Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag @e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag @e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Elsôsorban integrációs és kisebbségpolitikai kérdések szerepeltek Csáky Pál szlovák és Markó Béla román miniszterelnök-helyettes pénteki bukaresti tárgyalásain, amelyeken a felek egyebek között megegyeztek abban, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) miniszterei, államtitkárai és szakértôi a jövôben szorosabb kapcsolatokat építenek ki szlovákiai kollégáikkal az integrációs tapasztalatok átadása érdekében.

Markó Béla a kormányalakítás óta elôször fogadott külföldi képviselôket Bukarestben. Csáky Pál szlovák miniszterelnök- helyettes és küldöttsége csütörtökön érkezett kétnapos munkalátogatásra Romániába. Ennek során Markó Béla miniszterelnök-helyettes az RMDSZ bukaresti Elnöki Hivatalában fogadta szlovák kollegáját, akit Berényi János államtitkár a Szlovák Köztársaság külügyminisztériuma), Peczár Károly kabinetfônök és Karla Wursterowa aligazgató (Berényi János államtitkár hivatala) kísért el.

A megbeszélésen az RMDSZ részérôl jelen volt Borbély László területrendezési és építkezésügyi megbízott miniszter, Winkler Gyula, gazdasági és kereskedelmi megbízott miniszter, Nagy Zsolt hírközlési és információs technológiai miniszter, Kelemen Hunor parlamenti képviselô, Csutak István integrációs államtitkár, Györfi György kabinetfônök, Balázs Lilla külügyi tanácsos és Lengyel Erika sajtótanácsos.

Markó Béla a pénteki megbeszélések után a sajtónak kijelentette: Szlovákia már tagja az Európai Uniónak, így Románia számít politikai és szakmai támogatására.

A két politikus megegyezett abban, hogy az RMDSZ miniszterei, államtitkárai, szakértôi a jövôben az eddiginél is szorosabb kapcsolatokat építenek ki szlovákiai partnereikkel. Ennek keretében a szlovákiai tisztségviselôk megoszthatják integrációs tapasztalataikat. Markó példaként említette a Romániában is bevezetni tervezett egységes adókulcsot, amelyet Szlovákiában már alkalmaznak.

Csáky Pál hangsúlyozta: az egységes adókulccsal kapcsolatos szlovákiai tapasztalatok az elsô év után kedvezôek, a költségvetés több adót tudott beszedni, mint az elôzô évben. A plusz bevételek egy részét az egészségügyre, az oktatásügyre és a pénzügyi reformra fordították - fûzte hozzá.

Markó külön kérte vendégét: alakítsanak ki rendszeres és alapos véleménycserét a regionális politika kérdésében, nevezetesen a gazdasági fejlesztési régiók ügyében. Az RMDSZ elnöke emlékeztetett: a romániai magyarok érdekvédelmi szervezete és a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP) most készít kisebbségi törvénytervezet saját országa számára. Ezek szövegét mielôbb összehasonlítják majd - mondta Markó Béla.

Csáky Pál jelezte: Markó Béla valószínûleg az év elsô felében utazik Pozsonyba. Elmondta: arra fogja kérni otthoni kollégáit, hogy a román kormányból ki-ki hívja meg a maga partnereit is. Hozzátette, hogy nem csupán a Magyar Koalíció Pártjában tevékenykedô tisztségviselôkre gondol, hanem például a szlovák igazságügy-miniszterre is. Abban ugyanis mindkét ország vezetôi egyetértenek - hangoztatta -, hogy az igazságügyi reform nagyon fontos eleme lesz az európai uniós csatlakozást elôsegítô jövôbeni változásoknak.

A két ország szakértôi ugyanakkor sokkal sûrûbben fognak találkozni - tette hozzá Csáky Pál, aki a tervek szerint legközelebb májusban készül újra Bukarestbe látogatni. Akkor a Visegrádi Négyek tartanak konferenciát, amelyen elmondják az EU-csatlakozás után szerzett tapasztalataikat.

A magyar egyetemrôl külön nem tárgyaltak ezen a napon. A sajtó kérdésére válaszolva azonban Markó emlékeztette a sajtót: Szlovákiában már van egy állami magyar egyetem, Romániában magyar magánegyetem mûködik. Nyilvánvaló - tette hozzá -, hogy elôbb-utóbb a romániai magyarság számára is létre kell hozni egy állami egyetemet. Markó ezzel kapcsolatban most azt tartja megvalósíthatónak, hogy a meglévô állami egyetemeken belül bôvítsék a magyar oktatást, alakítsanak önálló karokat és tanszékeket, s minôségileg és pénzügyileg erôsítsék meg a Sapientia egyetemet.

Csáky emlékeztetett: a tavaly megnyílt komáromi egyetem iránt a vártnál is nagyobb az érdeklôdés. A szlovák kormány a normatív támogatáson kívül tavaly százmillió korona kiegészítô támogatást adott - mondta, hozzátéve: a magyar állam is plusz támogatást adott, az idei évre is ígért. "A kettôt tudjuk kombinálni, de alapvetôen fontos, hogy a pénzek ne keveredjenek" - hangsúlyozta Csáky Pál.

Aktuális

Továbbra is árulják az iskolákban az úgynevezett versenylapokat. Sôt, vannak egységek, ahova az eltelt egy-két nap során érkezett meg az értesítés a fôtanfelügyelô aláírásával, miután a szakminisztériumból a tombolaárusítás leállítására figyelmeztették a tanfelügyelôséget. A körlevélben köszönetet mondanak a megye valamennyi iskolájának, amiért az elmúlt években is jelentôs mértékben támogatták a versenyt(?). Ígéretet tesznek továbbá, hogy az idén is minden tanintézetben jelen lesznek, s a jegyek eladásában, valamint a pénzek begyûjtésében számítanak az igazgatók és pedagógusok hozzájárulására. Bár napokkal ezelôtt szóvá tettük, hogy a közvélemény magyarázatot vár az akció törvényességét, illetve a begyûjtött pénz útját illetôen, sem a körlevelet aláíró fôtanfelügyelô, sem az ügyletet bonyolító cég képviselôje nem buzgólkodott a válaszadásban. Két, Marosvásárhely központjában lévô iskola igazgatójától viszont arról értesültünk, hogy a kapott 300 jegyet csütörtökön és pénteken is "igazságosan" osztották el az osztályok között, hogy aztán a tanító vagy az oszi "hasonló igazságossággal" adja tovább tanítványainak. Tisztelet a kivételnek, hisz azt is hozzá kell tennünk, hogy vannak iskolák, ahol számba se vették a körlevelet, és voltak pedagógusok is, akik nem voltak hajlandók részt venni az árusításban. Összességében azonban mégiscsak meggondolkoztató az a szervilizmus, ahogy az iskolák többsége a tanfelügyelôség ilyenfajta utasításaihoz viszonyul. A frissen versenyvizsgázott menedzser-igazgatókban pedig fel sem merül, hogy a szériaszám nélkül nyomtatott lapocskák kötelezô kiosztásával esetleg egy kétes kimenetelû ügyletben vesznek részt. Továbbra is furcsának találjuk, hogy a tanfelügyelôség nevében szétküldött körlevélrôl, bevallásuk szerint, nem tudtak az intézmény vezetôtanácsának tagjai, és utóbb sem igényelték a megbeszélést, a pontos tájékoztatást. Márcsak azért is, mivel az ô jó hírnevük is csorbulhat, ha például kiderül, hogy nem csak a gyerekek jutalmazása a cél.

A minap az igazgatókkal tartott ülésen a prefektus az iskolák autonómiája felôl érdeklôdött. Feltevôdik a kérdés, hogy hol tartunk mi még ezen a téren, ha a tanintézetek hanyatt-homlok teljesítik a tanfelügyelôség efféle utasításait. Merthogy nemesebb célokra is lehetett volna tombolát árusítani a megye iskoláiban.

Traian Basescu elnök csütörtökön este, Lengyelországban kétoldalú megbeszélést keretében folytatott Jacques Chirac francia államfôvel, aki kifejtette: ô és országa támogatja Románia uniós csatlakozását 2007 január elsején.

A román és a francia államfô találkozóját nem ütemezték be elôzetesen, diplomáciai források szerint a megbeszélést Chirac kezdeményezte, mivel meg akarta ismerni Basescut.

Traian Basescu aznap este kétoldalú megbeszélést tartott Horst Kohler német államfôvel is. A találkozó egyértelmû kicsengése a román államfô szerint az, hogy Németország határozottan támogatja Románia uniós csatlakozásának folyamatát. Basescu ezt Lengyelországból való hazatérése után közölte.

Az államelnök szerint Kohler jelezte, azt szeretné, hogy Basescu elôkészítés alatt álló németországi látogatása keretében több idôt szánjanak az államfôi találkozóra. Traian Basescu Stipe Mesic horvát államfôvel is találkozott Lengyelországban.

Mesic elnök kifejezte óhaját, hogy a két államfô mielôbb ellátogasson egymás országába a román-horvát kapcoslatok fejlesztése érdekében.

Basescu elnök csütörtök este Lengyelországban találkozott Heinz Fischer osztrák államfôvel, akinek kifejtette, nem lehetséges osztrák finanszírozással börtönt építeni Romániában.

"Álláspontom szerint ez nem lehetséges, de a következô harminc napban elemezni fogjuk a kérdést az illetékes intézményekkel, az elnök urat pedig közvetlenül tájékoztatom a döntésrôl" - mondta Basescu.

Heinz Fischer másrészt kifejtette, Ausztria "fenntartások nélkül támogatja Románia uniós csatlakozását a kitûzött idôpontban" - közölte a román államfô.

Lapvélemény

Össztûz alá vették a román hírszerzés vezetôit a bukaresti lapok, amelyek közül a Curentul pénteken azt írta, hogy nemcsak a román államfô elleni állítólagos merényletrôl szóló információknak, hanem a magyar Trianon-film tervezett bukaresti tévévetítésével kapcsolatos botránynak is a hírszerzés (SRI) igazgatója az igazi szerzôje.

Radu Timofte, az SRI igazgatója a minap egy tévémûsorban olyan kijelentéseket tett, miszerint az általa vezetett legnagyobb román hírszerzô szolgálat a Traian Basescu államfô elleni állítólagos merényletkísérletek elôkészítésére vonatkozó "töredékes, részleges" információk birtokába jutott, továbbá, hogy az SRI megfigyelés alatt tart "bizonyos külföldi újságírókat", akik "nemzetbiztonsági veszélyt képezô tevékenységet fejtenek ki" Romániában. Ezzel egyidejûleg Timofte "szerényen kikottyantotta", hogy a NATO illetékes szervei az SRI-t "a volt szocialista országok legjobb titkosszolgálatának tartják".

Kijelentéseivel Timofte kiváltotta a lapok SRI-re és vezetôjére zúduló össztüzét. Az Adevarul csütörtöki vezércikke után pénteken a România Libera, a Curentul, a Cotidianul, az Evenimentul Zilei és más lapok górcsô alá vették és ízekre szedték a "román fôkém" kijelentéseit. A România Libera például azt írta, hogy az Iliescu által az SRI élére kinevezett Radu Timofte "hasznossá akarja tenni magát" Basescu elnöksége idején is. Az SRI-igazgató kijelentéseivel tulajdonképpen sajátos "forgatókönyvet", egyfajta "szerzôdést" ajánlott Románia elnökének, a román közvéleménynek és sajtónak. E "forgatókönyv" szerint Basescu lenne az üldözött hôs, akit jó cselekedeteiért álarcos banditák üldöznek, Timofte pedig a bátor katona, aki mindig idejében szimatot fog és megvédi a bûnözôktôl az államfôt. Ez a sajátos ajánlat mindkét félnek elônyösnek tûnik - feltéve, ha bárki is elhiszi Timofte "túl korainak" tûnô figyelmeztetését. Mert igaz ugyan, hogy a korrupció veszélyes eszközzel rendelkezik, de az "nem a fegyveres kéz, hanem az opportunizmus", s ettôl kell félnie Basescu elnöknek - írta a România Libera.

A Curentul egyenesen "dâmbovitai Fouché"-nak nevezte el a saját és a mögötte álló "ilieszkánus erôk" bôrét menteni igyekvô Timoftét és társait, akiknek a sajtó munkatársai ellen irányuló megfigyelései és lehallgatásai súlyosan sértik a sajtószabadságot. Ez ellen emelte fel tiltakozó szavát a román sajtóklub és a külföldi tudósítók romániai egyesülete, amelyek nyilatkozatát a Ziua címû napilap ismertette, követelve, hogy Timofte "hozza nyilvánosságra a kémkedô újságírók nevét".

A már idézett Curentul pedig a többi között szemére vetette a SRI-fônöknek, hogy "az etnikumközi feszültségek kiprovokálásáig Timofte (egyelôre) kirobbantotta a merényletek hisztériáját". Ebben az összefüggésben a lap megírta, hogy Timofte valójában Iliescu embere, aki "nem véletlenül lépett rivaldafénybe", s aki "elbocsátása elôtt rendkívül veszélyes játékot ûz". A titkosszolgálati forrásokra hivatkozó Curentul szerint a SRI-fônök az igazi szerzôje annak az ötletnek, hogy egy bukaresti magántelevízió "importálja" és (februárban) csúcsidôben sugározza a Trianon címû magyar dokumentumfilmet, s aztán egy "hírhedetten híres" talk show-mûsorban ("Tuca-show") történô ízekre szedésével "felszítsák a marosvásárhelyihez hasonló etnikumközi feszültségeket Erdélyben és viszályt keltsenek a jelenlegi kormánykoalíción belül".

Mikefalva község (a hozzá tartozó falvak: Abosfalva, Felsôkápolna, Szászcsávás, Désfalva, Somos-telke, Harangláb) lakossága a múlt évi helyhatósági választásokon új polgármestert választott az RMDSZ-es Szilágyi Sándor személyében. Ki ez az ember, akiben megbíztak a községbeliek, milyen tervekkel megy az elvárásaik elébe? Erre kerestük a választ az alábbiakban.

Szilágyi Sándor Désfalván született, ma is ott lakik, 56 éves. Középiskolai tanulmányait Dicsô-szentmártonban végezte. Ezután egy éven át Désfalván helyettes tanár. A katonai szolgálat után vegyészoperatôrként dolgozik 23 és fél éven át a dicsôszentmártoni vegyipari kombinátban, egészen 1992-ig. 1992-ben községi tanácsos, majd 1993 október 1-tôl alpolgármester, a múlt év júniusától polgármester.

Magánemberként öt hektáron gazdálkodik, ebbôl 4 ha szántó. Növendéksertéseket tart, 14 juhot. Jól ismeri a község mezôgazdasági területeit, ugyanis, a 18-as törvény alkalmazása során mivel csak egy szakember dolgozott a községben, besegített a mérésbe. 1995-ben szakember nélkül mérte a termôföldeket. Munkáját alaposan megszervezte, a tulajdonosokat és szomszédaikat minden egyes alkalommal a parcellákhoz hívta, a mérések jelenlétükben történtek. A települések zömében sikerült kiosztani a birtokleveleket (szántóföld 85,62%, erdô 94,4%) a 18-as törvény alapján. Az egyes törvény alapján az erdôket 94,03%-os arányban sikerült jogtulajdonba helyezni. Annak idején jól indult a mezôgazdasági termelés Désfalván, ugyanis két társulás alakult. Mivel a tagok nem egyeztek sem a területek, sem a kiadott osztalékok szempontjából, mindkét társulás felbomlott, most a törvényszéken keresik igazukat.

A lakosság a változásra szavazott

A 13 tanácsosból 5 régi, 8 új. A január 6- i tanácsülésen vitatták meg a 2005. évi költségvetést, ugyanakkor Szilágyi Sándor polgármester bemutatta az idei programját. A tanács némi kiegészítésekkel elfogadta azt. Kivitelezési tanulmányt készítenek, amely a polgármesteri hivatal épülete tetôszerkezetének javítására, teljes felújítására vonatkozik. Az épületben a falak áznak, nedvesek, egyre több helyen jelennek meg a repedések, ez teszi sürgôssé a munkálatok mielôbbi megkezdését. A tetôzet felújításához szükséges pénzösszeget helyi költségvetésbôl fedezik. A tanács elfogadta a 4 km községi útszakasz javítását, felújítják az Abosfalvát Désfalvával összekötô 2 km-es útszakaszt is, amint az idôjárás megengedi. A szászcsávási iskolába idén központi fûtést szerelnek. Tatarozzák a désfalvi, szászcsávási, haranglábi iskolákat. Szászcsáváson, Somostelkén, Felsôkápolnán megjavítják a kultúrotthonok épületeit. A haranglábi és désfalvi kultúrotthonban vízvezeték- hálózatot szerelnek. Mikefalván vagy Szászcsáváson létesítenek még egy dögkutat, aminek költségeit a legelôdíjakból fedezik. A programban szerepel a Kis- Küküllôn átívelô három híd lefestése, a közvilágítás javítása községszerte, a magyarországi Pellérd testvértelepüléstôl ajándékba kapott tûzoltókocsihoz szükséges vízszivattyú beszerzése, a legelôk használatára vonatkozó szerzôdések megkötése - elsô alkalommal pénzgaranciával, az 1 milliárd 760 millió lej szociális segély (magas a roma lakosság száma) szigorú ellenôrzés alatti kiosztása.

- A választási programomban nem ígértem azt, hogy majd helikopterrel közlekedünk a községben. A problémákat, gondokat s a lehetôségeinket ismerve régóta, körültekintôen elemeztem azokat, kerestem a megoldást. Fél év alatt, persze, nagyon nehéz bizonyítani, de néhány változásra már felfigyeltek a lakosok. Most zajlanak a falugyûlések. Azokon jelen vagyok, de mellettem van minden találkozón Burus György jegyzô is, aki ismerteti a legújabb jogszabályokat, Avram Mircea, a Megyei Mezôgazdasági Igazgatóság itteni mérnöke, az iskolaigazgatók, meghívott szakemberek, mint például Soós Levente kertészmérnök. Olyan csapat próbál szembeülni a falugyûléseken a lakossággal, amelynek tagjai válaszolni tudnak az utóbbiak kérdéseire. Sokan úgy vélték, hogy most már Désfalvát fejlesztjük a leggyorsabban, mert odavaló vagyok. Ez nem így történt, hanem az igények sürgôssége szerint járunk el. Az én lokálpatriotizmusom az egész községre kiterjedô. Azt ígértem, hogy felügyelek a törvényességre, hogy törekszem arra, hogy a polgárok ezek után még nagyobb bizalommal forduljanak a hivatalunkhoz, hogy a köztisztviselô valóban érdemelje ki ezt az elnevezést. A polgárok hozzájárulásával gondolom, sikerül majd lépéseket tennünk a haladás útján a következô idôszakban - mondotta Szilágyi Sándor, Mikefalva polgármestere.

A marosvásárhelyi tanács legutóbbi ülésén elfogadta azt a határozattervezetet, amely szerint többek között a társadalmi segélyben részesülô diákok 50 %-os kedvezményes bérletet válthatnak egy járatra. A napirendre tûzött téma ismét aktuálissá tette a városi közszállítást, így a támogatás megszavazását a tanácsosok között éles vita elôzte meg.

A határozat szerint nemcsak az elôbb említett kategóriába tartozók utazási díjának felét állja a tanács, hanem a családi pótlékban és az egyedüli szülôvel rendelkezô családfenntartási támogatásban részesülôk, illetve az árva diákok is olcsóbban ülhetnek fel a közszállítási vállalat egy-egy járatára. A polgármesteri hivatal társadalomvédelmi osztályának nyilvántartása szerint 328 diák szorul szociális támogatásra, 1.305 pedig családi pótlékot kap, 878-at pedig csak egy szülô neveli. Árvákról nincsenek adatai a hivatalnak. Egy bérlet ára 390.000 lej, ennek felét, 195.000 lejt a tanács fizeti. A polgármesteri hivatal városrendezési osztályának javaslatára, amennyiben egy családban két gyerek jogosult a támogatásra, akkor a második, illetve több diák esetén 100 %-os kedvezményben részesítik az érintettet.

Több tanácsos ezzel kapcsolatosan azt is felvetette, tisztességtelen kedvezményes bérletet váltani, ha valaki az iskolához közel lakik. Az is elhangzott, a bérletek csak a tanév idôszakára legyenek érvényesek. Dorin Florea polgármester is kijelentette, úgy döntsenek a tanácsosok a kedvezményrôl, hogy az idei költségvetés jóval kisebb lesz.

A határozattal kapcsolatosan Mózes Levente tanácsos lapunknak elmondta, Marosvásárhely szégyenteljes módon a romániai municípiumok között az utolsók közé tartozik, ahol ezt az ügyet megoldják, s ezt is csak a lakosok többszöri jelzésére sikerült keresztülvinni a tanácson. Molnár Gábor tanácsos kifejtette, már a korábbi ülésen is kérte a polgármesteri hivatalt tisztázzák a tanács viszonyulását a közszállításhoz.

- Nem tudjuk, hogy ki a felelôs a marosvásárhelyi közszállításért: a polgármesteri hivatal, a tanács, vagy a Siletina cég? Ha valamilyen panasz érkezik, erre a megoldás azért késik, mert a felelôsséget egyik helyrôl a másikra hárítják. Nincs egy átfogó és jól átgondolt közszállítási stratégia.

E felvetésre a polgármester elmondta, azt szeretné, ha egy egységes díszpécserszolgálat mûködne, amely irányítaná a város közszállítását, attól függetlenül, hogy a jármûvek kinek a tulajdonában vannak. A közszállítási vállalat gépparkjának felújítása a kampány miatt maradt el. Tervben van 10 új autóbusz vásárlása, elôkészítették a feladatfüzetet, még a leszállító céget is kiválasztották, azonban pénzhiány miatt nem tudtak lépni. Most pedig ígéretet tett arra, hogy az idén újrakezdik a vásárlási folyamatot. A törvénykezés diktálta bonyolult közbeszerzési eljárások miatt azonban várhatóan csak 2006-ban közlekedtethetik az új autóbuszokat.

A HIV-fertôzés veszélyeirôl, a védekezési módozatokról tartottak felvilágosító elôadást a Mellettetek Alapítvány szakemberei tegnap a marosvásárhelyi 1-es számú iskola tanulóinak.

- A tavaly 25 tanárnak tartottunk hasonló jellegû felvilágosítást, az idén az általános iskolák, líceumok és gimnáziumok tanulóit látogatjuk meg - mondta Simona Butiu, az alapítvány pszichológusa. Hozzáfûzte: tudomásuk van arról, hogy a megyeszékhely elit tanintézeteiben több gyerek kábítószert használ, valamint vannak 14-15 évesek, akik már elkezdték a nemi életet. Elsôsorban hozzájuk szól a kampány, hiszen a statisztikák szerint a HIV-vel való fertôzôdés egyik elsôdleges oka a védekezés nélküli szexuális kapcsolat, az intravénás kábítószer-használat.

A szakember tájékoztatása szerint Maros megyében 194 AIDS-es gyereket tartanak nyilván. Decemberben négy, az idén egy hunyt el. Világszinten rendkívül aggasztó a helyzet: 50 millió HIV-fertôzött személyt tartanak nyilván, valamint 23 millióan már elhunytak. Naponta 17.000-en fertôzôdnek meg, azaz minden hatodik másodpercben valaki elkapja a végzetes kórt, s minden 11. másodpercben valaki meghal ebben a betegségben.

A HIV-fertôzöttek fele 15 és 24 év közötti. Romániában 4439 HIV-fertôzött és 6697 AIDS-beteg gyereket, valamint 1374 HIV-fertôzött és 1743 AIDS-beteg felnôttet tartanak nyilván. A tanulók a fertôzôdés módozatairól, a gyógyszeres kezelésrôl, valamint a védekezési módozatokról is tudomást szerezhettek. "Az iskolában egy HIV-fertôzött gyerek tanul. A többiek kizárják, csúfolják, nehezítve sorsát. A felvilágosítás során a VII-VIII. osztályos tanulók megtanulhatták, hogy kézérintés, közös mellékhelyiség használatával stb. nem fertôzôdhetnek meg. Talán ennek az elôadásnak az eredményeként megszûnik a kirekesztés, s beogadják a beteg gyereket" - fogalmazta meg a rendezvény célját Szász Enikô iskolapszichológus.

Az elôadás végén a tanulók kisfilmet tekinthettek meg, amelyben amerikai fiatalok számoltak be arról, miképpen fertôzôdtek HIV-vírussal. A Mellettetek Alapítvány szakemberei a jövô héten az 5-ös általános iskolában tartanak hasonló jellegû kampányt, s a tanév végéig további 12 tanintézetet látogatnak meg.

Marosvásárhelyre érkezett tegnap a Debreceni Kardiológia-Centrum professzora, dr. Édes István és munkatársai. A Marosvásárhelyi és a Debreceni Kardiológiai Klinikák közötti több éve tartó, a kardiovaszkuláris betegek gyógykezelésével kapcsolatos együttmûködési program keretében ma és holnap megbeszélésekre kerül sor dr. Édes István professzor által vezetett munkacsoport, valamint dr. Benedek Imre egyetemi tanár, a Marosvásárhelyi Kardiológiai Klinika vezetôje és munkatársai között mind a gyógykezelési módokról, mind az európai kutatási programokról e szakterületen. A kétnapos szakmai tapasztalatcsere alatt várhatóan több betegen végeznek el közösen mûtétet a kardiológusok.

Egy napig volt járhatatlan a Felsôrépa és a Monorfalva (Beszterce-Naszód megye) közötti út, s így több település elzáródott a külvilágtól. Marius Ichim, a prefektus kabinetfônökének tájékoztatása szerint a magasabban fekvô településeken a tegnap tovább folytatódott a hóeltakarítás.

Január 26-án nyolc település maradt részlegesen villanyáram nélkül, amit hálózati meghibásodás okozott. A havazás miatt azonban a hibaelhárító csoportok többórás késéssel érkeztek a helyszínre. Délután 4 és este 10 között sötétbe borult Felsôrépa, Marosliget, Fickó, Alsóbölkény, Alsórépa, Disznajó, Görgényorsova és Szalárdtelep egy része. Csütörtökön délelôtt 8-12 óra között jeleztek hálózati meghibásodást Alsórépán, Füleházán és Kásván, ahol összesen mintegy hatvan fogyasztó maradt villanyáram nélkül. Ezúttal is rendkívül körülményes volt a helyszínre érkezés. A tegnap a megye egyetlen településérôl sem jeleztek fennakadást az áramszolgáltatásban.

A péntekre virradó éjszaka, 1.30 és 7.30 óra között megállás nélkül dolgoztak a hóeltakarító és csúszásgátló anyagot szóró gépek Marosvásárhelyen. Megtudtuk, a Kövesdombi kaptatón az útszegélyre kitett homokosládák egyike az éjszaka leple alatt eltûnt, azt kellett pótolni. A Salubriserv Rt. alkalmazottai a tegnap a meredek utcákat ellenôrizték, s elmondásuk szerint a megyeszékhely valamennyi utcája járható. A megyei tanács alárendeltségébe tartozó téli parancsnokság ügyeletese elmondta, a péntekre virradó éjszaka, 22 és 06 óra között 75 tonna csúszásgátló anyagot szórtak a megyei utakra. Az éjszaka öt hóeltakarító gép mûködött, a csúszásgátló anyagot 15 autóból szórták. A legtöbb mennyiség a Szászrégen - Bátos útszakaszra (8 tonna), 7-7 tonna homok-só keverék pedig a Mezôsály-Bánd, Marosludas-Sármás és Nyárádtô- Ákosfalva közötti szakaszokra került. Ugyancsak a tegnap éjszaka sikerült felszabadítani a Disznajó- Felsôrépa közötti útszakaszt, ahol immár mindkét sávon zavartalanul folyik a közúti forgalom.

Szeretettel hívom fel a figyelmüket arra, hogy a sírhelyek kezelését, valamint az egyházi kegyelet szertartását ne tekintsék egy helyen intézhetô eljárásnak. Az egyházi szertartás megbeszélése az illetékes pappal, a gyászoló család személyes joga és illetékessége.

Fentiekre való figyelmeztetés elhallgatásával tévedett a római katolikus temetôkert gondnoka 2005. január 24-26. között. Így történhetett meg az, hogy a temetôkertben január 26-ára bejegyzett temetésrôl, melyben Benkôné Török Ágota testvérünkért imádkozva, végsô útjára kísértük volna ôt, a város egyetlen katolikus plébániája sem tudott és senki nem ment a temetést elvégezni. A család, mikor ezt látta, többfele próbálkozott lelkipásztort keresni, de többrendbéli félreértés, illetéktelen intézkedés, meg nem értés után a temetés mégis 2005. január 27-ére maradt.

Ezúton is arra kérjük önöket, hogy a temetôgondnok ezen sajnálatos tévedését és alkalmazottaink figyelmetlenségét megbocsássák. Egyúttal ismételten megkérjük híveinket arra, hogy olyan lelki közösségben éljenek egyházukkal, amelynek szellemiségébôl adódik, hogy lelki gondjaikkal, mély sebeikkel nem az egyházközösségek civil alkalmazottaihoz, hanem a lelkipásztorhoz fordulnak.

Az elmúlt napokban a rossz idôjárás ellenére Maros megyében nem voltak különösebb gondok a villamosenergia-szolgáltatást és -elosztást illetôen.

Mindazonáltal több hálózati meghibásodást jeleztek, mint például azt, hogy szerdán 16 órakor a Felsô-Maros mente, valamint a Görgény völgyében nyolc település maradt részlegesen villamos energia nélkül. A kedvezôtlen idôjárás miatt a hibaelhárító csoportok nem juthattak el idejében az érintett településekre, így a hibák kijavítása este tíz óráig tartott, amikoris a környékbeli összes fogyasztónak biztosították a villamos energiát.

Csütörtökön Szovátán két villamos kábel hibásodott meg, amelyeket elkülönítettek és a fogyasztók számára sikerült biztosítani az áramszolgáltatást. Ugyanaznap a délelôtti órákban részleges áramkiesést jeleztek három településen, amit déli 12 óráig kijavítottak. Az Electrica villamossági vállalat felkészült és megtette a kellô intézkedéseket annak érdekében, hogy a hibaelhárító csoportok hatékonyan közbelépjenek a meghibásodások kiküszöbölésére.

Claudiu Hulpus, a Közönségszolgálati és Kommunikációs Ügyosztály vezetôje

A Magyarországon hagyományossá vált februári Mezôgazdasági Könyvhónap keretében, amelynek célja a mezôgazdasági szakkönyvek és szaklapok, valamint az elektronikus szakirodalom bemutatása, propagálása, 2005-ben közös román-magyar mezôgazdasági könyvkiállítást szervezünk Marosvásárhelyen február 18-19-én a Nemzeti Színház elôcsarnokában, amelyen a magyarországi agrár-szakirodalom mellett kiállításra kerülnek romániai román és magyar nyelvû könyvek, szaklapok is.

A vásárral egybekötött kiállítás járulékos rendezvényeként tervezzük egy olyan konferencia megszervezését is, amelyen romániai és magyarországi agrárszakemberek vennének részt, s amelynek témájaként Magyarország illetve Románia európai uniós csatlakozási tárgyalásainak tapasztalatait, illetve a csatlakozás várható következményeit választottuk.

E konferencia elôadóiként mind magyar mind román részrôl a témában legjártasabb, legtapasztaltabb elôadókat kértük fel.

A rendezvény elôkészítésére és lebonyolítására szervezô bizottság alakult, amely a Magyar Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium erkölcsi és anyagi támogatását élvezi. Ebbôl mintegy magától értetôdik, hogy az illetékes minisztérium ennek megfelelô módon képviselteti magát a konferencián Pásztohi András politikai államtitkár személyében.

Ennek természetes következményeként Maros megye parlamenti képviselôjének, a Román Parlament mezôgazdasági bizottsága elnökének, dr. Kelemen Atilla úrnak a közbenjárására a román szakminisztérium is magas szinten képviselteti magát.

Tekintettel mind a kiállítás, mind a konferencia fontosságára, meghívót küldtünk valamennyi megyei mezôgazdasági igazgatóságnak és megyei mezôgazdasági tanácsadói hivatalnak, valamint számos kiváló szaktekintélynek.

Meghívót küldtünk ugyanakkor néhány nevesebb szôlészettel-borászattal foglalkozó, illetve sütôipari termékeket gyártó cégnek, hogy a rendezvény idején állítsák ki termékeiket.

A konferencia, amely február 18-án 10 órakor kezdôdik, minden érdeklôdô szakember számára nyitott, ezért jelentkezni lehet még február 10-ig a Lyra Kiadó címén:

540520, Paltinis u. 4. Tg.-Mures

email: mentor lyra@rdslink.ro

Tel/Fax: 0265 256975, 256448.

Régmúlt idôk korhû krónikája

II. József császár látogatása Marosvásárhelyen

1773. július 11.

Ki volt József császár, ez helyen jártában,

Nem szállíthatták meg város piacában,

S hogy Ô felségével a sáros fertôket

Kerüljék, mászkálták az oldalt s tetôket.

(Borosnyai Lukács János: Régi és új Vásárhely, 1837.)

Marosvásárhely város krónikájában nevezetes helyet foglal el az a tény, hogy II. József császár erdélyi körútja alkalmával 1773. július 11-én a székely fôvárost is meglátogatta. Ezzel a fejedelmi látogatással kapcsolatban a Szentgyörgy utcai Makariás-ház, ahol az uralkodó lakott és az épülettel szemközti meredek Palás- köz, amelyen keresztül a "kalapos királyt" a várba felvezették, történelmi nevezetességû lett.

II. József császár marosvásárhelyi látogatásáról az alábbi krónikás feljegyzéseket gyûjtöttük össze:

"1772-ben meghatároztatik, miképpen fogadtassék a várostól II. József császár, kinek útban létérôl a tudósítás megérkezett." (Marosvásárhely város 1773. évi jegyzôkönyvébôl)

"1773-ik esztendôben ide Marosvásárhelyre érkezék II. József Római Császár, a várból kijôvén elkísérem a Makariás házhoz, egy éjszaka ott hála, s avval elméne Régembe, a körül vidék véghetetlen instantiát ada be a Császárnak" (Petri Nagy György tímár iparos polgár naplójegyzetei, 1770-1810)

"1773. július 11-én jött Marosvásárhelyre II. József császár, az úgynevezett Makariás háznál volt szállva a Szentgyörgy utcában. Itt vacsorált, hált. Elment július 12-én jó reggel Besztercére, - Még ezen kívül kétszer járt Erdélyben: 1783-ban és 1786-ban" (Benkô Károly: Marosvásárhely leírása, 1862)

"A Makariás ház ma a ref. Egyházmegye birtokában levô épület, melyben 1773-ban II. József császár is szállásolt, s ott a találkozás örömére derék felköszöntések közt poharak is ürültek." (Székely Néplap, 1866. július 21., 3. sz.)

Összegezve krónikásaink adatait, II. József császár 1773. július 11-én érkezett Marosvásárhelyre. Méltó fogadására a város minden elôkészületet megtett. Szállásául a Szentgyörgy utcai Makariás- ház, mint a városban akkor a leglakhatóbb épület jelöltetett ki. De mivel ennek a megközelítése a piac felôl a sártenger miatt lehetetlennek bizonyult és hogy a készültségben álló helyôrség díszszemléjén megjelenhessen, a Makariás-házzal szemközti meredek sikátoron: a Palás-közön ment fel a várba. A katonai törzstiszteken kívül a kíséretében volt a város polgársága részérôl: alsócsernátoni br. Domokos Antal, Maros szék fôkirály-bírája, Vadadi Nagy Simon alkirálybíró, Gönci János városi fôbíró, Petri Nagy György tímármester, továbbá Borosnyai Lukács Simeon, mivel ô tudott csak a császárral németül értekezni. A csapatszemle után még megtekintette a várbeli református templomot is. Mindössze egy napot idôzött városunkban a hatalmas uralkodó; július 12-én jókor reggel tovább utazott Szászrégenen át Besztercére.

A Szentgyörgy utca végén, a bal oldalon lévô Makariás-háznak emlegetett masszív kôépületet még 1750 körül a városba telepedett proviant mester Makariás Walles György építtette, aki késôbb a betelepült idegenek kielégítésére egy kezdetleges serfôzdét alapított.

Kevés ideig a jezsuiták itt találtak menedéket. Késôbb eleink jótékony célú mulatságokat és bálokat rendeztek ez épületben. Engel József orvos, a késôbbi tulajdonos, 1850 után az ódon épületet - a régi falak épségben tartásával - gyökeresen átépítette. Ma a református egyházközség tulajdona és így a "Bethlen Kata" református leányinternátus székháza.

Fodor István: Krónikás füzetek, 1937., 7. sz.

Válogatta és közlésre elôkészítette:

Kádár Lajos

1992. február 22-én különös esti imát jegyeztem le az 56 éves kibédi Majlát Sárától. Íme:

Az én házam közepibe

Ül Jézus a szent székibe,

Mellette ül három angyal,

Vigyázza az álmaimot.

Sátánt tôlem távoztassa,

A számot imára nyitsa.

Istenem, ôrizz engemet,

Sátán ne kísértse lelkemet,

Most és mindörökké, ámmen.

Az adatközlô ezt az érdekes magyarázatot fûzte szövegéhez: "Na, eztet igaz, hogy én szerkesztettem, mintha álmomba hallottam vóna, éjjel jutott eszembe, vót ilyen ima. Ezt az Isten jelentette nekem, a jó Isten adta az eszembe."

Az "én szerkesztettem" kifejezés (mondat) feltétlenül magyarázatra szorul. Az elôzményekhez hozzátartozik, hogy néhány nappal a szöveg lejegyzése elôtt az adatközlônek eszébe jutott az ima, de nem tudta kellôképpen "összeformálni", gondolkodási idôt kért. A "megvilá-gosodás" éjjel következett be. A jelenség a folklorisztikában már közismert. Adatközlônk édesanyja, Majlát Józsefné Ötvös Sára éppen ezzel a módszerrel "építette újjá" a Kômíves Kelemenné balladáját. Kibédi népballadák címû könyvünk (Buk. 1975. 172) jegyzetanyagában így taglaltuk az "esetet": "Gyermekkora óta ô sem énekelte, csak a történetet mesélte el újra meg újra felcseperedô gyermekeinek. A gyûjtô kérdezôsködései közben jutott ismét eszébe. Mintegy tízszeri kiszállás elôzte meg a teljes ballada lejegyzését. "Tudtam én az énekjit is, csak eszembe kell jusson, éjjelenként összerakosgatom valahogy" - mondta többször is a gyûjtônek.

Szövegünket - tíz perccel az elmondás után - újból leírtuk Majlát Sárától. Az elsô négy sort már így variálta:

Az én házam közepibe

Az úr Jézus szent székibe,

Mellette az ôrangyalok,

Akik ôrzik álmaimot…

Be kell vallanunk, hogy kezdetben magunk is kételkedtünk az ima "hitelességében", tehát abban, hogy csakugyan volt-e, élt-e a hagyományban ilyen vagy ehhez hasonló szövegtípus. Aztán Erdélyi Zsuzsanna könyve (Hegyet hágék, lôtôt lépék. Archaikus népi imádságok. Pozsony, 1999. 186) minden kétséget eloszlatott: a 29. számú ima elsô fele a következôképpen hangzik:

Begyûtt Jézus a házamba,

Házam közepin megálla,

Piros vérét hullajtotta,

Az egész házamat befolyta,

Szûz Mária helyét hatta,

Ide nem mer semmi rossz…

A Heves megyei Bükkszenterzsé-beten mondta el 1972-ben egy 79 esztendôs öregasszony.

48. Tengeri, kukorica. Zea mays. (Törökbúza, kukorica, kukurica)

A vidék második legfontosabb gabonaféléje. Szántóföldi növény, de kiskertekben is termesztik (pl. a csemegekukoricát). Kisebb mértékben emberi táplálék, nagyobbrészt állati takarmány.

A "kukoricabajuszt" (a virág bibeszálait) betakarításkor össze kell gyûjteni és megszárítani. Ez tartalmazza a drogot. A húgyutak bántalmai, vesekô, hólyaghomok és cukorbaj ellen hatásos. Jó vizelethajtó, fogyasztó teákhoz is használják. A kukoricacsírából étolajat készítenek.

A népi orvoslásban is fontos szerepe van. A fent leírtak mellett egyéb felhasználása is jelentôs. A "csuszájából" (csutkájából, a kukoricacsô torzsájából) fôzött tea jó a cukorbetegeknek és szünteti a magas vérnyomást. Gyomorsavtúltengés ellen puliszkalisztet kell nyalogatni. A hántalékjából (csuhéból, panusából) készített tea gyógyítja a vesegyulladást. A torokfájásban szenvedônek rongy közé tett meleg puliszkát kötöttek a nyakára. A reumás testrészt is meleg puliszkával pakolták be. Derékfájásra tormával és borssal összekevert puliszkalisztbôl készített habarcsot tettek. Ütésre, dagadásra hideg vízbe áztatott kukoricalisztbôl készítettek pakolást. Kukoricaliszttel borogatták a gyulladt, fájós szemet. Fehérfolyásban szenvedô nôk feldarabolt kukoricacsutkát (csuszát) izzó parázsra hintettek, majd föléje állva, alulról pároltak.

A kukoricát a beteg állatok gyógyításához is sok változatban használták.

A pattogatott kukorica, a "kakas" sok embernek ma is kedvelt csemegéje, jó "böjtös étel". Régebb a nagyobb mennyiségû kukoricát betakarító gazdák "hántókalákát" (kukoricafosztót) tartottak. Vidám hangulatban folyt a kaláka, a komoly munka mellett, és ilyenkor nem maradt el a kínálás sem. Ez a kedves, szép és jó szokás ma már csak emlék.

49. Vöröshagyma, Allium cepa. (Hagyma, bokroshagyma, csípôshagyma, dughagyma, maghagyma, sárga hagyma, veres hagyma)

Általában termesztett konyhakerti vagy szántóföldi növény. A népi gyógyászatban régóta ismert. Húsos "levelét" megsütve kelésre teszik. Érelmeszesedés ellen néhány hagymát megreszelnek, kicsavarják a levét, kétszer átszûrik, majd a lével azonos mennyiségû mézet adnak hozzá. Ebbôl naponta háromszor étkezés elôtt egy-egy evôkanállal fogyasztanak. Vizelés elakadásakor és tüdôgyulladás esetén egyaránt a hagyma kiszorított levét itták. Csömör ellen sótlan, nyers hagymát ettek. Köménymaggal összefôzve a kisgyerekeknek jó szélhajtó. Lázcsillapításra is használták.

A hagyma héjával piros tojást festenek. A vörös hagyma sötétbarnára, a sárga hagyma világossárgára színezi a tojást. Idôjárás-elôrejelzésre szilveszter éjszakáján, néha Luca napján (dec. 13.) "hagyma-kalendáriumot" készítenek. Sajnos, ennek semmi hitele!

50. Veteménybab, paszuly. Phaseolus vulgaris. (Fuszujka, paszuly)

Konyhakertekben és szántóföldeken, köztes növényként a kapáskultúrában gyakori, igen kedvelt növény. Sok fajtában termesztik. A fehér bab ép hüvelye tartalmazza a drogot. Teája vércukorcsökkentô, szívmûködést serkentô, vese- és hólyagbántalmakat gyógyító, de jó magas vérnyomás ellen is.

A népi gyógyászatban is régóta használják, a fent leírtakhoz hasonlóan. Magas vérnyomásban szenvedôk minden reggel 2 fehér babszemet egészben lenyeltek. A babszem kipréselt levét hidegrázás ellen itták. Az állatgyógyászatban is használ-ták.

"Dinamika: az élet ösztönzô- és hajtóereje, valamint célja: - Túlélni! Négy megjelenési formája van: az egyén, a szexualitás (család), a csoport és az emberiség."

(L. R. Hubbard: Dianetika - A szellemi egészség modern tudománya)

Mostanában egyre ritkábban járok haza a szülôfalumba, ahonnan nyolcévesen mentem el. Ami nekem akkoriban egy félelmetes, nagy település volt, magas és erôs emberekkel, most már csak egy egyutcás, szégyellôs kis falu, amely a dombok közé menekült, hogy elkerülje a Szováta felé vezetô út ijesztôvé vált forgalmát. Két jelenség azonban még mindig ôrzi eredeti félelmetességét meg titokzatosságát. Az egyik Szállaposály, a hatalmas erdô legmagasabb dombja, amely fölött még ma is vércsék lebegnek, a másik meg a "nagygazda" háza. A magas kôkerítés és sötét, masszív kapu fölött még most is nehezen lehet belesni az udvarra. Az óriási ház meg az udvar végén húzódó istállók már évek óta elhagyottak. Isten tudja, kié most ez a hatalmas porta.

1955-ig a falu határának háromnegyede a nagygazdáé volt. A termés betakarításakor az egész falu neki dolgozott, még a tehetôsebb kisgazdák is, és csak az ô termése betakarítása után tért rá ki-ki a maga tennivalójára.

A nagygazda óriási termetû, szótlan ember volt, aki a napszámosokkal versenyt dolgozott, és habozás nélkül ráhúzott bárkire a mindig vállán lógó korbáccsal, ha valami nem tetszett neki. Gyûlölték.

A nagygazdáné, a szép Ilona néni, mint valami várkisasszony, a házba zárva élt. A 13 éves Béla úrfi meg a 16 éves Ilonka kisasszony Budapesten tanult és csak nagyon ritkán jött haza.

Én is nagyon nehezen jutottam be a nagygazda udvarára, akkor is Ilona néni jóvoltából, aki rögtön hátravitt a pajtába. A nagy fejôstehenek lába alatt piros szemû, fehér nyulak szaladgáltak, a csûrben fülesbagolycsalád fészkelt.

’55-ben a nyári vakációra hazajött Béla úrfi meg Ilonka kisasszony. Béla úrfinak volt egy puskája, amellyel bent, a tágas udvarban madarakra lövöldözött, mi meg kintrôl kukucskáltunk be a kapu résein keresztül. Ez szemmel láthatóan bosszantotta Béla úrfit, aki gyakran ránk kiáltott, hogy táguljunk onnan. Aztán egyszer a kapu irányába lôtt a puskájával. Egy sikoltás hallatszott, aztán egy fiúcska elvágódott a kapu elôtt. Puka Jóska volt, a falu legszegényebb családjának egyik csemetéje. Nyolcan voltak testvérek.

Elképzelhetetlen, hogy abból a pici, isten háta mögötti faluból hogyan juthatott el a baleset híre Vásárhelyre, de még aznap megjelent a "lepedôs autó", ami a kulákokat szokta elvinni. A nagygazdát elvitték és soha vissza nem hozták. A Duna- csatornánál halt meg.

Gyûlölték a nagygazdát, mindenki gyûlölte, de azért semmilyen hivatalos papírt, ami ôt terhelte, senki nem írt alá, kivéve a három földhözragadt, sokgyermekes apát: Puka Jóskát, Puka Pistát és Csók Lajost. Az ô vallomásuk alapján tartóztatták le a nagygazdát, akinek mindenét elkobozták, kivéve a pálinkafôzôjét. Ezt kérte a három zsellér cserébe a nagygazda fejéért. Megkapták, de hónapok alatt tönkre is tették. A három elesett embert aztán senki még napszámba sem fogadta többet. Kettô öngyilkos lett, egy meg elbujdosott.

Ez volt a nagygazda története, aki a családja tagjain és saját magán kívül senkit ki nem állhatott. Sajnos, akkoriban még nem tudatosult az emberekben, hogy a túlélés lehetetlenné válik, ha nincs affinitás az egyén, a család, a csoport és az egész emberiség között.

És túl a háromszázon. A népszerû csíkszeredai könyvmûhely, a Pallas-Akadémia Kiadó alapítója és fáradhatatlan vezetôje, Tôzsér József a napokban töltötte 60. életévét. Barátai - megannyi helybeli és távolról érkezett kiváló szerzô és olvasó - múlt vasárnap köszöntötték városában, Hargita megye székhelyén. Az ünnepelt akkor jelentette be, hogy mind szélesebb körben ismert intézményük 300. kötetét is most adták ki, ô pedig legalább addig nem szeretne nyugdíjba vonulni, amíg meg nem jelentetik a Pallas- Akadémia félezredik könyvét. Abban az ütemben, ahogy mostanában heti gyakorisággal újabb és újabb kiadvánnyal lepik meg közönségüket, nem is tûnik oly távolinak az ötszázadik kötet megjelentetése. A 300. a Pomogáts Béla összeállította Nyirô József, a székely nép krónikása címû irodalomtörténeti tanulmánygyûjtemény. A hét folyamán a budapesti szerzô részvételével több helységben sikeres találkozókon bemutatták. Akárcsak a kiadó más újdonságait. Mint lapunkban már jeleztük, ilyen rendezvényre Marosvásárhelyen is sor kerül. Hétfôn délután 6 órától a Bernády Házban Egyed Péter, Kovács András Ferenc és Lôrincz György legutóbbi Pallas- Akadémia köteteit ismerheti meg a közönség az írók jelenlétében.

A könyvmûhelyrôl és terveirôl Tôzsér József beszél az esten. Az ô pályáját, munkásságát egy nagyon szép kiadvány foglalja össze. Az Aki a könyveknek szolgál címû kötetet a Hajdú Áron vezette Csíkszeredai Alutus Könyvkiadó és nyomda jelentette meg díszkiadásban a Határon Túli Magyarok Hivatala támogatásával. A Nagy Miklós Kund szerkesztette ünnepi könyvben, amely korlátozott példányszáma miatt máris ritkaságnak tekinthetô, számos jeles tollforgatónk gondolataival, írásaival találkozhatunk. A Kossuth-díjas költô Kányádi Sándortól a tudós akadémikus Egyed Ákosig hosszú a Márton Árpád illusztrálta kötetben szereplôk névsora. A Tôzsér-postától a Pallas- Akadémiáig címû terjedelmes interjú pedig az egyéni sorson jóval túlmutatón vázolja az eltelt három és fél évtized székelyföldi, romániai könyves jelenségeit, változásait.

A kötet egyik különlegességét, egy költôi négykezest mellékletünk olvasói is megismerhetnek.

Kovács András Ferenc - Tompa Gábor

Két régi kétbalkezes pótszonett:

a hatvan éves Tôzsér Józsefet

köszöntendô depressziótlanul!

1

Depresszió: távolság vagy közelség,

de attól függ, ki néz, ki vár, kacsint,

ki hallgat Carusót, ki Saljapint -

egynek cingárság, másnak enyhe teltség.

De nem nyer itt feloldást senki, Fenség!

Borodból sem telik, csak kajla pint,

míg a túlparti bíboros beint,

mert ô egy hiú, légies jelenség -

keblére von, mint fizetett ledér,

s likas garast se vet már lelkedér,

csak kôbe vési gyarló nevedet,

miként egy elhullt, régi héroszét,

kinek kártyáit Krónosz szórja szét,

mint nô, ha gátlást s mindent levetett.

2

Depresszió: a presszók füstje ôsszel,

fölparázslik az utolsó szivar -

hiába nôszöl, hisz magányba’ nôsz fel,

mint sejtek nélkül tévelygô ivar.

Elôretörhetsz bárha himfi gôzzel,

párolgó tenger sója majd kivarr,

s veszôdhetsz kárpitossal, kerge szôccsel,

kiknek öltése fölöttébb bizarr…

Mert, bár szeret, balogmód egyre baggat -

egyszer becéz, máskor meg seggbe rúg,

mert ô Hamlet, Csíkszeredán királyfi,

akit nem vonz sem Wittenberg, se Bagdad,

mert nem lehet sem isten, sem kerub,

hisz nem bír a nagy sötétbôl kilátni!

Vetettük vala pediglen mindezen szépségeket, méghozzá papírra, rögtönözvén, 1998 ôszén, minekutána reprezentatívan, nemkülönben ceremoniálisan megkorrektúráztuk vala Kozma Máriával és kacagván a Depressio Transsylvaniae címû (sokak által kárhoztatott) kétbalkezes kötetünket. Történt vala mindeme poétai vigasság vakmerô Editorunk, vagyis Tôzsér József, valamint jókedvû Redactálónk, azaz Kozma Mária szíves meghívására, nógatására, továbbá társaságukban, múlhatatlan múzsai ihletésökre, kellemetös vendéglôi vacsora keretében, asztal szélin, rizlinges butéliák szomszédságában, irdatlanokat írván, pláne röhögvén az erdélyi magyar költészet és mindnyájunk még nagyobb dicsôségére. Köszönjük a szegény, áldatlan sorsú honni poézis nevében. Még sok, hasonlatosan emlékezetes pillanatokat és könyveket kívánunk érdemdús, hû Kiadónknak!

A mûvész léte soha nem tûnik el nyomtalanul... Idônap elôtt elhunyt alkotó barátjáról, Szécsi András festômûvészrôl írta ezt Fülöp G. Dénes mellékletünk, a Múzsa 2004. november 6-i 664. számában. Emlékezô, értékelô szép szövegét, életében talán utolsóként megjelent írását, már súlyos betegen a budapesti kórházban vetette papírra, hogy a Vármegye Galériában rendezett emlékünnepségen fia, Fülöp G. András felolvashassa. Nem csak a mûvészre, immár Rá is vonatkoztatható a gondolat. Egész létével, életmûvével, példájával, hitben fogant emberségével nyomot hagyott az utána jövôkben, mindazokban, akik ismerték, tisztelték, szerették, és figyeltek, hallgattak az általa hirdetett igére. Nem kellett alkotómûvésznek lennie ahhoz, hogy amit a Létharmónia az érintettség állapotában címû kisesszéjében kifejtett, önmaga számára is érvényes legyen. "Az itáliai reneszánsz mestere az ihletettség pillanatainak szimbolikus mérhetôségét fejezte ki azáltal, hogy megjelenítette az Isten ujjának érintését. Amíg ez az érintettség be nem következik, addig minden érthetetlen, széthulló. Isten és ember, sors és életút nem tud egységbe jutni, minden külön keresi mindenben a csak önmagában való értéket. Az érintettség állapota a létharmónia állapota" - fogalmazott a közülünk csak földi valójában távozott lelkész, aki nem feltétlenül kiváltságos alkotói pillanatokban, inkább sok-sok drámai vagy csendesebb léthelyzetben élte meg az érintettség misztériumát és az ebbôl fakadó összhangot, harmóniát. Ez az összhang a létezés közös élményébôl születô barátság ember és ember között, akár két idegen között is, vallotta és ekként is cselekedett. És itt számtalan példát sorolhatnánk megpróbáltatásoktól teljes, nehéz, de örömökben, elégtételben sem szegény életébôl, ezúttal azonban csak a mûvészetekre szorítom a hivatkozást.

Fülöp G. Dénes a mûvészet, a mûvészek barátja volt. Szerette és támogatta a szépet, a lélekemelôt. A Szécsi Bandit megidézô emlékezésébôl indultam ki, de említhettem volna a közelmúltból a másik festôbarát, a falustárs Sükösd Ferenc emlékkiállítását is, amelynek megnyitóján szintén szívbemarkoló bensôségességgel és keresetlen egyszerûséggel, ám annál hatásosabban fejtette ki mondandóját. Most már mindhárman együtt lehetnek sok más értékes, jó emberünk társaságában, akik példamutatón, képességük legjavával, egész lényükkel felvállalták közösségünk s legméltóbb eszményeink szolgálatát. Mióta elkezdte áldásos tevékenységét egyik legjelentôsebb megvalósítása, az élete párjával létrehozott vártemplomi diakóniai otthon, minden tárlatnyitón, amelyen ott találkoztunk, szóba került, hogy végre ünnepélyesen is fel kellene avatni az általa is nagyra tartott mûvésztársadalom jeleseinek rangos alkotásait felölelô becses mûgyûjteményüket. Ennek egy részét olykor már láthatta a közönség, de mindig közbejött egy éppen aktuálisabb évfordulós visszapillantás vagy egyéni, csoportos kiállítás. Ennek az avatóünnepségnek az örömét nem érhette meg, de a tervezett esemény biztos nem marad el véglegesen. Mint annyi mással, ezzel is tartozunk Fülöp Dénesnek. Nagyon sokszor kell még éreznünk, amikor valami fontos feladatunk végére érünk, hogy kimondva, kimondatlanul abban valamiképp benne van az ô szelíden halk, mégis messzehangzó, biztatóan cselekedtetô szava is.

Nagy Miklós Kund

Az irodalmi havilap februári számában Tele verssel a világ címmel interjút olvashatnak Parti Nagy Lajossal, a Fórum rovatban Orbán János Dénes azt állítja: "Egy nemzetnek, amely csupa poétákból áll, nincs is szüksége közönségre", Sarusi Mihály az új magyar irodalom nélküli könyvtárakra hívja fel a figyelmet.

Az IJ és az E-MIL közös novellapályázatának két különdíjasa - Balogh Róbert és Cseh Katalin - munkáját, valamint Pongrácz P. Mária novelláját olvashatják, Puskel Péter az Arad Megyei Múzeumban lévô Feszty Árpád hármasképének kálváriáját osztja meg az olvasókkal. Verset Lászlóffy Aladártól, Parti Nagy Lajostól, Lelkes Miklóstól, Acsai Rolandtól, Ármos Lorándtól, Márkus Andrástól, Papp Attila Zsolttól, Pandzarisz Diánától, Komán Jánostól, Dinyés Lászlótól, Hartay Csabától és Anavi Ádámtól közöl az újság.

A húszoldalas lapban Kiss Ottó és Márton Adél prózája, Fodor Sándor anekdotája is jelen van, Lukács Zsolt Edvard Kocbek szlovén költô versfordításaival szerepel, Brauch Magda Jókai Mór romantikájának idôszerûségérôl ír.

Nagy Noémi Krisztina színházkritikája a Bocsárdi László rendezte Othello címû Shakespeare-darabról szól, kritika Ferenczes István, Szávai Géza, Kántor Lajos, Egyed Péter, Farkas Wellmann Endre, Tóth Erzsébet és Szabó Tibor könyveirôl született.

Az Aradon megjelenô lap beszámol az E-MIL díjkiosztó gáláról, információt nyújt a negyvenezer dolláros regénypályázatról, amelyrôl a honlapon (www.ij.nyugatijelen.com) is olvashatnak.

A lapszámot Ferenczy József (1866-1925) marosvásárhelyi festômûvész képeivel illusztrálták.

Gondolatok Ljudmila Ulickaja Életmûvésznôk címû könyvérôl

Immár tizenhét nyelvre fordították Ljudmila Ulickaja könyveit szerte a világon. Életmûvésznôk címû új regénye a múlt év végén jelent meg magyarul, a Magvetô kiadásában, Budapesten. Fordította: Goretity József. Ulickaja könyve az ünnepi könyvpiac egyik nagy sikere volt. Elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy bizony az utóbbi években vajmi keveset hallunk és tudunk az orosz irodalomról. Talán Anatolij Rubakov Az Arbat gyermekei címû regénye volt az utolsó olvasmányom: a sokáig fiókban ôrzött irodalomból kelt életre és jelentett revelációt a ’90-es években. Tulajdonképpen a volt szocialista országokban csökkent egy csapásra az érdeklôdés, mert például a szóban forgó Ulickaja könyveit németre, franciára, olaszra és hollandra, megjelenésük után azonnal lefordították. Most mintha megtört volna a jég ezekben az országokban is.

"Talán a mûvészet segítségével sikerül ezt az elidegenedést egy kicsit legyôzni, amit az elmúlt tizenöt év és politikája okozott" - mondta egy interjúban Ulickaja.

Az írónô eredeti szakmája szerint genetikus. Egyik könyvében, ami szintén megjelent magyarul, a Kukockij eseteiben kimondottan genetikus múltjára épít. Egyébként a pályát szamizdatterjesztés miatt kellett annak idején elhagynia. A Kukockij esetei után a Médea és gyermekei címû könyve jelent meg magyarul, ez nem kevésbé sikeres utat futott be Nyugat- Európában.

Az Életmûvésznôk egy olyan novellafüzér - nevezhetem keretes elbeszéléseknek is -, amelynek egy részét Zsenya, a ’90-es évek elôtti és azutáni változások forgatagában küszködô asszony meséli el. Késôbb egy kiadóvállalat munkatársa. Életével az elbeszélések nyomán ismerkedünk meg, mindig valamilyen viszonylatban "hôsnôivel". Élete alakulása, vélhetôen az írónôéhez is hasonlatos, hiszen a tudományos pályát otthagyja. Amikor a tévé is felkéri, egyre érdekesebb sorsú lányokat, asszonyokat mutat be. A helyzetjellemzést, amely a megváltó idôk asszonyának életét alakítja, Ulickaja így vezeti be az egyik novellában:

"A múlt században - amelynek végét illetlen és nehezen magyarázható pompával ünnepelték -, a kilencvenes évek legelején, értelmiségi körökben, sokan igencsak megszenvedték az úgy-ahogy megszervezett élet három nagy alappillérének, vagy másképpen "három forrásának - három alkotóelemének" összeomlását. A dogmatikán olyan hatalmas rés keletkezett, hogy maga a Szentháromság is megingott. És sokan merülni kezdtek. Volt, aki elmerült, mások viszont megtanultak úszni, és voltak olyanok is, akik jól eligazodtak a megrendült világban, és kijutottak a nagy vizekre."

A szocialista építés minden színpadára parádésan kiállított szovjet nôt, akit a forradalom és az új életforma "felszabadított", az egyenjogúság mintaképének kellett tekintenünk, de a gulágra jutott asszonyok életérôl, vagy hozzátartozóik, férjeik elhurcolásának megélésérôl tilos volt írni a szovjet irodalomban. Ljudmila Ulickaja életmûvésznôi valahogy kiverekedték magukat a képmutatásra, a hallgatásra, a megalázó sorsra kényszerítô helyzetekbôl. Rendkívüli emberek ôk, korunk hôsnôivé váló lányok, asszonyok. A családjukért, a társadalmi igazságért, az elesettek felkarolásáért - legyenek bár rokonaik, ismerôseik -, hallatlan áldozatokat hoznak. Nem ismerik az elernyedést, a saját életük megkönnyítésének lehetôségét. Honnan származnak, ki tanította ôket erre az önfeláldozásra, a minden sanyarú helyzet kibírására, arra, hogy mindig van remény az adott világ sorsüldözötteinek megsegítésére, vigasztalására. Különös jelenség a kilencvenes évek elôtti helyzetekben az álmodozó, az illúziókból építkezô, hihetetlenül mozgalmas élettörténetet kitaláló Irene, aki a Krimi nyaraláson 1-2 üveg portói mellett regényes történetet talál ki magáról, úgy, hogy megríkatja a barátnôjének fogadott Zsenyát. A regényes, könnyfakasztó történet mindvégig hazugság volt, a viharos múltú Irene szenvedésekkel terhes "életmûvészetét" akarta bizonyítani. Fantomfájdalmat ébreszt Zsenyában a kitalált történet hôsnôjének meséje. A történet vége, hogy a hiszékenységében sértett, ostoba nyúl szerepére kárhoztatott Zsenya észrevétlenül elutazik, kisfiával együtt ott hagyja a nyaralót, nem tudja többé elviselni a hazugságokat. Ám a hazugságok végtelen fonala tovább szövôdik. A késôbbiekben két kislány, a hazudozó Nágya és az aranyos, gyönyörû, serdülô Ljalja történetével ismerkedünk meg. Ljalja szenvedélyes, romantikus szerelmi történetet szô, kitalált szerelmérôl, egy apja lehetne festômûvésszel.

Az olykor rejtélyes asszony-történetek a kitalációk, frappáns, kíméletlen vagy jól sikerült reális helyzetképpel érnek véget. "Ez a történet vége" - írja néhány kijózanító, a realitást közlô mondat után Ulickaja.

A tévéhez szegôdô Zsenya élete egyik legizgalmasabb megbízatását kapja. Forgatókönyvet kell írnia a Svájcba került orosz prostituáltakról. Így utazik Svájcba, ahol megismerkedik az orosz prostituáltakkal. Számos kitalált és igaz történetet hall, remek forgatókönyv kerekedik ezekbôl a beszélgetésekbôl a szerencsétlen sorsú lányokkal, ám a forgatás sohasem valósul meg. A történetek befejezôje az Életmûvészet címû, Zsenya tragikus autóbalesetérôl szóló történet, amelyben az azerbajdzsán orvos, Iljaszov, a hagyományos orvoslást megszégyenítô, bravúros operációjával és kezelésével meggyógyítja a teljesen megbénult Zsenyát.

A történetek élményszerûen peregnek, hatnak, magunk sem jövünk rá sokáig az említett szereplôk hazugságaira, velük sodródunk, mérlegelni nehezen tudjuk cselekedeteiket.

Kire hasonlítanak, kihez hasonlíthatók ezek a lányok, asszonyok? Vannak-e társaik az irodalomban, a társmûvészetekben? Eszembe ötlik Nyikita Mihalkov nagyszerû filmje, az Egyszemélyes állomás hôsnôje, az eleven, kislányos mosolyú pincérnô, akire csipetnyi boldogságért a szenvedések özöne zúdul.

Zsenya, az Életmûvésznôk hôse és mesélôje, a Krimi vakációban, még a történetek legelején Anna Kareninát olvassa. Bár az írónô nem jelzi, Anna tragikus sorsát ellentétezi mindaz, amit a novellafüzér asszonyainak életpályája, küzdelme és életigénylése példáz.

Mi lenne a világból, milyen semmitmondó, szürke lenne ez a világ életadó asszonyok, szerelmet ajándékozó lányok és önfeláldozó anyák nélkül? "Az egyéni jóságtól, erkölcsösségtôl, tisztességtôl jó a világ" - vallja Ulickaja, és ezt az életfelfogást plántálja "élet- mûvésznôibe".

Rózsa Mária

(Részlet a Szerencsés eset címû elbeszélésbôl)

… A további események filmszerû gyorsasággal peregtek. Ljudával abban a kabaréban beszéltek meg találkozót, ahol korábban dolgozott. A tulajdonosnôt, ezt a már nem éppen fiatal német asszonyságot, aki még a hatvanas években lépett le Kelet-Berlinbôl, Zsenya már ismerte. Ingeborgnak hívták, és hatalmas karriert futott be: egyszerû sarkangyalból üzlettulajdonos lett. Különben rendes nô volt, a lányok szerették. Ljudával úgy büszkélkedett, mint legjelesebb alkotásával.

Ljudára sokáig kellett várniuk: a magas, szôke, csupafog, törött orrcsontú lány egyórás késéssel érkezett. Szép volt, mint a korai halál. Elegáns, mint egy divatmodell. Oldalán a férje, mint egy pirosra sült cipó, alig ért a melléig. Arcra barátságos és vidám volt. Szívélyesen összecsókolóztak. Michel kezet csókolt Ljudának, és Zsenya, aki lassacskán kiismerte a rendezô manírjait, megértette, hogy ez a hangsúlyozott tiszteletadás éppen a korábbi, jóval közelebbi kapcsolatuk jele…

Amikor Ljuda megszólalt, az is az elegancia csúcsa volt: egyszerre négy nyelven beszélt - Zsenyával oroszul, Michellel franciául, Ingeborggal németül, a férjével pedig, aki Locarnóból származott, olaszul.

- Ljuda, maga egy igazi nyelvzseni! - lelkesedett Zsenya. - Fantasztikusan beszéli ezeket a nyelveket…

- Hogy lennék már nyelvzseni, a Maurice Thorez Idegennyelvi Fôiskolán végeztem, ott nem nyelvzseniket képeznek, csak dolmetschereket… tolmácsokat… - mosolyodott el Ljuda, kivillantva összes fogát, és Zsenya még jobban elcsodálkozott: bár a lány külseje stílusos volt, de minden ízében kurvás, a szókincse azonban, mint egy jó társaságból való fôvárosi hölgyé. Valószínûleg így is lehetett.

Ljuda története különbözött az összes többi lányétól: tisztességes családból származott, a nagyapja professzor volt, a Kropotkinszkaján volt lakásuk. Tiszteletreméltó szülôk. Semmiféle gyermekkori erôszak. Ellenkezôleg, zeneiskola, szakkör a Tudósházban, mûvészi torna… Kitûnô eredmény
a fôiskolán. Kezdetben boldog házasság egyik évfolyamtársával, aztán külföldi munkavállalás. Aztán egy súlyos trauma: a férje homoszexuális hajlamúnak bizonyult, és otthagyta ôt egy fiatal srác miatt. Ennek következményeként Ljuda idegösszeroppanást kapott, és elveszítette munkahelyét.
Elhelyezkedni nehéz volt, elment egy sztriptízbárba dolgozni. Itt, Zürichben nagyon drága az élet, a fizetése alig volt elég a lakásra. Éjszaka a sztriptízklubban dolgozott, nappalra fordításokat vállalt. Valahogy talpon maradt. Aztán találkozott Aldóval. Itt, ebben a klubban ismerkedtek meg. Aldo bankár, módos ember, úgyhogy Ljuda sikeresen rendbe hozta az
életét...

"És elég keményen iszik" - állapította meg Zsenya. Már amikor megjött, sem volt tiszta. És miközben beszélgettek, megivott még négy pohár pezsgôt.

Zsenya kiment a toalettre. Itt újabb meglepetés érte: a vécés asszony is orosz volt. Láthatóan azok közül, akik a színpadon nem tudtak megragadni, visszautazniuk pedig nem akaródzott… Zsenya dolga végeztével, mintegy megszokásból, beszédbe elegyedett a nôvel. Kiderült, hogy pontosan úgy van, ahogyan feltételezte: Krasznodarból jött, aztán Németországban dolgozott, most pedig itt…

Zsenya állt a tükör elôtt, nézte az arcát, és azt kérdezte magától: hová keveredtél, kedvesem?…

Öt év teltével is él és virágzik Veres Péter egyszemélyes intézménye. Persze csak ô tudhatja, mennyi kínnal, bajjal, lótással- futással, meggyôzô erôvel állnak össze pénz nélkül vagy igen kevés anyagi ráfordítással az Erdélyi Mûvészet negyedéves lapszámai. De csinálja, szerkeszti, terjeszti az ügyes kis füzetet immár 2000-tôl irigylésre méltó szenvedéllyel, odaadással, hozzáértéssel. A minap az V. évfolyam 3. számát juttatta el szerkesztôségünkbe és mindazokhoz, akiket fontosnak tart külön is megcélozni. Nyilván megejtô a lelkesedése, ezzel másokat, a potenciális szerzôket és támogatókat is meg tud nyerni ügyének, s mindannyian abban reménykednek, hogy elôbb-utóbb nemcsak tartalmában, hanem kivitelezésében, külalakjában, reprodukciós anyagában is egyértelmûen elismerésre méltó lapszámokat produkálhat. Egyelôre csak a folyóirathoz mellékelt színes képeslap tud illô minôségben megjelenni. De lesz ez még másképp. Legalábbis bízunk benne. Arra jogosít a székelyudvarhelyi muzeológus felelôs kiadó, fôszerkesztô és mindenes friss fegyverténye, az Erdélyi Mûvészet internetes honlapja, s annak is elsôsorban a Kataszter címû almenüje. Feltétlenül érdemes ezt felkeresni, rákattintani, és elidôzni Miklósi-Sikes Csaba Festômûvészek, mûtermek a 19. századi Kolozsváron. Kortörténeti adatok a helyi sajtó tükrében címû jelentôs dokumentumánál. Ehhez több mint 1200 név és rövid életrajz tartozik, amiket a korabeli sajtóban megjelent cikkek gazdagítanak. Kutatásra ösztönzô gyûjtemény ez, folytatásra váró, más helységeket, mûvészeket, hagyatékokat is felmérô, összegezô kezdeményezés. Hátha akadnak olyanok, akik csatlakoznak e nem könnyû munkához a már meglevô anyag mintájára, serkentésére. A www.erdelyimuveszet.ro honlapon egyébként már látható, böngészhetô a Felezôidô (Az 1965 és 1975 közötti romániai magyar képzômûvészet az Ernst Múzeumban, 2002. július 14. - augusztus 25.) címû kiállítás teljes anyaga is.

És ott találhatók az Erdélyi Mûvészet lapszámai is cikkestôl, szerzôstôl, mindenestôl. A már említett legújabban, amelyet a lap 36 oldalas nyomtatott papírvalóságában ajánlunk olvasóink figyelmébe, beszélgetést közölnek Ferencz S. Apor festômûvésszel, tudósítanak a máréfalvi Balázs Imre Képtárról, a Barabás Miklós Céh aukciójáról, a Festônôk az erdélyi mûvészetben sorozat keretében K. Csikós Antóniáról olvashatunk, a Vámos Rousseauról és Brummer Józsefrôl, valamint egy készülô monográfia részeként egy dokumentumértékû hosszabb anyagot Nagy Imre kiállításairól. Kíváncsian várjuk az elsô 2005-ös lapszámot is.

N.M.K.

Tizenegy játékfilm ôsbemutatója szerepel a 36. Magyar Filmszemlén, amely ezúttal is dokumentumfilmek vetítésével indul február 1-jén. A budapesti seregszemle programját szerdán sajtótájékoztatón ismertették a szervezôk.

A hivatalos nyitóünnepségen, február 2-án a Budapest Kongresszusi Központban az aradi születésû Pejó Róbert Dallas Pashamende címû alkotása lesz látható. Ott adják át a Magyar Mozgókép Mestere-elismeréseket és az életmû-díjakat.

Az elôbbi címet Gaál István rendezônek és Sára Sándor operatôrnek, rendezônek adományozták. Az Életmû-díjat Bokor Péter rendezônek, Onódi György és Matejka Mária gyártásvezetônek, valamint a néhány napja a nemzet színészévé választott Zenthe Ferencnek ítélték.

A szakmai rendezvényekkel (tanácskozásokkal, filmplakát-kiállítással, könyvbemutatóval, filmkritikus-versennyel) kiegészülô szemle versenyprogramjában összesen 21 játékfilm, 42 dokumentumfilm, valamint 36 kísérleti és kisjátékfilm pereg majd.

További három játékfilmet úgynevezett információs vetítésen mutatnak be. Így nem szerepel a versenyben a rendezôként elsôfilmes Koltai Lajos Sorstalanság címû, az irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre regényébôl készült alkotása, Szabó László Az ember, aki nappal aludt címû munkája, továbbá Szabó István Csodálatos Júlia címû vígjátéka, amelynek címszerepéért Annette Beninget kedden Oscar-díjra jelölték.

A szemle fôszervezôje a Magyar Mozgókép Közalapítvánnyal közösen a Magyar Filmmûvészek Szövetsége - mondta Szomjas György, az utóbbi szervezet fôtitkára.

Sipos Áron producer, a szemletanács elnöke kiemelte, hogy a mustra a magyar filmszakma legnagyobb seregszemléje és ünnepe, ennek megfelelô gondossággal és empátiával készítették elô a rendezvényt.

Mint elmondta, a játékfilmes zsûri elnöke Gazdag Gyula, a dokumentumfilmes testületet Sára Sándor, míg a kísérleti és kisjátékfilmes zsûrit Ferenczi Gábor rendezô vezeti. Az elôzô évekhez hasonlóan diákzsûri is értékeli az alkotásokat.

Tóth Erzsébet, a mozgókép közalapítvány fôtitkára elmondta, hogy a játékfilmek elkészítési összköltsége 7 milliárd 200 millió forint. Tavaly 700 millió forint érkezett befektetôktôl; a közalapítvány részvétele 26 százalékos, a Sorstalanság címû filmet is tekintetbe véve 39 százalékos.

A fôtitkár szólt arról is, hogy hamarosan tizenegy új játékfilm készül el, amelyeket jövôre mutatnak majd be.

A filmszemle helyszíne az idén is a Mammut mozi, a Millenáris Teátrum és az Uránia Nemzeti Filmszínház lesz. A közönség a Mammutban és az Uránia moziban láthatja a filmeket, a jegyek 600 forintba kerülnek.

A mustra február 8-án díjátadással és a Sorstalanság bemutatójával zárul a Budapest Kongresszusi Központban, ahol a három zsûri nyilvános vitán értékeli az alkotásokat. A filmszemle idején az információs szekcióban hat televíziós alkotást és animációs mûveket is vetítenek a Mammut moziban, megrendezik továbbá az In Memoriam címû vetítéssorozatot, amellyel nemrégiben elhunyt filmes alkotók emlékének adóznak.

A vetítésekkel többek között Bessenyei Ferenc, Sinkovits Imre, Schütz Ila, Kabos László, Ternyák Zoltán, Lukács Margit, Szerencsi Éva és Bubik István színmûvész, valamint Makay Árpád operatôr emléke elôtt tisztelegnek.

Kozma Ilona, a szervezôbizottság elnöke elmondta, hogy a versenyprogramban nem szereplô dokumentumfilmek a Bem moziban tekinthetôk meg, míg a Kultiplex mozi válogatást mutat be az ugyancsak kimaradt kísérleti és kisjátékfilmekbôl.

Beszámolt arról is, hogy a 2004-es év kiemelkedô esztendô volt a magyar film számára; 27 alkotás szerepelt a kínálatban és azok több mint másfél millió nézôt vonzottak a mozikba.

Vezér Éva, a Magyar Filmunió ügyvezetô igazgatója kiemelte, hogy csaknem százötven külföldi vendéget várnak az idei filmszemlére. Köztük lesz az A-kategóriás fesztiválokat tekintve a Cannes-i, a Karlovy Vary-i és a moszkvai mustra képviselôje is.

A külföldi kritikusok Gene Moskowitz-díját az idén is a záróünnepségen adják át a legjobb játékfilm alkotóinak.

Egy, a társadalom peremén élô zárt cigány közösség életét mutatja be a 36. Magyar Filmszemle nyitófilmje, a Dallas Pashamende, amely a rendezô, Pejó Róbert Adrián megfogalmazása szerint "az emberség és a túlélés meséje lehet".

A Dallas Pashamende modern eposz, amely egy cigányok által lakott hatalmas szemétdombon játszódik, Romániában. Az ott élôkre a szemétben megbúvó mérgek, gyúlékony és robbanóanyagok, törött üvegek és rozsdás szögek formájában leselkedik a végzet. Világuk a szemét, az elôítéletek, a tudatlanság és a szegénység alvilága; a sokféle elesett ember soknyelvû Babilonja - írja filmjérôl az 1964- ben, Aradon született rendezô.

A cigánytábor lakói az isten háta mögötti helységet az amerikai tévésorozatra utalva maguk közt ironikusan Dallasnak hívják. A halál és kétségbeesés peremén egyensúlyoznak, mégsem veszítik el reményüket és méltóságukat - hangsúlyozta Pejó Róbert Adrián, aki 1972-ben családjával Ausztriába emigrált, több bécsi filmgyártó cégnek is dolgozott, majd 1996-ban New Yorkba költözött.

Több dokumentum-, tévé- és játékfilm rendezôje; rövid- és zenés filmeket, videoklipeket is készített. Út az Édenbe címû dokumentumfilmjével díjat nyert a montreali Új filmek, új rendezôk fesztiválon 1995-ben; a Lipstick címû mozifilmmel a Diagonale osztrák filmes díjat nyerte el 1996-ban.

A Dallas Pashamende (a lovári kifejezés "mellettünk"-et jelent) egy fiatal cigány tanítóról szól, aki visszatér gyerekkorának nyomasztó emlékû helyszínére, hogy megbékéljen sivár gyerekkorával, népével, önazonosságával.

Az apja temetésére "hazaérkezô" Raduban (Bogdán Zsolt) az újabb találkozás gyerekkorának szereplôivel, egykori szerelmével (Gryllus Dorka) fölébreszti felelôsségérzetét. Elhatározza, hogy megmenti a cigány asszonyt, akinek kisgyereke is van már, és a közösség még változni képes fiatal tagjait: iskolát alapít nekik. De rádöbben: lehetetlenre vállalkozik, nem tud már visszaépülni ebbe a környezetbe.

"Mivel Kelet-Európában nôttem fel, itteni tapasztalataim és a cigány szerzôvel, Csemer Gézával való együttmûködésem alapján ez a film a felfedezések, az emberség és a túlélés meséje lehet" - mondta a rendezô a filmhu internetes portálnak.

A Dallas Pashamende - amely az 55. Berlini Filmfesztiválon is szerepel - a szélsôséges körülmények között élôk nyersen, a maguk természetességében megnyilvánuló érzelmeirôl, létküzdelmeirôl és szerelmeirôl szól.

Pejó Róbert Adrián úgy fogalmazott: "...olyan világban élünk, amelyben a kitaszítottaktól elfordulnak; errôl beszélni kell!"

A magyar-német-osztrák koprodukcióban Erdélyben kezdett, Magyarországon befejezett játékfilm kolozsvári gyártási igazgatóját másodfokon is felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték Romániában. Az indoklás szerint az alsórákosi salakbányában történt forgatás alatt a stáb veszélyes hulladékkal szennyezte a környezetet azért, hogy kialakítsa a filmbeli díszlet-szeméttelepet.

A román környezetvédelmi és egészségügyi hat&oa