Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Egy gépkocsialkatrész-gyártásban érdekelt spanyol cég múlt heti látogatását követôen tegnap francia beruházók keresték fel a megyei tanács elnökét, a júliusra elkészülô ipari park befektetési lehetôségeirôl kívántak tájékozódni. A tanácselnök szerint az elkövetkezô idôszakban egyre több érdeklôdôre számítanak.

A franciák bútorgyárat építenének a nyárádtôi ipari parkban, s legkevesebb 20 hektárnyi területet szeretnének. Lokodi Edit tegnapi sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy ekkora területet nem bocsáthatnak egyetlen beruházó rendelkezésére, hiszen az ipari park beépíthetô felülete mindössze 30 hektár. Emiatt a francia vállalkozókat ugyancsak Nyárádtôre, az ipari park közelében levô ipari célú tevékenység beindítására alkalmas területre irányították.

- Remélhetôleg tetszeni fog nekik ez a megoldás is, hiszen nem szeretnénk elveszíteni ezt a befektetési lehetôséget sem. A közelben van az ipari park, ebbôl is hajlandók vagyunk egy kisebb területet rendelkezésükre bocsátani, és a közelben halad majd el az autópálya. Ezek mind elônyt jelentenek - mondotta a tanácselnök.

A menedzsmenttel van baj

Ismét a marosvásárhelyi repülôtér ügye került napirendre, miután Alexandru Fratean alelnök hazatért Hamburgból, ahol a VIII. légiszállítási-konferencián vett részt. A tapasztaltak és az elhangzott elôadások, beszélgetések birtokában Fratean kijelentette: a marosvásárhelyi repülôtér jelenlegi helyzete a nem megfelelô menedzsmentnek tudható be, ezen kell változtatni. A repülôtér igazgatójának tevékenységével kapcsolatos jelentés már majdnem elkészült, a márciusi közgyûlésen hoznak döntést Petru Runcan leváltásával kapcsolatban. Runcan egy minapi sajtóközleményére reagálva, miszerint a közeljövôben beindított dániai légi járaton divatbemutatókat szerveznek a bándi polgármester által biztosított zenére, Lokodi Edit tanácselnök ironikusan világpremiernek nevezte az ötletet, majd komolyra fordítva a szót, megállapította: mindenképpen szükségesnek tartja a repülôtér menedzserének menesztését. A megyei tanács alárendeltségébe tartozó intézmények vezetôcseréjével kapcsolatban a tanácselnök kijelenttette: versenyvizsgát szerveznek mind a gyermekjogvédelmi igazgatóság igazgatói posztjára, mind az útügyi vállalat vezetôi állásaira, és elemzik az összes kulturális intézmény igazgatójának tavalyi tevékenységét, ennek alapján döntenek majd az esetleges cserékrôl.

Teodor Giurgea liberális párti megyei tanácsos tegnap sajtótájékoztatón jelentette be: elege lett Dorin Florea polgármester viselkedésébôl. A pohár akkor telt be, amikor a polgármester 100 millió lejre büntette egy mûhelycsarnok megkezdett építése miatt.

Giurgea nem azt kifogásolta, hogy megbírságolták, hanem a bírság nagyságát. Kijelentette: az általa vezetett szállítási cég székhelyének udvarán hozzáfogtak egy mûhelycsarnok építéséhez, amire az építkezési engedélyt még nem kapták meg.

- Az összes tanulmány, az urbanisztikai engedély is megvan, ám az építkezési engedélyt nem bocsáthatták ki a környezetvédelmi jóváhagyás hiánya miatt. Utóbbinál gondok merültek fel a csatornázás miatt, aminek megoldása folyamatban van - jelentette ki a tanácsos, aki elismerte, hogy a bírságot törvényesen rótták ki. Giurgea szerint ilyen esetekre a pénzbüntetést 10 és 100 millió lej között állapítják meg, az a tény, hogy a polgármester a felsô értéket alkalmazta, egyedi eset. Utánanézett,

és kiderítette, hogy a polgármesteri hivatal soha, egyetlen cég esetében sem alkalmazta a bírság maximális értékét. Giurgea szerint az sem véletlen, hogy múlt héten, hóesés után már másnap megjelentek cége elôtt a polgármesteri hivatal felügyelôi, és felszólították a hó eltakarítására, kilátásba helyezve a bírságot.

A megyei tanácsos zaklatásnak minôsítette a polgármester magatartását, szerinte a polgármesteri tisztségért való versenybe szállása miatt orrol rá Dorin Florea.

- Háromszor is lesemmirekellôzött és fogyatékosnak nevezett, utoljára nyilvánosan, az informatizált lakosság-nyilvántartó felavatásán. Floreának nagy problémája van: eltûnt az a személy, aki tartotta a hátát érte, a jelenlegi prefektus nem hajlandó ezt tenni. Valószínûleg a számvevôszéki vizsgálat eredményei miatt ideges. Ha hibázott, vállalnia kell a felelôsséget, ez pedig nagyon rövid idôn belül kiderül. Jó lenne, ha magához térne, mert fenti viselkedése ellenére tisztességes együttmûködést szeretnénk a két intézmény között. Újabb választásokra a négy év letelte elôtt is sort lehet keríteni... - nyilatkozta Giurgea.

Aktuális

Olvasom a hírt, hogy a marosvásárhelyiek ezentúl könnyebben utazhatnak a skandináv országokba. Éspedig azért, mert április 30-tól minden szombaton repülôjárat indul Koppenhága - Marosvásárhely-Koppenhága vonalon. Sôt, 30 perces különbséggel, ugyanaznap, aki akarja, igénybe veheti a Billund-Marosvásárhely-Billund járatot is. Ugyanis, a marosvásárhelyi repülôtér igazgatója szerint a múlt héten írtak alá a dánokkal egy ilyen szerzôdést, amely a 2002-ben kialakított román-dán kapcsolatok folytatását szentesíti. Az igazgató hozzátette, hogy a dánok hajlandók szükség esetén egy különjáratot beindítani szerdánként is Marosvásárhely és Koppenhága között. És csak hab a tortán, hogy miközben Koppenhága felé röpül velünk a gépmadár szombatonként (de ha akarjuk, természetesen szerdán is) marosvásárhelyi manökenek divatparádéjában gyönyörködhetünk, miközben Mircea Rusu fújja a fülünkbe, hogy
"iarba verde de acasa". Már csak ezért is érdemes Koppenhágába utazni szombatonként, de ha úgy tartja úri kedvünk, akár szerdán is. Micsoda kéj!

Igazán örülök, hogy ha akarom, szombatonként Mircea Rusu dalaira röpködhetünk Marosvásárhely és Koppenhága között. Annak még inkább, hogy a kedvünkért akár egy pótjáratot is betesznek szerdánként. Csakhogy, én magam, de bizonyára sok üzletember, politikus, vagy csak alkalmi utazó is, szívesebben venné, ha elôbb mondjuk Bukarestbe röppenhetnénk el szükség esetén. Mert oda nincs járat. Se Mircea Rusuval, se nélküle. Pedig jól jött volna, nekem is például január végén kellett a fôvárosba cocókáznom vonattal. Az is eszébe jut ilyenkor az ember lányának, hogy a nagy hírveréssel elindított Marosvásárhely- Budapest járat is befuccsolt. Pedig a sûrûsödô kereskedelmi meg egyéb kapcsolatok éppenséggel egy ilyen járat rendszeresítését indokolnák. Így aztán, tetszik, nem tetszik, Koppenhágába utazunk.

Paródiába illô helyzet. Nem lehet Marosvásárhelyrôl Bukarestbe járatot indítani, mert, úgymond, nem kifizetôdô. Az utasok inkább gyúródjanak a koszos, olykor fûtetlen, sokszor órákat késô vonatokon, vagy, ha a zsebük engedi, akkor autózzanak a fôvárosig. Pedig, aki megengedi magának az autózást, meg tudná venni a repülôjegyet is. És ilyenek egyre többen vannak/lesznek, hiszen a piacgazdaság "konszolidálódása" (mostanában divatos kifejezés), a vállalkozóréteg kiszélesedése nemcsak "kifizetôdôvé", de indokolttá is tenné egy hazai járat bevezetését. Akár divatbemutató és Mircea Rusu nélkül is. Ám mit nekünk Bukarest, mit nekünk Budapest, ha mehetünk Koppenhágába!

Úgy jártunk, mint Móricka az "átkosban". Meséli az amerikai barátjának, milyen jó világ van minálunk: - Képzeld, 200 lejért akár egy elefántot is lehet venni.

- Tényleg?

- Tényleg. De mivel nincs mit kezdjek egy elefánttal, megpótolom még kétszázzal, s veszek egy csirkét...

Egy éve nyitotta meg kapuit Ákosfalván az Európai Információs Pont. Az irodát vezetô Antal Zoltán jogászt arra kértük, értékelje az eltelt idôszak tevékenységét.

- Az iroda a Nyárád és Kis-Küküllô menti kisrégiók európai integrációs folyamatainak szükségszerûségeként alakult, s célja felkészíteni a két régió önkormányzatainak, civil szervezeteinek, intézményeinek képviselôit, vállalkozóit az uniós csatlakozás által kínált lehetôségek kihasználására - mutat rá tevékenységi vonalára a fiatal jogász. Ugyanakkor az információs iroda folyamatos tájékoztatást nyújt a pályázati kiírásokról, támogatási lehetôségekrôl. Az adatbázist naponta idôszerûsítik, s havonta megjelenik a Pályázati figyelô, amelyet a kistérségekben terjesztenek. 25 község önkormányzatának képviselôi és vállalkozói tudhatják meg, milyen lehetôségek léteznek a fejlesztésre, beruházásra.

Megalakulása óta 14 pályázatot írtak európai uniós alapok elnyerésére. A legösszetettebb a helyi közigazgatások fejlesztésére vonatkozó pályázat volt, amely a Nyárád mente 13 községe számára igényelt IT- támogatást. Kedvezô elbírálásban részesült az Ákosfalva, Dózsagyörgy és Backamadaras; Bere, Magyarós, Hodos és Nyárádremete; Koronka és Jedd polgármesteri hivatalainak felszerelésére kiírt pályázat, míg a Nyárádszereda, Csíkfalva és Nyárádgálfalva pályázatát elutasították. A pályázat értéke 60.000 euró, ezt a sikeresen pályázó három csoport önkormányzatai között osztják el. A pályázatot augusztus 8- án tették le, november 29-én (egy nappal az általános választások után) értesítették az Információs Pontot a kedvezô elbírálásról. Már elkezdôdött a közbeszerzési procedúra, amelynek során irodatechnikai eszközöket vásárolnak (3-4 számítógépet minden egyes községnek, nyomtatót, telefaxot, másológépet, telefont, valamint a polgármesteri hivatalokat új bútorzattal látják el).

Júliusban nyújtották be az ákosfalvi és dózsagyörgyi romák életkörülményeinek javítását célzó közös pályázatot. A projektben a nagyrészt romák által lakott két utcának a lekövezésére 38.000 eurót igényeltek, ám azóta sem érkezett válasz.

Idén, január 31-én nyújtotta be a hulladékgazdálkodás menedzsmentjére vonatkozó projektet. Az elképzelések szerint a 13 község szelektív hulladékgyûjtési közszolgáltatását hozzák létre. Ákosfalva községben egy átrakó állomást létesítenek, ahol 2-3 napos lerakás után a száraz, szervetlen, szelektíven begyûjtött hulladékot kompaktálják, majd az újrahasznosító egységekhez küldik tovább. A projekt két szemételszállító, szelektív gyûjtésre és préselésre alkalmas autó vásárlását is magában foglalja. Ezenfelül két nyergesvontatót vásárolnak az évente két-három alkalommal szervezésre kerülô nagyméretû lomtalanítás során összegyûlô hulladékok elszállítására. A kihelyezett konténerekbe pedig a használhatatlan bútormaradványokat és egyéb tárgyakat gyûjthetik a község lakói. A projekt szerint ezzel párhuzamosan a gazdák az egyszerûsített, hagyományos komposztálást végzik kertjeikben, valamint különbözô méretû és színû mûanyag zsákokat osztanak ki a portákon a hulladékok szelektív gyûjtése céljával. A pályázat értéke közel 1 millió euró, amelynek 90 százalékát a Phare, 10 százalékát pedig a 13 társpályázó fizeti. A Vidékfejlesztési Ügynökséghez benyújtott tervre májusban várják a választ, s ha az kedvezô elbírálásban részesül, novemberig aláírják a szerzôdést az Európai Integrációs Minisztériummal.

A Vidékfejlesztési Ügynökséghez 35 hasonló pályázatot nyújtottak be az országból. Az Európai Unió 5,6 millió lejt szán a kísérleti kiírásra, tehát alig 5-6 pályázó részesülhet a támogatásban.

A megyei tanács legutóbbi ülésén a testület nem hagyta jóvá a marosvásárhelyi Kultúrpalota adminisztrálásáról szóló határozattervezetet. A tervezet 7-es cikkelyénél nem értettek egyet a tanácsosok, amely arra vonatkozott, hogy a rangos épület milyen feltételek mellett és mely intézményeknek adható ingyenes használatba.

A marosvásárhelyi Kultúrpalota ingyenes bérbeadása miatt vitatkoztak össze a tanácsosok, pontosabban azon, hogy a polgármesteri hivatal szerepeljen-e a kedvezményezettek között. Egy másik javaslat szerint kölcsönösségi alapon kell eljárni a városi tanács esetében, amely a Kultúrpalota használatának fejében a Mihai Eminescu ifjúsági házat ajánlja fel a megyei tanács rendezvényeire. Utóbbival kapcsolatban többen is elmondták, hogy a megyei önkormányzatnak nincs szüksége az ifjúsági házra, viszont szívesen vette volna, ha a polgármesteri hivatal biztosítja az ingyenes parkolási lehetôséget a képviselôknek, az alkalmazottaknak. Lokodi Edit tanácselnök szerint Dorin Florea polgármester ezt az ajánlatot határozottan elutasította. Giurgea Teodor ezek után kijelentette a városi tanácsnak van pénze, fizessen, ha szüksége van a Kultúrpalota helyiségeire, egyébként is, ha jóváhagynák e kedvezményt, diszkriminációt követnének el a többi municípiumi tanáccsal szemben. Dr Benedek Imre a megyei és a marosvásárhelyi tanács közötti "ellenséges légkörre" utalva középmegoldásként azt javasolta, hogy bármelyik tanács igénybe vehesse a Kultúrpalota helyiségeit, természetesen a megyei tanács vezetésének engedélyével. A fentiekre reagálva Lokodi Edit kijelentette, hogy részérôl nincs szó ellenségeskedésrôl a polgármesterrel, egyszerûen csak azt szerette volna, ha a rangos épület adminisztrálására törvényes keretet szabnak. A helyzet ugyanis az, hogy a Kultúrpalota termeit túl gyakran adták ingyenes használatba pártok, civil szervezetek rendezvényeire, ami jelentôs jövedelem-kiesést jelent a megyei önkormányzatnak. A témától kissé eltérve Lazar Ladariu arra figyelmeztetett, hogy a tükörteremben gyakran cigarettáznak, ami ártalmas, majd hozzátette, márpedig "vigyáznunk kell a nemzeti értékeinkre".

Végül a testület a 7-es cikkelyt sem a javaslatokkal, sem az eredeti formában nem szavazta meg, így a határozattervezet a márciusi közgyûlés napirendjén ismételten szerepelni fog.

Az Európai Bizottság kedden közölte, hogy jóváhagyta Bulgária és Románia csatlakozását az Európai Unióhoz, a csatlakozási tárgyalások 2004. december 17-i lezárásának, valamint a csatlakozási szerzôdés 2005 februári véglegesítésének folytatásaként.

Az EB bukaresti delegációjának keddi közleménye szerint Ollie Rehn bôvítési biztos ez alkalommal kijelentette: "az EB jóváhagyása egy új szakasz" kezdetét jelenti a két ország és az EU közti kapcsolatokban, és határozott jelzést jelent, amellyel az EB üdvözli Bulgária és Románia csatlakozását az európai családhoz."

Rehn hangsúlyozta, a két országnak nem szabad "hátradôlnie", mert 2005-ben és 2006-ban még sok tennivaló van a reformok területén, hogy Bulgária és Románia teljes egészében és idôben teljesítse a csatlakozás feltételeit.

A legutóbbi, 2004. október 6-án elfogadott országjelentések szerint Bulgária és Románia teljesítik a csatlakozás politikai feltételeit, de teljesíteniük kell a gazdasági és jogi kritériumokat is, hogy 2007 január elsején csatlakozhassanak az EU-hoz.

"Az EB nem kételkedik abban, hogy a csatlakozásra váró országok folytatják a szükséges reformokat, a tárgyalások során vállalt kötelezettségeknek megfelelôen. A bizottság továbbra is monitorizálni fogja a kötelezettségek teljesítését és minden rendelkezésére álló eszközzel támogatni fogja erôfeszítéseiket" - áll az EB bukaresti delegációjának közleményében.

A közlemény utal a védôzáradékra is, amely elôírja a csatlakozás elhalasztását, ha "súlyos problémák" merülnek fel a felkészülés folyamatában. A csatlakozás idôpontját egy évvel elhalasztó védôzáradék életbelépésérôl az EU tagállamai egyhangúlag döntenek az EB ajánlása nyomán.

Románia esetében bizonyos területek kapcsán - igazságügy és belügy, versenypolitikák - a halasztás a tagállamok minôsített többségi szavazatával is érvényesíthetô, szintén az EB ajánlása nyomán.

Az Európai Parlament, keddi plenáris ülésén, hozzájárult az Európai Unió és Románia társulási megállapodását kiegészítô jegyzôkönyv aláírásához.

Az ügy korai tárgyalása jórészt három magyar EP-képviselô - Schöpflin György (Fidesz-MPSZ), Szent-Iványi István (SZDSZ) és Tabajdi Csaba (MSZP)- január 25-én elküldött levelének köszönhetô - emlékeztetett az MTI brüsszeli irodájához eljuttatott közleményében Szent- Iványi István.

Ebben az aláírók arra kérték Josep Borrell Fontelles európai parlamenti elnököt, hogy az EP a lehetô leghamarabb vegye napirendjére az ügy tárgyalását, mert megítélésük szerint a jelenlegi állapot komoly veszteségeket okoz a Romániában érdekeltségekkel rendelkezô magyar exportôröknek.

Az Európai Parlament jóváhagyását követôen megindulhat Romániában is a ratifikációs eljárás. Ennek felgyorsítása érdekében Szent-Iványi István levélben fordult Románia EU melletti állandó képviseletének vezetôjéhez.

Magyarország és Románia 2004. május 1-ig, vagyis a magyar EU-csatlakozásig a Közép-Európai Szabadkereskedelmi Egyezmény (CEFTA) keretében kedvezményes feltételekkel bonyolíthatta egymás közötti áruforgalmát. Magyarország EU-tagsága azonban szükségessé tett az egyezmény felmondását, mivel az Európai Unió tagállamainak külsô országokkal fenntartott kereskedelmi kapcsolatait nem kétoldalú egyezmények szabályozzák, hanem a közös kereskedelempolitika. E politika része többek között az EU (pontosabban elôdje, az Európai Közösség) és Románia között megkötött társulási szerzôdés, amelyet Magyarország belépését követôen úgy módosítottak, hogy az egyrészt kiterjedjen Magyarországra, másrészt tartalmazza a CEFTA magyar szempontból elônyös elemeit. A módosított szerzôdés hatályba lépéséhez az Európai Parlament hozzájárulására is szükség van.

Jelenleg a CEFTA kedvezményes rendszere már nem, a társulási megállapodás kedvezményes rendszere pedig még nem vonatkozik Magyarország és Románia kereskedelmi kapcsolataira. Ez már a tavalyi kivitelnek is mérhetô kárt okozott, a veszteség elérte az 50 millió euró; elsôsorban a mezôgazdasági export szenvedett. Az adaptáció további halasztása azzal a veszéllyel jár, hogy Magyarország elveszíti a korábbi években Romániában kiépített jó pozícióit - állítja a közlemény.

Bugár Béla kimértnek nevezte a határon túli magyarok és az anyaország politikai reprezentációjának jelenlegi viszonyát, amely a kettôs állampolgárság kérdését vizsgáló tavaly decemberi népszavazás után most a Szülôföld Alapról szóló törvény megalkotása során még hûvösebb lett, mert a határon túliak észrevételeit Budapesten egyelôre nem méltányolták.

A Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke a pozsonyi Új Szó keddi számának nyilatkozva azt mondta: a magyar kormány "demagóg érveket" hozott fel a népszavazást megelôzô kampányban. "Ezt nagyon nehéz lenyelni."

Jelezte: az MKP részérôl van politikai akarat javítani a helyzeten. "Pozitív, baráti jellegû viszonyt szeretnénk, de a tapasztalatok alapján, sajnos, most errôl nem beszélhetünk." Az MKP mindenesetre megvárja, hogy a Szülôföld Alap vonatkozásában mi történik majd a gyakorlatban, és mit fogad el a magyar kormány a határon túli magyarok többsége által támogatott észrevételekbôl.

"Ha semmit sem vesznek figyelembe, el fogunk gondolkodni azon, érdemes-e szakmai tanácskozásokat tartani" - fogalmazott az MKP elnöke arra utalva, hogy ami a Szülôföld Alapról született törvénybôl kimaradt, az a végrehajtó rendelet megalkotása során még helyrehozható.

Kifejtése szerint nem lenne jó, ha a határon túli magyarok támogatásának eddigi rendszerét "beolvasztanák" a Szülôföld Alapba, ám ha mégis, azzal az évek óta mûködô - a határon túli alkuratóriumok munkája által könnyen ellenôrizhetô - rendszert vernék szét. Budapest elképzelései szerint viszont a Szülôföld Alapnak egy 15 tagú igazgatótanácsa lenne, melynek "összetételével kapcsolatban kételyek merültek fel" - fogalmazott Bugár, aki szerint nem feltétlenül lenne helyénvaló, ha az eddigi szokásrendtôl eltérôen a testület tagjait nem a parlament, hanem a kormány nevezné ki. Hozzátette: "Ugyanakkor elôfordulhat, hogy e téren is meg tudunk egyezni."

(MTI) Pozsony hetek óta lázasan készül George Bush amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök csúcstalálkozójára, ami érthetô, hiszen ilyen szintû világpolitikai esemény még soha nem volt Szlovákia fôvárosában, ahol a csúcstalálkozón túlmenôen a két államfô hivatalos látogatás keretében külön találkozik a házigazdákkal, Szlovákia vezetôivel.

Elsôként Bush érkezik Pozsonyba ma este, de a nap hátralevô néhány órájában nem lesz hivatalos programja. Csütörtök délelôtt az Egyesült Államok - Pozsony belvárosában álló - nagykövetségén kezdi a napot, majd hivatalában, a Grassalkovich palotában fogadja ôt a szlovák államfô, Ivan Gasparovic, akivel húszperces megbeszélést folytat.

Ezt követôen Bush Mikulás Dzurinda miniszterelnökkel már tíz perccel hosszabban, harminc percig tárgyal a kormányhivatal épületében. Dzurinda többször azt nyilatkozta: úgy érzi, kettejük viszonya baráti. Erre Bush elnök is utalt, amikor európai lapok munkatársainak nyilatkozva igen elismerôen szólt arról, ahogyan a Dzurindáék az országot vezetik.

Az amerikai elnök Pozsonyban a kelet-közép-európai térség szabadságáért folytatott küzdelem vezetô személyiségeivel is találkozik. Programjában köztéri beszéd is szerepel: a város legnagyobb terén, ahol az USA nagykövetségének épülete is áll, beszédet intéz a pozsonyiakhoz.

Idôközben Putyin is Pozsonyba érkezik, majd rögvest tárgyalóasztalhoz ülnek a pozsonyi várban. Délben a szlovák államfô díszebédet ad a tiszteletükre, utána folytatódnak a két elnök megbeszélései. Bush a kora esti órákban repül el Pozsonyból, ahol Putyin még egy napig marad: pénteken hivatalos látogatás keretében folytat megbeszéléseket vendéglátóival.

Jóllehet üzenet értékû jelentése van annak, hogy az amerikai elnök európai útjának három állomása közül az egyiknek Pozsonyt választotta, a világ mégsem a vendéglátó ország vezetôivel való találkozóra, hanem az orosz elnökkel folytatandó megbeszélésre összpontosít. A várakozások szerint Bush elsôsorban az oroszországi demokrácia és jogállamiság megerôsítésével kapcsolatos törekvések felôl akar Putyinnál érdeklôdni.

Szlovákia fôvárosa soha nem látott biztonsági intézkedések közepette éli meg ezeket a napokat. A vendégek biztonságára hatezer helyi rendôr, a vendégek kíséretében érkezô amerikai és orosz biztonságiak ügyelnek majd, az ország légterét példátlan éberséggel ôrzik. Végszükség esetén a szlovák védelmi miniszter még polgári repülôgép lelövésére is parancsot adhat, hiszen mindkét államfô a terroristák elsôdleges célpontjának számít. A titkosszolgálatok szerint Pozsonyban közvetlen veszély nem fenyegeti a két elnököt, de minden apróságra felkészülnek. Várhatóan a Szlovákiával szomszédos országok légterének védelmét is megerôsítik.

Tüntetéseket ugyan jeleztek, de a "Se Bush, se Putyin" jelszó alatt felvonulók elôre jelezték: ellenvéleményüknek békés demonstrációval adnak hangot.

George Busht és Vlagyimir Putyint a felesége is elkíséri Pozsonyba.

Az eseményre több mint másfél ezer újságíró akreditáltatta magát.

A romániai választásokon tapasztalt számos hiányosságot, szabálytalanságot, a szavazás hitelességét megkérdôjelezô kifogást sorol fel az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet (EBESZ), valamint a Velencei Bizottság minap ismertetett jelentése.

Az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) által készített dokumentumban nincs szó ugyan választási csalásokról, de számos olyan elemet sorol fel, amely komolyan megkérdôjelezni látszik a november 28-án és december 12-én lezajlott romániai parlamenti és elnökválasztások eredményeinek hitelességét.

A parlamenti választásokon a korábban kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) szerezte a legtöbb szavazatot, az elnökválasztások második fordulójában ugyanakkor a nemzeti-liberális D.A. szövetség jelöltje, Traian Basescu nyerte el az államfôi széket. Basescu a parlamenti választások eredményét kétségbe vonva, még a második forduló elôtt választási csalással vádolta a PSD-t, állításai az Európai Parlament berkeiben is aggodalmat keltettek. Az európai törvényhozó testület tagjai azonban akkor azt mondták: megvárják az EBESZ ezzel kapcsolatos jelentését, mielôtt bármilyen következtetést vonnának le.

Az EBESZ vizsgálóbizottságát tizenhárom tagország képviseletében tizennyolc szakember alkotta, november 20. és december 15. között jártak Bukarestben és további hét román nagyvárosban.

Az EBESZ/ODIHR jelentése összesen 36 ajánlást fogalmaz meg Románia számára, mintegy tanulságként a jövendôre nézve. Elsôsorban azt kifogásolja, hogy a román parlament felfüggesztette a szavazói kártya - törvény által amúgy elôírt -használatát. Ehelyett egyfajta matricát vezettek be, amely a személyi igazolványba ragasztva tanúsította, hogy az illetô már szavazott. Csakhogy ezt könnyûszerrel le lehetett kaparni a személyi okmányról, vagyis semmi biztosíték nem volt arra, hogy valaki nem adja le több helyen is voksát az ország bármelyik pontján.

A szervezet kifogásolja azt is, hogy a többszörös szavazásra a "különleges listák" is lehetôséget adtak. Ezeken a helyeken voksoltak azok, akik nem lakhelyük közelében voltak éppen a szavazás napján, hanem "útközben". Ami elvileg nem zárta ki azt, hogy emberek csoportjai amolyan "választási turizmus" keretében utazgassanak az ország különbözô részeiben, többször is megjelenve különbözô urnáknál. Problémaként vetôdött fel továbbá, hogy a számlálóbiztosokat nem készítették fel kellôképpen, sok volt a hiba a jegyzôkönyvek kitöltésénél, a szavazatok számlálásánál.

Mindezeknél azonban sokkal nagyobb súllyal esett a latba, hogy Románia alig két hónappal a választások elôtt módosította a választási törvényt. Az EBESZ javasolja annak a törvénycikknek a törlését, amely a kisebbségi szervezetek számára eltérô feltételeket szab a választásokon való induláshoz, vagyis megkülönbözteti a parlamentben lévô és a parlamenten kívüli szervezeteket, ezáltal egyenlôtlen "versenyhelyzetet" teremtve közöttük.

Ez utóbbi problémával foglalkozik egyébként az Európa Tanács égisze alatt mûködô Velencei Bizottság jelentése is, amely törvénymódosítást javasol annak érdekében, hogy a kisebbségi szervezetek egyenlô eséllyel indulhassanak a választásokon.

Politikai nyilatkozat

Vannak dolgok, amelyek, kormányok jöhetnek-mehetnek, nem változnak. Különösen a kormány területi szerveinél. Ez történt az 1999. évi 105-ös számú, az 1940. szeptember 6. és 1945. március 6. között, etnikai okokból üldözött személyek jogainak biztosításáról szóló kormányrendelet alkalmazásával, amelyet a 2000. évi 189-es törvény alapján, bizonyos megyékben - téves értelmezés miatt - diszkriminatív módon alkalmaznak: a románok megkapják a jogokat, a kisebbségek, akik etnikai hovatartozásuk miatt szenvedtek, nem kapnak kárpótlást, jelentette ki Kerekes Károly RMDSZ-képviselô tegnap a képviselôház plénumában.

A képviselô felhívta az alsóház figyelmét, hogy ezt a helyzetet jelezte az elôzô kormánynak is, azonban semmi sem történt. Mi több, mind az Alkotmánybíróság a 2003. július 10-i 303- as számú határozata alapján, mind Adrian Nastase volt miniszterelnök egy interpellációra adott válaszával úgy határozott, hogy nem jogosult kárpótlásra az a személy, akit nem a román állam hibájából költöztettek el, akit más állam által adminisztrált területeken ért etnikai megkülönböztetés. Jelen esetben Észak-Erdélyben, amely területet az 1940-es bécsi döntés után Magyarország közigazgatásába került. Ezzel szemben, a megyei nyugdíjpénztárak gyakorlata, amelyek a rendeletet alkalmazzák, továbbra is hibás. Azok kivételével, ahol a nyugdíjpénztárak igazgatói magyar nemzetiségûek, az erdélyi pénztárak úgy értelmezik, hogy a rendelet csakis azokra a román nemzetiségû menekültekre érvényes, akik a Bécsi Diktátum nyomán menekültek el Észak-Erdélybôl.

Ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy nemcsak a téves értelmezés, de a jogászok történelemismeretének megdöbbentô hiánya is felfedezhetô a kormányrendelet alkalmazásában. Példának Manoila Ana-Damiana marosludasi közjegyzôt említi, aki a 2004. augusztus 9-i dátummal keltezett hitelesítési okiratban egy olyan tanúvallomást hitelesít,, amelybôl az derül ki, hogy 1940-ben Erdélyt az osztrák-magyar hadsereg foglalta el.

Ugyanígy, egy, a Kolozs Megyei Nyugdíjpénztárhoz letett aktában, Antoci Adriana jogtanácsos kijelenti: "A 189/2000-es törvény csak azoknak a személyeknek biztosít jogokat, akiket Romániában 1940. szeptember 6. és 1945. március 6. között, az osztrák-magyar rezsim üldözött etnikai hovatartozásuk miatt.

Kerekes Károly sajnálatosnak nevezte, hogy az említett jogászoknak az egyetemi évek alatt nem sikerült elsajátítaniuk a kurzusokból az ország történelmét és a román jognak a következô kitételét: " Az Antant-államokkal szövetséges Románia által Ausztriával aláírt egyezmény, a kétfejû habsburg monarchia és az osztrák-magyar birodalom szétesését jelentette".

Ha ez a mûveltségi szintjük azoknak, akik a törvényt alkalmazzák, amihez rosszindulat és a szakminisztérium közömbössége is párosul, akkor ne csodálkozzunk, hogy ez a kárpótlási szándékkal készült szabályozás nem éri el a célját, mondta a képviselô, majd reményét fejezte ki, hogy az új kormány fogékonyabb lesz a felvetett problémára, és a munkaügyi minisztérium a nyugdíjpénztárakkal közösen véget vet ezeknek a méltánytalan megkülönböztetéseknek és a professzionalizmus hiányának.

A NATO-tagállamok teljesítették a keddi brüsszeli csúcsértekezlet elé kitûzött minimális célkitûzést: a szövetség illetékesei bejelentették, hogy mind a 26 tagállam valamilyen formában bekapcsolódik a katonai szövetség iraki kiképzô akciójába.

Ez a fejlemény siker George Bush amerikai elnök számára, aki elôzô nap a közel-keleti békefolyamat fontosságát hangsúlyozva gesztust tett az európai országok felé, s most ô is viszonzást kapott tôlük - de siker a transzatlanti szövetség számára is, amely ezzel a szimbolikus lépéssel azt jelezte, hogy csökkentek az iraki háború okozta feszültségek a NATO-n belül.

Ugyanakkor a mostani bejelentéssel lényegében csak egy minimális program valósul meg, olyan nagyok a különbségek az egyes NATO-országok részvételének mértékében. Irakban jelenleg alig valamivel több mint száz NATO-kiképzô dolgozik, s ezeknek is több mint felét amerikaiak adják: azaz a katonai szövetség nem nagyon talál embereket (pontosabban országokat, amelyek hajlandóak kiképzôket küldeni) e feladatra, pedig errôl egyöntetû határozat született a NATO elôzô, tavaly júniusi isztambuli csúcsértekezletén. Ráadásul azok a tagállamok, amelyek ellenezték az amerikaiak iraki hadjáratát, s utána közölték, hogy nem hajlandóak részt venni a kiképzési program helyszíni részében, a jelek szerint továbbra sem változtatták meg álláspontjukat: Franciaország például mindössze egy tisztet küld az iraki haderô fegyverzetének korszerûsítését összehangoló NATO- törzskarba - s ez is Belgiumban mûködik. Igaz, Párizs felajánlotta 1500 iraki katonai rendôr kiképzését Katarban, s vezetô szerepet játszik az iraki demokratizálódási folyamatokat segítô EU-programban.

Egy magát megnevezni nem kívánó NATO- illetékes szerint a 26 tagországból összesen 15 ígérte, hogy magában Irakban vesz majd részt a kiképzô misszióban - a többiek pedig Irakon kívüli kiképzést ajánlottak (ide tartozik Franciaország és Németország, azaz az iraki háborút ellenzô európai "béketábor" két vezetôje), vagy pénzzel járulnak majd hozzá a misszió költségeihez. Állítólag ebbe a különleges alapba 20 ország adna összegeket, összesen 3,5 millió eurót. Belgium például 300 ezer eurót ajánlott fel, Kanada pedig 600 ezer eurót.

Az RMDSZ vásárolja meg a házat, vagy fizessen bért utána, ellenkezô esetben kérni fogom a kilakoltatását - nyilatkozta Hankó Gábor, a Braila utca 9. szám alatti ingatlan - mely jelenleg a megyei RMDSZ székháza - egyik tulajdonosa hétfôn, Kincses Elôd egykori megyei RMDSZ-elnök ügyvédi irodájában tartott sajtótájékoztatón, melyen a továbbiakban felvetôdött Andrássy Árpád, nemrégiben leváltott iskolaigazgató ügye is. A találkozó célja, amint a szervezôk hangsúlyozták: "fényt deríteni a valóságra".

2003. április 4-én a polgármester 419-es számú rendelete alapján a szóban forgó ingatlant visszaszolgáltatták az egykori tulajdonosok leszármazottainak. A döntést a prefektus megóvta. A Hankó család ekkor Kincses Elôdöt kérte fel ügyvédként, aki nem vállalta az ügyet, arra hivatkozva, hogy az épületet az ô elnöksége alatt, 1999-ben szerezte meg az RMDSZ, a városi tanácsosok és az akkori polgármester hathatós segítségével. A tárgyaláson Hankó megnyerte a prefektúra elleni pert, az ingatlant ezért az új tulajdonosok nevére telekelték.

Az örökösök több ízben folytattak megbeszéléseket az RMDSZ képviselôivel az ingatlanról, egy esetleges bérleti díjról, megvásárlásáról, de nem jutottak egyezségre. Ezek után a telekkönyv szerinti tulajdonosok pert indítottak az RMDSZ ellen, a szervezet pedig megtagadta az épület visszaszolgáltatását mindaddig, míg a felperesek a befektetések értékét ki nem fizetik.

- A tetôjavítást, villanyszerelést elismerem, a többi viszont csak karbantartási munkálat - emelte ki az egykori tulajdonos leszármazottja. Egyébként egy törvényszéki szakértôi vizsgálat a kétszáznyolcvan négyzetméteres ház értékét 180 ezer euróra becsülte.

Hankó Gábor szerint idén januárban Brassai Zsombor, a megyei RMDSZ ügyvezetô elnöke arról értesítette ôt, hogy megpróbálják megszerezni a vételárat.

A Marosvásárhelyi Bíróságon február 16-án tárgyalták a kilakoltatás ügyét, és elrendelték az RMDSZ kilakoltatását. Kincses Elôd szerint a Hankó család kérése jogos, a kilakoltatási kérelmet nem lehet elutasítani, mivel az RMDSZ szövetség és nem politikai párt. Az ingatlanok visszaszolgáltatására vonatkozó 2001. évi 10- es számú törvény csak a bejegyzett pártok székházainak visszaadását tiltja. Ezért az RMDSZ-es képviselôk figyelmetlenségét jelzi az, hogy a kivételek közé elmulasztották belefoglaltatni azt, hogy a kisebbségek szervezeteinek székházait sem kell természetben visszaszolgáltatni - hangsúlyozta Kincses Elôd. Az RMDSZ kétszínûsége elítélendô - összegezte véleményét Kincses Elôd - lépten-nyomon az ingatlanok visszaszolgáltatásáért kardoskodnak, ebben az esetben, amikor a visszaszolgáltatási kötelezettség ôket terhelné, a meghirdetett programjukkal ellentétesen megpróbálnak kibújni a kötelezettség teljesítése alól.

A tanfelügyelôség törvénytelenül járt el

A sajtótájékoztatón szó esett Andrássy Árpád volt iskolaigazgató ügyérôl is. Az iskolaösszevonás nyolc tanintézményt érintett, köztük a 6-os és a 7-es számú iskolákat. Andrássy Árpád 2002 októberében versenyvizsga révén lett a 7-es Számú Általános Iskola igazgatója. 2004. október elsejétôl viszont a Megyei Tanfelügyelôség döntése alapján leváltották, annak ellenére, hogy a 7-es iskola továbbra is önálló egységként, az összevonás után is megmaradt. Jogtalan felmentése után versenyvizsgával szerezte meg az aligazgatói funkciót. Andrássy Árpád pert indított a tanfelügyelôség ellen, amit megnyert, a törvényszék elrendelte az igazgatói székbe való azonnali visszahelyezését.

"A Megyei Tanfelügyelôség nem hajlandó helyt adni a törvényességnek, és megtagadta visszahelyezésem" - hangsúlyozta lapunknak Andrássy Árpád. A Megyei Törvényszék határozata jogerôs és végrehajtandó, ami azt jelenti, törvénytelen felmentésem után az igazgatói székbe való visszahelyezésem megtagadásával újabb törvénysértést követ el a megyei fôtanfelügyelô. Versenyvizsgával elnyert igazgatói állásom még két évig engem illet meg.

Február 10-én a tanfelügyelôséghez benyújtott egy kérést, melyben az eredeti funkcióba való visszahelyezését kérte. A mai napig nem méltatták válaszra.

Új találmányok lehetnek és fognak is lenni, egyedül

az erkölcsös emberre vonatkozó újat nem lehet kigondolni.

(Goethe)

Erkölcsi kérdésekben az iskolai végzettség nem sokat segít.

(Einstein)

1952-ben hazatért Thomas Mann a McCarthy-idôszak Amerikájából, s a következô év tavaszán megírja A csalódott (n: Die Betrogene) c. novelláját, amelyben egy német klimaktériumban lévô bárónô beleszeret egy fiatal amerikai diákba és belehajszolja magát abba a (tév)hitébe, hogy az újból jelentkezô menstruációja a fiatal férfi iránt érzett szerelem okán visszanyert termékenységének a jele. A fôszereplônek, Rosalie von Tümmlernek, miután elhatározza, hogy megosztja ágyát a diákkal, igen erôs vérzése jelentkezik, ami pontot tesz nemcsak romantikus szárnyalásaira, hanem életére is: vérezgetéseinek valódi oka ugyanis méhrák.

Az "öreg" Európa beteg asszonya beleszeret egy fiatal amerikaiba: volt ebben a Mann által mesterien konstruáltban egy amolyan tudatalatti, a német nagyhatalmi álmok háború utáni romhalmazán "az öreg férfiak" rendjétôl való megszabadulás utáni vágy, ami a felszín alatt munkálkodott is; létrehozva azon erôs demokratikus magot, amelyik képes volt túlélni a 60-70-es évek nagy politikai megrázkódtatásait, amelyet a diáklázadások és annak folytatásaként a RAF (Rote Armee Fraktion) akciói jelentettek.

A szóban forgó 1952-ös esztendô azonban bôvelkedett olyan tudományos eredményekben is, amelyek folytatásának nap mint nap szemtanúi is lehetünk. Gondolnánk csak a DNS-spirál valamint a Streptomycin Nobel- díjjal jutalmazott felfedezéseire. De ebben az évben kapott béke Nobel-díjat Albert Schweitzer, irodalmi Nobel-díjat pedig a kétségbeesett magány írója, François Mauriac. Ugyancsak ebben az esztendôben szabta a férfiszemeket elbûvölô vonalvezetésû nôi ruháit Christian Dior, amit követett az Európában járványszerûen terjedô, az amerikai kék vászonból, nittszegekkel felerôsített zsebekkel szabott ún. farmernadrág divatja, amely ellenállhatatlan térhódítása csak a 18. századból ismert Werther-lázhoz lenne hasonlítható.

Szóval, nagy haladás mutatkozott minden síkon, beleértve a gazdaságit is, hiszen ebben az évben írják alá azt a Montán-uniót, ami a gazdasági unióhoz vezetô elsô lépésnek bizonyult.

S bizonyára vannak még sokan, akik ugyancsak ehhez az évhez köthetik elsô szerelmük immáron egyre halványuló, vagy éppen mindmáig eleven és kitörülhetetlen emlékét.

De megbeszélésünk tárgyához szorosan csatlakozó esemény volt, hogy ebben az évben hozták létre azt a német tudományos tanácsot, amelynek feladata egyeztetni a tudományos kutatás és implicite haladás, valamint az etika súrlódásoktól egyre inkább nem mentes érintkezési területein. Nem célunk számba venni mindazt, ami azóta történt, csupán rámutatni egynémely olyan eseményre, amelyek okán bôven adódik meggondolni való, vagy akár aggodalomra is okot adó, a tudományos haladás fel nem tartóztatható folyásának árterülete és az ott visszamaradó, egyre sokasodó iszap jelentette fenyegetô veszélyek miatt.

Max Weber úgy fogalmazott 1918-ban, hogy a tudományos munka befogódott a haladás szekerébe, s a haladás ekképpen a tudás hatékonyságának jelzôjévé és fokmérôjévé vált. A tudományos megismerés Galilei óta a tapasztalat, mûszerezettség és matematikai módszerek összekapcsolására támaszkodik; ugyanakkor az emberi megismerési vágy és tudományos kíváncsiság alól semmi sem vonhatja ki magát. Ez tehát azon mechanizmus, amelyik hajtja és állandó mozgásban tartja a haladás szekér-fantomát.

A haladás egy történést jelentô fogalom: valami mozog, éspedig - magától értetôdôen - mindig elôre, mindig a szebb és a jobbik felé, és kifejezi magának a világegyetemnek a semmibôl keletkezése után megtett útját, ill. annak tovább folytatását is -, egészen tágabb értelemben véve.

Haladás szavunk 1648 és 1664-ben dokumentált formájában hasonló tartalommal bír, és legtöbbször személyek és ellentétes érdekû csoportok között, az erôszakos megoldás elkerülését célzó egyeztetéseknek a sikerrel kecsegtetô alakulási irányát jelölte. A németben a megfelelô szó, Fortschritt, 1795 óta ismeretes - ami elôre- vagy továbblépést jelent, és mai, filozófiai értelmezése szerint ... "a belátás, tapasztalat, a bátorság, és úgy a jó, akár bizonyos esetekben és körülmények között a rosszban való képességek gyarapodását is", tehát a fogalom változást jelent egy meglévô, jelenlegi helyzetbôl, függetlenül attól, hogy a változás nem mindig pozitív elôjellel látható el.

A biológiában használatos evolúció kifejezés a szüntelen változások megnevezése, ahol azonban félreérthetetlenül a jobb, a célszerûbb és a valamire megfelelôbb elérését célzó történések haladási irányába is mutat. Nincs pozitív, sem negatív evolúció, hanem csak egy, s annak tartalma minden esetben a kisebb entrópiaértékkel jellemezhetô; de az evolúció kívül áll az ember általi befolyásolhatóságon, mivel kiterjed magára az emberre is. Haladás kétféle síkon történhet: konkrét fizikai keretek között, és elvont, szellemi dimenzióban; ezek minden mozzanata az ember létezése és cselekedeteinek következménye és függvénye, így tehát az ember befolyása alatt áll.

A haladás fogalma a köztudatban kizárólag pozitív elôjellel ellátható tartalmat jelöl, holott e köpönyeg mögött kétségtelenül Janus-arc rejtôzik; elegendô lehet a következôket mondani: a hóhér inasa jelentôs haladást ért el a lefejezés kivitelezésében; utolsó alkalommal már egyetlen pallos-csapással vágta le áldozata fejét, de visszaemlékszem elsô próbálkozásaira, amikor két, sôt, egy alkalommal csak harmadszori csapással sikerült a fejet a törzsrôl leválasztania. Hasonló "haladásnak" örvendezik a mészáros is, inasának szorgalma láttán az állatok letaglózásában; de még nagyobb haladást jelentett a hátultöltôs fegyver, majd a gépfegyver feltalálása, éspedig emberek legyilkolásának minél hatékonyabbá tételének ügyébôl kifolyólagosan. Különben a hadviselés története sem egyéb, mint az állandó tökéletesítési vágyat koronázó, a haladás jellemezte sikerek folytonos és meg nem szakadó láncolata.

A természettudományos megismerések láncolata, vagyis a tudományos haladás képezi az alapját annak a technikai haladásnak, ami a megismerés gyakorlatba ültetése révén valósul meg, ami által az egész emberiség a tudományok haszonélvezôjévé válik. Itt azonban nem maradhat megemlítés nélkül egy - talán legelsô - olyan történelmi tény, amikor a technikai haladás súlyos szociális konfliktushoz vezetett: a modern ipari szövôgép nyomorba döntötte az addig házi szövôszékeiken otthon dolgozó sziléziai takácsokat.1

A tudományos megismerés mögött az emberi kíváncsiság áll, leghatékonyabb hajtómotorja pedig az egyéni becsvágy, ami végigkövethetô a kis és nagy felfedezések története során. Ezen egyéni becsvágy akár önfeláldozásig mehet, vagy csak a nagy kockázatok nem kellôen mérlegelt vállalásáig; Pettenkofer és Carrión tettei példázzák ezt.2 Ne maradna megemlítés nélkül, hogy az egyéni becsvágy el is fajulhat, amirôl tanúskodik a 19. sz-ban a kolera kórokozója utáni Koch-Pasteur versengés porosz-francia, nemzeti méretû versenyfutássá válása, amiben azonban a korabeli sajtó nem elhanyagolható szerepet játszott.

A legveszélyesebb kábítószer a siker -, mondja Billy Graham. Ez örökéletû megállapításnak bizonyul.

Éppen az 50-es évek után azonban a becsvágy kiegészült a tudományos felismerések hasznosítása révén megvalósítható haszon, ill. nagy pénz tényezôjével, ami a 20. sz. végére, úgy is mondható, hogy egy bizonyos inverziót okozott: ha addig a tudományos megismerés volt az elsôrendû, amit követett a gyakorlatba ültetésbôl származó haladás, úgy most egyre inkább a technika diktálja a tudományoknak a követendô célokat és utakat. Persze, nem csupán szép szavakkal, hanem az ipar és a tôke összefonódásából létrejött hatalom diktátumával; ma csak azt lehet kutatni és vizsgálni, amire költségvetési keret van, amire valaki pénzt ad. Lejárt a szerény, egyedül folytatható kutatások ideje! És ha itt zárójelben megjegyeznénk, éppen azon technikai forradalom kibontakozása révén, amelynek az alapjául szolgáló kutatást a még szerénynek is csak túlzással nevezhetô körülmények között, egy egyszerû garázsban vitte véghez pár gondtalan (amerikai) fiatalember. (NB: tranzisztor és PC.)

(Folytatjuk)

1 Gerhart Hauptmann (1862-1946) német író és drámaíró, szociálkritikus, 1912-ben irodalmi Nobel-díjat kapott; irodalmi emlékmûvet állított a "Die Weber" - A takácsok c. szociális drámájával az 1844. június 4-6 között lezajlott, a munka nélkül maradt sziléziai éhezô takácsok lázadásának, amit a porosz hadsereg véresen vert le;

2 Max von Pettenkofer (1818-1901) a német közegészségügy megalapítója, nevezetes önkísérletét a kolera kórokozójával a Fiat experimentum in corpore vili (: kísérlet értéktelen testen), régi orvosi jelszóval támasztotta alá, mondván, ha meghal, a tudomány szolgálatában halna meg. Nem halt bele, de 83 éves korában fôbe lôtte magát, amihez hozzájárulhatott idôs korára sokasodó bajain kívül valószínû, a Robert Kochhal folytatott tudományos csatavesztése is; in: Langbert, K&Ehgarten, G: Das Medizinkartell, Piper, 2001, 58-59 old.; Daniel Alcides Carrión (1857-1885) perui orvos, saját halálát okozó önkísérlettel bizonyította az ún. "Perui szemölcs" és az Oroya-lázként leírt betegség azonos kórtanát; in: Orv. Hetilap, 2004, 145 évf. 4 sz. 197-199 o.;

Május elején avatják fel Berlin szívében, a Brandenburgi kaputól egy kôhajításnyira, a náci korszakban meggyilkolt európai zsidók emlékmûvét. Az európai cigányság mártíriumának szentelt berlini emlékhely azonban, jóllehet megvalósításához mind a pénz, mind a telek, mind a kivitelezési terv rendelkezésre áll, talán még az évtized végére sem válik valósággá. Az ok egy nyelvi huzavonában keresendô. Roman Herzog korábbi német államfô egy beszédében az európai "szinti és roma" közösség rovására történt népirtásról szólt. Ebbôl kiindulva a németországi szintik és romák központi tanácsának elnöke, Romani Rose ragaszkodik ahhoz, hogy a majdani emlékmûvön a "szinti és roma" kifejezés álljon. Ezzel szemben Natascha Winter, a szintik szövetségének elnöke a "cigányok" szó használata mellett tört lándzsát.

Winter maga mögött tudhatja a Bundestag pártjait is. Nemrég mind a négy frakció kulturális szóvivôje úgy foglalt állást, hogy az emlékmû feliratának tükröznie kell: a nácik "Németországban és Európában élô cigányokként gyilkolták meg e népcsoporthoz tartozó áldozataikat". Rose azonban hajthatatlan maradt.

A szinti és roma kifejezés ugyan polgárjogot nyert német nyelvterületen, ám több tekintetben is értelmetlen és anakronisztikus - mutatott rá egy német lapban közzétett vitairatában Eberhard Jäckel történész, a náci korszak alapos ismerôje.

"Ötszáz éves európai történetük során ugyanis a cigányokat senki nem nevezte szintinek vagy romának" - mondta.

A hagyományos elnevezés a XIV. században Görögországban keletkezett: az "atszinganoi" (érinthetetlenek) szó a többségi társadalom számára páriának bélyegezte a sötétebb bôrû, Keletrôl érkezett bevándorló nép tagjait. Ez a görög szó került azután át a többi európai nyelvbe (német: Zigeuner, olasz: zingaro, francia: tzigane, magyar: cigány, cseh: cikán, román: tigan). Másutt egyiptomi eredetûnek vélték a cigányokat, erre utal az angolszász (gypsy) és a spanyol (gitano) megnevezésük.

Jäckel szerint a szinti és roma fordulat ráadásul diszkriminatív, mert kirekeszti a cigányság több csoportját. A szinti ugyan a német földön élô legnagyobb cigány népcsoport, ám távolról sem az egyetlen: élnek itt ugyanis lalleri, litautikker és más csoportok képviselôi is. A "roma" szó is csak bonyolítja a dolgot: ezzel a szóval (amelynek jelentése: emberek) jelölik magukat a cigányok. Ezért logikailag erôsen kifogásolható a "szinti és roma" szókapcsolat, amelynek elôtagja a cigányság egy részét, utótagja pedig a teljes népet takarja. Ez olyan logikai bukfenc, mintha valaki "katolikusokról és keresztényekrôl" vagy "bajorokról és németekrôl" beszélne - érvel Jäckel.

A heidelbergi székhelyû központi tanács ugyan a legismertebb és legsikeresebb érdekképviseleti szerve a németországi cigányoknak - ám távolról sem az egyetlen. Ott van még a kölni székhelyû szinti szövetség, amely nevében ugyan csak a szinti csoportot képviseli, ám állítása szerint mögötte áll a német földön élô cigányok zöme. Ezért a központi tanács semmiképpen sem beszélhet az összes németországi cigány nevében, amikor elutasítja a "cigányok" feliratot a majdani emlékmûvön.

Erre is hivatkoztak a Bundestag-frakciók illetékes szóvivôi, amikor azt kérték, hogy az emlékmû a cigányként üldözött és meggyilkolt áldozatokra emlékeztessen. Ettôl függetlenül aki akarja, továbbra is hívhatja e népcsoport tagjait szintinek és romának. Ez a kompromisszum ugyan még mindig messze esik a történelmi pontosság követelményétôl, ám jelentôs engedményt tesz Romani Rose makacs álláspontjának. Ha a tanács elnöke maga is nem viszonozza ezt hasonló lépéssel, úgy bizonyosra vehetô, hogy az emlékmû még nagyon hosszú ideig nem fog megépülni - mutatott rá írásában Jäckel professzor.

A tekintély már lényeges - a közvélemény által ugyancsak szentesített - elvárás a pedagógussal szemben.

A tekintélynek azonban sokféle értelme van, különbözôképpen gondolkodnak róla az emberek.

A hagyományos, oktatáscentrikus felfogás szerint a tanár, tanító legfôbb feladata a tanítás. Tanítani pedig nyilván az képes, aki tanítványainál többet tud. Ebbôl könnyen levonható a kényelmes következtetés: tanár = többet tud - és ez tekintélyének forrása.

Ha ez a többet tudás az iskola körébe szorul, akkor adódhat belôle olyan részleges következtetés, hogy a tanár mindent tud - azt bizonyára, amit az iskolában tudni kell. Vannak, akik ezt el is hiszik magukról, és kompetensnek vélik magukat mindenben, ami az iskolában történik - legalábbis a gyermekekkel kapcsolatban.

Így aztán olyan ügyben is mindentudóként lépnek föl, amilyenekben nem lehetnek teljesen azok. Például erkölcsileg ítélik el a gyermekek olyan mulasztásait (késés, feladat el nem készítése stb.), amelyek nem erkölcsi vétségek, mivel a gyermekek nem értik-érzik még azok morális jelentôségét. És ezzel a mindentudók elvesztik hitelüket; nyilvánvalóan kiderül, hogy nem "tévedhetetlenek". Mert a gyermekek tudják vagy tudni vélik, esetleg érzik, hogy mit miért csinálnak, és ha a tanár saját morális magaslatáról ítélkezik, ha nem veszi számításba a gyermekek indítékait, cselekvéseinek okait, akkor lehet egy magasabb erkölcs szerint igaza, de mégis alaposan melléfoghat: ha mindez nem fejezi ki a teljes valóságot, a gyermekek belsô igényeit, tényeit, melyeket ôk mint igazságot élnek meg.

Ebben a helyzetben, amikor a tanári igazság nem találkozik a gyermekekével, s talán a körülményekkel sem számol, a gyermekek úgy érezhetik, hogy a tanár nem tud mindent - ez egyébként természetes -, de vannak esetek, amikor "úgy tûnik", hogy a tanár mindentudó.

A többet tudás tekintélyére szükség van ugyan, de kétessé válik, ha a tanár már-már abszolútnak képzeli magát a gyermekkel szemben. A tanár dolga, hogy osztályozzon és a gyermekek cselekedeteit értékelje. Ez a nevelés alapvetô módszere.

A mindent tudás és a mindent értékelés alapvetônek tûnô vonásai mellett jellegzetes a mindent megmondás igénye. Hiszen - mondják - az a tanár dolga, hogy mindent elmagyarázzon, megmagyarázzon, mert ebbôl tanulnak a gyermekek. Ez vezet a hosszadalmas prédikációkhoz, melyeket jobb esetben egyik lábukról a másikra állva meghallgatnak a gyermekek, de gyakran pofákat vágnak, vigyorognak, vagy csak egyszerûen kiül az arcukra: Mikor lesz vége? Csak kibírom valahogy.

Nem akarom ezzel azt mondani, hogy nincs, nem lehet ereje, pozitív hatása a tanári szónak, csupán azt, hogy nem mindenható, sôt a tanárok mindenhatóság-hite rontja a szavak hitelét, veszélyezteti a nagynak vélt tekintélyt.

Mert a nevelésben nem a mindent megmondás hat, hanem a gyermekeknek szóló, az ô gondolkodásukhoz, érzelmeikhez, erkölcsiségükhöz kapcsolódó magyarázat lehet csak hatékony, ez a valós tanári tekintély egyik forrása a kétségtelen hozzáértés és az igazságra törekvô differenciált értékelés miatt.

Mindenhatóság helyett a pedagógusi pálya iránti alázatra van szükség. Ez persze nem amolyan középkori alázat, hanem szolgálat a szó nemes értelmében: a magunk fontosságának, tudásának, emberi értékének pedagógiai értelme az, hogy hogyan válik mindez nevelô tényezôvé, hogyan válik a gyermekek hasznára, hogyan segíti az ô és a magunk fejlôdését.

A többet tudásnak nem kell együtt járnia a tévedhetetlenséggel; egyáltalán nem baj, sôt természetes emberi dolog, ha az ember - legyen akár tanár - nem tévedhetetlen. A gyermekek újból és újból bizonyságot akarnak szerezni arról, hogy a tévedhetetlenségben tetszelgôk is becsaphatók. Szólamokkal szereznek elismerést a tanárról, és a háta mögött összenevetnek; ügyes hazugságokkal "etetik" a tanárt, s ha az "bedôl", sikerként könyvelik el. Ebben a helyzetben cinizmust tanulnak, nem a tanár hirdette - szavakban bármennyire igaz - morált. Ezért pedig a tanár a felelôs, mert saját morális és "tudós" magaslatáról nem tud valós kapcsolatba kerülni a gyermekek értékeivel, szükségleteivel, így képtelen azokat ténylegesen befolyásolni.

A hagyományos tanári szerep tekintélye a mindentudáson, az értékelés, ítélkezés hatalmán, a mindent megmondáson alapult. Az elméletben ez már túlhaladott álláspont, a gyakorlatban azonban még mindig él, legalábbis nyomai megvannak.

A tanárnak hagyományos tanárként kell viselkednie - hogy megôrizze tekintélyét - a gyermekek, a szülôk, a kollégák elvárásai szerint.

Ez bizony sokszor nehezen összeegyeztethetô a pedagógiai tudomány és a hivatalos dokumentumok korszerû normájával.

Péntek. Nem sokban különbözik az elôzô naptól, hacsak abban nem, hogy két fokkal melegebb van, mint tegnap és immár véget ért a vizsgaidôszakom. Jéé, vége az elsô úgymond nagy megpróbáltatásnak, és lám, túléltem. De nincs az a frenetikus öröm bennem, inkább eluralkodik rajtam az agytágítás utáni fáradtság. Kilépek az egyetemrôl, és a villamos felé veszem utam. Gondolkodom, mit tegyek? Jó lenne találni egy olyan helyet, ahol kissé ki tudnék kapcsolódódni, valami olyant tenni, ami egészen másról szól, mint a tanulás, szótározás. És beugrik: leszállok a következô állomásnál, mert a közelben van egy meglehetôsen nagy bevásárlóközpont, no meg itt mindig van 1-2 jó akció. Már úton is vagyok, és belépek a mammon nemrégen felépített szentélyébe. Nem kellett csalódnom, hisz valóban minôségi árukat kínáltak, az egyik standon az én zsebemnek is megfelelô áron. Egy kis olajsütôre esett a választásom, hisz ez majd jó lesz, és máris levettem a dobozt a polcról, szinte érezve számban az elsô szalmakrumpli ízét, melyet majd sütök benne, aztán még 1-2 kör után indultam a kassza fele. Kifizetem a 9.90 eurót, és indulok hazafele.

Azaz indulnék… ugyanis pár lépés után, egy határozott nôi hang mondja: "Scusi, signore…". Ha már úrnak szólít, hát megállok, lám, miben segíthetnék neki. Ámde nincs idôm kérdezni, mert ô azonnal igazolja magát: az áruház biztonsági osztályának munkatársa. Rögtön jön az elsô kérdése: "Biztos ön abban, hogy minden árut, ami önnél van, kifizetett?" Mosolygok, és csak annyit mondok: természetesen, máris mutatva a pénztári számlát. Megnézi, és felkérnek, kollégájával együtt, hogy kövessem ôket. Mi történik? Mi ez a maskara? - cikáznak bennem a kérdések, és máris a biztonsági irodában vagyunk. Mire megkér: nyissam ki az olajsütôm dobozát. Kissé értetlenül, de megteszem. Mire ô belekotor, és láss csodát: a masina mellôl egy DVD- lemezt emel ki. Meredten nézem, szólni sincs erôm: mindenre számítottam, de erre azért nem. Erre egy úr megkér, hogy kövessem: de ennek a felszólításnak nem volt olyan ereje, mint a kétezer évvel ezelôtti jézusinak, hisz rákérdeztem: hová, meg egyáltalán miért? "Kövessen!" - szólt erélyesebben, de tiszteletteljesen.

Engedelmeskedtem. Egy nagy teremben találtam magam, ahol csak ketten voltunk, majd bejött egy harmadik biztonsági is. Ennyire veszélyes lennék? Motozni kezdenek: zsebek, táskám, zoknim, szóval átkutatnak becsületesen. Az egyetemi menzáról hozott joghurtomba nem kötnek bele. Látom arcukon az elégedetlenség jeleit: nem erre vártak. Visszakísérnek az elôzô terembe, ahol érkezik a következô kérdés: "Mért tette?" Erre már csak egy hasonlóan bárgyú kérdésre van erôm: "Mit?"

"Na, ne játssza az agyát, hát mért lopta el a DVD-t? Illetve mért akarta ellopni?" Ellopni??? Én? Már bocsássanak meg, de most látom elôször ezt a DVD-t. Kissé cinikus a következô kérdés: "Nem hallott még soha a Culture Club együttesrôl?" "Dehogynem, zenész vagyok, ismerem. De ezt a lemezt nem láttam még ez idáig". "Aha, nem volt ideje megnézni, hogy mit lopott…"

Uram, csak egy kis nyugalmat adj, és türelmet, hogy ne bántsam meg ôket egyetlen szóval sem, mert valóban nem tudják, mit cselekszenek. Bevillan az ötlet: "Kérném, mutassák meg a videofelvételt, melyen látszik, hogy elloptam ezt a lemezt". "Ah, nem, az most nem szükség… ön nem olasz, igaz? Van pénze?" "Hogy jön ide az, hogy ki vagyok, meg a pénz? Ja, hát persze, mammon szentélyében vagyunk…" " Kérem, ne viccelôdjön, ki kell fizetnie ezt a a DVD-t, és akkor elengedjük" "De hát nekem nincs rá szükségem…" Érdekes, nem igazoltattak, csak folytatódtak az ilyen és ehhez hasonló, magasröptû mondatok, melyek szálltak ide-oda, mire megtudtam: a DVD ára 9 euró. Gondolják, hogy megveszekedett 9 euróért lesüllyednék egy ilyen szintre? Vagy egyáltalán, bármekkora is legyen az összeg…

Üsse kavics, gondoltam, kifizetem, csak hagyjanak már békén, bár éreztem, nem ez a legmegfelelôbb és legigazságosabb. Csörren a visszajáró, és elköszönnek tôlem faggatóim. Már nem érzem a szalmakrumpli ízét, nem hallom a Culture Club "Karma Cameleon" nagysikerû dallamait… csak keresem a helyem. Valami nagyon furcsa bennem… tolvajnak tituláltak, anélkül, hogy tudták volna egyáltalán azt, hogy ki is vagyok, miért is mentem be áruházukba. Azóta az olajsütô szekrényem mélyén fekszik, majd hazaviszem. A DVD-t már megnéztem, de ezt az élményt napok után sem tudom kitörölni. Székelyesen csak annyit mondok: azt a tolvaj mindenit… Talán ezentúl darabokra kell szednem minden megvásárolandó terméket, hogy nehogy valami a dobozban legyen. Arra meg már nem is merek gondolni, hogy kinek a keze helyezte bele a lemezt a dobozba? Meg hogy vajon minden dobozban van egy kis "ajándék"? Emlékszem, régen az árucsatolás természetes volt: cukorért álltam sorba gyerekként, és csatolva fagyasztott halat is kellett vennem. Vagy narancs mellé csatolt marmaládét. De olajsütô mellé csatolt DVD-rôl még nem hallottam.

Bevallom, visszatekintek: nem szól egy újabb hang, esetleg egy riasztott rendôré? Nem, békén hagynak… Békén? Ez nem az a béke, amit a Mester tud megadni.

Így indul nagyböjtöm. Ebben a perspektívában gyönyörû indítás! Megtapasztalni a megalázást úgy, hogy közben tudom: nagy szükségem van nekem is egy csatolásra. Még szorosabban csatolnám magam ahhoz, aki elôttem már ezt az utat végigjárta, és most arra kér: kövess engem! Ez nem a biztonsági ember felhívása, azonban nagyon sok biztonság van benne! Követem ôt, és erre hívlak Téged is! Légy az a csatolt rész, aki nem tud nélküle élni… mert akkor ez a nagyböjt is értelmes lesz, utat mutató: van egy másik templom, mely immár nem a mammoné. Te vagy ez a templom, én vagyok, mi vagyunk ez az élô épület, mely az alázat köveibôl, a meghurcoltatások, megpróbáltatások malterébôl áll össze. És végül is az örömrôl szól: megszabadultunk a lehúzó kötelékek fogságából. Ez az új élet öröme, ahol fellobban egy gyertyaláng, mely jelzi és üzeni: elválaszthatatlanul egymáshoz vagyunk csatolva, akkor is, ha bizonyos
"biztonságiak" szét akarnának választani, vagy megfizettetni azt az árat, mely szerintük a szabadság alapja.

Uram, add, hogy ne hagyjam magam bedobozolni más áruk mellé, mert ez lehet, hogy az azt megvásárlónak teher lesz. Hanem segíts, hogy szabadon Hozzád csatolhassam magam, és erre a csatlakozásra nagyon sok barátodat meghívjam! Akkor is, ha evilági kereteink között megbélyegeznek: kit tolvajnak, kit utcanônek, kit vámosnak, kit pedig csak egyszerû ácsorgónak…

Róma, 2004 februárjában

Mostanság nemcsak a globális felmelegedés okoz kalamajkát, hanem a szerelem is. Városunkban fura mód Bálint (Valentin) napja után ütötte fel a fejét az általános és teljes szerelem. A Magic vitaminbombát hosszú ideig hiába reklámozták a tévék, a kutya sem figyelt rá. A világ irtózik mindentôl, ami robban, kivéve a szexbombát. Ez a vitaminbomba nem szokványos, hanem egy kocka alakú zsenialitás, amiben mindenféle okos anyag rejtôzik, zöldség, gyümölcs, magvak, méz formájában, fogyasztása roppant egyszerû: felforralunk egy kis vizet, beleöntjük, számolunk harmincig, és máris kanalazható.

A termék promóciója február végére érte el megyei jogú városunkat. Hirtelen piros, szív alakú kivágások tûntek fel az ablakokban, amelyek közepén a "Szeretlek, Ágnes!" helyett az állt, hogy MAGIC. A lakosság ezt természetesnek fogja fel, sôt határozottan kedveli a vitaminbomba nevét, mert napról napra mind több piros szív virít a tömbházak és magánlakások ablakaiban, mintha helyhatósági választásokra készülne a közösség, de csak egyetlen jelölt volna: a bomba.

Mellesleg az elmúlt évben lezajlott választások bukott embereinek képe bezzeg ott virít a helység legsûrûbben látogatott pontjain, például a soha el nem készülô aluljárót övezô kerítéseken, élükön a volt miniszterelnökkel, aki úgy feszít ott, mintha arra esküdt volna fel, hogy körme szakadtáig tiltakozik mindenfajta korszerûsítés ellen. Azt hiszem viszont, hogy csak napok kérdése, és a választási plakátokra is szív alakú ragaszok kerülnek, mivel újabban a hajléktalanok is bekapcsolódtak a szerelmi viadalba.

Tudniillik a piros szívet azért biggyesztik ablakukba - muskátli helyett - a jámbor marosvásárhelyiek, mert a reklámplakát, amelyrôl leollózták, azt ígéri: kamerás kocsikaravánok járják be keresztül-kasul a lakónegyedeket, és akinek olyan marha a mázlija, hogy hozzá csengetnek be, azt meglepik egy kétszáz eurós csekkel, azonkívül ahány Magic levesbombát találnak a konyhájában, annyiszor ötven euróval jutalmazzák a derék háziasszonyt, és ez így megy negyvenöt napon át, öt nappal tovább tart, mint az özönvíz Noé apánk idején. Emszer cénégyzetes számítás alapján közli a plakát, hogy naponta ezer eurós utalványhoz juthatsz, a végösszeg pedig eléri a 135 ezer eurót. A nyertesek nevét közli egy központi újság, aztán ha a nagy sorsoláson is kihúzzák a nevedet, jutsz a pompás nyereséghez. Közben lefilmeznek és a híradókban meg reklámokban mutogatnak, elhíresülsz, barátocskám. A plakát nagyvonalúan letegez mindenkit; ami egyrészt a svéd demokráciára, másrészt a jereváni rádió nyitottságára vall.

A minap egy idôs házaspár lakására hívták a rohammentôket. A szomszédok telefonáltak, miután hiába nyomták a csengôt egész nap, senki sem nyitott ajtót. A házaspár, mesélte az egyik mentôs, kis híján éhen halt, pedig a kamrájuk, sôt a konyha is tele volt zsúfolva vitaminbombával: volt ott egyetemes Magic, spagetti Magic, zöldség Magic, csirkés- gombás Magic, krumplis Magic, galuskás Magic, analfabéta Magic, diplomata Magic, családi Magic, bolognai Magic, toszkánai Magic és hidegvölgyi Magic, pulicka-kivonattal.

A két öreg nem nyúlt ételhez, a karavánokat várta. Szobájukat vörös félhomály borította, a szívek elszívták a sovány téli fényt. Amikor elvitték ôket, napok óta koplaltak már.

Az eset még nagyobb reklámot csapott a vitaminbombának, azt beszélik, megjelentek a plakáthamisítók, utcasarkon, kocsmákban, lakóbizottságok háza táján kínálják a fénymásolt példányokat, amelyekrôl újabb és újabb szíveket vágnak ki a boldogságra és euróra vágyó vásárhelyiek, a város pedig igazándiból úgy néz ki, mintha minden lakásban legalább egy pár Rómeó és Júlia, Valentin és Valentina élne. A nagy tévék, a BBC, CNN, EURONEWS külön adásban tudósítanak a fejleményekrôl. Élôben közvetítettek egy öngyilkosságot meg egy halálos áldozatokkal járó verekedést, amelyek oka a vitaminbomba volt. Egy fiatalasszony azért ugrott a mélybe a toronyblokk tetejérôl, mert részeg férje nem engedte be a karavánosokat, a verekedôk pedig azon kaptak hajba, hogy kié legyen a csekk...

Ami nem sikerült tizenöt éven át sajátos és eredeti demokráciánknak, a konferenciaturizmusnak, a régiós fejlesztési projekteknek meg a várost, annak forgalmát és a tömegszállítását fejtetôre állító városvezetésnek, az most, íme, egy leveskockának bejött.

Marosvásárhely híres. A piros papírszívek európai hírû városa lett.

A megbízható szakember ritka kincs. Híre ma még inkább szájhagyomány útján terjed a lakosság körében, de hamarosan nemzetközi bizonyítvány, az Europass is tanúsíthatja a mester hozzáértését, s az okmányt az EU minden országában elismerik.

Szakmunkás bizonyítvány, mesterlevél bizonyítja a kômûves, a lakatos, a mûszerész, a cukrász vagy a villanyszerelô ember szaktudását az Európai Unió országaiban. Az iskolában, a tanmûhelyben nagyjából azonos szakismeretre tesz szert minden fiatal, de tagadhatatlan, hogy a szakképzésnek vannak csupán az adott országra jellemzô elemei is. Már csak az országok különbözô technikai, kulturális, gazdasági fejlettségébôl, szakképzési hagyományaiból adódóan is.

Így érthetô, ha az egységesülô Európában is van némi bizalmatlanság a más országban, idegen nyelven szerzett szakképesítéssel szemben. Ez abban az esetben is igaz, ha a munka elvégzéséhez nagyon kevés helyi nyelvismeretre van szükség. Ezt a problémát igyekszik megoldani a 2004 decemberében hozott európai parlamenti határozat, amely a képesítés és szakmai alkalmasság átláthatóságának egységes, közösségi keretérôl, közte a szakképzési útlevélrôl, az úgynevezett Europassról szól. Az Europassban benne lesz az egységes európai típusú önéletrajz, a C.V. (curriculum vitae, vagyis az addigi életpálya, ez esetben az illetô más, idegen országokban eltöltött tanulmányi idôszakát igazoló dokumentum), az Európai Parlament által kidolgozott bizonyítvány- kiegészítés, egy korábban elfogadott egyezmény alapján készült oklevél- kiegészítés, továbbá az idegen nyelv ismeretét igazoló dosszié. Az útlevél olyan adatokat tartalmaz, amelyek alapján a munkaadó eldöntheti, tudja-e foglalkoztatni a munkavállalót a kérdéses munkakörben, az adott feltételek mellett.

Sikert könyvelt el a német kormány a feketemunka elleni küzdelmében: 1975 óta tavaly elsô ízben mérséklôdött az illegális gazdaság mérete és a szakértôk az idén további mintegy 10 milliárd eurós csökkenés után a feketegazdaság méretének 346 milliárd euróra történô csökkenését várják.

Hans Eichel pénzügyminiszter a fordulatot részben az adózást érintô reformokra, részben pedig a szigorúbbá vált ellenôrzésekre vezette vissza hétfôi értékelésében. Eichel egyben visszautasította az uniópártok felvetését, miszerint a vörös-zöld koalíció vízumpolitikája a feketemunka ösztönzésével járt volna.

2003-ban az illegálisan foglalkoztatottak által teremtett értéket 370 milliárd euróra becsülték, vagyis a Németországban elôállított érték 17 százaléka kerülte el az adóhivatal és a szociális biztosító kasszáit. Az ellenzéki pártok ezt a kormány vízumpolitikájával indokolták, szerintük ugyanis emiatt számoltak fel százezrével törvényes munkahelyeket, és vontak el milliárdos összegeket az államkasszától. A pénzügyminisztérium szerint nincsen összefüggés a vízumszabályok és a feketegazdaság mérete között.

A német kormánykoalíció tavaly nyáron törvényt hozott a feketemunka visszaszorítására: 7 ezer pénzügyi ellenôrt vetettek be e célból, egyben a feketemunka legalizálása érdekében ösztönzôkrôl is döntöttek.

Eichel közlése szerint az ellenôrök 2004-ben 474,4 milliárd euró hiányzó adó-, illetve szociális hozzájárulás befizetés elmaradására derítettek fényt, ami egynegyedével, egyharmadával nagyobb, mint a megelôzô évben volt. A büntetôeljárások száma 91 400 volt tavaly, meghétszerezôdött. Egyebek között az építkezéseknél, a szállítási üzleteknél, a játéktermeknél az adóellenôrök a megkérdezettek 16 százaléka esetében lepleztek le feketemunka-gyanús eseteket.

Soros György milliárdos szerint a dollár gyengeségének hátterében az áll, hogy a közel-keleti olajexportôrök és Oroszország olajbevételeik egy részét dollárról euróra állították át.

A szaúd-arábiai Dzsiddában tartott gazdasági fórumon Soros kifejtette: a dollár esése elôsegíti az amerikai folyómérleg és a kereskedelmi mérleg hiányának csökkenését, de figyelmeztetett, hogy az árfolyam egy bizonyos - közelebbrôl nem meghatározott - szint alá süllyedése súlyosan károsítja a piacokat.

A dollár gyakorlatilag három éve tartó gyengülése ellenére az amerikai folyómérleg hiánya meghaladja a hazai össztermék 5 százalékát. Ugyanakkor megfigyelhetô, hogy a dollár euróhoz viszonyított árfolyama az utóbbi idôben 3,6 százalékot, a jenhez viszonyított árfolyam 3 százalékot erôsödött.

- Az olajexportáló országok központi bankjai a dollárról fôként euróra álltak át, és Oroszországnak is fontos szerepe van ebben - jelentette ki Soros a tanácskozáson, rámutatva, hogy véleménye szerint a dollár jelenlegi gyengeségében ez az alapvetô tényezô. Úgy véli, hogy minél magasabb az olaj ára, annál több dollárt cserélnek fel az olajüzletben euróra, vagyis az olaj ereje kényszeríti ki a dollár gyengülését. Mint mondja, ez természetesen csak az egyik tényezô, de van összefüggés.

Soros nem vár további dollárgyengülést.

Ezzel együtt úgy látja, hogy az amerikai folyómérleg-hiány finanszírozható a dollár jelenlegi árfolyamán is, hiszen vannak olyan dollártulajdonosok - elsôsorban az ázsiai országok - amelyek boldogan halmoznak fel dollárban, hogy exporttöbbletet érjenek el.

Románia a sereghajtók közt

Észtország többé már nem sorolható az alacsony bérû országok közé, a bérek, illetve a bérköltségek magasabbak, mint két balti szomszédjánál - állapította meg elemzésében a finn Osthandel-Newsletter.

Észtországban 1999-2003. között a bérek évente átlagosan 6,4 százalékkal emelkedtek. Jelenleg 626 euró az egy munkavállalóra jutó összes bérköltség Észtországban, 390 euró Lettországban és 460 euró Litvániában.

A legalacsonyabb bérû országok közé sorolta a finn elemzés Szlovákiát, Lengyelország viszont felzárkózóban van Észtország mögé.

A bérek, illetve a járulékos költségek a többi új EU-tagállamban - Szlovéniában, Magyarországon és Csehországban - magasabbak, mint Észtországban.

Az igazán olcsó bérû országok között van Ukrajna, havonta 125 eurónak megfelelô bérköltséggel, és igen alacsony a költség Romániában, Bulgáriában és Oroszországban is.

Nyakunkon a csatlakozás terhe és mifelénk még a paraszti gazdaságok gondjait sem tudjuk kezelni. A vidéki lakosság elöregedése, a rossz szerkezetû gazdálkodás, tisztázatlan tulajdonviszonyok, szedett-vedett géppark és a kényszervállalkozók tömege jellemzi a romániai mezôgazdaságot. Az ország összlakosságának több mint a fele falun él. Természetesen a mezôgazdaság munkaerô-felvevô képessége - az európai versenyhelyzetet is figyelembe véve -, ennek töredéke. Tehát olyan vidékfejlesztési stratégiát kellene kidolgozni, aminek következtében a gombamód szaporodó kisvállalkozások nemcsak felszippantják a fölös munkaerôt, hanem anyagi forrásokat is felszabadítanak a mezôgazdasági szerkezetváltásra. A fenti okfejtést már-már közhelyszerûen ismételgetik honi politikusaink népgyûlési szónoklataikban, de cselekedni képtelenek. A minap egyik RMDSZ- honatya - aki nem mellesleg a képviselôház mezôgazdasági bizottságának a vezetôje - gazdálkodó szakemberek elôtt tartott kiselôadásában, pontos képet vázolt a vidék sanyarú helyzetérôl, a paraszti porták állatállományáról, a hús és tejfeldolgozó kisüzemek szükségességérôl, arról hogy a csatlakozás oltárán nem szabad feláldozni a hazai mezôgazdaságot. Szép szavak és igazak. Csak a törvényhozás és a mindenkori kormányzás mindig cselekvésképtelennek bizonyult.

Egyesek farmergazdálkodásról beszélnek, miközben a paraszti portákon alig egy-két fejôstehén lézeng. A nadrágszíj- parcellákat ócska traktorokkal &eacut