Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag @e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag @e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

A múlt héten hatalmas vihart kavart a politikai életben az államelnök egyik központi napilapnak adott interjúja, amelyben egyebek között a politikai erkölcsrôl beszélt, és arról, hogy az elôre hozott választások híve, mert a kormánykoalíciónak minél elôbb meg kell szabadulnia a Humanista Pártnak nevezett erkölcstelen "megoldástól". Ugyanakkor a prefektusi funkciók körül folyó "penibilis" tárgyalásokról is szólt, mire a humanisták elsô reakciója az volt, hogy ôk kétszeresen is "imorálisnak" nevezték az elnököt, mert szerintük ô könyörgött nekik, hogy támogassák a kormánykoalíció megalakulását.

A napokig tartó replikaözön és a különbözô tárgyalások nyomán végül is a humanisták nagyvonalúan eltekintettek a sértésektôl. Mint Voiculescu kijelentette, úgymond "magasabb nemzeti érdekekért", nevezetesen az áprilisra esedékes csatlakozási szerzôdés aláírása, illetve a 2007-es európai uniós csatlakozás érdekében továbbra is támogatják a kormányt, viszont továbbra is kitartanak a parlament két házának pészédés elnökei mellett. Az elnöki nyilatkozatra reagálva jelentették be, hogy nem tartanak igényt egyetlen prefektusi bársonyszékre sem. Ha már, ugye, erkölcstelen és kínos az egész.

Azonban hamar kiderült, hol van a humanista (erkölcsi) kutya eltemetve. Azt már egyáltalán nem tekintik imorálisnak, ha tíznél is több alprefektusi és ugyanannyi államtitkári funkciót vindikálnak maguknak, annak ellenére, hogy amikor beléptek a kormánykoalícióba, bármiféle szerzôdés, protokollum aláírását visszautasították.

És ha már az erkölcs körüli konfliktusokról beszélünk, nem feledhetjük el, hogy a humanisták voltak, akik elsôként kezdtek errôl beszélni. Ugyanis az elnökválasztás második fordulója elôtt protokollumot írtak alá a PSD-vel a parlamenti többség megalakításáért, majd miután a liberális-demokrata szövetség javára dôlt el a harc, úgymond "morális" meggondolásból felrúgták az írott szerzôdést és "a magasabb nemzeti érdekek" lobogtatásával egyszerûen áteveztek a jobb oldalra. Ekkor nevezte a faképnél hagyott PSD Voiculescu szervezetét erkölcstelennek, akinek a reakciója annyi volt, hogy "ez a politika".

Mindent egybevetve, a humanisták túl sokat kaptak a szociáldemokraták segítségével, hiszen saját erôbôl nemigen érték volna el a parlamenti bejutáshoz szükséges ötszázalékos küszöböt, most pedig, annak ellenére, hogy nem hajlandók írásban elkötelezni magukat a jelenlegi kormánykoalíció irányába, túl sokat követelnek a központi, illetve a helyi koncokból. Azonban a tét nem az, hogy melyik vitázó fél erkölcstelenebb, hanem az, hogy a pártok közötti harc a prefektusi funkciókért vagy akár a megyei tanácselnöki tisztségért azt bizonyítja, ilyen körülmények között sohasem válik politikamentessé a közigazgatás.

A Kossuth rádiónak adott interjúban emlékeztetett arra, hogy még decemberben arra kérte az igazságügy minisztert, készítsen átfogó jelentést a letelepedés, a bevándorlás és a honosítás szabályrendszerérôl.

"Elkészült a jelentés, ami azt mutatja, hogy szinte mindenhez hozzá kell nyúlni" - mondta. Hozzátette: a kormány szerdán meg fog bízni egy kormánypárti politikust "kifejezetten azzal a céllal, hogy (...) a konkrét változtatási programmal március 31-éig készüljön el, utána következô három hónapban vezessük ezeket be".

A kormányfô elkeserítônek nevezte a letelepedés, bevándorlás, honosítás jelenlegi szabályrendszerét, gyakorlatát, és közölte: igen nagy bajnak tartja, hogy az elmúlt 15 évben
"ezzel senki nem foglalkozott".

Szólt arról is, minderrôl ma konzultációt tart szükségesnek a magyarországi pártokkal és a határon túli szervezetekkel.

Arra a felvetésre, hogy a határon túli szervezetek továbbra is az alanyi jogú állampolgárságot várják, azt mondta: "Magyarországon nagyon sok mindenki valamit vár, és hogy mit vagyunk képesek ebbôl közös nemzeti akarattá formálni, az azon múlik, hogy kinek az akaratát, szándékát tudja a magyar egész nemzet, vagy annak legalább a többsége támogatni".

Közölte, belátható idôn belül nem lát "olyan okot, ami miatt ez a magyar többségi vélemény és a kormány véleménye megváltozna".

Az autonómia kérdésérôl szólva úgy vélte, az egyes magyar régiók igényét szem elôtt kell tartani, emellett jó szomszédi viszonyra kell törekedni.

Mint mondta, miután az egyes határon túli magyar régiókban eltér egymástól az autonómiára vonatkozó igény, így "óvatosan kell elôre menni, de a helyi közösségek igényéhez alapvetôen pozitívan kell hozzáállni".

Az új román miniszterelnök jövô hétre tervezett magyarországi látogatásával kapcsolatban azt mondta: meg kell próbálni elejét venni annak a félelemnek, hogy az autonómia valamilyen nemzeti szeparatizmusnak az elôszobája. Álláspontja szerint "az autonómia elsô számú feltétele a jó szomszédsági kapcsolat".

"Errôl beszélni kell, errôl tárgyalni kell, ehhez a magyar közösségeknek szakmai, politikai, emberi, (...) támogatást kell nyújtani, és meg kell nyugtatni a szomszédos országok vezetôit" - mondta.

Közölte, a kormány azért kíván közjogi tartalmat adni a határon túli magyarság fogalmának, hogy ennek alapján az érintettek megkaphassák "azt az útlevelet, amelyre vágytak".

Orbán Viktornak, a Fidesz elnökének a népszavazási kampányban elhangzott szavait is idézte, ami szerint "egy útlevélrôl szól a dolog". Ahhoz, "hogy útlevelet bocsáthassunk ki, ahhoz kell, hogy legyen köztünk közjogi kapcsolat" - hívta fel a figyelmet.

A határon túli magyaroknak adandó, Magyarországra és az unió országaiba szóló útlevelet az Egyesült Királyságban korábban bevezetett úti okmányhoz hasonlította.

"Ez egy picikét olyan modell, mint amely Nagy-Britanniában van", ahol többfajta közjogi viszony létezik. A volt gyarmatokról származóknak például "speciális viszonya van", amely kiterjed a beutazási lehetôségére, de nem biztosít "másfajta jogot".

"Ennek az útját, módját keressük, és (...) miután emellett érvelt a legnagyobb ellenzéki párt elnöke is, gondolom, hogy bírjuk ebben az ô támogatásukat is" - mondta Gyurcsány Ferenc.

Bár január 31-ig a jogi személyeknek be kell nyújtaniuk az adóbefizetési nyilatkozataikat, a közel négyezer cég közül alig százan jelentkeztek a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal adóosztályán hogy átvegyék a nyomtatványokat. A késéssel, vagy az egyáltalán be nem nyújtott nyilatkozatok esetén kilátásba helyezett borsos bírság láthatólag nem hat serkentôleg a jogi személyekre.

Az adóosztály vezetôje, Ercsei Ferenc kérdésünkre pontosít: a nyilatkozatokat (épület-, jármû-, cégtábla- és területadó esetében) a cégek képviselôi megtalálják az adóhivatal 8-as szobájában. Fontos, hogy pontosan és hiánytalanul kitöltsék azokat, hiszen az adóosztály alkalmazottainak munkáját lassítja és nehezíti, ha az adatok pontatlanok, hiányosak. A fizetendô adó értékét nem mi, hanem a cégek saját maguk állapítják meg, hiszen könyvelôt tartanak, akik az érvényben levô pénzügyi törvény, valamint tanácsi határozat alapján számítják ki a tartozásokat. A cégek nem kötelesek készpénzzel törleszteni, banki átutalással, kifizetési rendelettel is történhet az elszámolás. A lényeg, hogy a hó végéig benyújtsák a nyilatkozatokat, az elsô negyedévben pedig lehet fizetni, késedelmi kamatot pedig nem számolnak.

Kisebb gondot jelenthet, hogy az épületadó esetében a leltári értékre számított százalék a tavalyihoz képest módosult, amit sokan nem tudnak. Ercsei Ferenc szerint az adóhivatalnál kifüggesztettek minden, a számításokhoz szükséges adatot, az adókra és illetékekre vonatkozó tavaly decemberi 140-es helyi tanácsi határozat pedig jövô héttôl már tanulmányozható a polgármesteri hivatal internetes honlapján is (www.tirgumures.ro).

Az adóosztály vezetôje szerint a nyilatkozatok határidôben történô benyújtásának elmulasztása esetén a bírság meglehetôsen borsos. Késés esetén 2-tôl 4 millió lejig, ha egyáltalán nem nyújtják be a nyilatkozatokat, a bírság 4-tôl 12 millió lejig terjed. Ezek ismeretében furcsállja, hogy a közel négyezer cég közül eddig csupán mintegy százan jelentkeztek a nyomtatványokért...

Ercsei Ferenc hangsúlyozta: az évi adónyilatkozatokhoz feltétlenül csatolni kell a kért egyéb iratokat: az ingatlan felértékelésének jegyzôkönyvét (a felértékelés nem kötelezô, de aki az utolsó 3 évre visszamenôleg nem értékeltette fel az ingatlant, a leltári értékre 6,25 százalékot kell számítson adóként, a felértékelt ingatlan esetében a leltári érték 1 százaléka az adó), a részvényesek közgyûlésének határozatát, amelyben elfogadják a felértékelést, a felértékelést rögzítô könyvelôi jegyzéket, az állóalapok ellenôrzésére vonatkozó mérleg másolatát az 1-es csoportra vonatkozó épületek esetében, valamint az amortizált épületek esetében az ezt bizonyító iratokat. Az adóosztálynál az ügyfélfogadás január 17-ig naponta 9-12 óráig tart, kedden és csütörtökön 14-16 óra között is.

Január elsejétôl az idei évre elôrebecsült inflációval arányosan nônek a nyugdíjak - jelentette be Gheorghe Barbu munka- és társadalomvédelmi miniszter. A nyugdíjpont értéke a tavalyi 2.869.507 lejrôl 2.955.592 lejre emelkedik.

A nyugdíjemelés országos viszonylatban 6,3 millió nyugdíjast, Maros megyében pedig 177.000 személyt érint.

A nyugdíjemelés jelentôs teher a társadalombiztosítási költségvetésben, hiszen évek óta jelentôsen több a nyugdíjas, mint amennyi a társadalombiztosítási alaphoz hozzájáruló, dolgozó személyek száma. Országos viszonylatban 4,5 millió dolgozót (biztosítottat) tartanak számon, míg Maros megyében 138.908 alkalmazott (4.718 biztosított és 4.743 tb- járulékot fizetô munkanélküli) van.

A nyugdíjemeléssel egy idôben csökken a társadalombiztosítási hozzájárulás (CAS) százalékaránya. Az erre vonatkozó állami társadalombiztosítási, 512-es számú költségvetési törvény a 2004. november 30-i román nyelvû Hivatalos Közlönyben jelent meg. Míg 2004. december 31-ig a hozzájárulás 31,9 százalék volt - amelybôl 22 százalékot az alkalmazó cégek, 9,5 százalékot pedig az alkalmazottak fizettek -, addig január elsejétôl a társadalombiztosítási hozzájárulás 29,5 százalék lett. Ebbôl a cégek 20 százalékot, míg az alkalmazottak továbbra is 9,5 százalékot fizetnek.

Videanu miniszterelnök-helyettes kilátásba helyezte, hogy ha az egységes adókulcs bevezetésére a gazdasági egységek pozitívan reagálnak, jövôre a társadalombiztosítási hozzájárulás körülbelül 10 százalékkal csökkenhet. Az európai országokban gyakorolt tb-hozzájáruláshoz képest Romániában a legmagasabb ennek százalékaránya.

Az ôsz folyamán több fotót készítettünk a mezôbergenyei mûvelôdési otthonról, amely akkor siralmas állapotban volt. A tetôzet tönkrement, beesett az esô, a csatornában gyomok hajtottak ki, a vakolat omladozott, az ajtókból deszkadarabok hiányoztak. Lehangoló látvány volt.

Mezôpanit község tanácsa múlt év végén úgy döntött, hogy megjavíttatja a jobb sorsra érdemes épületet, hiszen a falu közössége is joggal várta el, hogy civilizált körülmények között tartsa mindenkori összejöveteleit.

Gálfi Sándor alpolgármester tájékoztatott, hogy Nagy Árpád helyi építômester csoportja decemberben elvégezte a sürgôs tetôjavítást. Megerôsítették a gerendákat, megjavították az ácsolatot, és több mint 800 cserepet cseréltek ki, majd a lefolyócsatornát. A munkálatok értéke meghaladja az 50 millió lejt. A tetôjavítás után következik az épület elektromos hálózatának felújítása, a huzalok cseréje, amely körülbelül 10 millió lejbe kerül. Hátravan még a nyílászárók javítása, a külsô-belsô tatarozás és a bútorzat egy részének cseréje.

A mûvelôdési otthonnak új igazgatója van Nagy Levente személyében, akiben a kulturális élet megújítóját reméli a község vezetôsége. Tavaly - a falugyûlések és iskolai ünnepélyek mellett - egy szüreti bált és két diszkót szerveztek itt. (Az egyik diszkózás eredménye az lett, hogy ittas állapotban lévô "szórakozók" minden foghatót széttörtek.)

Az alpolgármester azt is elmondta, hogy a mûvelôdési ház a panitival és a csittszentivánival ellentétben anyagilag nem önfenntartó. Még esküvôket sem tartanak, amibôl bevétel származna.

Az egykor a mûvelôdési ház emeletén mûködött falusi könyvtárnak mára már híre-hamva sincs. 1990 után az állományát széthordták, a tanügyi káderek megmentették, ami még menthetô volt, de a faluban azóta sincs közkönyvtár. A helyiségnek más, hasznos rendeltetést kellene adni - táncház, közösségi összejövetelek, rendezvények szervezése -, aminek feladata viszont az új igazgatóra hárul.

A marosvásárhelyi textilmûvész és divattervezô alkotásai a közelmúltban számos érdeklôdô tetszését elnyerték a Kultúrpalotában rendezett egyéni tárlatán.

Bandi Kati pályáját, alkotói munkásságát vasárnaptól kötetben összefoglalva is fellelheti a közönség.

A dr. Bernády György Közmûvelôdési Alapítvány gondozásában megjelenô album bemutatójára január 16-án délben 12 órakor kerül sor a Bernády Házban, ahol ismét kiállításon is megtekinthetôk a mûvésznô többrétû alkotótevékenységének reprezentatív darabjai.

A kiadói esemény és tárlatnyitó házigazdája Nagy Miklós Kund.

Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete január 28-án 20 órai kezdettel a Bolyai Farkas líceum éttermében farsangi bált rendez.

Bôvebb felvilágosítás a városi szervezet székházában, a Dózsa György utca 9. szám alatt, vagy a 267-116-os telefonszámon.

Jegyzet

Még karácsony elôtt kiválasztottam egy nagy teljesítményû számítógépet egy marosvásárhelyi nagyáruház reklámlapján, aztán elmentem az üzletbe, arra gondolva, angyalfiaként a karácsonyfa alá kerül. Nem így történt. Az áruházban kiderült, már elfogyott az a konfigurációs gép, ha mást akarok, azt azonnal meg lehet venni, ha pedig ragaszkodom a reklámlapban lefényképezetthez, akkor megrendelhetem és pár napon belül leszállítják. Ragaszkodtam. Kitöltöttem a megrendelôlapot, aztán vártam.

Eljött a karácsony s el is múlt. A nem élelmiszertermékek osztályának vezetôje - dicséretére legyen mondva - több napon át szabadkozott: nem ôk a hibásak, a leszállító. Aztán végre megjött az áru. Hazaviszem s próbálom beindítani, mert a prospektuson az is szerepelt, hogy egyfajta programot is feltettek a gépre. Eljutok a kulcsszóig. Hát ez nincs. A számítógéppel adott okiratok egyikén se szerepel. Bukás, gondoltam. Szerencsére informatikus szakember barátom ezt is megoldotta. Aztán észrevesszük, hogy nincs a gépben faxmodem. Ilyent!! Ma már elképzelhetetlen egy számítógép a világhálóval való kapcsolatteremtési lehetôség nélkül. A reklámlap ajánlatában ez is szerepelt. Reklamálok a nagyáruháznál, s a karbantartással megbízott képviseleti üzletnél is. Telefonálgatások mindenfelé, aztán kiderül: a nagyáruház a hibás. Tévedésbôl a reklámlapra írták a faxmodemet, holott a leszállító ezt nem ajánlotta. Bocsánatkérések, s azt is megtudom, valaki repülni fog emiatt. Sebaj, megvásárolom a modemet, beépítik néhány perc alatt. Jöhet a következô lépés, az internethez való hozzáférési lehetôség keresése. Az Rds-nél reklámajánlatban fel lehet iratkozni 10-es csoportokban, így a bekötési és használati díj olcsóbb. Befogadnak egy ilyen csoportba azzal, hogy szerzôdéskötéskor értesítenek. Néhány nap múlva a listán levô ismerôsöm szól, lakónegyedemben még nem korszerûsítették a hálózatot, elmarad ez a lehetôség. Másnap megerôsítem az információt a cég székhelyén is. Itt azt is megtudom, majd újabb 10-es jegyzéket kell keresnem, ha jutányosan akarok bekerülni a hálózatba. Hogy már voltam valahol, nem számít. A hölgy ajánl: nem éri meg, hogy a telefonon keresztüli szolgáltatásra kössek szerzôdést, mert két hónapon belül eljutnak az utcámba a vonallal, a jelerôsítôvel. Vásároljak internetes kártyát.

Úgy teszek, hazaviszem, lekaparom, beütöm a használónevet, kulcsszót, amik számsorok. Nem megy a kapcsolat, a program súgója által megadottak szerint minden hibalehetôséget kizárok, mégsem mûködik. A kártyán egy telefonszám: ügyfélszolgálati vonal 24 órából 24-et. Felhívom: téves kapcsolás - jelzi a telefonom. Visszamegyek oda, ahonnan a kártyát vásároltam. Reklamálok. Itt kifizetnek, "mi csak áruljuk a kártyákat, többet nem tudunk, forduljon a kibocsátó céghez, a megadott telefonszámon."

Téves kapcsolás.

Puskás Bálint Kovászna megyei szenátor, az RMDSZ Operatív Tanácsának tagja kedden sajtótájékoztatón közölte, hogy a szövetség nyolc államtitkári posztot igényel.

Puskás elmondta, az Operatív Tanács legutóbbi ülésén a testület minden tagja listát állított össze azokról a minisztériumokról, amelyek keretén belül az RMDSZ államtitkári tisztséget kér, a szövetség ezek alapján fogalmazta meg igényeit.

A szenátor közölte, az RMDSZ azt kívánja, hogy nyolc szaktárca keretében nevezhessen ki egy-egy államtitkárt, köztük a Külügyminisztériumban, a Földmûvelésügyi Minisztériumban és a környezetvédelmi szaktárca keretében.

Az RMDSZ egy-egy államtitkári posztot kér az egészségügyi, az oktatási és a kulturális szaktárcában is, továbbá egy államtitkár-helyettesi tisztséget a kormányban.

Traian Basescu síkra szállt amellett, hogy az adócsalókat ne pénzbírsággal, hanem börtönbüntetéssel sújtsák. Ez a kis- és nagy csalókra egyaránt vonatkozna, mindazokra, "akik nem fizetik meg az állammal szemben a tartozásukat, vagy feketén dolgoztatnak" - mondta az államelnök egy televíziós interjúban.

Közben Romániában megkezdôdött az ügyészségi vizsgálat a kelet-romániai Onestiben lévô Rafo kôolajfinomító adótartozása ügyében. A Nagy-Britanniában bejegyzett Rafo a Balkan Petroleum leányvállalata, a cég 8076 milliárd lejjel (209 millió euró) tartozik az államnak, s ezzel Románia legnagyobb adósa.

A pénzügyminisztérium adatai szerint 57 nagy vállalat, és 3620 kis-és közepes cégnek összesen 18 ezer milliárd lej adótartozása van.

A Rafo tartozását a tavaly novemberben leköszönt szociáldemokrata kormány elengedte azzal az indoklással, hogy több ezer munkahelyet lehet így megmenteni. Az új, liberális kormány elsô intézkedéseinek egyikeként tavaly december végén visszavonta a Nastase- kormány eme döntését.

Együttmûködési megállapodást kötött Békés és a Szeben megye rendôr-fôkapitánysága kedden Békéscsabán.

Az együttmûködés a szervezett bûnözés elleni küzdelmet, a terrorizmus és a tiltott drogkereskedelem elleni hatékonyabb fellépést szolgálja - hangzott el a két szervezet vezetôinek sajtótájékoztatóján.

A megállapodás értelmében a két fôkapitányságon belül együttmûködô csoportokat hoznak létre, ezek a bûnmegelôzésben, illetve a nyomozásokban vesznek részt - ismertette Kurucz Ferenc rendôr dandártábornok, Békés megye fôkapitánya a megállapodás részleteit.

A két megye rendôrei a továbbiakban szervezett formában cserélik ki információikat az érintett térségekben mûködô bûnözôi csoportokról, s az autólopásokról, a nemzetközi autókereskedelemrôl, a mûkincs-, a kábítószer-, a fegyver- és emberkereskedelem problémáiról.

A megállapodás kiterjed a pénz, a bélyeg és a védjeggyel ellátott termékek hamisításának és a pénzmosásnak a felderítésére is.

Az év végéig szóló megállapodás értelmében Szeben megyébôl rendôrök érkeznek Békés megyébe tanulmányozni az autólopások elleni küzdelem Békés megyei gyakorlatát, a nemzetközi vonatokon elkövetett bûncselekmények felderítésének tapasztalatait, illetve megismerni a magyar rendôrök technikai felszereléseit.

A békési rendôrök Szeben megyében fogják tanulmányozni román kollégáik kábítószerellenes küzdelmét, illetve a banki- és pénzügyi bûncselekmények felderítésének helyi tapasztalatait.

Kurucz Ferenc sajtótájékoztatóján kiemelte, hogy azért rögzítették írásban is a két rendôri szerv együttmûködését, mert a nemzetközi bûnözés nem ismer határokat, s ehhez a két szomszédos ország rendôri állományának is alkalmazkodnia kell.

Nicolae Gheorghe Suteu tábornok, Szeben megye rendôrfôkapitánya a megállapodástól egyebek mellett azt várja, hogy a két megyében gyengülhetnek, illetve semlegesíthetôk egyes bûnözôi csoportok.

"A bûnözés nemzetközivé vált, s nekünk ezért össze kell hangolni az ellene folyó munkát" - mondta egyebek mellett a szebeni rendôrfôkapitány.

Számuk több százezerre tehetô, de hivatalosan sokan nem is léteznek: a Mianmarból - Burmából - érkezett olcsó vendégmunkások, akik Thaiföldön építkezéseken, halászhajókon vagy takarítóként dolgoztak az országnak szökôár pusztította délnyugati partvidékén is.

A halálos áldozatokról vagy az eltûntekrôl közzé tett hivatalos névsorokban azonban egyetlen mianmari sem szerepel.

"Biztos vagyok benne, hogy mianmari munkások százai vesztették életüket a pusztító szökôárban, de ezzel senki sem törôdik, és ez tragikus" - mutatott rá Aung Zaw, a kivándoroltak "Irrawaddy" címû lapjának szerkesztôje, aki Thaiföldrôl kíséri figyelemmel a katonai uralom alatt álló szomszédos országban végbemenô fejleményeket.

Becslések szerint Thaiföldnek csupán a természeti katasztrófa által sújtott hat tartományában mintegy 250.000 mianmari él. Többségük a nyomor elôl menekült szülôhazájából, de nem valamennyien hivatalos úton. A katasztrófa túlélôi közül sokan azért nem jelentik be eltûnt hozzátartozóikat, mert félnek, hogy kiutasítják ôket az országból vagy büntetés vár rájuk.

Debbie Stothard cseppet sem csodálkozik rajta, hogy a bangkoki kormány a jelek szerint nem sokat törôdik velük.

"A thaiföldi hatóságokat könnyen hidegen hagyhatja a mianmariak sorsa, mivel az ottani kormány a kis ujját sem mozdítja Thaiföldre kivándorolt honfitársaiért" - mutatott rá az "Alternative Network on Burma" elnevezésû emberjogi szervezet munkatársa.

A pusztító délkelet-ázsiai szökôárat okozó földrengés epicentrumának közelében hajózott egy norvég olajszállító tartályhajó a katasztrófa idején, de alig észlelte a tengerfenéken lezajlott földrengést, s csak rádión értesült róla a legénység, hogy az onnan kiinduló cunami több tízezer halálos áldozatot követelt.

A montenegrói Vasko Milosevic parancsnoksága alatt lévô 228 méter hosszú, Panda nevû norvég tankhajó 55 ezer tonna nyersolajat szállított az Egyesült Arab Emirségekbôl Koreába, s a katasztrófa pillanatában éppen Szumátra partjainál járt, 30 tengeri mérföldre - 55 kilométerre - a földrengés epicentrumától.

"A hajóút annak rendje s módja szerint ment, minden rendben volt. Szumátránál egyszer csak erôs vibrációt észleltünk a hajótest egész hosszában" - mondja a Blic címû belgrádi lap hétfôi számában Milosevic kapitány.

Az ismeretlen eredetû rezgést érzékelve a hajógépész a gépházba sietett, csökkentette a hajtómû fordulatszámát. Azt hitte, hogy valami üzemhiba történt, de nem talált szokatlant.

A kapitány a hajó fedélzetrôl szemügyre vette a tengert, de ô sem látott semmi furcsát, bár a víz kissé hullámzott és habzott, de ezt a szélnek tulajdonította. Amikor abbamaradt az ismeretlen eredetû remegés, ismét teljes gôzerôre kapcsoltak.

Milosevic kapitány szerint mindez kellemetlen volt, a személyzet elképedt a furcsa jelenség miatt. A kapitányt leginkább az aggasztotta, hogy a meghibásodás miatt esetleg vontatni kell majd a hajót.

Nem sokkal késôbb a norvég vállalat szingapúri kirendeltsége hívta ôt, s azt firtatta, minden rendben van-e, mert a tengerfenéken hatalmas erejû földrengés történt, amely pusztító szökôárat indított útjára az Indiai-óceánon.

A norvég tankhajó gyakorlatilag azért úszta meg az elemi csapást, mert a földrengés epicentrumánál volt, a part mentén közlekedô és horgonyzó hajókban hatalmas károkat okoztak az óriáshullámok.

Noha az Altissába befûzött széles film 6/9-es "kockáiról" már réges-régen elkészültek a nagyítások, az itt látható fotográfiát most tárjuk elsô ízben olvasóink, a nagy nyilvánosság elé. A késedelemért nem mentegetôzésképpen idézünk Sára Sándor Pergôtûz címû könyvébôl: "Nincs terünk, hogy az általános és középiskolai történelemtanítás és a tudományos kutatás súlyos mulasztásairól e helyen részletekbe menôen beszéljünk. Csupán a lehangoló végeredményt rögzíthetjük: az elmúlt négy évtized alatt néhány szórványos és többnyire téves részadat fölemlegetésén kívül Magyarország háborús emberveszteségét nem kutattuk, nem tanítottuk, társadalmunkban tehát nem tudatosítottuk. Háborús emberveszteségeink döntô hányadát… egyszerûen meg sem említettük. S ha mégis szóltunk róluk, akkor sem a valóságos veszteségekrôl beszéltünk, így elemi adataink sem egyeznek a puszta történelmi tényekkel. Ma sem ismerjük tehát, hogy a háborús sírhalmok tízmilliói alatt mennyi magyar is nyugszik."

1988-ban láttak nyomdafestéket e sorok az anyaországban. Hát akkor mi, akik akaratunktól függetlenül "idegenbe" szakadtunk, hogyan is dolgozhattuk fel a nagy rettenetet? Ki segített nekünk a bármilyen szomorú, fájó, de tiszta igazság kiderítésében? Az égvilágon senki! Teljesen magunkra hagyattunk. Mi több, beszélni, írni sem volt tanácsos egy emberöltôn át s még azután sem életbevágóan fontos dolgokról. Hasonlóképpen veszélybe kerülhetett volna bárki, ha a háború idején készített felvételeket mutogat, kommentál, sokszorosít, közöl. Hál’istennek kezdünk közelíteni az igazi sajtószabadsághoz, s így végre bemutathatjuk múltunk megrázó pillanatait.

A képen a Magyar Királyi Honvédség egy kis alakulatát látjuk, amint a lovon ülô, szalutáló parancsnokának menet közben tiszteleg. A felvételt az a Brassay Sándor készítette a Doni 2. Magyar hadseregnek a 4/III-as géppuskás zászlóaljában szolgáló katonákról, aki nyugdíjazásáig a marosvásárhelyi tanácsnál dolgozott építésztechnikusként, s így városunk életének egyik közismert szereplôje volt. Önéletrajzából kiderül, hogy a Hunyad megyei Zsilvajdejvulkánban született s nem rajta múlott, hiszen szülei határoztak úgy, hogy a többségiek zaklatása miatt elhagyják az országot. Így kerültek 1921-ben Tatabányára, majd 1936-ban a várpalotai szénbánya inotai üzeméhez. Az éhbérnél egy fokozattal jobb kereset reményében a fiatal Brassay Sándor két év múlva a Péti Nitrogén Mûveknél nyert alkalmazást és részesült szakképzésben. Innen vonult be tényleges katonai szolgálatra Sopronban, 24 órával 1940 karácsonya elôtt. Késôbb áthelyezték Veszprémbe, s 1942. április 25-én bajtársaival együtt, bevagonírozták a keleti harcvonalra induló vonatok egyikébe. Akkor még sejtelmük sem volt arról, hogy létezik "valahol Oroszországban" egy Uryw nevû község a Don folyó könyökénél. S hogy azt a tájat, ahol a nagy víz északról keletre fordul, Don-kanyarként, halálkanyarként emlegetik majd az emberek. Mert hogy a honvédek által felvigyázott 208 kilométeres frontszakasznak pont azon a részén szabadult el a földi pokol a szovjet hadsereg 1943. január 12-i elsöprô erejû támadásával.

Talán fölösleges hangsúlyozni, hogy a felvétel megismételhetetlen. Nem tudjuk, hiszen Brassay Károly marosvásárhelyi fényképész sem tudta meg a harcteret és fogságot megjárt édesapjától, hogy a kis csapatból hányan vészelték át ép bôrrel vagy megrokkanva a borzalmakat. De annyi bizonyos, hogy a túlélôk nem díszlépésben vonultak vissza a vesztes seregekkel.

Hajtsunk fejet mindazok elôtt, akik akkor és ott farkasszemet néztek a halállal és még közöttünk vannak! S tisztelegjünk alázattal minden katona elôtt, aki megtagadhatatlan parancsra messzi földön vérét ontotta. Tegyük meg ezt most és minden évben, amikor az országhatárok két oldalán felidézzük a második magyar hadsereg tragédiáját.

Az új környezetvédelmi miniszter feladata lesz, hogy a verespataki aranykitermelés tervével kapcsolatosan - a szakmai tanulmányok eredményei alapján - elkészítse majd a kormány javaslatát - mondta egy éjszakai televíziós interjúban Traian Basescu államfô.

Mint ismeretes, a kanadai cég Verespatakon Európa legnagyobb felszíni nemesfémbányáját nyitná meg félmilliárd dolláros beruházással. A több mint 300 tonna arany és 1600 tonna ezüst útjában 900 lakóingatlan, 2000 lakos és kilenc temetô áll. A Realitatea televízió stúdiójában készült, keddre virradóra véget ért beszélgetômûsorban az elnököt a Verespatakon tervezett ciántechnológiás aranykitermelésrôl is kérdezte a mûsorvezetô.

Basescu elmondta: anélkül, hogy értene a környezetvédelmi kérdésekhez, tavaly felkereste az "arany négyszöget" (a Nyugati Érchegységet, ahol a föld mélyén arany található). Akkor meglátogatta a verespataki - jelenleg mûködô - állami bányát. Úgy tûnt számára - s errôl akkor nyilatkozott is -, hogy a Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) román-kanadai cég projektje, amelynek keretében külszíni aranykitermelést folytatna e helyen, jó megoldás lenne az egész térség számára.

Basescu azonban emlékeztetett: akkori nyilatkozatára azonnal reagáltak a civil szervezetek és a nemzetközi intézmények, így a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap (FMI). Ezek tanulmányt készítenek a tervrôl. E pénzügyi intézmények illetékesei azt mondták Basescunak, hogy jó lenne, ha nem alakítana ki végleges álláspontot addig, amíg e tanulmányok el nem készülnek a vizsgálatok végsô eredményei alapján.

Basescu emlékeztetett: már hivatalban van az új környezetvédelmi miniszter (Sulfina Barbu), akiben teljes mértékben megbízik. E bonyolult kérdésben neki kell megoldási javaslatot tennie, miután elemezte a tanulmányok eredményeit - mondta Traian Basescu, jelezve, hogy addig ô maga nem is kíván nyilatkozni a verespataki aranykitermelés témájában.

Egy hétfôi hír szerint a Greenpeace is felszólítja a magyar kormányt és Persányi Miklós környezetvédelmi minisztert, hogy haladéktalanul kezdeményezzék nemzetközi hatásvizsgálat indítását a Verespatakra tervezett aranybánya ügyében - közölte Csáki Roland, a környezetvédô szervezet kampányfelelôse az MTI-vel.

A szervezet sajtóközleményében felhívja a figyelmet, hogy a beruházást ellenzôk által fenntartott http://www.rosiamontana.org/ internetes oldal segítségével bárkinek lehetôsége nyílik arra, hogy közvetlenül a román hatóságoknál tiltakozzon.

A Greenpeace szerint a Rosia Montana Gold Corporation decemberben benyújtotta a Verespatakra tervezett aranybánya technikai megvalósítási tanulmányát a román hatóságoknak. A dokumentumban olyan adatok szerepelnek, amelyek alapján Magyarország kizárható az engedélyezési folyamatból.

A cég tanulmánya - amely a környezetvédelmi hatásvizsgálat elsô lépéseként készült - azt sugallja, hogy a beruházásnak egyáltalán nem lennének nemzetközi hatásai. A tanulmánnyal kapcsolatban máig tehetnek észrevételt román és külföldi civil szervezetek és magánszemélyek.

A Greenpeace véleménye szerint ha a magyar kormányzat nem tesz azonnali diplomáciai lépéseket, a tanulmányt a román hatóságok ebben a formájában fogadhatják el. Ez esetben elmarad a nemzetközi egyezmények által is kötelezôvé tett nemzetközi hatásvizsgálat mindazon ígéretek ellenére, melyeket Persányi Miklós miniszter kapott a közben már lemondott román kormány környezetvédelmi miniszterétôl.

A Kriterion Alapítvány kuratóriuma (Domokos Géza alapító elnök, Hajdú Áron mérnök, Márton Árpád képzômûvész, Tôzsér József könyvkiadó, Ferencz Imre és Székedi Ferenc újságírók) legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy Marosi Ildikó marosvásárhelyi irodalomtörténésznek ítéli oda a 2004. évi Kriterion-koszorút azért a több évtizedes kitartó és gyümölcsözô munkásságáért, amelyet az irodalomtörténeti kutatások elmélyítése, az erdélyi magyar szellemi értékek feltárása és közkinccsé tétele terén kifejtett.

Marosi Ildikó már a Mûvelôdés, majd az Új Élet és A Hét fômunkatársaként, szerkesztôjeként igen gazdag hagyományfeltáró tevékenységet bontakoztatott ki, amelyek mind a mai napig irodalomtörténeti értékû könyvek egész sorában öltöttek testet. Nevéhez fûzôdik, többek között, a két világháború közötti erdélyi mûvelôdési-irodalmi élet legfontosabb alkotói munkásságának a részletes és tényszerû feltárása, olyan háttérdokumentumok napfényre hozatala, amelyek kiteljesítik ezt a korszakot.

Marosi Ildikó eddigi életmûve, mindmáig átívelô kutatásai és könyvei nélkül nem lenne teljes az erdélyi magyar szellemi élet, nem lenne szilárd az a talapzat, amelyre az erdélyi magyarság építkezhet az elkövetkezô évtizedek nemzeti és európai összefüggéseiben.

A 2004-es Kriterion-koszorúval az alapítvány kuratóriuma azt a felbecsülhetetlen értékû értelmiségi alkotó munkát díjazta, amely mindörökre az erdélyi szellemi örökség része marad.

A Kriterion-koszorút a kiváló romániai magyar szellemi-mûvelôdési teljesítmények elismerésére az alapítvány 1995-ben létesítette. Azóta díjazottjai között szerepelnek Jakó Zsigmond professzor, történettudós, Tompa Gábor rendezô, a Kolozsvári Magyar Színház igazgatója, a csíkszeredai KAM regionális és antropológiai kutatások központjának munkatársai, László Ferenc muzikológus, egyetemi tanár, Faragó József néprajzkutató, Gaál András, Márton Árpád képzômûvészek és Zöld Lajos újságíró, a szárhegyi képzômûvészeti alkotótábor létrehozói, Imreh István történész, nyugalmazott egyetemi tanár, Péntek János nyelvész, néprajzkutató, egyetemi tanár, Szilágyi Zsolt énekes, kórusvezetô.

A Kriterion-koszorú ünnepélyes átadására Marosvásárhelyen kerül sor, a kitüntetett munkásságát Domokos Géza, a Kriterion Alapítvány elnöke méltatja. (A Kriterion Alapítvány kuratóriuma)

A gyerek felnevelésébôl sokan veszik ki részüket, de a gyereket tartósan, folyamatosan befolyásoló két alapvetô nevelési tényezô a család és az iskola.

A szülô és a pedagógus munkamegosztása nélkül nem mehetne végbe a személyiség minden oldalú fejlesztése, a gyerekek és a fiatalok felkészítése a társadalmi életben való részvételre. Elsôsorban a tanító, tanár és a szülô osztja meg egymással a különbözô minôségû pedagógiai teendôket.

Munkamegosztásukban valósul meg a gondolkodás, az oktatásképzés, a nevelés, az elôkészítés a munkára, valamint a szabad idô eltöltésére, a felkészítés az értelmes, érzelmekben gazdag, céltudatosan vezetett magánéletre csakúgy, mint a közösség ügyeiben való részvételre.

Ezért a szülôk mind szorosabban zárkóznak fel a pedagógusok mellé.

Évrôl évre világosabbá vált - sikerek és kudarcok közepette - a felismerés: a gyerekek eredményes nevelése csak akkor lehetséges, ha a pedagógus és a szülô társakként a nevelésben, erejüket egyesítve azonos célokért, egybehangoltan végzik emberformáló munkájukat.

A szülôkkel való nevelôi együttmûködés megvalósításának szükségességét ma már minden pedagógus belátja és "az iskolával együtt lépni" parancsát is elfogadja a családok nagyobb hányada.

A nevelés gyakorlatában, a mindennapos pedagógiai feladatok együttes megoldásának folyamatában azonban a két tényezô együttmûködésének megvalósítása egyre igényesebb, gazdagabb tartalommal és formában vetôdik fel, s ezért ismételten gondokat okoz.

Az iskolai nevelés-oktatás minden jelentôsebb változása, s a családok szerkezetének, szociális és kulturális helyzetének, életmódjának szüntelen alakulása az iskola és a család együttmûködésének magasabb színvonalon történô megújítását, folyamatos korszerûsítését követeli.

A gyereknevelésben, az iskolai pedagógiai folyamatban nincsen és nem is lehet megállás, hiszen a változó társadalmi és pedagógiai realitásnak megfelelôen új árnyalatokkal gazdagodnak a nevelés céljai, feladatai, fejlôdik tartalma és metodikája, így a szülô és a pedagógus kapcsolata sem rekedhet meg a már bevált sémáknál, nem elégedhet meg rutinszerû megoldásokkal.

A szülô - pedagógus együttmûködés megelôzô változatai nem haltak el, lassan avulóknak bizonyultak, tartalmuk és formáik teljes egészükben vagy csupán egyes elemeikben tovább éltek, s ma is élnek egyes iskolákban, osztályokban.

Napjainkban együtt találhatók meg a pedagógusok és szülôk kooperációjának régebbi, újabb és most kialakuló legkorszerûbb variánsai. S már ez a tény is többértelmû szülô - pedagógus viszonyt, nemegyszer ellentmondásos együttmûködést eredményez.

A folyamatosan megújuló iskolának és a változó családnak - napjainkban is meg kell harcolnia, gyerekeink jövôjét és a mai fiatalok jellemzô sajátosságait egyaránt szem elôtt tartó korszerû nevelôi együttmûködésért.

A szülô és a pedagógus harmonikus kapcsolatának létrejöttét olyan ellentmondások terhelték, amelyek gyökerei visszanyúlnak az iskolai és a családi nevelés múltjába, hagyományaiba.

Mint ismeretes, az iskola évszázados funkciója az oktatás volt, a családé pedig a nevelés.

A demokratikus iskola is magas színvonalú, a korábbinál igényesebb összetételû ismeretanyagot kíván nyújtani tanulóinak. Ezért érthetô, hogy az általános iskolák pedagógusai is az oktatást, a tudás közvetítését tekintették elsôrendû feladatuknak. Az oktatás eluralkodása általában nem kedvez az iskola és a család, a szülô és a pedagógus együttmûködésének. Ebben az idôszakban a szaktanári fölényességnek csakúgy tanúi lehetünk, mint a tanárral szembeszálló "majd én megmutatom neki" szülôi magatartásnak.

Eddiginél nagyobb teret kell kapjon az egyes szülôkkel, családokkal való foglalkozás, tapasztalatcsere. Így a szülô és a szaktanár eszmecseréje a gyerekrôl, az osztályfônök behatóbb foglalkozása a szülôkkel, a gyakoribb családlátogatás, a szülô személyre szóló meghívása valamely tanárral vagy az osztályfônökkel folytatott beszélgetésre, a gyerek nevelésébe bevont iskolán kívüli nevelési tényezô, a szülô és a pedagógus hármas kapcsolatának elmélyítése.

Sor kerülhet olyan szülôi értekezletek megrendezésére, amelyek az eddig szokásosaknál sokrétûbben és egyben konkrétabban vetik fel a tanulók nevelésében jelentkezô problémákat. Célszerû olyan gyerekek szülei részére megbeszélést szervezni, akiket hasonló pozitív vagy negatív tulajdonságcsoportok jellemeznek, s ezért nevelésük is azonos jellegû gondokkal, tennivalókkal jár. Az ilyen értekezleten a pedagógus és a szülôk együttesen jellemezhetik differenciáltan a gyerekeket és vehetik számba a nevelésükben eredményesnek ígérkezô pedagógiai eljárásokat, eszközöket.

Célunk mindig az oktatás és nevelés egyensúlyának megteremtése a pedagógus és szülôk egészséges kapcsolata segítségével.

Tisztelt Fôszerkesztô Úr!

A Népújságban nemrég megjelent Erôss Attila által írt Adalékok egy Bodor Péterrel kapcsolatos riporthoz címû cikkre reagálnék. Mivel nem csak személyem érinti a dolog, a tisztázást a nyilvánosság elôtt feltétlen szükségesnek tartom, s remélem, Önök ezzel egyetértenek.

Tisztelettel: Bodor Tóth Zoltán

A marosvásárhelyi Népújság 2004. december 8-i számában megjelent cikket, melyet az általam igen tisztelt és méltán nagy tudású Bölöni Domokos, Erdôszentgyörgyre történô látogatásom okán írt, csak jó néhány nappal késôbb olvashattam el immár itthon, Magyarországon. (Megjegyzem: tettem ezt igen nagy élvezettel.) Ahogyan és amiért azonban a fent jelzett cikkre Erôss Attila úr reagált - talán sértôdötten (?) - szintén a Népújságban ..., nos, azt nem hagyhatom szó nélkül, annál is inkább, mert ez "ügyben" több mint érintett vagyok. Ugyanis az Erôss Attila cikke kétségeket kelt az olvasóban, tévedhetetlen tényeket állít, minden tárgyszerû bizonyítás nélkül.

Elôször is nem ismer, nem ismerhet: Ugyan honnan ismerhetne? Szeremlei lakos vagyok, Bajához igen közel, 1982 óta. Soha nem találkoztunk. Tehát szerény személyem elôtte teljességgel ismeretlen. Másfelôl a marosvásárhelyi barátaimmal történô beszélgetésekben, tudomásom szerint, nem vett részt! (Feltételezem, személyemet illetôen fikciókra alapozva írta cikkét.) Mindazonáltal nem volt titkos e rövidnek mondható beszélgetés, nem "kertek alatt" osontam holmi tyúktolvajként Erdôszentgyörgyre, hanem nyíltan zarándokoltam el ôsöm szülôfalujába, magammal hozván azokat a fellelhetô adatokat, melyekhez addig odahaza hozzájutottam. Nem láthatta az általam Magyarországon gyûjtött, valamint az Egyesült Államokban - ezekre még visszatérek - aprólékos és kitartó munkával végzett írásos, rendszerezett anyagot sem. Talán nem ártana eme professzionálisan összegyûjtött anyagba beletekintenie, Erôss úr! Néhány adatot napokkal késôbb postáztam, meg is kapták Kovrig Zoltánék. Ezenkívül nem láthatta személyi azonosságomat bizonyító dokumentumaimat sem (...anyja neve, születési helye stb...) Azt vajon tudja-e Erôs Attila úr, hogy Erdôszentgyörgyön sem fogadták el tényként Bodor Péterre vonatkozóan állításom, miszerint anyai ágon Ô felmenôm lenne. Bölöni Domokos sem állította azt cikkében. Abban mindannyian egyetértettünk, hogy de facto bizonyítanom kell. Ez számomra igen nehéz dolog, majdhogy lehetetlen. (Vagy mégis?) Tekintettel Bodor Péter cseppet sem hétköznapi és eléggé hányatott életére, szerteágazó alkotó tevékenységére, kevés írásos és kézzelfogható nyom maradt utána. Elgondolkodtató, hogy néhány általam gyûjtött adatot Erdélyben sem ismertek látogatásom napjáig! Ennek ellenére a kétely felmerül velem kapcsolatban. Jogosan. Ugyanis ahogyan mifelénk mondják: a messzirôl jött ember azt mond, amit akar. Ez így van. Azonban magam is foglalkozom írással, novelláim, kötetem, verseim jelentek s jelennek meg ma is. Azt jól tudom, és minden író embernek tudnia kell, hogy ha valaki, akkor az író nem hazudhat, hitelét vesztheti, s ezáltal kétségbe vonható személye! Mert hát errôl van itt szó, pontosabban az én hitelemrôl.

Felteszem a kézzelfogható kérdést! Vajon mi érdekem lenne a "hírnév" megszerzése? Ha ez az Ön feltevése, ezt visszautasítom! Ismernek idehaza néhány alkotó tevékenységem alapján, s ott Marosvásárhelyen is a Népújságot olvasók (csakis az írásaim említem), távolról sem a felmenôm, Bodor Péter az, aki "nevet" szerezhet nekem. Talán én lehetek méltó az ô nevére, legalábbis igyekszem ezt tenni, minden fizikai, szellemi képességemmel.

Visszatérve az eredeti gondolatmenetre, minden bizonyítékok koronája ez esetben az írásos vagy tárgyi bizonyíték. Ön biztosan állítja - és még oly sokan úgy tudják - Bodor Péter utód nélkül hagyta itt e világot. Minden kétséget kizáróan bizonyíthatják ezt? Aligha.

Az én állításom és meggyôzôdésem szerint - ezt alátámasztja édesanyám elmondása, továbbá az Egyesült Államokból beszerzett adatok - kellett legyen fia vagy leánya, esetleg mindkettô. Valószínûleg törvénytelen gyermeke(k). Ezt tartom a legvalószínûbbnek.

(Nagyapám édesanyja ismert - Bodor Magdolna - édesapja nem!!) Bodor Péter valós származásáról is ellentétes feltételezések vannak. A lexikális adatokban bôségesen találhatók fikciók. Jómagam édesanyám és nagyanyám elmondásából tudok bizonyos Bodor Péterre és (talán "törvénytelen") leszármazottaira vonatkozó adatokat., olykor vérbô történeteket... Többek között az egyik "amerikás" ágról. Ennek ma élô személye Bodor László. (Bodor Lászlót személyesen ismerem, verseket ír, szépen farag, több szakmát gyakorol és megbocsát ezért nekem: fékezhetetlen világjáró.) Ô bízta rám az általa kigyûjtetett, mindkettônk közös felmenôjére, Bodor Péterre vonatkozó adatokat, s aki ma már valószínûleg ismét az Egyesült Államokban dolgozik.

A másik, itthon maradt ág az enyém. Erre vonatkozó bizonyítás azonban fôképpen az életutak azonossága, párhuzam vonásával követhetô, leginkább logikus következtetéssel történeti úton, mintsem dokumentumokkal. Magam is csak jórészt erre hagyatkoztam mindeddig. Ezek taglalására és az idôközben fellelt írásos bizonyítékok bemutatására ezen cikk kevés és nem alkalmas fórum. Mindazonáltal szívesen nyilvánosságra és az erre megfelelô kompetenciával rendelkezô kutatók rendelkezésére bocsátom.

E helyütt egyelôre a feltételezéseknél maradnék. Még az sem bizonyos, hogy pontosan hol nyugszik Bodor Péter? Legalábbis némely lexikon szerint. Kolozsváron a házsongárdi temetôben, vagy esetleg egy ismeretlen jeltelen sírban? Ki tudhatja ezt pontosan? Vajon valóban ô van azon a nyughelyen? Ha ô van ott, akkor a dolog nagyon egyszerû és a mai tudomány a gének mintavétele alapján minden kétséget kizáróan igazolhatná állításom helyességét vagy nemlegességét. Ám ha valaki más fekszik a sírban? A szálak szövevénye kibogozhatatlannak tûnik.

Folytatván reagálásom. Erdôszentgyörgyön nem tudtam megmondani, de mások sem, ki írhatta az ominózus hangjátékot. Sütô Andrásnak is tulajdoníthattam... meglehet. Megkövetem ezért ezúton Sütô Andrást. Valóban a mai napig nem tudom, ki írta a hangjátékot, de Sütô András bizonyosan nem. Utánanéztem. Az általam nagyra becsült író a dráma elsô változatával 1985-ben készült el. (Sütô András: Színmûvek. Akadémiai Kiadó. Budapest 1995, Jegyzet: 401. oldal. Az Ugató madár címû dráma elsô bemutatójára Gyulán, a Várszínházban került sor 1993. július 8- án.) Hogy ki írhatta a hangjátékot valójában, annak megpróbálok utánajárni a Magyar Rádió archívumának segítségét kérve. Azonban tény, hogy Erôss Attila Zenélô kút címû rádiójátékát bizonyosan nem hallhattam, illetve nem azt hallhattam, ugyanis 1972. szeptember 20-án a regionális marosvásárhelyi rádió adását nem lehetett venni sem Pécsett, sem másutt Magyarországon, még határközelben sem. Hozzáteszem, az Ön bánatára s ôszinte sajnálatomra még ma sem lehet. Másfelôl azonban több mint bizonyos, hogy a Petôfi vagy a Kossuth adón hallottam (egy kórházon belüli zárt rendszerben nem lehetett ez másképpen). E tekintetben bizonyos vagyok. Számomra nem volt a dolog akkora horderejû, hogy emiatt akkoriban kutatást kezdjek.

A "memória valóban véges", Erôss Attila úr, azonban nem árt alkalomadtán az idô távlatában felfrissíteni. Nem úgy az "emberi gyarlóság". Az valóban olykor "végtelen és parttalan", ahogyan Ön azt helyesen írja. Sértôdöttségbôl, mellôzöttségbôl fakadnak indulatok - ilyen többek között az alkotói hiúság -, olykor sajnos negatív irányú gondolatokat gerjeszt. Irányomba ez utóbbi egyértelmûen kiviláglik az ön írásából.

Tisztelt Erôss Attila! Töredelmesen bevallom, nem ismerem Önt, sem személyesen, sem írásai révén, ámbár a cikkét elolvasván, az abból kiérezhetô indulata mindennél beszédesebb. Egy dolog azonban - bár cikkével szándéka korántsem ez lehetett - akarva, akaratlan személyének köszönhetô: remélhetôleg tettekre sarkallja, felgyorsítja ôsömre, Bodor Péterre irányuló ez eddig háttérbe szoruló kutatást, mind magyarországi, mind erdélyi vonatkozásban.

Részemrôl nyitott vagyok e tekintetben. Nem fikciókra alapozott vádakkal és más epés megjegyzésekkel támasztom alá állításom. Az alábbiakban közlöm a legutóbb fellelt és birtokomban lévô Magyarországon hivatalosan elfogadott, származást igazoló dokumentumok másolatát. Természetesen a magamét is. Eddig sikerült eljutnom az eredetre vonatkozó kutatásaimmal az elmondásokon túlmenôen. Becslésem szerint két emberöltô, tehát alig negyven esztendô hiányzik, hogy világos és vélhetôen egyértelmû legyen a kép.

Tehát maximálisan megértem a kétkedôket, hiszen magam is azon vagyok, hogy tisztán lássak. De evidens, hogy a rosszindulatú vádakra reagálnom kell, az elém vetett kesztyût, melyet életem folyamán mindenkor felvettem, felveszem ma is. Azonban e "csatát" magamnak kell megvívnom a számomra morálisan elfogadható, s a lehetô legtisztességesebb eszközökkel, ügyelve arra, hogy eközben ne vessen árnyékot annak becsületére, ki lélekben jóindulattal mellettem áll.

Mellékelhetem: nagyapám, Bodor István János házassági és halotti anyakönyvi kivonatát, nagyanyám, Bodor István Jánosné halotti anyakönyvi kivonatát, édesanyám, Bodor Julianna születési és halotti anyakönyvi kivonatát, végül személyem: Tóth Zoltán születési anyakönyvi kivonatát.

Szeremle. 2005. január 10.

Ankét

Évek óta gond a megyeközpontban a közszolgáltatóknál zajló ügyintézés. Az eljárások hivatalos túlbonyolítottsága mellett a folyamodónak számolnia kell a túl kevés alkalmazott, szûk helyiségek, a lassú munkafolyamat, a rövid program miatt adódó körülményes, idôigényes, idegpróbáló ügyintézéssel. Évek óta próbálkoznak az illetékesek a helyzet javításával, a civilizált körülmények megteremtésével. Ankétunk során arra voltunk kíváncsiak, hogy ez mennyire sikerült.

A Megyei Kataszteri és Ingatlannyilvánossági Ügynökség (a kisegítô iskola volt bentlakása) bejáratánál még ott tornyosulnak azok az elhasznált bútordarabok, amelyet az elôzô tulajdonosnak el kellett volna szállítania. Bent egymás hegyén-hátán az emberek. Van, aki egy, mások csak fél órája várakoznak, sokan visszafordulnak. A sor végén a kataszteri hivatal egyik alkalmazottja irányítja az embereket, csak akkor léphetnek az irodába, ha valaki kijött onnan. Túlzás lenne az ajtó mögötti helyiséget irodának nevezni. Egy volt hálószoba ez, kopott padlózattal, sebtében lemeszelt mennyezettel, ahol a lámpatestek helyén huzalok lógnak. Az ügyfeleket két asztalnál fogadják, amelyet valósággal körbe ülnek a hivatalnokok. Az egyik helyen beveszik és kiadják az okiratokat, míg a másiknál kell fizetni. Írott tájékoztatás nincs kifüggesztve, az érdeklôdôk az éppen elfoglalt hivatalnokokat ostromolják kérdésekkel. A program szerint hétfôtôl csütörtökig 9-10 óra, illetve 16-18 között fogadják a közönséget, 10-16 óra között dolgoznak a közjegyzôk, pénteken 10-tôl 12-ig szintén a közjegyzôk várják a klienseket. A telekkönyvnél 9-12 között van program. A hivatalnokok nagy része még mindig ingázik a régi és az új székhelyek között.

Az informatizált lakosság-nyilvántartó hivatalnál teljes a zûrzavar. Bár most nem állnak az utcán az emberek, mint a Kogalniceanu utcában, egy tût sem lehetne leejteni az ügyfélfogadó teremben. Sorállásra sorállás. Elsô: az illetékfizetés. Második: fényképkészítés, okiratbenyújtás. Harmadik, a határidô lejártakor: az okiratkiváltás.

A gépkocsik forgalmi engedélyének kiváltásánál, egy emelettel fennebb, alig vannak. Itt már valamivel civilizáltabb állapotok uralkodnak. A hivatalvezetôt keressük, Megtudjuk: éppen a prefektúrán gyûlésezik. A téma: a lakosság-nyilvántartó hivatal átkerülése a belügyminisztérium kötelékébôl a helyi közigazgatás hatáskörébe. A kormányrendelet szerint január 20-ig már az új tulajdonos kell mûködtesse a szolgáltatást. Azazhogy a gépkocsi-nyilvántartás és az útlevélosztály a prefektúra hatáskörébe tartozik majd, a személyazonossági igazolványok pedig a municípiumokhoz kerülnek. És akkor mi lesz?

A Megyei Nyugdíjpénztárat (Tudor Vladimirescu utca 60. szám) már kora reggel megrohamozzák. Gyakran az épület elôtt is sor van. Pedig az ügyfélfogadás csak reggel 9 órakor kezdôdik és késô délutánig tart. Valószínû, hogy az ügyfelek még mindig nem tudnak róla, vagy a kora reggeli ügyintézéshez hozzászokott emberek még mindig nem idôzítették az ügyes-bajos dolgaik intézését ehhez a munkaprogramhoz.

Az ügyfélfogadás programja a következô: hétfôn és pénteken 9-17 óra között, kedden, szerdán és csütörtökön 9-19 óra, míg szombaton 9-14 óra között.

Délután, egy óra tájt már alig lézengett pár ember az ügyfélfogadó teremben, csak a kasszánál és az iktatónál volt kisebb sor. A nyugdíjügyeket intézô, a temetkezési segélyek folyósításával foglalkozó ablaknál már senki sem állt. Reggel viszont az üdülôjegyek kibocsátásnál, a kasszánál, a biztosítottakra vonatkozó cégnyilatkozatok átadásánál sorakoztak.

Legtöbben mégis a nyugdíjak átszámításával kapcsolatban érdeklôdnek. Az Országos Nyugdíjpénztártól postán kapott nyilatkozataikat az elôcsarnokban elhelyezett ládába dobhatják be.

A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal adóosztályán még nincsenek gondok az ügyfélfogadással. Ennek az egyszerû oka: még nem kezdôdött meg az adófizetési hajrá. Csak január 17-tôl lehet készpénzzel fizetni a különbözô adókat és illetékeket. Mellesleg hogy miért ez a késés, miért nem lehet úgy megoldani a problémákat, hogy év elejétôl az adófizetô már törleszthesse járulékait, erre az illetékes válasza: nagy a bürokrácia, az elôzô évi adatok feldolgozásával csak lassan haladhatnak. Az adóosztály vezetôje, Ercsei Ferenc mindennek ellenére arról biztosít, hogy mindent megtesznek az ügyfélfogadás civilizált bonyolítása érdekében. Számítanak arra, hogy nagy sorok alakulnak ki az elsô idôszakban, hiszen a 10 százalékos kedvezmény, immár nem csak az épületadó, hanem a jármûilleték esetében is arra ösztönzi a lakosságot, hogy az elsô negyedévben törlessze járandóságát. Ezenkívül megszûnt a pénzbeszedésre vonatkozó szerzôdés a postahivatalokkal, a lakosság tehát kizárólag a polgármesteri hivatalban fizetheti ki az adókat. Ezért kezdetben két váltásban dolgoznak majd az adóhivatal alkalmazottai. Ami a kifizetési módot illeti, bár azt szokás mondani, hogy az idô pénz, a lakosság mégsem veszi igénybe az elektronikus fizetési módszert. Bár a lehetôség adott, Ercsei Ferenc szerint senki nem élt vele. Ezek szerint vagy nem ismerik az emberek ezt a lehetôséget, vagy túl bonyolult számukra...

A hivatal földszintjén levô, a különféle engedélyfelújításokkal foglalkozó iroda elôtt reggeliben óriási a tömeg. Naponta 250-300 személy is intézi itt az iratait, türelmetlenek az ügyfelek, hiszen várni kell, ülôhely sem jut. Korpádi György személyzeti igazgató szerint a legfôbb gond a helyhiány. A személyzethiányt még valahogy lehet pótolni, hiszen egy alkalmazott helyett jelenleg három fogadja az ügyfeleket. Még helyezhetnének ide alkalmazottakat, de túl szûk a hely. Jó pár éve szorgalmazzák, hogy földszinti helyiségeket kapjanak az ügyfélfogadást is lebonyolító szakosztályok, de hiábavaló minden, mondja az igazgató, aki szerint a Korrupcióellenes Ügyészség által jelenleg elfoglalt irodák éppen megfelelnének a bôvítés céljából. Hátha kiköltözik a PNA...

Addig is, amíg ez így vagy úgy eldôl, az adófizetôknek civilizált feltételeket kell biztosítani. Ha minden igaz, februárban megnyitnak néhány tájékoztatási és adóbefizetési irodát a városnegyedekben. Jól fog, de ezt eddig miért nem lehetett?

A mezôgazdasági és kataszteri szakosztálynál napi 80-85 személy intézi ügyeit, Muica Liviu Calin osztályvezetô szerint ez általában a napi átlag, hiszen az iroda nemcsak a nyilatkozatok átvételével, hanem a szociális támogatásra a munkanélküli segélyre jogosultaknak járó bizonyítványok, termelôi engedélyek stb. kibocsátásával is foglalkoznak. Most sincsenek többen, mint máskor. Nincs elég alkalmazott - ez a válasz kérdezôsködésünkre.

Az anyakönyvi hivatalt tegnap "csak" mintegy százan keresték fel. Szerencsére, mint Korpádi György mondja, még nincs itt a házasságkötések szezonja! Úgy két hónap múlva nagyobb lesz a gyúródás.

Remélhetôleg addigra a munkaszervezés is javul... Mert a látottak-tapasztaltak alapján úgy tûnik: szinte minden maradt a régi.

P. Teres Ágoston S. J.*

Mi hiszünk az isteni gondviselésben, és gyakran elcsodálkozunk különös intézkedésein. Valóban különös, hogy 1769. június 3-án az észak-norvégiai Vardö szigetén két magyar jezsuita csillagásznak sikerült megfigyelni a Vénusz bolygó átvonulását az éjféli Nap korongja elôtt, és 2004. június 8-án ismét két magyar csillagász észlelhette ugyanott ezt a jelenséget. Sikerült, a kedvezôtlen idôjárás ellenére is. Nem szórakozásból vagy kalandvágyból mentek oda, hanem a helyi hatóságok meghívására és elöljáróik buzdítására.

Miért is volt olyan fontos a Vénusz-átvonulás megfigyelése 1769-ben? És miért éppen Vardöben? Mert addig senki sem tudta, hogy milyen messze van a Föld a Naptól, és éppen ennek a jelenségnek a megfigyelése tette lehetôvé a távolság pontos kiszámítását. Ez a jelenség 121 és 129 évenként ismétlôdik a napnak más-más órájában, és ezért nem látható mindenütt. Az asztronómusok elôre ki tudták számítani, hogy 1769. június 3-án a Vénusz- átvonulás a napkorong elôtt az éjjeli órákban fog bekövetkezni, és ezért csak az északi sarkkörön belül tudják majd észlelni, ahol a Nap éjjel is látható a horizont fölött.

Annak a kornak egyeduralkodói szinte versenyeztek egymással, hogy melyikük csillagászának sikerül majd megoldani ezt a feladatot, természetesen a saját királyi dicsôségükre és dicsekvésükre. Erre a célra nem sajnálták a pénzt.

Dánia és Norvégia királya, VII. Christian, jó viszonyban állt az Osztrák-Magyar Monarchiával, és azt is tudta, hogy Mária Terézia udvari csillagásza, a magyar jezsuita páter Hell Miksa, egyike a legjobbaknak. A bécsi egyetem professzora és a Csillagvizsgáló igazgatója akkor már világhírû volt asztronómiai évkönyvei, pontos számításai és táblázatai miatt.

A dán-norvég király Páter Hell Miksát kérte fel, hogy vállalja el a nehéz feladatot országa legészakibb részén. Megígért neki minden kiváltságot és anyagi támogatást. Hell áldozatkészen és Isten segítségében bízva vállalkozott a hosszú és veszélyes útra. Munkatársul egyik tanítványát és rendtársát választotta, Sajnovics Jánost, aki a nagyszombati Csillagvizsgáló igazgatója volt.

Mária Terézia császárnô gazdagon ellátta ôket útravalóval. A Pápa és a jezsuita rendfônök áldásukkal és imáikkal kísérték ôket. És munkájukat valóban siker koronázta. A 140 csillagász között, akik akkor különbözô helyeken figyelték a Vénusz-átvonulást, csak nekik sikerült észlelni azt teljes egészében, és ôk határozták meg elôször pontosan a Nap távolságát.

Mindez szépen hangzik, de idôközben nagy vitát váltott ki, hogy VII. Christian és miniszterei a jezsuita tudósokat hívták meg. Dánia és Norvégia államvallása ugyanis lutheránus- evangélikus volt, és az 1624-ben hozott törvény halálbüntetés terhe mellett tiltotta "katolikus szerzetesek, jezsuiták és hasonló pápista papok munkáját a birodalom területén". Ezt a törvényt Dániában P. Hell látogatása után 50 évvel eltörölték. Végül a norvég parlament is feloldotta a jezsuiták elleni tilalmat 1956. november 23-án. Ennek köszönhetô, hogy 1960-ban Norvégia ismét befogadott két jezsuita pátert, akik vállalták az ott élô magyar katolikusok papi szolgálatát.

A 2004. június 8-án ismétlôdött Vénusz-átvonulás alkalmából Vardö város vezetôsége ünnepséget rendezett P. Hell munkájának emlékére. Az érdeklôdést különösen fokozta, hogy 1769 óta, 235 év múltán, csak most lehetett újra észlelni ezt a tüneményt Norvégia egén. Amikor a vardöi várparancsnok megtudta, hogy Oslóban él egy magyar csillagász, aki a Norvég Asztronómiai Társaság tagja és a vatikáni Csillagvizsgáló munkatársa, engem hívott meg, hogy tartsak elôadást a két néhai rendtársam vardöi munkájáról. Az oslói egyetem asztronómia-professzora meghívta az ünnepségre Hetesi Zsolt tanársegédet is az ELTE Csillagászati Tanszékrôl, aki közben teológiát tanul azzal a szándékkal, hogy majd felvételét kéri a jezsuita rendbe.

Hogyan is jutottunk el Vardö szigetére? Ma már elég gyorsan és kényelmesen el lehet érni a kis szigetet, amely 2500 kilométerre van Oslótól, túl az északi sarkkörön. Június 7-én reggel 9-kor indultunk az oslói repülôtérrôl, és 4 órás repülés után, közben egy átszállással, szerencsésen leszálltunk a Vardöhöz közeli repülôtéren. Onnan a várparancsnok autóval vitt minket a 3 km hosszú tenger alatti alagúton át a városba. A szigeten heves és jeges szél fogadott minket, 4 Celsius-fok, óránként változó idôjárás: szakadt az esô, majd havazott, aztán egy kis ideig sütött a nap, majd ismét esô és hózápor következett.

A Vénusz átvonulása a napkorong elôtt június 8-án reggel fél nyolctól délután egyig tartott. Szerencsére 8 és 10 óra között eltûntek a felhôk, így meg tudtuk figyelni a Vénusz sötét korongjának kezdeti útszakaszát a napkorong délkeleti részén. Délután négy órakor a 700 éves Vardöház-erôd ágyúi 19 díszlövéssel jelezték az ünnepség kezdetét. Ezután következtek az elôadások a kultúrházban. Este nyolckor az erôd nagytermében díszvacsorával várt minket a parancsnok, a város elöljáróival együtt. Magyar részrôl a két csillagászon kívül jelen volt a Norvég- Magyar Egyesület elnöke, dr. Nagy Lucia, aki norvégul mondta asztali köszöntôjét, és a Magyar Nagykövetség elsô titkára, Kúti László, aki angolul köszöntötte vardöi vendéglátóinkat.

A mi utunkkal összehasonlítva P. Hell és Sajnovics útja szinte emberfeletti vállalkozás volt. Három lovas kocsival indultak Bécsbôl 1768. április 28-án, és október 11-én érkeztek Vardö szigetére.

Vinni kellett magukkal a szükséges asztronómiai mûszereket, köztük két teleszkópot és elegendô élelmiszert is. Május 31-én értek Dánia fôvárosába, Koppenhágába, ahol négy héten át királyi fogadásokon és tudományos értekezleteken kellett részt venniük. Aztán gyors iramban hajtottak tovább észak felé. P. Hell siettette a menetet, mert tudta, hogy sok idôbe kerül a vardöi csillagvizsgáló felépítése és a megfigyelések elôkészítése. Svédországon át még elég simán ment az út, de Norvégia határán túl sok nehézség és bosszúság érte ôket a kanyargós, rázós utakon, fôleg az ügyetlen szervezés miatt. Egyszer a lovak hiányoztak, máskor az abrak és a víz. Két hónapig tartott, míg megérkeztek Trondheimbe, a Közép-Norvégiában fekvô egyetemi városba. Itt 25 napos pihenôt tartottak a kimerítô utazás után. Sajnovics János érdekes beszámolót írt minderrôl az úti naplójában.

Johan Gunnerus, Trondheim lutheránus püspöke, szívesen látta a két jezsuitát, Hell Miksát és Sajnovics Jánost. Ôk pedig, amíg kipihenték úti fáradalmaikat, meghatározták a város meridiánját és földrajzi szélességi fokát. Amikor P. Hell megtudta, hogy a város helyôrségében német katonák is vannak, meglátogatta ôket, és 155 katolikust talált köztük. A tilalom miatt ezek évek óta szentmise és szentségek nélkül éltek ott. A páter engedélyt kapott, hogy amíg ott tartózkodik, szentmiséket és beszédeket tarthat nekik. A katonák közül 146 elvégezte gyónását és szentáldozáshoz járult.

Trondheimból hajóval kellett megtenniük a hátralévô 1800 kilométeres utat. Ez az út ma három napig tart a turistáknak kényelmesen berendezett gôzhajón. Akkor vitorlás hajóval kb. 4 hétig tartott az utazás, jó idô és kedvezô szél esetén. Augusztus 22-én indultak el Trondheimból az egyárbocos vitorlással, amelyet hat norvég hajós irányított. Útközben heves viharokba kerültek; háromszor is horgonyt kellett vetni és napokig várni, míg kedvezô széllel tovább tudtak vitorlázni.

Október 10-én Vardö már csak félnapi vitorlázásra volt tôlük. Éjszaka hatalmas orkán érte utol ôket. Lehorgonyoztak, de a három horgonyból kettôt leszakított a háborgó tenger. "A kapitány ekkor parancsot adott, hogy a harmadik horgonyt húzzák fel, nehogy azt is elveszítsük" - írja Sajnovics. "Hajónk nagy sebességgel a vízhegyek közé sodródott. Mikor egy hatalmas hullám csapott ránk, a tengervíz behatolt a fülkéinkbe és mindenünk átázott. Attól féltünk, hogy a nyílt tengerre ragad minket a vihar, de végül ez lett a menedékünk. Ha ugyanis a sziklafalak közelében hányódtunk volna ide-oda, darabokra tört volna hajónk, és a hullámokban leltük volna halálunkat. Reszkettünk a félelemtôl, de imádkoztunk és fogadalmakat tettünk Istennek..."

P. Hell írta errôl bécsi rendtársainak: "A Jóisten valóságos csodával mentett meg minket, különben mindnyájan elpusztultunk volna. Ebben a viharos hónapban egyedül október 11-én volt lehetôségünk arra, hogy bejussunk Vardö kikötôjébe. A következô hetekben még hevesebb viharok dúltak. Isten mintegy láthatatlan kézzel kiragadott minket az életveszélyes sziklák közül, és a vihar ellenére a legkisebb vitorlával egyenesen Vardöbe hajtott minket...."

Így aztán 49 nap életveszélyes utazás után kimerülten érkeztek meg. A vardöházi erôd parancsnoka fogadta ôket, ötven helyôrségi katonájával. Akkor csak 300 ember élt ott. Ma 3400 lakosa van Vardö kis városának.

P. Hell már másnap elkészítette a csillagvizsgáló tervrajzát. A parancsnok rendeletére az ácsok azonnal elkezdték az építését. Vastag faragott gerendákból építették fel annak a faháznak nyugati oldalán, amelyben P. Hell és Sajnovics lakott. A munka lassan ment, de karácsonyra készen lettek vele, és fel tudták állítani a teleszkópokat és a mûszereket.

A téli hónapokat különbözô tudományos munkákra használták. Megmérték egyes csillagok magasságát, meghatározták a sziget meridiánját és földrajzi helyzetét. P. Hell pontos térképeket készített Vardö szigetérôl és az északkeleti partvidékrôl. Lerajzolta a lakóházukat és a csillagvizsgálójukat is. Ez már nincs meg, de a vardöi múzeumban egy külön szoba van berendezve P. Hell Miksa tiszteletére, ahol ki vannak állítva az általa készített rajzok és térképek, és emléktáblák hirdetik a két csillagász érdemeit norvég, angol és magyar nyelven.

Behatóan tanulmányozták annak a vidéknek a természetrajzát, történetét, népességét és nyelvét. Vardö lakói között voltak lappok is, és Sajnovics észrevette, hogy a nyelvük hasonlít a magyarhoz. Azon a télen írta meg híres tanulmányát a lapp és magyar nyelv rokonságáról. Munkája a finn- ugor nyelvkutatás forrása és az összehasonlító nyelvtudomány úttörô mûve lett.

P. Hell nem feledkezett el papi hivatásáról. Teljes misefelszerelést vitt magával, és elsô dolga volt, hogy vardöi lakása egyik sarkában felállította a kis tábori oltárt. Mindennap bemutatta a szentmise áldozatot. Sajnovics ministrált, ô akkor még nem volt felszentelt pap. Így készültek imával is a Vénusz-átvonulás észlelésére.

A számítások alapján elôre tudták, hogy a Vénusz 1769. június 3-án este fél tízkor éri el a Nap korongját, és 4-én hajnalban hagyja el azt. Ahhoz azonban, hogy a számításuk helyes legyen, másodpercnyi pontossággal kellett mérniük azt a két idôpontot, amikor a Vénusz sötét korongjának széle a belépés után és a kilépés elôtt éppen érinti a napkorong belsô vonalát.

Június 3-án este annyira felhôs volt az égbolt, hogy emberileg véve kilátástalan volt minden. De éppen a kellô idôben felszakadt a felhôzet, és pontosan meg tudták állapítani mindkét érintkezés idôpontját. Nagy örömmel Te Deum-ot énekeltek. A katonák diadalt fújtak trombitáikkal, a parancsnok felhúzatta a zászlókat és elrendelte a díszlövéseket. Azon a napon Vardö minden lakója ünnepelt. Sajnovics a következô sorokat írta rendtársainak:

"Téged Isten dicsérünk!..., így zengünk mi a hálaadás legbensôbb hangján s ti is hangoztassátok ezt velünk; kérünk ezért mindnyájatokat, mert megáldotta az Úr vállalatunk s megengedte, hogy Vénusz bolygónak a Nap korongja elôtt való átvonulását teljesen és tökéletesen észlelhettük..., ami igazán csodával párosult vala..."

A magyar asztronómusok mindezek után elégedetten kezdték csomagolni és a hajóra vinni mûszereiket. Június 27-én indultak Vardöbôl. Útközben megálltak Trondheimben és Koppenhágában. Számos elôadást tartottak a munkájukról. Ôk voltak az elsô külföldi tudósok, akiket ünnepélyesen felvettek a Dán Királyi Tudományos Akadémia tagjai közé. Értekezéseik latin szövegét Koppenhágában adták ki elôször nyomtatásban, és dán nyelvre is lefordították azokat.

Végül 1770. május 22-én indulhattak el Koppenhágából, és augusztus 12-én érkeztek meg Bécsbe. Az egész skandináviai vállalkozásuk és munkájuk két évig és három hónapig tartott.

Páter Hell Miksa (1720-1792) és Sajnovics János (1733- 1785) mindvégig Krisztus hûséges papjai maradtak. Alapos teológiai képzettségük és tudásuk mellett a természettudománynak is kiváló mûvelôi voltak. Világszemléletükben teljes összhangba tudták hozni a krisztusi hitvallást a tudományos gondolkodással és munkával. Megmutatták, hogy a vallás és tudomány nem állnak ellentétben, hanem inkább kiegészítik egymást. Magatartásuk és munkásságuk még ma is vonzó példakép számunkra, és az marad a jövô nemzedékek számára is.

*P. Teres Ágoston S. J. Norvégiában élô jezsuita papcsillagász. Napfizikai és kozmikus geofizikai kutatásokkal, valamint kozmológiával és a bibliai csillagászattal foglalkozik.

Ézsiás Erzsébet

Kiss Dénes a költészet mellett intenzíven foglalkozik a nyelvészettel. Most jelent meg a Püski Kiadónál Bábel után címmel összefoglaló esszékötete a magyar nyelvrôl.

- Ez a könyv átdolgozott és kibôvített követôje a Bábel elôtt címû munkámnak - magyarázza. - Nem tartom magam nyelvésznek. Dümmerth Dezsô a kötet elôszavában nyelvfilozófusnak nevezett. A nyelv belsô logikáját keresem, és a nyelvészet ezzel nem foglalkozik. Minden héten tartok elôadásokat a miskolci egyetem budapesti, kihelyezett tagozatán, azoknak a hallgatóknak, akiket az etimológia és a nyelvfilozófia érdekel. Jelenleg egy kecsua-magyar szótáron dolgozom. A kecsuák az inkák leszármazottai, a nyelvük éppúgy ragozó nyelv, mint a miénk, és ôsi dallamuk a pentaton. Ausztráliából kaptam ajándékba egy 1998-as kiadású Quechua szótárt, amely három nyelvû: a kecsua mellett spanyol és angol, ez alapján tudok haladni. A bogarat egyébként Szeberényi Lehel, volt pécsi fôszerkesztôm ültette el fülemben, aki járt Peruban, és döbbenten fedezte fel a magyar szavakkal rokon fogalmakat. Kôrösi Csoma Sándor ugyanezt tapasztalta a szanszkrit nyelvvel kapcsolatban. Mint tudjuk, ô készítette el az elsô magyar-angol-tibeti szótárt. Én is számos, a magyarral rokon szót találok a kecsuában: az apuski nagyapát jelent, a mamay mamát, a papa papát, az apuha gazdát. De az atya szó éppúgy megvan benne, mint a szanszkritban, vagy a japánban. Mindezek ismeretében át kell értékelnünk a nyelvtudományt. A magyar valószínûleg sokkal régebbi nyelv, mint gondolnánk, és olyan nyelvekkel is rokonságban áll, amelyekrôl eddig nem tudtunk.

- Például az etruszkkal, amely szintén ragozó nyelv?

- Most fog megjelenni nálunk is Marino Alinei professzor könyve, aki az Európai Nyelvi Carta elnöke. Az ô felfogása szerint az etruszk a magyar nyelv ôsi formája - ez mûvének címe is. Az általa etruszk-magyaroknak nevezett népek már Kr. elôtt 3500 évvel itt éltek Európában, ôk vándoroltak késôbb Etruriába, amely a római birodalom alapja lett. Nemcsak a nyelv egyezett, hanem a társadalmi felépítés, a kettôs vezetés, a házépítés, a díszítômûvészet, a lótenyésztés, a kard használata - számos közös motívum. Mint ahogy egy amerikai régész, Hugh Hencken is megállapította, az etruszk mûveltség, amely az egyik elsô a világon, Keletre utaló motívumokkal van tele. Ezeket nem egy magyarkodó tudós, hanem egy komoly olasz professzor és egy elfogulatlan amerikai kutató írja. Mindezek ismeretében át lehet értékelni nemcsak a magyar ôstörténetet, hanem a világ nyelvészetét is. Ezért a könyv megjelenése után óriási viták várhatók Magyarországon, akárcsak Olaszországban, ahol nagy port vert fel Alinei professzor könyve.

B&