Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Az ántivilág, pontosabban a tizennyolc utáni impériumváltás anekdotája, mely szerint a székely atyafi elkeseredetten mormogott a monarchiabeli koronáiért kapott új "oroszlános" pénzt szemlélve: "Leji, leji, báni, báni, nem tudok veletek bánni!". A történet szerint a friss hatalom mindent figyelô "fülei" azonnal el is szállították a renitenskedô új alattvalót, ám hogy mi történt késôbb vele, arról már nem szól a fáma.

Nos, ma már aligha fenyeget hasonló atrocitás, azt azonban nagyon sokan mondhatják, hogy bizony nehezen boldogulnak az új banikkal. A hirtelen megerôsödött pénz már most némi zavart okoz, noha a tényleges forgalomban még csak elvétve látható belôle. S ha ez a kevésbé képzett és tájékozott réteg esetében érthetô és elnézhetô (szintén anekdotába illô történet, hogy a megye egyik kisebb településén parasztasszonyok azzal a kéréssel tértek be a boltba, hogy mondják meg nekik, hol vehetik fel az új lejt, mert hogy valami ilyesmit hallottak a televízióban), azoknál, akik naponta pénzzel dolgoznak, bizony komolyabb gondokat is okozhat a figyelmetlenség. Ha ugyanis valaki a ténylegesen kifizetett öt milliót szó szerint öt millióként vezeti be a könyvelésbe (mint ahogy volt olyan hely, ahol ez megtörtént), aztán vakarhatja a fejét, miként tüntesse el a hirtelen jelentkezô (régi lejben számolt) 49.995.000.000 lejes többletet.

Noha a denomináció senkit sem érhetett váratlanul, hisz több hónapos felvilágosító kampány elôzte meg, mégiscsak az elsô nehézségek jelentkezésekor lehet igazán felmérni és értékelni azt a pénzváltási folyamatot, amelyen a nemzeti pénznemrôl euróra áttért államok átestek, hisz ne feledjük, ott nem kerek szorzójú értékváltásról, hanem egy bonyolult szorzóval átszámított új valutáról volt szó.

Tulajdonképpen éppen ez a tapasztalat, ami optimizmussal tölthet el, ami azt sugallja, hogy az elsô napok többnyire automatizmusokból fakadó nehézségei után nagyon rövid idô alatt sikerülni fog átállítani a tizedesvesszôt négy számjeggyel balra, s ahogy lassan az új bankjegyek és érmék kiszorítják a forgalomból a régieket, természetessé válik az új, denominált érték.

A veszély nem is a hozzászokás nehézségében rejlik, hanem inkább abban (sajnos, az euróra áttért államok, de más denomináción átesett államok esetében is tetten érhetô volt ez a tendencia), hogy számos kereskedô, kihasználva a vásárlók tájékozatlanságát, alaposan felkerekíti árait. Abból kiindulva, hogy hozzászoktunk, hogy néhány lejnek csekély az értéke, fel sem tûnik majd az a pár bani pluszban.

Valóban így volna? Az egybanis érmék piacra dobásával a nemzeti bank éppen a pontosabb értékmeghatározást célozza, kampányának egyik fontos eleme, hogy adjuk vissza a bani értékét. Mivel az árak felkerekítését gazdaságilag semmi sem indokolja, a piac minden bizonnyal visszaüt majd az "ügyeskedôkre". A közeljövôben pedig végre talán annak is tanúi lehetünk, hogy az utolsó baniig megkapjuk a visszajárót (s nem gyufa, cukorka vagy vanilíapor formájában), mint ahogy az a civilizált országokban szokás. Bebizonyítandó, hogy igenis tudunk bánni a banikkal is!

A Szociáldemokrata Párt és a Nagy-Románia Párt szenátorai hétfôn kivonultak a felsôház jogi bizottságának ülésérôl, ahol a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezetet vitatták, és közölték, nem vesznek részt a munkálatokon, mivel minden módosítási javaslatukat elutasították, a szövegben pedig maradtak az "alkotmányellenes" részek - jelentette a Mediafax.

Az ellenzéki szenátorok több bekezdését kifogásolták annak a cikkelynek, amely a nemzeti kisebbségek nyelvén folyó oktatást szabályozza az óvodától az egyetemig, külön csoportokban vagy struktúrákban.

Az NRP és az SZDP javasolta az elôírások törlését, amelyek álláspontjuk szerint diszkriminációt eredményeznek, javaslataikat azonban sorra elutasították, erre Antonie Iorgovan, Serban Nicolae és Doru Ioan Taracila (SZDP) valamint Doru Liviu Bindea (NRP) tiltakozásképpen távozott a terembôl.

"Tiltakozásképpen ez a mi politikai állásfoglalásunk, és távozunk a bizottságból. Alkossák meg úgy a törvényt, ahogy jónak látják. Mi élni fogunk alkotmányos jogunkkal, és az Alkotmánybíróságon támadjuk meg a törvényt" - mondta Iorgovan.

"Visszavonulunk, mivel itt nem az érvek, hanem a szavazók száma a fontos" - mondta Doru Ioan Taracila. A kifogásolt elôírások törlését Gheorghe Funar NRP- szenátor javasolta, az SZDP pedig támogatta kezdeményezését.

"Mindezet a kitételek ellentétesek a törvény egészének szellemével. Véleményem szerint mélyen európaiatlan, alkotmányellenes, sôt középkori jellegû a szeparatista fogalmakban gondolkodás. Egy ilyen, elkülönülésen alapuló képlet senkinek nincs hasznára. Ellenkezôleg: gyakorlatilag a diszkrimináció elvét vezetnénk be" - mondta Serban Nicolae (SZDP).

Eckstein Kovács Péter, a szenátus jogi bizottságának elnöke válaszképpen kifejtette, mindezek az elôírások már szerepelnek az oktatási törvényben, és legfeljebb túlszabályozásról lehet beszélni, de semmiképpen alkotmányellenességrôl. Nicolae Vlad Popa (NLP) "túlkapásnak" nevezte a gesztust. "Megszámolták a kvórumot és rájöttek, hogy csak így béníthatják meg a bizottság munkálatait. Ez egy újabb bizonyítéka anak, hogy nem ismerik a demokrácia ábécéjét" - mondta Popa.

A nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet bizottsági vitája ma folytatódik.

Doru Liviu Bindea (NRP) elmondta, kivonulása csak hétfôre érvényes, késôbb visszatér a bizottság ülésére. A jogi bizottság az SZDP és az NRP szenátorainak távollétében is döntésképes, ha az NLP, a DP, az RMDSZ és a KP minden bizottsági tagja megjelenik.

Ezzel a kérdéssel kerestük meg a megyeközpont néhány gyógyszertárát, mivel abban reménykedtünk, hogy az ígéretek szerint július 1-re végre megoldódik ez a sokakat foglalkoztató probléma. Már a múlt hónap végén tudósítottunk arról, hogy a szétosztásra váró pénz a Megyei Egészségbiztosító Pénztár számlájára került. Pénz tehát van, de gyógyszer még mindig nincs. Annyira nincs, hogy a felkeresett gyógyszertárak nagy részében még az 1 év alatti gyermekeknek sem adnak ki ingyenes gyógyszert.

Az okok sokfélék, és bonyolultak. Bár a pénz bekerült a biztosító számlájára, az elosztás módját szabályozó útmutató hivatalos megjelenésére még várni kellett. Most már ez is megtörtént, de csak a gyógyszertáraknak szerzôdést kell aláírniuk az Egészségbiztosító Házzal. A patikák vezetôi közül többen úgy tudják, hogy az aláírásra július 5-én, kedden kerül sor. Nem tudják viszont felmérni azt sem, hogy milyen összegeket utalnak át számlájukra, hisz a leosztásnál a gyógyszertárak alkalmazottainak számát, szakmai felkészültségét is figyelembe veszik. Azok a gyógyszertárak, amelyek a megyei biztosító számítógépes programjával dolgoznak, még mindig nem léphetnek, mert nincs még készen az új lejre átalakított program. Felkészültebbek a gyógyszerkiadásra azok a gyógyszertárak, amelyek bukaresti számítógépes programmal dolgoznak (pl. Provita, segesvári Humanitas). Ekkor sem lehet még fellélegezni, mivel több gyógyszertár, köztük az Aesculap és a Provita már csaknem az egész évi támogatási keretet túllépte. Náluk ugyanis hosszabb ideig lehetett kedvezményes és ingyenes gyógyszereket kiváltani és jelenleg is adnak ingyenes gyógyszert csecsemôknek és az idegbetegeknek. Azt viszont nem tudják, hogy a költség kiegészítés mennyi ideig lesz elég a betegek kiszolgálására.

Tanácsülés Szászrégenben

A Szászrégeni Városi Tanács június 30- án, csütörtökön tartott tanácsülést a mûvelôdési otthonban, ahol több témáról vitáztak, többek között a polgármesteri hivatal idei költségvetés- kiegészítésérôl, a szászrégeni városnapokról, az ANL-lakások odaítélési kritériumairól, valamint a strand felújítási tervérôl.

A polgármesteri hivatal költségvetését a következôképpen egészítették ki: 20.000 új lejt (200.000.000 régi lej) különítettek el a városrendészeti terv elkészítésére, 6.000 (60 millió régi) lejt az Augustin Maior Iskolaközpont vízvezetékeinek és mellékhelyiségeinek felújítására, a Mária I-es ház, szociális gyermekotthon modernizálására 24.000 (240.000.000 régi) lejt. A Hervus és Akácos utcák járdarészének meghosszabbítására 84.000 (840.000.000 régi) lejt szánnak.

A polgármesteri hivatal elôcsarnokában a szászrégeniek megtekinthették a helyi strand három felújítási tervét, és leadhatták voksukat valamelyikre. A 128 választó közül a legtöbben a második tervre szavaztak. Ez a jelenlegi strand modernizálását foglalja magába, és emellé épülne egy fedett uszoda 30x6 méteres medencével. Az elvégzendô munkálatokról elôtanulmányt készítenek.

A Szászrégeni Napokra az idén július 29-31. között kerül sor, a rendezvénysorozat helyszíne ismét a város fôtere lesz. A városnapok megszervezése a kolozsvári Proimage Kft.-re hárul. A polgármesteri hivatal különféle sportrendezvényeket, valamint orgonakoncertet is tervez - tájékoztatott Fábián András sajtószóvivô.

A Szászrégeni Városi Tanács június 30- án határozatot hozott az ANL-lakások odaítélési kritériumairól. A pontozási rendszert a hivatal elôcsarnokában függesztik ki - tudtuk meg Fábián Andrástól.

Létrehoztak egy elbíráló bizottságot, amely a közel hétszáz igénylô közül kiválasztja az ötvennégy szerencsést, akik a kétszoba-összkomfortos lakásokba költözhetnek. A bizottságba a hivatal hat közalkalmazottját és három városi tanácsost választottak be.

Szászrégenben az ôsz folyamán adják át az egyik tizennyolc lakást magába foglaló tömbházat. Az elbíráló bizottság a hét folyamán dönti el, kik vehetik birtokukba ezeket.

A Szászrégeni Polgármesteri Hivatal 210.000 új lejt különített el a július 30-i tanácsülés költségvetés- kiegészítése során a tömbházak infrastruktúrájának kiépítésére.

A Küküllôi egyházmegyéhez tartozó, lelkész nélküli gyülekezetekben szolgálnak e héten minden este a szórványmissziós programba bevont teológusok, vallástanárképzôs hallgatók. Az Erdélyi Református Egyházkerület keretében mûködô Diaszpóra Alapítvány által szervezett hagyományos nyári misszióról Orbán Lajos egyházkerületi szórványlelkész számolt be.

Mint megtudtuk, a református egyházkerület minden nyáron megszervezi a nyári teológus gyülekezeti missziót, melynek keretében a teológusok szórványban levô, lelkész nélküli gyülekezeteket keresnek fel, ott szolgálnak. Idén a Küküllôi egyházmegye kisebb református közösségeire esett a választás. A tíznapos munkaprogram elsô részében a teológusok egy része Dicsôszentmártonban, a lakónegyedekben végez felmérést. A helyi református gyülekezet nyilvántartásaiban szereplô adatok nyomán tegnaptól felkeresik a helybélieket, ellenôrzik az adatok helyességét, bevezetik a változásokat, s felkeresik azokat a családokat is, akik bár nem szerepelnek a nyilvántartásban, tudni lehet róluk, hogy reformátusok. Ezzel párhuzamosan július elsején már megérkeztek a gyülekezetekbe - Márkod, Szövérd, Geges, Kóród-szentmárton, Bözöd - a teológusok és leendô vallástanárok, akik minden este istentiszteletet tartanak, s amennyiben a helybéliek igénylik, vasárnap úrvacsorát is osztanak. Ugyanakkor délelôtt gyermekfoglalkozást szerveznek, meglátogatják a betegeket, bevonják a gyülekezeti munkába a helybéli fiatalokat is.

- 1995-tôl a Kárpátokon kívül levô területeken végeztünk felméréseket, összeírva a magyar reformátusokat. 1999-tôl járunk ki gyülekezetekbe. Elsôsorban azért, hogy a kisszámú magyar református közösségek érezzék, hogy az egyházkerületnek gondja van rájuk, fontosak számunkra, a tömbben élô reformátusok számára. A gyülekezeti alkalmaknak, gyermekeknek, fiataloknak szervezett foglalkozásoknak élesztô, felrázó célja is van - számolt be Orbán Lajos, akitôl azt is megtudtuk, hogy a megyében végzett szolgálat után a misszió a Regát Duna menti szakaszán, Szörénytorony (Turnu Severin) környékén magyarság-felkutatással és - felméréssel folytatódik.

Jegyzet

Gyönyörû nyári napon ismerték meg egymást. Szüleik ugyanabba a parkba vitték ki ôket, a hintán egymás mellé kerültek. Az ötéves lány barna szemével rákacagott a nála egy évvel kisebb fiúra, s este együtt indultak haza.

Egész nyáron elválaszthatatlanok voltak. Bármelyikük is ért elôbb a parkba, a padon ücsörögve várakozott a másikra. A társ megérkeztével kezdôdött az önfeledt játék: birtokukba vették a hintákat, csúszdát, homokozót, s együtt indultak a park végében levô kisüzletbe üdítôt, édességet vásárolni. Közben egyre gyakrabban cuppantak el az ártatlan puszik.

A hosszú, zord télen gyakran emlegették egymást, a játszóteret. Aztán a hideg enyhülni kezdett, majd szinte robbanásszerûen köszöntött be a nyár. A hónapokig elhagyatott park egyik napról a másikra népesedett be. A fiú és a lány szüleiket maguk után húzva igyekeztek a "találkahelyre". S a tavalyi érzelmek semmit sem halványultak. Aztán egyik nap háromévesforma kislány jelent meg a parkban. A fiú mellé szegôdött, követte a játszótér minden szögletébe. Tavalyi szerelme sértôdötten panaszkodott anyjának: elárulva, becsapottnak érezte magát. Anyjától s "anyósától" érkeztek a jó tanácsok. Kisautót, Kinder-tojást ígért figyelme fejében. Hiába. A fiú az új lánnyal is akart barátkozni. Mellôzd, számba se vedd - javasolták. S a lány tüntetôleg vonult el elôttük kerékpárján. A fiú utánaszólt. Semmi. Kikerekedett a fekete szempár, s hûtlen szerelme után szaladt. Könyörgött, kérlelte, álljon meg. Útközben néhány vadon nôtt virágszálra lett figyelmes. Gyorsan lehajolt, s gyökerestôl tépte ki. A sétányon a lány elé vágott, s békülô szándékkal nyújtotta feléje. A lány kérdôleg nézett anyjára. Az bólintott, megbocsáthat.

A hintát megosztva lengenek elôre-hátra. A fiú megállás nélkül beszél, kimerítôen ecseteli az ajándékba adott, saját készítményû rajza alakjait. A lány hallgat, majd kezével eltakarja a fülét. "Csak egy percre hallgass, kérlek", rimánkodik. Mintha már régi házasok lennének...

Tízezernél több rendôr, egy amerikai repülôgéphordozó, a brit királyi légierô és kétezer amerikai tengerészgyalogos ügyel szerdától péntekig egy skóciai kisváros elegáns parkszállójának biztonságára, mialatt ott a világ leggazdagabb nyolc országának állam- és kormányfôi próbálnak egyezségre jutni a világ legszegényebb térségeinek megsegítésérôl.

A hét vezetô ipari hatalom - az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Németország, Franciaország, Olaszország, Kanada, Japán - és Oroszország G8 néven ismert csoportjának soros elnöki tisztségét az EU-elnökséggel együtt jelenleg Nagy-Britannia tölti be.

Tony Blair kormányfô az Edinburgh-tól nem messze lévô Gleneaglesbe hívta az éves csúcsra vezetôtársait, hogy a külvilágtól már jó elôre légmentesen elszigetelt helyi szállodában eléjük terjessze a brit G8- elnökség nagyszabású kezdeményezéseit, amelyek fô eleme az adósságleírás és az Afrikának nyújtandó segélyek megkétszerezése. A kezdeményezés legfontosabb részleteiben a G8-pénzügyminiszterek már két hete egyezségre jutottak londoni értekezletükön. A vezetôk elé terjesztendô, egyes esetekben 100 százalékig terjedô adósságleírási javaslatcsomag kedvezményezett országcsoportjába a világ 38 legszegényebb, súlyosan eladósodott országa tartozik; legtöbbjük afrikai. Ezeknek az országoknak az IMF-fel, a Világbankkal és az Afrikai Fejlesztési Alappal szembeni tartozása 55 milliárd dollár.

Ez azonban csak a multilaterális nemzetközi pénzügyi szervezetekkel szembeni adósság. Az afrikai országok 1970 és 2002 között - a kereskedelmi hitelekkel együtt - összesen 540 milliárd dollár hitelt vettek fel. Ebbôl eddig kamatokkal együtt 550 milliárdot fizettek vissza, de a további kamatterhek miatt még mindig 295 milliárd dollár a hátralékuk; ez évi 11 milliárd dollár adósságszolgálati terhet jelent.

A G7-, majd Oroszország csatlakozásával G8-cá bôvült csúcsok történetében még soha nem kaptak a részvevô állam- és kormányfôk olyan mértékû "népi felhatalmazást" a szegénység elleni cselekvésre, mint most. Bob Geldof rockzenész, az 1985-ös Live Aid-segélykoncertek szervezôje ezúttal a csúcs elôtti hétvégén négy földrész tíz nagyvárosában rendezett Live 8 gyûjtôcímmel példátlan méretû figyelemfelhívó koncertsorozatot, azzal a kifejezett céllal, hogy a rendezvények emlékeztessék a Nyolcakat a fejlôdô világ és fôleg Afrika nem szûnô, sôt növekvô nyomorára.

A külön e figyelemfelhívó célra idén januárban alapított, Make Poverty History - adjuk át a szegénységet a történelemnek - nevû kampányszervezet a gleneagles-i G8-csúcs részvevôit alaposan ellátta tanulságosnak és elriasztónak szánt adatokkal. A skóciai rendezvény elé idôzített összeállításában a szervezet egyebek mellett azt írta: a világ három leggazdagabb emberének vagyona meghaladja a 600 millió legszegényebb ember összvagyonát, és 800 millió ember folyamatosan éhezik, miközben a világ több élelmiszert termel, mint valaha. Mindeközben a világon élô összes gyermek alapszintû oktatása 10 milliárd dollárból megoldható lenne, ami kevesebb az amerikaiak által évente fagylaltra költött összegnél.

Csak Afrikában naponta 30 ezer gyermek hal meg a szegénység közvetlen következményeként. Az egész világon, 1990 óta 270 millióan haltak meg a nyomor következtében; ez nagyjából megfelel az Egyesült Államok összlakosságának - áll a kampányszervezet összeállításában.

A világ figyelme a hétvégi koncertsorozat után is a szerdai skóciai G8-csúcs részvevôire irányul. Geldof és stábja a rendfenntartó és biztonsági erôk nem túl nagy örömére tömegtüntetést hívott össze a csúcs nyitányára - a demonstrálókat persze a rendezvény közelébe sem engedik -, és a koncerteken is többször elhangzott a Nyolcak vezetôinek szánt mottó: "vigyázzatok, figyelünk".

Gyakorlatilag teljes az egyetértés Oroszország, Franciaország és Németország között az ENSZ és a Biztonsági Tanács reformját illetôen - derült ki Vlagyimir Putyin orosz elnök, Jacques Chirac francia államfô és Gerhard Schröder német kancellár vasárnap tartott megbeszélésén.

A három politikus Kalinyingrád, az egykori Königsberg alapításának 750. évfordulóján tartott ünnepségek alkalmából ült össze nem hivatalos tárgyalásra a Kalinyingrádtól 38 kilométerre lévô, ugyancsak német alapítású, és eredetileg Rauschennek nevezett Szvetlogorszk üdülôvárosban, majd ellátogattak a mintegy hét évszázadon át Kelet-Poroszország központjának számító Kalinyingrádba.

Mind Putyin, mind Chirac támogatásáról biztosította Németország azon törekvését, hogy bekerüljön a BT állandó tagállamai közé. A francia elnök elégedetten említette meg, hogy George Bush amerikai elnök ugyancsak felsorakozott Németország mögött.

Chirac és Schröder a világ stabilitásának és a - két EU-tagállam, Litvánia és Lengyelország közé beékelôdött - Kalinyingrádi terület fejlôdésének szempontjából létfontosságúnak nevezték Oroszország és az Európai Unió jó kapcsolatát. Mindketten úgy ítélték meg, hogy az unió jelenlegi válsága nem lesz kihatással az Oroszországgal létrejött stratégiai partnerségre. Putyin és vendégei síkra szálltak az EU és Oroszország kapcsolatainak elmélyítése mellett, követendô példaként méltatva az Oroszország, Németország és Franciaország közötti szoros együttmûködést.

Az egyik legégetôbb külpolitikai problémáról, az iráni atomprogramról is szó esett a találkozón. Jacques Chirac üdvözölte és helyeselte Oroszország "aktív szerepét Irán békés fejlôdésében". Hozzátette, mindhárman egyetértettek abban, hogy meg kell akadályozni az atomfegyverek elterjedését. Az iráni atomprogram megoldását célzó francia-német-brit erôfeszítéseket megemlítve hangsúlyozta, hogy normális, a bizalmon alapuló kapcsolatok keretében kell egyetértésre jutni Teheránnal.

Putyin, Chirac és Schröder támogatásáról biztosította az Afrika megsegítését célzó pénzügyi javaslatcsomagot, amely az egyik központi téma lesz a hét legfejlettebb ipari állam és Oroszország csoportjának (G8) jövô heti skóciai csúcstalálkozóján. Mindazonáltal Putyin jelezte, hogy a szegénység leküzdésének érdekében Moszkva igazán hatékony megoldásnak azt tartaná, ha a nagy országok megnyitnák piacaikat a fejlôdô országok termékei elôtt és nem részesítenék állami támogatásban iparukat.

A Kárpát-medencei ifjúság és az Európai Unió címmel hétfôn diákszeminárium kezdôdött az székelyföldi Tusnádfürdôn. A péntek estig tartó rendezvénysorozat szervezôi az erdélyi Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT), az orosházai Demokrácia Szolidaritás Esélyegyenlôség Alapítvány, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), Hargita Megye Tanácsa, valamint Csík Terület Ifjúsági Tanácsa (CSTIT).

A tábor programjában naponta plenáris elôadások és szekcióülések szerepelnek különbözô, Románia és Magyarország Európai Uniós csatlakozásához kapcsolódó témakörökben. A felkért elôadók romániai és magyarországi politikusok, kormányzati tisztségviselôk, valamint szakértôk.

Az elôadások, viták során olyan témaköröket járnak körül, mint integrációs folyamatok, fejlesztési stratégiák, karrierlehetôségek, jogharmonizáció, a magyar kormány határon túli támogatáspolitikája.

A diákszemináriumon tegnap az Önkormányzati jogharmonizáció, illetve országos és megyei fejlesztési stratégiák és együttmûködési lehetôségek címmel Petres Sándor, a Hargita Megyei Tanács alelnöke és Veress Emôd önkormányzatokért felelôs ügyvezetô alelnök tartott elôadást. Karrierlehetôségekrôl beszélt Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezetô alelnöke, valamint Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács alelnöke. Az alapvetô emberi jogok chartájáról és a romániai kisebbségi törvény tervezetérôl Markó Attila kisebbségi államtitkár tájékoztatta a jelenlevôket. Asztalos Csabát, az Országos Diszkrimináció-ellenes Tanács elnökét a romániai diszkrimináció jelenlegi helyzetérôl lehetett kérdezni a nap folyamán.

Négy nappal a nehéz lej hivatalos bevezetése után kérdeztük meg a bankok képviselôit és a bolti eladókat az új penz elterjedtségi fokáról. A Román Fejlesztési Bankban (BRD) megtudtuk, hogy a város összes automatáját az új bankjegyekkel töltötték fel, de amint kiürülnek, nem lesz elegendô tartalék az újratöltéshez, így elképzelhetô, hogy egy ideig még visszatérnek a régi bankjegyekhez. A Román Kereskedelmi Bank (BCR) hat automatát töltött fel a megyében nehéz lejjel, amibôl három Marosvásárhelyen van, egy-egy pedig Dicsôszentmártonban, Segesváron és Radnóton. Ezeken feltüntették, hogy új lejben számolnak, és azt adnak ki. Tudose aligazgatónô szerint az érdeklôdés elmaradt a várttól, mert - annak ellenére, hogy a médiában is meghirdették - az új pénzt kiadó automaták még nem ürültek ki. A többi bank nem állította át pénzkiadó automatáit, és szeptember elôtt nem is fogja, hisz nagy költségekkel jár az átállás.

Marosvásárhely fôterén több boltban is megkérdeztük az eladókat, de sok helyen még senki nem fizetett új bankjeggyel, másutt pedig alig néhányan. Sok vásárló kérdi, hogy tudnak-e új pénzt visszaadni, de erre még nincs lehetôség. A bolti eladók dolga nehezedett, mert már az új árakat tüntetik fel, a vásárlók egyelôre a régi pénzzel fizetnek, záráskor pedig külön kell kitölteni a kétféle pénztári összesítôt (monetar).

A szakemberek szerint lassú lesz az átállás, hisz nem csak arról van szó, hogy a forgalomban lévô összes pénzt le kell cserélni, hanem a fejekben is meg kell történnie a váltásnak. Talán egyszerûbben számolnánk, ha csak három nullát kellene levágni a régibôl. Talán ezért is kaptunk másfél év haladékot az átállásra.

Az Erdélyi ’56-os Bajtársi Társaság a vezetôtanács kezdeményezésére 2005. június 10-én a július 9-i közgyûlés elôkészítésére összeült.

A tanácskozáson részt vettek érdekvédelmi szövetségünk alábbi tagjai, akik jelen döntéseinket felhívás formájában hozzák a médián keresztül az érdekeltek tudomására: Török József, Bara Lajos, Puskás Attila, Bencze József, Lay Imre, Józsa Csaba, Vargha Sándor, Váncsa Árpád, Albert Mihály, Dávid Gyula.

A résztvevôk kinyilvánítják azon szándékukat, hogy az Erdélyi ’56-os Bajtársi Társaság, a kommunista diktatúra áldozatainak magyar érdekképviselete jogi személlyé alakuljon. A Kezdeményezô Bizottság tagjai ennek érdekében megteszik a szükséges lépéseket. Ezért a Kezdeményezô Bizottság összehívja ez év július 9-ére Sepsiszentgyörgyre az alakuló közgyûlést, amelyre a rendezôk elvárják mindazokat, akik az 1956-os magyarországi forradalommal és szabadságharccal kapcsolatban büntetést szenvedtek.

Az Erdélyi ’56-os Bajtársi Társaság erôsíteni kívánja kapcsolatát a Romániai Volt Politikai Foglyok Szövetségének központi vezetôségével, hogy kellô súlyt kapjanak azok a panaszok, amelyek nap mint nap tapasztalhatók a 118/1990- es törvény biztosította jogok alkalmazásának vonatkozásában.

Tagságunk fontosnak tekinti az eddiginél szorosabb kapcsolattartást a magyarországi POFOSZ-szal, a magyar ellenállás legfontosabb szervezetével. Ennek érdekében felvettük a kapcsolatot a POFOSZ vezetôségével, amely kapcsolatfelvételrôl a Kezdeményezô Bizottság beszámolót hallgatott meg.

Kérjük a Románia területén élô egykori bajtársainkat, valamint ezek özvegyeit, hogy társaságunk hangsúlyosabbá tételének érdekében legyenek tevékeny tagjai bajtársi társaságunknak.

Sepsiszentgyörgy, 2005. Június 10.

Aláírják: Török József, Bara Lajos, Puskás Attila, Bencze József, Lay Imre, Józsa Csaba, Vargha Sándor, Váncsa Árpád, Albert Mihály, Dávid Gyula.

Jelentkezni lehet a közgyûlésen való részvételre a következô címen: 520008, Sf. Gheorghe, str. 1. Decembrie 1918, nr. 2, Asociatia Foitilor Detinuti Politici vagy telefonon: Józsa Csaba (0267/312 020), vagy Török József (0267/314 958), vagy Puskás Attila (0267/351 990)

Magyar levelek

Könnyen elképzelhetô, ha valaki végigolvassa ezeket a sorokat, csak legyint, hogy felesleges dolgokkal traktálom. Ha netán érzelgôs magyarkodásnak venné, módfelett bántana. Igaz, félreérthetjük egymást kölcsönösen, de attól még nem lenne veszve minden. Ide írtam egy szót (pedig jelentésében a hazugságot utálom), ami nemzeti önazonosságunkra utal. Nem véletlenül, hiszen aki használja, megbélyegezni akar, mérgezni elôítélettel, rosszindulattal, s ezért hitványnak tekintem.

Magyarkodnék mogorva kedvemben? Na nem. Ahogyan nyelvében a román sem románkodik, meg a francia sem franciáskodik ugyebár. De ha nincs is valami hasonló szavuk, biztos eszükbe sem jutna, hogy ilyesmiért vezekelni kellene egyáltalán.

A pesti utcán kinéz engem egy idegen. Felvilágosítani kellene; szavai alig jelentenek valamit, de azért kisilabizálom, hogy mi érdekli. Elfog a kétely, mert sajnos nem annyi nyelvtudást termett bennem a civilizáció, s bizony nehezemre esik elmagyarázni, megértetni útbaigazító válaszom. Végül is kérdezôm kedvét leli igyekezetem láttán, s idegen nyelvû szavaimat ékes magyarsággal helyreigazítja. Oldja, de meglehet, csak tetézi. Mert amolyan próbatétel volt érdeklôdése, nyelvi gyakorlat csupán, a turistaszezon égisze alatt. Valami kutakodhatnék a magyarnak az idegen nyelvekben való jártasságáról. Aztán akire rákérdeznek, vagy tud, mondjuk, ángliusul, vagy nem. Ami mégiscsak magánügy (lenne) talán. Következtetni ebbôl persze lehet akármit; esetleg restelkedhet, akinek valamikor régen a Volga anyácskáról kellett házi feladatokat körmölni, cirill betûkkel. Akkoriban másként nem volt elképzelhetô. Sulykoltak, erôltették, amihez aligha volt kedvünk; késôbb meg figyelmeztethettek, ahány nyelvet megtanulsz, annyi ember leszel. Sokaknak a muszájlelkesedésbôl addigra nem maradt semmi...

Manapság, amikor terpeszkedik az idô és a világ, lamentálhatunk, hogy nehezen értjük, vagy nem értjük mások szavát. Mert nem mindegy. Lehetnek kétségeink, hogy tud a magyar idegenül annyit, mint más; lehetnek elképzeléseink mûveltségünkrôl. Lehet a kép hiteles, de torz is. Lehet kérdezni találomra akárkit, cáfolhat vagy igazolhat a kezdemény valamit. Csak úgy találomra. Viszont tiszta pillanatnak kell lenni. Jó, ha tudjuk, elvileg mindig vagyunk annyian ahhoz, hogy két érdeklôdô egymásra találhasson.

A dolgok sosem attól lesznek egyensúlyban, hogy az idegenbôl hozzánk látogatók számát keveselljük, netán sokalljuk, összehasonlítva nyelvtudásunkkal. Így nem megfelelô a minôsítés. Összefüggést kereshetünk, hiába. Viszonyunkat másokhoz, az ilyesmi elég ritkán befolyásolja.

Mának olvasója (példának okáért) derülhet Gárdonyi Géza hajdan se volt Göre Gáborának párizsi kalandjain, és megmosolyoghatja az otthoniaknak írott rokonszenvesen bugyuta leveleit. "Hát a farantzija ország mán nem ojjan högyes mint a nimöt, hanem ojjan mint Magyarország. Az embör is ojjanforma benne aki úr, de magyarul nem tudnak egy kukkot se. Így is löhet élni."

Tényleg, az intelem azért nem akármi. Bizony nem csak így lehet, hanem így érdemes élni. Akinek van alkalma nyakába venni a világot, esetleg csak nyaranta húzódhat boldogabb tájakra, egyáltalán nem avval törôdik, hogy másokkal miért nem értekezhet anyanyelvén. Spanyolországban spanyolul beszélnek, az olaszok olaszul, a magyar magyarul. Elsôsorban, mivel kultúrájának ez elengedhetetlen része, és egyáltalán ettôl önmaga. Gyanítom, azoknál sincs ez másként, akik jól, rosszul másnak a nyelvén is elboldogulnak. Az ember egymás mellé rendeltetésének állapotában ez mindenképpen érdem és haszonnal jár. Ebben nincs ma már semmi csodaszerû.

Az utazónak, nyaralónak, a múzeumokban kíváncsiskodónak vak a bizalma. Igazodása szokás dolga. Ha kell, tudakozódik szótárral a kezében. Ahogy illik, ahogy teheti. De ha nem a Balatonra jön, hanem inkább a horvátok tengerpartját választja, és ha Budapest helyett szívesebben csatangol Prága belvárosában, akkor nem titok, bajunk nem kevés. Ámíthatjuk magunkat akármivel, kérdezôsködhetünk az utcán, és panaszkodhatunk, hogy nem beszélünk elegen világnyelveket. Álok akadhat bôven, annak is, aki helytelenül keresi magában a hibát. Holott csak annyit kellene elhinni, hogy valamiben miért nem sikerül méltónak mutatkozni... Az utóbbi években százezrek költöztek a fôvárosból vidéki magányba; fôleg értelmiségiek, és magyarok, természetesen. Mégis miért? Hagyatkozom másnak a véleményére: idézem a kedvelt vagy nem kedvelt tévés szereplôt, színházi rendezôt, Verebes Istvánt. "Budapest számomra nem más, mint nagy, pörgô iramú, ritmizált kapzsiság. Az emberek lendületesen csinálják ki egymást; ez a fôvárosban koncentráltan jelenik meg. Valamikor a szocializmusban, abban a borzalmasan fakó, ócska világban ez a város hordozott magában valami bájt. Szombat esténként a körúton korzóztunk, ismerkedtünk, anélkül, hogy hátunkba fúródó késektôl kellett volna tartani. Büdös presszókban helyes emberek ültek. Linkek, de szeretnivalók. Most meg torzító rongyrázókat lehet látni."

Durva a szó. Érzelmes a látlelet. Könyörtelen válaszféle arra, amirôl nem is volt szándékom írni. De hát ez egy másik szomorú történet.

Június 24. Keresztelô Szent János, más néven Szent Iván napja. A fény és a tûz ünnepe. Ilyenkor világszerte ünneplôbe öltöznek a települések, s énekkel, tánccal, tüzet gyújtva, szerelemvarázsló dalokat énekelve védik meg a termést, ûzik el a betegséget.

Immár ötödik éve, hogy Vajdaszentiványon is megünneplik a nyár leghosszabb éjszakáját. Kezdetben június utolsó hétvégéjén tartották a kétnapos rendezvényt, az idén a szentiványi hagyományôrzô tánccsoport Pilisszentivány vendége volt, s itt tartották a boszorkányégetést. A Maros menti település ünnepére így egy héttel késôbb került sor.

Július 2-án, szombaton délben hivatalos megnyitóval veszi kezdetét a rendezvény. Dani József polgármester köszöntôbeszéde után Kerezsi Loránd, a Szentiványi charta elnöke szólal fel. "Jelenleg tíz tagja van a chartának - nyolc tagja magyarországi település, kettô, Vajdaszentivány és Gulács tiszteletbeli tagja -, s szándékunkban áll a bôvítés. Az év folyamán a Kovászna megyei Szentivánlaborfalva is a charta tagjává válik, s már felvettük a kapcsolatot Kebeleszentivánnyal és Csittszentivánnal" - emelte ki az elnök. Mezô-Palkó István alpolgármester, a Zichy-Horváth Egyesület elnöke elmondja, 1996-ban Zalaszentiványon jártak, s akkor találkoztak a laborfalviakkal. Felvetôdött a chartához való csatlakozás gondolata, az idén pedig a Kovászna megyeiek keresték meg a Maros megyei névrokont, jelezve szándékukat a Vajda-szentiványi Napokon való részvételre. A távolság és a kedvezôtlen idôjárás ellenére 36 tagú küldöttség érkezett.

A falumúzeum is tágra nyitja kapuit, s a fél évszázados és évszázados bútorok, háztartási cikkek, korabeli fényképek, öltözékek, festmények, szônyegek társaságában a gernyeszegi illetôségû Ercse Miklós gyökérmunkái is helyet kaptak (ami a négy hét múlva kezdôdô tánctábor ideje alatt is látogatható lesz): taplóból készült állólámpa, egy másik gyökeret preparált halfej teljesít ki, egyszarvút domborító virágállvány, sárkány, kukoricaháncs kígyó, gólya, daru, gém, táncospár, csibe, gyík.

A szombati programot a vajdaszentiványi hagyományôrzô gyermek-, ifjú és roma tánccsoport, valamint a moderntánc-csoport fellépése egészíti ki. Nagy sikernek örvend a szentivánlaborfalvi színjátszó-csoport Illyés Gyula: Tûvétevôk c. egyfelvonásos vígjátéka, s a napot Bodoni Ildikó marosvásárhelyi elôadó könnyûzene- koncertje zárja.

Vasárnap délelôtt Salagean Ioan ortodox és Dénes Csaba református lelkészek tartanak ökumenikus istentiszteletet. A szentivánlaborfalvi kórus és a helybeli református egyház kórusa egyházi dalokat ad elô. Az ebédszünetben, a konyhán, a gazdagon terített asztal mellett kitûnô alkalom nyílik ismerkedésre, beszélgetésre, vidám cigányzene-kísérettel. Bodnár Ferenc, a pilisszentiváni polgárôrség és tûzoltóegyesület elnöke immár negyedik alkalommal vesz részt a Szentiványi Napokon. "2002-ben internetes pályázatot hirdettünk meg, amelyen 50.000 forintot ajánlottunk fel annak a Szentivány nevû településnek, amely boszorkányégetést szervez. Ide jöttünk elôször megnézni, megtetszett, s felvettük a kapcsolatot" - meséli. Már megvan az ígéret, hogy a szeptember második felében sorra kerülô tûzoltónapokról sem hiányoznak.

Kedvez az idô, a kastély udvarán felállított színpadon hangolnak a zenészek. A sárpataki magyar és cigány tánccsoport, a gernyeszegi kórus és magyar tánccsoport, a szentkirályi magyar, a görgényüvegcsûri román és a házigazda hagyományôrzô tánccsoport szereplését vastapssal jutalmazza a nagyszámú közönség. A mûsorvezetô Bálint Etelka magyar szakos tanár néphagyományok gyûjtésével is foglalkozik.

- Az 1960-as évekbôl származik a Szent Iván-i énekrôl az utolsó feljegyzés. Csak töredéke maradt fenn, hiszen az olyan hosszú volt, "mint a szentiváni ének". Ezenfelül tájegységenként változott, hozzátettek, elvettek belôle. A szinte végeérhetetlen hosszúságú énekbe a falu minden egyes lánya és fia nevét beleszôtték. Közben tüzet gyújtottak, s rögtönzött szövegekkel biztatták egymást az átugrására:

"Ne félj, ugord át,

Nem égeti meg a pofád".

Elôször a lányok ugortak, kezükben, fejük fölött virágokkal teletûzdelt búzakoszorút tartottak. Úgy tartották, hogy akinek a koszorúja a legközelebbi fán fennmarad, az a lány még azon a nyáron férjhez megy.

Szováta és Parajd sajátossága volt, hogy Szent Iván napján a majorbíró kiment a nyájhoz, megnézni, mennyi tejet adtak aznap a juhok. Ebbôl számolta ki, mennyit adnak az évben, s mennyit kell érte fizessen a pásztor.

Vajdaszentivány krumplitermô vidék. A hagyományok szerint, ha ezen a napon esik az esô, akkor egész nyáron mindennap esôre számíthatnak, s a burgonya elrothad a földben.

A Magyar néprajzi lexikon leírása szerint a keresztény világban a nyári napfordulóra esô Keresztelô Szent János ünnepe az 5. században vált általánossá. A pogány hagyományban a tûz egyrészt napszimbólum, tehát a nap megújhodását kívánták elôsegíteni a tûzgyújtással, másrészt a megtisztulás szimbóluma is. A keresztény egyház a pogány hagyományokra visszavezethetô kultikus tüzeket az egyház liturgiájába átültette, a tüzeket megszentelte.

A Szent Iván-napi tûzgyújtáshoz számos hiedelem fûzôdik. A néphit szerint ezek a tüzek megvédenek a betegségektúl , a termést pedig védik a jégveréstôl. Az észtek különös jelentôséget tulajdonítottak a János-nap hajnalán szedett harmatnak, ezt életvíznek tartották, ezzel mosták meg a beteg szemet, úgy tartották, ettôl meggyógyul. Magyarországon a délszláv hatást mutató Iván-változat honosodott meg a magyar Jánossal szemben. A 16. század óta biztosan, de valószínûleg már régebb is örömtüzet gyújtottak ezen az ünnepen. A magyar nyelvterületen régen a június hónapot Szent Iván havának nevezték. A tûzgyújtást tûzcsóvák forgatása (lobogózás) és Szent Iván-i ének éneklése kísérte.

Az ünnep estéjén kötött koszorúnak egyes vidékeken különös erôt tulajdonítottak, s ezt a ház elejére szokták akasztani tûzvész ellen. Az olyan anyának, akinek meghalt a gyermeke, Szent Iván napja elôtt nem volt szabad gyümölcsöt ennie. A tûzugrálás alkalmából a tûzbe almát dobtak, hogy a gyerekek egészségesek maradjanak. A tûzön többször átugró fiatalok szerelemvarázsló dalokat énekeltek. Ettôl megtisztultak és megértek a házasságra. Az idôsebbek tüzes karikákat gurítottak le a lejtôkön, hogy lelkük a tûzben megedzôdjön, és Szent Iván bevilágítsa életük útját. A Szent Iván-éji tûznek gyógyító ereje is van. Szent Iván napja az ôszi répa és retek vetésének kedvez. A néphit szerint e napon szakad meg a búza töve, közeleg az aratás.

A fiatal generációk újabb elemekkel gazdagították a hagyományt. A húshagyókeddi farsangtemetés jellegzetessége a boszorkányégetés, amellyel a telet ûzték el, ám a szentiványi kastély udvarán nyár közepén is hatalmas máglyát raknak, s a tetejébe kerül a szalmával kitömött bábu, a boszorkány.

Pontban éjfélkor tûzijáték ragyogja be az eget, majd magasra csapnak a lángok, melyek körülölelik, majd ropogva megsemmisítik a boszorkányt Vajdaszentiványon.

Búzásbesenyô július 10-én, vasárnap tartja falunapját. Monográfiájának bemutatása ugyan még késik (kilencven százalékban készen áll, mondja szerzôje, Pál-Antal Sándor fôlevéltáros- történész), mégsem lesz szokványos a hazatérôk találkozása, hiszen részt vehetnek az iskola névadási ünnepélyén.

Az alma mater neve ezentúl Dósa Dániel Általános Iskola lesz. Dósa Dánielt publicista- és regényíróként nevezi meg a Révai nagylexikon, de a szócikkbôl azonnal kiderül, hogy érdemes többet is tudnunk róla. 1821. január 30- án született Makfalván, a Dósák ôsi falujában, birtoka s kúriája volt Búzás- besenyôn, ott is hunyt el 1889. szeptember 25-én, a helyi temetôben nyugszik, sírját azonban nem sikerült megnyugtatóan azonosítani.

Tanulmányait a marosvásárhelyi református fôiskolában végezte, majd 1839-ben írnok lett a marosvásárhelyi királyi táblánál. 1844-ben ügyvédi vizsgát tett, de továbbra is Marosszék szolgálatában maradva mint jegyzô szerepel. 1849-ben Szemere Bertalan forradalmi kabinetjének titkára a belügyminisztériumban. A szabadságharc után visszavonul birtokára, s élénk irodalmi munkásságot fejt ki. 1859-ben Kolozsváron politikai hírlapot szerkeszt, s közmûvelôdési és közigazgatási tevékenységében hûséges munkatársává válik gróf Mikó Imrének, Erdély Széchenyijének. 1860-ban Marosszék királybírója, majd a szebeni országgyûlés választott képviselôje lett, de az osztrák centralista eszmét szolgáló gyûlésen nem jelent meg. 1866-ban Marosvásárhely városa választotta képviselôjévé. 1868- ban a királyi tábla elsôosztályú bírója, 1872-ben pedig az újjászervezett királyi Kúria rendes bírója lett, s ott mint a büntetôtanács tagja mûködött.

Irodalmi munkásságát legfeljebb a korszakot kutató irodalomtörténész ismerheti, a mai olvasóközönség kevésbé, könyvei jobbára egy-két könyvtár dokumentációs részlegén lelhetôk fel. Holott sokoldalú munkásságot fejtett ki. Írt regényeket, politikai röpiratokat, büntetôjogi tanulmányokat és hírlapi cikkeket. Regényei: Zandirham (1858), Kornis Ilona (1859 és 1866, Pest), Boronkai Margit (Kolozsvár 1860), Oláh Judit (1863), Az északi fény (Kolozsvár, 1863). Politikai mûvei: Nézet a megegyezés újabb szerkezetérôl (1867), rengeteg cikk a Kolozsvári Közlöny, az Ellenôr, a Pesti Napló hasábjain - ezeket bizonyos konzervatív szellem s a stílus gondossága jellemzi.

Dósa Dániel azért érdemli meg, hogy nevét viselje Búzásbesenyô iskolája, mert kúriáját a református egyházra hagyta, úgy rendelkezve, hogy ott halála után iskolát rendezzenek be. Így is történt. Az intézményt aztán 1903-ban állami iskolává nyilvánították. 1918 után a román állam vette át, és ma is annak tulajdonát képezi, az egyház nem kéri vissza. Magyar, román és roma gyermekek tanulnak benne, magyar és román tagozaton, elsôtôl nyolcadik osztályig. Oda ingáznak a felsô falu, Somostelke román kisdiákjai is, ôket iskolabusz viszi-hozza.

Vasárnap 9 órakor kezdôdik a falunap, a névadási ünnepéllyel. 11 órától szentmisét, istentiszteletet tartanak a római katolikus, református és ortodox templomokban. Délben kezdôdik az ünnepi mûsor a Rátoni János tanítóról elnevezett kultúrházban. A nap hátralevô részében sportdélutánt tartanak az iskola udvarán. 19 órakor kezdôdik a FLUO együttes koncertje, majd szabadtéri mulatság következik. Az eseményre várják a magyarországi testvértelepülés, Tápiószôlôs küldöttségét is.

A most folyó munkálatok mellett nem szûkölködnek tervekben Mezôbándon. Mircea Rusu polgármester kérdésünkre elmondta, hogy a közösség szavára hallgatva váltott pártot és iratkozott át az RSZDP-bôl a liberálisokhoz. - Három éve várom, hogy pénzt kapjunk terveink megvalósítására. Ha azok érdeke, akiket képviselek, úgy kívánja, bármelyik pártba beiratkozom, hogy a közösség hasznára legyek - vélekedett a váltás kapcsán.

A községfejlesztésre vonatkozó tervek között felsorolta, hogy készen áll a dokumentáció egy sportterem felépítésére a líceum szomszédságában.

Különjárat a pedagógusoknak

- Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a mezôbándi iskola visszanyerje hajdani rangját, ehhez azonban szükség lenne arra, hogy a helyhatóságnak legyen beleszólása abba, hogy kik álljanak az iskola élén, s hogy kik tanítsák a gyerekeket. Nehéz és költséges Marosvásárhelyre ingázni, miközben Bándon adottak a lehetôségek arra, hogy színvonalas oktatás folyjon. A pedagógusok megnyerése érdekében speciális járatot készülünk indítani azok számára, akik vállalják az ingázást.

Telket vásároltak az új közigazgatási központnak

A polgármesteri hivatal a település "központi idegrendszere", ezért az épület megérett a felújításra. Sôt, arra is szükség lenne, hogy korszerû székhelye legyen. Az új közigazgatási központ számára már megvettük a buszmegállóban levô területet. Másik nagy gondunk, hogy a régi kultúrotthon helyett, amely valószínûleg visszakerül a református egyház tulajdonába, újat, a városi státust áhító Bánd igényeinek megfelelôt építsünk - vélekedett a polgármester.

Igen nagy gondot jelent továbbra is a sok kilométert kitevô községi úthálózat kövezése, a 2006-ra szóló EU-s programok keretében a Bánd - Pete, Bánd - Szénafû, Bánd - Mezômadaras közötti utakat szeretnék aszfaltozni, amihez Borbély László megbízott miniszter ígért támogatást, s készül a megvalósíthatósági tanulmány egy híd építésére Hidegvölgyben.

Mezôgazdasági gépvásárt szerveznek

A községközpont arculata a házak homlokzatának átfestésével, a járdák díszkôvel történô burkolásával már megváltozott. Ottjártunkkor Bartha Domokos alpolgármester felügyelete alatt a központban levô ágyásokat gyomlálták, ültették be virággal.

A múlt heti tanácsülésen határozatot fogadtak el, miszerint a napipiac területén heti egy alkalommal mezôgazdasági gépek és alkatrészek árusítására szerveznek vásárt.

Mivel megyei szinten a községben termelik a legtöbb tejet, az uniós felzárkózás érdekében szükséges segítség megszerzéséért szeretnének az Erdélyi Állattenyésztôk Egyesületéhez csatlakozni, amely Besztercén mûködik. A polgármester tervei között szerepel egy EU-s elôírásoknak megfelelô tejbegyûjtô központ kialakítása, és reménykedik abban is, hogy az ivóvíz bevezetése nyomán tejfeldolgozó egység telepedik meg a község területén.

Mezôbándot is megviselte az árvíz. A május 31-rôl június elsejére virradó éjszaka bekövetkezett felhôszakadás idején lehullott csapadék öntötte el a romák lakta Kicsitelep több mint harminc házát és sodort el négyet közülük. Az árvíz kárvallottjait a mûvelôdési otthonban helyezték el, a katonaság sátrakkal, ágyakkal, takarókkal segített, meleg ételt biztosítottak számukra.

Mircea Rusu polgármester szerint példás összefogás jellemezte a polgármesteri hivatal csapatát, akik egy emberként próbáltak a nehéz pillanatokban segíteni a tragédia következményeinek enyhítésében. Ugyanakkor érthetetlennek tartja egyes tanácsosok hozzáállását (és itt a volt polgármesterre utalt), akik e nehéz idôszakben nem tették meg az iskola és a hivatal közötti néhány métert, hogy bekapcsolódjanak a segítségnyújtásba.

Az árvíz utakat, hidakat rongált meg a faluban, 1,7 milliárd lej értékben - egészítette ki a mondottakat Bartha Domokos alpolgármester, aki szerint a megáradt Vertelôc-patak kitakarítására már meg volt kötve a szerzôdés a vízüggyel, de a munkálatok megkezdése a temesvári árvíz miatt elmaradt.

Nagy szárazság idején kétujjnyi víz folyik a Nagyvölgy-patakban, amely igen nagy területrôl a vadvizeket gyûjti össze. Mivel a meder régen nem volt kitakarítva, a fôút alatt áthaladó híd elôtt három házat öntött el a víz. György Istvánéknál 32 centis víz volt a lakásban, s a padlódeszkák alá befolyt mocskos víz szagát lehetetlen kiszellôztetni.

A polgármesterek szerint a kárt pontosan felmérték és a jegyzôkönyvet a megyei szerveknek továbbították. György István viszont amiatt is aggódik, hogy a gazdaságát elöntô patak kitakarítása továbbra is késik.

Három hete kezdôdött el az ivóvíz bevezetése a községközpontba valamint Marosesd és Hidegvölgy falvakba. A SAPARD-program keretében kapott támogatás értéke egymillió euró, a kivitelezés jogát a bukaresti Energoconstructia cég nyerte el.A pénzbôl 16 km utcai vezetéket fektetnek le, a nyersvizet a helybeli gázsûrítô állomástól veszik át, s a jelenlegi piac területén készül el az ipari víznek ivóvízzé való átalakítását végzô tisztító, klórozó állomás - tájékoztatott Bartha Domokos alpolgármester. A községben 66 utcai kutat állítanak, amelyekbôl kártyával engedhetnek vizet a falu lakói, hogy elkerüljék a pazarlást. Az alpolgármester szerint a lakosság 90 százaléka jelezte, hogy bevezetik a vizet a gazdaságokba is. A vízvezetést a szerzôdés szerint októberre fejezik be a kivitelzôk, akiknek munkájával elégedettek a lakosok, s a községvezetôség szerint is csak kisebb észrevételeket kellett tenni. A polgármester kiemelte, hogy a segédmunkára felfogadott helybeli romák szorgalmasan és fegyelmezetten dolgoznak, hosszas beszélgetések után ugyanis kezdenek rájönni, hogy a segélyekbôl nem lehet a végtelenségig megélni.

A helybeliek megszokták a látványt, az utazók számára azonban feltûnôek a Bándra vezetô út mentén emelkedô különleges formájú kúpok. A valóságban a szükség hozta létre ezeket a gyökerekbôl álló farakásokat, Luka László és Luka Lajos útépítô munkások "alkotásait", akik szabadidejükben különbözô fák gyökereit ásták ki és rakták egymásra, hogy csonttá száradva tüzelônek használják el, mivel lakásaikba a villanyt is csak két éve kötötték be, gázvezeték pedig nincsen.

A bándi református templom ablakait termopánra cserélték. A helyi bútorüzemben készült új ablakok híven követik az eredeti bolthajtását. A korszerûsítés, azonkívül, hogy a jó hangszigetelés miatt igazi csend honol a templomban, azt eredményezte, hogy a gázszámla a drágulás ellenére sem növekedett. A templom régi ajtaját Szabó Gyula helybeli asztalos újította fel. Amint Kerezsi János református lelkész elmondta, jelenleg a temetôben levô kápolna javítása van soron. A 180 éves kápolnában két légkondicionáló berendezéssel ellátott halottas-kamrát alakítanak ki. A továbbiakban pedig várják, hogy az egyház végre visszakapja a templom szomszédságában levô épületet, ahol a kultúrotthon van.

A mezôségi falvak régi álma válik valóra Mezôbándon, ahol folyamatban van az ivóvíz bevezetése. A kutak vize salétromos, ezért az új vezetékes vizet egyesek kitörô lelkesedéssel, mások lemondóan várják, mivel nem lesz pénzük bekötni a vezetéket. Az eltérô véleményekbôl jegyeztünk le néhányat.

Todea Dorel körorvos: - 23 éve várom. Ha elkészül a vezeték, Bánd "ki-nyílik, mint a rózsabimbó". Természetesen az elsôk között leszünk, akik bevezetjük a vizet a rendelôbe, hiszen itt szüléseket kell levezetni. Többször tettem szóvá, hogy hol tartanánk ma, ha Bándon vezetékes víz lett volna. Enélkül nem beszélhetünk civilizációról. Megváltoztatja a tejtermelôk helyzetét, és az egész község jövôjét is meghatározza.

Bárdosi Rozália nyugdíjas: - A fôcsövet a mi utcánkban már lefektették, de sajnos, nincs pénzünk arra, hogy a házba bevezessük. A kicsi nyugdíjból nem futja, és valószínû, továbbra is a református templom fölött levô forrásból hordjuk majd az ivóvizet, egyéb szükségletekre pedig a kút vizét használjuk fel.

Arseni Tünde elárusító: - Nagyon jó az, hogy Bándon vezetékes víz lesz, nekem is itt, a bárban könnyebb lenne a dolgom. De sajnos, nem mindenki tudja bevezetni, és akik a kútból hidroforral nyerik a vizet, nem áldoznak erre. Mivel mi sem maradunk sokáig a faluban, édesanyámnál, aki nyugdíjas, nem tervezünk ilyen befektetést.

Kerezsi János református lelkész: - Régen kellett volna, de az 1992-93-as években, sajnos, valami miatt elmaradt. Aztán 1994-95-ben úgy tûnt, hogy mégis kialakul valami. Gondolom, részben Borbély Lászlónak köszönhetjük... Gyakorlatilag minden intézménybe be kell vezetni az ivóvizet, mi is arra készülünk, hogy a lelkészi és a többi szolgálati lakásba (kántori, harangozói, temetôpásztori) is bevezessük. Akkor nem kell majd Vásárhelyrôl hordani az ivóvizet, mivel az itteni nitrites, salétromos víz lerakódik az edények oldalára.

Ráduly Gyöngyvér háziasszony: - A kútból nyerjük az ivóvizet, egyébre az esôvizet használjuk. Nem tudom, mennyi lesz a költség, de biztos, bekötjük a vezetéket, ahogy a falu lakóinak többsége is. Az igazi viszont az lesz, ha a csatornázás is elkészül Bándon.

Kedves fôszerkesztô úr,

Érdeklôdéssel olvastam a NÉPÚJSÁG LVII. évfolyam 149. (16025.) sz., június 29-i, szerdai számában címoldalon közölt Átváltozás nevû eszmefuttatását. Hamarosan arra kellett rájönnöm, hogy Ön tulajdonképpen valakikrôl és valamirôl meglepô vehemenciával szeretné eltávolítani a keresztvizet, s ami még szomorúbb, gondolatsora végén sikerül a fürdetôvízzel a gyereket is kiöntenie. Tíz esztendeje annak, hogy a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt rendes tagjává vált az Európai Kereszténydemokrata Uniónak, amely késôbb testületileg tagjává vált az Európai Néppártnak, amelyben a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom - egyeseknek akár tetszik, akár nem, mások pedig néha úgy tesznek, mintha elfeledkeznének róla - a mai napig az "állandó meghívott"-i minôségnek örvend.

Gondolatmenete annál is inkább meglepô volt a számomra, mivel a nagyra becsült NÉPÚJSÁG az évek során számos alkalommal adott helyet a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt neves személyiségei által vallott kereszténydemokrata eszméknek, hogy csak néhányat említsek közülük, olyanoknak, mint Hajdú Gábor , a maga idejében szenátor, egészségügyi miniszter, miniszterelnök-helyettes, dr. Bárányi Ferenc képviselô, egészségügyi miniszter, politikai alelnökünk, Varga László elnök, majd tiszteletbeli elnökünk, Szabó Károly szenátorunknak, aki szeptembertôl az Európai Néppárt soraiban fogja képviselni a magyarság és az egész romániai társadalom érdekvédelmét és sok más, az évek során Kereszténydemokrata Mozgalmunk kereteiben nem konjunktúralovagként, hanem a mai napig is hûséges elkötelezettként tevékenykedô, legyen az egyszerû közkatona - közöttük sok az orvos, a tanár, a vállalkozó, a mûvész, a munkás, a földmûves, a jogász, stb. -, vagy elismert képviselô, szenátor, tanácsos, alispán, fôispán, köztisztviselô.

Az Ön "vak tyúkjai" között az RMKDM-en kívül még olyan szervezetek és vezetôik gazdagítják az Európai Néppártot, mint például José Maria Aznar, Spanyolország miniszterelnöke nyolc esztendôn keresztül, Berlusconi, olasz miniszterelnök, Jean Claud Juncker, Luxemburg miniszterelnöke, nem felejtve el az RMDSZ-t, Markó Béla miniszterelnök- helyettessel az élen, csak futólag említve olyan személyiségeket, mint Wilfried Martens EPP-elnök, többszörös belga miniszterelnök, vagy a kitûnô Hans-Gert Pöttering EPP-alelnök, európa parlamenti frakcióvezetô, akinek az egyik ragyogó munkáját, az "Európa egyesítése a 2000- es évek távlatában", a németbôl magyarra általam lefordítottat éppen a jelenleg tárgyalt félreértések elkerülése és politikai kultúránk emelésének a nemes céljából folytatásokban is közölhetné a Népújság, vagy sokáig a szinte politikai csodákat mûvelô Helmut Kohl, hát még az osztrák civilizációt évek óta magas szinten tartó Wolfgang Schüssel kancellár.

Félreértés ne essék: ezek a "vak tyúkok" továbbra is elkötelezettként fognak tevékenykedni azért, hogy az Európai Néppárt még hosszú évekig az legyen és az maradjon a Kereszténydemokrata Internacionáléval együtt, amelynek még rendes tagja az RMKDM, ami jelenleg azoknak az embereknek az eszmei alapokon elkötelezett szervezete, akik hisznek az emberi személyiségnek Isten által teremtett, halhatatlan lélekkel bíró, lelkiismereti felelôsséggel rendelkezô mivoltában, embertársaik iránti szolidaritásban, felelôsségvállalásban és felelôsségre vonhatóságban.

Ezeknek a gondolatoknak az alapján tiszta szívbôl gratulálok Emil Boc úrnak, a DP új elnökének és annak a 3500 igennel szavazó küldöttnek, akiknek volt bátorsága ezt a valóban történelmi jelentôségû döntést meghozni.

Végezetül pedig , kedves fôszerkesztô úr, elfelejtvén azt a közmondást, hogy "a másik udvarán sepreget, míg a sajátja gazos", még két gondolatot említenék meg: bölcs dolog egy jó elképzelést még jobbra változtatni, meg azt, hogy nagy jelentôségû dolgokat igazi mivoltukban csak nagy emberek ítélhetnek meg.

Tisztelettel és nagyrabecsüléssel,

Kelemen Kálmán, az RMKDM elnöke

Szerk. megjegyzése: Kelemen Kálmán, alig palástolt indulattal, alighanem olyan inget öltött magára, ami rá éppenséggel nem illik. Pedig észrevehette volna azt a zárójelet, amelyben azt jeleztem, hogy "tisztelet a kivételnek". Ugyanakkor szíve joga megvédeni az Európai Néppártot, bár ezzel jottányit sem sikerült megváltoztatnia véleményemet azokról, akik elvi következetlenségükkel türemlenek ki a szóban forgó pártcsaládból. Ebben a kérdésben feltehetôen reménytelen az egyetértésünk, hiszen a levél vége felé megkapom K. K. kioktatását, miszerint "nagy jelentôségû dolgokat igazi mivoltunkban csak nagy emberek ítélhetnek meg". Tény és való, sosem tartottam magam "nagy embernek", mindazonáltal veszem a bátorságot, hogy véleményt alkossak a világ dolgairól, akár tetszik ez valakinek, akár nem.

Makkai János

A replika jogán szeretnénk az alábbi helyesbítést megjelentetni a Népújságban a jún. 30-án megjelent "Mire való a titkolózás" címû cikkre:

"Az Aquaserv vállalatot két alkalommal kérdezték a Darina üzlet elôtti munkálatokról és a sajtószóvivô mindkét alkalommal gyors és pontos választ szolgáltatott. Az elsô kérdés az volt, hogy "az Aquaserv dolgozik az említett helyen vagy sem?" A válasz az volt, hogy "NEM".

A második kérdés arra vonatkozott, hogy "igaz amit a polgármesteri hivatalban mondanak, hogy ráköteleztük a Darinát, hogy fogyasztóipont leválasztást vigyen véghez saját költségén?" A válasz erre a kérdésre is percek alatt érkezett: "NEM" és a helyes és pontos információkat is az újságíró rendelkezésére bocsátottuk (ezek meg is jelentek az újságban). A válaszadásban az Aquaserv részérôl sem titkolózás, sem pedig idôhúzás nem történt. Eddig is bizonyítottuk, mindig nyitottak vagyunk a párbeszédre."

Tisztelettel,

Sófalvi Szabolcs mérnök, sajtószóvivô AQUASERV Kht.

Az Oktatási és Kutatási Minisztérium Kisebbségi Államtitkársága

A Népújság 2005. június 25-i száma arról cikkezik, hogy Maros megyében a magyar tanárok továbbképzése románul folyik. A cikkbôl az derül ki, hogy a Népújság csak a magyar nyelv és irodalom szakos tanárok továbbképzésével foglalkozik, és a törvény által biztosított anyanyelvû képzést csak az ô esetükben nehezményezi. A kérdés azonban sokkal bonyolultabb - amit a Népújság kiemel, az csak egy szegmentuma az eseményeknek, igaz, kicsit cikk-cakkosan vágott szegmentuma.

Helyezzük vissza ezt a szegmentumot abba az egészbe, amelybe úgyahogy beleillik.

Az érvényben levô tanügyi törvény 125., valamint a pedagógusok statútumának 32-33-as paragrafusai értelmében minden anyanyelven tanító tanárnak (matematikusnak, fizikusnak, biológusnak stb.) joga és lehetôsége van az anyanyelvû továbbképzéshez, de ezt a program megkezdése elôtt igényelni kell a megyei tanfelügyelôségtôl. Ehhez nem szükséges szakminisztériumi engedély. Amennyiben a tanfelügyelôség kérésre nem biztosítja az anyanyelven való továbbképzést, a szerzôdés megkötése elôtt lehet a szakminisztériumhoz fordulni. Ha a programot kiíró egyetem nem vállalja az anyanyelvû képzést, a tanfelügyelôségnek joga van más intézményt választania. A Népújság a továbbképzést egyetlen szakterület, a magyar szakos tanárok - régi típusú, azaz 1989 elôtti - továbbképzéseként prezentálja, holott nem errôl van szó.

Ahhoz, hogy az olvasót helyesen informáljuk, szólnunk kell azokról a szemléleti változásokról, amelyek a továbbképzés területén történtek. Ma a továbbképzés curriculáris képzést, didaktikai, módszertani, pszichológiai felkészítést, menedzsmentet stb. foglal magába, amelynek a szaktovábbképzés csak egy szelete. Ezt úgy kell érteni, hogy a tanítás- tanulás folyamatának általános kérdései nagyobb helyet kapnak, mint a szó szoros értelmében vett szakosított képzés. Erre az összképzésre jelentkeznek a pedagógusok, és a teljes képzés eredményeként nyert kreditpontok alapján érik el a magasabb fizetési kategóriában való besorolást. A továbbképzés formái: országos- és megyei szintûek, akár tanítóházszintû, modulokban szervezettek, egyéniek vagy csoportosak, idôben behatároltak.

Ki és hogyan szervezhet továbbképzést? A megyei tanfelügyelôségek (akik a pedagógusokat alkalmazzák) és a Pedagógusok Háza szerzôdéses alapon felkéri azokat az egyetemeket és fôiskolákat, amelyek akkreditált továbbképzési projektekkel rendelkeznek a program lebonyolítására. (A Népújság említi a Bolyai Nyári Akadémiát: a Bolyai Nyári Akadémia alternatív továbbképzési forma, amelyet jelenleg nem lehet kreditpontokká konvertálni. Amennyiben a Bolyai Nyári Akadémia vagy más oktatási fórum, intézmény, egyesület kreditponttá alakítható továbbképzést akar szervezni, erre megkaphatja a lehetôséget, ha a projektjeit akkreditáltatja.)

Mi történt Maros megyében? A Megyei Tanfelügyelôség (iktatószám 7047/06.12. 2004) a Marosvásárhelyi Pedagógusok Háza (i.sz. 749/06.12.2004) olyan megegyezést írt alá a "Petru Maior" Egyetemmel (i.sz. 3709/06.12. 2004), amelynek alapján együttesen biztosítják a megye tanárainak - köztük a magyar nyelven oktató tanároknak - továbbképzését az "EDUCATIA XXI" program keretében (a CNFP jóváhagyási száma: 39/26.07.2004). A magyarul tanító, köztük a magyar nyelv és irodalom szakos tanárok az 1-es modult választották, amely a következô címet viselte: A didaktikai tevékenység tervezése, szervezése és értékelése. A modulon belül az általános képzést a "Petru Maior" Egyetem vállalta, a speciális tárgyak oktatóit ("formatori") a Marosvásárhelyi Pedagógusok Háza javasolta. Így a kötelezô curriculumot és a pszichológiát az általános képzés részeként minden résztvevô együtt hallgatta románul, a speciális képzést pedig a következô oktatók biztosították: Magyar nyelv- és irodalom : dr. Ungvári Zrínyi Ildikó egyetemi docens, Simon Emôke, Nagy Olga, Soós Katalin. A szakmódszertant pedig Farkas Ernô, Kádár Andrea, Kiss Tünde, Makkai Kinga, Szilveszter László adta elô. Az opcionálisok (B csomag) között szerepelt A magyar népi hagyományok címû sorozat -opcionális 1- elôadója Simon Emôke, míg az opcionális 2 menedzsment-képzést kínált Alecu Erica és Nagy Edith elôadókkal. (Az adatokat dr. Maria Georgescu docens, az "EDUCATIA XXI" program igazgatója bocsátotta a rendelkezésünkre.)

Foglaljuk tehát össze az eddigieket: az egy évvel ezelôtt kezdôdô program általánosan kötelezô részét minden résztvevô románul hallgatta, a magyar szakosoknak a speciális képzést magyar elôadók biztosították. Mindezt elfogadták a magyar pedagógusok is mindaddig, amíg számonkérésre nem került a sor, akkor kezdtek "fûhöz-fához kapkodni" - ahogy a Népújság írja.

Fû vagy fa volt a szakminisztérium is, ahova 2005. június 14-én érkezett "a magyarul tanító tanárok egy csoportjának nevében" egy reklamáció - i.sz.77378/2005.06.14. - aláíró Farkas Ernô. (Erre a minisztérium Kisebbségi Fôosztálya 2005.06.27-én válaszolt és utasította a Maros Megyei Tanfelügyelôséget a törvényes elôírások betartására). A magyarul oktató tanárok - köztük a magyar szakosok is - a kezdet kezdetén, azaz egy évvel ezelôtt elfogadták és az utolsó pillanatig fenntartották a status quót, ti. azt, hogy az általános tárgyakat románul hallgassák, bár gondolhattak volna arra, hogy a számonkérés és értékelés is románul lesz/lehet majd. Azok, akik a konvenciót 2004 júniusában aláírták - itt most a Megyei Tanfelügyelôségre és a Marosvásárhelyi Pedagógusok Házára gondolunk elsôsorban - maguk sem tisztázták a továbbképzés nyelvét és semmiféle kikötésük nem volt ezen a téren, ahogyan azt az egyetemmel megkötött konvenció bizonyítja. Magyarul ez azt jelenti, hogy a szerzôdés megkötésekor föl sem vetôdött az anyanyelven való továbbképzés problémája. A tanügyi törvény biztosítja az anyanyelvû továbbképzés lehetôségét. Ahhoz, hogy a törvényt alkalmazni lehessen, az elsô feltétel az, hogy a jelöltek igényt formáljanak erre.

Összegzésként: azok kötelesek tisztázni a kérdést, akik elhanyagolták a törvény adta lehetôséget, nem tartották be a továbbképzés metodológiáját, és nekik kell megtenniök a megfelelô intézkedéseket is.

Kötô József államtitkár megbízásából

Murvai László fôosztályvezetô

2005.06.30.

A szerkesztô megjegyzése

A tanév során tartott minden nagyobb szabású pedagógiai rendezvényen felmerült, hogy miért kell a magyar tagozaton oktató pedagógusoknak román nyelvû továbbképzésen részt venniük. Olyan pontos kimerítô válasz azonban, mint amilyen Murvai László igazgató úrtól felvetésünkre érkezett, soha nem hangzott el.

Azt viszont sajnálhatjuk, hogy az arra illetékesek az év elején nem tájékoztatták a pedagógusokat, hogy mire van joguk, s hogy kérhetik a magyar nyelven történô továbbképzést is. És nem közölték Farkas Ernô - akkor még tisztségben levô - tanfelügyelôvel sem, hogy a szakmai vonal mellett a magyartanárok számára a többi területen románul folynak majd az elôadások és a számbavétel. Ezt nem tette meg sem a tanfelügyelôség, sem a Pedagógusok Háza, és a szakminisztérium sem figyelmeztette az érintetteket. Meggyôzôdésünk, hogy a tények ismeretében a magyar nyelvû képzés mellett döntöttek volna.

Továbbra sem értjük, hogy miért nem pályázta meg a képzést a Babes-Bolyai Tudományegyetem, és akik megkötötték a szerzôdést a Petru Maior Egyetemmel, miért nem tájékozódtak pontosan a lehetôségekrôl. Továbbra is furcsának találjuk, hogy egy egyetem, ahol nem mûködik magyar tagozat, hogyan vállalhatta fel a magyartanárok továbbképzését, akiket még az átkos rendszer legsötétebb éveiben is minden "modulból", (hogy korszerûen fogalmazzunk) anyanyelven képeztek tovább. Ahogy azt is szeretnénk tudni, hogy miért nem lehet a Bolyai Nyári Akadémia színvonalas továbbképzési tanfolyamait akkreditáltatni ( például a Babes-Bolyai egyetemmel közösen)?

Végezetül hisszük, hogy mégis hasznos volt a kérdés felvetése, hogy legalább jövôre okuljanak a pedagógusok, és ne hagyják magukat olyan helyzetbe belekényszeríteni, amint az idén történt.

Közel két éve utazom, idônként a Iasi- Marosvásárhely mikrobuszjárattal Borszékre. Kényelmes ülôhelyek, zenei aláfestés, vidám hangulat fogadja az utazni vágyó-akaró embereket, s ami ennél is több, "gyors szolgáltatás", ugyanis olyan sebességgel száguld a "masina", hogy bizony jó gyomra kell legyen az embernek, hogy simán átvészelje az utazást. Hacsak ki nem repül, helyesbítek, ki nem repítik újabban a mikrobuszból, mint majdnem tették velem pár nappal korábban, szerencsémre nem száguldás közben.

Június 27-én, zuhogó esôben, házinénim (Nagy Margit) társaságában (akinél Borszéken laktam) várakoztam a 11.30-kor érkezô járatra. Zsúfoltan, negyedóra késéssel érkezett. A buszkalauz (sofôrsegéd) megvigasztalta a felszálló utasokat, hogy Maroshévízen üresednek majd helyek. Felszálltam hirtelen, hogy legalább "állóhelyet" találjak magamnak. Magyarul kérdeztem meg a mellettem álló, szintén Vásárhelyre utazó ismerôstôl, hogy ô mikor fizet, most vagy leszálláskor? Eléggé ártalmatlan kérdés volt, de errôl a kalauznak más volt a véleménye. A parkolóban, a mikrobusz ajtaja elôtt álldogálva rámkiáltott: ne beszéljek magyarul, mert leszállít. Szeretném megjegyezni, hogy amúgy nagy ritkán van az embernek alkalma magyarul társalogni ezen a járaton. Két év alatt, utazásaim során, a fenti esetet leszámítva, mindössze két-három alkalommal beszélhettem magyar útitársakkal, de ez senkit sem zavart.

Nos, ezúttal másként állt a dolog. Bár megnyugtattam a kalauzt, nem róla beszélünk, ennek ellenére még világosabban kifejtette, hogy érteni akarja a beszédet. Hölgyismerôsöm halkan megállapította, hogy ez Hargita megye. Jogosan mondta, hiszen Borszék lakóinak több mint 80%-a magyar nemzetiségû, s a mikrobusz is Hargita megyében állomásozott. Mivel a "tilalomra" nem láttam semmiféle "jogszabályt" kifüggesztve, megkérdeztem a "sértett féltôl", miért nem függesztik ki írásban a tilalmat? Ekkor a sofôr rám parancsolt, hogy "az a nô, aki a kifüggesztésrôl beszélt, szálljon le". Bár elnézést kértem, s hozzátettem, talán a kollegája viccelt, nem tágított. Rászólt a kalauzra, adja vissza a pénzem, s "szállítson le". Leszálltam megalázottan, s közben fojtogatott a sírás. A parkolóban álló emberek (köztük a házinéni is) döbbenten bámultak rám.

Idéznék Románia Alkotmányából: "Románia összes állampolgárainak közös és oszthatatlan hazája, fajra, nemzetiségre, etnikai eredetre, nyelvre, vallásra, nemre, véleményre és politikai hovatartozásra, vagyonra vagy társadalmi származásra való tekintet nélkül".

Sajnálattal kell megjegyeznem, hogy még idôre van szükség. 1990. március 15-én, egy állami autóbuszon leköptek, mert csupán sejtették (ismerôsnek tûntem valakinek), hogy magyar vagyok, illetve lehetnék. Akkor forróbb volt a hangulat. 15 évvel késôbb "letessékeltek", mert bátorkodtam anyanyelvemen megszólalni.

Mentalitás, intelligencia, mûveltség és jóérzés kérdése elfogadni a "másságot". S ha nehezen mûködik, tanácsos gyakorolni.

Takács Auróra, marosvásárhelyi lakos

A II. Nemzetközi Fotómûvészeti Szalon és a XXI. Országos Biennálé rendezvényén, amelyet június 20-án a Kultúrpalota földszinti, felújított galériájában tartottak, jómagam is jelen voltam - az ön jóvoltából, mivel megajándékozott engem az ön által kiállított képek jegyzékével (Erdélyi emberek és tájak), valamint meghívóval, barátságból, amellyel ön mindig megtisztelt. Tudom, várja minden alkalommal a helyeslést, bírálatot, elismerést stb.

Nem vagyok sem kritikus, sem szakértô, csupán egyike azoknak, akik kedvelik a mûvészetet, képzômûvészetet, irodalmat, fotómûvészetet, örömet, kikapcsolódást jelent számomra.

Török Gáspár, a Marosvásárhelyi Fotóklub alelnöke olvasta fel a díjazottak listáját.

Örömmel hallottam, hogy az ön neve is ott szerepelt, kedves Koncz J., a díjazottak között, méghozzá FIAP Ribbon (bronz) szalaggal tüntették ki. Ön, fotómûvész úr, 1921-ben született, s ha nem tévedek, a Fotóklub legidôsebb tagja. Ez persze nem tartja vissza a további fotózástól, sôt, élteti. Azt tartják, hogy a siker az alkotás legsikeresebb serkentôje. Egyes emberek addig dolgoznak, amíg erényeikben megtalálják önmagukat, akkor megnyugszanak, és lelkük örvendezik.

Az Erdélyi emberek és tájak képgyûjteményben nekem különösen tetszik a Napkelte, az Ôszi alkony, az egész természet mintha mély álomba merült volna. Láthatunk még csillogó tófelületeket (a Sporthorgász, Víkend) stb.

Tisztelt Koncz János, arra jöttem rá, hogy mindannyiunknak nagyon sokat kell olvasnunk, tanulnunk, tapasztalnunk, amíg belátjuk, hogy nyomorult teremtmények vagyunk, és a világban semmi mást nem tudunk megérteni vagy felfogni, mint a szomorú mulandóságot mindenben. Ezért is fontos a fotózás, mivel megörökít.

Részemrôl további jó egészséget és sikereket kívánok.

Tisztelettel,

Varró Domokos

Amikor a Magányosok Klubjára gondolok, József Attila verse jut eszembe: Dolgozni csak pontosan és szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes. Sanyarú nyugdíjas életünkben, amelyben a magány súlya is ránk nehezedik, kis fénysugárt jelent a mi közösségünk. A Magányosok Klubját Kopacz Imola pszichológus vezeti, aki kitartóan munkálkodik azon, hogy egy kicsit szebb legyen az életünk. Az általa szervezett tevékenységek során elfelejtjük a gyógyszertárak elôtt kiállt hosszú sorokat, a számlák kifizetése utáni üres pénztárcánkat. Ennek a közösségnek képessége van arra, hogy odafigyeljen az élet derûsebb oldalaira is. Errôl tett tanúbizonyságot az a 25 fôbôl álló csoport, amely részt vett a 9. országos és 6. nemzetközi Tisza-tavi nyugdíjas mûvészeti fesztiválon, amelyet június végén tartottak.

Felemelô érzés volt jelen lenni egy ilyen nagyméretû találkozón és könnyekig meghatott az a szeretet, amelyet egész idô alatt éreztünk. Az 56 település közül mi voltunk az egyedüli erdélyi csoport és talán éppen ezért felfigyeltek ránk és értékelték mûsorunkat. Az elhangzott versek, az énekszámok során igyekeztünk Erdély hangulatát, üzenetét közvetíteni. Az öt kitûzött díj közül a különdíjat mi hoztuk haza. E sikerhez hozzájárultak szólistáink: Viola Margit, Német Ibolya és Székely Árpád, versmondóink: Máté Károly és Császár Teréz. A rendezvényen való részvételünket Kopacz Imola tette lehetôvé. Külön megtiszteltetést jelentett, hogy a fesztivál zárószámát nekünk ajánlották fel, s így a Tisza partján kórusunk elénekelhette a Székely himnuszt, mely könnyeket csalt a szemekbe.

Szép emlékekkel telve, élményekkel gazdagodva tértünk haza és újra megfogalmazódott bennünk a gondolat, hogy egy ilyen közösséghez tartozva könnyebb az élet.

Radványi Hajnal

Nyárád menti tapasztalataimról szeretnék beszámolni az olvasóknak és az illetékes szerveknek. Felelôtlen személyek a háztartásból kikerülô, döglött állatokat (majorság, kutya, macska), meg a nagy állatok belsôségeit a Nyárád vizébe dobják. A minap 2-3 hónapos dögl&o