Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Markó Béla budapesti látogatáson

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) megteremtette azokat az eszközöket, amelyekkel a romániai magyarság beleszólhat sorsának alakításába - jelentette ki Markó Béla, a szövetség elnöke, a kormány államminisztere szerdán Budapesten.

"A parlamenti választások után (...) befejezôdött azoknak az eszközöknek a megteremtése, amelyeknek a segítségével az RMDSZ az elkövetkezendô években programjának jelentôs célkitûzésit kívánja megvalósítani" - mondta a kormány oktatásért, kultúráért és európai integrációért felelôs miniszterelnök-helyettese hivatalos magyarországi látogatása alkalmából tartott sajtótájékoztatóján.

Hozzátette: "azt vállaltuk, hogy eszközöket keresünk és teremtünk az erdélyi magyarság számára, hogy sorsának alakulásába beleszólhasson".

Úgy vélte, ezeket az eszközöket megteremtették, mivel az RMDSZ-nek nemcsak erôs parlamenti csoportja van a képviselôházban és a szenátusban, hanem jelentôs súllyal van jelen a kormányban, a kormányintézményekben.

A szövetségnek négy minisztere, kilenc államtitkára van, emellett a szövetség a kormánynak alárendelt fontos intézményeket is felügyel.

Markó Béla kiemelt célként jelölte meg az erdélyi autópálya továbbépítését és Erdély infrastruktúrájának feljavítását. A szövetség dolgozik a kisebbségi törvény elfogadtatásán is - fûzte hozzá.

Budapesti tárgyalásairól elmondta, hogy a magyar- román és a "magyar-magyar" kapcsolatokról, támogatási kérdésekrôl, a Szülôföld programról, az ôszi közös román-magyar kormányülés megszervezésérôl, a felsôoktatási ösztöndíjrendszer továbbvitelérôl, bôvítésérôl és integrációs kérdésekrôl esik szó.

"Kérjük, elvárjuk Magyarország további politikai támogatását az integrációs erôfeszítésekhez" - hangsúlyozta.

Markó Béla az MTI-nek, az erdélyi magyar egyetem támogatására vonatkozó kérdésére válaszolva elmondta: szeretné, ha a magyar és a román kormány között megállapodás jönne létre a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem közös támogatásáról. "Ez egy többletgaranciát jelentene" - tette hozzá.

Az RMDSZ elnöke rámutatott: a romániai törvények megengedik, hogy magánegyetem is kapjon állami finanszírozást.

Románia európai uniós csatlakozásához vezetô újabb lépésnek nevezte az Európai Bizottság döntését az ország csatlakozási szerzôdésének szövegérôl Calin Popescu Tariceanu kormányfô.

Ez a lépés egyik fontos szakasza Románia uniós felzárkózásának, amelynek következô meghatározó mozzanata április 25-én következik be, amikor sor kerül a csatlakozási szerzôdés aláírására - hangoztatta a miniszterelnök. Popescu Tariceanu rámutatott: kormányának célja az ország 2007. január 1-i csatlakozása az Európai Unióhoz. Ehhez viszont még rengeteg a tennivaló a korrupció elleni küzdelemben, a közigazgatási és a gazdasági reform tekintetében - mondta. E "nem könnyû" feladatok közül kiemelte a csatlakozási folyamatban tapasztalható lemaradások sürgôs felszámolását, s azon belül a belpolitikai- közigazgatási feltételek megteremtését, az uniós pénzek lehívásához szükséges kapacitások létrehozását.

Felszólalás autópálya-ügyben

"Nehezen hihetô, de úgy igaz, hogy manapság több idôbe kerül, míg eljutunk Bukarestbôl Marosvásárhelyre, Kolozsvárra egy nagyon jó teljesítményû kocsival, mint egy évtizeddel korábban, sokkal kezdetlegesebb útviszonyok között, egy Daciával, Skodával, vagy Trabanttal" - mutatott rá Frunda György. Európainak nevezett fô közlekedési utunk 80-90 százalékban kétsávos, rajta a vezetés olyan kockázatos, hogy Romániában a 2003-as év során többen vesztették életüket közlekedési balesetekben, mint ahányan meghaltak az izraeli- palesztin konfliktusban. Emiatt, de ugyanennyire gazdasági szempontból is, feltétlenül szükség van az erdélyi autósztrádára - jelentette ki. Hangoztatta, hogy tökéletesen korrektnek tartja a román kormánynak az amerikai Bechtel céggel megkötött kivitelezési szerzôdését, és már ezért sincs miért tartani bármiféle kivizsgálástól. Az arra hivatottak ejtsék ezt meg minél hamarabb, ha szükségesnek vélik. Az ország minden állampolgárának egyaránt érdeke ennek a Romániát az Európai Unióval összekötô autósztrádának a megépülése. Befejezésül Frunda szenátor azt igényelte a kormánytól, ne csökkentse a betervezett költségvetési hozzájárulást.

Sikeres volt a brüsszeli NATO-csúcs

A NATO mind a 26 tagállama részt fog venni az iraki fegyveres erôk kiképzésében - szögezi le a keddi brüsszeli rendkívüli NATO-csúcsértekezlet záróközleménye. Ezzel a döntéssel a tagállamok újabb jelét adták annak, hogy megpróbálnak felülemelkedni az iraki háború okozta megosztottságon.

Ez siker még akkor is, ha az állam- és kormányfôk a bejelentéssel tulajdonképpen csak a csúcs elé kitûzött "kötelezô programot" teljesítették. Az egyes tagállamok részvételének szintje között ugyanis továbbra is hatalmas a különbség: az Egyesült Államok például az Irakban mûködô NATO- kiképzôk felét adja, miközben a korábbi "béketábort" vezetô Franciaország mindössze egy tisztet küld az iraki haderô fegyverzetének korszerûsítését összehangoló NATO- törzskarba - s még ez is Belgiumban mûködik. Igaz, Párizs felajánlotta 1500 iraki katonai rendôr kiképzését Katarban, s vezetô szerepet játszik az iraki demokratizálódási folyamatokat segítô EU-programban.

Egy magát megnevezni nem kívánó NATO- illetékes szerint a 26 tagországból összesen 15 ígérte, hogy magában Irakban vesz majd részt a kiképzô misszióban - a többiek pedig Irakon kívüli kiképzést ajánlottak (ide tartozik Franciaország és Németország), vagy pénzzel járulnak majd hozzá a misszió költségeihez. Állítólag ebbe a különleges alapba 20 ország adna összegeket, összesen 3,5 millió eurót.

Záró sajtóértekezletén a transz-atlanti együttmûködés sarokkövének nevezte George Bush amerikai elnök a NATO-t, visszautasítva ezzel azokat az aggodalmakat, hogy a szövetség már nem az észak- atlanti egyeztetések legfôbb fóruma. Jaap de Hoop Scheffer fôtitkár pedig ugyanitt huszonhat ország egységes szövetségének ítélte a szervezetet. Bush szerint megállapították, hogy életképes és szükséges az euroatlanti együttmûködés a NATO keretében. Az elnök kiemelte, hogy "a NATO a világtörténelem legsikeresebb szövetsége", amely továbbra is feladatának tekinti a közös értékeket érô biztonsági fenyegetések elhárítását, illetve megelôzését. De Hoop Scheffer pedig arról beszélt, hogy kitûnô volt az értekezlet atmoszférája, s a korábbi nézeteltérések a megbeszélésen nem ütköztek ki.

A NATO-csúcsértekezlet záróközleménye szerint a tagországok folytatják a szövetség átalakítását annak érdekében, hogy képes legyen válaszolni a tagjait egyformán érintô biztonsági fenyegetésekre.

Aktuális

A Romániai Gyógyszerészkamara március 1- jétôl kezdôdôen tüntetésekkel fenyegetôzik, ha a kormány nem oldja meg a gyógyszerellátásban kialakult "súlyos gondokat". A gyógyszerészkamara szerint túl szûkös a kedvezményes orvosságok kibocsátására megszabott költségvetés, amit súlyosbít, hogy a patikusok még 3000 milliárd lejjel tartoznak a forgalmazó cégeknek a 2004-ben kibocsátott gyógyszerekért.

Míg Bukarestben tiltakozást helyeztek kilátásba, a megyei gyógyszerészkamara türelmesebb. Vezetôje szerint "most nincs itt a megfelelô pillanat" a tüntetésekre, sztrájkra, mivel még nem is ismerik az idei költségvetést. A keretszerzôdéseket ugyanis március 1-jéig kell megkötniük az egészségbiztosítási pénztárral, addig pedig elhamarkodott és meggondolatlan lenne mindenféle tiltakozás.

A gyógyszertárak jelenleg még zökkenômentesen bocsátják ki a kedvezményes orvosságokat, a tavalyi összegek figyelembevételével megkötött kiegészítô iratok alapján, miközben a pénztárral javában folynak a szerzôdéskötés elôtti tárgyalások. A bomba március elseje után robbanhat, amikor is kiderül, elegendô-e a pénz vagy sem. A Megyei Egészségbiztosítási Pénztár készen leosztva kapja az összegeket, valószínûleg kevés módosítást eszközölhet, de azt valaki(k)nek mindenképpen figyelembe kellene venni(ük), hogy a tavalyi költségvetést - összesen 284 milliárd lejt - Maros megye 105 milliárddal lépte túl! Ennyi járna még pluszban a patikusoknak, amibôl törleszteniük kell a gyógyszerforgalmazókkal szembeni adósságaikat. Ha az országos pénztár nem veszi figyelembe ezt, és egy irreális, szûkös költségvetést szab meg, elkezdôdnek a gondok.

A kollégium vezetôje szerint a tavalyi 105 milliárdos túllépést semmiképpen nem iktathatják be az idei költségvetésbe, csökkentve a 2005-re járó összeget. A tüntetésekrôl és egyéb megtorló akciókról pedig annyit mondott, hogy a szerzôdésben szereplô összegek függvényében döntenek majd ezekrôl. Ha ugyanis az elsô két hónap gyógyszerfogyasztása alapján kiderül, hogy az évi keretben szereplô összeg például júniusra elfogyhat, akkor igenis, fognak tiltakozni! Másrészt a gyógyszerforgalmazók türelme sem véges. Több ezer milliárd lejes kintlevôség mégsem zsebpénz, bármilyen jól menô cégrôl is legyen szó. Ha felfüggesztik a gyógyszerellátást - és gazdasági szempontból jogosan járnának el -, a betegek szenvednek majd ismételten.

Napokon belül eldôl tehát a gyógyszerkibocsátás további sorsa. A legfontosabb, amit szem elôtt kell tartani: a betegek helyzete. Ha ezt mellôzik, akkor nem számíthatunk egyébre, mint a pár évvel ezelôtt megtapasztalt hónap eleji gyógyszerkálváriára, a kórházakbeli orvosság-krízisre. Ebbôl pedig nem kérünk!

(Folytatás elôzô lapszámunkból)

A bajok kezdete

Az emberiség az egymás pusztítására felhasznált egyre hatékonyabb fegyverek ellen semmiféle erkölcsi kifogást nem emelt - tudvalévôleg - az atombombáig. De, ha a tûzfegyverek tökéletesítésére elegendô volt egy lakatos tudása és kézügyessége, akkor az atombombához fel kellett vonultatni a földgolyó legjobb koponyáit; így pedig nem csoda, hogy a bomba elkészítôivel jelentkezett elôször az erkölcsi kétely is: vajon, szabadott-e ezt a fegyvert megcsinálni? hiszen a hatalom megszállottjainak a kezébe kerül! Einstein világosan láthatta, hogy ebbôl adódik a legnagyobb baj, mondván: "Was mich erschreckt, ist nicht die Zerstörungskraft der Bombe, sondern die Explosivkraft des menschlichen Herzens zum Bösen." - vagyis: Ami engem megijeszt, az nem a bomba pusztító ereje, hanem az emberi szívnek a gonoszságra való explozív készsége.

Mikor Oppenheimer felpanaszolta Truman elnöknek, hogy "a tudósok vérrel szennyezték be a kezüket" - az elnök azt mondotta tanácsadójának, hogy nem kívánja többé látni "ezt az embert."3 A világ - köztudottan - nem maradt "csak" az atombombánál. Tellernek, a H-bomba atyjának a magatartását Sagan azzal magyarázza, hogy magyar szülôhazájának kommunista uralom alá jutása ôt radikális antikommunistává tették.4

Az ún. B-fegyverek esetében merült fel a továbbiakban az erkölcsi felelôsség, hiszen itt a munkatársak az orvostudomány berkeibôl származtak, szemben a C-fegyvernemmel, ahol a tettesek "csak" vegyészek voltak. De a tudományos és technikai haladás az erkölcsi felelôsség kérdését legélesebben éppen az 1950-ben felfedezett DNS- spirálból kibontakozó molekuláris biológia terén elért eredményei vetették fel, éspedig elkerülhetetlenül.

Ebben a konfliktusban ugyancsak jelentôs szerep jutott a médiának. Nézzük meg, miért?

Freud szerint az emberiséget kétszer érte megaláztatás, éspedig a tudományos felismerések okán: az elsô volt a kopernikuszi világkép, amelyik a geocentrizmus elveszítését okozta; a második pedig azáltal, hogy Darwin visszahelyezte az embert valódi helyére, az állatvilágba. Most pedig fenyeget a harmadik veszély, a saját testiség elveszítése, kisajátítása révén: az emberbôl korpusz lett. A média pedig történetesen akkor tette meg a korpuszt minden dolog mércéjéül, amikor a háttérben megvalósulnak az orvostudomány berkeiben a teremtés folyamatának bizonyos pontjain a beavatkozás lehetôségei, amelyek felvillantották a hibátlan kinézésû, tehát a mindennap propagált tökéletes korpusz megvalósításának csalóka ábrándját. Soha nem volt a médiának ilyen lehetôsége, az általa propagáltak elérhetôségének alátámasztására a maihoz hasonló tudományos nagyágyúkat felvonultatni. Persze, a nagyközönségnek felvonultatottak és a tudományos valóság távolról sem fedik egymást, de az senkit sem érdekel. Ha pedig tudományos szinten történik vitatkozás, akkor az amúgy is meghaladja a közérthetôséget. Különösen az ôssejtkutatás váltotta ki a legélesebb vitákat, és német nyelvterületen a Rubikon fogalmát azzal, amikor 2001. május 18-án a köztársasági elnök5 úgy nyilatkozott, hogy "még sok terület van a Rubikon innensô oldalán" - ami a kérdést élére állította és azzal nyújtott további muníciót a vitákhoz, vajon milyen messzire is állunk tulajdonképpen a Rubikontól?

A génmanipuláció, a mesterséges megtermékenyítés, a klónozás, a korai genetikai szelekció, és az ún. Designer-baby fogalma körül folyik a legtöbbször felelôtlen vita. Aki uralja a molekuláris biológia körüli technológiát, korlátlan szabadságot kíván arra, hogy képességeit bemutathassa. Soha ilyen fatális módon nem kapcsolódott össze a kutatók felkorbácsolt becsvágya és a feltûnést keltô események médiális hajszolása!

Pro memoria: napokon keresztül arról is értekeztek már a nyugati lapok, hogy egyik miniszterelnöknek az olasz tengerparton töltött szabadsága idején melyik szálló mondhatja magáénak a feleség teherbe ejtésének a helyét s a szóban forgó ágy után is firtatták a szálló tulajdonosát; ugyanúgy nem ismernének tabut abban sem, ha egy mesterséges megtermékenyítés után kutatnának azon bizonyos (kém)csô, a fogamzás locus mirabilise után is. S ha egy kémcsôben fogant ún. Retorta-babyrôl meg lehetne állapítani, hogy - mondjuk, majd - zseni fog lenni belôle, akár el is árvereznék a szóban forgó üvegedényt.

A humángenetikai beavatkozás lehetôsége elszabadította a természet feletti uralkodás vágyát: a valami feletti önkény gyakorlása a genetikai kódban rögzített dominancia-ösztön megélését jelenti, ami során maga az erkölcs és az emberi méltóság károsodik, annak kevésbé jurisztikai, mint inkább etikai vetületét érintve.

Az emberi méltóság jurisztikai fogalma az egyedi, saját értékbôl indul ki, amely méltóság minden egyes embernek kijáró attribútum, függetlenül jellemétôl, magatartásától és feltétlen respektálandó: érinti és magában foglalja az egyén jogainak minimális állagát, ami nem állhat sem állami, sem társadalmi haszon- vagy kártérítési meggondolások rendelkezésére.

A méltóság mint etikai fogalom sokkal tágabb, de csillogóbb és diffúzabb is; így tartalmazza az emberi magatartás, cselekvések és a hozzáállásra vonatkozó ideálokat, amelyek elvárhatók az ember tevékenysége és a másokkal való bánásmódja során. Ilyen értelemben akkor beszélhetünk csak erkölcsös vagy emberhez méltóról, ha valaki saját személyes beállítottságát és magatartását minden egyes esetben nagyvonalúan és hatékony módon aktualizálva képes kinyilvánítani. Míg azonban a jurisztikai formánál a megsértés csak konkrét lehet, és az egyén károsítása cselekvés vagy mulasztás révén történik, addig az etikai formánál méltatlan tevékenység és cselekvés, vagy magatartás révén, ami nem szükségszerûen érinti az elidegeníthetetlen jogokat, hanem az absztrakt etikai normákat, amelyek az ember emberrel való kapcsolat és bánásmódját ölelik fel. Az elfogadott normák pedig egy kultúrkörre jellemzô és történelmi fejlôdés eredményeként alakultak ki olyanná, amilyenek. Etikai normáink nem képezik fejlesztés és haladás tárgyát! - mivel nyugati és keresztény kultúrkörünk érvényes etikai normái kielégítô mércét jelentenek ez idô szerinti valamennyi emberi állapot és cselekedet megítélésére és besorolására! Ha pedig változás következik be, csakis hosszabb idôt igénybe vevô folyamat eredménye lehet, mint eddigelé mindig, ti. soha nem volt lehetséges erkölcsi normákat egyik napról a másikra felmondani, ill. megváltoztatni.6

Napjaink egyre a tudomány és technikai haladás parancsolata dominálta világában azonban az emberi méltóság elvesztése fenyeget, ill. feláldozása a mindenároni haladás oltárán; a valóságot helyettesíti annak silány médiális képmása, a természetes nem maradhat természetes, s mindezek helyett olyan szempontok uralkodnak és diktálnak, mint vizsgálhatóság, befolyásolhatóság, megvalósíthatóság, és mindenek végén áll a hasznosíthatóság. Eltünt(ették) észrevétlenül az érték fogalma(át), s helyette mindennek csak ára lett. Nap mint nap szorul ki a globalizált gazdaság deformálta világból minden, ami nem kvantifikálható, nem konzerválható és nem tehetô nagy hasznot hajtó üzletté. [A pénzzé tett világban csak pszichésen károsultakat hagyhat hidegen a pénz; vajon miféle erkölcs óvná meg a csalástól azt a kereskedôt, aki felhasznál egy technikai felismerést a mindennapi csaláshoz? - tengeri halhúst szén-monoxid (CO) gázzal kezelve, szép rózsaszínûvé válik, ami tartós, s ezáltal a nagyon régi áru is frissként adható el. Itt az erkölcsi normáink hatástalanok, csak a törvény szigora lehet célravezetô.] Ugyanakkor tanúi lehetünk annak, ahogyan az emberi élet értékének mércéjét kizárólag a megélt kellemes élmények összege jelenti, teljesen függetlenül azok tartalmától. A kellemes élmények pedig tudvalévôleg pénz - éspedig minél több! - által élhetôk meg, érhetôk el. Minden jel szerint végképp lejárt a "nem kell pénz a boldogsághoz" ideje, habár úgy tûnik, hogy a pénz boldogító ereje hagyott régebb helyet még más "boldogító/boldogulási" lehetôségeknek is.

A veszélyek tehát leginkább azon érzékeny területeken mutatkoznak, amelyek elsôdlegesen magát az etikát érintik, ill. ássák alá, mivel a tudományos-technikai haladás mindenáron való szorgalmazása a napjaink fetisizált piacgazdálkodási doktrínájának kényszerítô mechanizmusa által kijelölt keretek között egyre inkább beszûkítik, sôt, ki is húzhatják a talajt a humánus értékek lába alól. Az sem nézhetô el, hogy a tudományos kutatások eredményeinek gyakorlati alkalmazása révén azon fundamentális igények kielégítésén túl, amelyek nélkül ma már nem élhetünk, egy rendiségtôl független vulgáris hedonizmust is szolgálnak, sôt, infantilizálódási tendenciákat is támogat. De e hatalmas közép- kultúra nem képezhet alternatívát a meggyôzô értékeket felmutató humánus célokat szolgáló tevékenységek kultúrájának, amelynek szerves részét képezik a tudományok.

(Folytatjuk)

3 Carl Sagan: Der Drache in meiner Garage, Knaur Verl. 2000, 344 o. (orig. engl.: The Demon Haunted World. NY, 1996);

4 Carl Sagan: uo. 346 old.;

5 Hogy az idôk folyamán az államfôk hogyan vélekedtek a tudományos munkáról, álljon itt két amerikai elnök véleménye; George Washington: "Semmi nem érdemli meg annyira védnökségünket, mint a tudomány és az irodalom támogatása. A tudás minden országban a köz boldogulás legbiztosabb alapja." (Beszéd a Kongresszus elôtt, 1790); Ronald Reagan:"Miért kellene szubvencionáljuk az intellektuális kíváncsiságot?" (választási beszéd, 1980); in Carl Sagan: uo. 446 o.;

6 A "történelmi fejlôdés" nem törvényhozás, hanem lassú, szinte észrevétlen folyamat eredménye; gondoljunk csak arra, hogy alig száz éve milyen megbélyegzés tárgya volt az, aki házasságkötése elôtt nemi életet élt, netán még egyermeket is hozott a világra. Jeles példa: Samuel Baker angol Afrika-kutató igen szép, erdélyi feleségét (Sass Mária Barbara; késôbb: Florence ) több évi együttélés után hitelesítette törvényesen; emiatt azonban az angol királynô nem volt hajlandó fogadni, holott Bakernek Sir címet adományozott! (lásd még: Siebenbürgischer Zeitung, 20. April, 1999, 9. old.); Nota bene: az erkölcs fogalmára is érvényes: "Aki korát messze megelôzi, általában kényelmetlen szálláshelyen kell bevárja." (Stanislaw Lem);

Kommentár

Április elsejétôl a földgáz árát körülbelül 20 százalékkal emelik. Ehhez jön még a hozzáadott értékadó, a luxusadó, és a bérlet. Úgy, hogy az egész huszonöt százalék lesz. A fenti adók és illetékek közül a gázra kiszabott luxusadó, illetve a "bérleti" díj premiernek számít. Ilyen még nem volt minálunk, pedig eddig is Románia volt Európa egyik legmegadózottabb országa. A gazdasági miniszter azonban "megnyugtató" nyilatkozatot adott ki. Ugyanis, mint mondta, az "abonamentben" benne lesznek a "szolgáltatások" is. Miután ilyen szépen megnyugtattak gázügyben, leltárba vehetjük a többi áremelés: kezdve a villanyáramtól, az üzemanyagok áráig, el egészen a cipôfûzôig, hiszen mára már az óvodás gyerekek is tudják, hogy az energia- vagy az üzemanyagárak emelése árhullámot von maga után. Indokoltat vagy indokolatlant.

Errôl rögtön eszünkbe jut az a választási szlogen, amellyel az államelnök és a választások nyomán kialakult kormányzati többség (most nem szólunk arról, hogy mi módon "partnerkedtek össze" egyes formációkkal) hatalomra jutott: "Sa traiti bine!"

Hát igen. A kormányzat így képzeli el a "jobb" életet. Nagy sebbel-lobbal, már megalakulása másnapján határozott a kabinet az egykulcsos adórendszer bevezetésérôl, anélkül, hogy utánanézett volna, mibôl pótolja a költségvetésben ezáltal keletkezô hiányt, annak ellenére, hogy a kampányban több alkalommal is feltettük a kérdést a liberális-demokrata szövetség képviselôinek. Igaz, a válasz mindig kész volt: megtaláljuk a megoldást. Megtalálták. Úgy, hogy még egy rend bôrt lenyúznak azokról, akiknek jobb életet ígértek. Közben pedig a volt kormányzatra hárítanák a felelôsséget, amely, úgymond, "átvert" a Nemzetközi Valutaalaptól kezdve az utolsó kisnyugdíjasig mindenkit.

Ugyancsak a jobb élet "biztosítéka", hogy márciustól a gyógyszerészek kollégiuma felfüggeszti a kompenzált gyógyszerek kiadását. Magyarázat erre is van: az országos egészségbiztosító pénztár visszautasítja a "plafon" fölötti recepteket, magyarán nem fizet, mert, "2004-ben a nyugdíjasoknak 90%-kal kompenzálták a gyógyszereket". Sa traiti bine!

Ám minden jó, ha a vége jó! Mikor már teljesen elkeseredtünk volna a hatalom által kilátásba helyezett szebb jövô miatt, egy "örömhírre" bukkantunk az egyik híradásban, ami arról szól, hogy a szenátus munkaügyi bizottsága elfogadta az "állami szektorban dolgozók" bérének emelésérôl szóló kormányrendeletet. Persze, nem a minimálbérbôl élôk sorsa aggasztotta szeretett honatyáinkat, hanem a saját, a miniszterek és az államelnök bére. Emellett igen-igen elégedetlenek voltak amiatt is, hogy például szekuritátés dossziék archívumának "ôrei", illetve annak elnöke túl sokat kap. Ezt a "méltánytalanságot" orvoslandó határoztak a parlamenti csoportok vezetôinek, azok helyetteseinek, titkárainak havi járandóságairól. A 2005-ben 9-es számmal kiadott kormányrendelet értelmében ugyanis, eddig csak "az egyszerû parlamenti képviselônek" megállapított járandóságot zsebelhették be, "mindössze" havi 47.912.000 lejt. A munkaügyi szakbizottság szenátorai ezt szégyenletesen kevésnek találták, ezért "meg-toldották" pár millióval: a frakcióvezetô-helyettesek 49.103.000, a titkárok 48.508.000 lejt kapnak. Elvégre ôk nem egyszerû "gyalog" szenátorok. A határozatot a szenátus plénuma is el kell fogadja, de mérget vehetünk rá, nem utasítják el. Csak arra gondolnak, amit szeretett államfônk és a D.A. szajkózott a választási kampányban: Sa traiti bine! Ehhez jön még az ülésdíj, a vidékieknek járó napidíj, a kiszállási, elszállásolási stb. járandóságok...

Azt már csak suttogva mondjuk, hogy az elmúlt években például milliárdokat költöttek egy, a honatyák
"kikapcsolódását" szolgáló föld alatti úszómedencére, amelynek befejezéséhez, Mihai Unghianu, a képviselôház fôtitkára szerint, mindössze 30-35 milliárdra lenne szükség. Meg is lesz, bizonyára, elvégre kell idônként egy kis kikapcsolódás szeretett honatyáinknak, akik éjt nappá téve dolgoznak azért, hogy jobban éljünk. Nem kicsi dolog annyi órát végigszenvedni az üléseken, miközben a szemüket rontják az újságolvasással, fôleg, ha
"lesiben" csinálják, az idegeiket kikészítik a szemfüles újságírók, akik rögtön lencsevégre kapják ôket, mikor a választópolgárok sorsa miatt érzett aggodalmuk "hevében" elnyomja az álom, vagy épp az orrukban turkálnak. Pedig mindez azért van, hogy mi "Sa traim bine!"

Summa summarum, honatyáink önmagukért való aggodalma megnyugtató, mert valóban lesz egy réteg, amely "jól fog élni" (a mi adóink terhére), a többi húszmillió pedig elrágódhat a szlogenen: vajon mit is akartak mondani, amikor azt szajkózták, hogy "Sa traiti bine"?

A tulajdonosok fejlesztésre, nem drága terepjárókra kellene pénzt áldozzanak

A múlt héten, a parlamentben premierként, Gheorghe Flutur szakminiszter is részt vett a képviselôház mezôgazdasági szakbizottságának ülésén. Kelemen Atilla képviselô, a bizottság elnöke szerint sok téma terítékre került, a földalapú támogatásoktól a különbözô megpályázható Sapard- programokig és addig, hogy a területi Sapard-irodák nem igazán mûködtek eddig. Kelemen szerint a miniszter sokkal aktívabbá akarja tenni ezeket az irodákat, úgy, hogy sokkal több pályázatot, programot fognak irányítani. Ugyanakkor tovább mennek a szubvenciók is.

- Az utóbbi hetek mezôgazdasági közvéleményét keményen borzolta a feldolgozóegységek bezárása.

- Ez, sajnos, így van. Rossz alkut kötött Románia, illetve azok, akik Brüsszelben tárgyaltak. Óriási felelôtlenségrôl tettek tanúbizonyságot, mert nem lehet az, hogy a kétezer valahány egységbôl mindössze négyszáz felel meg az európai normáknak, 1800-at pedig be kell zárni. Ez nonszensz, nemcsak azért, mert sokan maradnak munka nélkül. A termelô - tejtermelô/ hústermelô gazda szemszögébôl - is értelmetlen dolog. Mert ha a gazdáknak nem lesz ahol leadni a tejet, leadni az állatot, ebbôl nem az következik, hogy nem fogunk német virslit enni, magyar csirkecombot, angol konzerveket. A baj akkor következik be, ha a gazda úgy érzi, hogy nem érdemes állatot tartani, mert nem tudja értékesíteni. Akkor az erdélyi mezôgazdaságnak vége. Tehát itt tulajdonképpen a vidéken élô és ma még mezôgazdaságból élni akaró társadalomról van szó.

- Azért a feldolgozókra is kell gondolni...

- Én nem az abszurditást védem, de nem lehet pincében kolbászt tölteni és azt mondani, hogy ez egy szalámigyár, egy garázsban begyûjteni a tejet, mert az nem tejfeldolgozó. A feldolgozóknak is meg kell érteniük, hogy ha az unióba akarunk menni, akkor az elsô dolog a fejlesztés kell legyen, ne az, hogy több tízezer eurós terepjárókkal járjon a tulajdonos. A technológiai feltételek megteremtésére is kell pénzt fordítani, hogy megfeleljünk az európai normáknak. Ezen lehet háborogni, háborognak is, csakhogy mi akarunk az EU-ba kerülni, nem az Európai Unió akar hozzánk jönni.

- Van megoldása?

- Én magam jöttem azzal a javaslattal, hogy minden feldolgozóegységre ki kell dolgozni egy technologizálási tervet, az embereknek nagyon pontosan megmondani, mi az a minimális követelmény, aminek eleget kell tenniük záros határidôn belül, ki kell nevezni egy szakembert, aki ellenôrzi (mindig) ugyanazokat az egységeket. Ezzel kellene foglalkozzanak a szakmai szervezetek, a mezôgazdasági igazgatóságok, a tanácsadói testületek, hiszen Romániában, de a magyarlakta megyékben is az az érdekünk, hogy ezekbôl az egységekbôl az eurós normáknak megfelelô egységek legyenek. Az nem megoldás, ha az egységek nyolcvan százalékát bezárják.

A bukaresti Banii Nostri címû gazdasági hetilap regionális gazdasági fórumot szervez március 3-4-én Marosvásáhelyen. A mostani konferencia a lap által évente megrendezett sorozat egyik jelentôs állomása. Mint Carmen Gheorghita, a konferenciasorozat igazgatója elmondta, a lap 2002 óta minden évben megrendezi a sorozatot, s Marosvásárhely volt a legnagyobb város, ahová eddig nem jutottak el.

A fórum lehetôséget teremt az üzletemberek, politikusok és újságírók számára, hogy részt vegyenek általános érdeklôdésre számot tartó témákban tartott elôadásokon, szemináriumokon és beszélgetéseken, amelyeken elismert szaktekintélyek is jelen vannak. A szervezôk értékelése szerint a mostani konferencia a legjelentôsebb gazdasági fórum, amelyet a városban az utóbbi 15 évben szerveztek.

A javasolt fôbb témakörök: Maros megye iparának aduja 2005-ben, az EU-integráció perspektívájában; Pénzpiac: banki eszközök, üzletfinanszírozási eszközök, lízing és biztosítás; Kemény lej. Elônyök, és kiket terhelnek a bevezetés költségei; Környezetvédelem. A Maros szennyezôi szemtôl szemben az Európai Unió követelményeivel; Mely fontosabb tényezôk befolyásolják a gazdaság alakulását 2005-ben?

Várhatóan olyan nevek lesznek az elôadók sorában, mint Varujan Vosganian, a szenátus költségvetési bizottságának elnöke, Adrian Vasilescu, a Nemzeti Bank fôkormányzójának tanácsadója, Daniel Daianu volt pénzügyminiszter, országos és helyi jelentôségû cégek csúcsvezetôi, országos és helyi politikai és közigazgatási vezetôk.

A rendezvényt beharangozó sajtótájékoztatón egyébként jelen volt Ciprian Dobre prefektus, Lokodi Edit megyei tanácselnök és Dorin Florea polgármester, akik nyitottan viszonyultak a kezdeményezéshez. Mint Carmen Gheorghita elmondta, a kereskedelmi kamara azonban, amelynek a segítségére a leginkább számítottak, a Márciuska-bál szervezésére fordítja energiáit. Egyéb nehézségekrôl szólva - s egyben válaszolva arra a kérdésre is, hogy miért csak most érkeztek Marosvásárhelyre - a konferenciasorozat igazgatója elmondta, hogy sajnos, a város gazdasági, politikai vezetôinek jelentôs hányadára nagyfokú bezártság jellemzô, másrészt pedig hiányzik egy szakosodott konferenciaterem, ahol nagyobb nehézség nélkül lehet egy ilyen rendezvényt lebonyolítani.

A beharangozó sajtótájékoztató negatív színfoltját Dorin Florea polgármester alpári stílusú kirohanásai jelentették, aki azonkívül, hogy a szokásos, "mindenki másnál mindig többet tudó" modorában ismét kioktatott mindenkit, aki nincs vele egy véleményen, egy adott pillanatban "megfenyegette" a szervezôket is, hogy amennyiben ez a konferencia a gazdaságról a szociális szféra felé hajlik, "ez lesz az elsô és az utolsó, amelyet Marosvásárhelyen rendeznek".

E-meló állásbörze Marosvásárhelyen

Elsôsorban erdélyi magyar munkavállalóknak szervez állásbörzét március 3-4-én Marosvásárhelyen, a Sapientia egyetemen, a kolozsvári székhelyû E-meló Erdélyi Munkaközvetítô Hálózat, az Impulzus XXI. Kezdeményezési Csoport és a Bolyai- Gauss Információs Központ. Moldován Árpád Zsolt, az E-meló sajtóreferense és Farkas Katalin programvezetô tegnap sajtótájékoztatón ismertették az állásbörze célját, az eddig jelentkezett cégeket, beszámolva a marosvásárhelyi adatbázis kialakításáról is.

Az E-meló Erdélyi Munkaközvetítô Hálózat 2004-ben indult az RMDSZ kezdeményezésére. Jelenleg a hálózat adatbázisában 1500 munkahelyet keresô személy önéletrajza található meg, az állásajánló cégek száma megközelíti a 300-at. Az E-meló tavaly ôsszel szervezte elsô állásbörzéjét Kolozsváron, az ottani nagy sikeren felbuzdulva, s a két marosvásárhelyi szervezet kezdeményezésére jöttek Marosvásárhelyre. A tegnapi találkozón Moldován Árpád Zsolt hangsúlyozta: mind az internetes munkaközvetítés, mind az állásbörzék elsôsorban erdélyi magyar fiataloknak, álláskeresôknek szólnak. A frissen végzetteknek, a már tapasztalattal rendelkezôknek szeretnének segíteni az álláskeresésben, s közvetetten a szülôföldön maradásban. A marosvásárhelyi börzére felajánlott munkahelyek széles területet fednek le, állást találhatnak a számítógép-programozók, rendszergazdák, a banki tisztviselôk, pénztárosok, a kereskedelmi eladók, szakácsok, eladási ügynökök. A jelentkezôkkel való találkozás mellett a cégek képviselôi egyéni elôadásokat is tartanak, bemutatva a tevékenységet. Az érdeklôdô cégek még február 25-ig beküldhetik jelentkezési lapjukat, amely letölthetô a börze honlapjáról: http://borze.e-melo.ro. A börze után a Bolyai-Gauss Információs Központban adatbázist hoznak létre, ahol összesítik az álláskeresôk adatait, majd a munkaadók rendelkezésére bocsátják azokat.

A kétnapos megyeszékhelyi E-meló állásbörze március 3-án, csütörtökön 10 órakor kezdôdik a Sapientia egyetemen. Az ünnepélyes megnyitóra elvárják Lokodi Edit megyei tanácselnököt, Markó Béla államminisztert, Nagy Zsolt távközlési minisztert, Borbély László területrendezési és építkezésügyi minisztert, valamint Takács Csabát, az RMDSZ ügyvezetô elnökét.

Örökös munkatelep az aluljáró?

A helyi költségvetésben az idén a tanács 10 milliárd lejt különített el a Marosvásárhely központjában levô, több mint 15 éve befejezetlenül álló aluljáró fölötti utak rendbetételére - tudtuk meg Farcasan Rodicától, a polgármesteri hivatal beruházási osztályvezetôjétôl. A gond az, hogy a föld alatti helyiségeket a kolozsvári Matrix Transilvania Kft. kell befejezze, s csak azután foghatnak hozzá a forgalmi sávok kiképzéséhez és a villanyrendôr-rendszer felszereléséhez. A szerzôdésbe foglalt átadási határidôt azonban többször semmibe vette a 6000 négyzetméter területet bérlô cég, így a jelenlegi állapotokból kiindulva nem sok remény van arra, hogy a hivatal illetékesei által kitûzött féléves határidôn belül rendezôdik az útkeresztezôdés helyzete.

Anyanyelvünk

Hivatalos nyelvünk pontosságra és egyértelmûségre törekszik, s ez így van rendjén. De az ügyiratok fogalmazói gyakran olyan bôségesen használják a pontosító eszközöket, hogy a hivatalos szöveg körülményeskedôvé válik. Fontos jelentésárnyaló és nyomatékosító nyelvi eszközeinket, az igekötôket is sokkal többször alkalmazzák mostanában, mint szükséges volna. Divatos szószaporító igekötôink közül most kettôre hívjuk fel a figyelmet.

A le- igekötôt szívesen használják a cselekvés befejezettségének hangsúlyozására. Ez azonban csak akkor helyénvaló, ha a puszta ige nem érzékelteti a befejezettséget. A leellenôriz ige például csak ebben a jelentésben elfogadható: végigellenôriz valamit, illetve az ellenôrzést befejezi. Egyéb esetben jobb az igekötô nélküli ellenôriz ige.

A leigazol, lejelentkezik, lesokszorosít szavakban pedig mindig fölösleges az igekötô, mert az egyszerû igazol, jelentkezik, sokszorosít sem jelent kevesebbet, mint az igekötôs forma. Fölöslegesen hivataloskodó tehát az ilyen mondat: A rendôr leigazoltatja a rendbontókat. Helyesen: a rendôr igazoltatja a rendbontókat. A következô mondatokban is jobb volna az egyszerû igekötô nélküli formát választani: A körlevelet lesokszorosították; A tanú lejelentkezik a bíróságon. Természetesebben, helyesen: A körlevelet sokszorosították; A tanú jelentkezik a bíróságon.

A letárgyal igében helytelen a le- igekötôt alkalmazni a meg- rovására. A megtárgyal forma is érezteti a befejezettséget, ezért megtárgyalva lezár, elintéz jelentésben is használható. Helytelen tehát ez a fogalmazás: A bizottság letárgyalja a javaslatokat (költségvetést, a tervet stb.). Helyesen: A bizottság megtárgyalja a javaslatokat stb.

A ki- igekötô is kedvelt eszköze a pontoskodó, hivatalos nyelvnek. Az értesít és kézbesít ige önmagában is kifejezi ugyanazt, amit a kiértesít és a kikézbesít fölöslegesen túlmagyaráz. Kerüljük tehát ezeket az igekötôs formákat, és a hivatalos nyelvben is inkább az értesít, kézbesít szavakkal éljünk, például így: Értesítették az érdekelteket; a felszólítást kézbesítik a címzettnek.

(Bíró Ágnes nyomán)

A kétszázezredik látogatót köszöntötte a múlt héten a budapesti Mûcsarnok "Mestermûvek - 400 év francia festészete" címû kiállításán Bozóki András kulturális miniszter és Fabényi Júlia, az intézmény fôigazgatója.

A 28 éves, olasz-német szakos tanárnô, Sversics Ágnes, a budapesti Teleki Blanka Gimnázium egyik 10. évfolyamos osztályát kísérte el a két hónapja megnyílt, február 27-ig látogatható tárlatra.

A pedagógus másodmagával elutazhat egy hétvégére repülôgéppel Párizsba, ahol ötcsillagos luxushotelben szállhat meg, és egy ingyenes éves belépôt kapott a Mûcsarnokba. A szerencsés látogató mindemellett számos képzômûvészeti ajándékot, lapelôfizetéseket, továbbá a francia fôvárosba szóló kétszemélyes vacsorameghívást vehetett át a támogatóktól.

A szervezôk az ajándékok átadása után, a tárlat címére és tematikájára utalva, négyszáz franciakrémessel vendégelték meg az egybegyûlteket az elôcsarnokban.

"Azt gondolom, hogy egy új korszak indult el néhány évvel ezelôtt a magyar kultúrpolitikában, nagyon sikeres kiállítások vannak mögöttünk" - mondta az ünnepségen Bozóki András.

Mint felidézte, a Monet-kiállítás 250 ezer, a Mednyánszky-tárlat 180 ezer, a Miró- kiállítás 80 ezer látogatót vonzott.

A miniszter a tervezett bemutatókat ismertetve elmondta, hogy a Salvador Dalí-kiállításnak a Mûcsarnok, a Kopt-kiállításnak a Szépmûvészeti Múzeum ad majd otthont, és reményeik szerint jövôre Van Gogh-kiállítást rendeznek, szintén a Szépmûvészetiben.

A Cézanne, Degas, Gauguin, Monet, Matisse, Picasso és Renoir festményeit is felvonultató kiállítást a megnyitása óta több mint 250 diákcsoport tekintette meg és a további napokra mintegy száz csoportot jegyeztek elô - olvasható a Mûcsarnok ez alkalomra közzétett írásos összegzésében.

Az intézmény négy korosztályra bontva speciális füzeteket készített kifejezetten a gyerekek és a fiatalok számára azzal a céllal, hogy könnyen értelmezhetôvé tegye a francia mesterek mûveit.

"A mostani kiállítás egyértelmûen bizonyítja, hogy Magyarországon van és még tovább növelhetô az igény a mûvészeti programokra, különösen akkor, ha az adott programok szervezésekor a mûvészet élvezetének egyszerûvé és kényelmessé tétele, illetve a széles körû tájékoztatás kiemelten kezelt szempont" - vallja a sajtóanyagban a Mûcsarnok fôigazgatója.

A Mûcsarnok vasárnapig még megtekinthetô tárlatának látogatottsága vetekszik a Szépmûvészeti Múzeumban 2003 decemberében megnyílt Monet és barátai címû kiállításéval; az utóbbit három és fél hónap alatt tekintette meg az említett, több mint negyedmillió látogató.

Szigorúan kulturális, mûvészeti jellegûvé szeretné átalakítani a Duna Televíziót Cselényi László, az intézmény új elnöke, aki egy interjúban leszögezte, hogy "a konszenzus televízióját" kívánja megvalósítani.

Az új elnök a személyi állomány karcsúsításával kezdi tevékenységét. A kolozsvári Szabadságnak kifejtette: "A szeretett Duna Televízió is, mint az állami televíziók általában, elkapta ugyanazt a betegséget. Vagyis kezdett amolyan rákos karfiolként fölöslegesen nagyra duzzadni." Utalt a politikai vetésforgóra, amelynek eredményeként a fônökök rövid idô után tovább "szállnak", de az általuk odahozott legkedvesebb munkatársak maradnak. Emiatt aztán a televízióban megtelepszik egy nem termelô, áttekinthetetlen állomány, amely már nem tudja egészen pontosan, hogy milyen célnak is kellene megfelelnie - vélekedett Cselényi.

Az új elnök úgy látja: ez a televízió sokat veszített az elmúlt évek során eredeti rendeltetésébôl, arculatából, céljaiból. Cselényi szerint szigorúan kulturális, mûvészeti televíziónak kell lennie, nem kifelejtve a fontos hírszolgáltatást sem. "De eredeti rendeltetésénél fogva nem belpolitikai csatározásokat, iszapbirkózásokat kell fröcsögnie a határon túlra, hanem azt, amiért még egyáltalán képes a határon túli magyar szeretni az anyaországot. Ennek a televíziónak a konszenzus televíziójának kell lennie" - mondta.

Ez az a televízió, amely kifejezetten nemzeti televíziónak nevezhetô - folytatta okfejtését az új elnök, emlékeztetve, hogy a magyar nemzet nem egy határon belül él, tehát ilyen szempontból nemzetközinek is számít. Minthogy rendeltetésénél fogva alapvetôen a határon túli magyarokért született, azt jelenti, hogy kisebbséggel foglalkozik, kisebbségnek nyújt kultúrát és malasztot, illetve támpontokat.

A kisebbséget persze nem szabad izolálni, mert magára marad - mondta az elnök. - "Ha nagyon alaposan megnézzük Európát, akkor kiderül, hogy a kisebbség van többségben". Ez pedig olyan érték, olyan hihetetlen kapcsolati tôke, amellyel eddig nem nagyon élt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) sem - mondta Cselényi László, aki szerint a legitim magyar politikai vezetésnek nem sikerült egyelôre ezt a kapcsolati tôkét gyümölcsöztetni. Ebben igyekszik például segítséget nyújtani a Duna Televízió a jövôben - hangoztatta interjújában Cselényi.

Csütörtöki kimenô

Ettôl tartottam a legjobban. Hogy mind összegyûlünk, akik még életben és szabadlábon vagyunk. Ha csak egy pillanatra is bekukkantunk oda, az ifjúság és az illúziók kávéházába (Méliusz úr talán elnézi nekem, hogy kölcsönvettem egy megszentelt könyvcímét, de jobb nincs, nem jutott eszembe), csak úgy besétálunk, mintha el sem telt volna harminc esztendô. Több-kevesebb, amit még/már nem lehet megállapítani karbonteszttel sem: kinek mennyi ledolgozott munka- és dumaéve van befektetve a kávémérésbe, a füstbe, kacsalábon forgó, csillogó ábrándba és besúgásoktól sem mentes földönkívüli övezetbe, a Tutunba.

Délután ötre hirdették, hogy mind ott kellene lennünk, ekkora doboltak össze bennünket, de ki hihette egy percig is komolyan, hogy a megadott idôre, vezényszóra, kávéillat kürtszavára (szándékolt képzavar), borra egyszerre kezdünk el nosztalgiázni, "arra emlékszel"-t játszani és elérzékenyedünk. (Holott ezt csak e sorok írója szokta tenni, amiért otthon gyakran korholja is magát, le kell szokni az érzelmeskedésrôl, mert fölöttébb rongálja a szív- és koszorúereket, hamarabb lesz koszorúnk - ha valaki kifáradna akkor, oda a gyászkeretes hír vételétôl számított második napon - , hamarabb fognak tehát nefelejcsbôl és más kedves giccsbôl koszorút fonni az egykori tutun- leányok, mint a párkák, akik elmetszhetik az emlékezés fonalát is.)

Na, de te ne félts, égi és földi olvasó, a fiúk és a leányok még a régiek, egy- két óra (év, évtized) késéssel érkeztek az öt esztendeje újra megnyílott Bolyai utcai kávéházba, a rádiósok bemikorofonozták, körbefotózták a fényképírók, laptopozták az ingatlanügynökök, hogy senki meg ne ingjon, ne akarja elárulni ifjúságát.

Csak az egykorúakat, egyszerre üdvözült és megszomorított, kihízott, megszépült, nagyszülôvé magasztosult, elkábított és polgárosodottak körét hívták meg. Állítólag mi már csak egymás között érezzük jól magunkat, már csak egymásnak nem kell lila újdonságokat mondanunk. Azt kérded, mi az az egymás között. Úgy érted, idôben vagy térben?

Már tudniillik, hogy érzékelje a maradék, az elsô kávéházalapítás óta vagy 36 év telt el. (Közben bezárták a boltot, a szánkat, a jövôt bedeszkázták, majd leverték és kiszórtak bennünket családba, temetôbe, gazdag újvilágba, alkoholelvonóba), és tudod, az a legszebb, hogy arról a régi kávéházról nincs elérhetô fénykép, csak emlékdarabokból összerakható színpad. A második nyitás - végérvényesen már öt év óta élô emlékeztetô. Látom, összeállt egy új törzsközönség, ami ezekben az átmeneti idôkben nagy szó.

Ja, hogy térben? Térben pedig egymás között vagyunk az egész világon, hiszen a Tutun - mint zsebben cipelt morzsa, mely csudás módon megment a magánytól és az elsivatagosodástól - maga a teljes világegyetem.

A Tutun ennek a rektori hivatala.

Aki nem hiszi, az nem is élt soha igazán...

Tárca

Hölgyeim és uraim, mondta Vogel úr, az alapítvány elnöke, rendkívüli bejelentést kívánok tenni: a New Dream Foundation mától a felhagyott gyulakuti hôerômû exkluzív tulajdonosa. A továbbiakban arról fogok beszélni, hogy miként hasznosítjuk a hajdani kommunista rezsimnek ezt a pusztulásnak indult relikviáját.

Az újságírók villogtatni kezdik fényképezô masináikat, Vogel úrra több tíz erôs lámpa fénye vetül, surrognak a kamerák, és ekkor hirtelen vált a képernyô, merész áttûnéssel a hôerômû udvarán találja magát a sajtótájékoztató népe. Itt tarka kelet-nyugat-közép-európai tömeg hullámzik, folyamatosan érkeznek a párizsi, római, strasbourgi, berlini, bécsi, budapesi buszok a turisták kíváncsi csoportjaival, akik elsônek vehetik birtokukba az új létesítményt. A sajtósok egyik ámulatból a másikba esve sodródnak a két felsô hûtôtorony egyike felé, ahol rezesbanda rittyenti. A repertoár: Jó estét kívánok, megjöttek a fehérvári huszárok, Vecine, draga vecine, tine-ti barbatelul bine, Radetzky-mars, Rákóczi-induló. Mire a prefektus, a politikai pártok képviselôi és a helyi hatalmasságok megérkeznek, felharsan Európa himnusza, az Örömóda. Pompás pillanat: a New Dream Foundation elnöke, Kurt Vogel és Enio Fontanelli, az EU biztosa elvágják a tizenhárom színû szalagot, s ezzel hivatalosan is felavatják a Gyulakuta Kulturális Centrumot.

A Gyulakuta Kulturális Centrum (GYKC) varázslatos megvalósítás: Puskás Gyuri régi álma. Mióta ostromolja az illetékes fórumokat, hogy olyan projekteket finanszírozzanak, amelyek nem a rövid távú profitszerzést tûzik célul, hanem megtartják a kistáj emberét istenadta közegében, s egyúttal új munkahelyeket teremtve lendítik fel a környéket, vonzóvá varázsolják a tájat. Ekként kovácsol a jóindulatú alapítványi szándékokból megtartó erôt az okos tervezés és a pragmatikus kivitelezés.

Messzirôl látszik az impozáns sztálini hôerômû. Új gazdája igyekezett visszaadni régi fényét, patináját: oldalán vörös betûkkel virítanak az 1950-es évek jelszavai: Világ proletárjai, egyesüljetek!, Éljen az együtt élô nemzetiségek testvérisége!, hatalmas pannókon az akkori vezérek és az emberiség nagy tanítómestereinek arcképei: Marx, Engels, Lenin, Sztálin.

Az F1 és F2 tornyok tetején üvegfalú vendéglôk, amelyeket a magasban sétálófolyosó köt össze. Ez kívülrôl is látszik, de most tegyünk egy sétát, hölgyeim és uraim, invitálja a társaságot herr Vogel. A toronybelsô lélegzetelállító. Mindent kiszedtek, átalakítottak. A közepébôl lift vezet föl, ezen suhan az elsô (húszas) csoport a pompázatos üvegfalú étterembe, ahol természetesen svédasztal meg a csodálatos kilátás várja ôket. Aki soppingolni kíván, egyszerûen átsétál az üvegfolyosón a másik torony fölébe, és onnan egyik szintrôl a másikra ereszkedve válogathat kedvére a zavarba ejtôen gazdag árukínálatból, amely a szuvenírtôl a ruházati cikkeken át egészen a mûtárgyakig csaknem minden megvásárolható dolgot felsorakoztat, a közepes zsebûeknek is elérhetô áron.

A társaság zöme azonban a másik lehetôséget választja: az étterembôl spirállépcsôn jönnek lefelé, nézegetik a tájat egyfelôl, másfelôl pedig az újabb látványban gyönyörködnek, hiszen az egész toronybelsôt kiállítási felületnek képezték ki, a megnyitón természetesen Puskás György eddigi összes fotói ragyognak, körülbelül 5000 alkotás. Másfél órába telik, amíg az utolsó látogató is leér a spirállépcsôn, legtöbbjük csak ekkor csodálkozik rá a földszinti csarnok nagyméretû képeire, amelyeket Puskás a legjobb, különbözô nemzetközi tárlatokon díjazott munkáiból válogatott össze. (A földszinten kapott helyet egyébként a másfél millió kép korszerû tárolására alkalmas raktár, és az ultramodern stúdiók is.) Innen senki sem kívánkozik ki az udvarra, hanem hipp-hopp!, ismét be a liftbe, vissza a toronytetôre, onnan át a másik toronyba, na micsinálni? Natürlich, hogy soppingolni.

-- Ez a fotómûvészet Eldorádója - mondja sugárzó arccal Puskás Gyuri. Nekem, hiszen én is ott vagyok. - Emlékezz csak - kacag rám -, te voltál az elsô, aki írt valami bájos badarságot azzal a címmel, hogy Puskás Gyuri hajnali álma, avagy a fotózás Eldorádója. És mit látsz most, barátocskám? Minden kész, azaz hogy majdnem minden.

Mert ugyanis, magyarázza Vogel úr a sajtósoknak, a New Dream Foundation egyelôre csak két tornyot tudott megvásárolni. De megkaptuk a másik két torony elôvásárlási jogát, hölgyeim és uraim, úgyhogy az elkövetkezô évtizedben egyedülálló kulturális és turisztikai központtá alakítjuk az egykori Joszif Visszarionovics Sztálin Hôerômûvet. Legyen szerencsénk az akkori megnyitón is!

Nehezen juthatunk ki az udvarból, minden talpalatnyi helyet ellepnek a látogatók. A kapun kívül rendôrök irányítják a minduntalan elakadó forgalmat. Hiába, keskeny az út, tágítani kell a teret egy hatalmas parkolóval, amely az országút és a vasút között húzódik, fölfelé, a baromvásártéren és az óperencián is túl, meg le, Balavásár irányába Dicsôszent-mártonig.

(Átellenben, az út túlsó oldalán a kis parkot helybeliek foglalják el. Ôk egyelôre kiszorultak a hôerômûbôl. Ebbôl az újból is. Eszembe jut, hogy amikor Szováta világhírû üdülôhellyé vált, nekem sem volt pénzem ott nyaralni, hát megelégedtem egy körsétával a Medve-tó körül és egy galléros sörrel a Gombában. Mit tehetnék? Tudomásul veszem, hogy a dicsôség már csak ilyen. Gyulakuta neve felkerül a világörökség listájára.)

*

Egy hideg februári éjszakán azt álmodta Puskás Gyuri, hogy megvásárolta a gyulakuti hôerômûvet. Döbbenten ült fel az ágyban. A híradóban hallotta: galaktikánkban rendkívüli események történtek, felütötte fejét az ûrterrorizmus - mintha tíz Nap robbant volna föl, akkora detonáció volt, a következmények felmérésére nincs felkészülve az emberiség, mondták a kommentátorok... Lám, már aludni sem tud az embernek fia, sóhajtotta, mindenfélét összehord az agya. Holott ez idáig olyan nyugodtan aludt Puskás Gyuri, mint mindenfelé a bûntelen emberek: adóját megfizette, a törvényeket betartotta, óvatosan vezetett, jól élt a párjával, derûs hittel fotózta a világot, embereket és állatokat természetes vagy már elrontott környezetükben, és kiállítást kiállításra halmozva mutatta fel a közönségnek Tokiótól Erdôszent-györgyig: íme, barátaim, ilyenek vagyunk. Isa hús és vér, gyémánt és hamu, öröm és bánat vagyunk, ördögök és angyalok vagyunk. Harmóniánkat folyton megbontjuk, és ettôl megbolydul Földünk is. Próbáljunk hát értelmesen és szépen élni.

Egy kicsit a Jóistennek érezte magát Puskás Gyuri.

Az alkotás boldogságától elernyedve hanyatlott vissza. Vigyázva, óvatosan csukta be szemét, pilláival visszafogva az álom peremét ; hogy a másik két tornyot (F3, F4) is annak rendje és módja szerint újraalkossa és benépesítse képpel, szoborral, kirándulókkal.

Véleményem szerint az emberiség jelenlegi és jövôbeli legnagyobb közös gondja: a terrorizmus megakadályozása, a környezet védelme, valamint az egyre növekvô energiaszükséglet biztosítása. Mivel az energiaárak világviszonylatban emelkednek (országunkban ezenfelül még jelentôs áremelések lesznek az EU-s árakhoz való igazodás következtében) a nagy tömegeket joggal foglalkoztatja ez a probléma. A lakosság elvárja, hogy a helyhatóságok, valamint a kormány megtalálják az ezirányú legmegfelelôbb megoldásokat. Jelenleg a tömbházlakásokban az egyéni szerzôdések hiányában egyes rosszul fizetô lakosok miatt a kollektív bûnösség elvét alkalmazzák (a szolgáltató vállalatok megvonják szolgáltatásaikat a jól fizetô lakosoktól is).

A jól fizetô lakosok egy része, jogosan, más úton oldja meg ezirányú gondjait, egyéni hôközpontot szereltet. Ezáltal jelentôsen emelkedik a központi rendszeren maradottakra háruló hôenergia- ár. Hasonlítsuk össze a m2-es fûtési árakat lépcsôházanként és meglátjuk, hogy milyen jelentôs különbségek vannak, aszerint, hogy hány lakos van leválva a központi rendszerrôl.

Az egyéni hôközponttal rendelkezôk pedig szennyezik a felsô szomszéd levegôjét, rontják a tömbház külsô esztétikáját, veszélyeztetik a maguk, valamint szomszédaik biztonságát. Ugyanakkor a csövek által kibocsátott melegbôl mások is részesülnek, s a folyamatos gázár-emeléssel megnôtt az ô költségük is. Egykori építészmérnök-hallgatóként fiam megkérdezte az e területen legnagyobb szaktekintélynek tartott tanárát egyik vagy másik rendszer elônyérôl, a válasz ez volt: számítással kimutatható a nagy hôközpontok elônye, de nálunk balkáni viszonyok uralkodnak.

Az biztos, hogy a hôellátás jelenlegi vegyes formája a lehetô legrosszabb.

Véleményem szerint meg kell határozni a követendô irányt, a lakosságnak tudnia kell, hogy hosszú távon mire számítson: továbbra is megmaradjon a központosított rendszer mellett vagy pedig az egyéni hôközpontok szerelését válassza. Tudomásom szerint tôlünk nyugatabbra, az EU-s országokban a központosított rendszert választották. Meggyôzôdésem, hogy nálunk is ezt kell tenni. Ugyanakkor meg kell szüntetni a kollektív büntetés elvét, szigorúbb eljárást kell alkalmazni a nem fizetô fogyasztókkal szemben (ehhez lehet, hogy új jogszabály szükséges).

Gondolom, hogy pozitív hatása lesz az egyéni hôszabályozóknak (költségmegosztóknak) is.

Ha a vezetô szervek mégis úgy látják, hogy az egyéni hôközpontok beszerelése lenne az elônyös a tömbházlakók számára, akkor szüntessék meg a központosított rendszer támogatását, a támogatás összegét fordítsák a hátrányos anyagi helyzetû családok egyéni hôközpontjainak beszerelésére.

A kormány, valamint a helyi tanácsok mandátumuk elején vannak. Ez a népszerûtlen, de eredmények szempontjából fontos határozatok meghozatalának az ideje.

A lakosság elvárja, hogy a törvényhozó, valamint a végrehajtó szervek, jó balkáni szokás szerint, ne a saját érdeküknek megfelelôen döntsenek, hanem a nagy többség érdekeit vegyék figyelembe.

Ami pedig érdekvédelmi szervezetünket illeti, sem vásárhelyi, sem miniszteri szinten nem lehet másra hárítani a felelôsséget. A struccpolitikának nincs helye, cselekedni kell.

Kacsó Ágoston

Teljesen egyetértek Orbán Erzsébet Kérjük, segítsenek rajtunk c. cikkében foglaltakkal. Sajnos, a választások után már senki sem törôdik a nyugdíjasokkal kapcsolatban tett ígéretekkel, sem a nyugdíjasok lehetetlen helyzetével, csak a Nemzetközi Valutaalap küldötteinek véleményével, akik talán nem ismerik a romániai valóságot. Gondolva itt elôször is csak a villanyáram, gáz, hôenergia- árak kilátásba helyezett fokozatos emelésére, ami a kis jövedelmûek életét teszik még nehezebbé, mivel a spórlások fokozására (amit eddig tettek) már tovább nem lehet számítani.

A valóság az, hogy a nyugdíjas szakszervezet, más érdekvédelmi szervezetek vagy az idôsek tanácsa - legalábbis eddig - sehol sem emeltek szót nyilvánosan a nyugdíjakkal kapcsolatban. Most, amikor minden más szervezet követeli tagjai fizetésének rendezését, akkor legalább az RMDSZ képviselôi kellene hallassák véleményüket ezzel az általános - nem csak etnikai - nehézségek rendezésével a nyugdíjátszámítás folyamatában.

Amikor a fentieket írom, a következô konkrét és sürgôs intézkedésekre gondolok, amelyek szükségesek szerintem a nyugdíjasok általános problémáinak igazságosabb rendezéséhez:

1. Mivel a 2004. évi 1550-es kormányhatározat még a tavaly szeptemberben jelent meg - már fél éve! - alkalmazásának elkezdése nagyon megkésett. Márciustól csak a nyugdíjasok 5%-ának kezdik fizetni az átszámolt nyugdíjat (október 1-jével visszamenôleg?). A többi nyugdíjat csak december 31-ig számolják át, de ezek kifizetését mikor kezdik el és mikor fejezik be, még nem közöltek semmit!

2. Ahhoz, hogy az átszámításnak ne legyen diszkriminatív kihatása az idôsebbekre (a 70 éven felüliekre fôleg, akiknek most is nagyon alacsony nyugdíjuk van, ha a ’80-as években mentek nyugdíjba) szükséges egy sürgôsségi kormányrendelettel megváltoztatni a 2000. évi 19-es törvény azon kitételét, ami szerint azon évekre, amelyekre a munkakönyvbe nincs beírva a fizetés is (a régebbi rendelkezések miatt!) mindaddig, amíg nem tudnak megfelelô igazolásokat bemutatni, ne az országos minimálbért vegyék figyelembe, hanem a munkakönyvbe írt beosztásnak, funkciónak megfelelô átlagbér értékét (tehát nem egy szakképzetlen, hanem mint technikus, könyvelô, tanár, mérnök), amire a központi szerveknél kell legyenek megfelelô irattári dokumentumok minden idôszakra!

3. Egy másik sürgôs törvényintézkedés, ami minden nyugdíjason segítene, az lenne, ha a 2000. évi 19-es törvény 80. szakaszának minden utólagos módosítását érvénytelenítenék, amivel a nyugdíjak értékét (az országos átlagbér legkevesebb 45%-a) visszaállítanák az eredeti értékre.

4. Most, amikor minden ágazat fizetéseit 10-20%-kal emelték (tekintettel a közelgô áremelésekre is), nagyon igazságtalan intézkedésnek tekinthetô a nyugdíjak negyedévi indexálásának szóbeli megszüntetését (Barbu miniszter úr). Mindannak ellenére, hogy az áremelések az inflációt nagyon rossz irányba befolyásolják, legalább az infláció értékével indexálják a nyugdíjakat is.

Befejezésképpen reálisnak tartom Orbán Erzsébet megállapításait és aggodalmát! Véleményem szerint, ha a fent említett 3 intézkedést nem sikerül a kormánypárti képviselôk támogatásával megvalósítani, beláthatatlan nehézségek elé állítják a 6 milliós nyugdíjas legkevesebb 60%-át, akik nyugdíja az országos minimálbér körül van és nincs semmi más jövedelmük a nyugdíjon kívül.

Szász Gy.

A téli szezon beköszönte elôtt a Víkendtelep egy gyönyörû ajándékkal kedveskedett látogatóinak. Tíz csodaszép ezüstfenyôt ültettek ötös csoportokban a korcsolyapálya meg a gyermekek felújított játszótere közelében. A jóérzés meg a hozzáértô gazdák jelenlétérôl tanúskodtak.

Az ôrök szeme fénye volt a tíz fenyô, nehogy valami "angyal" áthelyezze ôket egy nagymenô tulajdonába. Már úgy látszott, hogy minden rendben, de egypár nappal ezelôtt a legszebbet azok közül, amelyek a gyermekeknek kedveskednek, "lefejezték", s koronáját eldobták a közvécé tájékára. A gondozóknak nem volt más választásuk, mint pár ággal kipótolni a hiányt, amit dróttal rögzítettek addig, amíg az idô megengedi a szakszerû beavatkozást. Tehát a mi Víkendünk nem csak kutyacsapda és a halak vesztôhelye, hanem a csemeték vesztôhelye is, olyan emberek jóvoltából, akik nem férnek a bôrükben és mámoros állapotban (vagy nem) pusztítanak.

Lehet, hogy még találunk elnézô és megértô véleményeket manapság, de ez a meggyalázott csemete ötven év múlva is "panaszkodni" fog arról, ami 2005 februárjában történt vele.

Ilyen okok miatt kötelezi a törvényhozás a közigazgatást meg a közszolgáltatást a természetes és telepített (alkotott) környezet védelmére és MEGTARTÁSÁRA (2004. évi 955-ös kormányhatározat, elsô melléklet, 9. cikkely).

Tartozunk utódainknak azzal, hogy megôrizzük a csemetéket, fenyôfáinkat, erdôinket.

Neagoi Iosif

Maroszentgyörgy, Marosszent-király, Koronka, Ákosfalva, csak egypár a szép hangzású helységnevek, amely elnevezések ott tündökölnek a települések bejáratánál. Minden gond nélkül kifüggesztették ôket. A községek vezetôi a törvény alapján tették ezt. Nem így történik ez Sântana de Mures, Curteni településeken. Azt szeretném én, sântanai lakos, kérdezni RMDSZ-kép-viselôinktôl, tanácsosainktól, hogy miért nincsenek a fent említett települések nevei magyarul is kiírva? Marosszentanna lakosságának, még az ortodox lelkész szerint is, fele magyar. Nem 20 százalék, hanem 50 százalék magyar.

Az egyik sântanai közhivatalnok szerint a község vezetôségében nincs meg a kellô akarat, hogy kitegyék a kétnyelvû helységnévtáblákat Marosszentannán és Udvarfalván. Kérdem én, hogy a marosszentannai és udvarfalvi RMDSZ-tanácsosokat nem zavarja az, hogy míg máshol évek óta kitették magyarul is a települések elnevezését, nálunk még mindig csak egy nyelven van kifüggesztve? A törvény Sântana de Muresen nem törvény?

Vajon lesz-e kétnyelvû helységnévtáblája Sântana de Muresnek? S ha lesz, mikor?

Sz. János, Marosszentanna

36 versenyzô gyûlt össze a marosvásárhelyi Bocskai Terembe február 19-én, hogy összemérje mesemondó képességét. Tanárok, szülôk, valamint a vetélkedôt szervezô Európa Gimnázium tanítói biztatták a kis másodikos mesemondókat. A varázsbot Kopacz Enikô kezében volt, varázstarisznyájában ötletes, érdekes játékokat hozott. A közönség, versenyzôk szórakoztatásába besegített Ungureanu Enikô, a sárkány és Szilágyi Hajnal, a király is. Díjazottak: Nagy Júlia (Segesvár, 2-es iskola), Czirmay Ágota (Marosludas, 1-es iskola), Jenei Emôke Noémi (Erdôcsinád), dicséretben részesült: Orbán Levente (Koronka), Kiss István (Unirea Líceum), Tordai Zoltán (Gyulakuta). A sikeres vetélkedô megszervezésében részt vett László Enikô, Tôkés Katalin, Papp Enikô, Puskás Enikô és Péter Enikô tanító. A vetélkedô szíve-lelke: Fejes Réka tanfelügyelô volt. Támogatók: Master Druck nyomda, Bara Erzsébet, Lyra, Mentor könyvkiadók, Aranka György könyvesbolt, Kocsis Csaba nyárád-szeredai magánvállalkozó, az Európa Gimnázium tanulói közössége.

A szervezôk

Méltóbban talán nem is élheti meg a keresztény ember a nagyböjti napokat, mint úgy, hogy ráfigyel szenvedô embertársaira. Ez a ráfigyelés, a február 11-i betegek világnapjának alapgondolata is.

A Caritas helyi kirendeltsége, a Keresztelô Szent János plébánia, a Máltai szeretetszolgálat felhívására sok önkéntes jelentkezett, segített a világnap megszervezésében. Fiatalok csoportjai szállították a város különbözô lakónegyedeibe a máltaiak által készített ajándékcsomagokat. Felkeresték a kórházak kórtermeit, s bekopogtak a magánházakban lakó betegekhez is. Talán nem is az ajándékok értéke melengette a szíveket, hanem a szeretô odafigyelés, a baráti, szép gesztus. Délután a Deus Providebit Ház nagytermében olyan betegek számára tartottak elôadást, akik segítséggel, de ki tudtak mozdulni otthonaikból. Változatos és vidám mûsorral várták ôket. A kis máltaiak jelenetei, az ifjak bóhozatai, a bolyais tanárok kórusának fellépése, a népi táncok nagy sikert arattak. A közönség az elôadókkal közösen énekelte az örökzöld nótákat.

A szervezôk az egészségrôl sem feledkeztek meg, a helyszínen ingyen mértek vérnyomást és szaktanácsot is biztosítottak.

Radványi Hajnal

Fájdalmas érzéssel vettem tudomásul a 2005. január 28-i szavazás eredményét, amelyet Folyfalva, Csiba, Káposztásszentmiklós falvak nevének visszakérése céljából szerveztek. Köztudott, hogy a kommunista rendszer a Ceausescu-diktatúra idején önkényesen, a lakosság megkérdezése, beleegyezése nélkül törölték a fent megnevezett falvak nevét és csatolták Karácsonyfalvához. Így szüntették meg Káposztás-szentmiklós, egy 700 éves település nevét is. A település régiségét az is bizonyítja, hogy a pápai dézsmák jegyzékében 1332-ben a 619-es oldalon ez olvasható "Petrus sacadrus de S. Nicolae" még e néven a 735-736-os lapon is szerepel, az 1567. évi registrumban Zent Miklos 11 kapuval van bejegyezve. Csak ennyit Szentmiklós múltjáról.

Amint ismeretes, a szavazás megbukott, a szavazók 67 százaléka nemmel szavazott. Ami nagyon sajnálatos az az, hogy az együttes szavazás, a Karácsonfalvát alkotó falvakkal hátrányos helyzetbe hozta Káposztásszentmiklóst, ahol a szavazók 77 százaléka igennel szavazott. Ez azt bizonyítja, hogy vannak még, akik értékelik ôseik emlékét, mindezért köszönet nekik. Ítélkezni nem az én dolgom, és nem is akarok, mindenkinek joga van saját belátása szerint szavazni, de mégis felteszem a kérdést, csak magamnak, vajon mit gondolnak, mit éreznek a nagy Karácsonfalvát alkotó falvak magyar szavazói, akik egy tál lencse értékéért (értem ezalatt egy sikeres szavazás utáni kiadást) egyetértenek a diktátor zászlaja alatt hozott döntéssel, megtagadva önmagukat, múltjukat, ôseik emlékét. Vajon ez jellemzô a nagy Kará-csonfalvát alkotó falvak szavazóira?

Az én meggyôzôdésem, hogy nem csupán a tájékozatlanság vagy egy sajnálatos félretájékoztatás áldozatai vagyunk…

Feketics László, Káposztásszentmiklós

A rovatban közölt levelek tartalmáért, a tényállítások hitelességéért a szerzôk felelôsek. Elektronikus postán is fogadjuk leveleiket. Címünk: nepujsag@e- nepujsag.ro.

Hogyan spórolhatsz diákigazolvánnyal?

Olcsóbban akarsz utazni, színházba-moziba járni, ajándékot vásárolni? Az ISIC (International Student Identity Card) az egyedüli nemzetközileg elfogadott nappali tagozatos diákoknak szóló igazolvány, amely a világ 106 országában több mint 28.000 kedvezményre jogosít fel. ISIC- tulajdonosként egyike leszel a világ több mint 4,5 millió diákjának, akik szenvedélyesen szeretik az utazást, kalandot és felfedezést.

Elônyei, hogy messzebb utazhatsz, hosszabb ideig maradhatsz és többet tapasztalhatsz. Világszintû kedvezményeket és elônyöket nyújt. A nemzetközileg elfogadott diákigazolvánnyal olcsóbban utazhatsz repülôn, buszon, vonaton és kompon, a világ legfontosabb múzeumaiba és kulturális színhelyeire való belépésnél is használhatod, szórakozásnál és attrakcióknál, ifjúsági szállóknál és hoteleknél is igénybe veheted. És még más kedvezményeket is élvezhetsz világszerte bárokban, vendéglôkben és boltokban!

Ha nappali tagozatos diák vagy egy államilag elismert oktatási intézményben (líceumban, fôiskolán vagy egyetemen), kiválthatod az ISIC- igazolványt. Felsô korhatár nincs, bármilyen korosztályú nappalis diák élvezheti sajátos státusának elônyeit. Néhány cég és repülôtársaság azonban leszûkíti az árkedvezményeket egy bizonyos korosztályra. Ahhoz, hogy az ISIC-igazolványt igényeld, csupán egy útlevélfényképre és a diákigazolványodra vagy az oktatási intézmény által kibocsátott igazolásra van szükség.

Bôvebb információkat a www.studenttravel.ro oldalon szerezhetsz. Innen megtudhatod azt is, hogy az országon belül milyen városokban milyen kedvezményeket nyújtanak a különféle cégek.

(mészely)

A Student Travel beindítja az Internship programot, amely lehetôséget biztosít nappali tagozatos diákok számára, hogy 6 hónapig terjedô idôszakot töltsenek Új-Zélandon, amely során gyakorlati munkatapasztalatot tudnak szerezni a szakterületükön, ugyanakkor alkalmuk nyílik megismerni az új-zélandi kultúrát.

A szakmai gyakorlatot az év bármely idôszakában el lehet kezdeni, és amennyiben a program feltételei teljesültek, további 6 hónapra meg lehet hosszabbítani.

Filmismertetônk új részhez érkezett. Mint azt eddig megírtuk, a filmmûvészet általunk legjobbnak tartott remekeit írjuk körül, hátha kedvet kaptok, kedves olvasók, egy kis videotéka-barangoláshoz, esetleg kalóz-CD másolásához, netalán az eredeti megvásárlásához. Irtunk már a Száll a kakukk fészkére címûrôl, az Utolsó bluesról, a Szelíd motorosokról, A kísérletrôl, ezúttal pedig hadd következzen az utóbbi tizenöt év egyik legmegrázóbb alkotása, amely bemutatásakor, 1991-ben, a 48. velencei filmfesztiválon Ezüst Oroszlánt, 1992-ben Oscart és két Arany Glóbuszt kapott. Megérdemelten.

A rendezô, Terry Gilliam egykoron a legendás Monthy Python Repülô Cirkusz tagja volt, filmjében két férfi különös barátságát meséli. A film címe: A halászkirály legendája (The Fisher King).

Történik ugyanis, hogy Jack (Jeff Bridges), a sztár rádió-mûsorvezetô, egyik késô esti mûsorában vad kirohanást rendez egy népszerû, ám lúzersznobok által látogatott lokál ellen, minek következtében egyik fanatikus rajongója még az adás estéjén gépfegyverrel szétlövi a lokálbeli vendégsereget, személyzetet, berendezést egyaránt, csupán páran élik túl a mészárlást. Jeff beleroppan a bûntudatba és lelkiismeret-furdalásba, addig fényesen ívelô karrierje kettétörik, alkoholista lesz, és jórészt csak az esôverte utcákon bolyong céltalanul. Egyik ilyen esti, alkoholgôzös sétája során ismerkedik meg a fura, enyhén bolond, ám igen bohókás Kauz Parryvel (Robin Williams), a hajléktalan halászkirállyal. Jack-et érdekelni kezdi a figura, összebarátkoznak, és kiderül: Parry egykor egyetemi professzor volt, imádott felesége ama lokálbeli lövöldözéskor halt meg, beleôrült és mindenét elvesztette. Azóta csupán az egyedül megváltást hozó Szent Grál után kutat. A bûntudat és vezeklés helyzetében Jack elhatározza, segíteni fog Parrynek kitörni lidércnyomásos világából. Magához fogadja, felöltözteti, új életet szeretne ajándékozni neki. Szerez egy magányos lányt, randevút szervez, és közben észre sem veszi, hogy törekvéseivel saját életét, szakításra álló szerelmi kapcsolatát is megmenti. Amikor pedig minden rendezôdni látszik, elindul, hogy az egyetlen igazi ajándékot, a Parry képzeletének szülötte Szent Grált a volt professzor számára megszerezze...

A film végig a drámaian komoly és a komikus elemek között táncol, egyensúlyoz, és miközben néhol majd megszakadunk a röhögéstôl, érezzük, ahogyan torkunkat valami belülrôl összeszorítja. Jeff Bridges és Robin Williams pazar és megrendítôen szép alakítása, az igaz történet alapján írt sztori életek kettétörését és újra egybeforrását meséli el, azt, hogy miképpen képes az emberi lélek a legmélyebb, legborzalmasabb, lidércnyomásos mélységekbôl is felemelkedni, ha megtalálja igazi célját: a másik megsegítését.

Parry nem gyógyul meg. De három éve tartó élete nem tér már vissza, újra emberi módon élhet, rátalált egy lányra, és kórházi ágyán ajándékba kapja a Szent Grált. Jack vezeklése is véget ért, a sztori talán bezárul. Mégsem ér véget teljesen: hiszen mindketten az élet legnagyobb tanítását élték meg, élték át és tisztultak meg - errôl a tanításról mesél ez a gyönyörû film.

Kihagyhatatlan.

nagyboti

A Tanügyminisztérium a Külföldi Tanulmányi Ösztöndíjak Országos Irodája révén közreadta a 2005-2006-os ösztöndíj-ajánlatát egyetemi és egyetem utáni tanulmányok szakaszára. Az ajánlaton belül négyféle ösztöndíjtípus létezik. Az ösztöndíjtípusokról, a részletes szabályozásról, valamint az országonkénti listáról a következô honlapon találhattok bôvebb tájékoztatót: {HYPERLINK "http://www.edu.ro"|www.edu.ro}

A Tanügyminisztérium honlapján megjelent néhány érettségi teszt modell matematikából. A matematika, matematika-informatika valamint természettudomány szakos diákok számára ajánljuk a www.edu.ro honlap meglátogatását, ahonnan a tesztek pdf formátumban tölthetôk le.

Avagy nem ártana egy kis zsebpénz...

A diákmunka a nyugatibb tájakon korántsem új fogalom, nálunk viszont még eléggé gyerekcipôben jár. Lassan-lassan azért itt is próbál gyökeret ereszteni, jó néhány diákszövetség, cég felvállalta a feladatot, hogy munkát közvetít, kínál a még tanuló fiatalok számára.

A vállalkozókedvûek nem csak a nagyvakációk semmittevései helyett döntenek amellett, hogy kipróbálják életük elsô igazi munkahelyét, hanem az iskola, egyetem sûrû programja ellenére idôt, energiát szakítanak egy kis zsebpénzkeresésre, a szerencsésebbek pedig akár önfenntartókká is válhatnak. Az alábbiakban néhány egyetemistát kérdeztünk meg arról, hogy miért (vagy miért nem) keresett magának munkalehetôséget, milyen területen próbálkozott, na és milyen eredménnyel (itt nem csak anyagi haszon a lényeg, hanem a tapasztalat, talán még egy kicsit a kaland is).

Nagyi építészetet tanul az egyetemen. Az elôzô tanévek sûrû és szigorú programja mellett nem tudott állást keresni, míg az idén egy építkezési cég - mely diákokat kívánt foglalkoztatni -, igaz minimálbérért, alkalmazta. A munka során olyan ismereteket tud elsajátítani, amelyekrôl az egyetemen aligha szerezhetne tudomást. Az egyetem elvégzés