|
LVII. évfolyam 19. (15895.) sz. |
2005. január 25., kedd |
Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag @e- nepujsag.ro
Apróhirdetések
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag @e-nepujsag.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
Díjmentesen
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro
A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
Tariceanu és Markó Brüsszelben
José Manuel Durao Barroso európai bizottsági elnök hétfôn reményét fejezte ki, hogy nem lesz akadálya annak: az Európai Unió április 25- én aláírja a csatlakozási szerzôdést Romániával. Calin Popescu Tariceanu miniszterelnököt Brüsszelben fogadva az EU végrehajtó testületének vezetôje üdvözölte az új kormány eltökéltségét arra, hogy felszámolja a csatlakozás elôtt még megoldásra váró problémákat. Egyúttal az EU további segítségét helyezte kilátásba ezen akadályok leküzdéséhez, meggyôzôdésének mondva azt is, hogy nem lesz szükség a 2007-es román csatlakozást - nem elégséges haladás esetén - egy évre eltolni hivatott szerzôdési záradék életbe léptetésére.
Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök január 24-25-én hivatalos munkalátogatáson vesz részt Brüsszelben. A hivatalos küldöttség tagjaként a kormányfôt Markó Béla szövetségi elnök, oktatásért, mûvelôdésért és integrációért felelôs miniszterelnök-helyettes kísérte el, valamint Monica Macovei igazságügy miniszter, Vasile Blaga belügy- és Mihai Razvan Ungureanu külügyminiszter.
A munkalátogatás során a hivatalos delegáció tagjai az Európai Parlament (EP) vezetôivel, az EP külpolitikai bizottságának elnökével, az EP-ben képviselt pártok vezetôivel folytatnak megbeszéléseket.
Közös sajtótájékoztatójukon Barroso a környezetvédelem, a versenypolitika, az igazságügyi hatóságok függetlensége és a korrupció elleni harc területét említette olyanként, ahol az EU még az idén haladást remél. Tariceanu ehhez a média szabadságát, a belügyeket és a gazdasági szerkezet-átalakítást is hozzátette. Jelezte viszont, hogy a korrupció elleni harcban már megtették az elsô lépést Traian Basescu új államfôvel közösen. Barroso elmondta, Brüsszel technikai segítséggel, információcserével és anyagi támogatással is segít a korrupció elleni fellépésben, de annak legfôbb eszközei szerinte a teljesen független sajtó és igazságszolgáltatás.
A román kormányfô hangoztatta, hogy hazája teljes, minden más EU-taggal azonos jogú tagállammá kíván válni az EU-ban. Megerôsítette, Bukarest eltökélt abban, hogy továbbhalad a csatlakozási folyamatban, és teljesíti a tagság minden feltételét a belépés idôpontjára. "Két év kemény munka áll még elôttünk" - hangoztatta, hozzátéve, a kormány képes arra, hogy az elvárásokat teljesítse.
Barroso rámutatott, az EU is érdekelt abban, hogy Románia mielôbb tagjai között legyen. Brüsszel minden segítséget hajlandó megadni ehhez. Bukarest évente mintegy egymilliárd euró pénzügyi támogatásra számíthat az EU-tól. "Saját telefonszámomat is megadtam a román kormányfônek, azon bármikor elér probléma esetén" - mondta a portugál politikus,.
Azt is leszögezte azonban, hogy a brüsszeli bizottság komolyan és tárgyilagosan kezeli azt a feladatát, amely a Romániában még fennmaradt problémák megoldására tett erôfeszítések figyelésében áll. Ôsszel a testület objektív országjelentést készít Romániáról - jelentette ki Barroso.
A Marosvásárhelyi Táblabíróságon tegnap megkezdôdött Adrian Pop, a Megyei Rendôr- felügyelôség volt fôfelügyelô- helyettesének kihallgatása, miután a Mihaela Cretu és Floarea Gazdacból álló bírói tanács alaptalannak nevezte és elutasította a vádlott védôügyvédje, Vasile Ghere által emelt jogi kifogásokat. Adrian Pop a tárgyalás során magyarázatot kért a neki tulajdonított állítólagos, általa elkövetett korrupciós bûncselekményekrôl. A kihallgatás közepén a bírói tanács a védôügyvéd nem megfelelô magatartása miatt felfüggesztette a tárgyalást.
Mint a decemberi tárgyaláson Mihaela Cretu, a bírói tanács elnöke "elôre jelezte", tegnap, azt követôen hogy elutasították a védôügyvéd által emelt jogi kifogásokat, sor került Adrian Pop kihallgatására. Popot a Megyei Korrupcióellenes Ügyészség (PNA) hivatali befolyással való visszaéléssel és hamis tanúskodásra való buzdítással vádolja. A volt fôfelügyelô-helyettes ellen, mint a felolvasott vádiratból kiderült, egy secondhand elektronikai cikkeket árusító kereskedelmi társaság adminisztrátorainak, Gavris Danielnek és Schuster Dumitrunak a feljelentései nyomán indítottak vizsgálatot. Az ügyészek szerint Pop Adrian több háztartási cikket követelt és kapott a szóban forgó cégtôl több mint 30 millió lej értékben (két színes televíziót, két DVD-t, két porszívót, egy videót, két rádiókazettofont és egy mosógépet), amelyeket a házkutatás alkalmával megtaláltak lakásán. A vádlott állítólag védelmet és segítséget ígért a szóban forgó cégnek a fenti javakért, ha a jövôben esetleg problémáik lennének a rendôrséggel.
A kihallgatás kezdetén Adrian Pop többször is hangsúlyozta, hogy a vádiratból nem derül ki, miben áll a befolyással való visszaélés bûncselekménye. Mikor, kivel, kinek a javára, hogyan élt vissza hivatali befolyásával? - kérdezte, magyarázatot követelve a bírói tanács elnökétôl. Hozzátette továbbá, hogy a hónapok óta tartó bûnügyi vizsgálat során elutasították az összes, általa felhozott bizonyítékot. Kijelentette, hogy miután választ kap kérdéseire, részletesen kitér a vádpontokra. Adrian Pop szerint a PNA ügyészei olyan személyeket hallgattak ki ügyében, akiknek semmi közük nincs az esethez, de a cél az volt, hogy ôt mindenáron bûnösnek tüntessék fel. Konkrétan a maroskecei rendôrôrs vezetôjét és a község polgármesterét, valamint a marosludasi polgármesteri hivatal néhány tisztviselôjét említette. Mihaela Cretu figyelmeztetésére, hogy a vádirat szövege elhangzott, a vádlott pedig fejtse ki álláspontját, Vasile Ghere védôügyvéd pontosított: védencének joga van tudni, hogy miért indítottak ellene vizsgálatot. "Egy korrekt védelem érdekében tudnunk kell, miben áll a hivatali befolyással való visszaélés bûncselekménye Pop Adrian esetében. Mikor, kinek, mit ígért és tett a vádlott? Nem tudjuk, milyen okok miatt indított vizsgálatot a PNA Pop Adrian ellen! Nem létezik hivatali befolyással való visszaélés jövô idôben! A vádhatóságnak kötelessége a vádlott tudomására hozni a felhozott bûncselekmény mibenlétét. A vádirat egyébként sem egyértelmû, bizonyos részletek tisztázásra szorulnak" - jelentette ki Ghere, hozzátéve, hogy ez nem az elsô, PNA által vizsgált korrupciós eset, amikor mintha "egy falba ütköznének". A bírói tanács elnökének kitartó kérdéseire az egyébként szabadlábon védekezô Adrian Pop végül válaszolt, bemutatva azokat a körülményeket, ahogyan kapcsolatba került a feljelentôkkel. A kihallgatás közepén a védôügyvéd által kért ötperces szünetet (Vasile Ghere egy németországi ügyfelének sürgôs képviseletére hivatkozott) a bírói tanács elnöke elutasította, mire az ügyvéd, rövid szóváltás után mégis elhagyta a tárgyalótermet, becsapva az ajtót. Mihaela Cretu a nem megfelelô magatartás miatt helyben 3 millió lejre büntette Vasile Ghere ügyvédet, és kijelentette, hogy értesíteni fogja az incidensrôl az Ügyvédi Kamarát. Szerinte egy más országban egy ilyen magatartás miatt akár fél évig is felfüggeszthetik a jogi képviselô tevékenységét. Arra hivatkozva, hogy korrupciós ügyben nem hallgathatják ki a vádlottat védôügyvéd hiányában, az ülés folytatását február 7-re halasztották.
Harmincmillió lejt ér minden régi autó - elméletben legalábbis. Ennyit fizet ugyanis az állam minden mûködôképes állapotban, ócskavasként leadott, 12 évesnél régebbi tragacsért. Így határozott még a múlt év végén a Nastase-kabinet, a Tariceanu- kormány pedig a napokban módosította és kiegészítette a rendeletet. Mielôtt azonban minden özönvíz elôtti Dacia gazdája rohanna autójával felvenni a jóval több pénzt, mint amennyit a szabadpiacon bárki ígérne járgányáért, kénytelenek vagyunk gyorsan lehûteni lelkesedését: a pénz csakis akkor jár, ha ezt egy új autó vásárlásához használja fel.
A elöregedett romániai gépkocsipark számos járgánya már rég megérett az autótemetôre, ami az EU-csatlakozás küszöbén nagy környezetvédelmi gondokat okoz az országnak. A régi Daciák ugyanis nem éppen a környezetbarát gázkibocsátásukról nevezetesek. Ebbôl következett egy hasonló intézkedés meghozatalának kényszere, amely segítséget nyújt a régi autók számának csökkentéséhez.
A politikában azonban az ördög a legtöbbször a részletekben bujkál. Ha a PSD-kormány csakis belföldi jármûvek vásárlása esetén tette lehetôvé a segély igénylését, az újabb kormányrendelet ezt már minden új autó esetében megengedi. A hangoztatott szépen hangzó indokok (elôzô esetben a belföldi autóipar támogatása, utóbbiban a szabad verseny biztosítása) mögött azonban kemény gazdasági érdekek húzódnak meg, könnyû rájönni, mely körök állnak melyik kormányhoz közelebb.
A politikai hatalomnak azonban mindig is elôjoga volt a hozzá közel álló gazdasági köröknek kedvezni, amíg ez nem kifejezetten személyes érdekeket szolgál. Csupán arra nincs, illetve nem lenne joga, hogy másként állítson be egy intézkedést, mint ami az valójában. Annak ellenére ugyanis, hogy a legfeljebb 15.000 (ekkora pénzalap áll ugyanis a program rendelkezésére) régi autó forgalomból való kivonásának pozitív környezetvédelmi hatása vitathatatlan, a hangoztatástól eltérôen a rendelet nem a jármûvek tulajdonosainak kedvez. Azok a régi Dacia- tulajdonosok ugyanis, akiknek elméletileg 30 millió lejt "ajándékoz" az állam, eddig sem azért nem cserélték le ócska tragacsukat, mert éppen ez a harminc, hanem inkább mert az elsô néhány száz millió lejük hiányzott s hiányzik továbbra is hozzá.
Az alapjában véve jó szándék ellenére azonban megint valahogy úgy fest a dolog, hogy a mindenki által befizetett adóból származó pénz a tehetôsebbek zsebébe vándorol. Az egyértelmû nyertesek ugyanis az autógyártók és -forgalmazók, melyek forgalmuk biztos növekedésével számolhatnak, illetve azok a jobban szituáltabbak, akik amúgy is éppen új autó vásárlására készültek, s most ezt olcsóbban tehetik meg, legfeljebb beszereznek majd hozzá (gondolják, nehéz lesz?) egy 30 milliós diszkontot jelentô ócskaságot.
A Szociáldemokrata Párt (SZDP) szerint a Tariceanu- kormány gazdaságpolitikája "inkonzisztens, hiányzik belôle az összehangolás lehetôsége és teljes mértékben kilátástalan közép- és hosszútávon", jelentette ki vasárnap, sajtótájékoztatón Mihai Tanasescu, az SZDP alelnöke, az elôzô kormány pénzügyminisztere.
Tanasescu kifejtette, a Tariceanu-kormány kétféle üzenetet fogalmazott meg az üzleti szférában: az egyik a Tariceanu-Videanu-csoporté, a másik a Ionut Popescu pénzügyminiszter üzenete, ez pedig zûrzavart keltett az üzletemberek körében.
Az SZDP alelnöke példaként azt hozta fel, hogy Tariceanu és Videanu a hozzáadottérték-adó (ÁFA) szintjének tartása mellett szállt síkra, Ionut Popescu pedig az ÁFA szintjének emelése mellett foglalt állást az egységes adókulcs bevezetése nyomán megjelent ûr betöltésére.
Mihai Tanasescu azt is kifejtette, hogy az év elején hozott adóügyi intézkedések "rövid távú boldogságot" jelentenek, mivel hosszú távon az infláció növekedését eredményezik.
Az egykori pénzügyminiszter szerint a költségvetésben keletkezett hiányok bizonyos adók és illetékek növekedését eredményezik: 2005 elsô felében a Tariceanu-kormány adópolitikájának eredményei a 2004-es "plusszokra" alapulnak, de az év második részében a jövedéki adó és az ÁFA is növekedni fog.
"Románia makrogazdasági stabilitása 2005-ben és a következô években is sérülni fog", szögezte le Tanasescu.
Az SZDP alelnöke azt is bírálta, hogy a jelenlegi kormány adócsökkentést hajtott végre, de nem csökkentette a társadalmi hozzájárulások szintjét is, és hangsúlyozta, pozitív eredményt csak a két mutató egyidejû csökkentése hozhat.
Lemondott a hatósági ellenôrzésekért felelôs megbízotti miniszteri posztjáról Sorin Vicol, aki a Román Humanista Párt (PUR) színeit képviselte Calin Popescu Tariceanu kabinetjében, s aki hatáskörének erôteljes megnyirbálására hivatkozva szánta el magát e lépésre.
Sorin Vicol megbízott miniszterként az Országos Ellenôrzési Hatóság (ANC) élén állt. Azután döntött lemondásáról, hogy az elôzô napon a kormány eldöntötte: kivonja az ANC hatáskörébôl a pénzügyôrséget és az országos vámhatóságot, s azt a pénzügyminisztérium felügyelete alá helyezi. Vicol a sajtónak azt is jelezte, hogy az eddig ugyancsak az ô hatáskörébe tartozott országos környezetvédelmi felügyelôséget a környezetvédelmi tárca alárendeltségébe készülnek helyezni.
Vicol nyilatkozatában azzal indokolta leköszönését, hogy az említett átszervezésekkel szinte teljesen megnyirbálták hatáskörét. Így szerinte erkölcstelenség és felelôtlenség lenne, ha megmaradna egy olyan funkcióban, amelynek ellátásához hiányoznak az elôfeltételek. A megbízott miniszter kijelentette, hogy személyes döntésérôl van szó, amit elôzôleg megtárgyalt a PUR vezetôjével, Dan Voiculescuval is, aki egyetértett a lemondással.
Bogdan Pitigoi, a PUR szóvivôje pénteken a sajtónak adott nyilatkozatában leszögezte: ezzel a lemondással szó sincs semmiféle kormányválságról, még akkor sem, ha a párt nem kíván más személyt delegálni a megüresedett kormánytisztségbe. A humanisták továbbra is támogatják Tariceanu kormányát, továbbra is jelen lesznek benne George Copos államminiszter (miniszterelnök-helyettes) és Cordut Seres gazdasági és kereskedelmi miniszter miniszter révén - fûzte hozzá Pitigoi.
Oana Marinescu kormányszóvivô pénteken bejelentette: a kormány meg fogja vizsgálni, hogy az ellenôrzési hatóságnak milyen szerepe marad Sorin Vicol lemondása után. A szóvivô elképzelhetônek tartotta, hogy e vizsgálat nyomán esetleg betöltetlen marad a poszt. Ugyancsak a vizsgálat eredménye alapján döntik el, hogy egyáltalán fennmarad-e ez az intézmény - mondta a kormányszóvivô.
Új elnöke van az Európa Tanács parlamenti közgyûlésének: a testület téli ülésszakának kezdônapján, hétfôn a képviselôk egy holland kereszténydemokrata képviselôt, René van der Lindent választották meg a tisztségre.
A parlamenti közgyûlés liberális frakciója ismét bizalmat szavazott az SZDSZ-es Eörsi Mátyásnak, aki a képviselôcsoport elnöki tisztjét látja el: ezzel a frakcióvezetôi poszttal továbbra is Eörsi a legmagasabb tisztséget betöltô magyar képviselô a különbözô nemzetközi parlamenti szervezetekben.
René van der Linden az osztrák szociáldemokrata Peter Schiedert váltja ezen a poszton, aki 3 évig állt a parlamenti közgyûlés élén, s aki a szabályok értelmében már nem jelöltethette újra magát. Van der Linden megválasztását követô elsô nyilatkozatában három feladatot nevezett elsôrendûnek: jobban meg kell ismertetni az Európa Tanács, a demokratikus intézmények mûködését és az emberi jogok betartását ellenôrzô nemzetközi szervezet munkáját a közvéleménnyel, szorosabbra kell fûzni a szervezet kapcsolatait más nemzetközi testületekkel (például az Európai Parlamenttel és az EU-bizottsággal), illetve a nem kormányzati szervekkel, s mindent meg kell tenni a májusra tervezett varsói európa tanácsi csúcsértekezlet jó elôkészítéséért.
A parlamenti közgyûlés az Európa Tanács egyik döntéshozó szervezete, amelynek munkájában az egyes tagállamok képviselôi vesznek részt. A hétfôn kezdôdött téli ülésszaknak az új elnök megválasztása mellett még egy esemény ad különleges jelentôséget: kedden Strasbourgba látogat Viktor Juscsenko, a hétvégén beiktatott új ukrán államfô, akinek ez lesz elsô nyugat-európai útja.
Ukrajna szeretne az Európai Unió és a NATO tagjává válni, s Juscsenko ezeket a törekvéseket nyilván szóba hozza majd beszédében.
Szintén kedden a közgyûlés ülésén megemlékeznek az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadításának hatvanadik évfordulójáról, a strasbourgi székház elôtt pedig egy emléktáblát avatnak ebbôl az alkalomból.
(MTI/Reuters) Hivatásos golfjátékos volt, és egyben látnok is Jack McCullogh, aki a XIX. század végén Nostradamus örökébe lépett, bár ô kevésbé a katasztrófákra, háborúkra, merényletekre koncentrált, inkább a jövô felfedezéseire, az emberi viselkedés fejlôdésére.
1892-ben jelent meg J.A.C.K. szerzôi álnéven a "Golf a 2000. évben, avagy mi vár ránk" címmel McCullogh könyve, amely mintegy ötvözi Nostradamus próféciáit Rip Van Winkle történetével, miután a regény fôszereplôje 1892. március 24-én álomba merül és 2000. március 25-én ébred fel.
A könyvben szerepelnek az 1980-as években megvalósult, vezetô nélküli golfautók, a nagysebességû "puskagolyó- vonatok", amelyek elôször 1964-ben Japánban kezdtek száguldozni, és elôre látta, hogy megszületnek a digitális karórák. Erre a könyv megjelenésétôl számítva alig 80 évet kellett várni. Mc Cullogh azt is megjövendölte, hogy beindulnak a nemzetközi golfversenyek, és ez az álom 1927-ben, a Ryder Kupa beindításával meg is valósult. A könyvben, amelyet a Lyon and Turnbull aukciós cég bocsátott árverésre Edinburgh-ben, még a divatra is adott elôrejelzést, mely szerint a nôk elkezdenek úgy öltözni, mint a férfiak. A rövid haj és a nadrág, majd a nadrágkosztüm már az 1920- as évek vége felé hódítani kezdett.
McCullogh nem volt egyedül korában a jövôbe látásban, hiszen vele egy idôben alkotott Herbert George Wells Idôgépével és A Világok harcával, Jules Verne, aki számtalan XX. századi technikai újdonságot "tervezett meg" a tengeralattjárótól (Nemo kapitány) a videó- filmig (Várkastély a kárpátokban) és elmerengett Jókai Mór is az utókoron A jövô század regényében.
Ami a Nostradamusszal való összevetést illeti, a XVI. századi francia orvos-filozófusról azt tartják, hogy elôrelátott olyan eseményeket, mint az 1666-os nagy londoni tûzvész, a XX. század két világháborúja, a Kennedy-gyilkosság, sôt az egyik négysorosát 2001-ben a szeptember 11-i New York-i és washingtoni terrortámadások elôérzeteként magyarázták. Csakhogy Nostradamus jóslatai mind rejtelmesek, többértelmûek voltak, míg McCullogh világosan beszélt.
Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség 2003 októberében elutasította a Közigazgatási és Belügyminisztérium Belföldi Hírszerzô és Védelmi Fôosztályának kérését a MEDIAFAX és az AM PRESS hírügynökségek bizonyos telefonvonalainak lehallgatásával kapcsolatban, tájékoztat a Korrupcióellenes Ügyészség sajtóirodája.
Az Ügyészség azt követôen adott ki a közleményt, hogy a Ziua címû országos napilap hétfôi számában megjelent összeállítás szerint Virgil Ardelean, a belföldi hírszerzô fôosztály vezetôje kérte a MEDIAFAX Rt. két, és az AM PRESS Kft. öt vezetékes telefonjának lehallgatását a korrupcióellenes harc keretében, arra hivatkozva, hogy bizonyos rendôrök titkos információkat adtak ki a médiának.
Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség elemezte a belföldi hírszerzés 2003 október 1-i keltezésû folyamodványát és elutasította a telefonok lehallgatásával kapcsolatos kérést.
Hétfôi közleményében a Korrupcióellenes Ügyészség leszögezi: az intézmény soha nem rendelte el újságírók vagy médiaintézmények telefonbeszélgetéseinek lehallgatását (a Büntetôeljárási Törvénykönyv módosítása elôtt) és nem is kért a bíróságtól lehallgatási engedélyt (a jogszabály módosítása után).
A Mediafax hírügynökség meglepetéssel fogadta a Közigazgatási és Belügyminisztérium Belföldi Hírszerzô és Védelmi Fôosztályának érdeklôdését a szerkesztôségi munka iránt, tekintettel arra, hogy riporterei nem álltak kapcsolatban, sôt, nem is ismerik Constantin Duvac fôfelügyelôt.
A Mediafax hírügynökség kijelenti: soha nem vásárolt információkat rendôrtisztektôl, ez a módszer idegen a hírügynökség újságírói gyakorlataitól.
Radu Stroe (NLP), a szenátus honvédelmi bizottságának alelnöke hétfôn kijelentette, kérni fogja, hogy a testület vitassa meg a Közigazgatási és Belügyminisztérium Belföldi Hírszerzô és Védelmi Fôosztályának kérését a két hírügynökség telefonjainak lehallgatásával kapcsolatban. Stroe hangsúlyozta: Virgil Ardeleant, a fôosztály vezetôjét meneszteni kell, ha bebizonyosodik, hogy törvénysértést követett el.
A Belföldi Hírszerzô és Védelmi Fôosztály kérése a Medifax és az AM PRESS hírügynökségek telefonjainak lehallgatásával kapcsolatban az Országos Befektetési Alap (FNI) ügyében folyó nyomozás védelmét szolgálta, az információk kiszivárogtatásával gyanúsított rendôr "lojálisnak" bizonyult és utólag elôléptették, áll a Közigazgatási és Belügyminisztérium egyik hétfôi közleményében.
Virgil Ardelean, a Belföldi Hírszerzô és Védelmi Fôosztály vezetôje a Mediafax-nak telefonon azt nyilatkozta, ebben az ügyben az általa vezetett intézmény és az ô saját álláspontját a közigazgatási és belügyi szaktárca közleménye tartalmazza.
A belügyminisztériumi közlemeny szerint a lehallgatási engedélyek kibocsátása indokoltságának elemzését egy, az FNI-ügyben folytatott közös vizsgálat védelme tette szükségessé, a folyamodvány elemzése után a Korrupcióellenes Ügyészség elutasítóan nyilatkozott.
Duzzog és Bezzegh bizony kurafiak, még ha az idôközben elterebélyesült családfán halhatatlan Vörösmartynk nem mindkettôjükért vállalna apaságot. A nyéki géniusz, ha kimenô ürügyén bekukkinthatna XXI. századunkba, nehezen hinné el, hogy öröklétbe vonulása után másfél évszázaddal is, méltatlan utódai még mindig a romantikus vágyak és a valóság közötti harmóniakeresés módozatain fáradoznak. Jelenkorunk helyi Csongorjai az álmaikban élô dicsôt, az égi szépet még semmi földön nem fedték fel, a hármas út vidékérôl egy tapodtat sem mozdultak semmilyen irányba. Pedig próbálkozások voltak és vannak manapság is szép számmal. Demográfiai valóságunkkal fordított arányban nô autónomia-szakembereink száma. Bezzegh szerint egy jóval tökéletlenebb állami struktúrában, 1952 júliusában, sikerült kikönyökölni a Magyar Autonóm Tartomány létrejöttét, amely legalábbis elsô titkári szinten 9 esztendeig kisebbségünket képviselte. Így igaz, de mihelyt 1961 márciusában ezen adminisztratív képzôdmény neve elé a Maros pontosítást odabiggyesztették, Csupor Lajost mindjárt Iosif Banc váltotta fel a fôgóréi bársonyszékben, és ott ragadt akkor is, amikor 1968-ban az "autót" kilôtték alóla. Egyetlen affinitása magyar többségû és ajkú alattvalóival az maradt, hogy ôt magát Magyarón landoltatta, annak idején, a gólya. Duzzog szerint az akkori felvétel újra elôhívható. Csupán "népszavaznunk" kell hozzá községenként, városonként, régiónként. Nosza az ábrándkergetô idealizmusnak azonnal kerülnek hívei Balavásártól Ditróig, Csomafalvától Gyergyószentmiklósig mindenütt. Mind feltételezhetôen becsületes, elkötelezett emberek, akik csak egy apró kérdésre nem készültek fel a válasszal: miután (a szükséges rábólintásokat követôen) kimondhatják majd esetleg az "á-t", az ábécé többi betûjét hogyan sorjázzák tovább ahhoz, hogy a dr. Fondorlat(ok) által elnökölt vizsgabizottságok elôtt elnyerjék az átmenô jegyet. A duzzogó ördögfióka elôvarázsolja sofort kalapjából a péppé rágott világpéldákat és hiába is avatkoznék bele, halkan-szerényen a polémiába kontra argumentumaimmal, a megélt jelenünkkel össze nem hasonlítható történelmi, politikai és gazdasági konjunktúrákkal, a tolerancia magasiskoláiba ugyan beiratkozott, de még csak az elemi tagozatot abszolváló többségi társbérlôink készültségi szintjével, az Unió sokféleképpen értelmezhetô, de mindenképpen egyetértést szuggeráló hozzáállásával, letácsol kérlelhetetlenül, annak dacára, hogy krampuszpárja, Bezzegh az egyéni és kulturális szinten kivívott eredményeink felemlítésével, decentralizációs törekvéseink várható megvalósíthatóságában bízva, megpróbál a hónom alá nyúlni. Duzzogot nem lehet leültetni, veri az asztalt, neki kék fedelû útlevél kell, neki kettôs állampolgárságot ígért Patrubány (de patru bani amagire), mert ha nem kitagadja ôseit Árpád apánkig visszamenôleg. Ôt nem érdekli, hogy leszármazottainak a PM önzetlenül folyósítja a beiskolázási segélyeket, hogy kókler felmenôinek, a falhoz állított naivságával, pengeti le a román, sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építéséért kifejtett munkájukért "kiérdemelt" kétszeres, háromszoros nyugdíjakat, hogy Sapientiára (bölcsességre) oktatnak, késztetnek mindenütt Marosvásárhelytôl Révkomáromig, Csíkszeredától Beregszászig, csurogtatván fölösen a tejfölt, hogy 15 éve önzetlenül, sok százmilliós tételekben "ölik bele" a froncsikat a könyvkiadásba, a kultúra szinten tartásába, az oktatási infrastruktúra feljavításába, a dászkelek továbbképzésébe, a vastüdôn lélegzô egészségügy élesztésébe, szervizelik az itt-ott lankadó nemzeti öntudatot, nyelik le, keserû pirulaként, egyes határokon kívülre szorult profitorientált nemzettársuk kisebb-nagyobb panamáit. Ô a jogaival ágál, Bezzegh, az ezekkel egy pakliban rejtôzô, olykor terhes kötelezettségvállalásokra tett pertinens közbevetéseit figyelemre se méltatja. Gyermetegen azt reméli, hogy a Moszkva téri állásbörzén, többlakiságú dokumentumaival belsô zsebében, helyben visszafizetik neki a pimasz inszisztenciájáért járó ÁFA-t.
A magyarok lakta megyék remélhetôleg hamarosan érezni fogják annak az elônyeit, hogy a területrendezési és közmunkaügyi tárca élén magyar megbízott miniszter áll - vélekedett vasárnap Bukarestben a tisztséget betöltô Borbély László.
Borbély e napon tartotta a fôvárosban hivatalba lépése utáni elsô sajtóértekezletét, azután, hogy visszatért a Kobéban rendezett nemzetközi konferenciáról. Az MTI kérdésére válaszolva kifejtette: az elmaradott infrastruktúrával rendelkezô, magyarok által is lakott megyék remélhetôleg hamarosan élvezni fogják a már megkezdett és kibôvített programok elônyeit.
A megbízott miniszter példaként említette a falvak vízellátását segítô programot, amely 1998-ban indult, s amelyre a Világbank összesen 340 millió dolláros hitelt nyújtott. Ebbôl az összegbôl a tárca az idén költheti el az utolsó részletet, azaz 35 millió dollárt. Ezt más hitelekbôl további 90 millió dollárral egészítették ki.
Ennek köszönhetôen a következô esztendôkben 660 faluba szeretnék bevezetni az ivóvizet - mondta Borbély, utalva arra, hogy a programba további erdélyi megyéket (Arad, Temes, Kolozs, Fehér) is be akarnak vonni. Emlékeztetett, hogy a programnak már részese Hargita, Kovászna, Maros, Szilágy, Bihar, Szatmár és Máramaros megye.
Románia egészére vonatkoztatva Borbély a sajtó képviselôi elôtt elmondta: a tárca egyetlen olyan korábban beindított programot sem kíván leállítani, amely a lakosság helyzetét hivatott javítani. Ennek szellemében az idén is folytatják a fiataloknak szánt bérlakások építését, 5663 ilyen lakás készül majd el. Új program keretében építenek új lakásokat azok számára, akik az államosított ingatlanok visszaszolgáltatását követôen az utcára kerültek.
A miniszter szerint a korábban épített sportcsarnokok tervét módosítani kell, erre februárban pályázatot írnak ki. Az új kormány a mainál nagyobb, a célnak jobban megfelelô csarnokokat szeretne létrehozni, számukat az idén 123-al kívánja gyarapítani, ugyanakkor 30 már mûködô sportterem felújítását tervezi. A tárca fontosnak tartja a földrengés- veszélyes zónában lévô épületek megerôsítését is.
E tervek megvalósításához azonban kevés a pénz - tette hozzá Borbély, megállapítva, hogy a tárca költségvetését nagy mértékben terheli azoknak a hiteleknek a törlesztése és kamata, amelyeket korábban vettek fel. Az idén ez az adósságszolgálat eléri a 2000 milliárd lejt (körülbelül 53 millió eurót), ami a tárca költségvetésének 15 százalékát teszi ki.
Az MTI kérdésére a miniszter elmondta: az útjavítási programok szervezése Gheorghe Dobre szállításügyi miniszter hatáskörébe tartozik. Erdélyben az idén mindenképpen szeretnék befejezni a Balavásár-Szováta-Székelyudvarhely- Csíkszereda vagy pedig a Parajd-Gyergyószentmiklós országút felújítását.
Folytatódik az autópálya-építés is. A kormány elôbb tisztázni szeretné, hogy a korábbi kabinet jogszerûen kötötte-e meg a szerzôdéseket. Így a Bechtel amerikai cég esetében a következô két hétben a Világbank elkészíti azt a pénzügyi jelentést, amelynek alapján elemezni lehet majd a beruházást - mondta Borbély, aki szerint az észak- erdélyi autópálya megépítése nagy mértékben javítaná az adott régióban élô lakosok helyzetét.
Sikertelen a Vöröskereszt gyûjtése
Csupán egymillió lej gyûlt össze az ázsiai károsultak számára Maros megyében, a megyei Vöröskereszt által közzétett felhívás nyomán - jelentette egy központi napilap Romulus Rusura, a Vöröskereszt megyei kirendeltségének vezetôjére hivatkozva.
Tegnap, a Népújság kérdésére Romulus Rusu nem volt hajlandó nyilatkozni a nemzeti banknál nyitott számlára beérkezett összegrôl, csak annyit mondott: nagyon kevés pénzt adományoztak a Maros megyeiek. Hozzátette: tudomása szerint országos szinten gyûjtött a Vöröskereszt. A Maros megyébôl begyûlt adományokat átküldik az országos Vörökereszt számlájára, s majd ôk juttatják el a természeti katasztrófa áldozatainak.
A sikertelen gyûjtés kapcsán felmerül a kérdés, hogy ennyire alacsony az adakozókedv vagy a szervezôk hozzáállását minôsíti az eredmény? Lehet, hogy a téli számlák és az egyre emelkedô kiadások a gyûjtés komoly ellenfelei voltak. De, ha az elmúlt években rendszeresen meghirdetett gyûjtési kampányokra gondolunk - a mentôhelikopter megvásárlása, árvízkárosultak megsegítése, karácsonyi ajándékok vásárlása - azt látjuk, hogy a megfelelôen elôkészített, közzétett felhívásnak volt eredménye. De csakis akkor, ha rendszeresen tájékoztatták a lakosságot a gyûjtés céljáról, fontosságáról, s közzétették az adakozási lehetôségeket. Ez esetben, bár a Vörökereszt megyei vezetôje szerint kellô hírverés volt, hiszen egy román nyelvû helyi lapban közzétettek két bankszámlát, a lakosság nagy része nem tudott a gyûjtésrôl. Megnehezítette a gyûjtést az is, hogy csak bankszámlára lehetett átutalni az adományt, nem voltak perselyek felállítva, ahova be lehetett tenni az erre a célra szánt 10.000, 50.000, 100.000 lejt.
A megyei Caritas-kirendeltség által az elmúlt hét végén a római katolikus templomokban meghirdetett, hasonló rendeltetésû gyûjtés sikeressége bizonyítja, hogy amennyiben a szervezôk megfelelôen elôkészítik a terepet, eredményes a felhívás.
Vályi Gyula születésének 150. évfordulója alkalmából a neves matematikusról elnevezett társaság emlékkonferenciát szervez január 25-én a Bolyai Farkas Líceumban. A Vályi Gyula Matematikai Társaság a 2004. október 1. és 2005. október 1. közötti idôszakot emlékévvé nyilvánította.
A marosvásárhelyi születésû Vályi Gyula, akinek édesapja Bolyai Farkas tanítványa volt, a marosvásárhelyi Református Kollégiumban, majd a kolozsvári egyetem matematika és természettudományi karán tanult. A kétéves berlini továbbképzés során a kutató tudóssá fejlôdött. A másodrendû partialis differencialis egyenletek elméletéhez címû mûvében kidolgozta a légcsavar hatásfoka növelésének matematikai elméletét. Mivel ennek segítségével meg lehet határozni a légcsavarok felületének az alakját, a hatékonyság növelésének az együtthatóját, ami az akkor fejlôdô motoros hajók és repülôgépek gyártásának nagy lendületet adott, felfedezése nagy visszhangot keltett. Elméletének köszönhetôen huszonhat évesen doktorrá avatták. Tanulmányai végeztével a kincses városban telepedett le, és harminc éven át a kolozsvári egyetem professzora volt. 1891-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelezô tagjává választotta érdemeinek elismeréseként.
Az emlékév során a Vályi Gyula Matematikai Társaság keretén belül mûködô kör általános iskolásoknak szervezett tevékenységeket. Tavaly novemberben Kolozsváron rendeztek a marosvásárhelyihez hasonló emlékkonferenciát. Ugyancsak novemberben került sor a XI. Vályi Gyula matematika- emlékversenyre a Marosvásárhelyi 7-es Számú Általános Iskolában.
A Bolyai Farkas Líceumban a konferencia megnyitója után leleplezik a matematikus emlékére készített táblát. Ezt követôen a Babes-Bolyai Tudományegyetem és a Sapientia Egyetem professzorai tartanak elôadást a kolozsvári matematika-iskola kialakulásáról, Vályi Gyula emlékezetérôl, disszertációjáról, számelméleti "apróságairól", matematikusi munkásságáról. Berger György nyugdíjas tanár a matematikus egyik geometriai tételének általánosításáról tárgyal, végül Sebestyén Júlia, a Vályi Gyula Matematikai Társaság elnöke a végzett tevékenységrôl számol be. Az estet a matematikakör tanulóinak ünnepi mûsora zárja. A további tervek közt (májusban) szerepel Vályi Gyula szobrának leleplezése.
Kevesen élnek ma már azok közül, akik annak idején törzsvendégek voltak. Emlékezéseik, adomáik azonban egy letûnt kor világát idézik, a két háború közötti idôszak éjszakai aranyéletének harsány mulatozásait, azoknak a mai bulik által utolérhetetlen hangulatát. És helyeit. Például a Súrlott Grádicsot, annak asztalaival, flekkeneivel, borával, cigányzenészeivel és nem utolsósorban: (törzs)vendégeivel egyetemben. Ide járt az akkori Református Kollégium diáksága, fiatal és idôsebb, híres- és lecsúszott értelmiségiek, igen ismert irodalmárok, mûvészek találkahelye volt a kisvendéglô, többek között itt kóstolta meg igen alaposan a környékbeli szôlôsök levét Ady Endre, amikor dr. Bernády György Marosvásárhelyre hívta (Csinszka emlékezik meg errôl igen mívesen). Fogalom volt a Súrlott Grádics, amely ma is kocsmaként mûködik. Igaz, úgy hívják, hogy Croco bár (micsoda név...!), és inkább késdobáló, mint vendéglô, az épület azonban ugyanaz maradt. Érdemes lenne újra kinyitni, a régi névvel, és a hetven-nyolcvan évvel ezelôtti bohém világ hangulatával.
Erre még valószínûleg várni kell. Nem kell azonban várni a másik Súrlott Grádicsra, arra, amely nemrég alakult, és szintén a régi idôkbôl, az irodalmi körök hangulatából próbál átcsempészni valamit a mába: Bölöni Domokos, lapunk munkatársa vezérletével megalakult a Súrlott Grádics Irodalmi Kör.
Elsô estjére csütörtök délután került sor az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének tanácstermében, ahol az estkezdetkor már tût sem lehetett leejteni. Kezdômomentumként Nagy Pál irodalomkritikust kérték meg, beszéljen a régi idôkrôl. Marosvásárhely rangidôs körszervezôje szívesen szólt a református kollégiumbeli Mentovich Ferenc körrôl, majd az Aranka György Irodalmi Körrôl, amelynek ülésein százhúsz körüli volt a létszám, és olyan elôadók is megfordultak, mint báró Kemény János, vagy Balogh Edgár. Mégis, a kör legnagyobb érdeme a fiatal íróknak, költôknek nyújtott fellépési lehetôség volt: olyanok mutatkoztak be itt a vásárhelyi közönségnek, mint Szôcs Kálmán, Mózes Attila, Györffi Kálmán. Az akkori Súrlott Grádicsról, régi törzsvendégként szólva, Nagy Pál elmondta: irodalmi gyökerei voltak. Molter Károly novellát írt, amelynek drámaformáját nagy sikerrel mutatták be (Magyarországon is), és amely az említett kisvendéglôben játszódik. Ma már hiányoznak a kérdések: hova üljünk be az irodalmi est után? A Súrlott Grádicsba, az Édes lyukba, avagy a Sramekbe? Mi maradt abból a Vásárhelybôl?
Nem lenne irodalmi az est, ha íróembernek nem nyílna bemutatkozási lehetôség: az elsô ülésen Székely-Benczédi Endre mutatkozott (újra) be a nagyközönségnek. Mint megtudtuk, '68-ban jelent meg elsô verse a Vörös Zászló irodalmi mellékletében, a Figyelôben. Ezután rendszeresen közölt, ám 1971-ben minden írását át kellett adnia a Securitaténak. 85-86-ra gyûlt fel benne annyira a mondanivaló, hogy újra írni kezdett, ezekbôl az Igaz Szó jelentetett meg annak idején. Bemutatkozása után a költô verseibôl olvasott fel, majd Nagy Miklós Kund szerkesztô és dr. Nagy Attila költô elemezte Székely-Benczédi Endre mûvészetét. Az elemzésekbôl természetesen jóízû vita és beszélgetés kerekedett, hozzászóltak a közönség tagjai, szóba került az erdélyi magyar irodalom oly sok vetülete, Székely Jánostól a Láthatatlan Kollégiumig. A jó és családias hangulatú rendezvény, a Súrlott Grádicsra emlékeztetvén jóízû bor felszolgálásával zárult. A magunk részérôl minél több törzsvendéget kívánunk!
Az Ariel Színház 2005-ös tervei
Az Ariel Színház elôcsarnokába lépve erôs teaillat csap meg. Fantáziánkat viszont nem csak az aromavilág röpíti keletibb tájakra, az ízlésesen berendezett teázó hangulata is egzotikus környezetbe kalauzol. A pénteken, január 21-én nyílt 6Fix teázó a teázás ôsrégi hagyományait kívánja meggyökereztetni nálunk. A nem dohányzó szórakozóhelyen ötvenféle minôségi tea várja azokat, akik nemcsak a gyógy-, hanem más, különleges hatásokkal bíró ital kultúrájának akarnak hódolni.
Andersen, József Attila és a halhatatlanságra vágyó alma
A színház magyar és román társulata színes programajánlatot kínál nem csak a gyerekeknek, hanem a felnôtt közönségnek is - közölték a pénteki sajtótájékoztatón. Az idén elsô ízben Hatházi András, a Kolozsvári Állami Színház színészének Az álomfestô címû darabját mutatják be, mely a kaposvári Csíky Gergely Színház és az Ariel által tavaly meghirdetett gyerek- és ifjúsági drámapályázaton, az ASSITEJ-en a harmadik díjat vitte el. Mivel 2005 József Attila-év, Barabás Olga rendezésében kerül színre József Jolán A város peremén címû mûve az ünnepelt költô verseivel ötvözve. A nagy mesemondó, Andersen születésének kétszázadik évfordulója alkalmából ugyancsak Barabás Olga rendezésében, március 19-i bemutatóval tekinthetô meg A zsákvarrótû címû mese alapján írt, Tûmese nevet viselô marionett- elôadás. Felújításra kerül a Fagyöngyszüret felnôttelôadás, illetve a Jancsi és Juliska. A román társulat a Hófehérke, A málnafagylalt harca mellett egy újdonságnak számító felnôttelôadással várja a közönséget. A halhatatlanságra vágyó ... aranyalma címû elôadás Tudor Chirila rendezésében kerül színpadra a Román Televízió közremûködésével. Az újszerû, tragikus-parodikus elemeket tartalmazó darabot olyan román mesetémák szövik át, amelyek ma különös aktualitással rendelkeznek.
Nevelôszínház, bábosház, TEÁTrum
A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatallal és a városi tanáccsal közösen az Ariel a Mészárosok bástyájában egy bábosház létrehozását tervezi. Az állandó bábkiállításon különbözô esztétikai stílusok, bábos technikák - a hagyományostól a modernig - sorakoznának fel. A szervezôk a tárlat interaktív jellegét hangsúlyozták, a gyerekek szeme elôtt meserészletek elevenednének meg, sôt a hôsök kiléphetnének saját meséjük zártságából, és a gyermeki fantáziára bízva új életet kezdhetnének. A szervezett csoportokban látogatható kiállítást díszletelemek, jelmezek és zene tenné még színesebbé.
A színház a közönséggel szoros kapcsolatban kíván együttmûködni, ezért rendszeres találkozókat szerveznének, melyek révén lehetôség nyílna bepillantani a kulisszák mögé is. Zeneaudíciókra is lehet számítani, amelyek során az elôadások zenéjét, a hangszereket és a háttérzajokat mutatnák be, továbbá különféle versenyeket is szerveznének a kisebbeknek, akik fantáziájukat meseírással és rajzokkal fejleszthetik. A 6Fix teázó pódiumszínház jellegû produkcióknak nyújtana otthont - a teázás kultúráját népszerûsítendô. A TEÁTrum lehetôséget adna fiatal színészeknek, bábosoknak az általuk kitalált jelenetek elôadására. A Concept Alapítvánnyal közösen, nevelô célzattal alkotómûhely mûködne fiatalok számára. Itt kommunikációs készségüket fejleszthetnék, felszínre hozhatnák alkotóképességeiket és fantáziájukat tágíthatnák.
Mûvészeti és kultúratámogatói elismeréseket és díjakat adományozott Hiller István, a nemzeti kulturális örökség minisztere a magyar kultúra napja alkalmából; a kitüntetéseket a tárca vezetôje pénteken adta át a budapesti Iparmûvészeti Múzeumban.
"Ennek a nemzetnek az összetartozása a kultúrájában fejezhetô ki leginkább, anyanyelvében, nemzeti öntudatában" - mondta Hiller István köszöntôjében.
A miniszter fontos dolognak nevezte, hogy ezekben a napokban, amikor a kultúrát ünnepeljük, azoknak is köszönetet mondunk, akik a jelen magyar kultúráért sokat tettek és tesznek.
"Bárhova is kerüljenek magyarok a világban, mindenhol az anyanyelvhez, a kultúrához való kapcsolat a magyarság legfontosabb jele, a magyarság ôrzésének fontos támpontja volt" - hangsúlyozta a miniszter. A kitüntetettek között marosvásárhelyi tollforgató is van.
A miniszter Márai Sándor-díjat adományozott Láng Zsolt erdélyi prózaírónak, a marosvásárhelyi Látó irodalmi folyóirat szerkesztôjének, kiemelkedô prózaírói munkásságáért, történelmi trilógiájáért, s legutóbbi két elbeszéléskötetéért;
Ugyanebben az elismerésben részesült Karátson Endre Párizsban élô író- irodalomtörténész és Németh Gábor író-szerkesztô is.
Az EMKE Maros megyei szervezete január 22., a magyar kultúra napja alkalmából ünnepi mûsorra hívta mindazokat, akik nemzetük kultúrája iránt fôhajtással és az együvé tartozás érzésével viseltetnek. A rendezvényt a hányatott sorsú bukovinai székelyekrôl való megemlékezésnek szentelték. Bemutatták a bukovinai székely származású Zsók Béla Édesanyám dalai címû kötetét és a bukovinai székelyek népmûvészeti örökségét.
A bukovinai székelyekrôl, akiket csángókként is emlegetnek, tudni kell: az 1764-es madéfalvi veszedelem után, amikor lemészárolták a csíki és háromszéki székelyeket, az életben maradottak jogainak semmibevétele arra kényszerített ezer fôt, hogy Bukovinába meneküljön. Istensegíts, Fogadjisten, Hadikfalva, Józseffalva és Andrásfalvára telepedtek le, ahol 1786-ban számuk már tízezer lett. 1883-ban megkezdôdött a visszatelepülés. 4000 bukovinai székely Pancsova vidékére költözött, majd a második hullámban, 1905-1910 körül 681 székely Déva környékén lelt otthonra, Cserna- keresztúron, Sztrigyszentgyörgyön és Vajdahunyadon. Ebben az idôben kerültek bukovinai székelyek a Marosludas környéki telepekre is. Érdekes, az Észak- vagy Dél-Amerikába vándoroltak is magyar nevet adtak a telepeknek: Székelyföld, Eszterháza, Máriavölgy, Regina, vagy Dél-Amerikában Sao Paolótól 800 kilométerre: Boldogasszonyfalva.
A bukovinai székelyek történetét Ábrám Noémi mûsorvezetô ismertette a hallgatósággal.
Zsók Béla Édesanyám dalai címû, immár negyedik gyûjteményes kötetét H. Szabó Gyula, a Kriterion igazgatója és Deák Piroska dévai magyar szakos tanár mutatta be.
A szerzô maga Déván született, de szüleihez hasonlóan ô is "csángáló" volt, mert szülôvárosától távol kereste a megélhetést. Nagyváradon, Sepsiszentgyörgyön és legtöbbet Bukarestben élt, ahol nyomdászmesterként dolgozott az akkori "nagyüzemben", a Scânteia Házban.
Népzenei gyûjtômunkáját 1970-ben Jagamas János tanítványaként és az ô irányításával kezdte, majd édesanyja támogatásával folytatta. Rájött, hogy a dévai és a sztrigyszentgyörgyi csángók között a legjobb és legtermékenyebb nótafa mégiscsak az édesanyja, Zsók Jánosné Kásler Ilona, aki a legjártasabb a bukovinai székelyek dallamvilágában. Az ô dalait, 1030 dallamot foglalta össze a Kriterionnál megjelent kötetben. A szerzô mondta el, hogy idôs édesanyjának megtanította a magnó kezelését, és ott hagyta nála. Annyira elragadta a technika kínálta lehetôség, hogy egy ültében 150 dalt énekelt rá a hangszalagra. Utólag bevallotta: fárasztóbb volt, mintha egész nap kapált volna.
A könyvbemutató után a hallgatóság a kiállított korabeli fotók által betekintést nyerhetett a Déva környéki bukovinai székelyek életébe, viseletébe, népszokásaiba. A század eleji lakberendezésükrôl, használati tárgyaikról, szôtteseikrôl Fazakas Ildikó tartott elôadást. A féltve ôrzött kézimunkákból, a festékes szôttesbôl, varottasokból is láthattunk egypár darabot.
A bukovinai székelyeknek szánt megemlékezés úgy lehetett teljes, hogy népdalaik is felcsendültek. Kásler Magda énekelt Sindkó András zenekara kíséretében. Fazakas János táncukat mutatta be, míg lánya, Fazakas Júlia eredeti bukovinai népmesét mondott el.
A Belvárosi szerdák rendezvénysorozat keretében január 26-án este 6 órától Pál-Antal Sándor és Spielmann Mihály tart elôadást. A Deus Providebit Tanulmányi Központ II. emeleti Kápolna Termében sorra kerülô találkozó fô témája: Helytörténész Marosvásárhelyrôl, alcím: 200 éve született Benkô Károly.
Az életnek megvannak a maga furcsaságai. Ilyen például az, hogy az ember elmegy nyugdíjba, elbúcsúzik korábbi munkájától, változtat addigi foglalatosságain, és egyszer csak jönni kezdenek az elismerések, kitüntetések. Ilyenkor természetszerûleg megfordulhat a fejében, hogy jól döntött-e, amikor a nyugalmat választotta? Nem vált-e meg túl hamar állásától, tisztségétôl? De hagyjuk az általánosítást, a gondolatot most direkt rád vonatkoztatom.
- Valóban hamar megfordulhat az ember fejében egy ilyen gondolat, mert az utóbbi idôben tényleg sûrûn értek a megtisztelô kitüntetések. 2004 júniusában kaptam meg a Marosvásárhely Díszpolgára címet, utána átvehettem a Gyôr-Moson-Sopron megyei közgyûléstôl egy elismerést a két megye közti kapcsolatokban vállalt szerepemért. Aznap adományozták a Fibula de Suseni (Ruhacsat) nevû díjat, amivel a román és magyar közösségek egymáshoz való viszonyának alakításában tett erôfeszítéseimet ismerték el. A sorban most ez, amivel a magyar állam tisztelt meg, a legrangosabb, és valóban meglepett. Tényleg, olyan fajta jelzésnek is tekinthetô mindez, hogy az emberben felmerülhet, túl korán ment nyugdíjba, de pillanatig se akarom tehetetlenségre kárhoztatni magam. Mint hallom, ilyenkor sokan attól tartanak, hogy unatkozni fognak, én ettôl nem tartok, inkább egy olyan rossz érzés ütött bennem tanyát, mintha valami fontos befejezôdött volna az életemben. A sok elismerés arra figyelmeztet, hogy viszonylag közel van a végelszámolás. Nem vagyok sem fatalista, sem életunt, nem félek az öregségtôl sem, és nem akarok álszerény sem lenni, de szinte túl soknak tartom, hogy hirtelen ilyen reflektorfénybe kerültem. Annak ellenére, hogy tizenöt évig a szereplést megszokhattam, jól-rosszul, de politikai és közigazgatási, közéleti szerepkörben voltam.
- Hatvanévesen erôd teljében vagy, van, aki ilyenkor kezd teljes képességével politizálni. Senki se kényszerített, hogy kérjed a nyugdíjazásodat. Mégis miért döntöttél így?
- 2000. július 6-án, amikor politikai egyeztetés útján és az addigi tevékenységem alapján elnökké választott a megyei tanács, én már kimondtam, hogy négy év teltével, miután a mandátumom véget ér, nem vállalok semmilyen politikai feladatot. Sokan nem hitték el, hogy komolyan gondolom, de én már akkor tudtam, hogy így is késésben vagyok. Évek óta gyötröm magam az írással, 1988. december 1-jétôl naplót vezetek. És úgy érzem, hogy kötelességem önmagammal és a közösséggel szemben ezt valamilyen formában nyilvánosságra hozni. Nem arra gondolok, hogy a magán jellegû bejegyzéseimmel untassak bárkit, de olyan lehetôségem volt, hogy közvetlen közelrôl láthattam folyamatokat, eseményeket, amelyek az elmúlt 15 évben felkavarták a marosvásárhelyi, Maros megyei közösséget, különösen a magyart, és ezek közvetlen szereplôjeként vagy néha csak szemlélôjeként meg kell szólalnom, adósságom, hogy élményeimet, tapasztalataimat megírjam. Csak az igazat, természetesen, mert másképp nem is szabad írni.
- Olyan korszakra tekinthetsz vissza, amelyrôl valóban fontos minden írásos visszaemlékezés. De az elôbbi gondolatmenetedben megragadott az, hogy a fogadalmadat említetted. Manapság politikai berkekben az adott szó alig-alig kötelez valakit is bármire. Vannak politikusok, akik a körülmények függvényében mindig ki tudják magyarázni, hogy mit miért kell változtatni.
- Ezt így is meg lehet közelíteni, és nem is ítélem el azokat, akik bizonyos helyzetekben változtatják a véleményüket, mert a politikus éppen abban kell megérezze az arányokat, hogy hol van az, ami még elfogadható kompromisszum és hol van az, ami már nem elfogadható. Az én esetemben arról is beszélnünk kell, és ezt a búcsúinterjúmban is kifejtettem, hogy bennem erkölcsi gátként ott szerepelt az is, hogy a gyerekeimet nem tudtam itthon tartani. Nem lehetek hiteles semmilyen megnyilvánulásomban, ha ezt nem tudom elfogadtatni azokkal, akik felé azt kell közvetítenem, hogy itthon kell maradnia minden fiatalnak, és nem csak nekik. És nem volnék hiteles akkor se, ha nem ragaszkodom meggyôzôdésemhez, hogy idôre van szükségem ahhoz, hogy megírhassam mindazt, ami felgyûlt bennem. Több mint nyolc éve kész van egy önéletrajzi regényem is, amit 1996-ban írtam meg a 950 és 990 közötti életemrôl. Azt át kell szerkesztenem, komoly stiláris problémái vannak. Sok idôt vesz majd igénybe.
- Éppen amiatt, hogy sokan elmentek, nem vagyunk annyira gazdagok, hogy az igazán hiteles emberek nagy tapasztalatát ne kellene hasznosítanunk. Írásaikban is természetesen, de azt hiszem, hogy Virág Györgynek a szaktudására, szervezôi képességeire és energiájára is szüksége lenne még közösségünknek.
- Annak ellenére, hogy abbahagytam a mindennapi munkát a hivatalban, lehet számítani a hozzájárulásomra. Amennyiben igénylik a tanácsaimat, szívesen adom, de nem úgy, hogy feltétlen nekem van igazam. Amit tanácsolok, az mérlegelést kíván. Inkább azt nehezményezem, hogy akkor, amikor 2000-ben kijelentettem, hogy nem vállalok több mandátumot, nem voltam eléggé meggyôzô abban, hogy valakit mellém állítottak volna tapasztalatszerzésre. Minden irigység, rosszindulat nélkül tanítottam, oktattam volna négy éven át. Ez, a magyar közösségen belül maradva, sok politikai közszereplônkre is érvényes. Úgy látom, nem nevelik ki a saját utódaikat. Én ezt a lehetôséget felajánlottam, de nem használták ki. Ha körülnézünk a jelenlegi politikai szerephez jutott vezetôink között, észrevehetjük, hogy, sajnálatos módon, kevesen jutottak arra a következtetésre, hogy nem nélkülözhetetlen senki. Tokay Györgyön és Vida Gyulán kívül nem emlékszem, hogy valaki önszántából feladta volna a politikusi pályáját. Persze, visszautalhatnék Domokos Gézára vagy Király Károlyra, és még bizonyosan sorolhatók példák, de a neves, rangos politikusaink közül sokan másképpen vélekednek errôl. Remélem, nem bántó, akinek nem inge, ne vegye magára, de bizony el kell gondolkozni azon, hogy bármilyen jól dolgozzék valaki, egy idôn túl át kellene adnia a helyét a fiatalabbaknak. Nálunk még az a bevett szokás, hogy az ember bekopogtat egy ajtón, felvették, dolgozik, és onnan vonul nyugdíjba. A politikai életben is ez a gyakorlat. Hála istennek az RMDSZ nagyon szép eredményeket ért el a választásokon, de sok ellenszenvvel találkoztam amiatt, hogy valakinek a nevét, az arcát már megunták az emberek. El kellene gondolkozni azon, hogy más szerepkörben is hasznára lehet lenni a közösségnek. Én legalábbis így gondolom. Most is tudok segíteni, de nem politikai szerepvállalással. Szeretek dolgozni, szeretek segíteni, és nem várom el, hogy külön kérvényben igényeljék. Az ember 60-on túl már lehet egy kissé önhitt, és lehetünk kritikusabbak saját magunkkal szemben, most már megengedhetjük magunknak. Nem fûtenek olyan ambíciók, mint korábban.
- Van egy másik rendhagyó viszonyulásod is, amire akkor figyeltem fel, amikor az Országházban megköszönted Szili Katalinnak a kitüntetést. Kijelentésed szerint abban, hogy idáig jutottál, döntô volt, hogy megadatott számodra egy nagy esély: az RMDSZ megbízott a feladattal, volt, hol teljesítened. Manapság gyakran elôfordul, hogy akik a szövetség indítványára, szorgalmazására pozícióba kerülnek, ezt igyekeznek hamar elfelejteni, sôt, azt hangoztatják, hogy közük sincs az RMDSZ-hez. Te nem így viszonyultál a dologhoz.
- Aki józanul gondolkozik, nem tehet másképp. Nem udvariasságból mondtam, hogy az RMDSZ nélkül az én nevem is egy lenne a 150 ezer marosvásárhelyié közül. Ez megint nem álszerénység. Nem igaz, hogy én 1990 elôtt nem voltam aránylag ismert ember, de ez csupán annak volt tulajdonítható, hogy a Kisipari Szövetkezetek Maros Megyei Szervezetében, csaknem 20000 ember dolgozott, osztályvezetô voltam, sokat jártam terepre, nem kocsival jártam, hanem busszal, néha még szekérrel, kerékpárral is, gyakran megfordultam az emberek között. Abból a húszezerbôl legalább a fele ismert, román és magyar egyaránt. Akkoriban megbízásként kaptam olyan feladatot, hogy beszéljek az évi egy-két közgyûlésen magyar településeken. Engem küldtek Nyárádszeredába, Szovátára, Sármásra. Ott, ahol a legtöbb munkás magyar volt, még akkor is magyarul lehetett beszélni, ha jelen volt a bukaresti küldött vagy a megyei pártbizottságé. Sokan nem szívesen vállalták a magyar felszólalást. Olyankor került rám a sor. Ez nem dicsekvés, hanem tény. Nagyon jólesett, amikor 90-es években találkoztam emberekkel, és ezeket a dolgokat felemlegették. Ismert voltam tehát, de nem lehettem volna ilyen ismert, ha nincs az RMDSZ. Ha nem hoz helyzetbe 1992-ben, vagy még korábban, 1990-ben Király Károly révén. Ezek a dolgok mind egymásra épülnek. Ezért mondtam, hogy önkritikusan felül kell bírálnunk magunkat, hogy mi a mi értékünk, és mi az, amit egy ilyen lehetôség révén kapunk. De van egy másik dolog is, amit elmondtam a kitüntetéssel kapcsolatosan Szili Katalin elnök asszony elôtt is, az, hogy a családom segített abban, hogy biztos háttérrel meg tudtam állni a helyem. Olyan értelemben, hogy nem roppantam bele és nem szenvedtem maradandó egészségi károsodást. Tudtam, hogy haza nyugodtan mehetek, ha kellett, csend volt, ha kellett, beszélgettünk a gondokról, problémákról. A családommal szemben is, feleségem, gyerekeim, unokáim iránt kötelességem, hogy egy kicsit többet lehessek velük. Ez önzô hozzáállás, mert nekem is rendkívül kellemes dolog. Valóban nagyon vágytam erre. A munkámmal a családot félig-meddig feláldoztam, ez hál' istennek nem jelentette azt, hogy felbomlott.
- A feleségedet idézted nagyon szellemesen ekképpen: ,,áldott jó ember, a családján kívül senki másnak nem ártott." Nem voltál tanácselnökként túlzottan jó ember?
- De igen. Elismerem, hogy sok szempontból a stílusom, illetve a hozzáállásom a munkatársakhoz, a problémákhoz nem volt a leghatékonyabb. Jónak, jó fônöknek lenni nem azt jelenti, hogy mindenki kell imádja az embert, de én azt vallottam, és most is azt mondom, hogy egy munkahelyen, ahol az ember az élete nagy részét eltölti, ahol egy kollektívában kell dolgozni, nem lehet állandóan összeráncolt homlokkal ülni. Az mindenki számára megterhelô. Meg kell legyen az igényesség. De ha túlságosan szigorúan kezeli az ember a munkatársait, akik alkalmilag éppen beosztottjai, és úgy kezeli ôket, hogy csak a saját véleményét fogadja el, annak elôbb-utóbb nem fogják megmondani, hogy hol hibázik. Nem merik megmondani. A szigorú fônök itt téved.
- Elfogadod, ha valaki azt mondja, hibáztál?
- Akkor fogadom el, ha fáj, mert akkor tudom, hogy igaza van. Ha jóhiszemûen bírál, elfogadom, de magamban elkönyvelem, hogy ez is egy vélemény, de nekem attól igazam van. Ha igaza van és valós a bírálat olyan értelemben, hogy rájövök, kemény hiba volt részemrôl, az nagyon tud fájni.
- Most a Deus Providebit Házban beszélgetünk, itt milyen teendôid vannak?
- Ez egy nagyon érdekes és kellemes hely számomra olyan értelemben, hogy itt mûködik a Sapientia egyetem. Fiatalok vannak körülöttem nap mint nap, gyakran elôfordul, hogy bejönnek hozzám egy-egy kérdéssel, egy-egy rövidebb beszélgetésre, ami nagyon jólesik. Hivatali kapcsolatom nincs velük, mindössze annyi, hogy biztosítsam számukra az elôadóterem hétvégi használatát. Olyankor az egyház rendelkezik a nagyteremmel, gondoskodnunk kell, hogy ne csússzanak egymásra programok. Vannak különbözô szociális jellegû, világi, irodalmi jellegû megnyilvánulások. Ugyanakkor, mivel római-katolikus lévén az egyházzal azelôtt is megvolt a kapcsolatom, és az azelôtti munkahelyem is olyan volt, hogy ügyes-bajos dolgokat kellett intézni az egyház számára is, ezeket is szívesen vállalom. Ezért gyakrabban láthatnak esetleg a volt munkatársaim is. Nyugodtan bemehetek a polgármesteri hivatalba is. Ez egy olyan munkakör, amit szívesen vállaltam, bár nem jár napi bejárási kötelezettséggel. Hozzászoktam hogy bejövök, gyakorlatilag mindennap itt vagyok, hétvégeken ritkábban.
- Miközben még egyszer gratulálok a kitüntetéshez, fejezzük be egy olyan mélyreható gondolattal, amit egy Kányádi-versbôl idéztél, és nagyon fontosnak tartottál elmondani az érdemrend ünnepélyes átadásakor.
Igen, a népszavazással kapcsolatos hangulatra reflektálva választottam ezt az idézetet. Kányádi Sándor az 1980-as évek közepén írt több elkeseredett hangú verset, nagyon jól megfogalmazta azt a hangulatot, amelyben az erdélyi magyarság élt. Úgy gondoltam, hogy találó az Isten háta mögött címû vers néhány zárósora arra, ami decemberben történt velünk, és arra a helyzetre, amelyben mi, határon túli magyarok vagyunk. Így hangzik: ,,Elôrelátó vagy de mégis/ nézz uram a hátad mögé is/ ott is lakoznak/ s örülnének a mosolyodnak." Én azt hiszem, hogy hangzatos szavak helyett többet ér, hogyha valaki különösebben nagy felhajtás nélkül, csendben dolgozik. Lehet, hogy ez is egy ilyen része az én életvitelemnek. A feleségem például nagyon gyakran elzárkózott attól, hogy velem tartson különbözô protokolláris megjelenéseken. Nekem kötelességem volt a beosztásom miatt ott lenni, de meggyôzôdésem, hogy nem a személy a fontos. Erre nagyon hamar rájöttem. Ez is segített abban, hogy tudjam: ma ez vagyok, holnap már nem vagyok az, de emberként ugyanannak kell maradnom.
Mióta magyar alpolgármestere van a városnak, számunkra is szembetûnô, más hangulatú munkalégkör uralkodik a polgármesteri hivatalban. Ferenczi Levente alpolgármester irodája mindig nyitva áll az ügyintézôk elôtt. Intézményvezetôk, a város polgárai bizalommal fordulnak hozzá. Tisztségébe iktatása óta a város magyar lakossága is bátrabban veti fel a problémákat, s nem csak akkor jönnek a hivatalba, amikor helyi adót kell fizetni.
- S ha már az adóknál tartunk, módosultak-e a helyi adók és mikortól lehet fizetni?
- A helyi adókat - telek, épület és gépkocsi - csak az infláció értékével, 9,4 százalékkal növeltük. Az adó befizetése csak február elsején kezdôdik el. Az adóhivatal most csak azokat az adófizetôket fogadja, akik a tavalyi, tavalyelôtti hátralékokat törlesztik.
- Milyen más újdonságról számolhat be az alpolgármester, a hivatal tevékenységérôl most, az új esztendô küszöbén?
- Örvendetes számunkra, hogy az Andrássy-telepen bôvíthetjük az infrastruktúrát. Két kilométer betonutat építünk a Kistanya és a Haitau utcákban. Ennek egykilométeres szakaszát már az ôsz folyamán lekövezték, tavasszal következik a másik szakasz, majd a két kilométer lebetonozása. Az út világbanki támogatással épül, ennek értéke 2 millió euró. A munkálatokat a gernyeszegi Balogh József cége, a Multiprod végzi.
Tanácsi határozat alapján január elsejétôl a volt állami fogorvosi rendelôt öt évre használatba engedtük át dr. Tivadar Tibor és Erceanu Maria fogorvosoknak, akik négy asszisztenssel dolgoznak. A fogorvosi rendelôt bérlôi díjmentesen használhatják.
Az elmúlt héten szervezték meg a III. Gyöngykoszorú-találkozót, ennek lebonyolításához a helyi tanács 10 millió lejjel járult hozzá.
- Ma ül össze a helyi tanács, milyen fontos napirendi pontokat vitatnak meg?
- Az egyik, számunkra is fontos napirendi pont a pártok által használt székházak ügye. A tanács a bérleti szerzôdések meghosszabbítását tárgyalja meg. Mint ismeretes az MDSZ-nek, a PSD-nek, a liberálisoknak, a PD-nek, a PRM-nek és a PUNR-nek van saját székháza. Érdekes, hogy a PUNR egyszemélyes párt lett Marosludason, tagsága elpártolt az elnöktôl. Ilyen körülmények között meg kell vizsgálni, indokolt-e a székház bérleti szerzôdésének meghosszabbítása. Az RMDSZ szorgalmazta a helyiségek eladását, de erre egyelôre nem kerül sor. Remélhetôleg május folyamán tûzzük napirendre ezt a kérdést.
December elsejétôl elméletileg el kellett volna kezdôdnie az idôsek otthoni ápolásának. Azért elméletileg, mert a polgármesteri hivatal épületében ettôl az idôponttól már mûködik a szolgáltatást koordináló iroda teljes mûszaki felszereltséggel, létrehozták az ötszemélyes apparátust, ami egy fônökbôl, egy orvosi asszisztensbôl, két szociális munkásból és egy sofôrbôl áll, de a tulajdonképpeni munka még nem kezdôdött el.
- Mi ennek az oka, kérdeztük Veres Claudiát, az idôsek otthoni betegápolásával foglalkozó ügyosztály vezetôjét.
- A szolgáltatást a 2000. évi 17-es törvény alapján hozták létre. A mûködéséhez szükséges anyagiakat Phare- alapból pályázták meg. Az elnyert összeg 21.000 euró, amely 30 idôs korú 65 év fölötti egyedül élô személy ápolását fedezi. Az otthoni ápolás kérések alapján történik. Eddig mindössze 13 kérés érkezett az ügyosztályhoz, olyan személyek részérôl, akik segítségre szorulnak. Elvállaljuk az ügyintézést, alaporvosi ellátást biztosítunk, kifizetjük a számláikat, bevásárolunk, esetleg kitakarítjuk a lakást. Amikor a felméréseket készítettük, kiderült, hogy az idôs személyek elsôsorban anyagi támogatásra számítanak, ezt sajnos, mi nem biztosítunk. Azt is tapasztaltuk, hogy az idôs személyek kételyekkel fogadják a közeledésünket, bizalmatlanok, sôt félnek, nehogy a szolgáltatásokért levonjanak a nyugdíjukból.
Az ügyosztály közel 600 szociális ankétot végzett el, amely által feltérképezték a rászorulók, a tehetetlenek, egyedülállók helyzetét. Szolgáltatásaikat azonban nem erôszakolhatják az idôsekre - mondta az osztályvezetô.
Szándékunk az lett volna, hogy ellátogassunk olyan idôs emberekhez, akik igényelték az otthoni ápolást, azonban az osztályvezetô elzárkózott attól, hogy közbejárjon, mondván, hogy még gyerekcipôben járnak, még nem tanácsos errôl írni.
A marosludasi árvaház az egyetlen, amely a megyében megmaradt mamutintézménynek. Arról szerettünk volna érdeklôdni, hány gyereket helyeztek el itt, és mikor kerül sor az intézmény átalakítására. Csikorgó hidegben érkeztünk az udvarára, a kapus messzirôl intett, még a zúzmarás szomorúfüzet sem szabad fotózni! Bent sem várt ránk melegebb fogadtatás. Dancu Cristina igazgatónô kijelentette, hogy a Megyei Gyermekjogvédelmi Igazgatóság vezetôjének beleegyezése nélkül semmilyen adattal nem szolgál. A szabály az szabály, be kell tartani! Fotózásról szó sem lehetett, pedig nem a nagy "leleplezés" szándékával, hanem inkább a pozitív irányba való elmozdulás felvillantásával érkeztünk. Domby Károlyt telefonon kérdeztük, aki elmondta, hogy 150 kiskorú lakik az elhelyezési központban. Az intézmény átalakítására egyelôre nem léteznek programok. A fô hangsúlyt a marosvásárhelyi 420 gyereket nevelô elhelyezési központ felszámolására helyezték. De a nemzeti érdekeltségû programok keretében várható, hogy anyagi alapot biztosítanak a gyerekek családoknál való elhelyezésére, nevelôszülôk fizetésére. Marosvásárhelyen mûködik az LOC amerikai alapítvány, amely hozzájárul, hogy a ludasi árvaházból a gyerekeket az általuk épített családi házakban helyezzék el.
Cazacu Adela fôkönyvtáros készségesen áll az olvasók rendelkezésére.
A városi könyvtárnak 1400 nyilvántartott olvasója van, naponta 50-60-an fordulnak itt meg, fôleg diákok a Ioan Th. Olteanu Általános Iskolából, valamint a líceumból.
Amióta a polgármesteri hivatal megvásárolta a telefonpalota melletti épületet, helyi költségvetésbôl egyéni hôközpontot szereltek, s tervek szerint minden nyílászárót kicserélnek.
Arra a kérdésünkre, hogy a 60.000 kötetbôl milyen arányú a magyar nyelvû kínálat, a fôkönyvtáros elmondta, hogy 12.000 kötettel várják az olvasókat. Új könyveket a Megyei Könyvtártól, magánszemélyektôl kaptak.
A könyvtárban számos irodalmi rendezvényre kerül sor. Márciusban magyar vonatkozású rendezvényük lesz, amikor József Attila születésének 100. évfordulójára emlékeznek Nagy Éva magyartanár szervezésében.
A helyi RMDSZ szervezésében febuár 5-én, szombaton este 8 órától tartják a hagyományos kosaras farsangi bált. A mulatságot az ipari iskolaközpont éttermében szervezik.
Az Andrássy-telepi Petôfi Sándor Általános Iskolában az elmúlt év folyamán tûz pusztított. A polgármesteri hivatal azonnal intézkedett, a leégett tanári szobát, a tetôzetet kijavították, azonban a százéves épület általános felújítására nem futja a helyi költségvetésbôl. Ambrus Vilmos katolikus fôes-peres svájci személyes kapcsolata révén külföldi támogatással egyéni hôközpontot szerelnek, kicserélik a nyílászárókat, az osztálytermek padlózatát és illemhelyeket építenek ki.
Háromszáz férôhelyes katolikus templomot építenek Andrássy-telepen, ahol eddig nem volt templom és a híveknek Ludasra kellett bejárniuk misére. Az új templom alapját ki is öntötték a volt szövetkezeti üzlet mögötti téren.
Január 30-án, 31-én és február elsején a marosludasi mûvelôdési házban egészségügyi elôadást tartanak. Ez alkalomból ingyenes vizsgálatokat - vérnyomás-, vércukorszint-, zsírmérés - is végeznek. Az elôadássorozatot Vajda Csaba adventista lelkész szervezi.
A marosludasiak többségének ma is fô anyagi forrását a mezôgazdaság jelenti. Az itt élôk jó gazdák, akik jelentôs földterületeket mûvelnek meg. Éppen ezért nagy fontosságú a Marosludasi Gazdakör, mely tagjait szakmai tanácsadással látja el, minôségi vetômagot ajánl. A mezôgazdálkodás egyik fô problémája a termékek értékesítése, a gazdakör ezen a gondon is enyhíteni kíván.
A marosludasi gazdakör harmincnégy stabil taggal mûködik, egyesek 8-10 hektáron gazdálkodnak, de van olyan is, akinek földje van. Tolokán Zoltán, a szervezet elnöke a tavalyi jó eredményekrôl számolt be. Míg 2003-ban hektáronként nyolcezer kg kukoricát gyûjtöttek be, addig a tavaly nyolcezerötszázat, cukorrépát huszonöt- huszonhatezer kilogrammot, de volt olyan terület is, amely harmincezret termett. Egy hektárról átlagban 4500-5000 kilogramm búzát arattak le, amit jelentôs hozamnak könyvelnek el. A mezôgazdaságban dolgozóknál nem a tudás, hanem a pénz hiányzik - vallja Tolokán. A terület minôségét leginkább az befolyásolja, hogyan készítették elô. Egy hektár megmunkálása idén tavasszal 10-12 millióba kerül. Ezt bizony nehéz elôteremteni.
Fûszerpaprikát is sokan termesztenek, melynek kilogrammját kétszázezer lejért értékesítik. Ez biztos jövedelemforrást jelent.
A gazdakör tagjai különféle felkészítôkön vehettek részt. A gazdakörök elnökei tavaly decemberben Hármasfaluban találkoztak, az értekezlet témája az állattenyésztés volt. A statútumváltozásról is szó esett, illetve arról, hogy a Maros megyei gazdakörök - amelyek Tolokán Zoltán véleménye szerint az országban legjobban mûködôek - a Kolozs megyeiekhez kapcsolódjanak. A gazdák ismereteiket bôvíthették még általános mezôgazdasági, illetve molnároknak szervezett tanfolyamokon. A környékbelieknek méhésztanfolyamot rendeztek, ami nagy érdeklôdésnek örvendett.
(mészely)
A marosludasi közintézményekre - az árvaház kivételével - még mindig nem került fel a magyar felirat. Hogyan értékeli ezt a "gesztust"? A két világháborúban elesett magyar hôsöknek sem állítottak emlékmûvet a városban. Mi a véleménye ezzel a mulasztással kapcsolatban?
Kelemen Mihály nyugdíjas villanyszerelô: - Elvárom, hogy mindenütt kitegyék a kétnyelvû feliratokat, s alkalmazzák a törvényt. Mindegy, hogy a polgármester mit mond, a törvényt alkalmazni kell, hiszen Maros-ludason több mint 20 százalék a magyarság aránya. Nincs mit húzni az idôt, természetes, hogy ki kell tegyék a kétnyelvû feliratokat. A második kérdésre is válaszolva mondom: elvárom, hogy az elesett magyar katonáknak emlékmûvet állíttasson a város, úgy, ahogy a román hôsök emlékére 2002-ben tették.
Magyari Katalin titkárnô: - Szükségesnek tartom, hogy a magyar feliratok felkerüljenek a polgármesteri hivatalra, közintézményekre, mert ma sok olyan idôs ember van, fôleg a telepen, akik nem tudnak jól románul. Nagytatám a második világháborúban esett el, igaz, ô magyarózdi volt, de a marosludasi hôsök leszármazottjai joggal várják el, hogy halottjaikról megemlékezzenek.
Halmágyi Klára nyugdíjas: - Elég baj, hogy sem magyar feliratok, sem magyar katonákra emlékeztetô emlékmû nincs a városban. Én úgy emlékszem, hogy még a "demokrácia" elôtt, a 70-es években is voltak magyar feliratok az iskolákon, óvodákon, a néptanácson. A magyarság elvárja, hogy mindkét esetben pozitív elôrelépés történjen.
Görög Miklós nyugdíjas építész: A magyar feliratokat feltétlenül ki kell tenni. Itt fôleg a polgármesteri hivatal épületére gondolok. De nem csak a homlokzatra, hanem az épületben az irodákra is, hogy a teleprôl érkezô idôs, magyar emberek is tudják, mit, hol keressenek. A polgármestertôl arra kaptunk ígéretet, hogy februárban felkerülnek a táblák. Csak azt nem értem, miért szükséges tanácsi döntés ehhez, amikor törvény van rá. Ami az emlékmûvet illeti, errôl szó volt az RMDSZ-nél, de választmányi döntést még nem hoztunk.
Brezsán Erika: - Két kisgyerek édesanyja vagyok, magyar óvodába járnak, az épületen nincs magyar felirat, de ha volna, kicsit jobban magunkénak éreznénk az intézményt.
A Román Fejedelemségek egyesülése tiszteletére a tegnap a megyeszékhelyen ünnepélysorozatot szerveztek.
Délben a Megyei Rendôr-felügyelôség székhelyén Alexandru Ioan Cuza fejedelem mellszobrát koszorúzták meg. "1859. január 24-én a iasi-i és bukaresti választógyûlés Alexandru Ioan Cuza ezredest választotta Moldova és Havasalföld uralkodójává. A kettôs választás révén egyesült a két fejedelemség" - szólt a 146 évvel ezelôtti eseményrôl Cotoara Vasile rendôrkvesztor, a Megyei Rendôr- felügyelôség parancsnoka. Cuza 7 éves uralkodása alatt fellendült a gazdasági, politikai-diplomáciai, társadalmi, adminisztratív, jogi, katonai és kulturális élet. Fontosabb reformjai közé tartozik a katonaság szervezésére, a megyei tanácsok létesítésére, a bírósági tevékenységre vonatkozó törvény kidolgozása, a büntetô törvénykönyv és a magánjogi törvénykönyv, a közúti törvény bevezetése.
Ciprian Dobre prefektus felszólalásából kitûnt: Románia ma a 146 évvel ezelôttihez hasonló változások elôtt áll, hiszen most az Európai Unióhoz való csatlakozásért küzd. Az 1859-es esemény tiszteletére a kegyelet koszorúit helyezték el a prefektúra, a megyei tanács, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal, a Közigazgatási és Belügyminisztérium, a Speciális Távközlési Szolgálat és több politikai párt képviselôi. Az egyesülés hórájának elhangzása után a Nyitott kapuk rendezvény keretében a megyei és a városi rendôrség irodahelyiségeit tekinthették meg az érdeklôdôk.
13 órától a Nemzeti Színházban az Unirea Kollégium diákjai tartottak rendezvényt.
Marosvásárhely Polgármesteri Hivatala szervezésében 18 órakor kulturális ünnepséget tartottak a Kultúrpalota nagytermében. Este a Gyôzelem téren az egyesülés hórája zárta a rendezvénysorozatot.
A Szabadi úti Református Egyházközség esperese, Szász Zoltán meghívására az egyetemes imahét záró istentisztelete keretében fellépett a Gógánváraljai Református Egyházközség vegyes kara.
Kellemes meglepetést szerzett a Dávid Lajos nyugalmazott esperes által felkészített, irányított kórus egyházi mûvekbôl össze&a