termelési költségek 70%-ának felelnek meg. Az állatállományban, szárnyasokban, méhcsaládokban és haltenyésztésben szenvedett károkért kifizethetô kárpótlás az ezekért a biztosítók által megállapított kártérítés 80%- ának felel meg, leszámítva ebbôl az esetlegesen értékesíthetô melléktermékek árát. A kártérítés tényleges értékét a 2002 évi 381. számú törvény és ennek végrehajtási utasítása, a 419/2002. számú szakminisztériumi rendelet szerint állapítják meg.

Akik 100%-os mezôgazdasági terméskárt szenvedtek és akik az elpusztult állatokért járó kártérítésre jogosultak, a kárpótlást kérô kérvényeiket, a kár értékét bizonyító igazolásokkal együtt, 2005. július 25-ig nyújthatják be.

Akik részleges kárt szenvedtek, a fentiekben felsorolt termékek betakarítása után kérhetik a kormányhatározatban megszabott kártérítést.

Mellau György

*

Szerk. megj. A jogszabály megjelent, a törvényes keret létezik, azonban a kárt szenvedett mezôgazdasági területekkel rendelkezô gazdák nem sokat érnek vele. Elsôsorban azért, mert kártérítést az állam csak azoknak fizet, akik biztosítást kötöttek valamely biztosítótársasággal. Az egyik tekintélyes biztosítótársaság megyei igazgatóját megkérdeztük, hogy kötnek-e biztosítást a gazdákkal árvízkárokra vagy aszályra. A válasz kategorikus nem volt. Nem ô mondta, de hozzátesszük: természetes, hogy nagy kockázatú károk csôdbe vinnék a társaságot.

Náznán Jenô, a Megyei Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság vezérigazgatója szerint is ez a kormányhatározat gyakorlatilag semmit sem ér, mert a biztosításhoz kötött feltétel megfosztja a gazdákat a kártérítés lehetôségétôl.

Ez a gomba kalapos gombáink legveszélyesebb faja, aminek egyetlen példánya is egy egész család halálát okozhatja, és sajnos, évente több halálos kimenetelû mérgezés elôidézôje. A gomba halált okozó sejtmérgeket, ún. ciklopeptideket tartalmaz. Ezek az amatoxinok, fallotoxinok, valamint a kevésbé mérgezô virotoxinok, amelyek az ember létfontosságú szerveit (tüdô, máj, lép, vese sejtjeit) támadják meg és pusztítják el. A mérgezés lappangási ideje hosszú, és látszólag tünetmentes. A tünetek elsô jelei csak 8-36 óra múlva jelentkeznek, és ebben az esetben a szakorvosi beavatkozás sem segít. A méreg teljes semlegesítésére még nincs ellenszer, mindamellett, hogy a kutatók világszerte már rég kísérleteznek ennek elôállításával. A halálos kimenetelû mérgezésekért nemcsak a gomba toxinjai felelôsek, hanem a gombaszedô is, aki tudatlanságból felelôtlenül teszi kosarába és ,,viszi be házába a gyilkost". Ezért szükséges és nagyon fontos, hogy a kedves olvasó megismerkedjen ezzel a gombával, és felelôsségteljesen tudja kosarába szedni a gyilkos galócához külsôleg hasonlító, ízletesebbnél ízletesebb ehetô gombákat.

Gyilkos galóca - Amanita phalloides

Lombhullató és fenyôerdôk talaján termô nyári, ôszi gomba, aminek semmi külsô jele nem utal gyilkosan veszélyes voltára. Fiatalon az egész gomba egy 2-4 cm átmérôjû fehér burokban ül. Kalapja alapvetôen olívzöld, sápadt szürkészöld, esetleg sárgás árnyalatú. Kezdetben gömbölyû, majd kiterülô, 7-15 cm széles, húsos, nedvdús. Kalapbôre sima, sugarasan szálas, nem bordás. Lemezei fehérek, idôsebb korban halványzöldes, sárgás árnyalatúak. Sûrûek, szabadon állók, puhák, nem mor-zsalékonyak. Tönkje fehér, kígyóbôrszerû, zöldes (általában a kalaphoz hasonló színû) rajzolatokkal. Hengeres formájú, 8-15 cm hosszú, 1-2 cm vastag, a tövén kiszélesedô gumóval, amit jól fejlett fehér bocskor vesz körül. Felsô részén fehér, hártyás (néha bordázott), alácsüngô gallér található. Húsa fehér, puha, szagja retekre emlékeztet, íze állítólag kellemes, de nem szabad kipróbálni!

A gyilkos galócának még van két változata, alfaja, amelyek szintén halálosan mérgezôek. Az egyik, a fehér gyilkos galóca csak abban különbözik az elôzôtôl, hogy kalapszíne fehér és a tönkje nem mintázott. A másik a hegyes tönkû galóca, ami abban különbözik a fehér gyilkos galócától, hogy tönkje és a rajta levô gallér gyapjas, fehér pelyhes.

A fenti gombákat nem téveszthetjük össze más, hozzájuk hasonló ehetô gombával, ha figyelembe vesszük legfontosabb megkülönböztetô jegyeiket: A lemezek fehérek, puhák, nem morzsalékonyak; tönkjük galléros, gumós, tövükön a burokból visszamaradt, jól fejlett, elálló bocskor van.

Amint azt már leírtuk, az ismertebb ehetô gombák közül a pöfetegeket, a csiperkéket és a zöldes kalapú galambgombákat tévesztheti össze leginkább a tudatlan (gombásznak nem nevezhetô) gombagyûjtô a gyilkos galócával.

Málnási András

Az RDS-elôfizetôk panasza nem tartozik a nyilvánosságra

I. E., a marosvásárhelyi Kárpátok sétányról - 35-ös tömbház - tegnap reggel azzal fordult hozzánk, nézzünk utána és kérdezzünk rá az RDS internetszolgáltató cégnél, hogy mi az oka annak, hogy nem mûködik a szolgáltatás, holott ennek június 13-ától zavartalanul mûködnie kellett volna. Az elôfizetô tízszer kereste ôket telefonon, reklamált, s szó szerint idézzük: "azóta is hazugságokkal etetik", s nem tesznek semmit azért, hogy beinduljon a szolgáltatás. A hölgy azt is szóvá tette, hogy az elsô hónap lejár, az elôfizetési díjat elveszik, de egyetlenegyszer sem tudta használni az internetet, e-mailt. Ugyancsak olvasónk mondta el, hogy a negyed 3-4 tömbházában hasonló a helyzet.

Olvasónk kérésének eleget téve kerestük meg Dan Crisant, az RDS marosvásárhelyi megbízott igazgatóját, aki nem volt hajlandó érdemben válaszolni kérdésünkre. S még csak meg sem hallgatta azt. Arrogánsan azzal "rázott le", hogy nem az újság dolga belekontárkodni a cég és az ügyfelek közötti viszonyba! A reklamációkat a cégnél kell bejelenteni, ott helyben oldják meg, és nem tartozik a nyilvánosságra, lévén, hogy a cég és az elôfizetô közötti szerzôdéses viszonyról van szó! S ha az elôfizetônek valami problémája van, a cégnél jelentkezzen, s ne az újságnál panaszkodjon!

Az olvasó által felvetett kérdéssel kapcsolatban csak azt jegyeznénk meg, hogy nem ez az elsô eset, amikor hasonló hangnemben válaszolnak az RDS-nél. Ami más cégek esetében nemigen fordult és fordul elô.

Ha valaki nyaralása során tolvajok vagy rablók áldozatául esik, könnyen vége a felhôtlen pihenésnek, de viszonylag egyszerû módon megakadályozható, hogy lába keljen a dokumentumoknak és értékeknek, illetve elérhetô, hogy ha már elvesztek, ne hosszas utánjárással, sok pénz kiadásával kelljen pótolni ôket.

Az iratokat - útlevelet, forgalmi engedélyt, a vezetôi jogosítványt - nem szabad csak úgy a szállodaszobában hagyni: vagy a szoba, vagy a szálloda széfjében kell elhelyezni, vagy pedig olyan kis táskában magunknál tartani, amelyet elrejthetünk a ruha alatt. Még így is célszerû azonban az igazolványokat - személyi, útlevél, jogosítvány - eltérô helyen hordani, azért, hogy ha az egyik mégis elvész, még meglegyen a másik. Jó ötlet és sokakat megmentett már a nagyobb gondtól az is, hogy fénymásolatot készítettek az eredeti iratokról és a másolatokat külön ôrizték, s ugyanez áll a beszkennelt és megfelelô címen az interneten tárolt kópiákra is.

A dokumentumok elvesztését elsôsorban a helyi rendôrségen kell bejelenteni. A kópiák azonban megkönnyítik a külképviseleten kérhetô hazatérési igazolvány kiállítását. Noha az Európai Unión belül az útlevelet már nem túl gyakran kell elôvenni, az ideiglenes papírokra feltétlenül szükség van, ha repülôre akar szállni a károsult. Ami az egyéb értékeket illeti: készpénzt a leghelyesebb csupán az adott napra megfelelô összegben magunkkal vinni, a többinek jó helye van a szoba, vagy a szálló széfjében.

A bank- és hitelkártyák praktikusak külföldön, de lehetôleg ne adjuk ki a kezünkbôl. Ha egy kártya elvész, haladéktalanul le kell tiltatni, a kártya letiltása nem jelenti egyben a számla letiltását is. Nem árt azonban mindenesetre a helyi rendôrségen feljelentést tenni és másolatot is kérni róla.

Se szeri, se száma azoknak a trükköknek, amelyekkel fôleg az idegenforgalmi központokban el tudják terelni a turisták figyelmét, amíg társuk benyúl a zsebbe, vagy levágja a nyakban hordott irattáska zsinórját, vagy valamilyen más módon kaparintja meg az értékeket. Régen a zsebtolvajok beleütköztek az emberbe, mostanában lecseppentik fagylalttal, vagy hatalmas térképpel érdeklôdnek tôle az út felôl, miközben a társa próbálja megszerezni a turista értékeit.

Értékes ékszert egyáltalán nem ajánlatos viselni utazás közben, már csak azért sem, mert éppen a szegényebb országokban igen feltûnô az ilyesmi. A nôknek kézitáskájukat célszerû a hónuk alá szorítani, és ne a járdaszegély felé esô kar alatt legyen, mert egyes országokban motoros, robogós tolvajok kirántják a táskát.

A gépkocsit ért rablótámadás esetén az európai segélykérô számot kell hívni, száma: 112, ez Liechtensteinben, Norvégiában és Izlandon is elérhetô.

... a Maros-hídon túli részen, mely magába foglalja Remeteszeget, a volt Székelyfalvát, Benefalvát, Hídvéget és Besét. Sétáim során külön-külön említést teszek ezekrôl a Maroson túli településekrôl.

Remeteszeg a nevét egy szentéletû remetétôl származtatja, aki a monda szerint egy kápolnát épített erre a területre s akörül épült ki a település.

Valójában Remeteszeg neve a közeli Marosszentkirály pálos kolostorának birtokaira, s annak tartozékaira utal, annak ellenére, hogy a termôföldek nagy része a Bárdosi-torokkal együtt a Lázár grófok tulajdonát képezte, ahol néhány jobbágycsalád is letelepedett...

Szomszédságában, a Maros felé esô részen épült ki a XVII. század elején Székelyfalva, melynek a Maros felôli része tartozékaival 1609 körül a városhoz, míg a Mezôség felé esô kisebbik terület Remeteszeg része lett.

Az 1602-es összeírás szerint Székelyfalva - Bárdos - Marosszentanna között volt Benefalva, ahol ez alkalommal hat szabad székely családot vettek nyilvántartásba. Benefalva egy része a XVII. század folyamán a városhoz került.

Az említett három település sohasem tudott faluközösséggé válni. Nem volt se temploma, se iskolája.

Ma már csak utcanevek (Remeteszeg, Székelyfalu, Benefalvi utca) és határnevek (Remeteszegi határ, Remeteszegi erdô, Berek, Bodó, Elsô, Második, Harmadik tábla, Kecskerét, Tegle), melyek ma is a régi nevükön ismeretesek, tanúskodnak az egykori települések létezésérôl.

A Maroson túli területnek 1902-ben Marosvásárhelyhez való adminisztratív csatolása a településnek új perspektívát nyitott.

1908-1911 között felépült a víztelep, melynek épületeit, s a régi, toronyszerû kútjaiból kettôt ma is megszemlélhetünk.

Ugyancsak itt látható az 1975-1976-ban felépült fényérzékeny anyagokat gyártó vállalat, mely 2004-ben felfüggesztette a tevékenységét.

Érdekes színfoltja a településnek az 1936-1937- ben felépített református templom, mely a Kós Károly - Debreceni László-féle építészeti iskola remekmûve. A II. világháború után számos templomot, imaházat és gyülekezeti termet építettek fel a különbözô vallásfelekezetek.

Itt épült fel 1962-ben az az iskola, mely az 1992-es bôvítéssel a vá