Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag @e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag @e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

A marosvásárhelyi tanács legutóbbi, decemberi ülésén jóváhagyta azt a szabályzatot, amely alapján az elkövetkezôkben kiszámolják és elosztják a lakók között a költségelosztókkal felszerelt tömbházaknak biztosított, hômennyiséggel kapcsolatos kiadásokat. Marosvásárhelyen eddig mintegy száz azon tömbházak száma, amelyekben a lakók felszerelték a költségelosztókat - nyilatkozta lapunknak Bota Edit, az Energomur Rt. közönségszolgálati osztályának vezetôje.

A tanácsi határozat elôterjesztése szerint egy, a költségelosztókkal ellátott lakásokban a kiadások kiszámítására és a költségek elosztására vonatkozó szabályzat azért szükséges, hogy a lakók egyéni fogyasztásuk alapján fizessenek. A helyi szabályzatot a tavaly júliusban hozott 933-as számú kormányhatározat és más vonatkozó rendeletek alapján dolgozták ki. A fent említett kormányhatározat kötelezôvé teszi a hômennyiségmérô-órák felszerelését (az elsôdleges mérôórákét - a fôvezetéknél 2006-tal bezárólag, az egyéni költségelosztók beszerelését a közösen lakott tömbházlakásokba 2007. július 31-ig). A marosvásárhelyi önkormányzat által elfogadott szabályzat eltér az országos rendeletben foglaltaktól ami a költségelosztókat felszerelô lakástulajdonosok kötelezô arányát illeti. Míg az országos rendeletben százszázalékos a megszabott beszerelési arány, a helyi szabályzat szerint egy tömbházban a lakók legkevesebb 80 százalékának kell felszereltetnie a költségelosztókat és hôszabályzó csapokat ahhoz, hogy ez a számolási rendszer alkalmazható legyen. Az "engedmény" azért fontos, sôt akár kisebb is lehetne az arány, hogy a lakosság körében mihamarabb elkezdôdjön egy folyamat - válaszolta kérdésünkre Törzsök Sándor önkormányzati képviselô. A szabályzat pontosítja többek közt, hogy a költségelosztóknak egyazon tömbházon belül ugyanolyan típusúaknak kell lenniük, és ugyanazon szolgáltató cégnek kell beszerelnie. A költségelosztó-típusnak, a szerelésnek meg kell felelnie az SR.EN.834-es szabvány elôírásainak. Természetesen az elhasznált hômennyiségre vonatkozó számítási mód különbözik azok esetében, ahol már legalább 80 százalékban felszerelték a költségelosztókat, azoktól, ahol még nincs ilyen berendezés, valamint azok esetében, akik saját hôközponttal rendelkeznek. A szabályzat kitér a közös használatban levô fûtött felületek esetében kiszámolt költségek elosztására is az összes lakó között, ugyanakkor figyelembe kell venni a lakásokon áthaladó közös vezetékek által biztosított hômennyiség ellenértékét, ami például a saját hôközponttal rendelkezô lakástulajdonosok esetében pluszkiadást jelent, ha a közös vezetékeknek nem megfelelô a szigetelése. Ezt, ha szükséges, a szolgáltató ellenôrzi és készít róla jegyzôkönyvet. A számítások meglehetôsen bonyolultak, azonban a Tulajdonosi Társulások Ligájához bárki fordulhat tanácsért, felvilágosításért.

Bota Edit, a marosvásárhelyi Energomur távhôszolgáltató közönségszolgálati osztályának vezetôje szerint a városban jelenleg négy cég rendelkezik a Közmûszolgáltatásokat Szabályozó Országos Hatóság által kibocsátott jóváhagyással a költségelosztók szereltetésére, az adatok leolvasására, feldolgozására: az FGH, az Elsaco, a Vitera és az Iton, de csupán mintegy százra tehetô még azon tömbházak száma, ahova már beszerelték a költségelosztókat.

Villepin romániai látogatáson

A nagyváradi határellenôrzési koordinációs központba látogatott hétfôn Dominique de Villepin francia belügyminiszter, aki az illegális bevándorlás megfékezésében való román-francia együttmûködés erôsítésére érkezett Romániába.

Román kollégája, Vasile Blaga bemutatta a francia miniszternek a 2003 tavaszán beindított központot, amelyben román rendôrök és az Európai Unió tagállamainak egymást váltó biztonsági illetékesei dolgoznak együtt, hogy ellenôrizzék az uniós országokba való belépéseket.

A szervezetet Nicolas Sarkozy francia belügyminiszter 2002. augusztusi bukaresti látogatása után hozták létre, mivel a Franciaországba özönlô román illegális munkások, elsôsorban bányászok áradata árnyékot vetett a két ország kapcsolataira. A francia rendôrök után Németország, majd Ausztria küldte el szakértôit Nagyváradra. Ôket olaszok, spanyolok és britek követik, és 2005 folyamán francia egységek is visszatérnek két, egyaránt kéthónapos idôszakra. A központ vezetôi szerint megnyitása óta 4351 ellenôrzést hajtottak végre, ebbôl csak tavaly 3552-t.

Villepin és Blaga a hétfôi nap folyamán Bukarestben folytatták megbeszéléseiket, amelynek témája a szervezett bûnözés elleni együttmûködés.

A honosítási eljárás könnyítésére vonatkozó javaslatát hétvégére készíti el az igazságügyi tárca - jelentette be a magyar szakminiszter Szegeden hétfôn, annak kapcsán, hogy a kormány vizsgálja a határon túli magyarok állampolgársághoz jutásával kapcsolatos jogszabályok változtatásának, könnyítésének lehetôségét.

"A minisztérium az anyaggal a hét végére készül el, s ezt átadjuk a miniszterelnöknek." Ezután kezdôdhet a normaszöveg megalkotása - tette hozzá sajtótájékoztatóján Petrétei József.

Ugyanakkor a miniszter hangsúlyozta: a kormány továbbra is fontosnak tartja a Szülôföld Program megvalósítását, hisz ez teremtheti meg a feltételeit annak, hogy a határon túli magyarok helyben találják meg boldogulásukat.

Petrétei József elmondta: a honosítási eljárás könnyítésére több területen is lát lehetôséget. Változhat az egyéves magyarországi tartózkodást elôíró szabály, az állampolgársági vizsga intézménye, illetve szóba jöhet az eljárás hosszát maximáló 21 hónapos idôtartam csökkentése.

A minisztériumban áttekintik az idegenrendészeti jogszabályokat is, mivel ezek szabályozzák a késôbb állampolgárságért folyamodók magyarországi tartózkodását - mondta a miniszter. A honosítási eljárással kapcsolatos ügyintézés folyamatát is vizsgálja az igazságügyi tárca, keresi az egyszerûsítés, az egyablakos rendszer bevezetésének lehetôségét - közölte Petrétei József.

Hozzátette: az idegenrendészeti eljárások 70 százaléka Budapestre koncentrálódik, az állampolgárságért folyamodók 90 százaléka magyar nemzetiségû. A nemzeti vízum bevezetésének lehetôségét a Külügyminisztérium vizsgálja.

A területet érintô jogszabályok között vannak kormányrendeletek, illetve feles és kétharmados törvények egyaránt - jegyezte meg a miniszter.

Aktuális

Úgy hozta a véletlen, hogy a napokban adnak át újra rendeltetésének két sportlétesítményt Marosvásárhelyen. A fedett uszoda felújítása a város költségvetésébôl, a mûjégpályáé a kormánytól származó alapokból történt, s a sportcsarnok mellett (amely egyébként maga is jelentôs restaurálási munkálatokra szorul) a legjelentôsebb sportlétesítményeknek számítanak a megyeszékhelyen.

A mostani pozitív fejlemények szerencsés egybeesése azonban ismét a figyelem középpontjába hozza a marosvásárhelyi sportlétesítmények terén uralkodó áldatlan állapotokat, s újra kidomborítja a jogos igényektôl és elvárásoktól elválasztó iszonyú szakadékot, amelynek az áthidalásához a most felújított két létesítmény is csupán két apró téglának számít a tartópillérben.

A marosvásárhelyi sport - tömeg- és teljesítménysport egyaránt - szinte totális leépülésének egyik oka ugyanis éppen a létesítmények hiánya, vagy kritikán aluli állapota volt, s anélkül, hogy ünneprontáson mesterkednénk, meg kell állapítani, hogy a város elöljárósága igen kevés figyelmet szentel a kérdésnek. Noha törvény kötelezné rá, a lakónegyedekben nem létesültek új, sportolásra alkalmas bázisok, mi több, a jogszabály megjelenése után létesítmények szûntek meg (gondoljunk csupán a Tudor negyedi pályákra).

Ebbôl a szempontból az uszoda felújítása - az átvétel körül kirobbant viták, majd az erre a célra kiutalt összegek csekély hatékonysága és a túlságosan soká húzódó munkálatok ellenére - új kezdetet jelenthet a sport és a polgármesteri hivatal közötti viszonyban. Épp itt az ideje tehát, hogy elôrelépés történjen a használhatatlanná romosodott stadion és más létesítmények évek óta hangoztatott átvételének ügyében, s nem csupán deklaratív szinten. Igaz ugyan, hogy nem kizárólag a város akaratán múlik a dolog, de igen feltûnô, hogy noha minden eddigi kormány készségesnek mutatkozott a létesítmények átadására, hat éve semmiben sem mozdult az ügy elôre. Inkább arról lehet szó, hogy noha a város sportjának hivatalosan elfogadott fejlesztési stratégiájában tételesen benne van a létesítmények átvétele és felújítása, sôt új létesítmények építése is, az ezzel járó anyagi terheket nem akaródzott - legalábbis eddig - a városnak felvállalni.

Persze lehet - mint a mûjégpálya esetében történt - a kormányra is várni, azonban a városi tanács és a polgármesteri hivatal sport iránti valós szemléletváltása volna mégis az optimális megoldás. Annál is inkább, mert - ugyancsak a pompázatosan stratégiának titulált dokumentumban foglaltak ellenére - a város sportegyesületekre, csapatokra fordított támogatása is csupán az ígéretek szintjén reked meg, töredéke más, hasonló nagyságú települések sportra fordított összegének, így a "nincs pénz" állandóan hangoztatott érve nem állja meg a helyét.

Közel háromhetes szünidô után tegnap a tanintézményekben megkezdôdött a második félév, amely 21 hétbôl áll. A tanítást a tavaszi vakáció szakítja meg, ez március 19-tôl április 3-ig tart, s az ortodox húsvétra való tekintettel május 2-a is szabad lesz. Mind a diákok, mind a tanárok számára ez a nehezebbik felév, hiszen az elkövetkezô hetekben tartják a tantárgyversenyek helyi, városi, megyei szakaszait, majd a szünidôben az országos döntôt. Teljesítménycentrikus oktatásunk szempontjából a versenyeken való szereplés dönti el a pedagógusok megítélését is. Egy sor vetélkedôt is lebonyolítanak ebben a félévben, amely június 17-ig tart. A nyolcadik osztályok végzôsei számára egy héttel hamarabb csengetnek ki, mivel június 20-án már kezdôdik a kisérettségi. Az érettségi elsô szessziójára május 2-13. között lehet beiratkozni, a vizsgát június 27-július 14. között tartják. A pótérettségire július 18-22. között van a beiratkozás (a múlt tanévben egyesek elmulasztották), s a vizsgák idôpontja augusztus 22-28.

A második félév során szervezik meg a versenyvizsgát a tanfelügyelôségen üresen álló állások és a még megmaradt iskolaigazgatói tisztségek betöltésére, amelyek idôpontját még nem közölte a szakminisztérium - tájékoztatott Albertini Zoltán helyettes fôtanfelügyelô.

Az I-IV. osztályok számára megkapták a hiányzó tankönyveket, a IX-X. osztályban azonban még mindig késnek a fordításokkal. Nem érkezett meg a IX. osztályos zene és fizika, a X.-es kémia és biológia könyv sem - tudtuk meg Simon János tanfelügyelôtôl, aki tájékoztatott, hogy költözik az inspektorátus tankönyvlerakata. Mivel a Köztársaság téri épületben használt helyiségeket át kell adni a Petru Maior Egyetemnek, az új raktárt a tanfelügyelôség udvarán alakították ki, és remélhetôleg a hét végéig befejezôdik a költözés. Az iskolákban január 14-ig kell kitölteni a jövô évi tankönyvrendelést, amelyet megyei szinten január 14-25. között összesítenek.

Az EMKE Maros megyei szervezete az 1943. telén a Don- kanyarnál elesett áldozatokra emlékezik január 15- én, szombaton 16 órakor Marosvásárhelyen, a Deus Providebit Ház Szent Mihály termében. A megemlékezés alkalmából a történelmi egyházak és egyes civil szervezetek képviselôibôl alakult emlékbizottság gyûjtést kezdeményez a május 29- én felavatandó Don-kanyari emlékmûre, mely Bocskai Vince szovátai szobrászmûvész alkotása.

A Don-kanyarban elesett áldozatok, az akkori események kutatását, a megemlékezést nem engedélyezték a kommunizmus éveiben Romániában. Nemrég viszont a fent említett bizottság fiatal szakemberek bevonásával kutatómunkát kezdeményezett a tragikus események során megsemmisített második hadsereg erdélyi és ezen belül Maros megyei vonatkozásainak pontosabb megismerésére. Ennek eredményeképpen állították össze az 577 Maros megyei áldozat nevébôl álló listát. A hatvanadik évfordulón a megyeszékhelyen kiállítással, történelmi-kulturális vonatkozású egyhetes rendezvénysorozattal hajtottak fejet, valamint a marosvásárhelyi katolikus temetôben sor került az említett emlékmû alapkôletételére. A Bocskai Vince által elkészítendô emlékmû tervezett magassága 2,50-2,80 méter, mondanivalója jelképes tárgyi elemek révén jut kifejezésre. A kompozíció egészében keresztre emlékeztet, vízszintes része bronz (ez tartalmazza a tárgyi elemeket: vonatkereket, ágyúcsôroncsokat, emberi kezek egymásba torlódását), függôleges része csiszolt andezitoszlop. Az emlékmû felállítására a tervek szerint május 29-én kerülne sor. Az idôpontválasztás nem véletlenszerû: az anyaországban május utolsó vasárnapja a hôsök napja. Az emlékmû elkészítését a HTMH, az Illyés Közalapítvány, Zala megye támogatja, emellett további adományokat is elfogadnak erre a célra.

A szombati megemlékezés tervezett programja szerint a résztvevôket Csató Béla köszönti, majd Ábrám Zoltán, az esemény kezdeményezôje számol be a bizottság tevékenységérôl. A Budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum képviselôi a doni hadmûveletekrôl tartanak elôadást. Berekméri Róbert történész korabeli képeket ismertet, illetve Bárkány Zoltán ütegparancsnok naplójából olvasnak fel részleteket.

Amint Ábrám Zoltán tájékoztatott, a magyar kultúra napja alkalmából a Kultúrpalota kistermében január 22-ére terveznek mûsort délután 5 órától. Bemutatásra kerül Zsók Béla Édesanyám dalai címû kötete, mely bukovinai székely dalokat tartalmaz.

Jobb közvilágítást ígér a Mezôbánd községhez tartozó falvakban Mircea Rusu polgármester.

- Decemberben jártam végig az összes települést, és elkeserítô dolgokat tapasztaltam, évtizedekkel vannak lemaradva - vélekedik. Elsô lépésként a sötétséget szeretnénk felszámolni. Ennek érdekében kötöttünk egyezséget a Santimed céggel, amely hétfôtôl Hidegvölgyben kezdte el a hiányzó égôk pótlását. Nemcsak minden második, hanem minden villanyoszlopra égô kerül az elkövetkezô két hét során - ígéri a község vezetôje.

Január folyamán egy kolozsvári cég kezdi el a kábeltévé-hálózat kiépítését a község falvaiban, ahol eddig csak a közszolgálati tévé 1-es és 2-es mûsorát lehetett fogni. Az idei tél során ki kell lépnünk ebbôl az információs sötétségbôl is - teszi hozzá.

Mircea Rusu csütörtökön Bukarestbe utazik, hogy a közel 30 kilométer hosszúságú községi úthálózat korszerûsítésére szerezzen támogatást, ami nagyon idôszerû is, hisz Mezôfeketétôl Petéig, a községközpontból majdnem minden irányban szinte járhatatlanok az utak.

A községközpontban el kellene kezdeni a roma családoknak szánt házak építését is, amelyre még a szociáldemokrata kormány írt alá egy 16 milliárdos támogatást, s amelyet a kormányzó párttól függetlenül fel kell használni - vélekedik.

Az élet - s különösen a magzat - védelmét, kenyeret, békét és szabadságot kívánt a világnak a pápa, hétfôi diplomácia köszöntôjében, emlékeztetve egyúttal az óév természeti katasztrófáira és terrorista merényéleteire is.

II. János Pál pápa a Szentszéknél akkreditált diplomáciai missziók vezetôit fogadva, hagyományos újévi audienciáján újólag szolidaritásra hívott fel a délkelet- ázsiai szökôár sújtotta népekkel, s kitért az óév más súlyos természeti csapásaira és tragédiáira, beleérve a véres terrorista merényleteket is. A terrorizmus kapcsán külön említette Irakot, a tavaly márciusi madridi robbantásokat és az észak-oszétiai Beszlan iskolája ellen elkövetett terrortámadást, illetve az afrikai Darfurnál, továbbá a nagy Tavaknál bekövetkezett emberi tragédiákat.

A pápa csak a bevezetô üdvözletet olvasta fel maga, a terjedelmes szöveget az államtitkárság egyik munkatársa ismertette a 174 ország misszióit képviselô nagykövetek elôtt.

A katolikus egyházfô annak a reményének adott hangot, hogy 2005 az élet - különösen a magzat - és a család védelmének éve lesz, kenyérhez juthat majd a Föld mind több lakója; a korábbiaknál békésebb év lesz, és érvényesülnek a szabadságjogok, mindenekelôtt a lelkiismereti szabadság jogai.

II. János Pál kitért a közel-keleti helyzetre, a Szentföld népeinek szenvedésére, a háború kegyetlenségére, s annak a véleményének adott hangot: politikai nyitás lehetséges a párbeszéd, a tárgyalásos megoldás irányában. Szavai szerint vannak kedvezô jelek, amelyek a béke megteremtésének lehetôségére utalnak.

Az egyházfô megítélése szerint Afrikában is egyre nagyobb a közös akarat a megoldások keresésére és a konfliktusok megelôzésére, köszönhetôen a nemzetközi szervezetek erôfeszítéseinek is.

Méltatta ezzel összefüggésben az egyesült Európát, amely bizonyos szempontból privilegizált helyzetben van, hiszen a kontinens népei által tett közös erôfeszítéseknek hála sikerül megelôzni a konfliktusokat. Utalt ugyanakkor arra, hogy a béke megôrzése érdekében folyamatos erôfeszítésekre van szükség mindenhol a világon.

A négy kihívás - élet, kenyér, béke és szabadság - kapcsán a pápa a katolikus egyház eddig is képviselt nézeteit foglalta össze a magzat védelmében, elutasítva az abortuszt, a klónozást és a mesterséges megtermékenyítés gyakorlatát. Az élelmiszer- ellátás gondjaira utalva elsôsorban az éhezô gyermekek megsegítését nevezte fontosnak, felemelte szavát a háborúk és fegyveres konfliktusok ártatlan áldozatainak védelme érdekében. Az emberi szabadságjogok kapcsán pedig a lelkiismereti szabadság, a szabad vallásgyakorlás jogának szavatolását szorgalmazta, emlékeztetve arra, hogy a világ számos országában nem, illetve csak korlátozottan érvényesül ez az alapvetô emberi jog.

Valeriu Stoica, a Nemzeti Liberális Párt exelnöke hétfôn, sajtótájékoztatón kijelentette, lehetséges, hogy újból jelölteti magát a pártelnöki tisztségbe, hogy támogassa az NLP és a DP egyesítésérôl készített tervezetét.

"Versenybe szállok a pártelnöki tisztségért, hogy támogassam az NLP és a DP egyesítésének platformját, ha a jelenlegi pártvezetôk nem sajátítják el ezt a tervezetet" - mondta Stoica.

Valeriu Stoica az általa készített Elvek és stratégiai irányok egy népi-liberális politikai platformért címû dokumentumra utalt. Az NLP exelnöke kifejtette, három lehetôség van a tervezet népszerûsítésére: csapatot hoz létre a platform támogatására és azt a pártelnökjelöltet támogatja, amely vállalja a projektet; ô maga támogatja a tervezetet az NLP kongresszusán, de nem jelölteti magát a pártelnöki tisztségbe. "A harmadik lehetôség az lenne, hogy jelöltetem magam. Errôl legkésôbb a kongresszus napján döntök" - mondta Stoica.

Valeriu Stoica elmondta, tárgyalt Theodor Stolojannal és Calin Popescu Tariceanuval az NLP és a DP egyesítésérôl alkotott elképzeléseirôl. "Örülök, hogy a két párt vezetôi nem idegenkednek a fúzió kérdésétôl. Nem félek attól, hogy elképzeléseim szembenállást eredményeznek" - fogalmazott Stoica.

Hivatalosan is bejelentették

Mahmúd Abbász, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet vezetôje nyerte a palesztin elnökválasztást a hivatalos végeredmény szerint, amelyet hétfôn kora délután közölt a központi választási bizottság.

A 69 éves Abbász 483 039 szavazattal a voksok 62,32 százalékát szerezte meg, míg a második helyen végzett, 51 esztendôs független Musztafa Bargútinak a szavazatok 19,8 százaléka jutott 153 516 szavazattal. A harmadik helyezett a Demokratikus Front Palesztina Felszabadulásáért nevû radikális szervezet jelöltje, Tejszír Háled lett 3,5 százalékkal, a néppárti Bászám asz-Szalhi 2,69 százalékot kapott, az Egyesült Államokban házi ôrizetben tartott független muzulmán jelölt, Abdel- Halím al-Askar 2,68-cal, az ugyancsak független iszlám jelölt Szajjid Barake 1,27-szal, míg a szintén független Abdel-Karim Sbair 0,67 százalékkal követi ôket.

Hana Nászer, a központi választási bizottság elnöke szerint a szavazáson 775 164 ciszjordániai, kelet- jeruzsálemi és gázai övezeti palesztin vett részt. Száeb Erekát palesztin fôtárgyaló úgy vélekedett, hogy a labda most az izraeliek térfelén van. "Ha továbbra is telepeket építenek, falat emelnek és agressziót követnek el ellenünk, minden összeomlik." Benjámin Netanjahu izraeli pénzügyminiszter figyelmeztetett: Izrael a szavai és tettei alapján ítéli meg az új palesztin elnököt. "Azt akarjuk, hogy a dolgok egyértelmûvé váljanak, és az új vezetés leszámoljon Jasszer Arafat örökségével. Le kell mondania a palesztin menekültek Izraelbe való visszatérésérôl, valamint Izrael lerombolásának álmáról" - tette hozzá Netanjahu, ugyanakkor késznek mondta magát arra, hogy "esélyt adjon" az új palesztin elnöknek.

Tizennégy halálos áldozata van az észak- európai viharfrontnak Írországtól egészen Oroszországig, a természeti csapás nyomán árvizek, közlekedési káosz alakult ki és ezrek maradtak áram nélkül.

Svédországban hét személy halt meg, köztük három autós, akiknek a jármûvére kidôlt fa zuhant az óránként száz kilométeres sebességgel száguldó szél miatt. Négyszázezer ember maradt áram nélkül, miközben a hatóságok leállítottak két atomerômûvet.

A Balti-tenger túloldalán, Lettországban 2,4 millió ember maradt áram nélkül. Észtországban az elektromos hálózat egynegyedét, valamint a mobiltelefon-hálózatot érintette a rendkívüli idôjárás. A szél háztetôket tépett le és vezetékeket rongált meg, az anyagi kár több tízmillió euróra tehetô. A Finn-öbölben helyenként 12 méteres hullámok voltak.

Az oroszországi Szentpétervárott az autók ütközôjéig érô vízben közlekedtek a jármûvek az utcákon. Hat metróállomást lezártak a Néva hirtelen megemelkedett vízszintje miatt, amely helyenként 2,4 méterrel magasabb volt a szokásosnál.

Kalinyingrádban a szél ledöntötte a város fôterén felállított 20 méter magas mesterséges fenyôfát. A térségben számos településen nincs áram.

Fehéroroszországban 1100 településen okozott kárt az óránként 90-110 kilométer sebességû szélvihar. Száz kilométer hosszú villanyvezeték, tucatnyi családi ház és mezôgazdasági épület rongálódott meg.

Norvégiában húszezer háztartásban nem volt áram, Dániában pedig 15 ezer ember nélkülözte a villanyt.

A németországi Schleswig-Holstein tartományban a rendkívül erôs szél házakat rongált meg. Leállították a kompok közlekedését, valamint a vasúti forgalmat. Eltûnt két kajakozó fiatalember Landwedel település közelében, feltehetôen meghaltak - közölte a rendôrség.

Nagy-Britanniában öt ember halt meg. Két személyt az ország északi részén, egy medrébôl kilépô folyó sodort el. A harmadik ember halálát egy leomló pajta okozta az északnyugat-angliai Carlisle-ban. További két embert Yorkshire-ben, illetve Skóciában sodorta el a árvíz. A negyven év óta legnagyobb áradásban 76 ezer háztartás maradt villany nélkül. Hétfôn az iskolák zárva maradtak, a kórházakban elhalasztották az elôre tervezett mûtéteket.

Esély a falu fejlôdésére?

A nemzetközi tapasztalatok szerint a vidék gazdálkodási alapját 60-90%-os arányban a szövetkezési, szövetkezeti gazdálkodási mód képezi. Az elôzô rendszerben a termelôszövetkezetek erôszakos általánosításával megszûntek a fejlôdôképes magángazdaságok, megváltozott a termôföld tulajdonviszonya. Az évek folyamán eltorzult a szövetkezet igazi fogalma, lejáratták ezt a szervezôdési formát. Romániában most végre egy olyan törvény született, amely talán igazi értékeire helyezi vissza a szövetkezés gondolatát. A Hivatalos Közlöny 1236-os számában jelent meg december 22-én a 2004. évi 566-os számú mezôgazdasági szövetkezési törvény, amely a közlés idôpontjától érvénybe lépett. Náznán Jenô mérnököt, a Megyei Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság igazgatóját kérdeztük a törvényrôl, a legfontosabb tudnivalókról.

- Mint ismeretes, a múlt év folyamán megjelent egy kormányrendelet, amely a termelôi csoportok megalakítását szabályozza. Tulajdonképpen ez is a szövetkezésnek, a szövetkezeti termelésnek egyik formája. Lényegében ez azonos érdekek mentén csoportosuló gazdáknak a szervezete. A termelés egyénileg történik, az értékesítés pedig a termelô- értékesítô csoporton keresztül. Hasonló elgondolás alapján dolgozták ki a mezôgazdasági szövetkezési törvényt is. Ennek alapján a tömörülés különbözô mezôgazdasági termelôk önkéntes alapon történô szövetkezésébôl jön létre, ezek a mezôgazdasági szövetkezetek jogi személyiséggel rendelkeznek, céljuk az, hogy tagjaik számára különbözô gazdasági elônyöket biztosítsanak. Ilyen például az, hogy a közös értékesítés adta lehetôségek révén jobb árakat kérhetnek az egyénileg termelt terményeikért, termékeikért, amelyeket feldolgozott formában hatékonyabban értékesíthetnek. Szövetkezeti formában a termesztôk, tenyésztôk jobb alkuhelyzetbe kerülhetnek kereskedelmi partnereikkel.

- Miben különbözik a korábbi téeszektôl?

- Ezek a szövetkezetek profiljuk szempontjából lényegesen különböznek a hajdani téeszektôl. Itt szó sincs arról, hogy vonjuk egybe a földeket és közösen termeljünk, hogy egyesítsük az állatállományt és közösen tartsuk. Az alapelv: a szövetkezeti tagok egyénileg termelnek és közösen végzik a beszerzést, az értékesítést.

- A szövetkezési formákat, a szövetkezeti típusokat is szabályozza a rendelkezés. Kérem, ismertesse azokat röviden.

- Mezôgazdasági szolgáltató szövetkezetek. A mezôgazdaságigép-tulajdonosok létrehoznak egy szövetkezetet, azzal a szándékkal, hogy szolgáltatásokat végezzenek azoknak a földtulajdonosoknak, akik nem rendelkeznek gépparkkal. Ezek a szolgáltató szövetkezetek elvégzik a gépi munkálatokat a megrendelô igényei szerint. De, hogy olcsóbban tudják elvégezni a szolgáltatásokat, jó minôségi munkát tudjanak végezni, a földtulajdonosoknak kell parcelláikat úgy rendezni, mondjuk ki: tagosítani, hogy azokon a munkálatok gépesíthetôk legyenek. Ez önmagában még nem oldja meg a feldarabolt parcellák helyzetét. Az elkövetkezendô idôszakban törvényes keretet kell szabni annak, hogy milyen formában lehet a területeket tagosítani, gépesíthetô munkák elvégzésére alkalmassá tenni.

Felvásárló és értékesítô szövetkezetek. Az idôsebb nemzedékek számára nem ismeretlen fogalom, hiszen valamikor léteztek ilyen szövetkezetek. A lényeg az, hogy tagjaik számára biztosítják azokat az anyagi és szellemi termékeket, amelyeket fel kell használniuk a termelésben. Megtermelt javaikat a szövetkezet értékesíti a tagjai hasznára. Volt alkalmam tapasztalni, hogy ezek a szövetkezési formák nagyon jól mûködnek Svájcban, Franciaországban. Nagy elônyük az, hogy a beszerzést - vetômag, mûtrágya, vegyszer stb. -, a termelés anyagi hátterének a biztosítását sokkal olcsóbban tudják megoldani egységesített beszerzéssel, emellett a gazdáknak nem kell külön- külön járniuk a szükséges anyagok beszerzése érdekében. Képzeljünk el olyan települést, ahol 50 gazda tagja egy ilyen szövetkezetnek. A szövetkezet elhoz minden anyagot az igények szerint, és lévén, hogy nagy tételben vásárol, áralkut köthet a termelô cégekkel vagy kereskedôkkel. Másik nagy elôny, hogy kiszámítható lesz a termelés, mert a szövetkezetnek többek között az is feladata, hogy a tagjai által megtermelendô mennyiségre elôre megkeresi a vásárlókat. Nem akkor indul meg a búzának vásárlót keresni, amikor a gabona a hombárban van, hanem akkor, amikor elvetették a búzát. Elôre leköti a termést malmokkal, pékségekkel stb., így az értékesítés biztonságossá válik, egyeztetett, stabil árakkal. Elkerülhetôvé válhatnak azok a káoszhelyzetek, amelyek a múlt évben is elôadódtak Romániában.

Mezôgazdasági termékfeldolgozó szövetkezések. Elképzelhetô egy olyan szövetkezés, amely a zöldségek feldolgozására, csomagolására, forgalmazására szakosodott. A tagok megtermelik a zöldséget, lévén, hogy a szövetkezet szerezte be a magot, a minôség azonos, az alkalmazott technológia is. Tehát minden egyéni gazdaságban ugyanolyan jó minôségû termény terem, amelyet összegyûjtenek, majd feldolgozzák, csomagolják, címkézik. Megvan az üzlethálózat, amely felvásárolja, így a termékek jövedelmezôek. A szövetkezeti tagoknak fizetett felvásárlási ár és az értékesítési ár közötti hasznot visszaosztják a szövetkezeti tagoknak, a közgyûlés határozata alapján. A termelôknek nem kell egyénenként piacolniuk, nem kell költsenek a szállításra meg egyebekre. A piacolás helyett más hasznos tevékenységet folytathatnak.

Mezôgazdasági kézmûvesek és kisiparosok szövetkezése. Bármilyen mezôgazdasághoz kapcsolódó ipari tevékenységet lehet folytatni. Említsük meg például a kovácsokat, építôket, vagy vesszô- és gyékényfonókat stb. Vannak vidékek, ahol gyékény- vagy nádfonásra szakosodtak a gazdák, és jövedelempótló tevékenységként végzik azt. Mindenki egyénileg termel, egy megrendelt minta alapján. A szövetkezet eladja a gyékényt, a seprût, más termékeket. A jövedelem ez esetben is visszaoszlik a tagoknak.

Szövetkezés mezôgazdasági területek jobb kihasználására. Akik úgy gondolják, hogy hatékonyabban ki tudják használni mezôgazdasági termôterületeiket, és egy dûlôben például 50 hektáron, vagy több dûlôben parcelláikat egy elfogadott technológia alapján közös finanszírozással mûvelik meg, ezáltal magasabb terméshozamokat valósíthatnak meg - szövetkezést hozhatnak létre.

Hitelszövetkezések. Tevékenységük célja, hogy a tagok számára kölcsönöket biztosítanak a banki kölcsönöknél elônyösebb körülmények között. E célból a tagok létrehoznak egy közösségi pénzalapot, amelybôl a kidolgozott szabályok alapján rövid vagy hosszú lejáratú kölcsönöket lehet igényelni, a termelés, vidékfejlesztés, gazdaságépítés, családi házak építése vagy más beruházás céljából.

- A szóban forgó törvény más típusú szövetkezésekre is lehetôséget biztosít?

- A jogszabályozás lehetôséget nyújt bármilyen más, az elôzôkben fel nem sorolt tevékenységek mentén szervezôdô szövetkezésekre is. A törvény alapján a szövetkezések alapvetô célja, hogy a tagok számára elônyöket biztosítson. Az idôsebbek ismerik a két világháború közötti idôszakból a tejszövetkezetek elônyeit. Minden nagyobb településen mûködtek, átvették tagjaiktól a tejet, feldolgozták és év végén osztalékot juttattak minden gazdának, a beadott tejmennyiség alapján. A szövetkezések másik nagy elônye, hogy nemcsak fogyóanyagokat, hanem gépeket, más berendezéseket is beszerezhetnek és a tagjaik rendelkezésére bocsáthatják. Ilyen formában oldódhat meg a közös géphasználat. A nyugati országokban az erre vonatkozó modell jól mûködik. Több kisgazda közösen megvásárol egy céljaiknak megfelelô traktort, kombájnt, más gépet, azért közösen, mert külön-külön egyik gazda sem engedheti meg magának a magas költségeket.

- A jogszabály tartalmazza a megalakítás módját, az azzal kapcsolatos procedúrát is. Mit kell errôl tudni?

- Elôírja, milyen dokumentumokra van szükség a társasági szerzôdés, a bejegyzési akta elkészítéséhez. Alapfeltétel, hogy minden egyes szövetkezésnek saját mûködési szabályzata legyen, amelyben világosan meg kell fogalmazni a tagok jogait, a vezetô és ellenôrzô szervek hatáskörét. Egyszóval komplex szabályozást ad az egész szövetkezési rendszerre.

- Befejezésül hangsúlyoznám, hogy nagyon sokan bármennyire is viszolyognak a szövetkezés gondolatától, az elkövetkezô években pontosan a szövetkezések fogják kimozdítani a termesztôket, a termelôket a helyben topogásból. Aki ezt nem érti meg, kétséges lesz fennmaradása, ha pedig fennmarad, akkor csak önfenntartó gazdálkodást folytathat, semmiképpen sem igazi árutermelô, jövedelemszerzô termelôi tevékenységet. Ezeket a termelési formákat nem Romániában találtuk ki, már egész Európában gyakorlattá vált a termelés szövetkezési formája. A mezôgazdaságból élôk számára ez az egyetlen út a hatékonyságot, jövedelmet biztosító termelés felé.

- A jogszabályozással kapcsolatos részletesebb információk hol szerezhetôk be?

- A Megyei Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság, valamint a Megyei Mezôgazdasági Szaktanácsadó Hivatal folyamatosan az érdeklôdôk rendelkezésére áll. Mi biztosítjuk a szakmai hátteret, a régebbi és újabb jogszabályozások rendszeres ismertetésével, gyakorlati útmutatásokkal.

Stációk az álomkeresôn

- teszem fel tiszteletteljesen a kérdést azon kisszámú honfitársamnak, akik abszolút nonprofit alapon az utóbbi több mint egy hónap izgalmas belpolitikai eseményeit monitorizálják, értelmezik, elemzik és próbálják áhított közös étkezéseik alkalmával, thrillerektôl, mákony itatta vég nélküli szappanoperáktól telített tudatú családtagjaik számára is beszédtémává avanzsálni ezeket. Szerencséjükre kevés sikerrel. Az átlagcivil úgy érzi, megtette kötelességét: adott idôben, adott helyen, adott százalékban megjelent, voksával legitimizálta opcióit, letejelte látszólagos társadalmi jelentéktelenségének obulusait. A többi már a profik dolga, 7-8 számjegyû jövedelmeik fejében vigyék dûlôre megbízóik elképzeléseit, lehetôleg azonnal és maradéktalanul. Minimális elvárásként nem semmi ez. Azok, akik különbözô meggondolásokból nem vállalták az urnák környéki statisztériát, az "ahogy esik, úgy suppan" szekta tagjaiként továbbra is a "sok hûhó semmiért" elvet propagálják, részben igaztalanul. Az nem vitás, hogy hûhóteremtésben lassan megközelítjük a világszínvonalat, és hogy mindez mibe került mindannyiunknak, az a beígért ellenôrzések végeztével tudomásunkra is jut nemsokára, de azt a rezignációval határos kijelentést, hogy egy tapodtat sem mozdultunk volna el vasbetonba öntött holtpontunkról, azt született nonkonformistaként backhandbôl meg kell cáfolnom. Már a júniusi "helyhát" követôen kiviláglott, hogy az ország emancipáltabb részein (fôváros, Erdély, Bánság, Partium) a monolitikumba torkolló, a helyi bárók hatalmára támaszkodó visszarendezôdés nem vált ki "vitam et sanguinem!" izzású közhangulatot, mi több, a hatalmon lévôk ádáz igyekezete dacára a télelôi vezérkosválasztásra még idôszerûbbé érett a szükséges változtatás igénye, a másfél évtizeddel elnapolt, anakronizmussal telített relikviák elhantolásának momentuma. Nagyobbrészt egyéni érdekek által vezérelt opportunista politikai körökben, kövületekben, stabilitásról, kontinuitásról, kikönyökölt külhoni hitelességrôl papolva megpróbálták egyesek menteni a még menthetôt, pártfegyelmi kódexekre hivatkozva nyilvánosság elôtt meggyóntatni a lelkiismereteket - lásd a parlamenti házelnökök megválasztásának ráció- és hitelességromboló cécója -, keljfeljancsikká átgyurmázni knock down helyzetbe került "nehézsúlyúakat". Vacaroiu és Nastase felélesztésében a gyertya mindkét végét tudatosan égve felejtô humanisták kétlakisága döntött ugyan, de a simlédereiket duzzogva szemükre húzó liberálisok, demokraták és udéméristák kivonulása a hadszíntérrôl is számottevôen befolyásolta a végkifejletet. Persze, a kérlelhetetlen idô sürgetésére orrvérzésig lehet hivatkozni utólag, hisz a késô esti kibontakozásig Teoctist pátriárka ajkára már odakozmált az áldás szövege és Basescu esküje alól is elfôtt a lötty, no meg a karácsonyfadíszítés penzumát sem illett avatatlan kezekre testálni. De lám, az újévi pezsgô fogytával fölszakadt és gennyezni kezdett a december 20-án, a Victoria palotabeli ütközetben kapott öv alatti seb. A "mintea românului cea din urma" szintagma örök érvényét bizonyítandó felkent elsô számú közméltóságként az ideatikus gellerektôl sem idegenkedô Traian immár nem csak szuggerálja, hanem szorgalmazza is a két ház kápóinak visszaminôsítését. Gyomrozza keményen a Janus arcú és Janus érzelmû Voiculescut és annak szívós elvbarátait, s az elôrehozott választások kiírását is kilátásba helyezi, ha kívánalma nem talál nyitott fülekre és elmékre. Rátartiságában idônként megfeledkezik arról, hogy egy alkotmányos köztársaságban az alaptörvény betûsora kicselezhetetlen. "Aki korpa közé keveredik, azt felfalják a PUR-osok", ragozgatom magamban a közismert közép-kelet-európai közmondást, emlékeztetvén arra, hogy a fent említett PSD- hátaslovakon csúcsra repített zsebpártocska kegyeiért nem is olyan régen intenzíven nyáladztak mindkét póluson. Egyelôre úgy tûnik, "a fenyegetettek" nem hajlandók feladni az édesgetô szándékkal nekik felajánlott kormánypozíciókat, bejegyezték újabb lépésüket a versenylapra, leütötték a sakkórát és az ellenfél kontrájára összpontosítanak. Prefektus-áldozataikkal távol állnak a mattól.

Ha nem is szép ez az EU-cupra kvalifikáló parti, de mozgalmas, merész stratégiák keresztezik egymást a 64 kockán, balközéptôl jobbközépig. Élvezettel figyelem a Spielereket. Selye János találmánya idônként környékez ugyan, de bizonyított bennszülöttként idôben beoltattam magam antistresszállal. A két lépés közti holtidôket kihasználva az öreg Tennessee Williams: Vodka a forró kályhatetôn címû bestsellerét lapozgatom. Alkotóelemei a legkibírhatatlanabb csikorgásoktól is megvédenek.

Az Európai Bizottság 36 millió eurós programot jelentett be hétfôn a kis- és középvállalatok támogatására bankokon és pénzintézeteken keresztül az Európai Unió tavaly csatlakozott új tagállamaiban.

A kezdeményezés gyakorlatba ültetését az EU saját pénzügyi intézményei - köztük az Európai Beruházási Bank (EIB) -, illetve más nagy nemzetközi pénzintézetek irányítják majd, mint például az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD). A központi uniós segítség évi 6 millió euró, amelyhez a részt vevô pénzintézetek ennek ötszörö-sét teszik hozzá. A bizottság elsôsorban új hitellehetôségek nyitását, illetve hitelgaranciák vállalását ösztönzi és támogatja a programmal.

A döntést bejelentve Günter Verheugen ipari EU-biztos elmondta: még bôvítési felelôsként szerezte azt a tapasztalatot, hogy az új tagállamokban a kis cégeknek nagyon meg kell küzdeniük a pénzügyi segítség megszerzéséért. Brüsszelben ezért azt remélik, hogy a kezdeményezéssel a vállalkozók sikeresen továbbfejlesztik üzletüket és munkahelyeket teremtenek.

Az EU-ban a vállalatok 90 százaléka kisvállalkozás.

Lapról lapra

Magyarul: csúcsvezetô. Elôkelô európai gyökerû angolszász kaszt tagja, jól felismerhetô és azonosítható külsôdleges jegyekkel és életvezetési sajátosságokkal rendelkezô szubkultúra büszke, gazdag és öntudatos képviselôje. * Életkora 35-60 év, elegáns, vadonatúj öltönyt, a legújabb divat szerint való, apró mintás színes inget és hozzá illô fiatalos nyakkendôt, méregdrága cipôt visel. Frissen borotvált, a haja ápolt, szemüvege (ha van) vékony keretes, intelligens német stílusú, sohasem hivalkodó. Karján csakis bôrszíjas és négyszögletes óra, svájci vagy amerikai gyártmány, lehetôleg aranyból vagy aranyozott ezüstbôl - a kör alakú, fémszíjas "bondos-macsós" óra már nem divat. * Céges luxusautót vezet, spéci kedveli az Audit, a Volvót, a MBW- t, a Lexust. Mobiltelefonját háromhavonta cseréli korszerûbbre, de a készüléket gyakran hagyja titkárnôjénél, ugyanis menedzserkörökben az járja, hogy "az igazán fontos embernek nem a saját zsebében csörög a mobilja". * A topmenedzser második anyanyelve az angol, csapat helyett ezt mondja: "team", a csoportépítés "team-menedzselés", a beruházás "projekt", a szervezés "projekt- menedzsment", a vezetés "coaching" , az értekezlet "meeting", a mûhelymunka "workshop", a megfigyelés "monitoring", a közönségkapcsolat "public relations", a tudás "knowledge". * A topmenedzser, bármily cégnél dolgozik, maximálisan azonosul annak üzletpolitikájával, oroszlánként küzd a megvalósítandó célokért. Bármit gyárt a cég - fogkrémet, üdítôt, napilapot, reklámot, cipôt vagy gumiabroncsot -, biztos lehetsz benne, hogy az igazi menedzser "pozitívan motivált" és "sikerorientált" vezetô, aki "tudatos karrierpálya-építésének" aktuális állomásán százszázalékosan teljesít. * Persze mindehhez sokat kell tanulnia. A hármas varázsszó: marketing, kommunikáció, protokoll. Tantárgyai: strategy, financial strategy, marketing, creativity, innovation and change, managing knowledge vagy managing human resources. A képzés félévenként százezer forintba kerül, de megtérül. Az igazi csúcsvezetôk havonta milliókat keresnek. * Olcsóbban is tanulhatsz, van 24 órás képzés is, 160 forintért, megtanulhatsz projektet tervezni, beindítani, nyomon követni, lezárni. Elsajátíthatod a projekttervezés részletes modelljét, a projekttípusokat, a projekttervezés módszereit, az idô- és erôforrás- tervezést, a kockázatmenedzsmentet, a kommunikáció szerepét. * De gyakorlat nélkül az elmélet smafu. A "kékvérû" topmenedzser nem tankönyvekbôl, hanem a gyakorlatban tanul. Húszéves felsôvezetôi gyakorlattal bármilyen cég vezetését elvállalja. Ugyanis a döntéshozatali technikák egy dohányipari cégnél ugyanolyanok, mint egy autókonszernnél vagy egy papírgyártó multinál. A jó menedzser tisztában van a pénzügyi, gazdasági alapfogalmakkal és az emberi természet sajátosságaival. E kettô nélkül nem megy. * A topmenedzsernek az ember is termék - kalkulálsz, gazdálkodsz, és számolsz vele. Ha fel kell mondanod kétszáz embernek, akkor racionalizálást eszközölsz a költséghatékonyság növelése érdekében. * Arról nem lehet szó, hogy lelkiismeret-furdalás, sajnálat. Hogy azok a szerencsétlenek az utcára kerülnek? A felmondást érzelmileg nem lehet megközelíteni, azt kell látni, hogy mikor megszüntetek kétszáz munkahelyet, azzal csökkentem a költségeimet, növelem a bevételeimet - tehát nemsokára újra fejleszthetek, és három év múlva már teremtek ötszáz új munkahelyet! Világos? * Az igazi menedzser a nap huszonnégy órájából huszonötöt dolgozik. Korán kel, késôn fekszik, üzleti reggelivel kezdi a napot, és üzleti vacsorával végzi. Nagyon vigyáz az egészségére, nem eszik akármit. Fél a menedzserbetegségtôl, ezért rendszeresen jár teljes körû orvosi vizsgálatra, melyet cége finanszíroz. * Menedzserkörökben új divat a "foghéjkerámia". A fogakra nem teljes koronát ragasztanak, csupán egy kerámialapocskát, egy "fazettát" az elülsô, látható felületre - így mûfog nélkül is gyönyörû, egyenletes, ragyogó fogsort állítanak elô. Foganként 30-40 ezer forintba kerül. * A topmenedzser hetente kétszer is sportol, ez is üzleti elfoglaltság, partnerei szintén üzletemberek, kasztbeliek. Népszerû sportjuk a squash, magyarul: fallabda - hatékony és egyszerû formája a stressz levezetésének. Aprócska gumilabdát kell teljes erôbôl a szemközti falhoz ütni. Költséges muri, jobb helyeken a terem díja óránként 3.000 forint, az ütôt 400-600, a labdát 200-300 forintért bérlik. A profinak saját ütôje van, húsz- harmincezer forintot érô. * A topmenedzserek smucig alakok. - Milliókat keresnek, de számon tartják, hogy a játék után ki fizette a söröket - mondta egy tornateremközpont (fintneszterem) pultosa. - A múltkor azon veszett össze egy négyfôs baráti társaság, hogy ki rendezze az utolsó kört. Aztán beültek a húszmilliós Audikba, és elporzottak. * A topmenedzser magánélete irigylésre méltóan harmonikus. Irigyelt, boldog, kiegyensúlyozott házasságban él, felesége kreatív, felvilágosult, önmegvalósító modern nô, akire nem csupán a háziasszony szerepét osztotta az élet. * Vezérigazgató szombat délutáni magánfogadása (a multinacionális cég bérelte magánvillában). Harminc vendég, a vezér és neje ragyogó, nevetôs arccal fogadja a meghívottakat, a parti során mindketten rengeteget mosolyognak, kéz a kézben járnak közre a vendégek között. Öröm nézni. Boldog feleség, kitûnô háziasszony - dolga alig van, hiszen partiszerviz szolgáltatja az ételeket- italokat és a felszolgálást (hófehér egyenruhák) is az látja el. * Ugyanez a topmenedzser panaszolja egy más alkalommal, privátim: észre sem vette, úgy ment tönkre a házassága. Huszonnégybôl tizenöt órát dolgozott, hatkor ment, este tízkor érkezett haza, sem feleségére, sem gyermekeire nem jutott ideje. Nyaranta két hétre elutaztak a bolygó legtávolabbi pontjára, télen Franciaországban vagy Svájcban síeltek. De a kompenzáció nem mentette meg a házasságot. Tíz év után úgy néznek egymásra, mint két idegen. Folyik a válóper, az asszony kívánsága, hogy Franciaországban kapjon házat. Megkapja. * - Miután elköltözött tôlem a feleségem, bánatomban mindenféléket vásároltam magamnak - meséli az igazgató. - Az egyik boltban egyszerre vettem öt darab boxeralsót darabonként huszonötezer forintért. Nem lettem jobban. * De a vásárlási láz is csak látszat. Az igazi menedzsernek arra sem jut ideje, hogy elköltse a pénzét. Ô ugyanis nem csak azért dolgozik, hogy sok pénzt keressen. Ô azért dolgozik, mert másképp, mint ennek az elôkelô kasztnak a tagja, már nem tudna élni. Mindent megtesz, hogy a körön belül maradjon: ha kell, fallabdázik, kerámialapot ragaszt a fogára és boxeralsót vesz huszonötezerért. * Ezért igazi menedzser. * (Kácsor Zsolt: Fallabda - és kerámialap a fogon. Népszabadság)

Telenézô

Akik a hatvanas-hetvenes években voltunk fiatalok, emlékszünk a hangjára, hiszen a "döciben" az ô dalaira (is) "degedtünk"... Az ének maradt, az énekes "eltûnt". A média pár percet áldozott emlékének. Németh Lehel táncdalénekes elhunyt. Ilyenkor az ember kutatni kezd homályos emlékei között, ki is volt ô. Aztán restelkedve bár, "puskához" folyamodik. * Németh Lehel volt az elsô "nyugati típusú" magyar sztár. Erdélyben, Sepsiszentkirályon született 1932-ben. Apja kiskereskedô. Kirabolják, és agyonütik. A bolt tönkremegy, nagy szegénységben élnek, és amikor '44-ben közeledik a front, a család felszáll egy Magyarországra tartó vonatra. Harminc napig utaznak marhavagonokban, végül Miskolcon kötnek ki, az édesanya nôvérénél. Ott jár iskolába Lehel. * Tizenhét évesen elfogja a kalandvágy, Ausztráliába indul, hogy konzervgyárat nyitva meggazdagodjon, de csak Bécsig jut el. Az idegenlégió sorozóbizottsága alkalmatlannak találja. Lágerbe kerül, majd csempészbandához csapódik, végül hazatér. * Anyja Pestre költözik, Lehel mindenféle kereseti lehetôséggel kísérletezik: segédmunkás, bútorszállító, aktmodell festôknél. Mûvek sokasága készül róla, a Hadtörténeti Múzeum elôtt álló katonaszobrot is róla mintázták. Mûszerésznek tanul, gyári munkás. Beáll a dalárdába, mágikus vonzalmat érez a harmóniák iránt. Az üzemi bálon énekel. Rádiósok fedezik fel, bemondónak alkalmaznák, de behívják katonának, s az állást betöltik mással. * Németh Marika javaslatára Simándi József egykori énektanárához jár. Csillaga szépen ível, és 1957-ben, huszonöt évesen felléphet a Magyar Televízió elsô szilveszteri mûsorában. Akkoriban írták (epésen) a magyar lapok, hogy "Elvis autóját csókolgatják a megtébolyult rajongók". Németh Lehel Opeljén is megjelennek az elsô rúzsfoltok. Telefonfülkékben golyóstollal firkált felira-tok: "Szeretlek, Lehel!", "Lehel a király!" Egyszer a levegôben kapják el a csikket, amit eldobott. Trencsényi Zoltán írásában olvasom: "Bocsánat, mûvész úr, mondja elnézést kérô mosollyal egy középkorú, ballonkabátos férfi, én ezt emlékbe hazavinném, ha szabad... Úton- útfélen megállítják, autogramot kérnek tôle, az utcán simogatják. Egyszer öngyilkosságról kell lebeszélnie valakit, a színpadon virággal dobálják, karikatúrák fôszereplôje: - Ez itt Lehel kürtje, ez meg Lehel mikrofonja..." (Népszabadság) * Hétévi csillogás után hirtelen hátat fordít a pályának, hazájának. Miért? Mert a "korszellemnek" megfelelôen belemarnak a lapok, gyanús "ott fent", hogy hirtelen sztár lett. Maga mesélte Lakat T. Károlynak 1999 februárjában: a hangosító berendezésért, mivel az saját felszerelése volt, ötven forint díjat számított fel, és ezt "tisztességtelen nyereségként" kürtölte szét a pártpropaganda sajtója. Elviselhetetlen a piszkálgatás, a letiltások - 1965-ben betelik a pohár. * Artista feleségével betanul egy számot, a produkcióval kijutnak Bécsbe, és onnan meg sem áll Kanadáig. * Új életet kezd. Tanult szakmájában helyezkedik el, mûszerész egy gyárban, késôbb gépeket tervez, majd bedolgozza magát a habszivacs-iparba. Sikeres vállalkozóvá küzdi fel magát. * 1989-ben tér haza Dobos Attila meghívására, koncertet ad az Erkel Színházban, a közönség még mindig imádja. Ismét Trencsényi Zoltánt idézem: "A közönség nem felejt. Ismerôsök, ismeretlenek kézrôl kézre adják. Nyilatkozik a tévében, a rádióban, újságírók faggatják. Mintha tegnap ment volna el. Visszautazik Kanadába, de rövidesen újabb koncertre Budapestre jön. Szerelembe esik egy hölggyel. A szerelem végleg itt tartja. Megint új életet kezd, ismét jön a szivacsbiznisz. Világcégeknek szállít, sikeres üzletember. Azt mondja, több kaland nincs, ô már itt fog meghalni. Fellépést nem vállal." * Így lett. Életét a Csak egy emlék címû kötet dolgozza fel. Ebbôl "kiderül: története olyan dús, kalandos, hogy efféléért a hollywoodi forgatókönyvírók hónapokig masszírozzák a homlokukat". * Az 1999-es Németh Lehel- beszélgetés után a hatvanas évek könnyûzenei fesztiváljain felröppent nemzedékek néhány sztárja, köztük Aradszky László, Harangozó Teréz, Kós János, Kovács Kati. Vidám nosztalgia. A tévé Ki mit tud?-jának és Táncdalfesztiváljának csillagai. Dalaik örökzöldek, arcuk azonban óhatatlanul elfelejtôdik. * (A rapp nemzedéke értetlenül nézi a képernyôt: - Kik ezek? Hosszasan magyarázod. - Ja. És kimegy a szobából.) * Aradszky meséli: egy lemezbolt fiatal eladója zavarba jött, mert nem tudta, kicsoda Németh Lehel. * - Kedves Karcsi - mondja aztán patetikusan. - Intézd el, hogy mi ne kerüljünk ilyen helyzetbe... (NAP-KELTE, M2 vasárnap)

Magyar levelek

Újsághír: Nagy Imrének a snagovi számûzetésben írott feljegyzései hazataláltak a hírszerzô szolgálatok fogságából. Immár semmi akadálya annak, hogy egy viszontagságos élet utolsó éveirôl, hiteles forrásból, mindent megtudjunk.

A film persze nem napló. Valami más, még annak is, aki nem jár moziba, csak ritkán. Mészáros Márta legutolsó filmje, A temetetlen halott, azért kivételesen érdekelt. Ezerkilencszázötvenhat nekem a gyermekkorom. A felejthetetlen titok, egy nép lázadása valami ellen, amirôl jószerével még annyit sem tudtam, hogy valójában micsoda. Hogy mi lehetett benne a rossz, még nem éreztem; hallgattam a rádiót, az idôsebbek szavát, és elhittem, hogy ami történik, nem véletlen és nem hiábavaló. Hittem, naiv bátorsággal. Hogy csak azoknak van igaza mindenképpen, akik egy benzinesüveggel a tankok elébe álltak. Pedig csalódtak, a megsemmisülés várt rájuk. Szívemre vettem, ami akkor megérintett, s mint annyi mindenki más, mindig gondoltam reá, de nem beszéltem róla sohasem. Így vagyunk mi ezzel. És megannyi év után az a világ elmerült, csak az emléke nem...

Ülök a moziban. Mint valami megütôdött. Alig merem leírni, húszan ha vagyunk a teremben. Még a viszonyokhoz képest is kevesen. Rossz elôérzetem van; erre mondják, zsenáns a dolog. Holott rajongó kíváncsisággal meghitt kollektív emócióra számítottam. De hiába. Sajnos, Nagy Imre elbukik a filmvásznon is. Nem tudom, miért. Ô, akit nem ronthatott el az az alávaló kor sem, most mintha senkit nem érdekelne. Rossz a film, vagy nem jut eszünkbe semmi errôl a krisztusi arcról? Az ember képtelen dönteni. Hiszen a szándék kétségbevonhatatlan. A film készítôi mást nem akarhattak, mint helyére tenni egy embert a szívekben, lelkekben. Ott, a történelem sodrában. Emberségrôl, hitrôl, alázatról, a nemzet ébresztésérôl szól a történet. Vihartól terhes idôben, amikor választani kellett megalkuvás és ellenállás között. Akik sokáig tutyimutyi embert láttak csak és mást sem hallottak róla, hogy ide, oda állt, amikor kizárták meg visszaédesgették a mindenható pártba; akinek csupán a bajuszos, joviális, kedves embernek látványa maradt mindössze, annak szembe kell nézni a valósággal. A hamis és torzkép letisztul. Nagy Imre a sorsa elôl meg nem szökhetett. Megtörhették a börtönben, tehettek vele akármit, nem írt alá semmit, és nem mondta, hogy a forradalom részérôl tévedés volt, mert nem mondhatta. Megtéríteni nem tudták. Nem kételkedett abban, mi jöhet. Vállalta.

S mégis. Az utókor mintha nem látna messzire és tisztán. (Annak ellenére, hogy ma túlontúl sokan bizonygatják, amikor kellett, mekkora ellenállók voltak; de hát így szokás.) Valaki kultúrabajnok a jobboldalon legyint, ez az ember nem a mi hôsünk; a baloldalon, ki gondjait mérlegeli, inkább amolyan vállveregetô, tegezôre veszi a dolgot. Imre, szólhatnál bizony, te most mit tennél? Ha cinikus lennék, nyilván válaszolhatnék. Helyette. Hát a politika erre való; hogy aki benne van, néha csak beszél összevissza. Természetesen nem jó ez így. Aki ember maradt az embertelenségben, avval önös érdekbôl ne példálózzanak, és ne tagadja meg senki emberfia hazug hûvösséggel az olyanokat, akikre büszkének kéne lenni.

Bármilyen felemás az utókor, a film mutatja, hogyan kell(ene) igazat beszélni. Arról, hogy az ember, a nép akar, és méltóképpen tud viselkedni történelmi sorsfordulókon.

De sajnos, ez nem minden. Ötvenhat még elvarratlan szála a politikának; még az iskolai tankönyvek sem egyértelmûen ítélkeznek. Talán várnunk kell. Míg a napok hordaléka másmilyen lesz. Most még megszólalhat a hiteltelen is. Akad olyan, aki a tétovaság vonzásában akármivel elôállhat. Még idegen tájakon is. Jó, ha tudjuk, jelentkezett írógyárostól, színészgyárostól Hollywood, igénye lenne a témára. Hirtelen nekik is feltûnt az idôk távolából a magyarok forradalma. Vajon az, amit ijedten cserbenhagytak? Mert mire gondoljon a szegény halandó? Egyelôre csak annyit tudni, a tudakozó elkorcsult magyar, neve Joe Eszterhas. Pestiesen szólva: a Józsi Amerikából. Nekem ismerôs, egyszer volt szerencsém megemlíteni leveleimben. Ô az, aki utál, és szeret gúnyolódni velünk. "A magyar öngyilkosan szenvedélyes, tele van elôítélettel, és nagyon erôszakos, ezért ha meglátod az utcán, menj oda, vágd pofon, és ne félj, tudni fogja, miért kapta." Mondanom sem kell, ezért a sértô és gyalázkodó kijelentéséért Eszterhas urat senki nem torolta meg Budapesten. Még szép. (Nem tartozik ide, csak lábjegyzetben: kilencven márciusának Dorin Suciu névre hallgató sötét figurája évekig innen tudósított haza az újságoknak, inkább hazug módon, mint tárgyilagosan, és neki sem esett bántódása, pedig igazán találkozhatott olyanokkal, akik miatta kényszerültek szülôföldjük elhagyására.)

Egy mocskos szájú hollywoodival minek foglalkozni? Lehet gonosz, meggyürkôzhet magyarságával, ha tud, kivághatja magát a béklyóiból még valami hülye szöveggel. Ha neki úgy tetszik. Vajmi keveset érdekel. Szirénhangján ismételgetheti, hogy mennyire büszke ötvenhatra; kerekíthet holmi lóvé-sztorit, semmi mást, esetleg a dologból. Nyálas, romantikus forradalmára akad majd vevô, ha az üzlet beindul. A világ egy nagy biznisz. És benne vagyunk mi is. De nem mindegy, hogy hisszük vagy nem kitalációit. Mert az legalább ránk tartozik.

Székelyhodos község a megye középkeleti részén, a közeli Nyárád jobb oldalán, a Felsô-Nyárád mente félreesô, dombokkal megszakított völgyecskéiben helyezkedik el. A községközpontban, Székelyhodoson és a hozzá tartozó falvakban (Iszló, Ehed és Jobbágytelke - ez utóbbi a legnépesebb) 1412 fô él.

Modernül felszerelt polgármesteri hivatal fogad Székelyhodoson. Nem csoda, hiszen a gazda így vélekedik: "Az ember, ahol dolgozik, érezze jól magát." Orbán Sándor immár harmadik mandátumát kezdte el a tavalyi helyhatósági választások után, de amint mondja, már egy következôre nem vállalkozna. Célja elsôsorban a község infrastruktúrájának fejlesztése.

Utak, javítás elôtt

- Sajnos az utakkal sok problémánk van, a megye ezeket nagyon elhanyagolta. Nem annyira forgalmasak, hogy prioritást élvezhessenek. Pedig a térképen modernizált, vagyis aszfaltos útként szerepelnek. A helyi szûkös költségvetésbôl nem különíthetünk el erre forrásokat, mivel megyei utakról van szó.

Úgy néz ki azonban, végül is sikerült szót érteni. Az utakra fordítandó százmilliárd lejnyi megyei pénzbôl hatmilliárdot irányoztak elô nekünk erre az évre. A program szerint tavasszal kezdôdnének a munkálatok, és két évet tartanának. A járhatatlan utak egy részére új aszfaltszônyeg kerülne, másfél kilométeren különleges kezelést is alkalmaznának. A jobbágytelki utat leköveznék.

A községhez körülbelül huszonöt kilométer út tartozik, ezek viszonylag elfogadható állapotban vannak, bár helyzetük romlott valamelyest a gáz bevezetése következtében. Az idén mintegy négyszázmillió lej áll rendelkezésünkre útjaink megjavítására, ebbôl 100 millió a tavalyi költ-ségvetésünkbôl maradt meg, háromszázmilliót szánunk erre a célra az ideibôl.

Hamarosan égni fog a gáz

- A gázra a kérvényeket 1993-ban juttattuk Bukarestbe, öt évet vártunk a jóváhagyására. Rengeteg utunkba került, hiszen nagyon nehezen akarták engedélyezni. 1998-ban önerôbôl fogtunk neki a munkálatoknak, sem a kormány, sem a megye nem támogatott. Akkoriban nagy erôfeszítés volt ez az emberek részérôl, hiszen családonként ezerkétszáz márkányi összeget kellett kifizetni, persze havi részletekben, aztán ezt át kellett euróba számolni.

Jelenleg úgy állunk, hogy a szállítóállomás össze van kötve a fôvezetékkel, a rendszer mûködôképes, kipróbáltuk. Az utcai vezetékeket lefektették, Jobbágytelkén még folynak a munkálatok. A községhez tartozó mintegy nyolcszáz családból kétszázötvenen csatlakoznak rá az elsô fázisban. Eredetileg ötszáz család iratkozott fel.

Sokat köszönhetünk az RMDSZ-nek. A kormánytól kétmilliárd lej támogatást kapunk erre a célra, a helyi költségvetésbôl ötszázmillió lejt különítünk el. A tanács saját része a hozzá tartozó középületekkel hatszázmillió.

Az épületek állapotáról

- Az iszlói kultúrotthonon a tavaly végeztünk stakatúrjavításokat, kicseréltük a csatornáját, a további munkálatokra az idén a költségvetésbôl félmilliárd lejt szánunk. Ebben az épületben utoljára fôjavításokat 1993-ban folytattunk, és azóta siralmas állapotba került. Egy konyhát is szeretnénk kialakítani és berendezni. Az itteni iskolában belsô meszeléseket végeztünk.

A jobbágytelki iskolában szeretnénk két gázkazánt felszerelni, ez mintegy 300-400 millió lejbe kerülne. Erre a költségvetésbôl kétszázmillió lejt már elkülönítettünk. A helyi kultúrotthonban 2003-ban új konyhát szereltünk fel, a mai követelményeknek megfelel: bevezették a vizet, kicsempézték. Pályázni szeretnénk egy új kultúrotthon létesítésére, hiszen az alapjával gondok vannak.

Az ehedi kultúrotthonon is fôjavításokat végeztünk ötszázmillió lej értékben.

A községközpontban csak jövôben kerülne sor a felújításra. A tavaly itt is bevezettük a vizet, és új konyha is készült.

Köbölkuti Zoltán fiatal fogorvos öt éve ingázik Marosvásárhelyrôl Jobbágytelkére heti három alkalommal.

- Véletlenszerûen került Jobbágytelkére?

- Öt évvel ezelôtt, mikor befejeztem egyetemi tanulmányaimat, az akkori jobbágytelki fogorvosnô felkért, hogy dolgozzam mellette. Ekkor még párhuzamosan Vásárhelyen is dolgoztam, s amikor megürült a jobbágytelki állás, itt maradtam. Ez volt az elsô munkahelyem, talán ezért is ragaszkodom hozzá a mai napig.

- Milyen állapotok uralkodtak a rendelôben, mikor átvette a "stafétabotot"?

- A fogorvosi rendelô nagyon jól fel volt már akkor is szerelve. Ez nagyrészt a Concordia Jobbágytelki Társalapítvány érdeme, amely a felszerelések mellett nagy hangsúlyt fektetett az épület korszerûsítésére is, például tolókocsi-feljárót építettek. Itt külön kiemelném Jan de Witte, valamint Bakó Hajnal nevét, akik a mai napig sokat segítenek.

- Mely falvakból kerülnek ki a páciensei?

- A környék valamennyi településérôl járnak hozzám kezelésekre, így Nyárádszentmárton, Jobbágyfalva, Ehed, Iszló, Mikháza, Remete, Hodos lakosai. Azonban nagy gondot jelent, hogy a települések közti távolságok miatt az emberek nehezen tudnak eljutni hozzám, így az elkezdett kezeléseket sokszor nem tudjuk befejezni. Ugyanakkor eléggé szezonális munka, mivel nyári idôszakban inkább a mezôgazdaság élvez elsôbbséget. Télen viszont naponta 10-16 betegem is van.

- Sok orvos panaszkodik, hogy nehéz megélni egy vidéki praxisból. Önnek mi errôl a véleménye?

- Tény és való, hogy ha nem lenne a holland segítség, amellyel többek között a rendelôm költségeit is fizetik, nagyon nehéz lenne a megélhetés. De mindezek ellenére szeretnék továbbra is itt dolgozni, mégpedig az itt élô emberekért. Ez egy eléggé elzárt vidék, itt jobban megôrizték hagyományaikat, emberségüket. Ezenkívül nagyon ragaszkodnak orvosaikhoz. Bennük még megvan a munka becsülete, megértik és a maguk módján meg is köszönik azt, ha az orvos képes értük nap mint nap 35 kilométert utazni. Szünidôkben magammal szoktam néha hozni a kisfiamat is, akit az itteni gyerekek jó pajtásként fogadnak. Ugyanakkor ismerek olyan kollégákat, akik a vidék szeretete miatt költöztek falura.

- Melyek a további tervei?

- Mint már említettem, mindent megteszek azért, hogy maradhassak, hiszen az emberek számítanak rám. Ezenkívül saját rendelô megnyitását készítem elô Marosszentgyörgyön, ahol a jobbágytelki praxis mellett dolgozom majd.

File Mónika

Az ehedi Nagy László 1993 óta foglalkozik komolyabban mezôgazdasággal és állattenyésztéssel. Buktatókkal teli ez a vállalkozás, egy rossz év, és több száz millió lej a kár. Jelenleg az ehedi istállójában huszonkét szarvasmarha várja a takarmányt, köztük négy vemhes és öt növendék.

A szarvasmarhák mellett nyájnyi juha is van, több mint ötszáz. Augusztusban mintegy négyszázötven bárányt sikerült értékesíteni, sajnos csak a viszonteladóknál, így kevesebb a nyereség. A gyapjúnak sincs ára, alig térül meg a nyírás költsége - mondja a gazda. A sajt és az orda, illetve más tejtermékek készítésének idôszaka csak áprilisban kezdôdik, és már szeptemberben, októberben véget ér. Van, amit a piacon értékesítenek, van, amit a Hochland cég begyûjtôközpontjába adnak le.

Nagy László szakmája a mezôgépészet, így mezôgazdasági gépekkel is foglalkozik. A föld megmûvelése e vidéken nehézkes, nem terem jól, csak éppen annyit lehet belôle kicsikarni, hogy a ráfordított költségeket fedezze.

A tehenek fejését egyelôre kézi fejéssel oldják meg, de a tervek közt szerepel a gépesítés. A gazdaságot európai uniós szintre kell emelni, csak így lehet lépést tartani. Nagy László a géppark mûködtetésére három, és az állatok gondozására tíz embert foglalkoztat, de ô is alaposan kiveszi részét a munkából.

A földmûvelés jelenleg nem jövedelmezô

A lakosság kilencven százaléka mezôgazdasággal foglalkozik. Jobbágytelkén nem volt termelôszövetkezet, ott több a magánvállalkozás. A község területe közel 4000 hektár, ebbôl 2500 hektárt lehet megmûvelni, viszont sok föld parlagon hever.

A földeken búzát, kukoricát, árpát termesztenek, az átlagtermés a legjobb esetben 2000 kg/hektár. A rossz terméshozamú földeket sokan állattenyésztésre használják.

A falvakban csupán egy-két gazda tart tíz szarvasmarhánál többet. A tejet a községben a Hochland cég vásárolja fel.

Közbirtokosság három faluban

Az 1930-as években létrejött közbirtokosságokat, amiket a kommunizmus idején felszámoltak, 1994-ben három faluban újból megalakították. Hodoson, Eheden és Jobbágytelkén a társulások erdô- és legelôgazdálkodással foglalkoznak, és amint Orbán Sándor kijelentette, ezek jól mûködnek. Jobbágytelkén 109 hektár erdô és 260 hektár legelô tartozik ide, 350-400 állattal rendelkeznek. A beszedett bérekbôl tartják karban a földeket, a legelôtakarítás közmunkával történik (egy szarvasmarha esetén a gazdák kötelesek két napot dolgozni). Az erdôgazdálkodást az erdészeti hivatallal közösen oldják meg, ôk mondják meg, mit, hol lehet kivágni, hol lehet gyéríteni az erdôket. Az így szerzett fa egy részét tüzelônek osztják szét, vagy deszkaként értékesítik.

Kocsi a polgármesteri hivatalnak

2004-ben a Hodosi Polgármesteri Hivatal egy Dacia Solenzát vásárolt háromszáztizenhat millió lej értékben.

Karácsonyi csomag az idôseknek

A polgármesteri hivatal karácsonyra a hetven éven felülieknek közel kétszázötven csomagot állított össze, mely többnyire alapélelmiszereket - olajat, cukrot, édességeket és déligyümölcsöt tartalmazott. Az öt éve kezdeményezett akcióra a helyi önkormányzat az idén harmincmillió lejt költött.

A hetvenéves, holland Jan de Witte 1996-ban vásárolt Jobbágytelkén házat. A "csodaember", ahogy sokan a hodosiak közül emlegetik, szívesen tartózkodik itt. Amint mondja, egy hónapot Hollandiában, egy hónapot itt tölt.

A volt iskolaigazgató kilencven októberében járt itt elôször, amikor a gyerekeknek csomagokat hoztak.

Látogatásunkkor éppen nagy munkában volt, a válaszleveleket küldte vissza a hollandoknak. A külföldi testvértelepülésrôl nyolcszázötvennyolc ajándékcsomag érkezett - édességekkel, élelmiszerekkel, holland karácsonyi különlegességekkel. Évente több és több csomagot küldenek, így a község falvai mellett a vadadiaknak is jutott belôlük. A hollandokkal közösen mûködtetett Eijsden Helpt Sâmbrias Alapítvány az iskolákat a papír- és ceruzavásárlásban is segíti, míg az ingázó diákoknak bepótol a buszköltségekbe.

Az új év kezdetével az emberek új terveket is szövögetnek. Mit hoz a jövô, milyen gondolatokkal várják azt, min szeretnének javítani, változtatni az elkövetkezendô idôszakban? Az országos gondok hogy vetülnek ki a kisközség lakóira? Erre keressük a választ az alábbiakban.

Csizmás Zoltán, titkár, 42 éves: - Én elsôsorban azt szeretném, ha csökkenne a bürokrácia, és ezáltal az adminisztrációs gondok is megoldódnának, egyszerûsödnének. Szerintem túl sok törvénykezés van, és kevés köztük az összhang. Hogy a magánéletemben mit szeretnék az idén, azon még nem is volt idôm elgondolkodni, lévén annyi a munkám és elfoglaltságom.

Nadasan Anna, pénztáros, 50 éves: - Sokat járok autóval, az utak nagyon rossz állapotban vannak, ezen kellene javítani. Az sem ártana, ha községszinten minél hamarabb bevezetnék a gázt. Jó a fônököm, és kellemes a munkakörnyezet, de azért jó lenne a fizetésemelés. Régebb a nyugdíjosztályon dolgoztam, és láttam, hogy sok idôs embernek nincs mibôl élnie. Sokan öteurós nyugdíjból tengetik az életüket, hát ilyen világszinten nincs! Egy nyugdíjemelés is sokat segítene az érintetteken.

Bakó Lehel, Jobbágytelke, vállalkozó, 24 éves: - Egy kicsivel jobb életet, megélhetési lehetôséget szeretnék az elkövetkezendôkben. Az utak állapotán kellene elsôsorban javítani. A fiatalok munkalehetôségén is jó lenne változtatni, hogy legyen mibôl megélniük, és ne kelljen külföldre menniük.

Kiss Zsigmond, Jobbágytelke, nyugdíjas, 70 éves: - Nagyon kevés nyugdíjat kapunk, nehéz ennyi pénzbôl megélni. A kedvezményes vagy ingyenes vonatjegyek helyett jobban szeretném, ha ételbonokat kapnánk, hiszen én vonattal még egy órát sem utaztam. Az állattenyésztésben fontos lenne a víz bevezetése, ha lenne folyóvíz, a disznóhizlaldák is jobban mûködnének. A fiatalság számára nincs sok remény, ezen is változtatni kellene.

Gyôri Valéria, Ehed, nyugdíjas, 67 éves: - Elsôsorban egészséget kívánok magamnak és mindenkinek. A falunk elöregedô-félben van, utánpótlásra lenne szükség. Ha több fiatal, gyerek lenne, az iskola is megmaradhatna. Az itt élô fiatalok ügyesek, kapaszkodók, viszont nincs számukra munkalehetôség, és sajnos elég gyermek sincs.

Ferenci József, Ehed, postás, 38 éves: - Sokat járok biciklivel a község falvai közt, mivel én viszem ki a leveleket, a nyugdíjakat és a villanyra is én gyûjtöm a pénzt. Az állapotukon kellene javítani. A posta vehetne legalább egy robogót, mert télen nagyon nehéz a kihordás. Édesapám harminc évig dolgozott ugyanebben a szakmában, ô sokszor lóval közlekedett.

A nagyotmondás ellen a nagyothallás az egyetlen védelem, írta Horváth Imre költônk. De mi nem lehetünk süketek, amikor komoly dolgokról van szó. Miután megkaptuk a kiszorítósdit a kettôs állampolgárság ügyében, a magyar miniszterelnök elismerôen szólt azokról az anyaországi magyarokról, akik a kettôs állampolgárságra nemmel szavaztak, vagy nem mentek el szavazni. Következetes, jó hazafiaknak nevezte ôket. Errôl a kiszorítósdis hazafiságról van egy emlékem, amely megkeserítette gyermekkoromat, és azt eredményezte, hogy gyerekként családfenntartó lettem.

Kovács Ferenc Görgényszentimrén volt jegyzô, aki a Görgényi-havasok faluinak ügyes-bajos dolgait intézte az 1940-es években. Magyarországról, az Alföldrôl származott, amolyan parasztból lett úr volt. De paraszt volt a szó legszorosabb értelmében. Itt parasztnak nevezik a durva, otromba lelkületû embert. Nálunk e foglalkozást földmûvelônek hívják.

Az 1940-es évek elején történt, hogy mind a két bátyámat besorozták katonának. Egyik a marosvásárhelyi 27-eseknél, a másik a gyimesközéploki 32-eseknél volt katona. Apám 1942-ben, az I. világháborúban szerzett betegsége következtében meghalt. Anyám, két nôvérem és én - úgy 7 éves gyerekként - úgy éltünk, mint az ôszi legyek. Az akkori életszínvonalunkról maradt egy emlékem: azt mondtam anyámnak, jó lenne, ha az egyik nagybácsink a rokonságból meghalna, mert akkor jóllakhatnánk kenyérrel. Anyám már 50 éven felül volt, amikor Görgény-üvegcsûrrôl legyalogolt a 12 kilométerre lévô Görgényszentimrére. Egy kérvényt vitt a jegyzôhöz, amely az akkori Hadügyminisztériumhoz kellett volna eljusson és arról szólt, hogy az egyik bátyámat mentsék fel a katonaság alól, mert szükség van egy családfenntartóra. A falu plébánosa szegénységi bizonyítványt is csatolt a kérvényhez. Annak rendje-módja szerint, anyám tisztelettudóan köszönt és átadta a kérvényt a jegyzônek. Amikor a jegyzô úr elolvasta az iratokat, elvörösödött és rákiáltott anyámra: - Szégyellje magát! Maga nem magyar! Maga román! (Leoláhozta.) Nincs a szívében hazafiság! Legyen büszke arra, hogy a fia magyar katona! - és azzal kinyitotta az ajtót és kitessékelte az anyámat. Hazafele végig sírt.

A kisebbik bátyám - Lajos -, aki Gyimesközéplokon szolgált, egyszer a saját falujában harcolt az oroszok ellen. Hazaszökhetett volna, de nem akarta cserbenhagyni bajtársait. Üvegcsûrrôl a fronttal Görgényszentimrére került, ahol orosz géppisztoly végzett vele. A másik bátyám orosz lágerben,hadifogolyként halt meg. A Volga jege alá temették el. Ezt nyilatkozta volt fogolytársa, aki hazakerülve a fényké-pét magával hozta.

A jegyzô úrról még csak annyit, hogy a románokkal is durván bánt. Sokat járatta ôket, és mikor a front közeledett, idejekorán elmenekült.

Farkas Domokos, Szászrégen

A doni katasztrófa 60. évfordulójára az EME és EMKE Maros megyei szervezeteinek megbízásából László Márton kollegámmal 2002-ben kutatást végeztünk Maros megye doni veszteségeinek feltárása céljából. A személyekre vonatkozó adatok mellett akkor a kassai 21. gyalogezred kötelékében a Donhoz felvonultatott 27/2. könnyûágyús üteg történetének feldolgozását is tervbe vettük. A rendelkezésünkre álló kevés megmaradt iratanyagot (hiszen az 1943. januári visszavonulás során az üteg teljes, a gyalogezred szinte teljes iratanyaga megsemmisült) a résztvevôk elmondásaival, illetve leírt visszaemlékezéseivel egészítettük ki, s így sikerült eléggé pontos és hiteles, de korántsem teljes eseménytörténetet nyernünk. Köszönet mindezért dr. Bárkány Zoltán volt ütegparancsnoknak (Budapest), illetve Bíró Ferenc (Körtvélyfája), Palotás Gergely (Kebeleszentivány), Marschall István (Csíkszereda) és Imre Sándor (Marosvásárhely) volt tüzéreknek. Ugyanakkor fôhajtás és tisztelet az elesett, eltûnt, megsebesült és azóta m&aac