|
LVII. évfolyam 1. (15877.) sz. |
2005. január 4., kedd |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
A Kovászna megyei NLP-DP szövetség és az RHP megyei szervezetének vezetôi hétfôn bejelentették, hogy az emberi jogok megsértésért beperelik az államot, ha a kormány magyar prefektust nevez ki ebben a megyében.
"Konzultálni fogunk jogászainkkal, hogy megvizsgáljuk, hogyan fordulhatunk az európai fórumokhoz, és hogy bepereljük a román államot az emberi jogok megszegéséért, mivel a térségbeli románok jogát sérti, ha a kormány RMDSZ-es prefektust nevez ki Kovászna megyében" - jelentette ki Petre Strachinaru DP-képviselô.
A Kovászna megyei NLP, DP és RHP vezetôi hétfôn levelet küldtek a miniszterelnöknek, az államfônek és a D.A. Szövetség vezetôinek, amelyben kérik, hogy a kormány ne engedjen az RMDSZ-nek és ne nevezzen ki RMDSZ-es prefektust a megyébe.
A három párt megyei vezetôi újból hangsúlyozták: lemondanak tisztségeikrôl és feloszlatják a megyei szervezeteket, ha a kormány RMDSZ-es kormánybiztost nevez ki. "Ha átlépnek fölöttünk, az RMDSZ kivételével minden pártot fel kell számolni, hadd maradjon egyetlen politikai erô, az RMDSZ, mint amilyen a Román Kommunista Párt volt" - fogalmazott Ioan Balan, a Kovászna megyei NLP elnöke.
Gheorghe Baciu, a megyei DP elnöke szerint a D.A. Szövetség enged az RMDSZ zsarolásának, ez pedig nem kedvez a romániai demokráciának. Petre Strachinaru kijelentette, az RMDSZ helyi vezetôi nem kapnak támogatást tervezeteikre, ha "egy diktátum nyomásával" kezelik a D.A. Szövetség tagjait.
Frunda György szenátor, az RMDSZ Szövetségi Képviselôi Tanácsának elnöke azt nyilatkozta hétfôn a sajtónak, hogy a szövetség prefektusi posztot igényel Beszterce-Naszód, Máramaros, Arad és Kovászna megyében, és alprefektusi tisztséget akar Maros, Hargita, Bihar, Brassó, Hunyad, Szatmár és Szilágy megyében.
Az RMDSZ ugyanakkor a magyarok arányos képviseletét is kéri a Maros megyei intézmények vezetôségében. Frunda elmondta, az RMDSZ Maros megyében csak az alprefektusi tisztséget igényli, de cserébe a megyei decentralizált intézmények vezetô posztjainak 40 százalékát kívánja.
"Ha a megye lakosságának 40 százaléka magyar, akkor a vezetô tisztségek 40 százaléka nekünk jár, 52 százaléka a románoknak, a többi a romáknak, a zsidóknak és másoknak" - mondta Frunda György.
A szenátor hozzátette, a Maros megyében igényelt tisztségekbe az RMDSZ általában fiatal személyeket javasol, mivel kevesebb a valószínûsége, hogy a fiatalok korruptak legyenek, vagy politikai utasításokra hallgassanak.
Frunda szerint az RMDSZ az egészségügy, az oktatásügy, a pénzügyôrség, valamint más ellenôrzô szervek vezetésében igényel tisztségeket Maros megyében.
Hogy milyen év áll elôttünk? Asztrológusok, kártya-, tenyér- és kávézaccjósok hada próbál válaszolni a mindannyiunkat izgató kérdésre. Jó év lesz - mondják -, hisz ôk is tudják, hogy a kliens csak akkor fizet, ha elégedett. Jó év lesz - állítják a gazdasági elemzôk is, immár valamivel kézzelfoghatóbb tényekre alapozva.
Kétségtelen, hogy a politika terén 2005 lényeges változtatásokkal indul. Gyakorlatilag az év elsô napjaival kezdi el munkáját az alig beiktatott kormány, s szintén 1-jétôl érvényes az egységes adókulcs bevezetésérôl szóló új rendelet, amelyet számos elemzô a gazdasági fellendülés varázspálcájának tart. Nem csak emiatt tekinthetünk azonban optimistábban az idei évre. Románia befejezte csatlakozási tárgyalásait az Európai Unióval, így 2005 a megállapodásban foglaltak gyakorlatba ültetésének éve is. Ilyen szempontból a legkényesebb, s a legnehezebben alkalmazható kitétel az igazságügy reformjára és a korrupció visszaszorítására vonatkozik, s talán ennek eredményessége az integráció szakítópróbája is. Minden vélemény összecseng azonban abban a tekintetben, hogy a szerzôdésbe foglalt biztonsági kitételek ellenére is az ország feltartóztathatatlanul halad az EU felé.
Az átmeneti évek végének egyik konkrét jelét júliustól fogjuk érzékelni, a kemény lej bevezetésével. Az intézkedést az infláció 10% alá csökkentése tette lehetôvé, amely az elôrejelzések szerint az idén még jobban mérséklôdik. Noha igen nehéz érzékelni, hisz lassú ütemben történik, de ténylegesen nô a lakosság átlagjövedelme is.
Mielôtt azonban túlságosan rózsaszín szemüvegen keresztül néznénk a világot, ne feledjük, a tervezett integráció áldozatokat is követel. A közembernek nehéz a távlati jótékony hatással érvelve megmagyarázni, hogy miért jó neki, de tény, hogy az energiaárak tovább nônek, különösen az üzemanyagé, a benzin litere az év végéig eléri az egy eurót. Megszûnik az fûtôenergia árának állami támogatása is, ami a földgáz és villamos energia árának növekedésével együttesen komoly többletkiadást jelent majd a családi kasszának.
Ami a sajátos magyar kisebbségi kérdések várható alakulását illeti, valamivel nehezebb jósolni, de optimizmusra jogosít az RMDSZ kormányzati szerepvállalása, ily szempontból remélhetjük akár bizonyos megvalósítható - s nem a némelyek által szorgalmazott, egyelôre mindenképpen utopisztikus - autonómiaformák kiterjesztését is. Ami pedig a magyar-magyar kapcsolatokat illeti, a december 5-i mélypontnál már csak jobb következhet, talán mégiscsak sikerül az Országgyûlésnek minden fél által elfogadott állampolgársági törvényt alkotni.
Végül is roppant egyszerû válaszolni a címben feltett kérdésre. Pontosan olyan év lesz, amilyenné alakítani tudjuk magunknak.
Az Indiai-óceán térségét sújtó pusztító szökôár áldozatainak emléke állt II. János Pál pápa szombaton elmondott újévi imájának középpontjában.
"E katasztrófa áldozataiért és az áldozatokhoz közel állókért elmondott imáimban megemlékezem a világ minden részén kimutatott együttérzésrôl is" - mondta a katolikus egyházfô a római Szent Péter téren összegyûlt több ezer hívô elôtt elhangzott hagyományos újévi üdvözletében.
"Az emberi összetartozás ilyen mértéke és Isten segítsége jelentik az alapját az újév hátralévô részén elkövetkezô jobb napokba vetett reményünknek" - mondta II. János Pál a téren egybegyûlt egyházi méltóságok és zarándokok elôtt. Külön üdvözletet küldtem azon országok nagyköveteinek, amelyeket napjaink e szörnyû természeti csapása sújtott - tette hozzá.
A pápa elôzôleg a magánkápolnájában megtartott éjféli misét szintén a szökôár halálos áldozatainak szentelte.
II. János Pál egyúttal békére és megbocsátásra szólított föl. Szavai szerint a béke elômozdításához elengedhetetlen a párbeszéd, a megbocsátás képességéhez pedig a nevelés.
A 84 éves egyházfô idén köszöntötte huszonhetedik alkalommal pápaként az újévet.
Jól teljesített tavaly a bukaresti értéktôzsde (BVB): vezetô indexe, a legforgalmasabb részvényeket tömörítô BET-mutató 114 százalékkal növekedett az elôzô évhez képest, a cégek piaci tôkeértéke 9 milliárd euróra nôtt és a részvények száma a teljes tôzsdei kereskedésben 60-ra emelkedett.
A tavalyi év folyamán a tôzsdén jegyzett 60 cégbôl csak 6-nak csökkent az árfolyama.
Tavaly került tôzsdére a Rompetrol olajcég, a Carpatica kereskedelmi bank és az Alur Slatina. A tavalyi részvénysztárok, a Petrom és a Rompetrol olajcégek voltak, valamint a két tôzsdén jegyzett legnagyobb román bank, a Banca Transilvania, és a BRD bank.
Ezek a papírok több mint háromnegyedét adták az évben a teljes tôzsdei forgalomnak a bukaresti értéktôzsdén.
Fárasztó lehetett a szilveszter éjszaka, vagy a rendezvény beharangozója nem jutott el a szélesebb közönséghez, tény, hogy a szokásosnál kevesebben gyûltek össze január elsején a marosvásárhelyi Petôfi-szobornál a hagyományos déli ünnepségen köszönteni a forradalom és a szabadság halhatatlanját. Úgy száz ember vett részt az EMKE megyei szervezete rendezte megemlékezésen, többnyire idôsebbek, ifjú versbarátot nemigen láthattunk. Az ilyenkor fennforgó hivatalosságokból is sokan távol maradtak. Attól még csorbítatlan maradt a szabadtéri összejövetel méltósága, ez az ünnepség belülrôl fakad, akkor igazán sikerült, ha bensôséges. Sajnos, ezt külsô tényezôk is kikényszerítik, a szobortól kissé távolabb állók kénytelenek önmagukba fordulni, mert hangosítás hiányában alig hallanak valamit. A Petôfi-dalok közös éneklése azonban már helyre teszi a dolgokat.
Petôfi Sándor születésének 182. évfordulóján is ez a csendes, lélekbôl jövô dalolás volt a legkedvesebb, legmeghittebb mozzanat. Elôtte az eseményt dr. Ábrám Zoltán megyei EMKE-elnök méltatta. Majd nemzeti költônk mai üzenetérôl Csegzi Sándor alpolgármester beszélt, kiemelve a magyarság összefogásának fontosságát. Nagy László unitárius esperes az ige szavaival idézte meg a költôt és az általa képviselt eszmét, önfeláldozást. Ábrám Noémi Vörösmarty Szózatát mondta el. A tisztelgés koszorúzással folytatódott. Végül a közös éneklést hangadóként vezetô Bernády kórus és a kis téren összegyûltek tolmácsolásában felcsendült a Himnusz és a Székely himnusz is.
Akkorra tavasziasan már-már a nap is elôbújt a ködfelhôk mögül, erôsítve a jelenlevôkben az év eleji bizakodó hangulatot.
Tizenöt év, száz irodalmi est. Szûken és szárazon ez ama mérleg, amely összegzi a Látó irodalmi folyóirat múltját. Valójában ez a múlt sokkal több. Örömök és nehézségek sorozata, a megszûnések veszélye, és a talpraállás büszkeségének öröme, alkotói- véleményformálási fórum és szellem-, értékformálás az érték- dekonstruáló világban: mindezt együtt adta a sors - a Látó pedig megôrizte szellemiségét. És olvasóit. Tizenöt év után, a századik irodalmi délutánon pedig ünnepel. Ám azt is nívósan és diszkréten, ahogy illik és ahogy azt kell, felolvasásokkal és nosztalgiatöredékekkel, mindenkinek érintésére, szólítására, okulására.
A múlt szerdán Gálfalvi György szerkesztô nyitotta a Kultúrpalota kistermében szervezett estét, aki a folyóirat "életútjáról" beszélt, az irodalmi estekrôl, amelyek alkalmat adtak arra, hogy átérezzük az együvé tartozást, kiszabaduljunk abból a honfogoly melegágyból, mely a provincializmus melegágya, és amely saját korlátait tartja mércének. A Látó erre a kiszabadulásra törekedett, és sikerrel járt. "-Voltak nehéz pillanatok, amikor úgy tûnt, nincs tovább, ezt azonban nem akartuk elhinni." - összegzett Gálfalvi György.
A jelenlegi és egykori szerkesztôk közül csupán Farkas Árpád és Markó Béla hiányzott. Elôbbi egészségügyi, utóbbi "politikai" okokból. Az est mûsorát pedig a rangidôs Jánosházy György indította - szonettjeibôl hallhattunk, többek között a Búzaházi tetrachticont, és késôi, ám igen szép szerelmes verseket. Káli Király István, akirôl megtudtuk, hogy 1990. január elsején került a Látóhoz, egy elôzô esti otthoni látogatás következményeképp, minden bizonnyal a világ leghosszabb három, magyar nyelvû mondatát tartalmazó rövidprózáját és egy költeményét olvasta fel, majd a legfiatalabb csapattag, Vida Gábor készülô regényébôl hallhattunk passzusokat. Láng Zsolt egyéni módon írta le a sajátos erdélyi néplélek-helyzetet, Gálfalvi György pedig A mosoly címû írását olvasta fel. Az estet Kovács András Ferenc zárta Csokonai Vitéz Mihály emlékére írt költeményével, József Attila- variációkkal, és hallhattunk az überallesbadeni versekbôl is. Záróakkordként a közönség soraiban ülô egykori és mostani Látó-munkatársakat hívták a színpadra, az estet követô, Seprôdi József adományozta vámosgálfalvi borokkal fûszerezett beszélgetés pedig hosszan az éjszakába nyúlt.
Az új év elsô ünnepi istentisztelete egyben a szokásos számbavétel ideje is volt Marosvásárhely legimpozánsabb templomában, amelyet a szilveszter éjszaka után is szép számban töltött meg a gyülekezet.
A mûemlék Vártemplomot 3342 turista látogatta meg az elmúlt év folyamán. A 2004-es esztendô nem szûkölködött eseményekben. Felejthetetlenül szép ökumenikus isten-tiszteleteken bocsátották útra a ballagókat, és hasonlóan szép évnyitókon töltötték meg a templom padjait az orvosi és gyógyszerészeti egyetem valamint a Sapientia EMTE hallgatói. Hajójában gyûltek össze a kitelepített nemesi családok képviselôi, Bágyi Török János székely vértanú emléke elôtt tisztelegtek, s augusztus 8-án a Vártemplom volt a helyszíne a Kossuth rádióban közvetített elsô erdélyi istentiszteletnek.
Kevésbé jó hírnek számít, hogy évrôl évre apad a gyülekezet. 2004-ben 47 gyerek (29 fiú és 18 lány) születését regisztrálták, s 111 személyt kísértek utolsó útjára. Az egyházközség körzetébe 36 személy költözött be, 37-en távoztak, 39 az újonnan nyilvántartásba vett hívek száma, s jelenleg 4323 tagja van. A beszámoló során az esperes köszönetet mondott az adományokért, és megállapította, hogy valóban jókedvû adakozók a vártemplomi hívek. Ötvös József esperes a beszámoló során köszönetet mondott munkatársainak: Henter György lelkésztársának, Benczédi Albert és Szathmári Elemér nyugalmazott lelkipásztoroknak, akik segítséget nyújtottak az elmúlt év során, továbbá Bereczki Tollas László kántornak, illetve az esperesi hivatal munkatársainak, valamint a turisták fogadásában segédkezô személyeknek.
Befejezéshez közeledik a vártemplomi mûemlék orgona felújítása, amelynek ünnepi átadását februárra tervezik. 2005-ben megszervezik a Kárpát-medencei Vásárhelyek találkozóját, októberben protestáns napokat tartanak, s megemlékeznek Csokonai Vitéz Mihályról halálának 200. évfordulóján.
Zaklatott évet hagytunk magunk mögött, szavaztunk, szavaztak értünk, helyettünk, gyôztünk és vesztettünk, és mindezek ellenére jobbnak, erôsebbnek érzem magam - hangzott el Csegzi Sándor fôgondnok köszöntôjében, aki nemzeti közösségünk számára is a Teremtô segítségét kérte a most kezdôdô évre.
Elhalasztották az ipari park átadásának idôpontját
Kitolódott a megyénkben épülô ipari park átadásának idôpontja. A Marosvásárhelytôl tizennyolc kilométerre, Nyárádtô községben negyven hektáros területen fekvô kereskedelmi létesítmény építésébe 2003 májusában fogott a németországi Wilhelm Geiger GmbH&Co. KG társaság. A munkálatok az eredeti tervektôl eltérôen hat hónapot késtek, mivel az építéshez szükséges összegek késôbb érkeztek. A tervezet licitált összértéke 5,8 milliárd euró, ennek hetvenöt százaléka Phare-alapokból származik, negyedrészét a Maros Megyei Tanács támogatta. A területek az utóbbi tulajdonában állnak, emellett az ipari park létesítését kormányzati alapokból is finanszírozták - tájékoztatta lapunkat Lokodi Edit, a megyei tanács elnöke.
A Maros Megyei Tanács egyik jelentése szerint a létesítmény csak hatvan százalékban készült el, így az építô kérésére a megnyitását májusról egy hónappal halasztják. A munkálatokat végzô cég a késést azzal magyarázta, hogy eredetileg egy téli idôszakot ütemeztek be, míg a pénzügyi alapok késése miatt az építkezés az idei télbe is belenyúlott.
Az ipari park feltehetôen háromezer munkahelyet teremt majd.
Autóba rejtett pokolgépet robbantott fel egy öngyilkos terrorista hétfôn reggel Bagdad nyugati részén, nem messze Ijád Allávi iraki miniszterelnök pártjának székházától, a merényletben legalább három személy, két rendôrtiszt és egy civil életét vesztette - közölte az iraki belügyminisztérium.
A sebesültek száma 25. A belügyi tárca egyik névtelenségbe burkolózó illetékese elmondta, hogy az áldozatok száma még emelkedhet.
A robbanás néhány perccel azelôtt következett be, hogy Allávi pártjának, a Nemzeti Egyetértés Mozgalmának vezetôi elkezdték volna azt a sajtóértekezletet, amelyen a január 30-i választásokon induló jelöltek névsorát ismertették volna. A pártszékházban - amely a szigorúan ôrzött, úgynevezett zöld övezet közelében magasodik - nem keletkeztek károk. A gépkocsi vezetôje az épület köré vont rendôrségi ostromzáron akart áttörni. Két közelben parkoló rendôrautó megrongálódott.
A robbanás után lövöldözés is hallatszott, mint késôbb kiderült: rendôrök adtak le figyelmeztetô lövéseket, hogy a járókelôket távol tartsák a helyszíntôl, ahonnan nem messze amerikai katonák állomásoznak. Allávi nem tartózkodott a székházban.
Eközben a dél-iraki Bászrában ellenállók gránáttámadást hajtottak végre az amerikai és a brit konzulátus ellen - jelentette az al-Dzsazíra mûholdas arab hírtelevízió, részletek ismertetése nélkül.
Meghaladja a 139 ezret is a december 26-i földrengést követô szökôár ismertté vált áldozatainak száma Dél- és Délkelet- Ázsia országaiban, valamint Afrika keleti partvidékén a hétfô délelôtti - még mindig ideiglenes - mérleg alapján.
INDONÉZIA: legalább 94 081 halott, mintegy 3600 eltûntté nyilvánított személy, a sebesültek száma elérheti a százezret is. SRÍ LANKA: legalább 30 196 halott, mintegy ötezer eltûnt személy, 16 665 sebesült; a halottak végleges száma meghaladhatja akár a 42 ezret is. INDIA: legalább 15 160 halott, illetve eltûntként és feltehetôen halottként nyilvántartott személy; hivatalosan 9479 ember halálát erôsítették meg, a többiek (eltûntek) esetében feltételezik a halált. THAIFÖLD: legalább 5104 halott, 8457 sebesült. MALAJZIA: 74 halott, 299 sebesült. MALDÍV-SZIGETEK: 74 halott, több tucatnyi eltûnt személy. MIANMAR (Burma): 59 halott, 45 sebesült. BANGLADES: egy apa és fia vesztette életét hajótörésben. KELET-AFRIKA: összesen 187 halott Kenyában, a Seychelle-szigeteken, Szomáliában, Tanzániában és Madagaszkáron.
A szûkített, az Indiában hivatalosan megerôsített halálesetek számát (9479) figyelembe véve az összes, eddig ismertté vált halott száma 139 256-ra növekedett.
Három perc csendet tart szerdán délben GMT 11 órakor a dél-ázsiai szökôár áldozatai iránti együttérzés jeléül az Európai Unió. A szolidaritás gesztusát Jan Peter Balkenende holland miniszterelnök jelentette be az óév utolsó napján tartott sajtóértekezletén.
Ezen a napon járt le az unió holland elnökségének ideje, amelyet a luxemburgi elnökség féléve követ, így a sajtóértekezletet Balkenende Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfô társaságában tartotta. Szerdán a délkelet- ázsiai szökôár áldozataiért szólnak majd a svájci templomharangok is - közölte pénteken közleményében a svájci püspöki konferencia. Az egyházak vezetôi egyúttal közös nemzeti gyászszertartást celebrálnak a berni székesegyházban. A svájci középületeken a nap folyamán félárbocra engedik a nemzeti lobogót.
Rowan Williams, Canterbury érseke, a 70 millió hívôt számláló anglikán világunió elsô számú egyházi vezetôje a The Sunday Telegraphban megjelent cikkében azt írta: egy ilyen katasztrófa után "nagyon is jelen van az a kérdés: miképp lehet hinni egy olyan Istenben, aki megenged ilyen mértékû szenvedést?"
Williams szerint meglepô, sôt helytelen is lenne, ha ez a kérdés nem merülne föl.
Az angol egyház vallási fôméltóságának cikkét a legnagyobb vasárnapi brit konzervatív lap "A (katasztrófa) arra késztet, hogy megkérdôjelezzem Isten létezését" elsô oldalas fôcím alatt hozta.
A canterburyi érsek teológiai fejtegetése szerint a kínálkozó hagyományos válaszokból annyi vehetô ki, hogy "Isten nem bábszínházi játékosként" alakítja az emberi életeket és a világ folyamatait, és furcsa lenne azt várni, hogy "minden esetben közbelép, amikor a dolgok veszélyesre fordulnak".
A hívô emberek természetesen Istenhez folyamodnak egy adott helyzet megváltoztatása érdekében, de "ha ôszinték, imáiktól maguk sem várnak olyan csodálatos megoldásokat, amelyek teljesen biztonságossá teszik a világot" - írta Williams.
Az érsek szerint a hitnek mindig "úgy kell, vagy kellene" reagálnia az ilyen helyzetekre, hogy "szenvedéllyel fordul a megmaradt életek felé", és nem magyarázatokra, hanem a helyzet megváltoztatására törekszik, ha ez mégoly csekély mértékben sikerül is.
Williams "rendkívüli ténynek" nevezte cikkében, hogy a hit újra és újra túléli a mostanihoz hasonló próbákat.
Cormac Murphy O'Connor bíboros, az angol-walesi katolikus egyház vallási elöljárója vasárnapi üzenetében szintén arról szólt, hogy a dél-ázsiaihoz hasonló kataklizmák "kihívásokkal állítják szembe a hívô emberek hitét". Hozzátette ugyanakkor, hogy "hitünket (a katasztrófa) nem rabolja el, mert továbbra is hiszünk Istenben, és abban, hogy ô teremtette a világot".
(MTI) - Annak a reményének adott hangot Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök újévi köszöntôjében, hogy örömbôl több, bajból kevesebb jut az országnak a következô évben. Az óévet "szabadító fordulatként" értékelte, az EU-csatlakozásra utalva.
"Ismét egy új esztendô kapujában állunk. Reménykedünk, hogy örömbôl többet, bajból kevesebbet tartogat számunkra, mint az elmúlt év" - mondta az elnök.
"2004 szabadító fordulatként került be történelmünkbe. Magyarország az Európai Unió tagja lett. ... Olyan esemény ez, amelynek hatása csak több év után lesz igazán értékelhetô. Mégis: joggal bízhatunk abban, hogy a változás elônyeibôl mielôbb mindenki részesül. A határok fokozatos megszûnése utat nyit a nemzeti egység kiépüléséhez" - emelte ki Mádl Ferenc.
Kitért arra, hogy az elmúlt év a közéletben különösen sok indulatot szabadított el.
"A politikai párbeszédben több türelem és megértés, a törvényalkotásban a nemzeti célok megvalósításához több egyetértés kell. Határainkon túli magyar közösségeinket, vallási közösségeinket és nemzetiségi kisebbségeinket ne bántsa senki. Ez az európai kultúra, hagyományaink és Alkotmányunk parancsa is" - hangsúlyozta.
Fájónak nevezte, hogy szolidaritásból nem jutott elég a rászorulóknak, bántóan nagy különbségek alakultak ki az egyes emberek és az egyes országrészek életkörülményeiben.
Végezetül arról szólt: "ma a sorskérdésünk lett, hogy magyarként, emberként képesek legyünk kicsinyes pártérdekeket és önzésünket meghaladva egymás felé fordulni. Minden magyar felé fordulni. Éljen a határainkon belül vagy túl - a lelki befogadással, a jogok megosztásával. A történelem minket egy nemzetbe rendezett. Hiszem, hogy 2005-ben a magyar társadalomban növekedni fog az összetartozás tudata, a nemzeti egységért való együttmûködés erkölcsi és jogi parancsa, s hogy így mindannyian közelebb kerülhetünk egymáshoz."
"Isten áldja meg Magyarországot!" - fejezte be újévi köszöntôjét Mádl Ferenc.
(MTI) - A magyar Országos Választási Bizottság (OVB) keddi ülésén megállapíthatja a december 5-ei kettôs népszavazás végeredményét. A történtek után újra napirendre kerülhet a Választási eljárásról szóló törvény módosítása.
A népszavazás végeredményének kihirdetése után a Legfelsôbb Bíróság (LB) december 14-én megsemmisítette az OVB határozatát, és - helyt adva a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) és egy magánszemély kérésének - 1.154 szavazókörben elrendelte a szavazóköri jegyzôkönyvek ellenôrzését. Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke azért kérte a szavazatok újraszámlálását, mert elképzelhetônek tartotta, hogy az említett körökben, "kifordították", felcserélték az igenek és a nemek számát.
Az említett szavazókörökben a szavazatszámláló bizottságok már december végére befejezték munkájukat, de az eredmény megállapítását az MVSZ kérésére elhalasztották: a világszövetség delegáltja az ünnepek idején szabadságra ment.
Az eddig közzétett ellenôrzések eredményei nem befolyásolták érdemben az adatokat, ezért Lamperth Mónika belügyminiszter és Lendvai Ildikó MSZP frakcióvezetô egyaránt bocsánatkérésre szólította fel Patrubány Miklóst.
Lamperth Mónika belügyminiszter közölte az MTI-vel, hogy a tárca februárban újra kezdeményezni fogja a választási törvény módosítását, immár a kétkérdéses népszavazás tanulságainak figyelembe vételével.
Ünnepekrôl mostanában ne készítsen számvetést senki. Mert könnyen kiderülhet esetleg, nem nagyon tudja, mit is ünnepelt valójában. Nyilvánvaló, mindenki mást és máshogyan; hite szerint. Mondhatni, csak a betlehemi csillag tündökölt ugyanúgy. Ki észrevette, ki nem. Ki meghatódott, kinek a fásult lelke közönyös maradt csupán. Mára már érdemtôl, vétektôl függetlenül új templomokat, globalizált katedrálisokat talált az ember magának. (Meglehet, szégyenszemre.) Amolyan uniformizált mindahány, megtévesztésig azonos, ahol csak az elnevezés más, csak a cégér. A magyar nyelvnek idegen, óriási fényreklámok csábosan színezik a világot, szinte menthetetlenül. És mutatják az utat. Végesetlen végig. Ahogyan elfajul(hat)nak ünnepeink. Mintha odaveszett volna s kihullott volna akaratunkból is a meghitt hangulat; nincs már semmi titok, semmi sejtelem; esztendô végén zárójelbe került napjainknak minden misztériuma. Szokásainktól elidegenedünk és könnyedén eluralkodik rajtunk a vásárlási téboly.
A rendszerváltozásnak, ha van áldása, akkor fölösleges tovább keresgélni. Fogyasztók lettünk; más a rend, más az érték vagy az értéktelen. Kihasználnak. Nincs határ, nincs mérték. Amire egykor vágytunk, kézzelfogható immár...
Magyarország népe hétszázhatvanmilliárd forintot költött az ünnepeken. Kisebbfajta csoda, kiszámolják. De miért ne. Summa summárum. Valamikor nem volt erre példa. Még a rekordok könyvével sem lehetett elôhozakodni. Lám, a jelennek van emléke; és az emléknek van utókora. Hát ez az. Az összeg természetesen ijesztô. Vagy megnyugtató. Csak gondolkodom. Honnan a fenébôl ennyi pénz? Ennyire futná a jólétbôl? No, azért nem; tévedés lenne általánosítani. A kasztosodás tagadhatatlan, még akkor is, ha a nagyáruház (alias hipermarket) feneketlen gyomrában gazdag és szegény egymás mellett tologathatja bevásárlókocsiját.
Rohamunk feltartóztathatatlan. Hiszen minden eladó, minden megvehetô. Csak pénzed legyen. De ha nincs, az se kikerülhetetlen akadály. Fontos a mennyiség uralma. Elhiszed, érted van a nagy felhajtás s csakis érted hangzik a csábító szó. Elkábít az árudömping, árverseny és akció, harcolnak kegyeidért. Akármit vehetsz, kamatra is, ha üres a pénztárcád; autót, plazmatévét, márkás mûszaki csodákat, még elôleget sem kérnek. Hitelbe vásárolod a jövôt (ha már áhítottad); féktelen jókedvvel, mintha nem is lenne igaz. Hogy aztán a kamatokat nyögni fogod, mit számít. Velejárója a szép új világnak. És mi kicsire nem adunk.
Utóvégre szabadok vagyunk; de nem függetlenek. A "pláza-világbéke" nyertesei. És rabszolgái a vásárlásnak. Törôdünk is vele. Ma már annyi mindent szabad. Választhatunk pártot magunknak, jobboldalon, baloldalon, akár a széleken is. Ahogy az önzô érdek kívánja. Pedig tudjuk, nem feltétlenül jó mindig a politika közelében tartózkodni. De akkor is. Odahúzunk, ahol kecsegtetôbb az ígéret. A társadalmi megszorítások fellazultak, hát hasonulunk, csak úgy belterjesen, önfényezi magát a magyar ebben a kizökkent idôben. Mi mást tehetne, igazodik. Veszekedôs, marakodós életében közérzete rossz, viszont fogyasztásra formaidôzített az állapota. Ha egyszer minden eladó. Mert van. Pénzért, ingyen; mindegy. Az adósságot késôbb úgyis könyörtelenül behajtják.
Advent utolsó napjaiban Budapesten utcai plakátok hirdették a betlehemi kisded születését. "Mária és József házhoz jön! Telefonáljon most és rendelje meg a Szent Családot szentestére. Kivételes az alkalom. Mária lefekszik a karácsonyfa alá és megszüli a kis Jézust. József sír; térítésmentesen." Arról persze semmi hírem, hogy valaki netán igényelte volna a szolgáltatást. Egyébként arról értesültem a megadott telefonszámról, hogy "hatásos mûvészi provokációnak" vagyok az áldozata. A cinikus vásárt csak a konzumidiótáknak szánták, akik fenntartás nélkül elhiszik, hogy velük megeshet ilyesmi. Valaki intermédia (na lám, ilyen is van) szakos egyetemista mutatott fricskát a fogyasztói társadalomnak. Megtehette, gúnyolódhatott rajtunk. Meghökkenteni akart. Hát sikerült. S pont jókor. Amikor világképünk olyan, amilyen; amikor az irigységkultúra divatozik körülöttünk; amikor egymás szívdobogására alig-alig figyelünk. Sajnos.
Mégis, félre a búval. Így, év elején nem hozzánk való ezen rágódni. Hiszen a magyar sem olyan mindig, amilyennek látszik. Elvásárolhattuk a forintmilliárdokat, mert volt mit venni érte. De ettôl nem lettünk boldogabbak, és nem ezért örvendeztünk ünnepeink napjain. Igaz, mostanában lélekben kicsit megfeledkeztünk magunkról, neheztelünk egymásra; nincs összetartás, kevés a szeretet. Pedig "a szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély; nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem örül a gonoszságnak, mindent eltûr, mindent remél, mindent elvisel; a szeretet nem szûnik meg soha." Szent ember írta ezeket a szavakat a korintusiakhoz hajdanában. Ne kételkedjünk, ma sincs (és velünk sem lehet) ez másként.
A szlovák közszolgálati hírügynökség azok után kérdezte meg a kormányfôt, hogy Bugár Béla, az MKP elnöke néhány órával korábbi nyilatkozatában azt mondta: a következô választások után létrehozandó kormánykoalíció érdekében a Dzurinda vezette Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ) és a jelenleg ellenzékben politizáló, Vladimír Meciar nevével jegyzett Néppárt - Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (LS-HZDS) között megállapodások jöttek létre. Bugár úgy véli, hogy az ország következô kormánya nyilván nem jöhet létre a két erôs ellenzéki párt, a Meciar vezette LS-HZDS és a Robert Fico jegyezte Smer nélkül.
Az MKP kiszorítását célzó szlovák párttörekvésekre már korábban is utaló Bugár egy másik nyilatkozatában hétfôn ismét szólt arról, hogy a nyitrai megyei közgyûlésben a szlovák pártszövetségekkel szemben többséggel, a nagyszombatiban pedig jelentôs nyomatékkal bíró MKP ellenében a szlovák pártok a jövô évben esedékes regionális választások elôtt már most olyan megyei koalíciók kialakítására készülnek, amelyek nyíltan bevallott célja a magyar "túlerô" visszaszorítása lenne.
Bugár e törekvések ellensúlyozására már korábban tett egy kompromisszumos, közös jelölést célzó javaslatot, de - mint hétfôn mondta - erre a szlovák pártok közül azóta egyik sem reagált. Ha mégis létrejön a szlovák pártok MKP-ellenes nagykoalíciója, akkor arra az MKP megfelelôen fog reagálni, mert az ország döntôen magyarok lakta déli régióiban a magyar párt igenis reális esélyekkel törekszik a többségi pozícióra - jelentette ki. Bugár nem tagadta: azonosul pártja ügyvezetô alelnöke, Duray Miklós véleményével, aki szerint ha ezek a szlovák törekvések megvalósulnak, az a "nemzetiségi béke" végét jelentheti.
A Bugár nyilatkozataira reagáló Mikulás Dzurinda szerint az MKP vezetôi "nagyon is jól tudják, hogy képesek vagyunk eltûrô és demokratikus politikát gyakorolni. Jómagam az ország minden polgárát tisztelem, tekintet nélkül a nemzetiségére". Kifejtette: azt tapasztalja, hogy Szlovákiában az emberek nemzetiségüktôl függetlenül örülnek annak, hogy nyugalom van, ellenben "az MKP egyes vezetôit itt-ott mintha zavarná ez a nyugalom". A kormányfônek úgy tûnik, hogy az MKP egyes vezetôi hibáztak, amikor néhány régióban "talán a dominanciájukkal és az érzéketlen magatartásukkal" ingerelték a regionális pártstruktúrákat, de végsô soron csak rajtuk múlik, hogy önvizsgálattal és megfelelô kommunikációval az adott régiókban partnerekre leljenek.
Nyilatkozata végén a szlovák kormányfô röviden érintette a magyar-szlovák államközi kapcsolatokat is. "Jó, hogy a Magyar Köztársaság megbékélt azzal, hogy a magyar kedvezménytörvénynek a mi területünkön nem lehet hatálya. Jó, hogy kölcsönösen kulturált egyezség született" - fogalmazott Dzurinda, s hozzátette: megnyugvással értesült a kettôs állampolgárságra vonatkozó magyarországi népszavazás sikertelenségérôl.
Birtokában van a titoknak, amellyel a legrakoncátlanabb gyermek is megszelídíthetô, s közösséggé kovácsolódik a legváltozatosabb gyerekcsoport, miközben írni-olvasni, számolni és tartalmasan szórakozni is megtanulnak. Örök fiatalként, 66 éves korában csak a betegség kényszerítette nyugalomba. Ha nyugalomnak lehet nevezni azt a folyamatos munkát, amelynek során immár tapasztalatait szeretné tovább adni mindazoknak, akik vállalják e hivatást. Elôadások, munkafüzetek, könyvek, videokazetták születnek a katedrán töltött hosszú életpálya tapasztalataiból. Ha kimondom a szót: TANÍTÓ, reá gondolok, s ha hallom Gárdonyi metaforáját, a lámpást, akkor is ô jut eszembe. Egy nehéz esztendô utolsó napjaiban beszélgettünk el Bárdosi Ilona sokszorosan kitüntetett nyugalmazott tanítónôvel életérôl, munkájáról s jövôbeli terveirôl is.
- Udvarhely mellett, Ódzfalván születtem 1938-ban. Székely családomban, ahol jól mûködött a családtervezés, hagyomány volt, hogy legalább egy gyerek értelmiségi pályát válasszon. A lányoknak különösen illett a tanítói mesterség. Valójában tehát nem én döntöttem, hanem a szüleim, amit jó tanácsként elfogadtam.
Ötéves koromban kerültem iskolába, s "lógóban" jártam ki az elsô osztályt. Édesapám a fronton volt, édesanyámnak nem volt mit kezdenie velem. Elsôs nôvéremmel mentem el az iskolába, s mivel év végére jól megtanultam írni-olvasni, a tanító bácsi áttett a másodikba. Szülôfalumban jártam ki az elemit, az V-VII. osztályt Bikafalván, a képzôt pedig Székelyudvarhelyen, ahova komoly felvételi alapján jutottam be.
- Mire tanítottak meg Udvarhelyen?
- A képzôben, ami négyéves volt, csak az maradt meg, aki nagyon keményen dolgozott. A jövônket már elsô évfolyamon tervezni kezdtük: egy kicsi falusi szoba, asztallal, kályhával és egy fekvôhellyel. Bár elért eredményeim alapján az Arad melletti Nagyszentmiklóst választottam, az akkori szépemlékû Rostás Zoli bácsi jóvoltából, aki Erdôszentgyörgy rajon- fôtanfelügyelôje volt, 1955-ben Hármasközségbe kerültem.
- Hogyan emlékezel a kezdetekre?
- Az öt év alatt voltam tanító és helyettes tanár, kultúrigazgató, és "pionírinsztruktor"... Egyetlen kicsi szobában laktam, s a kapott szerény fizetésbôl kellett rendeznem a bérleti díjat. Ennek ellenére nagyon sok könyvet vásároltam. Egy kiló kenyérért viszont Hármasfaluból Erdôszentgyörgyre kellett gyalogolnom a köves úton. A második esztendôben a házi néninél már egy ebédet kaptam, s a következô években olyan családhoz kerültem, ahol teljes ellátást biztosítottak, s akikre nagy szeretettel gondolok vissza.
- Hármasfaluban megfogyatkoztak a gyermekek, akkoriban milyen volt a létszám?
- Három iskola létezett a községben. Én a csokfalvihoz kerültem, ahol négy teljes elemi valamint V-VII. osztály is mûködött. A szentistváni két, az atosfalvi iskola pedig egyetlen tanerôs volt. Ennek ellenére akkoriban egyetlen szentistváni vagy atosfalvi embernek sem jutott volna eszébe, hogy Csokfalvára, az osztott osztályokba hozza a gyerekét. Nagyon nagy volt a bizalom a tanítókban, s a tisztelet irántuk, amit meg is érdemeltek.
Szép esztendôk voltak, és hálával gondolok vissza az igazgatómra, aki megkövetelte, hogy dolgozzunk, és emberségesen bánt velünk, ha elvégeztük a munkánkat. Igazából ott és azután is olyan igazgatók irányították az életemet s a pályámat, akik igényesek voltak. Visszaemlékszem, hogy a három tanfelügyelônk, Rostás Zoli bácsi, Szabó Bálint és Vajda Ferenc szinte minden hónapban ellenôrizték a munkánkat, amit ôszinte hangú kiértekéles követett. Mindig felszínen tartottak, soha nem kezeltek le. Nagyon humánus közösség volt, amely minket irányított, vezetett és ellenôrzött.
- 16 évesen hogyan érvényesültél a katedrán?
- A felsô tagozaton velem egyidôs tanítványom is volt. Nagyon fel kellett készülnöm az órákra, amiben idôsebb kolléganôim sokat segítettek. Zoli bácsi feleségével (ôk Erdôszentgyörgyön laktak, de gyûlésekre gyakran jártunk oda) szinte édesanya-gyerek kapcsolatban voltunk. Sok jó tanáccsal láttak el bennünket, az öltözködéstôl kezdve a gyerekekhez való viszonyulásig. Ismerték a családokat, megbeszélték velünk a problémákat, és soha nem engedtek minket valaki által megbántani. Visszaemlékszem, hogy Daróczi Erzsike, aki románt tanított, mennyit segített a mindennapi nyelv elsajátításában. De nemcsak abban, a szakácskodásban, az öltözködésben, a kézimunkázásban is. Ebben a közösségben sikerült átvészelni azt az idôszakot, amikor még tényleg gyerek voltam.
- A pedagógus kezdetben tapogatózik, keresgél, van benne egyfajta bizonytalanság. Bárdosi Ilonának mikor alakult ki a stílusa, a módszerei, amit az évek során annyian értékeltek?
- Az élet kényszerített rá, hogy sokkal többet dolgozzam a szakmáért, mint mások. Öt év után férjhez jöttem Vásárhelyre, és 13 esztendeig voltam helyettes tanerô. Most is úgy érzem, hogy ezt a 13 esztendôt ellopták tôlem. Hiába adtam be a kérvényeket, számomra nem volt végleges állás. Sôt, kezdetben nem kaptam semmit, késôbb behívtak egy hétre, kettôre helyettesíteni, s a 13 esztendô alatt Serban Ioan igazgató - akit nagyon tiszteltem a tudása és pontossága miatt - ismerte fel bennem a tanítót, s ragaszkodott ahhoz, hogy a következô évben is helyettesként dolgozzam a 14-es iskolában. Az ô jóvoltából négy évet tanítottam ott gyakorló tanítóként, ami fônyeremény volt számomra. Utána egyéves kinevezések következtek, s az 1-es iskolában dolgoztam, amikor versenyvizsgára nyílt lehetôségem. Akkor határoztam el: olyan iskolát választok, ahonnan nyugdíjba mehetek. Akkoriban épült a 15-ös a Kövesdombon, ahova 1973-ban még a kukoricáson át jutottunk be. Ôszire ez lett a megye legnagyobb tanintézménye több mint kétezer gyerekkel. Mi hordtuk be a padokat a szülôk segítségével. Szeptember 15-én pedig megkezdtem a tanítást az elsô I osztályban.
- A 15-ös iskolában teljesedett ki a pályád...
- Véglegesítôztem, kettes fokozati vizsgát tettem, kineveztek módszertani felelôsnek, körvezetônek, egyszóval rám szakadt minden. Nehéz volt szakmailag, hisz abban az idôben nagyon komoly pedagógiai körök mûködtek Fekete Terka, Pethô Éva, Éltetô Mária vezetésével, akiktôl nagyon sokat tanultam az évek folyamán, s amikor rám bízták a körvezetést, az ô munkájukból éltem. Ôszintén megmondták, amit nem jól teszünk, elvárták, hogy minden körre készüljünk, s errôl a szakmai munkáról csak szép emlékeket ôrzök.
A nem folytonosságot hordozó 13 esztendô, az igazgató és a kollégák formálták ki bennem az állhatatosságot (ha szerénytelenség nélkül így lehet nevezni) a szakma iránt.
- Mindezen túl mi volt a titkod, hisz akkoriban már városszinten is a legjobbak közé soroltak. Soha nem panaszkodtál a gyerekekre, az osztályokra, az eredményeid kiválóak voltak, szebbnél szebb ünnepélyeket, tartalmas, vonzó kirándulásokat szerveztél…
- Titok? Nem is tudom... Nagyon szeretem a gyermekeket, ez volt számomra az elsô és a legfontosabb. Másrészt az volt az életelvem, hogy a rászorulókon kell segíteni. Egyetlen gyereket sem utasítottam vissza, pedig a pályám során sok problémás gyermekkel találkoztam, akiket mindig sikerült "magammal vinnem".
Másrészt el kell árulnom, ami valójában nem is titok, hogy volt egy olyan férjem, aki szakmaileg rengeteget segített, pedig más területen dolgozott. Lehetôsége folytán azonban minden szakirodalmat beszerzett nekem. A legújabb szaklapok és könyvek birtokában lehetôségem nyílt a kitekintésre, a fejlôdésre. A másik tényezô a nyugodt családi környezet volt. Az életem két részbôl állt a család és az iskolai munka, amit megpróbáltam összhangba hozni. Egyiknek sem volt szabad a másikat gátolnia...
- Hogyan rajzolnád meg az ideális tanító portréját?
- Senki ne válassza a tanítói pályát, ha nem érez hivatást a gyerekekkel való munkára. Ha pedig azt választotta, akkor maradjon meg a pályán, függetlenül az anyagiaktól. Szeresse az embereket, mert nem csak a gyerekekkel, a szülôkkel is foglalkoznia kell. Ha valóban tanító akar lenni valaki, akkor fel kell készülnie arra, hogy egész élete a pálya körül forog. Mindennap új kihívások vannak, és ezeknek meg kell felelnie. A mi szakmánkban olyan kicsi láncszemekbôl tevôdnek össze a nagy dolgok, amit a kívülálló észre sem vesz. A folyamatos örök tanulás a sorsa annak, aki TANÍTÓ akar lenni.
- Amíg a pályán voltál, sok minden változott a tananyagot, a módszereket illetôen. Véleményed szerint most hol állunk?
- Ezt le is írtam az idén megjelent könyvecskémben (Ábécésönyv I. osztályos tanítóknak). Most van elôkészületben a második könyvem, amelyben pont arra térek ki, hogy a megváltozott körülmények között hol tartunk. Az az érzésem, bár lehet, hogy tévedek, hogy egy sötét valamiben lebegünk: nincs se pontos módszer, se pontos anyag.
- Miközben elkeserítô statisztikákról hallunk a gyerekek szövegértésével kapcsolatosan...
- Nem mindegy, hogy a gyermek hogyan tanul meg olvasni. Elôadásaimban ezért "küzdök", és ezért készítettem az utolsó I. osztályomban két videokazettát is. Hogy ne csak beszéljünk, hanem a kolléganôk megtapasztalják, miképpen dolgoznak a gyerekek. A módszer, amelyet kialakítottam, és ami nem titok, a legôsibb analitikus, szintetikus, fonetikai valamint a Tolnai- módszer kombinációjára épül.
- Minden gyerek számára eredményes lehet?
- Igen, és az a jó benne, hogy lépésrôl lépésre haladva figyelembe veszi a nyelvi sajátosságokat, s mindent a beszédbôl bont ki. Gondoljunk csak arra, hogy mennyire nem tudnak beszélni a gyermekeink, mert elhanyagoltuk a beszédfejlesztést, a kommunikációt, s teret hódítottak a munkafüzetek. Az általam kidolgozott módszer a hibamegelôzô írás-olvasásra tanít. Célja az, hogy kulcsot adjon a gyerek kezébe az önálló ismeretszerzéshez, ami maga a tanulás. A kazetták pedig nagyon jól bizonyítják, hogy, ha bekerül az anyanyelv vonzáskörébe, a gyermek könnyen megtanul írni és olvasni. A módszer játékos, hatékony, s a korkövetelményeknek is megfelel, mivel a számítógépek világában kódokra épül. Minden betû egy kód, a gyerekek megtanulnak kódolni, és pontos kódokkal dolgozni. Akik így dolgoztak az idén, a visszajelzés szerint hasznos volt számukra a Kénosi Ida ábécéskönyvéhez készült munkafüzet, amelynek tartalomjegyzékében betûrôl betûre haladva megtalálható a nyelvi fogalom, amit óráról órára használni kell. A címlapról a gyerekek a munkafüzetet elnevezték Nap tanító bácsinak. Szépek az olvasmányok, amit a tanítványaim is nagyon szerettek.
- Mi a véleményed az iskolaérettségrôl?
- Az iskolaérettség szempontjából nagyon fontos a pszichológus és az iskolába lépô gyermek kapcsolata. Nem szabadna egyetlen olyan elsô osztályba íratott gyereknek se lennie, akinek a helyzetét nem mérte fel pszichológus és logopédus is. A beszédhibákat és a pszichológiai problémákat ugyanis már az iskolába lépés elôtt kezelni kell. Hiányoznak a pontos orvosi felmérések is, ami valamikor mûködött, s aminek alapján kiderült, hogy a gyerek iskolaérett-e vagy sem. Végre felelôsen kellene kezelni, hogy az elsô osztályban nagyon komoly munkát kell elkezdeni.
- Véleményed szerint a mostanában egyre divatosabb elit osztályok "célravezetôek"-e?
- Számomra az osztály a társadalom tükre. És a leghálásabbak a legproblémásabb gyerekek, a legtöbb elégtétel a velük való munka eredményébôl származik. Gondoljunk csak Benedek Elek szavaira: "Ha emberek közt élsz, vedd ki a magad részét minden igaz, becsületes küzdelembôl, állj a gyengék közé, az erôsek, a hatalmasok oldalán harcolni nem virtus". A jó diákokat irányítani kell, eszközöket kell a kezükbe adni, a gyengékkel dolgozni kell, meg kell fogni ôket, fel kell emelni. Ez korántsem azt jelenti, hogy a jókkal nem dolgozunk, hisz éppen ezt szolgálja a rengeteg verseny, amit szervezünk. A gyermeknek viszont abból kellene versenyeznie, amit az iskolában megtanult, és nem abból, amit iskolán kívül "ráhúz" a tanító, hogy aztán megnyerje a versenyt. A tanulónak órán kell olyan tudást nyújtani, hogy annak birtokában versenyképes legyen.
- Melyek a legkedvesebb emlékeid?
- Egy rádióinterjú, amelyben megemlítettem egykori tanítóm, Fogarasi Géza nevét, akirôl nem tudtam, hogy él-e vagy sem. Az interjút követôen nagyon szép levelet írt, ami történelmi dokumentum is egyben.
Vannak vicces, vannak szomorú és tanulságos emlékeim, amelyek melengetik a lelkem. A legjobbak, a legmegrázóbbak viszont a mostani betegségemhez fûzôdnek. Egyetlen napot se éltem úgy meg, hogy valaki ne keressen fel. Volt tanítványaim és a szüleik közül sokan eljöttek, és most éreztem igazán: milyen jó emberekkel dolgozni, ismeretségeket és barátságokat kötni egy életen át.
Ami még nagyon szép volt az életemben, a kirándulások. Nemrégiben olvastam Farkas Ernô véleményét, miszerint el kellene készíteni a kirándulásterveket a kis- és nagyobb diákok számára. Szôcs Éva kolléganômmel el is határoztuk, hogy amit összegyûjtöttünk az évek során, ki kellene adni.
A múlt rendszerben, amikor kirándulásra készültünk, egy autóbusz helyett kettôt kellett fogadni, mert a szülôk is jöttek velünk. Rengeteg szép kiránduláson vettünk részt, amit képeken és színes diákon is megörökítettünk. Olyan élmény és feltöltôdés volt ez akkor, amit semmi egyéb nem tudott volna helyettesíteni.
Sokan jöttek el az iskolai mûsorokra is, amelyek éltetô erôt jelentettek. Beke György írta, hogy legalább olyan megtartó ereje van az iskolán kívüli tevékenységnek, mint magának az iskolának. Ma már nem veszik ennyire komolyan, sôt egyesek komédiának tartják, pedig a gyerekeknek nagy szükségük van erre.
- A 65. évet a katedrán töltöttem be...
- Ha 16 évesen kezdted, ez szinte egy fél évszázadot jelent...
- A kiesés miatt, amikor nem taníthattam, 42 ledolgozott évet számoltak. Nyugdíjazásom után nyolc évet tanítottam még rá...
- Hogyan sikerült az utóbbi idôben ért nehézségek ellenére is ennyire fiatalnak maradnod?
- A munka tartott meg engem, s az emberek iránti szeretet. Most is találok mindig tennivalót. Írogatok, olvasgatok, gyûjtögetem az anyagot... Amikor az egyik témával foglalkozom, már tudom, hogy minek kell következnie. Továbbra is kapcsolatban vagyok a kollégákkal, nemcsak telefonon, közvetlen beszélgetések, elôadások révén is. A tanítástól én már nem tudok elszakadni.
Szilveszter ma már a petárdák, pezsgôk és tûzijátékok éjszakája, ehhez nem árt, ha jókedv, vidámság is társul. Van, aki egzotikus tájakat választ ilyenkor, van, aki a melegebb éghajlatú vidékek helyett a havas, téli hegyvidékekre utazik. Mások megelégszenek azzal, ha a karácsonyi hangulatot idézôen a zajos környezetbôl ismét a családi fészek nyugalmába vonulhatnak. Több baráti körnek csak ilyenkor jut ideje, hogy egy vidéki házban kitombolja az év során felgyûlt energiát. Az óesztendô fordulóján Marosvásárhelyen sokan munkahelyükön várták az újévet, a szerencsésebbek vendéglôkben, magánházakban, esetleg tömbházlakásokban - a szomszédok örömére - ropták a táncot.
A fôtéri négycsillagos szálloda színvonalas programajánlattal csalogatta vendégeit. Ottjártunkkor éppen a kánkánt járó, piros ruhás hölgyek fejezték be táncukat, de amint megtudtuk, az est során, a hivatalos megnyitó után, estélyi ruhákból divatbemutatót is tartottak. Változatos zene szórakoztatta a közönséget, a keleti táncoktól a könnyûzenén keresztül a népzenéig, amit humoros fellépés tarkított. A nyolcvannyolc eurós menü olyan ételkülönlegességekkel csábította a szilveszterezôket, mint a fürjsaláta, a tormamártásos roastbeef anglais, zakuszkával töltött gomba, csukaikra vöröshagymában, változatos saláták a tenger gyümölcseivel, pulykamellel. A vadászmártásos ôzhúst malacsült követte. A hagyományos szilveszteri pezsgô mellett lehetett whiskyt, vodkát, gint, bittert, vermutot, különféle borokat is fogyasztani. Aki a romantikus édeskettesben töltendô újév- várót választotta, és a Concordiában kívánta búcsúztatni az óesztendôt, 199 euróért a gazdag menü mellé dupla szobás éjszakai szállást is kapott, az árba a szauna, pezsgôfürdô, illetve a szálloda medencéjének igénybevétele is belefoglaltatott.
A Megyei Kórház szomszédságában található Anna Panzió a válogatott ételek és italok bô választéka mellett az udvarán felállított óriási tábortûzzel búcsúztatta az óesztendôt. Az egymillió- háromszázezer lejes szilveszteri menüt a lemezlovas biztosította zene dobta fel. A hölgyvendégek Pina Colada, a férfiak Swimming Pool koktéllal kezdhették az estét. A hidegtálra töltött paprika és gomba, fekete ikra és tengerigyümölcs-saláta került, majd mandulás halkülönlegesség. Az újévi sült húst éjfélkor, esztendôfordulón pezsgôvel nyomtathatták el. A 2005-ös évet tormakrémmel tálalt sertéshússal kezdhették az Anna Panzióban szilveszterezôk.
Messzirôl hallatszottak a kis, ám fülsiketítô robbanások, amikor a fôtérhez értünk. Amint befordultunk a virágóra felé, szinte háborús állapot fogadott, azt sem tudtuk, merre kapkodjuk a fejünket a sok földön robbanó, pörgô, repülô, ugráló, tûzveszélyes mütyür miatt, melyeket elôszeretettel dobigált fiatal, idôsebb egyaránt. Autók alá, fölé, lépcsôházba, szemetesbe, ahova csak lehetett, és ahol nagyobb hangot ad. Az óév elûzendô szellemei valószínûleg riadtan iszkoltak a helyszínrôl. Egyszóval teljes volt a káosz. Amely fordított arányban állt a helyszínen levô tömeg nagyságával. Tizenegy óra tájt még csak gyülekeztek a szépen kivilágított helyszínen, a magyarországi Grog jóféle rockzenéjét sem méltatta túl lelkesen a kinézet és öltözködés alapján manelén edzett közönség. Jó hangulatnak hírét sem, hamvát sem találtuk, csak a szokásos balkáni ricsaj fogadott (a zenélô együttestôl eltekintve) olcsó és nívótlan szórakozás. Sietve távoztunk a "buliról".
A Víkendtelepen több helyiségbôl is vidám zene és murizaj hallatszott. Az Apolló diszkóban, avagy a Dzsesszben, ahogy sokan ismerik, rave zenére bulizott egy kis csoport - magánbuli, csakúgy, mint megannyi víkendházban. A Queen, azaz a Fecske falai román, míg a Sólyom vendéglôé magyar zenét szûrtek át, így az utóbbiba tértünk be, ahol már javában tartott a parti. Sólyom Sándortól megtudtuk, az elegáns teraszt télire hôszigetelt falakkal építették be, amelyek egy nap alatt leszerelhetôk, így a meleg idô beköszöntével újra hangulatos, szabadtéri helyiségben sörözhetnek az arra járók. Másfél hete született az ötlet, meg akarták tartani a személyzetet. A szilveszteri menü 1.000.000 lejbe került személyenként, amely az italt is (whisky, konyakok, vermutok stb.) tartalmazza. Stílusosan, magyar és élô zenére mulattak a Sólyomban a szilveszterezôk.
Bár szilveszterkor az idôjárás nem igazán kedvezett a téli sportok híveinek, mégis a Maros völgye valóságos zarándokhellyé vált. Gépkocsik sora, a megszokottnál zsúfoltabb vonatok tartottak a Felsô-Maros vidékére azzal a reménnyel, hogy az új év csak meghozza a havat is. A négy községben (Déda, Ratosnya, Palotailva és Gödemesterháza) nemcsak a hétvégi házak teltek meg, hanem a helybéliek kiadó szobái is.
Az óév utolsó napján a völgyben a szürke ég felé tekeredô kéményfüstök jelezték, hogy benépesültek a hétvégi házak.
Ratosnyán összepakolunk, vendégségbe várnak Palotailván. Igyekszünk elérni az utolsó vonatot, mert ha lekéssük, akkor már csak "egy évvel késôbb" mehetünk egy faluval odébb. A vonat még mindig elégé zsúfolt, felelevenedik bennem az az idô, amikor talpalatnyi hely sem volt, az utasfülkék közötti téren a földön ülve verôdött össze egy-egy társaság, míg a vonat Marosvásárhelyrôl valamelyik hegyvidéki település állomására ért. Azt sem tudtuk, éppen hol vagyunk, melyik baráti körben énekeljük tele a vagont. Most is elôkerül a húros hangszer, s a hitelesség és a jó akusztika kedvéért a mellékhelyiségbe húzódunk, s onnan kísérjük az elhangolódott gitár hangjait. De most ezzel már senki nem törôdik, s a kis elôadást még az sem zavarja meg, ha a kalauz idôközben hozzánk ér és kitartóan követeli a jegyeket, amelyek helyett, bosszúságára, pénz kerül elô a zsebekbôl.
Még messze az éjfél, amikor átvonulunk az ilvai állomás fölötti Maros-hídon. A hullámzó vízben elfeküsznek a házakból kilopózó fények, ráadásként utcai díszvilágításnak a jeges hullámok között fürdô csillogásához. Az út menti kocsma nyitva van még, de a megszokottól eltérôen: vendég nincs. A csapos mondja, már csak az új esztendôt várják, hátha jobb lesz, s többet árulnak, hogy jusson pénz a korszerûsítésre is. Palotailva a környék leghuzatosabb községe, városi emberek a zord körülményeket csak egy kis szívmelegítôvel bírja ki. Stamperli be, ajtón ki, petárda robban... s végre elindulunk a vendéglátóinkhoz. Az "ilvai fennsíkon" megszapodorodtak a víkendházak. Van itt felújított falusi háztól modern villáig mindenféle építmény. S mindenikbôl vigadozás hallatszik, mindenik fénydísztôl ékes - többé-kevésbé, zsebtôl függôen.
A villanegyed különbözô mûfajú zeneszámok kakofóniájától hangos. Éjfél közeledtével megindulnak az újévköszöntô kántálók, s a kecsketáncoltatók is megjelennek az utcákon. Még a település polgármestere is ellátogatott egy- egy menedékházba, s kit románul, kit pedig - ahogy minket is - magyarul köszönt.
A jó hangulatban pillanatok alatt elröpül óesztendôbôl még hátralevô idô, s csak akkor kapunk észbe, amikor meghalljuk, hogy kint sûrûbben ropognak a petárdák. A környéken igazi maszek tûzijátékverseny kezdôdik. Egy-egy udvarból csillagok, üstököscsóvák, s megannyi színkombinációjú lövedék fényözöne bomlik ki robajjal, a fagyott hó tükörként vetíti, megsokszorozza, pompásabbá teszi a fényeket. Pezsgô is elôkerül, s szomszédok szomszédoknak átkiáltva kívánnak boldog új esztendôt, ki-ki a maga nyelvén. A hóba hûtött pezsgôzés, petárdázás éjjel 1- kor is felélénkül. Mikor teljes lesz ismét a csend, egy udvarról felhangzik a magyar majd a székely himnusz. Mintha ünnepélyes hallgatásra intene, nem jön rá kontrázás, senkit sem zavar.
Aztán a jókedv a tetôre hág. A gitárhúrok nem sokáig bírják, s az erôsítô is csôdöt mond. Buli a javából.
Reggel járókelôk népesítik be az utcákat. Mindenki köszön, az üdvözlet kétnyelvû, még ha tört magyarságú is. Megkántáljuk az állomásfônököt, akit ezúttal nem zavar a jó hangulat.
A kéményekbôl kiáradó füstnyelvek is elvékonyodnak. Valahonnan fejszecsattogás hallatszik. A láncfûrész még pihen, de hamarosan ismét munkába áll.
Vajda György
Történt, hogy az egyszeri ember az év vége felé eldöntötte, idén nyugodt, csendes környezetben, a családdal búcsúztatja az óévet. Meg is vette a maga szerény kis pezsgôjét, a gyerekeknek külön gyerekpezsgôt szerzett be, a felesége pedig töltött káposztát fôzött. December 31-én minden készen állt egy csendes ünneplésre. A tévémûsorban aláhúzogatta az érdekesebbnek remélt mûsorokat és forralt bort kortyolgatva leült a képernyô elé. És ekkor történt.
Elôször azt hitte, hogy a feleség robbantotta fel a töltött káposztás kuktát a konyhában vagy a gyerek döntötte magára a könyvespolcot a szomszéd szobában. Ezután Lagzi Lajcsira kezdett gyanakodni, akinek zenés mûsorát kísérte éppen figyelemmel a televízióban. De ez a gyanúja sem igazolódott be.
Ismét hatalmas robaj rázta meg a ház ablakait. Az egyszeri ember most már tudta: a robbanás hangja az utca felôl jött és sortûzszerûen ismétlôdött. Petárda, petárdák sorozata robbant odakinn.
Közeledett az éjfél, a robbanások "egymás szavába vágtak", az eget tûzijáték világította meg. Imitt-amott visítások harsogták túl a petárdákat, pezsgôsüvegek repültek, ablakok törtek. Volt, aki a kórházban kötött ki egy túl hamar eldurranó petárda vagy egy, a pezsgôsüveggel való intenzív találkozás miatt. De hát ez a szilveszteri buli velejárója - mondhatnánk, pedig ez nem így van. Csak hát, Einstein szavaival élve "az emberi hülyeség és a világegyetem végtelen".
Az egyszeri ember pedig mindezek után elgondolkodott: vajon hányan számoltak el a petárdázók közül a felelôtlen robbantgatások következményeivel? Vajon hogyan szilveszterezett az, akinek éjfélkor egy tûzijáték-rakéta törte be negyedik emeleti lakása ablakát, s csak a szerencsének köszönhetô, hogy senki sem sérült meg? Vagy mi a véleményük azoknak, akik komoly szemsérüléseket szenvedtek egy "vicces kedvû" petárdarobbantgató felelôtlensége miatt? És hogyan gondol majd vissza a 2004-es óévbúcsúztatóra az, akinek kezében robbant fel a petárda, s az orvosok vért izzadva tudták visszavarrni az ujjait? Ezekre a kérdésekre nehéz választ adni. Egy azonban biztos: amíg országszerte 2004 végén ötször több petárdát adtak el, mint a korábbi esztendôben s az átlagember az átlagos fizetése felét pirotechnikai cikkekre költötte. Mindezek ismeretében az egyszeri ember elhatározta: továbbra is otthonában ülve fogja várni az új évet. Habár manapság már ez is életveszélyes lehet...
File Mónika
Szilveszter éjjel, kevéssel éjfél után született meg az elsô gyerek a megyeszékhelyen, a régi szülészeten. Az édesanyát, Bidi Estera Monicát este fél tizenegykor szállították be a szülészetre, kisfia, Iulian Nicolas 0.25 órakor született meg, 3 kilogramm 20 dekával, makkegészségesen. A boldog édesanyának ô a második gyereke, "a legszebb ajándék", ahogy mondta. A Iulian nevet azért adta, mert kislányát Iulianának hívják, a Nicolast pedig férje után, aki Nicolae. Dr. Illyés Levente szülészorvos szerint komplikációmentesen zajlott a szülés, mind a gyerek, mind az anyuka jól vannak. Ugyanitt, a régi, Márton Áron utcai szülészeten január elsején 2.40 órakor jött világra a második gyerek, és aznap még hárman születtek.
A megyei kórházi szülészeten 2.50 órakor született meg az elsô gyerek, a 3,2 kilogrammos Sarac Paula Andreea, az év elsô napján itt összesen 8 gyerek jött a világra - tudtuk meg Joja Aurora fôasszisztenstôl.
A megye városaiban a szülészeteken meglepô módon "csendes" volt a szilveszter éjszaka. Marosludason, Erdôszentgyörgyön és Szovátán nem született gyerek, Dicsôszentmártonban viszont egy kisfiú és egy kislány jött a világra. Nagysármáson egyetlen otthonszülés volt, Szászrégenben délben jött világra egy kisfiú, Segesváron négy gyerek született. Marosludason január 2-án két szülés volt, míg Erdôszentgyörgyön egy sem.
A szilveszteri éjszakán súlyos baleseteket szenvedetteket ápoltak és ápolnak a Márton Áron utcai Szemészeti Klinikán. Mint azt dr. Csiszár Anna igazgatónôtôl megtudtuk, a petárdák és más pirotechnikai eszközök ez évben is szedték áldozataikat. Egy utcán sétáló kislány szaruhártyáját szakította be a "lövedék", nyílt sérülés a következmény, míg egy felnôtt szilveszterezô szemén valószínûleg a közel robbanó "játékszer" légnyomása okozott maradandó sérülést: a szemlencse leszakadt a szem tartórostjairól és a szemfenék is megsérült. Az illetô szerencsére nem vakult meg, de mint a doktornô elmondta, sohasem fog úgy látni, mint eddig. A felelôtlen petárdázók (a kislányra az utcán dobták a robbanószert, másutt a templomból kijövô hívek közé hajították a petárdát) áldozatainak száma öt-hat személyre tehetô. Könnyebben sérültek nincsenek.
Éjfél felé a marosvásárhelyi Rohammentô-szolgálatnál csend honol. A szolgálatos asszisztensek éppen egy alkoholmámorban úszó férfit támogatnak. Kérdésünkre, hogy milyen éjszakára számítanak, azt a választ kapjuk, hogy mindenképpen mozgalmasabbra, mint tavaly, tekintettel a központban megrendezett koncertsorozatra. Ezzel szemben, amint késôbb Vass Hajnaltól, a SMURD fôasszisztensétôl megtudtuk, egy-két különleges esettôl eltekintve, csendesen zárult az óév. A Rohammentô-szolgálat egyik autója végig a központban tartózkodott, míg az éjféli tûzijáték idejére a másik szolgálatos csapat is megérkezett. A mentôszolgálatot csak néhány egyszerûbb esethez riasztották, amit általában a túlzott étel- és alkoholfogyasztás okozott. Autóbaleset nem történt, viszont egy verekedés okozta serülésrôl tájékoztattak.
Hagyományos, de városi környezetben mégis rendhagyó módon búcsúztatják az óévet és köszöntik az újat a marosvásárhelyi Cserealji Református Egyházközségben. Azok a gyülekezeti tagok, akik szilveszter éjszakáján a dínomdánom, mulatozás és pezsgôbontás helyett pont éjfélkor, úgy mint az elôzô években, a lelki csendre, nyugalomra, Isten közelségére, a közös fohászra vágytak, a templom tornya alá igyekeztek. Tíz perccel az esztendôforduló elôtt megkondult a harang, s a sûrûn lakott Tudor negyedbôl gyülekezni kezdtek az emberek. Ifjak és idôsek egyaránt. Éjfélre megtelt a tér, s bár a belsô csendet a petárdák, pukkanók fülsüketítô zaja, az erôs fényszórók, tûzijátékok fénye és a mérhetetlen füst zavarta, mégis bensôséges lett a pillanatnyi hangulat.
Berekméri Melinda lelkész szólt a gyülekezethez, aki új évi útravalóul a 91. Zsoltárt választotta. "Te vagy az én oltalmazóm és erôsségem, Istenem, akiben bizakodom. Ô megment engem a vadászok tôrétôl, a súlyos veszélytôl." írta a zsoltáríró, s amelynek biztatására ma is oly nagy szüksége van az emberiségnek. Ez esztendôt megáldjad - énekelték az egybegyûltek, majd szívbôl jövôen hangzott fel a magyar és székely himnusz.
Marosvásárhely legnagyobb, 4516 lelket számláló gyülekezetének magja, Bende Sándor fôgondnok, Takács Mihály gondnok, a presbitérium, az ifjúsági csoportok tagjai köszöntötték egymást. S ez alkalommal sem maradt el a meglepetés: az újévi fánk, amit a városi asszonyok nemigen sütnek már szilveszter éjszakáján, egyrészt mert sok munka van vele, másrészt mert a hagyományos, népi süteményeket felváltja a szupermarketek kínálata. Czekes Lúcia és Kovács Ilona nôszövetségi tagok idén is kitettek magukért, s a jelenlevôket foszlós, ízletes fánkkal örvendeztették meg. Az ifiseké - akik a templom mellett újonnan megvásárolt házban szilvesztereztek - volt a kínálgatás feladata, s a fánk mellé forró teát is felszolgáltak.
A jókívánságok után ki-ki otthonába tért, hogy a magyar éjféli pezsgôbontást megejthesse.
Furcsa kérdés, melynek sem a feltételére, sem a válaszára nem gondolunk. Holott ilyenkor, év végén igen aktuális az összegzés, a célkeresés. Nem hiányozhat életünkbôl az igazi énünk felfedezése, felderítése.
Miért élünk egyáltalán? Kik vagyunk?
Úgy néz ki ebben a zûrzavaros világban, mintha nem is független lények volnánk, hanem valami figurák, eszközök, bizonyos eszmék, érdekek végrehajtói.
A politikai, pénzügyi hatalmak minden lehetôséget megragadnak, hogy agyunkat, gondolatainkat megfertôzzék. Belénk sulykolják elképzeléseiket, céljaik megvalósításának eszményeit, törekvéseik elérése érdekében.
Lassan - anélkül, hogy észrevennénk - egy rabszolga-társadalomnak leszünk értelmetlen láncszemei.
Véleményem szerint mi, gondolkozó lények megálljt kell parancsolnunk magunknak, tisztáznunk kell kilétünket, át kell gondolunk igazi életcélunkat. Nem lehet célunk az örökös anyagiak utáni szaladgálás, a hatalmi vágyak elérésének megvalósítása.
Ha átgondoljuk, megfigyeljük az életünkben elsuhant sok tíz esztendôt, arra döbbenünk rá, hogy az egész csak egy káprázatnak, számtalan kellemes vagy szomorú emlékképek lepergésének tûnik.
És most feltehetjük a kérdést, mit is cselekedtünk e hosszúnak tûnô, mégis rövid életünk alatt, mi volt benne az érdemes, az értékes, és volt-e benne valami, ami örökkévaló tartalomnak tûnik?
Aki csak az anyagiakra gondol, ennek szentelte életét, annak nem marad semmi remény, csak a kétségbeesés és a halálfélelem.
Azonban aki idônként elgondolkozott az élet lényegén, aki felfedezte az elmúlhatatlan lelket, annak a fizikai elmúlás ténye nem jelent kétségbeesést. Az megtalálja a választ a feltett kérdésre énjét az örökkévaló, elmúlhatatlan lélekben.
A keleti bölcsességekbôl egyaránt az tûnik ki, hogy kár a világ káprázatának hinni, kötelességeinket elhanyagolni, lelkivilágunkról megfeledkezni és életünket értelmetlen cselekedetekkel, haszonért, hatalomvágyért elkótyavetyélni.
Buddha szerint: Te vetsz, te aratsz! Minden cselekedetnek a következménye hozzád tér vissza. A rosszat te kell elszívleljed, a jót te kell élvezzed. Te magad vagy szerencsédnek és balszerencsédnek alkotója, amely állandóan üldöz, éjjel-nappal.
Tagpo Lhadje tibeti bölcs tanítása szerint: Minden ember testvér és az embernek testvére iránt kötelessége van, éppen ezért kár lenne, ha iránta közönyt vagy rosszindulatot táplálna.
A Korán azt mondja: Bárki teszen szemernyi jót, azért megkapja a maga fizetségét. Bárki teszen egy szemernyi rosszat, büntetésben részesül érte.
Sajnos, a mai világban nem a szellemi, erkölcsi felemelkedés a cél, hanem kimondottan a haszonért való küzdelem. Az Isteni Énekbôl idézek egy bölcs intelmet: Légy kitartó a tisztaságban, ne gondolj a birtoklásra. Szánalmasok azok, kik a hatalmon csüngnek, csak haszonért dolgoznak.
Lehetne a végtelenségig idézni a világ bölcsességeibôl, melyek felébresztenének bennünket és felhívnák figyelmünket az élet igazi céljára.
Bartis Árpád, Marosvásárhely
… mondta Jókai hôse, s talán mondhatjuk mi is, mióta Gyulakutára szakképzett zenetanár érkezett Kovács Doina személyében.
A vidéki V-VIII. osztályos iskolákban már évtizedek óta megoldatlan az igényes zeneoktatás. Ennek egyetlen oka a zenetanárok hiánya. Gyulakuta azon kevés falvak közé tartozik, ahol - mintegy évtizednyi kiesést leszámítva - ez a kérdés is megoldódott. Ismét öröm számunkra, hogy 2002- tôl folyamatosan van szakszerû zeneoktatás.
Doina tanárnô lelkes munkája már az elsô hetekben megmutatkozott. Újra kellett kezdeni a szakszerû kottaolvasást, a gyermekdalok kórusban, szólamokban való éneklését. Egyszóval új alapokra kellett helyezni a zenei oktatást. Újra kellett indítani a gyermekkórust. Mi, kollégák sokszor fordultunk hozzá segítségért, hogy betanítson egy-egy népdalt, vagy besegítsen az irodalmi mûsorok megtanításába, biztosítva a zenei aláfestést (pl. anyáknapi mûsor, Eminescu- emlékünnep), zongora-, fuvola-, harmonikakísérettel.
A gyerekek pedig igazán megszerették a zenét. Ma már szinte élményszerû bármelyik mûsort megnézni, de különösen a hagyományokon alapulókat.
December 20-án szívhez szóló és felemelô volt hallgatni 50 gyermek gyönyörû, fegyelmezett dalolását.
Elhangzott 12 kórusszám, köztük a Csendes éj, Lágyan hull a hó,O Holly Night, Jingle Bells és mások.
A zenének a nyelve egyetemes, hisz énekeltek magyarul, románul, angolul, németül.
A zenemûvek közt néhány csodálatos karácsonyi vers is elhangzott. A hatást fokozta, hogy fellépett a kórussal együtt néhány vendég, mint Aszalos Enikô, a Marosvásárhelyi Mûvészeti Líceum ének-zene tanárnôje, valamint a líceum egypár tehetséges tanulója, Palotás Kristóf, Blénessy Naomi, Blénessy Nancy- Viktória, Demeter Izabella, akik a hangszeres kíséretet biztosították és szólót énekeltek.
Mindnyájunknak nagyon tetszett az elôadás. Meggyôzôdésünk, hogy a mûsor önálló elôadásként is bemutatható Marosvásárhelyen, mert kiállná a nagyobb megmérettetés próbáját is.
Óhajunk, hogy a tanárnô továbbra is Gyulakután maradjon, hisz szükség van áldásos munkájára.
Nyugdíjasként kissé nosztalgiázva gondolatban megsimogattam minden éneklô gyereket. Értelmes, csillogó tekintetük elárul valamit a zene szeretetérôl, mert "lélekcserélô idôk járnak".
Ozsváth Éva
A marosvásárhelyi Széchenyi utcában lakunk. Gyerekkorom óta, úgy 50-60 éve már vajúdik a korszerûsítése. A mostani kellemetlenségek nem éppen innen adódnak. Annak idején, amikor az utca egyik részét leaszfaltozták, rövid idôre feltörték, mert vezetékeket kellett lefektetni. Azután is úgy díszelgett az utca.
2002-ben megkezdôdött a kálvária. Ekkor egy kotrógéppel feltúrták az út közepét azért, hogy elegyengessék s leszórják apró kaviccsal. Így rendben is lett volna, de munka közben elmozdult az akna, eltörött a vízlevezetô csô, a szennyvíz a talajba került és egy szép napon beszakadt az úttest. Meg kellett javíttatni. Ugyanez most is megtörtént. Megint kibillentették az aknát, igaz, meg is javították. De az autók nem tudtak az úttesten haladni, fel kellett hajtsanak a járdára, a sárt felhordták. A víz megállt a ház elôtti gödörben. Ami minket most a legjobban zavar, hogy a száguldó autók az agyagos pocsolya vizét felcsapják a ház falára és a kapunkra.
Vass Ibolya, Marosvásárhely
Veress Endre, Marosvásárhely
Van egy kis, háromszögletû zöldövezet - kis, zöld folt - nem messze a városközponttól, de azt is mondhatjuk, hogy ott van: a Bernády György tér és a Kazinczy (Kogalniceanu) utca találkozásánál. Itt néhány éve egy kis szikla