Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Lejárt az országos felmérésnek átnevezett képességvizsga, amit többször is temettek ugyan (például két évvel ezelôtt), de végül is csak az elnevezése változott. Pedig az ígéretek úgy szóltak, hogy kevesebb stresszhatás nélkül, az osztály barátságosabb környezetében mérik fel a diákok tudásszintjét. Az esetleges csalásoktól való félelemtôl vezérelve azonban maradt az idén is a vizsgahangulat és a központosítás legmagasabb foka, miközben ide-oda utaztatták a diákokat és a dolgozatokat is ( az óvásokat például Marosvásárhelyrôl Nagyváradra?). S akik azt remélik, hogy jövôre változik valami, hadd tegyük hozzá, hogy az oktásügyi miniszter még két felmérést ígér, a negyedik és a hatodik osztály végén is.(Talán más módon?) Az idei vizsga eredményei lehangolóak, rosszabbak a múlt évinél is. Bár megyei szinten hetvenszázalékos arányról beszélnek, különösen magyar vidékeken továbbra is elkeserítô a helyzet, hisz a végzôs diákoknak fele vagy annál is kevesebb szerezte meg az átmenô jegyet. A legtöbben román nyelv és irodalomból véreztek el (1877-bôl 647-en), vagy ezért a tantárgyért nem is álltak vizsgára. A képlet egyszerû. A rendszerváltás óta eltelt 15 év alatt nem sikerült elérni, hogy a románt úgy tanítsák a magyar gyermekeknek, hogy valóban meg is tudják tanulni azt, különösen olyan vidékeken, ahol egy bizonyos korig csak a tanórán hall román szót a gyermek. Miközben manapság a nyelvtanítás módszertana szinte csodákra képes, romániai viszonylatban továbbra sem a józan ész, a korszerû irányzatok, hanem nagyhangú patrióták döntenek a nemzetiségi gyerekek sorsáról. Ezt az eleve hátrányos helyzetet ráadásul tetézi a vidéki családok egyre nehezebb anyagi helyzete. Faluhelyen egy-egy osztálynyi diáknak az egynegyede már eleve nem is mer gondolni arra, hogy valamilyen más helységbeli iskolában tanoljon, esetleg mesterséget, mivel a család összjövedelme nem éri el a bentlakás és koszt vagy még az ingázás költségeit sem. Az oktatásügyi minisztérium ösztöndíjrendszere pedig úgy mûködik, hogy arra nem lehet számítani. A katolikus öregdiákok dicséretre méltó kezdeményezése mellett alig néhány alapítvány vállalkozik a VIII. osztályt végzett diákok támogatására. Így a megyénkbeli 337 fiatal között, akik nem is jelentkeztek az országos felmérésre, legalább 100-150 olyan fiatal van, akik az anyagiak miatt kénytelenek otthon maradni. A mezômadarasi Balázs Csilla, Tóth Loránd Levente, Molnár Márton jövôje is attól függ, hogy akad-e, aki az ingázási költségeiket támogatni fogja. Lehet, hogy nagy szavaknak tûnnek, de középiskoláink, ipari iskoláink és egyetemeink jövôje érdekében meg kellene keresni és találni a szervezett támogatás minden lehetôségét.

Az RMDSZ kiemelten fontosnak tartja a Partium fejlesztését, a régió ugyanis egész Erdély gazdasági hajtómotorja lehet - jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes pénteken, Nagyváradon tartott sajtótájékoztatóján. Az RMDSZ elnöke partiumi körútja során az RMDSZ Bihar megyei székházában tartott sajtótájékoztatóján beszélt az RMDSZ kormányzási prioritásairól, valamint a körút fôbb állomásairól

A sajtótájékoztatón jelen volt: Lakatos Péter, Bihar megyei képviselô, Kiss Sándor, a Bihar megyei RMDSZ-szervezet elnöke, Szepessy László, a Szövetségi Elnöki Hivatal igazgatója, Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ-szervezet ügyvezetô elnöke, valamint Bíró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere.

Az RMDSZ elnöke közölte, ô levélben jelezte, hogy szombaton találkozni kíván a történelmi magyar egyházak nagyváradi képviselôivel, Tempfli Jószef nagyváradi római katolikus, valamint Tôkés László királyhágó- melléki református püspökkel, akikkel az egyházak és az erdélyi magyar közösség helyzetérôl kíván megbeszélést folytatni. Tôkés László azonban más elfoglaltságára hivatkozva munkatársát küldte a találkozóra - mondta a szövetségi elnök. A létavértesi konferencia jelentôségére utalva az elnök úgy értékelte, hogy ez jelentôs mértékben hozzájárul a román-magyar gazdasági kapcsolatok elmélyítéséhez, valamint az ôszire tervezett román-magyar közös kormányülés elôkészítéséhez. A Románia és Magyarország közötti kapcsolatok stratégiai fontosságúak, célunk, hogy a közeljövôben minél több konkrét együttmûködési lehetôséget alakítsunk ki a két ország között - hangsúlyozta Markó Béla miniszterelnök-helyettes. A koalíciós együttmûködésrôl szólva a szövetségi elnök leszögezte: nem áll fenn az elôre hozott választások veszélye, a kormánypártok közötti kommunikációs nehézségek azonban a koalíció hatékonyságát ronthatják. Az RMDSZ nem tart az elôre hozott választásoktól, a közvélemény-kutatások ugyanis az RMDSZ esetében egyértelmû és stabil, 5%-os, vagy annál nagyobb mértékû támogatottságot mutatnak - jelentette ki Markó Béla. Továbbá újságírói kérdésre válaszolva elégedetlenségének adott hangot a Szülôföldprogram gyakorlatba ültetésének késlekedése miatt. Úgy vélte, magyarországi részrôl egy bizonyos rugalmatlanság tapasztalható a határon túli ügyekben, és nem megfelelô a határon túli magyarság kulturális, oktatási életének támogatására hivatott közalapítványok tevékenysége sem. Az észak-erdélyi autópálya körüli helyzetre utalva az RMDSZ elnöke ismételten leszögezte: az RMDSZ egyik legfontosabb prioritásának tekinti az erdélyi autósztrádát, amely az erdélyi magyarság számára stratégiai kérdés, megerôsítette: jelenleg folynak a tárgyalások a szerzôdés bizonyos kitételeinek módosításáról ám a szerzôdés felbontásáról nincs szó. Az RMDSZ kormányzati prioritásai kapcsán közölte jelenleg a közigazgatás decentralizációjára irányuló törvénycsomag kidolgozása zajlik, az RMDSZ szakemberei pedig ôszire tervezik az oktatási törvény módosítását célzó javaslataik kidolgozását - zárta beszédét Markó Béla, a szövetség elnöke.

A kormány, az Európai Bizottság bukaresti delegációja és más intézmények elküldték Brüsszelbe a Romániáról szóló országjelentés elkészítéséhez szükséges elsô elemeket, közölte pénteken Jonathan Scheele, az EB- delegáció vezetôje."A bôvítés kérdése sértetlenül került ki az Európai Unió Tanácsáról. Ez jó" - mondta Scheele, utalva a június közepén tartott csúcsértekezletre.Scheele idézte Olli Rehn bôvítési biztos "C-tervét": "Ragaszkodunk hozzá, hogy megszilárdítsuk a bôvítés iránti elkötelezettséget" Románia, Bulgária, Törökország és Horvátország kapcsán. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a feltételeknek meg kell felelni, a bôvítés folyamatát pedig meg kell magyarázni az EU jelenlegi és jövôbeli polgárainak.

Jonathan Scheele szerint "több helytelen híresztelés is szárnyra kelt Románia és Bulgária felvételérôl", és hozzátette, a két ország "2005 januárjától elkezdte az integrációs folyamatot"."Fontos, hogy mind Romániát, mind pedig Bulgáriát jobban megértsék a tagállamokban, mivel Romániát nagyon kis mértékben ismerik a nyugati államokban" - mondta Scheele.

Pénteken együttmûködési szerzôdést írt alá Maros megye képviseletében Lokodi Edit, a megyei tanács elnöke, illetve Joan Maher, az írországi Fingal megye elöljárója, aki négyfôs küldöttség élén érkezett Marosvásárhelyre. A két közigazgatási egység a regionális repülôterek együttmûködésének köszönhetôen került kapcsolatba, hisz Fingal megye területén található a dublini nemzetközi repülôtér is, amellyel a vidrátszegi légikikötô már régóta kapcsolatokat ápol.

Mint Lokodi Edit tanácselnök mondta, számára is meglepetés volt, hogy a vendégek készen megszövegezett együttmûködési szerzôdéstervezettel érkeztek, de örömmel írta alá a dokumentumot, s reméli, hogy kiválóan együtt tudnak majd mûködni, elsôsorban az írek európai uniós tapasztalára hagyatkozva. Elsô együttmûködési tervként máris javasolta, hogy ír újságírók látogassanak Maros megyébe, hogy a turisztikai célpontokat népszerûsíthessék Írországban.

Joan Maher elmondta, hogy Fingal megye az évek során komoly támogatásban részesült az Európai Unió részérôl, s reméli, hogy Maros megye is hasonlóan részesül majd az integrációt követôen. Ôk készek tapasztalatukkal segíteni ezeknek a lehetôségeknek a kihasználásában. Külön lehetôséget képeznek az esetleges közös projektek, amelyeket az unió általában kiemelten támogat, így ezek elnyerésére fokozott esély mutatkozik.

Az ír vendégek a hét végén meglátogatják Maros megye legfontosabb nevezetességeit.

Pénteken, július 1-jén a Petru Maior Tudományegyetem 906 végzôse ballagott: a felsôfokú intézmény nappali és távoktatásos tagozatainak diákjai a marosvásárhelyi Sportcsarnokban búcsúztak az egyetemi évektôl, míg az egyetem utáni képzésben részesülô hallgatókat és a magiszteri szakok végzôseit a Mihai Eminescu Ifjúsági Házban csengették ki.

A nehéz lej - milliókhoz, milliárdokhoz szokott gondolkodásunkhoz viszonyított - "pehelysúlya" mellett idén júliustól egyébtôl is lesz még melegünk. Megdrágult a gáz, a villamos energia és a távhô is egyszerre.

Az említett szolgáltatásokra a hónap végén átlagosan egymillió lejjel kell többet fizetnünk, mint korábban. Ezer köbméter földgáz ára 700.000 lejjel emelkedett, ami 10-11 százalékos drágulást jelent. A villanyáramért 5,2 százalékkal fizetünk többet, mivel egy kWh elektromos energia 149.955 lejjel kerül többe, a gigakalória ára pedig 160.000 lejjel emelkedett.

Az elôzetes számítások szerint egy garzonlakás (amelyben ketten laknak) fenntartási költségei évi átlagban meghaladják a kétmillió lejt, a kétszobás lakásért 2,6 milliót, a háromszobásért három személlyel 3,7 millió lejt kell fizetni. Egy kétszobás lakásban a távhôszolgáltatás az ôszi hónapokban körülbelül 300.000 lejjel kerül többe, mint 2004 hasonló idôszakában. A távhô ára papírforma szerint 10 százalékkal, de az állami támogatás egy részének megvonása miatt a valóságban 20 százalékkal emelkedik.

A benzin ára is folyamatosan közeledik az egy euró felé, az utóbbi három hónapban a Petrom töltôállomásainál az üzemanyag ára négyezer lejjel emelkedett.

Az országos élelmiszertermék-forgalmazók egyelôre úgy nyilatkoznak, hogy nem emelhetik az árakat a piac egyre vészesebb elszegényedése miatt, a tejbôl ugyanis túltermelés van, az olaj is mind kevésbé kelendô, a szárnyashús árának emelését ôszire tervezik. A malom- és pékiparban abban reménykednek, hogy a jó búzatermés miatt olcsóbban szerezhetik be a nyersanyagot, ami ellensúlyozná az elôállítási költségek emelkedését. Véleményük szerint ugyanis a lakosság nem bír el több kenyérdrágítást. Ám ki tudja?

Egy biztos: forró nyár elé nézünk. Sürgôsen fel kell újítanunk matematikai ismereteinket, még azoknak is, akiket eddig hidegen hagyott a négy alapmûvelet. A szolgáltatások árának emelését pedig mondhatni "jól" idôzítették, hisz a nehéz lejben elsô pillantásra úgy tûnik majd, hogy kicsi összegeket fogunk fizetni. Ennek ellenére el kell felejtenünk a közmondást, miszerint nem elegáns dolog banizni, és bizony ki kell követelnünk, hogy a kereskedelemben pontosan kiszámolják a visszajáró pénzt. Megtörténhet ugyanis, hogy mire a számlákat kifizetjük, mindössze néhány bani cincog majd a zsebünkben, pénztárcánkban.

Ma a dicsôszentmártoni kerületi RMDSZ szervezésében kerül sor az Alsó- Küküllô menti önkormányzati tisztségviselôk találkozójára. A rendezvényen, mely délelôtt 10 órakor kezdôdik a helyi mûvelôdési központ (zsinagóga) nagytermében, részt vesz Borbély László területrendezési miniszter, illetve Csép Éva Andrea, az RMDSZ Maros megyei szervezetének ügyvezetô elnöke. Dr. Kakassy Sándor, a kerület elnöke hét közigazgatási egység önkormányzati tisztségviselôit és helyi RMDSZ elnökeit hívta meg a találkozóra, melynek napirendjén két témakör szerepel: beszámoló az elmúlt egy év önkormányzati megvalósításairól, illetve a megvalósításra váró tervek feltérképezése. Kakassy elmondta: rendkívül fontosnak tartja Borbély László miniszter részvételét, ugyanis ez alkalommal szeretnék a területfejlesztési kérdésekkel megbízott kormányzati tisztségviselônek bemutatni az Alsó- Küküllô menti térség vízvezetési és kanalizálási tervezetét, amely a térség legnagyobb gondját képezi. "Nagyon régi gondunk a vízellátás és kanalizálás megoldása térségünkben, melynek hiánya egyre nyomasztóbb lett az utóbbi években. Létrehoztuk a térségi önkormányzatok együttmûködési keretét, az Alsó-Küküllô Menti Kistérségi Társulást, amely összefogja az érdekelt településeket. Kóród-szentmárton, Küküllôszéplak, Mikefalva, Szászbogács és Ádámos községek vízellátását szolgálná a mintegy 35 km hosszú hálózat, melynek érdekében a társulás keretében pályázni szeretnénk. Ezenkívül komoly gondjaink vannak az utakkal is - különösen a községi utakkal és hidakkal - amelyek feljavítását nem lehet tovább halogatni. Az Alsó-Küküllô mentének még mindig vannak olyan természeti és humán erôforrásai, amelyeket ha a kormányzat támogat, sikerül eredményes térségfejlesztési lépéseket tenni. Mi a vidéki turizmusban - pontosabban: a borturizmusban - látjuk a jövôt, de ennek megvalósításához elsôsorban infrastruktúrára van szükségünk"-mondotta dr. Kakassy Sándor.

A találkozóra mintegy 100 résztvevôt várnak.

Köszönjük, hogy a Marosvásárhelyi Napok alatt a polgármesteri hivatallal szervezett EMKE-rendezvényeket jelenlétével és kitüntetô figyelmével támogatta. A magyarnóta-est, a Kék angyal, Kerekes Tóth Erzsébet és Széllyes Sándor CD- bemutatója, a Csöndes kiáltvány a vesztesekért, a Csíki Játékszín Szomorú vasárnap címû elôadása és a Vásárhelyek találkozója alkalmából rendezett mûvészi programokat végig nagy érdeklôdés kísérte. Köszönjük a Népújságnak és a Marosvásárhelyi Rádiónak, hogy rendezvényeinket ismertette, meghívottainkkal beszélgetéseket készített, végig támogatott. Ha egy városnak ilyen csodálatos és hálás közönsége van, a mi munkák megérte a fáradságot.

A Maros megyei EMKE vezetôsége nevében

Jegyzet

Harmadszor törtek be. Elsô alkalommal a lakásból vitték el az elektronikai cikkeket, televíziót, számítógépet, nyomtatót. Az ajtó nem volt felfeszítve, az ablakon másztak be. Majd a garázst szerették volna kiüríteni, de a lefeszített lakat szára úgy tört el, hogy nem tudták kipiszkálni. A gépkocsi sértetlen maradt. Nemrég a templomból vitték el a hangfalakat, kiszerelték a harmóniumból is az erôsítôt. Mindhárom esetben az érintett lelkész értesítette a rendôrséget, s ígéretet kapott, hogy mindent megtesznek a tettesek azonosítása érdekében. A kárvallott megpróbált segíteni a közrendért és a lakosság biztonságáért felelôsöknek, s elmondta, hogy kit gyanúsít, s komoly érvekkel támasztotta alá elméletét. Bizonyíték nélkül nem lehet senkit kérdôre vonni - hangzott a válasz. Végül a lelkész megelégelte, hogy nem történik semmit, s elhatározta, hogy egyedül keresi fel a gyanúsítottat, s kérdôre vonja. Többszöri felkérés, sok huzavona után egyik helybéli rendôr is elkísérte. A lelkész és a rendôr együttes fellépése olyan sikeres volt, hogy a kiskorú, akinek egy felnôtt bûntársa is volt, vallott. A legtöbb ellopott tárgy visszakerült, hiszen azok, akik 200-500 ezer lejért vásároltak televíziót, nyomtatót, vagy ingyen használták a számítógépet, a rendôrt látva szó nélkül visszaszolgáltatták a tárgyakat. Eddig minden rendben lenne, mégis, a történetet hallva, a kiszolgáltatottságunk jutott eszembe. Betörtek egy házba, egy garázsba, egy templomba, s a rendôrség csak a kárvallott segítségével tudta megoldani az ügyet. Ha az érintett nem elég rámenôs, s hagyja, hogy a rendôrök maguk azonosítsák a tetteseket, fél év múlva is érdeklôdhetett volna a fejleményekrôl. Akkor a két rablás és egy rablási kísérlet ügye egy lett volna a megoldatlan iratcsomók között, amelyet kis idô múlva lezárnak, elkönyvelnek. Együtt porosodott volna a sorozatos pénztárca-, tyúk- és gépkocsilopásokról készült jelentésekkel. Vajon a vidéki rendôrségek hatékonyságát mivel mérik? A kisszéken eltöltött, a községben lesétált órákban, vagy a megoldott ügyek szerint?

A Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) Gazdasági Szakbizottsága csütörtökön Budapesten áttekintette azokat a gazdaságfejlesztési lehetôségeket, amelyek hozzájárulhatnak a határon túl élô magyarság szülôföldjén maradásához, anyagi és szellemi gyarapodásának erôsítéséhez, valamint az anyaországgal való sokoldalú kapcsolatok bôvítéséhez.

Gilyán György, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) közigazgatási államtitkára az ülést követô sajtótájékoztatón elmondta: kiemelt feladatnak tekintik a határon túli magyar vállalkozások gazdasági integrációjának elôsegítését, az uniós ismeretek bôvítését, a beszállítói és kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését, valamint az anyaország vállalkozói befektetéseinek ösztönzését.

Kifejtette: a szakbizottságban egyetértés volt abban, hogy a résztvevôk egy hónapon belül elôterjesztik közös regionális projektekre vonatkozó javaslataikat. Gilyán György emlékeztetett arra, hogy a Szülôföld Alap a Kárpát-medencében élô magyarság számára ez évben 1 milliárd forint nagyságrendû elkülönített állami pénzalapot biztosít, amelybôl pályázati úton támogatást igényelhetnek határon túli és magyarországi magánszemélyek és szervezetek, önkormányzatok és vállalkozások. A támogatási célok között szerepel az Európai Unióhoz történô csatlakozásra való felkészítés, az unió által támogatott határ menti programok, valamint a vállalkozásfejlesztés. Gilyán György szerint, a január óta igénybe vehetô hitelre a határon túli szervezetek, és a velük együttmûködô magyar szervezetek eddig mintegy 50 projektet nyújtottak be, amelyeket a hitelintézetek bírálnak el.

Radetzky Jenô, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke közölte: még az idén vegyes kamarákat hoznak létre Erdélyben, Szerbiában és Horvátországban. Az RMDSZ javasolta, hogy a román és a magyar kormány hangolja össze nemzeti fejlesztési tervét.

A javaslatot megfogalmazó Kerekes Gábor, az RMDSZ integrációs kérdésekkel foglalkozó alelnöke egy pénteken, Kolozsváron tartott sajtótájékoztatón elmondta, errôl végsô döntés októberben születik. Kerekes szerint Románia EU-csatlakozása után a a román- magyar határ menti régiók súlypontja a romániai városokba, Temesvárra, Aradra, Nagyváradra helyezôdik át.

Csutak István, a romániai integrációs szaktárca államtitkára elmondta, Romániának "óriási haszna" származna ebbôl, ha a két ország elfogadná a javaslatot. Az államtitkár szerint Brüsszelben kedvezô fogadtatásban részesülne, ha a politikai elit döntene az együttmûködésrôl az infrastruktúra fejlesztése kapcsán.

Prága, 2005. július 1., péntek (MTI) - Mintegy 230 filmet - amelybôl 16 világpremier, míg 33 európai ôsbemutató lesz - kínál az idei jubileumi, immár 40. nemzetközi filmfesztivál Karlovy Varyban. Közép- és Kelet-Európa legrangosabb filmfesztiváljára július 1. és 9-e között kerül sor a nyugat-csehországi fürdôvárosban.

A fesztiválon az idén három igazi hollywoodi filmcsillag, Sharon Stone, Liv Ullmann és Robert Redford, valamint Jirí Krejcík cseh rendezô kap életmûdíjat. Míg Redford a fesztivál nyitónapján vette át a világ filmmûvészetéhez való rendkívüli hozzájárulásáért kijáró Kristályglóbuszt, addig Ulmann a zárónapon. Sharon Stone látogatásának napja egyelôre titok. S hogy ki kapja a legjobb versenyfilmért kijáró "igazi, nagy" Kristályglóbuszt, azt csak a fesztivál végén dönti el a nemzetközi zsûri, amelynek elnöke az idén Michael Radford, neves brit rendezô és producer. A héttagú zsûri tagja Mundruczó Kornél is. A fôdíjjal egyébként 20 ezer dolláros pénzjutalom is jár.

A fesztivál idején számos más híresség is ellátogat a népszerû nyugat-csehországi fürdôvárosba. A már említett hollywoodi csillagokon kívül biztos, hogy köztük lesz a friss Oscar-díjas Alexander Payne, amerikai rendezô is. Karlovy Varyba várják Madelaine Albright cseh származású amerikai exkülügyminisztert is. Cseh politikusokból sem lesz hiány. A médiák szerint nem hagyja ki a fesztivált Václav Klaus államfô, Václav Havel exállamfô színésznô feleségével Dagmarral és Jirí Paroubek, miniszterelnök sem.

A versenyfilmek kategóriájában 16 alkotás kerül bemutatásra, köztük a híres magyar rendezô Mészáros Márta Temetetlen halott címû filmje is. Az érdeklôdôk összesen hat magyar filmet is megnézhetnek. Például a Horizontok szekcióban vetítik Koltai Lajos Sorstalanság címû alkotását, míg a Gauder Áron készítette Nyócker a Függetlenek Fórumán lesz látható.

Bár az elsô nemzetközi filmfesztiválra Karlovy Varyban 1946-ban került sor, az idei a jubileumi, 40. rendezvény. A szocialista évtizedekben ugyanis egy idôben a nyugat- csehországi filmfesztiválra csak kétévente került sor, mert egy hasonló fesztiválra az akkori szovjet fôváros, Moszkva is igényt tartott. A rendszerváltás után azonban megszûnt a kettôsség, s a Karlovy Varyban megtartott rangos nemzetközi filmfesztivál évi rendszerességgel tízezreket vonz a látogatókban hiányt amúgy sem szenvedô fürdôvárosba.

Nyár, napsütés, strand és forró flörtök - így képzeli el sok ember álmai nyaralását, de jó, ha az utazók nem feledkeznek meg arról, hogy "ahány ház, annyi szokás", különben rács mögött végzôdhet a könnyed kaland.

Különösen a szerelem tárgyában ajánlatos régi szokásokat újból átgondolni. Így például a Connecticut állambeli Warrenville-ben törvény tiltja szerelmi aktus közben a tubákolást. Észtország fôvárosában, Tallinnban pedig szigorúan tilos szeretkezés közben sakkozni.

Falk van Helsing német szerzô és jogász Szex közben szigorúan tilos sakkozni címû könyvében összegyûjtötte az ezzel az elsôrendû témával kapcsolatos képtelen törvényeket. Egy kis ízelítô a könyvbôl:

Az Egyesült Államokban különösen kényes kérdés férfi és nô kapcsolatfelvétele. Texas államban például tilos szemezéssel vagy kézjelzéssel flörtölni vagy ilyen jelzésekre reagálni. Michigan államban tilos szerenádot adni szívünk választottjának. Georgia államban férfiak nem használhatnak lasszót kedvesük féken tartásához, Riverside-ban pedig a szerelmesek csak akkor csókolózhatnak, ha elôzôleg karbolsavas rózsavízzel lemosták ajkukat.

El a kezekkel a férjezett brazil nôkrôl! Ôket ugyanis törvény kötelezi házastársi hûségre. Férjük ellenben annyi szeretôt tarthat, amennyit meg tud engedni magának. A legtöbb országban tilos a bigámia, de van olyan állam, ahol annak, akinek ennek ellenére egynél több felesége van, az büntetésbôl köteles mindkét asszonnyal együtt élni ugyanabban a házban és szigorúan betartani minden házastársi kötelességet.

Kötelezô sötétben szeretkezni többek között az oroszországi Volgográdban és az amerikai Virginia államban, az ilyenkor égô lámpa törvénybe ütközik. Angliában jó, ha vigyáznak a motorkerékpárosok, ott ugyanis tilos az út mentén leállított motorkerékpáron szeretkezni, csakúgy mint Birminghamben egy autó alatt vagy napnyugta után egy templom lépcsôin.

Nagyon sokba kerülhet a meztelenkedés is. Szingapúrban pénzbírsággal sújtják a ruhátlan fürdôzést, de azt is, ha meztelenül tartózkodik valaki saját lakásában. Az olaszországi Palermóban csak férfiaknak tilos a nudizmus, mégpedig azzal az indoklással, hogy "a férfi anatómiája akaratlanul is obszcén lehet".

Kínában viszont a lábak szemlélése ütközik a közerkölcsbe: el a szemekkel az idegen lábakról! - ez a jelszó. Míg ugyanis férfiak büntetlenül gyönyörködhetnek egy nô csaknem teljesen fedetlen testében, addig szigorúan tilos a meztelen nô lábfejét nézni.

Napjainkban a horoszkóp virágkorát éli, rengeteg fajtája van és még több alfaja. A nyugati asztrológia több száz éves tapasztalatokat sûrít, s így próbál általános jellemzést adni az egyes csillagképek szülötteinek általános személyiségjegyeirôl, jellemzôirôl.

Behatóan foglalkozik azzal is, hogy az állatövi jegyeik alapján miként kapcsolódnak egymáshoz az egyes jegyek. Melyek azok a jegyek, amelyek vonzzák egymást, s ezáltal nem kizárt, hogy a létrejövô kapcsolatok, házasságok tartós alapokra épülnek, s melyek azok, amelyeknél az érzelmek tartósságát lelki, jellembéli bizonytalanságok zavarhatják meg?

Létezik napi, heti, havi, üzleti, szerelmi, táplálkozási horoszkóp, sztárhoroszkóp, sôt az egyes jegyek szülöttjeinek részletes jellemzése, elemzése is megtalálható már. Rengeteg alfaja van, amelyek a különbözô kultúrák tanításai szerint magyarázzák a csillagjegyeket a jellemek leírására és a jövendölésre.

A horoszkópok alfajai: viking, indián, azték, maja, inka, indiai, kínai, kelta, a négy elem szerelmi horoszkópja, Ji Csing kínai jóslás.

A horoszkópok nemcsak a különbözô kultúrákat veszik alapul, hanem különbözô mágikus eszközökkel is megpróbálják a jövôt meghatározni.

Így vannak: védelmezô istennôk, egyiptomi jóskövek, számmisztika, bioritmus, tarot.

- A viking hagyományban a gyûrût a hatalom és a gazdagság szimbólumaként tisztelik.

- Az indiánok szerint a "fehérek" a fejükkel gondolkodnak, ôk pedig a szívükkel. A totemek (állatövi jegyek) meghatározását kizárólag az állatok természetes viselkedésére, nem pedig a logikára alapozzák.

- Az aztékok már évszázadokkal ezelôtt használták a sajátos csillagjegyeket a jellem leírására és a jövôbeli események megjövendölésére. Az azték kultúra mindig nagy becsben tartotta az asztrológiát, amely nemcsak az emberek jellemére, de sorsukra is nagy befolyással bírt. A nyugati kultúrában ismert 12 csillagjegy helyett ôk 20 jegyet különböztetnek meg. Ezeket a természet egyes szimbólumai alkotják.

- A maja tarot: a maják Közép-Amerika területén éltek idôszámításunk elôtt 1500-tól egészen 200-ig. Gazdag kultúra, misztikus hitük egyik alapja a tarot.

- Az inka kultúrában a jóslás köveken alapul, 3 kô van, ezek ôsi szimbólumok, amelyeket elgurítva a kövek "megmondják", hogy az egyénnek mire van szüksége, mi után vágyakozik és mi a sorsa.

- Az indiai asztrológia a vérmérsékletre és az elôzô életbe vetett hitre épít.

- A Ji Csing kínai jóslás a Változások könyve, a kínai kultúra egyik legrégibb öröksége, több mint 4000 éves. A kínai hagyomány e titokzatos alapköve 64 "rajzon" keresztül beszél a kozmosz rejtett összefüggéseirôl. A jósláshoz 3 pénzérmére van szükség és hatot kell dobni az érmékkel. A dobás eredménye a jóslat, a "kuá".

- Napjainkban a kelta örökség példátlan reneszánszát éli a nyugati világban, az ôsi horoszkópot ide értve, a fa-jelekbôl álló zodiákus rendszert is.

- A négy elem horoszkóp a tûz, a víz, a föld és a levegô segítségével jósol.

- A védelmezô istennôk: az ókori antik világ tíz nagy istennôje véd, a horoszkóp szerint megtölti energiával mindennapjainkat és a lelkünket. Az istennôk: Persephóne, Arthémis, Nyx, Gaya, Némésis, Athéna, Aphrodité, Héra, Déméter és Hékátész.

- Az egyiptomi jóskövek: az ôsi Egyiptomban kövekkel jósoltak, minden kô saját tulajdonsággal bír, saját üzenetet hordoz.

- A tarot nem jóskártya, sokkal inkább meditációra késztetô segédeszköz, többnyire tényleg megmondja a jövôt. A jóslat ereje és jelentôsége nem a hétköznapi események elôrejelzésében rejlik, hanem az önismeret fejlesztésében. A tarot ehhez ad meditációs támpontokat. Azt lehet kiolvasni a lapokból, hogy a bennünket körülvevô dolgokat, személyeket hogyan értékeljük, bizonyos eseményekhez hogyan közelítsünk.

- A számmisztika: minél többet értettünk meg a minket körülvevô világból, a Hold járásából, a csillagok útjából, annál jobban fegyeltünk, mit tanulhatnánk tôlük, hogy saját életünket jobbá, kiszámíthatóbbá tegyük.

- A bioritmus elemzi a fizikai, érzelmi és szellemi "görbék" ciklikus váltakozását. A fizikai ciklus 23 nap alatt változik, meghatározza az állóképességünket, életerônket, az érzelmi ciklus 28 nap után változik és kedélyállapotunkat, érzékenységünket vizsgálja, míg a szellemi ciklus 33 naponként, és a memóriát és a gondolkodást befolyásolja.

A horoszkópot el lehet olvasni a televízióban, a teletexten, az interneten, folyóiratokban, sôt még könyvek is megjelennek egész évre érvényes jóslatokkal. De vajon hihetünk-e a jóslatokban?

Szente Zsolt

Olyan eredményesen, mint Ernst Litfass, csak kevés ember állított magának emléket. Kerek 150 éve tûnt fel az újszerû és szokatlan hirdetôoszlop Berlinben.

Napjainkban pedig már úgy hozzátartozik a városokhoz, akár a lámpaoszlop vagy a járda, és csak Németországban 67 000 található. És jóllehet félelmetes vetélytársra talált a multimédia világában, ma is ugyanaz, ami a XIX. században volt: kerek és jó.

Úgy kezdôdött, hogy az 1816-ban született Litfass nyomdászt bosszantotta, hogy honfitársai szülôváro-sának csaknem minden házfalára és fatörzsére plakátokat és cédulákat ragasztanak. A Londonban és Párizsban látott hasonló berendezések nyomán az egykori színész oszlopot tervezett azzal, hogy Berlin terein erre ragasszák a tájékoztatásnak szánt plakátokat és cédulákat.

Miután az összevissza kiragasztott papírok már régen bosszantották a hatóságokat, Karl Ludwig von Hinkeldey, Berlin rendôrfônöke nyomban engedélyezte a találmányt, 1855. július elsején a porosz fôváros központjában megjelent az elsô, az "összevissza" ragasztgatást pedig attól fogva büntették.

Kezdetben megütközést keltettek az oszlopok, és sokakat zavart a szokatlan látvány. Csak az ügyes marketingnek, például egy külön az oszlop "tiszteletére" komponált polkának volt köszönhetô, hogy Litfass szalonképessé tudta tenni találmányát. A berliniek csak "oszlopos szentnek" nevezték, és 1874-ben gazdag emberként halt meg.

Az idô múlásával azután egész Németországban gombamód elszaporodtak a hirdetôoszlopok, s mindenkor híven tükrözték a társadalom képét. Hatósági közlemények, csereajánlatok, szájvíz- és sörreklámok, színházi és pártprogramok sorjáztak rajtuk. A gyûlöletpropagandát szolgálták a nácizmus idején, a második világháború után pedig a Vöröskereszt eltûnteket keresô plakátjai függtek rajtuk, de a hirdetôoszlop maga nem változott, és ez is oka annak, hogy a német polgárok a szívükbe zárták.

Idôközben az egykor fából készített hirdetôoszlop már szilárd beton, de nem ritka a fémbôl készült, megvilágított, tengelye körül forgó és vitrinnel ellátott sem.

Noha a hatalmas plakátfalak és a buszmegállók megvilágított reklámfelületei kemény konkurenciát jelentnek, a Litfass-oszlop ma is közkedvelt Németországban, fôleg a kultúra területén és regionális mûsorszervezôk körében népszerû, mert a legtöbb egyéb lehetôségnél olcsóbb és többnyire optimális helyen áll. És különben is: sehol másutt nem lehet olyan nyugodtan elolvasni a színházi és a mozimûsort, mint egy Litfass-oszlopon.

Szénanátha alatt az orrnyálkahártya allergiás megbetegedését értjük, amelyet ez esetben kizárólag a pollen okoz (virágpor, fûpor). Az orrnyálkahártyának más allergiás megbetegedései is ismeretesek, ez esetben a kiváltó okok számosak lehetnek: házipor, bôratkák, tollú, állati szôr, textíliák, különbôzô kémiai anyagok stb., amelyek a levegôvel kerülnek az orrba.

A szénanátha tünetei: a legjellemzôbb tünet az orr viszketése, amely gyakran kínzó jelleget is ölthet. Emellett gyakoriak a tüsszögési rohamok és vízszerû váladékkal járó nátha is jelentkezhet (antibiotikum adása szigorúan ellenjavallt).

Egyes esetekben más tünetek is fennállhatnak: az allergiára reagálhat a szem kötôhártyája, a felsô garatüreg, ritkábban a fülkürt is. Ezért a további tünetek a következôkben nyilvánulhatnak meg: kivörösödött, viszketô vagy akár égô és könnyezô szem (gyakran a beteg fényérzékenységrôl is beszámol), viszketô-csiklandó érzés, fokozott váladékképzôdés a felsô garatüregben, esetenként viszketés a fülben, átmeneti nagyothallás. Az orrnyálkahártya erôs duzzanata miatt gyakori szövôdmény a sinusitis (orrmelléküregek gyulladása).

A panaszok rendszerint április végén, májusban kezdôdnek és tetôzôdnek a nyári hónapokban, kezelés hiányában rendszerint fennmaradnak. Számos pollen ismert mint betegségokozó, különösen a parlagfû veszélyes. Egyes esetekben - kedvezô idôjárás esetén - a panaszok már korábban is jelentkezhetnek (az égerfa, mogyoró már februárban és márciusban is virágozhat), vagy ôsszel is fennmaradhatnak (pitypang, lándzsás útifû, komócsin, taréjos cincor, csalán, aranyvesszô esetében).

A szénanátha oka a meggyengült immunrendszer és az allergiára való fokozott hajlam. Elsôrendû teendô a pontos orvosi diagnozis, amely megállapítja, hogy tényleg allergiás megbetegedésrôl van-e szó, valamint azt, hogy mi okozza az allergiát (bôrtesztek). Azt is figyelemmel kell kísérni, volt-e már a családban felmenô ágon megbetegedés (örökletes tényezôk). Ajánlatos a beteg fehérjeemésztési képességének a kivizsgálása is, ugyanis sok beteg esetében, akik látszólag ,,tiszta pollenallergiások", utólag kiderül, hogy ilyen téren is bajok vannak. Nem mellôzendô a krónikus stressz kérdése sem. A krónikus stressz elôbb-utóbb a mellékvesék kimerüléséhez vezet, amely hajlamosít az allergiás megbetegedésre (adrenalin, glukokortikoid-hiány).

Kezelés: Az orvosi kezelés alapját, amennyiben lehetséges, és amikor a kiváltó pollen ismeretes, a deszenszibilizáció képezi allergológus szakorvos által. Tünetileg antiallergikumok adhatók: tabletta, orrcsepp, szemcsepp formájában.

Alternatív gyógymódként elsôsorban a fitoterápia jön számításba. Kezdetben a csalán (Urtica dioica) forrázatából készült teát javasolt fogyasztani, amelyet pár nap múlva érdemes diólevéllel (Juglandis folium) is kiegészíteni. (Ebben az esetben a szárított csalánt és diólevelet egyenlô arányban kell keverni, egy teáskanálnyit forrázunk 200 ml forró vízzel.) Ha a hurutos tünetek fokozottak, ennek enyhítésére lándzsás útifûbôl (Plantago lanceolata) készült forrázatot is ihatunk. Amennyiben a fitoterapeuta javasolja, bonyolultabb összetételû teák is fogyaszthatók. A kamillateás gôzölés megakadályozhatja a sinusitisnek mint szövôdménynek a kialakulását.

Egy teáskanál durva só fél liter vízben való feloldásával olyan folyadékot kapunk, amelyet orrcsepegtetésre vagy orröblítésre használhatunk jó eredménnyel (napi egy-kétszer). Régi ,,füvesemberek" szénanáthásoknak gyakran javasolták, hogy ha a természetben kirándulnak, elôzetesen az orrnyílások bemenetelét vékonyan kenjék be finom étolajjal. Ilyenkor a pollen nagy része az olajban letapad és nem tud közvetlenül az orrnyálkahártyára kerülni.

Azt is tudni kell, hogy a torna csökkenti az orrfolyást. Elég átlag három percre megnövelni a pulzusszámot (100-130-ra percenként), az orrduzzanat és orrfolyás megszûnhet. A rövid ideig tartó forró lábfürdô szinten megszüntetheti az orrnyálkahártya duzzanatát. Ajánlott a magas hegyekben való tartózkodás, orvosi javaslatra a sóbányaterápia is.

A tünetek jelentkezésekor kerülni kell az állati eredetû fehérjék (hús, tojás, tejtermék), az eper, banán, paradicsom, padlizsán, konzervételek fogyasztását.

Jó hatású a C-vitamin fogyasztása (lehetôleg természetes alapú, tehát nem szintetikus készítmény).

Ugyancsak javallt a talpmasszázs (reflexoterápia), valamint az akupresszúra, akupunktúra.

Dr. Valics Péter fôorvos

Az EU-csatlakozás elôtt Románia számára is kihívást jelent a gazdaság korszerûsítése, amelyben jelentôs társadalmi, gazdasági, pénzügyi szerepet vállal a szövetkezeti intézményrendszer, amelynek jogszabályait az elvárásoknak megfelelôen módosították a 2005. évi 1-es számú törvénnyel. A jogszabály alkalmazása elkezdôdött, ezért szervezték meg a Fogyasztási Szövetkeztetek Országos Egyesülete - CENTROCOOP - kongresszusát Szovátán, június 30- án. Csütörtök este az újonnan választott országos vezetôség és a Maros Federalcoop idén újonnan választott elnöke sajtótájékoztatót tartott.

Elhangzott, hogy a 2005. évi 1-es számú törvény - amely tartalmazza a kisipari, felvásárlási, fogyasztási szövetkezetek átszervezésére, mûködésére, tevékenységére vonatkozó elôírásokat - az elvárásokhoz viszonyítva nagyon hosszú idô után lépett érvénybe. A kongresszuson elemezték az országos felméréseket az új jogszabályozás alkalmazásának jótékony hatásairól, megvitatták és a módosításokkal jóváhagyták a kidolgozott új középtávú stratégiát, valamint az újonnan létrejött szövetkezeti kereskedelmi társaságok és az ezekhez társult szövetkezeti egységek mûködési alapszabályzatait, továbbá megválasztották a CENTROCOOP új vezetôségét: elnök dr. Nicolae Gavrila közgazdász, alelnök George Gavrilescu, fôtitkár Ioana Lazar. A munkálatok során jóváhagyták, hogy az országból 41 megyei szövetkezeti egyesület és három - megyei egyesületekhez nem társult - szövetkezeti kereskedelmi társaság kéréseik alapján a Centrocoop tagjaivá váljanak. Így a CENTROCOOP az országban lévô fogyasztási szövetkezetek 94%-át tömöríti. A romániai szövetkezeti intézményrendszerben egy teljesen új szakasz kezdôdött, amely nem lesz zökkenômentes.

A Népújság kérdéseire válaszolva az újonnan választott Nicolae Gavrila elnök elmondta, hogy a szóban forgó szövetkezeti törvénynek a honatyák nem tulajdonítottak kellô fontosságot, emiatt odázták annak kidolgozását és jóváhagyását, emiatt Romániában a szövetkezeti mozgalom nagyon sokat veszített gazdasági, társadalmi, pénzügyi szempontból is. A kérdésre, hogy a "COOP" márkát bejegyeztették-e, a válasz igen volt.

A sajtótájékoztató után Pop Liviu Mariust, a Maros Federalcoop Fogyasztási Szövetkezet idén tavaszon megválasztott elnökét kértük a változások rövid összefoglalására.

- A törvény elôírásai alapján a megyében elkezdôdött a Maros Federalcoop átszervezése. Az eddigi Federalcoopból alakul ki a Fogyasztási Szövetkezetek Megyei Egyesülete (UJCC), létrejöttének feltétele, hogy a megyében lévô fogyasztási szövetkezeteknek fele társuljon az egyesülethez. Jelenleg 43 szövetkezeti egységünk van. Az FSZME nonprofit jellegû tevékenységet folytat, szervezési, koordinálási munkát végez, az intézmények közötti kapcsolattartást biztosítja, ideértve a polgármesteri hivatalokat, megyei tanácsot, a Centrocoopot, a kormányt, más nemzetközi szövetkezeti intézményeket is. Mibôl tartja fenn magát? Az egyesülethez társult szövetkezeti kereskedelmi társaságok tagjai által fizetett tagsági díjból és a termelési tevékenységbôl biztosítjuk majd a 19 dolgozó javadalmazását. A székház marad a jelenlegi, ezt a fogyasztási szövetkezetek megyei közgyûlésén döntöttük el.

Ugyancsak a jelenlegi Maros Federalcoopból válnak ki azok a szövetkezetek, amelyek termelési, kereskedelmi, szállítási, felvásárlási és egyéb tevékenységeket folytatnak. Ezek elnevezése is megváltozik. Eddig Consumcoop néven voltak ismertek. Az átszervezés után a Federalcoop Szövetkezeti Kereskedelmi Társaság társult szövetkezeteiként jegyzik be, saját névvel, mint pl. Bradul, Maros Völgye stb. Természetesen megôrzik eddigi jogi személyiségüket.

- A nemrég elvégzett felméréseink alapján, a következô idôszakban, egészen 2006 végéig 25 - 30 milliárd lej értékû beruházást szándékozunk végezni: épületfelújítást, belsô felszerelések korszerûsítését. Számos olyan épülettel rendelkezünk, amelyeket a tagság sem használ, nem kérték bérbe, nem jelentkezett azokra vásárló, ezeket szeretnénk megôrizni, de mint említettem, csak beruházások nyomán sikerülhet.

Végezetül a kongresszuson összeállították a szövetkezeti sikerlistát is. Maros megye a II. helyre került.

Hét évvel ezelôtt, 1998. július elsején az akkori Közüzemek két önálló vállalkozásra és egy kereskedelmi társaságra tagolódott. Így jött létre a vásárhelyi Aquaserv Kht. Az eltelt idôszakról, valamint a jövôbeni tervekrôl, beruházásokról, korszerûsítési munkálatokról a tegnap sajtótájékoztató keretében számoltak be.

- Néhány éve választottuk az Aquaserv - a civilizáció felé vezetô út jelszót. Azóta bebizonyítottuk, hogy valós törekvésekrôl van szó - mondta Sófalvi Szabolcs sajtószóvivô. A statisztikák szerint az Aquaserv naponta 145.000 vásárhelyi lakos vízellátását biztosítja, amely az eltelt 7 évben 113 millió köbméter vizet jelentett.

Saját költségvetésbôl 34,5 kilométer vízvezetéket újítottak fel, a beruházás értéke meghaladja a 107 milliárd lejt. Az 5,28 kilométeres csatornavezeték felújítása 13,5 milliárd lejbe került. 1200 csatornafedelet helyettesítettek. "Még mindig gondot okoz a csatornafedelek eltulajdonítása. A 3 millió lej értékû fedelet pár száz ezer lejért értékesítik a begyûjtônél. Csak a tavaly 1 milliárd lejes kárt okoztak a kanálisfedél- tolvajok a társaságunknak" - mutatott rá a felszólaló. Húszezer alkalommal kellett kikotorni a kanálist, ami napi 15-20 kiszállást jelent. Egy éve nyitotta meg kapuit az ügyféltájékoztató központ, s ugyancsak egy éve mûködik az ingyenes zöldvonal.

- Az eltelt idôszakban sikeresen pályáztunk - mondta Kiss Géza fejlesztési és kapcsolatokért felelôs menedzser. 1999-ben 2,1 millió dolláros vissza nem térítendô finanszírozást nyertek a holland kormánytól, amellyel a mûszaki infrastruktúrát fejlesztették. 2000-ben a Vízüzemet új, korszerû és magas hatékonyságú szivattyúkkal szerelték fel. 2001-ben 28 millió eurós értékû finanszírozást nyertek az Európai Unió ISPA-programján keresztül, ebbôl 20,9 millió vissza nem térítendô hitel, 7 millió euró az önrészt jelenti. Legnagyobb részét (12 millió euró) a Vízüzem felújítására fordítják. A munkálatok ebben a hónapban kezdôdnek el, s a két- három éves beruházás során elôülepítôvel szerelik fel, valamint az aktívszén-szûrôk és a víz ózonizációjára alkalmas berendezések mûködésbe helyezésével javul a szolgáltatott víz minôsége. A finanszírozás másik része a szennyvíz- tisztító telep felújítására, harmadik része a csatornahálózat kibôvítésére szolgál.

Mint ismeretes, az Aquaserv Kht. regionális vízszolgáltatóvá alakul át, s hatáskörét más településekre is kiterjeszti. Kiss Géza elmondta, a részvénytársaság létrehozására beleegyezését adta Radnót, Marosludas, Segesvár, Szászrégen, Székely-keresztúr, Maroshévíz és a megyei tanács. A regionális szolgáltató létrehozása többszörös elônyt jelent. Elsôsorban nagyobb szakaszon ellenôrizhetô a Maros vizének minôsége (elsô lépésként Maroshévíztôl Maros megye határáig, de tervezik, hogy egészen a forrásvidékig terjeszkedjenek), ami a természeti forrásokkal való jobb gazdálkodást, s közvetlen módon jobb minôségû víz elôállítását jelenti; másodsorban Románia Európai Unióhoz való csatlakozása után olyan kohéziós alapokat pályázhatnak meg, amelyek helyi szolgáltatóként nem hozzáférhetôk. Ezen alapok elônye, hogy az összeg 90 százaléka vissza nem térítendô hitel, s az önrész mindössze 10 százalék.

A boldogságról

Az életem folyamán olyankor volt a legjobb, amikor nem kellett gondolnom a miniszterelnökre, vagyis a politikára, hanem a magam ügyeivel foglalkozhattam, mindazzal, ami igazán hozzám tartozik: a világainkkal, a nôkkel, a könyvekkel és így tovább. Persze, sajnos, engem is belekevertek a politikába, ahogy egyébként mindenkit. Nincs olyan magyar író, akit valamilyen módon a politikába ne kevertek volna be. Az ember hosszú évtizedeken át tisztességgel tiltakozott a magyar politika vezetôi, a miniszterelnökök, belügyminiszterek, államtitkárok ellen, de mást nemigen tehetett. Különben én azt hiszem, hogy a boldogság az élet egyetlen célja. Egy boldogtalan életet nem érdemes végigélni. A boldogságot viszont meg kell keresni, meg kell találni. Ebben én addig próbáltam elmenni, ameddig csak kevesen. Vegyük például Recsket. Az egy nagyon szomorú hely volt, ma már mindenki tudja. A lágerben napi ezerötszáz kalóriával kellett nehéz testi munkát végezni. Százak haltak éhen a fogva tartottak között. Egypárat agyonvertek, mások másképp pusztultak el. De a legborzalmasabb nem az ott tapasztalható embertelenség volt, hanem a remény hiánya. Azok a foglyok, akiket akár a nácik, akár az amerikaiak elfogtak a második világháborúban, tudták, hogy jön egy nap, amikor a háborúskodás véget ér és kiszabadulnak. Recsken semmi reményünk nem volt arra, hogy valaki gyôz vagy valaki megsegít bennünket. Legfeljebb az, hogy talán Sztálin halála után javul valamit a helyzet. De köztudott volt az a lehangoló tény, hogy Sztálin azon a vidéken született, ahol százéves emberek élnek. Döbbenetes kilátás. Elgondoltuk, hogy akkor ô is élhet még vagy harminc évig! Ennyit egy ilyen szigorított munkatáborban senki nem él túl. Szóval ezen a rettentô helyen, Recsken, életem legrosszabb helyén, ahol csak megfordultam, szintén próbáltam találni valamit a boldogságból. Engem ott a sötétzárkába csuktak, ahol öt vagy hat hónapot töltöttem. Addig, amíg Nagy Imre nem lett a miniszterelnök, és kiengedtek a fogdából és késôbb Recskrôl is. Tehát benn voltam a sötétzárkában, amely nem egy folyosón volt, hanem kifele nézett, és a téli nap a kulcslyukon keresztül napközben végigvonult a zárka falán egy rövid ideig, úgy délután kettôig. Én pedig, akár egy illuzionista, Tahitibe vagy Samoába képzeltem újra magam, ahol gyönyörû déli nap süt. Kigomboltam a kabátomat és az ingemet, és beleálltam ebbe a napsugárba. Lehunyt szemmel oda menekültem, abba a távoli, egzotikus világba. És próbáltam boldoggá tenni magam. Ez hellyel-közzel sikerült. Ami nem akármilyen dolog. Elvégre, mint mondottam, az élet értelme az, hogy boldoggá tudjuk tenni magunkat. Ne szomorkodjunk, ne bosszankodjunk, ne törjük a fejünket kétségbeejtô dolgokon, hanem próbáljunk boldogok lenni.

Lejegyzte: N.M.K.

*Elhangzott 2005. május 25-én a marosvásárhelyi Stúdió Színházban, a Balázs Imre József és Szôcs Géza vezette beszélgetôesten. Hangszalagról leírt, szerkesztett változat.

Balassi Bálintot, a költôt és életmûvét idézô emlékszobát nyitottak kedden Szlovákiában, a kékkôi vármúzeumban, a Balassák ôsi fészkében. A magyar reneszánsz legnagyobb alakjának élete döntôen az egykori Magyarország északi tájaihoz kötôdött. Balassi Zólyom (Zvolen) várában született, csontjai a Magas Tátra alatti falu Hybbe templomának oltára alatt nyugszanak, de olyan helységek, elperelt és visszaszerzett várak, birtokok is jelzik kalandos életének állomáshelyeit, mint Liptóújvár (Liptovsky Hrádok), Divény (Divín), Végles (Víglas) vára, vagy a Kékkô (Modry Kamen), ahol kedden a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a szlovák kulturális tárca együttmûködésének köszönhetôen ünnepélyesen megnyílhatott az emlékszoba.

A kékkôi várban - melynek visszafoglalásában 1593-ban maga a költô is részt vett - 1994 óta kétnyelvû emléktábla is ôrzi Balassi emlékét. A Szlovák Nemzeti Múzeum felügyelete alatt álló kékkôi vármúzeum Balassi- emlékszobájának anyagát a Petôfi Irodalmi Múzeum állította össze. A szoba helyreállítását a magyar állam több mint egymillió forinttal támogatta, a szlovák kulturális tárca pedig kiállítási tárgyakat adott az emlékszobához - mondta az MTI-nek Koncz Erika, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának helyettes államtitkára, aki pozsonyi partnerével, Biró Ágnessel, a szlovák kulturális tárca államtitkárával együtt nyitotta meg az emlékszobát.

"Ôszintén szólva, kedvesem, nekem teljesen mindegy" - ez volt Clark Gable utolsó szava Vivien Leigh-hez az Elfújta a szél címû filmben, s ezt választották a minap a filmtörténet legjobb szállóigéjévé. A Victor Fleming rendezte filmet 1939-ben mutatták be, 13 Oscarra jelölték, s 1940-ben nyolcat - köztük a legjobb rendezônek és a legjobb nôi fôszereplônek járót - el is nyert, s ez a rekord csak 1959-ben dôlt meg. Az Amerikai Filmintézet minden idôk legjobb filmjévé választotta 1977-ben.

Az ugyancsak az Amerikai Filmintézet szervezte mostani szavazáson a második helyre Marlon Brando került, aki A Keresztapa címû filmben alakított szerepében többször is elmondta: "Olyan ajánlatot teszek, amelyet nem utasíthat vissza". A Francis Ford Coppola rendezte filmet 1971-ben mutatták be, s sikere meghaladta az addigi legnépszerûbb filmekét is, s három Oscar-díjat nyert.

A szavazólapokon - amelyeket 1500 rendezô, színész, kritikus és stúdiómunkatárs töltött ki - összesen 400 film idézeteit kínálta fel az Amerikai Filmintézet, s a szavazatok alapján a legjobb idézetek százas listáját állították össze.

A filmek közül legjobban a Humphrey Bogart és Ingrid Bergman fôszereplésével készült Casablanca címû film szerepelt, amelybôl nem kevesebb, mint hat idézet került a százas listára. Ezt a filmet Kertész Mihály rendezte 1942-ben, s ugyancsak három Oscar- díjat nyert el.

Lapozó

Azt hiszem, rég a föld alatt vagyok, / körül sötét, s a férgek egyre gyûlnek, / menekülök már, vagy még ünnepelnek / a szárnyukra váró bukott angyalok. (Páll Lajos) * Marosvásárhelyen a város központja viszonylag érintetlen maradt, eltekintve a ferencesek hajdani birtokának (templom, kolostor, elemi iskola) helyére beültetett épületegyüttestôl, melyet az új színház és néhány "luxusbutikokat" tartalmazó építmény alkot. Néhány utcán és a terjedelmes fôtéren elôfordul, hogy árnyékokkal találkozom. (Lorand Gaspar) * Számolatlanul ölte a halakat, búsan apró darabokra marcangolta ôket, de bármennyit megölhetett volna, nem ez volt a megoldás. A szomorú nap ellenszere egy vidám nap, gondolta aztán a vidra maszatosan, és úszni kezdett kelet felé, mindig kelet felé. (Balázs Imre József) * Amikor nagymamám meghalt, a temetkezési vállalat alkalmazottja azt kérdezte, a cimitirul centralba temetjük-e. Hirtelen azt sem tudtam, mit válaszoljak; eddig ilyesmi nem létezett. A Házsongárdi temetôbe, nyilván. De ennek a negyvenen túli román embernek nem mondhattam, hogy Házsongárdi temetô. A cimitirul centralt viszont nem tudtam volna kimondani, csak egy dat suttogtam el. (Demény Péter) * A brassói állomás szörnyû hely - mondták kollégáim, akik átutazóban egy, két, három órát várakoztak itt. Szerintem a brassói állomás civilizált, elegáns, néha repülôtérhez hasonlít - mondtam én, még néhány éve is, és mindenem repesett az örömtôl, amikor a vágányok alól kifelé vezetô mozaikon léptem. Aztán csak egyszer kellett nekem is ott várakoznom, hogy belássam, inkább az öröm volt hasonló egy felszállni készülô repülôhöz, a brassói állomás nem civilizált és nem elegáns, legfeljebb az épületet találták jól ki. (Gál Andrea) * Ne mondd te azt, hogy titkon nem gyûlöltél, / S nem voltál a Halálnak hûséges cseléde, / Nem szürcsölt két kezed mohón a pusztulásból, / Nem ivott, s nem szédült közben benned a gyanakvás: / Hajnali fénybe vonszolnak, mely mint a puszta csont zörög, / Tágas szénásszekérben sûrû virradatkor... (Fazakas Attila) * Néhány honvéd a cement itatóvályúnál tisztálkodott, amikor megjelentek az orosz vadászgépek. A katonák hirtelen felkapkodták ruháikat. Közben a repülôrôl találat érte a csoportot. A sebesülteket elszállították, a halott honvédet pedig a közeli református temetôben eltemették. Miután a front elvonult, a katona aktáit elküldték Kolozsvárra a hozzátartozóknak. Azok eljöttek a sírt felkeresni, világítani. Egy-két év múlva a katona hazajött az orosz fogságból, és elmagyarázta, hogy a ruhák a kapkodással megcserélôdtek, és a dögcédula így keveredett el. (Török Tamás) * folydogál a nyár / a szemedbôl / szappan a szád / megcsúszik vonalad / és belém rajzolódsz // színt szivárogsz / bágyadt retinámba (Veress Levente) * Azóta nagy küzdelmek árán létrejött a magyar tannyelvû Németh László Gimnázium, az író nevét méltón, tanulónemzedékek számára ezután már folyton-folyvást, nemzedékrôl nemzedékre megörökítendô. Legalábbis bíznod kell ebben. Németh László sokáig lesz még Nagybányán. Itt marad a nagybányaiakkal örökké. Hiszen maga mondta 1960-ban Tersánszky Józsi Jenônek: "Én is nagybányai vagyok, apám ott volt tanár". (Kiss Mária Katalin) * Ha sétálni támad kedvünk Nagykárolyban, csakis irodalmi sétát tehetünk, így leszünk hûek a magunk módján a hely szelleméhez. Felkereshetjük például az egykori Aranyszarvas fogadót és környékét, a kultikus helyet, ahol százhatvan évvel ezelôtt Petôfi Sándor elôször pillantotta meg szerelmét, Szendrey Júliát. Szeptember elején kell idejönnie annak, aki újra át akarja élni a szerelem elsô látásra érzését, ehhez el kell olvasnia az emléktábla szövegét is az egykori Térey-ház helyén álló iskola falán: "Itt láttam elôször / Kedves galambomat - / Itt láttam elôször / Ez akácfák alatt." Nem messze innen van egy másik iskola, melyben Ady Endre és Jászi Oszkár együtt készült arra, hogy átértelmezze a kortársak számára a magyarságot, illetve az európaiságot. (Végh Balázs Béla) * Ha táncolsz, kedves, testeden / feltûröd a világot, akár ha / patak vizében szoknyád / szegélyét. (Visky Zsolt) * Nyilvánvalóan túlzás lenne Orbán János Dénes elsô három kötetére rásütni a provincializmus billogát, azonban költészetérôl a hagyományteremtés aktusának jegyében zajló kanonizáció és rekanonizáció, egók és alteregók sokaságának megteremtése, a travesztia alkalmazása, vagy a szerelmi líra teljes fokú újraértelmezése ellenére sem tagadható, hogy végsô soron - magyarországi siker ide vagy oda - túlságosan is az erdélyi irodalmi hagyomány belügyeibe bonyolódott. (Bernád Ágoston Zénó) * Szabó Gyula meglepô író. Falusi tematikájú regények szerzôjeként indult, hogy aztán azzal lepje meg olvasóit, hogy letért errôl az útról, és a Húgom Zsuzsikában a lélekelemzés egy sajátos formájával próbálkozzon. A meglepetések pedig folytatódnak: a szülôföld, majd a különleges léthelyzetek írója A sátán labdái címû tekintélyes történelmi- dokumentációs munkájában történelmi események rendkívül éleslátó értelmezôjeként jelenik meg, dokumentumok és vallomások embereként, aki türelmesen vág utat magának a különbözô adatok sûrûjében, hogy a történelem mélyébe világíthasson. (Nicolae Balota) * Tulajdonképpen minden könyvében önmagáról ír, a Hazatérés, A gyökerek keresése - két emlékezetes írása közül az egyikben zsidóságáról beszél, a másikban felesége finn rokonainak felkutatásáról; a Széchenyi korába elvezetô második pedig a két kultúra találkozásának saját személyén történô átszûrése; a mostani könyv történeteinek mozaikvilága pedig mintha csak saját életének, gondolatvilágának a hátterét és egyben magyarázatát szolgáltatná. Ide tartozik még (szürrealista beütés egy esetleges monográfiába), hogy Gulyás Miklós jelenleg egyetlen folyóiratot járat: a svéd nyelven megjelenô muzulmán Minaretet. * (Gergely Tamás) * ...a legegyszerûbb teszt az, hogy olvasás közben a helység-, nép- és személyneveket kicseréljük, mondjuk, kirgiz nevekre, és ha még mindig megható, felkavaró, gyönyörködtetô a szöveg, akkor a mû jó. Ha viszont jelentôs ellaposodást érzékelünk, akkor két lehetôségünk van: vagy visszacseréljük az egészet, és elfogadjuk az ideológiai javaslatot, vagy másik könyv után nézünk. A Pusztulás (Lôrincz György regénye, sz.m.) számomra nem állta ki a kirgiz-tesztet. A regény döcögôs nyelve megakasztja az olvasást, a költôieskedô mondatok pedig néha a nevetségesség határát súrolják. (Bán Attila) * A 19. század második felében volt erdélyi püspök a gyergyószentmiklósi születésû székely Fogarasy Mihály. Erdély mindenkor meglehetôsen hányatott történelmi korszakai közül a kiegyezést megelôzô és az azt követô idôszakban ült a katolikus püspöki székben, de részese volt az egyházi és politikai, meg az egyházpolitikai életnek már 1848-ban is, hiszen a váradi káptalan képviselôjeként már az 1839-40-es, az 1843-44-es, majd az 1848-as magyar országgyûlésen részt vett, a magyar papság körében szokásos konzervatív irányvonalat képviselve. Egyéni jellemzôje volt a sokak (köztük ellenfelei) által csodált ékesszólás és az egyházi érdekek melletti kiállás bátor, de mérsékelt hangneme. (Bodó Márta) * (Daniló) púpos gyerek, aki számtalan gyógyíthatatlan betegségben szenved, és hogy egyáltalán még él, az csak az irodalomnak köszönhetô. Ezt az állandó átfordulást, kettôsséget teljesen kiaknázza, egyik pillanatban még él, ô vezet, ura a helyzetnek, a másikban meg elütik, áldozat, halott. Az idôdimenziók és méretek meseszerû hiperbolái éppen a növekedést tágítják ki a végtelenségig, és a babonásan bizarr marquezi világ képzetét keltik pár történet erejéig. (Mikó Imola) * Láttátok-e ahogy a tenyeremben ült / s a világ gyönyörûségérôl énekelt? // Verébke, szép Verébkém, nádi hegedû / csengô, mely a felhônyáj elôtt csilingelt / napsugárt húzok e sorokból és dunnát / szövök belôle, hogy enyhítse kínjaid. // Óh, pajtásom, és legkedvesebb Kedvesem! / Hallod-e még a dalt, mit dalolok néked / s emlékszel-e még a pillanatra, mikor / arany szárnyaidon házamba költöztél? (Kassák Lajos ) * LÁTÓ, 2005/6, június

B.D.

Jó kezekben a Maros-trófeák

Ami szép, az szép - hallottam a nézôi összegezést a marosvásárhelyi nemzetközi fotószalon megnyitóján. Egy ilyen szentenciaszerû értékeléssel nem lehet vitázni. De nem is akarok, mert tulajdonképpen igaza van a tárlatlátogatónak: ha a kiállításhoz egyetlen fogalmat kellene társítanunk, az alighanem a szépség lenne. Az már más lapra tartozik, hogy nagyon viszonylagos, ki mit vél szépnek. A többség még mindig a klasszikus szépségideál híve, ezt különösebb felmérések nélkül is kijelenthetjük. A Marosvásárhelyi Fotóklub rendezvényének fotográfus részvevôi is közéjük sorolhatók. Legalábbis erre következtethetünk mindannak alapján, amit látványként a Kultúrpalota galériáiban a közönségnek felajánlanak. Álomszerû, csodálatos tájak, külsô, belsô vonásaikban lenyûgözô emberarcok, harmonikus nôi testek, bámulatos csendéletek, pompázatos színegyvelegek, a makro- és mikrokozmosz napfényes oldala és lélekemelô jelenségei kaptak helyet a frissen felújított falakon. Kellô gazdagságban, mégis elegánsan szellôs elrendezésben.

Ha valaki rendszeresen nyomon követi a World Press Photo nemzetközi tárlatait, ott mindennek éppen az ellenkezôjével szembesül: bajjal, nyomorúsággal, öldökléssel, éhínséggel, katasztrófákkal, olyasmikkel, amikkel életünk mindennapi részeként csordultig tele a média. A fotóriporterek sajátos mesterségük jegyében a szenzációt hajszolják, ilyen indíttatásból borzalmakkal sokkolják a nézôket. Ami egyben katarzist is nyújthat, elôidézhet egyfajta lelki megtisztulást. Ugyanezt a hatást a mûvészfotó itt bemutatkozó képviselôi más, békésebb szférák felmutatásával igyekeznek elérni. Nyilvánvaló, hogy mindkét út járható, még ha homlokegyenest ellent is mondanak egymásnak, egyik irányulás nem zárja ki a másikat. Errôl azonban most fölösleges filozofálgatnunk, maradjunk a jelenlegi kiállításnál, amely nemcsak nemzetközi jellegében tud beszédes adatokat produkálni (45 ország 463 fotósa nevezett be 2898 munkával), hanem az sem akármilyen fegyvertény, hogy országos fotómûvészeti biennáléként is immár a huszonegyedik. A szervezô és vendéglátó vásárhelyi alakulat, a több mint fél évszázados fotóklub, amely joggal nyerte el számos jelentôs fórum és személyiség támogatását, komoly szakmai tekintélyt vívott ki magának, mára már rangot jelent a rendezvényein részt venni, díjat szerezni pedig különleges megtiszteltetés. Az elismerések tekintetében egyébként igen bôkezû volt az idei szalon, a tárlatra beválogatott képek 130 szerzô tehetségét tanúsítják, 52 részesült valamilyen kitüntetésben. Nem akarnók számokkal terhelni az olvasót, errôl még csak annyit, hogy a 2005-ös mutatókat nehéz lesz túlszárnyalni a továbbiakban. Ez egyébként az általános színvonalra is érvényes, és valóban nem csak a megszokás mondatja a méltatóval, hogy az öttagú nemzetközi zsûrinek (Incze István, AFIAP Marosvásárhely, Mehmet Mayham, EFIAP Isztambul, Juhász Miklós EFIAP/b Miskolc, Teodor Pantea, EFIAP Nagyvárad, Török Gáspár, EFIAP Marosvásárhely) a bôség zavarával kellett megküzdenie, amikor a legjobbakat próbálta kiválasztani. Az idén tényleg egész magasra emelték a mércét, nem lesz könnyû fölé emelkedni legközelebb.

A díjak megoszlása különben bizonyos általánosabb változásokat is jelez. Ha egy- két évtizeddel ezelôtt még a fekete-fehér képek uralták a marosvásárhelyi kiállításokat, amit a hazai fotósok szerényebb anyagi lehetôségei és technikai felszereltsége is magyarázott, mára már több lett a színes felvétel, és külön kategóriát kellett bevezetni a digitális fényképezésnek. A helyiek természetesen továbbra is ragaszkodnak a hagyományokhoz, de náluk is egyre erôteljesebben érezhetô, hogy a komputeres, új megoldások is izgatják fantáziájukat, és igyekeznek kihasználni a digitalizálásban rejlô gazdag lehetôségeket. Ezáltal a tárlaton még pregnánsabban rajzolódnak ki a költôi, festôi, grafikai beütések, és nô a szokatlan, a rendhagyó látványok részaránya. A közönség igényli az újszerûséget. Persze, ez a következô kiállításokkal kapcsolatos elvárásokra is kihat. De ez már legyen az ezutáni tárlattervezôk gondja. Ön viszont biztosítson magának viszonyítási alapot, kedves olvasó. A szalon még látogatható, kár lenne kihagyni.

N.M.K.

Villámposta

Csaknem minden társaságban akad mindentudó, mindent megmondó okostojás, akitôl aztán mindenki elhúzódik, sôt menekül. A Tanár úr - szívességbôl - számos anyaországi csoportot kalauzolt végig a Maros, Nyárád, Küküllôk, az Olt völgyén - ilyen társasággal azonban aligha találkozott. Testvérvárosi tanintézmény diákjai, már nem kamaszok, még nem felnôttek - egy- két tanárral. Odahaza alaposan "felkészültek", búzavirágkék "édeserdélyittvagyunk" heurékával jöttek-láttak-bámészkodtak, mindenekelôtt pedig fényképezôdtek cefetül. Kérdeztek mindenfélét, de semmire sem figyeltek igazán. "Szóvivôjük" - a rendkívül értelmes tekintetû, rokonszenves arcocskájú hölgy, maga is tanár - mindenáron bizonyítani akarta, hogy ôk itt "nem idegenek", nem kívülállók: "Tanár úr, kérem, mi készültünk Transzszilvániából!"

Az ôszülô pedagógus - Marosvásárhely emblematikus személyisége - türelemmel magyarázott, rutinosan kalauzolta a fiatalokat. Bár nagyon zavarta, hogy már elsô mondatainál félbeszakították. - Marosvásárhely... - kezdte, de az okostojás közbevágott: - Novum Forum Siculorum, 1366: Zekuluvásárhel! - és diákjai harsogva nevettek. Muris, nem? "Zekuluvásárhel".

Bodor Péter kútja helyén az ortodox székesegyház áll, mutatta a Tanár úr. - Bodor Péter (1788-1849), zenélô kút; Margitsziget - vágta ki az okostojás. Bernády György szobránál: - A városépítô polgármester. Szobrát 1994-ben avatták, alkotója Bocskay Vince szovátai szobrászmûvész. (Az ipszilont is tudta Vince mesterbôl.)

- A kolléganô két lábon járó bédekker - jegyezte meg a Tanár úr. De az nem sértôdött meg, sôt. Most kezdett belejönni. - Kôrösi Csoma Sándor (1784-1842), a magyar ôshaza kutatója. Dabóczi Mihály szobrászmûvész alkotása. A második világháború után a megrongált szobrot Kulcsár Béla szobrászmûvész restaurálta, 1962-ben leplezték le újra.

Diákjai minden szavát kitörô tetszéssel fogadták. Kabaré, nem egyéb. Mindenütt csoportkép, a Városháza elôtt, a Kultúrpalota elôcsarnokában, a Teleki Téka udvarán, a Pszeudoszféránál is; csak azután jöhetett a duma, hogy mi is az, ami elôtt.

A Tanár úrnak kezdett fogyni a türelme. Éppen a Bolyaiak szobra elôtt fényképezôdtek, már nem is mondott semmit, kérdôn nézett a hölgyikére, s az persze ismét beindult:

- Bolyai Farkas (1772-1856), marosvásárhelyi kollégiumi professzor (1804-1851 között); János, a fia, matematikai zseni...- És így tovább. - Bolyai-Gauss. Nem-euklideszi geometria. "A semmibôl egy új, más világot teremtettem." A szobor alkotói Izsák Márton és Csorvássy István. Ünnepi leleplezése 1957-ben történt, a Református Kollégium 400 éves évfordulóján, ekkor vette fel Bolyai Farkas nevét az iskola.

- És a mi kedves vezetônk még szinte semmit sem mondott önmagáról! - hallotta váratlanul a Tanár úr. Egy kicsit meg is állt benne az ütô. - Kérem, ha óhajtják, magamról is beszélek, elôbb azonban kössünk egy egyezséget. Felteszek önnek egy kérdést. Ha helyes választ ad rá, akkor attól a perctôl kezdve magam is turistává válok, nem szólok egy szót sem. De ha nem jó a válasz, akkor az én játékszabályaim szerint zajlik a továbbiakban a kirándulás, egész addig, amíg késô este el nem búcsúzunk egymástól. Áll az alku?

Okostojáska lelkesen rábólintott, a csoport tapsolt. A Tanár úr felidézte a régi diákkori trükköt. Elsôéveseket szoktak megtréfálni vele az öregebb diákok.

- Bizonyosan hallottak Kolozsvárról - szól halkan. - Ja - kapta el a szót Okostojáska. - Kincses Kolozsvár, Erdély fôvárosa, Mátyás királyunk szülôhelye... Oda az igazság.

Fergeteges nevetés.

- Hallottak a híres Mátyás-szoborról is...

- Mathias Rex, Fadrusz János alkotása, 1902! - vágta ki a tanárnô.

- Akkor legyen szíves, és mondja meg a kolléganô, vagy bárki önök közül, hogy a ló: az mén-e vagy paripa; és azt is, hogy melyik lábát emeli a magasba?

A Bolyaiak szobra körül csak a kocsik surrogása hallatszott, oly mérvû lett a meditáció. Nagy késôre bevallották: halvány gôzük a nemes állat nemérôl - és a lábáról sem rendelkeznek behatóbb információkkal.

(A választ nem is tudták meg, csak hazafelé menet; elképedve tapasztalták: Mátyás király lovának mind a négy lába a földön, vagyis a talapzaton áll. Hogy mén-e vagy paripa, az már senkit sem érdekelt igazán...)

- Nos, akkor mostantól csak az beszél, akinek - jelentkezésre! - én adom meg a szót - mondta szigorúan a Tanár úr. Ellenvetés nem volt. Illetve egy idô után mégis.

- Azt tetszett ígérni - emelte fel két ujját egy szemüveges lány -, hogy tetszik beszélni magáról is.

A Tanár úr haragja enyhülni látszott.

- Hát jó. Mint már a bemutatkozáskor említettem, magyartanár vagyok, a nevem...

- Ernô tanár úr - nyelvelt bele ismét Okostojás. - Gyerekek! - fordult a diákok felé; és mintha a semmibôl egy új, más embert teremtett volna, ujjongva kiáltotta: - Itt áll elôttünk: Bolyai Farkas Ernô!

bdomokos

Költôk Baja városából

T. Kovács Aranka

Hófehér haj,

kék szemek,

fájó vállak,

egyenes derék,

sajgó kezek…

a mozgás nehéz…

csontjában csavarok,

kínzó szegek…

minden lépés

hasít, mint a kés…

már nem fut,

már nem siet…

nem engedi,

ami megtartja,

a járókeret…

Fakul a fehér is,

megtörtebb a szem,

a száj még mosolyog,

de csak nekem…

Esnagy József

A költészet, mint sûrû erdôbe tévedt

rühes angóra macska,

csimbókos pofával nyávog,

így senki sem engedi be

kényelmesen berendezett otthonába.

Miért is? A szükségletek kielégítése céljából

teljesen szükségtelen. Sôt! Egészségügyi szempontból

nemhogy fontos, de nem szükségszerû. -

A költészet nem egészen normális,

mivel egyáltalán nem olyan, mintha a józan ész

által felfogható része lenne

az ide-oda csapongó

értelemnek.

A költészet olyan korhû valóság,

amelyrôl a közbeszédben

szemérmetlenül kevés jó szó hallható,

hiszen a fülünk halláskárosult,

s az értelmünk olyannyira piromániás,

hogy nem tudja felfogni:

üres és féktelen

a lelkünket kitöltô sötétség.

B. Horváth István

Acélkék égre oxidált nap

Fényrozsda pereg vesztes tájra

Ráhûl idôre, térre - tûnô

Évszak - ôsz kilakoltatása

Szemek tócsáiban jég feszül

Alatta képek melege ring

Emlék gyújt tüzet agyunkban

Körülfekszik szép halottaink

Udvaronc kutyák szôrbokrai…

Szél sikolt csöndet facsontvázra

Rejtôzködô életet sejtet

Házfalak hûvös havazása

Tél ez - hideg terrorja elôl

Nyelvünkbe húzódnak szavaink

Lélekkel fûtött óvóhelyen:

Testünkben álmodunk tavaszig

Nagy Károly

Lehetnék büszke tölgy.

Ritka faját óvná egy nemzet.

Engem akácfák közt

pörgô méhek nyár-kedve nemzett.

Én megszokok mindent,

míg a valósággal küszködöm -

egy tudatos szinten

álmoktól magamhoz költözöm,

lassan visszaérek -

gyermekôszinteségem oldom,

sok év engem kérdez,

de nem kell többé hazudoznom.

Most már könnyû vagyok -

valókon túl s álmoktól innen

bûvös buborékot alkotok

és már semmim sincsen.

Emesz Margit

Erdôt jártam,

benne vágtáztam.

Utam nyomát

fáradt levéllel takartam.

A pihenô tisztás

terülô ruháját

esô mosta,

szárította szél.

Fák ágai között

ügyetlenül, kedvére

ugrándozott

a napsugár.

Bôszoknyás bokrok

billegtek szemérmesen,

pártájuk apró

csipkebogyó.

Felhôk száguldoztak

odafönn ütközésig

- stoptáblának

küldenék csigát.

Esôverte álom,

benne csodavilágom.

Utam nyomát

fáradt levéllel álcázom.

A városnapok óta Marosvásárhely fôtéri parkjában óriásreprók hívják fel magukra a figyelmet. Kezdetben az ott kiállított gépkocsik tarka és minden autósszívet megdobogtató látványa vonta magára a tekintetet, de miután a Marosvásárhelyi Napok eseménysorozata lezárult, kitárult a horizont, és a padok közti központi részen zavartalanul érvényesül mindaz, amit az oszlopokra függesztett képek együttese kínál. És kiderült, hogy az elején a zsúfoltság és a vásári csinnadratta miatt elsikkadni látszó ötlet, miszerint egy ilyen szabadtéri tárlattal is gazdagítsák a mûvészeti megnyilvánulások sorát, mégiscsak jó, életképes, érdemes valóra váltani, talán még tovább is lehet bôvíteni. Az emberek megállnak, rácsodálkoznak a hat mûvész munkáira. Ez pedig már valami.

Jegyzetem címében nem azért idéztem az egykori elvtárs- vagy polgárpukkasztó Illés-dalt, mert az Adrian Chira, Csatlós Levente, Egyed Zoltán, Kántor Zita, Kiss Ármánd, Pokorny Attila és Ioan Sulea nyújtotta vizuális kínálat olyan szokatlan, rendhagyó lenne. Modernek a reprodukált mûvek, szó se róla, de ezeknél meghökkentôbbet manapság már nagyon sokat és sokfelé láthatunk. A kiállítóállványul szolgáló lámpavasak azonban önkéntelenül is sugallták a dalszöveget. Egyébként e "városi expo" anyaga, illetve hangulata valamiképpen magában hordozza a slágerré vált dal egykori avantgárd atmoszféráját is. Annak ellenére, hogy a kiállítók egyikét, másikát a hagyomány is megihlette. Változatos a mozaikkép, festmény, grafika, szobor, fotográfia egészíti ki egymást az oszlopokon. Dinamikus és statikusabb kompozíciók vagy felnagyított kompozíciós részletek, geometrikus vonalak, formák és formabontó alakzatok, álomszerû látomások és ôsi motívumok elegyednek egymással. És így együtt, anélkül, hogy valamilyen közös program vagy azonos ars poetica kapcsolná össze ôket, mégis létrehoznak valami kollektív harmóniát, amire érdemes odafigyelni. Az emberben megmoccan a kíváncsiság: vajon mi lesz belôle? Várjuk a fejleményeket.

N.M.K.

Csata Ernô elsô verseskönyve a napokban látott napvilágot a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó gondozásában. A kötet a marosvásárhelyi szerzô harminc költeményét gyûjtötte egybe, olyan lírai megnyilatkozásokat, amelyek az utóbbi öt évben születtek, és egyfajta lelki barométerként tükrözik azokat a hangulati, érzelmi állapotokat, amiket a kor társadalmi változásai nyomán az intenzív bensô életû költô megtapasztalt. Nagyobbrészt közösségi fogantatású versek ezek, gyakran a nemzetféltés, az országban, világban történtek kiváltotta indulat késztette írásra Csatát, de nyilván a hat ciklusra osztott kötetben az egyéni érzelmek, a szerelem és az életöröm is kellô teret kap. A kiadvány értéké